A Pécsi Hajnóczy József Kollégium diáklapja
2 0 16/ nyár
Kredenc
INGYENES
Hajnóczykumok
Arany János Tehetséggondozó Program
Határtalanul Témanap
Nesze
Hajnóczy Napok
Házimuzsika
Kolorádió
Strandröplabda
könyvtári kalandtúra
Bagoly-sarok
Sportmajális
- 2016/nyár
Gólyanapok
Litera-túra
Kredenc
Kredenc
Hajnóczy Kupa
1
2
Kredenc
- 2016/nyár
Az utolsó vezércikk. Legalábbis nekem az, így hát megragadom az alkalmat arra, hogy még utoljára írhassak ebbe az újságba, aztán pedig átadjam a stafétát másnak. Vegyes érzések kavarognak bennem, és annyi mindent tudnék írni, de az idő és a lehetőség olyan kevés most erre. Minden bizonnyal minden végzős társamnak fűződnek a kollégiumhoz jó és rossz emlékei egyaránt, de nincs olyan, aki ne nevetne fel egy-egy jó sztorin, ami itt történt meg velünk, miközben felnőttünk. Kapva az alkalmon kiemelnék pár dolgot, mert úgy érzem ez az utolsó alkalom arra, hogy megtegyem, megtegyük, hiszen nemcsak a saját nevemben írok most. Köszönjük. Köszönjük a türelmet, megértést,és tanítást, amit kaptunk. Köszönjük, hogy a nagy villanyt mindig lekapcsolták (korábban, mint ahogy mi vártuk), és hogy rendületlenül ellenőrizték a szobáinkat, kitartóan írogatva a kis betűket a papírra a folyosón. Köszönjük, hogy sírhattunk, amikor arra volt szükségünk, és meghallgattak minket akkor is, amikor apróságokon támadt kedvünk kiborulni. Ezek mellett pedig sajnáljuk azt a sok rosszaságot amit elkövettünk, de végülis ilyenek vagyunk mi, fiatalok. „Vadak és jók, bűnösök közt is ártatlanok.” De minden dolog ellenére összességében talán nem váltak hátrányunkra az itt töltött évek, és talán mi is hagytunk itt maradandó emlékeket és darabokat magunkból. Ennek most vége, de valami sokkal nagyobb és több kezdődik. Kedves Végzősök, sok sikert és már csak egy kis kitartást mindenkinek! A cikk végére érve pedig olvassátok a következő oldalakon emlékekkel dús kollégiumunk sajátosságait. Ludvig Réka Impresszum
26. szám
2016/nyár PRO/KONTRA
4
A kollégiumi élet
KOCKA
5
Virtuális valóság
PORTRÉ
6-8
Bemutatjuk Balásy Szabolcsot
KÖRKÉRDÉS
9
A mi kollégiumunk
FILM
10
Amerikai Mesterlövész
FÓKUSZBAN
11-12
„Hajnóczykumok”
VISSZATEKINTŐ
13
Egy ismert hungarikum
FILM
14
Jók és Rosszak Iskolája Csontváros
VISSZATEKINTŐ
15
Témanapoztunk
FEELING
16
A diákéletről szakszerűen
FILM
18
- 2016/nyár
Amerikai Mesterlövész
Kredenc
Főszerkesztő: Szluka Bernadett Társszerkesztő: Horváth Balázs, Hajdú Anett Tördelő, címlap: Tóth Ágota Ráhel Rovatok: Leel-Őssy Judit, Tóth Ágota Ráhel (Pro-Kontra), Kopecskó Jáde (Portré), Kertész Levente (Kocka), Ludvig Réka (Vezércikk), Kovács Kata Csenge, Bartha Gergő, Bruszt Mira, Szondi Renáta (Film), Szűcs Rebeka (Visszatekintő), Rigó Eszter (Körkérdés), Papp Attila (Feeling), Bálint Réka (Fókuszban) Szerkesztőség: Pécsi Hajnóczy József Kollégium - Kredenc 7633 Pécs, Türr I. u. 2.
[email protected] Tördelés, nyomdai előkészítés: Pécsi Hajnóczy József Kollégium Nyomdai munkálatok: Dekorsprint, Pécs Felelős kiadó: Dr. Barna Viktor Megjelenik félévente 600 példányban.
Kredenc
3
Pro / Kontra A kollégiumi élet
Kredenc
- 2016/nyár
Amikor beköltöztünk a kollégiumba, szerintem Mi jut eszedbe, ha azt hallod, kollégium? mindenkit izgatott félelem fogott el, legalábbis engem, igen. Kötött tanulóidő, foglalkozások, szobatársak, együttélés. Bizony, nagyon nehéz beilleszkedni Izgatott voltam, hogy vajon milyen lesz itt élni, egy szobába, megtalálni a hangot a többi négy vagy milyenek lesznek a szobatársaim, és tartottam öt emberrel, akikkel az elkövetkezendő években attól, hogy egyáltalán kibírom-e majd itt. Hiszen együtt kell élned. Nem mindenki kerül olyan távol kerültünk a családunktól, és ez nagyon szobába, ahol teljesen befogadják, ezért gyakran sokaknak nehéz. Nekem is nehéz volt, egy kerül sor nézeteltérésre vagy veszekedésre. ideig el is zárkóztam a külvilágtól, és ez sajnos a szobatársaimmal való viszonyomat eléggé, sőt mondhatni, túlságosan elrontotta. Ezen rengeteget gondolkodtam, és végül arra jutottam, hogy ez nem mehet így tovább. Azóta minden megváltozott, és ennek nagyon örülök.
4
A szilenciumi idő hosszú, 3 órát egyfolytában tanulni nehéz. A fél négyes visszaérkezés pedig korai, hisz vannak olyan diákok, akiknek napi A szilencium ideje alatt is együtt tanulunk, és ez 8-9 óra után akad még teendőjük a városban, és nagyon sokszor könnyebb, mint egyedül, mert nem feltétlenül szeretnének rögtön visszaesni a így tudjuk egymást segíteni, ha elakadnánk. A koleszba. kollégium témahetei is tetszettek, csak sajnos néhány előadás hosszúra, vagy unalmasra sikerült. Rengeteg program közül lehet válogatni, közülük A kollégiumi élet miatt sokkal önállóbbak lettünk, néhány kötelező is. Ezekre sokszor nem tudunk és szerintem ez is fontos, mivel biztosan vannak időt szakítani, vagy a kötelezők miatt félbe kell olyanok, akik később külföldre vagy az ország hagynunk a teendőinket vagy a tanulást. egy távoli pontjára terveznek menni továbbtanulni, A szüleinkkel is nagyon ritkán találkozunk, és míg mások minden nap be tudnak számolni mindenről de az önállóság mindenkinek hasznára válhat. a felmenőknek, addig mi kollégisták, hetente két Így már nem is olyan nehéz elszakadni a napot töltünk otthon, ami javarészt elmegy, hát családtól. Bár az igaz, hogy a hétvégék néha, na persze, hogy a tanulással, vagy egy kiadós alvással, jó, mindig túl rövidek, de ha jó kapcsolatod van meg a következő heti csomag összepakolásával, így a szobatársaiddal, egy idő után ők is hiányoznak. igen kevés idő jut a számunkra fontos emberekre. Nem tagadom, hátrányai is vannak a kollégiumi életnek, de legalább ugyanannyi előnye is van, és ez szerintem nagyon jó dolog. Leel-Őssy Judit
Tóth Ágota Ráhel
kocka rovat Virtuális valóság Az elmúlt években rengeteget fejlődött az informatika, csak úgy, mint a szórakoztatóipar. Fontossá vált, hogy minél közelebb álljon a valósághoz az élmény, minél hihetőbb legyen, hogy egy virtuálisan végzett tevékenység a valóságban zajlik. A képernyők egyre nagyobb mérete, felbontása, majd a 3D megjelenése segített közelebb hozni a virtuális világot. A moziban 3D-s, 4D-s filmeket vetítenek, hogy ne csak előttünk, szinte körülöttünk legyen a film. Ennek a tovább gondolása a virtuális valóság.
Kertész Levente
- 2016/nyár
Ha valaki ki akarja próbálni, ahhoz kell szerezni egy okostelefont, amivel szerintem nem lesz gond, valamint egy kartontokot, ezt netről lehet rendelni körülbelül ezer forintért. A technológia sajnos még gyerekcipőben jár, de rohamosan fejlődik. Talán ez a jövő, talán nem, ki tudja?
Kredenc
A terület legnagyobb képviselői az Oculus Rift, és a HTC Vive. Ezek az eszközök egy túlméretezett szemüvegre hasonlítanak, amit szinte egy sisakként kell a fejünkre húzni. Működésük közben az agyunkat próbálják becsapni, leginkább a szemünkön keresztül. A térlátásunk alapja, hogy a két szemünkkel különböző képet látunk. A 3Ds filmeket két kamerával veszik fel, és a képeket egymásra vetítik. A speciális szemüveg, amit felhúzunk a moziban vagy akár otthon, mindkét szemünk előtt különböző lencsét tartalmaz. A lencsék csak egy képet látnak, ezért az agyunknak kell összerakni, hogy mit látunk, pont mint a valóságban.
A VR (az angol Virtual Reality rövidítése) szemüvegek másképp oldják meg ezt a feladatot, két képernyőt tartalmaznak, amelyek magas képfrissítéssel, más-más képet tárnak a szemünk elé. Így elég jó hatást lehet elérni, de nem tökéleteset. Hogy miért? A valóságban fejünket folyamatosan forgatjuk, döntögetjük. A legtöbb belső nézetes játékban, ezt úgy oldják meg, hogy amikor mozog a karakter, a kamera fel és le „rázkódik”, ezzel imitálva a járást. A VR szemüvegek tartalmaznak egy beépített szenzort, amely az eszköz helyzetét, mozgását érzékeli. Ezért amikor egy játékban ki akarunk nézni egy sarkon, elég fejünket vagy felső testünket eldöntenünk. A két, komoly tudással, de sajnos, ugyanilyen árcédulával rendelkező eszköz mellett, található egy Google Cardboard nevű „papír” VR szemüveg. Ez a valami igazából nem is szemüveg, hanem egy tok, és nem is papírból van, hanem kartonból. A működése egyszerű, megvesszük, összehajtogatjuk, és kész is! Na jó, igazából ez még csak a fele, ahhoz hogy lássunk is valamit, szükségünk lesz egy okostelefonra, amelyre le van töltve a Google Cardboard alkalmazás. Ezután elég behelyeznünk a telefont a kartontokba, és kezdődhet is a nézelődés. Ne várjunk túl sokat tőle, ez az eszköz csak arra van, hogy felkeltse az érdeklődést a komolyabb szemüvegek iránt.
5
Portré Bemutatjuk Balásy Szabolcsot
Kredenc
- 2016/nyár
Ha valaki megkérdezné, ki is Balásy Szabolcs, úgy gondolom, igen sokféle választ kapna az ember. Hiszen egyszerre dolgozik énektanárként, zeneszerzőként, karnagyként. Sokszor szerepelt Kovács Ákos zenekarában, mint billentyűs, ám nem ez tette „híressé”. Megnyerő külseje csak mellékes, hiszen munkássága miatt vált igazán közkedveltté, habár mindig vannak olyanok, akik találnak rajta fogást. Tudása és humora páratlan, szerencsésnek mondhatom magam, amiért ismerem, és vele együtt dolgozhatok, mint kórusába járó diák.
6
Ha jól tudom, a Puskin téri kollégiumban voltál. Mesélj kicsit a kolis életről, miként élted meg azt az időt? Nem a Puskin téri kollégiumban kezdtem a koli létet, hanem a Nagy Lajos kolijában, mert akkor a kodályosokat a Nagy Lajos gimnáziumhoz tartozó kollégiumban szállásolták el. Mint kiderült utólag, jó döntés volt, mert jó tanári kezekbe kerültünk, sok szigorú (akkor nagyon kegyetlennek titulált) nevelőnk volt, de mára rájöttünk, jó volt, hogy így volt. Aztán két és fél év után lehetőség volt átmenni a Puskin téri koliba, ami azért volt érdekes, mert sokkal közelebb volt Kodályhoz, és így rengeteg
időt spóroltunk. Ám az egy sokkal szabadabb elvű kollégium volt, tényleg szabadjára voltunk eresztve, más rendszereken, illetve szabályokon alapult. Ugyanúgy koli volt: hat órakor ébresztő, reggeli, szilencium, de más volt. Mivel ugye az egy volt katonai kollégium, a szellemisége megmaradt, ami abban látszódott, hogy voltak szigorúbb, keményebb tanáraink is, akik inspiráltak minket
Portré ott is arra, hogy járjunk edzésekre, próbákra, amit maga a koli biztosított is. Én azt mondom, mindenkinek kellene kollégistának lenni egy kicsit, hogy kipróbálja ezt az életet. Aki nem volt az, abból egyfajta önállósodási folyamat hiányzik. Én 14 évesen kerültem el otthonról, kicsit az ember a maga ura kell, hogy legyen idő előtt is. Még ha nehéz vagy kemény is, de nem árt meg, a mai fiatalokra különösen ráférne. Igen, ezzel egyet tudok érteni. Volt valami emlékezetes húzásotok, kollégiumi élményed? Ebből elég sok van… Annak idején, májusfa állításkor egy csomó virágot loptunk a városból, vittük a lányoknak. Vagy amikor nem volt elég az, hogy 10 óráig volt kimenőnk, konkrétan hazautaztunk és másnap jöttünk vissza, mintha vidékiek lennénk. Ami furcsa volt, hogy Balásy Szabolcs, mint Tolna megyei lakos hazautazott egy napra úgy, hogy utána reggel jött vissza. Persze, a kolin belül is sok élmény van, a rengeteg kolibuli, a tehetségkutatók, ami akkor csak egy ilyen kis házi belső „ki mit tudnak” volt mondható. Másféle módon is emlékezetes az akkori idő, például az első olyan hétvége, amit egyedül ott tölt, nem a családdal, ilyenkor megismerkedik az ember a magány alapfogalmával. A kollégista életmód megtanított becsülni az utolsó csepp ételt is, hogy ne pazaroljunk. Sokat fogott és védett rajtunk a kollégium összességében.
Honnan jött a zene, kórus iránti szereted? Mióta tart ez a dolog? Hát ez egy régi dolog. Hat-hét évesen derült ki rólam az, hogy nekem zenélni kell, gondolok itt a fülemre (abszolút hallás), kezemre (zongora). Édesanyám miatt is, aki szolfézst, zenét tanított, úgyhogy megvannak a családi gyökerei ennek a történetnek. Ezt csak tovább erősítette a már említett kodályos-feeling, a középiskolai négy év, és aztán az egyetem, hiszen olyan egyetemre mentem, ahol tudtam ezt folytatni. Ott azért eldől az, hogy az ember szereti-e, vagy szereti-e annyira, hogy ezzel foglalkozik is. Egész kicsi koromtól tart ez a mai napig.
- 2016/nyár
Volt-e bármilyen nehézség, ami akadályozott, akadályozhatott abban, hogy erre a pályára lépj? Persze, a rengeteg irigy ember, a rengeteg kifogás, a rengeteg akadály, amit az élet, vagy esetleg a saját ügyetlenségem az orrom elé gördített, de sokan próbáltak engem lebeszélni. Sőt, ugye ez is egy olyan szakma, ahol sok az irigy, ugyanis az emberek nem tudnak örülni a másik sikerének. Én viszont tudtam örülni mindig is mások sikerének, annak, amit elértek, és ettől persze csak még inkább nem lettem szimpatikus, mert azt mondták: “Tehetséges Kicsit az iskoláról. A Kodályba jártál, milyen a fiú, hát még hogy örül más sikerének!” Hát az tagozatos voltál? ilyen sehogy nem fér össze. Szóval sok akadály
Kredenc
Tudsz valamit a mostani kollégiumi körülményekről? Mit gondolsz, miben változtak azóta? Nem arról híres Pécs városa se, hogy a kollégiumi életbe fektetne felújítási költségeket. Nem úgy látszik, hogy ezek sokkal szebbek, jobbak lennének, pedig lakóövezetnek minősülnek. Sajnos nem vagyok tisztában nagyon a mai kolis helyzettel. Én csak azt tudom, hogy jó lenne, ha ezeket becsülnék, ugyanis rengeteg diáknak adott, ad és fog is adni még szállást, második otthont.
Zenetagozatos voltam, és az akkoriban heti több énekórát, kórust, meg mindenfajta kiegészítő zenei tevékenységet, tárgyat jelentett. Elég speciális volt a suli, számomra egyedi volt, leginkább Kertész Attila személye miatt, aki felépítette ott azt a fajta zenei kultúrát, kóruséletet, középiskolások körében elterjedt város és országszerte híres „kodályosfeelinget” ami sajnos ma már nem úgy él, ahogy kellene. Régen nagyon speciális zenei tagozatos iskola volt amellett, hogy a Babitshoz hasonlóan több szakirányt biztosítani tudó, egyfajta irányt célba venni tudó széles látókörű intézmény. Nekem a zenét jelentette és a kórusélet alapjait. Azt, ahonnan az ember indulhatott. Minket sokkal türelmesebb, empatikusabb emberekké tett.
7
Portré volt, de ugye, azok arra jók, hogy leküzdjük őket, és ezek jelzések az életünkben, amik azt mutatják, jó felé haladunk-e. Nem azért vannak, hogy megállítsanak minket, hanem azért, hogy jelezzék: újabb mérföldkő következik, át kell ugrani, ki kell kerülni, meg kell vele küzdeni, szóval, igazából csak köszönet jár az akadályoknak. Volt olyan, aki ezeken átsegített? Teszem fel mentorként, példaképként tekintettél rá/rájuk. Ebből kevés volt. Az édesapám, amíg élt, 14 éves koromig, addig ő. Aztán az édesanyám lett a két szülőm egyben, nyilván ő az, akinek a tanácsát a legtöbb esetben kikértem. A zenei kérdésekben talán egyedül Kertész tanár úr volt, akinek feltehettem ezeket a kérdéseket. Ma már azt mondom, hogy az alapkérdéseket segítettek a fejemben helyre tenni, az ember minden további dolgát önmagának kell. Ki emberhez, ki élő példához fordul, én inkább zenékben kerestem a megoldásokat és a válaszokat.
Ez egy méregdrága gesztus volt, ahogy szoktam nevezni, mikor valaki megkérdezi tőlem, hogy jól kerestem-e ezzel a koncerttel és mondtam, hogy persze, tudom nekem mennyibe került és milyen boldogan tettem bele. Ez tényleg inkább egy gesztus volt Pécs városának, a közönségnek, egy majdnem négymillió forintos gesztus. Ez mindig izgalmas, sokrétű, többrétű. Feszültséggel és esetleg örömkönnyekkel is teli több hónapos előkészületi munkák után való két teljesen aktív hét, ahol egyszer csak az a sok-sok segítő kéz a tervek alapján összejön. Ezt mindig csodálatos látni, amikor egy kisebb fajta színpadi erőművet felépít. Jó látni a tagokon, hogy érzik, ez miattuk van. A VoiSingers sem véletlenül tart ott, ahol tart, nem véletlen gyakorol majdnem négy éve. A sok munka, a szorgalmasság lassan kifizetődik, és ez a szuperkoncert igazolta, hogy igény van a repertoárra, igény van kórusra, igény van a VoiSingers-re.
Kredenc
- 2016/nyár
Mivel ugye a kórusaidról is szó volt, megemlítenék egyet, ami nem más, mint a VoiSingers, akiknek nemrég volt a szuperkoncertje, ami hatalmas sikert aratott. Milyen volt a stábbal, az énekesekkel együtt dolgozni? Mivel járt ez az egész?
8
Nagyon szépen köszönöm Balásy Szabolcsnak, hogy egy jó hangulatú interjút készíthettem vele, azt hiszem sok érdekes és ösztönzőleg ható információ is elhangzott. Mellékesem megemlíteném, hogy nem véletlenül tart ott Ő sem, ahol tart. További sok sikert neki! Kopecsko Jáde
Az interjú teljes szövege a http://hajnoczy-koll. hu/index.php?p=kredenc oldalon található.
körkérdés A mi kollégiumunk Nagy Dzsenifer: Ami a kollégiumban a legjobban megfogott, az a hangulat. Itt mindig talál az ember egy olyan társat, aki beszél vele, vagy épp más elfoglaltságot tud vele folytatni. A másik, ami még tetszik nekem az, hogy majdnem minden este van valamilyen zenével kapcsolatos elfoglaltságunk, és minden este hallani lehet a zenét, amitől zeng a kollégium. Hogy mik a kollégium sajátosságai? Szerintem,az egyik legsajátosabb dolog az, hogy mindig történik valami, és hogy itt sosem unatkozhat senki. Mindig kitalálnak valami olyan programot, ami megmozgatja az embereket.
Gáspár Boglárka: Ami a kollégiumot illeti, megvannak a saját pozitívumai és negatívumai is. Ilyen negatívum például, hogy a kollégium higiéniai szempontból nem túl előnyös, de pozitívumként sok mindent fel lehet sorolni, és ezért a rosszat el lehet nézni. Hiszen a sok színes program miatt nagyon jó barátságok születnek, és ettől már szinte második otthonként tekintünk rá.
- 2016/nyár
Készítette: Rigó Eszter
Kredenc
Szabó Réka: Ami a kollégiumról eszembe jut? Hogy nem megfelelő a kollégiumi étkeztetés, minimális a higiénia, zsúfoltak a szobák, és nagy a hangzavar takarodó után. Emellett negatívum még az áram korlátozása, a gyenge internetkapcsolat, és az is, hogy nem megfelelő az itt lakók és a zuhanyzókabinok számának aránya. Viszont a közösségkovácsoló programok és az aktív élet, pozitívum. A kollégium lehetőséget ad a különböző házon kívüli programokon való részvételre, illetve a nem itt lakó emberek megismerésére, párkapcsolat kialakítására, mivel más városban élhetek, mint ahol lakom. Alkalmam volt több ízben megismerni a város életét, kultúráját, nevezetesebb helyeit, valamint a helyi eseményeken is részt vehetek.
9
film Egy különc srác feljegyzései /The Perks of Being a Wallflower/ Stephen Chbosky írt egy regényt, amit először senki sem értett, aztán elolvasták még egyszer, és azonnal azt mondták, hogy ugyanolyan, mint a Zabhegyező, viszont ez nem igaz! Nekem sokkal jobban tetszett egy amerikai kritikus kijelentése, ami így szólt: „a modern Zabhegyező”. Ez a kijelentés jobban megfelel a valóságnak. Amerikában egyszerre lett a középiskolákban kötelező olvasmány és úgynevezett tiltott könyv, amit mindenki el akar olvasni. Mindenesetre Chbosky regénye világsiker, amit több millióan olvastak el. Így hát nem volt kérdés, hogy a papírt felváltsa a filmszalag!
Kredenc
- 2016/nyár
A történet szerint Charlie, egy elsős gimnazista, aki „különc”, meg nem értett és végtelenül szomorú. Nagyon okos, szinte mindent tud a világról, de valahogy mégse érti meg azt, se az embereket. Van egy képzeletbeli barátja, akinek levelek segítségével meséli el az életét és gondolatait. Charlie kétségbeesetten, nagy erőfeszítésekkel próbálja élni életét, de sajnos, közben elzárkózik a világtól. színészeket is megtalálta a főszerepekre. Logan Lerman alakítása rendkívül elnyerte az emberek tetszését, és azt kiegészítette Emma Watson vidám játéka, amivel egy kis színt vittek a letargiába! A rendkívüli életszemlélet, ami a könyvet és ezáltal ez a filmet is áthatja, gyorsan beférkőzik mindenki tudatába, és a film végén ugyanazt mondjuk, mint Egy író sem tudott volna jobban ragaszkodni a könyv befejeztekor: Még egyszer! a könyvéhez, mint Stephen Chbosky, hiszen a Kovács Kata forgatókönyv megírását és a rendezői munkát sem engedte ki a kezei alól. Még a legtökéletesebb Mindig a perifériáról szemléli az eseményeket, amíg meg nem ismeri Patrick-et és annak testvérét, Sam-et, akik mindketten imádják az életet. Charlie általuk barátokra talál, megismerkedik az első szerelmével, vad bulikra jár, és mindeközben keresi az életéhez legtökéletesebben illő dalt.
10
fókuszban „Hajnóczykumok” Hajnóczykumok. Mit jelent ez a szó? A legtöbb ember számára semmit. Talán annyit, hogy élt egy ember Hajnóczy néven (Talán a 18 század környékén? Talán Martinovicshoz volt köze?), és ebből képződött egy furcsa szó, ami emlékeztet a hungarikumra, vagy az unikumra. Van azonban jelenleg kb. 600, és régebbről még ennél sokkal több ember, akinek ez a szó többet is jelenthet. Valahol Pécsen, Uránvárosban és az Egyetemváros környékén létezik egy hely, ami középiskolás diákoknak ad otthont 4-5 éven keresztül. Hajnóczy József Kollégium neve, és idén ünnepli a 25. születésnapját. A kezdetek óta, persze, sok változáson ment keresztül, de biztosan vannak olyan jellegzetességei, melyek egyedivé teszik a többi kollégiumhoz képest.
Ebben a kollégiumban valósul meg egy igazi „hajnóczykum”, a két tagintézmény közös egy-két hetes programja a Hajnóczy Napok, mely minden évben más-más témakör köré épül. Hagyományosan visszatérő elemei a táncház, a karaoke, a teaház, a könyvtári kalandtúra, a helytörténeti vetélkedő, a Bagoly-sarok, a „Sokszínű Európa” vetélkedő, a vízi vetélkedő, a „Legügyesebb kollégista” vetélkedő. Ebből a felsorolásból is kitűnik, hogy a Hajnóczy a vetélkedők kollégiuma. Itt jelenik meg a Diákönkormányzat saját lapja, a „Nesze” és a kollégium kiadványa, a „Kredenc”, melyet tehetséggondozó műhely keretén belül készítenek a diákok. Itt hangzik fel időnként a Kolorádió adása az éppen működő hangosbemondókban.
Ez a kollégium ad helyet évek óta az Arany János Programnak, amely a Leőwey Klára Gimnáziummal együtt a környék hátrányos helyzetű, tehetséges diákjait karolja fel, hogy a középiskola elvégzése után egyenlő esélyekkel induljanak az életben. A program keretében a diákok lehetőséget kapnak arra, hogy külföldre utazzanak, nyelvvizsgát, jogosítványt szerezzenek, segítséget kapjanak a tanulásban, a mindennapokban. Így az itt töltött négy év alatt megszerezhetik azokat a tapasztalatokat, melyek más hasonló korú fiatalnak talán természetesnek tűnnek.
Kredenc - 2016/nyár
Sajátságos elemei kollégiumunknak azok a témahetek, amelyek konkrét téma köré csoportosítva biztosítanak programlehetőségeket a diákok számára. Ilyen az Egészség- és Környezettudatos, a Pályaorientációs, a Sokszínű Európa, Természettudományos és Nyelvi témahét, és a tanév elején a Diákönkormányzat által szervezett Gólyanapok, mely több héten keresztül segíti az új kollégisták beilleszkedését az ismeretlen környezetbe.
11
fókuszban Mindenképpen szólni kell a városszerte ismert sportrendezvényeinkről, elsősorban a megye kollégiumai számára meghirdetett Hajnóczy Kupáról, ahol kosár- és kézilabda sportágakban mérik össze tudásukat és erejüket az ügyes kollégisták; és hagyományos versenyünkről, a Strandröplabda kupáról és Sportmajálisról.
Kredenc
- 2016/nyár
Hajnóczykumok azok a versenyek, vetélkedők, amelyeket a mi kollégiumunk hirdet meg más, Baranya megyei, pécsi kollégiumok számára. Ilyen az „Öttorony” versmondó verseny, a Literatúra olvasómozgalom, az anyanyelvi kompetenciát mérő anyanyelvi, helyesírási verseny.
12
És még néhány sajátosság, mert felsorolni az összeset képtelenség: saját Galériát működtetünk az ebédlőben található társalgóban, minden évben Házimuzsikával hangolódunk a karácsonyi ünnepekre, és rengeteg szakkör, műhely, foglalkozás közül válogathatunk.
A hajnóczykumokat, persze, nemcsak a programok jelentik, hanem az a légkör, ami csak a mi kollégiumunkra jellemző, és nehéz szavakban kifejezni. Ahhoz, hogy ezt az atmoszférát megérezzük, itt kell töltenünk a középiskolás éveket. Bálint Réka
visszatekintő Egy ismert hungarikum A hungarikumok azon termékek összessége, melyek csak Magyarországon készülnek, ide inkább az élelmiszerek csoportosulnak. Például tokaji bor, egri bikavér, makói hagyma, stb… De van egy olyan hungarikumunk, melyek nem tartoznak élelmiszerek közé. Például Hévízi tó, Neumann János életműve, Zsolnay porcelán, stb… Végül, amiről a cikk is szólni fog: A Busójárás.
A busók öltözete a mai napig hasonlóképpen alakult, mely szerint az illető ruházata egy szőrével kifordított rövid bunda, szalmával tömött gatya, melyre színes gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, a lábukon bocskort viseltek és a legutolsó öltözet, amely a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birka csuklyás álarc.
Árki Rudolf
(Forrás: mohacsibusojaras.hu, wikipédia)
- 2016/nyár
Remélem, sikerült többet megtudnotok a mohácsi busójárásról, és hogy kedvet, ötletet adtam egy hétvégi programhoz a tél végi időszakokra.
Kredenc
Miről is szól ez az ünnep? Ez csak egy jelmezes A busójárás a Koló téren veszi kezdetét. A beöltözött bál lenne? Vagy van valami köze a babonákhoz? busók, a jánkelek, maskarák itt gyülekeznek a A törökűzés legendája tette hagyománnyá Dunán csónakokkal átkelt busók az ágyús, az Mohácson, mely szerint a Mohács-szigeti ördögkerekes csoportokkal. Amint földördül a régi mocsárvilágba menekült őslakos sokácok elöltöltős busó ágyú, a busók bevonulnak a város megelégelték a rabigát, és ijesztő maszkokat főterére, ahol szabad a farsangozás. A felvonuláson készítettek, valamint zajkeltő eszközöket, mellyel a busókat a jánkelek vezetik, akiknek a szerepe kiüldözték Mohácsról a törököket az éj leple alatt. a nép visszatartása a busóktól. Ronggyal és Ezzel visszaszerezve a várost. Gyakorlatilag ennyi fűrészporral töltött zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekeket, a lefátyolozott arcú hölgyeket és a a háttér sztori. Ma már a télűzés a fő célja. lakodalmi viseletbe öltözött férfiakat. Ezek után a Duna-parton iszonyú zajt keltve ünneplik a farsangot. Szürkületkor visszatérnek a térre, és a meggyújtott máglya körül táncolnak. Ezzel ért véget a farsangvasárnap.
13
Kredenc
- 2016/nyár
Cassandra Clare: Csontváros
Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája
film
Mi már tudjuk, hogy milyen kollégiumban élni. A Csontváros egy méltán népszerű sorozat, A De milyen egy olyan bentlakásos iskolában élni, végzet ereklyéi első kötete. Eddig hat kötet jelent ahol meséknek a szereplőit képzik ki? meg, valamint készült hozzá egy elő-trilógia is, a Pokoli Szerkezetek. Gavaldon nem csak egy átlagos település, hiszen minden évben a Gazgató magával visz egy szép és A könyv főhőse Clary, egy 16 éves kamaszlány, egy csúnya gyereket a Jók és Rosszak Iskolájába, aki vígan éli a tinik életét. Ám egyik este egy ahonnan még sosem tért vissza senki. klubban egy gyilkosság szemtanúja lesz, amit Sophie gyönyörű lány, és rengeteg jócselekedetet három korabeli, teletetovált fiatal hajt végre. De a hajt végre, mivel feltett szándéka a jók közé holttest nyomtalanul eltűnik, az esetet pedig senki kerülni, és megélni a tökéletes tündérmesét más nem látta. Persze nem véletlenül. Másnap hercegével. Vele szemben Agatha utálja és kerüli találkozik az egyik fiúval, Jace-szel, akit előző az embereket, rongyokba öltözködik, a temetőben este látott. Kiderül, hogy ő egy Árnyvadász, és egy közönséges halandó őt nem láthatná. Az ő feladatuk, él, és nem hisz a mesékben. Mikor eljön az a bizonyos est, az iskola igazgatója hogy megvédjék a világot a pusztító démonoktól. e két lányt viszi magával, de nem a várt helyre. Eközben Clary édesanyját elrabolják, őt pedig Sophie mindent megtesz, hogy bebizonyítsa a megsebesíti egy démon, ezért Jace az Intézetbe tévedést, és átkerüljön a Jók tagozatára, míg Agatha viszi. A könyv itt kezd érdekes fordulatokat venni, azon ügyködik, hogy minél előbb hazajussanak. hiszen együtt számos kalandban lesz részük, a Azonban ez nehéz, szinte lehetetlennek tűnő történet nem fukarkodik a harcokat bemutató, feladatnak bizonyul. Csak úgy juthatnak ki a véres, izgalmas jelenetekkel sem. varázslatos környezetből, ha végigélik saját Új barátságok szövődnek, régiek mennek tönkre, történetüket, de azt is tudják, hogy a Gonosznak és Clary rájön, hogy nem minden az, aminek nem adódhat meg a hőn áhított boldog befejezés. első pillantásra látszik. Ha valaki egy fordulatos, Vajon lehet-e Jónak a barátja egy Gonosz, és letehetetlen könyvre vágyik, és nem mellesleg kötelékük kiállja-e a nehéz próbákat? Mindez érdeklődik a fantasyk iránt, ne habozzon, ezt vegye kiderül e sokszor humoros, kalandos, meseszerű kézbe, mert garantáltan nem fog csalódni. Szondi Renáta regényből.
14
Bruszt Míra
visszatekintő Témanapoztunk
a küszöböt, Somody Péter remekeire csillant fel szemünk. Csodás színárnyalatok és groteszk címek A fotószakkör, a történelem szakkör és a kápráztattak el minket. Kredenc újságíró szakkör közös belvárosi sétát rendezett, így lehetőségünk volt kitörni a monoton hétköznapokból, és végre világot láthattunk.
11 óra előtt a Régészeti Múzeumba vettük az irányt, Farkas Róbert tanár úr tekintete elmélyült nyugalmat sugárzott, mikor „röviden-tömören” az érmékről és a kincsleletek eredetéről regélt a Kedden, szibériai időben 10 órakor találkoztunk a hallgatóságnak. Széchenyi téren a lónál. Innen elindultunk az első helyszínükre, persze, késéssel, mert jó magyar nyugati emberhez híven időben megjelenni valahol nem helyén való. A VNA Galériában Nagy Szilvia kiállítását tekinthettük meg, közben Körtvélyesi László mesélt nekünk a Művésznőről, a közösségi terek gyakori használatára buzdított minket.
- 2016/nyár
Szűcs Rebeka
Kredenc
Fél 11-kor elindultunk a Nick Udvar felé, ahol tárt kapukkal várt minket a Kortárs Művészeti Galéria. Itt Rudi bácsi ajtót nyitott, nem azért, hogy női gyengeségünket hangsúlyozza, hanem éppen ellenkezőleg, hogy férfias erőt mutasson, és azt, hogy törődik a komfortérzetünkkel. Átlépve
Csapó 2. Rossz helyszín: gyors irányváltással a Kőkertbe indultunk, itt lehetőségünk volt pénzérmét verni. Voltak bátor és gyáva jelentkezők is, ergo szép és csúnya érmék. Persze, nem forgalomban lévő aprópénzről van szó (sajnos), hanem egy régi pécsi fizetőeszközről. Megrakva zsebünket a sok fém csacskasággal a Középkori Egyetem felé ballagtunk. Megtekintettünk pár prezentációt Pécs város épületeinek változásairól. Úgy érzem, nagyon tetszett mindenkinek ez a kulturális kiruccanás. Remélem több ilyenben lesz részük a kollégistáknak.
15
feeling A diákéletről szakszerűen Mint mindnyájan tisztában vagyunk vele az élet nem könnyű diákként, főleg ha az ember gyereke kollégista. Egy folyamatos körforgásnak vagyunk részei, amit én csak mókuskeréknek hívok.
Kredenc
- 2016/nyár
Vasárnaponként vissza a kollégiumba, hétfőtől péntekig tanulás, dolgozatok, különórák és pénteken délután futunk a buszra, hogy időben hazaérjünk. Otthon annyiból áll a létezésünk, hogy hazaérünk, vacsorázunk, fürdünk és alszunk. A hétvége többi része pihenéssel és tanulással telik, de azért valljuk be, vannak olyan hétvégék, amikor nem mindig van ez így.
Mindezek után a mókuskerék újra forogni kezd. A hétköznapok szürkék, unalmasak, ugyanolyanok, mint az előző, és soha semmi nem változik. Ugyanolyan fárasztó az összes nap, mint a többi. Jobb esetben elmegyünk reggel nyolcra és visszaérünk fél négyre. Viszont ha a Művészeti tanulóit nézzük, ők fél négykor tánckurzuson vannak, a billentyűket nyüstölik, az ecsettel állnak a vászon előtt és festenek, vagy éppen a Bóbita Bábszínházban vannak báb- és színjáték órán. Sokan meglepődnek azon, hogy este későn érünk vissza óráról és a konyhás néni mindig csodálkozva kérdezi, hogy „Eddig voltatok iskolában? Hova is jártok?” a válasz mindig az, hogy „a Művészetibe.” Minden iskolában, például itt is sok az elvárás tőlünk, és ez csak egyre jobban rakódik a vállunkra,
16
ahogy egyre gyorsabban és kegyetlenebbül közeledik az érettségi. Bizony minden iskolában a tanárok azt akarják, hogy mindenkinek dicséretes legyen a bizonyítványa, és ezért megállás nélkül adagolják nekünk a tudnivalókat. Ez néha túl sok tud lenni, és ilyenkor jó kivenni minimum egy hét „szabadságot”. Így az ember ki tudja pihenni magát, és feltöltődve ugrik vissza a mókuskerékbe, ami aztán év végéig meg sem áll.
Rengeteg kötelező iskolai program van, amin részt kell venni: szalagtűző, ballagás és idesorolnám még a év végi vizsgákat, meg persze az érettségit azok számára, akiket érint. Nagyon sok negatív dolog van az iskolában, amit napestig tudnék sorolni, de úgy gondolom, hogy térjünk át a pozitív oldalára a dolgoknak. Néha már csak azért is jó bemenni, mert ott vannak a haverok a barátok, és azért történnek vicces dolgok egy-egy nyelv- vagy testnevelésórán, vagy kettő óra közti szünetben. Rengeteg életre szóló barátság köttetik a gimnáziumi éveink alatt, és sok jó pillanatot szerzünk egymásnak. Ha kapunk egy jó jegyet matematikából vagy történelemből, örömünkben még a bőrünkből is ki tudnánk bújni, főleg ha elmarad utána egy óra. Sosem jön rosszul egy lyukas óra enni és pihenni. Nemsokára itt lesz a nyári szünet, ahol mindenki azt csinál, amit csak szeretne, utána az érettségi szünet, ahol megint lesz pár napunk, ami szabad lesz. Ilyenkor mindenki a családjával, a barátaival van, azokkal, akik szeretik. Nemsokára itt az év vége, a nyár, és elfelejthetjük a tankönyveket júniustól szeptemberig. Lackó Hajnalka
feeling Az önbizalomhiányról röviden
mindez mentsvár is lehet. Van, hogy egyesek ide menekülnek el a mindennapok problémái elől. Ezért születik meg annyi blog, weboldal. Egy ideig én is az internet világába menekültem a felvetődő gondjaim elől, de ahogy rendeződni látszódtak, mindig visszarázódtam a valóságba.
A serdülőkor sebesen rohanó éveiben szinte minden tiniben felötlik a gondolat: Vajon én mennyire vagyok jó a társaimhoz képest? Mennyire felelek meg a mai divatnak? Egyedi vagyok? Az emberek felfigyelnek rám? Ehhez hasonló kérdések vetődnek fel egy fiatal fejében, Az internet nem hasztalan, csak rá kell jönni, mire és ebben képtelenek dűlőre jutni. jó használni, miért éri meg időt tölteni a hálózaton,
mi nem számít elpocsékolt perceknek. Azonban rengeteg hátulütője van: a neten elrejtheted önmagad, a valós személyiséged, mindazt, amit utálsz magadban, ami egy élő találkozás által felszínre kerülne. Elfedheted a tökéletes álcáddal és a tökéletesen megtervezett személyiségeddel, ami csak a netvilágban él. Palástolhatod az önbizalomhiányod.
- 2016/nyár
Magam is sokat küzdök az említett dologgal. Önmagunk elfogadása talán a legnehezebb, hiszen ahhoz előbb jó alaposan meg kell ismerkednünk a saját személyiségünkkel. Mélyen a lelkünkbe ásni. Évek kellenek. Nem egy. Nem kettő. Soksok év. Először naivnak kell lenned – akaratlanul, észrevétlenül –, hogy belebukj a csökönyös, kisgyerekes dolgaidba, amiről korábban azt hitted, hogy felettébb felnőttes. Így tapasztalsz. Így erősödsz. És nem mellesleg… találni valakit, aki nem változtatni akar rajtunk, hanem meglátja a bennünk rejlő értékeket. Átlát a felszínen,
Kredenc
Az önmagunkról alkotott kép számtalanszor hiányos, néha eltér a valóságtól, és igazából – saját tapasztalatimból kiindulva – legelőször általában mindenki a negatívat fedezi fel önmagában, a külsején. Ma, a digitális világ és a divatcikkek örvényében a társadalomban a belső értékek eltörpülnek. Ma már fontosabb, hogy a cipődnek milyen a márkája, a telefonod mennyire modern, hány kedvelésed van a profilképeden, netán hányan követnek a közösségi oldalakon. Az internet nemcsak a legkönnyebb hozzáférhetést ígéri a tudáshoz, hanem piszkosul beszennyezi az embert. Függővé válik, olyan hirtelen és észrevehetetlenül, hogy tenni sem tud ellene: magamon is tapasztalom a jeleket. Hazugság lenne, ha azt állítanám, hogy nekem mindezek nem számítanak. A különbség csupán annyi, hogy tisztában vagyok ezzel a hibámmal, igyekszem korrigálni. Mert sikerülhet. Kellő kitartással és hozzáállással le lehet szokni ezekről a lényegtelen dolgokról, és megtalálni a hangsúlyt, a mértéket mindezekben. Azonban
17
feeling észreveszi mindazt, amit más talán nem. Jó eséllyel. Nem vádol meg, hogy öt kilóval több felesleg van rajtad, és nem rója fel, hogy a serdülőkorod pattanásokkal jár. Évekig beleestem a saját csapdámba: olyan dolgok miatt aggódtam, amik az idő múlásával eltörpültek. Aggódtam a külsőm miatt, magamba zuhantam, negatív képet festettem az egész lényemről, nem foglalkoztam a jelennel. Aztán jött egy fordulópont. Új suliba kerültem, új emberekkel ismerkedtem meg. Emberekkel, akik meglátták bennem azt, aki vagyok. Az összes hibámmal és ballépésemmel együtt, az összes elvétett dolgommal az élen – mégis elfogadtak.
Ahogy én is őket. Talán ez a legfontosabb. Megtalálni azokat, akikre számíthatsz. Ha még nem is tartod jónak magad, tehetsz érte, hogy jó legyél, kellő kitartással és erővel bármi elérhető, bármi sikerülhet. Mindent megszerezhetsz. Ezért bízz önmagadban. Próbáld meg egy napig pozitívan nézni a dolgokat: önmagadat és az életedet. Igyekezz ebben a szellemben élni. Sokkal hasznosabb, mint folyton szenvedni valami miatt. Hidd el. Ez a legjobb felismerés, ami csak érhet… Tegyél egy próbát! Ne félj kockáztatni! Bízz önmagadban! Ez az egész csak erről szól. Egyedül erről. Papp Attila
film Amerikai Mesterlövész
Kredenc
- 2016/nyár
A történet egy mesterlövészről, Chris Kyle-ról és az ő életéről szól. A film elején bepillantást nyerhetünk Kyle gyerekkorába és abba, hogy apja milyen szigorú neveltetésben részesítette őt és testvérét. Cowboyként járja az államokat és versenyeken vesz részt, de amikor egyik este meglát a tv-ben egy terrortámadást, elhatározza, hogy belép a SEALsbe, Amerika legfélelmetesebb katonacsapatába. Négy küldetésen vett részt és több mint 150 iszlám terroristát ölt meg. Őt tartották Amerika valaha volt leghalálosabb mesterlövészének, és mindenki csak „legendának” szólította. A seregből való dezertálás után poszttraumás szindrómában szenvedett, amit nem tudott kezelni. A felesége unszolására elment egy pszichológushoz, aki segített neki és bemutatta hozzá hasonló leszerelt veteránoknak, akik ráébresztették, hogy az ő sorsára jutott emberekkel szeretne foglakozni, és így teljesen felépült a betegségéből. A film nem csak a harcról és az öldöklésről szól, hanem a csapattársai elvesztése során keletkezett fájdalomról és a háború szörnyűségeiről.
18
A filmet magát azért tartom érdekesnek és akciódúsnak, mert egy igaz történet alapján készült, és szinte mindent pontosan úgy valósítottak meg, ahogy a valóságban is megtörtént. Negatívumot nem tudok mondani a filmről. Talán a film vége lehetett volna részletesebb, de a történet főhősének felesége kérte a rendezőt, hogy ezt a jelenetet finomabban mutassa be. Nagyon szép és tanulságos film, ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg. Barta Gergő forrás: PORT.hu
Kredenc
- 2016/nyár
19
HAJNÓCZY
Kredenc
- 2016/nyár
KOLLÉGIUM
20
