KRÍZA ILDIKÓ A MÁTYÁS-HAGYOMÁNY ÉVSZÁZADAI

KRÍZA ILDIKÓ

A MÁTYÁS-HAGYOMÁNY ÉVSZÁZADAI

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK

SZERKESZTI

SZEMERKÉNYI ÁGNES

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA NÉPRAJZI KUTATÓINTÉZETE

KRÍZA ILDIKÓ

A MÁTYÁS-HAGYOMÁNY ÉVSZÁZADAI

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

Megjelent a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával

A fedélen Miklós püspök Mátyás király elõtt (Ransanus-corvina, OSZK, Clmae 249. Fol. 17 v)

ISBN 978 963 05 8473 9

Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akkrt.hu www.szakkonyv.hu Elsõ magyar nyelvû kiadás: 2007 © Kríza Ildikó, 2007

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is. Printed in Hungary

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÕ ............................................................................................... A Mátyás-hagyomány körvonalai ......................................................... A hõsalkotás módjai a Mátyás-hagyományban .....................................

7 8 19

A MÁTYÁS-HAGYOMÁNY KEZDETEI .............................................. Magyarországnak fényes csillaga .......................................................... Meghalt Mátyás király, oda az igazság! ................................................ Heltai Gáspár szerepe a Mátyás-hagyományban ................................... Görcsöni Ambrus Mátyás-históriájának folklórkapcsolatai ..................

25 25 27 31 36

MÁTYÁS-HAGYOMÁNY A FELVILÁGOSODÁS IDEJÉN ................ Ismeretlen Mátyás-história a 18. századból .......................................... Az aprónyomtatványok szerepe a Mátyás-hagyományban ................... A Mátyás-hagyomány és a szólásmagyarázatok ................................... Dugonics drámája és a Mátyás-hagyomány .......................................... Egy jezsuita Mátyás-dráma folklórvonatkozásai ................................... Ismeretlen történeti ének Mátyás király csatájáról ................................

46 50 58 72 80 101 117

A MEGÚJULÓ MÁTYÁS-HAGYOMÁNY ............................................ Egy Mátyás-színmû kapcsolata a néphagyománnyal ............................ A talányfejtõ lány balladája ...................................................................

138 138 148

MÁTYÁS KIRÁLY A SZOMSZÉD NÉPEK KÖLTÉSZETÉBEN ......... Beatrix királyné és a Mátyás-hagyomány ............................................. A délszláv Mátyás-hagyomány ............................................................. Cseh és szlovák források Mátyás királya .............................................. Mátyás király a ruszin szájhagyományban ............................................ A szlovén Mátyás-hagyomány ..............................................................

159 161 163 168 170 178

MÁTYÁS KIRÁLY, A FOLKLÓRHÕS ................................................... Matthias Corvinus, a szakrális király ..................................................... Mátyás, a legyõzhetetlen ........................................................................ Mátyás király halála ...............................................................................

193 193 195 197

KÖVETKEZTETÉSEK ............................................................................. 200 Mátyás király, a nemzeti hõs .................................................................. 200 IRODALOM ............................................................................................... 210

BEVEZETÕ

A történeti személyekhez kapcsolódó folklóralkotások egymástól jellegükben térnek el. A régi királyok közül Szent István, Szent László és Mátyás a legnépszerûbbek. Bármennyire híres volt Szent István, akirõl két legenda is készült, és megannyi egyházi ének dicsõítette századokon át, oltárképeken, szobroknál õ nyitja meg az Árpád-házi királyok sorát, a néphagyomány mégis mostohán bánt vele. Nálánál népszerûbb volt Szent László, akinek csodatetteit, harci gyõzelmeit a szájhagyomány megõrizte. Királyok közt egyedül az õ népszerûsége vetélkedik Mátyás királyéval. A folklóralkotásokban gyakran cserélõdnek fel a nevek, és így ugyanazon epikum, szövegtípus különbözõ hõsökhöz is kapcsolódhat. A Mátyás-folklór azonban nem keveredik Szent Lászlóéval, hiába jellemzõ mindkettõjükre a népszerûség, a szegények, elesettek, rászorultak megsegítése, a bátorság, az ellenség feletti biztos gyõzelem s más erények. Mátyás király népszerûsége az évszázadok során más-más formában fogalmazódott meg. Ma már nem lehet kétségbe vonni, hogy életétõl napjainkig uralkodott a rokonszenves ábrázolás, de azok a mesék, mondák, anekdoták, közmondások, amelyeket a hiteles folklórgyûjtések korától kezdve néphagyománynak tekintünk, zömmel a felvilágosodás koráig vezethetõk vissza. A régi magyar irodalom – a krónikáktól eltekintve – viszonylag szûkszavúan szól Mátyás királyról.1 A „Néhai való jó Mátyás királ” költészeti portréja szegényesnek mondható, és abból nem magasodik ki kellõen az a reneszánsz uralkodó, akinek kultuszából táplálkozhatott volna a gazdag népköltészet. Galeotto és Janus Pannonius szólnak arról, hogy a király hõstetteirõl dicsõítõ énekeket írtak,2 sõt tudjuk, hogy Fodor Kristóf, a kortárs költõ is megverselte Mátyás király haditetteit. Ezzel egy idõben azonban megnõ a Mátyást dicsõítõ olasz mû1 Tolnai Adél a 20. század elején összefoglalta a Mátyás-hagyomány irodalmi elõzményeit, ami azóta is a kutatás kiindulópontja (TOLNAI A. 1911). 2 PAJORIN K. 1990. 337.

7

vek száma. Az olasz humanisták epikus dialógust írtak, és hosszabb-rövidebb verses és prózai alkotásokban dicsõítették a nagy királyt. A magyarul fennmaradt Szabács viadalának éneke, és a Jajca ostromáról szóló töredék a Mátyáskultusz bizonyítékai. A 15. századi források azonban szûkösek ahhoz, hogy kellõ választ adhassunk a Mátyás királyról szóló folklór keletkezésére.3 Máig él az úgynevezett Mátyás-rejtély – amirõl Fraknói Vilmos ad széles ívû képet –, hogy a szigorú adózást erõltetõ, belsõ és külsõ ellenséggel küzdõ király hogyan lehetett halála után itthon és külföldön népszerû uralkodó. Úgy gondolom, hogy a leghelytállóbb Heltai summázata, aki az 1575-ben megjelent krónikájában így ír: Éltében mind az egész ország reá kiált vala Máttyás királyra, hogy igen kövély, nagyravágyó, hertelen haragó és felette igen telhetettlen vóna. Megnyúzná és megönné az országot a sok vámokkal és a nagy rovásokkal, mert négyszer rója vala minden esztendõben az országot, etc. De mihellyt meghala, minden ember ottan dicsírni kezdé õtet, mert mindjárt kezde bomlani a békesség országba. Ottan megelevenülnének a törökek is, és az ország egyik nyavallyából a másikban esék. Akkoron kezdé minden ember megesmerni, micsoda jeles fejedelem vólt vólna az a Máttyás király. És akkoron kezdének mind az emberek mondani: De csak élne Máttyás király, bátor minden esztendõben hétszer róná meg az országot, etc.4

A Mátyás-hagyomány körvonalai A Mátyás-hagyomány ötszáz éven át különbözõ mûfajokban, különbözõ módon jelent meg. Az udvari költészet 15. századbeli alkotásai egyszerre õrzik az elitkultúra elemeit és a népszerû vándortémákon alapuló folklórvonásokat. A 16. században a Jagelló-kori humanista alkotások a kor társadalmi igénye szerint átformálták a már meglévõ mûveket, de készültek új Mátyást dicsõítõ énekek, róla szóló históriás énekek és egyéb prózai narratívumok, fõleg trufák. Ebben a században megszilárdult az idealizált Mátyás-kép, amelyet az utóbbi száz-száz3 Ortutay Gyula Mátyás király és Kossuth Lajos történeti alakjának egybefonódásáról szól. (ORTUTAY Gy. 1974. 54.) 4 HELTAI G. 1981. 402.

8

húsz évben feljegyzett alkotásokban fellelhetünk. A Mátyás-hagyomány nem köthetõ egyetlen mûfajhoz. Alakja megjelenik iskolai színjátékokban, csúfoló énekekben, mondákban, mesékben, balladákban, eredetmagyarázókban, anekdotákban. A regényes Mátyás-életrajzok a 19. század elejétõl napjainkig még a tankönyvekbe is bekerültek. Az eddigi kutatómunka legtöbbet az anekdotákkal foglalkozott: ma már tudjuk, hogy a feltárt anyag figyelmen kívül hagyott számos területet, a folklorisztikai szempontú vizsgálat el sem kezdõdött. A rendkívül gazdag szövegközlés, változatos feldolgozó szakirodalom ellenére keveset tudunk a Mátyás-balladákról, a gyerekcsúfolókat a gyûjtemények „illetlenség” miatt rendre kihagyják, továbbá a falunév-, földrajzinév-magyarázók összegyûjtése még el sem kezdõdött.5 A Mátyás-hagyomány földrajzilag elég jól körülhatárolható. A déli szláv népek között a hõsénekek a legismertebbek, bár ott is vannak prózai folklóralkotások.6 A szlovén folklórban balladák és mondák õrizték meg Mátyás alakját.7 A bulgár adatok áttételesen bizonyítják, hogy Hunyadi János fiaként Mátyás köré is kapcsolódtak folklóralkotások.8 Kisebb számban vannak albán és román források is.9 A kárpáti térség német ajkú lakossága (cipszer, sváb, szász, burgenlandi) elsõsorban anekdotákban õrizte meg Mátyás alakját.10 A cseh, szlovák és kárpátaljai ukrán források azt bizonyítják, hogy a Mátyás-hagyomány északi határa valahol itt húzódik.11 A különbözõ kultúrájú és hagyományú etnikai csoportok között a Mátyás-hagyomány eltérõ. Ugyanaz az elem szerepelhet hõsénekben és mondában: Mátyás koronázásáról például a déli szlávok históriás énekben emlékeznek meg,12 ezzel szemben a magyar szájhagyományban mondákat hallhatunk ugyanerrõl.13 Az inkognitóban juhásznál vacsoráló Mátyás királyról KRÍZA I. 1990b. Átfogó tájékoztatást ad KRSTIÆ, B. 1984. A magyar vonatkozást legteljesebben ismerteti DÁVID A. 1978. 7 GRAFENAUER, I. 1951. Új forráskiadás: KUMER, Z.–MEHAR, B.–MATIÈETOV, M.–VODUŠEK, V., 1970. KREK G. 1891. 388–391. 8 BOGDANOVA, L.–BOJADZIEVA, S.–KAUFMAN, N. 1993; CSIKHELYI L. 1984. 10–15. 9 FARAGÓ J. 1997. 234–236. 10 CAMMAN, A.–KARASEK, A. 1976; 1981a,b,c, 1982; GAÁL K. 1988. 11 KUZELJA, Z. 1906; KOMOROVSKÝ, J. 1957, 1972; ERNYEY J. 1921; PERFECKIJ, E. 1926. 3–55. 12 SZEGEDY R. 1916. 47–60; KRÍZA I. 2004. 13 UJVÁRY Z. 1990; KRÍZA I. 1990a. 105; JUNG, K. 2001. 36. 5 6

9

elsõsorban anekdoták szólnak,14 de a szlovák nyelvû népdalok szintén õrzik ezt a motívumot.15 A folklór tudatos felfedezése és regisztrálása elõtti idõkbõl származó források egy része az írott költészetben maradt ránk, más részét a szájhagyomány õrizte meg. A felvilágosodás kori vagy ennél korábbi adatok folklór szempontú elemzése csak deduktív módon lehetséges. A Mátyás-hagyomány egészének megismerésekor a korábbi századok adatait is számba kell venni. Ezért tûztem ki feladatnak Mátyás királyról, a történeti hõsrõl kialakított fõbb narratívumtípusok sorra vételét, történeti és recens forrásokra egyaránt támaszkodva, rámutatva a változás fõbb irányaira. A történeti hõsökrõl szóló alkotásokat két nagy csoportba sorolja a klasszikus folklorisztika. Az egyikben a hõs valódi hõs, és a hõsköltészet szabályai szerint a küzdelemközpontú esemény részese.16 Legfõképp a hõsének, históriás ének, hõsmesék, ritkábban hõsballadák õriznek ilyen elemeket.17 A másik nagy csoportban (ahová a trufák, tréfás mesék, anekdoták tartoznak) a történeti hõs neve csak szimbolikus, éppen ezért könnyen felcserélõdik.18 A nemzeti hõsök neve etnikus hátterû, míg a narratívumok korokat, országokat átugorva azonosak lehetnek.19 A Mátyás-hagyomány legnagyobb része ez utóbbihoz kapcsolódik. A szakemberek több ízben szóltak arról, hogy Mátyás király neve a folklórban szimbolikus,20 és hasonló narratívumok kapcsolódnak a németeknél III. Frigyeshez, az angoloknál Földnélküli Jánoshoz, az oroszoknál Nagy Péterhez, a románoknál Drakulához. De azt sem szabad szem elõl téveszteni, hogy a Mátyás-hagyomány egy része hõsköltészeti elemeket õriz. Arany János „Naiv eposzunk” címû tanulmánya óta illik azt mondani, hogy nálunk hiányzik a hõsköltészet, s amíg a szerbek énekelnek Szibinyáni Jankról, a magyarok megfeledkeztek a hõs Hunyadiról.21

MAGYAR Z. 2001b. 184. HLӊKOVÁ, H. 1994. 315. 16 Vö. BURKHART, D. 1968. 50. 17 DÁVID A. 1978. 97–124. 18 BURKE, P. 1991. 182; KARDOS T. 1955a. 114. 19 DUNDES, A. 1980. 282; KVIDELAND, R. 1993. 1–2. 20 GRAFENAUER, I. 1951a. 12–15. 21 KRÍZA I. 1999e. 158–159. 14 15

10

A Mátyás-hagyomány nagyobb részében a király a hétköznapi emberekhez hasonló szocializált hõs, aki a jó tulajdonságai révén emelkedik ki.22 Az évszázadok óta regisztrált hagyomány e tekintetben is jelentõs változáson ment át.23 A legrégibb idevonatkozó írás Galeotto Marziótól való. Az õ anekdotái korának írásos és szóbeli költészetében gyökereznek. A Mátyás-hagyománynak csak annyiban váltak részévé, amennyiben késõbb magyar nyelven, közvetítõk révén ismertté lettek. Ma már bizonyítható, hogy Galeotto írása a 18. században kalendáriumi olvasmány lett, és így terjedt el széles társadalmi körökben.24 A Galeotto formálta Mátyás-képnek egy része a populáris irodalom közvetítésével a hagyomány részévé vált. Fokozatosan lett idealizált nemzeti királlyá, olyan hõssé, aki okosságával, igazságérzetével, a szegények megsegítésével vált híressé. A hagyomány összekapcsolta a folklórelemeket, és egy sajátos Mátyáshagyományt hozott létre. A változatos szövegtípusok között bizonyos, állandó motívumkészlettel találkozunk, és így a különbözõ folklórmûfajokhoz (mondák, eredetmagyarázók, anekdoták, tréfák stb.) tartozó alkotásokat rendszerezni is lehet. A narratívumokat hasonlóságuk alapján öt nagy csoportba oszthatjuk. Az okos és igazságos király közismert alakja mellett a beugratásos tréfákról szóló, illetve viselkedésmintát kínáló anekdoták, valamint a kalandokra, országjárásra alapozott helynévmagyarázók a legjellemzõbbek. 1. Az okos király alakja a magyar folklórban elsõsorban az okos szolga és az okos lány mesetípus elemeivel mutat rokonságot.25 Az okosságpróbák egy része a talányfejtés, amelynek jutalma a király arcát mutató pénz vagy egyéb, pl. cinkotai nagy icce lehet. Ezek a típusok már a középkori elbeszélõ irodalomnak részei voltak, és a hozzá kapcsolódó filológiai kutatás nagyon kiterjedt.26 Az okos király alakjának mûvelõdéstörténeti kapcsolatai a legjobban feltárt kérdéskörhöz tartoznak. Binder Jenõ és mások27 egy-egy motívum, anekdota vagy monda alapján filológiai összefüggéseket hoztak nyilvánosságra. Binder Jenõ az SZÖVÉRFFY, J. 1968. 68. RÖHRICH, L. 1973. 204; LÜTHI M. 1961. 24 Gyõri kalendárium 1718. 25 Az Aarne–Thompson-mesekatalógus a 921 és 922 mesetípusokhoz sorolja a narratívumokat. 26 ANDERSON, W. 1923; VRIES, J. DE 1928. 27 BINDER J. 1893, 1902; GYÖRGY L. 1938; HELLER B. 1936; HOLLÓ D. 1937; KATONA L. 1900; ZOLNAI B. 1921. 22 23

11

okos lány és a cinkotai kántor egyetemes párhuzamairól adott képet.28 György Lajos mindezeket tovább bõvítette a világjáró anekdoták összefüggéseiben.29 A filológiai eredményeket új öszszefüggésbe ágyazta Ördögh Csilla.30 Az okosságpróbák különbözõ mesetípusba tartozhatnak, de lényegüket tekintve azonos szerkesztést mutatnak. A kérdés-feleletre alapuló Mátyás-mesék variánsait a feladványok szempontjából rendezte, és negyvenkét variációt mutatott be. Heller Bernát a királyválasztás egyes elemeinek mítoszi háttereihez szólt hozzá, és az okos talányfejtõ mondáinak nemzetközi párhuzamait részletezte igényes filológiai kutatással.31 Holló Domokos az anekdoták másik nagy csoportját vizsgálva, a király lustáin mutatott rá a keleti összefüggésekre.32 A híres történeti nevek mondai hõssé válásának folyamata több tanulmány tárgya.33 A Mátyás-hagyományban jól látható, hogy az okosságpróba szemben áll a hõsköltészeti viadalokkal, annak helyettesítése poétikai értelemben. Tehát az okos király kvázi vetélkedésre hívja a másik szereplõt, és a kérdés-feleletek, feladványok, agyafúrt ötletek teszik evidenssé a hõsök értékeit. A fizikai erõvel szemben a szellemi értékeket állítják elõtérbe. Ez nálunk a reneszánsz irodalom hatására alakult ki. A 18. században már tömeges olvasmányélményt nyújtottak az anekdoták, könyvek.34 Ezen túlmenõen a Mátyás-folklór eme gazdag területe bizonyítja a nemzetközi motívumok helyi adaptációit. 2. Beugratásos próbák képezik a Mátyás-hagyomány következõ jellegzetes részét. Az okos királyról szóló közismert monda arról szól, hogy hogyan csal ki pénzt a gazdag uraktól. Heller Bálint cikke óta „Megfejt bakkecskék” címmel idézzük, és minden határon túli népcsoportnál a magyarhoz hasonló módon található meg. Elõzményei Heltai krónikájából, Görcsöni Ambrus 16. századi versébõl is értelmezhetõk.35 A pénzszûkében lévõ király elõre megegyezik egy fõBINDER J. 1893, 1902. GYÖRGY L. 1934. 30 ÖRDÖGH CS. 1973. 47–48. 31 HELLER B. 1908, 1936. 32 HOLLÓ D. 1937. 33 KARDOS T. 1955a; MOSER-RATH, E. 1984; SZÖVÉRFFY, J. 1968. 34 ANDRÁD S. 1789; KIS J. 1806; KÓNYI J. 1782. A felvilágosodás korában széles körben olvasmány lett az anekdota, ezért jelennek meg olcsó kiadásban a népszerû gyûjtemények, amelyek alapjai lettek a szóhagyományban megjelenõ narratívumoknak. 35 HELTAI G. 1981; KARDOS T. 1955a; KRÍZA I. 1993b. 581–590. 28 29

12

úrral, hogy börtönnel fenyegetõzik a következõ tanácskozáson, ha nem ajánlanak fel a jelenlevõk önként egy jelentõs összeget. A csapda jól sült el, és a király jelentõs pénzhez jutott. A monda további kapcsolatai azonban a salamoni bölcsességek alkalmazását mutatják. Az az elem, amely a pénzen található királyi képmást a tréfa alapjává teszi, széles nemzetközi kapcsolatrendszerbe ágyazható, és mesékben való megjelenése tipizálható. A beugratással való igazságtétel is jellegzetesen Mátyás király nevéhez kapcsolódik a magyar hagyományban. Az „egyszer volt Budán kutyavásár” proverbium magyarázatát már a 18. századból ismerjük. Két különbözõ motívum kapcsolódásának vagyunk tanúi, amelyet a források bizonyítanak. Dugonics megfogalmazása szerint a kutyavásár egy állítólagos bécsi kocsis történetébõl fakad, amely szerint a véletlenül elszabadult kutyák miatt a kereskedõt a rendõrség kártalanította. Viszont, aki eme példát látva ügyeskedni akart, azt szándékos csalásért megbüntette. Ehhez kapcsolódik a gazdag ember megleckéztetése, egy olyan igazságtétel, amely a kapzsi emberek pórul járásával függ össze. A gazdag, aki nem akarja jószántából a szegénynek adni az ökreit, késõbb mégis önként piacra viszi a jószágát, mikor látja, hogy a szegény ember milyen jó vásárt csinált az eladott gebéivel. A mesei motívumok mellett speciálisabbak azok a beugratások, amelyeknek az oktató jellege, didaktikus célkitûzése áll a középpontban. Ilyen például az urakat kapálásra késztetõ királyról szóló anekdota,36 vagy az, amikor megmagyarázza, hogy a nádnak is kell az esõ. A praktikus tréfák Mátyás király személyével kapcsolatban megjelentek Galeottónál, és a magatartáskép kialakításának jellegzetes részei voltak. A késõbbi századokban a diáktréfák szereplõje lett Mátyás, mint amilyen pl. a Gyõri kalendárium 28 részbõl álló sorozatának egyik darabja. A beugratás érdekes változata szerint Mátyás diáktréfát ûz a királynõ kocsisával, aki mindenképpen jó illatú, s nem istállószagú szeretne lenni. A jó illatot ígérõ orvosság erõs gyomormûködést idéz elõ, és éppen ellenkezõ hatást vált ki. A kellemetlen szag nehéz helyzetbe hozza a kocsist, nevetségessé téve õt az adott környezetben.37 36 Mátyás király és a kapáló urak anekdotáját jellegzetesen magyar sajátosságnak tarthatjuk, annak ellenére, hogy a nemzetközi folklorisztikát bemutató motívumindexben találunk hozzá hasonló elemet. Hasonlóképpen ez a tény regisztrálható a „vízben álló nádnak is kell az esõ” monda kapcsán. (THOMPSON, S.: Mot. Index P 157 és K 1812.) 37 KRÍZA I. 1995a. 132–133.

13

A beugratásos tréfák hatását a látszólagos egyszeri esemény és az ismétlõdõ elõadásból fakadó ellentét adja.38 Ezzel élt a nemzetközi folklórban Naszreddin Hodzsa, a keleti folklór elemeit maga köré gyûjtve Harun al-Rasid, illetve Till Ullenspiegel a középkori nyugat-európai anekdoták továbbéltetõjeként.39 Vannak azonban olyan narratívumok, amelyeknek párját nem találjuk a nemzetközi folklórban. Ilyen például az elõbb idézett jó illatú kocsis története a Gyõri kalendáriumból vagy a budai kutyavásáré. 3. Az igazságos király alakja a magyar folklórban túlnyomórészt Mátyás király nevéhez kapcsolódik. Az igazságos király, aki kritikus helyzetben igazságot oszt, aki megbünteti a hatalmi helyzetükkel visszaélõket, az antik irodalomban már ismert volt.40 A racionális háttér, a valóságnak megfelelõ történés a feltétele az ide tartozó narratívumok életének. Formailag két csoport különül itt el. Részint a király álruhában saját maga szemtanúja a visszaéléseknek, részint közvetítõktõl értesül a méltánytalanságról, és jó híre megvédésére maga siet orvosolni az igazságtalanságot. Az álruhás király (a földön álruhában járó istenség) alakja nemzetközi folklórmotívum. Mátyás királyhoz kapcsolva elõször Heltai krónikájában jelenik meg 1575-ben, de már õ is hírt ad arról, hogy ez nem lehetett valóság. Utal arra is, hogy Bonfini még úgy tudta, Nagy Lajos király járt álruhában, s védte meg a szegényeket az urakkal szemben. Mátyás király jellemzését Bonfini jóval a halála után írta. Itt iktatja a mûvébe az álruhás kalandot. „Egyszer a törökök közelében ütött tábort, és az ellenfél erejét így kémlelte ki: Parasztruhát húzott és egy szál kísérõvel, meg egy ökörrel belopta magát azok közé, akik az ellenséges táborba élést szállítottak; ahogy bejutott, napestig árpát árult a török sátra elõtt; az éj leszálltával sértetlenül tért vissza a táborába.”41 A rendkívül széles körben elterjedt folklórmotívum az álruhában megjelenõ istenségek tetteinek változatos sorába illeszkedik. A magyar folklórban ebbe a körbe mesék és mondák sora tartozik, pl. a kolozsvári bíró esete.42 Számos változata ellenére úgy tûnik, közMOSER-RATH, E. 1984. GYÖRGY L. 1934. 40 ISTVÁNOVITS M. 1991; RIESSNER, C. 1980. 151. 41 BONFINI, A. 1995. 899. 42 A mondák valósághoz kötését segítette a királyok országjárásának, peres ügyek helyszíni intézésének történelmi emléke. Várak, romok, kastélyok egykori lakójaként, látogatójaként szólnak Mátyás királyról. A Kárpát-medence minden népénél valóságként adják elõ Mátyás megjelenését, 38 39

14

vetlen társa másutt ismeretlen. Az 1700 táján keletkezett anekdotagyûjtemény („Lyrum, larum, lyrissimum”) Heltai nyomán közli a történetet németül. Az eddigi ismereteink szerint Streibig 1784-es német kiadásáig csak a magyar forrás állt rendelkezésre. Ebbõl vonjuk le azt a következtetést, hogy Heltai anekdotája nemcsak magyarul lehetett ismert. A névtelen kompilátor a történetet még értelmezi is. Az ingyen dolgoztató király igazságtételéhez hozzáfûzi, hogy azóta mondják a magyarok, „Meghalt Mátyás király, nincs már igazság”. A szegények megsegítése a középkorban írásos törvény. Az ellene vétõket súlyos büntetés illette, és valószínûleg emiatt lehet olyan változatos az igazságot osztó királyról szóló narratívum. Az offenbányai kamarásról Fridvalszky írta még 1756-ban, miként kérkedik a gazdagságával. Az ingyen nem szállító révészrõl a 19. században Vörösmart környékének lakói változatos mondákat tudtak. A temetni, keresztelni nem akaró papot a göcseji források szerint Mátyás király éppúgy halállal bünteti, mint a kolozsvári bírót.43 A példák a szájhagyomány sokszínûségét bizonyítják. Az álruhában járó, visszásságokat felfedõ és igazságot osztó király alakja a 16. századtól kezdve Mátyás királyhoz kötõdött. Népszerûsége egyre nõtt, és a 19. században gazdag változatokban élt. Ehhez járult hozzá, hogy Jókai anekdotagyûjteménye 16 kiadást ért meg, és a korábban is népszerû mûfajt megannyi rövidebb-terjedelmesebb anekdotagyûjtemény is terjesztette.44 Figyelemre méltó az az adat, amely a beteg szolga megsegítésérõl szól. Penavin Olga még különleges Mátyás-mesének tekintette, mert nem gondolt arra, hogy Erdélyi János verse az anekdotagyûjtemények közvetítésével került másfél száz évvel késõbb a néphagyományba anélkül, hogy elõadója olvasni tudó ember lett ⎯⎯⎯⎯⎯ és ezeknek a motívumoknak nemzetközi párhuzamai megtalálhatók Thompson nemzetközi folklórmotívum-mutatójában (Mot. Index K 1812). Az ingyen dolgoztató kolozsvári bíró esete 42 változatban áll a rendelkezésemre. Egyike a legnépszerûbb mondáknak, melyet a népszerûsítõ kiadások, ifjúsági könyvek leegyszerûsítve közöltek. Polivka jellegzetesen magyar alkotásnak tartotta annak ellenére, hogy német anekdotagyûjteménybõl idézte (BOLTE, J.–POLIVKA, G. IV. 1921). 43 KRÍZA 2004. 124, 129. 44 Jókai népszerû munkája, A magyar nép élce szép hegedûszóban 1907-tõl bõvített kiadásban jelent meg. Jókai tudatosan gyûjtötte a mondákat, és azokat a helyzetnek megfelelõen átdolgozta. Így munkája egyrészt a folklór jobb megismerését mutatja, másrészt segítette újabb narratívumok népszerûsödését (JÓKAI M. 1856). Jókai anekdotáinak terjedését mutatja Tóth Béla gondos összegzése (TÓTH B. I. 1898), valamint a kritikai kiadásban Sándor István összefoglalása.

15

volna.45 A 19. századi olcsó kiadványok, helyi szerzõk és nyomdák ponyvái, tankönyvek írásai tovább bõvítették, terjesztették az igazságos Mátyás királyról szóló történeteket. 4. A viselkedésmintát kínáló Mátyás-anekdoták újabb nagy egységet képeznek a Mátyás-hagyományban. E témakörben legnépszerûbb a juhásznál vacsorázó Mátyás király megleckéztetése. A közös tálból étkezés rendjének szemléletes példája ez a sok változatban feljegyzett monda. A változatok közötti eltérés az elbeszélõkultúra függvénye. Így jelentõs a különbség közöttük. Vannak mesék, mesei betétek, mondák és típusvázzá egyszerûsödött, díszítés nélküli narratívumok. A jó falatért mások elõtt turkáló királyt a juhász megleckézteti, példát adva, majd szóval magyarázva az ideális viselkedést. A magatartásformáló epikumok visszavezethetõk Galeotto írásához. Az étkezésre utaló történet olyan fontos lehetett, hogy megkülönböztetett részletességgel adta elõ. De akár Bonfinit is említhettem volna, hiszen a dicsõ uralkodó jellemzésére ezt írja: „Az emberi élvezeteket nem tagadta meg magától. Olykor szerelmeskedett egy-egy nõcskével, de az asszonyoktól tartózkodott. Barátaival gyakran üdítette lelkét mámorral, borral.”46 A jó és a rossz, az erkölcsös és az erkölcstelen szembeállítása megannyi Mátyás-mondában megtalálható. A gáláns kalandok közül egyet ismertté tett Vörösmarty Mihály Szép Ilonka címû verse. Viszont a juhásznál vacsoráló Mátyás királyról szóló mondák egyike szerint a juhászné kedvéért járt oly messzire, mígnem a felesége rendre nem utasította. A helytállás, a megvesztegethetetlenség, a vendégtisztelet jelképes megfogalmazása egy-egy Mátyás-monda segítségével vált ismertté, és formálta a közgondolkodást. Nem lehet az sem véletlen, hogy a Gyõri kalendárium szerint 1749-ben õ volt a hõse annak az anekdotának, amelyben az öreg és fiatal házasok között úgy tett igazságot, hogy éjjel álmukban az öreg férfi mellé az öreg asszonyt fektette, fiatal férfi mellé meg a fiatal asszonyt. A mesemotívum késõbb része lett a Mátyás-hagyománynak. Már 1792-ben a Magyar Hírmondóban is megjelent, és késõbb Pálóczi Horváth Ádám A tétényi lány címû színmûvében szintén feldolgozta. 45 PENAVIN O. 1959. 110. és KOVÁCS Á. 1959. 112–116. A Vajdaságból származó folklóradatok elõzményére világít rá Kovács Ágnes. A különbözõ munkákért egyenlõ bért adó Mátyás király igazságtalanságára vonatkozó ismereteket mutatja be Erdélyi János verse segítségével. 46 BONFINI, A. 1995. 898.

16

A viselkedésminták sajátos példája szól arról, hogy „Mátyás király lopni megy”.47 A tilosban járó álruhás király emberi magatartása mások neveléséhez nyújt ezzel példát. A jogtalanul szerzett pénz további sorsa látszólag egy romantikus kaland, de az ismétlések, illetve a variánsok bizonysága szerint a téma iránti érdeklõdés a népköltészet didaktikus vonásait képviseli. A proverbiumok pedig alátámasztják, hogy a feltételezésnek jogos alapja van. Olyan vagy, mint Mátyás lustája – mondta l986-ban egy zsérei asszony az unokájának, aki nem akart felkelni. De kérdésemre nem tudott semmit mondani, mit is jelent a mondat. Soha nem hallotta a Mátyás lustáiról szóló anekdotát, mégis használja a közmondást. Az idealizált Mátyás-kép tehát nemcsak az okosságra, igazságosságra, tréfálásra terjed ki, hanem a viselkedésminták megadásában is megtalálható. 5. A kalandokra, élményekre, országjárásra alapozott narratívumok fõleg helynévmagyarázókban találhatók meg. Az Abroszka falu lakói tudni vélik, hogy Mátyás király ottjártakor abroszt terítettek a földre. Hidegkút lakói azt mondják, hogy jóízû hideg vízzel vendégelték meg a királyt. Bántapuszta – neve máig õrzi a Beatrix királyné késõi híradását –, Királyrét, Királykõ, Királykút, Mátyusföld, Solymár stb. lakói különbözõ Mátyás-mondákat tudnak falujuk nevének eredetérõl, mind Mátyás király országjáró útjainak emlékérõl vallanak.48 Az ilyesféle narratívumok elsõsorban a helytörténet iránti érdeklõdés megindulásával szaporodtak el, és lokális jellegük miatt szûk földrajzi környezetben lettek ismertté. A helynévmagyarázók bármennyire szûk körben élnek is, tükrözik azt a szemléletet, amelyet a Mátyás-narratívumok képviselnek. Az értelmiség szerepvállalása, a lokális kultúra ápolása elõtérbe állította a helynévmagyarázókat, és az egészséges patriotizmus egyik mellékhajtása, hogy ott is Mátyás király nyomát látják, ahol bizonyíthatóan sosem járt. Ezen a téren van a legtöbb feltáratlan narratívum, itt várhatók még újabb eredmények. A bemutatott csoportosítás alapvetõen különbözik a magyar népmesekatalógus rendszerétõl, mely a Mátyás-hagyományhoz tartozó narratívumokat húsz különbözõ típusba sorolja.49 Állatmese: róka fogta csuka (MNK 160). Tündér47 A nemzetközi mesekutatás AaTh 951. típusszámon említi az álruhás király és a katona történetét. (BENEDEK K. 1984. 236.) 48 BOSNYÁK S. 2001. 120. 49 A Kovács Ágnes szerkesztésében készült és munkatársai által kidogozott katalógus beosztása követi az Aarne–Thompson-rendszert, így a nemzeti sajátosságok nem tükrözõdnek benne (KOVÁCS Á. 1982–1990).

17

mese: Mátyás király és Toldi (MNK 725), Hogyan osztotta be az életét az öregember (MNK 726). Novellamese: Az okos leány és a talányfejtõ leány (MNK 785, 786), Igazmondó juhász (MNK 889), Kevély királykisasszony (MNK 890), Mátyás és az okos szolga (MNK 921), Cinkotai kántor (MNK 922), Király és a rabló (MNK 951A), Király és a katona (MNK 952). Tréfás mese, anekdota: A rest lány (MNK 1370A), A kakas felosztása (MNK 1533), Kõleves (MNK 1548), Visszafordulás (MNK 1557), A hõs kiválasztja a fát, amire akasztják (MNK 1587), Megfelezett ütlegek (MNK 1610), Szegény és gazdag ajándéka (MNK 1689A), A fává lett kard (MNK 1736A), Mátyás király lustái (MNK 1950). A csoportosítás belsõ ellentmondásait jól mutatja a Mátyás-mesék és -mondák reprezentatív szövegbemutatása.50 A róka fogta csuka, csuka fogta róka mesét az állatmesékhez sorolják, míg a különleges ajándék és a hozzá kapcsolódó megfelezett ütlegek motívuma miatt tréfás mesének is tartható. Szerkezetileg, mondandót tekintve pedig a különös ajándékozáshoz, vagyis az 1689-es típushoz áll legközelebb. Az okos szolga, okos király, okos lány kérdés-felelete jellegzetesen kötõdik Mátyás királyhoz. A katalógus szerint ezek öt különbözõ típushoz sorolhatók. Az okos szolga mesetípus a sokféle változat miatt 30 alcsoportot ölel fel. Ide tartozik a pénz beosztásáról, bakkecskék megfejésérõl szóló mese, az ingyen dolgoztató kolozsvári bíró megbüntetése, a fiatal bíró nevetségessé tétele, a gondolkodásban rest bíró próba elé állítása. A vendégeskedõ király kalandjai többségükben szintén ehhez a típushoz kerültek, így a vendégeskedõ álruhás királyt a juhász illemre tanítja, ugyancsak álruhás király gazdagon megjutalmazza a szegényt, aki ínsége ellenére jó étellel kínálja, mentéjét, könyvét adja zálogba az illõ fogadáshoz. A vándorlónak szállást adó cigányt szintén megjutalmazza. Míg a bõségtõl hasfájós püspököt éheztetéssel gyógyítja, válogatós barátoknak lencsét vitet, a fukart kõleves készítésére tanítja. A 921-es mesetípushoz tartozik a hencegõ mutatványos, bõbeszédû szolga, hallgatásra ítélt küldönc meséje, a királyválasztás csodás esetét elõadó narratívum. Ide kell besorolni a csóri csuka máját reklamáló király intézkedését, csakúgy, mint az ingyen nem temetõ, nem keresztelõ pap, hitelben nem szállító révész megbüntetését. Még mindig az MNK 921-es típusnál vagyunk, ahová az 50

18

KRÍZA I. 2004.

okosnak mondott csillagász, a hûséges barát és a legnagyobb ellenség tanulsága került, miképp az is, hogy Mátyás a vendégségben nem tesz kanalat a leves mellé. Az elõzõ példával ellentétben sok az összetartó elem az okos lány, talányfejtõ lány és talányfejtõ szolga (cinkotai kántor) mesetípusokban. A megválaszolandó kérdések átléphetik a típusokat, összekeveredhetnek, miként arról tájékoztatott Ördögh Csilla elemzése.51 A néhány példa alapján bizonyítottam, a klasszikus mesekutatási módszer nem alkalmas a Mátyás-hagyomány áttekintésére, rendszerezésére. A források ismeretében úgy látjuk, hogy az okosság, igazságosság, beugrató tréfák, szómagyarázatok képezik a narratívumok alapját.

A hõsalkotás módjai a Mátyás-hagyományban Amióta a történelmi személyiséget folklórhõsként ismerjük, tudható, hogy Mátyás királyhoz természetfeletti vonásokat kapcsolunk. Ipolyi Arnold 1854-ben leírta, hogy garabonciásként szökött meg a törököktõl, hogy táltos lova van, és nem halt meg, hanem rejtõzve várja viszszatérésének alkalmas pillanatát.52 Mégis, a Mátyás-hagyomány kevésbé gazdag a hõsi események leírásában, és a csodás jelek, eszközök is ritkán jelennek meg. Amióta a Mátyás-hagyomány a figyelem elõterébe került, ismert, hogy a 16. században volt Mátyás királyról szóló epikus költészet. Ennek elemeit vette át Görcsöni Ambrus a Mátyás királyról szóló históriába, amely valószínû, hogy 1574 elõtt született.53 A 16. századi írásbeliség bizonysága szerint jelentõs volt a novellisztikus eseményábrázolás, és emiatt a késõbbi Mátyás-hagyomány elfordult a történeti hõs harci tetteinek dicsõítésétõl, és a novellisztikus témák kerültek elõtérbe. De mindazok a késõbbi feljegyzések, amelyek a hõsköltészetbõl táplálkoztak, õriztek valamelyest a 16. századi sajátságokból. Bizonyság ehhez Veszelszki Antal 18. század végén keletkezett históriája.54 A hõsköltészet szabályai szerint az egymást segítõ hõsök, az apa és fiú kapcsolata, továbbá a har51

ÖRDÖGH CS. 1973. 31–53.

52 IPOLYI A. 1854. 356. 53 GÖRCSÖNI A. 1990. 358. 54

KRÍZA I. 1992b. 607–615.

19

cok – mindig csak a dicsõséges harcok – leírása volt fontos téma. Bármennyire is Bonfini vagy Heltai volt Veszelszki forrása, Szabács viadaláról nem feledkezik meg. Szörnyen kezdé Sabatz várát lövetni De az Algyus ritkán kezde találni, Király látá igen kezdé dorgalni, Mi az oka hogy port s golyobist veszti. Rettenetes király ostroma vala Eiyel nappal hatod napig vitatá Király be rohana soc Török hala, Nagy gazdagságot vártól ki hordatá. Mátyás király hõsi harcai a hódoltság korában, és késõbb a némettel vívott küzdelem idején éppen olyan fontosak voltak, mint Hunyadi tetteinek dicsõítése, akár szerbül, akár magyarul hangoztak is azok.55 A régi dicsõ múlt felelevenítése a háborúk idején aktuális feladat volt. Egy-egy ének többszöri kiadásából arra következtetünk, hogy az iránta megnyilvánuló társadalmi igény széles körû volt. A közköltészeti igényt elégítette ki Görcsöni 16. századi Mátyás-históriája. Rövid harminc év alatt – még a 16. században – több nyomtatott szöveg és kézírásos feljegyzés keletkezett. A ránk maradt források szerint ebbõl a korszakból hét változat maradt fenn. Csak feltételezhetjük, hogy a Mátyás-história más énekeknél népszerûbb lehetett. Fontos ezt hangsúlyozni, amikor tudjuk Tinódi Sokféle részögösrõl szóló énekébõl, hogy már 1548-ban elfordult az érdeklõdés a hõsköltészettõl, s nem volt divat énekelni hõsökrõl. „Az udvarnál nem a vitéz és a bölcs, hanem a csúfolkodó csélcsapok mulatnak, csácsognak arról amit innenonnan összeszedtek”, vagyis a szájhagyományból. Valószínûleg ez az oka, hogy Görcsöni eltért a Tinódi-féle históriásének-stílustól, és a szájhagyományból vett részletekkel tette lendületessé, divatossá versét. Bogáti Fazakas költészeti simításai elõnyére váltak a mûnek, és népszerûségét témaválasztása, stílusa még inkább segítette. A Mátyás-história elterjedtségét közvetetten bizonyítják a 55

20

DÁVID A. 1978. 247.

17. századi egyházi énekek elõtt szereplõ ad notam jelzetek.56 A ránk maradt kéziratos énekek tehát felhasználták a história közismert, népszerû dallamát. A mû szerzõjének halála után is tovább élt a Mátyás-história. Nincs adatunk arra, hogy milyen társadalmi körökben került elõadásra Görcsöni verse, de akár nemesi udvarban, akár iskolákban vagy másutt énekelték, kiszolgálta a társadalmi igényeket, és alakította a Mátyás királyról alkotott képet, erõsítette az idealizált nemzeti király képzetét. A hõsénekek kutatói ismételten felhívják a figyelmet arra, hogy a hosszú epikus mûvek eléneklése jelentõs feladat, és arra csak a specialisták vállalkoztak.57 A Mátyás-história nem lehetett népdal a szó mai értelme szerint, de sokszori kiadása és kéziratban való terjedése közvetetten bizonyítja a folyamatosan meglévõ népszerûségét. Az ad notam jelzet a 16. századtól egészen a 18. század közepéig megtalálható, ami szintén közvetett bizonyítéka a história népszerûségének. A históriás énekek elõadásának divata akkorra már rég elmúlt, de a 18. században mégis újból és újból kiadták Görcsöni mûvét. Ebbõl a korból négy újabb kiadásról van tudomásunk. Mátyás király hõsi alakja tehát a 18. században bizonyíthatóan élt a széles közmûveltségben, köztudatban. Ezt erõsíti a Veszelszki Antal összeállításában fennmaradt ponyván kívül több róla szóló történet, anekdota, vele kapcsolatos egyéb mû.58 A történelem népszerûsítése feltételezhetõen egyik célja volt a mûvelt szerzõnek. A hõsi múlt felidézése, az ellenséggel mindig sikeresen megküzdõ idealizált király tetteinek leírása a nemzeti öntudat formálásában játszott szerepet. A kor igényeit tükrözi, hogy a török elleni küzdelmek bemutatása mellett aránytalanul nagy teret kap a németek elleni harc, a hainburgi csata leírása. Részletezõen és szemléletesen adja elõ a 18. századi história ezt a harci jelenetet a végvári küzdelmek folklórjára emlékeztetõ elemekkel: Gyûjteti hadait illyen seregekben A’melyeket maga ver szép rendekben. Maga a király öltözik fegyverben, Sok ur és fõ rendekkel érkezik köziben. VARJAS B. 1970. 567; DOBSZAY L. 1984. 482. VARJAS B. 1982. 138. 58 IPOLYI A. 1854. 274; KRÍZA I. 1992b. 607. 56 57

21

Kardot kött Mátyás-is meg indúl hadával, Száguldik a lóva Pegasus szárnyával, Éjjel nappal mégyen sietvén dolgával, Hogy késõn járása ne légyen kárával. A Mátyás király természetfeletti képességérõl szóló folklóralkotások egyike a királyválasztással kapcsolatos. A krónikáktól eltérõ énekek és mondák a 19. század végén felkeltették a tudományos érdeklõdést, hiszen a mítoszok világához vezethetõk a királyválasztással kapcsolatos motívumok. A kiválasztott hõs sorsa a hõsköltészet szabályai szerint a természetfeletti lények kezében van, csodás módon válik a hatalom részesévé. A vezetésre kiválasztott hõs a Mátyáshagyomány szerint is egyszerû ember, szántó-vetõ paraszt, aki azonban esetenként tudatában van küldetésének.59 A földbe szúrt ostora kizöldül, vas asztalról arany kenyeret eszik, fejére angyalok repítik a koronát, vagy éppen egy táltos galamb találja meg a kiválasztott lényt.60 Ezek a legközismertebb elemek a csodás királyválasztásról. Az idekapcsolódó magyar mondákat fõleg Ferenczi Imre, Fábián Imre, Magyar Zotán, Penavin Olga és Ujváry Zoltán gyûjtésébõl ismerjük.61 A hasonló elemeket tartalmazó hõsénekek elsõsorban szerb nyelven maradtak meg.62 A hõsköltészeti elemek meglétét bizonyítja a természetfeletti erõk segítése is. A Mátyás-hagyományban a táltos ló és az erõs szolga kiegészítõ elemként jelenik meg. Már 1854-ben Ipolyi Arnold felhívta erre a figyelmet, és azóta több újabb adat bizonyította a történeti mondákba ékelõdött hõsköltészeti motívumok meglétét. Ipolyi szerint egy szegedi rege szól Mátyás király Holdas lováról, mely éjjel holdként világít, fényt ad, és így elõnyt biztosít gazdájának az éjszakai csatában. Ugyancsak folklór emlékek õrizték meg Mátyás nagy erejû szolgájának, Toldinak az alakját is.63 A múlt századi palóc adatot, amelyet a Pesti Hírlap 1882. október 18-i száma jelentetett meg, a szakemberek téves írásHELLER B. (1908. 269) filológiai kutatásai megvilágították az egykorú hagyományt. BÁLINT S. 1963. 42; FERENCZI I. 1968. 15–16. 61 FERENCZI I. 1968; FARAGÓ J.–FÁBIÁN J. 1995; MAGYAR Z. 2005; PENAVIN O. 1959; UJVÁRY Z. 1990. 62 SZEGEDY R. 1916; DÁVID A. 1978. 63 IPOLYI A. 1854. 238. 59 60

22

nak hitték, de tudjuk, hogy Dugonics András 1794-ben elõadott Toldi címû színmûve is tudatosan helyezte Toldit Mátyás király udvarába. Dugonics ugyanis azzal érvelt, hogy Ilosvai tévedett, amikor Toldit Nagy Lajos korában élõ hõsnek képzelte. Azt írja, „ebben ellenkezik vele az egész hagyomány, mely õtet [Toldit] Mátyás király idejére veszik. Ellenkezik véle Ráday Pál is, aki Beliusnál [Bél Mátyás] Toldit hasonlóképpen Mátyás király udvarában virágzónak mondja. Azon kívül Nógrád vármegyeinek állítja”.64 Ezt a hitet erõsítette a hagyomány szerint a korona 1790-ben történt Budára szállítása. A korona érkezésérõl szóló ének megemlíti, hogy Buda kapuját a nagy erejû és nagyméretû, Toldinak tulajdonított fegyverek díszítették, és a fekete sereg híres katonájának állítottak ezzel emléket. A korona hazahozatala egyúttal Mátyás korának dicsõítése volt. Mátyás király szolgája volt Toldi más palóc monda szerint is.65 A hõsköltészeti kapcsolódásra vall továbbá az, hogy a szájhagyomány Mátyás királyt természetfeletti képességgel ruházza fel. A szerb hõsköltészet számos ilyen elemet õrzött meg. Errõl rendszeresen említést tesznek a témával foglalkozó tanulmányok.66 A magyar hagyományban is él a varázserejû, barlangban alvó, visszatértéig pihenõ hõs alakja.67 Ezen kívül még a varázserejû könyv és a varázssíp használatát építette a folklórba a török fogságból szabaduló király alakjával kapcsolatban.68 A fõbb narratívumtípusokat végigtekintve summázatként elmondhatjuk, hogy Mátyás király egyaránt lehet hõsköltészeti elemeket tartalmazó narratívumok hõse vagy társadalmi viszonyokhoz alkalmazkodó, emberi vonásokat bemutató monda fõszereplõje. Az is jellemzõ, hogy Mátyás király passzív hõs, aki úgy részese az eseményeknek, hogy csak közvetve irányítja azokat. A közösség elbeszéléskultúrájától függõen a narratívumok pontos hely- és idõmeghatározással vagy elnagyolt körvonalazással élnek. Mindezek a stiláris elemek segíthetik, hogy a hõs szerepe közvetett vagy közvetlen legyen. A Mátyás-hagyomány több mint négyszáz éve nyomon kísérhetõ. A történeti adatok bizonyítják, hogy az idealizált uralkodó képe sokféle módon rajzolóDUGONICS A. 1794. 252. Magyar népmesék III. 1960. 143. 66 KUZELJA, Z. 1906; GRAFENAUER I. 1954; KRSTIÆ, B. 1988; DÁVID A. 1978. 67 KRÍZA I. 1994b. 212–221. 68 BÁLINT S. 1963b. 42. 64 65

23

dott ki. Nem csupán pozitív tulajdonságok jellemzik, de éppen ezáltal válik emberivé és hihetõvé. A negatív vonások korrigálása, illetve nevetségessé tétele nélkülözhetetlen a folklórban. A romantikus ihletésû regények idealizált alakjával szemben a Mátyás-hagyomány változatosabb, és látható, hogy az irodalom hatása ellenére az elitmûveltségtõl függetlenül alakította szemléletét a folklór. Az eddigi kutatások még csak kezdeti lépések a magyar Mátyás-hagyomány megismerésében. Az elkészült munkák célzatosan foglalták össze egy-egy szempont szerint a rendelkezésre álló anyagot. De egyetlen tanulmány vagy monográfia sem tért ki a Mátyás-folklór minden nagy csoportjára, amelyekben az emberi viselkedésmintákat, a társadalmi igazságtalanságokat, a balgaságokat vagy okosságot középpontba állító narratívumokat méltatná. Feladatunk, hogy a magyar folklór egyik legjelentõsebb történeti hõsérõl kialakult hagyományt minél teljesebb módon vegyük számba, és az adatok történeti, mûvelõdéstörténeti változására folklórszempontból derítsünk fényt.

24