Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
A PUSZTASZŐLŐSI PSZ–34. SZ. KÚT KITÖRÉSÉNEK HATÁSA A KÖRNYEZETRE Kovács Gábor - Szalay Ilona1 Bevezetés A MOL Rt. Pusztaszőlős Psz–34. számú kútja 2000. augusztus 18-án, a kút homokszűrő szerelvényének cseréje közben kitört, és a kiáramló gáz rövid időn belül begyulladt. A kitörés elfojtására 2000. november 16–án került sor. A Környezetgazdálkodási Intézet (KGI) mobil mérőállomása 2000. augusztus 24. és november 23. között folyamatosan mérte a Psz–34. sz. gázkút környezetének levegőminőségi, valamint a légkör fizikai állapotának jellemző paramétereit. A mérési eredmények értékelése során, több szempont alapján próbáltuk meghatározni a gázkitörés környezetre gyakorolt hatását. A kitörés főként a levegő– és vízminőségre, valamint a zajszintre jelentett terhelést. Jelen munkánkban a kitörési periódus levegőminőségének alakulását vizsgálatuk részletesen. A kitörés esemény naptára Az augusztus 18-án kitört kút szeptember 10–ig a betárolt földgázt termelte vissza kb. 2 millió m3/nap mennyiségben. A gáz túlnyomórészt elégett. Az elfojtási műveletek során szeptember 1–én 4 órás, szeptember 3–án 7 órás, szeptember 4–én 16 órás, szeptember 9 és 10–én 21 órás időtartamban a gáz nem égett, a levegőbe engedték. Szeptember 10. és 21. között a kút folyamatosan vizesedett el, a termelt gázmennyiség fokozatosan csökkent 300.000 – 100.000 m3/napra. Eközben a termelt termálvíz mennyisége folyamatosan emelkedett 1000 m3/napról 5000 m3/napra. Szeptember 21. és november 16. között a kút termálvíz termelése közelítőleg állandó értéken maradt (4-5000 m3/nap), gáztermelése csökkenő tendenciát mutatott. Ezen időszakban a feltörő gáz folyamatosan elégett. November 16-án 1535 – kor a Psz–34. sz. M1 mentesítő fúráson keresztül a Psz–34. sz. kút 7”-os béléscsövébe mechanikus elzárást és cementdugót helyeztek el, mellyel a kútban a gázkitörést véglegesen lezárták. Az elfojtási munkálatok és a kitörés jellege alapján több szakaszra bontottuk a kitörési időszakot, és a mérési eredményeket ezen periódusokra vonatkozóan értékeltük. A mérési eredmények feldolgozása A KGI mérőbusza 2000. augusztus 24. és november 23. között folyamatos gyűjtötte az adatokat a légkör állapotáról és meghatározott komponenseinek (lásd alább) alakulásáról három háttér–mérési és öt darab, terhelési vizsgálati mérőponton. A vizsgálatra alkalmas mérési pontok kijelölésére a MOL Rt. munkatársaival történő egyeztetetés után került sor. A mérőbusz csak előre maghatározott útvonalon közlekedhetett, betartva a biztonsági előírásokat. Ezen a szükségszerűen meghatározott útvonalon történt a terhelési vizsgálatok méréspontjainak kijelölése, szem előtt tartva a gázkút környezetében uralkodó fő szélirányokat, a gázkitöréshez legközelebb eső lakott települések terheléseinek vizsgálatát 1
Kovács Gábor Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szeged e-mail:
[email protected] Szalai Ilona Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szeged
1
Kovács G. – Szalay I.: Pusztaszőlősi kút kitörésének…
(lásd 1. ábra). A háttér vizsgálatok három mérési ponton történtek a kitöréstől távol (4–6 kmre) elhelyezkedő települések közelében. A bázis mérőponton a teljes vizsgált időszak alatt folyamatos mérés történt, míg a többi ponton rövid időszakokban alkalmi mérések történtek Az első lépésben a kitörés jellege alapján felosztottuk a teljes mérési időszakot. A terhelési–vizsgálat mérési pontjain gyűjtött adatokat a kitörés és az azt követő egyes részeseményekhez kapcsolva dolgoztuk fel, mivel a környezetbe jutó légszennyező anyagok minősége és mennyisége az egyes részesemények függvénye. Az alábbiakban megadjuk az egyes időszakok főbb jellemzőit. 1. ábra. Immissziós mérőpontok a Psz-34. sz. gázkút környezetében.
2
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
1. időszak (08. 25 – 08. 31., 09. 02., 03. – 08.) vizsgált légszennyező komponensei: SO2, NO, NO2, O3, CO, metán, nem-metán, BTX (benzol, toluol, xilol). Napi 2 millió m3 gáz égett el (lásd 2. ábra). A földgáz égése tökéletesnek vehető, így a CO képződése alárendelt, ugyanakkor a magas hőmérséklet miatt a NOx képződése, valamint a földgázban nyomokban előforduló szerves kén elégése során keletkező SO2 terhelés elképzelhető. A kiáramló gáz nagy sebessége miatt a zaj és az infrahangszint huzamosabb ideig meghaladta a kibocsátási határértéket. 2. ábra. A Psz-34. sz. gázkút égése.
2. időszak (09. 01., 03., 04., 09., 10.) légszennyező komponensei: SO2, NO, NO2, O3, CO, CO2, metán, nem-metán, BTX (benzol, toluol, xilol), össz–szénhidrogének CnHm, ΣS. Az elfojtási kísérletek során a gáz nem égett (lásd 3. ábra), így ezek a legkritikusabb időpontok a légszennyezés tekintetében. A kritikus állapotok gyorsan lecsengtek, miután megszűnt a földgáz kiáramlása. A metán a magasabb légrétegekbe áramlova szétoszlott. 3. ábra. A Psz-34. sz. kútból feltörő gáz
3
Kovács G. – Szalay I.: Pusztaszőlősi kút kitörésének…
3. – 4. időszak (09 10. – 09. 21. és 09. 21. – 11. 16.) légszennyező komponensei: a vizsgált légszennyezők száma folyamatosan csökkent. Október 26–a után csak a SO2, NO, NO2, CO, CO2, metán, nem–metán szennyezőket vizsgálták. A fenol és illékony szerves komponensek szakaszos mintavételezéssel történő vizsgálatára azonban ebben az időszakban került sor. A feltörő elégett gáz mennyisége csökkent. A kitörés fokozatosan elvizesedett (lásd 4. ábra), s mintegy 285.000 m3 termálvíz került a felszínre, melyből 166.700 m3-t átmeneti tározókba helyeztek el, 94.000 m3-t a Czakó–éri csatornába vezettek és mintegy 24.000 m3 elpárolgott, elszivárgott. 4. ábra. Rétegvíz feltörés a Psz-34. sz. kútból.
A második lépésben az egyes időszakokra jellemző félórás mérési eredményekből órás és napi átlagokat számítottunk, melyeket összevetettük az adott komponensekre megadott határértékekkel. Végül a kritikus időszakok mérési adataiból statisztikai modellek segítségével megrajzoltuk egyes komponensek immissziójának térbeli alakulását. Öt mérőpont adatai alapján szerkeszthető immissziós térképek elkészítéséhez kiválasztottuk azt az időszakot (augusztus 25 – szeptember 3), amelyben minden ponton közel egy időben, folyamatosan történtek a mérések. A mérés jellegéből adódóan a mérőkocsi egyszerre csak egy ponton – de a kiválasztott időszakban minden ponton – hosszabb-rövidebb ideig mérte az immissziót. A későbbiekben szinte csak a bázison történtek mérések, így annak az időszaknak az immissziós térképei nem lehetett elkészíteni. A munkához ARCINFO 7.0.3 és ARCVIEW GIS 3.2 szoftvereket használtunk. A statisztikai modellek alapjául szolgáló térképeket a pontokban mért adatok alapján, a jellemző vonalas rétegeket a DTA–50-es fedvények felhasználásával készítettük el. A mérési eredmények értékelése A vizsgált adatsorok értékelését a korábban megadott időszakokra vonatkozóan tárgyaljuk.
4
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
Az egyes légszennyező komponensek terhelés vizsgálata céljából a mért adatokat összevetettük az MSZ 21854-1990 számú szabványban előírt levegőminőségi (immissziós) normákkal (lásd 1. táblázat). A CO2, összes szénhidrogének (CnHm), és összes kén (κS) légszennyezőkre jelenleg nincs levegőminőségi határérték megállapítva. 1. táblázat. Levegőminőségi normák az MSZ 21854-1990 sz. szabvány alapján. Szennyező anyag Kén-dioxid (SO2) Szén-monoxid (CO) Nitrogén-oxidok (mint NO2) Ózon (O3) Metán Fenol Benzol Toluol Xilol
Védett I. Védett I. 30 perces 24 órás 3 ♣g/m3) határérték (♣ ♣g/m ) határérték (♣ 150 250 5000 10000 85
100
100 1000 10 100 200 60
110 5000 10 300 600 200
A kitörés utáni levegőminőségi állapot értékelése (1. időszak) A földgáz nagy mennyiségben égett megfelelően nagy mennyiségű O2 jelenlétében, tehát a földgáz égése majdnem tökéletesnek tekinthető, CO képződésére csak kismértékben számíthattunk. A magas hőmérsékletek kialakulása miatt a NOx képződése és az ebből származó terheléseknek a mértéke figyelemre méltó lehetett. Az időszakra vonatkozó terhelés–vizsgálatok eredményeinek és az ugyanebben az időszakban mért háttér vizsgálatok értékeinek összehasonlítása alapján megállapítható, hogy a terhelés a vizsgálati pontok egyikében sem volt a háttér vizsgálatokat meghaladó mértékű. A vizsgált légszennyezők napi átlagos mennyisége a levegőminőségi határértékeket nem haladja meg. A CO a 24 órás határérték 10%-át, a NOx a határérték 20-25 %–át éri csak el. Az ózon mérések napi átlaga az M1 és M2 mérési pontokon eléri a 100 g/ m3 határértéket, a háttérmérési pontokon szintén határérték közeli maximumokat mértek. (Az országos immissziós mérőhálózat által közölt adatok szerint augusztusban 65,7 g/m3, szeptemberben 37,4 g/ m3 az ózon koncentráció forgalmas útvonalak mentén, forgalommal nem terhelt területeken 80–90 g/m3). Látható, hogy a kitörés ideje alatt mért ózon koncentrációk nem térnek el jelentősen a területre jellemző értékektől. A földgáz elégése során keletkező nagy mennyiségű CO2 a terhelési pontok mérési eredményeiben is jelentkezik (800-1000 mg/m3 napi átlagok). A légkörben 700–750 mg/m3 koncentrációban jelenlévő CO2-hoz képest nem jelentősek a mért szén-dioxid értékek és nem okoznak káros környezeti terhelést a közvetlen környezetben. (A CO2-ra vonatkozóan levegőben a maximális megengedett koncentráció (MK) érték 9000 mg/m3.) A CO2-ra vonatkozó levegőminőségi határérték jelenleg nincs érvényben. A kitörés során elégett földgázból származó, összes CO2 kibocsátás (6,04x104 tonna) nem okozhat jelentős terhelést. Az időszakban még vizsgált BTX (benzol, toluol, xilol) légszennyezők az alkalmazott módszer kimutatási határa közeli értékben voltak csak regisztrálhatók, a háttér és a terhelés vizsgálat pontjaiban is.
5
Kovács G. – Szalay I.: Pusztaszőlősi kút kitörésének…
Az elfojtási kísérletekhez, a vadkitöréshez kapcsolódó (2. időszak) levegőminőségi állapot értékelése A légszennyezés tekintetében a legkritikusabb időszak az volt, amikor a kitörő földgáz elégetlenül a levegőbe jutott. Szükségszerűen, a földgáz összetételéből adódóan, újabb légszennyező anyagok vizsgálata vált szükségessé a terhelések megállapítására. A nyers földgáz 94,56 mol%–a metán, tehát a környezeti levegőben a metán nagymértékű megjelenésével kellett számolni. A vizsgált légszennyezők közül a napi félórás értékeket vizsgálva megállapítható, hogy a NOx, CO, O3 értékek nem változtak az előző időszakhoz képest. A metán, az összes CH–k, a BTX és totál CH–k mennyisége az M1 mérési ponton szeptember 04-én érte el a maximumot, ahol metánból két félórán keresztül 332,3 mg/m3 értéket mértek (lásd 5. ábra). Szeptember 10-én a bázison félóráig 50,3 mg/m3 mértek. Meg kell jegyeznünk, hogy a kritikus időszakokban biztonsági okokból (robbanás veszély) a mérőbuszt távolabbi mérési pontra helyezték át (M1 mérési pontról Kardoskút–Tótkomlós országútra), ahol szintén fél órás időtartam alatt a határérték 17-szeresét mérték szeptember 09-én. 5. ábra. A metán napi maximum koncentrációjának alakulása szeptember 01–09. között a bázis mérési ponton. mg/m3 6.0
4.0 max. érték. átlagérték
2.0
09.01.
09.03.
09.04.
09.09.
Ezek a lökésszerűen kialakuló maximum értékek a metánra vonatkozó 30 perces határérték (5 mg/m3) 10–60-szorosai. A félórás részletes vizsgálati eredményekből látható, hogy ezek az értékek a következő vizsgált félórában már a határérték alá csökkentek, azaz a metán terhelési maximumai (és ezzel együtt az összes CH–terhelés) nagyon hamar lecsengettek (lásd 6. ábra) A metán terhelések gyors lefutásai a metán fizikai tulajdonságából adódnak, hiszen a metán gáz könnyebb a levegőnél, így a magasabb légrétegekbe emelkedve szétoszlik. Az elfojtási műveletek időszakaiban a metán terhelések napi átlaga is túllépi az erre vonatkozó 24 órás határértéket, mely túllépés az igen magas rövid idejű terhelések következménye. (A metán maximálisan megengedett értéke a munkahelyi légtérben (MAK értéke) 300 mg/m3, ezen koncentráció értékek hatására bódultság, aluszékonyság lép fel. A vizsgált területről ilyen jellegű lakossági bejelentésekről nincs tudomásunk, helyszíni bejárásaink során a helyi lakosok észrevételt nem tettek.)
6
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
6. ábra. A metán koncentrációjának alakulása szeptember 4–én a bázison. µg/m3 400
300
200
100
15:30 - 16:00
15:00 - 15:30
14:30 - 15:00
14:00 - 14:30
13:30 - 14:00
13:00 - 13:30
12:30 - 13:00
12:00 - 12:30
11:30 - 12:00
11:00 - 11:30
10:30 - 11:00
10:00 - 10:30
09:30 - 10:00
09:00 - 09:30
08:30 - 09:00
08:00 - 08:30
0
A vadkitöréshez kapcsolódó időszak részletes mérési eredményeit vizsgálva, megállapítható, hogy a benzol, toluol, xilol szennyezők mennyisége kissé megemelkedett, de a határértékük töredékét sem érik el (lásd 7. ábra). A totál szénhidrogének mennyisége szeptember 04-én a délutáni órákban többször, a metán koncentráció értékeinek megemelkedésével egy időben megnőtt, jelezve más beazonosítatlan szénhidrogének megjelenését is, melyek azonban a metánhoz hasonlóan csak rövididejű terheléseket okoztak. Az 1. és a 2. időszakban a hangsebességgel kiáramló gáz jelentős zaj és infrahang terhelést jelentett a környezetre. A kitöréstől 150 m-re 100 dB zajszintet észleltek. a kitöréstől 1200 m, Pusztaszőlős területén 61 dB–t, ami jelentősen túllépi az 50/40 dB–es nappali/éjszakai határértéket. Az infrahangszint 103 dB volt a településen, mely szintén jelentős túllépést a 85/80 dB–es nappali/éjszakai határértékhez viszonyítva. A csökkenő földgáz kiáramlással lecsengett a zajterhelés is.
7
Kovács G. – Szalay I.: Pusztaszőlősi kút kitörésének…
7. ábra. A vadkitörés ideje alatt mért BTX legnagyobb félórás átlagértékei. µg/m3 70.0 60.0 50.0 40.0
09.01. bázis 09.03. bázis
30.0
09.04. bázis 09.04. M1
20.0
határérték*10
10.0 benzol
toluol
m, p-xilol
3. és 4. időszak, a kitörés elvízesedése A vizsgált időszakok alatt a feltörő és elégett gáz mennyisége csökkent, a mérési eredmények is a légszennyező anyagok mennyiségének csökkenését mutatják. A méréseket ebben az időszakban csak a bázis megjelölésű mintavételi pontban végeztek, vizsgálva minden eddig vizsgált szennyezőt, kivéve a BTX légszennyezőket. A mérési eredmények alapján megállapítható, hogy ebben az időszakban az augusztusi és szeptemberi háttér vizsgálatok mérési eredményeivel közel egyező a légszennyező anyagok koncentrációja. Az időszakon belül a légszennyező anyagok mennyisége csökkenő tendenciát mutat, különösen a metán légszennyező esetében, november 16–tól kezdődően a napi átlagok nem lépik túl a 24 órára vonatkozó 1 mg/m3 határértéket. A bázis mintavételi ponton szakaszos (2-4-6 órás) mintavétellel szeptember 27–30, és október 04-06. és 09-én vizsgált fenolt csak néhány mintából sikerült meghatározni. A mintákból a kis érzékenységű módszerrel kimutatott fenol koncentráció a levegőre vonatkoztatva a 10 ♣g/m3 levegőminőségi határértéket meghaladja, ezek a túllépések azonban a módszer hibája miatt megkérdőjelezhetőek. A bázisponton október 04-én, szintén szakaszos mintavételezéssel rövid ideig vizsgált illékony szerves légszennyezők közül egy sem volt detektálható. Statisztikai modell–számítások A gázkitörés közvetlen környezetében 5 mérőponton folytak immissziós mérések augusztus 25. és november 23. között. Célunk az volt, hogy a vizsgált 12 napos időszakra, elkészítsük a rendelkezésünkre álló mért immissziós adatokból a Psz-34. sz. gázkút közvetlen környezetére az egyes komponensek immissziós eloszlási térképeit. Az egyes mérőpontokhoz hozzárendeltük a félórás immissziós értékek napi átlagait, valamint a félórás immissziók napi maximum értékeit, melyekből két térkép sorozatot készítettünk el NO, NO2 és metán komponensekre vonatkozóan. A modellek létrehozásánál figyelembe kellett vennünk, hogy 8
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
viszonylag rövid ideig és mindössze 5 ponton történtek közel egyidejű mérések. Két modell alapján (gravitációs modell és krigelés) próbáltuk meghatározni a mért immissziós adatok közötti értékek lehetséges térbeli eloszlását. A térképek 25, illetve 10 m-es raszterben készültek el. Mindkét modellel végzett vizsgálatok eredményei alapján a terhelt terület egy becsült immissziós eloszlását tudtuk megadni (lásd 8. ábra). A számított immissziós értékek azonban messzemenő következtetések levonására jelen esetben nem alkalmasak, mivel a mérőpontok sűrűsége nem kielégítő egy részletes elemzéshez, valamint a szinkron mérésék csak szűk intervallumot fognak át. A légszennyező komponensek terjedését az uralkodó szélirány (lásd 9. ábra) jelentősen meghatározza, ami az immisszió alakulásában karakterisztikusan jelenik meg. 8. ábra. A metán napi immissziós maximum értékei 2000. augusztus 25. és szeptember 03. között.
9
Kovács G. – Szalay I.: Pusztaszőlősi kút kitörésének…
9. ábra. Szélirány gyakoriság Pusztaszőlősön augusztus 30.–november 23. között. É 40 ÉNY
30
ÉK
20 10 0
NY
K
DNY
DK
D
Összefoglalás A kitörés teljes időtartamának általános értékeléseként megállapítható, hogy csak a kitörés közvetlen környezetében, nagyrészt az elfojtási kísérletek ideje alatt, az elégetlen földgáz terjedéséből voltak határértéket meghaladó terhelések metán légszennyező anyagból. A terhelések lökésszerűen, rövid ideig jelentkeztek. A maximum 30 perces időtartammal bekövetkező terhelések egészség károsító hatása nem várható, helyszíni bejárásaink során a helyi lakosság a terhelésekkel kapcsolatosan észrevételt nem tett. Mivel a gáz égési hőmérséklete és áramlási sebessége kiugróan magas volt, ezért pontos immisszós terjedési modellezést nem tudtunk végezni. Bizonyos, hogy a szennyező anyagok jelentős része magasabb légrétegekbe áramlott és közben szétoszlott. A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy a kitörést követően, a feltörő nagy mennyiségű földgáz égésekor keletkező légszennyezők nem okoztak határérték feletti terhelést sem a háttér vizsgálati pontokon, sem pedig a kitörés közvetlen környezetében. A kitörés teljes időszakára vonatkozóan az egyes légszennyezők legmagasabb napi átlagértékeit a rájuk vonatkozó védett I. 24 órás határértékekkel összevetve megállapíthatjuk, hogy az ábrázolt légszennyezők közül egyik sem éri el a megengedett határérték 50 %–át sem (lásd 10. ábra).
10
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
10. ábra. A mért komponensek legmagasabb napi átlagértékei 08. 30.–10. 23. között.
3
♣ g/m 250.0 200.0 150.0 100.0 50.0 toluol
NO2
SO2
max. érték határérték
Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondunk a Környezetgazdálkodási Intézetés és a MOL Rt. azon dolgozóinak, akik a méréseket végezték és segítséget nyújtottak az adatszolgáltatásban. Bódis Katalinnak, aki a térinformatikai modell–számításokat végezte. Továbbá dr. Szelesné Kutas Borbálának és Lovrityné Kiss Beátának hasznos észrevételeikért.
11
