Kozma Szilárd
A 4 őselem szerinti karma
Tartalom: Víz karma Föld karma Levegő karma Tűz karma
A Víz karma metafizikai értelme, élő példákkal illusztrált megnyilvánulási formái és feloldási lehetőségei Kis gyermek korom óta, magnetikus erővel vonz magához a víz, már csak a fürdőszobában a mosdókagyló alatt található, néha valamiért éppen vízzel telt nagy fazekunkban emígy számomra létrejövő magnetikus képnek a látványa is képes ellenállhatatlanul és elengedhetetlenül magához vonzani, magára vonni a tekintetemet. De persze, azt is nehezen állom meg - és vagy nagyon hidegnek, vagy veszélyes sodrásúnak - hullámzónak, vagy éppen piszkosnak – szennyezettnek kell lennie egy szabad térben található pataknak, folyónak, tónak vagy tengernek, hogy megálljam azt, hogy amennyiben valamiért a partjára kerülök, ne fürödjek meg benne. Két alkalommal is megtörtént már, hogy egy vízpart melletti, ismeretlen helyre megérkezvén esete, nem álltam meg, hogy meg ne fürödjek a vízben és másnap kiderült, hogy iparilag szennyezett vízben fürödtem. (Egyszer valahol egy Brailai (Vagy Galaci?) tóban, egyszer meg a Sepsiszentgyörgyi Rétyi tóban, amelyről másnap derült ki, hogy valamilyen baleset folytán, előzőleg töméntelen mennyiségű kőolaj ömlött bele. Egy alkalommal sem lett semmi bajom, azon kívül, hogy másnapra náthás lettem, mert az olajas hajam nem tudott a sátor légkörében megszáradni. A Rák nappal és Halak Sárkányfarokkal, valamint Skorpió Ascendenssel született Medárda lányunk viszont, ezen jóval túl tett kiskorában és jó párszor kétségbe is ejtett, mert képes volt télvíz idején megfürödni a házereszek csatornáiból lefolyó hólevek által képzett pocsolyákban. Ma már nem tesz ilyeneket, de a víz és főként a természetben levő, un. élő vízben való fürdés szeretetét mind a négy gyermekünk átvette tőlem. A volt feleségemet az Etelkával való várandósága idején sikerült a vízzel megbarátkoztatni annyira, hogy a mély vízben való úszásra is képessé vált, sőt: a végén már a strandmedencék kórlátaihoz szokott személyek számára számottevő, nagyobbacska távolságokat is képes volt megtenni úszva a Zetelaki tóban, majd a mély vízi távolsági úszás élvezetére is sikerült rávezetnem az évek folyamán. Az utolsó együtt töltött nyári sátortáborozásunk alkalmával, már az éjszakai fürdőzés művészetét is gyakorolta. Nem csak jó érzés a víz elemmel barátságban és harmóniában lenni, hanem gyakorlatilag is igen hasznos is a földi víznek a mennyei eredőjének, az alkímiai víz szubsztanciának a spirituális funkciójával és tulajdonságaival, valamint ez égi szubsztanciának a szellemi és a lelki manifesztációjának: a teremtő képzeletnek és az érzelmeknek, valamint az érzéki vágyaknak a metafizikai tulajdonságaival minél jobban „tisztába kerülni”. Tudjuk, hogy a négy alkímiai őselem között létezik egy olyan lényegi különbözőség és ugyanakkor alapjellegi kötöttség, hogy a négy elem, párosával a Jin és a Jang ősprincípiumokhoz tartozik. (Levegő és Tűz a Jang – Maszkulin princípiumhoz, Víz és
föld a Jin – Feminin princípiumhoz.) De senki, egyetlen asztrológus, alkimista, misztikus vagy metafizikus sem mutatott rá eddig arra a különbözőségben való hasonlóságukra, hogy a Jin és Jang csoportosuláson belül is, létezik egy - egy információhordozó „adatközlő”, vagyis kapcsolatfelvevő, kapcsolattartó - egységesülő és egységmegőrző elem, és ezek a Levegő (Jang) és a Víz (Jin) elemek. És ugyanúgy: van közöttük egy – egy, a Jin és a Jang ősprincípiumok lényegét megadó, azok lényegét kiemelten (karakteresen) megtestesítő, hordozó és megőrző, tehát a Jin és a Jang ősprincípiumok lényegét kifejező és lényegét megtartó - megőrző, és lényegfenntartó különbözőséget (A princípiumnak megfelelő nemi jelleg lényegi különbözőségét) megadó elem is. Ezek a Tűz (Jang) és a Föld (Jin) elemek. Ezért van az, hogy amennyiben a karmikus meghatározódások szerint, tehát a „veleszületett” negatív tulajdonságok szerint vizsgálódunk, akkor azt fogjuk látni, hogy miközben az ősprincípiumok szerinti lényegi jelleget és stabilitást megadó, tűz és föld elemeknél nem csak az ingatagságot, de a hamis stabilitás jeleit is éppen úgy fogjuk észlelni és érzékelni. (Pl. a tűz-karmások általában és nagyjából erős, de legalább is harcias és bátran – nyílt személyiséggel rendelkező egyéneknek látszanak, a szélsőséges és ténylegesen életveszélyes helyzetekben, vagy az olyan helyetekben, ahol a gerincesség kérdése spirituális szinten felvetődik, kiderül, hogy az illetők vagy pánikba esnek, vagy képesek magukat az emberi méltóság legalacsonyabb szintjéig megalázni és olyan korrupt személyi állapotokat és helyzeteket elfogadni, amire soha nem láttuk volna őket képesnek azelőtt. De a föld-karmával rendelkező személyeknek is rögtön el vész a nagy magabiztossága, mihelyt pénz, vagyon és anyagi birtok nélkül maradnak.) Mindeközben a kollaborációt és az egységesülési törekvéseket megtestesítő Levegő és Víz elemek karmikus problémáival terhelt személyek, már alapból, tehát öntudatlanul és önkéntelenül, vagy elzárkóznak az együttműködéstől, vagy hamis információt áramoltatnak nem csak magukról, hanem néha indokolatlanul semleges kérdésekben is, vagyis ők hibásan és vétkesen kollaborálnak. Az igazi egységekkel, vagy egység alkotási lehetőségekkel szemben, nyíltan, vagy rejtetten, de ellenségesen viseltetnek, miközben önkéntelenül és öntudatlanul hamis (a természeti és a spirituális egyetemes törvények szerint törvénytelen) egységek magvalósítására törekszenek. De legalább is, nagyon könnyen rávehetők az egyetemes és a természeti törvények szerinti, törvényes egységek lerombolására, azok elárulására és az igazi egységgel szembeni hamis egységeknek a létrehozására. - Nos, ez a negatív jellegű (Szélsőségesen negatív állapotában könnyebben érzékeltetett) „különböző hasonlóság és hasonló különbözőség”, illetve az igazi egységgel szembeni elemi irritáció és fenekedés, valamint a hamis egység létrehozására való ösztönös hajlam és elemi sóvárgás, egyiküknél sem jelentkezik akkora fontossággal, mint a Víz - karmánál. A Víz ugyanis egyszerre egyértelműen anyagi elem a különböző megjelenési formáiban és, és ugyanakkor majdhogynem megfoghatatlanul éteri, misztikus, mágikus a hatásaiban. Az ősi Vízelemhez kapcsolódó negatív késztetések, negatív lelki- szellemi tulajdonságok és problémák tehát, a spirituális víz szubsztanciának a zavarából keletkező hibás és téves megnyilvánulásai és annak a reflektálódásai – következményei. Az un. víz elemel kapcsolatos „víz-karma” tehát, mint a megnyilvánult ősszellemnek a kiegyenlítődési rendeltetésével ellentétes (Az egyetemes kiegyenlítődés szükségével: a megváltás szükségével és folyamatos megvalósulásával ellentétes) negatív létjelenség- és
létfolyamat és ezeknek megfelelő tudati és lelki állapot, a teremtés eredeti értelmére és céljára (A megváltásra) vonatkozó hamis ideáknak és téves képzeteknek a tömkelegét hordozza, mivel azt testesíti meg. Vagyis, a Víz-karma, jellegzetesen lelki, tudati és képzeleti zavarossági karma. A víz-karma tehát, a teremtett világnak a tudati tükrözésére és értelmezésére képes emberi lényekben, vagyis, a teremtő és a teremtett világ közötti kapcsolatfenntartás érdekében kifejlett emberi lényekben keletkező teremtő – megtermékenyítő, szellemi létezésre vonatkozó hamis képzetalkotásnak (mágikus erejű és ezért negatív sors-helyzeteket és tragikus sorsállapotokat idéző, és ebben az esetben: sorsrontó és életrontó gondolat-képek megjelenítésének) és ennek megfelelő tudati és érzelmi zavarodottságnak és zavarodásnak a karmája. Magyarul és a földi létezés értelmére, illetve a víz-karmának a hétköznapi életben történő megnyilvánulásaira lefordítva, ez azt jelenti, hogy a Víz karmával született, rendkívülien érzékeny személyek, a túlzóan egyoldalú és öncélú, zavaros spirituális állapotok átélésére és ilyen jellegű tevékenység folytatására hajlamosak, és a misztikus fantáziálás és vallásos lelki állapotok által jelentett problémák mellett, vagyis a realitás-érzék elvesztésével járó mentális és lelki kábulás által jelentett problémák mellett, kimondottan a teremtési folyamatok zavaraival, tehát a megtermékenyítés-megtermékenyülés és az utód-szülés, utód-gondozás, és ez által a családi egység magvalósítási és fenntartási képtelenségének a kérdésévvel és minden színű és rendű problémáival születnek a világra. Ez a gyakorlati életben megmutatkozó, családhoz és az utódokhoz kapcsolódó, időnként, vagy folyamatosan misztikus ködökbe burkoltan jelentkező, „ellenállás nélkül elolvadni, valami hamis állapotba beolvadni, zavaros helyzetekben elvegyülni, messze valahova, a nagy semmibe elúszni vágyakozó” irracionális viszonyulásokat és megnyilvánulásokat eredményező, központi létkérdésük (életproblémájuk), vagyis, az utódokhoz és a családhoz való spontán – reflex szerű – hamis, vagy negatív viszonyulási problémájuk, éppen abból adódik, hogy a Víz kimondottan feminin őselem. Ez lévén, annak a negatív, hibás, vagy megzavarodott állapota, magában hordja a szellemvilágból érkező információk befogadásának és értelmezésének a zavarát, a zavart befogadást, valamint az egységesülést célzó kapcsolat létesítés- és fenntartás összes lehetséges hibáit és zavarait (a megnyílás, mint zavart, vagy hamis megnyílás, illetve, ritkábban mint elzárkózás) és ugyanakkor, és ezzel együtt, az abszolút szellemvilághoz való visszakapcsolódási lehetőségek, az azzal való egybekapcsolódási – egybeolvadási lehetőségek összes zavarát és hibáit és hamisságát, vagyis az abszolút létbe, tehát az egységbekapcsolódási képzetek zavarát, hamisságát és tévedéseit. Ismét csak hétköznapi magyar nyelven szólva: a víz elemnek a negatív állapota (A negatív vizesség jelenléte), mint a szellemi világgal való tiszta kapcsolatrendszerek megzavarodott állapota, szükségképpen a szellemi és lelki szennyeződésre, vagyis a kábulat okozta spirituális tisztátalanságra, vagyis erkölcsi (szellemi) piszkosságra, és mentális - lelki elpiszkolódási hajlamokra utal. Vagyis a vízkarma jele a sorsképletekben, az öncélú vallásos és misztikus – mitológikus élményekre való sóvárgásból eredő tévelygésre való hajlamokat jelzi, mivel az a személy, akiben „a víz molekulák kristályosodási rendszere és állapota megzavarodik és megromlik” az ilyen „fennköltnek” érzékelt és képzelt hamis-egységesülési állapotokra való karmikus sóvárgást hordja magában. Ezzel együtt természetesen, a lelki és a szellemi eltévelyedés, illetve a személyi
tudati szennyeződés és lelki környezet-szennyezés, a fertőződés és a fertőzés problémáit hordozza magában. Pl. a szexuális devianciákra és zavarokra való hajlam kimondottan az erős vízkarmának a sajátosságai (A személyi horoszkópokban pl. a Lilithnek és a Sárkányfaroknak is, sőt: a Napnak is a vízjegyekben való létezése, és ezek mellett, az un. vizes bolygóknak is a maximális negatív fényszögei által jelzett), persze, csakis a levegőkarmával, vagyis a hamis szabadság-képzetek karmájával való, magas fokú vegyültségben (kombinációban)! A víz karma tehát, végső soron, a hamis létállapot-teremtés (Hamis egzisztencia teremtés) és a hamis egységesülésre, a hamis egység-alkotásra való önkéntelen és öntudatlan késztetésekre és spontán megnyilvánulásokra való hajlamot és késztetést (Hamis szeretetre, un. majom-szeretetre, érzelgősségre, szentimentalizmusra), jelöl. Vagyis: a víz-karma az egységnek a megjátszására, illetve a korábban már megvalósult egységeknek a megrontására való hajlamot: a létező spirituális, mentális, asztrális, éteri és biológiai struktúrák befertőzésére és szétbontására, szétrombolására hajlamot és késztetést eredményez, és mivel a földi víz a mennyei víz elem legjelentősebb megnyilvánulási formája: a „tiszta” víz karma is, kimondottan az egységnek az alattomos és lassú szét mállasztását eredményező, „égi és földi”, vagyis szellemi (képzeleti) és lelki (gondolati-érzelmi) hajlamoknak a karmája. Első élő példaként, a címnek megfelelően, szolgáljon egy vízkarmával rendelkező voltasztrológusnak, a rendkívülien erős (háromszoros) vízkarmával rendelkező voltfeleségemnek a második családbontása utáni, első nyilvános megszólalása, avagy a vízkarma által generált család- és megváltás-ellenes vétkezésének a spirituális síkra való emelésének a példaértékű dokumentuma: "Kedves Barátaim! Morális és szellemi kérdéseket vet föl a szexualitás, a nemek közötti, bármiféle, nemcsak szexuális, hanem érzelmi, szellemi kölcsönhatás, energia- és információ-csere, pontosan azért, mert az a dolgunk embereknek, hogy megtanuljuk testi-érzéki mivoltunkat, ösztönvilágunkat átszellemíteni, bekapcsolni egy egyetemes áramkörbe, ami a Fény és a Szeretet örök kiegyenlítődési, áthatolási játékáról, folyamatáról szól. A szexuális energia isteni, kreatív lét-teremtő energia. Azért vagyunk emberek, hogy megtanuljunk helyesen, egymás szellemi fejlődését elősegítve megélni a szexualitásunkat. A párkeresés, a fiatalkori kalandozások, hódító hadjáratok, szerelmi-szexuális portyázások időszakában rendszerint a mennyiség számít még, maga az öncélú tapasztalás. Minél érettebbé, tudatosabbá válunk spirituálisan, annál inkább tudjuk, hogy mit keresünk a másik nemmel való viszonyunkban, szexuális és szerelmi téren egyaránt. Kialakul bennünk, a szeretői imaginációnkban egy pozitív párkapcsolati modell, amit a későbbiekben a további élettapasztalatainkkal tovább csiszolunk, finomítunk. Emberi lényekként nagyon intenzív szellemi kiegyenlítődési vággyal jövünk a világra, azaz, szükségünk van szerelemre, szükségünk van barátságra egyaránt a társas intim viszonyainkban, élettársi-házastársi életünkben. Fontos az érzékek, érzelmek, gondolatok, finomabb szellemi impulzusok, inspirációk ide-oda történő, szabad, nyílt, őszinte
áramlása, a bizalom, a feltétel nélküli elfogadás. Csak ez a kölcsönös tisztelet és megbecsülés adhat elég erőt ahhoz, hogy az intim szféráinkba beengedjük a társunkat, megosszuk vele legrejtettebb , legféltettebb titkainkat, érzéseinket, vágyainkat. Nagyon fontos a folytonosság (nemcsak fizikai, hanem lelki-szellemi összhang szintjén) és a teljességre, az egymás felszabadítására történő törekvés az együttélésben. Ha ez nincs meg egy kapcsolatban kezdettől fogva, idővel, ahogy a két ember fejlődési szintjei változnak, eltérnek egymástól, válságokra, krízisekre, félrelépésekre, szakításra lehet számítani. Ha pedig gyermek is van, akkor történnek a családfelbomlások, létrejönnek az úgynevezett csonka családok. Magam is egy hasonló életszituációban vagyok, és keresem a válaszokat arra, hogy hogyan kezeljem, hogyan éljem meg a magányt egy hosszabb ideig tartó, félresikerült házasság után, hogyan szervezzem meg elvált nőként a magánéletemet, úgy hogy minél kevesebbet ártsak vele ugyanakkor elsősorban magamnak, a gyerekeimnek. És hogy hogyan építsek fel, legalább magamban, az életképzeletem szintjén egy gyakorlatba ültethető, reális, működő párkapcsolati modellt, amelynek alapján, talán sokkal hamarabb, mint ahogy most kétségbeesésemben, az elmúlt hetek friss történései alapján elhatároztam, valamikor tudjak úgy szeretni valakit, hogy ne féljek az ő szerelmétől, ragaszkodásától, az együttélésről, családi életről alkotott elképzeléseitől, ambícióitól. Hiszem, hogy van ilyen kapcsolat, csak meg kell érni rá, fejlődni, változni kell, beismerni a múlt tévedéseit és levonni belőle a megfelelő következtetéseket. Én ezen vagyok, személy szerint, de elég nehéz, megköszönném a segítségeteket, saját élettapasztalatotokat. Ugyanakkor megosztanék veletek a továbbiakban néhány olyan egyéni felismerést, ami talán sok, az enyémhez hasonló válsághelyzet megelőzéséhez, meghaladásához járulhat hozzá." - Ezt a pszicho-szexuális szempontból fölöttébb izgalmas szöveget, a János Széll István asztrológus barátom által létrehozott és működtetett Metafizikai Műhely című internetes fórumnak a Szexualitás című rovatában megjelent írást, a 8. házban álló Rák Lilithel, valamint a szintén víz-házban: a 4. házban és Halak Sárkányfarokkal és a Skorpióban álló, teljesen negatív Uránusszal rendelkező volt-feleségem, Kozma Emőke asztrológus jelentette meg, kevéssel azt követően, hogy miután szerelmes leveleket küldözgetett egy férfi nemű nyári tábori hallgatónknak és az én megkérdezésem nélkül, olyan intenzív kapcsolatot létesített egy Szahadzsa Joga - meditációkat okító csoporttal, hogy az így szerezett meditációs élményeitől teljesen elveszítette a józan eszét, és öt napi lelki és mentális zavartsággal párosuló titkolózás és rejtélyeskedés után, az értelmes megbeszélés helyett, azt az utat választotta, hogy a négy gyermekünkre való legkevesebb tekintet nélkül és minden féle magyarázat nélkül, két nappal az iskolaév megkezdése előtt (És a két iskolás korú gyermekünknek az iskolába járás megkezdéséhez való elemi gyakorlati előkészítése nélkül!) véglegesen elhagyja és ezzel szétbontja a szép és egészséges családunkat. Ami a helyzet ismeretében, feltűnő ebben a misztikusan szexuális és szexuálisan misztikus szövegben, nem is annyira a szövegben szereplő spirituális tartalmú szavaknak és fogalmaknak az erősen elnagyolt logika szerinti használata, azoknak a majdhogynem teljesen relatív kezelése, vagyis e szavak lényegi jelentéstartalmának a figyelmen kívül hagyása, hanem az a nagy fokú komolytalanság amivel egy három héttel korábban még négy gyermekes családját szerető anyai szerepkörben tetszelgő, a családi egység
spirituális és energetikai fontosságáról szóló metafizikai ismeretterjesztő előadásokat tartó asztrológus, majd rögtön azt követően, a családját villámcsapásszerűen szétbontó szerelmes asszony, máris a teljesen új, lehetséges szexuális kapcsolatokra vonatkozó kilátásait firtatja. Ahelyett tehát, hogy mélyen magába szállna és, ha másoknak nem is, de legalább önmagának számot adna arról, hogy tulajdonképpen mit is művelt az által, hogy minden ide vonatkozó figyelmeztetés vagy akárcsak halvány előjel nélkül is, néhány nap alatt teljesen szétdúlta a családját, és ezzel nem csak a gyermekeivel és a férjével szemben követett el morális és gyakorlati vétkeket, hanem a felelőtlen magatartása által félre vezetett és kiábrándult hallgatóságával, volt olvasóival és horoszkóprendelőivel is. Figyeljük meg ezt a személytelen kezelést: „...ami a Fény és a Szeretet örök kiegyenlítődési, áthatolási játékáról, folyamatáról szól. A szexuális energia isteni, kreatív lét-teremtő energia. Azért vagyunk emberek, hogy megtanuljunk helyesen, egymás szellemi fejlődését elősegítve megélni a szexualitásunkat.” A szöveget tovább olvasva, az a televíziós reality- műsorokból ismert kép ugrik be, amikor egy – egy többszörös szexuális erőszaktevő megszállott, azt latolgatja racionális gondolatvezetéssel a kamera előtt, hogy a nemes tettéből származó hírnévnek köszönhetően milyen üzleti kilátások nyíltak meg előtte. Nem, hogy egy, az egyetemes törvények természetét és logikáját ismerő személy, de a Karmája által hajszólt és így a nyüzsgő élet furcsaságainak a leg hétköznapibb logikai szemszög szerinti követéséhez szokott ember sem képes azonnal napirendre térni afelett, hogy egy négy gyermekes családanya, aki a négy héttel korábban megtartott metafizikatábori záró előadásán még a spirituális újjászületést feltételező erkölcsi – idearendszeri megtisztulási problémáiról és gyakorlati lehetőségeiről értekezett, gátlástalanul szerelmes leveleket küldözgessen egy tábori hallgatójának, majd, amikor attól visszautasítást kap, egy Jóga oktatóba legyen ugyanakkora hévvel szerelmes, és amikor ezt a felajánlkozását is elhárítják, akkor egy, a férje barátja által működtetett nyílt fórumon kínálgassa magát a fenti szövegben található, izgalmas tartalmak szerint. Ráadásul mindezt akkor, amikor neki nyitva álltak még, férjével korábban együtt működtetett fórumon az asztrológusi rovatai. És ez annál is inkább hihetetlen, mert asztrológusként és családanyaként, nem csak az volt jól látható, hogy milyen primitív karmikus vonzódások hatására gyulladtak be az asztrológus-nő szerelmi fantazmagóriái, ha nem az is, hogy ez a realitás érzékét teljesen elveszített asszony, a misztikus szexológiai szövegbe burkolt nyílt színi magakínálgatásával, éppen a személyi horoszkópjában a 1O házban és a Halak Sárkányfarkával szemben álló és a Napjával és az Uránuszával (Fény – bolygók!) is negatív fényszögeket alkotó Vénusz-Mars bolygópáros által jelölt, zavaros vágykésztetései szerint cselekszik. Nos, mindezt nehéz, sőt: csaknem lehetetlen megérteni a Víz karma lényege megértése nélkül. És még nehezebb akkor, ha azt az információt is hozzá teszem még, hogy éppen a volt-feleségem volt az, aki, a www.noiportal.hu asztrológus szakértőjeként, heteken át kapván a női sorstársától érkező, családon kívüli szerelmekről és férj melletti szeretőtartásokról beszámoló leveleket, egyezer csak azt nyilatkozta ki, hogy „Ezek a hülye Magyarországi fehérnépek mind azt képzelik, hogy ha megkívántak egy másik férfit, vagy netalán szerelmesek lettek a férjük mellett valakibe, az feltétlenül azt is jelenti, hogy az a sors, vagy az Isten akaratából jött létre a fokozott vágy és nem az ők feloldatlan családon kívüli szexuális sóvárgásainak és fantáziálásaiknak a
következményeként. És, persze: hogyha már azt hazudják maguknak, hogy Isteni rendelés szerint jött létre a vágy, majd a konkrét szerelmi kapcsolat, akkor azt folytatni is kellene ugyebár, és más kérdést már nem is kapok hetek óta, csak azt, hogy mondjam meg, hogy a horoszkópjuk szerint, a férjüket vagy a szeretőjüket kell-e választaniuk?” Szóval, amennyiben nem ismerjük a párkapcsolatok és a családok épségére nézve, kimondottan veszélyt jelentő víz-karma természetét, csaknem lehetetlen megérteni az, hogy miképpen lehetséges az, hogy egy négy gyermekes anya-asztrológus, aki a szakmai gyakorlatából kifolyólag is, jól ismeri az erős szexuális vonzódásoknak az alacsonyrendű, karmikus (sóvárgási) jellegét és rendszerét, egyik hétről a másikra ott hagyja és ezzel végleg szét is bomlassza az éveken át épített, négy gyermekes családját, ugyancsak a szakmai gyakorlatából jól tudván azt is, hogy mennyi, de mennyi, vele egy idős női társa panaszkodik az alkoholista, vagy a nőcsábász, vagy autóbolond vagy munkamániás, stb., de rájuk semmi figyelmet nem fordító férjére? Vagy, ha mindezt nem is szerezte be valamelyik, akkor a gyermek nélküli és ezért öröm nélküli családi állapotára. Mivel a téma sorsdöntően komoly, annak mind a gyakorlati vetületei, mind metafizikai tájékozódási lehetőségek szintjén, és azért mert jól tudjuk, hogy az ilyen „égből” valami negatív elrendelés szerűen „ránk szakadó” vizenyős szerelmi problémák, rengeteg stabilnak látszó szerelmi, élettársi kapcsolatban, sőt: még a komoly családokban, a stabil házastársi viszonyokban is, szét fröcskölik a fertőző nyálukat (Lásd a Komodói Sárkánygyíkok nyálának halálos fertőző állagát) és elvégzik alattomban a romboló hatásukat, e „vizes” témánk vizsgálatában induljunk ki tehát a legbanálisabb kiegyenlítődési lehetőségből, vagyis a szexuális (testi) gyönyörök megszerzési lehetőségeiből. - Meg fogjuk látni ugyanis, hogy akár az olyan banálisnak, illetve kimondottan testinek látszó és tűnő problémák is, mint amit például a szexológusok fiziológiai alkati adottságokból következő (eleve adott) szexuális (testi) problémának, illetve fiziológiai eltérésnek és súlyosabb esetben összeférhetetlenségnek neveznek, micsoda, eddig még csak nem is sejtetten összetett és mély spirituális háttérrel rendelkeznek! A víz-karmára vonatkozó metafizikai vizsgálódásunkban induljunk ki tehát egyelőre ezekből az egyszerű testi, vagyis fizikai alkati különbözőségekből eredő problémáknak a spirituális tudatosság segítségével történő feloldási lehetőségéből. És ezt annál is inkább, hogy eddigi olvasmányaink hatására tisztába kerültünk azzal a ténnyel, hogy a Karma, az mindig a másra, a máságra való önkéntelen és öntudatlan sóvárgást is eredményezi, mindamellett, hogy bizonyos, a mélytudattalan mentális, vagy érzés- és képzeletvilágunkból eredő, de testi szinten megnyilvánuló zárlatokat (blokációkat) vagy un. zavart, vagy hibás szervi működéseket is indukál. Ezért tehát, amennyiben kellő, kultikus tudatossággal történik, végeredményben mindegy az, hogy milyen pozícióban folyik le, történik meg a szexuális aktus. Sőt: amennyiben valamelyik pozíció jobban hozzá segíti a nőt - akinek tudjuk, hogy ezt sokkal nehezebb mint a férfiaknak általában elérni az orgazmust, akkor (Legalább is a kezdetben, amíg az intimitásnak és a lelki bensőségességnek egy magasabb foka ki nem alakul.) inkább abban a pozícióban ajánlatos megélni a szexuális egyesülést és lehetőleg kölcsönös gyönyörszerzést (hogy ne mondjam: gyakorolni), amelyben a nő könnyebben elérheti az orgazmust. És ez lehet akár a "nő felülről", vagy éppenséggel a „hátulról” pozíció is. De mondom, csak akkor hozhat ez a klasszikus pozíciótól való eltérés hosszú távon pozitív eredményt (Tényleges
egység élményt a párnak és ebben az egység-élményben való, további együtt maradást) amennyiben a klasszikus pozíciókban való közösülési aktustól eltérő közösülési forma, kellő spirituális tudatossággal történik meg. Mert egyes misztikus gondolkozóknak is igaza van abban, hogy a „a nő felül” - és kimondottan csak ez - a pozícióban "végzett" szexuális aktus (amennyiben nem tudatosan gyakorolt és mindkét részről vállalt, hanem úgymond ösztönösen történik meg), mivel nem ugyanannak a pozíciónak a fordítottja (szimmetrikus mása), mind amikor a nő van alul, természetes, hogy " a férfi meglovagolásának" az érzésével, és még durvábban: a férfinek mint szexuális inger-okozó tárgynak, vagyis, személytelen, de a szex-shopokban vásárolható eszközöknél puhább, és mégis csak életszerűbb vibrátorként való "használatának" az érzését is kelti. És itt, nem a férfinak „a rajta való lovaglás” által történő esetleges "lealacsonyulásáról, lealacsonyításáról, a férfi büszkeség megsértéséről van szó" (Magam is gyakoroltam ezt a pozíciót eleget, mind a feleségemmel, mind a volt partnereimmel, szerelmeimmel is és ettől egyáltalán nem éreztem lealacsonyítva magam a férfiúi mivoltomban.), hanem arról, hogy „a nő felül” pozícióban, éppen a szerelmi bensőségességhez szükséges intimitás, a tényleges testi-lelki szellemi egység érzést megerősítő két szívnek a szerelmi ölelésben való, tényleges – fizikai! – és maximális egymáshoz közeledése, azoknak a majdhogynem egybeolvadása, de legalább is az egymásra tapadása, tehát a szívcsakráknak az egymással együtt való, pozitív értelemben vett pulzálása, örvénylése veszik el. Az tehát, ami éppen a szexualitás személyes és felsőbbrendű megéléséhez elengedhetetlen. Én például, még a metafizikai ismereteim megszerzése előtt is, kimondottan nagy szükségét éreztem ilyenkor annak, hogy lehetőleg a páromnak a mellkasát is - és férfiként persze, a melleit is! - az én mellkasomhoz tapadva érezzem. És persze azt is, hogy csókban olvadjak vele össze (Később tudtam meg, hogy a misztikusok magyarázatában ez a torokcsakrák öntudatlan, vagy tudatos aktiválását jelenti, illetve a szerelmi partner belső, de finomabb energiáinak a befogadását és a miénknek az átadását. ), sőt, néha, hogy a homlokát is szorosan az én homlokomhoz szoríthassam (Misztikusan: Buddhikus egységesülési élményben részesüljünk.). Beláthatjuk, hogy ezeket az öntudatlan lelki vágyainkat kifejező testi közelségi állapotokat, tehát a szexuális aktus közben testileg is átélhető és elérhető magas szintű egységesülési – kiegyenlítődési lehetőségeket, egyedül a klasszikus szexuális egyesülési pozícióban lehetséges mindkét személynek egyszerre megtapasztalni, kellő közvetlenséggel, tehát intim bensőségességgel (mélységgel) átélni. De azzal is tisztában kell lenni, hogy a legtöbb embernek mindez még csak eszébe sem jut és e sorokat olvasva, azt is mondhatja joggal bárki, spirituálisan kevésbé tájékozott nő, aki a személytelenül „gyakorolt” klasszikus pozícióban nem képes elérni az orgazmust, hogy ezek csak az én misztikus fantazmagóriáim. Ilyen helyzettel ugyanis, amelyben egyes nők képtelenek a klasszikus pozícióban az orgazmust elérni, mind házasságom előtti, szeretői tapasztalataim közben, mind olyan asztrológusként is találkoztam, aki rengeteg féle – fajta emberi problémával és panasszal találkozik. És tizenkét évvel ezelőtt, nőtlen, illetve szoros párkapcsolat nélküli, magánszemélyként igyekeztem is az ilyen kívánságoknak eleget tenni, majd miután ez eredménnyel járt és a nő, az elért orgazmus után megnyugodva, más, un. elméleti kérdésekre is tudott már figyelni, igyekeztem elmagyarázni a szexualitás spirituális alapját és hátterét is. Mert például a felül, a férfin "lovagló" nő, és alul a többnyire passzivitására, de legalább is kevesebb mozgási lehetőségre korlátozott férfi pozícióban, elvész az a lelki intimitásként megélt
összetapadási, egybe-olvadási lehetőség, ami aztán hosszú távon, az igazi - és lehetőleg teljes! - odaadási képességből eredő maximális orgazmust eredményezi a nő számára is. Kétségtelen ugyanis, hogy amíg a nő úgymond természeti "nyers formában" éli az életét, nagyon is segít a különböző pozíciók megkeresése, amelyek által a férfi hímvesszője a vaginának olyan belső részeit, érintheti, dörzsölheti, ingerelheti mélyebben és intenzívebben, amelyek éppen az illető személynél teltebbek a szexuális ingert keltő idegvégződéssekkel, és ez jobban megadja az orgazmus elérési lehetőségét. De, nem szabad elfelejteni azt a tényt, hogy maga az orgazmus is, végső soron, mindössze a minél magasabb fokú és minél több dimenzió szintjén elérhető - és elérendő!!! kiegyenlítődésnek a testi kifejeződése. Nem csak férfi-magnak a befogását – beszívását és minél jobb „felszívását” elősegítő szerepe van a méhnek az ilyenkor bekövetkező finom rezgéseinek és rángásainak (ami az orgazmust okozza), hanem ez a gyönyör érzés, ami sokkal erősebb az állatok által ilyenkor elért gyönyör (élvezeti) érzeteknél, úgyszintén annak érdekében fejlődött ki az embernél, hogy ennek a gyönyör-érzetnek az elérési vágyától hajtva. az ember utódokat nemzzen. Az embert ugyanis nem csak az ösztönök mechanikája vezérli az élete során, mint az állatokat, hanem az annál sokkal, de sokkal – milliószor és milliárdszor! - összetettebb célok és aspirációk formájában (programjában) megjelenő egyetemes kiegyenlítődési rendeltetése. Spirituális alapú, természeti szükség volt tehát erre a rendkívülien erős, kimondottan csak az emberre jellemző gyönyör-érzetnek a kifejlődésére, annak érdekében, hogy az ember figyelmét lekötő és a létfenntartási és a fajfenntartási ösztönök átélésén, jó kielégítésén kívül, más irányba is fordító (megismerési – intellektuális) életcélok mellett és azok javára, az ember ne mondjon le sem az utódnemzésről és szülésről, sem a nemek közötti kiegyenlítődés ismételt és lehetőleg minél folytonosabb átélési lehetőségeiről. Ezzel szemben viszont, a magzatok megfoganási lehetőségét eleve kizáró, öncélú orgazmus vadászat (a nemzés - teremtés ellen huzamosan „biztosított” testi – lelki és szellemi állapot) is hozhatja az embert olyan helyzetben, hogy éppen emiatt, az öncélú és lélektelen és szellemtelen élvezet-elérési célkövetés miatt, vagyis éppen az egyoldalú és együgyű és mechanikus élvezet-szerzési erőlködés miatt válik, és főként a nő(!), egyre orgazmus-képtelenebbé. Feltevődik tehát az a metafizikai kérdés, hogy miért van ez? Kell tudni azt, hogy mindamellett, hogy a szerelmi öröm, és a szexuális gyönyör, metafizikailag - Tehát eredeti szükségszerűségében és emiatt a legmagasabb átélhetőségi fokon is! - elsősorban az utódok "legyártásának" a serkentő eszköze, ugyanakkor, ha áttételesen is, de az igazi, teljes értékű spirituális szerelem, az utódoknak a megfelelő gondozásához és neveléséhez, az utódoknak a szülők által biztosított spirituális kiegyenlítődési képessége kifejlesztéséhez is kötött. Ezért tehát, ennek az objektív un. kozmikus programozottságunknak a következtében (Amit a biológia és még a pszichológia is figyelmen kívül hagy, egyszerű, meghaladható, feloldható, anyai - És még csak nem is szülői! - ösztönnek nevezvén az isteni teremtői, a teremtésről való gondoskodási késztetéseinket.), hosszú távon minden olyan szerelmi beteljesülési vágy és orgazmus-szerzési igyekezet is kudarcot fog vallani, amely öncélúságában a) Kizárja a megfelelő számú utódok nemzését. B) Amely a létező gyermekek elhanyagolásában és az azok által, és a család által jelentett problémáktól való megszabadulási gondolatokon és tetteken alapul. C) Hogy a személyi önmegvalósulási törekvéseket állítólag megakadályozó gyermekeknek a más nemű személyétől való és csalás útján történő
"megszabadulásnak" a metafizikailag logikus és természetes sors-következményeiről ne is beszéljek. Vagyis arról, hogy azok a személyek, akik az öncélú szerelmi vágyaik kielégítéséről szóló „vizes” fantazmagóriájának feláldozzák a családjuk egységét és azt felbontva megnehezítik, illetve tönkre teszik a gyermekeiknek az egységes családi aura óvó erőterében való növekedési – fejlődési, erősödési lehetőségét, pontosan, hogy a fordítottját fogják elérni annak, amiért a gyermekeik arányos és zavartalan fejlődését feláldozták, és egészen biztos, hogy még annyira sem lesznek boldogok, mint a gyermeküknek a velük egységben maradni szándékozó, más nemű szülőjével. A szűklátókörű, materialista tudományos koncepcióktól elvakított mai ember nem is tudja, hogy milyen aknázott területre lép az, aki az egyetemes kiegyenlítődés (Megváltás) logikájával, ha öntudatlanul is, de szembe szegül, és, hogy éppen az által fosztja meg magát az annyira sóvárgott boldogságától, hogy a kiegyenlítődési lehetőség bármely formájának a fokozását is, öncélúan, tehát kizárólag csak a testi, vagy a lelki – érzelmi gyönyör-érzetek beidézési és fokozási lehetőségei szerint, erőlteti. A spirituálisan tájékozatlan, illetve a keleti vagy nyugati misztikák bizonyos elemeit, azoknak a spirituális hátterükből kiragadó és önkényesen „használó” ember, nem is sejti azt, hogy micsoda káros visszahatásokat kiváltó szellemi öncsonkítást végez az által, hogy az együgyű boldogság-vadászatában, az egész létezés természeti összefüggésrendszeréből magát ki akarja vonni. Nem tudja, hogy micsoda szövődményei vannak az életünk értelmét és rendeltetési célját megadó utódnemzési, utódgondozási és utód nevelésnevelési feladatok beváltása által elérhető, karma-feloldási életfeladataink elől való elzárkózásnak (Megfutamodásnak), vagy, az azok felületes kezelésének és elhanyagolásának, illetve a családi életfeladatok véghezvitelét és beváltását lehetővé tevő, évek munkája által létrehozott pozitív életkörülmények sutba-dobásának! Mert a fent idézett szöveget leíró, családrobbantó asztrológus nő nagyon is téved! Itt ugyanis, egyáltalán nem - Még csak a leg kezdetlegesebb (legszemélytelenebb) párkapcsolatoknak a hétköznapi logika elől elrejtett spirituális és kauzális háttere nélkül megélni kívánt „szexben”, tehát az un. magánvaló szexualitásban sem! - a személytelen, de annál misztikusabb jin-jang energiák áramoltatásának a technikai ismeretén és alkalmazásán múlik a párkapcsolati „siker”, ahogy azt a volt feleségem írja a családelhagyását követő, első házon kívüli közösségi megszólalásában, vagy, ahogy azt az egzotikumával, illetve a meghitt személyesség és a felelősség (sors-kereszt) kizárási lehetőségével kecsegető keleti tanok (A joga különböző ágai pl.) okítják. Hanem, a teljes megváltódási lehetőségek és törvények megismeréséről és, az azokkal való együttműködés minél szélesebb körű és minél nagyobb mélységű végzésről. A metafizikai alapállás szellemében tehát, nem csak ennek az un. szex- témának a mély - spirituális alapja kötelez arra, hogy még a leg egyszerűbb a párkapcsolati problémák megoldása érdekében is metafizikai perspektívából vizsgálódjak a szexológiai felszínesség helyett, hanem a saját metafizikus-asztrológusi elhivatottságom is. És ezzel együtt arra is fel kívánom hívni a figyelmet, hogy minden nem metafizikai szempontú megközelítése a témának úgy félrevezethet és olyan messzire elsodorhat az igazságtól, mint ahogy a háromszoros vízkarmával (Vagyis erős fantáziálási késztetésekkel és még erősebb szexuális problémákkal) rendelkező volt feleségemet is elsodorta a Vízkarmára jellemző rendkívüli misztikus élményszerzési vágyakkal vegyült (Nap - Hold együttállás a IX.házban) és ugyancsak a Víz karma sajátosságai közé tartozó un. kaméleon
programja (A titkos csalás élményében való részesülés által nyújtott izgalmas élvezeti lehetőségekre való sóvárgás karmája.) illetve, a szerelmi csalás misztikus élményében való részesülési lehetőségekre való sóvárgása (Jupiterrel együtt álló Lilith a VIII. házban) a számára biztonságot, és nem utolsó sorban személyi fejlődési és szakmai önbeteljesítési lehetőségeket adó családjától. Nem hallgathatom el ugyanakkor, a szomorúságomat sem, amiért ennek a vízkarmának tett engedékenységnek köszönhetően, a volt feleségemet, éppen, hogy az őt az Oroszláni (Nap) önértékelésnek a növesztésében és finomításában, vagyis az igazi, spirituális és kauzális önmegvalósításában – Persze, a nagycsaládi idő keretei és az asztrológusi mesterséggyakorlás anyagi és gyakorlati lehetőségei között! – elsődlegesen támogató, sőt: őt mindig is a személyi öntudata kifejlesztésére bíztató férjétől, majd a családjától való teljes elszakadásig kellett ennek, a különleges (Vízi) élményekre való, karmikus sóvárgásnak sodornia. Nem lévén hipokrita, nem tagadhatom le ugyan a kezdeti, teljesen váratlanul cserben hagyott családapai helyzetem közben átélt lelki félelmeimet, a családapai sértődésemet, a számomra teljesen abszurd és mélységesen igazságtalan sorshelyzet elfogadásával szembeni elemi ellenszegülésemet és felháborodásomat, ami talán természetes, nem csak az én, váratlanul lelki és szellemi társ nélkül maradt és megcsonkult lelkiállapotom miatt, hanem elsősorban a gyakorlatilag mégis csak valamelyik szülő nélkül - egy felől anya, másfelől apa nélkül – maradt gyermekek helyzete miatt! De ezt a sértettséget legyőzve és legyűrve, már csak annak a Tűzkarmáról szóló tanulmánynak a szellemében is, amit éppen akkoriban írtam a családi és párkapcsolati (szerelmi) nyugalom és védettség illúziójában, amikor egyáltalán nem tudhattam, hogy a feleségem lélekben készült a családot szétbontani, én szívből kívánom Emőkének, hogy sikerüljön neki azt a szerelmi – párkapcsolati modelljét, amiről a fent közölt, családbontás utáni első közösségi megnyilatkozásakor írt, és amire bizonyára ebben a tíz hónapban is titokban vágyott, miközben nekem megjátszotta a szerelmes, elégedett asszony szerepét. – Vagyis, éppen, hogy akkor, amikor velem elhitette, hogy velem együtt, ő is teljes odaadással, maximális felelősségtudattal és spirituális éberséggel, a család harmóniája fenntartása és a család lelki-szellemi- anyagi kiteljesedése érdekében munkálkodik. De azt is feltétlenül el kell mondani e jellegzetesen vízi-tragédia kapcsán, ha már a volt feleségem az új párkapcsolat kialakítási lehetőségét egy nyilvános fórumban is firtatni kezdte, hogy mind sokat tapasztalt szerelmes szeretőként (Több igencsak felemelő, majd porba zuhanó szerelmi élményt és ha nem is rengeteg, de az átlaghoz képest jóval magasabb számú szexuális partnerekkel való „találkozást” megélt személyként) és kb. kétezernyi párkapcsolati problémákról is szóló sorsprogramot megfejtő és feltáró asztrológusaként, de természetesen, rejtett szellemi, metafizikai igazságokat kereső gondolkozóként is, én ennek a hirtelen szét dúlt család romjain álló, szerelmi modellnek, illetve az Emőke mélyre rejtett lelkiismeret-furdalásai fölé felépíthetőnek képzelt misztikus szalmabábunak, a hosszú távú pozitív eredményeket is hozó („jin – jang energiákat arányosan elosztó és azokat boldogság-hozóan ide-oda áramoltató...) megvalósítási lehetőségében egyáltalán nem hiszek. És pontosan azért, mert jól tudom, hogy az ős-Lilith által megbontott abszolútumnak az első és legfontosabb önmentő kiegyenlítődési reflexei (A Levegő-karma gyökerei), egyáltalán nem a joga – tanok által tanított személytelen életenergiák működtetéséről és asszanáknak nevezett tornagyakorlatok általi egyesítéséről, és ezért nem is a kellemes
testi és lelki állapotok idézéséről szólnak, hanem az egyetemes létnek a teremtés általi megváltódási kényszerűségéről. Vagyis, az abszolút létnek, arról a maximális –az Adam Kadmon – kiegyenlítődési állapotnak a létrehozásáról szólnak az elsődleges létszükségletek, amelyből nem zárható ki az emberi létezés szintjén az őszinteségen (teljes mértékű kommunikáción) és elemi emberi erkölcsön alapuló meghittség és bensőségesség. Vagyis: a magas fokú intimitás, tehát az élettárssal, valamint az egész családdal szembeni felelősség. És csak ezután, hogy az elsődleges kapcsolat létre jön a maszkulin és a feminin ősprincípiumok között, valamint a teremtő és a teremtés között, csak azután következik az élet ősidea-rendszerének a részletes megalkotása, ahol végül is, az élet formai lehetőségét biztosító anyagnak a szellem- tükröző és memória-tároló tulajdonságai segítségével megtörténhet a megváltás – a minél teljesebb kiegyenlítődés. Jól tudom, hogy mind az anyagi életformák, mind az azokat üzemeltető életenergiák, mindössze az elsődleges célnak: a teljes kiegyenlítődés megvalósulásának az alárendelt állapotai és eszközei. Az első lépés tehát, amit meg kell tennünk az egyetemes megváltás szükségének a felfedezését és megértését követően, és az ugyancsak a belénk programozott igazi boldogság-elérési vágyunk szükség-parancsa beteljesítése érdekében, az nem a fizikai orgazmus elérését elősegítő szexuális aktusokban használható pozíció megkeresése, és még csak nem is a megfelelő partner megtalálása, vagy, amint a volt feleségem, hirtelen megvilágosult keleti filozófusként írja: a „jól szolgáló” szerelmi - párkapcsolati modell felépítése, hanem egyedül, az egyéni megváltáshoz vezető, külső (anyagi) lehetőségek és személyi adottságok figyelembe vételével történő, megfelelő (Egyszerre az egyetemes törvényeket figyelembe vevő és a személyi horoszkópunkból kiolvasható, személyes életprogramokat is figyelembe vevő) párkapcsolati és családtagi morális magatartásnak a megszerzése és minél nagyobb fokú megerősítése. Nem csak az öncélúan megélhető és elérhető orgazmusok vadászata helytelen és téves célú alapállás tehát, hanem az öncélú és tévútra vezető a keleti tanok által előszeretettel hirdetett, általános életenergiáknak - és a szexuális energiáknak a vadászata is! Éspedig azért helytelen az életenergiáknak az erkölcsi alap nélküli és a teljes körű (családi, közösségi elemi és spirituális háttérnek) a figyelembe vétele nélküli serkentése és működtetése, mert ezek az energiák mindössze, egy egyetemesebb létmegvalósulási rendnek és az egyetemes kiegyenlítődést (A megváltást!) szolgáló törvénynek (Az abszolútum törvényének) az úgymond alárendelt, annak (Tehát a megváltásnak!) az érdekében az életet „üzemeltetni” hivatott alacsony rendű energiái. És amennyiben ezt figyelmen kívül hagyjuk, és ezzel a legfőbb általános és egyetemes kiegyenlítődési lehetőségek elemeit sértve és blokálva akarunk (Ebben, a mi esetünkben pl. a gyermekeinket valamelyik szülőnek a folyamatos jelenlététől, tehát annak a gondozási és nevelési lehetőségétől megfosztva, illetve másokkal elhitetve azt a személytelen „modelllétrehozási” tévképzetet, hogy az egyéni csalások és felelőtlenkedések következményein és csonkán hagyott családok romjain még építhető és elérhető valamiféle „testre szabottabb” különleges szerelmi boldogság.) akár szerelmileg boldogak, vagy akár csak szexuálisan is kielégültek lenni, nem csak hogy botor módra és felelőtlenül járunk el, mind a környezetünkkel (utódainkkal), mind önmagunkkal szemben, hanem kikerülhetetlenül, még a korábbi karmikus szituációnknál is, nehezebb sorshelyetek beidéző, tévképzetek között kísérelünk meg normálisan élni. Márpedig ez így,
egyszerűen lehetetlen. Misztikus kifejezéssel élve: karma-növeléssel, sőt, karma-halmozással nem lehet még csak normálisan sem élni, és még csak ennek a hazugsági állapotnak megfelelő személytelen – szexuális kapcsolatot sem folytatni, nem, hogy szerelmileg boldoggá lenni. Ezért tehát éppen a vízkarmához kapcsolódik az a legmagasabb rendű és határ nélküli (parttalan) vétek, vagyis az a tipikusan „vizes” önámítás- és hazugság-rendszer, amit az ember önmagával szemben és az Isteni magjával szemben csak elkövethet. És ez a vétek éppen az, hogy a vízkarmával terhelt ember, az álomképeire, vagyis a misztikus fantazmagóriáira és a rendkívüli szexuális – szerelmi vágyaira, irracionális sóvárgásaira hallgatva, egy olyan, az általános emberi mérce szerint normálisnak minősülő személlyel létrehozott párkapcsolatát (házasságát), amelyben egészséges közös gyermekek születtek, és amelyben nem csak, hogy szexuálisan kielégült állapotban élhetett, de szexuális és morális és anyagi biztonságban is tudhatta magát, felrúgja abból a célból, hogy azután egy másik személlyel, akiről úgy képzeli, hogy számára magasabb rendű misztikus élményeket biztosít, boldogan élhessen. A vízkarma ugyanis, éppen, hogy ezt az irracionális fantáziálás által sugallt, meghittség nélküli és intimitást kizáró harmónia -bontási késztetéseket eredményezi, mivelhogy magában foglalja az anyai ági örökletes programok közül elsőként a Magzatés gyermekellenes, illetve a család-ellenes, a családegység ellenes, valamint a családtagi szerepkörök és családi kötelezettségekkel, a családi áldozattal és teher viseléssel szembeni spontán ellenkezési késztetéseket és ellenséges érzéseket gerjesztő (családdal, családi problémákkal szembeni irritáció-keltő) karmikus programot (A másodikat). És magában foglalja a Skorpióhoz, a Halakhoz, és a Plútóhoz kapcsolódó Boldogsági nehézségek programját is. a házastársi, élettársi, szerelmi és ezzel együtt, újból csak a családi boldogságra való képtelenségi programokat, valamint, a hamis információáramoltatási, un. kaméleon programokat is. De nagy rézben magába foglalja a hetedik programot is, a sors- és megváltás ellenes programot, illetve a hamis egységalkotási törekvések karmikus programját is. És, hogy a ennek megfelelően, a megtévesztés is teljes legyen, a víz karmával rendelkező személyek kiemelt spirituális érzékenységre valló, úgymond pozitív misztikus intuícióval, un. „rendkívüli” képességekkel születnek. Gyakorló asztrológusi munkám során, azt tapasztaltam tehát, hogy a legtöbb esetben, azok a személyek akiknek a személyi horoszkópjában, a Karmikus pontoknak a pozíciójából, vagy a Napnak a negatív fényszögeltségéből erős vízkarmára lehet következtetni, az a jelenség áll fenn, hogy ezzel a karmikus meghatározódással teljesen ellentétesen, az úgynevezett vízbolygók és általában a spirituális bolygók inkább és többnyire pozitívan fényszögeltek, ami így, erős, vagy legalább is jó spirituális intuícióra utalnak. Vagyis, akik karma szinten a leginkább hadilábon állnak a spirituális dimenziók erőivel, ős-elemeivel és törvényeivel való kapcsolattartásban, akik rejtetten negatív (karmikus) determinációval indulnak e tekintetben, karmikus meghatározódási szinten, nyers személyi adottságok és tulajdonságok szintjén, úgymond jól vannak ellátva, ami a spirituális érzékenységet, a spirituális erők és jelenségek iránti érdeklődést és kíváncsiságot, és ami a spirituális jelenségek, az átlaghoz viszonyítva gyorsabb és erősebb megértésének a képességét illeti. És ez általában is, mindig így is szokott lenni:
mindig ott vagyunk a nyers tulajdonságaink és képességeink szerint erősebbek és ott rendelkezünk kiemeltebb pozitív képességekkel és tulajdonságokkal, ahol Karmikusan úgmond, a leg bizonytalanabbak és leggyengébbek vagyunk és a sors által (A negatív sorshelyzetek által) támadhatók, és egyensúlyunkból kibillenthetőbbek, megzavarhatóbbak és végül is: korrumpálhatóbbak vagyunk. – Ahol mindig nehezebben és későbben „vesszük észre magunkat”, mint ahogy kellene. És ez éppen azért van, azért rendelkezünk tehát a karmánk által jelzett mélytudattalan negatív meghatározottságainknak megfelelő pozitív felszíni képességekkel (is!), hogy ezek segítségével legyünk képesek a karmánk meghaladására. Ugyanakkor, ez az eltérés a nyers pozitív képességek és a karma rejtett és sötét háttérhatásai között, nagyon félrevezető személyi helyzeteket és sorsállapotokat teremt. A víz ugyanis éltet kellene adjon és fenntartson, és neki és vele és általa, lényegében az életet a sorsot kellene „megtisztítani”, és ehelyett, ilyen esetekben, a boldogságot és különleges misztikus élményeket hajhászó „vizes lélek” inkább mocskol, szennyez és fertőz, amennyiben az illető személy a „vizes tudata” hatására, nyakasan a boldogságát hajszolja, még akár a hazudozás, a titkolózás, vagyis a korrupció és az árulás árán is, ahelyett hogy az éberségét megszerezve és megerősítve a képzelet-szennyező és ezzel tudat-fertőző ábrándozástól megszabadítaná magát. Sőt: mivel a víz az empátia médiuma és zsubsztanciája, az ilyen lelkek a misztikus szennyezést és a fertőzést csoportosan és tömegesen végzik, tisztulásnak állítván be az éberség hiányos, de kellemesnek érzett misztikus maszatolást. És itt, ennél a karma-maszatolási jelenségnél, merül fel leginkább a víz karmás személyeket, az általános emberi önzésből, illetve a víz-karmások misztikus élményekre való sóvárgásából fakadó mágiázás, vagyis a mágia-gyakorlás mellett, leginkább vonzó, és a spirituális gyakorlatok legnagyobb visszaélésékre alkalmat adó és a legtöbb és legnagyobb sors-rontásokat eredményező meditációknak, vagyis a meditáció rendeltetésének, céljának és a nyugati civilizációban leginkább félreértett és visszájára fordított (Vagyis, a meditáció rendeltetéséhez viszonyítva fordított eredményeket szülő) otromba gyakorlásának a kérdése. A Víz karmások ugyanis úgy habzsolnák és aki ilyen körökbe becseppen, habzsolják is a guruk által misztikus maszlagként tálcán kínált meditációt, mint részegesek a minőségi bort. És sok olyan esetről is tudok, például, amikor a könyvből, vagy egyszerűen az internetről tanult, illetve a tévesen, vagy csak félig beavatott „szakemberek” által vezetett jóga - meditációk teljesen kikapcsolták az illető személyeknek (tanulóknak, hallgatóknak és híveknek) a realitás-érzékét, akárcsak a szahadzsa jóga meditációk a volt feleségemnek. Sőt, még annál is jobban. Amikor a Tisztánlátásról szóló könyvem egy számára dedikált példányát átadtam, a házi orvosunk egy egyetemi kollégista (szobatársa) kollégájának a példáját említette, aki - persze, akaratlanul! - úgy "el ment" a meditációjában, hogy soha nem jött vissza onnan. Magyarul, a több órás orvosi ébresztési kísérletek után, egyszerűen meg halt. De még érdekesebb volt számomra, az egyik Eltás- hallgató kolléganőnk esete, akit én, kezdő és tájékozatlan lévén, még irigyeltem is, amikor az Eltában el kezdünk meditálni és ő elmesélte nekem a szenzációs Meditációs élményeit. Még kisebbségi komplexusaim is támadtak, amiért én messze távol éreztem magam attól, hogy az ő meditációs élményeihez jussak, hiszen nekem akkoriban a legnagyobb élményem az volt, hogy én, az örök nyüzsgő, helyezkedés
(fenékmozdítás) és vakarózás nélkül, sőt: mozdulatlanul képes voltam egy helyben ülni egy fél órát! Nos, ez a hölgy, akit a kezdetben a fantasztikus meditációs élményeiért, misztikus látomásaiért, én még irigyeltem is, néhány hét elteltével, annyira elveszítette a realitásérzékét az otthon egyedül folytatott meditációktól, hogy azt képzelte, hogy belé költözve, vele egyesülve, vagyis az ő elméjébe költözve, vele egyesült az egyik magas, atlétaJézusra hasonlító, erősen jó képű előadó. És miután így, képzeletben, „ők” boldogan "éltek" így "együtt" néhány hétig, az a lény aki, vagy ami ennyire megszállta az egyébként nyelvészi képzettséggel rendelkező barátnőnk tudatát, azt kérte tőle, hogy ugorjon ki az ablakon. Szerencsére a hölgy végül szólt a történtekről a szüleinek, azok előbb a Bukaresti vonata indulása előtt éppen a társaságunkban időző, szépséges Jézusi előadóval beszéltek, aki persze, az egész történtet hihetetlennek találta, mivel semmiről nem tudott semmit, majd, amikor az ugyancsak felső végzettséggel rendelkező értelmes szülők meggyőződtek arról, hogy a fiú becsületes és jóhiszemű, és ki van zárva az, hogy bármi módon is, akárcsak eszébe is jutna az, hogy ő szuggerálja a lányukat, elme gyógyász segítségéhez fordultak, aki rögtön be is utalta és sokáig kezelte a mai Emőkével egy idős hölgyet. Megjegyzem, mi csak több hónapos kurzus-hallgatás után kezdünk meditálni az Eltában, és a szabadegyetem vezetője erősen óvott attól, hogy ilyen féle misztikus álmodozásokba és ábrándozásokba bele mennyünk akár meditáció közben, akár azt követően. A szóban forgó hölgy viszont később kezdett kurzusokra járni mint mi, a többiek és azt hiszem, hogy arról az előadásról is hiányzott, amelyen az Elta igazgatója és fő előadója beszélt nekünk a meditációról és elmondta, hogy mi a célja annak a meditációnak, amit vele – velük gyakorlunk (Egészen jól emlékszem és magamnak meg is jegyeztem, hogy azt mondta, hogy egyáltalán nem fantazmagória-gyártás és nem is misztikus élményszerzés a célja, hanem az, hogy az analogikus gondolkozásra alkalmassá tegyük az elménket!) És csakugyan, ők nem irányították a meditációkat, vagyis nem sorjáztak misztikus maszlagokat nekünk meditáció közben. Négy hétre, hogy a volt feleségem, anélkül, hogy bármi magyarázatot is adott volna az abszurd viselkedésére úgy döntött, hogy felbontja a családot és elköltözik az anyjához (Egy közös barátnőnktől kaptam meg végül is, azokat az örültséggel határos elmeállapotáról tanúskodó leveleket, amelyekben többek között, előbb körbe írja misztikus szavakkal azt, hogy el kell hagynia engem és velem együtt a családot is, mert az én „intenzív” jelenlétem sérti az ő finom spiritualitását és mi együtt fárasztjuk őt, majd annál otrombábban, egészen vulgáris kifejezéseket használva, végül azt is ,kiböki, hogy szerelmes lett egy Bála nevezetű férfiba, akiről levette a modellt, és ha nem is sikerül a Bélával való egyesülési terve, más barátok közül valamelyikkel csak reménykedhet egy a közeljövőben létrejövő és beteljesülő szerelmi boldogságban.), találkoztam az, azóta külföldre költözött és ott egészséges családot alapított "párban meditáló" barátnőnk édesanyjával, aki azt mesélte, hogy neki, egy ma informatikussá lett tanítványa is, az egyetemen szintén ugyanígy "elszállt" a joga-meditációk hatására, hogy ma is bizonyos időszakokban (Talán depresszió-ellenes?) valami elmekórtannal kapcsolatos gyógyszereket kell szednie, akárcsak az ő lányának. És érdekes módon, ezt követően egyre több hasonló esetről szerezhettem tudomást. A ferde gerincem mentén elhelyezkedő és a túl sok karate edzés után néha begörcsölő
hátizmaimat már korábban is (Tehát az Emőkével való együtt létünk alatt is) masszírozgató közös barátnőnk is, elmesélte, hogy ő egyszerűen a Kitáró zene közben való misztikus fantáziálgatás és könyvből tanult szelíd meditálgatás nyomán veszítette el annyira a realitás-érzékét, hogy végül az ő családja is pszichiáter segítségét kellett kérje. És ő is ugyanazokat a szimptómákat produkálta mint Emőke másfél évvel korábban is és a végleges szakításunk előtt is: miközben úgy érezte (Azt szuggerálta magának), hogy egyre több ereje van, valójában egyre fogyott az életereje és éjszakánként nem tudott aludni. Nála viszont veszélyesebb volt a dolog, mivel ő reggelenként munkába kellett mennie, Emőke viszont általában délig aludhatott, mert azon kívül, hogy én nehezteltem rá, amiért a munkámban hátráltat, mivel ilyenkor én kellett a gyermekeket ellássam és velük foglalkozzam, nem volt a délelőtti hosszas ágyban maradásainak semmiféle, rá nézve kellemetlenebb következménye. Azonban a www.astrologos.ro című közös portálunkon beszámolt egy, az Emőke sorsképletéhez hasonlóan, ugyancsak Halak Sárkányfarokkal rendelkező barátnőnk is arról, hogy a meditációs zenére való meditálásokkal ugyanígy járt, habár ő sem került pszichiáterhez. És ugyanakkor arra is emlékszem, hogy egy, vele egy évben született, tehát szintén fiatal korú és Halak Sárkányfarokkal rendelkező hölgy is, aki egyébként nagyon racionális (Úgymond szellemileg gyémántaggyal rendelkező) személyiség, és akinek korábban elkészítettem a horoszkópját, beszámolt, az internetröl letöltött meditációs zenék hallgatása hatására elért, ha nem is az Emőkééhez hasonló önkívületi, de eléggé kábult és realitás-vesztett lelki állapotokról, amelyek közvetlenül az előtt (Vagy aközben?) szűntek meg, hogy elkészítettem a horoszkópját. Vannak tehát olyan víz karmával rendelkező, rendkívülien érzékeny személyek, akiknek egyáltalán nem ajánlottak ezek a fölösleges energia-szerzés érdekében folyatott, csakra-nyítogató és misztikus dimenziókkal való kapcsolatokról való „irányított meditációnak nevezett, misztikus fantázia-serkentő és aktiváló meditációk. Egyébként, valahányszor (Eddig mindössze négyszer) az élet, illetve valaki, olyan helyzetbe hozott Mint utóbb Emőke is, aki napokig nem akarta elárulni nekem azt, hogy egy frissen megismert Csíkszeredai Joga-oktatóval együtt készül párosban meditálni és ezzel arra kényszeríttet, hogy akár a négy gyermekkel is, de oda mennyek. - , hogy az ilyen fantázia-és lélek-irányító "meditátorok", mennyire tévesen és gyengén képzettek, illetve, hogy milyen téves, de főképpen naiv misztikus maszlagokat dobnak oda a meditáló "tanítványok" extra-élményekre szomjas fantáziája elé, amire azok, akár az én akkor még feleségemnek tudott párom is sivatagi szomjazóként vetik rá magukat. Igazából akkor ábrándultam ki teljesen Emőkéből és akkor gondoltam én is először arra, hogy ettől az ostoba fehérnéptől, aki ennyire nevetségesen bele tudja élni magát ezekbe az olcsó és alpári, csaknem útszéli misztikus maszlagokba, el kell válnom. Egyszerűen nem jött, hogy higgyem, hogy az a nő, akit az én páromként, tíz éven át, racionális és logikus gondolkozásra, illetve saját magával szembeni igényesség fenntartására képes, értelmes embernek hittem, ennyire oda s vissza lehet ezektől a primitíven misztikus otrombaságoktól. És azt, hogy ráadásul, amiért ezektől az otromba misztikus fantazmagóriáktól képzeli azt, hogy az én földhözragadt lelkem és szellemem szűk befogadási képessége által korlátozott spirituális világhoz képest, e misztikus maszlagok intenzív átélése által, ő egy sokkal magasabb rendű és tágasabb és finomabb és nőiesen csodásabb és szeretetet-teljesebb és rózsaszínűbb és, és , és, satöbbi - extra és szuper misztikus világba emelkedvén, és e meditációkban egyesülvén a még családtalan, szülői
felelősségek nélkül szabadon kísérletezgető fiatal jóga-oktatójának az egzotikusan misztikus és misztikusan egzotikus lelkével, és így velem szemben valamiféle isteni fölénybe kerülvén, lekezelően és lenézően lehet és kell viszonyulnia hozzám. És még ha csak ez lenne mindössze az erős víz-karmával született személyek problémája! De az érzelmek vad kavalkádja mellett a szexuális perverziókra való hajlamok, illetve az azok gyakorlati, vagy szubjektív akadályokba ütköző szabad és korlátlan kielégítési képtelenségéből – a korlátlan és határtalan kiélés gyakorlati lehetetlenségéből - eredő boldogtalansági érzések is, nagyjából mind ide tartóznak. Természetesen, a Mérleg – karma ide vonatkozó problémakörei mellett. De, a pokoli mélységek megértése és ezzel együtt a tisztulás - tisztítás reményében tett bevilágítás érdekében, térjünk vissza a vízjegyekben, de legfőképpen a Rákban álló és erősen negatívan fényszögelt Lilith által jelzett, szexuális perverzitásokhoz, illetve ahhoz a jelenséghez, hogy a huzamos ideig az általános emberi erkölcsiség, az íratlan általános közösségi szabályok miatt sokáig gátlások alá szorult, tehát tudatos átvilágítás helyett eltitkolt és a metafizikai zavar-értelmezések segítségével elérhető feloldás és meghaladás helyett, bujdosásra kényszerült perverzió, a kétségbeesett kitörési és kiélési vágyak miatt, teljes mértékben felőrli és szétbontja a felelősség-érzetet és következésképpen, a felelősség által irányított racionalitást. Ez a logikus magyarázat arra is, hogy miközben a szélsőségesen víz-karmával terhelt személyek, a partnereik számára, ha nem is mindig fullasztó módon, de néha mindenképpen kényelmetlen módon (És ezért félrevezetően!) igénylik az intenzív érzelmek jelenlétét és azoknak a nyílt és sokszoros kinyilvánítását, de emellett a bensőséges intimitást is, pontosan azért, mert egy idő után úgy érzik, hogy ezekből az intenzíven átélt és kinyilvánított szerelmi, vagy szeretet-érzésekből semmilyen mérték és sohasem elég, azzal ejtik kétségbe az éppen olyan hirtelenséggel és az ők hullámhosszától kissé távolabb álló, racionálisabb emberek számára felfoghatatlan és elfogadhatatlan változásiktól elképedt szerelmeiket és élettársaikat, akiket rendszerint egy másik, intenzívebb élményekkel kecsegtető szerelemi élmény-szerzési lehetőségért elhagynak, de legalább megcsalnak és becsapnak, vagy éppenséggel faképnél hagynak, hogy ugyanolyan erős érzéketlenséget képesek mutatni, annak, az elszakadás miatti szenvedésével szemben, mint amekkora hévvel igényelték tőle korábban a szerelem és a szeretet maximális kinyilvánítását. Számomra egyszerűen elviselhetetlen és a megőrüléssel szinte határos állapotba vezető volt annak a gondolatnak az elfogadása, hogy a tőlem folytonosan érzelmi megnyilvánulásokat, csaknem megnyugtató ragaszkodási igazolásokat igénylő feleségem, szinte egyik napról a másikra maximális ellenségességgel kezd velem szemben viselkedni, majd miután a misztikus fantazmagóriáitól és a mindkét esetben jóval később kiderülő, titkos szerelmi gerjedelmeitől hajszoltan napokig képtelennek bizonyul a korábban megszokott racionális párbeszéden alapuló, meghitt és bensőséges élettársi magatartás felvételére, folytatva a velem, kétségbe esett helyzetemmel, lelki állapotommal szembeni minimális megértést sem tanúsító szélsőséges tárgyalási modorát, lekezelő nagyvonalúsággal bepakolja a minimálisan szükséges holmiját és az elköltözése után sem mutatja hónapokig semmiféle jelét annak, hogy akárcsak egy mákszemnyit is bántaná az, hogy a személyiségemnek (képzeletemnek, gondolataimnak és érzéseimnek) azt a felét, ami éveken át átitatódott az ő személye szellemiségével, az
általam közösnek és egységesnek képzelt szellemével, egyszerűen legyilkolta. Hogy a gyermekeknek a megosztásával illetve az egyik szülőnek az életükben való jelenlététől való megfosztásának a pszichikai és mentális implikációiról, illetve a részemről történő elfogadhatatlanságáról ne is beszéljek. Sőt. Azt a gesztust már nem is lehet cinikus ignoranciának, hanem egyszerűen csak leki perverziónak, vagyis moral insanaty-nek nevezni, amikor ez a három héttel korábban még olvatagon hozzám simuló, és intim együttlétre: szeretkezésre provokáló, de most hirtelen felismerhetetlenül márvány-lelkűvé vált nőnek volt képe itt arról értekezni, hogy a állítólag, egyszerűen csak a skorpiói elengedési képtelenségem miatt vagyok annyira begyulladva. Ezt a fajta bensőség-árulói víz-karmás viselkedést, csak és csakis az évekig elfojtott perverz szexuális vágyak által kilúgozott, nem is a férjjel, hanem egyáltalán bárki mással szembeni felelősségtudatnak a perspektívájából, illetve, a perverzió kielégítési vágy által megszüntetett (teljesen kiirtott), tehát hiányzó személyi felelősségérzet nélkül maradt, csapongó gondolkozás irányából lehet megérteni és ha elfogadni nem is, de a korábban abszurdnak képzelt, de az apró mozaikokból egyfajta racionális magyarázatot kapott helyzetbe belenyugodni. Persze, mindez nem jelentheti továbbra sem azt, hogy a perverzió kiélési szükségének a humanista-liberális elméletét elfogadjuk a kauzális zavaroknak a metafizikai értelmezések segítségével történő feloldási törekvése helyett, de a vissza fordíthatatlan helyzetnek az elfogadása így végre végbe mehet és ez igen fontos az további lépéseknek és személyi viszonyulásoknak a minél felelősségteljesebb megtétele, létrehozása érdekében. És ismételten felmerül a kérdés, hogy például a volt feleségem esetében, nem-e egyszerűen a hirtelenül becsapott és primitív módon megcsalt férji hiúságom vezet arra, hogy perverzióra való hajlamokat feltételezzek nála? Gyakorló asztrológusi tapasztalataim, de a kamaszkori homoszexuális férfiak által kiválasztott alanyaként is szerzett akkor csak kényelmetlen, most már utálatosnak érzett személyi tapasztalataim, valamint a rezonancia és az analógia törvényének az is ismerete is, de ennek a tanulmánynak az írása közben is folytonosan beérkező, ide vonatkozó információk is arra indítanak, hogy határozottan kijelenthessem: szó sem lehet ebben a kérdésben a részemről, sértett hiuságból eredő gyanúsítgatásról. Mert hát ki mással történhet meg az kamaszkorában, hogy a még teljesen éretlen, tehát a tulajdonképpeni szexuális kapcsolatra fejletlen nemi szervvel és lélekkel - tudattal is rendelkező, 9 éves kisöccsével majdhogynem rendszeres szexuális életet éljen, ha nem egy perverzióra hajlamos lánnyal? Volt feleségemnek a VIII. házban a Jupiterrel együtt álló Rák Lilithje (Már csak ennyi is mélységesen hajlamosítja őt a kauzálisan téves gyakorlati és spirituális nemi kapcsolatok létesítésére!), és a hat bolygó által támadott és ugyancsak a Rák-problémás IV. házban álló Halak sárkányfarka, valamint a szintén vizes-halas XII. házban álló, teljesen negatív Skorpió-Uránusza (Aminek az őrült pörgéseit nem őrzi jótékonyan a Szaturnusz, hanem éppen, hogy a spirituális és gyakorlati fékvesztésre sarkallja.) által jelzett hajlamai, teljesen egybe vágnak azzal, hogy 2OO9 vasárnap 3O-án még ő terelt engem nagy odaadó-kedves feleségként férje iránti szenvedélyes szerelmet mímelve, szeretkezés céljából a hálószoba felé, és miután egész délután idillikusan hozzám bújva, nagyokat szeretkezett velem, Szeptember 2-án, tehát mindössze három nap m múlva(! és
ugyanabban az időben, amikor a Lindához is megírta azokat a leveleit, amelyek többek között olyan részleteket is tartalmaznak, hogy „Nagyon kedves vagy az én lelkemnek és nagyon hiányzott nekem a lényed a táborból.” majd „A Te hangod oly édes a lelkemnek mint a méz”), már azonnal írta és küldte is, az általa Lindával egy időben és családbontási szándékok forgatásáig menően ellenállhatatlanul megkívánt közös barátunknak az első szerelmes levelet!!!!!! És, miután Linda meg próbálta kijózanítani, ezt az egyoldalú szerelmi levelezését három héten át folytatta, gyakorlatilag addig tehát, amíg a családot teljesen szét nem dúlta és a válást befejezetté és véglegessé nem tette. Mi ez, ha nem a kauzális szférából induló és a fizikai gyakorlatban is megvalósuló perverz cselekvés? És, annak illusztrálásaképpen, hogy asztrológusként most már semmiképpen nem tévedhetek a volt feleségem perverzióra való hajlamainak a ki tudja milyen rég óta tartó titkolózás – Talán az öccsének, vagy a a férfivá érése óta, vagy a kamaszkorában megkívánt, de időközben férjhez ment barátnőjének a kívánatos, de elérhetetlen nővé válása óta? - alatt igazi perverz-vágyakká erősödésének a kérdésében, egy olyan, tisztán föld karmás, a Londonban élő új, horoszkóprendelő- barátnőmnek a példáját is fel kell hoznom. Ez, az amúgy szép, de sajnos még gyermektelen házastársi viszonyban élő hölgy, főképpen nőknek és un. teljes mélységű, tehát pucéron való masszírozását vállalta mindaddig, amíg egy társaságban megismert és számára fölöttébb rokonszenves hölgy el nem jött a szalonjába és miután a hátát, illetve a végtagjainak a hátsó részét megmasszírozta, az illető hölgy a hátára nem feküdt, hogy a teste első részén levő izmait, izületeit megmasszírozza. „Szilárd, én, akkor, amint meg láttam az Eve gyönyörű nemi szervét, jött, hogy rá boruljak és azt kezdjem puszilni. Szerencsémre a sokszor kegyetlennek érzett és ezért kamasz- és fiatal koromban el is utasított, lenézett, kemény apám által belém nevelt felelősségérzet megakadályozott ebben, de amikor bennem ez a két ellentétes erő összecsattant, ha nem is vesztettem el az eszméletemet, de a jelenléttudatomat igen, és a következő percben egyszerűen nem tudtam, hogy mit keresek ott, mit kell tennem. Szerencsére tárgyilagos hangon, mint egy korházi asszisztensnő megszólalt Eve, akinek most már készülünk az esküvőjére, és megkérdezte, hogy valami baj van? Ettől vissza tért az eszméletem és egy törülközőt helyezve a medencéjére, neki fogtam a fejétől masszírozni. Ma is borzalom fog el, ha azokra a percekre, pillanatokra gondolok. Képzelje el, hogy Eve egy Londonban eléggé ismert pletyka lapnak a szerkesztője és mi történt volna, ha megírja azt, hogy én masszírozás közben ráborultam és kezdtem őt az intim zónájánál csókolgatni?” Londoni barátnőm azt is elmesélte levelében még, hogy azelőtt is érzett már olyan ösztönös vágyat, hogy általa igen szimpatikusnak talált nőknek a bőrét megérintse, de ezek általában nem voltak az ő kliensei. Ettől az egyedül általa észlelt és nekem elmesélt incidenstől kezdve, még arra is ügyelt, hogy különböző ürügyekkel finoman elhárítsa az ő teljes masszírozó szolgáltatását igénylő hölgyeket, akiket első látásra szimpatikusnak talál. Persze, a képlete alapján azonnal rá jöttem, hogy mindezt a boszorkányos állapotot, a VIII. házban álló Lilithje és Sárkányfarka által jelzett karmája okozza, még akkor is, ha ezek egy föld és egy tűz-jegyben állnak! De az is nagyon figyelemre méltó a történetben, hogy a kamaszkorában csaknem zsarnoknak érzett édesapja szigorú és gyakorlati felelősségre való nevelésének köszönhette a jó szakemberi hírneve mellett, a biztos jövedelmét biztosító elvesztését jelentő teljes lebukástól való megszabadulását. És hadd jegyezzem meg, noha ez inkább a földkarmáról szóló, a jövőben megírandó
tanulmányhoz tartozna, hogy az eddigi meddősége egyik okát is ebben, a perverzióra való hajlamában találom, hiszen világos, hogy a mélytudattalanja szintjén, a karmikus struktúrája negatív férfias és így férfi és férfi-ellenes karmikus programokkal is rendelkezik. A víz jegyű Skorpiónak a gyakorlati életterét megtestesítő VIII. ház tehát, többek között annak a titok-pontnak az életköre is, ami alatt nem hogy élet, de semmi sincs. Egészen pontosan alatta, vagyis a felelősség teljes elvesztése és megszűnése alatt, maga a semmi van, a gátlástalan őrület van, vagyis a naivak által határtalan szabadságnak látszó, iránytalan és céltalan lét, vagyis a teljes összezavarodás következménye van: a rettenetes, .és megállíthatatlan örök személyi bomlás és zuhanás. Ezért oly veszélyesek a titkok, mert ahol megülnek, abban a pontban átfúrják a felelősség legalsó határát és a személy át folyik a szabadságnak látszó semmibe, vagyis az örök kárhozatba, az ő anyai ágról és a Lilith által szétbontott abszolút létezésből hozott, karmikus sérültségétől maximálisan önzéssé dagadt és vétek-álmaiban dédelgetett személyes titok-pontján át. Így járt szegény Emőke is. Miután a VIII. házban álló Ikrek Sárkányfarokkal és a IV. házban álló Vízöntő-Lilithel rendelkező Béla barátunk vissza utasította, majd - Amiként éppen ő írja az új jelszavában, a számításai nem jöttek ki sem Lindával, sem Hubával -, az én, más, de ugyancsak Ikrek jellegű karmikus meghatározódással rendelkező két barátomat is meg kereste sky-pon, egy - egy kis baráti csevegésre, mert, amint az Ikrekben született Lindának írt trágárkodó levelének a végén írja: a barátokkal akár egy szerelmi kapcsolat is létre jöhet. - Mi ez, ha nem a személyi öntudatnak és a személyi önérzetnek a perverziós titkok által szétbontott utolsó vonaglása? A teljes erkölcsi lenullázódás, vagyis a VIII. háznak megfelelő spirituális újjászületés és feltámadás helyett, az erkölcsi nihilbe zuhanás és süllyedés, vagyis a spirituális szintű megsemmisülés? És arról, hogy az Ikrek motívum ennyire benne van az Emőke titkos szexuális vágyait követő konkrét provokációiban, az jut eszembe, amire a múlt héten hívtam fel a figyelmét: újfent az erkölcsi gondolkozás elvetése miatt, rémségesen felületessé vált édesanyja áldozatává vált, az által, hogy az téves születési időpontot adott meg neki, mivel még ez a gyanús Ikrek-vonzódása a tudomásomra jutott volna, mindabból, amit az utóbbi két évben ő tett és ahogyan a szexuálisan misztikus és misztikusan szexuális kiakadásai közben lekezelően és lenézően (Abszolút tiszteletlenül, és mintegy tévedésére az ő jobbra érdemesült fennkölt sorsának) viszonyult hozzám, egyértelműen arra tudok csak következtetni, hogy nem a Skorpió végén áll az Ascendense, hanem a Nyilas elején. És erre ő, aki a kauzális asztrológiát ismeri, és folytonosan azt ismétli, hogy egy, a benne erősödő és engem, az akadályt bármi áron elhárítva a szabad önkifejezése útjából, kitörni vágyó, felszámolandó fiatalkori tévedés voltam a számára, rég rá kellett volna jöjjön. De, amennyiben Nyilas az Ascendense és következésképpen nem voltunk egymásnak a tükrei, erre éppen azért nem volt képes rájönni magától, mert az előlem a leginkább eltitkolt perverz vágyai, időközben megrontották a racionális gondolkozását. Ezek, a legtitkosabb képzeletvilágában lakozó, és még onnan is a kauzális létébe száműzött (És éveken át a száműzötti titkos tevékenységi formákat gyakorló) rejtett perverz sóvárgások, megbontották a volt feleségemnek, nem csak az elemi emberi (anyai) önérzetét, öntudatát és, a négy gyermek után és 11 évi anyaság után, ha csak természetes következményként is, de valamelyest mégis csak kiprovokálódott és előttem legalább is, gyakorolt
felelősség-érzetét is, hanem az egész racionális gondolkozási rendszerét, és ez által a realitás-érzékét. Hamvas Béla írja, a Mágia Szutrában, hogy az ember a vétket nem a fizikai szinten (nem a testi szinten), és nem az érzelmek szintjén, és még csak nem is mentális szinten, tehát nem a gondolkodása szintjén követi el elsődlegesen, hanem az életképzelete szintjén, Hamvas kifejezésével: az imaginációja szintjén. És ugyanott bőven kifejti, hogy ez az imagináció, nem csak egyszerű képzelgést jelent, nem csak a személy un. tudatos, vagy tudattalan fantáziálását és célirányos képzeleti tevékenységét jelenti, hanem az önkéntelen és öntudatlan, inkább az álomvilág szintjén megnyilvánuló, és az általunk a diktatúrák nyomása alatt élő, tehát nem csak művei közlésében, de spirituális munkásságában is akadályozott, Hamvasnál sokkal jobban megismert és feltérképezett a Lilith és a Sárkányfarok által jelzett karmikus – tehát irracionális! - sóvárgásokat, ambíciókat és félelmeket, illetve a sóvárgások által keltett vágyképeket és az által sugallt, de mágikus erejű, tehát sorsidéző és materializáló erejű gondolati- és fantázia képeket és képzeteket is jelent egyszerre. És ugyancsak Hamvas írja a Titkos Jegyzőkönyv c. bázisesszéjében, hogy az imaginációnál nem létezik erősebb ellenség és megváltó a lélek számára. A elbukik és elkárhozik, az imaginációja minősége miatt kárhozik el, ha megmenekül, úgyszintén az imaginációja minősége miatt menekül meg és válik az imaginációból eredő sugallatai szerint és alapján szabaddá. De az imaginációnak viszont, egyáltalán nem véglegesen végzetes a hatalma a sorsunk felett, mert az abban lakozó képzeteket, ha hosszas és kitartó munkával is, de ki lehet és ki tudjuk és ki is kell cserélni! – Hát erre kell nagyon figyelnie minden, a volt feleségemhez hasonlóan erős, sőt: még a hozzám hasonlóan is mérsékelt víz-karmával született személynek, hogy neki elsősorban és elsődlegesen a karmikus – tehát mindenképpen romboló és bomlasztó hatású, vagyis: örvénylő, mállasztó, züllesztő, tévelygő - és ezért élvezet-centrikus és földi eszközökkel, az életkörülmények megváltoztatásával elérhető boldogságról szóló képzeteket tartalmazó (boldogság-mániás) imaginációját kell, igen erős akarattal, gyökeresen és végérvényesen kicserélnie, nem hogy azzal tudatosan nap mint nap és éjszakáról éjszakára, titokban együtt élnie. Külföldre, vagy a szomszédba, egy új családba, vagy a régi családba vissza menekülni az adott konkrét életfeladatok elől, az életfeladatok felvállalása és gyakorlati elvégzése által elérhető imagináció-tisztítás elvégzése helyett, különösen a víz-karmások esetében, lényeges szerint is, de a hosszú távon előbb – utóbb megjelenő következményeiben és visszahatásaiban is, egyenértékű a legmélyebb kábítószerezéssel, a leg betegesebb alkoholizmussal. És természetesen, a nappali éber tudat előtt és az élettárs, vagy a barátok előtt nyíltan fel nem vállalt, vagyis a titkos, karma szerinti képzelgés egyenértékű a zugivással, vagy a következményeiben hatástalannak (Nem rombolónak) képzelt, öncsaló, vagy a tájékozatlan fiatalok által gyakorolt enyhe kábítószerezéssel (Pl. füvezéssel). – Előbb utóbb, mindent szét fog bontani. Jellemet, felelősséget, rációt és végül az egész embert. Hiszen, az imaginációt előbb – utóbb a karmikus vágy kielégítése foglalja el teljes egészében, és az, annak a kielégítése lépik fel mindig és mindenütt, minden körülmény között, elsődleges életfeladatnak, az imagináció tisztításhoz vezető életfeladatok felvállalása és beteljesítése helyett. Sőt: a karmikus vágy-kielégítési kényszertől hajtott személy, egyre inkább fölösleges tehernek, sőt: őt a kéj-sóvár vágyai szabad kiélési és beteljesítési lehetőségétől megfosztó gátnak és akadályoknak érzi még a leg elemibb, emberi életfeladatokat, hétköznapi kötelességeket is, és az imaginációja
abban kezd munkálkodni, hogy ezektől, akár apró és elemi felelősségek átpasszolása, humánus elvárások, vagy segélykérések formájában történő finom átirányítása árán, vagy kis tévedéseknek látszó elemi felelőtlenkedések árán – akár vétkes tettek elkövetése árán is, de megszabadulhasson. Sokáig nem értettem, hogy valahányszor el mentem huzamosabb ideig (Akár csak néhány napig, akár két – három hétig) hazulról, arról a volt feleségemnek mindig a gyermekeknek, vagy csak egy-két gyermekünknek a nagyszüleihez, vagy a nagymamájához való elpasszolása, az ő személyes anyai felelősségeinek a nagyszülőkhöz vagy az anyjához való átpasszolása jutott az eszébe. Az utolsó, a katasztrófaként jött utolsó családelhagyása előtt három hónappal korábban lezajlott veszekedésünk tárgyát is ez képezte. Mielőtt két hétre el utaztam volna ugyanis Magyarországra a A Táltos Bolond című regényem könyvbemutatójára, kiderült, hogy Emőke erre az időszakra fel akart költözni gyermekestől a nagymamájához, állítólag azért, hogy amennyiben én nem tudnék neki pénzt küldeni, illetve neki nem sikerülne semmiféle asztrológusi jövedelemre szert tennie, a szolid nyugdíjjal rendelkező nagymama eltartsa őt és a gyermekeket. (Figyelem: talán érdemes megjegyezni azt is, hogy annyira igyekeztem mentesíteni a családot mindenféle „fölösleges” konfliktustól, hogy miután Magyarországról június közepén haza jöttem, és a feleségem hirtelen kiakadásáig és hazulról való távozásáig, semmiféle, házasságokban és főként nagy családokban normálisan előforduló „hangváltás” sem volt közöttünk!) Csak most, amint ezeket a sorokat írom, világosodott meg előttem, hogy nem csak a család és a gyermekek eltartásának az elemi – szülő képességeivel szembeni karmikus és pszichológiailag érthető, elemi bizalmatlansága és félelme munkálkodott benne ilyenkor, hanem az is, hogy idegesítette őt, ha napokig reggel, délben és este is neki kell enni adnia folyamatosan a gyermekeknek. Egy idő múlva számára mindig unalmassá váló folyamat, amelynek a rendszeres elvégzése alól én, fel vagy a vacsoráztatással, vagy a reggeliztetéssel, fel mentettem amikor folyamatosan itthon voltam. Vagyis, majdnem mindig, hiszen összesítve, egy évben maximum három, esetleg négy hétig ha hiányoztam összesen hazulról, a nyári családi sátrazások előkészítési és befejezési napjait is bele számítva. Egyszerűen zavarta tehát őt az, hogy a titkos szerelmi – szexuális ábrándozások és álmodozások, vagy később az asztrológusi munkája ürügyén folyatott internetes levelezések, skyp-beszélgetések, szabad kalandozások, fórumozások helyett, a gyermekeit kell ellátnia, illetve azokkal és általában a családdal kapcsolatos gyakorlati feladatokat (Mosogatás, takarítás) kell elvégeznie. A jelenben, a nála levő két kisebb gyermek ápolatlansága alapján, de az öt és fél éves, igen értelmes Turula személyes beszámolói alapján is, valamint a volt feleségemnek egy közös barátunkkal folyatatott és attól egészen véletlenül hozzám került, írott skyp- eszmecseréjéből világosan kikövetkeztethető konklúzióként is, teljesen világosan ki derül, hogy a számára terhesnek bizonyult szülői felelősségtudat köréből megszabadulva, majdnem teljesen átpasszolta az anyjának a törvényileg hozza ítélt két gyermek gondozását, annak érdekében, hogy, ennek érdekében faluról a városba ingázgatva, szabadon szaladgálhasson a boldogsága után, gitártanfolyamokra és joga-kurzusokra, és persze ezen közben érdekes személyekkel találkozhasson és elbeszélgethessen, esetleg, ha szerencséje van és a kései haza utazási időbe még az is bele fér, még végre szabadon szerelmeskedhessen is. – Fontos tehát mindenek előtt, nem a karma feloldásához vezető elemi életfeladatok elvégzése, hanem, azoknak az átpasszolása árán történő karmikus sóvárgások kielégítése.
– Nehogy azt képzelje bárki is, hogy az elhagyott idős férjnek a vissza ható féltékenysége által manipulált skorpiói ösztön munkál bennem is és az manipulál tudattalanul, amikor ezeket a következtetéseket írom, hiszen a széles körű és kellő mélységű metafizikai tudással valamint Európai Uniós szintű asztrológusi diplomával, és mintegy fél évnyi asztrológusi praxissal is rendelkező volt feleségem esete, mintegy tudományos példaként jelenik meg immár a számomra, a vízkarma kielemzéséhez leg alkalmasabb és leg kiemelkedőbb példájaként, illusztrációjaként, arra, hogy az erős vízkarma esetében, a még a leg magasabb metafizikai tudás és tudatosság sem elég az alattomosan ható és a központi imaginációba hatoló karmikus sóvárgások kivédéséhez. Hogy tehát, ehhez nem annyira magas szintű tudás, hanem erkölcsi meggyőződés és még erősebb, önmagunkkal szembeni erkölcsi elvárásokat érvényesíteni képes akarat, szilárd elhatározás kell! A családi kötelékeken kívüli boldogság utáni, vizenyősen elemi, sőt: primitív élvezetsóvárgás ugyanis, annyira elvette a volt feleségem eszét, hogy éppen azt rombolta szét és azt vetette el, ami számára az életben a legnagyobb karma-feloldási lehetőséget, tehát a leg nagyobb sorsbeváltási és tényleges boldogság elérési lehetőséget és esélyt jelentette, de, és ebben az esetben igen nagy fontossággal bír ez a de(!), valami olyan, az ő sorsképletéből kiolvasható karmikus nehézségek, vagy akárcsak egyszerű gyakorlati életfeladatot nem jelentő, vagyis az ő számára semmiféle gyakorlati problémát nem jelentő, extra szerelmi – párkapcsolati boldogságnak az elérése érdekében, amit elsősorban nem is lehet, nem csak hogy a magyar nyelv által adott szellemi szférán belül, de sehol a világon beteljesíteni, négy gyermekből két gyermeket általa gondozni köteles, elvált nőként. Ráadásul úgy elválva, hogy az elválást semmiféle, más válások esetében felmerülő, gyakorlati tényező nem motiválta. Volt feleségemnek ugyanis, semmiféle néven nevezendő szerelmi-boldogsági karmikus probléma, vagy ilyen jellegű életfeladat nem szerepel a sorsképletében, akár Skorpió az Ascendense (Amely esetben tehát, én lettem volna száméra az őt tökéletesen tükröző leg ideálisabb élettárs és szerelmi pár még akkor is, ha nem rendelkezem azzal a metafizikai tudatossággal, vagyis karma-oldó képességekkel és karmikus késztetéseket vissza fogni képes erővel és akarattal, amivel rendelkezem.), akár Nyilas az Ascendense. A Mérlegben álló Mars-Vénusz bolygó párosa ugyanis nem teljesen negatív, a Plútója meg aztán ugyanvalóst nem! A hetes házában nem áll egyetlen bolygója, vagy Karmikus pontja sem. A VIII. házban álló, Jupiterrel „erősített” Lilithje és a Skorpióban álló Uránusza viszont egyáltalán nem idealista szerelmi ábrándozás beteljesítésével és nem is „szabad” szerelmi – szexuális kalandokkal feloldható karmikus meghatározódást, illetve, életfeladatokat jelöl, hanem éppenséggel, hogy az éppen meglevőből való maximális pozitív képesség-kifejlesztési feladatokat. Egészen durván: Nem élettárs-megcsalási, nem élettárs elleni szövetkezési és ármánykodási, nem élettárs-átverési és élettárssal szembeni utólagos gyalázási feladatokat, hanem azzal szembeni maximális nyíltságot, őszinteséget és odaadást, mint egyedüli karma-feloldáshoz vezető utat és lehetőséget. Magyarul: eldobta és szétrombolta az élete leg nagyobb esélyét olyasmiért, aminek a megszerzése számára nem is jelent igazából értéket. Nem királyságot dobott el egy lóért harmadik Richárdként, hanem mennyországot bagóért. És, hogy a víz-karma veszélyes tulajdonsága teljesen lelepleződjön: éppen, hogy nem Emőke, hanem ebben az esetben, pontosan, hogy az ő személyi fejlődését, jó életerejét és jó kedélyállapotát, mind az egész család harmonikus állapotának, sőt: a család anyagi boldogulásának és a gyermekek egészségének a zálogát is, mindig a legfontosabb helyen
tartó és arra mindig a leginkább figyelő férje, e tanulmány szerzője tehát az, aki a teljesen negatív Marsával együtt álló Lilithel a Mérlegben, jellegzetesen és elsődlegesen párkapcsolati – szerelmi karmával kellett volna küzdjön abban a házasságban és családban, amelyből az anyja által, állítólag az ő boldogsága érdekében manipulált és az ugyancsak az anyjától öröklött víz-karmája által kétségbe ejtően és sírni valóan legyőzött feleség egyszerűen megszökött. – Azt a jellegzetesen felnőtt-gyermeki irányító ambíciós anyai formulát, miszerint „Neked rám kell hallgatnod Emőke” az anyai (számukra nagyanyai) oktatásokon és kiokosításokon önhibájukon kívül, részt vevő gyermekeinktől ismerem. Azt viszont már éppen Emőkétől tudom, hogy az anyósom mennyire (Annak idején Emőke által is nevetségesnek találtan) a személyére vette a „kényeztető” kozmetikaszerek és a női tudattalant egy csapásra boldoggá varázsolni képes édességek vásárlására ingerlő azon reklám formulát, miszerint azért kell azt a bizonyos boldogító terméket a hölgyeknek mindenképpen megvásárolnia „Mert megérdemled!”. Semmi nehézséget nem jelent tehát számomra az életvezetési elveit a dél-amerikai tévésorozatokból nyerő, erős beavatkozási és manipulálási mániában szenvedő anyósom által a gyermekek betoppanásakor elhallgatott mondat második felét is meghallani, miszerint: - Te Szilárdnál sokkal jobbat érdemelsz! Nekem volt tehát egy enyhébb családi és egy annál sokkal erősebb párkapcsolati karmám és nem Emőkének, és neki kizárólag csak családi, illetve családi életi, családdal szembeni karmája amikor őt elvettem feleségül! Persze, semmiképpen nem tagadhatom le azt sem, hogy a párkapcsolati karmám által indukált személyi (párkapcsolaton, tehát házasságon kívüli szexuális sóvárgások formájában jelentkező) nehézségeimnek az aránylag gyors feldolgozásában és meghaladásában sokat segített a szerelmekben – szerelmi csalódásokban – és szexuális kapcsolatokban bővelkedő élettapasztalatom, miközben Emőke egyáltalán nem rendelkezett ilyen jellegű tapasztalatokkal. De még egyszer mondom: Emőke nem született szerelmi – párkapcsolati boldogság elérési képtelenségre utaló karmikus determinációkkal! Neki tehát, legalább is karmikus determinációk szempontjából, nem lett volna amiért megszöknie egy olyan házasságból, amelyben a férj, nem hogy nem agresszív, hanem inkább a karmikus nehézségekkel szemben megértő és a problémamegoldásához személyi meghatározottságok figyelembe vételével elméleti tanácsok adására képes, úgymond kompetens személy. És, ha nagyképűnek is kell itt látszanom ennél a szerfölött kényes pontnál, nem is vagyok csúnya sem, sőt még csak nem is egy átlagos férfi. És, már csak a saját szükségleteim miatt is, arra is erősen figyeltem, hogy a négy egészséges gyermek létezése, ne fossza meg egyikünket sem a szexuális gyönyörérzetek lehetőleg folyamatos megélési lehetőségétől, arról nem is beszélve, hogy spirituális szempontból milyen nagy fontosságot tulajdonítok a szeretkezésnek. Arra tehát, hogy ennek, a párkapcsolati -szerelmi (és ezzel együtt szexuális!) karmával egyáltalán nem rendelkező, négy gyermekes asztrológus(!!!) családanyának, miért kellett mégis időnként a misztikus szerelmi sóvárgásai miatt az őrület határáig eljutnia, egyetlen magyarázatom az un. családon kívüli (Sőt: család elleni!) és ezzel együtt, nem utolsó sorban perverz kapcsolatok utáni mély és sokszínű sóvárgásokra hajlamosító Rák karmával szorosan egyesülő, rendkívülien és parttalanul misztikus élmények utáni sóvárgásra hajlamosító Halak karmának az együttes hatása. Sőt: tekintettel arra, hogy a személyi sorsképletében a Lilith a Skorpió gyakorlati életkörében: a VIII. házban áll és a
Nap és a Hold és a Merkúr és a Szaturnusz által támadott, teljesen negatív Skorpió Uránusz a tizenkettes házban, vagyis a Halak gyakorlati életterében áll, ebben az esetben egyesített Rák- Skorpió és Halak karmának az úgymond kivédhetetlen hatásairól kell beszélnünk feltétlenül. Figyelembe véve azt is persze, hogy a Skorpió azért jelez a spirituális megújhodással, gyökeres öntudati újjászületéssel szembeni fenekedési késztetések mellett, némi rejtett, szexuális vonatkozású karmikus késztetéseket is. Ha mindezt megérettük tehát, félre téve azt a misztikus háttér-információnkat, hogy a lányának a vele egy idős, és mélyen gyűlölt vejétől való elválasztási tervétől egy pillanatig sem tágító „édesanyja” éppen ez utóbbit lovagolta meg, folytonosan azt sugallva a lányának, hogy ő a férjénél jobbat érdemel, azt is megérthetjük, hogy miért kellett nekem, aki, ha enyhébb és áttételesebb formában is, de szintén rendelkezek egy az Emőkééhez hasonlatos Rák-Skorpó-Halak színezetű karmikus determinációval, annyira szerelmesnek lennem egy nálam 25 évvel fiatalabb nőbe, hogy a végén még azon szóban számtalanszor kifejezett kérésének is engedjek, hogy maradhasson nálam és ne akarjam, hogy vissza mennyen egy olyan egyetemre, ahova szintén az anyja unszolására felvételizett, de amit nem szeretett. És, hogy miért, milyen karmikus determinációk hatására gondolhattam én akkoriban, amikor a Lilithről semmi lényegeset és fontosat nem tudtam azt, hogy ahhoz, hogy egy ilyen Rák-Skorpió-Halak karmás személyt és a méhében tőlem fogant magzatot a szülői és nagyszülői ellenállásoktól és civakodásoktól és esetleges meghurcoltatásoktól megvédjem, a legmegfelelőbb az, hogyha családot alapítok vele, tehát törvényesen el veszem feleségül. De azt is megérthetjük viszont, hogy hiába, hogy még annak az Enikő lányunknak megfoganása előtt, aki két és fél hónapos korában meg halt, már nagy – nagy eltökéltséggel hozza fogtam a Mérleg-karmámnak, legalább is a párkapcsolati – szexuális vonatkozású feldolgozásához és feloldásához, vagyis az annak megfelelő, olyan pozitív tulajdonságok létrehozásához, kiépítéshez és megerősítéséhez, mint a feleségemnek való teljes mértékű elköteleződés minden lét- és életszinten, tehát a hűségnek a fantázia (Hamvasi értelemben vett imagináció) világom szintjére való felemelése, mert a Polaritás törvényének a szellemisége miatt és persze, az „édesanyja” boszorkányos-pszichológiai akna munkája következtében, benne ennek a szöges ellentéte munkálkodott és erősödött egyre jobban, mindaddig, amíg fogolynak érezvén magát a házasságban, majd titokban még inkább a morális élettársi viszonyban is, másodjára is az őrület határáig jutott ettől a háromszorosan karmikus és háromszorosan vizenyős boldogság-fosztottsági érzetében. Az egyetlen kérdés, ami számomra mindezzel a vízkarmás élethelyzettel, és a szerelmi-szexuális szempontból ugyan a mérleghez, de az un. egész-kiegyenlítődési boldogság-vágy szempontjából inkább a Skorpióhoz és talán a Halakhoz is tartozó sorsproblémával kapcsolatosan felmerül, az, hogy vajon áttételesen és a hatás visszahatás törvénye szerint, nem-e járult hozza az én öntudatlan un. teljes karmafeloldási szükségletem ahhoz, hogy az a nő, aki a házasságunknak az együtt töltött utolsó éveiben már csak a szélsőségesen „vizenyős” hangulatai közben és azok hatására érezte és képzelte, hogy szeret engem, de máskor csak színlelte azt, annyira meg kellett vadulnia, hogy valóságos bűnözői tetteket kellett az eszelős állapotaiban végre hajtania ahhoz, hogy az Oroszláni természetével, minden esetleges jövőbeni család-újraegyesítési lehetőséget – és bennem minden ide vonatkozó hajlandóságot – véglegesen és vissza vonhatatlanul felégessen maga mögött? Az a kérdés foglalkoztat tehát még, hogy vajon az édesanyja által folyamatosan „megsegített” (hátráltatott) és a lehető leg megfelelőbb
karma-feloldási lehetőségével élni képtelen Emőke háromszoros víz-karmájának a meghaladási képtelensége vezetett kizárólagosan a végső elváláshoz, vagy az én, általam már elintézettnek vélt és letudott jellegzetesen szerelmi-párkapcsolati karmámnak is, a teljes értékű feldolgozási, a minden szintű korrupciótól, önámítástól és ámítástól teljesen megszabadult, pozitív Mérleg tulajdonságoknak a megélési – kiélési szükséglete. Hiszen így utólag vizsgálva a sorshelyzetet, főként az Emőkének az általa írt és szerkesztett válókeresetében leírt sötét gyalázkodásoknak és annak a tükrében, hogy az általam, az ő megismerőse előtt hét évvel korábban vásárolt lakásomnak az ő tulajdonába való átíratását igényelte a bíróságtól, valamint a titokban létrehozott és agyon cenzúrázott, Éberség nevű honlapján közzé tett, ide vonatkozó írásaiból és a szó szoros értelmében vett, nem is annyira velem, hanem a gyermekeinkkel szemben elkövetett gonosztetteiből ítélve meg a helyzetet, teljesen világos, hogy én egy, általam nem jól ismert személybe, vagyis, egy olyan két arcú és dupla személyiségű személybe voltam szerelmes az elején, majd később, amikor a lankadó szerelem helyét átvette a férji-családapai tudatosságom, egy olyan nőnek köteleztem el magam egész hátra levő életemre, akinek ezt, a végül is, másnak, mint érzelmes és misztikus gonosztevőinek nem nevezhető, előlem és általában a külvilág elől mélyen elrejtett rejtett személyiségét, egyáltalán nem is ismertem. A bűnnel, vagyis a folyamatos vétkezéssel, nem is annyira az a baj, hogy az általa vezérelt személyek másoknak anyagi - vagyoni, testi, vagy más (személyi – morális) károkat okoznak, hanem az, hogy a bűn személytelenné, absztrakttá, idegenné teszi az embert. Az egzisztencializmus, mint irodalmi – művészeti irányzat azért volt oly sikeres, mert mind a szerzők, mind az olvasók ráéreztek erre az idegenségre, az erkölcsi megegyezésnek a hiányára, vagyis a bensőséges meghittségnek hiányára, jobban mondva: az igazság szellemére alapuló, meghitt bensőségesség fontosságára és az azzal folytonosan szembekerülő, absztrakt boldogság-fantazmagóriákat kergető, és éppen ezért a primitív vágyainak kiszolgáltatott lélek boldogság- blokáló, boldogság – lehetetlenítő, boldogság elnyelő - eltüntető, természetére. A bűnben ugyanis, vagyis a sorozatosan elkövetett megváltás-ellenes magatartásban, lehetetlen a hosszú távú egyezés, a meghittség, a bensőségesség, az odaadás, tehát kiegyenlítődés. A bűnben mindig az egyetlen nyertest szolgáló önzés a fővezér. Ezt már Jézus óta, de legkésőbb Dosztojevszky óta tudjuk. Vagyis azt, hogy indokoljuk bármilyen kacifántos, logikailag csillogó – villogó elmélettel, vagy követhetjük el éppenséggel az Isten nevében is a vétkeinket (Én már meg is szoktam, hogy amikor a volt-feleségemnek a nyakában látom a rózsafűzért, akkor mindig a gyermekekre nézve a legveszélyesebb döntésekre kell számítanom.), mert úgy is személytelenek és absztraktak, tehát lelki itimitásra, bensőségességre, meghittségre, vagyis igazi kiegyenlítődésre (boldogságra), még önmagunkon belül is képtelenek vagyunk. Ezért oly fájó egy igazi spirituális igényekkel élő, úgymond felébredt személy számára hosszú időn át olyan élettárssal élni, akiről kiderül, hogy nem is az, az ember akit ő ismerni vélt, vagy aki csak időnként is, de számára idegenné és absztrakttá válik valamilyen külső (egy bizonyos, vagy több személyek, bizonyos élet- és sorskörülmények) befolyás hatására, amely külső befolyás a társát a vétkezésre való hajlamával kapcsolatba hozza, és amely befolyás ezt a hajlamát újból és újból felébreszti és úgymond működésbe, üzemelésbe helyezi. Ilyen befolyás alá került időnként az én háromszorosan, sőt: amennyiben a horoszkóp-házaknak az elemek szerinti természetét is figyelembe vesszük: hatszorosan vízkarmás volt-feleségem is,
akinek, mindamellett, hogy mind a csalásra és az árulásra való hajlamait, az élettárs, vagy a szerető átverésére és a család felbontására való hajlamait, sőt: az ide vonatkozó csalás élményére való sóvárgását könnyen ki lehet olvasni mind a VIII. házban álló RákLilithjével együtt álló Jupiterje helyzetéből, mind a Rák gyakorlati megvalósulási életterét megtestesítő IV. házban álló, ugyancsak a Jupiter (És a Neptunusz..) által uralt Halak- Sárkányfarka helyzetéből, még az édesanyja is, folyton arra buzdította, hogy hagyjon el engem (Mivel állítólag a lánya nálam sokkal jobbat érdemel) és velem együtt hagyja el a családot is. De, talán még ezeket a bűnben-levés élvezetére való sóvárgásokat, a bűn élvezetének az átélési lehetősége felé való vonzásokat és kísértéseket is fel lehetett volna oldani és ki lehetett volna védeni a metafizikai tudatosság és a négy gyermekével szembeni szülői felelősség-tudat segítségével (Lévén, hogy a partnerrel szembeni felelősség érzetét az édesanyja teljesen kikapcsolta valahányszor felemlítette neki azt, hogy más férjjel, szeretővel, stb., egészen biztos, hogy boldogabb lenne.), amennyiben nem fűzte volna, az anyjához egy olyan közös vétek, ami éppen az anyjának az őt felnevelő édesapjával szembeni vétkéhez kapcsolódik. Abban az időszakban ugyanis, amikor közelebbről megismerkedtünk és végül is, szeretőkké váltunk, fedezte fel a volt feleségem azt, hogy ő biológiailag nem az őt nagy odaadással és felelősséggel gondozó és nevelő édesapjától származik. Amikor efelől az ő biológiai fogantatását és származását érintő információ felől, tárgyi bizonyítékok szintjén is, teljesen megbizonyosodott és az édesanyját is megkérdezve, teljesen meg is győződhetett, hogy ez igaz, én azt tanácsoltam neki, hogy az igazsághoz való hűség és jog alapján, efelől fel kell világosítania az édesapját is, bármekkora fájdalmat és felháborodást is okozna az apja számára ez a megdöbbentő és végül is, lesújtó hír és információ. Emőke, aki korábban már megismerkedett az egyetemes törvényekkel, és tudta azt, hogy igazi kiegyenlítődés nem lehetséges fény és igazság nélkül, hamar megértette és elfogadta az indokaimat és arra készült, hogy az édesapját a tényállás felől felvilágosítsa. Igen ám, de ugyanebben a szellemben, vagyis a teljes őszinteség és igazság szellemében elmondta az édesanyjának a szándékát, aki nem csak hogy ettől kezdve engem egy életre meggyűlölt, miközben az elején megjátszotta azt, hogy baráti a személyemhez való viszonyulása, hanem minden lehetséges eszközt, tehát nem csak a lelki zsarolás, hanem a pszichológiai manipulálás eszközét is bevetette a lányával szemben, annak érdekében, hogy az megmondja az ő volt férjének, akitől még a lánya házasságkötése után is gyermektartást akart igényelni (Ebben én akadályoztam meg Emőkét, felvilágosítván, hogy ez már a polgári törvények által is büntetendő szélhámosság.), az igazságot. Hogy, hogy nem, de sikerült végül is a teljes absztrakcióra és személytelenségre hajlamosító, erős föld- és levegő karmás anyának a víz-karmás lányát a titok-őrzésre rávennie, és ráadásul úgy, hogy azt ugyanakkor velem szemben is folytonos hazugsági állapotba kényszerítette, mivel Emőke azt hazudta nekem akkoriban – És azt követően, mindig ebben, ezen a primer hazugságon alapuló logikai rendszerben beszélgettünk és „gondolkoztunk” a feleségemmel. -, hogy ő az édesapját az igazság tényállása felől felvilágosította. Csak a volt feleségemnek a második, végleges anyjához való költözése után vált számomra gyanús az, az akkoriban általa hangoztatni kezdett mese, miszerint az édesapjának ő akkor, a mi házasságkötésünk előtt egy fél évvel, semmi újat nem mondott, mivel az már korábban, az ők házassága kezdetén, tehát már az Emőke gyermekkorában, fel volt világosítva az anyja által a lányuk származásának az igazi tényállása felől.
Fogtam tehát magam, és, mivel az én gyámságom alatt és az én gondozásomban maradt nagyobb lányaink több alkalommal is kifejezték az óhajukat, hogy látogassuk meg a nyár óta nem látott nagytatájukat, ellátogattam a velem egy idős volt-apósomhoz és megkérdeztem, hogy végül is mikor tudta meg azt, hogy Emőke biológiailag nem tőle származik. „- Én ezt csak mostanában, három, vagy négy hete tudtam meg, amikor az élettársam megmutatta az interneten Emőkének azt a honlapján található 2OO7-ben keletkezett írását, amelyben ezt kifejti.” Nem jött, hogy higgyek a fülemnek és ezért többszörösen újra ismételtettem vele a választ, illetve a hitetlenkedésemet látva, a volt apósom hozakodott elő, számomra az egész titkolózási, és a volt feleségemnek az anyjával való cinkostársi, vagyis az apjával szembeni - És azon keresztül, hogy nekem azt mondta, és az ide vonatkozó beszélgetéseinkben normális állapotként és tényállásként végig azt is tartotta fenn, hogy akkor, amikor erről szó volt, felfedte az apja számára az igazságot: velem szembeni - bűntársi históriát újabb megvilágításba hozó érveket. Hirtelen nem is fogtam fel ennek az információnak a kettőnk viszonyára (illetve az anyjával együtt folytatottan: a hármunk viszonyára) vonatkozó súlyos jelentését. Azt tudniillik, hogy a mi házasságunk már a megkötése előtt halálra volt ítélve az által, hogy a feleségem ezt a velem szembeni hazugságot is behozta, a törvényes állapotokat és helyzeteket elviselni képtelen, ambíciós anyjával együtt, kapcsolat rothasztó örökségként a házasságunkba és a méhében fejlődő Medárdával alkotandó, új családunkba. Persze ez, a feleségemnek a velem szembeni, végül is ártatlannak és nem is annyira súlyosnak látszó, eleve hazugságban levési állapota, nem is bírt volna akkora jelentőséggel, mint amekkora így a tényleges jelentősége, amennyiben a volt anyósom az évek folyamán, legalább az egészséges gyermekeinknek a megszületése és az együttesen boldog családunk láttán, le tett volna arról a bosszú vágyából eredő ambíciójáról, hogy, amiért a lányát rá akartam venni, hogy őt leleplezze a volt férje előtt, addig áskálódik és addig uszítja a lányát ellenem, amíg sikerül a lányát maga mellé vissza venni és minket egymástól elválasztani. Persze, szó nincs arról, hogy ebben, a vízkarmáról szóló tanulmányomban célul tűztem volna kis magam elé a szép családunk felbomlásáért kizárólag a volt anyósomat egyedüli okozóként vádolni. Az ő, Bak Lilithje által jelzett szívós ambíciójának és az Ikrek Sárkányfarka által jelzett ambiguitásának megfelelő szorgalmas pszichológiai munkálkodása, csak mint külső és majdhogynem materiális tényező fontos abban a példában, ami azt hivatott illusztrálni, hogy a boldogságra annyira szomjazó és a még nagyobb boldogsági élmények elérése érdekében, akár a meglevő boldogságukat is, észtelenül feláldozni víz karmás személyek mennyire ingatagok és megbízhatatlanok, éppen az igazi boldogság elérési és megtartási kérdésében, lévén, hogy éppen a boldogságról való rendkívüli fantáziálási hajlamaik révén, a leg könnyebben befolyásolhatók. És ezt olyannyira, hogy a nagy és sűrű fantáziálásaik és fantazmahajszolásaik közepette, hajlamosak még azt is elfelejteni, hogy mikor mit és mennyit mondtak el az általuk ismert valóságból és hogy mikor mit és kinek hazudtak, illetve a hazugságaikat mikor támasztották alá újabb hazugságokkal, és mikor nem. A volt feleségem ugyanis, addig beszélt velem és másokkal a saját származásáról úgy, mintha az apja, általa tudna már rég óta az ő származásának az igazi mivoltáról, illetve addig terjesztette felém és a baráti körünk felé azt az anyja által kitalált újabb hazugságot, miszerint az apja már egyenesen az anyjától tudta volna meg az igazságot, még az ő kisgyermekkora idején, hogy erről tényként, nyíltan kezdett írogatni a különböző internetes fórumain, egy pillanatig sem gondolva arra, hogy az édesapjához így, az
interneten keresztül és másokon keresztül fog eljutni a kegyetlen információ, és nem annak a rendes és tisztességes útján. – De hol állnak az Emőkéhez hasonlóan a boldogság-fantazmagóriájukat kergén kergető erős víz-karmások, hogy felfogják azt egyáltalán, hogy mit is jelent az, hogy kegyetlennek lenni másokkal szemben? Hiszen, a jelenben az anyja által anyagilag eltartott, tehát az annak kiszolgáltatott Emőke is képes abból a pénzből, amit az anyja biztosít számára hetente egy vagy maximum két alkalommal, amiből Csíkszeredába utazhat Csíkszentgyörgyről, gitárórára és jógameditációra utazgatni, ahelyett, hogy ezt a városba utazási heti egy lehetőségét arra használja, hogy a három hete nem látott, nálam maradt gyermekeit meglátogassa, illetve, a két nála maradt gyermeket hozzánk, vagyis az édesapjukhoz és a testvéreikhez elhozza. Márpedig nem csoda ha az a személy, akit ennyire az önmegvalósítási lehetőségekben sejtett boldogsági vágyak irányítanak, lépten - nyomon hazudik, első sorban a benne levő megváltás-igénylő Isteni szellemnek, vagyis a saját lelkiismeretének. És nem csoda, ha mindenkivel szemben (férjjel, apával, anyával, nagyanyával és végül a gyermekeivel szemben is) hazugságokkal aknázott relációkba keveredve, soha el nem érheti azt a családrombolás árán létre hozandó újabb párkapcsolatokban elérhetőnek vélt, egyéni boldogságát, amelyért feláldozta a családját és az igazságot és a személytelen vétke elkövetése után, annak az álcázása – elkenése, és az azért való felelőssége elhárítása érdekében, még sokáig folyamatosan feláldozza az igazságot. Ez az ember ugyanis, nincs ahogy őszinteségen alapuló meghittségbe, bizalmas közvetlenségbe kerülhessen bárkivel is, hiszen állandóan vigyáznia kell majd arra, hogy nehogy a szerelmi partnerének, elárulja magát. Mert ahhoz ugyanis, hogy tiszta és tisztázott erkölcsi alapon (hazugság nélkül) álló kapcsolatba kerülhessen egy új szerelmi partnerrel, elsősorban a családjával szemben elkövetett árulást kellene legalább az őszinte hibabelátással és megbánással, illetve az elárult családtagoktól való nyílt és őszinte bocsánatkéréssel felszámolnia. Majd attól kezdve kellene megszüntetnie a több hazugságát és árulását, amit azt követően követett el másokkal szemben, hogy az irracionális és kegyetlen egy személyes családrombolás tényét úgy állította be, hogy abban a másiknak is valamiféle szerepe lett volna. Sőt: hogy közmegegyezéssel váltak el! de ehhez éppen azért nincs bátorsága és lelki ereje, mert azt képzeli, hogy még csak akkor maradna igazán egyedül és veszítené el minden lehetőségét az új párkapcsolat létesítésére és a férj-áruláson és a családromboláson alapuló boldogsága elérésére. De hagyjuk a gerinctelen boldogsági lehetőségek tévképzete által megszédített és a hazugság-tengerek hullámain tévelygő anya-asztrológust, és fejezzük be egyelőre a vízkarmáról szóló eszme-futtatásunkat annak a ténynek a közlésével, hogy miközben a fantazmagórikus szerelmi boldogságáért a gyermekeit egymástól és szükségképpen valamelyik szülőtől elválasztó „anya”, egy év elteltével sem talált magának még egy szalonképes (vállalható) szeretőt sem, addig az elhagyott férj két héttel azután, hogy lemondott arról, hogy a gyermekei édesanyját vissza hozhatja a családba, megkapta az igazi lelki társát. De befejezhetjük a víz-elem ismertetését, egy másik csodának a megemlítésével is, éspedig a fizikai víz egyik nagy talányával. A vízkutató japán dr. Emoto professzor csapata ugyanis nem csak a víznek a hangra és a fogalmi jelentésre érzékeny kristályosodási képességét fedezte fel, hanem azt is, hogy a negatív információtól és a zavaros kristályosodástól akkor tisztul meg a víz, amikor egyik szilárd állapotból a másik állapotba megy át. Vagyis, akkor, amikor a fagy hatására jéggé
változik, illetve amikor a jég elolvad és újból cseppfolyós víz lesz belőle, illetve akkor, amikor a melegítés és a forrósítás hatására gőzzé változik, és amikor a gőz lehűlve újból vízzé változik. Amennyiben tehát a mi szervezetünknek (És agyunknak...) a 85 százaléka, vagy még annál is több százaléka víz-molekulákból tevődik össze, valószínű hogy a spirituális megtisztulásaink is az egyetemes és a tárgyi igazság felfedezéséért és érvényesítéséért való küzdelemhez szükséges szenvedélyünk forró állapotában tisztulunk meg (Amikor tehát „gőzöl” az agyunk.), valamint akkor, amikor „meg fagy a vér bennünk” egy olyan halál-közeli élmény hatására, amelytől máképp kezdünk gondolkozni, vagy viselkedni, vagy amikor a gondolati tevékenységünket a minimálisra csökkentve, addig hűtjük józan meditációnkban az agyunkat, amíg csak azt az egészségünk kibírja. http://www.kozmaszilard.hu/ http://www.kozmaszilard.hu/index.php? option=com_content&task=view&id=251&Itemid=36
A Föld karma metafizikai értelmezése A föld-elem funkciójának és rendeltetésének a megértése (illetve ezek téves értelmezéseinek a leleplezése) elvezet bennünket az életünk és sorsunk céljának és értelmének a megértéséhez, a lét és az emberi élet lényegének, vagyis az élet igazi rendeltetése és célja megértéséhez, és tulajdonképpen az egész egyetemes létezés céljának és rendeltetésének a megértéséhez. - A számunkra néha ellenségesnek tűnő sorsmechanizmusok logikájának az átlátásához, és ezzel együtt és végül az igazi, spirituális tisztánlátáshoz. Ezért mondja a Tabula Smaragdina, hogy (Az isteni szellem, illetve a beavatott ember, vagyis: a Thelesma) „Ereje tökéletes lesz, ha a fölre vissza fordul.” Aki nem érez rá, vagy nem ébred rá valamilyen módon, vagy nem lesz rávezetve akár tudatos okítással (neveléssel), akár úgymond véletlenszerűen (A sors-viszontagságai által) az alkímiai föld-elem sajátosságaira és jellegzetességeire, vagyis, ismét csak a földön (természetben) való létezésnek és a testben való állapotnak a rendeltetésére és funkciójára, az nem is értheti a sorsa logikáját, vagyis a szellemi öntudatnak és ez által az Isteni szellemnek az emberi testben való létezése értelmét sem, és annak az élete, lett légyen bármilyen értelmes személyről szó, vagy bármilyen jó és pozitív, veleszületett személyi tulajdonságokkal és képességekkel rendelkező személyről szó, vagyis: lett légyen bármilyen szerencsés csillagzat alatt született személyről is szó, annak az élete előbb - utóbb (legkésőbb öreg korában) céltalanná, értelmetlenné és ez által felesleges testi betegségek által okozott szenvedésekkel, örömben és derűsen telt napok helyett, ürömmel és keserűséggel telt sorssá változik. A föld elemnek, tehát a fizikai létnek és a biológiai létezésnek van ugyanis a leg nagyobb és legfontosabb szerepköre abban a teremtés előtt a Lilith által felbolygatott és egymással szembe kerülő, egymás szétzúzására, kizárására és minden fajta, más módon történő
tönkretételére igyekvő abszolút léterők között megvalósuló kiegyenlítődési folyamatban, amit egyetemes megváltásnak nevezünk, és amit az Abszolút lét-tudat indít el, annak érdekében, hogy ez által egyenlítse ki egymással és újra egyesítse a Lilith által szétbontott elemeit és így mentse meg önmagát. - Jézus, mint ennek, az egyetemes kiegyenlítődési lét-rendeltetésnek az első felfedezője (A megváltás hirdetője és tanítója), annyira fontosnak találta a fentiek a megértését (Az ember számára a legfontosabb tudni valók megértését és ennek a természeti sorsnak az elfogadását!), hogy ennek a sors elfogadáson alapuló kiegyenlítődésnek a szimbólumává változtatván önmagát a halálában, tudatosan provokálta mind a zsidó vallásvezetőket, mind a cinikus Poncius Pilátust, és általuk keresztre feszítette magát (A kereszt, a természeti élet által lehetővé váló sors-értelmezési lehetőségek feltétlen elfogadásának és a személyesen megtapasztalt és átélt természeti – földi jelek és jelzések megértésének, vagyis a Szaturnuszi őselvvel való azonosulás szükségének a jele.). Így tanítván és felejthetetlenné és kikerülhetetlenné téve ezzel, az utolsó, beavatási leckéjével (Az emberi szívből kitörülhetetlen keresztrefeszítettség szimbólumával.) az egész emberiségnek a személyi sors-felelősség és a megváltás tanát. Ez szerint, a szellemi jelenségeket és folyamatokat tükröző, illetve a szellemi információt magába befogadni, őrizni és vissza adni képes anyag természetes állapotaiból és tükör-jelzéseiből kell és lehet elsősorban a lényegi sors-következtetéseket levonni. Vagyis: a szellemi erők által létre hozott és azok által működtetett anyagi világnak a szimbolikus jelzéseiből kell tanulni, és nem a mágikus – misztikus fantazmagóriákból. - Ezt jelenti az, hogy az a személy, aki leginkább ismerte a szellemi világ törvényeit és a sorsmechanizmusokat, nem tért ki mágikus erejű misztikus trükköket alkalmazva a sorvállalás elől, hanem tudatosan elfogadva, szembe ment azzal, jelezve az által, hogy ezzel a végső tanításával, a halálában az egész emberi lét rendeltetésének és céljának a szimbólumává változott, azt, hogy nem létezik fontosabb dolog az ember életében, mint a tudatos sorsvállalás, mert csak és csakis az által történhet meg a helyes és a spirituális sors- értelmezés, ha előbb a természeti létezés rendeltetése (Pl. a testi és a lelki fájdalom metafizikai értelme) meg van értve, fel van fogva és el van fel van fogadva a személy részéről. Az tehát, amit minden, de minden szokványosan elfogadhatónak vélt életnyerési lehetőségben bízó humánus értelmiségi, valamint minden magát kereszténynek képzelő pap, vallásos vezető és minden misztikus és mágikus hetet-havat összehordó mystész (Újabban: ezoterikus tanító) csoda-guru, szent és égi geometrikus, vajákos csodabogár– kozmetikus elsődlegesen nem ért, nem más mint az, hogy az anyagnak, illetve az anyag léte által keletkező tárgyi valóságnak (rögzíthető, tehát nem letagadható, és nem megmásítható tárgyi információnak), valamint a tárgyi valóságból levonható, visszakövetkeztetési lehetőségeknek (a szellemi megértésnek), fundamentális (szakrális!) funkciója és kihagyhatatlan fontossága van mind az egyéni megváltódásban, mind az egyetemes kiegyenlítődés által elérhető abszolút lét helyre állításában, új létrehozásában. A volt-feleségemnek egy amerikai csoda-kurzusnak, majd az önmegvalósító (Szahadzsa) a joga-tanfolyamnak a misztikus tanaitól való meghatódása és a szó szoros értelmében vett észveszejtése, azért vágott annyira mellbe (És amitől egyből tudtam, hogy amennyiben tényleg csodákra adta a fejét, a házasságunknak befellegzett, de utolsó percig reménykedtem, hogy felébred.), mert korábban ezerszer elmagyaráztam neki is ezt a tényt. Vagyis azt, hogy miért figyelmeztet arra Jézus, hogy gyümölcséről (Tehát az
anyagi megvalósulásáról) ismeritek meg a fát! És persze, mindazt, ami az anyagnak és a tárgyi valóságnak ebből a különleges szerepéből következik. Vagyis azt, hogy egyetlen más, létezési forma sem képes arra, amire az anyag. Nevezetesen arra, hogy a hozza érkező és a belé érkező információt 1) egy- az egyben vissza tükrözze. Vagy 2) vissza tartsa (Befogja és tárolja, majd ismét vissza adja), vagy 3) határozottan tovább irányítsa, vagy 4) befogván az információt, magán keresztül tovább vezesse. Illetve, hogy 5) a befogadott információ és energia hatására, átalakuljon más formájúvá. És, ha hosszabb, vagy rövidebb időre is, de ebben az új formában megmaradjon (rögzüljön). Vagyis tükrözze a belé hatolt és a lényegét képező szellemet. Minden más létezési formában az információ zavartalanul tovább halad és szétáramlik – szétgomolyog és szétfoszlik köd szerűen, de persze, annál jóval gyorsabban, mint a fizikai köd. És ez akkor is így van, vagyis, akkor is eltűnik ha lényege szerint változatlan marad az információ és akkor is, ha lényegét képlékenyen megváltoztatva, valami más idearendszerré változik. Ezért, csak és csakis az anyagban, illetve az anyagi létezési forma információ-tükrözési és az információ-tárolói, információ-rögzítői tulajdonsága miatt, lehetséges számunkra - Anyagi testtel és szervekkel bíró lények számára! - az információ-olvasás és az információ-értelmezés, és persze, a tárolt, vagy olvasott értelmezett információnak a visszahívása és egyszeri, vagy többszörös, de mindig megbízható információkhoz vezető felülvizsgálata, vagyis az a cáfolhatatlan és rejthetetlen és hamisíthatatlan tárgyi igazság, amely az „Ami fent van, ugyanaz mint ami lent van” abszolút lét elv alapján, tökéletesen, tehát nem elferdítve, nem homályosan és zavarosan tükrözi a szellemi valóságot. Hogy ez miért annyira – szakrálisan! - fontos? Éppen azért, mert az anyagnak az akadály, illetve tükör, vagy befogó - kaptáló, rögzítő tulajdonsága nélkül, lehetetlen ellenőrizni és kiszűrni, majd megállítani és megszüntetni az idea-világnak és a szellemi világnak, sőt: az asztrális (érzelmi és érzéki) világnak a Lilith-effektus által okozott torzulásait, szennyező, romboló és önromboló hatásait, az öncélú és önveszejtő örvénylést. Azért válik ugyanis Teremtővé a Lilith által megzavart abszolút lét és azért hozza létre végül ezt, a szakrális tükrözői és rögzítői tulajdonságokkal rendelkező az anyagi létformát, és főképpen: azért jött létre a végtelen anyagi univerzumban egy ilyen galaxis (Tejút), és abban egy ilyen bolygórendszer (Naprendszer), és azon belül egy éppen ilyen összetett mozgású és vegyi összetételű bolygó, amelyen lehetővé vált az anyagnak a szellemet magába engedő, és a szellem által működtethető és ellenőrizhető és értelmezhető biológiai struktúrákká – Földi lényekké! alakulása, hogy azoknak és annak (Főképpen az embernek) a segítségével, a Lilith által okozott, zavarodottságtól, kábulattól, fertőzöttségtől és torzulásoktól megszabaduljon. Mert ami „lent”, tehát a látszólag a gravitáció ereje által sűrített és szilárdított anyagban van, ugyanaz van „fent” a szellemben, az ideavilágban is! És ezért ennyire egyedülálló és rendkívüli és fontos az anyag és a természeti létezés, mert képes visszatükrözni, és megbízhatóan pontos információt adni arról, hogy mi történik a legmagasabb – legfinomabb – dimenziók szintjén. És semmilyen más létforma nem képes erre és semmilyen más létformának nem lehet ekkora és ennyire kihagyhatatlan szerepe a spirituális és a kauzális kiegyenlítődés lehetőségeiről szóló információ-olvasásban, értelmezésben, vissza-közvetítésben és a visszavezetésben!
Ezért szakrális a föld, ezért szakrális az élet és ezért szakrális az embernek a teste, illetve az embernek a földi sorsa, sorstörténete, és a boldogságra (kiegyenlítődésre) való törekvése! Ezért szakrális a kereszt, ami nem más, mint az anyagi világ e szakrális mivolta tudatosításának és elfogadásának az ősi szimbóluma. Ebből, a szakrális szaturnuszi – (És ezért majdhogynem csalhatatlan!) - szellem – anyag, anyag - szellem relációrendszerből nyeri az asztrológia azokat a személyi sorsprogramokra vonatkozó, abszolút biztos információit, vagyis azokat, a spirituális-energetikai struktúratömörülések minőségére (egyéni karmájára és megváltási, megváltódási sorsprogramjára) vonatkozó információt, amelyekből akár még bizonyos jövő sors-eseményeket is ki lehet számítani, és amely szellemi folyamatokat, semmilyen más tudomány-ág nem képes ekkora egzaktsággal megállapítani. És ezért megváltás ellenes, és ezért Isten ellenes, és ember ellenes minden tudatos hazudozás, intrika, korrupció és csalás. Ezért a lehető legfőbb vétek az információferdítés, vagy az információ-titkolás, a titkolózás, vagyis az anyag által biztosított tárgyi információ elrejtése, elferdítése, megmásítása, hamisítása. De éppen ennyire szakralitás ellenes, és megváltás ellenes az önámítás és az önkábítás is! És ezért jelenik meg idejekorán, előbb, vagy utóbb a halál, de legalább is a végzetes korlátozás és helyben tartás (A fejlődésre és a boldogulásra való képtelenség) a valósághamisító hazudozó és csaló személyek sorsában. Ezért jelennek meg a teljes visszafordítás – visszaküldés (Szaturnusz) angyalai (Sorserői. - Adott esetben éppen baktériumok és vírusok, vagy funkcionális szervi dereglációk formájában is.), azoknál, akik túl sokáig hazudoznak és csalnak, és így a valós kiegyenlítődést és a valós kiegyenlítődés által biztosított egységesülést lehetetlenné téve: tehát a megváltás földi megvalósulási lehetőségeit gyengítve, vagy azt önkéntelenül blokálva, igen erősen ferdítették elsősorban önmagukon belül, az ő személyi tudatuk legfinomabb mélységeiben élő abszolút tudat számára, a tárgyi (anyagi – földi) valóság által tükrözött és tárolt, információt. Vagyis, azoknál akik sokáig hamisították és titkolták a szellemi folyamatokat és jelenségeket értelmező –megváltó tényeket: a fényt. Ezért kell megszűnnie a természetes idő-ciklusa előtt (Az ember esetében pl. 84 éves kora előtt.) minden olyan életformának, vagy emberi kapcsolatnak, amelyben az igazság (Plútó) fénye egy bizonyos mértéken felül kiveszik, vagy el van titkolva valamely fél részéről, és a Szaturnusz szellemisége az, amely ezt a mértéket és arányt megállapítja és az életet, vagy a személyi kapcsolatot, vagy kapcsolatrendszert előbb elzárja, majd elfojtja és megszünteti. Az anyagi létállapot és a természeti (fizikai és pszichikai) életnek a spirituális-tükör és szellemi adatrögzítő (Szakrális!) mivoltának és funkciójának a boldogulásban kikerülhetetlen és nem eléggé hangsúlyozható fontosságát a keleti metafizika (Véda, Buddhista tanok, Jóga, stb.) egyáltalán nem érti. De legalább is, messze menően ignorálja. (Lásd ide vonatkozóan kiemelt fontossággal bíró, keleti aszkéta tanokat és öncélú fakír-gyakorlatokat, a steril aszkétai és fakír életcélokat.) Ezért képtelen levonni az anyag visszajelzéseiből a megfelelő egyéni alapállás felvételéhez, vagyis a természetes magatartások kialakításához vezető logikus következtetéseket, megelégedvén az egyetemes megváltás magvalósítása feltételeit jelző és az egyetemes törvények szerint strukturálódó anyagi formaváltások jelzéseinek, de főként az emberi test fájdalom- és örömjelzéseinek, a múló illúzióként való kezelésével. Vagyis a fájdalom, a betegségek és a nyomor üzenetei iránti közömbösséggel. Magyarán, a keleti misztika megelégszik a
metafizikai jelenségek és kinyilatkoztatások elméleti (spekulatív filozófiai) értelmezésével, miközben az anyagnak a szellemre visszaható üzeneteit, valamint az anyagi törvényekből és az anyagi formák változásaiból kiolvasható lényegi és kauzális információkat ignorálja, elveti, de legalább is, az azokkal szembeni közömbös magatartást és alapállást tanítja. Nem is lehet eldönteni, hogy ez utóbbi-e a nagyobb vétek, vagy az anyaghoz, az anyagi világhoz való téves viszonyulás másik véglete: az európai bölcsőjű és mára az egész nyugati típusú civilizációra jellemző anyagba-süllyedés, amelynek materializmus már csak a végső karikatúrája, és amely anyagba-butulás szellemi állapota, a természeti világot és a természeti életet, megélhetési alapnak és élvezet-csikarási (boldogságszerzési) lehetőségnek, vagyis, végső soron, határtalanul kizsákmányolható és kizsákmányolandó „külső” lehetőségként kezeli. El egészen a liberálisan „felvilágosult” stupid nyugati embernek a saját testének és szervezetének az eladható „értékként” (munkaerőként, vagy éppenséggel eladható szervgyűjteményként) való kezeléséig. Sőt, a nyugati típusú, termelő-fogyasztó spirituális ignorancia még ennél is tovább elmegy: kimondottan csak élvezeti lehetőségek (lelki és testi izgalmak) kicsikarására alkalmas állapotnak tartja a természeti léten belül az emberi testet, ami fölött a személy önkényesen – a liberális olvasatban: szabadon - rendelkezhet (Feminista nők pl. a méhük fölött. Szegények az eladhatónak vélt veséjük fölött). Egyik véglet sem jobb a másiknál: az anyagi valóság felett lebegni vágyó, fizikai létre vonatkozó illúzió-elmélet és a szintén az anyag és a test jelzéseivel szembeni ignoranciához vezető, buddhista nirvána-tan, végső eredményeiben és következményeiben, semmivel sem jobb a materiális-nyugati koncepcióknak a tudomány segítségével elérhető életnyerési lehetőségekbe vetett ostoba és majdhogynem állatian alacsonyrendű hiténél. Egyedül a szellemi törvényeknek a természeti törvényekben való tükröződését, illetve a természeti törvényeknek a szellemi törvényekkel való megfelelését tanító, és ezért a természeti sorsvállalást és az abból kiolvasható – kikövetkeztethető szellemi magatatást hirdető, eredeti (Nem szekularizált!) kereszt-viselői, természeti sorselfogadói alapállásnak van egyetemes vonatkozású értelme tehát, mivel egyedül ez, a misztikus hazudozások nélküli keresztény alapállás egyezik meg a teremtés eredeti rendeltetésének és céljának a logikájával, az egyetemes megváltás logikájával. Ezért mondja Jézus, hogy vegye fel mindenki a maga keresztjét és azt, hogy: „Aki a fiút (A megnyilvánulást: a hinduk és a buddhisták) bántja, annak megbocsáttatik. Aki az atyát bántja (Istentagadók és az Istenkáromlók) annak is megbocsáttatik. De aki a Lelket (Szent Szellemet: a rendeltetés logikáját) bántja, annak nem bocsáttatik meg.” Vagyis, aki a teremtés és a teremtés által lehetővé tett megváltás alaplogikája ellen dolgozik, aki a Szaturnusz szelleme (megváltás irányába terelgető egyetemes felelősség) és a Plútó szelleme (A teljes kölcsönös egymásba hatolás és egymáson áthatolás szelleme: a kiegyenlítődés szelleme: az egészség, vagyis a megváltás megvalósulása) ellen dolgozik, annak nem bocsáttatik meg. Azt is kell tudni viszont, hogy nem egy külső és tőlünk független (objektív) mindenható erő (Szakállas Isten) az aki nem bocsát meg, hanem a bennünk levő spirituális megváltási ősprogram, misztikus kifejezéssel: a felettes Én-ünk. Máshol meg azt mondja Jézus, hogy (Létezik egy olyan törvény: az abszolútum törvénye, ami szerint: ) attól a személytől, aki sejti, vagy tudja, hogy mit jelent a megváltás (Aki ismeri a törvényt és a logikát: a teremtés rendeltetése logikáját), sokkal több igényeltetik (Vele szemben nagyobbak a felettes énjén keresztüli un. égi elvárások ), mint attól, aki
tudatlan. Tehát, attól aki úgymond ártatlan és még nem tudhatja, hogy tulajdonképpen miért is jó neki a csalással és a hazudozással: a valóság hamisítással szembeni morális alapállás, és, hogy e szerint az alapállás szerint, miért is kell neki hazudozás, titkolózás és a korrupcióban (A létrontásban) való részvételt el utasítva, ezt vagy azt a dolgot és morális magatartást helyesnek látva, megtennie, illetve nem tennie? Metafizikai szempontból, tehát a Megváltás nevű, isteni igazság (Plútó) logikája szempontjából két fajta, jellegzetesen negatív (Szaturnuszi) viszonyulás létezik a megváltás (Az atya-anyához való visszatérés: az új abszolút állapot) elérési lehetőségének a zálogát képező anyagi világhoz: 1. A jellegzetesen hindu misztika viszonyulása, amely illúziónak tekinti a fizikai – anyagi létet. Vagyis a misztikus közömbösség magatartása, amire talán a legjellemzőbb, hogy egy Teréz Anya néven elhíresült erőtlennek látszó, törékeny kicsi európai nőnek kellett Kalalkuttában kikötni a Káli Istennő temploma tövében ahhoz, hogy az elméleti fantazmagóriákat elvető, cselekvő szeretet jelentésére: az emberrel való személyes és közvetlen törődés fontosságára a vallásos őrületükben lelki fakírokká váló hindu tömegek figyelmét felhívja. Ez tehát a tipikus misztikus lét- és életszemlélet, amely vallásos és önkényes (A valóságban nem ellenőrzött) metafizikai értelmezések alapján, kizárólag a szellemi világ tulajdonságaival foglalkozik a lényegi (szakrális) fontossággal bíró anyagi – tapasztalati világnak, a testi tapasztalásnak és a fájdalom-jelzéseknek a majdhogynem teljes ignorálásával, illetve a személyes benyomások és történések, bizonyos általános megfigyelések alapján történő, elméleti-misztikus és mitologikus értelmezésével. 2. A materiálisan „felvilágosult”, tipikusan a testi és lelki élvezeti - élvezkedési lehetőségekért, valamint a kényelemért és az élvezetek és a kényelem biztosítottságáért reggeltől estig dolgozó és harcoló, azok lehetséges elvesztése miatt aggodalmaskodó és az elvesztéssel szembeni biztonsági rendszereket létre-hozó, persze: szerfölött gazdaságos és tudományos európai és a nyugati mentalitás, amely minden egyéni, vagy emberiség szintű sorskérdést és sorsproblémát az anyagi lét törvényeinek és tulajdonságainak a figyelembevételével és tanulmányozásával próbál elintézni, illetve, az anyagi-természeti tulajdonságok és törvények kijátszásával akar elérni. Vagyis, a keletinél talán még ostobább az a tudományosnak képzelt nyugati viszonyulás, amely az emberi szenvedés és boldogság kérdését az anyagban és az anyag által akarja megoldani. Az utóbbi, a tipikusan Ezsaui, Judási és Fauszti magatartás, amely az anyagba való kábulás következtében a materiális tudománya segítségével, „meg akarja nyerni az életét” és ezért eladja az elsőszülötti jogát: a tudatos sors-irányító szellemi éberségét és sorsidéző, sors-formáló mágikus hatású képzelő erejét egy tál lencséért, vagyis a hamar megvalósítható és kézzel fogható – végül is öncélú: - anyagi haszonért. A művelői által természet-tudományosnak nevezett termelői- fogyasztói (nyugati) vallás, legyen az bármennyire humanista és szabadelvű, teljesen ostobává és így az anyag foglyává, ostoba állattá teszi az esetleg több egyetemen is diplomázott és doktori és más tudományos rangokkal és címekkel hivalkodó nyugati embert. A természet-kizsákmányoló és természet-szipolyozó, vagyis a természet-zavaró, természetromboló ideológia segítségével tartható fenn tehát, az a globális kényelem- és élvezet-fokozási alapállás (Negatív Merkúr, Vénusz, Mars, és Jupiter), valamint az a kényelembiztosítási és élvezetbiztosítási (Negatív Szaturnusz) erkölcsi-szellemi magatartás, amelyben a családapa kizárólag csak a zsákmányszerzői (létfenntartás és élvezetbiztosítói) funkciót és társadalom nevű Bábeltorony- építő funkciókat tölthet be. Ez az, az okosnak képzelt
civilizációs (védekező!) ideológia, amelyben, a természeti törvényeket nem azért tanítják az iskolában, hogy abból sorsjavító és sorsbeváltási lehetőségekről szóló – spirituális – ismereteket szerezzenek és ilyen jellegű komoly következtetéseket vonjanak le, hanem azért, hogy ezen „objektív” tudásból álló tudomány segítségével, a tömegek egyedei minél jobban kizsákmányolhassák a természetet és saját képességeiket, és ez által megnyerhessék az életüket, éppen annyira öncélú és nevetséges, mind a Kalakuttai külvárosok szennyes utcakövein meditálgató fakír-aszkéták pózai. Kívülállók számára a sors iróniája, a megváltás törvényeit ismerő beavatott számára a Polaritás törvénye következménye az, hogy ez a magát kizárólagosan „tudományosnak” hirdető, anyagba butuló nyugati magatartás éppen a kereszténység táptalaján (Európában) jött létre. Világos, hogy éppen annak a világméretű, csalásnak a következtében alakultak ki ez az objektív és az egész földi élő világot a katasztrófába döntő természettudományokra alapozott, „objektív” tanítási koncepció, miszerint a Názáreti Jézus nem a megváltódás eléréséhez szükséges természeti sorselfogadás (Szaturnuszi) és szimbólum-fejtés szükségének leckéjét tanította volna meg az által, hogy tudatosan felfeszíttette magát a keresztre! – Lássuk be végre: annak a világvallás szintű, metafizikai hazugságnak a következtében alakulhatott ki ez a természetrabló materialista ideológia, hogy a Jézus kereszthalála által, a kivételes Istenfiú mindannyiunkat mintegy előlegezetten megváltott, amennyiben az általa soha nem tanított vallásnak a hű követőivé válunk, illetve maradunk. Vagyis annak, hogy miközben ő minden ember számára az első szülötti jogot, vagyis az abszolút léttel való közvetlen kapcsolat létezését és annak a fontosságát tanította (Én vagyok az út, az igazság és az élet. – De ezt nem kizárólagosan magára, az ő állítólagos kivételezett személyére értette, hanem mindenkire!), őt kinevezték összesített ókori mitológiai hősnek: az Isten kizárólagos és egyedüli, megváltó fiának, aki, állítólag e metafizikailag teljességgel szélhámosi szerepkörével, amellyel minket újból és újból megfosztanak az abszolút azonosságtudatunktól, megtestesíti azt a rettenetes vallásos különválasztást, amiről Hamvas Béla oly plasztikusan és találóan (Egzakt módon) ír az Androgünosz 86. pontjában: „Ahol az embernek és minden létező lénynek a létezésben Istennel való azonosságát felismerik, ott vallás tulajdonképpen nincs. Ahol az embernek a létezésben Istennel való azonossága homályban marad, és a nem-azonosságra építenek, ott vallás keletkezik. Mert a vallás nem egyéb, mint az ember és az Isten nem azonossága, soha nem azonossága, semmi körülmények között nem azonossága és végtelen nem-azonossága. Ebből az ijedelemből és megrettenésből keletkezik a létezésben az ember létével nem azonos Isten távolsága és idegensége. Ami éppen a vallás. Az ember a vallás szerint nem azonos, csupán kép és hasonlatosság. Csak másolat. Mintha két féle lét lenne, Isteni és emberi. Mintha Isten és ember örökre és végzetesen összemérhetetlen lenne. Mintha a vallás a létezést ketté szakítaná. Egy felsőbb és egy alsóbb létezésre, aminek a következménye természetesen, hogy a létezést tovább szaggatják, népek és fajok és vallások és VÉLEMÉNYEK (Kiemelés K. Sz.) és arcszínek szerint.” Az anyagi világ szimbolikus jeleiből tehát, sokkal több és értékesebb, mivel igazabb és lényegesebb szellemi, spirituális és metafizikai információt lehet kapni a sorsfeladatainkra és sors-állapotunkra, illetve a sorshelyzetünkre és gyakorlati életfeladatainkra vonatkozóan, a mint a szentek, vagy a teológusok által a misztikus élményeik és révületeik hatására írt vallásos, vagy misztikus szövegekből, a tőlük kapott sors-eligazításokból. Ezért megbízhatóbb és értékesebb személyi horoszkópok
asztrológiai szimbólumaiból, vagyis a sorsképletek kauzális jeleiből és jelrendszereiből az illető spirituális struktúrák jellegét felfedő kauzális asztrológia feltárása, vagyis sokkal értékesebb az a sorsinformáció, amely meg mondja, hogy mi van, mint az, amely azt mondja meg, hogy esetleg mi lehet (Jósló asztrológia). Gyakorló asztrológusi munkám során, döbbenve kellett tapasztalnom, hogy a személyi horoszkópjaikban a többnyire földjegyekben, vagy földházakban található Karmikus pontokkal, vagy erősen támadott föld-bolygókkal rendelkező személyek, nem is annyira rögeszmések, illetve földhöz kötött gondolkozásúak (nehéz fejűek), mint ahogy azt a klasszikus asztrológiai alapképezettségemmel az elején elképzeltem, hanem nagyon is rugalmas és praktikus gyakorlati érzékkel és technikai intelligenciával rendelkeznek, hanem inkább az a bajuk, hogy túlzottan is jelentéktelennek találják és elnagyolják azt, hogy mit is mond számukra, vagy róluk az a fizikai – természeti valóság amiben éppen élnek, illetve, az a sorsállapot és sorshelyzet, amelybe éppen kerültek. És ezt akkora mértékben, hogy sokszor az, az érzésem támad, hogy az illető személy nem is a föld-karma által jelzett negatív determinációktól, hanem egyenesen valamiféle levegő-karmás determinációktól szenved. Persze, az is lehetséges, sőt: valószínű, hogy a föld-karmával rendelkező személyeknek azon része, amely rögeszmés és un. anyagba-zuhant, vagyis az anyagi érzékelési rendszerektől és az anyag látványától elkábultak, nem kíváncsiak a szellemi valóságra jönnek az olyan asztrológushoz, amely nem jósolgat az anyagi jelekből, hanem mindenkit a saját szellemi realitásra igyekszik rávezetni. Ezért, számtalanszor kaptam például a hozzám forduló, és többnyire föld-karmás jellegű horoszkóppal rendelkező személyekkel szemben magam azon, hogy ilyen jellegű struktúrájú személyekkel szemben, én, a Levegő (Mérleg Lilith) karmás és Víz (Rák Sárkányfarok) karmás és Víz napjegyes személy kellett és kell a tárgyi valóságot megvédenem, illetve ezeket a személyeket a tárgyi tények cáfolhatatlan valóság- és igazságtartalmára emlékeztetnem, vagy éppenséggel, a józan paraszti ész logikáját használva (Amit egyébként nagyon unok és nagyon szerencsétlenül szűklátókörűnek találok, de ilyenkor nincs más, amit tennem!) rávezetnem. És, amivel a leges leg könnyebben rá tudom vezetni az embereket az anyagi valóság spirituális funkciójáról alkotott tévedéseikre, tévképzeteikre, illetve az életük és sorsuk anyagi valóságának az ignorálásából, annak az illúzióként való kezeléséből, illetve a szellemi – spirituális zavarodottságukra, az éppen az un. anyagi problémáiknak, vagyis a gazdasági problémáiknak az értelmezése. II. 1) Metafizikai közhely ugyanis, hogy az ember - Az egyetemes teremtés ősi okának és az eredeti lét-rendeltetésnek megfelelően! - a lét legmagasabban strukturált kiegyenlítődési (megváltódási) lehetőségnek a földi megtestesüléseként (Adamként) - Egy jól követhető kauzális (metafizikai) fejlődési szükségszerűség alapján. -, az állatvilágból fejlődött ki. De éppen amiatt, hogy e szükségszerűség alapján fejlődött odáig, hogy az ő személyében az egyetemes léttudat (az Isteni tudat) is megjelenhetett, olyan, az állatvilágban ismeretlen intelligenciával, és semmilyen más lényben nem létező, teremtő erejű (mágikus) személyi (tehát személyes!) képzelőerővel rendelkezik, hogy, amennyiben az eredeti lét-rendeltetése és az egyetemes törvények által jelölt spirituális moralitás szellemében szerint élne (Ha a természettel és a közösséggel szembe állított egyéni érdekei megvalósítása érdekében nem csalna és hazudna önmagának és másoknak folytonosan és az általános és egyéni fejlődési és kiegyenlítődési sorsprogramja szerint
gondolkozna, cselekedne és képzelegne!) semmiféle megélhetési – anyagi, gazdasági gondja nem kellene, hogy legyen. A megélhetési – gazdasági - gondok mindig abból származnak, hogy valaki, nem az általános emberi rendeltetésnek megfelelő alapállás szerint él és a horoszkópjából kiolvasható személyi (egyedül rá érvényes!) rendeltetésének megfelelő lét-logika szerint használja az eszét és a teremtő erejű (mágikus hatású és így sorshelyzet-idéző erejű) képzeletét, hanem valahol valamiért hazudik vagy önmagának, vagy másoknak arról, hogy miért is kénszerül ő arra, hogy „csak most az egyszer” elkövetni olyan dolgot, ami nem a gazdasági és az egyéni érdekek logikája alapján megalkotott világi törvények szerint, hanem az egyetemes törvények szerint fejlődés-ellenes és kiegyenlítődés-ellenes és általában lét-ellenes (Lét-rontás). Abból tehát, hogy morális téveszmék szerint él és gondolkozik, hogy az általános és a személyi rendeltetésétől téves célokat követ (rosszul jár az élete útján), téves eszmék szerint igazodik az életben és téves mágikus erejű létképzeteket hordoz tart a személyi képzelete központjában. De, sehol nem annyira fontos, mint ezen a helyen az, hogy ahelyett, hogy személytelen spekulációkba, vagy útszélien okkult és ködösen misztikus, vagy Isten őrizz: steril és valóság-ellenesen intellektuális értelmezésekbe bocsátkoznék, vizsgáljuk meg az anyagi javak megszerzésének és azokkal való gazdálkodásnak (Azokkal való élésnek és nem utolsó sorban: a „vissza-élésnek” – a vissza fejlődésnek.) a kérdését szellemtudományok matematikája szemszögéből, vagyis az asztrológia szemszögéből, egészen pontosan: a személyi horoszkópokból kiolvasható egyéni életfeladatok szemszögéből: Azoknak a személyeknek, akiknek a II, vagy házában bolygó, bolygók, vagy karmikus pontok (Lilith, Sárkányfarok) találhatók, (esetleg bolygó, vagy bolygók is és karmikus pont, vagy pontok is), elsősorban azt kell megnézni, hogy milyen konstellációban található – találhatók - a II. házban tartózkodó bolygók és karmikus pontok. Pontosabban: hogy milyen karmikus erőket, illetve teremtői őserőket testesítenek meg ezek? Vagyis azt, hogy megfelel-e az, az anyagi javak gyarapításának (pénzkeresetnek) a módja és a formája, amit az illető személy folytat, a II. házban található konstelláció és a bolygók által jelzett spirituális erőterek és erők jellegének? Amennyiben esetleg az illető bolygó, vagy bolygók csak kizárólag pozitív fényszöget kapnának és nem található karmikus pont a II. házban, és ennek következtében a személy ráérzett, hogy neki milyen anyagi gyarapodási forma lenne testhez álló és így a pénzkereseti forma is, amit folytat, talál a bolygók és a konstelláció spirituális jellegével (Mivelhogy ez egy ritka, mondhatni, ideális eset, és a legtöbb esetben a bolygók nem csak pozitívan fényszögeltek és ezért a pénzkereseti forma sem talál!), de mégis anyagi problémák lennének, akkor azt kell megnézni, hogy az illető személy mit tesz (gondol, képzel és érez) tévesen (rosszul, hibásan) az alant található 3. és 4. pontok szerint. Amennyiben a bolygók negatív fényszögeket (is, vagy kizárólag!) kapnak, meg kell ismerni és meg kell haladni – fel kell oldani: abba kell hagyni! - azokat a negatív magatartási, viszonyulási, viselkedési és gondolkozási formákat, amelyek az illető bolygót (bolygókat), vagy karmikus pontot (pontokat) a horoszkóp többi bolygójával össze kötő negatív fényszögekre jellemzőek! Ha ez maradéktalanul megtörténik, az anyagi gondok szükségképpen meg kell szűnjenek, amennyiben a személy nem követ el olyan spirituális, mentális, vagy érzelmi blokációkat, amelyek a 3 és a 4 pontokban írok le. Illetve, amennyiben a személy a horoszkóp karmikus pontjai által, vagy a X. házban
található asztrológiai jelek (bolygók, karmikus pontok) által jelölt fejlődési – megvilágosodási és kiegyenlítődési életútját követi, az anyagi gondjai előbb – utóbb meg kell szűnjenek. (Mondanom sem kell talán, hogy a legtöbb esetben nem ez történik, vagyis az illető személy rossz – téves – életúton jár és téves szakmai utat követ, tehát: téves és rossz, a horoszkópjából kiolvasható életfeladatoktól erősen eltérő szakmát gyakorol, vagy tanul hosszú időn át, hibás (rossz) hivatást – karriert – űz. (Pl. amikor a szülők választják ki azt számára, vagy amikor puszta anyagi szempontok szerint választja ki azt.) Vagy, amikor karmikusan nem indokolt (kényelmes) házastárssal él együtt, stb. Egy ilyen helyzetben, ilyen téves életút-járással, és ennek következtében, teljesen logikus, hogy anyagilag is folytonosan „rosszul jár”. Vagyis Kevesebb „anyagi jövedelem” kerül hozza, illetve a családjába, mint amennyivel „tisztességesen” meg tudna élni. Ez a tisztességesség viszont nem jelent sem luxust, sem kényelmes életet, hanem olyan minőségi élet folytatására való lehetőséget, hogy a normális emberi életfeladatok ellátása mellett, és a horoszkópból kiolvasható, jellegzetes személyi életfeladatok végzése, beváltása és a megfelelő szerepkörök betöltése mellett, lehetősége (Vagyis elegendő ideje és anyagi lehetősége is!) legyen a spirituális szükségletei és fejlődési lehetőségei (Esetleg: ilyen jellegű szellemi fejlődési és kiegyenlítődési igényei!) kielégítésére. A legfontosabb viszont az anyagiak kérdésében, az a horoszkóp-helyzet, amikor valakinek a II. házában öntudatlan és önkéntelen negatív késztetéseket és magatartásokat jelző karmikus pont, vagyis Lilith, vagy Sárkányfarok áll, sőt: az, amikor a kettő egymással együtt áll a II. házban. De ennek sem kellene annyira vészesnek lennie, (mint ahogy az szokott lenni) amennyiben az illető személy a horoszkópból kiolvasható életútját járná. Van nekem egy nagyon jó barátnőm ezzel a horoszkóp helyzettel, aki miután a reggeltől estig tartó, 25 éven át folytatott szorgalmas munka gyümölcseként, egy eléggé számottevő, csinos vagyonra tett szert, mindenét elveszítette, mert addig, amíg a vagyona tartott, illetve az üzletei jövedelmezőek voltak, nem hitte el, hogy gyökeresen életszemléletet és életutat, életformát kell változtatnia, és, hogy neki az lenne az életében a legfontosabb dolga, hogy minden körülmény között az anyagi értékek halmozásával, illetve az azt biztosító gazdasági tevékenységgel kellene foglalkoznia. És csak több évvel az után, hogy nehezen és kényszerrel bele kellett nyugodnia abba, hogy minden, de minden így szerzett vagyonát elvesztette, és az időközben megjelenő, néha halálos veszedelmű betegségei jelzéseinek az általam történt értelmezései következtében azt is el fogadta, hogy nem kell neki semmiféle gazdasági tevékenységgel kapcsolatos jövőtervekbe magát bele élnie, csak akkor nyerte el a lelki nyugalmát és boldogságát egy másik kontinensen az új, spirituális hivatást gyakorló férje mellett. - A sorstengely által jelzett szellemi életúttól eltérő tevékenységből eredő veszteség tézise, még akkor is érvényes marad, ha a teljes vagyon-veszteség sorozat külső okaként egyértelműen az a tény nevezhető meg, hogy a Fidesz elveszítette a választásokat és a Szocialista párt lépésről lépésre, lefullasztotta a Széchenyi –tervet, miközben a barátnőm egész vagyona egy olyan nagyszabású projektbe volt befektetve, amelynek a nagyobb részét a Széchenyi pályázaton korábban elnyert állami segítséggel kellett volna kivitelezni. A II. ház ugyanis éppen megélhetéshez és az egyéni spirituális fejlődéshez a szükségeselégséges anyagiak előállításának és azoknak a megélhetés és a spirituális fejlődés érdekében való felhasználása megtanulásának az életköre. Barátnőm tehát hiába halmozott fel egy, számottevő és általam legalábbis, irigylésre méltónak talált vagyont,
mert amíg arra szert tett, nem fejlődhetett spirituális szempontból akkora mértékben, vagyis olyan ütemezett ritmusban és mértékben, mint ahogy az ő képességei szerint egyébként ez számára lehetséges (és kötelező…) lett volna. Másrészt, a korábbiaknál is nagyobb szabású és horderejű projekt megvalósítása még több időt vont volna el az életéből, ami még inkább hátráltatta volna a fejlődésében, mint a korábbi, majdhogynem robot-munka. És ez az ok, ugyancsak akkor is így fenn áll, ha ezzel a megvalósítással, a barátnőm – Akivel nem véletlenül barátkoztunk össze, mivel erős spirituális intuícióval rendelkezik, de miközben neki igen erős a Bika jellegű és a Szaturnuszi karmája, az én horoszkópomban ilyen motívumot egyedül csak a negatívan fényszögelt Vénuszom jelez! – éppenséggel a természetes, sőt: bizonyos szempontból a pszichikai és a mentális gyógymódok és gyógykezelések területén szeretett volna előrehaladni és egy olyan centrumot létrehozni, ahol például én is dolgozhattam volna asztrológusként. Az egyetemes léttudatnak a természeti képét és magvát a mi személyi (egyéni) tudatunkban hordó individuumokként ugyanis, mi emberek, nem a külső realizációink által állunk folyamatos és közvetlen kapcsolatban a szellemi világgal, hanem a belső (pszichikai, mentális és ideális: képzeleti), átéléseink által. Én ezt számtalanszor átéltem és megértettem, de, mivel a Lilithem a III. Házban áll, még mindig hibázok ezen a téren, és meg feledkezek arról, hogy nekem az a legfontosabb dolgom, hogy a belső gondolati és erkölcsi világom őszintén és nyersen kell a külvilágban megjelenjen, és ezt a spontaneitást néha elfojtom. – Ilyenkor mindig kegyetlenül kell utólag, egészen picinek induló és majdhogynem elviselhetetlenségig fokozódó, „pofon-egyszerű” fájdalmaktól szenvednem. Erősen leegyszerűsítve, és szélsőségesen vallásos kifejezésekkel, vallásos képzetekkel: az Úristent egyáltalán nem érdeklik a külső megvalósításaink (Talán nem is látja azokat…), hanem csak és csakis az általa belőlünk - belülről, általa a mi bensőnkből érzékelt, belső átéléseink – spirituális élményeink – hatolnak el hozza és „hatnak reá” és hatnak vissza hozzánk. Vagyis, az un. Úristen, velünk kapcsolatban és rólunk, nem a külső megvalósításainkat érzékeli, hanem azt „látja” , hogy bennünk a kiegyenlített, vagy kiegyenlítetlen állapotokban történő belső élmények milyen minőségűek, és mennyiben állnak összhangban az egyetemes törvényekkel, vagyis a mi személyes spirituális fejlődési vonalunkkal, sorsprogramunkkal. A megoldás tehát: annak a szellemiségnek a minél teljesebb és törvényesebb pozitív átélése, amelyben a II. házban tartózkodó karmikus pont - pontok – tartózkodik és nem annak az ellenséges kikerülése, vagy az öncélú és egyoldalú megélése –gyakorlása, hajszolása, amiként a fenti példában szereplő barátnőm tette. 2) Az anyagiak akkor is elapadhatnak, illetve be sem indulhat az élet normális fenntartásához és a sors feldolgozáshoz (beváltáshoz) és a karma feloldásához szükséges fejlődést lehetővé tevő anyagi áldásnak a normális áramlása, amikor a Szűzben, illetve a Szűz gyakorlati életkörében, esetleg ezekben megosztva találhatók negatívan fényszögelt bolygók, vagy az egyik karma-pont, esetleg mind a két karmikus pont, mint az én volt feleségemnek a sorsképletében a teljesen negatívan fényszögelt Merkúr és Szaturnusz páros. Pontosabban, amikor valaki olyan zavaros, öncélú és/vagy ellentmondásos, illetve ellenséges viszonyba kerül bizonyos munkafolyamatokkal, vagy munka-jellegekkel, munkaformákkal, amilyenek kiolvashatóak abból, hogy a VI. házban vagy a Szűzben
található konstelláció és a benne álló bolygók milyen lét-szellemiséget testesítenek meg. Például, a Szűzben álló, negatív Merkúr-Szaturnusz pár által jelzett enyhe földkarmájával, a volt-feleségemet egyenesen stresszben tartotta a házi munka, mivel egyenesen utálta azt, és azok közül is a mosogatást, de a gyermekek gondozását, etetését is. És éppen a minap vallotta be a legnagyobb lányunknak, hogy a pénzkeresési gondjai mellett (Mivel a családi életben való helytállási képtelensége és az anyja által „engedélyezett”, sőt: elvárt férj-csalási késztetései miatt, és a házi munkától való irtózása miatt, hiteltelen volt a személyisége – a spirituális kisugárzása - asztrológusként képtelen volt megfelelő számú rendelőkre szert tenni.), azért is szökött el egy tudatosan keltett misztikus műbalhé alapján a családjától, mert számára sok volt a négy gyermek gondozása. Noha, neki ezekkel az általam rendhez szoktatott és minden szempontból jól nevelt gyermekekkel és azzal a sütés-főzés – tálalás nélküli étrenddel, tehát hús és cukor nélküli étrenddel (különösebb készítést és zsíros edények mosását nem igénylő étrenddel!), meg persze az én háztartási munkákban és tevékenységekben (Takarítás, bevásárlás, mosogatás) való aktív részvételemmel, neki negyed annyi dolga volt, mint más, négy gyermekes családanyának. És azt is elmondta Medárdának, hogy nyomasztotta az is, hogy nem tud pénzt keresni, holott, amint utólag kiderült, azért nem tudott rendelőkhöz jutni, mert folytonosan arról ábrándozott, hogy milyen különleges szerelmiszexuális élményekben részesülhetne más férjjel, más szeretővel és ezek a családanyai bizonytalankodásai érződtek az írásaiban, a levelezésében, amiért a potenciális horoszkóp-rendelők nagy része el fordult tőle. Ez a motívum igen nagy fontossággal bír majd a jelen témával kapcsolatosan később leírtak megértésében. Az Oroszlán jegyében született volt-feleségem tehát, inkább egy második misztikus „kiakadást” rendezett és szétbontotta a családot annak érdekében, hogy a két nagyobb gyermek gondozásától megszabaduljon és a törvény által neki ítélt két kisebb gyermek gondozását és táplálását is, a pénzkeresési gondok mellett, átadhassa a vele ellentétes alapállású nagyanyjának, aki viszont, hálistennek rend- tisztaság- és munkamániás. – Azért tettem a Hálistennek megjegyzést, mert ezért legalább az irányítása alatt levő kislányaink megfelelő gondozása és nevelése is garantált, ami nem lett volna elmondható akkor, ha az anyjuk helyett, nem a rend- tisztaság- és munkamániás dédnagymamájuk, hanem az annak az ellentétes természetét öröklő lánya: a feleségemet inkább a férj-irányítás magas művészetére, mint a házi munkák elvégzésére oktató és gyermekgondozásban szintén a túlzott lazaság és közömbösség alapállását tanúsító édesanyja, tehát a gyermekeink „direkt” nagymamája gondozná és nevelné őket. De, ezeket, a föld-karma szempontjából fontos, a későbbiekben még visszatérő gyermekgondozási és gyermeknevelési motívumokat megjegyezve, lépjünk tovább: Nem csak az öncélú gazdasági javak termelésében és a vagyonhalmozásban állítja meg mostanában (Amikor a földi élet spirituális vibrációs szint-igénye, a fel nem ébredtek által érzékelhetetlenül - finoman bár, de egyre emelkedik.) a fejlődési programjuk azokat, akiknek más jellegű életfeladataik is vannak (A fent említett barátnőm esetében: spirituális újjászületési, gyökeres személyi öntudat- átalakítási program), hanem a globális gazdasági krízisnek köszönhetően, az öncélú munkamániának az életfogytiglani gyakorlásában is, a technologizálás monomániás hajszolásában is. Például végzetes munkabalesetek, vagy munkabetegségek által, vagy egyszerűen az öncélú munkavégzést gátló magánéleti („külső”) balesetek és/vagy betegségek által. És ezt éppen úgy, mint ahogyan, azokat a munkaképes lustákat, azokat munkakerülőket is (Figyelem: nem
mindegyiket!) valamilyen munkavégzésre, munkavállalásra kényszeríti a sorsuk, akiknek éppen a szabadon vállalt, folyamatos és rendszeres (szorgalmas) munkával kellene valami pozitív képességet kifejleszteniük, valami lényegeset megtanulniuk, akár életfogytiglani robotolásra – a sors által diktált kényszermunkára - is kényszerítheti a saját sorsprogramjuk, és az egyetemes törvények, mert különben az elemi létszükségleteiket sem tudják létrehozni, megszerezni. Minket viszont nem ezek a szélsőséges esetek érdekelnek. Amennyiben tehát a Szűzben és, vagy a VI. házban negatívan fényszögelt bolygó, vagy bolygók találhatók, vagy/és karmikus pont, vagy pontok találhatók, akkor egyértelműen a bolygókat tartalmazó ház által megtestesített gyakorlati élettér, vagy a konstelláció által megtestesített spirituális erőtér szellemiségével, valamint a bolygók által megtestesített teremtői őserők spirituális és kauzális formáival, szellemiségével kell, mindenképpen kapcsolatba és harmóniába kerülnünk (Az oda vonatkozó életfeladatokat és cselekvéseket, mentalitásokat kell felvállalnunk.), illetve a bolygók által kapott negatív fényszögek, vagy a karmikus pontok által jelzett negatív tulajdonságainkat és ellenérzéseinket, elhárítási késztetéseinket (pl. lustaságunkat, öncélú kényelemvágyunkat) kell valamilyen pszichológiai módszerrel, vagy éppenséggel az illető életkörökben folyatott tudatos és intenzív tevékenységekkel, munkálkodással – Még akár azoknak az erőltetésével is! - feloldanunk, azoktól kell megszabadulnunk. Az illető élet- és létjelenséggel, vagy gyakorlati életterülettel (Pl. család, vagy pénzkereset, vagy konfliktusvállalás, vagy gyökeres mentalitás-csere, személyi változás.) szembeni spontán és önkéntelen ellenérzéseinket és utálkozásunkat, belső ellenállásainak (esetleg iszonyatunkat, félelmeinket, szorongásainkat, spontán és önkéntelen gyűlölködésünket) kell feloldanunk és azokkal kell felhagynunk éppen úgy, mint ezeknek az ellentétével: az illető életkörnek a születésünk óta adott pozitív körülményeinek (Pl. minket felnőttekként is anyagilag eltartó szülők gazdagságának.) az öncélú kihasználásával és élvezetével, vagy az oda vonatkozó öncélú cselekvések tevékenységi mánia szintű kiélésével, folytatásával (Pl. négy gyermekes otthonnak a patika színvonalú rendben- és tisztántartása.) - Amiként a korábbiakban is említettem már, lehetséges még a másik föld házhoz és földjegyhez, a X. házhoz és a Bakhoz tartozó, tévesen megítélt és folytatott társadalmi-közösségi tevékenység (rossz és hibás hivatás, mai szóval: karrier) erőltetéséből származó anyagi hátráltatás is, amit a fentiekben leírt módon kell korrigálni, megvizsgálni azt, az által, hogy megvizsgáljuk, az illető személy horoszkópjában, a X. házban, vagy a Bakban milyen bolygók, illetve a karmikus pontok találhatók? Amiként lehetséges például, a Mérleghez és a VII. házhoz tartozó élettársi feladatok hibás betöltéséből (Kényelem- szempontú, vagy anyagi szempontú párválasztás alapján indított, vagy tükrözés és megértés nélküli élettársi viszonyban való makacs kitartás), vagy azok rossz kezeléséből és megéléséből (házastársi csalásból, illetve a csalás elnézéséből, annak a „megértő” megtűréséből) származó, anyagi jellegű sors-hátráltatás is létezik. 3) A föld-karma akkor érthető meg és világítható át teljesen, ha szemre veszünk még, más, az általános emberi életfeladatokkal szembeni téves és hibás magatartásokból,
ellenállásokból eredő és azokhoz kötődő anyagi veszteségek okait, illetve az anyagi szűkösség, vagy a szegénység feloldásának a képtelenségének az igazi, rejtett okait: Az anyagi veszteséghez (is!), életkör-szűküléshez vezető téves és hibás magatartások közül, természetesen, az a kettő emelkedik ki, amely két magatartás az emberi létezés két alapvető (fundamentális) princípiumához való viszonyulásunkkal kapcsolatos. Az egyik a Nap által megtestesített egyéni, személyi integritás tudathoz és egyetemes léttudathoz kapcsolódik, a másik a Hold által megtestesített szülői öntudathoz és mágikus teremtői képzeletünkhöz kapcsolódik. Nevezzük ezeket férfi, vagyis Szoláris és női, tehát Lunáris típusú tudatoknak és személyazonosságoknak, a lét és az emberi élet két, egymást kiegészítő, de egymástól az alap funkciójukban és alapmintájukban különböző főoszlopának, amiként azt a székely kapuk szimbólumrendszerében is, a főhelyen találjuk ábrázolva a Nap és a Hold formájában, és amiket, ugyanakkor a Tarotnak a 2 számú ikonján: a Papnő, illetve a Sorskönyv, a sors-értelmezési, sorsfeladat- olvasási képességeket megjelenítő ikonnak a hátterében is felismerhetjük ugyanazt a két fundamentális lét-oszlopot. A Maszkulin és a Feminin, a Jang és a Jin létprincípiumok oszlopait. Hogy mi köze ezeknek az elvontnak tűnő metafizikai és alkímiai ősprincípiumoknak a létfenntartást és a mentális fejlődést (és annak primitív formájának: az intellektuális fejlődést), majd (ezen keresztül, erre támaszkodva) a spirituális fejlődést biztosító anyagi javakhoz? A könnyebb érthetőség kedvéért kezdjük a másodikkal, a Lunáris - oszloppal, vagyis a teremtés első aktusával analogikus kapcsolatban álló, női – főként anyai! mágikus teremtői képzelethez való negatív viszonyulásunkkal. A) Nem csak az ősmagyarok (És azok spirituális vezetői: a táltosok) számára jelentett az áldás képzete és fogalma egyszerre anyagi és gyermekáldást is, hanem a földkerekség összes régi népe számára is. Amennyiben egy 2000 évvel ezelőtt élt írástudó és írásértelmező személy számára azt kezdenénk fejtegetni, hogy azért kell kevés gyermeket nemzeni (magzatokat nem hagyni megszületni), hogy a szülők ez által kevesebb gondban és persze, kényelmesebben, tehát boldogabban és gazdagabban élhessenek, mint hogyha több gyermekük lenne, egyszerűen nem lenne képes a fejtegetés logikáját az értelmével felfogni. Számukra ugyanis az eredeti logika szerinti gondolkozás volt a normális, vagyis az, amit az élet minden mozzanatában láthattak érvényesülni: ahol, és amely családnál gyermekáldás van, ott a gyermekek számával arányos anyagi gyarapodás is van, ahol viszont nincs gyermekáldás, ott előbb utóbb az anyagi források is kezdnek lassan elapadni, amennyiben az illető (meddő) házastárs nem csalással, vagy másoktól való elrablással, zsarnoki kisajátítással gyarapítják (Amúgy: fölöslegesen) a vagyonukat. Itt nagyon fontos, hogy jól megértsük egymást. Ezzel nem azt állítom, hogy minél több a gyermek egy családban, ennek megfelelően az anyagi javak és eszközök is látványosan és exponenciálisan növekednek, és a negyedik gyermeknél már kacsalábon forgó palotát kap az ember az égtől ajándékba, anélkül, hogy a kezét is mozdítaná érte. Hanem mindössze azt, hogy az őseink számára egyértelmű volt az a lét-tény, ami szerint az utódok számának az arányos (3 – 4 gyermek egy családnál) növekedése és fennállása egy családnál, egyáltalán nem a szegénységhez, hanem inkább az arányos (És itt ez a fogalom igen nagy fontossággal bír!) anyagi gyarapodáshoz vezet. Ezért nem is jutott volna eszükbe a papjaiknak – táltosaiknak például, hogy az új házasokra külön kérjenek anyagi áldást és külön gyermekáldást, esetleg, hogy az utóbbit
„a kliensek igényére” kihagyják, vagy „véletlenül” elhanyagolják az áldáskérésből. Eszébe nem jutott volna tehát a régieknek az anyagi és a gyermek áldást külön képzetként és fogalomként kezelni. De az aztán semmiképpen és végképpen nem jutott volna soha eszükbe, hogy a kettőt, mint egyik a mást kizáró tényezőt, vagyis a gyermekáldást mint az anyagi gyarapodást gátló tényezőt, azzal szembe állítva, a gyermekáldást az anyagi áldás létrejöttét nehezítő, vagy pláne azt kizáró elemként kezeljék! Ezzel szemben a mai ember, azzal kezdi a házas életet, hogy két – három, de esetleg négy, vagy öt évet is várnak még a „gyermek-vállalással”, hogy gyarapodhassanak anyagilag és esetleg egy, maximum, két gyermekre „rendezkedik be”. És aztán csodálkozik, ha négy – öt éves fogamzás gátlás után, a magzatok már nem akarnak megfoganni, illetve, ha meg is fogan egy - kettő, 20 - 22 év múlva, amikor az, az egy szem, vagy két szem gyermeke felnőtté válik és van annyi öntudata, hogy elhagyja a családi fészket, „nincs akiért többé éljen, dolgozzon, és hajtson”, üresnek, kietlennek és értelmetlennek találja az életét. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben nő az illető, milyen kietlenségi és hiábavalósági érzések kapják el, ha gyermek nélkül találja magát, vagy, ha az egykéje valami okból kifolyólag teljesen eltűnik az életéből (esetleg meghal pl.). És mindezt annak ellenére, hogy esetleg(!) „megcsinálja a szerencséjét” és úgy mozog és addig ügyeskedik, amíg másokhoz képest irigylésre méltóan (vagyis fölöslegesen!) meggazdagodik. És azt sem állítom, hogy amennyiben ez régebben a mai modellel ellentétes volt, vagy, ha így lenne ma is, minden a legnagyobb rendben ment (és menne) az áldás, illetve az anyagiak területén. Hiszen éppen arról van szó, hogy az első (Szoláris) princípiummal való harmóniában levés éppen annyira fontos előfeltétele „az áldás arányosságának”, mint a második princípiummal való harmónia. Vagyis az anyagiak arányos létezése, határozottan függ a személyi öntudat tisztaságától, illetve annak a minél nagyobb fokú zavar-mentességétől is, nem csak a létezés első (egyetemes) törvényével való kapcsolatunk minőségétől: a mágikus teremtői képzelet törvényével való belső kapcsolatunk harmonikus, vagy diszharmonikus mivoltától. Ám mielőtt a Nap és az Uránusz által megtestesített egyéni tudat és egyetemes személyiségtudat és az anyagi javak pozitív áramlása – vagy apadása, szűkössége közötti összefüggések feltérképezésébe belefognánk, még tisztáznunk kell két dolgot, a Hold és a Neptunusz által megtestesített teremtői öntudatunkkal kapcsolatosan. Nevezetesen azt, hogy a minimálisan elégséges számú 3 gyermeknek a megléte egy családban, még koránt sem jelenti azt, hogy a teremtői erőkkel való harmóniába kerülésünk egyszer s mindenkorra el van intézve és a továbbiakban nincs is, amit ezzel foglakoznunk. Amiként, hiába nemzünk és szülünk, illetve gondozunk és nevelünk akár öt gyermeket is (Ezen a számon felül a gyermekekkel való reláció már személytelenné és ez által az erkölcsi – spirituális gondozás és nevelés relatívvá, vagyis minőségtelenné válik.), mert ennek az életfeladatnak a puszta számszerűség szerinti beteljesítésével, a bennünk levő teremtői erőkkel való harmonikus kapcsolatunk egyáltalán nincs elintézve! Sőt! A teremtés őserejéhez, illetve a teremtői őstudathoz való pozitív viszonyulásnak az élet összes területén meg kell mutatkoznia. Itt találkozunk a tényleges hit kérdésével. Vagyis azzal, hogy megértjük-e igazából azt, hogy a teremtés eredeti rendeltetése és célja pozitív és mi, egész életünkkel és sorsunkkal, ennek a pozitív rendeltetésnek a megtestesülései és képviselői vagyunk, és ebbe a pozitív „létszellembe” teljes személyiségünkkel és sorsunkkal bekapcsolódhatunk és vele együtt működve haladhatunk előre az életünkben
minden fajta görcs, feszültség és a fejlődésünket szolgáló akadályokkal szembeni ellenségesség – ellenség-képzetek nélkül? Ez a hit jelenti azt az állapotot, amit Jézus úgy hirdet meg, hogy „Amíg nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem léphettek be a mennyek országába. A másik fontos (és téves!) alapállás-probléma a gyermekáldás szellemiségéhez, illetve a gyermekekhez és ez által a saját szülői minőségünkhöz való viszonyulással kapcsolatosan az, hogy megbánjuk-e (hogy nem bánjuk-e meg?) az életünk különböző nehéz szakaszaiban, különböző okok miatt (Pl. a gyermekeknek az édesanyja, vagy édesapja házastársi hűtlenkedése, vagy a teljes család-elhagyása miatt, vagy a váratlanul „teherbe esett” lány-anyának az életre szóló „terhével” való magára maradása miatt.), akár azok kicsi korában, vagy nagyobbacska korában, és főként a nehéz korszakukban: a kamaszkorban, vagy a tőlünk való természetes elválásuk idején: felnőtt korukban a gyermekeink világra jöttét? Hogy meg bánjuk-e azt, hogy annyit „kínlódtunk” velük és „most tessék: ez a hála?” Mert, amennyiben ilyen, vagy ehhez hasonló gondolatok bujkálnak a tudattalan gondolat- és képzeletvilágunk mélyrétegeiben – És garantálom, hogy akinek a személyi horoszkópjában a Rákban, vagy a IV. házban áll a Lilithje, vagy/és a Sárkányfarka, illetve, akinek akárcsak a Holdja is több (sok!) negatív fényszöggel támadott, az, akár öntudatlanul és önkéntelenül is, de menthetetlenül forgat a fejében gyermekáldás elleni gondolatokat is, és ezért ezek a személyek, nincs ahogy „ne hajtsák el” a család erőteréből, illetve az életükből az anyagi áldást (Misztikus kifejezéssel: az anyagi energiákat.). Így hajtotta el szegény feleségem is éveken át a családtól, majd amikor ezt a jelenséget megfigyeltem és a megfelelő spirituális intézkedéseket meg tettem, csak kimondottan saját magától, az anyagi áldást, az által, hogy az ő édesanyjának (Akitől éppen örökölte a külön és egyértelműen a családellenes és a gyermekellenes karmikus programjait és külön az otthon-ellenes karmikus programját is!) az ide vonatkozó tanácsaira unszolására majdhogynem szüntelenül az én szerelmi-szexuális megcsalásomon és a család elhagyásán jártatta az eszét és a képzeletét. Már – már irracionálisnak tűnt a végén az, hogy olyan megbízható tudásanyaggal és asztrológus - család anyai tapasztalatokkal a tarsolyában, valamint a www.noiportal.hu-n szerzett jó asztrológusi hírnevével, hogy a csudába nem tudott legalább havi két- három, vagy sokszor minimum egyetlen horoszkóprendeléshez sem jutni, hanem csak úgy tudtam végül is neki rendelést szerezni, hogy amikor nekem túl sok rendelésem futott be egyszerre, meggyőztem egy – egy, éppenséggel anyasági – családanyai gonddal küzdő rendelőmet, hogy fogadja el az enyém helyett, a feleségem szintén minőségi és általam felül vizsgált munkáját (Persze, erre nem volt szükség), mert garantálom, hogy nem fog csalódni. - Mint ahogy nem is csalódott csak egyetlen egy, később barátnőmmé vált személy, akinek végül én kellett teljes egészében újból elkészítenem a horoszkópját, mert Emőke éppen akkor készítette el számára a reális feltárások helyett, megható misztikus Szűzmáriás fantazmagóriákkal telt képlet-értelmezését, amikor egy amerikai kábítószeres guruval folytatott éjszakai szerelmes skyp- levelezgetést, majd web- kamerával is közvetlenebbé tett éjszakai intim és titkos beszélgetéseket. Vagyis, épen akkor, amikor a legelső alkalommal ment el az esze az amerikai tucat-guru személye iránt felgyúlt szerelmi őrületében, éppen mielőtt az anyjához el költözött volna annak céljából, hogy négy gyermekes anyaként, ott élje ki az egeket rengető nagy szerelmét. És közben azon csodálkozott és mérgelődött, hogy ekkora
csalással, vagyis a családdal szembeni vétekkel a lelkében és a képzeleti világában, neki miért nincs heteken át, egyetlen rendelője sem... - Minden közismert negatív sorsmotívumnak tehát (Karma-jellegnek) meg van a fő jellemzője, de meg van az ellentétes megnyilvánulása is. Amennyiben tehát a földkarma klasszikus jellemzője a primitív materializmus, vagyis a mély spirituális hitetlenség, illetve a rögeszmés viselkedés, ennek az ellentéte is gyakran előfordul – és főként az un. ezoterikus körökben, ti., a megszállottság és az elszállottság, vagyis a földi realitásérzéknek a teljes elvesztése. A többszörös víz-karmával és mindössze egy kicsi, de annál jelentősebb földkarma-motívummal rendelkező feleségem tehát, valahányszor szerelmes lett (Valószínű, hogy akkor is, amikor ezt velem élte meg, csak valamiért akkor én nem vettem észre, vagy egyszerűen belém nem is volt szerelmes és csak megjátszotta, hogy olyan nagyon ragaszkodik hozzám, hogy mindent és mindenkit ott hagyva, velem akar élni.), teljesen el veszítette a földi realitás-érzékét. Természetes tehát, hogy a spirituális valóság-érzékelési képességét is elveszítette (Ami lent van, ugyanaz mint ami fent van....) és egyáltalán nem érzékelte az összefüggést a képzeleti és érzelmi (idea szintű) csalásai és a személyes jövedelemhez való jutási képtelensége között. Inkább a Víz-karma témaköréhez tartozik, és ezért csak a helyzet nyomatékos illusztrációjaként említem meg, hogy ezek miatt, az emberi lélek mély tudattalan alvilágában keletkező lelki jelenségek, az ott zajló spirituális és pszichés folyamatok miatt, találkozunk az olyan esetekkel is például, hogy egyes családanyáknak rákos, vagy rák-gyanús csomó keletkezik a mellében, vagy a méhében, annak ellenére is, hogy három, vagy négy gyermeket is szült korábban a világra. Az un. Rák (Család- és gyermekellenes) karma ugyanis még nincs fel oldva és az anyagi áldás nincs még elindítva az által, hogy több gyermeket „vállalunk”, hanem csak azt követően kezd oldódni, hogy azokat odaadóan, tehát „teljes lelkünkből, teljes elménkből és teljes szívünkből”, gondozzuk és neveljük, vagyis gyakorlatilag is szeretjük, nem csak elméletben, és ez által megszerezzük azokat az oldódási képességeket, amelyeknek a hiányával, illetve zavarával a Rák-karma és a Halk karma jelzése szerint, a világra születtünk. Az én volt feleségem is hiába szülte meg előbb a természetben, majd otthon az én szellemi felkészítésem segítségével és a gyakorlati segítségemmel az első négy gyermekünket, amelyből a második meg halt két és fél hónapos korában, mert a Rákban és a VIII. házban álló Lilithjével együtt álló Jupiterje által jelzett csalási és ámítási (hazudozási) hajlamai miatt, amelyeknek a kiélésére az édesanyja folyamatosan bátorította és bújtatta, csalni kezdett engem érzelmileg és emiatt már képtelen volt az ötödik gyermekünket itthon megszülni 13 órás vajúdás után, és szerencsére, hogy mentőt hívtam és fel küldtem azzal a szülészetre, mert az anyaméhben a legkisebb lányunk köldökzsinórja fel volt tekeredve a nyakára, tehát meg halt volna születés közben. Ez a halál-motívum a baba torkán viszont, annak a jele volt, hogy a három gyermekes és negyedik gyermekes anya nem csak, hogy képtelen volt feloldani a Család- és gyermekes karmáját, de jóval alacsonyabb szintre került spirituálisan, mint ahol állt, az első szülésekor! És ezt annak ellenére, hogy időközben, a jó elméleti tudásának köszönhetően, megszerezte az Asztrológusi diplomáját. Ezek után, talán azt is könnyebb megérteni és elképzelni, hogy a Szoláris princípiummal (Az öntudatos férfiassággal: a maszkulinitás szellemiségével) szembeni negatív felségi – anyai mentalitás is, negatív visszajelzéseket válthat ki az anyagi környezetünkből és ennek köszönhetően, a mások és a saját személyiségünkkel szembeni negatív
viszonyulásokat is láthatóvá teszi az anyagi jövedelmünk és a gazdasági helyzetünk állapota, annak növekedése, vagy csökkenése. Vagyis: akár a saját személyiségünkkel és akár a mások személyiségével kapcsolatos, bármilyen fajta szélsőséges és huzamosan fenn tartott negatív magatartás, a rejtett, vagy nyíltan elnéző, vagy éppenséggel a lenéző magatartás, az önmagasztalás, önfényezés, vagy a másokkal - másikkal szembeni haragvás, ellenségeskedés és nyílt, vagy tudattalan gyűlölködés, illetve a saját személyiségünkkel és mentalitásunkkal (viselkedésünkkel, eljárási módunkkal) szembeni aránytalan önképek és önképzetek viselése (személyi képességeinkkel és öntudatunkkal kapcsolatos bármiféle negatív magatartás, vagy ezeknek a mások rovására történő intenzíven és hosszasan véghezvitt gyakorlása), a másokkal szembeni huzamos és intenzív ellenséges viszonyulás (harag, gyűlölet és neheztelés) is lehet a semmilyen más, gyakorlati és racionális okkal nem magyarázható anyagi áldás elmaradásának, illtetve annak beszűkülésének és elapadásának az igazi, rejtett oka. És ennek az illusztrálásaképpen, újfent a volt feleségem példáját kell felhoznom, aki az édesanyja rágalmazási hadjáratának engedve, el kezdett rám áttételesen és titokban haragudni, sőt: engemet gyűlölni azért, amiért az ő akkori helyzet- képzetrendszere szerint, mellettem, tehát: miattam, nem részesülhetett a más férfiakkal való szerelmi és szexuális élmények által nyújtandó öröm- és boldogságérzetekben. Illetve azért, amiért nem engedtem, hogy az általam az asztrológusi és spirituális fejlődése érdekében vásárolt számítógépen csetteljen és levelezzen más férfiakkal, miközben a lábainál mászkáló gyermekeink sírtak és rimánkodtak azért, hogy vegye fel őket az ölébe, illetve adjon enni nekik. – Logikus, hogy így, minden jó elméleti tudása és felkészülése ellenére, hiába várta a horoszkóprendelőit. A Lét Szoláris tartó-oszlopát képező, a Fény princípiumhoz kapcsolódó személyi lét-és önérzetünk, az asztrológiában mindig a Napjegyünk által jelzett nyers, individuális személyiségünkhöz (annak tisztázott, vagy tisztázatlan: zavaros voltához) és az Ascendensünk által megtestesített, felnőtt, tudatos és életstratégiákban gondolkozni képes öntudatunkhoz kapcsolódik (és a volt feleségemnek ez a kettő egymással szorosan együtt állt). Annak az ugyancsak tisztázott, avagy tisztázatlan voltához, az ide vonatkozó önképhez, saját nyers és felelősen gondolkozó személyiségünkre vonatkozó, pozitív, vagy negatív képzetekhez kapcsolódik. Persze, a személyi öntudat negatív része, a Lilith és a Sárkányfarok által megtestesített, rejtett és tudattalan személyiségvonásokhoz is kapcsolódik, abban az értelemben, hogy ezeket a tudattalan és önkéntelen késztetéseket motiváló, rejtett (és negatív) személyiség-jegyek, mennyire erősek, vagy sem, tehát, hogy mennyire képesek megzavarni – A természeti és emberi, civilizációs közegben cselekvő és gondolkozó, nagyobb szabású életterveket készítő! - öntudatunkat. Nagyon lesarkítva a dolgokat – És ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy most erősen leegyszerűsítve vagyok kénytelen értelmezni ezeket a spirituális jelenségeket. -, azt is mondhatnánk, hogy az anyagi energiák (javak) arányos áramlása az életünkben – sorsunkban, annak is függvénye, hogy mennyire vagyunk tisztában saját szándékaink, érzelmeink, gondolataink és vágyaink tisztaságával, tisztázottságával, az egyéni értékeinkkel és nem utolsó sorban azzal, hogy lényegileg mit várunk el önmagunktól és a környezetünktől! Illetve, hogy ez az elvárás megfelel-e a mi személyi karmánk feloldási szükségével és a horoszkópunkból kiolvasható életfeladatainkkal, vagyis a megváltás egyetemes elvének alárendelt és azt szolgáló teremtés, kiegyenlítődés, polaritás és fejlődés törvényeinek? Hogy létezik-e arányosság az un. belvilágunkhoz és a külvilághoz
való viszonyrendszerünk között? A rejtett (karmikus) tulajdonságai (sóvárgásai, aránytalanul erős, és önérvényesítő személyi és személyiség-ellenes ambíciói, vagyis az egoizmusa, valamint a félelmei – szorongásai, frusztrációi) által vezérelt, ferde öntudattal és főként: zavaros, vagy laza és felületes erkölcsi tudattal rendelkező és az ennek megfelelő, téves elvárásokkal rendelkező személynek ugyanis már eleve téves alapállás szerint cselekszik és képzeleg! És a vizsgálódásunk szempontjából ez, a sors-teremtő, sors-idéző, mágikus képzelő erőnknek a tudatos kezelése és irányítása a leg fontosabb, mivel egy csalásra hajlamos lélekkel, ezt lehetetlen elérni. Mármint a képzelet és az akarat összhangját, a képzeletnek a problémára, illetve az elérendő célra való összpontosítását! Ezért, nem tudván hatékonyan működtetni a spirituális akaratát és a mágikus képzelő erejét, céljai elérése érdekében, csalnia kell, másokat át kell vernie, sőt: hazudnia, lopnia és hamisítania (sikkasztania, mások vagyonát, illetve a közvagyont látszólagosan törvényesen csapolnia) kell ahhoz, hogy civilizációs és esetleges luxus-elvárásai szerint élhessen, illetve, ahhoz, hogy ilyen nívón lássa el a családját. Különben, az úgymond becsületes munkája után kapott jövedelemből egyszerűen képtelen lenne egy családot eltartani. Persze, nem mindenki rendelkezik vele születetten azokkal a lazán-csalói képességekkel és tulajdonságokkal, amelyek segítségével egy ilyen csalói, szélhámosi mentalitást sokáig jövedelmezően „működtetni” lehet, és az ilyen személyek többsége, előbb – utóbb, ha nem is az egészen szegények, de az inkább a szűkösen élő, a külső természet (eladható árú előállításához a természetből fölösen elvont nyers-anyag) kizsákmányolók és belső természet (egyéni munkaerő) kizsákmányoló-kizsákmányoltak között kötnek ki. – Azért használom így egyben, a kizsákmányoló-kizsákmányolt kifejezést, mert, amiként a Bevezetés a misztikába c. tanulmányomban részletesen is kifejtem ezt, a Marx Károlynak a kizsákmányolás jelenségére vonatkozó tétele, annyiban megállja a valóság-próbáját, amennyiben nem adunk osztályjelleget neki. Konkrétan: a személyi szükségleteitől és egyéni lelki-szellemi struktúrájától (vágyaitól, képességeitől) idegen, öncélú sorozattermelésben részt vevő ipari, vagy mezőgazdasági munkás is éppen úgy kizsákmányolója a külső természetnek (A természeti környezetének), és a saját természetének: a fizikai és az intellektuális - szellemi képességeinek (Munkaerejének), mint ahogyan kizsákmányolja őt a munkaadója. Marx tehát ott tévedett, hogy a munkásokat ártatlan kizsákmányolt személyeknek tekintette, holott ők is éppen úgy kizsákmányolják és szennyezik és kifosztandó tárgyi valóságnak, megélhetési lehetőségnek nézik mind a természet „nyersanyag-raktárát”, mind a saját munkaképességüket, akárcsak a munkaadó gyártulajdonosok. Vagyis: egyelőre az egész, emberiség, amely az alapszükségleteihez képest mérhetetlen feleslegeket termel és hoz létre, zsákmányolja ki a (külső és belső) természetet, tehát munkás és munkaadó együttesen, és nem csak a munkaadók! A kérdés tehát nem az, hogy miért kell a munka-adónak a munkást kizsákmányolnia, hanem az, hogy miért kell a munkaadónak és a munkásnak együttesen a természetet kizsákmányolnia? Vagyis: miért kell a munkásnak azt a fölösleges értéktöbbletet kitermelnie, aminek a nagyobb részét, a munkaadó, különböző gazdasági és szociális trükkökkel el vesz tőle? – Hát azért az ő természetes szükségletei által egyáltalán nem indokolt plusz jövedelemért, azért a kevésként is fölösleges értéktöbbletért, amit a munkaadó nem vesz el és ami megmarad neki!
Persze, az is igaz, hogy mindaz, amit itt erősen sarkítottan leírok, nem fedheti minden árnyalatában a teljes valóságot, hiszen nem csak közvetlen árutermelés útján lehet manapság anyagi javakhoz, illetve az anyagi javak megvásárlását lehetővé tevő pénzhez jutni. De most nem az emberiség globális gazdasági problémáit értelmezem metafizikailag, hanem kulcsot akarok adni azok kezébe, akik föld-karmájuk és más karmájuk jellege és e jelleg sajátosságainak a megismerése segítségével spirituális igényű életet szeretnének folytatni, de az anyagi javak hiánya, azok szűkössége, vagy szeszélyes fluktuációja miatti megélhetési gondoktól való félelmükben, nem képesek az őket „a sárba taszító”, vagyis az önárulás és a személyi korrupció világába „visszahúzó”, vakvágány szerű életformájuktól megszabadulni. A kizsákmányolt és kizsákmányoló tudattal rendelkező személyek tehát, mind ugyanazoknak a természet-kizsákmányolási alapú lételveknek a megtestesítői. Lényegileg azonos, számukra vaktában működő sors- princípiumok és lételvek szerint élnek, és ugyanazoknak a spirituális léterők és erőterek (Kos – Mars, Oroszlán – Nap, Nyilas- Jupiter) a negatív formáit testesítik meg, attól függetlenül, hogy a többséget képező, szegény póluson létező személyek számára az élet alig-alig élvezhető, a rengeteg szűkösség, a mindennapi gondok és az állandó egzisztenciális problémák körében élneke, vagy a gazdagok körében. És ez akkor is igaz (Tehát az, hogy azonos léterők és lételvek két ellentétes állapotát testesítik meg.), ha a lényegesen kisebb számban levő, gazdag - pólus képviselőinek minthogyha sokkal jobban menne a dolguk. És anyagilag, tényleg jobban is megy, de én, aki készítettem már jó néhány dús gazdag személy és család számáéra is horoszkópot, garantálom az olvasó számára, hogy a sors-problémáik szempontjából egyáltalán nem megy jobban a gazdagoknak, mint a szegényeknek! Ezért senkit ne tévesszen meg a látszat, és jegyezzük meg, hogy ennek a számban nagyon kicsi, de vagyonilag nagyon gazdag pólusnak a képviselői is, a kegyetlen cinizmusig is elmenő közömbösség álarca alatt, igencsak nagy feszültségeket kénytelenek átélni az akarvaakaratlanul felmerülő erkölcsi problémák miatt, illetve a folytonos lebukási veszélyeztetettségben való létezés idegőrlő lelki és mentális állapota miatt. (A jó mélyre lenyomott, de onnan fel-fel törő és így szűnni nem tudó lelkiismeret-furdalás, illetve az őket leleplezéssel és lebuktatással fenyegető, ellenségektől, ellenséges sorshelyzetektől való szorongás miatt). A teljes nyomorban élők, és az un. megélhetési tolvajok, a kis betörők és az azoknál valamivel intelligensebb értelmi csalók: a piti sikkasztók, illetve azok ellentétei: az emitt - amott a különböző nemzetgazdasági ágazatokkal vagy nemzetközi gazdasági szisztémákkal, és még a politikával is összefonódó, luxusban élő maffia-vezérek, vagy az un. hajléktalanok, nem esnek a vizsgálati tárgykörünkbe, de tudni kell, hogy ők is, az asztrológiában a Kos, az Oroszlán és a Nyilas által, illetve e konstellációknak a gyakorlati életterületei: az I és az V. és a IX. házak erőterei által megtestesített személyi öntudat- és egyetemes léttudat kialakulásával kapcsolatos karmikus sors-programoknak a képviselői (megtestesítői). - Akárcsak a fentebb leírt gazdaság-aktiváló, globális gazdasági üzemfenntartó és mozgató közösségi csoportokhoz tarozó személyek. (Az ide vonatkozó tipikus mentalitásokról, különböző sorshelyzetekről és életfeladatokról részletesen lehet tájékozódni a Konstellációkról, a házakról, illetve az anyai ági – örökletes - karmikus programokról szóló tanulmányaimban.) Mindezt csak azért mondtam el, hogy azt is tisztázhassuk: sem a globális, un. szabad-piac gazdasági mechanizmusok megértésével, sem az egyéni karmák tanulmányozása révén
nem lehet a föld-karmát megérteni, hanem csak és csakis a kettőt együtt vizsgálva vehetjük fel az egzisztenciális problémáink által felvetett kérdések megoldáshoz vezető megfelelő spirituális alapállást. A föld-karma feloldása érdekében, vagyis az anyagi javaknak az életükben való arányos áramlásának az elérése érdekében nem elégséges azt megvizsgálni, hogy a Karmikus pontjainknak a jegy- és házhelyzete által jelzett karmikus meghatározottságaink, vagy a születési Napjegyünk által jelzett nyers személyi tulajdonságainkkal, vagy esetleg, az Ascendensünk Konstellációja által megtestesített, spirituális sors-feloldási motívumokkal mi a helyet? Nem elég az sem tehát ha a gazdasági mechanizmusokhoz értünk, de nem elég az sem, hogy az asztrológustól meg tudjuk, hogy a Bika, a Szűz és a Bak által, valamint a nekik megfelelő I. az V és a IX házak által megtestesített spirituális és gyakorlati életkörökkel minden rendben van-e, a lelkünkben és a képzeletünkben? Mert a Napjegyünknek megfelelő ház erőterét és peresze, az Ascendens által jelölt I. ház erőterét (az azokban található bolygók és/vagy karmikus pontok által megtestesített őserőket és karmikus hatásokat) is éppen úgy meg kell vizsgálnunk, sőt: még a Rák és 4 ház, és a Mérleg és a 7 ház, valamint a Skorpió és a Halak és az azoknak megfelelő 8 és 12 házak erőterét is, és a megfelelő életfeladatok felvállalása által az általuk képviselt szellemi erőkkel is éppen úgy meg kell vizsgálnunk és az általuk megtestesített szellemi erőterekkel és gyakorlati életkörökkel is, kapcsolatba és harmóniába kell kerülnünk, éppen úgy mint az (1)-es pontban leírt, „teremtőigazdasági” horoszkóp-elemek által képviselt élettényekkel, sors-elemekkel. Mert, amennyiben ez nem történik meg, menthetetlenül az emberiség 85 százalékához hasonló módon, a sorserők magatehetetlen kiszolgáltatottjai leszünk, akár a kizsákmányolók oldalán, akár a kizsákmányoltak oldalán foglalnánk is helyet az emberiség társadalmában. Illetve, a bürokrácia megélhetési lapulói és csalói leszünk, vagy, enyhébb esetekben a szülők, a nagyszülők, vagy a szeretők által kitartottak számát szaporítjuk, vagy a szociálisan eltartottak valamely kategóriájának a képviselői maradunk. Ezekben az esetekben viszont, szó sem lehet a derűs, egészséges és boldog életről, és a megváltotti állapot eléréséről amit Jézus a mennyek országába (mennyei királyságba) való bejutásként jellemzett. Nem elhanyagolható un. asztrológiai oka az anyagi javak megfelelő (elvárt) arányú elmaradásnak az is, hogyha a házastársak közül valamelyik, de főként a családanya, olyan jellegzetesen „zsúfolt” spirituális életprogrammal rendelkezik, amire a személyi horoszkópjában a háromnál több bolygónak, vagy (és) valamelyik Karmikus (Lilith, vagy Sárkányfarok) pontnak a jelentkezése utal. Ez a sűrűn megpakolt horoszkópház-állapot ugyanis, azt jelenti, hogy az illető személynek (házastársnak) egy bizonyos életterületen kiemelten sok tapasztalni valója, illetve tanulni valója és „ráébredni” valója van. Magyarán: nem fejlődhet a személyisége arányosan, addig amíg az illető horoszkópház által megtestesített gyakorlati életkörre jellemző összes életfeladatot nem vállalja fel és nem próbálja meg azt beteljesíteni öncsalás és más-csalás nélkül, tehát elemi tisztességgel és becsülettel, és ezen gyakorlati életfeladatok elvégzése, beváltása közben nem szerzi meg azokat a konkrét (személyes) tapasztalás által kialakuló és létrejövő szellemi-lelki és spirituális tulajdonságokat, amelyek semmilyen más életkörben való tevékenykedés, közvetlen munkálkodás és tapasztalás által nem szerezhetőek meg. Az én volt feleségemnek például, a 8 házban álló, Jupiterrel megerősített Rák-Lilithje által jelzett, általa gondozott és nevelt, sok gyermekes Családban való munkálkodás révén való gyökeres személyi megújhodás volt a leg nagyobb életfeladata, amit a Rák gyakorlati
életkörében: a 4. házban és a Halakban álló Sárkányfeje exponenciálisan meg növelt, és ahelyett, hogy a mi jól nevelt és kedves és egészséges gyermekeink között munkálkodva kísérelte volna meg ezeket a Rák karmája által jelzett, gyermekekkel és családdal szembeni feszültségeitől megszabadulva, az ide vonatkozó oldódási képességeit megszerezni, addig álmodozott titokban a családtól való megszabadulás lehetőségeiről, amíg egy fél szerelmes – fél misztikus műbalhé rendezésével, előbb az anyjához, majd az őt és a két hozza ítélt gyermekünket a rendőri –özvegy nyugdíjából eltartani és a gyermekeinket gondozni képes nagyanyjához „menekülhetett”, ezzel teljesen el zárva maga elől a spirituális igénnyel élő személyek számára annyira fontos, anyagi és cselekvési önállósodás, az autonóm személyi tudat kialakítási lehetőségének az útját, hiszen még a gyermekeit sem képes ebben az állapotában az ő nézetei szerint gondozni és nevelni, mivel még ebben is követnie kell az erős akaratú és hangoskodó nagymamája utasításait, akinek nem csak gazdaságilag van teljesen kiszolgáltatva. Holott a szerelmi vágyainak a szabad kiélhetési reménye mellett, az egész menekülést azért rendezte meg állítólag szegény, hogy az én, általa „túl intenzívnek” érzékelt személyiségemtől és attól a szégyentől, hogy képtelen pénzt keresni megszabaduljon, holott én ezt soha nem vetettem a szemére, hanem mindig csak tanácsokat adtam, hogy miket tegyen annak érdekében, hogy ő is az elméleti tudásának megfelelő, azt vissza igazoló jövedelemhez juthasson, és még azt is ráhagytam, ha más óvodába akarta íratni és járatni a gyermekeket, mint ahova én szerettem volna, arról, hogy a természetes táplálkozás és öltözködés elveit megtartva, miként tápláljuk és öltőztetjük őket, nem is beszélve. Mindaddig tehát, amíg az illető személy, nem hatolt be minél teljesebben és nem végzi ott a dolgát és nem állt ott helyt becsülettel és huzamosan - úgymond teljes mellszélességgel - arra a gyakorlati életterületre, amelyet az illető horoszkópház pontosan megjelöl, és amelyet rendszerint mindenki, akinek ilyen hatványozottan fontos lenne ez, vagy hamis módon él meg, de a legtöbb esetben, inkább el szeretne valamiképpen kerülni reflexszerűen, a fejlődés egyetemes törvénye igyekszik őt meggátolni a tisztességes anyagi gyarapodásban, nem csak azért, hogy ezáltal valamiképpen rászorítsa arra, hogy ebben a kényszerhelyzetében hatoljon be az illető életkörbe, amit el akar kerülni, hanem annak érdekében is, hogy ne fejlődhessenek ki más tulajdonságai és képességei, mint amelyek az ő tényleges személyi integritásához, életereje, rugalmassága, egységes és harmonikus fejlődési és együttműködési készségének, és végül kiegyenlítődési – önmegváltódási készségének a kialakulásához elvezethetik. Persze, a látszat-világ eseményei szerint ítélkező, pragmatikus intelligenciája (az un. józan paraszti esze) és az ezzel, az életnek a megnyerési lehetőségébe vetett (tév-)hite által vezetett ember, a legtöbb esetben képtelen az életében ezt az irányultságot érzékelni és észlelni, és olyan életterületeken törekszik az előrejutásra, ahol valójában semmi keresnivalója nincs, és lehetőleg minél nagyobb ívben igyekszik elkerülni azt az életterületet, amelyben a beteljesülés, az egészség és a megelégedés, a pozitív élet-körülmények várnának rá, persze, némi áldozatos munka, tisztességes helytállás és a kudarcokból való tanulás, vagyis a megfelelő tapasztalatok megszerzése, az inasévek kitartó elvégzése után. Egy közeli barátommal jártuk meg például, hogy évekig nem jöttünk rá az életében időről időre teljesen irracionálisan felmerülő anyagi jellegű válságok és a néha egészen durva módon jelentkező, ilyen jellegű sorsjelzések okára. A barátom ugyanis, maximálisan igyekezett az egyetemes törvényekkel összhangban élni, és az általános életfeladatait is
rég óta felvállalta és azok beteljesítésében szorgoskodott. Mégis, időről – időre, erős anyagi gondokkal kapcsolatos válságok álltak be az életébe, holott egyáltalán nem utasította el azt, hogy neki dolgoznia kell mind önmagáért, mind a családjáért, és ugyanakkor a horoszkópjából sem lehetett különösebben nagy, gazdasági javak megszerzésével és azok arányos és spirituális érték szerinti felhasználásával kapcsolatos életfeladatokat kiolvasni. Hiszen mindössze egyetlen, igaz, hogy teljesen támadott, bolygója áll a II. házban. Abból jöttem rá, hogy mi a baj, hogy a gyermekeivel eléggé a modern pedagógiai szempontok szerint bánva, vagyis a kellettnél engedékenyebben, azok egyre követelőzőbbé, szeszélyesebbé és hangosabbá - zajosabbá váltak, és én azon kezdtem gondolkozni, hogy mire fog jutni a barátom, ha megérkezik életébe a harmadik gyermek is, akinek a születése egyre inkább közeledett. És akkor jöttem rá, hogy ezt a folyamatot le kell állítani drasztikusan, különben a barátom családi életére és sorsára nagy veszélyek leselkednek, hiszen neki 4 bolygója van a XII. házban, vagyis a maximális és minél hosszasabb nyugalom, a csend, a csendes elmélyülések, a külső ingerektől mentes, kreatív magány életkörében. Ezt a nyugalmi és csend-állapotot, viszont még egy félórára sem lehet elérni, három, túlságosan szabadjára engedett, egymással folytonosan civakodó, szüleikkel követelőzőn, durcásan, szeszélyesen, és néha még hisztériásan is viselkedő gyermekkel. És akkor jöttem rá, hogy, hát persze, az időről időre jelentkező anyagi válságok azért állnak elő ebben a családban, mert a barátomnak egyszerűen nincs ahogy „megtalálja magát” e zajos és zaklatott családi körülmények között. Nincs ahogy az ő mágikus erejű életképzelete, az ő spirituális programja szerint, pozitívan „működjön” a személyisége és a teremtői képzelete. És ahelyett, hogy pozitív sorskörülményeket idézzen be a teremtő képzelete a saját életébe és ez által a családja életébe, ez a képzelet, a számára belső zaklatottságot okozó családi körülmények között szorong, vagy össze – vissza csapong és, olyan negatív külső körülményeket hoz létre, amelyek egy alkalommal még a családi fészek integritását: a lakásuk fizikai létét is veszélyeztették. Azonnal szóltam nekik, hogy amennyiben azt akarják, hogy több, egészen a fenyegetettségi állapotig elmenő anyagi krízist nem akarnak maguknak beidézni, elsősorban dobják el nagyon messzire a modern gyermekpszichológiai elveket és a hagyományos gyermeknevelési módszerekkel, akár a testi fenyítés alkalmazásával is, csendesítsék le és szoktassák emberi viselkedéshez a gyermekeiket, majd, ezzel együtt és némi lakásberendezés módosítással, ügyeskedjenek úgy, hogy a barátom számára biztosítsanak napi két – három órás, belső figyelem elvonó ingerektől mentes, nyugalmi és csend-állapothoz való jutási lehetőséget. A pozitív eredmények, ha nem is azonnal, de egy kis idő elteltével megjelentek, annak ellenére, hogy a család egy új „zajkeltő forrással”: az egészséges újszülöttel növekedett.
IV. Az első szülötti jog gyakorlási képessége és egyéb, anyagi bázis-termést lehetővé tevő, illetve azt gátló okok. Amennyiben a lét eme két oszlopához tartozó viszonyok (Gyermekáldás – család – szülői szerepkör egy felől, egészségesen ki érlelt és így is érvényesülő személyi öntudat és akarat másfelől) és viszonyulások szempontjából megértettük az anyagiak kérdését, feltétlenül meg kell említenünk és fel kell még térképeznünk, néhány, a keresztény vallás
által is gyakran emlegetett un. misztikus elemet is. Ilyen pl. a teremtői – megváltói azonosságtudathoz kapcsolódó un. első szülötti jogunk gyakorlási lehetősége (annak a belső erősödésből, vagy önárulásból következő megléte, vagy hiánya). És ilyen a szoláris princípiumhoz való helyes viszonyulást is felülírni képes, illetve azt pozitív vagy negatív hatásaiban lényegesen felerősíteni tudó, helyes, vagy gyengítő és a legtöbb esetben ezt a férfias pincípiumot teljesen semlegesíteni képes, helytelen családanyai magatartásnak a mágikus hatásai. (Amennyiben nem vettem volna észre és nem tanulmányoztam és nem írtam volna le ezt a jelenséget például. ti., azt, hogy a feleségem ide vonatkozó sorsszövet bontó asztrális tevékenysége szegénységben tartja a családot, ha nem kezdek hiterősítő személyes imádságokat írni és hangosan hangszalagokra felmondva, azokat alvás előtt, vagy fürdés közben vissza hallgatni, máig szegénységben élnénk.) És ilyen lehet a helytelen, vagy helyes (Ragadozói, vagy nem ragadozói.) táplálék fogyasztásának (A húsfogyasztásnak - nem fogyasztásnak) a következménye, és ezen un. „misztikus” (tehát igen finom és majdhogynem követhetetlenül összetett) okoknak és más, ide vonatkozó, vagyis az anyagi javak meglétét vagy hiányát (mágikusan) előidéző spirituális és kauzális okoknak, az igen összetett és együttható problémaköre is. De ilyenek pl. a spirituális megtisztulást szolgáló (pszichológiai, vagy modern ezoterikus kifejezéssekkel: a tudattalan legfinomabb rétegeit, vagyis az aura 5, 6 és 7 rétegeinek a megtisztítását szolgáló), mély bűnbánattal társuló, szellemi vezeklések elmaradása, illetve a személyi tudatunk és a kauzális énünk közötti gyors és pozitív kapcsolatot szolgáló hálaadás elmaradása is. Kezdjük tehát az ismételten a Szoláris princípiumhoz tartozó, első szülötti joggal, amiből a többi motívum is következik. Ez nem más, mint az embernek abból a léthelyzetéből (Hamvas Béla fogalmazásában: világhelyzetéből) eredő teremtői (mágikus) képessége, amit a Véda többszörösen és egyértelműen elmond és elmagyaráz, és amire a Bibliában is találunk egyértelmű utalásokat. (Amit viszont a régi farizeusi alapállás és a mai farizeusi keresztény dogma-értelmezés és júdási mentalitás elutasít. És, ami miatt a Sanhedrin – a zsidó főpapok gyülekezete – kimondta két ezer évvel korábban Jézusra a halál-ítéletét.) Ez pedig nem más, mint az, hogy minden egyes ép elméjű (- Figyelem, ez fontos előfeltétel!) felnőtt személynek, amíg csak él és vallásától és bőrszíntől, vagy születési helytől való különbözésétől függetlenül, létezik egy igen finom szellemtudat-azonossága, nem csak a teremtővel (Istennel), hanem a teremtő-állapoton túli ősléttel és ősforrással: az abszolútummal is. (Persze, ugyanúgy rendelkezik az abszolútumot megzavaró, azt, az abszolút biztonság- és nyugalom-állapotából kimozdító és összezavaró Lilith nevű, negatív őserővel is, de most éppen azt vizsgáljuk és azt próbáljuk be bizonyítani, hogy elsősorban nem ez a negatív kauzális (karmikus) kapcsolat rendszerünk jellemző az emberrel, hanem a felébredéséig, mindössze általa van öntudattalanul és önkéntelenül vezérelve. Egészen pontosan azt, hogy a Lilith nem képes bennünk teljesen elnyomni a spirituális lényegünket: az abszolút-kapcsolatunkat és a teremtői – önmegváltói képességeinket, csak akkor, ha valamilyen, az embertársaink, élettársunk, gyermekeink, vagy önmagunk ellen elkövetett vétek miatt, ez a kapcsolat erősen elgyengül és végül használhatatlanná válik.) Ezt, a személyi tudatunkon belül, illetve azon felül, de bennünk (is) létező egyetemes (abszolút) léttudattal való közvetlen kapcsolatot, sőt: személyi tudati azonosságot, a Sinai hegyen történt megvilágosodását követően, Mózes úgy fogalmazta meg, hogy az Úr (A
legfőbb törvény!) megjelent előtte égő csipkebokor formájában és megnevezte önmagát úgy, hogy: VAGYOK AZ ÉN VAGYOK. Vagyis: Mózes abszolút személyi tudata az egyetemes léttudattal azonos! Máshol azt mondja, hogy az Isten megteremtette az embert az ő képére és hasonlatosságára. Vagyis: az ember, mint egyedüli lény, akiben a teremtői képességek (A mágikus imagináció ereje) jelen vannak és szabadon „működnek”, az Istenhez hasonlatos (Igazából: vele azonos). Jézus viszont tovább megy, és azt mondja, hogy Én az atyával (A teremtő-megváltó spirituális ősalappal) egy vagyok. És: Ő bennem van és én benne vagyok. De egy szóval sem mondta, hogy ez kizárólag vele van így, és mások (Más, spirituálisan megvilágosodott személyek) nem mondhatják el ugyanezt magukról! Vagy azt, hogy „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!” - Ez a lényegi azonosság és az első szülötti jog egyetemes teremtő törvényének a kinyilatkoztatása! Ezt adta el Ezsau képletesen egy tál lencséért és ennek az elsődleges lényegi azonosságnak létezését és logikáját nem értette meg Jézus életében sem Júdás, sem a tanítványok. Pedig Jézus már több megjelölést (Definíciót) is ad erre a lét-tényre: „Én vagyok az út, az igazság, és az élet.” És: „Én az atyától jövök és az atya bennem van és én az atyában vagyok.” Annak érdekében, hogy a farizeusi gondolkozáshoz szokott embertársai és főként a főpapok ne botránkozzanak meg ettől, a számukra „meredeknek” számító gnosztikus tanítástól, vagyis a főpapok által az akkori pornép - zsidóság számára rejtélyes titokként kezelt abszolút azonosság tényének a felfedésétől (Ami pl. az indiai metafizikában való jártasok, a beavatottak számára már akkor is egyértelmű volt.) Jézus, Isten fiának nevezte magát. De nem csak magát, hanem mindenkit annak nevezett, és a tanítványait erre az egyszerű tényre próbálta rávezetni, ráébreszteni, de hiába. A főpapok viszont ettől a titok-kiszolgáltatástól is begerjedtek és mindent meg tettek annak érdekében, hogy elhallgattassák, hiába idézte Jézus a Zsoltárokat, ahol ugyancsak meg van írva, hogy mindannyian az Isten (közvetlen!) fiai (és lányai: gyermekei!) vagyunk. Ebből a lényegi, abszolút azonosságból következik tehát, mindannak a misztikus kinyilatkoztatásnak az értelme, amit a vallásos miszticizmus és szentimentális mitológia később elhomályosít és végül, a lényegi (gnosztikus) tartalmaitól megfosztva, üres és ócska, vallásos kellékké és színpadi szólammá hatástalanít: „Kérjetek és adatik….” Ne aggodalmaskodjatok, hogy mit esztek holnap, vagy holnapután …, mert a (Bennetek levő) ti Atyátok (A természetben páratlan intelligenciátokkal egybekapcsolt Istenimágikus képzelőerőtök.) nem lát-e el mindeneknél jobban titeket?” Az első szülötti jog tehát a az abszolútummal és az abszolút teremtővel való közvetlen kapcsolatunkból, a vele való lényegi azonosságunkból, a teremtői – megváltói azonosságtudatból következik. Vagyis abból, amit a Nagy Constantinus által kanonizáltatott, dogmatizáltatott és szekularizáltatott kereszténység elvett, amitől az megfosztotta a híveit, az által, hogy Jézus –képzetét, a szenteket és a papokat az ember és annak a saját (abszolút!) tudata közé ékelte mint közvetítőt és mint közbenjárót. (Ezért szélhámosság spirituális szempontból az ázsiai származású Sri Chimoy féle újvallás is, mert az új „spirituális mester” annyit tesz csupán, hogy misztikus kecskebukáival, Jézust leveszi a „közvetítői” polcról és saját magát beteszi közvetítőnek a tanítványai és az általa Supreme-nek nevezett abszolút léttudat közé.) Az első szülötti jogról való lemondás általános mozzanatát a Biblia az Ézsaú és a Jákob közötti versengés mitológiájában örökíti meg. Az első szülötti jog tudata és gyakorlása nélkül, az ember óhatatlanul az alárendelt, Júdási – fausti spekuláns logika szerint kénytelen élni és gondolkozni, bármilyen vallású is lenne, és pláne, ha ateista. Ez a
szükségképpen fellépő ragadozói és Júdási és fausti gondolkozás, jellemző ma a szekularizált kereszténység táptalanján létrejött nyugati civilizációban és ez vezet folytonosan a szükségképpen létrejövő politikai és szociális zavargásokhoz is. Ezzel homlokegyenest szemben áll a Krisztusi – első szülötti – öntudatnak megfelelő életlogika, amely a kauzalitástól idegen, külső elvárásoktól és külső ellenség-képzetéről lemondva, derűs nyugalomban felvállalja az egyéni és az általános életfeladatokat és így folyatja az életet. Ezt az állapotot, jobban mondva, ennek az abszolút azonossági tudatállapotnak a bizonyos számú személyek általi elérését jelenti egyébként a Krisztus második eljövetele is, és semmiképpen nem a Názáreti Jézus Jean Michel Zsare zenéjére történő, felhős egekből való színpadi leereszkedését, vagy a reinkarnációját. Jézus tehát ezt, az elsőszülötti tudatukat szerette volna visszaadni az embereknek (Amit az Ézsau és a Júdás által megtestesített, spekuláló emberiség eladott egy tál lencséért.) és, amiként azt Hamvas Béla a Bizánc című esszéjében és Kereszténységről szóló tanulmányaiban részletesen leírta, az újfarizeusok, az egyház intézményesítését célzó bizánci és római teológusok, éppen ezt lopták ki az eredeti tanításokból. Az elsőszülötti jogról szóló felismerésemet, vagyis annak a mély metafizikai értelmét, a Medárda lányunk születése után néhány nappal, a gyermek születése helyén: a Csíkszentkirály fölötti Bakó-Nyaka nevű Hargitai dombtetőn mondtam el 1989 július végén, de sajnos akkor nem tudtam mindazt, amit a következő évek család-gazdasági tapasztalata nyomán kellett kikövetkeztetnem. Nevezetesen azt, hogy a női tudattalanvilág mágikus ereje, a női, és főként a családanyai képzelet mágikus ereje százszorosan nagyobb a férfiakénál, vagyis a családapa mágikus képzeleténél. És mindemellett azt, hogy ezen mágikus erejű képzeleti képességük ellenére, az elsőszülötti jogot a nők kevésbé tudják realizálni mint a férfiak. (Az édesanyja káros befolyásának kiszolgáltatott öntudatú volt-feleségem pl. egyáltalán!) És azt is csak abban az esetben, ha orvosi segítség nélkül, tehát önálló teremtőkként és nem a szülészorvosok által magatehetetlenné tett, az orvoknak és a szülész asszisztensek által szerencsétlen növényi állapotba süllyesztett, megalázott és fájdalomcsillapítókkal, zsibbasztókkal, altatókkal elkábított, vagy kikapcsolt tudattal szülik meg a gyermekeiket. Ennek az, egyelőre világ szinten is, többnyire negatívan működő mágikus hatású, és inkább női (családanyai) jellegű képzelő erőnek a létezése viszont, egyértelműen azt jelenti, hogy egy családon belül, a nők – az anyák! – tudatos, vagy tudattalan, de a legtöbb estben zavart, vagy negatív képzeletvilága, teljesen felülírja és semlegesíti a férfi (családapa) azon spirituális törekvéseit, hogy tisztességes munkájával legyen képes eltartani a családját. Vagyis úgy, hogy közben ne kelljen részt vennie sem a személyi struktúrájuktól idegen munkát végző kizsákmányolt-kizsákmányolók örömtelen és megváltás-ellenes tevékenységében, sem az előbbieket munkáltató, vezető, mozgató, aktiváló, motiváló, szórakoztató (a termelő – zsákmányoló kizsákmányoltak figyelmét és teremtői tudatát szétszóró, annak létrejöttét akadályozó) kizsákmányolók és politikusok tevékenységében. Jóval az Enikő lányunk halála után, az Etelka születését követő időszakban, amikor már az addig (3,5 éves koráig!) makkegészségesen fejlődő Medárda lányunk kezdett néhanéha erősen magas lázzal járó hűléseket „felszedni”, akkor figyeltem fel arra a jelenségre, hogy amikor – Később derült ki, hogy mindig az olyankor körülötte legyeskedő édesanyja befolyására. - a feleségem szegénység-okozó tényezőkként gondolt a
gyermekekre huzamosabb ideig, azok erősen megbetegedtek (meghűltek). És közvetlenül azt követően, hogy a gyermekeket kiszedtem a magas lázzal járó hűlésből, feleségem is ágynak esett, majd a lábadozása idejében és néha azt követően néhány hétig, rendszeresen beköszöntött hozzánk a szegénység. Az anyai, családanyai negatív tudattalan képzeletvilág zavaraihoz és feszültségeihez köthető gyermekbetegségi okok leírását és metafizikai indoklását – értelmezését (az egész jelenség kauzális értelmezését) részletesen leírtam a Betegségek Spirituális Okairól szóló és a Tisztánlátás c. tanulmányomban. A feleségem befolyásolásával a gyermekeink egészségét károsító (És később, a Medárda és a Turula életét is veszélyeztető!) anyósomnak a lányának jót-akaró, de végül is, mindig boszorkányosan veszélyessé sikeredő tevékenysége gyökeres meggátolási kísérleteimnek a történetével együtt. Tehát nincs amiért itt megismételnem magam. Tény az, hogy erre, a metafizikus - asztrológusi öntudatomat többször is a romokba döntő jelenségre egyre határozottabban felfigyeltem. (Nehezen tudtam elfogadni ugyanis azt, hogy a rengeteg – sokszor estétől reggelig tartó – munkám ellenére, a pénzkeresetem annak van alárendelve, hogy a feleségem mennyire támadja vagy nem a családanyai mivoltát, illetve a tehernek érzett gyermekeket.) Majd ugyanezt a jövedelem-hullámzási jelenséget, a társaimmal együtt, mind a saját családjainkon belül, mind a hozzánk horoszkóp-értelmezésért forduló személyek sors-történetében megfigyelhettem. Tehát, a kezdeti gyanúmra és az erősödő feltételezésemre egyértelmű, asztrológusi visszaigazolásokat is nyertem. El egészen odáig, hogy ma, amikor az irracionális leszegényedés rémétől több éve, hogy meg szabadultam, sőt: amikor a feleségem családelhagyása után, a kiváló szaktudásomnak és minőségi munkámnak megfelelően, végre el kezdem gazdagodni, ki merem jelenteni azt, hogy rengeteg olyan család, ahol a férj, vagy a férj és a feleség is tisztességes egyszerű munkából igyekszik a család anyagi szükségleteit fedezni, mindössze azért szenved anyagi szűkösségben, mert a családanya, öntudatlanul és önkéntelenül, család- és gyermekellenes képzeleti tevékenységet végez. Illetve azért, mert úgy érzi, hogy neki több munka és fáradozás jut osztályrészül a férjénél, hogy „elszívják” az energiáit a gyermekei, vagy a személyisége el van nyomva a férj által, vagy valami másért orról és neheztel arra, esetleg az egész sorsára és a sorsán keresztül persze, az Istenre. És persze, mindezt nem nyíltan, a férjjel – családapával – veszekedve, pörlekedve teszi, tehát az egész ellenséges mentalitás ott marad elrejtve a tudattalanjában: az anyai teremtőerővel rendelkező képzeletében, akárcsak az én voltfeleségem esetében is, annak ellenére, hogy kiváló metafizikai ismeretekkel rendelkező asztrológusként, nagyon is jól tudta ő, hogy miért történik mindez! Ilyenkor a férj bármit is hetet, mert amennyiben nem végez olyan erős és pozitív mágikus tevékenységet, amely semlegesítheti a felesége – élettársa önkéntelen, vagy fél tudatos sors-szövetbontási tevékenységét, nem lesz képes a család számára a mindennapi betevő falatnál és más elemi szükségletek kielégítésére elégséges javaknál többet előteremteni, ha megszakad akkor sem. Illetve, ha két műszakos munkavégzés árán mégis sikerül valamit pluszba előteremteni, azt előre nem beszámított, nem látott, körülmények és szükségletek kielégítése miatt (A család valamely tagjának betegsége, baleset, vagy nagy mértékű számlaemelés, stb.) úgy is ki kell majd valamiért (Hosszak kezelést igénylő betegség, baleset, nem várt adó-számlák hirtelen növekedése és szaporodása, stb.) fizetni. Mindaddig, amíg a családanya nem hajlandó megszabadulni a fent leírt sötét képzeteitől és az apával szembeni versengési, haragvási, családvezetői - ambícióitól, semmi remény
nem marad a család anyagi helyezte javítására, persze, a nagy mértékű sikkasztáson, csaláson, lopáson, szélhámoskodáson, és kívül. Ilyenkor szoktak egyes családok kamatozó kölcsönök felvételével, és más adósságok halmozásával, az adósságok ördögi körébe bekeveredni, hiszen a környezeti pozitív példákat véve alapul, normális lenne, hogy a család anyagi jövedelmei növekedjenek. De amennyiben a családanya folytonos negatív szellemiségben maradva (indokolt, vagy indokolatlan, de mindenképpen értelmetlen duzzogás, puffogás, mosoly-szünet, haragszomrád-játékok és nyílt, vagy rejtett neheztelések, finom mérgelődések), mentális és asztrális blokkokat gyárt és erősít folyton – akár öntudatlanul és önkéntelenül is, de – elűzi az anyagi javak áramlását: az áldást a háztól. Ilyenkor képzelik azt nagyon sokan, hogy el vannak átkozva és keresik a misztikus magyarázatot a gyanúsan ismétlődő és irracionális jelenségekre. Jó ha olyan asztrológushoz fordulnak ilyenkor, aki ezeket a téves mentalitásokra utaló háttérinformációkat a születési képlet alapján pontosan és részletesen kiderítheti és megnevezheti, a bolygók és a karmikus pontok házhelyzete és fényszögei szerint, és külön életterületenként és gyakorlati életfeladat-részenként árnyalhatja, és személyesítheti. Rossz, ha misztikus szentekhez, egzotikus gurukhoz, ördöngösökhöz és vajákosokhoz, és gondolatolvasó, vagy „semmiből kitaláló” táltosokhoz és más, misztikus csodabogár-kozmetikus „tisztánlátókhoz” fordul, akik az ártó szellemeket, vagy más személyek átoktevési és más jellegű fekete-mágikus tevékenységét (Vagyis, ha misztikus módon is, de megint csak valamilyen külső ellenséget és nem a személy megigazodása és megváltódása – boldogulása érdekében munkálkodó felettes Énjét. – Lásd az Astrologosra is feltöltött regényem V. És XIV fejezetét.) teszik a jelenségért felelőssé. A harmadik „misztikus” magyarázat az anyagi bázis megingására, vagyis arra hogy az anyagi javak és általában az anyagi energiák miért szóródnak szét a családban, a köztudatban az anyós-viccek által megtestesített „áldatlan állapotok”, amiért persze, nagy hiba lenne egyedül az anyósokat okolni. Hiszen az anyaságra, a megfelelő ünnepnapokon az egykéző anyák „hősies” helytállását és „rendkívüli szeretetét - gondoskodását is egekig magasztaló, az egy szem, vagy két szem gyermeküket „különös, önfeláldozó gonddal” nevelő anyák ferde-istennői szerepére vonatkozó, vastagon buta és szentimentális, és szellemtelen is Istentelen és megváltás-ellenes, irodalmi, politikai és főként média-hazugságok mind -mind a felnőtt gyermekeik mellett „szereptelenné” vált, tehát fölöslegességi-tudatú személlyé alacsonyodott, szerencsétlen nőket és férfiakat hozza téves anyai és rossz apai helyzetbe. Nem csak az anyagiak szempontjából, de semmilyen más szempontból nem lehet áldásos annak a családnak az élete, ahol a tényleges családanya (A fiatal, vagy középkorú: gyermekeket szülő és azokat közvetlenül gondozó, azok egészségéért és fejlődéséért közvetlenül felelős feleség!) nem áll a család központjában, vagyis, ha nem ő a család szíve (A férj-családapa mellett, aki a család feje kellene, hogy legyen.), hanem az anyós, vagy a saját édesanyja (bármelyik félnek az édesanyja.). Az, az áldatlan állapot, amikor a „tapasztaltabb” nő, aki esetleg még a fiatal, vagy a középkorú családdal is lakik és, ahelyett, hogy az ő korának és polgári állapotának megfelelő szerepkört töltene be (Pl. 63 éves kora után, kizárólag csak spirituális élet különböző formáit gyakorolná, ilyen jellegű kérdésekkel foglalkozna.) nem csak, hogy bele merészel szólni – kotyogni – a család dolgaiba, hanem egyenesen vezetni,
vezényelni is akarja azt. Arról a szerencsétlen helyzetről nem is beszélve, amikor egyenesen parancsolgat és a felnőtt menyét, vejét, lányát, fiát akarja nevelgetve irányítgatni mintha az még gyermek lenne. Ez rendszerint azokkal a férfiakkal és nőkkel történik meg, akiknek a Rákban, vagy a IV. házban több negatív bolygó, illetve, a Sárkányfarok, vagy/és (És pláne ha!) a Lilith található, illetve, akinek ezekkel együtt, vagy ezek nélkül is, erősen támadott a Holdja. De megtörténhet az Oroszlán, vagy a Nyilas karma esetében is, amikor a társadalmi – közösségi irányító – szerepköréből kiesett (Nyugdíjba ment, vagy leváltott) anya, az anyós, az apa, vagy az após más alárendelttel nem rendelkezvén, a felnőtt gyermekén – gyermekein, vagy menyén – menyein (leggyakrabban!), vején fölötti uralkodásban, vejein kísérli meg a hatalom édes ambróziáit szürcsölgetni. Nyilas és Bak karakterek (karmák) esetében, az uralkodás édes méze mellett, a saját személyéről alkotott pozitív képének a további élesítése is szerepet játszik általában: „Hogy milyen jó anya – anyós/após vagyok én, mennyi jót vagyok képes tenni még mindig a gyermekemmel – gyermekeimmel, menyemmel stb., és persze: unokáimmal, akikért még az életemet is képes vagyok feláldozni.” Ezek a tipikus „anyósi” élethelyzetek egyébként, mindig azt jelzik, hogy az illető házaspár felei, főként a fiatal feleségek, családanyák, vagy jövendő családanyák, képtelenek a saját képzeletükbe az ősanya spirituális képzetével kapcsolatot teremteni és azzal azonosulni. Azt tehát, hogy számukra még mindig az ő édesanyjuk képzete jeleníti meg a tudattalanuk mélyrétegeiben az anya képzetét, akkor is, ha ők akár már két, vagy három gyermeket is szültek a világra. Persze ez, a férfiakkal, fiatal férjekkel – jeleni, vagy jövőbeni családapákkal is így van ez, de a helyzet valamivel bonyolultabb: Egyrészt képtelenek az anya ősképét kivonni a saját édesanyjuk személyéből és áthelyezni a feleségükbe, létező, vagy jövendő gyermekeik édesanyja személyébe, másrészt, a saját felnőtti és az ennek megfelelő családapai szerepkörüket sem képesek felvállalni teljes mértékben. És ahhoz, hogy a saját anyjukat, vagy a feleségük édesanyját illessék az ősanyának megfelelő tisztelettel, még az sem kell, hogy az anyával, vagy az anyóssal egy födél alatt lakjanak. Jól ismertek azok a fonák, helyzetek, amikor a férj nem az élete legfontosabb szereplőjével(!), feleségével: gyermekei anyjával beszéli meg a legfontosabb dolgait, hanem az édesanyjával, sőt, némely esetben az anyósával! Azokról a groteszk esetekről nem is beszélve, amikor még ebédelni és esetleg vacsorázni is az ily módon szereptévesztésbe került anyukához jár vissza, aki természetesen a legnagyobb örömmel hozza meg a drága fiáért ezt az anyai áldozatot. (Az igazi áldozat persze az lenne, ha azonnal és maradéktalanul és fellebbezési lehetőség nélkül visszakergetné a feleségéhez és az igazi, a házasságkötés aktusával általa alapított családjához!) És főként, ha a drága kisfia etetése közben a konkurencia irányába: a menye irányába is elhelyezhet a fia lelkében egy-két negatívan ható, időzített aknát. Persze, a fiatal feleségeknek és családanyáknak a férjük elleni panaszát még nagyobb örömmel (Sőt: mennyei gyönyörrel) hallgatni kész, nagylányos anyósoknak a jótékony célokkal végrehajtott, de végső eredményeiben mindig családrontó tevékenységéről is rengeteget lehet írni, de a jelen tanulmánynak egyáltalán nem célja ez. Ámbátor azt sem árt itt megjegyezni, sőt, kiemelten felhívni a jelenségre a figyelmet, hogy a megtermékenyülési képtelenségek jó részénél is felmerül ez a lehetőség, mindamellett a néhány biológiai és rengeteg kauzális-spirituális ok mellett, amelyeket egyedül a személyi horoszkópokból lehet kiolvasni teljes pontossággal (és biztonsággal). És persze
a legfőbb ok mellett, ti, hogy az illető személy (vagy személyek) karrier-építés, házépítési, szülői szerepkörre való megérésre való várakozás (Nem tudom, a pszichológusok tanították-e meg erre a nagy szamárságra a mai nőket, de a volt feleségem hallgatott olyan pszichológus nő által tartott előadást, ahol az illető szakember azt állította, hogy a mai nők csak 26 – 28 éves korukban érnek meg az anyai szerepre.) és más szempontok miatti halasztgatás miatt, kifutottak – nem is annyira a biológiai időből, hanem az anyai állapot egészséges átélésének a spirituális határidejéből is. A 21 - 28 év: az érző lélek kialakulási periódusa ugyanis a Szaturnuszi fejlődési ciklusok szerint. Ez tehát a nők – anyák – számára a gyermekek megszülésének a legalkalmasabb periódusa, nem csak biológiailag tehát, hanem spirituálisan is! A férfiaknak a komoly családapai szerepkörre való megérésének az alkalmassági periódusa az mindenképpen az értelmi lélek (28 - 35 év) és főként a felelős lélek (35 - 42 év) kialakulása utánra tehető. E miatt, az időperiódusok eltolódása és felborulása miatt is, lehetséges az, hogy az anyósok és apósok, vidéken még a kellettnél fontosabb szerepet kapnak a ma még egyáltalán összeálló modern családokban, amennyiben a fiatal házasok, különböző indokkal és űrüggyel el nem menekülnek egy más földrajzi tájra e szerencsétlen perspektíva kialakulási lehetősége elől. Ugyancsak más témához kapcsolódik, de mivel azt is tudom, hogy a pénz és az anyagiak kérdésköre ma sokkal több embert izgat, mint amennyit az ide vonatkozó karma – számarány és mérték szerint kellene (Életünknek és az összemberiségnek csak egy negyed részét kellene hogy e témakör foglalkoztassa. Vagyis: a gazdasági tevékenységen keresztül elérhető spirituális fejlődési életfeladatok ellátása az emberi össz karmának egy negyedét ha képezi, és ennyit is kellene lefoglaljon a horoszkópokból kiolvasható szerepkörök és gyakorlati – spirituális feladatok szerint.), hát azt is elmondom itt sebtében, hogy azért sem csoda, ha a többi égető lelki-szellemi és spirituális probléma mellett, a mai családokban a gyermekvállalás a természetellenes határokig ki van tolva. Mert kb. 100 éve (Amióta a szülőanyákat a humánus szülészorvosok el kezdték megszabadítani az egészséges utódok –szülésének a feltételét jelentő szülési fájdalmaktól), senki, sehol, sem szülő, sem semmiféle intézmény nem nevelte, és nem neveli, nem oktatja, nem készíti a tegnapi, a tegnapelőtti és a mai gyermekeket a férji és a feleségi, illetve (és ami az előbbiektől elválaszthatatlan!) a családanyai és a családapai életfeladatokkal való megbirkózásra! Ezeknek a feladatoknak a minél helyesebb – egészségesebb betöltésére, elvégzésére. Holott, életünknek a legnagyobb periódusát betöltő feladatairól, az életünk legfontosabb feladat-köréről és legfontosabb spirituális fejlődési lehetőségéről van szó! A témánknál maradva tehát: a lényeg az, hogy az imént leírt anyós-após szindróma is komoly szerepet játszhat a család anyagi helyzetének az ingadozásában, irracionális beszűkülésében. És ha ezt is letudtuk, akkor eljutottunk az életenergiák és az anyagi energiák legfontosabb elszívó-okához, okaihoz jutottunk: a Szűz által megtestesített rendeltetési logikával, vagyis a szent szellem logikájával ellentétes magtartáshoz: a külső és a belső csalás, a más- és mások csalása és az öncsalás motívumához, a lelki és szellemi kábulathoz ész az önámításhoz, az általános korrupció jelenségéhez. Mindaz, ami ide vonatkozik spirituálisan, az a hétköznapi tapasztaltaknak látszatra ellentmond. Hiszen azt látjuk hétköznapi gyakorlatban, sőt: a reflektorfényben és a nyilvánosság színpadán működő
közéletben és a politikában is, hogy aki csal, vagyis aki tudatosan ámít, a köztörvények ellentmondásosságát és gyengeségét, illetve az embertársai naivitását, vagy jóhiszeműségét kihasználva, azokat átveri, vagy szemtelenül megrövidíti, sőt: annak aki egyenesen sikkaszt vagy szemtelenül ellopja a közvagyont (bundázva privatizál), lehet zavartalanul luxusban élni, miközben a becsületesnek meg nem. Azt, hogy a pragmatikus morál szempontjából, magát becsületesnek képzelő, a tisztességes munkából megélni, illetve családját fenntartani akaró személynek, aki nem ébredt rá a spirituális valóságra és nem ismeri a saját sorsprogramjából következő „kötelező” személyi feladatokat és magtartásokat, miért kevés a pénze, amikor logikus számítások szerint több kellene, hogy legyen, a korábbiakban letárgyaltuk. És azt is, hogy azok, akik sikkasztottak például, vagy más átverés, vagy „hivatalos csalás” segítségével alapozták meg a mesés gazdagságukat, nem lehetnek boldogok, még akkor sem, ha előre, illetve felfelé menekülnek a társadalom csúcsaira, mint pl. Magyarország bal oldali miniszterelnökei, ahol nem lehet már őket elkapni és bezárni, mint a náluk kevesebb tehetséggel rendelkező szélhámosokat. De mondom, hogy ez csak a látszat! Mivelhogy mindenütt, minden státuszban működnek az egyetemes törvények. - Gyakorló asztrológusi tapasztalatból is mondom, nem csak metafizikai tisztánlátóként, hogy Gyurcsány Ferenc például, most sokkal nyugodtabb – tehát valójában boldogabb – lehetne, ha a tizenvalahány évvel korábban elkövetett közvagyon-csapolásaiért (sikkasztásaiért) börtönben pihenhetne. Sokkal inkább kényelmesebb, sőt: talán gyakorlatilag is jobb lenne ott neki, mint itt kint, állandóan a parlamenti immunitás megszerzése és megtartása érdekében szerepelve és intrikálva, ügyködve és olcsó világi sikerek fenntartó és megtartó erejében reménykedve és végül is mentálisan rettegve élni „szabadon”, amikor az elkövetett gazdasági vétkeire ráadásként, alantas hatalmi ambícióinak a foglyaként, a közutálat légkörében kénytelen a politikusi szerepét tovább játszani. Nem tudva, hogy mikor lázad fel akkora tömeg ellene, hogy a kormányát megdöntse, hogy mikor buktatja le végképpen valamelyik párt- és bűntársa, vagy a sors kezeként, mikor kapja célkeresztbe egy bomlott elméjű leszerelt távcsöves, vagy éppenséggel egy olyan érdekcsoport által bérelt gyíkos, amely érdekcsoportot eddig ő kiszolgált, de amely számára a sok lelepleződés után, már kellemetlen figurává vált. De ne menjünk Gyurcsány Ferencig. Ő, ha nem is egy kivételes (Hiszen nem ő az egyetlen Európában, aki közönséges sikkasztóból, szélhámosból, sőt: banditából államfővé lett!) de mindenképp szélsőséges eset. Jól termelő, patinás gyárát visszakapó régi gyártulajdonosnak a velem egy idős fiával is találkoztam, aki tehát semmiféle jogtalanságot nem követett el annak érdekében, hogy meggazdagodjon, de mivel kihagyta azokat a tapasztalatait, amelyek szellemileg őt képessé tették volna arra, hogy egy ekkora vagyon kezelése – működetése mellett felelősségteljes családapai szerepkörének is meg tudjon felelni, az ugyancsak úri családból származó bécsi felesége, úgy otthagyta az apjától átvet gyárával együtt, hogy a három közös gyermeküket is elvitte Ausztriába. Pedig a három gyermeket szülő feleség nagyon szerethette őt a kapcsolatuk elején (Mielőtt a férfi örökösből, gyártulajdonossá vált volna!), ha képes volt érte Bécset ott hagyni és nem csak magyarul, hanem románul is megtanulni! Ismervén mindkettőjük horoszkópját - én idejében figyelmeztettem a gyáras férjet arra, hogy szánjon több időt a feleségére és a családjára, ha a válást el akarja kerülni. De hát a gyár irányítását nem lehetett egy habókos asztrológus tanácsára lazábban venni! És ma nézheti a gyárát és a nagy vagyonát, mert mit ér azokkal, ha teljesen feleség és gyermek nélkül maradt? És
még sorolhatnám a példákat: Öt ügyvédbojtárral dolgozó menő, de elvált ügyvédnő, akinek az egy szem kamasz fia egy életre a tolószékéhez lett kötve, mert ha már nem volt gerince a mamának a karrieri szárnyalást abba hagyni, ezért az ő anyai képzeletvilágának alárendelt kamasz-fia kellett fizetnie. Vagy az előbbi gyártulajdonosnál is gazdagabb gyárigazgató, akinek a nagyobb lánya visszahozhatatlan narkós, a három főiskolai és egyetemi diplomával, angol szuper-vőlegénnyel és szuper munkahellyel rendelkező kisebbik lánya viszont, hirtelenül menthetetlen-agydaganatos lett. – Az igazságnak háttal ülő, plátói barlang-fényben élő „pragmatikus” szellemek világában mindössze anyagiak, vagyis látszólagosak a boldogsági – nyomorúsági különbségek, de a lényeg ugyanaz: mindenütt csak a kertén ambíció és a hamis (érzelgős és cukros) kiegyenlítődés vészterhes következményeibe botlik az asztrológus, ha szegények, ha a gazdagok világában vizsgálódik. Lényegi és igazi és tényleges különbség ebben a földkarma és a Lilith által vezérelt világban, csak és csakis az álomkóros barlanglakók (Civilizáció – építő szegények, vagy gazdagok, mindegy…) és a ténylegesen éber személyek között létezik. És ez akkor is így van, ha az ébereket a vagyontárgyaik és anyagi gazdagsági szintjük alapján, a gazdagok a szegények táborához tartozónak tartják és ezért nem képesek megfogadni a tanácsaikat. – Hát csak szenvedjenek a Bábel Tornyaik századik, vagy két századik emeletén tovább... Már csak azt kell még megértenünk tehát, hogy miért válik sivárrá az életük, illetve, hogy miért szegényednek le előbb - utóbb, azok is akik úgymond nem előre megfontolt szándékkal és következetes tudatossággal csalnak és ámítanak, hanem csak megszokásból, vagy azért mert „a vérük hajtja” (Vagyis a Lilithjük által jelzett valamely gyengeségük „a vétek édes élvezetének” a sóvárgási állapotában tartja.), vagy azért, mert a valamikor elkövetett első csalásukat, folyamatos újabb és újabb apró hazudozásokkal kell eltakarniuk, titokban tartaniuk, holott ezt a csalásokból szőtt sors- állapotot már egyáltalán nem szeretik? Hogy miért könyvelhetnek el egyre nagyobb anyagi veszteségeket a házasságtörők, mint amennyi logikusan megengedhető lenne a bevételek arányában? És itt nem csak a családtagoknak és a házastársaknak az egymással szemben elkövetett kegyes hazugságokkal való átveréséről és nem csak a szerelmi-szexuális csalásokról, van szó, hanem általában a szellemi korrupciónak, és általában a hétköznapi korrupt magatartásnak (Az apró bocsánatos bűnöknek) a család anyagi jólétére, vagy az anyagiak vészes fluktuációjára való hatásáról és visszahatásáról. Az Elta-egyetemen, ahol gyakorlati metafizikát és asztrológiát tanultam, az volt az egyik főmondat, hogy a korrupció nem a közéletben kezdődik, hanem otthon, vagyis a hálószobában és a konyhában. Vagyis a hétköznapi apró erkölcsi csuszamlásokban. Én hozzá teszem, hogy a tisztázatlan és tisztátalan moralitás által vezérelt mágikus erejű személyi képzeletben. - A közéletben és a politikában ugyanis, mindössze nyilvánvalóan történik meg az, amit egy ország lakóinak a többsége, otthon az ebédlőben, a fürdőszobában, a hálószobákban és a konyhában elkövet. Azt, hogy mi minden tartozik ide, nem szándékozom leírni, mivel duplájára növesztené a tanulmány anyagát. Ezt a föld-karmához szorosan kapcsolódó témát: a korrupció és a csalás kauzális gyökereit is feltérképezve, részletesen kidolgoztam a Bevezetés a Misztikába című tanulmány VII. fejezetében. Tény az, hogy az a személy, aki az élete legfontosabb személyével: az élettársával (férjével, feleségével, vagyis az általa is gondozott gyermekei apjával, vagy anyjával) nem képes (Nem tud, vagy nem akar!) őszintén beszélni, vagyis akik nem képesek egymás legfontosabb személyi problémáit: a közös életük – a család élete – fő
problémáit, a kauzális gyökerekig visszahatóan, egymás szemébe nézve, tehát őszintén és hátsó gondolatok és rejtett csalási vágyak nélkül megtárgyalni, vagyis, aki okkal, vagy ok nélkül, bármit is huzamosan elhallgat - elrejt, vagy személyileg rejtőzködik az élettársa elől (Akár szabad élvezeti lehetőségek elvesztésének a féltésből, akár kényelemféltésből, akár kegyes hazugságból.), az ne csodálkozzon azon, ha az anyagi és a betegségi problémái sokasodnak. A jelen tanulmánnyal egyáltalán nem szándékoztam világgazdasági forradalmat indítani, hanem mindössze azok számára készítettem el, akik megértvén az anyagi testben folytatott élet igazi értelmét és célját, spirituális igényeiknek megfelelő minőségi életet szeretnének folytatni. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ezek között is, sokan úgy vélik, hogy ennek a spirituális igénnyel megélhető kreatívan derűs és értelmes életnek a megvalósításában az anyagi javaik szűkössége (pénz-kereseti lehetőségük) akadályozza őket. Ezért, a lét-kép teljessége és a szellemi munkálkodásom eredményessége érdekében, én sem rejthetem véka alá azt a jelenséget, amit engem megelőzve, a nálam őszintébb és kevésbé szemérmes asztrológus társaim már több rendben is kifejtettek. Ti., hogy miközben egyes személyek a különféle jósoknál és különféle tradicionális, vagy modern ördöngösnél hagyott hatalmas összegek mellett, az értéktelenségek és értelmetlenségek panoptikumára képesek költeni a pénzüket, éppen azok is, akik szeretnének derűs egészséggel élni (Jelentős gyermekkori és fiatalkori, és a megvilágosító-beavatásom előtti érett-koromból származó, elmúlt betegségeimmel, kilenc hónappal ezelőtt szedtem utoljára gyógyszert – persze, potyára! -, amikor az orvos megpróbálta mesterséges úton elhajtani a 9 mm-es vesekövemet, amit végül, mégis csak nekem kellett meditáció segítségével „elintéznem”.) és egy tényleges (nem színpadi!) harmóniát elérni, éppen a mi munkánkra, vagyis sok esetben az életük megmentésére – Gondoljunk csak bele: az egész sorsuk rendbetételére! - alkalmas horoszkóp-feltárásra sajnálják kiadni a pénzt. És ami még rosszabb: ha végül, nehezen ki is adják, akkor sokallják azt! Autólámpára, autógumira, a húszadik új ruhára és a tízedik új cipőre, házi szemfesték- és kozmetika-felszerelésre futja, konyharobotra, mosogatógépre, más, házimunka könnyítő gépre, a szuper-számítógépnek a kapacitását az egekig emelő pót-alkatrészre és új tévékészülékre is futja. Sőt: gyógyfürdőre, kozmetikusra és fodrászra, lombik-bébi programpályázatra, házasságközvetítő - honoráriumra, 30-ik, 40-ik, 50-ik születésnapi bulira, üdülőtelepi, vagy misztikus terápiára futja, görögországi nyaralásra, vidéki karácsonyra, északi szilveszterre futja. Persze, horoszkópra is futná ugyan, de az mindig várhat még egy kicsit. - Hány levelet kapok, ami azzal kezdődik, hogy a szerző évek óta készül lélekben velem fel venni a kapcsolatot, de csak most (Amikor már rendszerint a körmére égett a gyertya, illetve, miután minden más lehetőséget kipróbált és kifuttatott már!) érkezett el annak az ideje. - Előbb talán mégis csak jobb lesz megszerezni azt a jó munkahelyet amire oly rég óta vágyok (- Amit lehet, hogy a horoszkópból kiolvasható fejlődési sorsprogramok és életfeladatok szerint, nem is kell megszerezni.), előbb fejezzem be a lakásfelújítást (Amit a leg több esetben hiába újít fel, mert úgy is, továbbra is az öreg anyjával, öreg apjával, testvérével, vagy a nagynénjével, de mindenképpen sterilen, magára maradva él benne.). Előbb szerezzem meg azt a nőt, azt a férfit, azt az autót, azt a lakást, azt a lovat, a kutyát, a macskát, házat, az orvost, előbb nyerjem meg a pert, aminek a segítségével mégis megnyerhetem az életemet és aztán majd meglátjuk a horoszkópot is. Hiszen, mi lehet abban a horoszkópban, ami hasznosabb lenne a
számomra, mint hogy az autóm gyengébb lámpáit, a tavalyelőtt vásárolt kerekeit újra kicserélem? És mitől olyan drága az a nyavalyás horoszkóp? Még, ha legalább a fele igaz lenne…, de több mint fele hazugság. Nem szégyelli magát az asztrológus? Összehord egy csomó mindent, aminek jó, ha legalább a fele igaz …, na, jó, nem mondom, lehet benne valami lényeg…, mármint abban a részében, ami igaz, de hát ennyi pénzért? Hiszen ez kész rablás! Most nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy nem csak autólámpáknál, vagy a téli gumiknál ér többet a horoszkóp, mivel határozottan tudom, hogy többet ér mint az egész autó, vagy akár egy egész ház is, annak, aki felfogja, hogy miféle életmentő, egészség és boldogság hozó kincs rejtőzik benne. És arról sem, hogy nem ingyen jutottam e kincsosztogató tudásomhoz, hanem a sors-mechanizmusoknak és a kauzális asztrológiai jelenségeknek az éveken át történő megfigyelése által, és azoknak a tételenként történő, minél pontosabb leírása által, az analitikus horoszkóp-szövegekben. Vagy az egyedül a sebészi munkához hasonlítható, ezer és ezer egymást födő információ közül való szelektáló – szintetizáló munkával, a több órás koncentrált figyelemmel való, végső igazságok megkeresésével, a szintetikus értelmezés esetében. Nem akarok panaszkodni senkinek arról, hogy a kislányaim hiába szólnak hozzám evéskor, amikor ebéd, vagy vacsora-szünetet tartok horoszkópértelmezés közben, vagy, ha éppen azért, hogy velük beszéljek, be ülök közéjük, mert éppen befejeztem az értelmezést. Az első három kérdezz-felelek mondat után, már újból hiába szólnak hozzám mert az agyam nem tudja abba hagyni a horoszkópértelmezést, és önkéntelenül, tovább folytatom a következő rész értelmezését, vagy újra fogalmazom automatikusan az elvégzett darabot, és persze, fölöslegesen kutatok magamban az esetleg kihagyott apró részletek után még órával a munka befejezése után is. Sőt: van amikor eszembe jut, hogy el maradt valami lényeges részlet-motívum és hagyva csapot-papot (ebédet, tévét és-vagy gyermeket) és folytatom az írott, vagy mondott értelmezést azért, hogy nehogy az evés, vagy a gyermekek közötti lazulás közben kigondoltakat elfelejtsem. És arról sem akarok senkit meggyőzni, amit az egyik Magyarországi ügyfelem úgy fogalmazott meg, hogy amit teszek az emberekkel, az anyagiakban voltaképpen megfizethetetlen, hiszen mit ér akár egy szuper-autó is, például amellett, hogy babákat varázslok a sterilnek vélt és a lombik bébi programokon kifáradt családokba, hogy házasságokat hozok helyre, szétomló félben levő családokat kötök egybe, megmentve a gyermekek számára az édesapát és az édesanyát is. Az egymásra unt élettársakat, amennyiben karmikusan találnak a horoszkópjaik, rávezetem, hogy nagyon is folytatható és nagyon is jó lehet még a párjukkal szexuális élet, egyeseket a folyamatos gyógyszervásárlás ördögétől szabadítok meg egy életre, másokat a depressziótól, vagy az öngyilkosságtól és így tovább. És még csak azt sem kívánom bizonygatni, hogy amennyiben érdemtelen munkáért kérném el érdemtelenül a sok pénzt, ha szuper-autónk nem is kellene legyen, de minimum egy három szobás lakásunk, ahol mégis csak kényelmesebben - levegősebben élhetnék a nálam maradt, növekvő két gyermekkel. Most csak arról az asztrológusi munka-értékével szemben érzett misztikus komplexusról akarok írni, amin, akkor amikor a saját horoszkópomat kértem, én is keresztülmentem. Jól lehet, hogy akkor már valahol a halál kapujában álltam magatehetetlenül, és ugyanakkor valahol sejtettem, hogy ha van valami még, ami megmenthet, akkor már egyedül ez, az egyedül a számomra szóló sors- információ lehet az, ami megmenthet, mégis féltem a városunkba heti rendszerességgel előadásokat tartani érkező bukaresti
metafizika-oktatóktól horoszkópot megrendelni. Az egyik ostoba képzetem az volt, ami a Jézus kereszthalála óta kísérti a vallásos lelkeket: ha akkora misztikus tudással rendelkezett, miért nem mentette meg magát? Amennyiben tehát, a metafizikusasztrológus is rendelkezik egy olyan fajta tudással, miért nem szerez pénzt, vagy energiát az ő misztikus forrásaiból, miért nem tartatja el magát a kozmikus energiákkal, miért kell neki az én pénzem? (Mellékesen: az akkoriban Csíkszeredában előadásokat tartó Bukaresti metafizikusok, akiktől tanultam, akárcsak én is a jelenben, nem szívtak olyan külön bejáratú misztikus energiákat az Úristentől, amivel almát, hagymát és kenyeret lehet vásárolni a boltban, ami tehát lehetővé tette volna számukra, hogy nekünk ingyen készítgessenek horoszkópokat, ahogyan ma egyesek elvárnák tőlem is. Hanem a számomra akkor elképzelhetetlen és felfoghatatlan és később is nehezen átvett, természetes táplálkozási móddal kapcsolódó életvitelük tette lehetővé, akárcsak számomra most azt, hogy kevés jövedelemmel is egészségesebben és boldogabban éljenek – éljünk, mint a pragmatikus logikája által vezérelt és így a természetet a végső pusztulásba szorítani készülő emberiség.) Magyarul: az akkor számomra természetesnek tudott, tehát megbocsátható tudatlanságom és tájékozatlanságom következtében, „normálisan” fösvénykedtem a rovásukra – vagyis éppen az igazából egyedüli jótevőimnek és életem megmentőinek a rovására. Másrészt homályosan attól féltem, hogy amennyiben becsapnának, ezáltal magukat is becsapnák és akkor nekem szertefoszlana az élet értelmébe vetett utolsó reményem is, ami akkor csillant fel újra, amikor velük találkoztam. Nem azért féltem tehát, hogy egy esetleg értéktelen munkát készítenek a pénzemért, hanem azért, hogy amennyiben engem átvernek, saját magukkal szemben is bűnt követnek el, mivel értéktelen, vagy hamis információt adnak valakinek, aki ott állt akkor az élet és a halál küszöbén. Hogy honnan szedhettem ezeket a misztikus félelmeimet és fenntartásaimat? Aki tudja, hogy mit jelent az Ikrekben és a XI. házban álló Jupiter által negatívan fényszögelt Skorpió-Nap és Merkúr, az nem csodálkozik. De ez, a nevetséges szellemi irracionalizmusom fölötti pislogásom is eltörpül ama szégyenem mellett, hogy 1991 őszén féltem és haboztam kiadni 3000 lejt (Ma kb. 60 euronak megfelelő összeg) egy olyan munkáért, aminek köszönhetően életben maradtam, tehát tovább folytathattam az életemet és aminek köszönhetően ma az vagyok, aki vagyok: négy gyönyörű egészséges kislányból (És Medárda maholnap, már nem is kislány!) édesapja, vagyis, a két nálam maradt nagyobb gyermekből, szerénységemből és egy igazán értelmes és szép szeretőből álló, lazább kötelékű, de spirituálisan annál felelősségteljesebb és boldogabb családom tagja, aki a derűs magánélete mellett, még öt könyvet kiadott (Közülük is egy jó regényt!) azóta és aránylag egészséges (versenyző) karate mesterré is lett. Végezetül tehát, szeretném felhívni a figyelmét minden, az akkori énemhez hasonlóan, a horoszkópok anyagi értékével kapcsolatos aggálya miatt és az asztrológusok tisztességével kapcsolatos kételye miatt az öntudatával küszködő, és ezen aggályok miatt az asztrológusnak munkájáért pénzt adni kínosnak érző személyt, nem is afelől, hogy az aggályai feleslegesek és oly nevetségesek, mint az enyémek voltak annak idején. Hanem afelől, hogy mi, kauzális asztrológusok vagyunk az utolsók és az egyedüli személyek, a lehetséges ügyfeleink életben, akikkel szemben – Akiknek a munkájával szemben! – érdemes lehet és egészséges lehet az, ha ilyen jellegű aggályokat táplálnak magukban. Egészen biztos ugyanis, hogy ezek a velünk szemben felmerült erkölcsi aggályok, a Lilithjük és a Sárkányfarkuk által jelzett tűz- és föld-karmájuknak a meghaladandó
szorongásokból és ambíciókból erednek és ezek az egyetemes létezés (A teremtés!) spirituális rendeltetésével, vagyis a kauzális teremtői őserőkkel és egyetemes törvényekkel szembeni – És főként a mágia, a kiegyenlítődés (az energia és az információ-csere) és a fejlődés, valamint a nyitottság és a szeretet törvényével szembeni! -, ellenérzéseiknek a megjelenési formái. Olyan a föld-karmára és a tűz-karmára jellemző karmikus meghatározódásokból eredő ellen-érzések ezek tehát, amely ellenérzésektől ajánlatos leghamarabb meg szabadulniuk, éppen annak érdekében, hogy biztosítsák az anyagi és a más energiák szabad áramlását a sorsukban és az életükben. És mindezt, attól teljesen függetlenül, hogy az asztrológus ettől meggazdagodik-e majd, vagy derűsen éli az átvilágítottan derűs sorsát az őt egyáltalán nem zavaró világ-gazdasági hullámzásban. Hiszen számára sokkal fontosabb pontosan látni és tudni azt, hogy miért történik vele, vagyis benne és körülötte mindaz, ami történik, mint az, hogy sikerül-e különleges élvezeti és kényelmi lehetőségeket, valamint a sorserőkkel szembeni külső (anyagi) biztosításokat szerezni a reális létszükségleteit fedezni képes keresetének az értelmetlen növelésével. Az egyetemes etikára alapuló tisztánlátás ugyanis, valamint az etika és a tisztánlátás eredményei szerinti belső és külső mentalitás a boldog és egészséges élet feltétele és nem az anyagi gazdagság segítségével elérhető különleges élvezetekben való részesülés és az öncélú személyi, vagy családi – nemzeti, stb. biztonság növelése. És ez az egyetemes igazság, aminek a Názáreti Jézus két ezer évvel korábban már hangot adott (Aki meg akarja nyerni az életét....), soha és sehol nem mutatkozik meg annyira egyértelműen mint egy tíz évvel az ezredforduló utáni apokalipszisben. Persze, az apokalipszist ugyancsak nem annak az izgalom-keltő értelmezése szerint használom, hanem az eredeti értelme szerint. E kifejezés ugyanis, aminek az elferdített, tragikus értelmét a modern misztikusok annyit koptatták az ezredfordulói jelenségekkel kapcsolatosan, nem világméretű tragikus eseményeket jelent, hanem olyan idő minőséget és olyan idő- helyzetet, amelyben az eredeti és a végső (metafizikai: vagyis fizika előtti és fizika fölötti) igazságok felszínre kerülnek és eredeti értékük és eredeti értelmük szerint értelmeződnek. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a kizárólag kényelmi és élvezeti igényeket, illetve a gazdasági szempontokat szolgáló tudományos életszemlélet romlást és rombolást okozó vetületeiről lehull a lepel, és amelyben az ember észreveszi, hogy éppen ugyanolyan üres lelkileg tudománnyal, mint tudomány nélkül. Sőt, esetleg még azt is, hogy a tudomány és a technika által előállított, természet-zavaró gazdasági és biológiai "jótettmények" káros (és végzetes!) hatásai sok esetben csak a harmadik- negyedik ember generációk tagjain észlelhetőek. Hogy a rövid távon eredményes, ám hosszú távon ökológiai katasztrófákat is előidéző tudományos - technikai és gazdasági gondolkozásunk nem csak a természetre hat végzetesen, hanem az ember belső, pszichikai és szellemi természetében is végzetes zavarokat előidéz. Nem csak az atom-iparról és a vegyszereknek a mezőgazdaságban való alkalmazásáról, nem csak a génmanipulációról, hanem az orvosi technikák egy jelentős részéről is ki derült már, hogy hosszú távon katasztrofális következményekhez vezet. Így, például a kézzelfogható eredményeket hajszoló gyógyításnak az un. nőgyógyászati alkalmazása, a “magas” gazdasági- színvonalat elért országok népeinek a számbeli sorvadásához vezetett, mivel nem csak az emberi szervezet immun- rendszerét teszi tönkre, hanem elsősorban a nők szülői, élet-adói képességét is. Statisztikai tény, hogy azok a lánygyermekek, akik mesterségesen, vagyis császármetszés útján születtek a világra, vagy olyan orvosi beavatkozás által, amely során, a különböző
fájdalomcsillapítók hatására, a szülő- anya nem volt mentálisan éber és nem használta teljes kapacitásával a saját szülő-erejét, felnőtt korukban szintén nem képesek saját erejükből megszülni gyermeküket és tudattalanul (önkéntelenül) félnek, mind a várandós állapottól, mind a szülés aktusától. Ezért azokban az országokban, ahol három - négy generációra visszamenőleg divatos a szülés közbeni fájdalom csillapítók használata, a zsibbasztás, a császármetszés és a "programozott" szülés, a fiatal nők egyre ritkábban és egyre több fenntartással vállalnak gyermeket, miközben vagy az állítólag szerencsétlen gazdasági helyzetükre hivatkoznak, holott mindössze akkorára nőtt a civilizációs igény, hogy gazdaságilag előre biztosítottnak akarják tudni magukat évekig, illetve félnek attól, hogy a szülés után kevesebb jövedelemhez jutva, lemaradnak az élet világi és érzéki élvezeti lehetőségeiről, vagy arra hivatkoznak, hogy nem tudják megtalálni az igazi párjukat. Holott ezek a zsibbasztott, kábított, vagy altatott anyák, nagyanyák és dédnagyanyák vonalán a világra jött nő nemű utódokban teljesen megzavarodik az ősi képzet az élet értelméről és rendeltetéséről, aminek következtében, ha tudattalanul és önkéntelenül is, de szorongnak és félnek a gyermekszülés gondolatától, nem vállalják az áldott állapot (tudományosan: teherkihordás) nehézségeit, a gyermekszülés "kínját". Annak ellenére, hogy közülük egyesek "imádják a gyermekeket", voltaképpen gyermekellenes a spirituális és a pszichikai mentalitásuk. A szintén gazdasági megfontolásokból a foganás előtt szedett fogamzásgátlóknak, szintén nagy a gén struktúrákra gyakorolt káros (szülői erőt csökkentő) következménye, nem csak a biológiai, hanem főként a mentális és a spirituális (karmikus) károsodás és degradáció miatt is. Tudományosan, már azt is kimutatták, hogy a fogamzásgátlókhoz használt női hormonoknak a vizeletből különböző természetes, vagy természetellenes utakon - az ivóvízbe való visszakerülése következtében az újabb férfi- generációk nemzőképessége (a férfi ivarszervek száma és vitalitása) és szexuális képessége is jelentősen csökkent, de ez már csak a fizikai megjelenési formája annak, amit a keresztény vallásban valamikor még a bűnbeesettségi lelki állapotunk következményének neveztek. Hamvas Béla szavaival: a modern embernek a globális létrontás (gazdasági hajsza a boldog és biztosított élet megvalósítása érdekében) logikája szerinti gondolkozásának a következménye mindez. Nem csak a föld-karmára leginkább jellemző szocialista gondolkozás miatt gazdaságilag tönkre ment magyar nemzet fogy ezen okok miatt látványosan évről - évre, hanem a német, az angol és a skandináv országok "bennszülött" lakóssága is, annak ellenére, hogy a gyermekszülést és a gyermekvállalást gazdaságilag igen kedvezően támogatják állami szinten ezekben az országokban. Annak arányában, ahogy a gazdaság-központú nyugati típusú gondolkozás terjed, a kelet európai népek is átveszik ezeket az előnyösnek tetsző, szülés könnyítési és család- szabályozási eljárásokat, azok is, sokkal rohamosabban sorvadni kezdenek, mint ahogy azt a gyakorlati eljárások szerint logikus lenne. A fent leírt jelenségek csak a jéghegynek a csúcsát képezik, a látványos eredményeket hozó tudományos - gazdasági tevékenységünk által előidézett, kevésbé látványos katasztrofális folyamatoknak. A kényelem- és élvezet és biztonság-keresés mentalitásán alapuló, káros és végzetes (természet-ellenes) tudományos eljárások miatt tehát, apokalipszisben élünk olyan értelemben, hogy egészen jól látható, hogy az emberiség egy része a tudományos gondolkozásában ugyan fejlődik, de a szellemében – spirituális struktúrájában – és ennek következtében a biológiai szervezetében annál jobban degenerálódik.
A természet-ellenes gazdasági és tudományos tevékenységünk által kiváltott üvegházhatás következtében megzavarodott természet által okozott problémák mellett, a világiság vége olyan értelemben is bekövetkezik tehát, hogy az emberiség egyre nagyobb része lesz képtelen természetesen élni, vagyis orvosságok és mesterséges erősítők és vitaminok nélkül megélni, mivel a természetes élelmiszerforrásokat (a gabonákat és a zöldségeket) tönkre teszi a kapzsiságnak a tudományos szemlélettel össze fonódó termesztése (Lásd gén-manipulált növények nagy hozamú termesztése), másrészt, az orvostudomány és a genetika által beindított természetellenes magzatfoganások és szülések által létrehozott globális gén-struktúra zavarodást, vagyis az újszülöttek biológiai struktúráinak a globális degenerálódási folyamatát, csak későn veszik észre és mutatják ki az orvosok és biológusok egyértelműen. És persze, a jelzett folyamat sem állítható majd le azonnal, globálisan és egyértelműen. A megfelelő politikai intézkedések után is, a természetes rend csak több generáción, sőt: több évszázadon keresztül fordulhat majd vissza, ami azt jelenti, hogy a megfelelő nemzeti és globális intézkedéseket követően, leghamarabb egy évszázad múlva. Ezért a föld-karma által irányított gazdasági rendszer segítségével elkövetett külső és belső természet-zaklatásnak, a közeljövőben a civilizált emberiség minőségi és számbeli sorvadása lesz az eredménye. A helyreállítás viszont olyan, az anyagi világ eredeti rendeltetése megértésén alapuló, gyökeres szemlélet-változtatást igényel, amit ugyancsak több generáción keresztül és csakis a metafizikai alapú (kauzális, és nem jósolgató!) asztrológia térhódítása után lesznek képesek átvenni az emberek. Az ezredvégi kereszt- és katasztrófa- konstellációk, akárcsak a 2O12 utáni apokaliptikus konstellációk, minden józan asztrológus számára a természeti katasztrófák mellett, a "minden áron jót akaró", élvezői- fogyasztói pragmatizmusnak, illetve az antropológiai és ökológiai katasztrófát előidéző, materialista gazdasági életszemléletnek, vagyis, a föld-karma szerinti ostoba és sötét mentalitásnak a két - három generáción belül bekövetkező teljes "világvégét", vagyis a világias – gazdasági és materialista-tudományos gondolkozás által kiszolgált, anyagi és öncélú boldogság nyerői életszemlélet (nyerészkedő mentalitás) végét vetítik előre. http://www.kozmaszilard.hu http://www.kozmaszilard.ro
A Levegő karma metafizikai értelmezése
Nem azért jó a saját szemünkben, vagyis az erkölcsi látásunkkal (spirituális érzékelésünkben, sors-gondolkozásunkkal), a leomlott gerendát keresni, a mások szemében (létképzeletében és életlátomásában) található szálkák keresése – vizsgálata helyett, mert: A)
Ehhez, ily módon nincs erkölcsi alapunk.
B)
A másikat sértjük ezzel. (Hiszen az, hogy a mi szemünkben – látásunkban egymást keresztezik a leomlott vastag gerendák, még nem menti fel „a másokat”, vagyis, nem jelenti azt, hogy a mások nyugodtan ülhetnek a szálkáikkal, még akkor sem, ha a mi látásunk esetleg telve van gerendákkal!)
Hanem azért, mert amíg a mi szemünkben, akárcsak apró szálkák is vannak - nem hogy gerendák! -, addig a hangoltság és a vonzás, valamint a hatás-visszahatás (ok és okozat) sorstörvényei alapján, ténylegesen nem lehetünk sem egészségesek (hosszú távon), sem nyugodtak és boldogok. És azért is, mert az életünk értelmét, célját és rendeltetését is éppen ez adja meg: a szellemi látásunk kitisztítását követő, velünk született belső (Személyes) sérüléseinknek és rongáltságunknak, illetve a sérülésre – rongálódásra való hajlamainknak, a minél nagyobb mértékű feloldása. Ezeket a sorsrontó és egészségrontó (karmikus) hajlamainkat a személyi sorsképleteinkben a Lilith és a Sárkányfarok jelöli, nem csak a jegyhelyzetével, hanem a házhelyzetével és a fényszögeivel is. Van azonban még valami, igen fontos és lényegi "részlet", amit tudnunk kell a Lilithünk és a Sárkányfarkunk pozíciójáról (meghatározódásáról), ahhoz, hogy teljes képünk legyen a gerendáink természetéről. Éspedig az, hogy mit is jelent tulajdonképpen az, hogy ezek a személyes gerendák, föd-, víz-, tűz, vagy levegő jegyű konstellációkban találhatók-e? Az én asztrológiai születési képletemben, a több irányból bombázott (Vagyis: kizárólag negatívan fényszögelt) Marssal együtt álló Lilithem, a Mérlegben és a III. Horoszkópházban található. Szerintem egyetlen horoszkópház sem határozható meg oly nehezen mint az Ikrek gyakorlati megvalósítási körét megtestesítő 3. ház. Nézzük csak: az ideavilág és a gyakorlati élettények (anyagi megvalósulások) egyeztetési képessége kialakulásának az életköre. A közvetlen személyi tapasztalatokból való tanulási képességek kialakulásának az életköre. A velőkig hatoló és lélekig hatoló nyers és hétköznapi tapasztalatokból való – A NYERS, HÉTKÖZNAPI TAPASZTALATOKBÓL VALÓ - sorsrendezési (metafizikai) következtetések levonási képességek kialakulásának és kifejlődésének az életterülete. Nos, a sorsképletemben, ebben a grafikai mezőben áll a negatív Marssal duplára „veszélyesített” legsötétebb karmikus pontom, a Lilithem. Negatívan értelmezve a III ház jelentését (Mivel a Lilithnek amúgy is csak a negatív vonatkozásai értelmeződhetnek), azt is mondhatjuk, hogy a Lilith-Mars párosom a közvetlen tapasztalatokból és jelzésekből való tanulási (helyes következtetés levonási) képtelenségnek, illetve a közvetlen tapasztalatokból való sors-horderejű következtetések levonási nehézségeknek a házában áll. Ráadásul ez a Lilith-Mars páros, meredek szembenállásban található a IX. házban álló Holddal (Ami a szülői minőség mellett, a tükröződési és oldódási képességeink bolygója is!), vagyis, a metafizikai megismerések házában (IX. ház), álló, szülői minőség és szülői-ősidea bolygóval, ami szintén csak negatív fényszögeket kap. És egyre nagyobb a gyanúm, hogy a Szaturnuszom sem a IV. házban áll az anyám által közölt 23,OO órás születési időpontnak megfelelően, hanem abból ki kell vágni 1O – 15 percet, azért, hogy a Szaturnusz a III. ház életkörében is értelmeződhessen. – Különben, egyszerűen nem lenne asztrológiailag megmagyarázni azt, hogy kauzális asztrológusként miért nem vettem észre idejében azt a tényt, hogy nekem, az öncélú
irodalomgyakorlásba, illetve, a pusztán esztétikai szinten megélt életgyakorlatba nem lehet visszatérni. Hogy nincs már lehetőségem a közönség-sikertől függő életsorsba való vissza trérésre (Alacsonyabb spirituális szintre való vissza ereszkedésre: vissza-élésére!), még egy olyan regénnyel sem, ami a spirituális tudásszerzésről, illetve e tudás alapján kialakuló tényleges hitről szól, vagyis, éppen arról szól, hogy a mű mondanivalója és az író élet-megvalósítása egymástól elválaszthatatlan. És a Szaturnuszomnak a III házban való léte nélkül, nem lenne megmagyarázható az sem, hogy miért éppen a fülem (Szaturnusz) gyulladt be iszonyatosan a nyár elején, mindjárt a román - magyar határ átlépése után (Szaturnusz - a határhelyzetek bolygója is), miután enyhe fülfájások már a regény megjelenése előtt, de főként a megjelenés után is, jelezték, hogy valamilyen belső tudás-sugallatot, nem tudok, illetve nem akarok meghallani. És persze: az a bizonyos memória-kiesés is erre utal, ami miatt egyszerűen elfelejtettem azt, hogy a régi, piros-Ladánkat egy héttel korábban nem a tömbházunk előtt tettem le, hanem a volt feleségem nagyanyja lakása előtti parkolóban hagytam, ami a majdhogynem és még mindig szekus módra viselkedő román rendőrséggel való, meglepő fordulatot vevő (Talán rám akartak ijeszteni a fiatal tisztecskék, hogy „megkeveredve” aztán majd álljak be besúgónak?) találkozásomat eredményezte, egyértelműen arra utaltak, hogy valamit nagyon nem akarok meghallani. Tudni, jól tudtam én, már az első jelzésektől, hogy a szellem sugallatainak a lehallgatásával illetve a helyes értelmezésével lehet a baj, de az igazi, kauzális okot sehogy nem tudtam megfejteni. Csak az üldözésembe fogott, 19 éves pesti fiatalember által hátulról elrondított (- Hátulról nagy sebességgel elütve megnyomatott: Szaturnusz) Ladámmal való haza felé igyekvésem közben (A bizonyára verekedni szándékozó kisöreg azt állította a rendőröknek, hogy azt képzelte: át akarok menni a piros lámpánál és azért hajtott belém a kölcsönkért Daewovoval 1OO km. per óra sebességgel.), az autópálya egyhangúságában értettem meg tehát azt, hogy az irodalomba, az un. irodalmi életbe való re-integrálódási vágyam és törekvésem (az ide vonatkozó tudatos, vagy önkéntelen imaginációs tevékenységem) éppen az abszolútumba (Istenbe) való integrálódásomat, illetve a Teljes Bolonddá válásomat akadályozza. És, hogy ezzel az önkéntelen világi törekvések érdekében történt figyelem-lekötéssel, a figyelem hibás irányba fordítása által okozott szellemi éberség-vesztéssel persze, ez, az írói múltamból jövő, öncélú siker-vágy korlátoz a szellemi - spirituális szabadságomban, a sors- és személyiség-kiteljesedésemben is. És nem csak azért nem tagadhatom le, hogy ehhez az öncélú törekvéshez vezető spirituális farkasvakságomhoz - Amivel képtelen voltam megfejteni az otthonról való elutazás előtti akadályoztatások szimbolikus jelentéseit. - a múltamból a tudattalan képzeletvilágomban ragadt világi képzeteim járultak hozza, hanem a rejtett becsvágyam és hiúságom is, mert a Lilith-Mars párosom az Oroszlánban álló Plútótól kap egy - egy félkvadrátot, hanem azért is, mert egy olyan személy kezdett célozgatni, persze teljesen téves irányban (Mintegy a közöttünk felmerült, utód-névválasztási kérdésben felmerült nézeteltérés kapcsán, a maga igazát próbálván igazolni ezzel.) a kemény fülfájásom és egy késő este történt budapesti útirány-tévesztésemnek a spirituális értelmezésére, akinek a feloldottnak és meghaladottnak - Vagyis: egyszer s mindenkorra elintézettnek - képzelt Lilithje éppen az Oroszlánban áll!
De, azzal, hogy ezt, az Oroszláni hátteret felvillantottam, innen gyorsan tovább is szeretnék lépni, mert meggyőződésem, hogy nem az az igazi asztrológiai tudás és a metafizikai alapállás ismérve, hogy a jóslásos asztrológia elméletei szerint moralizálgatunk, és főként nem az, ha mások szemében, immár az asztrológia segítségével is a szálkát keresgéljük. (Ami egyébként éppen az Oroszlán- és a Nyilas karmások szokása és nem utolsó sorban vesszőparipája!) Hanem az, ha az, hogy a karmánk szerinti imaginációnknak a működési mechanizmusát teljes mélységében és szélességében megértjük és önmagunkon belül fel- és beismerve annak a horoszkópház szerinti jellegét, hatástalanítjuk a tovább gyűrűzését pl. (A tudatosítás segítségével megállítjuk a karmánk önkéntelen verklizését). Azt szeretném elérni tehát, ezekkel az önkéntes akasztást szolgáló (Lásd, a Tarot 12 ikonját!) sorokkal, hogy a Bolonddá válás útjára lépett bátor olvasóim megértenék azt, hogy miképpen működik a karmikus imagináció, illetve azt, hogy a karmikus meghatározódásaink miatt, a távoli múltunkból jövő és az anyai ági őseink múltjából a mi karmikus képzeletünkbe átszármazó, vagyis, a mélytudattalan képzeletvilágunkba ragadt, mágikus erejű képzetfoszlányok, miként képesek az egész gondolkozásunkat manipulálni, miközben mi meg vagyunk győződve arról, hogy amit egy bizonyos törekvésünkben teszünk, az a lehető leglogikusabb dolog a világon. És ezt annak ellenére is, hogy az egyéni sorsprogramunk feldolgozása és meghaladása szempontjából tévesnek számító törekvésekre vonatkozó nyers (intellektuális) információkat és jelzéseket idejében megkapjuk. Nem másért, de az utóbbi időben több olyan magánlevélben érkezett kérdést és panaszt is kaptam, amelyben egy - két éve, vagy éppenséggel három éve horoszkóppal rendelkező személy azért méltatlankodik, hogy vele miért történik meg, illetve, miért nem történik meg, ez vagy az a dolog, a várva – várt pozitív sorsesemény, annak ellenére, hogy igyekezett maximálisan betartani a horoszkópjából kiolvasott életfeladatok beváltására vonatkozó tanácsokat. Történt tehát valamikor a Bukaresti Metafizikai Szabadegyetemmel (Az Eltával) és az asztrológiával (horoszkópommal) való találkozásom előtt, hogy az édesanyám fehérfekete képernyős tévékészülékén egy beszélgetést követhettem a kedvenc írómmal, Csoóri Sándorral (A versei mellett, a Tenger és Diólevél című, nagy formátumú esszéjének a magyar népdal-szövegek spirituális értelmezése nyitogatta tudatosan az első metafizikai ablakokat és kapukat a lelkemben.) láthattam egy beszélgetést az ötvenes években történ könyvhéti dedikációk által létrehozott politikai furcsaságokról. (Pl. a Tamási Áron Aczél György számára adott dedikációja frappánsságáról.) És történt ugyanezen időkben, amikor még a Tévéből (is) próbáltam tájékozódni a demokrácia igazi természetét illetően, hogy az egyik Bukaresti Tévéadó csatornáján egy Párizsból haza látogató román íróval követtem egy interjút, amelyben a diktatúra embertelen nyomása elől emigrált (kiszökött) fiatal író, azt ecsetelgette, hogy a román íróknak is hozzá kell szokni ahhoz a gondolathoz, hogy le kell ereszkedni az elefántcsont-toronyból és a nagy műgonddal és szellemi ambícióval megírt könyveiket a piacon, és ha kell az utcán eladni. Szó szerint emlékszem a kifejezésére: ki kell menni az olvasóközönséghez és az előtt pojácáskodniuk kell. (Trebuie să facă pe paiaţa.) Az akkori, a világ és a világiság felét talán túlzottan is, „hirtelenül megnyílt” lelki állapotommal ezt én a normalitás és a közvetlenség jegyének ismertem el és arra gondoltam, hogy amennyiben megjelenik az
akkoriban készülő harmadik verseskötetem, majd én is kiviszek egy konyhaasztalt a tömbházunk elé és dobra verem a diktatúra utolsó öt évében már tudatosan az asztalfiók számára írt „gyöngyszemeimet”. És történt még, hogy az egyik „felszabadult” nyáron éppen akkor volt valami dolgom a magyar könyvheti rendezvények színhelyéül szolgáló Vörösmarty tér környékén (Talán a Vigadó épületében), amikor nem csak, hogy a könyvhét zajlott, hanem az ott felállított szabadtéri színpadon, éppen a nálam jóval fiatalabb Toth Krisztina költőnőt faggatta a legújabb kötetéről a könyvhéti és irodalmi animátor. Miközben hallgattam a közvetlenül a rendszerváltás után a Mezei Katalin által személyesen is megismert fiatal és nem utolsós sorban igézően szép költőnő mélyen szántó mondatait, természetesen arra is gondoltam, hogy ilyeneket én is tudnék mondani, csak alkalom kellene arra, hogy az irodalmi színpadra felkerüljek. A sors viszont úgy hozta, hogy a 3-ik verseskötetemmel nem „szerepelhettem” a megjelenése évében megrendezett könyvhéten, mivel a Kolozsvári Glória kiadó ilyen rendezvényeken nem vett részt (Legalább is akkoriban), a következő évre viszont mind elfogytak a könyvboltokból a köteteim, ezért tehát, még a tömbházunk előtt sem kellett azokat dobra vernem, nem hogy fölösleges költségekbe verjem magam a könyvhétre való kijutás érdekében. A Vörösmarty téren való szereplés és a szabadtéri színpadon való igehirdetés tehát elmaradt és így nem volt lehetőségem arra, hogy ennek a régi vágyképzetemnek a metafizikai nevetségességét és hiábavalóságát, a közvetlen tapasztalatok szintjén is beláthassam, és ezért a tavasszal azzal a visszatérő kérdéssel rohamoztam a kiadót, hogy „legalább a könyvhétre” meg jelenik-e a regényem. Hát megjelent éppen négy héttel a rendezvény előtt, ami idő elég volt arra, hogy a karmikus imaginációm (élet- és létképzeletem) által sóvárgott és a külvilági események által a fent jelzett módon folyamatosan táplált irodalmi szereplési rögeszmém követelésének, a gyakorlatban végre eleget tehessek. Mivel a Csíkszeredai Status kiadó nem látja üzletileg jövedelmezőnek a könyvhéten való részvételt, megkértem a Pallas Acedemia vezető-tulajdonosait, hogy „vigyenek magukkal” a könyvhétre, vagyis vegyék be a könyveimet az ott árulandó könyvek közé. Ezzel együtt természetesen, fel is vettek az ők sátra előtt dedikáló írók listájára, és ez által én is elérhettem a régi (Asztrológusi – metafizikusi öntudatom kifejlődése előtti) lappangó álmomat és ábrándomat: ott ülhettem fájós fülemmel a Pallas sátra előtti „dedikáló-írók” asztalánál csütörtökön, pénteken. szombaton és vasárnap délután, valamint hétfőn délbe, miközben Varga Csillán, Varga Ágnesen, Pap Nikolettán és Lehner Zsuzsán kívül, egyedül Tövissi Enikő jött el beszélgetni és könyvet vásárolni, utóbbi viszont olyankor, amikor még nem verekedtem be magamat a pesti forgalomban Rákoscsabáról. Hogy egyértelmű legyen a sors-jelzés, még a Bp-re emigrált, és az utóbbi időben a trágár pszichológus, Csernus Imre siker-könyveiért rajongó, régi barátom is, inkább a szomszéd könyv-sátornál dedikáló György Attila és Bayer Zsolt könyveit vette meg, mint a némileg persze drágáb (Mivelhogy sokkal vastagabb) Táltos Bolond-ot, mondván, hogy ő most éppen olyan pragmatikus fázisban van, amikor nem kívánja magát elvont metafizikai eszmék által befolyásoltatni. Lehetséges, hogy mindössze a IX házban álló, teljesen negatív Hold által, sőt: még a IV. házban álló Skorpió Napom és Merkúrom által támadott Lilith által is jelzett, közvetlen tapasztalatokból azonnali sors-javító következtetéseket levonni képtelen karmikus determinációim akadályoztak meg abban, hogy még ekkor se vegyem észre a sorsjelzést, de, anélkül, hogy fel akarnám menteni magam, arra is gondolok, hogy a
könyvhéten való részvételem mellett kikerekedő Magyarországi nyári utazásom céljának a Vörösmarty szereplésnél jóval összetettebb mivolta. Egyrészt, mert nem is, a ma már egyáltalán nem létező „irodalmi rajongóim” sűrű jelentkezésére vártam, hanem azon Budapesti és Budapest környéki személyekre, akiknek az utóbbi években készítettem horoszkópot, és nem is annyira könyvvásárlás céljából, hanem inkább asztrológusi tanácskérés – tanácsadás céljából, hiszen számtalanszor szegezték már nekem azt a kérdést, hogy mikor és hogyan lehetne személyesen velem találkozni és beszélgetni. (Olyan horoszkóp rendelőm is volt, és nem is egy esetben, akit én magam beszéltem le arról, hogy Csíkszeredába utazzék, biztosítván arról, hogy a több időben elkészített számítógépes hangfelvételeken, amelyeknek nem csak az, az előnye, hogy összesítve több időt tesznek ki mint a közvetlen beszélgetések során tett feltárások, szóval, hogy a számítógépes felvételeken is, éppen úgy elmondom, ami fontos és lényeges, mind egy közvetlen feltáráson.) Hát ott volt a lehetőség a Vörösmarty téren, öt napnak a hosszú – hosszú (Számomra a végén már unalmasan hosszú) délutánján át, hogy lehessen velem a horoszkópok elészülte után is velem egészen személyesen, úgymond élősúlyban is beszélgetni, sorsjavítási vonatkozású kérdéseket feltenni. És még csak nem is kellett volna ehhez egy cukrászdába, vagy kávézóba, netalán-tán kocsmába kényszerrel elfogyasztott italok és ételek elfogyasztása és kifizetése ellenében beülni, mert a könyvsátrak előtt üldögélve beszélgetni ingyenes. (Az Ezoterikus klub kis irodájában való beszélgetések ára például már óránként két ezer forint volt, amit a végén nekem, mind ki is kellett fizetni. Összesen 36 ezer forintot.) Másrészt, mert a Vörösmarty téri „írói tevékenységem” értesítőjét elolvasva, egy pécsi barátom megkérdezte, hogy nem-e rándulnék le hozzuk Pécsre, és ebből az ötletből kifolyólag a Pécsi vasutas klubban egy tömött előadást sikeredett össze hozni? Ez után viszont, előadás után egész esete és másnap végig, nagyon sok kedves új ismerőssel, és régi rendelőből lett jó baráttal beszélgethettem (Remélem én, nagy haszonnal mindannyiunk számára, de ezt inkább ők írják meg.). Arról nem is beszélve, hogy Budapesten egy teljesen meg telt teremben tarthattam előadást és azt követően majdnem mindenki vásárolt egy, sőt: két könyvet is, és két napon át, egymást követően készítettem a fent említett „drága irodában” a horoszkópfeltárásokat. Szóval, „a fővárosi események sűrűjében és a Budapesti hajszolt forgalomban léve”, még képtelen voltam a Vörösmarty téri „szereplést” és az előadások közbeni és utáni „munkálkodást” mint egymástól metafizikai lényegiség szerint gyökeresen eltérő célt és állapotot jól megkülönböztetni, és csak a haza felé vezető úton esett le a tantusz, hogy az elindulás előtti rengeteg „misztikus” hátráltatás nem az egész utazásnak szólt, hanem csak az írói szereplésnek. Arra tehát, hogy egészen biztos, hogy amennyiben nem erőltetvén a dolgokat és nem sietek annyira annak érdekében, hogy a könyvhéten részt vehessek, nem gyulladt volna be a fülem, és nem fájdult volna meg teljesen bal agyféltekém felől a fejem, hiszen azért volt rám ily rendkívüli hatással az a bizonyos húzat, aminek a „nem létezése” miatt annyit veszekedtem korábban az anyámmal és Emőkével, mondván, hogy huzat nincs, csak a levegő elem mozgása, amit azok nem bírnak elviselni, akik hadi lábon állnak a szellemi világ törvényeivel. A Ladánk
benzinpompájának a meghibásodása miatt ugyanis már egy napot késtem, és látván, hogy az akadályoztatás értelmét nem találva, este nem tudok elaludni még éjfél után egy órakor sem, fogtam magam és a korábban bepakolt cuccokat lehordtam az autóba és hajnali kettőkor neki vágtam a nagy útnak, út közben az útszélre félre húzva, próbálván pihenni egy – egy kicsit Erdőszentgyörgyön az RMDSZ székház előtt, valamint Marosludas előtt egy parkolóban. Természetes tehát, hogy egy fehér éjszaka után, és azt követően, hogy, a Linda férjének a tanácsára, egy Kalotaszeg környéki benzinkútnál kipakolva a 15 csomag könyvet, teljesen kicseréltem és kézi pumpával felfújtam a Lada két hátsó kerekét (Nem megfelelő méretű volt a gumi a használatban levő kerekeken.), a nagy kánikulában, úgy izzadtam mint egy ló és ezt ellensúlyozandó, az összes ablakot leengedve, haladtam a Budapest felé vezető országutakon. Most viszont, annak köszönhetően, hogy az ablakokat a vissza vezető úton is képtelen voltam teljesen zárva tartani, amitől itthon mind a fülem, mind az agyam egy fogfájási fájdalom intenzitásával kezdett hasogatni, egy életre megértettem és egészen biztos, hogy életem egyetlen pillanatában sem felejtem el, hogy a Bolond útja, nem azonos sem a költő útjával, sem az író útjával. Hogy is mondta Jézus a hozzá szegődni vágyó gazdag fiatalembernek: „- Add el mindened.” És hogyan mondta a tanítványainak? -
Csak aki meggyűlöli magát, és meggyűlöli az apját és az anyját, lehet az Én tanítványom. (Az egészséges Én-nek a tanítványa...)
Persze, itt nem szó szerinti gyűlöletre kell gondolni, hanem a Lilith által mozgatott régi személyünk képzetrendszernek, valamint az anyánk és az apánk által képviselt világi gondolkozásnak és erkölcsi hagyományrendszernek a végleges és visszavonhatatlan elutasítására. Természetesen az eddig leírtakkal semmiképpen nem azt akartam mondani, hogy ettől kezdve, megbélyegzettnek és kerülendőnek tekintek mindenki számára mindenféle irodalmi tevékenységet és ilyen jellegű, a széles és nyájas publikumnak szóló, a közönség tetszésnyilvánítását kereső, esztétikai jellegű önkifejezési, önmegvalósítási lehetőséget, hanem mindössze azt, hogy nekem, akinek a Lilithje a III. Házban áll és a Plútója az Oroszlánban és az I. Házban áll, és ráadásul ez a kettő támadja is egyik a mást, ellenjavallott minden ilyen jellegű, külső és világi sikeraratást célzó tevékenység és törekvés, illetve az íráskészségemnek és kifejezőkészségemnek az ilyen célokkal való használata. És ezzel sem azt akarom mondani, hogy tilos az alkotást gyakorolni, hanem mindössze azt, hogy nekem, ezzel a születési konstellációval nem jó és egyáltalán nem kell sem az irodalmi esztéták és kritikusok, de még az un. irodalmi publikum kegyeinek az elnyerésért bármit is tenni, hanem továbbra is bátran és szabadon kell az általam felismert, belátott és meglátott metafizikai igazságokat kifejezni, éppen úgy, ahogyan azt a Táltos Bolond utolsó hat fejezetében tettem ezt, ahol már nem voltam tekintettel semmiféle irodalmi alakoskodási szükségre, vagy egyáltalán a tudományos-világi logika szerinti érthetőségre. Az abszolút-azonosság állapotának a leírása ugyanis túl van minden tudományos és esztétikai határon és azok számára akik kellemes, vagy megrázó irodalmi
élményekre vágynak még, vagy botrányos (vallásos érzelmű és gondolkozó személyek), vagy egyenesen nevetséges naivitás és hülyeség. (Filozófiai szempontból pallérozott elmék.) Ezek miatt, magamat korlátozni a kifejezésben egyenesen vétek azokkal szemben, akik tőlem többet várnak mint irodalmat. És ezek azok a személyek akikhez én elsősorban szólni akarok. Másfelől, az is az igazsághoz tartozik, hogy az irodalmi kiméra miatti Magyarországra való utazásom erőltetése, a III. Házban álló Lilith és három bolygó által jelzett életfeladatok beváltása szintjén hasznosnak bizonyult, még akkor is, ha most is sajog az út közben huzatot kapott koponyám bal oldali része. Én ugyanis addigelé maximum Fogarasig merészkedtem el autóval és azt is Sepsiszentgyörgy - Bod irányába, Brassó megkerülésével. Az, hogy ilyen vidéki és végső soron igen kevés (Olyan is van, hogy hetekig nem ülők itthon autóba) autóvezetői tapasztalattal, néhány nap alatt megtanultam az őrült iramban és nevralgikus etikával folyó Budapesti belvárosi forgalomban meg tanultam nem csak vezetni, de Budapesten (Budán is!) tájékozódni és a tájékozódási hezitálásaim miatt mindegyre rám dudáló enervált autóvezetőknek, jó Bolondként magamban nagyokat kacagva, bátran az ökleimet rázni is, bizonyára hasznára lesz a III. Házi életfeladataim beváltásában és feloldásában, nem csak technikai, hanem spirituális moralitás szempontjából is. Történt ugyanis, hogy miután az Oroszlán-Lilithel rendelkező ismerősöm arra kezdett célozgatni egy telefonbeszélgetésünk alkalmával, hogy mennyire el lehetek spirituálisan tévedve, amiért pár nappal korábban, éjjel tizenegy tájékán (Akkor mindössze három napja voltam Budapesten) a Rákoscsaba felé vezető Kőrősi Csoma Sándor és Kőbányai út helyett, a Hungária körúton folytatva az utamat, egyszer csak azt vettem észre, hogy áthaladtam az Árpád hídon és a Szentendre felé vezető utat jelző táblát látom (Jelzem, akkor is, minden segítség nélkül, sikerült a Szentendrei útról jobbra elkanyarodva, a Duna túloldalára - A Pesti oldalra - jutni és onnan a belvárosig vissza haladva, a Nyugati pályaudvartól a Blaha Lujza térig haladva, a Rákoscsaba felé vezető kiutat megtalálni éjszaka 11 után!), újból elindultam ugyanattól a korábbi napokban nehezen megtalálható saroktól a szálláshelyem felé, és az útnak azon a szakaszán, amely, ha egy bal oldali sávban foglalsz helyet 18O fokkal fordít vissza, amennyiben viszont a szélső jobb oldali sávban, akkor nem a Jászberényi úton találod magad, hanem tovább haladsz valamerre a Feri Hegyi repülőtér irányába, látván, hogy nem jó sávban vagyok és nem akarván újra megszívni a dolgot, kanyarjelzőmmel a sávváltási szándékomat még jó időben jelezve, de látván, hogy a jobb oldali sávban mögöttem száguldó Cielo soförjének esze ágában nincs maga elé beengedni, jól megnyomtam a gázt és úgy is bebújtam az orra elé, hiszen a beengedésre várakozás közben lelassítva, a mögöttem levő autót tartóztattam fel, amelynek a vezetője máris tülkölni kezdett a hátam mögött. Persze, erre a Cielót hajtó kamasz legény (Miután a piros lámpánál belém rohant, kiderült, hogy 19 éves) kezdett el tülkölni a hátam mögött. Intettem, hogy nem tehettem mást és hagyjon békén, de láttam, hogy nem akar leszakadni rólam, sőt: nagy dérrel-dúrral megelőzött, majd azonnal bevágott az orrom elé és letérve előttem az út szélére, integetni és ordítani kezdett a kocsi ablakából, hogy álljak meg. Én persze, folytattam az utamat és ez volt a nagy karmikus vétkem, aminek az autóm hátuljának a hátulról kapott ütéshez viszonyítva, enyhe megrongálódása kellett jelezzen. A bizonyára húsevői – ragadozói ösztöneiktől hajtott pesti gyermek ugyanis, látván az ősz szakállamat és hajamat, azt képzelte, hogy menekülök előle és a szó szoros értelmében üldözőbe vett, amely
logikusan téves magatartásának én elejét vehettem volna, ha akkor, amikor a kiszállásra invitált, melléje húzok a Ladával és az első harcias kiabálásától fel lelkesülve, néhány téglatörő pofonnal elveszem a baleset után persze, hisztériás rohamokat produkáló, pelyhes szakállú fiatalember tüzes harci kedvét. Ehelyett viszont, újból és újból, a Lilithel együtt álló, támadott Marsomnak (Karmikus gyávaságomnak!!!) és az okosabb enged című stupid filozófiának – És nem a Karate mesteri és harcosi minőségemnek! – megfelelően, újból és újból „úriemberkedtem”, illetve gyalázatosan „konfliktustkerültem”. Nincs szó, ami kifejezné, hogy mennyire szégyellem ezért magam előtt, de előttetek – Akiknek a harc és a bátorság felszabadító szelleméről több rendben is prédikáltam! - magam. Hát így jöjjön nekem még bárki is ezen túl azzal a képtelen dumával, hogy ő már meghaladta a Karmáját egy, kettő, vagy három éves misztikus tevékenység után... És így jöjjön nekem az Oroszlán Lilithel rendelkező ismerősöm, aki képes volt egy nyolc mondatos levelében ötször elismételni, különböző kontextusokban azt, hogy az ő házában, az ő lakásában, az ő konyhájában, stb., hogy nem a saját lelkiismerete megnyugtatásaképpen akart fölöttem öntudatlanul és önkéntelenül erkölcsi győzelmet aratni, amikor többszörösen is arra célzott, hogy mennyire el vagyok tévedve metafizikailag, amiért az Agip benzinkúttól kijövet, elvétettem a szálláshelyem felé vezető irányt vasárnap este a Hungária körút és a Kőbányai (Vagy Kőrösi Csoma Sándor?) úti kereszteződésnél. Különösen, hogy az Oroszlán Lilithje nem is egymagában található a XII. házában. Amikor ugyanis, a Tűz jegyekben álló Lilithek és Sárkányfarkak által jelzett, kispolgári erkölcsre alapozott karmikus lopakodásokat észlelem, mindig a Bizottság együttesnek az a dala jut eszembe, aminek a szövege így hangzik: „Tudom, hogy van baltátok is, tudom, hogy van késetek is. Tudom, hogy mi az ábra. Bestia, Bestia látlak...” - A bestia természetesen ugyanaz, mint János Apokalipszisében. A Lilith, illetve annak a gyengébb és családiasabb változata: a Sárkányfarok. Talán nem véletlenül szólított fel Varga Ágnes asztrológus arra, hogy feltétlenül írjak egy könyvet a Lilithről és adjam ki, mert nem csak, hogy rengeteg a félreértés és a hamis értelmezés ezen a vonalon, de a legtöbb esetben a magyar asztrológusok még csak nem is tudnak róla. Vagy teljességgel ignorálják, mint például a Kalo Jenő magas szintűnek mondott asztrológus-iskolájában. Ne mondja tehát nekem senki, hogy egy – két, vagy akár három, vagy négy évvel is, a Lilithjével való megismerkedése után, feloldotta magéban a Lilithje által jelzett karmikus meghatározódásai minden részletét és árnyalatát. A II. házban álló Lilithel és Sárfarokkal rendelkező, valamikor jelentős üzletemberi státusban levő, de ma Afrikában szerény lelkész feleségként élő barátnőm, akinek tíz évvel korábban készítettem el a horoszkópját és aki azt követően, az egyik legjelentősebb Budapesti spirituális gyógyítói főiskolán szerzett szellemi gyógyítói képesítést, halál közeli állapotba hozó maláriát kapott (A Lilithje és a Sárfarka a VIII. házban álló Neptunusszal néznek farkasszemet.), amiért arról kezdett álmodozni és tárgyalni, hogy vissza mehessen a gazdasági életbe, egy humánus afrikai projekt kapcsán, az IMF által pénzelt víztisztító berendezés- és hálózatépítés pénzügyi adminisztrátoraként. Ehhez képest az én fülfájásom méhcsípés... Sőt: végső soron azt is kijelenthetem, hogy az idei nyári Mo-i utamnak éppen ez a fülfájás adta meg az értelmét. Hiszen ez ébresztett rá arra, hogy végképp el kell hagynom az irodalmi életbe való visszatérés gondolatát és az ahhoz
fűződő képzelődést, mivel ez, a III. Házban álló Lilithem által jelzett karmikus meghatározódásaim által irányított fiatalkori világi siker-képzeteim által még mindig manipuláltan, ez a Béka-fenekéhez való vissza vágyódás - mint Freudnál az anyaölbe... – jelentős mértékben nehezíti a spirituális kiteljesedésemet és hátráltatja a spirituális finomodásomat. Hiszen mialatt az irodalmi siker-aratási lehetőségeken jár az eszem, azalatt rengeteg kauzális felfedezés leírását és továbbadását mulasztom el. Amikor a Kiadó Csicsói nyomdájából hoztam el a Ladával a regényem egy részét, megakadt a szemem egy másik könyvcsomag-oszlopon, amire címként „A hideg csók” volt feltüntetve, és szégyen – nem szégyen, irigyeltem a szerzőt (A nevét nem jegyeztem meg), mert tudtam, hogy ezzel a címmel ő nagyobb sikert fog aratni, mint én a Táltos Bolondommal. – Hát már akkor is, volt amiért vattával a fülemben vezekeljek, pedig akkor még a feleségem nem rombolta szét a családunkat! Remélem, hogy ez a hóhérakasztási vallomásom sokak számára tanulságul lesz, arra, hogy egy pillanatig se ámítsák magukat a karmájuknak a gyors és maradéktalan feloldási lehetősége képzetével. És arra is, hogy próbálják megérteni azt, hogy sem a férjüknek, sem a feleségüknek, sem az anyjuknak, sem az apjuknak, vagy testvérüknek, szeretőjüknek, stb., aki még nem tud, vagy nem is akar tudni a szellemi karmájáról, miért nem könnyű a dolga. Illetve, hogy mindaddig, amíg a személyi karmája tényleges megismeréséhez és tudatos feldolgozásához valaki hozzá nem fogott, miért nem érthető az számára, hogy a sorsprogramja karaktere szerint, mi is történik vele és az életével? Számomra ugyanis, a biztosítóval való nyári herce-húrca igazi jelentésének a megértése, csak felkészítő volt arra, hogy a másfél hónappal később beálló családi katasztrófát, amit a háromszoros víz jegyű karmája sötét sugallatának engedő feleségem okozott, ép ésszel és ép egészséggel túléljem. És remélem, hogy azt is megértik végre sokan, hogy miért hiteltelen szükségképpen minden olyan spirituális mester, tanító és guru és csodadoktor és csodapszichológus, aki azt állítja magáról, hogy ő már meghaladta („elégette”) a karmáját, illetve, a pszichoanalízissel kitisztította és feloldotta az összes rejtett egyéni hibáját. Hirtelen Joseph Hellernek, A 22. csapdája című regénye főhősének, Yossariannak, a repülőtiszt-társaival folytatott megvilágosító párbeszéde jut az eszembe: „- De értsétek már meg végre, hogy mindenki meg akar ölni engem. - Miért csinálnák? - Miért csinálnak mindent?” E dialógus értelme pedig az, hogy a horoszkópjukban leírtakat elutasító szeretteink és barátaink és ismerőseink és munkatársaink és politikusaink és a többiek is a Lilith által jelzett Fekete Ösztöneik miatt csinálnak mindent, akárcsak az a 19 éves pesti fiú, aki azt képzelvén, hogy előle menekülök Rákoscsaba irányába, akárcsak a tévében látott filmekben, „ösztönösen” üldözőbe vett. És csak akkor jött rá, hogy tévedett – mint ahogy mindenki csak akkor jön rá – amikor én szabályosan megálltam a szemafor piros jelzésénél, ő meg úgy képzelvén, hogy a tőle való félelmemben nem fogok megállni, hatalmas sebességgel az autóm farába rohant. De még az én négy gyermekes, asztrológus
feleségem is a 8. horoszkópházban álló Rák-Lilithje által jelzett szerelmi-csalási és családrombolási ösztönei szerint cselekedett, amikor addig képzelgett titokban a házasságon kívüli szerelmi élményekről, amíg ez a gyakorlatban is megtörtént vele és attól viszont annyira elveszítette a realitás-érzékét, hogy azon kívül még két más személybe is szerelmes lévén, őrült szerelmi beteljesülési reményeitől és vágyaitól hajtva, szétrombolta az utolsó percig általam boldognak és épnek tudott, nagyszerű családunkat. - Bárcsak tanulságul szolgálna mind a 19 éves fiú tévedése, mind a 31 éves feleségem őrült tette, minden ösztönösen, és „zsigerből” élő és képzelődő személy számára, és a Lilith és a Sárkányfarok által jelzett önáltatói képességünk erejéről szóló jelen példavallomásom, minden boldogan (külső és belső harmóniában) és egészségesen (Egész életű Bolond módjára), élni akaró olvasóm számára! És, amennyiben azokat a fundamentális alapelveket, amelyek a jelen téma megírásában engem vezetnek, sikerült végleg lefektetni, nézzük meg, hogy mit is lehet tenni a Lilithel? Egészen pontosan azt, hogy miként lehet a Lilith által jelzett, nagyon, de nagyon mélyen, az önámítás határai alatti mélységekben rejtett és öt vagy talán hét generáció által is, a családi mélytudattalan érzés- és képzelet világunkba döngölt karmikus késztetéseket feloldani. De mielőtt ennek a mágikus feloldási lehetőségnek a felvázolásába bele kezdenék, újfent és egyszer és mindenkorra le akarom szögezni azt, hogy a legnagyobb hiba és vétek, amit ebben a sok évet igénylő, öntudat és létképzelet- tisztító misztikus tevékenységben el lehet követni, az egyoldalú morálhoz és etikához, illetve, a konjunkturális erkölcsi szabályokhoz való igazodás. Ezt a negatív sors-program alóli spirituális, szellemi és lelki feloldást tehát, nem lehet elérni és megvalósítani sem az adott történelmi helyzetnek a politikai és gazdasági-céljait és törekvéseit tükröző erkölcsrendszerekhez, sem a különböző nemű személyeknek a más nemű személyek fölötti előnyöket, vagy hatalmat biztosítani hivatott elvekhez való igazodással. Hiszen a Lilith által jelzett, megváltás ellenes (Sőt: az utóbbi időben egyenesen a teremtés-ellenes) karmikus reflexek, éppen a több generációs korrupt élvezet- és kényelemszerzési, hatalom és biztonság-szerzési, valamint gazdasági boldogulási elképzeléseket szolgáló erkölcsi szokások révén erősödnek meg. Ehhez a feloldáshoz tehát, nagyon, de nagyon meg kell ismerni és hatásukat személyesen is megtapasztalva, meg kell érteni az egyetemes törvényeket és megjegyezni és komolyan venni a Biblia ama figyelmeztetését, hogy: „Az én utam, nem a te utad. - Mondja a Seregek Ura.” Hamvas szerint: nem az ősök és az ősi, vagy a nemi tradíciók (Nem a hősök, vagy a hősnők) útján kell járni, hanem az Isten Útján, vagyis: a megváltás útján. És persze, semmiképpen nem szabad elfogadni és „természetesnek” venni olyan érveléseket bizonyos magatartásokra, amelyek a Lilith-befolyása alatt álló egyén, öncélú vágy-kiélési törekvéseinek, vagy a kényelmi szempontjainak a „jogosságát” igazolják. Illetve, az illető személynek a természeti elemekkel és erőkkel, vagy a számára kellemetlen személyekkel való közvetlen kapcsolatok elutasítását és az ezzel járó kellemetlen tapasztalatok kikerülésének a jogosságát hivatottak igazolni és ezeket a megváltás-ellenes Lilith-reflexeket a hasznosság és a humánus megértés szellemisége alapján, ezen bűnbe esett koncepciók szerint akarják továbbra is működtetni. Például: az Oroszlán- Lilithel rendelkező Pesti ismerősöm, aki a fény- és személyiségellenes reflexeit az egyéni jogok betartásának az elvével keveri és ezek alapján a felettébb
érzékeny oroszláni egocskája – féltését teljesen rendben levőnek véli. Ezért minden, az ő rejtett oroszláni (uralkodói) magatartására vonatkozó véleményt startból bekkelve, millió pragmatikus és racionális érvet képes felsorakoztatni arra vonatkozóan, hogy miért igényli azt pl., hogy a lakásába belépő személyek azonnal lehúzzák a cipőjüket, amely érvek az adott konjunktúrában, minthogyha tényleg igazat is adnának neki. Arról már hallani sem akar, hogy ez az erőszakosan megkövetelt higiéniás igénye, nem más mint egy, a sok hatalmi pozícióhoz jutási lehetőséget biztosító apró fogásai közül, amely az ő láthatatlan háttéri uralkodási ösztönét hivatott szolgálni. És ez, az Oroszlán Lilithműködésnek csak az egyetlen aspektusa! És nem árt bele gondolni abba sem, hogy minden konstellációnak létezik legalább ezer konjunkturális – polgári erkölcsi normák szerinti „igaza”, és, hogy tizenkét konstelláció létezik! Nem csak az veszélyes és ,megváltás-ellenes, hogy az asztrológiát jóslásra, vagyis lélek-szennyezésre használják, hanem az is, hogy többnyire okoskodva és ezért alapból tévesen használják. Mert a fentebb említett ismerősöm is beható intellektuális szintű asztrológiai ismeretekkel rendelkezik. Nem is tudom, hogy haragudjak-e, vagy sírjak, amikor a hozzá hasonló, mélyen rejtett Lilith-tulajdonságok által hajtott személyek, másoknak a közismert Napjegy-szerinti, nyers tulajdonságai fölött ítélkeznek és törnek erkölcsi pálcát. Nem az Oroszlán-Lilithel rendelkező Pesti ismerősömről van szó a következőkben, de több fórumon olvasható több panasz és szemrehányás és rosszindulatú célozgatás az én gonosz Skorpiói tulajdonságaimat illetően. Holott, az első dolog ami tudatosult bennem az asztrológiával való találkozásomkor, az éppen negatív skorpiói tulajdonságoknak a feltétlenül és minél hamarabbi úton való meghaladási szüksége, ami nem is ment nehezen, mivel a bolygók csupán a felszínen jól érzékelhető tulajdonságokat jelzik és az én Skorpióban álló bolygóim finom-vegyesen fényszögeltek. Amennyiben tehát megértettük, hogy a Karmikus tulajdonságok meghaladását semmiképpen nem a konjunkturális (történelmi) és nem is nemek szerinti erkölcsi szokások érvrendszerének az alkalmazásával lehet meghaladni (Sajnos, itt egyszerűen nem tudok elkerülni még egy utolsó, zárójeles megjegyzést: képzeljük el, hogy mennyiben lehet egy tipikusan Rák és Hold jellegű karmát, vagyis egy magzat- és gyermekellenes, illetve szülői szerepkör-ellenes és családellenes karmát, a mai egy- két gyermekes divat-erkölcsnek, vagy éppenséggel a szingli-erkölcsnek, sőt: a homoszexuális erkölcsnek a ma már mindenre kiterjedő „igazság- és pragmatikus” érvrendszere segítségével feloldani!), nézzük meg, hogy mit lehet tenni és mit nem javallott tenni a különböző karmák feloldása érdekében. Tudjuk, hogy a horoszkópházak erőterei, azokat a konstellációk sorrendje szerint megfelelő, napjegyek által megtestesített spirituális töltetű, de konkrét cselekvési formákat igénylő, pragmatikus-gyakorlati életterületeket testesítik meg a személyi horoszkópokban. A házak szerinti életterületek által jelzett gyakorlati életfeladatok egyértelmű és határozott felvállalása által, kapcsolatba és ez által, idővel harmóniába is kerülhetünk azokkal az egyetemes teremtőerőkkel, illetve, karmikus pontok esetén (Lilith, Sárfarok), azokkal a számunkra félelmetesnek tűnő sors-nehézségeket, vagy öncélú törekvéseket jelentő, misztikusan vonzó-taszító élet- és szellemi jelenségekkel, amelyeket az illető házakba kerülő bolygók vagy Karmikus pontok megtestesítenek. A nem-jósolgató – kauzális - asztrológusnak a tanácsa tehát, ezekkel a bolygókkal, vagy
karmikus pontokkal „bepakolt” horoszkópházak által megtestesített életterületekkel kapcsolatosan az, hogy az oda vonatkozó, összes olyan életfeladatot, amit az illető személynek eladdig sikerült „szerencsésen” kicseleznie, minél hamarabb és minél átfogóbb mértékben fel kell vállalni. Illetve, ha netalán-tán már benne is lenne az illető személy a bolygókkal terhelt házak által jelzett életfeladatok problémakörének a sűrűjében, akkor, az illető ház által megtestesített életfeladatok céljának a helyes metafizikai értelmezése segítségével, illetve az ott felvetülő problémáknak a metafizikailag helyes megélési lehetősége felvázolásával, útmutatást adjon a horoszkóprendelő személynek arra vonatkozóan, hogy miképpen fejlesztheti és javíthatja ki e feladatok beváltása által azokat a hiányzó, vagy vele születetten rosszul működő képességeit, amelyek kapcsolatban állnak az illető házban tartózkodó bolygó, vagy bolygók által megtestesített őserőkkel. A karmikus pontok esetén, arra vonatkozó információt kell adni, hogy a rendelő személy, az illető konstellációk negatív tulajdonságainak megfelelő, és azok által jelzett negatív késztetéseit és reflexeit, irracionális félelmeit és szorongásait, öncélú ambícióit, rögeszméit és más, nyilvános, vagy még az illető személy nappali éber tudata elől is rejtett „őrületeit”, spirituális, racionális, érzelmi és testi devianciáit és esetleges perverzitásokra való hajlamait, miképpen tudja, az illető konstelláció által jelzett pozitív tulajdonságokká, képességekké és készségekké (Az én Mérleg-Lilithem esetében pl., természeti egyensúly-érzékké, kiegyenlítődési képességgé és szerelmi- szexuális harmonizációs készségé) átalakítani. Igen ám, de mivel a személyi Karma már eleve, úgymond velünk született (Az anyai ági őseink által, ha öntudatlanul és önkéntelenül is, de előre belénk: a mélytudattalanunkba döngölt, ott megbúvó és onnan a tudatunkat –érzéseinket manipuláló) negatív tulajdonságokat jelent, hát jelenti mindannak a cselekvési mintáknak az öncélú és önkényes elkövetési lehetőségét is, amit az illető ház gyakorlati életterületében csak el lehet képzelni. Ezért jellemző az a jelenség, hogy mindenki arra hajlamos a leginkább, hogy vagy humoros játékossággal, vagy nagyon okos elméletgyártással, irracionálisan és csaknem fanatikusan és néha hisztériásan is, elzárkózzon attól a gyakorlati életterületnek a közvetlen és konstruktív (Nem romboló!) megtapasztalási lehetőségének az elfogadásától, amelyben a Karmikus pontjai találhatóak. Vagy jellemző az is, hogy abba az életkörbe nyakig és feje búbjáig negatívan elsüllyedve, ugyancsak fanatikusan és hisztériásan ragaszkodik ahhoz, hogy az illető életkör valamely aspektusának valamelyik szélsőségesen negatív formáját öncélúan és határtalanul és eszelősen gyakorolja mindaddig, amíg a sorserők ebben őt teljesen meg nem gátolják, akár olyan beleset, és akár olyan betegség által is, ami lehetetlenné teszi az öncélú életgyakorlat további folytatását, szélsőséges esetben akár a korai halál formájában is. A Lilith és a Sárfarok esetében tehát, nem elég az a gyakorlat, mint a bolygók esetében, hogy tudatosan és éberen behatolunk az illető életterület (horoszkópház) által jelzett gyakorlati életkörbe, illetve az, ha már benne vagyunk, jól vigyázunk arra, hogy lehetőleg minél pozitívabban éljük meg az illető őserővel való kapcsolatunkat, mert a karmikus pontok egyáltalán nem bolygók! A Lilith és a Sárkányfarok által jelzett mélyen negatív és csaknem átláthatatlanul összetett sorserőknél, a bolygókhoz képest, hétszeres
és tízszeres éberség és tárgyismeret szükséges, mivel hajlamosak vagyunk önmagunk előtt erénynek feltüntetni az oda vonatkozó hibáinkat és éppen olyan öncélúan gyakorolni az oda vonatkozó negatív tulajdonságainkat, mint a pozitívan fényszögelt bolygók által jelzett tulajdonságaink esetében (A modern művészet és a szórakoztató ipar és a tévémédia és az internet minden területén tanúi lehetünk annak, hogy ezek a karmát növelő sátáni „képességek” miképpen fonódnak egybe a tehetséggel és vannak elfogadva magukat komoly embernek képzelő személyek által hiteles egyéni és közösségi értékekként.) és észre sem vesszük, hogy újra és újra, ezek a külső divatigazságokba, és konjunkturális moralitásba kapaszkodó és általuk igazolt önáltatásaink és öncélú törekvéseink vezérlik háttérből még az igazi „közjóra való törekvéseinket” is. Tudván azt, hogy a Sárkányfarok mindössze a természeti felszínhez és a látható – érzékelhető sorsban is jelentkező anyagi megnyilvánulási formáiban az érthetőséghez némileg közelebb álló, és ezért a Lilith által megtestesített, mélyen rejtett karmával szemben, némileg érzékelhetőbb és esetenként, a kívülállók számára is látható, de végső soron, ugyancsak az egyetemes Liklith hatásaiból fakadó, karmikus tulajdonságoknak a jellegét mutatja, a fogalmazás egyszerűsítése érdekében a következőkben, csak a Lilithről fogok beszélni, de az olvasót kérem, hogy a Sárkányfarkat is tegyék hozza mindig gondolatban. A Lilith által jelzett karmikus tulajdonságoknak a házterületek által jelzett életfeladatok vállalása segítségével történő feloldása tehát, azért jóval nehezebb, mint a Bolygók diszharmonikus aspektusai által jelzett negatív személyi tulajdonságok kiigazítása, mivel a Lilith esetében, az illető ház által jelölt életterületre jellemző törekvések és cselekvési minták, minden lehetséges öncélúságának és együgyűségnek a mély tudattalan szintjén rejtett, néha a konjunkturális moralitás álcájába rejtett személyi ambícióként, erőseb fényszögelés esetében, mániaként és rögeszmeként, vagy irracionális félelemként és szorongásként, sőt: fóbiaként és kegyetlen perverzióként való jelentkezésére lehet számítani. Itt nem, hogy nem elég tehát az illető életterületre jellemző cselekvéseket és magatartásokat, illetve személyi és családi helyzeteket és állapotokat felvállalni, hanem azt is meg kell érteni és meg kell figyelni (Az asztrológusnak a legtöbb esetben ezekre az öncélú érzési, gondolkozási, és cselekvési mintákat ki kell tudni következtetni, vagy azokra rá kell érezni, úgymond ki kell találni.), hogy az illető személy milyen öncélú és irracionális cselekvési, magatartási és gondolkozási mintát, milyen fóbiát és rögeszmét, esetleg furcsa családi szokást hajlamos önmaga előtt, vagy mások előtt, normálisként feltüntetni. Illetve, intelligensebb és pszichológiailag kiművelt, vagy asztrológiailag némileg tájékozott rendelők esetén, miképpen tudja a személy, ezeket az asztrológus előtt tudatosan rejtett, negatív érzelmi gondolkozási és képzeleti mintákat, áttételesen használni. Nem az a helyes magatartás tehát a Lilith által jelzett negatív késztetéseinkkel szemben, ha a klasszikus - jósolgató és megóvó, karma-konzerváló – asztrológia logikai mintáit követve, az illető személyt „eltiltjuk” annak az életterületre való belépéstől, annak az elfoglalásától és befogásától. De ugyanakkor nem is az, hogy azt tanácsoljuk neki, hogy az ide vonatkozó, sok esetben sötét és romboló és önfertőző és környezetfertőző késztetéseit kiélje. És nem csak azért, mert a legtöbb esetben, amúgy is, arra vágyik az
illető személy is, hogy az asztrológus is igazolja számára, hogy miért is nem kell neki „oda be mennie” és „azt tennie” („Ez nem az én asztalom.”...), illetve, hogy a lelki nyugalma érdekében, mennyire fontos neki azokat a negatív cselekvési és átélési mintákat követnie, amelyek inkább a karmáját erősítik, mintsem hogy oldanák azt. Nem is az tehát az asztrológus dolga, hogy bólogasson neki amikor azt ecsetelgeti, hogy milyen praktikusan és racionálisan rendezgeti ő az élete dolgait, miközben az egészből ordít a Lilithjét tartalmazó napjegynek és horoszkópháznak a szélsőséges öncélúsága. Ráadásul –és erre nem győzők eleget figyelmeztetni! -, minden jegynek és háznak megvannak a benne szükségképpen előforduló szélsőséges negatív mintáknak az ellentétei is! Pl., egy házaspár női tagja, már csak a karmájának megfelelő neveltetésből kifolyólag is, sajnálta magától azt, hogy a férje - aki egyébként két évvel korábban még az évek óta fennálló anyagi krízisének a feloldása céljából fordult hozzám – olyan speciális - ergonomikus széket vásároljon a feleség számára, ami megvédené őt a munkájával járó merev tartás miatti hát-és derékfájásától. És hol áll a Lilithje? A II. házban. És nem csak az ergonomikus széket sajnálta magától, de a külön számítógépet és más dolgokat is, amiket az anyagi krízisből a horoszkóp-feltárások segítségével több ideje kilábaló férje szívesen megvásárolt volna a számára, amennyiben a felesége nem tiltakozik ez ellen kézzel-lábbal. Az érdekes ennek a (Közben jó barátaimmá lett), nagyon kedves házaspárnak az un. „horoszkóp – történetében” éppen az, hogy mielőtt velem találkoztak volna, külön – külön és együtt sem gondoltak gyermekre, de miután megértették ennek a fontosságát és elfogadták a gyermekáldás gondolatát, az azelőtt befagyott anyagiak ereszei is megeredtek az inkább szabadvállalkozás szintjén pénzt kereső férj számára, de a gyermekáldás, amiben azért mégis csak a nők „a kompetensebbek” spirituálisan, éppen azért nem tudott megvalósulni, mivel, ezzel az önmagával szembeni szűkkeblűségével, az egyébként csupa jó tulajdonságokkal rendelkező - nagyon jó lelkű és jóakaratú és kedves, és tapintatos és minden más jó tulajdonsággal rendelkező - asszonyka, egyszerűen nem engedte évekig magához közel (És ezzel magába sem tudta befogadni...) az áldás szellemét. De ugyanígy a XII. ház közismert negatívumainak az ellenétét éli meg, az a 12. házban álló Oroszlán Lilithel rendelkező ismerősöm is, aki nem hogy megijedne és menekülne az egyedülléttől és az elzártságtól, mint mások, hanem éppen fordítva: arra rendezkedett be, hogy mindaddig, amíg az élettárasa a világ másik sarkában teljesíti az időben is helyhez kötött szolgálati kötelezettségét, lehetőleg soha, egyetlen férfi se tartózkodjon „az ő házában” annak érdekében, hogy teljesen zavartalanul és kizárólag „csak a férje rendelkezésére állhasson”, valahányszor a férfi sky-pon őt hívja. Az is igaz viszont, hogy sem asztrológusként, sem magánéletben még soha nem találkoztam a változást gyűlölő, negatív Skorpiói szellemiség másik végletével: a belső változást mélységes gyűlölettel elutasító Skorpiói mentalitásnak az ellentétével, vagyis a környezetét és a szeretteit a folytonos és gyökeres proteuszi átalakulásaival és más, külső-belső átváltozásokkal kétségbeejtő Hamvasi hősnek, a Bajnád Edelénynek, illetve Turcsika Szelenárnak az életmásával. Nem tudom, hogy a rezonancia és a polaritás törvénye miatt-e, vagy azért, mert ilyen személy, amilyet Hamvas a Karnevál III. Fejezetében leír, a valóságban nem létezik? - Ámbátor az is lehetséges, hogy éppen a Skorpió gyakorlati életkörében, vagyis
a VIII. házban álló Lilithel rendelkező volt-feleségem szolgáltatta a számomra ezt a Vízöntői perdüléssel spékelt, abszolút szélsőségesen gyökeres, de sajnos, negatív skorpiói – változási példát, aki ha nem is egyik napról a másikra, de egyik hétről a másikra kétszer is átváltozott szerető és velem mindent értelmesen megtárgyalni kész élettársból és gyermekeinknek a jó édesanyjából olyan szerelmesen misztikus és misztikusan szerelmes boszorkánnyá, akivel nem csak, hogy nem lehet szót érteni, de a 86 éves anyámat is veréssel fenyegeti, sőt: nem csak, hogy nem látja el a gyermekeket és elkölti az állami gyermeksegélyt az iskola kezdés előtti héten, de még a gyermekek épségét is veszélyezteti. – Hát ez éppen eléggé érzékletes példa, gondolom, gyökeres és, negatív skorpiói átváltozásból! – Ahogy ezt leírtam, számomra is furcsa, hogy a volt feleségem korábbi, de hasonló méretű negatív átváltozása esetében, nem vettem ezt az ellentétes, de végül is, ízig-vérig Skorpiói mintát észre! A jósló asztrológiából átvett progresszió-követés elmélete szerint, életünk folyamán, a több alkalommal találkozunk a prímér és kevesebb alkalommal a spirituális bolygók által megtestesített visszatérő, de legalább is, egymásra nagyon hasonló sorsmotívumokkal. Emőke is, aki jól megtanulta a klasszikus asztrológia tételeit, azzal magyarázta a családfelbontási szándékban jelentkező első kiakadását (Mentális krízisét, amiről csak később derült ki, hogy teljes őrület) másfél évvel ezelőtt, hogy a horoszkópjában a Szaturnusz vissza tért abba a pozícióba, ahol állt, amikor ő született, és neki most meg kell tanulnia a Szaturnusz leckéjét és azért kell el mennie egy időre családjától az anyjához – ahonnan aztán, az őrülete fokozódásával, nem is akart vissza térni és ahova a gyermekeinket mid el akarta vinni egytől egyig, annak ellenére, hogy a gyermekeink az addig közösnek számító, és mind az édesanyja, mind a nagymamája lakásához képest napfényesnek és egészségesnek számító lakásomban, vagyis a család eredeti otthonában születtek és élték le az addigi életüket. Hogy a tőlem való elválasztásuk miatti traumáról, aminek köszönhetően Turula két kerek hónapig volt nagyon csúnyán meghűlve – mindaddig tehát, amíg a kishúgával és az édesanyjával együtt az otthonukba és az apjukhoz vissza nem költőztek -, ne is beszéljek. Lehet, hogy a bolygók által megtestesített őserőknek az életünkbe – sorsunkba való ciklikus visszatérésének lehet némi hatása az érzés- és képzeletvilágunkra, a gondolkozásunkra, de nem hiszem, hogy az asztrológia arra lenne jó, hogy a bolygóállásokra – Misztikus hatásokra! - rákenjük az önzésünkből eredő felelőtlenkedésre való hajlamainkat, a Lilith- korrupcióval szembeni gyengeségeinket, az újjászületéssel, pozitív átalakulással szembeni agressziónkból eredő lelki és szellemi zavarodottságunkat. (Sőt: amennyiben esetleg mégis ilyesmit észlelünk, még fokozottabban kell arra figyelnünk, hogy a horoszkópunk szerint, mi is a tényleges tét az életünkben? Mert egészen biztos, hogy nem az, hogy negatívan és az időben és a felnőtté válás szerinti fejlődés-logikában, vissza felé haladva, „visszaéljünk”, vagyis, hogy az életünkben, az időminőséggel ellentétes, fordított létállapotokat idézzünk magunknak és családtagjainknak.) Főként azóta nem hiszek ebben a tapasztalási kényszer-elméletben, hogy az asztrológiával való megismerkedésem elején én is követgettem a progressziókat, de semmiféle rendszeres összefüggést és értelmes hatásmechanizmust nem sikerült felfedeznem a belső mentalitásom, vagyis az önkéntelen viselkedésem és a tudatos gondolkozásom és a konjunkturális bolygóállások váltakozása között.
Azt viszont egyértelműen érzem koratavasz óta, hogy annak, hogy ami óta, a jelenlegi Lilith a Bak Sárkányfejemmel egyre szorosabb együttállásba került, illetve azt, hogy a Rák- Sárkányfejemmel meredeken szembe kezd állni (2OO9 nyár eleje), bizonyos gyógyulási nehézségeket okoz (Gondolom, valami belső szellemi csatorna beszűkülésének, esetleg teljes zárlatának köszönhetően, ami miatt az enyhe fülfájások üzenetét sem sikerült hónapokon át megfejtenem.), mivel két, egészen enyhének induló téli hűlésemet is sokkal, de sokkal nehezebben és sokkal később „dolgoztam fel” és haladtam meg, mint máskor. De azért gondoljunk csak bele: az idén töltöm az 56. évemet, vagyis, a szaturnuszi ciklusok elmélete szerint, most kellene befejeznem az ember szellem nevű spirituális testem kiépítését és megfelelő spirituális információkkal való megtöltését, és azt követően, bele fognom az egyetemes szellem nevű spirituális (aura)testem felépítésébe. És mindezt éppen akkor, amikor a konjunkturális Bakban álló Lilith egyenes szembenállásba kerül a Rák Sárkányfarokkal! Ezért, a nyáron úgy gondoltam, hogy amennyiben elég erőfeszítést teszek annak érdekében, hogy az éberségemet fenntartsam és esetleg még erősítsem is, az idén, minimum a Rák- jellegű, családi karmámat fel kellene nagyjából oldanom, illetve, ideje lenne számomra már, hogy a Bak Sárkányfejem által jelzett spirituális bölcsesség szellemét legalább elkezdjem megérintgetni. Sőt: úgy gondoltam, hogy a családapai spiritualitásommal és spirituális tanítói státuszommal, a korábbi éveknél erősebben és egyre inkább kapcsolatba és harmóniába kellene kerülni. (Mellesleg: miközben ezeket a sorokat legelőször leírtam, éppen a Szaturnusz napján: szombaton délelőtt, ölemben a táskaszámítógéppel, jobbról Etelka telepedett az ágyamba a plüss dalmátjával, balról meg Turula az agyongyötört kopasz babájával, és már jó negyedórája, hogy csendben asszisztálnak. Réka és Medárda a nagy szobában talált valami csendes elfoglaltságot magának. – Bizony, bizony mondom néktek, hogy spirituális éberségi fokunk által adott szülői minőségünktől és belső nyugalmunktól függ az, hogy csendben tudunk-e élni három, négy, vagy akár öt gyermek mellett, és egyáltalán nem attól, hogy „energiabombák-e”, vagy sem a gyermekeink. Hiszen ki merte volna azt mondani pl., a tegnap, amikor a Hargita lábánál fekvő halastóban úszkáltak és a partról bombát-ugráltak, hogy ezek az egészséges lánykák például „vashiányban” szenvednek! – Na, miután Réka is bekukucsált az ajtón, Etelka, a köztük kialakult testvéri kézi jelrendszer segítségével őt is „beinvitálta” előbb a szobába, majd felcsalogatta az ágyba....) Szóval, egyértelmű volt már a nyáron is, hogy - Misztikus allegorikus kifejezéssel élve! – a horoszkópomban az Ég Alja nevű ponttal (4. ház csúcsa), de a Mérleg urával, a Vénusszal is együtt álló, Skorpió-Szaturnuszom dolgozik rajtam, előbb jelezvén, majd egyre keményebben figyelmeztetvén, hogy nekem nem szabad az íráskészségemmel, vagyis a fiatal koromban művelt költői tehetségnek képzelt misztikus intuíciómmal visszaélve, az öncélú irodalmi életbe visszamenni, vagyis rosszul (fordítva!) járva, a Lilith által jelzett karmám felé hátrálni ostoba rák módjára. Sajnos, a volt feleségem teljesen megtévesztő, úgymond szerelmetes viselkedésének köszönhetően, egyáltalán nem láthattam előre azt, hogy mekkora mértékű Levegő (Mérleg Lilith) és Vízkarmának (Rák Sárkányfarok) megfelelő, és nem csak a bölcsességemet, hanem minden szellemi képességemet maradéktalanul Mérlegre tevő, majdhogynem végzetes próbatételnek leszek, mindjárt a nyár végével kitéve.
És nem csak az által üzengetett a misztikus székhelyéből: a felettes Énemből a Szaturnusz, hogy nem múlt el a fülfájásom Budapesten a szállásadó asszonytól kapott fülcseppekkel való kezelés után sem, hanem az által is, hogy még a Western City háta mögött hagyott „szegény-székely” autómat is lebilincselték, a pesti önkormányzat parkolási felügyelői. És hiába, hogy az autóm „szerencsés” (Mivel, hogy helyben történt és majdnem azonnal.) kiszabadítása 15 ezer forintomba került, mert még akkor sem értettem meg, hogy mi lehet mindennek a sors-üzenete. És, miután minden dolgomat elvégeztem Budapesten, szükségem volt még arra is, hogy a Kisbágyonban lakó barátomhoz megérkezve, kétszeres vízjegű szülöttként, ne tudjak ellenállni annak, hogy a helyi halastóban a késő délutáni órákban többszörösen megfürödjek. De én képtelen vagyok úgy úszkálni, hogy ne dugjam belé a feje búbját is a vízbe. - Hát persze, hogy ily módon, végre visszavonhatatlanul elintéztem magamnak azt, hogy az úton haza felé, végre, egyes egyedül lévén az autóban – Ezért nem kell az autórádiókat használni barátaim! –, az egyértelműen a Szaturnuszhoz kapcsolódó fülfájásom kauzális okán töprenghettem. Horoszkóp-feltárások közben, igyekszem elmondani mindenkinek, hogy a Szaturnuszi őserő úgy nyilvánul meg és dolgozik bennünk és rajtunk keresztül (is) és általunk (is), vagyis a személyes sorsunkban és a világban, hogy a kezdetben finoman, majd egyre intenzívebben terelgeti, illetve terelgetné az egyes embert és az emberiséget az igazi boldogságot (spirituális fejlődést és kauzális kiegyenlítődést) jelentő szellemi megszabadulása és a megváltása (harmonikus és egészséges élete ) irányába, de a Lilithje által manipulált embernek és az egyetemes Lilith (Az ősbestia) által és a világi sikergondolkozás és a tradicionális erkölcs által manipulált embernek a legtöbb esetben, ezzel önkényesen ellentétes elképzelései, sőt: dogmatikus és ambíciós meggyőződései vannak a saját boldogsága elérési útját illetően. Egyfelől dolgoznak tehát bennünk és rajtunk a karmikus imaginációnk által materializált sorskörülményeink, vagyis a megváltódásunk jellegét ismerő Felettes énünk szellem-parancsait és a szabadulásunkat szolgáló Szaturnuszi sorserők, másfelől viszont annál megátalkodottabbá tesznek a Lilithünk által cukkolt és hergelt öncélú ambícióink. És ki lesz a győztes a végén? Természetesen, nem az egoista ambícióink által hajszolt földi személyünk, hanem az égi pásztor, az egyetemes Szaturnusz! – Nem csak a kereszténység tanaiból tudjuk, hogy látszatra fordítva néz ki ugyan a dolog, de végül mindig a láthatatlan, finoman összetett megváltói erők győznek mind a sorsunkban, mind az egyetemes létben és nem az öncélú, ego-duzzasztó világi elképzeléseken alapuló egyéni és csoportos törekvések. A kérdés csak az, hogy hajlandók vagyunk-e ezt fel- és beismerni magunknak, és, hogy rendelkezünk-e elég és megfelelő információval ahhoz, hogy a Szaturnuszi sorsjelzéseket megfejthessük, és, hogy hajlandók vagyunk-e, eléggé oda figyelni a sorsintésekre, ahelyett, hogy az állítólagos átok- és rontáslevevő vajákosokhoz és más misztikus szélhámosokhoz szaladgálnánk? Hogy ezek a misztikus szentek, a tyúkeszű tudományuk segítségével megszabadítsanak a karmikus sors-nyomásoktól? De még ez az oda figyelés sem olyan könnyű – És ezt nem a saját felmentésem érdekében írom, hanem azért, hogy az olvasóimat figyelmeztessem! – mert amikor képzeletben, vagy akár konkrétan is, elindulunk egy téves életúton, de nem viselkedünk
azon szélsőségesen, az elején, még egyáltalán kapunk olyan egyértelmű és határozott negatív jelzéseket, amelyek fel hívnák a figyelmünket arra, hogy rossz úton járunk, olyanokat tehát, amelyek az ide vonatkozó gyanúnkat felkeltenék és elgondolkoztathatnának. Ilyen baleset, vagy betegség formájába jelentkező jelzéseket, csak és csakis azt követően kapunk, amikor a téves úton való haladás közben egyre több képességünket és figyelmünket állítjuk a téves céljaink elérése szolgálatába és egyre intenzívebben bele éljük magunkat az illető élethelyzetbe. És éppen az a tragikus ezekben a sors-folyamatokban, hogy az ember minél inkább bele lovalja magát a tévúton való haladásba, annál kevésbé veszi észre a visszafordulás szükségét jelző sorsintéseket. Így jártunk Emőkével, amikor a Magyarországon való huzamos maradásunkhoz és egy esetleges jövőben kitelepedéshez szükséges munkavállalásunkat, lakáskörülményeinket és ideiglenes ott tartózkodási okmányainkat intéztük teljes bevetéssel és az Emőke belső világának az ellenkezését ellenállását nem vettük észre. Ennek az lett a következménye, hogy két és fél hónap után, meghalt az ott makkegészségesen született kislányunk (A klasszikus asztrológia, amit addig műveltünk, egyáltalán nem is tud arról, hogy az erős Rák-karmával rendelkező személyek feltétlenül a szülőföldjükön kell a sorsproblémáikat feldolgozzák!). Gyakorló asztrológusi tapasztalatból tudom, hogy így jár az emberiség 9O százaléka, nem csak most, hanem egész történelme során, miközben a templomokban, a színházakban, és újabban a tévé és a filmkamerák előtt eljátssza azt és egyik a mást áltatja azzal, hogy semmi baj nincs, mert ebben a kretén karma-verklizésben ő olyannyira boldog, még akkor is ha folyamatos tragédiákkal telt az élete.
I. - a - A Levegő-karma.
De még van egy nagy akadálya a boldogság és egészség eléréséhez vezető spirituális és kauzális (Személyesen egyetemes és egyetemesen személyes) tudás megszerzésének. És ez, a tűz természettel és tűz-karmával járó, naivan stupid önérzetünk és hiuságunk. A minap írtam egy magánlevélben valakinek, hogy nincs az a boldog földi állapot, amit nem lenne érdemes feláldozni az igazság kiderítése érdekében. Sokszor azért nem teszi meg az igazság kiderítése megszerzéséhez szükséges lépéseket az ember, mert az elemien stupid hiusága és hamis önérzete (A kicsi énjének a büszkeség-érzete) mellett, ami ezeknek a lépéseknek és kutatásoknak az elvégzésében megakadályozza, azt képzeli, hogy az Úristen, vagy más „illetékes” néző figyeli őt, és csóválja a fejét, ha méltóságán aluli dolgokat tesz. És ez tudattalanul is fél attól, hogy amennyiben megtudja a tényleges igazságot, le kell mondania az apró-cseprő, közös hazugságrendszerekkel, éveken át közösen kialakított látszat-békén és hazugságkonvenciókon alapuló boldogságáról. Önérzetem belső maradékát is felszámolva tehát, azon kezdtem töprengeni, hogy jó – jó, hogy gyáván a menekülés látszatát keltettem a magát valaki más autójában menő legénynek képzelő fiatalember számára, amitől az vörös posztónak látván a Fehér
Ladámat és mindent amit körülötte elfért, a faromba rohant a vörös lámpánál, de azt is meg kellett értenem, hogy miért kellett annak a legénynek spekuláns hazudósnak lennie? És ez volt a nagy kulcskérdés, amire megpróbálván önmagamnak válaszolni, valósággal és végre – valahára egyértelműen és teljesen megvilágosodtam a Mérlegkarmámat illetően: megértettem végre, hogy az mit jelent teljes metafizikai (kauzális) mélységében! Hát miben, vajon miben is hazudok én még mindig magamnak? – Kérdeztem napokon át és nem kaptam, és nem kaptam azt a belső hazugságot, aminek a mágikus kisugárzása kell legyen ez a cirkusz az autóval, mivel más nem lehet. Egészen biztos voltam abban tehát, hogy a rejtett hazugságnak ott kell lennie! És közben nem értettem és nem értettem azt sem, hogy mire jó ez a „közvetlen tapasztalat”, amit a biztosítóhoz való járkálással szereztem, a folyton elmaradó kártérítéssel? Mert ha nem lett volna ez a stupid biztosítási rendszer (Ami maga a kauzális hazugságrendszer, mai egyedül arra hivatott, hogy az emberiség direktben masírozzon általa a kárhozatba, és magával rántsa a természetnek azt a részét is, ami őt létrehozta.), akkor a fiatalember károkozása és kárpótlási kötelezettségének az ügye régen le lett volna zárva, hiszen a helyszínen mindenki számára világos volt, hogy ő ütött el! Mindamellett, nem tudtam sehogyan okosabb lenni, hogy az ütközés jelzésből ha nem is azonnal, de három nap múlva okultam és levontam a megfelelő következtetéseket irodalmi pályára való visszaállásról való lemondásra vonatkozóan. ... És akkor végre, végre bevillant az agyamba, mint egy ténylegesen magasrendű spirituális megvilágosodás, hogy nem hazugságról van szó, hanem a teljesen abszurd helyzet megfoghatatlanságáról és az abból eredő tehetetlenségi haragról és sorsgyűlöletről és Isten-gyűlöletről! A megfoghatatlannak és elintézhetetlennek és helyrehozhatatlannak látszó helyzettel és helyzetekkel való újbóli és újabb találkozásaim által mindannyiszor kiváltott, kétségbe esett elkeseredési, „kiakadási” reflexeimről! – Hát ezt jelenti a Lilith a levegő jegyben (Mérlegben!). Ez az, amit egy fél éven át hiába kerestem de nem találtam! Ez az, amit soha ezelőtt senki le nem írt és amit nem kaptam meg sem Hamvas Bélánál, sem másutt! A Levegő-karma lényege (- Hányszor mondtam, hogy hagyjanak békén a misztikus erkölcscsőszök az állítólagos Skorpiói gonoszságommal, mert ha létezne is még ilyen, 17 éves folytonos önleleplezés után, akkor annál sokkal nagyobb baj van, mit amit ők láthatnak és ez nem más, mint a bennem levő, egyszerre mindenünnen támadó hét fejű Sárkány. Vagyis, a Marssal feltupírozott Mérleg-Lilith által jelzett hétfejű sárkányom: a láthatatlan karmikus én-em! Azzal, a teremtés hajnalán megromlott spirituális levegővel, ami a létezés ősködét képezi és amivel együtt születtem és amit öntudatlanul és önkéntelenül megtestesítek! Igen, de ez még csak az agresszivitás, amit, hogyha felvállalok, és kultikus tudatossággal kezelek 17 éve már, nem kellene ilyen stupid históriákba (Gerinctelenül hazudozó, vagyis a legénykedés utáni bajban sumákoló 19 éves suhancok vadászreflexének a felébresztése!) bele vigyen! Nem barátaim, nem (csak) Skorpiói agresszivitásról van szó itt, hanem teljes mértékű, sőt: ABSZOLÚT ZAVARTSÁGRÓL, az abszolút zavarodásra, megzavarodásra való hajlamról. Arról a zavarodási hajlamról, ami akkor fog el, amikor egy olyan helyzet
áll elő hirtelen, amire az én racionális és spirituális logikám szerint sem voltam, mert nem lehetem felkészülve. Ilyenkor ha nem is azonnal, de ha nem oldódik meg az abszurdnak látszó helyzet megnyugtatóan néhány nap után, végül elszakad az égi ágyazottságom, a hitem fonala. Vagyis, a mágikus erejű, az abszolút-azonosságtudatom, és ilyenkor már csak az alapos, de mégis csak intellektuális jellegű tárgyi ismeretekkel rendelkező metafizikusasztrológusi tudásom marad meg, és e tudásomra (Az egyetemes törvények és a sorsmechanizmusok száraz, úgymond tudományos ismeretére) alapuló tudatom visz tovább, mindaddig, amíg a külső dolgok körülöttem, újra rendbe nem jönnek. És akkor újból foghatok hozza a teremtés eredeti pozitív értelmében való hitem, lassú - lassú helyreállításához. De, a jelen téma szempontjából lényeg az, hogy ilyenkor automatikusan elvész tehát a hitem és megszakad az abszolút (Egyetemes) énemmel a kapcsolat és vissza vedlek, mindössze bizonyos un. rendkívüli (misztikus) dolgokat tudó, de azokat belül, igazából és egy az egyben átélni képtelen, közönséges emberré! És egészen biztos vagyok abban, hogy ezzel így áll minden metafizikával foglalkozó, Levegő-karmás (Mérleg, Ikrek, és főként Vízöntő!) személy! Hirtelen beálló sorsviharok kezdetén tehát, sőt: néha még a viharok folyamán is, még mindig, és még mindig, nem voltam képes eddig megőrizni az un. Brhamani, belső nyugalmamat! Vagyis ilyenkor realizálatlan maradt a Sárkányfej által jelzett szellemi tudat-állapot: a teljes biztonság-érzet, és szégyen ide, szégyen oda: bizony néha még kételkedtem is abban, hogy létezik-e egyáltalán az a bizonyos közvetlen és pozitív (mágikus erejű) kapcsolat az egyetemes léttudat, vagyis az „Én vagyok”- egyetemes léttudat(om) és a Kozmaszilárdi életem, az individuális sorsom között? Kegyetlenül paradox helyzet: éppen az ejtett kétségbe mindig (Mérleg), hogy nem tudok végre oda, a megzavarhatatlan hit állapotába elérkezni, misztikusan mondva: arra a belső-tudatos létszínvonalra emelkedni, hogy ilyen átláthatatlan és ezért értelmetlennek és abszurdak tűnő sorshelyzetekbe ne kerüljek! Miközben, éppen a Levegős-Lilith - karmám (Önkéntelen és öntudatlan Karmikus kisugárzásom) volt az, amely ilyen „abszurd” és számomra, a metafizikus számára persze, hogy „méltatlan” helyzetekbe hozott folyton, és csak azért, hogy fejtsem már meg végre ezt az ok-okozati összefüggéseken alapuló sors-részletet is, és ez által oldjam fel végre az oda vonatkozó karma-maradványomat is! Egyszerűen elképesztő, hogy milyen mély és ugyanakkor – bocsánattal legyen mondva és ide írva: „pofába mászóan” egyszerű összefüggések vannak szellemi síkon! A télen, egészen pontosan: karácsonykor, attól borult ki bennem – De nagyon vigyázni: csak belül, egészen belül, tehát a kívülállók számára láthatatlanul és érzékelhetetlenül! – a Mérleg, hogy amikor éppen az Emőkének az amiatti irracionális félelmeivel viaskodtunk heteken át, hogy amennyiben ott hagyja az irodai munkát, leszegényedünk (Holott, mielőtt elhagyta volna a családot, amikor tehát kizárólag az én jövedelemből éltünk, messzemenően jól álltunk anyagilag: akkor javíttattam fel teljesen az ajándékba kapott autót és akkor vásároltam a Laptopomat és akkor festettem ki a lakás nyolcvan százalékát is!), vagyis éppen akkor, amikor én a leszegényedés kilátásának az ellenkezőjét bizonygattam neki elkeseredetten és kétségbeesetten, látván, hogy a homloküreg gyulladásból – torokgyulladásba és torokgyulladásból arcüreggyulladásba „hintázgat” át folyton a visszafojtott agresszivitása, illetve a megalázó helyzetei fölött érzett fojtott
haragja miatt (És ilyenkor, soha nem lehetett tudni, hogy a negatív energiák mikor szüremlenek át végzetesen a gyermekekbe úgy mint korábban, és ilyenkor majdhogynem végtelen volt a gyermekeink körében a hűléses állapot.), szóval éppen ilyenkor, találkozott Emőke az egykori osztálytársával, a bőséges rendőrtiszti (férje) és tanárnői (saját) fizetésekből gazdálkodó, két gyermekes úri hölggyel, akivel bementek a Leonárdo nevű luxus-cipőüzletbe. De nem csak, hogy bementek, hanem a két búsás fizetésből gazdálkodó, sőt: anyagilag még a szülők által is keményen támogatott volt osztálytársnője, nagyvonalúan és nagylelkűen felajánlotta, hogy ad Kölcsön Emőkének pénzt, megvásárolni egy a csizmát, aminél sokkal jobb minőségűt lehetett vásárolni akár a szemközti Tulipánt-üzletben is, a Leonardo-ban elkért összegnek a negyedéért. Egészen pontosan: a hat tagú családunk havi közköltségének a teljes értékéért. Tévedés ne essék: ha nem lehetett volna máshol olyan, illetve annál jobb minőségű cipőt kapni, illetve annak a negyed áráért legalább ugyanolyan minőségűt, és éppen azokban az időkben, amikor Emőke – és rajta keresztül, mi is, mivel mindannyian az ő családanyai képzeletvilágának vagyunk kiszolgáltatva ilyen szempontból - éppen a szegénység rémképével küzdött, akkor nem esetem volna kétségbe, hanem normálisnak találtam volna a vásárt. És ugyanakkor abban is biztos voltam, hogy amennyiben egyedül megy be oda szemlélődni, akkor nem vásárolja meg azt a négyszeres árú csizmát, amely árának a háromnegyede olyan luxusadót képez, amire a Leonardo olasz tulajdonosainak a gyermekei, egy limonádét isznak nagy unalmukban, hűsülésképpen a Capri szigetén.Ezt a méregdrágán árult csizmát tehát, csak és csakis azért vásárolta meg Emőke abban a szegénységtől éppen iszonyodó lelki állapotában, mert akkor még mindig befolyásolható volt személyi akaratában mások által és egyszerűen nem merészelt nemet mondani a nagy lábon élő (Szerencsésebben férjezett...) barátnőjének! Ekkor tehát kiborult nálam a Mérleg, illetve végzetesen elszabadult a legbelső köreimben a hét fejű Sárkány, és annak érdekében, hogy Emőkével, aki makacsul és semmiképpen nem akarta megérteni, hogy mi bajom van, ne veszekedjek vele orrvérzésig karácsonykor, hogy ne robbanjak szét tehát a belső méregtől, előre megvásároltam azt a karácsonyi itókát, aminek a megvásárlásának a tudatos elmulasztását éppen mérlegeltem aznap, és melléje egy csomag cigarettát is, és bizonyára azzal a tudattalan sugallattal (Mert józan elgondolásnak ez nem volt nevezhető), hogy ennek a magamnak okozott bűntudatnak a segítségével, legalább a negatív kiegyenlített állapotot létrehozom, és onnantól kezdve, vaj lévén az én fejemen is, nem lesz un. erkölcsi alapom ahhoz, hogy tovább haragudjak és veszekedhessek, nekifogtam „ünnepelni”. Persze, ezt sem kell úgy elképzelni, hogy meg ittam az egész „szeszes anyagot”, és elszívtam az egész csomag cigarettát, hanem úgy, hogy ilyenképpen, a pia-szopogatás és a cigaretta szippantgatás által mesterségesen keltett bűntudatnak a segítségével és ilyen jellegű, „bűnös” boldogság-pótlékok segítségével, legalább is lelki szinten, lenyugtattam magam. Mind a hűlés-elleni fenyősziruppal ízesített és csapvízzel oldott minőségi vodkából, mind a cigarettából maradt még bőven szilveszter éjszakájára is. De tény, hogy ezzel a jellegzetesen levegős (Figyelem: Ez Nem Skorpiói!) önrombolással, csak kívül csitítottam le a vihart valamelyest, mivel egészen belül csak az „Egyelőre ezt tudjuk tenni” szerinti Bolond elengedést és megbocsátást gyakorolhattam, hiszen a számomra
teljesen érthetetlen és feldolgozhatatlan volt az akkori sors-helyzet kauzális szinten történő értelemszerű feldolgozása. És ezek szerint, majdnem nyolc hónapot késett. Karácsony-szilveszter táján ugyanis, negatív sorsomba mintegy rejtett-keservesen beletörődve - A jóval későbbi történések által teljesen igazoltan egyébként -, elvetettem azt a reményemet, hogy Emőkének sikerül ténylegesen újjá születnie, és úgy képzeltem, hogy bármilyen tudatossági szintre is tesz majd szert elméletileg, „Egy-előre úgy néz ki”, hogy gyakorlatilag képtelen fog maradni a teljes újjászületésre. Akkor egyszerűen elfogadtam tehát ezt a, számomra abszurd módon megoldhatatlanul maradt, de az objektivitása miatt, szükségszerűen kompromisszumos helyzetet elsősorban a gyermekek miatt, de végső soron mindannyiunk érdekében is. Nos, mi az érdekes és spirituális nyomra vezető analógia ebben az egészben? – Karácsony után, (Vagy közvetlenül szilveszter után?) karate edzésről haza jövet, találtunk egy félig megfagyott, de majdnem felnőtt galambfiókát a lépcsőházunkban, ami a kezdetben még enni sem volt képes. Különböző trükkökkel vettük rá, hogy valamit is kezdjen galamb-kíváncsiságból csipkedni, majd azokra a felületekre (inkább sárgapontokra), amelyeket feltétlen reflexből megcsipkedett, számára ízes kukoricalisztkevertet kentünk és így vezettük rá az életben maradás nagy lehetőségére. Kb. egy hónapig volt a galamb nálunk, de a végére nem csak hogy keresztül-kasul repkedett a szobákban, hanem a leghozzá férhetetlenebb helyekre is betojt (természetesen horgast). Így végül elvittem az autóbontó-barátomhoz, akinek nem csak udvara, de a gyermekeinek lakatlan galambketrece is van. Onnan aztán a fél posta- fél balkáni gerlénk továbbállt, bocsánat: tovább repült, amikor nyitva felejtették az ajtaját. És, amikor kiköltöztünk sátorral a nyári tábor színhelyére, ugyanabban a víkend - házikóban, amiben nyár elején aludtam egy hétig, mielőtt Mo-ra elindultam volna egy fajgalamb-fiókát találtam újból. A mi szépséges és peckes, viszont a jobb lábára alig észrevehetően biccentő, és a halas tavak fölötti fecske-röptével szuperszonikus vadászgépekre emlékeztető Tubicánkat. A fekete fiatal sánta-galambot, aki a tavak felett végzett fecske-szerű irányváltásaival és bukó repüléseivel gyönyörködtetett bennünket, amikor éppen nem a két, szintén általunk hozott kiscicával játszott, aludt, vagy étel-morzsákat csipegetett, büszkén ránk morogva és könnyedén tíz-húsz centiket odébb libbenve, ha meg akartuk fogni. Rég töprengtem én azon, hogy a Galamb, mint a Szent Szellem és úgy általában a szerelem, illetve a boldog házasság jelképe is (Az ostoba és igazság és harc és erőfeszítés nélküli béke mellett!), nem a Vízöntőhöz, de persze, nem is a Skorpióhoz (Sas, Sólyom) tartozik, hanem a Mérleghez! – Lehet ezen mosolyogni, de én hiszem azt, hogy nem véletlenül tette be valaki – bizonyára sajnálatból – néhány szem kukoricával együtt ezt a „kiegyenlítődési” - galambot éppen oda, ahova mi épen aznap délután két hónapra „kiköltöztünk”. - Még sokat lehetne a külső szimbólumokról, illetve a környezettel való összefüggésekről beszélni, de inkább vágjunk az elevenbe: A levegő-karma tehát, a szellemi-spirituális és kauzális szintű, hirtelen változásoknak a helytelen, téves lereagálására hajlamosítja az illető személyeket. Illetve, a láthatóérzékelhető felszín alatti, tényleges spirituális és kauzális állapotoknak a és változásoknak a téves érzékelésére, vagy azoknak a Nem-érzékelésére! És ezt ugyancsak
a legmagasabb spirituális (tudati és öntutadati) szinteken! Illetve, a valós spirituális állapotoknak és változásoknak a félre-értési késztetéseit, a hirtelen beálló, negatív és abszurd felszíni helyzetek és jelenségek alapján. Ezért, egészen a kauzális szinteken voltan félre vezetve a karmikus képzeletem szintjén tehát én, még azt követően is, hogy felfedeztem a kauzális asztrológiát! Ezért vettem el olyan nőt feleségül, aki családon kívüli szerelmi élményekre vágyott titokban, folytonosan és feloldhatatlanul. Ahhoz, hogy zavart ne keltsek az olvasókban, figyelmeztetnem kell arra, amit el szoktam mondani horoszkópfeltárás előtt, mivel a tényleges horoszkóp feltárás első fázisa alatt, a személyi karma-feltárása közben, semmi jót nem hallanak magukról a rendelők. Ti., hogy én is, nagyon jól tudom azt, hogy nem csak a karma működik bennünk (Isten őrizz!), hanem a nevelés és a tanulmányok útján kapott és szerzett pozitív képességek és a pozitív fényszögek által jelzett jó képességeink és tulajdonságaink is ott vannak bennünk, és persze, az abszolút létalapunkat képező felettes Én-ünk is, vagyis az abszolút és egyetemes léttudatunknak hangot adó, spirituális emberségünk és a lelkiismeretünk is! Szóval: a levegő-karma azt jelenti, hogy az abszolút spirituális Én-tudat (A szellemi – Isteni öntudatunk valós létének és a gyakorlati sors-valóságunknak: a kicsi én-ünk sorsának) a fizikai személyünkben megvalósuló közvetlen kapcsolatát képtelenek vagyunk személyes érzékelni. Vagyis, a Levegő-karma, az individuum öntudatának az egyetemes léttudattal való közvetlen érzékelési képességét blokálja, vagyis azt zavarja meg, majdhogynem abszolút mértékben! Konkrétan: Hiába tudom elméletben nagyon is jól az egységet és az abszolút eredetet, sőt: a lényegi azonosságot, mert az Isteni Én-em helyett, Istenként, csak a megfoghatatlanul manifesztálódó külső „Sárkányt”, az ellenséges sorserőket látom meg a nehézségeimben, vagy a szándékaim és az akaratom akadályoztatásában: Ilyenkor a számomra „objektíven” idegen, a földi értelmem számára tehát szeszélyesen és zavarosan, viselkedő Istent vagyok képes csak meglátni. És a Mérleg-karmával viszont, kimondottan és főként azt érzékelem és látom „semminek”, vagy éppenséggel ellenségesnek (Hét fejű sárkánynak) a lelki szemeimmel ilyenkor (Abszurdnak látott, érzékelt és értett sorshelyzetben), ami első sorban a párkapcsolati nehézségekben és kudarcokban jelenik meg, vagyis, a párkapcsolatban manifesztálódó Isteni Fényt – a legfőbb értelmet látom vagy nem-létezőnek, vagy ellenséges és önkényes sorserőnek! Nehéz és zavaros és értelmileg átláthatatlan – párkapcsolati, szerelmi - sorsviharokban tehát, az Isteni (pozitív mágikus erejű) Énemnek, a kiegyenlítődést célzó párkapcsolatban való manifesztációjában, inkább a zavaros és ellenséges Sárkányt (A gonosz Lilith-sorserőt) látom és érzékelem, és semmi esetre sem az Egyetemes Tőrvények logikája (fénye) szerinti értelmes sorserőket! – Hát persze: Hiszen azt és azokat a személyeket és azoknak is azokat a megnyilvánulásait vonzottam be mindig „a Mérleg- Lilithemmel”, vagyis éppen a Levegő – és a jelen esetben a Mérleg jellegű karmikus meghatározódásaim által, amely ellenségesnek látszó személyek és sorshelyzetek, éppen ennek a „viharos” zavarhatóságomnak a megtestesülései voltak! Mindig az „igazi”-nak képzelt, nagy szerelmeknek, éppen olyan párkapcsolatokat vonzottam be, akik ugyan az Én-jeim voltak spirituális - elemi szinten, de az anyjuk (Rák, Hold), akiktől a rejtett karmájukat örökölték éppen, mindig, de mindig
átváltoztatták őket megzavarodott és végül majdnem ellenségessé váló, vagy éppenséggel tőlem messzire szálló - menekülő „érthetetlen” és elérhetetlen égi, vagy mocsári Sárkányokká. Ez tehát a levegő-karma: a kauzális állapot helytelen értelmezésének az elemi késztetése, egyetlen „a képbe nem illő” sors-elem, külső sors-jelenség miatt. Emőke lelkében és szívében ugyanis, már meg volt a szándék a család kohéziójának a megvalósítására és a családi egység megvalósítására, amikor személyi, vagy lelki zavartságában, karácsonykor a drága csizmát a luxus adalékával még megvette, de nekem az lett a benyomásom, a helytelen közvetlen tapasztalások szintjén (Lilith a III. Házban), hogy minden maradt a régiben, és ezért a lényem (Én-tudatom) legmagasabb szintjein, megmaradtam abban a kétségbeesésben, amibe taszított tíz hónappal korábban a feleségem, amikor megtudtam, hogy az anyja romlásba vezető logikájához való vissza szegődése mellett, még a kokainos Dzsoe Ledzionba is szerelmes lett. És emiatt nem is voltam akkoriban biztos abban pl., hogy mint azelőtt, nem történhet velem végzetes kimenetelű baleset az autóban, és ennek a hit-vesztésből eredő félelemnek a szöges ellentéteként (Mert a Lilitnél és a Sárfaroknál mind a két véglet jelen van, csak az egyik nehéz véglet látszólag el van halva bennünk, vagy mélyen alszik!), akkor, amikor megtapasztaltam, hogy eléggé megbízható a tavasszal vásárolt Lada-gépkocsink és csak egyedül ültem az autóban, olyan vakmerőségeket is megengedtem magamnak, amikért más esetekben csóváltam volna a fejemet! (Négy gyermekes családfenntartó apa veszélyezteti az életét!) Szóval, a tavalyi, Emőkének az érthetetlen anyához-ragadása által kiváltott, hitemnek az időnként jelentkező elvesztési állapota után, amikor még féltem az autóban a gyermekekkel együtt járni, amikor az autóban egyedül lehettem, nem érdekelt, hogy kockáztatási helyzetbe és állapotba helyezve magam, éppen olyan gyorsan vezetek, mint azok, akiket máskor ezért elítélek, mivel akkor megfeledkeztem a veszélyről. Tehát akkor újból vak hittel (negatív hittel!) éltem. Amikor viszont nem ültem az autóban, de az autózásra gondoltam, egyáltalán nem hitem abban, amiben korábban mindig biztos voltam, ti., hogy mivel törvényes életet folytatok, az egyetemes törvények értelmében, nem történhet velem úgynevezett ostoba baleset. (Természeti körülmények, vagy mások törvénytelen és agresszív vezetése miatt.) Szóval a Lilithemmel a Mérlegben együtt álló, negatív Marsomnak megfelelő, két véglet: a vakmerőség és a félelem. És figyelem újra: nem a Levegős Napjegyek, vagy Ascendens szerinti meghatározásokról beszélek. Vízöntő szülött barátom pl. soha ilyesmit nem mesélt, sőt: miután meghalt az édesapja és nem volt aki az attól öröklött autóit vezesse, inkább másokat fogadott meg „sofőrnek”, mindaddig, amíg lassan-lassan bele nem szokott az autóvezetésbe, annak ellenére, hogy rég óta meg volt a hajtási jogosítványa. Az embert tehát éppen azért hajtja a karmája (Karmikus én-je), az annak megfelelő szélsőséges állapotokba és helyzetekbe és azért vonz be magának olyan személyeket és olyan élethelyzeteket, akik és amik őt ilyen szélsőséges állapotokba és helyzetekbe hozzák, hogy fogja fel végre a karmájának a lényegét és fejlessze ki és erősítse meg az annak megfelelő pozitív képességeit. Ezt a sors-logikát én korábban is tudtam, de nem ismertem viszont, a levegő-karmának ezt a rejtett jelentését!
És ez tehát a Levegő karma: a hirtelen előálló levegős- állapotoktól, pl. a sors-vihartól, vagy az abszurdnak látszó, az illető személy számára átláthatatlan és kezelhetetlen sorshelyzetektől való megzavarodás, és a menekülési ösztön és a személy számára hirtelen érthetetlennek, zavarosnak, végleg elrontottnak és jobbra fordíthatatlannak látszó helyzetektől való irracionális menekülési késztetése. A Riadás és a Rianás! A megrettenés. – Vagy éppen a csendes háborgás a sors erők ellen, ami éppen úgy és továbbra is beidézi a kétségbeejtően abszurd sorshelyzeteket. Hát ezért kellett – és úgy látszik, hogy kell még - néha, a szó szoros értelmében vett, rettenetesen abszurdnak látszó helyzetekbe kerülnöm (Legutóbb Emőke lett néhány hétre szerelmes és akadt ki ettől annyira, hogy a nagy szerelmes önmegvalósítási reményében úgy döntött, hogy végleg el kell hagynia engem és ezzel együtt szét kell szakítania a családot.), már kiskoromban is, amikor abszolút ártatlanul és tévedésből megsértettem egy nálam még kisebb gyermek szemét, ami aztán rengeteg sértést kapva utólag, elsorvadt és ezért, az első sérülésokozónak a káin- bélyege mindvégig rajtam is maradt. Ezért kellett meghalnia második kislányunknak, Enikőnek, illetve, azért kellett olyan nőt elvegyek feleségül, aki, akkor még ugyancsak önkéntelenül és öntudatlanul, de képes volt a negatív anyai imaginációjával bevonzani olyan egészség „biztosítási” körülményeket, amelyek a gyermekünk életébe kerültek. És ezért kellett ismét szét szakadnia egy egyszerű szerelmesen misztikus női ábránd miatt a családunknak, és ezzel együtt megtörténnie annak, amitől én a Rák-karmámmal, a gyermekeimnek a végzetes veszélyeztetettsége mellett, a leginkább féltem. – Az emberiség legnagyobb tévedése a saját sorsának és életének a rendeltetéséről és funkciójáról alkotott képzeteiről szól! És hiába játszodják a mindenek fölött állót, mert ez alól nem mentesülnek a legnagyobb misztikus guruk és az un. spirituális tanítómesterek sem! Egy sem ismerte közülük a Lilihet és egy sem értette közülük teljes mélységében, nem csak a Levegő-karmát, hanem a spirituálisan negatív Mérleget sem! Szerintem egyedül Jézus volt az, aki az óriási tévedései (Mágikus cselekedeteinek a hiábavalósága) megértése után, valamelyest megértette ezt a kérlelhetetlen lét- és sorslogikát, de mivel az epigonjai vallást gyártottak a beavatási tanításából, mindaz ami, a megváltás szempontjából lényeges és fontos volt a tanításából, teljesen semmivé lett. Az ide vonatkozó, lényegi tanítást maximun azok a patrisztikus kereszténység idején élő, anonim spirituális beavatottak érthették, akik a gnosztikus evangéliumokat megírták, és akik felfogták hogy itt az életben, mindenek fölött áll a karma megismerésének a pozitív következménye. Vagyis azt, hogy az élet célja a megváltás elérése és a megváltás a végső személyi valóság megismeréséből fakadó pozitív mágikus hatásaira megy ki. És, hogy ennek a következménye egyenesen az, hogy nem az öncélú mágiázás, vagy vallásos szemforgatás menti meg a pénzügyi trükkökhöz nem értő és a mások átverésére és kizsákmányolására képtelen, un. tisztességes embereket a betegségtől és a szegénységtől, hanem a karmájuk megismerése! – Ebben, egyedül ebben a megismerési lehetőségben – és semmi másban nem! - vagyunk egyenlők Isten előtt! Szóval a Levegő karma nem más mint, a Vihar elmúlásában és a vihar által felkavart ismeretlen új helyzet elfogadható normális állapotára vonatkozó negatív hitnek, vagyis az eleve Nem-hitnek az eleve adott, elemi késztetése! A vihar előtti háborgásnak és a vihar közbeni türelmetlenségnek és a megzavarodásnak a személyi determinációja. – A levegő
karma az, mikor a békésen legelésző öreg lovak is, megriadnak és valósággal megőrülnek a villámlástól! Mi, a levegő-karmásak (Nem a levegő- természetűek!), a menynek a földtől, az abszolútumnak a megnyilvánult világtól való elválasztásának a helyéről, az állapotából érkezünk. És emiatt addig kell megrettenjünk, amíg el nem hisszük, hogy az elválasztás és az elválasztottság nem örök, hogy az elválasztás megszüntethető a személyes törekvések hétköznapi és gyakorlati beváltása (a gyakorlati életfeladatok beteljesítése) és az újjászületési törekvések által! Vagyis mi Levegő-karmások, a földi értelemmel a legfelfoghatatlanabb és a gyakorlati ésszel legelfogadhatatlanabb létzónából inkarnálódunk! A mi életfeladatunk megtanulni a vihar közben is rendületlenül megtartani a vihar elmúlásában és a vihar utáni életnek a normális élhetőségében való hitet, és így megszerezni a múlhatatlan belső nyugalmat, az öröklét-bizalmat. Az, hogy szoktassuk ahhoz hozza a lelkünket, hogy ne rendítse meg a nyugalmát semmiféle földi (fizikai, vagy pszichikai) vihar és mindvégig maradjunk a pozitív öntudatunknál. Hogy soha, villámlás és mennykő hullás közben sem, veszítsük el a bizalmunkat a felettes Énünk pozitív mágikus erejében! Mostanáig éppen olyankor ért mindig a csalódást követő kétely, amikor éber (lélekben zavartalan) és józan (teljesen alkoholmentes) voltam huzamos ideig, és ennek ellenére – éppen azért, mert mindazt amit itt leírtam nem tudtam és nem értettem - menthetetlenül beállt egy váratlan és negatív sorsfordulat. Sőt, még most is, kb. Egy hónappal azt követően, hogy mindezt leírva megértettem, a volt feleségemnek sikerült majdnem egy egész hét erejéig kibillenteni a belső mérlegemet az által, hogy véglegesen és visszafordíthatatlanul, mivel immár másodjára, a három és fél éves lányunkkal elhagyta és ezzel szétszakította a családot. Korábban, amikor a negatív sorshelyzet hónapokig nem akart megszűnni, és a kiegyenlítettségi állapot helyre állni, azt kezdtem képzelni, illetve el kezdtem abban kételkedni (Mérleg karma az Ikrek – házban), hogy talán még sem létezik a pozitív kapcsolata a magas (egyetemes) felelősségre alapozott lét-tudatomnak, a hétköznapi tudatommal és sorsommal, a kis énem- karmikus kisugárzásával. Illetve azt, hogy ezek még mindig ellentmondanak egymásnak, és ilyenkor valósággal vesztem meg, amiért nem tudom magamban azt a sötét pontot felfedezni, ami még midig képes megrontani a sorsomat és velem együtt a gyermekeim sorsát is. Hogy az abszolút énem, amit meditációkban néha elérni véltem és amivel ilyenkor azonosultam, nem befolyásolja kellőképpen (pozitívan) a gyakorlati sorsomat (A kicsi én-em sorsát). A Hamvas által több helyt emlegetett „meg nem hallgatott imák” misztikusan negatív (tév)képzete, mintegy varázsütésre (hirtelen, mint a villám) lepte el az egész tudatomat és az elmémet és billentette ki a lelki mérlegemet. Ilyenkor azt kérdeztem magamtól, a rengeteg korábbi pozitív visszajelzés ellenére is, hogy hát akkor én szélhámos vagyok, hamis dolgokat mondok az embereknek a karma meghaladási lehetőségét és a Sárkányfej által jelzett, egyre folytonosabb derűs állapot elérési lehetőségeket illetően? Most végre, miután maradéktalanul elfogadtam és spirituális szempontból pozitívan értékelem azt a helyzetet is, amit a Levegő –karma jelentése felől való megvilágosodásom után a feleségem családszakítási akciójával létre hozott, teljes biztonsággal és egyértelmű határozottsággal tudom, hogy minden, de minden teljesen
igaz abból, amit a horoszkópból kiolvasható sorsprogramok logikájáról felfedeztem és megírtam és elmondtam. Nem azzal volt a baj tehát, hogy téves tudományt gyakoroltam, hanem csak az, hogy az egészből még ez, a levegő-karma feloldási és meghaladási lehetőségnek az információja (A sors-meglepetések által okozható riadalom és rettenet kiküszöböléséhez szükséges – és így a hit folytonosságának és zavartalanságának a biztosításához szükséges – lelki és személyi, tehát természeti tulajdonságok megszerzése) hiányzott! Mert tényleg úgy van, mint ahogy a tudatlan misztikus guruk tanítják: csakugyan azoknak a rendkívüli mágikus hatású, spirituális képességeknek a kifejlesztéséről van szó, amelyek lehetővé teszik, hogy az ember, külső és belső természet-rombolás és szennyezés (hazudozás, korrupció) nélkül élhessen a földön, bármilyen körülmények között is, de, DE EZEN KÉPESSÉGEK MEGSZERZÉSÉNEK ORIÁSI ÁLDOZAT-HOZATALI FELTÉTELE VAN, AMELY KÉPESSÉGEK LÉTE ÉS GYAKORLÁSA VISZONT, EGYÁLTALÁN NEM ÖNCÉLÚ! Nos, ezért, mert ezeket az áldozatokat én réges-rég óta el kezdtem meghozni, és mert csakugyan, a 28 éves kori nagy rettenetemet követő megvilágosodásomat követő 35 éves kori felébredésem óta, rengeteg úgynevezett értelmes szenvedésben volt részem - ennek az áldozati készségemnek köszönhetően-, tehát mert tudom, hogy az igazi tudás igazából mibe, mennyi erőfeszítésbe és önfegyelembe és lemondásba kerül, nem szeretem azt, amikor az „ártatlan” horoszkóp-rendelők, akinknek ehhez ez egészhez még egyelőre semmi közük nincsen, rám ragasztott „megengedhető emberi hibákat” és vétkeket közös tárgyalási alapnak vélve és ezek fölött mintegy rám kacsintva és persze, kifelé, a nekik, mint az én gyengeségeimet éppen leleplező, hőz renitenskedőnek drukkoló közönségükre kacsintva, a világi erkölcs primitív logikája szerinti elveknek, az általuk állított megsértésére hivatkozva, velem egyenlősdit akarnak játszani. – Úgy mint az újságírók pl. a korrupt miniszterelnökökkel. („Te sem vagy jobb nálam, csak sunyibb és gátlástalanabb.”) És nem az értelmes – értelmezett – szenvedéseim árán megszerzett tudásommal szembeni tiszteletlenség zavar ebben a magatartásban sem, hanem az amiatti szánalom fog el, hogy ők ezzel a stupid egyenlősdivel, amelyben úgy képzelik, hogy „azonos szintre” kerültünk az által, hogy lehetőségükben áll velem „üzletet kötve”, tőlem horoszkópot rendelni és ez által tőlem vélt mulasztásokat számon kérni, (illetve, ha ők majd úgy látják, akkor nem-kötni, és ezzel is, az „egyenlő féli” státuszukat maguknak és másoknak bizonygatni), egyáltalán nem segítik elő az ő sorsuk jobbulását! Sőt! Ilyenkor rendszerint azonnal közlöm, hogy az illető személy számára én nem fogok asztrológiai sorsprogram feltárást végezni, jelezvén, hogy nem vagyok pórázon tartható a rendelés megtételi ígéretekkel ebben a nekik a legkevésbé használó, egyenlősdi játszmában. Ezúttal is megnyugtatom tehát a horoszkópjuk ismerete hiányában velem egyenlősdit játszani akaró személyeket, hogy az már az Oroszlán Acendensemnek megfelelő, asztrológusi tudatossággal kidolgozott új természetemhez, vagyis a spirituális tudatossággal kidolgozott szellemi alapállásomhoz és egyáltalán nem az általuk vélt „skorpiói-gonoszságomhoz” kapcsolódik az, hogy éppen az ő érdekükben ütök vissza visszakézből és ha tovább önérzeteskednek, rá is mutatok arra, hogy a karmájuk mely jellege szerint próbálnak engem „leleplezni”, anélkül hogy sejtelmük lenne arról, hogy ezzel éppen a saját karmájuk szerinti tulajdonságaikat akarják éppen velem szemben
gyakorolni. – Hát nem én vagyok az a személy, akivel ezt meg lehet tenniük, ahogy rég óta, nem én vagyok már az a személy sem, akin a tűzkarmával rendelkező, hódító személyek kipróbálhatják akár a férfi-uralási reflexeiket, akár a szexuális vonzerejűket horoszkóp-értelmezés előtt és közben. Amióta felfedeztem a levegő karmám eddigelé előlem rejtett - De meggyőződésem, hogy más magyar nyelven tájékozódó személyek elől is rejtett! - lényegi elemeit, azon veszem észre magam, hogy mostanában a korábbinál jóval több, mondhatni, hogy szinte csak Ikrek - Vízöntő jellegű karmával terhelt horoszkópot, vagy legalább is, ilyen jellegű személyi problémát kell a rendelőim számára értelmeznem, vagy, más személyekkel ezt a sors-témát megértetnem, és általában mindig valami Oroszlán és Nyilas, vagy BikaSzűz- Bak és Skorpió jellegű gyakorlati problémával van ez aláfestve... Ha eddig tehát többnyire Skorpió - Oroszlán és persze, Rák karmákat kellett "megoldanom", és a végére már, ezeknek a kivételes (leginkább ehhez értő) szakértőjének tudhattam be magam, most, hogy a feleségem családrombolási akciója miatt bekövetkezett belső mérlegkiakadás is, mindössze öt napig tartott és egy hét múlva a spirituális egyensúlyom és zavartalanságom is teljesen helyre állt, úgy látszik, a levegő-karma problémakörének a teljes felgöngyölítésének az időszaka köszöntött be az asztrológusi tevékenységemben a rezonancia, a fejlődés és a mágia törvénye szerint. A baj csak az, hogy a Levegő elem kimondottan az egyetemes (isteni) és az egyéni mágikus imagináció negatív működéséhez kötött, és a hétköznapi logikával gondolkozó és így is képzelgő! - emberekkel, nagyon nehéz megértetni a problémájukat. Egyik táborrésztvevőnek adatott meg az a szerencse, hogy komoly előzetes képzettséget szerzett magának, ahhoz, hogy megérthesse, miről is beszélek tulajdonképpen, illetve az a lehetőség, hogy a több napos együttélés során felmerülő személyi problémákat hozhattam fel példának a számára, remélhetőleg helyes nyomra vezető illusztrációként. Mert hát éppen erről van szó: minthogyha a büdös nagy semmiből törne rá ezekre az emberekre a háborgó tengerhez hasonló, sötét gondolat, illetve az, amiatti rossz kedv, irracionális agresszivitást kiváltó mentális és érzelmi állapot. És ez mindössze még enyhe kifejezés arra, hogy rossz kedv, mert olyan panaszt is hallottam már, hogy reggel jó pihenten felébredt a Vízöntő - Ikrek karmás személy, és a rá törő sötét gondolatai miatt, egyszerűen azt hitte, hogy meg őrül. Csak úgy, önmagától. Hívnia kellett a legjobb barátnőjét telefonon, hogy az mondjon számára valami kijózanító és biztató szavakat annak érdekében, hogy az őrületet elkerülhesse. És közben az illető személy kívülről nézve, csodálatosan szép és nyugodt ember, mint egy Michelangelo, vagy Rodin szobor, vagy egy klasszikus női szobor a Budapesti műcsarnokban, és „színekben” is misztikusan szépséges mint a tengerparti nyaralási reklámok fotómodelljei! Eszébe nem jutna senkinek, hogy megszólíthatatlan szoborszerűségében, mentális és ideális szinten tragikus háborúk folynak benne, illetve hogy a sötét képzeletével és ellenséges érzelmeivel önmagában folytonosan szétbontja és lerombolja önkéntelenül mindazt, amit hónapok, sőt: évek munkájával felépített. És így járt a volt feleségem is, aki – annak ellenére, hogy maga is asztrológus - egyszer csak azt érezte, hogy meg kell szabaduljon tőlem a család feláldozása árán is, annak érdekében, hogy a mélytudattalanjában lappangó misztikus és szexuális vágyait kiélhesse, illetve az így megszerzett „szabadsága” árán „önmagát megvalósíthassa”. És az egészben az volt a legrémítőbb, hogy eközben mindenre agresszíven reagált, ami rám emlékeztette (A közös gyermekeink hozzá intézett szavaira,
gyermekien butácska kéréseire és kérdéseire is), illetve a belőle akkoriban feltörő, ellenség-képzeteire. Persze, a levegő-karmánál, akárcsak a Tűz-karmánál, a negatívan egymást fényszögelő, megfelelő bolygók (Nap, Merkúr, Mars, Jupiter, Uránusz, Neptunusz.) által megtestesített őserők is részt vesznek a kívülről láthatatlan, negatív "hangulatkeltésben". De hiába, hogy kívülálló mindebből semmit nem lát, mert ez még így is csak a belső problémáknak a lelki szintű, külső megnyilvánulása, amit végül is, az illető személy maga is, esetleg a pszichiátria, vagy a pszichológia (mikor melyik...) jól rosszul, de tud kezelni. Van viszont úgy, hogy sokszor, a lelki és szellemi alapállásuk szerint is, a legjobb indulatú és szándékú személyek is úgy (értelmetlenül és érhetetlenül: talán még a maguk számára is megfejthetetlenül) viselkednek a levegő-karmájuk hatására, hogy a humánus környezetüknek nem marad más esélye, mint egyszerűen lerázni, vagy kinézni, szélsőséges esetben az életükből kizárni őket. (Mivel nem merik becsületesen a szemükbe mondani azt, hogy idegesítik őket.) Gyermekkoromban egyszerűen nem értettem, hogy olyan iskolai és osztálytársaságokban, amelyekben nincsenek jelen a családi, vagy az óvodáskori barátaim, vagy később, a velem egykorú unokatestvérem, majd "nagyobb koromban" a külön asztali beszélgetések alkalmával szerzett barátaim, egyszerűen nem kívánatos személy leszek csak úgy, hirtelen. Aztán, amikor magam is metafizika-oktató lettem (Előbb az Eltában, majd "magánúton"...), azt vettem észre, hogy bizony engem is idegesítenek az olyan személyek, mint amilyen én lehettem még egyszerű Elta-hallgató koromban is: minden, az előadók részéről elhangzó, találónak és frappánsnak talált megfogalmazásnak csaknem hangosan örvendő, ilyenkor jelentősen a mellettem, vagy éppen a hátamnál ülő, barátomra - ismerősömre néző, sőt: sokszor az elhangzottakat suttogva bár, de szenvedélyesen kommentáló, mitugrász kis hülye! Valahol azt írtam, hogy ha valamiért hálás lehetek az Eltásoknak, hát az a leginkább azért, mert nem rúgtak ki az előadásokról, mindjárt az elején! És ezt számtalan alkalommal el kell mondanom, egy - egy hallgatónak, hogy ne érezze magát megsértve, amiért előadás közben megállva, megkérem, hogy ne remegtesse a lábát, vagy ne rágcsáljon és ne matasson a rágcsija, cukorkája, vagy keksze celofán-csomagolással, stb. miközben én tartom az előadást, mert bizony, még mindig olyan érzékeny a figyelmem, hogy ezek sajnos ma is zavarnak az összpontosításban. Olyannyira, hogy amennyiben egyetlen olyan nyüzsgő hallgató is akadna, mint amilyen én voltam az elején, nem tehetnék mást, mint hogy megkérjem arra, hogy hagyja el a termet, amennyiben képtelen magán (nyüzsgési és kommentálási kényszerén) uralkodni. Sőt: az emlékezetemmel visszapergetett saját csődjeimből okulva, azt is szoktam tanácsolni az ilyen, jobb esetben: "szeles", negatív esetben: viharos, vagy éppenséggel háborgó hallgatóknak, akik képtelenek türtőztetni magukat azzal a reflex szerű késztetésükkel szemben pl., hogy helyettem adják meg a választ egymásnak, miközben egy másik hallgató, tehát az eredeti kérdező nem nekik, hanem nekem tette fel a kérdést, hogy: - SOHA NE VÁLASZOLJATOK OLYAN KÉRDÉSEKRE, AMELYEKET NEM NEKTEK TETTEK FEL KÖZVETLENÜL. Persze, jól tudom, hogy nekem, rengeteg naplóírással és meditációval a hátam mögött,
most már könnyű ezt mondani, de annál nehezebb ezen "sorstársaimnak" ezt a tanácsomat betartani. - Pedig komolyan mondom, hogy nincs más esélyük. Mert az csak hagyján, hogy az ilyen közvetlen, csoportos beszélgetésekben minden értelmes választ, amit a kurzustartó asztrológustól várnának el a kollégáik, mindent, de abszolút minden érdemi válaszadást lehetetlenné tesznek, szét bontanak és szét szórnak a szellemes beköpéseikkel, vagy amennyire jóindulatú, éppen annyira felesleges és általában félrevezető „okos” kiegészítéseikkel, és nem csak, hogy a megkérdezett, de sokszor még maga a kérdező sem emlékszik már arra, hogy mi is volt az eredeti kérdés, vagyis, a szelesek szellemes megjegyzései miatt, a hallgatók azzal maradnak, hogy egymás szavába vágva, mindenki csak jártatja a száját öt vagy tíz percen át, anélkül, hogy az eredetileg megkérdezett előadótól megkapták volna a helyes választ! Mert a nagy baj az, hogy ugyanúgy szétszórják a figyelmüket és végül önmagukat, és ez által az életüket is, ezek a levegő-karmások, mint egy - egy társalgás közbeni tanácsadást, amit a kéretlen megjegyzéseikkel mentetrendszerűen zátonyra futtatnak. Vagyis: ezzel a mentalitással (És itt a szó szoros értelmében kéretik érteni azt hogy mentális magatartással!), soha sehova nem jutnak el és nem érkeznek meg egyetlen értelmes sors-állapotba sem. Sőt: legalább még csak egy konkrét negatív eredményhez sem, amiből, ha károsan is, de legalább okulhatnának. És még ez a külső szétszórtságuk és az azzal járó szóródásuk és más-szórásuk sem akkora baj, mint az, hogy, akárcsak a Vízjegyű karmások a csapongó érzelmeikkel, ezek a levegő-karmások a látszólag sehonnan jött ötleteikkel, és a fél, vagy egyenesen helytelen (negatív) „megvilágosodásaikkal” a belső (karmikus) képzeletviláguk szintjén mindent, de mindent amit hónapok és évek keserves munkájával egyedül, vagy valakivel párban felépítettek, szükségszerűen és menthetetlenül szétbontanak. Ők azok, akik nem képesek haladni egyről kettőre. Egészen pontosan, a kettőből, illetve a végtelenből, a végtelen tapasztalási és értelmezési lehetőségekből az egységbe. Ők a jópofa, a vicces, vagy halálosan komoly, de a jó ismerőseik által is, lehetőleg kerülendőnek ismert okostojások, a meg nem értettek, az „átoklevevő” misztikus szélhámosok állandó kliensei, akik úgy képzelik, hogy valaki kívülálló személy, vagy misztikus hatalom, tiszta rossz indulatból, vagy csak úgy, úri szeszélyből, állandóan átkot tesz rájuk, enyhébb esetben, heves érzelmei által indíttatva, kivédhetetlenül elátkozza őket. És a feltételezés nem azért jogos, mert a levegő karmások, csakúgy mint a tűz-karmások, személyi öntudtai problémával, illetve hamis individuális tudattal érkeznek a világra (Hiszen a Levegő is Fény – Jang elem, nem csak a Tűz!), hanem azért is mert a szertelen és mindenünnen fújtatott és fújtató (külső, ami külső, de belső!) és hirtelen háborgó viselkedésük tényleg egy átok, és a saját maguk számára elsősorban. Ettől az átoktól viszont, egyáltalán nem a vallásgyakorlás ellenében automatikus üdvözülést ígérő papok, vagy tradicionális joga-oktatók, modern kuruzslók és vajákosok (auralátók, viasz szobrokat szurkáló boszorkányok, szelleműzők, szellemsebészek és dianetikusok) szabadítják fel őket, hanem egyedül a levegő karma tényleges és rejtett természetét, annak teljes mélységében ismerő, karma-asztrológusok! (Mellesleg: nem csak az állítólagos átoklevevő misztikus szélhámosok élnek jól a titkos formulaismerettel megszerezhető boldogsági lehetőség eszméjével való kufárkodással, hanem az agykontrol -oktatók is! Hiszen ki más lenne szerelmes, az ilyen huszárvágás szerű
"tudományos" sorsmegoldásban, mint ők, az agytáncoltatók? A baj csak az, hogy a kezdeti tudományos mágiázási sikerek - Lásd az agykontrol-sikerek c. igen népszerű rovatokat. - után, mintha csődöt mondana a módszer... és több éves reményteljes agykontrolozás után, a lényegében végig meddő agytréninges klubtevékenység után, rá kell ébredniük arra, hogy ezúttal is rossz lóra tettek. És még hagyján az, ha mindössze "a csillagos égig" rugó kezdeti sikerek után, a hosszas sikertelenséget kell elkönyvelniük. Mert, amint a fenti sorokban már írtam, a Szaturnuszi mágikus erő úgy működik, hogy addig állítja az élet - saját karmájuk - a Levegő-karmás személyeket - akárcsak engem e nyár elején - a legabszurdabb helyzetek sorozata elé, amíg rá nem jönnek a lényegre (A saját belső, fekete örvényüknek a személyes színezetére) és a naplóval történő leleplezések mellett, a leghatékonyabb módszereket keresik meg és vetik latba, annak érdekében, hogy a lelkükben és a szellemükben, ezeket a fekete vihar-lyukaikat betömjék. Nos, ezt tudva, talán az is kiderült már, hogy miért logikus az, hogy egyes agykontrollozók, vagy másképpen (kevésbé tudományosan...) modern mágiázók, egy bizonyos idő után, még zavarosabb élethelyzetek előtt találják magukat, mint az agykontrol tanfolyamokon elsajátított, deklaráltan misztikus, vagy a tudományos köntösbe bujtatott mágiázó tevékenységeik előtt... - Gondolom, ezután már teljesen érthető, hogy miért nevezik a föld-jegyű Szaturnuszt a küszöb őrének, vagyis a szellemi világ könyörtelenül következetes "karma mesterének"? Mert: "Ereje tökéletes lesz, ha a földre vissza fordul.". - Tábula Smaragdina. Vagyis: csak és csakis a horoszkópunkból (a bolygóknak és a karma-pontoknak a pozíciójából ) kiolvasható, gyakorlati földi életfeladatok felvállalásával és beváltásával oldjuk és haladjuk meg a karmánkat, és leszünk mind egészségesebbé és harmonikusabb, derűsebb - mert sikeresebb - személyiségekké, és nem misztikus vagy a tudományos mágiázások segítségével. És ugyanúgy: Csak ez által, a szűrke, hétköznapi feladataink felvállalása és végrehajtása által, valamint az önámítást és az ámítást (A gyakorlati, vagy a misztikus hazudozást) messze elkerülő magatartás által, vagyis a helytállás által, leszünk boldoggá és üdvözültté (megváltottá) és semmiképpen nem a könnyítéseket (kiváltságos, protekciós, tehát a sehol nem létező negatív tapasztalást kikerülő, egyéni erőfeszítés nélküli utat) ígérő vallásos tevékenységek és egzotikusan misztikus keleti fantazmagóriák, többé - kevésbé intenzív lelki átélése segítségével. És ha nem lettem volna esetleg tökéletesen meggyőződve minderről azelőtt, maradéktalanul meggyőződhettem most, amikor azt kell látnom, hogy a volt feleségem egy éve sem talált legalább egy szalonképes (vállalható) szeretőt magának, miközben pontosan négy hónappal azt követően, hogy a családi terhektől való szabadulása érdekében, valamint a családon kivüli szerelmi boldogsága megvalósítása értedkében, katasztrofaszerűen szétbontotta a családunkat, az Egyetemes Törvények (Az igazi angyalok!) lehetővé tették számomra, hogy találkozzak azzal a gyönyörű, okos és nem utolsó sorban gerinces lelki társammal, akiről “elhagyott” két gyermekes apaként még csak álmodni sem mertem, és akit mind a három nálam levő gyermekünk is nagyon szeret – és nem véletlenül! Kozma Szilárd
http://www.kozmaszilard.hu http://www.kozmaszilard.ro
A Tűz karma metafizikai értelmezése Amikor ezt a tanulmányt először leírtam, úgy képzeltem, hogy máris az emberi életben elérhető maximálisan integrált, sértetlen szellemi- és kauzális öntudattal rendelkezem. Úgy éreztem, hogy a világ egyik legboldogabb embere vagyok, mivel éppen annyira szeret a feleségem, újból ahogyan én szeretem őt, és azt tapasztalhattam nap mint nap, hogy nem csak én vagyok erős és egészséges, hanem főképpen az akkor reggeltől estig mellettünk és körülöttünk, egymással - együtt játszó gyermekeink is. Két hét sem telt el az írás befejezésétől és életem legnagyobb, de ugyanakkor csoda számba menően kihevert családapai öntudati sérülését, sőt: traumáját okozta a feleségem számomra az által, hogy, miután titokban szerelmes leveleket kezdett küldözgetni egy közös barátunknak, a Szahadzsa joga misztikus gyakorlataitól elragadtatva, és annak a csíkszeredai oktatójába szintén „halálosan” belé szeretve, úgy döntött, hogy a családi életünktől eltérő, annál kényelmesebbnek és jóval rózsaszínűbbnek képzelt jövendő szerelmi kapcsolata megvalósítása érdekében, valamint a Szahadzsa joga által hirdetett misztikus önmegvalósítás érdekében, elköltőzik az otthonunkból, az őt szerelmes szívvel, a házasságkötésünk óta, magához mindig vissza váró és konkrétan is, vele együttlakni és vele együtt élni vágyó édesanyjához. Ráadásul, ezúttal már jogilag is rendezetten: a korábbi misztikus szerelmi őrülete miatt és az anyja utáni beteges vágyainak a kielégítési vágya miatt másfél évvel korábban történt, család-elhagyása következtében lezajlott válóperünk következményeként, az ő gyámsága alá helyezett két kisebbik lányunkat is magával kellett vinnie. - Mintha egy pallossal ketté vágták volna a lelkemet és az egyik részét apróra zúzták volna. Nem csak személyi – férji - öntudatomban és önérzetemben (Esetleg: hiúságomban, személyi becsvágyamban) lettem szinte egyik napról a másikra maximálisan bántott, sértett és sérült, hanem elsősorban a teljes felelősségű, szép családos apai önérzetemben és tudatomban lettem csonka. Ezt a hatalmas különbséget csak azok érthetik meg, akik, hozzám hasonlóan a gyakorlatban is átélhették azt, hogy a több gyermekes családapai felelősség, igazából mit is jelent a maga spirituális teljességében. Szerencsémre, meggyőződésem volt, hogy az a sértetlen lelki és szellemi állapot, az, az abszolút teljesség- és egységélmény, amit a hirtelen beállt új családi katasztrófánk előtt néhány hétig átélhettem, újból elérhetővé válik majd egyszer, akár magamban, egyedül, akár egy igazi lelki-társsal, amennyiben valamikor a jövőben képessé tudom tenni magam a külső feltételek nélküli boldogsági állapot és az abszolút létbe integrált személyi tudat elérésére. Mivel viszont Mérleg-karmával is rendelkezem, igen fontosnak érzetem egy olyan élettársnak a megtalálását is, aki hajlandó lenne az összes irreális, családon kívüli és a családi egység feláldozása árán elérhető, egyéni (önmegvalósítási!) boldogságképzeteiről, önző ábrándjáról, illetve az irreális ábrándokat őrző lelki titkairól és az
élettársi árulás útján elérhető egyéni boldogság megvalósítási lehetőségének a rémeszméjéről lemondani. Metafizikai szempontból ugyanis (vagyis a kauzális realitásban) az Igazság és a Boldogság fogalmak jelentése azonos. És a Boldogság, csakis a Jin és a Jang, a Feminin és a Maszkulin ősprincípiumoknak a belső (öntudati, önérzeti) és a külső (Párkapcsolati: szerelmi, és lehetőleg: szexuális) kiegyenlítődése által jöhet létre. A hatás visszahatás törvénye itt is működik: spirituális szempontból, vagyis a teljes értékű megváltás megvalósítása szempontjából csak az lehet jó szülő (anya, apa), aki képes a párkapcsolati harmónia megvalósítására és csak az lehet jó szerető, aki felelősségteljesen szerető szülő is tud lenni. Ezt viszont lehetetlen elérni a bennünk „égő” tűz-elemnek a kezelési képessége kialakítása nélkül: a konfliktusoknak a jótékonyan tisztító hatásának a megértése az elfogadása és megértése nélkül. Illetve az elfojtott, vagy kikerült és emiatt balesetszerűen máshol és máskor kirobbant konfliktusoknak (a pusztító tűznek) kirobbanó és pusztító természete megértése nélkül. Az igazi (tényleges) igazság tehát nem más mint a teljes kiegyenlítődési lehetőség útján megvalósuló egység megértése és megvalósítása. És ez az egész lényedben és sorsodban megvalósuló, teljes kiegyenlítődésen alapuló, egység-élmény nem csak, hogy felszabadít (Jézus), hanem boldoggá is tesz! Eközben és ennek ellenére, a hamis egység, vagyis, mind a külső ámítás, mind az önámítás, vagyis a csalás és az öncsalás, a titkolózás és a titok-őrzés ideje alatti ábrándozás erősen a karmádhoz köt és egy életre a vezekléssel teli sorsod rabszolgaságába taszít, amelyben a teljes értékűség öntudat és a szabd önérzet állapota soha el nem érhető. És csak akkor szabadulhatsz ebből a hazugságszövevényes pokoli sors-állapotból, ha előbb felébreszted magadban az igazság-vágy tisztító tűzét, aminek következtében elég energiára tehetsz szert ahhoz, hogy magadnak maradéktalanul bevallod és mások előtt is nyíltan felfeded a csalásaidat és feladod az összes, korábban féltve őrzött, önzésből fakadó titkodat, ha tehát teljesen elégeted a sötét lelki szemetedet. És a tűz éppen arra való, hogy az összes lelki és szellemi és ideális szemetünket elégessük általa. Mert ha te nem égeted el a szemetedet, akkor rettenetes tragédiák útján elégeti majd a sorsod. – De akkor is, a tragédiák (személyi és anyagi veszteségek) hatására is, benned és általad, és nem kívüled kell elégnie ennek az önzésedben gyökerező, sok gyökerű, külső boldogság-elérési reménykedéseid titkokszemetének! Azzal viszont, hogy a mások sorsát és jövőjét is negatívan befolyásoló nagy csalásaidat és hazugságaidat be nem ismered és fel nem feded, hanem azokat megtartod titokban, egyenesen a Vak Szemétégető Tüzes Sorserőkre bízod azt, amit te kellene tudatosan elvégezzél, és menthetetlenül kiszolgáltatod magad ezen sorserők véletlenszerű és önkényes hatásának. És ezzel a, a személyes felelősségnek a személytelen sorserőknek való átadással, az lesz a baj, hogy a személytelen – külső – szemétégetéssel, esetleg az egész lelked is a megsemmisüléshez vezető pokoli útvesztőbe kerül. Aki tehát nem arra használja a szenvedélyeinek a tüzét, hogy a titkos lelki szemetét elégesse, hanem éppen fordítva, a szenvedélyek tüzét a hazugságainak és csalásának és titkos vágyainak az álcázására és megvédésére, vagyis az önzése megvédésére és utólagos tovább-rejtésére és letagadására használja, annak a lelkét a személytelen szemétégető Szaturnuszi sors-erők szét marcangolják, előbb - utóbb. Az, hogy nem csak testünkben, hanem érzéseinken és öntudatunkon keresztül, a lelkünkben és szellemünkben is sérülékenyek (megsérthetőek) vagyunk, és, hogy nem
csak testünkben, hanem a lelkünkben és a szellemünkben is könnyen sérültekké válhatunk, egyesek számára természetes, hiszen ha a testünk sérülékeny, miért ne lehetne a lelkünk és a szellemünk is sérthető, és miért ne válhatna a bennünk levő lélek, vagy a szellem is sérülté? Holott a jelenség nem természeti, hanem természet feletti! Egészen pontosan: természet előtti. Az első sérülés ugyanis nem a természetben történik meg, hanem az „egekben”, magyar ember számára: a mennyekben. És az például, hogy már az első, mozgási képességgel, illetve irány és sebességváltoztatási képességgel rendelkező földi lények, az áthatolhatatlan páncélzattal rendelkező dinoszauruszok is, „képesek voltak” a sérülésre, csak következménye és földi-anyagi tükre (leképeződése, anyagi megvalósulása) annak, hogy valami iszonyatosan nagy sérülés ment, illetve megy végbe folytonosan az abszolút lét kauzális dimenziójában, magában az abszolút létben is! De nekünk, embereknek, nem csak azzal kell számolnunk, hogy ennek a primordiális és egyetemes (kauzális) sérülésnek nyoma van a természeti létezésben is, hanem az egész teremtésnek a legfontosabb értelme és célja, vagyis a teremtés rendeltetése, tehát maga az egyetemes MEGVÁLTÁS is, arról szól, hogy miként lehet megszabadulni az elsődleges tudati sérüléstől. – Hiszen, az egyetemes tudati rehabilitációnak a szükségességéről, vagyis: az ős-Lilith által megsértett abszolút tudatnak a sérülés-mentessé változtatásáról szól az egész életünk! Azzal, hogy a Lilith gyűjtőnéven nevezett kauzális ősjelenség (Vagyis a még több és „tökéletesebb” boldogságra, az un. még abszolútabb állapotra, tehát az eleve létezőnél még erősebb, még nagyobb – tágabb és ugyanakkor koncentráltabb egységre - tehát a még nagyobb rendre, az egységesebb, harmonikusabb, értelmesebb, boldogabb, stb. állapotra, vagyis un. más- állapotra - való őssóvárgás.), megbontja, szétzilálja, szétrobbantja, stb. az abszolút létet (Lásd a Lilithről szóló tanulmányom bevezetőjét), nem csak az történik, hogy az abszolút lét-tudat részei örvényleni kezdnek és antagonisztikussá (ellenségessé) válnak, és a szét- és lebomlott lét-töredékek és létállapotok megzavarodnak, és így az egységes egyetemes léttudat is elveszíti az abszolút egységét, mivel annak egy általunk felbecsülhetetlen része milliárd és milliárd apró öntudat-szilánkokra bomlik, hanem egyben az is történik ezzel az abszolút lét- és tudatbomlással (És ez logikus!), hogy az Abszolút lét ezzel meg is sérül! Többek között ennek az abszolút (Isteni!) léttudat-sérülésnek a helyrehozását és helyre állítását is hivatott szolgálni az egyetemes megváltás néven ismert egyetemes kiegyenlítődés – a megváltás - örök folyamata (A kaotikus létzavar és léttragédia megszüntetésének a céljával és rendeltetésével együtt). Nyilván, hogy ezt az egyetemes sértett lét-állapotot, ezt a sértettséget is magukban hordják születésükkor, sőt: már magzati megfoganásuk pillanatában, azok a lények, akik ennek az egyetemes megváltási – kiegyenlítődési trendnek a földi megtestesülései: az emberek gyermekei és az öntudatukat elnyert felnőttek. Vagyis: magunkban hordjuk már születésünktől fogva azt a feladatot, azt az egyéni programot, hogy ezt a sértettségi állapotot értsük meg, oldjuk fel, és változtassuk át teljesség-tudati állapotra, változtassuk át abszolút integrálódási képességgé, vagyis integrációs törekvéssé. Abszolút rendeltetésünk és életfeladatunk alapján, és az szerint tehát, mindannyian eleve a lényünkben hordjuk ezt a kezdeti sérült állapotot és magzatként a léttudatcsiránkban ezt a sérült emléket, majd felnőtti tudatunkban ezt az egyetemes karmikus sértettséget, úgy mint velünk született egyéni sérültség-tudatot. Arról nem csak én írtam több, az egészségről, illetve a betegségi okoknak a leleplezéséről és feloldási
lehetőségéről szóló tanulmányomban, hogy az orvostudomány által gyógyíthatatlanként kezelt, un. vele született betegségek, vagy a hiányzó, vagy pluszban levő szervvel, testrésszel született gyermekek sérült állapota, akárcsak az épen született gyermekek korai halála, vagy életre szóló károsodása, mindenképpen az őket szülő (öntudatukban sérült) édesanyáknak a foganás előtti időszakban az átlagosnál intenzívebben átélt, mélytudattalan érzés- gondolati és képzeletvilágában történő, de ugyanilyen finom személyi struktúrák szintjén elfojtott, többnyire a saját nappali éber tudata elől is elrejtett, szélsőséges gyűlölet- és haragérzeteik (Vagyis: önkéntelen személy, sors, és istenellenes gyűlölködéseik) következménye! Nos, ezekben a végzetes egyéni haragvásokban és gyűlölködésben testet öltött szellemi sértettségek, vagyis: tudati sérülések (Az illető személyek által ártatlannak, de jogosnak képzelt, csendes neheztelések) sem táplálkoznak másból, nem erednek máshonnan, mint a fent említett egyetemes (abszolút) sértettségből. Pontosabban: ezek az egyéni képzeleti, gondolati és érzelmi szinten jelentkező, nehézegyéni, vagy csoportos (nemzeti) sorsellenes haragvások, fenekedések (sors-ellenes neheztelések, duzzogások, depressziók), az egyetemes sértettségnek az egyes egyénekben intenzívebben jelentkező megnyilvánulásai. Azok a személyek tehát, akikben ez a szilánkokra bomlott egyetemes léttudat intenzívebb sértettségi állapotban jelentkezik, mint másokban, az un. Tűz-karmával született személyek. (Sorsképlet szintjén: nagyon diszharmonikus Nap, illetve a Sárkányfarok, vagy Lilith jelenléte valamelyik tűzjegyben, vagy Tűz-házban.). Persze, ez még egyáltalán nem jelenti (És önmagában még semmiképpen nem jelentheti!) azt, hogy minden tűz jegyű karmával rendelkező nő, szükségképpen fiziológiai, vagy pszichiátriai pszichológiai rendellenességgel sújtott (sérült), vagy esetleg eleve halott, vagy idejekorán meghaló gyermeket szül a világra! Ehhez ennél sokkal több kell. Például: ugyancsak jól terhelt (Anyai ági örökletes programok szintjén sokszorosan megpakolt!) Víz- és Levegőkarma, és persze, olyan „megfelelő” neveltetés (Pl. rendkívüli agresszivitásra, de még inkább agresszivitást elrejtő és elfojtó gyávaságra nevelés.), ami ennek a tűz karmának a természetes következményeit és felszíni megnyilvánulásait (A megfelelő karmikus hajlamokat), ahelyett, hogy oldaná, vagy kiegyenlítené, elfojtva és lefojtva, még inkább erősíti és folytonossá teszi. Kiváltképpen a sértettségi érzést és tudatot. Gyakorló (Kizárólag horoszkópértelmező, és nem a gyakorlatban irreálisnak bizonyuló, tehát nem visszaigazolatlan, spekulatív elméleteket tanító.) asztrológusi tapasztalataim szerint, minden személyi horoszkópnak minimum három, vagy négy, maximum öt, egymástól jól megkülönböztethető, de egymással többé – kevésbé szorosan, illetve áttételesen (analogikusan) összefüggő karmikus motívum-köre van. Ezekből kettőt, természetesen a Lilith és a Sárkányfarok nevű karmikus pontok jelölik, a másik kettőből az egyiket a többnyire negatívan fényszögelt Nap jelzi a mellette álló, általában azonos jegyben található és többnyire negatívan fényszögelt bolygókkal együtt, mint az én esetemben is (Skorpió), vagy más, általában a karmikus alakzatok (Pl. T-kvadrát, vagy Lándzsahegy alakzat) valamely csúcsát képező bolygók körül található, és ugyancsak negatívan fényszögelt, többnyire azonos jegyben, vagy földházban álló bolygók. Ilyen gócpontból általában egy szokott kialakulni, de lehetséges két ilyen gócpont is, egyazon sorsképleten belül és akkor a karmikus motívumok száma akár ötre is nőhet. De van úgy is, hogy az Ég alja nevű, a négyes földház csúcsát képező kardinális ponttal együtt álló és ugyancsak többnyire negatívan fényszögelt bolygó jelzi azt, hogy a vizsgált személy
spirituális struktúrájának (mély tudattalan érzés- és képzeletvilágának) az egyik legrejtettebb zónájában olyan negatív spirituális késztetésekre való hajlamok (misztikusan: energiák) lakoznak, amelyeknek a napfényre hozatala nélkül, illetve azoknak a leleplezése és pontos behatárolása – értelmezése nélkül, az illető személy képtelen lesz a sorsát beváltani és megoldani. Az un. kínai asztrológia által szolgáltatott információk nagyon pontosan utalnak ezekre a rejtett karmikus motívumokra, amelyeknek a jellemzőit meg találjuk az un. európai módszerrel elkészített sorsképletnek a fent említett, de kevésbé szembe szökő sors-motívumaiban. És létezik még egy másik, erős asztrológusi figyelem-összpontosítás és sok tapasztalat nélkül egyszerűen észre vehetetlen és kideríthetetlen (negyedik, vagy ötödik) karmalehetőség is, arra, hogy az un. nehéz sorsprogramoknak a negyedik fő motívumát felgöngyölíthessük, az úgynevezett rejtett karmikus sorsmotívum, amire az azonos jegyhez tartozó asztrológiai erőtereket és erőtereket alkotó asztrológiai szimbólumoknak a személyi sorsképletnek (az asztrogrammnak) a különböző, más karmikus sorselemek által fontossá tett zónájában való negatívan fényszögelt elemei jeleznek. Ilyen a volt feleségem (Kozma Emőke) horoszkópjából kiolvasható, kevert Skorpió és Vízöntőkarma, amit a sorsképletében csak akkor érzékelhetünk, ha figyelembe vesszük azt, hogy amellett, hogy miközben a Rák-Lilithje a Skorpió gyakorlati megvalósulási életkörét megtestesítő VIII. házban áll, a Skorpió Ascendense mellett, a XII. házban (Többek között a karma-feloldási lehetőségek házában) és ugyancsak a Skorpióban található a teljesen negatívan fényszögelt (És nem utolsósorban a Naptól és a Holdtól kvadrátólt) Uránusza. – Miközben, a Skorpió un. jellegzetes uralkodó bolygója, a Plútó, a Vízöntő gyakorlati életkörét megtestesítő XI. házban áll és még csak nem is önmagában, hanem éppen a Marssal (A Skorpió másik uralkodója) és a Vénusszal együtt! És mindezt, az első látásra, asztrológiailag is csak „szétszórtan” észlelhetően, de a gyakorlott asztrológus által, végül is egyben látott negatív Skorpió-Vízöntői motívumot megerősíti, a Vízöntő másik uralkodójának, a Szaturnusznak a teljesen negatív állapota, amely éppen a negatív Merkúrral áll együtt. Be kell vallanom őszintén, hogy ezt az áttételes Vízöntői motívumot, csak azt követően fedeztem fel, hogy a saját Levegő-karmámat (Mérleg – Lilith) kezdtem vizsgálni, annak hatásaképpen, hogy a feleségem, sehonnan nem eredeztethető, még pityergősen is, őrült fúriává és saját gyengeségeitől való kétségbeesésében dühöngő sárkánnyá változva, több hónapon át, kétszer is szét akarta rombolni a négy egészséges és jól nevelt gyermekeinkkel együtt alkotott, az átlaghoz hasonlítva, messzemenően harmonikusnak és addigelé egységesnek mondható családunkat. Persze, ahhoz, hogy az addigelé általában inkább szerényen vissza húzódó természetű és inkább hallgatag voltfeleségem, vízöntői fordulattal fúriává – sőt: utólag tudtam meg, hogy titokban az engem hátulról késsel leszúrni készülő, potenciális gyilkosommá - tudott változni, még egy sértettségi karmára is szüksége volt, amit a sorsképletében éppen a Skorpió - Uránusza által támadott Oroszlán Napja és Holdja, valamint a félig Kos- félig Halak Sárkányfarka jelöl. De nem ekkor fedeztem fel az un. áttételes karmikus motívumok létezését, hanem jóval korábban, amikor egy látszólag Mérleg – Ikrek és Szűz problémás sorsképletben egyértelműen kimutattam a rejtett Skorpió karma elemeit, és ez által meg találtam egy, a magyar kultúra és szellemiség számára, spirituális szempontból nagyon fontos személyiség végzetes (Halálos!) betegségének az igazi (kauzális) okait, és ez által hozzá
járultam az illető személy életben maradásához. A leggyakoribb viszont a Rejtett Ikrekkarma, ami akkor is szembe szökik, ha egy sorsképletben feltűnően (gyanúsan!) sok az együttállás, illetve a bolygóknak, vagy(és) az un „kétszínűsége”, vagyis az egymás után következő konstellációk, vagy házak közötti határhelyzete. Nos, az én édesanyámnál (A Táltos Bolond c. regényemben játékosan: Szegény Édesanyámnál!), sértettebb személyt el sem kell képzelni! Már kisiskolás korában, a Gyergyószentmiklósi apácák által irányított zárda-iskolában Nyafinak nevezték, hiszen a VI. házában álló, teljesen negatív Skorpió Napjával, Merkúrjával és Vénuszával, mi mást tehetett volna, mint a megváltás-ellenes permanens irritációnak panasz-hangot adni, vagyis az újjászületés elleni spontán fenekedés magatartás kultuszát űzni? Szegény sértetten született anyám tehát, pedagógusnak készült, de végül, az igazi mestersége a VI. házban álló negatív Skorpió-bolygóknak megfelelően, a folytonos betegeskedés lett. Velem is, állítólag két hétig vajúdott (A spirituális struktúrámnak megfelelő kozmikus időponthoz képest, két héttel korábban kezdte meg a vajúdást, a szüléstől való mélytudattalan félelmében.), úgy, hogy a családi-barát szülész-orvos végül már készült engem az anyám méhén belül felnégyelni, annak érdekében, hogy az anyámat megmentse, mivel minden, az anyám méhéből való időnapelőtti kiugrasztásomra – kizavarásomra! - tett tudományos kísérlet csődöt mondott, és akkor, állítólag, „fogtam magam” és magamtól csendben kicsusszantam. Az orvosi üdvözlésem is ennek a sértett anyai hangulatnak megfelelő volt: „ - Az apád Istenit te hóhérfajzat, nem elég, hogy az anyádat így megkínoztad, ráadásul még fiú is vagy!” – Anyám ugyanis, egy „édes kicsi Beáta-Mártának való babát várt, nem egy 4,5 kilós fiút. Hát persze, hogy – az anyám fia lévén – , ha fizikailag ép testtel és szervekkel is, de igazából a papucskormány alá nem törhető bádogos-mester nagyapámra már a házasságuk első hónapjaiban megsértődött úri nagyanyám „jogos” sértettségét (Ő ugyanis abban nőtt fel, hogy az édesanyjának sikerült az édesapját betörnie és a családi boldogság útján azt irányítgatnia), ha áttételesen is de ezt a sértettséget örökölve, én is lelkileg sértetten érkeztem, eme szép fogadtatásom által is illusztráltan. Persze, nem csak a születési körülményeim jelzik az egyetemes karmikus örökségre rárakódott sérültségi örökséget, hanem a sorsképletemben a Skorpió-Napom és SkorpióMerkúrom, valamint a Mérlegben álló Lilithem és Marsom által támadott és az Oroszlán Ascendensemmel együtt álló Plútóm is. És ha ez nem lenne elég, veleszületett sérült lélekre és szellemre utaló asztrológiai ómennek, hát tessék megnézni: ez a ravasz, abszolút negatív Mars és Lilith – páros amely mind az Oroszlán- Plútót, mind a SkorpióNapot (És Merkúrt..) támadja két irányban, egy - egy félkvadráttal, meredeken szemben áll a Kosban (Ugyancsak tűz jegy!) álló Holdammal, ami hat darab negatív fényszöggel rendelkezik, semmi mással. De az, hogy a szellememben és nem a testemben érkeztem sértetten a világra, nem jelenti azt, hogy ennek akár fizikai, akár pszichikai szinten bárminemű jele lett volna, azon kívül, hogy ameddig édesanyám el nem vált az anyai nagyapámhoz hasonlóan betörhetetlennek bizonyuló édesapámtól, majdnem folyamatosan beteg voltam valamivel. Vagy ha nem, akkor, vagy petróleumot ittam, vagy bolond-gombát ettem, vagy mosáshoz használatos marószódát fogyasztottam, mindig életveszélyesen. És mindezek ellenére, később, az óvodai ünnepségeken, majdnem minden főszerep az enyém volt nagycsoportos korunkban. (- Azért írtam többes számban, mert hirtelen eszembe jutott, hogy azok az óvodáskori jó barátaim - és későbbi osztálytársaim -, akik ezt a főszereplő képességemet igazolhatnák, éppenséggel már
halottak...) Jó intelligenciával indultam tehát, de a sorsképletemnek megfelelően, éppen az édesanyám volt az, aki a majdhogynem végzetes sérülést a szellememben, a szerinte nagyon is felelős cselekedetével beidézte: annak ellenére, hogy – ugyancsak sérült pedagógusként, aki a háború miatt nem diplomázhatott és adminisztrátori munkát végezve - reggeltől estig dolgozott, vagyis gyakorlatilag semmilyen lehetősége nem volt arra, hogy engem megtanítson, ha nem is románul, de legalább arra, hogy miként kell önállóan tanulni - az első osztály első percétől román tannyelvű osztályba íratott. És ezzel az óvodában általában mindenben főszereplő, tehetséges Szilárdkából, „elev szlöbönog la űnvöcötúrő” (gyengécske a tanulásban) lettem, majdnem egész iskolai pályafutásomra (Érettségi előtt ébredetem rá a román és a francia irodalom, majd a filozófia szépségére) gyengécske tanulónak maradtam. Többen kérdik, hogy a metafizikai jellegű tanulmányaimban miért csak a sors negatív aspektusait írom le, miért nem írok a szépre és jóra kiéhezett emberi lelkek számára bíztató és felemelő, szép és pozitív dolgokat is. Miért nem írok részletesen pl. az egészséges (A jelenben éppen cigányosra lebarnult.), nyugodt és csendes gyermekeimről? - A válaszom nagyon egyszerű: Azért mert azt szeretném, ha mindenkinek csak ennyire egészséges, nyugodt és csendes gyermekei lennének, de ha ezekről, a következetes és metafizikai szempontú nevelés nyomán elnyert kvalitásaikról írnék az olvasókat megható és szülői szívmelengető sorokat, azzal nem segíthetnék hozza senkit ahhoz, hogy ilyen egészséges és ténylegesen is, nem csak képletesen, Isten áldását megtestesítő „kényelmes” gyermekeik lehessenek. Illetve, hogy az olvasóim legalább olyan egészséges szüleik – és ez által, az ők megváltás-képességeiknek a kiváltó-serkentő, hosszú távon gondolkozni képes beavatóik - lehessenek a gyermekeiknek, mint amilyenek mi voltunk a feleségem családrombolása előtt a mi, négy kis okos hercegnőnknek. Az Tűz- Karmával született személyek leglátványosabb problémái (Figyelem: Nagy és fontos különbségről van szó: nem a Tűz- természettel született személyek problémái!), egészen pontosan: tűz-karmás személyeknek a környezetüknek okozott „pofonegyszerű” sértési és sérülési, illetve sértettségi problémái közismertek, mivel azokba a legkönnyebb bele botlani. És persze, a legkönnyebb mindannyiunk számára azokra panaszkodni, azok fölött biztosan ítélkezni: a legalpáribb és sokszor a legirracionálisabb önzésre alapuló ösztönös megnyilvánulás, a túlzott intolerancia és gyakran a kegyetlenségig is elmenő közönyösség mások bajával, problémáival, kényelmetlenségével, stb. szemben. Vagyis: a teljes empátia-hiány. Csak mostanában találtam meg annak a magyarázatát, hogy azokban a hetvenes, nyolcvanas, sőt: kilencvenes években, amikor mi tényleg sokkal, de sokkal rosszabbul éltünk, mind anyagilag (gazdaságilag), mind morálisan (politikailag) a magyarországi rokonainknál és ismerőseinknél, miért ismétlődött meg menetrendszerűen mindeniknél ugyanaz a jelenet: Amikor nagy nehezen útlevélhez jutottunk, és a román-magyar országhatáron végre túl jutva, velük találkozhattunk, ők szánakozva megkérdezték, hogy mi, egyáltalán hogyan bírjuk „ezt a szörnyűséget”, majd, amikor bele lendültünk volna a Ceausescu- diktatúra embertelen jellemzőinek az ecsetelésébe, az ötödik mondat után félbe szakítottak és ők kezdtek el nekünk panaszkodni és csak áradt és áradt belőlük a panasz az akkori aktuális magyar-valóságra, amitől mi éppen, hogy hasra nem estünk és
mi minden egyes alkalommal úgy maradtunk tátott szájjal, és hápogtunk, vagy némán hallgatva az ők panaszait, próbáltuk fel fogni, hogy milyen bajuk is lehet? Holott, nekik akkor a kamrájuk és a hűtőjük teli volt, lakásuk, autójuk volt és szabadon jártak nyugatra, miközben nekünk az számított nagy szerencsének, ha Mo-ra, Kelet-németországba, Csehszlovákiába és esetleg Lengyelországba két évente elmehettünk! – Azért történhetett ez meg állandóan, mert a magyarság a Nyilashoz tartozik, illetve, azért, mert ezzel együtt, a Jézusi megváltás-tanoktól messze távol álló, sőt: azokkal homlokegyenest ellenkező korrupt európai kereszténységnek a vérfürdők árán való „elfogadtatása” óta, és még inkább Trianon óta, a magyar talán a világ legsértettebb nemzete! Arra, hogy ennek a nemzeti sértettségi és sérültségi nemzeti-tudatnak a kialakulásában a nagybátyát (Koppányt) felnégyeltető Vajknak, a későbbi István királynak, de még inkább az ő rendkívülien ambíciós anyjának mekkora és milyen szerepe volt, nem itt találom ildomosnak kitérni. És persze, a tűz-karmás sértettséggel együtt él a túlzott tolerancia és a már – már naivitásnak és ostobának ható engedékenység és farkasvakság a saját lelki gyengeségeikkel szemben, és minden színpadias meghatódásuk ellenére, ugyanez a farkasvakság és érzéketlenség él bennünk, a mások sérüléseivel, sérülékenységével, illetve sérült állapotával szemben. Az ember csak ámul és bámul, ekkora önszereteten és önbizalmon alapuló gátlástalanságon és hiteltelenségen, és egyszerűen még csak szóhoz sem tud jutni, nem csak a tűz-karmások folytonos, vagy csak időnként feltörő, lehengerlően „szabad” megnyilvánulása miatt, hanem a saját reakció-képtelensége miatt is! El se hinnénk, hogy ezek a másokat olykor szemrebbenés nélkül lehengerlő személyek mennyire sérültek a belső, lelki és szellemi világukban, és tulajdonképpen azért csapnak akkora nagy felhajtást önmaguk körül, hogy ne kelljen érzékelniük az annál is nagyobb belső bizonytalanságukat, csonkaságukat, vagy a spirituális sivárságukat Hamvas Béla szavával élve: senkiségüket. – Ha nem tudnánk, hogy semmi másról nincs szó, mint a belső, spirituális sérültségüknek a reflexszerű, külső kompenzációjáról, folytonosan haragudnánk rájuk, így viszont vagy fel- fel lázadunk időnként ellene, vagy mindössze legyintve nevetünk „ezeken” a furcsaságaikon, mindaddig, amíg a bőrünkön, vagy a sorsunkban nem vagyunk kénytelenek érezni azok kényelmetlen és bosszantó, vagy az általuk éppenséggel tudatosan indukált sértő hatásait. Ritkábban ugyan, de megfelelési kényszerek, vagy alárendeltségi komplexusok és személyi függőségek formájában, előfordul mindennek a szöges ellentéte is, a többnyire külső felhajtás nélküli, szerény és sokszor megható sértettség, az un. csendes neheztelés. Ezek az önérvényesítésre és önképviselésre, önrendelkezésére és igazság-kivívásra igazság-érvényesítésre képtelen, igazi sértett személyek: a népi szóhasználat által élhetetleneknek is nevezett félénkek, a feltűnően óvatos gyávák, a mimóza-lélek és a nebántsvirágok, a visszahúzódók, a légynek sem ártó, kezdeményezés-képtelenek, a csak nagyon rejtetten és nagyon titokban, a lelkük legmélyebb és legrejtettebb zugaiban stratégiázó gyáva Kutyák (Kos-karmások) és életükben csak egyszer fellázadni, felbődülni vágyó fogatlan Tigrisek (Oroszlán-karmások), a nyeríteni is képtelen, kehes próbamének, és meddő kancák, vagy a mindig kisemmizett, lajtos heréltek és szomorú bányalovak (A mások lelkiismeret furdalását a puszta létükkel is kiváltó, és akarva, vagy akaratlanul, de mindig a külső morálra játszó Nyilas-karmások.). De itt, és egyedül csak a tűzkarmánál, létezik egy harmadik kategória is, a magukról, illetve sértettségükről
finoman megfeledkezni óhajtó, általában másokért, mások jó létéért és mások jogaiért és az második tüzes fajtának az elsők általi elnyomása elleni nemes harcokba lendülő lovagok és lovagnők, illetve az általában az elsők által elnyomott és jogfosztott és kifosztott és kizsákmányolt második fajták fájdalmain és nehéz helyzetén politikai akciókkal, vagy karitatív gyűjtésekkel és elosztásokkal segíteni akaró és tudó, általában különleges képességekkel rendelkező, tetterős nemesek. – De, sajnos, ők sem jelentik a sors (magváltás – kiegyenlítődés ) logika szempontjából az arany közép – megoldását, mivel, amint mondja Hamvas Béla: az ember csak azt teszi meg kívül, amit belül fél, vagy lusta elvégezni, és amint én is írtam a mondat elején, ez a sok nemesség is, csak arra jó, hogy a külső jó tettek ragyogása elfödje, az annál félelmetesebb belső gyengeségekkel és sértettségi állapottal való szembenézési gyávaságot. Hiszen másokért, mások jogaiért és jólétéért nem csak, hogy sokkal könnyebb harcolni és síkra szállni, mint a saját meggyőződésünkért, hanem jobban is áll. Nem azért harcolok az igaságért, mert meg vagyok győződve arról, annak érvényesülnie kell mindenképpen, hanem mások nevében és érdekében... Az asztrológus nem egy ilyen esettel találkozik, amikor egy - egy ilyen nemes lélek azzal a kérdéssel és kéréssel fordul feléje, hogy mondaná meg, ennyi jótett után, miért megy az illetőnek egyre rosszabbul, miért nem jön ki utólag neki semmi, miért nehezedik számára az élet, miért romlanak el körülötte – sorsában – egyre gyakrabban a dolgok? - Hát éppen azért, mert nem a saját személyes dolgát végzi, vagyis, amiért nem a saját, személyes életfeladatai felvállalása által gyarapodik szellemben és gazdagodik lélekben, hanem a mások sors-feladatának a könnyítésével szorgoskodva, ostoba igyekvésével el veszi még azoktól is a fejlődési lehetőséget, nem hogy a saját életfeladatai beváltása – beteljesítése által, esetleg ő is fejlődne és kiegyenlítődne .... Történt, hogy a 2OO9 augusztus második felében, a nyári táborhelyünkön, ahol a volt feleségemmel még egy kicsit pihenni és, a sátoralvás és a fürdések segítségével, erősödni maradtunk a tábor vége után, és ahol nagyon reméltük már, hogy néhány napig legalább, nem jönnek újabb flekkensütő, sörözgető, borozgató, cigizgető, magukat és egymást, modern népi gépi zenével szórakoztató turisták – Ezek ott általában hétvégeken szoktak megjelenni. -, amikor megjelent a szigeten legalább két száz, minden féle – fajta sérült személy (Nem csak mozgássérült, hanem agysérült személyek is és mindkét nem és a gyermeki korosztály és a középnemzedék, valamint az idős korosztály képviseletében.), azzal, hogy a mai napon ott rendezik meg az évi horgászversenyüket. Azt, hogy mindenféle – fajta testi sérült személy példásan szervezetten és rendezetten (És ami még ennél is fontosabb: olyan, maximális környezet-tisztelően és környezet-védően, hogy a szemetüket és a sörös – vodkás palackjaikat – üvegjeiket folyamatosan a tavak partján hagyó, sőt: azokat gyakran még a tavakba is bedobáló, nem-sérültek magasan szégyellhetik magukat mellette!) horgászott a sátorhelyünk környékén, mindjárt észre vettük. Hiszen még az artikulálatlan hangkiadással kommunikáló agysérültek is horgásztak, ki önmagában, ki a kísérője (többnyire valamelyik szülőjükkel) segítségével. Régi, jó ismerősök is voltak közöttük (Egy kiváló újságíró, akinek nem rég amputálták a lábát, egy nálam fiatalabb, de a mi gyermekeinkkel egy idős gyermekekkel rendelkező, szintén nagycsaládos férfi, akit már a Keresztény Szó tudósítójaként jobb kar nélküli állapotban ismertem meg, és maga a halászverseny győztese is, akit éppen itt, a tavak mellett ismertünk meg néhány hete, mint szenvedélyes horgászt. De itt volt a lépcsőházi
szomszédunk agysérülten született gyermeke is.), ezért egyáltalán nem maradtunk mi a körön kívül, sőt: a rendezvényi listára is felírták a neveinket. – Bíztattam is az intézőlányokat, hogy lehet tőlünk példát venni mind a gyermekszám, mind a névadás tekintetében. – és, bár nem halásztak, a mi gyermekeink is, mint részvevők, kaptak a végén egy – egy olyan ügyesen elkészített kisméretű plüss-játékot, amivel azóta is együtt alszanak. Szóval, ahhoz képest, hogy éppen csendre és nyugalomra vártunk, majd, ha a csend s a nyugalom a sokadalom miatt el is úszott még egy napra (Egy, az édesanyja által kísért, nagyon jóképű fiatalember pl. kizárólag magas frekvenciájú artikulálatlan hangok kibocsátásával fejezte ki végig az érzéseit és óhajait.), akkor legalább a hirtelen és váratlan jött, sok sérülttel, de főként a mentális sérültekkel való – Máskülönben egyáltalán nem kellemetlen! – kényszer-együttlétünk kauzális okait próbáltam megfejteni. Nagyon sokszínű élményben volt részünk ugyanis ez alatt a pár óra alatt, olyannyira, hogy nem csak délután, amikor elbúcsúztak és nem csak este és éjszaka, de még másnap is erősen foglalkoztatott a téma. Egészen pontosan, azt igyekeztem megfejteni, hogy a tükröződés és a rezonancia törvénye szellemében is, mi volt az isteni üzenet számunkra ebben a zajosnak zajos, de végül is ártatlan és még egyszer el kell mondanom: a természeti környezetre nézve példásan ártalmatlan és természet-kímélő, néhány órás „társaságunknak”? Miután a sérült versenyzők által itt felejtett rengeteg kishalnak, azt a részét, amit nem adtunk táplálékul a vendéglőt őrző kutyáknak, másnap megsütöttük és megettük, ledőltem a konyhánkból napozónak kihozott régi perzsaszőnyegünkre napozni, még mindig a felejthetetlen együttlét spirituális üzenetén merengve. Az, hogy születésemtől fogva, szellemi sérültkén érkeztem a világra és a román iskolának köszönhetően anyanyelvi ismeretek nélküli flótásként sokáig lelki sérült is voltam, teljesen világos volt számomra, hiszen erről szól az egész beavatási regényem. Sőt: nekem is van egy kis testi sérülésem, amit még az asztrológusi pályám kora-hajnalán szereztem egy karate-edzésen, ahol úgy eltörött a jobb kezem kicsi úja, hogy a doktorok két műtéttel sem tudták az egymásra szaladt csontokat egymással szembe helyezni és ezért azok félig egymásra csúszva forrottak össze a hajlatban, amitől nem tudom ezt az újamat behajlítani. A harmadik műtétet már nem vállaltam, mondván, hogy ettől én még jól tudok minden félét csinálni, egyáltalán nem zavar semmiben. Picit vékonyabb mint a másik, de mivel az összegyógyulása után megedzettem, sokkal erősebb is. Ez viszont, az akkori szellemi körülmények között, amikor eltört a Merkúr-ujjam logikus volt, mivel én a racionálisabb csíki és Székelyudvarhelyi magyaroknak kezdtem un. metafizikai előadásokat tartani magyar nyelven az Elta keretein belül, tehát az első spirituális oktatóim „metafizikainak” nevezett, de valójában csak misztikus nézeteik szerint, és ez kibékíthetetlen konfliktusba került bennem a Hamvasi művekből elsajátított, és a mérnöki végzettségem által igényelt racionalitással. Vagyis, logikus, hogy akkor a Merkúr- újamnak nyomósan meg kellett sérülnie, mivel mind a lelkemben, mind a szellememben erős konfliktusok dúltak a számomra már akkor világosan áltatónak és ámítónak minősült, Eltás misztikus tanoknak a hirdetési kényszere és a racionális meggyőződésem, mérnöki tudásomra alapuló, végsőigazságkutató alapállásom között. Ezzel a kisújnyi sérültségemmel tehát, nem lehetett kielégítő magyarázatot találni a sorsüzenet megfejtéséhez. Azzal viszont igen, ami 11 éve komolyabban is kezdett gyötörni: A Medárda születése után annyira begörcsölt a jobb oldali hosszú hátizmom,
amely valahonnan a lapocka alól (Vagy fentebből?) indul, és ha jól sejtem, lenyúlik a fenékizmokig, sőt: talán a combizmokig, hogy már akkor a felcser barátaim rendszeres masszírozására szorultam. Akkoriban annyit megfejtettem, hogy ez az inkább jobb oldali hátizom-kilazulási képtelenségem, az Oroszlán ASCENDENSEM ALATTT álló, Skorpió-Nap és Merkúr és Lilit, és Mars és Hold által is támadott Plútóm által jelzett, felnőtti tüzes személyiségem és a nem éppen könnyen megfejthető Isteni igazsággal való, szellemi és lelki konfliktusaim, a földi ésszel nehezen feldolgozható külső és belső – háborúzásaim miatt van. Mert, amikor több év múlva is, még mindig azt kellett tapasztalnom, hogy Emőke, a rengeteg pozitív bizonyíték (egészséges gyermekeink, könnyű megszülése, stb.) ellenére is, mindig csak a jövője miatt aggódik és afelől bizonytalankodik és kételkedik, és emiatt ő majd mindig rossz kedélyű, és ezzel, a rossz kedélye által jelzett sorsellenes agresszivitásából eredő, önkéntelen negatív anyai finomenergiaáramoltatásával folytonosan megbetegíti a gyermekeket is, sőt: még az ő szellemi fejlődése érdekében általam beszereltetett interneten is, inkább csak csettel és idegen férfiakkal fél-szerelmes levelezésekbe bocsátkozva, ellenem komplottál, bizony sokszor össze zavarodtam az Oroszláni – Nap-tudatomban (Ascendens) és hátulról támadva érezvén magamat, képtelen voltam ezt a bal agyfélteke által irányított Oroszláni izmomat kilazítani, olyannyira, hogy az idén már profi masszírozó segítségét kellett kérnem. Csak ennek a hatásaképpen, majd furcsa módon, a magyarországi (Pécsig nyúló) autózásaim hatására engedett ki ez az izom, de a szüntelen kifelé való figyelmet követelő tábor-tartás miatti felelősségérzet hatására újból begörcsölt, és éppen ennek a kilazításban szorgoskodtam - reménykedtem, amikor megjelent körülöttünk a sok sérült. És így, a szigetre napozónak hozott, kopott konyhai perzsaszőnyeg sima (alsó) részén, a hátamon fekve, és a magától kilazulni képtelen hátizmom középrészét (Rák zóna!) a szőnyegen átütő apró föld-domborulatokhoz és fűcsomókhoz nyomogatva, ébredtem rá arra, hogy ez az izom, már évek óta, a kezdeti bénulási határon innen működik. Hogy tehát, nagyon kevés választ el évek óta attól, hogy magam is ténylegesen sérültté váljak, hiszen, ha az ön figyelő, ön-értelmező spirituális éberségem hosszabban lankadna, és ez a fontos Oroszláni izmom egyszer csak elindulna a végleges begörcsölés útján, soha nem tudnám kiszedni abból! Lám, az újságíró ismerősöm is, aki korábban még teniszezett is, annak érdekében, hogy a két évtizede jelentkező érszűkületét vissza fejlessze, mindössze elvakart két apró sebet a lábszárán és máris gangréna lett belőle, amit az orvosok nem tudtak kikezelni, és végül, az egyetlen megoldás a lábának a lábszárától történő amputációja maradt! (Utólagos bejegyzés: egy fél évre a találkozásunk után, amikor én még arra koncentráltam, hogy sértettségemben ne gyűlöljem annyira meg az életem legfőbb megvalósítását, a négy gyermekes családunkat minden gyakorlati ok nélkül, csupán a várható szerelmi élmények reményében szétbontó volt-feleségemet, hogy attól elrákosodjak, vettem a hírét annak, hogy ez a diktatúrában sikeresnek számító, sőt: általam akkoriban irigylésre méltónak talált, luxus- életet folytató, újságíró meghalt.) Hát persze, hogy még mindig sérült vagyok én is, hiszen sors-sértettnek érzem magam még mindig: éppen a múlt héten írtam egy levelet a helyi lap azon rovat-szerkesztőjének, amelyik megjelentetett a regényemről egy írást, hogy igen is, sértettnek érzem magam, amiért a 16 éves alkotói munkám után, csak arra értékelte az egészet, hogy megtudható lesz-e valamikor belőle, hogy igazi nevük szerint kik voltak azok a szekus besúgók és ügynökök, akikről a regény XI fejezetben írtam? Hogy igen is: sértettnek érzem magam amiért, nem csak hogy semmi lényegest nem írt és közölt a regényemről, azon a néhány
soron kívül, amit egy általam korábban írt könyvtájékoztatóból (szinopszis) kimásolt, hanem még a regény tulajdonképpeni mondanivalójának, azt a pár sorsos ismertetését is elhanyagolhatónak vélte átvenni, amit beékeltem a besúgókra és ügynökökre feltett kérdésére adott válaszomba... .... – ... És akkor, ettől a felismeréstől, hogy én is sértettnek neveztem magam, az Oroszláni testrészemnek a földkupacok segítségével való masszírozgatása – nyomogatása közben, bevillant a MEGVILÁGOSODÁS, A KULCS, A SZELLEMI ÉRTELEM: ugyanaz folyik és az történik tehát velem ezen tűz-karma a szinten is, mint amit megírtam a Levegő-karmáról szóló értekezésemben, amit ugyancsak a korábbi hét valamelyik napján fejeztem be. ADDIG KAPOM A KÖRNYEZETEMTŐL A NEGATÍV VISSZAJELZÉSEKET, ADDIG SÉRTEGETNEK TEHÁT, végső soron többnyire teljesen akaratlanul és önkéntelenül – tudatlanul - is az emberek, amíg - Ha ugyancsak önkéntelenül és öntudatlanul is -, de én is sértettnek érzem és gondolom, vagy képzelem magam! Itt is, ez esetben is, ugyanarról a rendeltetés szerinti karmikus jelenségről és misztikusnak képzelt - Holott az egyetemes törvények szempontjából teljesen logikus. – sorsmechanizmusról van szó, mint amit leírtam a Levegő-karma esetében: A külsőnek tűnő, un. objektív valóság csak és csakis addig sérteget - De egyre elképesztőbb ütemben és súlyosságban! -, amíg teljesen rá nem ébredek arra, hogy nekem, akárcsak az egész emberiségnek, az, az egyik legfőbb életfeladatom, hogy az önreflexiómban (a magamról való gondolkozásomban, képzeletemben és érzetemben) a sértett állapot képzeteit és érzeteit feloldjam és megszüntessem! A tűz jegyek kapcsán, de különösen az Oroszlán kapcsán, sőt: még a Vízöntő által megtestesített szellemiség kapcsán is, több alkalommal leírtam, hogy az életünk egyik spirituális célja, az univerzális öntudatnak a felépítése és kialakítása, és, hogy ezt lehetetlen csonka, illetve éretlen és érleletlen, vagy durva (túl exponált és mesterségesen fel fújt, tehát lehengerlő, magától elragadtatott, agresszív, vagy éppenséggel visszahúzódó, tehát csonkán félénk) individuális öntudatra építeni. Hát most ki kell egészítenem, illetve el kell a tézist azzal mélyítenem, hogy sérült individuális tudatra, sérült öntudatra meg amúgy sem lehet univerzális léttudatot építeni! A cél tehát, a személyi tudatnak az összes lehetséges sértettségektől (karmikus sértettségektől és az élet során szerzettektől – kapottaktól) való megszabadítása, megtisztítása. Sokszor van úgy az ember, hogy azt képzeli: ért és tud valamit, miközben valójában nem tudja és nem érti. Így voltam én azzal, az Egyiptomi Halottak könyvéből származó allegóriával, ami szerint, a megvilágosodott halott emberek lelke, bizonyos túlvilági próbatételek és vizsgálatok (megmérettetések) után, egyszer csak ott találja magát Hórusz főisten előtt, ahol kiveszik az ők lélek-szívét és egy olyan mérleg egyik serpenyőjébe teszik, amelynek a másik serpenyőjében egy tollpihe áll. Amennyiben a szív lenyomja a tollpihét, az illető lélek nem juthat be a mennyországba. Tudni illik, úgy képzeltem, hogy én már tudom, hogy mi lehet az, ami a lélek - szívet súlyosabbá teheti a tollpihénél, de éppen ezért, még nem is tartottam magam alkalmasnak arra, hogy egyelőre ilyen megmérettetés elé tétessék az én lelkem, nem gondolyam elég mélyen bele ebbe a spirituális allegóriába. Úgy képzeltem, hogy ez a lélek-szív könnyülés csak akkor következhet be, amikor az életfeladataimat elvégeztem becsülettel, és már Rékát is, aki most még három és fél éves, ha nem is a felnőtté válás utolsó lépcsőjéig: 21 éves koráig, de minimum az érettségi előtti időszakáik elvezettem. Csak most értettem meg azt, hogy
éppenséggel nevelhetnék még Réka után három gyermeket is, a szívem úgy is nehéz maradna, amennyiben nem sikerül minél hamarabb megszabadulnom mind a velem született sértettségtől, mind attól a rengeteg sértettségi-érzettől és képzettől, ami éppen a Tűz-karmámnak (Hamis öntudati determinációmnak) köszönhetően engem ért attól a naptól kezdve, amikor egyszerűen nem értettem, hogy Cornelia tanító néni, miért engem büntet, amikor ártatlannak tudtam magam, és miért azoknak a román osztálytársaimnak ad igazat, akikkel verekedni kezdtem, miután az iskola folyosóján, - Ahova ki voltunk csapva két, számomra érthetetlen nyelven megtartott óra között szünetelni -, kiverték a kezemből az anyám által pakolt zsíros kenyeret. Abban a pillanatban, ahogy ezt ott, a földre terített kopott perzsaszőnyegen megértettem, eszembe jutott, hogy három évvel korábban, abban a szűk körű nyári táborban, amit a volt feleségem édesapjának a Hargita lábánál fekvő vityillója udvarán tartottunk, Dénes Mária és Dénes Albert barátaink, előadást tartottak az agy és a gondolkozás kifejlődéséről, valamint az emberi gondolkozás jellege és az emberi agy fiziológiai felépítésének az összefüggéséről. Akkor, előadás után, azt találtam mondani, a jelenlevőknek, hogy én szeretném megtalálni az agyamban azt a zónát, amelyből azok a hibás impulzusok érkeznek a gerinc menti, hosszú hátizmomhoz, amitől az képtelen az ellazulásra és a pihenésre, illetve amitől ez az állandósult hibás kontrakció miatt, már a jobb oldali gerinccsigolyáim is, bizonyára el kezdték egymást szorongatni, ami tudvalevőleg a kezdete a gerincsérvnek. Akkor úgy gondoltam tehát, hogy amennyiben meg találnám azt, hogy a személyi tudatom hatására, az agyvelőmnek melyik „tájékáról” érkeznek a folyamatos görcsöt parancsoló hibás impulzusok a hátizmomba, arra rá meditálnék és azzal ki tudnám szedni az esetleg már el is kezdődött hátgerinc-sérülési betegségből magamat. Sokat beszélgettünk és vitatkoztunk akkor arról, hogy ez lehetséges-e, illetve, hogy melyek lehetnek azok a téves Oroszláni reflexek, illetve a személyi mentalitásbeli és tudattalan képzeletbeli – létlátomásbeli - hibák, amelyek a gerinc menti Oroszlán – izmomat nem engedik kilazulni. Az igazi választ viszont akkor nem kaphattuk meg, hiszen az sem jutott még akkor eszünkbe, hogy az, az ős-ok, amely az Abszolútumt teremtésre kényszeríti, éppen az abszolútumnak a Lilith által előidézett abszolút-sérült állapota, amit, az abszolút tudat, az anyagnak az információ-tükrözési és információ-tárolási képessége miatt lehetségessé váló, megváltás segítségével (A szétfaricskálódott abszolút elemeknek az egymásközti kiegyenlítése segítségével), kísérel meg folytonosan megszüntetni. Következésképpen, amint sikerülne nekem is legalább bizonyos mértékben feloldani, meghaladni és esetleg meg is szüntetni a mélytudattalanom legmélyebb rétegeibe bevésődött sértettségi, bántotti képzeteket, akkor, a baloldali hátizmom is újból képessé válna a kilazulásra. Sőt: esetleg a több mint két évtizedes párkapcsolati sérültségeim alatt tönkre ment, vagy esetleg már hiányzó izomszövetek is regenerálódhatnak. – Hát ez még a jövő zenéje, mondtam magamnak a tűz-karmás megvilágosodás perceiben. Egyelőre viszont, a legnagyobb aktuális életfeladatom, a családom ellátásának a biztosítása és a gyermekek gondozása – nevelése mellett, hátizmom működésétől függetlenül is, a mélytudattalan képzeleti világomban megbúvó önérzeti sérüléseket, a gyermekkori, kamaszkori, fiatalkori és felnőttkori öntudati sértettségi képzeteimet kell nagyon – nagyon mély és nagyon intenzív meditációk segítségével, valamint a hétköznapi viselkedési minták figyelése és tudatos kijavítása segítségével feloszlatni.
Akkoriban én, az életem egyik legboldogabb és szellemileg legbiztonságosabbnak tűnő napjait éltem, és álmomban sem sejtettem, hogy az irányomban nagy szerelmet mutató (Megjátszó?) feleségem már a család szétrombolásának a tervét forgatja a fejében. Amint mindezt így, aznap és másnap erről az újabb felfedezésemről a naplómban írva és mind a részleteket, mind a lényegi jelentéseket tovább gondolva és az elgondoltak alapján a meditációimat gazdagítva, és persze, a feleségemmel és Dénes Alberttel is, akivel akkoriban gyakrabban találkoztunk, a témáról elbeszélgetve, tudatosítottam magamban, mindjárt harmadnap és negyednap, azt kellett észlelnem, hogy a környező világom már nem is akar többé sértegetni, illetve, hogy olyan helyzetekben, amelyekben korábban a különféle emberek egyértelműen „a keményet” játszották velem szemben, teljes jóakarattal és előlegezett bizalommal fordulnak felém és egyértelműen a kreatív együttműködési, illetve a segítési szándékukat jelzik. – Éppen úgy, mint amikor az Elta első misztikus leckéinek a hatására, mind csak az általuk istenített misztikus és mágikus egyetemes szeretet-erejével „töltekezve” jártam és keltem a világban ... – Bizony, bizony, rég észevettem azt is, hogy ami után, egy - egy ilyen komoly karmikus problémámat sikerül magamban – előbb az eszemmel: a rációmmal, majd az öntudatomban is átvilágítanom, a nem szorosan a sorsomhoz tartozó külvilág sokkal hamarabb reagálja azt le pozitív módom, mint például a szervezetem, amely éveken át építgette magába az illető karmára jellemző negatív mentalitásoknak megfelelő betegségeket. Az ember azt képzelné, hogy az un. objektív külvilág, amely a számunkra ugyancsak befolyásolhatatlannak látszó, un. objektív sors-mechanizmusai szerint járja az útját, sokkal később reagál a mi belső változásainkra, mint a saját szervezetünk. Holott ez egyáltalán nem így van. Szinkronban történik az Egész! A külvilágnak sokkal könnyebb pozitívan, vagy amikor éppen a polaritás törvénye érvényesül sorselemeink között a leginkább: negatívan lereagálni egy – egy jelentős belső tudati és képzeleti változásunkat, mint a sok éven keresztül rongálódó sejtjeinknek teljesen kicserélődni. Valószínű, hogy a külvilágnak ezt a látható gyors reakcióját észlelvén, született meg az a misztikus közhely, miszerint amennyiben te egyetlen határozott (Később nem visszavonandó, vagy visszavonható!) lépést teszel az Úristen felé, az tízet tesz meg az te irányodban. A baj csak az, hogy spirituális tudatlanságunkban és hibás tájékozottságunkban, illetve: karmikus befolyásoltságunkban, ezeket a pozitív Isteni lépéseket mi az esetek ötven százalékában negatívaknak érzékeljük. Persze, hogy én is negatív Sorsfordulatnak érzékeltem három héttel később a titokban végzett önmegvalósítási (Szahadzsa) Joga gyakorlatoktól elragadtatott, majd megszállottá vált feleségem hirtelen történő családbontását, holott ez által, az épen erősödő félben levő egészségem menekült meg a felettem való, rejtett uralkodási vágyát és misztikus csalási vágyát fel oldani képtelen feleségem által fenntartott folytonos finom-energia blokációtól. A tizenegy éve tartott spirituális hátba-támadástól. És persze, ezen a megfigyelésen alapulnak az un. agykontroll-sikerek is. Természetes ugyanis, hogy az agykontroll technikák segítségével történő, konstruktív irányú képzelet – és gondolat átrendezésnek azonnal meg jön a pozitív visszahatása, még akkor is, ha ezek az átrendezések nagyon felszínesek, és a legtöbb alkalommal még csak meg sem érintik az illető személyek valós (gyakorlati) élet- és sorsfeladatainak a megismerését és mély-tudatosítását. De, mivel a civilizált emberiség legnagyobb része tűz- és levegőkarmával rendelkezik (Fény és személyiség-ellenes, illetve maszkulinitás - ellenes anyai
ági örökletes programmal rendelkezik.) első sorban, az agykontrollozásnak sikerül ezt a külső ellenségképzetekre alapuló, férfiasan racionálisnak tűnő, tudományos gondolkozást és képzelődést valamelyest felpuhítania, és a probléma megoldások gondolatkörét, vagyis az illető személyek spirituális figyelmét, az ellenségeskedés és az ellenég-képzetek köréből a spirituális megoldások irányába terelnie. Persze, a látható külső sikerek ellenére, ezzel lényegében még egyáltalán nem oldódik meg és nem oldódik fel egyetlen sorsmotívum sem. – Sőt: van amikor a sors még jobban összebonyolódik, hiszen természetes az is, hogy az agykontroll hallgatók a Lilithjük és a Sárkányfarkuk által jelzett karmikus késztetéseik szerint alkotják meg a boldogság- és a boldogulási képzeteiket, és azokat akarván materializálni – megvalósítani - az agykontroll-technikák segítségével, azonmód neki is fognak „megnyerni az életüket” eme tudományos mágiázás megváltónak látszó módszereivel. Holott mi nagyon jól tudjuk Hamvas Béla nyomán és a saját asztrológusi gyakorlatunkból, na meg családapai tapasztalatainkból is, hogy: „A nehézségeken nem az Isten könnyít, hanem az ördög.” (Szegény volt-feleségem is, úgy képzelte, hogy az ő lelkét hosszú éveken át gyötrő családon kívüli szexuális-szerelmi élmény-szerzési vágyaitól majd a mennyeien kellemes érzéseket kiváltó joga gyakorlatok segítségével fog meg szabadulni, az önuralmat és áldozatot követelő, és bizony, egyáltalán nem kellemes, spirituális vezeklések: keresztényi auratisztítás helyett. – Hiszen az ismertető honlapjukon is az áll, hogy ezek a kellemes érzéseket keltő gyakorlatok feleslegessé teszik a vezeklést és más keresztény öntisztítási gyakorlatot.) Minimális agykontrollozó személynek jut eszébe azt programozni pl., hogy kapjon elég lelkierőt ahhoz, hogy a családalapítás életfeladatát, amely helyett tíz vagy tizenöt éven át személyidegen sikereket vadászott (Sok pénzt hozó mesterség, vagy diploma, karrier, fittállapot, különlakás, álomautó, és ezekhez illő szerelmi társat is, persze.), végre teljes mell- és váll- szélességgel felvállalja. Hát nem! - Egészen biztos, hogy ahelyett újabb és újabb külső sikerek elérését programozza az agykontrolosok nagy többsége. Holott, ugyancsak az asztrológusi tapasztalat szerint, a tűz karma (Általában Oroszlán és Nyilas témák)- és levegő (Általában Ikrek és Vízöntő) karma mellett - legalább is magyar nyelvterületen - , a leggyakoribb a Vízkarma, és azon belül, is a leginkább az un. Rák-karma. Vagyis, a magzat-ellenes és gyermek- és családellenes anyai ági karmikus program a leggyakoribb a magyar nyelven gondolkozó személyek körében. És ez valahol logikus is, hiszen a magyarság a legrohamosabban és a legtragikusabban fogyó nemzet az un. nyugati kultúrkör hagyományos értelemben vett (Mivel az észak-amerikai pl. nem az) nemzetei között. És az is logikus, hogy miért: ugyancsak ezen a kultúrzónán belül, nem létezik a magyarnál sértettebb nemzet. Hát nem csak Trianon miatt! Már a jóval Trianonhoz kötődő, abszurdnál abszurdabb (A tragédia határát meghaladó) események előtt keletkezett himnuszában is, a magyar ember protekcióért esedezik istenhez, hogy nyújtson föléje védő kart, ha ő küzd a (külső) ellenséggel! És azt mondja ebben a himnikus képzeletében a magyar ember saját magának, hogy megszolgálta már a múltat és a jövendőt, ami kész metafizikai nonszensz. (Szamárság!) Vagyis, ez a jellegzetesen ellenséges magyar „sors-képzet” teljesen, de teljesen ellentmond a személyes tapasztalás és egyéni külső és belső munkálkodás útján történő egyéni megváltódási képességek megszerzési szükségességének. Nehogy azt képzeld kedves olvasóm, hogy ez vicc, vagy vagánykodó, un. poszt modern szociál-liberalista nemzetellenes ironizálgatás! Egyáltalán nem az, mert még azok a jobb oldali magyarok is, ha a szövegnek megfelelő szomorúsággal is, vagy
éppenséggel dacosan eléneklik szilveszterenként, vagy március 15-i ünnepélyes hangulatban ezt a himnuszt, teljesen ártatlanul, de végeredményben keményen fenntartják és a szó szoros értelmében be idézik az életükben ama balsorsnak a képzetét, amely őket űzi nem csak képzeletben, és amelyről oly meghatódott átéléssel énekelnek. És még csak az sem az igazi baj, hogy már csak ezzel a himnusz-énekléssel is folyamatosan beidézett balsorssal telt életben, a szociális segélyekből élő magyar cigányokon kívül, csak a vallásos örülteknek és a misztikus zavarodottaknak támad kedve, a „maximális magyar standardot képező” két utódnál többet gondozni és nevelni. Hagyjuk a steril értelmiségieknek a szociológiát, mert, akárcsak a pszichológia, az sem oldott meg eddig még semmi lényegeset. A baj az, hogy a sértettségi (Tűz) karma által vezérelt lélek, képtelen az igazi odaadásra, az osztódásra. Pontosabban: a baj az, hogy a sértettségi karma által vezérelt lélek, egy olyan parányi szellemi szikrából táplálkozik, az abszolútumnak egy olyan infinitezimálisan kis szilánkjából, amely éppen csak, hogy pislákol, és eleve nem érti Jézus azon aforizmáját, ami szerint, „Akinek nincs attól elvétetik, és akinek van, annak adatik.” Nem érti, azt, amit a külvárosi sportklub edzők is értenek, miszerint minél többet adsz magadból, annál többet kapsz vissza helyette. Gyermekkorában hittanra nem járó, akkoriban éppen érettségiző, tűz karmás barátom kérdezte tizenhét évvel ezelőtt, hogy nincs-e baj a Jézusi mondat logikájával? Elmagyaráztam, hogy miért nincs. Látszatra – az eszével! – megértette. A jelenben évek óta együtt él a gyönyörű élettársával. – De még mindig gyermek nélkül... Nem is tudom, hogy egyáltalán láttam-e már tűz-karmás személyi horoszkópot, jellegzetesen vízkarma – tehát áldozati karma – nélkül? Ezeknek az embereknek a nagy része, csak végső kétségbeesésükben képesek az áldozatra. Esetleg hamis áldozatokat hoznak folytonosan. (Pl. agyon dolgozza magát a divatos, de mélyen természetellenes életvitelének, vagy éppen az egyéni rögeszméinek a feláldozása helyett.) A legtöbb tűzkarmás (magyar!) nő például meggyőződéses szingli-hívő, még ha nem is vallja ezt be nyíltan, és akkor is, ha egy vagy maximum két gyermeke van. Sőt: a feleségem, első „ártatlan” viccei a szingliség humoros megengedéséről szóltak, miután el hagyott minket. Amennyiben az illető hölgy egy, ne adj Isten: két gyermekes anya, akkor majdnem száz százalékos, hogy azt, vagy azokat egyedül neveli („természetesen”!), mivelhogy rég elvált, és abból az egyetlen házasságból is, úgy megtanulta a férfi-leckét (Annyira meggyűlölte a benne levő sérült férfinak engedelmeskedni nem akaró külső férfit: a férjét.), hogy egy életre elege lett belőle. - Nehogy azt képzelje valaki, hogy ezeket a sorokat, erkölcscsőszi magasságból, cinikusan írom. A múlt nyáron, amikor a jelenségre felfigyeltem, egyfolytában majdnem kizárólagosan csak harmincöt - negyven év körüli, egy gyermekes, Oroszlán karmával rendelkező nők számára készítettem horoszkópot, és a sors áldásának tekintem, hogy két, a húszas éveiben járó hölgy számára is feltárhattam a személyi sors-programokat, mert azoknak azóta már kisbabája van. Lényegében viszont, okom sem lenne, még az iróniára sem, mert azok a húszas éveik végén, harmincas éveik elején járó Tűz-karmás hölgyek, akik hozzám fordulnak segítségért, a legnyíltabb jóhiszeműséggel és őszinte feltárulkozással mesélik el, egy – egy számukra kétségbe ejtőnek bizonyult látogatásukat olyan volt barátnőiknél, vagy osztálytársuknál, akiknek éppen gyermeke született. Segítségemben reménykedő, őszinte jóhiszeműséggel mesélik el azokat a számukra „megrázó” élményt nyújtó pillanatokat, amikor szemtől szembe találkoznak azzal a lehetőséggel, hogy potenciális anyaként, mihelyt a női sorsuknak ez a
része beteljesedik, többé már nem róluk fog szólni a fáma, nem ők lesznek a család, vagy a barátok figyelmének a központjában, hanem a gyermekük! Azt, hogy nem ők lesznek fontossági sorrendben az elsők, nem hogy a szerelmük - férjük, vagy mások, de még a maguk számára sem és ezt tragédiaként élik meg! Ők mondják – írják le őszintén, hogy ez a gondolat (A gyermek számára átadni az ismerősök érdekelődési fókusz pontját az élet-színpadon.) számukra egyenesen és egyszerűen iszonyatos. És felfoghatatlan és elfogadhatatlan. – Nem túlzok! Bárkinek meg tudom mutatni név nélkül ezeket a leveleket. Ami óta csak tudom magam, az én anyám is fennen hirdette azoknak az ismerősöknek, akik bíztatták, hogy szerezzen nekem egy apát, hogy neki aztán elege volt a férfiből egy egész életre. Aztán férjhez ment egy Oroszlán jegyű, erősen sánta emberhez, aki titokban Adolf Hitlernek és a német faj felsőbbrendűségének volt a híve. Kemény, mindig főnöki beosztásban dolgozó, nagy eszű férfi ember volt a mostoha apám, akinek nem tudom, hogy megköszönhetem-e azt, hogy nem hagyta az anyám kényeztető nevelését érvényesülni, mondván, hogy nem lesz jó a fiú gyermeknek ha nyápiccá nevelik, de ugyankkor a puszta létével is, rettegésben tartotta a lelkemet, mindaddig, amíg huszonnégy éves koromban, kétségbeesésemben úgy állon nem ütöttem, hogy neki hanyatlott a konyhaszekrénynek. Amikor végre megértette, hogy lejárt az ideje, mert többé nem terrorizálhat egyikünket sem a fizikai fölényével, meglepően lecsendesedett. Én meg kimentem az akkor még le nem bontott házunk belső udvarára néző fa-tornáncra és attól, hogy a hirtelen előállt szükséghelyzetben az anyám által belém nevelt gyávaságomat le győzve, éppen az ő testi épsége megvédése érdekében harcolnom kellett, a korláton át hajolva, húsz pecig hánytam (rókáztam). De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy nem csak én, de ez, az erős akaratú férfi sem volt képes az anyámat rávenni arra, hogy a fogamzásgátlási trükkjeit tegye félre és foganjon és szüljön az életbe legalább még egy gyermeket. Így maradtam egyke. Ritkán, de mindennek az szöges ellentéte is létre jöhet, amikor a tűzkarma, erős vízkarmával, de különösen Halak jellegű karmával párosulva, a teljes önfeladást, a folytonos és személytelen áldozati állapotot, a mazochista mártírkodást eredményezi, amely késztetés a nők esetében azzal is járhat, hogy egymás után szülik ugyan a gyermekeket, de mindenféle elvárást (magatartást) és igényességet nélkülözve a nevelés minőségét illetően. Sőt: néha a gondozást illetően is! Ilyenkor kész blaszfémia gyermekáldásról beszélni, mivel a magukat egyenesen a gyermekek szolgájának (Olyannal is találkoztam, hogy: barátjának...) tekintő érzelgős szülőket már kora kamaszkorúkban, éppen hogy le nem köpő gyermekek, valóságos pszichológiai terrornak és tortúrának vetik alá az áldozati állapotban mártirkodva kéjelgő szülőket. Sőt, még az is előfordul, hogy testi tettlegességig elmenően, megadják a „szegény áldozatkész szülőknek”, amit egy ilyen ostoba és felelőtlen nevelés után, az isteni igazság szerint (A fejlődés és az abszolútum törvénye szerint), végül is megérdemelnek... Ezeknek a személyeknek, az egoisták ellentéteként, semmiféle érzékük nincs a határokhoz, az arányokhoz, vagyis a tényleges felelősséghez és a szellemi hierarchiához. Ezek jó embernek képzelik magukat, amiért hagyják, hogy, nem csak a minőségtelenül szaporodó gyermekeik, de mindenki, aki csak teheti, őket kisemmizze, kizsákmányolja és folyamatosan megalázza. Az Isteni igazság, a fejlődés, a Polaritás és a Kiegyenlítődés egyetemes törvényei alapján viszont, egyik véglet sem jobb, vagy értékesebb a másiknál. És ennek a bizonyítéka az, hogy mindkét fajta mentalitás, ugyanazokat a betegségeket
eredményezi. (A fentebb említett Oroszláni betegségek mellett, amelyekhez még az arcüreggyulladási is társul, a vérnyomás és a vérképlet elváltozásainak a gondjait, valamint a szokásos migréntől, az elviselhetetlen fejfájást, a fejsérüléseket és a gyakori hűléseket a Kos-karma esetében, valamint a szemgyengüléstől, a hályogosodáson át a máj- csípő és combproblémákat a Nyilas karma esetében.) És az is még hagyján, hogy nem a víz, vagy a kimondottan Rák elemekkel keveredő tűz karmások számára találták fel azt a székely mondást, miszerint „egy gyermek nem gyermek, két gyermek is alig gyermek, három gyerek az már kezd gyermek lenni.” mivel, náluk a persze, számukra „megfelelő” partner (élettárs, férj, feleség) megtalálásának, bocsánat: az ő általuk történő kiválasztásának a kérdése, vagyis az eleve kudarcra ítélt partneri és házassági viszonyok „problémája” ennél sokkal, de sokkal fontosabb. (Ezért, manapság a tűz-karmás nők általában el sem érkeznek az egy-e – avagy kettő gyermek kérdéséig.) Horoszkóp rendelőként nekik teljesen logikus, hogy ők 35 – 38 évesen is, még mindig a „nekik megfelelő” partnert keresik, és csupán a körmükre égő gyertya és a fogyó idő miatti kétségbeesésükben léptek túl azon a tüzes gőgjükön, hogy az asztrológuson keresztül a sorstól megkérdezzék azt, hogy már mikor szándékszik belépni az életükben az, az ők „tiszta” lelki hívásának valamiért makacsul ellenálló, számukra rendelt nő, vagy férfi.... – Miután persze, nem bizonyult eléggé „tisztának” a korábbi három – négy – tíz, vagy tizenöt szerető, férj, vagy élettárs. -, és buta értetlenkedésnek és kekeckedésnek veszik, azt, amikor megkísérlem elmagyarázni, hogy olyan „tiszta”, vagyis általuk kezelhető, de őket mindenáron boldoggá tenni akaró férfi, vagy nő, aki az ők karmikus partner- alárendelői késztetéseiket tűrné, nem létezik a valóságban, mert nincs is ahogy létezzen. Kezdve attól, hogy mindenkinek van Lilithje és Sárkányfarka és negatív fényszöge a horoszkópban, és végezve azzal, hogy nem csak az ők („megfelelően”!) ideális partnerre vonatkozó képzeteik természetellenesek, hanem éppenséggel még a más fő-karmával rendelkező személyek képzetei sem. Vagyis: még azoknak a személyeknek is, az ide vonatkozó elképzelései is irreálisak, akik nem is, az elsősorban a saját személyiségi problémáiknak a rendezési rendeltetés-programjával születtek a világra mint ők. Ami előtt az önhitt tűz-karmások az asztrológushoz kerülnek, ki kell még derüljön számukra, illetve el kell még fogadják a tényt, hogy nem mindenben tudnak győzni. – A házasságban sem... Ez rendszerint óriásira felfújt személyiségüknek, illetve a tüzes szülők nagy mellényű személyiségének megfelelő csindarattával megrendezett (esküvő...) házasság kötés utáni második, vagy harmadik évben zátonyra futó együttlétet követő sorozatos kudarcok után történik meg, amelyekben persze, mindig a másik fél volt a hibás rendszerint, illetve, a kívülről és felülről jött a kibírhatatlan nehézség és persze, a részükről teljesen ártatlanul rájuk szakadó, objektív erő: a misztikus nagy házasságon kívüli szerelem. Egyszerűen ki van zárva az manapság, amikor ezer válási ürügy és hamis ok minden ügyvédi iroda padlóján megtalálható, hogy személyi önismeret, illetve a horoszkóp által feltárt karmikus meghatározódás és sorsprogram-ismeret nélkül, a tűz karmás személyek alkalmasak legyenek egy – egy hosszú távú viszonyra. Arról nem is beszélve, hogy állhatatos családapai vagy családanyai szerepre! Hogy miért? - Azért mert az ők mélytudattalan világa számára az imádott szerelmes társ is legyőzendő, ellenség, jobb esetben, ellenfél: az ő fényességes személyiségét potenciálisan beárnyékoló
konkurencia, akit vagy mint ellenséget, vagy mint ellenfelet, de mindenképpen le kell győzni. Vagy ő győz, vagy a partner. - Ha a férfi az erősebb fél, akkor a feleség vagy megszökik, vagy a világ előtt hűséges csinibaba, miközben otthon, alázatos szolgája lesz, de soha nem lehet a férfit méltóan kiegészítő, vele egységesülő partnere. Ha a nő az erősebb fél, akkor, ha nem kényszeríti válásra a férjet, előbb, vagy utóbb, de menthetetlenül papucshőst farag belőle. És amennyiben a tűz-karmás személy partnere, a tűz karmának a fent le írt kevésbé dicsőséges oldalának – Tehát, a vissza húzódásnak, a félénk gyávaságnak, az akarat- és személyi érvényesítési képtelenségnek - a változatát testesíti meg (És a rezonancia törvénye alapján, csak ezek a változatok lehetségesek), vagyis, ha eleve harcra képtelen, akkor még rosszabb a helyzet. Akkor egyenesen unalmas lesz a kapcsolat s a partneri viszony, amihez aztán a tűz karmának az elnyomó változatát öröklő személyek, minden ürügyet meg kell keressenek, ahhoz, hogy felszámolhassák. Hiszen egy ilyen gerinctelen „kapcarongy”, hogyan közvetíthetné az ők kiválóságát, rendkívüliségét, fényességét? Mondom, kívülállónak (kevésbé sérültnek) nevetséges és erkölcsileg elitélendőnek tűnik ez a pszichológia kutatási területén és hatáskörén kívül rekedő, mélyen rejtett karmikus tudati és személyiségi probléma, de azok számára, akik vele születtek, nagyon is komoly – Gondoljunk csak bele: az összes szívprobléma és hátgerinc (és lapocka-) és minden hátfájdalom - probléma, a szívritmus zavaroktól és szívideg rendellenességektől, majd a szívinfarktustól a gerincsérvekig és a végzetes gerinctörésekig ész az arc- és homloküreg gyulladásokig, mind a fent leírt, veleszületett téves mentalitásra, illetve az anyáknak az önérzetére vonatkozó mélytudattalan feszültségeire és zavaraira utalnak. És e bajok valamelyikével a világra született gyermekek állapota, mind az édesanyának a foganás időszakában átélt, de a külvilág előtt rejtett, maximálisan sérült öntudatára utal, és még annál is nehezebben meghaladható gyakorlati és elméleti (teoretikus: Isten-látási) életfeladatokat jelent. És persze, nem mindig csak Rák, illetve víz-karmával jár együtt a tűz karma, hanem majdnem ugyanannyi esetben, levegő, vagy éppenséggel föld-karmával is. Első esetben a csavarosan misztikus és a humanista-liberális feminista eszméket szülő materiális – tudományos (pszichológiai) elméletek tárháza kimeríthetetlen arra vonatkozóan, hogy miért szükségszerű a tűz karmásoknak az egójukat túltengetve, mindenki, akit csak lehet és hagyja magát letiporni, illetve, magukat a jelentéktelenség szobrának beállítva, még akkor sem harcolni, amikor valakik a családi házat veszik el a saját és a gyermekei feje felül fedelestől! – Az egyik Kos- és Oroszlán-karmával rendelkező rendelőmre, nem csak hogy késsel, hanem írd és mond, karddal (sic!) is rátámadt a volt felesége, majd úgy el vált tőle, hogy mind a két (a férfi szüleitől öröklött) házat magával vitte... Második esetben (Föld karmával párosultan), a végtelen külvilági ürügyekkel és határtalan objektív körülmények leírásával találkozunk, amelyek mind azt hivatottak magyarázni, hogy a tűz-karmások miért kell állandóan veszekedjenek, vagy sértődötten és „súlyosan” hallgassanak sőt: néha kegyetlenkedjenek, és a puszta testi épségük megvédése érdekében mindenféle pszichikai, vagy fizikai terror-veszélyt jelző védelmi körülményt és állapotot létrehozzanak. Illetve, arra, hogy miért is nem nyithatják ki az életben egyszer is a szájukat a saját személyük, vagy legalább a családjuk érdekeinek a védelmében? – Higgye el nekem az olvasó, hogy az utóbbi, még az előbbinél is rettenetesebb, ti., az, az állapot, amikor az egyik családtag ennek a folytonos külvilággal
szembeni mamlaszkodásnak (balekségnek) az elviselője. Lám, nekem is, ennyi év karatézás és ennyi év horoszkópértelmezés után, még mindig nehéz elkapni az arányos viselkedést, és képes voltam Budapesten menekülőre fogni a dolgot, amikor egy kölcsönkért autót vezető tizenkilenc éves suhanc behúzott a Ladám elé, megállt bal felől és integetett a volán mögül, hogy száljak ki egy kis baléra. – Fél kezemmel, vagy fél lábammal elintézhettem volna, de én mégis fölényesen tovább hajtottam, a visszapillantó tükörben észlelve bosszúsan, hogy a nyílván, nálam is jobban sérült karmikus tudattal rendelkező fiatal gyerek üldözőbe vett. Nem is hagyta abba, amíg én a belső visszapillantó tükör alatt megvillanó piros stop-lámpa fény hatására hirtelen nem fékeztem, amire a vezetésben gyakorlatlan fiatalember, aki engem figyelt és nem a stoplámpát, úgy belém hajtott, hogy két hónapig jártam itthon a biztosítóhoz, amíg az autómon esett kárt kifizette a Hungaria – Alliance. – Tudomásul kellett vennem végre valahára, és lehetőleg egész életemre, hogy nem lehet az öntudatnak az arányos kifejlődését szolgáló, sorsprovokációk elől elmenekülni. Illetve, lehet, de a hosszú távú következmények drasztikusabbak lesznek, mint a provokáció időpontjában felvállalandó kis harc. Jézus azt tanácsolja a tűz-karmásoknak, hogy: „Amennyiben azt kéri valaki tőled, hogy menny el vele egy mérföldre, te menny el kettőt.” Figyelem! Nem azt tanácsolja, hogy menny el vele heted hét országon túl, hanem azt, hogy menny vele tovább, mint ameddig ő eredetileg kéri, annak érdekében, hogy útközben teljesen – tehát kauzálisan! - kideríthesd: miért is volt szükséged erre a kényszer-sétára, vagy ügetőre. És így van ez a kényelmes humanista tudatukat, illetve a sérült öntudatunkat zavaró, harcra való felszólítások esetében is. Fel hívnám az olvasó figyelmét arra, hogy a fenti provokáció - változatok leírásakor nem un. semleges és objektív megfigyelőként dolgoztam, hanem nagy mértékben a régi önmagamról, a karmikus magomról is írtam. A személyes megtapasztalás és átélés, a személyi megismerés ugyanis nagyon lényeges a tűzkarma – a személyi öntudat kialakulása esetében. És úgy érzem, hogy még rengeteget írhatnék, de az élet nem csak elméletből, hanem gyakorlatból is áll. Főként, ha az én a Víz karmám és Levegő – karmám szerinti tudattalan meghatározódásaim miatt, jól tönkretettem az emésztési rendszeremet, rá húzva még a Skorpió meghatározottságaimmal egészen a végbélnyílás helytelen működéséig – az aranyérig – majd a lényeget felismerve, a gyógyuló félben levő betegségeim mellé nagy családot alapítottam egy olyan feleséggel, aki nem csak a Tűz-karmámban, hanem majdnem mindenben, még a Mérleg-Lilithem által jelzett szerelmi – szexuális karmámban is az ellentétem. - Neki ugyanis, nincs a horoszkópjából kiolvasható, Szerelmi – szexuális kiegyenlítődési karmája, miközben az ide vonatkozó, néha velem is közölt álmai és a férfiak társaságában időnként észlelhető elpirulásai, azt jelzik, hogy motoszkál benne egy olyan kisördög, amely a családot veszélyezteti. Egy dolog viszont egészen komolyan kiderült számomra az utóbbi napokban: a legnehezebb alkímiai művelet éppen a személy öntudat átalakításához, a nyers individuális öntudatnak az arany – arányos öntudattá változtatásához kapcsolódik: az un SUBLIMATIO. – Nagyon szubtilis kérdésekről van itt szó tehát, amelyeknek a belső felismeréséhez igen nagy fegyelemre és éberségre van szüksége a megváltás – megváltódás útján járni szándékozó személynek. Hiába, hogy a kívülállónak könnyű dolga van a tűz karmás személy erkölcsi problémáinak a megítélésével szemben, mert
éppen arról szól ez a karma, hogy a megtestesítőjének (Engedékeny női kifejezéssel: áldozatának) éppen hogy a legnehezebb dolgai közé tartozik a saját, vele született tüzes bajainak, személyiségi problémáinak az észrevétele, megnevezése, fel- és beismerése, és a beismerést – a magunkra vételt – követő lelki aktus után, a hibák gyakorlati kiigazítása (kiégetése)! Ezért mondja Jézus, hogy ne ítélkezz mások fölött, illetve, hogy ne keresd mások szemében a szálkát, mert amikor ezzel foglalkozol, egészen biztos, hogy egy nagy gerenda lóg ki a te szemedből is. És ha az alkímiánál tartunk, vegyük észre azt is, hogy mily csodálatosan szól hozzánk az anyanyelvünk ebben a kérdésben is. Egészen biztos vagyok abban ugyanis, hogy nem véletlen az aranyos szavunknak az arányos fogalmunkkal való mély hangzási rokonsága! A Szaturnusz által képviselt felelősségtudat és önmérséklet – ön fékezési képesség! – nélkül, lehetetlen az arany öntudat alkímiai kialakítása. Csíkszeredai hegyalja: Szécsen, 2OO9 augusztus vége. *
*
*
*
*
*
*
UI. Ez volt tehát még a Szűz havának az elején és amikor ezt az utóiratot ide beékelem, a Skorpióban járunk. Óriási a különbség van a nyári spirituális teljesség-érzetem és a mostani, valljuk be őszintén: megtört lelki állapotom között, amikor az életem legerősebb sértettségét igyekszem, próbálom valamiképpen kiheverni és feloldani. Az utóbbi hetekben, eddig soha nem tapasztalt karmikus lelki, szellemi és spirituális mélységekbe voltam ugyanis kénytelen a Skorpiói csápjaimat benyújtani, annak következtében, hogy a feleségem, minden probléma- jelzés nélkül, hirtelen elhagyta és ezzel ketté osztotta a családot, és arra kellett elsősorban spirituális és racionális erőfeszítéseket tennem, hogy egyáltalán megértsem azt, hogy valójában mit is tett a feleségem, hogy mibe kerültem bele most, az én gondozásomban levő gyermekekkel, akiknek töretlenül és zavartalanul kell biztosítanom, nem csak a biztonság és folytonossági tudatot, hanem az ugyancsak zavartalan iskolába-járási lehetőséget is. Valamiképpen meg kellett értenem, hogy miért követte el a volt feleségem, nem csak velem, hanem végső soron, elsősorban önmagával szemben is, azt a sok – sok titkos és alattomos csalást és árulást, az a nő, akivel hosszú nappalokon és éjszakákon át szerelmeskedve, nemzettük a gyermekeinket? Hogy miért kellett elkövetnie az Oroszlán jegyében született és az Oroszlán - Napjára ráragadt Holdjával, elsősorban önmagával, de velem szemben is, azt amit soha nem képzeltem volna, hogy bárki is az én környezetemben – családomban valaha is elkövethet. És most, e rehabilitációs időszakban, nem tehetek egyebet, mint megköszönni az égiektől (Isteni mag – önmagamtól, felettes én-emtől?) azt, hogy a családi tragédia előtt megismerhettem és megérthettem azt, amit a világon előttem senki meg nem értett: a Tűz-karma metafizikai lényegét és eredetét. Megköszönni a tüzes sorserőknek, hogy ide, ebbe a szellemi regenerációt követő testi regenerációra kész, immár minden szempontból nyugodtabb lelki állapotba, ha átmenetileg is, de átvezettek. E spirituális megvilágosodást követő, részletes tűz-megismerésnek köszönhetően ugyanis, megőrizhettem legalább a lelki és a testi egyensúlyomat, ami ezekben a hetekben életfontosságú volt. Erről tehát azt el tudom mondani, hogy a rengeteg, hirtelenül rám zúduló feladat miatt, csak most, novemberben jutottam oda, hogy a gyermekekkel lebontsuk és elégessük, a szeptember
6-ikán este magára hagyott, és azóta a Hargita lábánál fújdogáló paszátszelek és a városban alig érezhető csíki kisviharok által szétszaggatott családi sátrunkat. Mivel viszont jó meleg volt kipróbáltam, hogy milyen lehet a Hideg-patak által nem rég újra feltöltött halastói víz. - Kitűnő! Úszni persze, azért most nem úsztam benne (Majd koratavasszal), de előbb óvatosan magamat bemártva, utóbb már a partról szöktem nagy fotelos bombákat a csecsemő mirigyem fölötti mellkasi homorulatomig érő hideg vízbe. De az orvul-elhagyás miatti tudati sérülésem megszüntetéséhez és az öntudati integrációnak egy, a korábbihoz képest sokkal magasabb szintű és biztosabb megszerzéséhez nem tudom, hogy mennyi időnek kell még eltelnie. A megismerési folyamat hiányzó részeit és a szakadás drámája által elindított, remélhetőleg a teljes újjászületésemet célzó további megvilágosodások eredményét, a Víz-karmáról és a Földkarmáról szóló tanulmányomban írom meg a következő hetekben. *
*
*
*
*
*
UI. 2 2O1O szeptember 19. ... És óriási különbség van az egy évvel korábban átélt öntudati-trauma utáni és a mostani lelki és spirituális állapotom között. Sértettségi állapotomból kifolyólag, annyira haragudtam hetekig, sőt: hónapokig is, tudattalan érzés- és gondolati világom szintjén a volt feleségemre, hogy annak érdekében, hogy ne emeljem magasabb szintre a spontán haragomat és az új, számomra sokáig elfogadhatatlan csonka - családi állapotunk miatti neheztelésemet, illetve a volt feleségemhez ítélt gyermekeimmel szembeni felelősségfosztottságommal szembeni spontán ellenérzéseimet, kénytelen voltam lemondani a meditációkról, és mindig csak a napi, vagy másnapi gyakorlati apai – szülői feladataimra, illetve a személyi horoszkópok minél jobb elkészítésére és a tanulmányok megírására összpontosítani. Ezzel sikerült ugyan elkerülni az így létrejöttnél „szégyenteljesebb” hasadást és újabb, esetleg gazdasági jellegű családi drámákat, illetve elérni azt, hogy nehezebb sorskörülményeket ne idézzek be az életünkbe, de a bizonyos mértéken felül feloldani már nem tudott, időszakos személy-ellenes (Volt feleség - ellenes ) és a sorsellenes (Isten-ellenes) neheztelések miatt, természetesen a hűléses betegségek csak el - el kaptak a tél folyamán. Mivel csak kimondottan, az időnként nyílt haragvásokig is eljutó nehezteléseimmel nem tudtam elbánni - És azok is csak olyankor lettek úrrá fölöttem, amikor azt kellett tapasztalnom, hogy az egyes nő nemű ismerőseim, de különösen a nő nemű hivatalnokok, nem hogy semleges álláspontot vesznek fel az ügyben, de egyesek még célozgatnak is arra, hogy esetleg mégis csak én követtem el valami olyasmit, ami miatt a volt feleségemnek annyira elege lett belőlem, hogy még a hozzám ítélt gyermekeit is elhagyta, sőt: akkor még különösebben, amikor Emő szemmel is jól látható jelét adta annak, hogy mennyire nem érdeklik, nem csak a nálam levő gyermekeknek a lelki, vagy a testi egészsége, de az ő gondozásában levőket is hüllői közömbösséggel elhanyagolja, és végeredményben meg akar szabadulni azoktól is. -, de maximálisan igyekeztem el nem követni semmi féle felelőtlenkedést és természetesen semmiféle csalásnak, vagy öncsalásnak a luxusát nem engedtem meg magamnak, négy hónappal a tragédia után, megláthattam a sorsom kegyelmét is, egy olyan, kiemelten és többszörösen tűz karmával,
de ugyanakkor erős tűz-karma legyőzési potencialitást is biztosító Oroszlán-Ascendenssel is rendelkező, és maximális gerincességre törekvő és ráadásul gyönyörű-szép, értelmes, és Emőnél is fiatalabb lelki társban, akit a gyermekek is, erősen és hamar megszerettek, annak ellenére, hogy ő sem kényezteti őket és nem udvarol nekik, akárcsak én. Azon, hogy leírjam-e azt is e tanulmányba, hogy Viola Emőnél is fiatalabb, sokat gondolkoztam, nehogy éppen a tűzkarma legyőzési képtelenségemre utaló, hiusági jelnek vegye ezt valaki, de azért döntöttem úgy, hogy ezt a fizikai „valóság-elemet” is leírom, mert érdekes módon, egy héttel a Viola megérkezése előtt, karácsonykor Emő, nem tudni miféle spirituális indíttatásra – sugallatra - még azzal próbálkozott, hogy ezen a szinten növelje bennem, illetve, hogy próbára tegye bennem a spirituális öntudat kérdését: Azt írta az én portálomra feltett „karácsonyi ajándékába”, hogy számára egyenesen kötelező volt elhagyni egy olyan totyakos vénembert mint én. És lám csak: a nála sokkal szebb és fiatalabb Viola nem talált magához méltatlannak... – Szóval, mindenki csak ilyen lelki társat kapjon! Legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy létezik egy ilyen szép és értelmes nő, aki képes engem a két, sőt: időközben háromra nőtt, általam gondozott és nevelt gyermekkel annyira megszeretni, hogy az otthoni kényelmes életét ott hagyja, még egyszer mondom: „csak” azért, hogy velem és a gyermekeinkkel együtt élhessen. És ha netalán tán, valamiféle csoda folytán létezne is ilyen a világ valamely messzi táján, gondoltam néha mégis, azzal egészen biztos, hogy nem találhatjuk meg egymást, hiszen nem csak, hogy nem tudhat magyarul, de ha mégis tudna is, gőze nem lehet arról, hogy létezem. Persze, Violával sem ment minden egyből úgy mint a karika-csapás, és az, hogy ennyire komoly lelki társai vagyunk egymásnak, csak a nyár közepén, egy – egy erős, és külön - külön megélt, karmikus próbatétel közben és után derült ki számunkra, de az a fontos, hogy végre immár egyértelműen kiderült, és így, a harmadik kislányunkkal együtt, akinek a törvény szerinti gondnokságáról és neveléséről Emő lemondott végre az én javamra (Persze, ez csak egy mondattanilag szabályos kifejezés, mivel valójában a Turula javára mondott le, sőt: a mindannyiunk javára!), én is teljesen visszakaphattam másfél – két hónap után az abszolút-tudatomat, vagyis: a tűz-hitemet is, és amellett, hogy egyre erősebbnek érzem magam hétről hétre és a tavaly ilyenkor egyre fogyatkozó fizikai erőnlétemhez képest, nem hagyok ki egyetlen karate edzést sem és ami a legfontosabb: újra merek és tudok meditálni, vagyis a sorsomat és a gyermekeim sorsát és nem különben a Viola sorsát is, az egyetemes megváltási folyamatokkal egységben tudni. http://www.kozmaszilard.hu/
