DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
Kutatások a népballada középkori történetében
íRTA:
VARGYAS LAJOS
1963
.
.,
.~
.. ,
,
A MAGY A~ TUDOMÁ'NYO$ Al\ADÉMIA I. OSZTÁLYA /
t
,o; \
Az értekezés opponensei: ORTUTAY GYULA akadémikus
KLANICZAY TIBOR az irodalomtudomány doktora
MARÓTHY JÁNOS a
.'
~enetudomány
kandidátus"
I
A magya r ballada-anya g alig i; m.ert Európában, tanulságait az eddigi kutatás nem vette fi gyelembe . Pedig olya n összefüggések rejlenek benne, ame lyek útmuta tást adha tnak elméleti problémák megoldására is. Az összefüggések három csoportba oszthatók. I. Francia származású magyar balladák. II. A honfoglaláskori hősepikából fennmaradt elemek. II I. A "Kőmű ves Kelel1Jen" kaukázusi eredete. Ezekre épülnek a IV. fejezet elméleti tanulságai.
l. Francia eredetií réteg balladáinkban A régi, magya r, összehasonlító kuta tás (fők é pp GRAGGER) elhanyagolta a la tin népek és a keleteurópai népek anyagát. Pedig a latin népek balladái, elsősorban a franciák jelentik balladáink legfontosabb kapcsolatát. Vil ágos az összefüggés ott, ahol egy téma csak nálunk és a franciáknál fordul elő kétségtelen tartalmi egyezésben ("Szálláskereső Jézus", "Az esküvőre hazatérő kedves " ). Könnyű bizonyítani továbbá olyan esetben, amikor a ballada franciákon kívül még Piemontban jelentkezik, azonban olyan nyilvánvaló eltérésekkel, amelyek elválasztják a magyartól ("Bíró szép Anna", Halálra-hurcolt menyaszszony és egy formula: "Vágjátok ki a szívemet, mossátok meg ürmös borban . .. "stb.). Még akkor is könnyű a bizonyítás, amikor a francia megfelelő mellett nyugaton más népek változatai állanak (angol, dán), keleten azonban a magyar az egyedüli változat, s a lJyugati fogalmazások közül csak a franciával hozható kapcsolatba. ("Halálra táncoltatott lány " ). Valamivel bonyolódik a kérdés, amikor szomszédainknál is élő szövegeket hozunk kapcsolatba a franciával. A "Két rab testvér" még egyszerűbb: a magyar ballada világosan egyező részleteket tartalmaz francia párjával, a szlovák-morva-ukrán változatok pedig fokozatosan kevesebbet és kopottabban őriznek az egyező részekÖőI. Bonyolultabb a "Vitéz és kegyes " esete, ahol az egyetlen magyar . töredékkel szemben áll a sok, teljes szövegű délszláv és román epikus ének. Azonban a francia párhuzamból kiderül, hogy egy francia ballada nálunk ketté vált: lett belőle egyfelől a "Két rab testvér", másfelől a IIVitéz és kegyes" i az előbbi északi szomszédainkhoz jutott el,
. ."
,./
J, \
ahol az átvételnek világos nyomai vannak szövegben és dallamban, az utóbbi a déliekhez. Fordítva ez az útvonal elképzelhetetlen. S a francia-magyar ballada elemei hiányoznak az oroszoknál ugyanabban a hősének-típusban, amelybe a megfelelő délszláv-román szövegek tartoznak. Ezek tehát utólagos beillesztésnek bizorlyulnak náluk. A "Török-rabolta lány" esetében breton énekek és francia balladák részletei egyeznek a magyarral. Ennek legjellegzetesebb momentuma került el mindenfelé szomszédainkhoz: a lány fohásza ahalakhoz vízbeugrás előtt, többnyire eltérő mesevázba illesztve és egyre távolodva a közös, francia-breton-magya r történettől. Bonyolultabban, de bizonyítható olyan ballada francia eredete is, amely széleskörű elterjedésben él nyugaton is és keleten is. Ilyenkor is vannak jellegzetes vonások, amelyek a magya r ballada francia eredetét bizonyítják. Egy része az ilyen megfeleléseknek két, egymástól elkülönülő nyugati és keleti csoportra válik szét, ame ly közt nincs földrajzi összeköttetés. A kapcsolat tehát csak a magyarországi francia telepesek útján lehetséges. Ide tartozik a "Kegyetlen anyós", ami a francia "Porcheronne" olyan változata, ahol az anyós meg is öli menyét, s az egész keleti csoport ezt a megoldást követi. Itt azonban nem dönthető el a francia vagy az olasz változat ~Isőbb sége a magyarban fennmaradó , csekély szövegrész alapján, s hasonló okból egy formula esetében is: "Hét éve ... nem láttuk a napnak és holdnak járását ... " Minthogy minden hosszabb, épebben fenntartott szövegrésznél kétségtelen bizonyítékunk van az olasz származás ellen s a francia mellett, ebben a két esetben is a franciát kell forrásnak tartanunk. A "Csudahalott" francia-angol-dán változatai csak a tetszhalállal való lány-csábítást ismerik, az egész keleteurópai tömb pedig - ezúttal az olaszokat is ideértve - a különböző fokozatokban, malommal, kúttal , templommal és ha so nlókkal való csalogatás után - végső próbaként alkalmazza a tetszha lált. Erről a form áról világosan ki lehet mutatni, hogya magyarok két francia ballada összeolvasztásából alkották, s az új forma további útján egyre távolodik a francia (és a balladai) form átó l. A "Gyermekgyilkos lány-anya" francia megfelelői viszont összekapcsolják a magyarországi, új hangú, betyárköltészettel rokon "Szabó Vilmát" a Kárpátokon túli, töredékes, régi stílusú "Szabó Erzsi" balladával. A két változat azonos részek mellett különböző elemeket is tartott fenn a franciából. Belőlük világossá válik, hogy magyarországi balladák újabb korban "modernizáláson" mentek keresztül. A Kárp átokon túlra, Moldvába, Bukovinába csak töredékes formában jutott el a régi ballada, de máig megőrizte egykori fogalmazását; a magyarországiak újhangú, betyár-jellegű történetté
átalakulva tartottak fenn sok részletet az egykori balladából. S szomszédainknál is a régi, "felújuláselőtti" fonnának párhuzamai maradtak fenn (szlovákokl1 ál). Az a folya nHt, allli ennél a balladánálbizonyítha tó, fe lism erhe t ő egy másik balladánk nál is, a" Megszólaló halott"nál ahol az á tal a kítás folytán a Ill egfelelése k homályosabbá váltak. Az' átvevő szomszédok (morva-szl ovák , lengyel, szo rb , litván) itt is régiesebb fogalm azást tartottak fenn, dc a felújult, magyar ének vagy több vagy más, - franciákhoz köze lebb álló - részleteket tartalmaz, s világossá teszi , hogy az egykori, magyar forma az összekötő ka pocs a franciához. . Rész letes összehasonlításból olyan esetekben is kiderül a magyar ballada fra ncia eredete, amikor változatai egész Európában el vannak terjedve, s az elterjedés területe folyam atos franciáktól magyarokig és a többi keleteurópa i népi g. A "Három árva" és a "Katonalány" ese t ében néme t ill. jugoszláv területen át teljes az összeköttetés a nyugati form ákka l; a magyar változat azonban olyan vonásokat őr iz , amelyek vagy csak a franciával egyeznek, vagy ha a z töredékes -mint a Katonalány esetében - akkor a távoli portugálIaI, olasszal, a francia forma leszárm azo tt jaival. A "Három árva" esetében bizonyitható, hogya ballada német területre két oldalról hatolt be: a francia határ felől, keleten pedig a magyarok felől, cseh közvetítéssel. A "Katonalány"-nál érdekes probléma a "Bankó lánya" széphistóriához fííződő kapcsolat. Az újonan, Moldvából előkerült, magyar szöveg ugya nis nem a délszláv változ~tokkal .egyezik -'- amelyekre a széphistória szerző je mint forrá sra hIvatkOZIk, - hanem a portugál-olasszal, ugyanakkor a bolgár balladákban szerepel igen sokszor a Bankó név, ami viszont a délszlávban ismeretlen. A bolgár változat kétségtel en ül a magya r szánnaz éka; a név-egyezés csak úgy képzelhető el, ha a magyarból került a bolgárba is, s a magya r hagyományból vette az egykori sze rz ő is. A szé phistória más részletekben is egyezik a moldva i, magyar balladával. (rój a tehát ismerte a magyar hagyom ányt , nagyjábó l azt másolta fogalm azásáva l, csak a próbáknál illesztette bele stílustöréssel a délszláv szövegek néhány részletét, majd ismé t követte a magya r ballada fonalát. Egyes balladáknak franciáknál csak újkori , átfogalmazott formája él már, vagy romlott töredéke, vagy egyáltalán semmi nyoma nem maradt a fra ncia hagyomá nyban, fennmaradt azonban a szomszédoknál és nálunk különböző átalakításban. Ezeknek elemzéséből kiderül, hogy létezett egy régi, francia ballada, s a magyar csak abból vezethető le. A " Rossz feleség" eredetére egy más jellegű, francia szövegből beillesztett jelenet - a lepedő-siratás - igazít útba I va lamint Qlasz, görög, (aromun, délbolgár) változatok; néme-
4
5
.l
l
tekl;ez, m e~int franciáktól és ~őllink kétoldalról jut el, s a magyar hatartol tavolodva egyre kopIk balladánk. A "Hűségpróba" eseté- . b:n a ném e t~holla~:d-~or~u ~á l-ka~a,lá~ - sp,~~yo l-ola sz-görög és magyar valt?zatok osszefuggesel es elterese l tajekozta tnak (a magyarhoz legkozelebb van a portugál-katalán-spanyol s legtávolabb a német) a "Halálra-~ugdalt feleség"-nél egy értelmét vesztett portugál for~ mula egyezese a magyarral és két, hom ályos, francia töredék a "Szégyen be-esett lány" és a "Két kápolnavirág" esetében pedig a magyar elemek mozaikszerű egyezései hol a portugál-spanyol hol az angol , hol a rajnamenti német változatta l, hol egy más, német ballada egyetlen formul ájával. Ezeknél egyetlen nemzeti form ából se~l lehet lev~z etn ! a n;agyart, de a különböző : észletek együttvéve mmd megtalalhatok nalunk. Az elveszett franCIa balladában mindezek~ek eg~ ütt kellett lenniök, s tőlük vehettük át mi is nagyjából hasonlo formaban. Ezeknek a balladáknak keleteurópai formái mind csak a magyarból származta tha tók. A fel,~orolt ..balla~ á k tel:.á t, közvetlenül a magyarországi, francia telepe.sektol ~~rult~k at a ~ozepko~b a n magyarokhoz, s innen részben vls~z~fele IS, nemet teruletre , reszben tovább Keleteurópa népeihez. Nehany esetben a német területen keresztül később ideérkező formáva,l egymásr~ ~s torló?ik a magya roktól terjedő változat, s vagy ~et fog~ lmaz as el e~yma.s mellett ugyanannál a népnél ("GyermekgyIlkos lany-anya " eszakI szláv t erületen) vagy össze is olvad a kétféle r,edakció ("Katonalány" magyar és' olasz elemei egymás mellett, neha egy szövegben is, " Hűségpróba" magyar és görög átfogalmazása délszlávoknál). .. .~ l!1agya~ ?alladák formai sajátságokban is őrzik a francia kolcsonzes emleket. Ilyen a gyakori sorismétl és bennük s különösen a fél-vers szak-ismétlés , illetve a fél sor ismétlése a kÖvetkező sor elején, (ami régi, magyar hagyományra is támaszkodhat, s ami szórványosan szintén föltűnik szomszéda inkn ál különösen magyarból átvett balladákban). ' A, ~özépk?ri, m~gy,aror~z~g i ~:ancia-vallon telepek és a magyar vallon enntkezesek tortenetebol kovetkezik, hogy az átvételek csak a XIV. sz. végéig történhettek meg, mert a kö ve tkező században már meggyérült a korábbi, s űrű érintkezés. Az átvett balladák is alátáma~ztjá~ ezt a datálást, mivel egyáltalán nem találjuk azokat a balladakat, amelyek a XV. sz . másod ik felében föltűnnek kéziratok?an! s azóta is legelterjedteb.? ?alladák .francia földön. Az is régi atvete.l:e f!1u~at" hogy. sok koztuk a teljesen kopott, ritka szöveg (franclak~ a l.eppu gy .m1l1t nálunk), illetve az olyan, amely egy témának korabbl; franCIa fog.a lmazását tartotta fenn (Porcheronne= =Kegyetlen anyós), míg a később i változat (Germine) nálunk má. r 6
iS~ler et !.e n ; továbbá olyanok is vannak, ahol a francia megfelelő mar eltunt a hagyományból, s egykori megléte már csak kikövetkeztethető.
Mindebből arra a következtetésre jutunk, hogy a franciáknál is, nálunk is már a XIV. században számoln un k kell a ballada virágzásával, s hogya legkorábbi, francia ballada-följegyzések nem sok századdalkorábban meglévő szövegeket örökítettek meg, hanem a XV. század folyamán keletkezett darabokat.
ll. A /1Ol1foglaláskori hősepika továbbélése balladáinkban
t:.
magya r "Moln ár Anna" balladát a német "U lin ger" átvételének konyvelte el a tudom ány. Ennek az áll áspontna k azonban nagy nel:ézségei va nnak. ~ németeknél ugyanis négy alfaja van e~:nek a tIpusnak . ~ nyu ga,tI ha,társ,ávon a francia-holland ön megmento-forma van eltefJedve, delen es delkeleten az a változat ahol három ki~!tá~sa l testvé:ét hívja segítségü l a hősnő ; északkeleten ~gyanebben a .tortenetben ma: csak a lány hal ála után érkez ik a segítség, s a negyedIkben a lányt SZ1l1tén megölik, de korábbi áld ozatokról nincs említés. A magya r ballada viszont önmegme nt ő ről szól, tehát csak a nyugati ha t~ron . é l ő formá va l egyezik, és nincs kapcsolata a magyarsággal hataros III. magyarországI németek fogalmazásáva l egy pontot kivéve: a fa alatti jelenetet a fejben-kereséssel. E.z ,a Jelenet azo n? ~n, kimuta th~ tól ag a magya rság felől terjed n~uga tI ,es eszaknyugatI Ir~nyban. Danban, hollandban és a négyféle nemet valtozatban ennek a jelenetnek következő elemei fordulnak elő: a férfi f~j é t a lány ölébe hajtja; a lány fejében keres a lovagnak ; az .elalszlk; a lány megpillantja a fán függő áldozatokat, sírva fakad. M.~ndezek az elel::ek azo~ban együtt csak az erdélyi-moldvai magyar sZ,o~ege kben k e ruln~k elo. Nem lehet szó arról, hogya többi népnél kesobb kopott el a jelenet, míg nálunk kopás nélkül maradtak fönn az er~deti vonások: A nemetekn él ugyanis nagy, összefüggő területek egysegesen csak bizonyos elemeket tartottak fönn, mások másokat. S épp a legarchaikusabb terül eteken (Poroszország keleti részein, a lengyelországi németek közt stb .) hiányzik teljesen a jelenet, míg a I~~fe jlett e?b, Rajna-vidéki ~s délnémet parasztság őr izte meg legtob.~ elen:.e~: S a ,XV I. sz~~ad l ponyva-változatokban is ugyanezek a vanans-kulonbsegek keruInek elő, a területi különbségek tehát kezdettől fogva megva nnak a német balladában. Ugyanakkor a legkopotta.?~ d~~~,ntúli változatokb~n is vá l t~zatos mozaikjai maradtak fenn a ~ulonbozo elem eknek egyarany lag szuk területen, s ez a terület, v~lam1l1t az, Alföld, aho l teljesen hiányzik balladánk, valóban a legfejlettebb resze a nyelvterületnek; tehát ut ólagos pusztulásról igen 'I
is lehet szó, míg a legarchaikusabb részek - Erdély és Mold va - őrzik a jelenetet te ljes formá jában. A kelet-nyugati vá ndo rl ást bizonyítja az is, hogya nyuga tnémet szövegekben már csa k a fa van meg a ra jta függő áldoza tokkal, az alatta lejátszódó jelenet má r nin cs, hollando kn ál ped ig már akasztófán fü ggnek a lányok, ha egyálta lán még jelen va n ez a képzet ; dánokn ál viszont hiányzana k a fe lakasztott lányok a fe jben-ke resési jelenet m e ll ő l. A fra n c i a ~ r ész l e tek pedig (szó nélkül vándorolna k mérföld eket, a lán y végül enni ké r, a döntő jelenet víz mell ett játszódik le), amelye k nyuga tr ól kelet felé terj ed nek, és ha lvá nyul na k, jelenetünkkel összetorl ódva keverék-formá kat hoznak létre. A lány enni kér, s a felelet úgy hangzik: " Ma jd a hársfáná l, ott lesz az enni valód !" Vagy egy forr ás lne llett letelepedve esik meg a fejbenézés, s a továbbvándorláskor pillant ják meg a fán fü ggő áldo zatokat. S vég ül a nyuga tn émet-h ollan d választás a halálnemek köz ül összeolvasz t ja a francia vízbe-ölést a magya r fej-Ievágássa l s a vele kapcsolatosakasztással. Em ellett az eredet mellett szólnak bizonyos értelm etl enségek is egyes német szövegekben. Péld ául az 1550-i nü nbe rgi ponyvaváltozat ban a csá bító kérdi a leá nyt, ot thonhagyo tt uráért bán kód ik-e? Egyedül a magyarban asszo ny a h ős n ő, aki urát hagyta el a lovag kedvéé rt. A zárójelenet , amely a magyarban részl etesen beszéli el a hazatérést, szintén nem hozható kapcsolatba az Ulinger-típussal, amely az e rdőb e n , vagy a leány halálával v égződ ik , han em csak a franci ának zárósza vaiból fe jl ő dh e te tt , mint a holland és az angol ballada vége is. Ez tehát éppen úgy, mint az ö nm egme ntő h ős n ő rő l szóló alap-történet a nyuga ti típushoz kapcsolj a balladánkat. Kifejezetten a franciákh oz köti azután a k e zd őfo rmula . Nálunk szinte kizárólag a k övet k ezőké pp k ezdő dik minden változat: " Gyere velem, Mónár Ann a, hosszú útra, buj dosásra!" Ső t egyes mold vai változatok egyenesen "sétálásra", "sziétálóba " hívj ák a menyecskét, ami a francia ballada kezde tének felel meg : "Bell ', all ons nous épromen er", " Veux-tu ve nir, bell ' J eanneton, ... No us épromener", s a franciá kn ál a régeb bi és nagyo bb számú változa tokban szerepel. A magyarok tehát a közé pkori francia t e l e p ese inkt ő l kapták ezt a balladát. S a szepesi és tokaj vidéki va ll onoktól kapták a lengyelek is, a hol a francia foga lmazás részletei fe l tű nn e k anélkül , hogy odakerül ésé re magyaráza tot tu do tt vo lna ad ni a nemzetk özi tudom ány. Azonban a magya rok a franciákt ól kapo tt történetbe beleillesztettek egy új jelenetet, a fa-alatti fe jben-keresést, ami t ő lünk terj edt a német nye lvterül eten keresztül nyu ga t és észa k felé, 8
a t ávolság arányá ban fokozatosan elhalványulva. Ezt a jelenetet a magya rok szibériai típusú h őséne kei kbő l örökölték a honfoglalás e l ő tti i dő kb ő l. Régésze ink már megállapí tották, hogy X IV. század i SzeI1t Lász ló legenda-ábrázo lása inkban egy olyan jelenet maradt fenn, ami a hi va talos szövegben nincs benn e: a megmentett lány a harc után Lász lónak, fa alatt vagy szobába n, ágyo n fekve fejében keres, ill etve ugyancsa k a lánya menekül és folya mán, a harc e lőtt teszi ugya nezt a fa alatt a ra bl ó kun vitézzel. A képtípus azonos egy szibériai áb rázo lássa l, s enn ek alapj án m eg~ lI~ pított á k, . ~.ogy pogány mondae lemek nyomultak be a magya r klraly legendajaba . László Gyula fe lismerte a jelenet kapcsola tát a Moln ár Annával. Ennek nyo mán megtaláltuk a szibériai, kül önösen abakán-tatár h ősé n e k e kb en az id evona tk ozó szöveg-részl eteket. Van egy jelenettípus, amely a történetek fordul ó-pont jain szo kott megjelenni: aszszonyo k keres nek a fejében a h ős n e k vagy szö rn y ű ellenfelének a d ö nt ő harc e l ő tt vagy nagy veszé l ybő l va ló menekül és után. Ez mindíg két helyen történik : vagy a földa latti vasházban, ágyon fekve, vagy a világfa ala t t, amelynek k e tt ős form ája az aranyos-ez üstös nyárfa vagy a vas- vö r ös fenyő. Eze ken a fákon temetik el a mitikus h ősö k e t, erre szögezik föl vagy akaszt ják a szörnyek áldozataikat, de innen kapj ák az ifjú hősö k is fegyverze tüket. Mindezek a részletek tökéletesen magyarázzák a szibériai és a Szen t László-ábrázo lásoka t. Tehát ilyen típusú énekek élhettek a XIV. században Szent Lászlóra vona tkoztat va a magyarság körében. Ezt a fát és a hozzátartozó jelenetet illesztették be a francia balladába a halas tó helyére, s ezért találjuk az áldozatokat a fára fölakaszt va. - A sz ibériai énekek áttanul mányozása azonban más balladák és ballada-részletek eredetére is fényt de rített. L egföltűnőbb e k bizonyos formul ák, amelye k az európai ballada-költészetben ismeretlenek, s majdnem szószeri nt egyezn ek szibériai formul ákkal : "Vérem a véreddel egy patakot 1l10sso n ... ", "Egy elémentében gyalogösvény t vága . . ." és "A fejinél fölkelt ragyogó napvilág ... " . Ezenkívül három ballada-mese váz is id etartozik : " Az elégetett hűtl e n asszony" (Barcsa i), "A szívtelen anya" (Budai [I ona) és a " Kerekes Izsák" . Az e l ső b ő l az elégetés motí vum a dé li szom szédaink rokonj ellegű történeteibe is belekerült utólagosan, mint alkalmi elem, m~s részletei ped ig spanyo l-portugál balladákban marad tak fenn , nyIlvánvalóan másod lagos form ába n, az egész meseváz s egyes fe ltűnő elemek azonban csa k szibé riai h ősé n e k e k be n találnak párhuzamaikra (például az ételkérés a ládából e l ő k e rül ő ellenféll el) . Balladánk egy elveszett francia ba llada mintájára, h őséne k-e l e m e kb ő l alakult, s legmegragadóbb jelenete - az asszo ny elégetése - beha tolt balkáni szövegekbe is.
_ A szívtelen anya, akinek elhagyott gyermek eit fa rkasok veszik pártfogás ba, egy hasonl ó t émá jú h őséne kb ő ll e tt balladává, amelynek beveze tő része mesés formában ma radt fenn a szé kelyekn él, "Vizi Péter és Vizi P ál" történetében . Kerekes Izsák ébresztge t ése és ha lálla l végződő ha rca egy ka ra kirgiz-vogul h ősé n e k-típu s leszárma zottj a, s rávilágit edd ig kevéssé isme rt etniku s kapcso la tokra is. A magyar ba ll adák k im utatha t ó h ősé n e k- e l e m e i új ada lékot szo lgáltatnak azokhoz a korább i megá ll ap ításo kh oz, ame lyek szerint a ballada n em egy ese tben koráb bi h ősé n e k- e l e m e k e t olvasztott magá ba , áta lakítot t form á ban.
III. A
"Kőmüves
Kelemen" eredete
A magya r, rom án, bol gá r, szerb-h orvát, gö rög, albá n, grúzabház és mord vin fo ga lmazás (mintegy 220 variáns) á ttekintése alapján megá ll ap íth ató k az egész hagyomány k özös és egyéni von ása i. Közösne k minő sí th ető k azo k az elemek, a melyek lega lább k ét nye lvte rül ete n nagyobb elterjedésben megtalálhatók. Az áttekin t és egyik eredménye, hogya bo lgár ba llada kül önl eges helyet foglal el a többi nép a nyaga között, mert minden olyan elem , ame ly lega lább két népn él e l ő fordul , megva n a bo lgárba n is. Ez a t ény a rra mutat , hogy vagy a bolgá rokn ál a lak ult ki a ballada, vagy ő k vo lta k legfő bb közve títő i. T ovább i eredmény , hogya legtöbb és l egfe ltűnőbb egyéni. sa játságo k a sze rb ben, görögben és rom á n ba n t alálha tók. A szerbben hozz ájá rul még, hogy az egyéni és k özös von ások egyaránt a legtarkább vá lta kozásban forduln a k e l ő . Alig va nn a k menflyiségileg kiemelk e d ő változat-csoportok, ma jdnem min den szöveg egy éni változat, s kül önbségeik olyan lényegesek, hogy so kszo r csa k laza összefü ggés ben á ll a na k egymássa l. E b bő l köve tkez ik, hogya szerb-h orvá t nyelv terül et sem kiin dul ó-p ont nem lehet , sem közv e tít ő, csa k a varián s-fe jl ődés yégső állom ása. Nem lehet elfogadni STEF ANOVIC áll áspon tj á t, a mely szerint a szerb foga lm azás a kiindulás, ll1ert egy se hol másutt föl nem ta lálha t ó, ősrégi elemet ta rtalm az: az ik er-g yermek fölá ldozását. Az é pítő áld ozat iro da lm ának áttek int ése meggy őz arról, hogy más é pítő áldoza ti for mák is "ősrég i e k " , pé ldáu l a vérne k mészbe-keverése, am i a magyar vá ltoza tokban kétségtelenü I másod lagos elem az él vebefa lazás ho z képes t. Nincs az európai ép ít ő-á ld oz a ti hi ede lem nek olyan form ája , amely ne hato lt vol na bele valame lyik nemze ti változa tba; ezek épp úgy, m int az iker befalazás mot ívuma is másod lagosa n nyomultak be le a rokon történe t be, s nem bizonyítanak semm it az eredetiség kérd ésében.
1Q
"
'"
R omá nokn ál k ét egymás t ól föl dra jzil ag e lkül önülő var1ánscso port ta lá lha t ó: az erdé lyi , ame ly mozzanatról mozzana t ra kö veti a magyar foga lmazást és annak rövid, ba ll adás st ílusát, s a regáti, a mely hossza da lmasan, epikus-rész letezésse l ad ja e l ő a cse lekm ény ts benn e álta lá nos a Negru-vajdához kapcso lódó építés-történet, végén a kőmű vese k büntet éséve l s a szárnyaszege tten lebukó é pít ő mes t erek jelenetéve l. Ez a motívum se m a bo lgá rban, sem a magya rba n nem mutatkoz ik, bá r mindkét n épnél sok k özös vonása van ba lla dánkn a k a r omá n foga lmazássa l. Min thogy a bolgár és romá n változat olyan k özös motívumokat is t a rtalm a z, a melyek a magyarból hiá nyozn a k (a t erv elá rul ása, a m es t er kísérl et e, hogy sok feladattal t ávo lta rtsa fel eségé t a veszé lytő l) , ba ll adá nk t ehát a bolgárból kerülhetett a rom á nba (egy id ejű magya r ha t ás mellett) , s ottani hozzáadása ik má r nem t erjed t ek t ováb b. A gö rögö k egyéni vo nása i (a sze ll em e l ő r e dönt , hogya mester felesége legyen a z áldozat, a mes t er " ka lkul ációja", hogy felesége t még ka phat , de a p át-a nyá t nem , a há rom befalazott nővér sorsa, a lány á tka stb.) és bjzonyos elh omályosul ások útba igaz íta na k az eredetiség k érd ésébe n. Ertelmetlen a gö rögben , hogya mester követe t küld feleségé hez, hogy késő n jöjj ön ki az ebédd el, a mikor eleve ő van kij elölve áldozatna k , míg a bo lgárba n ez az üzenetküldés helyénva ló, ahol a z e l ső ebéd hozó lesz az á ld ozat. Bolgá rokn ál és görögökn él k özös, hogy leküldik az asszonyt az épület alapjába a mester gyűrű jéért , hogy azutá n befalazzák. Ez a jelenet hídn ál értelm etlen, és több zavart id éz elő a szövege kben ; gö rögben pedi g a híd építés kizárólagos. Az í1yen értelm etlenné-válások bizonyítják, hogy a gö rög ba ll ada a bol gá r á t vé t ele. A magya rok egye tl en " kül önl eges" motívuma az asszony megöl ése befa lazása e l őt t. Ez bizonyíthatóan k éső bbi a la kul ás, és még so k vá ltoza t m egő rizt e az élve-befa lazás fo ga lm a zását , vagy foga lmazási rész let eit. Néhány olya n elem v iszont, ame ly a magyarba n , bolgárban és rom án ban közös, kétség telenül mutat ja, hogya stilizált, rövid , magya r form ul a a kiindul ás, ame ly a bol gárokn ál s még inká bb a rom ánokn ál érte lm etl enn é vagy ep ikusa n e l őa dott , reá li s jelenetté válik. Ilyen a mester fohásza akadályért, ilyen a fok oza tos beépítés, amit a z asszony tréfá ra vesz, il yen az asszony só ha ja, hogy gye rmek ét a z esők fogjá k für öszten i, a szelek ringa t n i; s végül il yen a tejforrás és a gyerm ek em lítése a zárórészekben . Az összefü ggő magya r-balk án i hagyomány rész letes elemzése a rra muta t , hogya magyar nye lvterület volt a ballada kii n dul ópo ntja. Megerősít i ez t a grúz és mordvin vá lt ozatok vizsgálata is. A grúz szövegek főmozz a n ata a z a nya p árbeszéde befalazott g er11
mekével, akinek szava i jelzik a beépítés foko úl tait (bokáig, térdig, melléig, halálig ér a fal). Ehhez távo li analógiát szolgáltat az egységes fogalmazású, elterj edt német próza-m onda, amelyben ugya ncsa k anya és fokozatosan befalazo tt gyermeke beszél egymássa l. Tehát mindkett ő őseurópai hagyomá ny maradványa . A magya r szövegek őrzik ennek a résznek m egfe l e l ő fogalmazás t a fokozatokban befalazott asszony jelenetében, va lamint anya és gyermeke párbeszédét a ballada végén, csak fordított helyzetben: az anya va n befalazva, s gyermeke ki ált hozzá. Ez utóbbi jelenet csak nálunk van meg, s a fokozatos befalazás is nálun k ta rtotta fenn a grúzhoz legközelebb álló fogalmazást. A grúzo kh oz földrajzi lag legközeleb b eső (trapezunti) görög és román változatokban úgyszólván semmi sincs a közös elemekből.
A mordvin éne k a grúz hagyomány t ávo li kisugárzása ként fogható föl, a hol a párbeszéd anya és befa lazott gyerm eke közt még a grúz hoz hasonl ó, de a gye rm ek már felnőtt hajadon. Az V-VIII. században , a Don-melletti hazánkban ve hettük át ezt a kaukázusi műveltség i elemet (de a magya rsághoz csatlakozó alán elemek is közvetíthették), s a ballada-stílus ki alakul ása id ején átformálva adtuk továb b a balkáni népeknek, e l sőso rban a bolgároknak, akiktől a többiekhez is elterj edt. Az átvétel i dő p ontj á t megszabja, hogya köz ép kori bolgármagyar érintk ezések a XV. század i, török elözönl és következtében megszakadtak, viszont legélénkebbek Nagy Lajos alatt voltak, aki megalapítja"a bolgár bánságot, s ezidőben magyar ka tonaság tartózkódik Vidinben és környékén .
IV. Műfaji és történeti tanulságok A negyed ik rész négy kérdésre kíván választ adn i: I. milyen _ a ballada, 2. hol alak ult ki e l ő s zör, 3. mikor és 4. milyen t ársada lmitörténeti körülm ények között. Hogy tisztán lássuk a ballada jell egzetességeit, el kell választanunk a hő sé n e ktől s anna k k éső i leszármazóit ól, a románctól, históriás én e kt ő l és hason lóktól. Nehézséget okoz , hogy mindkét műfaj gyűjteményei k evert anyagot tartalmazna k, s nem lehet egysze rűen a ballada- és hő sé n e k-gy űjt emé nye k anyagá t szembeállítani egymással. Szilárd kiindul ópontot nyújt azonban, hogya ballada későbbi műfaj , mint a h ősé n e k , s a fejlődés során azt váltja fel. : Ez elterjedéséből is következik : hő sé nek e t tal álunk a nemzetségi szerveze t fölboml ásának foká tó-I (gilj ákok) a fejl ett, európai paraszttársa dalmakig, balladá t v iszon t csak ezen a l egkésőbb i szakaszon. Ahol ballada és h ősé nek egymás mellett él, megállapítható, hogya ballada k éső bb nyomul be a jobban meggyökeresedett hő sé n e k12
hagyomán yba. Ahol pedig ma csa k ba ll ada él, ott a hősének korábbi meglétét í(ásos eml ékek igazolják. Újabb spanyol, német és - II. fejezetün kben foglalt - magyar kutatáso kbó l pedig kiderült, hogy bizonyos balladák hő sé nek-rész l e tek áta lakításábó l keletkeztek. Az új műfaj lényegé t teh át abbó l állapít hat juk Ill eg, milyen új vonáso k at tartalmaz a h ősé nekk e l szemben. A régies h ősé n ek terjed elrn e 1000-12 OOO sor, előadása egész éjszakákat vesz igénybe, nem egyszer hármat is egymásután. Fejlettebb formájába n sokszor újrak ezdőd ik , több szálból fonódik össze a cselekmény. Világképe, emberlátása mítikus, késő bbi fokon mesésfantasz tik us. (A "tündérmese"-ként katalogizált szövegek so k te.kintetben hasonl ók a hősénekhez.) Témájuk mindig harc és kal an d. Ami aba lladában alapvetően új ezzel szemben, az mindenekelőtt a társada lm i-l élektan i problematika : az embernek lelkiállapotokba n, egymáshoz fűződő viszonylatokban való ábrázolása . Az ilyen j e ll egű darabok többnyire 40- 120 sorból állanak, e lőad ás módjuk rövi d, szaggatott : személyek és történések csak leglényegesebb, dráma i pillanato kba n jelennek meg, stilizáltan fö l v ill antva. Az ilyen t émák teszik ki az egyes nemzetek nagy ba llada-kiadvá nyainak t öb bségét , s min dig ilyenek a több népnél e l őfo rdul ó, " közös" balladák. Mindezt a magya r, francia, ango l és német balladák témacsoportjainak egymás mellé áll ítása is igazolja. Ezen az a lapon kizárhat juk az ango l és német balladák közül az udvar i-főú ri epika maradványa it, a harc és kaland t émájú darabokat és a mesés-varázsos elemeket tartalmazó szövegeket, valamint a r ész l e tező, rea lisztik us elbeszéléseket. Ez utóbbiak eredetét elárulja sokszor egy formula is, amely a leghosszabb, legr ész l etezőbb szövegekben szokott felbukkann i, s az összetett cse le km é nyű epikus énekekre uta l: "Le t us leave talking of this (lady) . .. and talk more of (Sir .. .)" . Megfelelő i ango l ba lladákon kívül hosszú, 800 soros spanyol románcban ford ul nak e l ő , a magya r "Sabác viada lába n" . (" Ez t mi hagywk mynd v gya n azonba Mert selllmit nem hoz nekwnk hazonba De ye lenchwk Alybeg ywueseth ... ") és talán még szerb epikus énekekben is. Ez a formu la te hát a k é s ő i Spielmann-költészet stílus-eleme az ill e t ő angol szövegekben. Az il ye n e l e m e ktől megtisz tított ba llada-anyag, de kül önösen a h őséne k bő l ba lladává átdolgozott szövegek vi lágosan mutatj ák a két műfa j különbségé t : a hosszú, mítikus kalandok és harco k rövid , töm ör, drámai jelenetté váln ak lélektani-tá rsada lmi tartalommal. Ezt legvilágosabban a II. fejeze tben tárgya lt magya r balladákban tapaszta lha t j uk. A ballad a kialakulásának helyére a k öve tk ező k e t kell számításba vennünk. A ba lladák min dig hosszabbak lesz nek északon és délen, 13
s ~a nd!n ávo ~n ~ 1
és ~o rtu g,á l o k ná l a fra nciákh oz képes t (akárcsa k delszl avoknal es roman akn al a magya rok lloz képest), Ez a hossza bbodás a r ész l e t ező bb e l őadáson kívü l lTlell ékes elemek földuzzasztásábó l s z á rm a~ ik, s a., ~!I űf~ j ~, sajátságok el h ol~.á l yosu l ásáva l jár egy ütt. Tanuisagos a kul onbozo nemzetek ba lIadalIlak összehasonl ítása átl agos hosszúságuk teki nte tében . Legrövidebb a fra ncia ba llada aZlltán ~ pi e n~o nti olas z, magya r és nélll et, végü l az ango l, a hol a skÓt anyag J e l.~ nt os hosszab bodást okoz, s a leghosszabba k a dán és portugál szovege k. Ez az ará ny a franc iák e l sőbbségérő l ta nuskod ik , Ugyanerre mutatn ak a megállapítható kölcsönzések is. Olasz kata lán portugál és spanyol vonatkozás ban a francia eredet á ita l án Dsa ~ el!smert d ~ l o~ . ~agya r vo n a tk oz~sba n I. fe jezetü nk után nyil vánvaló, dan-skand1l1 av vlszonyla t ba n ped ig a skand in áv kuta tás és VERRI E R verstan i eredménye i egyé rte l m ű en tanusítják, Az ango l és német anyag t ~kint e t é b e n még nem általánosa n elfogadott ez az áll áspont. A. franCia ballada ugya nis összki adás hiányában kevésbé ismert , mmt amazok ; nagyfokú kopás és Ill odern izá lás is muta tk oz ik benn e s kimutathat ólag sok darabja veszett ki az e ml é k eze t bő l. Eze nkívül s~a.? a ~~lnunk kel.1 attól. az e l ő í té l ettő l , amely szerint a " term észetfo l o ~ÍI e.l emek es a reszletes cse l e ~1I1 ény egy balladában eredeti vo ~ as (mll1! pl. a " Les transformat lOns" = "The Twa Magicians" Chtld 44, es a " Rena ud tu eur des felllm es" = Mo ln ár Anna" Child 4 e~e té be.~ ). A néme t terül et másod lagos . vo ltát a franciával szemben Igazolj ak a magya rok franciából va ló kölcsönzései és az a tény, hogy hiányzanak a n é m e tb ő l va ló kölcsÖnzések. Ez t csa k azzal n: agy.ar á zh a tjuk~ hogy e l ő bb vo lt ba llada a franciá knál, s az új műfa j divatja a f;ancla t.e l ~p ese k közvetí tésével e l ő bb hon osodott meg !V1 ~~ y~ r o rsz ago n , mielott a nagy, német nye lvterül eten keresztül Id.a l ~ Jutott ~o ln a . S ezért n yol ~u~h attak b,e egys~e rre Franciaországboi es keletrol, Magya rorszagrol IS ba llada k a nemet nye lvterül etre. (Lásd az I. fejezet erdménye it. ) Volt tehát egy francia ba llada-központ , a hon nan egyes balladák s a ?alla?a műf~ j a ~i s u gárzo tt a többi néphez : a szomszédokh oz, majd a. c ~pru ? 1 francJa kir ályság ide jén a gö rögö kh öz, a középko ri fra ncia kl:alysag a la tt a portugálokh oz, s onnan tovább spa nyo lokh oz (ezért fejlettebb a portu gá loknál, mint szol11széda iknál s ezért nin cs viszo nt nekik h ősromá n cuk), s a közé pkori telepe'sek közve títésével Magyarországra: dá nokh oz pedi g a norma nd-s kandin áv kapcsolatok útj án. Mind ez arra mu ta t, hogy az elterj edés a földrajzi szomszédság i:á n y~ba n tö ~.t é nt ,. c.sa k. a "földrajz i szolll szédságo t " tö rténetil eg kell erten unk, a foldrajz I modszert a történeti viszonyo k fi gyelembevételéve l kell al ka lmaznunk. 14
Az elterjedés módja ráv il ágí t a mű faj paraszti erede tére, énekesek nélküli terj edésére is. A variánsok a kisugárzó köz ponttól apró eltérése kk el távo lodnak, és hason ló módo n jutna k át a rokon nye lvek ~ a tá ra in: franciáktó l katalánokhoz, olaszok hoz, a hol a nyelvjárás eszreve hetetlen árnya latokka l megy át egyik n éptő l a más ikhoz. ly .ugyanis ?l ludj ák venn i a s zol~l s zédok egymás szövege it, minthogy ertl k egymast. Ahol azonba n Idege n nye lvek ta lálkoz na k, a hol a s~övege k et le kell fordítani, rögtö n nagy kül önbségek állnak e l ő resz letekbe n, foga lmazásban, sőt magában a cselekményben is. A tö bbé-kevésbé "egységes" nemzeti foga lmazások eltérései a nyelvhatár-m en ti k ét n ye l vű lakosság nak tul ajdon íthatók. Énekese k közvetítésével ezek a ténye k nem magya ráz hatók. Azo k ugya nis országokat keresztül-kas ul jártak, idegen fö l dről is összegy űlt e k egyegy udva rba 'ünnepi alkalmakra, s bizonyos foga lmazást , mesevázakat kül önböző vidékekre is szét hurco lhattak vo lna. Ha ők lettek vo lna ~ b~ lI ada h 9 r do.~ói, akko r az egymás. mellett é l ő, egységes, nemzeÍl va ltoza t-t ombok he lyett ta rka mozalkot találnánk motí vumokb ól és r ész e l e m e kb ő l mind enfelé. ' . "Ne~!1 sz.ó ~ a. ba Il ~da. p araszt i erede te ellen az sem, hogy a műfa j ~z e1okel ok vtl a,ga t rajzolj a. Urak, ki rá lyok nem va lódi sa játságaikkal Jelennek meg Itt, hanem csak kü l sősége ikk e l , s mindig csak nú n! ~mberek . Ha a parasztság mégis ő k e t válasz tj a h ős ül , az csak annyit jelent, hogya társa dalom cs úcsán l e v ő k , az uralkodó osztályok életmódj át tekinti a nép ideá lj ának. Ez kifejezi egyszersmind a fe ltör e kvő osztály vágya it és életcéljait is. . A paras.ztság alkotta meg tehát a balladá t, mégpedig el ső nek az ~~ za kfra n ~ I ~.-va.~l o n parasztság, s nyomukban kivirult az új műf~ j a kozpont, k ~.rul t o.bb ove~e t ben .. A be l ső. a legballadása bb: az angol (a ~~o t nelkul) , nemet, plemonÍl olasz es magya r. Ekörül húzódik a t obb-kevese bb elvá ltozások öveze te, a r észl e tező vagy tünd éres ele.mekkel ~ e~e rt ballada sávja: portugál-spanyol- katalán, a skot-skandll1av, a cseh-szlovák- lengyel, a horvát-szlovén terület. Ezen kívül hú zódik a balladáva l kevert kelet-európai h ősé n ek területe: gö rögö kt ő l bolgá rokig, szerbeken, románokon, ukránokon és o~.os,z o k o ~ k e r ~sz tül finn e ki ~ é~ észíeki g. Az új műfa j a parasztság k.?re?:,n ~ I , a~ ~ n e k e~ re n ~ eplkáJ3 ~ I a tt , amely a közé pkori Európában folfejl odott Irasos-hl va tasos költeszetté. . A l~.űfa j ~i~ l a ~ul ~sá n.a k idej ét nem határozhat ják meg a ballad a kb~ n folme:ulo torteneÍl nevek és a ve lük kapcsola tos történeti esemenye k, m1l1thogy azo k k ésőbb is kerülh ettek bele a szövegekbe. A da!álás szempon tj ábó l fi gyelme n kív ül kell hagy ni a kölbigki táncd.alt IS, ~ m e l y. n~ ll1 . n evez h e ! ő balladá nak, min den va l ószínű ség szennt refrenes l Iiral tancda l. Biztos ada tn ak csak egy ballada-följegyzés lS
, nevezhet ő,
vagy ballada-sorok idézete . Természetesen nem abban az értelemben, hogya szöveg csa k a följegyzés időpontj á t ó l kezdve létezhetett, hane m úgy, hogy csak a megbízható följ egyzések alapján következtethetünk az i dőpon tra, kiegész ítve az összehasonlító kutatás által szolgáltatott eredményekkel, ha azok összhangban vanna k a kétségtelen ad atokkal. Ha összeállí t juk a különböző népek balladafölj egyzéseinek id őpont jait, kiderü l, hogy teljes ballada-feljegyzések franci a földön tűn ne k föl lege l őszö r , a XV. sz. másod ik felébe n, a többi eknél egyezően a XVI. sz . fol ya mán - ném eteknél , angoloknál, hollandoknál, dánokn ál és magya roknál. Részlet-följ egyzések viszont dallamutalásokban, kontrafaktúrákban vannak már a XIV. századból is (németeknél) . Ezenkívül egyetlen , kétes datálású, elszigetelt adat van a XIII. sz .-ból, való színűleg a végé r ő l: az angol "Júdás" telj es szövege (Child 23). A nálu nk kimuta th ató francia réteg is a XIV. sz. folyam án került Magya rországra; egy nálunk (és szomszédainknál), angoloknál, skandin ávoknál , franci áknál, olaszoknál ismert ballada (" Csudahalott " ) meséjét pedig feldolgoz ta már egy XIV. sz. végén lejegyzett holland dráma is. A ballada tehát már a XIV. században létezett. Azonban a följ egyzések nem töb b százada l é tező darabokat örökítettek meg; ezt abból állapíthat juk meg, hogy a mi francia átvételeinkben éppen azok a darabok hi án yoznak, amelyeket a XV. sz. végén följ egyeztek, s azó ta is a legelterj edtebb darabjai a francia ballada-hagyo mánynak: a "Roi Renaud ", "Pernette" stb. Ezek tehát a XIV. században még nem voltak meg, följegyzésük tehát mintegy 25-50 évvel követte ki alakul ásukat. Az utalások, részletek, majd teljes balla dák följe gyzése a növekvő érdeklőd ést jelzi, am i nem követh ette a műfaj kialakulását évszázadokkaI megkésve - egységesen t öbb népnél. A "Júdás"-szöveget is beleértve teh át csak a XIII-XIV. sz. fordul ójától kezdve számolhatunk a műfa j fokozatos kialakul ásáva l, v.irágkora ped ig a XIV-XV. sz. Iehetett. S hogy korábbi időpont nem ige n jöhet számitásba, abbó l -is kiderül, hogya hősén e k élete mennyire belenyúlik még ebbe az időb e is: a német "Ermenrichs Tod " és az új " Hild eb randslied " a XV-XVl. sz. folyam án került följegyzésre, s a magyar Szent László legenda-ábrázolások is igazolj ák egy hő sé n e k-típu s továbbélését ebben az időb e n. Ha azután a végső kérd ést akarjuk fölt enni: miért alakult ki a ballada müfaja a hő sé n e k helyébe, va lami nagy változást kell föltennünk a nép életében. Az a kül önbség ugya nis, ami a ballada és a hősének közt van szellemi tartalomban, társadalmilag úgy fe j e zh e tő ki , hogya ballada polgárosultabb műfaj, mint a h őséne k. Ezt a tényt a parasztság nagyarányú polgárosodása magya rázza, ami a történészek megállapítása szerint a XII. század ban kez dődik , és a X III. sz. 16
közepétől a XIV. sz. közepéig tart legmagasabb hulláma nyugaton és nálunk egyaránt. Piacra termelt áru, p é nzb őség, e m el ked ő igények, a polgári-főúri diva tok utánzása viseletb en, lakás kultúrában és étkezésben jellemzi e korban a parasztság egy fe l ső rétegének életét. Evvel párhuzamosan jelentkezik a XIV. sz . folya mán a parasztság többi részének elszegényedése: a nyomorgó zsellérség és a bérmunka kialakulása, t ehát az erős osztály tagozódás a parasztságon belül. A balladaköltészet új témáiban kifej ezésre jutnak az új igények és az új l ehetősége k , például a s zűzességéé rt halált s zenve dő lány motívumában, vagy olyan történetekben, amelyeknek tárgya az osztálykorlátoka t áttörő - egyelőre még tragikus - szerelem. Ilyen képzetek a korábbi epika idején ismeretlenek. S megjelennek a gazdag és szegény parasz t ellentétei is. (Pl. Házasuló királyfi, Gőgös feleség.) Formai tekintetben is az élet új igényeit szolgálja a ballada: az énekesek álta l csak nagy ünn epsége ken , kül önleges összejövete leken előadott, hosszú, epikus énekek helyébe, amelyeket a nép csak hallha tott, de nem énekeit, rövid történetek lépnek, amelyeket mindenki együtt énekel het a fonókb an, közös táncol áso k alkalm áva l, a mindennapi szórakozások keretében. Vagyis a megé lénkülő társaséletet szolgá lj ák. A kül ső övezetben az északi éghajlat és a hegyvidék (skótoknál !) nem engedte meg ugyanezt a föllendülést a termelésben, a hason ló gazdagodást, a társa dalom olyan fejlődésé t, mint Európa közepén. Az elmaradottabb területeken tehát keveredett a műfaj a fokozatosan kihaló réginek madványaival, a tündérvilággal és az epikus kalandokka l. A további fejl ő dé s so rán azonban fokoz atosan változik és feledésbe merül a tipikus ballada a b e l ső területeken; a széleken viszont tovább fönnmarad középkori form ájában, és a müfaj fölfedezése idején már sokka l " tipikusa bbnak" látszik, mint a francia vagy a német. A valóban "tipikus", lélektani-társadalm i ballada középkori formájában csa k nálunk maradt fönn , ahol a török hódítás miatt derékba tört fe jlőd és m egőr i z te szinte a mai napig, s lehetővé tette az egykori fejlődésm e net helyes fölismerését.
17
