Kosztolányi-év Szegedy-Maszák Mihály: Kosztolányi Dezsı Kalligram, Pozsony, 2010. 592 o.
2010 alighanem Kosztolányi-évként vonul be a magyar irodalomtudomány történetébe: a kritikai kiadás elsı köteteként megjelent a prózaíró Kosztolányi egyik legkiemelkedıbb remeke, az Édes Anna az MTA Irodalomtudományi Intézetében alakult, s Veres András vezette munkacsoport gondozásában (a legkorszerőbb, ún. genetikus textológiai módszerrel, ami azt jelenti, hogy közli mindazon szövegváltozatokat, amelyek a szerzı életében keletkeztek); s evvel egy idıben látott napvilágot a Szegedy-Maszák Mihály által alapított MTA-ELTE Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoport szerkesztésében Arany Zsuzsa munkája ("most elmondom, mint vesztem el"), amely elsı ízben adja közre azokat a kéziratban fennmaradt beszélgetılapokat, amelyeket Kosztolányi élete utolsó három hónapjában, a hangját elvevı gégemetszést követıen a kórházi ágyon vetett papírra. A két kötet közül az elsı az író munkásságára, a második életének utolsó szakaszára vet új fényt. S ugyancsak az idén jelent meg az egész Kosztolányi-kutatás Veres András melletti másik fı mozgatójának, Szegedy-Maszák Mihálynak az író egész életmővét elsı ízben átfogó monográfiája, mint a szerzı válogatott mőveinek negyedik kötete. (Nyilván nem érdemtelenül Szegedy-Maszák az egyetlen élı magyar irodalomtudós, akinek munkáit sorozatban jelenteti meg a pozsonyi kiadó.) Mivel egy ilyen gazdag könyvrıl lehetetlen rövid ismertetést írni, inkább arra szorítkozom, hogy kedvcsinálóként azt ragadjam ki, ami vitára késztet - elırebocsátva, hogy a szerzı megszokott erényeit szinte természetesnek véve azokat alig is kell említenem: a széleskörő nyugat-európai mőveltséget, a világos, tiszta értekezı stílust. (Noha a purizmust néha túlzásba viszi. Amikor például Réz Pál azt írja, hogy Karel Čapek karikatúrát közölt Kosztolányiról, félrevezetı ezt gúnyrajzra javítani. - 489. o.) Milyen Kosztolányi-kép bontakozik ki a könyvbıl? Sajátos; ami abból, vagy talán elsısorban abból adódik, hogy Szegedy-Maszák - minden fölös álszerénységet mellızve - kijelenti: Kosztolányi "alkatilag közel áll" (16.o.) hozzá. Amibıl következıen Kosztolányi szinte megfoghatatlanul sokszínő szerzıként jelenik meg elıttünk, akitıl monográfusa egyetértıleg idézi, hogy "az igazi író csak a dolgok viszonylagosságát hirdeti" (455. o.), "akinek életmővében nem mutatható ki egységes értékszerkezet" (297. o.), s ezért "mőveinek értelmezésében általában ajánlatos elkerülni a nagyon is hangzatos tételek leszögezését, mivel mővészetének nem az egyértelmőség, de az árnyalatok gazdagsága adja lényegét." (246-7. o.) (Költıi kérdés, hogy ugyanez nem mondható el minden jelentıs mővészrıl?) A szerzı azért is csupán "tétova jelzésekre van kárhoztatva", mert sem sajtó-, sem fordítástörténet nem "áll a huszadik századdal foglalkozó irodalmár rendelkezésére". (479. o.) A sokféle Kosztolányit sokféleképp lehet érvényesen értelmezni. Ennek elismerése nem gátolja Szegedy-Maszákot abban, hogy mindenre kiterjedı befogadástörténeti szemléje során idınként keményen a körmére koppintson egyik-másik elıdjének. (Másrészt néha annyira lelkiismeretes, hogy nyilvánvaló szamárságokra is szót veszteget, például még azt is figyelemre méltónak tartja, amikor valaki azt írja az Édes Anna kapcsán, hogy "az Anna eredeti héber jelentéseinek egyike - "bájos, kedves" -, s e szó a magyar "édessel" rokon értelemben is használatos". -315. o. - E fajta elnézı jóindulattal magyarázható az is, hogy
Szegedy-Maszák szemében Bónus Tibor napjaink legfıbb, mindenesetre alighanem a legtöbbet idézett Kosztolányi-szakértıje.) A könyv idırendbe állított mőelemzések sorozata, a végén négy összefoglaló fejezettel Kosztolányi irodalom- és nyelvszemléletérıl, illetve a drámaszerzı és a mőfordító Kosztolányiról. Szegedy-Maszák hangsúlyozza, hogy a mai napság leginkább divatos elméletnek megfelelıen nem életrajzot ír. Magam - nyilván ósdi módon - nem utasítanám el az "XY élete és mővei"-féle feldolgozásokat sem, ahol is az író textusként felfogott élete és ugyancsak textusként elemzett munkássága egymást kölcsönösen magyarázó kontextusként mőködik - a két "szöveg" aránya természetesen nem állandó, hanem esetrıl esetre (íróról íróra, sıt mőrıl mőre) változik. Az irodalomtörténész dolga éppen az lenne, hogy az életmő magyarázatakor figyelembe vegye életnek és mőnek ezt a változó arányát. Hogy ez milyen kényes feladat, arra csupán két példa. Kosztolányi munkásságának egyik sorsdöntı mozzanatát, (mely akkor is, azóta is döntıen befolyásolta a költı megítélését), az 1929-es Az írástudatlanok árulása. Különvélemény Ady Endrérıl címő híres-hírhedt pamfletet e vaskos könyv épp csak megemlíti (400. o.), s akkor is csak a Marcus Aurelius címő verssel összevetve. Itt bizony elkelt volna egy kis életrajzi magyarázat, vagy legalább Veres András legújabb, a tárgykörre vonatkozó kutatási eredményeinek a beemelése (ahogy ez például Zágonyi Ervinnek a mőfordító Kosztolányival foglalkozó tanulmányaival - nagyon helyesen megtörtént). Evvel a példával szemben a másik az életrajz értelmezıi "túladagolásáról" szól. Szegedy-Maszák is elfogadja azt a "szokást" (417. o.), amely az 1935-ös Szeptemberi áhitatot a már halálosan beteg költı és Radákovich Mária szerelmével hozza összefüggésbe, s talán ezért is véli úgy, hogy az "összegzı jellegő" nagy versnek elfogadott, korábban született Hajnali részegséggel szemben a Szeptemberi áhitat "nem is tekinthetı jelentıs remekmőnek," csupán egy "szép hattyúdalnak" (418-9. o.). Nos, magában a versben nem hogy egy szó sincs Radákovich Máriáról vagy bármiféle nırıl, de a Szeptemberi áhitat még csak "szerelmes" versnek sem nevezhetı, hanem azoknak a létösszegzı költeményeknek a sorába tartozik, amelyikbe a Hajnali részegség is, csak éppen ennek gyermekien gügyögı pantheizmusával szemben a Szeptemberi áhitatban a saját haláláig felnıtt pantheizmus költıje az élet játékos szépségébe hal bele: "méztıl dagadva megreped a szılı,/ s a boldogságtól elnémul a szóló." (Persze meglehet, hogy mindez ízlés dolga, amirıl non est disputandum.) Utoljára hagytam a legfontosabbnak vélt vitakérdést. A mint mindig, most is napra kész irodalomteoretikus Szegedy-Maszák többször egyetértıleg idézi a "nyelvi megelızöttségnek" azt a Heidegger, majd Derrida által kifejtett tételét, hogy "nem mi beszéljük a nyelvet, hanem a nyelv beszél bennünket", s hogy "a nyelv gondolkodik helyettünk" (536. o.). Nem lévén filozófus, nem tudom, mi és mennyi értelme van e tételnek a filozófiában. Közvetlen alkalmazása az irodalomértelmezésben azonban vagy annak a közhelynek a tudományoskodófilozófiai mezbe öltöztetése, hogy a legzseniálisabb szómővész sem léphet túl sokkal a korabeli nyelvállapoton (de egy kicsivel azért túl kell lépnie: attól zseniális), s hogy a legmerészebben újító író is kénytelen elıdei hozott anyagából dolgozni; vagy - s nekem úgy tőnik, ez a rosszabb eshetıség valósul meg Szegedy-Maszák kezén - ahhoz vezet, hogy elvész az írói egyéniség, s vele együtt a mő egyedisége. Sokszor az az olvasó benyomása, hogy Kosztolányi sem egyedi mővek alkotója, hanem legfeljebb az intertextualitás, a szövegköziség nagy játékszobájában talált mozaikok ügyes összerakója volt, s ennek megfelelıen az értelmezı csupán azt tekinti feladatának, hogy minél több irodalom minél több mővét bekapcsolva a nyomozásba, minél leleményesebben kiderítse, hogy a kirakójáték egyes kockái honnan valók; miközben az idézethalmok mögött el-eltőnik az értelmezıértékelı Szegedy-Maszák Mihály, s az ı saját véleménye. Most látom, hogy a könyvajánló megszokott mőfaji-terjedelmi kereteit illetlenül túllépve talán túlságosan is belemelegedtem a vitába. De meggyızıdésem, hogy mások is hozzám hasonlóan fognak vétkezni: Szegedy-Maszák Mihály megkerülhetetlen könyve senkit - a
Kosztolányi-kutatókat ugyanúgy, mint a magamfajta egyszerő Kosztolányi-rajongót - nem fog közönyösen hagyni. Bojtár Endre Ps. Nem állhatom meg, hogy fel ne hánytorgassam a könyv egyetlen valóban megbocsájthatatlan fogyatékosságát, ami természetesen nem a szerzı, hanem az egyébként kitőnı Kalligram lelkét terheli: nincs benne névmutató.
Szerzık bemutatása Szegedy-Maszák Mihály életrajza Szegedy-Maszák Mihály (1943. jún. 23. Budapest) irodalomtörténész. Felesége: Szemerkényi Ágnes néprajzudós. Gyermekei: Zoltán (1969), Anna (1976), Zsuzsanna (1978). Munkahelye: ELTE Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszék, egyetemi tanár (1990- ), Budapest, Múzeum krt. 4. email:
[email protected] [email protected] Tanulmányok, fokozatok 1961-66 ELTE 1966 Cambridge University 1967 egyetemi doktorátus 1978 irodalomtudományok kandidátusa 1989 irodalomtudományok doktora 1993 MTA levelezı tagja 1995 Academia Europaea (London) tagja 1998 MTA rendes tagja Munkahelyi beosztások 1967-1981 MTA Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatárs 1967-81 JATE (Szeged) adjunktus 1981-1990 ELTE docens 1988-91 Hungarian Chair Professor, Indiana University (USA) 1990- ELTE egyetemi tanára 1991-2008 Professor of Central Eurasian Studies, Indiana University 2007- MTA Hálózati Kritikai Kiadás Kutatócsoport vezetıje 2009- Professor Emeritus, Indiana University Külföldi kutatások 1971, 1974, 1979 CNRS (Paris) 1975 EHESS (Paris) 1976 Swedish Institute (Stockholm) 1979-80 King's College, Cambridge (UK) 1982 Université de Liege
1984, 1987 Indiana University 1984-85 State University of New York (Buffalo, USA) Kitüntetések 1997 Magyar Köztársaság Középkeresztje 2003 Széchenyi Díj 2008 Nemes Nagy Ágnes esszédíj Kutatási területe Angol, francia és magyar nyelvő irodalom a tizennyolcadik századtól napjainkig; irodalom és más mővészetek összehasonlító vizsgálata; a mőértelmezés és a fordítás elmélete és története. Önálló könyvek Világkép és stílus (Bp., 1980) A regény, amint írja önmagát (Bp., 1980, 2. kiad. 1987, 3. bıvített kiad. 1998) Kubla kán és Pickwick úr (Bp., 1982) Kemény Zsigmond (Bp., 1989, 2. kiad. Pozsony, 2007) Márai Sándor (Bp., 1991) Ottlik Géza (Pozsony, 1994) Minta a szınyegen (Bp., 1995) Irodalmi kánonok (Debrecen, 1998) Újraértelmezések (Bp., 2000) Literary Canons (Bp., 2001) A megértés módozatai (Bp., 2003) Az értelmezés történetisége (Pécs, 2006) Szó, kép, zene (Pozsony, 2007) Megértés, fordítás, kánon (Pozsony, 2008) Kosztolányi Dezsı (Pozsony, 2010) Egyéb közlemények Huszonhárom társszerzıs könyv (ebbıl négy idegen nyelven, kettı külföldi), 110 tanulmány angol, francia, német nyelvő kiadványokban, mintegy 200 tanulmány magyarul. Folyóiratszerkesztés 1988. Hungarian Studies fıszerkesztıje 1996- Arcadia (Tübingen) 2000- Across Languages and Cultures 2009- Filológiai Közlöny szerkesztıségi tagja 2009- Magyar Zene tanácsadó testület tagja 2010- Magyar Tudomány szerkesztıségi tagja Testületi tagságok 1972- Association Internationale de Littérature Comparée (1997-2004 alelnök) 1986- Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság Végrehajtó Bizottsága (1996-2006 alelnök) 2002- Magyar UNESCO Bizottság alelnöke 2009- Liszt Ferenc Zenemővészeti Egyetem Doktori Tanácsának tagja
Bojtár Endre szakmai életrajza Bojtár Endre (1940) az ELTE cseh-orosz szakának elvégzése után, 1963-tól 2010-es nyugdíjazásáig az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott mint gyakornok, segédmunkatárs, munkatárs, fımunkatárs, s1986-tól mint az általa alapított Közép- és Keleteurópai Irodalmak Osztályának vezetıje. 1977 és 1980 között félállásban a JATE docenseként tanított a Világirodalmi Tanszéken. 1991 és 1994 között a Central European University Comparative Literature programjának az igazgatója volt. 1967-tıl 1971-ig a "Helikon" c. folyóirat fımunkatársa volt, 1989 óta a "2000" c. folyóirat alapító szerkesztıje. Kutatási területe kezdettıl fogva kettıs volt: irodalomelmélet és a közép- és kelet-európai irodalmak, az utóbbin belül a balti kultúrák története. A baltisztika tudományának magyar megalapítója. 19 önálló könyve (ebbıl 6 idegen nyelven is) és több száz tanulmánya jelent meg. Emellett sokat fordított az általa ismert összes nyelvbıl, tudományos és szépirodalmi mőveket, illetve bábáskodott kiadásuk körül, többek között úgy, hogy három könyvsorozatot szerkesztett. ("Res Publica Nostra", Balassi Kiadó; "Arany Közép Európa", illetve "Europica Varietas", Osiris Kiadó.) Az irodalomtudományok kandidátusa fokozatot 1976-ban szerezte "A szláv strukturalizmus az irodalomtudományban" c. értekezéssel, az MTA doktora címet 1999-ben a "Bevezetés a baltisztikába" c. könyvvel. 1964-65-ben posztgraduális ösztöndíjasként egy évet Lengyelországban, 1985 ıszétıl négy hónapot Los Angelesben az UCLA-n, 1997-ben fél évet Bécsben az Institut für die Wissenschaften vom Menschen-ben vendégkutatóként töltött. Nyelvismerete: beszél csehül, oroszul, lengyelül, litvánul, németül, angolul, olvas lettül, az összes többi szláv nyelven, franciául. Tagja az International Comparative Literature Association-nak, a Hungarológiai Társaságnak és az Association for the Advancement of Baltic Studies-nek. Kitüntetései 1994 Gediminas-érdemérem (Litvánia) 1998 A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje 2002 Gediminas-érdemrend (Litvánia) 2006 József Attila-díj 2010 Széchenyi-díj Önálló könyvei 1. A kelet-európai avantgarde irodalom. Budapest, Akadémiai Kiadó,1977. 158 pp. 2. A szláv strukturalizmus az irodalomtudományban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1978.145 pp. 3. Egy keleteuropéer az irodalomelméletben. Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1983. 231 pp. 4. Slavic Structuralism. (A 2. angol változata) Amsterdam-Philadelphia, John Benjamins, 1985. 160 pp. 5. Kevés szóval litvánul. Budapest, Tankönyvkiadó, 1985. 311 pp. 6. "Az ember feljı...". Budapest, Magvetı, 1986. 204 pp. 7. Európa megrablása (A balti államok szovjet bekebelezése dokumentumok tükrében) Budapest, Szabad Tér Kiadó, 1989. 334 pp. 8. Litván kalauz. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990. 132 pp. 9. East European Avant-garde Literature. (Az 1. angol változata) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992. 156 pp.
10. Kelet-Európa vagy Közép-Európa. Budapest, Századvég, 1993. 242 pp. 11. Oloupení Evropy. (A 7. cseh változata) Praha, Mladá Fronta, 1994. 268 pp. 12. Bevezetés a baltisztikába. Budapest, Osiris, 1997. 316 pp. 13. Foreword to the Past: A Cultural History of the Baltic People. (A 12. angol változata) Budapest, CEU Press, 1999. 419 pp. 14. Književnost istočnoevropske avangarde. (Az 1. szerb változata) Beograd, 1999. Narodna knjiga - Alfa. 167 pp. 15. A kelet-européer pontossága. Budapest, Krónika Nova Kiadó, 2ooo. 245 pp. 16. Litván-magyar szótár. Vilnius, Lietuvos Kalbos Institutas, 2007. 984 pp. 17. Litván-magyar szótár. Internetes változat. http://www.morphologic.hu/index.php?option=com_wrapper&Itemid=502 18. "Hazát és népet álmodánk?" Felvilágosodás és romantika a közép- és kelet-európai irodalmakban. Budapest, Typotex, 2008. 330. 19. "Vysnívali jsme si vlasť a národ?" (A 18. szlovák változata) Bratislava, Slovak Academic Press, 2010. 164.
