KITEKINTŐ ELEMZÉSEK 12

KITEKINTŐ ELEMZÉSEK 12. Nagyhatalom születik Közép-Európában? Lengyelország új külpolitikája

Ablak a világra

2012. március 20.

Nagyhatalom születik Közép-Európában?

Írta: Csicsai Máté

Szerkesztette: Ugrósdy Márton

Kiadja a Kitek Média Kft, felelős kiadó: Frank Tamás, lapigazgató

A Kitekintő nem foglal állást politikai kérdésekben, ezért a cikkekben közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Az egyes cikkekben megfogalmazott elemzések, előrejelzések a szerzők magánvéleményei, azok pontosságáért, illetve megbízhatóságáért a Kitekintő semmilyen felelősséget nem vállal. A kézirat lezárva 2012. március 14-én.

Budapest, 2012. március 20. © Kitek Média Kft Minden jog fenntartva

2


Tartalom Lehet-e nagyhatalom Lengyelország? ....................................................................................... 6 A Visegrádi Együttműködés jelene és jövője .......................................................................... 11 Az orosz-lengyel közeledés és Közép-Európa ......................................................................... 18

3


Tisztelt Olvasó! Örömmel köszöntöm Önt a Kitekinto.hu Elemzések újabb kötetének megjelenése alkalmából! A 2007-ben megalakult Kitekintő a kezdetek óta a legnagyobb magyar külpolitikai hírportál, amelyet ma már havonta félmillió olvasótársa keres fel. Az elmúlt majd’ öt évben igyekeztünk azokat az újságírókat és szakértőket összegyűjteni, akik az érintett ország nyelvét beszélik, jártak a területen és hiteles, helyi információforrásokkal rendelkeznek. Kitartó munkájuk eredménye, hogy ma az Ön számára elküldhetjük ezeket az elemzéseket. A külpolitika a magyar médiában időnként mostohaszerepre kárhoztatik, holott a legfontosabb dolgok Magyarország szempontjából már nemcsak Budapesten, hanem Washingtonban, Brüsszelben és Moszkvában dőlnek el. Éppen ezért valljuk azt, hogy jó döntést – legyen szó politikai, gazdasági vagy egyéb társadalmi ügyről – csak a külvilág ismeretének birtokában lehet hozni. A világpolitika nagy eseményei kapcsán sem mi, sem döntéshozó olvasóink nem engedhetik meg maguknak a felületes tájékozódást, tájékoztatást. A Kitekinto.hu szerkesztősége e fenti hivatásának szeretne azzal eleget tenni, hogy 2010-től a honlapunkon található eseménydossziék mellett elektronikus elemzésfüzetekben foglaljuk össze a legfontosabb külpolitikai fordulatokat. Őszintén bízom benne, hogy az alább következő oldalak segítik majd munkájában, döntéseiben és a világpolitikában való könnyebb eligazodásában! Visszajelzéseire, észrevételeire minden esetben számítunk, reméljük, a jövőben nemcsak honlapunkon üdvözölhetjük rendszeres látogatóként, hanem valamely rendezvényünkön is köszönthetjük majd!

Budapest, 2012. március 20.

Üdvözlettel:

Frank Tamás lapigazgató

4


Tisztelt Olvasónk!

Egész Európát érdekli az a folyamat, ahogy Lengyelország, a 2004-ben csatlakozott EUtagállamok legnagyobbika, egyre inkább Németország és Franciaország partnereként pozícionálja magát a közösségi politika színpadán. Donald Tusk miniszterelnök kormánya az utóbbi években rendkívül sikeresen képviseli hazája érdekeit nem csak Brüsszelben, hanem Moszkvában és Washingtonban is, miközben a válság ellenére is jól teljesítő lengyel gazdaság súlyt ad szavainak és érveinek a 2008-as összeomlás óta folyamatosan küzdő Európában, és azon túl is. Bár az otthoni ellenzék folyamatosan hazaárulással és az idegen érdekek kiszolgálásával vádolja a kormányfőt, Tusk, és külügyminisztere Radoslaw Sikorski mára egyértelműen a válság utáni Európa vezető politikusaivá váltak. Elemzésünkben, amit egyedülálló módon egyetlen kollégánk és lengyelországi tudósítónk, Csicsai Máté készített, három, Magyarország számára is fontos és érdekes területet vizsgálunk meg. Először alapos elemzés tárgyává tesszük a lengyel EU-politikát, ami talán a Tusk-kormány egyik legnagyobb sikertörténete. Utána a Visegrádi Együttműködés kerül sorra, amiben kitérünk azokra a tendenciákra, amik a magyar kormány mozgásterét is meghatározzák. Végül rávilágítunk az orosz-lengyel közeledés érdekesebb részleteire is, ugyanis ez is komoly hatással van Magyarországra, hiszen ugyanazokért az orosz befektetőkért küzdünk, mint lengyel barátaink. Sokan már-már romantikusan leegyszerűsítik a lengyel-magyar kapcsolatokat, azt gondolván, hogy az évszázados barátság a mai napig összeköt minket. Ez igaz is, azonban az olyan közös érdekek, mint a Keleti Partnerség, vagy a kohéziós támogatások szintjének fenntartása mellett nagyon sok területen egymás versenytársai vagyunk, legyen szó akár az orosz és kínai befektetésekről, vagy az Európai Unióba irányuló agrárexportról. Elemzésünkkel arra szeretnénk rávilágítani, hogy milyen hatással lesz Lengyelország külpolitikai irányváltása Magyarországra, de nem titkolt célunk az sem, hogy lengyel barátaink legjobb lépéseire is felhívjuk a figyelmet, hátha tanulhatunk valamit mi is az egész Európában elismert varsói vezetéstől.

Budapest, 2012. március 20.

Üdvözlettel: Ugrósdy Márton Közép-Európa rovatvezető 5


Lehet-e nagyhatalom Lengyelország? Az utóbbi időben a hazai politikai vitákban is gyakran előkerül a „lengyel modell” az Európai Uniós kapcsolatok és érdekérvényesítés kapcsán, de a lengyel belpolitikában is komoly törésvonalat jelent a kormányzati megközelítés. A társadalom egy része szerint a kormány az egyetlen valós esélyt igyekszik maximálisan kihasználni a gazdasági növekedés fenntartására, mások szerint azonban a túlzott kompromisszumkészség elárulja a nemzeti érdekeket és veszélybe sodorja a féltve őrzött lengyel szuverenitást. Nézzük meg közelebbről mi is a lengyel kormány külpolitikájának fő irányvonala és mennyiben tekinthető hatásosnak, valamint hosszú távon kifizetődőnek ez az irány.

A sokat emlegetett beszéd, mint az Európa-stratégia összegzése Magyarország is megtapasztalhatta, hogy a Lengyelországban októberben újraválasztott Tusk-kormány külpolitikájának központi eleme nem a regionális együttműködés, hanem az EU vezető hatalmaihoz, így elsősorban Németországhoz és Franciaországhoz való közeledés. A soros elnökség során is sokszor nyilvánvalóvá tett törekvést, mely szerint az unióban az elmúlt négy évben a legnagyobb gazdasági növekedést elért Lengyelországot immár az EU vezető hatalmaként kívánják irányítani, Sikorski külügyminiszter novemberi berlini beszéde1 jelképezte legjobban. Radosław Sikorski nagy visszhangot kiváltó beszédében Németországot cselekvésre szólította, kiemelve, hogy a nyugati szomszédnak el kell ismernie, hogy ő az integráció legnagyobb nyertese, melynek következtében a legnagyobb terheket is Németországnak kell vállalnia. A külügyminiszter történelmi tetteként tartják számon, hogy kijelentette, Lengyelország elfogadja a német vezetést, mert ez az egyetlen mód a legnagyobb veszély, az eurózóna összeomlásának elkerülésére. Természetesen az ellenzék a történelmileg kényes kijelentést rögtön támadni kezdte, azzal vádolva a kormányzó Polgári Platformot, hogy Németország gyarmatává teszi hazáját.2 Részletesen vizsgálva a megnyilvánulást, a lengyel külpolitika jellegének tökéletes összegzését látjuk. Sikorski nem kérte a német aktivitást, hanem, mint Európa egyetlen a gazdasági válságot elkerülő országának képviselője, követelte azt. Felsorolta, hogyan profitált nyugati szomszédja az integrációból, valamint hangsúlyozta, hogy a válság kirobbanásának Németország is felelőse. Mindeközben a lengyel EU-politika két legfontosabb elemét is 1

http://www.msz.gov.pl/files/docs/komunikaty/20111128BERLIN/radoslaw_sikorski_poland_and_the_future_o f_the_eu.pdf [letöltés ideje: 2011. október 10.] 2 http://www.wbj.pl/article-57132-sikorski-sparks-anger-with-european-federation-proposal.html[letöltés ideje: 2011. október 25.]

6


kiemelte: egyrészt a kétsebességes Európa elkerülésének vágyát (vagy legalábbis, hogy a lengyelek az első osztályon utazzanak), valamint a lengyel gazdasági potenciál kihasználását az érdekérvényesítés terén. Két rövid idézet jól jelképezi ezt a megközelítést: „Feltéve, hogy Németország bevesz bennünket a döntéshozatalba, Lengyelország támogatni fogja a német törekvéseket:”- jelentette ki a külügyminiszter. „Azoknak, akik fel akarják osztani Európát, azt mondom: Mit szólnának a növekvő és nem-növekvő Európa természetes felosztásához? De előre figyelmeztetem Önöket: ez a megoldás nem tükrözné a sztereotípiákat.”.3 Eddigi eredmények A hangzatos kijelentések persze szépek, de kérdés, hogy a gyakorlatban mennyire veszi figyelembe a német-francia tandem a lengyel igényeket, vagy esetleg mennyiben látják a könnyen elcsendesíthető, kompromisszumokra hajló támogatót Lengyelországban. Franciaország a németeknél keményebb dió lengyel szempontból, hiszen Nicolas Sarkozy egyértelműen a mag-Európa (vagyis a föderálisabb eurózóna), valamint az azon kívüli konföderális felépítés létrehozásának a híve.4 Lengyelország pedig pont ezt kívánja elkerülni, hiszen szeretné belülről irányítani a klubot, minél közelebb maradni a döntéshozatali centrumhoz. Ez az ellentét az uniós fiskális paktum kapcsán rajzolódott ki a legélesebben. Donald Tusk és kormánya mindenáron beleszólást, de legalábbis nagyobb belátást akart az eurózóna döntéseibe, mely a jövőben könnyen az EU legfontosabb döntéshozatali fóruma lehet; Franciaország ellenben szerette volna olyan szűken tartani a fokozott együttműködést, amennyire lehet. A lengyel vezetés felvállalta a konfliktust és a kormányfő azzal fenyegetett, Lengyelország nem írja alá a szerződést, ha nem változtatnak rajta. A végletekig europozitív lengyel külpolitika és külpolitikai retorika igazán itt mutatta meg eredményét: ha a kormány keményen felemeli a hangját érdekei védelmében, Európa hatalmai nem az integráció kerékkötőjét és a problémás kérdést látják benne, hanem a jogos lengyel érdekeket. Sikorski beszélhet nyíltan a német felelősségről, hibáztathatja a válságért a németeket, nem a vádaskodó politikust látják benne, hanem „könnyekig meghatódnak” a történelmi sérelmeken való túllépésen (ezek Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter szavai).5 A végül elfogadott megoldás aztán persze erősen kompromisszumos volt, de az eurózónán kívüli tagállamok (így Magyarország is) gyakorlatilag a lengyeleknek köszönhetik a jogokat, amit a módosított tervezet biztosít nekik. Ha úgy tetszik, a magyar érdekeket (ha az eurózónához való jövőbeli csatlakozás annak tekinthető) Lengyelország képviselte a 3

http://www.msz.gov.pl/files/docs/komunikaty/20111128BERLIN/radoslaw_sikorski_poland_and_the_future_o f_the_eu.pdf [letöltés ideje: 2011. október 10.] 4 http://www.wbj.pl/article-57954-gmf-poland-and-germany-how-close-is-too-close.html?type= [letöltés ideje: 2012. február 03.] 5 http://www.economist.com/node/21546066 [letöltés ideje: 2012. február 03.]

7


tárgyalások során. A lengyelek így végül a versenyképességet és a foglalkoztatáspolitikát érintő kérdések tárgyalásakor, valamint a fiskális paktumot és az euróövezet működését érintő kérdések megvitatásakor lehetnek jelen. Eredmény továbbá, hogy ezeket a csúcsokat közvetlenül az EU-csúcsokat követően rendezik majd meg, hogy egyszerűbb legyen a részvétel más tagállamok számára is.6 Így mind Sarkozy, mind Tusk választói szemében arcát megőrizve került ki a csörtéből. Sokat lehet hallani a weimari háromszög, vagyis Németország, Franciaország és Lengyelország informális együttműködésének, ha úgy tetszik lobby-csoportjának, újraélesztéséről is. Bár a valóságban az érdekek sokszor erősen eltérnek, és a német, de főleg a francia vezetés korántsem veszi annyira komolyan a kezdeményezést, mint a lengyelek; egy dolgot azonban jól jelképez a háromszög. Az Európai Unió legnagyobb nettó befizető államai egyértelműen az „új Európa” képviselőjeként és vezető hatalmaként tekintenek Lengyelországra, és a keleti kapcsolatok irányításában is komoly szerepet szánnak neki. Sajnos nem az számít tehát, hogy a magyar elnökség mennyit dolgozott a Keleti Partnerségen, hanem az, hogy Európa vezető hatalmai a lengyelekben látják a potenciális közvetítő államot, aki egyúttal példaként állítható mind a többi új tagállam, mint pedig a keleti szomszédok elé.7 A weimari háromszög A laza együttműködésben és informális találkozókban megtestesülő konzultációs fórumot 1991-ben hívta életre Németország, Franciaország és Lengyelország, Weimarban. Az eredeti cél Lengyelország NATO és EU-csatlakozásának elősegítése volt, így a 2000-es évek közepére bizonyos értelemben kiüresedett a kezdeményezés, bár komoly eredményeket előtte sem sikerült felmutatni. 2006-ban aztán teljesen megszakadtak a találkozók, amikor az akkori lengyel elnök, Lech Kaczynski annyira megsértődött a róla megjelent karikatúrákon, hogy lefújta a soron következő összejövetelt. Idén februárban (az alapítás huszadik évfordulója alkalmából) azonban nagy tervekkel és hangzatos nyilatkozatokkal élesztették újjá a kezdeményezést. A felek (Angela Merkel, Nicolas Sarkozy és Bronisław Komorowski) 92 projektervet láttak el aláírásukkal; főleg út-és vasútépítések, katasztrófavédelmi együttműködés és ifjúsági csereprogramok szerepelnek az idei tervek között. 2013-as határidővel ráadásul egy közös, 1700 fős weimar dandár felállításában is megegyeztek, melyek bevetésére nemzetközi konfliktusok során kerülhetne sor.8 6

http://www.eubusiness.com/news-eu/finance-public-debt.evz [letöltés ideje: 2012. február 05.] http://kitekinto.hu/europa/2011/10/01/keleti_partnerseg_csucs_magyar_borokkal_belarusz_nelkul/ [letöltés ideje: 2011. október 01.] 8 http://www.swp-berlin.org/fileadmin/contents/products/arbeitspapiere/Weimar_DefCoop_2011.pdf [letöltés ideje: 2012. február 05.] 7

8


Számít-e Lengyelország? Mindezek ellenére nem szabad túlértékelni Lengyelország szerepét és súlyát, és ezzel a kormány is tisztában van. Pontosan tudják, hogy a lengyelek a Kohéziós Alap legnagyobb haszonélvezői, és tisztában vannak vele, hogy a németek fizetik a számlát;9 mint ahogyan azzal is, hogy rendkívül korlátozott a mozgásterük abban a pillanatban, hogy Németországnak választania kell, őket vagy a francia érdekeket támogatja-e. Éppen ezért az utóbbi időben Európa gazdasági motorjaként kialakult pozitív megítélésüket igyekeznek arra felhasználni, hogy a jelen pillanatban perifériára szorult nagy tagállamokkal való kapcsolatokat javítsák. Mikołaj Dowgielewicz Európa-ügyi miniszter nem is rejtette véka alá, hogy Spanyolországgal és Olaszországgal igyekszik szorosabbra fűzni a kapcsolatokat a lengyel kormány mozgástere tágításának érdekében.10 Mindezek mellett a német gazdaság szorosan kötődik a folyamatosan növekvő fogyasztású és vásárlóerejű lengyel piachoz. A német-lengyel kereskedelem szintje mára meghaladja a német-orosz forgalmat, a gáz és a kőolaj importját is beleszámítva. A függőség tehát kölcsönös, Németországnak nem csak az az érdeke, hogy a lengyel növekedés megmaradjon, hanem az is, hogy a keleti szomszéd minél előbb csatlakozzon a monetáris unióhoz. Sokat elárul, hogy az Európai Parlament új elnöke, a német Martin Schulz örömmel vizionálta az euró 2015-ös lengyelországi bevezetését, miközben a lengyel kormány soha nem tett ilyen ígéretet. De Lengyelország gazdasági kapcsolatai Franciaországgal is erősek: mind export, mind pedig import szempontjából sok eurót használó államot megelőz a kereskedelmi partnerek sorában.11 Akármennyire is elit klubban gondolkodik Franciaország, a lengyelek csatlakozása az övezethez nekik is érdekük. A Bloomberg adatai alapján a lengyel államkötvények megtérülése kockázatmentesebb, mint a német vagy az amerikai állampapíroké. Mi több, Japán után a második legstabilabb és legkevésbé sebezhető befektetés a lengyel állampapír.12 Ha ehhez még hozzávesszük a viszonylag továbbra is alacsony – és az elfogadott reformoknak köszönhetően csökkenő – államadósságot, egyértelmű, hogy Lengyelország olyan hozzáadott-értéket jelentene az euróövezetnek, amire nagy szükség van: ez pedig a stabilitás.

9

http://kitekinto.hu/europa/2011/09/07/letezik-e_lengyel_csoda_avagy_hogyan_tovabb_bezzeg-orszag1 [letöltés ideje: 2011. szeptember 7.] 10 http://www.wbj.pl/article-57954-gmf-poland-and-germany-how-close-is-too-close.html?type= [letöltés ideje: 2012. február 05.] 11 https://www.destatis.de/jetspeed/portal/cms/Sites/destatis/Internet/EN/Graphics/Aussenhandel/Diagrams/Traid ingPartners,templateId=renderPrint.psml [letöltés ideje: 2012. február 06.] 12 http://www.bloomberg.com/news/2012-02-08/beating-germany-makes-poland-haven-in-europe-risklessreturn.html [letöltés ideje: 2012. február 05.]

9


Lengyelország fontosságát Nyugat-Európa szemében tovább növeli, hogy a lakosság továbbra is rendkívül pozitívan gondolkodik az európai integrációról,13 ami a gazdasági mutatókkal karöltve messze kiemeli a keleti bővítés országainak csoportjából. A lengyelekre minta-országként tekintenek és ennek megfelelően is kezelik őket. Ha úgy tetszik, Európa vezetői bennük látják a régió meghatározó hatalmát, és támogatják törekvéseit az EU keleti kapujává válásra (Németország számára geopolitikai szempontból is fontos lenne az eurózóna határainak kitolása). Ez pedig hazánknak nem sok jót jelent, ha velük kívánunk versenyezni az orosz és kínai befektetésekért. Lehet tehát azt mondani, hogy a lengyel kormány a német gazdaság alá rendeli az országot (a gazdasági függőség megkérdőjelezhetetlen), valamint, hogy másodlagosnak tekinti a regionális együttműködést. Az pedig kétségtelenül igaz, hogy az eurózónán kívül, a támogatások haszonélvezőjeként nem lehet nagyhatalomként cselekedni. A Tusk-kormány azonban teljesen tisztában van lehetőségeivel és külpolitikai tevékenysége révén igyekszik kitolni korlátait. Egyre inkább úgy néz ki, hogy ez a tevékenysége sikeres és egyéb céljaihoz meg tudja nyerni Nyugat-Európa, mindenekelőtt pedig a Merkel-Sarkozy tandem támogatását. Ha pedig Magyarország EU-ellenes retorikát folytat, azzal segítünk felértékelni a lengyel szerepet és a régiós versenyben saját magunk ellen dolgozunk hosszú távon. Tény, hogy ha Németország úgy dönt, hogy több pénzt fektet az eurózóna növekedését beindító strukturális átalakításokba, a lengyelek lesznek a támogatások megcsappanásának legnagyobb vesztesei; de az is, hogy meg fognak kapni minden támogatást a térségben egyre nagyobb szerepet játszó orosz és kínai befektetések bevonzásához.

13

http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb/eb73/eb73_first_en.pdf [letöltés ideje: 2012. február 06.]

10


A Visegrádi Együttműködés jelene és jövője A visegrádi négyek, vagyis Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia regionális politikai-‐gazdasági együttműködéséről sokat hallani, konkrét eredményeket azonban a jól informáltak is nehezen tudnak sorolni. Az együttműködést a kezdetektől érdekellentétek és a történelmi sérelmek miatti gyanakvás terhelik, az euroatlanti csatlakozás lezárulásával pedig még nehezebben találja meg közös céljait az informális (ennek megfelelően pedig alacsony költségvetésű) kezdeményezés. Bár a magyar kormány külpolitikai stratégiájában14 és retorikájában kiemelt szerepet játszik a közép-‐európai összefogás, a partnerországok egészen az utóbbi hetekig hallgattak az Orbán-‐ kormányt ért nemzetközi támadások kapcsán. Elemzésünkben megvizsgáljuk mik a kooperáció buktatói, tabui és lehetőségei, valamint, hogy ebben milyen szerepet tölt be jelenleg Magyarország. A Visegrádi Együttműködést 1991-ben hívta életre három ország (Csehország és Szlovákia 1993-as kettéválásával vált négytagúvá az együttműködés), a 14. századi visegrádi királytalálkozó által megihletve. Az informális egyeztetések célja elsősorban az euroatlanti csatlakozás, vagyis az EU-és NATO-csatlakozás elősegítése volt, ráadásul az Oroszországtól való félelem is erősítette a kooperáció igényét. Így 2004 után bizonyos értelemben újra kellett definiálni az együttműködést, mely már az európai szintéren való közös érdekképviseletet tűzte zászlajára. Azóta azonban jelentős sikereket nem tudott felmutatni a mindössze évi hatmillió euróból gazdálkodó fórum.15 Eltérő érdekek és hangsúlyok Mindenekelőtt a gyakran kölcsönös, történelmi sebekből fakadó gyanakvást kell kiemelni, mint az előrelépést és megegyezést gátló tényezőt. Szlovákiában a kilencvenes években Vladimir Meciar nevével fémjelzett politika a mai napig nagyban rányomja bélyegét a regionális kapcsolatokra. Az akkori miniszterelnök felismerte, hogy a frissen függetlenné váló állam nemzeti öntudatának kialakításához szükség van a megfelelő ellenségkép kialakítására, erre a szerepre pedig a történelmi okok miatt kézenfekvően Csehország és Magyarország kínálkozott. Bizonyos fokig ez a megközelítés a mai napig megmaradt mind a politikai elit, mind pedig a közvélemény körében, amely hajlamos a cseh illetve magyar 14

http://www.kormany.hu/download/a/cb/60000/kulpolitikai_strategia_20111219.pdf [letöltés ideje: 2012. február 20.] 15 http://pl2011.eu/en/content/visegrad-group-summit [letöltés ideje: 2012. február 03.]

11


„annektálási kísérletet” látni a négyek együttműködésében.16 Szlovákiában ráadásul idén tavasszal tartottak választásokat, így jelenleg még kényesebb témát jelent a szomszédokkal való kapcsolat, ami a V4 találkozók sikerét sem segíti. Persze magyar szemszögből sem éppen a korlátlan bizalom a bilaterális kapcsolatok alapja, ezt a helyzetet pedig az utóbbi időben kétség kívül kiélezte, ezáltal az EU-n belüli tevékenység és állásfoglalás összehangolását is gátolta a szlovák nyelvtörvény, valamint a kettős állampolgárság kérdése. Nem véletlen, hogy az alapító atyáknak egészen a 14. századig kellett visszanyúlniuk, hogy a régió országainak együttműködését jelképező eseményre bukkanjanak. Lengyelország ezzel szemben gyakorlatilag konfliktus nélküli kapcsolatokkal rendelkezik a másik három országgal, ez azonban földrajzi helyzetéből is fakad. A mindenkori lengyel vezetés számára a veszélyt az orosz és a német befolyás jelenti, melynek ellensúlyozására az egyik módszer éppen a közép-európai együttműködés megerősítése lenne, ám ez mindössze a rövid 2006-2007-es időszakban volt a külpolitika elsődleges prioritása. A jelenlegi kormány sokkal inkább Európa nagyhatalmait (sőt, az utóbbi időben Oroszországot) tekinti partnerének, mintsem mondjuk Magyarországot. Ezt ráadásul a gazdasági kapcsolatok elenyésző szintje is alátámasztja, a lengyel működőtőke-beruházás kis hányada irányul a régióba.17 Persze éppen ezért nagy előrelépési és terjeszkedési lehetőséget is jelentene a lengyel gazdaság számára a fokozott együttműködés. Lengyelország mérete és súlya gyakorlatilag megegyezik a másik három ország együttes súlyával, így egyértelműen mindenki tőlük várja a vezető szerep betöltését. A lengyel kormánynak azonban érezhetően nincsen ínyére a feladat, csupán közös biztonságpolitikai garanciákban gondolkodik, és inkább arra törekszik minden erejével, hogy az európai nagyhatalmak tárgyalási partnerévé váljon, mintsem, hogy közép-európai nagytestvérként segítse a kisebb országok hatékonyabb érdekérvényesítését. Az utóbbi időben rengeteg lengyel szakember felhívta rá a figyelmet, hogy a kelet-nyugat irányú külpolitika (Oroszország, Keleti Partnerség, Baltikum, Németország) mellett Lengyelország csak akkor lehet valós hatalom, hogy az észak-déli tengely mentén is megerősíti pozícióit.18 Ráadásul mivel a V4 szavazati súlya az Európai Unió Tanácsában gyakorlatilag megegyezik Németország és Franciaország együttes szavazati arányával, Európa két vezető hatalma igyekszik irányítása és felügyelete alatt tartani Közép-Európa folyamatait. Nicolas Sarkozy például nem egyszer erősen felemelte a szavát a visegrádi országok szavazások előtti megbeszélései ellen, melynek a minősített többségű döntéshozatal kapcsán lehet nagy jelentősége. Persze a hasonlóan időzített Merkel-Sarkozy találkozók ilyen problémát nem vetettek fel a közösség szemében. A német-francia tandem nem véletlen próbálja magához 16

http://hungarianreview.com/article/visegrads_past_present_and_future [letöltés ideje: 2012. február 20.] http://www.vcc.columbia.edu/files/vale/documents/Poland_3_2011_4.pdf [letöltés ideje: 2012. február 21.] 18 http://kazwoy.wordpress.com/booksarticules/new-dimensions-of-polish-foreign-policy/ [letöltés ideje: 2012. február 21.] 17

12


édesgetni a lengyeleket, hiszen nem hiányzik nekik, hogy a lengyelek egy EU-ellenes KözépEurópa élére álljanak (amit most a három másik állam képvisel a francia felfogás szerint). Ennek tudható be az is, hogy Németország előszeretettel vesz részt a V4 találkozókon megfigyelőként. Mindezek mellett Szlovákia az eurózóna tagja és a bajba jutott országok számára folyósított mentőcsomagok legnagyobb ellenzője (Csehország pedig éppen régiónk elsőszámú eurószkeptikusa), míg Lengyelország az európai szolidaritás védelmezőjének szerepében tetszeleg. Teszi mindezt úgy, hogy Csehországgal karöltve igyekszik magát kihúzni az euró közeljövőbeli bevezetése alól. A szlovák euró, a magas magyar és lengyel infláció pedig mind olyan faktorok, amelyek a régiós kereskedelem stabilitását is aláássák. Ráadásul a négy gazdaság szerkezete rendkívül hasonló, és mindegyik nagyban ráutalt a külföldi tőkére és beruházásokra. A regionális gazdasági kapcsolatok fejlesztése ennél fogva idáig meglehetősen zsákutcás volt. Sokkal inkább jellemző a külföldi (elsősorban német és orosz, az utóbbi időben pedig kínai) tőkéért folytatott verseny.19 A csehek és a szlovákok már régóta a közlekedési-logisztika csomópont szerepéért küzdenek, külföldi pénzből remélve az infrastruktúra fejlesztését. Mostanában aztán a magyar és a lengyel kormány is egyre inkább a kelet kapujaként igyekszik magát fontosabbá tenni mind a keleti, mind pedig a nyugati hatalmak szemében. Ezen a téren tehát eddig sokkal inkább a rivalizálás, mintsem az együttműködés volt a jellemző. Geopolitikai dimenzió Bár a Kárpátok átvágják a visegrádi országokat, így például Magyarország és Lengyelország geopolitikai tere egyértelműen különbözik, az oroszoktól való félelem ebből a szempontból egybekovácsolja az érdekeket. Ebben a dimenzióban már a lengyelek is szívesen vállalják a vezető szerepet, hiszen éppen Lengyelország a földrajzilag legkevésbé védett és legrosszabb történelmi emlékekkel rendelkező állam a négyek közül. Oroszország grúziai és ukrajnai akciói, valamint az ezekre adott, jóindulattal is csak langyosnak nevezhető európai válasz, a fokozódó német-orosz közeledéssel karöltve joggal tölti el félelemmel a visegrádi országokat. A négyek vezetőinek azt is fel kellett ismernie, hogy Németország katonailag már nem nagyhatalom, kizárólag gazdasági erején és érdekeltségein keresztül érvényesíti akaratát, ezért továbbra is kerülni fogja a konfliktust Oroszországgal. Ezt Németország orosz energiától való nagyfokú függősége még biztosabbá teszi. A már említett grúziai és ukrajnai események pedig azt is egyértelművé tették, hogy a NATO-tól remélt védelemre is naivitás lenne támaszkodni. 19

http://nb.vse.cz/~klazar/pres/Tax%20competition%20for%20FDI%20in%20CentralEuropean%20Countries.pdf [letöltés ideje: 2012. február 21.]

13


Ezért került sor arra, amit George Friedman, a STATFOR elemzője történelemi léptékű fordulópontnak nevez: a visegrádi katonai alakulat felállításáról való megegyezésre.20 Bár természetesen méretében és költségvetésében ez még eléggé korlátozott, mégis egy folyamat kezdetét jelenti, amikor is megkezdődik a regionális katonai-biztonságpolitikai együttműködések kialakulása és térnyerése. Lengyel parancsnokság alatt jön majd létre 2016os céldátummal az alakulat, 2013-tól pedig a NATO-n belül kerül majd sor közös hadgyakorlatokra. Ukrajna bevonása kulcsfontosságú lenne egy ilyen együttműködésbe, már csak a határok keletre tolása miatt is, ám erre a közeljövőben biztosan nem kerül sor, főleg nem Viktor Janukovics vezetése alatt. Ráadásul ezt a fejleményt Oroszország sem nézné karba tett kézzel. Lengyelország eközben már Franciaországgal és Németországgal is megegyezett egy weimari harccsoport felállításáról, valamint a balti országokkal is igyekszik közösen fellépni az európai rakétapajzs és a közös védelmi politika ügyében. A regionális biztonság tekintetében tehát a lengyelek egyértelműen vezető szerepre vállalkoztak, miközben gazdasági és diplomáciai téren továbbra is igyekeznek Oroszország és Nyugat-Európa között egyensúlyozni. Van tehát közös pont a visegrádi országok között a védelem terén, annak ellenére, hogy Magyarország szűken értelmezett geopolitikai teréhez inkább a Nyugat-Balkán és Ausztria sorolható.21 Magyarország, a kitaszított? Az utóbbi hetekben Csehország és Lengyelország is kiállt Magyarország mellett Brüsszelben, ám korábban, az igazán viharos támadások közepette hallgattak a visegrádi szövetségesek. Felmerül tehát a kérdés, hogy a magyar kormány konfrontációs politikája mennyiben rontotta a V4 együttműködés lehetőségeit és mennyiben diszkreditálta Magyarországot a partnerek szemében. A kiállás időzítése nem véletlen. Amikor a magyar kormány külpolitikájában bekövetkezett egy jelentős fordulat, amikor Lázár János és Orbán Viktor is hibákat elismerve, a német kormányt és gazdaságot méltatva igyekezett békíteni az Európa pénzcsapja fölött őrködő országot, valamint amikor az IMF-fel folyó tárgyalásokon is engedni látszik a kormány, hirtelen az addig hallgató barátok is kiállnak a magyar berendezkedés és a kormány mellett. A régió országai számára, mint Európa minden államának, a magyar helyzet és az azt övező nemzetközi visszhang rendkívül kellemetlenné tett volna bármiféle közösködést 20

http://www.stratfor.com/weekly/20110516-visegrad-new-european-military-force [letöltés ideje: 2012. február 19.] 21 http://www.europeanbusinessreview.eu/page.asp?pid=879 [letöltés ideje: 2012. február 25.]

14


Magyarországgal, ennek megfelelően még az eddigieknél jobban is háttérbe szorultak a Visegrádi Együttműködés céljai. Most azonban, hogy a magyar kormány békülékenyebb hangnemet ütött meg, felismerték ezek az államok is, hogy csak pozitív hatásai lehetne egy ilyen egyszerű nyilatkozatnak. Most már mindenféle rosszallás és negatív visszhang nélkül tehetnek ilyen megjegyzéseket, amivel semmit nem kockáztatnak, ellenben lekötelezik, „adósukká” teszik az Orbán-kormányt. Donald Tusk például először szólalt meg érdemben a magyarországi helyzet kapcsán, a magyar parlament pedig egyből határozatban köszönte meg a kiállást. Magyarország barátai fogyatkoznak, így most minden külpolitikai szövetségesre és apró sikerre szükség van, ezzel pedig szűkebb régiónk országai is tisztában vannak. Ráadásul Tusk számára ez a gyengülő támogatottság mellett a nacionalista lengyel ellenzék leszerelését is szolgálta. Fő ellenfele, Jarosław Kaczynski nyíltan politikai példaképének tekinti Orbánt és a magyar kormánnyal való azonosulás választói szemében a párt hitvallásának alapja is. Ezt a hatást igyekezett gyengíteni Tusk a támogatásról való biztosítással akkor, amikor ennek már egyértelműen nem volt politikai kockázata. Néhány hónappal ezelőtt azonban elképzelhetetlen lett volna ilyesmi. A Keleti Partnerség csúcs előkészítésére oly büszke magyar elnökség számára hatalmas pofon volt, hogy a végül a Varsóban megrendezett eseményen, bár Orbán Viktor formálisan társházigazdaként volt jelen, erről még a lengyel elnökség honlapja sem tett említést.22 Lengyelország és Csehország számára fontosabb az EU, mint Magyarország, így ha választási kényszerbe kerülnek (mint ahogyan az idáig volt), azt bizonyosan megsínyli a négyek együttműködése. Vagyis bármiféle előrelépés csak akkor lehetséges, ha a kormány külpolitikai és kommunikációs irányváltása tartós és radikális lesz. A regionális együttműködés lehetőségei Minden nehézség és érdekellentét ellenére azonosíthatók azok a területek (a már említett katonai együttműködés mellett), ahol valóban hatékony lehet a közös fellépés, ezáltal talán a konfliktusokat is valamelyest háttérbe szorítva. Az első és legfontosabb ilyen az energiabiztonság kérdése. Mind a négy ország nagymértékben kitett az orosz energiaimportnak, ami az orosz tőkére való áhítozással együtt komoly pozíciókat biztosít Oroszországnak. Ez talán Szlovákiában kelti a legkevesebb rossz érzést, de alapjában minden ország enyhíteni szeretné ezt a befolyást és függést. Ennek érdekében egy észak-déli energiafolyosó kialakításán dolgoznak a négyek, ami egyelőre a Csehország és Lengyelország közti összeköttetés kiépítésében haladt leginkább előre. Ezt az szükségszerűséget fokozta, hogy Oroszország és Németország gyakorlatilag Lengyelország feje fölött és tengere alatt építette meg az Északi Áramlat gázvezetéket. Ezen felül fontos 22

http://pl2011.eu/en/content/eastern-partnership-summit-warsaw[letöltés ideje: 2011. október 30.]

15


lehet Lengyelország kísérlete az energiaforrások diverzifikálására, bár sem az atomerőmű építésében, sem a palagáz kitermelésében nem igazán juthat szerep a közép-európai partnereknek. Ez utóbbiból azonban nagyban profitálhat a régió a későbbiekben, csakúgy, mint a tervben lévő folyékony földgáz tároló megépítéséből, mely első lenne a régióban és lehetővé tenné a földgáz alternatív szállítását.23 A második közös pont a Keleti Partnerség. Az politikai-gazdasági átmenettel megbirkózó országok mind örömmel szerepelnek a demokrácia és az EU bővítésének promótálói szerepében, ráadásul a befektetések számára is piacot nyithat a szomszédságpolitika, vagy az esetleges bővítés. A közép-európai gazdaságok önállósodásához pedig elengedhetetlenül szükség van a külföldön való befektetések fokozására. Ráadásul biztonságpolitikai szempontból is fontos lenne az EU határainak kitolása.24 Ezen a téren elsősorban Magyarország és Lengyelország aktív, de Szlovákia és Csehország is megnyerhető az ilyen irányú kezdeményezésekhez. Ha pedig közös hangon sikerül ezt képviselni, az a régió presztízsét is növelheti. Harmadszor, mindegyik ország számára létkérdés a kohéziós támogatások szintjének fenntartása a jelenlegi helyzetben. Az EU-s érdekképviselet, mindenekelőtt pedig a támogatási rendszer és a Közös Agrárpolitika reformja mindenképpen valós lehetőséget kínál az együttes fellépésre, Németország és Franciaország pedig érthetően éppen ettől tart a leginkább. Mondhatni, csak akkor lehet esély a sikeres érdekképviseletre, ha ezek az országok összefognak. Lengyelország az egyetlen, aki egyedül is képes komolyabb súllyal fellépni, de ők is jobb pozícióban tárgyalnak, ha a V4 képviselőjeként tekintenek rájuk, akik mind a négy ország szavazatait és támogatását maga mögött tudhatják. A lehetőségek tehát adottak, és talán a konfliktusforrások szerepét is háttérbe szoríthatnák valamelyest, ám a régióban uralkodó unió ellenes hangulat (Lengyelország kivételével) és a magyar elszigetelődés következtében az utóbbi időkben csak a látszat és a diplomáciai retorika terén mutatott fel bármiféle eredményt a Visegrádi Együttműködés. A vezető szerepre alkalmas és a többi állam által is elfogadott Lengyelország pedig a jelenleg úgy néz ki, nem is fűz nagy reményt a kooperációhoz, inkább Európa nagyhatalmaihoz próbál közel kerülni, amely egyben nagyobb gazdasági haszonnal is kecsegtet. Gazdasági téren valószínűleg továbbra is fennmarad a versengés, amit minden bizonnyal Oroszország és Kína igyekszik majd érdekeinek megfelelően kihasználni.25 Ebben a versenyben pedig Magyarország pozíció a jelenlegi helyzetben igencsak gyengék, a magában is hatalmas piacot jelentő Lengyelország, vagy a már eurót használó, és így a logisztikai-közlekedési központ szerepére is megfelelőbb Szlovákia mellett. A közös védelem terén valóban fordulat 23

http://www.sfpa.sk/sk-hu-euroforum/doc/08_hamberger.pdf [letöltés ideje: 2012. február 19.] http://rebaneruminations.typepad.com/rebanes_ruminations/2011/05/the-visegrad-group-as-nato-disintegratespoland-steps-up.html [letöltés ideje: 2012. február 25.] 25 http://kitekinto.hu/europa/2011/11/13/versenyfutas_kinaert/ [letöltés ideje: 2011. november 13.] 24

16


következhet be hosszú távon, ám jelenleg ehhez egyik országban sincsen kellő pénz és technológia.

17


Az orosz-lengyel közeledés és Közép-Európa Az utóbbi időben egyre többet hallani Oroszország és Lengyelország megbékéléséről, magas szintű találkozókról. Európa válságában gazdasági szempontból is felértékelődött egymás szemében a két történelmi ellenség, a német-‐orosz kapcsolatok javulásával párhuzamosan pedig mind a lengyel kormány, mind pedig a lakosság egyre pozitívabban látja a szomszédokkal való együttműködés lehetőségét.26 Mi motiválja a közeledést és mit jelent ez a gyakorlatban Magyarország és Közép-‐Európa számára?

Az utóbbi időben sok szó esik arról, hogy Lengyelország, Európa egyik legpotensebb gazdaságaként, egyre inkább a nagyokkal kíván játszani és az Európai Uniós ügyek alakításában is fontosabb szerepet igyekszik kiharcolni magának. Donald Tusk kormánya a pragmatizmus jegyében az ország régi ellenségeivel is szívesen együttműködik, ha ebben hasznot lát Lengyelország számára. A németekkel való kooperáció már 2007 óta fokozódó jelentőséggel bír, a történelmi mumusnak számító Oroszországgal azonban csak az elmúlt két-három évben indult meg a közeledés, ami a szmolenszki katasztrófa után vált egészen nyilvánvalóvá. Hazaárulás vagy pragmatizmus? Az egyébként magát jobbközépnek valló kormányt a jobboldalról rengeteg támadás érte, éri, amiért éppen Németországgal és Oroszországgal igyekszik a legjobb kapcsolatot kialakítani. A legnagyobb ellenzéki párt vezetője odáig ment, hogy kijelentse, Tusk miniszterelnök orosz-német gyarmattá teszi hazáját. A gazdasági – politikai ésszerűség azonban jelenleg azt diktálja, hogy Lengyelország minél jobb kapcsolatokat ápoljon a környező nagyhatalmakkal. Németország messze a legjelentősebb kereskedelmi partner, valamint az EU elsőszámú nettó befizetőjeként a kohéziós támogatásokon keresztül a lengyel infrastrukturális beruházások finanszírozója. Oroszországból érkezik a lengyel földgáz kilencven százaléka,27 ráadásul friss tőkét jelenthet az orosz állami és magánvagyon (bár a kettő elválasztása nem minden esetben egyszerű) a bukdácsoló európai gazdaság zöld szigeteként számon tartott Lengyelország számára. 26

http://www.gwu.edu/~ieresgwu/assets/docs/pepm_111.pdf [letöltés ideje: 2012. március 05.] http://www.ensec.org/index.php?option=com_content&view=article&id=279:assessing-polands-energysecurity-strategy&catid=114:content0211&Itemid=374 [letöltés ideje: 2012. március 06.] 27

18


Mindezek mellett Németország is egyre szorosabb kapcsolatba kerül Oroszországgal. Ennek oka egyrészt az energiafüggőség (amelynek a nemrégiben átadott Északi Áramlat gázvezeték ékes példája), valamint az, hogy a német kormány gazdasági világhatalomként ugyan nyomást gyakorolhat, katonaiként azonban semmiképpen sem. Németországnak tehát érdekében áll a jó orosz kapcsolat kialakítása, ebben pedig az egyébként is a németekkel minden áron egy ligába törekvő lengyel kormány támogatását is maga mellett tudhatja. Mint a lentiekből kiderül majd, ez a közeledés egyben azt is jelenti, hogy Lengyelország új külpolitikai prioritása a régióbeli kooperációt is háttérbe szorítja, valamint az orosz figyelmet és tőkét is elvonhatja a többi közép-európai országtól. Szmolenszk, a változás szimbóluma 2007 előtt Lengyelország még minden eszközzel blokkolta Oroszország WTO-tagságát, az orosz vezetés két évig embargó alatt tartotta a lengyel húsárukat, Lengyelország Litvániával együtt az az EU-tagállam volt, amelyik leginkább ellenezte a stratégiai partnerség kialakítását. Az elmúlt három évben viszont megkétszereződött a két ország közti kereskedelem, egyedül a tavalyi évben 25 százalékkal emelkedett annak volumene.28 Ez a változás diplomáciai szinten a szmolenszki katasztrófa után vált jól láthatóvá, amikor a lengyel elnök és 95 másik vezető lengyel személyiség hunyt el légibalesetben a katyni tömeggyilkosság megemlékezésére sietve. Oroszország és Putyin ekkor ritkán látható, együttérző és emberi arcát mutatta meg, annak ellenére, hogy a hibát később teljes egészében a lengyel oldalra hárították. A gesztusok sora azonban nem ekkor indult meg, ez csak jól láthatóvá tette a mindkét oldalon már korábban is meglévő politikai akaratot az együttműködésre. Putyin például az első orosz miniszterelnök volt, aki részt vett a katyni áldozatokról való megemlékezésen. Sokkal inkább arról van szó, hogy a felek kihasználták a sajnálatos eseményeket arra, hogy a lengyel lakosság szemében elfogadhatóvá tegyék az alakulóban lévő együttműködést. Putyin cikke az egyik legnagyobb lengyel napilapban, a Gazeta Wyborcza-ban, a közvéleménykutatások szerint egyértelműen pozitív fogadtatásra talált és sokakban szimpátiát ébresztett. Bár természetesen a lengyelek többsége továbbra is óvatosan tekint Oroszországra, érdemes megjegyezni, hogy már a történtek előtt is úgy vélte a lakosság, hogy lehetséges a jó kapcsolat kialakítása az oroszokkal. Az utóbbi évtized folyamán folyamatosan az emberek 60-70 százaléka vélekedett így, míg csupán 25 százalékuk gondolta ezt lehetetlennek. Az aktuális kapcsolatok megítélése azonban Szmolenszk után ugrott meg: 5-10 százalék helyett már 20 százalék vélte úgy, hogy a kapcsolatok jelenlegi szintje is szoros együttműködést mutat. 48 százalék szerint a katasztrófa javított a helyzeten, míg csupán 5 százalék szerint rontott azon. A megkérdezettek 77 százaléka elégedett volt az orosz hatóságok reakciójával, 28

http://www.economist.com/node/17578876 [letöltés ideje: 2012. március 05.]

19


85 százalék pedig az orosz emberekével.29 Ez azt is jól mutatja, hogy az ellenzéki PiS (Jog és Igazságosság) által folytatott oroszellenes retorika miért nem tudott sikeres lenni hosszú távon. Közép-európai verseny Az orosz kapcsolatok egész Közép-Európában felértékelődtek az utóbbi években. A térség gyakorlatilag minden országa a „vasúti selyemútért” versenyez,30 ami nem csak Oroszországgal, de Kínával is szárazföldi összeköttetést teremtene, ezáltal logisztikai központtá téve az adott országot. Ráadásul ez minden esetben a veszteséges és nagy adósságot görgető állami vállalat jó pénzért történő privatizálásával és a vasúti rendszer külföldi pénzből való felújításával járna együtt (még akkor is, ha ez az orosz befektetés esetében széles nyomtávú vasutat jelentene). Ez a pozíció pedig mind az Európai Unió, mind pedig Oroszország felé megnövelné az adott ország jelentőségét, ami az egyébként meglehetősen önkényes és korántsem egységes orosz gáz-és olajárszabás szempontjából is jó pozíciókat biztosíthatna az orosz energiaforrásoktól függő államoknak. Azt, hogy Lengyelország képes lesz-e elhalászni ezeket a lehetőségeket a régióbeli versenytársak orra elől, még kérdéses. Az azonban egyértelmű, hogy a kormány pragmatista külpolitikája és a Szmolenszk teremtette közhangulat kihasználása egy jelentős előnyhöz juttatta Lengyelországot: a történelmileg leginkább oroszellenes társadalommal sikerült elfogadtatni a 2007-et követő fordulatot, így a kormány már a politikai veszteség veszélye nélkül tárgyalhat az oroszokkal, többek között az állami vasúttársaság teherszállítási üzletága, a PKP Cargo eladásáról. Európa második legnagyobb ilyen vállalata orosz szempontból is biztos befektetésnek számít, ráadásul a márciusi vonatkatasztrófa31 után még inkább elfogadják a lengyelek a külföldi tőke bevonásának szükségességét. Ezzel szemben a vasúti csomópont szerepére először kiszemelt (és a konkrét tervek aláírásáig is eljutó) Szlovákiában már korántsem ilyen egyszerű a lakosság támogatásának megszerzése. Az egyeztetések óta gyakorlatilag folyamatos vita tárgyát képezi az elképzelés, ráadásul a jelenlegi választások ismét bizonytalanná teszik az együttműködés alakulását. Egybeeső gazdasági és politikai érdekek Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy a fentieken felül mi az, ami döntő szempont lehet a versenyben.

29

http://www.gwu.edu/~ieresgwu/assets/docs/pepm_111.pdf [letöltés ideje: 2012. március 09.] http://russia-briefing.com/news/russian-railways-to-expand-to-europe.html/ [letöltés ideje: 2012. március 06.] 31 http://kitekinto.hu/europa/2012/03/04/brutalis_vonatszerencsetlenseg_lengyelorszagban [letöltés ideje: 2012. március 09.] 30

20


Nem szabad elfelejteni, hogy Lengyelországban jelenleg a költségvetés stabilizálása és az utóbbi években megugró államadósság visszaszorítása az elsőszámú kormányzati szándék. Ez pedig a továbbra is jelentős állami szektor egy részének privatizálását is jelenti. Bár a privatizációs terveket néhány esetben felfüggesztették, erre csak azért került sor, mert a kormány egyelőre nincsen kényszerhelyzetben, és igyekszik feljebb srófolni az árat. Az orosz (sok esetben állami) befektetők is tisztában vannak ezzel, valamint azzal is, hogy a jelenlegi európai forráshiány miatt még így is áron alul szerezhetik meg ezeket a vállalatokat. A vasút mellett különösen fontos lehet az energiaszektorban is küszöbön álló kiárusítás. A Lotos, a PGE és Tauron olajfinomítók is gazdára várnak, míg a PKN Orlen a Litvániában nemrég megszerzett Mazeikiai finomítótól szabadulna.32 Lengyel szempontból ez az infrastruktúra fejlesztését és olcsóbb orosz olajat vonna magával, Oroszország számára pedig növekvő befolyást jelentene, ráadásul ezzel az orosz medve betenné a lábát az EU ajtaján. Ezzel pedig elérkeztünk a következő fontos szemponthoz. Természetesen az Unió feszült figyelemmel és gyanakvással követi az orosz terveket, így a legjobb lehetőség a terjeszkedésre az EU ügyeletes jófiújának számító Lengyelország, ahol kevesebb akadályba és uniós kifogásba ütköznek a tervezett befektetések, mint mondjuk a figyelem középpontjába kerülő Magyarországon. Ráadásul az utóbbi időben a német-orosz energiaprojektek is szaporodnak, az atomenergia területén is. Ez az oroszok számára is létfontosságú, hiszen szükség van a német szakértelemre az oroszországi modernizációhoz. Így folyamatosan épül ki a kölcsönös függés rendszere, mint biztonságpolitikai garancia. Ebből a szempontból pedig előnyösebb Oroszország számára a lengyelek bevonása, mintsem egy a németekkel jó kapcsolatot ápoló és ott az orosz befolyás ellen lobbizó Lengyelország.33 Arról nem is beszélve, hogy az épülő LNG (folyékony földgáz) terminál, ami messze a legnagyobb lesz Közép-Európában, tovább növelhetné Lengyelország fontosságát Oroszország, valamint a régió többi országa irányában is.34 Mindezeken túl Lengyelország önmagában is jelentős piacot jelent (például az éppen európai befolyását építő Szberbank számára), ráadásul Németországgal is közvetlen összeköttetést biztosít. A nemzetközi logisztikai központ és vasúti átrakó szempontjából az ország domborzati viszonyai kedvezőbbek, mint Szlovákiában, ráadásul itt egészen az alsó-sziléziai iparvidékig már eleve széles nyomtávú sínek üzemelnek. Lengyelország továbbra is ráutalt a külföldi tőkére, az Európai Uniós források azonban előbb-utóbb (a jelenlegi helyzetben inkább előbb) apadni fognak, minden lengyel lobbi 32

http://www.petroleum-economist.com/Article/2745945/Polish-oil-refiner-in-Russian-sights.html [letöltés ideje: 2012. március 09.] 33 http://www.wbj.pl/article-‐56929-‐stratfor-‐poland-‐russia-‐competing-‐for-‐courtship-‐with-‐germany.html [letöltés ideje: 2012. március 05.] 34 http://www.wbj.pl/article-58094-stratfor-polands-energy-sector-and-russias-position.html [letöltés ideje: 2012. március 06.]

21


ellenére, így más lehetőségek után kell nézni. Ebből a szempontból az orosz tőke életszerű alternatíva, főleg, ha ez a kínai lehetőségekkel kézenfogva érkezik. Oroszország számára pedig a lengyel piac a mostani világgazdaságban talán a legbiztosabb befektetést jelenti, aminek a vonzerejét tovább növeli a földrajzi közelség és a lengyel szükség miatti relatív olcsóság. Arra is először van példa a lengyel történelemben, hogy az ország egyszerre tartson kapcsolatot Németországgal, az Egyesült Államokkal és Oroszországgal. A kormány pedig tudatosan próbál lehetőségeihez mérten egyensúlyozni. Ezért számít Lengyelország a katonai biztonság egyik európai szószólójának. Sürgeti a visegrádi és a a weimari harccsoport felállítását is, valamint az amerikai rakéták lengyelországi telepítését. Azonban még ez sem rontotta az orosz kapcsolatokat számottevően, hiszen Oroszországnak ezáltal csak még inkább érdekévé vált a gazdasági befolyás erősítése Lengyelországban, amely így mindkét oldal számára egyfajta biztonsági garanciaként is szolgál. Az egyetlen ütközőpont a lengyel kormány által (is) propagált Keleti Partnerség lehetne, ami Oroszország érdekszféráját sértené, elsősorban Ukrajna esetében. A kezdeményezés jelenlegi állapotában azonban semmiféle veszélyt nem jelent Putyinék számára, hiszen az EU-tagság, de még a valós szoros együttműködés is csak távoli délibáb jelen pillanatban. Lengyelország tehát gyakorlatilag minden szempontból helyzeti előnyben van a régiós versenyben, így még azt is megengedheti magának, hogy előnyösebb tárgyalási pozícióért manőverezzen. A privatizáció terén nem adja olcsón magát, a Szberbank befektetései esetében pedig feltételeket állít az orosz befolyásolás mérséklése céljából. Eközben Németországon át importálja az orosz gázt, 15 százalékkal olcsóbban,35 választott bíróság elé viszi a Gazpromot az egyenlőtlen feltételek miatt,36 vagyis minden lehetőséget kihasznál helyzete javítására. Persze mindez nehezen lenne elképzelhető német támogatás nélkül. Ennek ellenére Tusk és Putyin az elsők között gratuláltak egymásnak a lengyelországi parlamenti, majd az orosz elnökválasztást követően. Tusk nem vitatta a választások tisztaságát, ehelyett Moszkvában kijelentette, párbeszédre van szükség Moszkvával, „úgy, ahogyan van”.37 A lengyel-orosz kapcsolatok rohamos javulása nem a romantikus történelmi megbékélésről, hanem az érdekpolitizálásról szól. Ennek következménye az is, hogy az együttműködés nem csupán szép szavakból áll, hanem valós gazdasági haszonból mindkét oldalon, a lengyel kormány pedig egyelőre ügyesen alkalmazkodik a világgazdasági és világpolitikai 35

http://www.wbj.pl/article-‐56775-‐pgnig-‐to-‐import-‐gas-‐from-‐germany-‐rather-‐than-‐straight-‐from-‐russia.html [letöltés ideje: 2012. március 10.] 36 http://www.wbj.pl/article-‐56908-‐pgnig-‐seeks-‐lower-‐prices-‐from-‐gazprom-‐through-‐arbitration.html [letöltés ideje: 2012. március 10.] 37 http://rt.com/politics/russia-poland-relations-kobrinskaya/[letöltés ideje: 2012. március 09.]

22


folyamatokhoz. Persze lehet mondani, hogy szerencsés helyzetben vannak, hiszen minden adott ahhoz, hogy ők szakítsanak igazi hasznot az orosz terjeszkedésből, és ne a középeurópai versenytársak, de nem szabad elfelejteni, hogy mindez (jelentős) részben az elmúlt négy-öt év tudatos külpolitikájának köszönhető. A kormány a Realpolitik képviselője, mert megtanulták, hogy sem a szép szavak, sem pedig az agresszív retorika nem jelent garanciát arra, hogy az ország ne váljon a nagyhatalmak játszóterévé. Főleg nem Oroszország esetében.

23

KITEKINTŐ ELEMZÉSEK 12

Recommend Documents