KIROPRAKTIKA 9 BEVEZETÉS

KIROPRAKTIKA

9

BEVEZETÉS Kiropraktika (chiropraxis) görögül kéz, kézzel való gyógyítást jelent. Mieló'tt belemennénk a szakmai elnevezések sűrűjébe, hogy az ostheopathia, manualtherapia, manuális medicina stb. kifejezések közül melyik használata a leg­ célszerűbb,

szeretném

megjegyezni,

hogy

a

„csontkovácsolás-csontrakás,

csontkovácsol-csontkovács", mint ősrégi magyar szavak, mindenki számára jól kife­ jezik a dolog lényegét, és számomra is ez lenne a legmegfelelőbb. De akkor nem lenne lehetőség latinos, görögös, németes vagy angolos műveltsé­ günk csillogtatására. Az is igaz, hogy egyes kifejezések mögött enyhe tartalmi kür lönbségek is vannak, attól függően, hogy milyen nemzetiségű, melyik földrészről származó, kiemelkedő gyógyító adoptálásában került el hozzánk ezen ismeret­ anyag. Mióta az emberiség létezik, mindig voltak - és lesznek is - csontrakók, csontková­ csok. Nemcsak az indiánoknál, az egyiptomi kultúrában, a távol-keleti vallások egy­ házi gyakorlataiban fedezhetők fel, hanem minden történeti körben, kultúrában lé­ tező fogalom és gyakorlat volt. A közép-ázsiai Szamarkandban a csontkovácsokat úgy képezték ki, hogy több hó­ napon keresztül a következő, látszólag egyszerű gyakorlatot kellett megoldani: Egy vászonzsákba vázát, cserépkorsót tettek, a zsák száját bekötötték, majd néhány bot­ ütéssel a korsót összetörték. A tanulóknak a zsákon keresztül kellett az egyes dara­ bokat összeilleszteni. A feladat nehézségét azzal fokozták, hogy a korsókat egyre ki­ sebb darabokra törték, illetve nem egy, hanem 2-3 zsákba helyezték, melyek puha anyagán keresztül kellett a feladatot megoldani. Térjünk vissza a mához! A hazai egyetemi tankönyvekben elbújtatva, néhány sor­ ban említést tesznek, hogy a gerinc nyaki és derékszakaszának bizonyos betegsége­ it lehet kiropraktikai technikákkal is gyógyítani. Hol vagyunk azokhoz az orosz, amerikai iskolarendszerekhez képest, ahol is több­ éves egészségügyi ismeretekre alapozva kiválóan képzett nem orvos kiropraktikusokatt képeznek. Például a Palmer-féle iskola, amely D. Palmer és W. Carver által kidolgozott 1500 órás elméleti anyaga tartalmazza a tapintás-diagnosztikai, gerincanalitikai, klinikai alapismeretek, röntgenképolvasás, és az idegpályák lefutásának ismereteit. A 4 évi gyakorlati képzés során a hallgatók 740 órát töltenek anatómián, melynek keretén belül szövettani, laboratóriumi, embriológiai gyakorlaton is részt vesznek, továbbá 240 órát töltenek élettanon, 180 órát biokémián, 520 órát kórtanon és bak­ teriológián, 200 órát nőgyógyászaton és szülészeten, végül 1960 órát foglalkoznak a kiropraktikai diagnosztika és gyógyító tevékenység speciális ismeretanyagával, ben­ ne még neurológiával, ortopédiával, bőrgyógyászattal es rontgendiagnosztikaval.

10

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

Számtalan kiropraktikai iskola működik a világon, ezen az iskolák egy része fog­ lalkozik a szervezet mintegy 300 ízületének korrekciójával is. A hazánkban beindult képzések nem elégségesek, nincsenek sem szakmailag kel­ lőképpen elismerve, sem anyagilag támogatva. A presztízsharcok felőrlik az ezzel foglalkozó szakemberek erejét, tehát marad a magyar valóság, az „elefántcsonttorony-beli bezárkózottság", vagy a távlat nélküli lassú enyészet. A kiropraktika másik sarkalatos pontja az „adottság", a veleszületett tehetség. Több kiropraktikai tanfolyamot elvégezve tapasztaltam, hogy hiába ortopéd főor­ vos, traumatológus, belgyógyász, reumatológus az orvoskolléga a tanultak alapján, ha nem érzi ujjaiban azokat a pici, halvány rezdüléseket, az izomkötegek rándulá­ sait, az inak húrjainak feszülését, az ízületek porcainak súrlódását, akkor hiába volt a tanfolyam, hiába a magas szintű orvosi szakmai tudás. Pl. az általam végzett első tanfolyamon, melynek résztvevői száma 32 volt, ahol szinte minden egészségügyi szakterület orvosa képviseltette magát, sajnos, csak hárman merjük gyakorolni a kiropraktikát. És ez teljesen érthető. Hisz aki ismeri és tudja az ellenjavallatok végtelen sorát, tudja és tapasztalja, hogy egy-egy rossz mozdulat, helyretétel komoly szövődmé­ nyekkel is járhat, komolyan meggondolja, hogy ezen ingoványos természet­ gyógyászati területre merészkedjen-e, vagy maradjon a jól ismert, kitaposott szak­ mai ösvényen. A másik véglet, amikor a tökéletes, szinte a beteggel együtt lélegző, annak min­ den egyes sejtrezdülését érző,-született csontkovács kezébe kerül a beteg, itt viszont az alapos anatómiai, élettani, kórélettani és speciális orvosi szakterület tudásának hiánya, az ellenjavallatok nem ismerete, vagy ismeretének semmibevevése akár végzetes tragédiát okozhat, a gyógyító legjobb szándéka ellenére. Felteszem a kérdést: Miért érthető, hogy az orvosok az egyetem elvégzése után la­ bor-, reuma-, belgyógyászati, sebészeti stb. szakterületekre specializálódnak? Itt természetes szelekció történik. Attól függően, hogy a veleszületett adottságok mellett a közép- és felsőfokú tanulmányok során a manualitás, a logika, az elméle­ ti gondolkodás, ill. egyéb készségek, képességek fejlődtek, ezek a gyökerek megszab­ ják, hogy ki-ki milyen szakterületre orientálódik. Analóg módon a leírtakból következik, hogy a kiropraktikát olyan természet­ gyógyászoknak kell gyakorolni, akik veleszületett adottságaik, gyógyításra való el­ hivatottságuk mellett, magas szintű élettani, anatómiai, kórélettani és speciális or­ vosi szakterület ismeretanyagával rendelkeznek. Az amerikai képzési rendszerhez hasonlóan, az lenne az ideális, ha speciális kiropraktikai iskolák jönnének létre, melyek felvételi rendszere képes volna kiválogat­ ni az ilyen képességgel rendelkezőket, majd 3-5 éves képzés során olyan ismeret­ anyagokkal ellátni őket, hogy később biztos szakmai tudásra támaszkodva önállóan dolgozhassanak.

KIROPRAKTIKA

11

A könyvben leírt fogások, gyakorlatok egy része olyan egyszerű, hogy bátran me­ rem javasolni kipróbálásukat. Néhány csontkovácsmódszert eddig is ismertünk és alkalmaztunk, elég a „sótörésre", vagy a szülőkre, nagyszülőkre gondolni, akik a kisgyerekekkel megtapostatták a hátukat. (A természet egy időben Oktat is a maga módján.) Az ilyen egyszerűen kivitelezhető gyakorlatokat csillaggal fogom jelölni és részletesen leírom. (*) Szeretném leszögezni, hogy a csontkovácsolást nem lehet könyvből megtanulni. Csak jól képzett, tudását átadni nem félő oktató segítségével, és sok-sok gyakorlat révén válhatunk igazi gyógyítóvá. Hibázni, tévedni emberi dolog. A tudáshoz csak saját hibáinkon keresztül jutha­ tunk el. Aki azt állítja, hogy kiropraktikával mindenféle betegséget gyógyítani tud, vagy azt állítja, hogy még sosem követett el hibát, az vagy nem ismeri ezen terület lehe­ tőségeinek határait, vagy a kiropraktikát csak elméleti szinten gyakorolja. Mindig hangsúlyozom, hogy minden természetgyógyászati ágnak megvan a maga helye és szerepe a gyógyítás tárházában. Egyik sem csodamódszer vagy előbbre való. Célszerű ezen módszereket komplex módon alkalmazni, tehát a kiropraktikát hidroterápiával, fitoterápiával, dermato-vacuum reflexológiával vagy egyéb, az adott esetben szükségesnek ítélt módszerrel kombinálni. A kezelések meghatározása, rendszerbe állítása és annak tökéletessége függ a gyógyító személy szakmai tudásától, és függ attól, mennyire érez rá, hogy minden beteg és betegség más. Ne a betegséget, h a n e m a b e t e g e t gyógyítsuk! Ezért csak egyet tanácsolhatok: „Tanulni, tanulni, tanulni!" Azt hiszem, ismerős ez a gondolat, de teljesen lényegtelen, hogy kinek tulajdonít­ ják, a lényeget hordozza magában.

DR. TARACZKOZI ISTVÁN

12

KIROPRAKTIKA KIFEJTÉS A kiropraktika az ízületek és a gerinc területén strukturális abnormalitásokat ke­ res és gyógyít, melyek csökkent vagy megnövekedett mozgékonysággal társulnak a mozgató- és támasztórendszerben és a folyamat reverzibilis jellegű. Ezt a megválto­ zott mozgékonysággal járó ízületi funkciózavart az európai iskolák blokkolás szóval illetik.

Blokkolás Egy vagy több ízület, egy vagy több irányban történő visszafordítható mozgáskor­ látozottsága, a mozgathatóság beszűkülése, mely mindig együtt jár az ízülethez kapcsolódó izom-, ér-, ín-, idegrendszerek működésének zavarával, és az ebből szár­ mazó következményekkel. A blokkolás elméleteinek felsorolását követően az első kettőre térünk ki részlete­ sen, de jelezzük, hogy az egyes elméleti megközelítések gondolati és gyakorlati egy­ ségben vannak egymással, kölcsönösen kiegészítik egymást. 1. 2. 3. 4. 5.

Head-zóna l Ostheochondrosis Subluxatio Idegbecsípődés Szövetközi folyadék keringési zavara

6. Porckorong-becsípődés 7. Meniszkuszbecsípődés stb...

-

Dr. Taraczközi István V V Szuvak D. Palmer D. Palmer Still

13

H E A D -ZÓNA-ELMÉLET A Head-zóna-elmélet megértéséhez az alábbi fogalmakat kell tisztázni: • mozgási szegment • gerincvelői reflexív • sclerotomák, dermatomák, myotomák, viscerotomák fogalma.

Mozgási

szegment

A gerincoszlop legkisebb funkcionális egysége a mozgási szegment, mely két egy­ más felett elhelyezkedő csigolyatestből, porckorongból, csigolyaízületből, a csigolya­ ív közötti kisízületekből, a hozzá tartozó tartószalagok, ízületi tokok és izomzatok egységéből áll, melyek funkcionálisan és anatómiailag elválaszthatatlan egységet képeznek az ezen szegmentumhoz tartozó gerincvelői szegmentummal.

1. sz. ábra

14 2. sz. ábra

15 A gerincvelő szegmentális kapcsolatrendszerét mutatja a reflexíven keresztül a 2. sz. ábra. Láthatjuk, hogy a bőr, az izmok, inak, belszervek gerincoszlop felől jövő, információt hozó idegszálak az idegdúcokban történő átkapcsolásokat követően, a csigolyaközti nyíláson keresztül a gerincvelő hátulsó szarván át érik- el a központi idegrendszert. Innen az információk részben a magasabb központokba jutnak, rész­ ben a feldolgozott információ utasítás formájában a gerincvelő elülső szarván ke­ resztül ismét idegdúcláncok rendszerén áthaladva, az általuk beidegzett bőrzónák­ hoz, szervekhez, izmokhoz, inakhoz jutnak, és azok a hozott információnak megfe­ lelően végrehajtják a feladatot. 3. sz. ábra

16 4. sz. ábra

17 5. sz. ábra

18 6. sz. ábra

KEROPRAKTIKA

19

Ez a kapcsolatrendszer nyilvánul meg a Head-zónák megjelenésében. A természet okosan és bőven rendelkezett azáltal, hogy egy-egy belszervet több gerincvelői szeg­ mentumból kiinduló idegszállal lát el. Mindebből érthető, hogy egy-egy belszervhez több Head-zóna is tartozik.

:

Az egyes bőr-, izom- és szervszelvények Head-zóna-rendszerét a 3-6. sz. ábrákon láthatjuk. Például hasnyálmirigy-gyulladásnál jellegzetes Head-zóna-érzékenységet tapasz­ talunk bal oldalon, a háti, T h 7 - 8 - 9 csigolyák magasságában. Az ábrák tanulmányozása során látható, hogy a Head-zónák ingerlése nem biztos, hogy a szerv anatómiai elhelyezkedése magasságában történik. PL: a here Headzónája a T h l O és Ll között van, tehát a reflexterápiát nem a konkrét szerven, ha­ nem az annak megfelelő Head-zónán végezzük, az anatómiai elhelyezkedéstől vi­ szonylag távol. Az epehólyag Head-zónás kezelése sem az epehólyag anatómiai helyén történik, hanem a háti felszínen, a T h 8 - l l dermatómák területén. A rekeszizomnak a C4 magasságából kijövő Head-zóna felel meg, és ez a vállon ta­ lálható meg. Megfigyelhető, hogy tudásunk és a távol-keleti ismeretek egy bizonyos ponton át­ fedik egymást, összekapcsolódnak. Jól ismert a talpreflexológiának azon tétele, mely a kismedencei szervek elváltozásainak főpontjait a sarokra helyezi. Mint a ké­ pen látható dermatómák, a bőr ideggyöki beidegződése alapján látható, pontosan az S l , a keresztcsonti l-es csigolya magasságából kiinduló idegszálak idegzik be a sar­ kot, mely sarok Head-zóna vonalai jelzik a kismedencében (prosztata, végbél stb.) lezajló betegségeket. Végre egy átfedéses kapcsolat látszik kibontakozni a két egy­ másnak ellentmondó tudományág között. Tehát a prosztatagyulladást a talpreflexológiához hasonlóan nem az anatómiai el­ helyezkedés magasságában, hanem a sarok Head-zónáinak ingerlésével fogom ke­ zelni ( S l ) . Természetesen az S3-4 zónák is számításbajönnek. A leírtakból látható, hogy a dermatomákban, sclerotomákban, myotomákban le­ zajló változások kihatnak a megfelelő viscerotomákra, azaz belszervek állapotára. Fordítva: a belszervekben történő pozitív és negatív változások a gerincvelő-reflex­ íven

keresztül

visszahatnak

a

megfelelő

sclerotomákra,

dermatomákra,

myotomákra. Jól jellemzik ezt a folyamatot az égési sebesültek esetében tett megfigyelések. A bőrt ért nagy kiterjedésű vagy mély égési sérülés hatására szinte percek, másodper­ cek alatt a gyomor területén heveny fekélyek csoportjai képződhetnek, adott eset­ ben komoly vérzés is történhet. Még egy - bár igen durva - példa a fordított esetben történő reakcióra. Ha valaki hatására összerándul, és a gyomorból küldött információ hatására, a gerincvelőn

20

DR. TARACZKOZI ISTVÁN

keresztül utasítást kapnak a test izomcsoportjai, melynek következtében a test összegörnyed. Az információ belépésének harmadik lehetséges pontja a már említett kéreg- és tudatalatti rendszerünk. Ha valaki rágondol, vagy beszél egy ételről'(citrom!), ma­ ga a szavakkal, képekkel bevitt információ a tudaton keresztül olyan utasítást jut­ tat el a szervezetben, mely beindítja a nyálelválasztást, a gyomorsavképződést, fel­ készíti az emésztőrendszer izmait az étel feldolgozására, továbbítására. A gerincből kilépő idegszál hátulsó ága idegzi be a gerincoszlop melletti csigolya­ izomzatot és a gerincoszlop két oldalán a hát bőrét is. Az elülső ágak a végtagizomzatokhoz irányulnak. A gerincvelő oldalsó szarvából származó vegetatív rostok idegzik hé részben a szomszédos csigolyatesteket és a megfelelő belszerveket.

Sclerotomák,

dermatómák,

myotomák,

viscerotomák

fogalma

A felsorolt kifejezések egy-egy embrionális szelvénynek megfelelő, a hozzá tarto­ zó gerincvelői ideg által ellátott csigolyát, bőrterületet, izomterületet, belszervet je­ lölik. A törzsfejlődés során az ún. szelvényezettség nyomai az emlősökön, azaz az em­ berben is, továbbra is megtalálhatók. Ennek jellegzetes példája a gerincoszlop szelvényezettsége, illetve a gerincvelő'i szegmentumok megléte. Ezen szelvényezettség a magyarázata annak, hogy a gerincoszlop megfelelő ma­ gasságából kiinduló idegszálak által beidegzett bőrszelvény, a hozzá tartozó izomkö­ teg, valamint ugyanezen kilépő idegszálak más része által beidegzett belszervek kö­ zött szoros összefüggés létezik. A tapasztalat azt mutatja, egy-egy szerv, testrész több gerincvelői szegmentumból kap beidegzést. Például a gyomor a T h 6 - 9 , a pancreas bal oldalon a T h 7 - 9 , a szív bal oldalon a C 7 - 8 , valamint a T h l - 5 csigolyák gerincvelői szegmentjéből kap be­ idegzést. Ezek egységes, szabályos működése az alapfeltétele annak, hogy a szervek, szerv­ rendszerek harmonikusan dolgozhassanak. Tehát olyan szabályzókör létezik, melynek mechanikai részét a mozgási szeg­ ment, idegi részét a gerincvelői szegment képezi. Ha ezen szabályzókör bármelyik részében zavar támad, a szervezet ízületi szinten blokkolás formájában mutatja a hibát. A szabályzókört mindig a külső információmezőből származó hatás szakítja meg,

KIROPRAKTIKA

Izületi

blokk

21

létrejöhet:

•

központi idegrendszert ért sérülés hatására (pszichés és mechanikai hatások)

•

somato-visceralis reflexen,

•

viscero-somatikus reflexen,

•

viscero-visceralis reflexen, és

•

lokális sérüléseken keresztül, valamint

•

direkt úton történő behatásra, (sportsérülés, nehéz tárgy megemelése stb.)

Központi idegrendszert érő hatások Tudjuk, hogy a gerinc igen nagy szerepet játszik a megterhelések elviselésében. Test- és gerinctartásunkat befolyásolják gondolatvilágunk, életvezetésünk, foglal­ kozásunk, környezeti hatások. A szorongás izomfeszüléssel jár, mely ha tartósan fennáll, hatására jellegzetes testtartás, gerinctartás alakul ki. A gerinc alakját formálja öntudatunk, önmagunkról alkotott képünk, életszemlé­ letünk, létbiztonságunk, fenyegetettségérzésünk, erőtlenségünk, lemondásunk. Ha valakit nagyon súlyos pszichés sérülés ér, vagy nagyfokú társadalmi elvárások­ nak igyekezve eleget tenni, állandó stresszben él, az illetőre jellemző lesz a felhú­ zott váll, a lehajtott fej, a kidomborodó hát, mely tartás mintegy mutatja, hogy az élet terheit a vállain hordozza. A központi idegrendszeren keresztül az információ a gerincvelői reflexív közvetí­ tésével kijutott a mozgási szegment szintjére, ahol a nyaki és háti izmok görcsös összehúzódását és az itt lévő nyaki és háti csigolyák blokkját hozza létre. Fontos megjegyezni, hogy ebben az esetben a kiropraktikus hiába oldja a blokko­ kat, csak rövid, átmeneti sikereket érhet el, hisz az igazi ok, a pszichés megterhelés vagy a társadalmi elvárások csökkenése szüntetheti meg a blokkolást.

Somato-visceralis kapcsolatos

reflexhatásra

létrejövő

blokkolással

megfigyelések

Ha az előbbi példánál maradunk, a pszichés behatásra létrejött nyaki és háti csi­ golyák blokkolása következtében az innen kiinduló idegszálak által beidegzett szer­ veknél diszfunkció jön létre. Pl. a bal oldalról kiinduló C 7 , T h l és Th4 idegszálak esetében szívritmuszavarok EKG-jeleit tapasztalhatjuk. Ha a kiropraktikus oldja a nyaki alsó és háti felső blokkolt csigolyákat, a szívritmuszavarok megszűnnek, gyógyszeres kezelésre nincs szükség.

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

22 Viscero-somatikus

reflexíven

keresztül

történő blokkolás

Például: egy illetőnél heveny prosztata- és húgyhólyaggyulladás lépett fel. Mint a Head-zónák ismeretéből tudjuk, ezen szerveknek a lumbális L5 és keresztcsonti (S) csigolyák felelnek meg. Reflexesen a jelzett személynél sacroiliacális ízületi blokk alakul ki a bal oldalon, mely folyamat olyan erős volt, hogy szinte járásképtelenség fokozódott az ízületekben és az ágyékban jelentkező fájdalmak miatt. Jelen esetben a prosztatagyulladás gyógyszeres kezelése után szűntek meg a panaszok, a blokkok.

Somato-somatikus

reflexen

történő

kölcsönhatások

E hatásra példának említhetjük a lábak hosszánál jelentkező minimális, néhány mm-nyi hosszkülönbséget, melynek következtében statikai rendellenességek, ízüle­ ti blokkok sorozata jelentkezik a lokális problémától távol, adott esetben a nyaki ge­ rinc felső szakaszán.

Viscero-visceralis

reflexen

keresztül

történő

blokkolás

A Head-zónák ismeretében már nyilvánvaló, hogy adott gerincszakasz gerincvelői szegmentjéből kiinduló több idegszál hoz információt a belszervek felől, illetve látja el azokat információval. Az adott mellüregi szerv diszfunkciója kihat a többi szervre is. Pl. szívinfarktus esetében a viscero-somatikus reflex hatására a felső háti szaka­ szon ízületi blokk j ö n létre, ennek következtében ezen az oldalon a váll felfelé húzódik, az ezzel járó izomgörcsök miatt az ezen oldali tüdő légmozgásai beszűkül­ nek, tehát a tüdő diszfunkcióját is tapasztalhatjuk.

KmOPRAKTTKA

23

OSTEOCHONDROSIS A másodikként sorolt osteochondrosis V V Szuvak és munkatársai elmélete, mely­ nek jelentősége abban rejlik, hogy felismeri, ezen betegség széles társadalmi prob­ lémává vált, hisz a felnőtt lakosság 30-80%-ának van gerincpanasza. Másrészt a be­ tegséget folyamatában értékeli, rámutatva a kora gyermekkor jelentőségére.-Első­ sorban biomechanikai szemléletű megközelítése az, amely megkülönbözteti és egy­ b e n jól érthetővé teszi a kiropraktikával foglalkozók számára.

A

MOZGÁSI

F

SZEGMENT BIOMECHANIKAI, IZIOLÓGIAI

ANATÓMIAI,

TULAJDONSÁGAI

Az osteochondrosis fejlődésének biomechanikai alapjai

A modern elképzelések szerint a gerincoszlop egy elsődlegesen megfeszülő konst­ rukció. Állandó feszültségét külső és belső tényezők szabják meg, többek közt az elülső és hátulsó szalagok, (ligamentum longitudinale posterius et anterius) továb­ bá a ligamentum flavum, valamint a csigolyatestek között elhelyezkedő, azokat szétválasztó kocsonyás m a g (nucleus pulposus) és a rostos gyűrű (anulus fibrosus). A gerincoszlop ellenáll a mozgatórendszert ért különböző hatásoknak, valamint az emberi test számára vázként, támaszként szolgál. Mindezeknek köszönhető, hogy védi az ideg-, ér- és gerincvelői apparátust is. A gerincoszlop alapvető funkci­ onális egysége az ún. Junghans-féle mozgásszegment. (Ábrát lásd az előző fejezet­ ben (1. sz. ábra).) Az osteochondrosis (továbbiakban: OCH) kifejlődésének alapvető oka, úgy tűnik, a gerincoszlop mozgásszegmentumának funkciózavarában rejlik. Az OCH klinikai szindrómájának kifejlődéséhez vezető etiológiai és patogenetikai tényezőnek az ún. disco-spondylo-gyöki konfliktus tűnik, amely gyakorlatilag a foramen intervertebraléban (csigolyaközti lyuk) húzódó ideg-, érkötegek különböző sérülését jelenti. Maga a disco-spondylo-gyöki konfliktus pedig a csigolyatestek közötti porckorong valamelyik irányban történő kidomborodásának a következménye, amely együtt jár a csigolyaív kisízületeinek blokkjával. A terminus, hogy „csigolyaív kisízületeinek blokkja", egy szélsőséges fiziológiai helyzetben fixált csigolyatestek egymáshoz való viszonyát jelenti. Ebben az esetben a csigolyatestek nagyfokú oldalt vagy előre flektált állapotban vannak. Ilyenkor egy időben rotálódnak abba az irányba, amelybe a porckorong kidomborodik. A porckorong ekkor a hátsó, hátsó-oldalsó irányba mozdul el. Az elmozdulás irá­ nyába eső rostos gyűrű es porckorong alkotja a csigolyakozti nyílás, illetve csatorna

24

7. sz. ábra.

25 elülső falát, melyen keresztül gerincvelői idegkötegek lépnek ki. Ennek következté­ ben a kidomborodó porckorong mintegy szűkíti a csigolyaközti nyílást, létrehozva az itt lévő idegkötegek sérülését (feszülését, irritációját, kompresszióját). A porckorong kidomborodásának, kifejlődésének oka a kocsonyás mag (nucleus pulposus) biomechanikai tulajdonságában keresendő, mely végül is az alapvető elasztikus, amortizációs szerepét tölti be a gerincoszlopban, természetesen együtt az ún. rostos gyűrűvel (anulus fibrosus), valamint a csigolyatestek közötti ízületek­ kel és ligamentumokkal. A kocsonyás mag a fiziológiásán egymás felett elhelyezkedő csigolyatestek között, középen foglal helyet, és az elasztikus fonalak és fibrosus gyűrűk segítségével fizio­ lógiásán ilyen vagy olyan irányba kitér a csigolyaoszlop különböző mozgásai során. Merőleges helyzetben a kocsonyás mag a szegment középpontjában helyezkedik el, , biztosítva a csigolyatestek egyenletes elmozdulását. A gerincoszlop hátrahajlása esetén a csigolyatestek hátsó része egymáshoz köze­ ledik, míg az elülső részei egymástól távolodnak. Ennek következtében növekszik a nyomás a csigolyaközti ízület hátsó részeiben, ha összehasonlítjuk az első részben viszonylag csökkent nyomással. Hogy ez kom­ penzálódjon, a kocsonyás mag dinamikusan előrehelyezkedik és ezáltal fiziológiás kidomborodást okoz a rostos gyűrű elülső felszínén. Ezt ábrázolja a következő áb­ ra. 8. sz. ábra A kocsonyás mag fiziológiás áthelyeződése a gerincoszlop hátrahajlása esetén

A gerincoszlop előrehajlása esetén az előbbiekben leírtak fordítottan történnek. A kocsonyás mag nem előre, hanem hátra mozdul el és kidomborítja a rostos gyűrű hátsó, hátsó-oldalsó részét.

26 9. sz. ábra A kocsonyás mag fiziológiás elmozdulása a gerincoszlop előrehajlása (flexiója) esetén

Különös jelentősége van a folyamat dinamizmusának. Ugyanis amikor a gerinc­ oszlop visszaáll merőleges vagy horizontális helyzetébe, a kocsonyás mag visszatér a mozgási szegment közepére, és a gerincoszlop előre-hátra hajlítása során keletkezett fiziológiás kidomborodások megszűnnek, köszönve ezt részben a rostos gyűrű elaszticitásának is. A végzett megfigyelések azt igazolják, hogy a gerincoszlop a nap folyamán 80%ban flexiós, előrehajolt állapotban van. Vagyis egész életünk során, gyermekkortól kezdve - mert nemcsak munkánk során, hanem még éjszakára is párnát teszünk a fejünk alá - egy előrehajolt állapotban élünk. Ennek következtében a kocsonyás mag a hosszú évek során végül is krónikusan szétfeszíti a rostos gyűrű (anulus fibrosus) hátulsó részét. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a rostos gyűrűnek amúgy is a hátulsó-medián és hátulsó-oldalsó része a leggyengébb. A kocsonyás mag kidomborító hatásának következtében az ezen a szakaszon elhe­ lyezkedő rostos gyűrű ellenállásának csökkenése a gyűrű szétnyúlásához, rugal­ masságának elveszítéséhez vezet. Az ezek következtében létrejövő kidomborodások, az ún. protrusiók lehetnek mediánok, paramediánok, és hátulsó-oldalsóak, de egy időben lehetnek kétoldalúak is, ún. U alakúak.

27

10. sz. ábra.

1. Hátsó-oldalsó protrusio Gyöki kompressziót okozó laterális discushernia 2. Medián protrusio Gerincvelő-kopressziót okozó mediális discushernia, csigolyaív okozta ellen­ nyomással társulva. 3. Paramedián protrusio Gerincvelő-kompressziót okozó laterális discushernia, csigolyaív okozta ellennyomással.

28

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A mindennapi életben a gerincoszlop hosszan tartó előrehajló állapota a követke­ ző elváltozásokhoz vezethet: 1. Krónikusan megfeszülnek a hátsó szalagok, az ún. ligamentum longitudinale posterius, amely akadályozza a nagyfokú előrehajlást, ezáltal a-gerinccsigolyák há­ tulsó részének egymáshoz viszonyított távolsága növekszik. A hátsó szalagok nagyfokú széthúzódása, szétfeszűlése, mely következtében az egymás mellett elhelyezkedő csigolyatestek hátulsó felszíne egymáshoz viszonyítva eltávolodik és az itt lévő szalagok ellenállásjfcsökken és kevésbé tud ellenállni a ~ csigolyaközti porckorong kidomborító hatásának. 2. A gerincoszlopot egyenesén tartó és hátrafeszítő háti izmok detrenírozódnak,• mert gyakorlatilag állandó flexiós helyzetben vannak az élet folyamán, ehhez h o z ­ zájárul még a ligamentumok lazasága. Mindezek együttvéve a passzív flexió ampli­ túdójának fokozódásához vezetnek. 3. Az előrehajlás következtében megnövekszik a mellkasi és hason belüli nyomás, amely közvetlenül a csigolyaközti porckorongok felszínére hatva elősegíti és erősíti azt a jelenséget, hogy a kocsonyás mag a porckorong hátsó, hátsó-oldalsó részei fe­ lé tolódjon el. 4. Az epidurális térben elhelyezkedő vénák ellaposodnak. Ezeknek a vénáknak az lenne a szerepe, hogy az itt lévő csigolyatestekből, valamint egyéb struktúrákból: szalagokból, csigolyákból, ízületekből stb. a vért elszállítsa. Ezáltal, ennek zavara következtében az itt lévő struktúrákban degeneratív folyamatok fejlődnek ki anyag­ cserezavarok következtében. 5. A kisízületek és a ligamentumok krónikus feszülése elősegíti az ún. funkcioná-' lis blokk kialakulását, melyek a mozgási szegmentum instabilitásához vezetnek, és a későbbiek során arthrosishoz hasonló degeneratív elváltozások jöhetnek létre. 6. A kocsonyás mag decentralizációja következtében a porckorong diffúzióval tör­ ténő táplálkozása zavart szenved. Ennek következtében a rostos gyűrű degenerálódni kezd, megzavarva annak elasztikus

; amortizáló tulajdonságát. A csigolyates-

t e k e n szintén lassú elváltozások történnek. Ugyanis a porckorong táplálkozása diffúz módon, a szomszédos csigolyatestek kyalinos lemezén keresztül történik. Ma­ guknak a csigolyatesteknek a középső sziva :sos része, a nagyfokú vascularizációjának köszönhetően viszonylag jó helyzetben van, optimális esetben ez közvetlenül a kocsonyás mag fölött helyezkedik el, ezáltal nyújt optimális táplálkozási viszonyokat az utóbbi számára.

KIROPRAKTIKA

29

A kocsonyás mag elmozdulása következtében a csigolyatestek vascularisatiós felépítése megváltozhat, melynek következtében a csigolyatestek központi zónáiban degeneratív folyamatok indulhatnak el. Kora gyermekkorban a kocsonyás mag elmozdulása következtében megváltozó érzónák végül is az egyes csigolyatestek egyenlőtlen vérellátásához vezetnek, ezáltal befolyásolják a növekedést, és végső sorban scoliotikus betegségek alapvető pathogenetikai alapját képezik. Az itt felsoroltak, vagyis a gerincoszlop krónikus előrehajló helyzetének következ­ ménye a csigolyaközti porckorong protrusiója, melyek elősegítik vagy létrehozhat­ ják az ún. ízületi blokkot, valamint a betegség különböző klinikai szindrómáit okoz­ zák. A gerincoszlop ezen állandósult szituációjában egy viszonylag kis trauma, a hason belüli vagy a mellkasi nyomás növekedése (köhögés, tüsszentés esetén, élesen elő­ rehajolva) beindító faktora lehet különböző mértékű protrusiónak. Ennek követ­ keztében prolapsusok, discusherniák jöhetnek létre a rostos gyűrű részleges vagy teljes átszakadásával a hátsó ligamentum területén, vagy magának a kocsonyás magnak a sequestratiója jöhet létre. Célszerű a kora gyermekkortól kezdve kialakuló osteochondrosist, mint egy progrediáló-remittáló szisztémás betegséget felfogni, amely biomechanikus periódu­ sokra osztható, a gerincvelői szegmentumban létrejövő morfológiai változások által. A biodinamikai korrekció széles alkalmazási tapasztalatai alapján vált lehetőség öt alapvető p e r i ó d u s alkalmazása a betegségre. A klasszifikáció V V Szuvak és munkatársai klasszifikációja.

1. Mobilis protrusiók

periódusa

A betegség ebben a korai periódusban gyakorlatilag klinikai tünetek hiányával jel­ lemezhető. Ez azzal magyarázható, hogy a kocsonyás mag a csigolyatestek közötti ízületben mobilisan változtatja helyét, és az így létrejövő porckorong-protrusiók és csigolyablokkok gyakorlatilag az aktív kiegyenesítő, forgó-rotációs mozgások során (önkorrekciók során) visszaállnak eredeti helyzetükre. Radiológiailag ez az elválto­ zás nem diagnosztizálható. Kora gyermekkorban scoliotikus testtartás mutatkoz­ hat. 2. Csigolyaközti porckorongok

fixált protrusiójának

periódusa

Ebben a stádiumban mérsékelt vasrv kifejezett klinikai szimotomatológiával talál­ kozunk, melynek oka a porckorong fixált protrusiója által létrejövő ideg-ér-gyöki tü-

30

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

netek, illetve blokkok. Ez a mozgási szegment különböző fokú instabilitásával jár­ hat együtt, mégpedig az ún. retro-spondylolisthesis I. stádiumával. A kora gyermekkorban a scoliosis I. fokú. Alapvető radiológiai jelek:

ún. kiegyenesített lordosisok, erősödik a mellkasi

kyphosis, a csigolyatestek közötti rések aszimmetriája, a rések, ill. a tövisnyúlvá­ nyok egymáshoz való távolsága különböző. Ebben az esetben á biomechanikus kor­ rekciót vagy pedig speciális komplex önkorrekciós fogásokat lehet alkalmazni. 3.

Csigolyaközti porckorong fragmentációjának

stádiuma

Discushernia (porckorongsérv), mely 3 periódusra osztható: • A stádium: Discushernia a rostos gyűrű szétszakadása nélkül. Ebben a stádi­ umban már kifejezett klinikai tüneteket tapasztalunk, melynek oka az ideg-, ér-, ideggyöki sérülés a porckorongsérv kidomborodása következtében. Itt már komoly morfológiai elváltozások is meg­ figyelhetők. Radiológiai jelek: egyenletesen vagy aszimmetrikusan csökkennek a csigolyák közti rések. A hátsó tövisnyúlványok a csigolyatestek elmoz­ dulása következtében egymáshoz képest eltávolodnak, tehát nem egy folyamatos síkban helyezkednek el, és mérsékelten kifejezett osteochondrosis figyelhető meg, valamint a csigo­ lyaív nyúlványainak, ízületeinek deformációi láthatók. • B stádium:

Discushernia'a fibrotikus gyűrű átszakadásával.

• C stádium: Discushernia a ligamentum longitudinale posterior átszakadásá­ val. Ez utóbbiak igen kifejezett klinikai szimptomatikával járnak, amelyet az ideg-, ér-, ideggyöki tünetek okoznak, sőt magának a gerincvelői szakasznak a sérülése is létrejöhet a csigolyaközti porc­ korong sérvszerű bedomborodása következtében, valamint annak következtében, hogy a kocsonyás mag átszakítva a rostos gyűrűt és a hátsó szalagot, bejuthat közvetlenül a csigolyaközti lyukba, ill. a gerinccsatornába. Radiológiai jelek: hasonlóak az előbbi stádium­ ban felsoroltakéhoz. A biodinamikai korrekció abszolút ellenja­ vallt! 4. A csigolyaközti porckorong - deformáló spondylosis

fibrosisának

periódusa

Ez mérsékelt vagy kifejezett klinikai tünetekkel jelentkezik, amely a spondylogyöki konfliktusnak az eredménye, valamint a váltakozó fokú csigolyablokkoknak.......felelnek meg

KIROPRAKTIKA Radiológiai jelek: szimmetrikus vagy aszimmetrikus résszűkületek az egymás fö­ lött elhelyezkedő csigolyatestek között, nagyfokú osteophyta-képződés a csigolya­ testekben. Különböző torziós deformációk jönnek létre, osteoporosis, valamint a csi­ golyákközti kisízületekben különböző deformáló arthrosis és spondylolisthesis. A biodinamikai korrekció viszonylag javallt!

5. A csigolyaközti porckorong

osteofibrosisa

ankylo-spondyloarthrosisa

Ezt szintén váltakozó fokú klinikai szimptómák jellemzik, melynek hátterében az ideggyökök különböző fokú sérülése áll.Ezeket az ízületi nyúlványok illetve az osteophyta konfliktusok okozzák. Ha kora gyermekkorban kialakul, a scoliosis V fokozatát érheti el. Radiológiai jelek: gyakorlatilag hiányzik a csigolyatestek közötti rés. Az osteophyta-képződés következtében az egymás mellett lévő csigolyatestek szinte összeforrnak, összecsontosodnak, totális, organikus csigolyatestblokk alakul ki, ankyláló spondyloarthrosisnak megfelelően. A biodinamikus korrekció abszolút ellenjavallt.

32

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

ÍZÜLETI B L O K K Honnan ismerjük fel az ízületi blokkot?

"*

A hozzánk forduló beteget panaszai alapján természetesen különböző irányú szakvizsgálatokra kell előzetesen elküldeni, hogy a kiropraktikai kezelés ellenjavallatai közé sorolt betegségeket kizárjuk. Mindig

aktuális

vizsgálatot végzünk.

A beteg jellegzetes

panaszai mellett

lünk a tartási, járási rendellenességekre, feltérképezzük a beszűkült mozgási irá­ nyokat. (Lásd anatómiai melléklet.) Esetismertetés: A 7 éves kisfiút édesanyja több orvoshoz elvitte a gyermek egyre fokozódó S alakú háti görbületével. „Sportoljon", „Majd kinövi" javaslatokkal lát­ ták el. A gerincoszlop átvizsgálásakor a jelzett elváltozás mellett az egyes csigolyák részéről konkrét okot nem találtam, ami a tartási rendellenességre magyarázatul szolgált volna. Mikor megkértem, hogy sétáljon néhány lépést, enyhén sántított a bal lábára. Rákérdezve elmondta, hogy 1-1,5 éve kényelmetlen a bal talpán állni, időnként nyilalló fájdalmat érez. Átvizsgálva a talp boltozatában a bőr alatt diónyi nagyságú ún. talpi zsírdaganatot találtam, mely nyomta az ezen területen haladó idegszálakat és fájdalmat okozott. A kisiskolás automatikusan nem terhelte ezt a lá­ bát, áthelyezte testsúlyát a másik lábára. Ennek hatására következményes tartási rendellenesség alakult ki. Itt a megoldás a zsírcsomó műtéti eltávolítása volt. A csigolyák közti ízület blokkjára, annak pontos helyére, minőségére a következők utalnak: • a mozgási szegmentet alkotó csigolyák mozgatásakor fájdalom jelentkezik, ill. a mozgáskorlátozottság egy vagy több irányban áll fenn, • lokális szegmentális irritáció jelei, • perifériális szegmentális irritáció jelei. Hogyan vizsgáljuk az ízületeket, a gerincoszlopot, a mozgási szegmentet? Páros ízületeknél (kéz, láb) mindig az ellenoldali, tehát az ép ízületen vizsgáljuk az akaratlagos mozgással végrehajtható funkciókat, megállapítva ezzel az élettani ütközőpontot. Majd aktív közreműködésünkkel az anatómiai ütközőpontot állapítjuk meg. A két mozgáshatár közötti részt nevezzük passzív zónának. Ezek után térünk a blokkolt ízületre és a kóros ütközőpontokat állapítjuk meg, az adott ízületi mozgástengelyének megfelelően. A gerincoszlop esetén a legjobb tájékozódást a tövisnyúlványok, másodsorban a

KERÖPRAKTTKA

33

rántyúlvány, ill. a C2 tövisnyúlványa, mely utóbbi, ha a fej forgatásakor elmozdul, illetve elfordul, ezen nyakcsigolya blokkját igazolja. A tövisnyúlványokat egyenként ujjaink közé fogva, hason fekvő betegnél lassan jobbra-balra kimozdítjuk. A blokkolás szintjén és irányában a beteg egyre fokozódó fájdalmat jelez. A tövisnyúlványok általában a blokkolás irányába mutatnak. A blokkolás szintjének megállapításához jól tapintható támpontot nyújt az alsó nyaki szakaszon először tapintható C5 nyakcsigolya tövisnyúlványa elletve a legjobban kiemelkedő csigolyák tövisnyulványa Támpontok az egyes csigolyák megtalálásához C7 Th3 Th7 -

az alsó nyaki szakasz legkiemelkedőbb pontja -a lapockatövis magasságában, azt összekötő vonalon a lapocka alsó szögletének magasságában, az azt összekötő vonal közepén

Thl1-

a XII. lengő bordák mutatnak rá.

L4 L5

a medencetaréjt összekötő vízszintes vonal közepén a hátsó-felső csípőtöviseket összekötő vonal közepén.

-

A tövisnyúlványok egymás alatt egy vonalban, egymástól arányos távolságra he­ lyezkednek el abban az esetben, ha a csigolyatestek is normális anatómiai helyzet­ ben állnak. Ezen utóbbiak bármilyen okból vagy bármilyen irányba történő elmozdulásakor törvényszerűen a hozzájuk tartozó tövisnyúlványok is elmozdulnak, és ezek elren­ dezettsége felbomlik. Ebben az esetben a tövisnyúlványok mellett párhuzamosan végighúzva ujjainkat, a blokkolt oldalon a tövisnyúlvány oldalra történt elmozdulása következtében kidudorodást észlelünk laterális irányban. A csigolyatestek ventrális irányba történő elmozdulásakor a tövisnyúlványok kö­ zött, az adott csigolyatesthez tartozó tövisnyúlvány magasságában bemélyedést ész­ lelünk. Amennyiben a csigolyatest háti irányba mozdul el, akkor a tövisnyúlványokhoz képest, az elmozdult csigolyatesthez tartozó tövisnyúlvány esetében kiemelkedést észlelünk. Az adott csigolyaízületek blokkját, állapotát a felette és alatta elhelyezkedő csigo­ lyaszakaszok zárásával aktívan is vizsgálhatjuk. A vizsgálatot minden irányban el kell végezni. A blokkolt irányba a mozgás korlátozott, behatárolt. Lokális szegmentális irritáció Mint az előzőekben bemutattuk, a gerincvelői idegek hátsó ága idegzi be a gerincoszlop mellet és saját izomzatát valamint a hozzá

területet a gerincvelői szegmentnek megfelelően.

tartozó

mintegy

tenyérnyi

bőr­

;34

DR. TARACZKÖZÍ ISTVÁN

Egy adott szegment blokkja esetén ezen izmok plasztikusan összehúzódnak, meg­ vastagodnak, csomósodnak, lokális érzékenységet mutátnak,~valamint a hozzá tar­ tozó bőrterületek megvastagodását és túlérzékenységét is tapasztalhatjuk. Ezen tünetek összességét nevezzük lokális szegmentális irritációnak. Ez ad lehe­ tőséget a csigolyák közti ízületi blokk közvetlen diagnosztizálására. A C0-C7 esetében ujjaink a blokkolt oldalnak megfelelően az ízületek feletti izom­ zatban találnak a fentiekben leírt elváltozásokat, melyek felerősödnek, ha a blokko­ lás irányába történő mozgását - akár passzívan, akár akaratlagosan - végzünk. A tartószalagok térületén a csecsnyúlvány és a nyakszírti kiemelkedés között, kívülről befelé haladva, a C7-C1 csigolyák megfelelő oldali blokkját tudjuk diag­ nosztizálni a nyakizmok tapadási pontjainak megfelelően. A felső háti gerincoszlop tövisnyúlvány-vonalához képest jobbra-balra-két harántujjnyira, az alsó háti szakaszon egy harántujjnyi távolságban nyomást gyakorolunk a kis csigolyaízületek irányába, melyek felvilágosítást adnak a lokális szegmentális irritációról. A csípócsont és a keresztcsont esetében a lokális szegmentális irritációs pont a fel­ ső csípőtövistől a farok irányában 4 harántujjnyira található. Jellemző, hogy a nagy farizom a blokkolt oldalon ellaposodik. Perifériális

szegmentális

irritáció

A szabályzókor ismertetésekor leírtuk, hogy a gerincvelői idegek elülső ágainak zavara esetén, a hozzá tartozó izmokban, bőrszelvényekben történő diszfunkciós zavarok, az izomkötegek megvastagodása, fájdalom, túlérzékenység, és ennek meg­ felelő bőrtünetek lépnek fel. Az itt lévő Head-zónák, a megfelelő bőrterületek beidegződésének pontos ismere­ te segít a blokkolt csigolyaízületek felderítésében. Felső nyaki szindrómák esetében nemcsak hallás- és látásromlás, szédülési pana­ szok lehetségesek, hanem a megfelelő oldalon a szemöldök bőrének fájdalmassága is észlelhető. A lábszár izomzatában, ill. bőrében jelentkező, a fentiekben leírt panaszok eseté­ ben (amennyiben a lokális okok kizárhatók) mindig nézzük meg a megfelelő oldali L4-L5 csigolyaízületeket. E három ismertetett diagnosztikai módszer jelentősége abban rejlik, hogy bizonyos esetekben, mikor az orvosi műszerek semmit vagy minimális elváltozást mutatnak, addig ezen eljárásokkal pontosan be tudjuk határolni az ízületi blokkolás szintjét és jellegét. További jelentősége abban rejlik, hogy amennyiben a blokk okozta ezeket az elváltozásokat, a blokk oldásával a tünetek hirtelen, látványosan javulnak. Mielőtt a konkrét gyógyításhoz, illetve az egyes fogások elsajátításához hozzákez­ denénk, nagyon fontos, hogy megismerkedjünk a javallatok és ellenjavallatok rend-

KIROPRAKTIKA

35

A KIROPRAKTIKA A L K A L M A Z Á S Á N A K KLINIKAI JAVALLATAI |' ÉS ELLENJAVALLATAI A javallatok és ellenjavallatok klinikai alapjaként I. E Antonov-féle periferikus Idegrendszeri megbetegedések klasszifikációját használjuk.

JAVALLATOK 1.

NYAKI SZAKASZ

1/1

Cervicocranialgia (nyaki migrén)

1/1.1. Trigeminalógia 1/1.2. Szemgolyók fájdalma 1/1.3. A nyakszirti idegek neuralgiája 1/1.4. A vertebro-basillaris érrendszer zavarai, amelybe beletartoznak a koordiná­ ció zavarai, hypotalamikus zavarok, a funkcionális zavarok, hallási problé­ mák (zaj, csengések a fülben, csökkent hallás) 1/1.5. A látás romlása, zavara (a szem előtti ködlátás, a látás élességének csökke­ nése, és csökkent accomodatio) 1/2

Cervicalgia

1/2.1. Felső 1/2.2. Középső 1/2.3. Alsó 1/3.

Cervicobrachialgia

1/3.1. Az elülső scalenus izom szindrómája 1/3.2. Humeroscapularis szindróma 1/3.3. Epicondylitis 1/3.4. Styloiditis 1/3.5. Váll-kéz szindróma 1/3.6. A kéz ereinek angiospazmusa. 2.

MELLKASI SZAKASZ

2/1.

Thoracalgia

2/1.1. Borda közti neuralgia 2/1.2. Lapocka-borda szindróma 2/1.ó. A mellkas elülső falának szindromája

1

36

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

2/1.4. Pseudostenocardia 2/1.5. A szív ischémiás megbetegedése (krónikus koronária elégtelenség, stenocardia) 2/2. Vegetatív érdisztónia (neurózisok) 2/2.1. Hipo-hipertonikus típusok 2.3. Abdominalgia. ..

3. LUMBÁLIS (ÁGYÉKI) SZAKASZ 3/1.

Lumbágó

3/2. 3/3.

Lumbalgia subacut és krónikus stádiumokban Lumbosacralgia

3/4. Lumbo-ischialgia és ischialgia subacut és krónikus stádiumban 3/4.1. A musculus piriformis szindrómája 3/4.2. A térd- és csípőízület periarthrosisának szindrómája 3/4.3. Coccygodynia szindrómája 3/4.4. A lábszár szindrómája 3/4.5. Talpi szindrómák (égés, fájdalom a sarokban és a talpon) 3/5. A láb ereinek angiospazmusa.

4./

ORTOPEDIKUS ZAVAROK

4/1. 4/2.

A gerincoszlop minden egyes szakasz mozgásának korlátozottsága Scoliotikus testtartás gyermekeknél

4/3.

Scoliotikus betegség I—II fokig, gyerekeknél 3-14 éves korig.

A biodinamikus korrekció általában a betegség korai, mérsékelten kifejezett for­ máinál alkalmazható, amikor azok stacionárius, recividáló vagy regresszív lefolyá­ súak. A legjobban alkalmazható a korrekció azokban az esetekben, amikor a folya­ mat remisszióban van és alig tapasztalható a klinikai megjelenése. Ugyanis a kor­ rekció mintegy megelőzi a klinikai szindrómák kifejlődését, a betegség további prog­ resszióját (nem engedi, hogy porckorongsérv legyen, megelőzi a sequestratiót. stb.). Ezen megfontolások alapján a biodinamikus korrekciót a betegség ún. premorbid stádiumában érdemes alkalmazni.

ELLENJAVALLATOK A biodinamikus korrekció ismeretében az ellenjavallatokat 2 alapvető csoportba osztjuk: 1.

Abszolút ellenjavallatok

KIROPRAKTIKA 2

37

- Relatív ellenjavallatok Ekkor egyéni esetekben, nagyfokú körültekintéssel a korrekció alkalmaz­ ható.

1.

Abszolút ellenjavallatok

1/1,

Az osteochondrosis periódusának megfelelően a klinikai betegség perió­ dusának megfelelően. 1/2. A gerincoszlop OCH-a a 3/b, c stádiumban 1/2.1. Discushernia és/vagy a fibrosus gyűrő, szétszakadása 1/2.2. Discushernia sequestratióval 1/3. A következő klinikai megbetegedéseknél: 1/3.1. Myelopathiák 1/3.2. Perifériás parézisek (plégiák), kismedencei szervek funkciójának zavarai esetén 1/3.3. A végtagok izomzatának atrophiája 1/3.4. Kifejezett an-hyperesthesiáknál 1/3.5. Egyéb gyöki-spinális, és idegfolyamatok esetében (Pl.: spinális artériák inzultusánál, krónikus myelopathiaknál.) 1/3.6. A csigolyaartériák elzáródásánál. Ellenjavállatok egyéb kísérőbetegségek következtében 2/1.

A gerincoszlop vagy gerincvelő daganatai

2/2.

A gerincoszlop specifikus vagy nem specifikus gyulladásai (tubercolotikus spondylitis, osteomyelitis) 2/3. A gerincvelő és -hártya akut vagy szubakut gyulladások folyamatai (myelitis, meningitis) 2/4. A gerincoszlop vagy gerincvelő traumatikus sérülése 2/5. Atlas-axis rendellenességeknél 2/6. Nyaki scoliosis II. fokozat 2/7. 2/8. 2/9.

Operált gerincoszlop (discotomia, laminectomia stb.) Scheuermann-betegség Bechterew-kór

2/10. A csigolyaszegmentumok instabilitásának III. stádiuma (spondylolisthesis) 2/11. Az agy és szívkeringés heveny zavarai (infarktus) 2/12. Kifejezett belső szervi sérülések (vérzés, heveny gyulladás, perforációk). 2.

Relatív ellenjavallatok

1.

Osteochondrosis Ill/a stádiuma

2.

Reuma aktív fázisban

38 3. 4. 5. 6. 7.

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN _Cervico-brachialgia scoliosissal ~jy §Q Igen kifejezett lumbágó és lumboischialgia kifejezett kényszertartásos helyzetekkel és a gerincoszlop melletti izomzatok kifejezett feszülésével Alteráló scoliosis A II. stádiumnál nagyobb spondylolisthesis Születési anomáliák (sacralizáció, lumbalizáció, spina bifida).

A biodinamikus korrekciók relatív ellenjavallatok esetében megengedhetők. Csak nagyfokú körültekintéssel alkalmazhatók. Emellett még komplex fizikoterápiai és gyógyszeres gyógyítás, Novocain-, Lidocain-blokád, akupunktúra, akupresszúra is szóba jöhet a különböző erősségű fájdalomszindrómák csökkentésére.

KIROPRAKTIKA

39

A KIROPRAKTIKA ES A K I R O P R A K T I K A I GYÓGYÍTÁS SORRENDJE Az előző fejezetekben leírtak mind-mind az ízületi blokk pontos helyének megáll lapítására, illetve a blokk által okozott helyi és Head-zónákban történt _egyéb szervi, testi szovödmények megállapítására vonatkoznak. A kiropraktikai diagnoszfikát követően számot kell vetnünk a javallatok fejezetében leírtakkal, és csak ezután foghatunk hozzá a konkrét kezelés­ hez. A sorrend tehát a következő: I. Diagnózis II. Kontraindikáció (ha nincs, továbbléphetünk) III. Lágyrésztechnika IV. Mobilizáció -passzív - aktív - pillantástechnika - légzési technika - izomenergia-technika - semlegespont-technika V Manipuláció VI. Speciális, egyénre szabott mozgásterápia. I. Diagnózis Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindig aktuális diagnózist kell felállítani. Tehát, ha egy beteg 1 nap vagy 1 hét múlva jelentkezik ismét panaszaival, újból teljes kiro­ praktikai kivizsgálást kell végezni Soha nem csak egy mozgási szegmentet kezelünk, hanem a gerincoszlop egészét, a test egészét. A kezelés előtt kötelező elvégezni az artéria vertebrális keringési zavarainak ki­ zárására történő próbákat. (Ezek a próbák sajnos nem 100%-osak.) Fontosságra való tekintettel itt leírom az egyiket, a de Klejn-módszert A vízszintesen fekvő beteg nyakát hátrahajlítva lassan jobbra-balra fordítjuk. Ha rögtön jelentkezik a szemekben észlelhető nystagmus, mely néhány másodperc múlva csillapodik (decrescendo típus) akkor cervikális eredetű szédülésről van szó, a kiropraktikai Kezelés jávallt.

40

- -J£

-

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

Ha-azonban csak 20-30 s után lép fel az ún. crescendo típusú nystagmust észlelünk, vagy mellette még beszédzavar, öntudatvesztés is fellép, akkor ér eredetű szé­ dülésről van szó, ezen a szakaszon a kiropraktikai beavatkozás ellenjavallt. A nyakcsigolyák, a nyaki szakasz semleges középállásba helyezése után a tünetek szanálódnak. Folytatva a gondolatmenetet, mely szerint mindig a gerincoszlop és a test egészét kezeljük,ennek gyakorlati jelentŐségére szeretnék kitérni. Hiába oldjuk a nyaki szakasz C1-C2 blokkját, ha ezen blokk igazi oka, feltételez­ hetően valamelyik sacroiliacalis ízület blokkja: tehát ennek másodlagos következ­ ménye. Ezért hangsúlyozom, hogy a gerincoszlop és a test egészén kell dolgozni. A legrosszabb csontkovácsolási beavatkozásnak azokat tartom, mikor a csontko­ vács megtalálva egy blokkot, azt hirtelen mozdulattal oldja. Ez valóban látványos és gyors. Ez az ún. hideg helyretétel, mely véleményem szerint káros és veszélyes. A merev, fixált izomzat, szalagok hirtelen rántásakor részleges vagy teljes szakadást, szövetközi bevérzéseket okozhat, vagy egyéb komoly szövődményekhez vezethet. A magam részéről csak az alaposan előkészített, fellazított, gerincoszlopon, illetve testen végzett kiropraktikai beavatkozásnak vagyok a híve, ami annyit jelent, hogy a későbbiek során ismertetett lágyrésztechnikák és mobilizációs technikák széles . arzenálját használom a"beteg testének előkészítéséhez. Ezen előkészületeket köve­ tően, a beteg tájékoztatása mellett, teljesen ellazult állapotban végzem el a blokkok oldását. III. Lágy résztechnika A lágyrésztechnika keretében minden olyan eljárás megengedett, mely a test és a gerincoszlop izomzatának ellazulását eredményezi: fürdők, tangentor, gyógytorna, elektroterápia, iszappakolás, dermato-vacuum reflexológia, akupresszúra-akupunktúra, masszázs stb. Betegeimnél én a hólyagmeridián akupresszúrás pontjainak stimuláMsával kez­ dem. Ennek során nemcsak energetizálom a testet, hanem az akupresszúrás pontok visszajelzései alapján a fájdalom erőssége irányadó számomra a majdani biodi­ namikus korrekció irányának és erősségének meghatározásához. Az akupresszúrát követően a nyakizmoktól a sarokig bezárólag a test felszínes, majd mély rétegeinek masszázsa történik. Ujjaink alatt érezzük a kontrahálódott izomkötegeket, azok lassú oldódását. A test állandóan visszajelzi, elégséges-e a kezelés vagy sem, ez vonatkozik az egész gyógyítás folyamatára is. Ha a test, ill. testrészek továbbra is merevek, kötöttek, nem érdemes és nem is szabad tovább erőltetni a kezelést, vagy nem sikerül a blokk oiuasa, vagy karos szövődmények szármzhatnak a beavatkozásunktól-

41 11. sz. ábra

Merjük mondani betegünknek, hogy a mai kezelés csak ennyiből állt, és kérjük vissza egy vagy két nap múlva. Az előkészítéshez, a lágyrész-technikák alkalmazásához véleményem szerint fél vagy egy óra szükséges, de lehet ennél több is. IV. Mobilizációs technika A masszázsnak, illetve a lágyrész technikának észrevétlenül kell átfolyni a mobi­ lizációs technikába. Még mindig a beteg testével, ízületeivel, azok feszülésével ismerkedik a kezünk.

42

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN Passzív mobilizáció

-

A passzív mobilizációt a gyógyító hajtja végre az ízületek lassú bemozgatásával. Szakaszai:

-

kioldás

-

nyújtás

-

tartás

-

visszaengedés.

- p a s s z í v mobilizáció az ízfelszínekre történő merőleges húzásokkal kezdődik. . 2. Aktív mobilizáció Ennek során a gyógyító és a beteg közös, összehangolt tevékenységének ered­ ménye az ízületi blokkban részt vevő különböző izomkötegek kontrakciójának oldása. a) Izomenergia-technika (postizometriás relaxáció) Végezhetjük direkt és indirekt irányba, 8-10-szer javasolt. b) Pillantástechnika Ha a beteg a blokk irányába tekint, akkor a blokkban részt vevő izmok feszü­ lése növekszik, ha a blokkal ellentétes irányba pillant, az izmok feszülése csökken. Végrehajtása 6-8-szor javasolt. c) Légzéstechnika Mély belégzés alatt az izmok tónusa fokozódik, kilégzéskor ellazulás történik. (Lásd a későbbiek során, a biodinamikus korrekció kilégzéssel és pillantástech­ nikával együtt történik.) d) Semlegespont-technika A már meglévő blokk esetében a legkisebb szövetfeszülést okozó pont megke­ resése és beállítása, mely légzéstechnikával párosítva, az ízülethez tartozó izom, izmok ellazulását eredményezi. V. Manipuláció

(biodinamikus korrekció)

A blokkolt ízületek általában hangjelenséggel kísért helyretétele, oldása, mely során alkalmazott lökés vagy húzás az izomfelszínek érintő síkjára merőleges vagy azzal párhuzamos irányban történik. Szakaszai:

a) kóros ütközőpont beállítása b) próbahúzás c) beteg ellazítása d) manipuláció (biodinamikus korrekció) e) ellenőrzés.

43

Szabályok: 1. A kezelés mindig fájdalommentes irányba történik. 2. Próbahúzás elmulasztása hiba. 3. Blokkoláskor egy mozgásirány mindig szabad, ha minden irányban blokkolt az ízülét,tilos manipulációt végrehajtani. (Felül kell vizsgálni diagnózisunkat.) V.V.Szuvak a manipulációkat biostatikus és biodinamikus korrekciókra osztja fel. Véleménye szerint a betegség biodinamikus alapjai lehetővé teszik a -biomechanikus módon történőigyógyítást. Ennek egyik legismertebb módja az ún. bio­ statikus korrekció, vagyis a gerincoszlop tengely irányú statikus kinyújtása (trakciós gyógyítás), amikor is az ideggyökök dekompresszióját hozzuk létre, annak következtében, hogy növeljük a csigolyatestek közötti nyílások átmérőjét. Ezzel megszüntetjük a csigolyatestek közötti kisízületek subluxációját, csökkentjük a porckorong kidomborodását és csökkentjük a csigolyatestek közötti izmok kontráktúráját. Kevésbé elterjedt mód az ún. biodinamikus korrekció, melyet az irodalomban különböző manipulációs fogások alatt ismernek. Ezek közismertebb elnevezései: - kézi medicina, - manuálterápia, - kézi reflektorikus terápia. Az irodalmi elnevezésektől függetlenül és bizonyos fogásoknál az eltéréseket nem tekintve, a metodika lényege, hogy a csigolya közötti porckorong protrusióját vala­ milyen módon megszüntetjük, és ezáltal megszüntetve a protrusióval együtt járó mozgási szegmentben észlelt blokkokat is. Ezzel a módszerrel egy plusznyomást gyakorolunk arra a területre, ahol a porcko­ rong protrusióját ismerjük (a hátsó, a hátsó-oldalsó rostos gyűrűknél). A metodika alapja, hogy a gerincoszlop nagyfokú hátraflexióját hozzuk létre, amely által a csi­ golyatestek hátulsó élei egymáshoz közelednek. a) A gerincoszlop kiegyenítése, hátrahajlítása. b) Plusznyomás gyakorlása a porckorong területére, ahol a kidomborodás van, ezáltal a csigolyatestek hátsó részei egymáshoz közelítenek. c) A kocsonyás mag visszahelyeződik a csigolyatest középpontjába, ezáltal megszűnik a porckorong protrusiója. Ez a kocsonyás mag dinamikus elmozdulásához vezet, mégpedig az intervertebrális discus elülső részei irányában, visszaáll az anatómiai, fiziológiai normális hely­ zet, amely eredetileg volt. Ezáltal csökken a patológiás nyomás a rostos gyűrű hát­ só, hátsó-oldalsó részében. Ezzel együtt megszűnik az az alapvető patogenetikai

44

DR. TARACZKŐZI ISTVÁN

faktor, amely létrehozta a disco-spondylo-gyöki konfliktus klinikai tüneteit. Ezért ezt a folyamatot célszerű biodinamikai korrekciónak nevezni. Tehát maga a terminus, hogy biodinamikai korrekció, a gerincoszlopra ható kü­ lönböző faktorok összességét jelenti, amely nem feltétlenül kézi ráhatás eredménye a gerincoszlopra. Függetlenül attól, hogy orvos keze okozza, vagy egyéb különböző, kipróbált me­ chanikai vagy elektromechanikai szerkezetek szolgálják ezt a célt. A biodinamikai korrekció alkalmazásának megalapozott és helyes módjához feltétlenül ismerni kell a mozgási szegmentum biomechanikai alapjait. Az osteochondrosis betegség későbbi periódusában," amikor az intervertebrális discusokban már előrehaladott degeneráció van, a biodinamikai korrekció kivitele­ zése lehetetlen. VI. Speciális egyénre szabott mozgásterápia Ezzel a fejezettel, valamint az előző, V fejezettel önállóan foglalkozunk, fon­ tosságukra való tekintettel.

KIROPRAKTIKA

MANIPULÁCIÓ BIODINAMIKUS FOGÁSAINAK

KORREKCIÓ RÉSZLETES

MÓDSZEREINEK, LEÍRÁSA

Mindenfajta manipulációt a beteg teljesen ellazult állapotában kell végezni. A manipuláció során a következő mozgásokat használjuk 2. oldalsó hajlítás 3. diagonális kiegyenlítés 4. rotáció jobbra vagy balra 5. tengelyirányú kihúzás (trakció) A fentiekben leírt biomechanikus korrekció elve a gerincoszlop minden egyes szegmentumában érvényes. Kivételt képez a CO, C l , valamint a C1-C2, mely szin­ teken nincs intervertebralis discus. Az itt létrejövő funkcionális blokk megszüntetésének lehetőségeivel azonban szin­ tén számolnunk kell, mivel az ezen szakaszok alatt lévő területekről protrudáló discusok megbontják a nyaki szakasz normális architektúráját és ezáltal blokkot hoz­ nak létre. A korrekciót itt az ún. rotációs-trakciós módszerrel végezzük.

46

NYAKI

SZAKASZ

KORREKCIÓJA

1. fogás (12. sz. ábra, a, b, c, d) A C0-C1 korrekciója, rotáció és trakció. A beteg alaphelyzete: ülve vagy állva. A fej egyenesen van, a vállak maximálisan előre leeresztve. Á gyógyító alapállása: a beteg háta mögött vagy oldalt.

12. sz. ábra 1. fogás: A C0-C1 korrekciója, rotáció és trakció

KIROPRAKTIKA

47

Az orvos behajlított könyökkel alulról, mintegy körülöleli az állkapcsot és így lét­ rehozza a trakciót és a fej forgását jobbra. A bal kéz nagyujja haránt irányban a C1-C2 csigolyatestek tövisnyúlványát nyomja oldalról, jobbról balra. Ugyanez a mozgássorozat ismétlődik meg, csak tükörképes formájában az ellenoldalról. szindrómák,

melyre alkalmazzuk: 1/1., 1/1.4., 1/2.1.

2. fogás (13. sz.abra a, b.) C2-C5 korrekciója, rotációs-trakciós mozgás, diagonális kiegyenesítéssel. A

gyógyító

és

beteg

helyzete,

mint

az

előbbi

esetben

A trakció és a rotáció is megegyezik az előbbiekben leírtakkal. A diagonális kiegyenlítés azáltal valósul meg, hogy a gyógyító kezének tenyéri fel­ színével a tövisnyúlványokra nyomást gyakorol, méghozzá bal kézzel, jobbról bal irányba. Eközben a hüvelykujj és a mutatóujj oly módon helyezkedik el, hogy elősegítse á trakciót felfelé, mégpedig nyomást gyakorolva a nyakszirttől az ún. csecsnyúlványokra. Hasonlóképpen járunk el az ellenkező oldali mozgásoknál, a mostani gyakorlat tükörképét használva. Ezen fogást a következő szindrómáknál alkalmazzuk: 1/1., 1/1.3., 1/2.2., 1/3.1, 1/3.3.

13. sz. ábra 2. fogás: A C2-C5 rotációs mozgása, diagonális kiegyenesítéssel

48 3. fogás: (14. sz. ábra, a, b , c,) A C 2 - C 7 korrekciója rotációval. A beteg és a gyógyító helyzete, mint az 1. fogásnál. A gyógyító jobb kezével jobbról megragadja a fejet, alulról az állkapocs felől, közsen alkarjával rátámaszkodik a beteg vállára. A másik kezével a.jobb oldali faliriyakszirti területre gyakorol nyomást, és e két kézmozdulat együttes eredménye­ képpen potencírozza és fordítja a fejet. Ellenirányú mozgás> esetén a kezek helyzete az előbbiekben leírtastükörképe. Szindrómák, melyekél alkalmazzuk: 1/1.1, 1/1.2, 1/1.6 14. sz. ábra

3. fogás: A C2-C7 rotációs korrekciója

49

4. fogás (15. sz. ábra a, b, c,) A C4-C7 korrekciója oldalsó flexióval. A beteg és a gyógyító helyzete, mint az 1. fogásnál. A nyaki szakasz oldalsó flexiója azáltal valósul meg hogy a gyógyító az egyik kezét a nyakra teszi, az ellenőrző oldalon pedig a fali-nyakszirti területre, és egy időben gyakorol nyomást a másik kezével a C4-C7-ig terjedő szakaszon a haránt­ nyúlványokra (egymás után) A mozgás jobbról balra történik, ill. tükörképesen. Színdrómák: l/l.l.,1/1.4., 1/2.2., 1/2.3., 1/3.1.', 1/3.6..

15. sz. ábra 4. fogás: A C4-C7 korrekciója oldalsó hajlítással

50

5. fogás (16. sz. ábra a, b, c, d) A C4-C7 korrekciója kiegyenesítéssel. A beteg és a gyógyító helyzete, mint az 1. alaphelyzetnél. A gyógyító jobb kezét az állkapocs alá helyezve megvalósítja a nyaki szakasz kiegyenesítését, elölről hátra. Ezzel egy időben a bal kezével ellenmozgást, ellen­ nyomást végez a hátulsó tövisnyúlványokra és harántnyúlványokra a C3-C5 csi­ golyatestek magasságában, egymás után. Szindrómák: mint a 4. fogásnál.

16. sz. ábra 5. fogás: A C4-C7 korrekciója, a nyaki szakasz kiegyenesítésével

KIROPRAKTIKA 6. f o g á s A C2-C7 korrekciója, hátsó-oldalsó kiegyenesítő rotációval. A beteg és a gyógyító helyzete, mint az 1. helyzetben. A beteg feje maximálisan előrehajtva, Az orvos megragadva az állkapcsot létre hozza a rotációt, méghozzá abban a síkban, amelyben az előrehajolt fej alulról fel­ felé mozog. A másik kézzel az ellenoldali nyakszirti-fali területre nyomást gyakorol­ va pótencírozza a rotációt. És végül a mozgást a nyaki szakasz kiegyenesítésével fejez be, miközben a tenyérfelszínnel fixálja a C2-C7 csigolyatestek tövisnyúlyányát, illetve harántnyúlványát. Szindrómák: 1/1.1., 1/1.5, 1/2.1.,1/2.3, 1/3.1, 1/3.6.

52 7. fogás (17. sz. ábra, a, b, c, d) A C 5 - T h 3 korrekciója, oldalsó hajlítás és diagonális kiegyenesítés. A beteg és a gyógyító helyzete, mint az 1. helyzetben. A mozgásfogások, mint a 4. fogásnál. Az ellenmozgást a gyógyító hüvelykujjának nyomásával hozzuk létre, á C5-tól a Th3-ig terjedően, egymás után a hátsó tövis­ nyúlványokra és a csigolyatestek harántnyúlványaira. A mozgás mindkét oldalra végrehajtható, természetesen a gyógyító, ill.'a kezek helyzetének megfelelő felcserélésével. Szindróma, melyre alkalmazzuk: 1/1.4., 1/1.5., 1/2.2.-1/3.6.

17. sz. ábra 7. fogás: A C5—Th3 korrekciója, oldalsó hajlítás és diagonális kiegyenesítés

53

8. fogás (18. sz. ábra a, b)

HS|

A C3-C7 korrekciója, kiegyenesítéssel és trakció. A beteg és a gyógyító helyzete, mint az 1. esetben. Az orvos megragadja a fejet mindkét kezével úgy, hogy a mutatóujjak az állkapocs alatt helyezkednek el, míg a hüvelykujjak a C3-C7 csigolyaszakasz harántnyúlvá­ nyaira támaszkodnak. Az orvos alkarja a beteg vállain támaszkodik. Ezt követően létrehozzuk a kiegyenesítést hátrafelé, miközben ellenirányú mozgást gyakorolunk a hüvelykujjakkal a C3-C7 csigolyatestek harántnyúlványaira, egymás után, és közben a fejet egy időben mozdítjuk el. Szindrómák: mint a 6. fogásnál.In! 1 18. sz. ábra 8. fogás: A C3-C7 korrekciója, kiegyenesítéssel és trakcióval

9. fogás (19. sz. ábra) A C 4 - T h l korrekciója, diagonális kiegyenesítéssel és trakcióval. A beteg helyzete: hason fekve. A fej féloldalra fordítva úgy, hogy az állkapocsra támaszkodik. A vállak maximálisan előre leengedve. A fekvőhely kemény, nem süppedős. Az asszisztens megragadva az áll alatti részt és a nyakszirtet, trakciót valósít meg. Az orvos oldalról állva a trakció megvalósításának pillanatában a tenyér late­ rális szélével, felülről lefelé nyomást gyakorol a C 4 - T h l csigolyatestek haránt- és tövisnyúlványaira.

A

mozgást

elmozdítása után. Szindrómák: mint a 7. fogásnál.

megismételhetjük a beteg ellenkező irányú

54

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN 19. sz. ábra 9. fogás: A C4-Thl korrekciója, diagonális kiegyenesítéssel és trakcióval

10. fogás (20. ábra, a, b, c, d, e) A C3-Thl korrekciója rotációval és trakcióval. A beteg és a gyógyító alaphelyzete: hasonló a 9. fogáséhoz, de itt a gyógyító egyik kezével fixálja a beteg egyik vállát, a másik kezével rotációt és trakciót valósít meg azáltal, hogy a fali-nyakszirti lebenyre nyomást gyakorol, alulról. 11. fogás (21. sz. ábra és 22. sz. ábra a, b, c, d, e) C5-C7 korrekciója balra, a Thl-Th3 korrekciója balra. Beteg alaphelyzete: bal oldalán fekve, kiegyenesített bal kezével a feje alatt, bal lába szintén kiegyenesítve, míg a jobb ettől egy kicsit hátrafelé helyezkedik el. (21. sz. ábra) Az orvos alaphelyzete: a beteg előtt van. A C5-C7 balra fordítása, Thl-Th3 balra történő korrekciója, a gerincoszlop felső mellkasi és nyaki szakaszának oldalsó hajlítása és diagonális kiegyenesítése. Az orvos jobb kezével megragadja a beteg fejét balról a nyakszirti-fali területen, ezáltal oldalsó hajlítását végzi a nyaki, mellkasi szakasznak (a, b, 22. ábra). Az orvos melle fixálja a beteg vállát, lefelé húzva ventrocaudalis irányba. Kezének nagyujjával pedig nyomást gyakorol egymás után a Thl-Th3 csigolyatestek tövis­ nyúlványaira, valamint a harántnyúlványokra (c, d, e ábra). A korrekció hatásának potencírozása érdekében az asszisztens megvalósíthatja a kinyújtott kéz trakcióját (e ábra) Analógiás mozgássorozattal megvalósíthatjuk ugyanezt az ellenkező irányban, a beteg és az orvos testhelyzetét tükörszerűen megfordítva. Ezt a fogást alkalmazzuk a 7. fogásnál sorolt szindrómáknál.

55 20. sz. ábra 10. fogás: A C3-Thl korrekciója rotációval és trakcióval

21. sz. ábra 11. fogás alaphelyzete

o6 22. sz. ábra 11. fogás: A C5-C7, Thl-Th3 babra történő korrekciója

KIR0PRAKTIKA

57

Ezzel tehát befejeztük a nyaki szakaszok biodinamikus korrekciójára v o n a t k o z ó -

ismertetést. Javaslatom az, hogy a nyaki szakaszok korrekcióját csak megfelelő képzettséggel biro személyek végezzék. Azonban van egy-két fogásnem, melyet Önök is gyakorol­ hatnak, ez pedig a trakciós mozgássor.

* Két tenyerünket a j o b b és bal oldali fülre és nyakszirtre helyezzük, a gyógyító könyökével, alkarjával megtámaszko gelyirányba meghúzza a fejet. Ez porckorongsérv esetében mindenképpen csökken­ ti a fájdalmat, másrészt diagnosztikai jelentősége van. * A nyaki szakasz alapos masszírozása után a betegen vízszintes helyzetben is al­ kalmazhatjuk ugyanezt. Az állkapocsra és tarkóra tett tenyérrel tengelyirányba enyhén meghúzzuk a nyakat. Óvatos mozgás esetén enyhíthetünk a panaszokon. Ezeket a mozgásokat javaslom autóvezetést követő, huzatot kapott, elaludt stb. merev nyak esetében. Ábrát

lásd az anatómiai mellékletben!

58

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

MELLKASI

SZAKASZ

KORREKCIÓJA

12. fogás (23. sz. ábra a, b, c, d)* A Th2-től L2-ig tartó szakasz korrekciója, lokális kiegyenesítéssel. - A beteg alaphelyzete: hason fekve. A kezek a test mellett, a fej valamelyik oldalra fordítva, a vállak leeresztve. Az orvos alaphelyzete: oldalt a betegtől. A tenyér élével vagy lapjával valósítjuk meg a gerincoszlop mellkasi szakaszának kiegyenesítését azáltal, hogy«gymás után nyomást gyakorolunk aTh2-től az L2-ig a tövinyúlványokra, felülről lefelé. A háti és derékszakaszon végzett fogások közül ez az első, melyet otthoni kipróbálás­ ra is merünk javasolni. Hisz emlékezzünk vissza nagyszüleinkre, mikor megtapostat-, ták velünk a hátukat, gyakorlatilag ugyanezen biodinamikai korrekciót végeztették. 23. sz. ábra 12. fogás: A Th2-től L2-ig történő korrekció, lokális kiegyenesítéssel

KIROPRAKTIKA

59

A beteget a fentiekben leírt módon vízszintes helyzetbe hozzuk, majd tenyerünkkel a gerincoszlopra gyakorolt lassú, a kilégzéssel párhuzamos, közepes illetve enyhe nyomással végighaladunk a gerincoszlopon, a nyaktól le a keresztcsontig, majd vissza, ha kell többször is. , t Ha a végzett beavatkozás ritmikus, a légzés ütemére megfelelően 'koncentrált, azt tapasztalhatjuk, hogy a kisebb fokú blokkok esetén, a blokkok spontán oldódnak. Ezzel a módszerrel kölcsönösen tudunk egymáson segíteni. 13. fogás (24. sz. ábra) A T h l - T b 5 korrjekciója lokális kiegyenesítéssel és trakcióval, A beteg és a gyógyító helyzete és mozgásai mint a 12. fogásnál. Az asszisztens valósítja meg a nyaki, felsőmellkasi szakasz frakcióját azáltal, hogy a beteg fejét a nyakszirt-, illetve állkapocs alatti fogással meghúzza. A következő szindrómáknál alkalmazható: 1/1.4, 1/1.5., 1/3.2., 2/2. 24. sz. ábra 13. fogás: A Th3-Th5 korrekciója lokális kiegyenesítéssel és a felső mellkasi szakasz trakciójával

14. fogás (25. sz. ábra) A Th5-L3 korrekciója, lokális kiegyenesítéssel és trakció. A beteg helyzete: hason fekve. A kezek egyenesen kinyújtva előre. A gyógyító helyzete és mozgása, mint a 12. fogásnál. Az asszisztensek valósítják meg a trakciót. Ez a fogás a következő, szindrómáknál alkalmazható; 2/1, 2/1/1, 2/1/4, 2/3, 2/3.1,

6 0

25. sz. ábra 14. fogás: A Th5-L3 korrekciója lokális kiegyenesítéssel és trakcióval

15. f o g á s (26. sz. ábra) Az L 3 - L 5 korrekciója lokális kiegyenesítéssel. A beteg és a gyógyító helyzete, mozgása, mint a 14 . fogásnál. A gyógyító „csúszó" mozdulatokkal halad a keresztcsonttól a lumbális szakasz irányába és sorrendben végighalad az itt lévő tövisnyúlványokon. A következő szindrómáknál használjuk: 3/1, 3/4.5.

26. sz. ábra 15. fogás: Az L3-L5 korrekciója lokális kiegyenesítéssel

KIROPRAKTIKA

61

16. fogás (27. sz. ábra a, b) A Th5-L5 korrekciója kiegyenesítéssel. A beteg és a gyógyító helyzete, mint a 12. fogásnál. A gyógyító egyik kezével alulról körülöleli a vállakat, a másik kezével pedig a jelzett gerincszakaszon lassan megkezdi a kiegyenesítést, miközben a gerincoszlop felőli kezével sorrendben nyomást gyakorol a tövis- és harántnyúlványokra a Th5-L5-ös szakaszon. Alkalmazható a 3/3-tól 3/5-ig szindrómáknál. 27. ábra 16. fogás Th6-L5 korrekciója, a mellkasi és lumbális szakasz kiegyenesítésével

17. fogás (28. sz. ábra a, b) A Th4-Th8 szakasz korrekciója kiegyenesítéssel. A beteg helyzete: ülve, olyan széken, melynek kemény az ülőkéje és a háta. A beteg háta rátámaszkodik a szék támlájára. A gyógyító helyzete: a beteg mögött. Megragadja a beteg vállait, és a gerincoszlop azon szakaszát, mely a szék támlája fölött helyezkedik el, hátrafelé feszíti. Szindrómák: 2/1.1., 2/1.2, 2A.4, 2/1.5, 2/2, 2/3. 28. sz. ábra 17. fogás: A Th4-Th8 korrekciója kiegyenesítéssel

DR. TARACZKÓZI ISTVÁN

18. f o g á s (29, sz, ábra)* A T h 3 - T h 6 korrekciója lokális kiegyenesítéssel. A beteg helyzete: állva. Kezei a nyakszirt mögött összekulcsolva. A feje maximálisan hátrahajtva. A gyógyító helyzete: a beteg mögött állva. Mindkét kezével megragadja a beteg összefont kezének alkarjait. Saját alkarjával a beteg vállára támaszkodva - a beteg vállait úgy használva, mint az emelőt -, a gyógyító a vállat hátrafelé mozdítja. A gyakorlat kivitelezéséhez szükséges magasságkülönbséget lépcsőre állva érhetjük Szindrómák: mint a 17. fogásnál.

29. sz. ábra

18. fogás: A Th3-Th6 korrekciója lokális kiegyenesítéssel

19. f o g á s (30. sz. ábra a, b ) * A Th4-Thl0-es szakasz korrekciója kiegyenesítéssel és trakcióval. A beteg helyzete: állva, kezei leengedve. Az orvos helyzete: a beteg háta mögött. A gyógyító a beteg karjai alatt átnyúlva, átöleli a beteg mellkasát, összekulcsolja kezeit, és saját mellkasára felemeli a beteget. Hátrafelé hajolva lassan felemeli és kissé rázogatja. Ennek az a következménye, hogy a gerincoszlopot tartó kontrahálódott izmok lazulnak, illetve az izmok lazulása után az egyes kisfokú eltérést mutató ízületek spontán a helyükre ugranak. Egyszerű, könnyen kivitelezhető, hálás fogás, házilag is alkalmazható.

63

30. sz. ábra 19. fogás: A Th4-Thl0-ig korrekció kiegyenesítéssel és trakcióval

20. fogás (31. sz. ábra)* A Thl0-L2 korrekciója, kiegyenesítéssel és trakció. A beteg helyzete: állva, karjai a mellkas előtt keresztbe téve, kezeivel felkarját megfogja. Gyógyító helyzete: háttal a betegnek. Megfogja a beteg könyökét, majd lassan előrehajolva, saját hátára kissé felemeli a beteget. Magyarázata e fogás hatásának, hogy az orvos derék- és farrésze nyomást gyako­ rol a gerincoszlop alsó és lumbális felső szakaszaira, és ezen nyomás következtében történhetnek meg a spontán korrekciók. Ez a gyakorlat megfelel a hazánkban „sótörés"-nek nevezett eljárásnak.

31. sz. ábra 20. fogás: A Thl0-L2 korrekciója, kiegyenesítéssel és trakcióval

21. fogás (32. sz. ábra a, b ábra) A T h 8 - T h l 2 korrekciója, kiegyenesítéssel és trakcióval. A beteg helyzete: állva. A gyógyító helyzete: háttal állva a betegnek. Megragadja a beteg felső mellkasi szakaszát, a beteg kezével az orvos kezébe kapaszkodik. A gyógyító lassan előreha­ jolva felemeli a hátára a beteget.

1||

32. sz. ábra 21. fogás: A Th8-Thl2 korrekciója kiegyenesítéssel és trakcióval

22. f o g á s (33. sz. a, b ábra)* A T h 6 - T h l 0 korrekciója kiegyenesítéssel és trakcióval. A beteg helyzete: állva. A gyógyító helyzete: háttal állva a betegnek, megragadja annak mellkasát, a beteg a gyógyító könyökébe kapaszkodik. A gyógyító lassan előrehajolva, kissé felemeli a beteget. Szindrómák, melyekre alkalmazható: 2/1., 2/1.1., 2/2.2., 2/3. 33. sz. ábra 22. fogás: A Th6-Thl0 korrekciója kiegyenesítéssel és trakcióval

65

fogás

23. 34.sz.ábra a,b, c) Á Th 12-L5 korrekciója kiegyenesítéssel. A beteg és a gyógyító helyzete, mint a 11. fogásnál. Az orvos egyik kezével kiegyenesíti a lumbális szakaszt, nyomást gyakorolva rá, míg másik kezével a beteg egyik vagy mindkét lábát felemeli. Ezzel egy időben a másik kezével a Thl2-től a lumbális L5-ig terjedő szakasz csigolyatestjeinek tövisnyülványaira nyomást gyakorol. A 3/1, 3/5 szindrómák esetében alkalmazzuk.

34. sz. ábra 23. fogás: A Thl2-L5 korrekciója kiegyenesítéssel

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

66

24. fogás (35. sz. ábra a, b, c) A Thll-L5 korrekciója, rotáció, kiegyenesítés és trakció. A beteg helyzete: bal oldalán fekszik. Bal keze maga mellett előre kinyújtva, jobb kezét hátrateszi. A bal lába egyenes, a jobb lába félig behajlítva és felhúzva a térdés csípőízületekben. A gyógyító helyzete: a beteg előtt állva. A jobb vállával és könyökével a gyógyító nyomja a beteg jobb vállát, ezáltal azt hátra és kissé felfelé nyomja. A gyógyító a má­ sik vállával és könyökével a csípőízületre gyakorol nyomást, az előbbivel ellentétes, ventrocaudalis irányban. Analogikus mozgássorozatot ismétlünk meg, ha ^beteget az ellenkező oldalra fordítjuk. A korrekció potencírozása asszisztens segítségével úgy valósítható meg, hogy a ki­ egyenesített lábra trakciót gyakorol. Szindrómák: mint a 16. fogásnál. 35. sz. ábra 24. fogás: A Thll-L5 korrekciója, rotáció, kiegyenesítés és trakció (csavarás)

67 25. fogás (36. sz. a, b, c, d A Th4-től Thl2-ig történő korrekció, kiegyenesítéssel és trakcióval. A beteg helyzete: állva, kezei leengedve.

ábra)

A gyógyító helyzete: a beteggel szemben áll, karjai alatt átnyúlva magához öleli a beteg mellkasát, kezeit összekulcsolja és részben megemelve, kicsit megrázva, egyenletes erőhatást gyakorol a megfelelő csigolyaszakaszokra. . A *-gal jelölt, házilag is kivitelezhető gyakorlatokra is vonatkozik, amennyiben a beteg kifejezett fájdalmat érez, vagy a fájdalom fokozódását jelzi, a gyakorlatot ne "folytassuk.

36. sz. ábra 25. fogás: A Th4-től Thl2-ig történő korrekció, kiegyenesítéssel és trakcióval

68 26. fogás (37. sz. ábra a, b ) * A Th3-Th6 korrekciója kiegyenesítéssel és trakcióval. A beteg és a gyógyító helyzete: mint a 25. fogásnál. A gyógyító a beteg kezei alatt megragadja a mellkast, felemeli és 2-3-4. ujjával nyomást gyakorol a harántnyúlványokra a Th3-Th6 szakaszon. Ezzel* egy időben a beteget enyhén rázza, ezáltal a gerincoszlopban kiegyenesedést és trakciót hoz létre. (Ez a fogás elsősorban 3-7 éves gyerekek e s t é b e n válik be, ill. javasolt.

26. fogás: A Th3-Th6 korrekciója kiegyenesítéssel és trakcióval

K I R O P R A K T I K A

69

SACROILIACALIS, VÉGTAGÍZÜLETEK KORREKCIÓJA Sacroiliacalis ízület blokkjának oldása (Csípőcsont és keresztcsont közötti ízület) A blokkolt keresztcsonti ízület a legváltozatosabb klinikai tünetekkel jelentkezhet: a fájdajom kisugározhat a farizmokra, a comb belső felszínébe, egészen a járá­ si képtelenségig erősödő fájdalmakkal, majd a csípőtányér belső oldalán húzódó csí­ pőizom megduzzadása alhasi panaszokat (petefészek-gyulladásra, vakbélgyulladás­ ra utaló tüneteket) okoz. 1 A blokkolt oldali farizom ellaposodása, az abdukciós (távolítási) próba az izmok görcsei miatt nem, vagy csak fájdalom árán kivitelezhető. Jellegzetes, hogy az ülőhelyzetben végrehajtott előrehajlás során a blokkolt olda­ li hátsó-felső csípőtövis mintegy megelőzi az ellenoldalit. Ezen próbát fekvőhely­ zetben háromszor megismételve tapasztalhatjuk, a blokkolt oldali láb mintegy meg­ hosszabbodik. A mobilizáció és manipuláció során egyik kezünk, illetve tenyerünk éle a blokkolt oldali csípőlapáton, illetve a hátsó-felső csípőtövisnyúlványon helyez­ kedik el, míg a másik a keresztcsontra támaszkodik és így egy széthúzó-feszítő moz­ gást valósítunk meg. Végtagi ízületek blokkjának oldása A végtagi ízületek blokkjának oldása esetén ugyanazon általános szabályok érvé­ nyesek, mint a gerincoszlop kezelésénél leírtuk. Be kell tartani a lágyrésztechnikára, mobilizációra, manipulációra vonatkozó elő­ írásokat. Először mindig az ellenoldali, ép ízület funkciójával ismerkedünk meg, csak ezután térünk át a beteg által jelzett és általunk észlelt blokkolt ízületre. A lágyrésztechnikákat, mobilizációkat először mindig az ép végtagon végezzük. Már csak azért is, mert az ismert, hogy részben reflexes, illetve egyéb, ún. „harma­ dik szabályzókörön" keresztül az ép végtagon végzett kezelések eredményei az el­ lenoldali végtagokon is megmutatkoznak. Ez az ún. konszenzuális hatás kiváltható bénult végtagokon és sympathectomia után is. Ebből a gyakorlati tényből és megfigyelésből adódik, hogy begipszelt végtagok ese­ tében az ellenoldali, ép végtagon végzett kezelések pozitív hatást, gyorsuló javulást váltanak ki a sérült végtagokon. Miután az ép végtaggal, ízülettel, annak kapcsolatrendszerével megismerked­ tünk, térjünk át a beteg oldalra. Annak megismerése, a mozgáskorlátozottság irá­ nyainak, a lokális irritáció jeleinek megállapítását követően belép a második fontos

hogy mindig az egész testet kell kezelni.Hisz tudjuk hogy a mozgató-,tá masztórendszerünk bármely részében történt elváltozás, blokk esetében a statikai

70

DRvTARACZKÖZI ISTVÁN

törvények és egyéb törvényeknek megfelelően az eredeti blokktól távolabb is talá­ lunk eltéréseket, ill. másodlagos blokkokat. Tehát nemcsak az elsődleges, hanem a következményesen kialakult másodlagos blokkok oldása is feladatunk. Ennek hiá­ nyában ugyanis mind a primer, mind a secunder blokkok könnyen reverzibilisekké válnak, ill. ismételt panaszokkal fog hozzánk fordulni a beteg. Végtagi ízületek esetében a mobilizáció, majd a manipuláció a mozgástengelyre merőleges, ill. párhuzamos irányban történő kimozgatással kezdődjön.-Itt is elsősor­ ban a trakció jelentőségére hívnám fel a figyelmet, melynek hatásos elvégzését kö­ vetően az ízületi blokkok néha maguktól is oldódnak.

71

HIPERMOBILITÁS Az általános hipermobilitás okai Látszólag ellentmondásos, hogy a túlzottan mozgékony, dekompenzált ízületek néha több panaszt okoznak, mint az eddigiekben felsoroltak, pedig, sajnos, igaz. A megnövekedett általános-lokális kóros mozgékonyság ugyanazokat a reflektorikus zavavarokat válthatja ki,mint amit a blokkolásnál tanultunk. Az okok egy része úgymond veleszületett, alkati, de tapasztaljuk sportolóknál és a terhesség alatt bekövetkezett hormonális hatásoknál is. A lokális hipermobilitás okai Ha az ízületek mobilitása egy szakaszon felerősödik, akkor lokális hipermobilitásról beszélünk, mely részben fizikai, részben pszichikai túlterhelés következtében alakulhat ki. A mindennapi élet számtalan jellemző példára mutat rá: ilyenekkel találkozunk hosszan tartó ülő vagy álló munkát végzőknél, akiknél a szalagrendszerben jelent­ kező túlfeszítés miatt a szalagok kinyúlása, kóros ellazulása, és vele együtt ún. ki­ fáradási fájdalmak jelentkeznek. A legfontosabb a dekompenzált ízület gyógyítása során, hogy épp az ellenkezőjét kell csinálnunk, mint eddig végeztünk. Nem szabad mobilizációt végrehajtani eze­ ken a betegeken! (Ezért fontos minden betegnél a körültekintő anamnézis és a pon­ tos diagnózis !) Ha a hipermobilitással jelentkező betegeket egy kis testmozgásra, sétára, koco­ gásra, úszásra kényszerítjük, néhány nap múlva örömmel jelzik, hogy panaszaik megszűntek. Ilyen egyszerű lenne? Igen, az esetek többségében valóban ilyen egyszerű, sajnos, azonban sokan ennyit sem hajlandók megtenni a saját egészségük érdekében. Súlyosabb esetekben azonban valóban szükségszerűvé válhatnak különböző izometrikus gyakorlatok, fűzők alkalmazása, sőt néha sclerotizáló folyadék iniciálá­ sa a szalagrendszerbe. Mindezek a súlyos beavatkozások, véleményem szerint minden ép, értelmes em­ bert egyértelműen arra ösztökél, hogy eddig a stádiumig ne jusson el, tehát a min­ dennapi mozgásával, tornájával akadályozza meg kialakulását. A kiropraktikai beavatkozást követően a betegek általános állapota javul, a loká­ lis fájdalmak megszűnnek. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy egy beavatko­ zás kevés, hisz számtalanszor megtörtént, hogy a beteg távozva a rendelőből, az el­ só l é p c s ő k ö n történő áthaladásakor az ízület úgvmond visszaugrott régi helyére, a blokk ismét jelentkezett. A több hónapja, éve fennálló blokkok esetében 2-3-4 keze-

72

lés szükséges, hogy az izomzat és a szalagrendszer normális anatómiai helyén rög­ zítse az ízületet. A gyakorlat azt mutatja, hogy sok esetben az első, második kezelés során a beteg­ ség súlyosságától és a blokk erősségétől függően, csak bizonyos lágyrésztechnikák és mobilizációk alkalmazhatók, és a manipulációk nem kivitelezhetők. Ilyenkor nem is szabad erőltetni a korrekció végrehajtását. A magam részéről a beteget 2-3, ha szükséges 4 alkalommal rendelem vissza. A vizsgálat, i l l . a manipuláció végrehajtása előtt felhívom a beteg figyelmét.az esetleges szövődmények lehetőségére, valamint arra hogy a kiropraktikai beavat-_ kozást követően a megváltozott izomrendszerben izomláz, enyhe fájdalom jelent­ kezhet. A kezelést követően minden beteg számára speciális, egyénre szabott-gyakorlatokat írok elő. Itt szeretném megemlíteni azokat a betegeket, akik megtapasztalva a kiroprak­ tikai kezelés áldásos hatását, mintegy megrészegülve attól a lehetőségtől, hogy most már fájdalom nélkül élhetnek tovább, szinte naponta zaklatják a kiropraktikust, hogy ismét és ismét tegye helyre az ízületeket. Saját maguk azonban nem tesznek lépéseket, hogy izom- és vázrendszerüket megerősítsék, illetve adott esetben tanu­ lás folyamán bizonyos szintű önkorrekcióig jussanak el. A helyreállított ízületeket új helyen kell fixálni, ezért történik a speciális gyakor­ latok előírása. Ez természetesen teljes mértékben eltérő nyaki, háti, derék- vagy térdízületi blokk korrekciója után. A legfontosabb szabály: a mozgás megkezdése. A beteg testsúlyának, korának, alkatának megfelelő gyakorlatokat és terhelést írunk ki. A betegeket félévente rendelem vissza kontrollra; ha a beteg valóban végzi az elő­ írt gyakorlatokat, egyértelműen pozitív változások észlelhetők a gerincoszlopon, de nemcsak ott, hanem a korabban ismertetett Head-zóna-elmélet szerint a beteg viscerosomatikus és egyéb tünetei is megszűnnek. Altalános javulás figyelhető meg. Ha a beteg nem tartja be előírásainkat vagy nem hajlandó saját egészsége érdeké­ ben a legkisebb erőfeszítést sem megtenni, úgy sajnos, a beteggel nem érdemes fog­ lalkozni.

KIRO

P

RAKTIKA

73

VI.SPECIÁIIS, EGYÉNRE SZABOTT MOZGÁSTERÁPIA A gerinc tartáshibáinak nagy száma miatt a felnőttkori kezelési módszerek meg­ tartása mellett minél többet kell tenni a gerinc betegségeinek megelőzéséért, s ezt már gyakorlatilag az óvodáskorban el lehet kezdeni. A gyakorlatok gyermekkorban még játékosan végezhetők, hatékonyságuk azonban megelőző jellegük miatt még ekkor a legnagyobb. A kitartó gyakorlás emellett nemcsak a test, hanem a lélek nevelése terén is kifejezetten személyiségfejlesztő hatású. A szűrési módszer megisme­ rése és alkalmazása (egyszerűsége miatt) nemcsak a tanuló gyermekekén, hanem azok családján, a felnövő gyermekek leendő gyermekein is hatásosan alkalmazható. A szűrés módszerét és a gyakorlatokat nemcsak a gyermekek, hanem azok tanárai és szülei is bátran végezhetik, mert - több ezer ember vizsgálatán és kezelésén szer­ zett gyakorlat alapján - hatásosan működik a felnőttkorban is.

I. Álljanak egy tükör elé" és vizsgálják meg magukat! Vajon egyenesen áll-e a feje, nem hajlik-e számára eddig észrevétlenül egy kicsit oldalra? Próbálja ki, el tudja-e billenteni fejét oldalra 45 fokig, vagy még tovább? Eléri-e zárt fogsor mellett állával a mellcsontját? El tudja-e fordítani fejét a váll vonaláig oldalra, mindkét oldalt 90 foknyira, azaz összesen 180 fokra? Nézze meg, hogy egyazon magasságban vannake a vállai, nincsen-e valamelyik egy kicsit magasabban vagy mélyebben a másikhoz képest! Egy-két cm különbség már számít, lehet a jobb- vagy balkezesség velejáró­ ja is, de ugyanúgy lehet egy kezdődő scoliosis (gerincferdülés) jelzője is. Kérjék meg szüleiket, férjüket, feleségüket is, ha bármit gyanúsnak találnak, néz­ zék meg a hátat hason fekvő helyzetükben, ellazított izmokkal, csupasz felsőtesttel. Nézzék meg, hogy egyenes-e a gerinc vonala, nincsen-e magasabban egyik oldalon az izomzat, vagy a bordák sora. Fordítsa el fejét egyik, majd másik oldalra is, ha mindkét módon magasabban domborodik a háta az egyik oldalon, az már elég ok, hogy orvosnak is megmutassa! Álljon szorosan háttal a falhoz ! Tegye hátra mindkét sarkát a falig, támassza hát­ ra a csípőjét, hátát és a fejet is ! Négy ponton ér a falhoz. A fejét tartsa egyenesen, húzza ki magát, nézzen vízszintesen a távolba ! Képzelje azt, hogy ön egy zsinóron lógó bábu, a zsinór a feje tetején megemeli. Húzza ezt a zsinórt képzeletében feszes­ re

(most

jó

a

tartása).

Maradjon

így,egyik

kezét

csusztassa

a n y a k a , másikat a de-

reka mögé! Ha keze csak a tenyér közepéig fér be a nyaka és a dereka mögé, a tartá-

74

DR. TARACZKOZ?ISTVÁN

sa nagy valószínűséggel jó! Ha nem férnek be még az ujjai sem, gerince túl egyenes, rugózó-kiegyenlítő működése nem lesz megfelelő. Ha még az alkarja is könnyedén átfér teste és a fal között, úgy, hogy közben nekilapul, akkor gerince úgynevezett fi­ ziológiás görbületei túl nagyok, tartása javításra szorul! Most lazítson a tartásán, de m é g maradjon a falnál! Nézze meg újra, mennyi hely van teste és a fal között! Ha a hézag jelentősen nőtt, baj lehet a figyelmével is, mely testtartását ellenőrzi, vagyis elhanyagolja magát. Nézze meg egyik kezével, mennyire, tud benyúlni a fal és a másik oldali lapocká­ ja, válla hátsó része mögé! Ha alig, rendben van a dolog, de ha nagyon és ön is úgy látja, hogy a vállai előrefelé helyezkednek el, az már baj. Tapogassa meg nyakát válla felső részének, derekának az izmait, vizsgálja meg „keménységüket" feszességü­ ket, amit az orvosok az izom tónusának neveznek. Ha lazák, jó, de ha petyhüdtek, i vékonyak, akkor jó lesz magát edzeni! Ha mellkasától elemelkedik a lapockája, az is izomgyengeség jele. Feküdjön hanyatt, nézze meg újra a törzs izmainak tónusát, vál­ tozott-e? Ha a vizsgált izmok fekvő helyzetben nem tudnak ellazulni, az már nem tekinthető normális jelenségnek, valami bajt jelez a közeli-távoli jövőben. Nézze meg vizes talpa lenyomatát a fürdőszobában! Ha nincs egy jól látható homorú be­ mélyedés a nagylábujja párnája és a sarka között, az lúdtalpra gyanús jel! Ha egy . kicsit inkább a lába külső élére nehezedik, és újravizsgálja a lenyomatot, lehet, hogy már jobb a helyzet, a lábán még sokat tud saját maga is javítani.

A

1. GYAKORLATOK,

FELADATOK

Nézzük ezek után, mivel találhatjuk leginkább szemben magunkat:

Fokozott

nyaki görbület

Többnyire a fej gyakori előrehajlásához, a fej tartásának elhanyagolásához társul. Az ember érzelmi élete szinte rá van írva a gerincére, a fej lógatása is szinte hangu­ latjelző. Gondokat, problémákon rágódást, befelé fordulást, önbizalomhiányt, a vi­ lággal, önmagunkkal szembeni közönyt, elégedetlenséget tükrözhet. A hanyag tar­ tás is közönyt tükröz (nem mindegy maguknak, hogyan néznek ki?). A nyaki gerinc fokozott görbülete is a csigolyaközti porckorongok korai degenerálódásához, a szalagok, izmok feszülése, elfáradása révén korai meszesedésekhez ve­ zet. A lelki és fizikai terhek, a cipekedés a folyamatot rontja. Hasonló eredménnyel járnak az előrehajolva végzett munkák is, mint pl. az iskolában a tanulás. A nyak­ izmok erősítése mindenképpen hasznos, a fej tartása könnyebb. Amennyiben a fej tartását a fáradó izmok nem képesük mergfelelően elvégezni,a görbület a nap során

KIROPRAKTIKA

75

- fokozódik. Társul mindehhez a figyelem, a koncentrációs készség csökkenése, látás hallászavarok, az egyre gyakoribb fejfájás.

Teendők a nyaki gerinc rendbentartására

-

A nyak i z m a i n a k e r ő s í t é s e Tegyék egyik kezüket a halántékukra, míg a másikkal támasszák meg túloldali derekukat. Mindkét kezüket nyomják erőteljesen a test középvonala felé. A derekuk természetesen nem mozdul el, de a nyak izmainak erőteljesen kell dolgozniuk a fej helyben tartásához. Kb. 20 másodperc erőlködés után tartsanak 5 másodperc szü­ netet, addig ellazíthatják izmaikat. Majd ismét 20 másodperc erőkifejtés után oldal­ cserével folytassák az izometriás „edzést". Az időbeosztás végig ugyanaz.

A következő művelet Összekulcsolt kezeiket tarkójukra helyezve előrefelé húzzák a fejüket, ami termé­ szetesen helyben marad, ne engedjék előrehajolni, de erőteljesen húzzák. Időben ugyanúgy járunk el, mint korábban. Ezután kezeiket összefogva homlokukat nyom­ ják hátrafelé 20 másodpercig, majd 5 másodperc múlva ismételjék meg. Végül egé­ szen az ujjhegyeiknél összekapcsolva kezeiket a fejtetőre helyezzék, halántékaikat szorítva erősen egyik és .másik oldalra felváltva kétszer-kétszer oldalra. Ha jól rög­ zítjük, oldalra alig fordulhat el, viszont az izmok jól dolgoznak. Itt megpihenhe­ tünk. Komoly változásokat érhetünk él a nyakizmok (és az egész fej) vérkeringésében ezen a módon. Fontos minden mozdulat ismétlése, az izmok jobban „emlékeznek" az ismétlődő terhelésekre, erejük fokozódik, könnyebben tartják helyén a fejünket (aminek súlya van!)

A) A nyak izmainak, ízületeinek, szalagjainak lazítása Tudniuk kell, hogy normális esetben előrehajtott fejükkel, állukkal (zárt fogsor mellett) el kell érniük a szegycsontukat. Ha ez nem valósítható meg, erős a gyanú, hogy a nyaki gerinc kiegyenesedéséről van szó, ami viszont már a fájdalmakat köz­ vetlenül megelőző stádiumnak felel meg. Ha nem érik el a mellcsontukat, mérjék meg, hány harántujjnyi hiányzik. Ha kettő, vagy három, akkor már komoly mozgás­ kiesésről van szó! Fejünket többször egymás után előrelendítve fokozatosan csök­ kenteni tudjuk a hiányt, fejünk súlyát is felhasználva a lendítéshez, naponkénti edzéssel, de így is hónapok alatt tudjuk elérni a szegycsontot. A tarkóra tett összekulcsolt kezeikkel segíthetik a mozdulatot, mindig többször egy irányban végezve. Következőleg hátrafelé lendítsük fejünket 6-8 alkalommal,

76 oldalra hajlitása következik: normálisan 40-50 fokot hajlik fejünk oldalra. Itt is először óvatos próbálgatás, majd mind kiadósabb oldalra lendítések következzenek, mindkét oldalra. Végül a nyak oldalra fordításával fejezzük be a gyakorlást. Nor­ málisan az egyenesen álló fej 85-90 fokra fordítható el mindkét irányba, összesen 170-180 fokra. Jobbkezeseknél a fejlettebb jobb oldali váll- és nyakizomzat miatt balra 5-10 fok elmaradás gyakori, míg ugyanez a balkezeseknél fordítva igaz. A legfontosabb szabály: először csak óvatos mozgást végezzenek, majd fokozato­ sán legyenek bátrabbak. Eleve célszerű, ha valamennyi gyakorlatot ülve hajtanak végre az esetleges szédülésveszély miatt. Ha nem mozdul valamelyik irányba kielé­ gítő módon a fejük, segítsenek a kezükkel! Az egész lazítási gyakorlatot fejezzék be egy kis fejkörzéssel, felváltva mindkét oldalra végezve. A fenti gyakorlatok napi vég­ zése nemcsak a fej tartását javítja meg, hanem ezzel együtt a nyak és a fej egészé­ nek vérkeringésére is pozitív a hatása. Jobban javul a fej vérellátása tőle, mint pl. akár egy csésze kávétól. Nagyon ajánlott viszont a fájdalmas mozgáskorlátozottság­ gal szemben, és képes lehet megelőzni a nyaki meszesedéseket! -(Idősebb korban a nyak hátralendítése, a fejkörzés azonban már nem ajánlatos!)

B) Elöl lévő vállak Már óvodáskorban is megfigyelhető tartáshiba. Hosszabb fennállás alatt fixáló­ dik, serdülőkor után már alig javítható. Segít a szintén tartáshibának minősülő „domború hát" kialakításában. (A domború hát egyik gyakori velejárója viszont ép­ pen a túlságosan elöl lévő vállak problémája). Hosszabb fennállása a mellkas felső részét oldalról összenyomja, szűkíti, mindezt a szív és a tüdő teljesítőképességének rovására. Az emberi tevékenység 80%-a előrehajlott helyzetben, lehajtott fejjel, elöl a levegőben lévő karokkal történik, ami szintén a vállak elöl lévő helyzetét tételezi fel. Felnőttkorban a rossz tartás mellett már szubjektív panaszok is jelentkeznek: cipekedéskor, íróasztali munkák során a trapézizom égő fájdalma, csomósodása, fe­ szültségi állapotának növekedése (minden háziasszony betegsége!). Jellemző, hogy a serdülőkorban a lányok mellük megjelenését leplezik a vállak előrehúzásával. A „siker" többnyire nem is marad el. A „mellesedés" tényleg nem olyan feltűnő, de a púpos hát annál inkább, mert képes tartósan púpos lenni! A serdülőkori gyorsabb növekedés miatt a magasabb gyermekeknél a hát dombo­ rítása és a vállak előreejtése szintén védekezésnek fogható fel a többiektől való kü­ lönbözőség leplezésére, a tartáshiba így is képes tartósan rögzülni. A túlságosan domborított hát (hanyag tartás) alkalmas a magasság látványos csökkentésére. A vállak helyzete sokáig nem is jelent valóságos problémát. A fiúk esetében, főként sportolás, testépítés kapcsán a mellizmok valóságosnál nagyobb méretűnek muta­ tására is „alkalmas" az elöl lévő váll. A sportoló fiuk közül leggyakrabban a bírkozók,boxolók esnek ebbe

KIROPRAKTIKA

17

a hibába (az elöl lévő váll a domború háttal kombinálódva „tornászhát" néven ismert). A sport önmagában sajnos, nem vezet a test harmonikus fejlődésé­ hez, nem garantálja a hibátlan testtartást! Az erős fizikai igénybevételt jelentő sportokra pedig akár jellemző is lehet a kiala­ kult tartáshiba. Sőt, a túlzásba vitt versenysportok már torzítják is á testet az egyes izmok aránytalan fejlettsége, az alacsony és fizikailag fejletlen gyermekeken is je­ lentkezik, ahol az elöl lévő vállak kombinálódnak a lapockák hátsó szélének felemel­ kedésévera gerinc felől. Ilyenkor szinte alá lehet nyúlni a szárnyszerűen felemelkedett lapockának.

Mi lenne a megfelelő tartás? A gyermek mögé állva, felülnézetből a vállak egy egyenes mentén kell, hogy elhe­ lyezkedjenek nyugalmi helyzetben, ha a gyermek áll, és karjait teste mellett lógat- ja. Maximum 10-15 fokos előremutató elmozdulás engedhető meg. Ha a gyermeket egy sík felület elé állítjuk, legfeljebb ujjhegyünk dugható be a váll és a fal közé, de a lapocka alá már nem juthat el. A rendszeres úszás, testedzés mellett az elálló la­ pocka „rátapad" a mellkasra, amint az izmai fejlettebbek lesznek. A vállak hátravitele azonban még így is egy külön feladat lehet. Régen az iskolában (nagyon - helyesen) a gyermekeknek a derekuk mögé kellett tenni a kezüket, s vállukat a hát­ támlához kellett tapasztani ülés közben. Igaz, akkor még a padok ülőlapját és az asztal magasságát a pedellus (!) egy villáskulccsal beállította a tanulók testmagas­ ságához a tanév elején. Azóta sajnos „divatba jöttek" a kényelmetlen egyenszékek, melyek nincsenek tekintettel a gyermek testi adottságaihoz. Az asztalok lapja a ko- rabbi 15-20 fokos lejtés helyett (nem fárasztotta az olvasás annyira a szemet) víz­ szintessé vált, magassága átlagosan egyforma. Egyébként a megfelelő ülőmagasság­ nál a comb teljes felfekvése mellett a merőlegesen lefelé lógó láb talpa éppen a föl­ dön van, az asztal lapja akkor van megfelelő magasságban, ha egyenesen ülve az áll alá helyezett ököl mellett a lógó könyök éppen eléri a pad szélét (felnőttnek is!) Főként a kislányokat gyakran intették arra, hogy a hátuk mögött keresztben elhelye­ zett seprűnyél segítségével egyenesítsék ki a hátukat, amihez a vállak hátrahúzódá­ sa is hozzátartozott. Ma jó divatnak nevezhetők a hátizsákok, amennyiben a diákok valóban mindkét vállukon hordják a szíját, s nem cipelik mindig csak az egyik vállukon azt. Jó lehetőség a vállak hátraszoktatásához az „emlékeztető" heveder. Ez egy nyolcas alakú, pántjaival a hát közepén kereszteződő másfél-két ujjnyi széles, rugalmatlan textil­ ből készült pánt, mely a vállakat a kívánt helyzetben tartja. Elfeledkezés esetén megfeszül az előreeső vállakon, így figyelmeztetve viselőjét a helyes tartásra. Mivel ruha alatt viselhető, közvetlenül a bőrön, nem feltűnő, komoly esélye van a tartás ' javítására. Eleinte csak egy fél órára célszerű felhelyezni, majd szintén félórákkal maradhat fenn mindig tovább. Otthoni megszokása után mar az iskolában is hord-

78

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

ható tartósan is. Használata fél-, egyéves időtartam alatt képes javítani a hibát. Le­ het készen is kapni a Gyógyászati Segédeszközök Gyárától, de célszerűbb otthon el­ készíteni egy fürdőköpeny övéből, vagy egy megunt férfinyakkendőből. Elkészítése­ kor lényeges szempont, hogy a váll teljes hátrafeszítettségéből ^engedjünk vissza annyit, hogy az már megfeleljen végleges kívánalmainak.

C) A domború hát, kifózis (kyphosis) —Feltűnő tartáshiba, főleg vékony gyermekeken. Veszélye hosszú távon a szív és a tüdő kapacitásának csökkenése, korai porckorong-elfajulás a csigolyák között, ha­ mar kialakuló meszesedések. A következményes panaszok között sáv- és rekesz­ izomtáji fájdalmak, belső szervek bajait utánzó tünetek jelentkeznek. (Sokszor fel­ nőtteken is ez a tartáshiba rejtőzik az EKG-val negatívnak talált szívpanaszok mö­ gött). Emellett gyomor-, nyombél- és epepanaszok háttere is lehet ez a hiba. A tar­ tós előregörbülés olyan módon rögzül, hogy a csigolyák a hasi oldal felé ék alakúvá válnak, ilyenkor a hiba már erőszakkal sem korrigálható. Speciális eset a Scheuermann(Sájerman)-kór, amikor a csigolyaközti porckorongok ismeretlen okú steril gyulladása miatt a csigolyák egymás felé tekintő, úgynevezett zárólemeze ká­ rosodik. Nyomásfokozódás miatt benyomódások keletkeznek rajta, melynek gyó­ gyulás utáni elmeszesedett képleteit hívják Schmorl-féle gyöngyöknek (csomók­ nak), melyek egy egész életen keresztül jelzik a betegség megtörténtét. Maga a gyul­ ladás fájdalommal jár, főként a gerinc terhelése esetén. A fájdalmakat csökkentő kényszertartás a gerinc háti szakaszának előregörbülő helyzete, gyakorlatilag a hát fokozottan domborúvá válása. Minél súlyosabb lefolyású a betegség (mely gyakran épp a serdülőkor elejére esik), annál valószínűbb a gerinc fokozott görbülete, melyet hosszú távra az ék alakúvá vá­ ló csigolyák is „garantálnak". Maga a betegség általában csak néhány hónapig tart, de következményei sokszor egy egész életre kihatnak. Ezek közül csak egy, nem is a legsúlyosabb elváltozás a domború hát. Sokkal rosszabb, hogy a beteg porckoron­ gok miatt a fájdalmak a terhelésre visszatérhetnek, ezért aztán már szakmát, spor­ tolást érintő (kizáró) betegség. Gyakori szempont a katonai sorozóbizottság számá­ ra is. A domború hát sokszor társul az elöl lévő vállakkal, amitől a domborúság még nyilvánvalóbb. Egymás nélkül is gyakran előfordulnak, együtt azonban hatványo­ zottabban fokozzák egymás egészségkárosító hatását. Párban tehát kifejezetten ve­ szélyesek, ezért komolyan kell venni korai felismerésüket és az ellenük való küzdel­ met is. A vállak hátizsák viselésével (sokszor feleslegesnek látszó pluszsúlyok, ne­ hezebb könyvek hordozásával), de főként az emlékeztető heveder viselésével egy­ két év alatt a helyükre tehetők. A fiatal test nagyon képlékenyen alakítható, sajnos, a tartáshibákat előidéző tényezők számára is (mozgásszegény életmőd,, SOK t é v é z é s , sok ülés otthon és az

KIROPRAKTIKÁ

79

iskolában, a testtartás fontosságának alábecsülése, hanyagság önmagunkkal és a világgal szemben). Az alakítás lehetőségei lényegében kétfélék: aktívak (izommunkát követelők) és passzívak (nyújtások). A kétféle kezelés ki kell, hogy egészítse egymást?bár külön is működnek. A passzív módszerek egyike a hát görbületének csökkentésére a gravi­ táció segítségével végzett tartásjavítás. Pl.: szőnyegre fekve a hát padlóval érintkező legnagyobb domborulata alá karvastagságúra összehajtott törülközőt teszünk keresztben a test alatt. Öt-tíz perc alatt a lazuló hátizmok mellett a gerinc alakul, „homorúbb" lesz. Közben esetleg kisebb fájdalmatlan roppanásokat lehet hallani,ami a gerinc izom- és szalagrendszerének lazulását jelzi. Ez az idő arra kell, hogy görcsös, a tartáshibát rögzítő rugalmas elemeket „elfárasszuk" a gerinc mentén. Fontos tudni, hogy ez a fajta kezelés kezdetben _ kényelmetlen, szinte már kellemetlen is, mivel épp azon munkálkodunk, hogy megzavarjunk egy kialakulóban lévő kompromisszumot. A szervezet a tartáshiba mellett jelentkező panaszokat a gerinc merevítésével igyekszik megelőzni és csökkenteni, aminek ára a merev hát és a korai meszesedés. Ez a hát felnőttkorban nagy valószínűséggel keveset fog majd a folyamat végén _ fájni, de addig sok kellemetlenséggel, anyagcsere- és belszervi zavarokkal kell szá­ molni a mozgás elvesztése mellett. A lazítás A leírt módon könnyebben végrehajtható, ha a kissé, felhúzott lábaink mellett tal_ paink a talajra fekszenek (ilyenkor, kiegyenesedik, pihenő tartásba kerül az ágyéki gerinc). A lazítás egy másik formája az ágy szélén, fotel karfáján hanyatt fekve lelógás, mely szintén a hát homorúbbá tételét szolgálja. Nagyon sokszor hasonló hatást idézhetünk elő egy erősebb háttámlájú széken való többszöri lendületes hátrahajlással is. A végeredmény minden esetben közérzetjavulással járó hátizomlazulás. De fekhetünk hason is, ebben az esetben olvasás, tv-nézés közben a mellkasunk felső része alá helyezzünk egy párnát (később többet is!), de már az is kedvező a hát szempontjából, ha felkönyökölünk, akár állunkat is megtámasztva. A későbbiekben már tenyereinkre támaszkodva nyújtott kezünket is használjuk támasztéknak. Per­ sze, minden esetben a gerincünk süllyedjen be a vállaink közé. Passzív hátegyenesítés a már említett seprűnyeles módszer is, amíg a karok ak­ tívan dolgoznak, a hát laza és így homorúvá tehető. Egyszerű módon a hátul össze­

kulcsolt kezek is hátrahúzhatják a gerincet, melyet támogat a fej hátrahajtása is. Tanácsos a gyermekeket hason fekvésre szoktatni, egyetlen kispárna alkalmazása mellett az alvásidő nyolc órája használható ki ilyen módon megelőzésre! A tartáshi­ bás gyermekek sajnos, már többnyire csak oldalfekvésben, előrehajtott fejjel és fel­ húzott lábakkal érzik jól magukat, ami már a tartáshibák küzdőterén egyértelmű ~ vereségnek számít (az egészséges gyermek minden testhelyzetben jól tud pihenni, nem is emlékszik rá, milyen helyzetben szokott, vagy szeret aludni - neki az mind-

80

DR. TARACZKOZI ISTVÁN

egy!). Az aktív módszerek már izommunkát tételeznek fel. Mégpedig nem is keve­ set, nem is ritkán, hanem rendszeresen, naponta, főleg reggel, hogy az izmok tónu­ sát lehetőleg egész napra beállítsuk. Sokan tudnak az úszás pozitív szerepéről, mely többszörösen hasznos a domború hát kezelésében. Elsősorban az izomzat tónusát javítja, másodsorban pedig a gravi­ táció kikapcsolásával lehetővé teszi a gerinc kedvező alakváltozását. A mellúszás erre a legjobb. A fej folyamatos kiemelése a vízből (nem versenyzők­ nél nem számít hibának!) csökkentheti a hát domborulatát. A gyakorlás menetébe azonban kisebb, néhány perces pihenőket kell beiktatni a hátizom görsösödésének elkerülésére. Még inkább érdemes átváltani néhány űszodahossz erejéig gyors yagy hátuszásra, melyek a hátizomzat túlfeszítése nélkül a gerinc forgásait is lehetővé" teszik. Ennek külön előnye a törzs elfordításában részt vevő izmok erősítése de emellett a gerincet a forgó és hajlító mozgások ki is egyenesítik! A hát- és gyors­ úszás fordulatai a gerinc meglévő görbületeire kiegyenlítő hatásúak, a nem kívána­ tos scoliosissal szemben pedig megelőző hatásúak. Az otthoni, „száraz" gyakorlatok közül jó a hason fekvő helyzetben végzett egy­ idejű felsőtest- és lábemelés, amit nehezíthetünk a kezek tarkóra helyezésével is. A lábakat összeszorítva kell tartani, a test gyakorlatilag szinte csak a medencén fek­ szik. Ha a bokákat egy másik személy fogja, a mozgás még intenzívebben végezhe­ tő. A hátizomzat-kiegészítő hasizom erősítése a deréktájnál lesz ismertetve. A ke­ rékpározás is segíthet. Az egyenes (karót nyelt) tartás kerékpáron jobban meg­ valósítható, mint álló helyzetben. Könnyebben megvalósítható az elöl lévő vállak hátraszoktatása is (amennyiben erre nem figyelünk, a mégoly lelkiismeretesen el­ végzett gyakorlás mellett sem javul ez a hiba). A gerincet be kell süllyeszteni a vál­ lak közé, a karoknak nyújtva kell lenniük. A fej felemelése is segít a hát egyenesítésében. A kerékpározás enélkül a hátat még domboríthatja is ! Alapelv, hogy a gerinc ízületeinek lazítása mellett erősítem kell a testtartásban részt vevő izmokat. A gya­ korlatok számszerűsége napi egy (vagy több) alkalommal legalább 30-40, de még in­ kább irányadó az, hogy a gyermek végezzen el belőlük annyit, amennyit csak bír, és még egyet utoljára (az akaraterőt is edzeni kell, ne higgye el magáról a gyermek, hogy nem képes még többre ! ) . Az úszásból a heti kétszer egy-két óra már hatásos (többre sajnos, aligha lehet sok gyermek esetében számítani, a lehetőség sem min­ denütt adott). Pedig a gravitáció kikapcsolása mellett intenzív izommunka szinte másképpen nem is végezhető.

D) Az ágyéki gerinc fokozott görbülete (hyperlordosis) Még a vékony gyermeken is feltűnő, hogy a has elődomborodó, a far kiálló. Igen kóros, nagy jelentőségű tartáshiba. Az ágyéki gerincnek a testsúly felét kell megtar­ tania, a cipekedéseknél még pluszsúly is terheli, amit az előrehajlás még hatványoz is. A különféle sportágak eltérő módon terhelik.Az erőcsoportok a folozott (össze-

KIROPRAKTIKA

81

nyomó, görbítő) terhelés miatt állandóbb jelleggel, az ugrással, futással járók az im­ pulzusszerű rugózáskiegyenlítéssel veszik fokozottan igénybe. Vannak a tartáshibát erősítő, azt mintegy kihangsúlyozó sportok is (torna, ritmikus sportgimnasztika), ahol a versenyszerű terhelés komoly terheket ró az ágyéki gerincre. Mivel sok eset­ ben éppen az ágyéki gerinc alsó részén figyelhetők meg fejlődési variációk (átmeneti csigolya-, ívgyengeség vagy záródási hiány, széles tövisnyúlvány, nyitott csigolyá­ ul

így ez a terület kiemelt jelentőségű. Ezek az anatómiai variációk önmagukban

-nem tekinthetők betegségnek, de bizonyos körülmények (sok üléssel, állással járó életmód, munkahely, erős fizikai terhelés, versenysport, elhízás mozgáshiány, hanyag

testtartás) már kialakulhat a deréktáji fáradékonyság és fájdalom tünete­

gyüttese (isiász, lumbágó). Isiásznak a lábra lesugárzó derékfájdalmakat hívjuk, míg a lumbágónál c s a k a de­ réktáj fáj. Legkorábban a gerinc fáradékonysága, izomzatának feszessége tűnik fel. Az izom pihenésre is alig lazul, kényelmetlen érzést okoz. A fájdalom és zsibbadás ké­ sőbbi jelenség. A gyermek fokozott mozgékonysága is ráirányíthatja a figyelmet a fo­ kozott ágyéki görbületre. Ezek a gyermekek szinte az alvásidőt kivéve folytonos mozgásban vannak, csak így érzik jól magukat! Az is gyakori, hogy az alvási test­ helyzet nehezen található meg, a gyermek nyugtalanul alszik, esetleg korán kelővé válik a deréktáji kényelmetlen érzés miatt. Az otthoni és iskolai ülőbútorok többnyi­ re nem javítanak a helyzeten. A lúdtalptól is az ágyéki gerinc szenved a legtöbbet. A hátizmok erősítése mellett azzal egyenértékű az egyenes és ferde hasizom erősítése is a törzs egyenesen tartásához. Sok esetben csak hanyag tartásról van szó; a derék elfáradása ellen folytonos mozgással, a lúdtalp esetén még gyakori lábélre állással, a boka kifelé döntésével, állásnál falhoz támaszkodással, hol egyik, hol a másik lábra állással védekezik a gyermek. Nagy mozgásigényük miatt sokan kezdenek sportolni, s lesznek versenyzők is. A későbbiekben a rendszeres sporttevékenység abbahagyása után néhány évvel a deréktáji panaszok tömege fog jelentkezni. Jellemző még a vese- és hólyagtáji panaszok relatív korai jelentkezése is (a merev gerinc melletti izomzat vérkeringést csökkentő hatására a vesék a legérzékenyeb­ bek). A fiatalkori vénás vesevizsgálatok, ultrahangos ellenőrzés csaknem mindig ne­ gatív eredménnyel zárul, a gerincoszlop alsó részének variációi azonban 90% feletti gyakorisággal megfigyelhetők a vesefelvételeken (saját felmérés). A kedvezőtlen kö­ rülmények hatására a variációk kóros alapnak tekinthetők, melyek a gerincpana­ szokon túl belszervi megbetegedésekre is hajlamosítanak. A gerinc ágyéki szakaszának fokozott görbületére az alvási szokások is jellemzőek. Sok gyermek az oldalán fekszik egyik vagy mindkét lábát felhúzva. A hason vagy háton fekvés nem minden esetben kényelmes számukra, de jelentős egyéni különb­ ségek mutatkoznak ezen a téren. Egy biztos, a lábak felhúzása olyan mértékben bil­ lenti előre a medencét, hogy a gerinc előre íveltségének csökkenése a lehető legked­ vezőbb a porckorongok számára (a fekvő helvzet egyébként is a legpihentetőbb). Ez akkor is igaz, ha a gerinc többi része hibátlan tartású, a nyak könnyedén fordul

82

DR. TARACZKÖZríSTVÁN

mindkét oldalra, ami a hason fekvés egyik előfeltétele. Háton fekvéshez csak kispár­ na, vagy még az sem javasolt, egy nagypárnát esetleg a kissé felhúzott térdek alatt lehet "keresztbén elhelyezni, összehajtott állapotban. Ez csak éber állapotban ajánl­ ható pihentető póz (derékfájdalmak esetén is), félő, hogy alvás közben elmozdul és kényelmetlen lesz. Lehet viszont pihentető módon hason aludni akkor, ha a kispárnát a has alá, a köldök tájára helyezzük. Ilyenkor is csökken a gerinc előre irányuló fokozott görbülete. Persze, napközben tv-nézéshez, olvasáshoz is alkalmas ez a testhelyzet a köldök alá, vagy kissé lejjebb helyezett párnával; főleg akkor javasolt, ha a hát is domborúbb a,kelleténél (fokozott fiziológiás görbület esetén). Ugyanez a megoldás, alá-~ párnázás javasolt csigolyacsuszamlás, ínszakadás esetén is, amit nappal terhelés-" csökkentő öv egeszít ki. Ülő helyzetben feltétlenül javasolt a derék hátul történő kitámasztása, párnázása, amihez megfelelően magas háttámlájú széket válasszunk (a háttámla felső széle feltétlenül érje el a lapocka közepét!) A jó szék derekat kitá­ masztó része az ágyéki gerinc alsó részénél megfelelően előredomborodik, ugyanak­ kor ülőmagassága olyan, hogy a combok teljes és kényelmes felfekvése mellett a láb éppen leér a talajra, anélkül, hogy előre, vagy hátra kellene csúsztatni (mindez a gép­ kocsik ülésére fokozottan vonatkozik, csak ott a láb elöl van!) Ha egy széknek még karfája is van, amin leeresztett vállal tudjuk pihentetni karjainkat, az már egyene­ sen fantasztikus! Álló helyzetben az ágyéki gerinc fokozott görbülete óvintézkedése­ ket kíván. Semmi baj nincs, amíg a gyermek szabadon mozoghat, bár gerince így is fáradékonyabb, időnként pihenést kíván, de gyorsan regenerálódik. A görbület fenntartását az izmok végzik, s természetszerűleg elfáradnak, akár a mozgás túlzásba vitele, akár annak hiánya miatt. Az izmok ridegebbé válása már egy-két óra ülés után bekövetkezik; azért n e m s z a b a d kiirtani az iskolában az ó r a k ö z i s z ü n e t b e n a g y e r m e k e k r o h a n g á l á s á t , hiszen legalább a fele tár­ saságnak tartáshibája van! Rohangálás után a gyermekek nyugodtabban tud­ nak ülni (egy darabig), jobban szót lehet velük érteni, mintha ugyanezt megtilta­ nánk nekik. Gondoljunk csak bele, a Shaolin-kolostor híressé vált önvédelmi moz­ gáskultúrája is eredetileg azt a célt szolgálta, hogy ellensúlyozza a szerzetesek órá­ kon át tartó mozdulatlan meditálását! Az egy helyben állás ezeknek a gyermekeknek szintén büntetésszámba megy (később felnőttkorban is, ezért sem alkalmas minden­ ki a díszszázad katonájának). Álló helyzetben a medence fokozott döntése jelenti a mentőövet a gerinc számára. Ha ehhez a hasizmok tónusa még nem elegendően erős, a gyermek ösztönösen váltogatja lábait, lábélre áll (jaj a cipők „kérgének"!), vagy még inkább nekidől valaminek, jellemzően kezeit dereka mögé helyezve. Szin­ tén kielégítően jó megoldás, ha az egyik lábat előrébb lehet helyezni, vagy még inkább egylépcsőnyi magasságra fel lehet tenni, időnként váltásokkal (a medence előrebillen). Ezek a szokások még felnőttkorban is eredményesek. A medence előrebillentése még az ágyéki gerinc hátrafelé történő görbítésével is elérhető, a gyermek ültében eiörecsúszik, rendkívül hanyag, ,,rongybabaszerű tartásban, vagy éppen ellenkező-

KiROPRAKTnrA:

83

leg előredőlnek ülés közben, térdükre, vagy asztallapra támaszkodnak, a lényeg műiden esetben a gerinc körös görbületével szembeni túlgörbítés. Ezek a testtsrtási szokások pihentetőek a túlterhelt ízületek és izmok számára, tartós fennállásuk a jó kompenzálás ellenére rossz szokásként rontja a gerinc stabilitását, terhelhető­ ségét, konzerválja az izomegyensúly-zavarokat.

E) Az ágyéki gerinc csökkent görbülete A kéz ilyenkor nem fér be a fal előtt álló személy dereka és a fal közé. A gerinc" ágyéki szakaszának hiányzik a fiziológiás görbülete, ami szintén hátrány. A gerinc rugózó működése kiesik', a derék izomzata szintén merev lesz, a gerinc kitérései csökkentek. A porckorongok a kitérések hiánya miatt tengelyirányból kapják a ter­ helést, instabilitás alakulhat ki, a csigolyák egymáshoz képest előre-hátra, vagy oldalirányba elmozdulhatnak. A v e s é k keringése csökken a merev izomzat miatt, gyakoriak a húgyúti prob­ lémák, korai fájdalmak alakulnak ki, a porckorongok elöregedési tendenciája fel­ gyorsul. Az érzékenyebbé váló porckorongok fájdalomküszöbe alacsony lesz. A nor­ mális életvitellel járó terhelések is panaszokat eredményeznek: pl. előrehajláskor, emeléseknél, kemény talajon futáskor. A csigolyaközti porckorongokon belüli nyo­ más kb. annyi százalékban nő, ahány fokban derékban hajlik előre a derék nyújtott láb mellett. Ha ehhez még súly emelése (főleg hirtelen) társul, esetleg oldalra elfor­ dulva, kialakulhatnak a felnőttkori lumbágó jellegzetes tünetei. Cél: a görbület visszanyerése egyes izmok erősítése, mások lazítása révén. Alváskor a derék alá tett párna, nappal az aláhelyezett labda révén lehet „visszagörbíteni" lassanként a ge­ rincet. Az ágyéki gerinc kiegyenesedése kombinálódhat a hát egyenességével, vagy a medence kóros helyzetével, ilyenkor megítélése, kezelése már kifejezetten egyedi lesz. A p r o b l é m a m e g o l d á s á n a k kulcsa k e t t ő s : egyrészt erősítő, másrészt viszont lazító gyakorlatokat kell végezni. Az erősítés a gerinc normálishoz közelítő tartását a többletteljesítményre szoktatott, jó állóképességű izmokkal tudja elvégezni. A lazítás a kóros feszültségek oldását végzi (merevség- és fájdalommegelőzés). Az e r e d m é n y h ó n a p o k alatt mutatkozik, kitartónak kell tehát lenni, mert a későbbi élet során szinte sohasem lehet ennyit tenni a gerincért -, mint éppen isko­ láskorban a tartáshibák javításával! A hátizom erősítése előtt bevezető gyakorlat: négykézlábállásban a fej előrehajlítása mellett a hátat teljesen kidomborítjuk (cica­ hát), majd a fej felemelése, felfelé nézés mellett a hátat teljesen homorítjuk a fej fel­ emelése, felfelé nézés mellett a hátat teljesen homorítjuk (kutyahát). A gyakorlato­ kat felváltva 4-5-ször végezzük el! Az egész gerinc mentén a vérkeringés kiadós ja­ vulására lehet számítani, s hozzá lehet kezdeni a tulajdonképpeni erősítéshez. Erősítés: részben a gerincet egyenesen tartó izmokat, részben az egyenes és fer­ de hasizmokat kell erősitenünk. Hason fekvő helyzetben kezeinket a tarkón össze-

84

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN - -

kulcsoljuk, vagy előrenyújtjuk. A törzs felemelése, majd visszaengedése (célszerűen a padlón) során a has alsó részére és a medencére támaszkodunk, a felsőtest teljes egészében a levegőbe emelkedik, s teljesen ne is engedjük vissza. Majd újra felfelé lendítjük a felsőtestet, 30-40 a minimálisan szükséges lendítések száma. Nehezebbé (és így hatásosabbá) tehető ez a gyakorlat, ha a felsőtesttel egy időben a kinyúj­ tott lábainkat is a levegőbe lendítjük (bicskagyakorlat). A hasizmok a test egyenesen tartásában komoly szerepet töltenék bé, megedzésük nélkül a testtartás javítása elképzelhetetlen. H a s i z o m e r ő s í t é s : köldök feletti rész: hanyatt fekvés, félig behajlított térdek, tal pak a (kemény) talajon (de ágyban is lehet végezni ezt a gyakorlatot), kezek a tar­ kó alatt összekulcsolva. Úgynevezett rövid felülést kell legalább 30-40-szer~végezni, de későbbiekben százas sorozatot! Lényeges, hogy a test előregörbítése során a vál­ lak emelkedjenek fel a levegőbe. Eleinte a gyakorlatot lehet úgy is végezni, hogy amennyit sikerül belőle, és még egyet pluszban (az akaraterő edzésére!). Másik vál­ tozatban a kezek előrenyúlva a térdek fölé érnek előrehajlításkor. Viszont minden­ nap kell gyakorolni, a következő programmal együtt! A köldök alatti hasizomrész­ hez: Hanyatt fekvés, nyújtott lábak, kezek tenyérrel lefelé a far alatt. Ebből a hely­ zetből az összeszorított és kinyújtott lábakat 10 cm-re felemeljük, onnan 45 fokig fellendítjük, majd hagyjuk lezuhanni 10 cm-ig, és onnan rögtön indítjuk vissza 45 fokos helyzetig vissza, folyamatosan (a hasizom végig feszül). Ebből a gyakorlatból is annyit kell végezni a reggeli felkelés előtt, amennyi sikerül és még egyet. Később a százas sorozat, de legalább ötven a naponkénti fenntartó gyakorláshoz elegendő. (Még soha nem jelentett gondot a hasizom túledzése!). Végül is biztosan kell tud­ nunk a következőket: a gerinc lazítása mellett kötelező az erősítés, mert csak lazító gyakorlatok mellett a tartáshiba tovább romlik! A gyakorlatokból 4-5 lazító fogás és minimum 30-40 erősítő gyakorlat kell valamennyi fajtából. Minden reggeli felkelés előtt az ágyban 5-10 perc alatt elvégezhető, és ilyenkor is a legcélszerűbb, mert a nap további részére beállítja az izmok célszerűen magasabb tónusát, és a napi „ro­ hanás" mellett sem marad el. A ferde hasizmok erősítése: ülő helyzet, lábak kissé behajlítva, egy szekrény, vagy ágy alá bedugva a lábfejek, kezek összekulcsolva a tarkón. Egyenes ülőhelyzetből 45 fokban hátradőlés, majd lendületesen függőleges törzstartásig vissza. A lendületesen végzett gyakorlatból 30-40 önmagában is hasi­ zomerősítő, de a ferde hasizmok erősítése az ellenoldali térdek megérintése révén következik be a másik könyökkel. 45 fokos hátrahajlásból előrelendülve a tarkón összefogott ujjak mellett fordítjuk is a törzset, s gyors egymásutánban először az egyik, majd a másik ellenoldali térdet érintjük meg egy felülés során a váltott könyökkel.

»

KIROPRAKTIKA

85

F) A szélesebb csigolya-tövisnyúlványok kérdése A hátul kitapintható csonttövisek a gerinc csigolyáinak ívén lévő középső nyúl­ ványt jelentik. Derékból előrehajláskor kakastaréj-szerűen kinyílnak, felegyenese­ dégkor, hátrahajláskor egymáshoz közelednek. Az emberek mintegy harmadánál ezek az átlagosnál szélesebbek. Nehezebben férnek el egymás felett, esetleg egyikük­ másikuk egymás mellé csúszik, hogy biztosan elférjen. Ilyenkor persze el is fordít­ ják kissé a szomszédos csigolyákat, feszültséget teremtve abban a gerincrészben Egyes izmok már eleve feszesebbek, mások pedig lazák, gyengébbek lesznek. Csont a csonto csiszolódhat, amit testünk nem nagyon szeret, ilyenkor igyekszik a moz­ gásokat kikapcsolni, az a gerincszakasz merevebb lesz. De nem kell feltétlenül na­ gyon szélesnek lenni a tövisnyúlványoknak, fokozott ágyéki görbület, medencedőlés, pocák esetén is ugyanúgy viselkedik a gerinc. Az a jellemzője ennek a kérdésnek, hogy előrehajlásból nehéz a felegyenesedés, már kora gyermekkortól kezdve. Nem is lehet hirtelen felegyenesedni porszívózás­ ból, kapálásból, hanem lassan, fokozatosan hátrahajtogatva a törzset. Ez a derék fá­ radékony, viszont igényli a mozgást. Ezek a gyermekek tudnak a legnyughatatlanabbul ülni a helyükön órákon. Úgy érzik, mintha egy óra alatt is berozsdásodna a gerincük, a jó közérzethez, a laza deréktáji izomzathoz mozgás és újra csak mozgás kell. Sokan közülük hanyag tartással élnek, azaz a gerinc valamennyi, fiziológiásán meglévő görbülete fokozott. Állni sem szeretnek, ülni sem szeretnek, a mozgás az éle­ tük. Sok vesepanaszos, hólyaghurutos van közöttük. Alvási testhelyzetük változó, némelyek tudnak hason fekve aludni, mások a hátukon is. Mégis a legjellemzőbb (és a későbbi életévek során egyre inkább) az oldalt fekvés behajlított térdekkel, vagy félig hason fekvés az egyik láb kissé felhúzott helyzetével. A deréktáj izomzata gyak­ ran lesz merev. Ezek az örökmozgók (sokszor még alvás közben is forognak az ágy­ ban) imádják a mozgást, mért jó közérzetet okoz nekik (lazul a derekuk). Miután sokan adják sportolásra a fejüket, a jó szemű tornatanároknak, edzőknek tisztában kell lenni vele, milyen „madarat" is fogtak ők ezzel a sokszor tehetséges és érdeklődő gyermekkel. Ha kideríthető a felegyenesedéssel kapcsolatos probléma, az alvási testhelyzet, a fokozott mozgásigény, az időnkénti hólyaghurut vagy vesemedence-gyulladás átlagosnál gyakoribb előfordulása, az gyanús. Nem, nem kell megszabadulniuk ezektől a gyermekektől, versenyzőktől. Máshol úgyis kiélik mozgásszeretetüket. Viszont törődni kell többnyire meglévő lúdtalpuk­ kal, nem szabad kemény talajon rendszeresen futtatni őket, ne terheljék őket álló súlyzós gyakorlatokkal. Legyenek tekintettel az időjárás, szeles hideg voltára, a gyer­ mekek ugyanis szélre, huzatra egész életükben érzékenyebbek lesznek, a merev derék­ izomzat ugyanis már a bőr keringését is csökkenti, áttételesen, reflexesen azonban a veséket is. A fedetlen, fázós derék ezeknél a gyermekeknél korán vezethet a vesék megfázása révén magas vérnyomáshoz, vérszegénységhez. Ezek a gyermekek bármi­ lyen sportágakban előfordulhatnak, mindenütt helytállnak. Igazi gondjaik majd ak­ kor kezdődnek, ha abbahagyják a rendszeres mozgást. Néhány évvel a versenyzés

DR. TARACZKOZÍ ISTVÁN abbahagyása után derékfájósak lesznek, nem is kevéssé. Sokan visszatérnék a sporthoz, hiszen a mozgás nagyon bevált a derekuk jó közérzetéhez. Néhányan eleve csak akkor hagyják abba a sportolást, ha életvitelük, koruk már lehetetlenné teszi azt. Sokan szenvednek vesekőtől, vesegyulladástóí, sokszor kifejezett derékfáj­ dalmak nélkül i s . H o g y miért beszéltem erről a problémáról olyan sokat ? Mert sem az edzők, sem az orvosok ebben a formájában a kérdést néni ismerik, pedig nagyon gyakori, beletartozik az emberiség egyharmada, s talán (érzésem szerint) a-sportolók felé.Ha időben és helyesen nyúlunk ehhez a kérdéshez, a tartás- és hibajávitásával együtt lesz egy remek sportember, akit nem kell külön sok mozgásos életmódra biztatni,viszont nem is fog sokat szenvedni a hátrányos adottságától

G) A medence fokozott dőlése A hanyag tartás része lehet (ilyenkor a gerinc valamennyi fiziológiás görbülete fo­ kozott), esetleg csak fokozott ágyéki görbülettel kombinálódik. A fenék kiáll (kacsa­ tartás), az ágyéki gerinc keresztcsonti terület a túlterheltség miatt fáradékony. Az átmeneti területnek nevezett rész anatómiai variációinak megnő a jelentősége. A fo­ kozott terhelés a gyengén fejlett csigolyaívek szakadásához vezethet sport okozta túlterhelések nélkül is. A kialakulása nem ritka csontosodási hibák, veleszületett csigolyaív-záródások talaján sem, amikor az eleve meglévő szerkezeti gyengeség ta­ laján dől meg túlságosan a medence. A gyanút erősítheti a tájék bőrének fokozott szőrnövekedése. Az ötödik ágyéki csigolya alatti porckorong nehéz helyzetbe kerül. A keresztcsont tetejére támaszkodó csigolya szintjén erős nyíróerő érvényesül. Az egész felsőtest súlya végső soron ráterhelődik erre a lejtőre. Minél meredekebb a lejtő (azaz minél jobban kidomborodik a far), annál erősebb nyíró-szakító erő érvényesül a csigolya alatti porckorongban, a csigolya ívén. Az atlétikában, futballban, tornasportban, súlyemelésben érvényesülő nagy terhelések akár a túlhajlítások, akár a nagyobb nyomás, akár az ismétlődő, alsó végtag felől érkező ütések (futás, ugrás) miatt a jól fejlett csigolyaívet is elszakíthatják, nem is beszélve a veleszületett gyengeségekről. A lejtő csökkentése még a csigolya ívének műtéti egyesítése (csavarozás) után is lé­ nyeges, megelőzésként pedig igen fontos. A fokozott medencedőlés általában kombinált tartáshiba része. Ennek ellenére foglalkoztatni kell korrekciójával a gerinc többi részének kezelésén túl. A nagy far­ izom és az egyenes hasizom kombinált erősítése segíthet a hiba mértékének csök­ kentésében. Ezek az izmok a testtartásban egyébként nem, vagy kevéssé vesznek részt, ilyenkor azonban kulcsszerepük lehet. A fokozott medencedőlés feltételezi mindkét izomcsoport gyengeségét. Megerősítésük történhet egyszerre is, ezáltal az egyenes hasizom a medence elülső részét felfelé, a nagy farizom a hátsó részét lefe­ lé húzza majd. Kellő tónusfokozódásuk csökkenteni képes a keresztcsont felső zárólemezének dőlését, ezáltal a terület feszültsége csökkenhet, csigolyak nem

KIROPRAKTIKA

87

szakad el, vagy meglévő szakadás esetén a csigolyacsuszamlás megállhat, esetleg mértéke is csökkenthető. Csavarozás esetén a csavarok terhelése csökken. Vállszélességű terpeszállást veszünk fel álló testhelyzetben, karok kissé elöl. Mindkét farpofát jól összeszorítjuk, s megfeszítjük hasizmunkat is kissé előredőlve^ mintha egy gyomorszájra mért ütést szeretnénk kivédeni. A gyakorlat során mindkét izom vé­ gig, maximálisan feszesen maradjon! Lassan,5-6 másodperc alatt kell egy hosszú belegzést úgy végrehajtanunk, hogy a fej felfelé-hátrafelé emelésével a megfeszített (egyenes) hasizmunk segítségével felfelé próbáljuk emelni medencénk szemérem­ csonti részét, közben a farizmok hátul lefelé húzzák a csípőlapátokat. Lassan lélegzünk ki is, de nem engedünk a hasizom és a farizom feszességéből. Egymás után 6-8-szor végezzük el ezt a gyakorlatot, egy nap akár kétszeres, de egy­ szer mindenképpen. A gyakorlat akkor jó, ha kifejezetten fárasztó, a kar és a láb iz­ maira is átterjed az erőlködés. Nemcsak a tartáshiba javul így, de lassanként a de­ réktáj is kevésbé lesz fáradékony.

H) A medence csökkent dőlése Társul a gerinc ágyéki szakaszának, esetleg még a hátnak, nyaknak az egyenes tartáshoz is (ez a fiziológiás görbületek csökkent voltát, esetleg hiányát jelenti). A probléma az egyenes ágyéki gerinc kérdésének részjelensége. Lazító gyakorlatokat célszerű fekvő helyzetben kezdeni, így a legkisebb a porcko­ rong terhelése, későbbi életkorban fájdalmak esetén is életképes lazító módszer. Ha­ nyatt fekvésben a térdek kissé felhúzva, talpak a talajon (vagy mindjárt az ágyon reggeli ébredéskor), először felváltva húzzuk fel kezünkkel térdeinket a mellka­ sunkhoz (lábszár maximálisan hajlítva), majd ugyanezt megismételjük kinyújtott lábszár mellett is. Végül mindkét térdet felhúzzuk a mellkasra és ott tartjuk néhány másodpercig. A félig behajlított térdek mellett talpunk újra a lepedőn nyugszik, karjaink ha­ nyatt fekvésben oldalt, a két térdet a váll elmozdítása nélkül oldalra ütemesen le­ hajtogatjuk, minél jobban megközelítve a térddel a fekvőhelyet (a gyermekek aka­ dálytalanul el is érik azt). Változatlanul hanyatt fekvő helyzetben, oldalra nyújtott karokkal, kinyújtott lá­ baink egyikét annyira keresztben helyezzük a másikon, hogy az ágyról szinte le is lógjon, de a felsőtestünk lehetőleg ne mozduljon el. 10-20 másodpercen keresztül nyújthatjuk így derekunkat. Felülve széles ülőterpeszben próbáljunk meg ráhajolni előrenyújtott kezeink segítségével is felváltva egyik majd másik lábunkra, mely végig mindkét oldalon nyújtva marad, vagy egyik behajlított térdünket nyújtsuk magunk mögé. Optimális esetben homlokunkkal érintsük meg térdünket, esetleg néhány másodpercig tartsuk is ott, ilyenkor kezeinkkei segíthetjük testünket lábunkhoz közelebb húzni. Álló helyzetben is megtehetjük, hogy felhúzzuk egyik térdünket a mellkasunkhoz,

88

DR. TÁRACZKÖZI ISTVÁN

majd kézünkkel .bokánknál fogva oldaltés minél magasabbra húzzuk fel lábunkat testünk mellett, végül húzzuk felfelé testünk mögött is bokánkat. Jó egyensúlyozás mellett mindvégig támaszkodás nélkül, egy lábon is megállhatunk a gyakorlat alatt, majd lábcserével folytathatjuk. Jó deréklazító eljárás az is, ha vállszélességű támadóállásba helyezkedünk, össze­ fűzött ujjainkat a hátul lévő lábunk felől vállmagasságban lévő karjainkkal együtt elöl lévő lábunk felé lendítjük, s felsőtestünk lendületből átcsavarodik elöl lévő lá bunk tengelyén.'Lépésváltással folytathatjuk a gyakorlátók,"egy-egy testhelyzetben^ 3-4-szer lendítve felsőtestünket. Kb. 10-15 lépésváltással "bejárathatjuk" derekún kat. Természetesen ezek a gyakorlatok csak ajánlott „minimumgyakorlatok

I) A végtagok eltérő hosszúsága Lehet jelentősége akkor, ha egyéb eltérések is vannak a medence és a gerinc területén. A járás szemből vagy hátulról nem szimmetrikus, picit hosszabb ideig nehezedhet a beteg egyik lábára, mint a másikra. A cipők kopása nem egyenlő, hanyatt fekve esetleg az egyik lábfej jobban dől kifelé, mint a másik. Lehet eltérés a váll magasságában (is), de leggyakrabban az ágyéki gerinc-medence területén. Hogyan mérjük, határozzuk meg? Maradjon a gyermek egy lapos sarkú cipőben, feküdjön hasra, fogjuk meg a cipős lábakat és úgy állítsuk őket, hogy a talp merőleges legyen a lábszárcsontok tengelyére. Vizsgáljuk meg, van-e szintkülönb­ ség a sarkak között. Nézzük meg ugyanezt még mindig hason fekvésben derék­ szögben behajlított térdek mellett! Majd hanyatt fekvésben felülés előtt és után. Ha van legalább 1 cm-es eltérés, a továbbiakat bízzuk orvosra.

J) A lúdtalp (pes planus) Gyakorisága gyermekeken 90% körüli, így nem lehet szó nélkül hagyni. A láb nor­ málisan három fő támaszkodási ponton ér le a talajra. A nagylábujj „bütykénél" van az egyik támaszkodási pont, a másik a kislábujj mögött a külső talpszélen, a harma­ dik a sarokcsont végénél. A lazán egymás mellé helyezett két láb támaszkodási pontjai csaknem egy körív mentén helyezkednek el. A két elülső támaszkodási pont­ jai csaknem egy körív mentén helyezkednek el. A két elülső támaszkodási pont kö­ zött az úgynevezett harántboltozat, a két elülső és hátsó támaszkodási pont között az úgynevezett hosszanti boltozat íve feszül. Ezen boltozatok lelapulása egyenként, vagy együttesen a láb keringésének, a mozgás rugalmasságának, az állás képességé­ nek rovására megy, izomegyensúlyzavarokat kelt, fáradékonysággal jár állás és já­ rás közben. Be is gyulladhat, ami külön nagy fájdalmak forrása, járásképtelenségig. A boltozat lelapulása elég könnyen leleplezhető, de emellett meg fontos a sarokcsont

KIROPRAKTIKA

89

ellemőrzése is dőlése fordul elő, egy idejű belső bokasüllyedéssel. Mindezt az ortopédián figyelembe is veszik a betétek rendelésekor. A lúdtalp részben vizes lábnyom, részben álló helyzetű ellenőrzés, részben a cipők kopásának megítéléséből kideríthető. Normális, ha a cipők külső széle jobban kopik, mint a bel­ ső. Ha teljesen lelapul a harántboltozat, a cipő elülső részének közepe kopik ki, de ilyenkor már a láb is nagyon fáj, a lábközépcsontok hosszabb járás során képesek eltörni pl- a katonaságnál ismert fáradásos törések). A láb védelme: passzív és aktív. A passzív védelem legismertebb lehetősége a különféle talpbetétek viselése. Jó, ha ez szakorvosi vélemény álapján kerül beszerzésre. Szerencsére egyre több a beépített talpbetétes sportcipő, ami kedvelt és divatos is. Többnyire nagyon rosszak a különféle papucsok és topogók, teljesen lapos talppal. Saját lehetőségünk: a csu­ pasz talp edzése: seprűnyélre lépve a harántboltozat ívének fokozása a láb fáradé­ konyságának csökkentésére, teniszlabdával gyakorlás, a talp hajlításainak fokozá­ sára, homokzsák felemelése lábujjakkal, stb. A mezítláb járás szinte teljesen kimegy a divatból, bár önmagában nem is lenne elégséges a láb boltozatainak rendben tartására. Kiegészítésül kell hozzá vagy homokos talaj, vagy otthon kell kialakítani egy lavórban, vagy fakeretben 5-10 cm vastag rétegben taposásra alkalmas, mogyo­ rónyi kavicsokból álló járófelületet. Ez már igencsak aktív módja a védekezésnek, ha napi 5-10percet, járunk" benne. A talp megtámaszkodási pontjai lefelé süllyed­ nek a laza járófelületen; míg a lágy részeket a kavics felfelé nyomja, nemcsak a bőrt, hanem a talp izmait is megedzi, a láb vérkeringését javítja. További aktív lehetőség az „indiánjárás", ami azt jelenti,,hogy külső talpszélen kell (mezítláb) járni. A ha­ tás 5-10 perces napi időtartamokkal még fokozható úgy is, ha a külső talpszélen já­ rást kombináljuk a talpak befelé, a test elé fordításával, ami egyenlő a létező „legcsámpásabb" járással. Az indiánjárás a szárkapocs felső részén eredő, és inával a talp belső szélén tapadó izom tónusának fokozására, így a belső boka emelésére va­ ló. Már óvodáskortól jó megoldás a lábbal való „fogás" gyakoroltatása, amikor kis homokzsákot fogunk lábujjainkkal.

Az

időjárásról

A gyermekek meglehetősen közömbösek az időjárás aktuális eseményei, változá­ sai iránt. Hiányos belátásuk, csökkent veszélyérzetük mellett a mindenkori „divat" hatása is érvényesül. Nem óhajtanak tudomást venni a szélről, nedvességről, vidá­ man átgázolnak a pocsolyákon könnyű kis vászoncipőikben, szeles időben kigom­ bolkoznak, esős időben direkt otthon felejtik sapkáikat és ernyőiket. Mindezentúl semmi beleszólást nem hagynának a ruhaviseletet illetően. Nem is annyira a szín­ összeállítással van gond, mint azzal, hogy a színes kis feliratos dzseki télen semmiképpen sem elegendő végelem a hideggel szemben és a nagy amerikai kosárlabda csapatok „edzőfelszerelése", annak vastag pamutholmijai nem kánikulai öltözékek.

90

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

Persze, semmiféle oki összefüggést nem tudunk velük elismertetni a megfázás és a túl vékony ruházat, valamint a hőguta és az izzasztó divatholmi között; De hason­ ló a helyzet a többi ruhadarab és az időjárás viszonyában is. Pedig éppen ebben a felhőtlen ifjúkorban lehet beszerezni az egész életre szóló nagy vesepanaszokat, vé­ get érni nem akaró és az ízületeket, szívbelhártyát tönkretevő mandulagyulladáso­ kat, a sapka viselésének elutasításával meg lehet alapozni a későbbi nagy fejfájás okát, kiadós hajhullásokat,-és rengeteget lehet szenvedni az orrmelléküreg-gyulladá soktól, hörgőgyulladásoktól is. A divatos, de rossz cipő segít a lúdtalp-, bokatérdpanaszok kialakításában. A rövid, de egyébként nagyon tündéri kis dzsekik je­ leskednek a vésemedence-gyulladás beszerzésében, ami egyenes út lehet a magas vérnyomáshoz. Az átnedvesedett, a szélben nagy hűtést okozó cipők ruhadarabok a kis test melegtartalékait gyorsan felemésztik, pillanatok alatt kialakulhat a tü­ dőgyulladás, amiben bizony még ma is meg lehet halni. Az agyhártya- és agyvelő­ gyulladásokhoz a hideg és meleg idő szélsőségei hozzá tudnak járulni. Sokszor ne­ héz gyermekeinkkel megértetni a réteges öltözködés értelmét, a kesztyű viselését pedig szinte íratlan szabályok tiltják ebben a korban. Sokkal valószínűbb, hogy az egymás nyelvétől való félelem diktálja az ésszerűtlen megoldásokat, mintsem a fel­ nőttek bosszantása. Mindenesetre biztos, hogy nagy mozgásigényű gyermekeink másként is élik meg az időjárási frontokat, változásokat, mint mi. De a széldzseki őket is valóban csak a szél ellen védi, melegben belepárásodnak, a nedves, fellazult bőr pedig hajlamosabb gyulladásra, gombásodásra és kidörzsölődésre, amit persze a szülő tud meg legutoljára. A vegetatív idegrendszer egyensúlyának hiánya a keringés helyi és általános za­ varaiban, fokozott izzadásban, vagy éppen ellenkezőleg bőrszárazságban, vagy az átkos faggyúmirigy-túlműködésben, bőrzsírosodásban tűnik fel. Még inkább egyén­ re kell tehát szabni az öltözködést, de a tisztálkodást is. H o g y e n n e k k ö z e v a n a g e r i n c d o l g a i h o z ? Igen. Az előnytelen öltözködés a test egyes részeinek lehűlése révén a fenti megbetegedéseket okozhatja, vele együtt az izomzat keringési zavarait, görcsösödését, tónusfokozódását. Az izomegyensúly zavarok pedig a tartáshibákkal együtt a gerinc korai öregedéséhez, kimerüléséhez vezetnek, túl hamar meszesedések, porckopások lépnek fel.

A

közlekedésről Nincs szomorúbb látvány, mint amikor a gondos szülő kocsijából kiszállva az

egyébként önállóságra érett gyermek két lépéssel eléri az iskola kapuját. Ez már a túlzott óvás, a majomszeretet jele, főleg, ha még el is jönnek az oktatás végén a gyer­ mekért. Hangsúlyoznám, hogy mindezt akkor, ha a világon semmi nem indokolja az ilyen nagyfokú kényelmességet. Sokkal önállóbb életre, a terhek és feladatok önálló meg­ oldására képesek gyermekeink. Az a diák, aki kerekpárral jár be az iskolába távoli

KIROPRAKTIKA

91

otthonából, vagy amelyik 2-3 buszmegállónyi távolságot inkább gyalog tesz meg, hogy testét használja, már minden elismerést megérdemel. Az is, amelyik szinte él­ vezettel jár a lépcsőn a lift helyett, hogy szívét és tüdejét erősítse. A lépcsőkön úgy kell járni, hogy a sarok ne is érjen hozzájuk, azért, hogy a láb elülső része erősödjön felfelé járáskor, s fékezze a lépés súlyát lefelé menetelkor. A kettesével, csaknem fut­ va megtett lépcsőfokok^ felfelé kevésbé fárasztóak, mintha teli talppal, egyesével jár-, nánk rajtuk. A kerékpározás roppant egészséges, hasznos képességfejlesztő. A serdülőkorra jellemző gyorsaságimádat veszélyekkel is jár, és itt nemcsak a közlekedési vészhely­ zetekre gondolok. A sebesség fokozott test körüli légáramlást, az pedig fokozott hűlést okoz. Ez még a kánikulában is igaz, a hűlésnek kitett testrész keringése csök­ ken, izmainak merevsége fokozódik, helyi anyagcserezavar lép fel. Szélcsendes idő­ ben persze nem annyira, napsütésnél sem, de nyirkos, nedves időben, hűvös szélben már nagyon is. Fokozza a bőr lehűlését a kipirult, verejtékes bőr. A működő izmok felett kisebb a veszély, de a térdek, bokák, kézízületek bőre védtelenebb, és ilyen védtelen a gerinc izomzata is, ha az öltözék nem megfelelő. A motorkerékpár még vonzóbb, mert még gyorsabb, a kerékpárhoz képest iga­ zi a száguldás. De mennyivel veszélyesebb ! „A két kerék csak két kerék" közleke­ désbiztonsági igazsága mellett a bőr hűtése a kerékpáron jelentkezőnek többszörö­ se, de főleg a kismotor-tulajdonosok erről nemigen akarnak tudomást venni. Alig várják a tél végét, hogy megfuttathassák járművüket, persze az alkalomhoz képest igen szerény védőöltözékben. (Igaz, a jó védőruha árban megközelíti a motor vétel­ árát!). Ráadásul sokkal kevesebb az izomműködés motorozás közben, a nyak, a de­ rék, vesetájak jegesre hűlnek nyáron is. Az ízületi károsodások azonban csak fel­ nőttkorra alakulnak ki, ami ebben az életkorban még nagyon távolinak tűnik. Az egyébként tartáshibás gerinc korai károsodásai a rossz öltözék miatt azonban már korábban jelentkezni fognak. Autóban utazás a legkényesebb: az ablakokat csak kétujjnyira tekerjük le me­ netközben, még kánikulában is. A teljesen leengedett ablakon behúzódó mégoly meleg levegő is ártalmas, mert egyenetlenül hűti az egyik testfelet, nyakat, hátat, derekat. Maradjunk a kocsi normál szellőzési lehetőségeinél. Ha a kocsi áll, akkor persze le lehet engedni az ablakokat, sőt célszerű az ajtónyitás szellőzéshez. Hacsak alkalom nyílik rá, szálljunk ki és mozogjunk! Ha valakinek nagy mozgásigénnyel já­ ró gerince van, jobb, ha vonaton utazik, mert ott bármikor felállhat, mozoghat egy kicsit. Akinek már korán érzékenyebb a dereka, autóbuszon utazáskor célszerű, ha a tengelyek között helyezkedik el, ahol a legkisebb a rázkódás.

92 A

DR. TARACZkÖZI ISTVÁN táplálkozásról

A korán kialakuló túlsúlyos állapot ritkán jelent kivédhetetlen alkati kérdést. A kevés mozgás melletti jó étvágy azonban jól ellensúlyozható megfelelő fizikai aktivitással, segítséget jelent a másik nemnek imponálni "vágyás is, a hiúság ilyenkor előny. Egy biztos, a kövérség nemcsak lelki probléma," hanem az energiabevitel és -felhasználás egyensúlyzavara is. A mozgáshiány depresszióval, világfájdalommal, indítékszegénységgel is együtt jár, így a problémák egész láncolata sújtja a serdülő amúgy is ingatag lelkivilágát. A csontok vékonysága ráadásul kövérség mellett vál­ tozatlan, így a hirtelen testsúlynövekedés relatív túl is terheli azokat. Nem tervezhetünk be kiadós futókúrákat, viszont úszni, kerékpározni lehet. A táplálkozás rendszeressége mellett a vegyes étkezés jelentőségét emelném ki. Sok főzelék, vitamin szükséges a nagy fehérjeigény mellett a fejlődő szervezetnek, lehe­ tőleg hasonló időpontokban. A folyadékfogyasztásban nem célszerű megszorítá­ sokat tenni, ha kalóriabevitelt akarunk csökkenteni. A napi utolsó étkezés és a le­ fekvés között legalább 3-4 óra teljen el, sohasem szabad teli gyomorral ágyba men­ ni, az étkezések után mozgásnak lennie kell! (Egy római mondás szerint: Ebéd után járj ezer lépést és mindig egészséges leszel!).

Az egészségtelen ételekről és italokról A divatos színes-cukros üdítőitalok többsége gyengíti a szervezetet. Csak a tiszta ivóvíz és a célzottan alkalmazott gyógyteák az elfogadhatóak. A felnőttek is sokat problémáznak az olajjal vagy zsírral készített ételek egészséges voltáról, az érelme­ szesedés, a magas koleszterinszint szerepéről. A tanácsom a következő: bármelyiket lehet fogyasztani, a lényeg az, hogy míg főzéssel a víz hőmérséklete kuktában is alig éri el a 120 fokot, addig mind a zsír, mind az olaj 500-600 fokot érhet el, a vele így elkészített táplálék (sült burgonya, kirántott hús, hal, sültek) már inkább terhet, a májnak mérgező és emészthetetlen anyagok szervezetbe való bevitelét jelentik, mint a test táplálását. Nem értékes darabja tehát a háztartásnak a fritőz sem. A pattogatott kukorica kisütése előtt sózott olajban ázik, amitől sütés után szépen „kinyílik". Fogyasztása nemcsak értelmetlen, hanem kifejezetten káros is. Előnyösebbek tehát az alacsony hőmérsékleten készült ételek, a salátaféleségek, nyers éte­ lek, párolt zöldségek, levesek, melyek a közhiedelemmel ellentétben táplálóak és egészségesek is.

KIROPRAKTIKA A

93

dohányzásról Tönkreteszi a gyomorbélrendszer felső harmadának működését, hurutot okozva,

hozzásegít a gyakoribb felsőlégúti hurutokhoz, allergiához, asztmához. Tüdőrákot okozó szerepe közismert. A csontritkulás egyik leggyakoribb okozója. Legnagyobb ártalma azonban talán a hozzászokás, a függőség kialakítása, a „személyiség tor­ zítása". A hajlott hátú emberek tüdőkapacitását a minimumra képes csökkenteni. A dohányzás és a sport összeférhetetlen egymással (az egészséges élet csak dohány­ zás nélkül létezik!). A dohányos ember környezetében mindenki rosszul érzi magát.

94

DERÉKFÁJÁSRA AJÁNLOTT GYAKORLATOK (A LEGGYAKRABBAN ALKALMAZOTT FELADATOK GYŰJTEMÉNYE) ÉGEZZE EL AZ ORVOSA VAGY A GYÓGYTORNÁSZA ÁLTAL TANÁCSOLT FELADATOKAT OTTHONÁBAN, ÖNÁLLÓAN! -

Ki0PRAKTIKA

A KIROPRAKTIKA EFFEKTIVITÁSÁNAK . ÉRTÉKELÉSE - t ó A kiropraktika effektivitásának értékelésére a klinikai szimptómák dinamikájá­ nak adatai szolgálnak: 1.A

beteg szubjektív érzései

2. A paravertebrális izmok tónusa, 3. Hátsó tövisnyúlványok egymáshoz való helyzete, 4. A vegetatív idegrendszer, érreakciók és fájdalomszindrómák dinamikája. A legjellemzőbb jel az ún. „ízületi csukódás" hangja, mely arról tanúskodik, hogy megszűnt a csigolyaközi porckorong kidomborodása, és megszűnt a kísérő mozgási szegmentben tapasztalt blokk. Tapasztalhatjuk, hogy a korrekciót követően a gerincoszlop, illetve az ízületek mozgásának térfogata növekszik. A disco-spondylo-gyöki konfliktus következtében, a külső hatásra elsősorban a szimpatikus idegrendszer a legérzékenyebb, főleg a C7-L2 szakaszig terjedően. A vegetatív idegrendszer egy autonóm idegrendszer, amely a neutrotrophikus regulá­ ciót szabályozza a visceralis szervekben. Ha ezen idegszálakra gyakorolt sérülése­ ket korrekcióval megszüntetjük, akkor javul az ezek által beidegzett visceralis szer­ vek, szervrendszerek működése. Példának álljon itt Thorp McKlusky néhány összegyűjtött statisztikai adata: 39 allergiás beteg

87,2 %-a

355 asztmás beteg

80,5 %-a

423 idült mellüreggyulladás

83,2%-a,

141 szénanátha

81,6 %-a

208 thortikollis

93,2%-a,

145 fejfájás

69,0 %-a

gyógyult vagy sokat javult.

25 Meier-szindróma

72 %-a,

A l u m b á l i s gerincszakaszon a l k a l m a z o t t t e c h n i k á v a l : 1030

porckorongsérv

88,2%-a,

269

menstruációs zavar

81,8%-a,

167

gyomorfekély

80,2%-a gyógyult vagy sokat javult.

A z általános m e g b e t e g e d é s e k k ö z ü l : 447 idült arthritis 73,3%-a, 270 gennyes mandulagyulladás 89,9%-a, 52 316 92

idült ekcéma

84,0%-a,

magas vérnyomás

73,0%-a,

alacsony vérnyomás

73,6%-a gyógyult vagy sokat javult.

98

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A neurotikus kórképek gyógyulási ideje átlagában a felére csökkent. A kiropraktikai korrekció megítélésére jó útmutatóul szolgál a szív-, és érrendszer is. E rendszer állapota a korrekciót követően javul, a vérnyomás 10-20 %-kal csök­ ken. A mellkasi szakasz korrekciója effektivitásának egyik legjobban mérhető jele az agyi vérkeringés megváltozása. A korrekció következtében javul az artériás vérellá­ tás és a vénás elfolyás a vertebro-basillaris edényekben. A betegek egy részénél azonban az első korrekciót követően vertebro-basillaris ke­ ringési elégtelenség léphet fel, az ún. nyaki migrén tünetei fokozódhatnak vagy megjelenhetnek. Ilyenkor az in-effektivitás vagy a rövid ideig tartó effektivitás (mely néhány óráig, napig tart) arra utal, hogy nem korrigálható patológiai elválto­ zással állunk szembe (III., IV stádiummal vagy a gerincszegmentumok instabilitá­ sával állunk szembe). Mindez a további manipulációk ellenjavallatául szolgál. Ilyen esetekben a fentiekben ismertetett intézkedések mellett alkalmazni kell a biostatikus korrekciót, a gerincoszlop hypermobilitásánál leírt eljárásokat, egyidejű fizikoterápiával és gyógyszeres terápiával. A konzervatív gyógyítási metódusok si­ kertelensége esetén elülső, ill. hátulsó stabilizációs operációkra is sor kerülhet. Időseknél 0,6 %-ban előfordul, hogy korrekció után fájdalom jelentkezik a bordaés a csontporchatáron. Bár röntgenológiailag itt törések nem mutathatók ki, mégis a szindróma 1-2 hétig megmarad. Ennek hátterében állhat az az egyszerű ok, hogy a csontporc ízesülése a mindennapi élet során krónikus előrehajló helyzetben fixá­ lódott. Ezeknél a betegeknél 1,5-2 hónap múlva a korrekció szövődményeket már nem hoz létre. Nem tűnnek megalapozottnak a korrekciók igen erős fájdalom esetén, melyet a nagyfokúan megfeszült paravertebralis izmok okoznak. Ezekben az esetekben a korrekciónak kicsi az effektivitása és sok esetben a fájdalom erősödéséhez vezethet­ nek. Ezt az alábbiak magyarázzák: amikor egy erős disco-spondylo-gyöki konfliktus által létrehozott fájdalomszindróma van és reflektorikusan a paravertebralis izmok kontraktúrája jön létre a porckorongsérv következtében (amikor még a rostos gyű­ rű nincs átszakadva - 111/A stádium), az ideggyöki ödémák és a normális anatómi­ ai-fiziológiai helyzet visszaállítása a leírt fogásokkal lehetetlen. A korrekció során alkalmazott fogásokkal a kidomborodásokat vagy tovább erősítjük, vagy megváltoz­ tatjuk a lokalizációját (pl. hátulsó-oldalsóból paramedián lesz), vagy ellenkező eset­ ben ellenoldali. Emiatt alteráló scoliosis jön létre. Ezekben az esetekben először a fájdalomszindrómát kell kiküszöbölni: Novocain-blokáddal, dehidratációval, relaxá­ ciós masszázzsal, biostatikus korrekcióval, akupunktúrával, akupresszúrával. Ha az izomfeszülés csökken, akkor javallott a biodinamikus korrekció. A statikus-dina­ mikus korrekciók és a konzervatív gyógyítás teljes ineffektivitása arról tanúskodik, hogy kifejezett porckorongsérwel állunk szemben. Ilyenkor operatív eltávolítása ja­ vasolt.

KIROPRAKTIKA

99

A KIROPRAKTIKAI K E Z E L É S LEHETSÉGES SZÖVŐDMÉNYEI Ha a kiropraktikai korrekciók során a javallatokat, ellenjavallatokat, az alapos ki­ vizsgálásra, a pontos végrehajtásra vonatkozó szabályokat betartjuk, akkor a szö­ vődmények lehetősége a minimálisra csökkenthető. Ekkor nem fordulhat elő, hogy emlőrák vagy prosztatarák okozta csigolyaáttét­ fájdalmat kezelünk csontkovácsmódszerrel,

és ezáltal gyakorlatilag rokkanttá

tesszük az illetőt. Nem következhet be, hogy kizáródott porckorongsérv esetén végzünk korrekciót, ami által a kocsonyás mag sequestrálódik, megsértve a gerincvelőt vagy a cauda equinát, melynek további következménye a kismedencei szervek diszfunkciója, ill. paraplégia. A lehetséges következményekre, veszélyekre állandóan gondolni kell a kiroprak­ tikai kezelés előtt. Hadd álljon itt tanulságul két általam elkövetett hiba.

Tanulságul: Minden ember csontvázának erősségét számtalan tényező befolyásolja, értelem­ szerűen különbség van egy 30 éves sportoló és egy 70 éves idős hölgy csontozatának hajlékonysága, kalciumtartalma, rugalmassága között. Első esetben egy Európa-bajnok cselgáncsozó fordult hozzám háti szakaszon je­ lentkező fájdalmaival. A 90 kg-os tökéletesen kidolgozott izomzatú fiatalembernél a diagnózis, lágyrésztechnika és mobilizáció után, számítva a hatalmas izomkötegek nagyfokú ellenállására, rosszul méreteztem fel a manipuláció során szükséges erő­ hatás mértékét, ezért egy nagyobb lökést követően az illető, nemhogy fájdalmának csökkenését, hanem fokozódását jelezte. A röntgenfelvétel bordatörést állapított meg. A második esetben egy 70 éves idős hölgy kezelése során, a megfelelő kivizsgálás és előkészítést követően, maximális óvatossággal végezve a manipulációt - hisz tud­ tam, hogy ebben a korban igen előrehaladott csontritkulással állok szemben - a lá­ gyan, apró mozdulatokkal végrehajtott gyakorlat ellenére is egy borda szintén eltö­ rött. Jó, ha mások hibájából is tudunk tanulni, de a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a kiropraktikai kezelés során minden ember más és más, és sajnos, csak egyéni hibá­ inkon keresztül tapasztalhatjuk meg ezen terület veszélyességét és lehetőségeinek határait.

101

ESETISMERTETÉSEK A

sokat

szenvedett

gépkocsivezető *

Kiskőrösről telefonált egy aggódó feleség, hogy szeretné férjét elhozni hozzám, mert már gyakorlatilag az ország összes kórházát, klinikáját, idegsebészeti osztá­ lyát végigjárták, de férje állapota nemhogy javult volna, hanem már gyakorlatilag mozgásképtelen. —A jelzett napon valóban egy szinte járásképtelen, 50-55 év körüli férfit támogat­ tak be a rendelőbe, ahol az illető azonnal beleroskadt a székbe. Mint elmondta, közel 30 éven keresztül gépkocsivezetőként kereste kenyerét. A több ezer km-es monoton utak, az állandó rázkódás, a lehúzott ablak mellett törté­ nő vezetés, a rossz testtartás miatt kialakult nyak- és hátfájdalmak végül odáig jut­ tatták, hogy 50 éves korában rokkantnyugdíjazták. Hiába az otthoni pihenés, elég, ha csak felkel, olyan erős szédülési rohamok jönnek rá, hogy napjában többször el­ esik. A szédülési rohamok mindig kifejezetten erős hányingerrel, és napi 1-2 há­ nyással párosulnak. A nyakában, hátában és a fejtetőre húzódó fájdalmak, melyet az ott levő izmok görcse okoz, olyan erősek, hogy éjszaka nem tud aludni. De az említett szédülés mi­ attjárni sem tud, így félig ülő, félig fekvő helyzetben, kábán tölti az éjszakáit. Végigjárva a kórházi stációkat, mindenütt megállapították, hogy kifejezett előre­ haladott nyaki meszesedése van. Az agyat ellátó erek is elmeszesedtek, ezek együt­ tes hatása miatt az agy nem kap elég vért, és a fentebb jelzett tünetek szinte mind erre vezethetők vissza. A mai orvosi tudás mellett ezen az állapoton már műtéttel sem tudtak segíteni, ezért felírták a szokásos értágítókat, fájdalomcsillapítókat, amit a beteg az előírt fizikoterápiás kezelések, nyújtások mellett szedett, de haszta­ lan volt. A beteg kérése hozzám csupán az volt, annyiban segítsek neki, hogy éjszaka 2-3 órát tudjon aludni, a nyakában jelentkező fájdalom szűnjön meg, és a napi többszö­ ri hányás és hányinger ne legyen. Nem kérte, hogy megszűnjön a szédülése, a fülzúgása, hogy sétálhasson újra vagy végignézhesse a tévéműsort. Megjegyzendő, hogy a beteg környezetében lévők, a segítőkész feleség és gyere­ kek, szinte a szó szoros értelmében idegileg kimerültek a férj, ill. apa állandó szen­ vedéseit látva, azt tehetetlenül végignézve. A beteg kb. 10 évvel idősebbnek látszott koránál, a 180 cm magas ember 50-55 kgra lefogyott a gyógyszerektől kialakult gyomorfekélye, valamint a hányástól való fé­ lelme miatt. Homlokán mély fájdalomráncok húzódtak, arcán és tekintetében állan­ dó rettegés tükröződött, hisz mindig félnie kellett, mikor jön a következő szédülési roham, mikor esik el újra, mikor hányja el magát ismét, mikor hasít az éles fájda­ lom a lejébe.

102

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

Más természetgyógyászati módszereket is alkalmazva az átvizsgáláshoz, mely so­ rán elsősorban a gerincoszlop csigolyáinak egymáshoz való elhelyezkedését figyel­ tem, ill. a csontrendszert részletesen áttanulmányozva azt állapítottam meg, hogy igen előrehaladott meszesedés található a gerincoszlop teljes terjedelmében, melyet következményesen kialakult jellegzetesen hátracsukló fejtartás és erősen hátragör­ bült háti szakasz jellemzett. A legkritikusabb a C 1 - C 2 és a C5-C6 nyakcsigolyák szakasza volt. Tudvalevő, hogy ezen csigolyák elmozdulása következtében a csigolyában futó ún. nyaki csigolyaerek (artéria vertebralis) az elmozdult csigolyák nyomásától megtö­ rődnek, valamint ha ehhez még párosul az érrendszer

meszesedése, mindénké

pen az agyalapi területek vérellátásának zavarát okozva, a beteg által felsorolt tü netekhez vezetnek. A beteget a korábban ismertetett akupresszúrával ellazítottam, majd erélyes masszázst végeztem a nyaki és háti szakaszon. Tekintettel a férfi állapotára, figye­ lembe véve, hogy a majd egy évtizedes hiányos táplálkozás miatt nagyfokú csontrit­ kulásra számíthatok, ezért mozdulataim maximálisan óvatosak, lágyak voltak. A beteg nyakának állapotára próbáljanak elképzelni egy betonoszlopot, annak ke­ ménységét és ridegségét. Félórai masszázs után is éppen csak meg tudta mozdítani fejét. A második kezelés során különös figyelmet fordítottam a gerincoszlop háti szaka­ szára, hisz a betegnek gyomorfekélye is volt. A Head-zóna-elmélet szerint tudjuk, hogy megfelelő csigolyák magasságából kiinduló idegszál nemcsak a hozzá tartozó' izomrostokat, bőrterületet idegzi be, hanem ezen idegszál második szála a szelvé­ nyek magasságában lévő belszerveinkhez fut. A háti szakasz csigolyáinak és a gerincoszlop mellett futó izomzat fellazításával normalizáltuk a belszervekhez futó ideg működését, ezek működésének javulása eredményeként ezen szervek vérellátása, ún. trofikus funkciója is javult. Nagy örömömre szolgált látni, hogy a 3. kezelésre érkező beteg egyedül fel tudott jönni a lépcsőn, és büszkén mutatta, hogy szinte már kapaszkodnia sem kell a kor­ látba. Az illető kifejezetten súlyos állapotára tekintettel 5 kezelést végeztem. A beteg az utolsó kezelésre saját gépkocsiján érkezett, melyet már 5 éve nem tudott vezetni. A hányása teljesen megszűnt, a hányinger minimalizálódott. Szédüléséről pedig annyit, hogy naponta 4-5 km-t kerékpározik, mely az általam előírt mozgásterápia része. Szeretném felhívni a figyelmet az egyénre szabott tornagyakorlatok jelentőségé­ re! Ezen beteg gyógyulását nem én okoztam, csak 10-20 %-ban tudtam hozzájárulni. Én a gyógyuláshoz vezető utat mutattam meg, jelöltem ki. Hisz a gyakorlatokat a beteg végezte, neki kellett saját testét rákényszerítenie, hogy merev nyaka es hála visszanyerje kb. 10 évvel ezelőtti állapotai, Házilag ké-

KIROPRAKTIKA

103

szült bordásfalat és nyújtót terveztünk számára, melyen nyújtó- és hátizom-erősítő gyakorlatokat végzett. Kezeléséhez zsurló-, feketenadálytő krémet és Thetis fürdősót alkalmaztunk. A beteg félévente jár kontrollra. A szükséges kontroll- és helyreigazító kezelés kapcsán szeretném megjegyezni,— hogy autónkat rendszeresen elvisszük olajcserére, műszaki vizsgára, de testünkkel nem tesszük ugyanezt. Pedig mindenki számára javasolt, hogy félévenként, éven­ ként menjen el kiropraktorhoz és egy helyreigazító kezelésen vegyen részt, ezzel ko­ moly gerincpanaszok kialakulását, kiújulását előzheti meg.

A

totyogós

bácsi

esete

Ezzel a furcsa kifejezéssel kell élnem, hogy érzékeltessem azon idős úriember ál­ lapotát, akinek legszembetűnőbb tünete az volt, hogy 15-20 cm-es lépéstávolsága miatt aprókat lépve, totyogva járt. A mindkét oldali csípőízületében lévő meszesedés és ízületi kopás, valamint a jelentkező döbbenetes nagy fájdalom miatt nagyobb lépéseket megtenni nem tudott. Lehajlásra, guggolásra képtelen volt, emiatt a 42-es lábára 3-4 számmal nagyobb cipőt hordott, mivel csak olyan cipőt vásárolhatott, amelybe állva bele tudott lépni. Ennek következtében az apró totyogó lépteivel egy időben a lábán lévő hatalmas ci­ pők ide-oda lötyögtek. Elmondta, hogy panaszai gyakorlatilag már több évtizedre vezethetők vissza. Lé­ péstávolsága egyre szűkül, fájdalmai egyre fokozódnak, a gyógyszerek semmit sem segítenek. 5 év óta minden kórházi osztályon egyértelműen az ún. totál-csípőproté­ zis beültetését javasolják. Átnézve a röntgenfelvételeket, mint orvos szintén egyetértettem a csípőprotézis beültetésével, de mint természetgyógyász-orvos hatalmas kihívást éreztem ezen be­ tegség megoldására, mely e szakma megdicsőülését is jelentené. A betegnél korának és állapotának megfelelően óvatos testmasszázst és akupresszúrát végeztem, majd nagyon enyhe mobilizáció következett. A beteg lépéstá­ volsága a 3. kezelést követően 30-40 cm-re növekedett, majd az 5. kezelést követő­ en úgy távozott a rendelőből, hogy leguggolt és lehajolva bekötötte a cipőjét. A beteg, aki botra támaszkodva totyogott be a rendelőbe, most gyógyszerek nél­ kül él, és bot nélkül sétál Kecskemét utcáin. A csontkovácsolási rendszeren kívül zsurlókrémet és Thetis fürdősót alkalmaz­ tunk, és természetesen egyénre szabott tornagyakorlatokat is írtam elő.

1 0 4

TARACZKÖZI ISTVÁN

Ha

tudtam

volna...

Egy 50 év körüli, kifejezetten túlsúlyos, kedves asszonyka keresett fel a rendelőm­ ben. Térdér nem tudta hiajlítani, a bal lába teljesen merev volt. Leguggolni, letérdel­ ni nem tudott, mely a napi tisztálkodás és a szükségletek elvégzésében is problémát jelentett. A hölgy mindenféle reumatológiai, ortopédiai vizsgálaton, kezelésen részt vett, számtalan kenőcsöt, gyógyszert próbált ki, ízületébe injekciót_kapott, mindez azon­ ban semmit sem segített az előrehaladott ízületi kopás, ill. következményes meszesedés, idült ízületi gyulladás problématikáján. Sorsa szinte megpecsételődött, a ha­ talmas fájdalom miatt - melyet minden lépésnél tapasztalnia kellett -állandó és egyre nagyobb dózisú fájdalomcsillapítók, kenőcsök, kúpok használatára volt szo­ rulva. A betegnél ismertettem a csontkovácsolás lényegét és felhívtam a figyelmét, hogy ezen módszer csak bizonyos fájdalom, netán könny árán érhet el sikereket. Erre minden betegem figyelmét felhívom, hogy ne érje őket váratlanul, valamint azt is elmondom, hogy amennyiben a legjobb gyógyító szándékom ellenére, de tévedésem miatt valamelyik csontját eltörném, a felelősséget közösen kell vállalnunk. A hölgynél a megfelelő előkészítés után az ún. nagyízületek átmozgatásával foly­ tattam gyakorlatomat. Ilyenkor a térdízületet maximálisan, a még elviselhető fájda­ lom határáig hajlítjuk be, felmérjük a hiányzó mozgásküszöb mértékét, majd egy hirtelen, gyors, de nagyon erős és határozott mozdulattal megtörjük azokat az idült összenövéseket, melyek ennek az ízületnek a funkcióját, fiziológiás mozgáshatárait beszűkítették. Ennél az esetnél az volt számomra az örökre emlékezetes, hogy a mozdulat vég­ rehajtásának pillanatában a hölgy szájából egy döbbenetes nagy üvöltés, majd azt követően félelmetes káromkodástenger indult meg, melyben sűrűn emlegette csa­ ládfámat is. Arcán eközben patakzott a könny. Hatalmas fájdalommal járt az ízület helyreigazítása. Miután jól kisírtuk egymás vállán magunkat, a hölgyet megkértem, hogy próbál­ jon leguggolni. A hölgy, akinek a bal lába teljesen merev volt és a legkisebb hajlításra sem volt képes, saját maga legnagyobb csodálkozására szép lassan - először ka­ paszkodva - guggolni kezdett, és szinte teljesen le tudott guggolni. Ennél az asszonynál 2 kezelésre volt lehetőség. Azóta is kapok üzeneteket tőle: végzi az elő­ írt gyakorlatokat, jól érzi magát, de kontrollra nem jön, mert nagyon fél.

KIROPRAKTIKA

Petefészek

-gyulladás

A hölgyolvasók és a nőgyógyász kollégáák figyelmét szeretném azon petefészekgyulladásra,illetve kismedencei fájdalom esetére felhívni, amikör nincs hőemelkedés, nincs tapintható elváltozás, vérzés, vagy egyéb konkrét klinikai jel, csak egye­ dül a fájdalom. Ha a különböző irányzatú kivizsgálások során nem találnak konkrét okot, menjenek-el, illetve küldjék el betegeiket csontkovácshoz. Az ilyen esetek többségében persze mindig ráfogják valamilyen okra, hogy mitől lehet a kismedencei érzékenység. Antibiotikumot írnak elő, és ha van hurkok, azt le­ veszik. És tapasztalhatják, hogy hiába szedi a páciens az antibiotikumot 1 hét óta, fájdalmai nem szűnnek meg. Különösen azoknak a nőknek a figyelmét hívom fel erre a problémára, akik amúgy is tapasztalják, hogy a menstruáció alatt a keresztcsontjuk, az ágyékcsigo­ lyájuk, netán a farokcsigolyájuk fáj. Ok szokták ilyenkor azt mondani, hogy „Le­ szakad a derekam". Szinte jellegzetes kifejezésük. Ezeknél a hölgyeknél eleve adott valamilyen apró eltérés, kicsit szűkebb lehet a derék-, keresztcsonti és az ágyékcsi­ golyáknál kilépő idegek nyílása. Tudjuk, hogy a menses alatt nemcsak a nemi szer­ vek, hanem az egész altest, beleértve a csigolyaízületeket is, megduzzad, vérbő lesz. A porckorongok is megduzzadnak, így a kilépő ideggyökök számára még kevesebb lesz a hely, létrejön ezek irritációja, melynek következtében petefészek-gyulladásra utaló tünetek jelentkezhetnek.

*

Azok a hölgyek, akiknek a különböző orvosi kezelésekre sem reagáló kismedencei fájdalmaik vannak, feltétlen forduljanak kiropraktorhoz, mert valószínű, hogy az ágyéki 5-ös csigolyával van probléma, vagy a farokcsigolyák elmozdulásával vagy tö­ rést követő rossz összeforrásával állunk szemben. Ezen utóbbi problémakör szinte külön fejezetet érdemelne. Itt azon anyukák fi­ gyelmét kérném, akiknél jellemző volt, hogy első terhességük pl. 8 hetes korban, a második pl. 18 hetes korban ment el, tehát az egymást követő terhességeik min­ denféle kimutatható ok nélkül, spontán megszakadtak. Gondoljanak ezen fark­ csigolya patológiás helyzetére, amikor befelé fordulva, ülőhelyzetben állandóan a méhszájat nyomja, ingerli. Az első szülést követően, mikor a fejecske áthalad a medencén, ezen farkcsigolya-defektus a nagy nyomás hatására kifelé kitörik vagy kihajlik, és utána már mobilissá válik, problémát nem okoz. Ezen csigolya menses alatt erős, szinte elviselhetetlenül bővérű, szakadozó fosz­ lányokat is tartalmazó méhvérzést is okozhat. A nők egy részénél ezen farkcsigolya gyulladása a szó szoros értelmében ülési kép­ telenséget okoz. Ez a néhány cm-es, pár csontocskából álló képlethez fontos ínsza­ lagok csatlakozak. melyek a medence stabilitásához is hozzájárulnak. Ezen apró csontképlet defektusa többévi szenvedést tud okozni. Ilyen esetekben maximális kí-

106

DR. TARACZKÖ2I ISTVÁN

mélés szükséges ezen betegek számára, illetve amennyiben helyremozdítható, úgy kiropraktikai módszerrel kell helyretenni. Visszatérve az idült petefészek-gyulladásra, azt tapasztaljuk, hogy 1-2 kezelést kö­ vetően a panaszok megszűnnek. Az idült petefészek-gyulladások~20-30%-át teszik ki a hasonló esetek. Tehát ezen betegség sikertelen orvosi kezelés után mindenkép­ pen érdemes elmenni kiropraktorhoz7

Tomboló

fej görcs

A 35 éves fiatalasszonyt^ "naponta jelentkező, a legváratlanabb helyzetben fellé pő kifejezetten erős migrénes görcsök hozták rendelőmbe. A görcsök -olyan erősek voltak, hogy ilyenkor munkáját nem tudta végezni, az irodahelyiségből ki kellett mennie. Hiába szedte marékszámra a különböző fájdalomcsillapítókat, görcsoldókat, sem­ mi sem segített. Mivel a fájdalmak a legváratlanabb pillanatban jelentkeztek, egyre inkább társa­ ságkerülő lett. Betegsége kihatott családi életére is, a rohamok alatt férjével, gyer­ mekeivel durván beszélt, kiabált. Viszonyuk egyre romlott. Jól ismert a migrénnel kapcsolatos általános nézet, mely tipikusan női betegség­ nek, hisztériának tulajdonítja ezt a betegséget, holott méréses vizsgálatok igazol­ ták, hogy a migrénes görcsök alatt a szülési görcsök erősségével megegyező, sőt an­ nál erősebb fájdalmak is jelentkezhetnek. A röntgenvizsgálatok és egyéb' idevonatkozó vizsgálatok semmilyen komoly elté­ rést nem mutattak, a betegnek a szokásos fizikoterápiás kezeléseket, nyugtatókat írták fel a fájdalomcsillapítók mellett. Szeretném megjegyezni, hogy a kiropraktor számára a röntgenfelvételek mellett a csigolyatövisnyúlványainak elmozdulása adja a legfontosabb támpontot a diagnó­ zis felállításához. A csigolya minimális elmozdulása a tövisnyúlványon már több mm-nyi elmozdulás formájában jelentkezik. Az elmozdulás mértékéből pontosan meg tudjuk állapítani az esetleges ideggyöki becsípődés helyét és fokát is. A másik problémakör, a csigolyatestek közötti rés csökkenése, a magasság csökke­ néséből adódik. Ez valójában a kor előrehaladtával, egy degeneretív folyamat követ­ keztében, magától értetődő folyamatnak tekinthető. Jól ismerjük, hogy felkelés után néhány cm-rel magasabbak vagyunk, hisz alvás közben, vízszintes helyzetben a porckorong tehermentes, pihen, táplálékkal töltő­ dik fel. Folyadékkal megduzzadva az egyes porckorongok tizedmilliméternyit növekszenek, melyek azonban összeadódva az egész test néhány cm-rel való megnö­ vekedését is eredményezhetik. A porckorongoknak nincs saját vérellátásuk, ozmotikus úton, a szomszédos terü­ letekről szerzik be a szükséges tápanyagokat. A porckorong állapota nagyon iügg a mindennapi táplálkozásunktól.

A legveszélyeztettebbek a valamilyen kúrát, diétát, egyoldalú táplálkozást folyta­ tők, ők azok, akik a porckorongot tápláló, erősítő tápanyagokat nem esznek. A leg­ fontosabb a C-vitamin, valamint a kalcium és a magnézium. Fontos a szervezet só-víz háztartásának egyensúlya is. Óhatatlan, hogy a szokásos fogyókúra miatt nem a megfelelő -minőségű és vitamintartalmú anyagok kerülnek a szervezetbe, melynek következtében a porckorongok viszonylag sérülékenyebbé válhatnak, de­ generálódni kezdenek, ellaposodhatnak, kiboltosulhatnak. A porckorong regenerálódási folyamatában jó hatású a zsurló- és a fekete nadálytő krém A gerincoszlop normális tartását és az onnan kilépő ideggyökök szabad útját á csigolyatesteket körülfogó, azok mellett haladó izomkötegek biztosítják, azoknál, akik­ nél ezek az izomkötegek nem funkcionálnak: tehát nem dolgoztatják őket, a moz­ gásszegény életmód következtében ellazulnak, elsatnyulnak, így nem akadályozhat­ ják meg a csigolyatestek elmozdulását, az ideggyökök rövidebb-hosszabb ideig tartó becsípődését. Ilyen izomellazulással és porckorong degeneratív elváltozással találkoztunk annál a hölgynél is, akinél az ülőmunka következtében kialakult rossz testtartás miatt a nyaki 1-2-es csigolyák immobilizációja jött létre. Ilyen esetekben a legfontosabb a csigolyatestek megfelelő helyretétele után az egyénreszabott torna kiírása. A fitalasszonynál szinte az óvodáskorba kellett viszszamenni, és azokat a gyakorlatokat kellett elkezdeni, melyeket kisgyermekkorban kellett volna elsajátítania. A legfontosabb szabály a mozgás elkezdése volt. A nyaki és háti szakaszra nyújtó- és izomfejlesztő mozgásokat írtam ki: nyújtózás, függeszkedés, húzódzkodás, gyors- és hátúszás, (nyaki problémáknál a mellúszás nem javasolt!) továbbá laza fejtorna, séta. A hölgynél 2 kezelést és a házi feladatnak előírt tornagyakorlatok végzését köve­ tően a panaszok 1 hét után teljesen megszűntek. Az előírt gyakorlatokat rendszere­ sen végezve a hölgy azóta is tünetmentes. Nagy mennyiségű gyógyszer beszedésétől mentettük meg, visszanyerte régi élet­ kedvét és teherbírását (sőt, ez növekedett ! ) , családjával normalizálódott a kapcso­ lata, újra társaságba jár. Meg kell jegyeznem, hogy a hölgy tipikus civilizációs betegségben szenvedett. Ele­ tünkben a kényelmi szempontok a legfontosabbak, autóval, busszal utazunk, fizikai munkát nem, vagy alig végzünk. A mozgáshiány gyakorlatilag nyomorékká tesz bennünket. Tanácsom azok számára, akik állandó ülő- vagy állómunkát végeznek, ha még nincs is panasz gerincükre, kezdjenek el újra járni, sétálni, mozogni. Lehet, hogy annyi is elég, ha két megállóval hamarabb leszállnak a villamosról és hazasétálnak. Mert az izmokat mozgatni, edzeni kell, hogy normális funkciójukat hibátlanul el tudják látni még évek múlva is.

108

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A

testépítő

Jól szituált, 30 év körüli fiatalember jelentkezik a rendelésen, aki elmondja, hogy fél éve meglévő hátfájdalmaival a szegedi klinikán volt k i v i z s g á l á s , a röntgenfel­ vétel elváltozást n e m mutat, az injekciókezelések nem használtak: Akupunktúrás kezelésre is járt, de panaszai nem szűntek meg. A hátfájdalom a bal oldali lapocka és a gerincoszlop közötti izomkötegben jelent­ kezik és bal karját alig tudja mozgatni. A fájdalmak olyan erősek, hogy már az ön­ gyilkosság gondolatával foglalkozik. A vizsgálat során a Th3-as csigolya bal oldalra történő blokkját tapasztaltam. A megfelelő lágyrésztechnika és mobilizáció után - a manipulációt elvégezve - a blokk oldódott. A beteg 2 kezelés után tünetmentesen távozott. Az anamnézis során a beteg elmondta, hogy rendszeresen jár body-building edzés­ re, ahol ez a fájdalom mindig a fekve nyomásnál jelentkezett. Ezen mozgásgyakor­ latot a beteg számára megtilottam és egyéb, szükséges tornagyakorlat végzésére utasítottam. A beteg 2 nap múlva keresett, hogy a korábbi erős fájdalom ismét jelentkezett az anyagiak nála nem számítanak - szeretne ismét jönni kezelésre. A beteget fogadva, elmondja, hogy body-building edzésen vett részt, ahol az első fekve nyomás gyakorlat során a fájdalom azonnal visszatért. Átvizsgálva a beteget, a legelső vizsgálat során észlelt elváltozásokat tapasztaltam. A betegnél oldottam az ízületi blokkot, majd felhívtam a figyelmét, hogy a korábban javasolt gyakorlatokat kell végeznie, de ő a számára tilos gyakorlatokat végezte. Mivel nem tartotta be elő­ írásaimat, megkértem, hogy a jövőben a saját hibájából kiújuló panaszaival ne ke­ ressen. Vannak betegek, akik semmit sem hajlandóak saját gyógyulásuk érdekében tenni.

109

RADIOMETRIA A KIROPRAKTIKÁBAN DR.

VERESS JÁNOS

—A radiológiai vizsgálatok a mozgásszervi panaszok diagnosztikájában konvencio­ nális vizsgálatnak számítanak. Többletinformációhoz vagy úgy jutunk, hogy a ha­ gyományostól kissé eltérő (dinamikus, célzott réteg, bizonyos beállítás, fókusztávol­ ság megválasztása) vizsgálatokat végzünk, vagy úgy, hogy eleve meglévő, de jelen-, tőség nélkülinek tudott jeleket keresünk, aprólékos méréseket végzünk, az eddig is észlelt, de kevéssé értékelhetőnek tartott jelenségekre figyelünk, sőt azokat keres­ ni is fogjuk. Mindenesetre méréseinket rendszer alapján végezzük. A CT-, MR-, UH- és izotópvizsgálatok külön kategóriába tartoznak, a későbbiek­ ben ezért csak a bármely röntgenmunkahelyen elvégezhető vizsgálatokkal foglalko­ zunk. Nem kívánható meg sok esetben, hogy saját igényeink szerint készüljenek el bizonyos testtájrakról felvételek, de ne keseredjünk el, a hagyományos beállításban készült típusfelvételek is elég sok információt hordoznak. Leginkább arra számít­ sunk, hogy semmiféle külön kegyben nem részesülünk, így a legtöbb, amit kiro­ praktikai érdeklődésünk érdekében tehetünk, az szemléletünk alakítása, amely a gyakorlati munka során óhatatlanul be is következik. Ahol viszont lehetőség nyílik jó partneri kapcsolat kialakítására a radiológiai osztállyal, ott éljünk a lehetőséggel indokolt esetben olyan vizsgálatok tekintetében, ahol információnyerésre van esé­ lyünk. Minden esetben vegyük azonban figyelembe, hogy a vizsgálatok nem csekély su­ gármennyiséggeljárnak, főleg a medence és a lumbo-szakrális gerinc vizsgálata ese­ tében. A genitáliák közelsége az ólomborítás védelmét igényli, de a szórt sugárzás még így is jelentős. Minden esetben előzze meg pontos anamnézisfelvétel és fiziká­ lis vizsgálat a röntgenvizsgálatot. Nem szükséges túl gyakran vizsgálni egy-egy tájékot, hiszen a fejlődési variációk, az életkorra jellemző aszeptikus nekrózisok tudatában hosszú hónapokra, olykor évekre szóló információkhoz jutunk. Fokozottan igaz ez felnőttkorban. Általában véve, ha nincs eldöntendő problémánk, csak röntgennel megválaszolható kérdé­ sünk, ha a röntgenvizsgálat nem fogja előreláthatólag megváltoztatni a terápiát, ak­ kor tekintsünk el a vizsgálattól. Ne habozzunk viszont kérni akkor, ha megaka­ dunk, a kezelés hatástalannak vagy ártalmasnak bizonyul, ha nehezen megmagya-

110

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

rázható jelenségekkel táláljuk szemközt magunkat. A ritkán, célzott kérdéssel vég­ zett vizsgálat hatékonysága a rutinvizsgálatok értékét százszorosan felülmúlja! A radiológussal a konzultációk elkerülhetetlenek, hiszen ő jobban ismeri az ese­ tek nagy részében a felvételi körülményeket, a kép előállítása során az adott mun­ kahelyen előforduló hibalehetőségeket, biztosan eligazodik a műtermékek, egymás­ ra vetülések buktatói között. A konzultációk során aztán érvényesíthetjük egyéni szempontjainkat, de mindenképpen meg kell tanulnunk „olvasni" á röntgenképen anélkül, hogy álpozitív és álnegatív szélsőségekbe esnénk. Ehhez mindenképpen idő és gyakorlat kell. A vizsgálat értékét nem lehet fetisizálni, sajnos nincs ott fekete fehéren a válasz kétségeinkre. A röntgenkép egy állókép, mely a klinikum ismere­ téből válik dinamikussá, így aztán bizonyos mértékig némely esemény előre jósol­ ható, valószínűsíthető, vagy éppen ellenkezőleg, szinte biztosan kizárhatunk bizo­ nyos folyamatokat. A röntgenkép sokszor nem magyarázza a panaszok forrását, nem ritka a heves klinikai tünetekkel járó negatív vizsgálat, ugyanakkor a kifeje­ zett radiológiai eltérések panaszmentességgel járnak, állapotnak tekinthetők (pl. a spondylosisos csőrképződés és egyéb degeneratív folyamatok, meszesedések). Ugyanakkor nagy jelentőséggel bír a gerinc kényszertartása, a porckorongok kis el­ térése, szubluxációk - minden csőr és meszesedés nélkül. Általánosságban elmond­ ható, ha a legjobb tudásunk szerint felállított diagnózis mellett nem következik be 2-3 kiropraktikai kezelés után a kívánt javulás, felül kell vizsgálnunk diagnózisun­ kat (így esetleg a röntgendiagnózist is). A régebbi felvétel helyett ilyen esetben készíttessünk frisset, legyen jól megfogalmazott kérdésünk a kétségeinkkel kapcso­ latban. Miután Magyarországon a kiropraktika még nem tekinthető elterjedtnek, viszont van érdeklődés iránta, ez a munka bevezetés kíván lenni a későbbi nagyobb értékű kiadványokhoz. Elsősorban alapfogalmak bevezetését, hallott-ismert fogalmak ér­ telmezését kívánja bemutatni. Olyan gyakorlati értékű információhasználatot téte­ lez fel, mely a beteg dokumentációjában kell, hogy szerepeljen. Mindamellett ne le­ gyen szöges ellentétben a korábban tanult, és általánosan alkalmazott anatómiai és élettani fogalomkörrel, hiszen a betegségek (és a felvételek) ugyanazok, a legna­ gyobb különbség a funkcionális blokk fogalmában fog megnyilvánulni, melyre az egész kiropraktikai tevékenység épül.

A

mozgásszegmentum

fogalma

Az első ilyen értelmű fogalommal Schmorl és Junghanns 1938-ban megjelent könyvében találkozhatunk. Az emberi gerinc egészséges és beteg állapotáról írott munkájuk mérföldkő a gerinc működéséről szóló munkák sorában, s bár hatalmas kórbonctani vizsgálati anyagra épült, a későbbi funkcionális vizsgálatok valamennyire hivatkoznak rá. A gerinc mozgáster ápiájával foglalkozó amerikai és eu­ rópai művek csak a negyvenes évektől jelentek meg, így a fogalom megalkotása

KIROPRAKTIKA

megelőzte korát.-A mozgásszegmentum két szomszédos csigolya anatómiai, életta­ ni és főként működésbeli egysége. A csontok, a discus, a szalagrendszer, ízületi tok jelenti a mozgásszegment passzív, míg a működését elősegítő izomzat az aktív ré­ s é t . (Tulajdonképpen az ébrényi életben már egyszer kialakult myomer szegmen­ táció funkcionális léte, miután a születést követően - normális esetben -.minden csigolya félcsiolyákból csontosodik össze. A gyermeken jó ideig megfigyelhető Brechet-véna barázdája jelzi az összeforradás helyét). Míg a diszkusz intervertebrális vízszintesen osztja ketté a kisízületekkel is összekapcsolt szegmenteket, ad­ dig függőleges irányban is megfigyelhető egy tagozódás elülső és hátulsó részekre, melyeket a csigolyaív gyöke kapcsol egybe. Az elülső rész alkotóelemei:

alsó-felső csigolyafél* ligamentum longitudinale anterius* ligamentum longitudinale posterius* diszkusz intervertebrális

Csigolyaívgyök A hátulsó rész alkotórészei:

a csigolyaív ízületi nyúlványai facettaízületek* ízületi tokszalag* ízületi szalag* szinoviális membrán* párs interarticularis * lamina membrana inter- et supraspinatus tövisnyúlvány ligamentum flavum ligamentum interspinosum ideggyök*

112

DR. TARACZKÓZI ISTVÁN

38. sz. ábra A mozgási szegmentum szerkezete

1. ízületi nyúlvány

8. Ligamentum flavum

2. Gyök 3. Tövisnyúlvány 4. Ízűleti nyúlvány, szinoviális membrán, tokszalag* 5. Ligamentum interspinosum: 6. Ligamentum supraspinatum 7. Ideggyök*

9. Ligamentum longitudinale posterius* 10. Csigolyatest* 11. 12. 13. 14.

Lig. longitudinale ant.* Discus intervertebralis Canalis vertebralis Pars interarticularis

A * jelzés olyan fájdalomérzékeny szövetet jelöl, melynek érzőidegvég-készülékei irritáció esetén fájdalomkeltésre képesek. A konvencionális radiológiai értékelésen túlmenően a kiropraktika sajátos diag­ nosztikai szempontokat alkalmaz, melyek segítségével nagy valószínűséggel beha­ tárolhatók a javallatok és ellenjavallatok.

A

RADIOLÓGIAI

ELEMZÉS

1. A csigolyák helyzetének vizsgálata: -

segédvonalak egymáshoz mért viszonya

-

speciális szögek mérése

- speciális távolságok mérése — a tövisnyúlványok helyzete

ALAPJAI

-113 -a kisízületek egymáshoz viszonyított helyzete —

az intervertebralis discus vizsgálata

—

a foramen intervertebrale alakja, nagysága

2. A szubluxációk radiológiai megnyilvánulásai: a) Statikus rendellenességek - flexiós malpozíció - extenziós maipozíció — lateralílexiós maipozíció - rotációs maipozíció -

anterolisztézis

-

retrolisztézis

-

laterolisztézis

- a porcrés elváltozásai (tágulat, szűkület) -

a foramen intervertebrale alak-, méretváltozásai

b) Kinetikai rendellenességek - hypomobilizációs fixáció - hypermobilitás — aberráns mozgások c) Társult szubluxációk - szkoliózis és/vagy másodlagos görbületekhez vezető izomegyensúly­ eltolódás (diszbalansz) - szkoliózis és/vagy másodlagos strukturális eltérések - az adaptációs görbületek dekompenzálódása - aberráns mozgások

-az

3.) A végtagízületek vizsgálata ízületet alkotó csontok helyzete - epifizis fugák, csontmagvak - ízfelszín, szubkondrális régió - csontszerkezet - lágyrészek (porcok, szalagok, csonthártya, meszesedések, erek, ízületi rés) A statikus vagy hagyományos gerinc-röntgenfelvétel megtekintésekor nem fogjuk felismerni a tartási (pozicionális) változásokat az intervertebralis foramen nagysá­ gának és alakjának vizsgálatával a kérdéses mozgásszegmentben a valós terhelési állapot előidézése nélkül. Kezdetben pedig ez az elváltozás egyenes arányban áll a csigolyaelmozdulás sú­ lyossági fokozatával. Pl. C4 csigolya hiperflexiós szubluxációja esetén a C4-5 csigo­ lyák közötti intervertebralis foramen méreteinek változása arányos iesz a csigolya-

114

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

elmozdulás fokával. Ha ráadásul még rotációs komponens is jelen van, a foramen nagysága és alakja csak az egyik oldalon fog megnagyobbodni, míg az ellenoldalon kisebb lesz. Tovább bonyolíthatja a helyzetet a mozgásszegment elülső részén az intervertebralis discus elvékonyodása, mely szintén foramenszűkükthez vezet. Az. akut csigolyahelyzetbeli rendellenességek a propcioceptív reflexeken keresztül fáj­ dalomérzést keltenek a szubluxáció oldalán. Ha a szubluxáció tartósan fennállna mozgásszegment *-al jelölt részei a gazdag beidegzéseik révén további kóros jeleket küldenek a fájdalomérző központoklelé. Megtörténik ez akkor is, ha a mozgásszeg­ ment aktív része (az izom) kimerül. Az elhúzódó esetek irreverzíbilis

károsodások-

hoz vezetnek a mozgásszegment működésében, mikrocirkulációs zavarral, később meszesedésekkel, a diszkusz és a kisízületi rés elvékonyodásával, tünetileg instabi­ litással, Mindez élettanilag az artrio-venosus, lymphatikus keringés zavarát, ideggyöki kompressziót jelent, melybe még gyulladásos komponensek keveredhetnek, relatív foramentágulattal. A jelenség igen gyakori a gerinc nyaki szakaszán. A nagyobb ter­ helésű ágyéki szakaszon pl. ha az L3 csigolya előrehajló helyzetben van az L4-hez képest, az intervertebralis rés dorzálisan kissé tágabb, míg elöl szűkebb, valamint a kisízületekben is megfigyelhető bizonyos mértékű elcsúszás: a foramen ilyenkor a gerinc tengelyének irányában megnyúlik. A csigolyák tövisnyúlványai között is nő a távolság, s az egész L3 csigolya kissé előrecsúszik az L4-hez képest. Ehhez az utóbbi jelenséghez azonban már a ligamentáris elemek megnyúlása, traumája, vagy degenerációja is szükséges. Jelentős degenerációs elváltozások mellett az antelisztézis mértéke is kifejezett lehet, ami nyilvánvalóan álló (terheléses) felvéte­ len tűnik fel leginkább. A fenti példák arra kívántak rámutatni, hogy milyen variábilis problémaláncolat alakulhat ki a gerinc egyes szakaszain. Viszonylag gyakori az atlanto-okcipitalis ízü­ letben (vagy C0-C1 ízületben) kialakuló biomechanikai működési zavar, mely jól de­ monstrálható a maximális fejelőrehajlítás mellett elvégzett oldalfelvételen, ahol az atlas hátsó ívének eltávolodását láthatjuk az ockiputtól, közeledését semleges tartásban. A funkcionális felvételek képesek rendellenes mozgásokat kimutatni, a fiziológiás

görbületek

ívének

megváltozásával,

az

ívek

harmóniájának

megtöretésével. A nyakon is figyelnünk kell a csigolyatestek apró elcsúszását, az interspinalis rés tágasságának változásait. A kisízületi rés tágasságának vizsgálata a nyakon még fontosabb, az ízfelszínek el­ csúszása egymáshoz képest neutrális helyzetében is feltűnhet. Gondolnunk kell ilyenkor a szalagrendszer vagy az izomzat gyengeségére is. Mindig gondosan keres­ nünk kell a traumára utaló jeleket, a kisebb traumák anamnesztikus jelentőségére külön is felhívjuk a figyelmet. A szabadidősportok, a fokozott motorizáció mellett nem elhanyagolható jelentőségűek az élet- és munkakörülmények szerepe, a huzat, alvási testhelyzet, az öltözködés milyensége sem. Érdeklődjünk, nem volt-e a kö­ zelmúltban altatással, spinális érzéstelenítéssel végzett műtéte a betegnek. Ugyanis a teljes relaxáció állapotában a beteg a műtőasztalon szerezhet olyan szubluxá-

ciókat,-melyekre senki sem gondol, s könnyen inverterálttá válhatnak. Amint lát­ hatjuk, nem elegendő a röntgenfilm elkészítése és megtekintése, ismernünk kell a lehetőség szerint a legjobban a patológiás történések kialakulásának mechanizmu­ sát is. A röntgenfilm értékeléséhez hozzá sem foghatunk a beteg anamnézisének fel­ vétele és a manuálterápiás fizikális vizsgálat nélkül/További szabály, hogy a filmet a manuálterápiás teendők szempontjából annak kell értékelnie, aki a kezelést majd végre fogja hajtani. A manuálterápiát végzőnek tehát tudnia kell értékelni a radio­ lógiai eltéréseket ! A további fejezet ehhez nyújt részletesen információt. Eleve fel is tételezem a filmek valamilyen fokú analizálásának gyakorlatát, így képalkotási alapokkal nem foglalkozom. A hagyományos radiológiai információk a megfelelő tankönyvben szerepelnek, míg a kiropraktikában fontos alapvető megbetegedések radiológiai tüneteit Oláh József jegyzete foglalja össze.

A 1. 2. 3. 4. 5.

KIROPRAKTIKAI

RÖNTGENANALÍZIS

Koponya, nyaki gerinc Mellkas, dorzális gerinc Medence, ágyéki gerinc Végtagok A szubluxációk radiológiai megnyilvánulásainak osztályozása

A koponya és a nyaki gerinc föntgenanalízise • Bazális i n d e x : oldalirányú koponyafelvétel, vonalat húzunk az orrgyöktől (nasion) a sella középpontjáig, majd innen az öreglyuk elülső pereméhez. A két vonal által bezárt szög átlagértéke 137 fok, normálhatárértékek: 123-152 fokig. 39. sz. ábra

116 A bazális impresszió mérései: • Chamberlain-vonal : a csontos szájpad hátsó részét köti össze a foramen . magnum hátsó szélével. Oldalirányú koponyafelvételen vizsgálható. A dens csúcsa normálesetben átlagosan 3,3 mm-nél jobban nem emelkedik e vonal fölé. 6,6 mm felett: bazális impresszió gyanúja.

40. sz. ábra

• McRae-vonal: oldalirányú koponyafelvételen a foramen magnum síkjára húzott egyenes (basion-opisthipn). Hossza átlagosan 19 mm, ha kevesebb, az kóros. Mérés esetén 180 cm a fókuszfilmtávolság (180 cm FFT). Normálesetben az apex dentis csúcsa a vonal ventrális negyedére mutat és alatta marad. Ha a fognyúlvány a vonal fölé ér, az bazális impresszió mellett szól.

41. sz. ábra

KIR O PRAKTIKA

117

• M c G r e g o r - v o n a l : oldalirányú koponyafelvételt készítünk 180 cm-es FFT-vel, majd vonalat húzunk a kemény szájpad hátsó szélétől az os occipitale külső kontúrjának legalsó részéig. Normálhatárok között az apex dentis lehet a vo­ nal felett 8, alatta 7,4 mm-el férfiakon (nőknél 9,7 mm-ig lehet felette, és 2,4 —mm-el alatta). A fölöttes értékek meghaladása bazális impresszió mellett szól. 42. sz. á b r a

• Digastricus ( b i m á s t o i d ) v o n a l : AP, vagy PA, koponyafelvételen a processus mastoideusok melletti bemélyedések legmagasabb pontjait összekötő vonal. Az atlanto-occipitalis ízület átlagos távolsága a vonaltól: átlagban 11,7 mm (3,8-11,5 mm határok között normális). Az apex dentis átlagban 10,7 mm-re közelíti meg (normális: 1-20,4 mm). Ha az apex dentis meghaladja a vonalat, az bazális impresszió mellett szól. 43. sz. á b r a

118 NYAKI '

GERINC

A Buli-szög mérése: oldalirányú koponyafelvételen a Chamberlain-vonal és az atlasz síkjának szögét mérjük. Normálesetben a szög nagysága a l3 fokot nem ha­ ladhatja meg, mert akkor az atlas állása már kórosnak minősül.

4 4 . sz. ábra

Atlantodentális rés: oldalirányú koponya-, vagy C gerincfelvételen (180 cm-es FFT-vel) az atlas elülső ívének hátsó felszíne és a dens elülső felszíne közötti távol­ ságot mérjük. A távolság felnőtt férfin és gyermekeken átlagban 2

mm,

plusz-mínusz 1 mm tűréshatárral. Nőknél az átlagos távolság 1,25 mm, plusz­ mínusz 0,9 mm eltérés lehetséges.

45. sz. á b r a

119 Egyenlő háromszögek az atlason: AP, nyákigerinc-felvételen két, egymásnak megfelelő háromszöget kell találnunk az atlason, melyet az atlas ívének és a massa lateralisoknak az egymásra vetülése okoz. Jelenlétük a C l - 2 csigolya szubluxációja ellen szól, ha egyéb rendellenesség nincs.

46. sz. ábra

A p r a e v e r t e b r a l i s lágyrész vastagsága s z e g m e n t e n k é n t

47. sz. á b r a

120

48. sz. ábra

A nyaki csigolyák gravitációs vonala: oldalirányú álló, vagy ülő nyakigerincfelvételen az apex dentis csúcsáról függőlegesen lefelé húzott egyenes metszi a C7 csigolya felső zárólemezet a ventralis perem közeiében.

121

49. sz. ábra Az atlas horizontális vonala: oldalirányú gerincfelvételen a vízszintessel 7-20 fokos hátrafelé nyitott szöget zár be. Az axis horizontális vonala: (a test elülső felszínének közepe és a processus spinosus közepe mögött meghúzva) - normálisan párhuzamos a Chamberlain-vonallal.

122

50. s z . á b r a

Georg-vonal: (a csigolyák hátsó felszínén futó vonal) megtöretése a spondilolisztézis jele.

123

51. sz. ábra

A nyaki görbület szöge: az atlas tengelyére és a C7 csigolya alsó zárólemeze vonalának

meghosszabbítására

málértékei: 30-45 fok.

emelt

derékszügű

vonalak

metszési szüge nor

124

52. sz. ábra

A canalis cervicalis nyílirányú átmérője szegmentenként: Magasság

átlag (mm)

minimum

maximum

Cl

22

16

31

C2

20

14

27

C3

18

13

23

7

12

22

C4-7

.

1

KIROPRAKTIKA

125

A nyaki praevertebralis lágyrész vastagsága szegmentenként: C l : l l , C2:6, C3:7, C4:7, C5:22, C6:20, C7:20 mm (semleges helyzetben) A n y í l i r á n y ú f l e x i ó - e x t e n z i ó s z ö g e : oldalirányú funkcionális nyakigerincfelvételt készítünk maximális előre- és hátrahajlításban. A felvételek egymásra helyezésével a koponya bázisát illesztjük egymásra, és a C7 csigolya alsó záróle­ mezének vonalát hosszabbítjuk meg a felvételeken, s a cranial felé nyitott szöget mérjük. A szög normálértékei 30-45 fok között mozognak.

53. sz. á b r a

1

Kóros rtg-jelek a nyaki gerincen: =>

oldalirányú nyakigerinc-felvételen a gyökök megrövidülése

=>

a normális 45 foknál meredekebb kisízületi szögek

=>

csökkent méretű kisízületi felszínek

=>

megnövekvő távolság az alsó-felső kisízületi nyúlványok között

=>

oldalra fordulás (torzió): a gyökök laterális széle és a processus spinosusok középpontja közti távolság a két oldalon nem azonos

=>

kisízületi sclerosis, subluxációk, intervertebralis résszűkület

126 DORZÁLIS A tölcsérmell

GERINC,

MELLKAS

radiológiai jelei

A mellkas nyílirányú átmérője oldalirányú mellkasfelvételen j ó l mérhető. A mé­ rést a sternum leghátsó pontjától vízszintesen hátrafelé az azonos szintben lévő torakális gerinccsigolya hátsó felszínéig mérjük (A távolság). A B távolság a csigolyatest nyílirányú átmérőjét méri. A csigolyaindexnek nevezett A/B hányados átla­ gos értéke felnőtteknél 15-25. A tölcsérmell diagnózisa 15 alatti hányados esetén je­ lenthető ki.

54. sz. ábra

KIOPRAKTIKA

127

Az egyeneshát-szindróma radiológiai megjelenése 180 cm-es FFT (fókusz-film táv.) kétirányú mellkasfelvétel. A mellkas legnagyobb nyílirányú átmérőjét (a sternum hátsó felszínétől a bordák hátsó .ívének elülső fel­ színéig mérünk) osztjuk az A-P felvételen mérhető transztorakális átmérővel (a bordák laterális ívének belső felszínei között a rekeszkupola magasságában). A há­ nyados normálértéke: 45-47%. Ennél kevesebb, 35-37%-os index az egyeneshát­ szindróma mellett szól. Megjegyzés: A normál háti kifózis hiányában ismertté vált fogalom a pseudocardio-myopathia, amikor a szív alakja és nagysága normális ugyan, de a pulmonális artériák eló'emelkedése miatt a szív alakja lepényszerű, kerek lesz. Gyakorlati jelen­ tősége ennek az elváltozásnak az asztmás megbetegedésekre, felső légúti infekciók­ ra mutatott nagyobb hajlam.

55. sz. ábra

128

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A kardio-toracikus ráció (C/T) mérése 180 cm-es FFT-al P-A mellkasfelvételt készítünk. A következő egyeneseket raj­ zoljuk fel: A szív magasságában lévő csigolyák középvonala A) a középvonaltól mért legnagyobb távolság a szív jobb oldali kontúrjáig B) a szív bal oldali legtávolabbi kontúrja a középvonaltól | T) a mellkasfal legnagyobb belső átmérője (a rekeszkupola magasságában mérve a bordák belső felszínéig) C) szív középvonaltól mért legnagyobb átmérőinek összege (A+B) A gyakorlatban alkalmazott kardiotoracikus index: C/TX100 A szív nagysága normálisan nem éri el a mellkasátmérő felét. A kardiotoracikus ráció normálértéke: 39-50%. Átlagban 45%. Megjegyzés: Használatosak más módszerek is erre a célra, azonban egyszerűsége, könnyen mérhetősége miatt ez terjedt el.

56. sz. ábra

129 A szkoliózis szögének mérése

57. sz. ábra A) Cobb szerint: A görbület vé­ gén lévő csigolyák zárólemezeire húzott egyenesekre merőlegesek szerkesztésével. B)Risser-Ferguson szerint: a görbület végpontjában és a közép­ pontjában lévő csigolyák testközép­ pontjaira szerkesztett egyenesek szögét mérjük.

58. sz. ábra Szkoliózisos beteg gerincén a flexibilitást funkcionális felvételeken vizsgálhatjuk. A) egyenes, B) jobbra és C) balra hajló gerincen. Ha egy görbület az oldalra hajlással korrigálódik, az többnyire irre­ verzíbilis, bár progressziójában megállt folyamatot jelez.

A csontosodás befejeződésének kimutatása: Risser-teszt. A növekedés haladását, majd lezáródását vizsgálhatjuk a csípőlapát epifízisének csontosodásaival. Fokozatai: 1+25%, 2 + 50%, 3+75%, 4+100%, 5+ az epifízis fu­ ga teljes záródása.

59. sz. ábra

130

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A torakális kifózis mérése: 180 cm-es fókusz-film távolság (180 cm-es FFT) oldal­ irányú Th gerincfelvétel. A felvétel 30X40 cm-es filmre készüljön, hogy a méréshez legyen helyünk, és a tövisnyúlványok is rajta legyenek a felvételen. A beteg áll, vagy ül, a fősugár a Th6 csigolyára irányul. Vonalat húzunk a T h l csigolya felső, vala­ mint a T h l 2 csigolya alsó zárólemezének meghosszabbításában ventrál felé. A két egyenesre állított, egymást metsző merőlegesek adják a kifózis szögét. A klinikai tü­ netekkel még nem járró, a normális felső határának elfogadható szög: 55 fok. Megjegyzés: kisebb, helyi fokozódás a kifózis mértékében gyakori. Lehet veleszü­ letett ékcsigolya is, de többnyira kórfolyamat következménye (m.Scheuermanntrauma, osteoporozis, stb.).

60. sz. ábra

131

ÁGYÉKI

GERINC,

Ágyéki gerinc

MEDENCE ;

Az L3 csigolya gravitációs vonala Álló testhelyzetben oldalirányú L-S gerincfelvétel készül. Az L3 csigolya testének átlós középpontjából függőlegest húzunk disztális felé. "Normális mértékű lordózis esetén ennek az egyenesnek a sacrum felső peremét annak elülső harmadában kell metszenie. Megjegyzés: a lumbosacralis-átmenet variációi az értékelést bonyolulttá teszik, , ami a szabály értékét csökkenti.

61. sz. ábra

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

132 A lumbális csigolyák

normálszögei

Oldalirányú L-S gerincfelvételen egyeneseket húzunk valamennyi lumbális csigo­ lyatest hátsó felszínéhez és az alatta lévő csigolya felső zárólemezéhez, legalul a sacrum bázisára, így vizsgálhatjuk az ún. csigolyaszögeket.

Megjegyzés: hiperextenziós szubluxációban a szögértékek nőnek. => =>

ha valamennyi szög nő: hiperlordózis van jelen. izoláltan csökkent szög hiperflexiós szubluxációt jelez az érintett szegmen­ tumban, korai degeneráció jele lehet szalagnyúlással, traumánál szakadással, repedéssel.

=>

a lumbális gerinc kiegyenesedésénél valamennyi szög értéke csökken.

62. sz. ábra

KIROPRAKTIKA A lumbosacralis

133 (Ferguson-) szög mérése

Álló testhelyzetben az L-S résre centrált fősugárral 30X40 cm-es filmre oldalirá­ n y ú L-S gerincfelvételt készítünk. Amennyiben a sacrum zárólemeze jól ábrázolódik, a ráfektetett egyenes szögét a vízszinteshez képest mérjük. Értéke normál ha­ tárok között: 25,7-56,5 f i k közötti, felnőtt férfin átlagban 41,1 fok. Megjegyzés: a rendkívül széles szögtartomány mögött számos felmérés és tanul­ mány munkája áll (szélső határként 20-85 fokig írtak le eseteket). A vizsgálók több­ sége szerint elfogadott, hogy a fekvő testhelyzethez képest állva a Ferguson-szög 8-12 fokkal megnő. Fekvő testhelyzetben oldalról készített felvételen mértéke átla­ gosan 34 fokos.

*

Az L-S szakasz stabilitása, teherbíróképessége és a lumbosacralis szög közötti összefüggés még nem tisztázott. A szög értéke csigolyavariációk esetén kisebb jelen­ tőségű. 63. s z . á b r a

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

134 A lumbosacralis discus szöge

Oldalirányú L-S gerincfelvételt készítünk az L-S résre centrálva. A porcrést ha­ tároló zárólemezekre egyeneseket rajzolunk, melyek hátrafelé meghosszabbítva ad­ ják a discus szögét. Átlagértéke: 15-20 fokos. Normálesetben a metszesvonal a kis­ ízületekre esik. Párhuzamos rés esetében hátsó, protrudáló discushernia gyanúja merül fel megfelelő klinikai tünetek mellett.—

64. sz. ábra.

KIROPRAKTIKA

135

McNabb-vonal Oldalirányú L-S gerincfelvételen a vizsgált csigolya alsó zárólemezéhez érintőleges egyenest húzunk. Ez a vonal normálesetben a vizsgált csigolya alatt lévő lum­ bális csigolya felső ízületi nyúlványát nem keresztezi. Ha metszi azt, akkor okklú­ ziós típusú (extenziós) szubluxáció mellett szól, a teszt funkcionális értelemben pozitív. 65.

Kisízületi

sz.

ábra

szindróma

Az L-S átmenet eleve könnyebben károsodik nagyobb teherviselés miatt. A kisízületi panaszok jogosságát támasztják alá a következő rtg-jelek: - lumbális hiperlordózis - nagyobb L-S discusszög (esetleg nagyobb Ferguson-szög és medenceeltérések) - kisízületi artrózis jelei Megjegyzés: Az alsó csigolya felső kisízületi nyúlványa a McNabb-vonal felett van.

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN A Hadley-görbe "Ez a görbe mind az A-P, mind a félferde (Dittmár típusú) felvételeken elemezhető az ágyéki gerincen. A görbe V vonal a mozgásszegmentum felső csigolyájának al­ só ízületi nyúlványának külső kontúrján kezdődik, majd folytatódik az alsó csigolya felső ízületi nyúlványának külső szélén. Kisebb változásai, S alakúvá válása, meg­ szakadása kisízületi szubluxációkkal, degeneratív folyamatokkal függenek össze. A-P irányban az S alak a szubluxáció jele. Dittmár-felvételen a gerinc középvonala felé konkáv görbe húzható a kisízületi kontúrra, itt a görbe megszakadása, lépcső­ képződése a szubluxáció jele.

66. sz. ábra

KIROPRAKTIKA

137

A hátsó lumbális szubluxáció jelei Oldalirányú L-S gerincfelvételen az alábbi rtg-jeleket keressük: 1.

A Georg-vonal megváltozása

2. A csigolyatestek elülső felszínén futó vonal íve torzul 3. Szűkebb, és/vagy ék alakú intervertebralis rések 4. Spondylosisos csőrképződés, a csigolya peremeinek szklerózisa 5. „Hátsó" spondylosis (forámenszűkületet okoz !) 6. A csigolyatövisek kiszélesedése, a köztük lévő rés szűkülete, szklerózis, „lecsiszolódás" jelei 7. Kisízületi artrózis jelei ~ 8. Pozitív McNabb-vonal

67. sz. ábra

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

138 A lumbosacralis stabilitás mérése

Célzott felvételeket készítünk oldalirányból az L-S átmenetről. A felvételek álló testhelyzetben, súlyterheléses anteflexióban és hyperextenzióban-készülnek. Az A-B vonal a sacrum bázisának hátsó szélétől az L4 csigolya alsó zárólemezének hát­ só széléig vezet. A C-D vonal az L5 csigolya testének hátsó felszínén húzódik. Az L5 csigolya stabilitására utal, ha a két felvételen a vonalak által bezárt szög egyezik.

68. sz. ábra

KIROPRAKTIKA Spondylolisthesis

139 Dittmár felvételen

Félferdében készült L-S gerincfelvételen két fontos jelet keresünk lízis gyanújá­ nál. A (Scotty-féle) kutyaalakzat ismert figurájának nyakán sugáráteresztő sávot fi­ gyelhetünk meg a legvékonyabb, interartikuláris rész, az isthmus területén a csont folytonossági hiányának jeleként. A kisízületi felszínek közé húzott egyenes meg­ szakad a lízis jeleként. Az így látható lépcsó'képződés többnyire a traumás szakadá­ sok jele (általában hypopláziás íven, hyperextenziós mechanizmussal). Az egy- vagy kétoldali elváltozások egyaránt jól kideríthetők a vizsgálattal.

69. sz. ábra

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

140 Spondylolisthesis Garland és Thomas vertikális vonala

Oldalirányú L-S gerincfelvételen egyenest húzunk a sacrum bázisára. A csont elülső peremétől kraniális felé merőlegest emelünk. Normálisan az L5 csigolya alsó pereme 8 mm-el mögötte marad ennek a merőlegesnek. Az L5 .csigolya antelisthesisénél a merőleges eléri vagy metszi a csigolya peremét. Megjegyzés: a teszt pozitív lehet kifejezett discopathiánál és kisízületi artrózisnál is (pszeudospondylolisthesis). Thomas és Garland vertikális vonala spondylolisthesis kimutatására

70. sz. ábra

Negatív eset (8 mm)

Pozitív eset (metszés)

KIROPRAKTIKA

141

A spondylolisthesis Meyerding szerinti súlyossági fokozatai Oldalirányú álló testhelyzetű L-S gerincfelvételen a csuszamlás alatti csigolya felső zárólemezét négy egyenlő részre osztjuk fel. A negyedeket hátulról előrefelé számozzuk, s hozzájuk viszonyítjuk a fölötte lévő csigolya hátsó félszínére húzott egyenest. A súlyossági fokozat számszerűen azt adja, hogy melyik negyedre mutat ez az egyenes. Traumás esetekben előfordul, hogy a felső csigolyatest teljes egészé­ ben az alatta lévő elé helyeződik, ilyenkor ötödik fokozatról beszélhetünk. Megjegyzés: ívszakadás nélkül, neurológiai tünetek hiányában általában csak az. első fokozatig mozdul előre a csigolyatest. (Pseudospondylolisthesis)

71. sz. ábra

142 A

spondylolisthesis

és pszeudospondylolisthesis

elkülönítése

A) Spondylolisthesis: Az L4 csigolya mindkét ívén lízis láthatóba test és a felső ízületi nyúlványok elő­ re helyezettek. Az ágyéki gerinc felső része (Ll-3) együtt mozdul a lítikus csigolyá­ val, így a helyben maradó processus spinosus prominens helyzetben látható és ta­ pintható (nyíllal jelezve). Az elváltozással nagyon gyakran együtt jár az intervertebralis rés szűkülete.

B)

Pszeudospondylolisthesis

Az L4 csigolya elmozdul előrefelé az L5 csigolyán, de íve ép. A gyök épsége miatt a csigolyatesttel együtt a processus spinosus is előremozdul, így a szomszédos csigolyák tövisnyúlványához képest előrébb helyezkedik el, ami nemcsak radiológiai vizsgálattal látható, hanem hiányként tapintható is a tövis­ nyúlványok sorában (nyíl). Figyeljük meg a röntgenfelvételen az obligát kisízületi arthrosis jeleit.

72. sz. ábra

143 A spondylolisthesis

röntgenanalízise:

A ábra: Spondylolisthesises beteg filmjének rajzai. Az L5 csigolya íve interartikulárisan mindkét oldalon elszakad. Hátrahajláskor a vonalak közötti szög legalább 2 fokot nő, ha párhuzamosan egymással, legalább 3 mm-t nő a távolság. B ábra: Pivot-tesztnél a kisízület helyben marad, a csigolyatest mozdul. Rögzítettség hiánya a lízis miatt. A C pont alig mozdul, a D pont elmozdulása a lízis miatt jelentős. C ábra: Spondylolisthesis az L5 csigolyán. A röntgenfilmen húzott vonalak demonst­ rálják az instabilitást (12 fokról 16-ra nőtt a szög). Súlyterheléses felvételeken a legkisebb mérvű előrecsúszás előre-, a legna­ gyobb hátrahajláskor észlelhető.

73. sz. ábra

144

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

Spondylolisthesis: a fordított Napóleon-kalap-jel (Brailsford) A-P medence-, vagy L-S gerincfelvételeken fokozott sugárelnyelésű zóna látható a sacrum bázisának felső részén. A jelenséget az előrecsúszott L5 csigplya testének elülső kortikálisa okozza, melyet a sugár érintőlegesen talál, s rávetül a sacrum elülső részére. Ehhez persze még hyperlordózis is társul, feltűnő áz L5 csigolya igen rossz ábrázolódása. Az így kialakult fenomén a Bow-vonal, vagy fordított Napóleon­ kalap elnevezést kapta.

Lumbális és cervikális retrolisthesis Oldalirányú nyaki és L-S gerincfelvételen találhatunk retropozícióban lévő csigo­ lyatesteket (mindig az alul lévő csigolyához viszonyítunk, a csigolyatest hátsó fel­ színére figyelve). Amennyiben az érintett mozgásszegmentum hátsó része relatív épnek látszik, de az ívek gyöki része rövidebb, vagy nem látszik jól, nagy valószínűséggel olyan veleszületett szerkezeti anomáliáról van szó, mely retrolisthezisre hajlamosít. Az L5 csigolya a többinél gyakrabban konkáv felszínű a dorzál felé, így oldalirá­ nyú rtg-felvételen álpozitív retrolisthesis képét mutathatja. Jól exponált felvételen meg tudjuk mérni a csigolyatest valódi A-P irányú átmérőjét, ugyanis a látszólagos méret néhány mm-el nagyobbnak tűnik. Gyanút kelthet, hogy a kisízületi rés tágassága normális, míg valódi retrolisthesis esetén tágabb.

KIROPRAKTIKA

145

A medence teljes előrebillenése, vagy extenziója A - P medencefelvételen (mely készülhet fekve is, a féloldali nagyságbeli differen­ ciák elkerülésére azonban a beteget meg kell kérnünk, hogy néhányszor feküdjön le. majd üljön fel, hogy a glutus-izomzat ne szorulhasson be a medence alá kedve zőtlen helyzetben és tónussal) a következő rtg-jeleket keressük: 1. A foramen obturatoriumok mindkét oldalon megkisebbednek, a szeméremI csontok magassága relatív csökken. 2. A kismedence íve feltűnően kerekké válik. 3. A sacrum tetejére mintegy „rálátunk". Flexióban lévő (hátsó helyzetű) medence A-P medencefelvétel, a rajta elvégezhető mérésekkel: 1. A csípőlapátok legnagyobb horizontális szélességének mérete. 2. A csípőcsont legnagyobb magasságának mérése (a szeméremcsontok felső szélétől a csípőtaréjig). A legnagyobb értékek a flektált, hátsó helyzetű meden­ cén, medencefélnél mérhetők. 3. A foramen obturatoriumok tágasságának mérése (legnagyobb értékek a flex­ ióban lévő medencén mérhetők). 4. A legrövidebb SIPS-crista sacralis mediana távolság (SIPS: spina iliaca posterior superior). A medence féloldalának hátsó helyzeténél van jelentősége (féloldali flexióban lévő csipőcsont). 5. A szeméremcsont magasságának mérése (hátsó helyzetben, flexióban nagyobb értékek). Megjegyzés: 1. „Medenceérzékenységnél" észlelhető féloldali csípőlapát-kiszélesedés 2. A medence fő síkjai nem párhuzamosak a filmmel, amit az értékelésnél is figyelembe kell venni. 3. Medencerotáció esetén a szimfízis nem vetül rá a gluteális redő vonalára, a flektált medencénél fölé kerül. 4. A tapasztalat szerint a sacrum legalább részben követni próbálja a medence dísztorzióit. 5. Ellenkező előjelű eltérések a medence hátsó szubluxációjára utalnak.

146

A

medencegyűrű

A - P medencefelvételen a csontos gyűrűt alkotó három ízületet vizsgáljuk, úgymint a kétoldali szakroiliakális ízületet és a szimfízist. A kétoldali teljesen meg­ egyező mértékű disztorzió kivételesen ezekben az ízületekben mindig találhatunk eltérést, és többnyire találkozunk a medence ívének megváltozásával is.

75. sz. ábra

SmOPRAKTTKA

147

A sacroiliacalis háromszög

és

180 cm-es FFT-al készült oldalirányú álló medencefelvételen a következő pontok vonalak jelölhetők. 1. Ferguson-szög

2. A szeméremcsont elülső-felső szélének pontja 3. A spina iliaca anterior superiorok (SIAS) vonatkozási pontja 4. A 2-3 pontokat összekötő egyenes Ezek a vonalak adják a vertikális csípőszöget (VIA) és a sacroiliacalis szöget (SIA). A normál szögértékek: 1. Ferguson-szög (FSBA):

36-42 fok

2. Vertikális iliakális szög (VIA): 3. Sacroiliacalis szög (SIA):

átlagban 94 fok 42-57 fok

Megállapítások: 1. Ha valamennyi szög a normálértéken belüli, akkor a sacrum helyzete rendben lévő a csípőcsontokhoz és a vízszinteshez képest is. 2. Ha a Ferguson-szög (FSBA) megnőtt, a függőleges csípőszög (VIA) normális, a sacroiliacalis szög (VIA) csökkent, akkor a sacrum előrebillent a csípőcsontok között. 3. Ha a Ferguson-szög (FSBA) csökkent, a VIA normális, és a SIA értéke nőtt, akkor a sacrum hátrabillent a normálhelyzetű csípőcsontok között. 4. Ha a Ferguson-szög normális, a VIA csökkent és a SIA fokozódott, akkor mind­ két csípőcsont előrebillent a normálhelyzetű sacrumhoz képest. 5. Ha normál Ferguson-szög mellett a VIA nőtt, és a SIA csökkent, akkor a csípő­ csontok hátrabillentek a normálhelyzetű sacrumhoz képest. 6. Amikor nagyobb Ferguson-szög mellett a VIA csökkent és a SIA normális, akkor az egész medence billent előre a femurfejekhez képest. 7. Ha csökkent Ferguson-szög mellett a VIA szöge megnőtt, a SIA szöge normális, akkor az egész medence billent hátra a femurfejekhez képest.

148 A normál sacroiliacalis háromszög

76. sz. ábra

A sacroiliacalis háromszög A medence extenziója (a csípőcsontok elülső szubluxációja)

77. sz. ábra

KIROPRAKTIKA

149

A Menard-Shanton vonal A-P medencefelvételen a femurnyak mediális és a foramen obturatum medialis széle egy harmonikus ívet alkot. Életkori sajátosságok nem mutathatók ki. A görbe metszi a femurfej medialis alsó kontúrját normálisan is. Lényeges viszont, hogy az ív két fele azonos magasságban legyen. Kóros esetben görbe íve megtörik, lépcső képződhet rajta.

78. sz. ábra

Ilio-femoralis

vonal

A-P medence, csípőfelvételen a combnyak laterális részétől is húzható egy ív a csípőcsont laterális kontúrjához. A görbe torzulása a csípőízület patológiás folyama­ taihoz csatlakozik.

79. sz. ábra

150 A Skinner-vonal A - P medence, vagy csípőízületi felvételen megrajzoljuk a femur tengelyét, melyre a trochanter maior csúcsánál az ízület irányába merőlegest húzunk. Ez a merőleges normálisan vagy metszi a fovea centralis capitis femorist, vagy alatta halad el. Coxa vara esetén fölé kerül. 80. sz. ábra

Combnyakszög (kollodiafizeátis szög) A-P medence-, vagy csípőfelvételen a szög jól szerkeszthető. Átlagos értéke 125 fok. Coxa valga 130 fok felett, coxa vara 120 fok alatt jelenthető ki. 81. sz. á b r a

KIROPRAKTIKA

151

Az a c e t a b u l u m mélysége: a szeméremcsont felső szárának pereme és az acetabulum felső széle közötti egyeneshez mérjük a vápafenék mélységét. Átlagosan 12 mm, normálértékek 7-18 mm közöttiek. A p r o t r u s i o acetabuli m é r é s e A-P medencefelvételen mindkét oldalon megrajzoljuk az ún. Kohler-vonalakat (a foramen obturatum és a medencebemenet laterális kontúrjához). Protrusio esetén a vápafenék bedomborodva meghaladja ezt a vonalat. A combfej középpontjától függőlegest emelhetünk kraniál felé, s ugyaninnen vo­ nalat húzunk laterális pereméhez. így megkapjuk az ún. Wiberg-szöget, melynek normálértéke 40 fokig terjed, efölött a protrusio valószínű. Megjegyzés: a vápafenék nemcsak bedomborodik, hanem el is vékonyodik. A vápa a fejet jobban fedi, mint normálisan. Gyakran társul hozzá enyhe fokú coxa valga. A vápafenék vastagsága normálesetben mintegy fele az acetebulum bemenetétől mért vápamélységnek.

8 2 . sz. á b r a

Epiphyseolysis capitis femoris

vizsgálata

I A-P medencefelvételt végzünk a kétoldali ízület összehasonlítására. Felfektetünk egy A-B vonalat a femurnyak felső kontúrjára, mely továbbvezetve metszi a fejet. Az A-C vonalat az előbbi vonalak a trochanter maiort laterális metszőpontjától ve­ zetjük az acetabulum felső pereméhez. Normálesetben az utóbbi vonal érinti a femurfej laterális-felső kontúrját. Ha az epiphysis ez alatt a vonal alatt, az A-B vo­ nal közelében látható, az epiphyseolysis mellett szól.

152

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

Megjegyzés: a femurfej epiphyseolysise fiúknál 13-16, lányoknál 11-14 éves kor­ ban a leggyakoribb. Fiúkon kétszer gyakoribb!' Kétség esetén Lauenstein-felvételt készítünk, mely a másik felvétellel együtt biztos diagnózishoz vezet. Még így is cél­ szerű a combnyak tengelyének vonalához megrajzolni mindkét oldalon az epiphysis bázisának érintő egyenesét, melynek mindkét oldalon egyeznie kéli. A kóros olda­ lon a szeméremcsont felé nyitott szög értéke általában kisebb.

A könnycsepptávolság (TDD) A - P medencefelvételen a módszer a Perthes-kór korai jeleit keresi. A combfej epifízisének medialis kontúrjától kraniál felé függőlegest húzunk. A függőleges elhalad a közismert könnycseppfigura mellett. Segédvonalunk és a könnycsepp széle közötti távolságot mérjük, mely 11 mm felett, vagy az ellenoldalihoz képest 2 mm-el nagyobb volta mellett kóros.

KIROPRAKTIKA

153

VÉGTAGOK Vállízületi mérések Kirotált-berotált kar mellett A-P vállfelvételeket készítünk. A fősugár a vállízületre irányul. 1. Megrajzoljuk a numerus tengelyét (A-B vonal) 2. A C-D vonal a kirotált kar mellett készült felvételen a tuberculuum maius csú­ csát köti össze a humerusfej medialis alsó szélével. A két vonal között a hónaljárok felé nyitott szöget mérünk, normálértéke 60-62 fok. 3. Megmérjük az ízületi rés tágasságát a fossa glenoidalis középső részének ma­ gasságában. A normálérték 3-6 mm. 6 mm fölött a fej subluxációjára, 3 mm alatt degeneratív porckopásra van gyanú.

84. sz. ábra

154 4. Megmérjük a távolságot az acromion alsó és a numerus ízfelszínének felsó' része között. Az átlagos távolság 9 mm (7-11 között normális). Kevesebb a távolság a rotátorköpeny-gyulladásos elváltozásainál, degeneratív tendinitisnél, több traumát követően, szubluxációnál, idegbénulásnál, agyvérzés után.

A térdízület tengelyeinek mérése A-P térdfelvételre visszük fel segédvonalainkat. 1. A femur hossztengelye 2. A tibia hossztengelye 3. A femur condylusaira húzott érintő egyenes 4. A tibia condylusaira húzott érintő egyenes A) A femur tengelye a condylusaira emelt egyenessel laterálisán 75-85 fokos szöget zár be. B) A tibia hasonló szöge 85-100 fok közötti értékeket vesz fel. C) A condylusokra húzott egyenesek normálesetben párhuzamosak.

155 Oldalirányú térdfelvételen extendált térd meílett a femur alsó harmadának tenge­ lye a tibia felső" harmadának tengelyében folytatódik normálesetben. A mérési ered­ mények a térd porcainak degeneratív megbetegedéseiben megváltoznak.

85. sz. ábra (a, b)

A patella pozíciója: Oldalirányú térd­ felvételen a patella hosszúsága és iná­ nak hosszúsága általában megegyezik. Hosszabb lehet kb. 20 %-al egyéni variá­ cióként is, efelett azonban patella alta, kondromaláció gyanúja.

156

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

Felső ugróízületi mérések a bokaízületben A méréseket A - P irányú bokafelvételen végezzük. 1. A bokaízületi rést alkotó csontok felszínére egyeneseket húzunk. , 2. Hasonló egyenesek kerülnek a tibia alsó, és a talus felső kontúrjára is. 3. Meghúzzuk a tibia hossztengelyét. A bokaízületi rések szöge mindkét oldalon átlagosan 80 fokos. Valamennyi ízületi felszín egymással párhuzamos. Szubluxációk, a szalagsérülések ettől eltérő képet adhatnak. A szalagrendszer sérülései „tartott" felvételeken jobban kimutathatók.

ÜSOPRAKTTKA

157

A calcaneus szögének megítélése (Böhler) Oldalirányú bokafelvételen a fősugár a felső ugróízületre irányul. A calcaneus legmagasabb pontjától vonalakat húzunk a tuber calcaneihez és a calcaneus elülső részéhez. A két vonal közötti, ún. Böhler-szög értéke átlagosan 30-35 fok. A szög csökkenése főleg rosszul gyógyuló calcaneus-törések után figyelhető meg

A lábközépcsontok hossza A - P lábfelvételen végezzük méréseinket. A II. metatarsus fejecsének kontúrjától az I és az V metatarsus fejecsének kontúrjáig húzunk egyeseket. Az oldalsó egyenes normálisan metszi a III-IY metatarsus fejecseit. A hátrafelé nyitott szög átlagos értéke: 142,5 fok. Megjegyzés: 1. Az I. 2. A II.

metatarsus rövidebb, mint a II. metatarsus a leghosszabb.

3. A III. metatarsus rövidebb, mint a II. 4. A IV metatarsus rövidebb, mint a III. 5. Az V metatarsus rövidebb, mint a IV 88. sz. á b r a

158

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A

SZUBLUXÁCIÓK MEGNYILVÁNULÁSAI

RADIOLÓGIAI

A szubluxáció definíciója: kóros elváltozás egy összetartozó ízületi rendszer nor­ málmozgásában, anatómiai vagy élettani viszonyaiban. Megjelenése: olyan többkomponensű jelenséget kell értékelnünk, melynek együttesen, vagy külön-külön is lehetnek biomechanikai, patofiziológiai, klinikai, radiológiai vagy egyéb megnyilvánulásai. Jelentősége: a szubluxációk klinikai jelentőségét az adja, hogy az ideg-, izom-, csontrendszer (vagy a test más szervrendszereinek) abnormális válaszreakciói okozzák, vagy segítik elő létrejöttüket.

A csigolyatestgyök tövisnyúlvány-analízise A - P irányú gerincfelvételen jól látszanak a tövisnyúlványok, az ívek gyökei, és a harántnyúlványok. Ha a gyökök magasságában a csigolyatestek laterális kontúrjá­ tól távolságot mérünk a processus spinosusok csúcsáig, egy viszonylag jó, érzékeny módszerhez jutunk a csigolyatest elfordulásának (rotációjának) megítéléséhez.

KIROPRAKTIKA

159

Az ugyanazon csigolyán mért kétoldali távolság különbsége szignifikáns a szomsz dost (nem rotált) csigolyához képest. A mérési módszer a C2-L5 csigolyákon alkal­ mazható. Megjegyzés: A módszer kevéssé használható szimmetrikus csontelváltozásokban, túl azon, hogy a mozgásszegmentum hátsó csontos része nem túlságosan hajlamos a szimmetriára. Az intervertebralis discus ék alakúvá válása A-P, vagy oldalirányú gerincfelvételeken egyenesekét rajzolunk a csigolyák zárólemezére, melyek már így is, de meghosszabbítva mindenképpen jelzik a nem pár­ huzamos felületeket. (Szkoliózist kivéve a zárólemezek normálisan párhuzamosak egymással, a kétirányú felvételeken is). Ha nem párhuzamosak, felmerülhet a szubluxáció gyanúja. A nyaki csigolyáknál és a preszakrális résnél a jelenség bizonyos mértékig fiziológiás is lehet, a többi csigolyánál azonban kóros jelként értékeljük, amennyiben nem funkcionális felvételről van szól. A számos egyéni va­ riáció mellett azonban diszkopátiás és egyéb degeneratív rtg-jeleket (kisízületi artrózis, foramenszűkület) is keresnünk kell, melyek a jel értékét fokozzák.

160

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A

CSIGOLYÁK

MOZGÁSELEMZÉSE

A normálisan kivitelezhető mozgások: flexió, extenzió, rotáció A csigolyaívek gyökeinek szerepe a rotáció meghatározásában: A - P gerincfelvételen a csigolyatest két egyenlő, szimmetrikus félből látszik öszszetevődni. A csigolyaívek gyökei jól látható kontúrral vetülnek a csigolyatestekre. A következő táblázat bemutatja a rotáció négy fokozatát. Megjegyzések: A módszer a háti és az ágyéki csigolyákon alkalmazható. A gondos vizsgálatnak az adott szegmentumon túlmenően ki kell terjednie a szomszédos csigolyákra is. Ha minden csigolyán azonos mértékű gyökrotáció látszik, az nem intervertebralis szubluxáció jele. Ez a vizsgálat nem veszi figyelembe a korábbi tövisnyúlvány-referenciapontot (mely egyébként is eléggé variábilis és nem sok hajlamot mutat a szimmetriára). A g y ö k r e n d s z e r a vertebrális r o t á c i ó m e g í t é l é s é b e n - Gyökfedés a csigolyatest szélén - Szabadon látszó csigolyaívgyök - A gyök nem látható. Radiológiai megnyilvánulások Minden esetben tekintettel kell lenni arra, hogy a szubluxációk radiológiai kimu­ tatása során ionizáló sugárzásnak tesszük ki a betegeket. A kapott információ értékének - a beteg érdekében - arányban kell lennie az elszenvedett sugárár­ talommal. Igaz, a megválaszolandó alapkérdések mellett a röntgenfilm egyéb értékes patológiai értékű információval is szolgálhat a vizsgált régióról. Ha a szubluxáció klinikai vizsgálatokkal is egyértelműen kimutatható, el is tekinthetünk a röntgenvizsgálattól. A ) Statikus interszegmentális s z u b l u x á c i ó k 1. Flexiós malpozíciók 2. Extenziós malpozíciók 3. Oldalirányú flexiós maipozíciók (jobb, vagy bal oldali) 4. Rotációs malpozíció (jobb, vagy ba loldali) 5. Anterolisztézis, spondylolisthesis 6. Retrolisztézis 7. Lateroiisztézis

8. Interosszeális rések szűkülete, tágulata 9. Csontos csatornaszűkületek

B) Kinetikus interszegmentális szubluxációk

I

1. Hypomobilitás 2. Hypermobilitás (laza ízületek) 3. Aberráns mozgások

C) Társult szubluxációk 1. Szkoliózis és/vagy másodlagos görbületekhez vezető izomegyensúly-eltolódás (diszbalansz) 2. Szkoliózis és/vagy másodlagos strukturális eltérések 3. Az adaptációs görbületek dekompenzálódása 4. Aberráns mozgások

A)

Statikus

interszegmentális

szubluxációk

1. Flexiós maipozíció Sémás oldalirányú gerincfelvétel mutatja a jellegzetességeket. Lényeges, hogy az intervertebralis discus ventral fele ék alakúvá válik, a felső csigolyatest kissé előbb­ re is kerül. A csigolyák tövisnyúlványai kissé eltávolodnak egymástól, a felső csigolya alsó ízületi nyúlványai kissé felfelé csúsznak az alsó csigolya felső ízületi nyúlványától. Emiatt a csigolyák közi foramen láthatóan kitágul.

91. sz. ábra

162 2. Extenziós maipozíció A lumbális szakaszon elég gyakori maipozíció. A csigolyák zárólemezei hátul közelebb kerülnek egymáshoz, a kisízületi nyúlványok jobban egymásra csúsznak A mozgásszegmentum extendált helyzetben látható, a csigolyaközti foramenek szűkebbnek látszanak. 92. sz. á b r a

3. Lateralflexiós m a i p o z í c i ó Jellemző az intervertebrális rés oldalirányú ék alakú szűkülete, a csigolyák zárólemeze a flexió oldalán közelebb kerül egymáshoz, a kisízületek nyúlványai pedig jobban egymásra csúsznak, mint a másik oldalon. 93. sz. á b r a

KIROPRAKTIKÁ

163

4. R o t á c i ó s m a i p o z í c i ó A rotációban extrém módon korlátozott lumbális és háti szakaszon előfordulása ritka, így jellemzően a nyaki gerinc elváltozása. A szubluxációban általában több csigolya vesz részt. A rotáció irányának és mértékének meghatározásánál a csigolya tövisnyúlványának helyzetét kell figyelembe venni. 5. Anterolisztézis vagy spondylolisthesis Ez a helyzetrendellenesség gyakran jár együtt a csigolya ívének szakadásával annak leggyengébb helyén, az isthmuson, a pars interarticularison. Míg az ív hátsó -része helyben marad, addig a csigolyatest az ív elülső részével előre csúszik az alat­ ta lévő csigolyához képest. Az esetek egy részében az ív szakadása nélkül is bekövetkezhet mérsékelt fokú előrecsúszás, melyet mindig .kísér a kisízületek degeneratív elváltozása, és a csigolya instabilitásának jeleként értékelhetjük. Ezt az utóbbi jelenséget anterolisztézisnek (pseudospondylolisthesisnek) szokás nevezni, míg az ívszakadással járó (valódi) előrecsúszást spondylolisthesisnek nevezzük.

94. sz. á b r a

6. Retrolisztézis Ez a rendellenesség főként a két felső lumbális csigolyán figyelhető meg. A helyzetváltozás elég feltűnő, rendszerint együtt jár a mozgásszegmentum extenzióhelyzetével, valamint a csigolyaközti foramen szűkületével is. Valódi retrolisztézisben mindig megfigyelhető a kisízületek szubluxációja is.

95. sz. ábra

KIROPRAKTIKA

165

7. Laterolisztézis Olyan típusú szubluxáció, mely mindig együtt jár a csigolyák rotációjával. Az eredmény: az alsó csigolya laterális felső pereméhez képest a felső (elcsúszott) csigolya alsó zárólemeze oldalt, mintegy „alátámasztás" nélkül látható.

96. sz. ábra

8. A csigolyaközti rés tágasságának változásai Idős embereken az egyik leggyakoribb elváltozás. A csigolyaközti rés szűkülete elsősorban a discusdegeneráció jele, a zárólemezek és a kisízületi nyúlványok közelebb kerülnek egymáshoz. Ritkán a discus ék alakúvá válhat, ha a szűkület csak egy oldalon alakul ki. Mindig kell azonban a veleszületetten hypopláziás vagy éppen ellenkezőleg, túlfejlett discusra gondolni a csigolyaközti rés rendellenes méretei esetén. Az utóbbi jelenségek elsősorban a lumboszakrális átmenet környékén figyelhetők meg, a degeneratív kísérőjelenségek ilyen esetekben részben, vagy teljesen hiányoznak. A túlfejlett discus egyébként nemcsak a lumbális, hanem a nyaki szakaszon is előfordulhat.

DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

166 9. A c s o n t o s f o r a m e n e k szűkülete

A foramen-okklúzió lényegében kísérőjelensége a korábban tárgyalt szubluxációs formáknak, bár önállóan is előfordulhat, a CT-vizsgálatok leleteiben nem is olyan ritkán szerepel, mint a klinikai tünetek egy részének magyarázata,;

B)

Kinetikus

interszegmentális

*

szubluxációk

1. H y p o m o b i l i t á s , melyet fixált szubluxációnak is neveznek, több mozgásszeg­ mentumra is kiterjedhet. Az ábrán a C4-5 csigolya mozgáscsökkenése látható maxi­ mális flexiós tartásban. A szegmentális hypomobilitásban a funkcionális Jelvételek szerepe jelentős, bár az ortopédiai mozgástesztek is jó hatásfokkal mutatják ki jelenlétét.

97. sz. á b r a

L

167 2. H y p e r m o b i l i t á s : Earl Rich és Junghanns a mozgásszegmentumok lazaságá­ nak tartotta, amely egy, vagy több szegmentumra is kiterjedhet. A sémás ábrán a C4-5 csigolya hypermobilitása látható a nyak előrehajlítása során. Általában a klinikai vizsgálatok is kimutatják, a film a dokumentációs célokat szolgálhatja.

3. A b e r r á n s m o z g á s : egy vagy több mozgásszegmentum nem a szomszédos csigolyák mozgásával azonos fázisban mozdul el. C) A társult szubluxációk újabb csoportot alkotnak. Ilyenkor a csigolyák ' rendellenes helyzete több, egymás mellett létező elváltozásból áll össze. 1. Szkoliózis és/vagy másodlagos görbületekhez vezető izomegyensúly-zavar (diszbalansz). Igen gyakori tünetegyüttes. ™

2. Szkoliózis és/vagy másodlagos görbületi eltérések strukturális aszimmetria következtében. 3.

Az adaptációs görbületek dekompenzálódása: többnyire egy krónikus defor-

V mitásra vagy szubluxációra épül rá valamely akut történés. 4. Abnormális mozgások: egyes gerincrégiókban, vagy mozgásszegmentumokban találhatók.

Anatómiai melléklet

171 A z

e m b e r i

t e s t

f ő

s í k j a i

é s

i r á n y a i

172 A

g e r i n c

o l d a l r a h a j l á s á n a k

m é r t é k e

173 A

v á l l ö v ,

a

t ö r z s

és

a

m e d e n c e

c s o n t j a i

e l ö l n é z e t b e n

1. VII. nyakcsigolya

5. Kardnyúlvány

10. Combcsont

2. A szegycsont

6. XII. borda

11. Ágyékcsigolya

markolata

7. Csípőcsont

12. X. borda

3. Szegycsonti szöglet

8. Keresztcsont

13. Fel k a r c s o n t

4. A szegycsont teste

9. Szeméremcsont

14. Kulcscsont

,1174 T A

v á l l ö v ,

a

t ö r z s

és

a

m e d e n c e

c s o n t j a i

h á t u l n é z e t b e n

9. Keresztcsont

1. Kulcscsont

5. Csípőcsont

2. Lapockatövis

6. Combcsont

10. III. ágyékcsigolya

3. Vállcsúcs

7. Ülőcsont

11. IV borda

4. Felkarcsont

8. Farkcsigolya

12. VlI. nyakcsigolya

175 A

g e r i n c e t

s z a l a g o s

a l k o t ó

ö s s z e k ö t t e t é s e

c s i g o l y á k o l d a l r ó l

n é z v e

1. Tövisnyúlványok közötti szalag (ligamentum interspinale) 2. Tövisnyúlványok feletti szalag (ligamentum supraspinale) ó. Izületi toK (capsula articularis)

176 A

g e r i n c e t

a l k o t ó

ö s s z e k ö t t e t é s e i

c s i g o l y á k

m e t s z e t i

s z a l a g o s

k é p e k e n

n é z v e

A gerinc nyílirányú, középsíkú metszete a belső oldalról - a gerinc­ csatorna ürege felől nézve. 1. Elülső hosszanti szalag (ligamentum longitudinale anterius). 2. Hátsó hosszanti szalag (ligamentum longitudinale posterius). 3. Sárga szalag (ligamentum flavum). 4. Tövisnyúlványok közötti szalag (ligamen­ tum interspinale). 5. Tövisnyúlványok feletti szalag (ligamen­ tum supraspinale). A gerinc homloksíkú metszete a csigolyaívgyökerek eredési síkjában, hátulról nézve. 1. Hátsó hosszanti szalag (ligamentum longitudinale posterius) hátulról nézve. 2. A csigonyaívgyökerek homloksíkú met­ szete hátulról nézve.

177

A hátcsigolyák ízületi kapcsolatai

1. A borda és I csigolya harántnyúlványa közötti ízület tokja és szalagjai. 2. A borda és a csigolya harántnyúlványa közötti ízület 3. Izfelszín a felette lévó' csigolya szamára.

4. A borda és a csigolya­ test közötti ízület. 5. A borda és a csigolya­ test ízülettokja és sza­ lagjai. 6. Bordai izfelszín a csigolyatesten. 7. Bordai izfelszín a harántnyúlványon

8. A tövisnyúlványok közötti szalag. 9. A borda és a csigolya­ test közötti ízület tokja és szalagjai. lO.Csigolyaközti porc­ korong. 11. Elülső hosszanti sza lag.

178

180

A

k e r e s z t c s o n t

A keresztcsont elölről nézve

A keresztcsont hátulról nézve

182 A z

a t l a n t o o k c i p i t á l i s í z ü l e t

é s

a z

f e l ü l r ő l

a t l a n t o a x i á l i s

n é z v e

1. Az atlasz haránt'szalaga. 2. Az axis fognyúlványa. 3. Az atlasz elülső gumója (az elülső íven). 4. Az atlasz hátsó gumója (a hátsó íven).

A nyaki gerinc felső szakaszának nyílirányú metszete (belülről nézve) 1. Elülső hosszanti szalag 2. Hátsó hosszanti szalag 3. A fognyúlványcsúcs szalaga 4. Tarkószalag 5. Sárga szalag 6. Oldalsó csigolyaközti lyuk 7. Az első csigolyaközti porckorong

183 A z

a t l a n t o o k c i p i t á l i s

í z ü l e t

a

m e g n y i t o t t

é s

a t l a n t o a x i á l i s

g e r i n c c s a t o r n a

h á t u l r ó l ( a

a z

s z a l a g r e n d s z e r

n é z v e m é l y

r é t e g e )

1. Szárnyszalag 2. A fognyúlványcsúcs szalaga 3. A fognyúlvány hátsó ízületi felszíne

f e l ő l

184 A z

a t l a n t o o k c i p i t á l i s

í z ü l e t

a

m e g n y i t o t t

é s

s z a l a g r e n d s z e r

a t l a n t o a x i á l i s

g e r i n c c s a t o r n a

h á t u l r ó l ( a

a z

f e l ő l

n é z v e f e l ü l e t e s

1. Keményburok 2. Tetőlemez 3. Hátsó hosszanti szalag

r é t e g e )

185 ~Az

a t l a n t o o k c i p i t á l i s

i z ü l e t

a

é s

m e g n y i t o t t

a t l a n t o a x i á l i s

g e r i n c c s a t o r n a

h á t u l r ó l ( a

a z

s z a l a g r e n d s z e r

f e l ő l

n é z v e k ö z é p s ő

r é t e g e )

1. Keresztszalag 2. Az atlasz harántszalaga 3. Szárny szalag

1. Atlasz 2. Az axis fognyúlványa 3. A szárnyszalag atlantális része 4. A szárnyszalag nyakszirti részlete 5. Az atlasz harántszalagja 6. Elülső atlantodentális szalag

186

a. Az axis fognyúlványa b. Gerincvelő c. Biztonsági zóna „Hármasszabály" a=b=2c=l/2 (a+b+2c)

r

187

A

n y a k i

( a . )

é s

a z

á g y é k i

( b . )

c s i g o l y á k

ö s s z e k ö t t e t é s e i

1. Csigolyaközti porckorong (kocsonyás mag + rostos gyűrű) 2. Unkovertábilis ízület (Luschka-féle ízület) 3. Csigolyaívízület (interfacettális ízület, csigolyaközti hátsó kisízület)

188

A bordaízületek forgástengelye

A mellkas mozgásai légzésnél

189

HÉ bordák és csigolyák közötti ízületek (oldalról nézve, az alsó ízületi metszeti kép)

190 x A

g e r i n c v é l ő

v é r e l l á t á s a

1. A. vertebralis 2. Ramus spinalis (az artéria vertebralisból a csigolyaközti lyukakon át húzód­ nak a gerincvelőhöz)

191 A z

a r t é r i a a

v e r t e b r a l i s n y a k i

t o p o g r á f i á j a

g e r i n c e n

192

A z a

a r t é r i a n y a k i

v e r t e b r a l i s

g e r i n c e n

és

a

t o p o g r á f i á j a k o p o n y á b a n

Az artéria vertebralis lefutása a koponyába való belépés körül

A baloldali artéria vertebralis kitérése balra (a.) és jobbra-(c.) irányuló atlaszrotációnál

-Í93

Az ízületek, az izmok, a szalagok és a csonthártya beidegzése a háti szakaszon

1. Csigolyaívízület 2. Bordafejízület 3. Bordagumó-haránt­ nyúlványízület 4. Csigolyaközti idegdúc 5. A gerincvelői ideg elülső ága

1. Ideggyökérszálak 2. Elülső ideggyökér 3. Hátsó ideggyökér 4. Csigolyaközti idegdúc

G. A gerincvelői ideg hátsó ága

6. A gerincvelői ideg hátsó ága 7. Elülső hosszanti szalag 8. Hátsó hosszanti szalag 9. A paravertebralis izomzat 10. Tövisnyúlványok közötti ligamentum

6. A gerincvelői ideg elülső ága 7. Összekötő ágak a szimpatikus határlánccal 8. Gerinvelőburki ág

194

A

g e r i n c v e l ő

é s

b u r k a i

1. Érhordóhártya (pia mater spinalis) 2. Pókhálóhártya (arachoidea spinalis) 3. Keményburok (dura mater spinalis) 4. Fogas szalag (ligamentum denticulatum) 5. Gerincvelői ideg 6. L1-L2 csigolya szintje 7. Keményburok alatti tér 8. Pókhálóhártya alatti tér 9. Végfonál (filum terminálé) 10. Pókhálóhártya 11. S2-S3 csigolya szintje 12. Lig. sacrococcygeum 13. Farkcsont .

195

A gerincvelői ideg kialakulása a gerinccsatornában elfoglalt eredeti helyzetében (A. ábra) és két szomszédos gerincvelőszelvény modellszerű ábrázolásában (B. ábra) 1. Gerincvelő 2. Nyakcsigolya 3. Visszeres gerincvelői fonat 4. Hátsó szarv 5. Hátsó gyökér 6. Elülső szarv 7. Elülső gyökér 8. Csigolyaközti idegdúc 9. Hátsó idegág 10. Elülső idegág

11. Verőér, visszér 12. Hátsó oszlop 13. A gerincvelő központi csatornája 14. Elülső oszlop 15. Hátsó gyökér 16. Elülső gyökér 17. Csigolyaközti idegdúc 18. G e r i n c v e l ő i i d e g d ú c

,196

1. Gerincvelői moz­ gató gyökszelvény 2. Gerincvelői elülső gyökér 3. Idegfonat 4. Perifériás ideg 5. Miotom (izomszelvény)

197 A g e r i n c v e l ő r ő l

n é z v e ,

é s

a g y t ö r z s

v a l a m i n t

s z a k a s z a i n a k

a

a l s ó

r é s z l e t e

g e r i n c v e l ő

e l ö l ­

k ü l ö n b ö z ő

k e r e s z t m e t s z e t e

198

Gerincfájdalmat okozó elváltozások

A gerincfájdalom hátterében gyakran különböző k ó r f o l y a m a t o k e g y ü t t e s h a t á s a áll!

ANATÓMIAI MELLÉKLET 199

A gerincfájdalom okaként szóbajövő külömböző betegségek

1

1. A lágyrészek betegségei 2. Discopathia, spondylarthrosis 3. Csigolyatörés 4. A csigolya nem bakteriális („reumás") gyulladása (spondylitis ankylopoetica) 5. A csigolya szalagjainak betegsége (ligamentitis, hyperostosis) 6. A gerincvelő, az ideggyökök és a dura mater daganata, gyulladása 7. A gerinc körüli lágyrészek gyulladása stb. 8. Tumormetasztázis a csigolyában 9. Porckorongsérv 10. A csigolya bakteriális gyulladása (spondylitis, TBC) 11. A prevertebrális erek betegségei 12. A prevertebrális térség daganata

1

200 A

n y a k i

g e r i n c

d e g e n e r á c i ó j a

é s

k o p á s o s

j e l e n s é g e i

A. ábra

A kraniális mozgásszegmentben a csigolyaközti porckorong lelapulása látszik, elülső osteophyta képződéssel. Ugyanebben a szegmentumban az uncovertebrális ízület arthrosisa is megfigyelhető. A kaudális moz­ gásszegmentben a csigolyaívízület arthrosisa látható. Jól kivehető az is, hogy mind az uncovertebrális, mind a csigolyaívízület arthrosisának ostophytái beszűkíthetik az oldalsó csigolyaközti lyukat, és irritál­ hatják az azon áthúzódó ideggyököt. A nyaki porckorongsérv következményei: A porckorongsérv károsíthatja az artéria vertebrálist (1.) A porckorongsérv károsíthatja az ideggyököt (2.) A porckorongsérv károsíthatja a gerincvelőt (3.) Az artéria vertebralis kompresszióját okozó uncovertebrális arthosis

201

A. ábra -

Az axis fognyúlványának ficama és törése

1. Ép viszonyok. 2. A fognyúlvány hátratolódása a rögzítő szalagkészülék szakadásakor. 3. A nyaki gerinc hátratolódásával társuló fognyúlványtörés. 4. A nyaki gerinc előretolódásával társuló fognyúlványtörés. Megjegyzés: A fognyúlvány törésének előidé­ zéséhez a fej nagyfokú extenziójával, flexiójával vagy rotációjával járó erőbehatás szükséges. A fognyúlvány leggyakrabban a bázison tö­ rik. Ennek létrejöttét a fognyúlvány fejlődése is megalapozza az erőbehatáson kívül. Ugyanis itt a leggyengébb a fognyúlvány csontszer­ kezete. A fognyúlvány külön fejlődik és csak később egyesül az axissal. Az egyesülés helyén lévő kötőszövetes összeköttetés röntgenfelvéte­ len gyakran felismerhető gyermekkorban, néha azonban egész életen át fennmarad, és törés gyanúját keltheti.

B. ábra 1. Ép viszonyok. 2. A felső fejízület ficama (luxatio) 3. Az atlaszív törése 4.Az

alsó fejízulet ficama (luxatio)

2023

A. ábra A nyaki porckorongsérv okozta fájdalmat a fej nyomása fokozza ( 1 . mozzanat); a nyak nyújtása pedig csökkenti ( 2 . mozzanat) Az ép, rugalmas porckorong a terhelésre alakváltozással reagál. A degenerálódott, lelapult, rugalmatlan, felrostozódott porckorong képtelen a funkcióját ellátni. Terhelésre másodlagos elmozdulás j ö n létre az ívízületben.

A lumbosacralis csigolyaívízület tokszalag-becsípődésének a kiszabadítása rotációs manipulációval, fekvésben

203 A z

á g y é k i

p o r c k o r o n g s é r v

f o k o z a t a i

1. Ép porckorong 2. A porckorong elődomborodása (discus protrusio). A porckorong irritálhatja a közelében húzódó ideggyököt. 3. Kizáródott porckorongsérv. A kizáródott diszkuszhernia gyöki kompressziót okoz. 4. Kiszakadt porckorongsérv. A nagy méretű laterális, vagy mediális helyzetű porckorongsérv a gerinccsatornában lefelé húzódó ideggyökök közül nemcsak egyet, hanem többet, esetleg valamennyit károsíthatja, és ún. kauda-tünetcsoportot okozhat.

Nagy méretű laterális lumboszakrális (L5-ös) porckorongsérv, amely komprimálja az Sl-es és L5-ös gyököt

Szűk gerinccsatorna esetén már kismérvű - normális tágasság esetén nem tünetképző! - porckorong-elődomborodás vagy spondylolysis is idegrendszeri tüneteket okozhat

.204

Daganatos betegségek szövődményeként a gerincvelő kompresszióját vagy a csigolyatestben elhelyezkedő metasztázis terjeszkedése (bal, hosszanti metszet), vagy pedig az okozza, hogy a tumor átnyomul a foramen intervertebralén (jobb oldali keresztmetszeti ábra)

B. ábra 1. A gerincvelőtől dorzálisan elhelyezkedő gerinccsatornán belüli daganat 2. A gerincvelőtől ventrálisan elhelyezkedő gerinccsatornán belüli daganat 3. A gerincvelőben elhelyezkedő daganat 4. A gerincvelőt és a gerincvelői ideggyököket oldalról összenyomó homokóradaganat. •

205

Laterális és mediális porckorongsér az L5-S1 magasságában

A. ábra

B. ábra

206

i A. ábra

A perifériás idegek nyomatási helyei az alagút-szindrómákban 1. N. ulnaris a sulcus nervi ulnarisben. 2. A plexus brachialis a kulcscsont alatt. 3. A plexus brachialis a m. pectoralis minor alatt. 4. A n. medianus, apronator teres két feje között 5. A n. cutaneus femoris laterális, a liga­ mentum inguinale alatt. 6. A n. ilioinguinalis a hasizmok között 7. A n. medianus a kéztőalagútban 8. A n. peroneus a fibulafej alatt. 9. A n. tibialis a lig. laciniatum alatt. 10. A n. digitális a lábközépcsontfejecsek között. (Morton-féle metatarsalgia.)

B. ábra A WALLEEX-pontok lokalizációja (isiászpontok) 1. Az L4 csigolya tövisnyúlványa 2. Az L5 csigolya tövisnyúlványa 3. Az iliosacrális ízületi rés feletti terület (pont) 4. A felső gluteális pont 5. Az alsó gluteális pont 6. A térdhajlati pont, a térdárok közepe 7. A szárkapocs-pont, a fibulafej alatt, laterálisán 8. A bokapont, a külboka alatt 9. Lábközépcsonti pontok

207

Iliacus alagút-szindróma 1. M. iliopsoas 2. N. femoralis 3. Lig. inguinale

Ligamentum inguinale-szindróma 1. M. posas major 2. N. cutaneus femoris laterális a. felső forma b. alsó forma COPENAM-hernia

Piriformis-szindróma 1. N. gluteus superior 2. M. piriformis 3. M. gemelleus superior 4. M. obturator internus 5. M. gemelleus inferior 6. Niscmadicus

Nem látható, ujjal ta­ pintható, előrehaj­ láskor és a csomó megnyomásakor kisugárzó fájdalom is felléphet. (Keresztcsonttájon egyes, vagy több­ szörös, rostokkal körülvett zsírszövet­ csomó tapintható, amely érintésre, nyomásra fájdalmas.)

208

A. ábra Scalenus-szindróma: A m. scalenus anterior és a m. scalenus medius izomkötegek által nyomódhatnak a közöttük áthaladó idegszálak.

B. ábra 1. Nyaki borda. Leggyakoribb változat a VII. csigolyán kifejlődő bordacső. Ritkán a VI. és az V csigolyán is előfordul. Lehet egy- vagy kétoldali. Az esetek 10-15%-ában nem okoz panaszt. A bordacsökevény fejlettsége változó lehet. 2. A bordacsökevény szalaggal kötődik az I. bordához. Előfordul, hogy a bordacsokevény nem csontosodik, hanem mint rostos köteg húzódik a szegy­ csonthoz, panaszokat okoz, de rönt­ genárnyékot nem ad.

209

A. ábra A nervus medianus, a nervus ulnaris és a nervus radiális érző rostjai által beidegzett bőrterületek

B. ábra 1. Csüngő kézfej, radiális bénulásban 2. Karomtartás, ulnáriszbénulásban. 3. Eskükéz, mediánusz bénulásban 4. Majomkéz, medianus és ulnáriszbénulás tár­ sulásakor •

21o

211

Felső- és alsóvégtagi sajátreflexek

Felsővégtagi sajátreflexek

Alsóvégtagi sajátreflexek

212

SAJÁTREFLEXEK

213

214

215

A testtartási rendellenességek típusai

1. Normális testtartás 2. Katonás testtartás vagy lapos hát. A háti szakasz csaknem lapos, az ágyéki lordózis is csökkent. A hátizomzat gyenge, ezért a csigolya­ közti porckorongra jutó nyomásterhelést nem kompenzálja. Ennek következtében a gerincműködés könnyen inszufficienssé válhat. Felnőtt korban gyakori a derékfájás. 3. Kifo-lordotikus hát.

A háti kifózis és az ágyéki lordózis egyaránt

fokozott. Annak következtében jön létre, hogy az izomzat fejlődése nincs arányban a test növekedésével. Az izomerő gyenge. A has előre áll. Elsődleges a háti kifózis fokozódása, s csak ennek ellensúlyo­ zására alakul ki az ágyéki görbület nagyobbodása. 4. Nyerges hát. Normális háti kifózis mellett, az ágyéki lordózis nagy­ mértékben fokozott. Az ágyéki lordózis (homorulat) a II. ágyéki csigolyánál magasabbra terjed. A has előrelóg, a test súlyvonala is megváltozik, ami az alsó végtagokat is befolyásolja. 5. Domború hát. A háti kifózis a normálisnál nagyobb. Az ágyéki lordózis nem változik, esetleg a normálisnál kisebb is lehet. A háti kifózis a nyaki csigolyákra is ráterjedhet. Az izomzat gyenge. A lég­ zési kitérések csökkennek a gyenge mellkasi és hasi izomzat miatt. Fennáll a háti kifózis fixációjának és a mellizomzat kontraktűrájának veszélye.

216

ábra

A strukturális (más néven: idiopátiás-habituális) szkoliózis négy leggyakoribb megjelenési formája 1. Jobbra konvex háti szkoliózis. A leggyakoribb és a legrosszabb kórjóslatú forma, gyors roszszabbodásra hajlamos. Torzító mellkasi deformitást okoz. 2. Jobbra konvex torakolumbális szkoliózis. Bordapúp képződik, de a deformitás nem torzító. Kórjóslata kedvezőbb, mint az előbbié. 3. Jobbra konvex torakális és balra konvex lumbális kettős ívű szkoliózis. Kórjóslata jobb, mint az előző kettőé, mert a háti görbületet a mobil ágyéki gerinc jól kompenzálja. •4. Balra, vagy jobbra konvex ágyéki szkoliózis. A második leggyakoribb és legjobb indulatú szkoliózis.

C. ábra Isiász szkoliózis, antalgiás testtartás, akut lumbágó

Kompenzált szkoliózis A tarkó középvonalához odaszorított és nehezékkel ellátott zsinór a keresztcsont középvonalában halad állóhelyzetben és előrehajláskor is. A vállakat összekötő egyenes párhu­ zamos a csípőtaréjokkal összekötő egye­ nessel.

D. abra Statikai zavarok tájékozódási pontjai 1. Vállövi aszimmetriakeresés 2. Szkolióziskeresés 3. Lumboszakrális átmenet aszimmetriájának keresése 4. Medence aszimmetria keresése 5. Végtagízületi működésszavar keresése 6. Lábhosszúság