KÜRTÖS. 20 évvel a bársonyos forradalom után. Tisztelt Választópolgár! Kérjük, karikázza a 2-est, 10-est és a 13-ast!

s Q t r W k VII. évfolyam 11. szám

KÜRTÖS Közéleti havilap

Ára 0,40 EUR 12,- Sk 150,- Ft

2 0 0 9 . november

20 évvel a bársonyos forradalom után Immár húsz éve minden évben november 17-én emlékezünk a bársonyos forradalom évfordulójára. Vagy ha úgy tetszik, a diktatórikus egypártrendszer bukására. 1989 novemberének hûvös, ködös napjaiban a változás lehetõségét is érezni lehetett a levegõben. Ennek elsõ jelei mutatkoztak november 17-én, amikor a tereken összegyûlt emberek ezrei, tízezrei kulcsokat csörgetve a kommunista hatalom képviselõinek azonnali távozását skandálták, követelték a szólás- és sajtószabadságot, a szabad és demokratikus választásokat. Hónapokig éltünk a bársonyos forradalom vívmányainak, a régen óhajtott szabadság beköszöntésének bûvöletében. Mindannyian, magyarok, szlovákok egyaránt egy jobb, egy igazságosabb, egy emberibb társadalmi rend kialakulásában kezdtünk reménykedni az egyre-másra alakuló politikai pártok programját olvasva, politikusaik szónoklatait hallgatva. Az idõ múlásával nemcsak új fogalmakkal, kifejezésekkel ismerkedtünk, de mind a politikában, mind a gazdaságban olyan jelenségekkel is találkoztunk, amelyek egyre jobban lehûtötték kezdeti lelkesedésünket. Láttuk vadhajtásait a magánosításnak, a transzformációnak, szemünk láttára mentek tönkre korábban jól mûködõ gyárak, üzemek, gazdaságok. Emberek százai, ezrei maradtak munka nélkül, megtapasztalták, mi is az a munkanélküli segély. Nekünk, itt élõ magyaroknak a megélhetési gondokon kívül szembe kellett néznünk a többségi nemzet részérõl egyre inkább megnyilvánuló nacionalizmussal, magyarellenséggel, az eddig regnáló kormányok többségének nyílt vagy alig burkolt törekvéseivel nyelvhasználatunk korlátozására, jogaink szûkítésére. Novemberi lapszámunkban szerettünk volna összeállítást készíteni arról, miként vélekednek az emberek a rendszerváltás óta eltelt két évtized történéseirõl, a rendszerváltáshoz fûzött reményeik beteljesülésérõl, de az idõ rövidsége csak néhány embert sikerült megszólítani, ezért a következõ lapszámba tervezzük rögtönzött közvélemény-kutatásunkat közreadni. Akiket megkérdeztünk, bizony nem voltak elragadtatva az elmúlt húsz évben kialakult helyzettel. Természetesen, mint minden új dolognak, a rendszerváltásnak is vannak nyertesei és vesztesei. Ha az elmúlt idõszakot ironizálva kívánnám jellemezni, jut eszembe a pesti vicc: Mi volt a kommunizmusban a legrosszabb? Ami utána jött. Igen, mert hozzá kell tenni, hogy a diktatórikus rendszerek lebontása nem megy egyik napról a másikra, és a helyébe lépõ új társadalmi rend megszületése sokszor hosszú vajúdással és fájdalmakkal jár. Ugyanakkor tudni kell, hogy átmeneti idõszakról van szó, éppen azért egészében és összefüggéseiben szükséges látni és láttatni a 20 évvel ezelõtt történt rendszerváltás lényegét és hozadékát. Szabad parlamenti választások, valódi önkormányzatiság, vallás-, szólás- és sajtószabadság, az Európai Unióhoz való csatlakozás, a határok átjárhatósága, a határsorompók lebontása, külföldi munkavállalás, az euró bevezetése stb., stb. Sokan talán naivan úgy képzelték, hogy 1989. november 17-e után egybõl Kánaán köszönt majd ránk. A 20 évvel ezelõtti történések csak a lehetõségét teremtették meg egy jobb és élhetõbb társadalom megszületésének. B.Gy.

R ÓLUNK

SZÓLNAK A

MEGYEI VÁLASZTÁSOK

2009. november 14-én megyei választások lesznek Szlovákiában, mellyel lapunk választási mellékletében foglalkozunk.

Tisztelt Választópolgár! Kérjük, karikázza a 2-est, 10-est és a 13-ast!

A Magyar Koalíció Pártja megyei képviselõjelöltjeiként tisztelettel arra kérjük Önt, hogy 2009. november 14-én járuljon az urnákhoz, és a szavazólapon karikázza a 2-es, 10-es és a 13-as sorszámot. Ígérjük, megválasztásunk esetén számonkérhetõen, átláthatóan, a választók jogos elvárásaival összhangban és megelégedésére kívánunk politizálni a megyei önkormányzatban. Ehhez kéri és köszöni az Ön bizalmát: 2 10 13

Balík László Gömöry Lóránt Jámbor László

Közélet

2 Kürtös

2009. november

Az MKP Országos Kongresszusán

Elsöprő többséggel szavaztak bizalmat Csákynak A Magyar Koalíció Pártja október 17-én Rimaszombatban tartotta IX. Országos Kongresszusát. A 320 küldöttbõl 310 volt jelen a párt hosszú távú stratégiai programját jóváhagyó tanácskozáson. Röviddel a kongresszus megnyitása után az elnöklõ Farkas Iván, az Országos Tanács elnöke bejelentette, Hamerlik Richárd lemondott országos elnökségi tagságáról. A kongresszus a 20-25 éves távlatban gondolkodó hosszú távú stratégiai program jóváhagyásán kívül alapszabályt is módosított, és a küldöttek nagy többséggel /90,47%/ bizalmat szavaztak Csáky Pál pártelnöknek, és ez is a párt egységét demonstrálta. /-/

ADATOK ÉS SZÁMOK BESZTERCEBÁNYA MEGYÉRÕL A besztercebányai, területét tekintve /9 455 km2, Szlovákia összterületének 19,3 százaléka/ a legnagyobb kerület. Lakosainak száma szerint középnagyságú /662 077/, népsûrûsége alapján viszont a legkisebb /70 lakos/km2/. Tizenhárom járásból áll: Besztercebánya /112 588 lakos/, Selmecbánya /17 004/, Breznóbánya /65 715/, Gyetva /33 531/, Korpona /22 878/, Losonc /73 081/, Poltár /23 329/, Nagyrõce /40 944/, Rimaszombat /82 463/, Nagykürtös /46 615/, Zólyom /68 215/, Zsarnóca /27 582/, Garamszentkereszt /48 232/. A 2001-es népszámlálás alapján a kerületben 553 865 szlovák nemzetiségû, 77 795 /11,7 %/ magyar nemzetiségû lakos él. 10 év alatt 1,3 %-kal csökkent a magyar lakosok száma. A kerületben 513 település van, ebbõl 24 a város, ahol a lakosság 54,9 %-a lakik /az urbanizáció országos aránya 61,3 %/. A kerület székhelye Besztercebánya, lakosainak száma 84 000. Az iskolai végzettség alapján a la-

kosok több mint 1/3-ának mindössze alapiskolai végzettsége van, és csak a lakosság 5 %-a rendelkezik felsõfokú végzettséggel. Az ország 79 járásából a mûveltségi index alapján a nagyrõcei mindössze a 66., a rimaszombati 68., a nagykürtösi 73. helyen van. A munkavállalók több mint egyharmada az iparban, 14 %-a az oktatásügyben, közel 10 %-a a mezõgazdaságban, mintegy 10-10%-a a közlekedésben és az egészségügyben, 5 %-a a kereskedelemszolgáltatásban dolgozik. Gazdasági teljesítményét tekintve az erõsebb kerületek közé tartozik, a termelés azonban kevésbé exportképes, hazai piacokra szoruló, ezért a növekedés elengedhetetlen feltétele a modern technológiák megjelenése. Külön figyelmet igényel a kerületen belüli kétarcúság, ami az északi fejlõdõ ipari vidékeket és a déli mezõgazdasági élelmiszer-ipari leszakadó régiókat jellemzi. A vízvezeték-hálózatra a lakosság 81%-a kapcsolódik, ami elmarad az

országos szint mögött /82,7 %/, elsõsorban Losonc, Nagykürtös és Rimaszombat ellátottsága kisebb. Ivóvíz tekintetében a kerület önellátó. A kanalizáció lakossági ellátottság 53,4 %, az országos szintnek megfelelõ /54,4 %/. Különösen Nagykürtös marad el ezen arány mögött /33,4 %/. A víztisztító hálózat viszont nagyon alacsony szinten van. A kerületben mintegy 2 180 orvos, 14 I-III. típusú kórház van, összesen 4 900 betegággyal. Általánosan hangoztatott nézet, hogy az egészségügyi intézmények finanszírozása nem megoldott, és aránytalan a rendelkezésre álló javak szétosztása. A munkanélküliség aránya jóval magasabb az országos átlagnál. Az ország legmagasabb munkanélküliségét a kerület 3 déli, magyarok lakta járása /Rimaszombat, Nagykürtös, Nagyrõce/ adja. Hasonlóképpen az átlagbérek is a kerületen belül alacsonyabbak a déli járásokban, mint az északiakban.

A NAGYKÜRTÖSI JÁRÁS A SZÁMOK TÜKRÉBEN A nagykürtösi, mint a besztercebányai kerület délnyugti szeglete, területét tekintve a középnagyságú járások közé tartozik /849 km2, 1,7 %-a Szlovákiának/. Lakosainak száma 46 515 /2001-es népszámlálási adat/, népsûrûsége 54,8 lakos/km2, ami az országos átlag fele.A járás népsûrûsége tehát alacsony. A 2001-es népszámlálás alapján a járásban 31 796 szlovák nemzetiségû és 12 823 /27,4%/ magyar nemzetiségû lakos él. 10 év alatt a magyarok száma 1104-gyel /2,46%-kal/ csökkent. A járásban 71 település van, 2 várossal /Nagykürtös 14 007 lakos, Kékkõ 1441/. A városokban élõk aránya 36,3%, ami mélyen a kerületi /54,9%/ és az országos átlag alatti arány. A járás tehát kistelepülési /falusi/ jellegû. A lakosság mûveltségi szintje jóval alacsonyabb, mint a szlovákiai átlag. Különösen a fõiskolát végzettek aránya és az

érettségizetteké nagyon alacsony. Az ország 79 járásából Nagykürtös, mûveltségi mutatója alapján, mindössze a 73. A lakosság életkor szerinti összetételénél tapasztalhatjuk, hogy az elmúlt idõszakban csökkent a fiatalok és gyermekek, nõtt viszont a középgeneráció /56-ról 60%-ra/ aránya. Ez azt jelenti, hogy a járás lakossága öregszik. Az országos átlagnál, de a kerületinél is jóval nagyobb a munkanélküliség mértéke. A kerületen belül csak Nagyrõcén és Rimaszombatban rosszabb az arány. A járás az országon belül az 5. a munkanélküliséget tekintve. A vállalkozói aktivitás mértéke nagyon alacsony, alig 8 százalék, ami országos méretben az egyik legalacsonyabb. Az átlagbér szintén elmarad az országos átlag mögött.

2009. november

Közélet

Kürtös 3

Ünnepélyes alapkõletétel - Rárospuszta 2009.11.03. Az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás levélben kérte fel a külügyminiszter urakat Magyarországon és Szlovákiában, hogy az õsz folyamán szakítsanak idõt, és látogassák meg a régiónkat. Sok-sok egyeztetés után megfelelt mindkét félnek az idõpont. A program összeállítása sem volt egyszerû, na nem azért, hogy nincs mivel dicsekedjünk, hanem azért, mert nagyon rövid idõ állt a rendelkezésünkre.

A meghívásunk célja az is volt, hogy egy kicsit közelítsük a politikusainkat és nemzeteinket egymáshoz. Az idõjárás kedvezett, egy kicsit hideg volt, de a nógrádszakáliak forró teával kedveskedtek a vendégeknek. Elõször a „házigazda“, Balázs Péter érkezett meg, közvetlenül és nagyon barátságosan üdvözölte a jelenlévõket. A szlovák

külügyminiszter pontos volt és kedves. A himnuszok elhangzása után a kétnyelvû köszöntés következett. A magyar miniszter szlovákul köszöntötte a jelenlévõket, amely egy gáláns gesztus volt. Miroslav Lajèák nem magyarul szólt, de elmondta hogy a szlovák kormánynak is nagyon fontosak az Ipoly-hidak. Az alapkövet magyar részrõl a külügyminiszter és Szécsény város polgármestere, Dr. Serfõzõné Dr. Fábián Erzsébet helyezték el, szlovák részrõl Miroslav Lajèák és az én szerény személyem. Az alapkõ valójában egy fémhenger, ahová az alábbi dolgok kerültek: a napi sajtó /a Kürtös is/, aprópénz minden címletben, zászlók, a helyi is, a tervrajz és üzenet a jövõbe. A ceremónia lezajlása után a tömeg átment az ipolytarnóci Bükki Nemzeti Parkba, itt szlovák - magyar sikeres pro-

jekteket mutattunk be, a miniszterek hozzászólása után volt a sajtótájékoztató.

Elmondhatjuk, hogy sikeres volt a találkozó, habár sokan elégedetlenek, mi kis léptekkel jutottunk ide, ahol most vagyunk. Tavasszal elkezdõdnek a munkák, és jövõre ilyenkor állni fognak a hidak, ha a jó Isten is úgy akarja. De addig is bízni kell önmagunkban! Molnár Katalin

A Szécsénykovácsi és Hugyag közötti híd története A Budapest - Kassa 2. számú fõútvonal az Ipoly folyását követve harmadszorra Szécsénykovácsi és Hugyag között keresztezte a folyó vizét. Az itt álló fahidat 1849. július 17-én Görgey felgyújtotta. A szabadságharc végeztével a fahidat visszaépítették. A fõút kereskedelmi szerepe gyorsan megnõtt, ezért a közút fejlesztésével 1894-ben a fahíd helyett háromnyílású rácsos acélhidat építettek (23,5+30,5+23,5 méter). A nyílások felsõ öve változó magasságú, szegmenstartó volt. A középsõ szerkezet hosszabb és magasabb volt, mint a két szélsõ nyílás. A magyarországi oldalon egy 10,5 méter hosszú, acél felsõpályás ártéri gerendahíd csatlakozott a hídhoz, amely jelenleg is áll. A hídhoz vezetõ egykori út ma zsák-

utca, ezért az ártéri hidat a forgalom elõl elzárták. A híd szlovákiai oldalán egykor

csárda állt. A nagy házat (és mellette a híd védelmére kiépített katonai vasbeton lövészbunkert) még ma is megtalálhatjuk. A hugyagiak egy anekdotát õriznek a híddal és a fogadóval kapcsolatban: Egy alkalommal tót vásározók mentek hazafele. Egyikük meghalt út közben, s tetemét a fináncok elõl egy zsákba tették. A hídnál betértek egy italra, s kinn hagy-

ták kocsijukat, rajta a zsákkal. Az ott mulatozó hugyagiak ellopták a tótok szekerén lévõ zsákot, mert hasított disznónak nézték. Mikor az egyik tót ellenõrizte a szekeret, nem találta a zsákot. „Megszökött a Pali!“ - kiáltott föl társainak. Azóta is kérdezik a hugyagiaktól, akár a vonatról is lekiáltva: „Van-e még a tótból?“ 1944. december 5-6-án éjjel a visszavonuló német csapatok felrobbantották a híd középsõ nyílását. A robban-

tást követõen a faluban kilenc hétig állt a front. Az Ipoly kiöntött, és az átkelés teljesen lehetetlenné vált. Az orosz hadsereg átkelési kísérletei alkalmával igen sokan a jeges vízbe vesztek. 1945-46-ban az orosz hadsereg használhatóvá tette a híd közbensõ nyílását, és 1950-ig, a határok lezárásáig üzemelt ez a fából készített provizórium. Az épen maradt magyar oldali nyílást az ötvenes évek elején a magyarok elbontották. A szlovákiai nyílás 1998-ig a helyén állt, s mert a robbantás által károsítva veszélyessé vált, elbontatta a község vezetése. Ma már csak az üres pillérek és hídfõk meredeznek ki a folyómederbõl várakozva a híd felújítására. 2008-ban a két település lakosai a mederben álló pilléren keresztül építettek maguknak gyalogoshidat. Szécsénykovácsi és Hugyag között, a faluhoz közelebb egy másik híd is állt a malom mellett (Malom út). A kisebb fahíd már a múlt század második felében is megvolt. A híd jelentõsen lerövidítette az utat a faluból a túlparti mezõkre. Az elsõ világháború után a hidat felszedték. Az 1938-as visszacsatolások után a hidat visszaépítették, majd 1944-ben teljesen elbontották. Filip József

Közélet

4 Kürtös

2009. október

Az Ipoly Eurorégió egy évtizede a közösség szolgálatában Van egy kínai mondás, miszerint minden ezer esztendõben leszáll egy holló a Himalája tetejére, és ott beletörli a csõrét a hegy csúcsába, s ha a holló csõrének a csúcsba való törlése miatt a Himalája egyszer elkopik, az is csak egy szempillantás a végtelen idõben. Nos ilyen mértékkel mérve nem is merem meghatározni, mennyit is jelent az a 10 esztendõ, amit életünkben az Ipoly Eurorégió történeteként datálhatunk mostantól. Az idõ végtelenjéhez képest még szempillantásnyi sem, számunkra azonban fontos idõszak, hiszen ez volt az elsõ olyan határon átnyúló együttmûködés kezdete, mely a rendszerváltás óta eltelt idõszakban megvalósult, és új távlatokat nyitott a magyar-magyar kapcsolatokban nemzetközi, európai szinten. Az Ipoly Eurorégió megalakulásáról szóló szerzõdést 1999. augusztus 6-án, Ipolyságon a város akkori polgármestere, Zsolnay Ernõ és Balassagyarmat polgármestere, Juhász Péter látta el kézjegyével. Az alapítók között hat önkormányzat és hat civil szervezet volt. Bár az eurorégió mûködési területete a szlovákiai oldalon a kezdetekben belefoglalta a selmecbányai és a korponai régiót is, mára ez a terület leszûkült a Nagykürtösi, Lévai és részben az Érsekújvári járás Ipoly menti részére. Történt ez talán azért is, mert új eurorégiók jöttek létre, és mert a mindennapi kapcsolatok megmutatták, mire is van szükségük az itt élõknek. Az elmúlt tíz év történetében számos olyan rendezvény és

konferencia is volt, amely mára meghatározó húzó erejévé vált a régiónak. Ilyen volt a 2003-ban megrendezett Ipoly-hidak nemzetközi konferencia Ipolynyéken, mellyel kezdetét vette az Ipoly-hidak újjáépítése a térségben, nemcsak a Középsõ-, de mára már az AlsóIpoly mentén is. Az Ipoly Eurorégió Szabadegyetem mára már fogalommá vált, de számos rendezvény ölelte fel a határ két oldalán lévõ települések együttmûködését, a természet és a népi értékek védelmét, a kerékpárutakat, vagy éppen a 6 kilométeren hiányzó IpolyságDrégelypalánk vasúti „híd“ megépítésének szükségességét. Október 24-én a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtárban errõl a10 évrõl emlékeztek

meg az alapítók, ahol a szakmai beszélgetéseken és hozzászólásokon kívül egy kiállítást is rögtönöztek az elmúlt idõszak történéseibõl. Az elõadók között olyan neves személyiségek is voltak mint Miklóssy Endre, a Corvinus Egyetem tanára, aki a tanítványai diplomamunkáiból egyfajta jövõképet is felvázolt az itt élõk számára. Az Ipoly Eurorégiónak jelenleg 40 önkormányzat és 5 civil szervezet a tagja a szlovákiai oldalon, és jelenlegi vezetése azt a célt tûzte ki maga elé, hogy létrehozza a területi és gazdasági gyüttmûködésnek (EGTC) azt az új formáját, mely új alapokra helyezheti a térség fejlesztését és fejlõdését, reméljük, nemcsak újabb tíz évre. Palócz

Újabb nyolc lakást adtak át Ipolynyéken November elsõ hetében újabb nyolc lakást adtak át Ipolynyéken, mellyel így már húszra emelkedett az újonnan felépült szociális lakások száma a községben az elmúlt három év alatt. Az építkezés kivitelezõje, a nagykürtösi S-Team, nemcsak kiváló, de gyors és szakszerû munkát is végzett, hiszen az építkezést tavaly, vagyis 2008. szeptember 2-án kezdék el, és gyakorlatilag egy év alatt, a kitûzött átadási határidõ elõtt nyolc hónappal már be is fejezték. Az átadási ünnepségen jelen voltak a helyi önkormányzat tagjai, a községi hivatal dolgozói, az új lakók, valamint Besztercebánya megye, valamint a pozsonyi illetékes hivatal vezetõi, akik szintén elégedettségüket fejezték ki a szép kivitelezésért és gyors munkáért. A szimbolius szalagot a község polgármestere, Tóth

István és Peter Èernega, az építésügyi és régiófejlesztési minisztérium illetékes fõosztályának vezérigazgatója vágta át. A lakásokat Parák József helyi plébános szentelte fel. Ami jó hír, hogy nemcsak helybeli magyar családok kaptak helyet az új otthonkban, de olyanok is, akik vagy visszatelepültek, vagy újonnan települtek be Ipolynyékre, ezáltal több mint tíz fõvel emelekedik Ipolynyék lakosainak a száma. Mivel fiatal, gyermekes vagy gyermekvállalás elõtt álló családokról van szó, remélhetõleg ez a szám az elkövetkezõ években még tovább fog nõni. A Kert utcában felípített húsz lakás nemcsak szép és ízléses otthonoknak ad helyet, de a fiatal családok miatt a község legperspektivikusabb utcájává is vált. Al

2009. november

Közélet

Kürtös 5

Magyar őstörténeti válogatás ÕSHONOS-E A MAGYAR A KÁRPÁT- MEDENCÉBEN? Folytatás az elõzõ számokból

Nyilvánvaló: egyetlen népnek sem lehet érdeke, hogy letagadja saját, valóságos nemzeti múltját, föltéve, hogy nem silány, alantas, szégyenteljes a múltja. Ez pedig a magyarra nem áll. Érthetetlen hát, ha nemes nép mégis erre az útra lép, letagadva saját hagyományait, jóvátehetetlen károkat okozva saját magának. S hogy mindez mennyire így van, tanúsítja, hogy akadnak népek, amelyek nem létezõ õsöket, hõsöket, hagyományokat koholnak maguknak, noha aligha kétséges, hogy az efféle hamis õskeresés a világ szemében elõbb-utóbb nevetségessé válik. Mondanunk se kell, hogy mindkét véglet ártalmas és elvetendõ. Óvakodnunk kell mindkettõtõl. A hamis hagyomány elvetendõ, de nehogy ezt tegyük az igazival, mert aki a népet múltjától fosztja meg, az jövõjét rekeszti el. Igaz, bizonyos köröknek érdeke fûzõdhet ahhoz, hogy eltagadja valamely nép õshonosságát, õsi voltát. A történelmi birtokpereknek ez a sajátos vetülete következett be magyar vonatkozásban, a Habsburg idõkben. De errõl késõbb. Reméljük, hogy a továbbiakban kifejtendõk során mindenki belátja: képtelen elmélet ez, és szinte hihetetlen, hogy egyáltalán elterjedhetett. Még hihetetlenebb azonban, hogy képviselõi konokul ragaszkodnak hozzá, ami nem is okolható meg mással, mint örökölt beidegzettséggel. Ahhoz hasonló tünet ez, ahogy a hulla körme és szõrzete is továbbnõ, nem vévén tudomásul, hogy a halál már bekövetkezett. Meglehet, így elöjáróban, kissé élesnek tûnik ez a fogalmazás, de elkerülhetetlenné teszi mind a kérdésben való továbblépés szükségessége, mind a magyarság mai helyzete, pontosabban; azok a még jelenleg is fölkísértõ, Ceausescu, Tito és Hlinka korát idézõ mesterkedések, amelyek a kisebbségi sorsba taszított magyarság milliós tömegeinek jogfosztására és beolvasztására törekszenek. Ilyen körülmények között az ellenünk folyó birtokper kiperelhetné hazánk földjének megmaradt részét is a lábunk alól. Tudomásul kell vennünk: olyan életbehúsbavágó kérdése a magyarságnak, amit újra meg újra mindaddig föl kell vetnünk,

míg legmakacsabb képviselõi is belátják, nincs már mit tenni, a „honfoglalás“ mesterségesen összetákolt történelemés tudományellenes elmélete - miután mérhetetlen károkat okozott a magyarságnak - megbukott és nem tartható fenn tovább. A KIDÖNTÖTT MAMUTFENYÕ Senki elõtt pillanatig sem lehet kétséges, hogy ez a Habsburg uralom által ránk préselt szemlélet - a maga idegenérdekûségének megfelelõen - akarvaakaratlanul is gyökértelenítésünkre, védtelenítésünkre használta (és használja) föl ezt a fogalmat, ami úgy kettényeste történelmünket, úgy lenyeste róla több ezer éves õstörténetünket, ahogy egy égtartó mamutfenyõt kidönt a barbár emberiség gépi villanyfûrésze. Nincs ennél tökéletesebb gyökértelenítés. Ország-világ elõtt azt sugallja: gyökértelen nép vagyunk, jövevények saját hazánkban, és ráadásul kidöntve, félig élve a földön heverünk. Saját bõrünkön tapasztalhattuk, mi lett a következmény. Mert mi történt? Mi történik ilyenkor?… Múlnak az évek, évtizedek kormányok váltakoznak, birodalmak omlanak a porba, ám a berögzõdött rossz hagyomány, amely olyan, akár egy nyakunkba varrt koszos, büdös batyu, amit nem tudunk leráncigálni mert az nem esik darabjaira, mi több, tovább dagad, dogmává kövül, és lerázhatatlanná válik, és a „hagyomány“ mezét ölti magára. Alighanem ez magyarázza, hogy számos derék magyar értelmiségi és politikus nem csupán a nemzedékrõl nemzedékre rejtetten végbemenõ személyi folytonosság következtében, de ezáltal is a „honfoglalás“ szemléletének csapdájába esett. A „HONFOGLALÁS“ ELVÉNEK BUKÁSA Ilyesformán alakult ki esetünkben a „h o n f o g l a l á s“ eszméje. Mert félreértés ne essék - nem egyetlen szó ez, nem puszta fogalom, hanem egy fogalomra épített történelmi szemlélet, egy vesztünkre kiagyalt, ellenünk fordított elmélet, ami csupán egyike a Habsburg

orv-idegenuralom számos, mindmáig föltáratlan átkának, aknájának, annak okítására, hogy mi következik, mivel számolhatsz, ha idegenek kezére adod magad. A népünk millióit etnikai szolgaságba taszító történelmi tények tükrében ma már az elmélet erõltetõi és a hozzá görcsösen ragaszkodók is bevallhatják magukban - lelkiismeretük rajta - hogy közvetve vagy közvetlenül, akarvaakaratlanul, kisebb-nagyobb mértékben részeseivé váltak magyar nemzet- és országrészek, családok szétszakításának, elnyomorításának. Mert semmilyen élõ szervezet, egy nemzet sem állhatja ki, ha kívül-belül-mindenfelõl egyszerre támadják. A „honfoglalás“ viszont - ha az urak nem vették volna észre - a maga rejtett módján támadás a javából. S akit nemcsak kívülrõl, de belülrõl is támadnak, az könnyen összeroppan. De valóban így igaz minden, ahogy itt elöljáróban fölhoztuk? Vegyük sorra, tételrõl-tételre a további tényeket. Lássuk a még alaposabb bizonyítást. Régi elvünknek megfelelõen: minden állítás annyit ér, amennyit bizonyít. *** MIRÕL TANÚSKODNAK RÉGI KÚTFORRÁSAINK? A) ÕSGESZTÁNK, A TÁRIH-I ÜNGÜRÜSZ (9.-10. SZÁZAD) Beszámolója félreérthetetlen: Nimród halála után fia, Hunor népét Adzsem (Perzsia) tartományában támadás érte (Hunor ezt nyilván égi figyelmeztetésnek fogta föl, így hát Hunor) „Pannonija tartományába költözött. Amikor abba a tartományba érkeztek, látták, hogy csodálatosan bõséges folyamai vannak nagy számban, sok gyümölcse és bõ termése van annak a tartománynak, és az õ nyelvükön beszélnek az ottani népek.“

Folytatjuk. Forrás: világháló

6 Kürtös

Kultúra

Év végéhez közeledvén sorozatunk a végéhez ér. Úgy gondolom, nagy vonalakban sikerült bemutatni a Szövetség létjogosultságát, azt a küzdelmet, melyet a hat évtized alatt a változó világban az itt élõ magyarságért megtett. A létjogosultságát arra, hogy a jövõben is õrizze, ápolja, továbbvigye mindazokat az eszméket, törekvéseket, amelyek kimondva vagy kimondatlanul a megmaradásunkat célozzák abban a kutyaszorítóban, amelyben élünk. Biztosan vannak sokan, akik ezt nem így látják, vagy nem így érzik. Õk vagy nem ismerik a statisztikai adatokat, vagy nem olvassák a hazai magyar sajtót, vagy a sajtónak azt a részét, melyben a minket hátrányosan érintõ dolgokkal, intézkedésekkel, törvényekkel foglalkoznak. Vagy anyagilag nem szenvednek hiányt, így az élet kulcskérdései megoldottak számukra. Sõt ennek árnyékában apolitikusak, hogy pozíciójuk vagy anyagi biztonságuk ne sérüljön. Tehát mégis van valami hiba a hazai demokráciában, ha ez így igaz. Különben ez is lelkiismeret kérdése, mint a hit. Örökségével mindenki tetszése szerint rendelkezik. Mi becsüljük meg azokat, akik továbbviszik azt, amit örökül kaptak. Mert egyre kevesebben vagyunk, az anyagi jólét párosulva a fenti szemlélettel egyre többünket állít ki a sorból. A rendszerváltást követõ idõkben sokan hajlamosak voltak rózsaszínben látni a világot, de nagyon hamar rájöttek, hogy az egyszerû embernek nem sok keresni valója van ebben a világban. Szó szerint is vehetjük, mert a munkanélküliség az egekbe szökött. Sok esetben a megkeresett pénzeket sem fizették ki. Úgy látszott, hogy a régi emberi és anyagi értékeknek nincs jelentõségük. Az új társadalom más emberi és anyagi alapokon épül, kezdeti stádiumában pedig nem az élni és élni hagyni elv érvényesül. Ebbõl a szempontból nézve érthetõ, hogy sokan hátat fordítottak a közösségeknek, így a Csemadoknak is. Az emberek úgy gondolták, hogy a legfõbb dolguk elsõsorban magukon segíteni, mert más nem segít rajtuk. Ez így igaz. Ha viszont el akarunk valamit érni, ahhoz az egyén kevés, sokunk összefogása szükséges. Ez a folyamat járásunkban a Csemadok alapszervezeteinél is végbement. A huszonnyolc alapszervezetbõl visszaestünk tizenhétre, majd lassan visszaerõsödtünk a jelenlegi huszonkettõre. A majd háromezer tagból jelenleg 672 tag van. Hogy miért csak ennyi, az azt hiszem, hogy a tagság és a tisztségviselõk hibája is, mert nem tudják kellõképpen megszólítani a különbözõ korosztályokat. Tudnivaló, hogy a jó bornak is kell a cégér, a nyilvánvaló dolgokról is beszélni kell, az embereket meg kell szólítani. Nem azért, hogy tagokat toborozzunk a számok és a statisztika kedvéért, hanem azért, hogy szervezeteiken keresztül, részvételükkel erkölcsileg támogassák a magyar ügy képviseletét. Sokan felteszik a kérdést, miért éppen a Csemadokon keresztül? A kérdésre kérdéssel válaszolnék. Tudnak jobbat? Hol vannak azok a más civil szervezetek, amikor országosan meg kell szervezni és részt venni bármilyen tiltakozó akción, vagy napra készen felemelni szavunkat a különbözõ médiákban? Eddig a magyar politikai pártnak ki volt a legjobb partnere, ha nem a Csemadok? Persze a kisebb civil szervezeteknek is megvan a maguk szerepe helyi vagy regionális szinten. Kérdés az, hogy mennyire vállalják fel, vagy merik felvállalni közös érdekeinket. Hát ez az, ami megkülönböztet minket a

2009. november

legtöbb más szervezettõl. Volt és van tartásunk, nem befolyásolnak a népszerû irányzatok és különbözõ lobbizások, mert ügyünk nem lehet semmiféle alku tárgya. Így ugyan nehéz az élet, de hosszú távon megéri. Sajnos még vannak olyan Csemadoktisztségviselõk is, akik saját önös (vagy mások) céljaira használják fel a szervezetet vagy a nevét, vagy éppen ellássák azt. Az élet már csak ilyen, nem leányálom, mint azt egyik barátom mondotta volt. Eddig volt a múlt, és milyen lesz, legyen a jövõ? A jövõ bennünk van. Olyan lesz, amilyennek mi akarjuk, csak hinni kell benne. Churchill a második világháborúban a néptõl áldozatot kért, vért és könnyeket ígért, de bízott a gyõzelemben. Nos, ebbõl is lehet tanulni, mert minden jóért meg kell küzdeni. Ez az egy nem változott a századok folyamán, ránk is csak ez vár, már arra, aki ezt vállalja. Nincs más kiút, vagy vállaljuk sorsunkat, vagy belesimulunk a csendes elmúlásba. Válasszon kiki ízlése szerint. Amikor az egykoron elindított társadalmi, gazdasági és politikai eszmerendszer válságba került, úgy húszévenként mindig jött egy reménysugár, hogy talán lehetõség van a változásra, a változtatásra. Eltelt háromszor húsz év, és rá kellett döbbennünk arra, hogy a többségi nemzettõl spontán nem várhatunk el semmi jót, semmi pozitívat irányunkban. Minden javunkra való változásért meg kell küzdenünk, ehhez pedig a Csemadokban is olyan emberekre van szükségünk, akik maguk is tudatosítják ezt, és tenni akarnak a változásokért lehetõségeik szerint. Tulajdonképpen ez is a hatvan év üzenete, hogy ezen az úton nincs megállás, nincs pihenés, nincs megalkuvás, csakis a mindennapi odafigyelés, a történésekre való gyors reagálás, az összefogás és a bátor kiállás lehet mai hitvallásunk. Minden más szemlélet a Szövetség cselekvõképességének csökkenéséhez, jogaink további csorbulásához vezethet. Az elmúlt hatvan év olyan tükröt tart elénk, melybe, ha belenézünk, nem kell szégyenkeznünk. De megmutatja gyöngéinket is, amelyekbõl tanulhatunk, és átértékelhetjük cselekvéseink mozzanatait. Sok szép lelkesítõ beszéd elhangzott már az idei ünnepségeken, most - búcsúzásképpen - én is szeretnék valami lelkesítõt mondani, de inkább az óhajomat szeretném kifejezni. Azt szeretném, ha a felelõs emberek a felelõs posztokon rendben és rangban igazat mondanának, és ezt vállalnák is. Akkor talán el lehetne indulni azon az úton, amikor az összefogás kérdése a közös célok érdekében természetessé és vállalhatóvá válik mindannyiunk számára. Hát én egy ilyen jövõt szeretnék sokadmagammal, és boldog lennék, ha látnám, hogy a hatvan évbõl az én negyvenhat éves tagságom és ezen belül végzett munkám nem volt hiábavaló. Hogy vannak és lesznek, akik sorsközösségünk ügyeit továbbra is szívükön viselik, és ezért minden nehézséget vállalnak. A hatvan év kapcsán sokan kaptak oklevelet, kitüntetést. Gratulálunk a kitüntetetteknek és az egész tagságnak, és köszönjük, hogy munkájukkal széppé és tartalmassá tették az elmúlt éveket. Kívánok a közös ügyért ténykedõknek erõt, egészséget, kitartást és sikeres munkát, ezekbõl fakadó sok örömet a következõ évtizedekben. Balogh Gábor

Vá l a s z t á s i m e l l é k l e t

2009. november

Kürtös 7

Megyei választások − Besztercebánya megye 7. számú képviselőjelölt − Filip József, 47 éves, szécsénykovácsi lakos November 14-én újra választások lesznek Szlovákiában, és ezeknek a megyei választásoknak jelentõs befolyásuk lesz a régiónkban élõ emberek jövõjére. Az elkövetkezõ négy évben a megyei parlament és a megyeelnök fog dönteni arról, hogy régiónkban melyik utak és hogyan lesznek karbantartva és felújítva, milyen lesz az autóbusz-közlekedés, hol és hogyan fognak mûködni a nyugdíjas és szociális otthonok, hogyan lesz támogatva az idegenforgalom, a kultúra az egészségügy és a helyi vállalkozások. Ezért kérem Önöket, hogy ne legyenek közömbösek a november 14-i megyei választások idején, és olyan jelölteket küldjenek a megye parlamentjébe és elnöki székébe, akit úgy ismernek, hogy az Önök érdekét fogja képviselni, és nem pártkatonaként fog utasításra szavazni a megyei képviselõ-testületben. 1962-ben születtem Csábon, és már kiskorom óta figyelemmel kísértem szülõfalum gondjait, fejlõdését. Ahogy annak idején Csábon is a közélet szereplõje voltam a sporttól kezdve a színjátszásig, az ifjúsági szervezet vezetésétõl az egyházi életig, ugyanúgy új lakóhe-

2009.

NOVEMBER

.

lyemen, Szécsénykovácsiban is mindig fontos volt számomra a közélet, ahová a rendszerváltás évében nõsültem. Kevés szabadidõmet szeretem Szilvia feleségemmel és két fiammal tölteni. Tizenkét évig voltam községi képviselõ, hét év óta pedig a község polgármestere vagyok. Ez alatt az idõ alatt új templom épült, megújult a községi hivatal épülete és a kultúrház, és épül a háborúban lerombolt Ipoly-híd is. De még nagyon sok a tennivaló. Regionális politikusként tapasz-

taltam, hogy járásunk déli falvai nem kaptak az elmúlt idõszakban kellõ támogatást sem az országos, sem a megyei vezetéstõl. Ennek következtében nem tudták hatékonyan fejleszteni a községekben a szociális ellátást, a kultúrát, a sportot, az iskolát, az egészségügyet, az úthálózatot, a közvilágítást, a környezetet, egyszóval a községeket, jobbá tenni az itt élõ emberek életét. Ennek részben országos politikai, részben pártpolitikai okai vannak. A pártok ugyanis elsõsorban a pártérdek, vezetõik, támogatóik érdeke szerint döntenek. Ezt tapasztalhatjuk a mindennapi életben a legfelsõ szintektõl a helyi szervezetekig. Én független jelöltként szeretném nem a pártok - hanem a régióban élõ kisemberek érdekeit képviselni, és elmaradott járásunk déli részének mielõbbi felzárkóztatásához hozzájárulni. Ehhez kérem az Önök bizalmát, amelyet a választási listán a 7-es szám bekarikázásával szavazhatnak meg nekem. Megtisztelõ bizalmukat elõre is köszönöm.

14- ÉN :

RÓLUNK SZÓLNAK A MEGYEI VÁLASZTÁSOK Amikor e sorok megjelennek, lassan befejezéséhez közeledik a választási kampány. Pártok és pártkoalíciók jelöltjei, valamint független képviselõjelöltek mutatkoztak be és vázolták választási programjukat lakossági fórumokon, különféle mûsoros kampányrendezvényeken. Ezeken az összejöveteleken a választók kegyeiért ringbe szálló jelöltek mindegyike fontosnak tartotta ismertetni a hallgatósággal, mirõl is szólnak valóban az egyébként tényleg egyre nagyobb jelentõséggel bíró megyei önkormányzati választások, s ebbõl kifolyólag mennyire kívánatos, hogy minél többen menjenek el választani, és természetesen minden párt vagy jelölt a saját programját vélte igazán támogatásra érdemesnek. Hát, igen, nem mindegy, milyen lesz az emberek választási kedve. Bár a közvélemény-kutató ügynökségek elõrejelzése szerint az országos részvétel még a négy évvel ezelõttinél is alacsonyabb lehet. Bár régiónként mutatkozhatnak kisebbnagyobb eltérések a részvételt illetõen, de nekünk, magyaroknak még inkább nagyobb arányban kellene elmenni szavazni, hogy a szlovákiai magyarság érdekeit leghitelesebben képviselõ és felvállaló jelöltjeink minél jobb eredményt érhessenek el. Mert mit tapasztalhatunk manapság szinte léptennyomon? Azt, hogy sérülnek a jogaink. Azt, hogy a szlovák pártok regionális vagy megyei szinten is összefogtak ellenünk. És ilyen körülmények között jó, ha tudatosítjuk, hogy csak önmagunkra számíthatunk. Ezért is fontos, hogy mi, ebben a járásban

élõ magyarok is minél nagyobb számban éljünk alkotmányos jogunkkal, és november 14-én elmenjünk választani, hogy méltó megyei képviselethez jussunk. Mert nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy rólunk szólnak a megyei választások: új munkahelyek teremtésérõl, iskoláinkról, kulturális, egészségügyi és szociális létesítményeinkrõl, útjainkról, a határon átnyúló együttmûködés kibõvítésérõl. Egyébként is, a legjobb választási program is csak annyit ér, amennyi szavazattal megtámogatják. Éppen azért errõl a helyrõl is arra kérjük választásra jogosult olvasóinkat, ne becsüljék le a megyei választások jelentõségét, vegyenek részt a voksoláson, és erre biztassák családtagjaikat, barátaikat és ismerõseiket is. Mert lehet, hogy közülük sokan tévesen úgy vélekednek, nem az õ szavazatukon, nem azon az egy szavazaton múlik. De, igenis, azon az egy szavazaton, azon a sok egy szavazaton is múlik, hogy hányan és kik képviselik majd járásunk magyarságát Besztercebánya megye önkormányzatában. A 130 éve született szenvedélyes népi író, Szabó Dezsõ vallotta: Minden magyar felelõs minden magyarért. Ezt a változatlanul idõszerû és megfontolandó gondolatot a közelgõ megyei választások kapcsán úgy módosíthatnánk, hogy minden magyar választópolgár felelõs azért, milyen lesz a magyarság képviselete régiójának megyei parlamentjében. B.Gy.

8 Kürtös

Vá l a s z t á s i m e l l é k l e t

2009. november

Bemutatkoznak az MKP megyei képviselõjelöltjei Megakadályozni szavazataink szétforgácsolódását

A TÉT ÓRIÁSI

10

2 13

Megyei választások elõtt állunk. Jelentõs esély, de veszély is rejtõzik ezen választásokban. Esély, mert az MKP jó szereplésével megyei szinten jelentõs mértékben ellensúlyozni tudjuk a kormánykoalíció gazdaságpolitikai hibáit, valamint nacionalizmusát. Veszély, mert ma már sok helyen nemcsak szlovák nagykoalíciókkal kell harcolnunk, hanem más csoportosulás jelöltjei is programszerûen csökkenthetik a szlovákiai magyarok esélyeit. Szavazataink szétforgácsolódása súlyos következményekkel járhat. Elõre tudható, ha az általunk lakott megyékben nem lesz erõs képviseletünk, akkor átrajzolják majd a választási körzeteket oly módon, hogy soha többé ne lehessen beleszólásuk az itt élõ magyaroknak a megyék döntéseibe. A tét tehát óriási. Ezért kérjük választóinkat, minél többen vegyenek részt a megyei választásokon, szavazzanak majd az MKP képviselõire, mert továbbra is mi képviseljük a megbízhatóságot, a szlovákiai magyar politikai folytonosságot, és így tudjuk megakadályozni a szlovákiai magyar szavazatok szétszóródását. /Az MKP Országos Tanácsának 2009. október 3-án elfogadott nyilatkozatából/

Gömöry Lóránt

Balík László

Jámbor László

32 éves ipolynyéki lakos, nõs, három Eszter, Rozina, Bíborka - leánygyermek édesapja vagyok. Az ipolynyéki alapiskola befejezése után Pozsonyban a Duna utcai Magyar Tannyelvû Gimnáziumban érettségiztem, onnan Nyitrára kerültem, ahol a Szlovák Mezõgazdasági Egyetem kertészmérnöki szakán szereztem diplomát. Jelenleg a SEMPOL Kft. területi képviselõjeként dolgozom. Az MKP ipolynyéki helyi szervezetének elnöke, a Járási Elnökség tagja, a Kerületi Tanács tagja vagyok. Vezetõségi tagja vagyok a Csemadok alapszervezetének, vezetõje és táncosa a Hont Néptáncegyüttesnek, és aktív tagja a Mics Károly nevét viselõ színjátszó csoportnak. - Mezõgazdászként szívügyem az agrárium fellendítése, ezen belül is a járásban elsõsorban az agroturizmus kibõvítésének lehetõségeit kívánnám elõmozdítani képviselõi munkámmal. - Ismerve a járás lakosságának kirívóan alacsony mûveltségi szintjét, szeretném, ha a régiónkban is lehetõség nyílna valamelyik egyetem kihelyzett tagozatán felsõfokú végzettséget szerezni.

53 éves orvos vagyok Nagykürtösrõl, nõs, egy felnõtt fiúgyermek édesapja. Szülõfalumban, Ipolybalogon végeztem el az alapiskolát, az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvû Gimnáziumban érettségiztem, majd a Komenský Egyetem Orvosi Karán szereztem diplomát. Tíz éve vagyok tagja a Magyar Koalíció Pártjának, a nagykürtösi helyi szervezet elnöke, a legutóbbi járási konferenciáig a Járási Elnökség egyik alelnöke, jelenleg pedig elnökeként tagja vagyok a Kerületi Tanácsnak és az Országos Tanácsnak. - Megválasztásom esetén elsõdleges prioritásomnak tekinteném, hogy a nagykürtösi kórház jelenlegi menedzsmentjével tárgyaljak a nõgyógyászati és szülészeti osztály visszaállításáról járási székhelyünk kórházában. - Szorgalmaznám a nagykürtösi és a balassagyarmati kórház közötti együttmûködési szerzõdés megkötése érdekében megtett eddigi lépések folytatását.

57 éves, nõs, két felnõtt fiúgyermek édesapja vagyok. A szécsénkei magyar alapiskola elvégzése után a losonci építészeti technikumban érettségiztem. Polgármesterré történt megválasztásomig, 1991-ig a nagykürtösi Agrostavnál dolgoztam fõépítészként. Kezdettõl fogva tagja vagyok az elõdpártok közül az MKDM-nek, az egyesüléstõl az MKP-nak, amelyben megalakulása óta tagja vagyok a Járási Elnökségnek, jelenleg alelnöke is, és a Kerületi Tanácsnak. Polgármesteri tisztségemet már az ötödik ciklusban töltöm be Apátújfaluban, második választási idõszakban vagyok megyei képviselõ. - Mivel az elõzõ és a mostani ciklusban is a közlekedési bizottság tagja vagyok, újraválasztásom esetén természetesen az itt szerzett tapasztalataimat kívánnám kamatoztatni régiónk úthálózatának folyamatos javítása érdekében. - Nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a határ menti régiók együttmûködésének bõvítésére.

Vá l a s z t á s i m e l l é k l e t

2009. november

Kürtös 9

S z á m o n k é r h e t ő e n k é p v i s e l n i v á l a s z t ó i n ka t Mi, a Magyar Koalíció Pártja megyei képviselõjelöltjei tisztában vagyunk a megyei önkormányzat erõviszonyaival, ennél fogva felelõtlenség lenne részünkrõl olyan dolgokat ígérni, amelyekbe képviseleti súlyunknál fogva nem tudnánk érdemben beleszólni. Megválasztásunk esetén viszont igyekszünk minden tõlünk telhetõt megtenni annak érdekében, hogy a járásban * * * * * * * * * * * * *

új munkahelyek létesüljenek folyamatos legyen a II. és III. osztályú utak karbantartása és felújítása az autóbusz-közlekedésben a lakosság igényeihez igazodjanak a helyközi járatok javuljon a községek műszaki infrastruktúrája /vízvezeték, víztisztítók, csatornahálózat, szemétégetők hálózatának bővítése stb./ újra legyen nőgyógyászati és szülészeti osztály a nagykürtösi kórházban a Pető-Pöstyénpuszta közötti Ipoly-hídon kívül újabb hidak is épüljenek érezhetően fellendüljön a falusi turizmus zökkenőmentes legyen a magyar kulturális rendezvények anyagi támogatása legyen főiskolának vagy egyetemnek kihelyezett tagozata megoldott legyen a nyugdíjasotthonba kényszerülő vagy oda vágyó idős emberek elhelyezése megfelelő segélyezésben részesüljenek a krízishelyzetbe került családok, illetve a családon belüli erőszaknak kitett anyák és gyermekek bővüljön a határon átnyúló együttműködés magyarországi régiókkal súrlódásmentes és békés legyen a magyarok és a szlovákok együttélése

Azt viszont már most megígérhetjük, hogy ha bizalmat kapunk választóinktól, rendszeres idõközönként lakossági fórumokon kívánunk számonkérhetõen beszámolni a megyei önkormányzatban végzett munkánkról. Ezzel egyidejûleg figyelmesen és türelmesen meghallgatjuk a polgármestereket és a választókat azokról a problémákról és gondokról, amelyek megoldása vagy orvoslása a megyei önkormányzat kompetenciájába tartozik. Úgy gondoljuk, hogy csak közös összefogással tudjuk a választók elvárásaival egyezõ szándékainkat és elképzeléseinket tettekre váltani: választók és választott képviselõk együtt. Erre gondoljanak az idei megyei választások alkalmával! Hitvallásunk: A legjobb regionális politika, ha nincs benne politika. Meggyõzõdésünk, hogy az a jó, ha politikai hozzáállás nélkül mindenki a régió felemelkedését tekinti elsõdleges feladatának, tudatosítva, hogy csak akkor tudjuk azt elérni, ha mindenki gazdasági szempontból nézi ezt a kérdést és nem nemzetiségi vagy politikai szempontból. Ami pedig a magyar-szlovák viszonyt illeti, teljes mértékben azonosulni tudunk a mártírsorsú felvidéki politikus, Esterházy János változatlanul idõszerû szavaival: „Nyíltan vallom a tételt, mely szerint nekünk, magyaroknak és szlovákoknak azt kell keresnünk, ami bennünket közelebb hoz, és nem azt, ami bennünket eltávolít.“

ÁRULKODÓ ADATOK ÉS SZÁMOK Tisztelt Választópolgárok!! Nem is olyan régen lapunk hasábjain Ismerjük meg megyénket címmel Csúsz Péter MKP-s megyei képviselõ tollából folytatásokban közöltünk részleteket. Ott - a mostani lapszámunk 2. oldalán közölt íráshoz viszonyítva - bõvebben mutattuk be Besztercebánya megye általános adatait, intézményi rendszerét, közlekedését és gazdasági potenciálját. Ezt csak azért említjük, hogy aki Önök közül figyelemmel kísérte a havonta megjelenõ cikkeket, a jelenlegi összefog-lalóban találkozhat néhány új és meglepõ számadattal is. A járásban a lakosság mûveltségi

szintje bizony nagyon alacsony, az ország 79 járásából a 73. helyen kullogunk. Különösen a fõiskolát végzettek aránya nagyon alacsony, alig 4 százalék. Mivel már minden valamire való járásban találkozni fõiskolák és egyetemek kihelyezett tagozataival, éppen ebbõl kiindulva az MKP megyei képviselõjelöltjeinek szándékában áll megválasztásuk esetén szorgalmazni kihelyezett tagozat létrehozását a járásban. Ezáltal nemcsak a mûveltségi index javulna, de felsõfokú végzettséggel a munkavállalás esélyei is nagyobbak, és elképzelhetõ, hogy a megszerzett tudás és ismeretek birtokában a vállalkozói kedv is növekedne. Egy új vállalkozás beindítása pedig új munkahelyek létrehozását is

feltételezi. Lám, egy ilyen dolog mi mindenre lehetne kedvezõ kihatással, és ez csak egy a sok közül, amit kibokszolhatnak a megyei képviselõk. Ehhez azonban az kell, hogy a járás magyar választópolgárai november 14-én, a megyei önkormányzati választások napján minél nagyobb arányban járuljanak az urnákhoz, és az MKP jelöltjeit támogassák. Annál is inkább, mert a 49 tagú megyei testületben az MKP komoly politikai tényezõ, még most is a második legerõsebb párt a megyén belül. Hogy ez a jövõben is így, vagy még jobb legyen, ehhez az szükségeltetik, hogy választóink tudatosítsák, a karikázások szétszóródása sosem kedvez a jó eredménynek!

Vá l a s z t á s i m e l l é k l e t

10 Kürtös

2009. november

Maòka Vladimír Ing., a Smer-SD és ¼S HZDS koalíció besztercebányai megyei elnökjelöltje Önökért Európából vissza a régióba - 2009. november 14-én - Önök döntenek jövõjükrõl

A Smer-SD és ¼S HZDS koalíció nagykürtösi járási jelöltjei a Besztercebányai Megyei Önkormányzatba: A nevem Dr. Kollár Ondrej, 1954. április 12-én születtem Iglón /Spišská Nová Ves/. Édesapám Kollár Andrej állami alkalmazott, édesanyám Kollár Andrejné, szül. Nálešníková Helena dolgozó nõ. Az alapiskola elvégzése után a helybeli, Ján N á l e p k a kapitányról elnevezett gimnáziumban érettségiztem, majd a Kassai P.J. Šafárik Egyetem Orvosi Karán 1978ban orvosi diplomát szereztem. Az egyéves kötelezõ katonaság után feleségemmel a Nagykürtösi Járási Kórház Belgyógyászati Osztályán kezdtünk segédorvosokként dolgozni. 10 éves segédorvosi állás mellett letettem az elsõ- és másodfokú belgyógyászati szakvizsgát, és 1989tõl mint osztályvezetõ fõorvos mûködtem 10 évig. 2000-tõl önálló szakorvosi rendelõt tartok fenn, és szakorvosként rendelek naponta Nagykürtösön, valamint Zsélyben. Kórházi mûködésem alatt 12 évig az Orvosi Egyesület elnöke, a rendszerváltás után 8 évig az Orvosi Kamarilla elnöke, valamint a Besztercebányai szubrégió etikai bizottságának a tagja voltam és vagyok a mai napig, ami rendszeres publikációs és elõadássorozati tevékenységet követel - ennek járási szinten (Nógrád-Gömör vidéke), valamint országos szinten is eleget tettem, és jelenleg is teszek. 1990-tõl 2004-ig párton kívüliként csupán szakmai tevékenységet folytattam. Mint független képviselõt beválasztottak Nagykürtös város képviselõ-testületébe, ahol a szociális és egészségügyekkel foglalkozó bizottság elnökeként dolgoztam 4 évig. 2006-tól a SMER politikai párt képviselõjeként bekerültem a Besztercebányai Megyei Önkormányzatba, ahol szintén a szociális és egészségügyekkel foglalkozó bizottság tagjaként dolgozom a mai napig. A választásokon a következõ jelszóval indulok: Az a fontos, hogy közös nevezõre jussunk, és a felvállalt feladatokat teljesítsük.

MUDr. SALM ÁŠOVÁ M a r i a n n a , 5 8 é v e s , orvos, jelenleg magánrendelést folytató belgyógyász diabetológus és gasztrológus. A Nagykürtösi j á r á s Nová Ves (Újfalu) községében született. Az általános középiskola elvégzése után 1970-1976 között a Komenský Egyetem Orvosi Karán tanult Pozsonyban, melyet sikeresen elvégzett. 1980-ban belgyógyászati atesztációt, 1986-ban pedig diabetológusi szakképesítést szerzett. 1976-ban kezdett szakorvosként dolgozni a nagykürtösi kórházban, és itt dolgozott 1996-ig, azóta saját belgyógyászati és diabetológus rendelõje van, ahol napjainkig orvosként dolgozik. A német és orosz nyelvet alapfokon ismeri. Férjezett, férje Ing. Jozef Salmáš a Szociális Biztosító dolgozója, akivel két közös gyermeküket már felnevelték. Lányuk, Michaela jogász, férjével együtt, aki jogászdoktor európai intézményekben dolgozik. Fiuk, Jozef orvos, aki feleségével Lipcsében él, és az Egyetemi Szívgyógyászati Központban dolgozik. Jelenleg Nagykürtös Városi Képviselõ-testületének tagja, a HZDS- ¼S párt képviselõje, és a szociális és egészségügyi dolgokkal foglalkozik. Mint orvos a betegek bizalmát élvezi, az egész járásból járnak hozzá rendelésre betegek, és mint képviselõ értékes tapasztalatokat szerzett, melyeket megyei képviselõként is szeretne a járás és a járás minden lakójának javára kamatoztatni. Mottó: Igazságban élni, és szabadon határozni.

Ing. Tóth István 55 éves, gépészmérnök, jelenleg Ipolynyék község polgármestere. Ipolynyéken született. 1969-tõl az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvû Gimnázium tanulója, ahol 1972-ben érettségizett. 1972-1977 között a brünni katonai akadémia hallgatója volt. 1977-tõl 1989-ig a lévai 64. harckocsiezred zászlóalj parancsnokhelyettese, késõbb a tankezred parancsnokának helyettese. Rövid ideig a Zólyomi Mûszaki Egyetem katonai tanszéken dolgozott. 1990-1994 között a Lesten létrehozott tankbázis parancsnokhelyettese, majd 2002-ig a szintén Lesten mûködõ speciális alakulat parancsnoka volt. 2002-ben független polgármesterjelöltként megválasztották Ipolynyék község polgármesterévé, ezt a tisztséget már a második választási idõszakban tölti be. Polgármestersége alatt sikerült több beruházást megvalósítani: szennyvíztisztító állomás megépítése, kõhíd átépítése, tornaterem, valamint a mellékhelyiségek átépítése a helyi iskolában, az óvoda épületének felújítása, helyi utak és járdák felújítása, a kultúrház részleges felújítása, községi bérházak felépítése a Kert utcában. Jelenleg a helyi tûzoltószertár felújításának megvalósításán, további utak, járdák, parkolók, nyilvános illemhelyek megépítésén (a templom és a kultúrház környékén), és az orvosi rendelõ teljes felújításán és bõvítésén dolgozik. Nõs, felesége Ilona a helyi alapiskola tanítója. Két leánygyermek, Tímea (1977) és Zsuzsanna (1983) édesapja. A Besztercebányai Megyei Önkormányzatba független jelöltként kandidált a SMER és a HZDS listáján. MOTTÓJA: „Magyaroknak és szlovákoknak azt kell egymásban keresni, ami õket összeköti, és nem azt, ami eltávolítja egymástól.“

A járási jelöltek választási programja: Szociális területen: - A kihasználatlan épületekben új intézményeket létesíteni, és kiszélesíteni a jelenleg mûködõket - Nappali mûszakkal mûködõ intézményeket létesíteni - ebédlõket, mosodákat, ápolói szolgáltatást és szociális lakóhelyeket az otthontalanoknak a téli szezonra - Csökkenteni a kiadási költségeket, felhasználni az uniós alapokat, személyre szabni a fizetséget a szociális szolgáltatásokért - Bevezetni a világhálót /internet/ a szociális otthonokba

A vidékfejlesztés területén: - Módszeresen, szakszerûen támogatni az önkormányzatokat az uniós alapok eszközeinek merítésében - Támogatni a potenciális befektetõket és a fejlõdés lehetõségeit helyben, a községekben - A figyelmet a megújuló energiaforrások felé irányítani - Megteremteni a feltételeket az országhatárokon átnyúló együttmûködéshez

- Vidékfejlesztés a turizmus irányban

Iskolaügy: - A közmûvelõdést a piac igényeihez igazítani - Megteremteni a sporttehetségek szakszerû neveléséhez a körülményeket

Egészségügy: - Modern, elérhetõ és jól mûködõ egészségügyi szolgáltatásokat az integrált régión belüli egészségügyi rendszerben

Közlekedés: - Kiépíteni és karbantartani az úthálózatot, megszervezni egy jól mûködõ tömegközlekedési programot a járás, valamint a kerület területén

Kultúra: - Javítani a kultúrintézmények anyagi és technikai felszerelését - Elmélyíteni a községek együttmûködését - Felhasználni az uniós támogatási alapokat - Támogatni a kulturális turizmus fejlõdését

Kultúra

2009. november

Kürtös 11

Őszirózsás kívánságkosár és a meghívott borászokat, borszakértõket is bevonták a jó magyar bor titkainak megismerésébe. Énekeseinken kívül fellépett még Tarnai Kiss László, a zsûri elnöke, nótaénekes. Fellépési lehetõséget kapott Sipos József, ezüstsávos minõsítésû nótaénekes, Bátorkeszi község polgármestere, idei nótaversenyünk fõ támogatója. Köszönjük még egyszer a Duna TV-nek a nagyszerûen elõkészített programot, a lehetõséget énekeseink bemutatkozására, egyben versenyünk propagálására. Mindannyian

A cím jelképnek is megfelel. Az idei jubileumi X. ÕSZIRÓZSA versenyrõl októberi számunkban már beszámoltunk. Az elsõ három helyezett (Gõgh Zoltán, Kecskeméti András, Fürst Pál) a kísérõ cigányzenekarral együtt az idén harmadszor lépett fel a Duna TV Kívánságkosár címû mûsorában október 29-én. A fellépés lehetõsége a helyezettek díjazásaként is értendõ, egyúttal olyan reklám, amely több fellépési lehetõséget rejt magában, vagy segíthet elindulni egy énekesi pályán. A Duna TV az idén igazán méltó és egyedi programot készített elõ a Kívánságkosár egész mûsoridejének tartamára. Nótaénekeseink szereplését összekapcsolta a bor születésének ünnepével (a magyar borok és borvidékek ismertetésével), ezt a díszlet is megerõsítette. A mûsorban többek között fellépett még a galgahévízgyörki asszonykórus, a Csillagszemû néptáncegyüttes, az Összefogás a nyugdíjasokért egyesület vegyeskara,

maradandó élménnyel távoztunk. Köszönjük a betelefonáló Kajtor házaspárnak is Zsélybõl az elismerõ szavakat és a jókívánságokat. Reméljük, az elkövetkezendõ évfolyamok is a verseny iránti változatlan érdeklõdésrõl és népszerûségrõl szólnak majd. Balogh Gábor

Krúdy Gyula emléknap Szécsénykovácsiban kezdõdött, majd a község fõterén lévõ Krúdy-emlékmûnél folytatódott, ahol a Szécsényi Rózsavölgyi Márk Mûvészeti Iskola rövid irodalmi mûsora várta az érdeklõdõket. A kultúrházban Bojtos István festõ - „Palócföld képekben“ címû kiállítása várta az érdeklõdõket és az

A Krúdy család õsi fészkében, Szécsénykovácsiban tartotta megemlékezését a nagy magyar író születésének 131. évfordulója alkalmából a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya és helyi alapszervezete, a Palóc Társaság és Szécsénykovácsi Község Önkormányzata. Krúdy Gyula, aki a magyar irodalom egyik legtöbbet alkotó írója volt, megérdemli, hogy az utódok emlékezzenek rá. Az október 25-én rendezett irodalmi délutánon a megemlékezés Krúdy Gyula dédszüleinek a szécsénykovácsi temetõben található sírkövénél koszorúzással

Óbudai Krúdy Kör tagjai, a Magyar Kultúra Lovagja, Lovag Tárkányi Imre író, költõ, a Krúdy Kör versszakosztályvezetõje és Szénási Sándor István költõ, meseíró, a prózaszakosztály vezetõje Krúdyval kapcsolatban írt mûveikbõl

adtak elõ részleteket. Majd a szécsényi Iglice néptánccsoport mindent korosztályt felvonultató táncosai elõadásában bemutatott Palóc táncok elnevezésû mûsora zárta ezt a jó hangulatú irodalmi délutánt. Filip József

Kultúra - Közélet

12 Kürtös

LU K A N É N Y E I S Z Ü R E T Lukanénye Község Képviselõtestülete Kuzma Zoltán polgármester javaslata alapján 2009-ben jóváhagyta,

hogy testvértelepüléseink képviselõinek minden évben lehetõvé teszi a részvételt a lukanényei szüreten. Október 1-jén meg is érkeztek kedves barátaink az erdélyi Gyergyócsomafalváról, valamint a magyarországi Baktalórántházáról és Ráckevérõl. Október 2-án minden kedves vendégünk és Lukanénye Község Képviselõ-testületének tagjai Kuzma Zoltán polgármesterrel az élen munkaruhában, traktor vontatta pótkocsin mentek a helyi szövetkezet szõlõsébe. Erdélyi barátaink elsõ alkalommal vettek részt szõlõszüreten, elsõ alkalommal láthatták, sõt saját kezûleg ki is próbálhatták, hogyan lesz a szõlõbõl nemes nedû. A magyarországi testvérközségek képviselõi közül már mindenki vett részt szüreten, sokakban jöttek elõ a régen megélt gyermekkori szüreti emlékek. Bizony jólesett délben leteríteni a pokrócokat, majd jóízûen elfogyasztani a kolbászt, szalonnát meg a libaés kacsasültet. Az ilyen ebédre persze lecsusszant pár pohár borocska is, így a délutáni mûszak még jobb hangulatban

telt, mint a délelõtti. A vendégek meglátogatták a pincesort is, ahol saját kezûleg próbálták ki a szõlõ darálását és sajtolását is. A jól kiérdemelt vacsora után a lukanényei citerazenekar zenéjére mulattak a hazaiak és a vendégek. Október 3-án kirándulni vittük vendégeinket - Szentantal kastélyában Híves Magdolna, a községi hivatal alkalmazottja kalauzolta végig a vendégeket. Itt került sor az ebédre, egy eredeti szlovák konyha stílusában berendezett étteremben, ahol vendégeink megcsodálták a szlovák pász-

torsíp, a „fujara“ hangját és a hangszert megszólaltató népviseletbe öltözött zenészt. Selmecbánya város nevezetességeit Görög Károly képviselõ úr mutatta meg kedves vendégeinknek, akik hazafelé megtekintették a zólyomi várat is. Az estebéd után Híves János szolgáltatta a zenét vendégeink szórakoztatására, akik október 4-én hazautaztak, s mindannyian reméljük, hogy csupa szép és feledhetetlen élménnyel gazdagodtak. M.M.

Élénk kulturális élet Nagycsalomja azon kevés településeink egyike, ahol a község polgármestere és önkormányzata szívügyének tartja a hagyományok ápolását és a kultúra fejlesztését. Hagyományosan a szabadtéri színpad ad helyet a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya járási kulturális ünnepélyének, a JUNIÁLISnak, újabban minden nyár elején itt zajlik a környékbeli zeneiskolák növendékeinek hangversenye és a falunapi ünnepség szórakoztató mûsora is. Társadalmi és kulturális téren igen mozgalmasnak bizonyult az elmúlt hónap is. Október elsõ vasárnapján vendégszerepelt a faluban a lévai kultúrközpont mellett mûködõ Garamvölgyi Színpad. Nagy sikerrel mutatta be a társulat Cúth László rendezésében Fábri Péter Lipótváros-alsó avagy üzlet az üzlet c. kétfelvonásos komédiáját. A „Lengyel menekülttáborok az Ipoly mentén a II. világháború alatt“ címmel október 10-én tartott nemzetközi konferenciával egy idõben került sor Polcz András Kirándulás Párizsban c. fotókiállításának megnyitására is a helyi kultúrházban. -ja-

2009. november

Nyugdíjasok találkozója Lukanényén

2009. október 23-án, 16 órakor a lukanényei kultúrház életvidám idõs embereké lett pár órára. Immár harmadjára hívta meg õket Lukanénye polgármestere, Kuzma Zoltán és a község képviselõ-testülete egy találkozóra az idõsek hónapja alkalmából. Mintegy 120-an jelentek meg a találkozón, amelyet a polgármester úr nyitott meg. Beszédében méltatta az idõsebb generáció érdemeit, és felhívta a figyelmet a fiatalabbak kötelességeire az idõsebbekkel

szemben, de figyelmeztetett a kihalóban levõ tiszteletre is, amivel az idõsebbeknek tartozunk. Ígéretet tett arra, hogy a község vezetése ezt, az immár hagyományos találkozót minden évben megtartja. Külön megemlékezett az idén 60., 70. és 80. születésnapjukat ünneplõ jubilánsokról. A polgármester üdvözlõ beszédét az iskolások mûsora követte, valamint a Balassagyarmati Színkör tagjai szórakoztatták esztrád mûsorukkal kedves nyugdíjasainkat. A találkozó ezután kötetlen szórakozással és ünnepi vacsorával folytatódott, a zenét a szórakozáshoz Híves János szolgáltatta. A jó borocska és üdítõk mellé finom pogácsa és sütemények voltak felszolgálva, melyeket a Poltári Cukrász Szakközépiskola ajándékozott nyugdíjasainknak. A rendezõk - a polgármester úr és neje, valamint a képviselõk és kedves feleségeik, továbbá a községi hivatal, községi vállalat és alapiskola alkalmazottai - nagy örömmel tapasztalták, hogy munkájuk nem veszett kárba, az idõsebbek is vágynak a közösségi életre, és fiatalokat is meghazudtolva tudnak szórakozni és örülni az életnek. M.M.

Hitélet

2009. november

Tűnődés „Voltunk, mint ti, lesztek,mint mi….“ /Halottak napja utáni gondolatok/ Sopron közelében, Nagycenk község temetõjében nyugosznak a legnagyobb magyar, Széchenyi István hamvai. Olvastam valahol, hogy amikor az ember lefelé megy a kápolna alatti sírboltba, érdekes felirat ötlik a szemébe: „Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi: por és hamu.“ Kemény, kíméletlen figyelmeztetés minden ember számára. Bizonyára ilyen és hasonló gondolatok is eszünkbe jutottak a halottak napi temetõlátogatáskor, amikor felkerestük elhunyt szeretteink vagy kedves rokonaink virágokkal, koszorúkkal díszített sírhelyét. Valaki úgy fogalmazott, hogy halottak napja ünnepi találkozó az élõk és a halottak között. Tapasztalataim némileg rácáfolnak erre a kétségtelenül találó megállapításra, mert nekem egyre inkább úgy tûnik, hogy ebben a rohanó világban rokonok vagy egykori barátok gyakran már csak a temetõben találkoznak és váltanak szót egymással egy-egy temetés alkalmával, vagy éppen halottak napján. Ez az emléknap mintha azt mutatná, kedves találkozási lehetõség ez az élõknek az élõkkel, miközben figyelmünk majdnem elterelõdik a halottak napja lényegérõl: elhunytaink sírjánál a csendes elmélyülésre, imára, az együtt töltött idõkre való visszagondolásra, hozzájuk fûzõdõ emlékeink felelevenítésére, az elmúlással való szembenézésre, hogy egyszer majd mi is leszünk, mint õk... De addig, addig mi a teendõnk?! - vetõdhet fel bennünk a kérdés. Érdemes eltûnõdni György Attila Vasárnapi kenyér c. kötetébõl a Találkozás a halottakkal címet viselõ elmélkedésének néhány gondolatáról. Íme: „Azt szokták mondani, az idõ minden sebet begyógyít. Sajnos, ez nem így van. Gyenge orvos az idõ, és nincs minden sebre orvossága. Fõleg az idõs korban kapott sebek maradnak nyitva, és véreznek halálunk napjáig. Vannak pótolhatatlan veszteségek, pótolhatatlan emberek. Fájdalmunkat még csak növeli az a felismerés, hogy életükben nem becsültük õket annyira, mint ahogy megérdemelték volna. Ó, ha újra közöttünk lennének, mennyire másként viselkednénk! Sajnos, azonban, a szeretet elmulasztott lehetõségeit nem hozhatjuk vissza a múlt sírjából. Nem tehetünk egyebet, mint a bánat könnyeivel törlesszük adósságunkat. Kedves halottaink közben hallgatnak, mert akik átléptek a nagy kapun, nem tesznek többé szemrehányást. A porladó szívekben nem ébred bosszú, a kisimult öklök nem fenyegetnek, az elnémult ajkak nem vádaskodnak többé. Riasztó némaságukkal megszólaltatják lelkiismeretünket, és általa válaszolnak elkésett szeretetünkre. Valahogy így prédikálnak: Tudjuk, milyen szeretettel óvtátok kertetek utolsó virágait az éjszakák hidegétõl, hogy legalább erre az egy napra feldíszítsétek sírjainkat. Köszönjük õket, mint a szeretõ emlékezés követeit. A legszívesebben mégis visszaadnánk, hogy megajándékozzátok vele az élõket. A halottakat könnyû szeretni, a megszépítõ messzeség fátyla eltakarja gyarlóságaikat. Sokkal nehezebb elviselni és szeretni az élõket, márpedig csak ezzel lehet kiérdemelni a szép halál kegyelmét.“ De vajon tudunk-e szépen élni?! /bodzsár/

Kürtös 13

Hõsi halottaikra emlékeztek Megható koszorúzási ünnepséget tartottak Óvárban az I. és II. világháborúban elesett katonák emlékmûvénél. Október 25-én, vasárnap a délelõtti szentmisét követõen a háborús emlékmûnél Benkocs Irma polgármester asszony emlékezett és emlékeztetett a múlt század két világégésére, az elsõ és második világháború pusztításaira, emberek millióinak értelmetlen halálára. Ezt követõen Jókay Lukáš helybeli plébános mondott rövid imát és beszédet, majd a koszorúzás alatt felolvasták azoknak a hõsi halottaknak a nevét, akik már soha nem térhettek vissza szeretteikhez. Az ünnepség a helyi Szent Erzsébet Egyházi Alapiskola tanulóinak az alkalomhoz illõ szép mûsorával és nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével ért véget. /ár/

KÖNYVSZEMLE Csáky Károly: Szakrális emlékeink nyomában II. Csáky Károly „Szakrális emlékeink nyomában II.“ címû tanulmánykötetét olvasva akaratlanul is felvetõdött bennem /s azóta is foglalkoztat/ a kérdés, vajon mennyien és kik fogják elolvasni, tanulmányozni ezt a szépen kivitelezett, tartalmilag nagyon gazdag, az általános mûveltség bõvítése szempontjából hasznos könyvet? Be jó lenne, ha legalább azon 11 település /melyek szakrális emlékeirõl a legfontosabb tudnivalókat a szerzõ mindenki számára érthetõ stílusban szedte csokorba, s azzal a szándékkal indította el az olvasó felé, hogy majd sokan forgatni, tanulmányozni fogják/ önkormányzata minél több polgárhoz eljuttatná, az iskolák pedagógusai az oktatás-nevelés folyamatában funkcionálisan kihasználnák, a papok /lelkészek/ hatékonyan propagálnák a hívõk között is. A szerzõ - aktív tanár, néprajzkutató - hiteles dokumentumok alapján mutatja be Apátújfalu, Csáb, Drégelypalánk, Egeg, Ipolybalog, Ipolykeszi, Ipolynyék, Ipolyszakállos, Kelenye, Kéménd, Nagycsalomja rövid történetét /utalva a települések jeles szülöttjeire is/, a községek vallási felekezeteit, polgárainak vallásos életét, egyházi jellegû emlékeit, minden ékességükkel a templomokat/templomromokat, a településen található kápolnákat, képoszlopokat, kereszteket, feszületeket, a szentek köztéri szobrait, a haranglábakat, harangokat… „Olyan pontjai ezek a kozmikus mindenségnek - írja a könyv bevezetõjében szerzõ -, melyek tiszteletet parancsolnak, ahol képletesen is meg kell emelni kalapunkat, ahol érdemes elcsendesülnünk néhány percre…“ Tekintettel arra, hogy a „Szakrális emlékeink nyomában II.“ címû könyv nemcsak a regionális oktatáshoz, a történelemhez, a képzõmûvészet és a hittan tanításához nyújthat segítséget, de az általános mûveltség fontos forrása is, melegen ajánlom mindenkinek. Remélem, nem hiába! PaedDr.. Budai Ernõ

14 Kürtös

Évfordulónaptár

* 100 éve, 1909. december 2-án született Kurkó Gyárfás romániai magyar regényíró, publicista, politikus, aki 1949-tõl több mint másfél évtized börtönbüntetést szenvedett a demokráciáért és magyarságáért († 1983). * 205 éve, 1804. december 2-án történt Bonaparte Napóleon császárrá koronázása. * 140 éve, 1869. december 8-án kezdõdött a IX. Pius pápa 1868. június 29-én, Szent Péter és Pál napján kelt bullájával összehívott Elsõ Vatikáni Zsinat. * 205 éve, 1804. december 8-án született Damjanich János honvédtábornok, a magyar nemzeti ügy és a polgári átalakulás odaadó híve, az aradi vértanúk egyike († 1849). * 220 éve, 1789. december 8-án született Hild József magyar mûépítész, építõmester, a hazai klasszicista építészet egyik legnagyobb alakja, meghatározó szereplõ a reformkori Pest arculatának kialakításában († 1867). * 15 éve, 1994. december 10-én vette át Oláh György az 1994. évi kémiai Nobel-díjat „a karbokation kémiához való hozzájárulásáért“. * 15 éve, 1994. december 10-én vette át Harsányi János az 1994. évi közgazdasági Nobel-díjat megosztva John Nashsel és Reinhard Seltennel „a nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúly analízis terén végzett úttörõ munkásságáért“. * 150 éve, 1859. december 16-án hunyt el Wilhelm Grimm, a Grimm fivérek közül az ifjabb (* 1786); õ és Jacob Grimm (1785-1863) mesegyûjtõként és nyelvtudósként együtt ismertek, és a testvérpárt egyként tisztelik. * 230 éve, 1779. december 18-án hunyt el Faludi Ferenc jezsuita szerzetes, író, költõ, mûfordító, a 18. századi magyar irodalom egyik legjelentõsebb képviselõje (* 1704). * 890 éve, 1119. december 21-én született Becket Szent Tamás norman származású angol fõpap, canterburyi érsek, Anglia prímása. († 1170). * 20 éve, 1989. december 22-én hunyt el Samuel Beckett ír költõ, próza- és drámaíró (* 1906). * 245 éve, 1764. december 22-én hunyt el Amade László költõ, a 18. századi magyar dalköltészet egyik legjelentõsebb képviselõje (* 1703). * 165 éve, 1844. december 23-án nyitották meg az Akadémia XIII. nagygyûlésének keretében a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárát, ez alkalomra írta Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban címû versét. * 200 éve, 1809. december 24-én hunyt el Báróczi Sándor magyar királyi testõr, író, mûfordító (* 1735). * 65 éve, 1944. december 26-án a náci németek fölrobbantották az Esztergomot és Párkányt összekötõ Mária Valéria hidat. * 95 éve, 1914. december 27-én hunyt el Herman Ottó természettudós, néprajzkutató, számos alapvetõ szakkönyv szerzõje (* 1835).

2009. november

Váci Mihály (Nyíregyháza, 1924. december 25. - Hanoi, 1970. április 16.) költõ, mûfordító. Nyíregyházán tanítóképzõt végzett, majd tanyasi iskolában tanított. A II. világháború idején segédszolgálatos katona volt, a háború után kollégiumi igazgató lett. Ifjúkorától betegeskedett, gyenge szervezete miatt folyamatosan a halál árnyékában élt. 1949-ben felkerült Budapestre, ahol a Tankönyvkiadó munkatársaként szerkesztõi munkákat végzett. Elsõ versei 1955-ben jelentek meg az Új Hang c. folyóiratban, s ugyanebben az évben megjelenik Ereszalja c. verseskötete, melyet a kritika is figyelemmel illet. 1958-ban hat versét beválogatják a Tûz-tánc c. antológiába. Az 1961-ben megjelent Mindenütt otthon c. kötete országos érdeklõdést kelt, s már nemcsak a kritikusok, hanem az olvasóközönség is felfigyel költészetére. A hatvanas évek elsõ negyedétõl számítható mûvészetének szokatlanul nagy népszerûsége: számos rendezvény szinte nélkülözhetetlen költeménye egy-egy Váci-vers. Az irodalmi közéletben is aktívan részt vész: az Élet és irodalom munkatársa, majd halálág az Új Írás folyóirat szerkesztõje. 1963-tól haláláig országgyûlési képviselõ. Sokat utazik külföldre, ezek az utazások hatással vannak gondolkodására és költészetére egyaránt. Kulturális delegáció tagjaként Vietnamban érte a halál. Halála után vita indult megítélésérõl, bár folyamatosan jelenhettek meg kötetei. A rendszerváltás idején a bírálók hangja erõsödött fel vagy elhallgatták. Személyét és munkásságát átértékeli halála után 34 évvel kiadott 1956-os naplója, költészetének új távlatait egyes verseinek biblikus értelmezése adja. Munkásságáért József Attila-díjjal (1956, 1962), ill. Kossuth-díjjal (1965) tüntették ki. Apáczai Csere János (Apáca, 1625. június 10. - Kolozsvár, 1659. december 31.), filozófiai és pedagógiai író, a mûvelõdés, tudományosság és nevelésügy úttörõje, aki közt szolgáló tevékenységében harmóniát teremtett erdélyi, magyar, európai és egyetemes emberi értékek között. Az elemi iskolát szülõfalujában, középfokú tanulmányait Kolozsváron végezte. 1643 õszétõl a gyulafehérvári fõiskola hallgatója. A tehetséges ifjú tanulmányait 1648 nyarától - a református egyház ösztöndíjasaként - hollandiai egyetemeken kezdte, ahol a keleti nyelveken kívül egyéb tudományokban is bõvítette ismereteit. Közben utazást tett angol, francia és belga földön. 1651-ben az újonnan alapított harderwijki egyetemen teológiai doktori szigorlatot tett. Õ lett az egyetem elsõ doktora. 1653-ban hazaköltözött Gyulafehérvárra. II. Rákóczi György fejedelem a gyulafehérvári kollégium tanárának nevezte ki. 1654-ben kinyomtatta a Magyar Logikátska címû tankönyvét. 1655-ben pedig már a Magyar Encyclopaedia kinyomtatott példányait is kézbe vehette. De ahogy kibontakozott hatalmas iramú szellemi tevékenysége, úgy fokozódott haladó gondolataival szemben az uralkodó körök haragja. Apáczai kiállt eszméi, a haza szellemi haladásának ügye mellett. Ezért II. Rákóczi György büntetésül a leégett kolozsvári kollégiumba helyeztette át. 1656-ban Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól címen és témáról mondta el beköszöntõ beszédét. Iskolateremtõ munkásságát Lorántffy Zsuzsanna és Barcsay Ákos fejedelem is nagyra értékelte. 1658-ban feljebb lépett kezdeményezéseiben, Barcsay Ákos fejedelem elé egy erdélyi magyar felsõoktatási tanszervezet tervét terjesztette. De az õ értelmében vett magyar akadémia eszmei alapkõletételénél tovább nem juthatott. Hatalmas sodrású tevékenységét 34 éves korában tüdõbaj szakította félbe. Hamvai a házsongárdi temetõben nyugszanak. Szerk.

Szabadidõ

2009. november

Kürtös 15

Õ SZ A KERTEKBEN A krizantém nálunk leginkább a temetõk virága, hiszen ez a hideg õszi hónapokban is hosszú ideig szép és mutatós marad. Pedig a krizantém lakásban és kertben egyaránt jól mutat, különösen a tömött, gömb formájú bokrok.

Õsszel a virágboltok és a kertészetek megtelnek virágzó fehér, sárga, narancssárga, bordó, halvány rózsaszín és ciklámen színben pompázó krizantémokkal. Sajnos sokan gondolják úgy, hogy ez a növény csak temetõbe való, pedig valójában egy nagyon kedves kerti dísznövényrõl van szó, amelyet ültethetünk cserépbe és balkonládába egyaránt. Egy nagyobb krizantém akár 1 méter magas is lehet, egy ekkora szabályos gömb pedig már igazán látványos dekoráció. A kisebb növényeket csoportosan érdemes kitenni. Elvirágzás után a növényt vágjuk vissza, ne hagyjuk rajta az elnyílt virágokat. Ha már teljesen elvirágzott a tõ, akkor minden hajtást vágjunk vissza a felére, és ültessük ki a növényt a kertbe. Télre érdemes betakarni falevéllel vagy forgáccsal, hogy a gyökere ne fagyjon ki. Cserepes dísznövényként is nevelhetjük a szobában, de a túlfûtött meleg helyiségben sajnos hamar elszáradnak a hajtások, így csak olyan lakásba javasoljuk, ahol van olyan helyiség, ahol télen 10-15 fokos a hõmérséklet. Földjét tartsuk mindig enyhén nedvesen, mert egy kiszáradás végzetes lehet a növény számára.

Neveljünk otthon aloe verát! Ma már mindenki halott errõl a csodanövényrõl, és egyre többen tartják otthonukban az aloe verát. Egy szerény, kis igényû növényrõl van szó, amely minimális gondozás mellett is szépen fejlõdik, ráadásul, ha megsérülünk, sebgyógyításra is kiváló.

Ha sikerül egy növényt beszereznünk, akkor elõször is keressünk számára egy világos, de nem tûzõ napos helyet. A 20 C° körüli hõmérséklet ideális számára, de nyáron akár a szabadba is kitehetjük egy árnyékos helyre, ahol nap nem éri a leveleit. A másik fontos szabály a locsolás, hiszen leveleiben tárolja a nedvességet, így a legkisebb túllocsolás is végzetes lehet. A növény eredetileg száraz, sivatagi vidékrõl származik, ahol gyakran hónapokig nem esik. Télen elég a földjét havonta egyszer locsolni, míg nyáron kéthetente egyszer adjunk neki vizet. Csak akkor öntözzük újra, ha a földje már kellõen kiszáradt. Átültetésre akkor kerüljön sor, ha a gyökerek már kinõtték a cserepet, vagy a növény eldõl a súlya miatt. Az átültetéshez használjunk homok és virágföld keveréket vagy nagyon laza szerkezetû, jó vízáteresztõ képességû virágföldet. Ha megfelelõen gondozzuk, akkor egy hasznos szobanövényt kapunk, amely a harmadik évtõl gyógyító hatásával is segítségünkre lehet.

Otthon csak külsõleg alkalmazzuk kisebb égésre, bõrsérülésekre, horzsolásokra vagy arcbõrünk szépítésére! Ehhez a három évnél idõsebb növény levelét vágjuk le éles késsel, majd keresztben vágjuk ketté, és a benne található átlátszó fehér gélt kenjük a sérült bõrfelületre. Fontos, hogy a növény levelében található sárgás anyagot soha ne használjuk fel!

Számítógép a mindennapokban Az elektronikus kereskedelem lehetõségei így karácsony és évvége elõtt idõszerû téma, ezért pár sorban ezt ismertetném. Az elektronikus üzlet megközelíthetõ több szempontból, a kommunikáció szempontjából az információk, termékek, szolgáltatások és fizetések továbbítása számítógépes és egyéb hálózatok segítségével. Üzleti szempontból ez a szolgáltatás kibõvítése egy új eszköz segítségével, amely hozzájárulhat a költségek csökkenéséhez és

a szolgáltatások gyorsaságának és minõségének növeléséhez. Az internetes bevásárlás viszont valószínû, hogy nem fog elõidézni olyan mérvû változásokat, mint az e-mailek és az sms-ek, amelyek szinte teljesen leállították a levél- és képeslapküldést. Az internetes bevásárlásnál hiányzik a személyes kapcsolat az eladó és vásárló között, nem történhet meg velünk, hogy a pénztárnál vesszük észre, hogy idegen bevásárlókosarat toltunk oda, nem dõlhet ránk a piramisra rakott konzervhegy, és hasonló „emlékezetes“ bevásárlásokkal lennénk szegényebbek. A bevásárlásnál sokan szeretik kézzel megfogni, megtapintani az árut, egyszóval a bevásárlásnak saját kultúrája van. Viszont vitathatatlan elõnyei is vannak az elektronikus kereskedelemnek. A termékeknek nem csak a 24 órás kínálatáról van szó, de a beszerzés, a beszállítókkal történõ kapcsolattartás szintén elektronikus úton történik. Az internetes bevásárlásoknál is ügyeljünk a biztonságra - az alacsony ár nem biztos, hogy jó vásárlást jelent. Az ilyen vásárlásoknál legjobb, ha az áru átvételekor fizetünk.

-beRNDr. Balázs Péter

Programajánló

16 Kürtös

ORSZÁGOS SZÍNJÁTSZÓ FESZTIVÁL TIZENEGYEDSZER

A csoportok a következõ mûfajokban mérik össze tudásukat: - klasszikus színdarab, - népszínmû, - esztrádmûsor, - dramatizált népi játék.

A múlt század 60-70-es éveinek nagy slágerei csendülnek fel 2 0 0 9 . n ovem b e r 21 - é n , s zo m b a to n I p o l y ke s z i n . A Csemadok helyi alapszervezete és a község önkormányzata szervezésében kerül megrendezésre a járás táncdalénekeseinek seregszemléje a kultúrházban. Ugyanazon a színpadon, ahol 40 éve, l969-ben a Csemadok akkori Járási Bizottsága nagy sikerrel szervezte meg a járás fiatal magyar táncdalénekeseinek máig emlékezetes járási döntõjét. A 14 órakor kezdõdõ mûsorban az egykori elõadók közül színpadra lép Kúkelné Majer Erzsébet /Ipolykeszi/, Faggyas Milan /Ipolyvarbó/, György Ferenc /Csáb/, míg a fiatalabb vagy még annál is fiatalabb nemzedéket Cseri Ilona, Csinger Gabriella és Kelemen Ferenc /Ipolynyék/, Záhorszky Zsuzsa /Ipolyhidvég/, Bencze Frédi /Bussa/, Páldi József, Básti János, Dudás Hajnalka, Urbancsik János, Cibu¾a Katalin, Böjtös Ildikó és Böjtös Norbert /Ipolykeszi/ fogja képviselni. Ott lesz a régi zenekarokból a SUGÁR, a METEOR és az énekeseket kísérõ QUALITON is. Mindenkit szeretettel vár a rendezõség!

SZÜLETÉSNAPOT!

Penke Lívia

2009. november 19-e és 22-e között kerül sor Szepsiben és Buzitán a Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Kassa-környéke Területi Választmánya szervezésében a XI. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválra (Falusi Színjátszó Csoportok XI. Országos Fesztiválja).

Táncdalfesztivál a 40-es évf or duló jegyében

BOLDOG

2009. november

Ipolykeszi november 7− én 6 éves Szülinapod alkalmából szívből gratulál, jó egészséget és sok szerencsét kíván: anyuci, apuci és testvéred, Patrik

Ambiciózus üzletkötõket keresek a hazai piacon nemrégen megjelent egészségvédõ termékek forgalmazásához! Te l : 0 9 0 5 8 3 6 7 2 2

KÖZÖS TÖRTÉNELEM - ÉRTÉKEKKEL ÉS KONFLIKTUSOKKAL MAGYAR ÉS SZLOVÁK MÚLTÉRTELMEZÉS Ritkán adódik lehetõség arra, hogy az érdeklõdõk széles rétege bepillanthasson a történészek, különösen egy határokon átívelõ régió történészeinek mûhelyébe. A Nógrád Megyei Levéltár és a Füleki Vármúzeum, karöltve a magyarországi Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézettel és a Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézetével, 2009. november 1213-án, Balassagyarmaton ilyen lehetõséget kínál. Az alkalom, melyre tisztelettel felhívjuk figyelmét, különleges abból a szempontból is, hogy a készülõfélben lévõ szlovák-magyar közös történelemtankönyv tervezett szerkezetét, tartalmát ismertetik a tankönyv szlovák és magyar szerzõi, egyfajta diskurzust kezdeményezve a kétségtelenül és égetõen fontos témában. Kérjük, ha „Közös múltunk - értékekkel és konfliktusokkal. Magyar és szlovák múltértelmezés“ címû konferenciánk mellékelt programelõzetese felkeltette érdeklõdését, tisztelje meg rendezvényünket részvételével! Részletes információ: Nógrád Megyei Levéltár 3100 Salgótarján, Bem út 18.; e-mail címünk: [email protected]. Tyekvicska Árpád, igazgató, Nógrád Megyei Levéltár PROGRAM - Šutaj, Štefan - Szarka László: Közös, különbözõ, konfliktusos-e a szlovák és a magyar történelem? A történeti Magyarország és a 20. századi nemzetállami történelem értelmezési lehetõségei; Csukovits Enikõ Vladimír Segeš: A középkori magyar államiság és a magyar, illetve szlovák etnogenezis kérdésköre; Varga J. János - Ivan Mrva: A Magyar Királyság megújítása és nemzetiségi összetételének változásai a 18. század elsõ felében; Halász Iván - Dušan Škvarna: A magyar és szlovák nemzeti mozgalom konfliktusai a 19. század elsõ felében; Nagy Mariann - Miroslav Kme : A magyarországi asszimilációs folyamat és politika okai és következményei a dualizmus korában; Simon Attila - Peter Zelenák: Magyar-szlovák kapcsolatok a két világháború közötti korszakban; Valuch Tibor - Stanislav Sikora: A magyarországi és szlovákiai szocialista rendszer sajátosságai és hasonlóságai 1948-1989 között; Kiss Gy. Csaba: A magyar és a szlovák történelem középeurópai kontextusa; Múlt a jelenben - Kerekasztal-beszélgetés és vita a múltértelmezések hatásairól és a múltfeltárók feladatairól a jelenben.

havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail: [email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 13363972. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 12.- korona, 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk. A lap a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával készül. Realizované s finanènou podporou Ministerstva Kultúry SR - podprogram Kultúra národnostných menšín.