Krúdy Kálmán ( ) (Adalékok a Krúdy család nógrádi ágának történetéhez)

Praznovszky Mihály

Krúdy Kálmán (3832-1861) (Adalékok a Krúdy család nógrádi ágának történetéhez) „Azon a réten kergettem én is a lepkét és a labdát, s ma úgy látom, hogy szebb rét talán nincsen is az egész világon. Az Ipoly mentén terült el a lapos partok között és szelíden, lágyan szaladt tovább a lehajló fűzek és tömpe bokrok között, mint a nótaszó. A virágos bokrokon m a d a r a k lak­ tak és énekkel kísérték útjában Kálmánt. És a füvek fölött a n y á r leányai kiteregették virággal kihányt köntösüket a napsugárba. Messzebb halmok kéklenek és beszédes nyárfák ringatják karcsú d e r e k u k a t a szélben, ami e szép világ fölött elsuhan. Itt minden a szerelemről mond éneket és a leg­ kisebb virágnak a kelyhében is száz nóta lakik: szép, egyenes növésű p a ­ lócleányoknak volt századok óta a szerelmeskedő-rétjük ez a hely. Itt a le­ vegő is más. Csókok zenéje zümmög a méhek duruzsolásában." 1 Gondolná-e b á r k i is, hogy a fenti idézet n e m Mikszáth Kálmántól származik? K r ú d y Gyula ír ilyen szépen „Palócországról", benne hagyott ilyen mély nyomot ez a táj. A Mikszáth-hatásokat oly nehezen leküzdő író ^bben az írásában m á r nem a nagy mester hatására fog a palócvidék á b ­ rázolásához. Bizonyos fokig ő is nógrádi, s g y e r m e k k o r á b a n sokszor el­ hozták látogatóba a rokonokhoz. Egyelőre részletesebb magyarázat nélkül t u d n u n k kell azt: a K r ú d y a k nógrádi eredetűek, az író nagyapja került el a megyéből 1849 után. így lett a család egyik része szabolcsi, és született aztán az író Nyíregyházán, száz esztendeje, 1878. október 21-én. Nógrádhoz köti őt a család, a rokonság, e vidéket örökíti meg sok szép, fátyol-titkos novellájában, s ide fűzi őt műveinek néhány alakja, akik valóban itt éltek a megyében. Közülük most csak egyről, az egyik legjelentősebbről k í v á n u n k írni. K r ú d y K á l m á n n a k hívták, az író n a g y ­ apjának öccse volt. Élete, kalandjai fel-feltűnnek a novellákban és izgal­ mas, r o m a n t i k u s külsőt adnak e hősnek. Eredetileg csak K r ú d y K á l m á n n a l a k a r t u n k foglalkozni t a n u l m á ­ n y u n k b a n , felkutatva mindazt, ami a valóság, és ami m a még kideríthető életéről. Á m ahogy haladtunk előre az anyaggyűjtésben, úgy vált gazda­ gabbá a kép a K r ú d y a k életéről. Természetesen az n e m várható, hogy tel­ jes, minden részletre kiterjedő családtörténetet adjunk a K r ú d y famíliá­ ról. De b á r m e n n y i r e is hiányos a rájuk vonatkozó megyei anyag, még mindig jóval több, mint amennyit a t a n u l m á n y keretei elbírnak. így h á t ez csak bevezetés, illusztráció a K r ú d y család életéhez. (S egyúttal b e m u 157

tatás i a klsnemesség életének, problémáinak a múlt század első felében, A K i ú d y a k esete n e m egyedi, nem különleges. Hasonló ез azonos sok más megyei kis- és középnemes életével, mindennapos létküzdelmével.) S hogy helyenként nem egyértelműen pozitív kép alakult ki a családról, a n n a k tagjairól, az n e m a divatos deheroizálás következménye, hanem a levél­ tári forrásokból kiolvasható reális helyzet felvázolása. Ami véleményünk szerint n e m árt az író életművének, sőt i n k á b b árnyaltabbá, bizonyos vo­ natkozásaiban tisztábbá teszi egyes alkotásainak hátterét. Térjünk hát vissza a k o r á b b a n említettekre, s tegyük fel a kérdést: Ki volt K r ú d y K á l m á n ? KRÚDY KÁLMÁN ALAKJA AZ IRODALOMBAN Először azt vizsgáljuk meg, mi módon, hogyan szerezhet tudomást az utókor K r ú d y K á l m á n életéről. Két könnyen hozzáférhető és alapvető for­ rás áll rendelkezésünkre. Az egyiket Mikszáth kisregénye, a másikat K r ú ­ dy Gyula n é h á n y elbeszélése képezi. Noha Mikszáth kisregénye korábban íródott, mégis K r ú d y novellái­ nak ismertetésével kell kezdenünk. Ezekből ugyanis Kálmán fiatalkori életére is k a p u n k adatokat. 2 (A következőkben még kritika és cáfolat nélkül vegyük sorra ezeket a szépirodalmi feldolgozásokat.) A család Szécsénykovácsiban élt a K r ú d y a k régi birtokán. Az apa, K r ú d y János kúriájában hat gyermek cseperedett: Gyula, Kálmán és négy l á n y : Mária, Ilona, Izabella, Amália. Gyula és K á l m á n igen veszedelmes fiúk hírében állottak, csínytevéseiktől messze hangos volt a környék. K é ­ sőbb Gyula megkomolyodott, de K á l m á n t o v á b b r a sem tudta csillapítani vérét: ,,. . . imádta a nőket, de a maga módja szerint: mint nádaslakó far­ kas szereti nőstényét: vadul, gyilkos szenvedéllyel." Figyelemre méltó megjegyzés, tragikus következményeit látni fogjuk. Apjuk egy idő u t á n elvitte őket iskolába Nagyváradra. De bizony K á l m á n előbb kopogtatott a kovácsi kúria ajtaján, mint apja. Elkötött egy lovat a nagyváradi rétről, azon vágtatott haza. Nem is ment többet vissza, otthon vadászott, csavar­ gott. Tizenhat éves volt, és nemsokára szerelmes lett egy nála két évvel fiatalabb leányba, Feledi Juliskába. Elszöktek, de visszahozták őket, és Kálmánt büntetésül besorozták katonának. Olaszországba vitték, hol hat esztendeig kellett szolgálnia a császár seregében. Ez a romantikus szerelmi hajlam a valóságban is jellemző volt a K r ú dyakra. K r ú d y Gyula, K á l m á n bátyja a 16 éves Radies Máriát Komárom várában vette feleségül, a honvédzászló alatt. Fia, Gyula, a ház kis cseléd­ lányát, Csákányi Júliát 17 évesen vette magához, amikor az gyereket várt tőle. Béla, a k o m á r o m i hős másik fia h u s z á r h a d n a g y k o r á b a n lett szerel­ mes egy 16 éves kereskedőleányba, Szakács Matildba. Kilépett a hadse­ regből és feleségül vette választottját. És az író is itt van a sorban: 19 éves volt. amikor beleszeretett Spiegler Bellába, a nála két évvel idősebb író­ nőbe, akit hosszú családi viták és jelenetek után, 21 éves korában felesé­ gül is vett. K r ú d y Gyula egy másik elbeszélésében a katonáskodás oka n e m Fele­ di Juliska, h a n e m egy „nagy ú r n a k a felesége", aki — úgymond — elcsá-, bította a kamasz fiút, s ezért az ifjúnak kellett szenvednie. Milánóba vit­ ték katonának, de ott sem m a r a d t sokáig. 1848-ban az első ágyúlövések hallatán hazaszökött és beállt a honvédseregbe. 158

A szabadságharc bukása u t á n egyike volt azoknak, akik n e m tették le a fegyvert, h a n e m tovább harcoltak. Gerilla lett, a függetlenségi harc ügyétől elpártolt nógrádi s felvidéki hazaárulók üldözője. S innen, 1849-től kezdődik életének híresebb-hírhedtebb szakasza: betyárkodása. Ez tette őt igazán nevezetessé, ez költött legendákat alakja köré. Hosszú esztendőkig, egészen 1861-ig n e m bírtak vele. Bár többször fogságba került, mindig megszökött. Végül aztán őt is utolérte a zsandá­ rok golyója. K r ú d y K á l m á n a nemes-típusú betyárok közé tartozott. A szegényeket soha n e m bántotta, sőt inkább segítette. Annál inkább gyűlölte és sarcolta — ahogyan csak tudta — a császárt szolgáló, pecsovics nemeseket. Szá­ m u k r a n e m volt irgalom, minden pénzükből kifosztotta őket. Viselt dolgai közül Mikszáth a Balassa báróval történteket írta meg kisregényében.'' Itt K r ú d y fiatal, nyalka hős. A báró felesége pedig csinos, egykori b é ­ csi színésznő. K á l m á n a bárónő segítségével kifosztja Balassát és a pénzzel' és a hölggyel távozik, valószínűleg új kalandok felé. K r ú d y Gyulánál Ba-lassa báróból Kenesse lesz, a csinos, fiatal bárónőből szépsége roncsait menteni igyekvő, öregedő, féltékeny fúria, akinek szerelmi bosszúja Kál­ m á n halálát is jelenti. Nevezetesebb kalandja volt még (bár ez is több variációban íródott meg) Pallavicini Roger gróffal. A história szerint a császárhű gróf két disznaját elnevezte Kossuthnak és Szemerének, s a disznótorba számos vendéget hívott meg. Ide toppant be Krúdy, és fosztotta ki a díszes ven­ dégkoszorút. Ugyancsak ellentmondásokkal találkozhatunk egyéb kalandjainak le­ írásánál is. Hol húsz, hol 40—60 főnyi csapatról írnak, melynek vezére lett volna, s ezek valamennyien jó házból való nógrádi, honti nemes ifjak. Máshol pedig K r ú d y Szabolcs megyében tűnik fel, az ottani betyárokkal, Mezősy László csapatával együtt ütnek rajta a debreceni vásáron. (A m e ­ nekülő csapat egyik tagja a szécsényi költőnő, Ferenczy Teréz versével bú­ csúzik hazájától!) K r ú d y K á l m á n mindvégig az emigrációban élő hazafiakat segítette, nekik gyűjtötte, s küldte a rablott pénzt, bízott benne, hogy ismét ü t n i fog a felkelés órája. Halálának okára, körülményeire vonatkozóan is különböző nézeteket ismerünk. A közös valamennyiben: Vadkert és egy sírhalom. K r ú d y n a k volt egy nő katonatársa, Volk Irma nevezetű, aki férfiruhában küzdött a szabadságharcban. Ám a vadkerti csatában az oroszok lelőtték. Ehhez a sírhalomhoz j á r t vissza időnként — bujdosó korában — Krúdy. Itt érte őt, a gyilkos golyója. Ez a gyilkos pedig n e m volt más, mint unokatestvére, Paczolay Ferkó, aki csendbiztosnak állt be. Ezek a motívumok a későbbiekben g y a k r a n feltűnnek az író életét megörökítő feldolgozásokban. K r ú d y Mária Szindbád gyermekkora с viszszaemlékezésében a rozsnyói püspök kirablását írja le a Pallavicini m o ­ tívumokkal, majd a debreceni kalandot említi. Szabó Ede K r ú d y életraj­ zában K á l m á n t és csapatát áthelyezi a Nyírségbe, majd ő is szól a rozsnyói püspöknél tett látogatásról. K a t o n a Béla m ű v é b e n ,,úri Rózsa S á n d o r n a k " nevezte Kálmánt, K r ú ­ dy Péter — az író testvére — balsikerű írásművében K á l m á n halála leírá­ sakor szintén említi az unokatestvér Paczolayt, aki ,,a vadkerti erdőben

159

tőrbe csalta és szégyent n e m hozol a famíliára kiáltással keresztüllőtte Kálmánt.'" 1 És még mindig n e m hivatkoztunk valamennyi feldolgozásra, de a lényeg szinte mindegyikben azonos. Az, hogy a nagyapa, az egykori ko­ m á r o m i százados, e nagyszerű ember mellett K r ú d y K á l m á n hatott még rendkívüli módon a serdülő író fantáziájára, s ültette el lelkében-szívében negyvennyolc emlékét. S közös még ezekben az életrajzokban, hogy a K r ú dy-novellákban olvasott történeteket mentik át, és ezek annyiban hite­ lesek, hogy az író e kalandokról nagyapjától hallhatott, családi legendá­ kat formált át gazdag képzeletével s ezekből a későbbi évtizedekben már hiteles történetek lettek. K r ú d y Gyula maga így summázta Kálmán életét: „Kalandor, vagy hős? Mind a kettő. Volt az alakjában valami Rákóczi diákjából, J á v o r k á ­ ból, de zsivány is lehetett volna, mint Rózsa Sándor. Azok a regényes idők kellettek hozzá, hogy olyan nevezetes legyen, mint amilyen v o l t . . . A K r ú ­ dy Kálmán alakja: egy d a r a b regényes magyar történelem.""' Nézzünk hát e regényes élet, e regényes történelem mögé, s próbáljuk meg bemutatni azt a kort, amelyben élt, azokat az embereket, akiket is­ mert, s azt a vidéket, amely élete és kalandjai színhelye volt. A SZÜLŐFALU, SZÉCSÉNYKOVÁCSI

A falu valóban a kanyargós Ipoly partján van, olyannyira, hogy a meg-megáradó folyó jócskán lekerít a szántóföldekből tavasszal-ősszel. E helyen éltek a Krúdyak, itt született Kálmán is. Aprócska, jelentéktelen településnek számított mindig is a falu, amely a régi Nógrád megye kék­ kői járásához tartozott. Aki a t é r k é p r e néz, látja, hogy a mai Szlovákiá­ ban levő község (Kovacovce a neve) Szécsényhez, Balassagyarmathoz egy­ aránt közel terült el, s így a megközelítése is aránylag jónak m o n d h a t ó , A kékkői járás a harmincas években igen nagy kiterjedésű volt. Öt m e ­ zővárosban, 63 faluban, 29 pusztán több mint 54 ezer ember élt, akiknek nagy része (33 ezer) m a g y a r n a k vallotta magát. Az öt mezőváros: Balassa­ gyarmat, Kékkő, Nagyoroszi, Nógrád, Vadkert. Mocsáry Antal 1826-ban megjelent megyei monográfiájában n e m em­ líti az önálló, jelentős települések sorában. Templom híján Varbó fíliája volt, miként Hugyag és Trázs is. Egy másik helyen ezt mondja a szerző mikor Szécsény mezővárosról ír: ,,. . . de ezen városnak minden részére való kiterjedése is kellemetes, ugyanis éjszak felé tekintve látszik az Ipoly folyója, mellette nem messze hasznos és bőséges rétjei és több szomszéd helységek, szemben: Szécsény-Kovácsi, a Petői és K ü r t i Puszták, Pöstény, Csalár . . ." 6 A lakosok alig-alig különböztek szülőfalujuktól. Kevesen voltak, sze­ gényen éltek. Életükről igen sokat t u d h a t t u n k meg az 1828-as összeírás­ ból. A statisztikába előre meghatározott szempontok szerint n e m vettek fel mindenkit, pl. k i m a r a d t a k a nemesek, papok, tanítók, cselédek, konvenciós zsellérek stb., így m á r eleve n e m k a p h a t t u n k teljes képet sem aj falu létszámáról, sem gazdasági-társadalmi helyzetéről.' Ekkor 23 adózó családfőt írtak össze. E 23 családban 64, 18—60 év közötti ember élt. A családfők közül hét volt colonus. (Azaz jobbágy, telkesgazda egész, fél, vagy negyed teleknyi gazdasággal.) További hat inquilinus (azaz zsellér, aki ugyan telekkel nem, de bizonyos belsőséggel, házzal rendel160

kezett) és nyolc subinquilinus (azaz hazátlan zsellér, aki semmiféle ingat­ lannal n e m bírt). Mindezeken túl még két iparos élt a faluban, Petrovics István cothurnárius (csizmadia) és egy Rátz n e v ű cigány, aki faber ferrariusként, kovácsként tevékenykedett. A faluban 15 ház u t á n fizettek adót. Gazdálkodásukról az alábbiak derültek ki az összeírás szűkszavú so­ raiból : A faluban 105 pozsonyi mérőnyi gabonát vetettek. Ez akkora földte­ rületet jelentett, amelybe 105 mérőnyi gabonát lehetett vetni. (Egy pozso­ nyi mérőterület kb. 600 négyszögölnek felel meg.) Egy mérőnyi vetésterü­ let u t á n átlag 42 forintnyi hasznuk származott. A falunak 22,2 kaszásnyi rétjét írták össze, ami átlag 11 forint 15 krajcárnyi hasznot hozott, éves viszonylatban számolva. (Egy kaszás rét kb. 800—1000 négyszögöl.) Szőlőt igen csekély, mindössze 12 pozsonyi mérőterületen műveltek, így a bevé­ telük sem jött ki t ö b b r e évi 6 forintnál. Gyümölcstermesztéssel egyálta­ lán n e m foglalkoztak. Állatállományukról sem lehet sok jót mondani. A faluban mindössze 16 db igásökröt, 13 db tehenet, 25 db igáslovat, 31 db juhot, 6 db sertést t u d t a k az összeírok feljegyezni. Erdőből sem t u d t a k jövedelemre szert tenni, s talán még a kocsmáitatásból származó 18 fo­ rintnyi bevétel jelentett valamit a falu számára. A falu szegénységét jelzi, hogy a 23 családfőből mindössze hét r e n ­ delkezett valamiéle ingatlannal, míg tizenhatan a vagyontalanok közé tartoztak. (Tehát sem telkük, sem házuk, állatuk.) A tagozódást az is m u ­ tatja, hogy a falu két leggazdagabb jobbágya bírta a föld- és az állatállo­ m á n y jelentős részét. M a r k ó Mihálynak háza, 14 mérőnyi földje, 3 kaszásnyi rétje, 1 m é r ő ­ nyi szőlője volt és istállójában 1 tehenet, 4 lovat, 10 juhot, 1 disznót szá­ moltak össze. Marik Márton 21 mérő gabonát vetett, 4 kaszásnyi rétje, valamint 1 mérőnyi szőlője, 4 igásökre, 2 tehene, 2 lova, 6 juha és 1 disz­ naja szerepelt az összeírásban. Nem csoda hát, hogy az összeírást végző testületben ott találjuk Markó Mihályt, mint a falu bíráját és Marik Már­ tont xs, mint a falu legmódosabb jobbágyát. Az összeíráskor feljegyezték még e kis település egyéb gondját-baj át is. amelyből még szemléletesebben rajzolódik elénk a falucska képe. Gya­ korlatilag a földművelésen kívül más kereseti lehetőségre sem helyben, sem távol nem számíthattak. A szántóföld felerészben síkságon, felerész­ ben hegyoldalon fekszik, a talaj agyagos, maga a vetésterület t e r m é k e n y ­ n e k mondható. Ezt igazolja Fényes Elek 1837-es statisztikája is, ahol ezt olvashatjuk: „Földjei a térségen termékenyek, erdeje nevendék. Az Ipoly ezen falut félhold formára bekeríti és itten jóval mélyebb lévén mint egyebütt — határja is jövedelmezőbb." Elsősorban gabonafélék termesztésével foglalkoznak, de dinnyéjüket is kedvelték, miként a hugyagiakét, trázsiakét és a varbóiakét. Szóvá te­ szik, hogy baj van a hegyi és síksági földekkel egyaránt. Az előbbieket az eső hordja le, míg az Ipoly-partiakat a kiáradó folyó teszi tönkre. Oly­ annyira szegény volt ez a falu, hogy a község szükségleteinek fedezésén, az ott állomásozó katonaság ellátásán túl m á r annyi jövedelmük sem m a ­ radt, hogy a megyei adóból rájuk kivetett részt fedezni tudják. Ez a szegénység jól látszik abból is, hogy amikor 1835-ben a megyei közgyűlés útján a szomszédos megyékkel „meghírlelték" h a t és fél job­ bágytelek megüresedését a községben, azokra sehonnan n e m jelentkezett 161

igénylő. Zólyom, GömÖr, Kishont, Borsod, Heves megye egyaránt nem­ leges választ adott, sőt a nógrádi szolgabírák is azt jelentették, hogy a megüresedett telkekre még a megyéből sincs érdeklődés. A kovácsiak értesültek a hírlelés állásáról és elkeseredett panaszuk­ ból m á r szabályszerű fenyegetés olvasható k i : „Hogy ha azon elpusztult jobbágyok vissza nem állíttatnak, vagy pedig az azok u t á n r e á n k h á r a m landó terhektül nem könnyebbíttetünk, úgy mi is a jobbágyságot letenni kénytelenek leszünk." 8 S a falut nemcsak a szegénység sújtotta. A 30-as évek közepétől ál­ landó összeütközések voltak a helység nemeseivel, földesuraival. 9 Az ál­ landósult összeütközéseknek több eredője volt. Panaszaik egyrészt akörül forognak, hogy az uraság cselédjei a falu legelőjét és egyéb „tilalmas" he­ lyeit rendszeresen kisajátítják, feltörik. E cselédek természetesen uraik en­ gedélyével és biztatásával tették azt, amit tettek. Ismerjük panaszukat ép­ pen K r ú d y Pál ellen, aki egy legelőt „megszoríttatott", vagyis elvett be­ lőle. Ez az ügy elég nagy port kevert. A beadványból tudjuk, hogy a falu még 1835-ben írt egy panaszos levelet, amit a megyéhez a k a r t küldeni. Á m K r ú d y ezt a levelet fondorlatos úton megszerezte és G y a r m a t o n „azonban a tisztelt Úr nyilván a maga törvénytelen tettét is gyanítván az esedező Levélbe, azt öszve tépte és a Helység neve alatt más értelmű levelet adott be". Klasszikus esete a földesúri önkénynek! Az irat mellett van egyéb­ ként K r ú d y levele is, amelyben felháborodottan szóvá teszi, hogy ellene „valami feladás" adatott, ami rágalmazás és valótlanság. Szigorúan nyo-, mozzák ki. ki írta, és büntessék meg az illetőt ! Ebeczky József földesúr szintén hasonló módon igyekezett földjét megszaporítani, s emiatt is keserves, panaszkodó levelet írtak a megyé­ nek a szécsénykovácsi jobbágyok. Panaszkodásuk másik oka n é h á n y évvel későbbi keletű, m á r a 40-es évek elején keletkezett. Ebben „szécsénykovácsi adózói az úrbéri szerfelet­ ti robotoltatás tekintetéből panaszuk óvására főügyész u r a t kiküldeni k é ­ rik". Miből is állt a panasz? Az 1842. j a n u á r 19-én kelt beadvány szerint a lakosok azt panaszol­ ják, hogy „némely helybeli Tettes (tekintetes) Földes Uraságok, n e m te- > kintvén az U r b á r i u m értelmében kirótt követeléseket, h a n e m azon túl nagy sérelmünkre az úrbéri szolgáltatásokat végezni kéntelenítettünk". Nem volt egyedi eset ez a megyében, hogy a földesurak igyekeztek sem­ mibe venni az előírt szolgáltatásokat, s azon felül is megterhelték a jobbá­ gyokat. Kovácsiban odáig is elmentek — olvashatjuk tovább —, hogy ál­ lataikat a falu legelőjére hajtották és pásztoraik még veréssel fenyegették a falu érdekét védő csőszöket. A lázadó h a n g itt is megvan, hiszen kérik a megyét, segítsen rajtuk, m e r t ők bánják m e g : „Különben hogy ha ily n a p ­ ról n a p r a való szolgálatokat fogjuk tenni, egyátallyán elpusztulunk, és így a tettes Vármegyének is nagy károsodása lenne." Tény mindenesetre, hogy két évvel később, 1844-ben a fenti panaszra reagáló zárójelentés szerint: ,,a helyszínen czélbavett vizsgálódás alkalmával a folyamodók panaszuk megszűntét jelentették ki". 1 0 Ebben a szegényes, pár házból álló, elégedetlenkedő kis jobbágyfalu­ ban állt a K r ú d y a k n e m is nagyon ősi, mindenesetre környezetétől élesen elkülönülő kúriája, amelyben a család élt, s ahonnan bonyolult ügyeiket intézték. 162

A KRÚDY CSALÁD ELETE 1832-TŐL 1848-IG

A továbbiakban az események jobb követése érdekében először is a család tagjairól kell szólnunk. Alapvető forrásunk ehhez Nagy Iván genea­ lógiai műve, hiszen minden más további feldolgozás ezt a m u n k á t veszi alapul, s esetleg bővíti, de akkor sem pontosan. (L. a 4. jegyzetben K r ú d y Péter m ű v é t !) A családtörténet kutatásával jelenleg K r ú d y Gábor, a füleki Honis­ mereti Múzeum igazgatója, a család nógrádi ágának egyik utolsó leszár­ mazottja foglalkozik. Nagy Iván szerint a K r ú d y a k a XVII. század óta tartoznak a n e m e ­ sek osztályába. A család egyik ága Zólyomban élt, s nevét még c-vel írta. A család másik ága (katolikusok voltak) Zólyomból a XVIII. század kö­ zepe táján költözött Nógrádba, s lett Szécsénykovácsiban közbirtokos. Az áttekinthetőség érdekében rajzoljuk fel a családfát, melyet Nagy Iván így állított össze. I. János (felesége: Lengyel Agnes)

I I . János (f: Virág Terézia)

Gyula (f: Radies Mária)

Pál (f: Gaál Aloizia)

Kálmán

Mária

Mária (f: Pulay András)

Ilona

Apollónia

Isabella

Amália

Gyula (f: Csákányi Julianna)

I Gyula, az író (született 1878. október 21.)

A táblázatot némileg egyszerűsítettük, hogy csak azok szerepeljenek rajta, akikkel a következőkben találkozni fogunk. Vizsgálatunkat 1832 és 1848 közötti időre korlátoztuk. Az első évszám kiválasztásának alapja az a tény, hogy ebben az esztendőben lett K r ú d y J á n o s Nógrád megye v á r ­ nagya, így sűrűbben találkozunk nevével, élete mozgalmasabb lett. 1848 u t á n pedig m á r csak a család egyetlen tagjának, K á l m á n n a k a története érdekes számunkra. Adatainkat elsősorban a Nógrád megyei Levéltárban levő közgyűlési jegyzőkönyvekből gyűjtöttük. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a K r ú d y família ugyancsak aktív szerepet játszott a megye köz­ életében. Legalábbis ez látszik első pillantásra, hiszen a vizsgált időszak­ ban csaknem kétszáz esetben b u k k a n fel a K r ú d y a k neve. Csakhogy ez a szám megtévesztő. Az esetek döntő többségében a jegyzőkönyvi bejegyzé­ sek arról a d n a k számot, hogy a család legfontosabb „tevékenysége" ekkor a pereskedés, panaszkodás, feljelentés volt. Nincs kivétel, valamennyien pereskedtek éveken át, kitartó szorgalommal és ádáz lendülettel. Felpere­ sek, alperesek voltak, elmarasztalták őket, igazat a d t a k n e k i k ; peresked163

tek az anyjukkal, pereskedtek egymással, perbe szálltak idegenekkel. Ë végeláthatatlan civakodás természetesen n e m szült jó^vert. A családon be­ lüli ellenségeskedés, a testvérek közötti egyenetlenségek kiélezték a fami­ liáris viszonyt, megsínylette az amúgy is gyenge gazdaság, és megsínylet­ ték a gyerekek is. Ebben az ideges légkörben, jövő-menő fiskálisok között botladoztak a cseperedő utódok, Gyula, J á n o s és a négy lány. A K r ú d y a k pereskedése nem egyedi eset, majdhogynem foglalkozása a középnemesség azon rétegének, amely sem gazdasági, sem politikai — ideológiai téren nem tudott lépést t a r t a n i korával, leszakadt a nemzeti küzdelmektől, gyenge, elavult gazdagsága, elhanyagolt földművelése révén anyagilag sem tudott magasabb színvonalra emelkedni. A négy testvér közül Pál volt a legaktívabb. Szívós megszállottsággal pereskedett. Elsősorban gazdasági vonatkozású peres iratai vannak. így pl. bepanaszolta Nagy Antalt, szécsénykovácsi közbirtokos társát „hatalmaskodásai és kihágásai miatt", aki többek között úgy tett kárt javaiban, hogy ,,egy kas méhet alája tett égő kénkővel kívánt volna kiveszíteni". A falu b e m u t a t á s á n á l említettük másik perét, amit a jobbágyok indítot­ tak ellene. De összetűzött Ebeczky István feleségével, Baloghy Borbálával is — birtokügyben. Fáy Károllyal is hasonló ok miatt pereskedett. Az Ipoly partján levő belső telkéből Fáy zsellérje bizonyos darabot „elfogott", s emiatt tiltakozik K r ú d y Pál. Később azután barátságos úton megegyez­ tek egymással. Trnovszky József kiskürtösi közbirtokos viszont amiatt p a ­ naszkodott, hogy K r ú d y Pál „saját telkein levő kerítését erőszakosan kivá­ gatta", vagyis radikális módon növelte birtokát. E panasz kivizsgálásának eredményéről nincs adatunk. Gál Amália ellen azért indított pert K r ú d y Pál, mert az bizonyos failletőségét lefoglalta. A pert ebben az esetben ő nyerte meg, de ahhoz, hogy a bírói döntésnek érvényt szerezzen, k a r h a ­ talmat kellett kérnie a vonakodó alperes ellen. De vádolt ő mást is. így P a p Györgyöt, Szécsénykovácsi jegyzőjét mégpedig azzal, hogy káros és rosszlelkű tettei miatt kéri a jegyző hivatalától való elmozdítását. A h a ­ tározat nem adott igazat Krúdynak, pusztán figyelmeztették Papot, „vigyázatosabb viselete legyen!". Bár nem per, de könnyen azzá lehetett volna K r ú d y Pál zárgondnok­ sága is. Még 1837-ben nevezték ki H o r v á t h Gedeon zárgondnokává P r ó nay Imrével együtt. A jegyzőkönyvek szerint számos esetben intézkedik, előterjeszt ebben az ügyben. Megunva — valószínűleg — a fáradságos munkát, m á r 1840-től saját kérelmei szerepelnek az iratok között, mely­ ben zárgondnoki felmentését kéri. 1844-ben azért folyamodik a megyéhez, hogy „számadásainak átaladása, s a tömeg helyes kezelése felől megyei megismerésért, s feloldozásért esedezik". Vagyis vizsgálatot kér maga el­ len. Valószínűleg azért, m e r t szóbeszéd j á r h a t t a — talán a Horváthok j ó ­ voltából — zárgondnoki tevékenységét illetően. Nem véletlen ez a bejegy­ zés, mint látni fogjuk, ekkor m á r igen rossz hónapok j á r n a k a K r ú d y a k ra. 12 A folytonos pereskedésbe belejött Krúdy, 1841-ben igen furcsa ügybe keveredett. Ennek részletei Ebeczky József ellentmondásából derülnek ki, amelyet több kovácsi földbirtokos nevében jelentett be a megyei közgyű­ lésen. „Tekintetes K r ú d y Pál úr ezen megyebeli, Szécsénykovácsi hely­ ségbe anélkül, hogy a közbirtokosok többsége őtet választotta volna, vala­ mint Directorságot, vagy Inspectorságot a köz haszonvételekre gyakorolni kívánván a többi közbirtokosok jussa megsértésével, nehogy tehát ezen 164

birtoklott czímből az ellentmondó jussai csonkulást szenvedgyenek, a n n a k ezennel ellentmond, s nevezett K r ú d y Pál u r a t minden ezen czím alatt történhető intézkedésektől tiltja, s minden e részbeni lépéseit erőtlennek lenni nyilatkoztattya." 1 3 E látszólag megmosolyogtató vád, s az említett ,,fülemüle"-perek ko­ rántsem veendők ilyen könnyen. Nagyon is komoly, nagyon is fenyegető problémáról volt szó: a megélhetésről. Ezeknek a nemeseknek birtokai alig voltak nagyobbak egy-egy jobb m ó d ú telkes jobbágyénál. E kicsiny t e r ü ­ letű, soványka hozamú birtokok jövedelméből kellett ellátni a családot, a közéletben részt venni, és a felszíntartásnál minden számított: egy odébb­ vert határjelző karó, lefoglalt tűzifa, kitalált hivatal. Küzdeni kellett, n e m lehetett engedni senkinek. A birtokos középnemesség helyzetére országo­ san is ez volt a jellemző. A kisbirtokról keveset és minőségében is gyen­ gébb árut képes piacra vinni, így pénzre éppen hogy szert tudott tenni. Ennek következtében életmódja is szegényes volt. Hogy magán segítsen, egyetlen eszközhöz fordulhatott: a földrabláshoz. Ennek számtalan módját alakította ki. A m á r említett látszólag jelentéktelen birtokháborításoktól kezdve, a szerződéses földek visszavételén, az úrbéres földek elvételén át a legelő- és erdőhasználat megtiltásáig próbálkoztak mindennel. K r ú d y János hasonló ügyekben pereskedett. Egyszer őt vádolta E t t h r e Konstantin asszony, bizonyos meg nem fizetett adósságok miatt, máskor fí indított pert Ebeczky József ellen — birtokcsonkítás miatt. Glósz A n n a Máriát ugyancsak az ügyvéd elé idézte zálogos per ügyében. H á r o m esz­ tendőnél is tovább húzódott viszálya Hoff m a n Kajetánnal (balassagyar­ m a t i orvos volt), s a főrangú Királyi Udvari Tanácsot is megjárt ügy be­ jegyzéseiből K r ú d y János elmarasztalása derül ki. Gyurtsek Jánossal szemben viszont m á r ő került ki győztesen. Ami n e m is meglepő, hiszen a felperes Gyurtsek egyszerű „festesz", azaz a mai fogalmak szerint festő­ mázoló volt. Azért pereskedett, m e r t K r ú d y János n e m fizette ki bérét. K r ú d y szerint a festő egyáltalán n e m fejezte be m u n k á j á t (valószínűleg a kúria rendbehozataláról volt szó) sőt, a gondjaira bízott festékből még el is lopott. Ezért t a r t o t t a h á t vissza a bérét. Gyurtsekkel közölték, ügyét a közgyűlés levette a napirendről, máshol keresse igazát. Jánosfy Pál elleni ügye m á r n e m volt ilyen egyszerű. A per még K r ú ­ dy Pál ellen indult 1835-ben, ugyanis a felperes szerint őt K r ú d y Pál, a „szécsénykovácsi rétjének békés használásában háborgattatván", s emiatt tiltakozik. A két család között régebbi volt a kapcsolat, s ez fokozatosan romlott meg, elsősorban a K r ú d y a k jóvoltából. Két esztendő múlva teljes­ sé vált a szakítás. János, Pál és Mária Vitális Sámuel ügyvéd útján ellent­ mondást terjesztettek be anyjuk ellen. Az ellentmondásból az alábbiak derülnek k i : Anyjuk még 1815. február 21-én megegyezett a Jánosfyakkal, hogy a férje és köztük levő pert — ami egy házhelynyi birtokért folyt — a maga részéről befejezettnek nyilvánítja. Az ellentmondók szerint anyjukat b e ­ csapták, m e r t a pert megnyerhette volna, mivel a Jánosfyaknak semmi­ féle bizonyítékuk n e m volt a házhely eredetét illetően. Éppen ezért a gyer­ mekek a n y j u k n a k ellentmondanak, nehogy azt higgyék a Jánosfyak, hall­ gatásuk beleegyezést jelent. A végén kijelentették: „Egész ünnepélyesség­ gel törvénytelennek, k á r t é k o n y n a k és így semmitérőnek nyilatkoztatván az ellentmondók édes és gyámanyjok imént érintett egyezségeit, azoknak minden pontjaira nézve ellentmondanak". 1 4 165

Eddig még n e m szerepelt a periratokban K r ú d y Apollónia neve. Őröla kevesebb szó lesz, .mert к:оха1уЛ£37. november 24-én meghalt. De azért kivette részét a pereskedésből. 1832-től kezdődik pöre H o r v á t h Dénes el­ len. Olyannyira elnyúlt ez a per, hogy még Apollónia halála u t á n tíz év­ vel is a Királyi Udvari Tanács előtt volt az ügy, ki tudja, hányadik ügy­ védi fondorlat jóvoltából. A feljegyzésekből azt lehet kiolvasni, hogy egy bizonyos Otskó András, aki Apollónia jobbágya volt, valószínűleg úrnője jóváhagyásával, netán biztatásával Horváth Dénes földjéből jelentős da­ rabot elszántott. Otskó engedelmes eszköze volt a K r ú d y a k n a k , m e r t még ebben az évben Jánosfy Pál is azt panaszolta, hogy miközben az ökreivel a petői h a t á r b a n szántatott, Otskó rátámadott, a szántást akadályozta, sőt „ökreit le is t a r t ó z t a t t a " (értsd: elvette, hazavitte). S a per ment a maga útján. Megjárt minden lehetséges fórumot a kancelláriától az Udvari Ta­ nácsig. Sajnos, a végeredményről nincs tudomásunk, hiszen 1847-ben is csak annyiról volt szó, hogy a Krúdy-fellebbezés n y o m á n terjesszék az ira­ tokat újra az Udvari Tanács elé. 15 Láttuk, hogy a K r ú d y család tagjai külön-külön pereskedtek, de elő­ fordult, hogy összefogva, a családi vagyont védve közösen támadtak, vé­ dekeztek birtokaik ügyében. De ez egyedi eset, a családra inkább jellemző a széttagoltság, az egyéni érdek mindenekfeletti védelme, ha kell a t e s t v é ­ rek, vagy az anyjuk k á r á r a is! Az anyjával K r ú d y J á n o s veszett össze, még 1835-ben. Első látásra semmiség az ügy. Lengyel Ágnes az ellen emelt szót, hogy két pőrének irományát János „letartóztatta", s kéri a megyét, kényszerítsék fiát ezek visszaadására. A periratok h i á n y á b a n csak következtetni t u d u n k arra, hogy n e m hétköznapi ügyekről lehet szó, inkább olyanokról, amelyek J á ­ nost, esetleg testvérét is érintik. Néhai K r ú d y János özvegye több ízben is folyamodott a megyéhez, de mint a szécsényi szolgabíró megjegyezte: „Krúdy János várnagyot a kérdéses pör kiadására m á r többször, noha si­ kertelen felszólította." Az ügy aztán odáig fajult, hogy az idős asszony 1841-ben „pör által k í v á n v á n érintett pőréinek kiadatását eszközlelni". Á m halála megakadályozta ebben. Mindenesetre elgondolkoztató a megye erélytelensége. Egy ilyen egyszerű ügyben sem tudott érvényt szerezni ha­ tározatainak, méghozzá saját hivatalnoka felett. í(i Ez még aránylag kisebb viszály volt. Miként az is, hogy K r ú d y János elhunyt testvére, Apollónia u t á n rögtön bejelentette igényét nővére ingó és ingatlan javaiból az őt megillető rész kiadására. Természetesen testvérei is reagáltak, s h a m a r o s a n közösen kérték, hogy a h a g y a t é k felosztására a megye táblabírókat küldjön ki. P r ó n a y Ferenc, Trajtler István és Soóki Gábor e feladatukat azután végre is hajtották. K r ú d y J á n o s n a k másik testvérével, Máriával is ügye támadt. Mária P u l a y Andráshoz m e n t feleségül, s férje halála után, miként azt János előterjesztéséből tudjuk, „osztálykép kért ősi javait törvények e részbeni rendeletére minden tekintet nélkül pazarolja". Féltette hát K r ú d y az ap­ j u k halála u t á n t e s t v é r ü k n e k jutott osztályrészt, s emiatt kérte, Mária va­ gyonát vegyék zár alá, nevezzenek ki kezelésére gondnokot, és ne lehes­ sen belőle semmit eladni, idegen kezére juttatni. Somoskői J á n o s esküdt jelentette, hogy ő, m i u t á n kivizsgálta a folyamodványt, úgy találta, hogy K r ú d y Mária valóban eladta szécsénykovácsi rész jószágát, ezért a zárt el kell rendelni. A határozat rögzíti is ezt azzal a kitétellel, hogy „az eladott 166

jószág tőkéjének kamatai, vagy más javainak jövedelmei élelméül hasz­ nálatára meghagyassanak". Az ügy azonban nem végződött ennyiben. Egy év múlva, 1840-ben már Krúdy Mária panaszát olvashatjuk a jegyzőkönyvből, aki: „János testvére által elkövetett méltatlanságot" sérelmezi, s kéri vagyonának zár alóli felmentését, de hiába, mert a Magyar Királyi Helytartótanács 1840. január 7-ről kelt 248. szám alatti rendeletével jóváhagyta a birtok zár alá vételét és Horváth László zárgondnoki kinevezését. Krúdy Pál természe­ tesen azonnal közbelépett. Nem szívlelhette, ha bármiből kimaradt, ami­ ben úgy vélte, hogy neki haszna lehet. Miután Horváth László lemondott, az új zárgondnok Веке Gábor lett. De nem tudta hivatalát ellátni, mert Pál az irományokat „letartóztatta", s noha közgyűlési határozat szólította fel azok 14 napon belüli átadására, továbbra is magánál tartotta, gátolva ezzel Веке Gábor tevékenységét. Csak 1843-ban kerültek az iratok özv. Pulay Andrásné kezébe.17 Nem tévedünk hát akkor, ha megállapítjuk, hogy a családban a két fiútestvér között volt legrosszabb a kapcsolat. Gyanúnkat igazolja egy megmaradt irat is, amelyben Krúdy Pálné Horváth Dénes ellen kelt pa- ( naszában azt írja: „Horváth Dénes Ür a Férjem és Testvérei közötti osz­ tálykor is .. . Prókátori Hitének ellenére a barátságos egyezséget meg aka­ dályoztatta, s férjem Testvérét fel bizgatván egyedül ő maga okozta, hogy a két Testvér, a köz tudomány szerint azolta legnagyobb ellenségeskedés­ ben vagyon." Krúdy Pál irigykedve nézte testvére megyei hivatalát, pontosabban az abból származó csekélyke jövedelmet. Ez is oka volt ellenségeskedésük­ nek. Számos esetben panaszkodott testvére ellen birtokháborítási ügyek­ ben. 1841-ben azért írt folyamodványt a megyéhez, mert nem tudott meg­ egyezni Jánossal a kiskürtösi részjószágon, amit még az apjuktól örököl­ tek. 1845-ben kelt panaszának az az oka, hogy testvére, Ebeczky József úr lóherése mellett „elfogott" egy darabot földjéből. Másik sérelme ugyan­ csak ebben az évben abból adódott, hogy Krúdy János most a szőlőjéből foglalt el egy részt. Testvéri viszályuk, másrészt a rendezetlen apai örökségük elosztása körüli bonyodalmakból adódott. 1841-ben János azt jelentette a megyé­ nek, hogy közte és testvérei közötti osztályos perben további intézkedésre nincs szükség, mert „ügyét a folyamodókkal atyafiságosan fogja eldönte­ ni". Szinte természetesnek hat, hogy nem hitték el kijelentését, s megkér­ ték a kékkői járás főszolgabíráját, kövesse figyelemmel az eseményeket, s azokról tegyen jelentést. Az óvatos álláspont jogos volt, hiszen Pál 1843ban újra csak arról panaszkodik, hogy osztályos pörükben nem tudnak dűlőre jutni, mivel János az irományokat magánál tartja, s nem adja ki. A szolgabíró javaslata: a testvérek pereljék be Jánost és így kényszerít­ sék őt az iratok kiadására. 18 Hogy valóban nemcsak a Krúdyakra volt jellemző ez a pereskedési hajlam, azt éppen egy családtag példájával is tudjuk bizonyítani. Krúdy Pál felesége Gaál Ludovika is perbe szállt néhány esetben. Az okok első­ sorban gazdaságiak voltak itt is. 1840-ben testvérével, Gaál Amáliával kö­ zösen arról panaszkodnak, hogy a rárósi pusztában bírt jószágokat Gál Bálint jobbágy erősen megcsonkította, s ezért a megye közbenjárását ké­ rik. Hosszadalmasabb, s szinte vég nélküli a másik ügye. Ennek tárgya a közte és testvérei között létrejövő osztály, pontosabban az osztoztató, az 167

örökség szétosztását ellenőrző bíró személye, H o r v á t h Dénes. Gaál Ludovika kifogást emelt ellene, állítólag férje ellensége, pártatlansága tehát kétséges. Odáig jutott az ügy, hogy a Királyi Udvari Tanács is érintve volt, s ennek határozata is megegyezett a megyével: a keresetet elutasí­ tották. Dehát a fellebbezés újra csak segített. Az ügy nyúlt, az iratok ál­ landóan úton voltak a megye és az Udvari Tanács között, míg végül is 1843-ban elfogadták keresetét. Természetesen az osztály addig n e m történt meg. 19 K o r á b b a n m á r többször említettük K r ú d y János hivatalát, a várnagy­ ságot. Most részletesebben kell szólnunk róla, mert e foglalkozás több fél­ reértés alapja. A családtörténeti iratokban hangsúlyosan szólnak erről, Nagy Iván még külön is megemlíti. Ö még tudhatta, de az adatait á t v e ­ vők m á r kevésbé, hogy a várnagyi hivatal szép hangzása ellenére k o r á n t ­ sem jelentett romantikus foglalkozást. A mindennapi szóhasználatban levő várhoz semmi köze n e m volt. Egyszerű gazdasági, ügyintézői beosztásnak kell t e k i n t e n ü n k a megyeházán, amit talán ma gondnoknak nevezhetnénk. Ám a k á r m i is, de megyei hivatal volt, s mint ilyen bizonyos rangot, tekin­ télyt és némi jövedelmet is jelentett, ami mindenképpen irigyelt foglalko­ zássá tette. A v á r n a g y a megyei rangsor végén állt. A vezetői lista ugyanis ekko­ riban a következő volt: a megye élén állt a főispán, távollétében a két al­ ispán helyettesítette. Egy fő- és két aljegyző, valamint egy fő- és egy alügyész következett a sorban. A gazdasági ügyek intézésére két fő- és négy aladószedőt, továbbá egy számvevőt választottak. Szerepelt még ezenkívül egy levéltárnok, egy fő úti-igazgató, egy főbiztos, négy biztos, négy fő- és nyolc alszolgabíró, nyolc esküdt, két főorvos, egy földmérő, két csendbiz­ tos, négy seborvos, és végül a várnagy. Ez utóbbi fizetése 150 ezüst forint körül volt. Nem is csoda, hogy amikor 1832-ben megüresedett az állás, K r ú d y Jánossal együtt kilencen jelentkeztek, illetve adták be folyamodványukat a várnagyi hivatal elnyerésére. A kinevezésről szóló h a t á r o z a t b a n ezt ol­ vashatjuk: „Gróf Keglevich Gábor fő ispány a megüresült várnagyi hiva­ talra a megye által ajánlottak közül K r ú d y Jánost mint házi k ö r n y ü l m é nyeire nézve is legalkalmasabbat" kinevezi. 20 Sajnos nem tudjuk, me­ lyek voltak a „házi k ö r n y ü l m é n y e i " K r ú d y n a k — talán ő volt az, aki leg­ i n k á b b rászorult a várnagyi jövedelemre, vagy talán mint régi megyei csa­ lád tagja, megbízhatóbb volt e meglehetősen felelősségteljes állás betöl­ tésére. Mindenesetre tény, hogy ő intézte a vármegyeháza gazdasági ügyeit. 1832—46 között csaknem félszáz esetben tett jelentést működéséről a vár­ nagy, és akkor még n e m is említettük azoknak az utasításoknak a bejegy­ zéseit, amelyekkel a közgyűlés őt utasította egy-egy feladat elvégzésére. Munkája során vegyes intézkedéseket kellett végrehajtania, az elbitangolt és megtalált, gazda nélküli állatok eladását éppúgy ő intézte, mint a „bel­ ső u d v a r i szükségekre" tűzifa beszerzését és beszállítását. Villanásnyi ki­ egészítést ad a megyei nemesség reformkori képéhez egyik intézkedése, amelynek során Hanzlik J á n o s alapítványával foglalkozik. Hanzlik több rendbeli alapítványt tett: felajánlott a rabdolgoztató intézet támogatására 100 forintot, V. Ferdinánd képének megfestésére 50 forintot, a Nemzeti Intézet részére 50 forintot, a szegények m a g t á r á b a esztendőnként 10 fo­ rintot. Hanzlik János esete n e m egyedi, a megyei nemesség tettekben meg168

nyilvánuló hazafias felbuzdulása — az említett Nemzeti Intézet megala­ pítására hivatkozva — országos hírű volt. A várnagyi teendők közé tartozott a megyei hajdúk felszerelésének beszerzése. Kardokat, kardszíjakat, tarsolyokat vásárolt, amelyekért nem egy esetben Pestre kellett utaznia. (Az útiköltség és napidíj kiadásait min­ dig pontosan előterjesztette!) Változatos munkájának igazolására 1837-ből egyetlen eset: egyszerre négy intézkedéséről számol be a közgyűlésnek. Igazolja bizonyos búza bevételét, a banki lakosok felsegélyezésére pénzt adott ki, a megyei vízhordó szekereket megvasaltatta és a vízi puskákat megreperáltatta, a táblabíráknak tűzifát szolgáltatott ki. Az ő feladata volt a megyeháza helyiségeinek rendben tartása, festése, hiányok pótlása stb. Ugyancsak hozzátartozott a vármegyei rabdolgoztató intézet gazdasági vo­ natkozású ügyeinek intézése is. Vásznat vásárolt a rabok számára, élelmet szerzett be stb. 21 A várnagyságnak azonban 1846-ban vége szakadt. Pedig az addigi vá­ lasztásokon, pl. 1839-ben 3—4 jelölt közül mindig Krúdyt választották. 1846-ra azonban már annyira elmérgesedett a helyzet, hogy a júliusi 15— 16-i tisztválasztó gyűlésen kibukott hivatalából. A jegyzőkönyvi bejegy­ zés szerint: „Várnagyságra kijelöltettek Krúdy János, Droba János, Géczi László, Paczolay Sigmond, s felkiáltás által kitűnő többséggel Droba Já­ nos választatott." Kevés vigaszt jelentett számára, hogy ugyanezen a köz­ gyűlésen táblabíróvá nevezték ki.22 Ennek a tisztújítási vereségnek az előzményei messzire nyúlnak viszsza. A lényeg: Krúdy János egyrészt pontatlanul, fegyelmezetlenül végezte hivatali kötelességét, másrészt, ami ebből következik, tisztázatlan gazda­ sági ügyekbe bonyolódott. Ellenfelei igyekeztek mindent összegyűjteni el­ lene, ami terhelő, s erre meglehetős választékuk is volt. Krúdy több eset­ ben visszaélt hivatali beosztásával. Az első eset még 1839-ben történt. Tóth Mihály ribai adófizető panaszt tett a megyénél ellene. Előadása sze­ rint Krúdy gyakran berendelte őt Gyarmatra előfogat címén, s hazavi­ tette magát feleségével Kovácsiba. Ezért viszont mindig Hugyagra, Trázsra, vagy Vadkertre szóló nyugtatványt adott, amelyet Tóth Mihálynak a megye pénztárában ki is fizettek. A visszaélés akkor derült ki, amikor az egyik ló Hugyagon lábát törte, s megdöglött. Krúdy mindössze két húszast adott, a többit majd a megye fizeti ki — mondotta. De a megye mind­ eddig nem fizetett. A határozat szerint ez a panasz is a „Krúdy János vár­ nagy úr ellen feladott panaszok kivizsgálására rendelt küldöttséghez utasíttatik". Ebből két dolog olvasható ki: Krúdy ellen már korábban is vol­ tak panaszok és annyi, hogy kivizsgálásukra külön bizottságot hoztak lét­ re. E bizottság igen lassan végezte munkáját, mert Tóth Mihály még két esetben panaszkodik, hogy nem kapta meg a lova árát, míg 1840 végén Krúdy megfizette tartozását, s a panaszt törölhette a bizottság. Am a vizs­ gálat még mindig nem hozott eredményt, de 1843-ra annyira megsokasod­ tak Krúdy hanyagságai, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvi bejegyzésben fed­ te meg a várnagyot: „A megyeházában, termeiben és udvarában tapasz­ talt rendetlenségek várnagy úrnak hivatalja viselésében való hanyagságát újabban is tanúsítván a rendek ezért rosszallásukat jegyzőkönyvileg" je­ lentették ki. Utasították az elnöki hivatalt, hogy a várnagyot kényszerít­ sék kötelessége pontosabb teljesítésére, gondoskodjon arról, hogy a me­ gyeháza udvarában rend legyen — „szabadon járó baromfi és marha bár­ kié legyen, eltávolítassék". S egyúttal a Krúdy elleni vádakat vizsgáló bi169

zottság fejezze be végre m u n k á j á t és jelentését a következő közgyűlésen terjessze elő. Szinte m o n d a n u n k sem kell, hogy sem a következő, de még az u t á n a levő közgyűléseken sem szerepel a küldöttség jelentése. A megye egyszerűen képtelen volt határozatainak érvényt szerezni, valósággal el­ úszott százszámra kiadott és nehezen ellenőrizhető rendeletei árjában. 2 : ! K r ú d y hivatali hanyagságának bizonyítására elég adattal rendelke­ zünk. Elég, ha csak megtekintjük különböző számadásait. Az importális számadásait 1843-ig bezárólag csak 1845-ben terjeszti elő. A segedelmi; m a g t á r a k 1833—44 közötti kimutatásait csak 1847-ben m u t a t t a Ьэ, akkor is külön felszólításra. 1846-ban még mindig n e m adta be az 1844—45-ös fagazdálkodási és inpozitabeli számadásait stb. Nem csoda, ha a bizalom megrendül benne. K r ú d y jelentette 1845-ben, hogy az 1839-es bitang m a r ­ hákról készített jelentését elkészítette, s még a n n a k idején a levéltárba tet­ te. Határozat: ,,A levéltárnok úr adjon felvilágosító tudósítást." (Már nem hittek a szavának, ellenőrizték jelentését.) 1846-ban Dubraviczky Sigmond számvevő k é r i a közgyűlést, hogy K r ú d y t a számvevői hivatal által szám­ adásaira tett észrevételeire válaszadásra „szorítássá". Vagyis a számvevői hivatal hiányosságokat tapasztalt a v á r n a g y számadásaiban, de észrevé­ telére K r ú d y rá sem hederített. A határozat szerint 30 napon belül választ kell adnia. Ugyancsak Dubraviczky terjeszti elő, hogy K r ú d y 1833—46-ig terjedő inpozita- és fabevételi számadásait megvizsgálta és azokról észre­ vételeit ezúttal közli. Nem lehet kétséges előttünk, hogy ezek az észrevé­ telek a hiányosságokkal kapcsolatosak. Ha egy hivatalnok bizonyos szám-i adásokat előterjesztett, a határozat mindig egyértelműen szólt, pl. Gonda Pál esetében, aki segedelmi m a g t á r i biztos volt és számadásait szintén megvizsgálták, s a bizottság „azokat hiánynélkülinek állítja". K r ú d y ese­ tében a határozat viszont így szólt: „Kékkői járásbeli főszolgabíró úr a számvevői észrevételeket várnagy ú r r a l közölni, netán megteendő felvilá­ gosításokkal jelentését jövő június 25.-i közgyűlés elébe m ú l h a t a t l a n u l ter­ jessze." Mindezek alapján 1847. április 24-én külön bizottságot neveztek ki azzal a céllal, hogy felülvizsgálják K r ú d y János gazdasági tevékenységét. Ez a testület igen tekintélyes egyénekből tevődött össze: ifj. Sréter László másodalispán, Szíjgyártó Mihály, Soóki Gábor, Tomka Sándor táblabírák, Soóki Andor főügyész, H o r v á t h Elek főszolgabíró, Dubraviczky Sigmond számvevő és Veres Pál főjegyző. E nagylétszámú és fontos tisztségviselők­ ből álló bizottság mutatja az ügy komolyságát, fontosságát. A számvizsgáló szék június 23-án bekérette a helységek könyvecskéit a bevételek megvizsgálása céljából. (Ezek a könyvecskék a falvak megyei kötelességeinek nyilvántartására szolgáltak.) És itt hirtelen vége szakad a vizsgálatnak. A közgyűlési jegyzőköny­ vek többet n e m írnak róla, még csak utalás sem hangzik el. De vajon miért? Az ügyet n e m zárhatták le, m e r t a n n a k nyoma kellett volna hogy maradjon, el n e m ejthették a vádakat, mert azok igen jelentősek voltak. Valószínű, hogy a vizsgálat tovább folyt, de az 1848-as események e hoszszan nyúló, a megyei ügyintézői tehetetlenséget bizonyító eljárást is el­ sodorták. 2 4 Pereskedés, feljelentések, hivatali hanyagságok, testvérviszály — igen zűrzavaros élet ez, amely alighanem a család gazdaságvitelére is kihatott. Sajnos, a K r ú d y a k gazdálkodására, anyagi helyzetére vonatkozó adataink rendkívül gyérek, összefüggő kép megrajzolására nem is vállalkozhatunk. 170

Az mindenesetre jellemző, hogy egy korabeli megyei nemesi lajstromban, ahol a megye 150 — valamit is számító — nemesét sorolták fel, a K r ú d y a k nevével n e m találkozunk. Helyüket m i n d e n k é p p e n a megye kisnemesei között kell keresnünk. A családtagoknak voltak kisebb adósságai, elsősorban a megyével szemben. Ezeket azonban rövid idő alatt törlesztették. K r ú d y Pál 1840-ben négy ezüstforintnyi tartozását fizette be, felesége Gaál Ludovika szintén megyei tartozását fizette be a legközelebbi királyi sótárba, a gácsiba. K r ú d y János többször kérte javai egybeírását, és azt is kérte k i m u t a t ­ ni, mennyi összeg van betáblázva javaira, van-e pör ellene folyamatban stb. Ilyen kérelméből tudjuk azt is, hogy nemcsak Kovácsiban, de Ipolykéren és Kiskürtösön is voltak birtokai. Ezek az összeírások valószínűleg gazdasági akcióihoz kellettek bizonyságul, anyagi megbízhatóságáról, szi­ lárdságáról. Ami a betáblázásokat illeti, a család majd minden tagja szerepel a jegyzőkönyvekben, a betáblázási hirdetményeknél. A sok felvett kölcsön jelzi azt, hogy a birtok gazdálkodásával, a család anyagi helyzetével n e m volt minden rendben. Persze ez n e m egyedi eset. A középnemesek birtokai közül a megyében alig találunk olyat, amelyre kisebb-nagyobb összeg ne lett volna betáblázva. Ez a jelenség, ti. az eladósodás, az országban is egy­ re nagyobb méretű lett. 1844-ben kb. 300 ezer forintnyi összeg volt b e t á b ­ lázva a nemesek birtokaira. K r ú d y Pál, anyja és felesége 1840-ben 200 ezüst forintnyi kölcsönt k a ­ pott a hugyagi „anyaszentegyház" pénztárából. K r ú d y P á l n é két esetben vett fel 200 forintot a trázsi, illetve a hugyagi egyház pénztárából. K r ú d y János is több esetben szerepel. 1842-ben 1000 ezüst forintot vett fel G y u r kovits Páltól. (1844-ben visszafizette.) 1843. április 8-án 400 pengőforintot kért Hof m a n Kajetántól. Ezt 1844-ben kitáblázták, azaz a kölcsönt viszszafizette. (Valószínű, hogy a kölcsön körüli bonyodalmak vezettek a m á r említett perhez a felek között.) 1847-ben a varbói P a p Erzsébet adott 4000 forintnyi kölcsönt K r ú d y Jánosnak.' 2 5 E hullámzó kölcsönvétel, visszafizetés és a meglehetősen magas össze­ gek a K r ú d y birtok gazdálkodásának kiegyensúlyozatlanságát jelentették. Ami egyúttal jelentette a mindennapos gondokkal való küszködést, a hoszszú távra való tervezés képtelenségét, a birtok fejlesztésének lehetetlensé­ gét is. KRÚDY JÁNOS FIAI: G\ULA ÉS KÁLMÁN A fiúkról eddig kevés szó esett, pedig az ő életüket is szorosan érin­ tette mindez. Az iratokban először Gyulának, az idősebb testvérnek a neve tűnik fel. (Ö — a varbói templom anyakönyve szerint — 1823. december 28-án született.) Szinte kivétel nélkül az iskoláztatásáról v a n ezekben szó. Apja taníttatni a k a r t a fiát, biztosabb jövőt kívánt neki teremteni. Bead­ ványaiban a megyétől kér segítséget fia beiskolázására. Az elsőre 1835ben még elutasító választ kap. A megye felterjesztette ugyan kérelmét a Helytartó Tanácshoz, de több kérelmező is volt az „oskolai segedelem el­ nyerése végett", s K r ú d y János, Mihályi György és Divényi István közül ezúttal az utóbbi fia, Bertalan k a p t a meg a támogatást. Á m az apja n e m szűnt meg beadványaival ostromolni a megyét, illet­ ve a Helytartó Tanácsot. 1835-ben, majd 1836-ban ismételten kér stipen171

diumot fia számára. 1837-ben a kassai konviktusba kéri felvenni a fiát, de az nem sikerült, a váci iskolába került Gyula. Ekkor (1838-ban) jutott oda a dolog, hogy a K r ú d y család féltett kiváltságát, a Bibich-alapítványt igénybe vegyék. Az alapítványra vonatkozóan kiinduló forrásként a csa­ lád egyik n e m régen meghalt tagjának, K r ú d y Pálnak visszaemlékezését használtuk fel. E szerint 1772-ben Arad megye első alispánja császári és királyi tanácsnok volt egy K r ú d y Pál. Felesége Bibich (?) Magdolna egy bolgár vajdának volt a leánya. A hatalmas vagyonnal rendelkező asszony gyermek nélkül halt meg, s végrendeletében létrehozta az ún. Bibich-ala­ pítványt. Ennek alapján a K r ú d y család továbbtanuló gyermekei abban a konviktusban k a p n a k képzést, amelyet ő hozott létre. Ez az alapítvány 1849 után megszűnt, aztán egy idő múlva megváltozott formában újra életbe lépett. A családi legendának valóban voltak valódi részletei és írói m ű v e k b e illő tévedései. Noha erről az alapítványról még mindent nem t u d t u n k fel­ tárni, az kétségtelen, hogy Arad megyének nem volt K r ú d y nevű alispán­ ja. A K r ú d y a k ekkor m á r (a XVIII. század végén) Nógrád megyében él­ tek. Volt viszont Arad megyében 1740-ben egy Bibich J a k a b nevű alispán és királyi tanácsos. Az ő felesége révén jött létre ez az alapítvány. Iga­ zolására hivatkozhatunk pl. Cséplő Péter művére, amelyből megtudjuk, hogy az első Ratio Educationis idején feloszlatták a tankerületi királyi konviktusokat és a kerületben levőket egy intézetbe egyesítették. így ke­ rült a Bibichné-féle alapítvány Aradról Nagyváradra, és képezte a nagy­ váradi kerületi konviktus alapját, hiszen az összeg ekkor m á r (1802-ben) 254 742 forintot tett ki. Arad megye azonban továbbra is m e g m a r a d t az alapítvány felügyelőjének, és minden kéréssel ehhez a megyéhez kellett fordulni. K r ú d y János is „Néhai Bibich Jakabtól való egyenes származásánál fogva . . . " kéri Gyulát Arad megyébe ajánlani. Egy esztendő m ú l t á n kér­ vénye még tisztábbá teszi az alapítványt: „Krúdy János, minthogy a Bibich-alapítvány jótéteményeiben az alapító rendeleténél fogva idegenek csak akkor részesülhetnének, midőn az alapító utódjaiból senki n e m talál­ tatnék, aziránt intézkedés nemes A r a d vármegyére lenne bízva, mint szin­ te az alapítótól származott Gyula fiát a megkívánt bizonyítékok előter­ jesztése mellett n. s. Arad megyének figyelmébe ajánltatni k é r i ! " 1839. december 9-én értesítették azután K r ú d y Jánost, hogy Gyula fiát a nagy­ váradi nevelőintézetbe felvették. 21 ' Gyula nevével még két esetben, de teljesen ellentétes körülmények között találkozunk. 1846-ban ugyanazon a közgyűlésen, ahol apja kibu­ kott, őt magát tiszteletbeli aljegyzővé választották, tehát megindult a hi­ vatali érvényesülés útján. 1848-ban azonban n e m éppen tiszteletreméltó beosztáshoz illően viselkedett. A forradalmi napok lendülete, sodró ára­ data Kovácsiban is éreztette hatását. K r ú d y Gyula H o r v á t h Dénes két fiá­ val együtt botrányosan viselkedett: ,,. . . a megyei választmány által felál­ lított rendőrségi bizottmányból csúfot űzött, éjjelizene kíséretében a falu­ ban zajt ütve a kalodát összezúzták, s azt K r ú d y Pál úr, mint bizottmányi tag háza elébe vitték . . . " A panaszt Vitális István esküdt vizsgálta ki és jelentéséből kiderül, hogy a fiúk a kalodát megcsináltatták, de tekintve, hogy a rendőrségi szabályok ellen vétettek, s „az illető rendőrségi bizott­ m á n y i tag irányába illedelmetlenséget követtek el", ezért felszólították őket, hogy a jövőben tisztességtudóbb viselkedésük legyen. S z á m u n k r a az 172

ügyből még egy következtetés vonható le: a büntetés enyhe mivolta is jelzi, hogy fiatalos csínynek tekintették az egészet, mint ahogy az is volt, és az ifjú „forradalmárokat" n e m kívánták megbüntetni. Másrészt, hogy az összetört kalodát éppen K r ú d y Pál háza elé vitték, az azt is jelenti, hogy a két testvér között a kapcsolat továbbra is rossz volt, hiszen az unokaöccs kapva k a p az alkalmon, hogy nagybácsiját bosszanthassa. 2 ' Kálmán helyzete m á r sokkal nehezebb. Milyen környezetben nevelke­ dett fel? Pereskedő, egymással veszekedő, gyűlölködő család vette körül, zilált anyagi körülmények, állandó birtokháborítások, bizonytalanság. A hangulat, a légkör ideges, amelyben lehetetlenség nyugodtan élni. A b á t y ­ jáért az apja mindent megtesz, hogy beiskoláztassa, tanult embert képez­ tessen belőle, vele pedig n e m törődik, csaknem „vadon" nevelkedik. Cso­ dálkozhatunk-e hát azon, ha K á l m á n neve a jegyzőkönyvekben, a megyei iratokban mindig kisebb-nagyobb bűntettnél, kihágásnál, botránynál t ű ­ nik fel. 1841-ben történt első ballépése. A panasztevő, bizonyos Homolya J á ­ nos, egy patvarci juhászbojtár, aki „ K r ú d y K á l m á n által történt tetemes, s ok nélküli megverettetését" panaszolja, s kéri, hogy az ügyet vizsgálják ki, s neki a tettes fájdalomdíjat fizessen. Nem lehetett az akármilyen v e ­ rés, ha a megyei közgyűlés elé került. B á r m e n n y i r e is sokirányú a megyei közgyűlés ügyrendje, verekedéseket csak igen ritka esetben tárgyaltak. Az eset súlyosságát és a megyei ügyintézés tehetetlenségét bizonyítja, hogy még 1846-ban sem volt vége az ügynek. Veres István szolgabíró csak 1843ban tett jelentést az előbb említett panaszra, de mindössze annyit tud mondani, hogy több t a n ú t kihallgatott, akik ugyan „magát a cselekményt nem látták, de az azt megelőző, s következő körülményekre nézve tökélete­ sen megegyeznek". Két év alatt ez mindenesetre n e m sok e r e d m é n y ! 1844ben Veres István még mindig újabb tanúskodást terjesztett elő. 1846-ban azután befejeződött az ügy. A március 7-i ülésen Somoskőy János szolga­ bíró összefoglaló jelentése alapján megállapították, hogy a panasz valóban jogos, a verés megtörtént. Sajnos, itt a jegyzőkönyv megviselt állapota miatt, csak annyit t u d u n k kiolvasni, hogy Homolya Mihály (?), aki most szécsénykei lakos, „sérülési kártalanítási jegyzékét" valószínűleg előter­ jeszti. A határozat viszont olvasható, amelyben az áll, hogy a kékkői szol­ gabíró a vádlott atyját a sérült kártalanítására szólítsa fel, s ha ő n e m akar fizetni, úgy „az illető ezred megkerestetése tekintetéből tudósítását terjessze elő". Ami s z á m u n k r a a legfontosabb: 1846. március 7-én ezek szerint K r ú d y K á l m á n m á r katona volt. Nem sokkal később K á l m á n tel­ jes felmentésére tesz javaslatot Soóki Andor, ezeket m o n d v á n : „Időköz­ ben azonban a panaszlott katonasághoz menvén, tekintve ezen csekélyebb, különben is gyermeki pajkosságból elkövetett kihágást, őt további k e r e ­ settől felmenteni vélekedik." A másik ügyet m á r korántsem lehet „gyermeki pajkosságnak" tekin­ teni, m á r csak azért sem, mert két évvel később, 1843-ban, 17 éves korá­ ban történt. Mai kifejezéssel betörésnek nevezhetnénk, de ez így n e m egé­ szen pontos, hiszen sem lakásfeltörés, sem onnan é r t é k t á r g y a k elvitele n e m történt. A közgyűlésen — 1843. november 27-én — előterjesztették, hogy „a megyeházában a tisztilakásokon való biztos, s bátor lét most leg­ közelebb egy hívatlan látogatónak alattomos kutatásai által veszélyezte­ tett . . . " Vagyis valaki hívatlan j á r t a megyeházán levő személyzet laká­ saiban. Az elkövetéssel pedig n e m más, mint a v á r n a g y fia, K á l m á n „ter173

heltetik". Valószínűleg meglátták, rajtakapták, amin±_az^jegyik lakásban motozott. H o r v á t h Elek főszolgabíró 1845. j a n u á r 22-én adta be jelentését az 1843. évi előterjesztésre. Ebből kiderül, hogy a n n a k idején semmi k á r n e m esett, vagyis csak a kíváncsiság vitte oda a fiút. (Sőt mi még azt is gondolhatjuk, hogy a várnagy ellenségei vitték túlzásba az ügyet, talál­ v á n valamit, amit K r ú d y János számláját terhelhetné.) S még azt is b e ­ jelentette Horváth Elek, hogy „. . . nevezett K r ú d y K á l m á n időközben k a ­ tonává lévén, ezen tárgyat megszüntethetőnek ítéli". A kör tehát tovább szűkült. K r ú d y K á l m á n 1843. novembere és 1845. j a n u á r 22-e között ment katonának, több mint valószínű, hogy 1844-ben. Elképzelhető, hogy a leg­ közelebb levő katonai hadfogadó irodánál jelentkezett. (A megye újonco­ kat két ezredbe állított, a 33-ik Bakonyi és a 32-ik volt Esterházy, majd Estei Ferdinánd főherceg nevét viselő gyalogezredbe.) Mi igazolódott hát eddig az elbeszélésekből, az irodalmi alkotásokká nemesedett családi legendákból? K r ú d y Gyula valóban Nagyváradon t a ­ nult, K á l m á n azonban nem. K á l m á n magaviselete ellen jegyzőkönyvekben is emeltek kifogást, így elképzelhető, hogy kisebb csínyjei is akadtak, a m e ­ lyekről nincs d o k u m e n t u m u n k . K a t o n á n a k állása is igazolódott, de n e m úgy, hogy büntetésből sorozták volna be. Ennek semmi nyoma nincs az iratokban, márpedig elképzelhetetlen, hogy ha egy juhászbojtár megveré­ sét éveken keresztül tárgyalják a megye legmagasabb fórumán, akkor egy leányszöktetési botrányról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről n e m szólnak. Egy alapvető bizonyítékunk van, amely alapján a kényszer-besoroztatás gondolatát el kell vetnünk. H o r v á t h Elek m á r idézett, 1845. évi előterjesztésében K á l m á n büntetésére vonatkozóan megjegyzi: „Alázato­ san és hivatalosan jelentem, hogy a gyanúval vádolt K r ú d y K á l m á n szü­ lei által időközben katonának a d a t v á n . . ." Feltehető, hogy a szülők lépé­ sét az a szándék vezette, hogy a fékezhetetlen, sok bajt okozó ifjú számára a hadsereg lesz a leghatásosabb fegyelmező eszköz. De lehet, hogy magától Kálmántól sem volt idegen ez a gondolat. Iskolába nem járt, hivatali p á ­ lyafutás nem várt rá. A birtok kicsi, abból neki nem jut, talán mégiscsak a hadsereg lesz a legjobb megoldás, ahol természete még az érvényesülést is elősegítheti. így választotta hát 1844-ben a katonai egyenruhát. De a nőhistóriának van reális alapja. Igaz, valamivel későbbről szár­ mazik, s a tett elkövetése idején K r ú d y m á r katona volt. Valószínű, hogy a család és az író is az esemény n e m éppen megnyerő volta miatt kerített romantikus külsőt Kálmán „csínytevésének". Váratlanul, minden előzmény nélkül b u k k a n elő a fenyítő törvény­ szék lapjairól 1847. november 25-én K r ú d y K á l m á n n e v e : „Krúdy K á l m á n által elkövetett erőszak tárgyában tanúvallomások következőleg hiteltet­ tek meg". A meglehetősen hiányos, helyenként csonka jegyzőkönyvi b e ­ jegyzésekből az események az alábbiak szerint kerekednek ki: K r ú d y K á l m á n t Rády György leányának, Borbálának „megfertőzésé­ vel" vádolták. Az első tárgyaláson még két erőszak vádját emelték ellene, az egyiket a szelistyei molnár szolgálóján, Skoka Veronán követte el, a másikat Csernyik István leányán, Erzsébeten. Valószínű, hogy a Skoka Veronika elleni ügyet alaptalannak találták, m e r t később csak a két m á ­ sik leány nevével találkozunk.- • • - Az első tárgyaláson a t a n ú k felismerték K r ú d y Kálmánt, akit a hely­ színen láttak. Az apa, Rády György elmondta, hogy korábbi vádját fenn­ tartja, tehát a bűnesetnek n é h á n y héttel korábban, a nyárvégi hetekben 174

', kellett megtörténnie, s még azt is hozzátette, ,,,a leánya jelen állapota or­ vosi segély hiánya miatt felette gyengélkedő légyen". A vizsgálat az aláb­ bi t a n ú k meghallgatását rendelte el: „Olasz Pál aranyosi korcsmáros, Csernik Istvánné, Benkő Anna, Csergás Rózsi, most Gecsa Feró neje, Trázs helysége, Laluhaj János és Nagy János szécsényi lakosok". Tekintet­ tel, hogy a t a n ú k őrhalmiak, szécsényiek, feltételezhető, hogy az eset az Ipoly rétjén történt. A tanúkihallgatások során az alábbiakat t u d t a meg a törvényszék. (Ez m á r az 1848. j a n u á r 19-i ülésen történt.) Laluhaj János elmondta, hogy K r ú d y Gyula, a vádlott bátyja megkereste őt, s kérte, hogy menjen el a leány apjához, s ajánljon neki 100, vagy 200 forintot, hogy a vádat vonják vissza, — „ . . . a szégyent családjától elhárítani kívánván . . . " — sőt, K r ú ­ dy Gyula saját kocsiját is elküldte R á d y Györgyhöz, „de az azt izente, hogy n e m jön el, m e r t neki nincsen vele semmi köze". A család tehát meg­ mozdult, hogy, hogy a szégyent próbálja csökkenteni. Nehéz évek voltak ezek a K r ú d y a k számára. Fenyegette őket az elszegényesedés veszélye, az apa megvált hivatalától, sőt visszaélései miatt vizsgálat folyik ellene, fiát pedig a fenyítő törvényszék elé állítják erőszakosság vádjával. Márpedig e törvényszék előtt csak közönséges zsiványok, latrok, tolvajok álltak, a n e ­ mesember csak nagy ritkán, amikor m á r senki n e m tudott segíteni rajta. K r ú d y K á l m á n ügye pedig igen rosszul állt. A kihallgatásokat tovább folytatták. Nagy János nem jelent meg, Olasz Pál k o r á b b i vallomásait mindenben megerősíté (ezeknek a korábbi kihallgatásoknak a d o k u m e n t u m a i nincsenek meg.) Csordás Rózsi elmond­ ta, hogy: „amikor hazafelé indult, látta ez alkalommal Rády Borbálát a búzásból kijönni, de [ő] néki a tör [fentekről] . . . n e m szólt semmit, útját hazafelé folytatván hítta a t a n ú a lánykát, aki u t á n a is menvén, útközben elbeszélte baját." (A jegyzőkönyv lapjai itt hiányosak!) A másik ügyben érdekelt Csernyik Istvánné szintén megerősítette korábbi vallomását. A következő bejegyzés február 19-én kelt. Ezen a tárgyaláson pontot tettek az ügy végére. A jegyzőkönyv azonban annyira rongált, hogy még csak következtetni sem lehet a teljes ítéletre. Ami kiolvasható, az igen enyhének t ű n i k : „Nemes K r ú d y K á l m á n katona Rády Borbála és Csernyik Erzsébeten elkövetett erőszakossággal vádoltatván meghitelesíttetett." Vagyis a vád igaznak bizonyult, az eljárást befejezték. Az ügyet, az ira­ tokat, a kihallgatási jegyzőkönyveket átadták a katonai bíráknak. Már csak annyit t u d u n k kiolvasni: „. . . illő fájdalomdíjakat, valamint t a n ú k és előfogati költségek fejében hat ezüst forintokat megvétetni és az ered­ ményről értesítést adni szíveskedjék." (Mármint a katonai bíróság.) 28 Az ügy — legalábbis következményeiben — sokkal komolyabb volt, mintsem azt az ítéletből gondolnánk. De ez m á r csak az 1849 utáni ese­ ményekből világosodik meg előttünk. A családból ők ketten vettek részt a szabadságharcban. Kettejük k ö ­ zül Gyuláról t u d u n k a legtöbbet. Elsősorban azért, m e r t a forradalom u t á ­ ni élete elválaszthatatlan volt m ú l t j á n a k e korábbi szakaszától. Unokája, az író a 48-as hagyományokhoz való kötődését, témáit jórészt nagyapjá­ n a k köszönheti, aki öregkorára a budapesti Honvéd Menház parancsnoki tisztét is betöltötte. F o r r á s u n k szerint önként jelentkezett katonának, az újonnan szervezett 7. honvédzászlóaljba. 2!l Vitéz tettei következtében szépen haladt előre a ranglétrán. H a m a r o ­ san őrmester lett, majd a hivatalos lap december 29-én hozta hadnagyi ki175

nevezését, ugyanehhez a zászlóaljhoz. Innen a 18. zászlóaljhoz kerül. Itt lép elő főhadnaggyá. Századosi kinevezése K o m á r o m v á r á b a n történt. Zászlóaljával együtt részt vett a vár védelmében, s itt nevezték ki augusz­ tus 29-én századossá a 203. zászlóalhoz. Az erősséget a n n a k feladása után ő is védlevéllel h a g y t a el. K á l m á n n a l m á r n e m ilyen egyértelmű a helyzet. A forradalom kitöré­ sekor a es. kir. seregben szolgált. Az író szerint Lombardiában, ahonnan megszökött és hazajött, de itthon nem kellett a nemzet seregébe, nem fe­ lejtették el bűnét. Elment Görgey Artúrhoz és jelentkezett nála. A tábor­ nok végighallgatta, majd így szólt „hideg száraz h a n g o n : ö n n e l igazság­ talanul bántak, a mai naptól fogva futárom lesz!" Sajnos az író nem volt következetes, m e r t egy másik helyen m á r szó sincs jelentkezésről: „Na­ gyon jó lovas volt, nemhiába választotta őt annyi honvédje közül futár­ jának Görgey A r t ú r fővezér." Ezek a n e m egyértelmű kijelentések is két­ ségessé teszik e futárság hitelét. Ráadásul Görgey A r t ú r emlékirataiban sem találkozunk nevével, márpedig a meglehetősen hiú tábornok megem­ lítette volna, ha valaki az ő jóvoltából jelentős személyiséggé emelkedett. Egy másik forrás szerint K á l m á n „a híres vörössipkás halálzászlóalj pa­ rancsnoka volt", ennek viszont Damjanich János közismert története mond ellent. Megint csak más adat szerint K á l m á n „a vakmerő lovas,, Klapka adjutánsa, szintén K o m á r o m b a n harcolt". Ezt sajnos n e m igazolja Szinnyei műve, mint a legmegbízhatóbb források egyike. A családi h a ­ gyomány szerint a nógrádi K r ú d y a k így örökítették meg 48-as szerepét: Kálmán, mint kovácsi földbirtokos a szabadságharc idején huszárkapitány lett. Megszervezett egy századot úgy, „hogy a környékbeli jobbfajta bátor legényeket maga mellé vette huszárnak, felszerelte, lovakat vett nekik, be­ öltöztette gerillacsapat formájában", s azután hol az osztrák, hol az orosz csapatokat riasztgatta támadásaival. Nem csoda hát, hogy egész vagyonát elvesztette a háborúban, hiszen a 200 ember felszerelése elég drága lehe­ tett. Ezt a — valamennyi között legromantikusabb — hagyományt a m á r korábban leírtak alapján ki kell zárnunk a lehetséges megoldások közül. 30 A valós helyzet n e m ilyen regényes. A rendelkezésünkre álló adatok szerint K á l m á n egyike volt azoknak a katonáknak, akik becsülettel végigküzdötték a szabadságharcot. Kozma György lexikonja szerint K r ú d y Kálmán a szabadságharc kitörésekor beállt közvitéznek a 17. honvéd­ zászlóaljhoz, ahol csakhamar őrmester lett, majd 1848. december 22-én ki­ nevezték hadnaggyá. A Közlöny 1848. december 22-i száma szerint a ki­ nevezés valóban megtörtént, de csak alhadnagyi rangot kapott az 12214 3314. számú rendelet alapján. További előléptetéséről, katonai tetteiről nincs ismeretünk. S ha n e m is volt Görgey futárja, a vörössipkások pa­ rancsnoka, Klapka adjutánsa vagy éppen huszárzászlóalj-parancsnoka, de volt a nemzet szabadságáért küzdő harcosok egyike. így sem tűnik ki­ sebbnek alakja. Valamennyi forrás egyetért abban, hogy K r ú d y K á l m á n Világos u t á n sem hagyta abba a harcot, gerilla lett, aki hosszú esztendőkig üldözte az önkényuralom, az abszolutizmus híveit a megyében és a felvidéken. AZ ÖNKÉNYURALMI RENDSZER EGYES ELEMEI NÓGRÁD MEGYÉBEN A KÖZIGAZGATÁS

Az önkényuralmi rendszer tervszerűen, fokozatosan törekedett Ma­ gyarország önálló államiságának megszüntetésére. (A következőkben n e m 176

kívánjuk az önkényuralmi rendszer teljes szerkezetét, megyei életét b e ­ mutatni, csak a t é m á n k szempontjából fontos eseményeket, rendeleteket, utasításokat ábrázolni.) Az 1849 júniusa óta érvényben levő ideiglenes rendszer az október 24-én kiadott rendelettel nyert végleges formát. A végrehajtó hatalom a, katonai parancsnok, azaz H a y n a u kezébe került. Minden lehetséges esz­ közzel őriznie kellett a köznyugalmat, visszaállítani a rendet. Mellé a pol­ gári ügyek intézésére kinevezték báró Geringer Károlyt. Kialakították az ország ideiglenes területi beosztását, ö t kerületet hoztak létre, egy-egy ilyen katonai kerülethez k é t - h á r o m polgári kerület tartozott. A katonai kerület élén állt a kerületi parancsnok, beosztva mellé a polgári ügyek intézője. 31 Nógrád megyére vonatkozóan a Magyar Hírlap jóvoltából az alábbia­ kat tudjuk meg. A megye a pozsonyi kerülethez tartozott. A kerület k a ­ tonai p a r a n c s n o k a : Gerstner József, a miniszteri biztos gróf Attems H e n ­ rik. A katonai kerületen belül Nógrádot a besztercei polgári kerületbe so­ rolták. Ide osztották be még Bars, Hont és Zólyom megyét is. A polgári kerület élén Adreánszky Sándor állt. A kerülethez tartozó minden m e g y é ­ nek az élén kormánybiztos, vagy ahogy nevezték ,,megyefőnök" állt. Nóg­ r á d b a n 1850—1853 között Bory Pál volt a megyefőnök. A megyében nyolc járást alakítottak ki. Ezek legfontosabb adatait a korabeli híradások alapján így foglalhatjuk táblázatba: Szám

Járás

1.

Balassagyarmat

2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Fülek Kékkő Losonc Nógrád Szécsény Szirák Sztregova

Székhelye Járási biztos Balassagyarmat Fülek Kékkő Losonc Nógrád Szécsény Szirák Divény

K o m á r o m y Imre Bubla Károly R u t t k a y János P r ó n a y Pál Baloghy Elemér Bory György Máttyási István gr. Forgách Jenő

terü­ let

tele­ pülé­ lakosok sek: száma

8 mf 26 12 mf 8 mf 11 mf 9 mf 11 mf 10 mf 8 mf

71 35 39 52 47 43 45

22 197 28 206 17 303 19 257 32 632 24 328 25 941 21 300

A járások élére kinevezték a szolgabírókat, akik a járás közigazgatási ügyét intézték. Megjegyezzük, hogy ezeket az elnevezéseket hivatalosan n e m használták, igyekeztek a régi önkormányzati rendszer minden emlé­ két eltüntetni. A megye neve „kormányzati kerület" lett (Regierungsbe­ zirk), a megyefőnök hivatalos neve „kormánybiztos" (Regierungskomissar), a járást pedig „politikai igazgatási j á r á s " - n a k nevezték, élén az „igazgató szolgabíróval". A közigazgatási átszervezések állandóan folytak. 1851-ben az öt k e ­ rület fölé Helytartóságot szerveztek. Ennek élére Albrecht főherceget n e ­ vezték ki. 1853-ban öt helytartósági osztályt hoztak létre a régi katonai kerületekben. Ezek központja, irányító centruma is B u d á n volt, élén t o ­ vábbra is Albrecht főherceggel. A katonai kerületek megszűntek, a h e ­ lyettük szervezett közigazgatási kerületek megközelítőleg azonos területen szerveződtek, mint korábban. A hierarchiából k i m a r a d t a k a több megyét 177

összefogó polgári kerületek, most a megyék közvetlenül^a kerületekhez tartoznak. Ennek az öt közigazgatási kerületnek az élén állt a kerületi fő­ ispán (Pozsonyban a m á r említett gróf Attems Henrik) a megyék élén pe­ dig a megyefőnök. (Nógrádban 1853-ban gróf Pongrácz Arnold, 1854— 1859-ig pedig К а р у Ede.) A járások megmaradtak, élükön a közigazgatási szolgabíróval. A szervezet legalján pedig a községeket találjuk. A megye helyzetéről egy korabeli levelező ezt írta a sajtónak: Nóg­ r á d b a n 190 ezer ember él, 120 helységben „tótok" 240 helységben magya­ rok. „Nógrádban a v a d a k tetemesen megszaporodtak, mi kétségkívül a lő­ fegyver hiányának tulajdonítható, egyébiránt halljuk, hogy Mátra aljában kétlábú kurucfarkasok is tanyáznak." Egy későbbről keltezett levél valamivel bővebben festi le Nógrádot az újságolvasóknak: A megye kiterjedése 77 négyzetmérföld. Összes népessé­ ge 191 174 lélek. E lakosság 11 mezővárosban, 343 faluban és t a n y á n él. A megyét 24 kisebb-nagyobb vár ékesíti. „A megye gabona és m a r h a t e ­ nyésztésből pénzel; a zsidóság és rácság nem kis kereskedést űz." A lako­ sok k é t h a r m a d része magyar, egyharmad tót, elenyésző számban élnek zsidók, németek, rácok. Hogy a hírlapban közölt adatokat valóban megyei levelező, sőt a megyei hivatalban dolgozó hivatalnok küldte, bizonyítja azt a megyei levéltár egyik irata, amely a megye összeírását adja. E szerint a települések száma járásonként megegyezik a közöltekkel, a lakók száma pedig alig valamivel több a sajtóban megjelenteknél. 3 2 Ám nemcsak a sajtóban jelentek meg érdekes hírek a megyéről. E kor igen fontos és számos érdekességet tartalmazó forrásai a havi jelen­ tések, melyeket Geringer báró 1849. november 5-én kelt utasítása értel­ mében a kerületi főispánoknak minden hónapban meg kellett küldeniök. Ezeket először a járási szolgabírók készítették el, majd ezekből állította össze jelentését a megyefőnök, s terjesztette fel a kerületi biztosnak. E je­ lentések a néphangulatról, elemi csapásokról, nevezetesebb eseményekről, tűzkárokról, idegenekről, sajtóolvasásról, Kossuth-bankó- és fegyverrejte­ getésről stb. adnak hírt. S z á m u n k r a elsősorban a közhangulati állapotot rögzítő részek a fon­ tosak. Bory György 1850. március 2-án azt jelentette, hogy az alsóbb osz­ tály tagjai „nyugotsággal vannak", de ami a „mívelt osztályt illeti", ott kevésbé jó a helyzet. Levertség, a „tisztviselőktől való tartózkodás" lát­ szik rajtuk, a társaságokban a forradalomról beszélgetnek, az azt meg­ előző időkről, s „Kossuth Lajosról szívesen emlékeznek", s ha lehetne fel­ cserélnék a jelent a múlttal. A megyében egyébként g y a k r a n tűntek fel rablók, rablóbandák, szö­ kött katonák, egykori gerillák, nemzetőrök, akik még n e m tértek vissza lakóhelyükre. Baloghy Elemér 1850. szeptember 29-én arról számol be, hogy kerületében egy, állítólag Zólyom megyéből átjött banda garázdálko­ dik. Panaszkodik, hogy bár minden intézkedést megtett, de sem fegyvere, sem embere nincsen, hogy hathatósan fellépjen ellenük. Beszélik, hogy „jól öltözve, arany g y ű r ű k k e l ellátva és masquirozott arccal jelennek meg, állandó helyt nem t a r t a n a k , most Radon, most Bodonyban ütnek be". E rablások persze korántsem voltak egyediek. Az országnak n e m volt olyan pontja, a h o n n a n n e jelentettek volna kisebb-nagyobb rablásokat, útonállásokat. így például Zaránd és Hunyad vármegyékben igen jelentős létszámú, százfős csapat tartja rettegésben a lakosságot, Pest és Nagy­ szeben között szinte állandó veszély leselkedik a postakocsira, és t e r m é 178

szetesen Rózsa Sándor bandája is hallat magáról. A katonaszökevények száma azért nőtt jelentős mértékben, m e r t megindult a honvédség volt tagjainak a besorozása a es. kir. seregbe. Mintegy 40—50 ezer volt h o n v é ­ det soroztak be, s az 1850. április 19-i parancs értelmében a szolgálati ide­ jük a Magyarországról besorozottaknak is nyolc esztendő lett. Nem csodál­ kozhatunk hát azon, hogy országszerte, és a megyében is számosan vállal­ ták i n k á b b a bujdosást, az üldöztetést, mintsem a nyolcesztendei kemény szolgálatot. A füleki szolgabíró jelentése szerint körzetében annyira elsza­ porodtak m á r a szökevények, hogy az egész vidéket rémületben tartják, fényes nappal j á r n a k az utakon, m e n n e k be a falvakba, „élelmet requirálnak", a föld népét pedig mindenféle álnok ámításokkal t é v u t a k r a vezetni törekszenek — „minek rossz következését, ha bár csekélyebb m é r t é k b e n is, m á r is sajnosán tapasztalni". Egyes jelentésekben a nyugalom helyreállásáról, a m á t r a i legények szétoszlásáról olvashatunk, s ahogy teltek a hónapok, évek, úgy vált egyre nyugalmasabbá a megye élete. 1853-ban így dicsekedett például a megyei levelező a Budapesti Hírlapban: „A cs. kir. csendőrség ébersége s eléggé nem dicsérhető erélye következtében nálunk a személy- és vagyonbátorság jelenleg a legjobb lábon áll, s még a Mátra alján levő vadon vidéke­ ken is teljesen kielégítő." 3 3 De hogyan érték el a „személy- és vagyonbátorságot"? A módszerek­ ben egyáltalán n e m válogattak. K o m á r o m y szolgabíró például fenyegetés­ sel és kínzással próbált rávenni egy juhlopással vádolt juhászt, Török Andrást, hogy egy addig kiderítetlen rablást is m a g á r a vállaljon. Egy 23 éves cigányt, m e r t egy vak koldustól ellopott 32 pengőforintot, a rögtön­ ítélő bíróság azonnali halálra ítélte, s fel is akasztották őt. A megye bör­ töne Balassagyarmaton zsúfolva volt, évről évre szaporodott a rabok szá­ ma. Év

1850

1851

1852

Rabok száma összesen Ebből: gyilkos rabló tolvaj fegyvertitkoló

164

242

315

31 25 25 2

32 17 115 8

32 34 146 4

A fogvatartás okai közt szerepel még lázító, ellenszegülő, közpénz­ eltulajdonító, hivatali hatalmával visszaélő stb. A gyilkosokat, rablókat általában halálra ítélték, bár sokuknak megkegyelmeztek, és büntetésüket hosszabb-rövidebb börtönre módosították. Az egyéb bűnök elkövetőire börtön, vagy több-kevesebb botütés várt. Az 1852-es k i m u t a t á s szerint a börtönben levő rabok közül 211 volt elítélve, s közülük mindössze 26 ke­ rült a börtönbe 1849 előtt. H á r o m év alatt 200 rab, ez feltűnően soknak látszik. 3 ' 1 A CSENDŐRSÉG MEGSZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE

A rablétszám emelkedése elsősorban a zsandárságnak köszönhető. Er­ re az intézményre külön ki kell térnünk, m e r t szerepük a megye életében — K r ú d y K á l m á n esetében is — igen lényeges. 179

Ezt a rendkívül gyűlöletes intézményt 1849. június 8-án létesítették. Ekkor adták ki azt a rendeletet, amely e katonai jellegű rendfenntartó szervezetet létrehozta. 1849. július 23-án Pálffy Móric pedig m á r jelent­ hette, hogy az első ezred megkezdte működését. Kezdettől fogva gyűlölet vette körül őket. A zsandárok vagy csendőrök bárhol megjelentek, megfa­ gyott körülöttük a levegő, mindenki kerülte őket. Eredeti funkciójuk a közbiztonsági állapotok fenntartása, a nyugalom a rend helyreállítása volt. Tevékenységük eredményéről szinte n a p mint n a p olvashatunk a korabeli sajtóban. Halálos ítéletek tucatjai születtek. s a bírósági ítéletek okai között útonállás, gyújtogatás, lázadók bújtatása egyaránt szerepelt. Tekintve, hogy kizárólag a birodalom más országaiból jöttek, idegenként-idegenül mozogtak az országban. A vidéket n e m ismerték, miként a nyelvet sem. Csillogó-villogó ruházatuk, fegyverzetük m á r messziről jelez­ te jöttüket, s noha sok embert elfogtak, a rablókkal ritkán m e r t e k szembe­ szállni, elsősorban az utakon, a községekben cirkáltak. Jankovich Vince így foglalta össze ezt m u n k á j á b a n : „. . . a csendőrség a rablót csupán a társaság nyílt ellenségének tartja, azzal mint katona nyílt téren akar meg­ vívni, azért csak nappal keresi — éjjeli őrjáratokat ritkán t a r t : fényes, rezes sisakjával m á r messziről elárulja magát s a rablóval tudatja, hogy közelít, tehát kotródjék — a néppel beszélni n e m tud, a n n a k bizodalmát nem bírja . . .":Г) A csendőrség országos parancsnokává J o h a n n K e m p e n altábornagyot nevezték ki. Az eredeti tervek szerint az egész birodalom területén 16 ez­ redet kellett létrehozni, ennek 12 000 gyalog és 2500 lovas csendőrből kel­ lett állnia, ami tisztekkel együtt 15 573 főt jelentett. 1849 decemberére Magyarországon már 3000 zsandár állomásozott. Az országban egyébként 3 zsandárezredet helyeztek el. Nógrádban a csendőrség 1850. j a n u á r 7-én jelent meg, s „megyénk legnevezetesebb pontjait megszállva, szépen m ű ­ ködik". A megyei szárnyparancsnokságot G y a r m a t o n helyezték el. A zsandárság vezetője Siebert százados volt, a helyettese pedig N e u h a r t főhad­ nagy. H á r o m szakaszt szerveztek: Balassagyarmat, Szécsény, Losonc köz­ ponttal. A 14 állomáson (Balassagyarmat, Kékkő, Rétság, Bércei, Szécsény, Szirák, Csecse, Karancskeszi, Marokháza, Losonc, Gács, Zelene, Fülek, Divény) 88 csendőr teljesített szolgálatot — 4 őrmester, 2 káplár, 10 alkáplár, 1 kürtös, 67 közlegény, 2 tisztiszolga s a m á r említett két tiszt. Ezek az állomások n e m voltak állandó helyen, valószínű, hogy a köz­ hangulatnak megfelelően módosították azokat. Egy 1852-es összeírás sze­ rint a 14 állomás közül Bércei, Marokháza, Divény helyett Szakaiban, Kisterenyén és Tamásfalván volt csendőrállomás. A csendőrszakaszok szer­ vezetére utal Jankovich Vince, aki szerint — némi túlzással — olyannyira szigorúan elhatárolták egymástól működési területüket, hogy ha üldözés közben egy másik szakasz területére értek, ott megálltak és n e m folytat­ ták azt tovább — „A rabló, aki ezt tudja, szintén megáll és pihen". 3 6 1850. j a n u á r 18-án jelent meg a zsandárság szervezetét, hatáskörét szabályozó rendelet. Ennek n é h á n y érdekesebb pontja: — a zsandárnak joga volt a gyanúsnak látszó idegeneket bekísérni az állomásra és ott tisztázni kilétét ; — a zsandár szolgálati esküje bizonyító erejű volt (tehát tárgyalásokon akár ez is helyettesíthette a bizonyíté­ kokat) ; 180

•— csaknem megkötés nélkül használhatott fegyvert ; — érdekelt volt a foglyok ejtésében. (Erről a h í r h e d t 62. paragrafus szólt. E szerint az általa elfogott és elítélt személyek után a büntetés súlyosságának megfelelően j u t a l m a t k a p o t t : egy évnél rövidebb idejű börtön ese­ tén 4 pft, 1—15 évig fokozatosan 8, 16, 25, 30 forint ütötte a m a r k á t . Ez az összeg az elfogott h a l á l b ü n t e ­ tése esetén felment 60 forintig is. A megyében ezt a rendeletet azzal egészítették ki 1851. szeptember 9-én, hogy a kisebb büntetések esetén is 24 forint illeti a zsandárt.) A zsandárság népszerűtlenségének okait túlkapásaiban is kell keres­ nünk. Nem csak a törvény ellen vétőket üldözte, beleszólt a megyei köz­ igazgatási, egyházi stb. ügyekbe is. Berzeviczy idéz m ű v é b e n egy nógrádi esetet, de J a n k o v i c h is ír erről: ,,A politikai hatóságoknak nemhogy alá­ rendelve volnának, h a n e m i n k á b b még a n n a k ellenőrei, jelentést tesznek az államhivatalnokok működéséről, melyet megítélni, a közhangulatról, melyet felfogni n e m képesek." A csendőrök parancsnoka G y a r m a t o n még K o m á r o m y főszolgabírót is megfenyegette és igen jellemző m a g a t a r t á s u k ­ ra a herencsényi kocsmáros, Suszieky Sámuel esete. A panaszból kiderül, hogy a csendőrök egy bizonyos Gábrik Mihály gonosztevő u t á n nyomozva őt is megkérdezték, mit tud ennek hollétéről. A szerencsétlen kocsmáros hiába bizonygatta, hogy ezt az embert soha életében n e m látta, a csend­ őrök mérgükben félig agyonverték őt. 37 A csendőrök mellett párhuzamosan m ű k ö d t e k a régi közbiztonsági szervezet emberei, a p a n d ú r o k is, de 1851 októberében aztán végleg szél­ nek eresztették őket. H a t é k o n y a b b a n tevékenykedtek mint a zsandárok, s a féltékenység n e m egy esetben véres összeütközésben csúcsosodott ki. A megyében is ez volt a helyzet, egymás mellett m ű k ö d ö t t a p a n d ú r s á g és a csendőrség. Andreánszky Sándor 1850. szeptember 6-án nevezte ki Bornemissza Istvánt Nógrád megye első csendbiztosává, valamint engedé­ lyezte 12 p a n d ú r felállítását is. A p a n d ú r o k megszervezésére szükség volt, olvasható a rendeletben, m e r t ,,A Megyébe rablóknak, szökevény honvé­ deknek, felfegyverzett csavargóknak a száma annyira elterjedt, m i u t á n nemcsak az utazásokat, h a n e m úgy átallyában a közbátorságot veszélyez­ tetik . . . " A megyei levelező ezt is hírül adta a Magyar Hírlapban, s meg­ jegyezte, h a b á r Bornemissza István legényei „még fölfegyverezve nincse­ nek, mégis n a p o n k é n t hozdogatnak be mindenféle g y a n ú s a k a t . . . " (Bor­ nemissza István csendbiztos alakjáról és bravúros nyomozásairól Mikszáth több művében is olvashatunk. így pl. az 1878-ban írt Az a p á m ismerősei­ ben is. KRÚDY KÁLMÁN BETYÁR VAGY GERILLA?

De hát miért tette K r ú d y K á l m á n mindazt, amit tett? Miért n e m r a k ­ ta le ő is a fegyvert, miért vállalta azt a sorsot, aminek vége úgyis előbbutóbb a biztos pusztulás? Sajnos itt csak találgatásokra v a g y u n k utalva. Milyen sors v á r t rá Világos u t á n ? Tiszti r a n g b a n volt, így vagy bör­ tönbüntetés, vagy besoroztatás a császári seregbe, ahol legalább nyolc évet kellett volna szolgálnia. Erről a szolgálatról pedig neki m á r voltak tapasz181

talatai. Ráadásul ebből a seregből szökött meg, tehát még súlyosabb bün­ tetés elébe nézhetett. Emigrálni — ez a lehetőség nála nemigen jöhetett számba. Képzettsége, nyelvtudása, de még katonai beosztása sem tette őt arra képessé, hogy vállalja az emigráns élettel járó nélkülözéseket, hátrá­ nyokat. Krúdy Gyula így ír erről: „Kálmánt is untalan nógatták a bará­ tai, hogy menne külföldre, mert idehaza már nagyon szorították . . . Sze­ gény a nógrádi szellős halmoktól, árnyas berkektől megválni nem tudott." Egyetlen lehetősége maradt tehát, bujdosni és várni a helyzet jobbra for­ dulását. S Nógrádban lesz a legjobb, hiszen ott minden domb, minden er­ dő és erdei út ismerős, mindig számíthat a lakosság szimpátiájára. „Én nem hagyhatom el ezt a tájat, mert megszakadna utána a szívem. Az Ipoly völgyén érzem jól magam, ezek a fák, a halmok, a mezők az én éle­ tem" — mondatja Kálmánnal az író, bár soraiból az ő nosztalgiáját is ki­ érezni az ősök szülőföldje után. Elhatározásában bizonyos elkeseredettségi motívumokat is kereshe­ tünk. A bátyjának már megint több sikerült, mint neki. ö, aki négyévi katonáskodással a háta mögött állt be a nemzeti seregbe, csak alhadnagy­ ságig vitte, míg a tanultabb Gyula egy év alatt százados lett, komáromi védlevéllel ellátott hős, aki az utolsók közt adta meg magát. S az évek múltával aztán nem volt visszaút. Hiába adták ki az amnesztiarendeletet, hiába tértek haza egykori harcostársai Kufsteinből és a többi börtönből, Krúdy már képtelen volt úgy élni, mint a többiek. Nem tudott soha be­ illeszkedni a társadalomba, végig kellett vinnie vállalt sorsát. Krúdy Gyula elbeszéléseinek egy-egy sorából kibukkan ez a kérdés is. Az álmok hősében így beszél Kálmán: „Ki vagyok én? Bujdosó kalan­ dor, betyár. Miért vagyok az? Mert gyűlölöm hazám ellenségeit, mert ked­ vem van a veszélyes, kalandos élethez. Nyitva az ország, menekülhetnék külföldre, itthon elfelednének, megbocsátanának. De én itt maradok, mint egy élő bosszúállás. Üldöztetés, gyötrelem az életem, míg egykori bajtár­ saim hontalanul csavarognak a világban, de nekem legalább hazám van." Élő bosszúállás — ez a motívum új, talán úgy érezte, hogy a Rády Bor­ bála-, meg a kisebb ügyekben igazságtalanul üldözték, marasztalták el. Ta­ lán mint csavargó meg tud fizetni minden sérelméért. Az író másik írásá­ ban ez a bosszú megnemesedik: „Miután verekedni nem volt kivel, leg­ följebb a zsandárokkal, Kálmán úr azt gondolta ki, hogy büntetni fogja azokat a magyarokat, akik nem szolgálták a nemzeti ügyet és császárias érzelmeket tápláltak." Ez az alapvető motívum valamennyi feldolgozásban fellelhető, így válik igazolhatóvá, netán etikussá Kálmán bujdosó élete. Is­ merve a polgári forradalom és szabadságharc eszmeformáló erejét, ezt a feltevést nem szabad kizárnunk a lehetséges okok közül. De hát minek is nevezzük őt? Gerillának, rablónak, bujdosónak, be­ tyárnak? A betyárság vizsgálata esetén egy érdekes tényre kell felhívnunk a figyelmet: a megyei néprajzi hagyományokban nem lelhető fel alakja. A gyűjtések során egyetlen egy esetben sem találtak Krúdy Kálmánra, de kisebb-nagyobb kalandjára utaló adatra sem. Nehéz őt kategóriába szo­ rítani, az bizonyos. Az „úri betyár" elnevezés sem illik rá. Ezek általában azok a nemesek voltak, akik unalomból, kalandvágyból betyárnak álltak be egy-egy ártatlan kaland erejéig. Vay József gróf, Józsa Gyuri a híres tiszafüredi nagybirtokos, Bagossy József stb. voltak a legismertebbek. Gyakran nevezték őt „pajkosnak" is. Ez a jelző nem tetteinek „finomítá­ sára" szolgált, hanem a „pajkos" a betyár egyik típusa volt. Szűcs Sán182

dórtól tudjuk, hogy a pajkos ,,. . . csapszékbeli véres verekedések, éjszakai csendháborítások, kisebb-nagyobb kártevések szervezője, vezére volt. Nem bírt vele se az elöljáróság, se senki." Krúdy Gyula is, Mikszáth is egészen más értelemben használja a pajkos jelzőt. A csíny tevéseket, kalandokat együttérző mosollyal fogadó, a mellettük álló úri közvélemény hangja ez, amely az íróval együtt úgy tudja: ,,... aljas cselekedeteket sohasem követ­ tek el, úriembernek maradtak meg akkor is, amikor a zsivány esztendeiket szolgálták." Ennél azonban jóval többet tett Krúdy Kálmán! Bujdosó honvédként sem állt egyedül. Szerte az országban az erdők telve voltak a besorozás elöl menekülő fiatalokkal, kik hosszabb-rövidebb ideig bírták ezt az életet. Kevesen voltak olyanok, mint Krúdy, aki több mint tíz esztendőn át állta a sarat üldözőivel szemben. Osváth említi idé­ zett művében, hogy egy Marci nevű legény szintén bujdosó honvédként lett betyárrá és tíz esztendőn keresztül „csatangolt úgy, hogy soha kézre nem került". Míg végül is 1859-ben aztán a híres bihari csendbiztos őt is elfogta. Ellenálló, gerilla lett volna? Sajnos nevével nem találkozunk az ön­ kényuralom elleni szervezkedést, ellenállást bemutató forrásokban. Az er­ délyi mozgalom, Gasparich Márk, Noszlopy Gáspár és a többiek tragikus végkifejletű kísérletei a harc újbóli megindítására, mind eredménytelenek maradtak. A kor leghíresebb betyárját Rózsa Sándort, az összeesküvők be akarták vonni tervükbe és a részvevők közé. Az abszolutizmus éppen ezért igyekezett Rózsa Sándort úgy beállítani, mint közönséges rablóve­ zért, ahogyan ezt Kempen altábornagy írta: „Nem kívánatos, hogy nevét forradalmi tevékenységgel kössék össze és ilyen módon még politikai súlyt is adjunk népszerűségének." Krúdy két esetben kapcsolódhatott a függet­ lenségi mozgalmakba: mindkettőre a Mátra környéki mozgalmak adtak alkalmat. Az egyik a lengyel Skrzetulsky-féle igen korán felfedett szer­ vezkedés, a másik Mátrai Imréé, de őket is elfogták 1853-ban. Egyik csa­ pathoz való csatlakozásról sincs adatunk. 38 TÁRSAI A BUJDOSÁSBAN ÉS A KALANDOKBAN

Egyedül vette volna fel a küzdelmet Krúdy az őt üldözőkkel? Társ nélkül nem tudta volna ennyi ideig tartani magát, az kétségtelen. A kö­ vetkezőkben vizsgáljuk meg, kik voltak a társai és kikkel állhatott kap­ csolatban? Ha az irodalmi feldolgozásokat nézzük, a kép igen változatos. Krúdy Gyula több művében is említi a csapatokat: „Világosnál letették a fegy­ vert, Komárom megadta magát, Krúdy Kálmán 40 főből álló szabadcsapa­ tával nem tette le a fegyvert." Az álmok hősében így vall Kálmán: „Az én gerilláim mind olyan legények, hogy megnyúznák az ördögöt is, ha az pecsovics volna. Félig rablók, félig szabadsághősök. Negyven elszánt em­ berem van az enyingi erdőben." Az urak, betyárok, cigányok című önélet­ rajzi ihletettségű kisregényéből a 40 szabadsághős közül néhánynak a ne­ vét is megtudjuk. Valamennyien felvidéki úrfiak voltak: Péchy, Malonyay, Komoróczy, Gracza, Bárczay, Lónyay. Lónyayné (még idézendő) naplójában Krúdy 60 legényét emlegette. A Pesti Napló cikke szerint Krú­ dy az ötvenes évek elején tűnt fel, mintegy húsz tagból álló rablóbanda vezére. A család tagjai közül Krúdy Péter visszaemlékezésében Kálmán 183

„kisded elszánt csapatáról" ír. Az író leánya is negyven felvidéki úri fiú­ ról lúd. 30 A helyzet ebben az esetben is egyszerűbb. Forrásaink szerint K r ú d y csapata még fénykorában sem volt soha több 6—9 főnél. De az volt i n k á b b a jellemző, hogy másod- és h a r m a d m a g á v a l hajtotta végre akcióit. A felvidéki nemes úrfiak közül, mint a legjelentősebbet, és mint olyat, akivel valóban kapcsolatban állhatott K r ú d y , Gracza Antal nevét kell megemlítenünk. „Gracza Tóni" szerepel K r ú d y kisregényében, Az á l m o k hősében. Itt ketten bujdosnak Kálmánnal. Életéről ezeket tudjuk m e g : Heidelbergben j á r t egyetemre, K o m á r o m b a n is harcolt, egy lőporos hordó felrobbant alatta (!), de csak az arca égett össze rettenetesen. A K á l m á n ­ nal együtt rabolt pénzt ki akarta vinni az emigráció támogatására. Záhony nevű barátjával együtt mentek, de valahol Szeged környékén egy pusztai csősz alattomban megölte mindkettőjüket. A legmegbízhatóbb szerzőtől, nagybátyjától, Gracza Györgytől az Öt kötetes szabadságharc történet szerzőjétől n é h á n y újabb információt k a p ­ tunk. E szerint Gracza 1823-ban a Hont megyei Sülyki pusztán született. 1848 előtt szolgabíró volt. Windischgrätz t á m a d á s a k o r gerillacsapatot szer­ vezett, egészen az őrnagyságig vitte. Világos u t á n külföldre akart m e n e ­ külni, „de bujdosása közben 1849. november 30-án a mérgesi h a t á r b a n meggyilkolták". Noha adataink hiányosak és n e m is volt szándékunkban életével fog­ lalkozni, n é h á n y biztos forrást össze kellett gyűjteni róla, hiszen K r ú d y v a l együtt küzdött időnként 1849-ben. Hont megyében 1845 óta játszott a megyei politikában kisebb szere­ pet. Ekkor választották meg h a r m a d m a g á v a l albiztosnak. 1848-ban G y ü r ky Antallal együtt önkénteseket toborzott a honvédseregbe a megye t e r ü ­ letén. Gerillákat csak 1849 n y a r á n a k elején, az orosz betörés hírére szer­ vezett, s vezetése alatt a honti gerilla csapat „nagy vakmerőségéről lett hí­ res". 4 0 A bukás u t á n Hont megyében több fontos emberrel együtt őt is k ö ­ rözték, birtokát elkobozták, ö ekkor m á r folytatta gerilla életét. A Nóg­ rád megyei fenyítő törvényszék pár soros bejegyzéséből tudjuk (1849. n o ­ vember 5.), hogy Ecsegre katonai k a r h a t a l m a t kellett kivezényelni a „fel­ fegyverzett csavargó gerillák" miatt, akik között ott találjuk Bory Lajost, Hruspai Antalt, Laczay Károlyt és Gracza Antalt. 1849. december 13-án még mindig körözik. Ennek nyomát a karancssági Liber Currentaliumban (községi hirdetőkönyvben) találjuk. A járásbírótól beérkezett és a falut érintő központi intézkedéseket összegyűjtő községi könyvben ez áll: „Cs. kir. ker. fő ispány úr f. e 555-ik sz. al. kelt rendelete n y o m á n Gracza A n t a l és Bory Lajos querilla csapat vezetők terhes büntetés alatt elfogatni r e n ­ deltetnek, kiknek személyes leírások e köv: 1. Gracza Antal 28 éves, evang. közép termetű, szikár test alkotású, hosszas, rendes, szabályos arcú, jobb szemére vak, b a r n a hajú és szakállú, kis bajuszú, beszél magyarul, tótul, deákul, keveset n é m e t ü l . . . " Ugyancsak ebben a könyvben olvas­ ható egy másik körözés is 1850. június 30-i bejegyzéssel. (Gracza ekkor m á r fél éve halott volt!) Körözték egyrészt Záhon vagy Záhony Istvánt, 28 éves, középtermetű, szőke hajú: Gracza, vagy Kracza Antalt, 28—30 éves, szőke bajuszú, „mindkettő querilla főnök, vádoltatnak, hogy vizsgá­ lat alatt álló K r u d i K á l m á n társaságában Lővinger gyapjú kereskedő és Lojkó Sámuel gyógyszerész megölése és megfosztásában részt vettek". 4 1 184

Mikszáth Kálmán regényében (A mi hőseink) feltűnik Gracza Antal és Záhony István alakja. Olyannyira „irodalmi figurák" már, hogy ka­ landjaikról szólni is felesleges. Ami érdekes viszont: Mikszáth regényére válaszolandó, az egyik élő családtag Brankovics Györggyel megíratta Gra­ cza hiteles történetét. (A mi hőseink. Bp. 1883) Sajnos, ennek is nagyon kevés a forrásértéke. Kiderül, hogy Gracza valóban szolgabíró volt a bozóki járásban, Záhony pedig Dacsó-Lámban kántortanító. A szabadságharc idején számtalan kalandban vettek részt, Lo­ soncot is őmiattuk gyújtották fel a cári csapatok. Elfogadható viszont meggyilkolásuk történetének leírása, hiszen pontosan megjelölik a Szín­ helyet, a gyilkosok nevét stb. Ez minden bizonnyal annak köszönhető, hogy Ráday Gedeon, a híres szegedi kormánybiztos évek múlva kinyomoz­ ta ezt a bűnügyet, és a tetteseket elfogta. Alkalmi társairól is a rendőri krónikákban olvashatunk. Dóka Laka­ tos György (egyes forrásokban Dóla, sőt Dota!) ugyancsak az üldözöttek közé tartozott. Öt is elfogták néhányszor, de mindig megszökött. A fenyí­ tő törvényszéken azzal vádolták, hogy 1849. április 4-én többedmagával a polichnói lelkészt megtámadták. A lelkész vallomása szerint azért, hogy kiköveteljék tőle a gerillák ellen tartott szónoklatainak szövegét és a Hurban-féle leveleket. Nem véletlen, hogy Dókát veszedelmes gerillának tar­ tották. Több esetben is említik mint alvezért. Ára hamar utolérte a zsan­ dárok golyója. Először arról olvashatunk, hogy a feleségét lőtték agyon („férje után futott"), majd néhány hét múlva ezt írhatta a nógrádi levele­ ző: „minap a babini pusztán lakodalmat táncoló Dóka Györgyöt, ismere­ tes főnököt a rendőrség agyon lövé". Krúdy másik két társáról csak a körözvényekből van tudomásunk. Az egyiket Bognár Jóskának hívták, 40 év körüli embernek írják le, honvéd­ köpönyegben járt, gatya, bakancs, „paraszt gömbölyű kalap" volt rajta. Ö is Fülöpszállásról szökött meg. A másiknak még a nevét sem tudták, egyszerűen „jobb szemére van egyén"-nek nevezték. Kora kb. 26 év, szin­ tén honvéd köpönyeget viselt. Mindhármukat útonállással vádolták. E fél­ szemű társnak tarthatnánk Gracza Antalt is, csak az a zavaró, hogy miért nem nevezik a nevén, hiszen ekkor már a megyében igencsak ismerték, mint azt más körözéseiből tudjuk.42 KRÚDY KÁLMÁN TETTEI

Mielőtt sorban megvizsgálnánk Krúdy kalandjait és megállapítjuk, mi a realitás és mi a romantika közöttük, szólnunk kell ezek általános kérdéseiről is. Alapvető, hogy tetteit kivétel nélkül a hazáért követte el. Űri kasté­ lyok, gazdag papok, áruló pecsovicsok voltak áldozatai. („Ha pirosnak lá­ tod este az eget, tudd meg, Krúdy Kálmán jár arra, a pecsovicsok, az árulók kastélyai, tanyái égnek a láthatáron.") Olyan embert soha nem bántott, aki harcolt a haza szabadságáért. Ezektől legfeljebb élelmet kért emberei számára. Éjjel soha nem támadt, nappal is csak szemtől szembe, ahogy úriemberhez illik. Mikszáth szerint „előkelő és finom" volt. ölni sohasem ölt, „mert a palóc csak szerelemből öl, vagy a birkózás szenve­ délyében". Soha nem tűrte, hogy nevén szégyenfolt essen. Ha valaki az ő neve alatt ölt, vagy rabolt, addig nem nyugodott, amíg ki nem nyomozta 185

a tettest, s csendőrkézre nem juttatta. „Valóságos nimbusz és becsülés környezte." 4 3 Ügy véljük, ezek a hagyományosan általános jellegű kitételek szinte minden b e t y á r t ö r t é n e t r e érvényesek, s minden bizonyítás nélkül is сзак úgy kell kezelnünk, mint a családi legendakör egy részét. K r ú d y első „csínytevéseihez" felesleges a kommentár. K r ú d y Gyula szerint Losonc felgyújtása is Krúdy K á l m á n miatt történt. Amikor az orosz csapatok segítségül jöttek leverni a magyar szabadságharcot, a cári hadsereg Losoncot is útjába ejtette. Maga a fővezér, a cár rokona szállt meg a városi vendégfogadóban. Éppen ebédhez készülődtek, amikor h a r ­ sány trombitaszó hallatszott, s a főtérre bevágtatott egy huszár, a háta mögött a nyeregben egy másik honvéddel. Az orosz tábornok az ablakhoz ment, mivel a lovas Görgey futárjának mondta magát. S ebben a pillanat­ ban a hátsó katona lelőtte a cári csapatok fővezérét, majd a zűrzavarban villámgyorsan elvágtattak. Ezt bosszulták meg azzal, hogy porig égették a megye egyik legjelentősebb települését. ,,A legenda szerint Krúdy Kál­ m á n volt a v a k m e r ő lovas. Az pedig, aki mögötte a nyeregben ült, senki más, mint Volk Irma, a katonaleány, K r ú d y n a k kedvese, aki őt minden­ hová elkísérte. De lehet, hogy ez csak legenda" — fűzi hozzá az író. Az elbeszélés még így vázlatosan is megragadó, sőt még úgy is, hogy szinte mindenki ismeri a hiteles történetet: augusztus 1-én Grabbe tábor­ nok egy 96 fős alakulatot küldött a városba. Repetzky Ferenc, a megye volt kormánybiztosa, ekkor a közelben tartózkodott gerilláival. Értesül­ vén a hírről, a várost megtámadta. N é h á n y orosz katonát és tisztet lelőtt, többet foglyul ejtett. Ezt követte aztán 9-én a város felgyújtása, teljes le­ rombolása. Másik, s tán még valóságmagot rejtő esete Pallavicini Roger gróffal esett meg. Azért kell alapjában hitelt a d n u n k neki, m e r t van néhány for­ rásunk, amelyek — leszámítva a túlzásokat — bizonyos fokig igaznak ve­ hetők. Ezt az eseményt kicsit részletesebben nézzük meg. Lónyayné naplójában a bejegyzés 1861. j a n u á r 6-án kelt. Ezen a n a ­ pon látogatta meg őket Krúdy, aki azért jött, m e r t „önkéntes csapatot ál­ lít és Oláhországon keresztül Garibaldihoz akar csatlakozni", s Lónyay Józsefet a k a r t a rábírni a csatlakozásra. Azonban be kellett érnie 200 Ft-tal. A két nő — anya és lánya — koránál fogva is másként látta Krúdyt. Lónayné szerint b á r modortalan, mégis megnyerő, bátor tekintetű, észre és értelemre valló homloka volt, arckifejezésében nyoma sincs kegyetlenség­ nek. Leányának az t ű n t fel, hogy amikor K r ú d y a földesurakról, s kegyet­ lenségeikről beszélt, egészen kikelt magából s „a francia forradalom véres tetteit dicsőítette". K r ú d y egy éjszakát töltött Lónyayéknál, s tréfás tör­ ténetekkel, valamint kalandjaival szórakoztatta a társaságot. Mindezek közül legérdekesebb a III. Napóleonnál tett látogatása. Elbeszélése szerint megtudta, hogy a császár d a r u r a vágyik, ezért hát szerzett egyet, és egy tolmács kíséretében elutazott Párizsba. A császár örült az ajándéknak, s K r ú d y teljes díszmagyarban részt vett a másnapi bálon, élénk feltűnést keltve. E képtelen mesével a k a r t a elterelni a figyelmet valódi tetteiről. (A Pesti Napló m á r idézett cikke szerint is „előkelő megjelenésű férfiú" volt, aki sok mindent tudott a külföldi helyzetről, ami azért is különös, mondja a cikkíró, m e r t „a magyar nyelven kívül m á s nyelven n e m ér­ tett".)

186

Ugyancsak ezen az éjszakán mesélte el a Pallavicini-esetet is. E sze­ rint a gróf disznótorra készült, s a levágandó két disznót elnevezte Kos­ s u t h n a k és Szemerének. Ő erről értesülvén megjelent a k u r i t y á n i kastély­ ban és irgalmatlanul kifosztotta a társaságot, a grófot baltával és pisztolylyal kényszerítette pénze átadására. Egy másik cikkben — amely Porzó aláírással jelent meg, s így a szer­ zőben Ágai Adolfot kell l á t n u n k — a Pallaviciniek családtörténetéről ol­ v a s h a t u n k részleteket. Itt a Kossuth—Szemére motívum jóval élőbbről való, még 1848-ban nevezte el így két kutyáját a császárhű gróf, s ezért még bíróság előtt is állt. K r ú d y aztán később valóban meg is látogatta a kastélyt, s a grófot így kérte a pénz á t a d á s á r a : „Én n e m vagyok rabló, de pénz kell a querillák toborzására. Rossz hazafiak fizessék a jó hazafia­ kat." S a rossz hazafi aztán fizetett. K r ú d y Gyulánál alaposan megváltozik a helyzet. Egyik elbeszélésében egy plébánosról ír, aki disznótort csapott, s h á r o m disznaját elnevezte Kossuthnak, T ü r r n e k és Damjanichnak. K á l m á n itt is megjelent, s kifosz­ totta a vendégeket. Másik m ű v é b e n a plébánosból már rozsnyói püspök lett, akinek két disznaja volt Kossuth és Klapka néven. A kaland többi része m á r ugyanaz, mint előbb. Ezt vették át K r ú d y Mária és Szabó Ede a m á r idézett művekben. 4 4 A két eset, minden r o m a n t i k u s külsőségtől letisztítva igen hihetőnek hangzik, noha egyelőre bizonyítékunk nincs ezek megtörténtére. (Ágai Adolf cikkének forrása a Pallavicini család i r a t t á r a lehetett, m e r t több családtörténeti vonatkozású adatot is közöl.) Volt hát miért üldözniük K r ú d y t a zsandároknak. De a táj mindig elrejtette őt üldözői elöl. Zajló folyón át menekült, nyáron az Ipolyba buk­ va nádszálon szívta a levegőt, míg a zsandárok a parton keresték őt. Mik­ száth szerint a ráskai erdőben volt a főhadiszállása, „ahol egy barlangja is volt a föld alatt, valóságos lakóház, szobákkal, k a m r á k k a l , s titkos k i ­ járatokkal". Az írói fantáziától elvonatkoztatva biztos, hogy az ismerős táj, az erdők, az Ipoly életet adó, s mentő volt számára. Itt valóban el t u ­ dott rejtőzködni. A megye jelentős részét hatalmas erdőségek borították még ekkor. A p á r évvel ezelőtt — 1846-ban — erre járó Petőfi úti jegyze­ teiben le is írja, hogy milyen jó volt vezetőt fogadniuk Somoskőről Salgór a menet „mert tán föl sem találtunk volna a várra". Hatalmas erdőség vette körül, cser-, tölgy-, b ü k k f á k sorakoztak a még szinte érintetlen ős­ erdei állapotban. (De lent a völgyben az inászói bánya m á r kezdte pusztí­ tani m a g a körül a r e n g e t e g e t . ..) Kis kitérő bár, de n e m lényegtelen, hiszen irodalom és a valóság k a p ­ csolatára világít rá K r ú d y egy másik esete. Az író eddig még n e m említett művében, az Asszonyfái szüretben is szerepel Kálmán. Itt, ezen a szüreten jöttek össze az új felkelést előkészítő szervezők, itt van K á l m á n is, aki m á r 20 ezer forintot rabolt össze az árulóktól. Á m az összejövetelt egyik társuk feladta a csendőrségnek, s az összeesküvőknek menekülniök kel­ lett. A történelem lapjaira is feljegyeztek egy szüretet, elképzelhető, hogy ez adta az ötletet az írónak. Ez még 1851-ben történt a székely összees­ küvés idején Balavásáron. Itt a szervezkedés vezetői jöttek össze a tervek végleges kidolgozására, s az asztalnál ott ült közöttük a mozgalom áru­ lója, t á r s a i n a k gyilkosa is. K r ú d y másik kalandját szintén az írói fantázia termékei közé kell so­ rolnunk. E szerint a Nyírségben tevékenykedő pajkosok, kiknek vezetője 187

Mezősy László volt, szövetkezett K r ú d y K á l m á n csapatával. Terveiket a legbiztosabb helyen, K á l m á n bátyjának házában, Nyíregyházán szőtték. Azért volt ez kedvező, m e r t K r ú d y Gyula ekkor mint Szabolcs megye tiszti ügyésze a rablókat üldözte, s ki kereste volna azokat éppen a fő­ ügyész házában? Innen indult a két csapat nevezetes debreceni kalandjá­ ra, ahol igencsak sikerült megzavarniuk a vásárt és az ott mulatozó csá­ szári tisztek nyugalmát. Az eset azért hihetetlen, m e r t az ötvenes években Gyula még ügyvéd volt Debrecenben, s csak 1867-ben lett vármegyei fő­ ügyész, tehát hat évvel öccse halála után. Ráadásul n e m is Nyíregyházán, hanem a megye akkori központján, Nagykállón volt a székhelye/' 5 Mind ez idáig az irodalom és valÓ3ág kapcsolatát igyekeztünk felku­ tatni, őszintén bevallva, kevés eredménnyel. A családi legendakör, az öröklődő mondák úgy átalakultak, hogy valóságmagvukat ma m á r szinte lehetetlen kibontani. Á m állnak rendelkezésünkre dokumentumok, még ha nem is nagy számmal, melyekből meg tudjuk rajzolni K r ú d y Kálmán betyáréletének egyes szakaszait. K r ú d y K á l m á n körözésére az első adatunk m á r 1849-ből, egészen pon­ tosan december 25-ről származik. Ekkor jegyezték be a m á r említett karancssági hirdetőkönyvbe a járási szolgabírótól érkezett utasítást, amely így szólt: „Krúdy K á l m á n n a k személyes leírása elfogatás végett közölte­ tik: Szécsénykovácsi születésű, 23 éves, nőtlen. R. cath. kövér, közép ter­ metű, barna hajú s bajuszú, bátor tekintéllyű, öltözete betyáros, vörös mellény, fehér zsinórral, fekete aranyos nyakkendő, sárga ködmön, fekete magyar kalap, fekete tollal." Eredménye nem volt ennek a felhívásnak, hiszen pár hétre rá m á r országosan is kiadják ellene a köröző levelet. Ek­ kor és ezután is útonállással vádolják. (Kempen altábornagy stratégiája: rablót, gyilkost csinálni a hazafiból, nincs szükség a mártírra!) Az 1850. február 14-én először megjelent körözvény (minden hivatalos hirdetést háromszor jelentettek meg) valamivel bővebb, mint az előbbi. Ebben m á r beszéde is „bátor", nemcsak tekintete, valamint azt is megtudjuk, beszél „magyarul, tótul, rosszul németül, s még rosszabbul deákul". Űgy látszik, hogy e két személyleírás k o r á b b i helyzetet tükrözött, s azóta l á t h a t t á k őt, m e r t alig tíz n a p múlva, február 24-én ismét megje­ lent köröztetése, s ezúttal m á r teljesen más személyleírást a d t a k : „Élet­ kora mintegy 30 éves, t e r m e t e középszerű, arcza alakja hosszú, arczszíne, fehér, haja gesztenye színű, szeme kék, szája rendes, orra rendes, szemöl­ döke feketés, bajusza hosszú, fekete, szakállát november 29-én Fülöpszál­ láson levágatta. Ruházatja: honvéd köpönyeg, csikós nadrág, lent bőrrel fedve, Kossuth-féle kalap, melyet Fülöpszálláson egy zsidótól megvett, be­ szél magyarul." Ez m á r alig hasonlít az előzőekhez. Még a ruhaváltozás megérthető, de hogyan lett a b a r n a bajuszból fekete? S még valami: a m á r említett társa, Bognár Jóska szintén Fülöpszálláson volt, onnan szökött meg. Való­ színű, hogy itt a császári hadseregbe besorozandó honvédeknek volt a gyűjtőhelyük, s ide vitték K r ú d y t is, s így t u d t a k róla pontosabb személy­ leírást adni. A köröztetés azonban még egyelőre eredménytelen. Csavargásairól ér­ dekes hír olvasható, ezúttal Egerből írta egy levelező. E szerint a Mátrá­ ban rendkívül megszaporodtak a rablók. Lóháton, teljes fegyverzettel je­ lennek meg, s t e t t ü k elkövetése u t á n eltűnnek az otthont adó erdőkben. „Legveszedelmesebb szerepet játszik, mint hallom, valami Krindi Kálmán 188

nevezetű, ki honvéd volt." Nincs o k u n k kételkedni abban, hogy ez n e m lehetett más, mint K r ú d y Kálmán, aki a Mátra környékre is eljutott.™ Közben a megyében is születtek intézkedések ellene. Ezeknek sajnos nincs meg az iratanyaga, pusztán mint iktatókönyvi bejegyzések olvasha­ tók. Április 24-én iktattak be egy jelentést, amely „ K r ú d y K á l m á n Nóg­ rád megyebeni csavargása felőli észrevételre" tétetett. Április 22-én arról számoltak be, hogy megbízott Kral János K r ú d y K á l m á n Szécsénykovácsi h á z á b a n a házkutatást megtartotta. Május 1-én Gonda Ferenc alszolgabíró jelentette, hogy K r ú d y felől semmi biztosat n e m tud. Május 1. és május 27. között elfogták őt. Ezt köröztetéséből tudjuk meg, amely csak június 25-én látott napvilágot. E szerint: „Személyes le­ írása a Pest városi börtönből f. 1850 évi május 27-dikén megszökött Krúdi K á l m á n n a k . " Első fogsága tehát alig t a r t o t t p á r hétig. Személyleírásában sok újat n e m tálálunk, a szeme n e m kék, h a n e m sötétbarna, kora csak 24 év, s öltözete módosult: most térdig erő sötétkék kabátot és fekete n a d ­ rágot viselt. Szökésével kapcsolatos egy megyefőnöki jelentés is. Ebben Andreánszky parancsára mindenkit jelenteni kellett, akik a megyéből a sza­ badságharc alatt valamilyen szerepet játszottak: „Melyik mily fokban volt compromittálva és mily ténye által." A járási szolgabírák jelentéseiből összeállított felterjesztésben szerepel Teleki László gróf, Sréter Lajos, Pulszky Ferenc, T a n á r k y Gyula, Bory Lajos, Pál Bálint neve. S utolsó megjegyzésként ez áll: „Ezeken, valamint a pesti börtönéből megszökött K r ú d y Kálmánon kívül ebben a megyében mindeddig nem sikerült több személyt kikutatni." Természetesen ennél jóval többen voltak, akik aktív szerepet játszot­ tak a megyei és az országos politikában. K r ú d y e névsorba kerülésével elismert ellensége lett a hatalomnak. (Ezt n e m utolsósorban v a k m e r ő szö­ késének is köszönhette.) A szökése utáni megyei köröztetése egyébként korábbi keletű, mint a sajtóban. Már június 11-én iktatták azt a rendeletet, amelyben köröztetése kiadatik. P á r nappal ezelőtt pedig valószínűleg szankcióként szökése miatt -— elrendelték vagyonának zár alá vételét/' 7 A börtönéből megszökött K r ú d y a környéken csavargott. Legalábbis ezt állítja egy kihallgatási jegyzőkönyv. A szécsénykovácsi bíró jelentette, hogy az egyik helybeli jobbágy K r ú d y K á l m á n t vélte látni a község h a t á ­ rában. K r a l János a kékkői helyettes szolgabíró berendelte ezt az embert, és a kihallgatásáról készített jegyzőkönyvet elküldte a megyének. Az ő személyes meggyőződése szerint az illető minden bizonnyal K r ú d y K á l ­ m á n „legalábbis a r u h á z a t a leírása u t á n erre lehet következtetni". A jegyzőkönyv szerint Tomis János a tanú, aki 1830-ban született, szécsénykovácsi lakos, jelenleg is ott szolgál Prónay Elek úrnál. A r r a a kérdésre, hogy K r ú d y t látta-e, így válaszolt: „Én láttam a n a p o k b a n egy gyanús embert, h a n e m azt egész bizonnyal n e m mondhatom, hogy az K r ú ­ dy K á l m á n lett volna, m e r t m a g a m az említett csavargót életemben soha n e m láttam." A t a n ú vallomása szerint K r ú d y a hugyagi malomtól jött, odament hozzá, vizet ivott a korsójából, szólt n é h á n y szót, majd tovább m e n t Kiskér felé. A lényeges kérdésre, hogy nézett ki, Tomis ezt válaszol­ t a : „A képe majdnem egészen be volt nőve úgy, hogy azt különböztetni lehetetlen vala. Ruhája állott: széles t á n y é r ú sapkából, kékes posztóból készített dolmányból, vörös csíkokkal, kékes német nadrágból és egy lyu189

kas bakkantsból. B a k k a n t s á n kívül a többi öltözet je még jó k a r b a n vala. A kinézését és viseletét inkább úriasnak, mint parasztosnak mondhatni. Egy gömbölyű nyelű fokoson kívül Semmi más fegyvere nem vala. Sze­ mélyes leírása a következő: test állása: középzömökös, szeme, szakálla és bajsza barna." Minden különösebb jogi ismeret' nélkül megállapítható, hogy e vallo­ más aligha lehetne bizonyító erejű egy tárgyaláson. Tomis maga is beis­ meri, hogy K r ú d y t sohasem látta, s így az illető b á r k i lehet. Ruházatának leírása teljesen más, mint korábbi személyleírásaiban, egyéb jellegzetes­ ségei pedig még sok más ezer e m b e r r e ráillenek. Ügy látszik, a helyettes szolgabíró szeretett volna eredményt produkálni, ezért terjesztette fel ezt a bizonytalan vallomást. K o m á r o m y főszolgabíró nem lehetett megelégedve a tényekkel, m e r t július 18-án utasította Kralt, feltétlenül hallgassa ki a hugyagi molnárt, h á t h a az többet, és biztosat tud mondani a csavargó kiléte felől, m e r t ő Krúdyt mindenáron el akarja fogni. Ahogyan írja: „Ezen szökött rabló kézrekerítése érdekemben fekszik." Alig egy hónap múlva, augusztus 19-én egy jómódú csecsei gazda, Dancs Pál írt panaszkodó levelet. Ebből a következők derülnek k i : K r ú d y K á l m á n és legényei raboltak a faluban. Voltak segítői is, ugyanis a hely­ beliek megmondták, kiket érdemes kifosztani („a faluban is vannak or­ gazdák, akik utasítást a d n a k nekik"). Kéri a sziráki járási szolgabírót, azonnal segítsen, m e r t még a házból is kihúzzák őket, „a parasztnál itt nincs huncutabb, csak nevet ha hallja, hogy rabolják a gazdagot". Ügy látszik, még sem voltak elég pontosak a hangulatjelentések, az alsóbb n é p ­ osztály még nem tudott n a p i r e n d r e térni elvesztett jogai felett, s ha m á s ­ ként nem, hát így fizetett: a rablóknak m u t a t t a meg melyik gazdagot ér­ demes kifosztani, s örömmel nézte azok károsodását. Dancs Pál levelére Barkóczi Pál azonnal, még aznap válaszolt a m e ­ gyének. Jelentéséből megtudjuk, hogy a K r ú d y - b a n d a m á r k o r á b b a n is rabolt a környéken. Tudomása van arról, hogy a parasztok együtt t a r t a ­ nak a rablókkal, éjszakánként együtt m u l a t n a k velük. Addig nem látja bátorságosnak kimenni a helyszínre, míg Bory Pál p a n d ú r o k a t n e m r e n ­ del mellé, tekintve, hogy a rablók „felfegyvereztettek, ők pedig minden fegyver nélküliek". Nem véletlen hát, hogy a csendőröket mozgósították K r ú d y elfogásá­ ra. Velük együtt, mint m á r azt korábban írtuk, egy ideig a p a n d ú r o k is részt vettek az üldözésben. Egy fogalmazványban olvashatjuk, hogy a p a n d ú r o k Bornemissza István és Lajos vezetésével letették a hivatali es­ küt, s most m á r kérik Andreánszky urat, hogy a számukra szükséges fegy­ vert és lőszerszámot minél előbb biztosítsa. Ez annál is i n k á b b szükséges, mert „az újabb tudósítások szerint K r ú d y Kálmán, Gracza Antal, Laczay Károly és Dota György bandita vezérek külön 8—9 emberből álló csapato­ kat alkottak és a falukba nyílt requisitókat intéznek írásba, hogy a Ha­ záért szenvedők részére pénz, bor és kenyér mennyiséget küldjenek." Az 1850. szeptember 13-án íródott fogalmazvány alapján készült az ; levelezői tudósítás is, amit m á r idéztünk a p a n d ú r o k visszaállításánál. E cikkben jelzik, hogy ezek a betyárok „még most is egy b a n d á b a n 7-en, 8-an, 24-en j á r n a k fegyveresen", s a csendőrség n e m képes őket elfogni, s talán majd a most felállított p a n d ú r s á g segíteni fog.

190

Mindkét írásban olvasható a betyárok egyik kedvelt módszere, ti. az, hogy a faluba beüzennek, egy cédulát küldenek amin ez áll: „a hazáért szenvedők számára küldjön főtisztelendőséged vagy uraságod vagy a köz­ ség kenyeret, néhány font szalonnát és bort". S a címzett minden esetben küldte azt, amit kértek, mert örült, hogy ennyivel megúszta. Ez a jelenet feltűnik Mikszáth regényében is. Itt K r ú d y kihívatja a gazdát a kapuba, vagy a ház mögé, s udvariasan így szól: „ U r a m b á t y á m vagy tekintetes úr (már amilyen lábon azelőtt álltak) adjon n e k ü n k egy kis füstölt húst, egy oldal szalonnát és öt forintot, m e r t ki v a g y u n k fogyva mindenből." S nem is igen tagadta meg senki ezt a kis szívességet Krúdytól. Ami külön is érdekes, Mikszáth ezt a jelenetet megtörtént események alapján vette fel regényébe. Felesége emlékirataiban olvashatjuk, hogy g y e r m e k k o r á b a n egy augusztusi napon beüzentek Mauksékhoz a betyárok („két úriformá­ jú"), s kérték, küldjék ki nekik a „sült libát, egy korsó bort és Veres K á l ­ m á n úrtól az újdonatúj csizmát". így aztán ki jó szívvel, ki siránkozva, de megvált a kívánt tárgyaktól. Ezzel a módszerrel nagyot ugyan n e m le­ hetett zsákmányolni, de a legszükségesebb mindig megvolt. 4 8 Legközelebb 1851-ben fogták el. Előzménye ennek is egy nőkaland. Ezek szerint K r ú d y 1851. augusztus 17-én Lövik Terézia hajadonnak, aki Sölyből Ilinybe m e n t „a gárdonyi kukoricaföldek közt útját állotta és r a j ­ ta erőszakot követett el". K o m á r o m y főszolgabíró jelentéséből az is k i ­ derül, hogy K r ú d y a lányt meg is verte úgy, hogy a n n a k orrán-száján dőlt a vér. Az eset u t á n kettőzött erővel folytatták keresését, s néhány nappal a tette u t á n a sztregovai j á r á s b a n elfogták és a pozsonyi haditör­ vényszékre vitték. A megyei levelező ekkor is beszámolt a sajtóban és n e m állta meg, ha óvatosan is, de ne bírálja a csendőrséget: ..Említett egyént a es. kir. csendőrség számtalanszor, ncha mindig siker nélkül ül­ dözte és jelen elfogatását is inkább a községi elöljáróság éber szemének lehet köszönni." Elfogatásának meglehetősen nagy visszhangja lett a megyében. Fornét Jenő, a szécsényi kerületi közigazgatási szolgabíró ekkor, akinek je­ lentései messze kiríttak meghunyászkodó, sallangos stílusukkal. 1851. szeptember 6-i jelentésében többek között ezt írja: ,. K r ú d y elf ugatásának mindenki pártkülönbsége nélkül örülni látszik, egy sajnálkozó szó sem hallatván, ami ily egyének kézre kerülése alkalmából s ű r ű n történni szo­ kott . . . " Egy másik jelentés hasonló h a n g n e m b e n ír K r ú d y elfogásáról: A hír­ neves K r ú d y K á l m á n foglyul ejtése „mindenkiben jóleső érzést váltott ki, örvendetes szenzációt jelentett". Bizonyos fokig egyet kell é r t e n ü n k ezekkel a véleményekkel, m e r t adataink alapján n e m lehet azt a képet megrajzolni Krúdyról, amit az író tudott. Noha kritikával kezeljük az iratokat, s ismerjük K e m p e n al­ tábornagy véleményét is, akkor sem tudjuk a szabadsághős jellemvonásait felfedezni K r ú d y K á l m á n b a n . Nem véletlen, hogy halála u t á n h a r m i n c esztendővel a megyei sajtóban is ezt olvashatjuk: ,,. . . Krúdyról az a való, hogy ő rabolt és fosztogatott mindenütt, ahol lehetett. Félemletes volt, m i n t kapczabetyár, aki védtelen nőket is m e g t á m a d o t t úton-útfélen." K r ú d y fogsága idején, 1852. június 15-én, valószínűleg ügye t á r g y a ­ lásának előkészítése közben a megyefőnöktől átirat érkezett P r ó n a y Pál­ hoz, apátfalvi kastélyába. Ebben K r ú d y korábbi, még 1849. november 28-i rablásáról kérnek felvilágosítást, mi légyen az, s történt-e m á r vizsgálat az 191

ügyben. Sajnos itt sem merül fel hazafias m o t í v u mJ a c ó n a y Pál maga mondotta azt a vizsgálatot végző Vitális István losonci főszolgabírónak, hogy ,,a bepanaszlott K r ú d y K á l m á n házánál rablást el nem követett, csu­ pán a cseléd asszonyokat csábította. De ez sem sikerülvén, eltávozott." A börtönből K r ú d y újra megszökött. Ezt apja leveléből tudjuk, amely­ ben ez áll: „Tekintetes es. kir. ker. Szolgabíró ú r ! Folyó hó 16-ról kelt a b ­ beli hivatalos megkeresésére, miszerint K r ú d y K á l m á n megszökése által magával elvitt cs. kir. r u h á k megtérítése fejében 15 frt és 20 kr-okat fia­ mért, mint atya a mgs kincstárnak lefizessek — van szerencsém Tekinte­ tes cs. kir. Szolgabíró ú r n a k ünnepélyesen kijelenteni, hogy én hat gyer­ mek attyja, egy rossz fiúért a többit károsítani nem fogom, következőleg jelen összeget n e m fogom helyette kifizetni, minthogy említett fiamért az Életben m á r örökségén túl fizettem ki — és így számára birtokomban mi sem lévén, mit is midőn egész tisztelettel tekintetes uraságnak a midőn tudatok, tisztelettel m a r a d t a m . Szécsénykovácsi. december 18.1853. K r ú d y János.'" 1 " Ettől az időszaktól kevesebb h í r ü n k van K r ú d y Kálmánról. A forrá­ sok megritkulnak, hosszú esztendőkre eltűnik a nyilvánosság elől. Való­ színű, hogy szándékos hallgatásról van szó, hiszen a többször elfogott, s mindig megszökni tudó rabló n e m vetett jó fényt az abszolutizmuskori hivatalnokrendszer hatékonyságára. K r ú d y Kálmán haláláról ismét több téves és egymásnak ellentmondó forrásban olvashatunk. Az egyik, amit sehogysem t u d t u n k bizonyítani, Volk I r m a személye. E leány K r ú d y több művében is szerepel. Valamenynyiben V a d k e r t r e teszi halálának helyét, valamennyiben az orosz csapa­ tokkal vívott harcban esett el. Csak míg az egyikben kozák pika ölte meg a lányt, a másikban agyonlövik K r ú d y Kálmán helyett. Volk I r m a a sza­ badságharcban meghalt bátyja megbosszulásáért indult a harctérre, s Kál­ m á n mellett harcolt férfiruhában. Szerelmes volt Kálmánba, de n e m mer­ te bevallani. A vadkerti hősnő című elbeszélésben viszont m á r házassá­ gukról is tud az író. (Igaz, itt a főhőst Szécsény K á l m á n n a k hívják, de a téma egyértelművé teszi a szereplőket.) Volk Irma azonban n e m szerepel a szabadságharc feljegyzett nőhonvédjei között, Kozma József lexikonja sem említi, még Volk József néven sem. Maga a csata megtörtént Vad­ kertnél, de inkább csak utóvéd harcok voltak ezek, amikor a megyén át­ vonuló Görgeyt a VII. hadtest fedezte Pöltenberggel az élen. Július 17-én vette fel a harcot a cári lovas csapatokkal Rétság és Vadkert között. Az érsekvadkerti katolikus plébánia halotti könyve szerint Szent J a k a b havá­ ban, azaz július 18-án h á r o m honvédet temettek el: egy m a g y a r táborbeli betegen itt m a r a d t huszárt, aki kolerában halt meg, és még két huszárt, akikre a búza között találtak. Életkorukról, nevükről semmi adat. S hogy közülük az egyik lány, az a temetésnél biztosan feltűnt volna. 50 Ide ehhez a sírhoz j á r t néha imádkozni Krúdy, és itt is ölték meg őt Hogy ki és hogyan, az szintén n e m egyértelmű. Az író m a g a sem teszi az­ zá. Egy'k novellája szerint „agyon lőtte valami ellensége a bokor mögül", a másikban a zsandárok menekülés közben lőtték le, de ő még elvánszor­ gott a sírhalomig. Az álmok hősében halálát a féltékeny bárónő, a Mikszáth-kisregényben is szerepelt Balassa bárónő okozza. Itt Kenesse néven látjuk a hölgyet viszont, aki n e m „tartozott azok közé a nők közé, akiről a szépség fogalmát megalkották". Ezt az öregedő bárónőt szöktette el K r ú ­ dy, vagy inkább őutána szökött az egykori bécsi táncosnő, s árulta el Kál192

mánt, amikor rájött, hogy az jobban szereti Rozgonyi Zsuzsit, a vadkerti csárdásnét. Elhívta K r ú d y üldözésére a csendőröket, s azoknak az élén Paczolay Ferkó, K r ú d y unokatestvére állt. Az ő fegyvere oltotta ki K á l ­ m á n életét Vadkerten, Volk Irma sírjánál. A tragikus vég ezúttal sem ilyen regényes, miként azt a korabeli saj­ tóból kivehetjük. K r ú d y 1861. november 28-án halt meg. Haláláról elő­ ször december 1-én jelent meg az újságokban kétsoros hír, majd p á r n a p múlva a részletes beszámolót is olvashatták. E szerint K r ú d y augusztus 17-én a jásztelki pusztán erőszakoskodott egy lánnyal, és az ott levők ü l ­ dözőbe vették. Az egyik megyei csendbiztos, Diószeghy Tádé véletlenül éppen a r r a járt, csatlakozott az üldözéshez, és el is fogta K á l m á n t Szokolyán. Amikor kísérte be a megyei börtönbe, K r ú d y szökni próbált, de a csendbiztos pisztolylövéssel megsebesítette. Csak így t u d t a őt bevinni G y a r m a t r a . A börtönben meggyógyult. Egy másik b ű n t é n y e miatt — állí­ tólag h á r o m „igen fiatal l e á n y k á n " követett el erőszakot — Vácra vitték az ügy tisztázására, november 26-án. A kísérő parancsnok neve Paczolay Nárcisz volt. A v á d a k igaznak bizonyultak, s K r ú d y lovas p a n d ú r o k kísé­ retében gyalog jött vissza G y a r m a t r a . November 28-án délután h á r o m óra tájban K r ú d y a Jásztelekről V a d k e r t r e vezető országúton ismét szökni próbált, ,,az országúton fölhalmozott kőrakásból kísérőit kővel t á m a d t a meg, hogy ily módon az erdőbe menekülhessen, hol a lovas kísérők n e m is üldözhették volna, de Namen Gusztáv pandúrtizedes pisztolyával agyon­ lőtte. 5 1 így végződött hát K r ú d y K á l m á n mozgalmas élete. Megszállott, vad, szenvedélyes élete volt, „bolondulásig szerette az asszonyokat", talán m á r n e m is volt egészséges ez a rajongás. Halálával lezárult a nógrádi K r ú dyak életének egy szakasza, hogy aztán a „pajkos" K r ú d y a Nyírségben megszülető K r ú d y Gyula jóvoltából tisztult, emberibb és híresebb, új élet­ re támadjon.

JEGYZETEK Í.Krúdy Gyula: A Krúdy Kálmán bácsi viselt dolgai. = Mikszáth Kálmán: összes művei. Kritikai kiadás. 11. k. Bp. 1959. Akad. Kiadó. 247—251. p. 2. Krúdy Gyula: Az álmok hőse. = Pókhálós palackok. Bp. 1977. 111—151. p., Az asszonyfái szüret. = Uo. 99—107. p., Egy nevezetes rablóvezér. Krúdy Kálmán hőstettei. Bp. 1922. (Ez nem más mint Az álmok hőse című elbeszélés és néhány kisebb novella.) Urak, betyárok, cigányok. — Vallomás. Bp. 1962. 329—424. p., A vadkerti hősnő. = A lőcsei kakas. Bp. 1962. 296—303. p. A lista korántsem teljes. Krúdy Kálmán, és általában a nógrádi família alakjai feltűnnek még az író jó néhány elbeszélésében, regényében, még ha egy-egy mondat erejéig is. 3. Mikszáth Kálmán: A Krúdy Kálmán csínytevései. = Összes művei. Kritikai kiadás. 11. k. 65—140. p. Egy adalék Mikszáth regényéhez: Nagy Iván egyik cikkében (Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1898. 14. sz.) említi Balassa Sán­ dort, aki 1820 táján 76 éves korában feleségül vette a nálánál 60 ( !) évvel fia­ talabb Kiss Annát, gazdatisztje leányát. Ebből a házasságból született 1822ben a kisregényben szereplő Balassa Antal báró. Ö viszont már időben nő­ sült, két fia is született, s meglehetősen szegényen halt meg a 70-es évek elején. Ebből a motívumból formálta az író művében a bécsi színésznő és az öregedő báró történetét. 193

4. K r ú d y M á r i a : S z i n d b á d g y e r m e k k o r a . Bp. 1975. Móra Kiadó. K r ú d y P é t e r : K r ú d y G y u l a élettörténete. В р _ 1 1 Ш . S a j á t kiad. K a t o n a B é l a ; K r ú d y G y u l a pályakezdése. Bp. 1971. A k a d . K i a d ó . Szabó E d e : K r ú d y G y u l a a l k o t á s a i és v a l l o m á s a i t ü k r é b e n . Bp. 1970. Szépirod. K i a d ó . 5. K r ú d y G y u l a : Az á l m o k hőse. 113. p. 6. Fényes E l e k : M a g y a r o r s z á g n a k . . . állapotja statisztikai és geographiai t e k i n ­ tetben. Pest. 2. k. 1837. 239. p. M o c s á r y : N e m e s Nógrád v á r m e g y e . . . e s m é r ­ tetése. Bp. 1826. 1. k. 373. és 218. p. 7. N ó g r á d megyei Levéltár. (A t o v á b b i a k b a n NmL.) Nógrád megye adószedőjé­ nek iratai. 1828. X V I I I . 184. 8. Fényes E l e k : I. m. 203. p. és 248. p. — A n ó g r á d i adózó nép viszonyai 1828b a n . S a l g ó t a r j á n 1972. 64—65. p. — N m L . Közgyűlési jegyzőkönyv (továb­ b i a k b a n : Kgy. jkv.) 510 1835, 592/1835, 598/1835, 19021835, 263 1836, 685 1836, 1407 1836. 9. Szécsénykovácsiban és k ö r n y é k é n a k k o r i b a n az a l á b b i f ö l d e s u r a k n a k volt b i r t o k u k : Bibithi H o r v á t h , Fáy, Tapolcsányi, Ambrózy, R a d v á n y i , Ebeczky és t e r m é s z e t e s e n a K r ú d y a k . In. F é n y e s E l e k : M a g y a r o r s z á g g e o g r a p h i a i szó­ tára. Pest. 1851. 1. k. 74. p. U g y a n i t t olvasható, hogy e k k o r m á r 258 k a t h o l i kus, 48 evangélikus, 4 r e f o r m á t u s és 8 zsidó lakosa volt, a m i összesen 315 főt tesz ki. (Fényesnek a 6. jegyzetben e m l í t e t t statisztikájában 1847-ben is u g y a n e n n y i lakost találunk!) A fejlődés i l l u s z t r á l á s á r a említsük m e g itt B o rovszky 1911-ben megjelent m e g y e i monográfiáját, a m e l y b e n m á r 105 házról és 565 lakóról t u d u n k . 10. N m L . Kgy. jkv. 562/1835, 2117/1835, 268/1836, 1911/1837, 766 1838, 766/1838, 666 1839, 2650 1839, 625'1840. A túlzott m é r v ű r o b o t a l t a t á s t illetően uo. 167/ 1842, 383/1842, 383/1844. 11. Nagy I v á n : Magyarország családai c z í m e r e k k e l és n e m z e d é k r e n d i t á b l á k k a l . 6. k. Pest. 1869. 471—472. p. 12. N m L . Kgy. jkv. 1532 1837, 637/1838, 201/1839, 1457'1840, 1684/1844. 13. Uo. 1255/1834, 2164/1835. 277/1836, 2708/1837, 3501/1840, 1835'1837, 1627 1838, 970 1841, 136/1842, 366 1846, 1969/1846, 334/1848, 3254/1841. 14. Uo. 3852/1846, 65/1846, 6581846, 1468/1846, 3117/1840, 1337/1844, 2207 1844, 799' 1846, 280/1846, 3854 1846, 667/1847, 1013/1835, 1620/1837, 2623 1839. 15. Uo. 591832, 9761832, 313 1834, 380/1834, 26231846, 237/1847. 16. Uo. 7401835, 16111839. 3676 1841. 17. Uo. 1591838, 419 1838, 498/1838, 2033/1839, 2348 1840, 10301840, 12421840. 1151 1Я43 18. Uo. 7521841, 2242 1841, 852 1845, 2888/1841, 5501843, 3911844, 851 1845. 19. Uo. 21931840, 752/1841, 1362/1841, 2102/1841, 2829 1841, 1029 1843. 20. Uo. 13921832, 18611832. A j e l e n t k e z ő k közt volt pl. Vitális S á m u e l , A m b r ó z y Gábor, G a b á n y i I s t v á n stb. — F é n y e s : I. m. 2. k. 211. p. 21. Uo. 1953/1835, 8631836, 977—9791836, 1499/1836, 598—601/1837, 12761840, 237/ 1845. Gazdasági v o n a t k o z á s á n túl az a d a t o k n a k h e l y t ö r t é n e t i v o n a t k o z á s a i k is v a n n a k . így m e g t u d j u k p é l d á u l , hogy 1845-ben a b a l a s s a g y a r m a t i főutcát a megyei b ö r t ö n r a b j a i igénybevételével kövezték ki. K r ú d y k é r t e a várostól a m u n k a d í j befizetését a megye p é n z t á r á b a . 22. Uo. 695/1839, 699/1842, 24471846, 24531846. A t á b m b í r ó i h i v a t a l e k k o r m á r i n k á b b csak c í m volt. Igaz, k ö z ü l ü k v á l a s z t o t t á k az igazságszolgáltatásban a k t í v a n részt vevőket, de o l y a n n y i r a sok volt a t á b l a b í r ó , hogy e n n e k a funk­ ciónak a betöltésére csekély esélye volt K r ú d y n a k . 23. Uo. 25111839, 699/1840, 2520/1840, 29891843. — A v á r m e g y e i ügyintézés a b ­ s z u r d i t á s á r a egy jellemző példa, a m e l y Mikszáth t o l l á r a k í v á n k o z o t t volna. (Mint ahogy megszületett az elfelejtett r a b t ö r t é n e t e is!) E b b e n az esetben az „elfelejtés" kicsit több egy hétvégénél. K r ú d y J á n o s v á r n a g y terjesztette elő, hogy egy bizonyos Ország A n t a l n e v ű r a b m á r fél éve, hogy kitöltötte a r á k i r ó t t b ü n t e t é s t és még m i n d i g a m e g y e b ö r t ö n é b e n v a n : „egy egész évet v a s b a n , szokott böjt és k ö z m u n k a m e l l e t t töltött, holott csak félévre volt ítélve". A m e g y e nagylelkű volt, e l r e n d e l t e szabadon bocsátását, sőt mi több, k é r n i fogják ő es. kir. Felségétől, esetleges b o t b ü n t e t é s é n e k e l e n g e d é ­ sét, ezért a fél esztendőért. — N m L . F é n y . Törv. J k v . 1843. 24. 24. Uo. 7281845, 7131846, 717/1846, 52/1847, 742/1845, 370/1846, 1940/1846, 19411846, 1340/1847, 1558/1847. A n n y i b a n h e l y e s b í t e n ü n k kell, hogy a számvizsgáló szék m é g egy e s e t b e n a z é r t felbukkan, h a á t t é t e l e s e n is. R a p p helység lakosai

194

ugyanis azt panaszolják, hogy K r ú d y J á n o s u t a s í t á s á r a B o r n e m i s s z a J á n o s volt c s e n d b i z t o s n a k 1842—43-ban 4 kila zabot és 24 részlet szénát kiszolgál­ tattak, de ezt a volt v á r n a g y k ö n y v e c s k é j ü k b e n e m vezette be, sőt m i több, a k ö n y v e c s k é b e n „külömbféle igazítások is tétettek". A p a n a s z t és K r ú d y a r r a a d o t t v á l a s z á t a z t á n á t a d t á k a számvizsgáló bizottságnak. 2803 1846 ез 1770/1847. 25. Uo. 578/1840, 2817/1841, 1705 1841, 2753/1842, 72 1844, 3086 1840, 16321844, 1635 1844, 858/1843, 1430/1843, 743/1844, 2161/1844, 745/1847. 26. Uo. 419/1835, 1725/1835, 1587 1836, 2078/1837, 902 1838, 522 1839, 40/1840. A B i bichi, (Bibicsi) a l a p í t v á n y r a v o n a t k o z ó a n K r ú d y P á l visszaemlékezéseire h i ­ v a t k o z h a t u n k . — Az alapító neve t ö b b a l a k b a n fordul elő, az e m l í t e t t e k e n kívül Bibics, Bibithi stb. — Ezekben m é g t o v á b b i é r d e k e s a d a t o k a t k a p u n k az a l a p í t v á n y későbbi sorsáról. I n : Tóbiás Á r o n : K r ú d y világa. 484—485, p. A Petőfi I r o d a l m i M ú z e u m É v k ö n y v e . 1960—61. 145—148. p. — F á b i á n G á b o r : A r a d v á r m e g y e leírása. Buda. 1835. 194. p. Cséplő P é t e r : A n a g y v á r a d i róm. kath. f ő g i m n á z i u m t ö r t é n e t e . N a g y v á r a d . 1894. 137—138. p., 193. p. 27. Uo. 2454/1846, 90/1848, 114/1848. 28. K á l m á n t 1826. f e b r u á r 24-én keresztelték. Valószínű, hogy a szokások szerint m á r e g y n a p o s k o r á b a n a szenteltvíz alá t a r t o t t á k a csecsemőt — f e b r u á r 23-án született. A bejegyzést őrzi a m á r e m l í t e t t v a r b ó i (ma Vrbka, Csehszlo­ vákia) t e m p l o m a n y a k ö n y v e . Besztercebánya, Á l l a m i K e r ü l e t i Levéltár, R a d vány. — Uo. 3665/1841, 1265/1843, 1749/1844, 1372/1846, 1782 1846, 3038 1843, 333/1845. — N ó g r á d m e g y e fenyítő t ö r v é n y s z é k é n e k jegyzőkönyve 406/1847, 29/1848, 33/1848. E b b e n az ügyben még egy bejegyzés v a n a jegyzőkönyv­ ben, ez év április 13-ról keltezve (113. sz.) H o r v á t h Elek főszolgabíró ú j a b b tudósítást terjeszt elő az ügyről, de közölték, ,,az e t á r g y ú vizsgálati iratok a h a d i t a n á c s n a k által téve lévén e h e l y ü t t m e g s z ű n n e k " . 29. K o z m a G y ö r g y : Az 1848—49-i m a g y a r s z a b a d s á g h a r c m a g y a r szereplőinek lexikona. OSZK. K é z i r a t t á r . 3. k. 201. p. Fol. H u n g . 2092., Közlöny 1848. dec. 29. 201. sz. 1. p. Szinnyei József: K o m á r o m 1848—49-ben. Bp. 1887. 280. p. 30. K r ú d y G y u l a : A K r ú d y K á l m á n b á c s i . . . 250. p. Uő.: Az á l m o k hőse, 119— 120. p., Uő.: U r a k . . . 385—386. p.; K a t o n a : I. m. 25—26. p. — Szabó E d e : I. m. 8. p.. — K r ú d y P á l visszaemlékezései — Tóbiás Á r o n : I. m. 483—484. p. 31. Az abszolutizmus korabeli á l l a p o t o k r a a l a p v e t ő f o r r á s a i n k v o l t a k : B e r z e viczy A l b e r t : Az abszolutizmus k o r a M a g y a r o r s z á g o n 1849—1865. 1—4. k. Bp. — Sashegyi O s z k á r : Az abszolutizmus k o r a b e l i levéltár. Bp. 1965. A k a d . K i ­ adó, M a g y a r o r s z á g t ö r t é n e t e . 4. k. (Egyetemi t a n k ö n y v ) Bp. 1976. N ó g r á d megyét illetően: N ó g r á d megye t ö r t é n e t e 2. kötet (Szabó Béla, H o r v á t h Ist­ ván) Salgótarján, 1969., v a l a m i n t a korabeli sajtó és a Megyei L e v é l t á r i r a t ­ anyaga. 32. M a g y a r H í r l a p . 1850. 84. sz. febr. 21. Uo. 95. sz. m á r c . 6. — N m L . Megye­ főnöki i r a t o k (a t o v á b b i a k b a n Mf). 4713/1851. 33. Berzeviczy: I. m. 1. k. 142, 169, 124, 222. p. N m L . Mf. 13591850, 5556/1850, 3432 1850, M a g y a r H í r l a p 1850. 339. sz. dec. 22. Uo. 1852. július 23. B u d a p e s t i H í r l a p 1853. júl. 31. 178. sz. 34. N m L . Mf. 5464/1851. — B u d a p e s t i H í r l a p . 1853. 178. sz. júl. 30., N m L . Mf. 1992/1850, 624/1851, 2038/1852. 35. Berzeviczy: I, m. 1. k. 104. p., 168, 224. p., 2. к. 15. p., S a s h e g y i : I. m. 36. p., J a n k o v i c h V i n c e : K o r r a j z o k és e s z m e t ö r e d é k e k az 1850—1867. évszakokból. B a l a s s a g y a r m a t . 1871. 72—73. p . 36. Berzeviczy: I. m. 1. k. 169—172. p., M a g y a r H í r l a p . 1850. febr. 21. 84. sz., N m L . Mf. 6135/1851, 3249 1852. — J a n k o v i c h : I. m. 73. p. 37. Berzeviczy: I. m. 1. k. 169—172. p., N m L . Mf. 4870/1851. — Berzeviczy: I. m. 1. k. 172. p . : „ N ó g r á d b a n egy z s a n d á r f ő h a d n a g y kijelentette, hogy ő n e m c s a k az ú r b é r i telkeseket, h a n e m a zselléreket is föl fogja m e n t e n i a szolgáltatá­ sok alól, m i n e k okából ezek egyes h e l y e k e n össze is j ö t t e k és gyűlést t a r ­ tottak." — J a n k o v i c h : I. m . 72. p. — N m L . Mf. 5046/1850. — N m L . Mf. 3418/ 1851. Itt o l v a s h a t u n k a p a n d ú r o k felszereléséről is: a két csendbiztopnak és a 12 p a n d ú r n a k szükséges 14 p á r k a r d s z í j , 14 p á r pisztoly, 14 kard, 12 n y e ­ reg, 12 d o l m á n y , 12 mellény, 12 k a l a p , 12 s z ű k n a d r á g , 12 n y a k r a v a l ó , 12 szűr, csizma stb. A fizetség 100 pft egy évre, a c s e n d b i z t o s o k n a k pedig 400 Ft. — M a g y a r H í r l a p . 1850. 279. sz. okt. 12.

195

38. K r ú d y G y u l a : A K r ú d y K á l m á n bácsi . . . 251. p., Uo.: Az á l m o k hőse 119. p., Uő. : K r ú d y K á l m á n b á c s i . . . 250, p., — K r ú d y G y u l a idéz egy versikét, a m e ­ lyet állítólag az Ipoly vidéki l á n y o k é n e k e l t e k K á l m á n r ó l . Hitelességét n e m tudjuk bizonyítani: „Itt a pajkos K r ú d y J a j de illegéli Kacki bajuszkáját L á n y o k boldogságát Menyecskék édes á l m á t " = Az á l m o k hőse 133. p. A Palóc M ú z e u m a d a t t á r á b a n főleg B e n k ó Sisa és Vidróczki a d a t o k a t t a l á l u n k , K r ú d y r ó l m é g egyetlen u t a l á s t sem. — O s v á t h P á l : K ö z b i z t o n s á g u n k m ú l t j a és p a n d ú r k o r o m emlékei. Bp. 1859. 36—38. p. Szűcs S á n d o r : Betyárok, p a n d ú r o k és egyéb régi hírességek. Bp. 1969. M a g ­ vető. 192—196. p., 185. p. — K r ú d y G y u l a : U r a k . . . 384. p., O s v á t h : I. m. 74—75. p. — Az ellenállási m o z g a l m a k r a , v a l a m i n t K e m p e n a l t á b o r n a g y i d é ­ zetére lásd L u k á c s L a j o s : M a g y a r függetlenségi és a l k o t m á n y o s m o z g a l m a k 1849—1867. Bp. 1955. Művelt Nép. 11—186. p. 39. K r ú d y G y u l a : A K r ú d y K á l m á n b á c s i . . . 250. p., U ő : Az á l m o k hőse 120— 121. p., L ó n y a y J á n o s n é : Töredékek. Bp. 1891. 1. k. 129—136. p., P e s t i Napló. 1895. m á j u s 1. 118. sz. — K r ú d y P é t e r : I. m. 3—4. p., K r ú d y M á r i a : I. m. 30. p. 40. K r ú d y G y u l a : Az á l m o k hőse 126. p., 132—133. p., U ő : A K r ú d y K á l m á n b á ­ c s i . . . 251. p. — G r a c z a György: Az 1848—49-iki m a g y a r s z a b a d s á g h a r c t ö r ­ ténete. 5. k. Bp. 967—968. p. Ehhez lásd m é g K o z m a idézett lexikonját 2. k. 153. p. és Szinnyei József: M a g y a r írók élete és m u n k á i 3. k. 1894. 1400. p. — G y ü r k y A n t a l : Ö t v e n n é g y év H o n t v á r m e g y e történetéből. 1—2. k. Vác. 1874. 1. k. 257. p. 2 k. 257. p. 268, 290., 304. p., H o n t v á r m e g y e (Szerk. Borovszky S a m u ) Bp. 1911. 387., 391. p. 41. H o n t v á r m e g y e 392. p., N m L . Fenyítő törv. J k v . 77/1849. N m L . K a r a n c s s a g i L i b e r C u r r e n t á l i u m 1849. dec. 13., Uo. 1850. jún. 30. — A Nógrádi L a p o k és Honti H í r a d ó 1888. évi 49. s z á m á b a n ú j a b b a d a l é k b u k k a n elő G r a c z á é k h a ­ láláról. A gyilkosokat kinyomozó R á d a y r e n d e l e t e szerint „1200 frt k á r t é r í ­ tés czímén és 80 frt vérdíj czímén telekkönyvileg biztosítassék" az ö r ö k ö ­ sök részére, s a közlemény írója őket keresi most. 42. N m L . Feny. törv. jkv. 72/1849. M a g y a r H í r l a p 1850. 279. sz. okt. 12. Uo. 315. sz. nov. 24. — Uo. 87. sz. febr. 24. 43. K r ú d y G y u l a : Az á l m o k hőse 120—121. p., Pesti N a p l ó 1895. m á j u s 1.; L ó n y a y n é : I. m. 129—136. p. M i k s z á t h : I. m. 67—69. p. 44. K r ú d y G y u l a : Az á l m o k hőse 138—140. p., N ó g r á d m e g y e t ö r t é n e t e 1. k. S a l ­ g ó t a r j á n 1972. 356—357. p., — L ó n y a y n é : I. m. 1. k. 129—136. p., Pesti N a p l ó 1895. m á j u s 1. — Uo. ápr. 26. K r ú d y G y u l a : A K r ú d y K á l m á n b á c s i . . . 250. p. — Uő.: U r a k . . . 386—387. p., Szabó E d e : I. m. 11. p., K r ú d y M á r i a I. m. 30—31. p. 45. K r ú d y : Az á l m o k h ő s e : 124—125. p., M i k s z á t h : I. m. 68. p. — Berzeviczy: I. m. 1. k. 292. p., Székely v é r t a n ú k . B u k a r e s t . 1975. 50—51. p. — K r ú d y G y u l a : U r a k . . . 382—407. p., K a t o n a B é l a : I. m. 26. p., v a l a m i n t az író t e s t v é r é n e k , I l o n á n a k a visszaemlékezései — K r ú d y e m l é k k ö n y v . N y í r e g y h á z a 1968. 45— 60. p. 46. N m L . K a r a n c s s a g i L i b e r C u r r e n t á l i u m 1849. dec. 25. M a g y a r H í r l a p 78. sz. 1850. f e b r u á r 14. — Uo. 87. sz. f e b r u á r 24. — K r ú d y : Az á l m o k hőse 116. p., M i k s z á t h : I. m . 122. p., M a g y a r H í r l a p . 1850. á p r . 12. 47. N m L . Mf. Ikt. könyv. 2255/1850, 2158/1850, 2460 1850. — M a g y a r H í r l a p . 1850. j ú n i u s 25. 187. sz. — N m L . Mf. 2884/1850. A teljes iratot közli a N ó g r á d i é v ­ századok. O l v a s ó k ö n y v Nógrád m e g y e t ö r t é n e t é h e z . Salgótarján. 1977. 80—81. p. — N m L . Mf. i k t a t ó 3065/1850, 3009/1850. 48. N m L . Mf. 3842/1850, 4685Í850, 3418/1851. — M a g y a r H í r l a p . 1850. 279. sz. okt. 12. M i k s z á t h : I. m. 69. p.; Mikszáth K á l m á n n á M a u k s Ilona visszaemlékezé­ sei. Bp. 1922. A t h e n e u m 16. p. 49. N m L . Mf. 4825/1851, M a g y a r H í r l a p 1851. 567. sz. szept. 21. — N ó g r á d i L a ­ pok és H o n t i H í r a d ó . 1891. 28. sz. 4. p. — N m L . Mf. 4825/1851, 3651/1852, 3930/1852. — 8454 1853.

196

50. Krúdy Gyula: A Krúdy Kálmán bácsi. . . 251. p. Uő: Az álmok hőse 120. p. — Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelmi összefüggései Nógrád me­ gyében 1848—49-ben = Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve. 1974. 178. p. 51. Krúdy Gyula: A Krúdy Kálmán b á c s i . . . 251. p., Uő: A vadkerti hősnő 303. p., Uő: Az álmok hőse 136. p. — Uo. 126—127. p., 134—135. p. — Magyaror­ szág. 1861. dec. 1. és dec. 4. Krúdy Pál emlékezett vissza egyedül a Krúdyt megölő csendbiztosra, Nahmen Gusztávra. Igen részletesen írja le a gyilkos zsandár későbbi életét, amelyben megvetés és gyalázat vette körül e tette miatt. — Krúdy Kálmán halotti bejegyzését végül is a rétsági kath. plébánia halotti anyakönyvében találtuk meg. (43/1861. 306. p.) E szerint november 28-án halt meg és 30-án temették. Ormát Antal plébános még azt is hozzá­ tette: „A vad, veszélyes, közismert rabló méltó büntetését elnyerve így veszett el szánalmas módon."

PRAZNOVSZKY MIHÁLY KRÜDY KÁLMÁN Adalékok a K r ú d y család nógrádi ágának történetéhez (1832—1861) Száz esztendeje, 1878 október 21-én született K r ú d y Gyula, a XX. század m a g y a r irodalmának egyik legnagyobb alakja. Kevéssé ismert tény, hogy családja révén Nógrád megyéhez is kötődik, számos rokona élt itt. A K r ú d y a k a XVIII. században költöztek le Zólyom megyéből és lettek Szécsénykovácsiban (ma Csehszlovákiában van) közbirtokosok. A megye kisnemesei közé tartoztak, életükre a felszinen m a r a d á s é r t vívott harc, a megélhetési küzdelem volt a jellemző. A vizsgált időszakban a család középponti alakja K r ú d y János, az író dédapja. Mint v á r n a g y (a megyeháza gondnoka) aktívabb életet élt, n o h a aktivitása — miként a család többi tagjáé is — elsősorban a m i n d e n eszközzel való birtok­ szerzésben, a pereskedésben, a gazdasági ügyeskedésben jelentkezett. A t a n u l m á n y másik fő alakja K r ú d y Kálmán, K r ú d y J á n o s fia. (Krúdy J á n o s n a k h a t gyermeke volt: négy lány és két fiú. A másik fiú, Gyula került el Szabolcsba s ebből az ágból származik az író.) K r ú d y K á l m á n fiatalkora a kor kisnemesi ifjúságának lehetőségeit, érvényesülését is ábrázolja. A iskolázatlanság, a vagyontalanság, a kilá­ tástalan élet csődjével fenyegette a felserdülő fiút. Élete azonban h i r ­ telen v á r a t l a n és tragikus fordulatot vett. Már egészen korán, 15 éves korától állandó összeütközésbe került a t ö r v é n n y e l : verekedések, betörési kísérlet, erőszakoskodások vitték oda, hogy a szülei k a t o n á n a k adták. Később részt vett a szabadságharcban és 1849 u t á n kezdődött k a l a n ­ dosabb, híresebb élete. Ennek eseményeit K r ú d y Gyula és Mikszáth K á l m á n műveiben is megtaláljuk, természetesen az írói fantázia segítségével jelentősen á t a ­ lakítva. Hiteles levéltári források, a korabeli sajtó alapján sikerült fel­ tárni mi a realitás K r ú d y K á l m á n „csinytevéseiben" s emellett kiegé­ szítést adni az abszolutizmus korabeli Nógrád megye politikai-társa­ dalmi képéhez. 197

Az összevetés után jelentősen módosítanunk kellett a K r ú d y K á l ­ mánról kialakított írói képet. Míg Krúdy, Mikszáth regényeiben Kálmán a nemzet szabadságáért küzdő hős, az árulók, a ,,pecsovicsok", a császár­ hű nemesek réme, sarcolója, legendás betyár, a szegények pártfogója, a zsandárok üldözöttje, a szép asszonyok kedveltje, a legendák hőse — addig a valóságban mindezekből alid m a r a d valami. Tetteiben csak nyomvonalaiban b u k k a n fel az előbb felsoroltak egyike-másika s inkább egy saját sérelméért bosszút álló, nőkkel erőszakoskodó, vad ember képe bontakozik ki, aki ugyan egészen 1861-ig, haláláig szakadatlan harcban állt az őt üldöző csendőrökkel, de ennek a h a r c n a k az indító okai m i n ­ den esetben közönséges utonállások, rablások és egyéb erőszakos csele­ kedetek voltak. Krúdy K á l m á n élete és alakja a családi legendakör szépítő, n e m e ­ sítő hatásán jutott el K r ú d y Gyula műveibe s lett elbeszéléseinek máig élő, romantikus hőse.

MIHÁLY PRAZNOVSZKY KÁLMÁN KRÜDY Beiträge гиг Geschichte eines Teiles der Famiie K r ú d y , welcher dem Nógráder Zweig abstammt. (1832—1861) Vor 100 J a h r e n , am 21. Október 1878 w u r d e Gyula K r ú d y geboren. Er ist einer der grössten Figuren der ungarischen Literatur des 20. Jahrhunderts. Eine weniger b e k a n n t e Tatsache ist, dass er auf S p u r e n seiner F a m i lie auch an das Komitat Nógrád gebunden ist, viele seiner V e r w a n d t e n wohnten hier. Die K r ú d y ' s zogen im 18. J a h r h u n d e r t aus dem Komi tat Zólyom fort und w u r d e n in Szécsénykovácsi (heute Gebiet der Tschechoslowakei) Mitbesitzer. Sie gehörten zu den Kleinadligen des komitats, für deren Leben der gefochtene Kampf u m das Bleiben an der Oberfläche, sowie die A n s trengungen zum Unterhalt der Familie charakteristisch waren. In der untersuchten Zeitetappe ist die Mittelpunktfigur der Familie János Krúdy, der Urgrossvater des Schriftstellers. Als Burgverwalter (Verwalter des Komitatshauses) lebte er ein aktiveres Leben, obwohl seine Aktivität sich — sowie die der anderen Familienmitglieder auch — in erster Linie aus dem Verschaffen von Grundbesitz m i t allen Mitteln, aus Prozessführungen und aus wirtschaftlichen Geschäftstätigkeiten zusammensetzte. Die andere Hauptfigur der A b h a n d l u n g stellt K á l m á n K r ú d y dar, der Sohn des J á n o s Krúdy. (János K r ú d y hatte sechs K i n d e r : vier Mädchen und zwei Jungen) Der andere Sohn Gyula ist nach Szabolcs weggegangen und aus diesem Zweig s t a m m t der Dichter.) 198

Die Jugendjahre des Kálmán Krúdy zeichnen uns die Möglichkeiten der damaligen Jugend und auch ihr Vorwärstkommen auf. Die Ungeschultheit, die Vermögenslosigkeit als auch der Bankrott des aussichtlosen Lebens bedrohten den aufwachsenden Jungen. Sein Leben nahm aber plötzlich eine unvorhergesehene und tragische Wendung. Schon ganz früh, von seinem 15 Lebensjahr an kam es ständig zu Zusammentössen mit dem Gesetz. Schlägereien, Einbruchsversuch und Gewalttätigkeiten brachten es dahin, dass ihn seine Eltern zum Soldatendienst gaben. Später nahm er am Freiheitskampf teil und nach 1849 begann sein abenteuerlicheres, bekannteres Leben. Die Ereignisse dessen finden wir auch in den Werken von Gyula Krúdy und Kálmán Mikszáth, natürlich mit Hüte der dichterischen Fantasie überarbeitet. Auf Grund wahrheitsgetreuer archivischer Quellen der damaligen Zeit ist es gelungen, wieviel Realität in Kálmán Krúdy's „Sreichen" besteht, aufzuwecken und ausserdem noch eine Ergänzung zu geben über den Absolutismus zum politischengesellschaftlichen Bild des damaligen Komitat Nógrádes. Nach der Zusammenfassung mussten wir das über Kálmán Krúdy geformte dichterische Bild stark überarbeiten. Soweit Kálmán in den Romanen von Krúdy und Mikszáth als Held um den Freiheitskampf der Nation, als Gespenst der Verrätter, der „Pecsovicsok" und der Anhänger des Kaisers und dessen Steuereinnehmer, als legendärer Betyár, als Beschützer der Armen, als Verfolgter der Gendarmen, als Liebling der schönen Fraunen und als Held der Legenden erscheint, so bleibt in Wirklichkeit von alledem kaum etwas. In seinen Handlungen tritt nur spurenweise eines oder jenes von dem oben erwähnten auf. Viel lieber erscheint das Bild über einen für sein Unrecht Rache übenden wilden Menschen, der mit Frauen gewalttätig umgeht und der ganz bis zu seinem Tode 1861 ununterbrochen im Kampf mit den ihn Verfolgenden Gendarmen steht. Die ausschlaggebenden Gründe dieses Kampfes waren aber in jedem Fall schäbige Wegelagerungen, Räubereien und sonstige Handlungen. Das Leben und die Figur des Kálmán Krúdy' s geland die Macht der Verschönerung und Veradligung des Legendenkreises um die Familie in die Werke von Gyula Krúdy und wurde in seinen Erzählungen der noch heute lebende, romatische Held.

199