Következtetések a jogászok jövője

8 Következtetések – a jogászok jövője

A jövő a jogászok számára lehet kedvező és lehet végzetes is. E könyv érvei és meglátásai mindkét végkimenetelt támogatják. Úgy vélem, hogy azok a jogászok, akik a következő évtizedben nem hajlandóak a munkamódszereiken változtatni, illetve szolgáltatásaikat bővíteni, a túlélésért fognak harcolni. Ellenben azok, akik elsajájtítják az új technológiákat és a jogi munka megszervezésének újszerű módszereit, valószínűleg sikeresen tudják majd a vállalkozásukat folytatni sok-sok éven át; bár nem olyan jogi tevékenységeket fognak végezni, melyeket a legtöbb jogi egyetem falai között el lehet sajátítani. Azt gondolom, ahhoz, hogy a jogászok „túléljenek” és prosperáljanak, gyorsan és kreatívan kell reagálniuk azokra a változó igényekre, melyek a jogi piacon már régesrég megjelentek. Ebben a fejezetben ismét megvizsgálok néhány jelen lévő piaci hajtóerőt, és megpróbálom felmérni, hogy ezek milyen hatással lehetnek a különböző jogi szakmák számára. Ezután rámutatok, hogy milyen típusú jogi vállalkozások és jogászok fognak megfelelően működni az új világban. Nem szeretném ezen a ponton összefoglalni az egész könyvet. A fő hangsúlyt ehelyett olyan kérdésekre helyezem, melyek a Az ügyvédség vége? címből fakadnak.1 Okozhatják vajon az általam azonosított változások az ügyvédek eltűnését? Vagy egy új, és önbizalmában megerősödött jogi szakma fog megjelenni?

8.1. A prognózis A végső elemzés során vizsgálódásom kiindulópontját az ügyfelek, és különösen a jogtanácsosok jelentik. A vezető jogtanácsosok kivétel nélkül azt állítják, hogy három irányból állítanak fel velük szemben elvárásokat: csökkenteniük kell a belső jogi osztályuk

Itt megismétlem, hogy a címben található kérdőjel azt hivatott jelezni, hogy e könyv vizsgálati tárgya az, hogy vajon van-e jövőjük az ügyvédeknek, és nem pedig egy előrejelzés az eltűnésükről. Szemben pl. ezekkel a művekkel: N. Postman: The End of Education, New York, Vintage 1995. és A. Kessler: The End of Medicine New York, Collins, 2006. 1

Lawyers.indd 243

2012.08.15. 14:31:57

244

8. Következtetések – a jogászok jövője

létszámát; kevesebbet kell költeniük külső ügyvédi irodákra; meg kell próbálniuk új módszereket találni az egyre több és egyre nagyobb kockázatot jelentő jogi és jogszabályi megfelelőségi munkára. Az ügyfelek minden téren többet szeretnének kapni kevesebbért. Úgy láttam, 2004 és 2007 között ez a jogtanácsosokkal folytatott beszélgetéseim fő háttere. 2008-ban, a gazdasági válság örvényében, ez többé már nem lehetett kiindulópont, hanem mindent átható kényszer. Az e kényszerből fakadó következmények igen összetetté váltak az ügyvédi irodai munkát tekintve. Például egyre gyakrabban kérik őket a díjaik csökkentésére; vagy például arra, hogy vállalják el a munkát fix díjért, és ne pedig óradíjas alapon; valamint, hogy legyen sokkal átláthatóbb az ügyfelekkel való kapcsolattartásuk. Kiválasztásukat aránylag gyakran végzik a megrendelő szervezet részéről keményfejű, belső beszerzési szakemberek, és nem régebbi barátok és kollegák. A jogi piac, úgy tűnik, egyre inkább kínálati piac lesz a közeljövőben. Ezzel egy időben új versenytársak jelennek meg: olyanok, mint a kiszervezéssel foglalkozó vállalkozások, vagy az újító szellemű jogi kiadók. Közben a jogi piac liberalizációja külső tőkét, a menedzserek új nemzedékét, és olyan befektetőket vonz a területre, akiknek nincsenek nosztalgikus érzéseik az ügyvédi irodák hagyományos üzleti modelljeivel kapcsolatban – beleértve az óradíjas számlázást, és a kulimunkát végző fiatal jogászok hadának foglalkoztatásából származó hasznot. Ráadásul egy sor felforgató technológia alakul ki – mint amilyen az okirat-szerkesztés, a zárt közösségek, a nyílt jogi források használata, a beágyazott jogi tudás: részletesen lásd a 4. fejezetet –, melyek közvetlenül fenyegetik, sőt egyes esetekben egyenesen feleslegessé teszik a jogászokat. Sokuk számára tehát úgy tűnhet ez az egész, mintha a mulatságnak kezdene vége lenni. Azt várom, hogy a piac kétféleképpen fog reagálni azokra a változásokra, melyeket az imént felvázoltam. Először is új módszerek, rendszerek és eljárások fognak kialakulni a rutin jogi munkák költségeinek csökkentésére. Ez jóval túl fog terjeszkedni majd a jogi vállalkozások back-office megoldásain, sőt egészen a jogi munka leglényegibb pontjaiig is eljuthat. Ahogy azt a 2. fejezetben elmagyaráztam, a piac erőteljesen ösztönzi majd ezeket a vállalkozásokat arra, hogy ne egyedi jellegű szolgáltatásokat nyújtsanak. Ahhoz, hogy a megfelelő hatékonyságot elérhessék, a jogi szolgáltatások a testreszabott formájukból egy fejlődési skálán fognak keresztülmenni, amely az alábbi fázisokat tartalmazza: szabványosítás, rendszerezés, csomagolás és tömegtermékké válás. A munka szervezésének számos új formája fog megjelenni, és ezeket gyakran fogják ötvözni egyedi munkákkal. Én ezt multi-sourcingnak (többfelé szervezés) nevezem. Ezek a változások nem csak a nagy volumenű feladatokban szereplő kis értékű munkákat fogják érinteni, hanem azok rutinelemeit is. A piac második válasza az lesz, hogy az ügyfelek többféle módszerrel kezdik el megosztani a jogi szolgáltatásokkal kapcsolatos költségeiket. Ez újra csak az egész piacot fogja érinteni. A belső céges jogászok gyakrabban fognak összedolgozni, néha akár online zárt közösségek tagjaiként (ld. a 4.7. részt), és megtalálják a módját annak, hogy újrahasznosítsák a jogi munkák eredményeit egymás között. Azokon a területeken, ahol

Lawyers.indd 244

2012.08.15. 14:31:57

8.1. A prognózis 245

komoly erőfeszítéseket és költségeket duplán kell befektetni, mint például a jogszabályoknak való megfelelés esetében, intenzíven együtt fognak működni, és ezáltal a költségek is meg fognak oszlani közöttük. A spektrum másik végén pedig az állampolgároknak ingyenes hozzáférésük lesz az online segítségekhez és az egyre nagyobb számú jogi anyaghoz, melyek nyílt forrásból jönnek létre (ld. a 4.6. és a 7.3. részeket). Ezen felül képesek lesznek megosztani egymással a joggal kapcsolatos tapasztalataikat. A költségeket megtakarítani igyekvő, alternatív munkamódszereket kereső, egymással költségeket megosztó és rendszeresen együttműködő ügyfelek megjelenése milyen következményekkel jár a jogászok számára? A könyvben kifejtett gondolatmenet és érvek alapján azt várom, hogy a jogászok társadalmán belül ötféle típus fog megjelenni a jövőben. Az első a „szakértői bizalmas tanácsadó” lesz. Ő a testreszabott szolgáltatások szállítója. Ezen könyv érvelése afelé mutat, hogy a piaci kényszer nem az ügyek testreszabása felé fogja hajtani a szakembereket. Ehelyett inkább a szabványosított és számítógépesített megoldások lesznek nagyobb mértékben preferáltak. Ugyanakkor bizonyos esetekben az egyéniesített munka elkerülhetetlen lesz. A közeljövőben is szükség lesz intelligens és kreatív jogászokra – olyan innovatív megoldások kidolgozásához, melyeket azok az ügyfelek kérnek, akiknek teljesen újszerű, bonyolult, vagy szakmailag kiemelkedő problémáik vannak (szakértői elem), és a tanácsot teljesen testreszabott formában kell kommunikálni feléjük (bizalmi elem). A szakértői bizalmas tanácsadók megszűnése tehát nincsen napirenden. Viszont sok jogász néz szembe azzal a veszéllyel, hogy azt hiszi, az ügyfeleinek végzett munka mindig megkívánja ezt a fajta – szakértői, bizalmas – kezelést. Azok a jogászok, akik ilyen munkát végeznek, miközben versenytársaik új hatékonyságnövelő módszereket – például gépesítenek vagy kiszerveznek bizonyos munkákat – vezetnek be, nem fognak tíz év múlva már praktizálni, mert a testreszabott szolgáltatás olyan luxus lesz, melyet az ügyfelek általában nem lesznek képesek megfizetni. A jövő második jogászi kategóriája a „modern praktizáló” lesz. Ő az, aki a jogi felkészültségét és tudását nem arra használja, hogy egyedi szolgáltatásokat nyújtson, hanem modern technikákkal felvértezve a 2.1. pontban felvázolt fejlődési skálának inkább a jobb oldalán elhelyezkedő kategóriák szerint dolgozik. Ez a jogász lesz az, aki a szabványosított, rendszerezett és – ha házon belüliről van szó – csomagolt jogi szolgáltatások nyújtásában fog részt venni. A döntő pont itt tényleg az, hogy a piac csak akkor fogja tolerálni ezeknek a jogászoknak a részvételét, ha a szakértelmükre valóban szükség van. Egyébként kevésbé költséges munkaerőt fognak választani, például jogi segítőket, jogi asszisztenseket, és kiszervezett jogi szolgáltatást nyújtó cégeket. Ma az ügyfelek gyakran fizetnek jogászokat olyan munkák elvégzéséért is, melyet intelligens és tanult laikusok is képesek lennének elvégezni. A következő években ez meg fog szűnni, és a jogi szakemberek rutinmunkákra történő használata ezzel összhangban csökkenni fog. Ezzel ellentétben sokkal nagyobb szükség lesz a jogászok harmadik kategóriájára, a „jogi tudásmérnök”-re. Ha igazam van, és a jogi szolgáltatás egyre fokozódó mértékben válik szabványosítottá, illetve többféle módon számítógépesítetté, akkor nagy tömegben lesz szükség olyan intelligens emberekre, akik a bonyolult és nagy mennyi-

Lawyers.indd 245

2012.08.15. 14:31:58

246


ségű jogi tartalmat és eljárásokat, elemzik, desztillálják, szervezik, majd beépítik eljárásokba és számítógépes rendszerekbe. Ez az új típusú munka magasan kvalifikált jogászokat igényel majd. Az okiratminták és eljárások kidolgozása, valamint a jogi tudás lefordítása a számítógépes rendszerek számára alapvetően egy komoly kutatást és elemzést igénylő munka. Ez a tudásmérnöki tevékenység gyakran sokkal többet követel majd intellektuális értelemben, mint a hagyományos ténykedés (hiszen egy olyan rendszer kidolgozása, mely többféle problémát is meg tud oldani, fárasztóbb, mint egyetlen problémára választ találni). Teljes félreértés azt gondolni – bár sok jogász ezt teszi –, hogy a szabványok és a rendszerek kidolgozásával kapcsolatos munka delegálható fiatal ügyvédjelöltekre vagy jogi asszisztensekre. Ha a jogi üzlet kiváló szabványokra és rendszerekre fog támaszkodni a jövőben, akkor nagyon tapasztalt jogi szakemberekre van szükség ezeknek a létrehozására is. E jogi tudásmérnököknek egy másik fontos feladatot is el kell vállalniuk: a jogi munka elemzését és részekre bontását, mely meglátásom szerint ahhoz szükséges, hogy azt hatékony és felelős módon többfelé lehessen szervezni. A jogi tudásmérnöki feladat a 21. században nem a jogi piac marginális területén zajló egzotikus tevékenység lesz. A jövő jogásza számára központi elfoglaltsággá válik majd. A negyedik típus a „jogi kockázatmenedzser” lesz. Erre a jogászfajtára nagy szükség van, sőt már régóta szükség lenne. A vezető beosztású jogtanácsosok a világ minden táján azt hangoztatják, hogy ők a jogi kockázatmenedzsment területén ténykednek – az ügyfelek ugyanis szeretik inkább elkerülni a jogi problémákat, és nem pedig megoldani őket. Ezzel szemben – ahogy azt a 6.7. részben leírom – nemigen van olyan jogász vagy ügyvédi iroda a földön, amely úgy döntött volna, hogy módszereket, eszközöket, technikákat, vagy rendszereket dolgoz ki azért, hogy segíthesse az ügyfeleit abban, hogy felmérjék, azonosítsák, számszerűsítsék, és féken tartsák azokat a jogi kockázatokat, amelyekkel szembenéznek. Úgy hiszem, ez meg fog változni. A piacról érkező sürgető igény arra fogja kényszeríteni a jogászokat (talán külső erőforrásokkal is alátámasztva és ösztönözve), hogy olyan proaktív jogi szolgáltatások széles skáláját ajánlják, melyek fókuszában a jogi problémák előrejelzése és megelőzése fog állni. Ez nagy mértékben különbözni fog attól a jogi munkától, mely az ügyletek és viták megoldására koncentrál. Bizonyos szempontból – hasonlóan a stratégiai tanácsadáshoz – ez a munka sokkal szélesebb hatókörű és általánosabb lesz, mely abban segíti az ügyfeleket, hogy felelősebben tudjanak a jövőre felkészülni. És itt is igaz, hogy ez nem egy periférikus munka lesz, hanem alapvetően változtathatja meg a joggyakorlatot és a jogalkalmazást. A jövő jogászainak utolsó kategóriája a „jogi hibrid”. Az előfeltevésem ebben az esetben az, hogy a jövő sikeres jogászai – bárhol is helyezkedjenek el a fejlődési skálán – egyre inkább multidiszciplinárisak (többféle szakmához értőek) lesznek. Sokan közülük már most is azt mondják, hogy nyakig benne vannak olyan szomszédos szakmákban, mint projektmenedzser, stratégiai és vezetői tanácsadó, piaci szakértő, üzleti közvetítő, és több hasonló szerep. Igazság szerint ezeknek a határterületekre történő „portyázások”nak nincsenek stratégiai helyük, nincsenek formálisan megtervezve és komoly oktatómunka sem támasztja alá. Inkább csak ad-hoc, egyedi kezdeményezések. A jövő jogi hibridjei ezzel ellentétben kiválóan iskolázott igazi szakértői lesznek a vonatkozó terüle-

Lawyers.indd 246

2012.08.15. 14:31:58


teknek, akik úgy lesznek képesesek a szolgáltatásaik bővítésére, hogy eközben értéket teremtenek az ügyfeleik számára. Ezt az öt a kategóriát együtt látva világossá válik, hogy a jogászok sem lehetnek tétlenek a jövőben. De kevésbé egyértelmű, hogy a jelen jogászai fel vannak-e készülve arra, hogy az általam felvázolt munkákat ellássák. A szakértői bizalmas tanácsadó és a modern praktizáló inkább hasonlít egy jelenlegi jogászra, de az előrejelzéseim szerint ezek száma komolyan csökkenni fog. Az előbbi munkájának tere le fog szűkülni a szabványosítás és a számítógépesítés miatt, míg az utóbbiak feladatait azok az alacsonyabb költséggel dolgozó emberek fogják kisebbre szorítani, akik rugalmasan képesek előre gyártott elemekből és rendszerek segítségével dolgozni. Bizonyos területeken a jogászok szerepe kevésbé lesz domináns, sőt egyes területeken – például az online vagy nyílt forrásra épülő jogi szolgáltatások terén – teljesen el is tűnhetnek. Ha a hagyományos jogászok tevékenységére irányuló igény alacsonyabb lesz, akkor kíváncsi vagyok, hogy azok, akiknek a munkája veszélyben forog, miként tudnak új képességeket szerezni, és jogi tudásmérnökké, jogi kockázatkezelővé, vagy jogi hibriddé alakulni. Az átmenet valószínűleg nem lesz könnyű. Általánosságban, és válaszolva arra a kérdésre, amely a könyv címében van feltéve, nem azt prognosztizálom – a következő húsz, vagy harminc évben legalábbis –, hogy eltűnnek az ügyvédek. Inkább azt hiszem, hogy közülük sokkal kevesebben fognak hagyományos, konzultatív tanácsadói szolgáltatást nyújtani. Emellett új jogi szakemberek megjelenését várom, akik egészen újfajta szerepeket tölthetnek be a társadalomban. Szemtanúi leszünk több olyan jogi szakember eltűnésének, melyeket ismerünk, és sok új, modern, a technológiára építő gyakorló jogásztípus megszületésének, akik jobban megfelelnek a 21. századi céloknak. A konklúziót tekintve azok az ügyvédek, és jogtanácsosok vannak a legnagyobb veszélynek kitéve az általam felvázolt jövőben, akiknek a munkája nagyrészt rutinjellegű. Hamarosan alacsonyabb költséggel és kényelmesebben szerezhetjük majd be azokat a szolgáltatásokat, melyeket, jelenleg kiváltságosan csak ők nyújthatnak. Persze van nagyon sok ügyvéd és jogtanácsos, akik komolyan vették a szakosodást, vagy pedig azért vannak biztonságban, mert nagyon jól értik azt a szakmát, amelyben dolgoznak. Számukra a kilátások kicsit rózsásabbak, de nekik is őszintének kell lenniük magukkal, és szembe kell nézniük azzal, hogy a munkájukat el lehetne végezni másféle módszerekkel is. Jelenleg a bíróság előtt zajló peres eljárásokban eljáró, kiemelt státuszú ügyvédek (ún. barrister) által végzett munkák jövője sokkal biztatóbb. Ezen tevékenységek legnagyobb része nagyon egyénre szabott, és nehéz azt elképzelni, hogy a szóbeli képviselet, vagy a szakvélemények nyújtása szabványosítható vagy számítógépesíthető lehetne. Az olyan szakmai munkák, mint a vitaelkerülés bizonyos módszerei, illetve a jogviták online rendezése, le fognak csippenteni ebből a területből valamennyit, de nem hiszem, hogy ezek veszélyeztetni tudnák az ügyvédi munka ezen részét. Komolyabb fenyegetettséget jelenthet ezen peres ügyvédek számára az, hogy azok a nagy ügyvédi irodák, melyek úgy döntenek, hogy ellenállnak a fejlődési skálán történő jobb felé mozgásnak (ld. 2.1. rész),

Lawyers.indd 247

2012.08.15. 14:31:58

248


eközben kiépítenek egy jóval nagyobb testreszabott szolgáltatási kapacitást. Ennek folytán hagyományos tevékenységet végző ügyvédek nagy létszámú, jól képzett közösségei jöhetnek létre, akiknek a szaktudása és képességei a barristerekével vetekszik; de az is lehet, hogy barristereket fognak ezekhez az irodákhoz felvenni. Ez felveti azt a kérdést, hogy vajon a megfelelő üzleti konstrukciók vannak-e a jogi szolgáltatásokhoz hozzárendelve – ennek problematikáját lásd a 8.2. részben. A cinikusok, a szkeptikusok, a kételkedők szokványos válasza egyszerűen az szokott lenni az általam állítottakra, hogy a számítógépek nem tudják elvégezni a jogi munkát. Pont. Azzal most nem foglalkozom, hogy ez a mondandóm durva leegyszerűsítése, abban a tekintetben, amit a szabványosításról, tömegtermékké válásról és arról mondok, hogy több jogi feladatot jogászok helyett laikusok fognak elvégezni. De a fenti érv még a technológiának a jogászokra gyakorolt hatásával kapcsolatos argumentumként is gyenge. A „miért”-re adott válaszomat két részre bontom. Először is, én nem arról beszélek, hogy a jogászokat egy nagy monolitikus tömbben fogja az informatika felváltani. Ehelyett arra koncentrálok, hogy az informatika segítségével a jogászi munkát – bizonyos egységeit, nagy részét, vagy az egészet – lehetne e gyorsabb, olcsóbb, kényelmesebb és kevésbé félelmetes rendszerekkel elvégeztetni, a hagyományos út helyett. Így az ebben a kontextusban feltett kérdés inkább az, hogy – az ügyfél szemszögéből – a jogász mely feladatait végezhetnék el rendszerek jobban? Tényleg elég vakmerő jogi szakember az, aki gondolkodás nélkül azt válaszolja erre a kérdésre, hogy „egyáltalán semmilyet”. A nyitott gondolkodásúak, valamint azok, akik szívükön viselik az ügyfeleik érdekeit, folyamatosan keresik ebben az internetalapú korszakban azokat a módszereket, melyekkel az informatika nagyobb szerepet játszhat a munkájuk során. Az ügyvédi irodával és jogi osztállyal kapcsolatban szerzett tapasztalatom azt mondatja velem, hogy igenis komoly tér van e technológia alkalmazására. Még radikálisabban fogalmazva: fenntartom, hogy vannak olyan létező és most feltörekvőben lévő technológiák, melyek széles körű elterjedése bizonyos jogászi tevékenységeket tényleg feleslegessé tesznek. (Ugyanez történt sok más iparágban is, és a jogászok „sincsenek beoltva” a világháló és a számítógépes forradalmak átalakító hatásai ellen.) Azokat a technológiákat, amelyek veszélyeztetik a ma jogászait és ügyvédi irodáit „felforgató jogi technológiák”-nak hívom (ld. a 4. fejezetet). Ezek nem kiegészítik vagy támogatják a jelenlegi jogi gyakorlatokat. Kihívást jelentenek számukra, és részben, vagy egészben felváltják őket. Ez vezet el a hitetlenkedőknek szóló válaszom második feléhez. A legtöbb bemutatott felforgató technológia (például az okiratszerkesztés, a személyreszabott értesítés, online jogvitarendezés és a nyílt forrású jogi szolgáltatások) olyan jelenségek, melyekről a gyakorló jogászok túlnyomó részének csak igen homályos ismeretei vannak. Azt is vegyük figyelembe, hogy az ebben a könyvben és A jog jövőjében tett előrejelzéseim hosszú távúak, amelyek egészen 2016-ig érvényesek, sőt a még későbbi időszakra vonatkoznak. Ha a jogászok nem, vagy alig jártasak a ma technológiáiban, akkor arról még kevesebb fogalmuk lehet, hogy nagy valószínűséggel merre fog fejlődni a jogi informatika az elkövetkező tíz évben. Udvarisan fogalmazva mélységesen zavarba ejt, hogy olyan jogászok, akik a ma és a jövő technológiáiról vajmi keveset tud-

Lawyers.indd 248

2012.08.15. 14:31:58


nak, olyan magabiztosak az alkalmazhatatlanságukat illetően. Ahhoz, hogy felelősségteljesen kijelenthessük, hogy az informatikának nem, vagy csak minimális hatása lesz a jogászokra – ahogy azt sokan teszik –, egészen biztosan megkövetel némi rálátást arra, hogy ezek az átalakító technológiák mit tudnak most, és mit fognak majd tudni a jövőben. Ennek a könyvnek a megírásával éppen az volt a célom, hogy ezt a rálátást megadjam. Nyitott gondolkodást említettem a jogászok részéről. Őszintén elmondhatom, hogy nem tudok olyan jogi szakemberről, aki komoly mennyiségű időt fordított arra, hogy megvizsgálja a technológia hatását a jogi szakmára, majd később úgy döntött, hogy lemond a jogi informatika adta lehetőségekről, és visszatér a normál üzletmenethez. Épp ellenkezőleg: azok a jogászok, akik vették a fáradságot, hogy elmélyüljenek a lehetőségeiket illetően, elkötelezett szószólói és gyakorlati alkalmazói lettek ezeknek. Az eltökéltség nem jön napok, vagy hetek alatt. Úgy tapasztaltam, hogy hónapokig tartó tanulmányozás és az esettanulmányok gyakorlati elemzése kell ahhoz, hogy a fordulat bekövetkezzen. Az Oxford Internet Institute által nemrégiben lefolytatott kutatás szerint azok az emberek bíznak a legkevésbé a világhálóban, akiknek a legkevesebb tapasztalatuk van benne.2 Ugyanezt tapasztaltam a jogászok körében is. Az internet legvadabb ellenzői, valamint azok, akik az új technológiák bevezetésére semmilyen lehetőséget nem látnak, valamint akiknek semmilyen rálátásuk sincsen a rendszereket illetően. De a jog világához hasonlóan a nem tudás itt sem mentesít. Abban tényleg semmi tiszteletreméltó nincsen, hogy elutasítjuk azokat az új fejlesztéseket, melyek természetét és hatását egyszerűen nem ismerjük. Egy kicsit elhagyva a gyakorló jogászok problémáit, egy elemzés, legyen az szkeptikus vagy másféle, nem lehet teljes, ha nem szán pár szót az akadémiai jogászságra. Először is az egyértelmű, hogy a jogi kutatást a technológia átalakította. Akár a legrangosabb egyetemi professzorról, akár egy kezdő kutatóról legyen szó, azok az eszközök, melyek ma rendelkezésre állnak, nagy mértékben különböznek attól, melyekhez a múltban hozzá lehetett férni. Elképesztő mennyiségű forrás lelhető fel manapság – nagyobbrészt az interneten keresztül. Nehéz elképzelni azt a zűrzavaros helyzetet, amellyel a jogi forráskutatásnak két évtizeddel ezelőtt meg kellett birkóznia. Nagyban korlátozott bennünket a könyvtárakban és a campusokon hozzáférhető anyagok mennyisége és minősége, melyekből dolgozhattunk, de körülményes és időrabló módon tudtunk csak a máshol lévő anyagokhoz hozzájutni. Sok komoly kutatói tevékenységet folytató tudós számára az elektronikus levelezés és a virtuális közösségek talán még fontosabbak, mint a hozzáférhető forrásanyagok. Amikor a doktorimon dolgoztam a ’80-as években, volt egy hölgy a Stanford Egyetemen, Kaliforniában, aki egy hasonló témájú dolgozattal küszködött. A három év alatt egyszer találkoztunk, váltottunk néhány levelet, de én igen frusztrált voltam attól, hogy nem tudunk rendszeresebben érintkezni. Ha ma írnánk a dolgozatunkat, azt gyanítom, hogy csaknem napi kapcsolatban lehetnénk e-mailen keresztül, és együtt vehetnénk részt több

2

Lawyers.indd 249

W. Dutton – E. Helsper: The Internet in Britain 2007, Oxford, Oxford Internet Institute, 2007.

2012.08.15. 14:31:58

250


internetes közösség életében. A tudósoknak már nem kell a saját kis szigeteiken a töb biektől elzárva kutatniuk: közösségi és kooperatív társasági vitákba és beszélgetésekbe kapcsolódhatnak be, például társasági oldalakon és blogokon keresztül. Ezzel egy időben a tudósok másképp gondolkodnak a publikációs lehetőségekről is. Az 1980-as években általános volt, hogy egy évet kellett várni, mielőtt a beadott kézirat nyomtatásban megjelenhetett. Manapság – bár a hagyományos folyóiratok fontossága megmaradt – megjelent emellett a jogi blogok világa, mely egy sokkal gyorsabb mechanizmus a gondolatok megosztására. Ugyanakkor használhatjuk az internetet az anyagok előközlésére is: így az ötletek, elméletek és meglátások napvilágot láthatnak a formális publikáció előtt. Elképesztően lelkessé váltam attól, ahogy a jogi kutatással foglalkozó tudományos emberek használatba vették a technológiai vívmányokat. Nem vagyok ilyen elégedett a jogi professzorokkal abban a tekintetben, hogy megfelelően kihasználnák-e a technológiai adottságokat (például az e-oktatást ld. 4.4. pont) a joghallgatóink tanítása során. Még ennél is aggasztóbb, hogy attól tartok, igen kevés jogi egyetem készíti fel jövendő jogászainkat arra a nagyon eltérő munkakörnyezetre, melyet én és mások is várnak. Nagyon kevés joghallgatónak van bármiféle fogalma a jogi szolgáltatások tömegtermékké válásának hatásairól vagy súlyáról, a többfelé szervezésről, vagy a felforgató jogi technológiákról. Az ügyvédi irodáknak nógatniuk kéne a jogi egyetemeket, hogy ismertessék a hallgatóikkal a lehetséges trendeket, és gondolkodjanak el azokon az új készségeken, melyekre a gyakorlatban majd szükség lesz.3 Egy jogászok jövőjéről szóló értekezés úgyszintén nem lehet teljes egy újabb kitérő nélkül, mely – úgy tűnhet –, mintha a szakma fő munkaeszköze lenne. Ez a jogi szakkönyv. Gyakran kérdezik tőlem, hogy vajon a jogi könyvek fenn fognak-e maradni. Könyvszerető és -gyűjtő emberként könnyezem. Egyfelől az egyik kedvencem egy digitális könyv a Sonytól, melynek Reader a neve. Pillekönnyű, DVD-doboz méretű, nyomtatott és papírszerű kijelzővel rendelkezik, és többszáz könyvet képes tárolni. Képes az internethez csatlakozni, valamint hangok és képek is rámenthetőek. Akkor miért is bajlódnánk jogi könyvekkel? Lehet, hogy sok év múlva nem is fogunk. Sok jogász már most is jobban kedveli az online esettárakat, mint a hagyományos köteteket, sok jogi kiadó tevékenységében pedig a papír alapú könyvkiadás az online kiadáshoz képest második helyre szorult vissza. Elektronikusan kutatni természetessé vált, és amikor egy jogász nem akar sok papírt, kinyomtathatja a fontos oldalakat. Mindazonáltal a régi ellenérvek még mindig tartják magukat. Szeretjük a könyvek és a könyvtárak tapintását, illatát és auráját. A könyveket jó birtokolni és gyűjteni. Könyvet olvasni könnyebbnek tűnik, és kevésbé lehet közben hibázni, mint amikor a képernyőn olvasunk. Végül kényelmes több könyvet is nyitva tartani egy időben az asztalon. Így a nosztalgia, a hagyomány és néhány elfogadható praktikus szempont a jogi könyveket egy ideig még életben tarthatja. Van egy másik oka is annak, hogy a nyomtatott világ talán még nem fog

Az új képességekről ld. Gene Koo: New Skills New Learning: Legal Education & the Promise of Technology, The Birkman Center for Internet and Society at Harvard Law School, 2007. március. 3

Lawyers.indd 250

2012.08.15. 14:31:58

8.2. A következmények 251

egy ideig eltűnni – más forrásokkal ellentétben a hagyományos cikkek és könyvek megnyugtatóan végesek. Egy nyomtatott forrás esetén mindig tudni lehet, hogy hol tartunk. A vég mindig látható és kézzelfogható. A tartalomjegyzékek és az indexoldalak mindig egyértelmű visszajelzést adnak, s bár a lábjegyzetek, valamint a bibliográfiák arra ösztökélhetnek, hogy másfelé is elkalandozzunk, az eredeti forrásnak egyértelműek a határai. Ezzel szemben a weben barangolni, még ha nagy tekintélyű és jónak tartott oldalakon is tesszük, általában egy nyitott végű tevékenység. A számlálatlan mennyiségű link és a mindenhol érzékelhető összekapcsoltság gyakran kelti azt az érzetet a felhasználókban, hogy ez egy olyan munka, amelyet soha nem lehet befejezni.4 Nem szokatlan dolog a cybertérben elveszettnek lenni. Végül is többmilliárd oldalról beszélünk. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a most következő húsz évben az eladott papír alapú könyvek mennyisége nagyot fog zuhanni. Ahogy a megjelenítési technológiák, a tárolás és a keresés javul majd, úgy egyre ósdibb és gyengébb hatásfokú dolog lesz majd a könyvespolcra felnyúlni. Azok az olvasók, akik most ezt valószínűtlennek tartják, csak gondoljanak bele, hogy milyen kevés ember használja ma már a hagyományos nyomtatott enciklopédiákat.

8.2. A következmények Milyen következményei vannak a jogi iparágra azoknak az előrejelzéseknek, melyeket a jogászok jövőbeli munkájáról teszek? Három dolog jut azonnal az eszembe. Az első a jogi vállalkozások szerkezetére és méretére vonatkozik, a második az innovációra, a harmadik pedig arra az embertípusra, amely jogász lesz a jövőben. Most ezt a hármat veszem sorra. Ami a jogi vállalkozások szerkezetét jelenti, a legtöbb ügyvédi iroda hagyományos modellje piramisszerű volt – résztulajdonos partnerekkel a tetején, akik beosztott jogászokat alkalmaztak és dolgoztattak. Ez a partnereknek többletelőnyt nyújtott, hiszen nem csak a saját munkájuk gyümölcsét élvezhették, hanem a beosztott ügyvédek munkája révén keletkező fölös hasznot is. Egy jól menő ügyvédi irodában egy partnerre több beosztott ügyvéd jut, mint egy kevésbé jelentősben; így, ha minden egyéb tényező változatlan, az előbbi arányosan jövedelmezőbb. Összhangban ezzel az általánosan elterjedt üzleti modellel az ügyvédi irodák csak akkor maradhatnak nyereségesek, ha e piramis szerű felépítést megtartják: minél szélesebb alappal, annál jobb. Ugyanakkor én azzal érvelek, hogy vannak a munkák megszervezésének más alternatív módjai is, és nem csak az ügyvédjelölttel való elvégeztetésük: így például a kiszervezés, vagy a számítógépesítés. Másképp fogalmazva, számos olyan feladat, amelyet ma a jelöltek végeznek gyakran pénzügyi központokban található költséges irodaházakban, hatékonyabban, sőt olcsóbban elvégezhetőek máshonnét és másképpen. Ezen felül a lépcsőzetes felépítést

Ez még a szellemes „itt az internet vége” lap ellenére is így van www.shibumi.org/eoti.htm (A lap már nem található meg az interneten 2011. július 29-én, a ford.) 4

Lawyers.indd 251

2012.08.15. 14:31:58

252


gyakran tartják az elégedetlenség forrásának az ügyvédi irodán belül; az a munka, amelyet a beosztott jogászcsapat kap, gyakran unalmas rabszolgamunka, még akkor is, ha nagy mennyiségben végezve nyereséget hozhat. Első körben, ha a kulimunkát kiszervezik, vagy számítógépesítik, akkor a költségek csökkennek és az emberi elégedettség nő. Win-win helyzet? Az ügyfélnek és a rosszkedvű munkavállalónak talán, de sok ügyvédi irodának nem. Amit ez a kérdés érint, az sokkal mélyebbre mutat – az alvállalkozókkal történő munkavégzés, illetve a számítógépesítés teljesen másfajta üzleti modellt fog eredményezni az ügyvédi irodáknál. Ma a jogi vállalkozások a pénzük legnagyobb részét főként a beosztottak munkájából keresik, és ha e munkaerő használatát megszüntetik, akkor a nyereség összességében csökkenni fog. Természetesen nem minden típusú munkát lehet kiszervezni, számítógépesíteni, vagy másfajta munkaszervezési módszerekkel elvégeztetni, így a veszély nem általános. De fenntartom azt az állításomat, hogy a legnagyobb részével ezt meg lehet tenni. Ez nem fogja az ügyvédi irodák létét veszélyeztetni, de hosszabb távon alapvető strukturális változásokat tesz szükségessé. Például ahhoz vezethet, hogy a hatalmas irodák felhagynak a rutinmunkák végzésével, vagy ezeket többfelé ki kell majd szervezniük, és „hegyesebb” piramist kell hogy kialakítsanak úgy, hogy egy partnerre kevesebb beosztott ügyvéd vagy jelölt jut. A jövedelmezőséget pedig majd úgy lehet megőrizni, hogy a szakterületükön valóban szakértőnek minősülő jogászok tevékenységéért kell majd többet elkérni, mivel a piramis csúcsán ők állnak, és egyedi, testreszabott szolgáltatást nyújtanak. Lehetséges, hogy sok közepes méretű cég fog majd összeolvadni, hogy elérjék a szakértők számában a kritikus tömeget; eközben elbocsátják a beosztott ügyvédek és jelöltek egy részét, akik korábban az üzleti modelljük központi gerincét képezték. Ezt a logikát követve úgy vélem, hogy néhány tapasztalt, szakértő jogász el fogja hagyni a nagy ügyvédi irodákat és a saját, szűk szakterületén kezd el praktizálni. Őket igen komoly piaci hírnév és szakmai múlt, hozzáértő ügyfelek, viszonylag kevés tőke és kiemelkedően magas óradíjak fogják jellemezni. Féltem azokat a kisebb irodákat, amelyek nem szakosodtak jelentősen: azokat, ahol egy maréknyi partner van, vagy esetleg egyénileg dolgoznak, és általános jogi ügyeket visznek. Ha az ügyfeleik nem akarják őket megtartani az egyedi szolgáltatások nyújtására, nem látom azt, hogy hogyan lesznek képesek majd versenyezni az alternatív munkaszervezési módszerekkel, függetlenül attól, hogy ezeket a nagy irodák, vagy alternatív szolgáltatók alkalmazzák. Az az üzleti modell, amely a peres ügyekben eljáró barristerek munkája mögött áll, szintén megváltozhat. Bár az én gondolatmenetem szerint „bizalmas szakértői tanács adók”-ra továbbra is szükség lesz, lehetnek más olyan gazdasági struktúrák, melyekben ezt a tevékenységet lehet végezni. A jelenlegi kamarai modell – vagyis önfoglalkoztató, egyénileg praktizáló ügyvéd, aki bizonyos szolgáltatásokat közösen vesz igénybe a társaival – nem feltételez saját tőkét, a kiszervezhető munkák aránya kicsi, és nagyon kevés mechanizmus óv azon kockázatoktól, melyek abból fakadnak, hogy az ember egyedül dolgozik. Itt biztosan van lehetőség arra, hogy a megosztott feladatokat hatékonyabban lehessen elvégezni: például a többfelé szervezés eszközeit igénybe véve. De lehet, hogy néhány barrister egyszerűbbnek találja majd, hogy átmenjen egy olyan magasan kvalifi-

Lawyers.indd 252

2012.08.15. 14:31:59


kált szakértő irodába, melyet fentebb bemutattam, vagy akár – ahogy már az sokszor meg is történt – egy nagy ügyvédi irodába. Annak taglalását, hogy van-e értelme az ősrégi felosztásnak az általános képviseletet ellátó solicitorok és a kiemelt státuszú barristerek között abban a jogi világban, amit itt előre próbálok jelezni, későbbre hagyom. Ugyanakkor bármilyen erről szóló vitának a nyitottságon kell alapulnia, és nem a status quo-hoz való görcsös ragaszkodáson. Ami az innovációt illeti, az világos, hogy a jogászok jelentős változások felé haladnak, és így fel kell tennünk a kérdést, hogy az ügyvédek, az irodák, és maga a szakma képes lesz-e ezeknek a változásoknak megfelelni, és ha igen, akkor hogyan. A jogászoknak kell majd újítaniuk? Vagy kutatási és fejlesztési programokat kell elkezdeni, hogy az új világgal meg tudjanak birkózni? Az ügyvédi irodák számára három nagyobb lehetőség van az innovációra: abban, ahogy a szolgáltatásait nyújtja (például valami átütő online rendszer segítségével); tartalmilag abban a tanácsadásban, amivel kapcsolatos jogi munkát végez (például egy teljesen újfajta szerződéses viszony miatt), vagy abban a módszerben, ahogy a vállalkozását viszi (például, hogy milyen módszerrel vesz fel végzett joghallgatókat). Ennek a könyvnek a kontextusában az innováció első és második formája lényeges – azt tárgyalom tehát, hogy hogyan kell megfelelni a piaci igényeknek a jogi munkaszervezés új módszereinek alkalmazásával; azzal a megjegyzéssel kiegészítve, hogy ha a jogászok csak testreszabott, egyedi munkákból szeretnének megélni, akkor folyamatosan új, fantáziadús, változatos megoldásokat kell kitalálniuk. A jogi informatika terén végzett kutatásaimból tudom, hogy a jogászok számára nem könnyű az innováció, különösen a szolgáltatásaik nyújtásának mikéntjében. Történetileg az Egyesült Királyságban lévő ügyvédi irodáknak nagyobb múltjuk van az ügyfeleket szolgáló technológiai innovációk területén, mint az egyesült államokbeli irodáknak. A helyi piac az Egyesült Királyságban sokkal versengőbb volt, és lényegesen komolyabbak voltak az ügyfelek igényei is. De hogyan zajlottak ezek az innovációk? Az üzleti tankönyvek szerint ezek az újítások a vezetői tanácsadók meglátásaiból, hosszú stratégiai dokumentumokból, piackutatásokból, valamint az irodán kívül eltöltött, szabad, minden kötöttségtől mentes stratégiai napok beszélgetéseiből szűrhetőek le igazán. A legkevésbé sem! Az az igazság, hogy az innovációk nagy része az irodákon belül dolgozó önfejű emberektől származik: energikus, gyakran különc, sokszor a partvonalra szorított, szinte mindig magas igényekkel rendelkező magányos emberektől, akik olyan ötleteket kergettek, melyeket kezdetben lényegtelennek, sőt egyenesen pénzkidobásnak minősítettek. De a különcök állhatatosan kitartanak, otthon, a konyhaasztalon gürcölnek tovább, és végül új szolgáltatási formákat találnak ki. Újításaikat fokozatosan elfogadják: jelentékenynek, sőt egyenesen ügyfél-megtartónak minősítik. És hamarosan mindenki azt mondja, hogy ez az innovatív munkavállaló élvezte az iroda támogatását már a kezdetektől. Itt egy új tudomány van születőben – a különc-menedzsment. Ez annak a művészete, hogy becsben tartsuk és ösztönözzük ezeket az újítani szándékozó kollégákat, teret adjunk nekik, némi stratégiába és struktúrába csomagoljuk az ötleteiket. A különcök jelentik sok ügyvédi iroda kutatás-fejlesztési részlegét.

Lawyers.indd 253

2012.08.15. 14:31:59

254


Miért mutattak látható közömbösséget az egyesült államokbeli ügyvédi irodák azon informatikai megoldások vizsgálatakor, melyek közvetlenül segíthetik az ügyfeleket? Általánosságban én azt tapasztaltam, hogy a kiemelkedő amerikai irodák ellenálltak a back-office rendszereikbe való komoly befektetési lehetőségeknek. Gyakorta utasították el a tudásmenedzsment- és az okiratszerkesztő-rendszereket például még akkor is, ha ezek ténylegesen javították, vagy egyszerűsítették volna az ügyfelek kiszolgálását. Azt hiszem, hogy ezt azért tették, mert gyenge volt a kényszerítő ereje annak, hogy másképp cselekedjenek. Nem túl könnyű meggyőzni egy csapat milliomost, akik a nyugdíj felé kacsingatnak, arról, hogy az üzleti modelljük rossz, és irányt kellene változtatniuk – magukévá téve az új technológiákat. A legnagyobb egyesült államokbeli irodák elképesztően nyereségesek voltak. Ennek megfelelően inkább csak akkor változtattak, ha a versenyhátrányba kerülés fenyegetett, és nem pedig akkor, amikor versenyelőny kecsegtetett. Az amerikai mamutvállalatok akkor sem lesznek nyitottak a változtatásra, ha van esély arra, hogy lehagyja őket a konkurencia, és az ügyfelek újító szolgáltatásokat követelő hangjait sem veszik figyelembe, az üzlet a szokásos mederben fog zajlani még hos�szú éveken át, hacsak a hitelválság fel nem rázza őket is. Az utolsó centet is ki fogják facsarni az egyre fenntarthatatlanabb óradíjas számlázási gyakorlatból, és remekül ellesznek innovatív informatika nélkül is. Kivéve persze, ha az ügyfelek ezt másképp fogják gondolni. Muszáj a jogászoknak a technológia úttörőinek lenni? Amikor a wikik és a blogok nagy ígéretéről, vagy az e-learningek és a dokumentum-összeállítás hatásáról hallanak, akkor lelkesen kell nyúlniuk a csekkfüzetük felé, vagy – hogy stílusosabb legyek – egy jó erős whisky után? Általában, amikor az új technológiák homályosan megjelennek a színen, az ügyvédi iroda három dolgot tehet. Az első, hogy ellenáll. Mozgathatja ezt a félelem, a nemtörődömség vagy a konzervativizmus, de akár a komoly megfontolás, az ellenállás célja, hogy elhalogassuk a befektetéseket – gyakran azzal a hátsó gondolattal, hogy a technológia kicsit túl van lihegve. Sok idősebb partner azt reméli, hogy kihúzhatja a nyugdíjig anélkül, hogy szembe kéne néznie ezekkel a rendszerekkel. Bárhogy is legyen, Ned Ludd büszke lenne. A második stratégia felkészülni. Ez lehet, hogy egy vonakodva végzett előkészület arra a végzetes napra, amikor a versenytársak vagy az ügyfelek miatt muszáj lesz befektetni. A folyamat lehet egy terv része is, melyben az iroda – akárcsak egy pattanásig feszült, startra kész futó – a végső megmérettetésre készülve várja, hogy kirobbanhasson, és az előnyre szert tevők nyomába eredhessen. A harmadik stratégia tényleg úttörőnek lenni, és ezzel az elsőként reagálók előnyére szert tenni. Az informatikában sikeres úttörőnek lenni nem azt jelenti, hogy időlegesen teszünk szert előnyre. Ez arról szól, hogy folyamatosan próbálunk a boly előtt járni, és learatni a babérokat. Az informatika világában ugyanakkor elég sok vita folyik ennek a hasznairól. A vicces szkeptikusok szerint az úttörőket arról lehet megismerni, hogy nyílvesszők vannak a hátukban. Ezek az emberek – mondják tréfásan – nem az élen mennek, hanem a kés élébe szaladnak bele. A viccet félretéve, az úttörőkkel kapcsolatban egy nagyobb gondot fogalmazott meg nemrégiben Constantinos Markides és Paul Gerosky a London Business Schoolból. Könyvükben, a Fast Second (Gyors második)-ban azzal érvelnek,

Lawyers.indd 254

2012.08.15. 14:31:59


hogy a radikálisan új üzleti ötletek kigondolói nem szükségszerűen sikeresek azok üzleti hasznosításában is.5 Az online könyvárusítás ötlete egy ohio-i székhelyű könyvkereskedőtől származik, és nem az Amazontól. És mi van a joggal? Az az igazság, hogy nem világos, hogy kifizetődő-e a jogban informatikai úttörőnek lenni. Szert tettek vajon például komoly előnyökre azok az irodák, amelyek elöl jártak a fejlett pénzügyi rendszerek, dokumentumkezelők, vagy humánerőforrás-rendszerek alkalmazásában? Ezek a rendszerek – bármennyire is csillogóak – az irodákon belüli belső használatra szolgáltak. Viszont versenyelőnyre azok az irodák fognak szert tenni, akik olyan technológiákat alkalmaznak, melyek az ügyfeleik életét is érintik – azáltal, hogy új közös munkamódszereket tesznek lehetővé, vagy azt, hogy a jogi szakvéleményt becsomagolhassuk online szolgáltatásokba, illetve beágyazott tudásként. Ha a technológia segít abban, hogy olcsóbb vagy jobb szolgáltatást nyújtsunk, akkor sok ügyfél ennek nagyon fog örülni. Ugyanakkor, itt úttörőnek lenni, nem elegendő az előny megtartásához. A trükk az, hogy nemcsak elsőként alkalmazunk egy használható rendszert, de lehetetlenné, vagy nem kifizetődővé tesszük, hogy a versenytársak utánozhassák; így meg tudjuk akadályozni, hogy az ügyfelek szolgáltatót váltsanak, mivel az kényelmetlenné, vagy akár ésszerűtlenné válna. Bár ez a könyv igazi forradalmat jósol a jogi szolgáltatások természetében, a reformok, melyeket várok és amelyek mellett érvelek, nem fognak robbanásszerűen betörni. Inkább egy olyan folyamatot kell elképzelnünk, amelyet „szakaszos forradalom”-nak szeretek hívni, és amelyben jogászok és ügyfeleik együttműködésüket nagyobb lépésekben, de nem egy hatalmas ugrással fogják megváltoztatni; ezek a lépések egy, a jelenlegitől nagyon különböző jogi világba fognak elvezetni. Miféle emberek lesznek a legjobb jogászaink a jövőben? Abból, amit ebben a könyvben állítok, az következik, hogy a jövő jogászainak sokkal hatékonyabbak és üzletiesebb szemléletmódúnak kell lenniük; és azok is lehetnek, amikor az üzleti folyamataikat menedzselik. Sokkal átláthatóbbnak, érthetőbbnek kell lenniük a munkamódszereik terén, illetve az ügyfelekkel való kommunikáció esetében is. A ki nem elégített látens igényeket tömegáruként működő, de szakmailag korrekt tartalmú online szolgáltatásokkal lehet lefedni, és ily módon akár üzletet is lehet csinálni. Az ebben a könyvben található érvek és meglátások nem csak másfajta, új készségek kialakításának és üzleti vállalkozásaik komoly újratervezésének kényszerét jelzik a jogászok számára, hanem ennél sokkal fontosabb, hogy egészen eltérő emberek megjelenését prognosztizálják a jogi szakmában. Ebben az összefüggésben gondolataimat nagyban befolyásolta egy kivételesen gondolatébresztő könyv, amelyet Daniel Pink6 írt A Whole New Mind (Egy teljesen új elme) címmel. A 2005-ös műben Pink így érvel: „Az utolsó néhány évtized jellemző emberfajtája egy bizonyos embertípushoz tartozott, amelyet egy jól körülhatárolt gondolkodás jellemzett – számítógép-programozók, akik kódokat írnak; jogászok, akik szerződéseket tudnak szerkeszteni; MBA végzettsé-

C. Markides – P. Geroski: Fast Second, San Francisco, Jossey Bass, 2004. D. Pink: A Whole New Mind. London, Cyan, 2005.

5 6

Lawyers.indd 255

2012.08.15. 14:31:59

256


gűek, akik a számokon tudnak rágódni. De a királyság kulcsai más kezekbe kerülnek majd. A jövő másfajta embertípust kíván, egészen eltérő gondolkodással – létrehozókat, és beleérzőket, mintázatfelismerőket és jelentésadókat. Ezek az emberek művészek, feltalálók, tervezők, történetmesélők, odafigyelők, vigasztalók és a nagy egészben gondolkodók; ők fogják learatni a társadalom legnagyobb elismeréseit és élvezni a legnagyobb jótéteményeit.”7 E könyvnek a fő üzeneteivel összecsengő témákban Pink egy olyan világot képzel el, ahol az automatizálás és a kiszervezés mindennapos. Az áruk és a szolgáltatások pedig olyan bőségben állnak rendelkezésre, hogy azokat inkább csak a formájuk, semmint a funkcionalitásuk különbözteti meg egymástól. Ha Pink gondolatait a jog világára vetítjük, akkor a királyság kulcsai – ahogy ő mondja – a tradicionális, analitikus, logikus jogi elméktől most kerülnek át a kreatív és fantáziadús jogászokhoz. Téziseit a jogra alkalmazva ez azt jelentené, hogy a jogi munkák vagy kiszervezésre, vagy automatizálásra kerülnek; ami pedig fennmarad, azt a többitől inkább a csomagolás és a prezentáció fogja megkülönböztetni, semmint a szakértelem. Erre az eredményre a jogtanácsosok is gyakran jutnak: a legtöbb jó iroda megkülönböztethetetlen egymástól a jogi szakértelmet illetően. Ezt a tudást adottnak veszik. A „szépségversenyek”-en és a munkákra kiírt tendereken a szimat, a stílus és a prezentáció az, amely megkülönbözteti az egyiket a másiktól. Ha előretekintünk, azt várom, hogy továbbra is ez lesz a helyzet azzal a csoporttal kapcsolatban, akiket „modern praktizálók”-nak hívok, bár a legnagyobb tudású jogi szakértőkre – akik a királyság hatalmas ügyeinek és vitáinak szédítő magasságaiban tevékenykednek – ez talán kevésbé lesz igaz. Pink azzal is alátámasztja az érvelését, hogy itt majd bekövetkezik egy váltás, amelyben a „bal oldali agyféltekére” támaszkodó gondolkodóktól a „jobb agyféltekére” támaszkodók fogják a stafétát átvenni. Itt van néhány érdekes átfedés azzal, amit én az 5.1 részben állítottam azokról a jogászokról, akik képtelenek az ügyfeleikkel együtt érezni. Ha Pink elemzése helytálló, akkor a jogi világot ma a „bal agyféltekések” dominálják, akik számára nehéz lesz az empatikus viselkedés. És persze van itt egy érdekes összefüggés a „férfi agy”-gyal és a „női agy”-gyal kapcsolatban is. Ha Simon BaronCohen érvelését követjük, melyet elsőrangú könyvében, a The Essential Difference (A lényegi különbség)-ben kifejt, a tipikus férfi agy rendszerez, míg a tipikus női együttérez.8 Mindezen szálakat összefonva, ha könyvem elemzése helyes, és a tömegtermékké válás és az informatika együttese tényleg olyan jogi környezetet teremt, melyben egyre több munka lesz szabványosított és számítógépesített, akkor el lehet képzelni, hogy azok, akik a jövőben felelősek lesznek a többfelé szervezett jogi szolgáltatások innovációjáért, megtervezéséért, marketingjéért és eladásáért, nemigen lesznek majd tradicionális, bal oldali agyféltekés férfiak, hanem sokkal inkább kreatív, innovatív, művészi hajlamú és gyakorta női jogászok.

7 8

Lawyers.indd 256

Uo. 1 old. S. Baron Cohen: The Essential Difference, Harmondsworth, Penguin, puhafedelű kiadás, 2004.

2012.08.15. 14:31:59


Ezek az emberek egy, a maitól nagyon különböző jogi világot fognak benépesíteni, mely nemcsak abban különbözik a régitől, hogy a jogászok szélesebb génállományból választódnak ki. A jelentősebb eltérés az, hogy egy új közvetítő fog megjelenni a nem -jogász réteg és a jog világa között, az állampolgár és az állam között. Ez ennek a könyvnek a fő témája. A fejlett jogrendszerrel rendelkező papír alapú társadalomban a jog (értve ezalatt a jogszabályok, az esetjog és a kialakult gyakorlat elemeit) legnagyobb része hozzáférhetetlen egy laikus számára. Túl sok jogszabály van, túl bonyolultak, és hatásuk kevésbé egyértelmű a nem jogászok számára. A jogi szakma azért fejlődött ki, hogy kezelje, értelmezze és alkalmazza ezt a jogot. Ez a jogászság lett a legfontosabb híd a jog szférája és az emberek között. Ugyanakkor én azt állítom, hogy más lehetséges átkelők vannak kialakulóban, így hosszabb távon nem csak a jogászok lesznek azok, akik biztosítják a hozzáférést a jogi tudáshoz és az igazságszolgáltatáshoz. Valójában még az is lehetséges, hogy az állampolgárok mindennapos ügyeiben a jogászok még csak nem is a fő összekötők lesznek. Sok jogász számára az újfajta jogi közvetítők ötlete a szakmai szolgáltatás leglényegibb természetével ellenkező, irtóztató bűn. Néhányan úgy fognak majd érvelni, hogy egy igazán professzionális szolgáltatás csakis emberi lehet. De ezt az ügyfelek is így gondolják? Több kutatási és tanácsadói projektem során azt vettem észre, hogy a jogászokra alapvetően kétféleképpen néznek. Az elsőt talán „bizalmi modell”-nek lehetne nevezni. Eszerint az ügyfelek nagyrészt azért helyezik a bizalmukat a jogászokba, amiért a jogászok is hiszik, és amilyennek láttatni szeretnék magukat. Eszerint tehát a jogászok olyan kompetenciával és naprakész tudással rendelkező szakértők, mely tudást a laikusok nem birtokolják, és ennek megfelelően ők jó szándékú őrzői a jognak és a jogi intézményeknek, ideálisan képzett segítői a nem jogászoknak a jogi bonyodalmakban. De van itt egy másikfajta nézet, amelyet „George Barnard Shaw-modell”-nek nevezek. Ez azt mondja, ami Shaw híres mondásában olvashat: „minden szakma összeesküvés a laikusok ellen”. Ez a nézet a jogászokat nem jó szándékú őrzőkként, hanem féltékeny őrökként láttatja, akik túl hosszú ideje hátráltatják a hozzáférést a joghoz és a jogi eljárásokhoz. Én a két modell között állok, és azt gondolom, hogy felesleges általánosítani a jogászok motívumait illetően az egész szakmára nézve. Kevés kétségem van afelől, hogy a teljes jogi szakmán belül egyaránt vannak jó szándékú őrzők, és féltékeny őrök. De bárhogy is legyen, én szenvedélyesen azt mondom, hogy ha az informatikai alapú szolgáltatások, vagy a munkaszervezés más módszerei gyorsabb, jobb és szélesebb körben hozzáférhető vagy olcsóbb szolgáltatásokat eredményeznek a maiaknál, ezeket az újításokat teljes szívemből fogom támogatni, még akkor is, ha hatásuk pénzügyileg előnytelen lesz néhány jogász számára.

Lawyers.indd 257

2012.08.15. 14:31:59

Következtetések a jogászok jövője

Recommend Documents