Kis Enekeskönyv. A keresztyén hívek lelki épülésére régi és újabb szerzők műveiből szerkesztette. Pozsony, 1901 Az Evang. Theologusok Otthona kiadása

Kis Enekeskönyv A keresztyén hívek lelki épülésére régi és újabb s z e r z ő k m ű v e i b ő l szerkesztette

K o v á c s

Pozsony,

S á n d o r

1901

Az E v a n g . T h e o l o g u s o k O t t h o n a kiadása.

„Én vagyok

a világnak

a ma

sága ; A ki követ engem, nem jár hanem életnek világa

világossetétben,

lészen annak.'·'· János ev. VIII.

12.

B.-Gyarmat Balassagyarmati Könyvnyomda 1901

Részvénytársaság

A keresztyén hívekhez. Ε k i s é n e k e s k ö n y v , m e l y e t a szerkesztő az utolsó n é g y s z á z a d t e r m é k e i b ő l állított össze, az I s t e n t s z e r e t ő k lelki é p ü l é s é r e k é szült. R é g i és ú j szerzők m ű v e i e g y ü t t j e lennek m e g benne, mintegy szövetkezve, h o g y a m o s t a n i n e h é z i d ő k b e n a h i t e t erősítsék s a m a m e n n y e i o r s z á g n a k szerelmét neveljék. A szerkesztő e kis könyvet főkép az i f j ú s á g n a k s z á n t a , d e n a g y á l d á s s a l haszn á l h a t j á k g y ü l e k e z e t e i n k is, k i v á l t a f i ó k e g y h á z a k , missziói p o n t o k s o l y k ö z s é g e k , a hol n a g y o b b é n e k e s k ö n y v r e m é g égető szükség nincsen. A középiskolákban mintegy k i e g é s z í t i az i r o d a l o m t ö r t é n e t i o k t a t á s t azzal, h o g y a m a g y a r énekköltés m i n d e g y i k korszakának képviselői helyet találtak b e n n e e g y - e g y szép é n e k k e l . U g y a n c s a k az i s k o l á k élete m agyarázz a meg, miért jutott a k ö n y v b e a f ü g g e l é k n é h á n y a l k a l m i é n e k e és i m á d sága. K ü l ö n b e n a szerkesztő teljes erejéből a z o n volt, h o g y e k ö n y v e c s k e I s t e n i g é j é t

t i s z t á n és i g a z á n h i r d e s s e s k ö l t ő i t e k i n t e t ben haladást mutasson. T í z álló e s z t e n d e j e , theol. h a l l g a t ó k o r o m óta foglalkozom é n e k i r o d a l m u n k k a l . E g y k o r i k e d v e s oktatóim, Poszvék S á n d o r , Payr S á n d o r és S c h n e l l e r I s t v á n f o r d í t o t t á k s z e m e i m e t az e g y h á z i é l e t n e k e g a z d a g kalászit m e z e i é r e . I s t e n u t á n n e k i k k ö s z ö n h e t e m azt a s o k élvezetes órát, m e l y e t az é n e k k ö l t ő k k e l v a l ó időzés l e l k e m n e k szerzett s övék az é r d e m , ha m u n k á m m a l e g y h á z a m n a k valamikép hasznára lehettem. Köszönetet m o n d o k azoknak, a kik műveiket e kis könyvecske s z á m á r a á t e n g e d n i szívesek v o l t a k , k ö s z ö n e t e t fáradhatatlan tudósunknak, Thaly Kálmánn a k , a ki P e t r ő c z y K a t a S z i d ó n i a n y o m t a tásban eddigelé m e g n e m jelent költeményeit k ö z ö l t e velem. A k e g y e l e m n e k Istene, a k i n e k e r e j e e r ő t e l e n s é g által v é g e z t e t i k el, á l d j a m e g e kis könyvecskét, h o g y níinél több sebhedt l e l k e t vezessen s z e n t F i á h o z , az Ú r J é z u s Krisztushoz! P o z s o n y b a n , 1 9 0 1 . a u g u s z t u s h a v a 1 7-én.

ϊ

Altalános tartalmú énekek. Magasztalás, hálaadás és könyörgés. 1. 1. Dicsőség m e n n y b e n I s t e n n e k ! I r g a l m a légyen á l d o t t ! A föld s az ég hódol neked, Örök a te j ó s á g o d ! Szárnyad alatt bú n e m érhet, T e adsz igaz békességet, H o z s á n n a n é k e d I s t e n ! 2. A t y á n k dicsérjük n a g y neved, Ki semmiből t e r e m t é l ! T e őrködöl éltünk felett, Boldog, ki t é g e d e t fél! Ki m é r n é m e g h a t a l m a d a t , Mely elfedez, n y u g a l m a t ad, Áldott, a k i t m e g á l d a s z ! 3. H o z s á n n a n é k e d J é z u s u n k , Ki é r t ü n k földre szálltál! Mi m e n n y b e vezető ú t u n k , Közb e n j á r ó n k a t y á d n á l ! A mélységből e s d ü n k hozzád y F o r d í t s d felénk te szent orcád, L é g y i r g a l m a s mi n é k ü n k ! 4. V í g a s z t a l á s n a k kútfeje, K ö n y ö r ü l ő Szentlélek ! A kinek T e v a g y ereje, Halálból is feléled. H í v g y á m o l u n k , m a r a d j velünk, Szenteld m e g gyarló életünk, L é g y ö s v é n y ü n k v i l á g a ! (Decius M. t 1541.1

K. S.

I

2

•

2.

D a l l a m a : Eljött hozzánk az ü d v ö s s é g .

1. Dicséret, tisztesség legyen, Kegyelem Atyja, néked, Ki s z á m t a l a n áldásidat Csodáiddal tetézed. T e adsz s z í v e m n e k ö r ö m ö t S vigaszt a földi g o n d között, — Dicsérjük I s t e n ü n k e t ! 2. S z ü k s é g e m b e n h a hívtalak, O t t voltál g y e r m e k e d n é l ; Még a halál v ö l g y é b ő l is T e e n g e m e t kimentél. O h áldlak érte szüntelen, — J e r , t a r t s a t o k ti is v e l e m : D i c s é r j ü k I s t e n ü n k e t ! 3. N e m h a g y t a el népét az Ú r S o h a m é g a veszélybe, Ο most is üdve, öröme, Vigasza és r e m é n y e . A t y a k é n t n y ú j t neki k e z e t , Ösvénye b á r h o v á vezet, — Dicsérjük I s t e n ü n k e t ! 4. H a nincs erő, segély, v i g a s z Sehol m á r a v i l á g o n : Az é g r e föltekinthetek, Azt m é g n y i t v a találom. H a nincs, h o v á h a j t n o d fejed, Az Ú r m u t a t n y u g v ó h e l y e t , — D i c s é r j ü k Istenünket ! 5. Azért végső lehelletig, A t y á m , dicsérlek, áldlak, Ti, ég, föld is, j e r adjatok H á l á t a m e n n y U r á n a k ! Mondjunk n e k i víg éneket, Ο m i n d e n t jól cselekedett, — Dicsérjük I s t e n ü n k e t ! ( S c h ü t z J a k a b 1640—1690.)

PAYR

SÁNDOR.

3. A 105. Z s o l t á r dallama szerint.

1. Magasra szárnyalj szívünk h a n g j a , M i n t é b r e d ő h a j n a l h a r a n g j a , R ö p ü l v e bitzgó é n e k ü n k Az eget. nyissa m e g nekünk, U r a m , m a g a d elé bocsásd, Találjon m e g h a l l g a t t a t á s t !

3

2. L e l k ü n k e t im elődbe ö n t j ü k , Kelő n a p o d f é n y é t köszöntjük, Melyből k e g y e l m e d árad r á n k , O h Istenünk, védő atyánk, H á l á n k esdő s z a v á t fogadd, Magasztalván j ó v o l t o d a t ! SZÁSZ

KÁROLY.

4. D a l l a m a : A V I I I . zsoltár, v a g y A n a p elment, óh J é z u s m a r a d j velem.

1. Felséges Úr, ki k e g y e s I s t e n ü n k v a g y , A te neved óh mily^ csodálatos n a g y ! Dicsőséged átéri az eget, És e l r a g y o g mind a v i l á g felett. 2. J ó v o l t o d a t a kicsinyek is áldják, Csepp a j k u k o n a tört h a n g ép imádság. N a g y v o l t o d im ezekbe helyliezéd, H o g y a gonoszt m e g szégyenítenéd. 3. H a a v i l á g remek v o l t á t csudálom, Kezed n y o m á t m i n d e n ü t t ott találom, A föld, az é g csudák hosszú sora, Á m u l a t o m véget n e m ér soha. 4. S önkéntelen kérdés t á m a d szívemben, — É n Istenem, micsoda is az e m b e r ? Az emberek fiai micsodák, — H o g y a mi van, m i n d értök alkotád. 5. H o g y az övé távolban és közelben Mind, a mi él a r o p p a n t végtelenben, Lakozza b á r eged felhőjeit, V a g y a vizek mélységes mélyeit. 6. S kél a j k a m o n m a g a s z t a l ó dicséret. Csodálandó örök Isten, te néked, Kinek n e v e á t é r i az eget, És e l r a g y o g mind a világ felett. SZABOLCSRA

MIHÁLY.

1*

4

5. Dallama: A k i bízik.

1. H a j l é k o d b a , T e m p l o m o d b a í m b e j ö t t e m , j ó Atyám, Száll fohászom Tiszta s z á r n y o n S m i n t h a szavad hallanám. 2. É n Istenem, L é g y itt jelen, M u t a s d m e g szent .arcodat! Szállj szívembe, Szállj lelkembe r Érezzem J ó v o l tódat. 3. É n e k zengjen, Zengedezzen, T e m p l o m légyen kebelem, Szent oltára, Erős vára. T e l é g y édes I s t e n e m ! PÓSA L a j o s .

6. D a l l a m a : Mely n a g y az Ú r kegyelmessége.

1. Dicsérd az Istent, földnek, é g n e k N a g y alkotóját, énekem, K i n e k nevét h i r d e t v e égnek A fényvilágok odafenn. Az égi k a r dicséretében Bár csak m é h halk d o n g á s a van, E l j u t s z hozzá, k i n e k szemében A kicsiny olyan, m i n t a nagy, 2. Dicsérd h a t a l m á t , erejével, Mely á t h a t végest s végtelent, Mely m i n d e n t f e n n t a r t é s vezérel, S a rombolásban is teremt. Dicsérd jóságát, m i t magasztal A zord éjszak s az e n y h e dél, Mely boldogító szent malaszttal Áraszt el m i n d e n t , a mi él. 3. R á m is j ó s á g a tengerébűl Áraszt, mi e m b e r t boldogít, Mitől a test s a lélek épül, Míg h o r d j a földi láncait. A hányszor n a p j a kél az égen, K e g y e m e g ú j u l annyiszor, S az ü d v p á l m á j á t n y ú j t j a n é k e m , H a sír ölébe d ö n t a kor, 4. Oh áldjad, l e l k e m nappal, éjjel, A kiben élsz s ki benned él, Teli es legyen dicséretével Mit kéz mivel, mit a j k beszél. S z í v e m n e k m i n d e n

s

d o b b a n á s a E g y - e g y dicsérő dal legyen, — N a g y Isten, m i n d e n üdv forrása, F o g a d d , m i t nyújtok, keg} e s e n . T O R K O S LÁSZLÓ.

7. Dallama : Isten, óh szent Isten !

1. Örök Gondviselés, Ki őrködöl fölöttem, S m e g t a r t a s z , bár ezer Vész legyen is köröttem, Ki a halálból is K i r a g a d s z e n g e m e t L e b o r u l v a áldom A te szent n e v e d e t ! 2. Áldó kezed kísért Kisded k o r o m t ó l fogva, Védszellemed egész P á l y á m v é g i g r a g y o g j a . H a estein, te n y u j t á d S e g í t ő kezedet, T é v e t e g homályból Szavad kivezetett. 3. H o g y h a lábam alatt E g é s z föld megindulna, S fejemre a m a g a s Menyboltozat omolna: N e m é r h e t e n g e m e t A k k o r sem ártalom. Oh m e r t te v a g y velem, S te fognád m e g karom. 4. N e t n á r t h a t é n n e k e m S e m a balsors csapása, S e m emberek csele, S szerencse változása; M e r t te vagy, ó h Isten, Védőm, vigasztalóm, — Ö r ö k Gondviselés, Neved m a g a s z t a l o m . 5. Gondviselő A t y á m , Szerető, k e g y e s Isten, Imé, leborulva I m á d l a k tiszta szívben. S lelkemnek mélyéből K ö n y ö r g ö k T e h o z z á d : E z t á n is kegyesen Fordítsd felém orcád! SÁNTHA

KÁROLY.

8. Dallama : Ö r v e n d j egész föld az Istennek. (66. zsoltár.)

látom

Oh n a g y F e l s é g ! h o v á tekintsek, H o l nem h a t a l m a d a t ? ! A porszemben, a fényes

b

n a p b a n T e megdicsőítéd m a g a d . Az égen, földön^ m i n d e n ü t t N a g y s á g o d fényes n a p j a süt, E n g e d d , m í g csak t a r t életem, N e v e d e t dicsőítenem! TOMPA

MIHÁLY.

9. Dallama : Isten, óh szent Isten.

1. Dicséret z e n g neked, V i l á g n a k á l d o t t A t y j a ! Csnda szerelmedet A m e n n y reánk rag y o g j a . Az élet ö s v é n y é n T e v a g y s z ö v é t n e k ü n k , Ü d v ü n k felé vezetsz Mi édes I s t e n ü n k . 2. Plántáld, M i n d e n h a t ó S z í v ü n k b e szent i g é d e t S teremjen é l e t ü n k G a z d a g gyümölcsöt n é k e d . A föld h a t á r a i g Terjeszd országodat, S h a hívsz, az é g b e föl Vezessen szent F i a d ! K.

S.

10. Dallama : H o g y n e dicsérném az Istent.

1. I s t e n e m h e z száll az é n e k É s ő b e n n e v í g a d o k , Mert h ű gondja, b á r m i t nézzek, Mind e n ü n n e n rám r a g y o g ; J ó szívének indítója N e m más, csak a szeretet, Mely a kegyes h í v e k e t Szüntelen m a g á h o z vonja. V é g e t ér itt mind e n e m Csak Isten szerelme nem. 2. Mint a sas kicsiny fiára Ráborítja szárnyait, Ú g y fedez be bizonyára E n g e m I s t e n k a r j a itt. A t y a k é n t véd létem óta, A mely t ő l e eredett, S min örülök, éltemet, Mostanáig m i n d i g óvta. V é g e t ér itt m i n d e n e m , Csak I s t e n szerelme nem.

7

3. S z e n t fiát, ő egyszülöttjét, K i nekem ü d v ö t nyere, Érteni, g y a r l ó elveszettért, Irgalombúi k ü l d t e le. Óh! t e mérhetetlen t e n g e r ! Jóság, m e l y h a t á r t a l a n ! E l m e és szív hasztalan, Föl nem ér azzal az e m b e r ! Véget ér i t t mindenem, Csak Isten szerelme nem. 4. S z e n t lelkét a s z e n t igében Közli kegyesen velem, H o g y a földön át v e z é r e m Mind a m e n n y i g az legyen, H o g y a h i t n e k tiszta fénye B e r a g y o g v á n szívemet, N y u g t o n töltsem éltemet, M é g a haláltól s e m félve. V é g e t ér itt mindenem, Csak Isten szerelme nem. 5. É g n e k földnek m i n d e n sergét Szolgái m m á tette ő; Föllelem, b á r m e r r e néznék Mindazt, a mi éltető. Minden lénye itt a földnek, A magasban s m é l y b e lenn, K i s bokorban s tengeren, Hódol az én ö r ö m ö m n e k . Véget ér i t t mindenem, Csak Isten szerelme nem. 6. Á l m o m őrzi édes gondja, S h a m e g ú j í t á szívem, Ú j szerelmét l á t o m újra Minden újabb reggelen, Ο h a ő velem n e m volna, G o n d o m megemésztene, H o g y h a I s t e n őrszeme U t a i m r a nem r a g y o g n a ! Véget ér itt mindenem, Csak Isten szerelme nem. 7. B ü n t e t é s e és c s a p á s a Bár k e s e r v e s most nekem, D e mélyebb m e g f o n t o l á s r a Biztató tanujelem, H o g y szeretve s rám g o n d o l v a , Ε sivár világon át, Mely r a b n l köt s n e m bocsát, K ü z d v e visz az égi h o n b a . Véget ér i t t mindenem, Csak Isten szerelme nem. 8. Már szívembe azt rekesztem, Az leend csak v í g a s z o m : Isten m é r t e m é g keresztem, Ο veszi fel panaszom. E l v i h a r z ó zordon télre Mint a szép n y á r földerül, A k i bízott, m a j d örül, m e r t a bú is elszáll végre. Véget ér itt m i n d e nem, Csak I s t e n szerelme nem.

s 9. Nincs h a t á r a , nincsen v é g e Szerelmednek, Istenem, M i n t atyámhoz h á t az égre K e z e m e t fölemelem; A d j k e g y e l m e t , arra k é r l e k , H o g y megöleljen k a r o m Éjjelen és n a p p a l o n S t é g e d áldjalak m í g élek, Ú g y e földön ide lenn, M i n t azontúl v é g t e l e n . (Gerhardt Pál f 1 &76.)

FEJES

ISTVÁN.

11. S a j á t d a l l a m á r a v a g y Látod I s t e n szíveinket.

1. M e n n y b e n lakó én Istenem, Vedd f ü ledbe d i c s é r e t e m ! Téged dicsér egész v i l á g , N e k e d köszön a k i s virág. 2. Erős v i h a r , kis g y ö n g e szél, T e n g e r p a t a k hozzád beszél. Az ég, a föld telve veled Dicsértessék a T e n e v e d ! 3. M e n n y b e n lakó én Istenein, K ö n y ö r g ö k , l é g y m i n d i g v e l e m ! A t e neved kiáltozom, L é g y j ó Atyám, h ű p á s z t o r o m ! 4. H a kél a r f é n y n a p k e l e t e n : A te szemed r a j t a m l e g y e n ! É s ha leszáll n a p n y u g a t o n : T e l é g y Atyám, az oltalom. 5. Zárd be szívem a rossz előtt, A jóra a d j elég erőt! T e r j e s z d ki r á n k védő kezed Dicsértessék a t e neved. PÓSA

LAJOS.

12. Dallama : T e n é k e d U r a m h á l á t adok.

1. Áldj m e g U r a m n a g y jóvoltodból É s k e g y e s e n fordúlj felénk. Oltalmazz m e g m i n d e n gonosztól, Mindenestől légy a miénk, H o g y az

9

egész v i l á g Félvén nézzen reád, Ő egy urára, H o g y a ki még p o g á n y , N a g y d o l g a i d nyomán T é r j e n magába. 2. Magasztalván keresnek t é g e d És áldan a k a nemzetek; É s országok j ő n e k elébed, H o z v á n neked dicséretet. Ö r v e n d e z v e látják É s v í g szívvel áldják T e igazságod. K i birod, ítéled É s j ó r a vezérled Mind e világot. SZABOI.CSKA

M.

13. D a l l a m a : Vigyázzatok, azt kiállják.

1. Isten, te v a g y erősségem, H a te őrze.sz, ki á r t h a t nékem ? Benned nyugszom, hív gyámolom. Végetlen a te szerelmed, Boldog, ki nálad lel védelmet, Ö r ö k k é való o l t a l o m ! H a t á m a d ezer vész, H a keresztem nehéz, T é g e d hívlak, Ó h jöjj Atyám, T e k i n t s r e á m S eloszlatod b ú s éjszakám ! 2. T e vagy e g y e t l e n bizalmam, A sír félelme sem győz r a j t a m , Bár szétomol porsátorom. T e áldasz m e g életemben, T e üdvözíted v á g y ó lelkem Szent országodban e g y k o r o n . Nem h a g y s z el engemet. Ó v őriző kezed, T e emelsz fel, J ó Istenem, Ö s v é n y e m e n , L e l k e d vezérel szüntelen! K g

14. D a l l a m a : Krisztus u r u n k n a k áldott születésén.

1. T e r e m t ő Isten, bármily messze menjek, F ö l ö t t e m fénylik a te tiszta mennyed, A tiszta m e n n y n e k tükörében k é p e d S örök h ű s é g e d .

10

2. Közelben s t ú l a t e n g e r e k e n , távol, A n a p s u g á r b a n jóságod világol; A n é g y tájékról zeugési a szélnek R ó l a d beszélnek. 3. T e óvod b ű n t ő l lábaimat liiven, H o g y tiszta, csendes m a r a d j o n a szívem, S irányzód lelkem örökkévalóra, Nemesre, jóra. 4 Áldlak, T e r e m t ő m , m i n d n y á j u n k n a k atyja, A ki s o r s u n k a t bölcsen i g a z g a t j a . Add, h ű lehessek hozzád m i n d halálig, S í r o m zártáig! SÁNTHA KÁROLY.

15. Dallama: Az egek beszélik.

1. O h ! Isten n a g y Felség, A kit a bölcseség Lángesze s e m ér fel, Csak titkon s k u t a t v a , Nevedet s ó h a j t j a Epedő lelkével; Léted bár világol, Mint é g ő n a p lángol, S z e m ü n k belé n e m n é z h e t ; De h i t ü n k , o h ! Isten, L á t h a t j a szünetlen A te f e l s é g e s lényed. 2. A m a g a s m e n n y b o l t o k , A napok fenn r a j t o k , Erődnek csodái; Kicsinyke kis lények, L á t a t l a n kik élnek, Jóságod m u n k á i ; Mozdul a semmiség, É p ü l a m i n d e n s é g Csak egy tek i n t e t e d r e ; Világok elmúlnak, I d ő k m e g ú j u l n a k A r o p p a n t végtelenbe'. 3. Magasság és mélység, V i h a r z ó sötétség, É g i l á n g villáma; H a r m a t , m e l y titkon száll S a g y ö n g e virágszál Mind kezed m u n k á j a . A te sok csodáddal, Lételem is rád vall, Dicsős é g e s teremtőm, A z é r t én is á l d o m És buzgón i m á d o m Nevedet m i n d ö r ö k k ö n . 4. Lelkem nézz föl bátran, Bár csak t ü k r ö n által Látod most az I s t e n t ; D e h a lehull zárad,

1»

É g b e visz föl szárnyad S majd tisztán látod fent. Addig, pályád f u t v á n , H a l a d j a j ó k u t j á n , G o n d j á r a bízva élted; N e félj a sírtól sem, O t t is él az Isten S h a l a n d ó t újra éltet. (Berzsenyi I). F o h á s z k o d á s a után) FEJES

ISTVÁN.

16. Dallama: ? . b r e d j °h éa szívem. Jézus sebeidnek melye.

1. Biztos révben, a n y j a keblén, Mint a g y e r m e k üdvözül, Véled lelkem szent imáds á g Által h o g y h a e g y e s ü l : Oh atyám a szellemi L e g f ő b b ü d v ö t élvezi, Mert körüliéiig égi béke, S e b h e d t lelkem menedéke. 2. A nap, földünk éltetője, A hold, a homályűző S a virrasztó csillagezrek S az út, a fényöntöző, A világ, mely cseppben él E r ő d kedvezésinél Hirdetik n a g y bölcseséged. Isten, k i n e áldna téged ? 3. J ó s á g o d n a k t é t e m é n y i Boldogítják éltemet, H ű barát, rokon, szülőim Átölelnek engemet. A hajnal, mely könnyivei F á t vígasztal, f ű t nevel, H ű s é g e d r ő l t a n ú s í t n a k S imádkozni megtanítnak. 4. S h o g y ha fellegek v o n ú l n a k Által s z e m h a t á r o m o n , S hol elébb jólét tetézett, Sírva állok a r o m o n ; És h a s é r t n e k kínjaim, Hozzád esdek s gondjaim Bízván a legjobb atyára, F é n y derűi a szemhatárra. 5. Lelkem áldjad a teremtőt Mindenkor s m i n d e n helyen, H a j l é k o d b a n s t e m p l o m á b a n , R e g g e l , nappal, éjjelen. S hidd, h a j ó d sziklák

12

k ö z ö t t , Melyekhez táti ütközött, Száz á t eléri Célját, h a Isten vezérli. SZÉKÁCS J Ó Z S E F

örvényen 1809—1876.

17. Dallama: M e n n y n e k , földnek t e r e m t ő j e !

1. Oh á l d a n d ó S z e n t h á r o m s á g ! S ó h a j o m r a figyelmezz. Jövel, siess fő b o l d o g s á g , Én Isten e m , kegyelmezz! Ó h szerelmes szent Atyám, L é g y nékem erős bástyám! 2. Ölelgess s z e n t szerelmeddel Örök szöv e t s é g e d b ő l ; T a k a r g a s s be v é d e l m e d d e l S a d j részt örökségedből! Nézz égi i r g a l m a d r a S egyetlen e g y fiadra. 3. Óh e g y e t l e n egy segítőm, U r a m J é z u s , i r g a l m a z z ! L é g y velem, én I d v e z í t ő m S a gonosztól oltalmazz, Hiszen te é r t e m j ö t t é l S é r t e m is v é r t öntöttéi. 4. Gyógyítsd lelkem b e t e g s é g é t Véres verítékeddel, A h a l á l n a k édességét Újítsd d r á g a véreddel. Mert c s a k az lelkem bére, Más é r d e m álljon félre. 5. Óh v i g a s z t a l ó Szentlélek! Jövel segíts é g e m r e , És m í g itt mozgok és élek, Készíts idvességemre. T a r t s d meg b e n n e m a hitet, K i t kegyelmed készített. 6. Óh úr J é z u s ! Én J é z u s o m ! Légy irgalm a s lelkemnek, Ó h vedd hozzád, e g y orvosom, M í g megadod testenmek. Ó h u r a m , uram n e h a g y j , Mert r e m é n y e m csak te v a g y ! RÁDAY

PÁL

1677—1 733.

2Γ

38. Dallama: Dicsérd én lelkem a dicsőségnek n a g y királyát.

1. Áldd az U r a t szívem, a j k a m a h á l a szavával, É n e k e m égbe röpülj, a m a g a s b a fel szárnyalj! K i t betakar, É r h e t i vész, zivatar, Megszabadul keze által! 2. Áldlak Uram, te v a g y életem atyja, vezérem, N a g y neved á t r a g y o g , Istenem, a bor ú s éjen. T é g e d imád Minden, a föld, a világ, Áldlak örök m e n e d é k e m ! T. ~ κ . b.

19. A 146. zsoltár. D a l l a m a : Mennynek, földnek teremtője.

1. Oh Uram, téged dicsérlek, T é g e d , m í g t a r t életem, Bennem hozzád vonz a lélek, Hozzád h a n g z i k énekein, Mert csak te v a g y , a kiben Bízom, másban senkiben. 2. H o g y b í z h a t n á m e m b e r e k b e n É s fejdelm e k b e n m i k é p ? Nincs m e n t ő erő kezökben, H o g y h a tőled nem vevék. E g y n a p ú g y elbán velők, H o g y földdé lesz mindenök. 3. Az boldog csak, a k i t őröz J á k o b erős I s t e n e ; K i n e k a legfőbb erőhöz K ö t v e lelke, mindene. Benne biztos a remény, Másban nincsen nyeremény. 4. Mert ki alkotott világot S m i n d e n t , a mi a b b a n él, Ki védi az igazságot S a g y ö t r ö t t felett ítél, Éhezőnek enni ad, A r a b n a k szól: légy s z a b a d ! 5. É s ki atyja ö z v e g y e k n e k S a v a k o k n a k

14

ad szemet, Ú t j á t állja v é t k e z ő k n e k , Szereti a liíveket, E l e s t e k e t emeli, Az v a n erővel teli. 6. Ot dicsérjed, énekeljed, Benne bízzál, •óh Sión, B o l d o g s á g o d a t r e m é l j e d Tőle m i n d e n századon. Ο a föld és m e n n y ura, Á m e n és Halleluja!

SZÉKÁCS J Ó Z S E F

1S09—1876.

20. Dallama: Az egek beszélik. (19. zsoltár).

1. Földtől föl az é g i g Mindenek beszélik A z Ú r dicsőségét; A m e n n y b o l t kárpitja F e n n szóval tanítja Ο n a g y erősségét! N a p n a p o k a t v á l t v a E g y m á s n a k kiáltja, Mely nagy az ő h a t a l m a ; Éjnek a m ú l t éjjel Csodákat beszél el Az U r a t m a g a s z t a l v a ! 2. De b á r f e n n e n szólnak: Nem, mint földi s z ó n a k Zendül-csendül h a n g j o k ; Szavuk h a l l a t á r a Ε föld t á g h a t á r a N e m r ö p í t visszhangot; M é g i s minden földet Ε s z a v a k betöltnek Ö r ö k k ö n , véghetetlen, Mint a nap, a melynek Az Ú r sátorhelyet Szerze a n a g y e g e k b e n . 3. S m e l y ; í a mint fölébred, Mint egy vől e g é n y m e g y Ο á g y a s házából; Mint az erős férfi, Útjából n e m tér ki, N i n c s előtte távol; Az é g e n futásit — E g y végtől a m á s i g — J á r v á n h a l a d előre; M e l e g e szétterjed S nincsen o l y a n rejtek, Mely elrejtsen előle! 4. í g y az Ú r törvénye, A mely éltet élve, T ö k é l e t e s v o l t á n ; H o g y a pici gyermek Bölcses é g e t nyerhet I g é i t t a n u l v á n . I g a z a t p a r a n c s o l S oly édes v i g a s z szól A szívekhez ő b e n n e , H o g y a vak is éjjel L á t b e t e g szemével, M i n t h a s z é p napfény l e n n e !

15

5. Az Ú r tanítása Kristálytiszta tnása S m i n t az örök élet; Mind c s u p a igaz szó Az ajakán h a n g z ó Beszéd és ítélet. A földbéli b á n y á k Igéinél d r á g á b b S z í n a r a n y a t n e m adnak S a r a n y színnel folyó L é p e s méz n e m oly jó, N e m oly édes a j k a m n a k ! 6. Aki igaz szolgád S jól rendezi d o l g á t T a n u l e beszédből; A ki hozzád h ű lesz, N a g y j u t a l m a t küldesz Számára az égből. Ali d e k i t u d h a t j a , Számon ki t a r t h a t j a S o k a s á g á t vétk e i n k n e k ! K e g y e l m e d b e v é g y föl S b ű n e i n k terhétől Oh h á t tisztíts m e g m i n k e t ! 7. H o g y titkos g o n o s z s á g R á n k ne e j t s e m o c s k á t S rabláncra ne v e r j e n ; H o g y t i s z t á k lehessünk, Csak téged k e r e s s ü n k , Bűnnek á l l v a ellen. A j k u n k o n az ige, G o n d o l a t a szívbe, T e k e d v e d szerint légyen. E r ő s s é g ü n k v a g y T e , S z a b a d í t ó n k csak T e Áldott Isten az é g b e n ! SZÁSZ

BÉLA

1828—1S94.

21. D a l l a m a : Mennyből jövök m o s t hozzátok.

1. U r a m , T e v a g y h ű pásztorom, A z é r t m e g n e m fogyatkozom. M e g t a r t a s z engem s g y e r meked, Kies mezőn legelteted. 2. T e v a g y táplálóm én nekem, T e éltetsz égi k e g y e l e m ! Lelked m u n k á m b a sem h a g y el, A te áldásod a siker. 3. Kezed biztos úton vezet Mélységek, őrv é n y e k felett, T e adsz erőt, én támaszom, Vigaszt, h a b ú n a k terhe nyom. K. S.

2Γ

38. Dallama: Nézd búsulását.

1. K e g y e l m e s Isten K i n e k kezében Eletem e t adtam, Viseld g o n d o m a t , Vezérld ú t a m a t , Mert csak rád m a r a d t a m . 2. G y e r m e k s é g e m t ő l F o g v á n e g y e d ü l Csak te tőled v á r t a m , Mint a t y j a után F i ú k i á l t v á n Könyörögve jártam. 3. Most is csak b e n n e d R e m é n y s é g e m e t U r a m , helyheztettem, M a g a m rád h a g y t a m , Rád t á m a s z k o d t a m T e alád v e t t e t t e m . 4. H a l l g a s s m e g azért, T e n a g y n e v e d é r t , É n k ö n y ö r g é s e m b e n . M u t a s d m e g j ó d a t , Sok áldásodat Az én szerencsémben. 5. Add m e g é n n é k e m É n r e m é n y s é g e m Szerint való jódat, Áldd m e g fejemet, K i bízik benned, S viseljed g o n d o m a t . 6. A szép h a r m a t o t Miként h u l l a t o d T a vaszszal v i r á g r a , Sok j ó d a t Uram, Ú g y hullasd reám T e r é g i szolgádra. 7. H o g y mind h o l t o m i g Szívein l e g y e n v í g T é g e d m a g a s z t a l v á n M i n d e n e k előtt S minden e k felett S z e n t nevedet áldván. (1591.)

BALASSI

BÁLINT

1551—1594.

23. D a l l a m a : Ki csak I s t e n r e dolgát h a g y j a .

1. K e z e m előtted összetészem, S i m á d l a k Isten, jó A t y á m ! Szívem h i d e g g é sohse lészen, Bár a v i l á g g ú n y t szórna rám. É n a v i l á g o t n e v e t e m S e n y h e t találok kebleden.

17

2. Hisz T e mondád, m e g m e n t l e k téged, S z ü k s é g e d b e n kiálts felém; Azért bár láncokba v e r n é n e k , S z e n v e d n é k kínok éjjelén, Csak T e hozzád k ö n y ö r g e n é k S r á m v e t n é d i r g a l m a d szemét! 3. H a lélekben téged imádlak, A k k o r T e közelembe vagy. L e l k e m b e n színről-színre látlak, Oh az ima h a t a l m a n a g y . J ó kedvet ád, félelmet űz S megtölti l e l k ü n k égi tűz! SZÁSZ

KÁROLY.

24 D a l l a m a : Dicsérjétek az Urat, m e r t j ó (147. Zsolt.)

1. Örök Felség, hozzád k i á l t u n k , L a k o z z é k szent országod n á l u n k ! A mely lényed k é p m á s a , része: Szentelj s áldj m e g l e l k ü n k r e nézve! A földi j ó t se vond m e g tőlünk Az életen, m i t i t t letöltünk. S add, h o g y legyen hegy, völgy, b a rázda Bő ν áldással m e g k o r o n á z v a ! 2. Vessződ h a sújt, k a r o d h a dorgál: Tiszt u l j u n k a tűzben s n y o m o r n á l ; Békén h o r d j u n k csapást, keresztet, H a I s t e n n e k ránk adni tetszett! Uram, fogjad k e z ü n k s mi bátran Á l l u n k setétben, roppanásban, H e g y e k , h a a t e n g e r b e dőlnek S ingása lesz az é g n e k , földnek! 3. G y e n g é t ne h a g y j a k a d n i tőrbe, N é z z a méltatlan szenvedőre! A b u j d o s ó t hordozzad és védd, Rövidítsd a j a j o k n a k évét! Kik r é g v á r n a k sóhajtva, könynyel: S z e g é n y kórok á g y á hoz m e n j el! Szabadúlást v i g y a r a b o k n a k S a halállal kik t u s a k o d n a k ! TOMPA

MIHÁLY.

2

2Γ

38. D a l l a m a : Eljött h o z z á n k az üdvösség·.

1. V á g y ó szemmel n é z ü n k feléd, Isten, neved dicsérve, Áraszd szent lelked erejét Híveid seregére! H a bűn h o m á l y a szállá ránk, T e bátoríts k e g y e s atyánk, Oszlasd szívünk f é l e l m é t ! 2. Vezess híven ösvényeden, Vezérlő csill a g u n k légy, Őrködj f e l e t t ü n k szüntelen, Kísértet tőrétől v é d j ! H a szenvedéssel sújt k a r o d , T e a d j s e b ü n k r e balzsamot S r e m é n y t a tört szívekbe ! 3. M í g itt a földön b ú j d o s u n k , Óvjon g a z d a g k e g y e l m e d ! S h a szétomol p o r s á t o r u n k , T e adj békés n y u g h e l y e t ! Igéd vessen u t u n k r a fényt, Ápold szívünkben a r e m é n y i : O t t h o n t l e l ü n k te nálad. IC. S.

26. D a l l a m a : Szívemet h o z z á d emelem. (25. zsoltár.)

1. Áldásodért e s d e k e l ü n k Mennynek, földn e k k i r á l y a ! Azért is, m i t tettél velünk, Él szív ü n k b e n a hála. T e t a r t o t t a d népedet Vészek k ö z ö t t oltalmadban, M a g a s z t a l is t é g e d e t szívünk, valahányat dobban! 2. T é g e d ismerni valóban, Mint szerető j ó atyát, Benned bízni rosszban, jóban, K i nép e d el n e m h a g y á d : E z szívünkön a paizs, L á b u n k a l a t t ez a kőszál, Mindig az volt, az m a is, M a r a d j n e k ü n k a mi voltál! 3. T a r t s m i n k e t az igaz hitben Krisztusodhoz kapcsolva, L é g y földi h a z á n k n a k itt lenn

19

S k i r á l y u n k n a k oltalma. Fordíts el csapást, bút, b a j t É s lia s í r u n k h a n t j a föd be, A m ú l ó léten t ú l m a j d V i g y be U r a m öröködbe! SZÁSZ

KÁROLY.

27. "Dallama: Ok én reménytelen.

1. E l b á g y a d t lelkeknek, Szomorú szívekn e k Ki v a g y vígasztalója, G y á m o l t a l a n o k n a k , Ü g y e f o g y o t t a k n a k E r ő s oltalmazója. Mennybéli Istenség, U r a l k o d ó Felség, Ü d v ö s s é g megadója. 2. Sokfelől ostromol S u g y a n r e á m omol A keresztnek zápora, Nincs kihez fordulnom, S e g e d e l m e t v á r n o m , Mert Felséged ostora R e á m eresztetett, Szívemre v e t t e t e t t H i t e m n e k próbájára. 3. Tehozzád kiáltok, Ki férgecskéd vagyok, Figyelmezz kérésemre. L á t o d gyötrelmimet, Fájd a l m a s szívemet, T e k i n t s szívem sebére. Irgalm a s szemeddel S h a t a l m a s kezeddel Jöjj el segítségemre. 4. É n g y a r l ó s á g o m a t S erőtlen v o l t o m a t Oh Ú r Isten jól látod, H o g y b á n á t i m terhét, Ostromló erejét N e m bírhatom, te tudod. Segedelmed n é l k ü l R e m é n y s é g e m m e g h ű l S hitem, h a n e m táplálod. 5. H a pedig t o v á b b is E z öldöklő tövis S e b h e t akaratodból, Vigasztald szívemet, É n nádszál h i t e m e t E r ő s í t s d jóvoltodbúl, H a h o l t i g is érzem Ostorodat, vészem J ó szívvel, m i n t a t y á m túl. 6. Csak J ó b n a k tűrését,_ Á b r a h á m n a k h i t é t •Oltsad az én szívembe. É n r e m é n y s é g e m e t 2*

20

S e r ő t l e n s é g e m e t F o g a d d szent k e g y e l m e d b e ! Ellened ne vétsek, Csak teneked éljek, Bízzam ígéretedbe. PETRŐCZY

KATA SZIDÓNIA

1658—1708.

28. D a l l a m a : Isten, óh szent Isten!

1. L é g y vélem, Istenem, O h nyújtsd felém kezedet! Vezesd ösvényeden T é v e l y g ő g y e r m e k e d e t ! H o g y leljem üdvömet, T e légy szövétn e k e m , G y á m o m , hívem, v é d ő m ! N e h a g y j el Istenem! 2. N e h a g y j el, I s t e n e m ! T e e g y e n g e s d ú t a m a t , H o g y bűnbe, szégyenbe N e sülyeszszem m a g a m a t . H i t e m n e k h o r g o n y á t N e h a g y d elv e s z t e n e m ; L é g y erőm, támaszom, L é g y velem Istenem! 3. L é g y velem Istenem, Tehozzád esdek fel én, Halld m e g k é r é s e m e t A szenvedés idején. H a kísértésekkel S o k á kell k ü z d e n e m , N e távozzál tőlem, N e h a g y j el I s t e n e m ! 4. N e h a g y j el I s t e n e m ! Nézd el g y e n g e ségemet, Kísérd áldásoddal Buzgó törekvésemet. T i s z t e m b e n d o l g o m a t Segéld ú g y végzenem, A m i n t tetszik n e k e d . . . N e h a g y j el I s t e n e m ! 5. L é g y vélem, I s t e n e m ! H o g y hozzád h í v m a r a d j a k , Keresztyén h i t e m b e n Soha el n e l a n k a d j a k . í g y majd egykor nálad L e h e t örvend e n e m . . . É l t e m b e n , h o l t o m b a n N e h a g y j el Istenem! ( F r a n c k S. f

1725.) F o r d í t ó j a ismeretlen, a l k a l m a s i n t Székács József. (Pálfy József Kis É n e k e s k ö n y v é b ó l . 1859.)

2Γ

38. 57. Zsoltár.

1. K ö n y ö r ü l j rajtam, U r a m , könyörülj, M e r t c s a k te b e n n e d bízom egyedül. T ö b b segedelm e m n e k e m nincsen sehol; Szárnyaid á r n y á t védő födélül Terjeszd ki fölém és n e m i n g a dozom. 2. Oh l é g y velem én szent s e g e d e l m e m , T ö r r á m a gonosz elnyelni engem. Az oroszlánok vermébe j u t o t t a m , Már nyaldos a l á n g s fegyveres nyelvvel Közéig az ellen n a p r ó l - n a p r a jobban. 3. T e dicsőséged érjen az égig, F é n y e a földet vonja be végig. H á l ó k a t h á n y t a k , m á r m e g ö l t e k szinte, De g á t a t , Uram, te v o n t á l nékik S ők m a g u k esnek felhányt vermeikbe. 4. Kész lelkem a te dicséretedre, N e v e d beszőni v í g ^ n e k e k b e . Zendüljetek m e g s z í v e m b e ti h ú r o k ! Óli áldalak én s h a j n a l r a keive A n a p n a k , Uram, neveddel i n d u l o k ! 5. M i n d e n népek közt, a merre járok, E g y n e v e t hordok, e g y nevet áldok: T é g e d , U r a m , ki igaz v a g y az égig, S ő t dicsőséged a fölé szállott, És r a g y o g mind a föld végezetéig! SZABOLCSKA

MIHÁLY.

30. D a l l a m a : Szívem keserűségét.

1. K e g y e s őrző pásztorom, L é g y vezérem ú t a m o n ; Bizodalmam csak te vagy, K é r l e k e n g e m el n e h a g y j !

22

2. N a p p a l l é g y az én napom, A s ö t é t b e n csill a g o m ; Állj a vészben pajzsomul S l á b a m m e g n e m tántorúl. 3. Ó h légy n e k e m m i n d e n e m Ú t a i m b a n I s t e n e m . Ú g y vezérelj engemet, H o g y á l d h a s s a m szent neved. SÁNTHA

KÁROLY.

31. D a l l a m a : Az I s t e n n e k jó tetszése.

1. A t y a I s t e n ! szent felséged Székénél leborulok, S a felhőn át látva téged, Benned bízni tanulok. Fiú-Isten! a megváltást Kegyelmed közié velünk, Oh készíts s z á m u n k r a szállást, Mikor m e n n y b e é r k e z ü n k . 2. Megigazító Szentlélek, E m e l j fel, h a c s ü g g e d e k ; Szent erődet adjad, k é r l e k , H o g y m e g á l d o t t a d legyek. Atya, Fiú, L é l e k - I s t e u ! T e ki e g y b e n h á r o m v a g y ! Erőd, k e g y e l m e d segítsen, Benned bízom, el ne h a g y j ! SZÁSZ

KÁROLY.

32. D a l l a m a : É g és föld királya.

1. M i n d e n e k n e k Atyja, Áldásosztó kezed F o l y t o n igaz ú t o n vezet, Szent neved s ó h a j t j a L e l k e m , h o g y h a szenved S szomjúhozza n a g y k e g y e l m e d . Félelem K ü z d velem, Bútól h e r v a d arcom, L é g y te óvó pajzsom! 2. N a g y szerelmed által T e r e m t e t t é l e n g e m S óvsz a veszedelmek ellen! K a az éj beárnyal,

23

T e közel v a g y hozzám, J ó v o l t o d n y u g a l m a t hoz rám. V é d e l m e m V a g y n e k e m A nehéz n a p o k ban, H o g y n e tántorodjam. 3. O h r a g y o g j előttem Ösvényem v i l á g a , L é g y a s ö t é t s é g b e fáklya! Jöjj el a f e l h ő k b e n , Mint üdítő h a r m a t , Gyógyítsd az égő f á j d a l m a t ! E l ne hagyj, Hisz te v a g y É l t e m fejedelme, Szállj alá szívembe! K. S.

33. Dallama:

Uram Jézus, f o r d u l j hozzánk.

1. B ű n ö s lelkem hozzád siet, Szomjazza bő kegyelmedet. Vigasztald m e g én J é z u s o m , Mag a m neked im átadom. 2. Óh szánd m e g gyarló voltomat, A csügg e d ő n e k j o b b o d add! E m e l j magadhoz, b e n n e m élj, Ó v j lelkeddel, ha ér veszély. 3. M a r a d j velem hív pásztorom, Vezérelj égi útakon, M u t a s s a m e n n y b e jobb h a z á t , A hol szerelmed n y u g t o t ád. (Melanthon éneke).

K. S.

24

Az isteni gondviselés és keresztyén bizalom.

34. D a l l a m a : Szívem szerint kívánom.

1. Bízzad minden ú t a d a t S mi b á n t j a lelk e d e t Az Ú r r a , ő i g a z g a t H í v e n földet, e g e t . Ki felhőknek, szeleknek S z a b o t t irányt m u t a t , H i d d el, ha g o n d o k űznek, N y i t néked is ú t a t . 2. Az Ú r b a vesd reményed, J ó dolgod ú g y leszen; T a n á c s i t ha m e g é r t e d , Áldás lesz műveden. Minek a gond, a b á n a t , Mit g y ö t r ő d életed? Az I s t e n t kérd, i m á d j a d S ü g y e d e t m e g nyered. 3. A t y a i h ű k e g y e l m e d Jól látja azt U r a m , Mi üdvös g y e r m e k e d n e k É s vesztére m i van. S a mit j ó n a k találtál, T e azt elvégezed; H a t á r t szent céljaidnál Mi sem s z a b h a t neked. 4. Bízzál csak árva lélek, Mit b á n t a bú, a gond? Él m é g , ki annyi vészek T o r k á b ó l m á r kivont. K i m e n t az Ú r k e g y e l m e , Csak v á r d be idejét, Míg szebb n a p o k r a kelve S z a b a d s á g int feléd. 5. Vess v é g e t b a j a i n k n a k U r u n k , m i Isten ü n k ; E r ő s í t s d k a r j a i n k a t , Míg itt kell k ü z d e n ü n k . T e l é g y n e k ü n k a s í r i g Gondviselő a t y á n k S ha l e l k ü n k elbúcsúzik, Várjon az é g r e á n k . (Gerhardt Pál f 1076.)

PAYR

SÁNDOR.

2Γ

38. A 23. Zsoltár.

1. Az Ú r énnékem őriző pásztorom, Azért semmiben m e g nem fogyatkozom. G y ö n y ö r ű szép kies mezőn legeltet, Édes vizek folyásinál ad enyhet. L e l k e m n y u g a l m á n őrt áll szent nevével És e n g e m igaz ösvényen vezérel. 2. H a száz h a l á l n a k törne rám h a t a l m a , V a g y a gonosznak m i n d e n birodalma. É n a k k o r is m o s o l y o g v a állnék m e g , Mert a k k o r is, ott is tudnám, ki véd m e g ? Vessződnek o t t is látn á m biztatását, Pásztorbotodnak fölém hajolását. 3. R á d ismerek én m i n d e n b e n U r a m r a , Erőddel e n g e m j u t t a t s z diadalra, A s z t a l t terítsz, ha f e n y e g e t az ellen, S teljes p o h á r áll m i n d i g j o b b kezedben ; Azt is tudom, m é g messze a halálig H á z a d szerelme táplál m é g sokáig. SZABOLCSRA

MIHÁLY.

36. 1. Benned bízom, b e n n e d remélek, Ó h Isten, örök szeretet! Mint a n a p élteti a földet, Ú g y éltet a szellemed. Hozzád fogódzom élő hittel É s T e e n g e m e t nem taszítsz el. 2. Á m b á r néha csapások érnek É s egem gyászra alkonyul, T e terheim m e g k ö n n y e b b í t e d , S egemről a gyász elvonul. Szerelmed mennyei s u g á r a A l á s ü t zordon éjszakámra. 3. T u d o m , h o g y m i n d e n ü t t jelen v a g y , Bár merre vessen végzetem, T e vezérled szívem ütésit, K e z e d b e n egész életem. Benned mozgok,

30

v a g y o k és élek, S e m m i vész közt azért n e m félek. 4. Az első lehellet vételtől Jelen p e r c i g védelmezél, T e lész velem éltemen által, V e l e m lész sírom szélinél. S mint az éjt a csillagsugárral, Beszövöd é l t e m boldogsággal. 5. N e m s z ű n l e k m e g i m á d n i téged, T e r e m t ő m , Atyám, I s t e n e m ! L e l k e m legbensőbb goudolatja, S z í v e m álma tied legyen. Felszentelem m a g a m egészen, Atyám, l é g y vélem, l é g y vezérem! MKDGYES

LAJOS.

37. 1. Bár h i t e m é r t szenvednem kell S g y ű lölettel Illetnek az emberek, D e tudom és ez n y ú j t vigaszt, H o g y mi a g g a s z t , Rendelése I s t e n n e k . Isten él m é g — S bár rejtőzzék E g y órára, — Bizonyára A gonoszok n e m győzhetnek. 2. Sorsom n i n c s e n h a t a l m a m b a n , É n m a g a m b a n Meg n e m v á l t o z t a t h a t o m , Itt a m i m van, n e m állandó, E l m ú l a n d ó Kincs, v a g y o n , azt jól látom. C s u p á n a hit, Oly kincs, a m i t Bősz ellenek E l n e m vesznek, E z m e g m a r a d , m i n t sajátom. 3. Oh U r a m h á t ez éltemben, A hol m i n d e n Változik oly hirtelen, Halld m e g esdő kérelm e m e t , Védd ü g y e m e t , S oltalmaddal l é g y v e l e m ! Ez ha kísér, Bármi sors ér, Nem félem azt, Mert n y ú j t vigaszt, Az, h o g y velem v a n Istenem! (Mária királyné éneke.)

HAAN LAJOS

1818—1891.

2Γ

38. Dallama : Én régen születtem.

1. Tudora, liogy pásztorom, Vezérem énn e k e m , Az én U r a m Istenem, Örök g o n d j a v a g y o n T e s t e m r e , lelkemre, N e m „hágy m e g szégyenednem. É n ő j u h a v a g y o k , Ö hozzá hallg a t o k , Míg csak a földön élek, A ki u t á n n a j á r , É g , föld reszkessen bár, S e m m i bajtól nem félhet. 2. Igaz t u d o m á n y a , Mint a n a p v i l á g a E l ő t t e m jár u t a m o n , V í g a s z t a l szavával, Élet italával, H a búra fordúl sorsom. Lelki folyóvizek,. És élő k ú t f e j e k Mellé viszen ő „karja, H i t e m e t ú j í t j a Vezet m e n n y o r s z á g r a Ő csuda n a g y irgalma. 3. T e pásztori botod F ö l ö t t e m n y u g t a t o d , H o g y félelem ne bántson, É n Uram I s t e n e m , H a T e állsz mellettem, J ö h e t százszor h a l á l o m ! Minden kísértetben M e g v i g a s z t a l engem Szent fiad áldozatja, A ki b e n n e hiszen Örök érdemiben, N e m lesz k á r h o z a t rabja. 4. Kereszttel látogass, — Kegyes A t y á m maradsz, Csak feddesz, h a szenvedek; Ostorod csapása, Szerelmed sugára, Melylyel áldod éltemet. H a l a n d ó t e s t e m n e k Minden g y a r l ó s á g a Lefoszlik e g y szavadra . . . Lelkemet m e g t a r t o d S m a g a d h o z fogadod E m b e r e k édes A t y j a ! (XVI. század.)

SZTÁRAY MIHÁLY

után.

39. D a l l a m a : Mi kegj'es A t y á n k , bölcseségnek U r a .

1. Csak te v a g y , Isten, m i n d e n bizodalmam, Benned v a g y o n csak az én n y u g o d a l m a m ; Bár

28

m i n d e n e l h a g y ezen a világon, T e v a g y világom! 2. Sötét az élet, oly sötét g y a k o r t a , Ö r ö m ö m f é n y é t zivatar k i o l t j a ; De te v i l á g o t g y ú j t a s z a n a g y éjben, Ó h én r e m é n y e m ! 3. Elvehetsz, óh sors, m i n d e n t , a mi drága, O m o l h a t s z k ö n n y e m , mint árvíz u t á n n a ; De h o g y n y u g a l m a m v é g k é p elraboljad, N i n c s e n h a t a l m a d . 4. Nincsen hatalmad, n i n c s erőd felettem, M e r t hadakozik az Isten helyettem, Betölti szívem c s u d a erejével, S m e g t a r t kezével. 5. Béketűréssel ő r u h á z fel s hittel. Élő r e m é n y n y e l ő áld s ékesít fel, Ő b e n n e bízom s b á r m i érjen itten, Megáld az I s t e n ! SÁNTHA

KÁROLY.

40. Dallama : Oh én bűnös, jaj, mit tegyek !

1. Óh, h o g y adhassak h á l á k a t N é k e d édes J é z u s o m , É n m e g v á l t ó K r i s z t u s o m , Ki a halál k a p u j á b ó l Kihoztál, segítségem, Jézus, én reménységem ! 2. N e m nézted bűnös v o l t o m a t , Eeliajtád füleidet, K i n y ú j t v á n kezeidet Eljöttél segítség e m r e . Meghallád könyörgésem, Jézus, én reménységem ! 3. R e t t e n e t e s f á j d a l m i m a t K e g y e s szemmel t e k i n t é d , S a z o k a t m e g e n y h í t é d . Midőn mindn y á j a n e l h a g y t a k : T e voltál én mellettem, Jézus, •én r e m é n y s é g e m ! 4. A te g y ó g y í t ó szent kezed, E l b á g y a d t t a g j a i m a t , Orvoslá fájdalmimat, Midőn a z o k n a k s o k s á g a Szintén lenyoma e n g e m , Jézus, én reménységem !

29

5. T e n e m adtál a halálnak, É l e t b e n m e g tartottál, S jóvoltodból megáldál. T ö m l ő d b e szedvén könyemet, Megvígasztalál e n g e m , Jézus, én r e m é n y s é g e m ! 6. N e h a g y j el k é r l e k engemet, L é g y ezután is velem, Mind h o l t o m i g s én szívem E g y e d ü l t é g e d óhajtson, J é z u s édes szerelmem, Jézus, én reménységem! PETRŐCZY

KATA SZIDÓNIA

1658—1708.

41. 1. Győzhetetlen É n kőszálam, Védelmezőm és k ő v á r a m , A keresztfán drága á r o n Oltalmam a t tőled várom. 2. Sebeidnek N a g y voltáért, E n g e d j kedves áldozatért, D r á g a szép piros véredért, K i t kiöntél ez világért. 3. Reád bíztam É n ügyemet, É n Jézusom, én lelkemet, M e g e p e d e t t bús szívemet És szeg é n y á r v a fejemet. 4. I r g a l m a z z m e g É n lelkemnek, Ki v a g y u r a m e n n y n e k földnek, K ö n y ö r g ö k csak felségednek, Mint k e g y e s idvezítőmnek. 5. M u t a s s J é z u s Kies földet, L a k á s o m ú l a d j jó helyet. Ez életben csendességet J ö v e n d ő b e n idvességet! II. Rákóczy F e r e n c i m á d s á g a a X V I I I . század elejéről.

42. A 90. Zsoltár.

1. T e benned b í z t u n k eleitől fogva, Hajlék u n k , U r a m , te voltál mindenha. Mikor m é g

30

senuni hegyek nem voltanak S formálva nem volt s e m a föld, s e m a nap, T e voltál, te v a g y é s a jövőben Állsz ö r ö k Isten m i n d e n időkben. 2. Az ember é l t é t arasznyivá tetted És azt m o n d o d az emberi n e m z e t n e k : L e g y e t e k porrá, m e r t p o r b u l levétek! Ezer esztendő annyi csak te n é k e d , Mint a t e g n a p n a k ő e l m ú l á s a És egy é j n e k rövid vigyázása. 3. Sebes á r k é n t j á r k ö z t ü n k az enyészet, Csak rövid álom az emberi élet. F ű , mely tán r e g g e l m é g hozza v i r á g á t S a szálló n a p m á r l á t j a hervadását. Csak addig tart, m í g időt adsz n e k ü n k , Míg b ú s u l á s o d nem száll e l l e n ü n k ! 4. Óli Uram, d e h a sorra vizsgálsz m i n k e t S nézed, mi m i n d e n n y o m j a lelkeinket, H a ell e b b e n t e d a fátyolt szívünkről, H a r a g o d m i a t t t ö b b é n e m k e l ü n k föl. Időnket o t t ú g y elenyészted, M i n t a sóhajtást, m i n t a beszédet. 5. Életünk szélső határa k i m é r v e , Oh aliga l i g h e t v e n - n y o l c v a n évre. Az is j a v a r é s z t csak b ú k , b a j o k árja, Volt, nincs, tova száll, m i n t a felleg árnya, Oh célt ki érne v i z s g á l v a t é g e d ? H a r a g o d súlyát ki m é r h e t n é m e g ? 6. T a n í t s m e g azért, h o g y a m i é l t ü n k n e k P a r á n y i voltát, I s t e n e m , értsük m e g . J á r j u n k bölcs szívvel a te ősvényidben S t e fordúlj hozz á n k erős, igaz I s t e n ! É l t ü n k m í g h a g y o d h o g y n y o m o r o g j o n ? K ö n y ö r ü l j már a te szolgáidon ! 7. Jóvoltod mi ránk töltsd ki kora reggel, H a d d áldjon a j k u n k vidám é n e k e k k e l . Fordítsd el r ó l u n k lelked búsulását, T e o s t o r o d n a k nehéz c s a p d o s á s á t ! T e k i n t s le reánk, g y ú l j irgalomra, A d j j o b b időket a gonoszokra. 8. T e szolgáidnak, mutasd m e g mi n é k ü n k , H o g y te v a g y a m i Istenünk, v e z é r ü n k . N a g y

31

dicsőséged ne m a r a d j o n t i t k o n Mi r a j t u n k , U r a m s a mi fiainkon. Minket ö r ö k k é — örök hatalmas! Csak te vezérelj, csak te i g a z g a s s ! SZABOLCSKA

MIHÁLY.

43. 1. Gondviselő édes a t y á m Kérlek e n g e m m e g ne útálj, O n n é t fölül vigyázz reám, Mert ezer b ú b a j reám száll. 2. É d e s teremtő jó U r a m , í m lásd m e g mire j u t o t t a m , Az ég alatt, a föld s z í n é n Nincsen olyan á r v a mint én. 3. S z e g é n y fejem hozzád hajtom, M i n d e n d o l g o m reád hagyom, L é g y az én édes g y á m o lom, E l ő t t e m járó csillagom. 4. Igaz, teremtő jó Atya, Minden szegénynek támasza! Nincs, a kihez folyamodnám, Kérlek viselj g o n d o t reám. (A X V I I . század vége).

44. D a l l a m a : T e r e m t ő Istenünk.

1. Istenem, Istenem, Ki segít h a te n e m ? Békét h o z v á n — vidítsd orcám, Halld m e g jaj o m , b ú s sóhajom, Siess, a t y á m hozzám! 2. A k i k bíztak r é g e n , Az Isten nevében, S z a v u k v é g r e — fölment égre, Szabadulást, fölvídúlást N y e r t e k bú helyébe. 3. Az anyai ölben S ifjúi időmben T e hordoztál, — oltalmaztál, Á l d á s o k k a l s a n n y i jókkal E n g e m elhalmoztál!

32

4. Most k ö n n y e m kicsordul S k ö n y ö r g ö k a porbúi: É d e s atyám — óh tekints rám, T e légy nékem segítségem L e l k e m erős h a r c á n ! 5. Ezért t é g e d áldlak, Szent helyen i m á d lak, T e vezérljed — útam, kérlek, S tieiddel, híveiddel Ö r ö k k é dicsérlek! SÁNTHA

KÁROLY.

45. Dallama: Ki csak Istenre d o l g á t hagyja.

1. Én Istenem, te v a g y bizalmam, R e m é n y e m e t benned vetem, T e vigasztalsz, T e óvsz a bajban, T e r a j t a d f ü g g tekintetem. Kinek t e szolgálsz támaszul, Az soha m e g nem tántorúl. 2. Miért t ö r j e k ki bús panaszba? Z o k o g j a k á r v a sorsomon? Kesergésnek, könnynek m i h a s z n a ? Nem orvosolja bánatom. Nehezítem k e resztemet, H a sírok Ínségein felett. 3. Oh csendesülj háborgó lelkem, Hisz él, veled van Istened! Legyen bár útad zord, kietlen, N e félj, soha el nem feled. Ο bölcs t e r e m t ő j ó atyád, H í v e n g o n d o t visel reád. 4. H a néha szenvedés kísértget, Tele űrömmel a pohár, L e h a j o l a földig te érted, Mennyben édes jutalom vár. A fergetegben b é t a k a r Ö r ö k irgalmú szárnyival. 5. Dicsérd az Urat hű keresztyén, R a g a s z k o d j á l ösvényihez; N e keseregj reményid vesztén, Isten megint kedvébe vesz. Ki benne bízik egyedül, Nem fél, bár ég, föld összedűl. ( N e u m a r k György, -f- 1681.)

K. S.

2Γ

38. D a l l a m a : Szívein szerint k í v á n o m .

1. T e k i n t s le ránk a földre I r g a l m a s I s t e n ü n k , Kik ínségtől gyötörve, Halállal k ü z k ö dünk. F é r e g n e k lenti a porban Ki táplékot ad, Szülöttid a nyomorban, A t y á n k ! óh el ne h a g y d ! 2. K e n y é r é r t esdekelnek Százezrek étlenül, J a j á b a száz k e b e l n e k Köny és sóhaj vegyül. R u hátlan dideregnek Sápadt nők s gyermekek, Bérét dolgos kezeknek Bú, g o n d emészti m e g . 3. Szent Isten, érzi lelkünk, H o g y g y a k r a n tévedett, A j ó v a l harcra k e l t ü n k , Vétkezve ellened. T u d j u k , h o g y méltó b é r ü n k , Mivel m o s t s ú j t karod, É s m é g i s esdve k é r ü n k : S z ü n t e s d meg haragod! 4. H a m e g t a g a d t a tőlünk A föld áldásait, Oh el ne zárd előlünk A részvét ajtait. A gazd a g h a d d szorítsa Szívéhez a szegényt, S e g í t s e , gyámolítsa, I g a z testvéreként. 5. Fakaszsz reményt szívünkben, A d j o n erőt a hit, H o g y nem hagysz b ű n e i n k b e n E l veszni, g y e r m e k i d . E l t ű n n e k n e m s o k á r a A d ú l ó v i h a r o k S az áldó nap s u g á r a Ú j fénynyel felragyog. TORKOS

LASZLÓ.

47. D a l l a m a : Óh én reménytelen.

1. M e g b á n t a t o t t Atyám, T e k i n t s k é r l e k reám I r g a l m a s szemeiddel, N e nézd b ű n e i m e t , F e r t e l m e s s é g i m e t , De légy hozzám jó k e d v v e l . 3

34

Vigasztalj m e g búmba, E g y e d ü l voltomba, Vigasztalj szent Lelkeddel. 2. Sokszor boszontálak S h a r a g í t o t t a l a k , N o h a jó a t y á m voltál; Tőled elpártoltam, Ördöghöz h a j l o t t a m , Mégis m e g nem utáltál. N o h a ostoroddal Látogatsz próbáddal, Hiszem, h o g y el n e m h a g y t á l . 3. Hiszem erős hittel, H o g y az, m i t ígértél, Megadod szent F i a d é r t ; E n g e m megvigasztalsz É s soha el nem hagysz Az ő szent érdemeért. Mert érettem adtad, Keresztfán áldoztad, Meghallgatsz szent nevéért. 4. Adassék dicsőség, Örökké tisztesség T e néked Szent-háromság, E g y bizony Istenség, Dicsérendő Felség, Ki v a g y örök uraság. Ne h a g y d b ú s lelkemet, N y ú j t s a d jobb kezedet, Tied a hatalmasság. PETRŐCZY

KATA

SZIDÓNIA

1658—1708.

48. D a l l a m a : Már b ú c s ú t veszek tőled.

1. A vallás égi balzsam, Boldog, ki bírja azt! Ez ád erőt, n y u g a l m a t , Bölcsességet, vigaszt. Nincs e m ú l ó világban Olyan nagy szenvedés, Melyre e balzsam által N e jönne enyhülés. 2. A rémes éjszakától A g y e r m e k úgy r e m e g ! N e m merne csak egy lépést E g y e d ü l tenni m e g ; De ha atyja keblére H a j t h a t j a kis fejét: Körözze ám homály őt, Az éj lehet setét. 3. S e t é t éjhez hasonló Az élet g y a k r a n itt; Mi ment, mi ád erőt, mi Biztat, mi b á t o r í t ? H a j t s d mennyei a t y á d n a k Keblére f e j e d e t : Az éj talán sötét, de Félelmes nem lehet. GYŐRY VILMOS

1838—1885.

2Γ

38. D a l l a m a : Ki csak Istenre d o l g á t hagyja.

1. Ki bízni tud jó Istenében, Az solia m e g n e m szégyenül, Mert bár l a k i k m a g a s egében, V i g y á z reánk szünetlenül; S ha n é h a s ú j t v a látogat, Vigaszt talál és osztogat. 2. Ú g y látszik olykor, h o g y n e m ápol S nem hallja esdő szózatunk, Ezért s z í v ü n k k e s e r g v e gyászol S k i f o g y h a t a t l a n b á n a t u n k ; D e h a az éjben h i t vezet, Ο n y ú j t n e k ü n k segédkezet. 3. Azért ha fogyva-fogy reményed S tán h a l d o k o l n a k kedvesid, Bizalmad légyen ő tenéked, Hidd, e l a p a d n a k k ö n n y e i d ; Ο e g y e t i n t s a félhalott Kezed alatt feltámadott. 4. M é g a k k o r is, óh a k k o r éppen, H a k i t szeretsz, a sírba száll, Bízzál az élet Istenében, Kihez érte imádkozál. N e sírnak, égnek a d j a d át, O t t Istened, kincsed, hazád. 5. Csak bízni t u d j jó Istenedben S h i t t e l viseld keresztedet, Ο f o g kísérni éjjeledben S j o b b részedet m e g m e n t h e t e d . Gyászéj u t á n lesz r e g g e l e d ! Bízzál! a t y á d ő s Istened! ELEFÁNT

MIHÁLY

1816—1872.

50. D a l l a m a : H o g y n a p o n k é n t Uram.

1. T i sötét felhői A h a r a g v ó égnek, Szárn y a t o k r a lelkem K í m é l v e v e g y é t e k ; V á g y v á n h o v a v á g y i k , Az é g n e k u r á i g Szállni e n g e d j é t e k ! 3*

36

2. Dicséreti a hol S o h a el nem m ú l n a k : Áldó hallelúját H a d d z e n g j e n az Ú r n a k . H a d d nyerjen erőt o t t . . . Míg r á bősz viharok Ütései hullnak! 3. Kietlen tengeren T ö r ö t t árboc lettem r S z á r n y a i t száz vihar Csapdossa felettem. Vettetem, h á n y a t o m , Mély az én bánatom, N a g y az én keresztem! 4. Üldöző ellenség T ő r é b e j u t o t t a m , K ö n y nyemből, jajomból Kezökben k i f o g y t a m ! . . . S bár m i n d e n elhagyott, N e m v a g y o k , n e m v a g y o k Magamra hagyottan! 5. Vezérlő csillagom: Szent hitem világa, T e r a g y o g s z felettem Ε s ű r ű homályba. Csak te ne h a g y j árván, Üldözhet az ármány, Hiába, hiába! 6. Isten, ki szent n e v e d A j k a i m r a a d t a d S érdemessé tői, h o g y S z e n v e d n é k m i a t t a d : Csak te m a r a d j vélem S gonosz ellenségem Soha meg nem hajthat! 7. T e v a g y én s z í v e m n e k Vigasza, rem é n y e ; N a p n é l k ü l i éjnek Világoló fénye! F e g y verem, paizsom, H a rám tör Babilon D u r v a , kevély kénye! 8. Szivárvány születik A felhő síráson, Reménység, reménység S ű r ű könnyhulláson; K í n o m éjjelére: Elhozod T e v é g r e E n szabadulásom. 9. D i a d a l t ha ül is E z a világ r a j t u n k : H a m i s , h a z u g igét N e m ejt s o h a a j k u n k ! I n k á b b a halálnak, «De n é m a b á l v á n y n a k Mi fejet n e m hajtunk». SZABOLCSKA

MIHÁLY.

37

51. A 65. zsoltár.

1. T e v a g y Isten, s z í v ü n k nyugalma, T e v a g y dicsérete. Tiéd, ha kél szent fogadalma, T i é d v í g éneke. T e h a l l g a t o d meg, h o g y h a k é r ü n k , A b ű n t te törlöd el . . . Milyen j ó itt lakozni n é k ü n k , U r a m , hozzád közel! 2. Boldog, k i n e k a j k i r a a d t a d Neved dicséretét, Kiben m ű i d e n részén a n a p n a k H á z a d szerelme ég. O h m e r t te a z t házad j a v á v a l , Áldással halmozod. Azt, m i n t a menny, ú g y h a t j a által, T e édes t e m p l o m o d . 3. T e v a g y csak a v i l á g reménye, T e szent, erős, igaz. R e s z k e t a föld, mikor ítélsz, de K e g y e l m e d kész vigasz. A h e g y is, m í g erőd erőt á d : Csak a d d i g nem r e m e g . . . H a t a l m a d a t , a mely körülzár, B e l á t n u n k s e m lehet! 4. A zendülő t e n g e r v i z e k r e Zabolát v e t kezed. Lecsillapítsz zúgó v i h a r t , le L á z o n g ó népeket. A föld színén e m b e r a hol van, Mindm i n d téged k e r e s ; Tetőled j ő vidám mosolylyal A reggel és az est. 5. T e adsz a mi f ö l d ü n k r e áldást Bőséggel g a z d a g o n . Itatod a szomjas b a r á z d á t S g a b n á t r i n g a t s z azon. Folyóid fent a fellegekből Z á p o r t b o c s á t a n a k ; Síkon, mezőn rendeletedből Áldás, ö r ö m fakad. 6. Az esztendőt m e g k o r o n á z z a Mézcsorgató kezed És völgyek és h a l m o k határa Áldástól görnyedez. N y á j a k m e n t é n a merre l á t h a t A szem, jólét lakik S m i n d e n f e l é h á l a a d á s n a k Z e n g é s e hallatik. SZABOLCSKA

MIHÁLY.

38

52. 1. Mind jó, a m i t I s t e n tészen, S z e n t az ő a k a r a t j a . Ε h i t hív g y á m o l ó m lészen. S z í v e m e t m e g n y u g t a t j a . V a n I s t e n e m , — Bár ellenem T á m a d j o n veszély s halál, F ö l f e g y v e r k e z v e talál. 2. Mind jó, a mit I s t e n tészen, Ο e n g e m e t m e g n e m csal, I g a z s á g ö s v é n y é n viszen, I g é j é v e l vígasztal. M i n d i g híven — Kegyelmesen Vezérli életemet, Mint édes atyám, szeret. 3. Mind jó, a mit I s t e n tészen, Ο tudja T m i szükséges, Oltalmával körülvészen, Midőn sorsom kétséges. K e g y e s s é g e — N a g y h ű sége N a p o n t a újul s árad, J ó t tenni el nem fárad. 4. Mind jó, a mit I s t e n tészen, Ő az én r e m é n y s é g e m , Minden Ínségemben készen V a n nála segítségem. Ö fölemel — J o b b kezével, H a t e r h e m t ő l roskadok, — Csak ő b e n n e vígadok. 5. Mind jó, a mit I s t e n tészen, D o r g á l á s a n e m tesz kárt, N e m célja, h o g y megemészszen, Bár tört k e s e r ű pohárt. B é k é n tűröm, — Hisz az üröm Kezéből I s t e n e m n e k , Ü d v ö s s é g e lelkemnek ! 6. Mind jó, a mit I s t e n tészen, Ο éltem k e g y e s atyja, Bár ö r ö m n a p o m enyészszen, I s m é t r á m virraszthatja. Mint g y e r m e k é t — T a k a r g a t , véd Örök j ó s á g ú karja. •— E l nem h a g y o m őt soha. (Rodigast S á m u e l f 1708.)

K i s JÁNOS 1770—1846.

2Γ

38. Dallama : Már búcsút veszek tőled.

1. H a b é b o r u l felettem Az egykor tiszta é g S orcámon k í n hevében K e s e r v e m k ö n n y e é g : R e m é n y t e l j e s kebellel T e k i n t e k égre föl, H o l a h a t a l m a s I s t e n N a g y n a p j a tündököl. 2. Az e n y h ü l ő keservnek Utolsó h a r m a t á t O r c á m o n égi szent hit S u g á r a járja át. S azt m o n d j a e k e b e l b e n Minden szent érzelem, H o g y e h i t csalhatatlan, Atyám és I s t e n e m ! SZÉKÁCS JÓZSEF

1809—1876.

54. Dallama : Az Úr énnékem őriző pásztorom.

1. J ó v o l t o d é r t , U r a m , szívemből áldlak, T e adsz eledelt az égi m a d á r n a k , T e é k e s í t e d a mezőt v i r á g g a l , Kegyelmed fénylik a f e l h ő k ö n által. Kezed n y o m á b a n áldás fakad s élet, É n erősségem, te benned r e m é l e k ! 2. T e v a g y , ki r e á m szüntelen vigyázol, Lehajolsz hozzám, mikor szívem gyászol. Az elesettet s z á n v a fölemeled, A f e r g e t e g b e n bét a k a r jobb kezed. És bár f e j e m r e kedved b o r ú t szállat, C s ü g g e d ő lelkem v i g a s z t lel tenálad. 3. Szerelmed k a r j a őrizett m e g e n g e m , H o g y el n e m estem szomorú ü g y e m b e n , I g é d világa fényt v e t e t t ú t a m r a S hozzád vezérelt szívem n y u g o d a l m a . Szünetlen kísér h í v a t y a i szemed, S b ő v irgalmaddal táplálod h i t e m e t . 4. Dicsérlek téged, U r a m , az ö r ö m b e n , H o g y kiterjeszted szárnyadat fölöttem, Dicsérlek,

40

h o g y h a l á t o g a t s z kereszttel, Hisz azért versz, h o g y m a g a d h o z emelj fel. Dicsérlek U r a m téged, m í g csak élek S teljes szívemből szolgálok tenéked. K. S.

55. D a l l a m a : Perelj Uram, perlőimmel. (35. zsoltár.)

1. Bár d ö r g az é g s a föld remeg, H i t ü n k n e m rendül m é g se m e g ; A fellegek s ű r ű hom á l y a Istenhez u t u n k el nem állja, Bár a villám sebes tüzét R é m í t v e szórja szerteszét: Mi á l l u n k és n e m r e t t e g ü n k , Isten kezében é l e t ü n k ! 2. Dicső az é g n e k temploma, Benne v i h a r az o r g o n a ; H e g y e k , völgyek felelnek rája, Midőn m a g a s z t a l é g királya. A zápor árja z ú g vele A szomjazó mezőkre le, E z t m o n d v a : I s t e n m o s t is á l d ; E m b e r , szeresd! ember, c s o d á l d ! 3. H a m a j d szűnik a háború, E l v o n ú l a sötét ború, Kialszik a villám fáklyája, S lezajlik a v i h a r c s a t á j a : A tiszta égboltról m e g i n t A földre vidám n a p tekint, É s fényes arcán írva van : Istent imádd munkáiban ! 4. Ú j élet a mezőkre száll, E m e l k e d i k m i n d e n fűszál, E r d ő k b e n zendül v í g k a r é n e k É s m i n d e n ö r v e n d é l e t é n e k ; Az é g n e k áldó k ö n n y e i Lesznek a h a r m a t gyöngyei, A n a p s u g á r bennök r a g y o g H i r d e t v e : Istentől v a g y o k ! 5. A szenvedés is zivatar, De véle I s t e n j ó t a k a r ; K ö n n y e k n e k n é h a hull esője, D e ez az erény éltetője. H a a balsors vihara kel, A bűn ködét az űzi el, S a szenvedés közt n a g y r a nő A bölcseség és szíverő.

41

6. L e l k ü n k azért n e csüggedezz, H a bánat ér s felhő fedez, Mert a felhőből áldás árad, S a könny a napfénytől felszárad. H a az égbolt felhőbe száll, S z í v ü n k abban n y u g t o t talál: Istentől j ö n a zivatar É s Isten m i n d i g j ó t a k a r ! MIHÁLYI

KÁROLY.

56. Dallama: É n régen születtem.

1. E g y e d ü l te b e n n e d , Mellém liíván neved, S z e n t J e h o v a remélek, H í v ígéretedben, Fiad érdemében Bízom, hol járok, kelek. T e benned n y u g o d v á n , M i n t lelkem oszlopán, Minden j ó k k a l bételek, V é g h e t e t l e n örvény, T e k i n t hetetlen fény A te ö r ö k kegyelmed. 2. S z é g y e n v a l l o t t orcát Vájjon azon ki lát, Ki felett kinyúlt k a r o d ? Vétkes voltában is, Nincs k ö z ö t t ü n k egy is, Kinek vesztét akarod. Az el téved teket Atyaszereteted U t a d r a igazítja, Búsult h a r a g o d a t Azon, ki m e g b á n t o t t Szánalomra lágyítja. 3. H a Lelked v e l e m lesz, É l e t e m n e k kedvez, Ki t ö r h e t b á n t á s o m r a ? Benned bízom Uram, Bűntől szabadúlván, T e hívek n a g y oltalma! N e nézd lelkem v é t k é t , Nézd fiad érdemét, Ki megkérlelt, szent a t y j á t , T e vagy mi örökünk, T a r t s d m e g végig k ö z t ü n k , K r i s z t u s n a k felkölt napját! 4. Csak ő az élő k ú t , Hozzád vezérlő út, Mint szent igéd t a n í t j a , F á r a d t a t e n y h í t g e t , Mi szomjú l e l k ü n k e t Élő vízzel itatja. T e n a g y jóvoltodat, Csuda i r g a l m a d a t Általa közli kedved,

42

Dicséret, dicsőség, E g y e n l ő tisztesség n e k i te veled!

Legyen

RIMAY JÁNOS F

1631.

Bűnbánat és törődelem.

57. 1. É n Istenem, én bűnös e m b e r , I t t állok szent színed előtt! Bűneim árja, m i n t a t e n g e r H u l l á m a i v a l elfödött. É n Istenem, én Istenem, K ö n y ö r ü l j árva lelkemen! 2. Oh mely szívem szerint k e s e r g e k Az én n a g y vétkeim f e l e t t ! Vessződdel ó h Atyám n e v e r j meg, Megtér tékozló g y e r m e k e d . É n Istenem, én Istenein, Könyörülj árva lelkemen! 3. N e büntess, m i n t m e g é r d e m e l n é m S a m i n t k í v á n n á sok b ű n ö m ! T e m o n d á d : a b ű n ö s elestén Az égben n e m leszeu öröm. É n Istenem, én Istenem, K ö n y ö r ü l j árva l e l k e m e n ! 4. Kéréssel és síró panaszszal Atyám, óh m e d d i g álljak itt? E g y szavad e n g e m megvigasztal S elűzi lelkem kínjait. É n Istenem, én Istenem, Könyörülj á r v a l e l k e m e n ! 5. Óh hallasd szent Atyám, igédet, Oh m o n d d csak e szót: «Gyermekem! É n megbocsátok, béke véled!» S kegyelmed b o l d o g g á teszen. É n Istenem, én Istenem, K ö n y ö r ü l j árva lelkemen! 6. M e g h a l l g a t t á l ! Már semmi kétség, Mega d t a d a bocsánatot, Szívembe, m i t eddig n e m

43

érzék, Öröm, üdv, béke áradott. É n Istenem, én Istenem, Örök b á l á m tied l e g y e n ! (Tietze Kristóf

1641—1/03.)

PAYR

SÁNDOR.

58. Dallama: Óh én b ű n ö s j a j mit tegyek.

1. Hozzád szívem m é l y s é g é b ű i S ó h a j t o k fel Jézusom, Midőn nehezül sorsom. T e vígasztalásod nélkül E l c s ü g g e d n e én szívem, J é z u s o m , reménységem. 2. L e l k e m sírton sír, k e s e r e g T i k k a s z t ó Ínségemben, V é g s ő v e s z e d e l m e m b e n . T á m a s z d fel r e m é n y s é g e m e t Élő vizem, forrásom, É l e t a d ó Jézusom! 3. U r a m te n a g y h a r a g o d b a n Ne b ü n t e s s , k é r l e k engem, Mert h a m u s f ü s t életem. A b ű n á t k a v a g y o n rajtam, L é g y gyógyító orvosom Mindenható Jézusom. 4. S i r a l o m n a k k e n y e r é v e l Táplálod én lelk e m e t , Mert v é t k e z t e m ellened. És ü r m ö s vízn e k pohara N a p o n k é n t i t a t engem, J é z u s én reménységem. 5. T e szolgádhoz l é g y kegyelmes, Bánat o m b a n m e n e d é k , Bízva s ó h a j t o k feléd. L e l k e m szomjú hittel keres, G y ó g y í t s m e g én áldásom, Könyörülő Jézusom. M a g y a r Lelki Óra. 1730.

59. 1. E l ő t t e d állok d r á g a Jézusom, T e reád szorúlt k é t s é g e s sorsom, É n U r a m , I s t e n e m , Királyom, É n b ű n ö s vagyok, l é g y te szószólóm.

44

2. Bűntől terhes, g y ö t r ő d i k én szívem, T e r e á d néz bizakodva lelkem. F o g a d j be, g y ó g y í t s m e g , tisztíts meg, L e l k e m orvosa, kérlek, enyh í t s meg. 3. T e v a g y egyetlen e g y r e m é n y s é g e m , Gyám o l t a l a n u l ne h a g y j el e n g e m . É n nehéz, kes e r v e s b á n a t o m Ö r ö m r e fordítsd édes Megváltóm! 4. É n lelkemet te n é k e d ajánlom, É n kezesem, én erős kószálom, Keresztfán szenvedtél é r e t t e m , Üdvözítőm, m o s d fehérre lelkem. (Kaiinka J o a c h i m f 1678 ) M a g y a r Lelki Óra. 1730.

60. Dallama·

Gondvise,(3

édes atyám. A próféták m e g m o n d o t t á k .

1. Óh én k e g y e l m e s Istenem, Mely i g e n m e g v e r é l engem. K e g y e l m e z z m e g már é n n e k e m , N e h a g y j b ű n ö m b e n elvesznem. 2. Hol a te i r g a l m a s s á g o d , Melylyel vert e d e t g y ó g y í t o d ? H o l a te erős j o b b karod, Melylyel híved szabadítod ? 3. R é g e n D á v i d o t Saultól Szabadítád, m e n t é d bútól. Éllened való sok vétkem, Mint Dávidé, o l y a n nékem. 4. Óh te Dávid jó Istene, T é i j hozzám is k e g y e l e m r e , B ű n ö m ö n talált b ú m után, K ö n y ö r ü l j lelkem f á j d a l m á n ! 5. Kiért, a m í g élek itten, Dicsérlek fels é g e s Isten, Ki könyörülsz ily betegen, Á l d o t t l é g y ö r ö k k é ! Ámen. BALASSI

BÁLINT

1551—1 594.

2Γ

38. 1. N e szállj perbe én velem, Oh én é d e s Istenem, Mert m e g n e m felelhet előtted én lelkem, E l k á r h o z t a t h a t s z e n g e m ! 2. Óh töröld el én v é t k e m , I r g a l m a s j ó Úristen, Szent fiad véréért könyörülj én r a j t a m , T e benned v a n bizalmam. 3. A te áldott Szentlelked Kérlek, tőlem el ne vedd, S ő t újítsd m e g bennem, h o g y dicsérjem neved, Szolgálhassak te néked. 4. Reád bíztam m a g a m a t , T e viseljed gondomat, I g a z g a s d jó útra az én l á b a i m a t E s m i n d e n szándékimat. PÉCSEJLI

K I R Á L Y IMRE F

1635.

62. D a l l a m a : Szeretlek t é g e d erősségem.

1. H a t a l m a s Isten, t ö r t szívemmel Színed előtt leborulok. T e k i n t s r á m szánva és emelj fel, Önts m é l y sebemre b a l z s a m o t ! Ne v e s s el szent orcád elől, M e g m e n t é s e m r e jöjj! 2. Mint r e j t e k é t az üldözött vad, A k k é p kereslek óh U r a m ! H i t e m elhagyott t ű z k é n t h a m v a d A k é t s é g e k forgóiban. Vigaszt, r e m é n y t n e m lel szívem, É n édes I s t e n e m ! 3. Kietlen p u s z t a s á g b a n járok, N a p o m vil á g a k i a l u d t ; L e l k e m r e b á n a t éje szállott, H a elhagyod, ö r v é n y b e jut. T e g y ú j t s előtte f é n y t , Atyám, Ε s ö t é t éjszakán! 4. Óh halld m e g esdő könyörgésem, G y ó gyítsd epedő lelkemet! H a bűntörlő szerelmed

4(>

érzem, M e g ú j u l o k , föléledek. N e vond el tőlem szent karod, Hiszen tied v a g y o k ! 5. Vezérelj vissza ösvényedre, H o g y n é k e d éljek, Istenem. Múló h í v s á g bűnös szerelme N e győzzön t ö b b é lelkemen! Veled j á r j a k , folyt o n veled, T e vezess e n g e m e t ! K. S.

63. D a l l a m a : En régen születtem.

1. V é g e t l e n irgalmú, O h te nagy h a t a l m ú Isten, könyörülj r a j t a m ! Ö n t s d ki mindenestől J ó d a t rám kebledből É n bizonyos o l t a l m a m ! Mosd el rólam immár, K i t lelkem a l i g vár, Mosd el b ű n ö m n e k szennyét, H a te e l h a g y s z U r a m , Kihez folyamodjam ? Kívüled kihez mennék? 2. H á n y s z o r nem vétkeztem, Bűnt ellened t e t t e m Óh k e g y e l m e s Ú r i s t e n ! Meg n e m csal r a v a s z s á g É s semmi á l n o k s á g Rejtve előtted nincsen. H a érdemem szerint Reám eresztesz k í n t , J a j n é k e m , hová legyek ? H a teljes éltemben, Bűnt t e t t e m mindenben, — V i g a s z t a l á s t hol lelek? 3. É n r ú t háládatlan, Szomorú sorsomban, Isten, hozzád kiáltok! T i s z t í t s izsópoddal, Irg a l m a s s á g o d d a l , H o g y ne v e r j e n az átok. T e r e m t s ismét bennem, T e r e m t ő Istenem, T i s z t a szívet kegyesen, E n g e m r o m l o t t szegényt Rossz é r d e m e m szerént H a r a g o d el n e vessen! -I. A k ö v é r áldozat J ó k e d v e t nem hozhat, J ó l tudom, U r a m , n é k e d ; Töredelmes szívvel, B u z g ó könyörgéssel Kereslek azért téged. Ixne kioldoztam S te elődbe h o z t a m Én f á j d a l m a s

47

sebemet, K i t csak te gyógyíthatsz, É l e t r e fordíthatsz, — Szánd keserves fejemet! (Beza 'Γ. f 1605.)

BALASSI

BÁLINT.

1551—1594.

64. D a l l a m a ; Mit bízik e világ.

1. Kihez folyamodjam Kívüled, K r i s z t u s o m ? Ily b e t e g voltomban N i n c s kitől g y ó g y u l n o m . E z e r fekély r a j t a m , Ki által tisztuljak? Veszélyes veremből Ki ád szabad ú t a t ? 2. G y ú j t s d meg s z ö v é t n e k é t Áldott szent igédnek, Virraszd fel l e l k e m b e n N a p j á t k e g y e l m e d n e k . I g a z ösvényt m u t a s s S z e g é n y e d n e k , n é k e m , H o g y szent F e l s é g e d n e k J á r h a s s a k kedvében. 3. V á r l a k , Uram, v á r l a k R e m é n y k e d ő szívvel, M i k é n t a vigyázó V i r r a d á s t vár éjjel. R e á m is jó r e g g e l H o z d fel szép napodat, H o g y serény elmével H o l t i g szolgáljalak. 4. S a t n a r i t á u u s k é n t Borral s olajoddal Gyógyítsd sebeimet Irgalmasságoddal. T é b o l y g ó j u h v a g y o k , T é g y j ó t velem kérlek S n a g y hálaadással Ö r ö k k é dicsérlek. PÉCSELI

KIRÁLY IMRE F

1635.

65. D a l l a m a : Győzhetetlen én kőszálam.

1. R e m é n y s é g e m T e l é g y nekem N a g y h a t a l m ú bölcs Istenem. T ő l e d legyen s e g í t s é g e m , Mikor terhel én sok v é t k e m .

48

2. Teljes éltem Csupa b ű n , folt, Á l n o k s á g g a l szívem borult. Mégse h a g y j el Uram e n g e m , N e verj A t y á m , m i n t érdemlem. 3. P o r h a m u b ó l Én eredtem, G y a r l ó s á g g a l r a k v a lelkem, S e n k i nincs előtted igaz, J ó v o l tod mégis i r g a l m a z . 4. Perbe n e szállj U r a m velem, Mert sok t a n ú áll ellenem, Számba n e írd sok v é t k e m e t , E m e l d földről föl fejemet. 5. I r g a l m a d b a n bőséges vagy, M e g t é r ő h ö z k e g y e l m e d n a g y . H a r m a t o z t a s s rám bő á l d á s t , Minden jóval fejemet lásd! R I M A Y JÁNOS F

1631.

Isten és Jézus s z e r e t e t e .

66. Dallama: Uram, rosszul cselekedtem.

1. G o n d v i s e l ő jó Atyám v a g y Oh én é d e s I s t e n e m ! L,átoin én, hogy m i n d e n elhagy Ε világon, csak T e nem. Hozzád vágyom, b e n n e d élek, Ü d v ö t m á s t ó l nem r e m é l e k . 2. Mint az alélt bús v i r á g r a Megújító h a r m a t o t , S e b h e d t szívem f á j d a l m á r a Csak T e h i n t e s z balzsamot. Könnyül sorsom terhe r a j t a m S i m á d s á g r a n y í l i k ajkam. 3. R á m - r á m derül ismeretlen Ú t a m o n e g y k i s öröm, Azt is a te v é g h e t e t l e n J ó s á g o d n a k köszönöm. S h á l a k ö n n y e m tündöklése A t e n e v e d hirdetése.

49

4. G y e n g e v a g y o k , lankadoznak Buzgóságom szárnyai, Bármily híven v á g y a k o z n a k Színed elé szállani! Oh a d j erőt, h o g y m í g élek, E g y e d ü l csak néked éljek. 5. Ó h add, h o g y h a m a j d bevégzem Ε mulandó életet, Lelkem tisztán és egészen Egyesüljön te veled, El ne v o n j o n semmi többé, Tied leszek mindörökké. IVÉVAY J Ó Z S E F .

67. D a l l a m a : J ö n a k i r á l y szívben szelíden.

1. M i n t vándor a forrás vizéhez, H a a szomjtól f á j d a l m a t érez É s elgyötré a szenvedés, Uram, u t á n a d óhajt lelkem, H a életem sivár, kietlen, A b ú üldöz, t e r h e m nehéz. 2. H i á b a v á g y o m enyhülésre, N e m int felém m o s o l y g v a béke, A míg a föld leszen hazám. L e l k e m rabbá t e v é a vétek, S ó v á r g v a , szomjan keres téged, Zörget k e g y e l m e d ajtaján. 3. T e vagy, Uram, c s a k reménységem, Világ, mely á t r a g y o g az éjen, T e benned bízom egyedül. H a T e őrzesz, veszély nem érhet, Terjeszd fölém, jó Atyám, kérlek, Hűséged óvó födélül! K. S.

68. 1. J é z u s életemnek, Öröme szívemnek, Én ü d v ö s s é g e m ! Ó jöjj, U r a m , várlak, Ó h a j t o k utánad, É d e s r e m é n y e m ! Istennek áldott fia, T e kívüled senki nincsen, Szívem k i t szeressen. 2. Bár vész h a n g j a harsan, A te árnyékod4

so

b a u N e m b á n t félelem. A föld m e g i n d u l h a t , K ő s z i k l a omolhat, Csak T e l é g y velem! Bűn, h a l á l törjön reám, H a t a l m á v a l m e g nem ejthet, M e g t a r t hív szerelmed. 3. Földi k i n c s sugára Csábítson ú t j á r a , F é n y e mit n e k e m ! H í v s á g a v i l á g n a k Száz gyön y ö r t kínálhat, T e v a g y mindenein ! Tőled J é z u s , én szívem A k e r e s z t n e k g y a l á z a t j a El n e m szakaszthatja. ( F r a n c k J. f 1677.)

K. S.

69. A 42. Zsoltár.

1. Mint a tiszta hűs p a t a k r a K í v á n k o z i k a s z a r v a s : Ú g y száll lelkem ó h a j t a t j a Hozzád, ö r ö k h a t a l m a s ! Szomjúhozik s z ü n t e l e n T e hozzád én Istenem. Színed elé v á j j o n innen Mikor j u t o k élő Isten ? 2. K ö n n y h u l l á s lőn e t á v o l b a K e n y e r e m éj- n a p o n át. É s h a kérdik c s ú f o l ó d v a : «Vártad I s t e n t , hol v a n h á t ? » L e b o r u l o k szótalan É s o d a száll sóhajom, H o l a h í v e k seregében Orv e n d é k szép éneklésben. 3. É n lelkem, m i t c s ü g g e d e z n é l ? Mit kesergesz a n n y i r a ? E r ő s e b b vár nincs Istennél, Búd, b a j o d csak bízd arra. Ne félj, n e m _ liágy, r á d t e k i n t S hálaadást zengsz m e g i n t Oh Istenem, f ö n t az égben, L á s d m e g az én kesergésem. 4. A te édes t e m p l o m o d r a Könnyhullás k ö z t gondolok, I n n e n , hol a k i s H e r m o n r a A J o r d á n v ö l g y mosolyog. De l e l k e m e n e g y m á s n a k Csak k é t s é g e k kiáltnak S árjai a szilaj h a b n a k Fejem felett összecsapnak.

51

5. Ú g y z ú g rajtara á t a bánat, M i n t a sebes árvizek; S í r v a , sírván te utánad, Kiben élek és hiszek, A ki mellém rendeled N a p p a l r a szent lelkedet S szabadulás énekével Csitítgatsz, h a jő az éjjel. 6. Oh ne is hagyj, oltalomnak Sziklaszála, Istenem. E l e t e m a p o g á n y o k n a k Közepette gyász nekem. S ellenségim mindazok, C s o n t o m i g j á r g ú n y s z a v o k ; H i t e m egyre ostromolják: «Várod Istent, hol m a r a d t hát?» 7. É n lelkem, m é r t csüggedeznél? Mit kesergesz a n n y i r a ? E r ő s e b b vár nincs Istennél, Búd, bajod csak bízd arra. N e félj, n e m hágy, rád tekint, V í g háladalt zengsz megint. Megm u t a t j a ő m é g itten, Ki az erős, igaz I s t e n ! SZABOLCSRA

MIHÁLY.

70. D a l l a m a : Már búcsút veszek tőled.

1. J é z u s ölében bizton H a j t o m fejem le én, A b b a n találom üdvöm, H a nvugszom kebelén. Áldó, szelíd szavával Megváltóm hirdeti, Jer, h a j t s d fejed szívemre, H a r c o d pihenve ki. 2. Bizton a Jézus keblén Elszáll a bú, a b a j ; Bizton a sátán ellen Sebe véd, b e t a k a r . E n y h ü l a b á n a t terhe, A k é t s é g m e g s z ű n i k , A szívbe száll enyhűlet S apadnak könnyeid. 3. Jézus, óh szívem vára, T e értem vérezél, Bizton v a g y o k e sziklán T e égi jó vezér. I t t csöndesen bevárom, Az éj m í g elhalad, M i g túl az a r a n y p a r t n á l Fénylőn fölkél a nap. SZÁSZ BÉLA

1828—1894. 4*

2Γ

38. 1. T e v i l á g szép ékessége, Ám szeressen b á r k i más, Ö r ö m i d r e majd cserébe Gond j ö n és csalatkozás. K i k az é g g e l nem g o n d o l n a k , Á m éljenek v i g a l o m n a k . É n hozzád kíváukozom, O h én édes J é z u s o m ! 2. Kik a n a p n a k hevét, terhét H o r d o z z á k m e g f á r a d v a , Az éjjelt m i n t siettetnék Hosszú, t e r h e s nappalra. Megpihenni hazatérnek, Csendes n y u g t o t ott r e m é l n e k : Én csak benned n y u g o szom, Oh én édes Jézusom! 3. N y u g h a t u á m csak k a r j a i d b a n , M i n t szeretném, kedvemre, Ú g y O p h i r b a n a m i k i n c s van, Mind o d ' a d n á m én érte. Nincs é n n é k e m m á s örömöm, É l t e m e t te hozzád kötöm. Csak feléd sóhajtozom, Óli én édes Jézusom! 4. Másokat zord szél és hullám V i g y e n e k bősz tengerre, H o l vihar s n a g y a g s á g á r á n Nyíl nekik a szerencse. E n g e m a hit ^ r ö p k e szárnyán Csillagokig visz fel pályám, É n o d a kívánkozom, Ó h én édes J é z u s o m ! 5. Jöjj halál, álom testvére, Jöjj és v í g y el engemet, S a j k á d o n majd biztos révbe E v e z ü n k m i te veled. Mások ám ha félnek tőled, L e l k e m azért m e g n e m ijed, Mert velem van ú t a m o n Az én édes J é z u s o m . 6. Mert a lelkek ü d v h a z á j á t , Ε m e g s z e n telt égi h o n t Szemeim m o s t m é g nem l á t j á k Itt, hol b á n t a bú s a gond. Élek h á t csak v á g y a i m n a k , Melyek égbe hozzád vonnak, Csak te v a g y főóhajom, Óh én édes Jézusom! (Franck J á n o s 1618—16Γ5.)

PAYR

SÁNDOR.

2Γ

38. D a l l a m a : Szerelmes Jézus, vájjon m i t vétettél?

1. Teljes szívemből tégedet szeretlek, Az é n szívembe mást be n e m eresztek, Csak téged, Jézus, n y u g a l m a m , r e m é n y e m , — O h m a r a d j vélem! 2. Oh m a r a d j vélem, ha n a p o m leszálla, R e á b o r u l v á n b á n a t é j s z a k á j a ; T e vezetsz engem c s i l l a g k é n t az éjben, — Oh m a r a d j vélem! 3. H o g y h a lefonnyad örömöm v i r á g a S b ú s a n csorog rá k ö n n y e i m n e k árja, T e örömf o r r á s t a k k o r is nyitsz nékem, — O h maradj vélem! 4. Kísértetek közt p á l y á m a t h a futván, M e g i n o g lábam szent erénynek u t j á n : Csak te emelsz föl s megbocsátod vétkem, — Oh m a r a d j vélem! 5. H a sírba t e t t e m mind, a k i k szerettek É s nehéz szívvel zokogok felettek: T e mutatsz égre, f ö l t á m a d t vezérem, — Oh m a r a d j vélem! 6. Végre, ha eljön az utolsó óra S a végső n a g y h a r c vár rám bajvívóra, Benned halálom édes álom lészen, — O h m a r a d j v é l e m ! SÁNTHA

KÁROLY.

73. Dallama: Jézust el nem b o c s á t o m .

1. Mindenem v a g y Jézusom, É l t e m égi fejedelme, T e vezérelsz j ó úton, Éöldi porbul föl a mennybe. Szirtek, ö r v é n y e k felett Bizton j á r h a t o k veled.

54

2. Mindenem v a g y Jézusom, Bűnös szívem m e n e d é k e , Csak feléd sóhajtozom, Tőled száll r á m é g i béke. Á l d o t t Megváltóm levél, Boldog, a k i b e n n e d él! 3. Mindenem v a g y Jézusom, A halálban ö r ö k élet! Testem b á r a sírba von, Veled m e n n y ben ú j r a élek. T e v a g y ú t a m , életem, É n Jézusom, mindenem! K.

S.

74 D a l l a m a : Istenfélők, mely b o l d o g o k vagytok.

1. Jövel Jézus, lelkem hő / szerelme! Nélk ü l e d b ú s szívem h o v a lenne! O h jöjj királyom! Csak te v a g y ö r ö m ö m e világon. 2. Ellenem itt a n n y i s oly h a t a l m a s , Olyan v a g y o k , m i n t a f ö l v e r t szarvas. E l t i k k a d a j k a m S nincs h ű s forrás i t t e s i v a t a g b a n . 3. Majd rám t ö r a kétség, a zord ellen, «Hol Istened?» — f a g g a t s tépi keblem. U r a m n e engedd, Mentsd ki küzdelméből e bús lelket. 4. H a e l h a m v a d hitem mécsvilága, Szent l e l k e d e t te fuvalld r e á j a ! L o b o g j o n újra S elh i d e g ü l t szívem l á n g r a gyújtsa. 5. J e r azért U r a m , jer közelembe, R u h á d szélét kezem hadd illesse! J e r d r á g a v e n d é g ! Veled tér be hozzám a békesség. (Szőnyi Benjamin

1 7 1 7 — 1 744.

után)

PAYR SÁNDOR.

75. D a l l a m a : Az Úr bir az egész földdel. (A 24. zsoltár.)

1. í m a világ z a j g ó habján, í m a szellők h a l k f u v a l m á n O t t j á r az Úr, o t t hallik h a n g j a !

55

H o l a h a j n a l fénye csillan, H o l az esti csillag villan, Ó t látom ott is, ő jár arra. 2. Ő kérdi, ha j á r o k bárhol, Kérdi h a j n a l hasadáskor, S kérdi estve: szeretsz-e e n g e m ? Te, k i lelkem jól ismered, A te m i n d e n t látó szemed Szívemben is látja szerelmem! _ 3. Akár nyugszom, a k á r kelek, E l t e m b e n b á r m i t mívelek, Ő kérdezi: szeretsz-e e n g e m ? Te, ki érted gondolatom, T u d o d , h o g y m i n t k i m o n d h a t o m , S o k k a l n a g y o b b az én szerelmem ! 4. Ő kérdi a fájdalomban, Ő kérdi, h a ö r ö m e m v a n : Szeretsz-é ember, vájj' szeretsz-é ? T e tudod, h o g y gyarló szívem I g a z s á g o t szól-e h í v e n : U r a m , szeretlek m i n d ö r ö k k é ! (Albertíni

F

1832.)

FEJES

ISTVÁN.

76. Dallama : Szívem szerint k í v á n o m .

1. H a m i n d e n itt elhagyna, Veled m a r a dok én, A hála m é g kihalva Nincsen a föld színén. T e szenvedél érettem Kínos f á j d a l m a k a t , Azért e szív keblemben Ö r ö k r e h ű marad. 2. Sokszor sírok keserűn, H o g y é r t ü n k meghálál, S az ember m i n t hidegül, R á d sem gondol ma már. A szeretet h e v é v e l kiizdtél t e népedért, S az k ö n n y ű feledéssel í g y ád m o s t érte bért. 3. T e m é g h ű szeretettel K í s é r ő n k v a g y n e k ü n k , S bár m i n d e n elhágy itten, T e m e g m a r a d s z v e l ü n k . De győz a h ű szeretet, V é g ü l m e g h ó d o l u n k , F á j ó n o n t u n k k ö n n y e k e t , S kebledre b o r u l u n k .

5')

4. É n már érzém szerelmed, Ó h én tudom, ki v a g y ; Azért szívembe rejtlek, Csak e n g e m el ne h a g y j ! T e s t v é r i m m e l kebledre Borulunk majd m e g i n t , És kebledről az é g r e S z e m ü n k hittel tekint. (Novalis F, 1772—1801.)

PAYR

SÁNDOR.

T ö k é l e t e s keresztyén élet.

77. D a l l a m a : Ki t u d j a , mely közel

végórám.

1. Üdvözítőm, szerelmed által E m e l d magadhoz lelkemet, H a vonz a bűn, csábít szavával, Segélj győznöm m a g a m felett. T e nélküled h a r c o m nehéz, Segíts, segíts óh égi k é z ! 2. T a l á l j a k k e d v e t T e előtted, Midőn szív e m m e l áldozom. H a felettem a test erőt vett, T e légy m e g m e n t ő angyalom. O k t a s s példáddal engemet, Óh m i n d e n h a t ó szeretet! 3. T a n í t s e földön szentül élni Istentől k ü l d ö t t Mesterem, E m b e r t szeretni, I s t e n t félni, H o g y b o l d o g életem legyen. Ki I s t e n t fél, emb e r t szeret, Boldog az mindenek felett. 4. H a az elmúlás éjszakája R e á m borúi majd egykoron, T e lész világom a homályba, T e a váláskor vígaszom. Lelkem bízva s ó h a j t feléd, Virraszd m e g sírom éjjelét! K.

S.

2Γ

38. Dallama : Jézus, én bizodalmam.

1. Mind célját, mind n a p j a i t T e tűzted k i életemnek, Szent Atyám, óh v a j h a itt, Meddig éveim sietnek, A m i n t igéd rendelé, Ú g y fussak célom felé. 2. Kiben Isten és h i t él, Kiben m u n k á s a szeretet, Halálában is remél. Állítván egy j o b b életet, Az f u t J é z u s n y o m d o k á n A valódi cél után. 3. Adj erőt h á t Istenem, H o g y hitben v é g i g megállják, S úgy, m i n t égi mesterem, J ó t művelve szerte j á r j a k , H ű s é g g e l k e r e s v e itt A jobb élet díjait. 4. Add, h o g y m í g az élet int, Működjem ily értelemben, S h a porrá leszek m e g i n t , Részesüljek kegyelemben, Melyet a n n a k szánt fiad, K i h a l á l i g h ű marad. SZÉKÁCS JÓZSEF

1809—1876.

79. Dallama: Hogy naponként Uram.

1. Jertek, h ű barátim, Már az est közelget, I t t e puszta tájon G o n d űzi a lelket. I n d ú l j u n k csak b á t r a n ! Ú g y j u t u n k m a j d célhoz Az örök hazában. 2. A szoros, nehéz ú t K e d v ü n k e t ne szegje, Ki b e n n ü n k e t elhitt, Az Ú r n e m h a g y cserbe. R a j t a , csak előre! Kiki feltekintsen A szent hegytetőre! 3. A ki m á r m e g i n d ú l t , S o h a m e g n e m bánja, Ú t j a m i n d i g k ö n n y e b b S é g lesz a h a -

58

zája. Csak c s ü g g e d n i nem kell! K ü z d j e t e k m e g b á t r a n Minden k í s é r t e t t e l ! 4. H o g y h a ú t a d állja A vér s a természet, Az Ú r ú g y kívánja, Fojtsd el, ne kíméljed. A testet, mely gátol, Old m e g ! Majd ú j élet T á m a d a halálból. 5. Bár ú t u n k töretlen S l á b u n k tövis vérzi, D e ez egy út v a u csak, Melyen célhoz érni. M e n j ü n k hát csak arra, J ó vezérrel, meglásd Á t t ö r ü n k mi rajta. 6. Menjünk csak szerettim, A t y á n k is vel ü n k v a n S m e g s e g í t h a baj ér, Minden útainkban. Szép napját fölhozza, Ád erőt és k e d v e t K i n e k v a n ily s o r s a ! 7. Menjünk, m i n t testvérek, V í g a n és karöltve, Hozzunk í g y örömöt E z idegen földre. S ne legyen feledve: Fiaim, az ú t o n Ne veszszetek egybe! 8. H o g y h a e g y elesnék, V e g y e föl a másik, T é g y e n érte m i n d e n t , Mi ü d v é r e válik. Sor a k o z z u n k összébb S szívesen szolgálja Az erős a gyöngét. 9. Még csak e g y kevésig V á r j a t o k testvérek, S aztán ti v é l e t e k Én is haza érek. O t t lesz b é k é s otthon! O t t atyám h á z á b a n H a g y j a tok n y u g o d n o m ! (Tersteegen G e r h a r d t

1697—1769.)

PAYR

SÁNDOR.

2Γ

38. Dallama: J é z u s ki b ű n ö s lelkemet.

1. T ű r d kereszted m i n d halálig, L e g y e n p é l d á d Jézusod. J o b b , ha szemed k ö n n y b e n ázik, M i n t h a rád n a p mosolyog. Bár nehéz az élet terhe, E z tanít, h o g y nézz a m e n n y r e , Véle n y e r tes lesz szíved S boldogít m a j d szent hited. 2. Örvendeznek n a g y h i t e d n e k Az é g minden angyali, Más is példás életednek N e m t u d ellen állani. N e m e s harcban szép a pálya, J é z u s é iigy lón a pálma, Koronád lesz h ű n e k ott, M e n n y b e Jézus í g y jutott. 3. Az a r a n y a t tűz próbálja, H o g y leváljék a s a l a k : Szenvedés a hit próbája, H o g y m e g tisztúlj az alatt. í g y lész J é z u s tanítványa, E l l e n i d n e k is barátja, J ó r a b u z g ó és nemes, Szívben, tettben egyenes. 4. Bízd Istenre mind h a l á l i g J á m b o r szívvel m a g a d a t , S szenvedésed ^ ü d v r e válik, H a bizalmad hű m a r a d ! Mit az Ú r nyújt, azzal érd b e S tied lesz az örök béke. K e s k e n y útról l e n e térj S tied lesz a menny, ne félj! (Kempis T. f 1471.)

SÁNTHA

KÁROLY.

81. 1. Jézus, n a g y vezér N é p e d esdve kér, J á r j elől és mi n e m késünk, B á t r a n n y o m d o k i d b a l é p ü n k . Nyújtsd erős kezed, M e n n y b e az vezet. 2. H a erőnk lankad, Vígy, segélj m a g a d , í g y b á r vészbe b o r ú i e g ü n k , V e l ü n k v a g y te r n e m r e t t e g ü n k . K ü z d e l m e k e n át Visz az ú t hozzád.

<)0

3. H a saját b a j o m S b á n a t súlya nyom, S í r v a nézem, m á s m i n t szenved, T a n í t s t ű r n i s bízni benned. Szép, dicső a cél. Szívem j ó t remél. 4. Eltem rád bízom, D r á g a Jézusom. Bár g ö r ö n g y ö s úton járok, Vigaszt, erőt tőled várok. A ki h í v e n fut, M e n n y o r s z á g b a j u t . (Zinzendorf M. 1700—1760.)

ZÁBRÁK

DÉNES.

82. 84. Zsoltár.

1. Oh S e r e g e k n e k Istene, Mely n a g y a g y ö n y ö r ű s é g e A te szerelmes h a j l é k o d n a k ! Az én szívem fohászkodik, P i t v a r i d b a kívánkozik, O h I s t e n e a m a g a s s á g n a k ! Áhítozik testem, lelk e m T e hozzád, élő Istenem. 2. T e szentséges oltárodnál, Gondviselő j ó s á g o d n á l Mindenki talál m e n e d é k e t . Kik lak o z n a k te h á z a d b a n S bizodalmuk te benned v a n : S o k b o l d o g s á g g a l áldod őket. Melyért v í g a j a k i k téged Szép énekléssel dicsérnek. 3. Oh boldog az ember nyilván A ki T e e l ő t t e d k í v á n J á r n i egész szívvel, lélekkel. Menv é n a siralom völgyén, H o l merő száraz az ösv é n y , O t t is bízik és n e m c s ü g g e d el, Míg nyílik a z e g e k vára S eljut színed látására. 4. Fényes n a p o m , én I s t e n e m ! T a r t s m e g a te ösvényeden, M í g hozzád j u t o k a Sionra. É n paizsom, édes A t y á m ! Vigyázz k e g y e l m e s e n reám És mutasd m e g nékem javamra: H o g y b o l d o g az életében, A ki bízik Istenében. FÖLDVÁRY

ILONA.

6t.

83. Dallama: A n a p elment, óh J é z u s m a r a d j velem. (VIII. Zsoltár.)

1. Boldog, kinek a b é k e minden vágya, Aki n y u g a l m á t csak te tőled várja, Ki védő s z á r n y a d á r n y á b a n p i h e n , V i l á g t e r e m t ő áldott I s t e n e m ! 2. Boldog, k i t tiszta szeretet vezérel, M i k é n t a v á n d o r t csillag fénye éjjel, Ki m i n d e n sértést, b á n t a l m a t feled É s könyörül a szenv e d ő felett. 3. Boldog, k i t nem g y ö t ö r n e k földi vágyak,. A kinek lelke sóvárog u t á n a d , Szeme szünetlen é g felé tekint, Boldog, ki él szent tetszésed szerint! 4. Boldog, ki tűrni tud minden f á j d a l m a t , A kinek szíve tiszta, m i n t a harmat, A j k á n n e m támad vádoló panasz, Kegyelmed n é k i e n y h í t ő vigasz. 5. Oh add, Atyám, m í g itt a földön élek, T e l j e s szívemből szolgáljak te néked. S v e r ő fényben, nehéz kereszt a l a t t Nálad k e r e s s e m boldogságomat! K. S.

84. Dallama: H o z z á d kiáltok k e g y e s Uram. (28. zsoltár.)·

1. É n I s t e n e m ! a n a g y világnak L e l k e m melyik részén találhat? J e l e n t s d meg, h o g y hol r a g y o g ebben N a g y voltod a legteljesebben ? H o l lielyezéd te trónodat? T e lakozó h a j l é k o d a t . 2. Minden T e v a g y bár, m i n d e n e k b e n S z í v ü n k b e n élsz legteljesebben. A szeretet szent

62

i n d u l a t j a L é n y e d t ü k ö r k é p e n mutatja. A tiszta szív, a szeretet, Ez, ez a te lakóhelyed! 3. H a könyezőt, h a árvát látok S s z e m e m b e is k ö n y ű szivárog: H a szívem ott kész oltalomn a k S kezein n y ú j t o m az e l h a g y o t t n a k : T e m i n d e n s z í v d o b b a n a t b a n O t t v a g y v e l e m láth a t a t l a n \f 4. Oh Jézusom, én m i n t a k é p e m , Állj m e g itt, e szív közepében! Ú g y i g a z g a s s , , é n U r a m , e n g e m , L e g y e k erős a szeretetben É s szívemben helyt ne a d j a k S e m m i gonosz i n d u l a t n a k ! SZABOLCSKA

MIHÁLY.

85. D a l l a m a : H o g y n a p o n k é n t Uram.

1. A k k o r leszek boldog, H o g y h a tisztán, h í v e n E g y e d ü l csak téged F o g szeretni szívem, É s m a g á t egészen te néked átadja, M i n d e n e k nek atyja! 2. A h a l a n d ó ember Nélküled n e m élhet. F o r r á s v a g y , belőled Árad ki az élet, E l v é s z m e n t h e t l e n , ki Ε forrást elhagyja, M i n d e n e k nek a t y j a ! 3. Mint e földi élet F ü g g csak e g y hajszálon : Ü d v e is, melyet ád, Füst, buborék, álom. A valódi ü d v ö t H í v szerelmed adja, M i n d e n e k nek atyja! 4. A bút, elválhatlau T á r s á t az életnek, Mily n y u g o d t a n tűrik, K i k téged s z e r e t n e k ! A n y o m o r t jóvoltod É l v v é változtatja, M i n d e n e k nek atyja! 5. Boldog, óh ezerszer Boldog, k i n e k keble

63

Hozzád vonzó, forró V á g y g y a l van eltelve. Él, élvez, k e s e r v é t Nálad k i n y u g h a t j a , Mindeneknek atyja! 6. G y ú j t s d fel h á t irántad G y ú j t s d hő l á n g r a szívem, H o g y t é g e d szeressen Forrón, tisztán, h í v e n ; Benned lelje n y u g t á t L e l k e m gondolatja, M i n d e n e k n e k a t y j a ! LÁZÁR

MIKLÓS.

86. Dallama: A t y á n a k bölcsessége.

1. Áldj m e g m i n k e t Úristen A te jóvoltodból, Világosíts m e g m i n k e t I r g a l m a s s á g o d ból. Orcád világossága Hasson m i n k e t által, H o g y éltünkben e földön J á r j u n k igazsággal. 2. E n g e d d m e g h í v e i d n e k K e g y e l m e s Ist e n ü n k , H o g y tégedet m i n d n y á j a n Igazán ismerj ü n k . A kicsiny h i t ű e k k e l E g y ü t t örvendezzünk, Mikor megítélsz, U r a m , Kegyelmezz m e g nekünk. 3. N e t á n t o r o d j u n k m i el Soha U r a m tőled, Szívünk n e k é t e l k e d j é k T ö b b é m á r felőled. N y u g h a s s é k m e g mi l e l k ü n k Igaz hittel benned, V a l l h a s s u n k m i n d e n e k b e n U r u n k n a k csak téged. 4. M i n d ö r ö k k é dicsérjük Fennszóval az U r a t , Mert hisz csak ő viseli Mindenütt gond u n k a t . U r a m , a te n e v e d b e n Áldd m e g szolgáidat, K i k e t bűntől m e g v á l t o t t E g y s z ü l ö t t szent Fiad. BALASSI

B Á L I N T 1 5 5 1 — 1 594.

64·

146. 1. Csak tovább, csak tovább! Sión, k ü z d j s tovább haladj. R a g y o g t a s d világosságod, Szent a harc, m e g ne l a n k a d j ; Ü d v ö t n y ú j t s erőt vallásod. Sión, m e n j a szoros k a p u n á t . . . Csak tovább, csak tovább! 2. T ű r j híven, tűrj h í v e n ! T ű r j híven g ú n y t , szenvedést; M e g ne r e t t e n j mindhalálig, Vígaszúi szívedbe v é s d : Búd a m o t t ö r ö m r e válik, Bár a k í g y ó fájón szúr szíven, T ű r j híven, t ű r j híven! 3. N e kövesd, ne kövesd Ε világot s m i t az ád. Bár kecsegtet s m i n d e n t ígér, Vesd m e g s ne f o g a d d szavát. Múló k i n c s e s fénye m i t ér?! Bár eléd g y ö n y ö r t g y ö n y ö r r e fest, N e kövesd, ne kövesd! 4. Fölfelé, fölfelé! O t t v a n élet, üdv, erő, É g r e törj, m i n t a kis virág, L é g y te zöld szőlővessző S ne, m i n t mások, holt száraz ág. F o j t a l é g itt, szállj Isten e l é . . . Fölfelé, fölfelé! 5. N e csüggedj, ne c s ü g g e d j ! N e félj, ne h á t r á l j soha, Harcolj, m i n t Krisztus v i t é z e . . . Bízzál, — i n t a korona. S z e m e d azt, mi f e n t vár, nézze. A ki h ű m i n d v é g i g , m e n n y b e m e g y . N e csüggedj, ne c s ü g g e d j ! (Schmidt J.

E.

+

1745.)

ZÁBRÁK

DÉNES.

65

A mulandóság és örök é l e t .

88. 1. O h mulandó s változandó Az ember élete! Ki m i n t egy köd megjelenik, É s m e g i n t messze e l t ű n i k : Ú g y a mi életünk múlik. 2. O h mulandó s változandó Az ember ö r ö m e ! M i n t változnak idők s órák, Békesség, had, sötét s világ, — Ú g y az öröm is elsorvad. 3. O h mulandó s változandó Az ember szépsége! Mint a szép virág m e g h e r v a d , H a erős szél reá fuvand, Ú g y a szépség is m e g fonnyad.^ 4. O h mulandó s változandó Világi u r a s á g ! Ki fenn áll n a g y h a t a l o m b a n , De n e m m a r a d h a t m e g abban, F e k ü d n i kell koporsóban. 5. Oh mulandó s változandó Ε v i l á g pomp á j a ! A ki bíbort, b á r s o n y t viselt, Mások felett tiszteltetett, A sírban elfelejtetett. 6. O h mulandó s változandó E m b e r minden dolga! Mert majdan m i n d e n elmúlik, Csak a kik az I s t e n t félik, A z o k n a k j u t a l m o k fénylik. 7. Oh Megváltóm, szabadítóm, Szerelmes J é z u s o m ! Erősítsed én hitemet, H o g y semmi m u l a n d ó tőled, El ne szakaszsza s z í v e m e t ! (Frank M. f 1667.) PETRŐCZY K A T A SZIDÓNIA

1658—1708.

89. 1. Szívem szerint k í v á n o m Csendes halálomat, Mert itt a g o n d s az ínség G y a k o r t a látogat. A földtől én ö r ö m m e l Veszek m á r vég5

66

b ú c s ú t , U r a m h o z , égbe v á g y o m , Boldog k i oda jut! 2. A b ű n t ő l és haláltól Megváltál Jézusom, T e szent v é r e d n e k árán É n ü d v ö m e t birom. M i t r e t t e n t h á t halálom, Mit a b ű n éjjele? T e rád v e t e m h i t e m e t S boldog v a g y o k vele. 3. H a tán édes az élet, S keserű a halál, E l v á r o m én n y u g o d t a n , A k á r m i sors talál. T u dom, ott fenn az égben Dicsőbb lesz életem, A z é r t m é g a h a l á l is N y e r e s é g e m leszeu. 4. H a b á r testem a földben Kihűl s p o r r á leszen, De feltámaszt az Ú r m a j d Ama szebb reggelen. O t t m a j d az égi fényben, N e m ismerek borút, S ily örömben halálom Rémítsen ám, ha tud! 5. N e m t á v o z o m tetőled S o h a én Jézusom, H i t e m b e n á l l h a t a t o s Leszek mindenkoron. T e s z e n t karod segéljen A földi harcon át, M í g m a j d nálad az é g b e n Lelek dicsőbb hazát. (Kuoll Kr.

F 1621.)

PAYR

SÁNDOR.

90. 1. Az én időm, m i n t a szép nyár, M e n t e n eljár, Majd eléri m á r a célt. Á m d e nem vész el a lélek, É g b e t é r meg, S ú g y lesz sorsa, a h o g y élt. 2. Add, U r a m , hát m e g f o n t o l n o m F ö l d i sorsom És eszembe hadd veszem, Mily rövid e földi élet, S az ítélet Mily v á r a t l a n itt leszeu. 3. H a d d v e t e m le, a m i testi, Mert elveszti L e l k e m e t idő előtt. Oh de a szív v a j m i g y ö n g e , M e g g y ö t ö r t e A bűn, melylyel összenőtt. 4. El tőlem világ szerelme! Józan e l m e

67

N e m hordozza láncaid! E l m ú l a n d ó kincseiddel N e m v a k í t s z el, N é k e m drágább k i n c s a hit. 5. A d j erőt, ha k ü z d e n e m kell Kísértettel, S védj U r a m , ha tőrbe csal; Légy paizsom, ú g y m e g n e m ver Semmi fegyver, S m á r enyém a diadal. 6. Boldog én, h a e n a g y harcot, Míg csak tartott, E r ő s hittel folytatám, És m e g ő r z é m azt halálig, H o l elválik, Az é g lesz-e szebb h a z á m ! 7. Nosza fel h á t m i n d m a g a s b r a , Míg révp a r t r a Jézusomhoz j u t h a t o k ! K o r m á n y o m lesz a szilárd hit, Mely n e m tágít, S n e m verik le bősz h a b o k . (Szőnyi Benjamin

1718—1794.

után.)

PAYR

SÁNDOR.

91. Dallama : Jézus, sebeidnek mélye.

1. Az enyészet n a g y szabálya, H o g y m i porból sarjadott, P o r r á lesz, habár a pálya Földi fényben áradott. H a megszólal a halál, A j o b b á g y és a király Porágyán a g y á s z haláínak T e s t v é r n y u g a l m a t találnak. 2. Az öröklét n a g y szabálya, H o g y m i m e n n y b ő l sarjadott, Éljen, bár a földi pálya A síron á t haladott; A végső ítéletben Király, j o b b á g y megjelen, A m i t vetett, azt aratja, E z az I s t e n akaratja. 3. Ah mit vessek m a g g y a n á n t el Á r n y é k éltem telkein, H o g y ragyogjon reggelével A n a g y n a p g y ü m ö l c s e i n ? Krisztus i n t : hintsd a hitet, Mely terem szeretetet, Mely a r e m é n y n e k v i r á g i t Ú g y fejleszti, ha világít. 4. Hála n e k e d , Isten, hála, Hit, szeretet é s

68

remény: Ε nyeremény. lök b á t r a n szószólóim

h á r o m b a n áll a p á l y a É s végén, a J ö j j ö n élet vagy h a l á l , Eelkem v e áll. I t t síromba ők vezetnek, O t t leendenek. SZÉKÁCS J Ó Z S E F

1809—1876.

92. Dallama : J é z u s Krisztus én életem.

1. J ö v e l édes Üdvözítőm! E é g y halálomb a n segítőm, Midőn Isten f o g ítélni, T ő l e m szoros; számot kérni. 2. Az én teljes életemről, M i n d e n cselekedetemről, Minden b ű n ö s beszédemről, Minden t i t k o s vétkeimről. 3. Állj mellém édes kezesem, H o g y kárh o z a t b a ne essem. K í n o d enyhítse k í n o m a t , Bold o g í t s a halálomat. 4. Jézus, a te szent véredért É s véres v e r í t é k e d é r t Segélj utolsó h a r c o m b a n Az én halálos á g y a m b a n . 5. Végső szód legyen biztatóm, Szólástól h a m e g f o s z t a t o m ; T e m a g a d kiálts én b e n n e m ; É n I s t e n e m ! én I s t e n e m ! 6. Ε világból l é g y vezérem, M í g l e n célom a t elérem. Midőn fejemet l e h a j t o m , E é g y m e n n y e k b e útain, a j t ó m ! 7. Kezedbe v é g y e d lelkemet, Mint latort biztass e n g e m e t : Ma lészesz paradicsomban^ Vélem az én o r s z á g o m b a n ! Új Zengedező Mennyei Kar 1743.

69·

146. Dallama: Isten felséges a d o m á n y a .

1. F o g y t o n f o g y napjaim s u m m á j a , Ki t u d j a liol ér a halál? Mely boldog, k i t végső ó r á j a V i g y á z v a és k é s z e n talál. A n n a k csendes k i m ú lása, K ö n n y ű lészen számadása. 2. R e g g e l r a g y o g a rózsa fénye S e s t e g y a k r a n elhervad már. Ilyen a szív földi rem é n y e , Ma v í g a d u n k , h o l n a p sír zár. M i n t a nyíl röpül életed, Ember, inégis vesztegeted. 3. N e k e d v e l d a világ l á r m á j á t , Nincs i t t örökös lakásod; Keresd lelked dicsőbb hazáját, A m e n n y legyen óhajtásod. Az idő itt g y o r s a n eljár, A sírnál b o l d o g r é v p a r t vár. 4. Hozzád térek, óh élet atyja, Míg m é g k e g y e l m e t v á r h a t o k , Szívembe zeng igéd szózatja, Ε szép i n t é s : Vigyázzatok! í g y m ú l j a k k i h i r t e l e n bár, M i n d e n k o r b o l d o g öröm vár. Kis

JÁNOS

1770—1846.

94 Dallama : Az én időm, m i n t a szép nyár.

1. Utas v a g y o k e v i l á g b a n , Mennyországban, Vár örök hazám készen, A testem c s a k lelkesült por S viszont a sor H a rá jön, p o r r á lészen. 2. Minden n a p hoz rám fájdalmat, H í v n y u g a l m a t , Szívem sehol nem t a l á l ; Majd k á r ér, m a j d b ú b á n a t sért, Majd b ű n kísért, V é g r e elj ö n a halál. 3. Uram, te látod v é g e m e t , Mert t e s t e m e t ,

70

L e l k e m e t te formáltad, Biztasd, hogy b á r enyész éltem, M e n n y e k b e fenn Boldogabb h a z á t várhat. 4. T é g e d , n a p j a i m n a k Ura, T e n g e r búra É s örömre vezethetsz, Bízó lélekkel k ö v e t l e k , Mert k e g y e l m e d Krisztusomhoz elvezet. Kis

JÁNOS

1770—1846.

95. D a l l a m a : Uram, rosszul cselekedtem.

1. U r a m beszéded állandó, H a m e g h a l o k is élek. Csak a gyarló test halandó, H a l h a t a t l a n a lélek. Ö r ö k k é t a r t ó j u t a l m a m Lesz m e n n y b e n ez bizodalmam. 2. I t t a m a g o t b ú v a l vetem, G y a k r a n k ö n y n y e t hullatok, De lesz e g y dicsőbb é l e t e m S a k k o r v í g a n aratok, M e g s z ű n i k m i n d e n siralm a m , N e m csüggedez bizodalmam. 3. I t t örömem néked élni S vinni k ö n n y ű t e r h e d e t S h a majd a gonoszok félni F o g j á k ítéletedet, A k k o r nékem lész oltalmam S pártf o g ó m : ez bizodalmam. 4. T e s t e m légy földdé s porrá bár, T e is megdicsőülsz még, A sír csak kis ideig zár S örök hazád lesz az ég. Ε hiten épül n y u g a l m a m : Mely n a g y jó e bizodalmam! 5. J é z u s te, ki feltámadtál, Ε j ó t n é k e d hálálom, R e m é n y t ez i r á n t te adtál, H o g y a halál csak álom. T e általad a g g o d a l m a m Megszűnvén, v a n bizodalmam. 6. E r ő s í t s U r a m h i t e m b e n , Oh tapasztaltasd velem Halállal küzködésemben, H o g y a h i t n a g y k e g y e l e m . H a te lész erőm s o l t a l m a m , B o l d o g g á tesz bizodalmam. BELICZAY JÓNÁS

1764—1846.

71·

146. D a l l a m a : Jézus s e b e i d n e k mélye.

1. H a l h a t a t l a n szellememnek Győzedelmes f e g y v e r e ! Melylyel síron és halálon J é z u s diadalt nyere, H i t , h a v é g z e m éltemet, S í r n a k adom testemet, L é g y lelkem vezérfáklyája, H o g y az é g legyen hazája. 2. Már e földön h ű vezérem És v é d a n g y a lom valál, Vezettél kies ösvényen, Hol v á r t rám veszély s halál. És h a é r t n a g y veszteség, T e vígasztalál s az ég. S el n e m estem, d e megálltam, Benned biztatót találtam. 3. N e m múlóhoz, I s t e n e m h e z Kapcsolod te szívemet S í g y vezetve biztosítod S í r o n t ú l i létemet. É l e t v a g y s f e l t á m a d á s ! T e vezetsz és senki m á s Szűk úton n a g y célra m i n k e t Megn y u g t a t v a szíveinket. 4. T é g e d bírva és k ö v e t v e E l m e n é s r e kész vagyok, Mert te mondod : eltemetve^Nem leszek, f e l t á m a d o k ! Ε hitért j ó Istenem Áldd örökké é n e k e m ! Ο k ö t össze v e l e d minket S visszaadja kedvesinket. ELEFÁNT

MIHÁLY

1816—1872.

97. 1. F ö l t á m a d s z ! F ö l t á m a d s z én p o r o m A sírból e g y k o r o n ! H a l h a t l a n éltet A d a n d Teremtőd n é k e d ! Alleluja! 2. Az elvettetett m a g kivirúl! A r a t á s t tart ar Úr. S m i n t k é v é k e g y b e — E g y b e g y ű j t e tünk mennybe! Alleluja! 3. Oh n a p ! hála s öröm napja t e ! Istenem

n a p j a te! H a l e n n síromban M a g a m a t k i n y u g o d t a m , Életre h í v s z ! 4. Mintha á l m o t látna m a j d szemünk, J é zussal b é m e g y ü n k Ο örömébe! A fáradt v á n d o r v é g r e Hol m e g p i h e n ! 5. A h ! a szentek szentébe viszed, K ö z b e n j á r ó m , híved, H a szentül éle, Az Ú r dicsőségére! Alleluja! ( K l o p s t o c k Fr. G. f

1803.)

SÁNTHA

KÁROLY.

98. Dallama : H o g y n a p o n k é n t Uram.

1. Félni a haláltól? N e m félek, nem f é l e k ! Bár éltem elpártol Tőlem, m é g i s élek. Rám hull a k o p o r s ó Nehéz szemfödele S fed a sír éjjele. 2. De m a j d j ö n egy h a j n a l , Mikor g y á s z s i r h a l m o m F e n e k é n az angyal T r o m b i t á j á t h a l lom. Mikor a századok Sorai bomolnak, E g y m á s r a omolnak. 3. Azok romjaiból Kelek ú j életre, A feledés alól Élő ítéletre. Hol J é z u s szavára Ú j e g e k m e g n y í l n a k S lángol e g y ú j csillag! 4. Omolj el h á t testem ! V á l j hamvvá, m i n t v a l á l ! Feltámaszt az Isten S n i n c s e n többé h a lál. N e m rémít e n g e m e t Halál, s e m ítélet, Bizt a t a Jjobb élet! „ . SZÁSZ

KAROLY.

99. D a l l a m a : Minden e földön csak e l m ú l a n d ó v a g y s a j á t dallamára.

1. Múló a világ, virágja lehull, Csillag leesik, m i n d e n m e g a v u l ; Legszebb örömünk v í g n a p j a leszáll, M i n d e n t m e g e m é s z t a sír, a halál.

73

2. De túl a síron, azt vallja hitünk, Valódi hazánk p a r t j á n kikötünk, S m í g itten a szív mély gyászban eped, Ott szűnik a könny, a seb beheged. 3. Oh drága remény, jer, szállj le ide, Oh szállj ide s ülj e sír fölibe! S ha itt a kesergő sírva fakad, N y u g t a s s a m e g a te szent ajakad. SÁNTHA

KÁROLY.

100. 1. Ama nap a h a r a g napja, A világot m e g olvasztja, Prófétáknak ez szózatja. 2. Rettentő lesz az ítélet, Oh bírám, h a megítéled Szigorúan mind a népet. 3. T o m p á n p a t t a n sírok zára S az ítélet trombitája T r ó n elé gyűjt népek nyája. 4. Természet s halál remegnek, A halottak, a mint kelnek S a kérdésre mind felelnek. 5. I m m á r a k ö n y v tárva, nyitva, A hol nyilván föl v a n írva Minden ember szíve titka. 6. A mi itt volt elrejtetten, Kiviláglik akkor rendben, N e m m a r a d bűn büntetetlen. 7. Én szegény! ott szót h o g y e j t e k ? Kárhozattól ott ki m e n t meg, H a a jók is ú g y reszketnek ? 8. Mennynek, földnek szent Fölsége, N é pek ingyen üdvössége, Rejts irgalmad tengerébe! 9. Édes Jézus, szánj m e g engem, A ki j ö t tél én érettem, T a r t s d meg ama napon lelkem. 10. Mint fáradtál, mint kerestél, A keresztfán m i n t szenvedtél, Degyen j ó m r a amit tettél! 11. Igaz bírám, mérlegeddel Bűneimet m i n d engedd el, Míg megítélsz ítélettel.

74

12. Bűnöm súlya, ím alányom, E l p i r ú l v a m é l y e n bánom, — E é g y kegyelmes én k i r á l y o m ! 13. Máriát lám m e g t a r t o t t a d , A latort is meghallgattad, Ezt reményül nékem adtad! 14. Bár m é l t a t l a n esedezem, D e te hallgass m e g kegyesen, K á r h o z a t b a h o g y n e essem. 14. Híveidhez o t t számláltass, Gonoszoktól o t t elválaszsz, J o b b o d felől engem á l l a s s ! 16. H a szól á t k o d rosszak ellen, K i k n e k sorsuk m e n t h e t e t l e n , Boldogokhoz szólíts engem. 1 7. T ö r ö d e l m e s szívvel kérlek, P o r b a hullva, óh segélj meg, E l ne veszszek, h a n e m éljek! 18. Oh nap, n a p j a siralomnak, Nyilván zára s í r h a l o m n a k , F ö l t á m a d n a k m i n d a holtak. 19. A k k o r I s t e n r tégy i r g a l m a t ! K e g y e s Jézus, n y ú j t s o l t a l m a t É s adj örök n y u g o d a l m a t ! (Celano

F

1255.)

SÁNTIIA

KÁROLY.

II

Ünnepi

énekek.

(Az egyházi év).

Advent.

101. D a l l a m a : A nap elment, óh Jézus m a r a d j velem.

1. A n a g y király jön, hozsánna, h o z s á n n a ! Z e n g a kiáltás előtte, u t á n a ; Zöld á g a k a t szeldelnek útjára, Békességet hoz népe j a v á r a . 2. Áldott, a ki j ö t t az Ú r n a k nevébe, Általa l é p t ü n k az Isten kedvébe. Békesség ott fenn a m e n n y o r s z á g b a n , Áldott az Isten a m a g a s ságban. 3. Oh lelki ország, Istennek országa, Mily édes ebben J é z u s k i r á l y s á g a ! Szelíd, szegény ez és alázatos, De n a g y h a t a l m ú és csodálatos. 4. Óh áldott Jézus, ki bírsz a v i l á g g a l , Jöjj mihozzánk is alázatossággal, T é g y tulajdon n é p e d d é b e n n ü n k e t , Vezéreld jóra egész éltünket. 5. Áldott k i r á l y u n k , lelkeink királya, J ö t tödet néped m a is v á r v a várja, Jöjj h á t hozzánk

76

is n a g y h a t a l o m m a l S terjeszd országod diadalommal! 6. A n a g y király jön, hozsánna, h o z s á n n a ! Z e n g j ü k , k i á l t s u n k előtte, r u t á n a ; H i n t s ü k be ú t j á t mi is zöld á g g a l És ü n n e p e l j ü n k szent buzgósággal. 7. Dicsőség legyen az I s t e n fiának, Áldás, b é k e s s é g az égi királynak. H o g y vele mi is, k i k e t megváltott, Bírhassuk e g y k o r a m e n n y országot! PÁLÓCZI

HORVÁTH

ÁDÁM

1760—1820.

102. Dallama: Istenfélők, mely b o l d o g o k v a g y t o k .

1. Szállj lelkemnek m i n d e n g o n d o l a t j a Alihoz, a ki m i n d n y á j u n k n a k atyja S örülj •O benne,_ Mert F i á b a n m e g j e l e n t kegyelme. 2. Áldjad I s t e n t s h a j t s előtte térdet, A ki k ü l d é egyszülöttjét érted. Bűnös halandó! Élsz •örökké, nem v a g y m á r m u l a n d ó . 3. Oh I s t e n n e k drága egyszülöttje, N a g y h á l á m a t a j k a m m i n t rebegje Méltóan hozzád, A ki által m e g n y í l t a m e n n y o r s z á g ! 4. Bujdosván a siralom^ völgyében, H i t v i l á g a már d e r e n g az éjben. O h vezess, hívlak, É d e s Jézus, te h a j n a l i csillag! 5. Oh vezérelj, mert n e h é z a pálya, É n h i t e m n e k de sok a próbája, Míg lelkem végre, M i n t arany, megtisztúl tűzben égve. 6. Oh vezetgess, m í g j ö n a n a g y éjjel, S í r o m a t is h i n t s d be szép reménynyel, H o g y á l m o d á s o m V é g e t ér és lesz föltámadásom. 7. H á l a n é k e d ! mert te v a g y az élet, B ű n t

e l h a g y v a , benned, néked élek. Urain, így lészen Születésed újjászületésem. SÁNTHA

KÁROLY.

103. D a l l a m a : T á r j á t o k ki k a p u t o k a t v a g y Mi atyánk, k i vagy mennyekben.

1. Kitárom előtted szívem, O h jöjj, légy v e n d é g e m nekem. Ü d v és élet forrása vagy, E r ő t , békességet T e adj! H a g o n d és b á n a t p o r b a von, Oh térj be hozzám J é z u s o m ! 2. Jövel, lelkem epedve vár, K e g y e l m e s m e n n y e i király, R a g y o g t a s d áldott szellemed Ε bujdosás völgye felett, H o g y j á r j a k a te útadón, Oh térj be hozzám J é z u s o m ! 3. Jövel, világíts égi féuy A k é t s é g hosszú éjjelén. H a harcomban elcsüggedek, H a győz a b ű n lelkem felett S a bú üldöz lépten-nyomon, Oh térj be hozzám J é z u s o m ! 4. Jövel, hív őrizőm, jövel, Szerelmeddel m a r a d j közel! H a elfedett a borulat, Örök haz á m b a nyiss utat, Hol szent neved magasztalom, Óh térj be hozzám J é z u s o m ! K. S.

104 D a l l a m a : Krisztus u r u n k n a k á l d o t t születésén.

1. Szállj, szállj m a g a s r a szíveink reménye,. Vezess el m i n k e t J é z u s u n k elébe, R a g y o g j előtt ü n k fénynek oszlopával: Szent biztatással, 2. H o g y jó az Isten, r á ü t a v i h a r r a , Vidám szivárványt sző a borulatra, I g é j e napfény, az r a g y o g felettünk, Mit félne l e l k ü n k ?

78

3. H o g y jó az Isten, a mi sziklavárunk, N e m tart soká m á r bűnben b u j d o s á s u n k , Az í g é r e t n e k földjéhez é r k e z ü n k : J é z u s az n e k ü n k . 4. Ο lesz a váltság, élet birodalma, Változz ö r ö m r e szívünk a g g o d a l m a , Az e l h a g y o t t n a k lesz m á r pártfogója, Oltalmazója. 5. S lesz, lesz h i t ü n k n e k diadalma teljes, A t y á n k , az Isten, irgalmas, kegyelmes. A szer e t e t n e k fényes n a p j a j ő fel Idvezítőukkel. 6. Szállj h á t m a g a s r a , szíveink reménye, Vezess el minket J é z u s u n k elébe, Elsírni könyn y ű n k édes ö r ö m ü n k b e , Szeretetünkbe. SZABOLCSKA

MIHÁLY.

105. D a l l a m a : É b r e d j fel óh te én szívem.

1. Jöjj be, óh m é r t állasz o t t k ü n n Isten á l d o t t embere? í m itt várlak t á r t k a p u k k a l , T é r j be hozzám, szállj i d e ! Jézusom, te hű barát, Nézd szívemnek n a g y baját. F á j ó , kínos seb v a u rajta, De kezed m e g g y ó g y í t h a t j a ! 2. Fájó seb a b ű n n e k átka, A rossz lelkiismeret. Ez mardossa kínzó váddal Éjjel-nappal szívemet. T ö r v é n y e d d e l felfedéd U r a m , a b ű n r e j t e k é t És szívem r e m é n y s é g nélkül Ez örv é n y b e bele szédül. 3. H i ú s á g o k h i ú s á g a Ε világ minden java. H a m a felvirult szerencsém, H o l n a p már elh e r v a d a . N a g y s á g , kincs csak földi por, E g y csapás m i t eltipor, A napfényre b o r ú támad, V í g ó r á k r a késő b á n a t . 4. Az öröm, v i g a s z forrása Csak te v a g y -én J é z u s o m , Békét szomjazó l e l k ü n k e t T e vezér-

79

led jó úton. Óh világolj szép n a p o m , H a a b á n a t t e r h e n y o m ! Fordítsd felém szent orcádat, F é n y s u g á r csak tőled árad. 5. Ö r v e n d j lelkem, nézd az Ú r jő, í m e , h o g y m e g h a l l g a t o t t . T e feléd tart, menj elébe, Óh becsüld m e g e n a p o t ! J e r f o g a d d be h i t t e l őt, Ö lesz üdvöd, éltetőd. Mondd el neki titkos búdat, Bízzál benne, ő m e g n y u g t a t . 6. H o g y h a csábít a kísértő, Vész, csapás h a látogat, Óh ne csüggedj, hisz te n é k e d Krisztus fogja pártodat. L é g y azért te is híve, H a l l g a s s szent beszédire, S áldjad szent n e v é t szünetlen I t t e földön s fenn a mennyben. (Gerhardt Pál f

1676.)

PAYR

SÁNDOR.

106. Dallama : Krisztus U r u n k n a k áldott születésén.

1. Áldott az Isten, m i n d n y á j u n k n a k A t y j a , Ki az ő n é p é t így m e g l á t o g a t t a , É s m e g v á l t o t t a , m i n t f o g a d t a régen, Ő jó kedvében. 2. A szent p r ó f é t á k eleitől fogva, Az Ú r J é z u s r ó l szóltak álmélkodva, Királyok, bölcsek s szegények őt v á r t á k , L á t n i k í v á n t á k . 3. Áz Ú r J é z u s é r t dicsérünk, óh Isten, K i adsz győzelmet ellenségeinken, H o g y igazságb a n és szentségben j á r j u n k , S n é k e d szolgáljunk. 4. Óh m a g a s s á g b ó l származó csemete. A k i b e n v a g y o n az ü d v esmérete Mi b ű n e i n k n e k bocsánata által: Áldunk hálával! 5. Benned jelent m e g az I s t e n szerelme, Melyet n e m ér föl az emberi elme. H i t ü n k n a g y titka, h o g y testbe öltöztél, S e földre jöttél. 6. Kik a halálnak á r n y é k á b a n j á r u n k , T e

80

v a g y óh Jézus t ü n d ö k l ő világunk. Békesség útján, m í g a menybe érünk, T e v a g y vezérünk. 7. Ádventi vendég, végy szállást minálunk, Emelj szívünkben trónt, óh mi királyunk ! T é g e d követvén, add, f o g a d j u n k néked Ö r ö k hűséget. SÁNTHA

KÁROLY.

107. D a l l a m a : Áldjátok az Úr nevét. (135. Zsolt.)

1. Isten, a ki n é p e d e t Bűnbe, gyászba nem hagyod, Rád tekintve várjuk a/ Bethlehemi csillagot. Eeltűnése lesz n e k ü n k Új v i l á g u n k , reggelünk. 2. F é n y e majd h a fölragyog Napkelettől nyugatig, Csüggedő mezők felett Angyalének hallatik, Szíveket vigasztaló, Könnyeket szárítgató. 3. Idvezítő J é z u s u n k , T e v a g y e mi reggelünk, Bátorító szódra, ha Bűneinkből fölkelünk, Már szívünkön r a j t a a Bűnbocsánat harmata. 4. V á g y v a v á g y u n k nagy király Ünnepelni jöttödet. K ö n n y ü n k lesz a drága g y ö n g y , Tömjénünk a szeretet. É s h i d e g jászol helyett Szív ü n k b e n adunk helyet. 5. Isten, a ki szót adál Prófétáid ajkira, T é g e d á l d v a néz s z e m ü n k Bethlehem határira Várva v á r v á n őt, a ki J ő minket megváltani. SZABOLCSKA

MIHÁLY.

108. Dallama: I s t e n t ő l el nem állok.

1. Jézus, örök királyom, Ki m e g v á l t ó m levél, N e v e d dicsérve áldom, Nem r e t t e n t bűn,

st

veszély. Készítsd el szívemet, T e m p l o m o d d á szenteld fel, Lakozzál benn lelkeddel, Jöjj, áldd m e g hívedet! 2. Jövel ü d v ö m királya, Benned lelek vigaszt, H a lelkem k é t s é g bántja, T e n y u g t a t o d m e g azt! A b á n a t éjjelén G y ú j t s szívemnek világot, Míg m e n n y b e n tisztán látok, Jövel óh égi fény! 3. Jézus, ü d v ö s s é g napja, Mely ú j éltet fakaszt, Szívem kietlen puszta, T e hozz rá szép tavaszt. Feléd száll hő imám, M í g ú t a d a t készítem, Erősítsd g y e n g e hitem, Jövel, térj be hozzám! ZÁBRÁK

DÉNES.

109. 1. J ö n a király, szí vben szelíden J ö n a szeg é n y s é g köntösében, F o g a d j u k szent örömmel őt! Béke lombokkal üdvét intve, Zöld á g a k k a l ú t j á t behintve Köszöntsük őt, az érkezőt! 2. T e fegyver nélkül is hatalmas, S e r g e k n é l k ü l is diadalmas, Békesség hőse n a g y király! H a t a l m i g y a k r a n e világnak T r ó n o d t ó l b e n n ü n k e t elzárnak, H a r c nélkül győzöl s trónod áll. 3. Nem földi, múló szent országod És m é g i s az egész világot Meghódítá te sereged! Szolg á i d a t elbocsátottad N y u g a t felé, n a p t á m a d a t n a k — S a hit győz az erő felett. 4. H a d á t néped b á r m e r r e járja, Intesz s rést nyit a tenger árja S a vész hallgat, mely ellenállt. S m í g a világ lázong dühébe, Ú j szöv e t s é g e t tész elébe, Békóba versz b ű n t és halált. 5. Oh üdvözlégy, h i t ü n k vezére, Hála, h o g y hozzánk is betére A vétektörlő kegyelem. N a g y szükség volt, h o g y m a g a d jöjj el Kezed6

82

ben égi békességgel, T e m e n n y b e n s földön fejdelem! 6. Add, h o g y a te világosságod, Mely jászlodból felénk sugárzott, Győzzön a földi éjszakán! T r ó n és nép e g y m á s t h ű n szeretve, T e s t v é r k é p j á r j o n te kedvedbe, N e k e d szolgálva itt csupán. (Rückert Fr.

F 1866).

SZÉKÁCS JÓZSEF

1809—1876.

Karácsony.

110. 1. Mennyből j ö v ö k most hozzátok, Örvendetes, jó hírt m o n d o k . Boldog örömöt hirdetek, Méltán repes ma szívetek. 2. A Megtartó m a születék, Kiben vígad a föld s az ég, — E g y ártatlan kis csecsemő, L e l k e t e k üdve lészen ő. 3. E z Krisztus, I s t e n n e k fia, Ki mennyből földre szállt le ma. Ο üdvözít, ő törli el Világ b ű n é t szent vérivel. 4. Mit annyi szív epedve k é r t S m i t jó A t y á t o k megígért, Ő hozza, tőle n y e r h e t e d Az ü d v ö t s örök életet. 5. R á ismertek, ez a j e l e : K e m é n y jászol f e k v ő helye. S z e g é n y s é g a n n a k bölcsője, Ki m e n n y és föld teremtője. 6. Óh jertek, mi is örvendjünk, A pásztor o k k a l b é m e n j ü n k , Vizsgáljuk, m i t ad I s t e n ü n k Ő szent F i á b a n m i n e k ü n k . 7. Nyílj m e g szívem s fogadd be Őt, Az áldott égi csecsemőt, K i e világ ü d v é r e jött, Borúlj le jászola előtt.

83

8. Üdvözlégy d r á g a Jézusom, É n bűneimben orvosom! í g y jösz, ki annyit b o l d o g í t ! T é g e d i m á d l a k holtomig. 9. O h én szerelmes Jézusom, É d e s megváltó Krisztusom, Vedd fel kegyesen ü g y e m e t , T e d d m a g a d é v á szívemet. 10. Ó h kedves v e n d é g nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál. J e r , térj be örök szeretet, Erősítsd g y e n g e h i t e m e t . 11. Szívem m é l y é b e zárlak én, Lakozzál lelkem rejtekén, H o g y el ne felejthesselek, Sőt örökké dicsérjelek. (Luther M á r t o n

1493—1546.)

SÁNTHA

KÁROLY.

111. 1. Krisztus U r u n k n a k áldott születésén, A n g y a l i verset m o n d j u n k szent ü n n e p é n , Mely B e t h l e h e m n e k mezején n a g y r é g e n Z e n g e t t eképen: 2. A m a g a s s á g b a n dicsőség I s t e n n e k , Békesség l é g y e n földön e m b e r e k n e k É s j ó a k a r a t m i n d e n f é l e népnek É s n e m z e t s é g n e k ! 3. E l j ö t t már, k i t a szent a t y á k r é g vártak, A k i t királyok l á t n i óhajtottak, Kiről próféták j ö v e n d ő t m o n d o t t a k , Nyilván szólottak. 4. E z az Úr J é z u s , igaz Messiásunk, Ki által v a g y o n b ű n ü n k b ő l v á l t s á g u n k , A mennyországban örökös l a k á s u n k , Boldogulásunk. 5. Ó h örök I s t e n , dicső Szentháromság, Szálljon mi reánk tőled világosság, Távozzék tőlünk m i n d e n szomorúság, L e g y e n vidámság! PÉCSELI

KIRÁLY I M R E F

1635. 6*

84·

146. D a l l a m a : T ü n d ö k l ő h a j n a l i csillag.

1. E l t ű n t az éj, v í g a d j a t o k , Az Ú r n a k h á l á t a d j a t o k Közelben és távolban. Kitől világoss á g ered, A m e g v á l t ó megszületett, Ott fekszik a jászolban. Szívek —• H í v e k í m l á t j á tok, Kitől r á t o k Száll a béke H í v ő lelkek ü d vössége ! 2. Az a n g y a l o k n a k s e r g i v e l Ma m i l l j ó lélek ü n n e p e l S a j k á n zsolozsma zendűl: Dicsős é g é g b e n I s t e n n e k , A földön b é k e s embern e k J ó i n d u l a t Isteniül. Végre — V é g e A sejtések, T é v e d é s e k Éjjelének, Bús árnyai eltűnének. 3. Oh mily szelíden m o s o l y o g A szent g y e r mek, k i t pásztorok I m á d v a ü d v ö z ö l n e k ! F e j é t övedzi égi fény, Az Ú r i r g a l m a leng^ szemén M e g v á l t á s ú l a földnek. Szánj m e g — Áldj m e g É g küldötte, E g y szülötte Az I s t e n n e k K i t m e n n y és föld ü n n e p e l n e k ! 4. Mely a bölcseknek f e l t ű n é k , Kelet felől a csillag é g Vezetve a jövőket. Megáll a szent h a j l é k felett, H o l üdvözítő szeretet Áldón fog a d j a őket. Csillog — Villog F é n y e annak, Az a r a n y n a k Mit áldoznak S t ö m j é n s mirha illatoznak. 5. Kövessük hívek, rajta h á t , A pásztorok s bölcsek n y o m á t Mi is közel s távolban. Ajánlj u k néki életünk, Ki küldve I s t e n t ő l n e k ü n k O t t n y u g s z i k a jászolban. J e r t e k — H í v e k A m i t hozunk, Mit áldozunk, Ü d v j u t érte A h o g y I s t e n megígérte. TORKOS

LÁSZLÓ.

85·

146. D a l l a m a : Az I s t e n n e k j ó tetszése.

1. N a p j a boldog szent örömnek, Ú j r a elj ö v é l t e h á t ! Ú j r a látjuk Bethlehem π ek H i t r e intő jászolát. Benn a d r á g a kisded alszik, F e n n az é g világosul, A n g y a l é n e k h a n g j a hallszik, S a pásztor t é r d r e borul. 2. L e b o r u l u n k ím előtted Mi is áldott szent a t y á n k Üdvözölni a ma jöttét, A k i b e n megváltatánk. É s imádni á l d v a téged S a te n a g y hűségedet, H á l a szent a t y á n k te néked, Áldva légyen n a g y n e v e d ! 3. A n g y a l o k zengő szavával E g y e s ü l j ö n é n e k ü n k ! Ε homályos éjszakával Oh m i l y e n n a p kelt n e k ü n k ! Fényt derít ez földre, égre, Szerte foszlik a homály, H a j n a l ébred a v a k éjre, S m é g a m e n n y is nyitva áll. 4. Oh, h o g y e fényt megszeressük ! A világ v i l á g a ő. A d d a sírig őt kövessük, Ο a legjobb vezető! A ki j á r az ő n y o m á b a n , A n n a k üdvös ú t j a lesz, Élve, halva is, porában, Mesterével á l d v a lesz! GYŐRY VILMOS

1838—1885.

114. Dallama: Hogy naponként Uram.

1. « H i r d e t e k ti n é k t e k Lelki n a g y örömöt,» A n g y a l í g y jelenté, H o g y Megváltónk eljött, H o g y közénk leszálla M a g a s trónusáról Az egek királya. 2. Kiről a próféták J ó s o l t a k r é g ó t a , V é g r e megjelentél Világ megváltója. Jövel, ü d v ö z l é g y már, Mert a k e r e s z t y é n s é g T é g e d nagy s z o m j a n vár.

86

3. Az egész m e n n y és föld Ma velünk örvendez, H o g y I s t e n elküldé Szent fiát népéhez. É s minden t e r e m t m é n y Repes örömében K r i s z t u s születésén. 4. Szent születésének Ö r v e n d e t e s n a p j á t , Ü n n e p e l v e v á r j u k L e l k ü n k boldogságát. M e r t I s t e n jobbjáról Mi érettünk szállt le F é n y e s mennyországból. 5. Óh áldott, szent g y e r m e k , Isten e g y szülöttje, Ki m i b ű n e i n k é r t Eljöttél a földre. L e g y e n néked hála, Ε szomorú völgyből V í g y be mennyországba! Huszita ének.

Az E g y h á z i Énektárból.

115. Dallama: M e n n j ' b ő l j ö v ö k m o s t hozzátok.

1. Boldog ö r ö m n a p d e r ü l t ránk, V i g a d j o n szívünk, zengjen szánk. Az egész világ v í g a d j o n , I s t e n ü n k n e k h á l á t adjon. 2. E z t sok ezer szív k í v á n t a , V é g t é r e az Ú r m e g s z á n t a A sóhajtozó v i l á g o t S szerzett számára váltságot. 3. Az idő teljességében N é k ü n k Jézus személyében í m születik üdvözítő, Ö r ö k életre segítő. 4. K i m o n d h a t a t l a n k e d v e s hír, Bús szívek e t gyógyító í r ! V é g h e t e t l e n n a g y k e g y e l e m , Melyet imád az értelem. 5. Ti, föld okos lakosai, Ε k e g y e l e m n e k tárgyai, J e r t e k I s t e n t v í g lélekkel Dicsérjétek ú j énekkel! 6. Boldog ö r ö m n a p derült ránk, V í g a d j o n szívünk, zengjen szánk. Az egész világ v í g a d j o n , I s t e n ü n k n e k h á l á t adjon! Kis

JÁNOS

1770—1846.

87·

146. D a l l a m a : Krisztus U r u n k n a k áldott születésén.

1. Zendűlj magasztos, a n g y a l a j k ú é n e k : Dicsőség légyen a m e n n y Istenének, J ó a k a r a t az e m b e r e k szívébe S a földön b é k e . 2. K o n d ú l j harangszó, h í v o g a s s imára, Ma született a szeretet k i r á l y a ! T é r d meghajoljon, szív h á l á t dobogjon, N e k i hódoljon. 3. R a g y o g j fel csillag, szép h a j n a l i csillag, Melynek súgári ü d v ö s s é g r e h í v n a k . A n a p közelget, oszlik már az éjjel, Fény űzi széjjel. 4. A szent p r ó f é t á k ígérete bétölt, Kriszt u s b a n újjá születik az é g s föld. A teremtettség m a g a is felsóhajt, Váltságot ó h a j t . 5. K o r h a d t fa v o l t az ó világ, szúette, I m m á r a fejsze g y ö k e r é r e vetve. Szelíd olajfa nő, h a j t m á r az ága, A hit virága. 6. A tűz m e g g e r j e d t , h a m u lesz a régi, T ű z e h a r a g n a k , új l á n g fénylik, é g i : Szeretet l á n g j a é g szelíden, áldón Egész világon. 7. F e l Krisztus népe, fel b u z g ó imára, E g e t hasson m a az öröm, a ..hála, L e g y e n Istennek, k i t i m á d a föld s ég, Örök dicsőség! SÁNTHA

KÁROLY.

117. D a l l a m a : H o g y n e dicsérném az Istent.

1. .Angyalajkon égi ének H i r d e t új s szent életet, Ö r v e n d j Sión, ím te néked Üdvözítő született. K i t az Úr r é g megígére, K i t r é g v á r t a k századok, Mint késő fényes napot, Földre szállt

88

a h i t vezére S hol v i l á g a m e g j e l e n Oszlik a b ú s félelem. 2. H á l a n é k e d Isten, hála, H á l a nagy szerelmedért, H o g y k e g y e l m e d ránk leszálla S küzk ö d é s ü n k véget ért. T e megszántad árva néped, Mert a k é t s é g t e n g e r é n E l h a g y d a hit, remény, Szerzél néki b é k e s s é g e t És vezérled útadón Véghetetlen irgalom ! 3. Veled j ö t t a földre béke, Közbenjárónk n a g y király! Boldog, a kinek szívébe Szent igéd ú t a t talál! Jézus, isteni hatalmad, Kísérgessen szüntelen, Míg t a r t vándor életem, H o g y a földtől elszakadjak É s téged keresselek, Üdvözítő Szeretet! K. S.

Vízkereszt.

118. Dallama : Á l d o t t az egek U r a .

1. Emberek, l á t j á t o k ott Azt a r é g v á r t csillagot, I g a z s á g n a k csillagát, F é n y b e vonj' az éjszakát. 2. Szétűzi v i l á g a itt A h a l á l n a k árnyait. T é v e l y g é s homálya m á r L á n g b a veszve tova száll. 3. Távol s közel nemzetek Ο hozzá siessetek! Szív ha v á r j a szívesen, Az Ú r leszáll, megjelen. 4. Nézzétek, h a j n a l hasad, í m fölvirrad már a nap, H o m á l y t ű z v e m i n d e n ü t t Az öröklét fénye süt. (Wesley Károly.)

HEGEDŰS

ISTVÁN.

89

119.

·

D a l l a m a : H o g y n a p o n k é n t Uram.

1. Kelj fel, öltözz f é n y b e Földnek k e r e k sége, Nézd m i k é n t r a g y o g r á d Az új csillag fénye! A k e g y e l m e s Isten N e m hagyá elveszni N é p é t a setétben. 2. Vak homályban ü l t ü n k , Míg n a p u n k n e m fénylett, Istenhez az e m b e r Mindig h ű t l e n e b b lett. T e s t i k í v á n s á g a Mind m é l y e b b r e v o n t a L e a föld porába. 3. I s t e n n e k tanácsát N e m érté az elme, E l volt tőlünk r e j t v e Jósága, kegyelme. I g a z , jó vezére N e m volt a világnak, H o g y szent ú t r a térne. 4. V é g r e a magasból J ö t t n a g y világosság, A melylyel leszálla H o z z á n k a mennyország. É s e szebb h a j n a l r a Mint h o m á l y eloszlott, A szív a g g o d a l m a . 5. É l e t ü n k világa, J é z u s u n k te űzd el A b ű n éjszakáját Boldogító hittel. Mint fénylő szövétnek, Igéd világoljon Az emberiségnek. 6. Ez vezessen minket Az igaz ösvényen, A bűnöst ez intve, H o g y Istenhez térjen. H a e r ő n k h a n y a t l i k , Szent igéd hadd fény Íj ék Nékünk a sírpartig. 7. Add, h o g y m e g m a r a d v á n M i n d v é g i g a hitben M a j d a n békességgel T á v o z h a s s u n k innen, S ott fenn az egekben M e g l á t h a s s u n k t é g e d Ö r ö k dicsőségben. (RiST JÁNOS 1607—1667.)

E. É n e k t á r .

90

Böjt és nagypéntek.

120. ,, Jézus, ki b ű n ö s lelkemet. D a l l a m a : M i l l d e n e n l b e r csak halandó.

1. Á l d l a k Jézus, hív barátom, K i s í r o m i g elkísérsz! Biztató karod h a látom, El n e m csüggeszt semmi vész. H o g y h a h a l v á n y u l r e m é n y e m , Bujdosom n e h é z ösvényen, Pártfogóm te légy U r a m , N a p v i l á g a borúban. 2. T e vezérelsz Istenemhez, Óvod b ű n t ő l lelkemet. Intesz, m í g az óra kedvez, H ű s é g g e l kövesselek! H a a világ tőled elvon, G y á m o l í t s a nehéz harcon, Adj e l m é m b e tiszta fényt, É l j e k tetszésed szerént. 3. Boldog az, ki békességgel H o r d o z z a keresztedet! Boldog, ki k ö v e t hűséggel S mindenek felett szeret! Ö s v é n y é t te e g y e n g e t e d , H a roskad, te fölemeled. T e vagy ö r ö k k é vele, L á b a i szövétneke! 4. Áldd m e g édes Ü d v ö z í t ő m Földi v á n dorlásomat, F á j d a l m a m b a n l é g y enyhítőm, Megg y ó g y u l o k általad. L é g y erőm a küzködésben, F o l y t o n fénylő példaképem, Áraszd rám szent lelkedet, T a n í t s szenvednem veled. 5. H a leszálla éltem napja, T é g e d h í v l a k Mesterem! T e j u t t a t s z b o l d o g révpartra, H o l n i n c s bú, nincs gyötrelem. Ó h fedezd el b ű n ö s ségem, Jézus, ki m e g h a l t á l értem. Add m e g v á g y ó l e l k e m n e k A te békességedet! K. S.

91·

146. D a l l a m a : A próféták m e g m o n d o t t á k .

1. Jézus, életem v i l á g a , R e m é n y s é g e és pásztora, Ε földön z a r á n d o k vagyok, T e r h e s e k bűneim s nagyok. 2. Mely messze ú t v a n előttem, M e n v é n színed eleiben, A hol v a n én igaz hazám, K i t szerzél szent véred árán. 3. I g e n gyarló s b á g y a d t szívem S b ű n ö s testem is erőtlen, De k i á l t hozzád én l e l k e m : V í g y haza hozzád Istenem ! 4. Azért bátoríts k í n o d é r t , Midőn a lialál k í n j a sért, E n y h í t s vérverítékedért, O l d j m e g kötöztetésedért! 5. A te szentséges öt sebed L e g y e n n e k e m kőszál helyett, A hol b á t r a n éljen lelkem A pokol hollója ellen. 6. Mikor elmúlik szólásom, Szent lelked bennem kiáltson. Mikor befogják szememet, Vezéreld m e n n y b e l e l k e m e t ! 7. T e v é g s ő szód szövétnekem L e g y e n , ha a halál n e k e m Általveri én szívemet, V í g a n h a j t s a m le fejemet. (Behm M. f 1622 )

PKTRŐCZY

KATA

SZIDÓNIA

1658—1708.

122. Dallama: Oh siralom.

1. S í r j én bennem Ó h én lelkem, Mert az Isten fia volt, A ki m a bűneidért A keresztfán megholt. 2. N a p elborúl, Föld megindúl, K ő s z i k l á k

•92

megrepednek, Halottak feltámadnak, Sírván keseregnek. 3. Oh Jézusom, É n orvosom, Velem n a g y i r g a l m a t tégy, Sebeiddel g y ó g y u l j a k , Békesség e m te légy! 4. í m könnyezek, Vallást teszek Bűneimről e l ő t t e d , Melyekkel m e g b á n t o t t a m Az én teremtőmet. 5. Hittel várom, Közbenjáróm, B ű n e i m b o c s á n a t á t Szent véred hullásáért, É n g e s z t e l d az atyát[ 6. Érzem, m e g v a n N y u g o d a l m a m , Kereszt e d átölelem, É l e t e m e t a sírig T e néked szen_. telem ! SANTHA

KAROLY.

123. D a l l a m a : Jézus é l e t e m n e k .

1. Édes Üdvözítőm, Óh m i l y m e g r e n d í t ő n H a t kínod reám. Elborul az é g is S a j k a i d o n m é g i s Áldás kél csupán. Áldod ellenségidet, K i k keresztre feszítettek, K ö n y ö r ö g s z é r e t t e k . 2. A mi vétkeinkért, Á l n o k t e t t e i n k é r t S z e n v e d s z kínhalált. Világ gonoszsága V e r t a keresztfára, Ki mennyből leszállt. Szíved m é g i s m e g b o c s á t , Sőt halálod ü d v ö s s é g ü n k , M e g v á l t á s minékünk. 3. Mit adjak, áldozzak, Z á l o g u l mit h o z z a k S z e n t i r g a l m a d é r t ? Életem a d h a t n á m , P a t a k k é n t o n t h a t n á m Szívemből a vért, Mindent, a m i n f ü g g szívem, L á b a i d h o z l e r a k h a t n é k , Adósod maradnék. 4. Minden i n d u l a t j á t S z í v e m n e k fogadd h á t S teljes lelkemet. Csak te b e n n e d éljek, H i g y j e k

97

és reméljek Örök é l e t e t Óh m e g v á l t ó J é z u s o m , Akkor, ha eljő halálom, Ü d v ö m feltalálom. TORKOS

LÁSZLÓ.

124. Dallama : Én Istenem, én b ű n ö s ember.

1. E l s z e n d e r ü l t ! e l v é g e z t e t e t t ! H a r c után, békéhez jutott, Békéhez a békefejedelem, A z életnap lenyugodott. S m i n t ítélet az éj f e l e t t H a n g z i k az: elvégeztetett! 2. S elmondván, hogy elvégeztetett, E l n é m u l az örök ige, Az élet k ö r é t sír fogja be,. M e g t ö r ö t t a h ű s é g szíve, A m u n k a befejeztetett! H a n g z i k : az e l v é g e z t e t e t t ! 3. Bűneim, m e r t elvégeztetett, T ö b b é n e kárhoztassatok, Mert a F i ú n a k v é r e által M i n d n y á j a n m e g v á l t a t t a t o k , A béke a k k o r k ö t t e t e t t , A midőn elvégeztetett. 4. Lelkem fővágya, üdvözítő, T e m e g d i csőült szeretet, E n g e d d , mit a n g y a l o k k í v á n n a k Hozzád simulni szívemet, Mely h o g y h a l á l b a n e m veszett, O k a az: elvégeztetett! 5. Add, h o g y lélekben sírkövedre H a j t s a m le f á r a d t t e s t e m e t S onnan k i á l t s a m a h a l á l m a j d H a m e g k í v á n j a lelkemet: Befejeztem az: életet, Már m i n d e n elvégeztetett! (Franck

S.

f 1725.)

SZÉKÁCS J Ó Z S E F

1809—1876.

125. Dallama: Most n y u g o s z n a k az erdők.

1. Jézusom szenvedésed, H a k í n n a k l á n g j a éget, L e g y e n vigasztalóm! T a n í t s o n tűrni b é k é n

"94

S emléke, m i n t áldott fény, Mosolyogjon rám biztatón! 2. K é p e d szívembe zárva, Ki j ö t t é l e világra, Jeléül, h o g y szeretsz. Mint b ű n ö s szenvedél Te, Fejed g y a l á z a t érte, H o g y m e n n y b e , I s t e n h e z vezess! 3. É n d r á g a Ü d v ö z í t ő m , S e g í t s a harcba, midőn Bűn árja elfödött. Éleszd alvó r e m é n y e m , T é g y h ő s s é a veszélyben, Erőssé kétségek között! 4. T e h ű valál m i n d v é g i g S h i t e t l e n ellenségid Á t k o t szórtak reád. Taníts, h o g y h ű mar a d j a k , N y e r j e k nálad j u t a l m a t , A h e r v a d a t l a n koronát! K. S.

126. D a l l a m a : Mi a t y á n k , ki vagy m e n n y e k b e n .

1. O h lelkem, hozz virágokat, S z e n t buzg ó s á g v i r á g a i t ! Hozd é g felé e m e l k e d ő Hited zöld p á l m a á g a i t ! H a d d hintem be v i r á g o s o n Ú t a i d a t szent J é z u s o m ! 2. A j k a m hozsannát zengedezz A szent város k a p u i n á l , Melyek felett jós lelkivel A könynyező J é z u s megáll. A h ! e nép m é r t lesz hűtelen? Szívem m a r a d j h ű szüntelen! 3. Szívem m a r a d j h ű szüntelen, J é z u s t kövesd, hol át m e g y e n ! Pálmád ne r e j t s e n tövisét, V i r á g o d örök zöld legyen! Hozsannád h a n g j a i m e g e t t N e hangoztass «Feszítsd meg!»-et. 4. H a majd a földi lét után L e r á z o l gondot, bút, b o r ú t : P á l m á d örökzöld l o m b i b ó l Ké-

95

' szül mennyei koszorúd. Hozsannád föl Dal lesz, mely téged üdvözöl. SZÁSZ

é g b e érve KÁROLY.

127. D a l l a m a : Midőn J é z u s a keresztfán.

1. Sírjon az ég, sírjon a föld, Mely h a r m a tos f ü v e k k e l zöld, A szép csillagok sírjanak, Mert szenved kedves v i l á g o k — Könnyezzenek a virágok! 2. Oh gyászos n a p ! óh fájdalmas! Oh szomorú, óh siralmas! S halálos hírnek ideje: ím, szenved a bűnösökért, A bűntelen ont piros vért. 3. Oh ártatlan n a g y áldozat! K i t az atya megáldozott Kegyeleműi bűnösökért, S í r b a szállasz, h o g y ú j o n n a n Ismét hozzánk megjöjj onnan! 4. A n a p nem a z é r t nyugszik el, Mintha s o h a n e m j ö n n e fel, De h o g y hozzon nyugodalmat. Oh Jézus, te is elnyugszol, L e l k ü n k n e k n y u g o v á s t hozol. 5. Jöjj fel, óh v i l á g n a k n a p j a ! Szépséged szívünk óhajtja. Kelj fel h a m a r koporsódból, Oh Jézus, l e l k ü n k gyönyöre, Örök életünk öröme! XVII.

századbeli ének u t á n

SÁNTHA

KÁROLY.

128. D a l l a m a : Mit bízik e világ.

1. Keresztfán halál m e g Szerelmes Jézusom, H o g y n é k e m is legyen Keresztre vágyásom. T é g e d e t k ö v e t v é n K e r e s z t legyen sorsom, É s béketűrésbe Hív megmaradásom.

96

2. S z í v e m n e k öröme, Szerelmes Jézusom, L e l k e m szeretete Csak hozzád lobogjon, N e h é z n e legyen rajt A keresztnek terhe, Az Ú r dorg á l á s á t Békével viselje. 3. Örömest éretted, A k í n t ó l ne féljen, Á l t a l a Ú r J ézus Szerelmedben éljen. Ne r e t t e n t s e s o h a Kereszt n e h é z volta, A te szenvedésed F á j d a l m á t eloltja. PETRŐCZY KATA S Z I D Ó N I A

1658—1708.

129. D a l l a m a : Ε szomorú n a p o t .

1. Sírjon m a az ének, M e r t mély a m i g y á s z u n k , Óh h í v keresztyének, Zokogjon foh á s z u n k . Isten fia m e g h a l t é r t ü n k , Porba hulljon a m i térdünk, Mert sok a mi v é t k ü n k . 2. Föld m e g i n d u l , égen E l s ö t é t ü l a n a p , K i k aludtak régen, Holtak f ö l t á m a d n a k . H e g y e k , h a l m o k megreszketnek, Kősziklák megrepedezn e k K í n j á n a keresztnek. 3. Isten, l é g y irgalmas! I s t e n , légy kegyelm e s ! E n g e m megoltalmazz, B ű n ö s n e k kegyelmezz ! Az Ú r J é z u s szent halála L e g y e n b ű n e i m n e k ára L e l k e m v á l t s á g á r a ! SÁNTHA

KÁROLY.

130. Dallama : Én Istenem, én b ű n ö s ember.

1. Szegény fejem, hová h a j t n á l a k , Pia a vallás ölére n e m ? H a T é g e d e t n e m óhajtnálak,

st 6

K i t óhajtnék mást, Istenem? T e szánod a s e b h e d t szívet, Boldog, a ki hozzád siet! 2. Szemem, óh Isten, k ö n n y b e lábad, H o l leljek nyugtot én szegény? Szívemben kél i g a z bűnbánat, H o g y szent törvényed megszegém. Oh magas ég, r á m ne szakadj, Irgalmas Isten, el ne h a g y j ! 3. A szép n a p is homályba jő fel N e k e m bűnösnek ezután. Gondolj, Atyám, a szenvedővel, S derítsd fel én bús éjszakám! Vezérül mellém, kérlek, add Szép hajnali csillagodat! 4. Emlékezzél T e szent Fiadra, Nem j ö t t 0 az igazakért, H a n e m m a g á t halálra adva A bűnösökért onta vért. Kik eltévedtek az ú t o n , Azokért jöttél, Jézusom. 5. Tested piros vérrel virágzott Értem, k i száraz ág vagyok. Szemed sűrű könnyektűi ázott Értem, a ki meghervadok. Szelíd olajfa, óh segíts, Oits te m a g a d b a s idvezíts! Régi ének után

S A N T I IA

KÁROLY.

131. Dallama : Jézus szenvedésedről.

1. Üdvözítő Jézusom, Példám lesz halálod, L é g y velem, h a egykoron Éltemtől megválók. H a bűn tőre megsebez, K é t s é g gyötri lelkem, Bánat árnya elfedez, T e virraszsz felettem! 2. Jézus, vérző szent sebed Mutasd oldaladon, Vigasztalj, ha szenvedek, S könnybe b o r ú i arcom. Bátoríts, h a alkonyat, Éj, homálya föd el, Könnyítsd végső harcomat, Oh légy hozzám közel! 3. Megváltóm, maradj velem, Légy vígasz-

98

talásom, H a szorongat féleleni, T e r h e s bujdosásom. V é g s ő nehéz s ó h a j o d E n g e m erősítsen, É s ha szívem nem dobog, Érdemed s e g í t s e n ! 4. Jézus, éltem világa, Tőlem el n e fordulj, E é g y l e l k e m n e k csillaga, H a testemből kimúl. Jézus, légy te oltalom A sír éjjelében, R e n d ü letlen támaszom, Végső m e n e d é k e m ! Régi ének u t á n

K. S.

Húsvét.

132. D a l l a m a : T ü n d ö k l ő hajnali csillag.

1. J e r hívek, szent hálaadással, Buzduló m a g a s z t a l á s s a l Áldjuk a m e n n y I s t e n é t ! H á l a h a s s a át s z í v ü n k e t H í v e n ülni ü n n e p ü n k e t H ú s v é t d r á g a ü n n e p é t ! Száll a — H á l a Áldva őtet, j ó t e v ő n k e t , K r i s z t u s u n k a t A mi m e g v á l t ó Urunkat! 2. H o l vagyon halál hatalmad? H o l koporsó d i a d a l m a d ? K r i s z t u s u n k mind széttöré! Ő t is a kősír fogadta, Á m d e újra visszaadta, Mert az I s t e n rendelé! É l e t —• Eled A halálból s a homályból fénynek á r j a H i n t r e m é n y t a földi tájra. 3. Már síromnak éjjelébe S a s ö t é t halál elébe M e g n y ú g o d v a n é z h e t e k , T e s t e m e g y k o r sírba szállhat, A mi por volt, porrá v á l h a t , Lelk e m e t n e m sebzi m e g ! S í r j a - Bírja B á r a testet, az elestet, m é g se f é l e k ! K r i s z t u s o m m a l ú j r a élek.

99

4. Már h a k e d v e s t kell siratnom, D r á g a h a m v á t földnek adnom, F á j a szív, de hisz s r e m é l ! Bús a földön itt a válás, Oh de v á r új megtalálás, Fenn, hol 6 örökre él. H a l l o m — Vallom, így vígasztal, így n y u g a s z t a l e n a p m i n k e t , Áldjuk érte I s t e n ü n k e t ! GYŐRY VILMOS

1838—1885.

133. -ρ. D a nu a m a . γí

Mennyből jövök most hozzátok.

Látod

Igten

szíveinket

1. Sírhalmok, virágozzatok, Szellők halkk a l s u h o g j a t o k ! Virágillat, szélsuttogás Hirdesse: v a n feltámadás! 2. V e r í t é k g y ö n g y ö k hulljatok, Gyászos szívek zokogjatok! V e r í t é k g y ö n g y s k ö n n y h u l l a t á s R a g y o g j a : van feltámadás! 3. Mennynek virága, d r á g a hit, Vidítsd fel é l t ü n k útjait. Biztass szelíden, s ú g d n e k ü n k : Az éj u t á n lesz r e g g e l ü n k ! 4. Desz r e g g e l ü n k , új n a p p a l u n k , K i k szer e t ü n k , m e g nem h a l u n k , Erős az igaz szeretet, G y ő z m i n d sír, mind halál felett. 5. Sírhalmok, virágozzatok, Bánatos szívek b í z z a t o k ! Desz r e g g e l ü n k , új n a p p a l u n k Htisvét zengi: feltámadunk! SÁNTHA

KÁROLY.

134. Dallama : Örökké! óh m e n n y d ö r g ő szó!

1. Krisztus, te v a g y élet s világ, T e törted el a b ű n nyilát, T e győztél a halálon. Éret-

100

t e m adtad életed, Megváltott n a g y szereteted D i a d a l m a s k i r á l y o m ! Mit féljek, ha bú száll r e á m ? Az ég az én örök h a z á m ! 2. Koporsó, b ű n és félelem N e m győzhet t ö b b é lelkemen, F e l t á m a d á s v a g y s élet! A tév e l y g é s homálya már, Mint r e g g e l a köd t o v a száll, Reánk r a g y o g a fényed! A sírnál ú j lét r é v e i n t A te í g é r e t e d szerint. 3. Megváltóm, hittel á l d a l a k , Oh jöjj, h a a k e r e s z t alatt A csüggedés u t o l é r ! Bár elhozod v é g s ő napom, Az Ú r ama n a g y hajnalon, F e l t á m a s z t sok kínodér. S örök m e g v á l t ó Szeretet M e g n y i t o d n é k e m az eget! K. S.

135. Dallama : Jézus, ki b ű n ö s lelkemet.

1. E n i m a u s n a k tart két v á n d o r , Lelkük oly bús, csüggeteg, A r c u k ázott könnyhtillástól, Kebl ü k e t ,gond tépte m e g , K i f a k a d n a k f á j d a l m u k ban. O h de nézd, hisz' J é z u s o t t van, H o g y b á n a t u k fellegét Vigaszával űzze szét. 2. Oh ma is h á n y szív b a r a n g o l Bánatl e p t e útakon, Melyből hangos p a n a s z t sajtol Az e m é s z t ő fájdalom. Más meg e l m e g y a m a g á n y b a , O t t jobban foly a k ö n y árja — Á m d e Krisztus m e g j e l e u Bármi b ú s rejtekhelyen. 3. T u d o m én is, láttam sokszor, Jézus senk i t n e m h a g y el. Eljő, mire kell, m é g jókor É s a p o r b ó l felemel. Lelkemet, h a n é h a k é t s é g T é p t e , mintha m e s s z e késnék, K ö z e l b volt, m i n t g o n d o l á m S üdv, vígasz kelt n y o m d o k á n . 4. Oh m a r a d j , szívem k i r á l y a , Maradj ve-

101

lem, h ú b a r á t ! A világ ha lelkem bántja, H a d d borúijak te reád. Vész, v i h a r h a f e n y e g e t n e k , L é g y m e n e d é k e szívemnek, Közel léted ü d v ö t ad, Eloszlatja gondomat. 5. Bús emlékim ha felkelnek, Felém h a n g z i k vigaszod: H o g y nem h ü l t ki m é g szerelmed É s é n a tied v a g y o k . Szent igédből m i n d i g j o b b a n Megismerlek s l á n g r a lobban Bennem is a szeretet, Mely összeköt te veled. 6. M á s n a k is te légy vigasza, Ki k ü n n b u j d o s egyedül, V a g y kit f o g v a tart b á n a t a S k a m r á j á b a n otthon ül. H a m a g á b a elrejtezik, H o g y ne lássák bús k ö n n y e i t : L á t o g a s d m e g Ő t Urain, N e legyen vigasztalan. 7. Jer, h a már beestveledik És n a p u n k n y u g v ó r a száll, T e segíts, h a közeledik, M i n t sötét árny, a halál. Oh m a r a d j velünk t o v á b b itt, K é r ü n k m i n t h ű t a n í t v á n y i d : D r á g a v e n d é g el ne hagyj, H ű vígaszunk csak te v a g y ! (Neuntierz J á n o s ,

1653—1 737.)

PAYR

SÁNDOR.

136. D a l l a m a ; Krisztus u r u n k n a k áldott születésén.

1. Ö r v e n d e t e s hír j ö t t m a a n g y a l s z á r nyon, Minden ajakról szent zsolozsma szálljon, Édes zengéssel töltse be a t á j a t : Az Ú r feltámadt ! 2. A mező újul, fesledez virága, K i e s tavasznak tapsol a fa ága, T e is én lelkem ú j u l j győzelemben, H á l á s örömben! 3. F ű v e kizöldült m o h o s u l t síroknak, M a kél r e m é n y ü k , a k i k ott zokognak, A szeretetn e k m a lőn diadalma, Síron h a t a l m a !

102

4. T i p r o t t igazság fölkél s k ö n n y e csordul, E l t e m e t e t t g y ö n g y k i r a g y o g a porbúi. B o l d o g j ö v ő n e k biztató sugára S ü t G o l g o t h á r a ! 5. Ö r v e n d e t e s hír j ö t t ma a n g y a l s z á r nyon, M i n d e n ajakról szent zsolozsma szálljon, É d e s zengéssel töltse be a t á j a t : Az Ú r feltámadt ! SÄNTHA

KÁROLY.

137. Dallama: Dicsérd én leikém a dicsőségnek n a g y királyát.

1. Z ú g j m a h a r a n g , u r a d a t kikelet t e magasztald! L e n g j tavaszár, a j a k a m r a lehelj v í g a d ó d a l t ! Krisztus, a hős, T é r haza, nézd, az erős, H o z v a b a b é r t s diadalmat! 2. K ü z d v e vitézül, erőt veve égi vezérem, K á r h o z a t és pokol ott h e v e r a csatatéren, Bűn s a halál T ö r v e f u t és tova száll, J é z u s o m áldva dicsérem. 3. Összetiporva az ellen, a csel s g o n o s z ármány, Ü d v r a g y o g ó ege, béke szabad h o n a v á r rám. É j s z a k a vész, R e g g e l i fénybe enyész, Zengj neki ü n n e p i h á l á m ! 4. Szent tavasz ü n n e p e , új virulást m a te hozz rám, B é k e malaszt, szívem érted eped, j e r e hozzám! H ú s v é t i fényt H i n t s kebelembe, r e m é n y t , Mennyet a földre lehozván. 5. Él az Úr, őt kikelet vigadozva dicsérjed! Vesd le a gyászt, temető, n e m ijeszt b o r ú s éjed! N é p e ki v a g y , L é g y híve, z e n g v e vígadj, K ü z d j vele s nyersz örök éltet! (Német eredeti után.)

ZÁBRÁK

DÉNES.

103·

146. Dallama: Jézus, én bizodalmam.

1. Benned bízom egyedül, Jézus, teljes életemben. Bár testem álomra dül, Benned n y u g s z i k ineg én lelkem. N e k e m a sír m á r nem árt, T e meggyőzted a halált. 2. Föld porából v e t t porom V é g ó r á m m a l p o r b a tér meg, De föltámaszt e g y k o r o n Üdvözítőm s nála élek, Hol látássá lesz a hit, Mely ö r ö k k é üdvözít. 3. A mi itt fáj és epeszt, O t t m e g g y ó g y ú l és m e g e n y h ü l , M e g k ö n n y e b b ü l a kereszt S nem hull záporkönny szemembül. I t t a sírba hervadok, O t t t ö b b é m e g nem halok. 4. Hívek, a m a szép hazát Már e földön k e r e s s é t e k S az ü d v hajnalcsillagát Már e testben kövessétek. A hol a ti kincsetek, O t t legyen a szívetek. SÁNTHA

KÁROLY.

139. D a l l a m a : Perelj u r a m perlőimmel. (35. zsoltár.)

1. Jézus, ki a sírban valál, Általad m e g h o l t a halál, Az élet p e d i g feltámadott, Mert szent tested el n e m porladott. Keresztyének, fel örömre! E l l e n s é g ü n k ^ m e g v a n törve! Lelk e s í t s e n új r e m é n y ü n k : Él a j é z u s , mi is élünk. 3. Halál, h o v á , t ű n t h a t a l m a d ? Ki v e t t r a j t a d d i a d a l m a t ? Koporsó, h o v á lett f u l á n k o d ? Ki űzte el rémes h o m á l y o d ? N e m r e t t e g ü n k m á r miatta, Mert J é z u s m e g h ó d o l t a t t a A sötéts é g birodalmát S m e g t ö r t e a sír h a t a l m á t .

104

3. N e m nézek m á r többé félve A sötét sír fenekére, Mert l á t o m J é z u s példájából Mi lehet a h o l t a k porából. S z ű n j e t e k m e g kétségeim, Változzatok félelmeim R e m é n y s é g g é , örömökké, Mert nem alszom el örökké! 4. Jézus s e g í t s most m á r győznöm E n g e m is a b ű n ö s földön É s h o g y ne m e n j e k ítéletre, T á m a s z s z fel e n g e m új életre! A te lelkednek ereje Az új életnek kútfeje, H o g y h á t legyek élő személy, Szent lelkeddel én b e n n e m élj! (Ref. 19 dics.)

LENGYEL

JÓZSEF.

Áldozó csütörtök.

140. Dallama : U r a m Jézus fordulj hozzánk.

1. A m e n n y b e m e n t föl e n a p o n Az én királyom, Jézusom. Az Istennek j o b b j á r a ült É s áldja őt az é g s a föld. 2. Betölt, m i t Isten m e g í g é r t : Megdicsőült fájdalmiért. Isten trónján, im o t t fenn ül, A sarj D á v i d gyökeribül. 3. Azért z e n g j ü n k szent éneket, M o n d j u n k n e k i dicséretet. A t y a , fiú és Szentlélek, Zengjen n é k t e k örök é n e k ! s á n t h a KArqly

141. D a l l a m a : I s t e n felséges a d o m á n y a .

1. Üdvözítő, te m e n n y b e szálltál Dicsőségben részesülni, O d a vágynék, h o v á j u t o t t á l É n

105

ís veled egyesülni. E n g e d d , ki v á n d o r vagyok itt L á t n o m m e n n y e d hajlékait. 2. A halálból életre keltél, É s dicsőség fogott körűi. Lelkem, m e l y a b ű n b e merültél, Ébredj, ím a n a p földerűi. T e r e m t s U r a m ú j életet Benne, h o g y lássam színedet. 3. Az O l a j h e g y látá k í n o d n a k Legelső súlyos kezdetét, És az látta diadalodnak M'enynyel h a t á r o s végzetét. A d j nekem is oly háborút, Mely földerítse a borút. 4. Tieidtől áldásra n y ú j t o t t Kezekkel v e t t e d a búcsút, Áldj engem is, h a majd lesújtott Lelkem halál révébe j u t . H a te megáldasz, a halál, • T u d o m , készen s n y u g t o n talál. 5. Megdicsőült, a hit szemével K ö v e t l e k égi útadón, Míg a föld vonz alá terhével, N e m szállhatok föl nyomodon, De tudom, h o g y hozzád j u t o k , Ha, m i n t te futál, ú g y f u t o k . 6. É s szent előttem az ígéret, H o g y e g y k o r ismét visszatérsz, S k i k é r t kiomlott d r á g a véred, Mind élőt, mind h o l t a t ítélsz. Óh add, h o g y hitben várjalak, S n y u g o d t a n fogadhassalak. SZÉKÁCS JÓZSEF

1809—1876.

142. D a l l a m a : Jertek hozzám, Krisztus m o n d j a .

1. Föláldozád é r t e m magad, N y o m o d b a n ü d v ö s s é g fakad, H i t e m dicső királya! H a b á n a t kísér ú t a m o n , A szív benned én Jézusom, N y u g a l m á t föltalálja. 2. I s t e n küldött a földre le T é g e d , i g a z s á g fegyvere, H o g y e l ő t t ü n k világolj. Igéd vezérlő

106

f é n y legyen, B ű n és szívsebző félelem M a r a d j o n tőlünk távol! 3. Szent volt és tiszta életed, M e g m é r h e t e t l e n szeretet V i t t gyötrelmes halálra. Megnyílt a sír, feltámadál, Atyád jobbján, m e n n y e k b e v á r A h ű n e k koronája. 4. T a n í t s , én d r á g a Krisztusom, Veled hala'dni e g y úton, R e á m bár fájdalom vár. A föld kincsével hitethet, D r á g á b b a te szereteted A földi j u t a l o m n á l . 5. H a k ü z k ö d ö m kísértettel, Jézus, hozzád t e k i n t e k fel, É s b é k e száll szívembe. A p o r b a v e r h e t csüggedés, H a b á r r e m é n y e m éjbe vész, P é l d á d d a l fölemelsz T e ! *

K. s.

Pünkösd.

143.

#

1. J ö v e l Szentlélek Ú r Isten, Töltsd b e szíveinket b ő v e n Mennyei ajándékoddal, Szívbeli szent b u z g ó s á g g a l , Melynek isteni ereje S o k n é p e t egy h i t r e vive. E é g y v e l ü n k is te népeddel, H o g y t e l j ü n k m e g dicséreteddel. H a l l e l u j a ! Halleluja! 2. T e szentségnek ú j világa, Vezess igédn e k útjára, T a n í t s az Istent v a l l a n u n k , Szívből A t y á n k n a k m o n d a n u n k . Add az igaz vallást n e k ü n k , E g y legyen a mi m e s t e r ü n k , Benne h i g y j ü n k , éljünk, haljunk, J é z u s legyen csak bizodalmunk. Halleluja! Halleluja!

10 τ

3. Oh mi édes vígasztalónk, L é g y k e g y e s megoltalmazónk, H o g y m e g m a r a d j u n k a h i t b e n , Veled való egyességben. Erősítsd r e m é n y s é g ü n ket, Szálld m e g elménket, szívünket, H o g y v é g r e h i t ü n k n e k végét, E l n y e r j ü k l e l k ü n k üdvösségét. Halleluja! Halleluja! (LUTHER

MÁRTON

1483—1546.)

Fordítója ismeretiem

144. Dallama : T ü n d ö k l ő hajnali csillag.

1. Jövel Szentlélek, szállj reánk, Mint liajlékidba, térj hozzánk, Jövel szívünk v i l á g a . Mennyei fényességeddel B á g y a d t szívünket g e r jeszd fel, H o g y légyen v í g a s s á g a . Kegyes —• F é n y e s Világosság, égi jóság adsz életet, H a szívből k é r ü n k t é g e d e t ! 2. T a n á c s o d d a l segélj m i n k e t , T e vezéreld ösvényinket, S n e h a g y j eltévelyednünk! A l l h a t a t o s s á g o t hitben A d j n é k ü n k m i n d e n időben, H a érted kell s z e n v e d n ü n k ! É p í t s — G y ó g y í t s B e t e g szívet, m i n d e n hívet, ki téged vár, Ví~ gasztalás(Dd után j á r ! 3. Életnek erős kószálja, Szent i g é d n e k erős l á n g j a A m i szívünkben égjen, H o g y s z e n t s i g a z törvényedtől S a te J m z g ó szerelmedtől Mi szívünk el ne térjen. O h add — Oh a d d Szerelmedet, kegyelmedet, szolgáidnak, H o g y K r i s z t u s t valljuk U r u n k n a k ! 4. Mennyei h a r m a t , reánk szállj, Igaz szeretet plántálj A h e r v a d o t t szívekbe! Minden f e l e b a r á t u n k a t Szeressük, m i n t m i m a g u n k a t S j á r j u n k te szent kedvedbe! S e g é l j — Vezérlj,

108

H o g y a bűntől, e világtól e l s z a k a d j u n k , Mennyben örökké vígadjunk! (Schirraer M. f 1673 ) F o r d í t ó j a ismeretlen.

145. D a l l a m a : Irgalmazz Uram, irgalmazz n e k e m . (57. zsolt.)

1. Oh örök Isten, áldott S z e n t l é l e k ! Kit I s t e n e m n e k szívből ismérlek, Minden b ú s szívn e k fővígasztalója, Dicsérlek U r a m s téged tisztellek, Óh g y e n g e h i t n e k k e g y e s táplálója! 2. T e vagy I s t e n n e k szent a j á n d é k a , Kinek b e n n ü n k e t béfed árnyéka, T e v a g y m i n d e n jón a k teljes kútfeje, Melyből l e l k ü n k n e k foly jó s z á n d é k a , M u n k á l ó d v á n belől lelked ereje. 3. Bő k e g y e l m e d n e k kifoly soksága, Fénylik e l m é n k b e n világossága; A szeretetnek tüzét felgyúlasztod, A h o n n a n gerjed s z í v ü n k vígs á g a , Mert n á l u n k lelked v e n d é g ü l marasztod. 4. T e szülöd újjá a k e m é n y szívet, A hitetlenből építesz h í v e t ; H é t a j á n d é k k a l szépen harmatozol, Adván l e l k ü n k n e k felvont k é z i v e t A s á t á n ellen v e l ü n k táborozol. 5. Óh életemnek édes vezére, E l l e n s é g e m n e k ne adj kezére! Bátoríts, oktass, igazgasd ú t a m a t , Szabd tetszésedhez a k a r a t o m a t , Keg y e l m e i d n e k legeltess vizére. 6. Terjeszd szívemben az igaz hitet, Melyet s z e n t lelked b e n n e m készített, H o g y az Ú r Jéz u s t m a g a m h o z kapcsoljam, A ki m i n d e n k o r frissen e n y h í t e t t E s imádással szent nevedet áldjam. RÁDAY PÁL

1677—1733.

109·

146. 1. Kiáltunk hozzád, Szentlélek Isten! »Szívek vígasztalója, G y ö n g e h i t ü n k gyámolítója. L é g y v e l ü n k minden gonosz ellen, A világ kísértési ellen. 2. Kiáltunk hozzád Szentlélek Isten! Á r v á k k e g y e l m e s atyja, Kitől nincs s e n k i e l h a g y a t v a . L é g y v e l ü n k m i n d e n gonosz ellen, Mi m a g u n k k e m é n y s é g e ellen. 3. Kiáltunk hozzád, Szentlélek Isten! K ö n y n y e k szárítgatója, G y á m o l t a l a n o k pártfogója, L é g y v e l ü n k m i n d e n gonosz ellen, Mi m a g u n k h i d e g s é g e ellen. 4. Kiáltunk hozzád, Szentlélek Isten! Bűnök i r g a l m a s őre, S h a m e g s i r a t j u k : elnézője, L é g y v e l ü n k m i n d e n gonosz ellen. Mi m a g u n k k e v é l y s é g e ellen! 5. Kiáltunk hozzád, Szentlélek Isten! N e m jók, — rosszak v a g y u n k mi, N e m is használ nek ü n k m á s semmi, H a n e m ha megszállód szívünket, H a n e m ha újjá szülsz b e n n ü n k e t ! SZABOLCSKA

MIHÁLY.

147. Dallama: É b r e d j fel óh te én szívem.

1. J e r szentlélek, Isten lelke! L é g y vezérem ú t a m o n , H o g y h a vész dúlong k ö r ü l e m S b á n a t k ö n n y r e n g arcomon. Vigasztalj, h a szenvedek, Bátoríts, h a c s ü g g e d e k , L é g y szívem vígasztalója, L é g y r e m é n y e m ápolója!

110

2. Bölcsességnek, szeretetnek Ü d v á r a s z t ó szelleme! Szent e r é n y é r t lángolásom L e g y e n lelkem eleme, H o g y h i t e m n e k t ű k ö r e Legyen •éltem szűk köre, H o g y viduljak m á s t vidítva, Boldoguljak boldogítva. 3. I g a z s á g n a k és ö r ö m n e k S b á t o r s á g n a k szelleme! Az öröklét á h í t á s a L e g y e n lelkem jelleme, H o g y bár m i n d e n t veszszek itt, Megó v j a m az istenit. S l e g y e n a föld vesztesége Ö r ö k éltem nyeresége. 4. Szent békének, n y u g a l o m n a k Lelke óh m a r a d j v e l e m ! Ints, h a a gonoszt keresném, Áldj, h a a jót mívelem. Béke legyen itt alant, M í g befed a síri h a n t S túl a síron újra béke L e g y e n lelkem ékessége. SZÉKÁCS JÓZSEF

1809—1876.

148. S a j á t d a l l a m a szerint.

1. J ö v e l Szentlélek Úristen, L e l k ü n k n e k v í g a s s á g a , S z í v ü n k n e k bátorsága. A d j a d minden h í v e i d n e k T e szent ajándékodat, J ö v e l vigasztaló Szentlélek Isten! 2. J ö v e l m e g n y o m o r u l t a k n a k N e m e s vígasztalója, Á r v á k n a k édes atyja, T ö l t s d be siralmas szívünket Mennyei n a g y örömmel, J ö v e l m i l e l k ü n k n e k édes v e n d é g e ! 3. T á v o z t a s d el m i s z í v ü n k n e k Hitetlen sötétségét, Világosíts m e g minket, H o g y Isten örök igéjét H a l l h a s s u k , tisztán é r t s ü k , Jövel é s taníts m e g az igaz h i t r e ! 4. Jövel, gerjeszd fel s z í v ü n k b e n Szent szerelmednek tüzét, R o n t s d el a gyűlölséget,

111

H o g y mi e g y g y e s e k l e h e s s ü n k Isteni szerelmedben. J ö v e l mi l e l k ü n k n e k nagy v í g a s s á g a ! 5. T e v a g y bizony ö r ö k Isten, Ki Atyától s Fiútól M i n d ö r ö k k é származol. T e v a g y mi u r u n k Krisztusnak Áldott szent ígérete, J ö v e l mi l e l k ü n k n e k megszentelője! BATIZI ANDRÁS F

1548.

149. Dallama: Mennynek, földnek teremtője.

1. Jövel, élet Lelke, jövel, Ö r ö k igaz I s t e n ü n k , Áldj m e g a j ó r a erővel, Mi ú t u n k o n l é g y v e l ü n k ! T ü n d ö k ö l j te drága fény É l t ü n k terhes ö s v é n y é n ! 2. Olts szívünkbe forró v á g y a t É d e s Megv á l t ó n k u t á n ! Ellenünk h a a test lázad, L é g y vezér a n a g y tusán! Bizton g y ő z h e t ü n k veled S míveljük szent kedvedet. 3. M u t a s d m e g a m e n n y n e k útját, Melyre Krisztus h í v o g a t , Éleszd a hit g y e n g e lángját, N y ú j t s d f e l é n k ki k a r o d a t . Bűnön szerezz bánatot, H o g y h a lábunk m e g b o t l o t t ! 4. L é g y bizonyság a világnak, H o g y te fiaid v a g y u n k ; Oltalmat találjunk nálad, H a n e m oszlik b á n a t u n k . Kezed feddő vesszeje L e g y e n szerelmed j e l e ! 5. J ö h e t ránk az élet-estve, Csak te miv e l ü n k m a r a d j ! Á g y u n k koporsóba vetve, Test ü n k n e k n y u g a l m a t adj! M i n k e t m e g t a r t ott a h i t : Mennybe visznek a u g y a l i d ! Régi ének u t á n

K. S.

112·

146. Dallama: J e h o v a , csak n é k e d éneklek.

1. Szentlélek Isten, fény s erőnek Csodás hatalmú, örök kútfeje, Kitől az üdv inalaszti jőnek, Áldásaiddal szállj a földre le! Mint hajd a n á b a n a n a g y ünnepen, Ivégy köztünk is lángnyelvekkel jelen! 2. Szentlélek Isten, g y ú j t s világot Lelk ü n k b e n , mely homályban tévelyeg, H o g y szomj a z v á n az igazságot, Miért eped, benned találja meg. Kit nem vezérelsz lényed fényivel, Magától hozzád soha nem jut el. 3. Szentlélek Isten, kelts szívünkben Erőt, k ö v e t n i szent törvényidet, H a bűnre készt a vér erünkben, Segíts g y ő z n ü n k a kísértés felett. Kegyelmidben ha részesek leszünk, E g y pünk ö s d d é lesz teljes életünk. TORKOS

LÁSZLÓ.

151. Dallama: E l j ö t t hozzánk az üdvösség.

1. Jövel Szentlélek, szállj reám, Jövel óh égi b é k e ! T e v a g y a bánat-éjszakán Szívem h ű m e n e d é k e ! Plántálj elő hitet belém, H o g y az i g a z n a k életén Megteljesül kegyelmed! 2. Jövel Szentlélek, gyámolom, Szeretet lelke, jöjj el! Mint árnyék, enyhíts útamon, Biztass, emelj erőddel! Taníts, m í g pályám itt halad, Szeretni embertársamat, Mint m e g v á l t ó m szeretett! 3. Jövel Szentlélek, légy velem Vigasztaló igéddel: Bár testem a földé leszen, A lélek n e m

113

enyész el! T e őrködjél éltem felett, Éleszd, tápláld reményemet, H a elborul világa! K. S.

Isten országa és a kegyelem eszközei. (Keresztyén egyház, Isten igéje, Szentségek.)

152. 1. E r ő s v á r u n k az Ú r Isten, Védő p a j z s u n k , f e g y v e r ü n k . S e g í t s é g ü n k m á s b a n nincsen, H a vész t á m a d ellenünk. Az ős ellenség Most h á b o r o g m é g : Erővel, csellel, N a g y sok hadi szerrel, F ö l d ö n nincs neki p á r j a ! 2. Mi erőnkben nincs segítség, Bizony h a m a r elveszünk; D e mellénk állt m a g a az ég, I s t e n hőse küzd velünk. Kérded, h o g y ki a z ? J é z u s Krisztus az, É g Ura, Isten, És más I s t e n n i n c s e n ! Övé a diadalom! 3. S volna b á r az egész v i l á g Mind ö r d ö g , h o g y elnyeljen, Csüggedésre o k o t nem ád, S z e n t ü g y ü n k kell, h o g y nyerjen. Ε v i l á g feje F o r r j o n mérgibe. Nincs m á r ereje, í t é l e t é t v e t t e . . . E g y ige p o r b a sújtja. 4. Mindörökké áll az I g e ! J a j nékik, h a b á n t j á k azt! V e l ü n k az Úr! lelkeinkbe L e l k e önt erőt. vigaszt. V é r ü n k s éltünket, N ő n k s g y e r m e k ü n k e t Mind elvehetik! Mit használ az n e k i k ? . . . A m e n n y mégis a m i e n k ! ( L u t h e r Márton

1483—1546.) MASZNYIK STROMP

ENDRE

és

LászLÓ. S

114·

146. D a l l a m a : Dicsőült helyeken . . .

1. Dicséret, dicsőség a m a g a s égi királyn a k ! T r ó n j á h o z hű szívek hálafohászai szállnak. V i r á g i l l a t , m a d a r a k dalja, Angyalok éneke, s ó h a j j a Mind az ő n e v é t magasztalja. 2. T é g e d e t dicsérünk, á l d u n k mi is e n a g y n a p é r t , Melyet szent n e v e d é r t híven k ü z d ő néped m e g é r t . T e tartottál paizst felette, T e a d t á l neki győzelmet, te, Azért bízik a te nevedbe. 3. L e g y e n is örökre e diadal n a p j a áldott, Mely a te n é p e d n e k m e g a d á a v é r e n váltott, K ö n n y e k k e l szerzett s z a b a d s á g o t ! R a g y o g j o n , m i n t nap, igazságod, S legyen állandó szent •országod! SzAsz

KÁROLY.

154. A g á l y a r a b o k éneke.

1. T é r j m a g a d h o z d r á g a Sión, V a u még n é k e d Istened, Ki a t y á d k é n t felkaroljon, S szívét oszsza m e g veled! Azt dorgálja, kit szeret, Másk é p ő n e m is t e h e t ! Sión, ezt h á t gondoljad meg, Szabj h a t á r t bús g y ö t r e l m e d n e k ! 2. H u l l á m o k ha r é m í t e n e k Mérhetetlen víz felett S a h a b o k közt szíved remeg, H o g y sírod is ott leled; H a aludni látod őt, Ki reményed é s erőd: Sión sohase feledd el, Ο m e g v í v h a t tengerekkel.

115

3. Bár hegy, h a l m o k r e n g e n é n e k , M i k e t é g i kéz emelt, S indulása a n a g y égnek V é g r o m l á s r a a d n a j e l t : Azt ne g o n d o l d látván ezt, H o g y téged e p e r c elveszt. — Sión, tudd, t e m e g n e m dőlhetsz, M í g oltalmad Istentől lesz. 4. Bár k ö n n y ű i d o m l a n á n a k G y ö n g y ü k ü l a t e n g e r b e , És elhalván h a n g j a szádnak, C s a k pihegnél, m i n t g e r l e ; Bár vér volna bíborod, S k ő m e g s z á n n á n y o m o r o d : — Sión, te ne f é l j gonosztól, Baj n e m ér, m í g b e n n e bízol. 5. Bár h o r d o z v á n zsarnok láncát, É r n e k í n o s rabhalál, H a hitedet el n e m játszád, U t a d é g b e n y i t v a áll. Ö r v e n d j m i n d é g és v í g a d j , Emlékezz, ki népe v a g y ? Sión, nincs több I s t e n egynél, Benne h á t ne kételkedjél. 6. Óh ne c s ü g g e d j , ím az estnek Már leszálltak árnyai! K i h e z ajkid oly hőn e s d n e k , H a l l d , a t y á d n a k h a n g j a hí. Ö gyalázat, k í n h e l y e t t N é k e d j o b b j á n ad helyet. Sión, a m e n n y lesz t e részed, F ö l d gyötrelmét h á t ne nézzed. 7. Végső áldást mondj hazádra, Mely t á v o l ról i n t feléd; É g i h o n n a k a h a t á r a Van m á r hozzád közelébb. É d e s érzés m é r t f o g el, Melytől olvad szív, k e b e l ? — Sión, n e m d e minden m á s ott, Mondd, h o v á t ű n t n a g y sírásod ? 8. Angyalok, ti fényes lelkek, Z e n g j e t e k v í g é n e k e t ! Mert m á r biztos p a r t o t lelt m e g , K i t b ú s szélvész hányt-vetett. Már m e g g y ő z t e a halált, Istenéhez égbe szállt, — Sión, o n n a n s z á m k i v e t n i N e m f o g téged s o h a senki. (Citliara Sanct.)

IFJ. JESZENSZKY

KÁROLY.

8*

116·

146. Gusztáv Adolf csatadala.

1. N e csüggedj el kicsiny sereg, Bár egész föld tör ellened Gyűlölség fegyverével! N e félj, dühe el n e m tipor, A Lélek ellen földi por Harcolhat, de mit er el ? 2. Bízzál, az Úr veled leszen, Se vad boszú, se félelem N e m árt igaz ügyednek! Ο áll melléd, ha j ö n a vész, Megtart, a harc bármily nehéz, Pokol sem győz feletted. 3. Az Istené a h a t a l o m A mennyen, földön, poklokon, K a r j a meggyőzhetetlen! Ki ő vele tusára száll, Mit ér a kard, sok kopjaszál Az ő h a t a l m a ellen! 4. N e hagyd el á r v a nyájadat, J é z u s , harcolj velünk magad, R e m é n y ü n k napja kelj fel! Benned bíznak te híveid, Karod bizonnyal m e g segít, S á l d u n k vidám lélekkel! (Altenburg Mihály f 1640.)

K. S.

156. A 25. zsoltár.

1. Szívemet hozzád emelem É s benned bízom U r a m , És meg n e m szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam. Mert szégyent n e m vallanak, A kik hozzád esedeznek; Azok pironkodjanak, A k i k hitetlenül élnek. 2. Útaid, Uram, m u t a s d meg, H o g y el ne tévelyedjem; T e ösvényidre taníts meg, K i k e n intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent

117

i g a z igédben, Oltalmazd életemet, Mert b e n n e d bízom Úristen. 3. Emlékezzél jóvoltodból N a g y k e g y e l mességedre, Emlékezzél irgalmadról, Mely m e g m a r a d örökre. É n n e k e m kegyelmezz m e g U r a m , a te szent nevedért É s b ű n ö m e t bocsásd m e g , N e ostorozz n a g y voltáért. SZENCI

MOLNÁR

ALBERT

1574—1634.

157. Dallama: J e h o v a , csak neked éneklek.

1. Uram, e csodás m i n d e n s é g n e k Élete, f é n y e te v a g y egyedül. A föld mosolya, f é n y e é g n e k Csak vissz-sugárok lelked fényibűi. Mind e n ü t t r a g y o g t e r e m t ő kezed, Mind, a mi szép és fényes, a tied! 2. Midőn a n a p b ú c s ú s u g á r a Pihen a z a l k o n y küszöbe fölött, Szemem a m e n n y b e h a t s o t t j á r a Szent rejtek arany lámpái között. A n a p , m i t szelíd fény felhője fed, R a g y o g ó ú t j á n , U r a m , · a tied! 3. H a az éjjel homályos á r n y á n A t t ü n d ö k ö l n e k a szép csillagok, Mint setét madár, m e l y n e k szárnyán S z á m l á l h a t a t l a n fényes szem r a gyog, Ε szent h o m á l y , e csillagezered V é g e t lensége, Uram, a tied! 4. Az ifjú t a v a s z lágy fuvalxnán M e l e g szerelmed lehellete v a n ; S z e m e d n e k fénye r a g y o g nyílván A n y á r n a k é k e s v i r á g a i b a n . M i n d e n ü t t látszik r a g y o g ó kezed, Mind, a m i szép és fényes, a t i e d ! ( M o o r e T a m á s 1779—1852.)

SZÁSZ

KÁROLY.

118·

146. Dallama: L á t o d Isten szíveinket.

1. I s t e n i evangyeliom ! T e égi m a g a s h a t a lom! K i r e erőd f u v a l m a száll, A v é s z b e n rendületlen áll. 2. I s t e n i e v a n g y e l i o m , Kit szenvedések terhe nyom, T e azt m e g i n t fölemeled É s d i a d a l t arat veled ! 3. I s t e n i e v a n g y e l i o m ! T e tiszta f e h é r liliom, Csak r á d nézzek könyörgve, h ű n : N e m ejt meg, n e m szennyez be b ű n . SZÁSZ

KÁROLY.

159. D a l l a m a : Ki csak Istenre dolgát h a g y j a .

1. I s t e n felséges a d o m á n y a Vallás! te v a g y legjobb hívem, Midőn éltemet szélvész hányja, Mit t e n n e nélküled szívem? T e bölcsességre tanítasz, S ha h a n y a t l o m , gyámolítasz. 2. O h ti, kik g ú n y o l n i meritek, Mi gáncsot találtok b e n n e ? Mit t a n í t o t t a k bölcseitek, A mi b o l d o g a b b á tenne? H o l van jobb v e z é r ú t u n k r a , Mi visz hívebben c é l u n k r a ? 3. A n n a k , a ki e n g e m t e r e m t e t t , E z vezet ismeretére, M e g m u t a t j a velem m e n n y i t tett, Mely m é l t ó atya nevére. Nem h a g y j a elfelejtenem, H o g y van U r a m , v a n Istenem. 4. E z nyitja fel értelmem szemét Ε tévelygések h o n á b a n , H o g y a dolgok b e c s é t s érdem é t L á s s a m igaz mivoltában, H o g y a főbb jókat szeressem S a veszendőket m e g v e s s e m . 5. Ez tartóztatja m e g szívemet K é n y e ked-

119

vére éléstől S óvja lelkiismeretemet V é t k e s elszenderedéstől, Mely lelkemnek gyászos l e n n e S r ú t .vétkek rabjává tenne. 6. Ez éltem végén is kegyesen Biztat halh a t a t l a n s á g g a l , Remény fegyverével győztesen Vívat a romlandósággal. A mennyországba nyit ú t a t S ott mely boldogságot m u t a t ! 7. Oh tudom, tudom kiben hiszek, N e m , nem h a g y o m el hitemet! Akármely terhet k ö n y nyen viszek, Míg az emeli lelkemet. Szent vallás, te v a g y legfőbb kincs, Náladnál becsesebb jó n i n c s ! 8. Te, te hív angyala lelkemnek, T e k í s é r j engem síromig. T e világíts g y e n g e s z e m e m n e k Dicsőbb fényhez jutásomig, Hol legszebb h a n g j a lelkemnek T é g e d hálál Istenemnek. Kis

JÁNOS

1770—1846.

160. D a l l a m a : Mennynek, földnek teremtője.

1. D r á g a szózat Isten ajkán, A mely á l d á s t hoz reám, Ezen épül üdvösségem, Igéd f u n d a m e n t o m á n . Benned minden élvezet, A mi I s t e n hez vezet. 2. Benned ízlelem előre A túlvilág örömét. T e v a g y lelkem enyhítője, A mi táplál s óva véd. Élet, kenyerét adod, Élet vizét csorgatod. 3. Oh Szentlélek, mely bevésed S z í v e m b e e szózatot, Táplálj m i n d a d d i g hitemben, M í g tudója nem vagyok, H o g y az Úr ajkán e szó, Mily gazdag, áldást hozó. 4. Óh tégy áldott szántófölddé, Melynek dús termése lész, Nyisd szemem föl, h o g y m e g -

1 :o

értse, Mit kezed szívembe vés, Mi a m a v é g s ő n a p i g O n n a n ki nem o l t a t i k . 5. L e g y e n igéd tiszta tükör Amaz ö r ö k l é t felől, K e g y e l e m pecsétje, szívem T á b l á j á r a vésve föl —• M í g dicsőült fővel ott Látom, m i itt biztatott. SzAsz

BÉLA

1828—1894.

161. 1. Mi U r u n k s édes Atyánk, Add n é k ü n k szent L e l k e d e t ! Szent f i a d é r t mi velünk Közlöd is bő k e d v e d e t . H o g y tisztán i s m e r h e s s ü k T e igaz t ö r v é n y e d e t És h a m i s tudománytól Őrizzük szent i g é d e t ! 2. Krisztus, ki h í v e i d n e k Küldtél m e n n y ből szent lelket, Kiket a t y á d öröktől V á l a s z t o t t és eljegyzett, Bocsásd el lelked reánk, B u z g ó n k ö n y ö r g ü n k néked, Ki által szent i g é d b e n Ism e r j ü n k é p e n téged. Oh szent és édes Lélek, L é g y m i kedves v e n d é g ü n k , Ki sok kincscsel g a z d a g v a g y Lakozzál e g y ü t t vélünk. Szólásra készíts nyelvet, Adj t a n ú l á s r a kedvet, H a j t s fület a hallásra, G y ú j t s szívet m e g t a r t á s r a ! K I MAY J Á N O S t

1631.

162. D a l l a m a : Kegyes Jézus, itt v a g y u n k !

1. B o l d o g a ki h a l l g a t j a és Megtartja szent igédet, A t y á n k , áldások a t y j a , Nyújtsd e v é g r e szent erődet, H o g y h a l l o t t igéd j a v í t s o n , H a c s ü g g e d n é n k , bátorítson.

121·

2. Vésd azt mélyen szívünkbe, H o g y ö r ö k k i n c s ü n k m a r a d j o n S g y a k r a n ingó h i t ü n k b e Bátorító r e m é n y t a d j o n ! Míg lefolyván itt élet ü n k , O t t dicsőbb fényre é b r e d ü n k . K i s JÁNOS 1 / 7 0 — 1 8 4 6 .

163. Dallama : Mint a szép h ű v ö s p a t a k r a .

1. L e g y e n áldott hirdetése Szent i g é d n e k Istenem, Add a b u z g ó s á g g y ü m ö l c s é t Szent h ű s é g g e l őrzenem, H o g y m í g éltetsz e n g e m e t , M e g t a r t h a s s a m h i t e m e t S elnyerhessem k o r o n á ját, H a v é g z e m a földi pályát. SZÉKÁCS JÓZSEF

1809—1876.

164. D a l l a m a : Krisztus az én életem.

1. M a r a d j m e g k e g y e l m e d d e l Velünk, ó h J é z u s u n k , H o g y a bűnös v i l á g n a k T ő r é b e n e jussunk. 2. Maradj m e g szent igéddel Velünk, m i Megváltónk, Biztos szövétnekeddel T e l é g y útmutatónk! 3. M a r a d j m e g világosság Velünk, s z é p fényeddel, Vezérelj legfőbb jóság, Ne tévelyedj ü n k el! 4. Maradj m e g áldásoddal Velünk, g a z d a g Isten, Adakozó karoddal Áldj m i n k e t szüntelen. 5. M a r a d j o n m e g oltalmad Velünk, m i paizsunk, Ε v i l á g d i a d a l m a t N e v e h e s s e n rajtunk!

122·

6. M a r a d j o n m e g h ű s é g e d Mi v e l ü n k , Ú r Isten, B u z g ó n k ö n y ö r g ü n k néked, M e n t s gonosztól, Á m e n ! (Stegmann Josua f 1632.) A fordító neve ismeretlen. A keresztségről.

165. Dallama: Bizony nieglészen az idő. 1. J é z u s , h á l á t a d o k neked Örvendező lélekkel, Közléd v e l e m k e g y e l m e d e t , N y á j a d k ö z é v e v é l fel! M e g s z á n t a d b ű n ö s v o l t o m a t , I r g a l m a d é r t kérlek f o g a d d Szívbéli h á l a d á s o m . 2. M i h e l y t a v í z c s e p p hulla r á m , É r z é m g a z d a g szerelmed, Á l l é k a m e n n y n e k a j t a j á n , M e g á l d a te szent L e l k e d . A földtől elszakasztottál, I s t e n i életet a d t á l , Jézusom, i d v e s s é g e m ! 3. Ó h légy v e z é r e m a sírig, P a i z s o m a b ű n ellen, A jóra, m í g é l t e m nyílik, T e szerelmed serkentsen! T é g e d buzgón kövesselek S ha g y ő z t e m e n m a g a m felett, O r s z á g o d b a b e f o g a d s z ! Régi ének xxtán K. S. Konfirmáció.

166. Dallama: Óh én bűnös, jaj mit tegyek ! L J é z u s , éltem h ű vezére, A b ű n ellen oltalom, S z e n t n e v e d m a g a s z t a l o m ! L é g y t e l e l k e m m e n e d é k e , H a b ú sebzi l e l k e m e t , H a v é t k e z t e m ellened.

123·

2. É r d e m e d lőn b o l d o g s á g o m És h a l á l o d életem, Áldlak érte szüntelen! H o v a m e n n é k e világon, Mint te hozzád J é z u s o m , N é l k ü l e d elkárhozom ! 3. Szent igédnek fáklya fénye H i n t u t a m r a sugarat, Ö r ö k k é velem m a r a d ! Harcolok, b e n n e d remélve, M í g kegyelmed erőt ad, Míg elérem célomat. 4. F ö l d i élvezet varázsa H o g y h a tőled elszakaszt, Jézusom, te a d j vigaszt. T e v a g y az élet forrása, Melyből ü d v ö s s é g fakad S b o l d o g az, ki elfogad! 5. T e s t e m vonz a b ű n útjára, S z e n t lelkeddel l é g y velem S biztos lesz a győzelem. H o g y h a sért halál f u l á n k j a S a sír h a n t j a eltemet, Jézus, áldj m e g e n g e m e t ! K. S.

167. D a l l a m a : Isten, óh szent Isten.

1. Felséged székéből Nézz szent fiad nyájára, U r a m és figyelmezz A k ö n y ö r g ö k szavára. A g y e n g e nyájnak is Kedvelt ü n n e p l é s é t , S veled t e t t frigyének Megerősítését. 2. Oh v a j h a ne szegné E g y is m e g f o g a d á s á t ! S z e n t atyánk, előzd m e g G y e n g e l á b u k botlását! Iszonyodva óvják A bűntől s z í v ü k e t , Szent szolgálatodra Áldozzák éltüket. 3. A v é t k e k n e k zsoldja Már itt is b ú s siralom, E r é n y t koronázza Mennyben ö r ö k j u talom. Add hát, a bűn ellen V é g i g h a r c o l j a n a k , Szent á r t a t l a n s á g o t F ő k i n c s n e k t a r t s a n a k . 4. T e d d jó szándékjukat, Atyánk, á l l h a t a tossá! J é z u s szent példáját R a j t u k f o g a n a t o s s á !

128·

T ö k é l e t e s s é g b e n Add, n e v e l k e d j e n e k S é l t ü k b e n , holtukban Tieid legyenek. Kis

JÁNOS

1770—1846.

Az Úr szent vacsorája.

168. D a l l a m a : Örülj, mi szívünk.

1. A t y á m , k e g y e l m e z z , Atyám, i r g a l m a z z , T ö r ö l d el é n v é t k e m ! í m , oltárodhoz B ű n b á n a t t a l léptem. 2. S z e r e l m e s Jézus, K i a k e r e s z t f á n É r e t t e m m e g h o l t á l , E m l é k e z z rólam, H o g y h o z z á m hajoltál! 3. S z e n t l é l e k Isten, T i t k o s erőddel M u n k á l k o d j á l b e n n e m ! Segélj, ó h segélj Ú j e m b e r r é lennem! SÁNTHA

KÁROLY.

169. D a l l a m a : Készítsd m a g a d kedves Lélek.

1. K é s z ü l j lelkem J é z u s o d h o z , Bánatodra b a l z s a m o t hoz. J e r , h ó d o l j a n a g y k i r á l y n a k , Vesd le b ű n ö s ó r u h á d a t , Öltözz tiszta ú j emberbe, Ú g y siess U r a d elébe. Ki t e r e m t e e g e t földet, A j t ó d e l ő t t áll és zörget. 2. N y í l j m e g szívem, Krisztusod jő, A veszszőhöz a szőlőtő, J ö n , h o g y m e g ú j í t s a élted, A d j o n ö r ö k idvességet. J é z u s , lelkem f é n y e s n a p j a , í m o r c á v a l l e b o r ú l v a K ö n t ö s ö d s z é l é t illetem, S z á n j m e g égi n a g y k e g y e l e m !

125·

3. Jézus, d r á g a idvességem, Mennyből földre jöttél értem É s magad h a l á l r a adtad, H o g y n y e r j rajta diadalmat, Add, e lelki eledelben É l e t kenyerét vehessem, S ki elvetted v é t k e m zsoldját, H o l t o m i g h í v legyek hozzád! ( F r a n k J. f 1677.)

K. S.

170. Dallama : M o s t nyugosznak az erdők.

1. Istennek légyen hála, N e m győz a b ű n halála, I m m á r elnyeletett! Krisztus, a ki m e g győzte, Kígyó fejét megtörte, ü adott n é k e m életet! 2. Ki b ű n b e elmerültem, Most véle egyesültem, Azzal, ki szent s igaz. K i szakíthat el tőle? Visz erőrűl-erőre A b ű n b o c s á n a t és vígasz. 3. Áldott légy Isten, áldott, H o g y k ü l d ö t téi megváltót, Ki í g y áld s b o l d o g í t ! ő n y ú j t o t t békességet, Ο ígér üdvösséget, Ő t áldjad szívem holtodig! SÁNTHA

KÁROLY.

171. Dallama : U r a m , rosszul cselekedtem.

1. A n a p leszállt n y u g o v ó r a , I m m á r b é estvéledett, A t y á m , eljött a m a z óra, Dicsőíts m e g e n g e m e t ! í g y szól J é z u s s adva h á l á t Szerzi szent v é g vacsoráját. 2. Vegyétek, ez az én testem, Mely é r t e t e k a d a t i k ! Ez vérem, mely a kereszten B ű n ö k é r t k i o n t a t i k . E z t míveljétek örökre, Az én emlékezetemre !

126·

3. É n is lelki térdet hajtva, J ö v ö k hozzád, J é z u s o m ! S lelkem n y u g a l m á t óhajtva, Szívemből fohászkodom. H o g y h a élek e szentséggel, Aldj m e g e n g e m b é k e s é g g e l ! 4. Add, h o g y b ű n ö m e t m e g b á n v a , Megtisztítsam szívemet, S h o l t i g a jó ú t o n j á r v a Megnyerhessem ü d v ö m e t , É s a d h a s s a k , Uram, n é k e d Örök hálát s dicsőséget. SÁNTIIA

KÁROLY.

III Az esztendő és a nap. (Polgári év).

Új év napja.

172. Dallama : Az Úr én n é k e m őriző p á s z t o r o m .

1. Fölszállok hozzád m a g a s sziklaszálam, T e v á l t o z a t l a n minden változásban, É n I s t e n e m , csak t é g e d e t ölelve Száll nyugalom, száll bizalom szívembe, L á t v á n idődnek ö r v é n y l ő folyását, E s z t e n d e i m n e k sebes elfutását. 2. F ö v é n y s z e m én e zúgó h a b r a vetve, H o n n a n v e g y e k szót h á l a é n e k e m b e ? K e g y e l m e d e t u r a m m i k é p dicsérjem? A m ú l t évvel, h o g y n e m f o g y o t t el éltem, H o g y napról-napra, habról-liabra átvisz S elértem ím az újév h a j n a l á t is. 3. B ú b a n , veszélyben őrizőm te voltál, Szív e m ha vérzett, fölibém hajoltál. A d t á l sebet, d e azt be is kötözted, Be azt is, a m i t e m b e r e k

\

128·

ütöttek. S b á r v á g y a i m b ó l v á g y a k m é g m a r a d tak, L e g y e n ú g y minden, a h o g y te akartad., 4. Ez esztendőt is leteszem kezedbe, É n l á b a i m n a k ú t a t te mutass, te. Vezess uram, s a m i t te rám bocsátasz, N e m félek én, legyen b á r száz halál az. Ó h e n g e m a sír bízvást e l t a k a r hat, M e g n y u g t a t ott is az, h o g y te a k a r t a d . 5. H a d d ölellek h á t erős sziklaszálam, T e változatlan m i n d e n változásban. S neved a n y e r t diadalom szavával Az elzúgó időbe hadd kiáltsam, Mert m i t szívemnek! — h a te v a g y vezére, •— É v e k lialása, é v e k születése ! SZABOLCSRA

MIHÁLY.

173. Dallatna : Készítsd magad kedves lélek.

1. E m b e r e k n e k édes A t y j a ! H i t e m n e k élő szózatja Száll te hozzád egeidbe, Szent n e v e d e t dicsőítve. Mert i g e n sok az én vétkem, J ó s á g o d a t elfeledtem, Z ú g o l ó d t a m m i n t hitetlen Az én égi a t y á m ellen. 2. T e az idők hordozója, Megírtad a v é g zést róla: T e r m ő legyen-e v a g y meddő A r á n k v i r r a d t új esztendő. A kiszabott örök renddel, V i h a r r a l v a g y csendességgel Ú g y lesz a földi állapot, A t y á n k , a m i n t te akarod. 3. De az e m b e r minő gyarló! J ó r a lassú,, rosszra hajló, G y a n a k s z i k ő Istenére Lelke, szíve ellenére. H a jő aszály s nincsen eső, H a szomjazik erdő, mező, Kétségbesés a kenyere, Z ú g o lódás a fegyvere. 4. U r a m , te s ú j t h a t s z szablyával, A földet é g ő aszálylyal M e g v e r h e t e d s n e m száll, n e m j ő

129

É g i h a r m a t , sem egy felhő. Akkor t ö v é n vesz a virág, F a tetején az i f j ú ág. És enyészet dúl a földön, Mint e g y bús siralomvölgyön. 5. De m i h e l y t te ú g y akarod, Az e g e k e t m e g f o r g a t o d . S támad szelíd, enyhe szellő, Esőhozó nyári felhő. Megnyíl az ég csatornája, S m i n d e z szent kezed m u n k á j a . T e előállsz segítséggel, S k i b é k ü l a föld az éggel. 6. E m b e r e k n e k édes atyja, H i t e m n e k élő szózatja Száll te hozzád egeidbe, Szent n e v e d e t dicsőítve. N e tekintsd, h o g y sok a v é t k e m , Mar a d j velem az ú j évben, T e erősíts m e g a hitben, H o g y é l t e m e t újra kezdjem. E R D É L Y I JÁNOS

1814—1868.

174. Dallama : Jézus sebeidnek mélye.

1. Ki öröktől fogva voltál, T e a k e z d e t és a vég, Mi s z í v ü n k most m i n t az oltár, Melyen h á l a lángja ég. Isten, óh mi Istenünk, Őrző lelked van v e l ü n k . Mélységekben h o g y h a j á r u n k , T e v a g y a mi sziklavárunk. 2. Bujdosván e k ö d ö s éjben Új h a t á r h o z é r t ú t u n k . K é r ü n k , tarts m e g a veszélyben, Míg célunkhoz e l j u t u n k . Isten, óh mi Istenünk, Szép világod jár v e l ü n k , Míg a m e n n y b e haza é r ü n k , Mint csillag, h i t a vezérünk. 3. Sok b ú b a j bánt m i n k e t itten, M i n t ell e n s é g vesz körűi, De szemünkről a j ó Isten Minden k ö n n y e t eltörül. I s t e n , óh mi I s t e n ü n k , S z e n t vallásod v a n v e l ü n k , Ő r a n g y a l k é n t vigasztalgat, Szárnyaival b é t a k a r g a t . 4. Ez ú j é v b e n óvjon, áldjon A m e g ú j u l t 9

130·

r é g i l i i t ! Szív, n e rettenj m e g pályádon, V a n , ki sorsod védi itt. Isten, óh m i Istenünk, A t e k a r o d v a n velünk. H a m e g b o t l u n k , T e emelj fel B ű n b o c s á t ó kegyelmeddel! 5. Ú j év t ű n t föl, új r e m é n y s é g T ö l t s e b é a szíveket! T á v o z z tőlünk messze, kétség, N i n c s h a t a l m a d már n e k e d . Isten, ó h mi I s t e n ü n k , S z e n t Fiad s T e v a g y velünk. T ú l a síron lesz j ö v e n d ő n k , E g y ö r ö k szép ú j e s z t e n d ő n k ! SÁNTHA

KÁROLY.

175. D a l l a m a : Ö r v e n d j egész föld az Istennek!

1. T e v a g y reményem sziklaszála, Erősség e m , én Istenem! Deríts f é n y t rám, boríts hom á l y b a , Bízom te benned szüntelen! Kiterjeszted szárnyad fölöttem, H a szívem tépi fájdalom, T e v a g y velem minden örömben, T e v a g y f é n y l ő tűzoszlopom! 2. Oh légy velem k ü z d e l m e i m közt, E r ő n e k lelke, légy v e l e m ! S i k e r n e k h a r m a t á v a l öntözd M u n k á m a t édes Istenem! Hozzád s ó h a j t , a k i erőtlen, S e g é l y ü l hívja szent neved, H í v g y á m o l ó m nehéz időkben, N e h a g y j el, ö r ö k szeretet! 3. T e voltál eddig is vezérem, T e b i z t a t á l h a csüggedék. Boldog, a k i t b ú b a n , veszélyben A te lelked szerelme véd! N e v e d fénylett, m i k é p a csillag, H a éj homálya szállt reám, A d ú l t szívnek te adsz n y u g a l m a t , Á l d á s fakad kezed nyomán. 4. T e k i n t s r e á m szánó szemekkel, Áraszd r e á m i r g a l m a d a t ! S o k v é t k e m e t , Uram, feledd el,

131

Mely lelkemhez hozzá t a p a d t M a g a s b a tör v á g y a m merészen S a test alá a p o r b a von, Arasznyi létem t e r h é t érzem, Veríték g y ö n g y ö z arcomon. 5. T e vagy, ki az ember szívébe A h i t vir á g á t ültetéd. Oh halld meg, c s ü g g e d ő k reménye, Midőn lelkem s ó h a j t feléd. M i k é n t az illat, száll föl hozzád, Az é g b e esdő sóhajom, Oszlasd el h o m l o k o m borúját, Kísérj áldással ú t a m o n ! K. S.

176. Dallama: Mint a szép híves p a t a k r a .

1· J e g y v a g y U r a m , m i n t j e g y állasz E s e t é r e s o k a k n a k , A k i k gyűlölvén a valót, Sötétben t á n t o r o g n a k , K i k n é l bűn és erőszak, M i n t ú t j e l e k állanak, K i k hódolók csak a v é r n e k , F u s s a n a k bár, célt n e m érnek. 2· J e g y v a g y U r a m Izraelben, A feltámadás jele, Hol te v a g y élet, út, való, Ott haláln a k n i n c s helye, A ki országod ú t j á n Veled f u t a cél u t á n , A n n a k áldott a f u t á s a , A n n a k v a n feltámadása. 3. Jel valál te Simeonnak, A n a g y j ö v e n d ő jele, Melynek általad oszolt el H o s s z ú sűrű éjjele. A p o g á n y s á g temploma I g é d e v a n g y é l j o m a Által m é l t ó romba dőle S új v i l á g épült belőle. 4. J e l vagy U r a m , az általad É p ü l t , új vil á g jele, A m e n n y és föld közé k ö t ö t t Ú j szöv e t s é g Istene, H o l h i t a termő erő, Szeretetet t e r m e l ő , S e k e t t ő n e k szeme f é n y e Az öröklétn e k reménye. 5. J e l v a g y U r a m , légy j e l e m is, F e l t á m a d á s o m jele, Vétő, küzdő, vérző szívem Biztos 12*

132·

menedékhelye. N y ú j t s a d ' áldott jobbodat, H o g y a m í g pályám halad, Veled járjak, veled éljek, H o g y a n a g y célhoz elérjek. SZÉKÁCS JÓZSEF

1809—1876.

Reggel.

177. Dallama : Mint a szép híves p a t a k r a .

1. Világosság égi fénye, Mely sohasem változol, Isten, te h í v ő k reménye, í m e az éj szétoszol. De bennem m i n d e n sötét, L e l k e d ez éjt űzze szét, H o g y világosságban j á r j a k , Sötétb e n ne botorkáljak. 2. Ébreszszél fel t a g j a i m b a n S szenteljed m e g lelkemet, H o g y célt érjek dolgaimban, Világíts m e g engemet. Mint világosság fia Add, h o g y t u d j a k f u t n i a Szent fiad k i m é r t e pályán Ő t követvén, utánozván. 3. Add m e g h á n y k ó d ó szívemnek A t e békességedet, Mely elveszett é d e n e m n e k Birtok á b a elvezet. L e l k e m b e n , mely tégedet, Bárha téved, hőn szeret, Ú j í t s a d m e g szent képedet, H o g y újjá szüljön e n g e m e t . 4. Áldd m e g m u n k á j á t kezemnek, H a azt űzi, a mi jó, Mi j a v á r a van lelkemnek, A mi tartós, nem múló. Dicsősége nevednek L e g y e n teljes éltemnek V é g s ő célja, végső v á g y a , Míg b e f o g a d μ sír ágya. 5. És ha testem, m i n t v e t e m é n y Elszórt m a g v a földbe száll, Világítson az örök fény, H a

133·

ma]d előtted megáll, L e l k e m n e k ; add, h a t a l m a d É s b ű n t ö r l ő i r g a l m a d Ott k e g y e l e m m e l t e k i n t s e , Ö r ö k ü d v b e n részesítse. SZÉKÁCS J Ó Z S E F

1809—1876.

178. 1. Atyám, az éjnek e l m ú l t á v a l E r ő m m e g ú j u l s fölkelek, T e most se voltál tőlem távol, A g y a m fölött éreztelek, J ó t e v ő szárnyaid f ö l ö t tem Kiterjesztéd az éji ködben, S szelíden b é t a k a r g a t á l , Azért n e m ért baj, vész, halál. 2. Ó h m i n t köszönjem ily jótéted, — S h o g y új n a p o t nyitál n e k e m ? Szívem m e g n y í l i k á l d v a téged, S hozzád röpíti énekem. H o z z á d r ö p í t i hőimámat, S mint a pacsirta, bontva szárn y a t A földről k o r a hajnalon, — Ú g y száll feléd imám, dalom. 3. Nyisd m e g neki az é g kapuját, Ó h nyisd atyai k e b l e d e t ! H a d d zengjen ott e g y alleluját, H a nálad m e g p i h e n h e t e t t . L e l k e m n e k is m á s v á g y a nincsen, Mint kedvedet m e g n y e r n e m Isten S helyesléseddel j á r n o m itt Ε földi élet ú t a i t ! SZÁSZ

KÁROI.Y.

179. D a l l a m a : M á r búcsút v e s z e k tőled.

1. Dicsőség a m a g a s b a n N e k e d , jó I s t e n e m , H o g y ú j r a f e l v i r r a d t a m Ma is e reggelen. A z éjjeli sötétség H a b á r körűifogott, De f é l e l m e t n e m érzék, Megőrze szent k a r o d v 2. É s m o s t a n újra kérlek, Ó h népek p á s z -

134·

tora, T e l é g y h ű g y e r m e k e d n e k Ε n a p is g y á mola. F o g a d d h ű oltalomba Az e g y h á z a t , hazát, E m e n e h é z n a p o k b a H i t t e l bízzuk reád. 3. M a r a d j o n az i g a z s á g T o v á b b r a is velünk, T é v e l y g é s e k ne b o n t s á k Kis gyülekezetünk,. H o g y h a l l j á k m e g i g é d e t A késő u n o k á k , N é k e d zengjen dicséret, Míg áll a nagy világ. 4. T á p l á l é k á t a t e s t n e k Add m e g , k e g y e s Atyám, E r ő m akkor n e m ernyed S ú g y lesz szívem vidám. U t a m b á r m e r r e v e n n é m , T e n y ú j t s v é d ő kezet, H o g y m i n t igaz keresztyén, Betöltsem tisztemet. 5. Áldásoddal kísérjed J ó i g y e k e z e t e m S b á r m i t hoz rám az élet, H í v e n elvégezem. Parancsodra a hálót K i v e t e m örömest, A k i neked fogad szót, T u d o m , s o h a s e veszt. 6. A földön itt a j ó n a k Oly sok az ellene, H a a n g y a l i d nem ó v n a k , Mi nem b í r u n k vele. D e J é z u s m i v e l ü n k v a n Világnak v é g é i g S a k á r m i h a r c a i n k b a n V e l ü n k szövetkezik. 7. T e , U r a m , a szőlőtő, Mi g y e n g e s a r j v a g y u n k , Mely ú g y leszen jó termő, H a rajtad m a r a d u n k . Segélj hát, h o g y belőled F a k a d j o n életünk, Csemetéid neveljed, Míg m a j d teremhetünk. ( M ü h l m a n n J. f 1613.)

PAYR

SÁNDOR.

180. Dallama: Hogy naponként Uram.

1. Napról-napra, U r a i n , T e őrized á l m o m , K e g y e l m e d b ő l v a g y o n É n fölvirradásom. H á l á t adok n é k e d S m a g a s z t a l v á n áldom A t y a i h ű séged ! 2. Adj, áldott I s t e n e m , Tiszta s i g a z lelket,

135·

Minden b o l d o g s á g o m F ö l t a l á l j a m benned, H o g y téged féljelek S kegyes j ó v o l t o d é r t B u z g ó n szeresselek. 3. S z ü n t e l e n tetszésed Szent útain j á r j a k , Teljes szívem szerint V á g y ó d j a m utánad S m í g e testben élek, Kívüled s e n k i b e n Soha n e reméljek. 4. Isteni áldásod M a r a d j o n én r a j a m , Őrizzen félelmed Minden ú t a i m b a n ! Nehéz kísértetben, I r g a l m a s őrállóm, V i g a s z t a l j m e g e n g e m ! Régi ének u t á n

K. S.

181. 1. Ki a sötét éjjelben őrizél, K i n e k köszönöm, h o g y m é g lelkem él, Kitől eddig m i n d e n áldást v e v é k S remélek e z u t á n is v e n n i még, K i kezeden vezérléd g y e r m e k e d , H o g y a d j a k , óh atyám, h á l á t neked? 2. T e tőlem nem k í v á n s z áldozatot. Mim is van, a m i t neked a d h a t o k ? Mim volna, a m i t tőled n e m vevék? D e v a n szívem, hű, s n é k e d ez elég. Csak s z í v e m e t kívánod, íme, vedd, Óh töltse azt be k é p e d , szent neved Γ 3. Bocsáss reám, U r a m , próbáitatást. H ű ségem m é r t é k é t , hogy a b b a lásd S k é r n é d h a b á r tulajdon életem, V a g y azt, mi a n n á l is d r á g á b b n e k e m , Fejem l e h a j t v a , h a l k a n mond a n á m : «Α m i n t kívánod, l é g y e n úgy, atyám!» 4. Mégis, ne k í v á n j tőlem oly n a g y o t , Lásd, oly törékeny, oly g y a r l ó vagyok, Vezess i n k á b b - atyai / kezeden, G y ö n g é d e n és szelíd ösvényeken. É s minden estve, ím m a is, te vedd H ű kebeledbe hű g y e r m e k e d e t ! SZÁSZ

KÁROLY.

136

182. D a l l a m a : Istentől el nem állok v a g y saját d a l l a m á r a .

1. Szívem szerint, Ú r i s t e n , Neked z e n g é n e k e m Ma és m í g élek i t t e n , Minden ú j reggelen. F o g a d d b u z g ó i m á m F i a d n a k szent nevében, Veled ki dicsőségben Ül égi t r ó n u s á n . 2. Hálás szívvel dicsérlek, K e g y e l m e s jó a t y á m , H o g y baj, veszély n e m értek Az e l m ú l t éjszakán. Ma is esedezem, Bocsásd m e g sok h i b á m a t , Óh nézzed, ím a b á n a t E r ő t vesz lelkemen. 3. Ε n a p o n is ü g y e m e t T e vedd föl, Istenem, H a te nyújtod kezedet, Nem ér veszedelem. Segélj, ha tűz, vízár Üldözne v a g y szegénység S h a betegen s z e n v e d n é k V a g y é r n e g y o r s halál. 4. Testem, lelkem s a m i m van, Oltalm a d b a vegyed, Segélj m e g d o l g a i m b a n S őrizd szerettimet. H i s z minden ö r ö m ö m , Nőm, g y e r m e k e m , családom, Szülőm és jóbarátom, Mind n é k e d köszönöm. 5. J ó a n g y a l i d k ö r ü l t e m Reám vigyázzan a k , S ha b ű n tőrébe estem, Ők visszahívjan a k . N e m lesz í g y bánatom, H ű leszek Istenemhez, Az Ú r is én velem lesz S így el n e m bukhatom. 6. Az Ú r b a n van bizalmam, Ő jó k e g y e s a t y á m , Megáld minden ú t a m b a n S van g o n d j a én reám. Most is reá bízom M a g a m a t m i n d e n e m m e l , Vezessen k e g y e l e m m e l S m e g n y u g s z o m sorsomon. 7. L e g y e n úgy, m i n t a k a r j a , Én n e m kételkedem. K i n e k oly n a g y hatalma, Megőrzi

137·

életem. Ε hittel i n d u l o k M u n k á m r a most vidáman, Ε földi szép h a z á m b a n Csak ú g y boldogulok. (Mathesius 1504—1565.)

PAYR

SÁNDOR.

183. D a l l a m a : A n a p elment, óh Jézus m a r a d j velem!

1. É n lelkemnek legméltóbb óhajtása, Örök Isten, neved magasztalása. Minden r e g g e l megújul h ű s é g e d , Érc az a szív, mely n e m dicsér téged! 2. Dicsőséged beszéli a fényes nap, A magas é g hirdeti n a g y hatalmad. K i k n e k sorsát intézi bölcs kezed: E m b e r s f é r e g magasztal és szeret. 3. Szent oltalmad szárnya fedez be engem, Mindenható, te vezérelsz ü g y e m b e n . Óh h o g y tudjon dicsérni szózatom, Szívem legyen élő áldozatom! 4. Reád bízom, U r a m , én életemet, Óh n e h a g y d el erőtlen g y e r m e k e d e t . T e v a g y nekem k e g y e l m e s Istenem, E r ő s váram, paizsom, mindenem ! 5. Üdvözítőm, te légy lelkem világa, H a szenvedés éje borúi reája, Békés szívvel viseljem t e r h e d e t S mind h o l t o m i g téged szeresselek. Régi ének után.

184. Dallama : H a bűneim sebhetnek.

1. E l m ú l t az éj s T e h í v e n Megőrzéd g y e r m e k e d . Atyám, m i t adjon szívem Köszöne-

138·

tűi n e k e d ? ! F o g a d d kedves á l d o z a t ú l Buzgó fohászomat, mely I m á d á s o d r a gyúl. 2. í m esdve j ö v ö k hozzád E z ú j nap reggelén : K e g y e l m e d v é d ő szárnyát Terjeszd m a is fölém. Áldás csak tőled szállhat rám, Erőt, k e d v e t m u n k á m h o z I s m é t te a d j A t y á m ! ZÁBRÁK

DÉNES.

185. D a l l a m a : T e l j e s minden é l t e m b e n .

1. Hozzád j ö v ö k Istenem, H á l a kél ajkamon, T e voltál ez éjjelen H ű s é g e s gyámolom. Szent kezed E l f e d e t t , H o g y c s a p á s ne érjen, Ó v t a békességem. 2. Tiszta szívvel áldozom, J ó Atyám, te néked, H á l a a d ó sóhajom, Áldja bölcsességed. É l e t e m , Mindenem Hirdeti jóvoltod, Kit m e g áldasz, boldog. 3. L é g y velem kegyelmeddel Ε földi ösvényen, Bűnös v o l t o m fedezd el, É l e s z d föl reményem. L e l k e m e t Neveljed H í v szolgálatodra, H o z z á d h ű s é g vonja. 4. Áldd m e g törekvésemet, Buzgón esedezem, Pályámon szereteted J á r j o n m i n d i g velem ! K e d v e d b e n Fölleljem Örömét szívemnek, — O t t találjak enyhet! K. S.

186. 1. Dicsérlek U r a m tégedet J ó v o l t o d é r t szívemből, H o g y ez éjjel erős kezed Megőrze sok veszélytől.

139·

2. Ma is kérlek szívem szerint, N e nézzed sok h i b á m a t ; H í v ő l e l k e m feléd tekint, T e n á l a d a bocsánat. 3. T e légy az én h ű g y á m o l o m , Ma és m i n d e n időben! A b ű n r e sok az a l k a l o m S az ember oly erőtlen. 4. L e g y e n vezérlő csillagom I g é d n e k szent világa, Pályámat így bizton futom, S áldásod száll reája. 5. Lelkem, t e s t e m és m i n d e n e m Ajánlom szent kezedbe, K e r e s z t e m e t ha szenvedem; F o g a d j h ű védelembe. ( P r ä t o r i u s Μ. f 1621.)

PAYR

SÁNDOR.

187. Dallama : Szerelmes Jézus, vájjon mit vétettél . . .

1. Szétárad i s m é t szép napod világa, T e r e m t ő Isten, az egész világra. A k i e s r e g g e l t örömmel köszöntöm, S szívem k i ö n t ö m . 2. Kiöntöm szívem buzgó h a l a d á s b a n , Lelk e m mélyéből fakadó fohászban, É s áldva-áldom atyai hűséged, S gondviselésed. 3. T é g e d dicsérnek füvek, fák, virágok, S a messzeségben kékellő határok, T é g e d dicsőit az egész mindenség, O h égi felség! 4. N i n c s bár beszédök ég s föld seregének, Mégis m e g h a l l i k n y e l v ü k r ő l az ének, K i h a t zengésök az Istent i m á d v a , Mind e v i l á g r a ! 5. Szíves fohászom engedd, h o g y vegyítsem, A millióknak énekébe, Isten. H á l á s a n érzem, h o g y mily jó az élet, J á r v á n te véled. 6. Atyám, óh t a r t s m e g m i n d v é g i g l e n engem, T e hozzád h a j l ó g y e r m e k d e d hitemben,

140·

H o g y így n a p o n k i n t hozzád m e h e s s e k !

boldogabb

lehessek,

SÁNTHA

S

KÁROLY.

188. Dallama : Szívem keserűségét.

1. Zengd l e l k e m az új r e g g e l t ! A n a p í m i s m é t felkelt. O h n a p ! mely g y ö n y ö r ű v a g y , Az Ú r jósága m e l y n a g y ! 2. Az Úr h a t a l m a intett, S t ü s t é n t világoss á g lett. Menny, föld felmagasztald h á t A világ o s s á g atyját. 3. I s t e n ! egy f é n y e s súgár I m á d á s o d r a h í v már, H á t sok ezer világok, Mely szóló bizonyságok ! 4. A nap b á r m e l y szép f é n y t ád, Setét, h a m é r j ü k hozzád, U r a m ! oly n a g y f e l s é g e d : K i n e i m á d n a téged ? 5. Ma is terjeszsz áldást r á m , Ma is l é g y k e g y e s atyám! T e , k i adtad éltemet, H a l l g a s d m e g kérésemet. K i s JÁNÖS 1770—1846.

189. D a l l a m a : K e g y e s Jézus, én i m á d s á g o m r a .

1. Oh nyisd k i hajnal rózsasátradat! Elm ú l t az éj, itt m á r a támadat, A föld vidúl és a virágkehely, M i n t h ő imát, jó illatot lehel. 2. T e is szívem, mely álmaid között F e k vél bezárva, m i n t lenyűgözött, N y í l j m e g s bocsáss az égre hő i m á t , Halkan, t i t k o n , van Isten, a ki lát!

145·

3. Oh én atyám, teremtő Istenem, Ki áldliat j ó v a l engem, h a te n e m ? Ki óva eddig — s óv m e g ez u t á n ? Ki t a r t j a é l t e m ? Csak t e jó atyám! 4. Ki őrző pásztorom valál nekem, F e l é d r ö p ü l j ö n h á l a é n e k e m ! S kitől t o v á b b m i n d e n j ó t v á r h a t o k : Hozzád ez esdő szók, sóhajtatok, 5. Óh m i n t az éjben őrzél, vész miatt N y u g a l m a s álmom h o g y föl nem riadt, N a p o m r a i s őrző sátrad te vond, H o g y el ne nyomjon s ű r ű munkagond. 6. Óh légy velem, m í g dolgozom ma isT N e v e d legyen n e k e m erős paizs. Távoztass tőlem b ű n t , rossz v á g y a k a t S v e r í t é k e m r e áldásod te a d d ! SZÁSZ

KÁROLY.

190. 1. Mennynek, földnek teremtője, Óh szentséges H á r o m s á g ! Ε v i l á g n a k éltetője, Véghetetlen boldogság! T e bölcs rendelésednek A n a p és hold engednek. 2. Szívből h á l á t adok n e k e d M i n d e n h a t ó I s t e n e m , O l t a l m a d n a k szárnya f e d e t t A m o s t e l m ú l t éjjelen, Bú, veszély n e m t á m a d t r á m r M e g t a r t o t t á l jó A t y á m ! 3. Add, h o g y a sűrű sötéttel Múljék lelki é j s z a k á m ! — K e g y e l e m n e k n a p j a kél fel, Szórja s u g a r á t reám. J é z u s szent sebeidben L e g y e n én reménységem! 4. Add, keljek föl bűneimből Ε fölvirradt r e g g e l e n ! J o b b kezeddel te emelj föl, S kísérj m a g a d szüntelen, T i s z t a életben j á r j a k , Vágyódjam t e u t á n a d !

142·

5. Ó h vezérelj szent igéddel, E r ő s Istenem t e v a g y ! Kérten kérlek buzgó szívvel, H o l t o m i g velem m a r a d j ! Senki n i n c s te kívüled, Ki megáldna engemet! (Albert H. + 1651.)

M a g y a r Lelki Ó r a 1730.

191. D a l l a m a : K r i s z t u s az én életem.

1. Az Ú r m é g é l n e m enged, N a p j á t fölh o z t a rám. Ajkam csak néki zengjed H á l á m az éj után. 2. Hozzá vezérel ú j r a Ez új n a p hajnala, E s t é r d e m r e borúivá Z e n g ajkaim dala. 3. Minden v i l á g o k a t y j a ! Meghallod-e szav a m ? Szívem ki n e m m o n d h a t j a , Mennyire telve van. 4. Mivel áldozzam néked? N e m vársz te kincseket. A mit k í v á n felséged, Csak hála s szeretet. 5. Ó h legyen tied éltem, Szívem neked a d o m ! Kedved betöltni légyen Minden gondolatom. 6. Kérlek, m a is vezérelj Az erény ösvényén S z e n t lelked kegyelmével, H o g y el ne essem én. 7. A mit s z á m o m r a fenntartsz, Ö r ö m v a g y b ú legyen Mert te csak j ó t a k a r h a t s z , Én hál á v a l veszem. 8. j e g y e n főtörekvésem, H o g y tetszhessen! neked, É s ezt m a g a s b r a nézzem, M i n t minden "kincseket. 9. H a c s á b o k k í s é r t g e t n e k , Vigyázzak szüntelen, S m a g a m b a n g o n d o l j a m m e g : Az Ú r lát, ő jelen!

143·

10. í g y s z a b a d o n a b ű n t ő l , H a eljön a halál, H o g y h o z z á d öleljen föl, B á t r a n s k é szen talál. SZÁSZ

KÁROLY.

Hét végén.

192. Dallama; Ki csak Istenre d o l g á t hagyja.

1. E l m ú l i k e h é t n e m s o k á r a R á m v é g s ő napja virradott S h a jutok e n a p alkonyára, T e n é k e d s z á m o t h o g y adok, E n j ó a t y á m , én Ist e n e m , Ki a n n y i j ó t tettél v e l e m ? 2. T ö b b e k a te j ó t é t e m é n y i d A t e n g e r n e k f ö v é n y i n é i . J ó s á g o d , mely v í g a s z t a l épít, F ö l a c s i l l a g o s é g i g ér. T e v a g y a tiszta szeretet, A t y á m v a g y és é n g y e r m e k e d . 3. Ε h é t e n is te fogtál k é z e n S r á m árasztád áldásidat. H a b ú b a j ért, s z á m o m r a k é s z e n T a r t á d v í g a s z t a l á s i d a t . T ö b b j ó t a d t á l én I s t e nem, Mint elmémmel fölérhetem. 4. O h a d t a m - e h á l á t e h é t e n Ily h ű s é g e s kegyelmedért? Jártam-e a helyes ösvényen? N e m t é v e s z t é m - e el a célt? S í r o m h o z g y o r s a n h a l a d o k S a céltól m é g távol v a g y o k . 5. É n I s t e n e m , szívemből k é r l e k , Bocsásd m e g é n sok v é t k e m e t ! S h a é l e t e m v é g é h e z é r e k , O h add m e g ü d v ö s s é g e m e t ! Add a n g y a l i d d a l áldjalak, É s v é g n é l k ü l i m á d j a l a k ! SÁNTHA

KÁROLY.

144·

Étel előtt.

193. Dallama: A d j u n k hálát az Ú r n a k .

1. Összeteszem k é t kezem, Ú g y áldlak j ó I s t e n e m . T e táplálod testemet, T e t a r t o d fenn éltemet. 2. Minden áldott a d o m á n y T ő l e d származik csupán, Étel, ital, minden jó T ő l e d v a n mindenható! 3. Köszönöm j ó Istenem, A m i t m a is adsz n e k e m ! Mi előtt elfogadom, Téged illő áldanom. GYŐRY VILMOS

1838—1885.

194. D a l l a m a : Mint a szép híves p a t a k r a .

1. Ú j r a földerült f e l e t t ü n k Bő j ó s á g o d Ist e n ü n k . G a z d a g s á g o d kincstárából T á p l á l é k o t adsz n e k ü n k . Adj hozzá hálás szívet, Mely imádj o n tégedet, Mely h a földi j ó k a t élvez, H ű m a radjon Istenéhez! 2. H á l á s a n veszszük kezedből Mai ajándékidat, K e d v e l d g y e r m e k i d háláját K e d v e l d buzg ó s á g u n k a t . Adj m é r t é k e t t a r t a n u n k S kenyer ü n k m e g o s z t a n u n k A szegénynyel, m i n t te vélünk, Kiben v a g y u n k , mozgunk, é l ü n k . SZÉKÁCS

JÓZSEF

1809—1876.

145·

E s t e .

195. Dallama: Az erős Isten, U r a k n a k Ura. (50. zsoltár.)

1. N e még, ne szállj le fátylas a l k o n y a t , N e terítsd szét a d d i g homályodat, Míg lelkem elbuzogja csendesen N a g y nevedet, én édes Istenem, K i n e k k e g y e l m e nem borúi h o m á l y b a É s j ó v o l t o d n a k nincsen éjszakája. 2. T e v a g y , te voltál nappal is n a p o m , Kézen te hordasz életútamon. É n m e n e d é k e m , törlietlen paizs, Tied, tudom, az éj n y u g a l m a is. S á t r a alatt a l a p p a n g ó sötétnek Csak te v a g y a világoló szövétnek. 3. S z í v e m b e h á t oltárt rakok neked, Mondok dicsérő, h a n g o s éneket. S m a g a m r a ö l t v e b ű n ö m t u d a t á t : Megzörgetem kegyelmed a j t a j á t . Az éj, U r a m , m á r itt kísért felettem, Szárn y a d alá h a m a r fogadj be e n g e m ! 4. O l t a l m a d a t ne vond tőlük se meg, K i k n e k szívével, tudod, szívem egy. H a k ö n n y között s ó h a j t a n a k feléd, T e d d át szívemre b á n a t u k felét. S ne h a g y d felednünk, h o g y fényben, v i h a r b a n T e állsz felettünk örök változatlan. 5. Ezt, ezt jelentsd m e g a világ felett, H o l e l h a g y o t t sír, á r v a kesereg. Ezzel kötözd be a szegény baját, Ε hittel adj n y u g o d t jó éjszakát, H o g y szív, a hol csak dobban a világon, H o l n a p s örökre téged, téged áldjon! SZABOLCSRA

MIHÁLY.

10

146

182. D a l l a m a : A nap elment, óh Jézus m a r a d j velem.

1. Az est beáll, a n a p ím elsötétül, E g é s z v i l á g csendes, n y u g o d n i készül. T e is lelkem, óh nézd, mi vár r e á d ! Az Úrnál lesz csendes, j ó éjszakád. 2. F á r a d t v á n d o r szállást k e r e s az éjre, M a d á r n a k is n y u g a l m a t ád a fészke, A n y á j oda vonúl, h o l akla van, É n is hozzád h a d d térek, óh U r a m ! 3. Mit t é v e t e g lelkem gondol v a g y érez, V i g y e n közelbb hozzád, jó Istenéhez! Nálad legyen csendes n y u g v ó h e l y e m , H o l e n a p o t békén végezhetem. 4. Mint jó a t y á m voltál m a is vezérem, T e őrizél, te tartottál m e g engem. Mély hálával j ö v ö k U r a m , eléd, N e m érdemlem k e g y e l m e d sok j e l é t ! 5. Bocsásd m e g , m i t e napon e l k ö v e t t e m , S o k a b ű n ö m s előttem áll szünetlen. De m o s t szánom, b á n o m szívem szerint S b ű n ö s lelkem feléd h i t t e l tekint. 6. A test i m m á r napi terhét leoldja, D e l e l k e m n e k most kezdődik a dolga. Az é g r e föltekint, Atyám, reád, Hálás szívből r e b e g forró imát. 7. Beállt a mély csend és s ű r ű setétség, J ó g y e r m e k e d m e g h a j t j a most a ^ é r d é t , Körültem itt szent most az esthomály, Óli szólj, U r a m , szolgád szavadra vár. 8. í m itt e szív estéli áldozatul, E g é s z e n a tied l e g y e n ezentúl. Óh csillapulj te vágy, te szenvedély, F á r a d t lelkem jer már, n y u g o d n i térj.

147

9. T e s t e m m á r m a j d n y u g a l m á t megtalálja, S z í v e m e t is a földi zaj n e bántsa. Magadhoz j e r v i g y el h ű pásztorom, T e tőled én el n e m kívánkozom. 10. L,égy lelkemnek v i l á g a a sötétben, H a r c o m b a n és keresztemben vezérem, Hajlék o d b a n készíts n y u g v ó h e l y e t S ö r ö k k é ott h a d d ü n n e p l e k veled. (Tersteegen

G.

f 1769.)

PAYR

SÁNDOR.

197. Dallama: Mi A t y á n k , ki v a g y m e n n y e k b e n .

1. Egy nap megint lejárt tehát! S kinek szeme szívembe lát: Te láss, bírálj meg Istenem! Úgy telt-e ez én tőlem el, Hogy helybenhagyást érdemel S szabad teltén örvendenem? 2. Atyám, tökéletes szemed J ó l látja g y e n geségemet, Reszketni volna h á t o k o m ; De kegyelmed , a Krisztusért, H o z z á m hajol, e n g e m m e g é r t É s fölemeli h o m l o k o m . 3. T e k i n t e t e m feléd repül S túl csillagon, felhők m e g ü l H a l l t é g e d e t leszólani. Ε szóban vau, mi ú g y emel, Ε szóban üdvzengésivel Oly bátorító valami. 4. A szenvedő s kiszenvedett Krisztus v e t ily tekintetet A b e n n e h ű n liivőre le. O h nézz r e á m irgalmason, Oh állj mellém én J é z u s o m S nem r é m í t éjek éjjele! 5. N e m rémít éjek éjjele, Borúlj csak éj a földre le, F e j e m benned p i h e n t e t e m . É s pihenés e m enyhe lesz: Az ü d v n e k szárnya véd, fedez, O h Jézus, áldott kebleden. SZÁSZ

KÁROLY. 10*

148

182. D a l l a m a : Ki tudja, mely közel v é g ó r á m .

1. Leszállt a n a p végső sugára, Erdő- s m e z ő n e k búcsút int, Gyászfátyolával n e m s o k á r a R e á n k borul az éj m e g i n t S mindent, mi földön él, lehel, Álomra hí távol, közel. 2. Boldog, kinek bú, gond szemében Sorvasztó k ö n n y e t n e m fakaszt, Ki g y ö t r ő b ű n t n e m hord szívében, Mely m e g t a g a d m i n d e n vigaszt. Az éjjel a n n a k h ű barát, Szelíd ölén n y u g a l m a t ád. 3. Add Isten, h o g y gondtól m e g ó v a , N e m n y o m v a b ű n v á d terhitül, Alhassam én is, m í g r a g y o g v a Az égen új h a j n a l derül. S ú j u l t erővel szaporán Kezdhessem, mit tisztem kíván. 4. Ki eddig védtél ébren, alva, L é g y oltalm a m ez éjjel is! H a vész közéig, karod h a t a l m a Fedjen, m i n t biztos ércpaizs, H o g y r e g g e l v í g a n , b o l d o g a n Magasztalhasson ajakam. 5. Ints, valahányszor n y u g o v ó r a H a j t o m le f á r a d t fejemet, H o g y e g y k o r ü t n i f o g az óra, Mely örök álomhoz vezet. A k k o r n e m r e t t e n t v é g n a p o m , N y u g o d t lélekkel v á r h a t o m . TORKOS

LÁSZLÓ.

199. Dallama: A d j u n k h á l á t az Ú r n a k .

1. E z a n a p is csendesen M e g i n t · elmúlt,. I s t e n e m ! S e m m i bajom n e m esett, Szent karod védelmezett. 2. K é r l e k édes j ó atyám, Vigyázz éjjel i s

149·

r e á m , H a l e h u n y o m szememet, T e őrizz m e g engemet. 3. H a é r h e t e k új n a p o t , Ébreszsz fel, h a a k a r o d . S ú g y vezessen szent kezed, H o g y szerethess engemet! GYŐRY VILMOS

1838—1885.

200. D a l l a m a : Most n y u g o s z n a k az erdők.

1. U r a m m a is éltettél, Ösvényeden vezettél, Szívből á l d l a k téged. H o l lel nyelvem e l é g szót H i r d e t n i azt a sok jót, A mit velem t e t t Fölséged. 2. Nincs s z á m a áldásodnak, Csudáit j ó v o l t o d n a k Vígan magasztalom. T e adsz erőt k e z e m nek, J ó erkölcsöt szívemnek, T e tőled j ö n az oltalom! 3. Atyám, mely boldog itt már, Ki tetszésed s z e r i n t jár, A ki híven s z e r e t ! T e g a z d a g o n megáldod, S v é g t é r e szent országod F é n y é b e n örvendez v e l e d ! 4. N a p o m nevedbe végzem, Légy p á s z t o r o m ez éjen, Karod n y u g a l m a t ád. Maradj f é n y l ő szövétnek, H a k í n tövise tép meg, Öntsd r á m irgalmad balzsamát! Kis

JÁNOS

1770—1846.

201. D a l l a m a : A n a p elment, óh J é z u s maradj velem.

1. E l n y u g o d o t t a n a p sugárözönje, S ö t é t ből a m e n n y b o l t ezernyi g y ö n g y e Világot h i n t v e néz alá reám, Ki a n a p n a k t e r h é t átfáradám.

150·

2. L é g y ébren óh szív s buzgó á m u l a t t a l C s ü g g j a csudákon, melyek alkonyattal F e l t ű n nek, h o g y m i n t éltető elem, Derüljön b e n n e d a szent sejtelem. 3. Ki számlálná m e g e világok á r j á t , Melyek b o r í t j á k a m e n n y l á t h a t á r á t ? K i lelné föl a t e n g e r p a r t j a i t , Ez a l k o t m á n y v é g s ő szemláncait? 4. Az én a t y á m n a k sok hajléki v a n n a k . Az e l h u n y t édes lelkek hol m u l a t n a k . O t t tündöklik felém az égi pont, O t t a n lelték fel ők a békehont. 5. Á r n y é k völgyéből sújtó b á n a t o d n a k Nézz fel h ó n á b a a m a csillagoknak, S ha él b e n n e d csak e g y m u s t á r n y i hit, E z fölszárítja kínod könnyeit., 6. O h a m e n n y n e k e csudás b o l t o z a t j a C s i l l a g b e t ű k b e n írt k ö n y v b e n m u t a t j a , H o g y I s t e n ü n k n e m h o l t a k Istene, Ki jobb é l e t r e n e ébresztene. 7. S e j o b b élet sejtelmét elpecsétli, Midőn l e l k ü n k e t fölfelé vezérli, S h o g y el n e n y e l j e n a földnek pora, R a g y o g felettünk csillagsátora. 8. O h add atyám, h o g y m i n d i g azt keressem, A mi f e n t v a n s ne a földit szeressem, H o g y j á r j a k , m i n t a m e n n y n e k sorsosa, A földn e k úgy_ sincs örök városa. 9. Ö r ö m v i r á g o k bár itt is t e r e m n e k G a z d a g k e g y é b ő l l e g j o b b I s t e n e m n e k , De a föld az ő m i n d e n kincsivei A lélek szomját nem o l t h a t j a el. 10. L e l k e m n e k szomja, m í g az óra k e d v e z Méltóan élnem hozzád, Istenemhez, S te szent kezedbe h a a sír temet, N y u g o d t a n a d n o m vissza lelkemet. SZÉKÁCS JÓZSEF

1809—1876.

*

151

182. 1. A n a p immár elenyészett, Beállt az estliomály, K i nappal sírt s verítéket Izzadt, nyugtot talál. 2. T e nem h u n y o d le csak szemed Atyánk s nem aluszol. T e a h o m á l y t nem szereted, T e fényben lakozol. 3. Viselj gondot én rólam is Ε s ö t é t éjszakán, Védő k a r o d legjobb paizs, H a vész, baj, tör reám. 4. T u d o m , h o g y sok bűnöm m i a t t N a g y a te h a r a g o d , De é r t e m is te szent fiad N a g y váltságot^ adott. 5. É s így elalszom csendesen L e h u n y v a szememet, K i t Isten őriz kegyesen, Az c s ü g g e d t n e m lehet. 6. T á v o z z te kínzó félelem, N e üldözz már tovább, L e l k e m b e n én most emelém Istennek templomát. 7. S h a már ez éj viszen is el N y u g a l m a s b táj felé, A t y á m , te v i g y az égbe fel Választottid közé. 8. í g y én neked élek, halok, Erős, nagy Istenem. Veled győzelmet aratok H a l á l o n , életen. (Herzog

I.

Fr.

1647—1699.)

PAYR

SÁNDOR.

203. D a l l a m a : (Jram, rosszul cselekedtem.

1. K é t kezemet összetéve L e b o r u l o k jó Atyám, Kegyelmedből szálljon béke, Csöndes

152·

álom csókja rám, Ringass, r i n g a s s h ű öledben, O t t n y u g s z o m legédesebben. 2. Védj m e g U r a m , áldást hintve, Minden bajtól e n g e m e t ! Gondjaidba, kezeidbe Ajánlom a lelkemet. R i n g a s s , ringass h ű öledben, O t t nyugszom legédesebben! 3. Nyisd m e g Atyám, t r ó n o d i g l a n Éj sötétj é n az e g e t ! H a d d lássam m e g á l m a i m b a n R a g y o g ó szent k é p e d e t . Ringass, ringass h ű öledben, Ott n y u g s z o m legédesebben. PÓSA

LAJOS.

204. Dallama: Isteti felséges a d o m á n y a .

1. A h a t napból, mit bölcseséged M u n k á r a r e n d e l t óh atyám, L e j á r t egy és imádva t é g e d Állok szelíd a l k o n y a t á n . Mert te h a g y á d jó Ist e n e m E z t szerencsésen végzenem. 2. T e adtál e r ő t a m u n k á r a , H o g y azt kib í r j á k t a g j a i m ; N e m vert le a dél hő s u g á r a S itt m á r az est n y u g a l m a i m ! S nem végezh e t t e m bár s o k a t : É r z é kezem áldásodat. 3. Csapásoktól gondos szerelmed, Édes jóvoltod őrze meg. T e nem bocsátál rám gyötrelm e t , Vésztől te v é d t e d éltemet. T e tartád vissza a halált, H o g y h o z z á m útat n e m talált! 4. Óh védelmezz az éjszakában, Mely fek e t é n reám borúi. F e j e m kebled nyugtassa lág y a n S szárnyad l e g y e n védsátorúl. í g y b o l d o g r e g g e l t érhetek S dicséretedre ébredek. SZÁSZ

KÁROLY.

153

182. D a l l a m a : Ébredj fel óh te én szívem.

1. Majd ha v é g á l m o m r a térek, Melyből nincs m á r ébredés É s a gond, e kínzó féreg A sír éjjelébe vész: Más lesz majd e nyugalom, O t t m á r békén alhatom. Ü d v ö z ü l t e k h a j l é k á b a N e m h a t el a földi l á r m a . 2. H a j n a l i g ha m o s t elalszom, Már a reggel h a r c r a költ S tőled, U r a m , hányszor hallom: N e m örök hazám a föld. Vándor v a g y o k s utamon M é g a b ű n n e k csábja von, A k k o r lesz csak szabadságom, T e r h e m e t ha m i n d lerázom. 3. Add örömmel üdvözöljem Szabadító napomat, Bár halálom rokon körben Könnyezetleu nem m a r a d . Á m d e h a d d sirassanak, Vissza ú g y se t a r t a n a k . Őket is szívok f á j d a l m a Majd hozzád az é g b e vonja. (Klopstock f 1803.)

PAYR

SÁNDOR.

206. D a l l a m a : Ki csak I s t e n r e dolgát h a g y j a .

1. Ó h szent Isten, te hozzád térek T ű n ő n a p o m n a k alkonyán, Bocsáss m e g porbahullva kérlek, H o g y útadról eltávozám. É n Istenem, igaz bírám, K e g y e l m e s e n tekints reám. 2. N e m j á r t a m a te félelmedben, G y a k o r t a m e g i n g o t t hitem. M u l a n d ó kincs elbűvölt engem, Bűnös v á g y fészke lőn szívem. E l f o g l a l t a világi gond, T e s t e m a föld porába vont. 3. N e m a d h a t a v i l á g n y u g a l m a t , Gyönyör é n e k f u l á n k j a vau. H a szívemet sebzik fájdal-

154·

m á k , Sorsom borús, vigasztalan. A földi k i n c s m i t ér nekem, H a perbe szállsz, U r a m velem ? 4. Csalódva t é r e k vissza hozzád, B ű n ö k törlője, Istenem! N e rejtsd el t ő l e m fényes orcád, N e gyúlj h a r a g r a ellenem. Erősítsd m e g l e l k e m hitét, H a te elhagysz, U r a m , ki véd? 5. Maradj velem, az est közelget, T e l é g y p a j z s o m ez éjszakán. Araszsz r á m bőséges k e g y e l m e t H ű s é g e s őriző atyám. T e gyermeked el n e m hagyod, L e g y e n m e g s z e n t a k a r a t o d ! K. S.

207. Dallama: L á t o d Isten szíveinket.

1. U r a m Isten, b e m u t a t o m É n estvéli áldozatom. F ö l g e r j e s z t e m hálám tüzét, Mely örökké csak n é k e d ég. 2. A hit unszol, h o g y m e g g y ú j t s a m , S a h ű s é g , h o g y el ne oltsam. Mert ö r ö m b e n és búb a j b a n A te áldó kezed rajtam. 3. Szemed v i r r a s z t én fölöttem S angyalaid k ö r ü l ö t t e m T á b o r t j á r v a v i g y á z n a k rám, É n I s t e n e m , én jó A t y á m . 4. Most is, h o g y az éj m á r közel, Oltalm a d b a rejtőzöm el. H a én veled: T e én velem S h a t e velem, ki ellenein? 5. Oh légy velem, mellém te állj, H o g y h a n a p o m alkonyra száll; S á g y a m a t a sírba v e t v e T e ébreszsz fel új életre. SÁNTHA

KÁROLY.

155·

Hét végén.

208. Dallama: Jézus, ki bűnös lelkemet.

1. A m i n t az est a l k o n y á b a n A h a r a n g s z ó i n t v e cseng, M i n t b a r á t i d h a j d a n á b a n , H o z z á d s z í v ü n k így e s e n g : U r a m J é z u s szállj le n á l u n k B é k é t csak nálad t a l á l u n k . A s ö t é t s é g b á r m i n a g y , N e m győz az ott, hol te v a g y . 2. E l s ö t é t ü l t a n a p fénye, A te f é n y e d é g v e ég, Mert te, a h í v ő k r e m é n y e , V a g y a z ü d v és békesség. M e n n y i c s i l l a g f é n y e j á t s z i k , M e r r e a m e n n y b o l t j a látszik, D e a te f é n y e d m a g a A csillagok csillaga. 3. Boldog a k i n e k s z í v é b e n T e , m i n t n a p f e l t á m a d á l S a sok álfény t e n g e r é b e n Neki v a l ó f é n y t adál, Mert h a n a p j a e l b o r u l n a S ú t j a a s ö t é t b e nyúlna, B e n n e d , veled, általad B i z t o s fény mellett halad. 4. Boldog, ki l e g v é g s ő n a p j á n Az éjét n e m rettegi, Ha panasz nem jő ki ajkán, Lelkét vád n e m égeti, H a a f é n y elhal s z e m é b e n H a j n a l c s i l l a g kel szívében Érzi, h o g y a n a g y n a p o t N é k i is m e g m u t a t o d . SZÉKÁCS J Ó Z S E F

1809—1876.

Ó év estéje.

209. Dallama: Jézus szenvedésedről.

1. Isten, s e b e s s z á r n y a k o n R e p ü l évem, élt e m , E l j ő utolsó n a p o m , N e m s o k á r a érzem. M i n t

156·

ina majd számon veszed Akkor is időmet, Óh é n képtelen leszek, Megállni előtted! 2. N e m úgy t ű r t e m atyám, Mint igaz keresztyén, Sokszor megbotránkozám Balsorsom keresztjén. S ha mosolygott rám az ég, Nem liittem-e büszkén, H o g y nem te, de én valék, Ki a jót k i k ü z d é m ? 3. Szívem nem volt-e kemény Máson könyörülni? E m b e r t á r s a m ü n n e p é n T u d t a m - e örülni? V a g y csak azt bálványozám, A mi földi, testi, A mi éltem alkonyán Kétségbe h a g y esni? 4. Gyarló voltam j ó Atyám, H ű t e l e n irántad, É n a rosszat pártolám, Te a jót kívántad. Meghasonlottam veled, F á j ó szívvel érzem, Óh bocsásd meg, óh feledd Ezer tévedésem! 5. Istenem, mily m e g h a t ó Az év temetése! A nagy csendben hallható Szívemnek verése! Egy-egy sóhaj ajkamon Mondja, kérdi h a l k a n : "Uram, ha jő gyásznapom, Ki ment m e g e bajban? 6. Benned bízom Istenem, Benned lesz reményem S győzni fogok szívemen, Győzni sorsverésen, S bár az é v m a sírba f o g Szállni pihenőre, Vitorlám m é g fenn lobog S vágyam visz előre. 7. U r a m , eljő m a j d az év, A nagy, az utolsó! P a r t r a szállni i n t a rév, A sír, a koporsó. Addig hitem b a j n o k á n Jézuson f ü g g arcom, í g y ha jő nagy éjszakám, K ö n n y ű lesz a harcom. HORVÁTH

SÁNDOR.

157

182. Dallama : Az én időm, m i n t a szép n y á r .

1. Mint a n a p n a k e s t r e szállva N ő az á r n y a É s f e n y e g e t a h o m á l y : E g y borongó, n é m a bán a t Ú g y v e t á r n y a t R á m is ez év a l k o n y á n ! 2. Szárnyain a változásnak, E l m ú l á s n a k Meglep e g y b ú s sejtelem. Életemnek cseppnyiségét, Semmiségét, Oh U r a m , úgy érezem. 3. É s kereslek a k a r a t l a n , Ö n t u d a t l a n T é g e d , élő oltalom, Kebeleden megpihenni, Elfeledni C s ü g g e d é s e m , bánatom. 4. De te feddj meg, szólj szívemre, Kis hitemre, Szégyeníts m e g engemet, H o g y a kinek te v a g y a t y j a : G o n d o l a t j a Csüggedő, b ú s h o g y lehet. 5. H o g y hadd szálljon év az évre, S e m m i ségbe: F ö l ö t t e m a te kezed. Legyen éltem pillanat csak, M i n t a h a b n a k : T e adod és te veszedI 6. T e az örök, változatlan S e t u d a t b a n Már nem rövid az élet. Mit árt nekem, h a szétomol, R a j t a m a por? L e l k e m , az a te részed! 7. Szállj h á t idő s te év vele, Az Ú r neve Z e n g a j k a m o n halálig, S h á l á t adó v í g énekem,. Dicséretem O t t találja a másik. SZABOLCSRA

MIHÁLY.

211. D a l l a m a : Ki csak I s t e n r e dolgát h a g y j a .

1. Ö r ö k k ö n élő, m e g h a t o t t a n E m e l e m hozzád szívemet! Ki országolsz nagy h a t a l o m b a n

158·

V i l á g o k és idők felett. E g y év te néked, Alkotó, M i n t egy nap, gyorsan elfutó. 2. Mi m e g e m é s z t j ü k é v e i n k e t , Mint a r u h a m e g a v u l u n k . Vezérelj szent i g é d d e l m i n k e t , Oktass, taníts, óh m i U r u n k ! K o l d u s b o t és k i r á l y i t r ó n N y u g s z i k te szent m u n k á i d o n ! 3. H o v á m e n n é k , ha n e m utánad, H a n e m tehozzád, I s t e n e m ! Örök élet beszéde nálad, T e b e n n e d van csak m i n d e n e m ! L e l k e m hozzád kív á n k o z i k S b u z g ó s á g g a l fohászkodik. 4. T e v a g y atyám a J é z u s által! Oh érzem e h i t vigaszát. H a ég, föld r á m dűl roppanással, Nálad találok szebb hazát. Szent vallásom e r ő s Sión, Hol k ö n n y e m e t h i t t e l sírom. 5. Itt, itt dicsérlek S i o n o d b a n , T é g e d óh I s t e n , jó a t y á m ! I m á d l a k a te templomodban É s égi béke száll reám. K ö r ö s k ö r ű i sír dombor ú l — Boldog, ki öledre b o r ú i ! 6. Öledre, a h i t v á n k o s á r a Borulok én is ó h U r a m ! S n e m b á n t az élet száz tusája, S e m az idő, mely elrohan. Ki b e n n e d hisz, b e n n e d remél, A síron túl örökkön é l ! SÁNTHA

KÁROLY.

I V

Függelék. Nemzeti ünnepen.

212. D a l l a m a : Ki csak I s t e n r e dolgát h a g y j a .

1. Alázattal omlunk a porba, Ö r ö k Isten, színed előtt. Szívünket hozzád hála v o n j a . Ki a k ü z d é s r e adsz erőt. K i n e k h a t a l m a s k a r j a véd, Áldozatot h o z u n k eléd ! 2. T e vezettél a bujdosásban, K é t s é g e k és r e m é n y között. Fölénk hajoltál m i n d e n gyászban, H a vész haragja üldözött. T é g e d h í v t u n k s az éjszakát Tekinteted r a g y o g t a á t ! 3. Dicsőséggel körülöveztél, Mint a földet a n a p s u g á r ; Szerelmed k a r j á r a emeltél, A harcb a n f e g y v e r ü n k valál. T ű z o s z l o p k é u t l á n g o l t neved, Ö r ö k Felség, ú t u n k felett. 4. Zivatartól m e g v é d e t t szárnyad, A t y a i k é p b á n t á l v e l ü n k . Szívünk m é g i s ellened lázadt Örök i r g a l m ú Istenünk. E l h a g y t u k s z e n t oltárodat, K i h a m v a d t rajt az áldozat. 5. Midőn kereszttel látogattál S r e á n k bo.csátád ostorod, M e g d o r g á l v á n m a g a d h o z vontál,

160·

S kegyelmed ú j n a p f é n y t adott. M e g s z á n t a d esdő népedet, Dicsőség, j ó Atyánk, n e k e d ! 6. Ö r ö k k é való szent Úristen, Ki a n é p e k n e k atyja v a g y , Fohász kél hozzád minden szívben, T o v á b b is oltalmunk m a r a d j ! J ó v o l t o d szárnyával fedezz, H a l e l k ü n k bútól c s ü g g e d e z . 7. R a g y o g t a s d ránk orcád világát, Ösvén y ü n k fénylő n a p j a légy! N e lássuk k e d v e d borúlását, Bízva t e k i n t h e s s ü n k feléd. H a m ú l ó h í v s á g csábja von, Kísérj lelkeddel ú t a d ó n ! K.

S.

213. Dallama : Tündöklő h a j n a l i csillag.

1. Isten! k i a s z a b a d s á g r a Örök j ó s j o g a l a p j á r a É p í t é d országodat; S tűröd, h o g y a jó s gonoszság, A j o g és a j o g t a l a n s á g S z ü n t e l e n h a r c o l j a n a k : H á l a ! — hála! Győzött a jó, győz ö t t a jog, az i g a z s á g S d i a d a l m a s a s z a b a d s á g ! 2. Téged m a g a s z t a l é n e k ü n k , D i a d a l t te a d t á l nekünk, H a t a l o m n a k I s t e n e ! T e szóltál a n é p szavában S e l h a m v a d t saját h a m v á b a n S z a b a d s á g u n k ellene! Hála! — H á l a ! H o g y rád i s m e r t a király is s hű n é p é v e l Széked e l ő t t — e g y ü t t térdel. 3. Ki s z á m o t vetsz a világgal, ú á s d m a is h ő i m á d s á g g a l J á r u l hozzád nép s k i r á l y ! F o r r a s z d össze szíveinket, Áldd m e g szent törekvésiuket, H o g y m e g s z ű n j ö n a viszály. É s a — p a r t r a J u s s o n a nép, a b é k e s s é g szent f o k á nál, A szabadság oszlopánál! (1848)

SZÉKÁCS J Ó Z S E F

1809—1876.

161

214. D a l l a m a : E r ő s vár a mi I s t e n ü n k .

1. T e v a g y jóságos I s t e n ü n k A t ö r v é n y őre, atyja. H a nép, támadt, h a n é p letűnt, S o r s á t h a t a l m a d szabta. Ú j hajnalt, Atyánk, T e h o z t á l reánk, Szabad, szebb időt És b o l d o g a b b j ö v ő t , E r ő t új küzdelemhez. 2. M e g v é d t é l m i n k e t annyiszor A v é r e s csatatéren, Megvédtél, h o g y h a lomha k o r , B á g y a d t s á g ült a népen. Zordon harcokon, T i t k o s titakon, Ősök szent j o g á t T e megoltalmazád E g y hosszú ezredéven. 3. E l j ö t t a népek hajnala, R a g y o g ó f é n y e s napja. A szabadságot e haza Áldott kezedből kapja. Adtál h ű vezért, N é p ü n k célhoz ért, Adtál fejdelmet, H o g y m ű v e d befejezd. E g y g y é lett n é p s királya. 4. T e v a g y jóságos I s t e n ü n k A t ö r v é n y őre, atyja". A szabadságot n e m z e t ü n k Á l d o t t kezedből k a p t a . J ö v e n d ő n a p o k Ezt a s z e n t m a g o t Növeljék tovább É s g a z d a g k o r o n á t Terjeszszen szét a fája. HAMVAS

JÓZSEF

Felsőségért (királyért).

215. D a l l a m a : Dicsérd Istent keresztyénség·.

1. Á l d u n k teremtő j ó Atyánk, Áldott t e szent n e v e d ! Örömbe, b ú b a e g y a r á n t J ó v o l t o d szárnya fed.

11

162·

2. F e l s ő s é g e t te rendelél Vezetni n é p e d e t T e örök országod felé V é g e t l e n Szeretet! 3. T e v a g y fölötte oltalom, Őrizze szent kezed, H o g y járjon a te ú t a d ó n Es féljen tégedet. 4. K ö v e s s e szent t ö r v é n y g y a n á n t Örök akaratod, K a r j á v a l óvd édes hazánk, H a rá vész támadott. 5. K í s é r j e Lelked szüntelen, Míg ú t j a révet ért. N é p é n e k h ű atyja l e g y e n T e bő kegyelmedért. G.

M.

Erzsébet királyné emlékezetére.

216. Dallama : Ki csak I s t e n r e dolgát h a g y j a .

1. D i c s é r ü n k téged n é p e k atyja, H o z s á n n a n é k e d I s t e n ü n k , Ki hoztál m i n k e t v i r r a d a t r a , Midőn azt h i t t ü k , elveszünk. H o g y szolgálhass u n k m é g néked, Adtál n e k ü n k új életet. 2. Adtál a népnek lent a mélyben V i l á g í t ó szövétneket. Adtál a t r ó n n a k fönt a f é n y b e n A n é p é r t érező szívet. Bár k ö z t ü k volt n a g y meszszeség, E g y m á s r a lelt a trón s a nép. 3. N a g y vagy, U r a m , te a n a g y o k b a n , De a kicsinyben m é g nagyobb. A g y e n g é k k e l m u n kálsz te ottan, H o l az erős ellankadott. H o g y hozz r á n k b o l d o g a b b időt, Adtál n e m e s királyi nőt. 4. S a b á n a t o s vigasztalást lel, A b ú s letörli könnyeit. Amerre ő j á r enyhülettel E m e l , g y ó g y í t , biztat, segít. E g y áldott élet hirdeti, K i adta őt, ki k ü l d t e ki.

163·

5. És elvégezve küldetését M a g a d h o z vetted őt U r u n k . Ki e n y h í t é más szenvedését. Most tőle lett n a g y b á n a t u n k . Bár év u t á n év f u t tova, El ,ηεηι feledjük őt soha. 6. Óh védd e h o n t m e g népek atyja. Segíts m e g m i n k e t I s t e n ü n k . T e hoztál m i n k e t virradatra, T e légy t o v á b b r a is velünk. Mit m e g k e z d e t t b e n n ü n k kezed, Végezd is el kegyelmedet. HAMVAS

JÓZSEF.

Gyámintézet.

217. Dallama : Isten felséges a d o m á n y a .

1. Mely boldogok mi, óh n a g y Isten, H o g y h á z a d b a n i m á d h a t u n k , H o g y téged t e m p l o m u n k ban itten Szent é n e k e k k e l á l d h a t u n k , H o g y itt igéd hirdettetik, S a k é t szentség közöltetik. 2. Óh j u t t a s d e s z ü n k b e szent a t y á n k A szenvedő testvéreket, K i k szent reménynyel néznek reánk, H o g y megoszszuk s é r e l m ö k e t ; Az az ő legfőbb b á n a t u k , H o g y nincs, m i n t nekünk, templomuk. 3. H o g y nélkülözik, m e r t szegények, Az i m á d á s n a k templomát, É s a szellemi vetemén y e k Szentelt telkét, az iskolát, S k é r n e k , k i k többet vettetek, J ó t e s t v é r e k s e g í t s e t e k ! 4. Segítsetek, h o g y szent h i t ü n k b e n Megm a r a d h a s s u n k m i n d m a g u n k ; Mind, k i k főkine s ü n k é l e t ü n k b e n — J e l e n és késő m a g z a t u n k ; 11*

164·

H o g y m e g á l l j u n k bizton épen K ü z d ő a p á i n k hitében. 5. S e g í t s e t e k , m e r t árvák v a g y u n k , N i n c s a h ű n y á j n a k p á s z t o r a ; T a n í t ó t k é r s mi n e m a d h a t u n k , G y e r m e k e i n k n e k tábora. J ö v e l J é z u s , n e v e l d h i t ü n k , M e r t nálad n é l k ü l elveszünk. 6. Oh bízzatok h i t ü n k cselédi, El m é g b e n n ü n k az ősi h i t ; Az Úr, e g y h á z u n k feje, védi, — K i k e t g y ű j t ö t t : szent népeit. Mit veletek, vele teszszük, J u t a l m u n k a t tőle veszsziik. 7. Ébreszd I s t e n b e n n ü n k erőddel A szer e t e t alvó tüzét, H o g y a r é s z v é t n e k szent örömm e l Oszszuk g y ü m ö l c s é t szerteszét. S ha e g y t a g fájdalmi n a g y o k , G y ó g y í t s á k az összes tagok. SZÉKÁCS J Ó Z S E F

1809—1876.

218. D a l l a m a : Ki csak Istenre d o l g á t h a g y j a . . .

1. H a l l g a s d m e g , Isten, h ő i m á n k a t ! T e v a g y a jóság, h a t a l o m , Eehelletedre áldás t á m a d S m e g s z ű n i k a gond, fájdalom, T e r m ő v é t e t t e d földedet, J ó t é t b e n a h ű szíveket. 2. Küzd a h a l a n d ó k milliója, Boldog között ü k oly kevés. J a j j a l telik be m i n d e n óra, Csüggeszt, lesújt a szenvedés. Im b ú s lelked, ha szétt e k i n t , E g y égi szózat híva i n t : 3. H a nincs m á r balzsam Gileádban, H a k ö n y e d is k i s z á r a d o t t : l m szent F i á n á l o l a j á g v a n , K i é r t ü n k h a l t s föltámadott, Mit örökül h a g y o t t jieked: A gyámolító szeretet. 4. O h nézd, a Mester k a r j a tárva, Hozzá siet, ki hű, i g a z ; J ö v e l szegény s te g y ö n g e

165·

árva, Az ő szerelme a vigasz, S egyháza g o n d o s kebelén K i h a j t szívedben a remény. 5. J e r t e k hát, áldjuk I s t e n ü n k e t , Ki e l k ü l d é n e k ü n k Fiát, S vezérli ü d v r e é l e t ü n k e t A g y a r l ó földi léten át. A tettre intő p é l d a O, í m közt ü n k j á r a Magvető. 6. Szentelj m e g m i n k e t óh n a g y I s t e n , T e r j e s z d ki ránk áldásodat, T e s t v é r i béke egyesítsen E l é r n i szent országodat. S neked h a h i t t e l áldozánk, Országod része lesz hazánk. CSENGEY

GUSZTÁV.

Iskolai év elején.

219. D a l l a m a .· Jövel szentlélek Úristen.

1. Hozzád zeng Isten é n e k ü n k , Édes a t y á n k , k i v a g y n e k ü n k . Tőled j ö n a világosság, E g y e d ü l te v a g y a J ó s á g ! A bölcsek, kik v o l t a k s v a n n a k , U r o k n a k mind téged vállnak. Ki szép elmét tiszta szívvel, T u d á s t egyesít élő hittel, Csak az igazán a b o l d o g ! 2. C s a r n o k i b a t u d o m á n y n a k Mi e l ő t t ü n k n y i t v a á l l n a k ; Örök Felség, buzgón k é r ü n k , Szent lelkedet közöld vélünk. Add é r t e n ü n k , h o g y az a bölcs, Kit ékesít j á m b o r erkölcs, K i m i n d n a p p a l és mind éjjel J á r a vallás szelíd fényével, Az boldog és az b o l d o g í t ! 3. S z e n t e g y h á z u n k b o l d o g s á g a L e g y e n lelk ü n k k í v á n s á g a ! Szép h a z á n k n a k szép j ö v ő j e L e g y e n l e l k ü n k éltetője. Adjad, adjad mi Iste-

166·

n ü n k , H o g y ezekhez h í v e k l e g y ü n k ! S m i n d itt, mind a m e n n y o r s z á g b a n , í g y veszünk részt a b o l d o g s á g b a n Szent fiad az Ú r Jézusért. SÁNTHA

KÁROLY.

Az iskolai év végén.

220. D a l l a m a : Ki csak I s t e n r e dolgát h a g y j a .

1. Áldott, áldott, áldott az I s t e n ! Hz évben is <5 v o l t velünk; Ο állt mellénk, h o g y m e g segítsen S most haza m i n d vígan m e g y ü n k . Oh szent csarnok, I s t e n veled, Á l d á s u n k és hálánk vegyed! 2. Áldás a jó, n e m e s szíveknek, K i k é p í t é k az iskolát! Áldás a jó, b u z g ó híveknek, K i k ezt m i n d e d d i g ápolák! Földi és égi t u d o m á n y S a r j a d az ő léptök nyomán. 3. Áldás a h ű a l a p v e t ő k n e k , A k i k bölcsen o k t a t t a k itt! Áldás a g o n d o s n e v e l ő k n e k , Péld á j u k o n f a k a d a hit! Boldog az v é g h e t e t l e n ü l , Ki szép, jó s igazért h e v ü l ! 4. Az Istennek szívbéli h á l a ! Célunk s p á l y á n k ismerve már. H a hív az élet iskolája, H o l a k ü z d ő k r e p á l m a vár, T i n é k t e k é l ü n k és h a l u n k , S z e n t e g y h á z u n k s édes h o n u n k ! SÁNTHA

KÁROLY.

167·

Ifjak

éneke.

221. D a l l a m a : Jézus, ki b ű n ö s lelkemet.

1. I f j ú s á g o m teremtője, Hallgasd m e g kérésemet, T é g y , óh minden jók szerzője, Bölcscsé s jóvá e n g e m e t ! Lelkem, testem és mindenem Tőled van, áldott Istenem. T e segélj, h o g y serényen J á r j a k a jó ösvényen. 2. Örömre hajlandóságot Belém m a g a d oltottál, Fojts m e g minden kívánságot, Melyet te megtiltottál! Add, mindig előttem legyen A számadás s bölcscsé tegyen, T u d j a k szentül örülni S minden vétket kerülni. 3. H a ifjúságom ú t j á b a n Vétkekre kísértetem, A gonoszság hálójában Ne veszszen el életem. A rosszak példaadása, Bűnösök csúfolódása Félre ne tántorítson S tőled el ne csábítson. 4. Add, kegyesség ékesítse, U r a m , ifjúságomat, Az vigasztalja s enyhítse F l e m e d e t t koromat. T a r t s d tisztán bűntől lelkemet, Szenteld m a g a d n a k szívemet. H o g y téged híven féljen S tisztességedre éljen. 5. Az idő becsülésére Taníts, U r a m , engemet, A bölcseség gyűjtésére Áldozzam életem e t ! Boldogítsd ifjúságomat, Áldd m e g munkálkodásomat, Hogy hasznos ember legyek S éltemben sok jót tegyek. K i s JÁNOS 1770—1846.

Imádságok. Hálaadás nemzeti ünnepen. i. Örök Mindenható, kezdet és v é g n é l k ü l való Isten, a te kezed i g a z g a t j a az idő folyását s T e szabsz h a t á r t a n e m z e t e k életének. Mind e n t bétöltesz a te j ó v o l t o d d a l s k e g y e l m e s e n vezérled azokat, a kik b e n n e d remélnek. T e voltál a mi z a r á n d o k - ú t u n k i g a z g a t ó Istene, T e szereztél hazát n é p e d n e k és T e bocsátottad hozzá az evangyeliom világosságát. T e voltál a bástya, m i d ő n veszedelem á r j a zúdnlt e l l e n ü n k ; a te neved volt a fegyver, h a ellenség tört be h a t á r a i n k o n . T e elégítettél meg, midőn tudom á n y u t á n sóvárgott, lelki eledelre éhezett néped. H á n y s z o r e l f o r d u l t u n k tőled, erős, igaz I s t e n s áldoztunk idegen istenek oltárain! H á n y szor m e g u t á l t u k te szent t ö r v é n y e d e t s t é r t ü n k b ű n ú t j á r a ! Hányszor m e g t a g a d t u k a te szent F i a d a t , mi édes m e g v á l t ó n k a t és s z í v ü n k e t m e g t ö l t ö t t ü k e v i l á g n a k szerelmével! D e T e m i n d i g k e g y e l m e s A t y á n k voltál; ha b ű n e i n k é r t d o r g á l t á l is, ismét lehajoltál hozzánk és beg y ó g y í t o t t a d sebeinket. L é g y velünk ezután is szent Lelkeddel, örök i r g a l o m n a k Istene! N e v e l j b e n n ü n k e t igéddel k e d v e d szeriut való alázatos

169·

és n é k e d szolgáló néppé, h o g y a te ösvényedben g y ö n y ö r k ö d j ü n k és tőled soha el ne szak a d j u n k . Hirdettesd k ö z ö t t ü n k a te szent evangyéliomodat, h o g y b ű n e i n k b ő l m e g ú j u l v á n , igazs á g b a n és tökéletességben j á r j u n k előtted. L é g y s z a b a d s á g u n k paizsa, h a z á n k oltalma! Áldd m e g m u n k á n k a t sikerrel s g y a r a p í t s d a n y a s z e n t e g y házadat, h o g y m i n d e n e k a te félelmedben éljenek és a te szent a k a r a t o d a t kövessék. L é g y s e g í t s é g ü l n e k ü n k s hallgasd m e g i m á d s á g u n k a t szerelmes szent Fiadért, az Ú r Jézusért. Ámen. II. Örökkévaló Isten, a ki előtt ezer esztendő annyi, m i n t a t e g n a p i nap, mely elmúlt s az é j s z a k á n a k negyedrésze, a te örök végzésedből m u t a t s z hazát a n e m z e t e k n e k s áldod őket a szab a d s á g áldásaival. Buzgón színed elé o m l u n k , n é p e k h a t a l m a s pásztora s á l d j u k n a g y nevedet, h o g y tüzes oszlopképben e l ő t t ü n k jártál s hoszszas bujdosás u t á n az í g é r e t n e k földére vezettél. A szolgaságnak házában nehéz egyiptomi i g á v a l próbáltál m e g b e n n ü n k e t . M e g n e h e z ü l t f e l e t t ü n k a te kezed s éreztük ostorodnak feddő esapdosás á t ; de nemcsak sújtottál, h a n e m vígasztaltál, erősítettél is b e n n ü n k e t s m i d ő n m e g e l é g e d t é l k ö n n y e i n k és v e r í t é k ü n k hullásával, a szabads á g n a k édes_ m a n n á j á t h u l l a t t a d elszegényült mezeinkre. Á l d u n k A t y á n k az igáért, inelylyel m e g t ö r t e d b e n n ü n k a test h a t a l m á t s á l d u n k a szabadságért, a melylyel l e l k ü n k e t isteni mélt ó s á g r a emelted. Add, Atyánk, h o g y m i n d v é g i g a te lelked lakozzék k ö z t ü n k s a szabadságra, k e g y e l m e d e d r á g a ajándékára, m i n d v é g i g méltók

170·

m a r a d j u n k . Oltsd ki b e n n ü n k a gyűlölség pusztító tüzét, forraszsz össze h a z á n k , a l k o t m á n y u n k és e g y m á s szeretetében s ismerjék m e g mind e n e k , h o g y a te g y e r m e k e i d s K r i s z t u s u n k n a k tanítványai vagyunk. Légy oltalmunk, hogy v e l ü n k közlött j ó t é t e m é n y e d e t , a szabadságot, s e m m i földi h a t a l m a s s á g el ne r a g a d h a s s a mi t ő l ü n k . Sőt szállasd át, h a felségednek ú g y tetszik, szent ö r ö k s é g ü l késő u t ó d a i n k r a , h o g y ő k is áldhassák a te n a g y nevedet. T a n í t s benn ü n k e t szent igéddel, hogy7 a földtől elszakadj u n k , minden g y a r l ó s á g b ó l k i v e t k ő z z ü n k s e földi h a z á n k b a n a te ú t a d ó n járva, mennyei h a z á n k a t keressük. Áldd m e g h a z á n k a t tartós békességgel, h o g y viruljon b e n n e a te anyaszentegyházad. Áldd meg a t ö r v é n y e k őrét, a királyt, hogy a te igédet válaszsza ú t m u t a t ó u l s szent fiad p é l d á j á r a szenvedni t u d j o n népeért. T u d j u k , atyánk, h o g y mi g y e n g é k v a g y u n k , de te erősekké tehetsz s örök jóvoltodból megá l d h a t s z b e n n ü n k e t . L é g y v e l ü n k segedelmeddel, v í g v jó úton j ó lelkeddel. Ámen.

A felsőségért. (Királyért, királyasszonyért,

Erzsébetnapra.)

I. Mindenható Isten, a ki v é g n é l k ü l uralkodol a m e n n y e n és a földön s széked alá hajtod a világnak m i n d e n h a t a l m a s s á g á t , tiszta szívből hálát a d u n k néked, h o g y mi rólunk g o n d o t viseltél és örök a k a r a t o d b ó l s z á m u n k r a felsőséget, királyt rendeltél. Mennyei édes Atyánk,

171·

a te a k a r a t o d volt az, h o g y közöttünk a békesség m e g m a r a d á s á é r t , a g y e n g é k védelméért, a szegények táplálásáért, az e l h a g y o t t a k vígasztalásáért f é r f i ú t támasztottál, hogy szent törvényed szerint szolgálja országodat. H a t a l m a t adtál kezébe, hogy az i g a z s á g n a k és j o g n a k bástyája legyen s földi országában a te menynyei szent országod ú t j á t egyengesse. E n g e d d I s t e n ü n k , h o g y életének m i n d e n idejében a te v á l t o z h a t a t l a n törvényed szerint u r a l k o d j é k közt ü n k . Szeretettel hajoljon le azokhoz, a kik hozzá f o l y a m o d n a k s térítse útadra, a k i k oktal a n s á g u k b a n embertársaik ellen irigységre gerjednek. A d j néki á l l h a t a t o s szívet, h o g y a te igéd szerelmétől soha el ne távozzék s v e l ü n k e g y ü t t szeresse, kövesse a m a mennyei királyt, m e g v á l t ó n k a t , ki ö n m a g á t adta é r t ü n k , népe váltságára. Fegyverezd fel őt minden rossz indulat ellen, óvd m e g rossz tanácsadóktól s tedd szívét készszé a te szolgálatodra. I s t e n ü n k , minden királyok királya, fogadd védelmedbe a m i k i r á l y u n k a t is s vezesd m i n d v é g i g atyai bölcs k a r o d o n ; b e n n ü n k e t alattvalóit, t a n í t s m e g arra, h o g y te szólsz h o z z á n k földi szolgád által és odaadó lélekkel szolgáljunk néki, a midőn igéd és tetszésed szerint való d o l g o t kíván tőlünk. Áldd m e g hosszú élettel, b o l d o g uralkodással s engedd, h o g y felséges családjában századokon által m e g m a r a d j o n a te félelmed és törvényed tisztelete. T a k a r d be oltalmazó kezeddel h a z á n k a t , gyarapítsd határai közt a te küzdő anyaszentegyházadat, h o g y szolgáid szabadon hirdessék e v a n g y é l i o m o d a t s a s z o m j ú h o z ó k a t hozzád, m i n d e n élet és üdvösség örök kútfejéhez vezessék. Áldd m e g mindazokat, a k i k téged

172·

f é l n e k s e szent órában Amen.

hozzád

fohászkodnak.

Királynéért. Örök j ó s á g ú Atyánk, k i a benned bízókról e l n e m feledkezel s minden sebliedt szívet m e g gyógyítasz, hódolva b o r u l u n k le eléd, h o g y m i n d e n intézkedésedben v é g h e t e t l e n szerelmedet közlöd m i v e l ü n k s a midőn ostorozásodat érdemlenénk, áldásaiddal látogatsz i n e g minket. E s e d e z v e kérünk, áldd m e g a d a k o z ó karoddal a mi királyasszonyunkat, első szolgálóleányodat, a k i t a te n é p e d n e k anyjáiil rendeltél. E n g e d d I s t e n ü n k , h o g y b o l d o g s á g á t h e a külső világi u r a s á g b a n , a h a t a l o m f é n y é b e n keresse, h a n e m a te h ű s é g e s szolgálatodban és népe, n a g y csal á d j a szeretetében. U r u n k I s t e n ü n k kifürkészh e t e t l e n e k a te titkaid és csudálatosak a te ösvényeid. E r ő t e l e n s é g által végzed el a te m u n k á d a t s a t ö r é k e n y , r o m l a n d ó testet felékesíted h a l h a t a t l a n lélekkel. E g y e n l ő k é p e n szeretsz, h a b á r s o n y b a és b í b o r b a öltöztetsz, v a g y a szegénys é g köntösében járatsz. Add U r u n k I s t e n ü n k , h o g y szegény s o r s u n k b a n i r i g y s é g nélkül tudj u n k nézni azokra, a kiket d ú s a n m e g á l d o t t á l s első szolgálóleányod tetszésed szerint v a l ó é l e t é v e l tanítson b e n n ü n k e t is a te útadón, az ö r ö k életre vivő k e s k e n y ú t o n járni. Áldd m e g családi tűzhelyét boldogsággal, h o g y róla n y á j a s f é n y áradjon szét alattvalóira a sínylődök és e l h a g y o t t a k k u n y h ó födelére. Szent lelkeddel a v a s d őt országod m u n k á s á v á , legyen f á r a d h a t a t l a n a szenvedők vígasztalásában az éhezők táplálásában, a mezítelenek fölruházásában. A d j

173·

néki erőt, liogy gyermekeit a te félelmedben, evangyéliomod szeretetében n e v e l j e s a milliók j a v á é r t fáradót j u t a l m a z d milliók őszinte h á l á jával. A nehéz n a p o k r a plántálj bele erős h i t e t , h o g y örömben és b ú b a n e g y ü t t érezzen v e l ü n k , h ű s é g e s nemzetével. Ámen.

Erzsébetnapra. M e n n y n e k és földnek t e r e m t ő Istene, a k i n a g y s á g o d a t kicsiny dolgok által is h i r d e t e d m i n é k ü n k , vedd kegyesen, h a ez órában m e g g y ú j t j u k á l d o z a t u n k t ü z é t Alázatos szívvel r e b e g ü n k hálát te néked, h o g y üldözött s e r e g e d nek, a m i d ő n ellenségei m e g s o k a s o d t a k , a k i r á l y i trónon oltalmazó és szerető k a r t t á m a s z t o t t á l . T u d j u k I s t e n ü n k , h o g y te cselekedtél általa é s a te szent Lelked hajlította az ő szavával h o z zánk k i r á l y u n k szívét; téged illet érte a m a g a s z talás és dicsőség. Add atyánk, h o g y az ő p é l dája, m i n t a v e t ő m a g , m e g g y ö k e r e s e d j é k n e m z e t e és családja lelkében s m í g a földön, e h a l a n d ó r u h á b a n j á r u n k , a te a k a r a t o d eledelével t á p láljuk lelkünket, b o l d o g s á g u n k a t f e l e b a r á t a i n k b o l d o g i t á s á b a n , a te országodnak, a szeretet ország á n a k terjesztésében keressük. É d e s I s t e n ü n k , a te kezed e l t a k a r j a a jövendőt, vágyó s z e m ü n k elől, de esedezve kérünk, b á r m i l y e n n a p o k a t h o z k e g y e l m e d r e á n k , adj n e k ü n k ez után is p á r t fogókat, de oltsd szívünkbe, h o g y a h a l a n d ó k segedelme, a királyi trónon ü l ő k szeretete erőtelen a te m i n d e n h a t ó áldásod nélkül s n e a z emberekben, ne a mi g y a r l ó s á g u n k b a n , h a n e m a te ö r ö k k é v a l ó szerelmedben bizakodjunk. Vi-

174·

lágoltasd k ö z ö t t ü n k szent e v a n g y é l i o m o d a t , liogy fényénél tisztán l á t h a s s u k a te törvényed ú t j á t s rendületlen lélekkel j á r j u n k rajta m e n n y e i célunk felé. L é g y m e n e d é k ü n k és erős k ő s z á l u n k m i n é k ü n k szent fiadért, az Ú r Jézusért. Á m e n !

Iskolai év kezdetén. Örök felségű Isten, a ki öröktől fogva uralkodol s m i n d e n k e z d e t n e k és v é g n e k Úra vagy, arccal leborulva i m á d k o z u n k hozzád. Kér ü n k téged, áldd m e g csudálatos i r g a l m a d b ó l az esztendőt, a melynek küszöbén á l l u n k s m u n k á n k a t tedd gyümölcsözővé a te s z e n t országod szolgálatában. T u d j u k , A t y á n k , h o g y gyarlók v a g y u n k , szívünk a földiekhez hajlik, d e a te k e g y e l m e d feloldhatja földi v o l t u n k bilincseit és szolgáid által szent evangyéliomoddal néked tetsző, tiszta életű nyájjá nevelhetsz. Alázatos szívvel f o l y a m o d u n k hozzád, n e vond m e g a te szentséges adakozó jobbkezed áldásait m i tőlünk. T a r t s tőlünk távol minden b a j t és nehéz kísértést, mely a te törvényedtől, a kötelesség ú t j á r ó l e l t á n t o r í t h a t n a , olts f o g é k o n y s á g o t l e l k ü n k b e isteni igéd i r á n t s engedd, h o g y a m a g , a m i t rendeletedből tanítóink, a t e akaratod szolgái szorgalmatos kézzel h i n t e g e t n e k köztünk,' a / mi é l e t ü n k b e n százszoros οí v-- ü m ö l c s ö t teremjen. í r d szívünkbe, h o g y a te félelmed a bölcseségnek kezdete s kősziklára épít házat, a ki a te beszédedet m e g t a r t j a . Add m e l l é n k kisérőkíil a te szent angyalidat, hogy l á b a i n k a t m i n d e n botlástól megőrizzék s ne h a g y d feledn ü n k , h o g y e földön járva, m u n k á l k o d v a , a mi m e n n y e i h a z á n k a t keressük. Áldd m e g h a z á n k a t ,

175·

m e l y táplál, iskolánkat és elöljáróit, n y u g o d j é k o k t a t ó i n k o n isteni áldásod. H a l l g a s s m e g benn ü n k e t a te szent fiadért, az Ú r Jézusért. Ámen.

Iskolai év végén. Dicséret és dicsőség néked m i n d e n h a t ó Isten, a J é z u s Krisztusban szerelmes a t y á n k . T e v a g y a m i r e m é n y s é g ü n k n e k erős kőszála, a ki benned bízik, m e g m a r a d mind örökké. H á l á t a d u n k néked, h o g y e g y esztendőn által bölcsen vezérlettél a te ismeretedre és szent fiad szerelmére oktattál s a föld kincseitől m e n n y e i ö r ö k s é g ü n k felé fordítottad szívünket. I r g a l m a s Isten v a g y te, a k i az alázatos lelket a porból m a g a d h o z emeled s el nem v e t s z senk i t szemed elől esendő v o l t a miatt. Sokszor m e g b á n t o t t u n k téged, a test fellázadt b e n n ü n k szent a k a r a t o d ellen, elfeledkeztünk a te örökkévaló jóvoltodról, inkább b i z a k o d t u n k mi saját e r ő t l e n s é g ü n k b e n , mintsem a te m i n d e n h a t ó gondviselésedben. És te, k i f o g y h a t a t l a n j ó s á g ú Atyánk, m é g sem gerjedtél haragra, h a n e m kies vizek mellett és füves helyeken legeltetted kicsiny n y á j a d a t s oltalmazó szárnyaiddal hűségesen b e t a k a r t a d . U r u n k Istenünk, légy áldott m i n d e n j ó gyümölcsért, a melyet l e l k ü n k term e t t ; a te k e g y e l m e d érlelte meg. E s d v e k é r ü n k téged, h o g y h a terméketlen fáknak találsz benn ü n k e t , ne siess szigorú ítéleteddel s h a g y j m e g b e n n ü n k e t a földöli, országod e v e t e m é n y e s k e r t j é b e n s várakozzál m é g a m i gyümölcseinkre. Szent igéddel ébreszd fel b e n n ü n k a szeretetet és h á l á t irántad, ki m i n d e n s z ü k s é g ü n k r ő l gondoskodol és minden v á g y u n k a t megelégíted.

176·

L e g y e n áldásod a n y u g a l o m napjain is, óvd m e g bűnös gondolatoktól l e l k ü n k e t s p l á n t á l d azt a hitet belénk, h o g y a pihenés idejét n e m renyheségre, h a n e m m a g u n k építésére, g y a r a podására és a te neved dicsőítésére rendelted. T a r t s d m e g gondviselésed árnyékában e g y h á z u n k a t , h a z á n k a t , iskolánkat, oktatóinkat, a k i k a te t u d o m á n y o d d a l , a te beszéded eledelével táplálták l e l k ü n k e t E n g e d d , hogy az ú j m u n k a é v k ü s z ö b é n jó k e d v v e l g y ű l j ü n k ú j r a e g y b e d o l g a i n k folytatására. N e v e d b e n k e z d t ü k m e g az esztendőt, nevedben fejezzük is be. L é g y v e l ü n k áldásoddal, légy v e l ü n k szerelmeddel. Ámen.

Oktatás előtt. i. V i l á g o s s á g n a k Istene, a ki m i n d e n e k e t t e r e m t e t t é l s t e r e m t m é n y e i d r ő l hűségesen g o n d o t viselsz, b u z g ó n k é r ü n k téged, légy j e l e n szent segedelmeddel s áldd m e g t a n u l á s u n k a t A d j o k t a t ó i n k n a k erőt, h o g y f á r a d h a t a t l a n ú l m u n k á l k o d h a s s a n a k a te szőlődben s adj n e k ü n k j ó r a fogékony szívet, hogy a Krisztusban j ó és g a z d a g g y ü m ö l c s ö t t e r e m h e s s ü n k . Hallgass m e g A t y á n k az Ú r J é z u s é r t ! Á m e n ! II. Alázatos szívvel f o h á s z k o d u n k hozzád, Atyánk, fordítsd felénk te k e g y e l m e s o r c á d ! Plántálj termő f á k a t mi l e l k ü n k földjébe S nevelje g a z d a g g á jóvoltod n a p f é n y e !

177·

M u n k á r a h í v t á l el, — az áldás a tied, O h ne vond el tőlünk h ű s é g e s jobb k e z e d ! Ámen!

Oktatás után. i. Mennyei j ó Atyánk, h á l á t adunk szentséges kegyelmedért, h o g y n y á j a d a t ma is legeltetted a te örök jóvoltod m e z e j é n s örök é l e t n e k eledelével tápláltál b e n n ü n k e t . Légy ezután is h ű s é g e s g y á m o l u n k és biztos ú t m u t a t ó n k ! G y o m láld ki l e l k ü n k b ő l a v i l á g szerelmének tövisét, m e l y a te szent igédnek és J é z u s u n k n a k szer e l m é t elfojtaná b e n n ü n k . Vezess atyai kezeden a tökéletességnek útján, h o g y egykor színrőlszínre l á t h a s s u n k téged! Á m e n . II. I r g a l o m n a k Atyja, tied a dicséret, H o g y a rni m u n k á n k n a k adtál boldog v é g e t ! T e küldtél m a g v e t ő t s a m a g te szent igéd, Éleszd erejével szívünk g y a r l ó hitét! Á m e n .

A templomért és iskoláért. Felséges Isten, a k i k é p e d r e és h a s o n l a tosságodra teremtettél m i n k e t , gyermeki s z í v ü n k m e g n y í l i k előtted s m a g a s z t a l v á n áldja szentséges nevedet. T e v a g y a m i napjaink és lépteink ura, a te bölcseséged hozott e fedél alá r h o g y n a g y s á g o s cselekedeteidet m e g i s m e r j ü k , b e n n e d igazán, félelem n é l k ü l bízni és téged m i n d e n e k felett szeretni t a n u l j u n k . L é g y á l d o t t 12

1 Γ8

j ó s á g o d é r t , h o g y e világra hoztál s teremtésed áldásaival megkoronáztál, l é g y áldott, h o g y roml a n d ó t e s t ü n k e t h a l h a t a t l a n lélekkel fölékesítetted. Mennyei Atyánk, k i f o g y h a t a t l a n jóvoltodból m e g i t a t o d a szomjúhozó b a r á z d á t s g a b o n á t r i n g a t s z táplálásunkra. Parancsolatodra é p ü l t ez á l d o t t hajlék, a hol szolgáid által evangyéliomod v i l á g o s s á g á t és örök szerelmed kincseit n y ú j t o d m i n é k ü n k . L e g y e n áldásod a templomon, liol az é l e t vizével csillapítod l e l k ü n k szomjúságát, az iskolán, a hol oktatóink félelmedre,^ országod terjesztésére t a n í t a n a k b e n n ü n k e t . Áldd m e g m u n k á j u k a t g a z d a g sikerrel, porhanyítsd m e g a k ő k e m é n y szíveket, hogy b e f o g a d j á k szent fiad t u d o m á n y á t , gyomláld ki b e l ő l ü n k a bűn tövisét, h o g y a jó m a g o t el ne fojtsa s tartsd távol e te d r á g a szántóföldedtől a k o u k o l y h i n t ő ell e n s é g e t ! Megváltó J é z u s u n k , g y e r m e k e k b a r á t j a , t e hívsz m a g a d h o z szerelmes szavaddal, e n g e d d , h o g y tiszta, g y e r m e k d e d szívvel közeledjünk lábaidhoz. Plántálj belénk olyan indulatot, h o g y ö r ö m e s t lakozzunk az Ú r h á z á n a k pitvariban. Szentlélek Isten, szenteld h a j l é k o d d á a m i szív ü n k e t , költözz belénk szent erőddel s n e a d j a k í s é r t e t n e k martalékul. Szenteld a mi hajlék u n k a t , t e s t ü n k e t i m á d s á g n a k házává, mely csak n é k e d szolgáljon, csak téged dicsérjen s álnoks á g és bűn ne találtassék benne. Légy a mi l á b a i n k n a k szövétneke és ö s v é n y ü n k n e k világa, h o g y te tőled s a mi édes Megváltónktól sem élet, sem halál, sem mélység, sem m a g a s s á g s o h a el ne szakaszszon. H a z á n k a t , e g y h á z u n k a t t a r t s d a te gondviselésed szárnyai alatt s hallg a s s meg, áldj m e g m i n d e n k i t , a ki hivő szívv e l imádkozik hozzád. A m e n !

179

Gyámintézet. Örök szentségi! A t y á n k , a ki szent F i a d d a l m e g v á l t o t t á l és szent L e l k e d d e l é l e t ü n k e t vezérled, n a g y a te hozzánk v a l ó i r g a l m a s s á g o d és nincs v é g e a te jóvoltodnak. T e vagy anyaszente g y h á z a d n a k erős m e g v í v h a t a t l a n b á s t y á j a , a melyen a v i l á g h a t a l m a s s á g a i és a p o k o l n a k k a p u i d i a d a l m a t nem v e h e t n e k . A te g o n d v i s e l ő szereteted támaszt k ö z ö t t ü n k igédnek szolgákat, a k i k szerte járván, elhirdetik v e l ü n k közlött bőséges kegyelmedet. A t e akaratodból é p ü l n e k a t e m p l o m o k és iskolák, h o g y terjeszszék isteni i g a z s á g o d a t s m u n k á s o k a t neveljenek szent országod szolgálatára. Őrizzen m i n d v é g i g a te erős j o b b kezed s fedezz be szárnyaddal, ha a világ erőszak és csalárdság fegyverével ellenünk támad. G y a r a p í t s d b e n n ü n k a hitet s engedd, h o g y é l e t ü n k k e l bizonyságot t e g y ü n k evangyéliomod m e g t a r t ó erejéről. L é g y f e g y v e r e és ker í t e t t városa a te kicsiny seregednek s g y ű j t s d össze azokat, a kik J é z u s nevében i m á d k o z n a k hozzád. V é g h e t e t l e n a t e hatalmad, cselekedd, h o g y a m i m e g v á l t ó n k nevére m i n d e n térd m e g h a j o l j o n s minden t e r e m t e t t lélek az ő halálában, ö r ö k érdemében keresse ü d v ö s s é g é t . A föld m i n d e n tájékán h i r d e t t e s d a te beszédedet, h o g y m i n d e n e k J é z u s t ismerjék e g y e d ü l megv á l t ó j u k n a k és m e g é r t s é k , h o g y senki n e m meh e t hozzád, h a nem ő általa. L é g y a küzdőknek erejök, a c s ü g g e d ő k n e k b á t o r s á g u k , a rem é n y t e l e n e k n e k bizodalmuk. H a l l g a s s meg m i n k e t szent fiadért, az Ú r Jézusért. Á m e n !

12*

TARTALOM. I. Általános t a r t a l m ú

énekek. Lap.

Magasztalás, kérés, hálaadás 1—33 Azistenigondviselésskeresztyénbizodalom 34—56. Bűnbánat és törődelem 57—65. . Isten és Jézus szeretete 66—76 __ Tökéletes keresztyén élet 77—87 Mulandóság és örökélet 88—100

1 24 42 48 56 65

II. Ü n n e p i énekek. (Az egyházi év.) A d v e n t 101—10=) 75 Karácsony 110—117 82 Vízkereszt 118—119 88 Böjt és n a g y p é n t e k 120—131 90 H ú s v é t 132—139 .. .. ... 98 Áldozócsütörtök 140—142 ... ... ... ... 104 P ü n k ö s d 143—151 ... ... 106 Isten országa és a kegyelem eszközei 152—171. 113 a) Keresztyén egyház (Reformáció) 152—155. 1 13 b) Isten igéje 156—164. .. _ ... ... ... 116 c) Keresztség 165. 122 d) Konfirmáció 166—167 ... 122 e) Az Ú r szent vacsorája 168—171. 124 III. Az esztendő és a nap. (A p o l g á r i év.) Ú j év napja 1 72—176 Reggel 177—192 Étel előtt 193—194 Este Ó év estéje

...

127 132 I44 ... 145 155

182

IV. Függelék. Nemzeti ünnepen Felsőségért (királyért) 215 Erzsébet napra 216 Gyámintézet 217—218 ... ... Iskolai év kezdetén és végén 219—220. I f j a k éneke 221 Imádságok. Nemzeti ünnepen I — I I — Felsőségért (király, királyné, Erzsébetnap) Iskolai év kezdetén és végén Oktatás előtt és u t á n Templomért és iskoláért Gyámintézet

Az énekek betűsor szerint: A 208. A m i n t az est alkonyában. 101. A n a g y király jön, hozsánna, hozsánna. 202. A n a p immár elenyészett. 171. A n a p leszállt nyugovóra. 117. Á n g y a i a j k o n égi énelc. 31. Atya Isten, szent felséged. 178. A t y á m , az éjnek elmúltával. 168. Atyám, kegyelmezz. 48. A vallás égi balzsam. 90. Az én időm, m i n t a szép n y á r . 91. Az enyészet n a g y szabálya. 196. Az est beáll, a n a p ím elsötétül. 191. Az Ú r még élnem enged. 35. Az Ú r énnékem őriző pásztorom.

204. A liat napból mit bölcseséged. 85. A k k o r leszek boldog. 212. Alázattal omlunk a porba. 26. Áldásodért esdekelünk. 18. Áldd a z U r a t s z í v e m , a j k a m a hála szavával. 86. Áldj meg minket, Úristen. 12. Áldj meg Uram, n a g y jóvoltodból. 120. Áldlak J ézns, hív barátom. 219. Áldott, áldott, áld o t t az Isten. 106. Áldott az Isten, mindnyájunknak atyja. 215. Á l d u n k teremtő j ó Atyánk. 10C. A m a n a p a h a r a g napja. 140. A m e n n y b e ment föl e napon.

Β 55. Bár d ö r g az ég s a föld remeg. 37. Bár hitemért szenv e d n e m kell.

36. Benned bízom, benned remélek. 138. Benned bízom egyedül.

184·

83. Boldog·, kinek a b é k e minden vágya. 115. Holdog örömnap der ü l t ránk. 33. B ű n ö s lelkem hozz á d siet.

20. Biztos révben, a n y j a keblén. 34. Bízzad minden ú t a dat. 162. Boldog, a ki hallgatja.

c 39. Csak te vagy I s t e n

i

87. C s a k t o v á b b !

D 6. Dicsérd az I s t e n t földnek, égnek. 153. Dicséret, dicsőség. 2. Dicséret, tisztesség legyen. 13. D í c s é r e t z e n g n e k e d . 186. Dicsérlek Uram, tégedet.

216. D i c s é r ü n k téged, n é p e k atyja. 179. Dicsőség a magasban. 1. Dicsőség mennyben Istennek. 160. D r á g a szózat Isten ajkán.

123. É d e s Üdvözítőm. 56. E g y e d ü l csak benned. 19". E g y n a p megint lejárt tehát. 27. E l b á g y a d t lelkeknek. 192. E l m ú l i k e hét n e m sokára. 184 E l m ú l t az éj s te híven. 201. E l n y ú g o d o t t a n a p s u g á r özönje. 59. E l ő t t e d állok d r á g a Jézusom. 124. Elszenderült, elvégeztetett.

112. E l t ű n t az éj, vígadjatok. 118. E m b e r e k , látjátok ott. 173. E m b e r e k n e k édes atyja. 135. E m m a u s n a k tart két vándor. 84. Én Istenem, a n a g y világnak. 57. É n Istenem, én bűn ö s ember. 45. Én Istenem, te v a g y bizalmam. 183. É n lelkemnek legm é l t ó b b óhajtása.

185·

152. E r ő s v á r u n k az Űristen.

199. Ez a nap is desen.

98. Félni a haláltól? 167. Felséged székéből. 4. Felséges úr, ki kegyes Istenünk vagy. 97. Feltámadsz, feltámadsz én p o r o m .

93. F o g y t o u - f o g y n a p jann summaja. 142, Föláldozád é r t e m magad. 20. Földtől föl az égig. 172. Fölszállok hozzád, m a g a s sziklaszálam.

43 Gondviselő édes atyám. 66. Gondviselőjó a t y á m

41. Győzhetetlen én kőszálam.

csen-

Η 62. H a t a l m a s Isten, t ö r t szívemmel. 114. H i r d e t e k t i n é k t e k . 185. Hozzád j ö v ö k , Istenem. 38. Hozzád szívem mélységéből. 218. Hozzád zeng Isten, énekünk.

53. H a b é b o r ú i felettem. 5. Hajlékodba. 217. Hallgasd meg Isten hő imánkat. 96. H a l h a t a t l a n szellememnek. 76. H a minden itt elhagyna.

I 220. I f j ú s á g o m teremtője. 75. í m a világ zajgó habján. 107. Isten, a ki népedet. 10. Istenemhez száll az ének.

44. Istenem, I s t e n e m . 159. Isten felséges a d o mánya. 158. Isteni e v a n g y e l i o m . 213. Isten, ki a s z a b a d ságra.

186·

170. I s t e n n e k legyen hála. 209. Isten sebes szárnya-

kon. 13. Isten, te v a g y erősségem.

176. J e g y vag3" uram, m i n t j e g y állasz. 132. J e r h í v e k szent hál'adással. 147. J e r Szentlélek, Isten lelke. 79. Jertek h ű barátim. 68. Jézus életemnek. 121. Jézus életem világa. 166. Jézus éltem hű vezére. 165. Jézus h á l á t adok neked. 139. Jézus, ki a sírban valál. 81. Jézus n a g y vezér. 70. Jézus ölében bizton. 108. Jézus örök királyom. 125. J é z u s o m szenvedésed.

54. Jóvoltodért, Uram. 105. Jöjj be, óh m é r t állasz ott k ü n n ? 109. Jön a király szívben szelíden. 92. Jövel édes Üdvözítőm ! 149. Jövel élet lelke, jövel. 74. Jövel Jézus, lelkem hő szerelme. 151. Jövel Szentlélek, szállj reám. 144. Jövel Szentlélek, szállj reánk. 143. Jövel Szentlélek Úristen. 148. Jövel Szentlélek Úristen l e l k ü n k n e k .

22. K e g y e l m e s Isten. 30. Kegyes őrző pásztorom. 119. Kelj fel, öltözz fénybe 128. Keresztfán halál meg, szerelmes Jézusom. 169. Készülj lelkem Jézusodhoz. 203. Két k e z e m e t összetéve. 23. Kezem előtted összetészem.

14b. Kiáltunk hozzád, Szentlélek I s t e n . 181. Ki a sötét éjjelben őrizél. 49. Ki bízni t u d j ó Istenében. 64. Kihez f o l y a m o d j a m . 174. Ki öröktől fogva voltál. 103. Kitárom előtted szí29. Könyörülj r a j t a m Uram, k ö n y ö r ü l j .

191·

134. Krisztus, te élet s világ.

111. Krisztus a r u n k n a k áldott születésén.

vagy

L nem. 198. Leszállt a nap v é g s ő súgára.

163. Legyen áldott hirdetés. 29. L é g y vélem Iste-

Μ 78. Mind célját, mind napjait. 32. Mindeneknek atyja. 73. Mindenem vagj· Jézusom. 52. Mind jó, a mit Isten tészen. 210. M i n t a napnak estre szállva. 69. Mint a tiszta h ű s patakra. 67. Mint v á n d o r a forrás vizéhez. 161. Mi u r u n k s édes at3'ánk. 99. Múló a világ s virágja lehull.

3. Magasra szárnyalj szívünk hangja. 205. Majd ha végálmomra térek. 164. Maradj meg kegyelmeddel. 47. M e g b á n t a t o t t atyám. 216. Mely boldogok mi óh n a g y Isten. 11. Mennyben lakó én Istenem. 110. Mennyből j ö v ö k most hozzátok. 190. M e n n y n e k földnek teremtője.

Ν 195. Ne még. ne szállj le fátylas alkonj-at. 61. Ne szállj pörbe én velem.

113. N a p j a boldog szent örömnek. 180. Napról napra, Uram. 155. N e csüggedj el kicsiny sereg.

21. Óh áldandó szentháromság.

[ |

60. Oh én kegyelmes Istenem.

188·

82. O h seregeknek Istene. 206. Oh s z e n t Isten, te h o z z á d térek. 19. Oh U r a m téged dicsérlek. 24. Ö r ö k felség, hozzád kiáltunk. 7. Ö r ö k gondviselés. 211. Ö r ö k k ö n élő m e g hatottan. 136. Ö r v e n d e t e s hír j ö t t ma angyalszárnyon. 193. Összeteszem két kezem.

40. Óh, h o g y a d h a s s a k hálákat. 19. Ó h Isten, n a g y felség. 126. Oh lelkem hozz virágokat. 88. O h mulandó — változandó ! 8. Oh nagy felség, h o v a tekintsek. 189. Oh nyisd ki h a j n a l rózsasátradat. 145. O h ö r ö k Isten, á l d o t t Szentlélek!

R 65. Reménységem t e l é g y nekem.

s h a j t n á l ak. 150. Szentlélek Isten, f é n y s erőnek. 156. S z í v e m e t hozzád emelem. 187. Szét árad ismét szép n a p o d világa. 89. S z í v e m szerint kívánom. 182. S z í v e m szerint Ú r Isten.

133 S í r h a l m o k v i r á g o z zatok. 122. Sírj én b e n n e m . 127. Sírjon az ég, s í r j o n a föld. 129. S í r j o n ma az ének. 102. Szállj lelkemnek minden gondolatja. 104. Szállj, szállj m a g a s r a szíveink r e m é n y e . 130. Szegény fejein, h o v a

Τ 42. T e benned b í z t u n k eleitől fogva. 46. T e k i n t s le r á n k a földre. 72. Teljes szívemből tégedet szeretlek. 14. T e r e m t ő Isten b á r mily messze m e n j e k .

154. T é r j m a g a d h o z d r á g a Sión. 51. T e v a g y Isten szív ü n k nyugalma. 214. T e v a g y jóságos Istenünk. 175. T e v a g y r e m é n y e m sziklaszála.

189·

71. Te világ szép ékessége. 50. Ti sötét felhői.

38. T u d o m , h o g y p á s z torom. 80. T ű r d kereszted mindhalálig.

194. Ú j r a felderült fölöttünk. 95. Uram beszéded állandó. 157. Uram, e csodás mindenségnek. 207. Uram Isten bemutatom. 200. Uram m a is éltettél.

21. Uram te v a g y h ű pásztorom. 94. Utas v a g y o k e világban. 131. Üdvözítő J é z u s o m . 77. Üdvözítőm szerelmed által. 141. Üdvözítőm te m e n n y b e szálltál.

y 28. Vágyó szemmel nézünk feléd. 63. Végetlen irgalmú. 177. Világosság égi fénye. 116. Zendülj magasztos

a n g y a l a j k ú ének. 188. Zengd lelkem az ú j reggelt. 137. Zúgj ma h a r a n g , u r a d a t kikelet t e magasztald.