Kulturális örökség
A NEMZETI KISEBBSÉGEK KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÉNEK VÉDELME
Posetite na{ sajt: www.izdavackicentar.ds.org.yu
Demokratska stranka Istra`iva~ko-izdava~ki centar
KIS KÖNYVTÁR
SZERBIA 21 – ÚJ KEZDET KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG
A NEMZETI KISEBBSÉGEK KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÉNEK VÉDELME
Szerző Dragan Srećkov Belgrád, 2007.
ЗАШТИТА КУЛТУРНЕ БАШТИНЕ НАЦИОНАЛНИХ МАЊИНА Издавач Демократска странка / Истраживачко-издавачки центар Београд, Нушићева 6 (011) 3244 511
[email protected] www.izdavackicentar.ds.org.yu
Главни и одговорни уредник: Слободан Гавриловић Заменик главног уредника: Драган Белић Уредник едиције: Јован Деспотовић Аутор: Драган Срећков Редакција: Сања Јовичић Тања Милисављевић мр Душан Обрадовић Технички уредник: Владимир Сивцевич Волођа Превод / Forditotta: Georgina Nagy Штампа: Evro Giunti, Београд Тираж: 3.000 ISBN 978-86-7856-058-3
Bevezető A nemzeti kisebbségek kultúrája tekintetében közérdeknek számít azoknak a művelődési intézményeknek a tevékenysége, amelyeket a köztársaság, a tartomány, a helyi önkormányzatok és a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai alapítottak. Ezek a tevékenységek a következők: kiadói és könyvtári tevékenység, anyanyelvápolás, a művelődés és a művészet valamennyi más területein folytatott tevékenység, az anyaországgal folytatott kultúrkapcsolatok, a nemzetközi együttműködés, a nemzetek és nemzeti kisebbségek kölcsönös együttműködése, különös tekintettel a kulturális örökség védelmére. Kosovo és Metohija, Vajdaság, a Raškai körzet (Sandžak) és Dél-Szerbia (Preševo, Bujanovac, Medveđa) multietnikai, multikonfesszionális és multikulturális régiók. A Szerb Köztársaság lakosságának egyharmada nemzeti kisebbséghez vagy etnikai csoporthoz tartozik. A múlt század kilencvenes éveinek elején Szerbiában a szerb központúság fokozódása és a háborús légkör miatt csökkent az interkulturális, valamint nemzetek közötti együttműködés és kommunikáció, sőt egyes esetekben teljesen meg is szűnt. A 2000. évtől, a demokratikus hatalomátvételtől kezdve a nemzeti kisebbségek és az etnikai csoportok problémáit sikeresebben oldják meg, főleg amióta 2002 februárjában meghozták A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságának védelméről szóló törvényt. Ez a törvény szabályozza a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogai érvényesítésének módját, a nemzeti kisebbségek 3
bármely hátrányos megkülönböztetését jogaik és szabadságuk érvényesítése során, valamint megteremti azon eszközöket, amelyek révén biztosítják és védelmezik a nemzeti kisebbségek külön jogait: az oktatás terén való önrendelkezést, a nyelvhasználatot, a tájékoztatást és a művelődést. A nemzeti kisebbségeknek a hatalomban és a közmegbízatások irányításában való részvételének megkönnyítésére külön intézmények alakulnak. A kulturális hagyaték védelmét szolgáló szakosított intézmények is e rendszer részei.
4
Ismertetés Valamennyi Szerbiában élő nemzet, nemzeti kisebbség és etnikai csoport kulturális örökségének védelme az alábbiakon alapul: - az építészeti örökség megőrzésén, a közösség fennállását és elért kulturális fejlettségi szintjét bizonyító anyagi és szellemi javak megőrzésén, valamint ezeknek a regionális és európai hagyományokkal való integrálódásán; - egy felismerhető vizuális és kulturális identitás kialakításán; a kulturális örökség korszerű, adekvát, érthető és teljes mértékben hozzáférhető bemutatásán, amely hazánkban és külföldön is vonzóvá teszi; - azoknak a különbözőségeknek az ápolásán és tiszteletbentartásán, amelyek nem elkülönülést, hanem összekapcsolódási pontokat jelentenek, hozzájárulva így a különböző közösségek összefonódásához és bizalmának kialakításához (a tolerancia és az emberi jogok demokratikus elvének érvényesítése révén); - a lakosság érdekeltségének növelésén a helyi közösségépítésben, a közös örökség megőrzésének és a polgári kezdeményezés tiszteletben tartásának ösztönzésén (azaz az Európa Tanács által érvényesítendő demokratikus elvek fejlesztésén); - valamennyi közösség fenntartható fejlődésén, mivel az ingatlan, ingó és szellemi örökséget Európaszerte a közösség gazdasági felvirágzásának szolgálatába állították (az idegenforgalom fejlesztése, a településrendezési és építészeti felújítások, a promóciók, más gazdasági tevékenységek fejlesztése, 5
foglalkoztatási politika révén); - a lakosság, főleg a gyerekek és az ifjúság olyan edukálásán alapszik, amely rámutat a örökségük – mely egyidejűleg az összeurópai hagyománynak is része - megőrzésének fontosságára ezzel is hozzájárulva a kulturális örökség mai, de jövőbeni megmaradásához is; - az anyagi és szellemi kulturális örökséggel foglalkozó szakembereknek az UNESCO, ICOM és ICOMOS, valamint más e területre alakított nemzetközi szervezetek szabványaival összehangolt edukálásán; - az informatikai technológia alkalmazásán a kulturális örökség védelmében. A számítógépesítés hozzájárul a védett kulturális javak egységes nyilvántartásához, szakszerű feldolgozásához, figyelemmel kíséréséhez, a hatékonyabb védelem feltételeinek kialakításához, valamint az adatok jobb hozzáférhetőségéhez.
A nemzeti kisebbségek kulturális örökségének védelme Az emberi és kisebbségi jogokról, valamint a polgári szabadságról szóló egyetemes alapokmány előirányozza, hogy az állam kötelessége a tolerancia szelleme és a kultúrák közötti párbeszéd ösztönözése egy adott területen élő valamennyi ember körében, valamint kötelessége hatékony intézkedéseket tenni a kölcsönös megbecsülés, megértés és együttműködés előmozdítása érdekében. Vajdaság Autonóm Tartomány 1991. évi statútuma értelmében Vajdaság, hatásköreinek érvényesítése során, gondoskodik területének nemzeti és kulturális fejlesztéséről és feltételeket teremt a gazdasági, 6
tudományos, technológiai, demográfiai, regionális és szociális fejlődésre, valamint a mezőgazdaság- és vidékfejlesztésre. A Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság, a döntéshozatal decentralizálása végett, a nemzeti kisebbségi kultúrpolitikai illetékességet és a kultúrpolitika kialakítását, valamint a nemzeti kisebbségi kultúrára és művészetre vonatkozó programokról és a projektekről való döntéshozatalt átruházta a nemzeti tanácsokra. A felelős kultúrpolitikának nem csak a többségi nemzet, hanem a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok kulturális örökségét is egyenrangúan, mint általános kulturális javat, kell számba vennie, mindenekelőtt azért, mert minden korszerű kulturális fejlődésre kihatnak az azt megelőző évek, évszázadok, olykor évezredek. A kulturális örökség ma is meghatározza a lakosság mentális-pszichológiai alkatát, szokásait és 7
igényeit. A kulturális örökség alatt a következőket értjük: épületek, környezeti téregyüttesek, régészeti lelőhelyek, ipari gépsorok, múzeumi, képtári, levéltári és filmgyűjtemények, régi és ritka könyvek, művészek vagy csoportok alkotásai, egy egybetartozó térség (vidékek, régiók, tartományok, államok) lakosságának hagyománya és szokásai, valamint az idővel elkerülhetetlenül fejlődő természetes környezet és berendezése. Ha a kulturális örökséget a kulturális fejlődés fontos részeként szemléljük, feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy a kulturális örökségről való gondoskodás nem csupán az elmúlt idők hagyományainak és létesítményeinek puszta megőrzése, hanem fejlesztéssel és az egyre jobban felélénkülő regionális és nemzetközi összefonódás révén fontos lehetőséget nyújt a hagyományok kialakításához, alkalmazásához és átszövődéséhez (az új időkkel összhangban). Ennek során nem szabad elfelejteni, hogy az európai integráció kövezkezményeként az európai identitás kialakítása elsősorban a helyi különbözőségek elismerésén, megőrzésén és ápolásán alapul, ami helyesen értelmezve komparatív fejlődési előnynek tekintendő. A kulturális örökség jelenleg érvényes felosztása az alábbiakból indul ki: a) jelentőségéből (kivételes és nagy jelentőségű kulturális javak) és b) fajtáiból (ingatlan kulturális örökség – régészeti lelőhelyek, térségi kulturális és térépítészeti egészek, műépítészeti hagyaték, szakrális létesítmények, történelmi emlékművek, a népi építészet létesítményei, az ipari hagyaték létesítményei stb.; ingó kulturális örökség – művészettörténeti tárgyak/múzeumi műalkotások, levéltári anyag, régi és ritka könyvek, film/filmmúzeumi anyag és szellemi kulturális örökség – szóhagyomány és kifejezések, ide értve a nyelvet 8
is, a reproduktív szóbeli művészet, folklór, társadalmi gyakorlat, szokások, hagyományos mesterségek és művészetek, valamint élő kultúrhagyomány). A kulturális örökség védelmével kapcsolatos kultúrpolitika és stratégia kidolgozása alkalmával feltétlenül törvénnyel kell szabályozni és védeni e terület közérdekeit, tekintettel arra, hogy a nemzetközi szabványok e területet kiemelt társadalmi és kulturális érdekű területnek nyilvánították. A közérdek a kulturális örökség terén mindenekelőtt feltételezi: - a nemzetek, nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok kulturális örökségvédelme elveinek, irányválasztásainak, módjának és kritériumainak jogszabályozását és a vele foglalkozó intézményhálózatot (jogszabályozás), - a nemzetek, nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok kulturális funkciói megvalósítása törvényes, anyagi és egyéb feltételeinek biztosítását, szem előtt tartva rendeltetését mindenekelőtt a társadalom demokratizálása, a polgári társadalom fejlődése, a tolerancia fejlesztése és a más kultúrákkal való megismerkedés, az edukáció stb. terén (a védelmi rendszer demokratizálása), - az állam alapította múzeumok, levéltárak és műemlékvédelmi intézmények biztosítják a területükön élő nemzeti kisebbségek kulturális és történelmi örökségének bemutatását és védelmét, a nemzeti tanácsok képviselői pedig részt vesznek közösségük kulturális és történelmi öröksége bemutatási módjáról való döntéshozatalban; a nemzeti tanácsok a nemzeti kisebbségek tagjai kulturális sajátságainak és kulturális identitásának 9
megőrzése, előmozdítása és fejlesztése érdekében a helyi közösségekben intézményeket és szervezeteket alapíthatnak, valamint alapítói joggal és kötelezettséggel rendelkeznek; a helyi önkormányzat az alapítói jogokat a kultúra terén átruházhatja a községi nemzeti kisebbségi tanácsra, ha ez a nemzeti kisebbség tagjainak érdeke; a nemzeti tanácsok az illetékes állami szerveknek javasolják a nemzeti kisebbség számára jelentős ingatlan és ingó, valamint a szellemi kultúrális javak megállapítását; a nemzeti tanácsok a nagy jelentőségű kultúrális javak megállapítására a Tartományi Műemlékvédelmi Intézetnek összevont javaslatot nyújtanak be; a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet a szóban forgó javaslatokat Vajdaság AT Végrehajtó Tanácsa elé terjeszti, és ezeket Vajdaság AT Képviselőháza megvitatja; a nemzeti tanácsok javasolják a nemzeti kisebbségre nézve jelentős műemlékekre és kulturális javakra vonatkozó műszaki védelmi, szanálási és felújítási intézkedéseket (a nemzeti tanácsok szerepe), - az ingatlan, ingó és szellemi kulturális örökség védelmét, karbantartását, felújítását és bemutatását tönkremenetelének és károsodásának megakadályozása végett (védelem), - a kulturális örökség különböző védelmi szintjeinek létrehozásához szükséges egységes metodológiát, különös tekintettel a megelőző óvóintézkedésekre valamint a felelős és szakavatott gyűjtési politika koordinálására, amely az egész védelmi rendszer alapja (megelőzés), - az örökséghez való nyilvános hozzáférés biztosítását, használatának, tanulmányozásának és 10
-
-
-
-
-
kutatatásának lehetővé tétele céljából (nyilvánosság és hozzáférhetőség), a kulturális örökség a közösség fenntartható fejlődésének szolgálatába állítását az ingatlan kulturális örökség új, korszerű rendeltetései révén, nem változtatva annak alapvető tulajdonságait, valamint az ingó és szellemi kulturális örökség modern, hozzáférhető és vonzó bemutatását (fenntarthatóság), a kulturális örökség tulajdonságait (tartalom, forma és érték) jelentősen megváltoztató bármely beavatkozás megakadályozását (hitelesség), a kulturális örökség őrzése és bemutatása igényeinek eleget tevő szakosított, kádererősített, megfelelően elhelyezett és műszakilag felszerelt védelmi intézmények funkcionális hálózatának kiépítését (intézményesítés és felszereltség), a kulturális örökség elektronikus katalógusának – adatbázisának (regiszter) kialakítását a bemutatásához és állapotának figyelemmel kíséréséhez szükséges összes megfelelő adattal, valamint az új informatikus és kommunikációs technológiák alkalmazását (informatizálás), a nemzetek, nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok legértékesebb kulturális örökségének széles körű és aktív nemzetközi bemutatását (promóció), a nemzetek, nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok kulturális örökségének fejlesztéséhez, kutatásához és bemutatásához hozzájáruló projektumok támogatását (projekttámogatás), a lakosságnak a kulturális örökség értékéről és megőrzésének szükségességéről való képzését (a polgári tudat fejlesztése a nemzetek, nemzeti 11
-
-
-
12
kisebbségek és etnikai csoportok öröksége iránti interaktív viszonyulásról, mint a mindennapi élet tartozékáról) és a különböző védelmi teendőkkel foglalkozó szakkáderképzést a nemzetközileg valorizált elvek, módszerek és stratégia elsajátításának és alkalmazása meghonosításának céljával (edukáció), a kulturális örökségvédelem terén a marketing-elvek és a menedzsment alkalmazását, amelyek meggyőzően illusztrálhatják az örökségbe való befektetés fontosságát és helyét a közösség gazdasági és társadalmi fejlődésében (marketing), a kulturális örökségvédelem terén a piaci és gazdasági elvek bevezetését, értve ezalatt a műemlékek utáni járadékokat, a kulturális örökséggel kapcsolatos teendők, szolgáltatások és anyagok utáni adó- és vámengedményeket stb. (adópolitika), a kulturális örökség- és a környezetvédelemmel kapcsolatos projektek egységesítését (integrált védelem), a kulturális örökség védelmét a köz- és a magánszektor kölcsönös együttműködésével (támogatás).
13
Összefoglaló Szociokulturális értelemben, Vajdaság a legjellegzetesebb egységes multikulturális, multietnikai és multikonfesszionális terület modellje, nem csak az államban, amelynek része, hanem Európában is. Tehát Vajdaság a különböző népek, kulturális formák, hagyományok, kulturális javak és vallások együttélésének egyedülálló modellje, amelyet nem mindig tartanak tiszteletben, sőt a XX. század utolsó évtizedében politikai célokból visszaéltek vele. Ezért a meglevő kultúrtörténeti és multietnikai örökség megőrzése mellett feltétlenül fel kell újítani a polgári társadalom intézményeit, mégpedig a különbözőség és az új kultúrpolitika szintéziseként. E modellnek inspirálóan kellene hatnia Kosovo és Metohija, de ugyanígy Közép-Szerbia, a Raškai körzet (Sandžak), valamint Dél-Szerbia (Preševo, Bujanovac, Medveđa) kulturális öröksége koncepciójának megteremtésre. A multikulturalizmus mindenkor az egész társadalom új értékekkel történő gazdagításának lehetséges forrása volt, hiszen minden kultúra sajátosságai egyaránt értékesek és semmiben sem veszélyeztetik egymást.
Abstract Caring for and protecting cultural heritage of all peoples, nationalities and ethnic groups living in Serbia should be based on: – preservation of buildings and other objects, their architectural style, acknowledging material and non-material evidence of the presence and development of different ethnic groups and enabling their integration into regional and European traditions; 16
– building up a recognizable cultural identity of ethnic entities, explicitly presenting cultural heritage and making it attractive to domestic and foreign public; – respecting differences as an advantage and linking point, which contributes to achieving confidence and trust among different ethnic groups (promotion of tolerance, democratic principles and respecting human rights); – stimulating locals to take interest and an active part in the development of their community by caring for mutual heritage and respecting civil initiative (as promoted by the European Council); – sustainable development of each community, keeping in mind that heritage contributes to economic prosperity (through development of tourism, urban and construction renewal, promotion and development of other economic sectors, employment policy, etc.); – making the population, especially children and young people, aware of the importance of respecting their specific heritage as part of the overall European tradition, thus contributing to preservation of heritage and tradition now and in the future; – education of experts for protection of cultural heritage, as implied by standards of UNESCO, ICOM, ICOMOS and other international organizations; – introducing new technologies (computers, etc.) which would enable creating a data base of protected cultural sites, making it possible for experts to control and improve their protection and everyone interested to find desired information. 17
CIP − Каталогизација у публикацији Народна библиотека Србије, Београд 323.15:008(497.11) SREĆKOV, Dragan CIP − Каталогизација у публикацији A nemzeti kisebbségek kulturális Народна библиотека Србије, Београд örökségének védelme / szerzö Dragan Srećkov ; [fordította Gergina Nagy]. − Belgrád : 000.0(000) Demokrata 000.0(000) part, Kutató és könyvkiadö központ, 2007 (Belgrád : Evro Giunti). − 17 str. ; 15 cm. − (Kis könyvtár Szerbia КУЗМАНОВИЋ, Душан 21 – Београдска új kezdet, Kulturális тврђава −örökség) Наслеђе за будућност / Душан Кузмановић − Београд : Демократска странка, Истраживачко-издавачки центар, Prevod dela: Заштита 2006 (Београд : Evro културне Giunti). − баштине 20 стр. ; 20 cm − (Мала библиотека националних мањина. − Tiraž 3.000 − Str. Србије 21 − нови почетак) 3 − 4 : Bevezetö / Jovan Despotović. − Abstract. Тираж 10.000 − Abstract. ISBN 978-86-7856-058-3 00-0000-000-0 а) Предузетништво − Приручници б) Запошљавање − Приручници а) Националне мањине − Културна добра − Заштита − Србија COBISS.SR-ID 0000000000 COBISS.SR-ID 136875020
Kulturne vrednosti
BIBLIOTEKA KAO JAVNI SERVIS KULTURE
Posetite na{ sajt: www.izdavackicentar.ds.org.yu
Demokratska stranka Istra`iva~ko-izdava~ki centar
