lesz és egészségét ezáltal csak megerősíti, ha PILULES APOLLO-t használ. Ennek hatása a növényből nyert »Vesiculosine«-ben rejlik Ezek, az orvosok által jónak talált pilulak karcsúvá teszik a termetet es nem hatnak kedvezőtlenül az egészségre, mint sok más készítmény. Nem hajtanak, hanem közvetetlenül hatnak a táplálkozásra és a zsiranyagsejtekre. A tülnagy elkövéredés gyógyításán kivül e PILULES APOLLÖ-k szabályozzák a test funkczlóit, megifjitják az arezvonásokat es a testnek visszaadják a rugékonyságot és az erőt. Ez minden nő titka, ki karcsú és fiatal testalkatot akar. A PILULES APOLLO-k maguk mindkét nem számára, még a legkényesebb természetüeknek is, kellemesek és nem á r t h a t n a k az egészségre. A körülbelül, két havi kezelést könnyen lehet követni és a tényleges eredmény állandóan megmarad. (Törvény védi.) Üvegje utasítással 6 korona 45 fillér, bérmentesen, utánvéttel 6 korona 75 fillér. .1. Ratie gyogysz. 5. Pas. Werdeau, Paris IX. Egyedüli raktár Magyarország és Ausztria részére . TÖRÖK J. gyógyszerésznél Budapest, Király-utcza 12. : Kérjenek dobozokat az „UNION DES FABRICANTS' pecsétjével. •
Karcsú
Hazai gyártmány!
KLEINOSCHEG SEC I a
r ir ii .J JflB in rív fi e•j111
ÚJDONSÁG!
3
Charlotte kozmetikai intézetét
áthelyezte BÉCSI UTCZA 6. szám alól KORONAHERCZEG-UTrZA 10., vagy PÁRISI-UTCZA 3. szám, félemelet 3.
ELSŐ MINŐSÉGŰ
jit
iM
PEZSGŐ.
I
5
fing: 1 1 ,JÜ K o s :heg JxPi IjÍT-ÍSKl*.JOBuDApi v*.' l Ófl
KLEINOSCHEG TESTVÉREK csász. és kir. udvari szállítók pezsgő pinczéi BUDAFOK.
A TAVASZI ÉS N Y Á R I DIVAT L E G Ú J A B B TERMÉKEI DÚS VÁLASZT É K B A N ÉS A LEGJUTÁNYOSABB GYÁRI Á R A K B A N KAPHATÓK
SZEKULESZ % művirág- és
disztoll-gyárában.
Budapest, IV. ker., Károly-utcza 4. és 5. Kalapvirágok, tolldiszek, kócsagtollak, tollboák. Alkalmi ajándékok, finom dísztárgyakban. Menyasszonyi koszorúk, és diszek a legújabb divat szerint. Szinházi, alkalmi és sirkoszorúk szalag és nyomattal, bármily kivitelben; különlegességek dísznövények és pálmakban. Eladás nagyban és kicsinyben. Sürgönyczim Szekulesz, Károly-utcza. A L A P Í T T A T O T T 1860-BAN.
HARISNYAVILAG
LUKÁCS M. Budapest, IV., Kigyó-utcza 5. Legelőnyösebb bevásárlási forrás
női, férfi- és gyermekharisnya-különlegességekben. NAGY VÁLASZTÉK. HATÁROZOTT OLCSÓ ÁRAK.
A Kalap-király IV. ker., E s k ü - ú t .
pénzkölcsön
mindennemű
kisebb,
nagyobb sorsjegyekre mint bárhol.
olcsóbban
Vidéki megbízások nagy pontossággal teljesíttetnek. levő sorsjegyeket s a j á t pénzünkkel v á l t j u k ki és a z o k r a n a g y o b b és o l c s ó b b kölcsönt a d u n k , v a g y m e g v e s s z ü k
Zálogban
^ t a teljes napi áron
FLEISSIG SÁNDOR BAMKHÁZA Budapest,
VII.,
Erz«ébet-kfiif*ut 2.
az.
Klotild-palota.
Mattoniw Erzsébet sósfiirdö BUDAPEST -
( B U D Á N ) . ( V i l l a m o s v a s ú t i állomás.)
Meglepő g y ó g y h a t á s s a l bir k ü l ö n ö s e n női
bajokban,
továbbá : alhasi és általános vérbőségben, p a n g á s o k esetén,
csekély havi részletfizetésre, a k ü l ö n b ö z e t e t p e d i g készp é n z b e n kifizetjük. • K é r j ü k a z á l o g j e g y b e k ü l d é s é t .
3, 4 , 5 k o i o n á s különlegességekben speezialista.
s t b . — Idény
m á j - és l é p b a j o k b a n ,
április
15-tői
65 f ü r d ő s z o b a . S z á m o s , kellően
szeptember
verőczéri
aranyérben, végéig.
b e r e n d e z e t t , kényelmes
v e n d é g s z o b a . Vendéglő mérsékelt á r u ételek- és italokkal.
Rendelő orvos:
Dr. P O L G Á R
EMIL,
X.Y. évfolyam. UEBJELEN IIIN0EH VASÁRNAP. Előfizetési f e l t é t e l e k : Egész évre .. ... kor. 20.— Félévre
_
Negyedévre ... _
» »
10.— 5.—
Egyes szám ára 40 fillér.
19/749. s z á m .
1904.
AHET
P O L I T I K A I ÉS IRODALMI SZERKESZTI K I S S
SZEMLE.
Szarkesztóség is kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII., Rökk Szilárd-utcza 18. sz. Hirdetések felvétele
ugyanott.
Kéziratok nem adatnak vissza
JÓZSEF.
B u d a p e s t , m á j u s hő 8.
JÓKAI MÓR. Szépen élt, mert sokat dolgozott és soká élt. Elmúlása természetes, mint a kiábrándulás. Egy gyönyörű alkotás az ő egyénisége, az ő élete, a halál csak pont a befejezett mondat után. Mi elvesztettük őt, de ő már nem veszített semmit az élettel. A legnagyobb fantaszta volt, mert a legmohóbban szívta magába mind a realitást, melyet a világ nyújt. Olyan kor, amilyen az övé volt, nem jut minden halhatatlannak. Látta, mint válik a kalmárból félisten és az egész istenek mint kalmárosodnak el. Csaták zaján s világomlások törmelékén keresztül vergődött az álomlátó sérthetetlenségével a filiszterkorba, melyet viszont ő galvanizált hősi érzésekre, nagy
gondola-
tokra az írásaival. Volt szabadsághős, volt népvezér, volt bujdosó, aztán lehetett meghiggadt politikus, a király barátja és a demagógok botrányköve. Ismerte az ember gyönyörű égi képességeit és tisztaságát magából és ismerte a képmutatást, a szeretet bőrébe bujtatott gyűlöletet, az önfeláldozást színlelő kizsákmányolást másokból. Neki minden csak álom volt. Az élet realitásainak csodálatos bűvös kombinácziója az ő fantáziája. Pompázott minden szinben, melyet a nap népe lelkéből kiszítt s csak az övében hajtott soha nem volt bujaságban.
Kobzán minden húr
minden
időben fölajzva, csodákat tudott rajta kiverni. Egy nemzet három generáczióját termékenyítette meg, anélkül, hogy megjavította volna. Ingyen szórta áldásait, nem hozzá feltételt: gyönyörködhettünk
kötött
benne s nem voltunk kötelesek meg is javulni.
Ezzel a szabadsággal bőven éltünk: az a nemzedék, mely Jókait élvezte, egy hajszállal sem lendületesebb és jobb, mint bármelyik más. Amikor gyászoljuk, büszkélkedünk vele. Az ország halottja! Az ország sokat nyer vele, hogy Jókait a maga halottjának teszi meg. S lesz belőle a nemzet
halha-
tatlanja, irodalmunk bálványa s a népek kultur-életében reklámtábla a magyar kultura szatócs-czégérén. A legkisebb boltban a. legnagyobb czikk: Jókai Mór nevével bejutunk a világkultúrába. Az emberrel nehezebb a leszámolás. Boldog volt ez a boldogéletü aggastyán? Bücsuzom mélabús hangjától s a lelkembe vésem türelmes szelid pillantását. Ily harmonikusan azok tudnak élni, akik nem tudnak panaszkodni. A költők költője volt s a költészet alapja a szenvedőképesség.
i
,294
Nyilt-e bózik
még
számára virág, melyben
még valahol,
ugy
gyönyörűsége
korán halt meg s kikelhetünk
telt v o l n a ?
a végzet
Ha egy árva szál bim-
ellen,
mert oly
kegyetlenül
megrabolta. Vagy fáradt volt és a koporsó pihenőpárnája? Oly
kevés
volt, mégis csak az ő
a nagyság! egy
család
A természet még sem
ismer
kivételt.
Aki egy ország bálványa
halottjaként kerül ravatalra. Maradnak utána, akik gyászolják,
halottjukat s vigasztalódnak,
mint mások a halottjukon.
A
nagy
ember magában
mint haljon
meg. Ha hálátlanok, egy nemzet legyen a hálátlan s ha napirendre tér fölötte valamely existentia, egy
nemzet
existentiája
Állítsunk születni
neki
legyen
az.
szobrot, tartozunk
kell, aki Jókai
vele
magunknak.
képét ki tudja faragni.
De
És áraszszuk
annak
a szobrásznak
még csak
el könyveivel az országot,
hogy
érezze mindenki, kicsodánk nekünk ez a halhatatlan. Lidércznyomás, borzadályos álom ellen való mesemondás csakúgy
az ő szava.
suhognak
S ez a világ most tele van fantasztikus forrongással
a levegőben.
és a
démonok
Tán éppen most készül az a világ, mely meséiben csak m e s e -
világ volt s a próféta eltűnik, mert beteljesül a prófécziája. Mi törpék pedig kövessük. Járjunk utána, a nyomába nem érünk soha.
tük magunkat: az és olyan többé nem fordul felénk. Amit Jókaiban idealizmusnak neveznek: legkáprázatosabb akkor volt, mikor asszonyokról irt — s amit életében gyermeki naivságnak mondottunk, legmeghatóbb az asszonyokkal Levél, Jókairól. való dolgaiban volt. Vájjon ismert-e bennünket ? Ez a kér1904. május 0. dés abba a másik nagyobba vág bele: ismerte-é az embeKedves Kiss, ugy irok magának, mint özvegy az reket? Mily könnyen és könnyelműen vetjük föl ezt a özvegynek; a magára maradt utolsó költőnek a magukra kérdést a költőkkel szemben, s mily szép tőlük, hogy nem hagyott asszonyok nevében. Kedves barátom, mialatt egy vetik vissza: hát vájjon ti magatok ismeritek-e magatokat ? nemzetet jelentő férfi halottas háza előtt minden ember a Tudja isten. Mikor régi divatú nagy költőknek és nagy saját szivét lesi, hogy a nemzeti fájdalomnak mekkora festőknek emberekről festett eszményi képeit látjuk: megdarabja sajog benne: én magára gondolok, a maga érzé- hasonlással, felemás érzéssel tör fel érzésünkbe törékenysére, a maga lelke rokonhúrjaira, melyeken másképp, min- ségünk, állatiságunk, utálatosságaink s alacsonyságaink denki másétól eltitőbb, nagyobb, megértőbb és jogosabb tudata, s azt hisszük: a nagy szépitők nem ismernek feszültségben futhat végig a vonaglás, mikor ama másik- bennünket. Az ember képromboló ösztöne önnönmagával nak, a hősi időkből mutatóba itt maradt igen nagynak szemben sem ül el, s mindig igazabbaknak érezzük a lelke húrjai megpattantak. Kedves Kiss — tudjuk-e mi realistákat, kik ránczainkat is megrajzolják, mint az Jókait ugy gyászolni, mint maga tudja? S tudja-e maga idealistákat, kik rózsákat.festenek képünkre, [gazunk van-e? a mi gyászunkból kiérezni, hogy az érzelmek hullámaiból, Még az is, amit állatiságnak s ocsmányságnak érzünk melyek most negyvennyolcz vagy hetvenkét órát fekete magunkban: valóban és mindenben ocsmány-e? Egy ember ünnep gyanánt emelnek ki hétköznapjainkból: tudtunkon " vagyunk-e mi emberek; megmérhető és ismert mennyiség kivül hány fut maga felé? Ne ijedjen meg, barátom, vagyunk-e; nincs-e bennünk, kivétel nélkül mindnyájunkabbahagyom; az élet szerény a halállal szemben, s maga ban, fenséges misztikum, melyre magunk is elfogódva lesmost ünneprontásnak érzi, ha ilyenkor magáról beszélek. kelődünk az eszméletünk kulcslyukain át? Ha nem igy Nem teszem, nem folytatom — de érzem, hogy a kéz- volna: miért volna oly lélekzetelfogóan fenséges a halál, szorítás, melyben mi közönség a holt költő lábainál az élővel mindenkinek a halála, minden, a legkisebb, életében legösszefogódzunk: legméltóbb hódolat a halott halhatatlan- nevetségesebb ember hullája, melyre • szent elfogódássága előtt. sal, térdre ejtő rettegéssel nézünk ? Ennek a valamiÖnnönmagáról beszélni azonban joga van minden- nek, ennek a nem tudjuk minek tudása motozhatott kinek, akinek halottja van, az asszonyok meg éppen sira- az emberekben, mikor isteni szikráról beszéltek, mely tásra születtek. Mi asszonyok Jókaiban az utolsó truba- megvan minden emberben, mikor külön próbálták válaszdurt vesztettük el; költőink, férfiaink, lovagjaink továbbra tani a lelket a testtől, s halhatatlanságot követeltek száis maradnak, de az a középkori kék szem, melynek sugara mára. S ha ez igy van: igaz lélekkel mondhatjuk-e, alatt magunk is dicsőbbnek, nemesebb, földfelettibbnek- érez- hogy nem- ismeri az embert, aki egyre ezen a titkán át
Krónika.
,295
nézi, csakis ezen át tudja és akarja nézni? S hogy nem ismeri az asszonyt, ki csak a férfival való vonatkozásában más ember, mint a férfi — hogy nem ismeri az asszonyt az a költő, kinek számára csak angyali vagy ördögi asszonyok vannak a világon ? Hát van a férfi számára más asszony ? Hát lehet az asszony a férfi számára egyéb, mint szárnyat adó hevitő vagy czepelni való teher ? A férfi is, az asszony is külön-külön lehet ilyen vagy amolyan ember, erős vagy gyenge, szép vagy csúnya, nemes vagy ocsmány, rendkívüli vagy közönséges — de egymással szemben csak angyal vagy ördög lehet. Csakugyan oly rossz szeme volt-e Jókainak, mikor őt az emberek csak ilyenkor érdekelték, s a fejedelem souverain jogával csak ilyenkor méltóztatott néki őket meglátni? Kedves barátom, a tudósok nagyra vannak és méltán, az ő hatalmas megállapításaikkal, melyek, mig a kézzelfogható dolgok valóságát is megingatják, viszont a legelvontabb, a legeszményibb, á- legképzeltebb dolgokat oly természetes valóság gyanánt szegezik a röghöz, mint magát a rögöt. Ha a tudós erre büszke, a költőnek miért kellene ezt szégyelleni? Miért ne szabadna nékie is nem tudomásából, hanem képzeletéből, mi belőlünk pedig nem valóságunkból, hanem szárnyalásainkból égetnie a téglákat, melyekből palotáit megépíti ? Az a kérdés: tud-e égetni. S erre már mindnyájan felelhetünk: mindnyájan, akik soha sehol oly biztos, oly meleg, oly otthonos otthont nem találtunk,' mint az elmerüléses órákban, mikor, kezünkben a könyveivel, a Jókai házának voltunk lakói. A sok vonás között, mely Jókait költőnek is, embernek is oly szeretnivalóvá teszi, legdicsőbb és a mi számunkra legörökebb az ő mennyei gyengédsége volt. A kritikusok szidhatták értté, mi magunk asszonyok is dühös haraggal kéjeleghettünk abban, hogy az ő megirt vagy átélt regényeinek tengerszemű hölgyeit kivetkeztessük a tengerszemüségből: ez az ő gyengédsége mégis mindnyájunknak javunk, nyereségünk, megdicsőülésünk volt; a Mahadő isten tüzes karja volt, mely a föld sarába veszetteket fölemeli az égbe. A gyászkárpiton, mely most a Jókai története előtt leomlott, aranyszálakból már kiszövődik a kép, ahogy ezentúl fogjuk őt látni — mi, akik túléltük, s az eljövendő nemzedékek, kik túlélnek minket, túlélik egymást, s akiket e kép mindnyájukat túl fog élni nemzedékrőlnemzedékre. S a trubadúri vonás, melylyel oly magában állott, mintha ez aranyszálak közt nem is arany volna, hanem eleven napsugár, valamennyit túlragyogó, valamenynyinél tovább élő, minden anyától lettet s anyává leendőt mindenkorra beszivárványló. Mikor mindenki azt méregeti, mennyit veszített benne, mi asszonyok azt érezzük, hogy mi veszítettük a legtöbbet, s kihűlt kezére e forró vallomást minden asszony nevében leheli rá Emma.
Az asszony v a g y szeret vagy gyűlöl, dum intervallumai.
nincsenek érzelmi
luci-
Balzae. *
Szerelem megöli az unalmat, unalom megöli a szerelmet. Maupassanl.
A sebzett sas. Hatalmas, lassú
lebegéssel
Repült a ragyogó egen, De szárnyát ólom zúzta széjjel S a földre szédült
véresen.
Itt l é p n i k e z d , d e m e s s z e n e m Csak imbolyog
jut,
esetlenül:
Hitvány göröngyön járni n e m K i oly f e n s é g e s e n
tud,
repül.
Magány. Fönn jártam egykor a m a g a s b a n ; Szabad, merész ösvényre törtem S m í g f ö n n e g y szál g y o p á r t k u t a t t a m , Száz rózsaszál nyilt lenn a völgyben.
Megálltam fönn a bérezek A sas merész röptén
És n e m hatott a mélyből A madarak dalos
ormán,
merengve, hozzám
keserve.
Óh, ma szerényebb már a vágyam ; Boldog volnék egy De őszidő van m á r
rózsaszállal, javában
S n i n c s több virág, n i n c s több
madárdal.
Gáspár Kornél.
Utolsó találkozásom Petőfivel. JÓKAI MÓR-tóI.*
Egy szép tavaszelői napon volt: Budavára dicsőséges bevétele után, Nyáry Pállal sétálgattunk' Pest utczáin. Szomorú látvány volt: a háztetők bombáktól átlyukgatva, a gránit-utczaburkolat feltépve, széthányva: a Dunapart járhatatlan. Az az egész palotasor, mely a magyar főváros büszkeségét képezte, végtó'I-végig leégve, összerombolva. A kormos falak ijesztően meredeztek fölfelé, egymásra hajoltak, mintha tanakodnának, hogy ki dőljön le elébb? Az egész utczasor üszkös gerendákkal, kőfaltörmelékkel boritva. A nagy vendégfogadók mind kiégett romok: ahol még nem volt a földszint leégve, ott az ablakok deszkákkal beszegezvék. Alig lehetett egy pár embert látni a romok között, akik bizonyosan azon tanakodtak, hogyan kellene e romok eltakarításához hozzákezdeni. Legijesztőbb képet mutatott a redout dunaparti része. Erre haragudtak legjobban a budaiak; hisz ennek a terme szolgált tanácskozóul a magyar országgyűlésnek. Azt alapjáig rommá kellett lőnni. Most aztán kiegészitő része lehetett a másik felének, melyben egykor a német szinház múzsái honoltak, s mely még tavaly télen leégett. Néhol * Az" én élelem regénye
cz. munkájából.
,296
még füstölgött a pinczében a megolvadt réztető lávája, mely keresztül tört minden boltozatot. Ezt nem birta eloltani a háromnapos meleg eső, mely Budavár bevételére következett, s melyre azt mondta Nyáry Pál, hogy »az az eső visszatéríti mindazt a kárt az országnak, amit a háború dúlása okozott«. Alig bírtunk megválni ettől a nagyszerű panorámájától a palotaromoknak. — Hát volt erre nekünk szükségünk ? Bizony bizony, mikor 1849. tavasz napján végig néztem ezen a Dunasoron, kedvem lett volna az első rom szegletéhez odavágni ezt az én bolond fejemet, melyben a szabadság eszméje megszületett, hogy szétszakadjon. Hanem ha most végig nézek a két Dunasoron, akkor nem sajnálom, hogy még sem zúztam akkor össze ezt az én bolond fejemet. Barangolás közben beszélgettünk Nyáryval a napok nevezetesebb eseményeiről, azok között volt a franczia külügyminiszternek: Druyn de L'Huysnak a parlamentben adott nyilatkozata az orosz interventio tárgyában Magyarországon. Diplomatai stílben orákulumszerü frazeológiával volt adva a válasz; de azért világosan megérthette belőle mindenki, hogy Magyarország az ez idő szerinti franczia kormánytól semmi pártolásra nem számithat. Sőt ellenkezőleg, a franczia kormány sürgős figyelmeztetést küldött az európai udvarokhoz, hogy a veszélyes bonyodalomnak elejét venni törekedjenek. Bonyodalom itt nem lehetett egyéb, mint Magyarország függetlenségének kimondása s a magyar fegyverek győzedelme. S hogy az alatt az igéret alatt mit ért a franczia külügyér, miszerint a franczia kormány maga is kész erélyes rendszabályokhoz nyúlni, azt meg lehetett tudni a római expedicziójából, mely által az olasz szabadságharczosokat a szent városból kiverte. Eközben eljutottunk a nagy Kristófig. A hatalmas, tengergázoló szent kőszobrának talapzatára egy lepedő nagyságú plakát volt felragasztva, veres betűkkel pompázó, melyet kíváncsi csoport vett körül. .Mi is oda csatlakoztunk, megtudandók a plakát tartalmát. Szemere Bertalan miniszterelnök rendelete volt az, melyben előre bocsátva indokait, a közelgő orosz inváziót, felszólit minden hazafit (talán arra, hogy fogjon fegyvert s sorakozzék a nemzeti zászlók alá ? Nem biz az; hanem), hogy tartson e veszély elhárítására háromnapos böjtöt, menjen a templomba imádkozni s induljon neki seregestül a bucsujárásnak keresztes proczesszióban. Igy szoktak nevezetesen a patriárkális időkben védekezni a sáskajárás ellen. Harangszó is legyen bőséggel. Nyáry Pál szomorúan csóválta a fejét, s hozzám fordulva dörmögé: — Lengyelország halálszagát érzem. E pillanatban hangos kaczaj hangzott fel mögöttünk. Hátra tekintettünk. Mi ráismertünk az alakra, Petőfi volt az. Nagyon átváltozott az arcza. A szakállát nem borotválta rég; az egészen benőtte az arczát, valami gyűrött fehér kalap volt a fején. Vitorlavászon zubbonyt viselt, aminőt a közkatonák ' kapnak, arra volt kihajtva a széles inggallérja; semmi katonai disz, semmi kard az oldalán. ' Mi ráismertünk, de ő ránk se nézett: fogai közt morzsolta: »fuimus Troes! Ruet Ilium et ingens glória Parthenopes.« Azzal megfordult s odább ment. — Szegény bolond! — mondá Nyáry, utána nézve. — Most ez a nyakravaló nem viselése miatt elvesztette a tiszti rangját, elvesztette a földet a lába alól. Ebben nyilatkozik meg a bolondok idiosyncrasiája, hogy az öltözetet nem tűrik a testükön. Azután elmóndá Nyáry, hogy mi dologban jár most
Petőfi itten. Irt egy magyar marseillaiset, ezzel a czimmel: »Előre!« (Véres a föld lábam alatt, Lelőtték a pajtásomat. Előre!) Ezt felajánlotta a magyar kormánynak, hogy nyomassa ki százezer példányban s oszsza ki a magyar honvédség között. Magának kivánt érte egy összeget. Ha jól emlékszem rá, tizezer forintot. Ha Nyáry Pál lett volna még akkor a miniszter, ő bizonyosan megadta volna a magyar Tyrtaeusnak, s azzal Petőfi meg lett volna mentve a jövendő számára: kimenekülhetett volna a külföldre, vihette volna magával Júliáját, Zoltánját s folytathatta volna ragyogását; hanem hát a tudósok minisztériuma nem birt érzékkel a poéták fajsúlya iránt, Petőfi versét nem nyomatták ki, hanem adtak neki végkielégítésül ötszáz forintot. — No, hát ez éppen elég volt zsákmányul a fehéregyházi muszkának. Elválásunknál azt kérdeztem Nyáry Páltól, hogy hát ő nem jön-e el a mai diszlakomába 'a muzeumba? Elmosolyodott rá: — Tudod, hogy én vizivó vagyok. Se nem mondok, se nem iszom áldomásokat. Mert hát ez a nap vigasságnak volt szentelve. Nagy Sándor tábornok dandára volt keresztülvonulóban a városon. A vitéz tisztikar üdvözlésére rendezett a főváros tanácsa bankettet, melyben részt vehetett minden igaz hazafi, aki a két forintot letette; a katonák, mint vendégek. A diszlakomának a nemzeti muzeum nagy terme szolgált helyiségül, miután a nagy vendéglők mind rommá voltak lőve. A nemzeti muzeum csoda módon megmenekült a bombázástól. Ott visszapótolhatatlan kincsei égtek volna el a nemzetnek. Ebéd ideje előtt itt gyültünk össze, várakozó közönség, a muzeum külső lépcsőcsarnokában. Én odatámaszkodtam az egyik oszlophoz. Egyszer csak azt veszem észre, hogy valaki más is oda támasztja a vállát. Petőfi volt. Mondhatnám volt neki: — Héj Sándor 1 Mi sem igy álltunk egykor valamikor ezen a muzeumi lépcsőn! De csak nem szóltunk egymásnak semmit. Azonban egy másik ismerős alak is került mellém. Régi pajtás a komáromi rajziskolából, akivel együtt tanultuk Orbán Gábor uramtól a görög oszlopok kiczirkalmozását. Nagy köpczös, csontos, de különben lomha ficzkó volt. Brosenbachnak hivták, az apja Verpflegsobercommissár volt a komáromi várban; a fia hadnagyi egyenruhát viselt. Egyszer csak nagy mozgalom támadt a muzeum lépcsőzetén, egy csoport egyenruhás alak tódult fölfelé, élükön egy vidámarczu, középtermetű aranygalléros főtiszt. Ez volt Nagy Sándor tábornok. Díszruhás magistratualis personák vezették, akikkel élénken társalgott. A várakozó közönség nagyon csendesen viselte magát. Erre az én Brosenbach barátom hátrafordul s ránk rivall: — Oes verfluchte Civilisten, könnt's nid éljen schreien, wenn der General kommt! Már hogy mi: Petőfi, meg én verfluchte Civilisten. Petőfinek még erre sem mozdult meg az arcza. Mi aztán igyekeztünk a felvonuló hadsereg, nyomában előre törekedni az étkező asztalokkal megrakott muzeumi nagy terembe. A patkóalakura formált asztalok egyikének a szögletében csakugyan sikerült helyet kapnunk, még pedig ugy, hogy a sors véletlen kegye által ismét összekerültünk három régi jó barátok; Brosenbach jutott az asztal végére, mi pedig Petőfivel az asztal két szegletére, egymással szemben. Ekkor aztán csak meg kellett egymással ismertetnünk a neveinket.
,297
Az én Brosenbach barátom olyan szives volt, hogy visszaemlékezett rám a régi rajziskolai időkből. — Aha, der junge Fant neben mir! Nem • az az egyik, hanem a másik. Mi a rangom ez idő szerint? Mondtam neki. — Tehát skribler! Ő ellenben nagyra vitte a dolgát. Hadnagy a Verpflegsbranchnál, ahol az apja Obercommissár volt. Számtalan csatákban részt vett, s tömérdek szénás szekeret megvédelmezett. Elmondta, hogy mennyi küzdelemmel jár ez az ő hivatása. A prófuntsüttetés a táborban, a széna, szalma fuvarozás: az örökös harcz •mit den verfluchten Bauern«, kik különösen nagy mesterek a zab elrejtésében a requiráló tiszt elől. Mi eközben ültünk szemközt az asztalnál Petőfivel szép csendesen. — Két ismeretlen ifju. — Mi sem ismertünk senkit, minket sem ismert senki. Uj emberek voltak itten, mi meg az elmultak. Tavaly még ünnepelt költők, hírneves népszónokok, ma már fakó czivilisták, akik örülhetnek, ha az asztal végén helyet kapnak. — Porrá lettünk s azt éreztük. S ha még csak magunk lettünk volna porrá; de éreztük, tudtuk, hogy porrá lett velünk együtt minden, ami lelkünknek drága: a haza, a szabadság, a nemzet, a dicsőség, a költészet, az egész világ! — Nincsen jövő! És azután — egymást sem ismertük. Tavaly még: — Lelkemnek megmaradt fele. — Ma már: — Ki az az ember ? Nem ismerem. S miért igy? Azért, mert én nőül vettem azt, akit szerettem, — s aki engemet oly igazán szeretett. — Igazabban, mint a • feleségek felesége« az ő halhatatlanitójái. Ezalatt csak lepergett a diszlakoma a szokott rendben, egészen az utolsó mogyoró-dessertig, amit kiki a saját fogával tört fel. (Még akkor volt foga a magyarnak.) S a kés-villa csörömpölés közben hangzottak a körmönfont toasztok mind a jelenlevő, mind a távollevő czelebritások felmagasztalására, ami igen jeles visszhang volt Szemere Bertalan háromnapos bőjtrendeletére. Engem émelyitettek ezek a toasztok, amikhez átkozott rossz vinkót kellett innunk. Mikor a föld reng a lábunk alatt, mikor a romok fejünkre ..akarnak szakadni, mikor a hullakeselyük kárognak a fejünk fölött, akkor mi előállunk, dicsekedni, tömjénezni, hozsánnát, vivátot kiabálunk, poharakkal csörömpölünk, ahelyett, hogy a véres kardot körülhordanók völgyön-mezőn, a riadót ' kiálltva: • Fegyverre magyar! Itt az Ítélet napja!« Csak ez a keserű hangulata a kedélyemnek magyarázza, ha nem is igazolja azt, hogy a toasztok végén én is fölemeltem a poharamat s ezt a szót mondtam áldomás gyanánt: -T- Én poharat emelek azokra a hősökre, akik a szabadságharcz alatt még ezután el fognak esni. Siri csend támadt e szavaim után. — Senki sem nyúlt a poharához. Hiszen bolond egy toaszt is volt. Méltó az agyonhallgatásra. De mikor én belőlem ugy kikívánkozott ez a mondás 1 Csak az átellenben ülő Petőfi emelte föl a poharát s odakoczintá az enyémhez: — Köszönöm pajtás, hogy rám köszöntötted a poharad. . . . Ekkor aztán megbántam nagyon, hogy ezt mondtam. . . . Négy hét múlva már ott volt Petőfi az általam felköszöntöttek dicső sorában.
Á mi kertünk. (Battán.) A s s z o n y k a é b r e d j ! F e n t van m á r a n a p ; Reggelt k ö s z ö n t e n e k a m a d a r a k . Öltözz h á m a r s g y e r ü n k a k e r t b e , A mi k e r t ü n k b e j e r v e l e m , Ott vár e n g e m m á r , r é g e p e d v e Az é n többi s z e r e l m e s e m . Látod, m i l y s z é p e n m e g g y ó n o m
neked,
H o g y k í v ü l e d többet is s z e r e t e k ; O h , az é n s z i v e m t e l h e t e t l e n , N e m elég n e k i egy virág, Megdobban minden
rózsakelyhen,
C s a l j a m i n d e n f ü z é r e s ág. Az e m b e r e k — — ? Ki g o n d o l m o s t v e l ü k Örökös hajsza napjok, életük. Az egyik p é n z r e , k i n c s r e vágyik, Más dicsőségre szomjazik . . . Én e l t e k i n t e k a p a l á n k i g , Ez vágyaim h a t á r a itt. Egyszer
igen, é n i s . köztük v a l é k .
Volt h i t e m , v á g y a m , — h a j h , m e g ö l v e rég. A nagy
eszme
nem tüzel újra,
Láttam, hogy s z a p p a n b u b o r é k ; N ő , fogy, csillog, ki a h o g y f ú j j a . . . K ö v e s s e m á s , aki hisz b e n n e m é g . És e l m e n t e m c s ö n d b e n ,
búcsútlanúl,
S ó h a j s e szállt u t á n a m , k ö n n y se h u l l t . M a g á n y o m b a c s a k te k ö v e t t é l , T e , kiért élni é r d e m e s , T u d o m m á r , s z e n t c s a k egy v a n , egy c z é l : Hogy szeresselek s hogy szeress. És m e r t s z e r e l m ü n k olyan v é g t e l e n , Hogy meg nem férhet sziveinkbe sem, M e g o s z t j u k azt fával, virággal. Enyém a gyümölcs és a rózsafa; T é g e d csábítgat a m a d á r d a l És g e r l é i d b ú g ó szava. J e r h á t a k e r t b e . H o z d a reggelit ; . G e r l é i d m á r oly n y u g t a l a n lesik. H a d d l á t o m , h o g y egy é j s z a k á n is Az Ú r m i l y ú j c s o d á t mívelt, Édes, h i s z e d , h o g y s z e b b világ is Van v a l a h o l , m i n t ez a k e r t ?
Mezarthim. •>•1 • A szépség a nyugalomban érvényesül legjobban, a b á j a mozdulatban. , Anaiole Francé. *
A szépség előtt
mi sütjük le szemeinket, a báj mi
előttünk.
*
A szépség előtt térdre borulunk, a bájt habozás nélkül ajakon csókoljuk. Robby Jones,
,298
M Í S S
Flóra.
— Firenzei
emlék. -
Kora reggel volt még. A márcziusi nap alig szikkasztotta fel a ködöt, amely az Arno folyón végig húzódott, Sugarai végig siklottak az ódon rusztikás, vasrostélyos házak homlokán és élesztgették őket középkori álmukból, A Ponté Vecchio tarka kis házikói közül már némelyik kiviritott mint a mezőn a virág, ha a pásztát napfény éri. A hid még csöndes volt, kis boltjai szunnyadoztak. Az éles ostorpattintás, amelylyel piros talyigájáról öszvérét nógatta a kocsis, valóságos echót támasztott a parti házak boltivei alatt, amik a folyóba meredeztek és barna, meg zöld vizi árnyékokat rejtegettek. A hid túlsó fejénél, kerek napfényfolt közepén, egy szőke firenzei leány ült nagyszemű jáczintjai, tulipánjai és illatos ibolyái közt. Megálltam én is, hogy sütkérezzem a reggeli napsugárban, csöndben, illatban. Egyszerre különös menet kanyarodott be a hidra, szapora, szinte futó lépéssel, Sötét, álorczás menet, fekete csuhás emberek, fejükre húzott kámzsával. Kétkerekű fekete talyigával szaladtak, sebesen mint a veszedelem, mint a viharfelhő a nap képe előtt. Misericordianus-barátok voltak és beteget szállítottak nagy titokzatossággal, mintha a pestis rémítgetné a Dante városát . . . Körülnéztem Néptelen utczák, rostélyos várablakok, vaspántos tölgyfakapuk . . . És vártam, vártam minden pillanatban, hogy kitárulnak a hatalmas kapuszárnyak, megelevenednek a Giotto freskói: az Ubertik, Donatik, Buondelmontik és más büszke párturak lepik el a teret és ha majd lenn a Lungarnón egy magános, szikár, hosszú taláros alak fog a friss reggeli szellővel az olajfák, cziprusos domboldalak felé indulni: nem lesz nehéz hozzáképzelni Beatricét . . . Vártam . . . Es ekkor történt, hogy miss Flórával először találkoztam. * '
A Santa Maria Novellában, ebben a nőiesen karcsú templomban, .amelyet Michelangelo a menyasszonyának nevezett, csak egy varázsigét kellett kimondanom: — II sepulcro di marchesa Stroci-Ridolfi. És a sekrestyés a »professore Ruskin« nevét mormogva egymásután három remekbe faragott ajtót nyitott ki előttem. Végre ott álltunk a Stroci-Ridolfi herczegnő sirja előtt, amely mögül Giotto freskói világítanak elé. A sekrestyés félreállt, hogy ne zavarjon csöndes szemlélődésemben és az a mód, ahogyan kisért, elárulta, hogy előttem a bőkezű misterek és missek valóságos proczeszsziója járt itt, Ruskin tanácsára. Néztem a freskókat, amelyek a csöndes kolostori udvarban az öt-hat század előtt való művészetet konzerválták. Az udvarba bekandikált a firenzei derült ég és megaranyozta az oszlopkapitulusokat, a sápadozó falfest• ményeket, a csillogó ódon mozaikot és a törmelékeket, amelyek minden szépnek az elmúlását siratják. A város zaja nem jutott el ebbe a hallgatag udvarba, hol a templomból kiszivárgó tömjén szaga csendesen összeolvadt a kert liliomainak az illatával. A sekrestyés barna csuhája, borotvált, kékes fényű arcza egészen beleillett a trecentónak ebbe az illó hangulatába. A nagy reminiszczencziát egyszerre kavicsropogás zavarta meg. Odanéztem. Miss Flóra volt. Halkan, révedezve járt és fejét félig lehajtotta, mint a primitívek Madonnái. Tekintete olykor rám esett, de nem vett észre, Jóformán nem is figyelt rá, hogy mi történik körülötte és a kolostori folyosó fehér-fekete márványtáblás fala mentén szinte tüneményszerüen vonult el, mintha valamelyik freskóról szállt volna alá. *
Sokáig azt hittem, hogy miss Flóra nem is élőlény, hanem a képzelet játéka. Ám egyszer láttam, amint befordult e g y a n g o i s z ánó kapuján. Ebből nem volt nehéz kitalálni, hogy neki is, mint honfitársainak, ablaka van az Arno folyóra, lakik egy modern selymes fészekben, hol a kandalló a londoni interieurt varázsolja a délvidékre, itt is ugy élhet és azt ehet, mint odahaza, angolul beszél vele A »Primavera« tündérkertjébe, a narancsfák árnyé- a portás, a pinczér és élvezheti mindazt a kényelmet, kába Botticelli beleállitott egy magas, vézna, szöszhaju amelyet az »inghlesék« zarándokolása teremtett a firenzei leányt, tengerszinü szemmel és szűziesen nyers, széltől hotelekben. Ahol ezek megjelennek, ott minden az ő itáliai kifujt arczvonásokkal, amik az Észak leányait jellemzik, álmodozásukat szolgálja. A kirakatok megnépesednek a Csak a piroskötésü »Murray' s Guide« hiányzik ennek 'a műremekek utánzásaival, ládában hazavihetik a Palazzo »Flórának« a kezéből, hogy az Accadémiában előtte el- Vecchiót, a Giotto »pásztortornyát«, a Della Robbia sétáló misseket igy szólitsa meg: majolika pólyásbabáit, a Donatello »Giovannino«-ját és a — Want you see Botticelli? • többi firenzei »rimembert«. Az ékszerészek csak nekik késziDe hogy reggel hét órakor, a Via Guicciardinin, a tenek csecsebecséket. A könyves boltok a legújabb angol Pitti-palota felé vivő uton fogok találkozni miss Flórával, könyveket teszik a kirakatba, a piros guidek, a szattyánerre nem voltam elkészülve. Álmodozva lépkedett, haja bőrbe kötött Shakespearek, Byronok, Ruskinek és a Dante mint nyers fehér selyemmatring bugygyant elő virágos angol fordításának pergamencodexbe kötött példányai fátyola alól; kemény, fiús arcza, szögletes mozdulatai mellé . . . Es igy szép ez az Itália, Childe Haroldon, Romeo olyan komikusak voltak, hogy egy piros kétkerekű talyiga és Julián, a Merchant of Venice-n és Ruskinen keresztül: kocsisa utána fordult nevetve: angol szemmel. — Di che paese? Miss Flóra egyedül vállalkozott a nagy útra: LonEz az anakronizmus nem zavarta meg miss Flóra dontói Firenzéig és attól a pillanattól fogva, hogy Dowerálmodozását. Kissé fantasztikus toalettjében tovább vonult ben gőzhajóra szállt, jóformán honfitársai védő phalanxja halkan, elmerülten és bizonyára felkanyarodott az útra, között jutott el Olaszországba. Ezt is csak angol leány amely bástyák közt és a bástyákon kikandikáló olajfák teheti meg. A mieink megvárják a férjhezmenést és a közt visz ki a szabadba, a virágok közé. nászút rózsaszinü fellegecskéi közül kandikálnak ki a Egy időre eltűnt a szemem elől. Ez alatt én is fel- komor kőszentekre, az ájtatos pikturákra, végevárhatatlan csaptam a Ruskin »traveller«-évé és kezemben a »Mor- képtári falakra, festett asszonyokra, amiknél ezerszer töbnings in Florence«-szel végig ődöngtem, végig álmodtam bet ér egy parázs, természefes és édes csók. a hat firenzei reggelt, ódon templomok tömjénszagú bolt- • ' Miss Élóra odahaza hagyta a vőlegényét, aki fiatalivei alatt, borongó kápolnákban, hová pókhálószerüen ember [létére sokkal inkább el van foglalva a Cityben, lyukas, évszázados üvegen át esik a . szines nagsugár és semhogy olaszországi útra gondolhatna. — Hogy ezeket a néma kolostori udvarokban. részleteket hogyan tudtam meg, azt az olvasó, ne kérje
,299
tőlem számon. — Miss Flóra azonban nem feledkezik meg a vőlegényéről és minden este két óra hosszáig tartó levélben mondja el, mit látott, miben gyönyörködött. — My dear — irta egyszer haza — szeretném, ha ön is itt volna és eljöhetne velem a San Miniato kolostor udvarába. Ott látna egy csodálatos mesebeli templomot, körötte füstös romokat és egy tündérkertet, amelyben márványpadlón jár folyton az ember szebbnél-szebb kamarai szobrok emelkednek a kertben, mindenütt illatos buja virág nő szines cserepekben; a kertet kis márványpavillonok övezik, amikben apró czifra oltárok ékeskednek, pálmával, virággal megrakva. Egy kis hegynek a hátán van ez a kert és onnan körüskörül lehet nézni a festői vidéken, amelybe a sötét cziprusok bólogatnak. Minden oly szép és vonzó itt! Az igaz, hogy minden márványkoczkára, melyre az ember lép, egy szomorú név van vésve: egy megholt ember neve, mert a kolostor udvara campo santo, azaz: temető. De a napsugár, amely a tarka virágokon és fehér márványon tánczol, eloszlatja a borút. Itt szeretném magamat eltemettetni, hol minden sír egy aranykalitka, amelyre dalos madarak szállnak. Ilyen vidám temetőt nem láttam még. Kár, hogy nem vagyunk katholikusok . . . Ezeket a leveleket Londonban türelmetlenül bontja fel valaki és mikor a márcziusi este hidegsége elől a kandalló zugába menekül, álmodik Olaszországról, és egy nyurga, vézna leányról, aki szöszhajával, tengerszinü szemével ott jár a »Primavera« napsugaras boldogságában. *
Botticellesque hajával, hímes vállkedőjével, piros szatytyánbőrös kis könyvével még többször találkoztam. Mindennap valami változást lehetett rajta észre venni. Mintha szép szeme napról-napra nagyobb lett volna, hogy befogadhassa az ujabb meg ujabb impressziókat. Testének liliomszerü hajladozása még álmodozóbb lett, keze. finomabb, áttetszőbb, mintha titkos plasztikát tanult volna képektől, szobroktól. És mindehhez hozzájárult az a bájos nemtörődömség, amelylyel az emberek közt járt-kelt. Nem vett észre senkit, de arcza mégis azt hirdette az embereknek: milyen boldogok vagyunk mi, hogy itt lehetünk. Egy tizenhét éves leány fesztelen rajongása csillogott a szemében . . . Egy este a Via Calzeoli villamos lámpái alól, nagyvárosi zajából kijutottam az Arno csöndes, sötét partjára, hol sok évszázados paloták borongnak a sok évezredes csillagok alatt. Csak a viz zúgott halkan, alig észrevehetően és a hold sok Ízléssel világított meg egy-egy szép architektonikus részletet vagy ódon hidat. Messziről, az angol hotelek tájékáról lágy olasz dal zümmögése és gitár pengése hallatszott. Én is az utczai muzsikusok szerenátája felé igyekeztem. Az alacsony parti bástya mentén egy-egy alak ődöngött a sötétségben. Kis pipájuk tüze fel-felcsillant, rövidre nyesett bajuszukról, puha sipkájukról rögtön meg lehetett ismerni az angolt. Valamivel messzebb a gitárosoktól egy fantasztikusan karcsú alak bajolt a bástyára és nézte a holdsugárban fodrozó vizet. Senkisem alkalmatlankodott neki, honfitársai tisztelték magánosságat és egyedül, szabadon, függetlenül könnyezhetett. Miss Flóra volt. Talán a dal szállt a szivére vagy eszébe jutott valaki, aki rövidre nyirt bajuszt visel és fapipából sziv, mint ezek a hallgatag urak körülötte . . . A canzoniere bús baritonja a gitárral együtt zokogott és egy iskolázatlan, de üde női hang magassan vitte a dalt: Bella Italia, amate sponde, Ppr vi torno a riveder! Színi Gyula.
Herodias. I r t a : GUSTAVE FLAUBERT.
(3) Minden arcz vidám volt a virágkoszorúk alatt. A fariezusok a koszorút, mint római istentelenséget, nem fogadták el. Összeborzadtak, mikor rájuk hintették a galbanum és tömjén keverékét, mely náluk egyedül a templomi használatra volt fenntartva. Aulus bedörzsölte vele hónaalját; és Antipias egész rakománynyal igért neki belőle; ebből a valóságos balzsamból, mely miatt Cleopatra ugy sovárgott Palesztina birtokára. Tiberias városának helyőrségéből éppen most érkezett egy kapitány, aki a tetrárka mögé ült, hogy különös események elmondásával szórakoztassa. De figyelme megoszlott a Proconsul s azok között, amiket a szomszéd asztaloknál mondottak. Jokananról beszéltek ott s az ő fajtájú emberekről. Gittoji Simon tűzzel mosta le a vétkeket. Bizonyos Jézus nevezetű . . . — A legrosszabb valamennyi között, — kiáltott Eleázár. — Mily gyalázatos szemfényvesztő! A tetrárka mögött egy férfi állt fel, sápadtan, mint chlamysa szegélye. Lement a lépcsőkön s a farizeusokhoz fordult. — Hazugság! Jézus csodákat mivel! Antipas látni szerette volna. — Hoztad volna ide! Mondd el, mi történt! S akkor az elbeszélte, hogy neki, Jakabnak, volt egy beteg leánya s ő elment Kapernaumba, hogy könyörögjön a Mesternek, gyógyitaná meg. A mester igy felelt: — »Térj meg házadba, leányod egészséges!« S ő csakugyan ott találta a leányt a küszöbön, mert elhagyta ágyát, mikor a palota napórája hármat mutatott, tehát ugyanazon pillanatban, melyben ő Jézusnak esedezett. Természetesen, vélekedtek a farizeusok, vannak mindennemű praktikák, hatékony füvek! Itt Macherqusban is találnak néha bárászt, mely sebhetlenné tesz: de a beteget se látva, se érintve meggyógyítani: lehetetlen dolog, ha csak Jézus nem hivja segítségül a gonoszt. És Antipas barátai, Galilea főemberei, fejüket bólogatva ismételték. — A gonoszt, igen, igen a gonoszt. Jakab a két asztalsor között állván, büszkén és szeliden hallgatott. Kérték, hogy beszéljen: — Bizonyitsd meg a hatalmát! S Jakab meghajtotta vállát s halk hangon, csöndesen, szinte önmagától visszarettenve kérdezte: — Hát nem tudjátok, hogy ő a Messiás? A papok egymásra néztek, és Vitellius e szó magyarázatát kérte. A tolmács elébb egy pillanatig gondolkodott rajta. — Messiásnak hivják ők azt a felszabaditót, aki meghozza nékik minden javak élvezését, minden népek uralmát. Néhányan azt állították, hogy két ilyen lesz. Az elsőt le fogják győzni Gog és Magog s az Észak démonai, de a második ki fogja irtani a Gonosz Fejedelmét s ezt várják századok óta minden pillanatban. A papok megegyeztek egymás között s Eleázár kezdett beszélni. Először is a Messiás Dávid fia lesz és nem egy ácsnak a gyermeke; meg fogja erősíteni a törvényt. Ez a
,300
nazaréti pedig támadja; és, ami a legerősebb ellenérv, Mások eredeti vallásukhoz ragaszkodtak. Egy félig jövetelét Éliás megjelenésének kell megelőznie. vak germán egy hymust énekelt, mely azt a skandináv sziklafokot dicsőíti, ahol megjelennek az istenek sugárzó Jakab megfelelt: . arczczal; és a szichembéliek nem ettek a gerlicze húsából — Hiszen Éliás eljött ! — Éliás! Éliás! — ismételte a tömeg, a terem az Azima-galamb iránt való tiszteletből. túlsó végéig. Többen állva beszélgettek a terem közepén és a Képzeletükben mindannyian egy aggot láttak hol- lehelletek gőze, a kandeláberek füstjével köddé szűrődött lók serege alatt, egy oltárt, melyet villám gyújt fel, a bál- a levegőben. Fánuel a fal mellett ment végig. Most is a csilványok papjait, kik a hegyi zuhatagokba hullanak. lagokat vizsgálta, de nem lépett egészen a tetrárka mellé, És az asszonyok, a tribünökön a sareptai özvegyre rettegve a sok olaj-pecséttől, mely az esszénusok szemégondoltak. ben nagy tisztátalanság volt. Jakab csak 'annyit mondott, hogy ő tudja. Ő látta! A vár kapuján ütések dördültek meg. a nép is látta ! A nép már tudta, hogy Jokanant itt tartják fogva. — A neve? Fáklyás emberek kapaszkodtak fel az ösvényeken; a hegyJakab erre hangosan felkiáltott: torkolatban fekete tömeg nyüzsgött s időnként felordították. — Jokanan! — Jokanan! Jokanan ! — Mindent felforgat — mondta Jónathás. Antipas ágyára esett vissza, mintha mellbe lökték — Ha folytatja, nem lesz több pénz, — tették hozzá volna. A szaducéusok Jakabhoz csődültek. Eleázár pedig a farizeusok. szólásra emelkedett. Es kérelmek hangzottak fel: Mikor a csend helyreállt, összevonta köpönyegét s — Támogass bennünket! kérdéseket tett, ahogy a birók szokták. — Tedd ártalmatlanná! — Mivel a próféta m e g h a l t . . . — Elhagyod a vallást! Szavait morgás szakította félbe. Ugy vélték: Éliás — Vallástalan, mint a Herodesek mind 1 csak eltűnt. — Nem vagyok olyan hitetlen, mint ti — felelt A főpapot felháboritotta a tömeg zaja, de folytatta Antipas. — Apám építette a templomotokat. beszédét: Erre a farizeusok, a száműzöttek fiai, Matathias — Azt hiszed : feltámadt ? párthívei, családja vétkeivel vádolták a tetrárkát. — Miért ne? — mondta Jakab. Hegyes koponyájuk, borzas szakálluk volt, gyönge A szaducéusok vállukat vonogatták! Jónathas sze- kezük, tömpe orruk, nagy kerek szemük, bulldog-ábrázamét kimeresztve, erőltetett kaczagásba kezdett. Nincs osto- tuk. Vagy tizenkét Írástudó és templomszolga, kik az áldobább dolog, mint az a hit, hogy a test örökéletű lehet, és zatuk hulladékaiból éltek, egészen az emelvény alá rohanhogy a Proconsul is hallja, egy akkori költő versét, szavalta: tak és késükkel Antipast fenyegették, aki korholta őket; a szaducéusok pedig lagymatagon védelmezték. Meglátta Neo ereseit, nec post mortem durare videtur. Mannaejt s intett neki, hogy távozzék, mivel Vitellius egész De Aulus a triclinium szélére hajolt, verejtékező viselkedése azt mutatta, hogy nem érdekli a dolog. A farizeusok tricliniumukon maradva, veszett dühre homlokkal, elzöldült arczczal, öklét gyomrára szorítva. A szaducéusok nagy részvétet mutattak; — másnap gyuladtak. Összezúzták az előttük lévő tálakat, mert a Mecemegkapták az áldozatok kezelését. — Antipast lesújtotta nás kedvencz ételét tették eléjük, a vadszamár-hust, ezt a kétségbeesés. Vitellius közönyös maradt. Mindamellett a tisztátalan, tiltott eledelt. Aulus kigúnyolta őket a szamárfej miatt, amelyet, heves szorongás fogta el; fiával együtt vagyonát is mint mondják, tisztelnek s egyéb csúfondáros • beszédeket elveszítené. Aulus még alig hogy befejezte a hányást, már újra kezdett arról, hogy miért vonakodnak a disznóhústól. Bizonyára, mert ez a gonosz állat ölte meg az ő Bacchuenni akart. sukat; pedig ők nagyon szeretik a bort, mivel a templo— Hozzanak márványreszeléket, naxosi agyagpalát, mukban is találtak a rómaiak egy arany szőlőfürtöt. tengervizet, akármit! . . . És ha megfürödném ? A papok nem értették Aulus szavait. Havat vett szájába, aztán, elébb egy tál Kommagén Phinées, ki maga is galileai születésü volt, nem akarta és egy sült sárgarigó között habozván, elhatározta, hogy lefordítani. Erre a fiu irtózatos haragra lobbant, annál is a mézhez nyul. Az Ázsiai csak nézte ezt a faló-képességet, mely inkább, mivel az Ázsiai megijedt és eltűnt; az ebéd sem pazar emberről s magasabb rendű fajról tett tanúbizonyságot. volt inyére, a fogások közönségesek voltak, egyik sem Bikavesét hoztak, majd gőzüket, fülemüléket, vágott lévén eléggé felezifrázva. Csak akkor nyugodott meg, mikor látta, hogy sziriai húsokat szőlőlevélbe takarva; és a papok a feltámadásról birkafarkot szolgálnak fel, ami nem egyéb egy zsirtömegnél. vitáztak. Ammonius, a platonikus Philo tanítványa, ostobákVitellius szemében a zsidók jelleme utálatos volt. nak tartotta őket s meg is mondta ezt néhány görögnek, Csakugyan Moloch lehetett az istenük, akinek oltárait látta akik kigúnyolták a jóslatokat. néhol az uton; és eszébe jutottak a gyermek-áldozatok, és annak az embernek históriája, akit titokban hizlalnak. Marcellus és Jakab megegyeztek. Az elmondta ennek, mily boldognak érezte magát, Az ő latin szivét elfogta az undor, látván e türelmikor a Mithra hitére keresztelték, és Jakab Jézus köve- metlenséget, e képromboló őrjöngést, baromi makacsságukat. tésére hivta fel Marcellust. A Proconsul távozni akart. Aulus nem. Ruháit csípőig letolva, ott feküdt egy halom ennivaló A pálma- és tamarinda-borok, sáfetiak és byblosziak, amforákból elegyítő edényekbe, onnan serlegekbe, a serle- mögött, sokkal inkább jóllakva, semhogy hozzányúlhatott gekből a torkokba ömlöttek; a vendégek össze-vissza fecseg- volna, azonban semmi módon nem akart távozni mellőle. tek, minden sziv megnyílott. A nép felhevülése nőttön-nőtt. Annyira elragadtatták Jácim zsidó létére sem tagadta már, hogy a csilla- magukat, hogy függetlenségi tervekről beszéltek. Fölidézgokat imádja. Egy aphakai kereskedő bámulatra ragadta ték Izráel dicsőségét. Valamennyi hóditó meg lön büntetve a nomádokat, a Hierapolis-i templom csudáit részletezve; s eleddig: Antigonus, Crassus, Varus . . . — Nyomorultak, — mondta a Proconsul; — mert azok meg is kérdezték, mennyibe kerül az odazarándoklás.
,301
•értette a szír nyelvet;,.a tolmács csak arra való volt, hogy — Jöjj! jöjj! Tiéd lesz Kapernaűm! :Tiéd a Tiberiás rónája! Tiéd váraim! Tiéd birodalmam fele! ideje legyen a válaszon gondolkodni. A leány kezeire vetette magát és sarkait a levegőbe Antipas gyorsan kirántotta a császár érmét és miután nyújtva, kézen állva átfutott az emelvényen, mint egy reszketve ránézett, megmutatta a képes oldalát. Az aranyozott- tribün függönyei hirtelen szétváltak, nagy szkarabéus, aztán hirtelen megállt. Nyaka és gerincze derékszöget képezett. A lábait és gyertyák fényében, rabszolgák és kökörcsin-füzérek között megjelent Herodias, fején asszír mitrával, melyet áll- takaró szines kelmék lecsúszva a hátára, mint szivárványszalag erősített meg . homlokán; csigába göndörülő haja ivek vették körül arczát, a földtől egy arasznyira. Ajkai leomlott a skarlát peplosra, mely karjai felett végig be festve voltak, szemöldei túlságos feketék, szemei csaknem rettenetesek s a homlokán levő verejtékcseppecskék ugy volt hasítva. A két kőszörnyeteg, mely az Atridák kincsének álla- tűntek fel, mintha fehér márványon pára ülne. Nem beszélt. A férfiak egymásra néztek. A tribünön taira emlékeztetett, az ajtó két felén mellette állván, hasonlatossá tették az. oroszlánjaival körülvett Cybéléhez; és az ujj-csettentés hallatszott. A lány fölment és újra megjelent; és kissé selypítve, erkély magasáról, serleggel kezében lekiáltott: , gyermeki arczczal igy szólt: — Sokáig éljen a Caesar. — Azt akarom, hogy nékem add egy tálon a E hódoló felkiáltást ismételték Vitellius, Antipas és a papok. De a terem mélyéből a meglepetés, a csodálkozás fejét .... moraja hallszott fel. Elfeledte a nevet, de aztán mosolyogva folytatta:Egy fiatal leány lépett be. — Jokanan fejét! • A kékes fátyol alól, mely mellét és fejét takarta, ' A tetrárka lesújtva roskadt össze. áttetszettek szemöldöke ivei, a fülében levő kalcedonok, Adott szava kényszeritette s a nép már várakozott. bőre fehérsége. Vállát galambszürke selyem burkolta, De tán a halál, melyet ma éjszakára megjósoltak, elfordul melyet drágaköves öv szoritott derekához. Fekete nadrá- az ő fejéről, ha másra irányitja. •gocskáján mandragórák voltak elszórva, s kolibripihés kis Ha Jokanan valóban Éliás, el tud menekülni a papucsaival nyugtalanul kopogott. halál elől, ha nem az, akkor a gyilkosságnak semmi Fenn az emelvényen visszahúzta fátyolát. Herodias jelentősége. volt ez, az egykori, ifjú Herodias. . Mannaej ott állt mellette és megértette szándékát. Aztán tánczolni kezdett. Vitellius visszahívta, hogy megmondja neki az üreget Lábai egy a másik mögé lépdeltek, a síp s a csörgő- őriző katonák jelszávát. dob rhytmusára. Kerek karjai hívtak valakit, aki folyton Nagy megkönnyebbülés volt ez. Egy pillanat múlva el-elmenekült. A lány utána, pillangó-könnyüen, mint a mindennek vége lesz! kíváncsi Psyche, mint a kóbor lélek — szinte repülni látszott. Azonban Mannaej nem végzett gyorsan munkájával. Mélyebbhangu flóta gyászos zenéje váltotta fel a Visszajött, de kikelve magából. csörgőket. A bánat követte a reményt. Mozdulatai sóhaNegyven esztendő óta gyakorolta a hóhér-mesterséjokat fejeztek ki, s egész valója oly sóvárgó fájdalmat get. Ő fullasztotta vizbe Aristobulost, ő fojtotta meg tükrözött, hogy nem lehetett tudni, vájjon egy istent sirat-e, Alexandert, égette meg elevenen Matathiast, fejezte le Zozivagy ölelésétől alél. mot, Pappust, Józsefet és Antipatert; s nem merte megSzempilláit lehunyta, termete megtört, hasa ringott, ölni Jokanant. mint a hullámzó tenger, két keble reszketett és arcza mozFogai vaczogtak; egész teste reszketett; dulatlan maradt és lábai meg nem állottak. Az üreg mellett á szamaritánusok Nagy-Angyalát Vitellius a pantomim Mnesterrel hasonlította össze. ' látta-,, kit tetőtől talpig szemek borítanak s kezében óriási, Aulus még most is hányt. veres, láng gyanánt csipkézett pallost tart. A tetrárka ábrándokba .révedt s nem gondolt már Két tanuságul magával hozott katona bizonyíthatja. Herodiásra. - Azok semmit sem láttak, csak egy zsidó századost, A vizió távozott. aki rájuk rontott, de már nem él. Nem, nem volt vizió. Herodiás Machaeroustól távol j.j, Herodiás dühe az utczai véres átkok, egész árjában neveltette fél leányát, Salomét, akit szeretni fog a tetrárka, fakadt ki. Összetörte körmeit a tribün rácsozatán és a s ez jó eszme volt. Most már bizonyos lehetett felőle. két kőből faragott oroszlán ugy látszott, mintha kétfelől Azután a -szerelem föllobogását kellett kielégíteni. vállába harapna és orditana, mint ő. A leány tánczolt, mint az indiai papnők, mint a katarakta Antipas, a papok, a katonák, a farizeusok • ugyanmelletti nubiai nők, mint Lydia baccharisnői. Elhajlott ugy tettek, mind bosszút követeltek, mások meg méltatminden oldalra, mint a virág, melyet szellő ingat. Fülében lankodtak, hogy a gyönyörűségüket késleltetik. a drágakő ugrált, hátán a selyem szineket játszott; karMannaej, arczát tenyerébe rejtve, kiment. jairól, lábszárairól, ruháiból láthatatlan szikrák pattogtak, A vendégek most még hosszabbnak találták az időt, melyek felgyújtották a férfiakat. mint először. Egy hárfa kezdett zokogni. Unatkoztak. . A sokaság tapssal felelt hangjára. Térdét be sem Hirtelen lépések. zaja visszhangzott a folyosókon. csuklatva, oly mélyre hajolt a leány, hogy állával a pad- A rosszkedv már elviselhetetlen vqlt. lót érinté; és a tartózkodáshoz szokott nomádok, a kicsaA fej bejött. Mannaej hajánál, fogva tartotta, karját pongásban jártas római katonák, a fösvény publikánusok kinyújtva, büszkén hallgatva á felhangzó tapsot. a vitákban elkeseredett vén papok, mind, mind kitágult Azután egy tálra tette, Salomé'elé vitte. orrczimpával nézték és megreszkettek a vágytól. A leány ügyesen felvette a tribünre s néhány pilAzután a leány Antipas asztalát tánczolta körül, lanat múlva visszahozta az a -vénasszony, akit a tetrárka viharsebesen, mint a bűbájosok pörgettyűje és.a gyönyör reggel a háztetőn látott s délután Herodiás szobájában. zokogásától el-elákadó hangon mondta néki: Antipas visszahátrált, hogy ne lássa, Vitellius közönyös pillantást vetett rá. — J ő j j ! Jöjj! Mannaej lelépett az emelvényről és megmútátta' a És tovább tánczolt.fejet • a -római századosoknak, azután mindazoknak, akilc . A csörgődóbok a megrepedésig- élesen peregtek, a ezen az oldálon ültek. • U. . •' tömeg üvöltött. De a tetrárka túlkiáltotta:
,302
Jól megnézték. A pallos hegyes pengéje felülről lefelé csúszván, az állat is megvágta. A száj két sarka görcsös vonaglásra húzódott. Már aludt vér sötétlett itt-ott a szakállon. A lehunyt szempillák fakóak voltak, mint a kagylóhéj; és körül a kandeláberek sugarakat szórtak . . . A fej a papok asztalához érkezett. Egy farizeus kíváncsian megfordította és Mannaej újra visszafordítva, Aulus elé tette, aki felébredt ,erre. A szempillák nyílásán át a holt szembogár és a színehagyott szemek mintha mondottak volna egymásnak valamit. Azután Mannaej Antipasnak mutatta meg. A tetrárka arczán könnyek csorogtak. A fáklyák kialudtak. A vendégek távoztak. Nem maradt más a teremben, csak Antipas, halántékát tenyerébe szorítva, folyton a levágott fejre meredve és Fánuel, ki ott állt a nagy csarnok közepén s imákat mormolt kitárt karokkal. *
Midőn a nap fölkelt, a két ember, kiket még Jokanan küldött el, megérkezett a régvárt felelettel. Fánuelnek mondották el, aki magánkívül volt örömében. Aztán rámutatott a szomorú fejre, mely a tálon feküdt, a lakoma maradékai között. A küldöttek egyike megszólalt: — Vigasztalódj! Alászállott a halottak országába, hogy hirdesse a Megváltót! Az esszénus most értette meg e szavakat: — "Annak növekednie kell, nékem pedig alászállanom.® _ És mindhárman' elindultak, Jokanan fejét magukkal vivén Galilea felé. Mivel nagyon nehéz volt, felváltva vitték. (Vége.)
SAISON. Saisonhangok. — máj. 6.
Nemde ugy volna, hogy a saison immár végeb ért, minden jó háziasszony elkezdi a naftalinozást s elkövetkezett az az idő, mikor az operaházi bérlők a komornájukat meg a frizirmamzelljüket küldik el a páholyba? Május elsején a téli Budapest függönye legördül s ami kevés társasélet még akad, az a platánok és gesztenyefák kárpitja megett játszódik le, a ligetbéli Gerbeaud-nál, a Stefánia-uton, meg a lóversenytér orgonavirágos paddockjében. Május közepén azonban, a legöregebb bundák is Katzer úrhoz kerülnek s minden jól nevelt ember a Menetjegyirodában találkozik. Azt akarom mondani . . . Mindenekelőtt azt akarom mondani,' hogy ezt a májusi Budapestet elragadónak tartom. Ez a tavasz városa, mert ez a könnyelműségek metropolisa, a meggondolatlanságok fészke, egy nagy czigányfalu, ahol csupa kedves svihák lakik, ahol fából készül a beton, betonból az arany, papendekliből a vaskalap, ahol pajkos svindli-ipar, kereskedelem és irodalom, ahol nincs tekintély, nincs gazdagság, nincs hitel, szóval, ahol arany-könnyelmüségben, derűs kedélylyel éljük ephe-
merida létünket. Hová illenék hát a tavasz, ha nem ide? Talán Berlin professzoraihoz, London angol bankjához, Pétervár tábornokaihoz vagy Bécs millió Shannon-regisztratorához ? Próbálják e helyeken a tavaszt élesztgetni, üdvözölni, adorálni, hiába, a provence-i ifjú nem illik a strazzákhoz, márványoszlopokhoz, meg kötéltánczokhoz s csalódottan szökik el a Práter meg a Thiergarten felcziczomázott berkeiből. Hanem itt Pesten tavasz a tavasz. Ez nekünk, czigányoknak való hangulat. Nyitott ablakokból énekszó hallatszik,- mint Velenczében, a pékműhelyekben harmonikáznak, a suszterek tamburáznak, a szabók okarináznak, sőt a cziterának és hegedűnek is akadnak lelkes művelői. Nincs az az ablak, ahol legalább egy galy orgona ne akadna, az utczákon végig szekfüt meg rezedát árulnak. A liget, a hegyek, a sváb faluk tele kirándulókkal, harsog a katonazene és pörög a táncz. A Stefánia-uton végig gummikerekez száz és száz ur, aki szalámit fog vacsorázni, a padokon czifra kalapban ülnek kiskereskedőnők, kishivatalnoknék, akik a szobalányuk hitelét veszik igénybe. Ki törődik a holnappal ? A fiakkerekre nem ülnek rabszolgák, akik a mementó mórit súgják gazdájuk fülébe; a bakon kéményes kalapu, virágos gomblyuku kövér ur trónol, aki ostorát megsuhogtatva igy kiált: »Gehst vira!« íme, ez Budapest s a pajzán kedvhez oly jól illenek az orgonavirágok, a tavaszi tűzben égő japáni bokrok, a libegő árvácskák és a sárga meg ibolyaszínű loncz, amely végig kúszik fán, kövön, mint az ünnepet hirdető guirlande. De Budapest máskülönben is májusban éli igaz életét. Régi szokás szerint ilyenkor jön ide a király, s vele a ragyogó udvartartás, ekkor vannak a delegácziók, a nagy miniszteri tanácskozások, ekkor nyílnak meg az arisztokráczia lefüggönyzött ablakai, hogy ragyogó estélyek fénye villanjon meg üvegtábláikon, ekkor tartják a tavaszi futtatásokat, a különböző sportünnepeket is, ez az az idő, mikor hintó és paripa, toilette és uri passzió érvényesülni tud. Budapest predesztinált hónapjának^ a májust tartom. A magunk köreit nézve, ez természetes. Az őszt a pagonyban, a telet a Riviérán, a tavasz kezdetét a Quarneron tölti el az ember legkellemesebben. Bécsnek, Párisnak április a hónapja; London juniusban kerül sorra. A május üres: ekkor már nincs se oroszlánvadászat, se rouge et noir, se vif párisi premier, s még a távolban csillog Ascot nagy hete. Pénz, szellem, arisztokráczia önkéntelenül Budapestre terelődik, ahol egy nap se múlik el, hogy valami érdekesség ne akadna. Polo, királydij, udvari bál, regatta, vernissage, korzó, estélyek tarkán váltogatják egymást, még a törvényszék is talán, megteszi azt a szívességet, hogy a Fenyő-ügyet májusban tárgyaltatja. Kérdezem: mért szükséges tehát télen társaséletet majmolnunk és sikertelenül konkurrálnunk Bécscsel meg Párissal, mikor a mi saisonunk tavaszi keretben májusra esik? Ha Londonnak jó a meleg junius, nekünk is elég lehet a Heine hónapja s természeti szépségekkel — Dunával, Gellérthegygyel, szigettel, budai oldallal — megáldva ebben az időszakban csalogathatjuk leginkább hozzánk az idegeneket. Színházaknak ekkor • kellene a slágerokat be-
303
mutatniok, a nagy téli művészi események, hangversenyek, énekesek akkor találhatnak legkönnyebben internaczionális közönségre, ipar és kereskedelem, művészet akkor rendezhetné kiállításait, a téli kopott és tudományos színezetű bálok levegőjébe akkor keveredhetne egy kis tavaszi levegő s az estélyeknek is ez a legkellemesebb, honapja, miután mindenki itthon van és géne nélkül maradhat el Abbáziából, meg a Riviéráról.
ülésén számolt be élményeiről és tapasztalatairól, afrikai exotikumokból gyűjtött kiállítását pedig a héten nyitotta meg á nagyközönség számára a Nemzeti Muzeum egyik termében. Nálunk, szárazföldi nemzetnél, akik csak theoriában és szállóigében vágyakozunk a tengerre s iskolahajó építéséből nemzeti közügyet csinálunk, minden sósvizjárta ember érdekes. De Bornemisza bárót nem szabad az érdekességnek csak ezzel a kárpátoktól-ádriáig-mértékkel mérni, ez a gentleman érdekes ember a szó európai értelAzt hiszem, dőreség volna ezt a chance-ot ki nem mében. Sőt: ő az a magyar ember, aki Afrikában utazhasználni s a májust félredobni akarni csak azért, mert ván, egészen eleurópaiasodott. Ne tessék ezt a szóbeli a párisi jourok és routok húsvétkor véget érnek s a ellentétet értelmi paradoxonnak venni, — nem szabad elbécsi háziasszony április közepén • teszi utolsó megrende- felejteni, hogy ahol az angol ott van, ott ott van Európa lését Demmelnél. Déli utjukról visszatérő összes globe- is. Az igazi Európa. . Nagy szeretettel hasonlítgatjuk össze intézményeinket, trottereket Budapesten át lehetne hazautaztatni s a magyar világfelfogásunkat, temperamentumunkat, sőt históriánkat fővárosnak volna néhány hete, mikor a világvárosi fény is áz angoléval, a magyart a brittel. Hogy valami igazverődnék a házfedeleire. Ez a három szó: az idegenfor- ság lehet ebben, amellett .kétségtelenül argumentum a galom] fellendítése már régibb idő óta ugy hangzik, mint Bornemisza báró külső megjelenése, amely múlhatatlanul valami rossz kuplé-viccz, akár a Bazilika építése vagy a angol hatást kelt. A franczia franczia marad, ha nyakig vízvezetéki mizériák s meg kell vallanom, hogy bizonyos ül is a kaviárban, a német megmaradt Délamerika portuirói röstelkedéssel veszem őket pennámra. De látom a pezs- gálsága közepett is beobachternak, a magyar, ha angol hatás alá kerül, megmarad magyarnak, de megfinomodik. dülő májusi életet, látom az udvart, a pompát, az arisz- Az a higgadtság és erőérzet szülte nyugalom a mozdutokrácziát, sőt — risum teneatis — az idegeneket s bátor latokban, amit eddig csak angol embernél és magyar vagyok rájuk- figyelmessé tenni azokat, akik azzal foglal- parasztnál láttam, az a hangosan is halknak csendülő koznak, hogy őket forogtassák. íme itt vannak, akiket beszéd, az az I do'nt know what, amit talán az »erővárnak, az igaz,. hogy nem deczemberben, amikor a sze- elegánczia® kifejezéssel lehetne valahogyan megérzékeltetni, csak a magyar emberben fejlődhetik ki egészen, hasokáig gény Pest szomorúbb a Montmartre-nál, - nem is augusz- él angolok között. tusban, mikor a magyar fürdőhelyeken káposztaszag és Bornemisza Pál báró tizenöt éve csaknem állandó kövér kecskeméti por leng, hanem májusban, friss leve- lakója Keletafrikának s főképpen annak a részének, amely gőben, virágillatban, habár konvenczió ellenére. Csipjük el Anglia gyarmata. Harmadfél évvel ezelőtt volt legutóbb őket s szegezzük a pesti határokhoz s aztán mondjuk ki, itthon, de csak rövid időre, de azután megint visszatért hogy a magyar főváros társaséletét nem az a jókedvű Keletafrikába s azóta beutazta az angol terület legnagyobb részét — főleg a kilenczszáznegyven kilométer hosszú szmokingos fiatal ur teszi, aki a januári jourokon a füg- mombasza-ugandai vasút mentét s a Viktória-tó északi gönybe fújja az orrát, hanem az a nemzetközi, társaság, vidékét. Járt Német-Keletafrikában is, a masszai rónákon mely a kataraktáktól a sarkig kalandozva végig a világot, s hosszabb ideig tartózkodott az óriási, 6000 méter magas néhány hétig foglalkozás nélkül van s szivesen tölt el Kilimandsáró-hegyet környékező hegyvidéken. Itt szerzett akárhol pár hetet, hacsak azt néni látja, hogy az operá- tapasztalatairól számolt be részletesen a Földrajzi Társaság ülésén. ban mindennap gyermekelőadás van és a színházakban, Kutatásainak és tapasztalatainak az az individualitása titkos megállapodás szerint, a sugó egyszerre négy oldalt és különös értékessége van meg, hogy ellentétben legtöbb fordit, ha nem hatot. utazónkkal, akik tisztán tudományos eredmények és hasznok elérésére törekedtek, gyakorlati, főként gazdasági Syrion. momentumokra irányulnak és a tanulságokat főként a praktikum nézőpontjából vonja le belőlük. Legelsőben és legfőképpen az a kérdés érdekli minden kutatásában, minBornemisza Pál báró. den megfigyelésében, hogy Keletafrika ifjú gyarmatosulásából nem lehetne e haszna, közvetetlen haszna a magyar Amint Körösi Csorna Sándornak a példája tudósaink föld lakosságának. Hogy a kétségtelenül és folyton gyaraegész kis csapatát vonta maga után Ázsia szivébe, ugy podó magyar tőke nem találhatna-e magának uj erőforrást nem maradt követetlenül Magyar Lászlónak, a legelső ezen a szűz területen. magyar Afrika-utazónak a példája sem, aki mint kalandos A felolvasásának tartalma ismeretes a napilapokból. utazó kezdte s mint Bihé királya fejezte be élete történe- A gondolatmenete és konklúziója az, hogy támadhatnának tének hányatottsággal teli férfikorát. Magyarországon is vállalkozólelkü emberek, akik kövessék Afrikának a tudomány s a czivilizáczió számára való Keletafrikában az angol példát. Konkurráljanak a nagyfeltárásában csak ugy kivette magának a munkából a részt világgal itt, ahol még konkurrálni tudnánk' vele. Mert a magyar, mint Ázsia megismerésének feladatából. — J g y érzik ez ki ennek az angollá lett magyar emberAz oroszlánölő Teleki Samu gróf mellett szalatnai nek "minden szavából — a magyar angollá lesz, amint Fischer Lajos báró nevét, kell itt elsősorban felemlítenünk, Európába jut, legyen bár az az Európa Keletafrikában is. aki áldozatul esett nemes vállalkozásának, 1902 jul. 12-én Az' angol pedig az egyetlen nemzet a világon, amely megölte a Viktória-tó vidékének veszedelmes klímája. Inkey gyarmatosítani. tud. László a második név Teleki mellett, ő'1891-ben járt a . Nemrég történt, hogy a német lapok nagyot ujjongKilimandsáró-hegység vidékén. S most e nevek mellé negye- tak azon, hogy Francziaország nem tud semmire sem dikül sorakozik a Bornemisza Pál báró neve, aki nemrég menni Algierral, azután pedig . pápaszemes bölcseséggel hazatérve Keletafrikából, a Földrajzi Társaság csütörtöki bizónyitották be, hogy a, franczia silány nemzet ahhoz, 2*
,304
hogy gyarmatosítani tudjon. A Bornemisza báró által hazahozott tények súlyosan beargumentálják, hogy a. német sem tud . gyarmatosítani. S. amit ő Afrika . keletén látott, ugyanazt adják fel most a németnek véres leczkéül Afrika nyugatán a hererók. Az angol gyarmatok egész Afrikában mindenütt virágoznak, a keletafrikai német gyarmat tesped és szundikál, a nyugatafrikai pedig véres lázadásban van. A magyar ember természetének a legközelebbi rokona az angolé, ha érzünk már magunkban annyi energiát, Hogy túl merünk látni a Kárpátokon és az Adrián, akkor az angolhoz csatlakozzunk. Ezeket a tanulságokat hozta magával Bornemisza Pál báró, ez az érdekes fejű és értékes lelkű ember Afrikából. Cholnoky Viktor.
K r ó n i k a II. Orosz csata-dal. Más a győzelemre' büszke S dicsekszik a diadallal, Mi a s ú l y o s vereséget Ü d v ö z ö l j ü k f ü r g e dallal. Nem t ö r ő d ü n k azzal, h o g y h a Tíz s e r e g ü n k . s i r b a száll is, Hiszen ott v a n • S vár nyugodtan K u r o p a t k i n generális. M i g a J a l u n innen és túl Á g y ú d ö r g és b o m b á p a t t a n , C s a t a t e r v é t mérlegelve, V á r szeliden, m o z d u l a t l a n . Néha-néha mordul e g y e t : » M i n d i g győzni . . . ez b a n á l i s ! « De e g y é b k é n t M a r a d békén K u r o p a t k i n generális. H a d e r ő t g y ú j t . Az az elve, H o g y J a p á n n a l ki nem békül, De c s a t á b a bele n e m fog Ötszázezer ember nélkül. E n n y i kell e g y ü t k ö z e t h e z , T u d j a ezt m a London, Páris, Ezen alul Kardhoz nem nyúl K u r o p a t k i n generális. K ö r ü l ö t t e izgalom dúl, Hajó robban . . . hajót fúrnak, K i k ö t ő k b e belekötnek, Befütyülnek Port-Arthúrnak. Rémes hirek kelnek s z á r n y r a , Csüggedezni k e z d a czár is, De n e m . csügged, Sőt derültebb K u r o p a t k i n generális. Ü l n y u g o d t a n , mint a m á r v á n y É s a r c z i z m a egy se rándul, H a k i h ú z z a ősi k a r d j á t Makarónit vág Japánbul. Nem m a r a d a s á r g a f a j b u l
H í r m o n d ó n a k csak e g y szál is, Ha kihúzza — De nem h ú z z a K u r o p a t k i n - generális. Jő a h i r n ö k s szól p i h e g v e : »Szaszulics f u t h a n y a t t - h o m l o k M i n d e n - m u s z k a szerteszéledt, Minden m u s z k a összeomlott.
;
H ú z d ki kérlek ősi k a r d o d , T o v á b b vesztegelni k á r is . . .« S hüvelyében H a g y j a szépen K u r o p a t k i n - generális.
Újabb hirnök jő pihegve: » A félelmünk szinte páni, S z a l a d g á l u n k á g y ú nélkül És nyomunkban a j a p á n i ! H ú z d ki kérlek ősi k a r d o d , E z nem árt, h a n e m h a s z n á l i s . . . « De v á l l a t von S marad nyugton K u r o p a t k i n generális. K ö r ü l ö t t e reszket minden, Halványodnak büszke dalják, M á r a czár is k ö n y ö r ö g , h o g y H ú z z a m á r ki ősi k a r d j á t . E n n e k n e m t u d ellenállni, H a e g y é b n e k ellenáll is . S n a g y , vitézül N e k i készül K u r o p a t k i n generális.
. .
Általános örömsóhaj Lengi be a J a l u p a r t j á t , K u r o p a t k i n generális Most h ú z z a ki ősi k a r d j á t . H ú z z a , h ú z z a h e t e k óta, Negyedrésze k i n n v a n máris, De egészeri Nincs m é g készen K u r o p a t k i n generális. • Húzza, húzza jövő nyárig, H ú z z a , h ú z z a j ö v ő télig, Hogy kihúzza hüvelyéből Czár s . m i k á d ó m e g nem élik. Mert belőle h o g y h a n a p p a l A k á r m e n n y i t kiczibál is Éjjel ú j r a . Visszadugja K u r o p a t k i n generális. M á s a győzelemre b ü s z k e S n a g y r a v a n a diadallal, Mi. a s ú l y o s vereséget Ü d v ö z ö l j ü k f ü r g e dallal. Ü t n i fog a mi ó r á n k is, H a . k i h ú z z a kolosszális . Ősi k a r d j á t , Hősi k a r d j á t , Kuropatkin generális!
Incubus.
,305
INNEN-ONNAN. A A f a l . A z utolsó m o z d u l a t a az volt, h o g y a fal felé fordult. Nem a k a r t t ö b b é látni s e m m i t . Nem a k a r t tudni semmiről. E z a fal felé f o r d u l á s s z i m b ó l u m a az életből való t á v o z á s n a k . E l f o r d u l t a világtól. B á n j a is ő,- mi v a n m é g m ö g ö t t e ! A- f á r a d t e m b e r e k f o r d u l n a k fal felé, a k i m e r ü l t lélek mozdul a t a ez. E z a fal becsületes a m a g a erzsébetvárosi b é r t a p é t á j á val, a z ő b é r k a s z á r r i y á s m e g b í z h a t ó s á g á v a l . A n n a k a f a l n a k m i n d e g y , a fiskális- i r a t t á r a t á m a s z k o d i k - e hozzá, v a g y a költőfejedelem v i l á g a l k o t á s a . Nem emelték fejedelmek s z á m á r a , a k ö l t ő mégis d e m o k r a t i k u s a n feléje fordult. Szelid, j ó lélek, nem válog a t o t t a f a l a k b a n , nem vetett m e g egyetlen lépcsőt sem, m e l y e n hetvenkilencz éves k o r á b a n a m á s o d i k emeletre föl kellett vánszorognia. S a k i m e g á l m o d t a a X X . s z á z a d s z á m á r a az I c h t y o l t m e g a k o r m á n y o z h a t ó l é g h a j ó t , a z a n n a k a f a l n a k a tövében nem kereste a liftet sem. Á l m a az öregemberek á l m a v o l t : nehezen j ö t t , k ö n n y e n oszlott. A l a t t a k o r c s m a és a villamos v a s ú t csilingel és a k ö r ú t i z s i v a j m u l a t ó s ' k u r j o n g a t á s a hessegeti a n y u g o d a l m a t . Szerencse, h o g y a z a fal a D o b - u t c z á b a fordult, a n n a k is az u d v a r á r a . A természet s ó h a j t á s a , erdők zengő s u h o g á s a helyett • a fal biztosította neki öreg n a p j a i r a a Dob-utcza csöndjét. •
*
*
»
. 6 S z a s z u l i e s g e n e r á l i s . A p o r t - a r t u r i flottával e g y ü t t most m á r v a l a m e n n y i orosz b o l d o g a n m o n d h a t j a , h o g y : k ü n t v a g y u n k a v i z b ő l ! A port-arturi flotta azért m o n d h a t j a , m e r t ő m á r c s a k u g y a n kint' v a n a vizből, m i n t h o g y a j a p á n o k elsülyesztett t e h e r h a j ó i nem eresztik be a vizbe. Penzionálva v a n a k i k ö t ő b e n . ' A i orosz h a d s e r e g m e g azért m o n d h a t j a , mert i m m á r k i d e r ü l t az, a m i a l e g f o n t o s a b b , az tudniillik, h o g y mi v a g y k i volt az ó k a a J a l u melletti n a g y vereségnek. Sénki más, csak Szaszulies, a szeles és e l b i z a k o d o t t Szaszulies. M a g a K u r o p a t k i n jelenti a c z á r n a k , h o g y Szaszulies. K u r o p a t k i n előre m e g m o n d t a Szaszulicsnak, hogy ne keveredjen• harezba a j a p á n o k k a l , - m e r t a milyen m ű v e l e t l e n és g o r o m b a az a s á r g a tömeg, m é g megveri. É s c s a k u g y a n m e g is verte. Megverte, m e r t Szaszulies nem h a l l g a t o t t az o k o s szóra. E z az öreg generális n e m ért a s t r a t é g i á h o z . O m é g m i n d i g azt hiszi, h o g y a sereg azért m e g y a h á b o r ú b a , h o g y v e r e k e d j é k . ' H o g y a pozicziókat azért f o g l a l j a el, h o g y m e g t a r t s a , 'megvédelmezze őket. C s ú n y á n fölült a j a p á n o k n a k . C s a t á t » f o g a d o t t el«, m i n t a h o g y K u r o p a t k i n jelenti, h o l o t t o k o s ember a k á r m i t i n k á b b elfogad, m i n t c s a t á t , mért o k o s e m b e r n e k t u d n i a kell, h o g y a c s a t a kellemetlen és veszedelmes. L á m , K u r o p a t k i n m é g e g y e t l e n e g y c s a t á t se fogad o t t el. H a ő állt volna ott a J a l u n á l és a j a p á n o k vele a k a r ták- volna a c s a t á t e l f o g a d t a t n i , ő s z ó b a se állt v o l n a velük, sőt m e g . se állt volna, azt m o n d t a .volna, köszönöm, nem v a g y o k itt és c s a k u g y a n , nem is lett volna ott. . I l y e n k o r az ember - o d é b b m e g y , m i n d i g o d é b b és h a ezt: á l l a n d ó a n és. k ö v e t k e z e tesen. igy f o l y t a t j a , nincs r á eset,, h o g y c s a t á t veszítsen. Szaszulies a z o n b a n ezt n e m érte föl észszel; de most j ó leczkét . k a p o t t , a m i t b i z o n y á r a n e m fog elfelejteni.. C s a k nem kell vere. k e d n i : a k k o r n e m k a p ki az ember, a h á b o r ú b a n pedig kétségtelenül az a fődolog, h o g y ne k a p j o n ki az ember.
*
*
•
*
0 L e n b a e h . M e g h a l t . Összefestett e g y p a n t h e o n t , a m u l t s z á z a d m á s o d i k felének egész históriai személyzetét. O l y a t is, a k i belevaló a X I X . s z á z a d P a t h e o n j á b a , o l y a t is, a k i s e h o v a sem való, legföljebb a n a g y ismeretlenségbe. A m a z o k n a k a n a g y s á g á t megpecsételte, ezeket meg n a g y g y á tette, • a k á r m i l y e n kicsinyek v o l t a k is. Öreg császárok és ölbe v a l ó g y e r e k e k , -komoly- h a d v e z é r e k és b o h é m m ű v é s z e k , szentéletü f ő p a p o k és -éppen- ellénkező t á n e z o s n ő k : ugy-e meglehetősen • v e g y e s társa-
s á g ? S a L e n b a e h g a l é r i á j á b a n mégis m i n d e g y k é p p e n előkelő, r a n g és r u h a • k ü l ö n b s é g - nélkül. Sőt t á n semmit sem g y ű l ö l t u g y , m i n t a r u h á t és a r a n g o t . E z ú t j á b a n volt, ezt félredobta. És. félredobta m é g a testet is. S e m m i sem kellett neki az emberből, c s a k a lelke, no m e g a feje és a szeme, h o g y a ' lelket, a m e l y e t m e g l á t o t t , m e g is r a j z o l h a s s a . H a fej és szem nélkül t e h e t t e volna, t á n m é g ezeket is elvetette v o l n a . De nem t e h e t t e , ennyire m é g a z ő ecsetjének sem terjedt a h a t a l m a . R á v e t e t t e h á t . m a g á t a fejre és a szemre, a z t m e g c s i n á l t a u g y , h o g y a k i t ábrázolt, m a g a is megijedt- a m a g a n a g y s á g á t ó l . A többit, azt e l n y o m t a , n é h á n y h o m á l y o s v o n á s s a l belekente a • semmiségbe. A z m á r n e m ember, a z állat. A fej az ember, -az Isten képe. T e t t e pedig mindezt, hol tiziánosan, hol rubenszesen, hol remb r a n d t o s a n , de mindig l e n b a c h o s a n . Tudniillik a színeiben, a m o d o r á b a n , a piktori finesseiben amazoknak a nyomdokát kereste, de az e m b e r l á t á s b a n egészen a m a g a ú t j á n j á r t . Ezért volt az ecsetje minden m ű t ö r t é n e t i m o d o r o s s á g a mellett is mindig u j és különös, e g y s z ó v a l lenbachos. A z eredetiségének e g y n e g a t í v u m és egy positivum a t i t k a . Nem t u d t a egészen megtanulni, a m i t a z o k t u d t a k . A m i t m e g ő t u d o t t , azt nem kellett m e g t a n u l n i a . Az benne volt a s z e m ü v e g e s Szvengáli-szemében, amelylyel a z á r c : n a k száz v o n á s á b ó l k i b ü v ö l t e • azt az egyet, a lényegeset, a l e g s a j á t s á g ó s a b b a t , a m e l y minden embert eredetivé tesz. V a l ó b a n a L e n b a e h minden feje minden m á s t ó l eltérő és eredeti. A m i a z o n b a n nem p u s z t á n az ő erejének é r d e m e : csak a v á l o g a t ó s s á g á é . Mert ő nem festett k ö v é r p o l g á r m e s t e r e k e t , akiknek 'a lelke a p o c z a k u k b a szorult, h a n e m lelkeket, akiket t a n u l m á n y o z n i érdemes. *
*
*
5 A c z l p ő t i s z t i t ó . N e w - Y o r k b a n v a n n a k milliomosok, a k i k állítólag v a l a m i k o r czipőtisztitók v o l t a k az u t c z a s a r k o n : B u d a pesten ilyen milliomosok nincsenek, a m i b ő l a z a t a n u l s á g , h o g y az u t c z a s a r k i czipőtisztitás N e w - Y o r k b a n j ö v e d e l m e z ő b b mesterség lehet, mint B u d a p e s t e n . A czipőtisztitás mesterségének g y a k o r l á s á h o z N e w - Y o r k b a n mégse k ö v e t e l n e k h a t ó s á g i engedelmet és i p a r i g a z o l v á n y t , B u d a p e s t e n ellenben igen, ott csak kefe, m e g s u v i x kell hozzá, B u d a p e s t e n kell ezentúl engedély, m e g igazolv á n y , a m i a n n y i pénzbe kerül, h o g y kefére, m e g s u v i x r a bizony m á r nem telik. B u d a p e s t e n a z o n b a n , u g y látszik, az n e m is -fontos, m e r t a kefével, suvix-szal a czipőtisztitó keres e g y p á r .garast, ellenben az -engedélylyel, m e g az i g a z o l v á n y n y a l és az ezek n y o m á n t e r m ő a d ó v a l , a f ő v á r o s keres n é h á n y k o r o n á t . Nem s o k a t , de mégis csak t ö b b e t , mint a m e n n y i t , a czipőtisztitó m e g t u d keresni. É n a z t hiszem, nem volt m é g v á r o s a világon, a m e l y azt a m e s t e r s é g e t , " h o g y a- k e n y e r e t elvegye azoktól, a k i k n e k nincs, u g y értette -volna, m i n t ez a szép B u d a pest.. Minden ötlete helyén, • a m e l y e t a szegény ember szórakozt a t á s a , s o r s á n a k m e g k ö n n y í t é s e v a g y feledtetése k ö r ü l megspórol, tiz o l y a n terem, a melylyel l e h á n t e g y d a r a b o t a bőréből és letör egy d a r a b o t a kenyeréből. M á r pedig ilyen elspórolt ötlete több van, mint a v i l á g a k á r m e l y i k v á r o s á n a k . A szegény ember ettől a h a t a l m a s n a g y v á r o s t ó l nem k a p m é g tiszta levegőt és tiszta vizet sem, de bélyeges, illetékterhes i g a z o l v á n y t , a z t r á p a r a n c s o l a n n y i t , h o g y a lélegzete . eláll a s ú l y á t ó l a szerencsétlennek.. E z a l e g ú j a b b idea, • a m e l y a szegény czipőtisztitók k o l d u s - k r a j c z á r j a i b ó l szed tizedet a milliomos v á r o s n a k , v a l ó s á g g a l r e k o r d , a m e l y megérdemelne e g y szobrot-suvixból. I d á i g a czipőtisztitás a z Utczasarkon a t ö n k r e m e n t emberek f o g l a l k o z á s a volt, B u d a p e s t e n ezentúl lesznek t ö n k r e m e n t . czipőtisztitók i s : l e g y e n . e z az u j ' l é p c s ő f o k a nemes f ő v á r o s h u m á n u s g o n d o l k o d á s á n a k emlékköve. *
»
*
6 B i e l o h l a v e k . E n n e k a B i e l o h l a v e k n e k h a t á r o z o t t a n .pechje v a n . A p e c h j e ott k e z d ő d ö t t , h o g y a n t i s e m i t a elvtársai megv á l a s z t o t t á k kereskedősegédből képviselőnek. A z ó t a - a m i t ' csinál szegény, m i n d i g -.kiirják- -az ú j s á g o k , m á r pedig, amit Bielohlavek
306' képviselő u r csinál a z rendesen nem o l y a n dolog, h o g y kelle-> mes volna neki, h a . k i í r j á k az .újságok. T a l á n esztendeje a n n a k , h o g y volt e g y k i s f u r c s a ügye. E g y d e p u t á c z i ó m e g h í v t a egy; választói gyűlésre, h o g y ott szónokoljon. E r r e Bielohlavek képviselő ur kijelentette, h o g y csak a b b a n az esetben m e g y el, h a a rendezők b e c s ü l e t s z a v u k k a l v á l l a l n a k felelősséget, h o g y i — nem f o g j á k megverni. Ezt a k i k ö t é s t .azzal a s ú l y o s argumen-, t u m m a l o k o l t a m e g a j ó Bielohlavek, h o g y őt — m á r h á r o m szor verték m e g hasonló gyűlésen és a m i l y e n e l v h ű férfiú, k e v é s a k i l á t á s a , h o g y negyedszer is u g y a n i g y ne történjék.. Most megint a k a d t egy kis ü g y e a képviselő u r n á k . E g y b a n k e t r ő l s z ó r a k o z o t t s á g b ó l h a z a v i t t m a g á v a l h á r o m ü v e g pezsgőt. Ezt a z t á n m á r megint rossz néven veszik tőle az irigyei. H a m e g i t t a v o l n a ott h e l y b e n a h á r o m ü v e g pezsgőt, azon persze n e m a k a d t v o l n a fon senki, h o l o t t végső e r e d m é n y é b e n a dolog egyre ment v o l n a . Bielohlavek a z o n b a n ott helyben csak — a n e g y e d i k ü v e g pezsgőt i t t a meg, mert kissé gyöngélkedett és m á r s k a n d a l u m o t csinálnak a z . esetből, a m i nyilv á n v a l ó i g a z s á g t a l a n s á g . Azért, - mert az ember nem t u d egyszerre a n n y i pezsgőt meginni, a m e n n y i t szeretne, azért m é g nem kell belegázolni a becsületébe. Biehlolavek pedig n é g y ü v e g pezsgőt szeretett v o l n a meginni, de m e r t az első után. e l b á g y a d t , a h á r m a t h a z a v i t t e — h á z i f ö l a d a t n a k . Bielohlavek képviselő u r ilyen k ö r ü l m é n y e k között szentül m e g v a n g y ő z ő d v e róla, h o g y a z egész l á r m a , a m i t a' k ö r ü l a dolog k ö r ü l csinálnak, e g y — zsarolási kísérlet. A r r a a k a r j á k rákényszeríteni, h o g y — a d j a vissza a h á r o m ü v e g pezsgőt. E r r e a z o n b a n v á r h a t n a k , a m i g m e g k é k ü l n e k , m e r t éppen ez az, a m i t Bielohlavek képviselő ur m e g n e m t e t t semmi áron. L e g f ö l e b b — n é g y ü v e g pezsgőért.
Arnoldson Szigrid. Ez a kettősegy fogalom egészen mást, sokkal többet jelent. Lelket, amelynek adatott a kisugárzás ritka képessége, amelynek megnyilatkozása kiűz a mi lelkünkből minden más érzést,. helyébe plántálván a magáét. Minden más, ami e filigrán asszony tulajdona, mellékes és csak a lelke megnyilatkozásának az eszköze. Finoman formált testi alakja, arczának nyugodt és lágyvonalu éle, tiszta őszinte szeme, a lelkének testi megjelenése. A hangja meg éppenséggel a lelkének a szava: bársonyfényü és puhaságu, gyengéd és simulékony, lágyan megremegő a lélek' minden rezzenésére. Egészben csodálatos jelenség nem egyes képességeinek rendkívülisége, hanem összes képességeinek tökéletes harmóniája által. Sokan vannak hangban különbek, néhányan tán az éneklés iskolájában' is fölötte állók; de mindennek az ensemblejában, a képességek csodálatos egymáshozsimulásában vele senki sem mérkőzhet.
SZÍNHÁZ.
És az a valami, amit az Arnoldson Szigrid minden eszközei kifejeznek 1 A legritkább, a legcsodálatosabb minden ideálok között: a tiszta, szűzies leányiasság. Alakok, miket nagy poéták képzelete álmodott, s amiknek mását az utánálmodók serege a valóságban hiába keresi. Ami' bájt és üdeséget Goethe rakott egybe teremtőképpen a Mignon és a Gretchen lelkében, s amit Puskin képzelt bele a gyermeteg Tatjánába, a poétáklátta ilyen együttesben nem létező e vonások: hogy megjelennek egyszerre és meg is rögződnek örökre az Arnoldson Szigrid látása és hallása nyomán. Ugyan ki kérdi, jó-e még a felső regiszter, egyenletes a trilla, tremolo bántja-e már a hangot, ki törődik a zenei tolvajnyelv minden szükségesen rossz fogalmaival, amikor testet ölt az ideál ? Leander.
Arnoldson Szigrid. Nem tudom, mi leli az embereket, de valahányszor Arnoldson Szigridet hallják, menten csalogányt emlegetnek. A jó izlés libabőrt kap ettől a közönséges fűzfahasonlattól. Olyan buták lennénk, hogy még a csodálatnak, ennek a legközvetetlenebb érzésnek is csak sablonokban tudnánk kifejezést adni? Igaz, nehéz a dolgunk, mikor valami tünemény bukkan elénk. Nem értjük, csak csodálni tudjuk, álmélkodni az újszerűségén, a ritkaságán. És nincs bénább valami, mint a meglepődött fantázia. .'Ez mentség, de nem változtat a dolgon, hogy invencziónk akkor a legszegényebb, amikor a legcsodásabb jelenésekkel állunk szemközt. Lecsalogányózzák hát Arnoldson Szigridet. »Le* mondom, mert az énekművészetnek van egy fajtája, amelyre a szürkebegyes kis auktoritással való összehasonlitgatás egy a lenézéssel. Elvégre igaz ugyan, hogy a fülemile fuvolája szépen szól, á trilláján még Hanslick se találna kivetni valót. Dé' ez aztán minden: Hang, szép hang, édes hang, semmi egyéb, semmi emberi benne. Kiki azt gondolja hozzá, amit" a maga lelke diktál neki. A boldog szerelmes édes epekedést, a boldogtalan lemondó bánatot; a poéta verset, a zenekritikus semmit. A csalogány dala szép forma, amelybe az ember a maga lelkét tölti bele. Ha Arnoldson Szigrid asszonynak egyebe sem volna, csak a hangja, meg a sima éneke, hát lehetne' művésznő, nagy művésznő, hires. művésznő, de nem lenne
Rőffel hát hiába mérik a lélegzetét, a hangjának terjedelmét, hiába keresik a hangja bársonyán az időhozta homályt. A lélek, mely az ő lényege, nem fakul meg soha. Ez az a művészet, amely fölötte áll minden csalogányhasonlatnak : a csupalélekművészet, amelyben a kifejező eszköz mellékessé válik, vagy mondjuk, megmarad puszta eszköznek szerényen, másodsorban maradva, amellett, amit kifejeznie hivatása. Mint a valóban szép ruha az idomon, amelyet csak latszólag takar el, valójában pedig annál szebben kiemel.
A m a m i . Hevesi József k e d v e s . é s elmés h u m o r u k i s v i g j á t é k á n a k a z ötlete m a t h e m a t i k a i l a g is igen j ó l v a n t a g o l v a . A középen áll két a l a k : e g y fiatal és k í v á n a t o s ö z v e g y , m e g e g y j a v a k o r b e l i és férjnek v a l ó u r ; j o b b r ó l és b a l r ó l h á r o m l e á n y — az ö z v e g y l e á n y a i — és h á r o m fiatalember — a l e á n y o k udvarlói. A z ö z v e g y a z t szeretné, h o g y a l e á n y o k m e n j e n e k n ő ü l a h á r o m fiatal u m b e r h e z ; de a csoportok másféle f ü g g v é n y - k é p l e t e t m u t a t n a k . A l e á n y o k a f ö n t e m l i t e t t ű r h ö z r a g a s z k o d n a k , a m e n n y i b e n őt t a l á l j á k a férj-jelöltek m i n t a k é p é n e k ; a h á r o m fiatal ember pedig az ö z v e g y h e z c s a t l a k o z i k , a m e n n y i b e n őt a k a r j á k nőül venni. A megoldás, h o g y a l e á n y o k is, m e g az u d v a r l ó k is h i á b a képzelődnek, a m e n n y i b e n a z ö z v e g y m a g a m e g y f é r j h e z az első helyen emiitett úrhoz. E g y csomó szeretetreméltó, v i d á m és szerencsés mellékötlet — közt ü k az is, h o g y a d a r a b Velenczében, velenczei díszletek k ö z ö t t j á t s z i k és velenczei e m l é k e k e t t á m a s z t fel a nézőben — gázd a g i t j a az a l a p l e l e m é n y t , r e á a d á s u l pedig ott v a n Gsillag T e r é z művészete, m e l y r a g y o g ó életet ad az ö z v e g y s z e r e p é n e k : mit k í v á n h a t u n k m é g t ö b b e t egy egyfelvonásostól ? A Nemzeti Sziq-
,307 h á z k ö z ö n s é g e is b e é r t e
vele
és
a meleg
darabot fogadták, annál inkább helyén é r d e m e s és r o k o n s z e n v e s irót j u t a l m a z t a k a
tetszés, való vele.
m e l y l y e l .'a
volt, mert
egy
A k o e z a v a d á s z . A Vigszinház, mintegy csúffá teendő m o r a l i s t á k a t , m o s t g y e r m e k e k n e k v a l ó b o h ó z a t t a l állt elő.
O r d o n n e a u és K e r o u l u r a k v a l ó s á g o s i p a r m ű v é s z e k v a g y csepűr á g ó k , a k i k m i n d e n b ő l • m i n d e n t t u d n a k csinálni. Igy. e b b e n a d a r a b j u k b a n e g y egészen k ö z ö n s é g e s k i s b a l e s e t b ő l t e r e m t e t t e k n é g y f ö l v o n á s r a v a l ó b o h ó z a t o t , s z é d ü l e t e s b o n y o d a l m a k k a l , őrületes d r a s z t i k u m m a l és m i n d e n p i k a n t é r i a - n é l k ü l . A k ö z ö n s é g n e v e t e t t és m u l a t o t t és n e m v o l t m e g e l é g e d v e , m e r t v á r t a és n e m k a p t a m e g az ú g y n e v e z e t t d i s z n ó s á g o t . A z e l ő a d á s n e m felelt m e g a V i g s z i n h á z n i v e a u j á n ' a k , ez e g y s z e r u g y j á t s z o t t a k , mint az arénában s z o k á s : túlozva, Hegedűs Gyula természetesen kivétel, regisseur sikítania
rendelkezése, kellett.
a. kiabálós
karrikirozva, kiabálva. d e r á is n e h e z e d e t t a
kórusban
olykor
neki
is
IRODALOM. Az é n k o r t á r s a i m .
Mikszáth
Kálmántól
megjelent
egy
a l b u m , m e l y » A z én k o r t á r s a i m « c z i m m e l p o m p á s r a j z a a z u j M a g y a r o r s z á g szereplő e m b e r e i n e k . E h h e z a b e j e l e n t é s h e z n e m kell a j á n l á s , hisz M i k s z á t h e g y a l k o t á s á r ó l v a n szó, a m e l y n e k m é l t ó k ö n t ö s e a z a p á r j á t r i t k í t ó disz, a m e l y l y e l az A t h e n a e u m ezt a k ö n y v e t k i á l l í t o t t a . B e n c z ú r G y u l a , V á g ó P á l , H o r v á t h Lipót, Révész Imre, Neogrády Antal, P a p Henrik, T h a n Mór, Zichy Mihály, Hegedűs László, G a r a i Ákos, Homicskó A t t o m á r , V e s z t r ó c z y M a n ó , K i m n a c h L á s z l ó , F a r a g ó J ó z s e f , Bér Dezső, P a t a k y L á s z l ó és B a s c h Á r p á d k é p e i s o r a k o z n a k impozáns e g y ü t t e s b e a s z ö v e g i l l u s z t r á l á s á b a n . és a k ö n y v diszitésében. S o k s z i n n y o m á s u k é p , h e l i o g r a v u r e , k ü l ö n m ű l a p o k és s z á z meg száz szövegközötti rajz foglalódik egybe a kötetben, a m e l y n e k r i t k a diszü t á b l á j a B a s c h Á r p á d f e s t e t t e t e r v szerint készült. Ezt a p o m p á s diszművet, amely bárhol eseményszámba m e n n e a k ö n y v p i a c z o n , G a j á r i Ö d ö n l a p j a , Az Újság, ugy t u d j u k , i n g y e n a d j a a j á n d é k u l félévi előfizetőinek. M e g j e g y e z z ü k , h o g y t u d o m á s u n k szerint k ö n y v k e r e s k e d é s b e n a d i s z m ű e g y általán n e m szerezhető m e g s csak a Gajári Ödön l a p j á n a k előfizetői k a p j á k most
meg.
A K ö n y v e s K á l m á n zeneműtárának utolsó négy kötete j e l e n t m e g és ezzel ez a n a g y s z a b á s ú és é r d e k e s m ű
b e f e j e z ő d ö t t . M á r a z e d d i g i - h a t k ö t e t t a r t a l m a is m u t a t t a , h o g y e g y ű j t e m é n y m i l y e n m a g a s s z í n v o n a l o n áll, m e r t a m a g y a r dalok, m a g y a r operettek, kuplék, a külföldi operett-album, m a g y a r á b r á n d o k és k e d v e l t t á n c z o k e g y e s k ö t e t e i b e n a zeneköltészet minden műfajának legbecsesebb és legértékesebb gyöngyei v a n n a k összefoglalva. A most megjelent utolsó négy k ö t e t n é l a z é n e k - a l b u m , o p e r á k , s z a l o n - a l b u m és ö r ö k b e c s ű m a g y a r d a l o k g y ű j t e m é n y é n é l a z o n b a n s z i n t e m e g l e p ő a zenei Ízlésnek és t u d á s n a k a z a n a g y m ű v é s z e t e , a m e l y l y e l a zeneműtár ö s s z e v á l o g a t v a és c s o p o r t o s í t v a v a n , m e r t n e m c s a k a r r a v a n különös suly fektetve, h o g y a zeneművek között mindenki megt a l á l h a s s a a z t , a m i Ízlésének l e g j o b b a n megfelel, d e g o n d o s k o d v a v a n a r r ó l is, h o g y a z e n e i r o d a l o m i d ő k ö z b e n m e g j e l e n t ú j d o n s á g a i v a l is, m i n t pl. Poldini b á j o s s z e r z e m é n y e , » C s a v a r g ó és k i r á l y l e á n y « m e g i s m e r k e d h e s s ü n k . A z e n e m ű t á r b^lső értékévei lépést t a r t a z e g y e s k ö t e t e k e g y ö n t e t ű Ízléses k i á l l í t á s a és diszes k ö t é s e is. A tiz k ö t e t b ő l álló g y ű j t e m é n y e g y ö n t e t ű Ízléses v á s z o n k ö t é s b e n 1 0 0 k o r o n á é r t , k a p h a t ó a K ö n y v e s K á l m á n részv.-társaságnál (Nagymező-u. 3 7 — 3 9 . sz.), h á r o m k o r o n á s h a v i r é s z l e t e k b e n is t ö r l e s z t h e t ő .
.mely,
összeg
Mit használ, hogy oly finom és tiszta az arczbőre ? Sok eredménytelen kísérletezés után, végtére a Mirtus-készitményekben azt találtam, amit oly régen kerestem.
KÖZGAZDASÁG. A cs. kir. szab. Adriai biztositó-társulat 1903. évi üzleti jelentése és z á r s z á m a d á s a i , melyek folyó évi április 28-án m e g t a r t o t t közgyűlésen terjesztettek elő, a következő f o n t o s a b b a d a t o k a t tartalm a z z á k : Az életbiztosítási o s z t á l y b a n 51,634.879 K biztosított tőkéről szóló ajánlatok n y ú j t a t t a k be, melyek ellenében 45,523.303 K biztosított összegről állíttattak ki kötvények. A biztosítási á t l a g a z évi végével kerek 276 millió tőke és 719.290 K j á r a d é k b i z t o s í t á s o k r a r ú g o t t , minélfogva a tőkebiztositásoknál -20,958.564 K tiszta szapor o d á s mutatkozik. Életbiztosítási dijakban 11,720.578 K vételeztetett be, mig halálesetek, valamint a biztosítottak életében esedékes összegek s áz esedékes járulékok 5,210.589 K kifizetését tették szükségessé. A k a m a t l á b leszállítására szolgáló pótdijtartalék a z idei 200.000 koronát tevő á t u t a l á s folytán 1,700.000 k o r o n á r a emelkedett. Az életbiztosítási osztály díjtartalékai és dijátvitelei 1903 deczember 31-én 74,097.382 koronát tettek ki és a mult évhez viszonyítva 5,958.215 korona emlkedést mutatnak.' A tüzbiztositási á g a z a t b a n a díjbevétel 20,869.390 K, a z előző év 19,316.631 K díjbevétele ellenében. A szállítmány-biztosításokért 1,507.651 K és betöréses lopás elleni biztosításokért 222.753 K vételeztetett b e ; ez utóbbi három á g a z a t b a n visszbiztositások czimén 10,150.442 K s károkért 15,171.325 K — a v i s s z b i z t o s i t ó k ' r é s z é n e k levonása u t á n pedig 7,958.258 K fizettetett ki. Ezen három á g a z a t díjtartaléka .13,201.675 koronát s a visszbiztositók részének levonása u t á n 7,264.776 koronát tesz ki. Az árfolyamemelkedésfolytán decezmber 31-én m u t a t k o z ó 549.437 korona az árfolyam ingadozási tartaléknak utaltatott át. B) mérleg rendelkezési nyeremény tartalékja 200.000 K-val 1,400.000 K-ra emeltetett fel. A közgyűlés j ó v á h a g y t a a z i g a z g a t ó s á g ama j a v a s l a t á t , h o g y az ú j o n n a n létesített n y u g d í j p é n z t á r t 250.000 K-t tevő rendkívüli j a v a dalmazásban részesítse. Osztalék czimén részvényenként, u g y mint tavaly 180 K kerül kifizetésre. A különféle tartalékok 1903 deczember 31-én 89 millióra emelkedtek é s p e d i g : a díjtartalék (visszbiztositás levonásával) 75,689.676 K, pótdijtartalék kamatláb leszállítására 1,700.000 K, nyereségtartalék 7,413.341 K és árfolyamingadozási tartalék 4,250.017 K-ra. Az Adria közgyűlése. Az Adria m. kir. tengerhajós-részvényt á r s a s á g április 30-án tartotta meg rendes évi közgyűlését, Lánczy Leó udvari tanácsos elnöklésével. A j e g y z ő k ö n y v vezetésével Kovács József dr. titkárt bízták meg. A közgyűlés elé terjesztett évi jelentés szerint a társulat hajóinak összes forgalma 1,040.781 tonna a z előző évi 895.028 tonna ellenében. A behozatal 1902. évhez képest 3.459 tonnával; a kivitel 115.365 tonnával s á közbeeső kikötői forgalom 34.929 tonnával emelkedett. A közbeeső kikötők egymás k ö z t való forgalmának növekedése m e g n y u g t a t ó bizonyítéka annak a bizalomnak, melylyel a z Adria-hajók szolgálatának p o n t o s s á g a i r á n t a külföld is viseltetik. E forgalmat a t á r s u l a t 666 j á r a t o n látta el, melyek közül 36 j á r a t indult Fiúméból kifelé, 330 j á r a t hazafelé. A t á r s u l a t s a j á t hajói 4 1 3 j á r a t o n 1,281.027 tengeri mértföldet j á r t a k be, 76.038 tengeri mértfölddel többet, mint a z előző évben. Az 1,657.499 korona 47 fillér nyereség felosztása iránt a közgyűlés e l h a t á r o z t a , h o g y a különböző levonások u t á n a részvények 1904. évi 3. sz. szelvényének ez évi m á j u s 2-től kezdődő beváltására 1,400.000 korona, vagyis részvényenkint 28 korona fordittatik. Az Anker élet- és járadékbiztosító társaság Bécsben április 20-án tartotta 45-ik rendes közgyűlését Prokesch Osten Antal gróf elnöklésével. Az 1903. évben 9.388 ajánlat n y ú j t a t o t t be 55,909.936 kor. tőkére és 73.343 kor. j á r a d é k r a és 7.260 szerződés 43,567.849 korona- tőkére és 61.160 korona j á r a d é k r a létesíttetett. Az év végén érvényben volt 88.440 korona biztosítási szerződés 521,475.546 kor. tőkére és 447.839 korona j á r a d é k r a . A biztosítéki v a g y o n a száma d á s i ' j e l e n t é s szerint á l l : - a tőke- és járadékbiztosítások díjtartalékaiból 57,706.407 korona, a minimális eredménynyel g a r a n t i r o z o t t túlélési csoportok alapjaiból 83,164.572 korona, összesen 140,870.979 k o r o n a , t o v á b b á a részvénytőkéből 2,000.000 korona, s a tőketartalék, külön tartalék s az 1903. évről á t u t a l t nyereségből 6;878.201 korona, összesen 149,749.180 korona. A társasági értékpapirokon elért 97.946 korona a z árfolyamkülönbözeti alap j a v á r a utaltatott át, mig a kölcsönös túlélési csoportbiztositások értékpapírjainál a z árfolyamnyereség 380.110 k o r o n á t tesz ki, mely összeggel másnemű g y a r a p o d á s o k o n kivül e - k a t e g ó r i a , alapjai szaporodtak. A társaság összes v a g y o n a 159,7ö7.330 korona. Ébből M a g y a r o r s z á g o n van elhelyezve összesen 26,275.075 korona. A részvényeseknek osztalék és fölülosztalék g y a n á n t 400.000 korona osztatik k i : az elélés és halálesetre nyeremény-részesüléssel biztosítottak osztalék a l a p j a j a v á r a 350.000 korona u t a l t a t i k , s a rendkívüli tartalékok emelésére 130.000 korona fordittatik. Az 1903. évben a nyereséggel biztosítottak között és a z esedékes kölcsönös túlélési csoportbiztositások u t j á n 887.674 korona nyereségrészesedés fizettetett ki. Az igazgatóságból kilépő Prokesch Osten Antal gróf újból megválasztatott. Az 1903. évi szelvény a t á r s a s á g bécsi és budapesti pénztárainál április 21.-től kezdve 200 k o r o n á v a l váltatik be. Felelős szerkesztő és k i a d ó t u l a j d o n o s :
KISS JÓZSEF. -
,308
C s á s z . k i í r sz"*).
ADRIAI BIZTOSÍTÓ TÁRSULAT TRIESZTBEN. ' V. (Riunione Adriatica di Sicurtá.) Mérlegszámlák 1093, deczember 31-én. — Életosztály A). Korona
Vagyon:
fii.
Ingatlanok • 7.573,400 59.274,376 — Értékpapírok Fenti értékpapírok 1903. deczember 31. 272,255 69 járó kamatjai 3.263,377 80 Jelzálogkölcsönök ... : 6.512,077 22 Kötvénykölcsönök 43,485 45 Haszonélv. járadékok és tőkék Követelések . más biztosító társasá-. 35,443 26 goknál • ... ... 1.326,974 28 Különféle ügynökségek 83,692 02 Különféle adósok ... Még nem törlesztett jutalékok és szervezési költségek Leltár
Teher:
Koron a
2.000,000 Külön nyereség-tartalék ... 900,000 . Rendelkezésre álló tartalék J ...,..'. 3.514,475 Árfolyamingadozási tartalék ... ... Díjtartalékok aviszont- 65.388,189 A kamatláb leszállítására biztosítók 1.700,000 szolgáló díjtartalék hányadá3.036,710 Dijátvitelek nak levo908,797 Függő károk tartaléka ... násával 22,833 A biztosítottakat illető nyereményrész 115,302 Biztosító társaságok követelései .:. ... 343,631 Különféle hitelezők Társasági közös igazgatás (f. számla egyenlege) •„. ... ... • 455,144
fii.
—
80 16 . 69 56 19 40 59 33
78.385,081 .72
.78.385,081 72 Mérlegszámlák 1903. deczember 31-én. — Főmérleg B). Vagyon:
Korona
fii.
. 4.800,000 — , Részvényesek, váltói Készpénz Triesztben és a képviselő397,334 •22 ségeknél ... .: Hitelintézetek-, takarékpénztárak- és 5.550,040 91 bankároknál elhelyezett tőke ... ... 963,750 — Ingatlanok 9.478,744 — Értékpapírok ... ... 1 ... ... Fenti értékpapírok 1903. deczember 31. 39,198 21 járó kamatai 679,178 22 Váltók tárczája 26,643 50 Kölcsönök értékpapírokra Követelések más biztositó társasá, 2.249,838 68 goknál 2.243,195 20 Különféle ügynökségek ' 227,547 60 Különféle adósok 455(141 33 Életosztály (folyószámla egyenlege)... Még nem törlesztett jutalékok és szervezési költségek ... Leltár ... '
Teher: Alaptőke Nyereség-tartaléktőke 1 Rendelkezésre álló tartalék 2 ... Árfolyam-ingadozási tartalék... Tűzbiztosítások díjtartaléka ' Szállitmánybiztosit. dijtart., a viszontBetöréses lopás elleni biztobiztosítók sítások díjtartaléka Függő tűzkárok tartaléka hányadá-' F ü g g ő szállitmánykárok nak levotartaléka násával Függő betöréses lopási károk tártaléka A társulati tisztviselők takarék- és ellátási . pénztára Jubileumi alap tisztviselők leányainak kiházasitására Biztosítótársaságok követelése Különféle hitelezők Fel nem vett osztalékok 1902-ről. áthozott nyereség
Az üzletév nyeresége
27.110,581 87 Későbbi években ésedékes dijak összege ...
67.300,559 ' 72
1
3.113,341-72 Kra • 1.400^000'— Kra.. 8 y a r a P l t v a -
Korona
8.000,000 3.033,898 1.200,000 735,541 7.018,632 162,245 83,898 1.040,003 197,779 12,681
1.275,451 50,000 2.319,734 562.078 6,294 7,906 1.404,436 27.110,581
AZ IGAZGATÓSÁG: Igazgatók: glanstátteni dr. Alber Ágost báró, Dimmer Ferencz, ráczalmási Frigyessy Adolf vezérigazgató, Paris! József, Ralli Pál báró, Salem Henrik. SZÁMVIZSGÁLÓK: Afenduli György, pojai Alberti Emil gróf, Goldschmid József. Pavia János vézértitkár.
A magyarországi
osztály: Budapest, IV. kerület, Váczi-utcza 20. sz., a társulat
Podmaniczky Frigyes báró, intéző, Lichtenberger J., vezértitkár. Frigyessi M., titkár. Budapest, 1904. — Nyomatott az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társ. betűivel.
házában.
