FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.1 3.3
Küzdelem az ipari berendezések és a melegvízhálózatok Legionella-fertőzöttsége ellen Tárgyszavak: egészségvédelem; higiénia; káros hatás; legionella; kórokozó; fertőtlenítés; veszélyelhárítás; karbantartás; szabályozás.
Néhány év óta Franciaországban egyre gyakrabban bukkan fel az ún. légiós betegség. Ezt a kórt, amelynek előfordulása bejelentésköteles, a hűtőberendezésekben és a vízvezetékcsövekben megtelepedett Legionella baktérium okozza. A baktérium terjedésének megakadályozása érdekében gondoskodni kell tehát ezeknek a berendezéseknek az ellenőrzéséről és szükség esetén fertőzésmentesítéséről. A Legionella Amerikában is gondot okoz. Egy neves szakértő kidolgozta a vizek megfertőződése elleni küzdelem stratégiáját, hogy csökkenteni lehessen annak egészségvédelmi és jogi kockázatait.
A Legionella Franciaországban Franciaországban 1997 óta kísérik fokozott figyelemmel a légiós betegség felbukkanását. Ennek következtében a feltárt megbetegedések száma 6 év alatt 10–20 esetről, 2003-ra 1044-re emelkedett. A betegség kiváltója a Legionella baktérium, amely főként 20–45 °C-os vízben tenyészik. Lenyelése az emberre ártalmatlan, belégzése viszont ún. légiós betegséget okoz, amely halálos is lehet. 64 életképes Legionella törzs ismert, közülük a Legionella pneumophila a legveszélyesebb. Ez a törzs, amely az eddig bejelentett megbetegedések 90%-áért felelős, a melegvízhálózatban tenyészik. A többi, kevésbé veszélyes törzs hűtőtornyokban, légkondicionáló rendszerekben, díszkutakban és levegőpárásító berendezésekben fordulhat elő. A betegség felismerése után Franciaországban azonnal járványügyi vizsgálat indult, hogy a fertőzés forrását és a veszélyeztetett területeket felderítsék. Az elemzés a Noroxo vállalat hűtőtornyaiban nagyon magas
Legionella-koncentrációt mutatott ki, de a vállalat területén, kisebb mértékben, 23 egyéb helyen is előfordult a baktérium. Ezért az üzemet leállították, hogy teljes hűtőrendszerét fertőtlenítsék. Az egészségügyi intézmények, a középületek kezelői, a vízművek és a melegvízhálózat üzemeltetői már régóta gyanakodtak a Legionellára. Az évek során rájöttek annak fontosságára, hogy berendezéseiket karbantartsák. Most az iparnak kell megküzdenie ezzel a fertőzéssel. Az éberség annál is inkább fontos, mert az emberi megbetegedésen kívül semmi jel nem utal a hálózat fertőzöttségére. Ezért gondosan ellenőrizni kell a baktérium terjedését, és karban kell tartani a hálózatot.
A baktérium kimutatása A Legionella feltárására legalább évente egyszer mintát kell venni minden víztartályból és veszélyeztetett berendezésből, a kórházakban pedig 100 ágyanként két-két felhasználási helyről. A megengedett Legionella küszöbértékeket az AFNOR NFT 90-431 szabvány tartalmazza. A küszöbértékek a vizsgált intézménytől és a víztípustól függenek. Az egészségügyi intézményekben például vészjelzést adnak, ha a melegvíz-csőhálózatban a literenkénti telepképzőegység-szám eléri a 102 UFC/l-t (UFC = telepképző egység), és megkezdik a fertőtlenítést. Más közintézményekben viszont, például az uszodákban, a zuhanyozót csak 104 UFC/l esetén zárják be. Hűtőtornyoknál 103 UFC/l elérésekor jeleznek veszélyt, és 105 UFC/l esetén állítják le a torony üzemeltetését. Az ellenőrzés során vízmintát kell venni, és meg kell vizsgálni abban a Legionella koncentrációját. A fertőzöttség helyi és időbeli alakulásának nyomon követése érdekében részletesen szabályozni kell a mintavétel módját. Az elemzést a mintavétel után 48 órán belül el kell végezni. A vizsgálatra és a baktériumok megszámlálására az AFNOR NT90431 sz. szabványban leírt módszer az irányadó. Eszerint a Legionella baktériumokat ki kell szűrni, majd szelektív környezetben tenyészteni kell. A módszernek az a hátránya, hogy a vizsgálati eredményre 10–13 napot kell várni, márpedig ez válságos helyzetben túl hosszú idő. További gond, hogy a módszer nem eléggé érzékeny, csak szűrhető vizeknél alkalmazható, és nem mutatja ki a nem tenyészthető életképes Legionellát. Hiányosságai ellenére jelenleg mégis ez a referenciamódszer, és eddig még egyedül ez az eljárás szabványosított. Néhány év óta azonban az iparágak képviselői és az AFNOR új vizsgálati technikákat keresnek, hogy más víztípusokat is ellenőrizhessenek. Foglalkoznak például a valós idejű PCR (Polymerase Chain Reaction = polimeráz láncreakció)
módszerrel, amelyet széles körben alkalmaznak. Új szabvány kiadását 2005 júniusára tervezik. Jelenleg több mint 20 laboratórium hasonlítja össze a piacon jelen lévő módszereket, hogy megállapítsa a baktérium kimutathatóságának alsó határát. A PCR módszerrel a Legionella esetleges jelenléte már három óra alatt feltárható. A módszer azért is érdekes, mert a baktérium jelenlétét még akkor is kimutatja, ha a baktérium nem tenyészthető, vagy amőbákban ill. egyéb egysejtűekben rejtőzik. Ezen túlmenően feltárja a Legionellafertőzöttség szintjét is. A gondot az jelenti, hogy csak nagyon jól képzett szakemberek tudják a módszert helyesen alkalmazni. Különböző vállalatok igényeiknek megfelelően többféle módszert dolgoztak ki, de a rutinellenőrzéseket külső szaklaboratóriumokkal is elvégeztethetik. Az SGS Multilab laboratórium például már a Legionellafertőzés megelőzésétől kezdve közreműködik a baktérium elleni küzdelemben. Feltárja a fertőzés lehetséges forrásait, meghatározza a mintavételi stratégiát, a sterilitás szabályait betartva vízmintákat vesz, megtisztítja a csapokat és a zuhanyrózsákat, valamint levegőmintákat vesz. A mintavételt a kritikus pontok elemzése után szakemberek végzik. Az SGS Multilab az AFNOR T90-431 szabvány szerint végrehajtott ellenőrzéshez és karbantartáshoz az általa 2003-ban kifejlesztett PCR módszert alkalmazza. Az ügyfelek kérésére a rendszerben keringő víz vegyi és fizikai paramétereinek vizsgálatát is (korrózióvizsgálat, vízkövesség stb.) vállalja. Egy másik laboratórium ún. kettős elemzést javasol. A PCR vizsgálat első eredményeit már a mintavétel után 48 órával közli, hogy a határérték túllépése esetén az érintett üzem azonnal megkezdhesse a fertőtlenítést. Így a megrendelő elkerülheti azt, hogy a rendszert nyolc nap múlva, a bakteriológiai elemzés megerősítésének vételekor, hatóságilag állítsák le.
Tennivalók Legionella-fertőzés esetén A vizsgált létesítményben mindenekelőtt állapotfelmérést kell végezni a termelési eljárásokról, a holtterületekről, az anyagminőségről stb. Melegvízhálózat esetén a víznek állandóan mozgásban kell lennie, mert a stagnáló víz a Legionella melegágya. A hőmérsékletet 60 °C-ra kell emelni, mert ez a hőmérséklet már meggátolja a baktériumok szaporodását.
Ezek az intézkedések költségesek és hosszadalmasak, több évbe is beletelik, amíg eredményre vezetnek, a baktériumok pedig ezalatt még mindig jelen vannak. Ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy a hőmérséklet ne legyen túl magas, mert az két-három év alatt tönkretenné a horganyzott acél csöveket. A hűtőtornyokban a Legionella főként a falakon kialakuló élő bevonatban (biofilm) telepszik meg, koncentrációja itt ezerszer nagyobb, mint a vízben. Ezt a bevonatot vegyi anyagokkal lehet kezelni, azok viszont korróziót okozhatnak. A bevonat kialakulása a víz állandó kezelésével korlátozható. A baktérium szaporodásának megakadályozása A baktériumok növekedése a melegvízhálózatban a víz klórdioxidos (ClO2) kezelése révén korlátozható. Néhány évvel ezelőtt a klórdioxid gyártási technológiáját még veszélyesnek tartották, ma azonban már ettől nem kell tartani, mert az új gyártási eljárás biztonságos. A klór-dioxid befecskendezésével végzett vízkezelés minden hálózatnál alkalmazható. Először „sokkterápiával” elpusztítják a baktériumbevonatot, majd átöblítik a vízhálózatot, ezután kezdik meg a folyamatos vízkezelést. Ennek során mindig a vízhozamnak megfelelő mennyiségben fecskendeznek klór-dioxidot a hálózatba, és ott annak koncentrációját folyamatosan mérik. A hűtőtornyokban még szélesebb az alkalmazható technikák választéka, mert az ott lévő víznek nem kell ihatónak lennie. A tornyokban a fertőtlenítő oldat hidrogén-peroxidot is tartalmazhat, valamint az ezüst különböző sóit. Ebből a két összetevőből áll a vízvezetékek kezelésére szolgáló HbioT50 és a légkondicionáló berendezések fertőtlenítéséhez használt HbioT3 anyag. A fertőtlenítés technikái A melegvízhálózat és a hűtőtornyok fertőtlenítésére többféle módszer ismeretes. Az Arch Chemicals cég a fertőtlenítésre száraz klórt használ. A módszer gyors és egyszerű. Az Aquaprox cég kétféle módszert ajánl. Az egyik a szerves molekulákból álló Aquaprox TM 600 vagy TM 8600 anyaggal végzett sokkterápia, amelynek lényege a baktériumok megmérgezése. A másik az Aquaprox TM 9012 anyaggal végzett folyamatos kezelés, amelynek során a baktériumokat a maró anyag elégeti.
A Protec Traitement des Eaux cég megoldása környezetkímélő szerves vegyi anyagokat alkalmaz a baktériumok elpusztítására. Az eljárás nemcsak a vizet kezeli, hanem a létesítmény egészére is kiterjed. Hasonló a Concorde Chimie megközelítése is. Csupán baktériumölők alkalmazása azonban nem elegendő arra, hogy megakadályozza a mikroorganizmusok, köztük a Legionella terjedését a vízhálózatokban. Ezen túlmenően arról is gondoskodni kell, hogy a berendezések felülete mindenütt tiszta legyen, nem fordulhat elő vízkövesség, korrózió vagy szerves szennyező bevonat. Ennek érdekében a víz minőségét ellenőrizni, és szükség esetén vegyi vagy fizikai módszerekkel javítani kell. Összetételét állandóan vizsgálni kell, nehogy vízkövet okozó sók csapódjanak ki. Egyes anyagok korrodálódnak, ha a vízben bizonyos sók koncentrációja túl magas. A baktériumölő kezelés csak kiegészíti a hatékony vízkőmentesítést és korrózióvédelmet. Végül, a léghűtőkben a levegő „mosása” szintén hozzájárul a víz és a hűtő felületének szennyezéséhez. Ezért baktériumölő kezelésre van szükség, de az ahhoz alkalmazott anyagot időnként cserélni kell, nehogy a mikroorganizmusok hozzászokjanak. Az üzemeltetőknek és a vízkezelőknek tehát szorosan együtt kell működniük. Az Elgressy France cég által kifejlesztett eljárás elektrokémiai és elektrolitikus rendszer, amely a vízkő eltávolítása után vegyi anyagok hozzáadása nélkül semmisíti meg a baktériumokat. Az elektrolízis olyan erősen lúgos környezetet teremt (pH 9,5-ig), amelyben a baktériumok nem élnek meg. A fürdőszobai melegvízhálózatnál az elektrolízisre szolgáló tartály aljába egy második anódot is elhelyeznek, hogy megsemmisítse azokat a baktériumokat, amelyek az első kezelést mégis túlélték. A hűtőtornyokban a baktériumokat egy második elektrolízistartályban pusztítják el. Az USA-ban 15 éve alkalmaznak egy, a réz és az ezüst ionizációján alapuló módszert, amelyet a NASA fejlesztett ki. Ez a módszer a melegvízhálózatokban és a hűtőtornyokban egyaránt alkalmazható. A kezelés lassú, megelőzésre is használható. Lényege az, hogy 0,4 mg/l réz és 0,004 mg/l ezüst ionizált állapotban a hálózatban állandóan jelen van. Ezek az ionok behatolnak a baktériumokba és a biológiai bevonatba, és ezeket belülről semmisítik meg. Az eljáráshoz az szükséges, hogy az elektródokat havonta egy-kétszer kefével megtisztítsák, és a réz koncentrációját pótolják. Ez a technika minden vegyi anyagot kizár, így csökkenti a korrózió veszélyét.
A szabad állapotú Legionella baktérium az ultraibolya sugárzásra érzékeny, ezért hatásosak ellene a kis nyomású, nagy fényerejű higanygőz lámpával felszerelt Wedeco-Katadyn generátorok. A biofilmben megtelepedett Legionella kiirtásához azonban az ultraibolya sugaras kezelést más fertőtlenítő eljárással is ki kell egészíteni. Kórházakban és szociális otthonokban súlyos probléma a Legionella jelenléte a melegvízhálózatban. Erre nyújt megbízható és hatékony megoldást a vízhálózat UI-sugárkezelése a vízkivételi helyek előtt. A Bio-UV cég szintén kifejlesztett egy fertőtlenítő eljárást a léghűtő tornyokban megtelepedett Legionella baktérium kiirtására. Az ellenőrző mérések azt mutatták, hogy míg az UV40 típusú sterilizátorba bemenő vízben magas volt a Legionella koncentrációja, a kilépő vízben már a kimutathatósági határ alá süllyedt. A cég megelőző eljárást is kidolgozott léghűtő tornyok és melegvízhálózatok ultraibolya sugaras kezelésére. Az eljárás figyelembe veszi a fertőzési veszélyt előidéző és a baktériumok kifejlődését elősegítő különböző tényezőket. A Bordas UV-Germi cég olyan ultraibolya-sugaras fertőtlenítő berendezéseket tervezett és gyárt, amelyek 99,9%-ban megsemmisítik a csővezetékekben keringő, valamint az amőbákban rejtőző Legionella pneumophila baktériumot. Általánosságban elmondható, hogy az UI-generátorok nagy segítséget nyújtanak a hűtőtornyok, a fürdőszobai melegvízhálózatok és a légkondicionáló berendezések Legionella-fertőzésének megelőzésében. A felhasználási helyek közvetlen közelében végzett ultraibolya sugaras kezelés megőrzi az ivóvíz jó minőségét, ízét, vegyi összetételét, szagtalan és nem korróziókeltő. A Grünbeck cég megoldása az ultrahangot az ultraibolya-sugaras módszerrel társítja. Ez a német technológia kétütemű: először ultrahanggal megsemmisíti a Legionellát befogadó organizmusokat és a baktériumok fészkeit, majd a felszabaduló csírákat ultraibolya-sugaras kezeléssel elpusztítja. Az ózon baktériumölő hatását használja fel a Trailigaz Ozone cég. Kis mennyiségű ózon folyamatos adagolásával megsemmisíti a Legionella terjedésének kedvező biofilmbevonatot, és egyúttal jelentősen csökkenti a baktériumtelepeket. A hűtőtornyok nagyságától és a ciklusonként bennük lévő víz mennyiségétől függően egy vagy több helyen végeznek bennük ózonkezelést. A helyi kezelés hatékony anélkül, hogy korróziót okozna. Manapság világszerte több mint 1000 hűtőtoronyban sikerrel alkalmazzák ezt a módszert, amely még azzal a további előnnyel is jár, hogy
a toronyból kilépő vízben lényegesen csökkenti a mérgező vegyi anyagok koncentrációját. A leírt módszerek azonban semmiképpen sem helyettesíthetik a vízhálózatok karbantartását és ellenőrzését, valamint a kifolyók tisztán tartását. A berendezések karbantartása Fontos a vízhálózat diagnosztizálása és karbantartása. Mindenekelőtt fel kell mérni a problémát, és fel kell tárni azokat a területeket, amelyeken cselekedni kell. A Bureau Veritas a kritikus pontokat a HACCP és a Montout módszerrel ellenőrzi. Eszerint a hálózatok egészségügyi ellenőrzése során 0-tól 10-ig terjedő skálán jelzi a vizsgált területek veszélyességét. A Bureau Veritas leányvállalata öt év alatt 4–5000 diagnosztikai vizsgálatot végzett, és 2000 egészségügyi naplót állított ki. A diagnosztika kezelésre és karbantartásra vonatkozó ajánlásokat is tartalmaz. Ezután a létesítményről egészségügyi naplót állítanak ki, és azt folyamatosan vezetik. Ezt egészíti ki a dolgozók tájékoztatása és oktatása, hogy ők is megértsék az intézkedések okát. A mintavételezésen és az ellenőrzésen túlmenően, az IRH Environnement csoport három szolgáltatást rendszeresített a baktérium felbukkanásának feltárása és megelőzése céljából. Első lépésben vállalja hűtőtornyok és a hozzájuk tartozó berendezések teljesítményének beható vizsgálatát, normál működési körülmények között. Ezután elemzi a tornyok környezetében lévő veszélyeztetett területek fertőzési kockázatát, végül pedig felajánlja a tornyok fizikai-kémiai paramétereinek és működési feltételeinek folyamatos figyelemmel kísérését. A tanácsadó irodák külső szakértőként is segítséget nyújthatnak az iparvállalatoknak a válság kezeléséhez, a hatósági követelmények teljesítéséhez, valamint a fertőtlenítés miatt leállított létesítmények újraindítási engedélyének megszerzéséhez.
Francia hatósági intézkedések A Pas-de-Calais megyében 2003-ban észlelt járványban 85-en kapták meg a légiós betegséget, amely 13 esetben halálos kimenetelű volt. Ennek nyomán az illetékes egészségügyi hatóságok országos tervet léptettek életbe annak érdekében, hogy a Legionella okozta megbetegedések száma 2008-ig a felére csökkenjen. Elrendelték a hűtőtornyok megszámlálását, mivel azok az egészségügyi vízhálózatokkal együtt, a baktérium fő fészkei. Az 5721 üzemnél
fellelhető, összesen 12745 hűtőtorony ellenőrzésére vonatkozó előírásokat miniszteri rendeletekkel megszigorították. Meghatározták az intervenciós küszöböket és előírták a folyamatosan, illetve fertőzés esetén elvégzendő megelőző intézkedéseket. A szabályozáson túlmenően a berendezések helyes megtervezéséről és karbantartásáról nagyszabású felvilágosító kampányt is folytattak az ipari létesítmények üzemeltetői és a melegvízhálózatok felhasználói körében. A dolgozók oktatásához a Legionella-veszély kezeléséről segédanyagot adtak ki. Az intézkedések hatását időnként a helyszíneken ellenőrzik. Több szervezet számos ágazatra kiterjedő kutatást folytat, hogy bővítse a baktériumról, a betegségről és annak terjedési módjáról rendelkezésre álló ismereteket. A programra 1,5 M EUR-t fordítanak. A Legionella elleni harcban minden érdekeltnek részt kell vennie.
A Legionella elleni küzdelem az Egyesült Államokban Egyes ügyvédek még mindig azt tanácsolják kórházi, szállodai vagy ipari ügyfeleiknek, hogy a Legionella-probléma kezelésének leggazdaságosabb módja a struccpolitika. Akiknek azonban már volt ezzel kapcsolatban peres ügyük tudják, hogy a tétlenség és a tudatlanság költséges jogi eljárásokhoz vezethet, de ami még rosszabb, betegséget, sőt halált is okozhat. Az Egyesült Államokban a légiós betegséget illetően több állami szerv és ipari csoport a megelőzés híve. Közéjük tartozik, többek között, az USA Környezetvédelmi Hivatala (EPA) valamint a Munkabiztonsági és Foglalkozás-egészségügyi Hivatal (OSHA). Az Egészségügyi Minisztérium, amely évekig az utólagos védekezés mellett szállt síkra, 2003-ban már olyan irányelveket adott ki, amelyekben alapos fertőtlenítést javasol a Legionellát terjesztő berendezések megtisztítására és karbantartására. Más országokban még átfogóbb irányelvekkel és kötelező utasításokkal küzdenek a Legionella-veszély ellen. Ausztráliában és az Egyesült Királyságban a megbetegedést okozó szabályszegéseket súlyos bírsággal, sőt elzárással is büntetik.
Stratégia Az Egyesült Államokban az iparvállalatok, szakértők és kormányhivatalok többsége a következő általános stratégiát tartja helyesnek: 1. A veszélyeztetett munkahelyeken felelős csoportot kell létrehozni, amelynek tagjai egymással kommunikálnak. Egy kórházban pél-
dául az intézmény igazgatója legyen a csoport vezetője, a tagok pedig a fertőzést ellenőrzők, az elhárításért felelős tisztviselők és az orvosok közül kerüljenek ki. A csoportnak rendszeresen össze kell ülnie a munkaterv hatékonyságának ellenőrzésére. 2. Fel kell tárni, hogy a vízhasználatot és az ott tartózkodók érzékenységét figyelembe véve melyek az épület leginkább veszélyeztetett részei. 3. Kórházakban figyelemmel kell kísérni a betegség felbukkanását és a laboratóriumi eredményeket, az orvosok figyelmét pedig fel kell hívni a betegség előfordulásának eshetőségére. 4. Környezeti kockázat felmérést kell végezni. Meg kell vizsgálni, hogy a hűtőtornyok, a vízvezeték-hálózat, a termelő berendezések és egyéb, vízpárát keltő berendezések mennyiben teremtenek kedvező feltételeket a vízben tenyésző kórokozók növekedéséhez és terjedéséhez. A vizsgálat alól a zárt rendszerek sem képezhetnek kivételt. Cincinnatiban például egy műanyag fröccsöntő üzemben az öntvények hűtővize okozott légiós betegséget. A technológia ugyan zárt volt, de az öntvények cseréjekor, laboratóriumi vizsgálatakor és az öntőberendezés karbantartásakor a dolgozók mégis Legionella-fertőzésnek voltak kitéve. 5. Kockázatkezelési tervet kell készíteni és alkalmazni. 6. Dokumentálni kell a kockázat csökkentése érdekében tett erőfeszítéseket: a megelőző karbantartást, a berendezés cseréjét, a környezeti mintavételezést és a fertőtlenítési eljárásokat. A Legionellával kapcsolatos perekben jártas jogászok szerint a leírt stratégia követése nemcsak az egészségi kockázatokat, hanem a jogi következmények kockázatát is csökkenti.
Intézkedési terv A Legionella-fertőzés megelőzésére szolgáló intézkedések egyúttal más, vízben élő kórokozó ellen is alkalmazhatók. A tervnek a következőkre kell kiterjednie: Áttekintés Össze kell állítani a vízben található kórokozók elleni küzdelemért felelős munkacsoport tagjainak listáját, ki kell jelölni a célokat, a legveszélyeztetettebb területeket, valamint kommunikációs és ellenőrzési tervet kell készíteni. Az átfogó stratégiát világosan meg kell fogalmazni.
Megelőző intézkedések Az épületek vízvezeték-hálózatának megtervezése, üzemeltetése és karbantartása fontos szerepet játszik a Legionella-fertőzés kockázatának minimálisra csökkentésében. Ennek érdekében a következő megelőző intézkedéseket kell tenni: • Vízvezeték-hálózat esetében meg kell állapítani a rendszeres karbantartással és üzemeléssel kapcsolatos azonnali tennivalókat és a rendkívüli esetekben teendő intézkedéseket. • Hűtőtornyok esetében is össze kell írni a haladéktalanul elvégzendő feladatokat és a későbbi terveket. Stratégiai tervet kell készíteni a torony fizikai tisztításáról, a vízkezelésről, a karbantartásról, a kockázati tényezőkről, a víz vizsgálatáról és a torony elhelyezéséről. A rendszeres felülvizsgálathoz ellenőrző listát kell összeállítani. • Az épület fűtő- és szellőzőberendezésének megelőző karbantartása kiterjed a párásítókra, csővezetékekre, légkezelő egységekre és levegőszűrőkre. • A termelőberendezések közül listát kell készíteni azokról, amelyek működése párásítással jár. Ezek esetében olyan stratégiát és eljárásokat kell alkalmazni, amelyek csökkentik a veszélyt. • Egyéb berendezések közé tartoznak pl. a díszkutak, az örvénylő vizes medencék, a szőnyegtisztító gépek, a fagylaltgépek stb. Mintavételezés Bár a megelőző intézkedések a baktériumok megtelepedésének kedvező feltételeket minimálisra csökkentik, a hálózat teljes megtisztítását a kórokozóktól mégsem tudják garantálni. Legionella még a jól karbantartott rendszerekben is előfordulhat. A megelőző intézkedések hatékonyságáról csak egyetlen módon lehet meggyőződni, ha megvizsgálják, tartalmaz-e a víz Legionellát. Egyetlen szűrés nem ad megnyugtató eredményt, a vízhálózat üzemelése vagy karbantartása következtében bekövetkezett változást csak több szűrés mutatja meg. Még ha egy üzemben nem is végeznek rutinszerű mintavételezést, a vízkezelési tervnek elő kell irányoznia a mintavételezést légiós betegség felbukkanása esetére. Pontosan meg kell határozni a mintavételezésre szolgáló berendezést, a szűrésenként vett minták számát, a vizsgálathoz szükséges anyagokat, valamint a minták gyűjtésének és az adatok nyilvántartásának módját.
Intézkedési terv megbetegedés esetére Meg kell határozni, hogy megbetegedés előfordulása esetén milyen lépéseket kell tenni. Részletezni kell a szükségessé váló járványügyi és környezetvédelmi vizsgálatok, valamint a hűtőtorony és a vízvezetékhálózat sürgős fertőtlenítése érdekében hozandó intézkedéseket. A vízvezeték-hálózatok fertőtlenítésére szolgáló módszerek Mivel a megelőző intézkedések, a magas vízhőmérsékletet is beleértve, nem mindig elegendőek a házi vízvezetékrendszerben a Legionella ellenőrzésére, néha állandó fertőtlenítőrendszer felszerelése is szükségessé válik. Ha a vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a Legionella elszaporodott a hálózatban, vagy ha megbetegedés fordult elő, fertőtlenítő eljárást kell alkalmazni. Ésszerű áron hozzáférhető olyan technológia, amely alkalmas a házi vízvezetékrendszerben a Legionella és más vízben élő kórokozók jelenlétének szabályozására. A vízkezelési tervben nincs szükség egy meghatározott módszer előírására, hiszen lehetséges, hogy időközben jobb technológiák is beszerezhetők lesznek. A terv elkészítésekor át kell azonban tekinteni az akkor rendelkezésre álló módszereket, és ezt a felmérést célszerű időnként frissíteni. Ha ezt a „házi feladatot” a terv készítésekor, nem pedig vészhelyzetben végzik el, akkor jelentős kiadások takaríthatók meg. Így a kockázatok kis befektetéssel jelentősen csökkenthetők. Egy üzem környezetvédelmi vezetője még „praktikus”-nak is minősítette a Legionella-programot, mivel annak eredményeként a vártnál lényegesen kisebb költséggel sikerült javítaniuk a berendezések állagát, és megvédeniük a dolgozók egészségét. Összeállította: Szabó Ildikó
Johanet, V.: Lutte contre les légionelles: la traque s'intensifie. = L'Eau, l'Industrie, les Nuisances, 2005. 278. sz. jan. p. 3. Mizier, M-O.: Legionella: une bactérie à mettre sous haute surveillance. = L'Eau, l'Industrie, les Nuisances, 2005. 278. sz. jan. p. 19–30. Freije, M. R.: A management plan for Legionella and other waterborne pathogens. = Occupational Hazards, 66. k. 8. sz. 2004.
