KOMPLEX FIZIOTERÁPIA EREDMÉNYEINEK ÉRTÉKELÉSE AZ OBJEKTÍV ÉS SZUBJEKTÍV ADATOK STATISZTIKAI FELDOLGOZÁSA ALAPJÁN

A Miskolci Egyetem Közleménye, A sorozat, Bányászat, 81. kötet (2011)

KOMPLEX FIZIOTERÁPIA EREDMÉNYEINEK ÉRTÉKELÉSE AZ OBJEKTÍV ÉS SZUBJEKTÍV ADATOK STATISZTIKAI FELDOLGOZÁSA ALAPJÁN Juhász Eleonóra 1 , Lénárt László 2 , Barkai László 3 1

doktorandusz, 2egyetemi docens, 3egyetemi tanár Miskolci Egyetem, Mikoviny Sámuel Földtudományi Doktori Iskola, 3515 Miskolc, Miskolc-Egyetemváros, [email protected] 2 Miskolci Egyetem, Műszaki Földtudományi Kar, Hidrogeológiai-Mérnökgeológiai Intézeti Tanszék, 3515 Miskolc, Miskolc-Egyetemváros, [email protected] 3 Miskolci Egyetem, Egészségügyi Kar, 3508 Miskolc, Mész u.1. 1

Kivonat A gyógyászati gyakorlatban a népesség egy részének egészségi állapotát térképezik fel csupán és objektív és szubjektív adatok alapján becsülik a megbetegedési arányokat. Mindez ma elengedhetetlen az egészségügyi szolgáltatások tervezése, valamint az egészségtudományok fejlődése szempontjából. A felmérésekkel szemben megbízhatóságuk mellett elvárt, az alacsony pénzügyi igényük. Jelen vizsgálatban 40-60 év közötti 30 fő adatait dolgoztuk fel, akik egy 6 hetes mozgásprogramban vettek részt. Kérdéseinkre statisztikai eljárásokkal kerestük a válaszokat. A fizioterápiás és szomatometriás vizsgálati módszerek által szolgáltatott adatok alkalmasak voltak arra, hogy a résztvevők fizikai állapotát objektíven leírjuk. Igazoltuk, hogy a 30 főt szakmailag indokolt volt együtt tréningeztetni. Mivel azon 15 résztvevő fizikai állapota, akiknek van mozgásszervi diagnózisa nem különbözött szignifikánsan attól a 15 főétől, akiknek pedig nem volt. Így ez a csoportot nem szerepelhetett kontroll csoportként. A kérdőívvel a résztvevők szubjektív egészségi állapotát sikerült számszerűsíteni és értékelni. Mind az objektív, mind a szubjektív paraméterek elemzése a minta igen rossz fizikai állapotát igazolta. Aki diagnosztizált mozgásszervi betegséggel rendelkezik önmaga fizikai egészségét szignifikánsan rosszabbnak ítéli meg, mint az, akinek nincs diagnózisa. Egy 6 hetes mozgásprogram objektív és szubjektív változók szignifikáns javulását képes eredményezni.

Abstract In the therapeutical practice the health status of some part of population is studied only and the rate of morbidity is valuated on basis of its objective and subjective dates. Nowadays this is essential from the point of view of planning of the health services and improvement of the health sciences. The survey is expected to be accurate and low financial pretension. In this research we studied the dates of 30, 40-60-year-old persons, who have taken part in a 6-week training-program. We research for answers to our questions by statistical methods. The dates are given by physiotherapeutical and somatometrical assessment methods, which are suitable to describe participants’ physical status objectively. We demonstrated that was given occupational reasons to train together the 30 participants. As that the 15 persons’ physical status, which has musculoskeletal diagnosis and the other 15 persons’ physical status, which hasn’t, aren’t different to each other significantly. So, this

79

Juhász Eleonóra, Lénárt László, Barkai László

group can’t appear as a control group. We managed to determine the participants’ subjective health status numerically by valuation of a questionnaire. The analysis of the objective and subjective parameters demonstrated the research group’s wrong physical status. Who has a musculoskeletal diagnosis, to value the own physical health worse than who hasn’t it. A 6-weeks training-program can cause improvement of objective and subjective parameters significantly.

1. Bevezetés Az egészségügyi ellátás minőségbiztosítása és fejlesztése érdekében, a mindennapi ellátás körülményei között használni kell a tudományos eredményeket. A bizonyítékokon alapuló gyakorlat (EBP) megvalósulását a szakmai irányelveken kívül, a szisztematikus irodalmi áttekintések is segítik [1]. Az elmúlt évben Magyarországon megalakult Nemzetközi Balneológiai Kutató Központ kiemelt célja a magyar termálvízkincs orvosi hatásainak vizsgálata, használatának EB alapokra helyezése [2]. Az egészségi állapot legpontosabb leírásához a vizsgálni kívánt népesség minden tagját tüzetes kivizsgálásnak kellene alávetni, melynek során a kóros állapotok minden fajtáját fel lehetne fedezni. A gyakorlatban az efféle folyamat helyett a népesség egy kis részének egészségi állapotát térképezik fel, objektív és szubjektív adatok alapján becsülik a megbetegedési arányokat. Mindez ma elengedhetetlen az egészségügyi szolgáltatások tervezésénél, valamint az egészségtudományok fejlődésének szempontjából. A felmérésekkel szemben megbízhatóságuk mellett elvárt, igen lényeges tényező alacsony költségigényük. A kilencvenes években folyó kutatások eredményei szerint a magyar lakosság egészségi állapota nem csak az objektív mutatószámok alapján, hanem az emberek saját megítélése szerint is kedvezőtlennek tekinthető. Egyre nagyobb az egyetértés azt illetően, hogy fontos az, a beteg milyennek látja az egészségi statusát, melyek a megélt-átélt problémái, hogy vélekedik az egészségügyi eredményekről. A standardizált orvos-biológiai kérdőívek minden olyan lehetséges aspektust próbálnak feltérképezni, amelyek az emberek jól-létét befolyásolhatják. Hazánkban is, hasonlóan más országokhoz, a legelterjedtebb egészségügyi panaszok a mozgásszervi fájdalmak. Ismerjük például a gerincbetegek számát, az egyes gerincelváltozások tüneteit, sokféleségét, a folyamatok stádiumait, azok gyakoriságát. Azt azonban kevésbé, hogy a dolgozóképes korosztály milyen tünetekkel él, melyik az a panasz, vagy más ok, ami miatt először szakorvoshoz fordul, s annak során diagnosztizálásra kerül elváltozása. Sőt azt sem, hogy szubjektív egészségérzete mikor, mely tünet hatására változik meg és hogy a diagnosztizálás ténye befolyásolja e és mi módon hogylétét. Ezek a felvetések szolgáltak vizsgálatunk alapgondolatául.

80

Komplex fizioterápia eredményeinek értékelése az objektív és szubjektív adatok statisztikai…

2. Az SF-36, mint kérdőíven alapuló egészségprofil Orvosi, egészségügyi, biológiai, pszichológiai tudományos vizsgálatok gyakran mérőskálákat használnak szubjektív értékelések számszerűsítésére. A skálák túlnyomó része írott, vagy szóban feltett kérdésekre alapul. A „36- item Short Form Health Survey” (SF-36) kérdőív egy, a számos általános életminőséget mérő skála közül a 14 év fölötti népesség számára [3]. A teszt magyar változatban is validált és ismertek az egészségesekre vonatkozó magyar normálértékek [4]. 36 kérdésbe tömörítve méri fel a betegek saját egészségi állapotukról alkotott véleményüket. 8 életminőségi kérdéscsoportot tartalmaz. Úgy, mint a fizikai aktivitás (PF), a fizikai problémákból adódó szerepkorlátozottság (RP), a testi fájdalom (BP), az általános egészségérzet (GH), a vitalitás (VT), a társadalmi aktivitás (SF), az érzelmi problémákból adódó szerepkorlátozottság (RE) és az általános mentális egészség (MH). Az SF-36 értékelésénél a beteg a válaszai alapján mind a 8 dimenzió esetében 0-100 közötti értéket kap. A 0 jelenti a legrosszabb, a 100 pedig a legjobb életminőségnek megfelelő értéket. A RF, RP, BP és GH értékek a fizikai egészség (PCS) megítélésre szolgál, míg a RE, VT, MH, és SF értékek adják a mentális egészség (MCS) számát. Hazánkban az SF-36 kérdőív a klinikai területek széles körében alkalmazott mind orvosi, mind fizioterápiai jellegű kutatásokban, ahol a beavatkozások után az egészségi állapotban bekövetkezett változást szeretnénk mérni [5, 6]. Az általa kapott eredmények jelentősen hozzájárultak az elmúlt 20 évben a hazai egészségügyi kutatási törekvésekhez.

3. Kutatási célok Célunk volt, statisztikai módszerekkel elemezni 1. a fizioterápiai és szomatometriai módszerekkel meghatározott objektív fizikai állapotot, feltárni az egyén testösszetétele, mobilitása és állóképessége közötti kapcsolatokat és azok változásait, 2. a kérdőíves módszerrel meghatározott szubjektív egészségi állapotot és annak változásait, 3. az objektív és szubjektív fizikai állapot összefüggéseit, 4. mely változókat képes jelentősen befolyásolni. egy 6 hetes mozgásprogram.

4. Anyag és módszer A mintát az Egészségturisztikai kutatóközpont létrehozása, innovatív egészségturisztikai termékek kifejlesztése (EM_ITN3_07-egeszseg) megnevezésű projekt keretében a Miskolci Egyetem Egészségügyi Kara által szervezett 81


„Komplex klíma-, hidro- és mozgásterápia a Miskolc-tapolcai barlangfürdőben” című tréningprogram résztvevőinek eredményei adták. A 40-60 év közötti 30 fő önként vett részt a 6 hetes programban. Az egészségi állapot objektív megítéléséhez a vizsgálati paramétereik közül kiválasztottunk 7-et, melyek egyszerű, fizioterápiás módszerrel lettek meghatározva és metrikus adatot szolgáltatnak az egyén testösszetételéről, gerinc-, mellkas-mobilitásáról és állóképességéről. Így a testtömeget, a bőrredő-összeget és a tomporkerületet. Továbbá a mellkas-kitérést és a kétoldali oldalra hajlás (laterálflexió) különbségét, valamint az akaratlagos apnoe (légzésvisszatartás) időt és a 6 perc alatt megtett járástávolságot. A testtömeget, az 5 bőrredő méretet (biceps, triceps, has, csípő, lapocka alatti) és a kerületi méretet standardizált szomatometriai mérési útmutató szerint vettük fel [7], a további 4 adatot a fizioterápiai mozgásvizsgálatnak megfelelően. Az egészségi állapot szubjektív megítéléséhez az SF-36 kérdőívet használtuk. A standard 36 kérdést papír alapon kapta meg a résztvevő. A kiértékelés során minden dimenzió kapott egy pontértéket, majd egy elektronikus kalkulátor segítségével kaptuk meg a fizikai egészség (PCS) és mentális egészség (MCS) értékeket. Az elemzéséhez különféle adatfeldolgozási eljárásokat alkalmaztunk. A hely és skálaparaméterek becslésére a legelterjedtebb számtani átlagot (T) és empírikus szórást (σ) határoztuk meg, valamint a kedvezőbb rezisztens és robusztus tulajdonságokkal rendelkező leggyakoribb érték (M) és dihézió (ε) értékeit [8, 9]. Az értékeléshez a Pearson-féle korrelációs (r) módszert használtuk és a Studentféle t-próbákat (t), 95%-os szignifikanciaszintet alapul véve (p<0,05) [10, 11].

5. Eredmények A 7 vizsgált objektív paraméter átlagát, szórását, leggyakoribb értékét és dihézióját elemeztük. A program előtt a mintában a normál testtömegtől jelentősen nagyobb testtömegeket találtunk (T=78,6633, σ=17,5304, M=74,628, ε=10,8254). A testtömeg-kategóriákat tekintve 20 fő túlsúlyos, közülük 11 fő fokozottan. Elhízott 6 fő, 2 fő ebből fokozottan. Csupán 3 fő normál testtömegű és 1 fő sovány. A bőrredő-mérés alapján az össz-zsír adatok magasak (T=120,533, σ=41,1136, M=119,8452, ε=38,624). A kategorizálás után azt találtuk, csupán 3 fő túlzsíros és a többi résztvevő elhízott. A tomporkerület méretek magasak (T=107,3, σ=10,4187, M=105,8297, ε=8,1442) és 18 főnél meghaladja a mellkas kerületét. A mellkas mobilitását mutatta a mellkas-kitérés adatunk, mely alacsony (T=3,2633, σ=1,5435, M=3,2419, ε=1,4544). A gerinc mobilitását a laterálflexió oldalkülönbségének eredményei alapján határoztuk meg. Az értékek magasak 82


(T=2,3633, σ=1,5271, M=2,2026, ε=1,4394), a minta tagjai közül 17 főnek 2cmnél nagyobb elmozdulásbeli eltérése van. Az akaratlagos apnoe idő esetében, az értékek alacsonyak (T=36,5513, σ=16,0044, M=36,686, ε=17,7298). A 30 másodperces időt csupán a minta 2/3-a lépte át, ezért azt mondhatjuk a minta állóképessége kedvezőtlen. A járásteszt eredmények alapján a minta fizikai teljesítő képessége igen alacsony (T=542,787, σ=66,3261, M=549,6892, ε=47,0527). A 7 vizsgált paraméter alapján a résztvevők jellemzően kedvezőtlen testösszetétellel rendelkeznek, gerincük és mellkasuk mobilitása csökkent és állóképességük alacsony. A korrelációs vizsgálat során az egyes vizsgálati paraméterek között kerestünk kapcsolatot. Azt találtuk, hogy a legszorosabb a kapcsolat a testsúly és a bőrredő-összeg között (r=0,8209). Kapcsolatot találtunk a bőrredő-összeg és a tomporkerület között is, de kevésbé szorost (r=0,7314). Kapcsolatot nem találtunk az apnoe és mellkas-kitérés (r=0,2511), apnoe és járás (r=0,1609), mellkas-kitérés és járás (r=-0,1042), járás és bőrredő-összeg (r=-0,0416), valamint a mellkaskitérés és laterálflexió oldalkülönbsége (r=0,0367) között. Utóbbiaknál szakmailag ezek a kapcsolatok felvethetők, kimutatni ezeket mintánkban, vélhetően az alacsony elemszám miatt, nem tudtuk. Mivel a csoport felének már volt orvosilag diagnosztizált degeneratív (kopásos) gerincbetegsége, a kezdeti fizikai állapotokban különbséget kerestünk a már diagnosztizált és nem diagnosztizáltak körében. A kétmintás t-próba eredményei alapján azt mondhatjuk, az objektív paraméterek nem mutatnak szignifikáns különbséget a két csoport között (testsúly t=0,2715, apnoe idő t=1,57, mellkas-kitérés t=1,2544, tomporkerület t=0,1792, bőrredő-összeg t=0,894, laterálflexió oldalkülönbsége t=0,0363, járás t= 1,665). Visszamérés után azt találtuk, a résztvevők testtömege nőtt (T=0,3267, σ=1,6406, M=0,5416, ε=1,1703). A bőrredő-méretek kedvező irányú változásai, igen jól mutatták a program hatásosságát (T=-11,0667, σ=12,924, M=-10,7145, ε=13,9713). A tomporkerület változásánál a szélső értékekre kevésbé érzékeny módszerek eredményeit vettük figyelembe, enyhe növekedést tapasztaltunk (T=0,0267, σ=4,0514, M=0,5719, ε=2,0769). Mintánkban a mellkas mobilitása nőtt (T=1,3467, σ=1,795, M=1,269, ε=1,9388). A gerinc mobilitásának növekedését és az aszimmetria csökkenését tudtuk regisztrálni, mivel csökkent a kétoldali laterálflexió különbsége (T=-0,43, σ=2,0136, M=-0,6434, ε=1,3278). Az akaratlagos apnoe idő nőtt (T=11,8963, σ=12,2257, M=12,3508, ε=9,8502). A járásteszt kedvező irányú változása volt mérhető (T=23,4733, σ=53,056, M=23,4748, ε=-2440,34). A járási sebesség 1,5m/s-ról 1,57m/s-ra nőtt. Az utóbbi két eredmény utal az állóképesség javulására. A nagy súlyfelesleggel bíró gerincbetegek számára a subaqualis tréning szakmailag megfelelő. A víz, felhajtó 83


ereje révén a saját tömeg jelentős részét - megfelelő bemerülés mellett - mintegy leveszi. A mozgás egyrészt könnyebbé válik, másrészt viszont nehezebbé is, hiszen a víz, mint ellenállási közeg van jelen. Ez a testre azonban nem hat axiálisan. Az egyéb irányú erőhatások pedig a dinamikus stabilizációt javítják, az izomerőt növelik. A kerületi paraméterek esetében mindenképp gondolnunk kell arra, a hogy a zsírtömeg csökkenés mellett, az izomtömeg növekedés is megjelenik tréning hatására. Ez esetben a testösszetétel még kedvezőbb befolyásolásáról beszélhetünk. Ha a testtömeg csökkentése is cél, és ez mindenképp javasolt a gerincbetegeknél, a programokat diétával érdemes kiegészíteni. A kérdőíves 8 dimenzió esetében vizsgáltuk a padló és plafon értékeket, a norma alapú értékek átlagát, szórását, leggyakoribb értékét és dihézióját. Az értékelésben 0 értéket padló értékként és a maximális, 100-ast plafon értékként neveztük meg [12]. A program előtt a fizikai aktivitást (PF) értékelve padló értéket nem mértünk, 4 főnél plafont, náluk diagnosztizált elváltozás nem volt. A fizikai problémákból adódó szerepkorlátozottság (RP) értékelésénél 4 fő padló értéket mutatott, közülük 3 főnek van diagnózisa. Plafonértéket 13 főnél mértünk, közülük 9 fő nincsen diagnosztizálva. Az érzelmi problémákból adódó szerepkorlátozottság (RE) értékelésénél 3 fő padló értéket mutatott, közülük 2 fő diagnosztizált. Plafont 18 főnél mértünk, egyenlő arányban mindkét csoportban. A társadalmi aktivitás (SF) dimenzióban padló érték nem fordult elő. Plafon 8 főnél volt mérhető, nincs diagnózisa ebből 5 főnek. A testi fájdalom (BP) esetében padló értéket 2 diagnosztizált résztvevőnél találtunk és 4 főnél plafont, 3 fő ebből nem diagnosztizált. A vitalitás (VT) dimenziónál 1 diagnosztizált egyén kapott padló értéket, plafon nem volt. Az általános mentális egészség (MH) értékelésekor nem találtunk padló értéket, és 1 nem diagnosztizált főnél plafont. Az általános egészségérzet (GH) dimenziója nem adott sem padló, sem plafon értéket. Ez látható az 1. táblázatban. 1. táblázat. Az SF-36 minimum és maximum számított értékeinek összesítése tréning előtt (n=30).

Padló/plafon értékek- összesen Padló/plafon értékek- diagnózis nincs Padló/plafon értékek- diagnózis van

PF

RP

RE

SF

BP

VT

MH

GH

0/4

4/13

3/18

0/8

2/4

1/0

0/1

0/0

0/4

1/9

1/9

0/5

0/3

0/0

0/1

0/0

0/0

3/4

2/9

0/3

2/1

1/0

0/0

0/0

Tehát a fizikai problémákból adódó szerepkorlátozottság dimenziónál vélték úgy legtöbb esetben a résztvevők, hogy teljesítményük minimális. Az érzelmi 84


problémákból adódó szerepkorlátozottság dimenziót vélték legtöbben maximális értékűnek, azaz nincsenek korlátozva. A diagnózissal bíró egyének többször említenek minimális teljesítményt, mint azok, akiknél nincs diagnózis. Ez adódhat abból az egyszerű tényből, hogy sok esetben nem onnan számítódik a „beteg vagyok” élmény, amikor a tünet megjelenik, hanem onnan, amikor az orvos diagnózisként megnevezi a bajt. A kalkulátor által kiszámolt fizikai egészség (PCS) és mentális egészség (MCS) értékek átlagát, szórását, leggyakoribb értékét és dihézióját értékeltük. A résztvevők saját fizikai egészségüket (T=45,6967, σ=9,8858, M=46,3913, ε=11,5711) átlag alattinak tartják. A mentális egészségüket jobbra értékelték (T=49,53333, σ=11,69, M=51,5226, ε=10,6088), a leggyakoribb érték eredményét tekintve az, az átlagon felüli. Fizikai egészségét a diagnózissal bíró 15 fő 4/5-e (12 fő) átlag alattinak érzi. A diagnózissal nem rendelkezőket megvizsgálva ez az arány alacsonyabb, csupán 1/3 (5 fő). A kétmintás t-próbát elvégezve megállapítható a két csoport PCS értéke között a különbség szignifikáns (t=2,3146). A mentális egészség megítélésében ilyen különbséget nem találtunk a diagnosztizáltak és nem diagnosztizáltak között (t=0,1526). A korrelációs vizsgálat során a fizioterápiai vizsgálati paraméterek és a PCS értékek között kerestünk kapcsolatot. Arra kerestünk választ, hogyan viszonyulnak egymáshoz a kiindulási objektív tényezők és a szubjektív fizikai értékelés. A kapcsolat, bár nem túlzottan szorosan, leginkább a szubjektív fizikai egészség és a bőrredő-összeg (r=-0,5865) között mutatkozott meg. A szubjektív fizikai egészség és a tomporkerület (r=-0,5567), valamint a testsúly (r=-0,5082) közötti kapcsolat kissé gyengébb volt. Még gyengébb kapcsolatot találtunk a járással kapcsolatban (r=0,3830), a laterálflexió oldalkülönbségével (r=-0,3192), az apnoe idővel (r=0,2562) és a mellkas-kitéréssel (r=-0,0420). Azaz, a résztvevők jellemzően testösszetételük, testsúlyuk és tomporméretük alapján ítélték meg saját fizikai egészségüket. Ez összecseng azon megállapításunkkal, miszerint a testsúly csökkentése és a testösszetétel javítása egy mozgásprogramnak feltétlenül célja kell, hogy legyen. Méréseink arra mutatnak rá, ezek a paraméterek a szubjektív egészségérzetet jobban befolyásolják, mint az, hogy az egyén egyszerre nem tud hosszú távon eleget gyalogolni, vagy az, hogy nem elég mozgékony a gerince. A 2. táblázatban a norma alapú pontozás tréning előtti és utáni eredményeinek átlagát, szórását, leggyakoribb értékét és dihézióját tüntettük fel dimenziónkét. A szakirodalom egyre gyakrabban ajánlja ennek a pontozásnak a figyelembe vételét, a számítottal szemben [5, 6]. A vizsgált 8 dimenzió eltérő szélességű eredményeket ad, eltérő magasra állítja a plafont, mivel eltérő keskenységi kört értékelnek. Ezáltal minden skála átlagos ponthatára jelentősen különbözik a profilban. A norma alapú pontozás 85


értékelése a jobb összehasonlíthatóság miatt tisztábban mutatja a betegség egészségre gyakorolt hatását. 2. táblázat. Az SF-36 norma alapú pontozásának tréning előtti és utáni eredményei (n=30).

PF RP RE SF BP VT MH GH

E átlag

E szórás

E leggy. ért.

E dihézió

U átlag

U szórás

U leggy. ért.

U dihézió

47,223 46,803 48,386 44,836 46,22 53,013 48,85 43,943

8,3799 10,537 10,448 10,448 12,524 11,924 12,497 10,787

47,903 47,864 50,763 45,345 47,344 55,646 51,312 44,828

9,4043 12,401 8,7823 11,926 12,082 7,756 8,9381 10,26

49,103 49,86 52,743 51,873 54,666 59,876 56,45 48,206

7,933 9,143 6,969 7,313 9,751 8,076 6,751 11,586

50,156 52,106 55,295 53,490 56,434 60,927 57,483 48,969

8,1471 7,2267 0,2581 6,31 9,2169 4,8987 5,5406 12,662

Az értékeléskor a szélső értékekre kevésbé érzékeny leggyakoribb értékeket vettük figyelembe. Tréning előtt, ahogy azt a táblázat mutatja (világoskék mezők), a résztvevők RE, VT és MH értékei haladják meg csupán az átlagot. Azaz, ez a középkorú, gerincelváltozásokat hordozó, kereső, aktív kör önmagát a fizikai aktivitás, a fizikai problémákból adódó szerepkorlátozottság, a testi fájdalom, az általános egészségérzet és a társadalmi aktivitás tekintetében önmagát átlag alattinak tartja. Véleményünk szerint ez az eredmény igen kedvezőtlen. A 6 hetes tréning hatására történt javulás szembetűnő. Minden dimenzióban növekedést találtunk. Az ábrán látható (rózsaszín mezők) már csupán az általános egészségérzetüket vélték a résztvevők átlag alattinak. Azaz, azt mondhatjuk, a tréning a résztvevők saját egészségükről alkotott véleményüket javította. A PCS (T=48,95, σ=9,1915, M=50,0119, ε=9,8894) és a MCS (T=56,89667, σ=7,50019, M=58,3964, ε=4,406) értékeket is magasabbnak mértük. A leggyakoribb érték módszerével meghatározott értékek átlag felettiek a fizikai és a mentális egészség tekintetében is. Kerestünk olyan résztvevőt, akinek objektív és szubjektív eredményei egyaránt javulást mutatnak. A legjobb eredményt a 12. és a 19. számú egyén adta, akiknél csupán egy fiziológiai paraméter változása nem volt kedvező irányú (járástávolság csökkent, illetve nőtt a laterálflexió oldalkülönbsége). Meglepő eredmény volt továbbá, hogy annál a 15 résztvevőnél is javult az egészség-érzet, ahol 2, 3, 4, sőt 5 objektív paraméter rosszabb eredményt adott a kiinduláshoz képest. Úgy véljük ezt a programot, az önmagára kevés időt szánó, rohanó életvitel megtöréseként élték meg a résztvevők. A „kicsit figyelhetek 86


magamra”, „lenyűgöző barlangi környezet”, „kizökkentem a mindennapokból” élmények a szubjektív tényezőkre kedvezően hatottak. Az objektív és a szubjektív paraméterek változásainak eredményeit a 3. táblázat foglalja össze. Az egymintás t-próbával kapott értékek közül több szignifikáns javulást mutat (rózsaszín mezők), s ez igazolja a program eredményességét. 3. táblázat. Az objektív és szubjektív paraméterek változásainak t-értékei (n=30). Diagn. nincs

Diagn. van

Testsúly 2,9605 Laterálfl. 1,0175 Testsúly 0,8111 Laterálfl. 0,5633

Apnoe 5,7 Járás 2,744 Apnoe 12,9 Járás 0,8907

Mellk. kit. 2,9259 PCS 0,982 Mellk. kit. 2,9189 PCS 2,4604

Tomp. ker. 1,7875 MCS 2,5077 Tomp. ker. 0,5862 MCS 2,4403

Bőrredőössz. 1,595

Bőrredőössz. 6,0978

Legjelentősebb az apnoe idő és a mellkas-kitérés változása az objektív paraméterek közül. A szubjektív paraméterek közül a mentális egészsége változott a résztvevőknek szignifikánsan. Különbséget kerestünk a tréning hatására bekövetkezett objektív és szubjektív változások között, a már diagnosztizált és nem diagnosztizáltak körében. Az objektív adatok változásai közül szignifikáns volt a járástávolság növekedése a nem diagnosztizáltaknál. A testsúly változása szintén szignifikáns volt ebben a csoportban (világoskék mező), ez azonban egy kedvezőtlen irányú változás volt, a résztvevők híztak. A diagnosztizáltaknál a bőrredő-összeg csökkent jelentős mértékben, továbbá a szubjektív fizikai megítélés javulását is szignifikánsnak kaptuk ebben a csoportban.

6. Megbeszélés A fizioterápiai és szomatometriai egyszerű, kis eszközigényű – tehát költségtakarékos – vizsgálati módszerek által szolgáltatott adatok alkalmasak voltak arra, hogy a résztvevők fizikai állapotát objektíven leírjuk. Mind a testösszetételre, mind a mobilitása és az állóképességre is több paramétert választottunk, ám a szakirodalomban leírt kapcsolatokat közöttük igazolni nem sikerült. Statisztikai számításokkal bizonyítottuk, hogy a 30 főt szakmailag indokolatlan lett volna külön tréningeztetni és a diagnózissal nem rendelkezőket egészséges kontrollként értelmezni. Mivel a 15-15 fő fizikai állapota egymástól nem különbözött szignifikánsan. A kérdőívvel a résztvevők szubjektív egészségi 87


állapotát sikerült számszerűsíteni és értékelni. Mind az objektív, mind a szubjektív paraméterek elemzése a minta igen rossz fizikai állapotát igazolta. Aki diagnózissal rendelkezik önmaga fizikai egészségét szignifikánsan rosszabbnak ítéli meg, mint az, akinek nincs diagnózisa. Ellenére annak a ténynek, hogy objektíven állapotuk nem eltérő. Egy 6 hetes mozgásprogram objektív és szubjektív változók szignifikáns javulását képes eredményezni. Kérdéseinkre a statisztikai számítások által válaszokat kaphattunk, melyek egy komplex terápia értékeléséhez és tudományos közléséhez ma már nélkülözhetetlen.

7. Összefoglalás Munkánkban egy páratlan hidrogeológiai és klimatológiai adottságokkal bíró helyszínen kivitelezett komplex fizioterápiás tréningprogram eredményeit elemeztük adatfeldolgozási eljárások segítségével. Megállapításaink arra világítanak rá, hogy a degeneratív ízületi problémákkal élők száma jóval nagyobb lehet, mint a nyilvántartott betegszám. A tünetekkel való együttélés pedig a saját egészségérzetre kihat, rontja az egyén életminőségét. Azt reméljük, hogy ennek a vizsgálatnak, a jelentős változásokat felmutató eredményei elősegítik a fizioterápiás eljárások hatásosságát igazoló és mérő tudományos igényű kutatásokat. Továbbá, hogy rámutattunk a Miskolc-tapolcai barlangfürdő különleges természeti adottságainak, infrastruktúrájának rekreációs, prevenciós, rehabilitációs célú, egyre szélesebb körű felhasználásának szükségességére.

8. Köszönetnyilvánítás A kutató munka a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0001 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Irodalomjegyzék [1] Dr. Gődény S.: A bizonyítékokon alapuló ellátás jelentősége, IME III. évfolyam 7. szám, 2004 október – 24-25. oldal [2] http://www.medicaline.hu/cikk_print/uj_balneologiai_szervezet 2011.01.06. [3] Ware J. E. Jr.: SF-36 Health Survey: Manual and interpretation guide. The Health Institute, New England, Medical Centre, Boston MA. 1993. [4] Czimbalmos Á., Nagy Zs., Varga Z., Husztik P.: Páciens megelégedettségi vizsgálat. Népegészségügy, 1. 1999.

88


[5] Ware J. E. Jr.: Improvements in short-form measures of health status: Introduction to a series, Journal of Clinical Epidemiology 61. 2008 – pp. 1-5 [6] Mawson S.: What is the SF-36 and can it measure outcome of physiotherapy? Physiotherapy vol. 88. No 4, 1995 April – 208-212. pp [7] „Unisex human fantom-Oscar”: ELTE-TTK, antropometriai jegyzet, 1998. [8] P. Szűcs, F. Civan, M. Virag: Applicability of the most frequent value method in groundwater modeling. Hydrogeology Journal 14, Springer-Verlag DOI 10. 1007/s10040-004-0426-1 2006 – pp. 31-43 [9] Szűcs P., Tóth A., Virág M.: A leggyakoribb érték (MFV) módszerének alkalmazása a hidrogeológiai modellezésben. Hidrogeológiai Közlöny, 86. évf., 4. szám 2006 július-augusztus – 29-36. oldal [10] Elekes A.: Kutatásmódszertan - Bevezetés az egészségtudományi kutatások módszertanába, Semmelweis Egyetem 2007 – 99-107. oldal [11] Dr. Nádori L., Dr. Derzsy B., Dr. Fábián Gy., Dr. Ozsváth K., Dr. Rigler E., Dr. Zsideg M.: Sportképességek mérése 1989 – 60-85. oldal [12] Dr. Varjú C.: A betegség kimenetelének és követésének vizsgálatára alkalmas módszerek kidolgozása és alkalmazása szisztémás sclerosisban és idiopathiás gyulladásos izombetegségekben, doktori értekezés 2008 – 51. oldal

89

KOMPLEX FIZIOTERÁPIA EREDMÉNYEINEK ÉRTÉKELÉSE AZ OBJEKTÍV ÉS SZUBJEKTÍV ADATOK STATISZTIKAI FELDOLGOZÁSA ALAPJÁN

Recommend Documents