KÖNYVÉSZET, 415. Phonetikám bírálói

415

KÖNYVÉSZET,

wirkung von 25 Fachgelehrten. Strassbnrg, 1886, Trttbner. Eddig két füzet, 512 lap. Egy füzet ára 4 mk. — E nagyszerű vállalatra, melyet senki sem nélkülözhet, ki a román nyelvek bármelyikével tudományosan foglalkozni kiván, egyelőre csak felhívjuk olvasóink figyelmét. Ha legalább egy kötete teljes lesz, bővebben ismertetjük. Az eddig megjelent két nagy füzet tar­ talm a: I. Einleitung in die romanische Philologie*. G. GrÖber, Geschichte dér romanische Philologie (p. 3—140); G. Gröber, Aufgabe und Gliederung dér román. Philologie (— p. 155.). — IL Anleitung zűr philolog. Forschung: Die Quellen dér román. Philologie: a) W. Schum, die schriftlichen Quellen í— 197); G. Gröber, Die mündlichen Quellen (— 299). — Die Behandlung dér Quellen : G. Gröber, Methodik dér sprachwissenschaftlichen Forechung (— 251); A. Tobler, Methodik dér philolog. Forschung (—283). — II*. Darstellung dér romanischen Philologie. A ) Die vor-romanischen Volkssprachen: E. Windisch, Keltische Sprache (— 311), G. Gerland, Die Basken und die Iberer (— 335), W. DeecTte, Die italischen Sprachen (— 351), W. Meyer, Die lat. Sprache in den román. Lándern (— 383), Fr. Kluge, Románén und Germanen in ihren Wechselbeziehungen (— 398), Chr. Seybold, Die arabisché Sprache in den román. Lándern (— 406), M. Gaster, Die nicht löteinischen Eleraente im Rumánischen (— 414). — B ) Die romanischen Sprachen: G. Gröber, Ihre Eintlieílung nnd áussere Geschichte (— 438), H. Tikiin. Die rumánisché Sprache (— 461), Th. Gartner, Die rátoromanischen Mundarten (— 489), Franc. d'Ovidio és W. Meyer, Die italienische Sprache. — Már e rövid tartalomjegyzék is mutatja, hogy itt elsőrangú tudományos munkával van dolgunk, mely a román tanulmányoknak kitűnő alapját teszi. Hasonló irányú és tartalmú ,Grundniss dér germanischen Philologie4, Herm. Paul szerkesztésé­ ben, sajtó alatt van s szintén Trübner kiadásában fog megjelenni Strassburgban.

n y í l t

t é

R.*)

Phonetikám bírálói. Az egyik Dr. Zoltvány L. Irén (Phil. Közi. X I: 200), a ki bírálatá­ ban arra az eredményre jutott, «hogy B. műve phonetikai nézeteket nem tisztáz, czáfoló helyei nem meggyőzők, új dolgot nem mond, szóval nem tarthat igényt az eredeti mű nevére.* Már e néháDy szóból is meglátszik, hogy Z.-nak fogalma sem volt arról, hogy mit kell bírálnia, s ez kirí bírá­ latának minden sorából. Z. nem tudta, mi a feladata egy magyar phonetikának, nem tudta, mi az, a mit benne birálni kell; csakhogy a tudatlanság még nem bűn; hanem az ő bírálatából kitűnik még más is, a mi már bűn, b ez a rosszakarat. Arra még merhet vállalkozni az ember, hogy a tudatlant tanítsa; de a kinek kezébe a rosszakarat adja a tollat, avval szóba állani sem érdemes. Csak azt akarom bírálóm eszébe juttatni, hogy mi is egy magyar phonetika czélja és feladata. Megmondtam már ezt a Nyelvőr tavali évfolyamában (295 1.): «Kettős feladatot láttam magam előtt, midőn phonetikával foglalkozni kezdtem; egyrészt ki kellett válogatni, mi az, a *) E rovat tartalmáról nem vállalunk felelősséget.

Szerk.

Digitized by

416

n y ílt té b

.

mi leghelyesebb a külföld phonetikusainak eddigi munkásságában, vagyis meg kellett állapítani a pbonetika föladatát, alapelveit és módszerét, a mennyiben az az eddigi munkásságok után Ítélve helyettiek és sikeresnek bizonyult; másrészt alkabnazni kelleit az igy megállapított eredményeket u magyar nyelvre.» «Ha már nem vettünk részt az alapvető munkásságban, legalább merítsük mulasztásunkból azt a hasznot, liojry habár uj dolog ná­ lunk a phonetika még se kezdődjék tapogatódzással, ide-oda kapkodó tájé­ kozatlansággal, hanem ragadjuk meg a szilárd alapot, a mit mások már megépítették s emeljük arra a mi nyelvtudományunk épületét.* S valóban nagy örömmel olvastam Z. bírálatában: • Balassa egyedüli érdeme abban áll, hogy a külföldi j honetika eredményeit alkalmazta a magyar nyelvre s ez utóbbi tényeit beleillesztette amannak keretébe.* Es ez volt egyedüli czélom i s ; tehát nem fáradtam, nem dolgoztam hiába; a mit akartam, elértem; legalább elismeri ezt egy ily rosszakaró bírálóin is. S miután bírálóm nincs tisztában azzal, mi volt a könyv feladata és czélja, a n a nézve, a mit egyes részletekről mond, nem érdemes vitatkozni veié. Az általános rész miatt vádol compilátioval, holott itt ép az eredeti­ ség, az elismert igazságtól való eltérés lett volna a hiba; hanem, a m it kellett volna, azt nem birálja, hogy hogyan tudtam az általános phonetika eredményeit a magyar nyelvie alkalmazni, pedig ebben a részben akartam njat mondani, s ez művemnek igazán fontos része. Hanem egy megjegyzését még sem hagyhatom szó nélkül: «igy nem élt volna vissza a M. T. Aka­ démia jóhiszeműségével, mely B. művét eredeti mű gyanánt adta ki.» Va­ lóban, furcsa véleménye lehet Z.-nak az akadémiáról, ha azt hiszi, hogy jóhiszeműleg szokta a müveket kiadásra elfogadni. De hisz ezt is csak rossz lelke súgta neki. Bírálómnak csak egyik tévedését akarom még helyre igazítani; ugya­ nis azt mondja, hogy «senki 6em akadt, a ki e müvet szakszerű bírálatban ismertette volna.* Igenis akadt, még pedig jóval ő előtte, már múlt év augusztusában. Schuohardt Hugó, a gráczi egyetem ta iára, a ki már évek óta fog­ lalkozik magyar nyelvészettel, s munkásságával már a Phil. Közi. s a Nyelvőr hasábjait is gyarapította, vette bírálat alá Phonetikámat a Literarisches Centralblattban (1886. aug. 14). S miután több találó megjegyzést tett müvem egyes részeire, nem tartom haszontalan dolognak, ha bírálatát egész terjedelmében lefordítom, s egyúttal, a hol kell, megteszem a magam észrevételeit is. «A magyar s a vele rokon nyelvek terén a nyelvészeti munkásság néhány év óta nagyon serényen és gyümölcsözően indult meg; de mivel mindazt, a mit tettek, egy nagyon is kevéssé ismert nyelven adták elő, a nyelvészek tágabb köre nem méltathatta eléggé az elért eredményt. Leg­ újabban Balassa J. a phonetikai tanulmányokat is meghonosította Magyarországban, alkalmazta a magyar nyelvre, s néhány rövidebb és általánosabb dolgozat után (Budenz-Album 1884* és Nyelvőr 1884| most egy egész köny­ vet szentel ennek a tárgynak.

Digitized by v ^ o o g i e

n y ílt t é r

.

417

• Az általános rész bírálatára nem terjeszkedhetik ki a bíráló, s nem is kell tennie, mert szerző főleg a Sweet-Sievers-féle irányt követi. Egyet* mást meg lehetett volna említeni, mást meg elhagyni. így pl. Brückenek a 19. 1 . említett megfigyelése nem oda való, s nem láthatjuk be, hogyan egészíti ki Czermak megfigyelése; mert abból nem annyira azt tudjuk meg, hogy «a lágy íny működése nem csak az orrhangokra nézve fontos*, ha­ nem, hogy a zöngés hangoknál nagyobb ereje van a lehelletnek, mint a zöngenélkülieknél. ■A mi a terminologiát illeti, örömmel tapasztaltuk, hogy interuationalis kifejezéseket használ: vocalis, consonans (a mellett előfordul magán­ hangzó és mássalhangzó is). Zavarólag hat a «hang* szó különböző jelen­ tése : 1. dér einzelne Sprachlaut, 2. die Stimme, 3. dér Schall.* (A hang szó e többféle jelentése legtöbb bajt magának az írónak o’ oz, mert az itt icözölt három jelentésen kívül még két jelentése v an : 4. Klang, 5 . Tón. Ép azért használtam a «zönge* szót, hogy némileg segítsek e bajon.) «A magyar nyelv felsorolt hangjait, nem számítva a dialectikus különbségeket, még lehet egynéhánynyal szaporítani. A szájtireg működésén alapuló s az akusztikai osztályozásmód nem nagyon ajánlatos egyesítése által (v. ö. Sievers, 3-ik kiad. 50, 69) tizenkét hangcsoport keletkezik, me­ lyek közül némelyiknek nem jut képviselője. Ha a zöngés nasalisokat nem tekinti is valóságos hangoknak, de a zönge nélküli nasalisokat, melyeknek létezését már Sievers első kiadása előtt kimutatták, nem lehet egyszerű szuszogásnak nevezni (26. 1 .), később azt is mondja, hogy a zönge nélküli nasalis physiologiailag lehetetlen (56.1). Bizonyosan előfordul a magyar nyelv­ ben is ilyen hang, ha alkalmilag indulatszóknál (ne! no!) nem is (mint néha a németben wi ! vo /), de mindenesetre látvi s más hasonló szóknál; mert ha nem igy ejtik bit >i vagy legalább látvni, iigy a t-t aspirálva kel­ lene ejteni lát'ni. Ugyanvígy zönge nélküli az l ebben latiak (52 1.), a hol tévesen mondja erről az 2-ről, hogy lateralis explosiva, a mit az előtte álló /-ről kellett volna mondani.* (Abban mindenesetre tévedtem, hogy a zönge nélküli nasalis létezését teljesen tagadtam ; ejtik a németben, angolban és a francziában is bizonyos helyzetekben, de a magyar kiejtés nem ismeri, s az n és l az itt említett esetekben is teljesen zönge hang, s az előtte álló t még sem aspirált.) «A magyar vocalísok meghatározása a Bell-féle rendszer alapján, a szűk és széles hangok nem elég pontos megkülönböztetése miatt, itt-ott egy kis nehézséget okoz. Szerző szabálynak állítja, hogy a magyarban a hosszú hangok szűk, a rövidek széles ejtésüek. Bíráló kérdi, vájjon ej diphthongas e-je, mely ái-nek van jelölve (S2. 1.), nem a'i-e inkább; a német fülnek egész máskép hangzik a fejér. fejteni szók e-je mint a nem szóé (t. i. az általánosan ejtett hang, mert dialectice így is ejtik nam), s ezt a j dissimiláló hatásából könnyen meg lehetne magyarázni. (Azokban a nyelvjárá­ sokban, m lyeket én ismerek, az e-t j előtt is épúgy ejtik, mint bármely más helyzetben s érdekes volna tudni, hol hallotta Scli. azt a különös e-t. Ha­ nem a fejteni és a nem szók e-je nem mindenütt egyforma, mert a nem szót Dunántul közép <;-vel ejtik.) Philologiai Közlöny. XI. 4.

*28

Digitized by

418

n y ílt t é r .

•Csak egy fontosabb pont van a B. felállította magyar hangok rendszerében, melyre nézve nem értek vele egyet. A yy, iy, ly, ny hango­ kat a palatalisok nevén egyesíti (59. 1.), a nem tartja őket lágyított mással­ hangzóknak, mert azok nem egyszerűek (1 . még 8 8 . 1.). Itt nagy ellentét van közte és Sievers között; az említett magyar és a megfelelő szláv han­ gok között, melyek összetettek, mindenesetre viin különbség. Az ly, i>y hangok egyszerűsége ezekben helyt, hányt egészen világos, a hol az l n és a t között a felállított zár legalább a nyelv középső részében nem nyílik meg; a mi azonban más esetekre nézve, pl. nyílik, mit sem bizonyít (v. ü. Siev. 165 1.). Szerző okadatolását mind e hangok egyszerűségét illetőleg nem tartjuk kielégítőnek; sem azt, a mely a szótagok időmértékéről szól,, sem azt, a mit Hoffory után (Kuhn's Zeitschr. XXIII, 527.) elmond, hogy a magyar nyelv szó elején nem tör kettős mássalhangzót; mert noha ez okadatolás logikailag sem helyes, legkevésbé hivatkozhatik reá Balassa, a ki eltérve Hofforytől, sőt maga magától is (Budenz-Albuin 105. 1.) a ca és cz-t itt összetett hangnak mondja (Iá, ts). Amazok további meghatározását, hogy dorsalis képzésüek, szintén meg kellene egy kissé szorítani: coronalisan is lehet őket képezni, a mint arról meggyőződtem, épúgy a mint a román nyelvekben is előfordul mind a két képzésmód*. (A magyarban a gy, ty, ny hangok mindenesetre egyszerű mássalhangzók s mindig dorsalis képzé­ süek, legalább eddigi megfigyeléseim egész határozottan megerősítik ezt a véleményemet. S a mi bizonyítékaimat illeti, melyeket erre nézve felhoztam, az a kettő, melyet Sch. említ, valóban keveset bizonyít, s magam sem 6 okat építettem rájuk. Döntő bizonyíték csakis az a kísérlet, melyet Fhonetikám 59—60 és 87—88. lapjain leírtam, s melyek azt hiszem egy magukban is határozottan eldöntik ezt a kérdést. Az ly-1 nem kellett volna Sch-uak az nV* *!/■>9V~'ve^ egy sorba tenni, mert ahhoz még annak a gyanúja 6 em fér, hogy lágyított, mert vagy j vagy Z-nek ejtik.) •Még egy pár apróságot kellene megjegyezni; pL csakis a tenuisokról, s nem a médiákról, lehet mondani, hogy bennük csak a némaság hoszszú, s ily esetekben, mint ott, irott, nem lehetséges pauza, tehát a hosszú­ ság sem.» (Ép ez egyik különös sajátsága a magyar ejtésnek, hogy szó vé­ gén is tud szünetet tartani az explosiva kezdő és végső kapcsa között, s csak is igy lehetséges e hosszú mássalhangzókat képezni.) • A különös figyelmet érdemlő phonetikai jelenségek közé tartoznak a dialektikus emelkedő diphthongusok, mint *
Digitized by v ^ o o g i e

419

n y íl t t é r .

Xtándern, vor Allém in Italien, zu entspreclienden GesammtdarstelTungen aneifern*. Sz.-Feliérvár, 1887 mározius havában. B alassa J ó í s e f .

Pár szó egy megkésett «Könyvismertetés»-hez. Válaszul Brossai S- úrnak.

1. Körülbelül két évvel ezelőtt (1885 nyarán) jelent meg a KisfaludyTárs. kiadásában tNala és Dam. hindu rege a Mahábháratából* ez. munkám. A mű, mint a nevezett közre bocsátó Társaság más kiadványai is, első helyen szépirodalmi érdekeket kiván szolgálni. Azonban minden, kivált a klasszikus nyelvekből fordított dolgozat, többé-kevésbbé nyelvészeti kérdé­ sekkel is érintkezik s a fordítónak ezzel előre le kell számolni. Természe­ tesen nem bújhattam ki e kötelesség alól én sem, sőt éreztem, hogy az én reám kétszeres erővel és sulylyal nehezedik. Először, mert épen a hindu irodalom köréből vettem tárgyam, melynek nyelve, a szanszkrit, e század­ ban, mondhatom, korszakalkotólag folyt be a nyelv-tudományba. Másodszor, tán ezt is állíthatom, mert én voltam, ki szóban forgó munkámmal terje­ delmesebb és önállóan megjelenő darabot először nyújtottam nálunk a nagy hindu irodalom köréből. E körülménynél fogva aztán kénytelen-kelletlen «úttörő * is levék (ha a hiúságnak e kopott kifejezésénél czélomra alkal­ masabbat lelnék, örömmel használnám azt) a szanszkrit betűk transseriptiójában és a hindu mythologia legelemibb részeinek fejtegetésében. Tehát müvem némileg nyelvészeti szempontból is birálat alá eső. ' Megjelenése idejében munkámat a sajtó nem igen bolygatta. Bár jó ezég, de idegen tárgy, ismeretlen szerző, igénytelen fordító — mi termé­ szetesebb a fentebbi eredménynél ? Én legalább természetesnek vettem. Arról, hogy illetékes biró szóljon hozzá, mármár lemondtam, midőn e Közlöny hasábjain (X. évf. 18S6 márcziusi füzet 331-dik 1.) Némethy Géza úr hozzá szólott, kimutatva munkámnak úgy erényeiből, mint gyengeségei­ ből egyetmást. Bírálata, bár beható nyelvészeti vizsgálat után, inkább szépirodalmi és irodalomtörténeti oldalról foglalkozott a művel. Inkább ismétlem, mert a nyelvészeti oldalt sem mellőzte. — Aztán ismét eltölt majdnem egy év, mely alatt (mellesleg említem meg, mivel ide alig tarto­ zik), Nalának Michalek Manó urtól ujabb átdolgozása jelent meg; a parallel önként kínálkozván, némely bírálók meg is tették. Pár nap előtt pedig *Az E rdélyi Mnzeum-egylet kiadványaiban (III. kötet, 4. fűzet, 314—3i7 1. incl.) «Könyvismertetés* ez. alatt Brassai S. ur, mint a lapszámokból látható, elég terjedelmes ismertetést közöl, melyben bírálja legelső helyen Nala és Damajánti ez. szóban forgó munká­ mat, másod sorban Némethy G. ur bírálatát. Sőt szentel nehány lapot azon mutatvány bírálatának, melyet a Budapesti Szemlében (116. szám, 1886. augusztus 283—308 11.) közzétettem a Kisfaludy-Társ. kiadásában pár nap alatt megjelenő Sakuntala ez. fordítraányomból. Végre öt-hat sorban pár­ huzamot von az én és Michalek M. ur Nala-fordítása közt.

,

28*

Digitized by

420

n y íl t t é r .

Bíráló ismertetésében nagy tudományos apparatussal (majd meglát­ juk hány pénzt érővel), még nagyobb elfogult kíméletlenséggel tárgyalja úgy főleg fordításaimat, mint Némethy úr bírálatát. Czólja : «Az olvasók félrevezetett fogalmai helyreigazítása és tisztázása* — mondja bíráló. Nemes czél, és mivel valóban e körűi forgolódik bírálóm (értsd e jelzés alatt mindig Brassai S. urat): kell neki segítenem teljes erőmből. Szemé­ lyeskedéseire alig fogok reflectálni, de mivel oly tudományos mozzanatokat is érint, miket nagyon fontosaknak lóg bárki is elismerni a nyelvészet illető körében: kötelességem a felelés. Annyival inkább, mert a KisfaludyTársaság, mely engem azzal tüntetett ki, hogy már három munkámat tett közzé {n) Szohráb, a Társaság pályázatán megdicsért, perzsából átültetett költői beszély, b) Nala és Damajánti, c) Sakuntala) — tehát e Társaság méltán megvárhatja tőlem, hogy amaz idegen nyelvekhez értő bírálónak erős vádjai alól tisztázzam magamat. Tudom, hogy nehéz helyzetem azért, mert néhol úgy fog fejtegeté­ sem feltűnni, mintha azt pro aris et focis zengeném, de előre biztosíthatom úgy az igen t. szerkesztőséget, mint e lapok olvasóit, hogy hasonlithatlanui tárgyilagosabb maradok még oly helyen is, hol a személyeskedést ki nem. kerülhetem, mint bírálóm bírálata legtárgyilagosabb részleteiben. '2. Szükséges volt ennyit előre bocsátanom. És most, midőn a bírálat lényegére akarok térni, legelőbb is kétségbe kell esnem afelől, hogy hogyan követhetem én nyomról nyomra azt a szédületes dervis-tánczot, m it bírálóm eszméi és észrevételei végig járnak ? Képes leszek-ó annyi tücskötbogarat fékre verni és a lucidus ordót, ha valamennyire is, rájok tukmálni. Tudom, hogy ha e nemes lényekre egyenként vetném a féket, mulattatóbb lenne az eljárásom, de az infinitumba vesznék velők együtt. Ezt tehát nem teszem, főleg azért, mert bírálóm azt hinné legott, hogy e téren is az ő dicsőségét irigyeltem meg. (Mert más téren irigyelhetek én tőle sokat.) Megpróbálok némi rendet önteni az elém adott chaoszba: így rövidebbb leszek és a léhaság örvényeit tán kikerülhetem; és ez, ily bírálatra adott feleletnél, a legnehezebb dolog. Bírálóm észrevételei a nyelvtudománynak részint száraz tudományom részint szépirodalmi vagy ízléstani oldalát illetik. Szándékozom felelni az o a ) hangtani b) mythologiai c) magyar nyelvi íide értve főleg műfor­ dítási elméletét), d) szanszkrit nyelvi megjegyzéseire «helyreigazításaira és tisztázásaira*. — Tudom, hogy teljes osztályozást keresztül nem vihetek, hogy az összekuszált szálakat teljesen szét nem fejthetem, de ami megrovást érdemiek emiatt, szívesen átengedem azt bírálóm részére dicső­ ségnek. Hangtanból indulva ki, elérek legalább annyit, hogy a kezdeten kezdem. — Bírálóm azzal vádol, hogy én a szanszkrit hangtant elferdí­ tem, «orthographiai és phonologiai szörnyetegeket* szülök transscribálásom közben; ofaoi. Első szörny: elferdítem a vokolok hosszúságában oly pontos sz. nyelvnek az önhangzóit irván többször rövidnek a szanszkritban hosszú es- hosszúnak az ott rövid vokált. Nala én nálam két alakban fordul elő —

,

,

,

—

Digitized by v ^ o o g i e

n y íl t

421

tér.

mondja — : Nala és NáL És bár figyeltetném a járatlan olvasót, hogy Nala = Nál! Damajanti következetesen elferdítve mindig Dam&jánti nálam. És — folytatja — általában az egész könyvecskében igen kevés tulajdonnév van, melyben hosszú hangzó röviddel vagy ellenkezőleg ne lenne felcserélve. És itt bíráló egy névsort bocsát rendelkezésemre, mely­ ben kimutat 24 e tekintetben hibásan transscribált nevet. A 24-ből többet szolgáltathatnék vissza, de nem vesztegetem rá a szót. Bírálóm mondja, hogy én ezeket gondatlanságból és verselési kényelemből változtattam. Az utóbbiból sok igaz, az előbbiből édes-kevés; de kibővítem megokolását azzal, hogy én a változtatást főleg stilisztikai okokból tettem, jóhangzást és némi magyaros ízt keresve; igy lett pl. Damajanti helyett Jama helyett Kandarpa helyett

Damajánti Járna Kandárpa stb.

Azt hiszem ily csekély változtatással megleltem azt valamennyire, amit kerestem. Bármelyik olvasó illetékes biró lehet ily kérdésben. És most bírálóhoz intézek egy kérdést, feleljen rá, ha tu d : Ha már magára vállalta a gyomláló és a castigator minorum szerepét, mondja meg, miért ajánlott több olyan javítást helyreigazításaiban, mely rossz és részben az én transscriptiómnál is rosszabb. E cce: Enyém Bráhma Dvaipájana (1 hiba) Manavadharmasasztra Nalodaja rádzsa (nem hiba)

Bírálóé Brahma Dvájpajana (2 hiba) Manavadharmsásztra Naló dáj a rádzsá (szarvas hiba)

A helyes alak. Brahman (paroxytonon).* Dváipájana Mánavadharmasásztra. „ Nalódaja rádzsan.’

Jegyzet 1 . Mivel Bráhma, a főistenség neve, és a papok (brahmánok) szanszkrit neve külső alakjára teljesen egyenlő és e körülmény még bírá­ lómat is zavarba hozta, megérdemli a dolog, hogy tisztázzam egy kissé. Mind a két fogalom nevének közös alakja e z : brahman. De míg az isten neve paroxytonon, addig a papok neve oxytonon. Ezt bírálóm is alá fogja irni. így hát volt és van némi okom és jogom a főistenséget magyarul Bráhma*, a papokat brahmán névvel nevezni, oly czélból is, hogy distingváljak. Bíráló még megjegyzi, hogy a h külön hangzik e szóban. Igaza van, de ezt magyar embernek nem szükséges mondani. (Kivételt képez Michalek ur, ki bramint ír.) • Brahman»-ra illik az is, mit a 2. alatt rádsanról megjegyzek legitt: Jegyzet 2. Bíráló követeli, hogy rádzna helyett rádzsá alakot írjak. Ez szarvas hiba. A szó töve rádzsan. Mi hát radzsa, a szótőnek rövidebb alakja, mit compositumoknál már a szanszkrit is így rövidít. (Lásd Whitney 437. §.) Mi rádzsá? Nem más mind Sing. Nőm., tehát már ragos alak. Ad analogiam Kámaduh szótő; Sing. Nőm. Kámadhuk. És miután én mégis a magyaros euphoniáért Kámadhuk alakot használtam könyvecském­

Digitized by

Googl

422

n y íl t t é r .

ben, de jegyzésben odatettem, hogy Kámaduh helyesebb volna: bírálóm engem impertinensnek nevez, mint ki többet akarok tudni szanszkritul az eredeti­ nek írójánál. Egyelőre köszönöm az uj czimet! így hát én tudatosan változtattam néhol, néhol pedig következetlen­ séget követtem a transseriptión. E következetlenség két okból eredt a) Szántszándékkal (mi okból, most nem szólok róla, bírálóm magától is rájöhetett 'Volna), b) Szándék nélkül gondatlanság és még inkább sajtóhiba folytán. Nem mentegetem, csak annyit mondok, hogy a castigator néhány lapnyi bírálatában aránylag több ilyen bakot 16, mint én pl. Anaszúja (Anaszújá h .), narasárdulá (narasárdúló h.), szutan (szutam h.), Asvinau (Asvináu h.), Szaranydzsú (Szaranjú h.). Ez utóbbi oly remek példány, hogy a figyelmet teljes mértékben megérdemli. íme a genealógiája: Bírálóm azt akaija mondani, hogy a Bigvédában az Asvinok anyja Szaranjú. Nyagoti tudósok e nevet így transseribálják : Savanyú (cerebral n, az y = j, tehát hangzik önállóan, mint a magyar j). Bíráló, nem tudom honnan, ez adatot egyszer kiiija magyar átírás­ sal : Szaranjú alakban. Ekkor abbahagyja, így képzelem, a munkát, s midőn ismét hozzá fog, látja, hogy előtte van Szaranjú alak, azt gondolva, hogy az még nyugotias transseriptió (tehát nem magyaros), a helyett hogy utána nézne, újra transscríbálja magyarra. És ezzel meglövi a hatalmas bakot. U. i. nyugat-európaiak szanszkrit transseriptiójában a / = a magyar dzs. Csinált hát először magyarosítva az i/-ból ^-t, m*jd ebből dupla, vagy semmi, dzs-1 . És e bő termelés folytán lett a szegény nő neve Szarandzsú (még mindig cerebral nasálissal — n). És bíráló, hogy uj müvére feltegye a koronát, ismét, ahelyett, hogy utána nézett volna, így okoskodott: Cerebral nasális a palatál dzs mellett nem állhat meg. Tehát kiigazítja a nasálist, palatalis nasálisra (mit ő ny-nek magyarít, én pedig maradok n mellett). És ezzel befejezi a Szaranydzsú uj szanszkrit szó teremtésének történetét. Felállított genealógiai elméletem csalhatatlan, oly botrányos ferdítésnek más magyarázata nem lehet. — Bíráló ez érdekes productiójával kapcsolatban eD gem «tudatlanság vagy hebehurgyaság* vádjával illet. Majd rájövünk, mennyiben van joga ezt tenni, de előre kijelentem, hogy e vádakat százszor inkább vethetem éti az ő szemére. Curiosumként még megemlítem, hogy Michalek ur (sajnálom, hogy bírálóm őt is belevonta a credóba, de már én nem segíthetek) a Dak maján ti nevét vagy 10 variátióban forgatja. Bírálóm n ulattatására, ki engem vádol névferdítéssel, ide jegyzek egy p á r t: Damajanti, Damajant, Damajanta, Damajautá, Damika, Dara aj a, Damajantja, Damajána, Dámá­ ján t. Megjegyzem, hogy én csak futtában kapkodtam ezt össze, és az igazi, bíráló által követelt alak egyszer sem fordul nála elől Második szörny. «Az r vokált kitagadom* — hangzik a vád. A szanszkritban két r van : egyik vokál, másik mássalhangzó. Bíráló: «For­ dító a vokál r-t W-nek írja, merőben hamisan. «Hisz az egész világ igy transBcribálja* veti ellenem ford. Felelem, hogy nem éppen az egész világ, mert Aufreclit az Rgvéda jeles kiadója . . . valamint Whitney is (l nyelvtanában nem teszen i-t a hangzó r mellé* (NB. Ez állítás Aufrechtről csak

Digitized by v ^ o o g i e

NYÍLT TÉR.

423

azon esetben igaz, ha bírálóm számára külön transacriptióval nyomatot valami díszpéldányt!) No végezzük ki hamar e szörnyet! Whitney és 100 más (csak Aufrecht nem) azért imák r vokált alólnyomott ponttal, mert ők szanszkrit tudományos czélra dolgoztak és felteszik olvasóikról, hogy tudnak annyit szanszkritul, hogy az r-t el tudják olvasni vokálnak is — míg az én olva­ sóim legnagyobb részben nem tanultak szanszkritot. Bíráló: Hát irta volna meg, hogy hogyan kell péld. szanszkrt-ot olvasni! É n : Szeretném látni, hogyan magyarázza meg ezt bíráló papíron ? Bíráló : Hisz megmagyaráztam; úgy kell kiejteni, mint a cseh nyelv­ ben, példákkal is illusztráltam, p. azanszkritot — szanszkrtnák, épen m int pritvrdit-et! Szent Venczel segíts! kiáltja a magyar szépirodalmi olvasó, s az élelmesebbjei elküldenek Pardubitzba egy eleven r hangzóért. — De mit csinál a többi? Csapja falhoz a könyvecskét és még szerencse, ha nem a fordító fejéhez. Lássa bíráló, mily nevetséges lett rövidlátásával. Tehát nem mondom hogy az egész világ igy trans 6 cribál, pedig ez is igaz, nemcsak szépirodalmi czélra, de a szanszkrit tudósoknak is fele. De én amilyen keveset adok az <egész világra*, épen oly nagy mértékben szeretem az olvasókat szem elől nem téveszteni. — Még egy pár észrevételt: a) Bíráló felhoz a szanszkritból nehány szót, mikben megvan az r vokál. Ezek közt ismét van egy önalkotta term ék: Vrtva, pedig lelhetett volna eleget szótáljában vagy fejében is. (f) Különösen kikel ezen átírásom ellen, rizsi (bölcs, szent) s azt mondja: «ez horrendum !» Bezzeg változik a genus, mikor csehesen ejtjük *ki e szót (valami ilyenféle hangzása v a n : örzsi), mert ez már legrosszabb esetben is csak ihorrenda*. Különben nem kell nekem fojtogatni e második szörnyet, megfojtja Bír. maga, midőn kétszer is említi fi Ifgvé&kt (sic!). Hát a hiatus bíráló u r ! Nem veszi észre ? Vagy csak én velem kötekedett ? A helyzet e z : bíráló azt akarja bebizonyítni, hogy ő perfect szanszkrit tudós,; mint ilyen nem tűrheti, hogy a magy. olvasó közönség ne tiszta szanszkrit kiejtéssel mondja a sz. neveket. Maga azonban magát feloldja e kötelesség alól. Minden­ esetre jellemző. Harmadik szörny. Még pedig komoly figyelmet érdemlő. A vád: •fordító uj hanggal ajándékozta meg a szegény szanszkrit nyelvet. Ebben ugyanis 3 sibilans hang illetőleg betű van, melyeket az angol nyelvé­ szek 8 8 és s í i transscríptiókkal jelölnek. Az első kétségtelenül a magyar sz. — A harmadik az angol sh, a német sch, a franczia eh stb. Ezzel is elég tisztában vagyunk!* Tagadom ez utóbbi tételt. Tény, hogy úgy transscribálják. De hogy a kiejtése az eredeti hindu hangnak és az átírásban helyettesítő hangoknak azonos volna, ahhoz teszek egy pár vajjon-t. — Sőt mondom, hogy a szanszkrit betűrend egész sibiláns sorának használata az európai tudósoknál többé kevésbbé hibás. Ezt mondja bíráló szerint Whitney

Digitized by v ^ o o g i e

424

n y íl t t é e .

is és tudja minden professor. Váltig menekülnének e kiejtési módtól, de a különböző népek sibilánsai nem fedik egymást (germanismus) teljesen, így aztán kényszerítve vannak hamis adoptiókra. A szanszkritnak 3 sibilánsa van, hogy én is neki vágjak. A dentalis sibilans = sz a magyarban, ez kétségtelen. Annál több tévedés csatlakozik a palatalis sibilanshoz. E hang teljesen a magyar vékony (bir. szerint «nyelv* hegy gyei ejtett* helyes) 8 hangja. Olvassák pedig a nyugotiak (angol, német, franczia stb. és nálunk Michalek ur) «**nek ezt is. Ezt itéli el Whitney és bárki, ki a dologhoz konyit. Miért mondják hát az angolok németek #£-nek ? Felelet: azért hogy nyelvök vastag 8 hangját (sh, sch) a szansz­ krit cerebralis sibilans számára megtakaríthassák. És megadják-é e betűk (sh, sch) hangjának ráruházásával a szanszkrit cerebralis sibilans hangját ? Felelet: nem, csak megközelítik annyira, amennyire tőlök telik. — Mi hát a cerebrális sibilans hangja ? Az a vastag sibilans, mondjuk vastag 8, a mi hangzik e magy. szavakban: perzsa, rózsa, múzsa stb. Fából vaskarika! mondja bírált'm, ki szerfölött magasztalja saját halló szerveit. Azt mondja továbbá bírálóm, hogy az én általam ajánlt kimondást • sem indiai, sem nyugati tudós nem ismeri.* Nem ismeri nyugoti tudós, mert nem rendelkezik vele, de ha hallja, teljesen helyesli és dicséri, ha kívánja, saját tapasztalatomból hírneves professorok példáit hozhatom fel. — Hogy pedig indiai tudós hogy ejti e sibilánst ki, azt megint van jogom eldönteni, tán nagyobb, mint bírálómnak, legalább én olvasgattam szansz­ krit darabokat panditok társaságában. — De elég lesz, még majd azt liiszi bírálóm, hogy dicsekedni akarok azzal, amivel nincs mit. Másoldalrói is van egy pár megjegyzésem e kérdéshez. aj Bíráló elismeri, hogy én már a palatalis sibilánst is eltérőleg olvasom a nyűgöt európaiaktól, de — mondja kegyesen — «ez ellen nincs kifogásom!* Értsd nyájas olvasó: mgódozik bennem az ösztöu és a kötekedhetnémség, de itt nem bírom vádolni fordítót még ■német majmolássál* sem. b) Maga bírálóm tudja, hogy a cerebral sibilánst meg kell valahogy különböztetni. Hogyan kell, arról bölcsen hallgat. Egyszerüeh tánczoltatja olasz, német stb. tücskeit, de arra nagyon is óvatosan ügyel, hogy szalmacsépelés közben valami olyan szót ki ne ejtsen, mely a dolog lényegére tartoznék; különben bölcsesége ebben a tekintetben nem dicsérhető eléggé, miután tudja vagy legalább sejti, hogy mi e hangot tökéletesen körülírni csakúgy nem tudjuk, mint a pártfogásba vett r vokált. c) Maga bírálóm is tudja (tán?), hogy a magyar az idegen szók sibilánBát szereti zs-vé mélyíteni pl. perzsa, rózsa, múzsa, József, Zsuzsánna stb. Ezzel szörnyeivel végeztem; biztosítom, hogy jól meggondolt elvek­ kel fogtam a transscribáláshoz és reményiem, hogy transscribálási mód­ szeremet nálunk mások is követni fogják, mint nyelvi viszonyaink mellett a leghelyesebbet. ,V. Fordulok mythologiai észrevételeihez azon kijelentéssel, hogy szeretnék rövidebben végezni vele, mint az előbbivel. — Mythologiai ész-

Digitized by v ^ o o g i e

n y íl t

tér.

425

levételei azt a benyomást teszik, hogy soha nem tekintette át a hindu mythologiát s igy annak szelleméről tökéletesen hamis fogalmai vannak. a) A mit bevezetöleg a metrumra mond, abban, kivéve egy pár rám tukmálni akart inem igaz állítást* (az ő kedvelt szavai), semmi újat nem m ond; amit én az Előszóban leírtam, azt megbőviti egy pár olyan tétellel, aminek senki hasznát nem látja. Egy pár hamis állítást ró rám. Ez pedig az, hogy a slóka első pádájának (páda a versszak negyede; nálunk péld. a 4 soros versszak egy sora) utolsó fele «éppen szabálytalan, mint ford. állítja.* Ezt nem állítá fordító soha. De még azt sem, hogy a slókákban szántszándékos lenne a rím. Mutassa ki ezeket bíráló, jutalmat tűzök reá. Mért apróztam el hát a komoly siókát 4 rövid soros «léha formára* ? Ezt megolvashatta volna az Előszóban. «A slóka sornak szilárdabb jellemvonása a jambicus lejtésnél az ütem stb.* De persze ezt a magasztalt fülek nem érzik megt b) *A rsi (olv. rizsi) értelmét a «szent» név merőben elferdíti!* És itt megmagyarázza 2 2 sorban bíráló a rizsi értelmét, rám pedig rám húzza, hogy sem röviden sem világosan nem fejtegetek. Tény pedig, hogy az a négy betű tisztább fogalmat nyújt a rizsiről, mint az ő fitogtató 2 2 sora, mely ignotos fallit, uotis est derisui. Csakhogy a «szent* említésekor nem kell rögtön a kath. egyház szentjeire gondolni! c) Az Asvinok a Nap iker-fiai nejétől Szandzsnától. Erre megjegyzi a bíráló, hogy az igaz alak Szandzsnyá. Egyelőre megengedve, hogy a palatális nasált csakugyan ?>?/-nek transsoribálják, kérdjük meg bírálótól, hogy nem palatálisáé e szóban mindakét n i Feleli: igen ! Hát mért irja egyiket ny-nek, a másikat n-nek ? Erre már nincs felelet. De megfelelek én : vagy a bő tudomány szüli ezt, vagy a nagy következetesség (?). Szandzsná szerintem «tengerré lett.* Ez hatalmas baklövés, mert biz ő kanczává let . Bírálóm érdeme, hogy helyre igazít. Egész bírálatában ez az egy tétel volt rám nézve tanúlságos. De már azt nem lelte el, mi vitt engem jégre. Azt hiszi, hogy német majmolás közben a német Máhre (kancza) kifejezést fordítottam igy. Pedig engem az angol maré kifejezés vezetett félre, mit valami gondtalan pillanatban a latin mare-val tévesztettem össze! Ugyanitt ő fejtegetve tovább rájött a Szaranydzsú elméletére (lásd fentebb) és igy folytatja «De már azt a ráfogást, hogy (az Asvinokat) rendesen szamarak­ tól vont kocsiban rajzolják*, nem tudom megmagyarázni. Míg hát ford. felvilágosítana, merem állítani, hogy nem igaz.* Hát ón megmagyarázom ráolvasván bírálóra M. Williams Nalópákhyánam 118 1. 2 col. «Tliey (the Aévins) are represented . . . travelling in a three-wheeled and triangular cár Araion by aases !* Ha Myriantheus (Die Arvins Münch. 1876) kezemnél volna, ott is rákeresnék. De bírálóm közelebb van könyvtárhoz, keresse. — Különben a Rigben (I. 118. 4.) sasok és sólymok, majd (VIII. 5. 35) dravatpánibhisz asváisz, szaladó patájú paripák vonják aranyszekeröket. — Más oldalról Szandzsná mint a nap neje az egész hindu irodalomban alig említtetik annyiszor, mint a hányszor mi itt megforgattuk és emle­ gettük.

Digitized by

n y íl t

tér.

d) «Kígyók a hinduknál nagy tiszteletben álló lények, emberi alak kal, de kigyó farkkal*. £ két sorban, mondja bíráló, három a hiba. Lássuk. Egy az, hogy a költeményben nem minden kígyóról hanem csak a «Nága nevűekről van szó.t Tromf! Ismexje el bírálóm, hogy ez egy mondatában három a hiba. 1 . E helyen uragáról van szó, mely Böhtlingk szerint is = Schlange, Schlangendámon; tehát a jó hattyú általában értheti a kígyót. — 2. Nága.*) E szónak elveszett indogermán gyöke: sznadzs = csúszik (snake Schnecke) Bőht. szerint = m. a) Schlange (mint csúszómászó), b) Schlangen­ dámon (kik közt 8 fejedelem van), a b) alattiak vannak említve Nála V. énekében és egy fejedelem (nága-rádzsa) a XIV. énekben. Tehát nága lég* első helyen általában jelenti a kigyót. 3. á mondottak alapján itt nem Nága hanem osak nágá-ról szabad beszélni. Nem folytatom az egyes mondatok czáfolását, isten őrizzen tőle. A hindu mythologia soha sem fog tisztázódni annyira sem, mint a görög, vagy latin. Bírálóm ezt nem akaija tudni, és én minden mondatát meg tudnám forgatni és czáfolni utána keresés nélkül. 4. Most áttérek bírálóm magyar nyelvtudományára. Ezt a kifejezést csak nagyon szűk fogalomra szorítom ez alkalommal. Távol legyen tőlem, hogy mondatainak rendjét, vagy helyesírása következetlenségeit vagy bármi más ilyest vegyek bírálat alá. Csupán csak műfordítási elveit kívánom bemutatni. — Előre kijelentem, hogy műfordítási elveit szintén a kötekedési viszketeg hozta létre. Ily alapból indulva ki ragaszkodik a betű fordításá­ hoz. Hogy a gondolat visszaadásáig emelkedjék, arra gondolni sem szabad. Néha azonban kitör s az elfojtott szolgai elveken azzal áll bosszút, hogy túl repül a betű mellett a gondolaton is — és átlép a comicum határába. ö fordításomból 2 éneket végig tárgyal és kiteijeszti gondját Sakuntala (nem Sakuntalá, mivel a magyarban nem ismerünk, következőleg nem szeretünk á végű nevet; tehát nem az az ok, hogy Göthe is Sakun■tala-t írt) ez. drámából közzétett mutatványomra. Én az ő ismertetéséből csak 2 strófát ismertetek válogatás nélkül u. m. az első ének első és utolsó szakát. Volt egy rádzsa Nál királyfi: Víraszéna hős fia, Szép erénynyel dúsan áldott Jó lovas szép dalia. Bíráló legeiébb is az írásjeleket felforgatta, illetőleg majdnem teljesen elhagyta, holott más helyen, ha egy vonást én elhagytam, nem mulasztja el szememre lobbantam. E szakban rádzsa szerinte rósz transseriptió (már elébb megczáfoltam). Nal még roszabb. Erre is szóltam már egy szót Királyfi, — itt a fi be van toldva, tehát *ták». Hős kárhozatos rósz, mert az eredetiben erős van (oda teszi szanszkritul is balé ! roszul ir a B. pennája). A harmadik Bor «hűtlenül fordított, betoldás,* mert, mondja, az eredeti értelme e z : kedves erényekkel felruházott. — A i-ik sorban Jó lovas : ferdítés, mert *) Ha volna kedvem feleselni, azt mondanám, hogy az eredeti értelme nem az. De hagyjuk meg, lio^y a z : akkor is bátran ismétlem bírálóm szavait: tessék már most a kettőt összevetni.

Digitized by v ^ o o g i e

427

n y íl t t é r .

az eredetiben ez van: «lovakkal bánni tudó*. Nala sehol az egész költe­ ményben lóra nem ül. Ilyen naiv indokolás van több helyen, — péld: hogy merem én Damajántit karcsúnak mondani, holott ő soha nem viselt Miedert és az eredetiben levő jelző csak ezt teszi: szépderekú. — Tessék erre válaszolni! Az első énék utolsó versszaka fordításomban igy hangzik: •így, így!* szólt a légi vándor Akkor a vidarbha lánynak, ö visszaszállva Nizsadhába Mindent elbeszéle Nálnak. — Bírálat: «Igy igy!» de igy nem beszél senki magyarul . . . jön nehány olasz és spanyol tücsök . . . Itt teheti azt, hogy: meg lesz. Helyes! Bár az előbbi sorban-Dam. adja a megbízást a hattyúnak: «Menj, beszélj igy Nálnak is h á t !» Erre szól a hattyú: tathá = ugy persze! Amit bíráló ajánl, elveivel ugyan nem fér össze, de jó és magyaros. A második sorra ez a bírálat: «Nem mondható: Anglia-leány, Budapest-leány, tehát vidarbha leány is kivető.» Nem tudom micsoda szótárakat használ bíráló, de hogy elmés okoskodása hamis, annak megmutatására elég lesz ennyi: M. W il­ liams szótárában (919.1.2. col.) ez olvasható: *Vidarbha = a, district and city . . . vidarbhás plur. m. N(ame) o f a people.* Böhtlingk Wörterb.'* Vidarbha ra. — a) N. pr. pl. eines Yolkes . . . . Ugyebár van Anglia-leány mégis! De nincsen ám Fidarbhai asszony, a mit bíráló ír. Egy más helyen bírálóm azért támad meg, mert Nalát Nizsádha névvel nevezem, •Ez — úgymond — vétkes fordítás és orthographiai szörnyeteg. Nisadha a város neve, innen Szanszkrtul (olv. szanszkrítul) Nájsadhó (olv. Náizsadha) = nisadai. «Baranyai* helyett nem mondható: Baranya.* No én könnyen bebizonyíthatom itt is az igent. Ecce! M. W illiam s: nishadha — N(ame) of a people and their country governed by Nala. Bőhtlingl* nischadha m. a) N. pr. a) eines Gebirges fi) Pl. eines Volkes etc. . . . Tehát az elmés kiigazítások csak félrevezetéseknek válnak be. A harmadik sorra a bírálat e z : «Visszamenve* jobb és höebb. Azaz a hattyúk nem visszaszállnak, hanem visszamennek. Ugyan, hogy lehet ilyet állítani józan értelemmel ? T ehát: Száll a madár, száll az ének (Arany) jobb lenne ig y : Megy a madár, megy az ének. A negyedik sor (csodák csodája !) nem esett kifogás alá. Ezek alapján kinyilvánítja bíráló, hogy az én munkám műfordítás nevet teljességgel nem érdemel és ő nem is tartotta érdemesnek arra, hogy végig olvassa. Nalám «sem hűen sem a magyarosság kára nélkül nincs fordítva. Annálfogva nem is óhajthatni, hogy a szanszkrit dráma remekeit pl. Urvasit, vagy éppen Sakuntalát ily módon elpocsékolja Nala fordítója !* Nulla calamitas sola! Ez a mondat akkor lebben el bíráló ajkáról, midőn még bírálatát be sem fejezhetó és már kapta a mutatványt Sakuntala fordításomból. Érdekes az a kínos kísérlet, hogyan próbálja bíráló a

Digitized by

428 \

n y ílt té r .

fentebbi latin mondatát szanszkrit mondattal helyettesíteni Egy egész lapon tetszeleg e munkában. Aztán megpróbál vagy 11 sort összehasonlítani az eredetivel. (Leg­ alább ezt akarja elhitetni olvasóival, de én azt hiszem, inkább különböző fordításokkal veté egybe. Okom van azt hinni, mint később kitűnik.) Elég annyi, hogy az összehasonlítás nem üt ki annyira tetszése szerint, mint a könnyebb szövegű Nálánál. Mondatai majd mind üresek és kongók. A hol összevetni próbál is, német, franczia .fordításokkal teszi ezt, és a végére odailleszti: «ós most már tessék összehasonlítani a magyart.* — Ez nagyon is méltányos! Én sem kívánhatok többet és kérem olvasóimat, tessék az enyémet összevetni az eredetivel vagy a legjobb fordításokkal. Nyugodtan nézhetek elébe. — Mindössze két tételére adok feleletet az idevonatkozó bírálatnak. Egyik felől a gyógyfüvek királya, A hold leszáll nyugati bérezek ormán. E sorokra azt mondja bírálóm: «A gyógyfüvek ura (nem királya) egyike a hold költői Bök nevének, íértsd: a hold sok, költői nevének) mely tökéletesen elég annak a megjelölésére; de elég a költői illusio megölésére is, ha magyarázatul hozzá teszszük a szövegben: «a liold.» En pedig azt mondom, hogy e kifejezésben: gyógyfüvek ura csak a hindu babona nyelvét jól ismerő egyén ismeri fel a holdat. Ha magyar olvasó kap ily kifejezést: érthet-é alatta egyebet, mint valami gyógytse­ részt 1 Bírálóm, hát meghagyta volna a kifejezést, úgy a mint kapta és jegyzetben oda csatolta volna, hogy e patikárus alatt a holdat kell érteni. Ám tegyen majd igy, ízlés dolga, ízlése pedig annyira romlott, hogy bírálat alá nem vonható. De nem tudom ily könnyen kibocsátani kezem alól azon mondásait, miket a Sakuntala más soraira tesz. Ez a kritika történetében páratlanul áll. A sorok ezek (egy brahmán fiú mondja czélozva Sakuntalára) : A fáj dalom (nak) súlya is, melyet A kedves távollétén érezünk Fölötte nagy, majd elviselhetetlen Egy gyönge lány gyöngéd szivére nézve! A bírálat reá e z : «még ízléstelenebb ez az utolsó sor, melyből, alig szükség mondanom, egy betű sincs az eredetiben. Hű fordítása (!) e sióká­ nak (nyoma sincs itt a sióka sornak, de bírálóm nem ismer más hindu verset, csak a siókát, hát ne számítsuk be neki az ilyen helyreigazítást) ez: «a más hatalma alatti személy a kedves távollététől született gyötrel­ meit bizonyára nehezen bírja kiállani.* (Ebből hát iegy betű sincs* az én fordításomban bíráló szerint.) Ezt a Sakuntalára vonatkozó sajnálkozást oly finom tartózkodással hangoztatja az asketikus tanítvány, hogy nem sérti a tilalmat, melynél fogva nem lenne szabad nemi ssereimet emlegetnie. És mit tesz fordítónk? Azt, hogy durván fellebbenti a finomul szőtt fátyolt; azt, a mit a tenne, aki a Medici-Venusnak testrészeit szemérmesen fedő két kezét félre vonná. És midőn imigy csonkítja, hamisítja a szereplő

Digitized by v ^ o o g i e

429

n y íl t t é r .

jellemző vonásait, kifelejti éppen azt, a mi a drámában nagy szerepe . játsz ik ; a mi Sakuntalá s z e r e lm i vallomását sokáig gátolta s ami most is a 7. őt elhagyó, elfelejtő, de mégis kedves férj felkeresését tilalmazza: a gyámatyai • hatalomtól való függést.* Eddig a bírálat. Két pont alatt szólok hozzá. a) A bíráló által adott «t i i i fordító,** hamis: más hatalma alatti ekifejezés a Sakuntala semmiféle recensiójában, variánsában nincs meg, hanem van helyette minden szövegben (bengáliban, kásmíriban és délin­ diaiban vagy dévanágariban megegyezőleg) e kifejezés : abala = gyönge nő. A hö fordítás hát e z : «gyönge női személynek a kedves távolléte miatt származó fájdalmai bizony felette nehezen viselhetők el.* — A bírálat atolso mondatának okoskodása tehát, mint üres agyrém, elesik. És most e betű szerint adott fordításhoz, kérem, olvassák hozzá a műfordítást, a fentebbi négy sort. Vájjon csakugyan nincs abban egy betű sem az eredetiből ? Felelhet rá mindenki, nem szükséges több cominentár. b) Most felelek a szemérem-sértés vádjára. Miután előttünk van a szó-hű fordítás is (akár az enyém, akár a bírálóé — e czélra mindegy), a műfordítás is : hivatkozom az olvasók tiszta érzésére, józan Ízlésére, ítéljék meg, van-e itt az én fordításomban nemi szerelem emlegetve ? Igaz-e az, hogy durván feUebbentem a finomul szőtt fá ty la t, vagy bírálóm képes nyelvével szólva, hogy a Medici-Venusnak testrészeit szemérmesen fedő két lezet felre ütöm? Ily durva rágalmat rögzött javíthatlansággal koholni! Egyáltalában van-e itt szeméremsértés ? Miben és ki követte el ? Felelet: Bírálóm bírálata e ponton csakugyan szeméremsértö. Pirulva olvashatta mindenki és m éltán! Disce ex unó om nes! Ő• Bíráló szanszkrit tudománya. *lőov 'Póőoq, ióov tö n/jőijfAa l Meg­ ígértem e czikk elején, hogy bírálóm szanszkrit tudományát is figyelembe fogom venni; kell tudnunk, hogy mily lámpával indult el az igazság kere­ sésére. Mert hogy vad igazságokra talált, azt könnyű észre venni. De ebben nem egyedül bíráló, hanem első helyen az ő szanszkrit tudománya a vétkes. Sapienti pauca t Miért említsem, hogy tetszeleg folyvást szanszkrit ismereteivel magának ? Es miért mellé azt, hogy mihelyt kilép a könnyű olvasáau hindu epos és a «Panycsatan tra* (tanulságos meséket tartalmazó müvecske) köréből, legott orrára esik. Lepke a gyertya körül. — Ezzel csak úgy tűnném fel előtte, hogy oly elfogult rosszakaratú vagyok iránta, mint ő én irántam. Ments isten! Hadd szóljon ő maga magáért, majd én egy kissé commentálok, mivel tudom azt, amit ő is tudott olvasóiról, hogy t. i. köztök a tárgyat és a nyelvet értő alig van. — Bíráló e sorokra mond ítéletet: Gyorsan a városba robbant A nemes hős nagy haraggal. (Nala 26. ének 4. slóka) és okoskodik ilyeténképen: Itt ki van hagyva egy jeles hasonlat, amin nem csodálkozom, mert a szöveg kiadói, mint Bopp, Kellner (ebből a fel­ sorolásból úgy látszik, hogy nem sokkal áll fellebb bíráló szanszkrit iro­ dalomtörténeti és könyvészeti ismerete, mint a Michalek űré, mely valóban

Digitized by

430

n y íl t t é r .

megdöbbentő volt reánk; de e körülmény Michalek urnái inkább menthető, mint bírálómnál) sem vették észre. T. i. ha ezt: tU T U SZ ájV il íítdlk Ú t JHdiMÍtiZ igy fordítjuk : rohanó nagylelkűhöz hasonlóan, világot nonsens. De nem less az, hogyha eszünkbe vesztsük, hogy HMlhÚtmanász egy 8lábu mesés állatot it tét zen, mely nagyon gyort, és oroszlánnak, tigrisnek, elefántnak halálos és hatalmas ellensége. íg y legott természetetsé válik a hasonlat, mi hogy az, as «ÍV€l• "kétségtelenül bizonyítja. (Bíráló szerint taraszáj va = taraszá + iva!) A z állat szokottabb neve a tsarabha*; eléfo r ­ dul többek közt a i) / é f f h f l d ú t ú b f l t l is.* Eddig teljed a bírálat, mely igen jellemző világot vet bíráló szansz­ krit nyelvtudományára. Megvallom, hogy midőn e részletet először olvas­ tam, az a gondolatom támadt, hogy nem veszem tekintetbe az egész bírálatot. Ugyde ha hallgatok; akkor hallgatólag belenyugodtam volna tételeibe és e vaskos félrevezetéseket mintegy helyeseltem volna. — Megpróbálom hát a • helyreigazítást és tisztázást ■ tisztázni. Bíráló legelébb is egy csoda állatot fog, aminőt még ember nem fogott. A szóban forgó sor szanszkritul igy hangzik: pravivésa szutzanrabdhasz, tarassájva mahámanáss ; szószeri ut = belépett nagy haraggal, sőt sietséggel a nagy indulatu. Hol van itt ama csoda állat? Felelet: sehol egyetlen kiadásban sincs, csakis a bíráló agyában termett. De még csak az a szó sincs, amit ö szanszkritul idéz t. i. mahátmanász (egyszer pedig mahát manasz).- Többet mondok: ilyen szó nincs az egóez hindu iro­ dalom körében, nincs semmiféle hindu szótárban. Sőt nem is lehet, m ert az képtelen alkotásu szó, nem fér be a szanszkrit nyelv testébe! Hogy mindamellett ő ezt alkotá, ez még megfogható. Hiszen m ár mutattam, hogy teremt szavakat (Szaranydssu például). De megfoghatlan az, hogy mi jogon fogja rá egy önalkotta vad szóra, hogy az a sardbha (mesés 8 lábú szörny) szóval egy fogalmat jelent ? Emliti bíráló a Méghadútát, hogy ott előfordul a sarábha. Ez szent igaz, de miféle commentárja ez a Meghadútának, melyben sarabha és máhátmanusz azonosítva vannak ? Erre bíráló nem fog felelhetni soha. Részint azért, mert a Méghadútának csak egy commeu tálja látott világot (a Mallinátháé Calcuttában a derék Isvaracsandra Vidjászágara kiadásában), abban pedig ily baklövés nincs; részint azért, mert a többi commentátorok idevonatkozó munkái csak kéz­ iratban vannak meg, és én, ki e kéziratokat forgattam és részben másoltam, soha ily commentálást bennök nem láttam. De nem szükséges ily messze menni. Hisz a szövegben nincs is mahátmanász, hanem van mahámanász = vir magnae mentis, vagy magni animi. — Ezt olvasta bíráló rosszul és ahelyett hogy «szemesen megvizs­ gálta* volna, felült képzelete szárnyára és elindult harczolni, épen m int sok más okoskodásainál. Fitymálva beszól Bopp, Kellnerről (a szöveg kiadói­ ról) ; Böhtlingk, M. Williams, Bühlert stb. pedig számba sem veszi. De mondám, hogy ily bűneiben nem csak bírálóm a hibás, hanem főleg a tudománya. Itt is ez sütötte föl. Mert a csoda-állat fogásának oka, úgy hiszem, abban van, hogy ő e kifejezést: taraszájva félremagyarázta. Ez név. összefogott két szó — tarasza 4 - éva = sőt sietséggel. Bíráló pedig a

Digitized by v ^ o o g i e

431

NYÍLT TÉR.

szanszkrit hangtan legelemibb és legsarkalatosabb szabályát nem ismerve, e szót így bontá szét: taraszd 4 - iva. Pedig minden szanszkrit grammatika legelső euphonicus szabálya e z : ha vokálon végződik egy szó, és az utána jövő is vokálon kezdődik: a két vokál összeolvad, a hiatus elenyészik. Lesz ez összeolvadás folytán a á 4- i

Tehát ha a szövegben taraszá 4- iva jött volna össze, eredmény lenne taraszéva. Ellenben taraszá -|- éva eredménye lett taraszájva. Most már éva — sőt, bizony erősítő szócska; iva = mint hasonlító kötőszó. Hogy azt a *hebehurgyaság»-szülte ivat igazolhassa: intézte bíráló e harczot a «szélmalom ellem. Hiába intette Bopp és Kellner, nem hallgat reájok, nem nézi meg kétszer az először rosszul olvasott szöveget, hanem bölcselkedik és neki támad. Nyelvészre jellemzőbb eljárást képzelni alig lehet. — Most már teljes értékében tudom méltányolni bírálóm azon állí­ tását, hogv neki bármely észrevétele több gond és fáradságba került, mint nekem 10 slóka lefordítása. És vontam magamnak azt a tanulságot, hogy aki igy kezeli a hindu eposzok nyelvét, •annak aligha fog sikerülni a Sakuntalának egyetlen versét is tisztázhatni. Szervah szervám na dzsánáti, szervadzsnó nászti kascsana! Mindenhez nem ért mindenki Mindent tudó nincs is senki! Műfordítással: nem az a mező a szanszkrit nyelvtudomány, ahol bírálómnak többé tallóznia nem lehetne. De legyen elég! Bírálata vége felé egy kikezdésben, megmagyarázhatlan ellentétben az előző és következő dorongolásokkal, azt mondja bíráló, hogy ő «sem nyelvtudományomat, sem fordító tehetségemet nem akarja kétségbe hozni sőt . . . sőt . ..» Nem kérdem, hogy hogyan fér e szakasz össze az előzők­ kel és következőkkel, csak azt jegyzem meg, hogy nekem a dicséretre éppen oly kevés szükségem van, mint az igaztalan rágalmakra, igaztalan gáncsokra és igaztalan czímezgetésekre. Hogy irántam legyen igazságos, azt nem kérem ; könnyei forrását, azt hiszem, eltaláltam. De megkövetelem azt, hogy az objectiv igazságot tartsa tiszteletben, szakértés ürügye alatt álbolcseség magvait ne hintse. — Ez ellen mindig kénytelen leszek síkra szállani. Helyes megjegyzéseit (fájdalom igen kevés volt), mint most is tettem, máskor is köszönettel veszem. Azt hiszem, bíráló ur is elismeri, hogy a. jót bőven fizettem vissza. Tudom én, hogy műfordítás egy sem tart töké-

Digitized by

432

nyílt tér.

letességre igényt, miért tartana éppen az enyém ? Oly műfordítási elvek (helyesebben elvhuniy) mellett, minőket bíráló alkalmaz, nincs ember, aki egy élet folyamán át 10 sort híven le tudna fordítani, — De ez igazság keretén kívül esnek az olyan «helyreigazítások», miket kénytelen voltam visszaigazítani, mivel csak félrevezetés) kísérletnek váltak be. T a n u lju n k ,

>.i r á ló

u r, tö b b e t;

m ü n k a z ig a z s á g i r á n t és k i v á l t r o s tá n k b a n v a la m i.

l e g y ü n k « s z e m e s e b b e k ,» le g y e n t ü r e l ­

mutogassunk lev e seb b el; i g y a z t á n m a r a d a F ió k

K á ro ly .

Már befejeztem e czikket, midőn tudomásomra jött, hogy Michalek M. ur nagy elkeseredésében afelett, hogy az ő munkáját mindenki gyöngébb­ nek ítélte az enyémnél, az egri «Irodalmi Szemle» februári számában bírá­ lat alá vette az én fordításomat Azt vitatja, hogy az Ő • dohánykája jobb az én trafikomnál*. Ezt hagyjuk meg neki, hisz ő maga mondja. De ez állí­ tásából kifolyólag aztán alkalmat vesz további fejtegetésében azon meg­ győződésének is kifejezést adni, hogy «azok az üvöltő bősz farkasok, kik nem találtak munkájában egy kis megdicsérni valót . . . azok mind pajtáskodó, kenyérféltő kufárok, irodalmi monopólium szolgálatában álló finánczok» stb. Nem idézek belőle többet, m ertaz ily peczér-stilus nem hiszem, hogy valakit mulattasson. így tractálja Ő azon bírálókat, kiknek tizedrészét sem ismeri bizonyára, mint jó m agam ; de közülök névleg is megemlít egy olyat (Gyulai Pált), kinek ö nem méltó, hogy saruszíját megoldja. Sajnálom, hogy ki kell mondani, de úgy látszik, lmgy M. ur nem sokkal olvasott többet a honestumnak, mint a szanszkrit nyelvnek ábéczéjéből. De azért ö prédikál csak úgy az irodalmi tisztességről, mint fejtegeti a szanszkrit irodalom remekeit, mihez, hogy ő mily sokat tud, annak megítélésére elég Előszavának pár sorát elolvasni. Bírálatának egy pontjára szólok egy szót, erre is csak azért, mert Brassai S. urral ebben összhangzólag szól. Nem értik, mondják, hogy fer­ díthetek ón annyira, hogy Damajántinak én két fiat tulajdonítok, sőt hebehurgyaságom addig megy, hogy néha azt állítom, hogy egy fia és egy leánya, máskor azt, hogy két fia volt, — holott neki egry fia és egy leánya volt. Hogy Michalek ur ezt nem érti, az természetes; Ő tőle kívánni sem lehet, hogy magyarul megtanuljon, de hogy Brassai S. ur, ki híres ma­ gyar nyelvtudós, ilyenen felakad, ezt már én nem értem. Úgy látszik Brassai ur soha nem vette észre, hogy fi és fiú nem minden árnyalatában azonosjelentésű szavak. Kíváncsi vagyok arra, vájjon mit szólt volna B. ur, ha valaha olvasta volna Arany J. e sorait: Eredj, fiam Klára, Hamar, édes lányom ! s több ilyet. Bizony több oldalról is ki tudtam volna B. ur bírálatából mutatni, hogy magyar nyelv dolgában sem éppen csalhatatlan. F. K.

Digitized by v ^ o o g i e