Kov{cs Andr{s Péter. Multig{z. Ulpius-h{z Könyvkiadó

Kov{cs Andr{s Péter

Multig{z

Ulpius-h{z Könyvkiadó Budapest, 2010

I.

Mindenki fölött, dolgozik egy még hüjéb - helyezi némi helyesír{si hib{val szélesebb t{rsadalmi ösz-szefüggésbe Topor J{nos a saj{t munkaundor{t, ezt a vékonyka hajsz{lat, amely elv{lasztja őt attól, hogy rendes ember legyen, és amely oly sűrűn fedi nemzetünk üstökét, hogy b{rmilyen hőbörgésünkhöz s{msoni erőt ad. Mer' ugye - magyar{zza Topor J{nos -, mi a marcangi hét{gú rozsd{s öregany{mról beszélünk, hogy GDP meg foglalkoztatotts{g, mikor pénteken délbe dugó van az M7-esen Balaton felé? H{t dolgoznak ezek? Senki! Azt{n garamboloznak, persze, mert vezetni, azt egyik se tud, azt{n {ll az egész, pedig be van fizetve a benzinnel az utdíly! - okoskodik Topor, aki, b{r tud vezetni, még jogsija sincs, és vonattal bliccel mindenhov{. H{t így ad erőt a munkaundor b{rmilyen irigy, kicsinyes hőbörgéshez, amely ha értő fülekre tal{lna, Toport rögtön jelölnék a v{laszt{sokon. Topor J{nos azonban, b{r önzése a helyén van, túl tehetséges lett volna politikusnak. Na, azok is megérik a pézüket - véli a politik{ról. - Az egyik így, a m{sik úgy, azt{n te meg nem tudod, hogy mi van, tolvaly banda az egész. Én a magam részéről elnézést kérek Topor véleményéért, nemcsak a magva, de a helyesír{sa miatt is - higgyék el, nekem is szörnyen kellemetlen. Pedig Topor attól, hogy közhelyes ostobas{gokat gondol rossz helyesír{ssal, még nem buta. Sőt, kimondottan ravasz. Topor J{nos verhetetlen bajnok abban, hogyan kell nyom nélkül pénzt kicsalni m{soktól,

és

b{r

csal{sainak

lajstroma

végtelen,

még

mindig

szabadl{bon tobzódik és virul - ahogy ő mondan{: él, mint Marci, csak nem olyan hevesen. Topor titka a természetesség. Csak semmi modoroskod{s, semmi mesterkéltség: teljesen {tlagosan öltözni, kinézni és beszélni - ez utóbbin még dolgozik -, és így gyanú, feltűnés, nyomok nélkül teheti azt, amihez a legjobban ért: mindenkit olyan hülyének nézni, amilyen. Mert, mondan{ Topor: „Mindenkit, csak anyira lehet hűjére venni, amilyen, hűje valój{ban." Itt van péld{ul a biztons{gi őr, aki nem véletlenül ücsörög a zeneiskola port{j{n, akinek az a dolga, hogy minden és mindenki gyanús legyen neki. Ehhez képest, amikor Topor J{nos besét{l kék színű kant{ros melósnadr{gj{ban, ő csak erre gondol: „Milyen jó, hogy én személy-, vagyon- és őr vagyok, nem kell kuliznom, mint ezeknek." Toportól pedig a biztons{gi kiskir{lyok arroganci{j{val csak annyit kérdez: - Hova-hova? -... A h{rf{ért... - v{gja r{ a kant{ros röpke haboz{s ut{n. A röpke haboz{s nem szúr szemet a mi őrünknek, mert h{t egy ilyen szót ő se tudna

kiv{gni

azonnal,

és

gyerekkorunkból

magunkkal

hozott

csökevényességünk, hogy m{sok okoss{g{t is csak saj{t ostobas{gunk hat{rai között tudjuk elképzelni. - Ja... - bólint az őr maga elé. - ...miért, mi a baj vele? Topor most megtorpan, és a pulthoz lép. Az őr kérdő tekintetének rétegeit h{mozva gyorsan r{jön: a beretv{lt üstökre redőzött, erőlködő kív{ncsis{g nem azt firtatja, hogy milyen meghib{sod{sa lehet egy h{rf{nak, hanem csup{n t{mpontot akar ahhoz nyerni, hogy - mi az a h{rfa. Topor teh{t a pulthoz lép, mélyen az őr szemébe néz, és azt mondja: - A megrepett kereszthevedert kell fixatúrral kikenni, és egy hangol{s, is r{férne.

Az őr lelki szemei előtt erre az inform{cióra h{rfa néven nagyon sok hangszer jelenik meg a git{rtól a csembalón {t az üstdobig - b{rcsak ő is néven tudn{ nevezni őket! De ahelyett, hogy ezen erőlködne, üveges tekintettel csak ennyit szól: - ... Aha. És elviszi? Topor zavara ezúttal a röpkénél kicsit jobban elhúzódik. Nem vit{s, eredetileg ez volt a sz{ndéka. Elvinni. Fogni egy hangszert, és csak úgy kisét{lni vele. De miért pont a h{rf{t mondta ennek a nyakkendős gigaóvod{snak? H{ny kiló lehet egy h{rfa? És egy{ltal{n, melyik is a h{rfa? A metróban a kaller m{r egy lapra szerelt bútorért is pampog, nemhogy egy h{rf{ért. Na, most m{r mindegy. Topor így v{laszol: - Ha be tudom, itt hangolni, nem viszemel. L{thatóan mindketten nagyon megkönnyebbültek. Az őr is. mert ha elviszik a h{rf{t, megtudja, mi az, ha meg nem, akkor nem kell papírokkal vesződnie; Topor is, mert m{r most tudja, hogy ak{rmilyen hangszer legyen is a h{rfa, nem olyat fog lehozni. Az őr berregtet. Topor pedig {tlép a kis h{rom{gú forgósorompón, amelyre Hermésznek, a tolvajok istenének bemutatott {ldozatul oly gyakran ny{rsalta m{r combj{t vagy a golyóit, {m Hermész ezúttal kegyes volt: a kék kant{ros nadr{g f{jdalommentesen {tjutott. „A h{rfa tényleg nem menne" - l{tja be Topor. és alig telik el öt perc, m{ris kifelé jön egy tub{val. - Legyen szíves... - ki{lt az őrnek, közben nem győzi úgy fogni a tub{t, mint egy h{rf{t. Újabb kerregés. Topor {gyék{hoz megint kegyes volt a forgósorompó nem úgy a tub{hoz. Az ütközést egy kongó csattan{s visszhangja repítette hírül az egész előcsarnokban, és egy csúnya horpad{s őrizte meg a tuba fal{n.

- Hú, ez csúnya volt... Ezek szerint megtal{lta - mondja az őr. - Meg - mondja Topor. - De ez nem egy trombita? - kérdezi az őr, aki m{r a kong{sból is hallotta, hogy a h{rfa szóból itt a fa sehogyan se stimmel. - De igen - z{rja rövidre Topor. Nincs kedve vit{t nyitni afelől, hogy ő ezt eddig harson{nak ismerte. - Sz{llítólevél van? - kérdezi az őr. No, nem azért, mintha jogszerűtlenséget szimatolna, hiszen napon-ta tucatj{val hozz{k-viszik a hangszereket. Csup{n arra gondolt: a sz{llítólevélre biztos r{ van írva, hogy a trombita-e a h{rfa. - A sz{llítólevél - siet kifelé Topor - fönt maradt a h{rf{n, mindj{rt fordulok egyet azzal is. - És ezt hova viszi? - Megjavítjuk ezt is, mert behorpadt. Az őr, aki m{r l{tott krimit a tévében, hirtelen gyanút fog. - V{rjon. Azért viszi el, mert behorpadt. No de a horpad{s csak most keletkezett rajta a forgósorompón{l. - ... Igen, ezért viszem el. Topor arca sima és rezzenéstelen, az őr arc{t pedig több kérdés kanyarítja grimaszra: hogy először is ez most akkor milyen hangszer, és mi ez a behorpad{s-ódolog, és ha nem ez a h{rfa, akkor még visszajön-e a kant{ros a h{rf{ért, aminek a sz{llítólevelére hogy kerül r{ addigra, hogy behorpadt a trombita-izé? Az őr tudat{nak {llóvizét a régóta nem tapasztalt gondolat-{r éppen annyira borzolta fel, hogy ne jusson el az agy{ig: Topor egyenletes, lendületes léptekkel kilép a kapun a napfényre, és ahelyett, hogy a

hangszert letéve fordulna vissza a h{rf{ért, fütyörészve elindul a metró felé. Topor szakterülete a biztons{gi őrök. A vagyonvédő b{bok, akiknek a felelőssége nagy, de a bére alacsony, épp annyira alacsony, hogy ne érdekelje őket túlzottan a vagyon, amit védenek; hogy ne érdekelje őket h{rom percnél tov{bb, hogy egy hangszerrel kevesebb vagy több van-e, vagy legal{bbis jóhiszeműen bízzanak benne, hogy az ilyen tub{k előbbutóbb visszakerülnek. Ez a tuba speciel vissza is került, mert Topor J{nos nem tolvaj. Ahol Topor J{nos megfordul, ott senki sem okolhat senkit, csakis önnön balgas{g{t vagy hiszékenységét. Mert, ahogy ő mondan{: „Mindenkinek a saj{t hüjesége a legféltetebb kincse, ez az amiért, minden pénzt megadnak." A horpadt tuba, a napfényben vakító t{rgyi bizonyíték teh{t imbolyogva tűnt el a metrólej{róban, ahol Topor az elé toppanó ellenőrök és az őt h{tulról nyomó tömeg között addig-addig ügyeskedett, míg a zsebéből előhal{szott, több hete kezelt jegyét „véletlenül” beejtette a tub{ba, és az némi r{z{s és rövid, de elviselhetetlenül zajos sk{l{z{s ut{n sem került elő, mígnem négy m{sodperc múlva megtörtént az, amiben Topor mindig bízik: a tömeg r{passzírozta a mozgólépcsőre; minden őr, ellenőr és rendőr színe elől beszippantotta őt a mélység. A tuba h{rom nap múlva bukkant fel a kisföldalattiból az Oper{n{l: egy frakkos alak cipelte mag{val természetesen és feltűnés nélkül az Operah{z gazdas{gi bej{rat{hoz, ahol az esti b{lt kiszolg{ló furgonok v{rakoztak. Hogy Topor J{nosnak volt-e frakkja? Nem. De szerzett. Gyorsan és pofonegysze-rűen, mert frakkot szerezni nem bonyolult. Kikönyökölt kordzakój{ban - amilyet b{rmilyen turk{lóban kapni - a Toldi Miklós Gimn{zium I. C oszt{lya oszt{lyfőnökeként mutatkozott be egy nappal ezelőtt egy körúti jelmezkölcsönzőben kezében list{val, amire egész oszt{lynyi - harmincnégy - frakkméret volt felírva

szalagaavatóhoz. A kölcsönzős nő két dolgot furcs{llt csak: miért ny{ron lesz a szalagavató, és ha koeduk{lt az oszt{ly, akkor miért lesznek frakkban a l{nyok is. Topor J{nos sem gondolhat előre mindenre, viszont improviz{cióban verhetetlen: Ez egy alternatív gimn{zium, keresztféléves oszt{llyal és enam... eminam...cip{lt l{nyokkal. És délut{n jön az egész oszt{ly, beszedték a pézt, a felelős oda is, adja majd, csak ő elvinné most az övét, mert nem akar a gyerekekkel együtt prób{lni. Nem mintha nem tudna kifizetni hatezer forintot egy frakkbérletre, de Topor J{nos mégiscsak Topor J{nos. Most elhozza, holnaput{n meg bekukkant, hogy voltak-e itt a gyerekek, nem voltak, nah{t, akkor ink{bb ő is visszaadja a saj{tj{t, és majd együtt elhozz{k az összeset akkor, ha ki lesz fizetve, ugye nincs harag. Ugyanezt tervezte a tub{val: kicsit kikalap{lja a horpad{st, {tgletteli, b{r az nem olyan szép, de legal{bb sima, azt{n visszaviszi a zeneiskol{nak, és ha reklam{lj{k a javít{s minőségét, megmondja, hogy ingyenes javít{s volt, arra meg nem vonatkozik szavatoss{g. De ezek még r{érnek holnap, mert ma még kell a frakk is, a tuba is. Egyetlen dolgot nem fog visszavinni: azt az ötven darab névjegyet, amelyen az {llt, hogy dr. B{rdos Elek közgazd{sz, a Főv{rosi G{ztan{cs elnöke, irodacím, telefon, fax satöbbi, és amelyből ezer darabot rendelt Topor J{nos egy nagy{ruh{z pici szolg{ltatój{tól B{rdos Elek nevében, de csak ötvenet gy{rtatott le és hozott el, mert ugye előbb meg kell mutatni B{rdos úrnak, akinek ha tetszik, akkor mehet a többi kilencsz{zötven, a végén fizetve, de szép legyen {m, dombornyomott, mert B{rdos úr igényes és kényes ember. Persze dr. B{rdos Elek nem létezik, csak azon az Ötven csillogó, ropogós névjegyk{rty{n, ami a tuba alatt húzza a frakk zsebét. Az Operah{z gazdas{gi bej{rat{n{l - minő meglepetés - egy biztons{gi őr {csorog, és morc tekintettel nézi a catering cég ki-be nyüzsgő egyenruh{s alkalmazottait. Merthogy egy b{lon

hétsz{z ültetett vendéget kiszolg{lni nagyon nagy munka. Az őr sok fur{t l{tott m{r életében - most éppen két p{stétomos t{l között l{t befelé baktatni egy tub{t. Topor nem v{rja meg, hogy az őr kérdezzen. - Szevasz jó, a kalya? Az őr szeme felderül: valaki a kedvenc tém{j{t hozta szóba. - Remélem - feleli -, b{r az ilyet nem nekünk főzik. - Ja - bólint Topor. - Bent meg mindenki puccba. Ha mi a zenekarral m{r leszerepeltünk, hozok ki egy kis süttit. - Az faja - biccent az őr. - Csipkedd magad, a többiek m{r rég bementek. Topor megtorpan, és csak úgy kív{ncsis{gból, csak fricsk{ból visszanéz: - A h{rf{s is? B{r az őr tétov{n bólogat, fejében sorj{s fogaskerekek közt ismeretlenül zakatol ez a szó: h{rfa. Biztos bement. Mindegy, lesz süti. Így jutott be Topor J{nos a Harmadik Budapest B{lra, ahova {llami vezetők, nagyv{llalkozók és fegyveres főmuftik érkeztek gyümölcsöző kapcsolatot építeni egym{ssal és Topor J{nossal akarom mondani, dr. B{rdos Elekkel. A felhajt{s valóban nagy volt odabent: potent{tok, szt{rügyvédek, bankigazgatók, bulv{rhősnők és nagypénzű v{llalkozók vegyültek egyetlen massz{ba, melyben a férfiak úgy feketéllettek a tarka estélyik és koktélruh{k között, mint a vattacukorba ragadt hangy{k. Topor

hamar

biztons{gba

helyezte

a

tub{j{t,

beélesítette

a

névjegyk{rty{it, és elindult a sűrűjébe. Itt-ott meg{llt, elcsevegett, szellemeskedett, névjegyk{rty{t cserélt, így mindenki tudta, hogy az a vékony, furcs{n beszélő, de nagyon természetes alak nem m{s, mint dr. B{rdos Elek. Ő pedig tudta, hogy az a köpcös, kopaszodó, bajszos ember az orsz{gos rendőr-főkapit{ny, az a borost{s, kölyökképű bonviv{n pedig a mostan{ban oly keresett büntetőügyvéd, aki a hírességeket is

védi; az a szúrós, hideg tekintetű, acélos kézfog{sú ember Vajnay Roland, egy új telekommunik{ciós cég, névjegye szerint a H{lózat magyarorsz{gi vezérigazgatója; amaz, az öregedő, fehér szak{llas tag valami fejes az [llambiztons{gn{l, a feleségének pedig csod{latos nyakéke van. „Hejben vagyunk" - gondolta Topor J{nos, és előkapart egyet a néh{ny megmaradt névjegyk{rty{j{ból. - „Egy b{rgyú tekintetű öreg és egy fukszos buksza." - [, üdvözlöm! Nah{t! Hogy s mint? - lépett oda poh{rral a kezében Topor J{nos a szak{llashoz. Amaz kérdőn, az emlékeiben kutatva nézett vissza r{. - Nem emlékszik m{r r{m, ugye? -- kérdezte derűsen Topor. - Igaz, hogy is emlékezhetne: régen volt m{r. - V{rjunk csak... - blöffölt {tl{tszóan az öreg, és miközben hunyorítva nézte Topor arc{t, prób{lt úgy tenni, mintha m{r a nyelvén lenne annak neve. Rendes körülmények között ez ostoba és m{r-m{r sértő prób{lkoz{s lett volna, de Topor pont erre sz{mított.

- ... B{rdos! - mondta Topor, hogy könnyítsen az öreg kínlód{s{n. - B{rdos! - v{gta r{ az öreg mosolygó, de üres tekintettel. - B{rdos... - B{rdos Elek! Dr. B{rdos Elek! - könyörült meg Topor az öregen. B{rdos! H{t persze! - Csapta össze a tenyerét az öreg, és bemutatkoz{s helyett rögtön a feleségéhez fordult. Miért is kéne bemutatkozni? Az öreg most azért szégyelli mag{t, hogy nem ismerte meg B{rdost, holott ő nyilv{n tudja az ő nevét; Topornak pedig a j{tszma szempontj{ból mindegy is volt, hogy hívj{k az öreget. Az öreg teh{t az asszonyhoz fordult:

- Marik{m, emlékszel B{rdosra? Mit nem adott volna most az öreg, ha a feleségéből az öröm őszinte hangja tör fel: „H{t persze, B{rdos úr, m{r ezer éve<” Ehelyett az asszony mosoly gyan{nt kivillantott mű fogsorain szintén csak valami reszelős, blöffízű hang préselődött ki: - H{t persze... B{rdos úr... m{r ezer éve... És kezdetét vette az a p{rbeszéd, amelyet, annak ellenére, hogy egyik fél sem tud a m{sikról semmit, egészen sok{ig el lehet húzni lebuk{s nélkül. Az ilyesmi buszon-villamoson gyakori, amikor olyan ismerőssel tal{lkozunk, akiről régóta nem tudunk semmit, és akkor se voltunk r{ túl kív{ncsiak. A reggeli csúcsban tal{n még mérlegelünk is egy lesz{ll{st, de éjszakai j{raton ink{bb belemegyünk egy csúfosan felszínes, {tl{tszóan semmilyen beszélgetésbe. Az öreg pedig érezte: ez a tal{lkoz{s is egy olyan j{rat, amiről m{r faragatlans{g lenne lesz{llni. Az öreg kezdeményezett először, hogy kiköszörülje a megismerésben ejtett csorb{t. - És... amúgy... mi úlys{g? Még... még mindig ugyanott dolgozik? „Igazi hülye. Bingó" - gondolta Topor, aki az ilyen beszélgetések nagymestere volt. - Nem, m{r {tkerültem a G{ztan{cshoz, főv{rosi szinten - újs{golta büszkén. - De gratul{lok az ön p{lyafut{s{hoz is, figyelgettem az elmúlt években, nagyon szépen alakult. „Nan{, hogy szépen alakult - gondolta hozz{ mag{ban -, különben nélkülözött kisnyugdíjas lennél, a nagymutternek meg se a porcel{nfoga, se

a

smukk-ja

nem

csillogna

úgy,

mint

a

zselés

szalon

a

Mikul{scsomagban." - Köszönöm szépen, nem panaszkodom - felelte az öreg. - És ön... ott lakik még?

- Igen, de, m{r megbocs{ss, nem emlégzem pontossan, hiszen régen volt, de mi tegezőttünk - tört elő Toporból a g{tl{stalans{g. - ... Persze... h{t persze, dr{ga Elek, bocs{ss meg... - De a nagys{gos aszonnyal, maradtunk a mag{zód{sban. - Ezen könnyen v{ltoztathatunk - villantott fogakat a d{ma. - Szervusz. - Szervusz, Marika. - Ő... nem is tudom... a te feleséged...- a szak{llas fent hagyta a hangsúlyt, nem tudva, hogy kérdezzen vagy {llítson. - ...Éva? Csod{latos asszony volt - Topor op{los tekintettel révedt maga elé. - Hiszen emlékzel, a vil{g legjobb beijglijét sütötte. A szak{llas és a felesége zavartan pillantott egym{sra, és ha az őszinte érzelmek nem is, az illem azonnal a segítségükre sietett. - De mi történt? Olyan régen nem hallottunk felőletek... - Ezelőtt h{rom ével... egyszer csak... megf{z{snak indult... h{rom hónap alatt elvitte. - Topor hangja itt elcsuklott, és valahogy egy könnycseppet is előcsalogatott a bal szeméből. - Istenem... ez borzasztó... - mutattak egészen hihető részvétet szak{llasék. - H{t igen. De itt vagyunk, élünk, tov{bbkell, csin{lni. A gyerek ad erőt, benne tov{b él az anyja. - Tényleg, mekkora most a sr{c? - kérdezte az öreg. - Krisztike? Tizenhatéves. És tiszta annya. Képzeljétek, szerepel a nyitót{ncban. Miatta vagyok csak itt. - Tényleg? De b{jos! - olvadozott az asszonys{g.

- H{t igen. Egy ilyen nyitót{ncban pillanttottam meg az édesannyj{t is. B{rcsak az annyja égszereiben l{thatn{m ma! - Miért, mi történt? - kérdezte az öreg. - H{t nem emlékszel? - lepődött meg Topor. - Betörtek hozz{nk, mikor még Krisztike kicsi volt. Mindent elvitek. - Persze-persze - legyintett szórakozottan az öreg. - ...És most szegény, kicsi, l{nyom ott fog t{ncolni csupasz nyakkal. De nem is az égszer a lényeg, hanem hogy ittlehetünk, az annyja emlékére. Az öreg megszorította az újra elérzékenyülő Topor kezét, „Marika" pedig némi haboz{s ut{n leakasztotta a nyak{t díszítő dr{gaköves éket. - Add ezt oda neki. Majd t{nc ut{n visszaadod. - ... Ugyan... hova gondolsz... szó se lehet róla - Topor lélegzete nagyon hitelesen {llt el. - Dehogynem - szólt közbe az öreg -, ragaszkodunk hozz{. Majd t{nc végén visszaadod. - Ne... kérlek... - hebegett Topor - nyugtassatok meg, hogy bizsoux. Marika pajkosan sértődött meg: - Még hogy bizsu, h{t úgy ismersz minket? Ha Topor most kimondhatta volna, hogy hogyan ismeri őket... - Na jó - engedett végül. - De el ne mozduljatok innen. - Itt leszünk! Topor megölelte Marik{t, és megszorította a férfi kezét. „Mert ugye az ember legféltettebb kincse a saj{t hüjesége" - gondolta, és kezében a

nyakékkel eltűnt a tömegben. Az öreg és a felesége a napi jó cselekedet kipip{l{s{nak jóleső érzésével néztek ut{na. - De furcs{n beszélt! - szólalt meg végül az öreg - ... Te Marika! Ez ki volt tulajdonképpen? - ...Fogalmam sincs... az hittem, te tudod. A gazdas{gi bej{ratn{l ücsörgő biztons{gi őr ölében egy kist{nyérnyi aprósütemény landolt, ahogy elhaladt mellette az imbolygó tuba, amiben valami nehéz és dr{ga csörgött. A csörgés csak akkor szűnt meg, amikor Topor a frakkj{tól megszabadulva egyszob{s pesti bérleményében fejjel lefelé fordítva megr{zta a hangszert, és abból két dolog hullott a kopott szőnyegre: súlyosan és rugalmatlanul egy önként {tadott dr{gaköves nyakék, majd könnyedén sz{llingózva egy régen lekezelt vonaljegy. Topor nem vette fel a földről a nyakéket - a vonaljegyet pl{ne nem -, csak {llt fölötte, gyönyörködött benne, és egyetlen k{ba pillanatra a mag{énak érezte. Egyetlen k{ba, m{moros, boldog pillanatra, amelynek mobiltelefon csörgése vetett véget. Topor pontosan tudta, ki hívja. Nagyon kevesen ismerték a sz{m{t, de azok olyan alakok voltak, akik az új sz{m{t is perceken belül kiderítik, hi{ba cseréli le. Ha teh{t megszólal a mobilja, mindig ösz-szerezzen. Miért kell neki akkor telefon? Hogy ink{bb azon zaklass{k, mint személyesen. Hogy ink{bb telefoncsörgést halljon, mint ajtókopog{st. Mindig n{la van, mindig fel van töltve, mindig be van kapcsolva, hogy kellő t{vols{gban tartsa az a szellemeket - és Topor mindig összerezzen a han^ j{ra. Hi{ba giccsesen l{gy és dallamos a csengőhang, Topornak eszébe juttatja, hogy nemcsak azok léteznek, akik a tenyeréből esznek, hanem azok is, akik a véréből inn{nak. És a mostani csörgéskor m{r pontosan tudta, hogy éppen ki akar a véréből inni. - Te vagy az, Zsir{f? - vette fel a telefont anélkül, hogy a hívó fél adataira pillantott volna.

- Nem vagyok Zsir{f, ezt m{r megbeszéltük - szisszent fel egy erőteljes férfihang a vonal túloldal{n, egy nyilv{nos telefon kagylój{ban. - Én a Mongúz vagyok. - Zsir{f. A férfi a vonal túloldal{n ingerülten és tehetetlenül sóhajtott. Mit tehet egy kettősz{zhét centi magas, gigantikus pénzbehajtó a gúnyneve ellen? Kettétörheti a csigoly{dat, péppé verheti a kopony{dat, ha nem fizettél. De hogy azért verjen laposra, mert egy olyan gúnynevet akasztott{l r{, ami roppant tal{ló, éppen ezért futótűzként terjed... Egy pénzbehajtó, aki, ha b{rhova belép, meg{ll a levegő, és a rettegő kuncsaftnak még hal{lfélelmében is valami kunkori vigyor tekergőzik a sz{ja sark{ra: hallod, ez tényleg egy zsir{f! - Mongúz - adott nyomatékot igaz{nak a férfi még egyszer, és egyben utolj{ra, mert érezte, hogy ez a p{rbeszéd m{r kínosan óvod{s. - Megvan a pénz? - Holnap délre meglessz - mondta Topor az ékszert becsülgetve. - Hol? - A Liget Pl{z{ban. - Holnap dél. Im{dkozz - mondta a Zsir{f, és maga is érezte: igen jó végszó ez. Topornak viszont nem volt ilyen cizell{lt dramaturgiai érzéke, és elköszönés helyett ennyit kérdezett: - Ugye nyilv{nos fülkéből hívsz? Nehogy lenyomozzanak, mi? - ...Igen. - A Nyugati-alulj{róból, fogadjunk! A Zsir{fot meglepte Topor megérzése. Tényleg onnan telefon{lt, és e pillanatban l{tta is mag{t kívülről, szinte az alulj{ró túloldal{ról, ahogy a fülkék tövében papundeklibe takarózott hajléktalanok fölött {ll, akik úgy

tekergőznek kann{sbor-m{morban a l{ba körül, mint Indiana Jones talp{n{l a piramisok el{tkozott szellemei. L{tta, és szégyellte mag{t. - Honnan... honnan tudod? - Mert az egész v{rosban m{r csak ott van vonalas telefon - vigyorgott Topor, és b{r nem mondta, erre gondolt: „Zsir{f vagy te, baszod, nem Mongúz." - És mibe, hogy a sz{momat egy cetliből t{rcs{ztad? - Na, ez speciel nem tal{lt - v{gott vissza a Zsir{f gőgösen. - Holnap dél, Liget Pl{za. Szép {lmokat. A Zsir{f letette a telefont. Tényleg nem cetliből t{rcs{zott: Topor sz{ma zöld alkoholos filccel volt felírva a telefonkészülék feletti csempére, olyan

magasra,

amit

csak

egy

kettősz{zhét

pénzbehajtó nevezhetne szemmagass{gnak.

centis,

gigantikus

II.

Csete M{té nem szívesen mozdult ki otthonról. Miért kellene a lak{sajtót kinyitva a veszély t{tott sz{j{ba rohanni? Akad épp elég veszély lak{son belül is. És különben is, az ember ma m{r ak{rhol lehet, akkor is megtal{lj{k. Az Északi-sarkról alacsony frekvenci{jú hull{mokkal befoly{solj{k a tudatunkat. Ezek a hull{mok gyengülés nélkül jutnak {t a földkérgen, és arra vesznek r{ szuggesztív {llapotban, alf{ban, teszem azt, amire csak akarnak, szóval elég sok mindenre. Csete M{té péld{ul sosem szerette a tejet, két hónapja valamiért mégis issza. Pedig a tehéntej sem tehéntej m{r: egy z{rt térben, hormonokon felnevelt {llatból jön ki magas zsír- és koleszterintartalommal, ekcém{t és asztm{t okoz, teszem azt, sőt nőgyógy{szati problém{kat is, írjad csak be a Google-ba. Hogy miért f{jnak Csete M{ténak a nőgyógy{szati problém{k? Mert a csapvíz tele van hormonokkal és gyógyszer-melléktermékkel. Csak Pesten

évi

húsz

tonna

novamidazofen,

soroljam

még?

F{jdalomcsillapítók, fogamz{sg{tlók anyagai, teszem azt. amik a vizelettel t{voznak, írjad csak be a Google-ba. Persze nem gond, jöhet ak{rmilyen r{kfene Csetének mindenre van otthon lefagyasztott oltóanyaga. Mad{r- és sertésinfluenza, sz{j- és körömf{j{s, hastífusz, s{rgal{z, hepatitis, kanyaró, és még sz{mos olyan egzotikus betegség, amikért nem is kell m{r keletre utazni. Mindenre van olt{sa, csakhogy nem adja be mag{nak. De nem {m. Majd bolond lesz. Mert a védőolt{sban nanorobotok vannak amikkel GPS-szerű egyéni

helymeglokaliz{l{s

lehet,

és

tudatfolyam-módosító

gondolatir{nyít{s, végső soron {tprogramozz{k az agyadat, teszem azt. Írjad csak be a Google-ba.

Mert Csete nagyon jól tudta, mire megy ki a j{ték ezzel az egész H1N1 mizéri{val. A védőolt{sban hímnemű nanorobotok vannak, akik m{r önmagukban is veszélyesek, mert ha mobilon hív péld{ul any{d, vagy annak vagy m{svalakinek az ismerőse, teszem azt, akkor ők nem is tudj{k, de abba a frekvenci{ba az adótornyokon keresztül a korm{ny hogy a magyar vagy a ClA, azt nem tudom - belekódolja a parancsot, te meg mész és teljesíted. És az tudod, miért van, hogy védőolt{ssal együtt is voltak {ldozatok? Mert maga a H1N1 vírus tartalmazza a nőstény nano robotot, az oltóanyag meg a hímet. Na most, ha egy fertőzött kapja meg a védőolt{st, annak a vérében a hím nanorobotok azonnal, vagy ak{r a parancsot megv{rva, teszem azt, szaporodni kezdenek a nőstény nanorobotokkal, és huszonnégy vagy nem t'om h{ny leforg{s alatt besűrűsödik tőlük a véred, és a hozz{tartozóidnak azt mondj{k, hogy meghalt{l, de valój{ban az ő gépük leszel, élő szövet a fémv{zon. Írjad csak be a Google-ba. Dehogyis oltja he mag{t Csete M{té. És dehogyis megy ő sehov{. Csak ma. És csak megy és jön. Semmi kitérő, semmi manipul{ció. De ezt musz{j elintézni. Elmegy, és eladja a jegygyűrűjét. Az van ugyanis, hogy ez az egész forintroml{si hisztéria azért van, hogy mindenki aranyban tartsa a pénzét, mert ugye a pénz elégethető, de az arany nem; és ha m{r mindenkinek aranyban van a pénze, akkor egy bizonyos frekvenci{n pontosan kideríthető, teszem azt, kinél mennyi arany van otthon, és ha atombomb{t dobnak az orsz{gra, mert ugye vannak, akik ezt tervezik, akkor egyetlen nagy, l{ngoló-olvadó aranykohóv{ v{ltozunk, és ut{na a győztes nemzeteknek, akikről tudjuk jól, hogy kicsod{k, nincs m{s dolguk. mint hogy r{vegyenek egy m{sik leig{zott népet, a mold{vokat, teszem azt, hogy a radioaktív hamut lesöpörjék a tündöklő, ragyogó aranyról. De Csete M{té jegygyűrűje nem lesz idegen leig{zóké. Ha a feleségét le is csapt{k a kezéről, a gyűrűjét nem szerzik meg. Ink{bb maga v{lik meg tőle, b{r ezt tette volna a feleségével is.

Két éve v{ltak el. Csete röntgenasszisztens volt, az asszony nővérke. A probléma az volt, hogy míg a nő józanul, két l{bbal {llt a földön, addig a férfi idealizmus{t szép lassan megfertőzte a paranoia. Hi{ba l{tott {t mindenen, hi{ba fényképezett az ember velejéig, mégis félni kezdett. És minél több dologtól félsz, ann{l könnyebb újabbakkal r{d ijeszteni. Ha félsz a Balaton vizétől, mert nem tudsz úszni, akkor megnyugtatnak: nem is baj, mert a m{sokról le{zott naptej úgyis r{kkeltő. Ha ezt{n nem mész ki a napra, mert naptejjel sem akarod bekenni magadat, akkor felvil{gosítanak: tökmindegy, az UV a hosszú ujjú fehér pólón és a napernyőn {t is melanóm{t okoz. Csete néh{ny éve csup{n egyetlen dologtól félt, de attól zsigerből: hogy a felesége elhagyja öt. Különös, mégis törvényszerű, hogy az asszony p{r év múlva tényleg elhagyta, éppen e miatt a félelem miatt - illetve az ebből gyökeret eresztő gyanakv{s, paranoia és üldözési m{nia miatt, melynek gyorsan kapaszkodó ind{i nemcsak a feleségével, de a valós{ggal {polt minden norm{lis kapcsolat{t is megfojtott{k. Ma mégis nekiindul. Az ajtó lassan résnyire nyílik, mert nem elég a kémlelőnyíl{son kikukucsk{lni, attól még b{rki guggolhat a l{btörlőn a megfelelő pillanatra v{rva. A lifttel csak a m{sodikig szokott lemenni, onnan lépcsőzik egy emeletet. A buszon lyukaszt, az utc{n zsebkendőt tart az arca elé. A Liget Pl{z{ban a lifthez nincs bizalma, a mozgólépcső korl{tj{hoz pedig nem akar hozz{érni, mert ha hiszed, ha nem, mikor a gumikorl{t végigér a lépcsőn és újra elnyeli a géph{z, olyan dolgokkal kezelik le, teszem azt, amiket jobb nem összefogdosni, de ezt is nyugodtan beírhatod a Google-ba. Gyalog megy tel a Pl{za tűzlépcsőjén, egyenesen arra a szintre, ahol a Chile Silver ékszerbolt kirakata ragyog. A boltban a pult mögött egy jó húsban lévő, kopaszodó, ötven év körüli férfi ül, és érdektelen tekintettel ny{laz egy külföldi órakatalógust. Az ilyen embereket, az ékszerbizom{nyosokat és a mobiltelefon-neppereket m{r csak hivatalból sem lehet meglepni. B{rmit is raksz eléjük, az

szerintük ócska: m{r újonnan is avítt volt, azért senki épeszű ember nem adna egy fillért se, ő se tudja, hogyan adja majd el, de l{sd, kivel van dolgod, ad érte annyit, hogy legal{bb a buszjegyed meglegyen belőle. Ez az a hozz{{ll{s, ami csak egy kis üzletben, saj{t vad{szterületen működik; online {ruh{zban ezzel egykettőre éhen halna. Csetének rögtön gyanúss{ v{lik a fickó. Aki ennyire közömbös a saj{t és m{s porték{ja ir{nt, az biztosan orgazda. Csete belép. Egy fotocella jele megszakad, az ajtó finoman csengve jelzi az új vevő vagy eladó - a balek - jöttét. - Igen. - A férfi nem néz fel, nem is moccan. lapozgat tov{bb. Ez nem orgazda. Ez rosszabb. Ez m{r zombi. Biztos a mikrocsip, amit a gyorsfagyasztott kaj{kkal terjesztenek. Csetének megrendül a bizalma. Épeszű ember ilyenkor sarkon fordulna és elhagyn{ a boltot, de Csetének hirtelen megtelik az agya vérrel, a végtagjai bizseregni kezdenek, a pulzusa is megemelkedik kissé. - Igen! - szól a férfi, ezúttal kissé morcosabban, és felnéz az újs{gj{ból. Csete nem tudja, mit mondjon. Vil{gos előtte, mi folyik itt: orgazdas{g, pénzmosoda, esetleg illeg{lis bev{ndorlók a szolg{lati helyiségben - de mikor elindult otthonról, megfogadta, hogy nem csin{l jelenetet: túlad a gyűrűn, annyiért, amennyiért - még így is többet ér a pénz így most, mint később radioaktív hamu form{j{ban -, azt{n hazamegy, és csendben agyai tov{bb. - Csak... nézelődöm - mondja Csete, és közben nem nézelődik. Az eladó nem mer visszanézni az újs{gj{ba.

Szemüvege fölött tekintetét

egyenesen Csete arc{ba fúrja. Ez az a nézés, amit Csete m{r ismer. Ez az a nézés, amellyel mi, norm{lisnak vélt emberek azt gondoljuk az ilyen Csete-félékről: ez hülye. Ez egy igazi hülye. Ez az a nézés, amit a Csetefélék m{r megszoktak és megtanultak, {m ezt ők így értelmezik: „úgy néz r{m, olyan gyanakvóan és ellenségesen, mint aki s{ros".

Ném{n nézték egym{st. „Ez hülye" - gondolta az eladó. „Ez s{ros" gondolta Csete. Ezt a csendet törte meg az új vevő belépését jelző, finom csengés, tov{bb{ egy tuba, ami majdnem fellökte Csete M{tét, és egy ismerős, természetes hang, furcsa beszéddel: - Jónapot. Bizom{nyba, vesznek be? - 'Napot - köszönt az eladó, és kelletlenül tette le az újs{got. - Tuba nem érdekel. „Tuba" - gondolta Topor, merthogy ő lépett be. -„Ez az, tuba. Nem pozan. Tuba. Tudtam, hogy valami ilyesmi." Topor kelletlenül topogta körbe a par{ny. boltban Csetét, helyet keresve, ahova lerakhatja a tub{t. Csete sunyin és szúrósan figyelt. Topor végül a l{ba közé fogta a tub{t, és miközben zakója zsebében legújabb szerzeménye, a dr{gaköves nyakék ut{n kutatott, igyekezett úgy fordulni, hogy Csete ne l{ssa. De Csete l{tta. L{tta, és gyanakodott Az eladó a pult mögött fel{llt, és közelebb hajolt lőporhoz, érezve, hogy itt valami bizalmasról lesz szó. Csete pedig ném{n figyelt. Figyelte a megrogyott l{bai közt tub{val sum{koló Toport, figyelte eladót, aki egyszer m{r gyanúsan nézett r{ - figyelt és kombin{lt. Az a fajta feszültség izzott a levegőben, amit a vadnyugati filmekben a rosszfiú hathetes, mosatlan atlét{j{ra r{ sz{lló légy zümmögése és a kalap alól lecsurgó, poros verejték cseppenése tesz még elviselhetetlenebbé. De ez a h{rom itt frissen fürödve {llt egy légkondicion{lt pl{za üvegfalú ékszerboltj{ban. Topor Csetére nézett, Csete Toporra, az eladó ujjai pedig a pult alatt, biztos, ami biztos, elindultak a riasztógomb felé. Topor nem az a fajta volt, aki megfutamodik, de most úgy érezte, szerencsésebb lenne tém{t v{ltani. Zakója zsebében elengedte a nyakéket, és enyhén remegő kezével az eladó mögötti polcra mutatott. - Azok a lyeggyűrűk ott mennyibe kerülnek?

Furcsa

módon

Topor

hangj{ból

elveszett

minden

könnyed

természetesség. Csete jelenlététől annyira lebénult, mint Superman a kriptonittól, vagy mint konyh{s néni az [NTSZ-től. Habogni és verejtékezni kezdett, a keze megremegett, a hangja elcsuklott. Ő, aki meggyőzőbb volt a rendőrségi kihallgat{sokon, mint Brad Pitt a randikon, úgy érezte: ha saj{t vibr{l{s{nak létezik ellenpólusa, ha van ember, aki veszélyes lehet r{, ha meg lehet őt mérgezni valakinek a jelenlétével, akkor ez Csete. Mert Toporra még soha senki nem gyanakodott. Nem tudhatta, hogy Csete akkor is gyanakodna r{, ha ő nem Topor lenne, hanem csak egy tompa végű fogpiszk{ló a hegyesek közt. Topor ezt nem tudta, csak azt érezte, amit még soha: az inge alatt egyetlen hideg verejtékcsepp lassan végiggördül a h{t{n, mintha a sors jéghideg ujja keresné a gerincén azt a pontot, ahol kettőbe roppanthatja. Az eladó ebből semmit se vett észre csak saj{t sors{t szidta: olyan szépen indult ez a délelőtt, miért kellett elrontani egyszerre két hülyével? Saj{t sors{ba beletörődve, nyögésbe hajló sóhajjal nyújtózkodott a jegygyűrűk felé, de mire visszafordult, m{r egyiküket sem tal{lta a boltban. Topor ugyanis közben a hóna al{ kapta a tub{j{t, remegő térdekkel elsét{lt Csete mellett, miközben prób{lt egy udvarias biccentést produk{lni, de hi{ba. Érezte, hogy Csete {tl{t rajta. Topor kilépett a bolt ajtaj{n, és olyat tett, amit sose szokott: azonnal fut{snak eredt. Csetének, aki tekintetével pillanatra sem eresztette Toport, több se kellett: kirohant az ajtón, egyenesen Topor ut{n. „Front van" - gondolta az eladó, mikor a jegygyűrűkkel a kezében visszafordult az üres üzlet felé. Ha Eszter, aki egy emelettel lejjebb, a H{lózat ügyfélszolg{lat{n dolgozott, sejtette volna, hogy ez a két férfi ma nemcsak egym{s, de az ő és a cége életét is gyökerestül felforgatja... De h{t miért sejtett volna Eszter b{rmit is? Egy ügyfélszolg{latosnak nem az a dolga, hogy sejtsen vagy megérezzen, hanem hogy v{rasson, h{rítson és maszatoljon

Mert mi m{st tudna tenni, amikor napi nyolc ór{ban meg{ll{s nélkül ideges, elégedetlen ügyfelek verik a pultj{t? Nem ő keverte el az {tutal{sukat, nem o szüntette be a szolg{ltat{st, nem ő tartja vissza több hétig a szerelőket. Ő csak annyit tud, amennyit a harminchét oldalas kisk{téban az orr{ra kötöttek, meg amit a sz{mítógép el{rul. „Ennyi, érted, jöjjön meg a fizu, elmegyünk a csajszik{immal, partizunk, bebaszcsizunk, ahogy a Kiss [d{m mondta abban a szarban, azt cs{" merthogy Eszter kedves l{ny volt, csak egy kicsit obszcén. „Azt{n ha összejön egy faszival, akkor összejön, ha nem, akkor meg mind tetű" h{t, valahogy így v{rta Eszter a Nagy Őt. Nem gondolta volna, hogy a herceg nem fehér lovon érkezik, hanem a kirakatablakon keresztül. De ne szaladjunk ennyire előre. A mi kis Esztink pultja megüresedett, h{t ellenőrizte, hogy nem jött-e SMS-e, majd mikor beletörődött, hogy nem, gépiesen nyomta meg a hívósz{mkijelző gombj{t. A négysz{zharminchetes sz{m jelent meg a kijelzőn, Eszti pultj{n{l pedig egy műanyag inges, középkorú, pocakos férfi, akinek vízfoltos szatyra arról tanúskodott: meggondolatlanul még azelőtt

ment

mirelit

{rut

és

zöldséget

v{s{rolni

az

alagsori

élelmiszerboltba, hogy sorsz{mot húzott és m{sfél ór{t ücsörgött volna itt az ügyfélszolg{lat zsírmentesen ragyogó üvegkalitk{j{ban. - Csókolom - huppant le a férfi Eszti ügyfélszékébe. - Üdvözlöm, miben segíthetek - hangzott Eszter sz{j{ból a mondat, ami egykor kérdés volt, de m{ra vitah{rító nyitóformul{v{ szikkadt. - Regős K{roly vagyok. - És miben segíthetek? - Új előfizetést szeretnék. - Tévé, internet, telefon vagy mindh{rom. - Ez valamikor szintén kérdés volt.

- ...Van... van most ez az akció. - Tévé, internet, telefon vagy mindh{rom? - mondta Eszter újra, ezúttal érezhetően kérdésként. - ...Négyezer-kilencsz{zkilencven forint. - Ennyi jött ki még a férfi sz{j{n, ennyit tudott az akcióról, és remélte, mint ahogyan mindannyian reméljük b{rmilyen helyzetben, hogy az {r, mint egyetlen {ltalunk megjegyzett és fontosnak tartott paraméter, minden fejben fényt gyújt majd. H{t Esztiében nem gyújtott. - Mi négyezer-kilencsz{zkilencven forint? - ...Az akció - mondta a férfi, és m{r maga is elbizonytalanodott, hogy tényleg annyi-e. Ezt a bizonytalans{got haszn{lta ki Eszti, hogy elővegyen egy színes kis brosúr{t, és tollal bekarik{zzon egy sz{mot, ami körül m{r annyi karika volt, ah{ny t{jékozatlan előfizető jött ma. - Ha erre gondol, akkor ez a Lounge-díjcsomag, és múlt hétig volt négyezer-kilencsz{zkilencven. Most a rendes, ötezer-kilencsz{zkilencven forintos {ron fizethet r{ elő akciósan. A férfi arca ebben a pillanatban annyi értelmet sug{rzott, mint egy kihűlt pizza. - ...E-értem. Na most engem a négyezer-kilencsz{zkilencven forintos csomag érdekelne. - Tököm. - Eszti maga sem tudta, hogy ezt csak gondolta, vagy ki is mondta. Mindenesetre a toll ut{n súlyosabb eszközhöz nyúlt: egy vastag, rózsaszín szövegkiemelőhöz. - Nincs négyezer-kilencsz{zkilencven forintos J csomag. Ötezerkilencsz{zkilencven forintos csomag van.

A férfi a brosúr{t nézte, és rajta a sz{mot, amely egyre rózsaszínűbben vil{gion fel. - < Az ötezer... - bökte ki végül. - Hatezer - csapta a kihúzót az asztalhoz Eszter.

- Ötezer-

kilencsz{zkilencven az hatezer. - Akkor miért nem azt írj{k? - fakadt ki a férfi. - Mit hülyítik itt a népet a négyezer forintos akcióval? Eszter szeme előtt egy tizedm{sodperc alatt lepörgött. ahogy a férfi arc{t beleveri a pultba, azt{n v{logatott k{romkod{sokkal - ami neki az anyanyelve - pépesre veri a fején a félig olvadt mirelit zöldséget. Ahogy ez a képsor lefutott előtte, enyhén r{ngó mosoly ült az arc{ra, és így szólt: - Dr{ga uram, sose volt négyezer forintos akciónk. Négyezerkilencsz{zkilencven forintos volt, de annak az ideje m{r lej{rt, úgyhogy most ötezerkilencsz{zkilencven forintért fizethet elő. A férfi újra Eszterre bambult, olyan üresen, mint egy nyeretlen söröskupak. - Értem... - dobta ki végül a megold{st az agya. - ...és tessék mondani, az mit tartalmaz? Eszter újra tollat vett a kezébe, és a brosúr{n egy m{sik rubrik{t karik{zgatott: - Vonalas telefon alapdíj, huszonkét tévécsatorna és m{sfél gigabit sebességű internet. A férfi újra hallgatott. A leolvadt mirelit zöldség P{r{ja a szatyron {t a szand{lj{ra csöppent. - Akkor egy olyat kérek - bökte ki végül.

Eszterben egy feltörni készülő, hatvannégy szavas k{romkod{skavalk{d ült el hirtelen. Kihúzta a fi6kot, formanyomtatv{nyt vett elő, a férfi elé rakta. - Ezt tessék kitölteni. Kell majd a személyije meg a lakcímk{rty{ja, lefénym{soln{m. A férfi akkur{tusan töltögetni kezdte a formanyomtatv{nyt. - Az előfizető neve az én vagyok? - Igen - mondta gépiesen Eszter. - Hogy hívj{k? - Regős K{roly. De m{r mondtam. Miért nem tetszik r{m figyelni? - Akkor azt tessék oda beírni, hogy Regős K{roly - sóhajtott Eszti ahelyett, hogy vit{t nyitott volna. Azt{n a pult alatt a telefonja kijelzőjére pillantott. Hosszú percek telhettek el így, ebben a hőn {hított csendben, melyet a férfi tört meg: - Elnézést... tulajdonképpen... mi az az internet? Dél

volt,

a Zsir{f pedig elunta

a v{rakoz{st

a Liget

Pl{za

mélygar{zs{ban. Kihajtogatta mag{t a Wartburgból. Besz{llni se volt egyszerű, kisz{llni pedig végképp nehéz, de a legkínosabb az örökös magyar{zkod{s: „Mit nézel? Az asszonyé! A Bömös szervizben van, megkapja a csipet, végre előjön belőle az a plusz nyolcvan lóerő." Pedig Zsir{fnak se Bömöse nem volt, se asszonya. Az egyetlen reménye Topor: ha az a piti{ner svindler végre megadja H{rsfalvinak a pénzt, akkor Zsir{f jutaléka elég lesz arra, hogy megvegye {lmai autój{t . Milyen ironikus a sors: Zsir{f még 1986-ban nézte ki mag{nak az akkori BMW 326-ost, de csak mostanra jut el od{ig, hogy vegyen is egyet mag{nak. A Zsir{f belépeti a pl{z{ba, és egyenesen a mozgólépcső felé vette az ir{nyt.

Topor ahelyett, hogy a nyakéket elpasszolva a Zsir{f pénzével ballagna komótosan a parkolóba, éppen most rohant ki az ékszerbizom{nyiból, és futott egy kört Csete elől a pl{za m{sodik szintjén, v{rva, hogy némi üresedés {lljon be a mozgólépcső-forgalom lesz{lló {g{n. Csete üvöltött: - Fogj{k meg! Tolvaj! Topor ezt kikérte mag{nak, mert még sose lopott. A tömeg pedig miért fogna meg valakit, aki {llítólag tolvaj? Beszari, bamba népség vagyunk, dehogy avatkozunk mi m{sok ügyébe, főleg nem, ha tolvajok. Eszter egy emelettel lejjebb, az ügyfélszolg{laton hallotta az üvöltözést, de éppúgy nem érdekelte, mint a férfi, aki előtte szöszöl a formanyomtatv{nnyal. A Zsir{f a földszinten csak azt l{tta, hogy a fölső szinten szokatlanul élénk mozgolód{s t{madt. Sejtene, kinek köszönhető a felfordul{s, és tudta, melyik ir{nyba kell mennie. Nyugodtan, a sor{t kiv{rva. feltűnésmentesen haladt fel a mozgólépcsőn az első emeletre, közben jobb kezét a zakója alatt, bal mellkas{n{l tartotta. Topor a mozgólépcsőn lefele rohanva női keresztnevű pl{zahibrideket lökdösött félre, úgy jutott le az elsőre. Csete a nyom{ban, sűrű bocs{natkérések közepette. Az ügyfélszolg{laton a mirelitszatyros férfi fejébe szöget ütött az „internet" kifejezés. Ha a pl{zaszinteket elv{lasztó mozgólépcsők egym{s al{-fölé épülnének, akkor a következő pillanatban Topor belezuhant volna a Zsir{fba, pénz helyett kezébe nyomta volna a nyakéket, értékesítse ő, adja le a tartoz{st H{rsfalvinak, a maradékot pedig rakja félre kocsira. Csete kapott volna egy pofont a behajtótól, és mindenki ment volna a dolg{ra. Csakhogy.

A mérnökök az ésszerűséget fel{ldozz{k a konzumrabszolgas{g bővített újratermelésének olt{r{n, és a mozgólépcsőket nem egym{s al{-fölé, hanem a pl{zaszintek két külön végébe telepítik, hogy az egyik szintről a m{sikra

jut{shoz

elmélkedjenek

minél

saj{t

több

igényeikről

kirakat a

csillogó-villogó

pl{zaszentélyek

st{ciój{n{l

papírzacskós

zar{ndokai. Vagyis az első szintről felfelé tartó és a m{sodik szintről lefelé tartó mozgólépcsők között volt pontosan harminchét méter. Ebből a harminchét méterből csup{n hét méter negyven centit foglalt el a H{lózat ügyfélszolg{lat{nak üvegfala. Az esély teh{t, hogy a ToporCsete p{ros és a Zsir{f itt tal{lkozzanak, csup{n egy az öthöz volt. Ütközhettek volna a farmerbolt előtt, vagy a törhetetlen bőröndök boltj{n{l, borulhattak volna a drazsé{rusra - a sors mégis valamiért úgy akarta, hogy a menekülő Topor előtt a tömeg pont a H{lózat üvege előtt nyíljon szét, teljes alakj{ban megmutatva a roppant behemótot, akiről még egy vallat{sban megtört hadifogolynak is az jutna az eszébe: zsir{f ez, nem mongúz. - Topor J{nos! - ki{ltotta az óri{s, és bal kezét ölelésre t{rta, a jobbat pedig tov{bbra is a zakója alatt tartotta. - Keblemre! Topornak alig néh{ny pillanata maradt, hogy leperegjen előtte élete filmje. De nem az eddigi jelenetek. Hanem az ezt{n következők. H{rsfalvi l{bai elé lökik, b{rddal lev{gj{k néh{ny ujj{t, csukly{t húznak a fejére, vízzel teli vécékagylóba nyomj{k a fejét, a Zsir{f mellének csapódik. Ez utóbbi nem képzelet volt, hanem valós{g. Lassít{s, tompít{s, védekezés nélkül, lendületből belerohant az izzads{gszagú ingbe, a meglazított nyakkendőbe és a bal mellkashoz nyúló jobb karba. Ha a Zsir{f ezen meg is lepődött, egy ilyen kis test becsapód{sa meg nem t{ntoríthatta. Azt ő se gondolta, hogy Topon még Csete is követi.

M{rpedig Csete előtt semmilyen film nem pergett le, egyszerűen csak nem sz{mított arra, hogy az eddig fürgén menekülő Topor mozg{si energi{ja hirtelen kihuny a Zsir{f mellén; m{srészt viszont Csete cipőjét utcai viseletre tervezték, nem pedig arra, hogy felpolírozott gr{nit j{rólapokon megtapadjon hirtelen lassít{skor. A Zsir{f amúgy is labilis egyensúly{nak Csete becsúsz{sa m{r sok volt: l{baikat magasba lendítve egy pillanatra mind a h{rman kiszabadultak a gravit{ció zsarnoki fogs{g{ból. Ez a röpke súlytalan élmény egyébként még az első, kellemesebb fele annak, amit gimnazistanyelven úgy hívnak: taknyol{s. Azt{n jött a m{sodik fele: a H{lózat üvegfal{t éktelen csörömpöléssel betörve, közvetlenül a mirelit-szatyros férfi mögé megérkezett a Zsir{f, Topor és Csele. A Zsir{f j{rt a legrosszabbul: az ő jobb keze mind-végig a zakója alatt volt, így nem tudott tompítani, és az üvegszil{nkok is az 6 h{t{ban landoltak. Topor a Zsir{f könyökére esett, Csete pedig valakire, akit végre utolért. - Ne mozduljanak! - ez a p{nikízű üvöltés volt az első, amit hallottak a Nagy Csörömpölés (egy új idősz{mít{s kezdete) ut{n. Fölöttük az ügyfélszolg{lat nyeszlett, ötven év körüli biztons{gi őre toporgott, aki valamikor tal{n tan{r volt vagy üzemvezető, de a munkaerőpiac vastörvényei arra kényszerítették, hogy egy p{r hetes tanfolyam elvégzése

ut{n

egy

ügyfélszolg{laton

tébl{boljon

naphosszat,

szórólapokat rendezgessen, és segítsen sorsz{mot tépni azoknak, akik a mirelit porték{jukat itt akarj{k felolvasztani v{rakoz{s közben. - Aki megmozdul, az... senki nem mozdul! - az őr, nevezzük Bedőnek, adrenalintól lüktető kezeiben egy g{zspray tartotta sakkban nemcsak a h{rom földön fekvőt, de m{r a sorsz{mukkal ücsörgőket is. Csete megprób{lt lek{sz{lódni Toporról. - Nem mozog! - üvöltötte dagadó erekkel Bedő.

'

Topor kezdte ut{lni, hogy Csete feneke a Zsir{f has{ba nyomja az arc{t, úgyhogy kiszabadítva egyik kezét, Bedő felé intett: - Sz{mlaügyintézés. Bedő zavartan leengedte a g{zsprayt. - ...Hatostól nyolcas pultig - mondta, és a sorsz{mkiadó automat{hoz ment. A rak{s tagjai lek{sz{lódtak egym{sról. Zsir{f a földön maradt, a f{jdalmaival együtt. Ekkor ért az ügyfélszolg{latra az a két egyenruh{s rendőr, akiket a v{s{rlók riasztottak. - Kérem, hogy {lljanak a falhoz - terelték Csetét és Toport. - Azt most törtük össze - mondta Topor. - Akkor a pulthoz! - A rendőrök Eszter pultj{nak döntötték a két férfit, l{baikat szétrúgt{k, és megmotozt{k őket. Topor zsebéből előkerült a nyakék. - Ez honnan van? - kérdezte a vékonyabbik rendőr. - Csal{di örökség. Épp a bizom{nyosn{l szerettem volna pézzé tenni, az úr tanúsíthatja. - Az úr kicsoda? - Nem tudom, de nagyon mekkergetett. - Ismerik egym{st? - Isten ments! - v{gta r{ Csete. A h{tuk mögött, a szil{nkfövenyben a Zsir{f prób{lt t{p{szkodni. A vékonyabbik rendőr megfordult. - Maga mit rejteget a zakój{ban? Lassan húzza ki a kezét!

A Zsir{f nem tudott megmoccanni. H{t{ban üvegszil{nkokkal, sűrű levegővételek között az egyetlen mozdulata az volt, hogy a kezét szép lassan kihúzta a zakója alól: az ujjai között egy névjegyk{rty{t szorongatott. De ahogy elhagyta a mellkas{t, ez a vérző kéz is erőtlenül hullott a szil{nkok közé. A vékonyabb rendőr odalépett, és elvette tőle a k{rty{t. - Mongoose Security Kft. A Zsir{f f{jdalomtól eltorzult arc{n a büszkeség halv{ny {rnyéka jelent meg. Mongúz, igen, Mongúz. - Kintlévőség-kezelés, vagyonvédelem, személyi edzés - olvasta tov{bb a rendőr. - Vék{s Béla ügyvezető... ez maga? Topor a pultn{l hangosan fölnyerített: - H{hh! Béla! Béla! H{t ennél még a Zsir{f is jobb! Jókedvében senki nem osztozott, főleg nem Eszti. aki a pultra t{masztott Csetét nézte, és saj{t szókincsének gazos hat{rai között csak erre tudott gondolni: „szegényke, hogy bebaszta a fejecskéjét!" - Azér ez disznóss{g - mormolta maga elé a szűk cell{csk{ban Topor. - Micsoda? - kérdezte Csete. Ezek voltak az első szavak, amiket v{ltottak egym{ssal. - H{t hogy, azt a nagy mel{kot a kórh{zba vitték, minket meg az őrszob{ra. - Mert az ilyenek, mint maga, idevalók. - Maga meg egy közveszélyes pszichopata, aki {rtatlan embereket üldöz!

- Tudom, amit tudok - mondta Csete maga elé, azzal a sunyi pókerarccal, amivel az üldözési m{ni{sok adnak komoly hangot képzelgéseiknek. Topor újra érezte azt a bénító sug{rz{st, mint az ékszerboltban. - <Mit... mit tud? - Eleget. - Rólam? - ...Is. A cell{n kívül, egy üresen hagyott íróasztalon megszólalt Topor mobiltelefonj{nak gejl csengőhangja. Hosszan, kitartóan, vészjóslóan. - Hallja? - mondta Csete - m{r keresik. Kéne a nyakék. Topor s{padni kezdett, a pulzusa emelkedett, és úgy érezte: a h{t{n most nem is egy hideg verejték-csepp gördül le, hanem egy egész golyós dezodor. - Ki maga? - Csete M{té. Hogy maga ki, azt tudom... egyébként hogy hívj{k? Topornak nagyon sok {lneve volt az ilyen alkalmakra: Tat{r Kriszti{n, Krammer P{l, dr. B{rdos Elek... most valamiért mégis csak ennyi jött ki a tork{n: - Topor J{nos - és kezet nyújtott. - Csete M{té. - Tudom. Az előbb mondta. - Ja, tényleg. Topor telefonja újra megcsörrent, és a hívó fél ezúttal sem t{gított egyhamar. Mikor végre csönd lett, Topor hirtelen Csetére t{madt. - Te is nekik dolgozol?

- Nekik? - Értem m{r, r{m küldtek, hogy biztos fizetek-e. Mondd meg H{rsfalvinak, hogy duguljon el. - H{rsfalvi? - nézett értetlenül Csete. - A médiaguru H{rsfalvi? -
- Kérem, foglaljanak helyet! - Vajnay az íróasztalhoz ültette őket, és maga is leült, mintha mindig is itt dolgozott volna. A belső zsebébe nyúlt, és egy fényes cigarettat{rc{t húzott elő. - Cigarett{t? - Na, ez m{r azért kicsit sok - utasította Topor egy rendező ar{nyérzékével. - Az íróasztaln{l el-nyúl{s oké, de ez a cigis dolog... - ...Nyolcvanas évek - szólt bele Csete. - Az - helyeselt Topor. - Ratyis. Vajnay kezéből kiolvadt a cigarettat{rca, úgy meglepődött Csetén. Egyébként a ratyison Topor is meghökkent. Csele pedig m{r meg is Ir{nta. - Kérem, nézzék el nekem - zökkent vissza gyorsan Vajnay. - Vannak körök, ahol ez még eleg{nsnak sz{mít. Uraim... - ...Mindent tudok - mondta Csete az előbbi pókerarc{val. - Miről? - lepődött meg Vajnay. Csete pedig arra gondolt: ez a tag most vagy tiszta, vagy profi. - Mindenről. Magukról. A kis ügyeikről. Vajnay elnézően mosolygott Cselére, majd papír-lapokat vett fel az íróasztalról, és beléjük pillantott. - Önök, ha nem tévedek, Csete M{té egykori röntgenasszisztens, és Topor J{nos... hogy is mondjam... munkanélküli. - Nem téved - mondta Topor. - Vagy dr. B{rdos? - Nem, az csak...

- Képzelje, megvan még a névjegyk{rty{ja a b{lról. -Az csak... - És ez a nyakl{nchistória... nem túl szép. És ehhez jön még a mai gar{zdas{g

és

súlyos

testi

sértés

-természetesen

Csete

úrral

bűnszövetségben. - Élelemben nem l{ttam! - fortyant fel Csete. - Akkor minek kergette? Csete hallgatott. Nem akart priuszt. Hogyan gyanakodna és v{dolna m{sokat, ha maga is saras? - Van egy aj{nlatom, fiúk - bökte ki végül Vajnay. - Hajlandó vagyok eltekinteni a feljelentéstől, ha belépnek a H{lózatba. - Mint mik? - kérdezte Topor. - Mint üzletkötők. Két legyet üthetnek egy csap{sra: megússz{k a tetemes büntetést és a priuszt, plusz törvényesen bejelentett, tisztességes munk{hoz jutnak. - És ebben mag{nak mi az üzlet? - kérdezte Csete. - Nyerek két jó területi képviselőt. Es ha m{r az újs{gok mindenképpen megírjak a mai kis csöröm-pölést, lehet majd az a főcím, hogy „A H{lózathoz mindig beesik egy-két jó ügynök.' így mindny{jan nyerhetünk abból a sajtófigyelemből, ami - meg kell valljam - most a legkevésbé sem hi{nyzott. - És meddig kellene mag{nak dolgoznunk? - kérdezte Topor. - P{r hét, legfeljebb egy hónap. - És mennyi a pénz?

- Jutalékos rendszer van. Ha sok jó üzletet kötnek, sokat kapnak. És miért ne kötnének? Az újs{golvasók örülnek, hogy maguk l{togatnak el hozz{juk személyesen! Szt{rok lesznek, fiúk! A két férfi bizalmatlanul méregette Vajnayt és egym{st. Sem a H{lózatból nem kértek, sem a nyilv{noss{gból, sem egym{sból. Ezt a csendet törte meg Topor gejl telefoncsörgése. A hang azonban meglepő módon nem Topor telefonj{ról jött, hanem Vajnay zsebe ir{ny{ból. - Bocs{nat - Vajnay a belső zsebébe nyúlt. - Nah{t - mondta Csete Topornak. - Ugyanaz a csengőhang! Micsoda véletlen! Topor értetlenül nézett vissza. Vajnay pedig elővette a csörgés forr{s{t: egy olyan készüléket, ami a róla alkotott képbe sehogyan sem fért bele egy rózsaszín tinédzsertelefont, amiről előbb gondoln{nk, hogy a l{ny{é, az unokahúg{é, vagy ha perverz, akkor a tizenkét éves mal{j kitartottj{é, semmint az övé. De Vajnay megnyomott rajta p{r gombot, saj{tjaként olvasta a kijelzőt, majd begyakorlott mozdulattal v{gta zsebre. Az övé volt, semmi kétség. - Uraim, nekem most el kell mennem. Ha érdekli önöket az aj{nlatom, akkor v{rom önöket holnap reggel kilencre a Hungexpo D pavilonj{ba, ahol egy egész napos tréningen ismerkedhetnek meg a leendő munk{jukkal és munkat{rsaikkal. Kérem, hogy alkalomhoz illően öltözzenek. Az öltöny megteszi. Ha valamiért nem érnének oda, akkor tal{lkozunk a bírós{gon és a bűnügyi hírekben. Azok is öltönyös fotók lesznek - mondta Vajnay, és az asztaltól fel{llva a kij{rat felé indult. - Innen mikor szabadulunk? - szólt ut{na Csete. - Ha nem tűnt volna fel, m{r kiszabadultak. Viszl{t.

Az ajtó becsukódott Vajnay mögött. Topor az íróasztalon heverő telefonja ut{n nyúlt, és a nem fogadott hív{sait nézte. Mindkettő H{rsfalvi névről jött.

III.

Műholdas felvételen a Hungexpo D pavilonja úgy szürkéllik a főv{rosban, mint kerti tipegő a sittha-1 ómban. A gyalogos sz{m{ra egy ronda, fant{zi{tlan fémkocka. De akik a Nagy Csörömpölés ut{n egy nappal a H{lózat tréningjére érkeztek, azok odabent egy hatalmas űr ki kötőt l{thattak. A több ezer négyzetméterből egy jókora előteret v{lasztottak le a gondos rendezvényszervezők, ahol a falak mellé fehér abroszos t{lalóasztalokat, a hatalmas térbe pedig szellősen elhelyezett könyöklőket pakoltak a hajnal óta güriző catering-rabszolg{k. A felbérelt rendezvényszervező cég kreatívjai hosszas agyal{s ut{n arra jutottak: a mai napnak az űr, a sci-fi lesz a tematik{ja. „Tudod, az űr, a jövő, ami egyszerre high-tech, de olyan olaszosan hűvösen eleg{ns is, ez a legjobb egy telekommunik{ciós cégnek. Kicsi retro is mehet bele, Star Wars, mert ezek a cs{vók ezen nőttek fel... jó, persze hogy a négyszögletű, pirosan vil{gító gombok nem a jövőbe mut{ln{k, de ha meghallj{k a birodalmi indulót, a szőr fel{ll a h{tukon, vagy ha az a gonosz Birodalom zenéje, akkor nem azt hallj{k meg, b{rmit lej{tszhatunk, van az a d{{-d{{, dididi d{{-d{{, tudod, ami az elején megy, mikor fut a szöveg az űrben. H{t mekkora m{r, ha arra vonul be a Zolnay? Tököm, Vajnay. Na, és akkor lehetne benne lézer show, a pszichológus tarthatn{ a prezent{ciój{t Pal-patine szen{tornak öltözve, kirakunk két hostesst Chewbacc{nak, kész. Tízméteres, falra vetített képek, meg az a gyerek a Csillag Születikbői, aki repülőt röptet. Ja, és műsorvezetőnek aj{nljuk Kov{cs Andr{s Pétert, ő amúgy is nagy Star Wars-fan, sim{n csin{l nekik egy harminc percet. Múltkor {llatorvosi konferenci{ra

hívtuk,

lehidaltunk. Mehet?"

és

olyat

csin{lt

a

szalmonell{-ból,

hogy

Mehet. Valaki megette ezt az egészet, valaki al{írt egy szerződést, valaki elköltött a cégnek nyolcmillió forintot azért, hogy ha belépsz a D pavilonba, akkor szemben a falon egy bérh{znyi Leia hercegnő, Darth Vader, Han Solo és Spock kapit{ny fogadjon. A kreatív cégnek igaza volt, a hat{s nem maradt el: b{rki lépett be a regisztr{cióra, t{tott sz{jjal nézett fel, és erre gondolt: mi az ótvart keres itt Spock kapit{ny? És egy{ltal{n - kinek a marketing-agymosott ízlését dicséri ez a rengeteg alufólia itt mindenhol? A ludast nem volt nehéz megtal{lni: a gyülekező tömegen keresztül idegesen tartott a regisztr{ciós pulthoz egy magas, fekete hajú, kreol bőrű fickó, akinek m{r önmag{ban is figyelemfelkeltő volt l{nyosan risz{ló, szapora j{r{sa, a mimik{j{ból és mozdulataiból {radó affekt{l{s, és testalkata, amelyen l{tszott, hogy diét{val tartj{k vékonyan, de a testmozg{s gondos elkerülésével fel is puhított és amelyet a köznyelv gyakran a „telibe szart zokni* kifejezéssel illet - szóval mindez m{r önmag{ban is figyelemfelkeltő volt, ő azonban a színpadi hat{sra fittyet h{nyva, jelmezben szaladt {t a tömegen -m{r ha az időnként megszaporodó, kacs{zó j{r{st nevezhetjük szalad{snak. A jelmez pedig nem

{llt

m{sból,

protektoringből

mint

és

egy

hozz{

akrilsprayjel

egy

p{r,

fehérre

szintén

fújt

lefújt

motoros

gördeszk{s

térdprotektorból. Ő

volt

Zarvan,

az

ir{ni

sz{rmaz{sú,

Olaszorsz{gban

született

marketingigazgató, aki nyolc évig egy tejipari céget boldogított itt Magyarorsz{gon, most pedig a H{lózat csapat{t erősíti. És a kedves olvasó mag{tól sose tal{ln{ ki, minek sz{nta mag{n ezt a röhejesen összeberhelt

protektoringet,

úgyhogy

segítek:

birodalmi

rohamosztagosnak. Szóval Zarvan, aki ink{bb hasonlított egy cross motoros pizzafut{rra mint egy rohamosztagosra, idegesen szaladt {t a tömegen a regisztr{ciós pulthoz.

- Eszter! Hol van Eszter? De a pultn{l most nem ővele foglalkoztak, hanem azzal az alakkal, akin egy régi csal{di temetésen vagy érettségin hordott, naftalinszagú öltöny lógott, és aki makacsul, kitartóan verte az asztalt a hercegnővé sufnitunningolt hostessekre - Olyan nincs, hogy nem vagyok a list{n! Nézzék meg még egyszer! - M{r néztük. A Cs betűnél egyetlen Csete sincs. - Akkor nézze meg az M betűnél. Vagy nézze végig a M{tékat. A hostess l{ny, akin egy műsz{las tóga és fülfonat gyan{nt egy hajszínű plüss fülmelegítő volt, gyűlölettel nézett vissza Csete M{téra. - Ha nem enged be, egyikünk börtönbe megy - mondta Csete, és nem is hazudott nagyot. - Mi a gond, l{nyok? - kérdezte szinte tökéletes magyars{ggal Zarvan, aki ekkor ért hozz{ a pulthoz tömény Versace-illatba keveredett csipetnyi izzads{gszagot vonszolva maga ut{n. - Az úr nincs a list{n - mondta a hostess. - Ketten jönnek, azokat be kell engedni, Vajnay írta tegnap. Egy Cs betűs meg egy Dobor. - Csete és Topor - helyesbített a Cs betűs. - Az az. L{nyok, nem l{tt{tok az Esztit? - Nem. Miért? - Rövid lett a színpad. El kellene prób{lni még egyszer. Ha nem tudunk prób{lni, én nem t{ncolok. - Nem tudjuk, hol van.

- Nekem elegem van, kész! - fakadt ki Zarvan, és kicipz{razta a protektoringet. - Hazamegyek. - Én is ezen gondolkozom - vigasztalta Csete. - De én úgy értem, Ir{nba. Szerencsére egyiküknek se kellett menniük sehova, mert a tömegből előbukkant Eszter, aki semmi sem volt csúny{bb most, mint az ügyfélszolg{laton, sőt: egy hast{ncos igényességgel feljavított, flitteresfémbetétes bikini l{ttatni engedte hófehér anyajegyes has{t és a reggeli epill{l{stól begyulladt szőrtüszőket a v{dlij{n. Eszter őszintén megörült, hogy újra l{tja. - Nah{t, maga itt? Azt a kurva< Esztike vagyok. Csete elfogadta a l{ny kéznyújt{s{t. - Csete M{té... a l{nyok itt a pultn{l m{r tudj{k - Hogy van a feje? Nagyon odakúrta? - Köszönöm, m{r jobban... - Eszter, ne nővérkézz nekem, el kell gyorsan prób{lnunk még egyszer toporgott Zarvan. - Az embereket nemsok{ra elkezdik beengedni. - Még tal{lkozunk! - mondta Eszter, akit a perzsa közben csuklón fogott, és {tr{ngatott a tömegen. -Beszar{s! - Csete még ennyit hallott, mielőtt a l{nyt szem elől vesztette. - Akkor f{radjon be! - r{zta fel a hostess l{ny hangja. - Mondja csak, mit fognak ők elt{ncolni? - kérdezte Csete. - Mit tudom én. Asszem azt, hogy egy rohamosztagos kiszabadítja Lei{t Jabba fogs{g{ból. - Ott... ott nem is voltak rohamosztagosok. Vagy igen?

- Passz - mondta a l{ny. - Az én list{mon nincsenek. - Jó regellt, Topor J{nos - szólt a l{nyhoz Csete mellett egy hang. Topor egy kínai farmert és egy megf{radt pulóvert viselt. - Nah{t! - nézett fel Csete. - Jaj, ne! - ennyit mondott Topor, ahogy megl{tta a m{sikat. A fejéhez kapott, az ajtóhoz lépett, majd vissza, majd újra az ajtóhoz. A bej{ratn{l meg{llt- H{t hi{nyzik, ez nekem? - Bemehetünk - mondta neki Csete. - Le van zsírozva. - Akkor nosza. - De... nem együtt? - Nem. - Azért örülök, hogy eljött... tél. Izgultam kezdeményezett Csete. - Mitől, a börtöntől? - legyintett Topor. - Van ann{l rosszabb. - Micsoda? - Malyd ma megl{tod. Csak bírd ki valahogy. - Mit? - Hogy ma nem kergetsz meg senkit. - Nagyon vicces. Te meg felöltözhettél volna. Megmondt{k, hogy alkalomhoz illően. - Milyen alkalom? Orijon űrhajó, Mikkrobi? Nem volt ezüstflitteres garbóm! Kilenc óra öt perc volt, a térhang üdvözölte a vendégeket a H{lózat űrnapj{n, és megkért minden kedves régi és új kollég{t, hogy f{radjanak

be a nagyterembe. Csete megindult, és közben Toporra nézett. Topor nem moccant. Csete biccentett neki. Topor pedig intett, hogy menjen m{r. Csete egyedül, {rv{n indult el, és sodródott be a tömeggel a nagyteremnek kinevezett, függönnyel lev{lasztott hang{rrészbe. Topor úgy tervezte, be se megy - elég, ha eljött, elvégre ez volt a kitétel. A hostess l{nyok pultj{ra könyökölt, és fejben épp a legjobb csajozós dum{ja ut{n kutatón, mikor v{ratlanul karon fogta a catering cég vezetője. - Ne csajozz. Gyere pakolni! És ekkor Topor tényleg megb{nta, hogy nem öltözött fel rendesen. Odabent elhalv{nyultak a fények, és a morajl{s is lassan elült. A színpad mögött Zarvan toporgott idegesen, pedig ő csak az ebédszünet ut{n jön. - Nyugi, nem lesz gond! - lépett mellé Kov{cs Andr{s Péter, akit egész nap műsorvezetésére kértek fel, és akit a rendezvényszervező iroda szintén r{dum{lt a tematik{ra: tetőtől talpig az eredetivel tökéletesen megegyező birodalmi rohamosztagos egyenruh{ban feszített, a hóna alatt pedig ott díszelgett az a sisak, amit Zarvan eddig csak a filmben l{tott. - Kov{cs Andr{s Péter - mutatkozott be a humorista. - Zarvan - nézett lefelé a magas perzsa csalódottan és irigykedve. - Te minek vagy öltözve? - kérdezte KAP. - Birodalmi rohamosztagosnak - nézett a lefújt könyökvédőire Zarvan. - Én is - mondta a humorista. - Ne haragudj... ugyanarról a filmről beszélünk? Zarvan ebben a pillanatban nagyon gyűlölte a rendezvényszervező irod{t. Nyolcmillió forint sors{ról döntött néh{ny tollvon{ssal, plusz készült a saj{t kis műsor{ra teljesen önerőből, a forr{sokat kreativit{ssal

pótolva, erre az iroda se szó, se beszéd idetoltja elé ezt a kis szőrös ripacsot abban az egyenruh{ban, amiben neki kellene lennie. Az amúgy is labilis idegzetű perzsa most úgy érezte: soha senki nem {rulta még el ennyire. Az újabb tőrt Esztike szúrta a szívébe, amikor megjelent a hast{ncos bikinijében. - Helóka! ...de fasza cucc! Ettől meg fognak bolondulni! Ilyen kellett volna neked is, Zarvan. A perzsa hatalmasat nyelt. - Figyelj csak - szólt KAP-hoz -, én a szünet ut{n leszek közvetlenül. -

Aha

-

nézett

bele

amaz

a

forgatókönyvébe

Zarvan:

t{nc,

marketingprezent{ció és megint t{nc. - Így van... azt szeretném megkérdezni, hogy a r{ncra nem kérhetném kölcsön a sisakodat? - Az a baj, hogy a Vajnay megkért, hogy az esti stand-upig ne vegyem le - akadékoskodott a humorista. - Így leszek egyszerre műsorvezető és esti meglepetésvendég. - Hmm... értem... - töprengett a marketinges. - És ha engem fölkonfer{lsz, lejössz, gyorsan odaadod, én meg a végén gyorsan vissza? - Nem is tudom... elég érzékeny a fejbőröm. - Az mit jelent? - Ekcém{s. KAP büszke volt mag{ra. Elő tudta adni úgy, hogy ne röhögje el. - Aha, értem... - lépett h{tra a perzsa - Akkor... majd legközelebb. A színpad mögötti tér túlsó sark{ban ott {lldog{lt dr. Darvas Elek szt{rpszichi{ter. Zarvan őt is ismerte a tévéből. Ugyanolyan flanelinget

és farmernadr{got viselt most is, mint a képernyőn. A humorist{n{l felforrósodott talajról Zarvan gyorsan {tpattant Darvashoz. - Helló. Zarvan. - Darvas - mondta amaz az izgalom legkisebb jele nélkül, sőt: Zarvannak az az érzése t{madt, Darvas kimondottan fix{lja, és mag{ban m{r boncolgatja is őt. Nem volt jó ötlet idejönni. - Ma milyen űrtematika van... - mutatott mag{ra Zarvan - <én tal{ltam ki... - Ja. L{tom - vetette oda Darvas. - És te minek öltöztél? - bar{tkozott a perzsa. - Marty McFlynak. Vissza a jövőbe És te? Zarvan KAP jelmezére nézett, majd a saj{tj{ra, és ennyit v{laszolt: - Nem érdekes. -

Sisakot fel, belépünk a hiperűrbe - szólalt meg mögöttük Vajnay

Roland hangja. - Minden rendben, uraim? - vert egy hatalmasat Zarvan protektoros h{t{ra. - KAP, mindent tudsz? - Mindent. Gyors felkonf, azt{n te jössz. - Tudunk pontosan kezdeni? - kérdezte Darvas. - Nekem fél tizenkettőre Siófokon kellene lennem. Hi{ba, m{r a pszichi{terek sem az igaziak. Több haknijuk van, mint a bűvészeknek. - Ak{r azonnal is nyomhatjuk - mondta Vajnay. - Mehet? - kérdezte a hang- és fénypult mellől a technikus. - Mehet - bólintott Vajnay. A teremben sötét lett.

Csak

h{rom

lézerl{mpa

cik{zott,

a

hangszórókból

pedig

az

űrtematik{nak megfelelően megszólalt< az AC/DC. - Mi ez a fos zene? - nézett Vajnay a technikusra. A technikus megr{ntotta a v{ll{t, és szemeivel Zar-vanra bökött. Zarvan kerülte a szemkontaktust. Úgy tűnt, hogy egy festett fehér perzsa plasztiktündér kivételével mindenki profi. A tömeg pedig a teremben meg{ll{s nélküli tapsba és füttyögésbe kezdett. A technikus lekeverte a zenét, mire KAP vett egy nagy levegőt, és sisakkal a fején színpadra lépett. - Jó reggelt kív{nok, mindenkit szeretettel köszöntök a H{lózat kétezertízes tréningjén, amelynek tém{ja a vil{gűr, a science-fiction. Na most hogy az AC/DC hogy jön ide, az h{zi feladat, az viszont kiderült az énekes hangj{ból, mi történik veled, ha harminc évig ugyanott szorít a farmer. A közepes poént indokolatlan röhögésork{n, hisztérikus taps és füttyögés fogadta. A felfokozott hangulatban csak Csete ült csendben, zavartan és {rv{n. Nem értette, hogy moshatt{k {t a H{lózat röpke fenn{ll{sa alatt ennyi ember fejét, és m{r most egyértelmű volt neki, hogy ez a mai nap sem fog m{sról szólni. Résen kell lennie, és Toport is figyelmeztetnie kell valahogy. - Most pedig szólítom a fedélzetre Vajnay Rolandot, a H{lózat üdvözítő igazgatój{t, aki megnyitja a mai rendezvényt - mondta KAP, és az „üdvözítő

igazgató"

hat{s{ra

kirobbanó

újabb

taps-,

sikolt{s-és

füttyork{nban helyet cserélt Vajnayval. -Jó reggelt, űrcowboyok! - mondta Vajnay. Ezer ember tapsolta {llva, egy pedig a helyén ült és Toporra gondolt. - Igen! - fürdött a tapsban a főnök. - Igen: ez egy csapat! Ilyen egy csapat! A legjobb csapat!

Vajnaynak minden szava olaj volt a hangulatm{gly{ra. - Nagyon durv{n jó a hangulat - mondta KAP a színpad mellett Darvasnak. - Majd én elrontom - mondta rezign{lt{n amaz. - Kik ezek? Területi képviselők, üzletkötők az orsz{g minden részéről, m{r amennyire én tudom - felelt KAP. Reggel kilenc óra van, és m{r ilyenek... milyen cuccot toltak ezek a regisztr{ción{l? KAP ezt vicces költői kérdésnek sz{nta, amire értelmes ember tipikusan nem v{laszol. A mellettük tébl{boló Zarvan viszont úgy érezte: most némi elégtételt szerezhet, ha tanús{got tesz marketingj{r-tass{g{ról: -Az ő drogjuk a siker. Ez egy sikeres csapat, és ezt éreztetni kell velük. Ma saj{t magukat ünneplik. Csak akkor lehetnek igaz{n jók, ha ezt ők is elhiszik magukról. Jól mondom? - fordult a szt{rpszichi{terhez. Az visszakérdezett: - Téged h{ny évesen hagyott el ap{d? Zarvan elhallgatott, és megfogadta: KAP és Darvas jelenlétében ezt{n semmit nem mond. A nézőtéren a tapsork{n hirtelen felerősödött: Vajnay befejezte a mondók{j{t. KAP következett, aki örült is. hogy felhúzhatja a sisakj{t: így büntetlenül röhöghette arcon a kreol marketinggurut. - Vajnay Roland, hölgyeim és uraim! - mondta a humorista a színpadra perdülve. A taps hosszan kitartott KAP folytatta: - Önök. hölgyeim és uraim, a H{lózat jedi lovagjai. Ez annyira tetszett a közönségnek, hogy újabb félperces tapssal és füttyögéssel jutalmazta. „ Így nem lehet dolgozni” - gondolta a humorista. „Mi lesz itt este? Még inni is fognak!... Négy poénnal elleszek fél ór{ig!”

- Szóval önök jedi lovagok. És mi a jedi legfontosabb fegyvere? - A fénykard! - kiab{lta be a harmadik sorból egy irdatlanul kövér férfi, akinek a frizur{ja a homlok{n semmiben sem különbözött Erős Antóni{étól, h{tul viszont igényes gazd{ja indokolatlanul hosszúra és hull{mosra nevelte. Bundesliga-frizura, mondan{ az utca embere; elöl praktikus, h{tul szép. KAP sem {llta meg beszól{s nélkül: - Na, a t{vols{gibusz-sofőr majdnem eltal{lta! Nem gondolta, hogy újabb ezer tenyérp{r lendül tapsra: megtal{lta mag{nak Csúcsút, a H{lózat emb-lematikus őstagj{t, az ügyeletes tréfamestert, akit mindenki ismert m{r, mert id{ig mindig, minden rendezvényen minden show-t ellopott - és ma is erre készült. - A te fénykardod m{r csak pisl{kol, Csucsuk{m! - kontr{zott egy kopasz, pirospozsg{s úr a harmincéves esküvői öltönyében. Újabb röhögés és taps. ,Jézusom, ezek ismerik egym{st!" - suhantak a gondolatok KAP sisakja alatt. - „A pufi a hangulatmotor, ha őt elkapom, győztem." - Nem minden jedi hordja az erejét a pocakja alatt - mondta KAP Csúcsúnak. - Na, ezt megkaptad! - ez hallatszott mindenfelől, miközben Csucsu az újabb taps- és füttyork{nban pirult csendesen. Csete egyre kevésbé tudta, mit keres itt, és egyre jobban irigyelte Toport, ak{rmit csin{ljon is most az. - Szóval mi a jedi fő fegyvere? - kérdezte KAP. - Luké, én vagyok az ap{d! - Csucsu nem adta fel. - Arról any{m is tudna... - v{gott vissza KAP, véglen megsemmisítve Csúcsút, akit lavinaként gyűrt maga al{ az újabb félperces taps.

|

„Ezek nem norm{lisak" - gondolta mag{ban. - Csak a Darvast jöttem felkonfer{lni, és m{r kétperce itt {llok. Csúsz{s lesz." - Na akkor segítek - z{rta rövidre. - A jedi legfontosabb fegyvere az elméje. Es önöknek mint üzletkötőknek szükségük van jó néh{ny elmetrükk-re. Ebben segít most önöknek dr. Darvas Elek pszichi{ter! Megfékezhetetlen taps, KAP pedig megkönnyebbülve menekült le a pódiumról. Darvas a taps alatt fölment h{tulról a színpadra, de elöl, a nézők felőli lépcsőn rögtön le is jött róla, és meg{llt az első sor előtt. - Elég - mondta. Var{zsütésre csend lett. Darvas kihaszn{lta a csendet, és fürkészőn j{ratta körbe tekintetét. - L{tom, örülnek. Minek örülnek így? - Hogy két fülünk van. mégse szatyor! - üvöltötte fel Csucsu, kissé elhamarkodva. Se nevetés, se taps nem jutalmazta. Csup{n Darvas kutakodó szemeit vonta mag{ra. - Itt van péld{ul maga. Jöjjön ki, kérem! Csucsunak több se kellett. Okosan direkt a középső közlekedőfolyosó mellé ült, titkon remélve,hogy ak{r a délelőtti programon, ak{r a délut{ni díj{tadón sor kerül valami hasonlóra. Amíg kiért, Darvas alaposan szemügyre vehette. Nemcsak hatalmas testével és fodr{szati időutaz{sra invit{ló frizur{j{val tűnt fel, de s{rga, macis nyakkendőjével és a frottírzoknival is, amely hidet teremtett a fekete műsz{las öltöny és a barna makkos cipő között. Nem tudni, hogy Magyarorsz{gnak tényleg létezik-e még olyan szeglete, ahol a lakodalmas zenészeken kívül m{s vid{m bohémok is ekként v{llalj{k ízlésbeli m{ss{gukat, vagy Csucsu puszt{n a később érkező öltözködési tan{csadó alatt szerette volna, szok{s{hoz híven, ellopni a műsort. Most mindenesetre büszkén cammogott ki, elvetélt kísérletet téve a zakója begombol{s{ra, és Darvas mellett kiderült: nemcsak kövér, de magas is. Úgy {lltak ott egym{s mellett, mint a traktormotor és a nívóp{lc{ja.

- Mondjad, kispof{m! - nézett le Csucsu a pszichi{terre. - Én ilyeneket eszek reggelire. Az ikes igékkel kapcsolatos grammatikai hi{nyoss{gok nem zavart{k meg a közönséget abban, hogy hars{nyan felnyerítsenek. - Darvas Elek - mutatkozott be a pszichi{ter. - Csucsu. - Maga rettenthetetlennek tűnik, Csucsu. De valój{ban retteg. Mitől retteg? - nézett fel r{ Darvas. - Én? Az APEH-től! - hülyéskedett Csucsu. - Komolyan kérdeztem valamit. Mit bohóckodik itt nekünk, dr{ga uram? - nézett r{ kíméletlenül a pszichi{ter. - V{laszoljon norm{lisan, vagy üljön vissza a helyére. Csucsu megértette a feladatot. - Nem is tudom... én úgy... nem nagyon félek senkitől. - Persze. Nagy, erős, magabiztos, jópofa ember. Ugye, ezt gondolja mag{ról? - Hmmm... Igen - bólogatott Csucsu, és a nézőtéren ülő ezer darab cinkos{ra kacsintott, akik eddig szintén ezt gondolt{k róla. - Lófaszt - törte össze az idillt Darvas. - Meg se kell szólalnia. Elég ez a macis nyakkendő. Mit kell jópof{skodni? Mit akar eltakarni ezzel a nyakkendővel? - A pörköltfoltokat - vigyorgott a tömegbe Csucsu, és félrehúzta a nyakkendőt, hadd l{ss{k, van-e ott paprik{s pacni.

- Maga képtelen őszintén és mélyen mag{ba nézni. Nem mer. Maga saj{t mag{tól fél a legjobban. Csucsu csöndben volt, és mindenki m{s is. [multak, kivéve Csetét, aki valamiért nem ette meg ezt az egészet. - Maga retteg - folytatta Darvas doktor. - Retteg az elutasít{stól. Retteg attól, hogy nem szeretik. Csúfolt{k mag{t valaha a súlya miatt? - Nem sokat - mondta Csucsu -, csak h{romtól tizennyolc éves koromig. - És megverte őket? - Soha. - Pedig megtehette volna. Az ereje megvolt hozz{. - Megvolt. - De maga nem azt akarja, hogy féljenek mag{tól. Hanem hogy szeressék mag{t. Csucsu l{thatóan megzavarodott. Darvas {tkarolta. - Ne féljen az elutasít{stól. Egy üzletkötő nem félhet attól, hogy elutasítj{k. Jól jegyezze meg: ha valaki üzletkötőként elutasítja, az nem mag{t utasítja el csak a terméket. A függöny mögül figyelő Zarvannak ez egy újabb tőrdöfés volt. - És tudja, hogy miért nem mag{t utasítj{k el?... Mert maga szeretetre méltó. Ak{r kövér, ak{r sov{ny, ak{r hars{ny, ak{r csendben van. Csucsu elpityeredett. - L{tja? - mondta Darvas. - Most nem akar vicces lenni. Most nem akar semmilyen lenni. És l{sson csod{t: senki nem ut{lja. Darvas az egyik karj{t Csucsu v{ll{ra tette. Csucsu megölelte Darvast, és zokogni kezdett. - Én szeretem mag{t, Csucsu. És a többiek?

A közönség tapsolt. Nem eltúlzóan, nem hisztérikusan. Csak ahogy egy embert el kell ismerni. Darvas elengedte Csúcsút, aki megv{ltva m{szott vissza a helyére. Aznap m{r nem kiab{lt be többet. - Kamu az egész! - szólalt meg egy hang valahol középt{jt. - Ki mondja? - nézett a sorok közé Darvas doktor. - Én! - pattant fel a helyéről Csete M{té. Nem biztos, hogy jó ötlet szembesz{llni egy pszichi{terrel és ezer emberrel, akik m{r a tenyeréből esznek. Toport megkergetni sem volt jó ötlet. De magyar{zd ezt meg egy üldözési m{ni{snak. - Lenne szíves kif{radni? - kérte Darvas. - Igen, kif{radok. Mag{tól mindig kif{radok - pörölt Csete, miközben előrek{sz{lódott. A tömeg bőven hagyott neki helyet: senki sem akart hozz{érni. Néma csöndben {llt meg a doktor mellett, szemben ezer döbbent szemp{rral. B{r Darvas ellen kelt ki, jelen helyzetében őbenne l{tta az egyetlen menekülési lehetőséget. - Önben nagyon nagy harag van. Kire haragszik ennyire? - Mag{ra. Nem bírom mag{t. M{r a tévében sem bírtam. - Miért nem? - Mert arrog{ns. Öntelt. Csak mag{nak lehet igaza. - Úgy érzi, hogy csak nekem lehet? - Úgy érzem, hogy maga ezt gondolja mag{ról. - De ezt most nem én gondolom, hanem maga. Csetét nem lehetett sarokba szorítani. - A szavakon lovagol. És közhelyekkel dob{lózik. Fél, hogy nem szeretik, ő sem szereti önmag{t, bla-bla-bla.

- A közhely attól közhely, hogy igaz. - És attól még az embereknek a képébe kell v{gni? Ki maga, hogy a képükbe v{gja? Darvas doktor ugyanolyan nyugodt és rezign{lt maradt. - Uram, mindenkinek joga van az igazs{ghoz, ak{r tetszik neki, ak{r f{j. Mag{nak is joga van hozz{. - És mi az igazs{g? Tessék! - Hogy maga most nem énr{m haragszik. - Hanem? - Hanem az egész vil{gra. Maga olyan ember, aki saj{t tragédi{i miatt keresi a bűnbakot. - Ez nem ilyen egyszerű - türelmetlenkedett Csete. Persze hogy nem. Ennél maga is okosabb. Ezért nem csak úgy szimpl{n keres bűnbakot. Bonyolult elméletekkel magyar{zza, hogy a maga életét ki és hogyan akarja elrontani. Cselét ez a kijelentés végleg kihozta a sodr{ból. Nemcsak az arc{tlans{ga, de az igazs{gtartalma is. Különösen azért, mert ezer ember nézte, ahogy szépen-lassan lemeztelenítik. - Persze, most jön az a süket szöveg, hogy az életemet én csesztem el, és prób{lom m{sra kenni. - Nem, nem maga cseszte el - lepte meg Darvas. - ...hanem? - H{t ez az. Maga valój{ban nem énr{m haragszik. és nem is önmag{ra. Mert az életét sem ön cseszte el. Ön valój{ban arra a személyre haragszik, aki az életét elcseszte.

- A volt feleségemet hagyja ki ebből. - Az ember életét nem a felnőttkori kötelékek szúrj{k el - nyugtatta Darvas. - Maga még képlékeny volt. Fiatal. Védtelen. Még gyerek volt. És az, akire r{bízta önt a sors. csúny{n elb{nt mag{val. Tal{n a saj{t anyja. Csete nehezen szólalt meg. - Miért... miért gondolja, hogy az any{m volt? - Maga elv{lt. Ezek szerint azóta sem tudott rendes kapcsolatot kialakítani a női nemmel, ugye? - Igen. - Felteszem, ez előtte se ment. Mag{nak nem jön össze a dolog élete első nőjével, a saj{t anyj{val. Nem tudom, hogyan b{ntotta mag{t, de egy biztos: a vil{g legnagyobb bűnét követte el. Tönkretette a saj{t gyereke életét. Csete

sok

mindent

üvöltött

volna

vissza:

hogy

Plat{n,

hogy

szemfényvesztés, hogy r{galmaz{s mégis, hogy merészel - de ezek csak arra szolg{ltak volna, hogy az ezer ember előtt ne érezze mag{t ilyen meztelennek

és

kiszolg{ltatottnak.

Merthogy

Darvas

doktornak

tökéletesen igaza volt Csete anyja nem volt szörnyeteg, sőt, a maga módj{n tal{n még szerette is Csetét - csak éppen soha semmilyen jelét nem adta. Sütött tort{t, adott aj{ndékot, mosott és vasalt. De sosem cirógatta, sosem beszélgetett vele, sosem dicsérte meg. Alamuszi, mihaszna, kétbalkezes szerencsétlenségnek tartotta. Tal{n mert mindig is kisl{nyt szeretett volna. Csete pillanatnyi tehetetlensége m{r-m{r {tfordult az anyja felé t{pl{lt éktelen haragg{, amikor megérezte a v{ll{n Darvas kezét.

- Ne haragudjon az anyj{ra. Az egyetlen lehetőség, hogy felszabaduljon, ha őt is felszabadítja. Hívja fel, l{togassa meg, és mondja meg neki, hogy nem haragszik r{. Csete nem felelt. L{tta még maga előtt, ahogy Csucsu csecsemőként zokogott Darvas v{ll{n, és most minden erejével azon volt, hogy ne keveredjen hasonlóan kínos helyzetbe. - Köszönöm - szűrte a fogai között, majd fel sem nézve besietett a széksorok közé. A közönség ezer tagja tapsolt, de Darvasnak: Csetének. [m nemcsak az ezer üzletkötő szerette meg őt visszavonhatatlanul, hanem az az ügyintéző l{ny is, aki hast{ncos bikinijében Zarvan hóna alatt kukucsk{lt a függöny mögül. Darvas most újra a közönséghez fordult. - Hölgyeim. Uraim. Önök egy terméket képviselnek. Egy céget képviselnek. ha vevők szt érzik, nem hisznek önmagukban, vagy nem hisznek a cégben, ők sem fognak hinni benne. Ha nem hisznek a cégben, hagyj{k ott. Ha nem hisznek magukban, itt az ideje elkezdeni. Köszönöm a figyelmet. Darvas meghajolt, és m{r {t sem m{szott a színpadon: szapora tapstól kísérve {tcik{zott a széksorok között, és elhagyta az épületet. Fél tizenkettőre Siófokon kellett lennie. A színpadon újra KAP {llt. - Most azt{n megkaptuk a magunkét, nemde? Ki az, aki nem hisz a cégben? Néma csend t{madt. M{r Csete sem pattogott. - Ki az, aki hisz a cégben? Újra ugyanolyan felszabadult tapsork{n t{madt, mint amivel az esemény kezdődött.

- És ki hisz Vajnay Rolandban? A taps a végletekig fokozódott. „Hogy ezeknek milyen könnyű örömet szerezni!" - gondolta KAP, aki m{r sok céget l{tott, de ilyet még nem. - Nos, akkor fogadj{k szeretettel a színpadon azt a férfit, akinek önök mindezt köszönhetik: Vajnay Roland! Vajnay közben beszélt a technikussal, így a lézer mellé AC/DC helyett igazi sci-fi zenét kapott. A színpadi hat{s tökéletes volt: ahogy a férfi megjelent a színpadon, és meg{llt egy odahelyezett plexi szónoki {llv{ny mögött, a h{ta mögötti óri{s vetítőv{sznon megjelent prezent{ciój{nak nyitóoldala, a H{lózat jól eltal{lt szlogenjével: „MULTIG[Z". (Zarvan az arculat kialakít{sakor mindenképpen egy multinacion{lis multilevel-cég lendületét, dinamik{j{t, a növekedés gyorsuló tempój{t szerette volna egyetlen jól eltal{lt szóba foglalni. Az arculatkészítéssel megbízott ügynökség h{rommillió forintért prezent{lta neki ezt a szót: „MULTIG[Z”. Ő elfogadta, mert nem tudott olyan jól magyarul, hogy kihallja belőle a kétértelműséget. Vajnay nem törődött vele, mert megbízott a perzsa marketingj{rtass{g{ban. A dolgozók pedig minden jel szerint megvadulnak érte, így h{t h{rommillió forintért egy olyan szó lett a szlogen, amely Csete szerint is jól jellemzi a céget - na nem a dinamizmus oldal{ról, hanem valami egészen m{s összefüggésben.) - Helló, emberek! - ittasodott meg Vajnay. - Jól vagytok? Féktelen hurrog{s, fütty volt a v{lasz. - A mi kis műsorvezetőnk rosszul tudja: mindezt nem ti köszönhetitek nekem, hanem én nektek. Itt ma egyedül nektek j{r a taps. Vajnay megtapsolta a közönséget. Az indulatok újra elszabadultak. A függöny mögött Zarvan Esztinek suttogott: - Erre épül az egész. Ma saj{t magukat ünneplik. Csak akkor lehetnek igaz{n jók, ha ezt ők is elhiszik magukról.

- Jó nagy faszs{g - felelte Eszter. Vajnay lapozott a prezent{cióban. Grafikonokat l{thattunk ügyesen megszerkesztve, amelyeknek mutatói egy év alatt az égbe szöktek. - A H{lózat alig egy éve, kétezer-kilencben lépett be a magyar t{vközlési piacra. Kezdettől fogva tudtam, hogy ha cégünk az emberek közötti kapcsolatokkal foglalkozik, akkor tevékenységünket is a közvetlen és személyes kapcsolattart{sra kell alapoznunk. Mertem nagyot {lmodni, és a sz{mok engem igazoltak: Ha költséges orsz{gos rekl{mkamp{nystratégi{ra alapozunk, a nagyok könnyen al{nk igéitek volna, és egy rövid t{vú {rversenyben elvérzünk. A multilevel rendszer azonban meghozta a sikerét: a rekl{mok helyett bennetek, üzletkötőkben hittünk, és abban, hogy a ti személyetek hitelesen és sikeresen képviseli a cég filozófi{j{t. Nem tévedtünk: egy év alatt csak a főv{rosban kétsz{zharmincezer új előfizetőt szereztünk, és orsz{gosan egyre több településen tudunk szolg{ltatni tévét, internetet és telefont, a nagy cégekénél jóval kedvezőbb feltételekkel. Ősztől pedig belépünk a szlov{k és a horv{t piacokra is, így büszkén elmondhatj{tok magatokról, hogy egy sikeres multicég b{tor katon{i vagytok. Én ezt csak meg{lmodtam: a dicséret azoké, akik mindezt kivitelezték - a tiétek! A közönség újra tapsolt. - És hogyan v{lhatott mindez valóra? Úgy, hogy komolyan vettétek, és tudom, hogy ezt{n is komolyan veszitek a mottót:.. - Multig{z! - ki{ltotta egyszerre ezer ember. Ez volt ma az első gondolat, amivel Csete egyetértett, csak éppen m{s hangsúllyal. Maxig{z. Maxig{z az egész. És egyre cs{bítóbb opciónak tűnt a börtön. - Így van! Multig{z! - folytatta az üdvözítő igazgató. - a kettőezerkilences esztendő a v{ls{g éve volt - m{soknak. Nekünk azonban... Míg Vajnay beszélt, egy ügyetlen pincér egy kerek t{lc{n egyensúlyozott a színpadra egy üveg vizet és egy poharat. Suta mozg{sa, enyhén lógó

ruh{zata olyannyira elterelte Vajnay figyelmét, hogy mikor a pincér m{r a szónoki {llv{nyn{l ügyetlenkedett, akkor vette csak észre, hogy Topor az. Csete is csak Vajnay zavar{nak l{tt{n kapcsolt. Merthogy Vajnay zavarba jött. A mindig profi, fölényes, kizökkenthetetlen Vajnayt zavarba hozta Topor megjelenése, aki szintén nem így tervezte a belépőjét. - Heló - biccentett diszkréten Topor - Kicsit hideg. Vizet töltött, majd ahogy jött, úgy el is tűnt a színpadról. Vajnay addig nézte Toport, amíg az beleolvadt a sötétbe - majd ugyanonnan folytatta: - ...Igen, a v{ls{g éve, de nem nekünk. Az alakul{skor össze{llítottam egy üzleti tervet. Ebben a tervben gondoltam egy sz{mra. Nevezzük xnek. És m{r az első évünkben x helyett négy x-et termeltünk, és ez egyedül nektek köszönhető! Csete

ezeket

a

szavakat

m{r

nem

hallotta.

Óvatosan,

sűrű

bocs{natkérések közepette prób{lt {tm{szni a soron, amiben ült, és észrevétlenül elhagyni a termet. I)e azok ut{n, ami Darvassal történt, ez m{r nem volt olyan egyszerű. - Gratul{lunk! - mondt{k egyesek. - Hova-hova? - csipkedték m{sok. - Hívd fel any{dat! - Felhívhatod az enyémet is! Csete nem nézett se jobbra, se balra, csak menekült ki, hogy elcsípje Toport. Hi{ba. Ahogy {tverekedte mag{t a tömegen és a vastag, fekete függönyön, ami a rendezvényt lev{lasztotta a könyöklőkkel benépesített előtértől, a m{siknak m{r hűlt helye volt. Képzelődne? De h{t szemmel l{thatóan Vajnay is kizökkent< Topor volt az, semmi kétség - de hov{ tűnt? És egy{ltal{n: miért volt pincérruh{ban? Készül valamire, vagy

csak a sors hozta így? Nem, Topor nem az az ember, aki hagyn{, hogy a sors így hozza.

IV.

A sors, a sors. Csete most vette csak észre egyedül {csorog a Hungexpo D pavilonj{nak^ mas előterében. A svédasztal m{r megterítve ebédszünethez, a regisztr{ciós pult kiürült - seb egy lélek. Csete hatalmas levegőt vett, hogy kilélegezze a benti tömeget és az elmúlt ór{k élményeit Rendet kell tennie a fejében, érzelmektől és felindults{gtól mentesen {t kell gondolnia, mi történt in. és miért történt. Mert ezek itt nem ok nélkül viselkednek úgy, mintha füvezés közben r{juk nyitón volna a Szűzanya. Csete maga is meglepődött rajta, mennyire képtelen összeszedetten gondolkodni. Most, mikor p{nik- szerűen szüksége lenne valami ésszerű magyarra és kiútra, cserbenhagyja a kombin{ciós készsége és a logik{ja, és csak egyetlen dologra tud gondolni: föl kéne hívni az anyj{t. Rég nem beszélgettek. Csete hetente h{romszor-négyszer hívja - néha többször is, ha figyelmeztetni akarja valami nagyon aggasztóra, mint péld{ul legutóbb a csokis papírok ci{ntartalm{ra. Szóval beszéltek ők rendszeresen - csak épp nem beszélgettek. Tal{n még egyszer sem. Csete vett néh{ny nagy levegőt, majd előkaparta a telefonj{t, és t{rcs{zott. - Haló - a telefont egy recsegős, mogorva, öreg hang vette fel. - Anya?... szia, én vagyok az. - Tudom, pöcsfej. Csak te szólítasz any{nak. - Anya, fontos dolgot szeretnék mondani. - Ja. Ellopt{k az ufók a szódavizedet, és nem hagytak cserepalackot. - Rólunk, kettőnkről van szó. - J{rni akarsz, pöcsfej? Elég volt a hülye ap{d.

- Anya, gondolj, amit akarsz, szeretlek. És nem haragszom r{d. - Bebuzult a gyerek. Ezt nem hiszem el! Ennyi év és egy elcseszett h{zass{g ut{n neki{ll itt nekem lelkizni! Hogy hívj{k? - Kicsod{t? - A pasidat, pöcsfej! - Anya, semmi baj, én csak... - Van csajod? - Nincs. - Buzi. - Anya, miért beszélsz így velem? - Ap{d ennyi idősen m{r nemcsak engem döngetett meg, hanem az egész h{ztömböt is. Pedig a nyolcadikon csak a Tóth néni lakott. - Anya, most le fogom rakni. Csak azt akartam, hogy tudd: nem haragszom, és mindent megbocs{tok. - Te bocs{tasz meg, pöcsfej? H{t ki kurta el az életemet, a büdös isten fa... - Dobd el! - üvöltött bele a telefonbeszélgetésbe egy harmadik fél Csete h{ta mögül. Csete szeretett volna megfordulni, de a hang újra r{üvöltött, közvetlen közelről: - Ott maradsz! Csete eltartotta a fülétől a telefont, de ennyit még hallott az anyj{ból: - Mi van, pöcsfej, post{t rabolsz? A sitten fogsz megrohadni! Azt{n megszakadt a vonal.

- Mit szervezkedsz? - hallatszott újra az üvöltés. Csete megismerte: ez Bedő, az ügyfélszolg{lat biztons{gi embere. De minek megy biztons{gi őrnek, aki ilyen ideggyenge? - Én csak felhívtam az any{mat. - Mit mobilozol? - Mondom, csak felhívtam az any{mat! - Megfordulni! Csete feltett kezekkel lassan megfordult. Csak egy pillanatra l{tta, hogy Bedő hal{lra v{ltan, t{madó{ll{sban g{zsprayt fog r{. Mert a következő pillanatban

a

spray

elsült,

egyenesen

Csete

képébe,

aki

a

ny{lkah{rty{j{ba maró f{jdalomtól felüvöltött. Az üvöltés {tragadt Bedőre, aki ijedtében tiszta erőből Csete heréi felé rúgott. Csete szűkölvenyögve kétrét görnyedt, kezeivel takarva égő szemeit. Bedő pedig h{rom lépést h{trébb ugrott, úgy nézte, mi minden folyik ki Csete arc{n. A l{rm{ra

a

rendezvényt

lev{lasztó

függöny

mögül,

a

színpad

magass{g{ból megjelent Eszter feje. - Mi a tököm... te jóisten! Hülye vagy, Bedő?- rohant Csete felé, arrébb lökve az őrt. - Ez a tegnapi tag az ügyfélszolg{latról! - kiab{lta Bedő, nem kevés adrenalin hat{sa alatt. - Tudom, Vajnay vette föl őket tegnap! - Ezt? - Meg a bar{tj{t. - Nem a bar{tom! - vonyította a Csete. - Cssss! - csitította Eszti, {tkarolva a földön görnyedő férfit. - Most ne beszélj!

- Nem a sz{m f{j, hanem az orrom meg a szemem! - kiab{lta Csete. - Most úgy érzed, belehalsz, de hidd el, hogy jobb lesz! - csitította a l{ny. - Fújd m{r le őt is! - kérte Csete Bedőtől. Eszti a férfi mellé térdelt. - Mutasd a szemecskédet!... Na, vidd onnan a kezed! Eszter erőszakosan prób{lta elvenni Csete kezét az arca elől, akit eddigre minden olyan testnedv elborított, amely emberi arcon valaha is megjelenhet. Az {ttetsző folyadékf{tyolon keresztül Csete prób{lta rövid pillanatokra kinyitni a szemét, teljesen sikertelenül. Esztinek nem is kellett a szemébe néznie, elég volt az arcon patakzó v{ladékfolyam. - Fúj, cseszed! - borzadt el, és undor{ban visszatolta a férfi kezét az aíc{ba. Ekkor odabentről vaskos tapsroham és zene hallatszott. - Most jön az ebédszünet, nem maradhat itt! - szólt Bedő, az indokoltn{l még mindig izgatottabban. - De éhes vagyok! - nyögte Csete. - Akkor sem! - Gyere be a színpad mögé, ott le tudsz ülni - r{ngatta fel a földről a l{ny. Épp jókor: a függöny több helyen megnyílt, és az öltönyös tömeg, mint valami fekete-szürke s{skaraj meg{llíthatatlan elindult a svédasztal felé. - Nincs itt semmi l{tnivaló! - üvöltötte feléjük Bedő, miközben a v{lla alatt cipelte Csetét, annak fejét lenyomva, ahogy az elnökös filmekben l{tta Nem mintha a pörköltszagban b{rki is észrevett volna egy nyüszítőkönnyező nyomorultat, de így hogy Bedő felhívta r{ a figyelmet, többen érdeklődtek. - Ma odabent Darvassal újj{születtél - mondta egy nő.

- Nem szégyen a férfi könny! - szólt egy férfi. - Engedd szabadj{ra, ne tartsd vissza! - csapódott egy hatalmas pocak macis nyakkendővel Csete arc{nak. Csucsu volt az, aki m{r fel is kapta őt, hogy együtt zokogjon vele. - Testvérem! Olyan szép ez a nap! - és Csucsu csak szorongatta, szorongatta Csetét, aki akarat{n kívül is hatalmas tócs{t hagyott a férfi ingén. - Ne bassz, Csucsu, v{rj{k h{tul! - szólt Eszter a férfira, aki var{zsütésre elengedte Csetét, csak a ke-zét szorongatta még p{r m{sodpercig, ahogy Bedő es Eszter tov{bbvonszolt{k a backstage felé. Ahogy a színpad mögötti elkerített részbe értek, a l{ny rögtön babusgatni kezelte. - Semmi baj... Csss... semmi baj. És Csete valóban megnyugodott. Hosszú idő óta, tal{n egész életében először nem gondolt semmire. Nem aggódott, nem gyanakodott, nem kombin{lt, csak hagyta, hogy l{gy karok ringass{k, patakzó orr{t törölgessék, és szép lassan azon kapta mag{t, hogy a könnyek, amik a szeméből folynak, m{r nem az irrit{lt ny{lkah{rtya termékei. - Összerondítod a rucidat! - erre a mondatra ocsúdott Csete. Zarvan sz{j{ból jött. és nem neki szólt, hanem Eszternek. - Tíz perc múlva mi jövünk, gyere, mozogjuk le még egyszer! - De ma m{r hatszor elprób{ltuk! - Nem kötelező ennél a cégnél dolgozni - nyafogott a perzsa. Merthogy ő nemcsak hisztérikus és hiú volt, de aljas is. - Ne menj messzire! - nyomott egy puszit Eszti Csete homlok{ra, majd fel{llt,

hogy

lemozogja

Zarvan

ízlést

és

kreativit{st

nélkülöző

koreogr{fi{j{t Leia hercegnőről és a rohamosztagosról. Zarvan pedig boldogan és felszabadultan ugrabugr{lt a szűk helyen, mert sem Vajnay,

sem a profi jelmezes KAP nem l{tta most őt és az al{rendeltjét. De még Csete sem. aki köziben szép csöndben kioldalgott a függönyön. Mert Csete fejében egyetlen gondolat munk{lt: megtal{lni Topon. Azt gondolta, hogyha az üres térben szem elől vesztette, akkor a nyüzsgésben sem lesz könnyű dolga. Tévedett. Ahogy körbehordozta a tekintetét, rögtön kiszúrt egy alakot, aki a szellősen elhelyezett négy-öt italmérő pult egyikében {lldog{lt. Könnyű volt kiszúrni: n{la volt a legkisebb a sor. - Egy baracklevet! - kérte a fickó, aki épp sorra került Toporn{l. - H{rom-sz{zötven forint - mondta Topor. A férfi egy ötsz{zast nyújtott felé. Topor vonakodva vette el. - Nemt’ ok visszaadni, nincs kissebb? - Nincs - mondta a férfi de hagyja csak - eltűnt a baracklevével, Topor pedig zsebre tette az ötsz{zast. - Narancs van? - került sorra egy hölgy. - Van h{romötven - mondta Topor, és m{r töltötte is a narancsot a papírdobozból az üvegpoh{rba. - De... a többi pultn{l ingyen van! Ez nincs benne az ebédlőn? - Azokn{l inygyen van, de néze meg, mijén sor {ll n{lluk! Vagy be{ll, vagy fizet! Az idő péz, dr{ga aszonyom! A nőben felsóhajtott a megbotr{nkoz{s, de végül t{sk{j{ba nyúlt, és elővett h{romsz{zötven forintot. - Pof{tlans{g - vetette oda, miközben felhúzott orral elvitte a narancslevet. - Egy kól{t kérek, dupla nyakékkel - vigyorgott Csete vörös szemekkel Toporra.

- Szentséges ég, ne! - mondta Topor a ’kollég{ja’ ki vörösödött ny{lkah{rty{it nézve. - Télleg kérsz kól{t? L{tom, nagyon komojak az elvon{si tünetek. - Kérek, de ingyen. - Nincs inygyen. - De igen, itt ma minden ingyen van, és ha nem akarod, hogy kirúgassalak Vajnayval, hagyd ezt abba! - Dehogy fog kirúgni, most vett fel! - Sim{n kirúg. - Nem. Kellünk neki - súgta Topor. - Ugyan, miért kellenénk? Két balek, akikkel le akarja dolgoztatni a k{r{t. -

Ezt

nem

mondod

komojan!

Ennyire

futja

az

összeesküvés-

elméleteidből? - Miért? - Na, figyelj ide. Aszt hogy mi mijén k{rt okoztunk, leszarja. Aszt a biztosító kifizeti. Őt az érdekli, hogy mi mijén hejzetbe hosztuk magunkat. Hogy a mark{ban tarthat. Én ismerem az ijeneket, hidd el, elég sokan p{j{ztak m{r r{m. - De mire kellünk neki? - Nemt'om - mondta Topor. - Ki fog derülni. A legtöb, amit tehetünk, hogy réssen leszünk, és közben megprób{lunk magunknak anyit kivenni a ka-lappól, amennyit csak tudunk. Csete bamb{n bólogatott. -Ja... milyen kalapból?

- Istenem, miért büntetsz! - sóhajtott fel Topor, majd kól{t töltött. - Itt van, igyad, malyd beszélünk. Az ebéd végének közeledtét a l{gy, éteri térhang jelezte, amely megkérte a tisztelt hölgyeimet és uraimat, hogy f{radjanak be a terembe, mert a rendezvényt öt perc múlva folytatjuk. Zarvannak m{r csak ez kellett. Eddig csak a l{mpal{z tombolt benne, de most a teljes őrület. Mikor KAP visszaért a színpad mellé, egy komplett túszdr{m{ba csöppent: a kisl{nylelkű perzsa épp egy flakon zöld akrilfestékkel nézett farkasszemet. - Megteszem, bizony isten megteszem! - Ne csin{ld, Zarvan! Most m{r tökmindegy! - könyörgött neki Eszter a flakon hatósugar{n kívülről. - Gond van? - kérdezte a humorista. - Gond az nincs - fröcsögte a marketingigazgató. - Gond az egy{ltal{n nincs. Tragédia van! Miért nem szóltatok kor{bban? - Miről? - Hogy nem rohamosztagos menti meg Lei{t, hanem Leia menti meg fejvad{sznak öltözve Han Solót! - És most mi a terv? - kérdezte KAP. - Le akarja fújni mag{t fejvad{szra - mondta Eszter. - Add ide, lefújlak én téged! - adta al{ a lovat KAP. - De m{r nem fog megsz{radni! - sop{nkodott a l{ny. - Most m{r mindegy! - mondta Zarvan - Nagyon óvatosan, jó? - Persze - mondta KAP. - Ne félj, ötös voltam rajzból. Fordulj meg! A férfi megfordult, egy széknek t{maszkodott és domborított.

- Ne pucsíts annyira!... így jó. - KAP a perzsa csípőjének t{maszkodott, és felr{zta a festéket. Mindketten remélték, hogy ez az ő titkuk marad, mert nagyon nehéz lett volna b{rkinek is megmagyar{zni, mit csin{lnak egym{s h{ta mögött egy flakonnal. De Topor J{nos nem lett volna Topor J{nos, ha pincérruh{j{nak kissé mérethelytelen

fehér

ingében,

fekete

mellényében

és

elcsúszott

csokornyakkendőjében nem most lépett volna be a térelv{lasztó függönyön keresztül a színpad mögé egy t{lca {sv{nyvízzel. - Bocs{nat... a szimpadra viszem... - mondta Topor, és prób{lta őket megkerülni. - Egyépként nézem a T-vében a műsort, nagyon jó. KAP a domborító perzsa mögött zavartan bólogatott . M{r megszokta. - Nem te vagy a kedvendcem - folytatta Topor. KAP m{r ezt is megszokta. - Van az a kövér borost{s, aki mindig a faluj{ról beszél, azt hogy hívj{k? - kérdezte Topor. - Kőhalmi. - Az az. Kőhalmi. Na, azon mindig beszarok. - [llj! Ne mozdulj! - ki{ltott r{ Zarvan. Topor megdermedt. A perzsa odament hozz{, és körbej{rta, majd Eszterre nézett. - Mi van? - kérdezte Eszter. - Han Solo! Fekete nadr{g, fekete mellény, ing! - Gyerünk, vetkőzz! vette el Toportól a t{rc{t. - Hogy mi? - Vetkőzz, kispof{m! Öt perc, let{ncoljuk, kapod vissza. Addig se kell dolgozni - intézkedett Zarvan.

Topor kelletlenül gombolkozott kifelé. Amit levett, azt Zarvan m{r dobta is oda Eszternek. - Te leszel Han Solo, én meg Leia hercegnő. - A csokornyekkendőt is? - ...Nem tudom... volt Han Solón csokornyakkendő? - kérdezte Zarvan KAP-tól. - Az én dévédémen nem - mondta KAP - Akkor a csokornyakkendő maradhat - rendelkezett a perzsa. Topor meg olyan tan{cstalanul {llt ott gaty{ban es csokornyakkendőben, mint kezdő chippendale-fiú a nyugdíjas Mikul{s-ünnepségen. - Na, miket rejtett az az ingecske? - mérte végig Zarvan a Iúdbőröző férfit. - Akkor veled befejezzük, amit KAP-pal elkezdtünk. - Nekem az m{r tényleg nincs benne a munkakörömben - visszakozott Topor. - Kispof{m, fújd le a műanyag részeket zöldre. De csak a műanyagot! Zarvan {tpasszolta a festékes flakont. - Jó, de nem mozogj! - ment bele Topor, közben erre gondolt: „Csak a műanyagot, mi? Kispof{m!" És Zarvan mellkas{t, könyökét és térdvédőjét szépen le is fújta, majd kérte a férfit, hogy forduljon meg. Zarvan megfordult, újra a székre t{maszkodott és újra pucsított. Topor pedig egy sz{l alsónadr{gban jól felr{zta a festékes flakont. És hogy minél f{jdalmasabb legyen Zarvan meghurcol{sa, ezúttal Vaj-nay libbent be a függönyön. - Sr{cok, mindj{rt kezdünk... nah{t. Ez igen. L{tom, gyorsan bedolgozta mag{t a cégbe. - Ez nem az, aminek l{tszik - mondta Topor. - Mi... valóly{ban j{runk.

Zarvan elrejtette az arc{t Vajnay elöl. De Vajnay nem Zarvan arc{ra volt kív{ncsi, hanem a rezgésre a belső zsebében: üzenete jött. Elővette a telefonj{t, hogy elolvassa, és Topor nem tudta nem észrevenni, hogy a készülék nem azonos azzal a rózsaszín di{ktelefonnal, amin az őrszob{n úgy megrökönyödött. Hz egy ezüstös-fémes prémium üzleti modell volt. Valamelyik finn gy{rtótól, ha értik, mire gondolok. - Ahogy tetszik - hagyta r{juk szórakozottan Vajnay, míg a kijelzőt bújta. - Kezdjétek el, nekem ki kell szaladnom, mindj{rt jövök! - és amilyen gyorsan érkezeti, el is tűnt. A perzsa nem hagyott időt az {lmélkod{sra. - Na mi lesz m{r? Két perc! Topornak hirtelen elege lett, és széles, b{tor karmozdulatokkal ott fújta Zarvan h{t{t, ahol érte. - Hé, mit csin{lsz? - fordult meg hirtelen a perzsa, és b{r magass{g{ból adódóan a képét nem érte volna a festéksug{r, Topor idejében tudott úgy korrig{lni, hogy egy jól l{tható, ízléses zöld csík végigszaladjon a barna arcon. Eszti, akin m{r ott lógott a fehér ing a fekete mellénnyel és nadr{ggal, teli sz{jjal nevetett. - Hopszi! - Topor a perzsa elé tartotta az ujjait. - Letörlöm, ny{lazd meg! - Hagyj{l! Eszti, te meg ne röhögj, ink{bb segíts! Eszti felkapott egyet azok közül a papír zsebkendők közül, amikkel Csete arcnedveit itatta nemrég, azzal kezdte maszatolni a perzsa arc{t. - Fúj, mi ez a sós? Lejött? - kérdezte Zarvan, mikor Eszti abbahagyta, mert l{tta, hogy reménytelen. - Majdnem - mondta Eszti, és a szétmaszatolt arcra, a friss festékbe ragadt zsepicafatokra nézve nagyon kellett uralkodnia fel-feltörő

nevetésen. Topor ezalatt leült egy székre, és zoknis l{b{t keresztbe fonva nyugodtan v{rakozott: - Szerintem kezdhetitek. KAP a technikusra biccentett. A terem elsötétült, lézerfények cik{ztak, és valamiért újra az AC/DC szólalt meg. KAP nem akart hosszan konfer{lni, úgy érezte, a következő produkció úgyis mag{ért beszél majd. - Ízlett az ebéd? - kérdezte a sötétségbe burkolózó tömeget. A teremből mindenféle morajl{s hallatszott: igen, nem, hideg, any{d. ez az jelenti, hogy a hangulat kontroll{lhatatlan magass{gokba szökött. - Mert ami most következik ,az még zab{lnivalóbb lesz: fogadj{tok szeretettel itt a színpadon a H{lózat marketingigazgatój{t, Zarvan Kutchemeshgit, aki egy fergeteges meglepetéssel fogja megfűszerezni saj{t prezent{ciój{t! KAP épphogy leért a színpadról, az rögtön sötétbe borult. Maradt volna ak{r egy m{sodperccel tov{bb is vil{gos, a technikus olyat kapott volna Zarvantól... annyiszor prób{lt{k le a fényeket, a zenét és a koreogr{fi{t, hogy a hibalehetőségeket szinte null{ra reduk{lt{k - lesz{mítva, hogy nem egy rohamosztagos fogja kiszabadítani Lei{t, hanem egy frissen festett Leia-fejvad{sz a pincérruh{s Han Solót. A sötétben mély szintetiz{tor-tremoló szólt. Csak a közel ülők hallott{k a sötét színpadról a plexi csat-tan{s{t és Zarvan hangj{t: - Kurva szószék! Hol vagy, Eszti? - A helyemen! Az óri{skivetítőn a csillagfényes vil{gűr képe jelent meg, és rajta, teljesen indokolatlanul, Comic Sans betűtípussal a felirat: Réges-régen, egy messzimesszi galaxisban<

Majd hirtelen kigyúltak a fények a színpadon, a legvadabb hetvenes évekre hajazó diszkózene szólalt meg, és a nézők megl{thatt{k a űrcowboyt, aki legink{bb egy sebtében m{zolt kerti padra hasonlított, és akinek nem {llt jól a mozg{s, mégis erőltette; valamint egy lógó ruh{s pincérl{nyt, aki fagyott mozdulatlans{got imit{lva j{tszotta Han Solót. Mindezt megbolondított{k a színpad fölötti óri{s kivetítőn futó szövegek: 15 Mbit/sec - 70 tévécsatorna- 4500 új előfizető- MULTIGÁZ! A történet elég gyorsan kibontakozott: az újzöld Zarvan gyorsan kiolvasztotta Esztert, majd pajkos diszkóévődésbe kezdtek, a Szombat esti l{z koreogr{fia ja na k teljes keresztmetszetét ötvözve a kiolvaszt{sba csempészett electric boogie-val és az érzelmek szét{rad{s{t megjelenítendő műkorcso-|ya-elemekkel, különös tekintettel a fizikai kondíció hi{ny{ban sematiz{lt kiemelésekre. A pajkos évődés részét képezték az olyan forg{sok és simul{sok is. melyeknek köszönhetően Eszter pincérruh{ja a friss festék hat{s{ra elég hamar hasonlatoss{ v{lt egy honvédségi gyakorlóruh{hoz, Zarvan pedig saj{t produkciój{tól megrendülve azzal sem törődött. hogy a közönség ott nevet, ahol ő nem tervezte - vagyis szinte mindenhol. Az előad{s mindenkiben azt a benyom{st keltette, amit a fölötte kivetített felirat is sugallt: multig{z. De mint minden szenvedés, ez is véget ért egyszer. A zene z{ró crescendój{ra a kivetítőn hatalmas H{lózat-logó jelent meg. és ugyanúgy elúszott az űrben, mint a Csillagok h{borúja elején a szöveg. Zarvan és Eszter pedig olyan különös pózban végeztek, mint b{rmelyik kezdő műkorcsoly{zó-p{r, amelynek l{tv{nyosra tervezett z{róképét gyors olvad{s húzza keresztbe. A nézők magukon kívül, tombolva tapsoltak, mert ennyit m{r régen röhögtek. Eszter meghajolt, és lemenekült a színpadról, Zarvan pedig zih{lva-izzadva fürdött a sikerben, és úgy érezte: új fejezetet írt a multicégkultúra nagykönyvében.

- Köszönöm! - hajlongott. - Köszönöm! - És közben a verítéket prób{lta letörölni a homlok{ról a protektoringe ujj{val, ami újabb zöld foltokat eredményezett az arc{n. - Huhh... és... most... - prób{lt a tapsviharban levegőhöz és szóhoz jutni kérem... hallgass{k meg... előad{somat, melynek... címe:... a siker sz{mokban. A kivetítőn, a csillagos űrben Comic Sans betűtípussal megjelent prezent{ciój{nak címe: A siker sz{mokban. Eszter ezalatt a színpad mögött Toport kereste, hogy visszaadja neki a ruh{it, de sehol nem tal{lta. Mert Topor közben kív{ncsi lett, mi dolga lehet Vajnaynak a cég legfontosabb napj{n. Alsónadr{gban, zokniban és egy csokornyakkendőben osont ki az elv{lasztó függönyön {t az előtérbe, ahol a pincérek m{r majdnem befejezték az ebéd maradv{nyainak letakarít{s{t. Könyöklőtől könyöklőig settenkedett, a fal mentén pedig a függönybe bugyol{lta mag{t, ha arra jött egy-egy pincér egy t{lca mosatlan edénnyel. Mialatt Eszti a pincérruh{tól igyekezett megszabadulni, a színpad mögé betoppant a következő műsorsz{m: Brill Gyula öltözködési és etiketttan{csadó. - Kezicsókolom... bocs{nat. Később visszajövök. - Ja, nem g{z! - legyintett Eszti, akin addigra m{r csak hast{ncos melltartója és a fekete nadr{g volt. - Ne menjen el, mindj{rt ön jön - pattant oda KAP egy h{romszögre kötött céges nyakkendővel a rohamosztagos uniformis{n. - [, önnek fogok nyakkendőt kötni - mondta Brill.

- Hű, de fasza! - nyerített Eszti, Brill őszinte meglepetésére. Topor ezalatt az üvegkapuhoz ól{lkodott, és kinézett a pavilon előtti parkolóra. Vajnay {csorgott a parkoló közepén, majd észrevett egy közeledő fekete limuzint, és felé sietett. A limuzin meg{llt, Vajnay pedig besz{llt. Topor tudta, hogyan kell {llami tisztviselőket megkörnyékezni, ezért azt is tudta, hogy a limuzinban, rendsz{m{ból ítélve, egy ilyen ül. - Üdvözlöm, {llamtitk{r úr! - köszönt Vajnay egy szürke öltönynek a limuzin bőrülésén. - Rolandk{m. Minden rendben? - Részemről igen. - Azért kértem, hogy személyesen tal{lkozzunk, mert attól tartok: a Nemzetbiztons{g kezd gyanút fogni. - És tudja őket altatni? - kérdezte Vajnay. - Még egy darabig igen - felelte az öltöny. - Egyelőre önnek is és nekem is gyümölcsöző ez a kis együttműködés. De figyelmeztetem: ha forró lesz a talaj, csak mag{ra sz{míthat. Mi nem ismerjük egym{st, nem tal{lkoztunk, és ha ön hivatalos szervek m{shogy fogja gondolni, annak csak mag{ra nézve lesznek súlyos következményei. - Értettem. - Ezt tudassa a többiekkel is. - Meglesz. - És vigy{zzanak, milyen csatorn{kon keresztül kommunik{lnak egym{ssal.

- Ne aggódjon, {llamtitk{r úr. Erre nagyon kifinomult módszerünk van mondta Vajnay, és nyomatékképpen előhúzta a zakója zsebéből azt a bizonyos rózsszín telefont. - Csak óvatosan. Ha borul a k{rtyav{r... - Ha borul a k{rtyav{r, akkor nem önnel fog borulni, és nem is velünk. - Hanem? - Van erre két nagyon jó jelöltem. Új fiúk, igazi idiót{k. Egyelőre semmiről se tudnak, de minden a nyakukba varrható. - Az majd kiderül. Jelentkezem. Topor l{tta, ahogy Vajnay gondterhelt arccal kik{sz{lódik a limuzinból, miközben zsebre v{gja kis rózsaszín telefonj{t. Fejben szívesen rakosgatta volna egy halv{nyan kirajzolódó kirakós néh{ny meglévő darabj{t, de arra eszmélt, hogy az üdvözítő igazgató m{r csak néh{ny lépésre j{r a bej{rattól. Vajnay benyitott a bej{rat üvegajtaj{n. Az előtér üres volt. A pincérek m{r befejezték a leszedést. Pedig Vajnay megesküdött volna r{, hogy tal{l itt valakit - valakit, akiről végig az volt az érzése, hogy őut{na szimatol. A közönség éppen ebben a pillanatban jutalmazta heves tapssal, hogy Zarvan végre befejezte az előad{s{t. A hangszórókból újra felcsendült diszkózene,

a

festékfoltokra

r{izzadt

perzsa

pedig

Travolt{t

megszégyenítő, gondosan kigyakorolt, rugózó diszkój{r{ssal hagyta el a színpadot egy lépéssel későbbre v{rva a lej{rat lépcsőiét (p{r fokos zuhan{s{t m{r senki sem I{tta, és ha m{sért nem, h{t ezért m{r megérte protektoringet venni). KAP nem vesztegelte az időt: felszaladt, és rögtön színpadra szólította Brill Gyul{t. Vajnay körbej{rt az előtérben. Nem tudta, személy szerint kit is kell keresnie, ezért alaposan körülnézett. Csak néha suhant el előtte egy-egy pincér.

Ezalatt a színpad mögötti elv{lasztó függöny felr{ndult: a gaty{s Topor ért vissza, kissé gyöngyözve és lúdbőrözve. - Hé, itt vannak a ruh{id! - fogadta Eszti. De Topor nem foglalkozott velük: még mindig az lüketett az agy{ban, hogy Vajnay nem tal{lhatja meg, nem jöhet r{, hogy őut{na koslatott. Tökéletes alibit akart, úgyhogy gondolkod{s nélkül, gaty{ban, zokniban és csokornyakkendőben felrohant a színpadra. Ez mind az ezer nézőnek borzasztóan tetszett. Brillt pedig nem zökkentette ki, sőt. A nőknél nagyon gyakori hiba a szabad orrú cipő vagy szand{l viselése t{rgyal{son< nocsak. Üdvözlöm, Brill Gyula. - Heló, szivi! - nyújtotta csupasz karj{t Topor, akinek ekkor m{r minden mindegy volt. A közönség a has{t fogta. Csucsu pedig bosszankodott, hogy ez nem neki jutott az eszébe. - Mi j{ratban itt n{lunk? - Kicsit előbre kellet hozni az esti csipendaleshót - mondta Topor, majd megigazította a csokor-nyakkendőjét, és mellkasig felhúzta lógó alsógaty{j{t. Vajnay az előtérből bekukkantott a nézőtérre is, és amit a színpadon l{tott, azt nem akarta elhinni. -Akkor most kezdjük szépen a köszönéssel és a bemutatkoz{ssal mondta Brill egy {ltal{nos iskolai tan{r türelmével. - Üdvözlöm önöket, a nevem... -Ügyvözlöm önöket, a nevem Topor J{nos. Én vagyok az új kolég{juk. Az ezer ember egyként ünnepelte. Valaki skand{lni kezdett, ami {tragadt az egész tömegre:

- Szervusz, Topor! Szervusz, Topor! - És szeretném bemutatni a m{sik új kolég{jukat, Csete M{tét... - folytatta Topor - M{té, ittvagy valahol? A közönségből egy kéz jelentkezett, majd egy alak billegett ki a széksorok között: Csete volt az, aki ma m{r egyszer fellelkesült és megittasodott a közönség szeretetétől, és nem kellett neki sok, hogy a színpad felé tartva ledobja a zakój{t, kibontsa a nyakkendőjét és gombolja az ingjét. - Neked nem kell... - intette le Topor, de ekkor m{r késő volt: Csete ott feszített félmeztelenül, vörös, irrit{lt szemekkel az újdonsült kollég{ja mellett. - Szervusz, Csete! Szervusz, Csete! - üvöltötte a közönség. - Na l{tyja, így kel szépen köszönni! - veregette meg Brill h{t{t Topor, majd karon ragadta Csetét, és lefele indult vele a színpadról. - Ez jó buli volt - mondta Csete. Gyorsan leértek a színpadról, és ahogyan jött a m{mor, olyan gyorsa,, lova is illant. Az érzelmektől túlfűtött Csetén úrr{ lett a gyanakv{s, a bizalmatlans{g és nem kevés szégyen. - Tulajdonképpen... ez most mire volt jó? - takarta el mag{t a színpad mögött, miközben a nézőtéren még mindig tartott a tapsork{n. - Szereztünk ezer bar{tot - mondta Topor. - Plusz Vajnay fél a feltűnéstől - h{t most kapott egy kicsit. Topor elhúzta a backstage függönyét, hogy kiléphessenek a szabads{got jelentő előtérbe. I)e ott nem a szabads{g v{rta őket, hanem Vajnay és két újs{gíró, akik közül az egyik rögtön fényképezni kezdett. A fedetlen lőpornak több se kellett, {tölelte Csetét, és fejét a m{sik nyak{ba fúrta.

- Kérem, hagyj{k őket! - mondta Vajnay, akinek ez a botr{ny hi{nyzott most a legkevésbé. - De ön hívott, hogy írjunk a két bepottyant ügynökről! - szabadkozott a m{sik újs{gíró. - Igen, de ne így... ez roppant kínos... Kérem, t{vozzanak. A kél újs{gíró megvonta a v{ll{t, majd eltűnt. Vajnay arc{ról lerítt, hogy baj van, és hogy a bajt az ő kél balekja okozta. És ezt a kél balek is észrevette. - Fiúk, ez többé ne forduljon elő, vil{gos? - De h{t maga hívott ide minket! - mondta Topor. - Nézni! Nem pedig szerepelni! Vajnay biztos sok voksot veszített volna, ha az ezerfős közönség l{tta volna, hogy tombol most. - H{t néztünk. És l{ttunk is. Eleget l{ttunk - vette elő szok{sos pókerarc{t Csete, aki persze semmit nem l{tott. Topor pedig, aki mindent l{tott, most meg tudta volna fojtani a t{rs{t. - Szerintem maguknak ennyi m{ra elég - mondta Vajnay. - Ezut{n m{r csak a díj{tadó lesz, az magukat úgyse érinti. Menjenek haza, pihenjenek, és holnap reggel nyolckor v{rjuk önöket a központban. Ott minden eszközt és eligazít{st megkapnak. - Köszönjük - mondta Topor, és csupasz mellkas{t kezelte vakar{szni. Vajnay fintorogva biccentett, majd eltűnt a függöny mögött. A két újdonsült bar{t még néh{ny m{sodpercig a függönyt figyelte, nem lebben-e meg újra. Majd Topor a Csetéhez fordult: - Figyelj, megtennél nekem egy sziveséget? Ki kellene hozni a hinterlandból a farmeromat és a pultcsimat.

A Kék Hangya K{vézó valój{ban egy diszkrét kocsma volt a belv{rosban, nem messze Topor albérletétől. Norm{lis t{rsas{g j{r ide (m{r ami az érkezést illeti, hiszen t{voz{skor minden részeg egyforma): egyetemi hallgatók, gimn{ziumi tan{rok, művészek. Na persze. Művészek. Ez a szó Toporban mindig viszolyg{st keltett: „Müvész, naszép, lusta, mihaszna népség, akik alkoholban, nikotinban és kofeinban keresik az ichletet, hogy aszt{n m{snaposan összeblöfföljenek p{r színt egy v{szonra, aszt attól seggre kell ülni!” Így értékelte Topor a mai művészeket. „Jó, a Csontv{ry Kocka, meg a többiek, azok tuttak, meg biztos vannak, akik ma is tudnak, de azokról csak nyolcvan év múlva vakarj{k majd le a többi léhütőt a művészettörténetészek. Addig meg szép kis karierr, az, hogy eggyüt isznak a volt gimn{sziumi tan{raikkal.” A műveikre nem volt kív{ncsi, nem is tudta, ki a szobr{sz közülük, ki a festő, ki a t{ncművész. Csak nézte őket itt a Kék Hangy{ban estéről estére, nézte, hogyan szikkad a szemüregük agyags{rg{ra, hogyan magyar{zz{k meg egym{snak az életet, amitől olyan gondosan t{vol tartj{k magukat, és amelyhez Topor valamennyiüknél jobban értett, mégse szólt róla egy szót se. A művészek és a tan{rok, de még a di{kok is mindig fizettek. Topor soha. Ő csak görgeti, halogatja, hizlalja az adóss{g{t sörről sörre, k{véról k{véra minden este, m{r egy éve. Mindig óvatosan, apr{nként, mert nem az ital fontos neki, hanem a t{rsas{g, jóllehet Fant{n, a csapos fiún kívül soha senkivel nem beszélgetett még, és ezek a beszélgetések is többnyire a sz{mlafizetés időpontj{nak körvonalaz{s{ról szólnak. De mégis jólesik emberek között lenni. Otthon, a négy fal között senki nincs neki. csak saj{t maga: az olvas{st elunja, a televízión felidegesíti mag{t, a horgol{shoz pedig... férfi. Csak ülne otthon, pörögne, r{gódna, és ennek a büdös nagy, testes csöndnek a padl{sajtaj{t egyszer csak r{rúgn{ föntről a Jóisten, a nevén szólítan{ nem Topornak, hanem J{nosnak ő pedig a végén még megjavulna. H{t akkor ink{bb lej{r a Kék Hangy{ba. Itt felszívódhat, eltűnhet, legal{bb

maga elől; és amilyen régóta j{r m{r ide, a többiek se nagyon vesznek róla tudom{st. Tudj{k, hogy ott {ll, a ropis t{l, az idétlen aloe ver{s ital a rekl{m miatt, akkor az a kócos tag, akkor az a kócos tag, aki mindig csak egy sört iszik, de azt h{rom ór{n {t, azt{n még székek és a vécé. És az a kócos tag, Topor a tréning ut{n ma is egyenesen idejött, mint ahogy egy piszok kemény nap ut{n b{rmelyikünk menekülne a csal{dj{hoz vagy a bar{taihoz. Tragikus, hogy Topor csal{dja egy k{vézónak hívott kocsma, a bar{tai pedig olyan emberek, akikhez soha egy szót se szólt. Bejön ide. leül, és senkinek sem mondja, milyen rossz napja volt, mennyi idiót{val tal{lkozott és mennyi kétsége van az egész H{lózattal kapcsolatban: csak a testtart{sa beszél, csak a mozdulatai panaszkodnak, csak az arc{nak kifejezéstelen redői mögül {tsütő szomorús{g {rulkodik a pultnak, az üvegeknek, a kopott k{rpitnak. - Gal{ntai! - kiab{lta Fanta, a csapos a pult mögül, aki még harminc sem volt, de m{r vagy hatvanévnyi élettapasztalatot szívott fel itt, ahol a nap huszonnégy ór{j{ból körülbelül tizenhatot töltött. A két fülcimp{j{ba lőtt brill fülbevalók, a nyaka köré tekert, vezérműl{nc vastags{gú ezüst ötvösmunka

és

a

mellkas{n

szegycsontig

kigombolt

ing

arról

tanúskodott: nemigen b{nja, ha a csaposdivat m{r jóval azelőtt elrohant mellette, mielőtt erre a szakm{ra adta volna a fejét. - Gal{ntai, gyere ide! - merthogy Fant{nak Topor az elején még így mutatkozott be, később pedig nem akart komplik{ciókat (Fanta pedig sehogyan se mutatkozott be soha senkinek, mégis mindenki tudta: ő Fanta.) - Na, csucsu, mizuj? - kezdett r{ csaposunk a kocsmaszlengre, amelynek nemcsak mindennapos közönsége, de aktív form{lója is volt. - Semmi - r{ndította meg a v{ll{t Topor, és lekuporodott a pulthoz. - Mikor dell{zol nekem ötvenkilencezer-négysz{z forintot? - Fanta ezt nem követelőzve, morcosan kérdezte: csup{n saj{t lankadhatatlan jókedve serkentette évődésre.

- Malyd ha befizetted ut{na az [F[-t. - Azt én m{r rég befizettem ut{na. - Igen? És mit csin{lt{l a blokkokkal, merthogy nekem nem adtad, az hétszentség! - Nem tudok blokkot adni, apafej! Ki kellett vennem a papírt a pénzt{rgépből, mert a klotyóban elfogyott. - Ez jó szöveg - nevetett Topor ezt majd mondd az APEH-kosoknak is! - Egyszer m{r mondtam; azt mondt{k, ne izguljak, elég mélyre fognak {sni. - Na, adj egy sört. - Ötvenkilencezer-hatsz{zötven - jegyezte meg Fanta. Topor nem sum{kolt, nem keresett kibúvót, és nem tűzött hasra ütve hat{ridőket sem. Mint mindig, most is csak ennyit mondott: - Malyd behozom. - Leharcoltnak tűnsz, minden rendben? - Hmmm... naggy{ból - z{rta rövidre Topor. Ez a nagyj{ból jelentette az űrkikötőnek berendezett pavilont, a pincérruh{t, a gyanakvó Csetét, a hibbant Zarvant, a rosszban s{ntik{ló Vajnayt. Nagyj{ból. A main{l durv{bb napokat is intézett m{r el ennyivel. - A tegnapi sörödre a vendégem volt{l - mondta neki Fanta. - Mi is volt tegnap? - kotort vissza az emlékeiben Topor. - Az, hogy nem jöttél. Tényleg: Topor estig a rendőrségen ücsörgött Csetével. A Nagy Csörömpölés ut{n Toporék mentek az őrsre, a Zsir{fot pedig elvitte a mentőautó a kórh{zba. „De hogy a m{riabükki tintafoltos jó égbe került

a Zsir{f a pl{z{ba?" - ötlött fel Toporban. -„Csak nem azzal a vele született Wartburgal jött, ami mijatt m{r az annya magzatvize is olajfoltos volt? És ha még bentvan a kórh{zban, akkor a Wartburg még mindig a pl{za parkolóban... Heuréka!" - Fanta, géniusz vagy! Ezért hozok neked egy csomó pénzt, ezt tedd el holnapra! - tolta vissza Topor a sörösüveget, és m{r pattant is föl a pulttól, amikor megszólalt az a förtelmes csengőhang. Az édeskés, gejl csengőhang, amely b{rmikor kikiab{lhatott Topor zsebéből, és amely a férfi lelkiismeretét helyettesítette. A Zsir{f megérezte, mire f{j Topor foga. Vagy H{rsfalvinak lett elege. Vagy... vagy egy húszas sz{m, amihez még nincsen név rendelve. Topor a kijelzőre nézve nem tudta, örüljön-e vagy féljen. Az ilyen esetekre viszont kiforrott stratégi{val rendelkezik: suttogva veszi fel valami csendes helyen, megv{rja, m,g az illető bemutatkozik, azt{n azt hazudja hogy egy megbeszélésen ül, és megígéri, hogy később visszahívja. Azt{n persze nem hív vissza senkit mert abból neki még soha semmilyen haszna nem sz{rmazott; viszont megvan a név a sz{mhoz, amit be is ír a telefonj{ba,

hogy

legközelebb,

mikor

a

negédes

csengőhang

figyelmezteti valamilyen kor{bbi disznós{g{ra, legal{bb a csörgés néh{ny m{sodperce alatt felkészülhessen a r{szakadni készülő pokolra. Topor most teh{t a Kék Hangya vécéje felé fordult. ahol csendes környezetben r{zhatja le a telefon{lót, b{rki legyen is az. A vendégl{tóhelyekről sosem az étlapjuk, a pultjuk vagy az asztalaik adnak igaz képet: mindig a mosdójuk. Ha a legfelkapottabb éttermek vécéjének csempefug{j{ban több a gomba, mint az étlapon. akkor menekülj. Ha pedig a Kék Hangya vécéjének padlóburkolat{n kifolyt sörről nem tudod eldönteni, megitta-e m{r valaki, mielőtt odakerült, akkor elszégyelled magad: te is csin{lt{l m{r ilyet részegen. A padló nedvessége utat tal{lt mag{nak Topor cipőtalp{nak cikcakkjai közt, ahogy az mag{ra csukta a ragadós ajtót. Az előír{sokkal ellentétben

itt a női vécében csup{n tisztítószereket tartottak - és a higiéni{ból ítélve elhagyt{k a kulcs{t a férfi-mosdó pedig koeduk{lt volt: piszo{r a férfiaknak, vécékagyló a nőknek. Ezért sem lepődött meg Topor, mikor az egyik művésznővel majdnem összeütközött a szűk mosdó előterében. - Haló - suttogott bele a telefonba, mikor a művésznő végre kézmos{s nélkül t{vozott. - Haló? Haló! - ki{ltott a kagylóba a hívó fél, tipikusan abban a hiszemben, hogy ha ő rosszul hallja a m{sikat, akkor bizony{ra a m{sik is rosszul hallja őt. Topor bemutatkoz{st v{rt volna ahhoz, hogy elkezdhesse a megbeszélés-visszahívom szabv{nyszöveget; de az az idióta csak halózott. - Haló! Hallasz? Én nagyon halkan hallak, hallasz? Szóval

tegeződnek.

Topor

tov{bbra

sem

tudta

hov{

tenni

a

beszélgetőpartnerét. - Figyelj, most nem alkalmas - kezdte r{ mégis Topor, úgy döntve, a sz{mhoz ezt a nevet fogja menteni a telefonj{ba: Gyökér. - Csak a holnapot akarom megbeszélni, mikor hívhatlak? A holnapot? Miért, mi van holnap? Kinek mit ígért holnapra? Holnap semmi mag{nakció: be kell mennie a H{lózat telephelyére, azt{n ki kell mennie címekre. - Holnap nem lessz jó - bökte ki végül Topor. - Dolgozom. - Tudom, pont azt akarom megbeszélni. - Bocs{nat, kivel beszélek? - Csete vagyok. Tudod... Topornak ez az inform{ció nem v{ltoztatott abbéli sz{ndék{n, hogy a sz{mot Gyökér néven mentse el.

- Honnan van meg a sz{mom? - komorodott el a hangja. - Azt hiszed, csak te vagy olyan okos? - Ki atta meg? - Senki. Én adtam meg magamnak. Tegnap, az őrsön. Emlékszel? Olt volt a telefonod az asztalon. Megcsörgettem vele magam. A t{rcs{zott sz{mok közön ott van az enyém, ha most nem írta volna ki. Mentsd el nyugodtan. - És mit akarsz? - Szerintem együtt kéne mennünk. Több szem többet l{t. - Neked h{ny szemed van? - zökkentette ki Topor. - ...Kettő. Miért? - És kettőt l{tsz? - Nem... egyet. - Na jó. Te tudod, hova kell menni? - Persze hogy tudom. Én mindent tudok. Címet, cégjegyzéksz{mot, tevékenységi köröket, tavalyi mérleget... - Elég a cím. Van kocsid? - Nincs. Neked? - ...Lesz - mondta Topor. - Küldd el a címet S-emesben, regei hétre ott vagyok. Topor lerakta a telefont, majd a mosdó foltos tükrébe nézett. Amióta Topor SIM-k{rty{ja dobog benne szívként, a telefon ilyet még nem hallott: a gazd{ja úgy ígért meg rajta keresztül valakinek valamit, hogy komolyan gondolta, és tartani is akarta a szav{t.

Ahogy a mosdóból kilépve Topor keresztülv{gott a Kék Hangy{n, és ahogy a kij{ratot elhagyva a Liget Pl{za mélygar{zsa felé vette az ir{nyt, úgy érezte: noha vele született bizalmatlans{ga és az elmúlt napok történései felett érzett bosszús{ga erősebb ann{l, hogy Csetét a bar{tj{nak nevezze, mégisévek óta először bizsergette meg a felismerés: nincs egyedül. M{r az utc{n j{rt, amikor telefonj{ban visszakereste a sz{mot, melyről hívt{k, és elmentett a néven: Csete.

V.

Az előtt a h{ztömb előtt, melynek címét és GPS-koordin{t{it Csete küldte {t Topor telefonj{ra, a Nagy Csörömpölés ut{ni m{sodik napon, reggel hét óra négy perckor egy s{padt zöld (khm, Wartburg-zöld) Wartburg {llt meg - m{r ha egy öreg kétütemű r{ngatózó lefullad{s{t nevezhetjük meg{ll{snak. Topor nem sokat bíbelődött a parkolóhelykeresgéléssel: egyszerűen csak kirakta az elakad{sjelzőt - na nem a v{rosi sofőrök pökhendi arroganci{j{val, hanem azzal a p{nikkal, ami a lefullad{snak szólt. Tényleg nem tudta ugyanis, lesz-e újra elindul{s. Az autót tegnap este hozta el a Liget Pl{z{ból, pontosan onnan, ahol a Zsir{f hagyta. Topor ismerte m{r a Zsir{fot, és tudta, hogy sosem z{rja be, és sosem veszi ki belőle a kulcsot. Mert a Zsir{f m{r rég kivonatta volna a kocsit a forgalomból, de gépj{rművet forgalomból véglegesen kivonni csak al{írt bont{si igazol{ssal lehet, ilyen igazol{st Wartburgra Pedig csak úgy adn{nak ki, ha a Zsir{f fizetne az {tvételén. Mert a bontók szerint - és nem keveset hívón végig a Zsir{f - a bont{s értékét a fém vil{gpiaci {ra hat{rozza meg, de a Wartburg-fém vil{g, piaci {ra többnyire a haszn{lt tejes dobozéhoz igazodik. Vagyis a Zsir{f arra j{tszott, hogy egyszer csak valaki majd brahiból elköti, tal{n a Dun{ba hajt vele, vagy sz{nt{shoz fogja haszn{lni h{rom megyével keletebbre; a Zsir{f meg bejelenti a lop{st a rendőrségen, és volt gond, nincs gond. Topor teh{t nem tört z{rat, nem érintgetett drótokat - egyszerűen csak odament, beült és elhozta. Persze a parkolók{rtya a Zsir{fn{l volt, a kórh{zban, a nadr{gja zsebében, az {gya melletti kis fémszekrényben; és ha a fizetőautomat{ba dugta volna, az bizony eddigre m{r kereken kilencezer forintot mutatott volna. Topor hazudhatta volna azt is, hogy elhagyta a parkolók{rty{t, amely esetben ötezer forintot kellett volna

fizetnie saj{t zsebből, amit azt{n bevasalhatott volna a Zsir{fon, aki örült volna, hogy csak ennyi, és nem a többszöröse. De Topor jóval egyszerűbb megold{st v{lasztott. Este nyolc körül ért a Liget Pl{z{ba, amely ekkort{jt kezd kiürülni: a sok konzumzombi fejében felsejlik valami t{voli, ködös kép a csal{djukról, akik hazav{rj{k őket, és az üzletekből kijőve a mélygar{zson keresztül kirajzanak a szélrózsa minden ir{ny{ba, még akkor is, ha bizonyos ir{nyokba behajtani tilos. Gyalogosan ballagott be, levette a Wartburg első rendsz{m{t, és egy darabka fekete ragasztószalaggal a rendsz{m középső I betűjét T-re egészítette

ki;

majd

a

bej{rati

sorompóhoz

ment

vele,

a

rendsz{mfelismerő kamera elé tartotta, és jegyet kért. A gép nyomtatott neki. A jegyen szerepelt a rendsz{m is, és a Topor sz{m{ra megnyugtató inform{ció: Az első fél óra ingyenes. Ezut{n Topor a k{rty{t lekezelte a fizetőautomat{n{l, amely nem kért pénzt, viszont jó utat kív{nt. Ezut{n Topor visszapattintotta az első rendsz{mt{bl{t, beült a Wartburgba, és a kij{ratn{l m{r nem is volt szükség a k{rty{ra, mert a kamera m{r rendsz{mról felismerte, hogy ez az autó alig öt perce jött csak be a gar{zsba. A sorompó felnyílt, Topor pedig kihajtott, és úgy érezte, egy hosszú és f{rasztó nap faforg{csizű tort{j{ra ezzel a mutatv{nnyal azért mégiscsak sikerült egy kis tejszínhabot pöttyentenie. Nem is volt semmi gond haz{ig, és reggel sem, az elindul{skor. Ann{l meglepőbb volt ez a lefullad{s itt, a belv{ros közepén, egy szűk, {rnyékos, egyir{nyú utc{csk{ban. A mögötte felhangzó dud{kra csak legyintett, minden figyelmével a j{rd{ra fókuszalt: az ilyen Csete-félék nem szoktak késni. És tényleg nem: ahogy Csete észrevette a közlekedési felfordul{s

okozój{t,

rögtön

szaladt

a

Wartburghoz,

kezében

aktat{sk{val és egy pékségi papírzacskóval. Amíg Topor az egyre f{radtabban kr{kogó önindítót kínozta, Csete m{r be is pattant az anyósülésre.

- Jó reggelt. Hoztam túrós t{sk{t. - Az csod{latos. - Mehetünk! - nézett Csete Toporra, mert ő is érezte m{r a mögöttük tömörülő autósor türelmetlenségét. - Fogunk is, ha mektolod! - Hogy... jaj... rendben... - Csete kipattant az

autóból, és a

csomagtartóhoz szaladt. Intett a mögötte toporgó Suzukinak, azt{n minden erejével nekifeszült és megl{tta a Mongoose Security-matric{t a h{tsó szélvédőn. Nem profi matrica volt, csak öntapadós betűkből kívülre kiragasztott girbegurba felirat. - Ez mi? - kérdezte Csete Toportól, aki időközben szintén kisz{llt, hogy a sofőroldali ajtó oszlop{t tolja. - Micsoda?... ja, az? Felirat. - De ez nem az a tag, akivel bezuhantunk... - De igen. Neki teszek most szívességet. - Itt nekem valami nem tetszik - {llt meg Csete, r{ sem hederítve a mögötte idegbajt kapó tizenöt-húsz reggeli sofőrre. - Micsoda? - Hogy miért ilyen girbegurb{n van ez felragasztva. - Mert a Wartburg-üvegben nincs fűtősz{l sorvezetőnek. - Érdekes... - tűnődött Csete. - Na, gyere el onnan! Nem kell olyan messziről tolni! Gyere ide az első ajtóhoz! Csete még mindig a feliraton tanakodva előrement, majd tolni kezdték az autót. Csete a tükörnél fogva tolta, Topor pedig a saj{t oldal{n

lehúzott szélvédőn keresztül korm{nyozott. Mikor megfelelő tempót ért el a Wartburg, Csete futt{ban föltépte az ajtót, hogy bepattanjon - nem sz{molva azzal a biciklis fut{rral, akinek ugyeb{r szabad m{r az egyir{nyú utc{ban szembejönnie, de arra nincs felkészülve, hogy a parkoló autók közül hirtelen olyan ősveter{nnal tal{lja mag{t szemben, amelynek a sofőrje túlontúl autón kívül tartózkodik ahhoz, hogy fékezzen - de miért is fékezne, ha egyszer most lendültek csak be -, és ahhoz, hogy bejusson az autóba, hirtelen fel kell r{ntania az ajtót, amelyre úgy kenődött fel a biciklis, mint disznózsír a p{szk{ra. A csörömpölés hatalmas volt, egy parkoló autó riasztója is megszólalt, közben pedig Csete kezében ott maradt a jobb oldali visszapillantó, ahogy a sofőrülésre ugró Topor m{sodikba rakta a Wartburgot és felengedte a kuplungot. A Wartburg beindult, de Topor nem mert fékezni, hogy megnézze, jól van-e a biciklista: a mögöttük haladók épp eléggé rohantak a munkahelyükre ahhoz, hogy ne akarjanak m{r ilyesmivel is foglalkozni. Majd legfeljebb mindenki tanúsítja, hogy a biciklis a semmiből került elő, és miut{n elütötte a kocsi ajtaj{t, csúny{n cserbenhagyta Toporékat. Csete néh{ny sarokig falfehéren ült az anyósülésen, és azt mérlegelte: h{nyan l{tt{k azok közül, akik ismerik, és h{nyan azok közül, akik hajnalonta elkövetik azt a hib{t, hogy négy keréken guruló, bömbö-10 zenel{d{jukkal az ő erkélye alatt hangoskodnak. es akikre ő olykor az {gy{ból kelletlenül kikecmeregve vízfestékkel megtöltött lufit dob{l. Ezen töprengett, majd amikor többsaroknyira elhagyt{k a környéket, egy újabb paraj{nak intve búcsút. Topor felé fordult: - Túrós t{sk{t? A H{lózat egy irodah{z legfelső h{rom emeletét bérelte a V{ci úton. Ebben a h{rom emeletben volt összetömörítve minden: a marketing, a sales, a HR,

az informatika, az ügyfélkapcsolat - minden, amihez

különösebb szakértelem kellett, vagy amit nem lehetett csak úgy kiadni

kis pénzért bevadítható balekoknak. A mélygar{zsban pedig csak néh{ny nagyfőnök autój{nak jutott hely, köztük Vajnay Audij{nak és Zarvan Smartj{nak. A recepciós nézett is egy nagyot, amikor monitorj{n megjelent a mélygar{zs sorompója előtt türelmetlenkedő Wartburg, és a mikrofonból megszólalt a furcsa beszéd: - Na mi, lesz m{r? Itt {llunk m{r vagy töb perce! - Hova óhajt menni, uram? - kérdezte a recepciós. - Vajnay úrnak a H{lózatból megiggértem, hogy nyolcig lemosatom. Ez a sehova nem passzoló v{lasz annyira összezavarta a recepcióst, hogy a legegyszerűbb, leg-automatikusabb reakciót tudta csak produk{lni: felnyitotta a sorompót. - Mínusz kettes szint. - Aszt én nagyon jól tudom - szólt Topor hangja, majd az autó eltűnt a monitorról, h{rom perc múlva Pedig Topor és Csete megjelentek a recepción{l. - A H{lózathoz megyünk - mondta Csete, mert lőpor hangj{t m{r ismerte a recepciós. - Meg van beszélve? - De még, mennyire! - hallott{k közvetlenül a h{tuk mögül Zarvan hangj{t. - Helló, fiúk{k, nagyon nagy show volt tegnap, mindenki azt emlegeti. A t{ncot, meg titeket. A két férfi v{ll{ra egy sötétszürke alpakaöltöny két jól szabott ujja simult, miközben valamilyen hars{ny tutti-frutti parfüm aur{ja borult r{juk. - És milyen összefüggésben emlegetnek? - kérdezte Csete a perzsa hóna alól szabadulva.

Zarvan a forgósorompó felé terelte, majd saj{t belépők{rty{j{val maga elé tessékelte a két férfit. - Csak jókat mondanak. Véletlenül valaki felvette az én t{ncomat.... - Véletlenül... - nézett Csete a m{sikra. - ...és megmaradt a ti részetek is - folytatta Zarvan, m{r a liftben - Fent van Youtube-on, olyan... - ....szexi? - kérdezte flegm{n Topor. - Több ann{l. Ősrobban{s. Big l{jk. A liftajtó a negyediken nyílt ki. Zarvan maga előtt lökdöste a fiúkat, közben a nagy, jól szekcion{lt irodatérben úgy üvöltözött, hogy minél több {lmos arc feléjük forduljon. - Nézzétek, ki van itt! Hahó! A Nagy Csörömpölőkl Kialvatlans{gtól duzzadt, közönyös, kocsony{s tekintetek súrolt{k őket. - Tudj{tok! A tegnapi nap szt{rjai! Az minden arcról lerítt, hogy Zarvant m{r egy{ltal{n nem veszik komolyan; r{ad{sul aki ma reggel nyolcra itt van, az gyaníthatóan nem vett részt a tegnapi egész napos ereszd el a hajamban. Topor és Csete olyan kellemetlenül érezte mag{t ezen a kör-behurcol{son, mint a Szent Jobb a Budapest Par{dén. Egyetlen mosolygó arc sietett csak az üdvözlésükre, Csete legnagyobb örömére: Esztike, aki hast{ncosbikini helyett ezúttal farmert, blúzt és egy hars{ny színű blézert viselt. - Nézd kit hoztam, Eszti! A Han Solo-donorodat meg a kis bar{tj{t tapsikolt Zarvan, mint egy tízéves kisl{ny. - Sziasztok! - mosolygott Eszti kiz{rólag Csetére. - Topor J{nos - nyújtott kezet a mellőzött.

- Zarvan Kutchemeshgi! - fogadta el a jobbot a perzsa a l{ny helyett. - Tényleg n{lunk fogtok dolgozni, nagyon fasz{ntos! - hozta Eszti a stílus{t. - A kis szemed jól van? Tegnap kurva ronda volt. - Semmi baja - mondta Csete. A l{ny felvidult: - Akkor add m{r meg a sz{mod! Csetét v{ratlanul érte a v{lt{s. - A sz{mom?... - Nulla-hat-húsz-h{rom-tizennégy... - mondta Topor fejből Csete sz{m{t. - Na v{rj{l, ne olyan gyorsan... - Eszti papírért szaladt. - És a tied titok? - kérdezte Zarvan Toport. - Hamis vagy! - felelte Topor, és megcsipkedte a perzsa arc{t, akinek ez pokolian tetszett. Mert Topor m{r csak ilyen volt: mindenki a tenyeréből evett, és b{r a l{nyokat szerette, tetszett neki az új felfedezés, hogy férfiak fejét is el tudja csavarni. -

Nulla-hat-hetven-kilenc-tizenh{rom

-

kezdte

el

Csete

Topor

telefonsz{m{t. - Kussolj{l! - rúgott Topor hatalmasat Csete bok{j{ba. - Írjuk al{, amit kell, azt{n menjünk. Elég rossz helyen parkolunk. Itt Topor arra gondolt, hogy a liftajtóba tolattak be. - Eszti-maszti elkísér titeket - mondta Zarvan, és r{juk kacsintott. - H{nyszor kértelek, hogy ne hívj így! - Bocsi! Csak azért - nézett a perzsa mélyen Csete szemébe -, mert Esztimaszti nagyon szeret... khm< - Menjünk a munkaügybe! - húzta el a két férfit a perzsa t{rsas{g{ból Eszti-masz... khm... Eszter.

Hogy az előző nap tematik{j{hoz hűek legyünk, a Csillagok h{borúja első részében van egy jelenet, a két jedi egy ajtó előtt {ll, az ajtó felnyílik, a túloldal{n pedig ott {ll az ördögfejű Darth Maul, a szarvaktól ékes, vörös fejű gonosz Sith Lovag, tekintetéiben olyan gonosz elsz{nts{ggal, amitől a két jedi egy pillanatra meglepődik. Ezt a jelenetet kell elképzelnünk ahhoz, hogy értsük, mi történt a V{ci úti irodah{z negyedik emeletén, amikor Topor és Csete abba az irod{ba nyitott be, ahol az al{írni- és {tvennivalók v{rt{k őket - plusz közvetlenül az ajtó túloldal{n, tekintetében olyan gonosz elsz{nts{ggal, amitől a két férfi nemcsak meglepődött, de Csete még szökkent is ijedtében ott {llt Bedő. - Faszom, Bedőkém, lazíts{l m{r! - rivallt r{ a l{ny. Bedő kicsit összébb húzta mag{t, de a két férfit nem tévesztette szem elől. - Gyertek be - mondta itt vannak a cuccok. Ez itt a ti bibli{tok - mutatott egy h{zilag fűzött, néh{ny oldalas anyagra. - Az nem vastagabb? - kérdezte Csete, a hangj{ban őszinte döbbenettel. - Micsoda? - nézett r{ Bedő. - A Biblia. Az ennél vastagabb. Meg két oszlopba van szedve. - Istenem! Csod{lkozik, ha pof{n fújj{k! - sóhajtott Bedő Topornak. Ebben van leírva az üzletkötés menete, a szükséges kérdezz-felelek. - És ellehet térni tőle? - kérdezte Topor. Bedő zavartan lapogatni kezdte a nyomtatv{nyt. - Őőőő... azt mondja... jó napot kív{nok... te milyen m{s köszönést tudsz még? - Agyj Isten... vagy tiszteletem... - sorolta Topor. - Szerintem ezeket nyugodtan haszn{lhatod.

- Szerintem meg ezt ne egy biztons{gi őr szabja meg - vetette közbe Csete. - Mert, mi a bajod? - nyúlt Bedő az övén függő spray felé. - Ez itt a körzetetek térképe - prób{lta menteni a helyzetet Eszti. - Geci jó környék, tizenegy ker. széle, panel meg vill{k. Csucsuék körzete, de ők nyertek a tréningen egyhetes Maldívot last minute, úgy-hogy addig tiétek a terep. Mondjuk, őket is irigylem. (Nem kell őket irigyelni: mikor ez a beszélgetés zajlott, Csúcsút épp ízekre szedték a spanyol reptéren, mert a fémdetektor kapun{l besípolt a magyar ortopédia kézműipari hagyom{nyait dicsérő fém lúdtalpbetéte.) - Itt vannak még a szerződéshez szükséges formanyomtatv{nyok, amiket az ügyféllel al{ kell íratnotok, valamint a szerződésetek két-két péld{nyban, írj{tok al{, és meg is vagyunk - dar{lta le gyorsan Eszter. Csete a szerződése fölé {llt, és olvasni kezdte: nemcsak úgy sebtében futotta {t, hanem m{r a kínos-s{g hat{r{t jelző huszadik néma m{sodpercben, a harmadik sóhajt{sn{l érezhető volt, hogy még az első mondaton se jutott túl. - Ezt majd elolvasod otthon! - pattant mellé Bedő. - Úgy nem írom al{. - Al{írod! - Különben? - Tudod te azt! - Bedő r{markolt a g{zspray fejére. - Fenyegetsz? - Vakarcs! - N{ci! - vakkantotta Csete, és m{r ugrott is be Topor h{ta mögé, aki így Csete helyett kapott ízelítőt Bedő könnyg{z{tól. Az első m{sodpercben

föl se fogta, mi történt; a m{sodikban prób{lta meg{llni, hogy Csetét egy fél fordulattal lepofozza; a harmadikban pedig szét{radt az arc{ban a ny{lkah{rty{it kaparó, maró forrós{g. - Ne dörzsöld, úgy csak rosszabb lesz! - mondta Csete a h{ta mögül. (Nem Topor volt a nap vesztese: a repülőtéren ezalatt az egyik túlbuzgó biztons{gi őr Csucsu hatalmas pocakj{ba beleképzelt legal{bb nyolc kiló bezacskózott heroint, úgyhogy a mi örökké vid{m Csúcsúnk most éppen sír{sra görbült sz{jjal, anyaszült meztelenül feküdt hason egy ablakok nélküli szob{ban, mögötte pedig egy reptéri biztons{gi őr készült gumikesztyűs jobb kezével egy olyan mutatv{nyra, amiről Csucsu hasonló fajsúlyú feleségének csak ennyi jutott eszébe: „ezt h{nyszor kiprób{ltam volna m{r vele, de sosem engedte!") - Nyomorult g{spré! Sírva írtam al{ a szerződést, elsem olvastam mondta Topor könnyes szemmel néh{ny perc múlva Csetének, ahogy a szükséges paksamét{val a hónuk alatt iparkodtak a lift felé. - Mindig el kell olvasni, mielőtt al{írod a neved - bosszankodott Csete. - ...Miért, te a saj{t nevedet írtad? - torpant meg a m{sik. Csete arca erre a mondatra éppolyan lett könnyg{z nélkül, mint Toporé könnyg{zzal. Nem zavart{k felhők a napot, amely pikírt kedvében ny{ri fényével élesen kirajzolta a belv{rosi h{ztömbök vakolat{ban ülő mocskot, ahogy a zöld Wartburg végiggurult a Bajcsy-Zsilinszky úton. A fiúk az összes ablak letekerésével bocs{tott{k meg az NDK gépészmérnökeinek, hogy annak idején a Wartburggal összefüggésben még gondolati szinten sem jelent meg a légkondi. A filmekben ez az a jelenet, amikor a két hős a napsütötte v{rosban cirk{lva magabiztosan és ellen{llhatatlanul hajtja puszta tekintetével az uralma al{ az utat, miközben a néző valami dögös, hetvenes évekbeli funky-disco zenét hall. Hőseinkkel is ugyanez a film pörgött, ugyanez a lemez szólt, amelyről a tu akkor ugrott le, mikor a

L{nchíd felé kanyarodtak: a macsó cirk{l{s ekkor v{ltott {t egy h{romnegyed ór{s, fullasztóan forró araszolgat{sba, amely

alatt

a

reggel elg{zolt biciklis fut{r kétszer is elment mellettük anélkül, hogy felismerte volna őket. - Na l{ssuk! - Topor a dugóban felütötte és a korm{nyra rakta a „bibli{t”. - Aszongyja... a H{lózat-ügynök mindig türelmes, udvarias és nyitott... - Kikkel? - nézett r{ Csete. - Ezekkel? Akik a férjüket őrzik a fagyasztól{d{jukban?

Vagy

szabadkőműves-p{holyt

vezetnek

a

mosókonyh{ban? Mind saras! - Első szab{ly - olvasott tov{bb Topor ne te akarj eladni: ők akarjanak venni! ...Te akarsz eladni? - Eszemben sincs. - Nekem sem. Akkor ezzel nem lessz gond. M{sodik szab{ly: a „nem" is az „igen" egyik form{ja... Ezt te érted? - Nemigen. Nem is idézném az egész beszélgetést, mindenki elképzelheti, milyen hosszú volt az út a tizenegybe - és az igazi szenvedés még csak ezt{n kezdődött. A két férfi megegyezett, hogy felv{ltva prób{lkoznak: Topor feldob egy pénzt, és ha tízes, akkor Csete kezd, ha húszas, akkor Topor. Csete belement. Topor pedig elképedt, hogy ezt az örökkön gyanakvó, kukacos alakot milyen könnyű balekra venni. Tízes lett, Csete kezdett. Egy csendes, csal{di h{zas utc{ban prób{lkozik. kőhajít{snyira egy lakóteleptől. Csete csöngetett. Egy hatvan év körüli, jól szitu{lt asszony nézett a kertben a rózs{i közül, és gyanakvó, éles hangon ezt kérdezte: - Mit óhajtanak?

- Mi semmit - az a kérdés, hogy ön óhajt-e valamit. - Csele Toporra kacsintott. - Tudod, első szab{ly. a nő kim{szott a rózs{k közül, és fenyegetően a kapu felé indult. Csete ezt fél sikernek vette. - Nem, nem óhajtok semmit. - Teh{t igen - jegyezte meg Csete, és újra kacsintott: - m{sodik szab{ly. - Mit képzel! Tűnjenek el innen, vagy kihívom a rendőrséget! - Jól van na... egy kis túrós t{sk{t?... Toporé volt a következő kapucsengő, melynek rekedtes berregésére egy olajos kezű férfi m{szott elő a h{z h{ta mögötti műhelyből. - Tíztől vagyunk csak! - mondta a férfi. Topor gyorsan felmérte a helyzetet, és rögtön idomult is. - De én... boccs, csak én ugyan úgy nem tudtam aludni mint, maga. - Ilyen időben nem is lehet - dörzsölte meg homlok{t a csuklój{val a férfi. - Miben segíthetek? - Elromlott a... a... - Topor itt egy, a falnak t{masztott motoros fűkasz{t vett észre, {m egy ilyen kifejezésnek, hogy motoros fűkasza, e pillanatban csak az író tud ut{nanézni egy külön Google-ablak-ban, nem pedig egy kapuban {csorgó szélh{mos, aki még a h{rf{t is keveri a tub{val, így Topor pantomimba kezdett: egy képzeletbeli fűkasz{t lengetett a nyak{ban, a derek{t ingatva. Csete nem értette, és arra sem emlékezett, hogy a „biblia" tett volna utal{st ilyesmire - h{t gyorsan fellapozta a füzetkét. A fűkasza. Gondoltam - mondta a szerelő. - Nem tudom, mi van, mindenkinek most megy tönkre. Itt van?

- N-nem, otthon van. Csete semmit nem értett az egészből: se első szab{ly, se m{sodik... hogy lesz ebből üzlet? - Milyen m{rka? - Cseh. Szlov{k.... Csehszlov{k. Csete még mindig a füzetet lapozgatta, és csenden Toport bökdöste. - Jó régi lehet... - tűnődött a szerelő. - Nem is tudom, hogy ők gy{rtottake ilyesmit. - Netten meglehet nézni - mondta Topor. - Mag{n{l van nett? - Van, de elég vacak - Mennyit, fizet érte, megkérdeszhetem? - Havi négyezret. - Plusz a tévé meg a telefon. - Ja. - Nekem hatezerért van mindenem. Széles{v. - Topor közelebb hajolt a szerelőhöz: - Hasítyja a pornót. Hősünk úgy képzelte, a szerelő műhelyében olajos alkatrészek fölött a kilencvenes évek megfakult napt{rposzterein tupírozott hajú, pucér, szőrös l{nyok hajolnak kamionalkatrészekre, és nem tévedett. - És kébzelje - folytatta Topor tov{bbra is a szerelő arc{ba motyogva most n{lam maga is előfizethet. Huszonkét T-vé csatorna, aszt{n internett... - M{sfél gigabit, és hatforintos telefonpercdíj! - egészítette ki Csete.

- Így van - bólintott Topor. - Telefon{lhat, netezhet. A saj{t édesannya ugyanolyan közel lesz, mint Panela Andersen. A szerelő elkacagta mag{t. - Ezt nekem mondj{k, hanem az öregasszonynak itt a szomszédban. Kőkemény szexm{ni{s, özvegy Varróné. - Engem most hajtott el - mondta Csete. - Biztos nem volt elég r{menős! - veregette v{llon a szerelő, mag{ról megfeledkezve. Csetének így végre lett egy olajos v{llú inge. Topor a paksamét{ből kivett egy lapot, p{r szót írt r{, és Csete kezébe nyomta. - Eridgy visza, csönges be, add {t. A szerelő és Topor bementek a kapun, Csete pedig azon kapta mag{t, hogy az utc{n {lldog{l, jobb kezében a cetlivel, balban a „bibli{val", és semmit sem ért abból, amit mi, hétköznapi emberek egyszerűen csak valós{gnak hívunk, és amitől ő egészen mostan{ig gondosan t{vol tartotta mag{t. De ha ez most a valós{g, akkor legyen valós{g: a „bibli{t" maga mögé hajítva elindult özvegy Varróné kapuja felé. Miközben a szerelő a műhely melletti kerti csapn{l Ultra Dermet dörzsölt a kezére, Topornak a műhelyajtó résén keresztül lehetősége volt megszemlélni a tupírozott l{nyokat, akik megnyitott{k előtte az első ügyfél kapuit. Azt is l{tta a kerítésen keresztül, ahogy a szomszéd hölgy a lapot olvasgatja, majd alaposan körülnézve behúzza Csetét az utc{ról. - Mit írt arra a lapra? - kérdezte tőle a szerelő. - Aszt, amit {ltal{ban a nőktől akarunk, csak nem merjük nekik megmondani - mondta Topor, és hozz{l{tott a papírok kitöltéséhez. Bő tizenöt perc múlva, mikor mindennel végeztek. Csete csöngetett a kertkapun, összeolajozott inge mellégombolva, a haja kócos, az arc{n

különös fintor, az újdons{g var{zs{nak és az émelygésnek fanyar keveréke. - Adj egy nyomtatv{nyt! - ki{ltotta be erőtlenül. Topor a kapuhoz szaladt a dossziéval. - Van benne két koncertlyegy, azt is add oda! - Milyen koncertjegy? - kérdezte Csete. - Boy George. Mindenkinek j{r. Topor mögött az udvarból a szerelő integetett boldogan a két saj{t jegyével. - Milyen koncertjegy? - kérdezte Csete még hangosabban, mert erről egy szó sem esett sem a „bibli{ban", sem a H{lózat székhelyén. - Majd elmondom, add oda. - De milyen koncertjegy? - Add oda! - sziszegte Topor, és a szomszéd felé lökdöste Csetét. A hölgy egy pongyol{ban {llt az ablakban.

- Milyen koncertjegy? - kérdezte Csete m{r a Wartburgban ülve, és miközben a következő utc{ba gurultak {t. Topor dossziéj{ból kiforgatott néh{ny jegyet. Profi nyomtat{s volt, fémcsíkkal, perfor{cióval: pont olyan, mint amilyet a jegyirod{k {rulnak vagy amilyet a Topor-féle svindlerek tudnak gy{rtatni. - Boy George. - Az ki?

- Nem érdekes... - De érdekes. Az a nő úgy írta csak al{ a szerződést, ha elmegyek vele a koncertre. - Nem foksz elmenni. - Hogyhogy? - Mert nem lessz koncert. - Hogyhogy... hogyhogy nem lesz koncert? - Nem lessz. - És akkor nekem miért kellett ezzel a nővel... mi lesz, ha ezt Eszti megtudja? - Ugyan, kitől tudn{ meg? - ...Tőlem. - H{t te ritka nagy barom vagy - mondta Topor, ahogy a következő utca sark{n le{llította a motort. - De hogyhogy nem lesz koncert? - kérdezte Csete a nap végén újra, tizenkét sikeres üzlet megkötése ut{n a Kék Hangya pultj{n{l, ahol mindenki okét nézte: a törzsközönség sz{m{ra kiderült, hogy Tejpornak, ennek a m{r megszokott pultdekor{ciós darabnak haverja, sőt, hangereje is van. Topor pedig m{r b{nta, hogy elhozta ide Csetét. Nemcsak neki adja ki mag{t, de Fant{nak, a pultosnak, és az összes szemp{rnak is, amelyek ebben a pillanatban mind r{juk szegeződtek. Mert mindegy, hogy az ember bez{rkózós remete, mint Csete, vagy t{rsadalmi remete, mint Topor, a lényeg a mag{ny, az elef{ntcsonttorony, amelyből lenézve mindenki, aki kiadja az érzelmeit és a gondolatait, aki oldottan és felszabadultan viselkedik a m{sikkal, olyan sz{nalmasan kisszerűnek tűnik - Csete szemében gyanúsnak, Topor szemében pedig baleknak -, de ahogy magad is kit{rulkozol, észreveszed, hogy semmivel sem vagy

különb n{luk, pontosabban, hogy ugyanolyan sz{nalmasan kisszerű vagy, mint ők. Csete ezt érezte ma egész nap: a lopott Wartburg tükrét letörve, a hölgyhöz beosonva, a többi üzletkötéskor Topor cseleit elsaj{títva ugyanolyan gyanúsnak. {tl{tszóan lemeztelenedettnek érezte mag{t, amilyennek ő l{tta eddig a többieket. Topor pedig most érzi ezt, most, hogy itt ül valakivel, aki tudja a telefonsz{m{t, de nem azért, hogy behajtson rajta b{rmit is; aki annyira megbízik benne, hogy a saj{t nevének al{ír{s{val beleugrott egy közös munk{ba, akinek Topor végső soron ki lett szolg{ltatva. Topor ugyanolyan olcsó baleknak, megvezethető palimad{rnak érezte mag{t, amilyennek ő l{tta eddig a többieket. Néh{ny napnak pedig még el kell telnie ahhoz, hogy r{jöjjenek: az emberek nem kisszerűek, és azzal, hogy köztük élnek, ők sem v{lnak azz{: itt mindenki egyszerűen csak ember. Az a legkevesebb, és sajnos a legtöbb is, ami rólunk elmondható. - Szóval hogyhogy nem lesz koncert? - kérdezte Csete. - Ezt ugye nem a H{lózat szervezi? - Nem. De én sem. Senkinem szervez koncertet. - Akkor miért kell ingyenjegyet osztogatni? Ettől nem kötsz több üzletet! - Nem is azért csin{lom. Ha észrevetted volna, a legyet mindig, csak a legvégén hozom szóba. Plussz hűje lennék a H{lózat malm{ra halytani a vizet. Csete hallgatott. És gyanakodott. És gyanakodott. De semmi konkrétra nem jutott. És ezt Topornak is beismerte. - Nem értem.

- Na figyelj - fordult felé Topor. - De eskügyj meg, hogy senkinek nem beszélsz róla. - Esküszöm - mondta Csete, aki nagyon sok összeesküvés-elméletet olvasott m{r el, és sz{mosat gy{rtott maga is, de megszokta, hogy az emberek ezekre nem kív{ncsiak, így sosem beszélt róluk senkinek. - Én semmibe nem v{gok bele úgy, hogy, ne j{rlyak vele jól. Gondolom, erre m{r r{jöttél. - Igen, de ezzel a H{lózattal nemigen volt v{laszt{sunk. - Nem volt. De ha m{r belecsöppentünk, miért ne szeggyünk ki belőle minél többel? Amikor kijöttünk az őrizetből, egész éllyel azon töprengtem, hogyan tudnék úgy pénzt csin{lni, hogy az ügyfeleket se csapjam be, a H{lózat zsebéből se vegyek ki, és a végén minden nyomot el lehessen tüntetni. Aszt{n reggelre meglett az ötlet. Azért nem mentem be a tréningre, mert a jegynyomtat{st intéztem telefonon. - És mi az ötlet? Od{ig tudom, hogy koncertet szervezel, amire ingyenjegyet adsz, azt{n nem lesz koncert. - Nagyon figyelj, mert csak 1-szer mondom el. Itt egy jegy. Boy George, Augusztus 10-ke, tizenkilenc óra, Papp L{szló Sportaréna. Tiszteletjegy, kereskedelmi forgalomba nem hozható. - L{tom. - Fordísd meg. - Felhaszn{l{si feltételek. Jelen jegy... {t nem rúgható... a műsorv{ltoz{s jog{t fenntartjuk. - Egy ilyen jegy elő{llít{si költsége kettősz{z forint. A sportarén{ba tizenkétezren férnek be, de az túl nagy sz{m: legyünk re{lisak, sz{moljunk h{romezer nézővel. Teh{t a jegy elő{lít{si kölcssége ötsz{zezer forint.

- Hatsz{z - javította ki Csete. - L{tom, figyelsz - legyintett Topor. - Ez a buli ennyibe kerül nekem. - Nekünk - javította ki újra a m{sik. - Nekem. - Mindegy. -
egy előfizetésbe, hogy ellyussanak a

koncertre. M{rpedig a jegyet kereskedelmi forgalomban nem tudly{k megvenni. Ekkor mi apróhirdetésoldalakon és aukciós port{lokon megvillantyjuk a jegyeket. Egy havi előfizetés {ra, hatezer forint szerintem re{lis. Sz{molj! - Hatezerszer kettőezerkilenc, az... az... tizenhétmilló-négysz{zezer forint. De legyünk re{lisak: ha ötsz{z jegyet eladunk és ut{na le{lunk,

nehogy lebuklyunk, az is h{rommillió forint. Az m{r elég ezért a p{r hétért. - H{rommillió - csillant fel Csete tekintete -, az fejenként m{sfél! - Te miről beszélsz? - torpant meg Topor. - Hogy... hogy én... - Ne éljd bele magad. Ma reggel még oda se akartad adni a lyegyet a nyany{nak. Ott üvöltöztél az utc{n, hogy mijenkoncert-miljenkoncert! - És ebből hogy nem lesz baj? - Mijén baly lenne? - H{t hogy kiderül, hogy nem lesz koncert! Hogy fog kiderülni péld{ul? - Úgy, hogy odamennek az emberek augusztus 10-dikén, kinyalva, mint Szaros Pista a neve naply{n, aszt{n l{tyj{k, hogy z{rva, és hazalyönnek. - És nem fognak reklam{lni? - Az a huszon-harminc, akik tőlünk kapt{k a lyegyet, nem fog, mert szólunk nekik. Akik meg vették, azok kussollyanak, mert ralyta van a jegyen, hogy nem lehet {truh{zni, teh{t honnan van nekik ugye, és az is rajta van, hogy a műsorv{ltoz{s jog{t fenntartyj{k. - És a H{lózat? -

Szerintem

valami

nem

oké

a

H{lózattal.

Nem

szeretik

a

nyilv{nyoss{got, ez az első pillanatban kiderült. Ők nem fogj{k kiborítani a bilit, mert kiöntenek vele a gyereket is... így mongyj{k? - De Vajnay... - Vajnay bekaphatja - mondta Topor, és saj{t zsenialit{s{nak nikotinglóri{j{ban nagyot kortyolt fellazult söréből.

- Mit kaphat be? - hallotta a következő pillanatban a h{ta mögül, és úgy félrenyelte a sört, hogy azt hitte, megfullad. Zarvan hangja volt. Esztimasz... Esztivel érkeztek, akinek Csete szólt, hogy itt lesznek: ez a két férfi szemvillan{sainak rövid p{rbeszédéből vil{gos lett Topor sz{m{ra. Mindketten a reggeli munkaruh{jukban, b{r Zarvan a zakótól hamar megszabadult, és a nyakkendőjét is meglazította, ahogy egy igazi multiyuppie teszi az este tízes munkavégzéskor. - Na, geci nap az első. mi? - fúrta mag{t Eszti kettejük közé. - Kusolsz, fater! - intett Topor Csetére. - Miről kussol? - fúrta mag{t oda Zarvan is. Ebbe az idillbe m{r csak Fanta hi{nyzott a hülye versi-kéivel: - Sziasztok-szevasztok, sokat isztok, bebasztok! Mit adhatok? - Ez mekkora duma! - rekonstru{lt Eszti - Szevasztok, mit isztok! -, és l{ny létére úgy röhögött fel közvetlenül Topor füle mellett, mint egy orrsövény-ferdüléses hiéna. És amikor nevetés közben kifelé fújta a levegőt, ann{l csak az volt furcs{bb, hogy befelé szívva szab{lyosan röfögött. - Én egy sört! - bökte ki végül. - Korsó vagy poh{r? - Korsó. Csete a saj{t buborékos {sv{nyvizére nézett, majd elpirult. - És neked? - fordult Fanta a nyúl{nk perzs{hoz. - Dupla martinit, kevés jéggel. - Figyelj, James Bond, ez itt nem Monte-Carlo. Én arra lettem volna kív{ncsi, hogy korsó vagy poh{r? Topornak ebben a pillanatban elege lett az összepréseltségből.

- Na jó. Kicsit sokan {llunk itt. - Ez az, gyere, hagyjuk magukra a fiatalokat!-ragadta meg Topor csuklój{t Zarvan, miközben leplezetlenül Esztire kacsintott, zs{km{ny{t pedig a presszó szomszédos végébe r{ngatta. - Hú, odass, bili{rd! Tudsz? - Nem igaz{n - húzatta mag{t Topor, és v{gyakozva nézett vissza a sörére és a székére, ahonnan egy éve még soha senki nem r{ngatta el. Eszti Csetével maradt. - Nagyon szar volt? - kérdezte a l{ny. - Nem. Tizenkét szerződést megkötöttünk. - Hú, ap{m, az geci sok! Hogy csin{lt{tok? - Megvannak a módszereim. Annyi csak, hogy a h{lózatos füzetecskét el kell felejteni. - Én m{r az első pillanatban l{ttam, hogy te tökös férfi vagy. A l{ny végigtolta a tenyerét a Csete combj{n. Az sietve mellényelte az {sv{nyvizet. Eközben Zarvan a golyókat rendezgette kezdéshez, miközben {thajolva a bili{rdasztalon h{tra-h{tramosolygott Toporra. - Legal{bb mi külföldiek tartsunk össze. Te honnan jössz? - Honnan jönnék? Budapest-ről. - Csak mert olyan furcs{n beszélsz... - Nem j{rtam nyelvtanór{kra. És te? - Ir{n. Meg Mil{nó. Ap{m perzsa, any{m olasz - mondta Zarvan, és tov{bb rendezgette a golyókat. - Nem először csin{lom... és te? - kérdezte félreérthetetlen kettősséggel.

- Én igen, de még v{rnék vele - mosolygott vissza kelletlenül a simlis. Meg is van. Gyere ide. Innen kell kezdeni, a fehérrel. V{lassz egy d{kót. - Mindegy - mondta Topor. mert szeretett volna m{r túlesni ezen az egészen. - Dehogy mindegy! - mondta a perzsa, és elkezdte sorra venni az eszközöket. Tapogatta, méregette őket. - A d{kó a te meghosszabbít{sod. A bili{rdban együtt kell élned a d{kóval. A d{kón keresztül v{lsz a golyóv{, a golyón keresztül a lyukk{. - Eszt még így nem hallottam - mondta Topor, és az ór{j{ra sandított. - Ez jó lesz - vett ki végül egyet Zarvan. - Meggyant{zzuk a végét... így... - és miközben a gyant{val a d{kó végét dörzsölte, úgy nézett Toporra, ahogy egy topless autómosó l{ny nézne a szélvédőn keresztül az ülésen felejtett nercbund{ra. Eszti egy húz{sra félig hörpintette a korsót. Csete pedig őszinte vallom{ssal készült megtörni a kortyokkal tarkított csöndet. - Figyelj... valamit tudnod kell rólam. Eszti elvette habbajszos sz{j{tól a korsót, és v{laszként olyan öblösét böffentett, mint egy tisz{ntúli polg{rmester. Ezt a tiszta hang csak még jobban felkorb{csolta a férfi őszinteségét. - Én ma lefeküdtem egy ügyféllel. - Hú, te tényleg nagyon tökös vagy! - mondta Eszti, aki annyira nem bírt mar mag{val, hogy l{bait musz{j volt újra és újra keresztbe fonnia. - ...Aki lényegesen idősebb volt n{lam. - Nagyon rossz fiú - suttogta Eszti. - De... nem csalódt{l most? Nem nézel le?

- Hülye vagy? Mit gondolsz, én hogy kerültem oda, ahol most dolgozom? - Ho... hogyan? - Kilenc emberen keresztül. - Kilenc! - pattant fel a pulttól a férfi mag{ból kikelve. - Kilenc! Kilenc férfi! - Hét férfi. Hét férfi és két nő. - Jézusom! Az majdnem egy focicsapat! - De nem egyszerre - mentegetőzött a l{ny. - Legal{bb h{rom alkalom volt. - H{rom... Te jó ég! Csete feldúlts{g{ban képtelen volt visszaülni a pulthoz. - Te... te... te... - Én mi? Te kúrogatsz öreg nőket munkaidőben! - Te meg b{rkivel, csoportkedvezménnyel... - Figyelj, j{runk? - Nem... - Akkor mit veszekszünk? - kérdezte Eszti, teljesen jogosan. - ...Az igaz - mondta Csete, és miut{n var{zsütésre szertefoszlott a zaklatotts{ga, visszaült a pulthoz. - Na. - Eszti beszéd helyett felhajtotta a maradék sörét. Csete a pult mögé bambult. Nem szólt, de ha szólt volna, ezt mondta volna: „azért hét, az sok". A terem m{sik végében Topor hasonlóan fancsali arcot v{gótt, miközben a bili{rdasztalra kellett hatolnia d{kóval a kezében, hogy a perzsa

mögéje {llhasson, és a h{t{ra hajolva elmagyar{zhassa a helyes lökéstechnik{t. - Így. A golyó közepét célzód. A mutató- és középső ujjadat finoman szétterpeszted... a lökő csuklód laza. Érezned kell a mozdulatot. - Figyelj, nekem ez így nem megy - {llt fel hirtelen Topor: olyan hirtelen, hogy a mögötte törleszkedő perzs{t lendületből orron fejelte. Amaz megszédült, és eltűnt az asztal alatt, csak vékonyka szűkölés hallatszott. - Mindig ez van! Mi mindig megkapjuk a magunkét! - Miről beszélsz? - Üsd a buzit! Dob{ld meg! - De vélettlen volt, esküszöm! - Azt hittem, te egy rendes pasi vagy. És tessék! - De én nem akartam... - Ti vagytok a köcsögök! - ki{ltotta Zarvan az asztal alól, és mivel ő nem l{tszott, ezért a hirtelen t{madt csöndben minden szem Toporra szegeződött. Amaz lehajolt, és felt{mogatta Zarvant, aki zsebkendőt tartott vérző orra elé, és b{r Topor soha nem gondolta, hogy valaha férfinak ilyet mond, most mégis ez történt: - Nagyon kérlek, ne csin{lj jelenetet. Zarvan a bili{rdasztalnak dőlve eggyel mérsékeltebb stílusban folytatta. - Tudod, mit jelent angolul az, hogy „gay?" - Nem... még magyarul se... - Hogy vid{m. Hogy jókedvű. És én speciel az is vagyok. Egy hetero férfi sosem fog tudni olyan felszabadultan bulizni. Nem fog fűnyír{s közben

pezsgőt inni. Nem rendel a parkba sütit. Nem élvezi úgy a ruh{it vagy az ételeit. Nem érzi mag{t olyan jól a bőrében. - Azt mondod? - Azt. Te t{ncolt{l volna annyi ember előtt olyan hacuk{ban, mint én tegnap? - Egész őszintén? Soha. - Tudom én. Abból a teremből senki sem. Mert gy{v{k. Kiröhögni, azt tudnak. Ahhoz b{trak. De tudod, mit? Leszarom. Mert én nagyon jól éreztem magam. És végül is... a maguk módj{n ők is. - Én nem röhöktem. - Nem? - Nem. Sőt... ebből a szemszögből... valamennyire tisztellek is - mondta Topor, és maga sem tudta, mi ütött belé. - Édes vagy! - mondta a perzsa, és Toport a vérrel pettyezett ingjéhez ölelte. Topor kelletlenül fogadta, és esdőn nézett a pultn{l üldögélő Csetére. Az hasonlóan esdőn nézett vissza r{, mert Eszti m{r a harmadik korsó sört kérte, és mellé, mintegy nasinak, egy kis gyomorkeserűt is. - Idd meg - rakta a poh{rk{t kissé szétfolyó mozdulattal Csete elé. - Én nem iszom. - Idd meg, szarfaszú! - Mondom, nem iszom. - Én igen - mondta Eszti, és felhajtotta a stampedlit. - Szerintem ma m{r nem kellene... - ennyit tudott mondani Csete, mert a következő pillanatban a l{ny megragadta a nyak{n{l, és a sz{j{t a saj{tj{hoz húzta. Csete érezte az erőszakosan t{madó húsnyíl{st, érezte a

l{ny törtető nyelvét, és érezte a sz{j{ba ömlő keserű alkoholt. Az egész néh{ny m{sodperc volt, még a szemüket se csukt{k be - majd Eszti visszavette az előbbi üléspozíciój{t. Az alkohol ízén keresztül Csete kiérezte a l{ny saj{t, édeskés, angyali zamat{t. - Na ugye, hogy iszol? - mosolygott r{ Eszti. - Nem is tudom... azt hiszem... ebben volt egy kis sör is. - Lehet... Bocsi... - vonta meg a l{ny a v{ll{t. Csetének a szalonspicchez elég volt ez az egy beöntés; Eszti még megivott néh{ny korsó sört, Zarvan pedig a pulthoz visszatérve konyakozni kezdett. Néh{ny kör és egy óra múlva m{r csak Topor maradt józan. Az egyik oldal{n a szeszturbékol{st v{lasztó p{rocska j{tszott a söral{tétekkel, m{sik oldal{n pedig Zarvan terült r{ a pultra jókora papírzsepi-csomóval az egyik orrlyuk{ban. - Tudom, J{nosk{m - mondta a perzsa -, hogy téged zavar ez a különbség kettőnk között. - Milyen különbségre gondolsz? - Erre a húsz centire. De ne zavarjon, hogy magasabb vagyok. - Az engem nem zavar. - Hanem? Hogy muzulm{n vagyok? Ir{nban ezért kinyírn{nak. - Az se gond. - H{t? - Tudod... - nézett maga elé Topor. - Van nekem egy ilyen< leküzdhetetlen vonzód{som a nőkhöz. - Ez van... - sóhajtott Zarvan. - Azt tudn{m, miért ver engem a sors?

A zsebkendővel begyömöszölt Zarvanből m{r az alkohol beszélt orrhangon. Topor ezért mert őszinte lenni vele: - Szerintem nem azért, mert meleg vagy. Hanem mert lúzer. Rosszsorsm{gnes. Nekem volt egy osz-t{jt{rsam. Nem volt gonosz vagy buta: etyszerűen csak vernivaló volt. Mi meg, komisz kamaszok attunk is neki. Felnőtként az ember m{r nem üt meg senkit, mert az ilyeneket úgyis súlytyja az élet. Csak röhögünk ralytuk. - ...És én ilyen vagyok? - Igen, de ne b{nkógyj. Zarvan maga elé meredt. - Elmondjam a legnagyobb bénas{gomat? - Mondd - ment elébe Topor, mert tudta, hogy gyorsabban szabadul. - L{ttad a Síró j{ték című filmet? Amikor a pasi hal{losan szerelmes egy l{nyba, akiről kiderül, hogy fiú? - Igen. - Ugyanez volt velem. Megismerkedtem egy sr{ccal. Gabi. Alacsony, de széles v{llú, ar{nyosan izmos Sportos. Torn{sz volt. Sima bőr, kellemes, meleg hang. Hatalmas szemek. Véletlenül tal{lkoztam vele, azt{n még tal{lkozgattunk

p{rszor,

én

meg

azon

kaptam

magam,

hogy

beleszeretek. Ő is kedvelt engem. Azt{n úgy adódott, hogy egyszer feljött

hozz{m.

Gyertyafényes

vacsora

romantikus

beszélgetés,

vallom{sok, sóhajt{s, azt{n p{r poh{r bor ut{n egym{snak estünk. - És? - És levetkőztettem. Izmos mellkasa volt, egy picit tal{n szőrös is. És tangabugyi. És a tangabugyi-ban nem az volt, amire sz{mítottam. - Nem értem.

- Gabi l{ny volt. Csaj. Nőci. Azt hitte, tudom. Kihív{snak érzett. Azt gondolta, meg tud téríteni engem. És azt hitte, én ezzel tiszt{ban vagyok. Ezt a bénas{got! Beleszerettem egy nőbe! - Elő fordul - r{ntotta meg a v{ll{t Topor, és Esztiékre sandított: mivel a mogyorót m{r szétdob{lt{k, éppen egész sz{l ropikat prób{ltak egym{s kit{tott sz{j{ba hajig{lni. Mire visszafordult, Zarvan m{r a pulton aludt. - Te Topor! - szólt Csete. - Egyet azért {rulj el! Miért Boy George? - Mi van? - kérdezte a jócsk{n el{zott Eszti. - Semmi, férfidolog. Szóval miért pont Boy George? - Mert mi a baj vele? - kérdezett vissza Topor. - Semmi, csak az, hogy péld{ul Eric Claptont sokkal többen szeretik. - Ezt jókor mondod... - Z{rnék lassan - szakította meg Topor bosszankod{s{t Fanta. Topor körbenézett: a hely kiürült, csak ők tobzódtak még a pultn{l. - Gondolom, mindent hozz{m írt{l. - Igen. - Mennyinél tartunk? - Hatvannégyezer-kilencsz{zhúsz. - Atyaég. Malyd megadom. Fanta lemondóan bólogatott. - Megyünk, sr{cok! Topor Zarvant keltegette. Az felemelte a fejét a pultról, körbesandított, hogy hol is érte őt az ébredés, majd mikor saj{t rövid t{vú memóri{ja betöltött, {tkarolta Toport, mintegy fizikai t{maszt keresve meg-megbotló nyelvének: - Te e-egy jó ember vagy.

Ezt még soha senki nem mondta Topornak. Még részegen se. Pedig a részegek a gyomorsavval együtt mindig felböffentik az igazs{got is. - Túl jó... te nem lehetsz hetero. - Köszi - mondta zavartan Topor. - Figyelj! - kenődött szét a beszéd a perzsa sz{j{ban. - Ha egyszer meggondolod magad, n{lam nyitott kapukat döngetsz. Sőt. Az én nyitott kapumat b{rmikor döngetheted. Hz volt az a pillanat, mikor Topor előkapta a mobilj{t és taxit hívott nekik, mert ilyen {llapotban még akkor se ültette volna őket a Wartburgba, ha az a saj{tja lett volna.

Ugyanezen az éjszak{n a v{ros egy t{voli végében, egy patin{s bérh{z karcos, m{lló falú bej{rat{n{l padlót ért egy szatyor, amiben néh{ny nappal ezelőtt mar kiolvadt némi mirelit {ru a H{lózat Liget pl{zai ügyfélszolg{lat{n. A szatyor mellé lassú eszű gazd{ja lerakott egy ételhordót és egy h{tizs{kot is, mialatt előkotorta postal{dakulcs{t, és kinyitotta vele saj{t, Regős K{roly feliratú postal{d{j{t. Senki nem írt. A levélszekrényt visszaz{rva mag{ra aggatva postacsomagjait mél{n felimbolygott a m{sodik emeletre, és mielőtt kulcscsomój{én újra belekotort volna aggasztó zsebpiszk{ba, becsöngetett a szomszédhoz. Egy szak{llas munk{sembernyitott ajtót. - Szevasz, K{rolyk{m, megjöttél? - Meg. - Milyen volt Cserkeszőlőn? - Jó volt. Két nap csak, de elég volt. Legközelebb hosszabbra megyek.

- Te, figyelj, tegnap jött egy csomagod. Itt van... - a férfi p{r m{sodpercre eltűnt az előszob{ban, majd előkerült egy csomaggal, amin még a folyosó vaks{g{ban is kivehető volt a H{lózat lógója. - Nem v{rok csomagot... - Mindegy, küldték. Egy fiatal fut{r volt itt, az hozta. Azt mondta, modem az internethez, és hogy te is meg tudod csin{lni. - És mit mondt{l? - Megmondtam, hogy nem vagy itthon. Hogy csak ma este jössz. És hogy {tadom. - Köszi! - mondta Regős K{roly, és elindult a saj{t ajtaja felé. Miközben a kulcscsomóval zörgött, a félhom{lyban a csomagot nézte: ez h{t az internet. Egy ilyen kis dobozka. A technika rohan{sa felett érzett {mulat{ból a bej{rati ajtó nyíl{sa rögtön egy m{sik {mulatba ejtette: az ajtó nem volt kulcsra z{rva. Pedig biztosan úgy hagyta. És az előszobavillany sem égett, pedig azt is biztos úgy hagyta. Óvatosan lépett be a sötét lak{sba, az internetet gondosan mag{hoz szorítva, hogy ha b{r kéretlenül jött is, nehogy pont most essék baja. - Hahó! - ki{ltott bele a sötétbe. Bentről pici csörömpölést, papírok zörgését és halk neszelést hallott. - Hahó! Cirmi, te vagy? Igen, Cirmi volt: a sötétből egy lógó hasú, öregecske cica surrant elő, és Regős úr l{baihoz dörgölőzött. Amaz óvatosan vette fel és szorította a hóna al{, az internet mellé, majd kettő bizonytalan lépést tett előre, és felkattintotta az előszobavillanyt. Egy feldúlt lak{s képe fogadta: olyan rumli, amilyet csak betörők vagy egyetemista albérlők hagynak maguk ut{n. Utóbbiak nem laktak Regősnél, az előbbiek l{togat{s{ról azonban sok jel {rulkodott: a megbarnult tapét{n két eltűnt festmény helye fehérlett, a könyvek a polcról lesöpörve, a televíziónak és minden kisebb

és nagyobb elektromos berendezésnek I{ba kelt, és még a ruh{it is kiforgatt{k a szekrényéből, csak hogy oda rejtett régi vad{szpusk{j{t magukkal vihessék. A később kiérkező rendőröknek a szomszéd elmondta, hogy reggel, mikor {tjött megetetni a macsk{t, még minden rendben volt, és hogy valószínűleg délut{n történhetett az eset, de ő azt nem tudja, mert sakkozni volt, és erre több tanúja is van, akiknek a vallom{sa legfeljebb csak abban térhet el, hogy a harmadik parti elején az a kezdés a lóval szab{lyos lépés volt-e. Így t{rult ki Regős K{roly előtt az internet vil{ga - és így foszlott semmivé a saj{tja.

VI.

Mikor m{snaposan ébredsz, az nagyon rossz - maradjunk ennyiben. Nem lír{zn{m túl sem a savt{mad{st hirdető gyomrot, sem a matt fejf{j{st, sem az al{d gyűrődő lepedő viszkető sürgetését, sem azt a k{ba tudatba csattintó kellemetlen gondolatot, hogy „dolgozni kell menni”. Nagyon rossz, és kész. Különösen egy olyan embernek, mint Csete. Vagyishogy konkrétan neki. Mert ő még életében nemigen volt m{snapos. Ez a fajta tompa, kimerült kóv{lyg{s túl nagy luxus, amikor annyi veszély, annyi {rm{ny leselkedik r{nk az életben - nemcsak a mostaniban, de az előző és következő életekben is. A karma, ami elől nem menekülhetünk; a rekl{mok manipul{ciója; a politikusok paklikeverése; és ott vannak azok, akik ezt az egész rühes orsz{got tönkre akarj{k tenni, és akikről k{r is beszélni, mert mindenki tudja, kikről van szó. Legyen elég annyi, hogy az arany koh{szok. Ezeknek tegye meg Csete azt a szívességet, hogy nem figyel, hogy lankad, hogy berúg? H{t egy nagy lóf...fr{szt. Mert Csete nem beszél csúny{n. Hanem ez az Eszti! Ez iszik, k{romkodik, és úgy csókoI, mint Angelina Jolie, m{r amennyire Csete el tudta képzelni. Spicces {lmoktól maszatos arccal ült fel: saj{t h{lószob{j{ban volt. Ez kicsit megnyugtatta, mert mintha éjjel kiment volna vécére, és saj{t lak{s{ban sosem fordulna elő vele, hogy a takarítószekrénybe nyit be. Körülnézett. A ruh{i szanaszét. Az {gy mellett az íróasztal{n az asztali sz{mítógép bekapcsolva, rajta rengeteg ablak megnyitva: fórumok, ahol a koncén hírét szórta, és egy-két online elektronikai {ruh{z.

„Ezeknek is szóltam volna a koncertről?" - tűnődött mag{ban, majd amennyire erejéből tellett, a konyh{ba sietett, igyekezve lehagyni a fejf{j{s{t. A szűkös agglegénykonyh{ban - nevezzük ink{bb főzőfülkének k{véfőzéshez készülődött, mikor csöngettek. Csete először a toj{sfőző ór{ra nézett, de annyira m{snapos volt, hogy idő kellett, míg r{jött: nem is főz toj{st. Kisv{rtatva felfogta, hogy a zaj a bej{rati ajtó felől jön. Az ajtóban Topor {llt. - Szevasz. - H{t te... h{ny óra? - Csete megint a toj{sfőző ór{ra nézett. - Tíz múlt. Csetének újra idő kellett, hogy a hanghull{mok inform{cióv{ alakulva eljussanak az illetékes

agyterületig,

amely

egy

m{sik illetékes

agyterületből nyomban ki is v{ltotta a régi reflexeket. - Úristen, elkésünk! - fordult sarkon hirtelen, és berohant a lak{s közepére a szétdob{lt ruh{kért- Honnan? - kérdezte Topor - Nem kell bemennünk sehova, minden n{lunkvan. Csete lehiggadt. - Csak nyugottan. Kérsz túrós t{sk{t? - nyújtott előre egy papírzacskót a vendég. - Igen, az most jót tenne - vette el a zacskót Csete, és m{r harapott is a pék{ruba. - Te vetted? - Nem, te hatytad tegnap a kocsiban. Ezt m{r Csete is érezte, mikor ébredező ízelőbimbói lassan eljuttatt{k az inform{ciót egy m{sik agyterülethez, amely kínj{ban majdnem lekapcsolta az összes többit is.

A H{lózatban pedig m{r kilenc óta folyt a munka - pontosabban a becsületesebbje reggel kilenckor megjelent, a bén{bbja kilenc húszkor, és bevallotta, hogy elkésett, a dörzsöltebbje pedig kilenc negyvenkor, azt füllentve, hogy kiemelt ügyfélnél volt. Mert ez a multicégek vastörvénye: ha tíz perccel később jössz, elkéstél - ha egy ór{val, akkor ügyfélnél volt{l. Eszti a kilencre j{rós típus volt - a tegnapi kivételével, mikor is Csetéék korai kezdésének megsegítésére m{r fél nyolcra be kellett mennie a pakkokat össze{llítani, és egy olyan hosszú nap és ut{na olyan hosszú sörök ut{n igaz{n jó, hogy ma csak kilencre kellett jönnie. Joggal kérdezheti az olvasó, mit keresett tegnap Eszti a központban ahelyett, hogy az ügyfélszolg{laton bambulta volna a mobiltelefonj{t. Nos, a mi kis Esztinket előléptették ügyfélkapcsolati vezetővé - ennek menetéről ő maga m{r vallott előző éjjel a Kék Hangy{ban és most, imm{ron m{sodik napja ő tartja a kapcsolatot az ügyfélszolg{latok a egyéb oszt{lyok, péld{ul a szerelők között. Szerelők. Na igen. Akinél még semmilyen szerelő nem j{rt, az úgy képzelné, hogy megjön a s{rmos harmincas egy sn{jdig atlét{ban, és férfiasan kemény tenyerébe szorítja a szersz{mot, szuszog, nyög, erőlködik, a végén pedig jattot nem fogad el, csak némi k{vét. De a nagy magyar valós{g ennél sokkalta szomorúbb: jó esetben csak egyedül, rosszabb esetben ketten, bűnszövetségben, egym{st b{torítva csin{lnak koszt, zajt és k{rt, hogy azt{n, ha garanci{ba visszahívod őket, úgy nézzenek r{d és a saj{t munk{jukra, mint busman a mikrochipre. (Nem mintha a busmanok nem l{thatn{nak mikrochipet, csak h{t valah{nyszor l{tj{k, el{mulnak, na.) A H{lózat valós{ga pedig még ennél is ki{br{ndítóbb, és egy szóban úgy foglalható össze: Alex. Igen, Alex, akinek nem ez az igazi neve:

tévedésből Alab{rdnak anyakönyvezték, és ez van a személyijében is, de kemény és f{rads{gos munk{val elérte, hogy a cégnél mindenki Alexnek szólítsa, és a munkalapokra is ezt írja. Gúnyolhatn{m hosszan, de épp most tűnt fel a folyosón, és Eszti asztal{hoz közeledett kék színű overallj{ban

és

vastag

talpú

munkavédelmi

cipőjében,

ami

telefonk{belvégek csupaszol{s{hoz legal{bb olyan indokolatlan volt, mint gyóntatópapnak a megafon. A derek{n övt{ska - ebből a szóösszetételből a t{ska a s{rgacsekkek szelvényeinek gyűjtésére szolg{lt, az övről pedig mindenféle zörgőfityegő kütyü apró elektromos j{tékszer függött: ezekre épp égető szüksége volt k{belcsupaszol{skor, mint a vastag talpú cipőre, vagy mint gyóntató... mindegy Alex azon férfiak gazdag t{bor{t gyarapította, akiknek szellemi fejlődése tizenöt évesen meg{llt -vagyis a villanyvasutat mindenfajta high-tech cuccokra és j{tékkonzolokra cserélték, ugyanakkor a csajok szexu{lis felfedezésének v{gya és egyúttal saj{t macsó vonzerejükbe vetett fanatikus hitük m{r egyszer és mindenkorra fellobbant, amelynek öröktermő t{ptalaja, ha magukat b{rmilyen jól felszerelt egyenruh{ban l{tj{k. Ha Alexnek meg kellene hat{roznia mag{t, azt mondan{: a széless{v

kiberszex-kommandósa.

Amolyan

flashmacsó.

B{r

ezt

hangosan sosem mondta ki, azért bízott benne, hogy megjelenéséről lerí. Mondjuk a mozdulataiban volt

valami

James

Dean-szerű

laza

szétesettség, de a mozg{shoz nem James Dean teste t{rsult, még csak nem is George Clooneyé: egy sz{mítógép előtt puh{ra hizlalt, középmagas óri{scsecsemő, akinek szőkés haja a feje tetején erősen ritkult, de gondos keresztbe-, {t- és előrefésüléssel, valamint négy-öt maroknyi hajzselével sikerült úgy elrendezni, hogy az óvatlan szemlélő ne tudja eldönteni, melyik vil{gos folt a haja és melyik a fejbőre. Röviden: úgy nézett ki és úgy is mozgott, mint egy levizelt meszes zs{k.

Ez a fej-tor-potroh, amit a csörgő-fityegő övt{ska foglalt a munkaruha kir{lykék keretébe, hanyagul risz{lt oda Eszti asztal{hoz, és olyan közel könyökölt r{ a l{ny v{lla fölött, hogy az tiszt{n érezte: az overall az utolsó mos{s óta m{r jó néh{ny f{rasztó munkahéten túlvan. - Heló, kiscic{m! (Itt szabadjon kissé személyeskednem: ha én nő lennék, ezt még Szécsi P{ltól se venném jó néven nemhogy egy ilyen görénytől.) - Heló, Alex - mondta Eszti, és mivel nem akarta, hogy a viszolyg{s kiüljön az arc{ra, ezért ink{bb nem v{gott semmilyen arcot, hanem a monitorj{ra meredt. - Hova kötünk ma be vonalat? Eszti, még mindig a monitorra meredve, egy munkalapot tolt Alex elé. - Nocsak. Tizenegy ker. Ezt a szerződést az újfiúk kötötték? - Aha - mondta Eszti, és b{r nagyon igyekezett, hogy a hangja semmiről se {rulkodjon Csetével kapcsolatban, pont ez az erőltetett igyekezet buktatta le. - Na mi van, most m{r lefele is bar{tkozol? - Közöd? - Semmi. Sőt. Ez biztató. Előbb-utóbb csak sorra kerülök. - Harminc év múlva. Ha még érdekellek. - Ja. Vagy te, vagy a l{nyod. Eszti legszívesebben oda rúgott volna Alexnek, amire az a legbüszkébb. De nem tudta, tal{l-e ott valamit egy{ltal{n, így h{t tov{bbra is a monitorj{t nézte. - Te figyelj - mondta Alex. - Nem iszunk meg este valamit? - Nem.

- Csak mert szex előtt az jót tesz. - Na, húzz{l szerelni. - Jól van... még egyet {rulj el: miért nézed a képernyőkímélőt? „Tényleg... miért is? Tököm!” - gondolta Eszti, de nem merte megmozgatni az egeret, nehogy kiderüljön, hogy a képernyőkímélő mögött egy Google ablak fut „Csete" tal{latokkal. A fűnyírószerviz előtt egy fehér, kis dobozos furgon {llt meg, oldal{n H{lózat felirattal, a tetején alumíniumlétr{val, a szélvédőjén jókora repedéssel, az anyósülésen gyorséttermi szeméttel, a sofőrülésen egy m{sik, hasonló kupaccal, amit Alexnek hívnak.

Alex kikapcsolta a szélvédő repedését összetartó GPS-t, és a saj{t, érintőképernyős mobiltelefonj{n is kilépett a műholdas navig{cióból. Zsebre tette azt is. meg a céges mobiltelefonj{t is, és még egy harmadik, s{rga

kamasztelefont

is,

amilyet

az

ilyen

kütyübolond

saj{t

elhat{roz{s{ból biztosan nem venne mag{nak, hacsak nem ingyen v{gn{k hozz{ egy új netbook mellé - vagy nem a főnökétől, Vajnaytól kapta volna teljes diszkréció mellett. Alex kisz{llt, a kocsi doboz{ból kivett és a m{r has{n lévő fölé csatolt egy még nagyobb, sokfakkos övt{sk{t, ami a szersz{mos l{d{j{t helyettesítette: fogók, csavarhúzók és apró t{rolók lógtak róla, ő pedig még férfiasabbnak érezte mag{t tőle - l{ssuk he, tényleg jobb megold{s, mint egy kibelezett, {talakított diplomatat{ska, ami a gyanútlan ügyfél konyhakövén eldőlve olyat tud puffanni, hogy be se kell szólni a központba, od{ig elhallatszik. Alex így felszerelkezve lépett oda a fűnyírószerviz kapuj{hoz, és rövid, hat{rozott csengőszóval sikerült is előcsalogatnia Topor tegnapi kuncsaftj{t.

- Jó napot! H{lózattól vonalat bekötni! Ez a tíz sz{m? - Nem, ez a tizenkettő - ki{ltotta előre a kert végéből közeledő szerelő. A tíz az itt a szomszéd. A Varróné. - Kösz szépen! - intett Alex, és a derek{n fityegő négy-öt kilóval olyan döcögően ringó j{r{ssal indult el a szomszéd felé, mint egy seriff. Ha tudta volna, hogy a tíz sz{m alatti függöny mögül egy fakults{-g{ban is pajkos szemp{r méregeti, nem zörgette volna meg a lépéseit olyan keményen, mint egy mexikói fegyh{zfogoly. Jószerével hozz{ se kellett nyúlnia a csengőhöz, mikor a h{z bej{rati ajtaja felcsapódott, és otthoni szövetnadr{gj{ban és pólój{ban m{r szaladt is özvegy Varróné kifelé a kapukulccsal, egy gimn{ziumi l{nyöltöző illatfelhőjét cib{lva maga ut{n. - Csók. A H{lózattól - szűrte a szavakat a fogai között Alex, aki Clint Eastwood óta tudta, hogy a szűkszavús{g titokzatoss{ tesz, a titokzatoss{g pedig szexi. A néni pedig nem célközönség, de egy szexi szerelő azért még neki is kij{r a régi szép idők emlékére. Ha Alexünk egy kicsivel több időt sz{nt volna a nyakig retkes fűnyíródoktorra, nagyon sok kellemetlenségtől kímélhette volna meg mag{t. - Nocsak. Szerelő. B{tran - szűrte ugyanolyan titokzatosan a szavakat özvegy Varróné. Norm{lis szerelő ilyenkor m{r visszavett, esetleg menekült volna. De ez itt Alex. - Erre - mondta az asszony, és elindult a h{zba. B{r a tűz m{r fellobbant benne, mozg{s{ba mégsem vegyített semmi erotik{t, semmi cs{bít{st, hiszen az utc{ról b{rki l{thatja, isten ments, hogy a szomszédok fecsegjenek, hogy ő legyen a téma. Pedig a szomszédok között m{r régen az a téma, hogy ő nem téma. Varróné meg{llt pont a bej{rati ajtóban, olyan szűk helyet hagyva, hogy a belépő szerelőnek mindenképpen vagy hozz{, vagy az ajtófélf{hoz kelljen simulnia. Alex gondolkod{s nélkül az ajtófélf{t v{lasztotta, majd a megszerzett lendülettel, saras talpú cipőjének négy-öt lépésével az

előszob{n keresztül bent termett a nappali szőnyegén, ahol, nem mintha m{r nem lett volna tökmindegy, megkérdezte: - Cipő maradhat? - ...Le kéne venni. Alex a nappali közepén kelletlenül bogozta kifelé a cipőjét: nagyon ut{lta, ha levetetik vele, mert sosem biztos benne, milyen zokni van rajta: hogy lyukas-e, tiszta-e, egy{ltal{n mai-e. - Egyelőre elég a cipő - mondta Varróné. Alex nem érette. A nappali szőnyegére lepottyant s{rdarabokat még tov{bbiakkal gazdagította, mikor a cipőit felemelte, kissé megr{zta, és {lló helyből az előszob{ba hajította, miközben alaposan szemügyre vette a nappali s{rg{s{n korosodó falait és a dúsan megrakott koloni{l szekrénysort. A falon h{rom festmény. Az orgazda darabj{ért negyvenet adna. Egy fali ingaóra és egy kakukkos. A szekrénysoron herendi, köztük egy Déryné, ha nem sérült, az hatvanezer. A szekrényben nyilv{n van még porcel{n esetleg némi megtakarított készpénz vagy ékszer. A tévé új. Elég a nézelődésből, gyanús lesz. Kérdezni kell. - Na. Hol jön be a telefon? - Ott a falban - mutatott az asszony egy sarokra a régen festett nappali dúsan megr{molt koloni{l szekrénysora mellett. - De van valami központi elosztó? Mert l{tom, van riasztó is. - Ja, igen, a sp{jzban van egy doboz, de én azon nem igazodom ki... - az asszony utat mutatott Alex-nek, aki a nyolcvanas évek luxus{t idéző konyh{n keresztül lenyitott a sp{jzba. A befőttesüvegekkel, fűszerekkel és tél{lló zöldségekkel megrakott polc fölött ott fehérlett egy elosztódoboz, mellette pedig a riasztó központja. Alex a polcok széleit prób{lta létr{nak haszn{lni - ez ellen m{r az első polc hangos

reccsenéssel tiltakozott, kissé meg is roggyant, de semmi nem esett le róla. - Adok egy széket - mondta Varróné, és a konyhaasztal mellől elhozott egyet. A par{nyi sp{jzban Alex gyorsan észrevette, hogy vagy ő fér el, vagy a szék; a helyes sorrend pedig az, ha kijön, berakja a széket, amire nem tud r{{llni, mert a t{ml{ja van az ajtó felé, úgyhogy újra kihúzza a széket, megfordítja, majd r{{ll, azt{n észreveszi, hogy a szék nincs a sp{jzban, úgyhogy lesz{ll, betolja, bebújik. Annyira ügyelt a helyes sorrendre, hogy miközben a sp{jzajtón keresztül a székre lépett, nem vette észre, vészjóslóan közelít az ajtó szemöldökf{ja az ő ritka-szőke homloka felé. Így Alex ugyanazzal a lendülettel, amellyel fellépni készült, vissza is pattant fejjel a szemöldökf{ról. Megszédülve zökkent le a konyhaköre, és feje búbj{t fogta, amelyen túl kevéske védelemnek bizonyult a bezselézett hajréteg. Varróné azonnal ott termett, és a mellére szorította az összerogyott szerelő sajgó fejét. - Nagyon megütötte? Alex kínj{ban kicsordult könnycseppjei {tnedvesítették az asszony pólój{t, és az indulatszavakat is öltött az ajk{n, amiket nem tudott értelmes hangokk{ form{lni a sz{j{ba gyűrődő mellkastól. - Ssssss! - csitította az asszony. - Semmi baj. - És mint az anya a megsebesült, szeleburdi fi{nak, csókolgatni kezdte Alex duzzadó feje búbj{t. A férfi reakciója erre újabb tompa, érthetetlenné fojtott {tkozód{s volt, amit Varróné tov{bbra sem vett mag{ra. - Tudom, tudom. Sírj csak. Add ki magadból. Egy igazi férfi nem szégyelli a könnyeit. A széless{v cyberszexkommandósa ezúttal ingov{nyba ragadt.

- Elég! - Szakította ki mag{t a szorít{sból, melyet Varróné feltörő szenvedélye z{rt görcsbe. - Hol jön be az a kurva telefon? - De kérem... - lepődött meg Varróné, na nem úgy, mint egy kit{rulkoz{s{ban visszautasított asz-szony, hanem mint egy szolg{ltatói túlkap{st elszenvedő ügyfél. Hi{ba, egy nőnél sohasem lehetsz biztos abban, h{nyad{n {llsz vele, különösen akkor, ha legink{bb seh{nyad{n se {lln{l. Varróné pedig, az elmúlt perceket nemcsak z{rójelbe téve, de hibajavítózva, törölve, formatt{lva és sóval beszórva, így folytatta: őrizze meg a hidegvérét. így r{t{madni egy mag{nyos asszonyra... ön visszaél a helyzetével. És ezt jelenteni fogom. - Tőlem... - r{ntotta meg a v{ll{t egykedvűen Alex és újra felm{szott a székre, és újra beverte a fejét De gondosan ügyelt r{, hogy ezúttal arcizma se rezdüljön - csak az elosztódoboz l{tta, ahogyan a f{jdalomtól újra meggyűlik a könny a szemében. - Melyik telefondugaljba szeretné majd az internetet? - nyögte, mert a f{jdalom még nem engedte, hogy kedvére ki-be lélegezzen. - Oda a nappaliba - mondta Varróné. - ...A riasztó be van kötve t{vfelügyelethez? - Igen. - Meg kell bontanom a vonalat, és azt szabot{zsként fogja érzékelni. Melyik cég? - A Guard-Sec. - Azoknak megvan a sz{ma - mondta Alex, akinek szinte az összes főv{rosi t{vfelügyeleti cég telefonsz{ma megvolt, és az asszonyt be sem avatva abba, mire készül, m{r t{rcs{zott is. Varróné nem l{tta, mit molyol a férfi a széken {llva, csak a hangj{t hallotta, ahogy szóba elegyedett a telefonhív{sra felelő guard-seces oper{torral.

- Haló... tizenegy ker, Galgavészi út tíz.... Tessék mondani a nevét! - szólt le az asszonynak. - Özvegy Varró Ferencné, de miért... - Varró Ferencné. Özvegy. Szeretném kikapcsoltatni a riasztót, mert szerelem a telefonvonalat... Értem< - majd újra leszólt a nőnek: egy jelszót tessék mondani! Varróné az első meglepődésében v{laszolt is, ami nyilv{nvaló hiba volt, és ha kapott volna még két m{sodperc gondolkod{si időt, nyilv{n okosabb lett volna, de így reflexből kiköhögte a jelszót: - ...[mor... de mihez... - [mor - ismételte a telefonba Alex. - Köszönöm szépen... ha végeztünk, szólok, és vissza lehet kapcsolni. - Nem gondolja, hogy ez egy kicsit... - akadékoskodott megkésve Varróné, Alex pedig nem akart m{r sem vit{t, sem gyanakv{st, sem bejelentést, úgyhogy mielőtt a székről az asszony felé fordult volna, fölvette a legcs{bítóbb arc{t - ami legink{bb egy túlérett s{rgadinnyéhez hasonlított és ezt búgta Varróné felé: - [mor. Milyen romantikus. Majd lepattant a székről. A szemöldökfa ezúttal a homlok{t tal{lta el. Alex a munka h{tralévő részét ugyanolyan, hogy úgy mondjam, nehézségekkel és {ldozatokkal végezte el, mint Csete az előző nap. Az ötperces munk{val így fél óra alatt végzett, aminek a végén újra r{csörgött a Guard-Secre, és visszaélesítette a telefonos riaszt{st. Ahogy Varróné tekintete kikísérte őt az autój{ig, arra gondolt: minden munk{nak megvan a maga {rnyoldala. Végül is amiért jött, abban sikerrel j{rt: az internethez beiktatott egy ADSL-szűrőt, megnyugtatta Varrónét, hogy majd jön a modem, amit m{r gyerekj{ték lesz be{llítani,

de ami a legfontosabb: megtudta, hogy a Guard-Secet kell hívni és [mor a jelszó. Az autój{ba visszaülve elhelyezett h{rom ikszét és egy al{ír{st a munkalapon, majd a zsebéből előkotorta a telefont, ami kinézetre a leghitv{nyabb, ténykedése szempontj{ból azonban a legfontosabb: a s{rga kamasztelefont, amely a színét lesz{mítva semmiben sem különbözött Vajnay készülékétől. Nyomkodott rajta valamit amit a telefon halk pittyegéssel és rezgéssel nyugt{zott. [m ekkor egy {rnyék perdült a sofőroldali ablak elé és dörömbölni kezdett. Alex összerezzent: nagyon megijedt. Kinézett: a fűnyírószerelő volt az. Alex kinyitotta volna az ajtót, ha tiszta lett volna a lelkiismerete, így azonban r{nyomott a központi z{rra, és csak résnyire engedte le az ablakot. - Tessék? - Csak azt szeretném megkérdezni, hogy hozz{m mikor jön. Alex napj{t elég mark{nsan meghat{rozta az elmúlt fél óra élménye, nem akart mag{nak újabbat ezen a környéken, így h{t kiszólt: - Hamarosan. Ha megkapom a munkalapot. A szerelő bólintott, és békésen visszakullogott a kertbe, közben pedig Pamela Andersonra és az édesanyj{ra gondolt, akiket Topor ígért neki tegnap. Alex r{adta a gyújt{st, és sietve menekült a környékről, miközben az j{rt a fejében: rendszeresíteni fog a kocsiban egy fogkefét. Nem tudta, mi az a furcsa íz, amit most érez a sz{j{ban, pedig ha visszament volna megkérdezni,

Varróné

műfogsorragasztó.

szívesen

el{rulta

volna

neki,

hogy

- Amennyire l{ttam, zab{lt{k a Boy George-ot az interneten. Facebookon reggelre m{r kétsz{zan l{jkolt{k - fecsegett Csete a Wartburgban. Topor félrehúzódott a kocsival, és Csetének esett. - Te fel raktad a Facebookra? - Igen. - Norm{lis vagy? Saj{t neved alatt? - ...Nem... - Csete nem is értette ezt a kirohan{st: tudhatn{ a m{sik, hogy ő épp eléggé fél az adathal{szoktól. hackerektől és az interneten t{madó vírusoktól, amik most m{r {llítólag emberre is veszélyesek, úgyhogy ha leül a gép elé, mindig óvatos. - Először létrehoztam magamnak egy kamu adatlapot Rendes Béla néven. - ...azt lehet? - {mult Topor. - Mit? - H{thogy nem a saj{t nevedben Facebookozol? - Persze hogy lehet. - ...De szabad? - kérdezte Topor. - Melyikünk is írta al{ tegnap m{s nevével a szerződést? Topor hallgatott. - Na, l{tod. És én csak egy adatlapot hoztam létre, nem úgy, mint egyesek, akik mag{nokiratot hamisítanak. - Miért, az a szerződésdolog annak sz{mít? - Ezeket te nem tudod?

- Honnan tudn{m? - fakadt ki Topor. - Én csak az elkövettő vagyok, nem a bíró! Én csak csin{lom aszt, ami szerintem az adott helyzetben a leglyobb... mittom én... - A sz{mítógéphez értesz egy{ltal{n? - Persze< kicsit< nem - ismerte be Topor. - De a Facebookról m{r hallottam. A r{dióban is bemondj{k, hogy eszt a Facebookon meg {szt a Facebookon. - És akkor te hogy akartad el{rasztani az internetet a Boy Georgekoncerttel? - H{t< megvannak az embereim... - Neked? Ugyan m{r... miféle embereid? - H{t... te. - Én! - ezúttal Csete bukott ki. - Csod{latos. Amikor azt mondom, hogy felezzünk, akkor szó se lehet róla. most meg tök véletlenül kiderül, hogy nekem kéne csin{lnom az egészet, te meg, mint értelmi szerző, a h{ttérből viszed v{s{rra az én bőrömet. - Nem úgy... megkértelek volna szépen... - Nem kell megkérni. - Ne haragugyj, én... - Önző, szar alak vagy, aki vonzza a bajt - v{gta hozz{ Csete, azt{n elhallgatott. Azt{n rögtön meg is b{nta, amit mondott. Ném{n ültek a Wartburgban. Majd Topor lépett: - Azért bajvonz{sban te is nagy vagy. Csetének eszébe jutott az {ruh{zi kergetőzés, és sz{ja sark{ban a mosoly halv{ny jele bukkant elő: megkönnyebbült. Azt{n a mosolyból vigyor lett. Azt{n kacag{s. Együtt kacagtak.

- Na gyere, vigyükbe eszt a p{r szerződést! - mondta Topor. - Ezek honnan vannak? Nem mondod, hogy reggel tízig... - Nem. Tegnap csak hetet attam le, ötöt m{ra d{tumoztam. Ne mongyj{k, hogy a l{bunkat lógatjuk. Megnézzük Esztikét. Csete fülig pirult, de tudta, hogy v{gjon vissza: - Meg Zarvant. - Mocsok. Na, mit műveltél a Facebookon? És Csete elmesélte, hogy Rendes Béla azt{n p{r kamu nyaral{si fotó feltöltése ut{n létrehozott egy rajongói oldalt Boy George-nak, összeügyeskedett p{r l{jkot, beetetett a koncerttel, ígért ezt-azt, és úgy kapott rajta egész Facebook-falva, mint tini l{ny az autogramk{rty{n. Azt{n, majd ha gépközelben lesznek, mehetnek fel a jegyek a Vater{ra egy-két új profil alatt, amely új profilok azt{n a koncert oldal{n hozz{szól{sban megemlítik, hogy van jegy. Topor pedig úgy érezte, igaz{n megkedvelte ezt a kis paranoid cick{nyt.

Még dél sem volt, mikor Eszti íróasztala előtt meg{llt Csete. Hangtalanul, mint egy szellem jelent meg - pont, ahogy Alex szokott. - Nézd meg, hogy a büfében vagyok-e! - mondta Eszti, fel sem nézve, mert azt hitte, a szerelő szőke toj{sképét l{tja majd. - J-jó - mondta Csete, aki tényleg lement volna a büfébe. A l{ny felkapta a fejét a hangra. - Szia, édes! - pattant fel az asztal{tól, és a r{ jellemző g{tl{stalans{ggal mag{hoz húzta Cselét, majd egy olyan hosszú nyelves csókkal üdvözölte, hogy férfi attól félt, Eszti tömést is cserél neki; eközben a l{ny

lassan h{tradőlt, és Csete azon kapta mag{t, hogy szinte az íróasztalon feküdnek. Ez m{r sok volt neki, kiszabadult az ölelésből, összerendezte a haj{t és a ruh{j{t, folyamatosan körbe-körbe nézve, hogy az amúgy egybefüggő és zsúfolt irodatérben h{ny emberben kelt kedvezőtlen első benyom{st. Maga se hitte volna, de szinte senkiben. Ha r{ is tévedt egykét üres, unott tekintet, azok közönyösen süllyedtek vissza a tennivalóikba. Csete pedig zavarban volt: nemcsak azért, mert nem szokott nyilv{nosan csókolózni - főleg nem egy m{sik emberrel, ütné el ő tréf{san -, hanem mert a tegnapi kilengésnek csak nagyon halv{ny emlékeit őrizte meg az alv{s alatti töredezettség-mentesítés, és ezek között az emlékek között az még csak-csak visszakereshető, hogy egyszer kapott egy sz{jtól sz{jba szesztranszfúziót, de annak nyoma sem volt, hogy ők ilyen jóban lettek az Esztivel. - Az az {llat Bedő itt van? - kérdezte Csete, tov{bbra is körbekörbehordozva a tekintetét: legal{bb egy napot szeretett volna megúszni úgy, hogy senki nem fúj pof{n senkit. - Nincs, visszament az ügyfélszolg{latra - mondta Eszti, és félig az íróasztalon ülve Csete mellkas{t simogatta. - Akkor... én most szólok Topornak, hogy előjöhet - hagyta ott a l{nyt, de csak a liftajtóig szaladt. Némi kopog{sra az kinyílt, és Topor óvatos feje jelent meg benne. Rövid konzult{ció ut{n a két férfi v{llat v{llnak vetve jelent meg Eszti asztal{n{l: Topor Bedőtől félt, Csete pedig Esztitől. - Szia, Eszti! - mondta Topor, és mert nem volt benne biztos, hogy tegnap este puszival v{ltak-e el, {thajolt az asztalon, odatartva az arc{t. A l{ny mozdulatlans{g{ból kiderült, hogy nem v{ltak el puszival. Ez a zavaron kívül egy kínos gondolatot is ébresztett Toporban: „basszus, akkor lehet, hogy Zarvannal?...” - Zarvan itt van? - kérdezte meg rögtön.

- Nincs - legyintett Eszti. - Ügyfélnél van. Prezent{l. Berakta a kis t{ncos videój{t is, nagyon lelkes. És ti? Mi j{ratban, fiúk{k? - Hosztunk öt újab szerződést - mondta Topor, és a hóna alatt id{ig szorongatott paksamét{t az íróasztalra rakta. - És ha m{r itt vagyunk... - kezdte Csete. - ...Menjünk le a büfébe egy sörre? - fejezte be a gondolatot Eszti. - Nem, nem arra gondoltam... - Itt van sör a büfében? - kérdezte Topor. - Nincs, de n{lam van - mondta Eszti, és valamibe nagyot rúgott az íróasztal alatt. Nem tudni, mi volt az, de legal{bb egy kartonnal volt belőle, és nagyon csörömpölt. - Nem, én arra gondoltam - fejezte be Csete -, hogy most nyugodtabb körülmények között olvashatn{nk végig a szerződést, amit tegnap al{írattak velünk. Eszti szívből kacagott. - Miért akarod azt elolvasni? Legal{bb hét oldal! Még soha senki nem olvasta el! - Te se? - Én se - vonta meg a v{ll{t a l{ny. - Meg azt se tudom, hol vannak. Lehet, hogy a Bedő elvitte őket. - Akkor... - visszakozott Csete. - Ha a Bedőnél van, akkor ne olvasd el, sírni fogsz! - nyugtatta meg Topor. - Te miért nem bízol ebben a cégben? - Eszti hangj{ból érződött, hogy őszintén kérdezi.

- Én csak óvatos vagyok - magyar{zta Csete. - Nem, te paranoi{s vagy - mondta Eszti. - És az ilyenektől kikészülök. Csete ettől megijedt, mert ha Eszti tényleg régi h{zast j{tszik vele, akkor a szenvedélyes csók ut{n mindj{rt pofon jön és vagyonmegoszt{s. De nem az jött, hanem Alex. - Mitől készülsz ki, cicabog{r, moleszt{lnak az újfiúk? - ölelte {t h{tulról a l{nyt, miut{n a szervizlapjait az asztalra csapta. Az ölelés mellé jutott Esztinek egy cuppanós puszi is a nyak{ba. Egyértelmű volt, hogy a rögtönzött live show Csetének szól, aki felvette a kesztyűt, és Alex felé nyújtotta a jobbj{t. - Csete M{té. És nekem elég lesz a kézfog{s. - És Zarvan kis bar{tj{nak? - fordult Alex Topor felé. - Topor J{nos - nyújtotta amaz a jobbj{t, de mielőtt Alex minden keménységét összeszedve belecsapott volna, Topor elkapta, és a balt nyújtotta helyette: - ink{bb ezzel... a jobb kezem még Zar-vanos megfogadtam, hogy nem mosom meg egy hétig... l{tom, te se szoktad. Ezzel Alexnek el is ment a kedve, hogy a két férfit szemtől szembe sértegesse. Ink{bb Esztin keresztül t{madt, aminek a kimenetele Csete sz{m{ra nem volt egyértelmű, hiszen Esztivel most balhéztak össze... vagy mi... szakítottak... m{r ha j{rtak egy{ltal{n... izé... mindegy. Alex teh{t újra belehajolt a l{ny nyak{ba, belélegezte haj{nak m{snapos nikotinszag{t. Igyekezett a szagtól saj{t arc{ra m{mort var{zsolni, hadd egye a fene Csetét, majd beleduruzsolta Eszti fülébe, úgy, hogy amazok is tiszt{n hallj{k: - Ma este r{érek. És Csetének Topor tork{ban dobogott a szíve.

- Hű... - húzta el az arc{t Eszti. - Neked van ilyen műfogsorragasztószagod? Csete egy gyors pillant{st vetett a munkalapokra, amiket Alex az imént az asztalra hajított. Legfelül ez a név szerepelt: Varróné. Nem tehetett róla, halk, elfojtott kuncog{s tört elő belőle. Topornak nem kellett az asztalra tekintenie, hiszen tegnap ugyanezt érezte a t{rs{n is, akinek kuncog{sa benne valós{gos röhögésork{nt szabadított fel. A két férfi hamar

eljutott

a

könnyes-asztalcsapkodós

hahot{ig,

a

röhögés

hull{mgyűrűinek közepén pedig ott {llt megsemmisülve az, aki kavicsot dobott a békés víztükörre: Alex. - ...Eszti, a címek ott vannak a munkalapokon, szólj a Rók{nak, hogy küldheti ki a modemeket - prób{lt a szerelő menekülni a vesztésre {lló j{tszm{ból. Elsunnyogni készült, b{r tudta, hogy ha most visszavonulót fúj, soha többé nem fog meg{llni Toporék előtt, mégse maradt m{s esélye. Vagy mégis: mert az isteni beavatkoz{s mindig jókor jön, vagy csak mert az ilyen görényeknek mindig m{zlijuk van, kinyílt a liftajtó, és kilépett rajta Vajnay. Ahogy végiglépdelt az irod{n, a dolgozók dong{s, néma fegyelemmé csitult. Aki ült, kihúzta mag{t, aki {llt, leült, aki ült, az... kihúzta mag{t. Na. A jelek szerint Vajnay nem mindennap sét{l itt végig. És nem is mindenkivel {ll szóba. Viszont mindenki annyira tiszteli, féli és im{dja, hogy - senki nem olvassa el azt a rohadt szerződést, gondolta bosszúsan Csete. - Uraim! Esztike! Heló, Alex! - Szia, Roland! - derült fel a szerelő arca, testtart{sa megszégyenítettből diadalmass{ v{lt, jobb keze Eszti v{ll{ra simult - a mozdulat, a testtart{s és a hangsúlyos tegezés azt sugallta: mi egy csal{d vagyunk. Főleg Rolanddal, aki nem mindenkivel {ll szóba, pl{ne nem pertu.

„Hogy össze ne szarjam magam” - gondolta Csete. Topor szintúgy. Vajnay szeme pedig olyat villant Alexre a bizalmaskod{sért, aminél Alex csak egy rosszabbat tudott volna elképzelni: ha nem jön Vajnay. - Mik a sz{mok, Topor? - Ma öt, tegnap hét. - Nekem azt csiripelték az ir{ni verebek, hogy tegnap tizenkettő. - Az ma öt, tegnap hét - bólintott Topor, a zavar legkisebb jele nélkül. - Vagyis tegnap erős kezdés, ma lófasz se. - Vajnay szeme most Toporra is villant, amitől Alex kissé megkönnyebbült. - Ne szarozzon itt nekem, Topor, és főleg ne hazudozzon, mert b{rmikor vissza- z{rathatom, és a szart is kiperelem magukból. Csete a m{r kigyakorolt pókerarc{val hamar bar{tja védelmére sietett. - Ne f{radjon, Vajnay úr. Mindent tudunk. Vajnay ezen m{r röhögött volna, ahogy mi is, Alex viszont ezt a trükköt most l{tta először, és az alatt a p{r m{sodperc alatt, amíg Vajnay kobraként fojtogatta tekintetével a zs{km{nysz{mba vett Csetét, Alex csöppnyi agya szorgosan kattogott, majd ezt az eredményt dobta ki hangosan: - Én nem pof{ztam nekik. „Igazi hüje. Igazi vadmarha" - gondolta Topor. - „Az ijennek az erdőben l{thatós{gi mellény kell, nehogy a vad{sz kilőlye.” Alex l{tta Topor tekintetét, l{tta Vajnay szemének villan{s{t, és most m{r {tl{tott Csete blöffölő képén is. - Amúgy... - kereste főnöke kegyeit - ...megkaptad? Ezt pedig pl{ne nem kellett volna. Vajnay arca nem rezzent.

- ...amit küldtem... tudod... ahogy megbeszéltük... Vajnay arca tov{bbra sem rezzent. A zsebéből előhúzta rózsaszín telefonj{t, egy diszkrét pillant{st vetett a kijelzőre, majd a készüléket visszacsúsztatta, hang nélkül sarkon fordult és a lift felé indult. Az íróasztaln{l {llók mind hangtalanul néztek ut{na. Az egész iroda hallgatott, még akkor is. mikor a liftajtó kinyílt, Vajnay pedig a lift biztons{g{én m{r ki merte venni a zsebéből a tiritarka készüket, és olvasni kezdte a képernyőt, miközben oda sem nézve megnyomta a mélygar{zs gombj{t. Ahogy Topor megl{tta a telefont az üdvözítő igazgató kezében, haboz{s nélkül megiramodott és a lift felé rohant. A liftajtó csukódni kezdett, Topor pedig rohant, rohant, és bal l{b{t épphogy sikerült a majdnem összez{ródó liftajtó közé vetnie. Fotocell{ban reménykedett, vagy nyom{sérzékelőben. egyik sem volt, csak a csattan{s a bok{j{n és a tork{tól feltörő üvöltés. Vajnay a lift s{padt neonfényeben nézte a belógó l{bfejet. Kedve lett volna egy hatalmasat rúgni bele, de mivel úriember volt, ink{bb csak kedvtelve nézte, hogy remeg a f{jdalomtól a kopottas cipő. Azt{n, pont mikor a jó ízlés dikt{lta, megnyomta az ajtónyitó gombot. Hősünk ahogy tudta, kir{ntotta a l{b{t és lekaparta a f{jdalmat az arc{ról, hogy mire a liftajtó kinyílik, odabentről egy rendezett, rokonszenves, b{r a f{jdalomtól kissé gyöngyöző Topor l{tszódjék. - Lefele megy? - kérdezte szenvtelen hangon Vajnay. A telefon ott volt a kezében. - Igen - préselte ki a tüdején Topor, mert bok{j{nak lüktetése a tork{ig felért. - Jöjjön.

Topor belépett, a liftajtó pedig akad{lytalanul becsukódott. Azt m{r csak az iroda dolgozói l{tt{k, hogy a lift felé rohanó Csete elkésik h{rom m{sodpercet, és a z{rt liftajtóról pattan le. - H{nyadikra? - kérdezte Vajnay. Topor a lift kijelzőjének égő betűjére nézett. - A... mélygar{zsba. Vajnay végigolvasta a telefon kijelzőjét, azt{n Topor szeme l{tt{ra zsebre rakta. - Mi dolga ott? - El{llok, hogy kitudjon {llni tőlem. - Nem hiszem, hogy lenne autója. - ...kölcsönbe van. - Nem hiszem, hogy leengednék a mélygar{zsba. - Eddig még nem volt gond... - Topor, akit nehéz zavarba hozni, most valós{ggal fulladozott Vajnay jelenlététől. - De ha gondolja, ez lesz az utolsó. Többet nem szóltak egym{shoz. A mélygar{zsban hangtalanul nyílt ki a liftajtó, kettejük cipőinek kopog{sa pedig végigzengett a sim{ra festett beton-padlózaton. Vajnay megnyomta az autó kulcs{n a nyitó gombot. A gar{zs túlsó végében egy fekete limuzin indexl{mp{i pislogtak vissza, s{rg{s fénybe vonva egy amúgy Wartburg-zöld Wartburgot, amelyik éppen úgy {llt Vajnay autója és a lépcsőh{z ajtaja között. hogy se Vajnay, se a gyalogosok ne tudj{k megkerülni. - Kölcsönbe van - ismételte Topor, ahogy a Wartburghoz ért, majd előkotorta a h{rmas kulcscsomót, és zavar{ban idő kellett, míg

megtal{lta a jó kulcsot. Vajnay türelmesen v{rt arra, hogy a Wartburg elinduljon. Amaz meg csak úgy tudott eltűnni Vajnay útj{ból, ha előtte pöfögve felhajt a mélygar{zsból, ki egyenesen a V{ci út forgalm{ba, jókora kékes füstfelhőkkel borítva be a hatalmas luxusautót, melynek kíméletlen, acélszín xenonl{mp{i még a visszapillantón keresztül is Topor lelkébe vil{gítottak.

- Mennyi koncertlyegy ment el? - kérdezte Csetétől Topor, akivel annak h{ló-dolgozój{ban ült a sz{mítógép előtt. - Harminckettő... harmincnégy. Csak a Vater{n. Hatezres vill{m{ron. Fölraktam p{rat licitre is. -
- Nem úgy... te. figyelj, hívd m{r fel ezt a Varrónét! - Én? Nekem bar{tnőm van! - Nekem meg udvarlóm - teremtette le Topor. - És mit kérdezzek tőle? - Hogy nem volt gyanús-e a szerelő. Csete Toporra nézett: erőt gyűjtött. És b{tors{got. Topor a kezébe adta a telefont. És ekkor Cselét megmentették a tények. - Nincs meg a sz{ma. Rajta maradt a szerződésen. - Akkor hívdfel Esztit és, kérdezd meg. - Nem hívom. - Miértnem? - Nem akarok folyton rajta lógni. - De ezmost m{s! - Egy férfi legyen hűvös, titokzatos és t{vols{gtartó. - De ezmost fontosab! - Az én csajom, majd felhívom, ha akarom! Topor nem bírta tov{bb cérn{val, felkapta Csete telefonj{t, és t{rcs{zta Eszti sz{m{t. Rövid csöngés ut{n felvette a l{ny. - Haló, szia Eszti, én... - id{ig jutott Topor, mert a l{ny {tvette a szót. Hogy mit mondott, azt Csete nem hallotta, csak bar{tja arc{t l{tta elpirulni, a szemeit kikerekedni, a sz{j{t kisz{radni. Topor zavart döbbenete fél percig tartott, azt{n azt mondta:

-...Én is téged... szia! - Na mi van? Megmondta? Topor sób{lv{nny{ merevedve engedte le a füléről a telefont. - Ez a csaj... - Meg se kérdezted, mi? - ...Azt hitte, veled beszél. - És mit mondott? - Hadj ne ismételjem el - kérte Topor. - Furcsa lenne ijeneket mondanom egy férfinak. - Mert? - ...Hogy is mongyjam... szerepeltek benne bizonyos testrészeid, egy plüssbilints, h{rom v{lt{s bőr-ruhha... Csete szeme a hallottakra ugyanúgy kikerekedett, mint az imént Toporé. - Honnan tudja, hogy van bőrruh{m? Topor döbbenete ezzel a mondattal tetőzött. -
végképp nem hasonlított Mongúzra, csak egy lomha, mumifik{lt Zsir{fra. A feje bekötve, a jobb karja gipszben, a nagyobb sebet ejtő üvegszil{nkok helyén ragaszt{sok és kötések. Zsir{f teh{t felült, és az első szó, amit a tüdejéből sajgó bord{ival kisz{radt sz{ja felé préselt, ez volt: - A Wartburg. Félreértés ne essék, a Zsir{f nem attól félt, hogy l{ba kél a kocsinak, esetleg megkarcolj{k vagy elhordj{k alkatrésznek - sokkal ink{bb attól a parkolójegytől, amin, úgy tippelte, mostanra huszonötezer forint körüli összeg gyűlt össze. Óvatosan kim{szott az {gy szélére, és zsibbadt, erőtlen l{bait a hideg padlóhoz nyomta. Nem mert hirtelen fel{llni, mert a szédülés garant{lt, főleg olyan magass{gokban, ahonnan ő szívta az oxigént. Kis üldögélés ut{n úgy döntött h{t, megprób{l leguggolni az {gy mellé tolt fém éjjeliszekrény elé, h{tha ott őrzik összehajtogatva a ruh{it. A guggolós mutatv{ny nem kis f{jdalm{ba került, viszont nagyon nagy sikert aratott a folyosóról becsoszogó idős szobat{rs{n{l, aki nem gondolta, hogy ilyen vicces tud lenni egy összetört ember egy h{tul kötős kórh{zi h{lóingben, amiből guggol{skor a szabadba harangoznak épen maradt nemes szervei. - Mit röhög, vénember? - morgott h{tra a Zsir{f, miközben sikerült előhal{sznia a parkolók{rty{t a nadr{gja zsebéből. - L{tom, megtal{lta a bar{tja. - Milyen bar{tom? - kérdezte a Zsir{f, de ahogy begipszelt karj{ra nézett, meg is lett a v{lasz: a gipszen vastag fekete filctollal vicces karikatúr{k, önkényuralmi jelképek, kompromitt{ló szlogenek voltak, legfelül pedig egy rövid üzenet: „Jobbul{st!” És egy kibetűzhető al{ír{s: „Topor J{nos”.

- Mikor?... Hogyan?... - És a Zsir{f m{r el is felejtette a Wartburgot: Topor töltötte ki az agy{t, ez az egy név pengette az összes idegsz{l{t olyan vadul, ahogyan Jimi Hendrix b{nna egy Stradivari-hegedű-vel. Előkotorta a ruh{it, és lihegve-nyögve öltözködni kezdett. Személyes holmijait egy ott tal{lt nejlonszatyorba dob{lta. Mielőtt a kórtermet elhagyta volna, leakasztotta az {gyról a l{zlapj{t tartó keretet, amin nem szerepelt m{s, csak az igazs{g: Vék{s Béla. A lapot kitépte, a keretet pedig az {gy{ba visszakucorodó öreghez v{gta, majd „kiviharzott" a kórteremből: sajgó bord{któl kétrét görnyedve, beteg kezét lógatva, kissé bicegve. - Hova-hova? - kérdezte a folyosón az ügyeletes nővér, akit majdnem fellökött a teremből kifordulva. - Csak leszaladok élesztőért, mag{nak kell valami? - Nem... - mondta a nővér meglepődve, és mire feldolgozta a hallottakat, a Zsir{f m{r el is tűnt a liftben. Repedt bord{kkal nem könnyű a levegővétel, az ember pedig liheg rendesen, amikor sebes l{bait végigvonszolja a Liget Pl{za mélygar{zs{n abban a hiszemben, hogy a Wartburgnak ott kell lennie, csak biztos a szint lett eltévesztve. De hi{ba. A kocsinak hűlt helye volt. Most a Zsir{fnak örülnie kellene, hiszen megszabadult a Wartburgtól és egy huszonötezres parkolódíjtól. Mégsem örült. Tudta, hogy csak egyvalakitől telik ki, hogy ilyen helyzetben kivigye innen az autót, és azt a valakit Topor J{nosnak hívj{k. Úgy pedig nem lehet bejelenteni a lop{st. Mert ha Topor nyom{ba ered, meglesz a kocsi is, és újra nyak{ba veheti vele a gondot. Ha pedig hagyja a kocsit és hagyja Toport, akkor H{rsfalvi kinyírja. A Liget Pl{z{ból a Zsir{f egyenesen a Nyugati alulj{róba ment, ahol Topor

sz{m{t

írta

fel

kor{bban

a

nyilv{nos

telefonok

fölötti

csempeburkolatra. Nem emlékezett, melyik készülék volt, úgyhogy

elkezdte őket sorra nézni - az alulj{ró gyalogosai pedig őt nézték sorra: „elég ramaty {llapotban van szegény - gondolt{k -, ilyen {llapotban fedél nélkül!” A Zsir{f végre megtal{lta a zöld filccel felfirk{lt sz{mjegyeket. Mohón pötyögte be a telefonj{ba: nulla-hat-hetven-kilenc-tizenh{rom öt-egy. Ez kevés. Ez az előhívó és öt sz{m. Hétnek kell lennie... valaki kettőt letörölt. A sz{msor végén tiszt{n l{tszott a zöld maszat. - Topor! - üvöltötte a Zsir{f úgy. hogy az egész alulj{ró meg{llt egy pillanatra. A nejlonszatyorban csörgött a telefonja. A kijelzőről H{rsfalvi neve üvöltött. A Zsir{f félve vette fel. - Haló!... tudom... egy kis baleset, nem komoly... igen, éppen őt keresem... a H{lózatn{l? Belépett?... nem, nem l{ttam az újs{got... én is l{tszódtam a képen?... Hogyan? Persze. Még ezen a héten. Csak nem veszi fel a telefont... Persze, b{rmilyen eszközzel... Értem... Visszhall. H{t ez elég rosszul hangzik. H{rsfalvi elutazott, csak a hétvégén jön, addig meg kell lennie Topor-nak és a pénznek. Ha meglesz Topor és a pénz, akkor beadhatja a bontóba a Wartburgot, és jöhet a BMW. Ha csak Topor lesz meg. de nem lehet belőle pénzt kiverni, akkor újra ott a Wartburg és a gond. Ha pedig nem lesz meg Topor, akkor Zsir{fnak vége, és az {llam mint örökös hajtja majd tov{bb a Wartburgot. A Zsir{fnak mindenesetre most gőze sem volt, hol kezdje keresni Toport. Mert kiz{rt, hogy egy ilyen figura a bejelentett lakcímén lakjon, vagy benne legyen a telefonkönyvben. De az a m{sik tag, az norm{lisnak tűnt, annak biztosan van lak{sa, telefonja, sz{ml{i. És biztos tud valamit Toporról. Hogy is hívj{k?... Csete. Ezen töprengett Zsir{f a készülékek alatt meg{gyazott hajléktalanok között {lldog{lva, amikor valami csörrent: egy néni ment el mellette, és egy ötvenforintost dobott a nejlonszatyr{ba.

- Egyen valamit, fiatalember! „Ilyen szar a helyzet?”- gondolta amaz.

Azon az estén egyéb is történt Budapesten. Regős K{roly miut{n az egész napja elment arra. hogy lakj{nak megmaradt berendezési t{rgyait szegényes rendbe v{gja, összerakta a modemet. Mindent úgy csin{lt, ahogyan a H{lózat {ltal mellékelt magyar nyelvű útmutató leírta. Vagyis majdnem úgy. néh{ny magyartalans{got figyelmen kívül hagyva. Az első fejezet címe így szólt: „A kézsülék {ttekintése". Regősnek fogalma sem volt. mi lehet az a kéz-süle, főleg ha többes sz{mban írj{k, de némi töprengés ut{n úgy elöntött: biztosan a készülékre gondoltak. Nem tudhatta, hogy a magyar fordít{st egy Olaszorsz{gban született ir{ni fickó hagyta jóv{. Szóval

{t

kell

tekinteni

a

készüléket.

Regős

ennek

tudott

a

legkönnyebben eleget tenni. Jó alaposan {ttekintette a készüléket: tüzetesen megnézte elölről. h{tulról, nyitva hagyva a kérdést, hogy melyik is az eleje meg a h{tulja. A füzetke szerencsére ebben is segített neki: volt egy rajz, aminek a címe az volt, hogy az RGDSL-X 564 VIII előlapja. Mivel a rajz úgy nézett ki, mint a kezében lévő készülék egyik oldala, megprób{lt arra a következtetésre jutni, hogy a hosszú sz{m- és betűsor a készüléket jelenti, az előlap meg az a rész, ami most a fal felé néz. Regős az {ttekintés sor{n a készülékről azt is megtudta, hogy az RGDSLX 564 VIII nem m{s, mint egy VDSL2 hozz{férésre alkalmas eszköz. Kicsit sok ez az inform{ció egy olyan embernek, aki ezelőtt egy héttel

még azt sem tudta, mi az az internet, és most sem volt benne egészen biztos. Mivel a képek és a sematikus rajzok közül nem mindent fordítottak le, Regős hosszan időzött az {g-rajz fölött, ami a Power adapter, Power socket, RJ-45, RJ-11 és Splitter szavakat tartalmazta, de a legjobban ez tetszett neki: VDSL Service Socket. Mivel tudta, hogy a Soccer angolul focit jelent, ezt a VDSL Service Socket dolgot olyannak képzelte, mint a BL-meccset. Sebesen lapozott h{t tov{bb, h{tha lesz foci az interneten. Ekkor jött a neheze: a bekötési elj{r{st taglaló m{sodik fejezet. A fordító itt is kézsüléket emlegetett a legkülönfélébb összefüggésekben: csalatkoztatni kell a p{tegységet, a telefonb{belt be kell dugni az Losztó-ba, maradéktalan meggyőződésről kell bizonys{got szerezni a zöld LED vil{gíthatós{ga mellett. Amellett, hogy az elj{r{s egyszerű volt, Regős igaz{n jól szórakozott, és vadonatúj dolgokat tudott meg a magyar nyelvről. Mindeközben

alaposan

kellett

koncentr{lnia,

mert

a Kossuthon

vitaműsor ment a devizahitelről, ami önmag{ban sem könnyű téma, h{t még t{pfeszültség-aljzattal és interfész-kompatibilit{ssal nehezítve. A negyedik lépés a TCP/IP-tulajdons{gok be{llít{sa volt. Regős itt bedobta a gyeplőt. Csin{lt egy r{ntott{t, felhangosította a Kossuth R{diót, és az esti mesét hallgatva bevitte a gyérre rabolt nappaliba a vacsor{j{t, hogy ölében a doromboló macsk{val és lelkében enyhe kudarcélménnyel, mégis boldogan nézegethesse a kisemmizett szoba legújabb díszét, a pormentesen fénylő műanyag „kézsüléket”, amelynek elején piros fényecskék villogtak - egyelőre hibaüzenetként -, és amelyre csekélyke megmaradt javaiból még egy kis csinos csipketerítő is került.

VII.

Regős K{roly végre nyugodtan, mélyen és pihenteden aludt, mert lefekvés előtt eszébe jutott a megold{s: holnap megkérdezi a szomszédot, hogy mi az a TIPCIP, és megkéri, hogy segítsen be{llítani az internetet. A szomszéd m{snap készséggel {t is jött, és még egyszer elölről végigcsin{ltak mindent, gördülékenyen tov{bblendülve a TCP-IPbe{llít{sokon egészen a tűzfal konfigur{l{s{ig. Regősnek különösen tetszett az a szó, hogy tűzfal. De ettől nem lett internet. Regősnek nem volt különösebb hi{nyérzete, mert igaziból azt sem tudta, mi az az internet, és milyen az, ha van. De a szomszéd meggyőzte őt arról, hogy ha van, az egészen m{shogy néz ki, mint ez a hibaüzenet a monitoron és az a villogó piros l{mpa a modemen. Ha van, akkor nem hibaüzenet jön be, hanem BL-foci, levelek (ezt nehezen képzelte el Regős), csajok, időj{r{s meg letöltés (ezt szintén nehezen képzelte el Regős, mert a „kézsüléket" nedvességtől óvott helyen kell tartani). A szomszéd biztat{s{ra teh{t Regős felhívta az ügyfélszolg{latot. A telefongombokkal navig{lható,

nyolcszintű menürendszer annyira

megzavarta, hogy kétszer is lerakta a telefont, de előtte elnézést kért a géphangtól.

Harmadik

nekifut{sra

m{r

eljutott

a

hibabejelentő

kezelőjéig, de ekkor nyolcjegyű ügyfél-azonosítója nem volt kéznél. -

Az

azonosítóm?...

ügyfélszolg{laton,

Azt

nem

tudom...

négysz{zharminchetes

mikor

volt

a

ott

voltam

hívósz{mom...

az -

mondta. - ...Elnézést. És újra lecsapta a telefont. Mert jellemző, hogy azt a cetlit megőrizte, de a szerződését nem.

Negyedszerre m{r nemhogy gyorsan, de bosszúsan nyomkodta végig a menüt, mikor is egy m{sik kezelőhöz kapcsolta őt a sors. - Haló... Regős K{roly vagyok... előbb beszéltünk... - Egy nyolcjegyű ügyfél-azonosítót kérnék. - ...az nincs. - De van, ott van a sz{mla bal felső sark{ban. - Még nem jött sz{mla. - Új előfizető? - Igen. - Akkor a kinyomtatott szerződésben vastagon van szedve a személyi adatai ut{n. - Nem tudom, hol a szerződés. - Jó, akkor személyi adatokat fogok kérni - mondta az oper{tor, és közben azt gondolta: „ma m{r a negyedik hülye, pedig még csak fél kilenc”. - Név? - Regős K{roly. - Született? - Ezerkilencsz{zötvenegy m{jus huszonhat. - Rendben - mondta az oper{tor, mintha valóban egyeztetne b{rmilyen adatot. Valój{ban a mennyezetet b{multa, és a ceruz{j{val piszk{lta a sz{j{t. - Anyja neve? - Regős Istv{nné.

- Rendben - mondta az oper{tor, annyira beleélve a bambul{sba, hogy észre sem vette: a Regős Istv{nné legkevésbé sem le{nykori név. - Mi a probléma? - Nincs internet. - Miből venni észre? - A szomszéd mondta. - Rendben, tov{bbítom a megkeresést a technikai oszt{lynak, a hiba elh{rít{s{ról e-mailben értesítjük. A vonal megszakadt. Dörzsöltebb

ügyfelek

gyanakodn{nak.

Semmi

elégedetlenkednének konkrét...

se

vagy

hat{ridő,

egyenesen se

azonnali

problémakeresés... és mi az, hogy e-mailben értesítenek, hogy lehet megnézni az e-mailt, ha egyszer nincs internet?... és mi lesz a havidíjból azokkal a napokkal, amíg nem volt internet? De Regős, aki nem tudta, milyen az, ha van internet, nem hőzöngött. Most nincs, majd lesz. Addig is szép ez a doboz.

Ilyen dobozk{kból körülbelül húsz darab van a Róka kisbusz{ban. M{rpedig egy magasított, ablak nélküli, hosszú furgonban ez a húsz doboz semmi. Az anyósülésen elférne, főleg, hogy elöl h{rman lehet ülni. Ha a Rók{t valaki megkérdezné, hogy miért kell ekkora furgon annak, aki ilyen apró modemeket visz h{zhoz, akkor azt mondan{: hogy jobban l{tszódjon rajta a H{lózat-felirat. Mert egy ilyen autó nemcsak munkaeszköz, de üzenet is hordoz - egyrészt a r{írt szöveget, m{srész

azt, hogy ennek a cégnek még a v{ls{g ellenére is jól megy: nagy furgon kell, hogy minden modem célba érjen. A Róka ilyen ügyesen lerendezné a kérdést, még mielőtt b{rki is gyanút fogna. Mert a Róka nagydum{s és nagyon ravasz. Innen a neve. B{r alapvetően a kígyó is egy ravasz {llat, legal{bbis ez róla a mese, de a Róka maga is elismeri, hogy a kígyó, a róka. sőt az összes {llat ugyanolyan hülye. Viszont a Róka r{nézésre is róka. Sunyi pof{ja van, alamuszi, apró szemei mélyen és közel ülnek egyenes, előrenyúló orr{hoz. Vékony fickó, hatalmas {d{mcsutk{val, ami {llandóan le-föl szamb{zik, miközben a Róka elmagyar{zza az igazs{got. Farmert hord, és „H{lózat” feliratú dzsekit, mert a dzsekiben vastagabbnak l{tszik a kora ellenére is kamaszosan keszeg felsőteste. Ő nem macsó, mint Alex, nem műm{jer: ő egyszerűen, őszintén és egyenesen sunyi. Most is, ahogy a tizenegyedik kerületbe tart, úgy cik{zik a s{vok közt, hogy egy műholdfelvételen felgyorsított sakkfigur{nak tűnne a fehér kockabusz. A személyautók seggébe hajt, h{zilag xenonra cserélt fényszóróival

levillogja

a

reggeli

k{bas{gban

iparkodókat,

a

motorosokra fittyet h{ny, különben sem l{tja őket a tükre holtterében, h{tul meg nincs se szeme, se ablaka. A buszs{v olyan szelep, ami levezeti őt a túlfeszülő forgalomban, a z{róvonal pedig olyan jelzés, ami be kell tartaniuk a többieknek, hogy nem ütközzenek vele, mikor rendőrkanyart csin{l az Erzsébet hídon. Ő az a viszketeg, kis pöcsű furgonos, aki sosincs telepakolva, ezért egy méterrel a többi sofőr feje fölött repíti a dízel-fogónyomaték - és néha a centrifug{lis erő is. A műszerfalon pedig, a felcsíptethető jegyzet-, befúvór{csra pattintható illatosító patron, az aprópénztartó és az egyéb műanyag gagyi extr{k között

a

sebv{ltó

fölött,

saj{t

mobilja

mellett

ott

feszít

egy

felcsavarozható mobiltartó, benne egy iskol{sokat megcélzó, türkizkék telefonnal, ami rózsaszínben ak{r Vajnayé is lehetne, s{rg{ban pedig Alexének vélnénk.

A furgon a jobbkéz-szab{lyt felülbír{lva kanyarodott be balra nagy ívben abba a Galgavészi utc{ba, ahol m{r annyi minden történt az elmúlt két napban. A Róka nem bén{zott úgy, mint Alex, hanem a kéziféken nagyot reccsentve kipattant, körbefutott a furgon orra előtt, a tolóajtót feltépve egy modemes dobozt és egy {tvételi elismervényt vett ki, majd az „Özv. Varróné” feliratú csengőhöz ment, és kétszer nyomta, mint a post{sok. Ezúttal azonban nem emelkedtek ki a kív{ncsi, mohó tekintetek a rózs{k közül, sem a függöny mögül nem szúrt{k ki a férfit, akit tal{n még jóképűnek is mondhatn{nk, legal{bbis Alexhez vagy Csetéhez képest, {m a fejéről mégiscsak azt gondoln{nk: Róka. A Róka pedig újra csöngetett. Újra kétszer, {m hosszabban. Itt Róka kissé elbizonytalanodott, mert nem tudta, hogy a post{sok hogyan szoktak kétszer pengetni hosszabban. Többször csengetnek kétszer, vagy a rövid szünettel megszakított két jelzést egyenként húzz{k-e el ink{bb. Ő mindenesetre az utóbbit v{lasztotta. A polg{ri kéjbarlangból ezúttal se jött ki senki. Mert ilyen a Róka form{ja: amit kor{bban ketten is elszenvedtek, azt ő megúszni l{tszik. Született nyertes, aki az életet olyan egyszerűen és gyorsan éli, ahogy csak lehet. A szomszéd műhelyül viszont elők{sz{lódott a fűnyírószerelő, és a furgon jókora felirat{t megl{tva odaki{ltott a Rók{nak: - Jó napot! A H{lózattól jött? - Igen. Varrónénak hoztam a modemet. - Nincs itthon. Öt napra elutazott. - [tvenné? - Nem mondta, hogy v{r csomagot. - Lehet, hogy a kollég{m elfelejtette mondani.

A szerelő kelletlenül a kapuhoz ment: mire odaért, Róka m{r ott v{rta a kerítésen belógatott dobozzal, rajta az elismervénnyel és egy tollal. - Oda egy miniszterit. - A saj{tomat, vagy csin{ljak úgy, mintha Varróné lennék? - Tökmindegy. Mondja meg neki, hogy benne van a magyar nyelvű leír{s, ha a kollég{m jól {llította be a vonalat, akkor ő is meg tudja csin{lni. Mit mondott, mikor jön? - Öt nap múlva. - Értem - mondta a Róka, és az al{írt lappal sietve lépdelt a sofőrfülke felé. - Hé! - ki{ltott ut{na a szerelő. - Hozz{m mikor jönnek beszerelni? A Róka megr{ntotta a v{ll{t és besz{llt. - Mit csin{lt a Varróné, mondj{k meg: megcsin{lom én is,csak jöjjenek m{r! A Róka ezt nem értette, mindkettőjük nagy szerencséjére. Öt nap. Öt napjuk van. De m{r ma este meglesz. Mert a Róka, ahogy ő mondan{, „nem szarral gurít". Elindult, és fél szemét az úton tartva a türkiz telefont kezdte nyomogatni. Öt nap. És lehet, hogy kevés is lesz ez a furgon, b{r ezt Alex tudn{ megmondani, ő j{rt a lak{sban. Az ügyfélszolg{latos sr{c még mindig a mennyezetet nézte, mellette még h{rman-négyen dolgoztak egy ablak nélküli, légkondicion{lt szob{ban. Di{kmunka, órabér, mert a magyar főiskol{st még mindig olcsóbb felbérelni, b{r m{r nem sok{ig, mint Bombayben betanítani egy csoport indiait a magyar telekommunik{ciós szaknyelvre. Őt körülbelül h{rompercenként hívj{k, és az esetek hetven sz{zalék{ban azért, mert nincs internet. A technikai oszt{lyról leszóltak nekik, hogy hagyj{k békén őket, van elég bajuk enélkül is, és ők ott fönt hibabejelentés nélkül

is l{tj{k, ha valami nincs rendben. így péld{ul Regős, akinek nincs internete, ezeknek a fiúknak és l{nyoknak az udvarias, de hat{rozott h{rít{s{ból élőben tapasztalhatta meg, mit jelent az 8 jópofa szó, hogy tűzfal. Ma azonban a Regős-féle reklam{lók mellett megjelent egy-két új hang is: sokat keresgéltek a menüben, hogy ez vajon melyik pont al{ tartozhat - nem mintha nem ugyanahhoz a p{r sr{choz futna be minden -, végül az {ltal{nos t{jékoztat{st nyomt{k meg, aki véletlenül angolul, de ha a kezelő beszél magyarul, az mindkettőjüknek sokkal könnyebb lenne, és ne tessenek haragudni, csak azt szeretnék megkérdezni, hogy most akkor mi van ezzel a Boy George-koncerttel. Merthogy a nagyl{nyuk, az unokaöccsük, a v{randós nővérük nagyon szívesen elmenne, vagy éppen ők azok a nagyl{nyok, unokaöcsök, akik nagyon szívesen {tvennék a jegyet a szüleiktől vagy a nagyb{tyjuktól, csak h{t az van r{írva, hogy nem lehet {truh{zni, viszont hat ők ezt m{r megvették jaj, pardon, megkapt{k a frissen előfizetett nagymam{juktól, akit h{t ugye nem érdekel az ilyesmi, de hogy ezt a koncerthelyszínen hogyan ellenőrzik majd, hogy ők tényleg friss előfizetők-e. Hopp{. Topor erre az egyre nem sz{mított. Hogy a magyar trükközik, de óvatos. Hogy ink{bb érdek-lődve-esdve lebuktatja mag{t, vagy el{rulja a m{sikat, semmint flegm{n és tökösen diadalra vinné, amit elkezdett. De Topornak még nem volt aggódnivalója, hiszen a H{lózat szervezetének a legalj{hoz, a fizetett oper{torokhoz is csak néh{ny perce kezdett begyűrűzni a probléma. A

bérmunk{s

pedig

nem

azért

bérmunk{s,

hogy

ön{llós{got,

kreativit{st, hogy ne mondjam, felelősséget v{llaljon, hanem azért, hogy ezt arra h{rítsa, akitől a bér is sziv{rog: jelesül a H{lózatra. Eszter asztal{n megcsörrent a telefon. - Heló, Gabi vagyok a rabszolga részlegről. M{r megint egy.

- Kösz - mondta Eszti, majd lerakta a telefont, és újabb strigul{t húzott egy „koncert” feliratú lapra. Ez lehetett a tizenötödik strigula. Ekkorra Toporék úgy sz{zhúsz eladott jegynél tartottak: hatvan vett egy-egy p{rat, és ebből tizenöten m{r most par{znak. Topor hib{zott, amikor saj{t r{termettségéből indult ki. Esztinek pedig fogalma sem volt, milyen koncertet reklam{l mindenki, így h{t fel{llt az asztal{tól, harisnya nélküli l{baival végigkopogott a t{gas irodahelyiségen, egészen Zarvan üvegfalú zug{ig, amiben színes filmplak{tok és popszt{rok képei között egy termetes üvegasztaln{l, kusza papírkupler{j közepén ott ült a perzsa. Eszti kopogott. A perzsa nem hallotta. Eszti pedig benyitott, és ahogy az ajtórésen keresztül a benti, kölniillatú levegő tal{lkozott az iroda klimatiz{lt sz{razs{g{val, a Zarvan zeneberendezésén bömbölő hip-hop zene is megtelítette a t{gas irod{t, azt{n az ajtó csukód{sa Eszti h{ta mögött újra elnyeste a zajt. Zarvan teljesen a monitorj{ba merült: prezent{ciót szerkesztett. Eszti integetett és kr{kogott, hi{ba. Végül az egyik gyűrűjét végighúzta az üvegasztalon. A csikorg{sra összerezzent és meg is borzongott a nyúl{nk. - Mi... helo... nem tudsz kopogni? - kapta fel a fejét Zan-an. és a t{vir{nyítóval kilőtte a zenét. - Kopogtam. - Épp az őszi sales-napokra csin{lom a prezit. T{ncolhatn{nk egy Triszt{n és Izold{t. Eszti nem szólt, csak nézte a perzs{t, azzal a nézéssel, amiveI az elef{nt nézi az {llatkerti kisgyerekeket. Az magyar{zkodni kezdett. - <most miért? Megvan még a múltkori protektor, lefújom ezüstre, és középkori lovag leszek.

Eszti sóhajtott. Azt{n r{tért l{togat{sa t{rgy{ra. - Figyelj ide, mit tudsz a koncertről? - Milyen koncertről? - Boy George. - Lesz Boy George-koncert? A{{{! A perzsa l{thatóan megvadult. Felpattant az író. asztala mögül, és higanymozg{s{val m{ris az ablak előtt termett, ahol jó a fény, és ahol az üvegablakon keresztül minden alkalmazott jól l{thatja. - Like a virgin! Ooo! Touched for the very first time! - visította, jócsk{n túlbecsülve a hangterjedelmét. - Like a vi-i-i-iiirgin! Tiditti hardbeat next to mine! A végére jutott egy-két mozdulat Jacko reperto{rj{ból is, amit Eszti nem értett; az pedig végképp sok volt neki, hogy a dalt miért a falra ragasztott Mona Lisa-reprónak üvölti a perzsa. - Ez Madonna - mondta Eszti. - Nem, ez a Mona Lisa. - A dal Madonna. Nem Boy George. - Igen? - lankadt le a perzsa lelkesedése - akkor... kivel keverem össze? „Reménytelen” - gondolta Eszti, és úgy érezte, célravezetőbb, ha visszatér az eredeti tém{hoz. - Augusztusban lesz a koncert. - És ki szervezi? - Mi. -
- Senki se tud róla. Még csak nem is hallott{k. - Akkor... hogy... - Nem tudom. A telefonosok szóltak, hogy rendre előkerül valaki, aki az augusztusi H{lózat-koncertről érdeklődik, meg hogy {t lehet-e ruh{zni a jegyeket. - Ki osztogat jegyeket? - Nem tudom. - És hol lesz? - A Sportarén{ban. - Felhívjuk őket. Nekik tudniuk kell, ki a szervező - mondta Zarvan, és az

üvegasztalhoz

visszaülve

m{r

kereste

is

az

interneten

a

telefonsz{mukat. Topor és Csete a tegnapi Vajnay-konfront{ció ut{n újra komolyan vették az üzletkötést. Körzetük újabb, előkelőbb részébe értek, ahol nem szoktak csak úgy kijönni, ha valaki becsönget: vagy azért, mert nincsenek is itthon, keresik a sok pénzt a sok sz{z milliós h{zak fenntart{s{ra, vagy mert m{r annyira jól megy nekik, hogy itthon vannak ugyan, de ez mégiscsak az ő erődítményük, ki is van írva a h{rom méter magas kerítésre: biztons{gi szolg{lat, t{vfelügyelet, kutya majd ha ők internetet akarnak, elmennek érte. Egyébként van internet, egy ilyen h{zban előbb kötötték be, mint a g{zt. Szóval az első nap erős kezdése ut{n ma m{r ór{k óta semmi. Egy{ltal{n nem volt jó kedvük - nyilv{n még jobban is nekikeseredtek volna, ha tudj{k, milyen viharfelhők gyülekeznek az irod{ban. - Esztivel mi van? - kérdezte Topor. - Semmi. Ma este tal{lkozunk. Feljön hozz{m - mondta egykedvűen Csete.

- Na, kis Casanova! - Nem volt v{laszt{som. Azt mondta, hogy minden úgy lesz, ahogy a telefonban megbeszéltük. - Miért, mit beszéltetek, meg? - Semmit. Te hívtad. - Húha! Akkor ma kor{n menyj, haza, pihenned kell! - Igen? - vigyorgott Csete. - Télleg. Eszt én még megprób{lom, azt{n megyek én is - mondta Topor, és becsöngetett a mai utolsónak sz{nt h{zba. Csete közben vid{man, fütyörészve elindult a buszmeg{lló felé. A h{z, ami előtt Topor meg{llt, ízléses volt, de nem hivalkodó. Itt nem volt t{vfelügyeletet vagy őrszolg{latot jelző t{bla, csak kétméteres kőkerítés borosty{nnal befuttatva, erősen vasalt, tömör kertkapu és egy visszhangos kert, ahonnan dühödt kutyaugat{s hallatszott. Topor hallotta, ahogy a bej{rati ajtó nyílik, és egy öregedő hang rendre inti a kuty{t. Ezut{n szűkölés és papucs klaffog{sa a j{rókövön. A kertkapu kinyílt, és l{b{n{l egy németjuh{sszal ott {llt a h{z gazd{ja: egy őszes szak{llú, egyenes tart{sú férfi, aki Topornak nagyon-nagyon ismerős volt. És a férfinak is ismerős volt Topor. Azt is tudta, hogy honnan. - Nah{t! Kedves „Elek”! Visszahoztad a nyakéket? A kutya morogni kezdett. Toport pedig olyan hirtelen kólintott{k meg a fejére szabaduló emlékek, hogy kissé megszédült. Igen. Ő az. A férfi a b{lról. Aki a feleségével hi{ba v{rt a t{nc végéig, sőt a b{l végéig. És aki nyilv{n tudja, hogy ő nem B{rdos Elek. És főleg nem doktor. És most nagyonnagyon-nagyon nagy a baj.

A H{lózat menedzsmentje délut{n h{romkor tartotta szok{sos heti meetingjét egy vil{gos, szellős t{rgyalóban. Úgy tízen lehettek: az elnöklő Vajnay mellett ott volt Zarvan és a pénzügy, a HR és az egyéb divíziók vezetői, valamint a koncerttel kapcsolatos meghívottként Eszti. - Sziasztok. Fogjuk rövidre, mert fél négy felé el kell mennem - kezdte Vajnay, és lenémította az üzleti telefonj{t. A rózsaszín készülék kijelzőjére pedig az asztal alatt vetett egy pillant{st. - Mag{cska mit keres itt? - nézett Esztire. - Refer{lok - mondta Eszti, és nagyot nyelt. - Kezdjük az IT-részleggel - folytatta Vajnay, meg sem hallva a l{ny v{lasz{t. - Zolik{m! Zolik{m, az IT-részleg feje kinyitotta a dossziéj{t, megköszörülte a tork{t, és hadarni kezdte a tényeket. - Ezen a héten az előfizetőink közül harminchét IP-címet tiltott le a Nemzetbiztons{gi hivatal. Ennyien maradtak egyik napról a m{sikra internet nélkül. - És miért cseszteti őket a Nemzetbiztons{gi Hivatal? - kérdezte Vajnay, nem mintha nem tudta volna. - Adathal{szat. Banksz{mlasz{mok, jelszavak, PIN-kódok. A hozz{juk rendelt vonalakon folyik az adathal{szat. Vajnaynak meg kellett volna lepődnie, de nem lepődött meg. Egy{ltal{n nem. Annyira nem, ez Esztinek is feltűnt.

- Ejnye-bejnye! Milyen huncut előfizetőink vannak! Benne van a szerződésben, hogy ilyen esetben azonnal felmondhatunk. - De aki előre befizette több hónapra... - vetette közbe a pénzügyes. - Annak is felmondunk. Nekünk nem kellenek adathal{szok - z{rta rövidre Vajnay. - Letöltők és adathal{szok: csak a gond van velük. - Szerintem nem az ügyfelekkel van a baj - folytatta Zolik{m. - Ma péld{ul kaptunk egy panaszt egy Regős valakitől, hogy frissen {llította be a modemét, és nincs net. Megnéztük, és a nemzetbiztons{g m{r azelőtt letiltotta, hogy ő haszn{lni kezdte volna.

- Na persze - üli ki Vajnay arc{ra egy cinikus félmosoly. - Szegény előfizetők! Nehogy m{r még mi sajn{ljuk őket! Egyéb ügyfélhiszti? - Igen! - jelentkezett Zarvan. - Halljuk! - Mondd el, Eszti! - bökte meg a l{nyt a perzsa. - Igen... khmm... van ez a koncert, amit szervezünk. - Na! Milyen koncertet szervezünk? - hajolt előre érdeklődve Vajnay. - A H{lózat-koncert. Boy George. - És ki szervezi? - nézett körbe a t{rgyalóban Vajnay. Minden szemp{r értetlenül és tagadólag meredt vissza r{. - Szóval ki szervezi? - nézett újra Esztire. - Senki. Csak nagyon sok az ügyfél-reklam{ció. Hogy új előfizetőktől vettek r{ jegyet, pedig nem {truh{zható, és hogy akkor most ők eljöhetnek-e a koncertre. - De milyen koncert? El{ruln{ valaki, mi a büdös, hónaljmankós, soproni ördög füle folyik itt? - pattant fel Vajnay a székéből.

- H{t ez az - mondta Zarvan. - Nem tudjuk. Valaki a mi nevünkben szervez koncertet. - Új előfizetőknek? - higgadt le Vajnay. - Igen - bólintott Eszti. Vajnay az asztallapra borulva gondolkodott p{r m{sodpercig. - Múlt héten voltak m{r ilyen telefonok? - Tudtommal még nem - felelte Eszti. - Szóval csak p{r napja. Új előfizetők. Topor. Eszti szívverése felgyorsult. Igyekezett leplezni az izgalm{t. - Na jó - pattant fel újra Vajnay. - Ez a két dolog elég izgalom nekem m{ra, berekesztem a meetiget, hacsak nincs valami halaszthatatlan. Az asztal túlsó végéből a HR-es jelentkezett. - Igen, Ildikó? - A folyosói vízballonok meleg vize... Vajnay nem szólt, csak nézte. És a többiek is megprób{lt{k úgy nézni, mint Vajnay. - R{ér... - mondta Ildikó, és elsőnek viharzott ki a teremből. Őt követték a többiek is. Vajnay mag{ra maradt. Kinézett az ablakon: az irodah{z előtt ott v{rakozott az a fekete limuzin, amely m{r a csapatépítő tréningen is elnyelte p{r percre a férfit. „Kor{bban jött, de nem is baj” - gondolta Vajnay és lesietett az utc{ra. A luxusautó bőrszagú, hangszigetelt félhom{ly{ban azt{n újra szemtől szemben ült az {llamtitk{rral. - Rossz hírek - mondta Vajnay.

- Nocsak. - A Nemzetbiztons{gi Hivatal gyanakszik. Sorra tiltj{k le a vonalakat. Tudnak az adathal{szatról, csak azt nem tudj{k még, hogy mi csin{ljuk. - Legyen óvatos. Egyedül a saj{t bőrével j{tszik. Ha b{rmi baj van... - Ön eltűnik. Vil{gos. Csak ez most pont nem hi{nyzott. - Hogy {llnak az aprópénzkeresettel? - A betörések? Eltartj{k a fiúkat. És egy-két értékesebb műkincs néha nekünk is leesik. H{la istennek. azt még nem hozt{k velünk összefüggésbe. - Ügyeljenek is. - Ügyelünk. Van itt két szarkavaró. Azok fogj{k elvinni a balhét. M{r amúgy is elkezdték fonni a saj{t akasztófa kötelüket. Vajnay feszengett. Az {llamtitk{r nem kérdezett többet: kib{mult az ablakon. Vajnay értett a jelekből, és kisz{llt.

Ha vendégségről van szó, Csete jó h{zigazda. Hazafelé bev{s{rolt, és főzött is egy isteni bolognai spa-gettit, aminek a receptjét még az édesanyj{tól tanulta: főzd meg a tészt{t, de ne főzzed szét, pöcsfej, és ha kifelejted a sót a vízből, megöllek. Vegyél két üveg bolognai szószt, meg egy csomag reszelt parmez{nt, valami zöld levelet rakj{l a tetejére t{lal{skor, attól frissnek fog hatni. Ezzel v{rta Csete Esztit, valamint vörösbor helyett dobozos citromos sörrel, mert az Esztinek sör, neki pedig citromlé. Takarítani nem volt ideje, de legal{bb a szétdob{lt ruh{it összekotorta, tiszta {gyneműt

húzott fel, és meggyújtott egy füstölőt is, amit még a Karma-körben kapott aj{ndékba. Eszti tizenegy ut{n p{r perccel érkezett: munka ut{n még hazaszaladt zuhanyozni, de végül nem volt kedve, viszont elaludt. Azt{n ut{na se volt kedve. - Szia, béjbi! - nyomta be az ajtót, ahogy Csete résnyire nyitotta azt. Nah{t, ez a kéglid? És se szó, se beszéd becsörtetett, a cipőit lerúgva g{tl{stalanul körbej{rt, összefogdosta a poros t{rgyakat, és Csete ruh{sszekrénye alj{n merthogy azt is kinyitotta - megtal{lta annak bedob{lt szennyesét. - Hallod, én is ott tartom! - röhögött-röfögött Eszti, azt{n Csetéhez ment és megölelte: - Na, dugunk? Csetét ha nem is készületlenül, de v{ratlanul érte a leplezetlen felkérés. - H{t... nem akarsz előtte enni? - Teli hassal én nem tudok. - De a kaja meg most meleg. - Ez is most meleg - mutatott mag{n valahova Eszti. - De azon van parmez{n. - Ezen is. Ez csak úgy kiszaladt a l{ny sz{j{n, poénból mondta, de a férfi komolyan vette. - ...Akkor... akkor együnk! - menekült ki Csete a konyh{ba.

A l{ny pedig ott maradt a kit{rulkoz{s{val, a szenvedélyével, el{rulva, elutasítva, kisemmizve. Vannak nők, akiket nagyon könnyű megal{zni még ann{l is jobban, ahogyan ők szokt{k saj{t magukat. Míg Csete az asztalra rakta a spagettis edényt, tetején a szósszal, rajta egy diólevéllel, a l{ny duzzogva lev{gta mag{t a székre, felbontotta az egyik sört, belekortyolt, és olyat böffentett, amivel egy szülinapi gyerty{t is elfújt volna. - Mi a baj? - kérdezte Csete. - Semmi. - Ezt ismerem! - simogatta meg a l{ny arc{t. - Ilyenkor mindig van valami! - Hagyj{l! - húzta el a fejét Eszti. - De mi a baj? - kérdezte Csete, most m{r eggyel kétségbeesettebben. ...Alex? - Ez az, most még legyél féltékeny! - v{gta be a durcit Eszti. - Tipikus: mit csin{l a férfi, ha hülye volt? Elkezd fújni a m{sik hülye férfira! - De most én... - Szar napom volt, ennyi az egész. Te meg még a végét is elcseszed. - Mi volt? - Folyamatosan csesztetnek. Tegnapelőtt megint betörtek egy ügyfélhez, ma kiderült, hogy a nemzetbiztons{g adathal{szat miatt sorra tiltja le a vonalainkat, és ha ez nem lenne elég szar a fejünkön, meg jöttök ti is a kis hülye koncertetekkel. - Milyen koncerttel? - Csete nagyon {tl{tszóan imit{lta az elképedést, és ezt Eszter is l{tta. - Ezt ne csin{ld, nem {ll jól.

A l{ny elhallgatott. B{r id{ig Csete hozz{ képest saj{t erkölcsi fölényében hitt, ebben a pillanatban ő volt az, aki a mor{lis libikók{n a homokozóhoz verte a seggét. - Topor ötlete volt - ismerte be némi hallgat{s ut{n. - Hogy derült ki? - Hívtak az ügyfelek. Kavarj{tok a szart. - Nem kavarjuk. Mi csak... - És a betörések? - Milyen betörések? - kérdezte Csete, ezúttal hitelesebben, hiszen ahhoz tényleg semmi közük. Viszont hirtelen kezdett kitisztulni előtte a kép. - Figyelj, Eszti, valami nem kóser ezzel a céggel. - Igen, az, hogy idejöttök, gyanakszotok, azt{n még ti kavarj{tok a szart. - Nem-nem-nem! Hallgass végig! - mondta Csete, és saj{t gondolatait prób{lta összerendezni. - Mi a sorrend egy új ügyfélnél? - Én vagy valamelyik kollég{m nyilv{ntart{sba vesszük, a szereléshez ki{llítjuk a munkalapot, kimegy egy szerelő, azt{n kivisszük neki a modemet, és kész. - És kész - bólintott Csete. - Ki viszi ki a modemet? - Budapesten belül a Róka. Egy sr{c. Tavaly vette fel a Vajnay. - Es az Alex is nagy cimbije a Vajnaynak. - Igen - bólintott a l{ny. - Figyelj ide! Az igaz{n nagy szart nem mi kavarjuk, hanem ezek h{rman. Alex kimegy a címre, szétnéz, gondolom, a riasztóval is babr{l, azt{n leadja a drótot a Rók{nak, aki kiviszi a modemet, megtudja, hogy mikor nincsenek otthon, azt{n mehet a balhé. Riasztó kiköt, a kinézett cuccok felmarkol, viszl{t.

Eszti elképedve és undorodva nézte Csetét. - H{t te beteg vagy. Csete értetlenül nézett vissza. - Aberr{lt, elmebeteg hülye. Eszti bizalma nagyobb volt a cége felé, mint Csete ir{ny{ban. - Higgy nekem! - kérte Csete. - Vajnaynak és Alexnek is van egy-egy telefonja, ami nem hozz{juk illik. A Rók{nak nincs egy piros vagy s{rga? - Kék - mondta Eszti. - Én megkötöttem egy szerződést Varrónénak. Emlékszel? - Igen. Ki is adtam szerelésre Alexnek. - Aki megszerelte, és gondolom, a Róka meg kivitte a modemet. - Igen, ma délelőtt. - De ma nincs otthon a Varróné. Öt napra elutazik. Mondta nekem. - Miközben hetyegtetek, mi? Undorító, perverz, dilinyós kretén! - Eszti ezt m{r az ajtóból mondta, amit olyan svunggal csapott r{ az őt követő Cselére, hogy annak épphogy nem törött el az orra. Vérezni mindenesetre vérzett. Néh{ny m{sodpercig még ott {llt az ajtónak t{masztott fejjel, és nézte, ahogyan a vércseppek a kőre potyognak. Azt{n h{trahajtotta a fejét. - Elég volt. Elővette a telefonj{t, és t{rcs{zta Toport. Az nem tudta felvenni: a szak{llas férfi nappalij{ban ült, a fotelbe süllyedve, hal{lra v{lva. Gejl csengőhangú telefonja a szak{llas férfi kezében szólalt meg. Nézték egym{st, és hallgatt{k a csörgést.

Csete, miközben h{traszegett fejjel a kab{tj{t vette, üzenetet írt a bar{tj{nak: „Tal{lkozunk Varróné előtt, amikor odaérsz”. Kilépett a lak{sból. Lent a kapun{l egy hórihorgas {rny begipszelt karral és bekötött fejjel m{r nagyon v{rta, hogy Csete végre előkerüljön és ő a nyom{ba eredhessen.

Éjfél is elmúlt tal{n, mikor Varróné h{za előtt hangtalanul meg{llt a hatalmas fehér furgon, ami ma m{r egyszer j{rt erre. Ketten pattantak ki belőle: a Róka és Alex. Nem sok időt töltöttek az utc{n. [tugrottak a kerítést, a Róka akrobatikusan és gyorsan, Alex pedig úgy, ahogy egy csecsemő küzd a r{csos {ggyal. Alex tudta, hova van bekötve a riasztó, és m{r hívta is a Guard-Secet: - Haló... Galgavészi utca tíz... Varróné... ki kellett hívni a szerelőt, és lehet, hogy szabot{zst jelez majd, ki tudn{ kapcsolni?... [mor. Ennyi. A riasztó t{vfelügyelete kiiktatva. A riasztó kiiktat{sa pedig gyerekj{ték volt Alexnek. Ahogy a Kóka kinyitotta az ajtóz{rat és a riasztó húsz m{sodperces sípszóval jelezte a kód ir{nti türelmetlenségét, Alex m{r tartott is a sp{jz felé, ahol a riasztó központja is volt. Automatikusan ragadott meg egy konyhaszéket, rakta be a sp{jzajtón ezúttal helyes ir{nyban, és még arra is ügyelt, hogy a fejét ne verje be az ajtófélf{ba. A riasztóközpont doboz{ról csak le kellett venni a tetőt, amelynek csavarjait Alex kor{bbi l{togat{sakor m{r kicsavarta. Egy csípés a fogóval, néh{ny saru lehúz{sa, és a sípszó elhallgatott. A riasztó nem szólalt meg. - Na, ki a kir{ly? - suttogta Alex a sötétben, és ahogy lepattant a székről, úgy beverte a homlok{t, hogy a koppan{s felért a riasztó szirén{j{val.

- Kokikir{ly! - súgta vissza a Róka. - Na, mit kell vinni, kanmester? - Nappali. Festmény két ór{n{l. - Ott kanapé van! - Hülye! Szemben ott egy festmény és két óra. Megvannak? - Igen... egy ing{s meg egy kakukkos - a Róka a hóna al{ vette az ór{kat. Csete ezalatt a busz ut{n szaladt feltartott fejjel, egy kis szatyork{val a kezében, de az élet kegyetlen, és a j{rmű elindult. A meg{lló ut{n kicsivel befékezett, hogy a sofőr jól l{ssa, tényleg fut-e ut{na valaki, de mikor bizonyoss{got szerzett róla. hogy igen, újra a g{zra lépett. Zsir{f, aki tisztes t{volból követte Csetét, ennek módfelett örült, hiszen repedt bord{kkal busz ut{n futni nem vajas kenyér. - Én hozom a festményeket - súgta Alex. - Nézd m{r meg, hogy a szekrényben van-e ékszer vagy pénz! - Hogy nézzem meg? Sötét van! - Vil{gíts a telefonoddal! - Hogyne, hogy kijöjjön a kakukk! - Akkor megnézem én. [llj{l el onnan. - Honnan? Nem l{tlak! V{rj{l... mit csin{lsz itt négykézl{b? - kérdezte a Róka, és jókor{t rúgott a doh{nyzóasztalba. Alex, aki emlékezetből megtal{lta a szekrényt, rövid zörgés ut{n ennyit mondott: - Győzelem! - Ékszer? - Tapint{sra igen. Valami nagy med{l lehet - mondta Alex, és mielőtt elfelejtette volna, felkapta az ott porosodó, hatvanezer forintos herendi Dérynét is. A szomszédban valami megzörrent.

- Szerintem pucoljunk! - mondta a Róka, és elindult a kij{rat felé. A nappali ajtónyíl{s{ban még hónaljból lekoccolta a kakukkos ór{val az ajtófélf{t, amit a kipattanó gépmad{r hangos kakukkol{ssal f{jlalt. - Hallgattasd m{r el azt a szart! - üvöltött r{ Alex. A Róka tekert valamennyit a mutatókon. A kakukk visszavonult.

Ezalatt Csete m{r a villamoson zötykölődött, h{trahajtott fejjel, ölében egy kis fehér szatyorral, és felsőtestének ütemes ring{s{val prób{lta gyorsabb harciasra biztatni az öreg szerelvényt. A szomszéd kocsiból pedig a Zsir{f figyelte, melyik meg{llón{l majd sérüléseihez mérten fürgén lepattannia.

Alex és a Róka m{r a kerítésen voltak a cuccal. A Róka halkan kinyitotta a tolóajtót, és a szajrét a csomagtérbe rakt{k. Elég későre j{rt, és nem ez volt ma az első helyszínük, úgyhogy akadt ott régi varrógép, hatalmas porcelénv{za, sőt egy elektromos zongora is. A villany nem égen a csomagtérben, és az ajtó csapód{s{val sem akart zajt kelteni a Róka, úgyhogy beültek az autóba, és vil{gít{s nélkül elgurultak az utca végéig, ahol a sofőr óvatosan fékezett annyira, hogy h{tul ne boruljon fel semmi, de az oldalsó tolóajtó mag{tól előrecsússzon és becsapódjon. Azt{n az utc{ból kifordulva a sarkon v{rtak. - Miért nem mehetünk? - feszengett a Róka, akinek nem ez volt a tempója.

- A Vajnay azt kérte, hogy v{rjunk. H{tha idejönnek. - Kik? - A kis okostoj{sok - mondta Alex szórakozottan, majd a zsebébe nyúlt, oda, ahova a nagy med{lnak vélt t{rgyat süllyesztette, és felkapcsolta a belső vil{gít{st. - Na nézzük, mit fogtunk! A zsebében r{kotort a t{rgyra és kihúzta: egy teljes felső műfogsor volt sz{jpadl{ssal. - Fu{jjj! - borzadt el Alex. a Rók{ból pedig hars{ny hahota tön elő. Alex undorodva méregette, és od{ig ment, hogy megszagolja. Borzalom bel{tni, de ismerős volt a ragasztó szaga. - V{rj - mondta Alex, és a visszapillantóba nézett. Az utca végéből egy futó alak közeledett a tízes sz{m felé: Csete volt az. És alig ért a kapuhoz, alig lihegett p{rat m{ris befordult ugyanonnan egy zöld, csattogópöfékelő Wartburg. Topor kisz{llt, és odament Csetéhez. - Miért kellet idejönni? - Mi elmo... - Csete prób{lt levegőhöz jutni, fehér szalyr{t Topor felé nyújtotta. - Ez mi? - Spagetti. Neked hoztam. - És ezt miértnem n{lad eszük meg? - Mondom... - egyenesedett fel Csete, akinek oldala még mindig szúrt, de legal{bb m{r tudott egybefüggően beszélni. A bej{rati ajtóra mutatott. - Ahogy gondoltam. Nyitva van. - Miért?

- Éppen r{molj{k kifelé. Gyere, bemegyünk. Elkapjuk a rohadtakat! - És a kerítés tetejére h{gva m{r zuhant is {t a túloldalra. Topor kelletlenül követte. Alex a tükörből l{tta, ahogyan a két férfi eltűnik a kapuban, majd kisv{rtatva zsebl{mpafényt is l{tott a lak{sban. - Halkan! - suttogta odabent Csete Topornak. - Mit suttoksz? Senki nincs itt - felelte Topor. - Elkéstünk - felelte Csete. - Megelőztek. Itt a falon festmények voltak, és két darab óra. Megfújt{k a porcel{nt is, meg még ezt-azt. Alex a furgonból t{rcs{zott. - Haló! Guard-Sec? Megint én vagyok a Galgavészi tízből. Varróné. Végeztünk a szereléssel, vissza lehet kapcsolni a riasztót... [mor... Köszönöm! - Alex lerakta a telefont. - Mehetünk! A furgon elindult a Rók{tól megszokott tempóban, és alig tűnt el a következő sarkon, a Galgavészi út tíz sz{m alatt, ott, ahol a szomszédok zsebl{mpa fényét l{tt{k cik{zni az elhagyott lak{sban, éktelen l{rm{val megszólalt a riasztó.

H{rom rendőrautó {llt Varróné h{za előtt: egy j{rőr egy helyszínelő és egy harmadik csak úgy. A helyszínelők odabent rögzítették a nyomokat: Csetétől tal{ltak ujjlenyomatot, hiszen p{r napja odabent j{rt. Alextől és Rók{tól nem, mert ők kesztyűt húztak, Topor pedig hülye lett volna b{rmihez is nyúlni. A két férfi az egyik autóban ült m{r, a rendőrök pedig épp a Guard-Sec j{rőrének túlszínezett meséjét hallgatt{k. A j{rőr a húszas évei végén j{ró, zsírja al{ izmot gyúró kopasz fiú volt, aki egy

felmatric{zott Suzuki Swift motorh{ztetején ülve adta elő meséjét a nagy tettenérésről, arról, hogy kénytelen volt erőszakot alkalmazni - mert Csetét nem kérdezték, mitől véres az orra és hogy ez az első éles esete, de örül, hogy a hivat{s{nak élhet. A fűnyírószerelő, aki elsőként vette észre a lak{sban a zsebl{mpafényt, jegyzőkönyvbe mondta, hogy ez a két fickó m{r akkor is gyanús volt. amikor először megjelentek: Csete rögtön r{hajtott a vétlen, idős asszonyra, és valószínűleg különböző h{zass{gi ígéretekkel csalta ki belőle a betöréshez szüksége inform{ciókat, miközben ő is ugyanakkor fizetett elő, és r{ se bagóztak, de így utólag m{r örül is neki. A rendőrök h{ta mögött rögtön egy vaku is villant: megérkezett az első újs{gíró, tal{n éppen az MTI-től. Ugyanez a vaku belevillant a szélvédőn keresztül Toporék arc{ba is, így Topor nem tudta jól kivenni, hogy az utca túloldal{n {lldog{ló, megrogyott, bekötözött alak a Zsir{f-e. De bizony ő volt. Vék{s Béla, ahogy a rendőröknek {tadott papírjain szerepelt. - Akkor a mag{é ez a Wartburg - mondta az őt igazoltató őr. A Zsir{f nem szívesen ismerte be. - Ismeri ön az elkövetőket? - Nem... - mondta a Zsir{f, mert pillanatnyilag úgy tűnt, nem lenne jó ötlet beismerni. - Teh{t nem ön adta nekik a kocsit. - N... nem - mondta a Zsir{f, némi haboz{s ut{n. - Pedig a slusszkulcs benne volt. Azt is mag{tól lopt{k el? - Ne... em, azt én adtam nekik... Zsir{fnak sikerült teljesen összezavarnia a rendőrt.

- Akkor felveszünk egy rövid jegyzőkönyvet, és ak{r m{r most elhajthat vele - mondta a rendőr. A Zsir{f az egyik t{nyérsapk{snak dikt{lt, mikor a fiúkkal elhajtott a j{rőrkocsi. Zsir{f Topor ut{n nézett, miközben szórakozottan dikt{lta, ami épp eszébe jut. Nem volt boldog. Topor r{cs mögött, a kocsi meg újra az ő nyak{n. Se pénz, se posztó. Minden a lehető legrosszabbul sült el. És ezt ugyanígy gondolta Csete és Topor. És Eszti. És Zarvan. Egyedül Vajnay

örülhetett:

rendőrségi

jegyzőkönyvvel

sajtónyilv{nosan buktak le a betöréssorozat elkövetői.

al{t{masztva,

VIII.

Ugyanaz a cella, ugyanaz a cellat{rs, alig p{r nap eltéréssel. A sorsnak nagyon-nagyon rossz humora van. - H{ny óra? - kérdezte Topor. - Reggel hét lehet - sóhajtotta {lmosan Csete. - Akkor most te gondolsz. - ...Megvan. - T{rgy? - Nem. - Szeméj? - Igen. - Eszti. Csete tűnődő hallgat{sa a jó v{lasz mellett szólt. - Ennyire elcseszted? - kérdezte Topor. - Ja... pedig végre tal{ltam egy l{nyt, aki olyan, mint any{m. - Mocskossz{jú... - sorolta Topor - közömséges< rendettlen... - Pontosan - bólintott a m{sik. - Im{dnivaló. - Most egy darabig nem fogod viszonl{tni, arra készülj fel. - Rohadt Vajnay. Csak azért vitt ki minket, hogy p{r nap múlva még nagyobb szarral dugjon vissza.

- Ne izgulj, nem maradunk, sok{ig. Vanegy ötletem. Topor fel{llt a szűk helyen, és ki{ltozni kezdett. Nagy sok{ra Iépett csak be egy ötvenes, izzadt rendőr. - Mi a l{rma t{rgya? - Telefon{lni akarok. - Nocsak. - Felakarom hívni az ügyvédemet. - Tőlem azt{n pizz{t is rendelhet. - Ojan jól nemfőz az ügyvédem. - Na, hívja - mondta a rendőr, és kifele iparkodott. - De a telefonom ottvan az aztalon! - Nem éri el, mi? Bezzeg a festményeket eléri a falon! Meg a riasztók{belt! - Meg az any{d valag{t - motyogta Topor. A rendőr szerencsére nem hallotta meg, viszont kegyeskedett beadni Topornak Csete telefonj{t. - A m{sik az enyém - kérlelte Topor. - Ez miért nem jó? - fintorgott r{ a rendőr. - Mert abban van a sz{ma. - Ekkora gazembernek illene fejből tudnia. - De az én sz{ml{mra akkor sem fog telefon{lni! - pattant fel Csete. Ez hatott. A rendőr benyújtotta Topor készülékét. - Ha végeztek, dobj{k a r{cson {t vissza az asztalra - mondta, és kikecmergett a szob{ból. Topor saj{t telefonj{ban keresgélt, majd Csete készülékéről t{rcs{zott.

- Haló, Zsir{f? - ...honnan tudod a sz{mom? - ez volt a behajtó első szava. - Miért csak te tudhatod az enyémet? Amatőr! - Te törölted le a Nyugati alulj{róból? - Én h{t. - Hol vagy? - Figyelj, kell a pénz? - Kell. A H{rsfalvi mindkettőnket megöl. - Akkor vigyél ki innen. - Hogyan? - H{rsfalvinak a zsebében van a fél rendőrség. Kérd meg szépen, hogy írasson valakivel egy {tsz{llít{si parancsot, azt{n gyere értünk! - De a H{rsfalvi nyaral! Csak holnaput{n... - Kell a pénz? - ...Kell. - Akkor intézz valamit, Zsir{f! - mondta Topor. Élvezte, hogy helyzetben van. - És ez a sz{mom, nyugodtan elmentheted. - Ezzel kinyomta a Zsir{fot. Csete az utolsó mondatra felkapta a fejét. - Miért az én sz{momat adtad meg? - Okom volt r{, ne izgulj. - És én? - Nem fog b{ntani. Nem kell neki a balhé.

- És ezt miért az én mobiltelefonomról kellett lebeszélni lenyomozhatj{k! Visszahallgathatj{k! - A Zsir{f pont ugyanezért aggódik. Hidd el, ez csak nekik lesz rossz. - És most mi lesz? - V{runk. - De miért az én sz{momat< - kesergett Csete. - Önző, szar alak vagy, aki csak mag{ra gondol - v{gta oda Topornak, p{r nap alatt m{r m{sodszor. Nem is szóltak többet, csak v{rtak. Reggel nyolcig. Azt{n kilencig. Azt{n... tizenegy körül bejött egy rendőr, és kinyitotta az ajtajukat. - Erre! Vék{s hadnagy {tviszi önöket a szomszéd kerületbe - intett nekik, és kivezette őket a folyosóra. Ott az v{rta őket, akire Topor sz{mított: a Zsir{f. - Köszönöm, tizedes! - bólintott a colos a rendőrnek. Toporra mosolygott, majd amikor az mellé ért erősen megszorította a karj{t, és a kij{rat felé r{ngatta. - Na, mi van, Zsir{f? Hadnagy? - kérdezte Topor. - Majd megtudod, ha innen kiérünk - sziszegte az. Csete tehetetlenül követte őket, közben azt fürkészte. mit tal{l a folyosón, amit a kolosszushoz v{ghatna. Egy alkalommal lendületből föl is kapott egy poroltót, de az újs{gj{ból fölnéző port{s l{tv{ny{ra pördült vele egyet, és h{rom lépéssel később m{r le is tette. A Zsir{f pedig kir{ngatta Toport az épületből, és a p{r méterrel odébb {lló Wartburgba tuszkolta. Csete szolgaian sz{llt volna be a h{tsó ülésre, de a Zsir{f r{ordított: - Te segítesz megtolni.

- Miért mindig én? - méltatlankodott Csete, de nem volt m{s v{laszt{sa: ha el akart tűnni a rendőrség elől, együtt kellett működnie. Nekiveselkedett h{t a csomagtartónak, amíg a Zsir{f az autóban ült és korm{nyzott. A Wartburg hirtelen beindult, de a Zsir{f nem tudott olyan gyorsan g{zt adni, hogy Csetének még ne sikerült volna behuppannia a h{tsó ülésre. - Hova sietünk ennyire? - kérdezte Topor. - Azt a parancsot nem a rendőrség írta al{ - mondta Zsir{f. - Hamisíttott{l? - {mult Topor. - Igen. Méghozz{ a te nevedet... most mi van? Csak nem képzeled, hogy saj{t nevemet írom al{? Csete ekkor úgy érezte, az egész v{rosban ő az egyetlen lúzer, aki a saj{t al{ír{s{t haszn{lja. - És honnan volt meg a szignóm? - kérdezte Topor. A Zsir{f nem v{laszolt, csak utasa felé lengette begipszelt jobb karj{t, amelyről m{r eltűnt az irkafirka: egy ügyetlen bal kéz az egész gipszet egyenletes barackszínűre festette. - Szép szín - szólalt meg a h{tsó ülés. - Ez maradt a lak{sfelújít{sból - ismerte be a Zsir{f. - Nem monndod, hogy bugyiszínű a lak{sod! - Topor nem mert röhögni, csak egy elfojtott kuncog{ssal hergelte a kolosszust. Azt{n gondolt egyet, benyúlt a kesztyűtartóba, és kihúzott egy többnapos papírzacskót. - Túrós t{sk{t? A Zsir{f arca nem rezdült.

- Szóval< - összegezte Topor - most szökevénnyek vagyunk, és még egy okirat-hamisít{st is a nyakunkba varrnak. Eddigre m{r többutc{nyira j{rtak a rendőrőrstől. A Zsir{f lehúzódott, és le{llította a motort. - Ide hallgass, szarjankó! Leszarom, hogy ki mit varr a nyakatokba, de H{rsfalvi holnaput{n este itthon lesz, és véged. Kapsz negyvennyolc ór{t. - Hagyjuk m{r ezt a negyvennyolc ór{t! - roppantotta meg Csete az utastér feszültségét. - Ez olyan közhelyes! Minden filmben negyvennyolc ór{t adnak, legyél m{r re{lisabb! - Ez kicsoda, hogy beleszóljon? - nézett h{tra a Zsir{f - Igaza van - mondta Topor. - A negyvenynyolc óra az holnaput{n délelőtt j{r le. Szerinted aznap tizenegy előtt mit lehet elintézni? Legyen m{r holnaput{neste hét vagy nyolc! Az... ötvenhat óra. Vagy ötvenhét. - Most akkor melyik legyen? - kérdezte a Zsir{f. - Legyen az ötvenhét - szólt be újra Csete. - Mert még be is kell v{s{rolnunk. A Zsir{f mérgesen szuszogott. - Ötvenhét óra. És h{rommillió. - Hék{s, ketővel lógok! - mondta Topor. - Lógt{l. M{r egy jó ideje. Kis kamat. Meg nekem egy kis veszélyességi pótlék. Ja, és még valami. A Zsir{f két zöldes színű formanyomtatv{nyt vett elő, amelyeket a maga szögletes kézír{s{val, gipszelt kézzel töltött ki. - Ez mi? - kérdezte Topor.

- Ez a Wartburg ad{svételije, és te most szépen al{írod két péld{nyban. Topornak nem volt v{laszt{sa: kivett a kesztyűtartóból egy H{lózatrekl{mtollat, és al{firkantotta. - Nincs rajta d{tum, és ahogy l{tod, még én sem írtam al{ - oktatta a kolosszus. - De ha trükközöl vagy eltűnsz, r{kerül a d{tum is, az al{ír{s is, és megy az önkorm{nyzatnak. A Zsir{f nem szólt többet. Topor kisz{llt, és Csete is követte. A Zsir{f tekintete pedig a szélvédőn keresztül még egyszer beleszúrt az arcukba. Azt{n r{adta a gyújt{st, de az önindító nem kapkodta el. Két-h{rom eredménytelen indít{s ut{n kiszólt a j{rd{n {lldog{ló két férfinak: - Segítenétek? Azok ketten nem moccantak. A Zsir{f kisz{llt, és a sofőroldali A oszlopnak veselkedve, törött kezével tolni kezdte az autót. - P{r nap múlva ez m{r a te gondod lesz! - ki{ltott vissza Topornak. Tudom a sz{mod! - Azzal bepattant, kettesbe rakta, felengedte a kuplungot, és a berobbanó motorral tovapöfögött.

- Itt vannak a kis bar{taid - dobta az újs{got Alex Eszti íróasztal{ra. A címlapon Csete és Topor, ahogy a rendőrségi autóban ülnek, sz{mítógéppel kimaszatolt arccal. A főcím: „Multig{z: megoldódott a betöréssorozat?" A kérdőjel Esztiben is ott volt, b{r több oka is volt arra, hogy ne akarja l{tni a fiúkat. - Nem a bar{taim - mondta egykedvűen, és lefele fordította az újs{got.

- Nocsak-nocsak! - mímelt meghökkenést a szőke zselé-babzs{k. - Ennyi volt a nagy szerelem? - Milyen szerelem? - nézett fel Eszti. - Ismersz, nem vagyok az a szerelmes típus. - És akkor most ki a következő a list{don? - hajolt a szerelő a l{nyhoz, véleménye szerint cs{bítóan, a l{ny szerint meg úgy, ahogy a csigany{l buggyan ki egy műanyag vödörből. De pillanatnyilag még ettől is kevésbé undorodott, mint Csetétől. - Ki legyen? - kérdezett vissza. - Nem is tudom... mondjuk, egy szerelő innen a H{lózattól... - A Bal{zs? - nézett r{ Eszti. - Nem... én speciel magamra gondoltam. - Te mindig magadra gondolsz. - ...Mit csin{lsz este? - Mit csin{ljak? - Mondjuk, ugorj fel hozz{m. Megnézünk egy filmet... főzök egy jó spagettit... - Spagettit nem kérek... De amúgy oké. Alex felegyenesedett az íróasztal mellől, és a derek{n lengő kütyüket csóv{lva, lassú, de döngő léptekkel kisét{lt az irod{ból. Egyiküket sem üdítette fel a randi: Eszti feje még mindig az elmúlt napokkal volt teli. Alex pedig úgy érezte: a Toporékkal vívott tegnapi nyílt színi szellemi szumómeccs ut{n túl könnyen pottyant ma az ölébe Eszti. Az a l{ny pedig, akit könnyen kapsz meg, hi{nyérzetet ébreszt - de nem őt érzed kevésnek, hanem magadat.

- Ötvenhét óra - vakarta a kobakj{t Topor a buszon. - M{r csak ötvenhat - mondta Csete. Legh{tul {lltak. a szélvédőnél, és szorgosan h{rított{k az újs{golvasó közönség r{juk tévedő tekintetét. - Elmondom, mi terv - kezdte Topor. - Halljuk. - Szerzzünk h{rommilliót, lerendezzük H{rsfalit, betömjük a Zsir{f sz{j{t, lebuktatjuk Alexszéket, orsz{gosan lej{ratjuk Vajnayt, és visszaszerezzük neked Esztit, úgy, hogy közben én is jólj{rjak. - Jó tervnek hangzik. Ötvenöt ór{ra. - Ötvenhat. - Igen, de még be kell v{s{rolni. Gyere, lesz{llunk! - Csete jelzett. - Hova megyünk? - Az egyetlen t{rsas{ghoz, akikben megbízhatunk. A busz egy dél-pesti kertv{rosi részbe vitte őket, ahol kétsaroknyi gyalogl{s ut{n Csete meg{llt egy húszéves csal{di h{z kapuj{n{l. - Itt vagyunk - mutatta büszkén Topornak. - Kik, ezek? -A klubom. Anonim gyanakvók. Olyan emberek, mint én. Akiket paranoi{snak bélyegeznek azok...tudjuk, hogy kik. Csete becsöngetett. A csengőszóra Topor egyszerre legal{bb h{rom függönyt l{tott meglebbenni: jó sokan lehetnek odabent, és mindenki őket nézi. Majd a bej{rati ajtón belül kattant a z{r. És még egy z{r. És

még egy. Azt{n még kettő. Meg egy biztons{gi l{nc. Azt{n kinyílt az ajtó, és kifele is riasztott: megszólalt a sziréna. - Ezt a szart< - üvöltötte egy hang az ajtó mögül. Gombok pittyegése. A szirénaszó abbamaradt. - Kínai gy{rtm{ny! Ezek egyszer idejönnek, és minden h{zat kiriasztanak. A hang egy ötven év körüli, őszes, bajszos, pocakos férfié volt, aki melegítőnadr{gban és papucsban iparkodott a kertkapuhoz. A nyak{ban két szemüveg - egy olvasó és egy t{voll{tó - fityegett, vala-mint h{rom pendrive verte a has{t: az egyiken voltak a dokumentumai, a m{sikon a sz{mítógép log{llom{nyai, ha valaki betörne a rendszerbe, a harmadik pedig a pendrive-tolvajok megtévesztésére szolg{lt, és kíméletlen, gyors vírusokat tartalmazott. - Én vagyok! - integetett Csete. - Nyugi m{r! Felvered az utc{t! Még csak az hi{nyzik, hogy r{jöjjenek... A kertkapu kinyílt. - Jelszó? - kérdezte a pocakos. - Q-f-t-5-K-l-@ - betűzte fejből Csete. - Egycerűbb nem volt? - nézett r{juk Topor. - M{ra ez jutott - mondta a pocakos, és gyanakvóan méregette Toport. Ez ki? - kérdezte végül. - Jó bar{t - mondta Csete. - Topor J{nos - nyújtott kezet a „jó bar{t". A m{sik nem viszonozta. Csete odasúgta a t{rs{nak: - Ez egy anonim klub. De ezt m{r mondtam. - Gyertek be - invit{lta őket a szemüveges. - Épp az egereket vizsg{ljuk.

- Mi van az egerekkel? - kérdezte súgva Topor a pocakos h{ta mögött. - Nem tudod? - nézett vissza Csete. - Képesek szugger{lni a macsk{t. A pocakos a bej{rati ajtóhoz érve lendülettel benyitott... volna, ha a többiek belülről m{r be nem z{rj{k. - Hé! - dörömbölt a pocakos. - Hé! Én vagyok! Ne szórakozzatok m{r! - Jelszó? - kérdezte egy hang belülről. - Te melyik vagy? - kérdezte a pocakos. - Ez egy anonim klub! - jött a v{lasz. - És hogy kerültél be? Jelszó? - Nem, neked jelszó? Topornak ebből gyorsan elege lett, és a bej{rati ajtó melletti, résnyire nyitott ablakon keresztül egy ugr{ssal bent termett a lak{sban. Jöttét éles sikít{s és összevissza üvöltözés fogadta. - Felverik az utc{t - mondta a pocakos, és ő is be akart m{szni az ablakon, de testi adotts{gai miatt nem boldogult. Csetét küldte maga helyett. - Eredj, és nyisd ki az ajtót. Csete, kissé küszködve b{r, de bejutott az ablakon. Odabent csönd lett; a visítoz{st pusmog{s v{ltotta fel. Majd kinyílt a bej{rati ajtó mind a hatsz{zhuszonnégy z{rja, és Csete feje jelent meg a résben. - Na végre - mondta a pocakos. - Jelszó? - kérdezte Csete. - A{{hhh! - a pocakos jókor{t lökött az ajtón, hogy az Csetét a falhoz préselte.

Odabent a nappaliban nyolc-tíz ember {llt szanaszét, középen Topor. - Ő az új fiú - legyintett felé a pocakos. - Heló! - mondta amaz, és újra megszólalt belőle a rossz beidegződés: Topor J{n... vagy van fedőnév vagy ilyesmi? A többiek gyanakodva méregették. - Hova lettek az egerek? - kérdezte a pocakos, és a nappali sark{ban lévő terr{riumhoz ment. A terr{rium üres volt. A pocakos dühösen fordult Topor és a többiek felé. - Itt volt hat fehér egér. - B-bejött e-e-eez az e-ember - dadogta egy alacsony, kopasz férfi -, és szsz-sz-szétsza-a-ladtak. H-h-huss. - Ott van egy! - ugrott egy középkorú, dauerolt nő egy m{sik férfi nyak{ba, mikor megl{tta az egyik egeret a konyha felé iparkodni. - Kapd el. T{jfun! - üvöltött a pocakos egy kanapén heverő szőrmedarabra, aminek csak a b{gyadt tekintetéből derült ki, hogy egy perzsa macska. - Jé, van neve! - heherészte Topor, de a többiek rosszalló tekintetének kereszttüzében rögtön el is hallgatott. - T{jfun! Gyerünk! - bökdöste a pocakos. A macsk{nak esze {g{ban sem volt megmozdulni. Úgy kell a hülye embereknek, minek {lltak fel a fotelből, mikor az a fickó Idejött az ablakon. Most ő fekszik itt. és kész. - Nem fog moccanni - mondta egy vékony, pattan{sos kamasz. - Teljesen beszugger{lt{k. - Legal{bb ez is kiderült. Holnap szerzünk egy szugger{latlant, az összeszedi őket - mondta a pocakos, majd megfogta a macsk{t, a földre dobta, leült a helyére, és Topor felé nyújtott egy kekszes zacskót, ami

mag{tól zörgött. Amaz boldogan vett volna, hiszen tegnap este óta nem evett, és a gesztus tal{n az eddig sikertelen beilleszkedésén is gyorsított volna. - H{ztart{si kekszet? Most j{r hozz{ aj{ndék egér! Topor mélyen kotort a zacskóba, és ahogy a pocakos kimondta, rögtön r{ is markolt. Nem lehet tudni, ki ijedt meg jobban: Topor vagy az egér. A férfi mindenesetre megőrizte annyira a hidegvérét, hogy az egeret ne a szekrénynek vagy a többieknek hajítsa, hanem egyenesen bele a terr{riumba. - Eggy megvan - mondta a művelet végén, és a térdei remegtek az adrenalintól. - B{tor férfi - ismerte el a pocakos. - Ilyenek kellettek volna az atomkísérletnél. A többiek bólogattak, és úgy tűnt, kedvelik Toport - nem is az egeres mutatv{nya miatt, hanem mert elképzelték, milyen lett volna, ha ő {ll ott a konyha, csapn{l, ahol magfúziót prób{ltak létrehozni. - És most Csete M{té szépen elmondja, mi j{ratban vannak - szólt a pocakos. - Hé, ez nem anonim klub? - kérdezte Topor. - Eredetileg az - mondta Csete. - De ez egy gyanakvó klub. Itt mindenki gyanús mindenkinek. Az az alap, hogy kinyomoztuk egym{s nevét. Csete közelebb hajolt. - Van, akinek még a TAJ-sz{m{t, sőt a PIN-kódj{t is tudom. De ők is az enyémet. - Szóval? - türelmetlenkedett a pocakos. - Szóval Topo... vele alig néh{ny napja tal{lkoztam a Liget Pl{z{ban... - Amiből m{r építéskor kivittek m{sfél milli{rdot egy off-shore cégbe? kérdezett közbe egy idősebb férfi.

- Csö-cs-csönd! - szólt r{ a dadogós - <egy z{logh{zban, amiből egészen a H{lózat-ügyfélszolg{latig kergettem< És Csete M{té töviről hegyire elmesélt mindent, kiegészítve Topor J{nos objektív közbevetéseivel, a többiek pedig hallgatt{k, és ha a szemeiken keresztül az agyukba néztünk volna, az l{tjuk, hogy az amúgy is szövevényes históri{ból fejben még cifr{bb, még bonyolultabb ügyet építenek, mert hiszen semmi sincs véletlenül, ugye.

A H{lózat székh{z{ból Eszti munka ut{n egyenesen Alexhez ment, méghozz{ annak dobozos kisfur-gonj{n, és a műszerfal fröccsöntött tunning-rengetegében, a repedt szélvédőn keresztül kib{mulva azon gondolkodott, mit is tesz most, és jól teszi-e. Nem sokat beszélgettek. Alex ink{bb beizzította a csúcsmagnót, ami „mondjuk nem Pioneer vagy Blue-hogyishívj{k, hanem Tech-Boost, ami most még nem menő, ezért olcsó volt, de van rajta USB, tud MP3-at, és Amerik{ban nagyon dr{ga, n{lunk fillérekért megkapni, csak nem túl kompatibilis, legal{bbis a mélyet elég szarul j{tssza, konkrétan recseg a hangszóró". Szóval szavak helyett ink{bb a hip-hop beszélt, amit Eszter csöppet sem tudott élvezni, olyan gyorsan v{ltogatta Alex a sz{mokat és a gy{ri hangszíneket. „Mintha egy ötéves dicsekedne az X-Box{val" - gondolta Eszti. Ha tudta volna, hogy ma még arra is sor fog kerülni... Ezt a remek hangulatú autók{z{st Alex azzal fűszerezte, hogy helyenként Rók{hoz méltó tempót prób{lt felvenni, amit azt{n se az autó, se ő nem bírt kezelni, úgyhogy Esztinek nemcsak a zenétől lett h{nyingere. - Zsír, mi? - kérdezgette Alex hol a zenére, hol egy-egy hajmeresztő közlekedési mutatv{nyra, amit ő se érette, hogy úszott meg, Esztiben meg egyenesen hal{lfélelmet ébresztett.

A furgon végül csikorogva {llt meg Gazdagréten olyan helyen, hogy reggel pont ne férjen majd el tőle a kuk{sautó. De h{t korrig{lni nem menő: ha menő lenne, mi sem ut{ln{nk annyira a teremgar{zsokban keresztbe parkoló terepj{rókat. Eszti kikecmergett az autóból. Jött Alex is, csak előtte a kesztyűtartóból előkotort két üveg előre elkészített bolognai ragut. - Ha mégis meggondolod magad. Any{m receptje. Eszti m{r meggondolta mag{t, csak még nem szólt. Alex hívta a liftet, ami nem jött olyan sok{, hogy kínoss{ v{ljon a csend. Kinyílt a zörgő fémajtó, és ők beléptek a csekély fényerejű, húgyszagú fémdobozba. - Ez az előszoba - Alex m{r a hívógomb megnyom{sa óta v{rta, hogy elsüthesse ezt a poént. - Érted, elő... hehehe... Eszti értette. Csak nem tal{lta viccesnek. Alex megnyomta az ötös gombot. A lift tette a dolg{t. Azt{n az ötödiken kiléptek a folyosóra, és Alex ajtaj{ig botork{ltak a félhom{lyban. Azért jó a lakótelepi lak{s, mert egészen a bej{rati ajtóig nem érhet meglepetés. Tudod, hogy milyen postal{d{k lesznek a bej{ratn{l, milyen hirdetések a liftben, milyen a lépcsőn, milyen vir{g{llv{ny a lépcsőfordulóban. A meglepetés csak ut{na kezdődik. Alexnél ez nemcsak meglepetés volt, hanem egyenesen döbbenet. A z{rcsörgés ut{n Eszti egy ötven négyzetméteres legénylak{sban tal{lta mag{t, amit tulajdonosa h{zilag festett ki úgy, hogy az {ltala trendinek vélt színetől épp csak néh{ny {rnyalattal tértek el a tiritarka falak, de épp eléggé ahhoz, hogy rond{nak lehessen őket nevezni, m{r csak az éleknél összefolyó és {lfröccsenő festékfoltok miatt is, a bútorok olcsók, de régiek voltak, a kőztük halott szűkös teret pedig organikus, élő rendetlenig töltötte ki. Pizz{s dobozok, sörösüvegek, ruh{k, egy

j{tékkonzol

kiegészítői,

a

konyh{ban

pedig

gigantikus

méretű

mosatlanhalom. - Bocs a kupiért - mentegetőzött Alex -, csak reggel még nem tudtam, hogy jössz. Ha kezet akarsz mosni, arra van a fürdő - mutatta. - Majd csak mielőtt elmegyek - mondta meg Eszti az őszintét. - M{r hogy elmész? Érted, elmész... - erőltette mag{t Alex - ...ülj le. Egy mozdulattal letakarította a kanapén gyűlő autósmagazinokat és kaj{s dobozokat. Eszti azért megnézte, hova fog érkezni. - Mindig megnézed, mibe ülsz, mi? He... hehe... - prób{lkozott újra a cyberpacni. A kanapé előtt doh{nyzóasztal {llt, rajta laptop. - Ha nem g{z, ezen nézünk filmet, mert szar a tévém. Ezt a doh{nyzóasztalt múlt héten vettem. Bementem a bútorboltba, és kérdeztem, hogy csak doh{nyzóasztaluk van? Mert engem jobban érdekelne egy nemdoh{nyzó... érted... Eszter most először aj{ndékozott egy udvarias mosolyt a sr{cnak, aki végre nem a szexualit{ssal poénkodott. - Inni valamit? - Alex a konyh{ba ment. - Egy kól{t, ha van. - Van, deeee... nincs - hallatszott a hűtő felől. - Akkor jó lesz a víz. - Enni? - Kösz, nem. - Eszti még odébb tolta az üres kaj{s dobozokat. - Tuti?

,

- Aha! M{r elteltem a szag{val.

Ezt meg Alex nem értette. Pedig jó poén volt. A sr{c egy poh{r vízzel és egy doboz sörrel tért vissza Eszti sóv{rogva nézte a sört, de észnél akart maradni. - Na. Mit nézzünk? Ezeket tegnap töltöttem le. - Alex végighúzta az ujj{t a laptop egérpadj{n, mire a monitor feléledt, rajta egy nyitott Facebookoldal jelent meg - Eszti csak egy tizenhat év körüli, csinos l{ny partyfotój{t l{tta egy pillanatra, mielőtt Alex a t{lc{ra zsugorította volna az ablakot. Az asztalon filmek ikonjai díszelegtek. - Aszondja... van olyan, hogy Tövig a gimiben, erotikus, ha érdekel, akkor... Chuck Norris, h{t ez klasszik... Rothadó hús h{rom, de ha nem l{ttad az egy-kettőt, akkor ne ezt... Szex és S{t{n, ez olyan művészfilm... - Legyen a Chuck Norris - mondta Eszti, b{r lényegében tökmindegy volt neki, csak ne pornót nézessen vele ez a barom. - Elindítom, és mindj{rt jövök! - Alex kattintott p{rat, és a laptop monitorj{n és hangfalainak gyér teljesítményével elindult egy Chuck Norris-film. Alex közben a h{lószob{ba ment, amely nemcsak hasonló rumlitól, de szellőzetlen oroszl{nszagtól is duzzadt, és egy dobozk{ba kukkantott az éjjeliszekrényén. A dobozk{ban két kibontott gumióvszercsomagol{s hevert üresen. Bontatlan csomag egy se volt. - Ajjaj - sóhajtotta a sr{c, és úgy döntött, leszalad a h{z tövében tal{lható éjjel-nappaliba. - Mindj{rt jövök! - ennyit hallott Eszti, és a bej{rati ajtó csapód{s{t. Azt{n csend. És Chuck Norris. Alex nem v{rt a liftre, hanem lerohant a lépcsőn. A l{ny nem tudta, hova tűnt a sr{c, és mennyi idő, amíg visszajön, de úgy döntött, kutakodik kicsit.

Bez{rta a Chuck Norris-ablakot, és a t{lc{ról megnyitotta a Facebookot. Igen, jól l{tta az előbb, egy tizenhat év körüli l{ny profilja sug{rzott r{ a képernyőről. A l{ny feszülős csípőfarmerban és topban pózolt egy diszkóban. Mérei Csilluka, Született ezerkilencsz{zkilencvennégyben, érdeklődési kör Fan-kadeli, Hip-hop, Chiptunning. Perverz {llat ez az Alex, miket szemezget... Azt{n Eszter felfigyelt valamire a bejegyzések fölön: ott volt az a kis fehér ablak, és benne a kérdés: „Mi j{r a fejedben?” Ezt a profilt ezen a gépen nem nézegetik, hanem szerkesztik. A kis Csilluka. Alex kis tizenhat éves üdvöskéje. Alex közben leért az éjjel-nappaliba. A legkézenfekvőbb az lett volna, ha a pultra csap, és azt mondja kérek h{rom gumi óvszert (merthogy ennyire kalibr{lta mag{t). De ez nem egy Tesco, hanem egy éjjel-nappali. Itt nem tud eltűnni a tömegben, nem {llnak előtte-mögötte hatan, r{ad{sul reggelente itt veszi a zsömlét, szóval ismerik. M{s stratégia kell. A r{gcs{lnivalókat kezdte nézegetni, azt{n odament az üdítős hűtőhöz is, és szerzett még vajat, amire ugyan semmi szüksége, de mégiscsak jó benyom{st kelt. A pénzt{ros beütögetett mindent, arra a kérdésére pedig hogy „még valamit?”, Alex azt felelte hanyagul a pult mögötti polcra bambulva: - Szeretnék még egy csomag kék r{gót, egy csomag gumi óvszert és két ceruzaelemet. - Egy r{gó, két ceruzaelem - pötyögte a pénzt{ros -, a gumi óvszer sajnos elfogyott. M{s valamit? - Kösz. nem - hebegte a sr{c. - Ezerhatsz{zhúsz forint. Ennyibe került Alexnek, hogy a gumi óvszer elfogyott.

Eszter eközben tov{bbra is a profilt bújta, és felkavarodott a gyomra. Nem {llta meg, beleolvasott a l{ny bejegyzéseibe. -

Ancsy,

a

Party

tegnap

a

Galgavészin

nagyon

jól

sikerült.

Nyunyók{mmal mentünk, nem maradtunk sok{, suliba tali! Suli. Na, szép. És b{r Esztert egyikünk se merné prűdnek nevezni, ez még neki is sok volt. Annyira sok, hogy el is felejtett elgondolkodni azon: hol tal{lkozott mostan{ban azzal, hogy Galgavészi. Néma döbbenetéből a lift érkezésére ocsúdott. Hallotta, ahogy kinyílt a liftajtó, és hallotta a zörgést a z{rban. Gyorsan lekicsinyítette az ablakot, és Chuck Norrisra akart kattintani, de jaj, melyik volt az... tal{lomra kattintott, és a videólej{tsz{s elindult - nem Chuck Norris, hanem a Tövig a gimiben, de Eszti azt sem b{nta, ha ezt megússza. - L{tom, v{ltott{l - ijesztette meg a l{nyt Alex hangja. - Kir{ly. Én m{r hatszor l{ttam, de megnézem veled szívesen. Hoztam kól{t. - Köszi - mondta a l{ny. Alex lehuppant a kanapéra, jó közel Esztihez. - Meg r{gcsit. - Köszi. - Meg< vajat. Végignézték a filmet, m{s nem történt. Valah{nyszor Alex törleszkedett volna, Eszti vagy odébb húzódott, vagy úgy tartotta a könyökét, hogy az Alexnek f{jjon. Közben pedig hi{ba v{rt a filmben egy érzelgős vagy romantikus részre, hogy szépen csendben kipityereghesse mag{ból mindazt, ami tegnap este óta feszült benne.

Az anonim gyanakvók klubj{ban Csete késő estig ecsetelte és {rnyalta az elmúlt napok eseményeit, Topor pedig közben jóval gyakrabban pillantott a faliór{ra, mint T{jfun a fehér egérre. - ...És most valahogy be kell bizonyítanunk azt, hogy semmi közünk a betörésekhez, és hogy Vajnay egy utolsó gazember, aki kisemmizi, kirabolja és adathal{szatra haszn{lja az ügyfeleit. Plusz valahogy rendeznünk kell Topor adóss{g{t - fejezte be végre Csete az elbeszélést. - Kinek lógsz? - fordult József Topor felé. - H{rsfalvinak. - A médi{snak? - Annak. - Annak a gyíklelkű médiagengszternek? - Annak. - [llítólag l{nyokat futtat Koszovóban - vetette közbe az öregebb kopasz. - Azért ne lihegjük túl - mondta Topor. - De két adós{t m{r felrobbantotta - közölte József. - H{t ezzel most nagyon megnyuktatt{l - vakana a fejét Topor. - Hogyhogy te lógsz neki? Neki nem szoktak lógni! - Bonyolút ügy< a felesége negyvenhét évesen kital{lta, hogy zongor{zni fog. Förtelmesen ly{tcik egyébként. H{rsfalvinak volt a pincéjében egy lehangolt pijanínója. Egy bar{tom kertészkedik n{luk, ő l{tta. Meg hallotta is az asszonyt gyakorolni. - Miért nem vett neki egy rendes zongor{t? - kérdezte a dauerolt hajú nő. -

Mert

nagy

szarr{gó

az

öreg.

Én

meg

mekhirdettem

egy

versenyzongor{t a rendes {r töredékéjért azzal, hogy csere is érdekel,

b{rmijen m{rk{lyú és {llapotú pijanínóra. Harminc telefont utasítottam el, és mikor harmincegyedcerre megcsörrent, ő volt az. Azt mondtam, ki kell mennem megnézni a hankszert, hogy megegyezzhessünk. Úgy csin{ltam, mintha értenék hozz{, azt{n kialkuttam kétmillió forint r{fizetést. Kemény alku volt, négyről indultunk. Írtunk egy papírt< nem a saly{t nevemet írtam r{ - nézett ki Topor Csetére -, ő kifizette a pénzt, én meg megígértem, hogy m{snap hozom a zongor{t. Azóta viszem. Mongyjuk, egy tub{t tuttam volna m{r adni - nézett Topor újra Csetére. A többiek hallgattak, és a kirakós darabjait rakosgatt{k, pedig egy ilyen történetben nincs is mit kirakni. Végül a pocakos szólalt meg: - Akkor összegezzük, hogy mit tudunk. Adott ez a cég. A H{lózat. - A pocakos most a sz{mítógépét bújó pattan{sos kamasz felé fordult Tal{lt{l róluk valamit, őőő... - ...Gergő - segítette ki a sr{c. - Tudom! - pirított r{ a pocakos. - Honnan? - kérdezte a dauerolt nő. - Az ég szerelmére, ne j{tsszuk m{r meg magunkat! - toppantott a pocakos. - Itt mindenki tud mindenkiről mindent! Ki az, aki nem tudta, hogy én József vagyok? - N-n-nnem J{nos? - kérdezte a dadogó. József szeme vill{mot szórt. A dauerolt nő kezet nyújtott Józsefnek. - Magdi. - Tudom. József. -Tudom. - Akar még valaki bemutatkozni, vagy meghallgathatjuk végre Gergőt? Csönd volt. Gergő pedig par{nyi sz{mítógépe monitor{ba mélyedt.

- Szóval ezelőtt h{rom évvel alapított{k... - Kik? - kérdezte József. - Az ég szerelmére, nem mindeggy, hogy kik? - izgult Topor, és a falra akasztott ór{t nézte. - Az az emberiség baja - sóhajtott a pocakos -, hogy rohan. Elrohan a tények mellett. A tények meg azt{n jól el{rulnak, kiforgatnak minket. Azt{n oda kerülünk, ahova maga. Ez csak óvatoss{g. Szóval? -fordult Gergő felé. - Magyarok? - Igen. - Furcsa - bólintott József. - És ebben a cégben a főnök minden h{jjal megkent gengszter, aki a magyarok pénzét szipk{zza ki az orsz{gból. - Ilyet nem mondtunk - tiltakozott Topor. - De én tudom. Mindent tudok - hunyorított r{ József, és Topor megértette, honnan szedte Csete a saj{t hülyeségét. - És van ez a két gyerek. Ez a Róka, ez az alkalmi magyar... - Ezt se montam... - A tények makacs dolgok. Ne rohanjon el mellettük .. meg ez az agymosott amfetamindíler Alex. - Ezeket honan szedik? - nézett Topor a bar{tj{ra. Csete megr{ntotta a v{ll{t. - És ezek hat{stalanítj{k a riasztót, majd mindent ellopnak, miközben az ügyfél

vonal{n

keresztül

le-szipk{zz{k

minden

adatunkat:

a

banksz{ml{nkat, a t{rsadalombiztosít{sunkat, a telefonhív{sainkat, az emailjeinket: mindent tudnak rólunk, műholdakkal figyelnek. - Ez kébtelenség - csóv{lta a fejét Topor.

- V{logassa meg a szavait, fiatalember! - pirított r{ Magdolna. - Betör ide, előad nekünk egy törté-netet, azt{n azt mondja r{, hogy képtelenség? Topor legyintett, és h{trébb lépett. - Íme, a terv - mondta József. - Holnap reggel megrendelünk egy vonalat. Sürgősséggel. Fiktív névre. Mi m{r tudjuk egym{s nevét, de ők ne tudj{k. Kijön ez az Alex gyerek. Be{llítja a vonalat. Mi észrevétlenül beadunk

neki

egy

H1N1

védőolt{st,

amibe

korm{nyunknak

köszönhetően bőven jutott GPS-jeladó. - És hogy szúrunk meg valakit észrevétlenül? - szólt közbe Topor. - Csss! Végre arra haszn{ljuk, amire tervezték. Manipul{lni az embereket. A lényeg: mi a jeladón tudjuk követni őket egészen a titkos rakt{rukig. Akkor kihívjuk r{juk a rendőrséget, és lehull a lepel. - Főnök, egyvalami nem stimmel - szólt Gergő. Topor remélte, hogy a II IN 1 olt{st hozza szóba. - Micsoda? - kérdezte a pocakos. - Ide nem olyan könnyű betörni. - Majd nyitva hagyjuk az ablakot. - A sr{cnak igaza van - vetette közbe Topor. - Mikor Alex kijön, m{r akkorsem szabad túl biszton-s{gosnak tünnünk, külömben nagy ívben elkerülnek minket. Van riasztó? - Viccel? Persze! - És be van kötve telefonnal t{vfelügyeletre? - Viccel? Hogy lehallgass{k a beszélgetésünket, mi? Meg éjjel tudatalatti üzeneteket küldözgessenek! H{t még mit nem! - Na jó - mondta Topor, akinek most fogyott el a türelme. Sok szerencsét kív{nok az akcióhoz.

- Most meg hova mész? - szólt ut{na Csete. - Megprób{llok m{sik ir{nyból t{madni. De ti azért csin{lj{tok végig. - De hogyan? - Még nemtom. Majd éjjel kital{lom. Topor az ajtóhoz ment, fel akarta r{ntani, de a temérdek z{rtól ez nem volt olyan egyszerű. - De mi egy csapat vagyunk! - És szerinted ketőnket fog ki csin{lni a Zsir{f? Csak engem! Topor még r{ngatott egy két z{rat, azt{n elege lett, és kiugrott az előszoba nyitott ablak{n. A kertben riasztó szólalt meg. - Ennek mi baja? - kérdezte József Csetét. Az megr{ntotta a v{ll{t: - Passz... Üldözési m{nia.

IX.

M{snap reggel Eszti egykedvűen firk{lgatott az íróasztal{n{l. Munk{ja lett volna, de képtelen volt mag{n erőt venni: az ilyen Alex-féle büdös tahók régen tökéletesen elégnek bizonyultak. Nem kért, nem v{rt és nem ígért nekik semmit, így nem érhette csalód{s sem. És Alex jól érezte, mikor a l{ny r{bólintott a légyottra: Eszti nem mag{t tartja kevésre, hanem az ilyen Alex-féléket. Persze Csetével se habozott volna sokat, de az egészen m{s volt: a férfi közelsége valami régóta nem érzett szapora türelmetlenséget ébresztett benne, ami, be kellett l{tnia, nem a testi örömöket sürgette, hanem a boldogs{got. - Tököm - súgta maga elé Eszti, hogy elhessegesse azt a mardosó keserűséget, ami a tork{t szorongatta. Össze kell szednie mag{t. A munk{ra koncentr{lni. Ez egy cég. Itt teljesítményt v{rnak. Mintha a telefon is tudta volna ezt: megcsörrent, és nem is kellett sok{ig kéretnie a l{nyt. - Haló! - Szia, Eszti, Gabi vagyok a rabszolgarészlegről. Bocs, hogy zavarlak, de itt egy örült, aki a felettesemmel akar beszélni. Beszélsz vele, vagy legyek megint a saj{t felettesem? - Kapcsoljad - sóhajtotta Eszti. M{skor menekült volna az idiót{k elől, de most kimondottan örült annak, hogy a r{szakadó kötelesség a valós{ghoz tudja szegezni. - Haló! Haló-haló! - üvöltözött egy hang a vonal túloldal{n, majd valakinek ezt súgta: - Mondtam, hogy lehallgatj{k.

A pocakos volt az, akiről a többi anonim eddig is tudta, és most m{r mi is, hogy József. - Rögzítjük. Nem hallgatjuk le, rögzítjük - mondta Eszter. - Tudom én. Azt{n meg eladj{k. Tudjuk, kiknek. - Minőségbiztosít{si okokból, az önök érdekében rögzítjük, azt{n a törvényi hat{ridőn túl töröljük. - Azonnal kapcsolja ki! Eszter nagyot sóhajtott: tudta, hogy hülye ügyfél lesz, de hogy ennyire, azt nem gondolta volna. Go-lyóstoll{val a telefonkagyló mikrofonj{ba kattintott. - Kikapcsoltam. - Így sokkal jobb. Köszönöm. - Miben segíthetek? - Új előfizetést szeretnék. Instant. - Az mi? - Nem tudom< gondoltam, maga tudja. - Szóval milyen előfizetést szeretne? - A négyezer-kilencsz{z< - Az m{r nincs. Ötezer-kilencsz{zkilencven forintos van. A túloldalon József hallgatott egy pillanatra. Csete az orra elé tolta a saj{t szerződéses anyag{t, amiben az előfizetés minden részlete szerepelt. József egy kihangosított vonalas telefonon beszélt, amit az összes gyanakvó körbe{llt.

- Bocs{nat, igen, megvan - mondta József, és szolgaian olvasni kezdte: Lounge díjcsomag, m{sfél mega internet, huszonkét tévécsatorna. Mozicsomagot tetszik kérni? - Ezt ön kérdezi tőlem? - kérdezte Eszter. - Ja, nem. Bocs. Kell mozicsomag. Vagy nem. Nem kell. - József azt mondta, amit Csete pantomi-mezett neki, csak h{t nehéz volt a mozdulatokat elsőre kital{lni és valós időben telefonon tolm{csolni. - Szabad a kedves nevét? - Gergő. Farkas Gergő - mondta József. A pattan{sos kamasz fiú felszisszent: - Nem úgy volt, hogy nem a saj{t nevünkre vesszük? - Nekem az nem a saj{t nevem - intette csendre József. Eszti a vonal túloldal{n érdeklődve hallgatta a p{rbeszédet. - De az enyém! Azt se haszn{ld! - Pillanat! - mondta a pocakos a telefonba. - Döntsék el nyugodtan, én kurv{ra r{érek! - mondta Eszter, és mag{ban m{r mosolygott: ezek annyira hülyék, hogy sikerült jókedvre deríteniük. A vonal túlsó végén, a kihangosított készülék előtt {csorogva Csete is elmosolyodott: a l{ny hangj{t nem ismerte meg eddig, de ez az egyedi szókincs egyértelműen őt azonosította. És Csetének nagyon kellett uralkodnia mag{n, hogy szívdobogva bele ne üvöltsön a beszélgetésbe. - Ez nem egy anonim klub? - kérdezte Gergő. - Az én nevemet haszn{lhatjuk - mondta Magdolna. -
- Sz{vai Magdolna. Ez az, - csapott a homlok{ra a pocakos. - Haló? szólította meg Esztit. - Arra a megegyezésre jutottunk, hogy Sz{vai Magdolna. - Értem. Hozz{tartozója ön az előfizetőnek? - Nem... de jóban-rosszban... adom őt. - Haló! - vette {t a szót Magdolna. - Ön Sz{vai Magdolna? - Igen. - Egy címet kérek szépen. Magdolna segélykérőn nézett Józsefre, és a fejét r{zta. - Majd én megmondom - szólt közbe József tizenkettőhuszonegy Budapest, Rigó utca hat. Magdolna durc{san toppantott: - Az oké, hogy m{r nem anonim klub, de miért adtad meg a címemet? - Ez az a cím, ahova a vonalat telepítenék? - kérdezte Eszti. - Ja, nem - felelte József -, ez a Magdika címe... adom vissza Magdik{t. Csete a fejét fogta: ekkor m{r úgy gondolta, jobb, ha Eszti nem szerez tudom{st a jelenlétéről. - Haló! Sz{vai Magdolna vagyok. - Igen - bólintott Eszter. - Ezt a címet mondjam? - kérdezte Magdi. - Azt a címet tessék mondani, ahova a vonalat szeretné. - Józsik{m, mennyi az ir{nyítósz{m?

- Tíz-negyven, Budapest, G{bormezei utca tizenöt. - Tíz-negyven... - kezdte ismételni Magdi a kihangosító mikrofonj{ba. - Köszönöm, hallottam - mondta Eszter. - De ugye nem hallgatnak most le? - lépett be újra József. - Nem kell izgulni. Néh{ny nap múlva felkeresi önöket a szerelőnk, azt{n... - ...Nem lehetne még ma? - v{gott közbe József. Csete ném{n, helyeslően bólogatott. - M-m-megoldható... - És az Alex jöjjön. Csete újra a homlok{hoz csapott, azt{n kínj{ban elkezdte a fotel karf{j{t fejelgetni. - Haló, rosszul van valaki? - kérdezte Eszti. - Semmi baj. - Nem tudom, r{ér-e ma. Ismerik őt? - Elég jól ismerjük. Mindent tudunk - vette fel József a hülye pókerarcot. A többiek ném{n követték. Eszti ebből m{r semmit sem értett, de nem is volt szüksége több inform{cióra, úgyhogy igyekezett rövidre z{rni a beszélgetést. - Na, mi lesz m{r? - hallotta a telefonból. - Megnézem, mit tehetek. - Azt mi is. A vonal megszakadt. József a nappaliban letörölte a homlok{ról az izzads{got.

A többiek v{llon

Magdoln{nak.

vehették,

ő

pedig kezet

csókolt

- Elmondom Topornak - mondta Csete, és a zsebbe nyúlt a telefonj{ért. De a legnagyobb megdöbbenésére ott nem a saj{t telefonj{t tal{lta, hanem Toporét.

A

H{lózat

irodah{z{nak

csarnok{ban

Zarvan

hajtott

néh{ny

rakodómunk{st, akik a tréningről ismerős plexi szónoki {llv{nyt ügyeskedték fel egy szőnyeggel letakart raklapra, elé pedig húszharminc

széket

prób{ltak viszonylag szab{lyosan

elhelyezni.

A

munk{latok és a rendezvény biztons{g{ról, saj{t fontoss{g{nak teljes tudat{ban,

Bedő

gondoskodott,

akit

Zarvan

kért

{t

m{ra

az

ügyfélszolg{latról. Nadr{gj{nak övtartó p{ntjaiba fűzött hüvelykujjaival lassan sét{lt körbe a munk{sok között, miközben gyanakvóan és megvetően méregette őket. Ha kétezer évvel ezelőtt egy g{ly{n lett volna, ostorral a kezében rótta volna ugyanezeket a köröket. Mert ezeket egy percre sem lehet őrizetlenül hagyni. Az ember szemét kilopn{k, vagy r{dőlne az újs{gírókra az emelvény. De majd ő rendet tesz. Most éppen azt nézte, hogyan prób{l két férfi egy H{lózat-molinót kifeszíteni két oszlop közé, szintén egy újrahasznosított fajt{t, amin nagybetűkkel a cég lógója mellett ez díszelgett: MULTIG[Z! Belső haszn{latra sz{nt szlogen ez, amivel a dolgozók hangulat{t lehet az egekbe repíteni, de Zarvan úgy érezte: a ma reggelre összehívott sajtót{jékoztatón is szükség lesz annak az üzenetnek az {tad{s{ra, hogy a cég nem veszít lendületéből és e Ielkesedéséből, és elhat{rolódva az elmúlt napok szomorú eseményeitől és annak két elkövetőjétől, bizakodva és energi{val tele néz a jövőbe.

Zarvan emellett rövid prezent{cióval is készült, amiben Vajnay előtt ismerteti a cég eddigi sikertörténetét, szigorúan a sz{mok fényében, maximum két vagy h{rom Youtube-videóval. - Feszüljön az a molinó! - ki{ltott r{ a munk{sokra. - Nem akarok narancsbőrt! - Akkor torn{zz sokat! - szólt vissza az egyik melós. - Mit mondt{l? - mozdult a munk{sra Bedő. a helyzetet most is túlreag{lva: ezúttal egy pillangókést r{ntott elő a zsebéből, és fenyegetőn forgatta, ahogy megindult a munk{s felé, de a pillangókés kirepült a kezéből, egyenesen a terítővel letakart pog{cs{s asztal al{. Bedő hagyta a csud{ba, mert az indulat a munk{s felé vitte, akinek kés helyett csak Bedő fenyegető mutatóujja jutott: - Ne buzizz! Bedő ki{lt{s{t csönd követte. A befenyített munk{s is meglepődött, mert ő egy{ltal{n nem buzizott; és Zarvan is, mert Bedő viszont buzizott. Mert egy nem-buzizónak azt mondani, hogy ne buzizz, buziz{s. De Zarvan nem ért r{ megsértődni: túl sok sz{lat kellett egyszerre a kezében tartania, mert ehhez senki nem ért rajta kívül: mindenki inkompetens, motiv{latlan, sőt bunkó. Még azt is neki kell tudnia, hogy kell lerakni a k{vés termoszt úgy, hogy esztétikus legyen, hé, az meg mit fogdossa ott a pog{cs{it, ahelyett hogy a szalvét{t hajtogatn{? Zarvan úgy érezte, menten szétdurran a feje. Erre még a telefonja is csörög. - Hogy {llunk? - kérdezte Vajnay a mobilon keresztül. - Nem lesz gond. Csini kis sajti-tajti lesz. - Tízre jönnek az újs{gírók? - Vajnay az irod{ja bőrszékéből érdeklődött. - Tudod, milyenek, biztos késnek. - De jönnek?

- Negyvenhat meghívót küldtünk ki, harmincan jeleztek vissza. Vajnay bólintott. Ismerte m{r az újs{gírókat, jó, ha tízen lesznek. És jó lenne, ha a perzsa nem szúrn{ el. - Vil{gos az üzenet? - kérdezte Vajnay. - Igen. Mi egy makul{tlan, prosper{ló cég vagyunk, akit im{dnak az ügyfelek és az ügynökök is. Ahhoz, hogy ez a... kettő mit művelt, semmi közünk, és a jövőben nem fog előfordulni. - Az nem biztos. Tegnap megszöktek. - Igen? - csillant fel Zarvan szeme. Nagyot csalódott Toporban, mikor letartóztatt{k, de az, hogy megszökött, némileg javított a kontój{n. Ez olyan< férfias. - Igen-igen. Parancsot hamisítottak. De h{t mit v{runk egy piti csalótól? - Ja - hümmögött Zarvan, de legbelül azt gondolta Toporról: Jesse James. - Egyébként nem lennék meglepve, ha folytatn{k a betöréseket - mondta Vajnay, és valój{ban még örült is,hogy Alex és Róka nyugodtan dolgozhatnak tov{bb: minden egyes betöréssel a szabadl{bon flang{ló Toporék nyak{n szorítj{k a hurkot. Íróasztalfiókj{ból előhúzta h{t rózsaszín telefonj{t, és ennyit pötyögött bele: „minden mehet, mint eddig, sőt. Multig{z”. - H{nyra menjek le? - kérdezte még Zarvantól. - Tíz ut{n tíz perccel elég - mondta az, és rögtön azut{n, hogy a főnök letette a telefont, egy érintést érzett a h{t{n. Nem szerette, ha idegenek érintgetik, m{rpedig vannak újs{gírók, akik ilyen érintősek. - Elnézést! - mondta Zarvan h{ta mögött az elsőnek érkezett firk{sz. - A pog{cs{ból lehet m{r venni?

Bedő rögtön ott termett, és Zarvant ellökte, az újs{gíró fejét pedig egy mozdulattal a bok{i közé gyűrte, miközben üvöltött: - Nem taperolja! - Hagyd csak, Bedő! Engedd el! - kérlelte Zarvan, majd az újs{gíróhoz fordult: - Elnézést, de tudja, az elmúlt napok történései fokozott óvatoss{got indokolnak. A csarnok egyik oszlopa mögött egy fura alak figyelte a készülődést: Discovery Channel feliratú baseballsapk{ban, fényképezőgéppel a nyak{ban l{thatóan bujk{lt és leselkedett, az arc{ból pedig szinte mindent kitakart egy hatalmas napszemüveg és egy bajusz, amiről m{r első r{nézésre mindenki megkock{ztatn{, hogy ragasztott. Az alak elővette a telefonj{t - pontosabban Csete M{té telefonj{t -, és t{rcs{zott. - Halló... igen, szeretnék megrendelni eggy vonalat. - B{r a hangj{t elv{ltoztatta, a beszéde egyértel-műen leleplezte Toport. - H{rsfalvi névre... H{rsfalvi Győző, m{sodik kerület, Törökpatkó huszonhét... lyöhetnek szerelni, de csak holnaput{ntól vagyunk otthon... köszönöm, visszhall!

- Hívt{l, cica! - Jelent meg Alex Eszti asztal{n{l. - Igen, bejött p{r meló. Hova mész most? - kérdezte tőle a l{ny, aki mostanra visszazökkent a rendes kerékv{g{sba, és gondolatait stabil mederbe terelte a r{szakadt munka. - A tizenh{romban van egy garanci{lis javít{s, miért? - Sz{vai Magdolna - tolta a munkalapot Eszti a sr{c elé. - Negyedik kerület. Azt mondta, kifejezetten téged kér.

- Igen? Hopp{cska... jó csaj? - kérdezte Alex g{tl{stalanul, mintha tegnap nem is Esztivel randizott volna. - Szerintem bolond. - Eszti közönnyel nyugt{zta, hogy nem csalódott a szerelőben. - Na azért csekkolom... mik vannak még? - Alex kéretlenül hajolt {t a l{ny v{lla fölött úgy, hogy érezhesse haj{nak kesernyéjét és bőrének természetes l{nyszag{t. A kupac tetején lévő munkalapon rögtön megakadt a szeme: - Ez mi? - Ez? Most küldték fel a rabszolgarészlegből. - Törökpatkó utca... Rózsadomb... az jó környék! - Ja - Eszti prób{lt a v{ll{ra nehezedő fiú alól elhajolva tov{bb dolgozni a sz{mítógépén. - És csak holnaput{n jönnek haza... - olvasta tov{bb Alex. - Ja, úgyhogy ez r{ér jövő héten. - Azért elviszem - mondta Alex mintegy mellesleg, és m{r söpört is ki az irod{ból. Rózsadomb. Multig{z. Ma estére pont beférne, csak meg kell beszélni a Rók{val. Ja, meg Esztivel. - Figyelj, cica, ma este egyébként nem jó - fordult vissza az irodatér közepéről, úgy, hogy mindenki hallja. Eszti értetlenül nézett vissza: mintha b{rmit is megbeszéltek volna, mintha ő b{rmikor is kérte volna, hogy a ma este legyen jó. A munkat{rsak füle hallat{ra nagyon frapp{nsan kellett visszaszólnia - ez így sikerült: - Megjött, mi? Alex

mindenfelől

feltörő

kuncog{s

közepette

hagyta

el

az

irodahelyiséget, olyan vörös fejjel, mint egy platnira kapott grillkolb{sz.

Tíz óra tíz perckor Vajnay megjelent az aul{ban, és úgy döntött, nem v{r tov{bb az újs{gírókra. A harminctól, aki visszajelzett, összesen heten lézengtek a pog{cs{k körül, üres tekintettel majszolva a sz{raz tészt{t és szürcsölve az olcsó, híg k{vét. Két televízió-t{rsas{g operatőrei az {llv{nyra helyezett kamer{kat igazgatt{k, az oszlopn{l pedig tov{bbra is egy tömött bajszú, baseballsapk{s alak {llt a Discovery Channeltől. Topor ma reggel kapta a fülest a sajtót{jékoztatóról. Nem sok ideje volt kital{lni az {lruh{t: bajsza és napszemüvege volt m{r otthon egy kor{bbi melóból, de kellett még valami, ami el is rejti az arc{t, és tévés fizimisk{t is kölcsönöz neki. A baseballsapk{n{l jobb ötlete hirtelen nem t{madt, úgyhogy mikor reggel kilenckor a Liget Pl{za alagsor{ban kinyitott a pólónyomtató Topor m{r kész elképzelésekkel lépett a pulthoz: - Szeretnék egy ojan fekete bésballsapk{t valamilyen tévés lógóval. - Van mag{n{l cédé? - Miért, énekelne? - kérdezte vissza Topor, újra bizonys{got téve informatikai j{ratlans{g{ról. - Min van a logó? - kérdezte az eladó. - Hogyhogy min?... a sapk{n... oda szeretném... - De milyen lógót rakjak r{, maga hozott, vagy én keressek? - ...Én nem... maga keresen. Én nem hosztam. - Milyen tévé legyen? - érdeklődött az eladó, és a sz{mítógépén m{ris a Google-t bújta. - Mindegy. Valami menő.

- Van itt egy jó felbont{sú kép. Ez nyomtatva sem lesz szaggatott. Discovery Channel. Jó lesz? Topor, aki nem néz tévét és angolul se beszél, bólintott. Jól hangzik. Disco...vericse...

Jó

lesz

az.

H{t

így

keveredett

a

H{lózat

sajtót{jékoztatój{ra egy kolléga a Discovery Channel tévécsatorn{tól fényképezőgéppel a nyak{ban, amivel kattintgat{s közben sűrűn takarta el azt a keveset is, ami az arc{ból l{tszott. H{la a magyar rögvalós{gnak, ahhoz épp elég különös figur{k lézengtek itt, hogy Topor ne tűnjön fel köztük: ahhoz viszont nem voltak elegen, hogy Topor elvegyülhessen. A terv az lett volna, hogy amíg Vajnay idelent van, ő besurran - de hét emberen keresztül nehéz észrevétlenül besurranni. Ahogy Vajnay kilépett a liftből, Bedő m{ris előtte termett, és biztosította útj{t a pódiumig, amire igaz{n semmi szükség nem volt hét-nyolc ember jelenlétében. - Hölgyeim és uraim, akkor elkezdjük a sajtót{jékoztatót - hallatszott Zarvan hangja a pódium mellől. A perzsa föllépett a szőnyeggel letakart raklapra, pont a raklap deszk{i közti tízcentis résbe. Megbillent, és kis híj{n mag{ra borította a szónoki {llv{nyt is, amiről lezuhant az előre odakészített laptop. De a nézőkben nem is ez keltett riadalmat, hanem egy éles, vakkant{sszerű üvöltés: Bedő reag{lt így Zarvan buk{s{ra többlépésnyi t{vols{gból. Az őr megroggyantotta a térdeit, kitört a pódium felé, h{tha el kell kapnia valamit azok közül, amiket amúgy se érne el. Zarvant annyira megijesztette Bedő hangork{nja, hogy végül majdnem amiatt esett el. Ahogy visszanyerte egyensúly{t, leszólt a terem szélén v{rakozó Vajnaynak: - Roli, vigy{zz{l majd, nagyon szar! Az szégyenében és idegességében az arc{t a tenyerébe temette.

A Vajnay mellett feszítő Bedő körbej{ratta szúrós tekintetét a csoportosul{son, köztük Toporon is, de nem fogott gyanút: ugyanolyan ellenségesen és gyanakvóan nézett őr{, mint mindenki m{sra, ami nem túl jó üzenet egy bizalomról szóló sajtót{jékoztatón. - Nos, akkor ez a H{lózat mai sajtót{jékoztatója - summ{zta a perzsa, és összekaparta a laptopj{t a földről. - Ajjaj - mondta, ahogy az ujj{t az egérpadon húzogatta -, sötét a monitor... na mindegy...meg akartam mutatni önöknek... nem baj... h{tha eltal{lom< Ahogy Zarvan vakt{ban kattintgatott, a laptopból egyszer csak felcsendült az a sz{m, amire a tréningen t{ncolt, visszhangosan és zajosan - a Youtubera feltöltött videóról. - Ez lett volna a t{nc... - hagyta a zenét Zarvan, és a laptopot a közönség felé fordította. Ettől azok nem hallott{k jobban a laptophangszórók vékony muzsik{j{t, de l{thattak hozz{ egy hossz{ban végigrepedt, sötét monitort is. Vajnay ekkor érezte úgy, hogy beavatkozik. - Köszönöm Zarvannak, hogy megnyitotta a mai összejövetelünket. A

főnök

a

pódiumra

készült

lépni,

de

Bedő

készséges

közbeavatkoz{s{nak köszönhetően ezt csak azzal a megal{zó feltétellel tudta megtenni, hogy megfogja az elé toppanó biztons{gi őr kezét, és az felsegíti a tíz centi magas emelvényre. A perzsa ugyanúgy aggódott az őt letaszító Vajnayért: - Vigy{zz, Roll! - Tudom - biccentett r{ a főnök, és elhessegette őt is, Bedőt is. - Vidd innen a gépedet Zarvan elvette a lerokkant laptopot, a főnök pedig belecsapott. - Bizony{ra hallottak arról a betöréssorozatról, amelynek ügyében a rendőrség eleddig eredménytelenül nyomozott.

Az újs{gírók üveges tekintettel majszolt{k a pog{cs{t. - Bizony{ra azt is hallott{k, hogy tegnapelőtt este elfogt{k az elkövetőket, akikről kiderült, hogy a H{- lózat alkalmazottai. Toporak esélye sem volt a széksorok mellett eljutni a liftajtóig, főleg nem Bedő gyanakvó tekintetének súlya alatt, úgyhogy előhúzta Csete telefonj{t, és felt{rcs{zta vele Esztit. Eszti épp cigiszünetet tartott: a doh{nyzóban bambul{szott, és m{r rég nem gondolt se Csetére, se Alexre, de még mag{ra sem, mikor a telefon zümmögése meglepte. A kijelzőn ez a név jelent meg: M{téka. Egyetlen név, és mekkora szívdobog{st tud okozni. milyen érzelmi kuszas{got: kív{ncsis{got, haragot, v{gyat és tehetetlenséget. Eszti h{rom ideges slukkal tövig égette a cigarett{j{t. A zümmögés elült, „M{téka" helyén pedig ennyi jelent meg: „1 nem fogadott hív{s." Nem v{rt hív{s, nem fogadott hív{s és meg nem b{nt hív{s. De alig telt el fél perc, röpke rezgés mellett ez a felirat került a kijelzőre: „1 új üzenet.” Eszti tudta, hogy Csete telefonj{ról jön az üzenet, csak azt nem tudhatta, hogy Topor írta. Nem mintha r{ kevésbé haragudott volna, de neki könnyebben bocs{tott meg. Az üzenet ennyi volt: „Gyere le a sajttót{lyra. Segícss. Bésball-sapi. Topor." Eszti haboz{s nélkül elnyomta a csikket, és a lift felé sietett. Odalent Vajnay éppen Toporékat s{rozta: - Ez a két gonosztevő nemcsak a lakoss{gnak okozott helyrehozhatatlan k{rokat, de cégünk hírnevét is alaposan megtép{zta. Ügyfeleink gyanútlans{g{t és belénk vetett bizalm{t kihaszn{lva besurrantak, szétnéztek, és olyan h{ztart{sokat nyomorítottak meg, akiknek életét mi gazdagítani

szerettük volna.

Emellett

H{lózat-koncertet

hirdetve

előkészítettek egy jelentős csal{ssorozatot is. Innen kérek mindenkit, akinek koncertjegyet ígértek ne fogadja el, és főleg ne vegyen ilyet, mert semmiféle koncert nem lesz. Cégünk visszavesz minden eddig elkelt jegyet, és csak reménykedni merünk, hogy a két bűnöző nagyobb k{rokat nem okoz a lakoss{gnak. Mostan{ban ugyanis sz{mos bejelentést kaptunk a Nemzetbiztons{gi Hivataltól, amelyben arra hívt{k fel a figyelmünket, hogy a vonalainkat egyesek - most m{r tudjuk, kik adathal{szatra haszn{lj{k. A liftajtó kinyílt, és megjelent benne Eszti, aki azonnal baseballsapka ut{n kutatott a tömegnek nem nevezhető emberkupacban. Topor óvatosan, hogy Bedő ne szúrja ki, biccentett a l{nynak, azt{n egyenesen a lift felé indult, megkerülve az asztalk{t, ahol a pog{csa és a k{vé van, majd teljesen sz{ndékosan elbotlott, és hatalmasat rúgott az asztalba, úgy. hogy a forró k{vét tartalmazó termosz leboruljon róla. Topor szisszent, az asztal csattant, a k{vés termosz koppant, de ezek a hangok eltörpültek a mellett a vakkant{sszerű üvöltés mellett, ami újra feltört Bedő tork{ból. Ahogy Topor eltűnt az asztal mögött, egy mozdulattal kinyitotta a termosz tetejét, és félhangosan felszisszent. Tudta, hogy életveszélyes manőverbe kezdett, de azt is tudta, mi forog kock{n. Az újs{gírók megérezték a forró k{vé szag{t, Zarvan pedig egy tétova fél lépést tett is az asztalka felé: - Nagyon leforr{zta...? Ezalatt Bedő m{r ott is volt, és egy erőszakos és l{thatóan f{jdalmas mozdulattal felr{ntotta Toport a földről, majd a pog{cs{s asztalnak t{masztotta, és ha m{r ott volt, gyorsan megmotozta. - Negatív - mondta Vajnaynak.

Topor azonban, ahogyan felk{sz{lódott, megtal{lta az asztal al{ csúszott kést, amit kérdés nélkül Bedőnek tulajdonított, és mikor az végzett a motoz{ssal, a saj{t mark{ból az őr kezébe nyomta. - Ez az öné. - ...kösz - mondta Bedő, majd az újs{gíróknak egy kéretlen pillangókésbemutatót rögtönzött, ahogy visszasét{lt a pódium mellé. Vajnay tekintete rövid pór{zon tartotta Bedőt. Pont ez hi{nyzik még. hogy a cég becsületét helyre{llító sajtót{jékoztatón egy újs{gíró megégesse mag{t, az őr meg késsel hadon{sszon. - Eszter, kérlek - intett az aul{ban megjelenő l{nynak, aki Toporhoz ugrott, felsegítette őt, és a lifthez kísérte. Topor - b{r ügyelt arra. hogy ne üsse meg mag{t, és csak a nadr{gja széle legyen k{vés - erősen bicegett a lift felé, közben Vajnayt hallgatta: - B{rcsak azt tudn{nk ígérni: véget ért a rém{lom és helyre{llt a rend. De sajnos a két gonosztevő tegnap reggel megszökött az őrizetből, és jelenleg orsz{gos körözés alatt {llnak. Tartok tőle, lesznek olyan kapzsik és vakmerőek, hogy tov{bb folytatj{k a betöréseket. A liftajtó becsukódott, Topor és Eszter felfele tartottak. - Vigyél a Vajnay irod{j{ba. - Szégyelljetek magatokat! - mondta Eszter. - Tudod, hogy nemmi voltunk! - De igen! A koncert ti voltatok! - Én voltam. Csak én. Cselének semi köze hozz{. Az egy jólelkű balfék, én r{ngattam, bele a H{lózatba és a koncertbe is. De a betörés Alexszék sara. - És mit akarsz Vajnay irod{j{ban?

- Bizonyítékot. Csak tal{lunk valamit a sz{mítógépén. Eszti nem szólt. A lift meg{llt a l{ny irodahelyiségének szintjén, az ajtó kinyílt. Eszti nagyot sóhajtott, és megnyomta a következő gombot. Az ajtó becsukódott, a lift pedig még egy emelettel feljebb repült, oda, ahol Vajnay irod{ja tal{lható. - Ezért engem kirúgnak - mondta Eszti. - Ne b{nnd - felelte Topor. Azon a szinten csak folyosó volt, és z{rt szob{k. Eszti meg{llt az egyik előtt, amin ez a rézt{bla díszelgett: „Vajnay Roland, ügyvezető igazgató, H{lózat" A folyosón rajtuk kívül senki. Benyitottak a szob{ba. Reprezentatív iroda volt, veretes fa íróasztallal, bőrszékkel és a sarokban, értékes festmények alatt egy recsegős bőr ülőgarnitúr{val. - Mit keresünk? - kérdezte Eszti Topor mellől, közben a folyosó neszeit fülelte. - Ak{rmit. B{rmit. Csak van valami. Nevek... levelek
- Igen?... akkor... - Topor p{nikszerűen futtatta végig a tekintetét az íróasztalon, és megl{tta azt, ami m{r olyan régóta foglalkoztatja: a kis rózsaszín telefont, amit Vajnay az íróasztal{n hagyott. - Ez az - kapta fel Topor, és nyomkodni kezdte. - L{tod szemüveg nélkül? - kérdezte a l{ny. - Eszt igen. A monitort nem - hagyta r{ Topor, majd némi nyomkod{s ut{n ezt mondta: - nem értem. Üres. Se nevek, se telefonsz{mok, se hív{slista, se SMS. Pedig l{ttam, hogy nyomkodja. - Mutasd csak! - Eszti kivette a készüléket a férfi kezéből. Tényleg üres volt. Mintha nem is haszn{ln{k. Pedig haszn{lj{k, de még mennyire hogy haszn{lj{k. Ahogy Eszti a menüben barangolt. Topor figyelmes lett egy ikonra. - V{rj{l csak... az a Facebook? - Aha - mondta a l{ny, és m{r r{ is kattintott. Egy gimnazista l{ny profilja jött be rajta: Ancsyka. Mellette a szöveg. „Mi j{r a fejedben?", ezt a profilt erről a telefonról szerkesztik. - Vajnaynak is tizenhat éves bar{tnője lenne - kérdezte Eszti félhangosan. - Miért, még kinek? - Alexnek... tegnap n{la j{rtam... ott egy Csilluka nevű l{ny üzengetett... - Mit üzengetett? Eszter Ancsyka üzenőfal{ra navig{lt és csod{id, ott megtal{lta, amit tegnap Csilluka írt ki: „Ancsy,

a

Party

tegnap

a

Galgavészin

nagyon

jól

Nyunyók{mmal mentünk, nem maradtunk sok{. suliba tali!

sikerült.

- Galgavészi. Ott lakik Varróné - mondta Topor

Odalent Vajnay ezekkel a szavakkal z{rta a sajtót{jékoztatót: - Az, hogy magunkban ezt hogyan tudjuk rendezni, a mi feladatunk. Mi most csak annyit szeretnénk, hogy a lakoss{g megbocs{sson nekünk, és újra belénk fektesse a bizalm{t. Ebben kérjük az önök segítségét, és ha b{rmit tudnak a két elkövetőről, ne csak a rendőrséget, hanem minket is t{jékoztassanak, hiszen mindannyiunk közös érdeke a szolg{ltat{s zavartalans{g{nak helyre{llít{sa. Köszönöm, hogy eljöttek. Kérdés? Az újs{gírók úgy néztek r{, mint Piedone a fitneszsal{t{ra. Vajnay sarkon fordult, és a lift felé indult. - Eszti, legyél réssen. Ha b{rmi gyanúst tapasztalsz, hívd Cselét, és én veszem fel - mondta Topor az irod{ban. - Ő jól van? - Kérdezte a l{ny. Vajnay kilépett a liftajtón, és magabiztos léptekkel végigdöngött a folyosón, egészen a szob{ja ajtaj{ig. Benyitott. A szoba üres volt, de egy doh{nyos ember otthagyta a ruh{ja szag{t. Topor a h{tsó tűzlépcsőn sietett le az aul{ba, Eszti pedig visszatért a saj{t helyére. Vajnay az íróasztal{n mindent rendben tal{lt, kivéve a rózsaszín telefont: képernyővel lefelé hevert az íróasztalon, pedig ő mindig fordítva rakja le, hogy ne karcolódjon. És még valami. A bőrszék alatt, a süppedős padlószőnyegen néh{ny csepp sötét színű, k{vészagú folt éktelenkedett. Ekkor megcsörrent az asztali telefonja.

- Vajnay! Az {llamtitk{r hangja szólt bele: - Gratul{lok. A vonal megszakadt. Ahogy Topor {tsietett az aul{n, belebotlott a bont{si munk{latokat ir{nyító Zarvanba. - Jól van a l{ba? - kérdezte a perzsa, mert úgy l{tta, a férfi nemhogy nem biceg m{r, de egyenesen rohanna. - Jól, kutya-balya. Zarvan megnyugodott: nem lesz per. Azt{n leesett neki, honnan ismerős ez a furcsa beszéd. A férfi ut{n szaladt, aki addigra m{r kilépett a hatalmas forgóajtón, és, ami nem könnyű, eltűnt a V{ci út gyér gyalogosforgalm{ban. - Gond van? - szólalt meg mellette Bedő. - Nem... semmi gond - hebegte Zarvan, miközben az agy{ban újra megszólalt a Like a Virgin, tökmindegy, ki énekli. Nincs Topor, és nem lesz Boy George-koncert sem. A perzsa szemeit valami hirtelen feltörő, forró, könnyes b{nat égette. Hi{ba r{zza mag{t a cég, attól még ugyanaz marad: egy lelketlen multimasina, ugyanolyan, mint az összes többi, amikhez neki marketingigazgatóként valaha is köze volt és köze lesz. Kezdte irigyelni Topor életét, és kezdte gyűlölni a saj{tj{t.

X.

A negyedik kerület G{bormezei utca 15. sz{m előtt repedt szélvédőjű, koszos kisfurgon fékezett: megjött Alex. A gyanakvók m{r azelőtt tudt{k, hogy befordult volna az utc{ba, legal{bbis ők így mesélnék. A s{rga lejű netparaszt jól becsapta a kocsi ajtaj{t, majd megigazította derek{n a dupla övt{sk{t, és vaskos léptekkel a kapuhoz ment. A függönyök nem lebbentek. A bentiek gyanakodtak, de gyanút kelteni nem {llt sz{ndékukban. Alex becsöngetett. - Jövök! Jövök m{r! - ki{ltotta József hangja a bej{rati ajtó mögül, aminek zörgése el{rulta: nem boldogul a z{rakkal. - Nyiss{tok m{r ki ezt a szart!- szólt h{tra, maga pedig kim{szott az ablakon. - Jövök, nyitom, csak mindig beragad... A kapuhoz sietett, kit{rta azt, és a szerelő m{r trappolt is befelé. - József vagyok - szólt ut{na a h{zigazda, de Alex nem v{rta meg a bemutatkoz{st. József meg az ilyen tahók miatt lép ki az anonimit{sból. Na, szép. - Maga Alex? - kérdezett r{ József egyenesen, miközben Alex a bej{rati ajtó felé trappolt, és lenyomta a kilincset. - Aha - vetette h{tra az. József tudta, hogy most jön az a rész, amit minden vendég elj{tszik: mikor benyitna, lendületből a bez{rt ajtónak ütközik. Az ajtó valóban akadt is egy kicsit, de csod{k csod{j{ra, Alexünk minden gond és gyanakv{s nélkül benyitott. József megkönnyebbülve sóhajtott.

Odabent senki. Csak pusmog{s, és egy-két lengő függöny. Alex a fülét hegyezte, ahogy a nappaliba lépdelt, de addigra teljes lett a csend. - A cipőt le kell venni? - kérdezte a szerelő. - Maradhat - legyintett József elcsukló hanggal. Direkt takarítottak a macskaszőr miatt, de nem baj. legal{bb marad cipőlenyomat és szagminta. Alex meg{llt a nappali közepén, és szétnézett. A falon egy akvarell: közepes tehetségű ismeretlen festő, aki a képet elnézve az is marad. A szekrény tetején egy szamov{r. - Arany! - igyekezett József felkorb{csolni Alex mohós{g{t. Nem sikerült. - Hova kérik az internetet? - B{rhova lak{son belül. - Hmm... - Alex tov{bb nézelődött. A fotelon egy t{lc{n ékszerek hevertek. - Az is arany! - mondta József. Alex nem értette, miért tukm{lja annyira a h{zgazda a s{rgaréz vízforralót meg ezt a p{r kopott fukszot. - Az előfizető itthon van? - mélyedt Alex a munkakalapj{ba. - A Magdika? Nincs - felelte a pocakos. - De! - jött a hang a szekrényből. - De< - ismételte József, és kinyitotta a szekrényajtót. Kevéske ruha és az elmúlt hónapok kísérleteihez haszn{lt temérdek lom közül kilépett Magdika. Alexnek kicsit sem volt ismerős a nő, azt viszont nem értette, miért kucorog mellette egy vékony, pattan{sos fiú, aki prób{lt ugyan észrevétlen maradni, de a nappali fényében ő sem maradt rejtve.

- ...Meg a nagyfiam. Gergő. - Helló... - m{szott ki a pattan{sos kamasz is. - Szóval hova jöjjön az internet? - kérdezte Alex. - Oda a sarokba, a telefon mellé - mondta József. - Van a telefonnak központi elosztója, vagy csak ez az egy dugalj van a lak{sban? - Van egy kapcsolószekrény... nincs - módosított hirtelen József, mert eszébe jutott, hogy ahol az elektromos dolgok összefutnak a lak{sban, ott nemcsak a telefonelosztó és a riasztók tal{lkoznak, hanem egy központi megfigyelő-rendszer is h{rom szerverrel, ahova földi halandó be nem léphet. - És riasztó sincs - fűzte hozz{ József. - Jó környék ez, nincsenek betörések. Mindig minden t{rva-nyitva van. - Ann{l egyszerűbb - mondta Alex. - Akkor csak egy ADSL-szűrőt kell ez elé a dugalj elé tenni, és kész. Az övt{sk{j{ból előhúzott egy gyuf{sdoboz méretű egységet, és leguggolt vele a telefondugaljhoz. A h{rom gyanakvó feszülten figyelte. De a többkilós szersz{m-övt{sk{val nem lehetett guggolni, úgyhogy Alex fel{llt, lecsatolta a t{sk{t, és maga mögé rakta. Magdi megbökte Gergőt. Az a szekrényhez lépett, és kivett belőle egy injekciós tűt: a H1N1 védőolt{st. Megpöckölte a fecskendőt, hogy kijöjjön a buborék, azt{n mikor p{r csepp megjelent a tű hegyén, óvatos léptekkel Alex felé indult. - Hú, lesz RJ-11-es k{belem? - fordult meg hirtelen Alex, és a levetett övt{sk{j{ba túrt. Gergő megtorpant, és a fecskendőt gyorsan a h{ta mögé rejtette. - Micsoda m{k! Van egy kis darab!

Alex visszafordult, és a k{bel egyik végét a dugaljba, a m{sikat a szűrőbe. Gergő ezalatt újra settenkedni kezdett, és zsebéből egy pici fertőtlenítősprayt húzott elő, amit Alex v{ll{ra fújt. - Na, kész is vagyunk! - fordult meg hirtelen a szerelő. Ha Gergő, aki közvetlenül mögötte {llt m{r, nem akarta, hogy megl{ssa, miben mesterkedik, akkor csup{n egy v{laszt{sa volt: hogy a fecskendőt a férfi övt{sk{j{nak egyik zsebébe ejtse. Alex így m{r csak azon hökkent meg, hogy miért {ll vele szemtől szembe Gergő egy fertőtlenítőspray-jel. - ...lefújn{m a k{belt fertőtlenítővel, ha nem b{nod... - Tőlem! - mondta a szőke flashpacni, és az övt{sk{j{ért nyúlva felegyenesedett. Gergő zavartan pump{lta a fertőtlenítőt a kis darab k{belre és az ADSL-szőrőre, miközben Alex felcsatolta a hatalmas övt{sk{t. - Akkor hamarosan jön a modem, ha esetleg addig< - mondta, és a kij{rat felé indulva belenyúlt a t{ska egyik rekeszébe, pont oda, ahova a fecskendő esett. A tű egy centi mélyen fúródott az ujj{ba, úgyhogy mondandój{t hirtelen erre módosította: - Mi a kurva< És jobb mutatóujj{t előbb megnézte, majd, ahogy kibuggyant rajta egy mélybordó vérgömböcske, gyorsan a sz{j{ba is kapta. M{sik kezével óvatosan hal{szta elő a fecskendőt a zsebéből. - Ez mi a r{k? - és veszettül kutatta az emlékeit, hogy hol, ki és miért rakhatott fecskendőt a t{sk{j{ba és hogyhogy csak most nyúlt bele. Mert hallott

m{r

olyan

történeteket,

hogy

diszkóban

vadidegenek

észrevétlenül szúrj{k meg a m{sikat AIDS-es tűvel, és hogy külföldön a drogosok úgy jutnak pénzhez, hogy saj{t haszn{lt fecskendőikkel fenyegetik a j{rókelőket, de az ilyen rémtörténetek sor{ba sehogyan sem

illett az, hogy valaki az ő övt{sk{j{ba fecskendőt rak. Ezzel a gondolatsorral

a

fecskendőt

összefüggésrendszerbe

helyezte,

olyan hogy

bonyolult az

és

itt-és-mostra

t{vlati nem

is

gyanakodott. Kombin{lt, elmélkedett és értetlenkedett: ha nem ilyen helyzetben tal{lkoztak volna, kiv{ló tagja lett volna az anonim klubnak. - Ajjaj! Az b{rmi lehet! - erősítette a rémületét József. - Hallani cifra dolgokat. Alexben csak nőttön-nőtt a félelem, és m{r l{tta maga előtt, ahogy lerohad a kézfeje, vagy huszonnyolc nap múlva zombiv{ v{ltozik. - Szerintem vigye el, és vizsg{ltassa meg. Tegye a kocsiba - mondta József, mert m{r azzal a megold{ssal is beérte, hogy a nyomkövető a furgonban van. -

Rendben

van

-

mondta

Alex,

akinek

j{r{s{t

érezhetően

meggyengítették a történtek. Ezt tiszt{n l{tt{k a többiek is a függöny mögül, akik időköziben előmerészkedtek a búvóhelyeikről. - Akkor majd jön a modem - mondta Józsefnek a kertkapuban. - V{rni fogjuk. Minden jót! - József kezet nyújtott. - Viszl{t - viszonozta a kézfog{st Alex. A szorít{sra az ujj{ból egy kövér csepp vér buggyant József kezének élére. - Elnézést... - mondta Alex, és beült a kocsiba. - Semmi gond - mondta József, és a vércseppet nézve óvatosan visszament a h{zba.

A Kék Hangya K{vézó délut{n lehangolóan siv{r. A tan{rok még dolgoznak, a művészek pedig még alszanak. Fanta meg ilyenkor kiül valamelyik asztalhoz egy nagy rak{s frissen elmosott poh{rral, és a pult fölötti tévén brazil sorozatot néz, miközben poharakat törölget. Az {tnedvesedett konyharuha jól jön a szívszorító részeknél, péld{ul mikor kiderül, hogy az {rva kisl{ny l{bait le kell v{gni a nagyb{tyja {rm{nykod{sai miatt, {m óvod{skori szerelme, aki mindössze tizenkét éves, de doh{nyültetvényt örökölt, tud egy jó klinik{t Sv{jcban, ahol még megmenthetik. Ilyenkor Fanta elérzékenyül, eszébe jut a saj{t gyerekkora, amikor nem lehetett se gazdag kisfiú, se ak{rmilyen kisl{ny, és langyos pityergését a konyharuha durva csücskével itatja Cif-szagúra. Most is épp egy ilyen résznéI tartott, amikor kicsapódott a bej{rati ajtó. Az öreg, zörgő ajtó nyikordul{s{t amúgy éjszakai kocsmazajban nem lehet érzékelni, csak egy {tsuhanó huzatlidérc súgja az érzékenyebbek nyak{ba, hogy új vendég jött - most azonban minden idillt, minden romantik{t, a brazilok minden szenvedélyét szétcsörömpölte, beengedve egy pillanatra a kinti forgalom türelmetlen zakatol{s{t. - Gal{ntai! - nézett fel Fanta Toporra. - Mekkora büdös nagy pang{s! - nézett szét Topor. - Ne haragudj... - törölte meg a szemét a pultos - későbbre v{rtalak. - Ijenkor senki nem j{r ide? - Ilyenkor? Nem. Vil{gosban csak az alkeszeknek van pof{juk inni, azoknak meg én túl dr{ga vagyok. - Az meg mi az ördög füle? - bökött Topor egy festményre a pult mögött, amit kor{bban még nem laton. Borzalmas kép volt, se a színek, se a vonalak nem bar{tkoztak egym{ssal. - Szép, nem? - sóhajtotta Fanta. - Zakari{stól van. Mindig ott ült h{tul, és ivott. Nem tudom, hogy mikor maradt ideje festeni, de az biztos, hogy

vagy pi{san festett, vagy m{snaposan. Nem tudom, ez melyik korszak{ból való. - És hogy került hozz{d? - Zakari{s tegnap elment - Fanta szemére vöröses hom{ly borult. A brazil sorozat amúgy is érzékenyre hangolta szívének húrjait, amiken egy ilyen pendítés csak könnyesen tudott megszólalni. - És nem fizette ki a cehhet, mi? Mindig ez van, ta az ember tördzshejet v{lt - bólogatott Topor. - Az ő törzshelye m{r az égi presszó - búslakodott Fanta. - Mindenem, ami maradt ut{na, egy har-mincezres italsz{mla, meg ez a kép. Remélem, értékben eg{lban vannak. - Lehet, hogy én is elmegyek - rogyott le Topor Fanta mellé. - De előtte fizetsz! - nézett r{ a pultos. - Ja. Mennyinél tartunk? - Hatvannégyezer valamennyi. Topor az összeg hallat{ra a homlok{t dörzsölte. - Szépen összejött. Mekszerezted a címet? - Meg - mondta Fanta, és egy négyrét hajtott cetlit adott Topornak. - És azt is elhoztad, amit kértem? - Itt van. Fanta egy diktafont rakott az asztalra, a kiskazett{s fajt{t. - Hogy működik? - kérdezte Topor. - Itt bekapcsolod - mutogatta Fanta anélkül, hogy a gombokhoz nyúlt volna azt{n lenyomod a pirosat meg a feketét egyszerre.

- És akkor fölvesz? - Igen, csak vigy{zz, hogy ne töröld le, ami rajta van. - De akkor hogy vegyek r{? - Oldd meg. - Miért, mi van rajta? Fanta most megnyomta a play gombot. Kissé recsegősen, zajosan és visszhangosan a By the rivers of Babylon dallamai csendültek fel a kis hangszórón. - Ez mi? -kérdezte Topor. - Boney M. Élő koncertfelvétel, ezerkilencsz{zkilencvenh{rom. - És azóta benne van? - Ja. Meg az elem is. Nem nagyon haszn{ltam. Érdemes új elemet rakni bele. - Kösz szépen. Haver vagy. - Mikor hozod vissza? Topor sz{molgatni kezdett, és közben kissé megijedt. Holnap este nyolcig m{r csak huszonnyolc ór{ja maradt. - ...Nem tudom... ha minden jól megy, akkor legkésőbb holnap este tízkor. - Mi az, hogy ha minden jól megy? - kérdezte Fanta. - És ha nem megy minden jól? Topor a belső zsebébe nyúlt, és egy borítékot vett elő. - ...Ha holnap este tízig nem vagyok itt, ezt juttasd el a rendőrséghez.

A borítékon címzettként a „Rendőrség" szó volt olvasható, a feladón{l pedig ez a név {llt: Topor J{nos. - Topor J{nos? - az ki? - kérdezte Fanta. - Én - mondta a m{sik, és a diktafont zsebre v{gva kisét{lt a Kék Hangy{ból.

Csete M{té ritk{n vett vir{got b{rkinek is. Nőknek szinte soha, a saj{t anyj{nak pedig végképp nem. Ha vissza kellene emlékeznie, mikor adott ki vir{got a kezéből, legink{bb temetések jutn{nak eszébe, amikor olyanoknak nyújtotta a bokrét{t, akik azt m{r csak alulról szagolj{k. Most viszont egy hatalmas s{rgarózsa-csokrot cipelt annak, akit még életében akart meglepni: saj{t anyj{nak. Piri néni ezelőtt két évvel költözött be az Örömfény Nyugdíjas Otthonba, amelynek szórólapj{n valamilyen súlyos marketingbaklövés miatt ez a szlogen szerepelt: „Mi m{r l{tjuk az Örömfényt az alagút végén.” Szerencsére Piri néni az alagutat saj{t mag{nyos, megkeseredett életére értette, az Örömfényben pedig olyan, hozz{ hasonló korú emberek közösségét l{tta, akiknek azt a kevéske kis h{tralévőt is tönkre tudja tenni a kukacoskod{saival. (Piri néni nevéről pedig csak annyit: külső szemlélő nehezen értheti meg, hogy egy ilyen gonoszs{gtól aszott, s{padt öregasszonyt hogy hívhatnak Pirosk{nak.) Csete megannyi félelem és kétely közepette lépett be a nyugdíjasotthon kapuin. Nem is annyira a jövőtől félt, sokkal ink{bb a múlttól: attól, hogy elaggott anyja milyen disznós{got követett el m{r megint a többi

nyugdíjas rov{s{ra; vajon tov{bb szítja-e egy lappangó bandah{ború kitörését, vagy a többiek végleg behódoltak neki, és ő lett az úr a placcon? Ha b{rki benézett volna a t{rsalgóba, mindent rendben tal{l: idős urak és hölgyek k{rty{ztak, tévéztek és beszélgettek; volt, aki kézimunk{zott, és volt, aki keresztrejtvényt fejtett; és volt Piri néni, aki tolókocsiban üldögélve egy kisr{diót hallgatott haragosan, miközben az öléből konyakmeggyet szemezgetett. Ezt az idillt egyedül Csete tal{lta gyanúsnak, mert hogy ő soha nem hozott az anyj{nak se kisr{diót, se konyakmeggyet, azt pedig végképp nem értette, hogy miért kell tolószékben ülnie annak, aki még most is rekordidő alatt éri el a lift vagy a villamos csukódó ajtaj{t. - Itt a pöcsfej! - recsegte Piri néni, ahogy Csete feltűnt a bej{ratn{l. Sajnos m{r mindenki tudta, kit takar ez a név, és ebben az egyben ők is Piri néni {ll{spontj{t képviselték: ha Csete egyszer-kétszer helyrerakta volna az anyj{t, az mindenkinek jobb lenne, de csak idejön, nyüszög egy kicsit, azt{n elhúz. őket meg itt hagyja a slamasztik{ban egy kattogó fogsorú zsarnokkal, akit csak még jobban felidegesít minden l{togat{sa. - Anya, kérlek, ne... - Mi van, pöcsfej, elballagt{l? - Piri néni a fia kezében díszelgő csokorra csapott a botj{val, amit a tolószék ellenére azért megtartott. - Mi történt a l{baddal, anya? - Semmi! Jobb, mint új kor{ban! - lób{lta meg a vénasszony mindkét virg{cs{t. - Akkor mit keresel tolószékben? - Mert így sokkal kényelmesebb. Nem kell gyalogolni, oda tolnak, ahov{ kérem.

- A nővérkék? - Nővérkék! Lószart! Ezek itt! - mutatott a többi öregre Piri néni. Azok pirulva mélyedtek az elfoglalts{gukba. - És kié ez a szék? - Azé a szerencsétlené! - bökött Piri néni a botj{val a sarokba, ahol egy nagyon rossz {llapotban lévő b{csi pihegett, székre polcolt l{bakkal. - Te elszedted... - Tartozott - z{rta rövidre a vénasszony. - És a csoki? Meg a r{dió? - Adt{k - felelte Piri néni. - Cserébe a védelemért. Az öregasszony most jelentőségteljesen szétnézett, és félhangosan, hogy mindenki hallja, megjegyezte. - Nagyon könnyen kihúzódnak itt az infúziók. A többi öreg nem kereste a szemkontaktust. - És te mi j{ratban, pöcsfej? - Én... énnekem holnap este... - itt Csete hangja elcsuklott, mert maga sem tudta, mi lesz holnap este: b{r a Zsir{f csak Toport fenyítette be, Csete m{r nem tudta elképzelni, hogy sors{ra hagyja a bar{tj{t. Vagy megölik, vagy csak nagyon megverik, de mindenképp bekasztnizz{k. - Elveszik a szüzességed?... hehehe... - Nem, anya - Csete teleszívta a tüdejét: hirtelen elege lett. Elege ebből a beszélgetésből és elege az elmúlt évtizedekből. Sokkal nagyobb veszélyek v{rnak r{, mint egy sipítozó öregasszony. Úgyhogy hamar rövidre z{rta a beszélgetést:

- Anya, van valami, amit még sose kapt{l tőlem, pedig m{r régen kellett volna. - Vir{g? Mert azt viheted a pi... - Nem. Ez - mondta Csete, majd meglendült a keze, és egy olyan pofont lekevert az anyj{nak, hogy annak kiugrott az öléből a konyakmeggy. A t{rsalgóban néma csend lett. Az idősek megszeppenve nézték a vénl{ny arc{n pirosló foltot, az egyetlen jelét annak, hogy ennek a gonosz kis zombinak még van vérkeringése. A csendet a felpolcolt l{bú öregúr bizonytalan, remegő tapsa törte meg, amibe szép lassan egyre több tenyér kapcsolódott be. Csetét tapsolta az egész t{rsalgó. Ő pedig nem szólt többet az anyj{hoz, csak sarkon fordult, és elindult a t{rsalgó kij{rata felé. Az ajtóból, h{tra sem nézve, maga mögé hajította a s{rgarózsa-csokrot. A bokréta pörgött-forgott a levegőben, és tal{n telibe tal{lta volna a ledöbbent Piri nénit, ha Aranka, a s{lkötés nagymestere el nem kapja a kötőtűjével. A taps még erősebb lett, Aranka pedig szemérmesen mosolygott {t az ulticsapatban ülő udvarlój{ra, Pista b{csira. És Csete úgy érezte: ak{rmi is történik holnap, ezt a dolgot az anyj{val egy életre elrendezte.

A Törökpatkó út Rózsadomb egyik legszebb helye. Az út egyik mentén vill{k sorakoznak, a m{sikon pedig gazdag aljnövényzetével és alacsony cserjéivel az erdő kezdődik. Néha l{tni itt gyanús alakokat. sőt, időnként egy-egy őz is kidugja a fejét. Nem tudni, hogy az itt lakók a gyanús alakoktól vagy a természettől rettegnek-e, de saj{t h{zaikat alaposan beriasztózz{k, sőt némelyiket be is kamer{zz{k. [m minden h{z

kamer{ja kiz{rólag saj{t port{j{t őrzi: akinek ennyi pénze van, az m{r lehet önző. És akkor mi van, ha betörnek a szomszédhoz, mi? Elszörnyülködünk, hogy nah{t, milyen környék lett ez is, megnézzük a betört h{tsó ablakokat, megbotr{nkozunk a helyszínelő rendőrautókon, hogy azért ez mégiscsak sok, megvan a napi adrenalinadagunk, hogy m{r a híradót is élőben l{tjuk, közben dupl{n örülünk: egyrészt, hogy nem mi lettünk az {ldoztok, m{sreszt, hogy úgy kell a szomszédnak: jól megrövidült, megérdemelte, most azt{n kezdheti elölről. A vill{k sor{ban teh{t minden kamera hűségesen és szorgalmasan p{szt{zta a saj{t udvar{t, egyetlen h{zat kivéve: H{rsfalvi Győzőét, aki épp elég kamer{t l{t a médi{ban, nem akarja, hogy még otthon is b{muljanak a képébe. Az ő vill{j{ban nincsenek kamer{k, se riasztó: ugyan ki merne betörni hozz{? Ugyan ki merne a műkincsei közül b{rmit is értékesíteni anélkül, hogy valaki le ne adn{ a drótot H{rsfalvi embereinek? Az ilyen vagy vakmerő, mint Topor, vagy hülye, mint... mint azok, akiket Topor ma éjjel idev{r: t{vcsővel hasal a sötétség leple alatt H{rsfalvi h{z{val szemközt, a bozótban. De egyelőre azok még nem jönnek: csak Csete tétova alakja tűnik fel az utcal{mp{k alatt, ahogyan hat{rozottan lépdel H{rsfalvi kapuj{ig, majd ott elbizonytalanodik, lassít és meg{ll, miközben szüntelenül forgatja a fejét a bar{tj{t keresve. Topor hi{ba pisszeg neki a bokrok közül, meg se hallja. Este egyedül egy bekamer{zott vill{kkal teli üres utc{n ennél nagyobb feltűnést nem is kelthetne, hacsak azzal nem, hogy... te jó isten. Csete,

miut{n

nem

tal{lta

Toport,

becsöngetett

H{rsfalvihoz.

Becsöngetett, és v{rt. És képes lett volna újra becsöngetni, ha Topor meg nem unja a pisszegést, és egy kaviccsal l{bon nem tal{lja a bar{tj{t. Az l{b{hoz kapott, megvakarta, de tov{bbra sem kapcsolt. Topor ekkor elővette Csete telefonj{t, és fölhívta rajta a saj{tj{t. Az üres utc{n teljes hangerővel visszhangzott végig a gejl csengőhang. H{rmat-négyet

csörgött, mire Csete előkaparta, és mivel nem ehhez a típushoz szokott, fölvenni sem volt két m{sodperc. - Haló! - üvöltött bele végül. - Haló, Topor! - Ne üvölcs! - súgta Topor a bokrok közül. - Nagyon rosszul hallak! - üvöltötte Csete. - Hol vagy? - Az ég szerelmére, fordully meg! Csete megfordult. Topor megr{zott egy {gat. Csete a sötétbe hunyorított. Topor újra megr{zta az {gat. - Hol vagy? Rövidl{tó vagyok! Topor elvette a fülétől a telefont, és a kijelző fényével intett egyet Csete felé. - V{rj{l... - szólt Csete. - Te volt{l ez a fény? - Nem, süsd meg, a lidércek! - Ezzel ne viccelj, jó? Múltkor egy kísértet... - Idejönnél? - ...Persze. Csete lerakta a telefont, és {tszaladt az úttesten. Olt a bokrokn{l addigaddig fürkészte-keresgélte Toport, amíg az ki nem nyúlt az {gak közül, és be nem r{ntotta. Ezzel sikerült egy velőtr{zó visít{st kipréselnie hal{lra rémült t{rs{ból. - Körözött személyek vagyunk, húzd meg magad! - pirított r{ suttogva Topor. - Add vissza a telefonomat! - kezdte Csete. - Még nem. Majd holnap.

- Jó. De még azelőtt, hogy a Zsir{f kicsin{l. - Nem fog. Elintéztétek az előfizetést? - Minden sim{n ment - mondta Csete. - A védőolt{s a furgonban van. Topor az arc{t dörzsölte. Nem hitte el, hogy ezek a kretének tényleg a védőolt{st tartj{k fő csap{sir{nynak. - Hajnali egy óra van, M{ték{m. Tizenkilenc ór{m van. Ne csessz föl. - <És te mit intéztél? - kérdezte Csete. - Tal{lkoztam Esztivel. - Esztivel? Hogy van? - Jól. Szerintem nem {ll olyan rosszul a szén{d. - Hol tal{lkoztatok? - A H{lózatban. - Te... te odamentél? - {mult Csete, és Toporra nézve ez jutott az eszébe: Jesse James. - Ja. Esztivel bent voltunk Vajnay irod{j{ban. Csete majd kiugrott a bőréből: - És engem nem vittél? Otthagyt{l azokkal a kreténekkel... - A te bar{tajid. - És mire jutott{l? - Van h{rom nevem. Le tudn{d őket csekkolni a Facebookon? Csete sz{molt mag{ban, majd megszólalt: - A Topor J{nos az csak kettő.

- Nem nekem van h{rom nevem... szeresztem h{rom embert, azoknak van egy-egy neve. Ut{nuk tudsz nézni? - Nem tudom, hogy fog-e menni - sóhajtott Csete, mintha nem is nyilv{nos adatokról lenne szó, hanem legal{bbis a NASA rendszerét kellene meghackelnie. - És itt most mit csin{lunk? - Kiraboltatyjuk H{rsfalvit. - H{rs< megőrültél? Végünk van! Kik csin{lj{k a balhét? - Mit gondolsz? A két körözöttnek nem kellett sok{ig v{rnia, hogy feltűnjön a Róka termetes furgonja. Legnagyobb meglepetésükre azonban az oldal{n nem H{lózat-logó díszelgett, hanem egy alkalmilag odaragaszott, hatalmas papírmolinó, rajta egy fiktív cég logója és a nagybetűs {lca: KÖLTÖZTETÉS. A furgonból néma csöndben pattant ki a Róka és Alex. A szerelő egy kislétr{t húzott elő, és a kocsi-behajtó kapuj{nak t{masztotta. Amíg a szőke Rambo felszaladt a létr{n, addig a Róka az utc{t figyelte, és Alextől érdeklődött: - Na, van kutya? - Nincs - súgta le az, és a l{bait a kapun {tvetve beugrott. Néh{ny m{sodperc molyol{s ut{n a motoros kertkapu mag{tól nyílni kezdett, a nekit{masztott

alumínium

kislétra

pedig

fémesen

csattant

a

kőburkolaton. A Róka felkapta a létr{t, bedobta a furgonba, majd bepattant, és a tőle megszokott gyors, precíz stílusban farral beparkolt az udvarra, egészen közel a gar{zsajtóhoz. Alex a kertkapu motorj{tól a gar{zskapuig tartó utat indokolatlan lapul{ssal, settenkedéssel és gyakori vetődésekkel tette meg. Ez az, ami

egy költöztető cégre egy{ltal{n nem jellemző, r{ad{sul az Alex övéről lógó kütyük csapód{sa nagyobb zajt csin{lt, mint a furgon dízelmotorja. A Róka lemon-dóan nézte, ahogy kollég{ja egy rosszul kisz{mított ütődés ut{n h{ttal a gar{zskapunak csapódott. A szomszédból egy kis testű kutya cérnahangú morg{sa hallatszott. A Róka a zsebébe nyúlt, és egy nagy falat sz{razcsemegét hajított {t a kerítésen. A morg{s majszol{ss{ szelídült. - Figyelj, Stallone, mi most egy költöztető cég vagyunk - kapta meg Alex a leszúr{st. - Miért nem volt l{tv{nyos? - védekezett a szerelő. - Most pont nem kéne l{tv{nyosnak lennünk - folytatta a dorg{l{st a Róka. - Ha akarod, holnap azt írom a furgonra, hogy ritmikus gimnasztika, de most vegyél kicsit vissza. Alex kelletlenül vette elő a kütyüt, amivel a kertkaput is kinyitotta: egy h{zilag bark{csolt r{diós jeladót. A szerkezettel a gar{zskapunyit{shoz szükséges frekvenci{t és kódot kereste, majd néh{ny m{sodpercen belül halkan pittyent egyet, az elektromos kapu pedig lassan, ném{n emelkedni kezdett. A két férfi rajtra készen {llt, v{rva a riasztó sípol{s{t, de a sípszó elmaradt. - Tényleg nincs riasztó - mondta Alex. Egy pezsgőszínű BMW X5-ös terepj{ró és egy piros sportautó {llt a gar{zsban, amit a fiúk szerencséjére egy ajtó kapcsolt össze a villa halij{val. - Odass, ap{m! Ferrari! - {jult el Alex. - Ja - hümmögött a Róka -, Mazda-jelvénnyel. Ezek az olaszok nagy francok. Alex, aki papíron autóm{ni{s, többet nem szólt. Követte a Rók{t a hallba.

Topor kikecmergett a bokkrok közül. - Hova mész? - szólt r{ Csete. - V{rj meg itt, és őrködj! Topor sunyva-lapulva, szapora léptekkel, nesztelenül szaladt be H{rsfalvi nyitott gar{zskapuj{n. Ha most b{rki kinézett volna az ablak{n, azt gondolta volna: nem egy szokv{nyos költöztetés. De senki nézett ki az ablak{n, mert akinek van egy sz{zmilliós kéglije, az nem az utc{t b{mulja; akinek egy olyan gengszter a szomszédja, mint H{rsfalvi, az megtanul úgy nézni, hogy ne l{ssa a h{z{t; ha pedig annak gyanúja merül fel, hogy H{rsfalvit éppen megkopasztj{k, afölött pl{ne mindenki vad k{rörömmel hunyna szemet. Így h{t Topor feltűnés nélkül jutott be a gar{zsba a Rók{ék ut{n, akik nem szégyellték felkapcsolni a h{z villanyait. - Mit csin{lsz? - suttogott Alex a Rók{ra, ahogy az a hallban az összes villanykapcsolóra r{tenyerelt a gumikesztyűjével. - Miért, szerinted milyen költöztetés az, ahol sötétben r{molnak? morgott vissza a Róka, majd kiadta az uk{zt: - Festmények, szőnyeg, komód. Mert Alexszel szemben a Róka valódi műértő volt: ezt tanulta az egyetemen, ezzel foglalkozott évekig egy régiségkereskedésben a Fő utc{n, és most is ez a specialit{sa. A modemfut{rkod{s ut{n esténként végre beélesítheti hosszú, hegyes orr{nak műkincsszimat{t, és azzal foglalkozhat, amihez valój{ban én. És a sok olcsó betörést követően, hosszú hónapok koplal{s{t megszakítva ma végre olyan helyre értek, amivel a Róka nem tudott betelni. Alex és a Róka leakasztgatt{k a festményeket a hallból és a nappaliból, és kettesével-h{rmas{val a furgonhoz cipelték. Topor a pezsgőszínű BMW mögött megbújva figyelte őket.

- Ki ez a spiné? - nézett Alex egy festményre a kezében. - A tulaj muffja? - Szerintem ink{bb Rippl-Rónaié - felelte a Róka. - Elég pixeselen festett az öreg - r{ntotta meg a v{ll{t Alex. majd újra a nőre nézve újabb kifejezéssel bővítette a kort{rs esztétika fogalomt{r{t: - Sun{zn{m. Miut{n a két tolvaj kipakolta a festményeket, a t{gas nappaliba mentek, és neki{lltak felgöngyölíteni egy hatalmas perzsaszőnyeget. Ez az elfoglalts{g olyannyira lekötötte őket, hogy észre se vették, ki suhan {t a h{tuk mögött a gar{zsajtó felől, és bújik meg a kit{rt kétsz{rnyú ajtó egyik sz{rnya takar{s{ban. Mikor a szőnyeg m{r egyetlen hatalmas tekercset alkotott, a v{llukra vették, és ügyeskedve elindultak a gar{zskapcsolat felé. - Szedd al{! - instru{lta a Róka az elöl botladozó Alexet. - Mit csin{lsz? Meghúzod a kocsit! - Egy perzsaszőnyeggel? - kérdezett az vissza. - Ne pof{zz, menj! Ahogy kiértek a furgonhoz, Topor beszaladt a nappaliba. Egy papírt keresett: azt a papírt, amit H{rsfalvival ínak a pianínóüzletről, és ami H{rsfalvi

egyetlen

bizonyítéka

ellene

-

nem

mintha

az

ilyen

gengsztereknek bizonyítékok kellenének, de h{t rend a lelke mindennek. Topornak nem kellett sok{ig keresgélnie a nappaliban: a papír a förtelmes hangú pianínón feküdt. Topor tudta, hogy H{rsfalival szemben semmilyen lépéselőnyt nem jelent a szerződés megsemmisítése, mégis ízekre tépte a gépelt oldalt, amíg a fiúk a furgonn{l szöszöltek. A fecniket a pianinóba akarta dobni, {m ahogy felnyitotta a tetejét, megtudta, mitől van a hangszernek olyan borzalmas hangja: a pianínó belsejében az öntöttvas húrtartó keret mögötti keskeny hely telis-tele volt tömve hófehér portól feszülő, tenyérnyi zacskókkal. Topor maga nem

volt k{bítószer-élvező, sőt, fiatalkori lakótelepi szipuz{sokat kivéve még soha semmilyen drogot nem prób{lt, így csak filmekből és rendőrségi hírekből volt sejtése arról, hogy amit itt l{t, az nem sütőélesztő vagy hegedűvonóra való gyanta, hanem kokain vagy heroin - a különbséget maga sem tudta. A pianínóba kotort, és egy zacskót sebtében zsebre v{gott. „Legal{bb negyed kiló" - gondolta, de ennél többet nem is tűnődhetett, mert a hall felől egy vastag talpú villanyszerelő-cipő döngését és egy gumitalpú tornacsuka nyikorg{s{t hallotta. Nem sok lehetősége maradt: visszacsapta a pianínó tetejét, majd beugrott a szemközti szekrénybe, ahol ruh{k tompít{s{ra sz{mított - ehelyett fegyverek verték sípcsonton, v{llon és fejen. - Ez mi volt? - {llt meg a zajra a Róka. - Te is hallottad? - Ja. Tojik a pók - mondta Alex, és v{ll{t megvonva menetelt be a nappaliba. - A pianínót viszszük? - [! Értéktelen, rohadt nehéz... - A Róka néh{ny billentyűt leütött - ...és pocsék a hangja. - A szekrény? - fordult meg Alex. Topor a vaksötétben fegyver ut{n kutatott. Nem volt nehéz: csup{n arra kellett figyelnie, hogy egyszerre csak egyet vegyen fel. Valaminek a markolat{t megszorította, b{r azt még nem tudta, hogy lőni, szúrni vagy ütni fog vele. Ha kicsit több fény lett volna a szekrényben, l{tta volna, hogy egy vad{szcsúzlit szorongat. A szekrényajtó külsejét a Róka simogatta. Csod{lta annak mívességét, kidolgozotts{g{t, t{g orrlukaival beszippantotta a politúr illat{t. - Te, ez a fószer olyan ismerős - lépett Alex a komódhoz, amin a tévé mellett kiszúrt egy {llóképet H{rsfalviról és a feleségéről.

- Nekem is - kutatón az emlékeiben a Róka. Ha r{jöttek volna, kinek a nappalij{ban

{csorognak,

valószínűleg

fejvesztve

menekülnek

egyenesen Ferihegyre, és egy csendes-óce{ni szigetecskén megbújva rettegnek attól, hogy H{rsfalvi emberei r{juk tal{lnak. De Alex leszarta H{rsfalvit, csak az érdekelte, hogy ez a Sony tévé legal{bb négysz{zezer. - A tévét visszük? - Minek? - Ha m{sra nem, h{t nekem jó lesz. - A komód alatta sokkal többet ér. - Jó, akkor az a tiéd - r{ndította meg a v{ll{t Alex, és levette a tévét a komódról A Róka benézett a komódba: semmit nem tal{lt a fiókokban, úgyhogy megbiztatta a bar{tj{t: - H{romra! Alex kelletlenül tette le a tévét. - Egy-kettő-h{rom! A két férfi a komód al{ nyúlt, majd kiegyenesedett. Alex feljajdult. - Mi van? - Valószínűleg sz{lka. - És így kell picsogni? - Ma m{r ugyanezt az ujjamat ugyanezen a ponton megszúrtam egyszer - mondta Alex, és érezte, a vér újra kibuggyan az ujjaiból. Két csepp hullott le: egy a nappali kövére - szerencsére a szőnyeget m{r elvitték és egy a gar{zskőre. Ahogy berakt{k a komódot a kocsiba, Róka első dolga volt, hogy a furgonból kivett tisztítószerrel és egy kis

törlőkendővel feltakarította a két cseppet. Azzal azonban egyikük sem sz{molt, hogy a komód l{b{nak alja, ahol Alex a bútort fogta, se lakkozva, se politúrozva nincs, és a fa rostjaiból m{r nem olyan könnyű kitörölni a gyorsan beszívódó vércseppeket. - Gyere, nézzük meg azt a szekrényt! - mondta a Róka. és miut{n a nappaliban eltüntette a vércsep-pet, a szekrényajtóhoz lépett, és feltépte azt. Fegyverek voltak benne. És csak fegyverek. Mert amíg a két férfi kiért a furgonhoz, Topor kiiszkolt a hallba, és felszaladt a lépcsőfelj{rón: onnan nézte szívdobogva amazok ténykedését. A Róka a szekrényben azonnal kiszúrta H{rsfalvi h{rom gyönyörűen megmunk{lt vad{szpusk{j{t. - Bingó. Tudod, ezek mennyit érnek? - Ezek mennyit érnek! - lökte félre Alex a pusk{k l{tv{ny{ban elmerülő Rók{t. H{rsfalvi h{rom gyönyörű vad{szpusk{ja mellett ugyanis akadt ott két AK—47-es és két uzi is, ami Alex szívét annyira megdobogtatta, hogy felmarkolta és el sem akarta engedni a fegyvereket. - Nekem itt valami bűzlik - mondta Róka. - Ennyi fegyvert... Lelépünk. - Most? - nézett r{ Alex, aki még sose érezte mag{t annyira férfiasnak és hatalmasnak, mint ezekkel a fegyverekkel a kezében. - Igen, most. Alex szót fogadott, de azért egy uzit a v{ll{ra akasztott. Topor kor{bban a pianínó miatt j{rt m{r a h{zban, tudta, hol tal{lja meg a dolgozószob{t, és remélte, hogy a kocsik kulcsai is ott lesznek. Ahogy a Rók{ék a gar{zs felé elhagyt{k a hallt, a gyér fényben csendben és gyorsan lopózott be, és az íróasztal egyik legfelső fiókj{t kihúzva szerencséje is volt: a fiókban ott lapult az egyik kocsi slusszkulcsa, rajta gar{zs- és kertkapu t{vir{nyítój{val. Mellette egy pisztoly, ami egy pillanatra ledermesztette Toport.

Tizenkilenc ór{ja maradt. Azt{n ki tudja: vagy ebből a pisztolyból, vagy egy m{sikból, jönni fog egy golyó. Tal{n csak a térdébe vagy a könyökébe. De hogy f{jni fog, az biztos. Lent a gar{zs előtt a furgon motorja felzúgott: a Róka a gar{zs előtt a furgon motorja felzúgott: a Róka kövér g{zzal kanyarodott ki a H{rsfalvi-villa udvar{ról. Topor lerohant a hallon {t a gar{zsba. A slusszkulcs gombj{ra nyomott, v{laszképpen az X5-ös rebegtett meg az indexl{mp{it. Topor gondolkod{s nélkül beült, gyújt{st, majd g{zt adott. A hatalmas autó irdatlan erővel lódult meg, de akkor, amikor az utc{ra érve kettesbe kellett volna v{ltani, megcsikordultak a fékek, és nagyot hib{zott a felépítmény. Csete kiugrott a bokorból, és feltépte az anyósülés ajtaj{t. - Megtoljam? - Nemkell - mondat Topor idegesen. - Csak automata ez a vacak< Topor r{nyomott a t{vir{nyító gombra: a gar{zs-kapu és a kertkapu csukódni kezdett. Csete ezalatt m{r az anyósülésen ült bekötve. - Jobbra mentek! - navig{lta a bar{tj{t. Topor kövér g{zzal haladt, de a kuplungot keresve tévedésből még p{rszor belelépett a fékbe. Néh{ny sarok ut{n utolérték a hatalmas furgont, aminők az oldal{n libegve készült megadni mag{t a gyengén odaerősített „Költöztetés" felirat. A furgon a s{rg{n villogó jelzől{mp{k fényében lendülettel kanyarodott ki balra nagy ívben a Margit körútra. Topor b{tran követte, és nem kevés hi{nyzott ahhoz, hogy lezúzzon egy kenyérsz{llító kisteherautót és az éjszakai hatost. Az egyenes, kéts{vos szakaszon azt{n kellően közel kerülhetett a furgonhoz. Topor tövig nyomta a g{zped{lt, majd amikor az izmos benzinmotor elért bizonyos fordulatot, izgalm{ban újra megfeledkezett arról, hogy automata kocsit vezet, és újra jókor{t taposott a kuplungnak

vélt fékbe. Az autó kerekei az ABS ellenére is megcsikordultak, a kocsitest megbillent, és egy fél s{vot odébb csúszott. - Felejtsd m{r el a bal l{badat! - üvöltötte idegesen Csete. - Követnek! - nézett a visszapillantó tükörbe a Róka, aki l{tta a felé közelítő autót, hallotta a csikordul{st, és l{tta, hogyan t{ncolnak ut{na a terepj{ró kékes fényszórói. - Kicsoda? - nézett h{tra Alex. - Az a fószer lehet, akihez betörtünk. Legal{bbis az ő kocsija. - Túl sim{n ment volna - sóhajtott Alex, és bekötötte mag{t. - Se riasztó, se t{vfelügyelet... - Lehet, hogy végig otthon volt, és figyelt minket. - Nekem is az volt az érzésem. A Margit híd felújít{sa m{r egy éve tartott, és a Róka m{r sokszor gondolta úgy dugóban vesztegelve, hogy a lez{r{s ellenére {t kellene szakítani a mobilkerítést, és {thajtani a munk{sok között, a felmart aszfalton. Most azonban olyan ideg{llapotba került, hogy ez nem egy halv{nyan felmerülő, fiktív opció volt, hanem az egyetlen szóba jövő lehetőség. A furgon orra a kerítés gyenge vasr{cs{nak csapódott, ami olyan engedelmesen adta meg mag{t neki, hogy a Róka m{r-m{r sajn{lta, amiért ezt csak most prób{lta ki. Az aszfalton éjszakai műszak dolgozott, úgyhogy a furgon kelletlenül szökdelt {t a villamosp{ly{j{t lev{lasztó beton félgömbökön, amelyeken imm{r lemoshatatlanul rajta maradt a „Demszky-csöcs” kifejezés. Olyannyira, hogy amikor az X5 is {trobogott a megnyitott építési területen, Csete csak ezt a két dolgot üvöltötte: „Ez nem szab{lyos” és „Vigy{zz, Demszky-csöcs!”

De a terepj{ró futóműve jóval l{gyabban reag{lt az akad{lyra, és a t{vols{g újra csökkenni kezdett a két autó mögött, mikor a furgon egyik oldal{n a hatalmas molinó végleg megadta mag{t, és a békülés fehér angyalaként a terepj{ró felé billent, gondoskodó sz{rny{val beborítva annak teljes szélvédőjét, így Topor parancs{ra a böszme fenevad benzinszíve abbahagyta a sebes kalap{l{st, és meg{llt a villamossíneken. - Ez az! - ujjongott a Róka a furgonban. - És most ir{ny a rakt{r! - dörzsölte a tenyerét Alex. - Még nem. Még autók{zunk egy kicsit. Nehogy többen is legyenek mondta Róka a tükröt kémlelve, Alex pedig ezt egy{ltal{n nem b{nta: túl magasan volt az adrenalinja ahhoz, hogy egyből a rakt{rba menjenek. Jól jön egy kis afterparty, főleg, ha a vol{nn{l egy olyan sofőr akarata hajlítja az utat, mint a Róka. A

BMW

esőérzékelője

beindította

az

ablaktörlőt,

ami

lassan

lemasszírozta a molinót az autó orr{ra. - Bezzeg ilyenkor senki nem akarja egy sz{zasért lemosni a szélvédőt... sóhajtotta Csete, majd kipattant, hogy a molinót a Dun{ba dobja. Róka furgonja húsz perccel később kanyarodott be egy kispesti gy{rudvarba, ahol egy hatalmas rakt{r mag{tól nyíló ajtaja nyelte el. Az udvar csendes volt és sötét. Annyira sötét, hogy senki sem l{thatta azt a pezsgőszínű BMW X5-öst, amelyik az egyik sark{ban, egy konténer mögött v{rakozott. - Honnan tudtad, hogy idejönnek? - kérdezte Csete a kocsiban, ahogy a rakt{rajtó lecsukódott a furgon mögött, és újra csendes sötétség borult r{juk. - Nem tudtam - mondta Topor, és elővett egy négyrét hajtott cetlit. Csak reméltem. - A bolond bar{taid, a gyanakvók azt mondt{k, hogy a

cég egy kispesti gar{zsból indult. Fanta b{ttya ügyvéd, ő segített megszerezni a címet: ez volt a H{lózat első székhelye. - Ügyes - mondta Csete. - És most visszavisszük H{rsfalvinak a kocsit? - Nem - mondta Topor. - Kisz{llunk, és itt haggyjuk. - De miért? - Mert a H1N1 védőolt{sban, b{rmennyire is f{j ez most neked, nincsen GPS-nyomkövető. Ebben kocsiban viszont van.

XI.

Topor hajnali h{romra ért haza. Nehezen aludt el, és nagyon furcs{kat {lmodott. H{rom tizenhat év körüli di{kl{nnyal bulizott a Kék Hangy{ban: Csilluk{val, Ancsyval és Nyunyóval. Egy bokszban ült a l{nyokkal, és b{rmilyen ügyes és rafin{lt csajozós szöveget húzott is elő, azok r{ se hederítettek, csak színes mobiltelefonjaikat nyomkodt{k. - Mit kértek inni? - Én egy viszkit - szólalt meg Csilluka Alex hangj{n. - Én semmit, vezetek - mondta Nyunyó a Róka hangj{n, és a Kék Hangya előtt parkoló fehér furgonra mutatott. - És te, szépségem? - túrt Topor Ancsy haj{ba. - Ugyan m{r, Topor J{nos - szólalt meg Ancsy sz{j{ból Vajnay. - Ne erőlködj. Te egy halott ember vagy. Ha nem H{rsfalvi csin{l ki, akkor majd mi. Nyunyók{m, édesem, lennél szíves...? - A legnagyobb örömmel - mondta a Róka-hangú Nyunyóka, és a többi l{ny idétlen vihor{sz{sa közben az asztal alól előhúzta H{rsfalvi egyik díszes vad{szpusk{j{t. - Buli van csajszik{k! - ki{ltotta Alex hangj{n Csilluka, és a levegőbe lőtt egy uzival. Ezen még jobban elkezdtek kuncogni, azt{n Nyunyóka a vad{szpuska hosszú csövét Topor arc{nak szegezte. Topor a tőle p{r centire meredező csőre nézett. - Ne, én... csak mégegy napot... ne... Nyunyóka meghúzta a ravaszt.

Topor felriadt. A saj{t {gy{ban feküdt. A saj{t nyomorult kis agy{ban, a saj{t nyomorult kis bérleményében. Vil{gos volt. Dél volt. Szombat volt. Ezt abból tudta Topor, hogy dél volt. Mert Topor mindig tov{bb alszik hétvégén, mint hétköznap. Nincs rendes munkahelye, nincs rendszeres életritmusa, az {gy azonban valamiért hétköznap m{r fél hétkor kirúgja, hétvégén pedig délig ringatja és babusgatja. És az elmúlt napok izgalm{ban el is felejtette, hogy szombat következik. De a szombat külön kérés és emlékeztetés nélkül is beköszöntött, és délig v{rt azzal, hogy Toport fölr{zza - akinek így mindössze nyolc ór{ja maradt. Telefonj{ra - pontosabban Csete telefonj{ra - nézett, amit még tegnap némított

le

elővigy{zatoss{gból,

nehogy

H{rsfalvi

h{z{ban

megcsörrenjen és leleplezze őt. H{rom nem fogadott hív{sa volt, mind a h{rmat Csete kezdeményezte az ő telefonj{ról. - Na mi van? - t{rcs{zta vissza Topor a bar{tj{t. - Mit csin{lt{l eddig? - hőbörgött Csete a telefonban. - Mi itt m{r hülyére izgultuk magunkat! - Kik az a mi? - H{t a klub. - Történt veletek? - Na ez az! Még semmi! V{rjuk a Rók{t! V{rjuk a modemet! - És mi a terv? - kérdezte Topor, mert rettegett attól, hogy a paranoid önképzőkör valami egetverő hülyeséget követ el. - Nincs terv. Majd improviz{lunk.

- Ahoz m{r késő van - fegyelmezte Topor. - Semmi hősködés. Tuttira megyünk, vil{gos? - Vil{gos - hagyta r{ Csete. Topor hallotta a hangj{ból, hogy nem fog szót fogadni. - Hívly, ha van valami. - Rendben. - Vagy malyd én hívlak - mondta Topor, de eddigre Csete m{r kinyomta őt. Össze kell szednie mag{t. Nyolc ór{ja maradt. Brili{ns elméje, amely m{skor tét nélkül oly köny-nyedén ontan{ a megold{sokat, ekkora nyom{s alatt képtelen volt pörögni. A telefon v{ratlanul megcsörrent. - Haló - szólt bele Topor. - Itt a Mongúz. - Zsir{f - sóhajtotta lemondóan Topor. - Tudod mit? Legyen Zsir{f. Ha ez az utolsó kív{ns{god. - Kösz. - Sikerült bev{s{rolni? Mert m{r csak nyolc ór{d maradt. - Az sok mindenre elég. - Este nyolc, Liget Pl{za. H{rommillió. Ne trükközz. A Zsir{f letette. Topor nem tudott fel{llni {gyról. Arc{t a kezébe temette, és valamilyen f{jdalommentes öngyilkoss{gon gondolkodott.

A gyanakvók klubj{nak csal{di h{za elé közben megérkezett a Róka. Kissé kialvatlan volt, de ez a lendületét nem kurtította, csak a türelmét. A furgonból kipattanva a tolóajtóhoz ment, modemes dobozt és {tvételi elismervényt kapott elő, azt{n csöngetett. Csete az út túloldal{n lapult egy {rokban, ahogyan tegnap tanulta Toportól. A bej{rati ajtó z{rjai megzörrentek. Mind a tizenkettő. Az ajtón a pocakos lépett ki, szemüvegekkel és pendr{jvokkal a nyak{ban, kezében egy férfimagazin. - Jövök m{r, jövök! - A H{lózattól! A modemet..! - kiab{lta be a Róka. - Itt is vagyok. Nyitom a kaput. - Itt tessék al{írni. - Az én nevemet vagy a Magdik{ét? - Tökmindegy, csak haladjunk. Csete azt a feladatot bízta Józsefre, hogy ameddig lehet, szóval tartsa a fut{rt. Most, hogy a pocakos a kapuhoz ért, Csete kiugrott az {rokból, és ugyanúgy, ahogy tegnap Topor, kétrét görnyedve, szapora léptekkel sietett a furgon felé, majd beugrón a nyitott tolóajtón. A tegnapi betörés nyomai ut{n kutatott. B{rminek örült volna: egy hajsz{lnak, egy lepattant képkeretdarabnak... - Milyen kedves, hogy szombaton is dolgoznak! - mondta a pocakos. - Ja - mondta a Róka, és összehajtogatta az elismervényt. - Nézze meg ezt a csajt... - József kihajtogatta az újs{got. - Nem nézem - mondta a Róka, azzal sarkon fordult, és r{csapta a tolóajtót Csetére. A furgon elindult, Csete pedig az utasteret lev{lasztó

lemezfalon és kis ablaknyíl{son {t tiszt{n hallotta, hogyan dudor{szik és motyog a fut{r. - Jaj, baszics, sok flúgos... Ne {llj meg a kereszteződésben, pöcsöm!... Rippl-Rónai. Eeereeedeee-tiii... A Róka bekapcsolta a r{diót.

Topor v{ltozatlanul az {gyon ült, mikor a telefon újra megszólalt. Topor egykedvűen vette fel. - Haló... Pöcsfej? - egy megf{radt öregasszonyhang volt, amely hetvenöt évig recsegett, most mégis l{gy volt és kedves. Topor r{nézett Csete telefonj{nak kijelzőjére, ahonnan ezt a nevet olvasta: Anya. Az asszony folytatta: - Itt vagy... M{téka?... Te jó ég, de régen szólítottak így... figyelj ide... Gondolkodtam tegnap óta... én... l{tod, m{r megint ezzel jövök, hogy én. Folyton én. Te hogy vagy, kisfiam?... Aranka nem akarja visszaadni a vir{got, amit hozt{l, de én m{r nem is b{nom: tartsa csak meg. De megtennéd, hogy ha legközelebb erre j{rsz, hozol egy csokorral any{dnak is?... Haló, ott vagy még? Topor kinyomta a telefont. P{rszor megpacskolta az arc{t, ami beillett volna ak{r pofonnak is, felpattant, és kinyitotta a bérelt szoba zörgő ablak{t. Hatalmasat szippantott a kinti meleg napsütésből, hogy jusson energia az agysejtjeinek, mert most az összesre szükség lesz. Felkapta a telefont, és t{rcs{zta Csetét. Topor telefonj{nak gejl csengőhangj{t felerősítették a furgon lemezfalai.

- Nocsak - kapta fel a fejét a sofőrfülkében a Róka, és kikapcsolta a r{diót. A telefon csak csörgött. - Pics{ba! - jött ki félhangosan Csete sz{j{n, miközben a sokadik zsebéből előkaparta a telefont. A Róka lehúzódott az útról, és meg{llt. - Kussolj m{r! - Csete összevissza nyomkodta a sz{m{ra ismeretlen telefonm{rka gombjait. A készülék egyszer csak elhallgatott. Csetének m{r nem volt ideje a kijelzőre nézni, de merte remélni, hogy azért hallgatott el a csörgés, mert fölvette, és nem azért, mert kinyomta. Az oldalajtó felnyílt, és őneki pont annyi ideje volt. hogy a telefont a zsebébe csúsztassa - a következő pillanatban a Rók{val nézett farkasszemet. - Haló Csete - szólt bele Topor. Nem jött v{lasz. - Csete! Topor nem prób{lkozott többet: a mikrofonba hallatszódó zörejekből arra jutott: bar{tja nincs most abban a helyzetben, hogy beszéljen. - Hopp{cska! Ki van itt? - vigyorgott a Róka. - Na, ki? - kérdezett vissza Csete b{tran. -
- Vajnay el lesz ragadtatva. És most szépen ideadod azt a telefont. Topor még hallotta, ahogy Csete a zsebében r{markol a készülékre, azt{n az egyik mobilszolg{ltató pimasz hangja szólt a vonalba: - Az ön egyenlege tizenöt m{sodperc múlva lej{r. Csete pedig, ahogy a furgon csomagterében a zsebéből kivette a telefont, hogy Rók{nak {tadja, ki is nyomta Toport. - Feltöltők{rty{s vagy? Rohadj{l meg!

- üvöltött Topor Csete

készülékére. A Róka elvette Csetétől a telefont, és megnézte a bejövő hív{sait. Csete neve volt a legfrissebb. Ez elég volt a Rók{nak ahhoz, hogy meggyőzze: tényleg Topor az, akit a mark{ban tart. Topor pedig a poros kis bérleményben j{rk{lva Csete készülékén vill{mgyorsan t{rcs{zta Esztit. - Haló - szólt bele a l{ny hidegen és közönyösen, mert Csete nevét olvasta a kijelzőn. - Szia, Eszti, Topor vagyok! - Nah{t, helóka! - a l{ny hangja melegebb tónust tal{lt. - Képzeld, ut{nanéztem annak, amit együtt ittunk, tudod, de most nem tudok beszélni. - Hol vagy? - Alexnél. Ebédelünk. - Eszti menekülj! - Az ön egyenlege lej{rt - szólalt meg újra az udvariatlan hang, így Eszti a legutolsó mondatot m{r nem is hallotta. Topor tehetetlenségében hatalmasat üvöltött, és a telefont a sarokba v{gta. Vill{mgyorsan öltözköd-ni kezdett. Ahogy a tegnapi ruh{it

dob{lta mag{ra, zselében megtal{lta a k{bítószercsomagot, a te-nverébe simuló tömör, fehér kis pakk kissé lehűtötte. Újra beindult az agya, újra tiszt{n és józanul l{tott. Szétnézett az asztalk{n: Fanta kölcsöndiktafonja mellett ott hevertek még a múltkori Budapest B{lról begyűjtött névjegyek, egy-két üres fecni és egy pékségi papírzacskó, amiben többnapos túrós t{ska szomorkodott. Topor kiszórta a túrós t{sk{t az asztalra, és a papírzacskóba belerakta a k{bítószercsomagot, gondosan ügyelve arra, hogy ne hagyjon rajta ujjlenyomatot. Azt{n egy cetlire rövid üzenetet írt, és bedobta a csomag mellé. Az asztalon szétszórt névjegyk{rty{kat és Fanta diktafonj{t zsebre v{gta, cipőt húzott, v{ll{ra dobta könnyű ny{ri kab{tj{t, és olyat tett, ami nem túl jó ötlet egy körözött személytől: negyedkilónyi k{bítószerrel fényes nappal lement az utc{ra.

Igen. Eszti épp Alexnél volt, és épp ebédeltek. Spagettit, Alex anyj{nak receptje szerint: a tészt{t egy közös t{lból vették, az előregy{rtott szószt pedig egy-egy üvegből kotort{k a t{nyérjukra. A kinyitott laptop ezúttal az étkezőasztalt díszítette. - Na, jó cucc, mi? - kérdezte nyakig maszatos sz{jjal Alex. - Ja - burkolt Eszti. - Te... ezt a szószt nem kell megmelegíteni? - Nem hiszem... - vonta meg a v{ll{t a szerelő - ez ilyen... előregy{rtott. Azzal egy sz{l tészt{t belem{rtott a saj{t üvegébe, majd egyik végét a sz{j{ba vette, és {thajolt az asztalon. - Gyere! - Hova? - nézett r{ Eszti idegenkedve.

- Tudod, hogy beveszed a m{sik végét. A l{nyt Alex telefonj{nak csörgése mentette meg. - Ne haragudj, ezt kint kell elintéznem - nézett Alex a kijelzőre, majd ujjait az abroszba törölve felpattant, és bement a nappaliba. - Haló, szia, Róka... nem, mondjad...kit?... N{lad van? Eszti nem bírta ki, hogy a laptopot maga felé fordítva ne kattintson a Facebookra. M{r majdnem megjelent a fiatal l{ny profilja, amikor... - Mit csin{lsz te itt? - szólalt meg Alex hangja közvetlenül a h{ta mögött. Eszti eddig m{r sokszor j{tszotta a flegm{t, most sem esett különösebben nehezére. - Csak meg akarom nézni, üzentek-e a csajszipajtik, kiléphetek ebből? - Gyere a nappaliba, mutatok valamit - r{ngatta ig{val Alex a l{nyt. - Mit mutatsz? - kérdezte Eszti. Félt, hogy valami szaftos DVD, j{tékkonzol vagy autósújs{g kerül elő. - Ezt nézd meg! - Alex egy fiókos szekrényből előhúzta az uzit, kibiztosította, és a l{ny felé fordult vele: - Ez frankó, any{m! - Kir{ly - mondta Eszter, es nem tudta, sírjon-e vagy röhögjön. - Töltve van. - Gondolom. - És egyenesen r{d fogom - komorodott el Alex. Eszti még sosem l{tta őt ilyennek. Az erőlködő, suta, szőke pacni arc{n eddig mindig volt valami kamaszos {br{ndoz{s, rajong{s vagy zavar. De a l{ny most egyiket sem tal{lta: Alex úgy gondolta, hogy Eszti most egy igazi férfit l{t, hatalmast és erősei, de valój{ban Eszti nem l{tott egyebet,

csak azt az {llatias űrt, amit eddig csak megvadított gyerekkaton{k fényképein tapasztalt. - És most autózunk egy kicsit - lépett közelebb Alex. - De én nem tudok semmiről... - mentegetőzött a l{ny. - Miért, miről kellene tudnod? -... Semmiről - l{tta be Eszti. - Na ugye hogy tudsz. A telefonodat! - szólt r{ Alex. A l{ny a zsebébe nyúlt, és közben elpityeredett. A fiú kivette a kezéből a készüléket, és megnézte a fogadott hív{sok list{j{t. - Csete. Ti véletlenül nem szakítottatok? - De igen... - Ahhoz képest elég kedélyesen elcsacsogtatok. Vedd a cipődet. - De hova megyünk? - Az irod{ba. Toport m{r elcsípte a Róka. Eszti gondolkodni kezdett. A Róka sose l{tta Csetét és Toport. Ha Csete telefonja Toporn{l van, To-poré pedig Cseténél, akkor a Róka nem Toport csípte el, hanem Csetét. És Eszti abbahagyta a pityergést: egyrészt viszontl{tja Csetét, m{srészt még reménykedhetnek Toporban. Alex közben egy SMS-t fogalmazott a l{ny telefonj{n, amit Csete készülékére küldött: „Gyere be az irod{ba. Én m{r elindultam.” Azt{n karon fogta a l{nyt, és kituszkolta a lépcsőh{zba.

Mikor az SMS megérkezett Toporhoz, az éppen a Nyugati alulj{ró nyilv{nos telefonjainak egyikénél {csorgott: pont ann{l, amelyről a Zsir{f hívta őt kor{bban. L{tta a készülék fölé zölddel felírt telefonsz{mot, és l{tta azt a két maszatcsíkot, amit ő húzott, mikor letörölte az utolsó két sz{mjegyet. Körülötte a falnak t{maszkodva hajléktalanok civódtak, az alulj{rótúlsó végén pedig két rendőr {csorgott. Topor a fal felé fordult, hogy véletlenül se l{ss{k meg az arc{t. Ahogy az Eszti telefonj{ról jött SMS-t elolvasta, rögtön tudta, hogy baj van. Tudta, hogy nem Eszti írta, és tudta, hogy Csetének sz{nt{k. Csapda lesz ez, amibe m{r belesét{lt Eszti és Csete - akit egyelőre Topornak vélnek. Ez még ak{r jól is elsülhet. Topor tudta, hogy egyelőre nem szabad az irod{ba mennie. Most még el kell intézni egy-két dolgot: a telefonhív{st, ut{na még egy telefont, ut{na a papírzacskót, ut{na pedig - a Zsir{fot. Topor előkotorta a névjegyeket a zsebéből, és egyet kiv{lasztva t{rcs{zott a készülékről. - Haló... ne haragudjon, hogy szombaton zavarom a mag{nsz{m{n... a Budapest B{lon tal{lkoztunk, ott cseréltünk névjegyet. Dr. B{rdos Elek< nos, hadd kezdjem a nehezével: az igazi nevem Topor J{nos. Igen, akit köröznek...

nem,

ez

egy

nyilv{nos

telefon.

De

mindenképpen

személyesen< a Liget Pl{z{ban, egy óra múlva. Topor letette a kagylót. Aprót keresett, és fejből t{rcs{zott. - Haló. Zarvan? Itt Topor. Kösz, jól. Ma este? ...éppen erről akarok veled beszélni. Miközben Topor beszélt, megny{lazta a hüvelykujj{t, és letörölte a készülék fölé írt telefonsz{mtöredéket. Azt{n, miut{n visszaakasztotta a kagylót a készülékre, a maradék kettősz{zötven forintj{t odanyújtotta egy hajléktalannak: - Hé. te! Figyelj! Jóban vagy a rendőrökkel?

- Jóban h{t! Nézz r{m, mit tudn{nak m{r nekem {rtani? - vigyorgott az vissza, és tekintetéből l{tszott, hogy b{r a teste itt van, a lelke messze, a kann{sbor-tündérek meseorsz{g{ban időzik. - Figyelj, fogaggyunk kétsz{zötven forintban, hogy nem mered őket megkín{lni túrós t{sk{val! - Fogadjunk ink{bb egymillió doll{rban - t{p{szkodott fel a fickó a kartonpapírj{ról. - De csak kétsz{zötvenem van. - Add ide. Topor odaadta a pénzt és a zacskót is. - Fiúk, figyeljetek! Attra... akratció! - vonta mag{ra a hajléktalan a kollég{k figyelmét. Topor m{r b{nta: nem akart ekkora felhajt{st. Nézte, ahogy a mocskos ballonkab{t bizonytalan, t{ntorgó lépésekkel billeg a rendőrök felé. A kérges kezek közben az aprót sz{molgatt{k, a zavaros, kív{ncsi szemek pedig kinyitott{k a papírzacskót. A ballonkab{t meg{llt, visszanézett Toporra, de hűlt helyét tal{lta. Azt{n a rendőrökre sandított, akik eddigre kiszúrt{k őt. H{tr{lni, majd futni kezdett, közben eldobta a zacskót. A két rendőr ut{na iramodott, de a zacskón{l meg{lltak. Megtal{lt{k a k{bítószert és az üzenetet is. Tan{cstalanul néztek

körbe,

keresve

b{rmit

vagy

b{rkit,

akit

összefüggésbe

hozhatn{nak a történtekkel, de Topor m{r messze j{rt: úgy döntött, lesét{l egy meg{llót, úgy sz{ll fel a következő villamosra. Saj{t gondolatainak örvénylése vitte szapora l{bait, amikor megcsörrent a zsebében Csete telefonja. A sz{mhoz nem rendelt nevet a készülék, Topor kis haboz{s ut{n mégis fölvette. - Haló? - szólt bele félve és bizonytalanul. - Kitűntél, tesó!

- Kivel beszélek? - Nevekről nem beszélünk. Lehallgathatnak. Topor megismerte a gyanakvók fejét. - József! - Nnne... a nevemet ne, a jó ég meg{ldjon! - Topor vagyok. - A saj{todat se< nem Csete?... m{r úgy értem... az ő nevét se... mellét{rcs{ztam? - Nem, ez az ő telefonja. - És hova lett? Eltűnt a furgonnal. Annyit l{ttam a kapuból, hogy az a Róka r{csapja az ajtót, és m{r megy is vele. - Nem kell agódni. Tudom, hol van. És nemsokk{ra érte megyek. Viszont ha m{r beszélünk: mi volt tegnap ez az olt{sdolog Alexszel? - Ja, igen! Az jó volt! Nem sikerült beadnunk, de megszúrta mag{t, én meg szereztem tőle egy csepp vért. - Micsod{t? - Topor nem hitt a fülének. - Vért. DNS-t. És egyelőre cseppfolyósan tartjuk. - H{t ez nagyszerű! - Topor őszintén megörült. - Lenne egy meló, József b{ty{m! - A nevemet ne!... egyébként b{rmit. - Mondok egy címet, tucc írni? Azonnal oda kellene vinni azt a cseppet, és... József mindent leírt, amit Topor mondott, azt{n lerakta a kagylót.

- Sr{cok! - szólt be a konyh{ba, ahol a többiek gyülekeztek. - Topor telefon{lt. - Tudjuk! - kiab{ltak vissza azok, mert id{ig mind a konyhai telefon kagylój{n lógtak és a beszélgetést hallgatt{k. - Akció van. - Azt is tudjuk. - Remek. Akkor l{ssuk a csapatot. Gergő, te leszel a z{rszakértő. - Miért én? - lepődött meg a pattan{sos. - Mert te lakatosnak tanulsz. - A lakatos nem lakatokkal foglalkozik - korrig{lta Gergő. - Ugyan m{r! Fémmegmunk{l{s ez is, az is! - legyintett József. - Én maximum felszerelni tudom őket - mentelőzött a fiú -, de kinyitni nem. - Ha fel tudod szerelni, akkor ki is tudod nyitni - z{rta rövidre József, majd a dadogós h{t{ra csapott. - Fater, te gyújtott{l m{r fel ist{llót, te leszel a tűzszerész. - M-mit ke-ke-kell r-r-r-robban-tttani? - Még nem tudjuk. - És mi-mivel kell ro-ro-ro... - Mivel egy bar{tunk nagy bajban van. Akinek a nevét ugye tudjuk. - És t-te m-m-mit csin{sz? - kérdezte Fater. - Én? N{lam lesz a vér. És én értek a harcművészetekhez. - D-d-de t-t-te kövér vagy.

- Te meg dadogsz, na? - v{gott vissza József. - És ha kövér vagyok? Yoda mester meg alacsony. - Ja - helyeselt Gergő. - Bruce Lee meg halott. - Ja... - bólintott József. - Te... hogy jön ide Bruce Lee? - H{t hogy harcművészet... - Miért, a Yoda micsoda? - Je-je-dzse-jedi. - És én mi leszek a csapatban? - kérdezte Magdi. - Neked jut a legfontosabb feladat: fedezel minket - mondta József. - Hú, de izgi! - tapsikolt a dauerolt. - Itthon maradsz, és felveszed a telefont, ha csörög. Ha kérdezik, kint vagyunk a kertben. Gyerünk, fiúk! Rövid szedelődzködés ut{n József, Fater és Gergő minden feltűnést kerülve, sűrű z{rzörgés közepette fekete ruh{ban és símaszkban, egy h{tizs{kkal, rajtuk kötéllel és jégcs{k{nnyal, a

felszerelés sűrű

csörömpölésétől kísérve a kertkapuhoz mentek. - Te, ez így rohadt kényelmetlen - mondta Gergő a pocakosnak. - J-ja. Meg f-fe-feltűnő. - Akkor... {töltözünk. Gyerünk vissza. És újabb csörömpölés közepette visszatipegtek a bej{rati ajtóhoz, amin nem keveset kellett dörömbölni. - Magdi! Magdi, mi vagyunk! Hallasz? - Jelszó? - Hagyd azt a kurva jelszót!

- Józsefék a kertben vannak! - kiab{lta ki Magdi. - Én vagyok József! - üvöltötte a pocakos torkaszakadt{ból, majd t{rsaival együtt rögtön meg is dermedt: hallott{k, ahogy az anonim klub vezetőjének elki{ltott neve messze sz{ll a kertv{rosban.

Este fél nyolc körül a kispesti gy{rudvaron, ahol Vajnayék rakt{rja {llt, h{rom teljesen {tlagos, ruh{s férfi sét{lt {t. Az egyetlen gyanús csup{n az lehetett, hogy a h{tukat egym{snak simítva, foly -matosan minden ir{nyba nézve szedik a l{baikat. József volt az, Fater és Gergő. Nem volt n{luk kötél, cs{k{ny és maszk, csak egyetlen v{llt{ska Fateron. József életében először úgy gondolta: legjobb rejtőzködés az {tlagoss{g. A rakt{répület hatalmas ajtaj{hoz mentek, ahonnan vil{gosban jól l{tszott a konténer mögött parkoló pezsgőszínű terepj{ró, melyet az előző éjszaka leple oly ügyesen rejtett el Alexszék szeme elől. - Z{rva - r{ngatta meg az ajtót Gergő. - Akkor nyisd ki - biztatta József. - [< nem fog menni... esetleg felszerelhetek r{ még egy z{rat. - A-az n-nem hülye-hülyeség - vetette közbe Fater-, me-ert ak-kor llegal{bb ő-ők se tudnak bemenni. - Okos beszéd - pödörte meg a bajsz{t a pocakos - Viszont ne felejtsük el, miért vagyunk most itt! - M-miért? - Hogy bejussunk. - Itt nyitva van egy billenőablak! - ki{ltotta Gergő, aki az elmés p{rbeszéd alatt úgy döntött, körbej{rja az épületet. A két férfi odasietett, és l{tt{k, mire gondol Gergő: két méter magasan egy ilyen Gergő-féle vékonydong{júnak még éppen {tj{rható kisablak biztatta őket.

- Nagyon jó - mondta József. - De csak egyikünk tud bem{szni a többiek v{ll{n. Szavazzuk meg, hogy ki legyen az. Ki szavaz r{m? - kérdezte, és m{r nyújtotta is jelentkezésre a kezét. Két t{rs{nak passzív hallgat{sa sokat el{rult. - Most mi van? - kérdezte a pocakos. - Sz-szerinted m-mi hogy tartunk meg téged? - És hogy férsz be az ablakon? -
volna, sem tudta volna elérni. Végül a kis fekete doboz nagyot koppant József l{b{n{l az aszfalton. - Fel tudod venni? - kérdezte Gergő. - Eltörött - v{laszolta az. - Az most mindegy, csak az antenn{ja kell. Fel tudod venni? - ismételte Gergő. - Megprób{lom - mondta József, és lassan, falnak vetett egyenes derek{val guggolni kezdett. A v{lla eltűnt Gergő jobb l{ba alól, így a fiú teljes súlya Fater nyakszirtjére nehezedett, amit az nem díjazott: - B-beszarok! - és az ő térde is megrogyott. Gergő talpa a t{vir{nyítóért nyúló József h{t{n csattant, majd a következő pillanatban mindh{rman egy kupacban feküdtek a földön. - Na, fussunk neki még egyszer - mondta a pocakos. Néh{ny m{sodperccel később Gergő m{r az antenn{val piszk{lta a billenőablak pöckét, József egyedül tartotta a fiút, a Fater meg néh{ny lépésnyi biztons{gos t{vols{gból ir{nyított: - B-balra... nem jó.... m-most t-t-told! M-m-most! - Mire kimondod, hogy most, addigra m{r régen nem most van! - perelt a sr{c, azt{n tov{bb prób{lkozott: - Azt hiszem, megvan. Benyomta az ablakot. Az engedelmeskedett. - Jöhet a vér - szólt le Gergő Józsefnek. - De ne dobd. József belenyúlt a zsebébe, és egy par{nyi üvegcsövet húzott elő. Fölnyújtotta Gergőnek. - Óvatosan! Tudod, mit keressél!

- Tudom! - mondta Gergő, ahogy eltűnt az ablaknyíl{sban, és bentről egy tompa puffan{s jelezte, hogy megérkezett. - Ügyes gyerek ez - mondta József a Faternak. Odabent

zörgés,

csattan{s,

majd

Varróné

kakukkol{sa, keveredve Gergő szit-kozód{s{val. - M-me-megtal{lta - nyugt{zta Fater.

ór{j{nak

szertelen

XII.

Beesteledett. Tizenkilenc óra ötvenhat perc. Lassan lej{r Topor ötvenhét ór{ja. Még mindig szabadl{bon, még mindig életben, és majdnem mindent sikerült elintéznie. Majdnem mindent, azt az egyet kivéve, ami most következik. A Liget Pl{za parkolój{ba iparkodott. Mikor kinyitotta a mélygar{zsba vezető lépcsőh{z vaskos ajtaj{t, leellenőrizte, hogy a zsebében minden rendben van-e. Fanta diktafonja készen {llt a bevetésre. Topor még életében nem izgult ennyire - de furcsamód most sem mag{t féltette: egyes-egyedül a tervét, ezt a cizell{lt kis ékszeres dobozt, élete fő művét. Nem szúrhatja el. A mélygar{zsba lépve tekintetével a Wartburg ut{n kutatott. Szombat este tele a mélygar{zs, de egy ilyen színt még a legnagyobb tömegben is könnyű kiszúrni. Topor a kocsihoz ment, és bekukucsk{lt a sofőroldali ablakon: az üveg letekerve, a sofőrülés üres, a slusszkulcs az indítóban fityeg. Ha lőpor egy ablakkal odébb is nézett volna, megl{tta volna a Zsir{fot a h{tsó ülésen feküdni, de Topor nem nézett oda. Nem kellett odanéznie. Úgyis tudta, hogy a Zsir{f ilyen pillanatban nem hagyn{ itt a kocsit őrizetlenül. Topor beült a sofőrillésre, és mag{ra csapta az ajtót. Indítózott volna, de az önindító azóta sem javult meg. - Hova-hova? - szólalt meg a h{tsó ülés. Topor a középső visszapillantóba nézett: egyelőre nem jelent meg benne senki, csak nyögés, erőlködő szuszog{s hallatszott a h{tsó ülésről. - Segítcsek? - nyújtotta h{tra a karj{t Topor. - Kösz... - lihegte Zsir{f, de rögtön fel is üvöltött, ahogy Topor megmarkolta a gipszelt karj{t.

Az összekócolt üstök végre l{thatóv{ v{lt a visszapillantóban. Ezzel együtt a h{tsó ablak is leereszkedett, Topor pedig a saj{t ablak{n keresztül egy pisztoly csövét érezte a bal hal{nték{n. Zsir{f bal keze nyúlt {t két ablakon is, hogy fegyvert szegezzen Toporra. - Te nem jobbkezes vagy? - kérdezett h{tra. - De igen - szólt a két ablakon is {tnyúló Zsir{f. - De mivel volt{l kedves eltörni, lehet, hogy ballal el se foglak tal{lni rendesen elsőre. A Wartburg mellett parkoló egyterű tulajdonosai, egy fiatal h{zasp{r a kocsijukhoz értek, és éppen befelé k{sz{lódtak, mikor {tpillantva megl{tt{k a túszhelyzetet. - Értcse meg, uram - üvöltött h{tra a színj{ték kedvéért Topor Zsir{fnak , ak{rhogyan is szeretné ezt az autót, nem eladó! A h{zasp{r vill{mgyorsan bepattant az egyterűbe és elfüstöltek. - Kússz odébb! - szólt a Zsir{f Topornak. Topor kelletlenül m{szott {t az anyósülésre. A Zsir{f kinyitotta a h{tsó ajtót, majd előreült a vol{n mögé. - Szóval hol a pénz? - Külömben mi lessz? - Különben... l{ssuk csak... előbb ellövöm az egyik térdedet, azt{n a m{sikat, azt{n tal{n a csuklóidat, és neked szépen-lassan nagyon rossz lesz! - Pont ezt akartam hallani - mondta Topor, és nadr{gzsebéből a kényelmetlen üléspozíció ellenére előr{ngatott egy diktafont. - Mindent felvettem. A Zsir{f nem értette, mit akar Topor a diktafonnal, mert egyrészt egy ilyen recsegős hangfelvételt úgyse fogadna el bizonyítéknak a bírós{g, m{srészt neki tényleg csak egy r{nt{s a ravaszon, és volt Topor, nincs

Topor. De nem kellett erőszakkal elvennie a diktafont, mert Topor, ahogy a kazettatartó ablak{ra nézett, rögtön hangulatot v{ltott: - Jaj, ne... Az ellem! Lemerült! - A diktafon gombjait nyomogatta, azt{n úrr{ lett rajta az idegesség: -A francba! Francba, francba, francba! - Na, add szépen ezt ide! - a Zsir{f elvette Toportól a diktafont, és saj{t kab{tja zsebébe rakta. -És most csicseregj, hol a lóvé! - Megvan. De elkell érte menni. - Hova? - Bent van a munkahejemen. A munkahely szóra Zsir{f jóízűen kacagni kezdett. Fur{n {llt ez a szó {ldozata sz{j{ban. Azt{n hirtelen elkomorodott. Felhúzta a pisztolyt, és Topor jobb térdének nyomta: - Na jó. Elég volt. - Ne oda, ne oda! - üvöltötte az, majd szűkölni kezdett. - Esküszöm, hogy ottvan! Esküszöm, esküszöm, esküszöm! A Zsir{f némi

töprengés

ut{n

elvette

a pisztolyt. Benyúlt

a

kesztyűtartóba, és elővette a Wartburg ad{svételi szerződéseit. - Jól van. Erre még hajlandó vagyok. De addig is én ezt most szépen al{írom és led{tumozom. Tollat ragadott, és visszavonhatatlanul hat{lyoss{ és érvényessé tette az ad{svételt. - Gratul{lok, a kocsi mostantól a tiéd. Topor az anyósülésen dohogott. - Na, kisz{ll{s, told meg a kocsidat!

Topor kisz{llt, és kelletlenül tolni kezdte. A Wartburg hamar beindult. Topor egy pillanatra megtorpant: most még berohanhatna a Liget Pl{z{ba, de azzal nem sok időt nyerne. A Wartburg fékezett, és a Zsir{f ép bal keze a pisztollyal integetett ki az ablakon. Topor kelletlenül az autóhoz cammogott, és visszaült az anyósülésre. - Ez volt a brili{ns terv? - kérdezte a Zsir{f, ahogy a H{lózat székh{za felé tartottak. - Hogy te majd felveszed, ahogy megzsarollak? Topor! Te attól ugyanúgy szarban maradsz: a rendőrség is r{d fog vad{szni, és H{rsfalvi is. Apropó. H{rsfalvi ma este hazajött. - Igen? - húzta össze mag{t Topor az anyósülésen. - Ja. Húsz perce sz{llt le a gépe. Valaki értesítette, hogy zűr van itthon. Betörtek hozz{. - Nah{t - lepődött meg Topor. - Nem tudom, ki lehetett az a vakmerő, de remélem, hogy neked nincs közöd hozz{. - Nekem? Niiiincs... - r{zta a fejét Topor. - És neked? - Hogy< - a Zsir{f először nem is értette a kérdést, azt{n öblös nevetés buggyant ki belőle. - Hogy én!... H{t ez nagyon jó! - Sosem {rtan{l neki, mi? - provok{lt Topor. - Ne legyél {llszent! A Zsir{f hallgatott. Hatalmas homlok{ra r{ncok gyűltek. - H{t... nem mondom, hogy őt nem lőném szívesebben térden, mint téged. Te egy rendes fickó vagy. Egy bajod van, hogy tartozol neki. Neki viszont több baja van. - Péld{ul?

- H{rsfalvinak? V{rj{l csak... Legink{bb, hogy egy legalja genny l{da gengszter, aki nagyban kereskedik droggal és l{nyokkal, miközben a tévében még ő papol. - És miért dolgozol neki? - Én hülye, egyszer kértem tőle egy szívességet. Azt mondta, egyszer majd ő is fog tőlem. Azóta nem tudok kisz{llni. - És a saj{t céged? - nézett h{tra Topor a feliratra a h{tsó szélvédőn. - Menne... megyegetne... de igaziból mindenki fél szóba {llni velem. Félnek H{rsfalvitól. Nagyon örülnék, ha végre lesz{llna rólam. - Figyelly...ottlessz a péz. Esküszöm. A Zsir{f megr{ndította a v{ll{t. Mit sz{mít, ha ott van a pénz? És mit sz{mít, ha nincs? Az ő élete így is, úgy is el lett cseszve. A Wartburg m{r negyed kilenckor ott volt a H{lózat mélygar{zs{ban. - Ott a lift előt nyugottan meg{lhatsz. Én is mindig oda parkoltam mutatta Topor. A Zsir{f le{llította a motort, újra felhúzta a pisztoly{t, a slusszkulcsot pedig az {ldozat{hoz v{gta. - Itt a kocsikulcs. És semmi meggondolatlans{g. Topor nagyot nyelt. Kisz{lltak. Hívt{k a liftet. A lift jött. Topor pedig megnyomta Eszti emeletének gombj{t. Ném{n léptek be a liftbe: Topor ment előre, a Zsir{f pedig a bal kezével fegyvert nyomott Topor h{t{ba. A lift megérkezett. A liftajtó kinyílt. Topor lépett ki először, így a Zsir{f csak Topor feje fölött l{tta, mi a fel{ll{s: Az irodatérben egy-egy székhez kötözve ott tilt Eszti és Csete, mellettük pedig a Róka t{maszkodott egy íróasztalnak, amin egy degeszre tömött

autóst{ska hevert, Alex pedig az uzival j{tszott, amit tegnap lopott H{rsfalvitól. - Mi a fasz... - mondta szinte egyszerre Alex és a Zsir{f, ahogy megl{tt{k a fegyvert egym{s kezében, és rögtön egym{sra is szegezték azokat. - Csete! - ki{ltotta felé a Róka. - Ez a Topor, te barom! - üvöltött r{ Alex, miköz-ten le se vette a szemét a Zsir{fról. - Dobd el! - Te dobd el! - ki{ltott vissza a Zsir{f, aki bal kézzel célzott, és mivel j{rt m{r H{rsfalvin{l, megismerte a fegyvert Alex kezében. - Az enyémben több golyó van! - licit{lt Alex. - Az enyém meg igazi - z{rta rövidre a vit{t a Zsir{f. - Hogyan? - Ez itt egy igazi stukker. A tied viszont nagyon ismerős nekem, és ha attól szerezted, akire gondolok, akkor jó, ha tudod, hogy csak replik{kat és hat{stalanított darabokat gyűjt. - Igen? Akkor ezt figyeld! - Alex egyenesen a Zsir{f okoskodó fejére célzott, és meghúzta a ravaszt. Topor a colos mellett összehúzta mag{t, mert nem kért se az eltévedt golyókból, se a meleg agyvelőből. De egy halk kattan{son kívül semmi nem történt. Alex először meglepődött, azt{n r{ngatni kezdett minden mozdítható alkatrészt, de a fegyver csak nem akart elsülni. A Zsir{f pedig egyre fenyegetőbben tartotta a pisztolyt a bal kezében. Topor sutyorogni kezdett a Zsir{ffal: - Nem mondommeg nekik, hogy jobkezes vagy. - Köszi. - Kérd el a t{sk{t! - Milyen t{sk{t?

- Ott az asztalon a Róka mellett! Abban van a pénzed. A Zsir{f az asztalon fekvő, pénztől duzzadó autóst{sk{ra pillantott, és felderült a szeme. Egyrészt mert régen szeretett volna m{r egy csuklóp{ntos műbőr autóst{sk{t, ami egy igazi Wartburg-tulajdonos megjelenését kölcsönözheti neki, m{srészt mert ő is l{tta, hogy a t{ska vastagra van tömve. Csete Toporra ordított. - És mi? Velünk mi lesz? Ti most szépen elsét{ltok a pénzzel, minket meg kinyírnak? - Hagyjad - csitította Eszti. - Önző, szar alak. Csak mag{ra gondol.

'

- Kussoljatok! - üvöltött r{juk a Róka. - Hé, Róka! - szólt a Zsir{f. - Te vagy a Róka? - Én vagyok - v{laszolt az. - Miért? - Csak furcsa - hümmögött a Zsir{f. - Én is egy {llatról kaptam a becenevem. Tal{ld ki. hogy melyikről. - Passz. Törpeharcsa - r{ndította meg a v{ll{t a Róka. A Zsir{f közben az autóst{sk{ért ment, és a csuklóp{ntot r{akasztotta begipszelt jobb kezére. - Nem nyert. Mongúz. És tudod, miért vagyok Mongúz? Alex és a Róka összenéztek. - Mert gyorsabb vagyok, mint a kobra - mondta elégedetten a Zsir{f, és ahogy a megszerzett pénzzel visszafordult Topor felé... azt l{tta, hogy Topor mögött a liftajtó t{rva-nyitva, Topor hal{nték{hoz pedig fegyvert szorít az, aki a lifttel érkezett: Vajnay. - Heló - köszöntötte higgadtan az összegyűlteket.

Topornak ma m{r túl sok volt a pisztolyból, úgyhogy kezeit lassan felemelve fészkelődni kezdett: - De kurv{ra elegem van m{r nekem ebből! Ném{n hallgatt{k, ahogy a liftajtó becsukódik és az üres lift visszatér a földszintre. A Zsir{f közben letette a földre a pisztoly{t, és szintén felemelte

a

kezeit.

Alex

a

pisztolyra

vetette

mag{t.

Gyorsan

összetapogatta, megnézte, hogy minden alkatrésze működőképes-e, majd Csetére és Esztire fogta. A hosszú csendben hirtelen Vajnay hangja csattant föl: - El{ruln{ nekem valaki, hogy mi a kénköves istennyila folyik itt? - Ezek h{rman szagl{sztak - mondta Alex, és újsütetű fegyverét Csetére és Esztire szegezte. - Tudom, hogy szagl{sztak! - üvöltött mag{nkívül Vajnay. - De mit keresnek itt? És én most mit csin{ljak velük? És ki ez a zsir{f? - Tényleg, ink{bb Zsir{f - ismerte el a Róka. Topor bólogatott. - Topor haverjai- mondta Alex. - N{la van a pénzed - mutatott a Róka a kargipszen hint{zó övt{sk{ra. - Milyen pénzem? - H{t amit kértél, hogy hozzak ma el. H{rommillió. - Mit kértem? - Te kérted! Te üzented! - erősködött a Róka, majd előhúzta a s{rga telefonj{t, és Vajnay felé mutatta. Alex is előhúzta az övét, és megerősítette: - Tényleg te kérted!

Vajnaynak kezdett derengeni egy momentum a tegnapi napból. Amikor a sajtót{jékoztatóról visszaért az irod{ba, a telefonja kijelzővel lefelé fordítva feküdt az íróasztalon. Valaki hozz{nyúlt. Valaki üzent a nevében. A bajuszos, szemüveges újs{gíró, aki leforr{zta mag{t az aul{ban. Aki miatt Bedő jelenetet rendezett, és akit Eszti fölkísért. Topor. - Te ravasz dög - nyomta bele a pisztolyt Topor arc{ba. A lift a földszintről elindult fölfelé. Vajnay a lift működésére elhallgatott: nem v{rtak újabb vendégeket. Megdermedve {lltak: Vajnay pisztolya Topor arc{ban, a Zsir{fé pedig Alex kezében Csetére és Esztire szegezve. Ez a kép fogadta a nyíló liftajtóban megjelenő Zarvant. A perzsa a t{nchoz viselt protektoringben feszített, amit azóta nemcsak zöldre, de egyenesen terepszínűre is fújt. A homlok{n piros rongycsík, arc{n két csík fekete paszta, kezében Bedő g{zspraye. Őt követte két egyenruh{s rendőr, legutolj{ra pedig az orsz{gos rendőr-főkapit{ny sz{llt ki a liftből. - Rendőrség! - üvöltötte Zarvan, és a g{zsprayt biztos t{vols{gból tartotta r{ a rosszfiúkra, de az ő kezében ugyanolyan kisz{míthatatlan fegyvernek tűnt, mint Bedő kezében, úgyhogy Topor, akire ma m{r nagyon sok fegyvert fogtak, rendre is utasította: - Öreg, ha pof{n fújsz, meghalsz! A két egyenruh{s rendőr a pisztolyok l{tv{ny{ra szintén fegyvert r{ntott. - Mindenkit megkérek, hogy dobja el a fegyverét! - mondta higgadtan és érthetően a rendőr-főkapit{ny, az egyetlen nyugodt ember a teremben. Vajnay dobta el elsőként, és Alex sem késlekedett. Vajnay rögtön a főkapit{ny üdvözlésére sietett, és előkészített egy meleg kézfog{st. - Kapit{ny úr! H{la az Istennek! Emlékszik? A Budapest B{lon... Vajnay Roland.

- Emlékszem - szólt az hűvösen. Nem fogadta el a felé nyújtott jobbot. Vajnay rögtön Toporék feketí- tésébe kezdett: - Az egyik körözött személy megkísérelt a furgonunkban elrejtőzni, a m{sik pedig most tört be< - Le vannak tartóztatva - bólintott a főkapit{ny. - Nagyon helyes. Lekötelez. - L{tom, nem ért, Vajnay úr. Önök vannak letartóztatva. - Mi? De h{t miért... nekem van engedélyem... - Nem a fegyver miatt. - Ez nem igazi! - kapta fel Alex az uzit, de a két rendőr nyomban le is teperte. - Folytathatom? - teremtett csendet a főkapit{ny. - A telefonokat, legyenek szívesek. A j{rőrök körbej{rtak, és begyűjtötték a h{rom színes telefont, amit a férfiak

még

mindig

a

markukban

szorongattak.

[tadt{k

a

főkapit{nynak, aki a kijelzőkre nézett, majd Toporra. - Igaza volt. K{pr{zatos. Hogy jött r{? - Az az igass{g, hogy én nem nagyon értek az ijesmihez - kezdte Topor. Csete monta múltkor, hogy a Facebookon létrehozott egy kamu szeméjazonoss{got. - Csak prób{ból - mentegetőzött amaz. - Csak ki akartam prób{lni... - Igen, szóval Csete létrehozott egy ijet, amitől nekem eszembe lyutott egy elmélet - folytatta Topor. - Merthogy én úgy tudom, ez a Facebook egy ilyen nyilv{nos hej, ahol mindenki egym{s orra előt beszél mindenféléről. És hogyan lehet valamit a leglyobban elrejteni? - kérdezte Topor a főkapit{nyt.

- Ha kirakod az emberek orra elé - mondta ki az Topor helyett is a megold{st. - Így van - folytatta Topor. - Ezek a fiúk telekomunmk{cióval foglalkoznak. Mind okosabbak ann{l, hogy SMS-ben vagy telefonon beszéllyenek meg ilyesmiket. Azok túl szeméjesek és túl kock{zatosak. Azokat a szolg{ltatók rögzítik, megőrzik. Azt rendőrség lehalgathatyja. A Facebookon viszont mindenki csacsog mindenről, és ijen zalyban nagyon könnyű észrevétlenül kódolt üzeneteket küldeni. Buli a Galgavészin, satöbbi. - Elképesztő - mondta a főkapit{ny, és tov{bbra is a kijelzőket nézegette. - De hogy fogtak szagot? - Topornak lett gyanús - vette {t a szót Csete -, hogy az olyan kaliberek, mint Vajnay, miért j{rnak ilyen tiritarka telefonokkal. - De egyszer hozz{fértem Vajnayéhoz - itt Topor tekintete tal{lkozott Vajnayéval, amely szikr{t szórt -, és l{ttam, hogy semmi nincs azon a telefonon. Se nevek, se sz{mok, se üzenetek, se előzmények. Pedig {llandóan haszn{lja. És akkor Eszterrel... Topor itt némi szünetet tartott: tal{n nem jó ötlet belekeverni a l{nyt. Eszti Rók{ra, Alexre és Vajnayra nézett: nem félt. B{tran bólintott Topornak, hogy folytathatja. - ...Szóval Eszterrel megnésztük, hogy kit hoz be a telefon a Facebookról... nem tudom, így mondj{k? Télleg nem értek hozz{... És egy tizenhat év körül di{kl{nyt, Ancsyt tal{ltuk ott. Ön is l{thatja, nyomozó úr. Alex telefonyj{n Mérei Csilluka, a Rók{én pedig Nyunyóka. Ezek h{rman üzengetnek. - És miért ne üzengethetnének? - v{gott közbe Vajnay. - Mindh{rman létező személyek. Csilluka Alex unokatesója. Nyunyóka a Róka húga. Ancsy az én keresztl{nyom. Vissza lehet nyomozni a készülékeket és a SIM-k{rty{t is: ezek az ő nevükre lettek véve, és ők azok, akik

üzengetnek rajta. Tudja kapit{ny úr, hogy im{dj{k a fiatalok ezt a Facebookot... - Annyira im{dj{k - v{gott a szav{ba Csete -, hogy mindenkinek csak két ismerőse van. Ezek a l{nyok csak egym{st ismerik, és csak napi egy-egy mondatot v{ltanak egym{ssal. Egy ilyen iskol{s l{nynak h{romnégysz{z ismerőse van, és szórja mag{ból a szöveget. De ez a h{rom, ez csak egym{ssal beszélt, és csak olyan helyszínekről, ahol betörés lesz vagy volt. Vajnay tapsolt. - Bravó. Nagyon szép elmélet egy olyan paranoi{s, zaklatott elmebetegtől, mint maga. De bizonyítéknak sajnos kevés. - Nem is bizonyítéknak sz{ntuk - mondta Topor -, csup{n olyan ténynek, ami önök felé ir{nyította nemcsak a mi figyelmünket, de úgy l{tszik, a rendőrségét is. - Egyet azért ne felejtsünk el - vetette közbe Alex. - Nem minket értek tetten a Varróné-rabl{skor, hanem titeket, gyökér. - Na, igen. A rabl{sok - sóhajtott Topor. - A Regős-rabl{sra alibink van: Zarvannal és Esztivel ittunk a Kék Hangy{ban. - Esztivel, aki szintén a cinkosuk - nézett a l{nyra Vajnay. - A Varróné-betörésnél való igaz, hogy ott ért minket a rendőrség, de csak azért, mert mi az igazi elkövetők nyom{ban voltunk. - És kik az igazi elkövetők? - kapcsolódott be a beszélgetésbe a Róka. - Azok, akiknek a vére rajta van az ellopott t{rgyakon - mondta Topor, és nagyon h{l{s volt mag{ban az anonim gyanakvóknak, hogy hal{lt megvető b{tors{ggal r{csöppentették a rakt{rban Alex megszerzett vércseppjét Varrónő kakukkos ór{j{ra. Ha rendőrség megtal{lja a rakt{rban, az perdöntő bizonyíték lehet, még ha nem is teljesen

törvényesen jött létre. A rakt{rról viszont Topor egy szót sem akart ejteni a rendőrségnek. Pedig a kapit{nyt ez érdekelte legjobban: - És hol vannak az ellopott t{rgyak? - Nem tudom - blöffölt Topor, és rögtön Csetét fegyelmezte a tekintetével: eszébe ne jusson elköpni, mit l{ttak tegnap éjjel. - Tényleg nem tudom. Halv{ny gőzöm sincs. Tal{n egy rakt{rban. Ezt a rendőrség dolga lesz kideríteni. Vagy kérdezzék meg ezt a h{rmat itt. Alexnek több se kellett: hogy tiszt{ra mossa mag{t, rögtön saj{t csökött logik{ja szerint kezdett a provok{cióba: - A Varróné- és a Regős-ügy oké, de mi a helyzet a tegnap esti betöréssel? Arra van alibitek? - Mijen tegnap esti betörés? - kérdezett vissza Topor. mintha semmit sem tudna róla. Mert honnan is kellene róla tudnia? H{rsfalvi még nem jelenthette be, hiszen eddig külföldön volt. - Milyen tegnap esti letörés? - kérdezte a rendőrfőkapit{ny is, mert ha valakinek, neki tudnia keltene arról, hogy tegnap este is volt egy betörés. - Milyen tegnap esti betörés? - kérdezte Vajnay is a fiúktól, mert erről a balhéról még őt sem értesítették. - H{t... a H{rsfalvi... - nézett r{juk Alex. Vajnay a homlok{t csapdosta, és toporzékolni kezdett. - Kicsoda? Milyen H{rsfalvi?... az a H{rsfalvi?... Úristen! Te barom! Barom, barom barom! - H{rsfalvihoz letörtek? - kérdezte a főkapit{ny. - Alex saj{t bevall{sa szerint igen - vonta meg a v{ll{t Topor -, de úgy l{tszik, erről egyelőre csak az elkövetők tudnak. Nagyon szép elszól{s volt, Alex, gratul{lok.

A rendőrkapit{nynak ennyi elég is volt a megalapozott gyanúhoz. - Uraim, letartóztatom önöket bűnszervezetben különösen nagy értékre elkövetett rabl{s és sz{mítógépes csal{s gyanúj{val. - Mi az, hogy sz{mítógépes csal{s? - méltatlankodott Vajnay. - Adathal{szat - pontosított a főkapit{ny. - Ezt meg honnan veszik? - A nemzetbiztons{gtól - pimaszkodott Topor. - Egyenessen a nagyfőnököt uszittottam mag{ra. - Miért {llna az szóba körözött bűnözőkkel? - Kérdezzék meg tőle - mondta a főkapit{ny, és egy rendőrt leküldött a lifttel. - Én mindenkit ismerek - vigyorgott Topor. - R{ad{sul ugyanonnan ismerem őket, ahonnan ön is: a Budapest B{lról. A főkapit{nnyal is ott tal{lkoztam

először,

és

Monostori

úrral,

a

nemzetbiztons{gi

nagyfőnökkel is. Ekkor a liftajtó újra kinyílt, és megjelent benne a szak{llas kisöreg, akitől Topor olyan csúny{n kicsalta a nyakéket, és akinek ízléses, de nem hivalkodó

tizenegyedik

kerületi

lak{s{ban

egyszer

hosszasan

elücsörgött. Azt, hogy akkor szabadl{bon t{vozhatott, megnyerő stílus{nak köszönhette, amellyel az öreg feleségét m{sodj{ra is sikerült levennie a l{b{ról. [m azon a l{togat{son m{r nem hant{zott és nem tupírozott: mindent elmondott töviről hegyire, és még aznap visszavitte a nyakéket is annak, akin mindannyiuk szerint legjobban mutat: Monostori Marik{nak. - Üdvözlöm, főkapit{ny úr! - lépett ki a liftből az öreg. - [, Topor! H{t megvannak a gazfickók! Az öreg Vajnayhoz ment.

- Topor hívta fel a figyelmemet néh{ny nappal ezelőtt az önök aljass{g{ra. Mi a nemzetbiztons{gn{l nem vontunk p{rhuzamot a bűnügyek és a szolg{ltató között. Topor nyitotta fel a szemünket. Mi szegény előfizetőket vegz{ltuk, pedig valój{ban önök voltak azok, akik több sz{z bankk{rtyasz{mot, PIN-kódot, felhaszn{lói nevet és jelszót leakasztottak. - És minden rajta van ezen a CD-n! - szólt közbe Topor, és előhúzott egy rózsaszín papírtokba bújtatott írható CD-t könnyű ny{ri kab{tja belső zsebéből. - Igen? - ezt Monostori kérdezte, mert ő lepődött meg legjobban, hogyan férhetett Topor nemzetbiztons{gi anyagokhoz. - Igen - bólintott Topor, azt{n el is csendesedett: nem akarta, hogy firtass{k a CD tartalm{t. - Erről majd még beszélünk - mondta az öreg, majd sarkon fordult és a lift felé indult volna, de megakadt a szeme a Zsir{fon. - Maga kicsoda? - Vék{s Béla. Mongoose Kintlévőség-kezelő Kft. - mondta Zsir{f, és az autóst{sk{val díszített, gipszes karj{t maga mögé rejtve a bal kezével előkotorta vagyonőr-igazolv{ny{t. - Ő tiszta - mondta a főkapit{ny. - Valamint Topor és Csete urak is. És a hölgy is. Zarvan, aki eddig ném{n és szinte észrevétlenül {llt, ami nem volt r{ jellemző, most tapsikolni kezdett, miközben a rendőrök eloldozt{k Csetét és Esztit, a gazfickókat pedig a lift felé terelték. - Nyugi, apafej - intette le Topor a perzs{t. Vajnay m{r nem volt ilyen kíméletes vele:

- Szaros kis {ruló - mondta Zarvannak, ahogy a rendőrök elkísérték mellette. Zarvanban felébredt az öntudat, és egy nagycsoportos óvod{s b{tors{g{val ki{ltott ut{na: - Nem én {rultam el az ügyfeleket. És a céget. És az előfizetőket. És nem miattam nem lesz Boy George-koncert! Tal{n ez a pont f{jt a legjobban Zarvannak. A rosszfiúkat beterelte a főkapit{ny a liftbe, és maga is belépett a rendőrökkel együtt. Topor karon fogta a Zsir{fot: - Gyere, mi menjünk a lépcsőn. A liftajtó előtt csak Eszti és Csete maradt - és egy kommandósprotektoros perzsa. - M-megyek én is a lépcsőn... - mondta Zarvan, nem akart zavarni - mmajd egy kicsit később - tette hozz{, mert a lépcsőn sem akart zavarni. De a lift gyorsan visszaért, Csete és Eszti pedig beléptek. - É-én majd a következővel - hebegte Zarvan, mert újfent nem akart zavarni. A liftajtó becsukódott. A férfi és a l{ny hangtalanul {llt egym{s mellett, és a rozsdamentesacél-falat b{mult{k. Azt{n Csete nagy lépésre sz{nta el mag{t. Az mindig ritka, ha Csete nagy lépésre sz{nja el mag{t - ann{l ink{bb meg kell becsülni. Hirtelen r{tenyerelt az STOP gombra, mire a lift enyhe zökke-néssel és halk nyikkan{ssal meg{llt. Eszti flegm{n nézte, mit fog tenni a férfi. Az pedig életében először- vagy ha az any{s pofont is ide sz{mítjuk, m{sodszor - igazi férfiként viselkedett: Megragadta a l{ny derek{t, szorosan mag{hoz húzta, és szenvedélyesen megcsókolta. A l{ny ugyanolyan flegma, erőtlen és langyos maradt. Nem engedett, de nem is tiltakozott. Mintha Csete egy {jult angoln{t szorongatott volna. Elengedte h{t a l{nyt, és értetlenül h{tralépett.

- L{tod - mondta Eszti -, ilyen érzés, ha a m{sik elküld. Sz{nalmas, ahogy itt {llsz. Lecsupaszítva, el{rulva, elutasítva. Te, meg az elém vetett hülye kis érzéseid. Csete két hete még elpityeredett volna, most viszont dacosan nézett maga elé. - Nem mondasz semmit?... Jellemző - gúnyolta Eszter. Igen. Jellemző. Nem mondott semmit. De nem azért, mert nem akart, épp ellenkezőleg: azt, ami benne kavargott, mélyről akarta felkotorni, és őszintén, hitelesen a l{ny elé t{rni. Mert hazudni, felszíneskedni most nincs értelme. - Tudod... - kezdett bele végül - nekem kezdettől fogva nagyon tetszettél. Úgy is, hogy tr{g{r vagy. úgy is, hogy rendetlen... - Köszönöm a bókokat, mehetünk végre? - Eszter a lift kezelőfala felé nyúlt. - V{rj - kapta el a csuklój{t Csete. - Tetszettél, és azon az estén ott n{lam egy{ltal{n nem akartalak elküldeni. L{ttam, hogy viselkedett veled Alex. L{ttam, hogy viselkednek a férfiak a nőkkel. Ha te ezt megszoktad és megkív{nod, tőlem is megkaphatod. Legyek macsó és felszínes, megdöngethetlek vacsora előtt, éhgyomorra, h{romszor, ha úgy akarod, azt{n elzavarhatlak két buszjeggyel. De én nem ezt akarom. Én neked többet akarok adni, mert többet is érdemelsz. Lesz döngetés is, ne félj. De én cirógatni is akarlak. Becézgetni. Főzni neked. Megismerni. Mert engem igenis érdekelsz. Nagyon is. Csete újra megölelte a l{nyt, akiből elmúlt a langyos erőtlenség: úgy csókolta meg Csetét, mint - mint c{ri koldus a húszkopejk{st, ahogy Topor fogalmazna. És csak csókolt{k, csókolt{k egym{st a liftben... - Nem jön - motyogta maga elé értetlenül a lift előtt {csorgó Zarvan, és újra a hívógombra nyomott.

Topor m{r félúton j{rt a Zsir{ffal a lépcsőh{zban, mikor hirtelen karon ragadta a kolosszust: - [llj meg. - Miért? - Ezért - mondta Topor, és kivette a diktafont Zsir{f kab{tzsebéből. L{tod ezt? Topor a diktafon kazettaablak{t a Zsir{f szemei elé tartotta. A kazetta forgott. Topor pedig megnyomta a stop gombot. A felvétel meg{llt. - Mióta< mióta veszed? - Szerinted? - vigyorgott Topor, és hagyta, hogy a Zsir{f fejben visszapörgesse az este történéseit. Topor a mélygar{zsban kihúzta a diktafont a zsebből, majd ideges lett, hogy lemerült az elem, csapkodta és nyomogatta. Igen, nyomogatta. Felvételt nyomott. Ő pedig elvette tőle a bekapcsolt diktafont, és zsebre tette. - Nem merült le az elem, ugye? - Dehogy merült... olyan amatőrnek ismersz? - mondta Topor, aki ezalatt jócsk{n visszatekerte a szalagot. - Mi a terved vele? - kérdezte a Zsir{f, mert rosszat sejtett. - Ezt hallgasd! - mondta Topor, és megnyomta a play gombot. Egy tiszta női hang ezt énekelte: „By the rivers of Babylon, there we sat down..." - V{rj{l, ez még nem az - figyelmeztette Topor, és újra beletekert. - Na. mondjuk itt: A felvételen még a Wartburg brümmögése ellenére is tiszt{n hallatszott a Zsir{f hangja: „H{rsfalvinak? V{rj{l csak... Legink{bb hogy egy legalja

gennyl{da gengszter, aki nagyban kereskedik droggal és l{nyokkal, miközben a tévében még ő papol." Topor megbökte a Zsir{f csuklój{n fityegő autóst{sk{t: - Ez itt a H{rsfalvi pénze. Holnap reggel elviszed neki. Nem trükközöl, nem tal{lod ki, hogy nem fizettem: szépen tiszt{ra mosol n{la. És lesz{llsz rólam. És ha b{rmikor előkerülsz, H{rsfalvi megkapja a kazett{t. Értve vagyok? - Igen - mondta a Zsir{f. - Mikor landolt H{rsfalvi gépe? - Úgy egy ór{ja. - Akkor m{r ott kell lennie - tűnődött Topor. - Hol? - Ahol r{jön, hogy végre le kell sz{llnia rólad. Topor lefele indult a lépcsőn, a Zsir{f pedig gyökeret eresztve prób{lta emészteni a történteket, mikor csörögni kezdett a telefonja. H{rsfalvi hívta. - Ha< haló? - vette fel elcsukló hangon a Zsir{f. - Főnök, holnap reggelre ott lesz a pénz... - Tudom - szólt H{rsfalvi a telefonba. - És köszönöm ezt a mostani manővert. Szép munka volt. Kvittek vagyunk. A Zsir{f nem tudta, mi ütött hirtelen H{rsfalviba, milyen manőverről beszél, és miért engedi el ilyen hirtelen. Topor azonban tudta. Nem hi{ba szereltek a precíz németek a BMW-be nyomkövetőt. H{rsfalvi emberei e pillanatban m{r a rakt{répület nyitott ajtaj{n hordt{k ki a festményeket, H{rsfalvi pedig a BMW vol{nja mögött

olvasgatott egy négyrét hajtott cetlit. A cetli egyik oldal{n Fanta kézír{s{val a gy{rudvar címe, m{sik oldal{n Topor helyesír{s{val ennyi: Tisztelt H{rsfalvi-úr! Az ön h{z{ból eltüntt valamenyi érték ebbe a rakt{rba van. Két fegyver az egyik rablón{l, Szabó Alab{rdn{l: 1118 Budapest, Rézkő utca 20. V. em. 2. Az ő vére van a napaliból eltűnt kómód l{b{n. A m{sik rabló, Dék{ny Imre alias Róka kibusz{nak rendsz{ma: IKX-946. Topor J{nos pénze holnap reggel önnél lessz. Ezel qvittek vagyunk. Kisz{lltam. Üdvözlettel: Vék{s Béla, a Mongúz - Főnök, ezt tal{ltuk! - lépett H{rsfalvihoz az egyik samesze, és beadott az autó ablak{n egy törött t{vir{nyítót, kihúzott antenn{val: Fater „deton{tor{t". - És én mi az any{mat kezdjek vele? - Nem tudom, gondoltam... - Dugd föl magadnak, idióta! - recsegte le H{rsfalvi a fogdmeget. Így maradhattak érdeklődésének homlokterén kívül Józsefék.

Mikor a lift leért Zarvannal, Eszti és Csete m{r az aula egyik oszlop{nak t{maszkodva csókolózott, a recepción{l pedig nem m{s őrködött

sasszemmel, mint Bedő. Zarvan a lifttől egyenesen hozz{kacs{zott, és a sprayt nyújtotta: - Kösz a sprayt! Bedő szeme felcsillant: - Na? Haszn{ltad? - Szerencsére nem kellett. Meg azt se tudom, hogy kell. - Hal{l egyszerű - mondta Bedő a Zarvan kezében szorongatott flakonhoz hajolva. - Mint egy sima dezodort. Csak kicsit erősebben kell nyomni a tetejét. - Hogy? Így? - Zarvannak puszta véletlenségből első prób{lkoz{sra sikerült húsz centiről képen fújnia Bedőt. - Azt a kurva! - üvöltött fel az őr, és az arc{hoz kapott. - Ez így csíp? - Van, hogy ennél még jobban is! - sietett oda Csete, mert nagyon közelről akart röhögni a nyomorultj{n. Topor ekkor lépett ki a lépcsőh{zból, és ő sem hagyhatta szó nélkül a zokogó őrt: - Bedő Imre most tudta meg, hogy a hatos lottó főnyereménye kétsz{zhúszmillió forint! Ekkorra m{r az előtérben papírozó rendőrök sem tudt{k elfojtani a röhögést. - Menjetek az any{tokba, szétcsapok mindenkit! - visította Bedő, aki m{r egy résnyire ki tudta nyitni a szemét, és a könnyek hom{lyos dioptri{in {t foltokat is l{tott. Ez m{r elég volt neki ahhoz, hogy üldözőbe vegye a perzs{t. - Megöllek, te nyomorult tetű! - visszhangozta az aula az őr hangj{t, akivel Zarvan egy rögtönzött erre csörög a dió-j{tékba kezdett.

Az irodah{z előtt {csorgó rendőrautó villogója kéken-pirosan pislogott körbe-körbe, miközben a főkapit{ny az első ülésen ült. hogy t{rgyaljon a h{tul kucorgó gonosztevőkkel. - Nos, Vajnay úr - sóhajtott a főkapit{ny - ami történt, megtörtént. Egy szerencsénk van: nem hivatalos bejelentés érkezett, csup{n egy mag{ntelefon, így sem a rendőrség nem tud az ügyről, sem a sajtó. - Toporékkal mi lesz? - kérdezte Vajnay. - Mi lenne? Felmentjük őket. Nem tehetünk m{st. - És mi? - Ez egy kicsit keményebb dió. P{r hét. és elül a pletyka, ut{na szép csendben önök is megússz{k az egészet. Vajnay nagyot sóhajtott, Alex pedig Róka tenyerébe csapott. A főkapit{ny ezzel z{rta: - ...És ha szerencsénk van, Vajnay úrnak még egy v{dalkut is összehozhatunk. - Igen? - kérdezte Vajnay, mert nem igaz{n értette, kit kellene v{dolnia hozz{. A rendőrkapit{ny l{tta a zavar{t, így h{t magyar{zni kezdte: - Azzal a csomag droggal, amit a j{rőröknek adott, elég nagy hülyeséget csin{lt. Al{írni a saj{t nevét... Puszt{n az a cédula, amit a csomag mellé rakott, m{r az egyértelművé teszi, hogy önök törtek be H{rsfalvihoz. Ha pedig nem önök voltak, akkor ez k{bítószerrel való visszaélés... de ha ezzel elkapjuk H{rsfalvit, akkor mag{t tiszt{ra moshatjuk. - Na, {lljunk csak meg... - hajolt előre Vajnay. - Milyen csomag drog?

Az a csomag drog, de mi ezt m{r tudjuk, amit Topor juttatott el ma délut{n a Nyugatiban j{rőröző rendőrökhöz. Az üzenet pedig, amit Topor, ezúttal jobban ügyelve a helyesír{s{ra, a csomag mellé írt, ennyi volt: Ezt a csomagot H{rsfalvi Győző lak{s{ban tal{ltuk. A pianínója tele van vele. Ha rajtaütnek, elkaphatj{k. Üdvözlettel:

Vajnay Roland. Topor ma délben nagyon jól tudta, hogy ezzel a húz{ssal H{rsfalvi és Vajnay közül egyet kiiktat: vagy H{rsfalvi r{jön, hogy Vajnay dobta fel, és bosszút {ll, vagy a rendőrség kapcsolja le H{rsfalvit. De H{rsfalvi gyorsabb, mint a rendőrség, így a legvalószínűbb az, hogy előbb H{rsfalvi elintézi Vajnayékat, ut{na a rendőrség bevarrja őt egyp{r évre.

A H{lózat épülete előtt Topor bekopogott a rendőrautó ablak{n. A főkapit{ny széles vigyort erőltetett az arc{ra, és kisz{llt. - Topor! - még egyszer köszönöm! Hétfőn megírom a jelentésem, önök pedig Csetével megnyu-godhatnak: minden meg van bocs{tva. - Minden? - kacsintott Topor. - Minden. Tiszta lap. Vigy{zzon, el ne szúrja! - veregette h{tba a főkapit{ny. - És ha most megbocs{t, hosszú volt ez a szombat.

A főkapit{ny kicsit feljebb sét{lt, és a cigarett{j{t elnyomva besz{llt egy taxiba. Topor nem l{thatta, de a h{tsó ülésen m{r v{rta valaki: az a szürke öltöny, amely eleg{nsabb bőrüléseken m{r gyakran l{tta vendégül Vajnayt a saj{t autój{ban. - [llamtitk{r úr! - súgta a főkapit{ny. - Mi ez a cirkusz? - Vajnayék bebukt{k. - [ldozatok mindig lesznek. Az én nevem előkerült? - Még csak fel sem merült. A nemzetbiztons{g részéről sem. Ez a Monostori egy igazi tulok. - Helyes. Remélem, azzal tiszt{ban van, hogy ha valaki itt bukik, az nem én leszek. - Hogyne. A szürke öltöny nem szólt többet. A rendőrkapit{ny zavartan k{sz{lódott ki a taxiból, ami nyomban el is indult. A kapit{ny szétnézett, hogy l{tta-e valaki. Igen, l{tta: Topor b{multa őt a rendőrautó mellől. - Hehe... foglalt volt... - hebegte a kapit{ny, majd gyorsan leintett egy m{sik autót a V{ci út szombat esti gyér forgalm{ban, bepattant és elviharzott. „Na szép" - gondolta Topor, majd amikor l{tta, hogy a két j{rőr még papírokkal bíbelődik az aul{ban. beült a rendőrautóba. - Heló, fiúk! Azok nem köszöntek. - Csak p{r szó. - Ne f{radj. Előbb kint leszünk, mint gondoln{d - sziszegte Alex.

- Azt én nagyon jól tudom - vigyorgott Topor. - Pedig jó lenne, ha bent maradn{tok. Sőt. Ha lenne hal{lbüntetés, sírva könyörögnétek érte. Mert ami életetekben v{r, abban nem lesz köszönet. - Fenyeget, Topor? - kérdezte Vajnay. - Én? Isten ments. Én ilyen nagy{gyuknak nem {rthatok. És a rendőrség sem {rthat. Viszont H{rsfalvi igen. És fog is. Az autóban csönd lett. - Ha elfogattok egy jó tan{csot - folytatta Topor meneküljetek. Bújjatok el minél messzebb. És reszkessetek. Mert ezek az emberek nem ismernek könyörületet, és nem hatyja meg őket a könyörgés vagy az alibi. Jó élyszak{t.

Topor síri csendet hagyott maga mögött, ahogy kisz{llt a rendőrautóból. Eszti és Csete az utc{n v{rta őt, Zarvan pedig épp az üvegajtón rohant ki, mikor Bedő utolérte, megragadta, és tal{n el is püfölte volna, ha meg nem feledkezik arról, hogy a spray még mindig a perzsa mark{ban van és nem fél haszn{lni. Egy újabb alapos fúj{st újabb menekülés követett. - Ejnye, Zarvan, micsoda neveletlenség! Fúly{s előtt mondly{l locsolóverset! - szólt Topor a perzs{ra, majd bar{taiba karolva örökre otthagyta a rossz emlékű irodah{zat.

A Kék Hangya szombat este rendesen tele szokott lenni, de ma este tíz körül, mikor Topor, Csete, Eszti és Zarvan betoppant, a szok{sosn{l is nagyobb volt a zsúfolts{g. Az egyik asztaln{l Eszti irod{j{nak dolgozói biccentettek feléjük, a m{sikn{l József, Gergő és a Fater iddog{ltak, de a tömegben feltűnt a fűnyírószerelő is, aki Varrónét vezette karonfogva, és nem sokkal azut{n, hogy Toporék helyet túrtak maguknak a sűrűn körbevett pultn{l, befutott a Zsir{f is. - Szevasz, Gal{ntai! - intett Topornak Fanta. - Topor - korrig{lt amaz. - Ki ez a sok ember? - Nem tudom - mondta Fanta. - Azt hittem, a te haverjaid. - Úgy ismersz, mint akinek vannak haverlyaji? - Nem< - bólintott Fanta. - Na mindegy. Mit isztok? - Egy sört - mondta Topor-, Esztinek is egy sört, Zarvannak is, és< - És Csetének is - lépett mellé a kom{ja, aki több {rad{s{t szerette volna behozni ezen az estén. Fanta lefejte a sörcsapról az italokat. - Írhatom hozz{d? - Aha - bólintott Topor, és belekortyolt a sörbe. - Mennyinél tartunk? - Kereken hatvanhatezer. - Mennyi? Nem értem, akkora a zaj - hajolt közelebb Topor. - Hatvanhatezer! - mondta hangosabban Fanta. - Ide mondjad... - tartotta oda a m{sik fülét Topor. - Hatvanhatezer! - üvöltötte teli torokból Fanta. A kocsm{ban csend lett.

- Hatvanhatezer? - ismételte Topor, kezében a sörrel. - Hatvanhatezer egyetlen sörért? Tudtam, hogy {tvernek! Van pof{ja... Hatvanhatezer! A kocsma elcsitult asztalt{rsas{gai egym{sra néztek, majd hangtalanul szedelődzködni kezdtek. - Hé! Ne... Topor! Félreértés! - Fanta prób{lta menteni a menthetőt. - Ne tolj ki velem! Nem tartozol semmivel! - Semmivel? - Semmivel! Ezt is mindenki jól hallotta. Visszaültek. - Hallott{tok, emberek! Újra null{n vagyok! ki{ltotta Topor, és tósztra emelte a pohar{t. A néma vendégseregből hirtelen föltörő taps egyértelművé tette Fanta sz{m{ra, hogy ezek mégiscsak Topor haverjai. - Menj te a büdös francba - súgta Fanta Topornak, ahogy a vendégek újra zsibongani kezdtek. Topor nézte az arcokat, akiket ő hívott ide este kilencre. Mindenkit ismert. Ennyi bar{tja lett egy hét alatt. Ennyi ember, akiknek nem tartozik, akiknek a szemébe nézhet, akiket felhívhat, akikre sz{míthat. Furcsa érzés. - Figyelj, Topor! - csapta a söröspohar{t Csete a bar{tj{éhoz - Most m{r... visszakaphatom a telefonomat? - Ja. persze! - nyúlt a zsebébe amaz, és m{r kotorta is elő Csete készülékét. - Az elején nem értettem, miért adod meg az én sz{momat a Zsir{fnak mondta Csete. - És azt sem, hogy miért cserélted el a telefonjainkat. De most m{r l{tom, hogy többszörösen jó ötlet volt, lesz{mítva, hogy a tied pont a furgonban szólalt meg...

- Nem tudhattam. - Azt a borzalmas csengőhangot cseréld le mindenesetre. És ne haragudj r{m. - Miér haragudnék? - nézett Topor a bar{tj{ra. - Mert azt mondtam, hogy egy önző, szar alak vagy, aki csak mag{val törődik. - Nem is tévedtél nagyot. - De igen. Ez a sok ember mind azért van itt, mert te törődtél velük. És engem is kihúzt{l a szarból. Köszönöm. - Nem, én köszönöm - karolta {t Topor ezt a furcsa fickót, akit egy hete még annyira gyűlölt. - Mit? - Hogy r{vettél, hogy foglalkozzak m{sokkal. - Na igen... A két bar{t hallgatott. - Te, figyelj - mondta végül Csete -, mit ny{laskodunk mi itt? Menjünk bulizni! - azzal sarkon fordult, és Eszti derek{t {tkarolva elvegyült a tömegben. - Malyd még beszélünk! - szólt ut{na Topor. És ezt nem udvariass{gból mondta, hanem teljes szívéből kív{nta. A sörébe kortyolt, és Józsefék asztal{hoz ment, akik éppen

Zarvant szórakoztatt{k: a perzsa

könnyezett, és a has{t fogta a nevetéstől. - Mi a vicc t{rgya? - hajolt az asztalhoz Topor. - Ez nagyon nagy! - kacagott Zarvan. - Mutass{tok meg neki!

- Hívd föl - József Topor felé nyújtotta a telefonj{t. Topor r{nyomott a hív{s gombra. Két csengés ut{n Magdi hangja szólt bele: - Haló! - Haló? Kivel beszélek? - kérdezte Topor. - Azt nem mondhatom meg! - jött Magdi v{lasza. A többiek ekkor m{r kuncogtak. - Kérjél engem a telefonhoz! - súgta a pocakos. - Haló! Józsefet keresem! - A kertben van! - v{gta r{ Magdi. A t{rsas{g hars{ny röhögésben tört ki újra. Este fél tízkor szegény Magdi, miközben hal{lra izgulja mag{t, mi történhetett Józsefékkel, üzembiztosan teszi a dolg{t, és h{rompercenként pattintja le a telefon{lókat a r{bízott alibivel. Ezek meg röhögnek. Topor körbehordozta a tekintetét az asztalt{rsas{gon, és - igen, jól l{tta: Zarvan nevetés közben r{kacsintott Gergőre. Az elpirult, lesütötte a szemét - azt{n visszakacsintott. Elégedetten cammogott vissza a pulthoz. - Topor - szólt oda neki Fanta - remélem, a diktafonomat nem keverted el! - Itt van - nyúlt amaz a zsebébe. - Vettem bele új elemet, most megint jó lesz tizenöt évig. Fanta izgatottan vette {t a készüléket, és rögtön a kazett{t kereste - de az hi{nyzott. És ez nem kevés r{ncot gyűrt Fanta homlok{ra. - Hol a Boney M? - R{vettem... - r{ntotta meg a v{ll{t Topor.

- A Boney M-re? - Igen. De ne aggódj. Ma a Liget Pl{z{ban kiírattam CD-re. Így m{r nem romlik tov{bb a minősége. Topor elővette a kab{tja belső zsebéből a rózsaszín papírtokos írható CDt, amin a legkevésbé sem nemzetbiztons{gi adatok voltak. Fanta arca felderült, és a CD-t rögtön betette a pult alatti lej{tszóba. A Boney M zenekar a Daddy Coollal kezdte a koncertet a Kék Hangy{ban. Ez a gesztus jóv{írta az előbbi sz{mlanull{zó manővert. - Jut eszembe - folytatta Fanta megenyhülten -, itt a borítékod, amit tegnap hagyt{l itt a rendőrségnek, ha nem jönnél tízig. - Kidobhatod. Csak két cím van benne: az én albérletem és egy zeneiskola. Arra akartam mekkérni őket, hogy ha velem történik valami, akkor lyuttassanak vissza tőlem egy hangszert. - Milyen hangszert? - nézett r{ Fanta. - Nem tudom a nevét< tal{n tuba. Egy biztos: hogy nem h{rfa vigyorgott Topor a csaposra, majd felhajtotta a sörét, és a kij{rat felé indul, miközben még egyszer búcsúzóul végignézett a tömegen. Fanta a Boney M-et élvezte Zakari{s b{csi ronda festménye alatt, Józsefék még mindig Magdit szek{lt{k telefonon, és a térdüket csapkodt{k a nevetéstől. Eszti az előttük gyűlő üres poharak takar{s{ban egy égő cigarett{val épp a matrózslukkra oktatta Csetét, aki sörtől bódultan köhécselt. Zarvan a bili{rdasztaln{l a kezdő lökést oktatta Gergőnek. „Ennyi" - gondolta Topor. - „Vége." Azzal kinyitotta a zörgős ajtót, kifújta a tüdejéből a kocsmafüstöt, és kilépett a selymes ny{ri éjszak{ba.