Különleges élőhelyek a kelet-afrikai Nagy Szakadék völgyében Pócs Tamás
ÖSSZEFOGLALÁS A két tektonikai lemez szétválása nyomán kialakult Rift Valley Földünk egy még a világűrből is látható, hatalmas képződménye. Nem csoda, hogy szerepe az élővilág mintázatában, az ökoszisztémák eloszlásában és számos faj elterjedésében is hatalmas szerepet játszik. Melyek ezek az élőhelyek kialakulásában fontos tényezők? l. Maga az orográfia. A Nagy Szakadék peremén kulönböző geológiai eredetű kőzetek exponálódtak és sziklafalak, szurdokok formájában nyújtanak különleges élőhelyeket. 2. A Szakadék, mint vízgyüjtő terület, egyenetlen fenekén lefolyásos édesvizű és lefolyástalan sóstavak kifejlődését tette lehetővé. 3. A Szakadék okozta klimatikus hatás elsősorban abban érvényesül, hogy a Szakadék alja esőárnyékba kerül. Ha környezetében esőerdő klíma van, akkor a Szakadékban szavannaerdő, ha a környezetében szavanna klíma van, akkor a Szakadékban félsivatagi tüskebozót vagy akár igazi sivatagi vegetáció alakulhat ki. 4. A Szakadék menti vulkánosság igen sokrétűen hat az élővilágra. A nagyobb, már inaktív vulkánok, melyek meghaladják a 3000 méteres magasságot, oldalukon a hőmérséklet csökkenésével (a gradiens itt lehet 1/100 m is!) és a csapadék növekedésével sokszor gazdag erdővegetációnak, tetejükön pedig az u.n. afroalpin növényzetnek adnak otthont a viszonylag száraz környezetben. További fontos tényező a Szakadékvölgy menti vulkánizmus sajátos szódás jellege. A szódatartalmú láva mállásából és vulkáni homokból hatalmas mennyiségű nátriumkarbonát kerül a levegőbe és a talajba, különösen a lefolyástalan tavakban halmozódik fel. A posztvulkáni működéssel kapcsolatos hévforrások (maji moto) számos helyen való előfordulása is sajátos előhelyeket teremt. Végül a friss, porózus lávafolyások és az aeolikusan letelepedő és sok helyen vastag rétegekben felhalmozódó vulkáni por különleges, a sivatagokhoz hasonló élőhelyeket teremt, mivel a csapadékviz a felszínről azonnal eltűnik. A szerzőnek alkalma volt a fenti különleges élőhelyeket Kenyában, Tanzániában, Ruandában, Zaïre-ban és Ugandában számos helyen megfigyelni és növényvilágukat részletesen tanulmányozni. Ezekből sorol fel az alábbi cikk példákat.
310
1. ábra A Nagy Szakadék kelet-afrikai szakaszának sematikus vázlata, a működő ill. történelmi időben még működött vulkánok (háromszög) valamint a szakadékban lévő tavak megjelölésével: A: Albert-tó. B: Baringo-tó. E: Edward-tó. Ey: Eyasi tó. K: Kiwu tó. Ma: Magadi tó. Mw: Malawi tó. Na:.Naivasha tó. Nk: Nakuru tó. Nn: Nátron tó. Ta: Tanganyikató. R: Rukwa-tó. T: Turkana (Rudolf)-tó. A V: Viktória-tó nem tartozik a Szakadékvölgy rendszeréhez.
A NAGY SZ AK ADÉK FÖLDFELSZÍNI TÉNYEZŐINEK H ATÁ S A A Z É LŐV I L ÁG R A Az összesen több, mint 5000 km hosszú, Malawitól Szíriáig húzódó Nagy Szakadékvölgy KeletAfrikában Y alakban kettéágazik, A Nyugati (Albert) és Keleti (Gregory) Riftre. Keleti ága Ethiopián át folytatódik északkelet felé, hogy Djibutinál újra kettéágazva, közrefogja a Sinai Félszigetet. (l. 1. ábra). Fenékmagassága igen változó, a Holt Tengernél 395 m a tenger színe alatt, míg Kenyában Nakurunál 2000 m a tenger színe felett. Oldalmagassága is igen változó, ahol az erózió a tektonikai törésvonalat nem simította el, vagy töltötte föl, sok helyen látványos (500 m-t jóval meghaladó magasságú) sziklás letörések, sziklafalak határolják, például a Malawi tó keleti oldalán emelkedő Livingstone hegység, vagy a Manyara-tó, a Tanganyika-tó, Edward-tó vagy az Albert-tó nyugati oldala. Ezeken a helyeken a tektonikai lemezek egész szelvénye kerül a felszínre és a különböző kőzetekből álló, más jellegű élőhelyektől elszigetelt sziklafalak kedveztek az endémikus (bennszülött, más helyen elő nem forduló) növényfajok kialakulásának. Ilyen Rift endémizmusok például a Tanganyika tó nyugati oldalán bástyaként kiemelkedő Kungwe hegység szikláin a bennszülött Streptocarpus kungwensis (Gesneriaceae – afrikai ibolya félék, Hilliard & Burtt 1971) vagy a Nyugati Rift mentén a Tanganyika-tótól az Albert-tóig terjedő két apró kúszó nenyúljhozzám faj (Impatiens bequaertii és Impatiens mildbraedii, Balsaminaceae, Grey-Wilson, 1980). De ilyenek pl. Kenyában a bennszülött Aloë murina és az Aloë francombei is a Baringo tó körüli sziklafalakon (Agnew & Agnew 1994). Érdekes még a mélyen erodált oldalvölgyek vegetációja, ahol a csapadékosabb környezetből a sivatagos völgybe a folyók, patakok nagy vízeséseken át érnek le, például a Nátron-tó délnyugati 311
2. kép Az algáktól vörös Magadi-tó a felszínén úszó, kikristályosodott szóda táblákkal.
végénél, Ndalalani-nál található szurdok, érdekes pozsgás kutyatejfélékkel (Euphorbiaceae, pl. a Rift bennszülött faja, a Jatropha ellenbeckii vagy az Euphorbia vulcanorum). A Nagy Szakadék egyenetlen fenekén gyöngysor-szerűen helyezkednek el a kisebb-nagyobb édesvizű vagy sós tavak, előbbiek főleg a Nyugati Rift, utóbbiak a lefolyástalan Keleti Rift területén. Ezek legnagyobbjai, a lefolyással rendelkező, így édes vizű Malawi, Tanganyika és Kivu tavak a tektonikai lemezek között keletkezett mély repedéseket töltik ki. A hasonlóan keletkezett Bajkál tó után a világ legmélyebb tavai (a Tanganyika tó 650 km hosszú és 1470 m mély). Sok millió év óta elszigetelt jellegüknél fogva hatalmas víztömegük számos bennszülött állatfajnak biztosít életteret. Például a Tanganyika tó halfajainak 80 százaléka endémikus, sehol másutt nem fordul elő. Különösen kitűnnek ezek közül a Cyclidae családba tartozó halfélék, amelyekből csak Tanzánia tavaiban száznál jóval több faj él! De érvényes ez az arány a tavak bennszülött rák, csiga és egyéb állatfajaira is. A Malawi-tóban például egy különleges légy lárvái élnek, amelyeknek imágói rajzáskor hatalmas tömegben repülnek a tó felett és a tó körül élő emberek táplálékául szolgálnak, mint fontos fehérje forrás. Természetesen ezek az édesvizű tavak gazdag magasabb rendű állat és növényvilágnak is életteret biztosítanak, példáúl helyenként hemzsegnek a krokodiloktól és vizilovaktól, amelynek helybeli halászok látják kárát. Pierre Brichard kimutatta, hogy a vizilovak több embert ölnek meg, mint bármely más nagyvad Afrikában és például a Tanganyika-tó levadászott krokodiljai felének gyomrában találtak emberi maradványokat (Smith 1992). A tavak partjainak élővilága is igen érdekes, a hatalmas papirusznád (Cyperus papyrus) állományok gazdagok különleges mocsári növényekben és ritka madarakban. A lefolyástalan sóstavaknak is különleges az élővilága. Keletkezésüket elősegíti, hogy a Keleti Rift közelében sajátos vulkánosság figyelhető meg, az itteni vulkánok bazaltláva és hamu anyaga nagy mennyiségű vízben oldódó szódát (Na-karbonát) tartalmaz. A ma is aktív Oldonyo Lengai vulkán a tanzániai Nátron-tó déli végénél a világon egyedül állóként 6-10 évente előforduló kitörései idején nátrium karbonatit lávát és vulkáni port ont magából. Ezt a szódát a vulkánok üledékéből a csapadék a szakadékba mossa és a szóda a lefolyástalan területek tavaiban a forró, száraz éghajlati körülmények között óriási mennyiségben koncentrálódik. Példáúl a tanzániai Nátron-tó vagy még inkább a kenyai Magadi-tó felszínén a kikristályosodott szóda táblák formájában úszik, mint a zajló jég a Dunán (l. 2. kép). A Magadi-tóból ezt a szódát bányásszák ezer tonna számra. Azt gondolhatnánk, hogy ezekben a telített szódaoldatot tartalmazó tavakban nincs élet. Pedig, érdekes módon, nem sok, viszont különlegesen alkalmazkodott faj hatalmas tömegű biomasszát produkál a szélsőséges körülmények között (a sivatagos klímában a Magadi és a Nátron-tó vízfelszíne déltájban 60° C-ra 312
3. kép Iszapban táplálékot kereső flamingók a szódával telített Magadi-tóban.
is felmelegedhet, l. Smith, 1992). Ezekből a fajokból érdekes tápláléklánc alakul ki. A tavak vizét vérpirosra festő algatömeg óriási mennyiségű apró ráknak szolgál táplálékul. Ezeket a rákokat gyűjtik össze a sóstavak iszapját kanalas csőrükkel turkáló flamingók (l. 3. kép, két fajuk is él óriási mennyiségben a Nagy Szakadék tavaiban). Végül az algák piros színanyaga a flamingók tollazatában fejezi be pályafutását. Ezek a flamingók kötődnek a sóstavakhoz, a tó iszapjából készítik el toronyszerű fészküket, ahol költenek. Érdekes, hogy a flamingók, ha nem repülnek, hosszú lábukon járkálva sóstavak vizében keresik táplálékukat. Ha az ember bemegy ebbe a tömény szódaoldatba, az fél órán belül átmarja a láb bőrét és a meggondolatlan betolakodó véres sebekkel távozhat. De a sós tavak vízszintje évszakosan nagyon ingadozó, az esős évszakban kiterjedhetnek, elönthetik a környező területeket is, ahonnan visszahúzódva, sós sivatagi vegetációnak adnak életteret. A száraz évszakban viszont teljesen kiszáradhatnak és csak a repedezett iszap és a kikristályosodott szóda borítja a felszínt. Az ilyenkor gyakori forgószelek felkapják a szódás port és messze szállítják. Megfigyeltem, hogy ez a szállított finom, lebegő por 40-50 m távolságra is eljut és ráül a csapadékos területeken kialakult esőerdők fáinak kérgére, ágara és megakadályozza igen sok fánlakó növény (orchidea, páfrány, moha) letelepedését. Ezért a Nagy Szakadék azon részeinek mentén, ahol szódás vulkánok, sós tavak vannak, széles sávban szegényes az erdők fán lakó (epifiton) vegetációja, csak olyan fajokból áll, amelyek tolerálják a lehulló szódás, erősen bázikus kémhatású port (Pócs, 1990).
4. kép Félsivatag a Nagy Szakadék völgyében Nairobitól nyugatra, 800 m magasságban. 313
5. kép – Kőtörmelékes sivatag (serir) a Nagy Szakadék völgyében, a Magadi-tó mellett, 610 m magasságban.
6. kép – Sivatag gyér zuzmóvegetációja a Magadi tó környékén.
A Nagy Szakadék helyi klímára gyakorolt hatása nagyon szembetűnő, ha a környező fennsíkról vagy hegyekről ereszkedünk le a völgybe. Például, Nairobi felől nyugat felé haladva autóval keresztül megyünk a Ngong Hill hegyi esőerdőkkel borított nyúlványain, majd kanyargó szerpentinen ereszkedünk 1400 métert lefelé, míg leérünk a Nagy Szakadék fenekére. Közben rohamosan változik a vegetáció képe, akáciás szavannaerdőből nyílt ernyőakáciás szavannába, majd félsivatagi bozótba jutunk (l. 4. kép), amelyben nagy foltokon már sivatagi vegetáció fogad, ritkásan álló apró törpecserjék között nagy csupasz, csak gyér zuzmóval, alig látható apró mohákkal borított foltokkal (l. 5. és 6. kép). Így érünk le a fentiekben már említett Magadi-tóhoz. Fél óra alatt, 15 km távolságon belül 2000 méterről 600 méterre süllyedtünk, a levegő hőmérséklete 18 fokról 42 fokra emelkedett, az évi csapadék mennyiség pedig alig a negyedére csökkent (Tomsett 1975). Ez a megfigyelés a Keleti Rift csaknem minden részére érvényes. (A Nyugati Rift sokkal csapadékosabb zónában fekszik, ezért ott ilyen szélsőségeket nem találunk, legfeljebb az esőerdő helyett ritkás szavannaerdő borítja a völgy fenekét.) Az esőárnyékos Keleti Rift fenekét legtöbb helyen ennek megfelelően ernyőakáciás vagy magas füvű szavanna illetve félsivatagi bozót borítja. Ennek a területnek is igen sajátos az élővilága, tágabb környezetétől elszigetelt jellegénél fogva a sivár sivatagi körülmények is sok bennszülött növény és állatfaj kialakulásának kedveztek. Ez a terület, szemben a környező hűvösebb, csapadékosabb fennsíkokkal és hegyvidékekkel, mezőgazdasági művelésre többnyire alkalmatlan, így a területet különböző félnomád, pásztorkodó törzsek lakják. A természetes vagy a bozóttüzek
7. kép Gyakran találkozhatunk zebra és más állatcsordákkal a Nagy Szakadék völgyében a Limuruból Narok felé vezető úton, akáciás szavannában. 314
8. kép Az akáciás szavannák egyik jellegzetes tagja, a fütyülő akácia (Acacia drepanolobium). Pálhatöviseiből hangyalakás gubacsok fejlődnek, amelyeknek lyukain valóban fütyül a szél.
által kialakított féltermészetes szavanna vegetációban még nagy számban és sokszor csordákban élnek az afrikai nagyemlősök (l. 7. és 8. kép). Nem hiába, Kelet-Afrika nemzeti parkjainak nagy része ebbe a zónába esik, a Nyugati Rift területén több, mint 10, a Keleti Rift területén is ennyi. Érdekes, hogy a legfontosabb előember lelőhelyek is itt találhatók (pl. Olduwai Szakadék). A Nagy Szakadékot kísérő vulkanizmus egyik hatásáról, a szódás tavak és félsivatagok élővilágáról már szóltunk. Másik érdekes jelenség, hogy a récens vagy fiatal vulkánok nagy területet beborító lávafolyásai különleges élőhelyet teremtenek, ahol sokkal szárazabb körülmények uralkodnak, mint környezetükben (l. 9. kép). Ennek egyik oka, hogy a csapadék vízét a porózus, lyukacsos láva hamar felszívja, a felszínen rövid ideig marad meg a nedvesség. Ezt a hatást csak erősíti, hogy a sötét színű, erősen tagolt lávaszikla felszín jobban átforrósodik, a rajta lévő sekély talaj az amúgy is elég száraz és forró éghajlati körülmények között nagyon hamar kiszárad. Ezért aztán érdekes szárazságtűrő, főleg pozsgás növények telepednek meg a lávafolyásokon, mint Aloë, Sansevieria és Euphorbia (kutyatej, l. 10. és 11. kép), valamint sivatagi mohák és zuzmók. Utóbbiak még gyakoribbak a vastag vulkáni por („hamu”) lerakódásokon, ahol azt a vízerózió feltárja és a löszéhez hasonló szurdokok, porózus, finom szemcsés vulkáni tufafalak keletkeznek (l. 12. kép). Ilyeneket figyeltem meg például Nairobitól északnyugatra, szakadékvölgy nyugati oldalán emelkedő Suswa vulkán keleti vagy a Longonot vulkán déli, 5 km hosszú és 10-30 m magas lávafolyásain és a környezetükben lévő vulkáni por lösz szerű lerakódásain, ahol Keletafrikából eddig ismeretlen, legközelebb a Szaharában vagy az Arab Félszigeten élő sivatagi mohákat találtam.
9. kép A szakadékvölgyből kiemelkedő Longonot vulkán déli lávafolyásának vége, szárazságtűrő növényzettel. 315
10. és 11. kép: A lávafolyásokon gyakoriak a pozsgás, törpe Euphorbia (kutyatej) fajok.
12. kép Löszfalakhoz hasonlítanak a puha vulkáni tufába bevágódott eróziós völgyek oldalai, mézmadár fészkek lyukaival, Mai Mahiu városkánál, a kenyai Nagy Szakadék völgyben
A posztvulkáni működéssel kapcsolatos gőz- és gázkifúvások (fumarola) de még inkább a hévforrások viszonylag gyakoriak a Nagy Szakadékvölgy egész területén. Ezek is sajátos élőhelyet teremtenek. A fumarola tevékenység nagy magasságban (pl. az Elgon vagy a Kilimanjaro kalderájában ill. kráterében) hőmérsékletével lehetővé teszi olyan magasabb rendű növények megtelepedését, amelyek ebben a magasságban máshol egyáltalán nem fordulnak elő. Sajátos alacsonyabb magasságban is a hévforrások („maji moto”) élővilága, kezdve a hypertherm (65-70°Con élő) és az akrotherm (45-65°C-on élő) cyanobaktériumoktól és algáktól egészen az eutherm (28-44°C-on élő) virágos növényekig (Halász Márta osztályozása szerint. Halász 1953). A Rwandai Bugarama-nál, Nyakabuye-től délre például csak egyetlen 36.8°C hőmérsékletű hévforrásban él a különleges, kislevelű és virágú (3 cm levél és virág átmérőjű) tündérrózsa faj (Nymphaea thermarum, Fischer 1988).
316
F E L H A S Z N Á LT I R O D A L O M AGNEW, A. D. Q. – SHIRLEY, SAGNEW 1994 Upland Kenya wild flowers. Nairobi. FISCHER, EBERHARD 1988 "Beitrage zur Flora Zentralafrikas. I. Eine neue Nymphaea sowie ein neuer Streptocarpus aus Rwanda”, in Feddes Repertorium 99, 385-390. GREY-WILSON, C. 1980 Impatiens of Africa. Rotterdam. HALÁSZ, M. 1953 „A középdunamedencei thermák mikrovegetációjának összetétele, kialakulási és őstörténeti problémái”, in A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztályának Közleményei 2, 1: 255-289. HILLIARD, O. M. – B. L. BURTT 1971 Streptocarpus. An African plant study. Pietermaritzburg. PÓCS, T. 1990 „The exploration of the East African bryoflora”, in Tropical Bryology 2, 177- 191. SMITH, A. 1988, 1992 The Great Rift, Africa’s changing valley. London. TOMSETT, J.E. 1975 The diurnal variation of precipitation in East Africa. Nairobi.
317
