Kisfeszültségű kapcsolóberendezések szerelés szabványának változásai. keresés

keresés...

Villámhíre k:

Nyitólap

Navigáció:

2014. 10. 30.

Lapszámok

Lapszámok

»

Képzés

2013

»

Előfizetés

Szeptember

»

Események

Fórum

Médiaajánlat

12:31

Be je le ntke z é s

Kapcsolat

Kisfeszültségű kapcsolóberendezések szerelés szabványának változásai

| Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika | HKL

Kisfeszültségű kapcsolóberendezések szerelés szabványának változásai 2013. SZEPTEMBER 16. HÉTFŐ, 09:42

ÍRTA: RUFF ENGELBERT, SZIJÁRTÓ GÁBOR

0 HOZZÁSZÓLÁSOK

A Villanyszerelők Lapja elmúlt számaiban sorra jelentek meg a szabványváltozásokkal, és -értelmezésekkel kapcsolatos cikksorozatok. Jelen írás a közeljövő (2014) egy igen jelentős szerelési szabványával kíván foglalkozni: az M SZ EN 61439-cel (IEC 61439). Cikksorozatunkban ismertetni fogjuk a legfontosabb változásokat az új szabványt illetően az előző (M SZ EN 60439 [IEC 60439]) tartalmához képest. Kitérünk arra is, hogy miért előnyös ezen szabvány alkalmazása, mit jelent a szabvány bevezetése a piaci szereplők számára (a villanyszerelők, a villamos tervezők és a berendezésgyártók szemszögéből). Végül foglalkozni kívánunk azon fontosabb jellegzetességekkel, amelyeket az üzemeltetők, beruházók részéről tudni érdemes a szabvány alkalmazása vonatkozásában.

VILÁGÍTÁS

MEGÚJULÓ K

• Gondolatébresztő a biztonsági világításhoz

• Örökzöld téma: energiatakarékosság XII.

• WEB-es LED-ek II.

• Nagyító alatt a gázmotor

• Környezetbarát iroda energiatakarékos világításának tervezése

• Hulladékhasznosítás

• M ire és hogyan alkalmazhatók a LED-ek?

kiküszöbölése

• A napelemes rendszerek veszélyforrásai és azok

• Napelempiaci körkép

• A gépjárművilágítás fejlődésének története II. Az utóbbi 30 év

TANULSÁGO S

fejlesztései • Az építőipari ló VITAINDÍTÓ

Az első cikkben röviden felvázoljuk a szabványok – és ezen belül a szerelési szabvány hátterét – múltját, követelményeit, azt, hogy miért szükséges egy új szabvány a kapcsoló- és vezérlőberendezések szerelésére, továbbá, hogy milyen változásokat hozott az M SZ EN 61439 a régihez képest. Körüljárjuk az átállás lehetséges buktatóit, azt, hogy hogyan hat várhatóan a piacra az új szabvány.

• Barátaink a bankok? • Digitális mágneses indukciós világítás rendszerek

A második rész ismertetni fogja az új szabvány főbb műszaki specifikációit – kiemelve a konstrukcióellenőrzést, mint új fogalmat. Kísérletet teszünk a további új fogalmak értelmezésére, úgy, mint például a konstrukcióellenőrzött és darabvizsgált berendezések. Bemutatjuk a háromféle ellenőrzési metódust, ami szóba kerülhet az új szabványnál. A harmadik részben tárgyaljuk, hogy miben más a darabvizsgálat, mint a TTA vizsgálat. A leírtakat darabvizsgálati példákkal illusztráljuk. Egy berendezésnél megadjuk a fontosabb vizsgálati szempontokat. Igyekszünk gyakorlati példákkal még szemléletesebbé tenni a szabvány változás lényegét. Az utolsó részben áttekintjük a tervezésnél és a berendezésgyártásnál a főbb szempontokat a szakirodalom és a szabványkövetelmények segítségével. Ezek után ismertetjük a szerelés menetét – érdekesebb lépéseit kiemelve. Igyekszünk hasznos tippekkel szolgálni, hogy a gyártásnál mire kell odafigyelni. Kitekintünk a szabványváltozáson túlra is, hogy globálisan mit hozhat ez az újítás a villamos szakma jövője számára. Cikksorozatunk során főleg a teljesítmény-kapcsoló- és vezérlőberendezésekre vonatkozó előírásokkal foglalkozunk, amelyeket a 61439-1 és 61439-2 szabványlapok határoznak meg.

Bevezetés

A nemzetközi villamos ipari szabványok kidolgozásának vezető szervezete az IEC (International Electrotechnical Commission) 2009-

• Death, danger, escape...

• Gégecső vagy hajlékony védőcső? III. • Közvilágítás és LEDtechnológia • Kereskedelem: válságon innen és túl • Lássuk a medvét!

EZT LÁTTAM

ben bocsátotta ki először az IEC 61439-1 (Általános szabályok), illetve a 61439-2 (Teljesítmény-kapcsoló- és teljesítményvezérlőberendezések) (M SZ EN 61439-1, 61439-2) szabványokat, amelyek a „Kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezések” összeszerelésének témakörével foglalkoznak. A szabvány elsődleges célja, hogy a kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezések szerelése biztonságos és folyamatos energiaellátásra törekvő legyen. Fontos a biztonság hangsúlyozása, hiszen garantálni kell a végfelhasználók (fogyasztók) számára minden épület esetén, hogy a villamos berendezés – ami az egyik legérzékenyebb készülék – ne jelentsen kockázatot az emberi élet és a létesítmény szempontjából (pl. tűz, áramütés, robbanás stb.). Az előbbiekben említett másik fontos tényező a folyamatos energiaellátás szavatolása. M a a világon, így M agyarországon sem engedhető meg, hogy a termelés váratlan okok miatt leálljon. Számos példa bizonyítja világszerte, hogy gazdaságilag milyen káros lehet a villamosenergia-kimaradás. Németországban például a düsseldorfi repülőtérnél bekövetkezett tűz után három napig teljesen le kellett zárni a létesítményt, az egész repülőtér rekonstrukciója több mint két hónapba telt. Hasonló esetek fordultak elő az USA-ban, ez az amerikai ipar számára évente több mint 2000 milliárd forint veszteséget jelent. Kínában a villamos tűzre visszavezethető esetek száma elérte a 45 000-et 2008-ban. Franciaországban a villamos tüzek okozta károk elérik az évi 274 milliárd forintot, öt tűzesetből egy villamos meghibásodásra vezethető vissza, ami 55 000 elvesztegetett munkanapot jelent a termelés szempontjából. Egy biztosítói statisztika szerint a létesítményekben bekövetkezett káresetek 64 %-a tűzkár volt, és ennek jelentős hányada a villamos rendszer hibájára vezethető vissza (22 %). A káresetek hátterében a villamos hibák egy része a nem szabványos szerelés eredménye. Ezen példák is jól mutatják, hogy jócskán van hova fejlődni ezen a területen, csökkentve a fent felsorolt számokat, ezért születettek különböző követelmények, melyek végül egy új szerelési szabványt hívtak életre. FRISS HO ZZÁSZÓ LÁSO K

• El kell menni innen • Az irodatűz, a gazdaságosság és a szürke karbantartó

Kapcsolat Veszprémben , hazánk egyetlen VILLAMOSIPARI MÚZEÚM... 25.10.14 13:18

Védővezetős érintésvédelem a PEN vezető keresztmetszete lehet 1/2 a fázisveze... 21.10.14 18:41

A ronda villámhárítóról Jó lenne esztétikus, 5letes, szellemes (de megfele... 10.10.14 13:16

A szerelési szabvány áttekintése

Az első kapcsoló- és vezérlőberendezésekkel kapcsolatos biztonsági szabványokat, szabályokat és alapelveket összefoglaló dokumentációt 1896-ban adta ki a VDE (Verband der Elektrotechnik – Német Elektrotechnikai Egyesület). Az első magyar villamos biztonsági szabvány 1914-től volt érvényben, melynek kidolgozásában – a M EE (M agyar Elektrotechnikai Egyesület) részéről – közreműködött dr. Liska József, Zipernowsky Károly és Bláthy Ottó Titusz. A „Villamos berendezések létesítése 1000 V alatt” című VDE 0100 szabvány 1941-ben jelent meg. A szigetelésre vonatkozó követelmények és az érintésvédelemmel kapcsolatos szabványrész 1958-ban látott napvilágot. Az első kisfeszültségű berendezés szabvány, az IEC 439 1973-ban jelent meg „Gyárilag szerelt kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezések” címmel. A második verzió 1985-ben lépett hatályba „Kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezések szerelése – 1. rész: Tipizált és részlegesen tipizált kisfeszültségű berendezések” címmel, melyben bevezették a tipizált (TTA – Type-Tested Assemblies) és a részlegesen tipizált berendezések (PTTA – Partial Type-Tested Assemblies) fogalmakat – erre majd később részletesebben kitérünk. Az új számozási rendszer (IEC 60000 kezdetű) 1999-ben jelent meg (IEC 60439). A fentiek összefoglalását az 1. ábra szemlélteti.

Miért szükséges egy új szabvány a kapcsoló- és vezérlőberendezések szerelésére? Kritikák a 60439 szabvánnyal szemben

A szabványt nem volt könnyű megértetni és alkalmazni, mivel találhatók benne olyan sötét foltok, melyek lehetővé tették a szubjektív értelmezéseket, illetve a tartalom is kevésbé jól strukturált. Felépítését tekintve dilemmát okoz a tipizált és részlegesen tipizált berendezés elkülönítése is, hiszen a két kategória között nincsen egyértelmű határ, a szabvány alkalmazása így korlátozott, és az osztályozás sem nyilvánvaló a végfelhasználó számára. Ezek az okok arra vezethetőek vissza, hogy a 60439 szabvány 1. lapja kettős funkciót töltött be: termékszabvány is volt és általános követelményeket is tartalmazott a sorozat többi részéhez. A szabványt nem mindegyik gyártó tartotta be, és ezért részekre bomlott a piac.

Mi hívta életre a 61439-es szabványt?

A kisfeszültségű berendezésekre az IEC 60364 (M SZ HD 60364) és a magyarországi (helyi) szabványok vonatkoznak. A kapcsolóés vezérlőberendezésekre a régi (IEC 60439-1) helyett az új (IEC 61439-1&2) szabványt lehet alkalmazni, mely tartalmazza a gyűjtősínek (IEC 60439-2) és a vezérlőszekrények (IEC 60947-x) részeket. Az IEC 61439-es szabvány M SZ EN 61439 néven már megtalálható a M agyar Szabványügyi Testület honlapján.

A szabványok általában egy átmeneti időszakot követően váltják egymást, amely alatt mind a régi, mind az új hatályban van. Ebben az esetben is ez történik, jelenleg az átmeneti időszak tart, az új szabvány 2014-től fogja teljes körűen felváltani a régit. Az új szabvány érkezésének oka, hogy ezáltal a teljes rendszer tervezése megvalósítható a rá vonatkozó szabványok betartásával. Különböző kölcsönhatások vizsgálhatóak, ellenőrizhetőek. A bevezetés fő szempontja a szakemberek és a laikusok biztonsága minden olyan kockázattal, veszéllyel szemben, ami a szerelésre vezethető vissza. Ugyancsak követelményként jelent meg, hogy az üzemeltetés, karbantartás leegyszerűsödjön, és emellett a módosítási lehetőség is fennmaradjon. M anapság a szerelések 80%-a nem felelne meg a fent említett szabvány által állított követelményeknek világszerte. Ennek több magyarázata is lehet: - a követelmények nincsenek tisztázva - a kapcsolószekrény- és berendezésgyártók szerepköre nincsen kikristályosodva.

Min változtat az új szabvány?

A 61439-es szabványban az 1. és 2. lapot együtt kell alkalmazni, míg a régebbi szabványnál elegendő volt az 1. lap. Szigorúbb ellenőrzési követelmények is születtek általa, ennek keretében például a darabvizsgálat során a gyártó által elvégzendő ellenőrzések száma tízre nőtt. Szigorúbb biztonsági és üzembiztonsági előírások is keletkeztek. Szigorodtak a követelmények a szigetelőanyagokkal és a tranziens túlfeszültség-állósággal szemben. Rendeződött a származtathatósága egy típustesztelt referencia berendezésből. Az új szabvány 50 helyett már 200 működési ciklust határoz meg a zárszerkezetekre, reteszekre. Ezekről a követelményekről részletesebben a következő cikkekben teszünk említést. A kisfeszültségű berendezések szerelése kellő szakértelmet és figyelmet igényel a szerelvény teljes életciklusa során (2. ábra) – mely három részből áll. Az első fázis a tervezés előkészítése, mely során a fontosabb műszaki paraméterek hatásait szükséges megvizsgálni. A felhasználandó anyagok tulajdonságait pontosan meg kell határozni. A második fázis a tervezés és a kivitelezés (gyártás) műszaki oldalról. Az utolsó fázisban pedig már a felhasználóhoz közeli lépésekről beszélhetünk: telepítés, üzemeltetés, élettartam vége. A 3. ábrán a fogalmak előtti szám egészen pontosan meghatározza a szabványon belüli pontot, amelyben a fogalmat definiálják. A szabvány felépítése igazodik a védelmi eszközökkel foglalkozó IEC 60947-es szabványhoz. M egkülönbözteti az eredeti termékgyártót (Original M anufacturer) a kapcsolószekrényt összeállító berendezésgyártótól (Assembly M anufacturer). Az első felel a kapcsolószekrény eredeti terveiért, valamint elvégzi az ún. tervezési ellenőrzéseket (design verifications), amiket tanúsító szervezeteken (Asefa, ASTA, KEM A stb.) keresztül kell igazolnia. A második szereplő feladata a kapcsolószekrény összeállítása (Panel builder – berendezésgyártó). A végső összeszerelésnél ő vállalja a felelősséget, és a szerelés befejezésével az ő feladata a darabvizsgálati ellenőrzést elvégezni. Az összeszerelésnél az összes mechanikus és villamos alkatrészt (funkcionális egységek, kapcsoló eszközök, szekrények stb.) figyelembe kell venniük (4. ábra).

A szabvány alkalmazásában érintett piaci szereplők

A szabvány alkalmazása számos piaci szereplő közreműködésével valósulhat meg: beruházó, tervező és tervellenőr, engedélyező hatóság (M KEH – M agyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal), berendezésgyártó, financiális vállalat (pl.: bank), üzemeltető, biztosító. Ezek közül szeretnénk kiemelni azokat, akik a villamos szakmához közelebb állnak (tervező, berendezésgyártó, üzemeltető). A tervező számára a szabvány alkalmazása előnyt jelenthet, hiszen a berendezés meghibásodása (termeléskiesés, káresemény, baleset) során védettséget élvez, mert a követelményeknek megfelelően tervezett, és ezt a tervdokumentációval alá is tudja támasztani. A berendezésgyártó számára két lehetőség áll fenn az új szabvány kapcsán. Az első esetben a termékgyártó típusvizsgált rendszerét alkalmazza, ekkor konstrukciós ellenőrzéseket nem kell elvégeznie, csupán a tíz darabvizsgálatot kell lefolytatnia. A második esetnél, ha eltér a termékgyártó által bevizsgáltatott konfigurációtól, vagy nem tartja be a szerelési utasításokat (nem típusvizsgált berendezés), abban az esetben a felelősség a berendezésgyártóra száll. Amennyiben a berendezésgyártó eltér a bevizsgált konstrukciótól, az esetben el kell végeznie a konstrukció ellenőrzését is, ellenőrizve azt, hogy az adott módosítás milyen hatással van a berendezés működőképességére. Tehát a berendezésgyártó az eddigieknél egyszerűbben lebonyolíthatja az átadást/átvételt a beruházó és a hatóság felé. Hasonlóan a tervezőhöz – szabvány szerinti kivitelezés esetén – a berendezés meghibásodása, baleset során a berendezésgyártó is mentesül a jogi következmények alól. Az üzemeltető számára kedvező lehet a szabvány szerint tervezett és kivitelezett kapcsolóberendezések működtetése, hiszen így az üzembiztonság magasabb, a meghibásodások és károk lehetősége a minimálishoz közelít. A bevezetés előtt álló vállalatoknak a helyzet felismerése után két feladatot kell elkülönítenünk. Egyrészről a szerelési és ellenőrzési technológia kidolgozását, másrészről minőségbiztosítási oldalról biztosítani kell azokat a dokumentumokat és módszereket, melyekkel a kialakított szerelési technológia eredménye – a folyamat és a termék – ellenőrizhető, az ellenőrzés dokumentálható, eredményei megismételhetők és kiértékelhetők.

Befejezés

Ez a cikksorozat nem tűzheti ki célul a felsorolt vonatkozó, több száz oldalnyi anyag kiterjedtebb ismertetését, és ezért nem pótolhatja azok pontos és részletes tanulmányozását. A következő részekben ismertetni fogjuk tehát az új fogalmakat részletesebben, és bemutatjuk példákon keresztül a szabvány követelményrendszere által meghatározott új ellenőrzéseket. Folytatása következik. Irodalomjegyzék MSZ EN 60439-1:2000 MSZ EN 61439-1&2:2012 A. P. Rao, D. A. Chavan, P. Patel, T. N. Shah: Introduction to IEC 61439: A new standard on Switchgear & Controlgear Assemblies Arató Cs.: Állandóság és változások a villamos szakmai előírásokban (2012) C. McKee: IEC 61439 An introduction (2012) Dr. Novothny F.: A kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezések szabvány változásai IEC 60439-1 IEC 61439 1&2 (2012) G. Verlinden: Basisprincipes EN 61439-1 ↔ EN 60204-1 (2011) Kriston J.: Intelligent energy Nagy L.: Villamos hálózatok tűzvédelme, a villamos elosztószekrények tűzvédelme (2007/10,11-12) R. Borchert: IEC 61439 The new Standard for Low-Voltage Switchgear Assemblies–Changes and Effects in respect of Tests Rudolf J.: Tájékoztató az MSZ EN 61439-1,-2:2010 szabvány bevezetéséről (2012) Ruff E.: Kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezések gyártásellenőrzése (2013) ABB: Technical Application Papers No.11 Guidelines to the construction of a low-voltage assembly complying with the Standards IEC 61439 Part 1 and Part 2 ABB: The new standard for low-voltage switchgear and controlgear ASSEMBLIES (2010) Schneider Electric: How to assemble an electrical switchboard Technical guide (2013) Siemens: IEC 61439 The new Standard for Low-Voltage Switchgear Assemblies –Changes and Effects in respect of Tests (2009) Szabványértelmezés: IEC 61439 – EN 61439 – MSZ EN 61439

keresés...

Villámhíre k:

Nyitólap

Navigáció:

2014. 10. 30.

Lapszámok

Lapszámok

»

Képzés

2013

»

Előfizetés

Október

»

Események

Fórum

Médiaajánlat

12:37


Kapcsolat

Kisfeszültségű kapcsolóberendezések szerelési szabványának változásai II. - A konstrukcióellenőrzés főbb lépései | Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika | HKL

Kisfeszültségű kapcsolóberendezések szerelési szabványának változásai II. - A konstrukcióellenőrzés főbb lépései 2013. OKTÓBER 16. SZERDA, 14:39

ÍRTA: RUFF ENGELBERT, SZIJÁRTÓ GÁBOR, VILLAMOSMÉRNÖK

0 HOZZÁSZÓLÁSOK

Jelen írás a közeljövő egy igen jelentős szerelési szabványával kíván foglalkozni: az M SZ EN 61439-cel (IEC 61439). Cikksorozatunk első részében röviden ismertettük a szabvány múltját, követelményeit, kitértünk arra is, hogy miért szükséges egy új szabvány a kapcsoló- és vezérlőberendezések szerelésére, továbbá, hogy milyen változásokat hozott az M SZ EN 60439-hez képest, és mindez hogyan érinti a piaci szereplőket (tervezők, beruházók, üzemeltetők).A most következő részben kísérletet teszünk további új fogalmak értelmezésére, úgy, mint például a konstrukcióellenőrzött és darabvizsgált berendezések. Bemutatjuk a háromféle ellenőrzési metódust, ami szóba kerülhet az új szabványnál. Végül ismertetni fogjuk az új szabvány főbb műszaki specifikációit – kiemelve a konstrukcióellenőrzés lépéseit.

VILÁGÍTÁS

• Légi akadályvilágítás III.

Konstrukció ellenőrzött, darabvizsgált - ellenőrzött berendezések

Ahogy a cikksorozat bevezetőjében említettük, az új szabvány egyik fontos jellemzője a régi szabványhoz képest, hogy a tipizált és a részlegesen tipizált berendezés (TTA és PTTA) fogalmakat felváltja az ellenőrzött berendezés (tested assemblies) fogalma, mely két ellenőrzésre bontható fel: konstrukciós és darabvizsgálati. Ezen cikk az előbbit, míg a következő cikk az utóbbi ellenőrzést fogják bemutatni. Azt is tisztáztuk az előző cikkben, hogy az eredeti termékgyártó felel a konstrukció ellenőrzés végrehajtásáért. Ezután a berendezésgyártónak két választási lehetősége adódik: az eredeti termékgyártó szerelési útmutatójának megfelelően szereli össze a rendszert, vagy attól eltér (1. ábra). Ezen cikk az előbbi pontokat veszi végig, míg az ezt követő cikkek az utána következő lépéseket fogja taglalni (pl. darabvizsgálat, szimulációk, mechanikai összeszerelés stb.).

• A gépjárművilágítás

MEGÚJULÓ K

• Örökzöld téma: energiatakarékosság IV.

fejlődésének története II. Az utóbbi 30 év fejlesztései

• Geotermikus energia környezetbarát hasznosítása

• M eghosszabbított

• Az elektroszmog élettani

korengedmény

következményei

• OLED fényforrások I.

• Örökzöld téma:

• Hagyományos eszközök speciális funkciói I. Időrelék másképpen

energiatakarékosság II. • Örökzöld téma: energiatakarékosság VIII. Világítástechnika

VITAINDÍTÓ TANULSÁGO S

• Néhány gondolat az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról

• Tömeges áramütés egy rossz döntés miatt

• M agyar fejlesztésű

• Barátaink a bankok?

elektronikus fénycsőelőtétek • M i van veled, okos mérés? • Közvilágítás és LEDtechnológia

• Az olcsó kábel is lehet jó ? • A villanyszerelési munka veszélyei • Egy sokkoló történet

• Trükkös energia- és fénymegtakarítók

EZT LÁTTAM

A háromféle ellenőrzési metódus

M int már említettük, az elvégzendő ellenőrzéseket három különböző módszerrel hajthatjuk végre. Nem végezhető el bármely mérési lépés bármely metódussal, de van olyan eset, ahol van választási lehetőségünk (2. táblázat). A három metódus a következő: Ellenőrző mérés: egy berendezés mintadarabjának vagy a berendezések egyes részeinek mérése, annak igazolására szolgál, hogy a konstrukció teljesíti a vonatkozó berendezés szabvány követelményeit. (M egjegyzés: az ellenőrző mérés egyenértékű a típusvizsgálattal.) - Ellenőrző összehasonlítás: egy berendezés vagy egy berendezés részeinek kialakítására javasolt konstrukció strukturált összehasonlítása egy méréssel ellenőrzött referencia konstrukcióval. - Ellenőrző értékelés: egy berendezés mintadarabjának vagy a berendezések egyes részeinek kialakításánál alkalmazott szigorú konstrukciós szabályok vagy számítások ellenőrzése, annak igazolására, hogy a konstrukció teljesíti-e a vonatkozó berendezés szabvány követelményeit.

FRISS HO ZZÁSZÓ LÁSO K




Eredeti gyártó - konstrukcióellenőrzés

Eredeti gyártó - konstrukcióellenőrzés

Az M SZ EN 61439 szabvány megjelenésével előtérbe került néhány új fogalom, amit érdemes lenne tisztázni, mielőtt továbblépnénk a konstrukcióellenőrzés kérdéskörére. Ilyen például az eredeti gyártó definíciója. Az eredeti gyártó egy olyan szervezet, amely megvalósította (létrehozta) az eredeti konstrukciót és (elvégezte és/vagy elvégeztette) a berendezés ellenőrzéseket a vonatkozó berendezés szabvány előírásai szerint. A berendezésgyártó az a szervezet, amely a berendezés teljes összeállításáért vállalja a felelősséget, a berendezést annak elkészülte után darabvizsgálati ellenőrzésnek veti alá. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a berendezésgyártó az eredeti gyártótól eltérő (különböző) szervezet is lehet. A konstrukciós ellenőrzés szerepe egy berendezés mintadarabjának vagy a berendezések egyes részeinek az ellenőrzése. Annak igazolására szolgál, hogy a konstrukció teljesíti-e a vonatkozó berendezés szabvány követelményeit. Az ellenőrzés alapvetően az eredeti gyártó feladata. Amennyiben az eredeti konstrukciót a berendezésgyártó módosította, azaz a bevizsgált konstrukciótól eltérő konstrukciót hozott létre, úgy neki is el kell végeznie az ellenőrzését. M eg kell vizsgálnia, hogy a módosítás milyen hatással van a berendezés működési paramétereire. M ég egy fogalmat érdemes megemlíteni – mielőtt a konstrukciós ellenőrzés főbb lépéseire áttérnénk – az RDF-et (Rated Diversity Factor), mint csökkentési tényezőt. Általában a gyűjtősínre csatlakozott készülék terhelése nem egyforma. Emiatt nem szükséges gyűjtősín méretezésnél az összes készülék (névleges áramainak összegét) folyamatos működését figyelembe venni (1. táblázat.)

A konstrukcióellenőrzés főbb lépései

A következőkben ismertetjük, hogy a szabvány követelményei szerint hogyan kell a berendezés ellenőrzését elvégezni. A konstrukciós ellenőrzésen belül nem kell elvégezni azokat a vizsgálatokat, amelyek kihatással vannak a berendezés működőképességére (pl. zárlatbiztossági ellenőrzés), abban az esetben, ha a berendezést üzembe helyezik. Kis darabszámú illetve egyedi rendeléseknél van ennek jelentősége. A 2. táblázatban megtekinthetők a konstrukciós ellenőrzés főbb lépései, ezen belül, hogy adott vizsgálatnál, így például a szekrények IP védettségénél milyen ellenőrzési metódus alkalmazható.

Korrózióállóság

A szabvány a beltéri fémes anyagú kapcsolószekrényekre a következő korrózióállósági tesztet írja elő. 6x24 óra ciklikus vizsgálatot ír elő az M SZ EN 60068-2-30:2006 (Db vizsgálat) szabvány 40 ± 3 °C-on, 95%-os relatív páratartalom mellett és 2x24 óra sós pára ciklikus vizsgálatot az M SZ EN 60068-2-11:2000 (Ka vizsgálat) szabvány alapján 35±2 °C-on. A teszt végeztével nem megengedett a nagyobb mértékű rozsdásodásra, repedésre, vagy más károsodásra utaló jel, mint amelyet az ISO 4628-3 megenged. A felület védőrétegének károsodása megengedett, de a mechanikai integritás nem szabad, hogy sérüljön, a tömítés se károsodjon, ajtók, zsanérok, zárak és a rögzítések rendellenes erőfeszítések nélkül működjenek. (M egjegyzés: a szabvány ugyan kültérre is előír követelményeket, de ezzel cikksorozatunkban nem szeretnénk foglalkozni, ugyanis főleg a beltérre készült kapcsolóberendezéseket vesszük górcső alá.)

Szigetelő anyagok tulajdonságai

A szigetelőanyagok túlmelegedése és a belső áramkörök vizsgálata fontos szempont. Ellenőrizendő a szigetelőanyagból gyártott burkolat hő stabilitása – az M SZ EN 60068-2-2:2008 szabvány szerint – a Bb vizsgálat alapján természetes légáramlás mellett 168 órán keresztül, 70°C hőmérsékleti hatásnak kitéve, 96 órás helyreállási idővel. Elektromosan fűtött szekrény használata ajánlott, a természetes légmozgás megvalósítható a szekrény falába fúrt lyukakkal. Amennyiben a burkolat túl nagy a „fűtő”-szekrény befogadó képességének, ez esetben használható reprezentatív burkolat minta. A teszt végeztével a burkolaton, illetve burkolatmintán nem látható törés, illetve a burkolat nem lehet ragacsos vagy zsíros. Az izzóhuzalos tesztet az M SZ EN 60695-2-10:2001 vizsgálati eljárás és az M SZ EN 60695-2-11:2001 éghetőség vizsgálat módszerei alapján kell elvégezni. Az izzóhuzalos tesztet el kell végezni a berendezés részein, vagy a részeiből kivett elemeken. A vizsgálatot a felhasznált anyag legkisebb anyagvastagságú pontjánál kell végezni. Amennyiben egy adott anyagot egy adott keresztmetszettel már megvizsgáltunk, akkor ezt nem szükséges újra vizsgálnunk. Az izzószál hegyének hőmérséklete a különböző vizsgálati pontokra: - 960 °C a vezető részek vizsgálatára, - 850 °C abban az esetben, ha a szekrényt a falüregben kívánjuk elhelyezni, - 650 °C az összes többi részre, beleértve a védővezetőt is. Tehát a szabvány kimondja, hogy a feszültség alatt álló részeknek 960 °C-ot el kell viselniük 30 másodpercig úgy, hogy se közben se utána ne keletkezzen tűz. A többi alkatrésznél a vizsgáló hőmérséklet 650 °C.

A berendezés mechanikus védelme - IP-védettség

Az M SZ EN 60529:2001 szabvány jelöli meg a készülékek burkolatainak védettségi szintjét abból a szempontból, hogy azoknak milyen szintű a veszélyes részek érintése elleni védelme, illetve mennyire védett az adott készülék víz és szilárd tárgyak behatolása ellen. Olyan behatásokra, mint korrozív gőzök, nedvesség, gombák vagy férgek, illetve robbanás elleni védelemre az előbb említett szabvány nem vonatkozik. Az IP-védettséget jelző kód két számjegyből áll. Az első számjegye a szilárd tárgyak behatolása, illetve por behatolás elleni védelem szintjére, a második számjegy a burkolat víz behatolása elleni védettségi fokozatra utal (3. táblázat). Amennyiben a személyek érintése elleni védelem az adott burkolat esetén magasabb, mint az az első számjegyből következne, az esetben az IP-védettség jelzése kiegészülhet egy úgynevezett járulékos betűvel. Bizonyos esetekben, amikor csak a személyek védelmét kell figyelembe vennünk, akkor a számjegyek „X” betűkkel helyettesíthetők (pl. IPxxD). A betűjelek jelentése a következő: - A: kézfejjel történő érintés elleni védelem - B: védelem ujjal történő érintés ellen - C: szerszámmal való érintés elleni védelem - D: védelem huzallal történő érintés ellen Az IP-kódot mindig számjegyenként olvassuk ki (lásd 2. ábra), ne egészben. Pl. ahol IP31 védettségi szint az elvárt, abban a környezetben nem fog megfelelni sem az IP22, sem az IP40-es védettségű szekrény. M ind a két paraméternek el kell érnie, vagy meghaladnia a megadott szintet. Az IP-kódot villamos készülékekre 72,5 kV-ig (kisfeszültségű rendszereknél 50-1000 V váltakozó áramú és 75-1500 V egyenáramú feszültségről beszélhetünk) alkalmazzák.

IK-védettség

Röviden az IK-védettségről, az M SZ EN 62262:1998 szabvány határozza meg a villamos berendezések burkolatai által nyújtott védettségi fokozatot, amely megadja a külső mechanikai hatásokkal szembeni ellenállóságot (3. ábra). M inden szám a behatás energiájára utal (Joule-ban), amit a tárgy el tud viselni (4. táblázat). Bármilyen IK vizsgálatból eredő deformáció eredménye nem befolyásolhatja a kapcsolóberendezés biztonságát. A kapcsolóberendezés IP-védettségét meg kell őrizni. A feszültség alatt álló részek és a kapcsolóberendezés többi része között megfelelő távolságot kell tartani. 1000 V-os névleges feszültségig a feszültség alatt álló részek (réz sín) és a takaró panelek közötti távolság valószínűleg egy esemény után deformálódhat (lásd 5. ábra) (pl. IK-védettség vizsgálat).Ennek a távolságnak legalább 20 mm-nek (d) kell lennie a szabvány szerint, ha ez nem lehetséges további szigetelőanyagok elhelyezése szükséges. (Folytatjuk!) Irodalomjegyzék: Ruff E.: Kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezések gyártásellenőrzése (2013) Schneider Electric: How to assemble an electrical switchboard Technical guide (2013) Schneider Electric: Épületvillamossági kézikönyv (2007) Siemens: IEC 61439 The new Standard for Low-Voltage Switchgear Assemblies -Changes and Effects in respect of Tests (2009) M SZ EN 60439-1:2000 M SZ EN 61439-1&2:2012 M SZ EN 60068-2-30:2006 M SZ EN 60068-2-11:2000 M SZ M SZ M SZ M SZ M SZ M SZ

EN 60068-2-2:2008 EN 60695-2-10:2001 EN 60695-2-11:2001 EN 60529:2001 EN 62262:1998 EN 62262:1998

T émakör: Szabványok

Szólj hozzá! Név (kötelező) E-mail cím (kötelező) Weblap

1000 karakter maradt

Kérek értesítést a következő hozzászólásokról

Frissítés

KÜLDÉS (CTRL+ENTER) JComments

keresés...

Villámhíre k:

Nyitólap

Navigáció:

2014. 10. 30.

Lapszámok

Lapszámok

»

Képzés

2013

»

Előfizetés

November

»

Események

Fórum

Médiaajánlat

13:15


Kapcsolat

Kisfeszültségű kapcsolóberendezések szerelési szabványának változásai III. - A konstrukcióellenőrzés főbb


lépései (folytatás)

Kisfeszültségű kapcsolóberendezések szerelési szabványának változásai III. - A konstrukcióellenőrzés főbb lépései (folytatás) 2013. NOVEMBER 14. CSÜTÖRTÖK, 10:43

ÍRTA: VL SZAKLAP

0 HOZZÁSZÓLÁSOK

Jelen írás a közeljövő egy igen jelentős szerelési szabványával kíván foglalkozni: az M SZ EN 61439-cel. Cikksorozatunk első részében röviden ismertettük a szabvány múltját, követelményeit. A második cikkben bemutattuk a háromféle ellenőrzési módszert, és rátértünk a konstrukció ellenőrzés ismertetésére. A most következő részben folytatni kívánjuk a konstrukció ellenőrzés lépéseinek bemutatását. Az előző cikk végén a berendezés mechanikus védelmét vettük górcső alá, azon belül is külön foglalkoztunk az IP- és IKvédettséggel. Azt is bemutattuk, hogy a szabvány milyen ellenőrzési követelményeket ír elő (VL 2013/10. szám, 28. old. 2. táblázat) a konstrukció ellenőrzésnél. Szeretnénk kiemelni, hogy cikksorozatunk célja nem az, hogy pontról pontra bemutassa a szabványt, hanem felvázolja, hogy a régihez (M SZ EN 60439) képest milyen jelentős változásokat hozott az új szabvány. Tehát, a táblázat szerint a konstrukció ellenőrzés következő lépése:

A kúszóáramutak és átívelési távolságok vizsgálata

A kúszóáramutak és átívelési távolságok meghatározása az M SZ EN 60664-1:2008 elveire épül, célja a szigetelők összehangoltságának biztosítása. A különálló áramkörök kúszóáramút és átívelési távolságának méretezésénél a legnagyobb feszültségértékeket kell figyelembe venni (a névleges lökőfeszültség értéket az átívelési távolságoknál, illetve a névleges szigetelési feszültséget a kúszóáramutak méretezésénél) (1. ábra).

VILÁGÍTÁS

• Fényforrások környezetvédelmi értékelése életcikluselemzés segítségével II. • Légi akadályvilágítás II. • Környezetbarát iroda energiatakarékos világításának tervezése

MEGÚJULÓ K

• A napenergia hasznosítása III. • Örökzöld téma Energiatakarékosság X. • Örökzöld téma: energiatakarékosság IV. • Harmonikus zavarok a villamosenergia-

• OLED fényforrások I.

felhasználás gyakorlatában

• Örökzöld téma: energiatakarékosság VII. -

• Örökzöld téma: energiatakarékosság VIII. -

Világítástechnika

Világítástechnika

VITAINDÍTÓ

• M i van veled, okos mérés? • Gégecső vagy hajlékony védőcső? III. • Néhány gondolat a tartalékvilágítás szabályozási hátteréhez

TANULSÁGO S

• A suszter és a kaptafája • Tömeges áramütés egy rossz döntés miatt • Barátaink a bankok? • Egy sokkoló történet • Death, danger, escape...

• Fotovillamos (PV) inverterek A legkisebb kúszóáramutakat és átívelési távolságokat az alábbi elemek között szükséges biztosítani: két vezető

• A villamossági piac kilátásairól

a vezető és a földelés. A szabványban található táblázat megadja azokat a távolságokat, amelyeket névleges lökőfeszültségre (Uimp) a gyártó megadott. A kimutatásban található értékek egy meghatározott inhomogén villamos térre és 3-as szennyezettségi fokra (a pontos definíciója a szabványban megtalálható) vonatkozik. Ezek a feltételek biztosítják, hogy a lökőfeszültségnek 0-tól 2000 m tengerszint feletti magasságig ellenáll (1. táblázat).

EZT LÁTTAM

1000 V-os gyűjtősín névleges feszültségnél (Un) a megadott névleges lökőfeszültség (Uimp) 12 kV, ebben az esetben a két gyűjtősín közötti távolságnak legalább 14 mm-nek kell lennie, ugyanez 750 V-nál már csak 8 kV, ami azt jelenti, hogy a legkisebb távolság 8 mm lehet.

Áramütés elleni védelem

Ez az alapvédelem és a hibavédelem (régebben: érintésvédelem) megfelelő működésének ellenőrzését foglalja magában. Ellenőrizni kell a védővezető folytonosságát, illetve vizsgálni kell a védővezetőket zárlatbiztonság szempontjából. Az alkalmazott védővezető ellenállása nem haladhatja meg a 0,1 Ω-ot. A védővezető folytonossága csak méréssel igazolható, zárlatbiztonsága viszont méréssel vagy egy már bevizsgált referencia-berendezéssel történő összehasonlítással is. Ezen összehasonlítás végezhető számítással, illetve ellenőrző lista alapján történő ellenőrzéssel is. Azoknál a kapcsolóberendezéseknél, amik nem érzékenyek az elektromágneses terekre (lásd EM C vizsgálatok bekezdés) az egyszerű védővezető használata is megfelelő, azonban elektromágneses térre érzékenyebb berendezés esetén magasabb védelmi szint szükséges, ami sodrattal érhető el (2. ábra).




A ronda villámhárítóról A védővezető (PE – protective conductor) segítségével érhető el, hogy a kapcsolóberendezés minden alkatrésze azonos potenciálon legyen. Úgy kell méretezni, hogy kellőképpen ellenálljon a hőnek és az elektrondinamikai hatásoknak, ami hibaáram esetén akár 0,2-5 másodperc alatt folyhat. A védővezető keresztmetszetét az alábbi összefüggéssel lehet kiszámolni: ahol: az SP a védővezető keresztmetszete mm2-ben, I: a fázis és a föld között folyó hibaáram, t: a hibaáram fennállásának időtartama, k: tényező, ami a védővezető alapanyagától függ. Például a PVC szigetelésű réz vezetőnek a k tényezője 143. A védővezetőt egyértelműen azonosítani kell és sárga-zöld jelzéssel ellátni. Előfordulhat, hogy a védő- és a nullavezetőt egy vezetőként (PEN) alkalmazzák, ebben az esetben a nullavezetőt is külön méretezni kell, azonban cikkünk erre most nem tér ki.

Jó lenne esztétikus, 5letes, szellemes (de megfele... 10.10.14 13:16

Kapcsolóberendezések és alkatrészek beépítése

Készülékeknél és alkatrészeknél ellenőrizendő, hogy a beépített készülékek és komponensek megfelelnek-e a 61439-1 szabványban foglaltaknak. Kapcsolóberendezések és alkatrészek beépítésének szabályos ellenőrzésénél három fő szempontot kell kiemelni, hogy az előírás szerint (3. ábra): lettek-e a belső funkcionális egységek telepítve, a védelmi eszköz esetében a (pl.: megszakító) biztonsági távolságokat betartották-e, az üzemeltető és a karbantartó biztonsága garantálva van-e normál működés során. Érdemes megemlíteni, hogy manapság igencsak terjedőben vannak az alumínium gyűjtősínek (régebben pont az alumíniumot váltotta a réz gyűjtősín). Ezen sínek kiválasztásakor különösen oda kell figyelni: a minőségére, hiszen az alumíniumnak nagyobb a fajlagos ellenállása és kisebb a mechanikai tűrőképessége a rézhez képest, felületének minőségét bevonattal (ón, réz) szokás javítani az alumínium gyűjtősínnek, ami biztosítja a villamos kapcsolatot és a korrózióállóságot, melegedésnél (lásd a teljesítmény követelmények egyik pontját) a legnagyobb megengedett hőmérséklet kisebb, mint a réznél (csupasz alumíniumnál 90 °C, ón bevonatos alumíniumnál 105 °C, míg réz esetén 140 °C).

Belső villamos áramkörök és csatlakozások

Értékeléssel igazolandó a főáramkörök és segédáramkörök megfelelősége, beleértve a főáramkörök keresztmetszeteinek ellenőrzését. Figyelembe kell venni a segédáramkörök földelési rendszerét, biztosítani kell a földzárlatvédelem megfelelőségét, illetve azt, hogy egy zárlat nem okoz váratlanul veszélyes üzemet. A segédáramköröket védeni kell a zárlati áram hatásaitól. A csatlakozó kapcsoknak olyanoknak kell lenniük, amelyek biztosítják a külső vezetékek csatlakoztatását. A külső védővezető csatlakozását meg kell jelölni az M SZ EN 60445:2011 szabványnak megfelelően. Ez a jelölés nem szükséges abban az esetben, ahol a külső védővezető egy belső védővezetőhöz csatlakozik, amely világosan azonosított zöld-sárga színezéssel. Eltérő rendelkezés hiányában a csatlakozók azonosítása meg kell, feleljen az előbb említett szabványnak. A gyűjtősín csatlakozásnál figyelembe kell venni: a hőmérséklet emelkedést az eszköz csatlakozási pontjánál (4. ábra), valamint a csökkentő tényezőt attól függően, hogyan helyezkedik el a gyűjtősín (élre forduló vagy lapos). A követelmények szerint a főáramköröket legalább 6 mm2 keresztmetszetű vezetővel kell csatlakoztatni (például merev vagy szigetelt hajlított gyűjtősín, kábel). Szigetelt, hajlított gyűjtősín nem használható, ha a névleges áram (In) 630 A-nél nagyobb. Az elektrodinamikus erők során kialakuló rövidzárlat kiszámolható, hiszen a csúcsáramerősség négyzetével arányos. Például ha a csúcsáram 5 A, akkor az elektrodinamikus erő 25 N. Érdemes megkülönböztetni a különböző alkalmazásokra használt vezetőket (teljesítmény, vezérlés, kommunikáció) (5. ábra). A teljesítmény átvitelére szánt vezetékeknek külön nyomvonalon kell menni a kommunikáció vezetékeitől.

Melegedés

A kapcsolóberendezés IP-védettsége hatással lehet a berendezés hődisszipáló tulajdonságára. M inél magasabb az IP-védettségi fokozat, annál kisebb hő hagyja el a kapcsolóberendezést. Ezért javasolják a gyűjtősínek kapcsoló- és vezérlőberendezéseinek

kiválasztásakor egy csökkentő tényező figyelembe vételét. A csökkentő tényező mértéke függ: az IP-védettségtől és a kapcsolóberendezést körülvevő környezeti hőmérséklettől. A szabvány a megengedett áram értéknél 35 °C-os környezeti hőmérsékletet feltételez (2. táblázat). Például egy kapcsolóberendezés IP-védettsége 31 vagy ennél kisebb, a gyűjtősín mérete 50 x 10 mm lapos réz, aminek a megengedhető áram terhelése 1200 A. Ha az IP-védettségi fokozat 31 fölött van, abban az esetben a megengedhető üzemi áram már csak 1080 A. A kapcsolóberendezéseknél ellenőrizni lehet a melegedést hőkamera segítségével (ún. termovíziós felvételek készítésével) egy próbateszt során (6. ábra).

EMC (ElectroMagnetic Compatibility – elektromágneses összeférhetőség) vizsgálatok

Elektromos zavarkibocsátás az összes villamos kapcsolóberendezésre hat, azaz minden villamos berendezés bizonyos mértékig zavarforrás is. Olyan elektromágneses jelet/jeleket adhat ki, amely rendellenes működést okozhat elektromágneses elven működő készülékeknél, berendezéseknél. Ez akkor válhat zavaróvá, ha akadályozza, illetve zavarja egy másik készülék hibamentes működését, ezt már a tervezés folyamán figyelembe kell venni. A berendezés tervezése és gyártása során biztosítani kell, hogy a berendezés által keltett elektromágneses zavar ne haladja meg azt a szintet, amely gátolja a rádió- és távközlési berendezések rendeltetésszerű működését, valamint biztosítani kell, hogy a rendeltetésszerű működése során a berendezés zavartűrése olyan szintű legyen, hogy a rendeltetésszerű használatában nem jelentkezik elfogadhatatlan minőségi romlás. A belső villamos áramkörök és csatlakozások pontban három alkalmazást különböztettünk meg a vezetők szempontjából. Az utolsó típust, vagyis a kommunikációt szeretnénk egy kicsit részletesebben kifejteni. Az elektromágneses összeférhetőség esetén felmerül kérdésként, hogy a kapcsolóberendezés képes-e működni zavart környezetben. Az elektromágneses zavarok minden elektronikus alkatrészre negatívan hatnak: - olyan szabályzóknál és mérőeszközöknél, amelyek analóg jeleket dolgoznak fel, - PLC-kre és kommunikációs interfészekre, melyek digitális jeleket továbbítanak. Ennek megakadályozásához a következő lépéseket szükséges megtenni: a fellépő zavarokat csökkenteni, amelyek akár a kapcsolóberendezésen kívülről is jöhetnek, a kommunikációt olyan belső téren (kapcsolóberendezésen belül) kell végrehajtani, ami megelőzi a problémát, valamint fokozottan figyelni kell a kapcsolóberendezésbe bemenő sugárzott és vezetett zavarokra. Hatékony védekezés lehet az árnyékolt kábel vagy a duplán árnyékolt sodrat a sugárzott zavarok ellen, a kábel fém páncélzatát azonban földelni kell (7. ábra).

Befejezés

Akkor mondható komplexnek a rendszer, ha minden egyes elemét úgy tervezték, hogy a többivel a lehető legjobban együtt tudjon üzemelni, megfelelő koordináció legyen az alkatrészek között, ha a legrosszabb esetre is bevizsgálják a konstrukciót, és magas minőségű anyagokat használnak az összeszerelésnél. M indezek által a módosítás lehetősége fennáll már a tervezési szakasztól kezdve. Napjaink legkritikusabb infrastruktúráinál (pl. olaj és gáz létesítmények, kórházak, vegyi és nukleáris üzemek stb.) kellő odafigyelés és tapasztalat szükséges, hogy ne következzen be anyagi kár vagy emberi élet elvesztése. Éppen ezért kerül(he)t(n)ek előtérbe a különböző villamos tervezői, specifikációs, konfiguráló szoftverek. Ezek a szoftverek (szoftvercsomagok) olyan számítógépes alkalmazások, melyek segíthetik a villamos tervező és berendezésgyártó munkáját. A programok segítségével például listázható az anyaglista, homlokképi rajzok és költségvetési számítások is végezhetők. A következő részben ismertetjük, hogy miben más a darabvizsgálat, mint a TTA vizsgálat. A leírtakat darabvizsgálati példákkal illusztráljuk. Egy berendezésnél megadjuk a fontosabb vizsgálati szempontokat, bemutatjuk hogyan használhatók kapcsolóberendezések tervezésénél, kivitelezésnél a szoftverek, milyen számítógépes szimulációk végezhetőek (például kapcsolóberendezések hőmérsékleti kölcsönhatásainak ellenőrzése).

Irodalomjegyzék: Kálnay Gábor: Termokamera használata (Energiagazdálkodás laboratóriumi útmutató, 2011) Ruff E.: Kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezések gyártásellenőrzése (szakdolgozat, 2013) Schneider Electric: How to assemble an electrical switchboard Technical guide (2013) M SZ EN 60439-1:2000 M SZ EN 61439-1&2:2012 M SZ EN 60664-1:2008 M SZ EN 60445:2011



keresés...

Villámhíre k:

Nyitólap

Navigáció:

2014. 10. 30.

Lapszámok

Lapszámok

»

Képzés

2014

»

Előfizetés

Január-Február

»

Események

Fórum

Médiaajánlat

12:42


Kapcsolat

Várható következmények és a szerelési szabvány jövője - Kisfeszültségű kapcsolóberendezések szerelési


szabványának változásai IV.

Várható következmények és a szerelési szabvány jövője - Kisfeszültségű kapcsolóberendezések szerelési szabványának változásai IV. 2014. FEBRUÁR 13. CSÜTÖRTÖK, 11:14

ÍRTA: RUFF ENGELBERT, SZIJÁRTÓ GÁBOR

0 HOZZÁSZÓLÁSOK

Cikksorozatunk utolsó részében áttekintjük a tervezésnél és a berendezésgyártásnál a főbb szempontokat a szakirodalom és a szabvány- követelmények segítségével. Foglalkozunk azon fontosabb jellegzetességekkel, amelyeket az üzemeltetők, beruházók részéről tudni érdemes a szabvány alkalmazása vonatkozásában. Igyekszünk hasznos tippekkel szolgálni, hogy az átállásnál mire kell odafigyelni. Kitekintünk a szabványváltozáson túlra is, hogy globálisan mit hozhat ez az újítás a villamos szakma jövője számára. A szabványváltozás mértékét az elmúlt cikkekben bemutatva látszik, az hogy több, mint egyszerű számjegyváltozás (60439-ről 61439-re). Az új szabvány nagyobb biztonságot és megbízhatóságot szavatol. M egszűnik a TTA és PTTA fogalom. Tisztázza az eredeti gyártó és a berendezésgyártó közötti feladatleosztást és felelősségeket.12 konstrukciós vizsgálatról és 10 darabvizsgálatról rendelkezik, ami 7 típusvizsgálatból és 3 egyéb vizsgálatból áll. Az elkövetkező években a típusvizsgált berendezések piaca középtávon akár 50%-kal is növekedhet. Így a következőkben a szabvány várható hatásait taglaljuk.

VILÁGÍTÁS

MEGÚJULÓ K

• A hazai labdarúgóstadionok világításának helyzete

• Örökzöld téma: energiatakarékosság IV.

• WEB-es LED-ek I.

következményei II.

A legfontosabb pont a két szabvány közötti kapcsolat rögzítése. Egy villamos berendezés ellenőrzésekor az első lépés annak

• LED-es közvilágítási lámpatestekkel szemben

• A tüzelőanyagcella, mint lehetséges segédeszköz

vizsgálata, hogy az adott kapcsolóberendezés megfelel-e a legújabb kiadású szabványnak. Amennyiben nem megfelel meg a vonatkozó szabvány követelményeinek, meg kell vizsgálni, hogy a kapcsolóberendezés kivitelezésekor érvényben lévő szabványváltozatnak

támasztott elvárások és a trendek változása

egyes megújuló energiák hatékony

A szerelési szabványok (nem csak a villamos szakmán belül) egymás analógiájaként foghatók fel, ezek a változások már régebben elérték például az autóipart. Az autó tervezése, kivitelezése és ellenőrzése hasonló lépéseket foglal magába. Ezeket a közlekedési eszközöket is több gyártó alkatrészei alkotják – például a motor, az alváz, a lámpa, az audiorendszer stb. mind-mind eltérő gyártótól származhat. A végén a tulajdonos mégis egy autómárkát vásárol, és nem alkatrészgyártók összességével fémjelzett gépjárművet birtokol. Ugyanezen folyamat elején tart most a villamos kapcsolóberendezés-gyártás is.

megfelel-e a berendezés. Azon a kapcsolóberendezésen, amin az M SZ EN 60439 szabvány alapján elvégezték a vizsgálatokat, az új szabvány azzal megegyező vagy magasabb követelményeit tartalmazó vizsgálatokat nem szükséges megismételni. Ha az eredmények megfelelnek az új szabvány követelményeinek, abban az esetben az M SZ EN 61439 szabvánnyal összhangban van. Csak azokat a további vizsgálatokat szükséges végrehajtani, amiket az új szabvány vezetett be.

• Lámpatest korszerűsítés és a CE megfelelőség kérdései • A LED-ekről reklámozás nélkül

• Az elektroszmog élettani

kihasználásához? I. • Geotermikus energia környezetbarát hasznosítása • Egy napelem-rendszer működési eredményei és a megvalósítás gyakorlati

VITAINDÍTÓ

tapasztalatai M EAK, Debrecen

• M i van veled, okos mérés? • M agyar fejlesztésű elektronikus fénycsőelőtétek • Digitális mágneses

TANULSÁGO S

• Death, danger, escape... • Az építőipari ló

indukciós világítás rendszerek

• Foglalkozása: hibaelhárít ó

• M arketing

• Barátaink a bankok?

• Trükkös energia- és

• A szakma egy

fénymegtakarítók

biztonságtechnikai cég szemszögéből

EZT LÁTTAM

Ha beüt a „krach”, de a berendezés megfelel az M SZ EN 61439-nek, azt a berendezésgyártó megfelelő bizonyítékokkal – a műszaki leírás és a vizsgálati eredmények megőrzésével, valamint a megfelelőségi nyilatkozat elraktározásával (10 évig) – alá tudja támasztani, így nem marasztalható el. Ha a berendezésgyártó az eredeti gyártó bevizsgált rendszerét alkalmazza, teljes mértékben betartva a gyártó szerelési utasításait, akkor a konstrukciós ellenőrzéseket nem kell elvégeznie, csupán a 10 db darabvizsgálatot kell lefolytatnia. A darabvizsgálatok nagy része szemrevételezéses ellenőrzés, de a műszeres vizsgálatok feltételei is minden jelentősebb berendezésgyártónál adottak. Egy adott konstrukció kialakításánál lehetőség nyílik arra is, hogy az egyik gyártótól származzon a szekrény, egy másiktól a gyűjtősín, a harmadiktól a megszakító, a negyediktől a túlfeszültség-védelmi készülék stb., azonban nem mindig könnyű feladat az összeválogatás, és igencsak megdrágíthatja a szerelési költségeket. A berendezésgyártó is dönthet úgy, hogy keveri a különböző gyártók „alkatrészeit”, de abban az esetben nemcsak berendezésgyártó, hanem az eredeti gyártó szerepét is betölti, és mind a két ellenőrzési lépcsőt el kell végeznie (konstrukciós- és darabvizsgálat). A darabvizsgálat hasonlít a régi szabvány által meghatározott vizsgálatra, és a végrehajtása viszonylag egyszerű. A konstrukciós ellenőrzés azonban tartalmaz néhány olyan vizsgálatot – némelyik könnyen elvégezhető –, ami csak laboratóriumi körülmények között hajtható végre.

A berendezések forgalomba hozatala

A kapcsolóberendezések a legtöbb esetben megrendelésre készülnek – azaz eladásra –, így azok forgalomba hozatala nem elkerülhető lépés. A vonatkozó jogi hátteret a későbbiekben igyekszünk összefoglalni. A gyártónak valamennyi jogi előírásnak meg kell felelnie, ha a termékét a piacra szeretné vinni. Ennek megfelelően a munkája nem ért véget a berendezés összeszerelésével és ellenőrzésével, megfelelőségértékelési eljárást kell lefolytatnia.


Kapcsolat Veszprémben , hazánk egyetlen VILLAMOSIPARI MÚZEÚM...

Fontos kérdés a készülék helyettesíthetősége egy meglévő kapcsolóberendezésnél, figyelembe véve a hőmérsékletemelkedést és a rövidzárlati szilárdságot. Az új szabvány egyértelműen meghatározza a lehetőségeket:

25.10.14 13:18

Hőmérsékletemelkedés: lehetséges készülék cseréje anélkül, hogy a konstrukciós ellenőrzést megismételjük, feltéve, hogy az új

Védővezetős érintésvédelem

eszköz azonos a régivel, vagy egy másik típus, de mégis azonos, vagy jobb értékeket mutat áramkimaradás és hőmérsékletemelkedés

a PEN vezető keresztmetszete lehet 1/2 a fázisveze...

szempontjából. Az összehasonlításnál mindig az eredeti eszközt kell alapul venni, ahogy a termékszabvány bevizsgálata mutatja.

21.10.14 18:41

Rövidzárlati szilárdság: a készülék cseréjét lehetővé teszi anélkül, hogy a konstrukciós ellenőrzést meg kelljen ismételni, feltéve, hogy az új eszköz azonos paraméterekkel rendelkezik a régivel. Abban az esetben, ha eltérnek az adatok, akkor a gyártótól kell beszerezni állásfoglalást arról, hogy a készülék azonos vagy jobb paraméterekkel rendelkezik, mint a kiváltott eszköz a rövidzárlati karakterisztikák tekintetében. A rövidzárlati szilárdságvizsgálatot a kap- csolóberendezés összes áramkörére nem szükséges elvégezni abban az esetben, ha: a kapcsolóberendezés névleges rövidzárlati szilárdsága vagy névleges rövidzárlati árama nem haladja meg a 10 kA effektív áramértéket, a kapcsolóberendezést olyan túláramvédelmi eszköz védi, melynek megszakítási árama nem haladja meg a 17 kA-t, a kapcsolóberendezés segédáramköreit olyan transzformátorra csatlakoztatjuk, melynek névleges teljesítménye nem haladja meg a 10 kVA-t, nem lehet kevesebb 110 V névleges szekunder feszültsége, vagy 1,6 kVA-nél nem lehet kevesebb 110 V névleges szekunder feszültségnél, és a rövidzárlati impedancia nem lehet kevesebb 4%-nál. M inden más áramkört ellenőrizni kell. A hőmérsékletemelkedés követelményeit szeretnénk még a továbbiakban részletezni. Három különböző módszer lehetséges az


ellenőrzésnél (az eredeti gyártó vállalja a felelősséget a megfelelő ellenőrzési módszer kiválasztásáért):

Kiegészítő vizsgálatok az MSZ EN 61439 szabvány szerint

Az előző bekezdés végén szó esett a kiegészítő vizsgálatokról, a következőkben ennek a „funkcióját”, lehetőségeit mutatnánk be. Ha a megrendelőnek különleges kérése van az adott kapcsolóberendezés esetében, a berendezésgyártóval megegyezhet abban, hogy a szabvány követelményein túlmutató vizsgálatokat elvégezze a kivitelező, és ezen eredményeket dokumentálja. Ezek általában a vevő szemszögéből a kritikusabb eszközök átvizsgálása vagy a kapcsolóberendezés felhasználási területéhez való további optimalizálás (pl. a földrengésállóság [szinuszos rázásvizsgálat], ívállóság). A gyakorlatban azonban a kiegészítő vizsgálatok alapjait a konstrukció- és darabvizsgálatok során a berendezésgyártó elvégzi (pl. mechanikai állapot, hőmérsékletemelkedés stb.), csak a kérés(ek)nek megfelelően bővítenie kell.

Megfelelőségértékelési eljárás

A készülék alapvető követelményeknek való megfelelését megfelelőségértékelési eljárás alkalmazása biztosítja, amelynek elvégzéséért a gyártó vagy a Közösségen belüli meghatalmazott képviselője felelős. A megfelelőség-értékelést a gyártó vagy Közösségen belüli meghatalmazott képviselője választása szerint maga, vagy bejelentett szervezet bevonásával végezheti. A berendezés ellenőrzése után a berendezésgyártónak megfelelőségi nyilatkozatot kell készítenie a vonatkozó előírásoknak és szabványoknak megfelelően: M SZ EN ISO/IEC 17000:2005, M SZ EN ISO/IEC 17050-1:2010, M SZ EN ISO/IEC 17050-2:2004, majd a berendezésen fel kell tüntetnie a CE jelölést. A berendezésgyártónak nyilatkozatot kell tennie a berendezés megfelelőségéről, köteles előkészíteni azokat a műszaki dokumentációkat, melyek ezt a megfelelőséget igazolják. A megfelelőségi nyilatkozat kiadásának megkönnyítése érdekében a berendezésgyártónak a következő szempontokat kell figyelembe vennie: a kapcsolóberendezés az M SZ EN 61439 szabvány szerint bevizsgált, a kapcsolóberendezés szerelésénél betartotta a gyártó(k) által kiadott szerelési útmutatókban leírtakat, rendelkezik ISO 9000 típusú szabvány jóváhagyásával, mely minőségirányítási rendszerekkel foglalkozik. A CE megfelelőségi nyilatkozat jelzése a berendezésen vagy a csomagoláson ma már nélkülözhetetlen. Ennek a jelzésnek szerepelnie kell abban a dokumentációban is, ami a berendezéssel együtt érkezik. A megfelelőségi nyilatkozat feltüntetése ezeken a dokumentációkon arra szolgál, hogy tájékoztassa az ügyfelet, hogy a kapcsolóberendezésre vonatkozó irányelveknek (direktíváknak) eleget tesz. Egyes projekteknél követelmény lehet, hogy ez a CE megfelelőségi nyilatkozat archiválásra kerüljön (lásd még később a példát). M űszaki dokumentáció létrehozása, mely az alábbiakat tartalmazza: a berendezés leírása, teljesítésének igazolása az irányelvek szerint (ellenőrzések és egyes berendezések vizsgálatról szóló jelentései, készülékek listája CEjelzéssel ellátva), ezekhez a dokumentációkhoz a hozzáférést csak az ellenőrző hatóság számára kell lehetővé tenni, a törvény 10 éves időtartamot ír elő (az eladás időpontjától számolva).

A m űszaki dokum entáció tartalm azza a kapcsolóberendezés fontosabb param étereit

Műszaki dokumentáció

A gyártónak az elvégzett ellenőrzéseket követően el kell készítenie a berendezés műszaki dokumentációját. A műszaki dokumentációnak lehetővé kell tennie annak értékelését, hogy a készülék az alapvető követelményeknek megfelel-e, és ki kell terjednie a készülék tervezésére és gyártására. A műszaki dokumentációnak különösen az alábbiakat kell tartalmaznia: a) a készülék általános leírása, b) bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a készülék megfelel az adott esetben teljes mértékben vagy részben alkalmazott harmonizált szabványoknak, c) amennyiben a gyártó nem alkalmazott harmonizált szabványokat, illetve azokat csak részben alkalmazta, az alapvető követelményeknek a teljesítésére irányuló lépések leírását és magyarázatát, ideértve a 62/2006. GKM rendelet 3. melléklet 1. pontjában meghatározott elektromágneses összeférhetőségre vonatkozó megfelelőségértékelés leírást, az elvégzett tervezési számítások eredményeit, a végrehajtott vizsgálatokat és a vizsgálati jegyzőkönyveket, valamint minden olyan egyéb dokumentumot, amelyet a megfelelőségér-tékeléshez felhasználtak. A berendezés műszaki dokumentációjának elkészítését követi az EK megfelelőségi nyilatkozat. Az 1. táblázatban olvasható kiegészítő információkat kell tartalmaznia annak a műszaki dokumentációnak, ami a kapcsolóberendezéssel együtt érkezik. További kiegészítő információk biztosítása, amennyiben szükséges: védettségi fokozat, kapcsolóberendezés földelési rendszer típusa, telepítés helyszíne (beltérre/ kültérre), helyszínen rögzített vagy hordozható, szennyezettségi fokozat, EM C (elektromágneses összeférhetőség) besorolás, speciális üzemi körülmények, külső kialakítás, mechanikai behatások elleni védelem, szerkezet típusa (rögzített vagy részben eltávolítható, pl. fiókos), rövidzárlati szilárdság és védelmi eszközök működése, áramütés elleni védelem, kapcsolóberendezés tömege (ha több mint 30 kg), villamos tervrajzok (beleértve az elemek azonosítását, pl. megszakító).

A 2. ábrán látható tájékoztatást kell tartalmaznia egy vagy több címkének: a berendezésgyártó neve vagy cég neve (aki az összeszerelt kapcsolóberendezésért a felelősséget vállalja), pl. berendezésgyártó neve: Gipsz Jakab, típusmegnevezés vagy azonosító szám, pl. ABCD-1234, gyártási év azonosítása, pl. 2014 vagy 2014. 01., M SZ EN 61439-X (az X részt azonosítani kell). Fő szempontja a kapcsolóberendezésen és a csomagolásán elhelyezett jelöléseknek az, hogy láthatók és mindenki számára értelmezhetők legyenek. Jelölés készülhet öntvény, préselés, gravírozás vagy hasonló eljárások segítségével. Ellenőrizhető a jelölés módja úgy, hogy kézzel (egy darab szappanos vízbe mártott ruhadarabbal) 15 másodpercig, majd benzinnel átitatott ruhadarabbal további 15 másodpercig dörzsöljük. A vizsgálat után a megfelelőségi jelölésnek olvashatónak kell lennie.

Az átállás nehézségei

A 60439-1-es szabvány 2014. november 1-jéig érvényes, eddig kell átállni az új szabvány követelményrendszerére. Az átállás számos kérdést is felvet. Egyrészről a bevezetésre kerülő ellenőrzések közül akad olyan, ami alapjában sem kétfilléres tétel, és a kissebb berendezésgyártók (amennyiben le kell folytatniuk) nem feltétlenül képesek biztosítani a szükséges infrastrukturális hátteret (pl. IP-védettségvizsgálat). M ásrészről eddig tömeggyártásról beszéltünk az új szabvány kapcsán. M i a helyzet, ha a megrendelő igényeinek kielégítése egyedi megoldást követel? Egyedi gyártás esetén nem lehet évek alatt leamortizálni a konstrukcióellenőrzés megnövekedett költségeit. Így ha a megrendelő egyedi konstrukciót szeretne, akkor azért borsos árat kellene fizetnie? Ezek az újítások a kis darabszámú gyártást teljesen ellehetetlenítenék, a multiknak pedig nem érdeke egyedi gyártással foglalkozni. Az általuk kiadott katalógusok, melyek elemei átestek a konstrukcióellenőrzésen, „megkötik a tervező kezét”, csak az adott katalógus összetevőit építheti az adott berendezésbe, ha már egyetlen, a katalógusban nem szereplő (az eredetitől eltérő paraméterű) elemet is beletervez, abban az esetben már egy új konstrukcióról beszélünk, annak következményeivel. „Kiskapu” természetesen akad, de ahhoz részletesen ismerni kell a vonatkozó jogi hátteret is (2. táblázat). A jogszabályok az egyedi berendezések esetén némi engedményt tesznek. Egyedi berendezés esetén a típusvizsgálat nem értelmezhető, mivel a típusvizsgálatok eredményeképp kiadott tanúsítvány csak a vizsgált típussal teljesen azonos kialakítású, azonos alkatrészekből, anyagokból felépített termékekre vonatkozik. Ezért az egyedi termékeket gyártók olyan eljárást kell, hogy lefolytassanak, amely alapján a gyártott termékeken a CE jelölést megalapozottan lehet feltüntetni. Az átállás nem tűnik egyszerűnek, viszont a berendezés biztonságossága megnövekedik, egységesebbé válik a rendszer, ez hosszútávon a rendszer megbízhatóságának növekedését is jelentheti. A megbízhatóbb rendszer pedig kevesebb villamos balesetet, tűzesetet és szolgáltatáskimaradást eredményez.

Összefoglaló és következtetések

Az IEC 60439-1 szabvány 4. kiadását 1999-ben tették közzé, majd 2004-ben kisebb módosításokat eszközöltek rajta. A szabvány nem követte a kor egyre szigoródó biztonsági követelményeit (mint például lökőfeszültség-állóság vagy túlmelegedés és tűzhatások szembeni védelem), melyek már más kisfeszültségű termékszabványokban szerepeltek. Az új M SZ EN 61439 szabvány fontos változásokat hozott a régi (M SZ EN 60439) szabványhoz képest a kisfeszültségű teljesítmény- és vezérlő kap- csolóberendezések szerelésével kapcsolatosan. Az új szabvány struktúrája átláthatóbb azzal, hogy két részre bontották: általános és kifejezetten termékkel foglalkozó részek. Új meghatározások szerepelnek benne (pl. eredeti gyártó és berendezésgyártó). Új követelmény pl. a kap- csolóberendezés névleges áramának kötelező megadása. Tartalmazza az új kapcsolóberendezés konstrukcióellenőrzési koncepciót. Ez az új szemlélet véglegesen szakít a régebben használt TTA és PTTA besorolással, ráadásul a kapcsolóberendezés megfelelőségét most már nem csak vizsgálatokkal lehet bebizonyítani, hanem vannak más (alternatív) lehetőségek: számítás, mérés és tervezési szabályok. Az új szabvány precízebb, megszüntette azokat a „szürke” foltokat, amiket az előző szabvány tartalmazott. Az új szabvány belevette ezeket a biztonsági követelményeket, és további minőségre vonatkozó – a környezetet figyelembe vevő – feltételeket szabott meg. Így ezekkel a kiegészítésekkel az M SZ EN 61439 szabványsorozat műszaki szempontból az aktuális és jövőbeli elvárásoknak is megfelel. Egyértelműen meghatározta, hogy a kapcsoló-berendezésért ki felel, ezzel is egyszerűbbé téve azon villamos szakemberek munkáját, akik ezen a területen dolgoznak nap, mint nap.



Kisfeszültségű kapcsolóberendezések szerelés szabványának változásai. keresés

Recommend Documents