Kisbán Kázmér előadásai a mátészalkai klubnapon A kuvasz mozgása A kuvaszról mindenki tudja, hogy nagytermetű ősi magyar fajta. Sötét szemei vannak, dús, hullámos szőre hófehér. Azt már kevesebben, hogy a természete kiszámítható, alapvetően kiegyensúlyozott és értelmes kutya. Meg azt sem, hogy méretei dacára egy lendületes, rugalmas és térnyerő mozgást mutató fajta. Mit tehetünk azért, hogy, az egyoldalú fajtakép megváltozzon? A küllembíró szemével közelítem meg a kérdést, megkísérlem, hogy a mozgás kapcsán a kuvaszról kialakult képet - bírók és tenyésztők- tovább árnyaljuk. Időrendben a részletes, állásban történő bírálás után következik a mozgásban lévő kuvasz megítélése. Egy élőlény vizsgálatának ez a legizgalmasabb része! Az állásban kifogásolt hibák a mozgás során korrigálódhatnak, de gyakrabban éppen az ellenkezője következik be; a mozgás hoz felszínre esetleg súlyos alkati vagy más okból megjelenő hibákat! Ezért szorgalmazom magam is, hogy a ma még eléggé általános, döntően csak az álló kutyára koncentráló bírálatot váltsa fel egy korszerűbb, a lényeget jobban megközelítő bírói stílus, melyben a mozgásnak meghatározó szerepe megkérdőjelezhetetlen. A futtatásnak hármas célja van. Egyrészt bizonyos állóképességi próbát jelent, ami az egyedi bírálatoknál ugyan minimális, de a győztes kiválasztásánál, a helyezettek besorolásánál már számottevő lehet. Másrészt kimutatja az anatómiai felépítés jelentősebb hibáit. Pl. az állásban még esetleg nem feltűnő hát-ágyéki lazaság a mozgatás során láthatóvá válik. Végül - de nem utolsó sorban! - egyfajta természetes szűrést jelent a csípőízületi diszplázia elleni harcban, hiszen egy súlyosan terhelt kutya mozgásban tartósan nem veheti fel a versenyt az egészségessel szemben. A futáspróba tehát a bírálat legfontosabb része, mert a mozgás erősíti meg többek között a jó szögellésekről és a feszes törzs felsővonalról az állásban mutatott kívánatos képet, méghozzá optimális kondíció és jó ízületek mellett. (Az írás témájához nem szorosan tartozik, ezért csak zárójelben említem: jó karakter nélkül, vagyis az egészséges versenyszellem és dominancia hiányában a győzelemre kevés az esély!) A körben lehetőleg az alapvető mozgásformákat mutattassuk meg: lépés, lassú és gyors ügetés. (A vágtára az ember és kutya közötti sebességkülönbség és a kör méretei miatt ilyenkor nincs mód és lehetőség.) Fontos, hogy lassú lépésben – lehetőleg laza pórázon – is láthassuk a bírálandó kuvaszt. Ilyenkor derül ki ugyanis az, hogy a hosszú törzsű, laza egyedek bizony – "harmonikáznak", "szétesnek", Lassú lépésnél, laza pórázon vezetett kuvasznak "bele kell nézni a hátába" hátulról-felülről. A kívánt oldalazó, de egyenes hátvonalú mozgás ellentéteként gyakran láthatunk kígyózó hátú kutyákat. Kiváló lehetőség nyílik tehát arra, hogy az általános feszességet, különösen a hát-ágyéki szilárdságot megvizsgálhassuk. Nem csupán oldalnézetben kell tehát megvizsgálnunk a hát viselkedését. Ejtsünk szót az ún. "tevejárásról". A tevejárás (más szóval medvejárás, vagy cammogás) azt jelenti, hogy a kutya a végtagjait nem diagonálisan viszi, hanem a megegyező oldalon mozognak együtt az elülső és a hátulsó lábak. Lehet ez egyszerűen ritmuszavar. Ha igen , akkor a felvezető ütemváltással, sebességének változtatásával könnyen kiveszi ebből a disszonáns jármódból a kutyát. Ha viszont a kuvasz erre hajlamos, tartósan tevézik, akkor azt már kifogásolhatjuk. Megfigyelésem szerint általában a túlnőtt farú egyedek hajlamosak erre. 1
A cammogás lehet a fáradtság jele is, újabb szempontot adva a helyezésekhez és a győztes kiválasztásának folyamatához. Előfordul az un. "kakaslépés". Ilyenkor a kutya a hátulsó lábait, a csánkjait felfelé kapkodva jár. Nem nyúlik előre és nem tolja magát hosszan hátul, így az előrehaladás nem elég hatékony, gazdaságtalan. Elöl ugyanezt a hibát - ami a laikusnak igen látványosnak tűnik ! "paripalépésnek" nevezzük. A Standard leírása szerint a kuvasz közelebb áll az ügető típusú fajtákhoz. Alátámasztják ezt a törzshossz: marmagasságra, a végtagszögellésekre, az erős, dinamikus, de száraz megjelenésre utaló és a mozgás jellemzésére szolgáló kitételei. Vonatkozó idézetek az 54/b sz. FCI Standardból: Tetszetős külseje nemességet és erőt sugároz. Testtájai arányosak, nem megnyúltak, de nem is zömökek. Csontozata erős, de nem durva. Izomzata szikár, ízületei szárazak. Oldalról a törzs és a végtagok a négyzethez közel eső téglalapot formálnak. Jól izmolt, szilárd szervezetű, élénk vérmérsékletű, könnyed mozgású. Külleme fáradhatatlan munkabírásról tanúskodik. Hát: Középhosszú, egyenes, széles, jól izmolt és feszes. Ágyék: Rövid, feszes folytatása a hátnak. A felkar a lapockával 90 fokos szöget zár be. Elülső lábközép: Arányosan rövid, szikár, az alkar és a lábközép által bezárt szög 165-170 fok. Comb: Hosszú, széles, tömeges izomzattal feszesen fűződik a medencéhez. A medence és a combcsont 90 fokos szöget alkot. Térd: Terjedelmes, izmolt. A térdízületben a fel- és az alcombcsont 110-120 fokos szögben találkozik. Alcomb: Hosszú, tömeges izomzata feszes inakban folytatódik a csánkig. Hátulsó lábtő: Hosszú, széles, terjedelmes, száraz, inas. A csánkízület hajlása 130-140 fokos. Mozgása: Lépése hosszú, lassú. Ügetése gyakran oldalazó, vágtája tértölelő, lendületes, kitartó. A könyök a testhez simul, oldalirányú kitérés nélkül. A mozgás könnyed, ruganyos. A lendületes ügetés a kuvasz leglátványosabb mozgásformája, ekkor mutatkozik meg az anatómiai felépítés (mint veleszületett) és az edzettségi, izmoltsági állapot (mint szerzett tulajdonság) teljes harmóniája. A kuvasz ügetése lendületes és térnyerő - szögezi le a fajtaleírás. Fordítsunk tehát még nagyobb gondot a körön belül és kívül egyaránt, hogy ez ne csupán írott malaszt legyen ! A lassú lépésben még feszesen pattogó, kevéssé szögellt kutyák nem képesek a kívánatos lépéshosszt feltételező térölelő ügetésre, ami pedig a jó kuvasznak is a sajátja. A kiváló végtagszögellések, a jó alkatarány és magas edzettségi fok a jó idegtípussal és karakán viselkedéssel együttesen valósítják meg a dinamikus, térölelő és gazdaságos mozgást, vagyis mindazt, amire a kuvasz esetében - nem utolsó sorban a fajtaleírás betűjéhez és szelleméhez hűen- mindannyiunknak törekednünk kell!
2
A kuvasz fényképezése
Az állatfotózásnak vannak általános szabályai, amelyeket a kutyák esetében bizonyos kialakult szokásokkal együtt célszerű alkalmaznunk. A fő szempontok mellett természetesen az egyes fajtákkal szembeni elvárások, az adott fajtára jellemző specialitások különös hangsúlyt kaphatnak: vissza kell tükrözni a jellemző karaktert, a standardból következő kívánatos fajtaképet! A német juhászkutyáról hasonló témában publikált írásom után most a pásztorkutyákról, azon belül a hungaricumnak számító kuvaszról szólok. A szempontok ezúttal más hangsúlyt kapnak. A pásztorkutyák legjelentősebb ősi funkciója a farkasok elleni védelem volt, amiben ezek a nagytermetű, erőtől duzzadó, mégis mozgékony és szikár kutyák elemükben érezték magukat. Az erő és a mozgékonyság, a dinamizmus és az ügyesség harmóniája a jó kuvasz legfontosabb ismérve. Sokan óvnak attól, hogy fénykép alapján mélyreható véleményt formáljunk egy adott kutyáról. Nem vitás, a kép nem helyettesítheti a valódi látványt; csak fotóról , az élő állat tanulmányozása nélkül nem lehetséges az alapos elbírálás! Ugyanakkor sok esetben előfordul, hogy valamely hiba éppen a fényképen ötlik a szemünkbe, mert a valóságban a kutya egyéb értékei esetleg elvonják róla a figyelmünket és a szubjektum erősebb lehet. A fotózás elsődleges célja, hogy megörökítsük az egyedeket, dokumentáljuk azokat, és a képeket a továbbtenyésztés céljaira hasznosíthassuk! A másik - szintén nem elhanyagolható- cél, hogy a tenyésztői munka bemutatása mellett magát a fajtát jól sikerült fotókkal is népszerűsítsük! Különleges jelentősége lehet ez utóbbi szempontnak olyan fajták esetében, amelyek – ilyenolyan okok miatt – kevésbé populárisak, és a megítélésükben pozitív változást kívánunk elérni. A magam módján én is hozzá kívánok járulni a kuvasz népszerűsítéséhez , mégpedig egy másik fajtánál, a német juhászkutyánál szerzett tapasztalataim átadásával . Nem titkolom, hogy első kutyám emléke okán ez az ősi magyar pásztorkutya fajta a "szívem csücske". Hiszem, hogy van szerepe annak, ha a kuvaszról a szakma szabályai szerint készült képeket láthatnak a szakértők és a leendő kutyások, a potenciális kuvasz-kedvelők! 1. A fotók elkészítése A kuvasz fényképezését jó szőrkondícióban lévő, tiszta, ápolt, de nem frissen kifürdetett (!) kutyával végezzük. A kuvasz színe kedvező, mert szinte bármely helyzetben és évszakban (kivéve télen, hóval borított környezetben) karakteres és kontrasztos hatást kelt. A fényképezéshez mégis megfelelő környezetet kell választanunk! Legkézenfekvőbb a rövidre vágott gyepen, a lehető legegyenletesebb és vízszintes talajon készíteni a képeket, ám elegendően tágas térben, pl. kutyaiskolán, sportpályán. A fényképezőgép optikája a mar magasságában legyen exponáláskor! Ehhez le kell guggolni. A felülről készített kép ugyanis torzít; rövidíti a lábakat, ezzel a törzshossz / marmagasság arány megváltozik! Ugyanúgy nem szabad a mar előtt ill. mögött elhelyezkedni , mert az így készült képek rövidítik a kutyát. Amennyiben elölről fotózzuk, akkor a fej lesz aránytalanul nagyobb, ha pedig hátulról, akkor aránytalanul kisebb! Fontos, hogy a beállítást végző ruházata ne fehér, ne világos legyen, mert nem mindig sikerül olyan képet csinálni, ahol a személy nem áll a kutya mögött, amire egyébként törekednünk kell. A kép elkészítése előtt a kutya mögül a póráz megfelelő kezelésével ki kell hátrálni lassú mozdulatokkal, miközben a kutya figyelmét tartósan le kell kötni! 3
Ennek érdekében a kutya előtt kellő távolságban álljon a gazdi, aki természetszerűleg számára a legkedvesebb. Tartson a kezében olyan tárgyat (labdát, sípoló babát, rongyot), ami a kutyának felkelti az érdeklődését. Ez a távolság akkora legyen, hogy a figyelem még koncentrált maradhasson, de ne olyan közeli, hogy a helyben maradást lehetetlenné tegye. A lehető legélénkebb figyelem mellett a kuvasz egy helyben álljon " ez a feladat ! A fotós ne álljon túl közel a kutyához , a legkevesebb ingert jelentse, maradjon "észrevétlen". (Ez persze megfelelő fényképezőgépet is feltételez, ám a fotózás technikája nem tárgya jelen írásomnak.) A beállítás a standard betűjét és szellemét követő póz , így kell megörökítenünk a kuvaszt; fontos tehát, nem öncélú követelmény ! A legkedvezőbb, ha figyelő helyzetben, de a négy lábán stabilan áll a kutya. A mellső lábak párhuzamosságára és a függőlegességére szemből és oldalról is oda kell figyelni! A segítő emelje meg a kutya elejét majd tegye vissza. Ügyelni kell arra, hogy milyen nyakörvet használunk a fotózás alkalmával! Ilyenkor legjobb a láncnyakörv, hogy a lehető legészrevétlenebb legyen, ne gyűrje föl a nyak szőrzetét. A kuvasz (főleg a kan) dísze a hatalmas nyaksörény, ezt a képet rontja, ha a vastag bőrnyakörv leszorítja azt! A fej a fényképezés szempontjából akkor nyújtja a legkedvezőbb képet, ha kissé befelé fordul, tehát nem teljesen oldalnézetben van! A pofa legyen nyitott, mert csukott állapotában finomabbnak, hegyesebbnek tűnik. Előnytelen , mert a kuvasz imázsához a markáns-erőteljes és száraz fej szorosan hozzá tartozik ! Külön téma, ha kizárólag a fejformát kívánja dokumentálni a fénykép. Ebben az esetben oldalnézetből az arcorr: agykoponya arányt, az orrhát vonalát, az arcorri hajlás mértékét és a koponya domborúságát vizsgálhatjuk. Szemből és felülről is szokás a kuvasz fejét fotózni a fajtaképnek megfelelő jellegek miatt, mint a szemboltívek, a szem vágása, a fültűzés ill. az ékalak tanulmányozása céljából. A hátulsó végtag akkor van ideális helyzetben, ha a lábközép függőlegesen áll! Ahhoz, hogy ne támasszon ki a kutya, a fotóstól távolabb eső hátulsó lábat alá kell állítani! Ha mindkettővel kitámaszt, akkor a mellső végtagok is kitámasztanak és az állás alkalmatlanná válik a jó kép elkészítéséhez. Mindig ellenőrizni kell, hogy az elsőként rögzített mellső végtagok a hátulsók beállítása következtében is függőlegesek és párhuzamosak maradjanak! Mindezekre a fotósnak kell felügyelnie, ám még jobb, ha egy negyedik hozzáértő segítő is rendelkezésre áll. (!) A szabályosan elhelyezett végtagok, a stabil , de figyelő állás és a kissé befordított fej nyitott pofával, nos ezek együttesen adnak esélyt a kívánatos kép elkészítésére! Az előbb leírtak megszívlelése mellett nagy türelemre, jó idegállapotra, sok időre van szükség, valamint legalább három (inkább négy) személy segítő jelenlétére! Az ideális pillanat eljöveteléhez még pillantást kell vetni a faroktartásra is! Ha a farok helyzete a kelleténél magasabb, vagy a kívánatos szablya-alaktól eltérően kunkorodó, akkor elrontja az összképet! A beállító nyomja le a farkat, nyugtassa meg a kutyát, csak utána érkezett el az exponálás ideje. Célszerű egész sorozatokat készíteni , mert tapasztalat, hogy az ideális kép elkészítéséhez sok- sok kattintásra van szükség ! Sok tekercsből csak egy-kettő olyan kép születik, amelyiken nincs hiba és a legelőnyösebb összhatást kelti. (Tegyék össze a kezüket a mai fiatalok, mert a digitális csodamasinákkal, a filmekkel való bíbelődés kiiktatásával lényegesen egyszerűbb a helyzet.) 2.A kiválogatás A vesződséget feledtető és remélt fotókat a sok kevésbé sikeres kép átnézése során már otthon, a monitor előtt válogathatjuk ki. Itt szembesülünk azzal, hogy miként sikerült az előbbiekben vázolt szempontokat érvényesítenünk. Meglepetések egész sorában lesz részünk, 4
ám ha szerencsénk van, akkor ezek között igen kellemesek is lehetnek! Ellenkező esetben újfent böngésszük át a leírtakat, beszéljük ki a hibákat és egy következő alkalommal ismét veselkedjünk neki a kuvasz fotózásának. A próbálkozások számával arányosan egyre több jól sikerült fényképpel leszünk gazdagabbak. A végeredmény; kuvaszunk karakterét, a kívánatos fajtaképet visszatükröző fotó elkészülte – minden bizonnyal - megéri!
5
