s Q t r W k V. évfolyam 11. szám
KÜRTÖS Közéleti havilap
Szent Erzsébet, magyaroknak tündöklő szép csillaga... Lassan véget ér a Szent Erzsébet-év. Árpád-házi Szent Erzsébetről nagyon sokat hallhattunk különösen az elmúlt hónapok folyamán. Azt hiszem, nyugodtan állíthatjuk, hogy Ő az egyik legismertebb szentünk. Nemcsak Magyarországon, de az egész világon ismerik és tisztelik, csodálattal olvassák legendáit. Sajnos nem foglalkoztunk vele annyit, amennyit megérdemelt volna, sem lapunkban, sem templomainkban, de sohasem késő elkezdeni. Lapunk 12. oldalán olvashatnak róla többet, de akit érdekel és van internethozzáférése, kifogyhatatlan anyagot talál az Árpád-házi királylányról. Ismerjük meg minél jobban, és vegyünk példát életéről! Kliment Éva
Elnöki látogatás Nagykürtösön Ivan Gašparovič köztársasági elnök november 9-én munkalátogatást tett Nagykürtösön. Első útja a városi hivatalba vezetett, ahol a becses vendéget Dalibor Surkoš polgármester fogadta. Utána a köztársasági elnök úr és kísérete a járási munkaügyi hivatalt kereste fel. Itt Rudolf Boroš igazgató tájékoztatta Ivan Gašparovičot a térség munkavállalási lehetőségeiről és a munkanélküliségi rátáról. A munkaügyi hivatal tanácstermében az önkormányzatok, az állami intézmények képviselőivel és a járás vállalkozóival találkozott. Munkalátogatását Ivan Gašparovič a nagykürtösi gimnázium diákjai és tanárai körében fejezte be. Bodzsár Gyula
Beköltöztek a lakók... Ünnepélyes külsőségek között adták át október elején Ipolynyéken a 80 négyzetméternyi alapterületű bérlakásokat. Tizenkét család költözhetett be a modern, mutatós lakásokba. Mivel változatlanul nagy az érdeklődés a bérlakások iránt, Tóth István polgármester arról tájékoztatott, hogy jövőre további négy bérlakás építésébe fognak, amelyhez már készülnek a tervdokumentációk. Bodzsár Gyula
2 0 0 7 . november
Ára 10,- korona
Gaude Felix Pannonia Középkori himnusz, fordította: Csanád Béla Királyi házba küldetett De isten kedves lánya lett, Ezek közül őt lelte meg, S vezette így az égi kegy. Vigadj, boldog Pannonia, Mert Krisztus téged így szeret: Zengjen a himnusz dallama, Mondjál szívedből éneket. Hiszen belőled származott Erzsébet, ékes asszonyunk, Ki minden földit elhagyott, Mert hívta Krisztus, jó Urunk.
Ámul, vigad Türingia Természet rendje változik Csodákat láthat sok fia, Gyakran, ha ő imádkozik. Méltó dicséret áldja őt Dicsérje szó és zengje dal Ő pártfogónk az Úr előtt Buzgó imádságaival.
Egy sorozat befejezése November 11-én volt az ez évi Szent Ko ro n a - e l ő a d á s sorozat utolsó előadása „A magyar S z e n t Ko ro n a ő s története“ címmel. Előadó Dr. Galavits József kanonok úr Győrből. Előadásában egyházi szemszögből foglalkozott a korona történetével a kezdetektől fogva, az ismert elméletektől a legújabb kutatási eredményekig és más érdekességekkel. Például, hogy a korona készítésének ideje 370-373-ra tehető, vagy Kun Béla tárgyalásai a korona eladásáról, vagy az újraalakuló csehszlovák kormány követeléséről, hogy a koronát az ENSZ múzeumában helyezzék el. Az előadás után a hallgatók szentmisén vettek részt, melyet a kanonok úr celebrált. Összesen 10 előadás hangzott el, melyek összegyűjtve, egy könyvben lesznek kiadva a Szent Korona másolatának Ipolybalogra való kerülésével és az ünnepeken elhangzott beszédekkel együtt, képekkel illusztrálva. A könyv a jövő évben fog megjelenni. Balogh Gábor
Közélet
2 Kürtös
MEGYEI
H Í R KO S Á R
Közel 4 milliárdos költségvetés Besztercebánya megyében 662 ezer ember él. A megyei önkormányzat hatáskörébe tartozik 75 középiskola és 14 önálló tanintézmény több mint 30 ezer diákkal. Továbbá 23 kulturális létesítmény (múzeumok, képtárak, könyvtárak, színházak, csillagvizsgálók és kulturális központok) és 46 szociális intézmény 3500 ügyfél számára. A megye igazgatása alá tartoznak a II. és III. rendű utak (2567 kilométernyi útszakaszról van szó) is. A megyei önkormányzat éves költségvetése megközelíti a 4 milliárd koronát.
Közelebb egymáshoz A szlovák és a magyar kormány megegyezett két 75 méter hosszú közúti híd felípítésén az Ipoly határfolyón. Az egyik Ráróst köti majd össze Ráróspusztával, a másik Petőházát Pöstyénpusztával. Az előkészítést és a hidak építését a Besztercebányai Megyei Önkormányzat biztosítja. A szerződő felek megegyeztek, hogy a hidak beruházási költségeit közösen, egyenlő mértékben fedezik. A projekttel összhangban készülnek a konstrukciók, amelyek kivitelezésében szlovák részről a pozsonyi Műszaki Egyetem Építészeti Kara, magyar részről a Reformút Kft. vesz részt. A hidakhoz mindkét oldalról épülnek bevezető utak. A hidakat gyalogosok, kerékpárosok személyautók, autóbuszok és tehergépjárművek (12 tonnáig) vehetik igénybe.
Jöhet a tél Felkészülten várják a Besztercebányai Megyei Önkormányzat hatáskörébe tartozó útkarbantartó cégek a tél közeledtét. A hat üzem és 31 központ hozzávetőlegesen 480 dolgozójának 705 kilométernyi I. osztályú és 1707 kilométernyi II. osztályú útszakaszon kell biztosítani az utak téli karbantartását, amihez 260 millió korona áll rendelkezésükre. No meg természetesen 152 szórókocsi, 26 traktor hótolóval, 11 hóeke és 61 rakodógép. A tavalyi enyhe tél miatt alig valamivel több mint 189 millió koronát kellett költeni a téli utak karbantartására, az így megtakarított 39 millió 256 ezer koronát a közutak javítására fordította a megye.
Csak a 6. helyen Szlovákiáben nyolc megyei önkormányzat működik. Az egyes megyékben igencsak eltérőek az átlagkeresetek. A Szlovák Statisztikai Hivatal jelentéséből kiderül, hogy Pozsony megyében legmagasabb - 25 224 Sk - az átlagkereset, míg Besztercebánya megyében ez mindössze 15 698 korona, s ezzel csak a 6. helyen áll a megye. Sereghajtó Eperjes megye, ahol az emberek átlagkeresete 13 994 Sk. Összeállította: -bgy-
2007. november
Befektetők az ipari parkban Meglehetősen nagy érdeklődés nyilvánult meg az elmúlt évek során a Kiskürtösön létesített ipari park iránt. Viliam Bayer polgármester tájékoztatása szerint a 20 hektáron elterülő ipari park kihasználtsága már 80 százalékos. Elsőként egy olasz beruházó telepedett le, és a TECHNOGYM gépipari üzem létrehozásával jelenleg közel 120 embert foglalkoztat az immár szlovák tulajdonú cég. Fitnesz- és rehabilitációs központok részére készítenek itt különféle berendezéseket. Ugyancsak gépipari üzem épül a kiskürtösi székhelyű Sobeat Kft. jóvoltából, és várhatóan a jövő év első felében kezdi meg termelést mintegy 300 ember foglalkoztatásával. Elárulta a polgármester, hogy tárgyalásokat folytatnak egy további céggel is, amely villanymotorok gyártására szakosodott, de részletekbe nem bocsátkozott. Csak annyit mondott, elképzelhető, hogy jövő évben 140 dolgozóval beindul a termelés első fázisa. Az egykori tejfeldolgozó üzem az olasz LUMIT cég jóvoltából átalakítás alatt áll, és 50 embernek bizosít majd munkalehetőséget gépipari szakmában. Ha minden a tervek szerint halad, közölte Viliam Bayer, akkor 2009-ben 800-1000 ember foglalkoztatására nyílik lehetőség a kiskürtösi ipari parkban. -bgyFotó : a TECHNOGYM épülete
Munkalehetőségre várnak Jelenleg a korábbi évekhez viszonyítva valamivel jobb a helyzet a munkanélküliség arányát tekintve a járásban, ahol a gazdaságilag aktív lakosok száma meghaladja a 21 200 főt. Ebből 4661 ember (2462 nő, 2199 férfi) vár munkalehetőségre. A munkanélküliség aránya ez idő tájt 19 százalék körül ingadozik. A szomszédos Losonci járásban is csak valamivel jobb - 18 százalék - ez az arány, ám a rimaszombati régióban 10 százalékkal is magasabb a munkanélküliségi ráta. Csupán érdekességként közöljük a járási munkaügyi hivatal statisztikai kimutatását arról, hogy az elmúlt időszakban hányan és hol találtak külföldön munkát. Ez a kimutatás nem tartalmazza azoknak a munkavállalóknak a számát, akik nem jelezték a munkaügyi hivatalnak külföldi munkavállalásukat. Ezek szerint járásunkból Csehországban 25-en, Magyarországon 44-en, Németországban négyen, Nagy-Britániában, Olaszországban és Szlovéniában hárman-hárman, a többi országban 33-an dolgoznak. (Br)
Még Z-akcióban kezdték... ... mármint a kultúrház építését Zsélyben. Szükséges megjegyezni a fiatalabb olvasók jobb tájékozódása érdekében, hogy a múlt században, a szocializmus virágkorában ún. Z-akcióban, azaz jelentős társadalmi vagy brigádmunkával épültek a köz javát szolgáló létesítmények... Szóval Zsélyben még Z-akcióban, 1977-ben kezdődött el a művelődési ház építése, mert a meglevő kultúrház bizony már eléggé „lemenőben“ volt. Akkoriban a század építkezésének titulált létesítmény befejezésének határideje valami miatt valahogy mindig kitolódott. Olyannyira, hogy a munkálatok megérték a rendszerváltást is, míg végül az elmúlt két-három évben hajrájához érkezett az építkezés. Szinte hihetetlen, de kereken 30 év elteltével, 2007. október 12-én került sor a művelődési ház ünnepélyes átadására, s ezt az eseményt összekötötték a nyugdíjasok köszöntésével. A színvonalas kultúrműsort megelőzően Makó Gyula polgásmester köszöntötte a rendezvény részvevőit, akik közül sokan maguk is dolgoztak még Z-akcióban a művelődési ház építésén. -zly-
Közélet
2007. november
Kürtös 3
A b e n e š i d e k r é t u m o k é r v é nye s í t é s e I p o l y ny é ke n A háború utáni Csehszlovákiában minden német és magyar nemzetiségű ember háborús bűnösnek számított, ilyen szellemben íródtak a törvények és rendeletek. Az újonnan alakult Csehszlovákia nemzetiségei számára a legmegalázóbbak azok a törvények, amelyeket 1945-ben fogadott el az új kormány. Különösen az 1945-ös törvény 4, 7, 9, 13, 14, 17 és 32-es paragrafusai. Ezek kimondják a teljes jogtalanságot. Az állampolgárság elvesztését, vagyonelkobzást, kiutasítást és minden német és magyar háborús bűnössé nyilvántását. Elkezdődött a németek kiutasítása, a magyarok deportálása Csehországba és a lakosságcsere Magyarországgal. Ipolynyéken a nemzeti egység megbontása szlovák nemzetiségűek betelepítésével kezdődött. A fasiszták által megsemmisített Telgárt falu lakosságából néhány családot az üresen álló házakba telepítettek be. Így kerültek falunkba az első telepesek. A helyi földműves-szövetkezet megalakulása után el is mentek. A második szakasz a beneši dekrétumokon alapszik. Ez a lakosságcsere. A Magyarországra erőszakkal kitelepítettek helyére önkéntesen szlováknak jelentkezők érkeztek. Ez nálunk a faluban alig volt érzékelhető. Sokkal erőteljesebb volt a deportálás. Ez sok lakost érintett. Több család ez elől inkább átszökött Magyarországra, az éj leple alatt vitték
magukkal ingóságaikat is. Ismereteim szerint négy család menekült el. Más családokat viszont erőszakkal hurcoltak ki Csehországba, a szudéta területekre. Emlékszem, az egyik család otthon nem volt hajlandó felszállni a teherautóra. Ezeket csendőri felügyelet alatt lekísérték a községháza udvarára. Az egyik idősebb asszonyt két pribék megfogta a hónalja alatt és a lábánál, majd feldobták a teherautóra. Más családok sírógörcsök közepette csendesen összepakoltak. Tehervagonokban az ipolysági vasútállomásról elszállították őket Csehországba. Ott tehetősebb parasztoknál szolgálni kényszerítették őket. Volt olyan eset is, amikor özvegyasszonyt négy kiskorú gyermekkel kényszerítettek erőszakkal falunk elhagyására. Ez az asszony több napon át ismeretlen vidék vasútállomásán rostokolt napokig, míg akadt valaki, aki megsajnálta és befogadta őket. Itthon a bizonytalanság és a félelem urlkodott minden családban. Félelmet keltett a postás, vagy éppen a községi kisbíró megjelenése. Milyen parancsot hoz? Magyarországra telepítenek, vagy deportálnak Csehországba? A lakosság félelmét tetézte a tífuszjárvány kialakulása. Újabb csapás a falura. Ez azonban „felmentő csapásként“ jött. Az egész falu karanténba, zárlat alá került. A bevezető utakon figyelmeztető táblákat helyeztek el. Bemenni vagy kimenni a
faluból szigoróan tilos! A veszélyes hastífusz maga a pokolbeli tisztítótűz. A hétcsaládos közös udvar minimálisnál is kevesebb higiénia nélkül a „megmentő“. Két hastífuszos betegségben elhunyt ember a „mentőangyal“. Ez egymagában nem volt elég, kellett egy bátor ember, aki elrendelte a karantént. Kevés ember van Ipolynyéken, akinek a doktor Balla Zoltán név nem ismert. Ő kezdeményezte a zárlat kihirdetését, ami több hónapon át tartott. A közös udvar, közepén a disznóólakkal és a trágyadombokkal, ahonnan a trágyalé a kútba folyt, már nincs meg. Helyét autóparkoló vette át. Egy családi ház átalakítva még áll. Időközben bebizonyosodott, hogy a dekrétumok Szlovákia területén megvalósíthatatlanok. Újabb politikai cselszövéssel találja szembe magát a szlovákiai magyarság. Aki maradni akar, annak reszlovakizálni kell. Ennek értelmében sokan megtagadták magyarságukat. Mindenkit kényszerítenek egy aláírással szlovákká válni. Erről hivatalos okiratot is adtak. Bőven akadt megaláztatás, hogy itthon maradhattunk a szülőföldünkön. A beneši dekrétumok még mindig érvényesek. Mi több, a közelmúltban a szlovák parlament megerősítette érvényességüket. Juhász Béla, nyugdíjas pedagógus
DEPORTÁLÁS 60 éve történt
Emlékezni és emlékeztetni... „Hatvan évvel ezelőtt szomorú dolgok történtek az akkori Csehszlovákia magyarlakta területein. Férfiakat és nőket, gyerekeket és időseket raktak teherautókra és vonatokra csak azért, mert magyarok voltak. Tízezreknek kellett elhagyniuk szülőföldjüket, sokuknak örökre.“ (Részlet a Hírvivő Szomorú évforduló c. írásából) „Számos helyen, sok településen tartanak megemékezést idén a kitelepítések 60. évfordulóján. Emlékeznek és emlékeztetnek a kényszermunkára elhurcolt családok és leszármazottaik.(...) A történelem dicső és gyászos eseményei mélyen beivódnk az azokat átélő emberek tudatába, meghatározva gondolkodásuk, érzelmi világuk további alakulását. Legyen ez érvényes családokra, nemzetiségekre vagy éppen nemzetekre, a távoli vagy közelebbi múltra, nem szabad ezen tapasztalatoktól elhatárolódni azzal, hogy bennünket, ma élő embereket mindez már nem érint, sőt hidegen hagy. Az egyetemes fejlődés természetes folyamatát zavarnánk meg ilyen maga-
tartással. Az átélt tapasztalatokat szükséges átörökíteni a következő generációkra, hogy a jót követendő, a méltatlant pedig elrettentő példának tekintsék. (...) A tömeges csehországi deportálások 1946 novemberétől 1947 februárjáig tartottak. Ebben az időszakban 44 ezer személyt - férfiakat, nőket, gyerekeket, időseket - szállítottak fűtetlen marhavagonokban Csehországba. (...) Ezek az emberek jogi helyzetüknél fogva cselédnek sem voltak nevezhetők, mert szabad költözködési joguk és tulajdonszerzési lehetőségük sem lévén, jogi helyzetük a jobbágyokénak felelt meg, azok legjogfosztottabb korában. (A jogfosztó rendeletek napjainkig nem lettek hatálytalanítva, ill. a megalázott családok kárpótolva. Maradt hát még számunkra egy 2000 évvel ezelőtt feladott közös lecke: megtanulni bocsánatot kérni, valamint megbocsátani az ellenünk vétkezőknek!“ (Részletek a REMÉNY 2007. szept. 30-án megjelent számának „Bocsánatot kérni és megbocsátani...“ c. cikkéből)
4 Kürtös
Múltidézõ
2007. november
SORSOK Ha a szükség úgy viszi, még kerékpárra pattan a kilencvenegy éves Benko János, hogy Leszenyéről akár felesége, Kukas Anna szülővárosába, Balassagyarmatra is elkerekezzen. A húsz holdon gazdálkodó édesapja szerettette meg vele a mezőgazdaságot, és ez a szeretet napjainkig tart. - Mikor fogtam az ekeszarvat, és a fejem felett a pacsirták énekeltek, az még most is az emlékezetemben van, mint ahogy a gyermekkorom, amikor játszottunk az utcán - meséli életét tágas, szép parasztportáján János bácsi. - Ketten voltunk testvérek, és sajnos az édesanyánk nagyon korán itt hagyott bennünket. A gazdaság és a csonkán maradt család nem maradhatott asszony nélkül. Szerencsére a mostohaanyánk féltően, igaz szeretettel nevelt bennünket. De édesanyám sírjához még most is kijárok, mert igaz a mondás, hogy anya csak egy van. Akkoriban felekezeti iskolák voltak, és a legközebbibe, Kiscsalomjára jártam a balassagyarmati Kuturják Géza tanító úr keze alá. Palavessző, palatábla és szivacs, vagy a szegényebbeknek egy kis rongy, ez volt a felszerelésünk, de megtanultuk az alapokat. A jó időben mezítláb jártunk iskolába. Ez még Masaryk idején volt, akinek a politikájával még a nemzetiségek is meg voltak elégedve, mert volt jogunk. Élt a kettős birtokosság, és kölcsönösen átjárhattunk a határon, hogy a földjeinket művelhessük - magyarázza a kilencvenegy éves ember, aki az általános iskolás évek után az apja mellett dolgozott a földjeiken. Aztán jött a katonaság, és ezekre az időkre így emlékezik. - Kékkőn voltam sorozásom. Akkor 178 centi magas és hatvanhat kiló voltam, a cseh doktor azt mondta, egy csinos huszár lesz belőlem, és ennek igen megörültem. Mivel szerettem volna a közelben, Ipolyságon maradni, azt mondtam, hogy szlovák vagyok. A cseh katonaorvos utánanézett, és megfedett: - Az iratok szerint magának az anyja magyar. Tőle tanult meg beszélni. Soha ne szégyellje a nemzetiségét. Elszégyelltem magam, és ez az intelem máig bennem maradt. 1938. szeptember elsejére megkaptam a behívót az első tüzérségi századhoz Nyugat-Csehországba, de mikor szeptember 24-én mozgósították a lakosságot a Felvidék visszacsatolása miatt, már ki sem küldték a behívó parancsot. Ezt már a magyarok bevonulása után kaptam meg, de már az erdélyi Dés városába szólt. Ott kaptam aknászkiképzést - meséli az élete történetét Benko János, és a házasságoz érve elfátyolosodik a tekintete. - 1941-ben házasodtam meg. Akkoriban minden vasárnap bementünk Balassagyarmatra a ligetbe, a fiatalok törzshelyére, és ott összeakadt a szemünk Kukas Annával, és az a szem még most is egymásra néz hatvanhat év után. 1941. november 21-én volt az esküvőnk Leszenyén, és mindenki csodálkozott, hogy egy városi lány faluhelyre ment férjhez. De bennünk volt az a szemsugár, az a szeretet, ami vezérli az ember életét. Ugye, így van? - néz szeretettel a mellette bólogató nejére. Háborús idők jártak akkor, és azok az évek a férfiak többségének a katonaságról szóltak. - A SAS-behívót 1942. június elsején kaptam meg a tokaji VII-es utászszázadhoz, amelynek a parancsnoka Magyar Bálint volt. Két hét után bevagoníroztunk Sajószentpéteren száznyolcvan kocsi aknával, és irány az orosz front. Nyolc nap és nyolc éjjel ment a vonat Gomelig, és Brjanszknál kivagoníroztunk, de ott már halottak során gördültünk át a tizenkét mázsa aknával megrakott szekerekkel. Horthy István kormányzóhelyettes kísért bennünket repülővel Sztarioszkolig. Saját szememmel láttam, mikor Horthy István a neve napján fölszállt, és mikor lezuhant, csak a füstöt láttuk. A Donhoz Stefanovka és Orlovka érintésével jutottunk el. Az utolsó állomásunk Komenka volt, és itt ért bennünket az orosz ellentámadás. Imádkoztam az Úristenhez: Kimérted sorsomat!
1943. január 20-án 47 fokos hidegben tüskés drótokat szállítottam a munkaszolgálatosoknak, akik szegények akadályokat építettek. Aztán az erős orosz támadás miatt visszavonultunk, de Osztrovnál bekerítették a sereget. Jány Gusztáv a II. magyar hadsereg parancsnoka repülővel leszállt közénk, és hangszórón keresztül szólt hozzánk: - Fiaim! Az Isten áldását kérem rátok! Igyekezzetek kitörni, mert minél tovább vártok, az ellenség annál jobban szűkíti a gyűrűjét, és itt pusztultok! Fölmentésünkre jött egy német páncéloshadosztály Sztariszkol felől, és reggeltől késő estig lőtték az oroszokat. Nyolc kilométeres rést nyitottak. Én a VII. utászszázad irodáját vittem egy kétlovas szánon, és egy román gyerek azt mondta, dobjam le a súlyos páncélszekrényt, és mentsük magunkat. Így menekültünk meg. 1943 szeptemberében már tudtuk, hogy leváltottak bennünket, de harmincnyolcan még nem voltunk leváltva. A századparancsnok csicskásától megtudtuk ezt, és útját álltuk a hazautazó parancsnoknak. Így végül tizenhét hónap frontszolgálat után leváltottak, és hazatérhettem a kedves feleségemhez. Benko János hat hónapig élhetett Leszenyén a család melegében, aztán újból kapott egy SAS- behívót Tokajba. Debrecen védelmében kellett volna aknát telepíteni, de közben 1944. október 15-én Horthy kapitulált. - Akkor én harmadmagammal megszöktem Tokajból, mert már nem akartam kimenni a frontra. Miskolcon át eljutottunk Losoncig, de innen a sok német miatt nem tudtunk továbbjutni. Kihasználtunk egy légiriadót, amely alatt egy útépítő század vagonjaiba elbújtunk. Sajnos a városon kívül a vonat megállt, és egy őrszem felfedezett bennünket. Mivel szó nélkül továbbment, már azt hittük, megmenekültünk, mikor egy századparancsnok kíséretében visszatért, és kérték a nem létező nyílt parancsunkat. Akkor már Szálasi volt hatalmon. A tiszt megparancsolta, két szakaszvezető őrizetében csukjanak be minket egy vagonba, és hadbíróság elé fognak minket állítani. Mikor Balassagyarmat felé értünk, és a réseken keresztül láttam a város nevét, azt hittem megőrülök, hogy itthon kell meghalni, hogy hadbíróság elé állítanak. Mondtam a szakaszvezetőnek: - Szakaszvezető úr! Adjanak le Balassagyarmaton, mert ide valók vagyunk, itt állítsanak hadbíróság elé. Az elment megkérdezni a századparancsnokot, hogy leadhatnak-e a gyarmati nemzetőröknek. Azzal jött vissza, hogy a Szálasira felesküdött katonai készültségnek adnak át bennünket. A készültség bevezetett minket a gyarmati állomás őrszobájába, ahol egy szakaszvezető volt a telefon mellett. Az megismert, és megkérdezte: Benko! Mit csináltak maguk? Tudják mi a sorsuk?! - Hát - mondom -, gondolom, hadbíróság elé kerülünk. - Tegnap a laktanyában két tereskeit agyonlőttek - nézett rám sokatmondóan a szakaszvezető. A két őr közül az egyiket a helyére küldte, a másikat a telefonhoz rendelte. - Majd én bekísérem őket a városparancsnokságra - mondta, és elindultunk a kaszárnya felé. A szakaszvezető bevezetett egy szűk utcába, és azt mondta: - Benko! Maguk nem tudnak rólam, és én sem magukról! Tűnjenek el! Így volt megírva az életem! A nevét sem tudom, és máig hálás vagyok neki - bizonygatja Benko János, és arról beszél, hogy harmadszorra is behívták a Dunántúlra Kisbodakra kiképzőnek. Folytatás a következő oldalon
2007. november
Múltidézõ
Kürtös 5
SORSOK Ott annyi tetű volt, hogy nem tudtam megmaradni, és visszajöttem Mosonmagyaróvárra, és jelentettem a századparancsnoknak, hogy én inkább maradnék a századnál, vagy inkább kimegyek a frontra. A századparancsnok azt mondta: Fiam, már magának nem muszáj kimenni a frontra, mert maga letöltötte a tizennyolc hónapot, és ezért osztottuk be kiképzőnek. Én azt mondtam a századparancsnoknak: - Százados úr! Én hajlandó vagyok kimenni önnel a frontra. A parancsnok, Hubai Antal miskolci főszolgabíró megszeretett engem ezért a szóért, és befogadott, mindig szemmel tartott. 1944-ben húsvét előtt nagypénteken már harmadszor foglaltunk tüzelőállást Győr védelmében. A rajparancsnok azt mondta az őrmesternek: Őrmester úr! Ha magyar földön nem tudtuk megvédeni Magyarországot, én akkor tovább nem megyek! Én ezt nagyon megfigyeltem! Félrevonultak megtárgyalni a dolgot, és aztán elmentek Hubayhoz. Ő azt mondta, hogy a Benkot és egy tényleges katonát küldjék el felvenni a kapcsolatot a rohamtüzérekkel. Hubay Antal már tudta, hogy nem a rohamtüzérek vannak előttünk, hanem az oroszok. Én akkor még jól beszéltem oroszul. A vállamra adtak egy páncéltörőt, és elindultunk a rohamtüzérek felé. A tényleges katona azt mondta: Benko! Minek visszük ezt a nehéz vasat! Tegyük le, és majd visszafelé felvesszük. Így is tettünk. Mentünk, mentünk és egy hatalmas napraforgótáblában trágyakupacokat láttunk, amelyek közelebbről megelevenedtek. Oroszok voltak. Egy ötven év körüli orosz ránk irányította a géppuskát. Mondom a ténylegesnek: Ne nyúlj a puskádhoz és a gránátokhoz! Mikor a közelébe értünk köszöntem: Drasztvujtye! Egy harminc év körüli bőrruhás orosz főhadnagy megállt előttünk, és megkérdezte, Bécs felé még milyen erőd van, és milyen század tagja vagyok. Mondtam, utászok vagyunk. Miért robbantották fel a hidat? - kérdezte. Mondtam neki, hogy mi nem robbantottunk, de akik megcsinálták, azok parancsra cselekedtek. Katonák vagyunk. A főhadnagy azt kérdezte tőlem: - A kollégái nem akarnak átjönni? Gondolkodtam, hogy Hubay Antal talán ezt akarta. Ezért küldött. Nem akarok-e visszamenni - kérdezte a tiszt. - Visszamehetünk - válaszoltam. El akartuk dobni a puskánkat, de a tiszt csak a töltényeket kérte. Elindultunk volna, de a kollégámat visszatartották. Visszamentem és napnyugat felé elvezettem a szakaszomat, akik elkezdtek lövöldözni,
de mögénk. Talán védeni akartak minket. Mikor átérünk hozzájuk, azt mondta nekem az orosz tiszt, hogy kapok egy bumáskát, és mehetek haza az asszonyhoz. De azalatt az éj alatt annyi lett a fogoly, hogy nehéz volt a földnek megtartani. Nem engedtek haza, hanem belágereztek. Elvették az eszünket! Azt mondták, siessünk tábort építeni, mert jönnek bele a németek, de mi lettünk a foglyok. Ez Győrben történt, de olyan rossz sorunk volt, hogy ha a szakácsok kidobtak egy csontot, akkor egymást taszigáltuk, hogy egy kis nedvet kiszívjunk belőle. Mikor megszűnt ez a láger, Pestre irányítottak bennünket, és egész úton azon gondolkodtam, hogy én szakácsnak jelentkezem. Így is történt, és szakács lettem a Ferenc József lovassági laktanyában, ahol jó sorom lett. Egyszer bejött egy hadnagy egy hintóval, és embert keresett. Én is fölemeltem a kezem, és engem választott. Igyi! mondta, és fölültetett a bakra, kivitt a Ferihegyi repülőtérre, ahol lovakat és teheneket gyűjtöttek össze. Kiderült, hogy az orosz őrség üzletelt a magyar civilekkel, és ezért a frontra kerültek. Mi lettünk a váltás. Isten segítségével jó sorunk lett, de nem sokáig, mert kiürítették a lágert, és Besszarábiába vittek minket. Én útközben tizenkét rabolt holmival rakott kocsit parancsnokoltam. A táborban huszonkétezer hadifoglyot zsúfoltak össze, és naponta tizenkét marhát vágtunk egy miskolci mészárossal. A parancsnok megfogta a vállam: - Fiam! Gyere velem, nálam fogsz ebédelni! - Én csak egy hadifogoly vagyok! Aki nálunk dolgozik, az eszik! - mondta a parancsnok. Olyan sok sört ittam az ott töltött egy hónap alatt, hogy Dunát lehetett volna rekeszteni. - A férjemet úgy engedték haza a több mint másfél éves fogságból, hogy ő szlovák, és én akkor visszajöttem Balassagyarmatról Leszenyére - szól közbe Anna asszony, és János bácsi rábólint. - Mikor hazajöttem a fogságból, már akadályozva volt az átkelés a határon. Akkor már megvolt a lányunk mellett a fiunk is, és a család Balassagyarmaton rekedt az Achim András utca 24.-ben. Úgy szöktem át az Ipolyon, télen sokszor sílécen, hogy láthassam a gyerekeimet és az asszonyt. Nehéz évek voltak. Leveleztünk egymás-
sal, és csak néha kaptunk engedélyt. Mikor már jött a hír, hogy a kettősbirtokosság megszűnik, akkor az apósom az Ipolyon inneni földjeit a feleségemre íratta, és így kapta meg az asszony az állampolgárságot. Ez 1956. július 7-én történt, és akkortól már Balassagyarmat helyett Ipolyságra járt a lányunk iskolába. A fiunk már itt kezdte az első osztályt - meséli élete történetét János bácsi, aki büszkén mutatja Dobi István elismerő oklevelét, hogy mint balassagyarmati gazda 1948-ban, a kettősbirtokosság idején kiváló termékeket mutatott be az ezüstkalászos gazdatanfolyam kiállításán. Maszekoskodott, amíg tehette, de ő sem kerülhette el a téeszszervezőket, akik, mint elismert gazdát, 1959-ben meg akarták győzni, hogy jó világ lesz, olyan, mint ahogy az újság írja Oroszországban. - Nekem nem fontos újságot olvasni, mert én azt a világot átéltem - mondta János bácsi, de hiába tartotta magát, csak alá kellett írni. A leszenyei téesz első három évében négy elnököt fogyasztott el, és végül 1963-ban Benko Jánosnak adtak az emberek bizalmat. - Tizenöt évig voltam téesz-elnök, és elmondhatom, hogy az emberek kemény munkája árán egyre jobban talpra állt a gazdaság. A kétszáz tehenünk mellett a növénytermesztésben pénzes növényeket termeltünk. Gyalog jártam a határt, és a magam teljesítményét lemérve olyan normát szabtam, amit el lehetett viselni a mindennapokon. Benko János hatvannyolc éves korában ment nyugdíjba, és azt követően a mai napig teszi a dolgát. Kilencvenegy évvel a háta mögött azt tartja: ez a mostani könnyű világ, jó világ, de kihűlt a szeretet, nincs az az együttlét, ami régen volt. A történelem forgatagában sok mindenre rá akarták bírni, de soha sem tudták elvenni tőle a hitét. Szabó Endre
Közélet
6 Kürtös
ÉVZÁRÓ
TAG G Y Ű L É S E K R E K É S Z Ü L N E K
Az idei esztendő utolsó hónapjához közeledvén a társadalmi szervezetek házatáján hamarosan kezdetét veszik az évzáró taggyűlések, amelyeken gondos gazdaként értékelik majd az elért eredményeket, mi az, amit jól elvégeztek, mi az, amivel adósok maradtak. A Csemadok Alapszabályával összhangban az Országos Tanács az alapszervezetek évzáró taggyűléseinek időpontját 2007. december 1-jétől 2008. március 15-ig terjedő időszakra határozta meg. A Csemadok-évzárók jó alkalmat nyújtanak arra, hogy az előterjeszett beszámolókban visszatekintsenek az év jelentős eseményeire és kiemelkedő évfordulóira, számot adjanak az elvégzett munkáról, és hogy számba vegyék a különböző szervezetekkel, intézményekkel vagy civil szerveződésekkel való együttműködés eredményeit és lehetőségeit. Az alapszervezetek értékelő taggyűlésein mindenképpen ajánlatos volna ismertetni a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya és a Magyar Koalíció Pártja Nagykürtösi Járási Elnöksége képviselőinek még a nyár elején tartott közös találkozójáról kiadott NYILATKOZAT legfontosabb, a kölcsönös együttműködést segítő pontjait, amelyeket az alábbiakban ismertetünk. 1. Mind a két járási testület képviselői megegyeztek abban, hogy járási szinten haladéktalanul szükség van a magyarság szétforgácsolt erőinek összefogására. 2. Szükség van egy közös jövőkép kialakítására, amelynek megvalósításába be kell vonni a térségben működő magyar civil szerveződéseket, elsősorban a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségét, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségét. 3. Behatóbban szükséges foglalkozni az asszimiláció visszaszorításával és a gyermekvállalási kedv növelésével.
P OLGÁRMESTEREK Előre közlöm, hogy egy szép háromnapos őszi kirándulás volt, ahol mindenki jól érezhette magát. Igaz, az idő nem volt éppen túl meleg, de eső nélkül megúsztuk, és volt elég napfény ahhoz, hogy a fényképezőgépét mindenki kedvére csattogtassa - mert fényképezni való, az volt ott bőven. De kezdjük talán az elején. Az Európai Parlament MKP-s képviselői - Duka Zólyomi Árpád és Bauer Edit - meghívására tették látogatásukat a Rozsnyói, Rimaszombati, Nagykürtösi és Lévai járások MKP-s polgármesterei a házban. Kényelmes, klimatizált autóbuszokkal mentünk vagy inkább száguldtunk, mert a Pozsonytól számított 900 kilométert kb. öt 20 perces megállóval együtt midössze 11 óra alatt tettük meg. A szállás és ellátás szintén európai szintű volt, amiért köszönet illeti a vendéglátókat és a kedves vidám asszisztenseket. A két parlamenti látogatás tanulságos volt. Sok mindent megtudtunk a parlament működéséről, a képviselők gondjairól és arról, hogy ott sem olyan egyszerű a problémákat megoldani vagy egyáltalán tárgyalásra vinni. A nemzetek képviselői szintén emberek, akik lehet-
2007. november
4. Foglalkozni kell a Palóc Fórum újjáalakításával. 5. Keresni kell az egyházakkal való együttműködés lehetőségeit. 6. Elengedhetetlenül fontos egy szellemiséggel megtöltött Magyar Ház létrehozása. 7. A legközelebbi összejövetelen szükséges átfogóbban foglalkozni a közös találkozón elhangzott javaslatokkal, észrevételekkel és ajánlásokkal, hogy azok megvitatása után el lehessen fogadni egy cselekvési programot. 8. A cselekvési programot ismertetni kell a szóba jöhető civil szerveződésekkel. 9. Szükséges támogatni minden olyan kezdeményezést, amely egyesítőleg hat a térségben élő magyarságra. 10. Nagyobb hangsúlyt helyezni szellemi és tárgyi emlékeink népszerűsítésére. A Nyilatkozatot névjegyével ellátta: Hamerlik Richárd, az MKP járási elnöke - Balogh Gábor, a Csemadok NTV elnöke Mivel az elkövetkező időszakban a Magyar Koalíció Pártja helyi szervezetei taggyűléssel egybekötött nyilvános gyűlésekre készülnek, ajánlott a fenti pontok ismertetése a párt tagjaival is, annál is inkább, mert helyi szinten szinte napi kapcsolatban állnak egymással Csemadok-tagok és MKPtagok. Sőt, a közművelődési szervezet tagjai közül többen tagjai a magyar pártnak, és fordítva. Vagyis mindkét részről adottak a szorosabb és eredményesebb együttműködés feltételei. (-)
STRASBOURGI LÁTOGATÁSA UTÁN
nek részrehajlók, s így sokszor saját nemzeti érdekeket igyekeznek előnybe helyezni az objektivitás hátrányára. Az ellenszenv és viszálykodás ott is korlátozzák a lehetőségeket. Az elzászi városok kimondottan szépek. Modern, fejlett technika, modern élet, de megmaradt a hagyomány. A hagyomány tiszteletét a legpozitívabb értelemben észre lehet venni a 300 éves bájos és elragadó kisebb-nagyobb házakon, az impozáns hatalmas katedrálisokban és ami legfontosabb, az emberek viszonyában, beszédében, viselkedésében. Ott ugyanúgy dúlt a világháború, mint nálunk, ott is átélték a borzalmakat, de nem volt forradalom, nem volt rendszerváltás, s az évszázadokon át fejlesztett értékek az emberekben megmaradtak.
A franciák és németek még nem olyan régen egymás ellen harcoltak, és ma egymást támogatva építik és szépítik a pátriájukat - Elzászt. Ők megbékéltek, haragra nincs okuk. Franciaországban büszkén tudatják az emberek, hogy ők beszélnek németül, csak mondjam meg mit akarok, s ugyanúgy a német oldalon. Mi mikor fogjuk tudni meggyőzni szlovák testvéreinket, hogy mi sem vagyunk ellenségeik, mi nem akarjuk Szlovákiát széttépni, nem akarjuk visszahozni a múlt problémáit, hanem békében akarunk itt együtt élni velük? Az természetes, hogy vannak elvárásaink, hogy szeretnénk a tesvériséget, demokráciát, emberi jogokat igazán s nem csak papíron proklamálva. Szeretnénk a nyelvünket, a kultúránkat úgy gyakorolni, hogy az ne váltson ki ellenszenvet, szeretnénk itt békességben megmaradni. Hogy hogyan lehet megbékélni, hogyan lehet a másságot elfogadni, hogyan lehet a két kultúrát ismerő ember jobb és gazdagabb, talán boldogabb is, azt az, akinek van szeme, és van nyílt szíve a jóra, ott, Strasbourgban az utcán elkezdheti tanulni. Bőhm András
2007. november
M E G A L A K U LT 2007. október 27-én délután 16 órakor találkoztak egymással a Nagykürtösi járás ifjúsági csoportjai. Céljuk ezen a napon a VIA NOVA ICS NAGYKÜRTÖSI JÁRÁSI SZERVEZETÉNEK megalakítása volt. A járásban eddig öt ifjúsági csoport van regisztrálva. Ezek a következők: Apátújfalu, Csáb, Inám, Ipolybalog, Ipolynyék . A felsoroltak közül Ipolybalog nem vett részt az alakuló ülésen. A 11 küldöttön kívül vendégként, mint a közép-szlovákiai régió felelőse az ifjúsági csoporton belül, jelen volt Stubendek Ákos. Az ő feladata volt, hogy ellenőrizze minden az alapszabályunk értelmében történik-e. Az ülésen köszöntötte a résztvevőket a Nagykürtösi járás MKP elnöke is. Beszédében hangsúlyozta, örül az ICS megalakulásának és tevékenységének. Az ülést Cseri Ilona országos elnökségi tag vezette. Legfontosabb programpont tehát a járási elnökség megválasztása volt. A küldöttek az 5 tagú elnökség felállítása
Közélet
A JÁRÁSI
Kürtös 7
Tisztelt Szerkesztőség!
ICS
mellett voksoltak, melyben képviseli magát minden eddig megalakult ifjúsági szervezet járásunkból. Az elnökség összetétele tehát a következőképpen alakult: elnök: Cibulya Márk - Ipolybalog, elnökségi tagok: Cseri Ilona Ipolynyék, Nagy Mária - Csáb, Jámbor Attila - Apátújfalu, Régi Tamás - Inám. A választás után rögtön a munkaterv ismertetése következett. Járásunkba érkezik november 24-25-én az ICS beiratkozási ROADSHOW-ja ezzel kapcsolatban már megtörténtek az első lépések. A járási elnökség következő ülésén fog a témával bővebben foglalkozni. Cseri Ilona, az ipolynyéki helyi szervezet tolmácsolásában Karácsonyi örömzenélésre hívta meg december 30-ra a jelenlevőket és csoportjaikat. Meghívást kaptak a csoportok ezenkívül a Csemadok báljára is, szintén Ipolynyékre. Cseri Ilona
Ezzel a címmel nyílt levelet küldött lapunk Szerkesztőségébe Zsélyből Kajtor Tibor, aki Barak Lászlónak az Új Szó egyik régebbi számában „Csáky összes“ címmel megjelent jegyzetére reagált. „A cikk elolvasása mély felháborodást váltott ki bennem, mert Barak László megalázó módon nyilatkozott az MKP országos elnökéről, akit idén márciusban a komáromi országos kongresszuson választottak meg olyan emberek, akik Csáky Pál eddigi tevékenységét, műveltségét, őszinteségét biztosan jobban ismerik, mint Barak László“- írja egyebeken kívül levelében Kajtor Tibor. Mivel valóban egy régebben megjent jegyzetről van szó, és akik olvasták is, nemigen emlékszenek már a részletekre, ezért most eltekintünk olvasónk, sajnos, késve érkezett levelének teljes közlésétől. Annyit azonban feltétlenül fontosnak tartunk megjegyezni, hogy a szóban forgó cikk megjelenése idején olvasóink közül is többen nemtetszéssel fogadták a szerző Csáky Pálra tett nem éppen hízelgő meglátásait. Ezek viszont nem az MKP elnökét, hanem magát a szerzőt minősítik! BGy
B E I R AT K O Z Á S I
KÖRÚT
2007. november 3.- december 16. 2007. november 3. és december 16. között a Via Nova Ifjúsági Csoport Beiratkozási körút címmel országos programsorozatot indít el, partnerségben a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségével, a Rákóczi Szövetséggel, a Csemadokkal, valamint a Magyar Koalíció Pártjával. A Via Nova Ifjúsági Csoportról Az MKP mellett működő Ifjúsági Csoport 2005 óta végzi közművelődési, oktatási, ifjúsági és közösségfejlesztői munkáját. Tevékenységünket alapvetően ifjúsági programok, táborok képezik, de aktívan bekapcsolódtunk a legutóbbi megyei, országgyűlési és önkormányzati választások kampányába is, ez utóbbi választásokon már saját jelöltjeink is sikeresen szerepeltek. 2007-ben több szempontból is fordulóponthoz érkeztünk. Önálló jogi személyiséggé váltunk, nevünket Via Nova Ifjúsági Csoportra módosítottuk. A Beiratkozási programról A Via Nova Ifjúsági Csoport kiemelt fontosságot tulajdonít a magyar iskolák, valamint a magyar iskolákba beiratkozó gyermekek helyzetének. A 2007. szeptemberében megszervezett KAPOCS tábor egyik fő programpontja is az „Oktatás 2008, avagy miért írassuk magyar iskolába a gyereket“ címmel tartott kerekasztal-beszélgetés volt, melyen részt vett Szigeti László volt oktatási miniszter, Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, Pék László a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke és Stredl Terézia pszichológus. A Via Nova Ifjúsági Csoport hagyományteremtő céllal
országos programsorozatot indít útjára Beiratkozási körút címmel. A körút mintegy másfél hónapos időtartama alatt keletről nyugat felé haladva mintegy 50 helyszínt fog felkeresni népszerűsítő programjával. Az ünnepélyes megnyitó 2007. november 4-én, Kassán, a Thália Színházban, a záróünnepség pedig a tervek szerint 2007. december 16-án, Komáromban, a Jókai Színházban kerül megrendezésre. Programunk egyik fontos célja, hogy a szlovákiai magyarság előtt bizonyítsuk: minden jelentős szlovákiai magyar szervezet kiáll a magyar iskolaválasztás mellett. Szimbolikusnak tekintjük ezért a kassai és a komáromi helyszíneket, hiszen méltó körülmények között, két kulturális központban kerül sor a program nyitó- és záróünnepségére. A megnyitó keretén belül levetítésre kerül az erre az alkalomra készített kisfilmünk, amelyet DVD formájában ajándékba is adunk a megjelent szülőknek, pedagógusoknak, érdeklődőknek. A program érdekességének, népszerűsítésének növelése érdekében a helyszínen felállítjuk ugrálóvárainkat, amelyben a gyerekek - felügyelet mellett - szabadon játszhatnak. A program ideje alatt süteménnyel, teával kínáljuk a résztvevőket. A helyszínt lufikkal és más látványelemekkel díszítjük fel, hogy vendégeink minél kellemesebben érezzék magukat. A Nagykürtösi járásban négy helyszínen, nov. 23-án Ipolynyéken és Csábon, 24-én pedig Bussán és Ipolyvarbón kerül sor a találkozókra. Reméljük, hogy együttműködésünk gyümölcsöző, a Beiratkozási körút pedig sikeres lesz, és sikerül vele egy valódi és értékes hagyományt teremtenünk. (-)
8 Kürtös
Kultúra
2007. november
NEM C SAK A HÚSZÉVESEKÉ A VILÁG... Nincs új a Nap alatt, tartja az ismert mondás. Ami a mai tizen- és huszonéveseknek a Megasztár könnyűzenei tehetségkutató verseny, az a múlt század 60-as éveinek végén az akkori tiniknek a táncdalfesztivál volt. Annak idején a mai 50-60-70-esek nagy érdeklődéssel figyelték a televízió képernyőjén a táncdalfesztiválok műsorait. Az ott elhangzott dalok szinte már másnap felcsendültek a rádió könnyűzenei műsoraiban, és a fiatalok máris dúdolták a hamar megjegyezhető és fülbemászó táncdalokat. Szóval a mai nagymamák és nagyapák a 30-40 évvel ezelőtti dalokon nőttek fel, ezeket a dalokat játszották akkoriban táncmulatságokban és lakodalmakban is. Ipolykeszi község önkormányzata, a Csemadok és az MKP helyi szervezete összefogásának eredményeként nagyszabású noszatalgia táncdalfesztivált rendeztek meg október 13-án, szombaton a falu kultúrházában, ahol a Csemadok Nagykürtösi Járási Bizottsága szervezésében 1969-ben került sor a mai napig is emlegetett első járási magyar táncdalfesztiválra több mint húsz előadó részvételével. A mostani rendezvény előkészítéséből, a régi énekesek felkutatásából és rábeszéléséből oroszlánrészt vállalt magára Böjtös Norbert és Skabela Rózsa. Elsősorban nekik köszönhető, hogy az egykori szereplőkből hatan színpadra álltak, a zenekarok közül pedig az énekeseket kísérő ipolyhidvégi Qualiton mellett a csábi Sugár is bemutatkozott. A régi arcokon kívül néhány újjal is találkozhattunk a maratonira sikeredett műsorban. Bár az elsőként bemutatkozó ipolykeszi Páldi József kamasz gyerekként csak nézője volt a 69-es táncdalfesztiválnak, ám később zenekarban játszott és énekelt. Ezúttal az Ott állsz az út végén és a Pókháló van már az ablakon c. dalokkal mutatkozott be nagy sikerrel a közönségnek. Folytatta a fellépők sorát Ipolynyékről a Gömöry házaspár a Hol van az a nyár? c. szerzeménnyel, majd egy újabb ipolynyéki fellépő, Petrezsélné Zsifcsik Adrianna következett a Trombitás és a Mindenkinek van egy álma c. slágerek előadásával. Egy régi Koncz Zsuzsa-dalt (Amikor először) és egy ugyancsak régi Kovács Kati-számot (Ne hagyj egyedül) adott elő Zölleiné Balga Margit (Apátújfalu), az ipolyvarbói Faggyas Milán a Gondolsz-e majd rám és Kell, hogy várj, a bussai Bencze Frédi az Egy szál harangvirág és a Karolina Szécsi Pál-számokal mutatkozott be, az 1969-es táncdalfesztivál győztese, az ipolynyéki Homolyáné Tóth Erzsébet pedig a Mama, kérlek és az Árva fiú c. dalok előadásával aratott újra nagy sikert. Érthető várakozás előzte meg a hazai Kúkelné Majer Erzsébet fellépését, aki a Zalatnay Sarolta által sikerre vitt Tölcsért csinálok a kezemből és a Nálad lenni újra jó lenne c. Kovács Kati-számmal váltotta
ki a közönség szűnni nem akaró tapsát. Az új arcok között volt Básty János (Múlnak a gyermekévek, Nem csak a húszéveseké a világ), Böjtös Norbert (Még alig kezdtük el, Violák, Ha nem vagy velem) és Böjtös Ildikó (Hosszú forró nyár, Miért nézel így rám), mind a hárman Ipolykesziről. Talán csak kevesen tudják Hamerlik Richárdról, az MKP járási elnökéről, hogy régi, képzett zenész, aki a táncdalfesztiválon műsoron kívül lépett fel, és örvendeztette meg a közönséget a saját gitárkíséretében előadott dalokkal. Ugyancsak beugróként szerepelt Szabó Endre, a balassagyarmati Városi Televízió szerkesztője. Ami a régi menő zenekarokat illeti, kár, hogy a csábi Meteor vagy a nagycsalomjai Jaguár nem tudta vállalni a zenélést, viszont régi hírnevéhez méltóan játszott a színpadon a csábi Sugár (Balga László - billentyűk, a zenekar vezetője, Zatyko Ferenc - szólógitár, Zatyko István - basszusgitár, Hegedűs László - szaxafonok, Híves Pál - dobok). Külön elismerés illeti az előadókat kísérő Qualiton zenekart és vezetőjét, Lukács Imrét, az idén 35 éves együttes alapítóját, és természetesen a zenekarban közreműködött zenészeket, név szerint Huszár Andrást (billentyűk), Kukolík Károlyt (basszusgitár), Oszoli Lajost (szaxafonok) és Rados Tibort (dobok) a táncdalfesztiválon és az azt követő nosztalgiabulin nyújtott remek teljesítményükért. A táncdalfesztivál krónikájához tartozik még, hogy az énekesek bemutatkozása után a közönség szavazhatott a legjobb előadóra. A képzeletbeli dobogó legfelső fokára állhatott Majer Erzsi megelőzve Tóth Erzsit és Böjtös Norbit. Jelesre vizsgáztak a rendezvény előkészítéséből a szervezők Skabela Rózsával és Böjtös Norberttel az élen, köszönet jár Kosík Szilvia polgármester asszonynak, aki teljes mértékben támogatta a szervezők és segítőik igyekezetét. A műsort Bodzsár Gyula vezette, aki szintén részt vett a 69-es táncdalfesztiválon. Igaz, nem előadóként, hanem kezdő tudósítóként. Fényképes tudósítása a rendezvényről az akkori Szabad Földműves c. hetilapban jelent meg. A nagy sikert aratott 2007-es ipolykeszi táncdalfesztiválnak folytatása lesz jövőre, ígérték a szervezők. B.Gy.
2007. november
Kultúra
Kürtös 9
Vendégszereplés a Duna Televízióban Az Őszirózsa országos magyarnóta-verseny VIII. alkalommal 2007. október 7én került megrendezésre Ipolynyéken. A verseny helyezettjei meghívást kaptak a Duna Televízió Kívánságkosár c. műsorába, ahol előadták a győztes nótákat, egy hallgatót és egy csárdást. A felvételre 2007. október 17-én került sor, melyet élő adásban közvetítettek. A nótaénekeseket, csakúgy mint a versenyen, Balogh Béla és zenekara kísérte. A rendezvény főszervezőjével, Balogh Gáborral, a Csemadok NTV elnökével is beszélgettek a műsorvezetők, aki röviden összefoglalta a nótaverseny jelentőségét. A Duna Televízióban készült bemutatkozás sikeresnek bizonyult, a fellépő nótaénekesek büszkén képviselték a magyar nóta műfaját. Szerkesztőségünk a Mit jelentett Önnek, mint az Őszirózsa nótaverseny egyik győztesének egyenes adásban szerepelni a Duna Televízió Kívánságkosár című műsorában? kérdést tette fel a nyerteseknek. 1. Juhos Mária (Nádszeg) Köszönöm a Duna TV Kívánságkosár c. műsorában felkínált szereplési lehetőséget. Megtiszteltetés volt számomra, hogy elénekelhettem a gyönyörű magyar nótákat, melyet a nézők szívesen fogadtak. Többen visszajeleztek, hogy látták a műsort, és gratuláltak a fellépésemhez. Bízom benne, hogy e nemes kihívás meghozza gyümölcsét, és egyre gyakrabban lesz lehetőségem e csodálatos műfaj műveléséhez.
2. Lajos András (Dunamocs) A dunamocsi Vadvirág hagyományőrző csoport tagja és vezetőjeként az évek folyamán sok kedves embert ismertem meg, és ismertek meg engem. Mivel szeretem a magyar nótát, időnként rendezvényeken is fellépek ebben a minőségben is. A felvétel lehetőséget adott, hogy esetleg még többen megismerjenek. Az egyik gratuláló könnyes szemmel mondta: megérdemelted. Már ezért is megérte. Tekintettel arra, hogy nem tanultam énekelni, megtiszteltetésnek vettem. Köszönöm a lehetőséget.
3. Deminger Ilona (Komárom) A lehetőség, hogy a Duna TV élő adásának közkedvelt műsorában énekelhettem, boldoggá tett. Annak ellenére, hogy egész ifjú korom óta a komáromi hajógyári színjátszó csoport tagja voltam, nem állt módomban magyarnóta-versenyen részt venni, vagyis szakmai zsűri által nem voltam értekelve. Köszönöm azoknak a barátaimnak, akik biztattak, érdemesnek tartottak, hogy induljak ezen a nemes versenyen. Zenei és énektanulmányaimra hagyatkozva vállaltam a megmérettetést. Meg kell köszönnöm a rendezőségnek a kellemes családias légkört. Nehéz volt a zsűri feladata. Tarnai Kiss László elnökletével kellett a sok jó énekes közül kiválasztani a legjobbakat. Jól esett, hogy köztük lehettem én is. Köszönetem az ezüstkoszorús minősítésért, amely bizonyos közismeretséget is adott nekem. Köszönöm az élményt.
A következőkben a 2006-os év nótaversenyének első helyezettje, Cseri Ilona beszélgetését olvashatják Juhos Máriával, az idei „nótakirálynővel“. - Úgy tudom, nem ez az első megmérettetésed ebben a műfajban. Mi az, ami összeköt Téged a magyar nótával, miért lettél ennek szerelmese? - Az éneket, a szívből jövő nótázást olyan ajándéknak tekintem, amely összeköti az embereket. A magyar nóta értékeket közvetít, melyek gazdagabbá teszik a szívet. Bensőséges tartalmukkal segítenek megismerni őseink életét, gondolkodását. Ettől olyan vonzó számomra a nótaéneklés. Olyan csodálatos dallamok és szövegek íródtak, melyek megragadják a figyelmemet, és úgy érzem, hogy szükségem van erre a kincsre. Ebben a tudatban jelentkeztem a VIII. ŐSZIRÓZSA magyarnóta-énekesek országos versenyébe. Arra törekedtem, hogy minél nagyobb szeretettel tudjam elénekelni a nótákat, és a közönség érezze, milyen hatalmas összetartó ereje van. Benne van a múltunk, segít a jelenben, és üzen a jövő nemzedékének. - Hogyan jellemeznéd azt a kialakult nézetet a fiatalság körében, hogy a nóta csak öregeknek, bor mellé való? - Ez nem igaz. A magyar nótának van és mindig lesz jövője. Továbbra is énekelni kell őket, és nem szabad engedni feledésbe merülni. Arra kell törekednünk, hogy aki szereti a magyar nótát, az szívügyének érezze megtartani azáltal, hogy hallgatja és énekeli. A verseny résztvevői mind olyan lelkes emberek, akik vonzalmat éreznek a nótázás iránt, akik énekükkel aktív őrzői e nemes műfajnak. Elkötelezettek, a szívük mélyén hűségesek a nótázáshoz, annak megtartó erejéhez. Sugárzik róluk a szeretet, miközben szívvel-lélekkel átadják magukat az éneklésnek. Amíg ilyen nótás kedvű emberek fogják dalolni a magyar nótákat, mindig lesz jókedv, derű és szíveket megremegtető magasztos érzés. - Foglalkozol más műfajokkal is a zene terén? Remélem, nem árulok el nagy titkot az olvasóközönségnek, ha elmondom, zeneszakos tanárnő vagy. - A magyar nótát különösen kedvelem, de természetesen
más műfajokba is belekóstoltam már. A népdaloktól kezdve a daljátékok és könnyed operettek világán keresztül a táncdalok és a dallamos popzene műfajával is foglalkozom. Minden csodálatos dallam megragad, és ha tartalmas szöveggel is párosul, felfigyelek rá. - Hol találkozhat veled a közönség? - A meghívásoknak nagyon örülök, és remélem, hogy a jövőben minél gyakrabban találkozhatok a közönséggel. A nótaverseny helyezettjei részt vesznek a Duna TV magyar nótákat közvetítő műsorában. - Most jön a gondoltad volna, hogy ma este… kérdés, bár inkább arra lennék kíváncsi, mennyire tartod fontosnak az ilyen vagy ehhez hasonló rendezvények, pl. nótaest megszervezését? - A verseny kihívás volt számomra, és megerősített abban, hogy mindnyájunknak folytatni kell ezt a hagyományt. Törekednünk kell arra, hogy minél gyakrabban találkozzunk nótaéneklést felkaroló rendezvényeken és nótaesteken, hogy egymást segítve fiatalabb és idősebb nemzedék együtt lelje örömét e gyönyörű műfajban. - Belülről hogyan éled meg a nótaéneklést? - A magyar nóta olyan, mint az élet. Belülről fakadó elhivatottságot igényel, mellyel elődeink iránti tiszteletünket róhatjuk le. Elgondolkodtatja a hallgatókat, könnyet varázsol a szemükbe; de vidámságot is tartogat, kedves szórakozást, olykor pedig megkomolyít, elandalít. Ezúton szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a szervezőknek és a rendezvény minden résztvevőjének a csodálatos hangulatért. Boldog vagyok, hogy én is ehhez a derűlátó, nótakedvelő társasághoz tartozhatom. - Nagyon sok sikeres szereplést kívánok, és köszönöm a beszélgetést. Cseri Ilona, Ipolynyék
Kultúra
10 Kürtös
2007. november
I s ko l a i k ö ny v t á ra k v i l á g n a p j a Minden év októberének negyedik hétfőjén tartjuk az iskolai könyvtárak világnapját. Ebből az alkalomból a Nagykürtösi járásban található Nagycsalomjai Alapiskola, amely egyébként szlovák tanítási nyelvű, szervezett egy érdekes rendezvényt. A járásban és régióban egymás mellett élnek a magyar, a roma, és a szlovák nemzetiségű, illetve anyanyelvű lakosok és diákok is. Az alapiskola ezért egy olyan összejövetelt szervezett, amelynek keretén belül magyar, szlovák és roma gyerekek mutatták be egymásnak saját irodalmukat és kultúrájukat. Az összeállításban elhang-
zottak az egyes nemzetek népköltészetének legszebb darabjai, a klasszikus írók és a kortárs gyermekirodalom képviselőinek írásai, valamint láthattunk táncokat, jeleneteket, népmese-feldolgozásokat, hallhattunk népdalokat és közkedvelt, gyermekeknek szóló dalokat is. A magyar irodalmat az ipolybalogi Ipolyi Arnold Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulói, a szlovákot a Nagycsalomjai Alapiskola, a roma kultúrát pedig a szintén Nagycsalomjai Speciális Alapiskola diákjai mutatták be a közönségnek. A műsorokban helyett kapott egymás népdalainak a megtanulása, ill.
megtanítása a más anyanyelvű vagy kultúrájú fiatalokkal is. A délután nagyon kellemesen telt el, s a vendéglátó iskola igyekezetének és szervezésének köszönhetően mindenki kellemes emlékekkel távozott a rendezvényről. Reméljük, a kezdeményezés elérte célját, s a gyerekek ezáltal jobban megismerik egymást, ily módon közelebb kerülnek egymás kultúrájához, s nem a különbözőségek keresése, hanem a békés egymás mellett élés válik természetessé számukra. -ná-
Mikszáth vetélkedő Szeptember 26-án került sor az ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskolában a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya által meghirdetett Mikszáth-vetélkedőre az alapiskolák 7-9. osztálya részére az író születésének 160. évfordulója alkalmából. A vetélkedőre négy alapiskola 8 csapata nevezett be: Csáb: Cibula Dániel, Móc Nikolete, Zatyko Noémi Felkészítő pedagógus: Zatyko Szilvia Ipolybalog - csapatait Németh Ágota készítette fel: 1. Nagypál Katalin, Stutika Noémi, Szalai Karin 2. Balázs Péter, Balla Krisztina, Petényi Ágota Ipolynyék: 1. Dobos Tímea, Jankósik Brigitta, Korcsog Lucia Felkészítő: Mgr.Petrezsél Ilona 2. Böjtös Kinga, Jusztin Noémi, Zsigmond René Felkészítő: Mgr.Villant József Ipolyvarbó - csapatait Chudý Erzsébet készítette fel : 1, Celleng Adrián, Suchánsky Erik, Szabó Krisztina 2, Hodák Noémi, Lőrincz Evelyn, Talpas Marianna 3, Bacsa Erika, Talpas Angelika, Vízi Réka A tízfordulós vetélkedő anyagát Németh Ágota, ipolybalogi pedagógus dolgozta ki, melyet ezúton is köszönünk
I P O LY K É R
neki. A vetélkedő kérdései három témából voltak összeállítva: 1. Mikszáth Kálmán életrajza, 2. A beszélő köntös, 3. Beszterce ostroma. A vetélkedő végén a háromtagú zsűri nagyra értékelte a versenyzők felkészültségét, melyet a csekély pontszámkülönbség is bizonyított. A verseny résztvevői az okleveleken kívül lehetőséget kaptak a Mikszáth-konferencia keretében, szeptember 28-án megvalósult kiránduláson való résztvételre. Ezen kívül az első három helyezést elért csapat tagjait könyvcsomaggal is jutalmazta a szervező Csemadok NTV. A győztesek: I. Bacsa Erika, Talpas Angelika, Vízi Réka Ipolyvarbó II. Cibula Dániel, Móc Nikolete, Zatyko Noémi - Csáb III. Dobos Tímea, Jankósik Brigitta, Korcsog Lucia Ipolynyék Gratulálunk nemcsak a helyezetteknek, de minden részt vevő csapatnak, köszönjük a felkészítő pedagógusok fáradozását és a vendéglátó ipolyvarbói alapiskola és önkormányzat segítségét, támogatását is. Kliment Éva
T Ö R T É N E L M I M Ú LT J Á N A K F E L I D É Z É S E
Szép ünnepre ébredtek Ipolykérben november második vasárnapján, amikor a helyi Csemadok alapszervezete szervezésében Ipolykér törénelmi múltjának felidézésével akarták szebbé tenni ezt a napot. Nos, ez a szándék úgy érzem, sikerült is. A megemlékezés, a történelem felidézése igencsak jól vette kezdetét a helyi néprajzi kiállítás sebtiben összehordott néprajzi anyagával, ahol a sebtiben, csak a történés gyorsaságát, és nem a minőségét jelzi. A bemutatott, felsorakoztatott tárgyakhoz, képekhez a helyiek szívesen mesélték el történeteiket, így a szemre ugyancsak régi anyag egyszerre élővé vált, megelevenedett, mert a történetek, az események sodrása felidézte a tárgyakoz fűződő történetek gazdáit, tette kézenfoghatóvá a múltat. A kiállítás után az ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskola tanulói adtak színvonalas
műsort, majd Kuncz Ferenc történész a Rákóczi Szövetség alelnöke idézte fel a honfoglaló magyarság letelepedését a Kárpát-medencében. A hét honfoglaló törzs egyike a Kér nevű törzs volt, mely névvel ma 15 település büszkélkedhet a magyarok által lakott régiókban. Valamikor ez a szám - a történész szerint közel ötven volt, ám idővel ezek a települések beolvadtak a környező falvakba, lévén, hogy többnyire puszták neveit takarták. Ipolykér, bár kis település, megtalálta a maga helyét ezen települések rendszerében, amit bizonyít az is, hogy nem első alkalommal vettek részt a Kér nevű települések találkozóján. A történelmi múlt felidézése után ünnepi szentmisével erősítették meg egymást lélekben a jelenlévők, majd - időközben a sűrű hóesésben - Budai Károly esperes felszentelte a községi hivatal előtt felállí-
tott kopjafát, melyet Lőricz Mária, a Csemadok helyi szervezetének elnöke és Szuchánszky Pál polgármester leplezett le. Az ünnepségen részt vettek a régió közéleti személyiségei: Hrubík Béla a Csemadok országos elnöke, Jámbor László megyei képviselő, Hamerlik Rihárd az MKP járási elnöke és sokan mások. Az ünnepség terített asztal mellett, hasznos beszélgetéssel zárult, melynek kiemelten az Ipoly mente apró palóc falvainak megmaradása volt a témája. Ipolykérben bebizonyították, hogy a helyieket érdekli községük múltja, amit a zsúfolásig megtelt kultúrház is bizonyított. Reméljük, hogy ez az emléknap új lendületet ad a tavaly hivatalba lépett új önkormányzatnak terveik megvalósításához. Palócz
Kultúra
2007. november
Kürtös 11
K r ú d y G y u l á ra e m l é ke z t e k S z é c s é ny kov á c s i b a n Ha lassan is, újabb irodalmi zarándokhely kezd kinőni palóc földünkből Szécsénykovácsiban. Lassan, mert 1978 óta, amikor e sorok írója akkori diákjaival újból felállította a kovácsi temetőben a ledöntött Krúdy-kripta sírkövét, nagyon sok víz lefolyt az Ipolyon. Most viszont ott tartunk a hagyományápolásban, hogy szinte évente megemlékezést tart a falu jobbik fele a nagy író születési évfordulóján. Az ideit okt. 21-én. A községi önkormányzatnak, a Csemadoknak és a Palóc Társaságnak köszönhetően szép ünnepségnek lehettek részesei azok, akik megjelentek. A falu közepén álló 2004-ben felavatott emléktábla megkoszorúzása után - melyen szécsényi diákok adtak ízelítőt az író műveiből - az igényesen felújított művelődési házban Pekár István, a Duna Televízió volt elnöke nyitotta meg azt a képzőművészeti kiállítást, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából állítottak össze a PIM munkatársai. A tárlaton Szántó Piroska, Udvardi Erzsébet, Papp Oszkár és Prutkay Péter munkái láthatók, akik „megértették Krúdy Gyula alkotó értékeinek lényegét“. Ezt hangsúlyozta Pekár István,
aki azt is mondta, hogy „kevesen maradtak, akik megtartották évszázados értékrendjüket, gyökereiket, hitüket, erkölcsüket. Szerencsére mi, palócok megroppant gerinccel is közéjük tartozunk. Még pislákol bennünk az örök értékek lángja. Az erőnk kevés, hogy országunkat megmentsük, de talán a Palócföldön még van esélyünk“. Az óbudai Krúdy Gyula Irodalmi Kör - amelynek vendégeként szeptember 13-án bemutatkozott a Palóc Társaság Óbudán - tagjai ezúttal is szép, zenés irodalmi műsort adtak saját alkotásaikból. Ennek keretében került sor egy emlékezetes eseményre: a Krúdy Kör tagja,
MAGYARNAK
Hetedik alkalommal rendezte meg a Palóc Társaság Magyarnak lenni: nagy s szent akarat címmel a magyarságversek versmondóinak szemléjét. Az alap- és középiskolások részvételével zajló verseny minden évben nov. 13-a táján valósul meg. Az idén nov. 9-én volt. S azért Ipolyságon, mert ebben a hangulatos határ menti városkában született a költő, Sajó Sándor, akinek a tiszteletére és emlékére hirdeti meg a Palóc Társaság - társrendező Ipolyság Város Polgármesteri Hivatala - a magyarságverseket mondók versenyét. A mostanira összesen negyvenkilenc alap- és középiskolás diák jelentkezett, el is jött 43. Nemcsak az Ipoly jobb partjáról, hanem a balról is, sőt még Szlovéniából, a Muraközből is érkeztek. A versmondók előadását a Patakiné Kerner Edit előadóművész (elnök), T. Pataki László író, drámaíró és Csábi István ének- és előadóművész összetételű bíráló bizottság értékelte.
Munkácsi- és Krúdy-érmes Simon M. Veronika festőművész Krúdy Gyula arcképét adományozta Szécsénykovácsinak. Az adományozásról oklevél is készült. A festményt Király Lajos körelnök lovagtól Filip József polgármester vette át a közönség tapsa kíséretében. A műsort Fenyves Mária Annunziáta költő állította össze, a szervezést pedig lovag Kanizsa József költő, író, a Kör titkára vállalta magára. A hangulatos ünnepségen jelen volt Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke, a falu költő szülöttje, valamint a testvérfalu, Hugyag polgármestere és alpolgármestere is. A születésnapi ünnepséghez tartozik még, hogy előestéjén a szécsénykovácsiak megnézhették a Krúdyírások alapján készült Szindbád c. filmet, amelyet Huszárik Zoltán rendezett, és főszerepét Latinovits Zoltán alakította. (A Krúdy-illusztrációs kiállítás november végéig tekinthető meg a községi hivatal termében.) Zarándokhelyet említettünk beszámolónk elején. Aligha tévedünk, hogy ehhez a célhoz vezető úton ez a mostani Krúdy-emléknap is jelentős állomás. Z. Urbán Aladár
LENNI ….
Az alapiskolások versenyét a Lendváról érkezett Gál Desire nyerte meg. Második díjas lett Bocsó Blanka szécsényi és harmadik az ugyancsak lendvai Küpler Dolores. A további helyezéseken Renczés Viktória (Deáki) - ő a helyi MKP különdíját nyerte -, aztán Horák Kitti (Szécsény) és Bielik Klaudia osztozott. Az ipolybalogi Balázs Péter különdíjban részesült. A középiskolások magas színvonalú versenyének első helyén szintén ketten osztoztak: Motesiczky Virág Gútáról és Baló Emese Salgótarjánból. Az ipolysági fegyvernekis Pál András lett a második, aki Szögedi Anna különdíját vehette át. Horváth Zoltán balassagyarmati diák végzett a harmadik helyen, Varga Bese (Salgótarján) a 4., Bugyi Anna (Balassagyarmat) az 5. lett. Különdíjas lett Rozsár Edina. A versmondó verseny fővédnöke Szögedi Anna parlamenti képviselő volt. A társrendező Ipolyság városa volt, amelynek polgármestere, Lőwy János mérnök nyitotta meg és zárta a rendezvényt, miután átadta az első helyezett Motesiczky Virágnak a különdíjat. A majd százfőnyi közönséget Tóbisz Tamás, a Misztrál együttes vezetője is köszöntötte énekműsorával. A rendezvény fő támogatója a Szülőföld Alap volt. A sikerhez azonban mások is hozzájárultak: a SZaKC pozsonyi irodája, a Trianon Társaság, a Kormorán, Koltay Gábor filmrendező, Duray Miklós író, az erdélyi Józsa Judit keramikusművész, az Anima Kiadó, Nászaly Gábor… Köszönet illeti az ipolysági Városi Könyvtár közösségét és a nyugdíjas klubot, amely meleg otthont biztosított a rendezvénynek. A 2007. évi magyarságverseket mondó verseny a Sajó Sándor emléktábla megkoszorúzásával ért véget, ahol dr. Popély Gyula történész, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorhelyettese mondott megható emlékbeszédet. Z. Urbán Aladár
Hitélet
12 Kürtös
KI
Magyarországi, Árpád-házi, Türingiai, Marburgi Szent Erzsébet, ki voltál Te tulajdonképpen? Két ország, három város vall magáénak. Magyarország, ahol születtél, és pici gyermekkorodban éltél, és Németország, ahol 20 esztendőt, rövid életed nagyobbik felét töltötted. Három város tart rád igényt: Sárospatak, ahol születtél, Eisenach Wartburg várával, ahol leghosszabban éltél, és végül Marburg, ahol életed tulajdonképpeni célja beteljesedett. Szegényen Istennek és embertársaidnak éltél, és itt ért a roppant korai halál. … Dehát hogyan kerültél a türingiai Eisenachba, a híres Wartburg várába? Andrásnak nem volt semmi dolga az ottani hatalmasokkal. Mert ti, szegény kis királylányok, nem szerelemből mentetek férjhez azokban a régi időkben, hanem zálogba adtak benneteket atyáitok, bátyáitok. … Hatalmat kedvelő anyád, Gertrudis királyné családi politikájának záloga lettél. Mégcsak nem is saját hazád érdekeit kellett szolgálnod. … Szegény kis Erzsébet! Mit tudtál Te a világ dolgairól, amikor négyéves korodban Pozsonyban felraktak a díszes, de - az akkori rossz utakon - zötyögő szekérre. Temérdek kincset küldtek veled, majd díszes kísérettel elindultál Türingiába. Mit forgathattál kis feketefürtű fejedben? Sirattad-e anyádat, apádat, vagy alig ismerted őket, hiszen dajkákra bíztak. … Végül mégis megérkeztetek Wartburgba - így szólnak a régi krónikák -, ahol nagy érdeklődéssel és szeretettel vártak. Nem csoda, hiszen a magyar király volt akkor valaki. Családja már több mint 300 éve uralkodott az országban. Azon felül a szeretetet talán az a sok kincs is élesztgette, amit magaddal vittél. … Azt mindenesetre okunk van hinni, hogy elég rendesen bántak veled. Azután szerencséd is volt. Kiszemelt vőlegényed, Hermann gyermekként meghalt. De mégsem küldtek vissza Magyarországra, mint valami fölöslegessé vált tárgyat. Ugyanis Hermann testvére, Lajos, az őrgrófi cím örököse megkedvelt, beléd szeretett. Ritka szerencse volt ez
VO LT Á L
2007. november
TE, ERZSÉBET?
abban a korban! … A korabeli krónikák és legendák szövegén áttetszik a magyar királylány és az ő magas erkölcsi normáihoz idomuló fiatal őrgróf szerelme és tiszta házassága. Ez a fiatalember ugyanis, akit szűkebb hazájában szentként tiszteltek, ízig-vérig korának gyermeke volt. … Amikor Lajos a keresztes hadjáratra elindult (1227) már két gyermekük volt: Hermann és Zsófia. A harmadikat, Gertrúdot pedig már a szíve alatt hordozta. … Kedves Erzsébet! Milyen jó, hogy akkor nem járt gyorsan a posta. Így világra hozhattad a kis Gertrúdot pár héttel férjed halála után, nem tudván, hogy árvának adtál életet. A legrégibb feljegyzések nem szólnak arról, hogyan változott meg körülötted a világ, amikor megözvegyültél. … Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy elgondoljuk, miféle szóbeszéd járta a Wartburgban, miután eltűnt Lajos őrgróf feleségét védelmező alakja... Ez a magyar királylány megszállottságában el fogja tékozolni a nagy üggyelbajjal összeszedett őrgrófi vagyont. Mi lesz ebből a vagyonból, ha kiosztja? Ez a szegény népség úgysem tudja megbecsülni. … Jó királylány! Eljutott-e a füledbe az udvar ilyenféle suttogása, vagy éppenséggel a fejedhez is vágták úgy, hogy elhatároztad: otthagyod ezt a szívtelen és Istenben nem bízó népséget? Bizony, éjjel elszöktél a gyönyörű Wartburgból, de nem akadt Eisenachban senki, aki befogadott volna. Így hát egy istállófélében húztad meg magad gyermekeiddel, míg nem hajnalodott. … Nem tudjuk egészen pontosan, hogyan is követték ezután egymást az események. Az biztos, hogy nem maradtál ott az eisenachi istállóban. Talán gyóntatód, Marburgi Konrád mester tanácsára mentél nagynénédhez, a kitzingeni apátnőhöz, illetve Eckbert nagybátyádhoz, a bambergi püspökhöz. … Valószínű, hogy ennek az ellenszenves és szigorú inkvizítor típusú túlbuzgó papnak köszönhetjük Erzsébet „modernségét“. Azt hogy ő calcuttai Teréz anya szellemi ősének tekinthető. Erzsébet még férje életében több kórházat alapított. A Wartburgban rendszeresen maga is ápolta a legundorítóbb betegségben szenvedőket. Marburgi Konrád felismerte, hogy ez Erzsébet karizmája. … Férje halálhírének vételekor spontán fájdalomkitörésében Erzsébet lemondott a világról és annak gazdagságáról. Ellenállt rokonsága, köztük Eckbert bambergi püspök házassági terveinek, holott a jelöltek között a legmagasabb rangú, maga II. Frigyes császár is ott volt. …
A vezeklés-e, a szokatlanul sok munka a betegek körül, és a fonás éjjel, amiből még „keresni“ akart kórháza számára, vagy egyszerűen az akkori életviszonyok gyengítették-e le, nem tudjuk. De 1231 novemberében megbetegedett. Égi látomások közepette szenvedett és halt meg az a fiatalasszony, aki évszázadok óta ragyog példájával előttünk. 16-áról 17-ére virradóra halt meg, 19-én temették el, ezen a napon ünnepeljük hivatalosan azóta is, hogy szentté nyilvánították. „Mi voltál, Erzsébet?“ Ezt kérdezték az egyházi „hivatalosok“ amikor látták, hogy az egyszerű nép ilyen kérdések szükségességét nem érezve tódul a friss sírhoz. Tódultak már a ravatalához is. … Mert szentnek tisztelték már életében. A sírjánál azután csoda csodát követett, akár elhisszük ezt ma, akár nem. … Azt a tényt, hogy Erzsébet hősi fokon gyakorolta az erényeket, és ezért az egész egyházban a szentnek kijáró tisztelet illeti, Gergely pápa 1235. május 27én hirdette ki nagy ünnepélyességgel. … „Kis út“? - Erzsébetnek modern kishúga lehetne az, akitől ez a fogalom e sorok írójához eljutott. A francia Lisieux-beli „kis“ Terézről van szó. Tanítása egyszerű: ne akarjunk olyan nagyot, amiről előre tudjuk, úgysem vagyunk képesek a megvalósítására. Kicsi, de szívós lépésekkel el a rossztól, oda a jóhoz. Mindennap. Egy káromkodás elfojtása. Egy veszélyes előzés mellőzése az előttünk lassan haladó öregember vagy öreg autó szidása nélkül. Egy kedves szó a házastárshoz. Egy félóra a nem éppen tehetséges gyermeknek. Tíz perc a templom csöndjében, hogy elgondolkozzunk rajta, valamelyik összegabalyodott emberi problémánkat hogyan is bogozzuk szét... Majd annak a lélektanilag alkalmas pillanatnak a kivárása - talán napokig -, amikor a bogozást meg lehet kísérelni. Azután itt vannak az öregek, betegek és a szegények, akiknek Erzsébet életét szentelte. Először azok, akik lelki vigasztalást várnak. Legtöbbször nem áll ez többől, mint hogy türelmesen meghallgatjuk a panaszaikat. Gyakran a családon belül is akad olyan, aki ápolásra, gondoskodásra szorul. Ha itt nincs mit tenni, vannak jótékonysági szervezetek, ahol be lehet kapcsolódni a munkába. Ha ezt a sok kis lépést sokan megtesszük, a sok kis gyertya korunkba is elhozza azt a fényt és meleget, amelyet Erzsébet majd 800 esztendővel ezelőtt betegei és szegényei számára gyújtott. J. Horváth Tamás könyve alapján összeállította Kliment Éva.
Közélet
2007. november
Kürtös 13
Nótadélután az időseknek Ipolybalogon A Csemadok Ipolybalogi Alapszervezete október 21-én a helyi alapiskolában nótadélutánt szervezett a faluban élő idősek, nyugdíjasok részére.
Zolcerné Krasznica Emma énekes balladája szintén a régmúltat idézte. Ezt követték Lenický József és fia színvonalas citeramuzsikája és népdalai, melyek szintén nagy tetszést keltettek. A délután nótázással telt. Bodonyi András népzenész és pedagógus, aki valaha az Ipolybalogi Alapiskolában is tanított, hegedű- és gitárjátékával nagyon jó hangulatot teremtett. A nyugdíjasok boldogan kapcsolódtak be egy-egy nép-
AMIKOR A műsor kezdete előtt a nyugdíjasok megtekinthették az Ipolybalogi Szent Korona Kórus kiállítását, melyet a kórus megalakulásának tízéves évfordulója alkalmából rendeztek. Cseri Lajos polgármester köszöntője, valamint Bodzsár Eszter a Csemadok helyi alapszervezetének elnöknője szívet melengető elmélkedése hallatá (a családról, a szeretetről, az idősek és a fiatalok egymáshoz való viszonyáról) sokak szemébe könny szökött. A nótadélután kultúrműsorral folytatódott, mégpedig a Bukréta Hagyományőrző Asszonyok Csoportja előadásában, akik egy szőlőszürettel kapcsolatos népdalcsokrot mutattak be, egy vidám történet (népszokás) keretén belül.
AZ EMBER
HATVAN ÉVEN TÚL JÁR Amikor az ember hatvan éven túl jár, Ajándék az élet, és valami úgy fáj. Emlékekre gondol, emlékekre ébred Szép lányokra, nőkre szeme ritkán téved, elszálltak az évek. dal eléneklésébe, sőt a bátrabbak a szólóéneklést is vállalták. Egy kis itóka, egy kis pogácsa és sütemény társaságában, jó zene mellett a gondok, ha egy kis időre is, de felejtődnek. A nótázás egészen az estébe nyúlt. „Máskor is eljövünk!“ mondták mosolygó arccal az ajtóból visszafordulván.
Amikor az ember hetven felé ballag, Ajándék napjain magyar nótát hallgat. Unokáik kezét magához szorítja, Kedves kis orcáit napestig csókolja, ajándék a csókja. (magyar nóta)
Molnár Szilvia, Ipolybalog
8 tanács a természetes és egészséges öregedéshez:
IDŐS
EMBER IMÁJA
1) Változtasson az étrendi szokásán (amennyiben nem így étkezik), és egyre több gyümölcsöt, salátát, tejtermékeket és magvakat (gabona, szezám, szója, kukorica, napraforgó, tökmag stb.) fogyasszon. (Egészséges, kiegyensúlyozott és vitaminokban gazdag táplálkozás.) 2) Naponta legalább 6-8 pohár vizet igyon. 3) Fogyasszon tisztító, salaktalanító teákat. 4) Kerülje az alkoholt, kábítószereket, ajzó- vagy nyugtatószereket, szenvedély-pótcselekvéseket, bosszúságokat. 5) Korlátozza az alkoholfogyasztást napi max. 1 pohár vörösborra. 6) Szigorúan tartsa be a személyére kiszámított testsúlyt. 7) Szokjon le a dohányzásról, és tartózkodjon tiszta és cigarettafüst nélküli levegőn. 8) Mozogjon hetente legalább 2-3-szor 20 percet aktívan (házimunka, sport). 9) Minden héten legalább egyszer gondolja át, hogyan tudott megküzdeni gondjaival, és próbáljon megbékélni magával és a világgal, még ha sok is a gond és a nehézség (ha hívő, meditáljon, végezzen lelkiismeret-vizsgálatot). 10) Legyen érdeklődő családja, rokonsága, barátai, ismerősei és a világ eseményei iránt, bizakodóan, tervezően, újrakezdően. Igyekezzen szellemileg frissnek maradni, fejlessze memóriáját.
Uram! Vigyázz reám, hogy öreg koromban is szerethető legyek. Szabadíts meg attól a jó szándékú segíteni akarástól, amelylyel mindig én akarom elrendezni mások rendezetlen ügyeit. Ne vegyem zokon, ha az emberek beavatkozásnak nevezik az én segíteni akarásomat. Taníts meg arra, hogy okos legyek, de nem okoskodó. Legyek mindig kész a szolgálatra, de a mellőzést is el tudjam fogadni. Taníts meg arra, hogy tudjak hallgatni a betegségeimről és a nehézségeimről. Adj nekem több szerénységet és kevesebb magabiztosságot, amikor előfordul, hogy ugyanarra az esetre mások másként emlékeznek, mint én. Ajándékozzál meg azzal a csodálatos bölcsességgel, amely beláttatja velem, hogy én is tévedhetek. Taníts meg arra, hogy az előítéletektől és irigységtől mentesen fel tudjam fedezni az utánam következő nemzedékek igazát, és ajándékozd nekem azt a derűs szabadságot, hogy sok jót tudjak mondani a fiatalokról. Tölts be úgy a te szereteteddel, hogy vénségemben is szívesen szóba álljanak velem az emberek. És amikor elérkezett az én időm, akkor át is ölelhesselek téged. Amen.
(Dr. Iván László: Ne féljünk az öregedéstől! c. könyvéből)
Az oldal anyagát összeállította: Molnár Szilvia
(Új Ember, katolikus hetilap)
Kultúra - Közélet
14 Kürtös
2007. november
Patay László és Szőnyi István−emlékkiállítás Lukanénye község abban a megtiszteltetésben részesült, hogy képviselői és polgármestere házastársaik kíséretében meghívást kaptak 2007. szeptember 20-ra a Kovács Gábor Művészeti Alapítványtól a „Mesterem, Szőnyi“, Patay László és Szőnyi István-emlékkiállítás ünnepélyes megnyitójára a Budapesti KOGART Házba, hogy képviseljék ezen az ünnepélyes megnyitón Lukanénye polgárait. Az emlékkiállítást
Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa nyitotta meg, köszöntőt Dr. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság volt elnöke mondott. Patay László érdemes művész erősen kötődött községünkhöz, gyermekkori emlékei Lukanényéről pozitív élményként kísérték végig egész életén. A Jó Pásztor-templom freskói a mester keze nyomát őrzik. A művész
NYUGDÍJASOK
TALÁLKOZÓJA
2007. október 25-én, 16 órakor a lukanényei kultúrházban deresedő hajú emberek gyülekeztek. Meghívót kaptak Lukanénye polgármesterétől és a község képviselő-testületétől egy találkozóra az idősek hónapja alkalmából. A kultúrház ajtajában minden 60 éves és ennél idősebb embert a polgármester úr és felesége fogadott egy szál szegfűvel és szívélyes szavakkal, majd a nyugdíjasokat a rendezők továbbkísérték a színházterembe, ahol terített asztalok várták a meghívottakat. A 250 meghívottból mintegy 160-an jelentek meg a találkozón, amelyet a polgármester úr nyitott meg. Beszédében méltatta az idősebb generáció érdemeit, és felhívta a figyelmet a fiatalabbak kötelességeire az idősebbekkel szemben, de figyelmeztett a kihalóban levő tiszteletre is, amivel az idősebbeknek tartozunk. Ígéretet tett arra, hogy az ilyen találkozókból hagyományt teremt. A polgármester üdvözlő beszédét az óvodások és iskolások műsora követte, valamint felléptek a citerások és a modern táncosok is. A találkozó ezután kötetlen szórakozással folytatódott, a zenét a szórakozáshoz Híves János szolgáltatta.
végrendeletében községünkről is megemlékezett, 10 festményt adományozva Lukanénye községnek. Az emlékkiállításra községünk is elküldte a „Lukanénye madártávlatból“ című alkotást, amelyet a művész még életében adományozott a községnek. Az emlékkiállítás 2007. november 27-ig tekinthető meg Budapesten az Andrássy út 112 alatti KOGART Házban.
LUKANÉNYÉN Nyugdíjasaink korukat meghazudtoló vitalitásról tettek tanúbizonyságot, mert a táncban a fiatalabbak is alig bírták velük a lépést tartani. A rendezők - a polgármester úr és neje, valamint a képviselők és kedves feleségeik, továbbá a községi hivatal, a Községi Vállalat és az alapiskola és óvoda alkal-
m a zo t t a i - nagy örömmel tapasztalták, h o g y munkájuk nem veszett kárba, az idősebbek is vágynak a közösségi életre, és fiatalokat is meghazudtolva tudnak szórakozni és örülni az életnek.
Zsíroskenyér−bál Lukanényén
2007. október 27-én került megrendezésre Lukanényén az immár 5. zsíroskenyér-bál, amelyet első alkalommal
2003-ban hirdetett meg a község polgármestere, Kuzma Zoltán. Az idők során hagyománnyá vált bálon idén is teltház volt. Örömmel tapasztaljuk, hogy a bált egyre többen látogatják az idősebb generációhoz tartozók is. A jó hangulat érdekében mindent megtettek a képviselők és a község polgármestere. A terített asztalokon hagyományosan ott voltak a zsíros kenyérrel megrakott tálcák, de már második éve kacsasülttel is kedveskedik a rendezőség a bálozóknak. A finom étel jobban csúszik egy kis nemes nedű - jófajta nényei
bor kíséretében, amelyben ugyancsak nem volt hiány. A talpalávalót az OKÉ zenekar szolgáltatta. A bál fényét emelték a modern táncos kislányok, akik előadták a kán-kánt és még egy diszkótáncot. A dáridó vasárnap reggelig tartott, az első vasárnapi napsugarak még rácsodálkoztak a bálozókra. A 2007-es zsíroskenyér-bál hangulatában és színvonalában sem maradt el az előzőektől. Az oldal anyagát írta: Mitacz M.
Hirdetés - Felhívás
2007. november
Boldog születésnapot!
Kürtös 15
ÉRTESÍTÉS
Novemberben ünnepeltek
Ezúton értesítek minden barátot, ismerőst, hogy egyetemi doktori címet szereztem. PaedDr.Villant József Apróhirdetés Ipolykeszin
Penke Lívia
november 3-án ünnepli 9. születésnapját.
Ipolykeszin november 7-én ünnepelte 4. születésnapját.
Gajdács Viktória
Kelenyén
Pusztai Istvánt november 15-én köszöntötték 2. születésnapján.
Bródy János előadói estje „El ne hidd, hogy nyílik még...“ címmel Bródy János előadói estjére kerül sor 2007. december 8-án (szombat) 19.00 órától Balassagyarmaton a Madách Imre Filmszínházban. Meglepetés: az 1960-as, 70-es évek balassagyarmati zenekarok (Szirén, Minerva, Centrum) tagjainak közreműködésével. Érdeklődni lehet: Majdán Bélánál, 06(30)5832186 vagy 06(35)301-723 telefonszámokon.
N a g ys za b á s ú e s e m é ny vo l t Több mint 16 évet vártak Leszenyén arra a nagyszabású eseményre, amelyre október 20-án került sor. Ugyanis az történt, hogy a községi hivatal ez év februárjában megvásárolta az egykori Magtermesztő Állami Gazdaság ottani irodaházát, amelyet röpke hét hónap alatt átalakítottak, hogy méltó környezetbe költöztethessék a községi hivatalt. Majdán László polgármester nemcsak kezdeményezője volt az ingatlan megvételének, de lelkes szervezője és irányítója is volt a rekonstrukciós munkálatoknak, amelyekbe aktívan bekapcsolódtak a község közhasznú munkásai, ami jelentős pénzügyi megtakarítást jelentett. Az épületben a kultúrházon kívül 11 irodahelyiség található, amelyből négy a községi hivatalt szolgálja, a többit szívesen bérbe adná a falu. Az ünnepélyes megnyitón Mgr. Lauríkova evangélikus lelkésznő és Mgr. Kováč katolikus pap felszentelték az épületet, majd színvonalas kultúrműsor várta a termet zsúfolásig megtöltő közönséget. Természetesen nem hiányzott a megvendégelés sem, ugyanis a lakosok által hozott finomabbnál finomabb ételek és nagyanyáink receptje szerint készült édességek sorakoztak a szépen megterített asztalokon. Említést érdemel a rendezvény két főtámogatója, a helyi vadásztársaság és a leszenyei PAUMAN pékség. -lm-
Azonnali belépéssel szakácsnőt keres a Buris-vendéglő Ipolynyéken.
FELHÍVÁS „Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele. A szeretethez nem kell teli erszény.“ (Szent Ágoston) Faggyas Anasztáziának hívnak. Ipolyvarbón lakom szüleimmel és kishúgommal. Kilencéves vagyok, de sajnos a körülöttem lévő világról igen keveset tudok, mivel halmozottan sérültként jöttem a világra. A sors úgy akarta, hogy két hónappal előbb szülessek meg, mint szerettem volna. Születésemtől kezdve gyermekbénulásban szenvedek, és tolókocsiba vagyok kényszerítve. Sajnos, ez csak egy probléma a sokból. Mentálisan is sérült vagyok, ami a beszédkészségemet illeti, és a látásommal is súlyos problémák vannak, amelyek már nem gyógyíthatók. Három alkalommal műtötték meg a csípőmet, de járni még így sem fogok tudni. Gyógyfürdői kezelésre lenn szükségem, melynek költségei igen magasak (50 ezer korona). Szüleim és nagyszüleim erejükön felül mindent megtesznek azért, hogy az életkörülményeim a problémákhoz mérten kielégítőek legyenek, de sajnos ez nem mindig elég. Ezért is fordulok önökhöz, kedves olvasók, hogy lehetőségeikhez mérten legyenek segítségemre. Kérem, hogy aki megteheti, oly módon segíthet, hogy a műanyag flakonok (üdítők, ásványvizek) kupakjait gyűjtse össze, és juttassa el az alábbi címre: Faggyas Zsanett, 991 06 Vrbovka 138. A kupakokból egymillió darabot szükséges összegyűjteni, hogy megkaphassam a tolókocsit, amely számomra nélkülözhetetlen az élethez.. Az alábbi számlaszámra pedig eljuttathatják pénzbeli adományaikat, amelyekkel hozzájárulhatnak gyógykezelésem költségeinek részbeni fedezéséhez. A nagykürtösi OTP-bankban nyitott számlaszámom: 9910799-5200 Ezúton is szívből köszönöm mindenkinek, aki bármilyen módon is segítségemre lesz. Szeretettel, köszönettel: Anasztázia Kedves Anasztázia! Kívánunk számodra erőt, kitartást és sok-sok türelmet a gyógyuláshoz! A Szerkesztőség
Sport
16 Kürtös
2007. november
2 5 é ve s ta l á l ko z ó A múlt század 70-80-as éveiben járásunk sakkélete igen dinamikus volt. A kerületi bajnokság egyes osztályaiban folyamatosan szerepeltek Nagykürtös, Csáb, Kékkő, Kőkeszi és Ipolybalog csapatai, ezenkívül párhuzamosan járási sakkbajnokság is volt. Számtalan barátságos mérkőzés, egyéni és csapat „kupa“ találkozók, villámversenyek szolgálták felkészülésüket a versenysakk csoportküzdelmeihez. A közélet igen kedvezően fogadta rendezvényeinket, és támogatta, hiszen a futballon kívül abban az időben járásunkban más népszerű sportág nem volt, ami betöltötte volna a kölönböző társadalmi alkalmakra megrendezett versenyeket. Huszonöt évvel ezelőtt jött az ötlet, hogy kapcsolatba lépjünk magyarországi sakkozókkal, és összemérjük velük is tudásunkat, hisz ott mindig erős sakkélet folyt. A közelben Salgótarján sakkozói játszottak versenyszerűen sakkot, soraikban balassagyarmatiak is szerepeltek, így a kapcsolatfelvétel velük történt. Az első baráti találkozóra 25 évvel ezelőtt került
sor Balassagyarmaton, majd felváltva évente rendszeresen egyszer-kétszer találkoztunk. Járásunk sakkozóit kezdeteben kizárólag az ipolybalogi sakkcsapat képviselte, majd fokozatosan helyet kaptak más csapatok sakkozói is. A jelenlegi jubileumi balassagyarmati találkozón 23 sakktáblán mértük össze erőnket. A találkozó a mi válogatottunk szoros győzelmét hozta. Ezen találkozók jelentősége azonban abban van, hogy az emberek megismerjék egymást, tiszteljék egymást, segítsék egymást a napi politika elvárásaitól függetlenül, hogy egy napon ennek eredményeként a politika is megváltozzon. Befejezésül Szokács László: Életutak fekete-fehérben című könyvéből Szőghy József híres feladványszerzőtől idéznék: „A sakk az a tudomány, amely játék formájában nevel gondolkodásra és felebarátunk megbecsülésére. Megtanít tisztelni az ellenfelet, nemeslelkűen bánni a gyengékkel. Szerénységre, jóindulatra és barátságra nevel. A sakkban nincsenek áthidalhatatlan ellentétek, ledőlnek a társadalmi különbségek, nincs faji, vallási ellentét, nincs ellenség, csak ellenfél, küzdőtárs, sakktárs … A sakk emberiességre tanít. Ez ma a legnehezebb s legnagyobb tudomány.“ Ma is megszívlelendő sorok ezek. Hitvallás, olyan kinyilatkoztatás, amelynek vállalásához a mai napig emberség és bátorság kellett. Balogh Gábor
Újra pezseg a járás asztalitenisz-élete Az első forduló mérkőzéseivel 2007. október 26-án kezdetét vette a 2007/2008-as szezon a nagykürtösi járási asztalitenisz-bajnokságban. A tavalyi bajnokságot a nagykürtösi Realinvest csapata nyerte meg, amely ezzel a győzelemmel feljutott a IV. ligába. Az egyes játékosok eredményességi listáját is az említett csapat játékosai vezetik: Róbert Repa 51 mérkőzésből 51 mérkőzést nyert, azaz 100 %-os eredménnyel zárta a tavalyi évet, a szintén nagykürtösi Juraj Chrieň 50 mérkőzésből 47-szer hagyta el győztesen a zöld asztalt (94 %), míg az ipolybalogi Németh Zoltán 54 mérkőzéséből 49 győzelmet szerzett (90,7 %). A déli régió játékosai közül a kiscsalomjai színekben játszó kóvári Jakuš Adrián 51 mérkőzésből 41 győzelmet ért el (80,4 %, 4. hely), illetve a zsélyi
Resutík Norbert (52/41, 78,8 %, 5.), az ipolybalogi Stricho József (51/38, 74,5 %, 7.), a kiscsalomjai Ján Šimko (50/37, 74%, 8.), a zsélyi Bányai László (49/30, 61,2 %, 11.), a kiscsalomjai Marek Špunta (46/28, 60,9 %, 12.), a zsélyi Lajtoš Zoltán (50/25, 50 %, 16.), valamint az ipolybalogi Kukučka József (38/18, 47,4 %, 18.) eredményeit emelhetjük ki. A járási asztalitenisz fejlődését az is jellemzi, hogy a 2007/2008-as évadra újabb három csapat jelentkezett be Inám, Tótkelecsény (Slovenské Kľačany), valmint az ipolybalogiak „B“ csapata. Az előző évadhoz hasonlóan a mérkőzésekre az idén is péntekenként 18.00 órakor kerül sor. Eltérést jelent viszont, hogy az alapszakasz után az első nyolc helyezett újramérkőzik egymással, így döntve el az első hely sorsát. Az első
két forduló után egyébként a nagykürtösi rendőrök csapata (ŠKP Nagykürtös), Kiscsalomja „A“, Alsósztregova, a Realinvest Nagykürtös és Ipolybalog „A“ csapata holtversenyben 6-6 ponttal áll a táblázat elején. A következő fordulók után valószínűleg jelentős változásokra kerül sor az élen. (nz)
Az V. liga tavalyi végeredménye - 2006/2007 1. 2. 3. 4. 5.
Realinvest Nagykürtös Ipolybalog Victoria Zsély „B“ Kiscsalomja „A“ ŠKP Nagykürtös
18 18 18 18 18
17 14 12 11 10
0 2 2 3 2
1 2 4 4 6
150 127 113 118 108
: : : : :
30 53 67 62 72
51 48 44 43 40
6. 7. 8. 9. 10.
Alsósztregova Junior Nagykürtös Martiner Nagykürtös Pokrok Nagykürtös Kiscsalomja „B“
18 18 18 18 18
6 5 4 3 0
1 2 2 1 1
11 11 12 14 17
77 74 58 54 22
: : : : :
103 106 122 126 158
31 30 28 25 19
havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Urbán Aladár. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 11 Balog nad Ip¾om, Hlavná 75. E-mail:
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: OÚ 2003/05297. ISSN 1336-3972. Nyomda: NOVAPRESS Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 10.korona. Megjelenik 1000 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk. A lap a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával készül. Realizované s finanènou podporou Ministerstva Kultúry SR - podprogram Kultúra národnostných menšín.
