Kutatási beszámoló Klebelsberg Kunó-ösztöndíj 2015. június-július Bécs, Österreichische Nationalbibliothek Zsupán Edina
Kutatóutam célja az volt, hogy folytathassam a 15. századi magyar könyvkultúra Bécsben őrzött emlékeinek mélyfeltárását az Österreichische Nationalbibliothekban. Ennek jegyében részben Vitéz-kódexeket, részben hiteles corvinákat, részben pedig egyéb 15. századi, Magyarországon készült kódexeket vizsgáltam. Mivel az ÖNB hazánk fennmaradt középkori kódexállományának legjelentősebb őrzőhelye, hosszabb kutatóút alkalmával páratlan lehetőség adódik arra is, hogy a nevezett kéziratcsoportokat ne csupán szegmentáltan, hanem egymáshoz való viszonyukban is vizsgáljuk, a magyar vonatkozású kéziratokra mint számos szempontból összefüggő egészre tekintsünk. A Vitéz-könyvtár sok tekintetben kulcs 15. századi könyvtörténetünkhöz, tágabb értelemben véve pedig művelődéstörténetünkhöz. Összekötő kapocs volt a középkori és a reneszánsz könyvkultúra között, a maga korában utánzásra késztető mintát adott a művelt elit számára.
A gyűjtemény 19. századi tudósainknak (Fraknói Vilmos, Csontosi János)
köszönhetően emelkedett ki az ismeretlenségből1, majd Hoffmann Edith2, később pedig Csapodi Csaba, ill. felesége, Csapodiné Gárdonyi Klára kutatásai bővítették a fennmaradt kódexek számát. Vitéz könyvtáráról monografikus igénnyel Csapodiné Gárdonyi Klára értekezett.3 Die Bibliothek des Johannes Vitéz c. művében Csapodiné közzétette a könyvtár rekonstruálható részének jegyzékét, azt gazdag szakirodalommal és párhuzamos kódexekre való hivatkozásokkal látta el. A kódexek részletes kodikológiai feltárásába azonban még nem bocsátkozott. Ennek a lépésnek a megtétele a mai generáció feladata. A kódexek pontos és alapos vizsgálata elengedhetetlen ahhoz, hogy az állományból jelentősebb következtetéseket tudjunk levonni. A részletes kodikológiai vizsgálat a kódex valamennyi aspektusára kiterjed, a
1
Zsupán Edina, Csontosi János szerepe Vitéz János könyvtárának rekonstruálásában, in: Magyar Könyvszemle 2009, 239–245. 2 Hoffmann Edith, Régi magyar bibliofilek, Hasonmás kiadás és újabb adatok, szerk. Wehli Tünde, Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 1992, 57–69. 3 Klára Csapodi-Gárdonyi, Die Bibliothek des Jonhannes Vitéz, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984.
1
tartalomtól elkezdve a fizikai jellemzőkig, különös tekintettel a paleográfiai, a művészettörténeti és a kötéstörténeti szempontokra. A
kapott
eredmények
számos
szempontból
bővítik
15.
századi
művelődéstörténetünkről, valamit hazánk szellemi kapcsolatairól alkotott ismereteinket. A kódexek, illetőleg a kódexek apró részletei alapján kirajzolódó hálózat egyfelől azt mutatja, hogy a Vitéz-könyvtár és Mátyás könyvtára között az összefüggés jóval szorosabb volt, mint ahogyan azt korábban sejtettük. (Helyesebben szólva elődeink feltételezései a két gyűjtemény kapcsolatáról az egyes kódexek alapos elemzésével pontosan meghatározhatóvá és bizonyíthatóvá válnak.) Meglepő ugyanakkor az Itáliával való szellemi kapcsolatoknak az az intenzitása, amely a kódexek alapján megragadható, valamint az a „módszertani” gazdagság és sokszínűség, amellyel elődeink ezeket az átvett itáliai jegyeket, megoldásokat hazai környezetben alkalmazták. Ez utóbbi gondolathoz kapcsolódik kodikológiai vizsgálódásaim egyik eredménye. A kódexek írásának paleográfiai vizsgálata révén tudniillik megfoghatóvá váltak a kifejezetten Magyarországon megírt, ill. teljes egészében itt készített kódexek, s olyan kötetekről, amelyeket a korábbi kutatás egyértelműen itáliai eredetűeknek tartott, bizonyíthatóvá vált a helyi proveniencia. Mindez módosítja hazánk íráskultúrájának színvonaláról, jellegéről alkotott korábbi képünket. Így például figyelemre méltó, hogy viszonylag korán működtek nálunk olyan scriptorok, akik tudatosan törekedtek – valószínűleg Magyarországon fellelhető itáliai kéziratok alapján – az újszerű humanista írás utánzására, immár az új műveltség jegyében. Ugyancsak a paleográfiai elemzésnek köszönhetően sikerült a Corvina Könyvtáron belül megragadni egy olyan kódexcsoportot, amely minden bizonnyal még a Vitéz János körüli másolói tevékenység eredménye. Feltételezésem szerint ezek a másolatok még Vitéz életében, az ő kezdeményezésére készülhettek, a főpap halála azonban megakadályozta befejezésüket. A bekötetlenül heverő kéziratkötegek egy (esetleg két) évtized múltán váltak ismét fontossá, amikor a budai udvarban határozottan felmerült egy reprezentatív uralkodói könyvtár kialakításának ötlete. Véleményem szerint ezek voltak azok a legelső kéziratok, amelyeket az udvari könyvkötő jellegzetes reprezentatív corvina-kötéssel látott el, s ezáltal a
2
reprezentatív gyűjtemény részévé tett – ugyanis már készen és kéznél voltak, másolásukra nem kellett időt fordítani.4 Fontos szempontot jelentett a kódexek vizsgálata során a kötések alapos elemzése. A kibővült kodikológiai/tartalmi háttéranyag segítségével a 15. századi magyarországi kötésekről való tudásunk újraértékelhetővé válhat: pontosíthatjuk a kötéstörténeti kronológiát, precízebben megrajzolhatjuk a rendkívül erős itáliai hatást. A részletes kodikológiai leírásoknak köszönhetően számos esetben pontosíthatóvá vált a Vitéz-identifikáció alapja, azaz, hogy az adott kódex miért is tartozhatott (vagy nem tartozott) Vitéz János könyvtárába. Ezen a ponton általában Csapodiné Gárdonyi Klára eredményeit módosítottuk. E fő szempontok mellett számtalan egyéb apró eredmény született az anyaggyűjtés és adatfelvétel során, amely mind-mind együtt érvényes, és járul hozzá a végső konklúziók levonásához. A kutatóút során sikerült kézbe venni valamennyi, a kutatási tervben megjelölt kódexet: ÖNB, Cod. 644 (Hieronymus), Cod. 23 (Plutarchus), Cod. 48 (Pseudo-Plinius), Cod. 76 (Statius), Cod. 132 (Suetonius), Cod. 180 (Iustinus), Cod. 259 (Aeneas Gazaeus), Cod. 229 (Isokrates), Cod. 438 (Xenophón), Cod. 761 (Lactantius). Valamint elvégeztem más, a kutatás során felmerült és fontosnak tűnő kódexek leírását is: Cod. 138 (Isidorus Hispalensis et alii), Cod. 1566 (Nicolaus e Mirabilibus, De praedestinatione), Cod. 2431 (Nicolaus Modrusiensis) Cod. 3274 (Janus Pannonius), Cod. 44 (Regiomontanus). A részletes kodikológiai leírás mellett – ahol erre lehetőség nyílt – a kötésekről is levonatot készítettem. Az alábbiakban az új eredményeket néhány példával illusztráljuk. Két kódex esetében mutatványként teljes kodikológiai leírást is adunk. E két leírással a Vitéz-könyvtár tervezett új katalógusának jellegéről szeretnénk képet nyújtani.
4
Edina Zsupán, Bessarion immer noch in Buda? Zur Geburt der Bibliotheca Corvina, in: Augustinus Moravus Olomucensis: Proceedings of the International Symposium to Mark the 500th Anniversary of the Death of Augustinus Moravus Olomucensis (1467–1513), ed. Péter Ekler, Gábor Kiss Farkas, Budapest, MTA BTK ItI, OSZK, 2015, 97–122.
3
Wien, ÖNB, Cod. 229
1. Isocrates: De regimine principatus ad Nicolaum Cypri regem Trad. e Greco in Latinum per Carolum Aretinum id est Carlo Marzuppini. 2. Brunus Leonardus Aretinus: Dialogus de modernis quibusdam scriptoribus (Dante, Petrarca, Boccaccio), in comparatione ad antiquos ad Petrum Paulum Iustinopolitanum A kódex egyike azoknak a kéziratoknak, amelyek esetében sikerült bizonyíthatóan megragadni a magyarországi másolás tényét. Két, később összefűzött részből álló kolligátumról van szó. Az első rész feltehetőleg Ferrarában készült, igényes bianchi girari illumináció díszíti (párhuzamok: Wien, ÖNB, Cod. 141; Wien, ÖNB, Cod. 644, feltételezhető Guglielmo Giraldi mint illuminátor). A második rész díszítetlen, viszont esetében tűnik fel a hazai másoló keze. Párhuzamok hozzá a Corvina Könyvtár fennmaradt kódexein belül (adott esetben hiteles corvinák) találhatók, méghozzá olyan kódexek között, amelyek eredetileg a Vitéz körüli másolótevékenység termékei voltak (l. fent.).5 A művet Leonardo Bruni Pier Paolo Vergeriónak ajánlotta. Ezért elképzelhető, hogy egy példány megvolt belőle Pier Paolo Vergerio magyarországi hagyatékában. A régi kutatás (Huszti József) feltételezi Pier Paolo Vergerio és Vitéz János szellemi kapcsolatát, illetve azt, hogy Vergerio könyvei esetleg Vitézhez kerülhettek.6 Nem kizárt, hogy a jelen másolat igazolhatja ezt a régi feltevést, s segítségével egy tételt azonosíthatunk Vergerio egykori magyarországi könyvtárából. További eredmény, hogy sikerült azonosítani a kódex 2. egységének vörös tintás bejegyzőjét. Csapodiné Gárdonyi Klára a bejegyzéseket Vitéz Jánosénak tartotta, és ez alapján sorolta a kötetet Vitéz könyvei közé.7 A bejegyző azonban nem Vitéz volt, hanem a bécsi humanista és diplomata, Johannes Gremper († 1519 után) (párhuzam a kézre: Wien, ÖNB, Cod. 138). Ezzel egyben egy olyan bejegyző-kezet sikerült megfejtenünk, akitől számos bejegyzés található számos más corvinában is. Következésképpen ez a kódex és más kódexek azt sugallják, hogy Johannes Grempernek az eddiginél jóval nagyobb szerepet kell tulajdonítanunk a corvinák és más magyar vonatkozású kódexek Bécsbe juttatásában. A kódex később egy másik bécsi humanistához, Johannes Brassicanushoz került (megtalálható benne autográf possessorbejegyzése: f. ar). Míg a jelenlegi kutatás Brassicanust általában a 5
U.o. Huszti József, Pier Paolo Vergerio és a magyar humanizmus kezdetei, in: Filológiai Közlöny 1(1955), 521– 533. 7 Csapodi-Gárdonyi, i. m., 110., Nr. 52. 6
4
corvinák (és más magyarországi kódexek) közvetlen budai beszerzőjének tartja (tudniillik azon kódexek esetébe, amelyben megtalálhatók autográf bejegyzései), addig a jelen kódex nyújtotta konstelláció azt sugallja, hogy jóval többször kelt egy „Gremper-fázist” feltételeznünk Brassicanus possessorsága előtt. Miként fönt láttuk, a kódex köthető Vitézhez, azonban nem a margójegyzetek, hanem Vergerio személye és a scriptor alapján. Mindazonáltal osztjuk Csapodiné Gárdonyi Klára feltevését, hogy a kódex később esetleg a budai királyi könyvtárba kerülhetett. Wien, ÖNB, Cod. 44
Johannes Regiomontanus: Epitome Almagesti A kódex hiteles corvina, Beatrix királyné címerével ellátva. Illuminátora a firenzei Francesco Rosselli, aki 1479 és 1481 között bizonyíthatóan Budán tevékenykedett. A kódex szempontunkból azért érdekes, mert jól mutatja a kapcsolatot (feltehetőleg) a Vitéz-könyvtár és a Corvina Könyvtár között. Maga a másolat ugyanis minden bizonnyal jóval korábban készült, mint a végleges kifestés, valószínűleg még 1472 előtt, Vitéz életében. A szerző, Johannes Regiomontanus, a kor legnagyobb csillagásza Vitéz kapcsolatainak köszönhetően jött Magyarországra, az ő köreiben működött, s a Vitéz által kezdeményezett pozsonyi egyetem első rectora volt. Néhány művét Vitéz felkérésére írta. Műveinek jópár másolata készült el még Vitéz életében Magyarországon. Minden bizonnyal a jelen példány is ezek közé tartozott. Scriptora azonos Budapest, OSZK, Cod. Lat. 430. (Isocratés-corvina) scriptorával, amely egyébként szintén a Vitéz körüli írástevékenység során keletkezett másolatok egyike.8 A kódexben feltevésem szerint található Vitéz-bejegyzés is (f. 135v). Ezt nem csupán a kézírás milyensége, hanem a bejegyzése jellege is alátámasztja. Vitéz ugyanis gyakran működött közre „szerkesztőként”, „ultima manus”-ként könyvei megalkotása során. A korábbi kutatás ezt a kódexet egyáltalán nem kötötte Magyarországhoz. A fenti megfigyelések és a kódex egyéb kodikológiai jellemzői is (pl. a pergamen jellege) azonban egyértelműen ebben az irányba mutatnak. A kérdést végképp eldönti a kódex jelenleg is látható eredeti metszése, amely a festett, aranyozott, ún. budai típusba tartozik: fehérrel modellált, rózsaszín, kék és zöld akanthuszívek futnak előre, a festést poncolás kíséri, a
8
Vö.: Zsupán, 4. jegyzetben i. m., 104., 106–108.
5
hosszanti metszés közepén pedig – szintén a budai metszések szokása szerint – vastag zöld (eredetlieg talán kék) keretben a kötet címe olvasható („IN.ASTROLOGIA.LIB”).9
Wien, ÖNB, Cod. 140. A kódex több szempontból is jelentős. Egyfelől a szövege okán, hiszen a mű egyik legjobb fennmaradt kézirata. Buda és a Corvina Könyvtár felől közelítve pedig az Első címerfestő oeuvre-je szempontjából. A kódex azt a csoportot képviseli, melynek tagjai esetében a budai mester Itáliában (Firenzében) másolt kéziratokat fest ki, méghozzá teljes egészében (nem csak a címert.) A címlapon található címer egyedi a kismester oeuvre-jén belül. Nem tudjuk biztosan, hogy a kifestetlen másolat mikor érkezett Magyarországra. Valószínű azonban, hogy még Vitéz János életében, az ő könyvtára (vagy az alapítandó egyetem könyvtára?) számára. (Ennek a kérdésnek az eldöntésében a scriptor működési ideje döntő lesz.) A kódex tehát Vitéz Firenzével való szellemi kapcsolatainak egyik dokumentuma lehet.
Kodikológiai leírás
Statius, Sylvarum libri V
Pergamen
II, 56 263 × 174 mm Buda 1470–1490
ff. 1r–56v Publius Papinius Statius, Sylvarum libri V a szövegben lakúnák (l. lent), II. 3 utolsó 4 sora hiányzik, vége: … docuit concordia mentes. f. 32r-n beírja III.5 címét [helyét feltehetőleg nem véletlenül hagyták üresen, valószínűleg problematikus volt a szöveghagyomány] 9
Az elvi problematikához l. Zsupán Edina, A Beatrix-psalterium geneziséhez, in: Művészettörténeti Értesítő, 2010, 233–260.
6
Szerző és mű A kódex a mű egyik legjobb fennmaradt kézirata. (vö.: Csapodi 1990, S. 63, Nr. 173)
P. P. Statius, Silvae, Leipzig 1970 (2. Auflage) Michel D. Reeve, Statius’ ‛Silvae’ int he Fifteenth Century, in: Classical Quarterly n. s 27(1977) Fizikai jegyek. Itáliai pergamen jó állapotban, az alsó sarkokon használatból eredő piszokfoltok. — Ívfüzetek: I(első
lapja
az
egykori
kirag.
előzék)
, 5V(1–49), I(50–51), III-1(52–56).
Ívfüzetjelzések nincsenek; eredetileg őrszavak sem voltak, az egykorú használó (l. lent) jegyezte be őket a belső margóvonalazás két párhuzamosa közé függőlegesen, az írástükör alá. — Újkori, tintás foliálás a rectók jobb felső sarkában (valószínűleg Peter Lambeck, császári könyvtáros kezétől): 1–56. — Írástükör: 190 × 102 mm (vonalazás), 190 × 80-85 mm (szöveg); egy kolumna; ×× sor, szimpla, a margókon dupla vakvonalazás, utóbbiak a lapszélig kifutnak; punctorium nyomai nem láthatók (a kötetet jelentősen körbevágták). Humanista könyvírás, egy kéz, scriptor: Nastagio Vespucci10 (vö.: De la Mare 529, az ő nyomán Madas 2009, S. 62, Nr. 119). A scriptor helykihagyással jelöli a lakúnákat a szövegben (pl. a bevezető, f. 1r vagy V.5, f. 55r). — A szöveghez tartozó bejegyezések: 1. a scriptor korrektúrái a szövegtestben és a margón; 2. egykorú tudós használó kéz (valószínűleg a Mátyás előtti tulajdonos vagy esetleg a korrektor) bejegyzései: javítások (f. 32r-n beírja III.5 üresen hagyott címét: ÆGLOGA AD UXOREM), szövegvariánsok megadása al jelekkel, manicula f. 18r-n; 3. J. A. Brassicanus (l. lent a possessorbejegyzést): Opibusq(que) Im(m)ittere lucem. (f. 19r, II.3-nál, idézet a versből). Illumináció. Egy illuminátor, az ún. „Első címerfestő” munkája. (f. 1r) címoldal: 7 soros D(iu) iniciálé, laparany betűtest négyzet alakú keretben, hozzá a margón színes florálornamentikából kialakított széldísz csatlakozik, amely néhány cm hosszan behajlik a felső margóra is, a virágmotívumokat finom tollrajz és sugaras aranytallérok kísérik; az alsó margó közepén Mátyás magyar és cseh királyi címere (1., 4. mező: magyar vágások ezüsttel és vörössel; 2., 3. mező: ezüst cseh oroszlán, szívpajzs: a Hunyadi család címere, aranygyűrűt a csőrében tartó fekete holló sötétkék háttér előtt), felette korona, a címerpajzsot alsó részét
10
Elképzelhető, hogy Vespasiano da Bisticcinek dolgozott.
7
egy-egy angyalszárny-szerű forma két oldalról kehelyként fogja közre, a címerpajzs és a szárnyak közötti résből a fent bemutatott széldíszével azonos ornamentika bomlik ki, a szárnyak külső vonalát egy-egy sorban tollrajzos hurkokkal kiegészített sugaras aranytallérok kísérik. Azt az alapot (puttófej?), amelyből a szárnyak kiindultak, a kötés készítése során levágták. — Az 1. könyv esetében a legelső vers élén, a többi könyvnél a bevezető elején 5–7 soros laparany iniciálé, kialakításuk a címoldal iniciáléjáét követi: 1. (f. 1v) 7 soros Q(ue)11; 2. (f. 12v) 6 soros E(t); 3. (f. 23v) 5 soros T.; 4. (f. 33v) 5 soros I(uveni); 5. (f. 44r) 5–6 soros A(mnibus). — Rubrikált: könyv-, praefatio-, verscímek vörös kapitálisokkal. Kötés.12 Eredeti corvinakötés, 273 × 182 × 32 mm. Aranyozott, maroquin-módra kikészített kecskebőr fatáblákon. A táblák befelé harántoltak. — Aranynyomással és vaknyomással kialakított díszítés, az első és a hátsó tábla mintázata megegyezik, a hátsó tábla felső részén aranynyomással, aranykeretben a kötet nagybetűs címe olvasható: SILVE STATII. A táblák közepén Mátyás koronás címere. — 4 duplaborda; eredeti, ezüst, fehér, zöld és arany oromszegők, a felső jobb állapotban. — 4, hátrafele záródó csat nyoma, egykor valószínűleg bőrpántokkal. — A kódex eredeti előzéklapja minden bizonnyal a jelenlegi első repülő előzék volt. Az első előzék jelenleg Johannes Fabri, bécsi püspök nyomtatott papír exlibrise (1540, l. lent). Hátsó kiragasztott előzéklap eredetileg valószínűleg nem volt, ugyanis jól láthatóan a f. 56v volt az az oldal, amely közvetlenül érintkezett a hátsó kötéstábla belső oldalával, viszont a kódex szövege ugyanezen az oldalon fejeződik be, tehát a levél nem lehetett kiragasztva. A jelenlegi hátsó előzék papír, ráragasztva ugyanaz a Fabri-féle nyomtatot exlibris, mint a kódex elején.13 — Poncolt, aranyozott metszés, mintázata rozettasor. Proveniencia. A másolat a 15. század harmadik negyedében készült Itáliában (ha Vespucci Firenzében ténykedett, akkor Firenzében). Elképzelhető, hogy Mátyás előtti tulajdonosa is volt, ha nem a korrektortól, akkor tőle származhatnak a szövegvariánsokat, javításokat megadó használói bejegyzések (l. fönt14). — A másolat kifestetlenül került Budára, ahol az „Első címerfestő” szerény díszítéssel látta el, és Mátyás címerét is 11
Az első könyv többi versénél jóllehet a helyet kihagyták a 2 soros iniciáléknak, és a betűket is előírták, ezek mégis kitöltetlenül maradtak. 12 Elképzelhető, hogy a kéziratnak korábbi kötése is volt, ugyanis a punctorium nyomai és az ívfüzetjelzések egyáltalán nem látszanak. De lehetséges, hogy ez csupán azért van így, mert a corvina-könyvkötő a szokásosnál is jobban körbevágta a kéziratköteget. 13 Lehet, hogy elől is van papír a Fabri-féle exlibris alatt. 14 Korábbi tulajdonosra utal, hogy a punctorium egyáltalán nem látszik már, tehát lehetet, hogy a corvinakötés számára már másodszor vágták körbe, és volt egy előző, szerényebb kötése is. Bár lehet, hogy egyszerűen csak túlságosan körbe vágták a köteget, miként a címer is mutatja.
8
belefestette. Nem kizárható, hogy a kéziratnak volt egy korábbi kötése is, de Budán mindenesetre aranyozott corvina-bőrkötéssel látták el. — A kódex 1525. október 6-án Budán Johann Alexander Brassicanus (1500–1539) tulajdonába került (l. Brassicanus autográf possessorbejegyzését az első repülő előzék rectóján: †/ Liber est Joann. Alexandri / Brassicani philosophi ac / iureconsulti Bud(a)e / ann. 1525 Mensis / Xbris die VI.) — A kódexet Brassicanus halála után Johannes Fabri bécsi püspök vásárolta meg, és 1540-ben végrendeletileg a bécsi egyetem Szent Miklós kollégiumára hagyta (l. beragasztott nyomtatott exlibriseit első és hátsó kiragasztott előzékként; érdekes, hogy kézzel nem jegyezték be a kódexbe Fabri possessorságát). A hátsó Fabri-féle exlibris felső részén újkori tollpróba: vízszintesen fektetett rombuszháló. — Philipp de Croy (entweder Ph. d. C. II., 1496-1549, oder Ph. d. C. III., 1526–1595): Vermerk [Hermann, Handschriften, 1932]. — A kézirat valamikor a Habsburg uralkodók ambrasi gyűjteményébe került, miként ezt a Brassicanuspossessorbejegyzés fölött található, barna tintával írt jelzet bizonyítja az első repülő előzék rectóján: Ms Ambras. 466. Peter Lambeck könyvtárossága idején a kódexet az ambrasi gyűjtemény számos más darabjával a bécsi Hofbibliothekbe szállították. Az első repülő előzék rectóján a Hofbibliothek körpecsétje: K. K. Hofbibliothek. Az illumináció besorolása stílus alapján. A másolat Firenzében készült, N. Vespucci munkája. A kézirat teljesen kifestetlenül került Magyarországra, nem kizárt, hogy még Vitéz János (ca. 1408–1472) számára, de az is lehet, hogy jóval később, valamikor az 1480-as évek végén, amikor Taddeo Ugoletto, Bartolomeo Della Fonte és Naldo Naldi irányításával nagyszabású könyvtárfejlesztés kezdődött el a budai udvarban. A budai királyi palota műhelyében a feltehetőleg szintén Firenzéből származó kismester15, az ún. „Első címerfestő” készítette el könyvfestészeti díszét. A címlapot aranyozott iniciáléval (l. a leírását) és hozzá csatlakozó, a felső és a bal oldali margón L alakban kanyarodó virágos ornamentikával díszítette, amelyet tollrajzzal kiegészített sugaras aranytallérok vesznek körül; az oldal aljának közepére Mátyás magyar és cseh királyi címerét festette. A címer körüli ornamentika egyedülálló [ellenőrizni] a mester által készített címerek sorában: a címer alsó része két (alul összefüggő) sokszínű angyalszárny által formált „kehelyben” / V-alakban foglal helyet. A szárnyak csúcsa a szintén a címer alsó résztől kétoldalt kiinduló virágok szárára kulcsolódik. Mindezt tollrajzzal kiegészített sugaras aranytallérok veszik körül.
15
Hoffmann Edith feltételezte elsőként, hogy firenzei kismesterről lehet szó (vö.: i. m.)
9
A szárnyak alsó részét, illetőleg azt a formát (puttófej?), amelyből a szárnyak kiindultak, a bekötés során levágták. Az illuminátor az egyes könyvek préfációját ( az 1. könyv esetében az első verset) 5–7 soros, laparany iniciáléval díszítette. Ezek küllemükben követik a címlap iniciáléjának kialakítását. Programszerűségüket mutatja, hogy a betűtest belső mezejének, valamint a négyzetlap alakú háttér kitöltésének színe, díszítési módja szabályosan váltakozik: először a küldő mező kék (ezüst díszítéssel) és a belső mező rozsdavörös (arany díszítéssel), majd fordítva. (Sajnos az 5. könyv elején megtörik a rendszer, ott a 4. könyvhöz hasonlóan ismét a külső mező kék és a belső rozsdavörös. Talán azért, mert ez a záró iniciálé, és keretbe foglalja a sorozatot a címlap hasonló iniciáléjával.) Az iniciálék az Első címerfestő jellegzetes betűformáit követik (rajzukat l. a füzetemben). Miként a corvinák esetében gyakran, az illumináció és a kötéstáblák ornamentikája motívumkincsük tekintetében egységes kompozíciót alkot.16 Kódexleírások, katalógustételek. Tabulae Codicum — Hermann Julius Hermann (NF VI/3, Nr. 29) — Csapodi 1973 , S. 357, Nr. 606 — Mazal 1964 (Die Einbände ...), S. 357. — Csapodi 1990, S. 63, Nr. 173 — Matthias Corvinus 1994 — ÖNB elektronikus katalógus — Madas 2009, S. 62, Nr. 119. Fotózandók: f. 32r, 45v, 49v, 51v
16
L. Mikó Árpád megjelenés alatt álló, az A Home of Arts and Muses. The Library of King Matthias Corvinus (2015. október 9., EXPO, Milano) c. nemzetközi konferencián elhangzott előadását.
10
Wien, ÖNB, Cod. 2431 A kódex – és a mű – Vitéz János contuberniumának működése, ill. Vitéz szellemi kapcsolatai miatt rendkívül jelentős. A művet ugyanis a modrusi püspök 1464-es váradi tartózkodása ihlette, s ennek megfelelően azt Vitéznek ajánlotta. Előszavában a szerző utal váradi élményeire. A Vitéz körüli tudós társaság (contubernium) működéséhez ez az egyik legfontosabb forrásunk. A kódex jól mutatja a 15. század derekán – hazánkban is – uralkodó szellemi klímát, melynek fontos részét képezték az uniós törekvések a keleti és a nyugati egyház mögött. Erre utal, hogy egy egykorú vagy közel egykorú használó (immár Magyarországon) a kódex végére bejegyezte IV. Jenő pápa uniós bulláját.
Nicolaus Modrusiensis, De mortalium foelicitate
Pergamen
37 levél
238 × 160 mm
Magyarország?
1464 után, 1470 k.17
(f. 1r–v) Vitéz Jánoshoz (ca. 1408–1472) szóló ajánlás: R(everendissimo) in Christo p(at)ri (et) d(omi)no d(omi)no Joh(ann)i dei gr(ati)a Ep(iscop)o Waradiensi Naicolaus Ep(iscopu)s Modrusiensis Salut(em). [M]unus18 tuo nomine susceptum tardius forte q(uam) expectaras, absolui gravissimis rei publice curis … × … Tua siquidem int(er)est monumentu(m) tibi dicatu(m) tueri ac conservare. (ff. 2r–3r) Praefatio: [N]on19 te pr(a)et(er)it beatissime pater et D(ome)nico (et) alioru(m) sanctoru(m) p(rae) ditu(m) esse oraculo, mortalium foelicitate(m) in ap(er)ta, claraq(ue) divin(a)e mayestat(is) visione sitam. … × … Tempus est ergo iam eos tua sanctitas audiat colloquentes. (ff. 3v–36v) De mortalium foelicitate: [P]ridie20 eius diei quo Venetiis ludi venatorii celebra(n)tur cum Paulu(m) n(ost)r(u)m una cum Joh(ann)e … × … Maxime inquit Dominic(us). Na(m) (et) ego malle(m) huius rei victus v(er)itate(m) agnosce(re), q(uam) falso victor appellari. Atq(ue) ita l(a)eti omnes discessimus. 17
Magyarázatát l. a provenienciánál. Az iniciálénak kihagyott hely kifestetlenül maradt. 19 Az iniciálénak 4 sor kihagyva kitöltetlenül. 20 Az iniciálénak 7 sor kihagyva kitöltetlenül. 18
11
(ff. 36v–37v) IV. Eugenius, papa (1383–1447), Bulla unionem ecclesiae occidentalis et orientalis concernens: Bulla Eugenii pontific(is) maximi quo … × … aláírások sora.
Fizikai jegyek. Északi, sprőd, sárgásfehér, szőrös felszínű, jobb minőségű pergamen jó állapotban, az első lapok piszkosak, f. 31 alsó jobb sarka talán egykorú javítás, ff. 11r-n, 16r-n egykor nagy tintafolt, amelyet megpróbáltak eltüntetni. — Ívfüzetek: 4IV(1–32), II(33–37), függőleges őrszavak az alsó margón, a belső margóvonal jobb oldalán. — Újkori tintás foliálás a rectók jobb felső sarkában, talán Sebastian Tengnagel keze: 1–37. — Írástükör: 170 × 100 mm; egy kolumna; 25 sor; szimpla, a vízszintes margókon dupla tintavonalazás (halvány), a margóvonalak a lap széléig kifutnak, nincs külön oszlop a verzálok számára. (ff. 1r–36v) Gótikus és humanista jegyeket ötvöző könyvírás21, egy kéz, a scriptor ismeretlen. (ff. 36v–37v) humanistica cursiva, a scriptor ismeretlen [valaki talán Magyarországon másolta a szöveget a kódexbe?]. — A szövegre vonatkozó bejegyzések: (f. 16r), (f. 22v), (f. 23r) a scriptor javításai a margón; (f. 17r) olvasási jel a margón talán egykorú használó kezétől fekete tintával; (f. 5v) az oldal felső részén fekete tintával: 2o, meghatározhatatlan korú bejegyzés; (f. 1r), (f. 2v) a bécsi könyvtáros, Sebastian Tengnagel olvasói bejegyzései: (f. 1r) Bibliotheca Ioan. Varadiens., (f. 2v) Detulit. quaestion. ad d. Pontific.22 Illumináció. A kódex illuminálatlan. Az iniciálék számára a helyet kihagyták, azonban soha nem töltötték ki: (f. 1r) [M]unus; (f. 2r) [N]on 4 soros; (f. 3v) [P]ridie 7 soros (ez, a főszöveg kezdetén álló iniciálé lett volna a legnagyobb/legdíszesebb). — Rubrika: cím. Kötés. Eredeti kötés, 245 × 160 × 30 mm. Bőr fatáblákon, gerince – feltehetőleg 20. századi restaurálásnak köszönhetően – modern bőr. A táblák nem harántoltak, de kifele vékonyítottak. — Az első és a hátsó tábla vaknyomással kialakított mintázata megegyezik: a kötéstükörben hosszan elnyúló, függőleges fonadékminta, mely felül, középen és alul
21
Gótikus jegyek: megtört a, A, r, lefelé elvékonyodó y; humanista &. Találhatók benne a Victorinus-corvina írására hasonlító jellegzetességek: tau-szerű nagy T, görög kis ipszilon-szerű nagy V, jellegzetes (hasas) r. Nagy, gömbölyű betűk. A felfelé nyúló betűszárakon előre nyúló, vízszintes „zászlók”. G-k, q-k, rövidítésjelek stb. l. a füzetben. 22 Tengnagel bejegyzései számos más magyar vonatkozású bécsi kódexben is megtalálhatók. Vitéz vonatkozásában jó példa a Leveleskönyv (l. Zsupán Edina, Vitéz János Leveleskönyve. ÖNB 431, in: Erdély reneszánsza. A 2008. okt. 8–11. között tartott konferencia előadásai I–II., szerk. Gábor Csilla, Luffy Katalin, Sipos Gábor, Kolozsvár, 2009, I., 16–24.), ill. Ptolemaios Geographiája (görög). Ez a bejegyzés is azt mutatja, hogy Tengnagel jól ismerte Vitéz tudós tevékenységét, könyvtárát.
12
kiöblösödik, mintegy „csomót” alkot, közülük a középső a legnagyobb; a tükröt övező, pálcákkal kialakított keretben díszítősor. Párhuzamok találhatók a Vitézzel kapcsolatba hozható kódexek között: Wien, ÖNB, Cod. 141; Wien, ÖNB, Cod. 4146 (Eschuid-kódex, Csapodi 1980 (BH), I, 81., Nr, 175 szerint Cod. 4146 és a jelen kódex kötésének egyik bélyegzője azonos.). — A gerinc restaurált, 3 duplaborda, a restaurálás során a kódexet újrafűzték. — Három, előre záródó csat nyoma, az első tábla alsó szélén egy horog, a hátsó tábla függőleges oldalának szélén egy téglalap alakú, két szöggel rögzített csatleszorító maradt fenn, ugyanitt, ill. a hátsó tábla felső szélén az egykori bőr csatpántok nyomai láthatók. — A két kiragasztott pergamenelőzék eredeti. Az első kiragasztott előzéken álló bejegyzéseket l. lent, a provenienciánál. — A metszés díszítetlen. Proveniencia. A kódexben szereplő mű – az előszó tanúsága szerint – Nicolaus Modrusiensis (Nikola Kotoranin / Nicolaus Machinensis de Catharo / Nikola Modruški 1427– 1480) váradi látogatása után, Vitéz János kérésére készült, a szerző pedig 1464-ben járt Váradon. Így ez az év a kódex terminus post quem-je. Bizonyos külső jegyek arra utalnak, hogy ez a kódex Magyarországon, Vitéz környezetében készült az eredeti kéziratról, amelyet a szerző neki megküldhetett. Ugyanis a felhasznált pergamen (sprőd, de szőrös felszínű, sárgásfehér, jobb minőségű), a tinta színe (erősen fedő koromfekete és hasonlóan erősen fedő, csillogó vörös), az oldalak lay-out-ja (széles, szép margó, f. 1r elrendezése: fölül a címrész vörössel, majd kezdődik a szöveg), bizonyos betűformák és a kötés nagyon hasonlít a korabeli Magyarországon,
azon
belül
pedig
Vitéz
János
környezetében
készült
kódexek
tulajdonságaira. — (ff. 36v–37v) egykorú vagy közel egykorú tulajdonos vagy használó (humanistica cursivával) bejegyezte IV. Eugenius pápa uniós bulláját (l. fönt). Amennyiben helytálló a feltételezés a magyarországi keletkezésről, a bejegyző személynek is magyarországinak kell lennie. — A kódex a 16. század végén már a bécsi udvari könyvtárban volt, ugyanis az udvari könyvtáros, Sebastian Tengnagel bejegyzései találhatók benne: (f. 1r) felső sarkában és az első kötéstábla felső részén jobbra a kódex jelzete: No. 157.; (f. 1r), (f. 2v) a szövegre vonatkozó bejegyzések (l. fönt). Ill. feltehetőleg a foliálást is Tengnagel végezte. — (f. 1r) fönt, középen világosbarna tintával: .S., a bejegyezés minden bizonnyal újkori, de kora pontosabban nem meghatározható. — Peter Lambeck udvari könyvtáros bejegyzései a 17. sz. második feléből: az első kiragasztott előzék felső részén, fekete tintával: De conjectura interitus mundi notabilis est / hic Tractatus Nicolai Episcopi Modrusiensis.; (f. 1r) felső részén, majdnem középen fekete tintával: N. 157. — Az első kiragasztott előzéken Lambeck bejegyzése alatt feltehetőleg valamelyik későbbi bécsi könyvtáros bejegyzése: 13
Ineptissmus plane titulus; nam de interitu mundi / in hoc elegantissimo opusculo ne … quidem. — (f. 37v) alsó részén, jobbra barna tintával nehezen meghatározható korú bejegyzés: T 5063 (a szám négyzet alakú keretben). — Modern, ceruzás bejegyző könyvtároskéz: kirag. első előzék, ill. a könyvben passim (párhuzam: Wien, ÖNB, Cod. 138, a szövegre vonatkozók tartalma csak szövegellenőrzés után megfejthető). — Az első kirag. előzéken fehér Schild a kötet jelzetével: 2431. (Birk keze?); valamint a bal alsó sarokban kis négyzet alakú Schild, rajta vörössel: 51. — (f. 1r), (f. 37r) körpecsét az alsó margókon, körirata: K. K. Hofbibliothek.
Irodalom: Lepori F., Ragione naturale e rivelazione in una disputa alla Scuola di Rialto: Il ‛De mortalium foelicitate’ di Nicolò Modrusiense, in: Medioevo, XIII, 1987, S. 223–301. Albert Lang, Heinrich Totting von Oyta. Ein Beitrag zur Entstehungsgeschichte der ersten deutschen Universitäten und zur Problemgeschichte der Spätscholastik (Beiträge zur Geschichte der Philosophie und Theologie des Mittelalters 33, 4–5) Münster, 1937. Jean-Pierre Rotschild: Bibliographie annuelle du moyen âge tardif, Brepols 1991, Band 2 (1992). Serafin Hrkać, Nikola Modruški (1976): interneten, pdf, a végén német összefoglaló Fraknói Vilmos, Miklós Modrusi püspök élete, munkái, könyvtára, in: Magyar Könyvszemle 5(1897). Serafin Hrkać, Nicolai Modrusiensis De mortalium felicitate dialogus, u Dobri Pastir XXV, Sarajevo 1975. str. 141–200.
14
A témához szorosan köthető eddigi publikációk jegyzéke és publikációs tervek Az Európa-szerte, de elsősorban Bécsben őrzött, Vitéz Jánoshoz köthető kódexanyag kodikológiai, paleográfiai, irodalmi, művészettörténeti és művelődéstörténeti feldolgozását monográfiában szeretném összegezni. Ez a tervezett munka Csapodiné Gárdonyi Klára, Die Bibliothek des Johannes Vitéz (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984) c. művét veszi alapul (már a kutatások során is), ezt bővíti ki, és adott pontokon korrigálja. Vitéz János fennmaradt kódexeinek különös sajátsága, hogy tulajdonosuk számos helyen saját kezű jegyzeteket helyezett el bennük. Ezek a jegyzetek az „első magyar humanista” műveltségének, filológusi voltának, valamint 15. századi művelődéstörténetünk felbecsülhetetlen értékű emlékei. Ezért a kötet különös hangsúlyt kíván fektetni Vitéz János kézírásának paleográfiájára, valamint a glosszák tartalmi értékelésére.
A kutatási témához szorosan kapcsolódó, a Bécsben 2015-ben kutatott anyagra támaszkodó, tervbe vett önálló publikációk, előadások: Egy közép-európai humanista műhelyéből: Vitéz János Leveleskönyve (Bécs, ÖNB, Cod. 431) tanulmány német és magyar nyelven Vitéz János Plinius kódexe (Bécs, ÖNB, Cod. 141) tanulmány német és magyar nyelven Nicolaus Modrusiensis műve a halandók boldogságáról (Bécs, ÖNB, Cod. 2431) és Vitéz János váradi tudós köre Előadás 2015. november 12-én a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken Maria Theisen, Edina Zsupán, Mitteleuropäische Schulen in der zweiten Hälfte des 15. Jahrhunderts – Eine Projektdarstellung Előadás a Byzanz und das Abendland c. nemzetközi konferencián 2015. november 25-én, az Eötvös Collegiumban
15
A kutatási témához szorosan kapcsolódó eddigi publikciók:
Bessarion immer noch in Buda? Zur Geburt der Bibliotheca Corvina, in: Augustinus Moravus Olomucensis: Proceedings of the International Symposium to Mark the 500th Anniversary of the Death of Augustinus Moravus Olomucensis (1467–1513), ed. Péter Ekler, Gábor Kiss Farkas, Budapest, MTA BTK ItI, OSZK, 2015, 97–122.
Vitéz János könyvtára. Lexikónszócikk a Magyar Művelődéstörténeti Lexikonban, XII. kötet, főszerk. Kőszeghy Péter, Budapest, 2011, 472-474.
Vitéz János Leveleskönyve. ÖNB 431. = Erdély reneszánsza. A 2008. okt.8–11. között tartott konferencia előadásai I–II., szerk. Gábor. Cs., Luffy K., Sipos G., Kolozsvár, 2009, I., 16–24. Csontosi János szerepe Vitéz János könyvtárának rekonstruálásában. Magyar Könyvszemle, 2009, 239–245. Vitéz János Leveleskönyve (ÖNB, Cod. 431). Prológus. In: Csillag a holló árnyékában. Vitéz János és a humanizmus kezdetei Magyarországon. Kiállítási katalógus. Szerk. FÖLDESI Ferenc. Budapest 2008, 113–135. János Vitéz’Book of Letters. Prologue. In: A Star int he Raven’s Shadow. János Vitéz and the Beginnings of Humanism in Hungary. Ed. by Ferenc FÖLDESI. Budapest, 2008, p. 117–139.
*** Az alábbi tételleírások a Csillag a holló árnyékában. Vitéz János és a humanizmus kezdetei Magyarországon c. katalógusban (Szerk. FÖLDESI Ferenc. Budapest 2008) Curtius Rufus: Vita Alexandri. München, Bayerische Staatsbibliothek Clm 15 739. [Kat. Nr. 26] Poeta Christianus: Genealogia deorum; Battista Guarino: Opera. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Cod. Lat. 423. [Kat. Nr. 28]
16
G. Trapezuntius: Comparatio Platonis et Aristotelis. Roma, Bibliotheca Apostolica Vaticana, Cod. Vat. Lat. 3382 [Kat. Nr. 29] Livius: Ab urbe condita. Decas I. München, Bayerische Staatsbibliothek Clm 15 731. [Kat. Nr. 31] Livius: Ab urbe condita. Decas III., De secundo bello Punico. München, Bayerische Staatsbibliothek Clm 15 732. [Kat. Nr. 32] Livius: Ab urbe condita. Decas IV., De bello Macedonico. München, Bayerische Staatsbibliothek Clm 15 733. [Kat. Nr. 33] Epistolarium von Johannes Vitéz de Zredna. Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 431. [Kat. Nr. 34] Iohannes Scholasticus Climacus: Scala Paradisi — Ad Pastorem. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Cod. Lat. 344. [Kat. Nr. 35] Polybius: Historiae. Országos Széchényi Könyvtár, Cod. Lat. 234. [Kat. Nr. 38] Caecilius Cyprianus: Opera. Országos Széchényi Könyvtár, Cod. Lat. 529. [Kat. Nr. 39] Plautus: Comoediae. Országos Széchényi Könyvtár, Cod. Lat. 241. [Kat. Nr. 40] Janus Pannonius: Elegiae; Battista Guarino: Epistolae. Országos Széchényi Könyvtár, Cod. Lat. 357. [Kat. Nr. 41] Gaspar Tribrachus: Eclogae. Országos Széchényi Könyvtár, Cod. Lat. 416. [Kat. Nr. 46] A tételleírások angolul a kiállítási katalógus angol verziójában: A Star int he Raven’s Shadow. János Vitéz and the Beginnings of Humanism in Hungary. Ed. by Ferenc FÖLDESI. Budapest, 2008
*** Kiállítások 2008. március-június, Csillag a holló árnyékában. Vitéz János és a humanizmus kezdetei Magyarországon. A kiállítás egyik kurátora Csillag a holló árnyékában. Vitéz János és a humanizmus kezdetei Magyarországon c. virtuális kiállítás szerkesztése
*** 17
Konferencia- és más előadások 2014. február 20. „Barátilag.” Vitéz János egy kódexének margójára (Janus Pannonius Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pécs, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék)
"Filikos..." Eine griechische Bemerkung am Rand einer Handschrift aus dem Besitz von Johannes Vitéz de Zredna (Wien, ÖNB. Cod. 141). Byzanz und das Abendland II. Internationale Konferenz, Eötvös József Collegium Budapest, 25-29. November 2013. Vitéz János Leveleskönyve Erdély
reneszánsza.
Tudományos
konferencia
az
EMKE,
az
Irodalomtudományi Tanszéke és mások szervezésében Kolozsvár, 2008. október 8–11. Virtuális tárlatlátogatás. Vitéz János könyvtára Előadás az OSZK Reguly Antal Műemlékkönyvtára szervezésében Zirc, 2008. október13. Vitéz János könyvkultúrája A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szakmai napja Budapest, 2008. október 15. Vitéz János Ünnepi előadás az EME Nagyváradi Szekciója szervezésében Nagyvárad, 2008. október 25. Budapest, 2015. október 30. Zsupán Edina
18
EME,
a
BBTE
