Köszöntjük a 21. Kommunista Kongresszus résztvevõit!

Köszöntjük a 21. Kommunista Kongresszus résztvevõit! VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

XVII. ÉVFOLYAM 22. SZÁM

2005. június 3. Ára: 115,– forint

MUNKÁSPÁRTI HETILAP

A KOMMUNISTÁK MI VAGYUNK! a Nem jövünk üres kézzel

– Interjú Tóth István Komárom megyei pártelnökkel

a Hit az emberségben

– Beszélgetés Márta László új párttaggal

a A kongresszus munka- és ügyrendje a A budapesti küldöttgyûlés állásfoglalása

A „nem” gyõzött Franciaországban

ÖNÖK ÍRJÁK u A katona fejfája

Az Európai Alkotmányra vonatkozó népszavazást május 29-én tartották Franciaországban, ahol hetven százalékos részvétel mellett a választók közel 55 százaléka elutasította a Valéry Giscard D’Estaing volt francia elnök nevéhez kötõdõ liberális alaptörvényt. A 25 tagállam közül hétben, beleértve Magyarországot is, már jóváhagyták az alkotmányt, Ausztriában és Belgiumban pedig még nem fejezõdött be a ratifikálás folyamata. Nyolc országban a parlament döntött, Spanyolországban viszont referendumot rendeztek.

u Csak a szájuk jár u Külsõségek vonzalmában u Vissza a gyökereinkhez! u Egymillió ember egészsége nem számít

(6. oldal)

CIKKEINKBÕL n Magyarok – határokon túl n Gyermekjátékok n Gazdagok közt védtelen n A peremkerületi proletárok poétája

(3. oldal)

(7. oldal)

(8. oldal)

KÜLPOLITIKA „2005. április 20. és 22. között és május 2–4-ig Prága, majd Brüsszel adott otthont Európa és a világ kommunistáinak, hogy megemlékezzenek a fasizmus alóli felszabadulásról, tapasztalatokat cseréljenek Európa jövõbeli biztonságáról, a világ kommunista pártjainak szoros összefogásának szükségességérõl, lehetõségeirõl.” „A május 22-én tartott észak-rajna-vesztfáliai tartományi választások eredménye Gerhard Schröder 1998 óta tartó kancellárságának és a szociáldemokrata–zöld kormánykoalíciónak a közelgõ végét jelzi.” „A budapesti ’AsiaCenter’ konferenciát rendezett Magyarországnak és az Európai Uniónak a délkelet-ázsiai országokkal folytatott gazdasági kapcsolatairól. A régióval való együttmûködésünkben 2004. május elseje, Magyarországnak az EU-hoz történt csatlakozása óta a szervezet kereskedelempolitikája a meghatározó.” (2., 3. oldal)

Az alapító tag Franciaország „nem”-je elõre látható volt, mégis megrázta a huszonötök Európáját. A szavazók döntését befolyásolta, hogy a franciák többsége elégedetlen a Chirac– Raffarin kormányzat gazdaságpolitikájával, a 10,4 százalékos munkanélküliséggel, és változást követelt. Aggodalmat okoz a termelõegységeknek Keletés Közép-Európába való áthelyezése, ami mostanság már mintegy 6500 munkahely megszûnését jelentette. Egyes tagállamok között ellentétek vannak az Egyesült Államokkal való kapcsolatok, különösen az iraki háború kérdésében, a követendõ gazdasági és szociális modellben, valamint a brüsszeli bürokrácia hatalmi szerepének a megítélésében. Meghatározó volt, hogy a nyugat-európai lakosság többsége nem támogatja az EU további

OLVASSA, TERJESSZE, TÁMOGASSA!

bõvítését, és ellenzi Törökország esetleges csatlakozását. Felmérések szerint a kommunista szimpatizánsok 89, a szocialistáké 59, a zöldeké 56 és a Nemzeti Front támogatóinak 90 százaléka szavazott – a hatalom és kormánybarát média minden erõfeszítése ellenére – nemmel. A nõk 55, a fizikai dolgozók 67, az alkalmazottak 60 százaléka utasította el az alkotmányt. A Szocialista Párt vezetése megosztottá vált, Francois Hollande pártelnök az „igen” elkötelezett híve volt, helyettese, Laurent Fabius pedig a „nem” táborát erõsítette. Hollande befolyása május 29-én meggyengült, és a pártvezetõség rendkívüli kongresszus összehívását kezdeményezi. A népszavazáson együttmûködött a szocialisták és a zöldek többsége, a kommunisták, a trockisták, az antiglobalista

mozgalmak, valamint a parasztszervezetek. A „nem” gyõzelme, antiliberális üzenet volt. Az események azt mutatják, hogy nagy szakadék tátong a francia politikai elit és a lakosság többségének a szándékai között. Chirac elnök presztízsét súlyosan érinti a „nem gyõzelme”. Az államfõ rövid televíziós beszédében a választók döntését demokratikus állásfoglalásnak nevezte és a belpolitikai feszültség enyhítésére „új intézkedéseket” helyezett kilátásba. A zsákutcába került elnök azonban nem követi tekin-

(Folytatás a 2. oldalon)

TRIANON: NYOLCVANÖT ÉVE

„Uzsorás béke, gyilkosok, mészárosok békéje”

A Szabadság Alapítvány számlaszáma:

OTP 1170500820441997

télyes elõdje, De Gaulle példáját, aki 1969-ben az általa kezdeményezett népszavazás kudarca után benyújtotta lemondását. Chirac a jelek szerint feláldozza hûséges, de már elhasználódott emberét, Jean-Pierre Raffarin miniszterelnököt. A párizsi Le Monde szerint a kommunista párt megerõsödött a népszavazási kampány során, ami elsõsorban Marie-George Buffet országos titkár politikájának köszönhetõ. Buffet aszszony szerint a szavazás „történelmi fordulatot” jelent.

A tanácskozás helyszíne

„A fenti értékelés nem egy jobboldali politikustól, hanem Szovjet–Oroszország egykori miniszterelnökétõl, az orosz kommunisták vezetõjétõl származik. Lenin így jellemezte rendkívül tömören az elsõ világháborút lezáró békeszerzõdésrendszert. Ennek volt része a trianoni béke is, amelyet 85 évvel ezelõtt írtak alá.” (3. oldal)

2

KÜLÜGY

2005. június 3.

EZ TÖRTÉNT a nagyvilágban A brit közszolgálati rádió- és tévétársaság, a BBC történetének eddigi legnagyobb munkabeszüntetését élte meg, a 25 ezer alkalmazottból 11 ezren sztrájkoltak a többezres tervezett elbocsátások miatt. A szakszervezetek további akciókat helyeztek kilátásba. A magát elõfizetõibõl fenntartó BBC 355 millió font megtakarítást remél a leépítések nyomán. Május 25.

Észtország – másfél évtizeddel a Szovjetunióból való kilépés után – megegyezett a két ország között húzódó határ pontos vonaláról. Továbbra is késik viszont a lett–orosz megállapodás, lett területi igények miatt. Ugyanakkor az orosz parlament ratifikálta az orosz–kínai határ megjelölését, átengedve ezzel Kínának 200 négyzetkilométernyi területet. Május 26.

Elkezdõdött a bolgár választási kampány az egy hónap múlva esedékes parlamenti választások elõtt. Az EU-tagjelölt balkáni államban huszonkét párt vetélkedik majd. Jelenleg a szocialisták állnak nyerésre, akik 270 levás minimálbért, hatszáz levás átlagbért (1 leva = 130 Ft) és hat százalékos GDP-növekedést ígérnek. A jelenleg hatalmon lévõ II. Szimeon Nemzeti Mozgalma nevû liberális pártban a lakosság többsége csalódott. Május 27.

Ötéves szünet után kapott meghívót a Fehér Házba a palesztin hatóság elnöke. Bush amerikai elnök ötvenmillió dollárt ígért Mahmud Abbasznak infrastrukturális beruházásokra a Gázai övezetben, az izraeliek kivonulása után. Abbasz szeretne visszatérni a kivonulás eredeti „útitervéhez”, Ariel Saron izraeli miniszterelnök szerint azonban egyelõre csak az „útiterv” elõtti fázisnál tartanak. Május 28.

Több mint negyvenezer iraki katonával kezd példátlanul nagyszabású hadmûveletet Bagdadban az arab ország kormánya a lázadókkal szemben – jelentette be az iraki védelmi miniszter. Megfigyelõk a katonák tömeges átállásától tartanak, amire korábban számos példa akadt. Május 29.

Tömeges letartóztatások voltak Üzbegisztánban, a hónap közepén Andizsánban kitört felkeléssel kapcsolatban. A május 13-ai megmozdulások során több ezer tüntetõ vonult az utcákra; a tömeg elfoglalta a helyi közigazgatás központját és a börtönt. Az ellenzék szerint a kormánycsapatok hétszázötven embert öltek meg. Május 30.

Az Amnesty International emberjogi szervezet legfrissebb jelentése szerint Afganisztánban még mindig bárkit meggyilkolhatnak, megerõszakolhatnak, elrabolhatnak, bebörtönözhetnek – hivatalos jogi következmények nélkül. Ugyanakkor nõk százai szenvednek a durva bánásmódtól annak ellenére, hogy immár több mint három éve elûzték a tálibokat. Május 31.

A „nem” gyõzött Franciaországban (Folytatás az 1. oldalról) A május 29-én szerzett tapasztalatok alapján a kommunisták az antiliberális erõk öszszefogását sürgetik a 2007-es elnökválasztáson való sikeres szereplés érdekében. A francia „nem” felborította az elõzetes forgatókönyveket. Jean-Claude Junker, az EU soros elnökségét ellátó Luxemburg kormányfõje egy új nép-

szavazás megtartását javasolja. Raffarin kormányfõ viszont kizárta ezt a lehetõséget és azt mondta, hogy nem lesz második forduló, mert „a franciák üzenete világos volt”. Bizonytalan azonban a további népszavazások sorsa. A következõ referendumot június elsején Hollandiában tartják, ahol szintén elutasítás várható. A negatív francia döntés miatt kétséges, hogy Nagy-Britanniában

egyáltalában sor került-e népszavazásra. Kérdéses Lengyelország, Írország, Csehország és más államok lakosságának a jóváhagyása is. Késlekedhet Románia és Bulgária csatlakozása és komoly konfliktusok várhatók a 2007–2013-ra vonatkozó költségvetés elfogadásánál. Barroso EB-elnök szerint a francia népszavazás „nagyon súlyos problémát okozott”. A La Tribune párizsi újság „poli-

tikai földrengésnek” nevezte az eseményeket. A „nem” gyõzelmével azonban nem omlik öszsze az EU, és az érvényben lévõ szerzõdések alapján a különbözõ testületek folytatják a tevékenységüket. Brüsszelben azonban nem ugyanaz a helyzet, mint május 29-e elõtt volt, a francia döntés utórezgései még sok változást okozhatnak! Bence Dániel

A Schröder-korszak vége

niszterelnökét, aki a népszerûségi listán 32 százalékkal vezet Angela Merkel 28, valamint Edmund Stoiber bajor kormányfõ és CSU-elnök 18 százalékával szemben. Valószínû azonban, hogy az eredetileg fizikus végzettségû Merkel, aki korábban ügyesen félreállította lehetséges pártbeli ellenfeleit, meg tudja szerezni a kancellárjelölti tisztséget is. A kormányváltás a külpolitikai hangsúlyok módosulását is jelenheti. Szívélyesebbé válhatnak a korábban feszült és lassan enyhülõ transzatlanti kapcsolatok. A Schröder– Fischer kabinet következetesen ellenezte Bush elnök iraki kalandját, a CDU viszont támogatta a fegyveres inváziót. Az új kormány átértékelheti a baráti német–francia, illetve a nagyrészt Schröder és Putyin személyéhez kötött sokoldalú német–orosz kapcsolatokat is. Változások történhetnek az SPD és a zöldek által fémjelzett európai elkötelezettség mértékében is. A legnagyobb befizetõ Németország még határozottabban ragaszkodni fog a közös kassza egyszázalékos befizetési plafonjának a megõrzéséhez, ami az új tagállamok felzárkózását lassíthatja. Késhet Románia, Bulgária 2007-re tervezett EU-csatlakozása valamint

a Horvátországgal történõ tárgyalások megkezdése, és újabb gondok jelentkezhetnek Törökországgal kapcsolatban is. A bukás azt is jelenti, hogy csökken a neoliberális politikát folytató SPD befolyása az európai szociáldemokrata pártok között. Gerhard Schröder abban bízik, hogy a CDU nem Schröder, még mint frissen készült fel az elõre választott kancellár hozott választásokra és a szavazók többsége a lát- elõzte meg Gerhard Schrödert. A szociáldemokratáktól nem szólag kisebbik rossz mellett dönt. A jobbközép pártoknak áll távol, hogy a választások egyelõre nincs javaslatuk sem a eredményétõl függõen koalícimunkanélküliség csökkentésé- óra lépjenek a CDU–CSU-val, re, sem a szociális gondok ami megkönnyítené a népszemegoldására. A kancellár vi- rûtlen gazdasági intézkedések szont azt hangsúlyozta, hogy a elfogadtatását. Ez a menet „Hartz 4” csomagot a CDU is azonban már Schröder nélkül megszavazta, de az árát az SPD játszódna. Egyelõre még bifizette meg”. A szociáldemok- zonytalan, hogy sor kerül-e az rata vezetés balszárnyához tar- õszi választásokra. A jobboldal tozó Andrea Nahles szerint „új gyõzelme azt jelentené, hogy szociális és gazdaságpolitikára tovább csökkennének a munkalenne szükség”. Franz Münte- vállalók és a szakszervezetek fering, az SPD elnöke a klasszi- jogai. Kérdéses, hogy meg tudkus szociáldemokrata hagyo- nak-e kapaszkodni a zöldek, mányokat idézõ szólamokat akik az összes tartományi vezehasznál, amikor elítéli, hogy tésbõl már kiestek. A keleti ora „pénz uralja a világot”, sõt szágrészben befolyásos, balola nemzetközi pénzügyi befek- dali PDS várhatóan visszatér a tetõk tevékenységét „sáskajá- parlamentbe, de nyitott kérdés ráshoz” hasonlította. Schröder a WASG-gal való együttmûköés Müntefering sajátos szerep- désük lehetõsége. Egyes véleosztása azonban nem hat a né- mények szerint a neonáci Nemmetekre. A FORSA intézet leg- zeti Párt is elérheti az ötszázaújabb felmérése szerint a vá- lékos küszöböt. Az események egyelõre a lasztók 79 százaléka nem hisz abban, hogy a kancellár meg forgatókönyv szerint zajlanak, tudja õrizni a hatalmát, és csak de a német belpolitika újabb 19 százalékuk bízik az SPD felvonása még nem ért véget. gyõzelmében. A népszerûségi Lengyel Ákos listán Angela Merkel elsõ ízben

nélkülözi a humanizmust. Az Európai Alkotmány imperialista jellegû, szótárában az USA megfogalmazásai találhatók. A világszintû imperializmus – mint a kapitalizmus legfelsõbb foka – gazdasági és ezzel együtt szocialista krízist gerjesztett. Alapvetõ különbség Nyugat és Kelet között nincs.

A lettek felidézték Lenin szavait, amelyek 1915-ben íródtak: „Az európai közösség – kapitalista kezekben – 2015-ben – száz év után szétesik.” A belga elvtársak emlékeztettek arra, a kommunista mozgalom kulcsa Sztálin megítélése. Közösen fogalmazták meg a küldöttek: a szocializmus

A május 22-én tartott észak-rajna-vesztfáliai tartományi választások eredménye Gerhard Schröder 1998 óta tartó kancellárságának és a szociáldemokrata–zöld kormánykoalíciónak a közelgõ végét jelzi. A 18 millió lakosú Észak-Rajna-Vesztfáliában, a szociáldemokraták hagyományos bástyájában az SPD a voksok 37,1 százalékát szerezte meg, a kereszténydemokrata CDU 44,8 százalékával szemben. A liberális FDP és a zöldek egyaránt a szavazatok 6,2 százalékát kapták. Új induló volt az SPD-vel szakító párttagok és szakszervezeti aktivisták által szervezett WASG (Választási Alternatíva a Munkáért és a Társadalmi Igazságért) mozgalom, amely a voksok 2,2 százalékával nem jutott mandátumhoz, de 181 000 szavazatot szerzett. A szociáldemokraták veresége elõre látható volt, mivel a lakosság többsége elutasította a szociális megszorításokat tartalmazó „Agenda 2010” programot és a „Hartz 4” elnevezésû, a munkanélküliek támogatását csökkentõ „reformcsomagot”. A kormány munkahelyteremtõ intézkedéseinek egyelõre nem látszik az eredménye, rekordot jelent viszont az ötmillió embert érintõ, mintegy tizenkét százalékos munkanélküliség. A kancellár elõre hozott választásokkal próbál a vesztes helyzetbõl menekülni. A forgatókönyv szerint Schrödernek a Bundestagban bizalmi szavazást kell kérnie. Veresége és a parlament feloszlatása esetén Horst Köhler államfõ hatvan napon belül kiírja az új választásokat. A kancellár ellenfele minden bizonnyal a CDU elnöke, az egykori NDK-ból származó, ötvenéves Angela Merkel lesz. Az elvált, gyermektelen és protestáns családban nevelkedett asszony nem az ideális jobboldali politikus. A CDU–CSU köreiben ugyanis jobban kedvelik, ha a kancellári székben a déli országrészbõl startoló katolikus férfi ül. Felmérések szerint a németek elõnyben részesítik Christian Wulffot, Alsó-Szászország mi-

Kommunista pártok tapasztalatcseréje

2005. április 20. és 22. között és május 2–4-ig Prága, majd Brüsszel adott otthont Európa és a világ kommunistáinak, hogy megemlékezzenek a fasizmus alóli felszabadulásról, tapasztalatokat cseréljenek Európa jövõbeli biztonságáról, a világ kommunista pártjainak szoros összefogásának szükségességérõl, lehetõségeirõl. Albániától Mauritiuson át Nepálig 55 ország képviseltette magát. Az USA Szabad Út szocialista pártja és a Szocialista Párt figyelmesen végighallgatta a tanácskozást, hozzászólásaiban kifejtette: sokat tesznek (de nem eleget), hogy féken tartsák az imperialista terjeszkedõ erõket, amelyek polipkarhoz hasonlóan támadják a világ országait. Részt vett Oroszország Bolsevik Pártja, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja is. A kérdésre: hogyan lehetséges ilyen nevû párt, amikor már a Szovjetunió nem létezik, a válasz az volt, minden törekvésük

táplálja a reményt, hogy majd újból létrejön a tagállamok szövetsége. Minden párt egyetértett abban, hogy a világ kommunista erõinek összefogva fel kell lépnie az USA, az imperializmus ellen. A forradalom a gondolkodásban már elkezdõdött. Nem engedhetõ meg, hogy egy III. világháború veszélye fenyegessen. A fasizmus szülõanyja a kapitalizmus. Létre kell hozni egy új Kominternt, amelynek irányító bázisa valamely ország lesz. A Koreai Munkáspárt képvi-

selõje elmondta: egészen addig fejleszti nukleáris erejét, amíg az USA be nem fejezi az ellene irányuló támadást. A résztvevõk aláírást gyûjtöttek Korea és Kuba szuverenitásáért is. Sürgetõ a kommunista pártok nemzetközi alapokon állófellépése a világbékéért, a III. világ országaiért, Irak, Afganisztán szabadságáért. Parázs vitát váltott ki a balti országok: Lettország, Litvánia, illetve a déli országok: Tadzsikisztán, Grúzia helyzete. Világosan megfogalmazták, hogy Amerika törekvése egyértelmû: gyûrût vonva Oroszország köré, összeroppantani azt. A tanácskozás leszögezte: Belarusz helyzete további tanulmányozást követel. Minden ország elmarasztalta az Európai Unió Alkotmányát, amely a pénz hatalmán alapul,

megvalósítható, a kommunista mozgalmaknak egymáshoz kell kapcsolódniuk az egész Földön! Szabó Lászlóné, az Európai Baloldal végrehajtó bizottságának tagja, a Munkáspárt küldötte

BELÜGY

2005. június 3.

Magyarok – a határokon túl

TRIANON: NYOLCVANÖT ÉVE

„Uzsorás béke, gyilkosok, mészárosok békéje” A fenti értékelés nem egy jobboldali politikustól, hanem Szovjet– Oroszország egykori miniszterelnökétõl, az orosz kommunisták vezetõjétõl származik. Lenin így jellemezte rendkívül tömören az elsõ világháborút lezáró békeszerzõdés-rendszert. Ennek volt része a trianoni béke is, amelyet 85 évvel ezelõtt írtak alá. Az I. világháborúban gyõztes Szövetséges és Társult Hatalmak (Antant) és Magyarország közötti békeszerzõdést 1920. június 4-én írták alá a Párizs melletti Versailles-ban a KisTrianon-kastélyban. A trianoni békeszerzõdésben az államterület változására vonatkozó rendelkezések a legfontosabbak és legsúlyosabbak. Magyarország területe Trianon elõtt 325 ezer négyzetkilométer volt, Trianon után 92 ezer, azaz gyakorlatilag a mai Magyarországé. A lakosság 20,9 millióról 7,9 millióra csökkent. Erdély a Partiummal és Kelet-Bánáttal együtt Romániáé (1 661 800 magyar) lett, a Felvidék Kárpátaljával Csehszlovákiáé (1 066 700 magyar), Horvátország, a Bácska és Nyugat-Bánát a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságé (558 200 magyar), Burgerland Ausztriáé (26 100 magyar) lett. Az elcsatolt területeken élõ több mint 12 millió lakosból mintegy 3,3 millió volt magyar. A magyar állam vagyonából mindegyik állam megkapta azt a részt, amely a területére került. Az elcsatolt területeken lakók a békeszerzõdés értelmében a magyar állampolgárságukat elvesztették, és annak az államnak az állampolgárságát igényelhették, amelynek területén volt az illetõségük. A magyar hadsereg létszámát 35 ezer fõre korlátozták, megtiltották az általános hadkötelezettséget, tisztképzés csak a Ludovikán történhetett. Csökkentették a fegyvergyártás mennyiségét, a katonai és polgári repülést a megmaradt repülõeszközök tönkretételével megbénították. Kötelezték Magyarországot nagy összegû háborús kártérítés megfizetésére, valamint a háborús károk jóvátételére (késõbb megállapítandó jóvátétel formájában). Kimondták, hogy Magyarország a gyõztes antanthatalmaknak a legnagyobb kedvezményt köteles biztosítani a kereskedelemben. Megtiltották Magyarországnak, hogy más

Az utóbbi húsz évben térségünkben gyakran felvetõdött az egyre jobban fogyatkozó magyarság jövõje. Ennek jegyében sorra jöttek létre Romániában, Szerbiában és Szlovákiában az ottani magyarok védelmét és érdekképviseletét, a magyarság összefogását felvállaló szervezetek, amelyek között azonban úgy tûnik, mára már komoly nézeteltérések alakultak ki számos aktuálpolitikai kérdést illetõen.

Csehszlovákia

Ausztria

Románia Szerb–Horvát–Szlovén Királyság országgal a Nemzetek Szövetsége engedélye nélkül államszövetségre lépjen. A magyar tengeri kereskedelmi hajókat lefoglalták, a Magyar Államvasutak korábbi vasúti hálózatának 38 százaléka maradt meg. Magyarország területén egyetlenegy vasércbánya maradt, sóbányáinkat teljesen elvesztettük. Magyarország erdõállománya a trianoni béke után az összterületnek mintegy 15,7 százalékra csökkent. A magyar államvagyon jelentékeny része a trianoni békeszerzõdés alapján elveszett. A békeszerzõdés betartásánál katonai ellenõrzõ bizottság õrködött. A trianoni békeszerzõdés az „oszd meg és uralkodj” elvére épült. Az imperialista hatalmak azzal, hogy a magyar lakosság jelentõs részét más államokhoz csatolták, folyamatos feszültségforrást teremtettek. Ez ugyanakkor azt jelentette, hogy az imperialista országok folyamatos beavatkozási lehetõséget és indokot is teremtettek maguknak. A trianoni békeszerzõdés lényegében húsz évig volt érvényben, mert az 1938-as bécsi döntések alapján Magyarország négy lépcsõben visszakapta (Horvátország nélkül) területének több mint felét. A bécsi döntések mögött azonban a hitleri Németország állt, amely ugyanúgy nem akarta végleg megoldani a nemzetiségi és területi vitákat, de a háborúban maga mellé akarta állítani Magyarországot és Romániát. A magyar uralkodó osztályok

azon számítása, hogy egy idegen hatalom, a fasiszta Németország segítségével szerezzék vissza az elveszett területeket, végzetesnek bizonyult. A második világháború után, amelyben Magyarország a vesztes Németország oldalán harcolt, az 1947-es párizsi békeszerzõdés a trianoni határokat állította vissza. 1945 után a Magyarország és Trianon által érintett térség a nagyhatalmak jaltai megállapodásának hatálya alá esett. A Szovjetunió geopolitikai érdeke az volt, hogy a térség országai, mindenekelõtt Magyarország és Románia nagyjából azonos erõvel rendelkezzenek, ne legyenek területi konfliktusok. Trianon tabutémának számított, részben a szovjet érdekek miatt, részben az akkor elfogadott felfogás miatt, amely alapján úgy gondolták, hogy a nemzeti szempontok és érdekek másodlagosak a közös osztályérdekkel szemben, és a nemzetiségi konfliktusok idõvel megoldódnak. A szocialista korszak negyven éve nem volt elegendõ nemzeti sebek begyógyítására, s ami fontosabb: a szocializmus a rövid idõszak alatt nem volt képes olyan magas gazdasági teljesítményre, amely a magyar, román, szlovák, ukrán és más népeknek egyformán a jólétet biztosította volna. Az anyagi különbségek megmaradtak, ami például Magyarország és Románia példáján jól látható volt. (Folytatás a 8. oldalon)

A kilencvenes évektõl kezdve Közép-Európa-szerte több magyar párt is bekapcsolódott a szomszédos országokban zajló közéletbe: a romániai eseményekkel egy idõben, már 1989. december 25-én megalakult az RMDSZ, néhány évvel késõbb, 1994. június 18-án pedig a Vajdasági Magyarok Szövetsége (VMSZ) bontott zászlót. 1998-ban három felvidéki magyar párt hozta tetõ alá a Magyar Koalíció Pártját, miként Horvátországban, illetve Ukrajnában is születtek a magyarságot tömörítõ fórumok. Valamennyi párt a helyi magyarok összefogását, kisebbségi, nyelvhasználati jogainak védelmét, kultúrájuk és identitástudatuk, illetõleg az anyaországgal való kapcsolatok ápolását állította középpontba. Ehhez hasonlóan vélekedtek a rendszeresen összeülõ összmagyar találkozók résztvevõi is. A 2000 decemberében, valamint 2001 októberében egybehívott Magyarok Állandó Értekezletén például a határontúli szervezetek és a hazai kormány, illetve az akkori ellenzék képviselõi a határok átjárhatósága, az anyaországhoz kötõdõ kapcsolatok erõsítése érdekében emeltek szót. A felszólalók ugyanakkor a környezõ államokban élõ magyarok – így például a vajdaságiak – autonómiára vonatkozó törekvései mellett is síkraszálltak. Ám mindez korántsem jelenti azt, hogy ne lenne magyar–magyar szembenállás, épp ellenkezõleg; a politika erre is rányomja a bélyegét. A magyarság körében éppen ez idõ tájt rajzolódtak ki azok a törésvonalak, amelyek napjainkra hasonló jelleget öltöttek, mint hazánkban a fiatal demokraták és a szocialisták ellentéte. Ennek okai részben az eltérõ autonómiakoncepciókból, másfelõl a mindenkori magyar bel- és külpolitika eltérõ értékelésébõl fakadnak. Kasza József és Markó Béla hívei olyan többpillérû önigazgatási modellt tartanak szem elõtt, amely a kisebbség integrálódását a különbözõ régiók hathatós együttmûködésében, illetve a szakszervezetekhez hasonlóan, hatékony foglalkoztatáspolitikai támogatásban látja elérhetõnek. Az irányzat reálpolitikusai a Magyarországgal való jó viszonyt a szomszéd országok EU-tagságának támogatásával kötik össze. Ezzel szemben jelentõs erõt kép-

visel a másik, jobboldali tábor, amely ugyan szintén a határontúli magyarság autonómiáját kívánja elérni, ám csupán etnikai alapon, ami nemcsak konfliktusokat eredményez, hanem az egyes térségek gazdasági adottságait is figyelmen kívül hagyja. Tõkés Lászlóék emellett nem annyira az anyaország és a környezõ államok ellentéteinek elsimításában, hanem sokkal inkább Magyarország vezetõ szerepében, a nacionalista felhangú Kárpát-medencei küldetéstudatban látják a magyarság jövõjét. A két csoport közötti szakadékot tovább növelték a 2002-es választások, illetve hazánk EU-tagsága és a kettõs állampolgárságról szóló népszavazás. Idén például egy szocialista kormánydelegátust minõsítettek hazaáruló, nemkívánatos személynek Erdélyben Orbán Viktort támogató tüntetõk. A legutóbbi romániai választások idején pedig Markó Béláékkal szemben lépett fel a magyarság összefogásáért kampányoló, a Fideszhez hasonló értékrendû Erdélyi Magyar Polgári Szövetség, amely azonban csak arra volt jó, hogy szavazatok elszívásával az erdélyi honfitársaink képviseletét gyengítse. Az összmagyarság érdekeinek felvállalása tehát komoly kívánnivalókat hagy maga után. A határontúliakhoz való viszony napjainkban inkább pártokhoz való tartozás, mintsem felelõsségvállalás kérdése. Holott az unió döntéshozatalában számos, a helyi kisebbségpolitikai gyakorlatra épülõ autonómiaelképzelés látott napvilágot, amely a többféle (nyelvi, kulturális közigazgatási) és többszintû (helyi, területi, regionális) önkormányzatiság elveit tartalmazza, és rendelkezik a döntési hatáskörök helyi és országos megosztásáról. Ehhez hasonló elveken alapul például a VMSZ hárompilléres autonómiatervezete is, amely nyelvhasználatra és a közigazgatása épül, és helyi szintre, magyar körzetekre és tartományra osztja fel a Vajdaságot. Hosszabb távon a többféle elv kombinációjára épülõ demokratikus kisebbségpolitika szolgálná leginkább a határontúliak érdekeit, nem pedig a nacionalista, nagymagyaros, aktuálpolitikai fejleményekre támaszkodó magatartás. B. Deák András

Arccal Délkelet-Ázsia felé

A budapesti „AsiaCenter” konferenciát rendezett Magyarországnak és az Európai Uniónak a délkelet-ázsiai országokkal folytatott gazdasági kapcsolatairól. A régióval való együttmûködésünkben 2004. május elseje, Magyarországnak az EU-hoz történt csatlakozása óta a szervezet kereskedelempolitikája a meghatározó. Major István, hazánk Nemzetközi Kereskedelmi Képviselõje elmondta, hogy az EU-nak a térség országaival még nincs szabadkereskedelmi megállapodása, de a legnagyobb kedvezményt jelentõ vámokat alkalmazzák. A szakértõi tárgyalások azonban már megkezdõdtek egy szabadkereskedelmi egyezmény megkötésének a lehetõségeirõl. Major szerint „Magyarország érdeke, hogy az EU kapcsolata minél harmonikusabb legyen Kínával”. 2005. január elsejétõl a Kereskedelmi Világszervezet liberalizálta a textilipari termékek kereskedelmét és megszûnt a korábban alkalmazott importkvótarendszer, de több EU-tagállam a jövõben is korlátozásokat alkalmazna. A

növekvõ kínai export miatt az EB kilenc termékre elõzetes vizsgálatot rendelt el. A vitás kérdések rendezésérõl jelenleg is folyik a felek közötti egyeztetés. Major István azt mondta, hogy Délkelet-Ázsia a legdinamikusabban fejlõdõ régió, amelyet kiemelt térségként kezelünk. A textiltermékek világpiacának mintegy kétharmadát a kínai gyártmányok uralják, amelyek kedvezõ áruk és jó minõségük miatt hazánkban is kedveltek. Fogarassy Gabriella, a Gfk Hungária Piackutató Intézet munkatársa a textil- és ruházati termékek hazai értékesítésével kapcsolatos tapasztalatokat ismertette. A forgalom a 2000. évi 221 milliárd forintról 2004-ben 344 milliárd forintra

növekedett. A hazai lakosság által kedvelt, úgynevezett „olcsó csatornák” részesedése 50-rõl 54 százalékra nõtt. A távol-keleti boltok 2003-ban az összforgalom hat, 2004-ben pedig 14 százalékát jelentették. A hazai háztartások átlagosan a jövedelem 5-6 százalékát fordítják textil- és ruházati cikkekre. Zhu Zu Shou, a Kínai Népköztársaság nagykövete megemlítette, hogy hazája és az EU közötti diplomáciai kapcsolat felvétele harminc éve történt. Mindkét fél a széles körû stratégiai partnerség továbbfejlesztésének a híve. Az Európai Unió az USA mellett Kína legnagyobb kereskedelmi partnere, ami érinti a magyar–kínai kapcsolatok fejlesztését is. A nagykövet szólt Medgyessy Péter utazó nagykövet május közepén tett kínai látogatásáról, amelynek során tárgyaltak egy 200 millió USD alaptõkéjû vegyes vállalat létesítésérõl Belsõ-Mongóliában. Több ma-

3

Az AsiaCenter látványterve gyar cég már jelezte, hogy részt szeretne venni a 2008-as pekingi olimpiával és a 2010-es shanghaji világkiállítással kapcsolatos pályázatokon. A magyar befektetések öszszege jelenleg eléri a negyvenmillió dollárt, a kínai vállalkozók magyarországi beruházásai pedig 2003 végéig 200 millió dollárt tettek ki. A magyar–kínai kereskedelem jelentõs kínai

aktívumot mutat. 2003-ban importunk megközelítette a 3,3 milliárd dollárt, exportunk viszont csak 178 millió dollár értékû volt. 2004 elsõ tíz hónapjában a behozatal 1,9 milliárd, a kivitel pedig 344 millió dollár volt. Kereskedelmi forgalmunkban Kína a hatodik helyen van. Az értekezleten többek között bemutatkozott a 220 millió

lakosú Indonézia is, amelynek az új EU-tagállamok közül Lengyelország és Magyarország a legfontosabb gazdasági partnere. 2003-ban mintegy 200 millió dollár értékû árut importáltunk, exportunk viszont alig haladta meg a 16 millió dollárt. Kivitelünk fõleg vegyi anyagokból és gyógyszerekbõl áll, míg a behozatalban elsõsorban számítás- és irodatechnikai egységek, alkatrészek és nyersanyagok szerepelnek. A kétoldalú áruforgalom szerkezetét és volumenét azonban jelentõsen befolyásolja a multinacionális vállalatok piaci stratégiája. Sajnálatos, hogy az „AsiaCenter” gazdasági konferenciáján nem szerepeltek Vietnam, India és más államok. A rendezvény a délkelet-ázsiai országok fokozott érdeklõdését mutatta Magyarország és az Európai Unió bõvülõ piaci lehetõségei iránt. A tervek szerint 2008-ra elkészül egy új épület a Centerben, amely elsõsorban kiállításoknak, az ázsiai kultúra és a hagyományok bemutatásának fog színvonalas lehetõséget biztosítani. – Tudósítónktól

4

AKTUÁLIS

2005. június 3.

A 21. Kommunista Kongresszus A KOMMUNISTÁK MI VAGYUNK! Hit az emberségben Mi vagyunk azok, akik soha nem adjuk meg magunkat, azok, akiket bárhogy is megdobál az élet, mindig újra tudjuk kezdeni. Mert van valami a tarsolyunkban, ami erõt ad. Nekünk, a családunknak és még a barátainknak is. Ez pedig a hitünk. A hitünk abban, hogy elõbb vagy utóbb meg tudjuk változtatni ezt a kegyetlen rendszert, mely megnyomorítja a népet.

Osztályöntudat

Nem jövünk üres kézzel

A kongresszust megelõzõen értekezletre érkeztek a megyei elnökök a Munkáspárt székházába. Közülük Komárom megye pártelnökével, Tóth Istvánnal beszélgettünk. A mellettünk elsietõk azzal biztatták: „Mondd meg a valót, István, ne hallgass el semmit! Most a nyilvánosság várja a véleményed! Ne csak a szavakat, a tetteket is sorold...” – Nem üres kézzel jöttem – mondja Tóth István –, három országgyûlési képviselõjelöltünk lapját hozom. Ezzel még tartoztunk. S ma még többen is vagyunk, mert öt választókerületünk van és hozzá hét jelöltünk! De azt tartjuk, inkább többen legyünk, mint kevesebben...

Kicsi a bors, de erõs Ami igaz, az igaz: az egyik legkisebb megyét jelöli a Klapka György, Jókai Mór révén elhíresült város, Komárom. Ez az elõbbiekbõl is látható, de a neve, különösen, ami Tatabányát illeti, összeforrott a széncsatákéval. Úgy is hívták: a „szenes megye”, hiszen nemcsak a tatai, hanem a dorogi medencében is fejtettek szenet – valaha. És Oroszlányban, a Márkus-hegyen még mindig termelik a fekete gyémántot! Áram lesz belõle a Vértesi Erõmûben. Erõs volt itt hajdan a munkásmozgalom, a nácizmus elleni küzdelem, akár Dorogon, akár Tatabányán. Mert a bányászok nem csak a fejtõkalapácsot, a szívlapátot fogták, élen jártak a harcban is a szocializmusért! – Mára a megyei pártszervezet mindössze 250 tagot jelent – magyarázza az elnök. – De érvényes nálunk a mondás a kicsi borsról és az erejérõl. Velünk ma is számolni kell. Van néhány önkormányzati emberünk, sõt alpolgármesterünk, a párttagok több helyütt a bizottsági munkákban is részt vesznek. Fõleg a szociális, a mûszaki bizottságokban az önkormányzatoknál. Itt jelentõs gyakorlatot szereznek a közigazgatási teendõkrõl, a társadalmi, a szociális gondok kezelésében, és érzékelik az emberek, a lakosság bajait. Sokat várunk tõlük, sok feladatot vállalnak! – Most viszont a kongreszszus elõtt vagyunk... – Igen. Fontosnak tartjuk, hogy aki jelentkezett, jöjjön is el. Ne „rontsa” távolmaradással a statisztikát! Meg aztán minden igaz emberre szükség lesz. Nagyon jó ötlet volt Csepelre hirdetni a kongresszust, neve szimbólumként él bennünk: „Vörös Csepel, vezesd a harcot!” S ha kommunista kongresszust hirdetünk és tartunk, méltóbb helyet el sem képzelhetünk ennek!

– Mit vár a kongresszustól? – Egyszóval mondanám: sokat! Aztán reményt, hogy lezárja a személyi vitákat, és elkezdjük az érdemi munkát, mert sok a tennivaló! Minden erõre szükség van, nem engedhetjük most már meg a széthúzó vitákat. Ha az elsõ órán túl leszünk sikerrel, akkor nyert ügye van a kommunista pártnak! Ma többen mondják magukról, még a „milliárdosok” is, hogy „baloldaliak”, divat lett ez? Vagy így akarnak szimpátiához jutni? Az igazi baloldal a kommunista párttal jelentkezik, és ott lesz, ahol valóságos küzdelem folyik a társadalmi érdekek és a tõke között. Ott a baloldal küzd a dolgozókért... Politikailag, ideológiailag egységes baloldali, kommunista párt lesz jelen a közéletben!

Erõsíteni az ifjúsági munkát! – Mi ezért állunk ki, „mint a kémény, lássák”, lássanak bennünket és számoljanak velünk. Tudjuk, az igazi, nagy munka ezután kezdõdik! Sorsfordító ez a kongresszus, valóban, s határozataival megszabja a dolgainkat. A legközelebbit a választások sikeréért, a programmal, amelyben igen lényeges, hogy az kommunista program. Nem MSZP-s, nem fideszes, hanem kommunista, ha úgy tetszik: vörös! S ezzel igaz az irányelv ama sora (is): „Ha szegény vagy, ha nincs munkád, ha nincs miben remény-

bõl, újságokból. Éppen ezért nagy az iskola, a történelemtanítás fekedned, a Munkáslelõssége. És a pártot válaszd!” miénk is, hogy – Aztán sorolhatelmondjuk, köznám még, hogy viszhírré tegyük a sza a munka becsülevalóságot! Jobb, tét, a munkás becsühatékonyabb érletét, hogy minden telmiségi politifiatalnak legyen eséka kell ehhez, lye az értékes életre, és hatékonyabb hogy olyan bért akaTóth István ifjúságpolitika. runk, amelybõl tiszNagyobb, értõbb gondot kell tességesen meg lehet élni! – Elmondhatom azt is, hogy fordítani a fiatalokra! a rendszerváltást követõen már a múlté a régi Tatabánya: az álA félelem lami nagyüzemek helyén sok országa lettünk kisebb káefté jött létre, na meg multik települtek ide, hiszen Említem Tóth Istvánnak, közel a fõút, a vasút, jó a szállí- hogy a múltkoriban levelet kaptási lehetõség. De manapság tunk, mármint a szerkesztõség, (is) a béren kívánnak takaré- a megyéjébõl. Egyik olvasónk koskodni, a munkáson spórol- írta: örömmel veszi kézbe A nák meg a költségeiket. És ha Szabadságot, mert ez az egyetazok meghaladják az általuk kí- len lap, amelybõl a munkásemvánt mértéket, szétszedik a ber a valódi életet, az igazságot könnyûszerkezetes csarnokai- olvassa! S szerencsének tartja, kat és tovább állnak, Szlováki- hogy van az országban ilyen újába, Ukrajnába vagy a Távol- ság. De azt is megírta: nem meKeletre. Aki az utcára kerül, a ri vállalni nyíltan a sorait, a ne3-400 ember, feliratkozhat se- vét. Fél a környezetétõl, hogy gélyért... a munkájában sínyli meg az – Kik vannak ma a legszorul- õszinteséget. tabb helyzetben? – Hát, ide jutottunk, ide jut– Nem csak Tatabányán, az tattak minket! Sokan vannak, egész megyében: a nyugdíjazás akik nem merik vállalni az igaelõtti, az ötvenes korosztály, zi énjüket. S nem csak kétkezi fõleg az asszonyok. Minden to- munkások, tehetõsebb vállalvábbi nélkül megszabadulnak kozók sem! Szinte „suba alatt” tõlük, ha a helyzet úgy hozza, adják a pénzt választási célokra na meg a fiatalok! Az eljöven- a pártnak, nehogy a partnerek, dõ, majdani munkásság. Ha va- a multik tudomást szerezzenek lakit sajnálni lehet, õk azok. róla, mert elmarad a megrendeReménytelenek és kiszolgálta- lés, nem kapnának beszállítási tottak! De õk a reménységeink. lehetõséget. – Nekik õrzik meg a pártot? – De az idõ eljött: hirdetni – Nekik is, magunknak is, az hangosan és nyíltan az embeországnak is. Õk alig tudják, rek, az élet igazságát, a komhogy volt itt egy élet, amikor munista (munkás-) párthoz tarember volt az ember. Alig tud- tozást, az együttérzést. nak valamit a szocializmusról, Errõl sokan tesznek majd hihazugságot hord össze a rend- tet Csepelen. szer, ez árad könyvekbõl, tévéMártonfy Mihály

Szavaznak a küldöttek a Munkáspárt elõzõ, 20. Kongresszusán

Ilonka úgy gondolja, mindenkit megilletnek az egyenlõ esélyek. Ezért nagyon szereti a munkáját. Kifejezetten odafigyel a sérült gyermekek és fiatalok problémáinak a megoldására. Hatalmas belsõ erõ vezérli abban a munkában, mely ezt a komoly kérdést a társadalom egészében próbálja kezelni. Tevékenységére már felfigyelt a média is, nyilatkozott a Népszabadságnak és a Kossuth rádió most készít interjút vele.

Márta László és felesége, Márta Lászlóné, Ilonka 2005. április 13-án egyszerre léptek be a Munkáspártba. Pontosabban László úgy gondolja, hogy az õ tagsága folyamatos, immár 23 éve, 1982 áprilisa óta, mert akkor lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba. Mindenesetre most újult erõvel veti bele magát a mozgalmi munkába és ez egyáltalán nem újdonság neki. Komoly munkásmúlt áll a háta mögött, peKomoly feladatok dig még csak 48 éves. Márta László és Ilona már – 1971-tõl 74-ig elvégeztem az emelt szintû szakmunkás- 22 éve vannak együtt. Mint köképzõt és mûszerész lettem. zépkorú aktív dolgozók több Aztán gimnáziumba, majd millió társukkal együtt a mamarxista egyetemre jártam. gyar társadalom igazi gerincét 1975-tõl a Finomechanikai képezik. Ezért is tartom fontos Vállalatnál dolgoztam 25 éven kérdésnek azt, hogy konkrétan át mint mûszerész és meós a mi is késztette õket arra, hogy belépjenek a Munkáspártba. galvánüzemben. – Mert mi még emlékszünk Egy pillanatra elgondolkodom: „A mai világban már nem egy emberségesebb rendszerre – mondja Ilonka. divat, hogy valaki – Édesapám egyéveket, sõt évtizeszerû ember volt, deket töltsön el egy kovácsként dolgomunkahelyen. Pezott a Láng Gépdig lényegében csak gyárban. Mégis így lehet igazán jól többször kezet csinálni egy szakszoríthatott az ormát, érdekes, ezt a szág elsõ emberéjapánok már navel, az Öreggel. gyon is jól tudják. – Ezzel szemDe ma Magyarorben – folytatja – szágon a megbízhamanapság már tóság már nem Márta László olyan elemberteerény. Helyette a lenedett világban versenyképességnek élünk, ahol az álcázott agressziviegyszerû dolgotást dicsérik a rendzók a külföldi tõszer ideológusai. kének teljesen ki – Jelenleg az vannak szolgálolasz érdekeltségû tatva. Minden úgy GB. Ganz Tüzeléstörténik, ahogy a technikai Kft-nél multik diktálják. dolgozom lakatosDe õk is csak ként – folytatja. – a fiatalabbakkal És büszke vagyok akarnak dolgozarra, hogy munkásMárta Lászlóné tatni. A mi korként keresem a kenyerem. Munkáscsaládból szár- osztályunkat, a negyven felettimazom és munkás a kisebbik eket már leírták és nem is vefiam, Tibi is. Asztalos. Bár most szik fel sehová. – És mi a véleményük a koriskolába jár, érettségit szerez. mányprogramokról? A nagy lendületrõl? Nyújthat-e megEgyenlõ esélyek oldást ezekre a problémákra Másik fia már 21 éves. Õ itt mondjuk a száz lépés program? – Komolytalan – rázza fejét ül velünk. Édesanyja mutatja: tele van a lakás az ifjú ember Mártáné. Egy ekkora horderejû kerámiáival. Némelyik egész programot szerintem ilyen röügyes. Sõt, két mázas tálas ki- vid idõ alatt nem lehet megvafejezetten szép. A fiú a Bárczi lósítani. – És véleményük szerint mit Gusztáv Speciális Szakiskolába jár, ahol a sérült és a fogyatékos tehet egy egyszerû párttag, a gyermekekkel és fiatal felnõt- Munkáspárt tagja azért, hogy tekkel foglalkoznak. Egyéb- ez a kétségbeejtõ helyzet megként itt dolgozik az édesanyja változzon az országban? – Az embereket meg kell is mint gyermekfelügyelõ. – Ez az intézmény – mondja gyõznünk vagy egyszerûen rá Ilonka – egyszerre óvoda, álta- kell döbbentenünk arra, hogy a lános iskola és speciális szakis- Munkáspárt politikája humánus, emberközpontú, ugyanakkola. Majd elõvesz egy fényképet kor van olyan határozott, hogy az iskolai csoportjáról. Ott áll- javítani tudjon a szegény nép nak az õ védencei, a kolléganõ- sorsán. És ezért, nem másért, je, Ranschburg Zsuzsa, az is- hanem a hitünkért és a hitelünmert gyermekpszichológus fe- kért szavazzanak jövõre a Munkáspártra! Fort András leségének társaságában.

AKTUÁLIS Itt, a kongresszusi rovatunkban ismételten közöljük a Munkáspárt 21. Kommunista Kongresszusának ügyrendi tervezetét, amelyet a Központi Bizottság elfogadott és javasolt. Ennek fõ elemei világosak: egyértelmû, hogy mely dokumentumok szerepelnek a kongresszus napirendjén; a kongresszus a vitáját 16 órakor határozathozatallal lezárja; s egyértelmûek a kongresszus ügyrendi szabályai is. A kongresszuson a korábban megválasztott öttagú Mandátumvizsgáló Bizottság fog jelentést adni, s a megyei elnökök legutóbbi konzultatív értekezletén kialakított javaslat szerint a budapesti küldöttcsoport részérõl három, a megyei küldöttcsoportok pedig két-két felszólalásra adnak javaslatot. Megállapodás született arról is, hogy a szavazatszámlálás feladatát küldöttcsoportonként a budapesti, illetve a megyei elnökök látják el. A kongresszuson az ügyrendrõl, s minden esetleges ügyrendi javaslatról vita nélkül, szavazással kívánnak dönteni.

A 21. Kongresszus munka- és ügyrendje A KONGRESSZUS NAPIRENDJE: A kongresszus egy napirendi pont keretében tárgyalja az alábbi dokumentumtervezeteket:

• • •

A Munkáspárt 2006. évi választási programjának irányelvei A Munkáspárt 21. Kommunista Kongresszusának határozata a párt helyzetérõl és feladatairól A Munkáspárt 21. Kommunista Kongresszusának kezdeményezése pártunk nevének megváltoztatására

A KONGRESSZUS MUNKARENDJE 7.30 – 10.30: A küldöttek megérkezése, regisztrálás. Az érvényes mandátummal rendelkezõ küldöttek a kongresszuson érvényes, fényképes tagkönyvükkel igazolják részvételüket. A regisztrációhoz fénykép hiányában szükséges a személyi igazolvány is. 11.00: A kongresszus megnyitása. Thürmer Gyulának, a Munkáspárt elnökének politikai beszéde. 12.00: A kongresszus vitájának kezdete. 16.00 –tól: A kongresszus vitájának befejezése. Határozathozatalok. Kongresszusi zárszó.

A KONGRESSZUS ÜGYRENDI SZABÁLYAI

• • • •

A kongresszus munka- és határozatképes, ha az érvényes küldötti mandátummal rendelkezõk több, mint ötven százaléka jelen van. A határozatképesség megállapításának alapja a Mandátumvizsgáló Bizottság jelentése. A felszólalások idõtartama 5–5 perc. A kongresszusi dokumentumokhoz írásos hozzászólások is leadhatók, amelyek a kongresszusi jegyzõkönyv részét képezik. A választási program irányelveihez a szövegszerû javaslatokat írásban kell benyújtani. A kongresszus nyílt szavazással dönt az elfogadandó dokumentumokról.

A határozathozatal során: A levezetõ elnök további vitát nem nyit.

• • •

Részszavazások esetén elõször az elõterjesztõk vita alapján tett javaslatát kell szavazásra bocsátani; külön szavazásra kell bocsátani a dokumentum egészét.

A levezetõ elnök a látható többség alapján is megállapíthatja a szavazás eredményét; végszavazás esetén a támogató szavazatok mellett meg kell állapítani az ellenszavazatok és a tartózkodások számát is. Budapest, 2005. április 23. Központi Bizottság

Tanácskozott és határozott a budapesti pártértekezlet Kedd délután négy óra. Zsúfolásig megtelt a fõváros legnagyobb pártszervezetének helyisége, Zuglóban találkozott a 21. Kommunista Kongresszus fõvárosi küldöttcsoportja. A tanácskozás munkájában reszt vett és felszólalt csepeli küldöttként Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke is. A szervezõk eltökélt szándéka volt: Budapest foglaljon állást a kongresszusi dokumentumtervezetekrõl, alakítson ki egységes álláspontot a kongresszus munkájában való részvételre. A tanácskozás hangulatát jól jellemzi, hogy a budapesti elnök elõterjesztését a jelenlévõk döntõ többsége támogatta. Sokaktól megerõsítést kapott, hogy a kongresszuson az eredeti ügyrend alapján kell a munkát folytatni. A hozzászólok többsége értette, hogy a kongresszus határozattervezete csak így egységében tudja hivatását betölteni. Megerõsítést nyert: a

pártban most folyó vitát le kell zárni. Ezt szolgálja a határozat markáns jellege. A vita jelezte, hogy a fasiszta veszély félelme a tagság egy részében még mindig benne van, ugyanakkor a többség egyetért a határozattervezet megfogalmazásával. A vita során többek idõszerûnek értékelték a párt nevének Magyar Kommunista Munkáspártra való változtatá-

Állásfoglalás 1. A Munkáspárt budapesti küldöttgyûlése vitára alkalmasnak tartja a Munkáspárt 2006. évi országgyûlési választási programjának irányelveit. A tervezett tíz pontban megfogalmazott célkitûzéseket támogatjuk, azt elfogadásra javasoljuk. 2. A budapesti küldöttgyûlés a Munkáspárt 21. Kommunista Kongresszusának határozattervezetével egyetért. Megvitatását, elfogadását támogatjuk. 3. A budapesti küldöttgyûlés támogatja a névváltozásra

sát. Volt, aki a megvalósulást dinamikusabban képzelte, míg mások az ütemet fékezetten támogatják. Számtalan és hasznos észrevétel fogalmazódott meg a választási programhoz. Ezek körültekintõ gondozásával a budapesti küldöttcsoport egy szerkesztõbizottságot bízott meg. A fõvárosi küldöttcsoport az elõbbieket rendszerbe foglaló határozattervezetet döntõ többséggel elfogadta, a kongresszuson magára nézve kötelezõnek tekinti. A három ellene és a négy tartózkodó szavazat lényegében lefedte a fõvárosi küldöttcsoportban meglévõ pártellenzék álláspontját képviselõk arányát.

tett javaslatot. Támogatjuk, hogy a Munkáspárt 21. Kommunista Kongresszusa javasolja a Munkáspárt tagságának a párt nevének a megváltoztatatását. Javaslatunk a párt új nevére: Magyar Kommunista Munkáspárt.

döttek nevében három elvtárs kérjen szót. A hozzászólók személyére a határozathozatal elõtt szóban teszünk javaslatot. Kérjük azokat a budapesti küldötteket, akik nem kapnak szót a kongresszuson, hozzászólásaikat írásban adják le.

4. A budapesti küldöttgyûlés támogatja és javasolja, hogy a 21. Kongresszus munka- és ügyrendjét a kongresszus küldöttei vita nélkül fogadják el.

6. A budapesti küldöttgyûlés küldöttei biztosítják a kongresszust az érdemi munkavégzésrõl, a beterjesztett dokumentumok feldolgozásáról, elfogadásáról és a fegyelmezett munkavégzésrõl.

5. A budapesti küldöttgyûlés a mai napon lezajlott vita alapján egyetért azzal, hogy a kongresszuson a budapesti kül-

A Munkáspárt budapesti küldöttgyûlése

2005. június 3.

5

Munkáspárti útravaló

A közelmúltban Nagykõrösre látogatott Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke, köztársaságielnök-jelölt. A Cifra Csárdában találkozott és kötetlen eszmecserét folytatott a helyi közélet szereplõivel. A beszélgetésre meghívták valamennyi párt vezetõjét. A Munkáspártot a 16-os számú választókerület területi elnökeként, élve a felszólalás lehetõségével, jómagam képviseltem.

Bevezetõként elhangzott, hogy Magyarországon az emberek kiábrándultak a politikából. E kijelentést nem hagyhattam szó nélkül, megjegyeztem, hogy mindig csak a rossz politikából ábrándulnak ki, 2004: aláírásgyûjtés a kórház-privatizáció ellen mint amilyen manapság is jellemzi a parlamentet. Tévedés volna azt hinni – vetettem a Munkáspárt Nagykõrösön is úgy látja, jót tenne ellene egy másik elterjedt nézetnek –, hogy csak a parlamentben egy kis vérfelfrissítés olyan polia Kossuth Lajos téri tisztelt házban politizálnak. tikai erõ révén, mint a Munkáspárt. A politikai A Munkáspárt által összegyûjtött több mint há- paletta színesítésével Szili Katalin is egyetértett, romszázezer aláírás a kórházak eladásának meg- jóllehet, ezzel kapcsolatban nem nevezett meg akadályozásáért indított népszavazási kampány- egy pártot sem. Az elnök asszony elõtt nem hallgattam el, ban ékes cáfolata ennek. A parlamentben az MSZP és a Fidesz politiku- hogy milyen gondokkal küszködik helyben a sai egymás lejáratásával és olyan intézkedések párt. A legnagyobb a helyiség hiánya. Tizenöt évbeharangozásával vannak elfoglalva, amelyek se- vel a rendszerváltás után még mindig nincs szerhová sem vezetnek. Például a borravaló tervezett vezeti helyiségünk. Ezen úgy próbál segíteni megadóztatása inkább gúnyt, semmint megértést Székely Gyula volt munkásõr párttagunk, hogy felajánlotta berendezkedésre Koszorú utcai házávált ki a vendéglátókból és a fogyasztókból. Miért ilyen döcögõs és látszatintézkedéseken nak legnagyobb, utcára nézõ szobáját. Szili Katalin az észrevételeket nyugtázta, s rágódó a parlament? – fogalmazódott meg bennem ezután a kérdés. Ebben szerepe van annak is, mindazt, amit a nagykõrösiektõl hallott, továbbíthogy a rendszerváltás óta sem a munkásnak, sem ja majd a házbizottság ülésének résztvevõihez. Bár a munkáspárti észrevételeknek – útravalóa parasztnak, sem a dolgozó értelmiségiek és alkalmazottak nagy részének nincs igazi képvisele- nak – is lenne valamelyest haszna! te. Magyarországon legalább négymillió ember Kohl Antal érdekei kiszorulnak a törvényhozásból. Épp ezért

Új népszavazási kezdeményezés TISZTELT THÜRMER GYULA! Engedje meg, hogy néhány érvvel alátámasztott javaslatomat figyelmébe ajánljam abban a reményben, hogy az általam kifejtettek pártja elveivel találkozni fognak és az Önök segítségével felvetésem a gyakorlati politika szintjére emelkedhet. Álláspontom szerint indokolt lenne annak a felettébb visszás helyzetnek a megszüntetése, amelyben ma Magyarországon – egyedülálló kiváltságként – az országgyûlési képviselõk maguk határozhatják meg saját javadalmazásuk mértékét. Idõrõl idõre, de legalább négyévenként egyszer tanúi lehetünk annak, amikor az egymással állítólag semmiben egyet nem értõ kormánypárti és ellenzéki képviselõk ellenszavazat és tartózkodás nélkül határoznak saját javadalmazásuk felemelésérõl. Mintegy vállon veregetik magukat és egymást, s egységesen úgy ítélik meg, hogy a Magyarországon milliók által irigyelt képviselõi tiszteletdíjak, valamint egyéb juttatások ismételt felemelése indokolt és megérdemelt. Számos esetben nyilatkoztak magukat komoly embernek tartó politikusok arról, hogy a képviselõi tiszteletdíjak méltatlanul alacsonyak, semmiképpen nem fejezik ki a mandátumot szerzett hölgyek és urak kiválóságának mértékét, továbbá nincsenek arányban az elvégzett munkájukkal és egyéb érdemeikkel. Mindeközben – tizenöt évvel a rendszerváltozás után – a magyar ember még mindig a legpesszimistábbak közé tartozik Európában. A lehetõségeinket sötéten látjuk, a jelenlegi helyzetünkkel elégedetlenek vagyunk. Míg a kormányfõ a parlamentben és a médiában azt bizonygatja, hogy rendkívüli jólétben élünk (amit persze neki és pártjának kell megköszön-

nünk), bármerre közlekedik az ember ebben az országban, az egyszerû emberek körében csak panaszt hall, csak nyomorúságot lát, és emberhez méltatlan életek tömkelege tárul a szeme elé annak, aki tudja, hogy hova kell nézni. Minden ember egy világegyetem. Minden tönkrement élet egy tönkretett világ. Jómagam évek óta szociális területen dolgozom, de a saját élettörténetemmel is példálózhatnék. Ahonnan én indultam, ott dolgozni kellett és nem gondolkodni, de én mégis gondolkodni akartam. Nem kívánom Önt a munkám részleteivel feltartani. Nem is fordulnék Önhöz vagy máshoz sem, de egy magánéleti problémám folytán most túlcsordult az a bizonyos pohár. Egész életpályámon mindig tartózkodtam minden politikai megnyilvánulástól, és bármely politikai elkötelezettség vállalásától. Most mégis arra kérem Önt, fontolja meg javaslatomat. Úgy gondolom, hogy a siker reményével kecsegtet egy népszavazásra irányuló kezdeményezés, melynek tárgya az legyen, hogy az országgyûlési képviselõk javadalmazásáról szóló minden döntést népszavazáson kelljen megerõsíteni.

Hirdessen A

Senki ne adhasson fizetésemelést saját magának. Ez így lenne tisztességes és ez felelne meg az Alkotmány azon rendelkezésének, amely szerint a Magyar Köztársaságban minden ember egyenlõ méltósággal rendelkezik. Teljességgel elfogadhatatlan számomra az a gondolat is, hogy az Országgyûlésben ellenünk, egyszerû emberek ellen szinte hadat viselõ, magukat elitnek tartó politikusok tiszteletdíjukat a köztisztviselõi illetményalaphoz kötik. Ezeknek az embereknek nincs közük a közszolgálathoz. Politikának talán lehet nevezni, amit tesznek, de szolgálatnak vagy munkának semmiképpen. Tiszteletet pedig a legkevésbé sem érdemel ez a produkció. A politika szó jelentését senki sem ismeri, ez alatt akármit érthetünk. A köz szolgálata azonban hivatás, amelyhez politikusaink többségének sajnos a legcsekélyebb affinitása sincsen. Éppen ezért el kell törölni az 1990. évi LVI. trv. 1. paragrafusának (2) bekezdését, amely szerint az országgyûlési képviselõk alapdíja a mindenkori köztisztviselõi illetményalap hatszorosa. Állapítsuk meg a tisztelt honanyák és honatyák javadalmazását egy összegben, és ezen kívül semmilyen juttatásra ne legyenek jogosultak. Ezt az összeget nevezzük képviseleti díjnak és ennek az összegnek a megemelésérõl csakis népszavazáson lehessen dönteni. Varga Mária Budapest

Szabadság hetilapban!

Várjuk megrendeléseiket!

Részletes információ: Huszár Zsófia Telefon: (06-1) 313-5420

6

VÉLEMÉNYEK

2005. június 3.

A katona fejfája

Az 56-os villamos a végállomás elõtt S kanyart ír le, a Hûvösvölgyi út hídja alatt. Itt a bevágás oldala fûvel borított és a meredek oldalon a száradó széna illata leng. Amíg a kocsi fordul, fellátni az erdõre, ahol egy sír fejfája intett az elmúlásra, zord idõkre. Írom ezt múlt idõben, mert ma reggel azt lehetett látni a villamosból, hogy a sárgára festett fejfa a fûben hever, kitépve a sírból. Vandál kezek rongálása, mondta valaki, s kérdezte: miért és kinek volt útjában? Azoknak, akik néhány éve feldúlták a solymári temetõt, akik az ürömi Nina Pavlova kriptáját meggyalázták (József nádor felesége volt), akik a kanizsai, a szombathelyi s más települések zsidótemetõit rongálták meg? A katonát személyesen ismertem. Gyermekségem a háború alatt telt. Még barakk állt a Hûvösvölgyi Vigadó helyén, zöldelõ lucernás közepén. Valamely magyar szállító alakulat szálláshelye. És negyvennégy õszén, amikor már akadozott a villanyvilágítás, bizony elõkerült a padlásról a régi petróleumlámpa, amelynek „milyen szép a lángja”. De üzemanyag nem igen került belé a háborús gazdálkodás miatt. És a házunk mellett, az erdõben vagy negyven hordót tárolt a honvédség, jó minõségû petróleumot. Fegyveres õrizettel. A mi szakaszvezetõnk egy alkalommal, már Budakeszi határában voltak a Vörös Hadsereg katonái, néhány hordónyi tartalmát a lakosságnak osztotta szét. Így lett világításunk... Hamarosan megérkeztek az oroszok és a barakk elõtt a szakaszvezetõt holtan találták. Megölte egy eltévedt golyó. A környékbeliek temették el az erdõben. Tavasszal illatos vadrózsabokor õrizte álmát! Most az õ fejfáját rongálták meg, miért? M. M., Budapest

Önök írják! Továbbra is várjuk leveleiket, hozzászólásaikat. A túl hosszú írások esetében a rövidítés jogát szerkesztõségünk fenntartja. A rovat természetébõl adódóan egyéni véleményeknek is helyet adunk, vagyis a szerkesztõség nem minden esetben ért egyet teljes egészében a leközöltekkel. Kéziratokat és fényképeket nem õrzünk meg és nem küldünk vissza.

Egymillió ember egészsége nem számít! Egy Gyurcsány nevezetû ember – jelenleg miniszterelnök – kijelentette, hogy a kormány eltökélt szándéka a magyar egészségügyet biztosítási alapokra helyezni. A biztosítási alapok lényege, hogy csak olyan állampolgár kapjon orvosi ellátást, aki valamilyen formában az egészségbiztosítási alapba fizetett járulékot. Az elképzelés szerint 18 éves korig, illetve a tanulás idõszaka alatt jár a biztosítás, és a nyugdíjasok egészségbiztosítási járulékát is az ál-

Vissza a gyökereinkhez! Amerika nem csupán fegyvereivel és katonáival uralja szinte az egész világot, de gazdasági téren és természetesen kulturális vonatkozásban is. Mindez arról jutott eszembe, hogy a közelmúltban, május 21-én rendezték meg Kijevben az Eurovíziós Dalfesztivál döntõjét, immáron az ötvenedik alkalommal. Huszonöt ország énekesei illetve zenekarai jutottak be a döntõbe, köztük a hazánkat képviselõ, kitûnõ magyar népzenei motívumokkal és néptánccal fûszerezett számot bemutató Nox együttes is. Ami a tökéletes amerikanizálódást jelzi, hogy az elõadók kilencven százaléka nem nemzeti nyelvén énekelt, hanem szinte valamennyi angolul. (A kivételek közé tartozott a Nox énekesnõje, aki vállalta a magyar nyelven való elõadást.) Egyébként a fesztiválon minden Amerikát idézte, a díszletek, az elõadók jelmezei, az elõadott számok dallam- és ritmusvilága... Mintha nem is Kijevben az európaiak, hanem Hollywoodban vagy New Yorkban az amerikaiak rendezték volna meg ezt a fesztivált. Végül a görögök nyerték el a fõdíjat, egy görög népzenei motívumokkal enyhén fûszerezett, de valójában hamisítatlanul amerikai stílusú számmal. Az esélyesek között számon tartott Nox együttes mindössze a tizenkettedik helyen végzett. Ami nem meglepõ, hiszen nem szakmai zsûri döntött, hanem telefonos „népszavazás” alapján összesítették az eredményeket, melyek azt jelzik, hogy Európa népei még nem ébredtek fel. Sõt, épp ellenkezõleg: önként és lelkesen dalolják, majmolják, utánozzák az amerikai értékrendet, pedig Európának lenne mire büszkének lennie. Dezsõ László Esztergom

lam fizeti. A 20-24 évestõl 62 éves korú munkaképes állampolgárok közül azok, akik képtelenek munkát találni maguknak (és járulékot fizetni), azok orvosi ellátatlanságra vannak ítélve. A miniszterelnöki kijelentés szerint tízmillió emberbõl kilencmillió számára elõnyös a biztosítási alapokra helyezett egészségügyi ellátási rendszer. A magára hagyott, ellátatlan egymillió majd csak meglesz valahogy, amíg el nem pusztul.

Elvégre élhetetlen, nem e világra való... A szociális érzékenységgel nem vádolható, fasisztoid Horthy-rendszer szegénységi bizonyítványt adott a kifosztott hárommillió koldusának. Ezzel a szegénységi bizonyítvánnyal orvosi alapellátást lehetett kapni. A következtetést mindenki levonhatja magának, hogy milyen rendszer van és milyen várható Magyarországon. Horváth Sándor Budapest

Gyógytorna

A Munkáspárt karcagi szervezete május elsején a választásokra való felkészülés jegyében birkapörköltöt fõzött, és a párttagokon kívül a szimpatizánsoknak is jutott a kétszáz adagból. A dekoráció elõtt munkásmozgalmi dalok is szóltak, amelyeket szívesen hallgattak az ott lévõk. Anyák napi köszöntõlapokat, szórólapokat, újságokat is adtunk a járókelõknek. Horváth Sándor karcagi titkár

Külsõségek vonzalmában Manapság szinte már közhelynek számít, hogy Magyarország világviszonylatban is elõkelõ helyet foglal el a válások számát illetõen: az Egyesült Államok után nálunk a legmagasabb a sikertelenül végzõdõ párkapcsolatok aránya. Ebben nem kis mértékben szerepet játszik az, hogy az egyre inkább anyagiassá váló mindennapokban a divatot, a megjelenést elõtérbe helyezõ szemléletmód vált egyeduralkodóvá. Az egyik hazai kereskedelmi csatorna a

napokban szintén arról számolt be, hogy napjainkban a társasági érintkezés és az ember megítélésének elsõszámú mércéje a küllem, az elegáns viselet vagy a vonzó fellépés. Ez határozza meg mindenki életét a bölcsõtõl a sírig. Ráadásul az akciófilmek, szappanoperák világa, illetve a nyereség- és szenzációhajhász média sokat ad a fényûzõ életmód népszerûsítésére, ahol a kigyúrt izompacsirták, luxushölgyek viselkedése, rövid ideig tartó sze-

relmi kalandjai jelentik a követendõ példát. Ahogyan a hirtelen befutott sztárok, bombázók afférjai, szakítással kapcsolatos botrányai is címlapsztorinak számítanak. Így aztán nem csoda, hogy a bálványokat leutánzó magatartás éppúgy sikkes a fiatalok körében, mint például a szingli életmód: ha így folytatódik, hamarosan teljesen természetessé válik a tartós kapcsolatot, valódi és érzelmi kötõdést nem ismerõ magatartás. D. A.

Megint a metróról Ki tudja figyelemmel követni, hogy hány, egymásnak ellentmondó nyilatkozat és szakértõi vélemény jelent már meg eddig is a 4-es metróval kapcsolatban és mennyire számíthatunk még. Valószínû senki. A leglényegesebb a dologban, hogy a nagy hangoskodás közepette egyre lassul a tempó, vagyis az építési huzavona beláthatatlanná teszi a sorsát ennek a szerencsétlen építésnek. Most megint napvilágot látott egy olyan információ, amely szerint olcsóbb a hosszabb metró. Vagyis a 4-es metró építési költségeinek 10-15 százaléka megtakarítható volna, ha a földalatti rögtön a Kelenföldi pályaudvar

és a Bosnyák tér között épülne meg. Csakhát a második szakasz – a Baross tér és a Bosnyák tér közötti rész – tényleges megvalósításáról az Országgyûlés által elfogadott metrótörvény nem rendelkezik, pedig a kormány és a fõváros közötti polgárjogi szerzõdést már tavaly nyáron alá kellett volna írni, a tárgyalások azonban még nem fejezõdtek be, szerencsés esetben ez év végéig lehet tetõ alá hozni. A 4-es metró alagútjának megépítésére a tavaly decemberben kiírt pályázat nyertesei ez év végéig szerzõdhetnek. A fúrópajzs 2006 áprilisa és augusztusa között indulhat az Etele térrõl. A

14 állomásból álló 4-es metróvonal elsõ szakasza 7,3 kilométer hosszú, 10 állomást foglal magában a Kelenföldi pályaudvartól a Keleti pályaudvarig. Újabb 3,2 kilométerrel nyújtja meg a vonalat a 4 állomásos, Bosnyák térig tartó második szakasz. Erre szokták azt mondani, hogy egyben vagy külön, csak már készülne-épülne. Persze a pénz, a költség sem mindegy. Ám az idõ és a türelem is fogy, a közlekedés meg egyre romlik, rosszabb lesz. Fe. A Munkáspárt XI. kerületi lapja, a Hírek nyomán

Június havi teendõk a házikertben És most Balogh bácsi is megkezdi napi százlépéses programját...

Csak a szájuk jár A Népszabadságban megjelent, hogy kik mennyi forinttal támogatják a „Nemzeti Konzultáció” akcióját. Kerestem a névsorban Orbán Viktor, Pokorni Zoltán, Schmitt Pál, Áder János, Kövér László, Deutsch Tamás, Varga Mihály, Rogán Antal, Kósa Lajos, Németh Zsolt, Révész Máriusz, Demeter Ervin, Szíjjártó Péter nevét, akik – szerintem – a Fidesz meghatározó személyiségei. De említhetném: Pozsgai Imrét, Túri Kovács Bélát, Semjén Zsoltot is. Lehet, hogy véletlenül kimaradtak vagy eddig „elfelejtettek” adományozni? Ugyanakkor kíváncsi lennék, hogy a fent nevezettek mennyi forintot ajánlottak fel Mátrake-

resztúr, illetve Mád katasztrófakárosultjai megsegítésére, ami egyébként szerintem sokkal fontosabb. Itt most családokról, sorsokról van szó, nem pedig óhajokról. Ezeknek a családoknak az segít, aki gyorsan segít, mert ez emberi, erkölcsi kötelességünk. De tudnának segíteni egyéb területen is, mert kishazánkban – sajnos – elég sok „fehérfolt” van, ahol jobban elkel a segítõ kéz, mint például: hajléktalanok, munkanélküliek, gyermekkórházak, súlyos betegek gyógykezelése – hogy csak néhányat említsek. A sok beszéd mellé néha tényleg nem ártanának a tettek is! Nyíri Lajos Budapest

Hirdessen A Szabadság hetilapban! Részletes információ: Huszár Zsófia Telefon: (06-1) 313-5420

A léghõmérséklet és a napfényes órák emelkedésével párhuzamosan jelentõs mértékben emelkedik termesztett növényeink asszimilációs intenzitása is, és ha kielégítjük a tápanyagigényüket, akkor tulajdonképpen a genetikai képességük maximális megjelenítéséhez biztosítjuk a legfontosabb feltételt. Tartsuk szem elõtt, hogy a növények tápanyagigénye fejlõdési fázisonként eltérõ. A zöld tömegük növelése, a lombfelület kinevelése elsõsorban nitrogéndús tápanyagforrást igényel, míg a termésképzés során már kevesebb nitrogénre és több káliumra, valamint foszforra van szükségük. Egyes növények, mint például az uborka és a szõlõ is ezeken kívül még magnéziumból igényel az átlagosnál többet. Vagyis a makroelemeken kívül az úgynevezett mezoés a mikroelemekkel való ellátottságuk is döntõ a termés mennyiségi és minõségi mutatóinak alakulásában, de a fogyasztók teljes értékû tápanyag-ellátottságának alakulása szempontjából is. A termelõ tehát a fogyasztók egészségi állapotának alakulását is alapvetõen befolyásolja. Ezt szem elõtt tartva az öntözés során jó eredménnyel alkalmazhatjuk az Alginitet, amely teljes értékû tápanyagforrás, szinte korlátozás nélkül beszerezhetõ, környezetbarát, nem mosódik ki a talajból stb. Adagolható por alakban és oldott formában is, de ez esetben mindig elõzetes locsolás után, mert akkor sokkal hatékonyabb. Ne feledjük, hogy a termesztett zöldségféléink gyökérzete általában 25-30 cm mélyen helyezkedik el, ezért csakis olyan öntözésnek van értelme, amely a tápanyagokat ebbe a mélységbe lejuttatja, vagyis száraz talaj esetén 25-30 literes tápoldatozásnak négyzetméterenként, ugyancsak elõzetes benedvesítés után. Ez soknak tûnik, ám ha figyelembe vesz-

szük, hogy egy-egy uborka- vagy paradicsomtõ naponta két liternél is több vizet párologtat (a gyökérzónából), úgy már érthetõ a zöldségfélék nagy vízigénye. A víz pótlásának ezért több módszere is kialakult. Így például a csepegtetõ öntözés, vagy az árokszerû árasztásos öntözés stb. Én jó megoldásnak tartom a talajszintig földbe sülyesztett alja nélküli flakont is, amely igen víztakarékos, mivel csak a gyökérzónát látja el vízzel, illetve vízben oldott tápanyaggal. Növényenként egy flakon elegendõ s az öntözés, illetve a flakonok megtöltése nincs idõhöz kötve. A flakon kupakját lazítsuk fel, hogy a víz szivárgása folyamatos lehessen. Ugyanilyen elven alapuló megoldást tartok jónak a gyümölcstermõ növényeinknél is, azzal a különbséggel, hogy a flakonokat fák esetében a fa csurgójába félméterenként kell elhelyezni, mivel ott található az aktív felszívó gyökérzet tömege. Öntözõvíz gyanánt pedig elsõsorban természetesen az esõvizet javaslom, melynek minden cseppjét meg kellene fogni, ha másként nem, hát a csatornavíz odavezetésével. Amennyiben pedig vezetékes vizet vagyunk kénytelenek használni, úgy azt elõzetesen víztartályba engedve szellõztessük meg, mivel a klórozott víz többet árthat, mint segíthet, különösen a klórra érzékeny zöldségféléinknél, valamint a burgonyánál és a szõlõnél is. A fentiekbõl következik, hogy a kis adagokkal történõ öntözésnek nincs sok értelme. Az legfeljebb a légpárásításhoz jó, mert az is fontos, különösen olyan zöldségféléknél, mint az uborka, a zöldbab, a paprika stb. Ám ezeknél is, illetve ez esetben is és mindenhol célszerû alkalmazni a talajmulcsozást, a talajtakarást, amely úgy hatásos, ha legalább öt centiméter vastagságú, például fûkaszálékkal, komposzttal. Cs. Nagy László

TÁRSADALOM – KULTÚRA

„Elõször akkor vettem elõ a gyógyszereket, amikor Dezsõ elhagyott. Közölte: elege van a nyomorból, a kilátástalanságból, még élni akar egy kicsit, túl az ötvenen. Most jelentkezett egy hölgy. Háza van, kocsija, nyaralója és ígéretes a bankbetétje. Harminc évünk tûnt a semmibe. Harminc év közös küzdelem, harminc év álom és a meghitt, együttes öregség. Két fiúnk már a saját lábán áll. Családjuk van, egyéni gondjuk, életük. Nincs szükségük rám, mi tarthat vissza?” – ömlött a szó Valiból, ott a ligeti padon, ahol körülöttünk kavargott a nép. Szólt a zene és lufik surrogtak a magasban.

GYERMEKJÁTÉKOK mekül szórakoztak órákon, heteken, hónapokon át. Aztán jött egy újabb külföldi út, s vele a szerintem elképesztõen kreatív s az alkotás örömét biztosító Legó, amely felváltotta a korábbi házépítõ fakockákat. S a két gyerekem együtt építkezett, fantasztikus futurista létesítményeket alkotva. Szó sem volt a mellékelt prospektus ajánlotta épületekrõl, azt csinálták, amihez kedvük volt, s fõleg amit életkori sajátosságuk, kézügyességük, fantáziájuk megengedett. Évekkel késõbb látogatóban voltunk feleségemmel egy meglehetõsen jómódú, a mieinkhez hasonló korú kétgyermekes házaspárnál, s a gyermekek szobájában a vitrinben Legóból összerakott csodavárakat, pályaudvart, házsorokat fedeztünk fel. Kérdeztem: ki építette? Hát az apu! – volt a válasz, s nagyon fegyelmeznem kellett magamat, hogy ne mondjak valami cifrát. Eszmefuttatást meg végképp nem, a hogyan játszszék a gyerek játékaival, ha már egyszer megkapta, s hol az a határ, mikor segíteni, de nem helyette megcsinálni kell. Ennél nagyobb ostobaságot elképzelni sem tudok, de az sokszor emlegetett tény, hogy a szülõ gyakran magának vesz – fõként technikai jellegû – játékot, nem egyszer olyant, melyet gyerme-

ke percek, órák alatt „hazavág”, mert még nem neki való. Aztán mehet a vitrinbe vagy a képzeletbeli roncstelepre. A „magának vesz”-re is egy apró példa: voltam olyan lakásban is, ahol körülbelül ötven darab apró autó volt szépen elrendezve, egy olyan fakkban, mint a konyhai fûszertartó, de nem ám a gyerekszobában, hanem a nappaliban, a televízió és a hifitorony mellett. Félreértés ne essék: nem vagyok ellensége a mai korszerû, modern játékoknak, de azért visszasírom például a dominót, azt a játékot, melyet egyszerre játszhat gyermek és felnõtt bárhol és bármikor. Persze csak akkor, ha van türelme, mert ha nincs, akkor jöhet a tévé úgynevezett gyermekmûsora, ahol javarészt torzabbnál torzabb figurák hülyítik utódainkat. Ismét nem a nosztalgia mondatja velem, de hova tûnt a képernyõrõl Kukori és Kotkoda, Mekk Mester, s azok a minden ízében szépséget, jópofaságot, egészséges humort sugárzó nagyszerû magyar, orosz, cseh, lengyel rajz- és bábfigurák? Jöttek helyettük a nindzsák és utódaik, akik megállás nélkül háborúznak, gyûlölködnek, ütnek, vágnak és olyan rondák, hogy ennél rondábbakat már kitalálni is nehéz lenne... Veégh Ádám

A peremkerületi proletárok poétája Molnár Gézáról tudjuk, hogy nemcsak munkáscsalád gyermeke és maga is jó ideig munkásként kereste kenyerét, hanem írásainak jelentõs részében is a munkások életével: gondjaikkal, szerelmeikkel, feltörekvõ jó céljaikkal foglalkozik. (Hullámverés, Város a felhõk alatt, Holtak fogságában, Vasárnap mindig esik az esõ, Elfogynak az éjszakák, Külvárosi barangolás, Doktor Klaus különös élete, Az elpazarolt birodalom stb.)

A XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmával három Molnár Géza-könyvet vehettem a kezembe a Hét Krajcár Kiadó jóvoltából. A Csúcsok – szakadékok most jelent meg, 2005-ben; a Hózápor Budán 1998-ban; a Lángoktól ölelve 2003-ban, az író nyolcvanadik születésnapjára. Mind a három visszaemlékezés, novellagyûjtemény, rövidebbhosszabb írás érdekes mottóval indul: „...Kedvesem, ahhoz, hogy írni tudjunk, egyszerre kell kristálytisztának és õrültnek lenni...” (Oriana Fallaci: Insallah); „Az emlékezés az a paradicsom, amelybõl nincs kiûzetés és az a pokol, amelybõl nincs szabadulás.” (Ismeretlen szerzõ); „Az Idõ nem állóvíz. És nem folyó, amely egy irányba rohan. Az Idõ néha vágtázik, néha sétál. Elõre, hátra az emlékezetben, csakúgy, mint az író könyveiben.” (M. G.) A Csúcsok – szakadékok címû könyve mind személyes élmény, hiszen a legtöbb ember élete valóságos regény, csak legyen író, hogy életszerûen fesse elénk, jobbnál jobb epizó-

7

Gazdagok közt védtelen

Hogy nem született testvérem, annak a második világháború az okozója, így „egyke” maradtam és sokszor irigykedve néztem azokat, akiknek volt testvérük. Testvér játszótársam tehát sohasem volt, de hogy valaha is unatkoztam volna, arra nem emlékszem.

Játékaim? Ugyan már honnan lettek volna, hiszen a háború elõl menekülve a családok legkisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy menekítendõ holmijaik közé játékokat is pakoljanak. Egy azért volt nekem is, mégpedig egy „Piszének” nevezett baba, melytõl semmi pénzért sem váltam volna meg, s ha lehetõség adódott, színházat „rendeztem” számára féltucatnyi mesefigurával díszített aprócska zsebkendõmbõl. Mindez úgy történt, hogy a zsebkendõket felügyeskedtem egy sodrófához hasonló faágra és azon forgatva elmeséltem Piszének, hogy mi történik, mire figyeljen. Szerintem megértette. Aztán elmúlt a háború, felnõttem, megnõsültem, gyerekeink születtek – elõbb egy fiú, majd egy lány – s fiúnk cseperedésekor feleségemmel megbeszéltük, hogy az olyan játékot, mely a legcsekélyebb mértékben is emlékeztet háborúra, erõszakra, egybõl kivágjuk a kukába, hozza bármily kedves látogató. Nem is hoztak, nekem viszont külföldi utam alkalmából sikerült pár darab Matchbox autót vásárolni s hosszú évekig kerti asztalunkat autópályává alakítva ez lett a sztár, s ehhez a minket sûrûn meglátogató édesanyám volt a nézõközönség. Miért, miért nem, „Pistázásnak” nevezték el és re-

2005. június 3.

dokkal. Molnár Géza az ország, az egész társadalom gondjaival-örömeivel együtt élt – szenvedett és örvendett (aktívan!). A 20. század nagy tapasztalata, hogy életünkkel együtt az igények és a jelszavak rugalmasan alakulnak. A „Mindenki egyért, egy mindenkiért” biztatást az egyénre koncentráló „Valósítsd meg önmagad!” váltotta fel, majd (napjainkban) az egyént is szinte felszámoló „Légy vállalkozó!”, hiszen a vállalkozónak már nincs is személyisége, a globális világ a maga arcára „uniformizálta”; az ego már csak egy fogaskereke az egész világra kiterjedõ láncnak. Örömmel forgatjuk Molnár Géza visszaemlékezõ történeteit, s én most vele együtt újra járom Hanoi és Haiphong utcáit, ahol magam is átéreztem 1969-ben a vietnami nép iszonyatos megpróbáltatását. Emberpróbáló munka és harc – havi tíz deka cukor és tíz deka zsiradék mellett, rizsen és vízen élve. Ám én dzsunkában szárnyalva végig nézhettem a Ha-Long-öböl 3300 szigetét. Most újra végigmegyek véle

a többezerszer bombázott Ham-Rong hídon, Than-Hoá mellett – mert ez a híd kötötte össze Északot Déllel, s ez a rakétáktól, repeszektõl tépedt, légnyomástól hajlítgatott, agyonfoltozott-szegecselt híd tartja magát, mert rajta keresztül juthatott hadianyag-utánpótlás a Délen harcoló Vietkong katonáknak. A dzsungelbe telepített Hoá-Binh város lakosaival és Molnár Gézával együtt nézem (újra) a „Béke városa” holdfényben fürdõ, rommá lett, Hold-kráterekre emlékeztetõ kísértetvárosát. Molnár Géza az elsõ jelszópár: „Tiéd az ország, magadnak építed”, „Azé a föld, aki megmûveli” korszakában nevelõdött címfestõ kisinasként, és egész életére magával vitte az együtt végzett munka örömét és a közönség szeretetét. Õ is, mint velünk együtt több tízezer fiatal munkás, a háború utáni újjáépítés lázában kezdte „önmagát” is építeni: nyelveket tanult, új szakmákba dolgozta be magát. Volt újságíró, fordító, szerkesztõ és volt diplomata is: hazánk párizsi nagykövetségének kulturális attaséjaként. De mindenek felett író, korának és népének hû krónikása; aki népe kiteljesedése részeseként megvalósította önmagát; az ötvenhatos vihart követõ konszolidáció katonájaként mindvégig az „Egy mindenkiért” elve szerint élt és dolgozott. Frideczky Frigyes

Kit tudja, miért nyílt meg nekem, pedig csak az esernyõjét emeltem fel a földrõl.

Kedves legyek hozzá – Aztán reggelre üresen állt a szekrény, bontatlan az ágy. Hiányzott egy bõrönd, meg a fehérnemûje és néhány öltöny. Napfény táncolt a bútorokon, a macska éhesen nyávogott, s én nem tudtam mihez kezdeni. Nemrégen mondták fel az állásomat, anyámat elõtte héten temettem el, a bank sürgetett, hogy fizessem az adósságot és a BKV-tõl érkezett egy büntetés... Nézte, nézte a sétányon hömpölygõ tömeget, az ezerarcú sokaságot. Ahány ember, annyi sors. Annyi élet, annyi gond. Nekik talán jobb sorsot szán az élet? Vagy csak még nem tudják, hol a végállomás? – Másodszor a múltkor vettem elõ a gyógyszereket. Nekem talán az sem számít, hogy lejárt a szavatosság. Amire kell, arra jó lesz. Majd arra gondoltam, adok még egy esélyt az életnek. Fellapoztam a hirdetési újságot, nem hinné el, menynyi az álláshirdetés. Vagy hatszáz a vendéglátásban, három és fél hasábon! Üzletkötõt keresnek kétannyi terjedelemben. Biztonsági õröket felvennének. Na, ez nem az én mûfajom. A hivatali munka sem. Eladó voltam egy üzletben, valamikor Közértnek hívták. Most tönkrevágják a plázák! A keresetek, igen, alig több mint a minimálbér! Aztán a rengeteg külföldi ajánlat. Vajon mennyi valósul meg belõlük? Maradt még a különbözõ jutalékos rendszer, a telefonmarketing. Hát, ez sem az én formám. – Akkor mit talál az ilyen magafajta asszony? – Mit talál? Körülnézhet a háztartási ajánlatok közt. Kiírtam tíz-tizenkét címet. Házvezetõnõ, szakács, gondozó, gyermekfelügyelet, pardon: bébiszitter. Még a kutyagondozást is. És elindultam, tudja, egyedül. Mint az artista biztosítókötél nélkül. Alatta a mélység. Elõtte valami hal-

vány remény, ami csak pislákol. Hátha találok valamit. Valahol a körúton, idõs bácsi: reggel héttõl este nyolcig kell vele lenni. Ezt nem vállalhatom. Aztán a Lipótváros: tele ékszerekkel az asszony – takarítás, fõzés, kutyasétáltatás, telefonügyelet, havi ötvenezerért! A szombat, vasárnap azonban szabad! Aztán egy agglegény: csak takarítás, de idõnként legyek kedves hozzá, és megcsípte az arcomat. Nem mondta, ez mit jelent, de sejtetni engedte. Negyvenet kínált! – Végül is talált valamit? – Újra elõvettem az újságot és a külsõ, budai hegyvidéket céloztam meg. Busszal indultam el, blicceltem az utazásnál. Most már úgyis mindegy.

Terjeszkedik a gazdagság – Pár napos esõtõl illatoztak a kertek. Magas kõfalak mindenütt, alig látni a házakat. És sok helyütt a nevek sincsenek kitéve. Az elsõ két címen mindenest kerestek, aki kevés pénzért házmester, telefonos, takarítónõ és még kertész is! A fizetés alig több, mint a minimálbér. Persze, ígérettel, ha beválik... Az utána következõ: „Csak a gyerekre kell vigyázni és csak akkor, ha nem vagyok itthon. Manökeniskolába járok, stúdióba, de modell is vagyok, topmodell... A férjem momentán külföldön. És mit fizetek? A hazai szokásost, de a vasárnap délután szabad!” – Majd visszatérünk rá, mondtam, és tovább mentem. S nem akartam hinni a szememnek. A villák, akár a kastélyok. Egyikén-másikán nemzeti zászló, szinte a földig lógott. Nehogy összekeverjék a lakókat, azt hihetnék, hollandok vagy zulukafferek laknak itt? És elfogyott a járda! Tudja, hogyan? A gépkocsibejárók voltak csak az úttesthez kötve, kikövezve. A falak mentén, a járdák helyén zöld pázsit, virágágyások, bokrok mindkét oldalon. Kilométer hosszan! – Egyszerûen nincs járda – a közúton! Elterpeszkedik a gaz-

dagság, ki, a falakon túlra. Aki nem autóval jár, annak nincs helye a gazdagnegyedben! Igaz, a kertváros bejáratainál KRESZ-tábla: 30-as övezet! De a többmilliós, nikkelezett motorokon százon felül repesztenek, játszanak, kergetõznek a kigyúrt, kopasz fiatalurak. Az autók sem különben, és a vezetõk fülén ott lóg a mobil. A ritkán adódó csendben körülnéztem: a Sas-hegy fehér sziklái, a Péter-hegy, a Vadászhegy, Budafok dombjai vigyorogtak szemközt velem... – Már majd leszakadt a derekam. Sok minden megfordult a fejemben, de leginkább az, érdemes itt még élni? Érdemes a felszínen rúgkapálni? Vagy csak hisszük, hogy ez a felszín? A vég úgyis a hajléktalanszálló vagy valamelyik aluljáró, amíg el nem zavarnak? Ha az ember már nem bír a mindennapokkal megbirkózni...

Falak, kamerák, riasztók Halk surranással nyílt az egyik kapu, és autó tolatott rajta kifelé. Afféle luxusterepjáró, amivel a Belvárosban is lehet feltûnõsködni. Idõsebb úr a kormány mögött. – A szomszédba hogy lehet bejutni? – Többször nyomja a csengõt, és bekapcsol a kamera. Épületes beszélgetés esett a hölggyel ott bent. Törve mondta magyarul: nemrégen jöttünk haza, magyarba. A férjem sokat utazik. Néha én is vele megyek. Ilyenkor végezni a házimunkát. Takarítást, sikálást, csempéket, port törölni. Kiskutyáról gondoskodni. Fõzni mindig neki frisset. – És az én étkezésem? – Hozat pizzát vagy mit, számlát összegyûjtve, késõbb elszámolunk. – Mennyi a pénz? – A pénz, a pénz... – ekkor szólalt meg a telefon. Hosszan beszélt a hölgy. Talán angolul. Sûrûn mondta: yes, yes. Meg városneveket, Párizs, Lion, Brüsszel, New York. Mondta: most el kell utaznia, jöjjek egy hét múlva. Folytatjuk a beszélgetést. Nem hiszem. Ülök magával szemben. Kezemben az újság: „Fiatal, vidám, jóképû eladókat keresünk üzletünkbe. Biztos munkahely.” Biztos? Manapság mi a biztos? Talán a halál... Mártonfy

KEDVES OLVASÓNK! Politikai szempontból egyaránt fontossá vált, hogy lapunk olvasói értsék és támogassák szándékunkat, A Szabadság elõfizetõi táborának növelését. Ezt szolgálja a 8. oldalon kivágható megrendelõlap. Kérjük, segítsen, hogy kezdeményezésünk eljusson leendõ olvasóinkhoz! Lepje meg barátját, ismerõsét azzal, hogy – például egy hónapra – elõfizeti részére A Szabadságot! Ha lapunk megnyeri tetszését, nyerhetünk egy további rendszeres elõfizetõt, olvasót. Ha szándékunk megvalósul, az segítené A Szabadság anyagi helyzetének stabilizálódását, de hozzájárulna politikánk népszerûsítéséhez is. Kérjük pártszervezeteinket, hogy a megrendelõlapot sokszorosítsák, és a késõbbiekben folyamatosan hasznosítsák. Nyújtsanak segítséget A Szabadságot elõfizetni szándékozóknak, hogy kívánságuk a postához, illetve – értelemszerûen – a Progressio Kiadóhoz eljusson. Kedves Olvasónk! Köszönjük a segítséget!

A Szabadság MUNKÁSPÁRTI HETILAP Tizenhetedik éve jelenik meg hetilapunk, A Szabadság, Magyarország egyetlen következetesen baloldali, kritikus újságja. Mi mást és másképp írunk a gazdaságról, a politikáról, a külvilágról, az ország, az emberek helyzetérõl, életérõl. Aki olvassa, megismerheti a Munkáspárt céljait, politikáját is. Levelezési rovatunkban sok – talán Önhöz hasonló gondolkodású – állampolgár véleményével találkozhat. A Szabadság hasábjai nyitottak minden baloldali érzelmû ember, haladó mozgalom, szervezet számára.

8

HÍREK – INFORMÁCIÓK

2005. június 3.

KISTÉRSÉGI TÁMOGATÁSI PROGRAM

TRIANON: NYOLCVANÖT ÉVE

„Uzsorás béke, gyilkosok, mészárosok békéje” Játszótér épült Sajószentpéteren Egyedülálló kezdeményezés révén 2004 októberében úttörõ jellegû és példaértékû program indult útjára, melynek keretében idén Sajószentpéter gazdagodhatott egy szép játszótérrel.

(Folytatás a 3. oldalról) Az 1989–91 közötti tõkés ellenforradalmak nyomán hatalomra került nemzeti tõkésosztályok jelentõs reményeket fûztek egy átfogó átrendezõdéshez. Ez részben bekövetkezett, hiszen a térség országai kikerültek a jaltai, orosz befolyási övezetbõl, igaz, belecsöppentek egy másikba, az amerikai–német érdekszférába. Egyes uralkodó osztályoknak sikerült nemzeti érdekeiket érvényre juttatni, és területi változásokat elérni. Ennek nyomán feloszlatták Csehszlovákiát és lett Csehország és Szlovákia. A Szovjetunió helyén jöttek létre olyan országok, amelyek korábban szinte soha nem rendelkeztek független állami léttel, így például Ukrajna vagy a baltikumi államok. Magyarország területét az 1989–91. évi változások nem érintették. Az új magyar uralkodó osztályok között kezdettõl fogva nem volt egységes álláspont sem arról, hogy mi is a magyar nemzeti érdek, sem arról, hogy ezt miként lehetne megvalósítani. Az MDF idején a magyar külpolitika meghirdette a 15 milliós magyarság képviseletét, tevékenyen részt vett a jugoszláviai szocialista rendszer megdöntésében, és segítette a romániai rendszerváltást. Az 1995. évi daytoni békébe azonban csak balkáni területetek kerültek, és szóba sem került a Vajdaság esetleges visszacsatolása. Az 1994-ben hatalomra került MSZP minden eszközzel a Nyugat elvárásaihoz igyekezett igazítani a külpolitikát. A Nyugat érdeke akkor is és ma is döntõen az, hogy a tõkés ellenforradalom végbemenjen a térségben, és alapvetõen stabilitás legyen. Ebbe nem illett bele Trianon esetleges felülvizsgálata. A Horn-kormány számos szerzõdést kötött a szomszédos országokkal, lényegében háttérbe szorítva a magyar geopolitikai érdekeket. A Nyugat cse-

rébe relatíve gyorsan beengedte a magyar uralkodó osztályt a NATO-ba és az EU-ba. Az Orbán-kormány határozottan szembenézett a nemzeti érdekképviselet problémájával, amibõl nem kis galiba keletkezett egyes országokhoz való viszonyában. Magyarország részt vett 1999-ben a Jugoszlávia elleni NATO-agresszióban, sõt ezt követõen az USA rendelkezésére bocsátotta Magyarország területét a Milosevicsrendszer megdöntését szolgáló amerikai politikai, diverzáns és más akciókhoz. Az Orbán-kormány ekkoriban hirdeti meg a „nemzetegyesítés határmódosítás nélkül” politikáját. Abban bíztak, hogy a Jugoszlávia elleni háborút valamilyen nemzetközi konferencia zárja le, amelyen Magyarországnak is jut valami. Nem ez következett be. A Medgyessy–Gyurcsánykormány elsõ intézkedései közé tartozott, hogy elhatárolta magát az Orbán-kormány nemzeti törekvéseitõl, amelyek ugyan nem voltak tökéletesek, nem alkottak rendszert, de kétségkívül egy határozott politikát jeleztek. Az MSZP-kormány teljes mértékben az amerikai politikának rendelte alá a magyar külpolitikát, mind Irán, mind a balkáni térség kérdésében. Belement abba, hogy Románia a NATO tagja legyen és elkezdõdjenek a tárgyalások az EU-csatlakozásról. Kovács kül-

Kitüntetések, papír- és fémpénzek, képeslapok, porcelánok adásvétele.

ügyminiszter ténykedésének utolsó hónapjaiban vállaltak egy kalandorakciót Szerbia irányába, amikor állítólagos magyarellenes atrocitásokra hivatkozva Szerbiát nemzetközi nyomásnak tették ki. A szerbek viszonylag könnyedén túltették magukat, a magyar politika pedig még inkább visszaesett. A trianoni békét 85 évvel ezelõtt írták alá. Magyarország ma ugyanolyan kisország, mint amilyennek az imperialista hatalmak változtatták. A magyar uralkodó osztályok nem voltak képesek változtatni ezen a helyzeten. El kellene gondolkodni végre a nemzeti érdekekrõl. Magyarország nemzeti érdeke nem az, hogy nyugati gyarmat legyen, hanem az, hogy erõs oktatással, erõs egészségüggyel, erõs gazdasággal rendelkezõ független állam legyen. Magyarország nemzeti érdeke nem az, hogy az EU- és a NATO-szövetség oltárán lemondjon minden regionális és nemzeti törekvésérõl, hanem az, hogy a térség országaival együttmûködve érvényesítse azokat, és ehhez vívja ki – mert ez másként nem megy – a nagyhatalmak támogatását. A magyar tõkésosztályok tizenöt éve adósok e politikával, s ezért éli meg a magyarság jelentõs része máig ható nemzeti tragédiaként a 85 évvel ezelõtti trianoni „rablóbékét”. M. L.

Újságíró különbejáratú albérletet keres.

VII. ker. Izabella utca 37. Tel.: 322-4799 H–P: 9–17 óráig.

Telefon: 06 (20) 354-6772

MEGRENDELÕ Kérem küldjenek az alábbi címre 1 példány A Szabadság bemutatószámot!* Megrendelem A Szabadság ..... példányát** – havi elõfizetéssel (460 Ft/hó) – negyedévi elõfizetéssel (1380 Ft/negyedév) – féléves elõfizetéssel (2760 Ft/félév) – éves elõfizetéssel (5520 Ft/év) Név: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Cím: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . * A bemutatószám megküldését a Progressio Kiadótól kérje (1082 Budapest, Baross u. 61.)! ** Az elõfizetéses megrendelést a hírlapkézbesítõnél, a Magyar Posta hírlap-ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban lehet leadni. Kettõ vagy több példány azonos címre történõ postázását a Progressio Kiadó is vállalja.

választanak egy települést, ahol a település által megfogalmazott célt valósítják meg, amely garantálja, hogy olyan projekt valósul meg, mely elõsegíti a település fejlõdését. Az elsõ támogatandó település kiválasztását hosszú folyamat elõzte meg, végül Sajószentpéterre esett a választás, mely Magyarország egyik legelmaradottabb térségében, az észak-keleti régióban található. A településen történt elõzetes kutatás alapján egy játszótér építése bizonyult a legideálisabb ötletnek, hiszen a város nem rendelkezett játszótérrel. A programot a polgármester és a helyi szervezetek is üdvözöl-

KUBA-TOTÓ: eredményhirdetés A Szabadság április 29-ei számában, Kubáról szóló mellékletünkben tíz, a szigetországgal kapcsolatos kérdésünkre vártuk olvasóinktól a válaszokat. A helyes megfejtést beküldõk közül ketten: Benkõ Tibor Salgótarjánból és Radó Attila Somogyvámosból rumkollekciót nyertek, fõdíjunk – egy kétszemélyes vacsorameghívás – pedig Sütõ Gábor budapesti olvasónké lett. A nyerteseknek gratulálunk, a szerkesztõség felveszi velük a kapcsolatot. OLVASSA,TERJESSZE, TÁMOGASSA! A Szabadság Alapítvány számlaszáma: OTP 11705008-20441997

VERES ÉREMBOLT,

"

Magyarországon elvétve hallani olyan kezdeményezésekrõl, melyek azt mutatnák, hogy felelõsen gondolkodó vállalkozók, multinacionális cégek komolyan vennék társadalmi rangjukat és szerepüket, melyhez szükségszerûen hozzátartozik a jótékonykodási tevékenység. Ezért is érdemel megfelelõ hangsúlyt a kevés kivétel, mint a Knorr által 2004 õszén útjára indított kezdeményezés. A program olyan fejlõdõ térségek, települések támogatására irányul, melyek földrajzi, gazdasági és egyéb adottságukat tekintve elmaradottabbak az országos átlagnál. A program hosszú távra szól, terveik szerint évente ki-

ték. „Nagyon örülünk a kezdeményezésnek, hiszen igen ritka, hogy segítséget kapunk. A játszótér építése sok családnak és gyermeknek okoz örömet és településünk életét színesebbé teszi. A program emellett kitûnõ alkalmat biztosít lakossági összefogásra. Köszönjük a lehetõséget a fejlõdésre” – nyilatkozta Samu István polgármester. A játszótér ünnepélyes átadására május 22-én került sor egy egész napos rendezvény keretében. A Knorr ezen túlmenõen társadalmi segítséget kér ahhoz, hogy minél szélesebb körben kutathassa fel következõ támogatottját, ezért arra kéri az olvasókat, tájékoztassák a céget, mely településnél érzik hiányát egy fejlesztõ, jótékony támogatásnak. T. T.

FELHÍVÁS Az MTK Sport Klub Kajak szakosztálya Nyári szüneti vízi sporttábort szervez alapfokú, fejleszthetõ úszástudással rendelkezõ 9–13 éves fiúk és lányok részére, ebéddel, egész napos sportfoglalkozással, 8–18 óráig tartó sportedzõi felügyelettel 6000 Ft/fõ/hét részvételi díjjal Jelentkezés: 2005. május 25-tõl a részvételi díj befizetésével az MTK Népszigeti vízi sporttelepén Pruzsinszky István kajakedzõ táborvezetõnél vagy a 06 (30) 9966-451-es telefonszámon. A vízitelep címe: Budapest XIII., Népsziget 15 (Újpestiöböl). Megközelíthetõ: a 4-es autóbusszal, a 3-as Metróval a Gyöngyösi utcai megállóig (Duna Plaza), onnan gyalog a Meder utcán a Dunáig, ahonnan egy gyalogos híd vezet a Népszigetre, az Újpesti-öböli vízitelepig.

VESZTESÉGEINK Bányai József, aki 1957 óta volt tagja a pártnak, 75 éves korában elhunyt. Biatorbágyi alapszervezet Baracsi János, aki 1952 óta volt a párt tagja, 77 éves korában elhunyt. Székesfehérvár, József-Lövölde úti alapszervezet Landhoffer József, aki 1962 óta volt tagja a pártnak, 88 éves korában elhunyt. Budapest, II. kerületi alapszervezet

EMLÉKÜKET KEGYELETTEL MEGÕRIZZÜK

A Munkáspárt központi politikai hetilapja Felelõs szerkesztõ: Szabados Judit Szerkesztõség: 1082 Budapest VIII., Baross utca 61. Telefon: 313-5420 (közvetlen); 334-1509/22 m. Telefax: 313-5423 Lapterjesztés: Szigeti Endréné, tel.: 334-1509/23 m. A Szabadság e-mail címe: [email protected]; internetcím: www.aszabadsag.hu Kiadja: a Progressio Kft., a kiadásért felelõs: Vajda János igazgató ISSN 0865-5146 Terjeszti: a Budapesti és a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., valamint az alternatív lapterjesztõk Elõfizetési díj: egy évre 5520 Ft, fél évre 2760 Ft, negyedévre 1380 Ft, egy hónapra 460 Ft Elõfizethetõ a hírlapkézbesítõknél, a Hírlapelõfizetési Irodában (Helir 1900), a Magyar Posta kerületi hírlapüzletági ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Szedés, tördelés: Progressio Kft. Nyomtatás: Apolló Kft. 1165 Budapest, Zsemlékes út 25. Felelõs vezetõ: Mózes Ferenc ügyvezetõ igazgató

A Munkáspárt internetcíme: http://www.munkaspart.hu