Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológiai Tanszék
Közfoglalkoztatás a szikszói kistérségben
Készítette: Üveges Bertalan Szociális munka (BA) III. évfolyam Konzulens: Dr. Havasi Virág Egyetemi adjunktus Bölcsészettudományi Kar Miskolc; 2014
1
Tartalomjegyzék
Melléklet: 1./ Feladat kiírás 2./ Konzultációs lap 3./ Eredetiség nyilatkozat
I. Bevezetés 1/1. Témaválasztás (3-4. oldal) 1/2. Szikszói Kistérség bemutatása (4. oldal) 1/3. Szikszó, mint gesztor település bemutatása (5. oldal) II. Kistérségi társulások létrejötte 2/1. Rendszerváltás kistérségi jogszabályai (6. oldal) 2/2. A kistérségek törvényi háttere, társulások feladatai (6-7. oldal) 2/3. A kistérség földrajzi elhelyezkedése (8-9. oldal) 2/4. A 23 település szociális helyzete (9. oldal) 2/5. A kistérség demográfiai változása (9-11. oldal) 2/6. A munkaerő piac alakulása a kistérségben (11-12. oldal) III. A Szikszói Kistérségi Szociális Szolgáltató Központ bemutatása 3/1. Az intézmény létrejötte (13. oldal) 3/2. Az intézmény által biztosított szolgáltatások köre (13-. oldal) 3/3. A szolgált lakosság szociális helyzete, sajátosságai (14-15. oldal) IV. Közmunka programok 2009-2013 évben 4/1. A közmunka története (16-18. oldal) 4/2. Célcsoport bemutatása (18-19. oldal) 4/3. A közmunka fenntarthatósága (19-22. oldal) 4/4. A közmunkában résztvevők statisztikai adatai (22-23. oldal) V. Befejezés (24. oldal) Felhasznált irodalom (25-26. oldal) Idegen nyelvű összefoglaló (27. oldal) Idézet (28. oldal)
2
I. Bevezető 1/1. Témaválasztás
A szociálpolitika a rendszerváltás után 1990. évben reformon ment keresztül. Ezzel együtt szemléletváltásra volt szükség a mindennapok munkájának újraértékeléshez. Az új jogszabályi környezet teljesen más értékeket hordozó szociális munkát követelt meg. A gyakorlati munkám során, tanulmányoznom kellett a komplex megvalósításhoz szükséges jogszabályokat. A szemléletváltáshoz a megtapasztalás és az újra gondolkodás inspirált. Munkám során a közfoglalkoztatást, mint feladat végre hajtásának szervezését 1995-től bízták rám. Ebbe nagyon mélyen beleástam magam, a cél érdekében. A folyamatos jogszabálykövetés és a Munkaügyi központtokkal való kapcsolattartás a mindennapi életemmé vált. Voltak nehézségek, de a sikerek egyre jobban inspiráltak. Szakdolgozatom témájául ezért is választottam a kistérség és ezen belül is Szikszó munkaügyi helyzetét, segélyezését
és
közfoglalkoztatását.
A
városunkban
1998-tól
vettem
részt
a
közfoglalkoztatási programok szervezésében és végrehajtásában 2007 évig. A Szikszói Kistérségi Többcélú Társulás foglakoztatási programjait 2008 évtől 2012 évig koordináltam. Nagyon sok munka tapasztalatot szereztem ezen a területen. A szociális szegélyzésről áttérés a munka világába és innen továbbjutás az elsődleges munkaerő piacra a térségünkben szinte lehetetlen. A dolgozatban ezt szeretném bővebben kifejteni. A munkámat most már még szélesebb fókuszban kell látnom. Azért választottam a dolgozatom témaköreként a közfoglalkoztatást, mert mindig is érdekelt, hogyan lehet segítséget nyújtani nehéz helyzetben élő munkahelyet nem találó rászorultaknak és a családoknak. A dolgozat a Szikszói Kistérség és Szikszó, mint gesztor település bemutatásával indul. Ezt követően áttekintem a kistérségekre vonatkozó jogszabályokat, különös tekintettel a kistérségi társulások létre jöttére és feladataira. A következő fejezetben Szikszói Kistérségi Szociális Szolgáltató Központ bemutatása olvasható. A dolgozatban, a továbbiakban a szikszói közmunka programokkal foglalkozom. Először a közmunka történelmi kialakulását mutatom be, majd rátérek a közmunkaprogramokban foglalkoztatottak célcsoportjának jellemzése. A fejezet végén taglalom a közmunka fenntarthatóságának lehetőségeit, jelenlegi és jövőbeni létjogosultságát, majd a fejezetet néhány statisztikai
3
adattal zárom. A dolgozat végső befejezés fejezetében összefoglalom szakdolgozatom lényegi mondani valóját, majd javaslatokkal zárom gondolataimat.
1/2. Szikszói Kistérség bemutatása
Észak- Magyarországon helyezkedik el Borsod Abaúj Zemplén Megyében található városi jogú település Szikszó 1280-as évektől jegyzik. Miskolc-Kassa tengelyen helyezkedik el, kereskedelmi központként tartották nyilván sokáig mezővárosként. Az 1920-as 30-as években Abaúj- Torna vármegye székhelye volt. 1945 után Járási székhely lett egészen 1962 évig. Ezután a település leépülése, hanyatlása kezdődött el, ezért a városi rangját is elvesztette, melyet csak közvetlenül a rendszerváltozás után 1989-ben kapta vissza. Ismét központtá vált, jelenleg huszonhárom település alapította meg a Szikszói Kistérségi Többcélú Társulást, Szikszó város vezetésével. Mintegy 20.000 fő él a kisebb nagyobb lélekszámú községekben. Apró falvas települések találhatók itt, a roma népesség aránya meghaladja az országos átlag kétszeresét, van olyan település, ahol már a háromszorosát is eléri. Ez jelentősen megnehezíti a települések integrációs törekvéseit, a szegregáció is nagymértékben jelen van. Ezért elengedhetetlen a települések összefogása Abaúj térségének fejlesztése érdekében, a természeti és humán erőforrások legjobb felhasználási módjának újragondolása. A térségre mindig is a mezőgazdasági potenciál volt jellemző, ezért ezt kellene tovább fejleszteni. Az ipari és szolgáltató tevékenység alacsony nagyságrendet képez a térségben. A rendszerváltozás utáni tulajdonviszonyok változásai eredményezték a nagymértékű munkanélküliség kialakulását. Megszűntek
a
termelőszövetkezetek
és
állami
gazdaságok,
melyek
jelentősen
hozzájárultak az alacsony szakképzettségűek foglakoztatásához. A Miskolcra ingázók is elvesztették állásukat, mert a nagy ipari üzemek is tönkrementek vagy privatizálták őket és elbocsájtották a dolgozóikat. Ez érzékenyen érintette a kistérségben élőket. Az önkormányzatokra egyre nagyobb nyomás nehezedett, nagy létszámú lett a segélyezettek köre. Munkahelyek nem vagy csak kis létszámban teremtődtek, ezek is csak a szolgáltatások területén voltak érzékelhetőek.
4
1/3. Szikszó, mint gesztor település bemutatása
Szikszó város mintegy 5885 főt számláló település, amely szinte nyomon követhetetlenül állandóan változik, de ez a változás inkább negatív tendenciát mutat. Az infrastruktúra az egész város minden ingatlanja előtt kiépült 2600 családi ingatlan van. Valamennyi út aszfaltozott, egészséges ivóvíz hálózat, csatornarendszer, gázvezeték, kábel televízió internet megtalálható. A városban épült új ingatlanok az 1970-es évektől 1985-ös évekig épültek zömében. A belvárosa történelmi emlékeket őriz ilyen a református templom, a volt járási hivatal épülete, Bolt utcán és Kálvin téren található lakóépületek. A városban élők szintén, mint a környező településeken élők nagy a munkanélküliséggel küszködnek évtizedek óta. Az itt élő polgárok számára munkahelyek teremtése lenne indokolt. Van két nagyobb területű ipari park is teljes közmű ellátottsággal, de nagyobb beruházó a többszöri kiséletek és tárgyalások ellenére nem választotta a várost. A beruházások megvalósításának akadálya valószínűleg abból adódik, hogy sok a szakképzetség nélküli munkaerő, bár folyamatos többszöri átképzések voltak, de ennek ellenére sem mozdult el munkaerőpiac.
A rendszerváltás után sorra szűntek meg a munkahelyek, a gyárakban, a TSZ-ekben és Állami Gazdaságokban a munkavállalók hirtelen az utcára kerültek. Ez a Munkaügyi kirendeltség számára hatalmas leterhelést jelentett. A kettő plusz egy évig folyósított munkanélküli segély nagyon sok ember számára szimpatikus volt, majd később ráébredtek a segély megszűnte után, hogy már nincs hova visszamenni, dolgozni, ez nagyon sokaknál mentális problémákat okozott, megnövekedett a válások száma, családok mentek tönkre. A munkásszállón lakók egy része haza kötözött a családjához, másik részükre a hajléktalanság várt.
5
II. Kistérségi társulások létrejötte
2/1. Rendszerváltás kistérségi jogszabályai
A rendszerváltás után önállósodtak a települések, de a körzetközpontok továbbra is megmaradtak. A települési önkormányzatok nem voltak képesek minden feladat ellátásra, mellyel az önkormányzati törvény felhatalmazta őket. A Központi Statisztikai Hivatal 138 körzetközpontot jelölt ki, amely köré csoportosultak a települések, melyeknek a körzetközpontokkal a jó kapcsolatuk megmaradt. Ez a volt járásokhoz hasonlítható leginkább, az igazságszolgáltatás és hatósági feladatok nem tartoztak a létrejövő kistérségek hatáskörébe. A kistérségeket hivatalosan 1994. január 01. napjától önálló közigazgatási egységet képeztek. Statisztikai kistérségi rendszer jött létre az országban 150 összesen új, 1997. augusztus 01. napjától. A kistérségek létrejöttének a törvényi alapját az 1996. évi XXI. törvény adja meg. 244/2003.(XII.18.) kormányrendelet felülvizsgálata alapján még 18 kistérséggel bővült, tehát 168 kistérség lett. A társulások intézményesedtek 2004. évi CVII. törvény alapján. A törvény célja volt, hogy az önkormányzati szolgáltatások színvonala emelkedjen és a fejlesztések összehangoltak legyenek az egyes kistérségben. A társulás vezetője a társulási tanács, önálló gazdasági szervezetet is létrehozhat, a szükséges anyagiakhoz az önkormányzatok is hozzájárulnak a jobb szolgáltatási színvonal elérése érdekében. A tanács elnökét a társulásban résztvevő települések 2/3 döntése alapján választják meg. A társulás pénzügyeit 3 tagú pénzügyi bizottság felügyeli.
2/2. A kistérségek törvényi háttere, társulások feladatai A kistérségi társulásról szóló 2004. CVII. törvény a működő települési önkormányzatok közszolgáltatási
színvonalának
emelése
érdekében
törvényileg
szabályozza
az
összehangolt fejlesztések és szolgáltatások lehetőségét, valamint a társulás létrejöttének mikéntjét. A települési önkormányzatok képviselő testületei együttműködést köthetnek, és egy többcélú kistérségi társulást alakíthatnak ki a feladatellátás magasabb színvonalú ellátása érdekében. Terveket, pályázatokat, programokat, összehangolt településfejlesztési
6
koncepciók kidolgozásában vesznek részt a többcélú kistérségi társulások, valamint a megvalósításban is segítenek. Nyilvántartásba vételükről a Magyar Államkincstár Területi Igazgatósága gondoskodik. A megállapodást az önkormányzatok módosíthatják. A helyi önkormányzati választást követő hat hónapon belül felülvizsgálják. A társuláshoz bármikor lehet kiválni az a naptári év utolsó napjával, lehet. Döntéseit a társulás a képviselő testületek mindegyikének minősített többségével hozza meg. Államigazgatási feladatok, területfejlesztési feladatok valamint közszolgáltatási feladatok (területrendezés, szociális, foglalkoztatási, oktatási feladatok). Ha az előbbieken említetteken túl a kormány által kijelölt feladatokat is végzi, akkor finanszírozási támogatásban is részesül (orvosi ügyelet fenntartása, iskolák finanszírozása, szociális feladat ellátás). A Szikszói Kistérségi Többcélú társulás az alábbi településeken végez szolgáltatásokat: Keleti-Cserehát: Kázsmárk, Léh, Rásonysápberencs Nyugati-Cserehát: Alsóvadász, Homrogd, Monaj, Kupa, Selyeb, Felsővadász, Nyésta, Abaújszolnok, Gadna, Abaújlak, Gagyvendégi, Gagybátor Hernád-völgy: Aszaló, Szentistvánbaksa, Halmaj, Kiskinizs, Felsődobsza Szerencs köz: Nagykinizs, Hernádkércs Sajó- Hernád-sík: Szikszó 1. Település, területrendezés, területfejlesztés 2. Műemlékvédelem 3. Természet-, és környezetvédelem 4. Vízgazdálkodáshoz kapcsolódó területek fejlesztése (ívó-, szennyvíz) 5. Esélyegyenlőségi programok létrehozása 6. Turizmus-, idegenforgalom fejlesztés A feladat ellátás 2005 évben került bővítésre - melyek a következők: 1. Szociális-, egészségügyi ellátás (házi orvosi ügyelet) 2. Oktatás-nevelés 3. Gyermekjóléti Családsegítő házi szociális-jelzőrendszeres szolgáltatás 4. Pénzügyi-belső ellenőrzés
7
2/3. A kistérség földrajzi elhelyezkedése
1. ábra: A kistérség települése Forrás: Kistérségi Helyzetelemzés
A Hernád völgyének és a Cserehát hegyvonulatainak találkozásánál Abaúj kapujában található a Szikszói Kistérség. Déli határát az Új falusi part alkotja, mely egyben határvonalat képez Borsod és Abaúj vármegyék között. Nyugatról és Észak-nyugatról a Magyar hegy határolja, keleti határa a Hernád vonala. Szikszó elnevezését: szikes talajáról kapta (szikes völgy). Éghajlata alapján a mérsékelt éghajlati övbe sorolható, kellemes klímája van, már az őskorban is lakott terület volt. Elsősorban az itt élők mezőgazdasági tevékenységet folytattak, a Hernád közelsége kedvezett a gabona félék termesztésének a Cserehát dombjai a szőlő és gyümölcstermesztésnek. A csapadék átlagosnak mondható, az egyenlőtlen eloszlása miatt sajnos kedvez az ár és belvizek kialakulásának. Miskolc közelsége mindig hátrányosan érintette a mezőgazdasági jellegű várost, mert a munkaerőt az iparba vonzotta, ez által lecsökkent a mezőgazdasági tevékenység a lakosság körében, az itt lakok többsége abba hagyta a mezőgazdasági tevékenységet és vándorlás is elindult Miskolc város irányába. Ennek hatása még a 70-80-as években is érvényesült, az
8
iparváros jobb megélhetést biztosított. A megalakult tsz-ek és Állami gazdaságok megművelték a földeket és munkahelyet is biztosítottak az alacsony szakképzettségűeknek. A rendszerváltáskor jelentkezett a probléma, mert a nagyvárosba betelepült vidéki lakosság már nem akart vissza települni a falvakba, így értékes fölterületeink nagyrészt ugaron maradtak.
2/4. A 23 települése szociális helyzete
A kistérségen élők legnagyobb problémája a munkanélküliség melyet az elmúlt negyed évszázad alatt sem sikerült megfelelően orvosolni. A településeken zömében a rendszerváltáskor megszűntek a termelő szövetkezetek, mint legnagyobb foglalkoztatók. Az Abaújban élők megtapasztalhatták a több tíz éve tartó munkanélküliséget, mindössze néhány kényszervállalkozó található a településeken azok is többnyire a szolgáltatásban. A párszáz lélek számú falvakban csupán egy élelmiszer bolt és egy italbolt található, de már vannak olyan települések ahol ez sem. Itt a lakosság valamilyen szintű ellátását a mozgóboltok oldják meg. A favak népessége elöregedett jelentős számban élnek itt a cigányok is. Csak szakképzetlen és alacsony iskolai végzettségű lakók maradtak, lehetőségeik teljesen kilátástalanok. Mentálisan teljesen leépülnek az évek óta tartó nehéz anyagi körülmények miatt, és megnőttek a családokon belüli konfliktusok és egészségügyi problémák száma. Az itt élő családok már nem találnak megoldást a problémáikra, ezért van nagy szükség a családgondozásra, idősek házi gondozására és jelzőrendszeres segítségnyújtásra.
2/5. A kistérség demográfiai változása
„A kistérség demográfiai helyzetképe nagyon összetett. A népesség csökkenése többszörösen meghaladja az országos átlagot az utóbbi 10 évben. Ez a kistérségen belül is változatos képet mutat, Nyésta, Hernádkércs és Kupa esetében elérte a 20 %-os csökkenést, addig például Rásonysápberencsen a növekedés 45 % volt, de Abaújszolnok településen is 10 % volt a növekedés a települések népességszámának esetében.1” 1
Szikszói Kistérség Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Észak-Magyarországi Régió Kistérségi helyzetelemzés készítette: DR. Koós Bálint, Dr. Virág Tünde 2012. 8. oldal
9
A települések népességszámának változását a természetes népmozgalmi adatok befolyásolják (születések és elhalálozások számának különbsége), valamint a vándorlási egyenleg az oda és elvándorlások egyenlege együttesen alakítja. Ha megnézzük az 1998 és 2008 közötti születések arányát jelentősen megnövekedett az országos és régiós átlaghoz képest. Az elhalálozások száma viszont az országos átlaghoz közelít, ez pozitív folyamatként értékelhető. A születésszám a cigánylakosság körében kiemelkedő, Gadna, Felsővadász, Kázsmárk, Rásonysápberencs, és már idesorolható Alsóvadász település is ahol már megközelíti a 20 %-ot. A kistérség településeinek másik csoportja ahol a születésszám alacsony viszont a lakossága elöregedett erre jó példa Gagyvendégi települése. Szikszó városban a elvándorlási mutató jelentősen megemelkedett, meghaladja az országos átlagot, amit nagyon jól mutat, hogy a népessége folyamatosan csökken. Ez a folyamat a városban már 1980-as években elindult, mert az itt élő értelmiség elköltözött Miskolcra, vagy még távolabbi városokba. A fiatal jól képzett értelmiség nem költözik haza, hanem a nagyvárosokban kamatoztatja a megszerzett tudását.
Település
Külterület (ha)
Lakásállomány
Népesség (fő)
(db) Abaújlak
706
84
118
Abaújszolnok
865
71
181
Alsóvadász
2291
440
1610
Aszaló
2536
629
1862
Felsődobsza
1519
345
937
Felsővadász
1864
187
549
Gadna
809
84
289
Gagybátor
1877
116
214
Gagyvendégi
1232
110
324
10
Település
Külterület (ha)
Lakásállomány
Népesség (fő)
(db) Halmaj
1259
588
1770
Hernádkércs
742
151
336
Homrogd
1343
326
978
Kázsmárk
1248
253
1022
Kiskinizs
718
125
363
Kupa
784
77
185
Léh
843
152
476
Monaj
1153
106
245
Nagykinizs
657
141
380
Nyésta
689
37
55
Rásonysápberencs
912
196
610
Selyeb
1664
183
484
Szentistvánbaksa
656
140
268
Szikszó
3620
2159
5885
Kistérség összesen
31172
6954
19141
1. táblázat A kistérség települése és lakásállománya család és népességszáma Forrás: saját készítés, KSH honlap alapján
2/6. A munkaerő piac alakulása a kistérségben
A Szikszói Kistérség 23 településének jelenleg egyik legsúlyosabb problémája az alacsony foglalkoztatottság és a magas munkanélküliség. Ennek a legalapvetőbb oka a gyenge gazdaság, a működő tőke, piacok, befektetők hiánya.
11
A térség adottságait tekintve a mezőgazdaság jelenthetne fő megélhetési formát. A piacok beszűkülésével a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya mára erőteljesen lecsökkent. Jelenleg közel fél tucat olyan mezőgazdasági jellegű vállalkozás működik, amely több ezer hektáron gazdálkodik. A modern mezőgazdasági gépek kiszorítják foglalkoztatást. Kislétszámban a kistérség egyes településein a családi gazdálkodás jelen van, bár egyre kisebb arányban, folyamatos tőkehiány nehezíti működésüket. Az ipar sem rendelkezik nagy foglalkoztató szereppel, bár néhány településen kisebb üzemek megtalálhatóak. A kistérségen belül a jelenleg működő vállalkozások piaci helyzete jelentős mértékben romlott, a nagy létszámot foglalkoztató üzemek nagy része megszűnt vagy átalakult. A térségben jelenleg három működő ipari park van, de beruházók hiányában még nincs foglalkoztatást jelentősen meghatározó erejük. A települési önkormányzatoknak napjainkban is jelentős foglalkoztatói szerepe van. Jelentős rétegnek nincs meg a nyolc általános iskolája, illetve magas az analfabetizmus aránya is. A térség munkaerő kínálata az alacsony képzettségnél fogva főként segéd, illetve betanított jellegű munkakörök betöltésére alkalmas. A szakképzett munkaerő, illetve a felsőfokú képesítéssel rendelkezők elhagyják településüket, olykor a térséget is, így arányaiban megnő a településeken élő idős (főként inaktív) lakosság aránya. Mindez az elöregedési folyamatokat generálja. A regisztrált munkanélküliek többségét egyre inkább a rendszeres szociális segélyben részesülők aránya adja, akik a munkaerőpiacra visszajutni nem vagy csak nagyon nehezen tudnak, számukra csak a közfoglalkoztatási programok maradnak, így kialakul egy állandó körforgás, melyből kitörni nagyon nehéz. A fentiek alapján elmondható, hogy a foglalkoztatás kérdése a Szikszói Kistérség egyik legnagyobb jelentőséggel bíró problémája. Hosszú távon való kezelése nem egyszerű feladat, csak komplex módon és eszközökkel érhető el javulás, ami a mai társadalmi és gazdasági körülmények között nagy kihívás. A problémák összefoglalva: • a munkaképes korú lakosság alacsony iskolázottsági szintje, versenyképes szakmák hiánya • magas a munkanélküliek száma, ezen belül a tartós munkanélküliek aránya, nincs motiváló erő a munkavállalásra • szakképzett munkaerő elvándorlása • munkahelyek hiánya • tőkeszegény helyi vállalkozások, külső befektetők hiánya • elöregedő falvak • térségi és határ menti kapcsolatok hiánya • innovatív, térségi kihatású fejlesztések hiánya • a periférikus települések közlekedési és információs elszigeteltsége • részben elavult eszközellátottság és leromlott állagú oktatási intézmények, kistérségen belül is jelentős különbségek • romló, nehezen kezelhető közbiztonság • a halmozottan hátrányos helyzetű lakosság növekvő aránya.
12
III. Szikszói Kistérségi Szociális Szolgáltató Központ bemutatása 3/1 Az intézmény létre jötte A szociális szolgáltatásokon belüli legfőbb alapszolgáltatók a kistérségben a települési önkormányzatok. Ellátási tevékenységük: falugondnoki szolgáltatás működtetése, közétkeztetés és házi segítségnyújtás szervezése. A falugondnoki rendszer hasznos segítő szolgáltatást és megfelelő mobilitást biztosít a kistelepüléseken élőknek, az önkormányzat is sok feladatát megoldja ezzel a szolgálattal, a fejlődés is elmozdul pozitív irányba. Falugondnokként foglalkoztatottak átlagos száma 7 fő (2006). Szikszói Kistérségi Többcélú Társulás által megalapított Szikszói Kistérségi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat, mint intézmény 2007. október 01. napjától a társulás a 23 településén biztosítja az alábbi ellátásokat, kezdetben gyermekjóléti és családsegítő szolgáltatási feladatait látta el, négy iroda működött a környező településeken 4 fő családgondozóval. A feladat ellátás tovább bővült a házi gondozással és a jelzőrendszeres segítségnyújtással az időskorúak nagylétszáma miatt. 2012 év október elején Szikszó Városban megépült Szikszói Kistérségi Többcélú Társulás által benyújtott pályázat alapján a Szikszói Kistérségi Szociális Szolgáltató Központ új épülete, mely egy korszerűen felszerelt épület. A családgondozók száma 8 fő. 3/2 Az intézmény által biztosított szolgáltatások Ez egy integrált intézmény, az önkormányzatoktól négy kötelező feladat ellátást vállal át gyermekjóléti és családsegítői, házi gondozói, és jelzőrendszeres segítségnyújtás, valamint ötödik feladatként a négy Biztos kezdet ház projekt koordinálását. Az intézmény valamennyi dolgozója szakképzett, felkészültségük jó a feladat ellátását megfelelően végzik. Jól működik az észlelő és jelzőrendszer, a tagokkal rendszeres a kapcsolattartás, gyors az információáramlás a családgondozók rövid idő alatt értesülnek, hogy hol kell beavatkozni az adott településen élő családoknál kialakult krízis helyzetek esetében. Az intézmény a kapcsolatok elmélyítése érdekében szakmaközi konferenciákat szervez a hatékonyabb munkavégzés és információs csere érdekében. A családsegítős családgondozók havonta szerveznek klubszerű foglalkozásokat a településeiken rendszeres szociális segélyben és egészségkárosodott segélyben részesülők számára. A gyermekjóléti családgondozók kéthavonta szerveznek szabadidős foglakozásokat az általuk gondozott családok számára. A klub és a szabadidős foglalkozásokat a kliensek megszerették és rendszeresen látogatják, közös beszélgetések során ötleteikkel hozzájárulhatnak, a programok megszervezéséhez. Így az érdeklődésüket hosszabb ideig fenn lehet tartani.
13
3/3. A szolgált lakosság szociális helyzete sajátosságai A kistérség 22 települése területfejlesztési szempontból kedvezményezett telerepülésnek számít a (7/2003.) Kormányrendelet szerint. A lakosság szociális helyzete a magas munkanélküliség miatt és az anyagi korlátozott lehetőségek tükrében nagyfokú romlást mutat. Igaz a falvak már megfelelő infrastruktúrával rendelkeznek, de ezek igénybevételére a lakosság részéről nem kerül sor. Sok a közüzemi számlatartozás, amely gyakran a szolgáltatás megvonását jelenti. A településeken sok az idősnyugdíjas, a munkaképes korúak száma alacsony, és szakképzettséggel csak kevesen rendelkeznek. Sok a gyermekkorú, akik előtt semmilyen szülői példa nincs. Az állandósult magas munkanélküliség így a családok zöme segélyből és némi alkalmi munkából, gyesből és családi pótlékból él. Egyedüli munkalehetőség az önkormányzatok által szervezett közfoglalkoztatás. A falvakban a munkalehetőségek teljesen megszűntek, ezért a szakképzett munkaerő ingázásra kényszerül. A Szikszó városban egyetlen ipari üzem működik, a SZATEV ZRT a térség legnagyobb foglalkoztatója, valamint jelentős foglalkoztató még a HELL Energy Magyarország Kft. Igaz, hogy van három ipari park is a városban, de sajnos évek óta egyetlen egy befektető sem jelentkezett, hogy beruházna. A második legnagyobb foglalkoztató az önkormányzat: 2014. évben 370 fő közfoglalkoztatott dolgozott a településen. A harmadik csoportot a kisvállalkozások képezik, de itt alacsony a foglalkoztatott létszám, mert zömében saját magukat és családtagjaikat foglalkoztatják. A kistérség 23 településén megfigyelhető, hogy folyamatosan romlik a lakások állaga, a tulajdonosaik csak a legszükségesebb javításokat végzik el. A több éve tartó romló gazdasági és anyagi helyzet, valamint a kialakult mentális problémák miatt egyre több család kerül krízishelyzetbe. Megnövekedett egészségügyi problémák miatt, már a munkaképesek sem tudnak munkát vállalni. Nő a családon belüli erőszak, a családok nem tudják már gondjaikat megfelelően kezelni. A felgyülemlett problémák a kistérség számára nehezen kezelhetővé váltak, ez érinti az oktatást és az egészségügyi ellátást is. Házi orvosok létszáma 6 fő, ebből 3 fő Szikszón található, fogorvos 2 fő, 1 fő gyermekorvos szintén Szikszón található. Gyógyszertár Homrogd településen 1, Szikszón 2. üzemelő van.
14
Lakónépesség (fő, 2012. december 31.
19141
Településesek száma
23
Város
1
Község és társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott 22 település Területfejlesztési szempontból kedvezményezett 22 települések száma (7/2003. Korm. rendelet szerint) Országos átlagot jelentősen munkanélküliséggel sújtott település
meghaladó 22
2. táblázat A kistérség településeinek száma jogállás és társadalmi gazdasági helyzet szerint Forrás: saját készítés, KSH honlap alapján
15
IV. Közmunka programok 2008-2013 évben 4/1. A közmunka története „Az elmúlt 200 évben sokféleképpen értelmezték Magyarországon a közmunka jelentését, az elnevezése is korszakonként, illetve kormányonként változott. Értettek alatta az állam és a közérdekében végzett árvízi munkákat, az ínség valamint a szegénység enyhítését célzó – segélyezést kiváltó – szociálpolitikai eszközt, továbbá a dolgozni nem akarók munkára szoktatását. Azonban minden „közmunkában” közös volt, hogy a legszegényebb, a legelnyomottabb népcsoportok számára szervezett állami munkavégzésről volt szó.” Baráth Endre: A magyar közmunka rövid története (2013. szeptember 18.) A kapitalista társadalom kialakulásával egy időben létrejöttek a „Dologházak”. A csavargók, kéregetők, koldusok és szegények átnevelésére hozták létre őket, munkavégzés nélkül senkinek nem jár segély. A 19. században az angoloknál már a munkára való nevelés is funkciójává vált. Ezek az intézmények zártak voltak, napi 12. órát kellett dolgozni az élelemért és a szállásért. A családokat szétválasztották. Magyarországon 1841ben alakult a dologház és a második világháborúig fenntartották ezt az intézményt. A rendszerváltás után 1990-ben Magyarországon is megjelent a munkanélküliség a privatizációs folyamatok és a piacgazdaságra való áttérés rendkívülien megrázta a magyar társadalmat, mert számukra ismeretlen volt a munkanélküliség, csak, mint fogalmat ismerték. Rövid idő alatt csaknem két millió munkanélkülit tartottak nyilván a munkaügyi központok. A munkanélküli segélyfolyósításának időtartama kettő plusz egy év volt, ez látszólag megnyugtatta az embereket a családjuk jövedelme ekkor még látványosan nem csökkent. Sokan úgy gondolták, hogy a három év letelte után valódi munkahelyek létesülnek az országban és újra folytatódik a foglalkoztatás. Ekkor érte az első megrázkódtatás a munkanélküliek egyre szélesedő táborát, hogy hiába keresnek munkalehetőséget, de sehová nem veszik fel őket. A még megmaradt munkaadók, új és piacképes szakképzetséggel rendelkezőket kerestek, ezek elsősorban a diplomával rendelkező munkavállalók voltak, vagy magasan szakképzett szakmunkások. A többségnek ekkorra már elavult képzettsége volt, és egy tetemes része teljesen szakképzetlen, az iskolai végzettségük gyakran a 8 általános iskolai végzettséget sem érte el. Egyre többen igényelték az önkormányzati segélyezést. A dolgozni akarók másik része a munkaügyi központok által szervezett átképzéseket választotta, ezzel esélyt teremtve magának az elhelyezkedésre. Az országnak problémát jelentett a nagy tömeg visszavezetése a munkaerő piacra. Ekkor indultak újra a közmunka programok. Bevezették a közcélú és közhasznú fogalakoztatást. A közcélú foglakoztatás egy 30 munkanapos foglalkoztatás volt, ez egyben a jövedelempótló támogatás folyósításának feltétele volt. A közhasznú foglakoztatás egy hosszabb ideig tartó három-hathónapos foglalkoztatás volt, melyre az önkormányzatok 30%-os önrész ellenében pályázhattak. A pályázatban részletesen meg kellett fogalmazni mi a foglalkoztatás célja és mit akarnak elérni. A munkaügyi központok finanszírozása utólagos volt.
16
A foglalkoztatásnál mindig problémát jelentett az önkormányzati önrész, a kistérség 22 leghátrányosabb önkormányzata szinte alig tudott pályázni, csupán a közcélú foglalkoztatási lehetőséget vették igénybe. 1998. évben jelentek meg a közmunkaprogramok a foglalkoztatás harmadik elemeként, minimális önrész és utólagos finanszírozás, a kistérségben egyedül Szikszó város önkormányzata tudta teljesíteni ezeket a feltételeket. A pályázati feltételek itt már erősen szigorodtak. Az előbbi két foglalkoztatási formánál is kötelező volt a munka alkalmassági, és balesetvédelmi oktatás, de itt már kiegészült a munkaruha és munkaeszközök biztosításával is, valamint szintén utófinanszírozású volt. Munkatervet és munkanaplót az elvégzett munkákról kötelező volt vezetni. A program, mind pénzügyileg, mind teljesítés szempontjából szigorúan ellenőrzött volt. Ilyen feltételek mellet a kistérségi önkormányzatok ezt egyedileg megvalósítani nem tudták, eljött az összefogás szükségessége. Következett egy újabb felismerés a vezetés részéről, miszerint az elsődleges munkaerő piacra már nem tudják vissza vezetni az akkor egy évtizede munkanélkülieket. Ekkor kerültek bevezetésére a közcélú, közhasznú és közmunka programok, melyet szintén az önkormányzati apparátusnak kellett végrehajtania. Segélyben csak az részesülhet, aki a közmunkában részt vesz. Ekkor Szikszón 250 fő részesült jövedelempótló segélyben. A város vezetése felismerte, hogy folytatni kell a közmunkaprogramot, bármennyire is megterheli az önkormányzat költségvetését. A mentálisan még nem teljesen leépült emberekkel elbeszélgetve, azt az előterjesztést nyújtottam be az önkormányzatnak, hogy egy nagyobb közfoglalkoztatási programot nyújtson be az önkormányzat, melyben 60 fő egyben 60 család életkörülményei gyökeresen megváltoznának. Az előterjesztésből hatalmas vita kerekedett, más célokra is felehetne használni ezt a hatalmas összeget, amibe a program megvalósítása kerül - mondták a szociális helyzetre kevésbé érzékeny képviselők. Ők már piac gazdasági alapon gondolkodtak, úgy érezték, hogy a közmunkában résztvevők teljesítménye alacsony és nem jövedelemtermelő a város számára haszontalan. Végül is a többség a közmunkaprogram folyatatása mellett döntött. Az idő igazolta, hogy végül jó döntés született, mert a mai napig nem létesültek térségünkben olyan beruházások, mely az elsődleges munkaerő piaci foglalkoztatást részesítették volna előnyben. 2009-ben újabb közfoglalkoztatási program került meg hirdetésre „Út a munkához” néven indítottak nagy közfoglalkoztatási programokat, a „segély helyett munkát” elem viszont ebben a programban is megmaradt Az elsődleges munkaerő piacra visszavezetés volt a cél. Bevezetésre került továbbá a munkanélküliek új elnevezésű segélye a „rendelkezésre állási támogatás”. A jogszabályi háttér megváltozott, egy családban egy fő igényelhette mit, a rendszeres szociális segélyét. Ennek célja az volt, hogy a munkanélküliek a munkaerő piacra visszatérjenek. A munkanélküliség ekkor már majdnem harmadik generációs volt, már voltak olyanok, akik egyáltalán nem akartak dolgozni, a segélyezést életformának tekintették. A jogszabályok sok lehetőséget adtak arra, hogy a segélyhez mégiscsak legálisan jussanak; ilyen volt például a közös háztartás megszüntetése, lakcímváltoztatás, és a válások száma is megnövekedett.
17
2011-ben ismételt változás következett be a közmunkaprogramban. A munkavégzést külön szabály szabályozza (2011. évi CVI. törvény a közfoglalkoztatásról és közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 496/13.(12.29.) Korm. rendelet a közfoglalkoztatással összefüggésben egy kormányrendeletek módosításáról) és nem a Munka Törvénykönyve. Mai viszonyok között a közmunkásnak kevesebb bér és szabadság jár ugyanazon munkáért, amely komoly társadalmi feszültséget generál. Változás továbbá, hogy egy évben legalább 30 nap munkaviszonyt kell a tartósan munkanélkülieknek leigazolni ahhoz, hogy a segélyt megkapja és a közös háztartásban élő családtagok közül csak egy részesülhet benne. A történeti bemutatás alapján arra a megállapításra juthatunk, hogy a közmunka története a szegények szükségmegoldásának a színtere. 2008 évi gazdasági válság pedig a szegények munkára való nevelésével folytatódott, mely napjainkig is eltart. A munka és közmunka közötti szakadék egyre növekszik, mert az utóbbiért alacsonyabb bérezés és kevesebb szabadság jár. 4/2. Célcsoport bemutatása Számunkra még mindig felhasználhatónak tűnik a középkori nyugat- európai társadalmak szociálpolitikája. Aki beleszületett egy csoportba, valószínűleg abban élte le egész életét, társadalmi mobilitása nem volt. A középkori társadalmak több szegregált csoportból álltak. Már itt is felismerték az integrációt, fontos szerepe volt az emberi hova tartozásnak. Tanulmányoztam: Robert Castel szegény gondozással kapcsolatos tanulmányait. Van nyílt és zárt szegénygondozás: a szegénygondozás zárt formájában a szegény embert megfosztják szabadságától, zárt intézménybe helyezik el (dologház, árvaház). A szegénység devianciának számít, és büntető jelleget kap. Úgy gondolják, hogy ez jellemhiba, fogyatékosság. Az intézményi rendszer már a középkorban létre jött és a megtorlás a legfontosabb cél. A problémát ez megszüntetni nem tudja, mert csak a büntető tevékenységet helyezi előtérbe. A nyílt szegénység gondozás lényege, hogy szegény ember mozgástere szabad, és saját környezetében él. Az elvégzett munkájukért bért kap, vagy természetbeni juttatást a koldulás szabad volt. Ez a foglalkoztatási forma Németországban volt jellemző, és Franciaországban mindkét foglalkoztatási forma keveredett. Nézzük az elmúlt évek a közmunkaprogramjait: 1992 és 1993-as években indultak, ekkor még zömében nők voltak a foglalkoztatottak körében. Mára sajnos a férfiak vannak többségben. A közfoglalkoztatásban nem a fiatal korosztály, hanem a negyven éven felüliek lettek az elsődleges foglalkoztatottak. A pályakezdő fiatalok korcsoportja is megjelenik a közfoglalkoztatásban, de itt viszonylag rövid időt töltenek, mert az átképzések során magasabb szakképzettséget szereznek így esélyesek lehetnek az elsődleges munkaerő piacon is. Az idősebb korosztály számára csak mentőövként szolgál ez a közhasznú típusú foglalkoztatás, nyugdíjkorhatár elérése az elsődleges cél. Az idősebbek piacképtelen szakképzettséggel rendelkeznek elsődleges céljuk a nyugellátáshoz
18
szükséges szolgálati idő megszerzése. Egy részük egészségügyi állapotuk miatt leszázalékoltatni akarja magát, a másik részük valóban dolgozni szeretne, csak nem alkalmazzák a kora miatt. Állásinterjúkon első kérdés, hogy hány éves a jelentkező, s ha ez meghaladja a negyven évet, akkor már szinte meg is van, hogy miért nem alkalmazzák. Egyetlen lehetőség ebben a korban, ha hiány szakmával rendelkezik, de itt is csak próbaidőre veszik fel, amit annak leteltével már nem hosszabbítnak meg. A nyugdíj előtt álló korcsoport elkeseredettsége érthetővé válik, mert sehova nem kellenek. A családsegítő szolgálat, ha nem is munkalehetőségben, de csoport terápiával oldhatja e korosztály lelki feszültségét. A közfoglalkoztatásban résztvevők nagy csoportja alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik. A munkanélkülivé válás oka legtöbb esetben az alacsony szakképzettség. Bár érezhető, hogy nagyon sok embernek sok szakképzettsége van, ám gyakorlat hiányában ez kevés. A munkaadók a szakmájukban napra kész dolgozókat akarnak alkalmazni, akiknek külön betanulási idő nem szükséges. Ettől még nagyon messze van az oktatási rendszer és a gyakorlati képzőhelyek, munkavállalók is egyaránt. Az állásinterjún is nehezen boldogulnak a közfoglalkoztattak, mert hiányzik a tényleges motiváció, aminek lényege, hogy ezeket az embereket feszélyezik az ilyen szituációs helyzetek. Az állás interjút egyfajta kudarcként élik meg, ezért hamar feladják az álláskeresést. A sikertelenséghez továbbá hozzájárul még, hogy az álláskereső, ha bejáró, akkor bérletét nem térítik, bár erre lenne lehetőség, de a munkáltató a túlzott adminisztrációs teher miatt ezt nem vállalja, a bejárás költségét a munkavállaló megfizetni nem tudja, így nincs értelme a településén kívül munkát vállalnia. Ha valaki bekerül a közmunka programba és ott megállja a helyét, azt évről- évre foglalkoztatják, és ezért már esélye sincs kikerülni a közmunka programból. A programokban tartósan részt vevő emberek szívesebben maradnak, a közmunka programban nem keresik a kitörés lehetőségét, ezt tekintik biztos megélhetésüknek. A fiataloknak még esélyük van kitörni, de az idősebbek már belenyugvóan tudomásul veszik és élethivatásuknak tekintik. 4/3 A közmunka fenntarthatósága Azt tudni kell, hogy a közmunka programokat 100%-ban az állam finanszírozza az adófizető állampolgárok befolyt adójából. A fenntarthatósága azon múlik, hogy képesek-e a programok önfenntartásra, ezen azt értem, hogy a költségvetésüket úgy alakítják, hogy minimális állami vagy önkormányzati segítséggel a piacgazdaságban talpon tudjanak maradni. A legfontosabbnak tartom, hogy ezt a tevékenységet szakképzett emberek irányítsák, mert e nélkül még az alapvető zöldségfélék előállítása is lehetetlen feladat. Az igaz, a közmunka program résztvevői már több tanfolyamokat elvégeztek, de ez nem azt jelenti, hogy a termelésben hasznosítani tudnák ismereteiket, a gyakorlat hiánya miatt. A közmunka program rentábilissá úgy tehető, ha a bevételek magasabbak, mint a kiadások és a nyereséget visszaforgatjuk a modernebb technológia megismerésére, mert ezzel a termelékenységi szint is növekszik. Állami irányítású nonprofit cégek kellenek a közmunkaprogramok megszervezéséhez, hasonlóan, mint az erdőtelepítési és árvízvédelmi
19
feladatok ellátására szervezett, közfoglalkozási programok. Ezzel csökken a túlterhelt önkormányzati feladatellátás. A közmunka programok ellenőrzése túl lazára sikeredett, állami adófizetők pénzének jó célú felhasználására csak az állam által kialakított ellenőrzési szervek jogosultak. Az állami pénzek ellenőrzésére véleményem szerint csak a Magyar Államkincstár jogosult, ami már a magán személyek esetében régen megvalósult, ezt önkormányzat esetében is hasonlóképpen kellene megvalósítani. Ha ez az ellenőrzési forma nem alakul ki, akkor tényleg a „feneketlen zsák” elve érvényesül.
A továbbiakban egy helyi kezdeményezést és ennek gyakorlati tapasztalatait szeretném bemutatni. Civil szervezeti szinten próbálkoztam a közmunkaprogram szervezésével. A Szikszói Hátrányos Helyzetűekért Alapítvány tagjai mind hátrányos helyzetűek. A kuratórium jóváhagyásával egy kis állattenyésztési programot indítottunk a szegény családok részére. Mivel az alapítványnak pénzeszköze nem volt, ezért az önkormányzathoz fordultunk anyagi támogatásért. Szikszó város önkormányzata az elképzelést jónak találta és 250000.Ft
támogatásban
részesítette
az
alapítványt
a
kisállattenyésztési
programja
megvalósítására. Az önkormányzat cserébe pontos pénzügyi elszámolást kért a vásárolt állatállományról, és egyéb dologi kiadásokról, valamint a saját erőről, amely jórészben az alapítvány tagjai önkéntes munkájából állt. A bérelt földterületeinket kaszálóként hasznosítottuk. Az előzetes felmérések alapján a hátrányos helyzetben lévő családok úgy gondolták, hogy megbirkóznak a feladattal és saját portájukon meg tudják valósítani az állatok tartását, amely fedezte volna a család napi tej és egyéb tejtermék szükségletét. A kecske azért nem teljesen igénytelen állat, nagyon sok odafigyelést igényel (nem szereti a huzatot, és friss vizet is kíván, valamint abraktakarmányt) a megfelelő tejmennyiség biztosításához. Erre a programban résztvevők nem voltak felkészülve, bár az állomány kiosztását megelőzte egy szaktanácsadói megbeszélés is. A célcsoport a kecskéket kihajtotta az utcára és egyáltalán nem törődtek velük. Az alapítvány titkára felhívta a figyelmet az áldatlan állapotra. A kuratórium összehívására került sor. A kuratórium véleménye szerint ilyen tartáskörülmények között valamennyi állat elpusztul. A kiosztott kecsállományt össze kell szedni! A családok alkalmatlanok, úgysem gondozzák az állatokat és egy központi telephelyet létrehozni szükséges. Itt az állatok megfelelő gondozása megvalósul és egy normális kisgazdaság kialakulhat.
20
A családok szinte örültek, hogy megszabadultak a napi kötelezettségek alól, és az alapítványnak új gondja támadt. Új kuratóriumi ülésre került sor, volt, aki azt javasolta adjuk el az összes kecskét így megoldódik minden gond. Az önkormányzattal kötött szerződés alapján ez nem volt kivitelezhető, ezért kialakítottunk egy központi telephelyet és
központilag került irányításra a tenyésztés, szakértők bevonásával is. Bejelentkeztünk
a Kecsketenyésztők Országos Egyesületéhez, az összes kecskét egyedi jelöléssel láttuk el. Az önkormányzattal megállapodást kötöttünk, hogy az alapítvány is foglalkoztathasson közmunkásokat. 10 fő foglalkoztatásáról szólt a megállapodás. A Munkaügyi Központ Szikszó Kirendeltségével vettem fel a kapcsolatot. Először furcsállták, alapítvány ezelőtt még soha nem foglalkoztatott közmunkásokat, ezért kissé bizalmatlanok voltak. 10 fő foglalkoztatását kértük hat hónapra. Az önkormányzattal készített megállapodás bemutatása után már zökkenő mentesebben ment minden, a pályázat megírásra és benyújtásra került. A 30 %-os önrészt az önkormányzat megelőlegezte, sőt az első havi bért és a befizetendő járulékot átutalta az alapítvány számlájára. A kikötés az volt, hogy az utolsó elszámolás után visszautalásra kerül a bér és járulék támogatás az önkormányzat számlájára. Ez az együttműködés hat éven keresztül folyatódott. A kecskeállományt is sikerült megduplázni, találtunk egy szponzort is, aki szemes takarmányt és szalmát adományozott. A programban dolgozók is elégedettek voltak, már hosszú ideje segélyen voltak és családjaik anyagi nehézségekkel küzdöttek. A munkaerő is megvolt, már nem okozott gondot a széna és lucerna betakarítása. Szépen fejlődött az állomány, a kecsketejet ingyen biztosítottuk a kisgyermekes családok számára. A kezdeti érdeklődés nagy volt, majd kezdett alábbhagyni a lendület, végül már nem igényelték a tejet a családok. Nagy nehezen sikerült tejfelvásárlókat felkutatni. Hárommal is próbálkoztunk, de mindegyikben csalódnunk kellett. Két hónapig rendesen fizették a tejpénzt, aztán a tejet ugyan elszállították, de már csak későbbi kifizetést ígértek. Sajnos abból nem lett semmi, mert a vállalkozások csődbe mentek. A gidák értékesítése az olasz piacra történt. Először ez is sikeresnek volt mondható, de az olasz felvásárlók később olcsóbban jutottak a román és ukrán gidákhoz, így ez a piaci lehetőség is megszűnt. Úgy érezték az alapítványi tagok, hogy már minden utat megpróbáltak bejárni, de a kezdeti sikerek mindig akadályba ütköztek. Ha már nem volt veszteséges a kecskék tartása, nagyon örültünk neki. Végül 2007 évben eladtuk az egész állományt a kuratórium döntése alapján. A foglalkoztatási programjaink továbbra is fennmaradtak: az önkormányzati feladat ellátásból átvállaltuk a Szikszó város külterületén található vízelvezető árkok tisztítását. A pályakezdők
21
foglalkoztatási programjába is becsatlakoztunk, 10 fő pályakezdő fiatalt alkalmaztunk. A fiatalok részére az ÉRÁK Miskolci Képzőintézete szervezésében 3 hónapos park gondozói tanfolyamot szerveztünk és vállaltuk 6 hónapos foglalkoztatásukat. Ezt a tevékenységét az alapítvány 2011 évig folytatta, a folyamatosan változó közfoglalkoztatási programokhoz ezután már kapcsolódni nem tudtunk, mert önrészt már nem tudtuk előteremteni.
4/4. A közmunkában résztvevők statisztika adatai Közép
Nyugat
Észak
Észak Alföld
Magyarorszá
Dunántúl
Magyarország
50,7 %
58.8 %
30.3 %
45.8 %
0.0 %
1.1 %
0.2 %
0.6 %
Képzés összesen
50,7
69.8
30.5
46.4
Bérköltség
10.8 %
21 %
14.9 %
16.3 %
24.8 %
3. %
25.5 %
12.6 %
8373
5195
19458
16613
gi régió Munkaviszonyba n
nem
állók
képzése Munkaviszonyba n állók képzése
támogatás Közhasznú foglalkoztatás Programot befejezők
száma
fő 3. táblázat Aktív programokat befejezők aránya 2009 évben Forrás: sajátszerkesztés, AFSZ honlap alapján
22
Rövidebb
Hosszabb
Értékteremtő
idejű
idejű
közfoglalkoztatá
közfoglalkozt közfoglalkoz si
Összesen
program
atás
tatás
támogatása
támogatása
támogatása
(fő)
(fő)
Budapest
559
6258
89
6906
Borsod-Abaúj-
2743
34885
191
37819
Hajdú-Bihar
2074
15924
117
18115
Szabolcs-
3057
28623
590
32270
314
2517
49
2880
8747
88207
1036
97990
(fő)
Zemplén
Szatmár-Bereg Győr-MosonSopron Összesen
4. táblázat Közfoglalkoztatottak száma 2012 évben Forrás: sajátszerkesztés, AFSZ honlap alapján
A táblázatokat megnézve megállapíthatjuk, hogy az Észak-Magyarországi régióban 2009 évben legmagasabb az aktív programokat befejezők száma. Sajnálatos módon munkahelyek
hiányában
még
mindig
rossz,
a
szakképzettséggel
rendelkezők
elhelyezkedési aránya. Ez legjobban, a közmunkaprogramban résztvevők arányánál figyelhető meg.
A 2009-2012 évben eltelt időszak statisztikai adatai alapján látható,
lényeges elmozdulás nem történt az Észak-Magyarországi régióban a foglalkoztatás terén. Az elsődleges foglalkoztatás stagnál, csak a közmunkaprogramok emelkedő száma növeli a foglalkoztatottak számának alakulását. Az Abaúji térségben a beruházások leálltak vagy minimális a munkahelyteremtő képességük. Nem jöttek létre azok az összeszerelő üzemek sem, amelyek a betanított munkásokat foglalkoztatni tudnák.
23
V. Befejezés
A dolgozatban arra próbáltam rávilágítani, hogy mennyire nehéz helyzetben van ez a térség. Több próbálkozás is volt a magas munkanélküliség megszüntetésére, de ezek jórészt kudarcot vallottak. A valós kiutat nem sikerült megtalálni és az itt élők egy része is feladta már a küzdelmet, kezd beletörődni saját és családja sorsába. A lakosság foglalkoztathatóságával és munkatapasztalataival ugyanaz a probléma, ami tulajdonképpen az egész térséget hátráltatja, azaz az alacsony iskolázottság, illetve, hogy a munkanélküliek nagy része a máshol rutinfeladatnak számító munkát sem képes elvégezni. A foglalkoztatásból való tartós kikerülés, „sport nyelven szólva”, megsavanyítja a potenciális munkaerőt, amelynek a munkához való viszonya rossz, motiváltsága gyenge. Munkahelykeresés terén sorozatos kudarcok érik őket, ezáltal önbizalmuk csökken, szociálisan egyre rosszabb helyzetbe kerülnek, motiváltságuk a munkaerőpiacra visszakerülésre egyre gyengül. A munkanélküliek jó része már évek óta munkanélküli és csalódott mindenben. Csalódott a világban, a hivatalokban, a munkáltatókban, és főleg önmagában, s ebből fakadó félelmét, haragját szelíd agresszióban vezeti le a településén található italboltban, ha még egyáltalán üzemel, s ha már arra sem telik, akkor olcsó kannás borba fojtja csendes dühét. Vannak, akik ki akarnak törni e körből, kivezető utat nem könnyen találnak, hacsak nem mennek más megyébe dolgozni, ahol esetleg munkaerőhiány van. Onnan is hamarosan visszatérnek, mert ugyan többet keresnek, de több pénzt ezután sem lát a család, mert a többletet megeszi az utazás, az ott lakás, s végül, mivel a családtagokat nem tudják magukkal vinni, így kénytelenek visszaköltözni. A magasabb képzettséggel rendelkező szinglik viszont könnyebben találhatnak állást, rugalmasan tudnak akár az ország másik végébe is költözni, de gyors elköltözésükkel elmegy a humán többlet, a házat építeni tudó, az adót fizetni képes, gyermekét nevelő, iskoláztató polgár is. Sokan külföldön keresik boldogulásukat. A térségben a munkanélküliség kezelése rendkívül fontos kérdés volt korábban és most is. A térség gazdasági és társadalmi elmaradottságából adódóan ezen a területen csak akkor fog bekövetkezni jelentős változás, ha környezetünkben olyan beruházások valósulnak meg, amelyek jelentős számú új munkahelyet hoznak létre, még mielőtt teljesen elfogy a szakképzett munkaerő. Meglátásom szerint a kistérségben élő, mentálisan leépült, még aktív korú munkanélkülieknek számára „rehabilitációs központ” jellegű nyitott intézményének kialakítása szükséges, ahol 3-6 hónapon keresztül segítenének a szakemberek a testi és lelki egészségük visszaszerzésében, hogy alkalmassá váljanak az elsődleges munkaerőpiacra való visszakerülésre.
24
Felhasznált irodalom
Állami Foglalkoztatási Szolgálat: Az aktív foglalkoztatás politikai eszközök működése (www.afsz.hu/engine.aspx?page=full_AFSZ_KOZOS_Statisztika, 2014. 10. 28.) Állami számvevőszék: Jelentés a közfoglalkoztatás és hozzá kapcsolódó támogatási rendszere hatékonyságának eredményességének ellenőrzéséről 2013. szeptember (wwwarchiv.parlament.hu/efutar/2012/asz_tv_alk_prg_2012_osz.pdf, 2014. 09. 24.) Csoba Judit: A közfoglalkoztatás régi-új rendszere. In: Esély 2010/1 (www.esely.org/kiadvanyok/2010_1/01csoba.indd.pdf, 2014. 07. 09.) Fazekas
Károly
és
Koltai
Jenő:
Munkaerő
piaci
Tükör
2005.
Stratégiája
(2008),
(econ.core.hu/doc/mt/2005/hun/eleje.pdf, 2014. 07. 09.) Inforce
Kft.
Szikszó
város
Integrált
Város
Fejlesztési
(www.szikszo.hu/media/files/koncepcio/ivs_szikszo.doc, 2014. 07. 24.) Koltai Luca, Kulinyi Márton: A közfoglalkozást szervezők értékei (www.egymasralepnitilos.hu/.../koltai-luca-kulinyi-marton-a-koezfoglalk, 2014. 07. 09.) Kovács Katalin és Váradi Mónika Mária: Hátrányban – vidéken (www.regscience.hu:8080/jspui/.../varadim_hatranyban_videken_2013.p., 2014. 07. 09.) folyamatok 2013 (Statisztikai Tükör KSH: Munkaerő-piaci (www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mpf/mpf1312.pdf, 2014. 08. 05.)
2014/19),
Kullman Ádám- Janza Firgyes- Herczy Béla: A leghátrányosabb helyzetű kistérségek célzott támogatásának kísérlete, és első tapasztalatai Észak-Magyarországon (www.strategiaifuzetek.hu/files/16/2010_VII%20evf_2%20szam.pdf, 2014. 07. 09.) Lipták Katalin: Leghátrányosabb helyzetű (LHH) kistérségek munkaerő piaci helyzete (rodosz.ro/files/Liptak_Katalin.pdf, 2014. 07. 14.) Multiráció Kft.: A nyilvántartott álláskeresők létszámának trendje és összetétele 1998. január és 2010. december között. (multiracio.com/doc/elemzes_2010.pdf, 2014. 08. 12.) •
Mink András és Zolnai János: A munkaerőpiactól elszakított közfoglalkoztatás reprodukálja önmagát. In: Beszélő 2011/16 (beszelo.c3. hu › Beszélő folyóirat › Évfolyam 16, 2014.07. 09.)
25
Szikszó Kistérsége Fejlesztési Társulás, Regio Partner Vidékfejlesztési Kutató és Tanácsadó Kft., Kompolt: A Szikszói Kistérség Agrárstruktúra és Vidékfejlesztési Programja (2004), (www.terport.hu/webfm_send/2244, 2014. 07. 09.) Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Munkaügyi Igazgatóság: A foglalkoztatás politika aktív eszközei hatásainak elemzése 2001-2006 (3sz., hu/../a_foglalkoztataspolitika_aktiv_eszkozei_hatasainak_elemzese, 2014. 08. 05.) Virág Tünde: Szegények a kistelepülések fogságában – szociálpolitika mindennapi gyakorlata egy hátrányos helyzetű térség településein. In: Esély 2009/4 (www.esely.org/kiadvanyok/2009_4/02virag.pdf, 2014. 07. 09.)
26
Abschluss
In meiner Klausur versuchte ich darauf anzublenden, in was für einer schweren Lage diese Region ist. Es war mehrere Versuche, die hohe Arbeitslosigkeit zu beenden oder zu reduzieren, aber diese versagten. Den wirklichen Ausweg konnte man nicht finden und ein Teil der hier lebenden Bewohner gaben schon den Kampf auf. Das Problem mit der Arbeitsstellung und Arbeitserfahrung der Bevölkerung ist eigentlich ganz genau so, wie in der Region, also die niedrige Schulung und das, dass die Arbeitslosen die Routinearbeiten nicht erledigen können. Die Beziehung der Menschen zur Arbeit ist schlecht und die Motivation ist schwach. Während der Arbeitsplatzsuchung der Arbeitslosen kommt oft Vorsagen vor, deshalb reduziert sich ihre Selbstvertrauen. Ihre Soziallege wird schlechter und ihre Motivation zur Arbeit wird immer schwächer. Ein Teil der Arbeitslosen ist schon seit Jahren berufslos und sie haben sich in allem enttäuscht. Sie haben sich in der Welt, in den Büros, in den Arbeitsgebern, sogar in sich selbst enttäuscht. Daraus folgen Angst und Wut und diese schlechte Laune wird in einer kleinen Kneipe, wenn sie noch in Bereit ist, abreagiert. Es gibt Leute, die aus dieser schlechten Kreis herauskommen wollen, aber es ist gar nicht so leicht einen Ausweg zu finden, es sei denn sie in ein anderes Bezirk arbeiten fahren, wo es vielleicht Arbeitskraftdefizit gibt. Daher kommen sie aber bald zurück, obwohl sie mehr verdienen aber die Unkosten wie z.B.: die Reisekosten, die Unterkunft usw. kosten mehr für sie, so bleibt gar nicht mehr Geld für ihre Familie. Ihre Familien können nicht umziehen, deshalb müssen die Arbeiter zurückkehren und zu Hause bleiben. Die Single, die höhere Schulung haben, finden Arbeitsstelle leichter und sie können ganz flexible in andere Seite des Landes umziehen. So fahren die solchen Bürger weg, die Haus bauen, Steuer bezahlen, Kinder erziehen und ausschulen können. Viele suchen das Vorankommen in Ausland. Früher war die Lösung der Arbeitslosigkeit eine wichtige Frage und es ist jetzt auch so. In dieser Region wird nur dann eine Änderung erfolgen, wenn sich solche Investitionen verwirklichen, die viele Arbeitsstelle sichern. Meiner Meinung nach, braucht man hier für die Arbeitslosen ein solches Rehabilitationszentrum, wo die Fachmänner 3-6 Monaten lang den Arbeitslosen helfen würden, damit sie wieder fähig werden, arbeiten zu können.
27
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. Forrás: (Márai Sándor)
28
