KITEKINTŐ ELEMZÉSEK 9

KITEKINTŐ ELEMZÉSEK 9. A Balkán 2011-ben

Ablak a világra

2012. január 3.

A Balkán 2011-ben

Írták: Csicsai Máté Csontos Zsuzsanna Farkas Enikő Mátraházi Tibor Milanov Viktor Molnár Tamás

Szerkesztette: Milanov Viktor Ugrósdy Márton

Kiadja a Kitek Média Kft, felelős kiadó: Frank Tamás, lapigazgató

A Kitekintő nem foglal állást politikai kérdésekben, ezért a cikkekben közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Az egyes cikkekben megfogalmazott elemzések, előrejelzések a szerzők magánvéleményei, azok pontosságáért, illetve megbízhatóságáért a Kitekintő semmilyen felelősséget nem vállal. A kézirat lezárva 2011. december 29-én.

Budapest, 2012. január 3. © Kitek Média Kft Minden jog fenntartva 2  

A Balkán 2011-ben

Tartalom

Albánia újabb elveszett éve ....................................................................................................... 6 Bosznia-Hercegovina egy újabb eltékozolt éve ....................................................................... 15 Mozgalmas évet zár Bulgária................................................................................................... 24 Horvátország 2011-ben ............................................................................................................ 33 Körkép Koszovóról .................................................................................................................. 40 Felfelé ívelő montenegrói gazdaság, hullámzó belpolitikai sikerek ........................................ 43 Szerbia lassan halad az európai integráció útján...................................................................... 47

3  

A Balkán 2011-ben

Tisztelt Olvasó! Örömmel köszöntöm Önt a Kitekinto.hu Elemzések újabb kötetének megjelenése alkalmából! A 2007-ben megalakult Kitekintő a kezdetek óta a legnagyobb magyar külpolitikai hírportál, amelyet ma már havonta félmillió olvasótársa keres fel. Az elmúlt majd’ öt évben igyekeztünk azokat az újságírókat és szakértőket összegyűjteni, akik az érintett ország nyelvét beszélik, jártak a területen és hiteles, helyi információforrásokkal rendelkeznek. Kitartó munkájuk eredménye, hogy ma az Ön számára elküldhetjük ezeket az elemzéseket. A külpolitika a magyar médiában időnként mostohaszerepre kárhoztatik, holott a legfontosabb dolgok Magyarország szempontjából már nemcsak Budapesten, hanem Washingtonban, Brüsszelben és Moszkvában dőlnek el. Éppen ezért valljuk azt, hogy jó döntést – legyen szó politikai, gazdasági vagy egyéb társadalmi ügyről – csak a külvilág ismeretének birtokában lehet hozni. A világpolitika nagy eseményei kapcsán sem mi, sem döntéshozó olvasóink nem engedhetik meg maguknak a felületes tájékozódást, tájékoztatást. A Kitekinto.hu szerkesztősége e fenti hivatásának szeretne azzal eleget tenni, hogy 2010-től a honlapunkon található eseménydossziék mellett elektronikus elemzésfüzetekben foglaljuk össze a legfontosabb külpolitikai fordulatokat. Őszintén bízom benne, hogy az alább következő oldalak segítik majd munkájában, döntéseiben és a világpolitikában való könnyebb eligazodásában! Visszajelzéseire, észrevételeire minden esetben számítunk, reméljük, a jövőben nemcsak honlapunkon üdvözölhetjük rendszeres látogatóként, hanem valamely rendezvényünkön is köszönthetjük majd!

Budapest, 2012. január 3.

Üdvözlettel:

Frank Tamás lapigazgató

4  

A Balkán 2011-ben

Tisztelt Olvasónk! 2011 mozgalmas év volt nem csak Magyarország, hanem az egész Balkán számára, az év első félévében pedig a magyar Európai Tanácsi elnökség is sokat tett azért, hogy a térség országai minél nagyobb lépést tehessenek az euroatlanti integráció felé. Horvátország esetében siker koronázta a megfeszített munkát, azonban Szerbia számára végül nem hozta el a tavalyi év az áhított tagjelölti státuszt. A magyar külpolitika fókuszába azonban nem csak ez a két ország került be: sokat tettünk azért is, hogy a Nyugat-Balkán többi országa is egyre közelebbinek érezze az EU-tagság ígéretét. A tavalyi évre súlyosan rányomta bélyegét a pénzügyi- és gazdasági válság, ami mind Magyarországot, mind szomszédainkat megviselte. Mint azt majd elemzéseinkben is olvashatják, ez sok esetben a kétoldalú kereskedelemre és a magyar export regionális teljesítményére is rányomta a bélyegét. Ennek ellenére a lehetőségek továbbra is megvannak: számos magyar vállalat működik már most is ezeket a piacokon, és reményeink szerint hamarosan továbbiak jelennek majd meg a térségben. Elemzésünkben kiemelten foglalkozunk hazánk szerepével is a vizsgált országokban, azzal a nem titkolt céllal, hogy felhívjuk a figyelmet az itt rejlő új üzletekre, lehetőségekre. Úgy véljük, Magyarország vezetésének, de a hazai gazdasági szereplőknek is kiemelt figyelmet kell fordítania a Balkánra. Ezt kívánja a nemzeti érdek, nem csak gazdasági, hanem nemzetbiztonsági téren is. Kiadványunkkal ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy minél többen megértsék, milyen folyamatok zajlanak határainktól délre, és milyen hatással lesznek ezek az események Magyarországra és a hazai gazdaságra. Bízunk benne, hogy munkája során hasznát veszi majd összeállításunknak. Amennyiben észrevétele lenne a kiadvánnyal kapcsolatban, örömmel állunk rendelkezésre a Kitekintő impresszumában is megtalálható emailcímeken. Budapest, 2012. január 3.

Üdvözlettel:

Ugrósdy Márton Közép-Európa rovatvezető

5  

A Balkán 2011-ben

Albánia újabb elveszett éve Csicsai Máté

Európa egyetlen muszlim többségű állama Enver Hodzsa több mint négy évtizedes diktatúráját követően a mai napig nem tudott megbirkózni az átmenet összes kihívásával. Az államszervezet és a közigazgatás sürgős reformokra szorul, a korrupció, a fekete-és szürkegazdaság, valamint a szervezett bűnözés felszámolása pedig mind olyan feladat, amely terén ugyan sikerült az idén is apró előrelépéseket tenni, ám a rendszerszintű problémák megoldásától messze áll a folyamatos küzdelemben álló politikai elit. Mindemellett a gazdaság ugyan az elmúlt évtizedben folyamatosan bővült, ennek üteme azonban az elmúlt két év kiélezett politikai viszonyai között lelassult. A piacgazdasággá történő átalakulás útján járó albán átmeneti gazdaság legfontosabb kihívása a külföldi tőke becsalogatása, az ország ugyanis nem rendelkezik sem kellő tőkével, sem pedig kellő szakértelemmel és technikával a saját erőből való előrelépéshez. Érzékletes adat, hogy a kutatás-fejlesztésre fordított összeg alig éri el a GDP 0,18 százalékát, 1991 és 2005 között pedig a kutatók fele emigrált. Az Európai Unió potenciális tagjelölti státuszában álló Albánia a Balkán legtöbb országához mérten is igen lemaradt az átmenetben, részben a politikai konszenzus és az együttműködési hajlam hiányának köszönhetően, mely a korábbi pozitív tapasztalatokra rácáfolva az utóbbi két évben teljesen ellehetetlenített mindennemű reformot. A folyamat az idei év első felében tetőzött súlyos politikai és társadalmi válságban, mely az európai megítélést is kellően rontotta ahhoz, hogy az EU vezető politikusai kijelentsék, a balkáni állam ismét nem ment át a demokráciára és az európai integrációra való érettség tesztjén. Az utóbbi hónapokban a kedélyek csillapodni látszanak, azzal pedig az ország vezetői is tisztában vannak, hogy az uniós jogharmonizáció kivételes lehetőséget, egyfajta kézikönyvet biztosít a modernizációra. Mindehhez azonban együttműködésre van szükség a pártok között, az elengedhetetlen alkotmánymódosítások és kétharmados törvények meghozása végett. A külföldi befektetők mindenesetre egyre jobban látják és értékelik az vállalkozói környezet javítása irányába tett lépéseket és az életmentő működő tőke a tavalyinál is számottevően nagyobb méretekben érkezett az országba. Az európai hajlandóság tehát megvan Albánia modernizációjának segítésére (és természetesen a temérdek kiaknázatlan üzleti lehetőség kihasználására), az elmúlt egy év politikai történései és a megoldásra váró problémák sora azonban fokozódó bizalmatlanságot szült, melyet Európa egyik legszegényebb és legfejletlenebb állama nem engedhet meg magának, ha komolyan gondolja európai integrálódását. Mozgalmas év a belpolitikában, előrelépés nélkül Albániában, az utóbbi évtizedben szinte kétpártrendszer épült ki. A jelenleg kormányzó Albán Demokratikus Párt (Sali Berisha korábbi államfő, jelenlegi miniszterelnök vezetése alatt), valamint a 2005 óta ellenzékben lévő Albán Szocialista Párt (melyet a júniusig Tirana polgármesteri posztját is betöltő Edi Rama irányít) mellett gyakorlatilag nincsen más politikai 6  

A Balkán 2011-ben

erőközpont. Ilir Meta, a szocialisták korábbi külügyminisztere tudott csak életképes pártot létrehozni Szocialista Mozgalom az Integrációért névvel, mely 2009-ben koalícióra lépett a kormányzó demokratákkal. Ez a tömörülés sem lesz azonban hosszú életű, tekintve, hogy az év elején, korrupciós botránya miatt, a pártelnöknek le kellett mondania miniszteri pozíciójáról. A két nagy párt mellett állandó jelleggel gyakorlatilag csak az Emberi Jogok Uniója képes a parlamentbe jutásra. A párt a három és hat százalék közé tehető görög kisebbség (a hivatalos statisztikák nem festenek túl megbízható képet a kisebbségekről) képviseletét látja el, a jelenlegi ciklusban azonban már csak egyetlen képviselőt tudott delegálni a tiranai törvényhozásba. A mindent megbénító, elkeseredett politikai küzdelem is a kétpólusú rendszer következményeként alakult ki a 2009-es választásokat követően, a lakosság teljes megosztottsága mellett. A szocialisták választási csalást emlegettek, a szavazatok újraszámlálását követelték, hónapokig bojkottálták a parlamenti üléseket és nem tekintik legitimnek a kormányt, míg az újraválasztott kormánypárt a többpárti vizsgálóbizottság felállításától is mereven elzárkózott. Ezt a patthelyzetet azóta sokat kritizálták az EU elöljárói is, ám arra kevesen gondoltak, hogy csak 2011-ben tetőzik majd az ellentét. Edi Rama pártja az utcára szólította híveit, akik idén januárban körülbelül húszezres tüntetést szerveztek. Egy kisebb csoport megpróbált behatolni a kormányfői hivatal épületébe is, erre a rendőrség erőszakkal válaszolt, négy embert megölve és körülbelül 150 tüntetőt megsebesítve. Az ellenzék azóta is vérfürdőről beszél, Barisha miniszterelnök szerint pedig egy csoport puccsot tervezett legitim kormánya ellen, ezért elkerülhetetlen volt a kemény válasz. Gyenge lábakon áll a jogállamiság Az albán jogállamiság gyengesége az események kapcsán ismét megmutatkozott, Barisha ugyanis meghallgatásra rendelte be a főügyészt egy vizsgálat keretében, mellyel a „puccsista” forgatókönyv valóságtartalmát szerette volna bizonyítani. A határozott utasításokat megfogalmazó kormányfőt a főügyész asszony visszautasította, mondván az alkotmány értelmében függetlenül, a végrehajtó hatalom befolyásától mentesen kell végeznie munkáját. Az amerikai nagykövet is kiállt az alkotmányos kötelezettségek mellett, mire Barisha egyszerűen árulónak nevezte a főügyészt. Nem ez volt azonban egyetlen eset, amikor a nyílt nyomásgyakorlás és befolyásolás eszközéhez folyamodott a kormányfő. Bár az államfői jogkörök Albániában igen szűkek, a parlament mégis csak az ő javaslatára nevezheti ki a legfőbb közjogi méltóságokat. A korábban szintén az Albán Demokratikus Párthoz tartozó államfő, Bamir Topi ennek megfelelően igyekezett elismert és független szaktekintélyeket javasolni az ombudsmani és alkotmánybírói tisztségekre, valamint a Legfelsőbb Bíróság nyugdíjba vonuló bíráinak helyére. Barisha koalíciója azonban megtorpedózta a tervet, hozzáfűzve, hogy az ilyen bakik elkerülhetők lennének, ha Topi konzultálna a kormánnyal előterjesztései előtt. Az államfő a tüntetéseket vizsgáló bizottság előtt sem volt hajlandó megjelenni, alkotmányosan garantált függetlenségére hivatkozva. 7  

A Balkán 2011-ben

A legfelsőbb körökig terjedő korrupció a másik olyan probléma, mely aláássa a jogbiztonságot és sok külföldi céget az egyébként javuló körülmények ellenére távol tart. A tüntetések közvetlen kiváltó oka éppen Ilir Meta miniszterelnök-helyettes és gazdasági miniszter korrupciós botránya volt. Napvilágra került ugyanis egy tavalyi videó, melyen az akkori gazdasági minisztert (Dritan Prifti) kéri arra, folyamodjon 700 000 eurós megvesztegetéshez egy erőmű kapcsán kiírt tender megfelelő elbírálása érdekében. A politikus a felvételen ráadásul azzal kérkedik, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntéseire is van befolyása, miután diplomáciai pozíciót szerzett az egyik nagy tekintélyű bíró lányának. Bár ártatlanságát végig hangsúlyozta, miniszteri posztjáról kénytelen-kelletlen lemondott a bírósági eljárás elő néző Meta, egy héttel később pedig megkezdődtek a már említett tüntetések. Az eredeti tervek szerint idén népszámlálást is tartottak volna a bő hárommillió lakosú balkáni országban. Ennek kapcsán is éles vita bontakozott ki. A kommunista rendszer kisebbségekkel szemben örökösen gyanakvó szemlélete sokban ma is tovább él, így a kormányzati elképzelés szerint az etnikai hovatartozásról szóló kérdést egyszerűen kivették volna a kérdőívből. Végül a májusra kitűzött helyi önkormányzati választások heves kampány-előkészületei miatt döntött úgy a parlament, hogy a cenzust későbbre halasztja. Az előkészületekre volt is ok, az Európai Unió képviselői és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megfigyelői egyaránt úgy fogalmaztak, hogy a választások békés és jól megszervezett lebonyolítása egyfajta érettségi vizsga lesz az ország számára, mely nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy pozitívan bírálják el Albánia tagjelölti kérelmét. Botrányba fulladó választások A jelentések szerint a lebonyolítás ugyan az ország történetében példátlanul zökkenőmentesen zajlott, a Tirana polgármesteri posztjáért folyó küzdelem és az eredményeket övező vádaskodás azonban minden pozitívumot háttérbe szorított. Edi Rama, a szocialisták vezére negyedszerre ült volna a főpolgármesteri székbe, a lakosság jelentős része azonban úgy érezte, Rama már nem foglalkozik kellően Tirana érdekeivel, csak a miniszterelnöki pozíció érdekli igazán. Az összesítését követően végül mégis 10 (!) szavazattal többet gyűjtött a demokraták színeiben induló riválisánál, Lulzim Bashánál. Az albán választási rendszer szerint négy urnába négy szavazatot adhattak le a választók: egyet a polgármesterre, egyet a városi önkormányzati képviselőre, egyet-egyet pedig ugyanezen posztok kerületi megfelelőjére. A bonyolult rendszernek és a nem kellően megkülönböztetett urnáknak köszönhetően azonban sokan rossz helyre dobták be szavazataikat. Az albán intézményi rendszer gyengeségeit pedig jól mutatja, hogy az ilyen eseteket nem szabályozza a választási törvény, a választási bizottságnak pedig nem volt kidolgozott gyakorlata a vitás kérdésben. Két hónapos herce-hurca és folyamatos fellebbezések után végül megszületett a döntés melynek értelmében a rossz helyre leadott szavazatok is érvényesek, Tirana új polgármestere így az Albán Demokratikus Párt színeiben induló Lulzim Basha, 81 szavazattal 8  

A Balkán 2011-ben

megelőzve riválisát (250 000 leadott voks mellett!). Az eredmény két következménnyel járt: egyrészt a szocialisták újabb parlamenti bojkottba kezdtek, másrészt pedig Tirana lakosainak fele illegitimnek tekinti az új polgármestert. Az eredmény az lett, hogy José Manuel Barroso, az Európai Unió Bizottságának elnöke lemondta a korábban egyeztetett albániai útját, melynek során az előzetes tervek szerint gratulált volna az albán népnek, hogy nagy lépést tettek az EU felé a választások békés és demokratikus lebonyolításával. Helyette érkezett Stefan Füle bővítésért felelős biztos látogatása valamint az ezzel egybecsengő EBESZ-értékelés, mely szerint Albánia és főleg annak politikai intézményei még nincsenek felkészülve egy esetleges uniós csatlakozásra, a választási törvény mihamarabbi átfogó reformjára pedig égető szükség van. A 2011-es év szeptemberében jutott először oda az albán parlament, hogy a feszültség és az indulatok csillapodásával normális keretek között tudott ülésezni, először kerülhetett szóba a rengeteg küszöbön álló reform és az EU-s jogharmonizáció menetrendje. Novemberben végül történt némi előrelépés is: sikerült kétharmados törvényt elfogadni a szervezett bűnözés visszaszorítása ügyében, melynek kapcsán nemzetközi együttműködésbe kapcsolódik be Albánia. Ráadásul a pártok megegyeztek egy szakmai bizottság felállításában, melynek feladat a választási rendszer reformjának kidolgozása lesz. Minden nemzetközi szereplő pozitív és reményteli nyilatkozatokkal jutalmazta a döntést, arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy ez elmúlt években éppen akkor tudott sikeresen megegyezni a két párt, amikor a saját érdekeit szolgáló előző választási rendszert kialakították, melynek eredménye az lett, hogy a kisebb pártok gyakorlatilag az eddiginél is esélytelenebbek a parlamentbe jutásra, valamint a választások győztese még szélesebb jogkörű kormányt irányíthat. Az idei év legnagyobb része tehát sajnos folytatása annak a 2009-ben felerősödő folyamatnak, mely némileg aláássa az azt megelőzően megtett fontos előrelépéseket és lelassítja az Európához való közeledés folyamatát. A probléma fő okát a politikai elit jelenti, mely képtelen volt bárminemű együttműködésre. Szerencsére azonban azzal mindenki tisztában van az albán parlamentben, hogy az EU által kínált jogharmonizáció és az ehhez biztosított segélyek jelentik a legbiztosabb és leggyorsabb utat a felzárkózáshoz. Az már mindenképpen pozitív jel, hogy a Bizottság kritikus előmeneteli jelentésére reagálva Sali Barisha elismerte, hogy az utóbbi időben a politikai élet szereplői voltak azok, akik hátráltatták a fejlődést. Az albán gazdaság problémái és lehetőségei Albániában az elmúlt évtized folyamán folyamatosan bővült a nemzetgazdaság kibocsátása, tavalyig évi hét százalék körüli ütemben. A zavaros politikai helyzet és az európai válság következtében aztán 2010-ben három százalék alatti tempóra lassult a növekedés, jövőre pedig 3,2 százalékot jósolnak. Persze kétségkívül igaz, hogy ez jóval meghaladja a legtöbb európai állam kilátásait, arról sem feledkezhetünk azonban meg, hogy Albániában az egy főre eső GDP mindössze 26 százaléka az EU-s átlagnak, vagyis még ha a legtöbb uniós tagállam jóval kisebb mértékben növekszik is, mivel a gazdaság jelenlegi teljesítménye 9  

A Balkán 2011-ben

számottevőbben magasabb szinten áll, Albánia lemaradása 3-4 százalékos bővülés mellett is növekedni fog. Éppen ez az egyik indok, amiért a kis balkáni ország tagsága távolinak tűnik: az Európai Unió államaihoz mérten gazdaságilag olyan fejletlen, hogy az összes régiója jogosult lenne a strukturális alapok forrásainak igénybevételére, ezáltal sok jelenleg részesülő fejlődő régiót kiszorítva a támogatása rendszerből. A nemzetgazdaság állapota A munkanélküliség a hivatalos adatok szerint 13 százalék körüli értéken áll, ez azonban minden szakértő szerint távol áll a valós helyzettől. Egyrészt a kormányzat is kozmetikázza a statisztikákat, másrészt az önfenntartás szintjén gazdálkodó termelőket is beszámítják a foglalkoztatottak kategóriájába. A valós viszonyokat tükröző adat legalább 30 százalék körüli munkanélküliségi ráta lehet. Ezzel egyből az ország gazdaságának két fontos szerkezeti problémájához érkezünk. Egyrészt a mezőgazdaságból élők aránya meghaladja az összes foglalkoztatott felét, miközben kevesebb, mint a nemzeti össztermék 20 százalékát állítja elő. Vagyis rengetegen gazdálkodnak gépesítetlen családi farmokon a nagyon gyenge termelékenységű albán mezőgazdaságban, a létminimumot alig megütő jövedelmet termelve. Másrészt pedig sokan kényszerülnek a szabályok és az adórendszer megkerülésére, becslések szerint az informális gazdaság akár a GDP 50 százalékát is kitevő méretű lehet, ami egyszerre csökkenti drasztikusan az állami jövedelmeket, és gyengíti tovább az emberek többségében amúgy sem túl erős állam iránti tiszteletet és demokratikus kultúrát. A kormányzat az elmúlt egy évben igyekezett fogást találni a szürkegazdaságon. Egyrészt állami és uniós pénzen pénztárgépek beszerelését rendelték el minden üzletben, másrészt pedig jelenleg egy sokat támadott javaslaton dolgozik a Barisha-kabinet. Ennek értelmében minden 2010. december 31. előtti villanyszámla-tartozást eltörölnének, valamint amnesztiát hirdetnének a be nem fizetett adóterhek jelentős részére is. A kormányfő így próbálná meg kifehéríteni a gazdaság egy részét, bevonva azt, az egyébként egyre kedvezőbb, adózási feltételek alá. Az ötlet radikális és merész, a támadások kivédése érdekében így aprólékosan kidolgozott törvényjavaslattal kell majd előállnia az illetékes tárcának. Az ország természeti kincsekben ugyanakkor egészen gazdag. A probléma azonban a hatékony kitermeléshez szükséges technika hiánya, mely megakadályozza, hogy hasznosítsák az Albánia területe alatt megbúvó vasércet, rezet és petróleumot. Földgázból ellenben így is elegendőt termel ki az ország a teljes önellátáshoz. Az energiát 98 százalékban vízerőművekből biztosítják, mely ugyan megújuló energiaforrás, viszont teljes mértékben kiszolgáltatottá teszi ez egész állam energiaellátását a természeti viszonyoknak, mindenek előtt a szárazságnak. Az elmúlt évben azonban a takarékos felhasználással még azt is sikerült elérni, hogy Albánia exportálni tudjon némi energiát. Az olasz ENEL vállalat felismerte a kínálkozó lehetőséget és jelenleg egy szénerőmű építéséről tárgyalnak.

10  

A Balkán 2011-ben

Jelentős potenciál rejlik továbbá a gyorsan fejlődő turizmusban. Az ágazat bevételei a tavalyi adatokhoz képest 40 százalékkal növekedtek, Albánia pedig 19 helyet lépett előre a legkedveltebb turistacélpontok listáján. A külföld szerepe Az ország gazdasági mérete és fejletlensége okán csak külföldi tőke bevonásával fejlődhet, ezzel pedig a kormány is tisztában van. Ebben a szellemben csökkentették a társasági adót egységesen tíz százalékos szintre, valamint a szintén tíz százalékos egykulcsos személyi jövedelemadót is bevezették. A kis-és középvállalkozások jelenleg a gazdasági kibocsátás 60 százalékát adják, ráadásul ezek azok a vállalkozások, melyek a legtöbb ember foglalkoztatják, így az ország vezetése ösztönzésként a cégbejegyzéssel kapcsolatos pénzügyi és adminisztratív terheket is jelentősen csökkentette. A cégalapítás Európai viszonylatban is szinte páratlanul könnyűvé vált. Fontos elmaradás azonban a közigazgatási bíróságok rendszerének kialakítása, melynek hiányát minden Albániában jelenlévő vállalkozás negatívan ítéli meg. A téma már régóta napirenden van, a politikai felfordulás közepette azonban egyelőre nem történt előrelépés. Mindemellett a privatizációs folyamat küszöbön álló felgyorsulása is jó lehetőséget biztosíthat a külföldi befektetők számára, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a költségvetés hiánya és az államadósság évek óta növekvő tendenciát mutat. Jelenleg az államadósság a GDP 60 százalékát teszi ki, ám a kormány már most is ennek növekedésével számol. A költségvetési tervezet szerint az infrastrukturális beruházások következtében 2013-ra 63 százalékra nő majd a tartozás. A kormány mostanában például négy vízerőmű eladását tervezi a korrigálás céljából. Az országba áramló külföldi működő tőke az elmúlt évihez képest közel 25 százalékkal növekedett, ám még így is igen alacsony szinten áll. Elmondható azonban, hogy balkáni összehasonlításban egyre jobban zárkózik fel Albánia, egyre többen ismerik fel külföldön a kihasználatlan lehetőségeket, többek között a telekommunikáció, a bankrendszer és az infrastruktúra területén. Tovább rontja a helyzetet, hogy Albánia külkereskedelmi mérlegében hatalmas negatívum halmozódik fel évről-évre, a helyi termelés hiányában rengeteg területen importra szorul az állam. A legfőbb kereskedelmi partnerek a mindössze 72 kilométeres távolságban lévő Olaszország és a szomszédos Görögország. Az import 28 százaléka Olaszországból, 13 százaléka pedig a hellénektől származik. A jelenlegi helyzet így jól mintázza a függőség veszélyét, a görög és az olasz állam államcsőd szélére kerülése nagyon érzékenyen érintette Albániát, két messze kiemelkedően legfontosabb kereskedelmi partnerének mély válsága könnyen ellehetetlenítheti bizonyos áruk importját, valamint jelentősen és gyors mértékben zsugorítja két fő export-piacát. Ráadásul a legtöbb albán kivándorló ebben a két országban vállal munkát (1991 és 2004 között közel 900 000 albán vándorolt külföldre), a hazautalások pedig a GDP 9 százalékát teszik ki (amely korábban a 15 százalékot is elérte), így az utalások csökkenése is súlyosan érinti az ország gazdaságát.

11  

A Balkán 2011-ben

Ezt ellensúlyozza ugyanakkor a Koszovó által a szerb és bosnyák termékekre kivetett embargó. Június óta a fiatal állam a két ország termékeire teljes embargót vetett ki, mely Albánia számára is nagy lehetőséget biztosított, amivel a statisztikák szerint élni is tud. Szerbia, valamint Bosznia és Hercegovina helyét a kereskedelemben Macedónia, Törökország és Albánia vette át. Egyelőre távol a tagjelöltség – Kapcsolatok az EU-val Albánia 2009-ben vált – Magyarország támogatását is élvezve – a NATO tagjává. Ugyanebben az évben került sor az Európai Unióval a társulási és stabilitási szerződés aláírására. Azóta potenciális tagjelölti státuszt élvez az állam, bár tagjelölti kérelmét az EU ez idáig mindig elutasította. Az elmúlt évben, részben az albán belpolitikai eseményeknek és a stabil intézményrendszer kiépítése terén való elmaradásnak, részben pedig az EU válságának köszönhetően, még kevesebb remény mutatkozott a pozitív válaszra. Ennek ellenére a balkáni ország az Európai Unió bővítési politikája, nem pedig szomszédsági politika alá tartozik, vagyis jogosult az Előcsatlakozási Alap (IPA) bizonyos finanszírozási lehetőségeinek igénybevételére. A határmenti együttműködés előmozdításra, valamint az átmenet sikeres végrehajtására és az intézmények kiépítésére Albánia az idei évben összesen 95 millió euró támogatást vehet igénybe. A tagjelölti státusz ugyanakkor jelentős plusz lehetőségekkel járna, méghozzá a regionális felzárkóztatás, a vidékfejlesztés és az emberi erőforrás képzése terén, vagyis éppen azokon a területeken melyek az emberek lehetőségeit közvetlenül érintenék. Ezért is maradt továbbra is elsődleges célkitűzés a majdani EU-csatlakozás, annak ellenére, hogy az albánok balkáni viszonylatban is euroszkeptikus gondolkodásúak, ami nem is csoda, hiszen Görögország és Olaszország között nem éppen a jelenlegi sikertörténeteket figyelik testközelből. Az IPA kínálta lehetőségek mellett az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), valamint az Európai Befektetési Bank (EIB) évek óta fokozódó képviselettel rendelkezik, és elsőszámú befektetőnek számít az infrastruktúra terén. Ezekre a befektetésekre szükség is van abban az országban, ahol összesen 340 kilométer vasútvonal működik, és ahol a főpolgármester-választás fő ígérete a villamos vonalak kiépítése volt. A források kezelésében azonban Albániának nem sok gyakorlata van. Egyrészt hiányzik a kiépült, stabil és decentralizált elosztási rendszer, másrészt pedig a mindent átható korrupció is tüntet el a rendelkezésre álló forrásokból. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a korábbi egymillió euró után, idén újabb 1,35 milliót kapott a kormány egy projektre, melynek célja a források jobb kezelési gyakorlatának a kialakítása, az átláthatóság növelése és a felelősségi viszonyok tisztázása. Emellett elkülönített keretet hoztak létre arra, hogy Albán Központi Bank gyakorlatát közelítsék a Központi Bankok Európai Rendszeréhez. A program keretében a francia és az olasz központi bank szakemberei képzik majd albán társaikat, valamint értékes know-how-t adnak át a banki felügyelet, a pénzügyi stabilitás és koordináció, valamint az internetes tranzakciók lebonyolítása terén. 12  

A Balkán 2011-ben

Az Európai Unió Bizottságának 2011-es Előmeneteli Jelentése Albániáról megállapítja, hogy a gyermekvédelem, a szervezett bűnözés elleni harc és a jogharmonizációs akcióterv kidolgozása terén történtek ugyan előrelépések, ráadásul a gazdasági környezet egyre inkább közelít a piacgazdasági viszonyokhoz, ám az elmaradások és megoldásra váró problémák sora jóval hosszabb. A jelentés a demokrácia és a jogállamiság alulfejlettségéről, a korrupció elleni harc lanyhaságáról, a szükséges közigazgatási és választási reformról, a tulajdonjogi viszonyok szabályozatlanságáról, a kisebbségvédelem hiányáról, a sajtószabadság sérelmeiről és a reformokat gátoló politikai helyzetről ír, mint súlyos hiányosságokról, melyek megoldása nélkül nem képzelhető el a tagjelölti státusz. A külkereskedelem terén a muszlim ország teljes mértékben ráutalt az európai integráció országaira: kereskedelme 80 százaléka az EU-tagállamokkal bonyolódik, míg a külföldi működőtőke-befektetés 64 százaléka érkezik az Unió országaiból. Magyar-albán kapcsolatok A két ország közötti gazdasági kapcsolatok jelenleg szinte elhanyagolhatóak, a tavalyi év adatai alapján Albánia Magyarország 59. számú kereskedelmi partnere volt. A kereskedelmi mérleg ugyanakkor jelentős magyar pozitívumot mutat, közel ötvenszer annyit (ám így is csupán 52 millió euró értékű) árut exportálunk Albániába, mint amekkora az onnan származó importunk értéke. Főbb exportcikkeink az élelmiszerek, szállítási berendezések, gépek és a növényi zsírok. Az egyre kedvezőbb cégbejegyzési és adózási feltételek a későbbiekben jó lehetőséget kínálhatnak az egyelőre telítetlen albán piacon a magyar cégek számára is. Magyar közvetlen tőkebefektetés jelenleg nincsen jelen Albániában, de a jövőben ezen a téren is adódhatnak lehetőségek: bár a telekommunikációs és a bankszektor privatizációja már befejeződött, a közeljövőben még rengeteg korábbi állami cég kerül majd kalapács alá, főleg a bányászat, az energiahordozók, valamint a szállítás és közlekedés (pl. autópályafelügyelet) területén. A gazdasági kapcsolatok mellett fontos lehet a politikai együttműködés is. Elvégre, ha Magyarország valamilyen téren a világ élvonalába tartozó, Albánia szempontjából jól hasznosítható tapasztalattal rendelkezik, az a demokratikus és piacgazdasági átmenet lebonyolítása, valamint az EU-s jogharmonizáció végrehajtása. Ez pedig a jelenlegi helyzetben az albán állam szempontjából értékes együttműködési terület lehet. Orbán Viktor miniszterelnök Berisha-val való találkozása után úgy fogalmazott, Albánia EU-csatlakozása európai érdek, aminek azonban feltétele, hogy a közösségi vívmányokat sikeresen átvegye a balkáni állam. Ebben Magyarország is segíthet, akár a későbbi jó gazdasági kapcsolatokat megalapozva. Az elmúlt év belpolitikai viszályai tehát jelentősen visszavetették Albánia fejlődését és rámutattak az alapvető hiányosságokra, elsősorban a demokratikus intézményrendszer és a politikai kultúra terén. A gazdasági környezet és a vállalkozási feltételek azonban évek óta folyamatosan javulnak, ami elengedhetetlen, tekintve, hogy a kis, fejletlen gazdaság egyetlen 13  

A Balkán 2011-ben

fejlődési lehetősége a megfelelő feltételek megteremtése a külföldi tőke számára. Úgy tűnik ezzel azonban a kormány is tisztában, nem véletlen nem hajlandó emelni a társasági adót a költségvetés hiánya ellenére. Az átmenetnek ebben a szakaszában elengedhetetlen az EU által biztosított szakértelem és az ahhoz kapcsolódó források. Jelenleg a koppenhágai csatlakozási kritériumoknak még messze nem felel meg Albánia, hiszen sem politikai sem gazdasági intézményrendszere nem elég fejlett ahhoz, hogy az integráció végbemehessen. Ahhoz hogy ez változzon, a pluralizált politikai osztály jóval nagyobb együttműködésére van szükség, melyre az utóbbi hetekben talán már láthattunk bíztató jeleket. Az egyik elismert albán kutató szavaival élve „jelenleg a politikai status quo zsarnoksága tartja sakkban Albániát”. Az idő szorít, a két év múlva esedékes választások közeledte biztosan nem kedvez majd a kooperáció hangulatának. Ahogy Churchill mondta: „A balkán több történelmet termel, mint amennyit el tud fogyasztani”. Bízzunk benne, hogy az elkövetkező évek nem rejtenek annyi történelmet, amennyi az EU számára is gyomorrontást okozna.

14  

A Balkán 2011-ben

Bosznia-Hercegovina egy újabb eltékozolt éve Molnár Tamás Bosznia-Hercegovina a kiaknázatlan lehetőségek hazája és ez az állapot gyakorlatilag a boszniai háborút lezáró 1995-ös daytoni egyezménytől a mai napig tart. A három államalkotó etnikum, a bosnyák, szerb és horvát egy egyedülállóan bonyolult felépítésű országban próbál együtt élni, ami a 2011-es esztendőben különösen nehéznek bizonyult. Bosznia-Hercegovina és vele együtt a daytoni modell mára sürgős és mélyreható reformra szorulna. Egy év központi kormány nélkül, az ország történetének legsúlyosabb politikai válsága, a közös identitás egyre markánsabb hiánya és lefékező gazdaság - ezek a címszavak jellemezték a délszláv állam elmúlt egy évét. Bosznia-Hercegovinának az eurózóna borús kilátásai és saját belső gondjai ellenére kellene kihasználnia a benne rejtőző potenciált. A túlméretezett állam Bosznia-Hercegovina közjogi berendezkedését és államszervezetét a daytoni békeszerződés és az ahhoz mellékletként csatolt alkotmány határozza meg. 1995-ben csak egyetlen cél lebegett a döntéshozók szeme előtt, mégpedig a fegyveres harcok mielőbbi beszüntetése bármi áron. Ennek érdekében pedig a harcoló felek érdekeinek megfelelő, a szerb, a horvát és a muzulmán bosnyák etnikumok közötti konszenzuson alapuló területi közigazgatási és államigazgatási rendszert kellett kialakítani. Ez olyannyira sikerült, hogy Bosznia még most is a daytoni modell alapján működik, igaz az ország jövőjének szempontjából már egyenesen káros módon. A daytoni béke egy szélsőségesen decentralizált területi közigazgatással rendelkező államot hozott létre, melynek területi-etnikai viszonyait a háború alakította ki. Daytonban Európa, de talán a világ egyik legösszetettebb és legbürokratikusabb föderatív állama jött létre, melyben a központi hatalom szinte alig bír számottevő erővel. Az ország két nagy entitásból áll, a Szerb Köztársaságból (Republika Srpska, a továbbiakban csak RS) és a bosnyák-horvát Bosznia-Hercegovinai Föderációból (a továbbiakban csak Föderáció). Mindkét egység saját alkotmánnyal, törvényhozással (a Föderációban ez kétkamarás), kormánnyal, igazságszolgáltatással, rendőrséggel stb. rendelkezik. A Föderáció területe azonban további tíz kantonból áll (ezeket elsősorban a horvát igények kielégítése miatt hozták létre), ezek mindegyikének szintén saját kormánya, törvényhozása, rendvédelmi szerve stb. van. Különös kivételt képez a területi sokszínűségben az északboszniai Brčko Körzet, mely hivatalosan mindkét entitás része. A központi hatalmat a háromfős elnökség jelenti, melynek 1-1 szerb, horvát és bosnyák tagja van, mindegyik nép képviselője vétójoggal bír. Az elnökséget a három népcsoportból közvetlen szavazás útján választják négy évre, a tagok nyolc hónaponként cserélik egymást a vezetői poszton. Az összboszniai parlament két házból áll, a Népek Háza 15 fős, az 15  

A Balkán 2011-ben

etnikumok között a helyek egyenlően oszlanak meg. A Képviselők Háza 42 fős, ennek kétharmadát a Föderációban, egyharmadát az RS területén választják meg. A központi kormány a miniszterek tanácsa, melynek vezetője az ország miniszterelnöke. Végezetül az egész államszervezettől elkülönítve, de gyakorlatilag annak csúcsán az ENSZ és az EU által jelölt Főmegbízott áll, aki bármelyik parlament, kormány, vagy tisztviselő döntését megvétózhatja, ha az sérti a daytoni béke pontjait, vagy veszélyezteti az ország belső rendjét.1 Az országnak a kantonokat is beleszámítva összesen 14 kormánya van, mindez együtt jár a terebélyes, de az egyes egységek között egymással nehézkesen kommunikáló bürokratikus intézményrendszerrel, mely a mai napig nem teszi lehetővé egy egységes gazdasági térség kialakítását Bosznia-Hercegovinában. A hatalmas államapparátus rendkívüli terheket is jelent az ország számára. A kormányzat 13 különböző szintje (a legalsó járási, illetve települési szinteket is figyelembe véve) és a több mint 100 minisztérium működtetése az ország éves GDP-jének 50 százalékát emészti fel, egy ilyen méretű bürokrácia pedig a korrupció melegágya. Különösen rossz a helyzet a Föderáció területén, mely kantonjai miatt teljesen decentralizált, szemben az RS-sel, és válsággócot képez az amúgy is válságos állapotú Bosznia-Hercegovinán belül. A központi kormány sok, a gazdasági életre és a költségvetési kiadásokra komoly hatást gyakorolni képes jogosítványnak nincs birtokában. A két entitás például saját hatáskörében dönt a gazdasági ösztönző rendszer kialakításáról, a munkavállalásra vonatkozó szabályokról, a nem direkt adók és a járulékok tekintetében saját adópolitikát folytat, önállóan dönt az ipari, mezőgazdasági támogatásokról, infrastrukturális beruházásokról stb. Az RS-t és a Föderációt külön vasúttársaság szolgálja ki, de a három fő etnikumnak például külön-külön energiaszolgáltatója és postaszolgálata van. A Világbank évenként frissített és a vállalkozásbarát környezetet értékelő „Doing Business” jelentése alapján Bosznia a listán szereplő 183 ország közül a 125. helyen áll. Egy vállalkozás elindításához átlagosan 40 napra és 12 különböző eljárásra van szükség, míg egy építési engedély megszerzéséhez 181 nap kell, és 18 eljárást kell végigvinni.2 Végtelennek tűnő kormányválság Bosznia-Hercegovina belpolitikai értelemben az egész 2011-es esztendőt az egy évvel korábbi októberi választások bűvkörében töltötte. Tizenhárom hónappal a voksolások lezárása után sem sikerült új kormányt alakítani a legnagyobb pártok nacionalista színezetű politikai vitáinak köszönhetően. Bosznia ezzel a 2011-es évet gyakorlatilag elpocsékolta, hiszen egy sor fontos kérdés, mint az alkotmány, az államszervezet és a közigazgatás reformja, vált lehetetlenné az új kabinet hiányában. Az államelnökség tagja lett bosnyák részről Bakir Izetbegović, a Demokratikus Akció Pártjának (SDA) jelöltje, aki mérsékelt hangvételéről vált híressé, valamint arról, hogy a                                                                                                                         1

http://kitekinto.hu/europa/2010/10/01/egyseg_vagy_szeteses_mi_lesz_veled_bosznia&lap=1 (2011.11. 20.) http://www.doingbusiness.org/data/exploreeconomies/bosnia-and-herzegovina#starting-a-business (2011. 10. 25.) 2

16  

A Balkán 2011-ben

népek közötti párbeszéd fontosságát hangsúlyozta a kampány során. A horvát nemzetiség képviselője továbbra is Željko Komšić maradt. Érdekesség, hogy Komšić pártja, a Szociáldemokrata Párt Boszniában (SDP) rendhagyó módon úgy tudott újra sikeres lenni, hogy nem nemzetiségi alapon épül fel, hiszen a párt vegyes horvát-bosnyák összetételű, igaz muszlim fölénnyel. A szerb elnökségi tag a horváthoz hasonlóan ugyanaz a személy maradt, mint az elmúlt négy évben. Nebojša Radmanović, a nacionalista hangvételű Független Szociáldemokraták Szövetségének (SNSD) tagja és pártjával karöltve fő feladatának a szerb autonómia megvédését tartja. A Republika Srpska törvényhozásában az SNSD szerzett egyértelmű többséget, vezetője, Milorad Dodik pedig a szerb entitás elnöke lett. Az eddig miniszterelnöki posztot betöltő Dodikot sokan a boszniai megbékélés legfőbb kerékkötőjének tartják. A Képviselők Házában az RS részéről a SNSD, a Föderáció területéről pedig az SDA és az SDP küldhette a legtöbb képviselőt. Az már rögtön a végeredmény kihirdetése után látszott, hogy az ellentétes érdekű politikai formációk nem fognak könnyen egyezségre jutni a kormány összetételét illetően. A válság elmélyülése a leginkább megosztott és kaotikus képet mutató Föderációban kezdődött. Az entitás országgyűlési választásain ugyanis a horvátok által lakott kantonokban Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) és az abból öt éve kiszakadt Horvát Demokratikus Közösség 1990 (HDZ 1990) szerzett többséget, a bosnyák lakosság körében pedig az SDP aratott győzelmet. A probléma akkor állt elő, amikor a parlamenti mandátumot szerzett pártok megkezdték a koalíciós tárgyalásokat. A Föderációban ugyanis szintén az alkotmány szabályozza azt, hogy a kabinet tagjai közül ötnek mindenképpen horvátnak kell lennie, a két HDZ ezekre a helyekre pedig igényt is tartott, mivel saját magukat tartják a helyi horvátság kizárólagos képviselőjének. Az SDP viszont már szinte rögtön a választások után megállapodott két másik kisebb horvát párttal a leendő kormányprogramról, mely több gazdasági, államigazgatási reformot érint, ezért a szociáldemokraták szerettek volna legalább egy miniszteri posztot ezen pártok valamelyikének adni. A két HDZ erre válaszul úgy döntött, hogy egyszerűen nem küldi el képviselőit a törvényhozás alsóházába, így a Föderáció országgyűlése azóta is csonkaparlament formájában működik. A helyzet szembemegy az alkotmány előírásaival, hiszen a két HDZ nélkül nincs meg a szükséges 17 főnyi horvát képviselő és erre a Választási Bizottság többször is felhívta a figyelmet. A HDZ és testvérpártja 2011 tavaszán többször is arra szólították fel a bizottságot, hogy nyilvánítsa illegitimnek a nélkülük megalakult törvényhozás működését. Erre válaszul viszont Valentin Inzko, a nemzetközi közösség boszniai főmegbízottja közölte, vétójogával élve meg fog semmisíteni minden olyan döntést mely lehetetlenné teszi a parlamenti döntéshozatalt. A két lázadó horvát párt végül visszavonta kérvényét, de a törvényalkotásban továbbra sem vesznek részt, helyette Mostar központtal létrehozták az államigazgatástól független Horvát Nemzeti Tanácsot, melynek célja, hogy koordinálja az egyes kantonok horvátságának együttműködését, segítse azok minden kezdeményezését, ami jogaik érvényesítésére irányul. 17  

A Balkán 2011-ben

Bár gyakorlati eredményei e testület működésének eddig nem látszanak, a bosnyák politikusok joggal érzik úgy, hogy a két HDZ ténylegesen is megkezdte egy önálló horvát entitás kiépítést. A Föderációban zajló események mellett áprilisban egy másik, párhuzamos válság is kibontakozott. Az RS parlamenti képviselői úgy döntöttek, hogy a szerb entitás területén népszavazást kell tartani június elején. A referendumnak arról kellett volna döntenie, hogy a nemzetközi főmegbízottak által az utóbbi 16 évben hozott jogszabályok érvényesek-e és hogy a szövetségi bíróság és ügyészség joghatósága kiterjed-e az RS területére. A kezdeményezés óriási kül- és belpolitikai viharokat váltott ki, mivel a Főmegbízott elleni nyílt támadásként lehetett értelmezni és egy esetleges nemleges válasz minden, az államigazgatás központosítására vonatkozó terv végére pontot tett volna. A Főmegbízottnak ebben az esetben is joga lett volna a vétóra, de a Föderációban zajló eseményekkel kiegészülve egy törvényesen megválasztott parlament döntésének eltörölése komoly demokratikus aggályokat vetett föl. Az RS végül június elején, köszönhetően az óriási nemzetközi nyomásnak, elállt a tervtől. A hiányos, de mégis működő képviselőtestület a Föderációban, és az RS körüli viharok elülte után végre lehetővé vált, hogy a nagy pártok megkezdjék a tárgyalásokat a központi kormány felállításáról is. Sorozatos egyeztetések után november végére sem sikerült megegyezni, főleg a minisztériumi helyek nemzetiségi alapú elosztása miatt, mivel a külügyminiszteri posztot mind a szerb, mind a bosnyák fél magának követeli. Szeptember végén kerültek legközelebb egymáshoz az álláspontok, ekkor azonban a HDZ képviselője jelentette ki, hogy csak akkor bólint rá az egyezségre, ha a Föderáció berendezkedését teljesen átalakítják a horvát érdekeknek megfelelően. Bosznia számára egy határidő már mindenképpen letelt. 2009-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága felszólította az országot, hogy alakítsa át alkotmányát, mert az nem teszi lehetővé, hogy a szerb, horvát és bosnyák állampolgárokon kívül mások is tagjai lehessenek a hármas elnökségnek. Ugyan egy parlamenti ad hoc bizottság már két éve tárgyalja a kérdést, központi vezetés nélkül és a politikai konszenzus teljes hiányában, ebben a kérdésben sem várható megegyezés a közeljövőben. Szélsőséges esetben ez akár azt is jelentheti, hogy Bosznia-Hercegovina elveszíti helyét az Európa Tanácsban, ezzel pedig egy esetleges EUcsatlakozás időpontja beláthatatlan időpontra tolódna ki. Általános gazdasági jellemzők A háború lezárását követően az ország gazdasága tragikus képet mutatott. A délszláv konfliktus során mind emberi, mind anyagi értelemben véve Bosznia szenvedte el a legtöbb kárt, a harcok következményeinek felszámolása még ma sem fejeződött be. 1996 és 1999 között a GDP lendületes, 30 százalék körüli éves növekedést mutatott köszönhetően elsősorban az akkor folyósított 5 milliárd eurós segélynek. A növekedés üteme a 2000-es években lelassult, de továbbra is folyamatos maradt évi 6-8 százalékos bővüléssel. A gazdasági világválság alaposan visszavetette a felépülés folyamatát és 2009-ben a GDP már 18  

A Balkán 2011-ben

2,9 százalékos csökkenést mutatott, 2010-ben pedig 0,8 százalékos gyarapodással gyakorlatilag stagnált. Az idei évre vonatkozóan a Központ Bank eredetileg 3 százalékos növekedést vetített előre, ezt azonban 2011 őszén az IMF a saját eredeti 2,2 százalékos előrejelzéséről is 1,7 százalékra módosította. A Nemzetközi Valutaalap 2012-es évre 3 helyett mindössze 0,7 százalékos bővülést vár, elsősorban az állandósult kormányválságnak köszönhetően. Mindent összevetve a boszniai gazdaság teljesítőképessége még mindig csak megközelíti, de nem éri el a háború előtti szintet. Ennek nyomán 2010-ben az egy főre jutó GDP még mindig alacsony, 3 290 EUR/fő volt.3 Az ország államadósága a maga GDP-hez viszonyított 26 százalékával ugyan nem mutat túl sötét képet, növekedésének üteme viszont 2008 óta aggasztó, évi 5 százalék körüli. Az adósság nagy részét az IMF, a Világbank, az Európai Fejlesztési Bank, az Európai Beruházási Bank és a Londoni Klub hitelei teszik ki. Az RS-t 48, a Föderációt 50, míg a Brčko Körzetet az adósságállomány 2 százaléka terheli. A folyó fizetési mérleg hiánya 2010-ben 3,2 milliárd euró volt, mely megközelíti a 2009-es szintet és 25,9 százalékos GDP arányos hiányt jelent. A munkanélküliség 2010-ben hivatalosan 27,5 százalékos volt, ami több mint három százalékos növekedést jelent 2009-hez képest. A statisztikai adatok természetesen nem kalkulálhatnak a jelentős méretű fekete- és szürkegazdaság tevékenységével. Az export a 2010. évi 3,6 milliárd eurós szintről 2009-hez képest 28%-kal nőtt, míg az import 10 százalékkal növekedve 6,8 milliárd eurót tett ki. A Transparency International becslései szerint az állam 220 millió eurót veszít el minden évben a kormányzati és közigazgatási rendszer alkalmatlansága miatt, illetve további 120 millió euró vész el évente a meglévő források nem megfelelő kiaknázása miatt. A szervezet 2011 novemberében nyilvánosságra hozott korrupciós jelentésében Bosznia a 91. helyen áll, olyan országok társaságában, mint Dzsibuti, Gambia, Srí Lanka és Guetamala.4 A világgazdasági válság által megrendített Bosznia-Hercegovina számára 2009 júliusában az IMF nyújtott egy 1,13 milliárd eurós készenléti hitelkeretet. A nemzetközi szervezettel kötött három évre szóló megállapodásban Bosznia vállalta, hogy bő 300 millió euróval lefaragja a költségvetési kiadásokat. Ez a terv a 2010-es évben jelentős társadalmi feszültségeket okozott, különösen a Föderációban, ahol akkor az állami költségek 40 százalékát tették ki a különböző szociális juttatások, melyeket elsősorban háborús veteránoknak, rokkantaknak, árváknak utaltak ki. Az IMF-el kötött megállapodás óta a szervezet többször is megfenyegette Boszniát, hogy meggátolja a hitelkeret esedékes részletének lehívását, mert az ország nem hajtja végre a vállalt kiigazításokat. A Föderáció jövő évre tervezett költségvetését egyes becslések szerint 30 százalékkal kell csökkenteni annak érdekében, hogy az ország pénzügyi egyensúlya ne boruljon fel.5

                                                                                                                        3

Bosznia-Hercegovina Központi Bank, Bosznia-Hercegovina Statisztikai Hivatala http://cpi.transparency.org/cpi2011/results/ (2011.10.30) 5 http://www.oslobodjenje.ba/index.php?id=21629 (2011.10.30) 4

19  

A Balkán 2011-ben

A politikai hidegháború eredményeképp Bosznia az Európai Uniótól kapott IPA-támogatás (gyakorlatilag az egykori PHARE program utóda) 96 millió eurós összegét is kis híján elvesztette. Az ügyvivő központi kormánynak végül sikerült megtartania a támogatást, de hitet kellett tennie az igazságügyi, a közigazgatási és központi intézményrendszerének átalakítása mellett. Azonban minden ilyen jellegű ígéret teljesíthetetlennek tűnik a jelenlegi boszniai helyzetben, melyben idén csak apróbb pénzügyi reformok kerülhettek bevezetésre. Ezek között találjuk a munkát terhelő járulékok kisebb csökkentését, valamint a cégbejegyzés folyamatának egyszerűsítését. Pozitív elem, hogy néhány fontosabb adónem mértéke mind az RS, mind a föderáció és a Brčko Körzet területén azonos. Az Általános Forgalmi Adó kulcsa 17, a társasági adó és a személyi jövedelemadó mértéke pedig egyaránt 10-10 százalék. Bosznia-Hercegovina hivatalos pénzneme a konvertibilis márka (BAM), melynek árfolyamát a Központ Bank az euró árfolyamához köti. A ráta már 2009 májusa óta változatlan, azaz 1 euró 1,95583 BAMnak felel meg. Az ország hitelminősítők általi besorolása már nem mutat ilyen változatlanságot. A Moody’s május 16-án stabil Ba3-ról negatívra, míg a Standard&Poor’s november 30-án B+-ról B-re rontotta le Bosznia adósság-besorolását negatív kilátással mellékelve. Az intézet magyarázata szerint a jelenlegi kormányzati helyzet felveti az ország finanszírozhatóságának kérdését a 2012-es esztendőre nézve, hiszen még az is erősen kérdéses, hogy 2011 végéhez érve Boszniának egyáltalán lesz-e megszavazott költségvetése jövőre. Az S&P szerint valószínűtlen, hogy akár középtávon megoldódik a boszniai politikai válság, így még a 2013-2014-es év kilátásai is erősen bizonytalanok. A romló EUcsatlakozási esélyek elriasztják a külföldi befektetőket és rontják a növekedési feltételeket. Ráadásul az eurózóna, de főleg Olaszország (Bosznia egyik legfőbb kereskedelmi partnere) pénzügyi válsága miatt romlanak az ország export lehetőségei is. Bosznia-Hercegovinába 1994-től 2010-ig 6,1 milliárd euró értékű külföldi tőke áramlott be, mely elmarad a környező országok hasonló eredményeitől. Ez elsősorban a hatalmasra duzzadt bürokráciának tudható be, mely rontja a versenyképességet. Az ország legfontosabb befektetői: Ausztria (1,6 milliárd euró), Szerbia (0,9 milliárd euró), Horvátország (0,7 milliárd euró), Szlovénia (0,69 milliárd euró), Svájc, Németország és Oroszország.6 Boszniában a privatizáció a 2000-es évek kezdeti lendülete után az utóbbi két évben gyakorlatilag leállt. Míg az RS-ben az állami vagyon körülbelül 70 százalékát privatizálták, a Föderáció területén a folyamatot az entitás belső politikai harcai hátráltatják. Bosznia 10,4 milliárd eurós 2010. évi külkereskedelmi forgalmából Magyarország 0.368 milliárd euróval veszi ki a részét, ezzel Horvátország, Szerbia, Németország, Szlovénia, Olaszország, Ausztria, és Svájc mögött a nyolcadik helyen áll. Az ország külkereskedelmi mérlegében az import 6,8 milliárd eurót, az export pedig csak 3,6 milliárd eurót tett ki 2010                                                                                                                         6

FIPA - Foreign Investment Promotion Agency of Bosnia and Herzegovina

20  

A Balkán 2011-ben

ben. A délszláv állam legfontosabb export cikkeit elsősorban nyersanyagok teszik ki, úgy mint különböző ásványi anyagok (bauxit stb.), olaj és textilipari termékek, vegyi áruk, bútorok, gépek és autóipari alkatrészek, fa és fatermékek, valamint papír. Az import oldalon főleg ásványi fűtőanyagokat, gépeket és berendezéseket, fémeket, gumit és műanyagot, illetve élelmiszert és élő állatokat találunk. Az export számára rövid távon komoly érvágást jelenthet Horvátország, a legjelentősebb kereskedelmi partner közelgő EU-csatlakozása, erre a Külkereskedelmi Kamara (VTK) hívta fel az ország vezetőinek figyelmét december elején. A VTK megállapításai szerint a hibás boszniai szabályozás következtében az exportőröknek rendkívül súlyos nehézségekkel kell szembenézniük, miután Horvátország csatlakozik az EU-hoz és átveszi annak egy sor élelmiszerekre és egyéb árukra vonatkozó előírásait. Főleg a Horvátországba szállító élő állat és zöldség kereskedőket érintheti érzékenyen az, ha a VTK javaslatára a Bosznia nem kér és kap haladékot Brüsszeltől a szükséges változtatások bevezetéséhez.7 Magyarország és Bosznia-Hercegovina gazdasági kapcsolatai8 Magyarország és Bosznia-Hercegovina között 2006-ban jött létre a Gazdasági Együttműködési Megállapodás (GEM), mely által létrejött a két ország által közösen üzemeltetett Gazdasági Vegyes Bizottság. A GEM által létrehozott szervezet 2009-ben a mezőgazdaság, energiaszektor, közlekedés, illetve a kis- és középvállalkozások közötti kapcsolatok közös fejlesztését jelölte ki fő prioritásának. A két ország közötti áruforgalom a 2009-es válságos év visszaesése után 2010-ben 17 százalékkal nőtt, ez 266 millió eurós exportot (9 százalékos növekedés) és 79 millió euró értékű importot (60 százalékos bővülés) jelentett. Magyarország Bosznia tekintetében tehát jelentős, 187 millió eurós kereskedelmi aktívumot mutatott fel. Bosznia-Hercegovina külkereskedelmi forgalmában Magyarország ezzel a 8. helyen áll, míg Bosznia hazánk forgalmának viszonylatában a 27. pozícióba került.9 A magyar export főbb elemei az élelmiszeripari termékek, úgy, mint gabona és gabonakészítmények, étolaj, állati termékek, takarmány. Fontos tételt tesznek ki a feldolgozott termékek, azaz vegyi áruk, papír, ruházati és fatermékek, valamint az energiahordozók (kőolajtermékek, üzemanyag). Bosznia-Hercegovina legfontosabb importcikkei hazánk felé: vegyi áruk, bauxit, alumínium, vas és acél, fémtartalmú ércek, energiafejlesztő gépek és berendezések.

                                                                                                                        7

http://www.dnevniavaz.ba/vijesti/biznis/68092-bh-privredi-i-ekonomiji-prijeti-kolaps.html (2011.12.02.) Nemzeti Külgazdasági Hivatal: Bosznia-Hercegovina országismertető 2011. (2011.11.24) 9 Központi Statisztikai Hivatal: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qkt014.html (2011.12.02.) 8

21  

A Balkán 2011-ben

A magyar – bosznia-hercegovinai külkereskedelem áruszerkezete (millió EUR) Kivitel

Behozatal

2009

2010

2009 2010

Összesen

244,5

265,8

49

Élelmiszer, ital, dohány

45,9

54,7

Nyersanyagok

24,4

Energiahordozók

Egyenleg 2009

2010

78,6

195,5

187,2

1,1

0,8

44,8

53,9

19,9

11,5

16,1

12,9

3,8

45,5

33,1

0,2

0,7

45,3

32,4

Feldolgozott termékek

90,8

107,7

28

57,5

62,8

50,2

Gépek, gépi berendezések

37,9

50,3

8,2

3,6

29,7

46,7

Forrás: Nemzeti Külgazdasági Hivatal

Míg a boszniai üzleti szféra részéről ezidáig nem valósult meg jelentősebb beruházás Magyarországon, addig a délszláv állam területén a Nemzeti Külgazdasági Hivatal becslései alapján nagyjából 50 magyar cég 155-160 millió euró értékű tőkét fektetett be eddig. A boszniai piac legjelentősebb magyar szereplői között ott találjuk a MOL-t, mely a szintén tulajdonában lévő INA-val együtt 67 százalékát birtokolja az Energopetrol olajvállalatnak és a Föderáció területén található 106 töltőállomásával a legnagyobb boszniai kúthálózatot hozta létre. Megemlítendő még, hogy a MAL Zrt. a jajcei Rudnici Boksita bauxit bánya részvényeinek 51 százalékát birtokolja, illetve a Fornetti Kft. is számos üzletet tart fent az országban. A Magyarország számára a legtöbb lehetőséget a mezőgazdasági termékek exportja tartogatja, mivel a boszniai agrárszektor jelenlegi fejlettségi szintjével az ország jelentős behozatalra szorul gabonából, malomipari termékekből, húsfélékből, növényi olajokból stb. Az energia szektorral kapcsolatos beruházások is óriási potenciált rejtenek magukban, hiszen becslések szerint a Drina és a Neretva folyók mentén 100 vízi erőmű építésére nyílna lehetőség. További beruházásra érdemes ágazatok a bányászat, a fém- és faipar, a bútorgyártás (Bosznia-Hercegovina területének több mint 50 százalékát erdő borítja), az élelmiszeripar és a turizmus. Szintén fontos színterei lehetnek a jövőbeli magyar befektetéseknek a Budapest-Szarajevó-Ploče 5/C nemzetközi folyosón végigfutó autópálya építésével és tervezésével kapcsolatos munkálatok, valamint a Budapest-Eszék-SzarajevóPloče vasútvonal felújítása. 22  

A Balkán 2011-ben

Bosznia-Hercegovinában a veszteséges állami vállalatok privatizációja még közel sem zárult le. Az állam olyan nagyvállalatok részvénycsomagjait kínálja fel a jövőben, mint az Aluminij Mostar alumíniumgyár, a Hidrogradnja vízműépítési, a Šipad Export-Import kereskedelmi, a HT Mostar távközlési vállalatok, illetve a Remontni Zavod Travnik gépipari javító üzem, a Sarajevo osiguranje biztosító társaság, vagy a Bosnalijek gyógyszergyár.10 Bár a Nemzeti Külgazdasági Hivatal adatai szerint magyar befektetők és vállalkozók részéről nem érkeznek komolyabb panaszok a boszniai hivatali eljárások lassúságára és vállalkozói feltételekre vonatkozóan, Bosznia azon kevés európai országok egyike, melyben még mindig nem valósult meg az EU közbeszerzési szabályainak átvétele. Szintén hátrány, hogy az ország két entitásában eltérő adószabályokat és jogrendet alkalmaznak, ezáltal is megnehezítve egy vállalkozás elindítását. Az üzleti élet egyes szereplői Boszniában az egykori titói Jugoszlávia tömbön kívüli, „harmadikutas” politikájának köszönhetően említésre méltó kapcsolati tőkére tettek szert egyes ázsiai és afrikai országokban. A bosnyák vezetés a kulturális és gazdasági kapcsolatok erősítését tűzte ki célul elsősorban az arab világ és Törökország felé, ez a tény szintén ígéretes lehet a Közel-Kelet felé is nyitni kívánó magyar beruházók számára. Fontos szempont, hogy Bosznia-Hercegovinában Magyarország megítélése általában véve pozitív, így a hazánkból érkező vállalkozók könnyebben építhetik ki informális kapcsolataikat. A még mindig tőkeszegény Bosznia-Hercegovina ideális célpontja lehet a magyar beruházásoknak és befektetéseknek még a komoly akadályokat felállító helyi bürokrácia ellenére is. A súlyos politikai válság mielőbbi megoldása létkérdés lenne az ország fejlődése szempontjából, mivel csak ez nyithatná meg újra a most elzárt utat a fokozatos euroatlanti integráció felé. Magyarország feladata addig is az, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektessen a Balkán szívében elhelyezkedő Bosznia-Hercegovinával kapcsolatos gazdaságpolitikájára, hiszen a délszláv állam a magyar termék ideális felvevőpiaca lehetne.

                                                                                                                        10

Magyar Köztársaság Nagykövetsége, Szarajevó http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/BH/hu/Bilateralis/gazdasagi_kapcsolatok.htm (2011.11.30.)

23  

A Balkán 2011-ben

Mozgalmas évet zár Bulgária Milanov Viktor

Bulgária útkereszteződéshez ért 2011-ben. A gazdasági nehézségekkel küszködő Európai Unió árnyékában Bulgáriának sürgető belső problémákkal kellett szembenéznie. Taktikai harcok a belpolitikában, lassuló gazdasági növekedés és etnikai feszültségek – a jobboldali Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) kormány еlőtt álló legkomolyabb kihívások egyszerre vártak sürgős és megnyugtató megoldást. Népszámlálással, államfőés helyhatósági választásokkal, energiapolitikai kompromisszumokkal, az eurózóna-válság gazdasági kihatásaival, sikertelen schengeni tárgyalásokkal és lehallgatási botrányokkal a háta mögött néz a 2012 év elé az Európai Unió egyik legszegényebb tagállama, Bulgária. Belpolitikai csatározások A 2011-es év a lehető legkellemetlenebbül kezdődött Bojko Boriszov miniszterelnök számára, ugyanis januárban egy széles médiaérdeklődést kiváltó lehallgatási botrány főszereplője lett. Titkos állami lehallgató készülékekkel (SzRSz) felvett telefonbeszélgetések kerültek napvilágra, melyekben Boriszov személyesen utasítja a Vámhatósági Ügynökség igazgatóját Vanjo Tanovot és a pénzügyminisztert Szimeon Djánkovot, hogy szüntessék meg a vámhatósági vizsgálatot egy helyi sörgyártó ellen. Az ellenzéki pártok és a média kereszttüzében Boriszov taktikai lépésből bizalmatlansági szavazást kért maga és kormánya ellen. A szavazást a szélsőjobboldali Ataka támogatásával megnyerte Boriszov, ugyanakkor lakossági támogatása jelentősen lecsökkent. Az év során Georgi Parvanov köztársasági elnök többször is összehívta a Konzultációs Nemzetbiztonsági Bizottságot (KSzNSz). Az épülőfélben lévő belenei atomerőmű több mint húsz éve elhúzódó sorsa idén sem oldódott meg, a projekt fő kivitelezője, az orosz Roszatom és a bolgár kormány többszöri nekifutásra sem tudott közös álláspontot kialakítani az erőmű számos kulcsfontosságú kérdéséről.11A temérdek anyagi forrást felemésztő projekt megoldatlan sorsa és a földgáz egyre növekvő beszerzési ára késztette a bolgár kormányt arra, hogy lépéseket tegyen oroszországi energiafüggésének csökkentésére. Szeptemberben kétoldalú szerződést kötött Azerbajdzsánnal a bolgár kormány, melyben 2013-től induló jelentős gázimportról egyeztek meg a felek.12 Az energiabiztonságon kívül KSzNSz-nek társadalmi problémákra is választ kellett találnia. Májusban nacionalista tüntetők és muzulmán hívők véres összecsapása vonta magára a bolgár                                                                                                                         11

http://kitekinto.hu/europa/2011/01/17/a_bolgar_atomenergia_jovje&lap=2 (2011.11.22) http://www.dnevnik.bg/pazari/2011/09/23/1161675_bulgariia_shte_dostavia_gaz_ot_azerbaidjan_prez_2013/ (2011.10.29) 12

24  

A Balkán 2011-ben

lakosság figyelmét. Bulgáriában nem jellemző a nemzetiségek közötti súlyos nézeteltérések eszkalációja, ennek ellenére szeptemberben országszerte tüntetések robbantak ki a bolgár cigányság ellen, miután Katunica falujában gyilkosság áldozata lett egy bolgár fiatal. A cigányságot érintő megoldatlan kérdések és a szervezett bűnözés mindennapi jelenléte az országban hatással volt Bulgária európai uniós megítélésére is. Az idei évre tervezett schengeni övezethez történő csatlakozás akadályba ütközött. Az Európai Parlament bizalmat szavazott Bulgária csatlakozásának, miután maradéktalanul sikerült teljesítenie a biztonsági kritériumokat, ugyanakkor Hollandia és Finnország nyomására még 2012-ig biztosan várnia kell. Az Európai Tanács októberben döntött Bulgária jövő évi kétlépcsős csatlakozásáról. A 2011-es népszámlálás eredménye lesújtó tendenciára hívta fel a figyelmet, miszerint a világ egyik leggyorsabban apadó lakossága az elmúlt egy évtizedben közel 600 ezer fővel csökkent és jelenleg Bulgária lakossága nem éri el a 7,4 millió főt sem. Az elöregedő társadalom egyre nehezebben tudja finanszírozni a szociális és társadalombiztosítási kiadásokat. A kormány az év során a negatív tendenciákat szem előtt tartva több sürgős reformot helyezett kilátásba. Az új nyugdíjtörvény szerint fokozatosan emelkedik a nyugdíjkorhatár (férfiaknál a jelenlegi 63 évről 65 évre, nőknél 60 évről 63 évre) és nő a kötelező munkaviszonyban eltöltött idő is.13 A törvénytervezet azon részét, amely a magánnyugdíj-pénztárak részleges államosításáról szólt, az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte és így csak félig sikerült megújítani a rendszert. Az ország másik nagy problémája a nem eléggé hatékonyan működő felsőoktatási rendszer – a frissen diplomázottak többsége nagyon nehezen tud állást találni és általában nem a végzetségének megfelelő munkát kénytelen elvállalni a bolgár munkapiacon. A munkanélküli fiatalok száma Bulgáriában 2011 szeptemberében elérte a 23 százalékot.14 A tömegközlekedés terén is súlyos gondokkal kell szembenéznie a közeljövőben a kormánynak – októberben a közlekedési miniszter bejelentette, hogy a Bolgár Állami Vasutak technikai csőd előtt áll, ugyanis nem tudta visszafizetni a külföldi hiteleket. A pénzügyminiszter szerint az állam nem tudja költségvetési forrásból stabilizálni az állami vállalat helyzetét, de külföldi befektetők bevonásával kezelhető az állapot. Novemberben és decemberben tömeges tüntetések és sztrájkok voltak az országban. A vasúti közlekedés több napra megbénult a BDZs alkalmazottainak sztrájkja miatt. Több napra megbénult a bolgár főváros közlekedése miután az ország számos pontjáról gabonatermelők traktorjaikkal elállták Szófia több fontos közlekedési csomópontját. A közel 200 traktorral érkező gabonatermelő gazdák a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) jobboldali kormány megszorító intézkedései ellen tüntettek. A 2012-es költségvetésben a kormány lényegesen lecsökkentette az állattenyésztők és a gabonatermelők állami támogatásait. A gazdák három követeléssel fordultak Miroszlav Najdenov földművelésügyi miniszterhez – december 15-ig 70 millió leva (kb. 11 milliárd forint) támogatás kifizetése az állattenyésztőknek és a mezőgazdasági gépi üzemanyag                                                                                                                         13 14

http://kitekinto.hu/europa/2010/10/30/bulgaria_is_allamositana_a_nyugdijpenztarakat/ (2011.10.30) http://www.24chasa.bg/Article.asp?ArticleId=798323 (2011.10.30)

25  

A Balkán 2011-ben

jövedéki adójának csökkentése, valamint január 31-i ultimátummal a területalapú támogatások kifizetése. A bolgár ellenzék sokszor vádolta Bojko Boriszovot és kormányát azzal, hogy halogatta a sürgős reformok végrehajtását, mivel félt a lakossági támogatottság csökkenésétől. A kormánypárt támogatottsága 2010 óta folyamatos csökkenést mutatott és Boriszovnak sürgősen elő kellett állnia népszerűségnövelő intézkedésekkel. Az októberi helyhatóság- és államfőválasztáson a kormányzó GERB történelmi győzelmet aratott. A 2011-es év legsikeresebb politikusa, Roszen Plevneliev (GERB) volt regionális fejlődésért felelős miniszter lett a rendszerváltás utáni Bulgária negyedik államfője. A Bolgár Szocialista Párt (BSZP) és a török-liberális Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (DPSz) komoly vereséget szenvedett az önkormányzati és polgármesteri tisztségekért folyó harcban, a megyék és települések szintjén is átvette az irányítást a GERB. A váratlan népszerűség-növekedést a kormánypárt a jóléti kiadások, a minimál nyugdíjak és az átlagbérek növelésével valamint a rendkívül látványos regionális beruházásokkal és építkezésekkel tudta elérni. A választásokat követően november közepétől a kormány a szociális szektorok teljes átstrukturálását helyezte kilátásba. Intenzív családbarát politika áll a kormány 2012-es tervei középpontjában. A kormány a mindenkinek járó egyszeri gyermekszülési támogatáson felül min. 500 levával (kb. 80000 forint) kívánja támogatni a gyermekvállalást. A két szülő egyike eddig 2 évig vehette igénybe a gyermekgondozási segélyt, ezen túl ezt az időt 3 évre emelné a kormány. Az 5-7 éves korú gyerekek után családjuk csak akkor juthat a jövőben családi pótlékhoz, ha előiskolai tanulmányokat folytatnak. A 18 évüket be nem töltött, de a kötelező tanulmányaikat befejező fiatalok után is járni fog családi pótlék 2012-től. A belpolitikai viszonyok változása 2011-ben sok érdekességet tartogatott. A kisebbségben kormányzó GERB-et az év elejéig több jobboldali kispárt támogatta az országgyűlésben, de csökkenő népszerűsége miatt a Kék Koalíció és az Ataka is kihátrált Boriszov mögül. A törvénykezéshez szükséges többséget a kormány az állami pártpénzek újraelosztásával tudta elérni. Az ellenzék azzal vádolta a kormányt, hogy több független honatyát vesztegetett meg és extra jutalékok ellenében szerezte meg hat képviselő támogatását.15 Gazdasági kihívások és szigorú fiskális politika A legtöbb európai uniós ország stagnáló gazdasági mutatókkal fogja zárni s 2011-es esztendőt, ennek legfőbb oka az eurózóna válsága és a vezető európai államok kereskedelmi mérlegének romlása. Az összeurópai tendencia alól Bulgária sem kivétel, ugyanakkor a közel egy évtizede folytatott fiskális vasszigornak, a külföldi befektetők bizalmának és a javuló exportnak köszönhetően gazdaságilag stabilabban zárhatja az évet, mint sok más uniós tagállam. A 2011-es költségvetésben a kormány 3,6 százalékos GDP-növekedést prognosztizált, a világgazdasági és eurózóna folyamatok miatt ez a szám decemberben várhatóan csak 1,9                                                                                                                         15

http://dnes.dir.bg/news/gerb-subsidiite-nezavisimi-deputati-nezavisimi-deputati-8963379 (2011.10.30)

26  

A Balkán 2011-ben

százalékos lesz. A bolgár lakossági fogyasztás továbbra sem érte el a 2008-as válság előtti szintjét és ez a tény gátolja a gyorsabb növekedést – a viszonylagosan magas infláció és a befagyasztott bérek a lakosságot spórolásra és a kiadások csökkentésére sarkallták. Az idei inflációs ráta várhatóan 4 százalékon fog konszolidálódni, de az októberben nyilvánosságra hozott 2012-es költségvetés-tervezetben a kormány azt a célt tűzte ki, hogy 2,8 százalékra vigye le. Az államháztartási hiányt 2013-ig 0 százalékra kívánja levinni a kormány, az ambiciózus tervet a növekvő állami bevételekkel és a kiadások visszaszorításával kívánja elérni a kormány. Az többletbevételeket a vártnál magasabb hazai exporttal és több veszteséges állami cég privatizálásával érte el idén Bulgária. Az ország exportját leginkább Törökország, Németország, Románia és Macedónia megnövekedett behozatali igényei javították.16 A 2010es külkereskedelmi statisztikákhoz képest 2011 első félévében 1,4 milliárd levával nagyobb volt az aktívum, ugyanakkor a külkereskedelmi szaldó még így is negatív: -2,27 milliárd leva. Idén októberben rendezték meg Szófiában a bolgár-brazil kereskedelmi kiállítást, amelyen személyesen részt vett Dilma Rousseff brazil köztársasági elnök. A két ország között létrejött bilaterális kereskedelmi együttműködés egyik fő célja az, hogy a brazil-bolgár kereskedelmi mérleg két-három éven belül elérhesse az 1 milliárd eurós szintet (jelenleg ennek mindössze 1/10-e). A költségvetési szigoráról híres Bulgária a nehéz külgazdasági körülmények között is tartotta a költségvetési hiány szintjét, amely az év végén 3 százalék alatt lesz és következő évben a kormány egyik kiemelt célja, hogy 1,3 százalékra csökkenjen. Az év során Magyarországhoz hasonlóan Bulgáriában is napirendre került a költségvetési szigor alkotmányban történő rögzítése. A Szimeon Djankov által kidolgozott és májusban tárgyalásra bocsátott Stabilitási Paktum több pontban korlátozná a leendő kormányok gazdasági és költségvetési politikáját.17A Paktum egészéről novemberben szavazhatnak a képviselők, ha elfogadják a pénzügyi csomagot, akkor az államháztartási hiány legfeljebb a GDP 2 százaléka lehet, az éves GDP-nek maximum 40 százalékát tudná átcsoportosítani a mindenkori kormány, az állami köztisztviselőket 3-4 évente új állami intézményhez sorolnák át, így elkerülhetők lennének az állami bér kalkulátorral történő visszaélések. A pénzek átcsoportosítását célzó korlátozásokkal az európai uniós támogatások hatékonyabb lehívását és implementálását, valamint a hazai gazdaság nagyobb mértékű támogatását szándékoznak segíteni. A törvénytervezet életbelépésével az állami szférában dolgozók törvényben szabályozott bérük 75 százalékát kapnák kézhez, a maradék 25 százalékot pedig bónuszként, jól végzett munkájuk eredményeként. A Paktum másik vitatott pontja szerint a jövőbeni kormányok a lakosságot közvetlenül érintő adókat csak 2/3-os parlamenti támogatottsággal tudnák emelni. A példátlan vasszigortól tartó ellenzék szerint az intézkedések restriktív jellegük miatt gátolnák a gyorsabb gazdasági növekedést. Djánkov szerint azonban a szigorú                                                                                                                         16 17

http://www.investor.bg/news/article/124078/85.html (2011.10.30) http://www.minfin.bg/document/8378:2 (2011.10.30)

27  

A Balkán 2011-ben

gazdaságpolitika eredményeként az alap- és a banki kamatok csökkenni fognak és ezzel egyidejűleg a kis- és középvállalkozások könnyebben és kedvezőbb körülmények között jutnának banki hitelekhez. A bolgár kormány gazdaságpolitikája mögött sok szakértő Brüsszel befolyását sejti, mint feltételeket diktáló hatást. Bulgária idén márciusban aláírta az Euró Plusz Paktumot, mely garantálná az államok költségvetési mutatóinak a stabilitását, csökkentené az állami bürokráciát és növelné az aktivitási rátát. Az összehangolt gazdaságpolitika egyik sarokpontjaként Bulgária elkészítette a 2011-2014-es Konvergencia Programot, mely tartalmazza a jövő évi büdzsét és a 2012-2014-es költségvetési prognózist. A pénzügyminiszter novemberben határozottan kijelentette, hogy az egységes harmonizált adórendszer bevezetésére irányuló európai uniós törekvések egyértelműen ártanának a középés kelet európai tagállamoknak. "Bulgáriának és egész Kelet-Európának alacsony adókra lenne szüksége. Ha bevezetnénk, például a francia adórendszert, az a nemzetgazdaságunk halálát jelentené". A gazdaság idei mutatói alapján az ország maradéktalanul teljesítette az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti követelményeket, ugyanakkor egy évtizeden belül nem remélhető Bulgária eurózónához történő csatlakozása. Djankov kifejtette, hogy 1997 óta a bolgár kormányok vasszigorral irányítják az ország gazdaságát, alacsonyan tartják a kiadásokat és így elhárult az adósságcsapda veszélye, ugyanakkor ennek a politikának magas az ára – az életszínvonal a többi tagállamhoz képest jelenleg nagyon alacsony. "Ha a lassú, de biztos gazdasági növekedést tartjuk első számú prioritásnak, akkor 10 éven belül elérjük az átlagos európai színvonalat és akkor bevezethetjük a közös valutát". A több mint 12 éve funkcionáló Valutatanács döntően befolyásolja a bolgár költségvetési fegyelmet, melyet a Moody's hitelminősítő ügynökség idén pozitívan értékelt. A Moody's a példaértékű fiskális mutatók alapján a korábbi Baa3-asról Baa2-es szintre minősítette fel Bulgária hitelbesorolását. A hír különösen jót tett a bolgár bankszektornak, ugyanis a görög adósságválság miatt a bolgár intézetek iránt is megrendült a bizalom – a bolgár bankoknál kihelyezett tőke közel 25 százaléka görög tulajdonban van. Szimeon Djankov a német Handelsblatt napilapnak adott interjújában kifejtette, hogy a görög gazdasági válság több pozitívummal is járt Bulgária szempontjából. Két év alatt közel 2000 görög vállalkozás Bulgáriába helyezte át székhelyét az alacsony társasági adó (10 százalék) és az éves amortizációs normák (30 százalék - szolgáltatásokra és ipari berendezésekre, 50 százalék software és hardware beszerzésre és 50 százalék befektetéseket elősegítő új technológiákra)18 miatt. Az 5 millió eurót meghaladó tőkeberuházások esetében lehetőség nyílik a külföldi vállalatok előtt arra, hogy importszolgáltatásokra ÁFA- visszaigénylést kérjenek valamint a bolgár földtulajdon megszerzésének a joga nagy szerepet játszott abban, hogy a válság óta közel 1 milliárd euró értékű görög tőke áramolt be az országba. Djankov októberben támogatta a görög adósság részleges elengedését és kiemelte, hogy szinte teljesen szünetelnek                                                                                                                         18

http://www.invest.bg/bg/Bulgaria/cms/844/ (2011.11.06)

28  

A Balkán 2011-ben

a két ország közötti kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok. A kieső exportbevételeket Bulgária kénytelen az orosz és az ukrán piacon kompenzálni. Az ország egyik legnagyobb gondja a magas munkanélküliség és az európai uniós szinthez képest alacsony reálbérszint. A lassuló gazdasági növekedést indikáló adatok meghátrálásra késztették a kormányt a nyugdíjak és bérek emelését illetően. Totju Mladenov munkaügyi miniszter novemberben kiemelte, hogy a 2012-es büdzsében csak a 200 levát el nem érő nyugdíjak emelése garantált jövő év január elsejétől. A gyermekgondozási segélyt jövőre a jelenlegi 240 levás szintről 270 levára fogja emelni a kormány. A megnövekedett belső kiadások miatt a kormány enyhe adósságnövelő intézkedéseket hozhat a következő évben, többek között új állami kötvények kibocsátása a nemzetközi piacon, vagy értékpapírok eladása várható a belföldi piacon. Az adósságnövelő intézkedések azért is sürgetőek, mert 2013 januárjában globális kötvények után keletkező 1,8 milliárd eurós adósságot kell visszatörlesztenie Bulgáriának. Idén kezdődtek a tárgyalások a 10 évnél később fizetendő nyugdíjakat kezelő alap, az Ezüst Alap átstrukturálásáról. Jelenleg az állami alap tőkéjét kizárólag külföldi részvényekbe és kötvényekbe vagy belföldi betétekbe lehet fektetni, de egyre többen sürgetik a belföldi kötvényekbe történő befektetést is.19 Európai uniós források Az emlékezetes 2008-as korrupciós és sikkasztásos fiaskóból tanulva a GERB-kormány teljesen más hozzáállással kezeli az európai uniós forrásokat. Kormányra kerülését követően 2009-ben Bojko Boriszov és kabinetje óriási hangsúlyt fektetett az uniós pénzek sikeres lehívására és implementálására. A leglátványosabb beruházások a regionális fejlesztés és autópálya-építés keretén belül valósultak meg. A 2011-es év során csak a Transzport Operatív Program keretén belül közel 1 milliárd leva uniós pénzt folyósítottak az állami vállalatok a pályázóknak. A forrásokból többek között Szófia második metróvonalát, a Sztruma, Hemusz, Trakija és Ljulin autópályák megépülését, a vasúthálózat rekonstrukcióját és a közutak karbantartását várja a kormány. A kormány idén kilátásba helyezte az önkormányzatok által pályázott uniós támogatások könnyített kifizetését a 2014-2020-as időszak során. A következő költségvetési időszakban a bolgár önkormányzatoknak, eltérően a mostani rendszertől, listákat kell készíteniük a kívánt beruházásokról és a pénzügyminiszter felülvizsgálatát követően azok versenykiírás nélkül megvalósíthatóak lesznek. Az uniós támogatásokkal történő visszaéléseket idén sem tudta sikeresen redukálni a kormány. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) októberben publikálta a 2010-es évre vonatkozó adatait és Bulgária továbbra is élen maradt a legtöbb gyanús, visszaélést sejtető projektek ranglistáján. A 419 folyamatban lévő kivizsgálásból 81 ügynek bulgáriai

                                                                                                                        19

http://www.dnevnik.bg/bulgaria/2011/10/31/1192225_samo_pensiite_pod_200_lv_shte_budat_uvelicheni/ (2011.11.06)

29  

A Balkán 2011-ben

vonatkozása van. Mint mindig, a legtöbb gyanús projekt a földművelési szektorban van, szám szerint 61 (az uniós ügyek kétharmada).20 Bulgária európai uniós támogatásai a 2007-2013-as költségvetés alapján (millió euró)21 Operatív Program

EU költségvetés

Nemzeti hozzájárulás

2011 októberéig A kifizetett kifizetésre került támogatások támogatások százalékos aránya

Szállítási infrastuktúra

1620

379

345,4

17,2%

Környezetvédelem 1470

334,3

185,8

10,3%

Regionális fejlődés

1360

240,2

267,4

17%

Humánerőforrás fejlesztés

1030

182

166

13,8%

Versenyképesség

988

174,3

256,7

22,1%

Adminisztrációs kapacitás

153,7

27,2

49

27%

Műszaki támogatás

48,3

8,5

10,7

18,8%

Tomiszlav Doncsev európai uniós támogatásokat kezelő miniszter szerint a 2007-2013-as költségvetési időszakban a Bulgária részére elkülönített közel 7 milliárd eurós támogatások 55 százalékáról sikerült megegyezésre jutni Brüsszellel és az egész keretnek a 16,2 százalékát már lehívták és átutalták a pályázóknak. Doncsev célul tűzte ki az összeg 20 százalékának a kifizetését december végéig. A 2012-es költségvetésben már közel 80 százalékkal több pénzt kíván lehívni a kormány, mint idén, sőt Doncsev még ennél is tovább ment, szerinte jövő év végére a teljes keretösszeg 60 százalékát a befektetők felé kell irányítani. A nagy sietség legfőbb okaként a pénzek elvesztését nevezte meg a miniszter, elmondása alapján a Szállítási infrastruktúra és Regionális Fejlődés Operatív Programok keretén belül több nagyszabású program várható, míg a Humánerőforrás fejlesztés Operatív Program sok kisebb projektet vázol fel a 2012-es esztendőre. Az uniós hatóságok többször is figyelmeztették Bulgáriát, hogy megvonhatják egyes, már épülőfélben lévő pénzek kifizetését a tapasztalt                                                                                                                         20

http://novinar.bg/news/olaf-dokladva-za-izmami-s-evropari-balgariia-otnovo-v-chelnitepozitcii_MzcxODs5.html (2011.11.06) 21 http://www.dnevnik.bg/pazari/2011/10/16/1178753_evrofondovete_a_sled_2013_g_nakude/; http://www.minfin.bg/bg/page/645 (2011.11.06)

30  

A Balkán 2011-ben

rendellenességek és visszaélések miatt, ebben az esetben a kormány kénytelen lenne nemzeti forrásokból biztosítani befejezésüket. A kabineten belül. még folynak tárgyalások arról, hogy a 2012-es tervben a Fiskális Tartalékokat várhatóan lecsökkentik 4,5 milliárd leváról 3 milliárdra, hogy fedezhessék a kieső bevételeket. Látványos fejlesztések valósultak meg idén a Regionális fejlődés OP keretén belül – a Fekete-tenger partja mentén több városnak megújult a szennyvízelvezető hálózata, megépültek Veliki Preszláv, Várna és Balcsik szennyvíztisztító telepei. Több óvoda, kórház és iskola is épült uniós pénzből. Magyarország és Bulgária gazdasági kapcsolatai22 Magyarország számára ígéretes perspektívát jelenthet a jövőben a Balkán és azon belül Bulgária piaca. A két ország gazdasági kapcsolatai az elmúlt évtizedben javuló tendenciát mutattak, a gazdasági válság következtében deficites 2008-as esztendőtől eltekintve 2000 óta a magyar-bolgár kereskedelmi mérleg folyamatos növekedést könyvelhetett el. A KSH és a Nemzeti Külgazdasági Hivatal (HITA) adatai alapján a magyar export 2010-ben 597,9 millió euró, az import pedig 151,1 millió euró volt Bulgária vonatkozásában. A legfontosabb hazai exporttermékek: hús és húskészítmény, gabona és gabonakészítmény, kávé, tea, kakaó, fűszer, gyógyszer, rózsaolaj, gyógyszerészeti termék, illóolaj és rezonid, illatanyag, műanyag-alapanyag, parafatermék és fatermék, papír, karton, egyéb fémtermék, hangrögzítő és lejátszó készülék, villamos gép, közúti jármű. Bulgária kedvező belgazdasági légkört teremtett a külföldi befektetők számára kedvező adórendszerével és a befektetéseket ösztönző állami támogatásokkal. A bolgár kormány kiemelt hangsúlyt fektet 2009 óta a regionális és infrastrukturális fejlesztésekre. Az elmúlt két évben számos víztisztító-telepre, autópályára és vasúthálózati beruházásra írtak ki közbeszerzési pályázatokat. A magyar befektetők számára kedvező perspektívát jelenthet továbbá a megújuló energiaszektor, Bulgária előtérbe kívánja helyezni a biomassza, napenergia és a geotermikus energia használatát. Bulgária fontos gazdasági partnerének tekinti hazánkat, ugyanis Magyarország tőkekihelyezése a balkáni országban 2009-ben elérte a 172,1 millió eurót, amivel a nyolcadik helyen van a külföldi befektetők sorában. A többi közép- és kelet európai országgal ellentétben, Bulgáriában nem ment végbe maradéktalanul a veszteséges állami vállalatok privatizálásának folyamata. A GERBkormány tervei között van számos állami vállalat – főképpen a feldolgozó ipar, a közműszolgáltatás, a feldolgozó ipar és a haditechnikai gyártás területén – magánkézbe történő adása. A technikai csődben lévő Bolgár Állami Vasút (BDZs) is felkeltheti a magyar befektetők érdeklődését, ugyanis a kormány magánbefektetőknek szándékozik eladni a vállalat több részlegét.                                                                                                                         22

Nemzeti Külgazdasági Hivatal: Bulgária országismertető 2011. (2011.11.20)

31  

A Balkán 2011-ben

A bolgár-magyar kétoldalú kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok további fejlesztése érdekében a magyar köztársasági elnök, Schmitt Pál és több magyar vállalkozó hivatalos bulgáriai látogatáson vett részt ez év szeptemberében. Az államfő bolgár kollégája, Georgi Parvanov, a Bolgár Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Cvetan Szimeonov és a BolgárMagyar Kereskedelmi Kamara képviselői voltak jelen a tárgyalásokon. A gazdasági fórumon Dobos Erzsébet, a Nemzeti Külgazdasági Hivatal elnök asszonya kiemelte, hogy a magyar cégek továbbra is vonzó befektetési célpontnak tekintik Bulgáriát kedvező befektetésösztönzési stratégiájának köszönhetően. Negatív visszajelzések is érkeztek a magyar vállalkozók részéről, ugyanis a bolgár közbeszerzési folyamatok gyakran átláthatatlanok – erre az Európai Bizottság is felhívta a figyelmet, ugyanis Bulgáriának az igazságszolgáltatás terén még további erőfeszítéseket kell tennie. Bulgáriában jelenleg 340 magyar, illetve 10%-ot meghaladó magyar tőkehányaddal rendelkező cég működik. A legnagyobbak ezek közül az OTP-DSK, a Magyar Telekom, a Videoton, a Dunapack, az MKB, továbbá a FRAMA Zrt. leányvállalata, a GPVBulgária.23Az OTP-DSK 2010-ben elnyerte a legjobb banknak járó díjat Bulgáriában, közel hárommillió bolgár állampolgár bankszámláját vezeti. Az eurózóna válsága következtében lelassult Magyarország gazdasági növekedése, a külkereskedelem és a mezőgazdaság ugyanakkor jól teljesített 2011-ben. Magyarországnak át kell strukturálnia gazdasági orientáltságát és rendkívül előnyös lenne nagyobb hangsúlyt fektetnie a Bulgáriához hasonló balkáni országokkal folytatott kétoldalú kapcsolataira.

                                                                                                                        23

Nemzeti Külgazdasági Hivatal: Sajtóközlemény - Magyar üzleti delegáció Bulgáriában 2011.09.10 (2011.11.20)

32  

A Balkán 2011-ben

Horvátország 2011-ben Mátraházi Tibor

Horvátország 2011 végén felemás évet zárt. Az integráció terén elért komoly sikereket beárnyékolták a délszláv államot is sújtó gazdasági nehézségek, valamint az ezekből is következő tavaszi tüntetések magasra törő hullámai. A Zágrábot Brüsszelbe vezető jobboldali kormányzat végül el is bukott, azonban egyelőre az országgyűlési választásokon diadalmaskodó, s új gazdasági irányvonalat ígérő baloldali koalíció sem számíthat diadalmenetre. Zoran Milanović a kormányrúddal együtt országa gazdasági nehézségeit is megörökölte. Horvátország politikai körképe Horvátország 2011 végére elsődleges külpolitikai célkitűzéseit teljesítette, hiszen Zágráb ma már elismert tagja a legfontosabb nemzetközi szervezeteknek, biztonságát a nyugati világ legerősebb katonai szövetsége a NATO garantálja és a magyar elnökség végnapjaiban az Európai Unióval is sikeresen lezárta a 2005 októberében megkezdett csatlakozási tárgyalásokat. Ennek köszönhetően pedig a délszláv állam előreláthatóan 2013. július elsején léphet majd a közösség tagjainak sorába. A fent említett külpolitikai sikerek ugyanakkor nem menthették meg a zágrábi kormányzatot attól, hogy vereséget szenvedjenek a 2011. december 4-re kiírt országgyűlési választásokon. A Horvátországba is begyűrűző gazdasági válság és annak közvetlen, illetve közvetett hatásai, úgymint az emelkedő árak, az alacsony nyugdíjak, az egekbe szökő munkanélküliség, valamint az olyan uniós elvárások, mint az állami kézben lévő gyárak privatizációja vagy a háborús bűnökkel vádolt veteránok Hágának történő kiadatása alapjaiban rengették meg a kormányzó pártok népszerűségét. A jobboldali koalíciót vezető HDZ (Horvát Demokratikus Közösség) ráadásul korrupciós botrányok tömkelegébe keveredett, s a párt pénzügyeinek kivizsgálása jelenleg is folyamatban van. Az egyébként a független Horvátország történetében szinte egyeduralkodó24 tömörülés esélyeit tovább rontotta, hogy épp a választások előtt kezdődött el a szintén korrupcióval vádolt előző miniszterelnök, Ivo Sanader bírósági tárgyalása is. A tavaly tavasszal még 54 százalékos népszerűségnek örvendő HDZ egy év alatt annyi támogatóját vesztette el, hogy idén áprilisban volt olyan felmérés, mely szerint szimpatizánsaik aránya még a hét százalékot sem haladta meg. A választásokat megelőző

                                                                                                                        24

A HDZ hegemóniáját eddig csak a 2000-2003 között kezdetben hatpárti koalíciót vezető SDP (Szociáldemokrata Párt) tudta megtörni.

33  

A Balkán 2011-ben

legfrissebb közvélemény kutatások is csupán 20 százalékot prognosztizáltak a jobboldalnak, míg a baloldali ellenzéknek december elején majd kétszer annyi voksot jósoltak.25 Így Jadranka Kosor kormányfő hiába bízott az el nem kötelezett szavazók népes táborában,26 a korrupciós botrányok miatt a horvát politikai elemzők már a választások előtt biztosra vették az általa vezetett koalíció kudarcát. A fent említett szakértők ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy a szociáldemokratákat vezető, s végül a választásokon is diadalmaskodó Zoran Milanovićnak is nehéz dolga lesz, ha egyben akarja tartani a négy pártból álló úgynevezett Kukuriku koalíciót.27 Az országgyűlési választások után bekövetkezett belpolitikai átrendeződés ellenére külpolitikai színtéren egyelőre nem prognosztizálható komoly változás, hiszen a várt győzelmet besöprő szociáldemokrata (SDP) vezetésű új koalíció éppúgy elkötelezett az európai integráció iránt, mint a súlyos vereséget szenvedő jobboldali vezetés. Horvátország a recesszió árnyékában Horvátország azon európai államok egyike, melyeket igen súlyosan érintett az elmúlt időszakokban, a kisebb-nagyobb mértékben mindenhová begyűrűző gazdasági válság. A kétezres évek elejétől szépen teljesítő horvát gazdaság, mely 2002 és 2007 között átlag 4-5 százalékos GDP növekedést biztosított Zágráb számára, 2008-ban előbb megtorpant,28 majd a következő két esztendőben majdhogynem meg is rogyott. 2009-ben hattal, majd 2010-ben további 1,2 százalékkal esett a bruttó hazai össztermék.29 Az elhúzódó recesszió még 2011 első negyedévében is negatív tartományban tartotta az imént említett mutatót, mely csupán az idei év második negyedévében hozott pozitív eredményt. Akkor is mindösszesen 0,8 százalékkal nőtt az ország gazdasága, s ez a Világbank számításai szerint az év végén sem fogja meghaladni az 1 százalékot,30miközben az Európai Unió a jól ismert nehézségek ellenére is képes volt az 1,8 százalékos átlagnövekedés elérésére mind 2010-ben, mind pedig az idei esztendőben.31 Ráadásul léteznek ennél negatívabb jóslatok is. A horvát Večernji list hasábjain november végén megjelent prognózis szerint - melyet a Raiffeisen pénzügyi szakértői állítottak össze - a horvát növekedés ez évi mértéke biztosan nem lesz több mint 0,2-0,5 százalék. Igaz, hogy az előbb említett szakemberek az Európai Unió viszonylatában is átlag 1 százalékos csökkenést feltételeznek, ráadásul a közép-európai térségre nézve csupán Lengyelországot helyezték a tábla pozitív oldalára.32                                                                                                                         25

http://manjgura.hr/politika/izbori-2011-crobarometar-listopad-istrazivanje-ipsos-puls-kukuriku-pobjednikizbora/ 26 http://www.vecernji.hr/izbori/kukuriku-pobjeduje-svih-10-jedinica-hdz-u-samo-35-mandata-clanak-341848 27 http://www.vecernji.hr/vijesti/gjenero-hdz-gubi-izbore-zbog-sanadera-razocaranih-biraca-clanak-343369 28 Ekkor már csak 2,2 százalékos növekedést ért el az ország. 29 http://www.hnb.hr/publikac/prezent/ereal-sector.pdf 30 http://siteresources.worldbank.org/CROATIAEXTN/Resources/Croatia_Snapshot.pdf 31 A 2011-es esztendőre vonatkozó adat előrejelzés. 32 http://www.vecernji.hr/biznis/recesija-eu-teska-depresija-hrvatskoj-clanak-347806

34  

A Balkán 2011-ben

A délszláv állam jelenlegi nehéz helyzetét igen jól szemlélteti, hogy gazdaságát még az európai átlagnál is nagyobb mértékben érintette és vetette vissza a világszerte tapasztalható válság. Míg 2009-ben Horvátország az egy főre eső GDP tekintetében elérte az uniós átlag 65 százalékát, Zágráb egy évvel később már csak 61 százalékot volt képes felmutatni ebben az összevetésben. Ezzel párhuzamosan az előbb említett esztendőkben jelentősen visszaesett az import mértéke, az export tekintetében pedig csupán a 2010-es év hozott némi növekedést. Ráadásul az országban visszaesett a fogyasztás, melynek mutatószámai még 2011-ben is 0,8 százalékos csökkenést hoztak. Igaz az export mennyisége ebben az évben újabb hat százalékot emelkedett, s a negatív tendenciák után az ipari termelés is némi növekedést mutatott 2011 első felében,33de a Horvát Nemzeti Bank kimutatásai szerint ezzel az eredménnyel Zágráb még a gyengébb gazdasággal bíró uniós államokat sem képes megközelíteni.34 Mindazonáltal a Világbank által jegyzett legfrissebb elemzés nem zárja ki, hogy a horvát gazdaság fellendülése visszaálljon a helyes pályára, ha hosszútávon megmarad az export növekedése, ha visszatér az emberek fogyasztási kedve, illetve amennyiben az elkövetkező időszakban nem nő jelentős mértékben a külső adósságok mennyisége.35Az Európában mostanság sokat kritizált hitelminősítő intézetek azonban koránt sem ennyire bizakodóak Horvátország kilátásait illetően. A Fitch Ratings, illetve a Standard & Poor’s egyaránt a BBB- osztályzatot adta a zágrábi gazdaságpolitikának, s a Moody’s Baa3, de legalább stabil besorolása sem számít a legjobbnak Európában. Sőt, ezzel az eredménnyel olyannyira a sereghajtók táborát erősíti Horvátország, hogy az uniós tagok közül csupán a súlyos gondokkal bíró Görögországot előzi meg, a tagságra pályázók közül pedig Törökország, Macedónia, Izland és Montenegró is jobb osztályzatokat képes ebben a tekintetben felvonultatni. Az utóbbinál mindenképpen pozitívabb visszhangú világbanki elemzés, illetve az Európai Bizottság 2011-es évértékelése is rámutat a horvát gazdaság gyenge pontjaira. Mindkettő szerint szükséges lenne átfogó reformok végrehajtása a közszférában, mielőbb át kellene alakítani a szociális ellátórendszereket, valamint megfelelő környezetet kell kialakítani az üzleti vállalkozások számára is. Ugyanakkor mindenképpen pozitívum, hogy a fennálló nehézségek ellenére 2009 közepétől a komoly állami költekezések befagyasztásával sikerült stabilizálni az ország pénzügyi helyzetét, s többek között a szociális kiadások megvágásával az államháztartási hiányt is 5 százalék közelében tudta tartani a kormányzat. A deficit mértéke 2010-ben tovább csökkent, mely akkor alig haladta meg az 1 százalékot, s jelenleg a 2011-re kitűzött 5,5 százalékos hiánycél is tarthatónak tűnik, hiszen az év első felében 2,6 százalékon állt még ez a mutató. Ezzel párhuzamosan a januárban életbe lépő fiskális felelősségről szóló törvénynek                                                                                                                         33

http://www.mvpei.hr/custompages/static/hrv/files/111014-izvjesceek.pdf http://www.hnb.hr/publikac/financijska%20stabilnost/e-fs-7-2011.pdf 35 http://siteresources.worldbank.org/CROATIAEXTN/Resources/Croatia_Snapshot.pdf 34

35  

A Balkán 2011-ben

köszönhetően az állami kiadások csökkentése is a mindenkori kormányzat felelősségi körébe került, hiszen utóbbit évente legalább a GDP 1 százalékának megfelelő összeggel kell mérsékelnie az uralkodó kabinetnek.36 Az azóta elfogadott költségvetési irányelvek pedig azzal a céllal születtek, hogy az államadósság éves növekedése se haladhassa meg az évi 1 százalékot.37 Az ez irányú célkitűzések ellenére az ország külső eladósodása folytatódott a 2009-2011 közötti periódusban, s ez a tendencia akkor is aggasztó, ha erre az évre tekintve viszonylag le is lassult ez a folyamat. Az államadósság mértéke 2010-ben a GDP 41,2 százalékát tette ki, mára viszont 43,6 százalékon áll ez a mutató, s eközben az ország teljes külső hitelállománya a bruttó nemzeti össztermék száz százalékát is meghaladja. Igaz, hogy nemzetközi összevetésben ezek az adatok Szlovénia mutatóival hasonlatosak, s számos uniós tagország – köztük Magyarország is – rosszabb helyzetben van, a horvát gazdasági szakemberek 2012-re ismét komoly emelkedést prognosztizálnak az államadósság tekintetében. A szakértők szerint ugyanis a 2008-as 30 százalékhoz képest jövőre már a GDP 50 százalékát is meghaladhatja ez az adat.38 Az állami szféra mellett Horvátországban is jellemzővé vált a háztartások külföldi valutában történő eladósodása, s a 2010 októbere és 2011. szeptember közepe között a Kunához képest 13,4 százalékot erősödő Svájci Frank nem kis fejtörést okozott a horvát pénzügyi szakembereknek és a lakosságnak egyaránt. Itt azonban fontos megjegyezni, hogy a magyarországi helyzettel ellentétben a svájci valutában felvett hitelek számaránya nem haladja meg a teljes hitelállomány 16 százalékát, a délszláv államban ugyanis az Euróban felvett kölcsönök dominálnak.39 Az utóbbi években ráadásul alig esett a Horvát Kuna értéke a közösség pénznemével szemben, 2011 novemberének közepén például ugyanannyit ért egy Euró horvát fizetőeszközben kifejezve, mint 2002 késő őszén.40 A fentiek tudatában nem meglepő, hogy az infláció tekintetében kifejezetten jók Zágráb mutatói. A független Horvátország történetében a 2008-as esztendő hozta a negatív csúcsot, a maga hat százalékával, azóta viszont előbb 2,4-re, majd 1,1 százalékra esett a pénzromlás mértéke. Utóbbi adattal pedig a délszláv állam az Eurózóna átlagánál is jobban szerepelt 2010-ben, ez a trend pedig az Európai Bizottság 2011-es jelentése szerint a jövőben is folytatódhat. Az ilyen és ehhez hasonló pozitív jelek ellenére a Világbank állásfoglalása szerint Horvátországban továbbra is komoly strukturális reformokat kell végrehajtani ahhoz, hogy Zágrábnak reális esélye legyen a fenntartható fejlődés visszaállításához. Többek között nagyobb hangsúlyt kéne fektetni a gazdaságon belül a privát szférára, ehhez viszont elengedhetetlen az ennek megfelelő környezet kialakítása. Utóbbi hiányát az is bizonyítja,                                                                                                                         36

http://www.mvpei.hr/custompages/static/hrv/files/111014-izvjesceek.pdf http://siteresources.worldbank.org/CROATIAEXTN/Resources/Croatia_Snapshot.pdf 38 http://www.hnb.hr/publikac/financijska%20stabilnost/e-fs-7-2011.pdf 39 http://www.mvpei.hr/custompages/static/hrv/files/111014-izvjesceek.pdf 40 http://www.hnb.hr/publikac/financijska%20stabilnost/e-fs-7-2011.pdf 37

36  

A Balkán 2011-ben

hogy a térségben a horvát munkaerő számít az egyik legdrágábbnak, elsősorban a bonyolult intézményrendszer és az állam felé fizetendő költségek miatt, ráadásul egy uniós kimutatás szerint a délszláv ország munkavállalóiból a kellő rugalmasság is hiányzik.41 A relatíve drága munkaerő és a gazdasági válság egyértelműen hozzájárultak ahhoz, hogy az utóbbi években erősen visszaessen az országba érkező külföldi tőke mennyisége is. A közvetlen befektetések pénzben kifejezett értéke az 1993-as szintről – mely 101 millió Eurónak felelt meg – egészen a 2008-as csúcsig emelkedett, ami akkor 4 218,6 millió Euró volt. Az azt követő esztendőben viszont kevesebb, mint a felére esett, majd 2010-ben jött a mélypont 232,5 millió Euróval, mely után már a 2011-es év első két negyedévében regisztrált 485,3 milliós beruházási összeg is jelentősen jobb teljesítménynek számít. Magyarország egyébként Ausztriát, Hollandiát és Németországot követve a negyedik legnagyobb befektető a délszláv állam történetében,42s ezzel olyan gazdaságokat előzünk meg, mint Franciaország, Olaszország vagy éppen az Egyesült Államok. 2008 óta viszont a magyarok befektetési hajlandósága jelentős mértékben csökkent Horvátországban.43 A beruházások tekintetében viszont nemcsak Magyarországgal kapcsolatban fedezett fel komoly átalakulást a Horvát Nemzeti Bank, melynek statisztikáiból kiderül, hogy míg 1993 és 2010 között az Európai Unióból érkezett a befektetések döntő többsége,44addig 2011 első két negyedévében az unió az országba érkező összes tőkének csupán 39,3 százalékát adta, ráadásul ez a mennyiség mind az EU-15 országaiból érkezett.45Így érdekességként megállapítható, hogy miközben Zágráb politikai vonalon tapintható közelségbe került Brüsszelhez és az uniós tagsághoz, aközben gazdasági értelemben nem feltétlenül ez a tendencia volt tapasztalható 2011-ben. Magyar érdekeltségek a délszláv államban Kétségtelen tény, hogy Horvátországban meghatározóvá váltak a magyar befektetések, melyek teljes összege mára jóval meghaladja a két milliárd Eurót. A 2008-as csúcsot követően – mikor Ausztriától éppen elmaradva a második legtöbb közvetlen beruházás kiindulópontja volt Magyarország – viszont erős visszaesés tapasztalható a tőkekivitelben, ráadásul idén az olyan magyar érdekeltségű cégek sem zártak igazán jó évet a délszláv államban, mint a MOL vagy az OTP. A magyar olajvállalat, mely 47,26 százalékos46 tulajdonhányadával az INA legjelentősebb részvényese - ráadásul a horvát cég tényleges irányítója - 2011-ben számos nehézséggel találta magát szemben déli szomszédunknál. Az első három negyedévben majd minden szegmensben csökkentek az értékesítések, 35 gazdaságtalanul működő kutat be kellett zárni,                                                                                                                         41

http://www.hnb.hr/publikac/prezent/ereal-sector.pdf Összesen 2 333,5 millió Euró horvátországi közvetlen befektetés kiindulópontja volt hazánk. 43 http://www.hnb.hr/statistika/e-statistika_inozemnih_izravnih_ul.htm 44 Az EU-15 74,2 százalékkal, míg a többi tagország 15,4 százalékkal vette ki a részét. 45 http://www.hnb.hr/publikac/prezent/eexternal-sector.pdf 46 http://www.ina.hr/default.aspx?id=8 42

37  

A Balkán 2011-ben

de a Sisaki Olajfinomítóban történt júniusi tűzeset és az azt követő leállás, valamint a Rijekai Finomítóban a fejlesztéseket követő technikai problémák sem jöttek jól a magyar olajmultinak. Ezt csak tetőzték a MOL elnök-vezérigazgatóját ért megvesztegetési vádak, melyek szerint Hernádi Zsolt 10 millió eurónyi kenőpénzt adott át az egyébként is korrupciós botrányok tömkelegébe keveredő előző horvát kormányfőnek az INA irányításáért. A nyilvánvaló politikai háttér pedig az országgyűlési választások közeledtével támadások kereszttüzébe helyezte mind a magyar olajtársaságot, mind annak vezetését. Mindemellett a MOL piaci részesedése nem csökkent, az INA és a Tifon47 révén a magyar társaság továbbra is vezető szerepet tölt be a kutatás, a termelés, a feldolgozás és az elosztás48 területén az egész régióban.49 Az olajipar mellett mindenképpen említést érdemel annak az OTP-nek a horvátországi szerepvállalása is, melynek a térségben való jelenléte semmiképpen sem elhanyagolható. A magyar bank horvát leányvállalatának középtávú célja a délszláv állam piacának 5 százalékos lefedése, melyet hosszútávon 10 százalékra szeretnének feldolgozni.50 Jelenleg azonban a 3,5 százalékos részesedés és a 104 fiók üzemeltetése is elegendő ahhoz, hogy a magyar érdekeltségű pénzintézet a horvát bankpiac nyolcadik legjelentősebb szereplője és az Isztriaifélsziget legnagyobb piaci súlyú bankja legyen.51 Összegzés Azzal mind az Európai Unió, mind pedig a Világbank elemzői egyetértenek, hogy a horvát gazdaság konzekvens reformpolitikával visszatérhet a tartós növekedés fázisába, s bár a Jadranka Kosor vezette kabinet is elindított egy gazdaságélénkítő programot, annak eredményességét nagyban korlátozták azok a fékek, melyeket a közelgő parlamenti választások okán húztak be a kormánypárti politikusok. A jobboldali vezetés azonban hiába próbálta meg elkerülni a további népszerűségvesztést, a 2012-es esztendőnek már új kabinettel indul neki Horvátország. A most kormányrúdhoz jutó balközép tömörülésnek viszont aligha lesz könnyű dolga, még ha meg is szerezték a parlamenti mandátumok döntő többségét. A délszláv ország fennálló gazdasági nehézségeit és problémáit csupán népszerűtlen intézkedések sorával lehet sikeresen felszámolni, utóbbiak azonban könnyedén megoszthatnak egy többpárti koalícióból felépülő kabinetet. Horvátország külpolitikai nézeteiben nagy valószínűséggel nem hoz alapvető változást a politikai fordulat, hiszen a szociáldemokraták vezette tömörülésnek éppúgy eltökélt szándéka az uniós csatlakozás, mint a most vereséget szenvedő Jadranka Kosor kabinetjének.                                                                                                                         47

Utóbbi 100 százalékban a MOL tulajdonát képezi. A MOL a fent említett társaságok révén 445 töltőállomást üzemeltet Horvátországban. Összehasonlításképp ez a szám Magyarország esetében is csupán 364. 49 http://ir.mol.hu/sites/default/files/MOL111115OR01H.pdf 50 https://www.otpbank.hu/static/portal/sw/file/110818_OTP_20112Q_h_final.pdf 51 https://www.otpbank.hu/portal/hu/OTPCsoport/Hrvatska 48

38  

A Balkán 2011-ben

A magyar-horvát kapcsolatok évek óta problémamentesek és egyben példaértékűek a térségben, s ezen politikai és gazdasági szálak erősségét vélhetően nem áll szándékában gyengíteni a közeljövőben a feleknek, még a MOL-INA ügyletek kényes pontjai mentén sem.

39  

A Balkán 2011-ben

Körkép Koszovóról Csontos Zsuzsanna A Szerbiából kivált, túlnyomórészt albánok lakta fiatal állam számos bel- és külpolitikai bizonytalansággal küzd, amely azonnali megoldást igényelne. Az országon elhatalmasodó problémák gyökerei a középkorra nyúlnak vissza. Erre a hosszú folyamatra sikerült látszólag pontot tenni, amikor 2008. február 17-én a Szerbiáról való leválással kinyilvánították Koszovó függetlenségét. Azóta eltelt három évben nem történt érdemben semmilyen komolyabb lépés az önállóság gazdasági, közigazgatási szinten való megteremtése irányába. A Szerbiától való függést, főleg az északi területeken, nem sikerült teljes mértékben felszámolni. Nem adottak a feltételek a gazdasági átalakuláshoz. Égető szükség lenne a külföldi tőkére, ami a magas munkanélküliséget és a korrupciót valamelyest vissza tudná fogni. Joggal merül fel a kérdés, működőképes-e Európa legfiatalabb állama? Belpolitika Thaci-módra A koszovói politika mind nemzetközi, mind belpolitika szinten labilis állapotban van. A kis állam megalakulása óta a belpolitikát érintő, legsúlyosabb válság 2010-ben volt, melynek eredményeképpen előrehozott választásokat kellett kiírni. Bár a választásokat újfent a legerősebb párt, a Koszovói Demokrata Párt (PDK) nyerte koalíciós partnerével, így első látásra úgy tűnhet nem történt semmi változás. Azonban a PDK támogatottsága a korábbi választásokhoz képest jelentősen csökkent, így a koalíciós párttal szemben nagyobb engedményekre kényszerül. A PDK gyengeségéhez jelentősen hozzájárult egy privatizációs botrány is. 2010 végén előrehozott választásokra került sor, ahol részt vett az Európai Parlament is, megfigyelőként. A nemzetközi bizottság szerint választási csalás révén PDK élén Hasmim Thaci a választásokat. A PDK ismét koalícióra kényszerült, ezúttal az Új Koszovóért párttal, akivel elég nehezen tud a PDK dűlőre jutni. A miniszterelnök, Hashim Thaci tekintélyét ráadásul alaposan megtépázzák különböző korrupt, szervkereskedelemhez kapcsolódó vádak. 1998-as, 1999-es koszovói szerb-albán fegyveres konfliktus során főleg szerbeket és kisebb arányban albánokat is elhurcoltak, megkínoztak, majd egyes szerveiket a fekete piacon értékesítették. Thaci abban az időben gerillavezért volt, és erős a gyanú arra, hogy tudott a történtekről. Nem csak róla, hanem a párt többi embereiről is sorozatosan napvilágra kerülnek szervezett bűnözéssel kapcsolatos vádak. Nemzetközi szinten is egyre nagyobb híre van az ügynek. Aggodalmát adott hangot többek között Oroszország is. Hashim Thaci próbál elébe menni a korrupciós botránynak, így közlekedési minisztert, aki egyben Thaci jobb keze is, végül kihagyta a kormányból. Koszovó védi a miniszterelnököt, 40  

A Balkán 2011-ben

tagadja a vádakat és ugyanakkor érthetetlennek tartja, hogy csak most, évekkel később hozták nyilvánosságra ezt az ügyet. A belpolitikai krízis már csak azért is rosszkor jött, mert Koszovó ügye Szerbiával éppen rendezés előtt állt és így végül a tárgyalások átcsúsztak 2011 márciusára. A tárgyalások nem zajlanak gördülékenyen. A június 25-én, Koszovó északi részén kirobbanó határkonfliktus erősen rányomta bélyegét a Szerbiával és Koszovóval szembeni uniós politikára. Az EU szeretné mihamarabb lezárni a kérdést. Az uniós csatlakozás lehetőségét is a szerb-koszovói viszony lerendezésétől teszi függővé, gyakorlatilag sakkban tartva Szerbiát. A EU számára már csak azért is fontos Koszovó sorsa, hiszen Koszovó függetlensége az egész Balkán térség jövőjére kihatással van. A kis ország megalakulásakor fontos kitétel volt az önállóság, hogy ne veszítse el függetlenségét, és ne egyesüljön más államokkal. Szerbia azonban továbbra is országra részének tekinti Koszovót. Szerbia kihasználja Koszovó gazdasági kiszolgáltatottságát, A koszovói közigazgatási életbe beavatkozik, jelentős nyomást gyakorol rá. Koszovó létrejöttében és későbbi sorsának alakulásában kulcsfontosságú szerepe van annak, hogy mely országok ismerik el. Eddig mintegy 82 ország jelentette be, hogy támogatja Koszovó függetlenségét. Bár a többség támogatja, az Unió nem ismeri el egyöntetűen függetlenségét. Szlovákia, Románia, Görögország, Spanyolország és Ciprus sem támogatja Koszovó függetlenségét. Koszovói gazdasági helyzet Koszovó Európa egyik legszegényebb országa. Szinte mindenből importra szorul. A bizonytalan helyzetnek is köszönhető, hogy egyelőre a külföldi befektetők nem rohamozták meg az országot, pedig nélkülük a gazdaság talpra állítása reménytelen vállalkozásnak látszik. Magas a munkanélküliség és nagyarányú a munkaképesek száma, ez élénkíti a feketepiacot és ösztönzi az elvándorlást. Egyes megállapítások szerint megindult egy nagyon kismértékű, fokozatos lépés a stabil piaci rendszer és a gazdasági stabilitás irányába. Kérdés, hogy ez mikor fog megélénkülni. Szerbia meg akarja Koszovó függését tartani, ezért párhuzamos intézményeket tart fenn, finanszíroz, emellett koszovói szerbeknek biztosítják a szerb állampolgárokat megillető jogokat. Az intézmények fenntartása nem kis erőfeszítésbe és anyagi áldozatba került a szintén nem túl rózsás gazdasági helyzetben lévő Szerbia számára. A jelek szerint Koszovó megtartása minden áldozatot megér. Főleg Koszovó északi részét támogatja Szerbia, ezzel nyitva hagyva a lehetőséget annak, hogy az ország gazdaságilag tovább szakadjon, bár önmagában is erős megosztottság tapasztalható. Nagy a törés az északi, főleg szerbek lakta területek és a maradék, főleg albánok lakta területek között. Az országban rendkívül magas, 40 százalék körül mozog a munkanélküliség, A függetlenné válás egy sor új feladat elé állította a kis államot, amely nem volt felkészülve a hatalmas, munkaerő-kínálatra, és az ebből adódó munkanélküliségre. 41  

A Balkán 2011-ben

Ahhoz, hogy gazdaság talpra tudjon állni, hogy a munkanélküliséget fel tudják számolni, meg kell szervezni közigazgatást, az ország irányítását. „EU-misszió” Koszovó miatt az egész balkáni térség helyzete és az ország függetlenség is gyenge lábakon áll. Egyelőre 82 ország ismerte el Koszovó függetlenségét, ami azt mutatja, nem megy gördülékenyen a 21. század küszöbén az államalapítás. A Koszovó függetlenségét támogató és elismerő országok elsősorban a népek önrendelkezési jogának érvényesülésére hivatkozva támogatják Koszovó függetlenedését. Az EU integrációs folyamatát egyértelműen hátrányosan érinti és lassítja a rossz szerb-koszovói viszony. Koszovóval kapcsolatban egyre erősödik a nemzetközi figyelem és felügyelet, és a türelmetlenség a problémával kapcsolatban. Fontos, hogy a nemzetközi közösség megakadályozza Koszovó elszigetelődését. Ebben Görögországnak kiemelt szerepe lehet. Az Európai Unió Jogállamiság Missziója Koszovóban (EULEX) nevű, mintegy 2500-3000 fős intézmény hivatott az ország jogi helyzetének, valamint a stabilitás megteremtésében közreműködni. Elsősorban tanácsadói és ellenőrzői jogkörrel rendelkezik, ugyanakkor végrehajtói jogköre is van, ami a szervezett bűnözésre és a korrupció elleni küzdelemre terjed. A magyar-koszovói kapcsolat A Balkán stabilitása Magyarország számára is fontos, hiszen amíg a déli szomszéd, Szerbia még nem tagja ez Európai Uniónak, addig a magyar-szerb határ fokozott ellenőrzés alatt kell, hogy álljon. Magyarország szempontjából határkérdés és a menekültügy kiemelkedő jelentőséggel bír. A magyar vezetés, akárcsak a legtöbb Uniós ország, elfogadta Koszovó függetlenségét. Magyarországnak érdeke a jó szomszédi viszony kialakítása és fenntartása Szerbiával, hiszen saját vajdasági kisebbségét is segítheti ennek révén, közvetve akár saját kisebbségének helyzetét is segítheti. A koszovói szerbek erőszakos fellépése a kisebbségek helyzetére, így akár a vajdasági magyarok helyzetére is negatívan hathat. Magyarország részéről Koszovó önállóságának elismerése lényegében egy tudomásulvétel volt. Nem szolgált különösebben politikai célokat.

42  

A Balkán 2011-ben

Felfelé ívelő montenegrói gazdaság, hullámzó belpolitikai sikerek Csontos Zsuzsanna

Montenegró 2006-ban az ötödik államként lépett ki a Jugoszláv Föderációból, és ugyanezen év május 21-én megtartott függetlenedési népszavazatást követően szakadt el hivatalosan északi szomszédjától, Szerbiától. Négy évvel később, 2010. december 17-ét követően az Európai Unió hivatalos tagjelöltje a tengerparti balkáni állam. A Jugoszláviából való kilépés nem történt hirtelen és előzmények nélkül: Montenegró fokozatosan, mind gazdaságilag, mint közigazgatásilag eltávolodott Szerbiától. A folyamat még Slobodan Milosevic idején kezdődött, amikor megindult a saját bank és költségvetés kialakítása, ehhez később csatlakozott az euró bevezetése. Számos nemzetközi pénzügyi és gazdasági intézmény felé nyitott a balkáni állam, végül 2007-ben stabilizációs és társulási megállapodást írt alá az unióval. Rá egy évre jelezte társulási igényét az EU-ba. A tárgyalások 2011-ben kezdtek új lendületet venni. Külön utakon Szerbia nehezen viseli a kis állam leszakadását, ami egyúttal a tengertől való elszakadást is eredményezte. Montenegró földrajzi elhelyezkedése kiváló. A kormány most nagyértékű privatizációs kiírásokkal próbálja még vonzóbbá tenni a külföldi befektetők számára az országot, és elérni a minél nagyobb önállóságot. Szükséges-e a külső beavatkozás? Az uniós csatlakozás előtt számos, megoldásra váró problémával kell szembenéznie Montenegrónak: az ország iparilag fejletlen, gépipara behozatalra szorul. Mindezt tetézik az olyan társadalmi problémák, mint a korrupció, az államigazgatási rendszer problémái, a társadalmi, identitásbeli konfliktusok. Égető szükség van az infrastruktúra fejlesztésére, a szociális- és jóléti reformok bevezetésére. Montenegró a Nyugatra irányuló drogszállítás egyik legfontosabb útvonalán fekszik, ezért nehezen tud leszámolni a csempészettel. Még mindig virágzik a drogkereskedelem, aminek felszámolására fokozottan hívja fel az EU a balkáni állam figyelmét. Problémás a nemzeti és a társadalmi identitás. Számos kisebbség él Montenegróban, az ország etnikai összetételét tekintve nagyon sokszínű. A közel 700 ezer lakosú balkáni államot legnagyobb arányban a montenegrói, majd azt követi a szerb, a bosnyák, albán kisebbség lakja. A lakosság nem tud egyértelműen azonosulni a montenegrói állampolgársággal. Montenegró tudatosan meg akarja tagadni a szerbekkel való közös múltját és azonosulását is. Az is próbára teszi a fiatal állam életképességét, hogy folyamatosan albán és szerb követelések kereszttüzében áll. 43  

A Balkán 2011-ben

Az elmúlt években a montenegrói kormány az államadósság csökkentésére, az infrastrukturális fejlesztésekre kapott nemzetközi segélyeket, kölcsönöket. Podgorica egyre jelentősebb támogatást kap az EU-tól a turizmus fejlesztésére is. Fokozatosan átalakuló belpolitika 2010 decemberében a montenegrói politikai élet egyik meghatározó alakja mondott le: Milo Djukanovics, aki húsz év alatt ötször volt kormányfő Montenegróban, emellett volt államfő is. Csempészet és korrupció gyanúja miatt politika pályájára sötét folt került, de lemondásra végül más okból kifolyólag került sor. Helyére új miniszterelnökként az egykori pénzügyminiszteri tisztséget betöltő Igor Luksics került, aki nyíltan hangoztatta, hogy kormányának legfontosabb célkitűzése az uniós csatlakozás felé való lépések megtétele lesz. Az alig 34 éves Luksics nehéz helyzetben van, ugyanis egy több évtizede tartó politikai irányvonalat próbál más irányba terelni. A korrupciós ügyekkel és gazdasági visszaesésekkel tarkított politikát le szeretné cserélni egy unió felé irányuló politikára úgy, hogy közben megmaradna a jelenlegi vezető párt, a Szocialisták Demokratikus Pártja (DPSZ) dominanciája. A szerb-montenegrói viszony enyhítésére fontos lépéseket tett 2010-ben az előző elnök, Milo Djukanovics. Feszültségre ad okot, hogy Szerbia három szerb konzulátus megnyitását kérvényezte Montenegróban, ezzel szemben végül csak egyre kapott engedélyt. Luksics még elődjénél is óvatosabban kezeli a szerb-montenegrói viszonyt. Annál erőteljesebben támogatja viszont a NATO-csatlakozást, aminek a lakosság körében elég kicsi a támogatottsága, nem éri el az 50 százalékot sem. Montenegró 2009-ben jelezte szándékát, hogy szeretne a NATO-tagjává válni, amire előreláthatólag 2012-ben kerül majd sor. A Szerbiával ápolt kapcsolatot igencsak megmérgezte az a két évvel ezelőtti botrány, amikor lefüleltek egy Nyugatra tartó kokainszállítmányt. A nyomok egy montenegrói születésű, szerb férfihez, Darko Saricshoz vezettek. Montenegróba vezettek a szálak és szerbek követelték Sarics és társai kiadatását, de Montenegró ennek nem tett eleget. Montenegró azt állította, Szerbia azért csinál ebből ekkora ügyet, hogy bojkottálhassa Montenegró közeledését az unióhoz. A Balkán, így Szerbia és Montenegró is a kábítószer-szállítók útvonalán van. Komoly problémát okoz a kábítószer elleni küzdelem mindkét országnak és a szervezett bűnözés egyúttal komoly akadályt jelent az EU-hoz való csatlakozás szempontjából is. Montenegró gazdasági helyzete A montenegrói gazdaság nagymértékben támaszkodik külföldi tőkére. Teszi ezt egyrészt privatizációs tevékenység révén, úgy, hogy a kormány a fontosabb állami vállalatokat, kikötőket nemzetközi piacon értékesíti, így élénkítve a gazdaságot. A montenegrói kormány a 44  

A Balkán 2011-ben

privatizációból származó összegekre szeretne támaszkodni. Az ország vezetése emellett szeretné élénkíteni a kereskedelmet is: számos export-import megállapodást kötöttek, és Montenegró tagja a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO) is. Montenegró megkülönböztetett figyelmet kap az Európai Uniótól, ez nagyban hozzájárul az export élénküléséhez. Júniusban az EU-Montenegró uniós csatlakozási tanácskozásra került sor Luxemburgban, hogy Podgorica jelentős lépéseket érhessen el a csatlakozásra való felkészülés terén. Húzóágazatnak számít a turizmus. A gazdasági visszaesés ellenére ebben a szektorban nem történt komolyabb visszaesés. A gazdaság jelenleg a stagnálás, illetve a lassú növekedés fázisában van, de növekedéssel csak kismértékben lehet számolni. Jelentős az elektromos áram termelés és a bányászat szerepe, ami még mindig növekedő tendenciát mutat. A mezőgazdaságban visszaesés tapasztalható, elsősorban az időjárás és az infrastruktúra fejletlensége miatt. Az import csökkenő tendenciát mutat, viszont egyre nő az export. A külkereskedelmi forgalom ugyan csak kis mértékben, de nőtt. Ipari téren elsősorban ipari gépeket, járműveket, élelmiszeripari termékeket importál az ország. Fontos kereskedelmi partnere Szerbia, Görögország, Olaszország. Fontos célként lebeg még a Montenegró szemei előtt az önkormányzati rendszer korszerűsítése is. Nagy sikerként könyvelhető el, hogy 2007-ben adta be igényét és már egy évvel később elérte, hogy állampolgárai vízum nélkül utazhassanak be a schengeni övezetbe. A kis balkáni állam erőfeszítéseit összegezve az úgy tűnik, az Európai Unió elvárásaihoz igazodva, gazdasági szempontból rohamosan zárkózik fel, viszont a társadalmi felzárkózás nem érvényesül ennyire látványosan. Uniós kapcsolatok – küszöbön a csatlakozási tárgyalások Az EU-csatlakozásra készülő államok között ígéretes jelöltnek számít Montenegró. Az unióval folytatott élénk kereskedelmi kapcsolatok további megerősítését szolgálja az a 2007 októberében aláírt kereskedelmi szerződés, mely 2008 januárjában lépett hatályba, nyitást biztosítva mindkét félnek egymást termékei iránt, emellett különböző kereskedelmi kedvezményeket is kilátásba helyezett. A 2009-ben meginduló gazdasági válság negatív hatásai ellenére, Montenegró integrációs esélyei továbbra is nagyok. Montenegró belépése esetén a legszegényebb tagállammá válna Bulgária és Románia mellett, viszont a kis ország felzárkóztatása feltehetőleg nem okozna nagy gondot az EU-nak. Csatlakozása erősítené a hitet abban, hogy a problémásnak látszó ex-jugoszláv államoknak is van helyük az Európai Unióban, és az ebből származó gazdasági, politikai előnyökre hosszú távon érdemes építeni. Azonban a november 4-i EU-s tárgyalási fordulón egyre több uniós ország jutott arra az álláspontra, hogy meg kellene várni, amíg a nemrég bevezetett reformok a gyakorlatban is alkalmazásra kerülnek Montenegróban. 45  

A Balkán 2011-ben

Magyar vonatkozások Magyarország jó viszonyt ápol a balkáni állammal, és régóta támogatja Montenegró integrációját az Európai Unióba. Magyarországra elsősorban gépi berendezéseket és élelmiszert, járműveket szállítanak Montenegróból, cserébe pedig élelmiszert, dohányt és italt exportálunk, de egyre kisebb mennyiségben. Az uniós tagság óta az exportőrök számára előnyösebbé váltak a feltételek, mivel az unió vámmentes piacra jutást biztosít. Igazán drasztikus csökkenés a magyar nyersanyagok importálásában következett be, ennek ellenére Magyarország komoly befektetőnek számít Montenegróban az olyan országok mellett, mint Svájc, Németország, Görögország. A Magyar Telekom, az OTP Bank és a Hunguest turisztikai beruházásai is fontos lépések a két ország kapcsolatában. Magyarország hosszútávon kiemelt partnerként tartja számon Montenegrót és törekszik a partnerségi kapcsolat további mélyítésére. Ezt bizonyítja, hogy júniusban Orbán Viktor látogatást tett Podgoricában a csatlakozási tárgyalások elősegítése végett. Ezen túlmenően hazánk Montenegró NATO-tagságát is támogatja, holott sok montenegrói lakos ellenzi azt. Az EU és egyúttal Magyarország részéről is fontos elvárás, hogy Montenegrónak sikerüljön látványos eredményeket elérni a korrupció és a bűnözés visszaszorításában. A magyar kormány segíti az iskolaépítést kedvezményes hitel-megállapodások révén. 2005ben Montenegróval egy 13 éves futamidejű rendkívül kedvező kamatozású hitelszerződést írtak alá, melyet iskola és óvodaépítésre fordíthat a montenegrói kormány. Az összegből magyar vállalkozások építhetnek óvodát, iskolákat Montenegróban. A szerződés révén a montenegrói oktatási rendszer fejlődéséhez is hozzájárulhat a kezdeményezés. Az építőiparon kívül számos magyar érdekeltségű szálloda, panzió, étterem is található Montenegróban. Magyarország a foglalkoztatási helyzet javításában is igyekszik segítséget nyújtani Montenegrónak. Az együttműködés keretében az állami munka-erőközvetítéssel, európai uniós támogatások felhasználással kapcsolatos tapasztalatokat igyekszik átadni egymásnak a két fél.

46  

A Balkán 2011-ben

Szerbia lassan halad az európai integráció útján Farkas Enikő

Szerbia mozgalmas és nehéz évet zárt 2011-ben: bár a gazdaság kezd kilábalni a recesszió okozta sokkból, a munkanélküliség elleni harcban még nem sikerült meggyőző eredményeket felmutatnia, és az európai uniós tagjelölti státust is csak jövő márciusban kaphatja meg az ország. Déli szomszédunk sokat tett azért, hogy meggyőzze az uniós tagállamokat az európai értékek melletti elkötelezettségéről, azonban Koszovóval való kapcsolatának további normalizálására van szüksége ahhoz, hogy az integráció újabb fázisába léphessen. Tadićék csökkenő népszerűsége a választások előtt Februárban elégedetlenségének adott hangot az ellenzék: belgrádi nagygyűlésükön, amelyen több mint ötvenezren vettek részt, előrehozott választásokat követeltek. A tüntetés egyik szervezője a Szerb Haladó Párt (SNS) volt, melynek vezetője a Szerb Radikális Pártból kivált Tomislav Nikolić. A szerb kormány azonban nem volt hajlandó eleget tenni a követelésnek, így nem rendeztek idő előtti választásokat. Időközben Mirko Cvetković miniszterelnök felmentette hivatalából Mlađan Dinkić miniszterelnök-helyettest és gazdasági és regionális fejlesztési minisztert, akit egyébként a tüntetők – Boris Tadić államfővel együtt – a leginkább felelősnek tartanak az ország helyzetéért. A felmentés oka az volt, hogy tevékenységét Cvetković nem találta eléggé eredményesnek. Ugyanekkor bocsátották el a pénzügyminisztérium államtitkárát, Slobodan Ilićet is. Az ellenzék áprilisban újabb, több tízezer embert megmozgató tüntetést szervezett. A demonstrálók azért követeltek előrehozott választásokat, mert csalódtak a kormányban, és a gazdaságot egyre mélyebbre taszító válságra egy új kabinetben látták a megoldást. Az év első felére időzítette munkabeszüntetését több szakszervezet is: sztrájkoltak a pedagógusok, a rendőrök és a belügyminisztériumi dolgozók is. A nyár sem telt el tüntetések nélkül: a vajdasági gazdák júniusban útlezárásokkal tiltakoztak, mert elégedetlenek voltak azzal a kormányhatározattal, amely csak tíz hektár nagyságú területre biztosított támogatást. Áprilisban a Haladó Párt népszerűbbnek bizonyult a legnagyobb kormánypárt és a köztársasági elnököt is adó Demokratikus Pártnál (DS), ha ekkor tartották volna a választásokat, a szavazatok 37 százalékára számíthattak volna, szemben a DS 28 százalékával. Májusra tovább csökkent a demokraták népszerűsége: ekkor már csak a szavazatok 23,5 százalékát szerezték volna meg. A kormánypártok még többet veszítettek népszerűségükből, miután elfogták a két, még szabadlábon lévő háborús bűnöst, Ratko Mladićot és Goran Hadžićot, rájuk ugyanis sokan még mindig hősként tekintenek Szerbiában. Mladićot, a boszniai szerb erők egykori 47  

A Balkán 2011-ben

főparancsnokát végül május 26-án hajnalban fogták el a Vajdaságban, Lázárföldön, egy névtelen feljelentés alapján. Elfogása előtt néhány nappal készült egy felmérés, amelynek eredményei szerint a válaszadók 51 százaléka ellenezte Mladić esetleges hágai kiadatását, ami végül május 31-én történt meg. Hadžićot, a Krajinai Szerb Köztársaság egykori elnökét július huszadikán vették őrizetbe a vajdaságban, és még július végén kiadták Hágának. A kormány azt ígérte, hogy az őszre már tagjelölti státust kaphat Szerbia, ám ez nem történt meg, így a demokraták népszerűségvesztése tovább folytatódott az ősszel. Korábbi támogatóik azért is csalódtak bennük, mert a koszovói kérdést sem sikerült megnyugtatóan rendezniük. A rossz életszínvonal és korrupció miatti elégedetlenség is hozzájárult a népszerűség csökkenéséhez. Az SNS támogatottsága is visszaesett kis mértékben novemberre, a kormánypárt Szerb Szocialista Párt (SPS) javára. A jelenleg ellenzékben lévő Szabaddemokrata Párt (LDP) profitált a legtöbbet a DS és az SNS népszerűségvesztéséből: novemberben már 12 százalékon álltak, de a radikálisok is szereztek újabb támogatókat. Egyelőre azonban még több mint egymillió választó bizonytalan. A jövő év rengeteg változást hozhat a szerb belpolitikában, ugyanis 2012 tavaszán rendezik majd a köztársasági, a tartományi és a helyi közösségi választásokat is. A Haladó Párt vezetője, Tomislav Nikolić kormányában helyet biztosítana a Vojislav Koštunica vezette Szerbiai Demokrata Pártnak (DSS), a Vajdasági Magyar Szövetségnek, az Új Szerbiának és a Szocialista Mozgalomnak is. A Demokrata Párttal azonban biztos, hogy nem lépne koalícióra, és kérdéses az is, együttműködne-e a parlamenti többség érdekében a Szerb Radikális Párttal. A választások a szerb külpolitikára is nagy hatással lehetnek, ugyanis Nikolić SNS-ének esetleges kormányalakítása azt is jelentheti, hogy az eddig az Európai Unió felé törekvő Belgrád figyelme ezután inkább keletre, Oroszországra összpontosul majd. Stabilizálódó gazdaság magas munkanélküliség mellett A biztató jövő ellenére a jelenben nagyon komoly problémákkal kell megküzdenie a mindenkori szerb kormánynak. Magyarországhoz hasonlóan déli szomszédunknál is jelentős szerepet játszik a feketegazdaság, miközben az ország hivatalos GDP-je az elmúlt években csökkent. 2009-ben volt a legnagyobb a visszaesés: ekkor 3,4 százalékkal zsugorodott a gazdaság. A válság jelentős csapást mért az iparra (-12.1 százalék), a feldolgozóiparra (-15.8 százalék) és a bányászatra (-4,3 százalék). A legmélyebb zuhanást az építőipar (-19,9 százalék) szenvedte el, miközben az idegenforgalom teljesítménye 10,2 százalékkal esett vissza. Egyedül a telekommunikációs szektorban sikerült növekedést elérni, ahol a megelőző, 2008-as évhez képest 28,5 százalékos volt a bővülés. 2011-ben az előzetes adatok szerint jobb évet sikerült zárni, mint a válság kezdete óta bármikor. Az ipari termelés a várakozások szerint két százalékkal fog nőni, a bányászat pedig 10 százalékkal, viszont a feldolgozóipar válsága továbbra is elhúzódik, itt 3,7 százalékos csökkenésre lehet számítani a 2010-es teljesítményhez képest. 48  

A Balkán 2011-ben

Az államadósság 2010-re nőtt meg jelentősen, a 2009-es 34,1 százalékhoz képest tavaly év végén már a GDP 41,9 százaléka volt. 2011-ben a növekedés tovább folytatódott: márciusban a GDP 43, júniusban 43,5, míg szeptemberben már 46,7 százalékát tette ki az államadósság. Míg az év elején az eladósodás a helyi pénzügyi piacon felvett kormánykölcsönökön keresztül történt, a harmadik negyedévben már a nemzetközi pénzügyi piacon felvett hitelek miatt nőtt az államadósság. Szerbia jelenlegi gazdasági helyzete stabil, a legfontosabb mutatók - az export, az import és az ipari termelés - növekednek, azonban a vásárlóerő még nem követi kellőképpen ezeket a trendeket, az infláció pedig magas. A nemzeti valuta, a dinár jelenleg szintén stabil. 2011 első negyedévében – a 2010-es hasonló időszakkal összehasonlítva – az ipari termelés 5 százalékkal, az export 36 százalékkal, míg az import 22 százalékkal nőtt. A lakosság vásárlóereje egyelőre még nem követi a többi mutatót, a kiskereskedelmi forgalom ugyanis 5 százalékkal csökkent 2011-ben. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy míg az átlagfizetés csökken, addig a munkanélküliség folyamatosan nő, így a fizetőképes keresletet két különböző faktor is gyengíti. Az idei év elején még nem voltak érezhetőek a változások, azonban az év második felében erőre kapó ipari termelés talán segíthet a szerbeknek a válságból való kilábalásban. 2010-ben a lakosság 23,9 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, 22,5 százalék az iparban, míg 55,6 százalék a szolgáltató szektorban, ugyanakkor a munkanélküliség rendkívül magas, 19,2 százalékos volt tavaly októberben. 2011-ben így az egyik legfontosabb cél a foglalkoztatás növelése volt. A Gazdasági és Regionális Fejlesztési Minisztérium és a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 5,55 milliárd dinárt (mintegy 555 millió eurót) különített el hét különböző program támogatására, amelyek – többek között – a pályakezdőket és a szakmai tapasztalattal még nem rendelkező fiatalokat volt hivatott segíteni az álláskeresésben és a tapasztalatgyűjtésben. Tízmilliárd dinárt (körülbelül százmillió eurót) szántak az aktív munkakeresés támogatására, kétmilliárdot (mintegy húszmillió eurót) pedig arra fordítottak, hogy új munkahelyeket teremtsenek, növeljék az önfoglalkoztatást, illetve javítsák a nem képzett munkaerő, a tartósan munkanélküliek, a menekültek vagy áttelepülők munkába állási esélyeit. Mindezen törekvések ellenére április végére a munkanélküliség elérte a 22,2 százalékot. Belgrádban volt a legalacsonyabb a ráta, 18,9 százalékos, míg a legtöbb munkanélküli Keletés Dél-Szerbiában volt (24,8 százalék). A Vajdaságban is meghaladta az országos átlagot a munkanélküliség: itt a munkaképes korúak 22,9 százalékának nem volt állása. A nyugati és a Šumadija régióban egy kicsivel jobb volt a helyzet: a munkanélküliségi ráta itt 22 százalékos volt. Jövőre számítani lehet az életszínvonal növekedésére, amennyiben megvalósulnak a gazdaság 4,5 százalékos növekedésével kapcsolatos előrejelzések. Úgy tűnik, hogy Szerbia gazdasága, ha lassan is, talpra áll, ugyanis biztatóan növekszik a termelés üteme és a kivitel is. Azonban az eurózónában tapasztalható zavarok vagy az energiahordozók árának növekedése kockázati 49  

A Balkán 2011-ben

tényezőnek számítanak, ahogy a közszférában dolgozók esetleges túlzott béremelése is, ami a jövő évi választások előtt nem lenne példa nélküli lépés. Koszovó: se veled, se nélküled Koszovó 2008 januárjában jelentette be egyoldalúan az elszakadását Szerbiától, azonban a függetlenségét Szerbia még mindig nem ismerte el. A szerb állampolgárok többsége Koszovót továbbra is országa részének tartja, és a kormánypártok, akármennyire is nyilvánvaló számukra, hogy reménytelen harcot folytatnak a területért, az így is egyre csökkenő népszerűségüket féltve nem engedhették meg maguknak, hogy beismerjék: vesztésre állnak. A hivatalos álláspont - amelyet Vuk Jeremić külügyminiszter képvisel a legdacosabban - így mindvégig az maradt, hogy egész Koszovó Szerbia része. Májusban Ivica Dačić kormányfő-helyettes kompromisszumot ajánlott: Koszovó felosztását tartotta a legreálisabb megoldásnak. Dačić belátta, hogy a nemzetközi helyzet nem tette lehetővé, hogy Koszovó Szerbia része maradjon, de mivel országa célja a terület megtartása, a függetlenség elismerése nem jelenthet alternatívát. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke ugyanebben a hónapban látogatott Belgrádba és Pristinába, ahol felhívta a figyelmet arra is, mennyire fontos, hogy Koszovó és Szerbia megegyezésre jusson. Azt mondta, hogy Koszovó elismerése nem feltétele Szerbia EU-integrációjának, de státusának rendezése fontos szempont lesz, amikor a Bizottság megfogalmazza majd a véleményét Szerbia tagjelöltségi kérelméről. Az északi, szerb többségű területeket, amelyekre a felosztás esetén Szerbia igényt tartana, az albánok nem engednék át. Az ellenállás oka, hogy Koszovó ezen része a leggazdagabb és itt vannak a legfontosabb ipari létesítmények is, ráadásul a vízkészlete is gazdagabb az Ibar folyónak köszönhetően, mint a többi területnek. A felosztás lehetőségét sem az EU, sem az Egyesült Államok diplomatái nem támogatták volna. Július végén kiújult a feszültség Koszovó és Szerbia között: a terület északi részén a koszovói rendőrség megpróbálta átvenni az ellenőrzést, ezért megkísérelték elfoglalni Jarinje és Brnjik határátkelőhelyeket. A szerb lakosság azonban barikádokat emelt, így a rendőrség nem juthatott el Jarinjéig. A koszovói kormány célja az volt az akcióval, hogy érvényt szerezzenek a néhány nappal korábban a szerb termékekre bevezetett embargónak. Fegyveres összetűzésekre is sor került, azonban Boris Tadić szerb államfő megerősítette a szerb kormány azon törekvését, hogy az ellentéteket diplomáciai úton kell kezelni, és elutasította a fegyveres konfliktus lehetőségét. A koszovói kormányt, amely a lépésről nem egyeztetett az EU-val, elítélte a nemzetközi közösség. Bár szeptemberben sikerült megállapodniuk a vámbélyegzőkről és a földhivatali engedélyekről, a Koszovó és Szerbia közötti kompromisszumoknak sem sikerült megakadályoznia a további fegyveres incidenseket a határon. A KFOR német és amerikai egységei szeptember végén kezdték el lebontani a barikádot, eközben az EULEX-szel együttműködve megkezdték az eltorlaszolt út mellett futó ösvény felszámolását is, amelyen 50  

A Balkán 2011-ben

az észak-koszovói szerbek továbbra is ellenőrizetlenül hozhattak be szerb árukat Koszovóba. A békefenntartó erők többször is összecsaptak a szerbekkel. A KFOR és az EULEX szerint az incidenseket szerb szélsőségesek provokációi robbantották ki, míg a helyi szerbek képviselői úgy tartják, a békefenntartók léptek fel indokolatlanul brutálisan. A belgrádi kormány mindeközben folyamatosan veszített befolyásából a koszovói szerbek körében, akik a Koszovó és Szerbia közötti egyezségeket sem fogadták el. EU-tagjelöltség a várakozások ellenére csak jövőre Szerbia úgy vágott neki a 2011-es évnek, hogy a legnagyobb külpolitikai célja az európai uniós tagjelölti státusz őszi elérése volt, valamint a csatlakozás konkrét dátumának kihirdetése. A társulási és csatlakozási megállapodást még 2008-ban írták alá, de ratifikálását csak 2010 júniusában kezdték meg a tagállamok. Az Unió azt várta el Belgrádtól, hogy felvegye a diplomácia kapcsolatokat Pristinával és megkönnyítse az együttműködést a Koszovó északi részén elő szerbek és az EU Jogállamisági Missziója, az EULEX között. A csatlakozás legfontosabb feltétele azonban az volt, hogy Szerbia együttműködjön az ICTYjal, vagyis a Hágában felállított Volt Jugoszlávia Nemzetközi Bűnügyi Bíróságával. Az Európai Parlament határozata szerint „Szerbia csak akkor kerülhet tagjelölti státuszba és/vagy kezdheti meg a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val, ha az ICTY Legfőbb Ügyészsége úgy ítéli meg, hogy teljes mértékben együttműködő magatartást tanúsított.” Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy Szerbiának minél hamarabb le kellett tartóztatnia, majd Hágának kiadnia Ratko Mladićot és Goran Hadžićot. A két háborús bűnös kézre kerítése után Koszovó státusa vált Szerbia európai uniós integrációjának legfőbb gátjává. Boris Tadić államfő többször is megerősítette, hogy a csatlakozás előtt rendezni kívánják Koszovó helyzetét, azonban csak olyan megoldást lát megvalósíthatónak, amely nem egyformán elégíti ki mindkét fél helyzetét. Tadić már augusztusban megpendítette azt a lehetőséget, hogy Szerbia idén nem kap tagjelölti státuszt, mindezt azzal egészítve ki, hogy szerinte országa minden feltételnek eleget tesz, ugyanakkor az az EU-tól függ, hogy elvégzi-e a munka rá eső részét. Attól azonban elzárkózott, hogy az Észak-Koszovóban működő párhuzamos intézményrendszert felszámolják, hiába szabta ezt a tagjelöltség egyik Koszovóval kapcsolatos feltételéül az Unió. Mindezt Angela Merkel német kancellár tolmácsolta augusztusi szerbiai látogatása során. Tadić ugyanis kitart amellett, hogy ezek nem párhuzamos, hanem legitim intézmények, amelyek ráadásul nem is politikaiak, hanem egészségügyiek és oktatásiak. Májusban módosították a képviselők választásáról szóló jogszabályt, és a szerb kárpótlási törvénynek is sikerült egy olyan változatát elfogadtatni, amellyel a magyar kisebbség képviselőinek egy része is elégedett volt, így déli szomszédunk újabb lépéseket tett a tagjelöltség felé. A jogszabály végrehajtásával kapcsolatban azt kérte Brüsszel, hogy az átlátható és diszkriminációmentes legyen.

51  

A Balkán 2011-ben

Az Európai Bizottság októberben tette közzé éves országjelentését, amely szerint Szerbia jó úton halad az uniós tagjelöltség elérése felé, de továbbra is törekednie kell arra, hogy normalizálja a kapcsolatát Koszovóval. Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke két héttel a tagjelöltségről döntő EU-csúcstalálkozó előtt arra emlékeztetett: Szerbiának olyan lépéseket kell tennie, amelyekkel képes meggyőzni a tagállamokat arról, hogy elkötelezett a Koszovóval való párbeszéd mellett. December elején úgy tűnt, hogy Hollandia, Nagy-Britannia és Németország sem fogja megszavazni a tagjelöltséget, és a feltételezések be is igazolódtak, ugyanis a december 8-án kezdődő EU-csúcson úgy határoztak, hogy Szerbia 2012 márciusában léphet csak elő tagjelöltté. Ennek feltétele, hogy az ország továbbra is folytassa az erőfeszítéseket a Koszovóval való kapcsolatok normalizálására. A bejelentés napján lemondott posztjáról Božidar Đelić, a szerb kormány integrációs ügyekkel megbízott alelnöke. Bár személyi okokra hivatkozott, már a nyáron egyértelművé tette, hogy amennyiben országa decemberben nem kapja meg a tagjelölti státust, meg fog válni tisztségétől. Hullámzó magyar-szerb kapcsolatok Magyarországnak érdeke, hogy Szerbia minél hamarabb csatlakozzon az Unióhoz, ugyanis az ország így a magyar befektetések egyik célpontjává válhat. Több nagy magyar cég már jelen van az országban, így például az OTP Bank Zrt. OTP Banka Srbija a.d. néven, a MOL pedig több mint harminc benzinkutat üzemeltet. A Betonút Zrt. 2007-ben vásárolta meg a Valjevo Put útépítő vállalatot, szerb-magyar vegyesvállalatból pedig becslésünk szerint több mint négyszáz működik déli szomszédunknál. Ezzel szemben a szerb tőkekivitel Magyarország felé még mindig elhanyagolható mértékű, ugyanis Szerbia inkább a privatizációban és a külföldi tőkebeáramlás növelésében érdekelt továbbra is. Orbán Viktor magyar és Mirko Cvetković szerb kormányfő júniusban a két ország politikai viszonyát jónak, a gazdasági együttműködést azonban a lehetőségeknél jóval alacsonyabb szintűek értékelte, amelyet aktívabbá kell tenni. Azonban a szerbiai vagyonvisszaszármaztatási törvény elfogadása a magyar, míg Képíró Sándor felmentése a szerb felet ingatta meg bizalmában. Az egykori csendőrt a Fővárosi Bíróság bizonyítékok hiányában mentette fel az alól a vád alól, hogy közreműködött volna 1942. január 21-23. között ártatlan civilek kivégzésében Újvidéken. A szerb politikai pártok nyilatkozatokban hirdették ki, hogy az ítélet számukra elfogadhatatlan. Magyarország eközben a restitúciós törvénnyel szembeni aggályait fogalmazta meg, a vajdasági magyarsággal szemben diszkriminatívnak nevezve azt, ugyanis Budapest értelmezésében a kollektív bűnösség elve értelmében kizárta őket a törvény hatálya alól. A jogszabály újratárgyalt változatával a Vajdasági Magyar Szövetség elégedett volt, de más szerbiai magyar pártok és érdekvédelmi szervezetek az új megfogalmazást is aggályosnak találták. Magyarország végül az észak-koszovói helyzet ellenére támogatta déli szomszédja tagjelöltségét, azonban ez nem volt elég Szerbia sikeréhez.

52