I. évfolyam.
Budapest, 1901. Szeptem ber.
9-ik szám.
r
Állatvédelem. H avi
k ö z le m é n y e k az á lla tv é d e lem é s á lla tg on d o zá s köréből. (Az „O rszágos Állatvédő E gyesület11 hivatalos közlönye.) Szerkeszti :
Szerkesztőség és k ia d ó h ivatal:
M onostori Károly. Budapest, VII. N efelejfs-ufcza 14.
K iad ja ;
Grimm Gusztáv.
------------------ M e g je le n ik minden hó 20-ikán. ------------------
E lőfizetési ár egy évre 4 korona. Egyesületi tagoknak 2 korona. Ezen lap közlem ényeinek utánnyom ását nem csak szívesen megenged jük, hanem tisztelettel kérjük is.
Kutyák a rendőrség szolgálatában. Távol állok attól, hogy k u ty át dicsérő ének zengésére vetem edjem s nem vagyok szószólója annak, hogy em berek üldözésére ebet vegye nek igénybe, de annyira érdekes és az eb sokoldalú h asználhatóságát annyira jellem ző tényről olvasok egy gyűjtem ényben, hogy arról e helyen m egem lékezni indokoltnak tartom . * Már Cuvier, a híres term észetbúvár azt m ondja, h o g y : „A kutya egyike az em ber legcsudálatosabb, legtökéletesebb és hasznosabb vív m ányainak, m elyet valaha az állatvilágban elért." S valóban azt látjuk, hogy ez az állat az egyetlen, a m ely az em bert a föld m inden zugába követte s a legszegényebb, legnyersebb népeknél is — akár a régibb, akár az ujab b időket tekintjük — ott találjuk az ebet, m int kortársat, m int az em ber segítőjét, védőjét, b arátját. Ám m ig az eb, m int az em ber szem élyének, vagyonának védője általánosan ism eretes, addig kevésbbé ism eretes az a tény, hogy a kutya m ár az ókorban állam i és illetőleg katonai szolgálatokat is tett, a m iről P lu tarch és Plinius m ár példákat sorolnak fel, így pl. Agesilaos sp ár tai királyról, ki M antineánál a háborúban hadi kutyákat használt épugy, m int K am byses persa király E gyptom ba vonulásánál. A eneas (Kr. e. 600 évvel) ebekről beszél, m elyeket nyaklánczukba v arrt hadi tudósítások to v áb b ítására használtak. A cim berek és teutonok ebekét hadi czélokra szintén használtak, m elyeket a küzdő téren a róm ai légiók katonái nem kevéssé respektáltak. A róm ai hadászati iró, V egetius közli, hogy erődítm ények to rnyai ban kutyákat alkalm aztak, m elyeknek feladata volt a közeledő ellenséget észrevenni s az őrséget éjnek idején felugatni. H erkulanum om ladékai között egy képet találtak, m ely egy pánczéllal vértezett kutyát ábrázol, a mint egy őrséget a barbárok ellen védelm ez. Evvel m egegyezik az a hagyom ány, hogy az ókor népei, külö nösen a gallok, egész falkáit a hadi ebeknek, m elyek pánczéllal és tüskés nyakörvvel voltak félfegyverezve, hordtak m agukkal.
-
134
-
A középkorban efféle ebeket szekér-várak és táborok őrzésére vet tek igénybe. Ebben a korban leghíresebbek voltak a skót vérebek, a m elyek a futó ellenséget a legrejtettebb helyeken is fellelték. Ezeket az ellenséges lovasság állatainak m eg tám ad ására és szétm arczangolására is felhasználták, sőt a vértezett ilyen kutyák h átára égő anyaggal telt faze k at is erősítettek, az ellenséges táb o r lán g b a borításának czéljából. Az 1476-iki burgund-schw eizi háborúban az utóbbiak hadi ebei az előbbiek csatakutyáit a szó szoros értelm ében szétszaggatták. Az is ösm eretes, hogy A merika felfedezése u tán a hadi ebek 2000 renitens in d u st fojtottak m eg, s tudva van, hogy az am erikai déli állam okban a rabszolgatartók vérebeket használtak a szökevények felkeresésére, nem különben, hogy Anglia Jam aikában a m aron négerekkel szem ben ug y an ezt cselekedte. Ilyenféle „hadi" czélokra ú jabban nem veszik igénybe a kutyát, de m ég m indig felhasználják, pl. dobhuzásra, lőszer továbbításra, tudosítás-vitelre és az egészségügyi csapatoknál a harcztér sebesűltjeinek felkutatására. Az ebhasználatnak legm odernebb form ája kétségtelenül az, a m elyet a belgium i Gént nevű 170.000 lakóssal biró városban lát az ember. E városban több k utya a rendőrség szolgálatában áll, s oly hasznosnak bizonyult e tekintetben, hogy érdem es az egész dolgot közelebbről is m egtekintenünk. Nevezett város nagyforgalm a m indenféle kétes egzisztencziával árasztja el a lakosságot s ezek az egzisztencziák, tekintettel arra, hogy Gént szám os csatornával van átszelve s külterületein n ag y szám ú és nagyterjedelm ü kertekben, kunyhókban, búvóhelyekben bővelkedik, kem ény m unkát adtak a rendőrségnek, nem nagyon feltűnő eredm énynyel. A tolvajlások, fosztogatások ugyanis a legerélyesebb em beri beavatkozásra se csökkentek, m ert az ezt elkövetők üldözése, fellelése a m ondott körül mények folytán rendkívüli nehézségekbe ütközött és kevés sikerre vezetett. A dolgok ilyetén állásában az ottani rendőrség főnöke arra a gon dolatra jött, hogy talán lehetséges volna a rendőrségi közegek segélyére a kellő szolgálatra m egtanított ebeket igénybe venni. A következm ények bizonyítják, hogy ez szerencsés gondolat volt, m ert m ióta a rendőr-ebek m űködnek, azóta a jelzett kihágások az előbbieknek eg y h arm ad ára csök kentek. A kutyáknak a rendőrségi szolgálatra való tan ítását a legm esszebb menő gondossággal, előirt szabályok szerint végzik, s az eszközök közül az ütés, verés ki van zárva. Az oly kutyát, m elyet okszerű, em berséges, türelm es bánásm óddal feladatára kitanítani sikeresnek nem m utatkozik, „polgári" szolgálatra m ásnak engedik át. Sok ügyesség és ráterm ettség kell ahhoz, hogy valaki az ebet ilyen négylábú rendőrnek kiképezze, m ert m eg kell tanítan i arra, hogy az éjjeli csavargót, betörőt, fosztogatót, tolvajt keresse, üldözze, rejtekhelyén fellelje, m egállja addig, m ig a rendőr jön, ha kell m egrag ad ja, földre teperje, hatalm ában tartsa a nélkül, hogy kom olyabb sérü lést okozna azon a m ordály égető em beren. A tanítás avval kezdődik, hogy em bern ag y ság u és alakú bábon, m ely egy elzüllött csavargót im itál, gyakorlatokat végeznek a kutyával. Legelőbb is az em ber-bábot oly helyzetbe hozzák, a m ily helyzetben van egy tolvaj, m ikor valahol megvonul, elbuvik. Az okos állat csakham ar felfogja, hogy ime, ez itt egy ellenség, egy valaki, valam i, a kit, a mit üldözni, elfogni, hatalm ába ejteni a feladat. Az a rra term ett eb a tanító idevágó intéseit, uszításait rendszerint csak h am ar és híven követi is és betanulja. Már nehezebb azt az eb fejébe verni, hogy h arap n ia nem
—
135
—
szabad s m ég nehezebb jól m egtanítani arra, hogy egy elsom polygó, vagy elfutó egyént üldözőbe vegyen, reá ugorjon, földre teperjen, el ne engedjen, s pedig m indezt m eg kell tan ulja, különben rendőr k u ty ája fel nem „üttetik". Ha ezen előgyakorlatok a nem élő bábon kivánatos eredm énynyel befejeztettek, következik a g yakorlat élő em beren. Ez az élő „vagabund" kezdetben rendszerint a tanító m ester szokott lenni, a kit a k u ty a te r m észetesen legjobban kedvel, a kihez legjobban vonzódik. Még igy is szájkosár tétetik a tanoncz fejére, nehogy hivatalos igyekezetének nagy voltában h a ra p á sra vetem edvén, b ajt okozzon. E gy-két hónapi ilyen gyakorlatok után a szájkosár eltávolíttatik a tanítások alatt, s körülbelül 4 hónapi idom ítás u tán kész az eb a szol gálatra.
Im ént jelzett „tudom ánya" mellett, m ég a következő képességekkel kell felruházva lenni eg y igazán alkalm asnak nyilvánítható ren d ő r e b n e k : 1. a viztől nem szabad félnie, sőt abba készséggel bele kell u g ra nia, akár egy fuldokló em ber kim entése, akár egy gazem ber üldözése s elfogása ezélj áb ó l; 2. kell, hogy arán y lag m ég m agas és m eredek falat, kerítést is átugorni tudjon. Ha m ost m ár a „tanulm ányait" ekként absolvált s képességeit a „szigorlati" vizsgán bebizonyított rendőr-ebjelölt az állom ányba besoroztatik, (m ondjuk, hogy hivatalba iktattatik), kötelessége feladatainak híven, odaadással, legjobb tu d á sa szerint megfelelni, ellenkező esetben hivatal ból elcsapatván. S zolgálataiért a járan d ó ság o k term észetesen pontosan kiszolgáltattatnak. Képezi pedig e járan d ó ság o t a közös eb-ólban egy külön, m in den tekintetben o k szerű en berendezett és felszerelt ketrecz, eleséggel való jó ellátás és egyéb gondozás s végre eg y bizonyos egyenruha. Ez
— 136
—
utóbbi áll egy erős bőr nyakörvből, m ely szegekkel van kirakva azért, hogy se négy, se két lábú ellenség a rendőr-ebet nyakon ne rag ad h assa. Az örvbe egy karika és egy ércztábla van erősítve. Ez utóbbiba az eb születési éve, neve és hovatartozása van bevésve, a k arika pedig a vezető láncz felvételére szolgál. Rossz időben egy vizáth atlan takaró is a fel szereléshez tartozik s „hivatalos m űködés" közben egy szájkosár, mely az evést, h arapást lehetetlenné teszi, az ivásban azonban az állatot nem akadályozza. Erre a szájkosárra, m elyet egy rugó készülék segélyével egy szem pillantás alatt le lehet venni a fejről, elkerülhetetlenül szükség van, kivált azért, hogy a kötelességéről m egfeledkező k u ty a holm i m ér gezett hurkát, valam i gálád kezekből m eg ne ehessen. Mint a m ondottakból észrevehető, a rendőr-ebet két láb ú kollegája a jelzett láncznál fogva vezeti s bocsájtja szabadon szü k ség esetén. R eg gel 6-tól este 10-ig a kutyák a rendőrség kertjében szabadon járn ak kelnek, játsznak, lustálkodnak. E gészségükre a városi állatorvos ügyel fel, s egy asszony szem élyében külön gondozójuk van, a ki öltözteti, tisztán tartja, eteti őket. Felszereléseik szám ára ketreczü k k el kapcsolatban szekrény van egy külön lokalitásban, m ely egyszersm ind az öltöző kam ra szám ukra. A jelenleg 16 drb. a ju h ászk u ty a fajtájába tartozó rendőr-eb szol gálata esti 10 órakor kezdődik. A m int a rendőrségi öreg h a ran g ezt az időt elkongatja, talpon van az egész ebhad s örvendő vakkantásokkal és ugatásokkal ad kifejezést érzelm einek úgy, m int a jóféle vadász-eb, m ikor gazdáját a puskához nyúlni látja. Minden egyes kutyának külön rendőr a társa, s ennek vezetése m ellett m űködik. Először is m egállapított rendben k örüljárják a várost m indketten, hogy nem akadnak-e valam i g y an ú sra. A rendőr aztán az ebet szabadon bocsátja s az feljár, felkeres, kiszaglál m inden zugot, m in den rejteket, s ha gyanús alakra, cselekvényre lel, erős u gatással teszi arra figyelm essé a rendőrközeget, E kutyáknál a tévedés a legnagyobb ritk aság : az igaz, gyanútlan em bert a kétes, g y an ú s naplopótól, tolvajtól jól m egkülöm böztetik s csak az utóbbiakkal bánnak el a „szabályok" szerint. Szolgálatban van az ily eb reggel 6 óráig, a nélkül, h ogy a m u n kában való kim erülésnek vagy elkedvetlenedésnek legkisebb jelét is m utatná s egész éjjel víznél egyebet nem vesz m agához, a m it két lábú társáról bizonyára nem m indég lehetne elm ondani. A segítség, mit ezek az ebek a genti rendőrségnek szolgáltatnak, oly jelentékeny, hogy létszám uk felem elését határozták el, annál inkább, mivel fentartási költségük a haszonhoz képest, a mit hajtanak, igen csekély. 1500 frank t. i. az, a mibe a 16 kutya a rendőrségnek évente kerül, a tolvajlások, fosztogatások s egyéb kihágások csökkenése pedig oly nagy, hogy értékben a jelzett összegnek bizonyára tízszeresét is kiteszi. IVem tudom , de lehetségesnek tartom , hogy a genti rendőrfőnök ezen originális gondolatát m áshol is m agukévá teszik az érdekeltek s ha igen, ujabb bizonyítéka lesz ez annak, hogy az u. n. haszontalan kutyák m iatt nem jogosult mindenféle k utyát elitélnünk és em bertelenséggel illetnünk, m ert ime sokoldalúan hasznát lehet venni ennek az állatnak is okkal-m óddal s ez nem attól a m egvetett kutya-páriától, hanem első sorban tőlünk, az em berektől van függővé téve.
M o n o sto ri K .
-
137
-
A repülő építőmesterek. Irta : K. Nagy Sándor. (Folytatás.)
Közel egym áshoz két fészek állott (két testvér tanyája), az egyik a fa ágán, a m ásik egy fatönkön. Az egyik úgy volt az ágak közzé rakva, m intha em beri kéz ujjai g yanánt fognák, a m ásik a fatönkre volt állítva, m int valam i kis piczi m éhkas. Szépen be voltak boltozva s csak oldalt lehetett látni egy kis bejáró ly u k a t; az egész a legfinom abb száraz m o hából, zuzm óból, nyírfa és m ás növények g y apjújából épült és pedig oly töm ötten és m égis p u hán , ahogy azt a legügyesebb kalapos sem tu d n á utánozni. Mikor ezeket Toll töviröl-hegyire m egvizsgálta, előkereste jeg y ző könyvét s valam it irt abba s aztán a valódi elism erés han g ján szólott: — Valóban, az Őszapó, vagy hosszufarku Czinege fészke „a le g szebb, legm esterségesebb, legkedvesebb és legm elegebb m adár-otthonok közzé tartozik." '•* * Az ujságtudósitó Szarka odasu g ta a küldöttség egyik h átráb b álló ta g já h o z : n — 0 M éltósága ezt a m ondatot a H ermán Ottó : „A m ad arak h a sz náról és k áráról" czim ü kitűnő könyvből idézte. — C sitt, te újdondász, bizony m ég m eg találja hallani ! — S ohase félj tőle. A nagyvilági em berek tu d ják azt, hogy mit kell és mit nem kell m eghallani. Aztán m eg nem csak nem h iba az, ha valaki abból a könyvből idéz, hanem ki kellene dobolni s a háztetőkről hirdetni annak m inden egyes szavát, olyan szépen és okosan van m eg írva s valóságos áldás volna reánk m adarakra, de m ég az em berekre is, ha m indenki ism erné. — De h á t hogy lehetne ahoz a könyvhöz ju tn i? — írj egy szép levelet a „Földm ívelésügyi m inisztérium hoz," m eg lásd, m egküldeti neked az a jólelkü D arányi, aki annyi sok m indent tesz a mi javu nk ra és b a rá ta in k : a földmivelők javára. Áldja m eg érte a jó ságos Isten m ind a két k ezév el! A nagy beszélgetésben alig vették észre, hog y a küldöttséggel egy ütt ők is egy n agy kerek tölgyfa erdőbe ju to ttak a legelő szélére, hol egy tölgyfa odújából épen akkor b u jt elő egy Seregély. —: N in i! h át m aga itt lakik ? — kérdezte Toll. — Itt biz’ én — vernyította a Seregély, m ert ide közel van a legelő is, m eg a viz is, és tetszik tudni, hogy én sok alkalm atlan rovar tól m egszabadítom a legelő állatokat. — De m ég sok gyüm ölcstől is a k ertet — jeg y ezte m eg a Szarka. M eghallotta ezt a Seregély s erélyes hangon felelt v is s z a : — Csak te ne csörögj ! Azzal bolondítod az em bereket, m ikor a házukra szállsz, hogy m egjövendölöd a vendég jövetelét, arról jön, a m erre a farkadat billegteted s m ig arra néznek, a te vizsgaszem ed k i választja a kis csirkét a földön s repülésed közben belevágod a k arm o d at s elviszed m agaddal a jövendőm ondás tiszteletdíja gyanánt. Toll ő M éltósága, hogy ne hallja a perlekedést, visszafordult az erdőbe, s m ert kerülni ak arta a feltűnést, m időn egy régi hídhoz értek, az alatt kivánt keresztül suhanni s a hid fái között odu-form ákat látván, ' m egkérdező : — Lakik itt valak i? — Ó h! igen — válaszolta a szónok. — Kuvik éjjeli őrnek ez a
-
1 38
-
tanyája, h ab ár az atyafiai többnyire másféle falvakban, régi nádasházak, istállók és színek szarufái közé húzódnak. — H át ez a partszakadékban levő lyuk m icsoda ? — Csóka lakása — világosította fel a szónok — csakhogy ném e lyek közülök odvas fákba, rom ok lyukjaiba is készítenek m aguknak helyet. Egy fán, m integy 15 m éter m agasságban zöld H arkály kopogtatta a fa oldalát. — Mit csinál az ott ? — kérdezte Toll. — Odvat farag m agának, m ég pedig olyan szűkre szab ja az a jta ját, hogy m ás nagyobb m adár oda be ne m ehessen. — És az ott a m ásik fán ? — A Fakopáncs. Ez is a fa derekára és oly szűk n y ílásra kopog tatja ki a tanyáját, m int a H arkály kom ája. A kis N yaktekercs ide-oda ug rált egyik fáról a m ásikra, szorgal m asan vizsgálgatva a fák oldalait. — Mit keresel ? — kérdezte Toll. — E gy kis odút, a hol felüthessem a tan y ám at. Mert olyan jó lelke van ennek a H arkálynak, m eg Fakopáncsnak, hogy egy néhány féregért m ásoknak is készítenek odúkat. Én pedig nem vagyok nagyon válogatós, jó nekem, a m ilyent találok, m eghordom p u h a m urvával s készen van az otthonom. — Ni, ni! az a kis szárnyas társunk m ilyen ü gyesen kúszik felfelé a fán. Ki az ? — kérdezte Toll. — Az a Fakúszó — válaszolt a szónok — hasad ék o k b a, kis odvakba, n éh a lehám ló és elálló fakéreg m ögé rakja — m ég pedig igen finom anyagból — a fészkét. B izonyára most is azután jár. — H át ez a faodu m iért van sárral betapasztva ? — Ez a Csuszka szokása. N agy odút választ ki m ag án ak , de aztán annyira beépíti és betapasztja sárral, hogy m aga is alig tu d bebúvni a kis lyukon. — N ézzük m eg közelről — indítványozta Toll. Felfelé indult az egész küldöttség a fán, de m időn a fa derekáig ju tottak, egyszerre csak a küldöttségi tagok zsebkendőik u tán kapkodtak, azt orruk alá tartották, m ert iszonyatos bűz ömlött ki egy nedves fa odújából. Toll azonban — aki akkor épen m eg lévén hűlve, g y ak ran tüszkölő állapotban volt — g y anútlanul közeledett a n ag y odúhoz s betekin tett abba. De csakham ar visszakapta a fejet s leu g ro tt a földre és ott m egtántorodva tám aszkodott egy kis kecskerágó bokorhoz s erősen fogta a gyom rát. A küldöttség tagjai elrémülve vették körül, azt hivén, hogy m eg van m érgezve. — H am ar — súgta oda a szónok az egyik küld ö ttség i tagnak — szaladj a L appantyúért s mondd neki, hogy hozzon rögtön ellenm érgül egy kis tejet, ő úgyis m egszokta fejni a kecskéket és teheneket. — Hol van a fészke ? — kérdezte az indulni akaró küldöttségi tag. — Ejh ! van is annak fészke — válaszolt türelm etlenül a szónok — az erdőben, a puszta földre tojik s ott költ ki. S iessetek egyik jobbra, m ásik balra, csak m egtaláljátok. Ezek elszaladtak. Az ujság tu d ó sító pedig azt m ondta halkan a szo m széd já n ak : — U gyan m it láth ato tt abban a n agy korhadt odúban ő Méltósága, hogy úgy felkavarodott tőle a gyom ra ? Megyek, m egnézem . Úgy is tett, felsuhant az odúhoz s benézett. Épen akkor repült oda a búbos B anka s taréját felborzalva rá k iá lto tt:
—
139
-
— Mit leskelődöl te be az én h ázam b a? — Hát ez a te h á z a d ? — válaszolt az újságíró — és az a tojás a korhadt farészeken a te tojásod? No hallod, ennél rondább, piszko sabb fészke nincs egyetlen egy m adárnak sem . Azzal ott h ag y ta a faképnél s leszállt társaihoz. Toll ez idő alatt m agához tért s jegyzőkönyvét elővéve, azt k é rd e z te : — Hogy is hívják azt a — — ? — Búbos Bankának — felelt az újságíró. Es Toll beírta a nevet a jegyzőkönyvébe s három szor alá is húzta. — Ez is v árhatja a köztisztaság és fertőtlenítő intézet em bereit — súgta az újságíró — a m ellette állónak. Aztán, m ielőtt a L appantyú elhozta volna a tejet, az egész vizs gálóbizottság tovább m ent. És eljutottak a Czinke utczába. — Miért nevezik ezt C zinke-utczának ? — kérdezte Toll. — A zért — felelt a szónok — m ert itt többféle Czinkének van háza, u. m. a szón Czinke, búbos Czinke és kék Czinke háza, ezekben a szüknyilásu faodukban, m ég pedig finom p u h ára m egrakva. Közülök a szén Czinke néha elhagyott m éhes üres köpüjébe is üt. tanyát. (Folyt, köv.)
Legnemesebb háziállatunk. (Különös tekintettel a ló gyötrő szemellenzőkre.) II, Hogy a szem zők haszn álata a 17. század első felében m ég nem lehetett nagyon elterjedt, arról tanúbizonyságot tesz a többi közt Jaques Ccillot-nak rézm etszete is. Jaques Callot, a hires rajzoló, rézm etsző és festő, ki a 17. század első felében virágzott, „Les m iseres et les m alheurs de la g u erre“ czim mel réztáblákra 18 képet varázsolt, m elyek háborús jeleneteket ábrázolnak és legkitűnőbb m esterm üveihez tartoznak. E háborús képek egyike alatt e verset o lv a s su k : „Icy, pár un effort sacrilége et barbare Ces Démons enragés et d’une humeur avaré Tillent et brulent tout, abattent les autels ; Se mocquent du respect qu’on dóit aux immortels, Et tirent des saincts lieux les vierges désolées, Qu’ils osent enlever pour estrer violées.“ E vers szerint az illető kép azt szem lélteti, am int a tem plom lángol s katonák egy tem plom ot és apáczakolostort kirabolnak. Látni, am int a tem plom lángban áll, am elyből a katonák egyike keresztet, m ásika kelyhet, egy harm adik egy m isekönyvet, egy negyedik m isem ondóruhát stb. visz el. Zsákm ányolás, rablás, fosztogatás m indenfelé 1 K ülönösen egy teherkocsi vonja m agára figyelm ünket, m ely annyira m eg van rakva m indenféle rablott idegen jószággal, hogy a szekérbe fogott n ég y lónak lesz m it huznia. E lovak nem viselnek szem zőket. A 17. század első felében teh át m ég nem lehetett általánosan elterjedve az a hiedelem , hogy teherkocsiba fogott lónak szem zőre van szüksége. Egy m ásik, ú to n álló katonákat szem léltető, rézm etszete alatt e verssorok á lln a k : „A l’éscart des forests, et des lieux solitaires, Bien loinge de l’exercice et des soings militaires
-
140
—
Ces infames voleurs vivent en assasins Et leur bras tout sanglant ne se plaist qu’aux lareins. Tant ils sont possedés d’un cruelle ennuie D’oter aux voyageurs et les biens et la vie.“ A rézm etszet közepén egy négyfogatu kocsit látunk, m elyben u ta sok ülnek. E kocsit jobbról-balról fegyveres katonák tám adják meg, hogy a bennülőket m egöljék és kifoszszák. A kocsis m ár a földön h ev er; a bakon egy rabló áll, aki a bennülőket kivont tőrrel fenyegeti. Minket az utazókocsiba fogott 4 ló különösen m ég azért is érdekel, m ert nem visel nek szem zőket, jeléül annak, hogy a 17. század első felében nem csak (m int az előbbi képen láttuk) teherkocsiba, hanem m ég utazókocsiba fogott lovaknak sem kellett szem zőt viselniük. A hires angol festő, rajzoló és rézm etsző, W illia m Hogarth, ki 1697-ben született és 1764 ben halt meg, szintén szolgáltat müvei ném elyiké ben egy-egy érdekes adatot. Van neki a többi közt négy eg ym ással tárg y ilag összefüggő rézm etszete, m elyek e czim et viselik: „The fo u r stages of cru elty“ („A kegyetlenség n égy foka“), s m elyekben az angol alsóbb néposztályoknál akkortájt divatozott állatkínzásokat állítja pellengére a művész azon rem ényben, hogy e művészi alkotásai nevelő és szívnem e sítő hatással lesznek az angol népre, és e rem énye későbben — az e ré lyes angol állatvédelm i intézkedések következtében — be is teljesedett. E rézm etszetnek m ásodikán egy bérkocsist látunk az előtérben, am int a kocsiba fogott lovát, m ely elesett és láb á t törte, az ostornyéllel üti. E bérkocsi-lónak félköralakú, nem szögletes, szem zője van, m ely azonban oly távol áll szem étől, hogy ezt nem födi el, hanem egészen szabadon hagyja. A m últ század közepe táján teh á t voltak m ár A ngolországban bérkocsik, m elyeknek lovai szem zőt viselének. U gyané rézm etszeten sörös hordókkal m egrakott szekeret huzó izm os lovakat is láthatni, m elyeknek nincsenek szemzőik. A m últ század közepe táján teh át még nem volt általános az az otrom ba nézet, hogy a teherkocsikba fogott lovaknak szem zőt kell viselniük. Hogy különben m ég a m últ század m ásodik felének az elején sem tartották m ég fejedelm i hintókba fogott lovaknál sem okvetlenül szüksé gesnek, h ogy szem zőket viseljenek, az Hogarth am a négy rézm etszetének egyikéből is kiviláglik, melyek 1755-ben e czim mel jelentek m e g : „Four p r in ts o f an election.“ Az illető rézm etszet egy fejedelm i hintót is láttat, m elynek lovai szintén nem viselnek szemzőt. De hát mikor kezdődött a szem ző divatossá len n i? Az eddigiek szerint csakis a m últ században történhetett ez, m ég pedig a rococokorszak vége felé. Amint e korszakban divattá lett túlterhelni, m egrakni a ru h ák at m indenféle rojtokkal, bojtokkal, czafrangokkal, csim bókkal és p a sz o m á n tta l: úgy az is legkönnyebben eshetett m eg e korban, hogy a lovakat is túlterhelték mindenféle diszszel, m ely disz közé a szem zők is tartoztak. Hogy a szemző voltaképen csak dísz akart lenni, annak tu d ata lassanként feledésnek indult, s m inthogy m égis csak kellett valam ely okát adni a szem zők használatának, az a vélem ény kezdett m indinkább elter jedni, hogy a szem zők rendeltetése az, hogy a lovak m egbokrosodását m egakadályozzák. E vélem ény m ost is az uralkodó ; de vannak ettől ném ileg eltérő nézetek i s ; am int az például a különféle nyelvű szótárak ból is kirí. A „Nóvo D izionário scolastico della lingua ita lia n a Compilato da Petrocchi. Milano. 1895“ a szemző- nek m egfelelő „p a ro cch i “ szót igy é rte lm e z i: „Parte dél finim ento dei cavalli e sim . messo di qua
—
141
—
e d i la dagli occhi perche non prendom o om bra,“ vagyis „A szem ző a lovak s hasonlók kan tárának az a része, m ely innen és túl alkalm aztatik szem eikre, hogy m eg ne bokrosodjanak." A „D ictionary of the english and germ án languages by F riedrich K öh ler“ a szem zőt igy m agyarázza an g o lu l: „Lunette fó r vicious horses,u azaz „szemző durczás, bokros lovak szám ára . “ Lám, m ig az olasz szótár szerint a szem zőnek általában az a rendeltetése, hogy a lovak m egbokrosodását m egakadályozza, addig az angol szótár szerint a szemző csak ijedős, bokros lovak szám ára való. É rdekesek a ném et szótárak m agyarázatai is. Dr. Iheodor H einsiusnak 1830-ban m egjelent „Vollstündiges Wörterbuch dér deutschen S pracheu czim ü ném et szótára „Scheuled eru alatt igy szól: „Das Scheuleder, Stücke steifen Leders, welche an dem Riem enw erke zu den Seiten dér Augen sch eu er Pferde wie Klappen befestigt sind, dam it solche Pferde nich t zűr Seite sehen können und nicht sehen w erden." A zaz; „A szemzők m erev bőrdarabok, m elyek
a kan társzíjon ijedős lovak m in dkét szem ére illesztvék, hogy ily (t. i. ijedős) lovak oldalvást ne láthassanak és meg ne bokrosodhassanak .“ Dr. K altsch m idt Jakabnak „ Vollstündiges staw m - u n d sin nverw andtschaftliches Gesammt- W örterbuch dér deutschen S prache“ czim ü szó tára „Scheuklappeu alatt a szem zőt igy m a g y a rá z z a : „Augendeckel scheuer P ferd e,11vagyis : „ijedős, bokros lovak szem fedője." Mig ez idézett két ném et szótár szerint a szem ző csak ijedős lovaknak való, addig Dr. Sanders Dániel „Iiandw örterbuch dér deutschen Sprache“ czim ü ném et szótára igy s z ó l: „ Scheuleder, Blendleder, seitlich an den Augen dér P ferde um ih r Scheuwerden zu verh ü ten ,61vagyis: „A szem ző a fölösleges fényt kizáró bőr, oldalvást a lovak szem ein, hogy m egbokrosodásukat m egakadályoz zák." S anders szótárának m ag y arázata az idézett olasz szótár m a g y a rá zatával egyez, m ig a m ásik két ném et szótár m ag y arázata az angol szótáréval azonos.
A deling János K ristófn ak „G ram atisch-K ritisches Wörterbuch dér Hochdeutschen M u n d a rt“ czim ü szótárában az á ll: „Das Scheu leder. L ederne K lappen, an den Zaum en dér Kutsch- u n d Zugpfercle in cler Gegend dér Augen, da m it sie nicht ciuf die Seite sehen u nd scheu w erden k ö n n e n tehát „a szem zők a hintós és tehervonólovak k antárán vannak a szem ek táján, hogy oldalvást ne láth assan ak és m eg ne bokrosodhassanak." A m agyar szótárak m ag y arázata egészen elüt az eddigi kétféle m agyarázattól. „A m ag y ar nyelv szótára," m elyet a m agyar tud. A kadém ia m egbízásából két akadém ikus, t. i. Czuczor Gergely és F ogarasi János készített, a szem zőt igy é rte lm e z i: „ A beteg szemek
fölé alkalm azott fél-karim ás ernyő, m ely azokat a világosság su ga ra in a k közvetlen s bántó hatása ellen védi. II. Hasonló készülék a lókantáron, a szemek két oldalán . “ A m ag y ar nyelv teljes szótára B allagi Mórtól a szem zőt rövidebben ugyan, de szintén úgy m agyarázza, m ondván: „ Szem ellenző a. m. szem ern yő a fén y sugarain ak bántó hatása ellen, különösen ily készülék a lókantáron a szemek két ol dalán. “ Háromféle, ime, a szem zők m a g y a rá z a ta : vannak, kik azt vélik, hogy a szem ző csak ijedős, csak bokros lovak szám ára v a n ; vannak, kik azt gondolják, hogy a szem ző általán a lovak szám ára készül, h ogy m eg ne ijedjenek, m eg ne bokrosodjanak ; és harm adszor vannak, kik azt hiszik, hogy a szem ző a rra való, hogy a lovak szem ét a világosság su garainak közvetlen és bántó h atása ellen védje. Sokféle a kocsisok véle m énye is a szem zők rendeltetését illetőleg. A b udapesti tűzoltók egyik kocsisa azon kérdésem re, hogy m iért viselnek a lovak nálok szem zőt, azt
-
142
—
adta válaszul, hogy a nap miatt. Hogy m iért árt a nap a kocsilónak s m iért nem árt a szem zőt nem viselő paripának, azt kiváncsiak volnánk m egtudni. E gyébiránt, m ellékesen m egjegyezve, a budapesti tűzoltók lovai akkor is viselnek szem zőt, am ikor nem süt a nap, ködös időben, sőt é j szaka i s ! A budapesti m entőegyesületnek egyik kocsisa ugyanazon k ér désem re azt felelte, hogy az ijedős lovak végett van az a szemző. Ama kérdésem re, hogy hát a nem ijedős lovak is m iért viselnek nálok szemzőt, azt válaszolta, hogy m inden ló kivétel nélkül, h a oly szelid is, mint a bárány, visel szemzőt, m inthogy ez a szerszám m al m ár úgy együtt jár. Egy confortable-kocsis azt m ondta, hogy a szem ző arra való, hogy a ló hátra ne nézzen. Egy m ásodik azt felelte, hogy a ló se hátra, se ol dalra ne tekinthessen, hanem m indig csak előre nézzen. E gy harm adik úgy vélekedett, hogy a szem zőnek a lovat a nap és szél ellen kell védenie. Hogy állítását igazolja, kalapjának k arim ájára m utatott, m ely szintén úgy védi a nap és szél ellen az em bert, mint a lovat a szemző. Hogy az okoskodás sántikál, azt talán fölösleges is különösen hangsúlyozni. Hiszen a szem ző elül egészen nyilt lévén, a nap b átran sü th et a ló szem ébe s a szél javában fujhat beléje. E gy negyedik azzal okolta m eg a szemzők használatát, hogy az ostorral ki ne üsse a lónak a szem ét. E kocsis persze, m int sajnos, sok m ás durvalelkü kocsis, a lónak a fejét szokta ütni! Egy ötödik azért m ondta szükségesnek a szemzőt, hogy a ló m eg ne ijedjen és hogy nyáron, tévé hozzá, a ló szem ét a m eleg ellen v é d je ! Ama kérdésem re, hogy mi van a szem zőn belül, azt felelte, hogy pléh. Hogy a pléh, midőn nyáron a nap hevétől forróvá lesz, hogyan védheti a ló szem ét a m eleg ellen, az m egfoghatatlan. Egy fiakkeres azt felelte, hogy a szem ző arra való, hogy a ló m eg ne lássa, m ikor ő az ostorhoz nyúl, m ert ha azt észrevenné, akkor ágaskodnék és félreugranék. E n y i latkozat is elárulja azt a tényt, hogy sok kocsisnak m ár a vérében van az ostorozás. Miért verni oly lovat, mely oly tüzes, hogy az ostornak p uszta látására is m ár fö lin d u l? Nem elég-e az olyat puszta szóval vagy kézintéssel nógatni, ha gyorsabb menés kívánatos? Valóban aligha tö r ténik az életben valam ivel gyakoribb visszaélés, m int az ostorral, úg y , hogy épen nem csodálkozhatunk azon, hogy napjainkban azon óhajnak is adatott kifejezés, vajha az ostor, m ely annyi b ru talitásra, vérlázitó ke gyetlenkedésre szolgáltat alkalm at, teljesen kiküszöböltetnék. Egy ú ri kocsis szerint a szemző a rra való, hogy a ló szem ét m inden ellen védje. Egy teherszállitó-kocsist is m egkérdeztem aziránt, hogy m iért gondolja szükségesnek a szem zőt. Ő azt válaszolta, hogy a szem ző azért van, hogy a por és szem ét a ló szem ébe ne m ehessen ; sőt ellenkezőleg, m inthogy a szemző a port s a szem etet m ég föl is fogja, hát csak úgy telik m eg igazán a lónak szem e porral és szem éttel. Amint láttuk, a kocsisok m ag y arázata is so k fé le ; m ajdnem ann y i féle, ahány a kocsis ! Nem gyanus-e az olyan szerszám , m elyről m ég azt sem tud ják bizto san és határozottan az em berek, hogy voltaképen m ire való ? Nem m eg hökkentő-e az, am ikor látnunk kell, hogy az illetők m ég a szem zők czélját, rendeltetését illetőleg sem egyeznek m eg e g y m á s s a l! E m eg nem egyezés égbekiáltó bizonysága annak, hogy a lótulajdonosok m eggondo latlanul, m egfontolás nélkül, p uszta szokásból és u tánzási viszketegségből illesztik a ló szem ére a szem zőt, akár ijedős az illető ló, akár nem , s akár hintóba, akár teherkocsiba van az fogva. Vajon észszerű eljárás-e e z ? Már pedig az em bernek, aki Cicero szerint „est a n im a lp le n u m ra tio n is,“ vagyis „észszel teljes állat," m in dent amit tesz, észszerűen kellene tennie.
— 143
—
Hogy m ennyire nem tudják az illetők, hogy mit cselekszenek, midőn szem zőt bigyesztenek lovuk szem ére, arról rögtön m eggyőződhetünk, ha csak egy futó pillantást vetünk is am a kocsikra és szekerekre, melyek valam ely nagy forgalm ú város nyilvános terein állanak vagy rajta keresz tül haladnak. Mily félszegen vannak am a kocsikba és szekerekbe fogott lovak szem eire azok a szem zők illesztve 1 Vannak e szem zők közt olyanok, m elyek a ló szem ei fölött lötyögnek s ezeket, m ikor a ló sebesebben jár, kem ény széleikkel m egütik, úgy, hogy nem csoda, ha ily ló idő előtt m egvakul. V annak szemzők, m elyek a ló szem ei alatt foglalnak helyet, úgy, hogy a ló folytonosan fölfelé kénytelen p islo g n i; vannak óriási szem zők, melyek a lónak szem ét egészen elfödik, úgy, hogy a szegény pára alig l á t ; vannak viszont csak tallér-nagyságuak, melyek úgy fityegnek, hogy a lónak a szem ét csak folytonosan bosszantják anélkül, hogy a lovat az oldalas nézésben a legkevésbbé is akadályoznák. L áttam oly lovat is, m elynek jobb szem én a szem ző egészen rajta feküdt, úgy, hogy a szegény állat e szem ével sem mit sem láthatott, mig ellenben bal szem é től oly távol állott a szem ző, hogy a lónak e szem ét az oldalas nézésben sem gátolta m eg. E m indennapi tapasztalatok u tán u g y an nehéz volna kitalálni, hogy mi am a lógó bőrdarabnak a rendeltetése, a ezélj a. Vannak, akik, hogy am a fityegő bőrdaraboknak legalább ném ileg elfogadható okát adhassák, azt m ondják, hogy a szem zők arra valók, hogy a ló m eg ne bokrosodjék, hogy el ne rag ad ja a kocsist. A tények m egczáfolják azokat, kik igy szólnak. Vagy talán nem m ajdnem kivétel nélkül épen olyan lovak rag ad ják el a kocsist vagy hintót, m elyek szem zőt viselnek ? T eherkocsikba fogott lovak, igaz, hogy nem szokták elragadni a kocsit, de nem ám azért nem ragadják el, m ert szem zőt viselnek, hanem azért, m ert teherrel jól m egrakott szekerüket elragadni egyáltalában nem bírják. Ha a szem ző nem volna puszta oktalan divat, hanem ha csakugyan a lovak m egvadulásának m eggátlása volna a szem zőnek a ezélj a : akkor a teherkocsik tulajdonosai ugyan mivel okolják m eg azt, hogy szem zőt aggatnak lovaik fejére ? — Vagy talán ők is attól tartan ak , hogy szemző nélkül el találnák ragad n i a teherrel m egrakott szekeret, m elyet m egindítni és húzni is csak nagy nehezen b irn a k ? V alam ennyi szakértő s egyáltalában az olyan, kinek alkalm a volt a lovakkal sokat foglalkozni és term észetüket kiism erni, egyetért abban, hogy m esebeszéd az, ha valaki azt állítja, hogy a szem ző a lovak m egvadulását m eggátolja. Ellenkezőleg a szem ző a m egbokrosodást, a m egvadulást gyakran m ég elő is idézi. S ez igen te rm é sz e te s! Mig ugyanis szem zőt nem viselő ló, m inthogy mindazt, a mi körü lötte történik, tisztán láthatja, nyu g o d t m arad s nem ijed m eg egy könynyen valam itől, addig a szem zővel fölszerelt ló, m inthogy azt, a mi környezetében történik, vagy épen nem, vagy csak félig-m eddig láthatja, minden hirtelen tám adt neszre, zörejre, zajra, m elyet éleshallásu fülével azonnal észrevesz, de a m elynek okozóját a szemző m iatt nem láth atja, m egijed és zavarba jő, a minek következtében azután könnyen m egtör ténhetik. kiváltképen ha az ijedelem és m egzavarodás nagyobb fokú, hogy m egvadul és elrag ad ja a kocsit. A lovat idegessé és ennélfogva daczossá és vadindulatuvá sok szem ző azzal is teszi, hogy rosszul, h a n y a gul, lazán lévén a ló fejére térve, folytonosan inog-binog. E szüntelen rezgésnek term észetesen a ló szem- és agyidegeire a legnagyobb m é r tékben izgatólag kell hatnia.
—
144
—
Hogy a ló szabad m ozgását gátló és m űködését m egnehezítő szem ző valóságos kinzó eszköz, m ely vajm i g yakran nem csak a lovak m egvadulásának, hanem m inthogy a ló nézésének term észetes, t. i. inkább oldalas, m int egyenes irán y át m esterségesen és erőszakosan m egváltoz tatja, m ég m egvakulásának is az oka: erre nézve nincs a szakértők közt vélem énykülöm bség. Az állatorvosi főiskolánk egyik tanára, M onostori K á ro ly , am a m agyarul és ném etül is n y om tatásban m egjelent fölolva sásában, m elyben legerősebben tiltakozik a szem zőnek h asználata ellen, nyíltan szemőlőnék nevezi a szem zőt. Elképzelhetni, hogy m ily kínos állapotban van a szem zőt viselő ló, midőn jobbra-balra tekintenie nem lehet, hanem m indig csak előre k ény telen egy nyitva m aradt kisebb-nagyobb résen keresztül pillantani, illetőleg bandsalítani, s e term észetellenes erőlködés következtében a szem izm ok lassanként m indinkább elgyöngülnek s velők eg y ü tt a szem m ag a is. A szem zőt viselő lónak a gyötrelm e éjnek idején m ég növekszik. Ekkor ugyanis a szem zőn kivül a hiányosan m egvilágított kocsiutakon a vilá gosságnak és árnyéknak folytonos váltakozása is k áp ráztatja és zavarja a ló szem ét. H ányszor történik m eg az is, hogy a szemző, m elynek legalább 45 foknyi távolságban kellene lennie a ló szemétől, a lónak szem ét érinti s ennélfogva szüntelenül hozzá dörgölődik, a m inek azután szem gyuladás a következm énye. Nehéz m egm ondani, hogy a szem ző nyáron vagy pedig télen nagyobb kinzó-eszköz-e ? A szem zők drót h elyett rendszerint pléhvel lévén kitömve, a ló szem ének kárára, rom lására télen jéghidegek, nyáron pedig forrók. A szem és szem ző közti tért télen a hó, nyáron pedig a por és szem ét tölti be, mely a szem hártyákat nem ritkán a gy u lad ás fokáig izgatja föl, úgy, hogy nincs m it csodálkozni azon, hogy például B uda pesten a szem zőt viselő lovak között — M onostori tanúbizonysága sze rint — minden ötödik-hatodik ló vak. Hogy a m ag y ar lótenyésztés és lóállom ány hires voltának d aczára B udapesten oly rendkívül nagy a vak lovak s z á m a : az jo bb ad án a szem zők szom orú következm énye, m ert hiszen a vak lovak legeslegnagyobb szám át nem szem zőt nem viselő paripák, hanem szem zőt viselő kocsi lovak szolgáltatják. A ló term észe tének és szem alkatának hiányos ism eretén alapuló szem ző a lcvat g y á m oltalanná, ügyetlenné és félénk já rású v á teszi, úgy, hogy a szemzőt viselő ló könnyen el-elbotlik, a mit a kocsis rendszerint kem ény ostor csapásokkal torol m eg, hogy az elbotlott ló m áskor jo b b an vigyázzon, m intha bizony a szem zők által félvakká tett ló épen oly ü gyesen m ozog hatna és épen oly biztosan k an yarodhatnék jobbra-balra, m int az olyan ló, m elynek látását szem ző m eg nem nehezíti, nem gátolja, nem k o rláto zza! A szem ző a lovakkal való durva, kegyetlen bánásm ódnak is egyik fő-főoka. A szem zőt viselő lovak nem lévén ugyanis am a helyzetben, hogy a kocsisnak akaratát egy adott jelre azonnal teljesítsék, m inthogy az adott je lt a szem zők m iatt észre nem vehetik, a kocsisnak m indunta lan az ostorhoz kell folyam odnia s m ég a legkisebb jeleket, intéseket és nógatásokat is, m elyeket term észetes, rendes körülm ények között, ha ugyanis a szem ző a lovat a látásb an nem korlátozná, egy ujjintéssel, egy kézm ozdulattal adhatna, m indjárt fenyítés alakjában az ostorral kell m eg a d n ia ; pedig a m indennapi tap asztalat igazolja azt, hogy ha a lovak az ostort csak láth atják , vagyis hogy ha a kocsis nekik az ostort fenyegetőleg csak m utogatja, az épen annyi szokott lenni, mint h a az ostort
— 145
-
velők érezteti is. Hogy pedig a szem zők m iatt szükségessé váló gyakori ostorozás a szegény lovat csak idegessé teszi és kedvét szegi, úgy, hogy nem j á r többé azzal a veleszületett jóindulattal, az is, sajnos, elvitázhatatlan dolog. Az ok m egszűntével m egszűnik tudvalevőleg az okozat is. „Cessante causa cessat e f f e c t u s Ha tehát a lovak a szem zőtől m egszabadulná nak, akkor m egszűnnének a szem ző okozta bajok is. De vájjon mi tö r ténik-? A helyett, hogy eltávolítanák m ár végre v alahára azokat az ideg izgató, szem rontó, ijedelm et okozó, m egbokrosodást előidéző, m egvadulást előm ozdító sze m z ő k e t: m ég azzal tetézik a szegény ló szenvedéseit és gyötrelm eit, hogy a szem ző okozta bajokat kem ény ostorral és oly rava szul kieszelt zabolával iparkodnak orvosolni, m ely, h a a kocsis m eg rántja, a ló nyelvének iszonyú fájdalm at okoz. íg y vonja a lovaknak szem zőkkel való kinzása a lókinzások egész lánczolatát m aga u t á n ! A m ondottak után bizonyosan m inden elfogulatlan em ber term é szetesnek, egész rendén levőnek fogja találni azt, hogy a legú jab b idő ben m ár többször szólaltak föl a lovak szem zői ellen. Hadd em lítsek itt közűlök n éhányat névleg is. Huch, porosz királyi főlóorvos B reslau- bán, igy nyilatkozik a többi között: „A m i a szemzőket illeti, valóban m eg
foghatatlan dolog az, hogy valaki azt hiheti, hogy a lovak megbokrosodásdt m e g a k a d á ly o z z a E bevezető szavak után szakszerűen szól a szem zők kérdéséhez és arra a következtetésre ju t, hogy az állatkínzó divat ellen m indenképen sikra kell szállani. Egy m ásik szakértő, Sternberg Lützschena báró, azzal kezdi czikkét, hogy hangsúlyozza, hogy az em ber szívósan szokott ragaszkodni m indenhez, a mi szokás, a mi divat, s hogy gyakran m ég olyast is követ, m inek észszerütlenségéről m aga is m eg van győződve, követi pedig csakis azért, m ert a divat kivánja. „I ly esztelen , egészen czéltalan, de m égis m in den ü tt tisztelet ben tartott d iv a t,“ jegy zi m eg erre folytatólag, „a szemzők alkalm azása a l o v a k n á l A zután elm ondja, hogy a szem ző nem csak m int kínzóeszköz, hanem m ég aesthetikai, széptani szem pontból tekintve is elve tendő. „Vagy talán szépítésnek m ondjuk-e azt,u kérdi folytatólag, —
ha legnemesebb állatunknak épen az a része, m elyben az erély tüze ég, m elyből jóllét, élet- és m unkakedv sugárzik ki, eltakartaiik és a természettől oly rem ekül alkotott eleven, beszélő szem helyett holt bőrdarabot kell szemlélnünk, m ely a lovat vakítja ? M időn a lónak am a természetes jogát, hogy t. i. szem eit szabadon használhassa, kor látozzuk, csorbítjuk , a lovat holt géppé aljasűju k le. “ Vajmi ta lp ra esetten jegyzi m eg a többi közt azt is, hogy azt a kedélyes viszonyt, mely a ló és korm ányosa közt annyira ki szokott fejlődni, hogy a ló az 6 korm ányosának m inden intését, m inden szavát, m inden je la d á sá t m e g tanulja érteni, a szem ző m egzavarja, m egnehezíti, sőt m ajdnem lehetet lenné teszi. A czikk végén kiem eli, hogy a szem ző a lovaknál három oknál fogva, t. i. 1-ször czéltalan, 2-szor káros és 3-szor állatkínzó tu laj donságainál fogva m ellőzendő. A szem zők kérdéséhez talpraesetten szólt az „ Orsz. Állatvédő E gye sület" tiszteletbeli elnöke, W erther A lvin is, ki éles m egfigyelő te h etség é ről tanúságot tevő czikkében azokat, kik a szem zők m egtartása m ellett azzal kardoskodnak, hogy a szem zőhöz szokott lovak elejénte nem jól éreznék m agokat, ha a szem zőtől m egfosztatnának, szellem esen arra figyelm ezteti, hogy „ a sötét börtönből kiszabadultat is vakítja elejénte a
napvilág, a m i azonban még nem bizonyítéka annak, hogy a börtön sötétsége üdvösebb a szabadság n apjánál
-
146
—
A mi engem illet, én m eg vagyok arról győződve, h ogy azok a confortable- és fiákerlovak, ha a szem zőtől m egszabadítanák azokat, m ég kezdetben sem m utatnának nagyo b b szerü izgalm at, m inthogy nem m u tat nak izgatottságot a naponkénti etetéskor sem, pedig ekkor sincs rajtok a szemző. Mily csendesen, nyugodtan, izgalom nélkül esznek és isznak, jeléül annak, hogy a szem zők h iányát úgyszólván nem is érzik. W erther az em lített czikk végén m int furcsaságot említi meg azt, hogy egy lótulajdonos, a kit ő szem zők m ellőzésére iparkodott rábeszélni, végre teljesen m eg volt ug y an győződve a szem zők károsságáról, de m ég sem m utatkozott hajlandónak az ellenzők eltávolítására, m ég pedig szépségi, aesthetikai szem pontból. „Ez az u r,“ jeg y zi m eg erre W erther jogosult gúnynyal, „ annak idején szorgalm asan látogatta az aesthe
tikai előadásokat és buzgó m űkedvelő!“ „Lederfetzen schöner als das herrliche fre ie P ferdauge / “ íg y kiált fel W erther méltán m egbotránkozva az illető úrnak term észetellenes, fonák Ízlésén. Vannak oly furcsa em berek is, kik a szem zőt „előkelő* -nek, „nobelu-nek tartják 1 A m it a szem ét- és ganéjkocsiba fogott lovak is viselnek, h o gyan lehet az „elő kelő, “ hogyan lehet az „n obel?!?“ A berlini állatvédő-egyesület azon kéréssel fordulván a közönség hez, hogy tám ogassa őt a szem zők m egszüntetését czélzó törekvésében, m ég pedig olyképen is, hogy csakis oly bérkocsikat használjon, m elyeknek lovai nem viselik azt a kinzó sz e rsz á m o t: n ag y szám m al kapott helyeslő nyilatkozatokat, m ég pedig kocsisoktól is, sőt — mi főleg figyelem re méltó, m ert nagyon sokat nyom a latban, — m ég oly m esterem bertől, t. i. nyergestől is, kinek an y ag i érdeke épen ellenkezőleg a neki pénzt jövedelm ező szem zők m eg tartása m ellett szól. Seeger Lipót — ez u gyanis az illető nyerges m esternek a neve — azt irta a berlini állatvédő e g y e sület fölszólítására válaszképen, hogy ő csak akkor v arja azt a kinzó szerszám ot a kantárra, ha a „K undschaft,u a vevő ezt határozottan követeli és h a erről a vevőt lebeszélni nem lehet. E nyilatkozat a le g fontosabbak egyike ! Ha ezen — nyerges létére — an y ag ilag legérdekeltebb fél is elvetendőnek tartja a szem zőt, akkor m ár csakugyan nagyon haszontalan, m inden tekintetben hitvány szerszám nak kell annak lennie. (Folyt, köv.)
Thewrewk Árpád.
Szigorúbb eljárást az állatkínzókkal szemben! Még a le g h ata lm a sab b állatvédő egyesületekkel biró külföldi nag y városokban is, ahol külön az állatvédelem czéljait szolgáló felügyelők és ellenőrök v an n a k alkalm azva, csak a k özigazgatási ren d ő rség segélyével képesek az állatkínzókkal szem b en eljárni ; nem cso d a hát, h a B u d ap esten , ahol az állatv éd ő -eg y esü let csak eg y etlen rendes felügyelő fölött rendelkezik, a re n d ő rs é g nélkül úgyszólván sem m it se leh et ten n i a n a p o n ta m egism étlő d ő á lla t kínzások ellen. Akinek alkalm a van a dolgokba bele p illan tan i, kell, hogy elism eréssel em lékezzék m eg a ren d ő rség n ek az állatv éd elem te ré n k ifejtett b u zg alm áró l s nem le h et em ellett ta g a d n ia , hogy m ag a az állatvédő-eg yesület is em bereivel m indig ré se n v an addig a h atárig , am eddig eszközeitől telik. S d ac zá ra ennek, b á r a ré g m últ idők m inden m é rték et m eg h alad ó lókin zásait m a m ár n em
—
147
-
látjuk, m égis oly sa jn á la to sa n g y ak o ri és oly n ag y m é rték b en szég y enletes m ég m ost is B u d a p esten az állatállo m án y je le n té keny részének n y o m o rg atása , hogy ideje v olna m á r e te k in tetb en oly elh atáro zó lé p ést tenni, a m ely szép fővárosunkról ezt a szégyenfoltot lem osni alkalm as. H elyhatósági jó ren d e lete k b en n in c sen hián y , sőt an n y i ilyen ren d e let van, hogy h a a z t m ind v é g re h ajta n ák , B u d ap est volna a m in ta az állatv éd elem terén. Csak egyetlen egy ily re n d e le te t idézek ez alkalom m al, s előre is m egjegyzem , hogy ezen egyetlen ren d eletn ek p ontos v é g re h a jtá s a m ár, az t hiszem , lényeges ja v u lá st idézn e fel a szó b an forgó dologban. A ren d e let a k ö v e tk e z ő : 35251. szám. —^ I q-— B udapest szekes-főváros tekintetes tan ácsán ak folyó hó 7-én 7G27. szám alatt kelt átirata szerint, d aczára M agyarország lótenyésztése és lóállom ánya hires voltának, B udapesten rendkivül nagy a vak, agyonhajtott és vágóhidra szánt lovak szám a, s a székes-fővá rosban a gazdagok fogatain kivül m ást, m int szánalm as, elkényszeredett és halálra h ajto tt lovakat csak ritkán láthatni. Legutóbb az országos m agyar gazdasági egyesületben is szóvá tétetett a székes-főváros lóállo m ányának átlagos silány volta s különösen kifogásoltattak az éjjel hasz nált bérkocsis lovak, valam int az egyes m agánvállalatok, különösen a tégla-, kő-hordó kocsik lóállom ányának silánysága, úgyszintén az az em bertelen bánásm ód is, m elylyel a kocsisok kiéhezett beteg állataikat agyonkinozzák Ezeken az úgy közgazdasági, m int hum anisztikus és közegészségi szem pontokból is elitélendő állapotokon nem csak a m ag y ar lótenyésztés reputátiója, hanem a közelgő ezredéves ünnepélyek színvonalának em e lése érdekében is m inden eszközzel és m ielőbb segíteni kell, hogy a jövő évben rendezendő kiállításra E urópa m inden országából ide özönlő idegenek ezrei előtt a székes-főváros m ég lóállom ánya tekintetében is kedvező képet m utasson. A vázolt viszásságok orvoslása csakis az esetben várható, ha az azok m egszüntetése czéljából hozott h atósági szabályzatok szigorúan betartatnak, m iért a székes-fővárosi tanács fenthivatkozott átiratáb an m egkereste ezen hivatalt, hogy a fentebb em lített elszom orító állapotok szanálása czéljából a ló-ellenőrző szem lék és a lovak m inőségére vonat kozó hatósági szabályzatok b etartását szigorúan ellenőrizze, s netán fel merülő visszaélések, állatkínzások eseteiben az illetők ellen saját h a tá s körében a legnagyobb szigorral járjo n el. Ezen tanácsi átirat tudom ásul szolgálván, annak foganatosítása érdekében következőleg in té z k e d e m : 1. A vonó állatok ellenőrzése és az e körül tapasztalt visszaélések feljelentése első sorban ezentúl is a rendőrök közvetlen feladata m arad, mert különösen ők azok, kik utczákon és tereken állom ásozván, a köz lekedést sikerrel ellenőrizhetik, m iért is felhívom a rendőrfőparancsnok ságot, hogy a rendőröket és ellenőröket a szabályrendeletek ebbeli határozm ányaira alaposan oktassa be, és őket megfelelő utasítással lássa el. A m ennyiben a rendőr ellenőrzése alkalm ával vagy állom ásán, vagy bárm ikor észreveszi, hogy oly állat használtatik igavonásra, a m elyen sántaság, undort gerjesztő betegség, nyitott seb látható, vagy az állat
-
148
-
elcsigázott, úgy, hogy igavonásra nem alkalm as, úgy a já rm ű tu lajd o n o sát az illetékes kerületi kapitányságnak azonnal jelentsék fel, a m ely jelentésbe a kocsis neve és a kifogásolt ló pontos leírása befoglalandó. A kerületi kapitányság az ily feljelentéseket, nehogy a k ihágási eljárás m egállapítása a késedelm es eljárás által m egnehezittessék vagy épen lehetetlenné tétessék, soron kívül tárg y alás alá venni és a rendőrségi állatorvos szakvélem ényét azonnal kikérdezni tartozik. Hasonló eljárás követendő a m agánfelek részéről történt feljelentésekkel szem ben is. E gyébként pedig az egész főváros területén a kocsik vonására használt állatok rendszeres v izsgálatának eszközlése czéljából ezennel elrendelem , hogy a közlekedésben levő állatok hetenként három szor a közigazgatási osztály vezetője által m eghatározott napon, felváltva m ás és m ás kerületekben szakértőleg m egvizsgáltassanak, m elynek fo g an ato sítására a rendőri állatorvos és egy közigazgatási ellenőr és egy ren d ő r közeg kíséretében küldendő ki, m iért is u tasittatik az állatorvos, hogy kirendelés végett a közigazgatási osztály vezetőjénél jelentkezzék. Az ily ellenőrzések alkalm ával, ha a bérkocsi elé fogott ló fo rg a l mon kivül helyeztetik, eg y ú ttal a kocsis szolgálatot teljesítő egyéntől a hajtási jogosítvány is bevonandó, és a jogosítvány a közigazgatási o sz tálynak bem utatandó. 2. Igen n ag y bajnak tartom , hogy a lovat tartó gazdák legnagyobb részénél a lovak nem részesülnek abban az ápolásban, m elyben a nagy, fárasztó és nehéz m unka u tán ő ket “részesíteni kellene. Az istállók a sok h ely ü tt nedves, piszkos földalatti pinczékben vannak elhelyezve, m ásutt pedig fábul van az egész istálló összetákolva, vagy volt fáskam arák vannak e czélra felhasználva. Azonban bárm ilyen legyen az istálló szerkezete, a legtöbbnek az a b aja, hogy télen hideg, nyáron meleg. A talaj m ajdnem m indenütt hú g y - és ganaj-létől telitett nyirkos, piszkos, ronda föld, szellőztetésről és csatornázásról gondoskodás nem tétetik, s h a m ég azokban a keskeny, alacso n y , s szűk istállókban csak annyi ló volna elhelyezve, a m ennyi ott kényelm esen hely t találna, úgy a viszonyok m ég tü rhetők lennének, de a legtöbb istállóban a lovak oly nagy szám m al vannak elhelyezve, hogy lefeküdni, m ag u k at kellően kipihenni nem képesek, s h a talán az egyik vagy m ásik rövid időre le is fekhetik, a ló, hogy társát valahogy m eg ne sértse, ne háb o rgassa, neki alkalm atlan ne legyen, m ár ösztönszerüleg m agát annyira össze húzza, hogy ezt a fekvést pihenésnek, üdülésnek tartani nem lehet. Az etetés a legtöbb istállóban szintén nem úgy történik, m int annak tö r ténnie kellene. Erőt adó takarm ányt, zabot s jó szénát csak nagyon kevés istállóban etetnek, s ha eg y részénél etetnek is, az adott ta k a r m ány m ennyisége nincs arán y b an a végzett m unkával. Sok helyütt szecskával, korpával, vagy pláne m oslékkal tartják az állatot. Végül a lovak gondozása, ápolása szintén sok kívánni valót hagy h átra. Kefélés, vakarás, tisztogatás a legtöbb helyen csak felületesen történik, sokszor azonban m ég napokon át is elm arad. A ganéj egész napon át ott m arad az istállóban, legfőlebb este hordják ki. Sok hely ü tt az alom vagy tel jesen hiányzik, vagy a szalm át helyettesitő m indenféle pótlékból áll. M inthogy pedig ezen körülm ény szintén n ag y b an befoly arra nézve, hogy B udapest székes-főváros területén a lóállom ány tekintetében oly elhanyagolt állapot uralkodik, a min csak olyképpen lenne segítendő, ha az állatok nem csak az utczán, hanem a lovakat tartó iparosok istállói ban is ellenőriztetnek, m ely ellenőrzésre a kerületi elöljáróságok, illető leg a hozzájuk beosztott székes-fővárosi kerületi állatorvosok az illeté kesek, m egkeresem B udapest székes-főváros tekintetes tanácsát, hogy
-
149
—
erre nézve intézkedni, s tett intézkedéséről ezen hivatalt értesíteni szíveskedjék. Miről a tekintetes székes-fővárosi tan ács átiratilag, a ren d ő r főparancsnokság, a kebelbeli közigazgatási osztály, az összes kerületi kapitányságok, E gyed István kerületi kapitány, Fein Dávid k. állatorvos, Vilbich János és P erlm ann János közigazgatási ellenőrök, m indkét b ér kocsi ipartársulat és a budapesti teherkocsik ip artársu lata felzetileg értesittetnek. B udapest, 1895. szeptem ber hó 27-én. , , r
^
P e k a ry
m. p.
főkapitány-helyettes.
H át im e, h a nem v olnának m ég té teles tö rv én y ein k is az állatkínzók ellen, ezen egy ren d e let a la p já n m á r m inim um ra le h etn e le szá llítan i az e nem ű k ih á g áso k at, h a ezen 6 év előtt k ib o csátott re n d e le t alap já n csakugyan a „legnagyobb szig o rral" já rn á n a k el az a rra illetékesek. Mi hely esn ek ta rtju k ugyan, hogy az első alkalom m al k ih á g ást elkövető, állatkínzó lehető enyhén b ü n te tte ssék , hogy ez a b ü n te tés csak m integy figyelm essé tegye őt arra, hogy h az án k b a n s B u d ap esten állato t b ü n tetlen ü l sa n y a rg a tn i nem leh et, de úgy vagyunk m eggyőződve, hogy m á r v issza e sés eseté n a törv én y vagy ren d e let teljes sz ig o rá t szükséges alkalm azni s n ev ezetesen szigo rú an b ü n te tn i kellene a já rm ü v ek et tú lterh e lő eg y én ek et m á r az első k ih á g ásn á l is, mivel a tú lte rh e lé st re n d sz e rin t az in te lli gen seb b g a z d a s nem a tu d a tla n kocsis, aki idevágó tiltó re n d e le tekről nem tu d , követi el s m e rt a le g em b e rtele n eb b , le g b o trá n y o sab b lókinzások épen a tú lterh elé s következtében g yakoriak. Meg vagyunk győződve, hogy az ide vonatkozó tö rv én y ek és ren d e lete k b ü n te tő h a tá ro z a ta in a k szigorú alk alm azása a fel jelen tése k felettén m a g as sz ám á t je len ték e n y en a p a sz ta n á s a k erü leti k ap itán y ság o k erre fo rd íto tt ig a zá n tetem es, alig m eg b irh ató m u n k á ját a m inim um ra csökkentené s oly állap o to k at tere m te n e a ló h a szn á lás te ré n , am elyek le g alá b b is tü rh etö k n ek voln án ak m ondhatók. M iért n e leh etn e m á r végre szigo ríto tt e ljá rá ssa l m in álu n k is elérni azt, hogy az egyesek önfeláldozó, k enyérkereső szolgái, a terü v o nó állatok, em b erség esen kezeltessen ek és h a sz n á lta ssa n a k ? M iért tü rjü k tovább is, hogy lóten y észtésérő l, ló sp o rtjáró l oly hires hazán k n ak , s a „ló ra termett® m a g y arn ak egyes elvetem ültjei, ezek a h aszo n h a jh ász ó , lelketlen em berek, h a lá lra n y o m o rg assák az állatok je len ték en y szám át, s evvel érzékeny cso rb át ejtse n ek a k ö zerkölcsön és a n em zeti v ag y o n b a n és szég y en t b o rítsa n ak em b ertelenségükkel m a g á ra a m a g y a r erkölcsre, am elynek b á r mily nagyok is sebei, m égis n incs oka m ás állam ok m ellett szem lesütve pirulni azokért. M indezek m iatt tiszte lettel k érnünk kell a n ag y tek in tetü ren d ő rség e t, m é ltó z tassék bár az itt idézett rendeletnek hatható sabb érvényt szerezni. (M . K .)
-
160
-
M e g ö l t e m ! Irta: Pierre Loti. — Fordította: Ferke Ágost. E gy gyógyithatlanul beteg öreg m acska, kit gazd ája a lakásból kétségtelenül elűzött, az utczán, a házunk előtt lévő já rd án ütötte fel tanyáját, ahol a novemberi nap su g arai m ég m elengették egy kissé. Az a szokása bizonyos em bereknek, kiknek szánalm a is önző, hogy elkergetik a lehető legtávolabbra azt az állatot, m elyet ápolni nem akarnak, de szenvedni látni sem kívánnak. Az öreg állat egész napon át az ablakm élyedésben tartózkodott összegubbaszkodva s nagyon boldogtalannak látszott. U tálat tárg y a volt azoknak, kik mellette elhaladtak. M egfenyegették a gyerm ekek, ráijesz tettek a kutyák. íg y folytonos veszélyben forogva, óráról-órára betegebben és tudja isten miféle kínnal szerzett hulladékokon tengődve, húzta, ahogy tudta, életét. Szegény feje tele volt s e b b e l; szőr is csak alig volt rajta a rühtől. Kétségkívül éreznie kellett ezen borzasztó állapotában a keservet, hogy többé nem tu d ja fényesíteni b u ndáját és hogy nem tu d ja többé m egtisztogatni, am int ezt oly gondosan szokta tenni minden macska. K icsinosítani m a g á t! Azt hiszem, hogy em bernek és állatnak e g y arán t ez egyik legszükségesebb kedvtelése az életben. Szegények, betegek, sorvadók, kik néha m ég felékesithetik m agukat, iparkodnak rendbehozni ruházatukat, m ég nem vesztettek el m indent az élet örömeiből. De ha nem tu dunk többé ügyelni külsőnkre, m ert nem leh et rajta sem m it sem változtatni a végelpusztulás előtt, ez, azt hiszem, az utolsó foka m inden nek, ez a legnagyobb nyomor. Oly rosszul esett nekem látni ezen elhagyatott á lla to t! Miután többször küldtem neki eledelt az utczára, egy napon hozzáléptem s sz e líden m egszólítottam . (Az állatok ugyancsak m egértik a jó szót és benne vigasztalást lelnek.) Hozzá lévén szokva ahhoz, hogy m indenünnen elűzzék, m egijedt, m ikor m aga előtt lá to tt; első tekintete gyanakvó volt, telve szem rehányással és kéréssel: „T alán te is el akarsz űzni engem ezen zúgból, hol m ég rám süt a n a p ? “ De m egértve ham ar, hogy rokonszenvvel jöttem , egész halkan intézte hozzám fe le le té t: „T rr! T rr! T r r ! “ udvariasan felkelve, m ég hátát is dom borítani iparkodott sebeinek daczára, azt remélve, hogy talán m ajd megsim ogatom . Nem, szánalm am nem m ent annyira, hab ár egyedüli voltam, ki m ég érzett szánalm at iránta. A czirógatás kellem eit kétségkívül nem fogja többé érezhetni. De hogy ne kínlódjon többé, elhatároztam , hogy saját kezem m el fogom halálát felidézni és pedig minél em berségesebb módon. * * * Egy órával később ez m egtörtént az istállóban, hová Sylvester, ki előbb chloroform ot hozott, csalogatta be beczéző szóval s m eleg p uha szénára fektette egy gyékény kosárba, mely halottas szobája leend. Ké szülődéseink cseppet sem aggasztották. E gy névjegyet kúpalakura csavar tunk, am int ezt a m entőkocsik sebészeitől láttuk. A m acska ránk nézett s tekintete bizalom telt és boldog volt. Azt hihette szegény, hogy végre nyugalm as helyre talált és irgalm as em berekre, hogy uj g azd át kapott, ki őt befogadta. Most lehajoltam , hogy veszedelm es bajának daczára is m egsim ogas sam . Kezem ben tartottam a papirtölcsért, mely m ár teleszivódott a halált okozó m éreggel. Folyton sim ogatva a boldogtalan állatot, azon voltam, hogy egy helyben m aradjon s hogy m indjobban m élyeszsze orrát az
—
151
—
-elaltató eszközbe. Eleinte kissé elcsodálkozott s félve szim atolta az ism e retlen szagot, de aztán nem bán ta többé s m ikor láttam teljes m eg ad á sá t, haboztam , hogy vájjon folytassam -e m unkám at. Az állat m egsem m i sülése ép úgy zavarba hoz minket, mint az em beré. A halál valóban annyi m éltóságot rejt m agában, hogy képes egy pillanatig a legkisebb jelenetet is óriásivá tenni, m ikor árn y ék a ott m eg jelen ik ; e perczben úgy tűntem fel m agam előtt, m int valam i fekete varázsló, ki bitorolva a jogot, m egadja a szenvedőknek azt, mit a legnagyobb enyhülésnek tart, azon jogot, hogy kinyitja azoknak — kik m ég nem is kérték — a n ag y éj kapuit . . . E gyszerre csak felem elte a szegény állat fejecskéjét, hogy erősen m egnézzen. Szem eink találkoztak ; az övéi felelősségre látszottak vonni engem s m intha kérdeztek v o ln a: „Mit teszel velem ? Te, akiben biztam s kit oly kevéssé ösm ertem , mit teszel v elem ?" És ism ét haboztam . Ekkor azonban nyak a leh an y atlo tt s u tálatos feje kezem ben feküdt s az ájulás erőt vett ra jta úgy, hogy rem éltem , nem nézhet többé reám . . . De m égis, m ég egyszer ■— u to ljá r a ! A m acskák lelke, am int a nép m ondja, oda van szegezve testükhöz. Az élet egy végső fellobbanásában m égegyszer rám tekintett halálos fél álm án k e re s z tü l; úgy látszott, hogy m ár m indent m eg é rte tt: „T ehát m egakartál ölni, k étségkívül? . . . Látod, én nem ellenkeztem . . . . Már késő . . . . Elszenderülök . . . . Meg halok . . . . “ Valóban féltem attól, hogy tévútra léptem ezen világban, hol sem mit, de sem m it se tudunk s m ég intelligens módon sem szabad g y ak o rolnunk irgalm atlanságunkat. Tekintete, mely a haláltól m egüvegesedett, üldözött tovább szem rehányólag: „Miért avatkoztál so rso m b a? N élküled m ég eléldegéltem volna, s még örülhettem volna talán egy hétig az életnek. Maradt m ég annyi erőm, hogy felszökhettem ablakpárkányodra, hol nem érhettek el a kutyák, hol nem fáztam oly nagyon, különösen reggel, m ikor a nap sütött o d a ; lásd, én ott néhány m ajdnem tű rh e tő órát éltem át, nézve a körülem sürgő életet, a többi m acska ide-oda fu tását s legalább tu d atáb an voltam valam inek; m ig m ost szét fogok h u lln i, nem tudom mivé, ami m ár többé nem fog tudni se m m irő l; m ost m ár nem leszek többé . . . " Hát jobb lett volna élni, kínlódni h a g y n o m ? K ellett volna tényleg arra gondolnom , hogy a legnyom orultabbak is szeretik h alasztani h alálu kat a legvégső határokig s m indent inkább akarnak, m int m egsem m isülni, nem lenni többé . . . És én kiirtottam ! Mikor este visszatértem , hogy m egnézzem , m egderm edten és hidedegen találtam alvásának azon helyzetében, m elyben előbb volt. Meg hagytam Sylvesternek, hogy fedje be a kosarat, és vigye el az állatot s földelje el csendben és mélyen. Hát jól cselekedtem -e?
K
ü
l ö
n
f é
l é
k
.
Uj á lla tk ó r h á z . Múlt év végén Ney Sam u állatorvos, P ajo r Ignácz dr. és m ások kezdem ényezése folytán „B udapesti Állattartók Szövetkezete" czim en egy egyesület alakult, m ely feladatává tette a szö vetkezeti tagok állatait csekély járu lék m ellett, orvosi kezelésben részesí teni, gyógyszerrel ellátni és balesetek ellen biztosítani. E szövetkezet ideiglenes kórházát feloszlatván, f. évi szept. hó
-
152
-
4-én nyitotta m eg uj állandó kórházát, Dr. H utyra Ferenez állatorvosi főiskolai rektor, Dr. Scherm ann Adolf tiszti főorvos és szám os érdeklődő jelenlétében. A m odern kivánalm aknak m egfelelően épített és berendezett kórod áb a körülbelül 40 ló vagy m arha fér el, azonkívül be van rendezve beteg ebek, m acskák, szárnyasok felvételére is. Az utóbb em lített állatok szám ára szükséges berendezés és egy m odern operáló asztal beszerzésé nek költségeit ezer korona összegben Grimm Gusztáv, az O rszágos állatvédő egyesület ügyvivő alelnöke viselte.
E kórházba ú gy nappal, m in t éjjel nem tagok beteg állatait is felveszik gyógykezelésre, bizonyos díj mellett. A kórházat m egtekinteni szándékozókat szívesen látják s kérésre az ügym enetről felvilágosító n yom tatván yt készségesen küldenek. Czim : „B udapesti Állattartók Szövetkezete" kórodája, VIII., K em ény Z sigm ond-utcza 14— 16. K r ü g e r k a la p ja . A délafrika1 köztársaság elnöke felesége halála alkalm ából érdekesnek tartjuk e helyen felemlíteni, hogy a m egboldogult n agy b a rá tja volt az állatoknak. A m adártollak és szárnyak kalapratüzése ellen folyton p a n asz k o d o tt; ő m aga sohasem hódolt ennek a divatnak s az ország hölgyei közül is sokan követték példáját. M ikor férjének szobrot em eltek, m ely az elnököt karosszéken ülve, fején a z ism ert köcsögkalappal ábrázolja, titokban arra kérte a szobrászt, hogy a czihnder tetejét ne sim a laposra, hanem hom orúra faragja. — T udja kérem , abban a m élyedésben m ajd megáll az esővíz és a kis m adaraknak lesz mit inniok. A szobrász hajlott kérésére és az elnök szobrán most tényleg ivó telepe van a m adaraknak. S K rüger apó nem csak hogy nem harag u d o tt érte, sőt dicsérte felesége ötletét. — Legalább igy hasznot is h ajt a szobor — mondta.
A z á lla tv é d ő belga k irá ly n é . A belga királyné a napokban Spaa környékén kocsikázott kis ponnyfogatán. Szolga nem kísérte, e g y szerűen is volt öltözve, bizony nem igen látszott m eg rajta, hogy ő az ország uralkodójának a felesége. Az a két rongyszedő sem ösm erte fel őt, a ki szem be jö tt vele egy kutyás szekéren. Nehéz volt a szekér s a kutya bizony lassan baktatott csak előre terhével, a mi nem volt ínyére a két ficzkónak. Ütötték-verték botjukkal a szegény párát, a mely előbb harcziasan ugatott, aztán m ár csak panaszosan vonított. A királynénak m egesett rajta a szive s kérlelő szóval rászólt a két rongyszedőre, hogy n verjék úgy a kutyát. — Mi köze hozzá ? Lóduljon in n é t! Mit avatkozik m ás dolgába ? Még m agának is ju th a t az ütlegekből. Mondtak bizony m ég ennél különb durvaságokat is a királynénak, s csak annál kegyetlenebbül verték a szegény párát, a kiről most m ár a vér is csurgott. A királyné ab bahagyta a kérlelést, s nyom on követte a két ripőköt a legelső rendőr-őrszem ig, a kinek aztán jelentést tett a dologról. Persze elfogták a rongyszedőket, a kik u g yancsak m egrém ültek, mikor m egtudták, h o g y .a királynéval gorom báskodtak. A rendőrtiszt ki is jelentette, hogy felségsértési pört indít ellenök. És erre igy szólt a királyné — s ez igazán királyi m ondás v o lt: — Nem engedem , hogy ezért is m egbüntessék őket, hiszen ők nem a királynét sértették m eg bennem . Mert én nem mint királyné, hanem m int az állatvédő-egyesület ta g ja védelm eztem azt a szegény kutyát . . . 5 5 0 .0 1 .
neuwald illé s Budapest, dohJSnv-utcza <4,
I. évfolyam.
Budapest, 1901. Október.
10-ik szám.
V
Állatvédelem. H avi
k ö z le m é n y e k az á lla tv éd ele m é s álla tg o n d o z á s köréből. (A z „O rszágos Állatvédő E gyesület'1 hivatalos közlönye.) S zerk eszti :
S zer k e sztő ség é s k iad óh ivatal:
M onostori károly. "Budapest, VII. f'lefelejfs-utcza 14.
Kiadja :
Grimm Gusztáv.
------------------ M e g je le n ik m inden hó 20-ikán. ------------------
Előfizetési ár egy évre 4 korona. Egyesületi tagoknak 2 korona. Ezen lap közlem ényeinek utánnyom ását nem csak szívesen m egenged jük, hanem tisztelettel kérjük is.
Állatölés vágóhidakon. N agy állatok, n év szerin t sz arv asm arh ák , h az án k b a n és m ás hol is igen elterje d ten , úgy öletnek m eg, hogy előbb ta g ló ü té sekkel elszédíttetnek. N em szédítik igy el az o n b an a m a rh á t a k óser-ölők s n em b ó d íttatn a k el im igy a juhok, borjuk, kecskék, b árán y ok, sertések. Az ölés fo rm ája az em b erség e ssé g szem pontjáb ó l tö rv é n y e sen szabályozva tudtunkkal sehol sincs, s csak helyi h a tá ro z a t és uzus m é rv a d ó erre. Ilyen uzusból folyólag, pl. A m erika n ag y m a rh a v ág ó h id jain lejtő s sinen futó k alo dába kötözik a m a rh á t s neki eresztik fejjel egy falba e rő síte tt éles v asg eren d á n ak , m elybe beleütközve, k o p o n y á já t szétzúzza. Ez irtó z tató n a k tűnik fel az első p illan a tb an , de m int elszédítés, elérzék telen ítés, k étség telen ü l igen tö k életes s eszerin t eg észen h u m án u s. Más o rszágokban, n év sze rin t N ém eto rszág b an is, oly a g y b a lövő k észüléket veszn ek e cz élra igénybe, (de ez ideig csak szó r ványosan), a m ilyet az itt levő á b ra feltüntet, egy h an g tala n u l lövő készüléket, t. i. m ely k alap ácscsal való ráü té sse l sü th e tő el, s m elynek lövege az ag y at sz étro n cso lja s az állato t ekként é rz éste le n íti az elv éreztetésre. E zt a készüléket, m elyet S igm und bázeli vágóhídi ig azg ató k o n stru ált, tu d to m m al B pesten is m eg p ró b á ltá k , de b izo n y ára ném ely h á trá n y a i m ia tt le tettek róla. N ém e to rszá g b an h á trá n y a i g y a n á n t em lítik : 1. hogy a löveg h alad ási ere je túlnagy, sz é tsz a g g a th a tja az izom zato t is, m elyet ú tjá b a n ta lál, sőt a sz ab a d b a ju tv a em berben, tá rg y b a n is k árt t e h e t ; 2. a m ozgékonyabb, élénkebb, apróbb em lős állato k ra n e h e
