Kristóf Lilla Alida, Barta H. Miklós, Petrik Anikó, Pap Ildikó, Pálfi György, Fornet Béla, Forrai Gábor

PALEORADIOLÓGIA

Rövid közlemény

„Belelátni a múltba” Módszertani lehetôségek a paleoradiológiában Kristóf Lilla Alida, Barta H. Miklós, Petrik Anikó, Pap Ildikó, Pálfi György, Fornet Béla, Forrai Gábor Pictures to the past Methodological possibilities in the palaeoradiology BEVEZETÉS – A radiológia mint módszer nemcsak a hagyományos medicina területein, hanem a régi emberi maradványokkal foglalkozó történeti antropológiában, valamint a kóros maradványokkal foglalkozó paleopatológiában is nagy haszonnal alkalmazható. Jelen kutatás célkitûzései között a paleoradiológia módszereinek pontosítása, továbbá számos régi emberi maradvány kóros elváltozásainak röntgendiagnosztikája szerepel. ANYAG ÉS MÓDSZEREK – Az Országos Gyógyintézeti Központ Radiológiai Osztályán a váci Fehérek temploma altemplomából származó 265, természetesen mumifikálódott emberi maradványból 11 múmián végeztünk radiológiai vizsgálatokat, továbbá mintegy 25, régészeti feltárásokból származó, patológiás elváltozást mutató, avar, honfoglalás és Árpád-kori csontmaradványt tanulmányoztunk. EREDMÉNYEK – A múmiák vizsgálata során csigolya-, tüdôtébécés és traumás elváltozások kerültek napvilágra. A csontvázmaradványok leggyakoribb elváltozásai a traumák közé sorolhatók: ulna-, clavicula-, bordafractura, koponyát ért trauma utáni trepanáció. Számos degeneratív gerinc- és ízületi elváltozást (osteophyta, spondylosis, arthrosis) figyeltünk meg. A ritka paleopatológiai kórképek közül a rheumatoid arthritis, Paget-kór, facies leprosa, tébécés csigolyagyulladások említhetôk. KÖVETKEZTETÉS – A megfelelô paleoradiológiai módszertani szakirodalom hiányában vizsgálataink elvégzéséhez részben új metodika kidolgozására volt szükség.

paleoradiológia, antropológia, paleopatológia, múmiák, történeti csontvázmaradványok

INTRODUCTION – The radiology as a method is useful not only in the field of the traditional medicine, but in the historic anthropology examining the ancient human remains, and in the palaeopathology examining the pathological changes of the ancient human remains. The aim of our study was the correction of the palaeopathological methods and the radiological diagnosis of the ancient pathological remains. MATERIAL AND METHODS – Approximately 25 specimens originating from the Avar-, the Hungarian Conquest Period and from the Arpadian Age with pathological changes were examined. Besides these 11 naturally mummified individuals were examined by radiological methods, too. The X-ray examinations were done at the Department of Radiology of the National Medical Centre, in Budapest. RESULTS – Vertebral changes, pulmonary tuberculosis and traumatic lesions were found on the mummified individuals. The most frequent changes of the bone alterations were traumas: fractures of the ulna, clavicule, ribs, and trephanation of the skull. Several degenerative changes of the vertebral columns and of the articulation surfaces were detected (osteophyta, spondylosis, arthrosis). The rheumatoid arthritis, Paget-disease, facies leprosa, and the traces of vertebral tuberculosis should be mentioned among the rare pathological disorders. CONCLUSIONS – Since there are no sufficient palaeoradiological methodological references, it was necessary to develop new methods for X-ray examinations.

palaeoradiology, antropology, palaeopathology, mummies, historic skeletal remains

KRISTÓF LILLA ALIDA: Miskolci Egyetem, Kulturális Antropológia Szak/University of Miskolc, Department of Culture Antrolpology; Miskolc DR. BARTA H. MIKLÓS, PETRIK ANIKÓ, DR. FORRAI GÁBOR: Országos Gyógyintézeti Központ, Radiológiai Osztály/National Medical Center, Department of Radiology; Budapest PAP ILDIKÓ, PÁLFI GYÖRGY: Magyar Természettudományi Múzeum, Embertani Tár/Hungarian Natural History Museum, Department of Antropology; Budapest DR. FORNET BÉLA: Nemzetközi Egészségügyi Központ/International Medical Center; Budapest Levelezési cím/correspondence: KRISTÓF LILLA ALIDA, Magyar Természettudományi Múzeum, Embertani Tár/Hungarian Natural History Museum, Department of Antropology; H-1083 Budapest, Ludovika tér 2. E-mail: [email protected]

24

Érkezett: 2003. október 15. Elfogadva: 2004. január 20.

z emberi test tanulmányozására irányuló radiológiai módszerek nem korlátozódnak kizárólag az aktuális medicina területeire. A régi múmiák vizsgálata segítette leginkább a paleo-, illetve történeti radiológiának is nevezett szakterület fejlôdését, mivel ezeknek a felbecsülhetetlen tudományos értékû emberi maradványoknak a tanulmányozásához volt leginkább szükség olyan roncsolásmentes vizsgálati eljárásra, amely a belsô szervek maradványainak állapotáról, jellegzetességeirôl is adatokat szolgáltatott1, 2. 1896-tól, az elsô egyiptomi múmián végzett röntgenvizsgálat3 óta számos külföldi és hazai publikáció jelent meg különbözô emberi maradványok radiológiai vizsgálatának eredményeirôl. A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük Józsa4, Pálfi és munkatársai5, Pap és munkatársai6 vagy Marcsik és munkatársai7 paleoradiológiai vizsgálatait, amelyek a hazai embertani anyag analízisét segítették. Arról viszont kevés adattal rendelkezünk, hogy ezeket a vizsgálatokat milyen beállításokkal, értékekkel végezték el, tehát

A

a

magáról a felvételtechnikáról csak elenyészô információink vannak. A legnagyobb kihívást a leletek röntgenfelvételeinek elkészítése adta, mivel megfelelô szakirodalom ehhez a témához nem állt rendelkezésre. Kutatásaink részben új metodika kidolgozását tették szükségessé.

A N YA G

ÉS

MÓDSZER

A vizsgálati minták Kutatásaink során az Országos Gyógyintézeti Központ Radiológiai Osztályán a váci Fehérek temploma altemplomából származó 265, természetesen mumifikálódott emberi maradványból 11 múmia, továbbá mintegy 25, avar kori, illetve honfoglalás kori és az Árpád-korból származó csontmaradvány radiológiai vizsgálatát végeztük el. A váci múmiagyûjteménybôl elsôsorban azokat a

b

1. ábra. a) A múmiák felsô végtagjai a hasukon vagy a mellkasukon keresztbe rakva száradtak ki. b) A kiszáradt végtagrészeket nem lehet mozgatni, így a szummáció elkerülhetetlen

MAGYAR RADIOLÓGIA 2004;78(1):24–31.

25

mintákat vizsgáltuk, amelyek valamilyen patológiai elváltozást mutattak. A csontmaradványok közül három koponya hagyományos röntgenvizsgálatára került sor, amelyek közül kettônek a CT-felvételeit és háromdimenziós képeit is elkészítettük.

Felvételtechnika – szárazmúmiák Az úgynevezett szárazmúmiák elveszítik víztartalmuk 85-95%-át, így a bevett expozíciós értékeket legalább 75%-kal csökkenteni kellett. Csontanyag vizsgálatánál – avar, honfoglalás, Árpád-kori leletek – igen minimális kV és mAs volt szükséges a jó minôségû kép létrehozásához. A hagyományos röntgenfelvételeket Siemens IRS típusú géppel készítettük foszforlemezre, a leolvasás és postprocessing Agfa ADC Compact és Impax 3.5 rendszeren történt. A felvételeket CD-lemezeken rögzítettük. A szummáció elkerülhetetlen, mivel a múmiák felsô végtagjai a mellkasukon vagy a hasukon keresztbe rakva száradtak ki (1. a. ábra). Itt a lényeg a kiszáradás, mert ebbôl következôen a végtagokat, a fejet nem tudjuk mozgatni, elfordítani, hogy típusfelvételeket hozzunk létre. Így az adott régióról készített felvételeken a csontok erôsen egymásra vetülnek (1. b. ábra). Ennek kiküszöbölésére és a pontosabb információ elnyerése érdekében különbözô szögekbôl kiegészítô felvételeket kell készítenünk, jobb és bal oldali filmközelbôl egyaránt. Az alábbi táblázatokban felnôtt egyénekre kidolgozott felvételtechnika szerepel. A digitális elôhívási technikának számos elônye közül az egyik az, hogy a létrehozott röntgenfelvételeket posztprocesszálni lehet. Az alul- vagy felülexponált képeket részben korrigálni tudjuk, így az ismétlés elkerülhetô. Ennek ellenére az értékeket úgy próbáltuk beállítani, hogy az a hagyományos automata elôhívá-

si módszernél is jó minôségû, értékelhetô felvételeket eredményezzen (1. táblázat). Az emberi test teljes lefedéséhez 14 régióról kétirányú felvételeket kell létrehozni. Múmiák esetében – a tapasztalatok szerint – mindössze hat régióról kell felvételeket készíteni két, illetve több irányból. A jobb és bal oldali filmközeli röntgenképek, a különbözô fokban készített ferde felvételek fôként a mellkasi régiónál lehetnek igen hasznosak (2. a–c. ábra). Ezekre a már fent említett szummáció miatt van szükség.

Felvételtechnika – emberi csontmaradványok Az expozíciós értékek nem különböznek jelentôsen a szárazmúmiáknál alkalmazottaktól, ugyanis a közöttük lévô denzitásbeli különbség elenyészô. Viszont típusfelvételek minden különösebb probléma nélkül létrehozhatók, hiszen itt a leleteket tetszôlegesen lehet mozgatni, forgatni (2. táblázat).

Múmiák, történeti csontmaradványok CT-vizsgálata A különbözô módon fennmaradt emberi maradványok (múmiák, csontok) CT-vizsgálatánál az „alany” sugárterhelésétôl nem kell tartanunk. A CT-vizsgálatokat Hitachi W2000 készülékkel végeztük el. A képeket CD-lemezeken rögzítettük. A CT-vizsgálat elsôsorban a csontszerkezetre koncentrálódik, viszont a jó megtartású, természetesen mumifikálódott tetemek esetében a belsô szervek (például máj, lép, tüdô, szív) kiszáradt maradványai is vizsgálhatók voltak. Tapasztalataink szerint a végtagprotokoll alkalmazása némi módosítással a legmegfelelôbb a jó minôségû felvételek létrehozásához (3. a–c. ábra):

1. táblázat. Szárazmúmiák hagyományos röntgenvizsgálata Testrész, csont

Kazetta

Irány

FFT (cm)

kV

mAs

Cranium Thorax Os coxae Femur Os cruris Pes

24×30, 35×35 43×35 43×35 43×35 43×35 24×30

AP, OI AP, OI ferde AP, ferde AP, OI ferde AP AP

100 100 100 100 100 100

48–50 50–57 50–57 42–48 42–46 42–46

25 8–10 10 4–6,3 4 4–5

Bucky van van

AP: anterioposterior irány; OI: oldalirány; FFT: fókusz–film távolság

26

Kristóf Lilla Alida: „Belelátni a múltba”

a

2. ábra. a) A 97. múmia testén nagyfokú gibbus látható. b) A 97. múmia AP irányú mellkas-röntgenfelvétele. A gerincen nagyfokú scoliosis figyelhetô meg. A kismedence területén, a colon ascendens magasságában megkövesedett bélsár látható. c) A 97. múmia ferde irányú mellkas-röntgenfelvétele. Durva gerincdeformitás látható

– nagy felbontású szûrô (1 H filter); – 75 kV; – 100 mA; – 5-ös vagy 10-es asztalléptetés; – 5-ös vagy 10-es szeletvastagság; – spirál üzemmód (a spirál üzemmódra a háromdimenziós rekonstrukció miatt van szükség); – célzott, 1 mm-es HR-szeletek. A fent leírt protokoll szerint készült vizsgálatot a jó minôségû két- és háromdimenziós képek készítéséhez (4. a., b. ábra) (3. táblázat) utólagosan még rekonstruáljuk vékonyabb szeletekre: – 1-es vagy 2-es asztalléptetés; – 1-es vagy 2-es szeletvastagság. A jó minôségû képek létrehozásához megfelelô ablakolás és képélesség (sharp) szükséges.

MAGYAR RADIOLÓGIA 2004;78(1):24–31.

b

c

Ezek az adatok alkalmasak a koponya-, a mellkas-, has-, kismedence- és a végtagvizsgálatok elvégzéséhez, mivel a kiszáradt maradványrészek között nincs értékelhetô denzitásbeli különbség.

27

2. táblázat. Régészeti feltárásból származó emberi csontmaradványok hagyományos röntgenvizsgálata Csont

Kazetta

Cranium Vertebra cervicalis Vertebra dorsalis Vertebra lumbalis Os sacrum Os coccygis Sternum Costae Clavicula Scapula Humerus Radius Ulna Manus Carpus Metacarpus Digiti Os coxae Femur Tibia Fibula Pes Tarsus Metatarsus Digiti pedis

24×30, 18×24 35×35 24×30 24×30 18×24 24×30 18×24, 18×24 24×30 35×35 35×35 35×35 18×24 18×24 18×24 18×24 35×35, 43×35 35×35, 35×35, 24×30 18×24 18×24 18×24

35×35

24×30

43×35 43×35 43×35

Irány

FFT (cm)

kV

AP, OI AP, OI AP, OI AP, OI AP, OI AP, OI AP, OI, ferde AP AP, ferde AP, ferde AP, ferde AP, ferde AP, ferde AP, PA AP, PA AP, PA AP, PA AP, ferde AP, ferde AP, ferde AP, ferde AP AP, ferde AP, ferde AP, ferde

100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

48–52 48 50 50–55 50–55 48 50–55 44–48 44–50 46–50 44–48 42–46 42–46 42–46 40–42 42 40–44 50–57 42–48 42–46 42–46 42 42 42 40–44

mAs 25–32 6,3 6,3 6,3 6,3 6,3 6,3–8 5–6,3 5–6,3 5–6,3 4–5 4–5 4–5 4 2,5–4 3,2–4 2,5–3,2 10 4–6,3 4 4–5 4–5 3,2–4 3,2–4 2,5–4

FFT: fókusz–film távolság; AP: anterioposterior irány; OI: oldalirány

EREDMÉNYEK

Múmiák A váci múmiagyûjtemény közül eddig elsôsorban azokat vizsgáltuk, amelyek valamilyen patológiai elváltozást mutattak. Így került a figyelem fókuszába az egyazon évben (1785) elhunyt család, három szerzetesnô, két domonkos szerzetes, valamint a gyûjtemény érdekessége, a XVIII-XIX. században felboncolt három egyén. Két esetben sikerült kimutatnunk csigolyatébécét (39., 65. múmia) (3. b. ábra), egy esetben tüdôtébécét (65. múmia) (3. c. ábra), egy esetben súlyos gerincdeformitást (97. múmia) (2. a–c. ábra), amit feltehetôen fejlôdési rendellenesség okozott. Szintén egy esetben figyeltük meg a bal felsô végtagon történt csonkolás nyomait (12. múmia). Történt egy halál utáni szívkivétel (65. múmia) (3. a. ábra), amelynek oka vélhetôleg a szimbolikus hazatemetés volt, esetleg egy helyett

28

két kultuszhely kialakítása volt a cél. Három esetben vizsgálhattuk meg a XVIII-XIX. században boncolt tetemek maradványait (59., 76., 82. múmia).

Csontmaradványok Vizsgálataink során mintegy 25, avar kori, honfoglalás kori és az Árpád-korból származó csontmaradvány patológiás elváltozásait figyelhettük meg. Három koponya hagyományos röntgenvizsgálatára került sor, amelyek közül kettônek a CT-felvételeit és háromdimenziós képeit is elkészítettük. Az egyik Árpád-kori koponyán (Lászlófalva-Szentkirály: XI. század, 79. sír) felismerhetô volt a krónikus fertôzések ritka példájaként a facies leprosa, azaz leprás eredetû rhinomaxillaris szindróma, a maxilla alveolaris régiójának és a csontos orrüreg peremének pusztulásával8. Egy másik koponyán (Szabolcs, Petôfi

Kristóf Lilla Alida: „Belelátni a múltba”

a

b

c

3. ábra. a) A 65. múmia testének szívtájékán egy 8 cm átmérôjû, kör alakú, éles peremû bemetszés figyelhetô meg, amely mesterséges beavatkozásra utal. A kismedence területén természetes pusztulás látható. Felvetôdött a szív hiánya, ennek igazolására készültek a radiológiai vizsgálatok. b) A 65. múmia mellkas-CT-felvétele. Jól látható a mellkasban a tébécé meszes maradványa, valamint a csigolyaív szakadása. c) A 65. múmia mellkas-CT-felvétele. A tébécé átterjedt a csigolyákra, ami destrukciót okozott. Jól látható a csigolyaívek és a csigolyatest teljes pusztulása, amely a gerincvelô összenyomódása következtében vezethetett a beteg halálához

u., Árpád-kor, 324. sír), a koponyacsontokon osteolyticus tumormetasztázist diagnosztizáltunk. A harmadik érdekes esetünkben (Vörs, Majori dûlô: honfoglalás kor, 102. sír) vélhetôleg harci sérülés következtében az os frontale bal oldali része szinte teljesen beszakadt, amit trepanációval próbáltak kezelni. A sérülést és a korabeli gyógykezelést az egyén túlélte, viszont mindkét szemöldökcsontnál megjelentek a sipolyjáratok (4. ábra). A leggyakoribb elváltozások a traumák közé sorolhatók: ulna-, clavicula-, bordafractura, koponyát ért trauma utáni trepanáció. Számos degeneratív gerinc- és ízületi elváltozást (osteophyta, spondylosis, arthrosis) figyeltünk meg (például: Zsámbék, X–XVII. század, 209. sír; Százhalombatta-Matrica: középkor, 60. sír, Kaposvár, 61. számú elkerülô út: avar kor, 214., 249. sír). Ritka paleopatológiai kórképek közül rheumatoid arthritis, Paget-kór (Százhalombatta: késô középkor, szórvány csontmaradvány), facies leprosa, tbc-s csigolyagyulladások említhetôk.

MAGYAR RADIOLÓGIA 2004;78(1):24–31.

MEGBESZÉLÉS Az embertani és paleopatológiai vizsgálatok elsôdleges forrásai az emberi maradványok. E szakterületek számára a különbözô módon fennmaradt tetemek vagy testrészek szolgáltatják a legtöbb információt a régmúlt korok emberérôl, betegségeirôl, a kórokozókról, táplálkozási és egyéb szokásokról9. Mivel a régi emberi leletek túlnyomó többségét régészeti feltárásokból származó csontvázmaradványok adják, a múmiák vizsgálata különösen izgalmas témája az antropológiai kutatásoknak. A természetben bizonyos körülmények, például a tartós hideg vagy a tartós meleg megakadályozzák a holttestek oszlását, amelyet elsôsorban baktériumok okoznak. A baktériumok a testüregbôl, a szájból, a belekbôl kiindulva támadják meg az elhalt szervezetet. A belülrôl támadó mikroorganizmusokon kívül a talajban található baktériumok, rovarok és azok lárvái is segítenek a lágy szövetek le-

29

a

b

4. ábra. a) A Vörs MD, 102-es sírból elôkerült honfoglalás kori koponya fotója és b) háromdimenziós CT-képe. Az os frontale bal oldali része szinte teljesen beszakadt, amit trepanációval próbáltak kezelni. Mindkét szemöldökcsontnál megjelentek a sipolyjáratok

bontásában. A mumifikálódás során az elhalt szervezet lágy részei nem rothadnak el, hanem a fehérjék megalvadnak, a szövetek kiszáradnak. Ennek következtében a test elveszti víztartalmának 8595%-át, ezért a múmiák feltûnôen könnyûek, a felnôtt személyek súlya 6–20 kg közötti. A váci XVIIIXIX. századi múmiagyûjtemény esetében a természetes mumifikálódást az egyedülálló mikroklíma, az alig változó, alacsony, mintegy 8–11 Celsiusfokos hômérséklet – ami megegyezik a magyarországi barlangok hômérsékletével –, továbbá az altemplomot a külvilággal összekötô keskeny csatornán keresztül végbemenô, nagyon gyenge, de állandó légmozgás, a több rétegben elhelyezkedô koporsók szigetelôhatása, valamint az idôszakos negatív ionizáció együttesen tették lehetôvé10, 11. Hazánk természeti adottságait és kultúráját figyelembe véve, elsôsorban természetesen mumifikáló-

dott tetemeket találhatunk, amelyek altemplomba temetkezés következtében konzerválódtak. Vannak példák a mesterséges mumifikálásra is: ez elsôsorban nyugati (Habsburg) uralkodóinknál fordult elô, illetve a XIX. század második felétôl a polgári temetkezésben is megjelent, de az ilyen múmiák száma igen csekély. Esetünkben elsôsorban az úgynevezett szárazmúmiák vizsgálata segítette a paleoradiológia paramétereinek pontosabb beállítását. Hazánkban a régészeti feltárásokból származó csontvázmaradványok alkotják az embertani leletek túlnyomó részét. A magyarországi gyûjteményekben elhelyezett több tízezer leletbôl igen jelentôs az avar, illetve Árpád-korból származó emberi maradványok részaránya. A csontok belsô szerkezeti változásainak radiológiai értékelése a történeti antropológiában elsôsorban az elhalálozási életkor becsléséhez használható, míg a kóros maradványokkal foglalkozó paleopatológiában az elváltozások diagnosztikájában kaphat jelentôs szerepet9 . Jól kimutathatók például a csontok szerkezeti elváltozásai, így a csöves csontokon tapasztalható Harris-vonalak, amelyek a röntgenfelvételeken megfigyelhetô, fokozott denzitású, többé-kevésbé párhuzamos vonalak. Akkor alakulnak ki, ha bármilyen okból (táplálkozási elégtelenség, fertôzés stb.) a növekedésben lévô csont fejlôdése idôszakosan leáll. A Harris-vonalak általában gyermekkorban keletkeznek, és egész életen át jelzik az átmeneti csontfejlôdési zavart. Egészségeseknél és nehézfémsó-mérgezetteknél is elôfordul, okát pontosan nem tudjuk. A tumoros eredetû osteolyticus vagy osteoplasticus folyamatok nyomai is megfigyelhetôk a röntgenfelvételeken: egyes traumák következményei, a degeneratív vagy gyulladásos ere-

3. táblázat. Múmiák és történeti csontvázmaradványok CT-vizsgálatánál alkalmazott metodika

Normális koponya (csontablakos)* Koponya Mellkas Has, kismedence Végtagok 2D 3D

Sharp

Ablakszélesség

Ablakközép

Asztalléptetés (mm)

Szeletvastagság (mm)

5 5 5 5 5 5 5

3900 1900–2300 1900–2300 1900–2300 1900–2300 2220 1270

1650 400 400 400 400 400 500

5, 10 5 10 10 5, 10 1, 2 1, 2

5, 10 5 10 10 5, 10 1, 2 1, 2

kV

mA

75 75 75 75

100 100 100 100

* Összehasonlítás szempontjából fontos látni a csontablakos normális koponyaértéket, valamint a múmiáknál és csontmaradványoknál alkalmazott értékek közötti különbséget

30

Kristóf Lilla Alida: „Belelátni a múltba”

detû ízületi és gerincelváltozások nyomai, illetve különbözô nem specifikus vagy specifikus (például tébécé, lepra, szifilisz) fertôzések csonttani tünetei. Az Országos Gyógyintézeti Központ Radiológiai Osztályának munkatársaival, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tár antropológusaival és más diszciplínák képviselôivel együttmûködve sikerült a paleoradiológia technikai sajátosságait pontosabban meghatározni. A hagyományos röntgen- és CT-vizsgálat paramétereinek a beállítását többségében felnôtt egyéneken végeztük el, amelyek régészeti feltárásokból származó csontvázmaradványok, illetve a váci Fehérek temploma altemplomából származó 265, természetesen mumifikálódott tetem egy része volt. Bár az elôhívási eljárás digitális úton történt, a paramétereket úgy igyekeztünk beállítani, hogy a felvételek a hagyo-

mányos automata elôhívásnál is értékelhetôk legyenek. Az eddigi tapasztalataink és eredményeink sokszor új megközelítést adtak egy-egy felmerült kérdés megválaszolására az antropológia és a társadalomtudomány számára. A kutatás tapasztalatai hasznos segítséget nyújtanak a késôbbi paleopatológiai diagnosztikai munkához. A jövôben további leletek bevonásával szeretnénk bôvíteni ismereteinket, és szeretnénk megismertetni mind a medicina, mind az antropológia képviselôivel e speciális szakterület, a paleoradiológia kiaknázatlan lehetôségeit. Köszönetnyilvánítás Ezúton is köszönjük Fóthi Erzsébet és Bernert Zsolt antropológusok szíves együttmûködését.

Irodalom 1. Hoffman H, Torres EW. Paleoradiology: advanced CT in the evaluation of nine Egyiptian Mummies. Radiographics 2002;22:377-85. 2. Murphy WA, et al. The Iceman: discovery and imagingm. Radiology 2003;226:614-29. 3. Baldock C, Hughes SW, Whittaker DK, et al. 3-D reconstruction of an Egyiptian mummy using X-ray computer tomography. J Royal Society of Medicine 1994;87:806-8. 4. Józsa L. A Honfoglalás és Árpád-kori magyarság egészsége és betegségei. Budapest: Gondolat Kiadó; 1996. p. 36-105. 5. Pálfi Gy, Panuel M, Gyetvai A, et al. Spondylarthrite ankylosante évolulée chez un sujet du VIIIe siècle. J Radiol 1996;77:283-7. 6. Pap I, Józsa L, Repa I, et al. 18-19th century tuberculosis in naturally mummified individuals (Vác, Hungary). In: Pálfi Gy, et al (editor). Tuberculosis past and present. Szeged: TB Fundation & Budapest; Golden Book Publisher; 1999. p. 421-8.

7. Marcsik A, Szentgyörgyi R, Gyetvai A, et al. Probable Pott’s paraplegia from the 7th-8th century AD. In: Pálfi Gy, et al (editor). Tuberculosis past and present. Szeged: TB Fundation & Budapest; Golden Book Publisher; 1999. p. 333-6. 8. Fóthi E, Pap I, Kristóf LA, et al. A propos d’un nouveau cas paléopathologique de lèpre en Hongrie. In: Bérato J (editor). Centre Archélogique du Var, 2001. Tulon: Centre Archélogique du Var, France; 2001. p. 52-54. 9. Ortner DJ, Putschar WGJ. Identification of pathological conditions in human skeletal remains. Washington: Smithsonian Institutions Press; 1985. p. 45-51. 10. Susa É, Pap I, Józsa L. A múmiák antropológiai vizsgálata. Magyar Múzeumok 1996;1:14-6. 11. Pap I, Susa É, Józsa L. Mummies from th 18-19th century Dominican Church of Vác, Hungary. Acta Biol 1997;42: 107-12.

AZ MRT MELLKASI MUNKACSOPORTJÁNAK TUDOMÁNYOS ÜLÉSE 2004. április 28., Mosdós Az MRT Mellkasi Munkacsoportja harmadik tudományos ülését Mosdóson rendezi 2004. április 28án, szerdán 10 órai kezdettel. A kórház kisbusza fogja várni az intercityvel érkezôket, ezért kérjük a részvételi szándék jelzését dr. Kupecz Enikônek (Mosdós) vagy dr. Mester Ádámnak (Budapest). A programból: – Kupecz Enikô: A tracheatumorokról öt eset kapcsán – Repa Imre: Mellkasi nagyerek MR-vizsgálatának lehetôségei – Pálházi Mária, Erdélyi Tibor, Kander Zoltán: Kezdeti diagnózisorientált tapasztalataink foszforlemezes indirekt digitális mellkasfelvételi technikával – Major Tamás: Hiperpolarizált hélium segítségével végzett tüdô-MRI. – Tamás Erzsébet: Esetbemutatás – Vargha András: Indikációs elméletek és gyakorlatok mellkasi kórképekben

MAGYAR RADIOLÓGIA 2004;78(1):24–31.

31