A BRDSZ LAPJA 2009. DECEMBER
KINÕTTÜNK A TINIKORBÓL
2009. december
Szakszervezetalapítók: Balika Lászlóné, Bíró Ödönné, Bíró Rozália, Borbély Csabáné, Borbély Zoltán, Bosznyák Péterné, Czáder Imréné, Csajbók Lászlóné, Csernyikné Tikk Gyöngyike, Deák Katalin, Decsi Zita, Domjánné Török Judit, Dr. Barabás Zoltán, Dr. Bárdos Judit, Dr. Berke Jenõné, Dr. Csányi Klára, Dr. Gém László, Dr. Göndicsné Hosszú Zsuzsanna, Dr. Horváth Ferencné, Dr. Kollárné Gál Jolán, Dr. Kuruczné Grandisch Éva, Dr. Pákh Sándorné, Dr. Rédeli Margit, Dr. Sipos Irén, Dr. Szabó Gézáné, Fáth Zoltánné, Farkas Józsefné, Fazekasné Kaszás Irén, Galambos Erzsébet, Gelsei Istvánné, Grendai Sándorné, Gyulai Lászlóné, H. Varga Ilona, Hammer Róbertné, Horváth Antalné, Horváth Attiláné, Horváth Gyula, Horváth István, Horváth József, Horváth Renáta, Imre János, Kakukk Lajosné, Kámán János, Karácsonyi Rudolfné, Kelemen Imre, Kelemen László, Keskeny László, Kollár István, Koloszárné Vadász Zsuzsanna, Koltai Mária, Kontra Györgyné dr., Korbély Lászlóné, Korom Ildikó, Koskovics Istvánné, Kovács Erzsébet, Kovács László, Krétai Béla, Lehrmayer György, Lõrincz Gáborné, Madaras Attila, Márkus György, Nagy István, Nagy Kálmánné, Nagy Lászlóné, Nagy Nándorné, Nikolicza József, Nyul László, Oláh-Gránic Katalin, Olasz Dezsõ, Ónody Gyula, Palaga Istvánné, Pálfalvi László, Pandur István, Papp Lászlóné, Pappné Fehér Julianna, Pesztenlerer Lajosné, Ráczné Weszter Éva, Rádli Tamás, Sabján István, Sajben Györgyné, Seymann Lajosné, Simigla Gyuláné, Skoumal Istvánné, Szabó Györgyné, Szabó Imre, Szöllõsi Imre, Toncsa Jánosné, Varga Gyöngyvér, Vasvári Adrienn, Volfárt Ferencné, Walter László, Zékány József.
2
2009. december
ÉRDEKEGYEZTETÉS AZ IRM-BEN
Hszt-ügyek, bérek és juttatások, „elszálló” üdülõk A leköszönõfélben lévõ Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter részvételével ülésezett december másodikán a tárca érdekegyeztetõ tanácsa (IRÉT).
mert az csak a 13. havi illetmény kompenzálására szolgáló egyszeri juttatás volt. A gazdasági válság az állami költségvetésben – természetébõl adódóan – jövõre jelentkezik, ezért a 2008-as szint megtartását tervezik. A kormányból távozó miniszter számíAz ülésen három napirendi pont meg- tásai szerint az adócsökkentéssel a koltárgyalása szerepelt: a fegyveres szervek légák kétharmada jobban jár. (Arról nem hivatásos állományú tagjainak szolgálati vi- szólt, hogy mekkora összeggel „jár jobszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény ban”!) Ezután beszélt arról is, hogy a (a továbbiakban: Hszt.)-hez benyújtott mó- rendõrségnél „mintegy 17 000 személy dosítások, a jövõ esztendei bér- és juttatá- rosszabbul jár”, az õ jövedelmük, „jösi-rendszer kilátásai, valamint a dobogokõi võre nem éri el a kívánt szintet”, nekik és a balatonllellei üdülõk „helyzetének” „megoldást kell találni”. megtárgyalása volt tervbe véve. Szó esett még arról, hogy 340 000 foA Hszt-hez benyújtott módosítások rintos fizetés határig járó két részletben közül a parlament elfogadta az egyenru- történõ juttatás kifizetésének jobb elosztáha viselésének szigorítását. Vagyis, hogy sa megoldást jelenthetett volna az alacsoegyenruhát politikai rendezvényen csak nyabb jövedelmûek jövõ évi problémáira. a szolgálatban lévõk illetve a rendõrséA BRDSZ fõtitkára felvetette, hogy a get képviselõ személyek viselhetnek. kormány és a sztrájkbizottság között szüA válaszható juttatások (cafetéria) vo- letett megállapodásnak az egész országnatkozásában Draskovics Tibor azt ígér- ra kiterjedõ hatással kell lennie. Kérdéste, hogy a juttatások éves összege nem ként vetette fel: milyen lesz pontosan a lehet kevesebb, mint az illetményalap öt- béren kívüli juttatások rendszere, mi lesz szöröse és több, mint a huszonötszöröse. a 2009-re ígért 13. havi illetményt komEz megközelítõleg legkevesebb 190 000 penzáló pénz elvonása miatt keletkezett forintnak megfelelõ összeget jelent. bércsökkenés visszautalásával, amire Draskovics Tibor miniszter Lapzárta után megtudtuk ígéretet tett? A munkáltató képviselõi A december 2-án tett ígéret ellenére december 07-én a Parlament a következõ rendelkezések- a fõtitkár asszony kérdésékel fogadta el a Hszt. módosítását: (4) A termé- re reagálva elmondták: a szetbeni juttatás éves összegét – ha jogszabály 2010-es állami költségveeltérõen nem rendelkezik – a miniszter, illetve a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok fõigazgatói tésben a bérekhez szükséutasításban határozzák meg, az azonban nem ges összeg rendelkezésre lehet alacsonyabb az illetményalap háromszoro- áll, azonban az csak a bésánál, és nem lehet magasabb az illetményalap ren kívüli juttatások 2008tizenötszörösénél. as szintjének biztosításához A továbbiakban Draskovics Tibor minisz- elegendõ. A miniszter szerint a jövõ évi ter kifejtette, hogy a kormány célja a bérek „jól jár – nem jár jól” határ hozzávetõvásárlóerejének megtartása, amit elsõsorban leg 160 000 forintnál kezdõdik. Az enadócsökkentéssel, másodsorban a béren nél kevesebbet keresõk jövõ évi bérének kívüli juttatások rendszerével, illetve egy- kompenzációjának megoldására további szeri juttatásokkal kívánnak fenntartani. szakértõi egyeztetéseket javasolt. Dr. Bárdos Judit a jelenlevõ szakszerA miniszter kifejtett álláspontja szerint a 2009-es szint azonban nem tartható fent, vezetek nevében megkérte a minisztert,
hogy ne hárítsa az adócsökkentés jótékony hatásaiból nem részesülõk iránti felelõsséget a szakszervezetekre, hanem fizesse ki, amit megígért, a 160 000 forint alatt keresõk problémáját oldják meg a szakértõi tárgyalások során. A miniszter erre a kérdésre reagálva közölte, a kormánytól felhatalmazást kapott, hogy a jövõ évben rosszabbul járók bérének kompenzációjáról tárgyaljon. Erre az esedékes szakértõi egyeztetéseket követõen kerülhet sor. Feszült légkörben került sor a dobogokõi és a balatonllellei üdülõk „helyzetének” megtárgyalása. A minisztérium álláspontja szerint azért kell a két volt BM-üdülõt eladni, mert a mûködtetésükhöz szükséges 400 millió forint a rendõrség költségvetésében nem áll rendelkezésre, ezért ezeket nem lehet átvenni a Központi Szolgáltatási Fõigazgatóságtól (KSZF). A fõigazgatóság is azért akar megszabadulni ezektõl, mert nincs rá elõirányzata, de a rendõrségnek sincs. Ráadásul az üdülõk felújítása további körülbelül egymilliárd forintba kerülne, ami szintén nincs a költségvetésbe tervezve. Amíg a finanszírozási kérdésekre nincs válasz, addig nincs értelme az üdülõk átvételérõl beszélni. Az állításokkal szemben a BRDSZ fõtitkára szerint a kormány 13 üdülõt megtartott, és csak a két volt egykori belügyi üdülõktõl akar megszabadulni. A rendõrség úgy nyilatkozott, hogy átvenné az intézményeket, ráadásul a mûködtetési költségük jelentõs része a bevételekbõl finanszírozható lenne, a felújítás pedig jelenleg nem létszükséglet. A Hszt. elõírja hogy a rendõrségnek kötelessége az állomány rekreációját biztosítani, amit nem tud megoldani. Erre is megoldás lenne az üdülõk átvétele. Ráadásul a BRDSZ tudomása szerint a KSZF bérköltséggel együtt vette át az üdülõket. Amennyiben a kormány valóban csak a két egykori BM-üdülõt adja el, „abból botrányt csinálok” – válaszolta a miniszter. Személy szerint támogatja az átvételt,Î
3
2009. december Î de meg kell találni a mûködtetés forrásait.
Végezetül a miniszter megköszönte a szakszervezeteknek a felelõsségteljes, konstruktív kritikát gyakorló együttmûködést. Ezek után az Igazságügyi és Rendészeti Érdekegyeztetõ Tanács ülésén, a miniszter távollétében Turi András szakállamtitkár válszolt szakszervezetek által felvetett aktuális kérdésekre, felvetésekre. Befejezésképen, csupán a szakállamtitkártól kapott válaszokat ismertetjük: – A hûségpénz nyugdíjba való beszámítására nincs lehetõség, viszont az abból vont nyugdíjhozzájárulás nem helyes, ennek utánanézet. – A diákönkormányzatok jogalkotási folyamatokba történõ bevonását nem tervezik. – A szakközépiskolák formaruhájának alkalmatlansága ügyében a miniszter reggel adott utasítást a formaruhák megvizsgálására és a hiányosságok javításának lehetõségére. – Az elõzõ évekrõl bentmaradt szabadságok sorsáról szólva megtudható volt, hogy erre törvényi szabályozás van. A meghatározott ideig ki nem vett szabadságok elvesznek, nem lehet azokat évekig görgetni, mert az jogszabályellenes. – A saját gépjármûvel munkába járók költségtérítésének 9 forint/km-rõl 15 forint/km-re emeléséhez hiányzik a költségvetési fedezet. – A rendõrségi dolgozók Állami Egészségügyi Központban (ÁEK) történõ külön kezelését a tárca is szeretné elérni. Ígéret hangzott el: a minisztérium vezetõi felveszik a kapcsolatot az ÁÉK vezetésével. – A szakközépiskolákban dolgozó hivatásos állomány magánnyugdíj-pénztári befizetések kiegészítésének hiányáról nem érkezett hozzájuk panasz. – A Magyar Állam Kincstárba áthelyezett kollégák 3-5 év halasztást kapnak a versenyvizsga letételéhez. – Az egészségügyi Felülvizsgálati (FÜV) rendeleti eljárások során, mindig az aktuális jogi szabályozás szerint kell eljárni, vagyis a folyamatban lévõ ügyekben is azokat kell alkalmazni. Megjegyezte: a FÜVrendeletet a szakszervezetek elõzetesen véleményezésre mindig megkapják. (Az már más lapra tartozó kérdés, ha szakszervezetek által küldött észrevételeket, javaslatokat nem vették figyelembe!)
4
DR. BÁRDOS JUDIT, A BRDSZ FÕTITKÁRA Mottó: A jövõ azoké, akik látják a lehetõségeket, mielõtt azok nyilvánvalóvá válnak.“(John Sculley)
Nyertünk és veszítettünk! Amikor készültünk erre a napra, akivel beszéltünk hirtelen felkapta a fejét: már húsz év telt el! Ha jobban belegondolunk egy ember egyharmad élete! 1989. október 28-án alakult meg a Belügyi Dolgozók Szakszervezete, megtörve a monolitás keretét, leválva a nagy egészrõl, hogy a továbbiakban önállóan, senkinek sem kiszolgáltatva, pártirányítást mellõzve, a hivatásosokat is teljes jogú tagként befogadva, igazi szakszervezetként élje tovább a mindennapjait. Akkor egyikünk sem gondolta és nem is gondolhatta, hogy húsz esztendõvel a szakszervezet háta mögött, számot vetve az addig történt eseményekkel milyen furcsa megállapításokat tehetünk. Azt már biztosan állíthatjuk, az akkori alapítók jó döntést hoztak. Nem azért mert magam is közéjük tartozom, hanem mert a döntés után az eltelt évek igazolták, hogy a rendvédelem területén is szükség volt és ma még jobban szükséges, hogy az érdekképviseletek jelen legyenek.
A pénz az úr A problémákat illetõen nem sok minden változott… 1991-92 évben 1000 fõ részére megtörtént a civilesítés, azóta minden évben az éppen aktuális miniszter nekifutott ennek a feladatnak, de a szembenálló erõk ellenállását látva visszakozott. Akkor még lehetett hivatkozni a szocializmus – egyesek szerint a kommunizmus – kezdeti maradványaira, de egyre távolodva a rendszerváltás idõszakától mára ez a hivatkozási alap már aktualitását veszítette, hiszen teljes egészében a pénz uralja az életünket. Ennek rendelnek alá mindent, furcsa kapitalizmust épít fel az ország.
1989-tõl mûködik jogi tanácsadó szolgálatunk. Jogászaink, ügyvédeink az eltelt 20 évben több ezer ügyben jártak el, képviselték a kollégákat és védték õket büntetõperekben. 1993-ban elõször, majd több alkalommal is megmérettetett közalkalmazotti körben a tanácsválasztásokon a BRDSZ. Minden alkalommal reprezentativitást szerzett országosan a rendvédelmi ágazatban, így a rendõrségen is. 2010-ben ismét próbatétel elé állítja tagságunkat, mert közalkalmazotti tanácsválasztásra kerül majd sor, s mi ezt az akadályt is sikerrel szeretnénk venni. A mai napig vitát képez, hogy a munkáltató hozzájárul-e ahhoz, hogy a megélhetésük érdekében a rendõrök a szabadidejükben külön munkát vállalhassanak. Ha a rendõr fõállásban kellõen keresne és nem kényszerülne sem házon kívül sem házon belül maszekolni, akkor nem is lenne probléma. 1993-ban sajtótájékoztatót tartottunk az akkori állami költségvetés tárgyalása elõtt és kértük az országgyûlési képviselõket, hogy a tárgyalások során legyenek tekintettel a rendõrség kritikán aluli bérviszonyaira. Már akkor felhívtuk a
2009. december figyelmet, hogy a szánalmasan kevés fizetés miatt sokan hagyják el a rendõrség kötelékét. A bérgondok mellett a mûködõképesség fenntartásának, a dologi kiadások vészes szûkösségének napi gondjaival is meg kell küzdeni. 2002-ben a belügyi közalkalmazottak kinyilvánították, hogy végre bérkérdésekben is szeretnének nagyra nõni. Hogyan is van ez? Hány év is telt el? Az elmúlt idõszak nem volt elég, hogy az éppen aktuális kormányzat végre felismerje: mûködési költség nélkül csak vegetálni tud egy szervezet. Bekövetkezett az a senki által el nem képzelhetõ helyzet, hogy a rendõrség tartozik soksok millióval a beszállítóknak, lezárhatják a gázt és a villanyt, a telefont. Ahogy minden alkalommal, most 2009-ben is ki kell nyilvánítani, hogy béreket pontosan fogják fizetni. Köszönjük a születésnapi ajándékot!
szárnyalva, két év eltelte után szétváltunk egymástól. Még mindig nem sikerült házon belülre engedni a civil munkavédelmi felügyelõket, hiszen akkor kiderülne, hogy az eltelt sok esztendõ alatt sem tudtuk az életveszélyes munkahelyeket felszámolni.
Pihenni is kell…
Nyereség és veszteség
1993-ben megszûntek az üdülõbeutalók, az állam megkezdte a kivonulását a kedvezményes üdültetési üzletágból. Ezt figyelembe véve szakszervezetünk egyre inkább kereste azokat a megoldásokat, hogy tagjai részére nagyon kedvezményes üdülési lehetõségeket kutasson fel, s saját üdülõvagyonát is gyarapítva – jelenleg három üdülõ képezi ennek alapját –, ezzel a feladatával a mai napig nem hagyott fel. 2006-ig mûködtek a volt BM-üdülõk. Áruk megfizethetõ volt, de a BM megszûnésével egyidejûleg ezeket is központi kezelésbe vonták. Költségvetési okokra hivatkozva a kormány 2010. január 1-jétõl meg kívánta szüntetni a központi üdülõhálózat kezelését, az egészet vállalkozókkal szerette volna üzemeltetni. Miután a szakszervezetünk a háttérben mutyit sejtve errõl a közvéleményt tájékoztatta, a MEH eredeti szándékától eltérõen nem 2010. január 1-jétõl, hanem majd csak 2011. évtõl szeretné ezt a tervét megvalósítani. 2004 tavaszán „frigyre léptünk” a határõr szakszervezettel, de mint nagyon sokan ebben az országban, nem vettük figyelembe azt, hogy a társszakszervezet miként szocializálódott az elmúlt évtizedek alatt. Így a magyar átlagidõt is túl-
Ha számot vetünk az elmúlt 20 esztendõvel, hogy mit vesztettünk, mit nyertünk, érdekes eredményt sikerül bemutatni. Amit nyertünk: – a BDSZ, majd BRDSZ mások minden igyekezete ellenére mûködik és dolgozik, és egyes tisztségviselõinek köszönhetõen, talán pozitív irányba megkezdte a tagsági építkezést is, – a fiatalok szeretete lehetõséget adott és ad, hogy céljainkhoz õket megnyerjük, hogy közénk jöjjenek, – szakszervezetünk rossz házasságából tanulva óvatosan, de céljait szem elõtt tartva keresi, és meg is találja azokat a partnereit, akikkel kapcsolatát szorosabbá fûzve építkezhet tovább, – a BRDSZ mások megalázó nyilatkozatait figyelembe sem véve továbbra is a tárgyalások, az egészséges, mindkét félnek megfelelõ kompromisszumok útján kívánja a felmerülõ problémákat rendezni. Csak a végsõ esetben nyúlt és fog nyúlni azokhoz az eszközökhöz, amelyek a tagjainak a rendelkezésére állnak, a demonstrációhoz, tüntetéshez. Teszi ezt annak ellenére, hogy a kor fiataljai már a radikalizmus irányába szocializálódtak, s tapasztalataik alapján igazából el sem tudják hinni, hogy a tárgyalások eredményeket hozhatnak.
Amit vesztettünk: – elvesztettünk több ezer kollégát, akik megváltak a testülettõl és ezzel olyan emberi és szakmai ûrt, vákuumot hagytak maguk után, hogy ez évekig nem szüntethetõ meg, – megszüntették a 13. havi illetményünket és 2010-tõl megadóztatják a béren kívüli juttatásainkat is. Elvesztettük a bizalmunkat abban, hogy a megkötött megállapodások nemcsak a szakszervezeteket kötik, hanem az aláíró másik felet is, aki többnyire kormányzati pozícióban van, – velünk fizettetik meg az eddig a munkáltatókat terhelõ járulékokat, de elfelejtették elmondani, hogy úgy járunk mint a személyi jövedelemadó bevezetésénél, hiszen azt sem bruttósították fel a második évtõl, Sajnos egyéb vesztességeink mindig miniszterekhez köthetõk: – már nincsenek bölcsõdék és óvodák, klubok, megszûnt a könyvtár: köszönjük Sándor! – kaptunk egy Lajost, majd õ bársonyszékbe kerülve megkezdte és mások be is fejezték a kórházunk felszámolását: köszönjük Gábor! – elvonták a jóléti célokat szolgáló ingatlanokat, jelenleg az enyészet vette át a jó gazda szerepét: köszönjük Mónika! – valaki megkívánta a Duna Palotát, ez év végén be is zárják, az ott dolgozókat elbocsátják: köszönjük kormány! Mindezek ellenére köszönjük: – minden szakszervezeti tagunknak, hogy nálunk kívánt tag lenni, itt maradt és nem kíván elmenni, – hogy támogatja munkánkat, mert az- Î
5
2009. december Î zal is tisztában van, hogy az érdekképvi-
selet érte van és nem öncélú szervezõdés, – hogy tudja, problémáit igyekezünk megoldani és ha kell szociálisan segítjük, – hogy hatékonyan mindig tanulva kíván közösségünkben tevékenykedni. E húszéves születésnapon örülünk annak, még egyszer köszönjük: – minden támadás ellenére mi lehettünk az elmúlt év decemberében a leggazdagabb kurtizánok, akik több mint hat milliárd forintot hoztak az ágazatnak, – hogy kérõ szóra felvette Kuncze mi-
niszter a telefont és segíteni próbált a Duna Palota ügyében, – támogatta Jauernik államtitkár, hogy bekerüljön a Hszt-be a tûzoltók túlóraigényének az elismerése, – Juhász miniszter úr közbelépett az üdülõk elidegenítésének megakadályozásánál, s Szabó Endre a SZEF volt elnöke is megtett mindent ennek érdekében, – Bencze Józsefnek, hogy a rendõrség talán átveszi a dobogókõi és a lellei volt BM-üdülõt, hogy tudja teljesíteni jogsza-
bályba foglalt kötelezettségét a munkavállalók rekreációját illetõen. E keserédes számvetés után köszönetet mondok tagjainknak. Együtt könnyebben vészeljük át majd a bajokat. Ha barátaink, akkor velünk ünnepelnek, ha pedig volt és jelenlegi munkáltatóink, akkor köszönöm, hogy elismerik munkánkat és továbbra is együtt keressük a megoldásokat. Végezetül álljon itt Mahatma Gandhi-tól egy idézett: „Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz.”
DR. AVARKESZI DEZSÕ, AZ IRM ÁLLAMTITKÁRA
Mindannyiunkért mûködik a szakszervezet Ebben az évben nagyon sok ünnepségre került sor, sok megemlékezésre, 20 évvel ezelõtti eseményekre. Ahogy mondják, 1989. a csodák éve volt Európában, Magyarországon. Sok minden úgy megváltozott, ahogy néhány évvel elõtte nem is álmodtuk volna. Gondoljunk csak a határnyitásra, a berlini fal leomlására, a Magyar Köztársaság létrejöttére és ilyen eseményekre is, mint az önök szakszervezetének a megalakulása, amelyik szintén ebben az évben, 1989-ben vált lehetõséggé. Ez a szakszervezet – úgy érzem – mindig hû maradt a hagyományaihoz. Ez a szakszervezet mindig a tárgyalás útját választotta, mindig nagyon fontosnak tartotta a munkabéke megõrzését. Ezt én a kormány nevében és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium nevében is õszinte tisztelettel köszönöm önöknek, azt hiszem, sok mindent éppen ezzel lehetett elérni az utóbbi években.
Hasonló célokért dolgozunk Talán nem véletlen az sem, hogy ennek a szakszervezetnek az az alapelve, hogy együtt erõsebbek leszünk, érted, értem, mindannyiunkért, azaz értünk mûködik. Több területet fog át ez a szakszervezet, és bár volt talán sikertelen frigy is, de jól tudnak együttmûköd-
6
ni az érdekvédelem területén. Meg kellett felelni a kihívásoknak, többek közt azoknak, amik a kormány részérõl érkeztek. A tárgyalásokon a másik oldalon ülõk hasonló célokért próbálnak dolgozni, persze más feltételek között. Ezek az évek az átlagosnál is nehezebbek. A válság, amelyik az egész világot érintette és Magyarországot nagyon erõteljesen megrázta, nem múlik el nyomtalanul a munkavállalók, munkáltatók viszonyában sem.
Nem lesz elbocsátás Higgyék el, ha a kormánynak vannak prioritásai, akkor ezek közül az egyik legfontosabb a közrend, a biztonság megõrzése és erõsítése. Amikor ez a kormány megalakult, akkor a versenyképesség megteremtését, a szolidaritást, és a biztonság megerõsítését tûzte ki célul. Nem fog csökkenni az a költségvetés, ami a mi területünkre vonatkozik. Ebben az évben is megpróbáltuk elérni, hogy az a megál-
lapodás, amit tavaly megkötöttünk, mûködjön, alapjait betartsák. Ezzel, hogy ilyen költségvetést tudunk elfogadni, azon kevés területek közé fog tartozni a rendészet, ahol nem lesz elbocsátás, sõt, azt szeretnénk, ha növekedne az itt dolgozók létszáma. Azokat a rendészeti programokat, amelyeket idén elkezdtünk, jövõre tovább akarjuk vinni, ennek is meglesz a fedezete.
Plusz egy havi bér Ez a szakszervezet nemcsak azért küzdött az elmúlt években, évtizedekben, hogy a rendészeti dolgozók élethelyzetét javítsa, hanem, hogy magának a szervezetnek a mûködõképessége se kerüljön veszélybe. Egy szakszervezet számára az a legfontosabb, hogy milyen életminõséget tudnak biztosítani a tagjaiknak, az általuk képviselt dolgozóknak. Amikor a nyugdíjasoknál a 13. havi nyugdíjat, és a 13. havi juttatást nem
2009. december tudja biztosítani a központi költségvetés, akkor arra törekedtünk, hogy ezt a cafetéria-rendszerben pótolni lehessen. 2010-ben két olyan intézkedést tervezünk, amelyek segítségével õrizni tudjuk az itt dolgozók, a munkavállalók jelenlegi juttatásainak színvonalát. Az egyik az adócsökkentés. Ez azt jelenti,
hogy a területen, az ágazatban dolgozók 75-80 százaléka az adócsökkentés révén 1-1,5 havi bérrel többet fog kapni. A másik, hogy a sztrájkbizottság, és a kormány közötti megállapodás alapján jövõre a 340 ezer forint alatt keresõknek pótlást tudunk adni két részletben a januári és a márciusi fizetéssel. Ez éves
szinten 98 ezer forintos bruttó többletet jelent. Ehhez persze kellett az, hogy a szakszervezetek keményen tárgyaljanak, kiharcolják ezeket a juttatásokat. Jövõre valóban lesz kedvezõtlen változás minden munkavállalónál a cafetéria-rendszerben, de sikerült elérni, hogy a ruhapénz adómentes maradjon.
DR. HORVÁTH FERENCNÉ, A BDSZ ELSÕ ELNÖKE
„Csak a szépre emlékezünk” Azt, hogy a jelenlegi BRDSZ milyen erõs, az is mutatja, hogy mi kétszer születtünk meg. Egyszer az 1980-as évek közepén, amikor külön volt budapesti alapszervezet, annak egy vezetõsége, és külön voltak a megyei rendõr-fõkapitányságok alapszervezetei. Petõfi szavai jutottak eszembe: „Mit is mondok elõször is, kedvest, szépet neki… és jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat…” Azért szebb gondolat, mert az életben a múlt megszépül. Csak a szépre emlékezünk. Pedig jól tudjuk, hogy ezt a munkát nagyon keservesen kezdtük el.
Sikerülnie kell A 80-as évek közepéig a megyei rendõr-fõkapitányságok alapszervezetei a megyei közalkalmazottakhoz tartoztak. Jó helyünk volt, szerettünk ott lenni, õk is szerettek bennünket. Sajátos helyzetünkre azonban nem tudtak választ adni. Ezért mi, pár megyei vezetõ, feljöttünk Budapestre és segítséget kértünk a vezetõ szakszervezettõl. Amikor elhatároztuk, létrehozunk egy egységes országos szakszervezetet megkaptuk a segítséget Rajnai úrtól és Szabó Endrétõl. Azt szokták mondani, hogy amit nagyon akar az ember, és õszinte szívvel akarja, az elõbb-utóbb sikerülni fog, csak nem szabad a munkát abbahagyni, belefáradni. 1986-ban megtettük alapító közgyûlésünket. Ezért mondtam, hogy kétszer születtünk. Nem volt könnyû: kezdtük az alapszabályunkkal, a munkabérrel, a 40 órás munkahéttel, a ruhapénzzel, a túlórával, a sztrájkjoggal, a jogokkal és kötelességekkel. Egységes
erõt képviseltünk az egész országban. Ezért egy kicsit talán – nem találok jobb kifejezést – nem az, hogy féltek tõlünk, de tekintélyt harcoltunk ki. A rendszerváltás szétzilálta a szakszervezeteket. Mi akkor sem hagytuk abba, újból kezdtük, beléptettünk. Mindenkinek külön belépési nyilatkozatot kellett adni, a mi szakszervezetünk létszáma emelkedett. A Belügyminisztériumban mi lettünk a legnagyobb szakszervezet, kiharcoltuk magunknak, hogy tárgyalópartnernek tekintettek bennünket.
Egyedül nem megy Én lehettem a BDSZ elsõ elnöke. Nagy megtiszteltetés volt. Nekivágtam az óriási munkának, hogy ezt a nagy szakszervezetet vezessem. De egyedül nem ment – mondja a nóta is. Nekem voltak olyan segítõim, akik ezt sikerre vitték. Úgy érzem, hogy abban az idõben már megalapoztuk a mai BRDSZ-nek, hogy nagyon jól felkészült, ügyesen átgondolt dolgokkal mentünk a szakmai vezetõ felé, ezért volt sikerünk. Akkor alakult meg a Belügyminisztériumon belül a Független Rendõr Szakszervezet. Olyanok voltunk, mint két jó testvér. Állandóan vitáztunk, veszekedtünk, de mikor a közös célért kellett dolgoznunk, akkor ott álltunk, és együtt dolgoztunk. Visszaemlékezem a szakmai vezetõkkel való kapcsolatra: a tárgyalóasztal két oldalán ültünk, de mikor a szemük közé néztem, azt vettem észre, ugyanazt szeretnék, mint mi. Az embereken való segítést. Csak õket nagyon sok minden megkötötte. Az alapszervezetektõl is azt hallottam, hogy a helyi vezetõkkel is na-
gyon jó kapcsolatot alakítottunk ki. Itt mondok utólag is köszönetet azoknak, akik akkor a szakmai részrõl segítettek bennünket, és Szabó úrnak, aki mint SZEF-vezetõ, nagyon sokat segítette a gyerekcipõben járó kis BDSZ-ünket.
Az égi kávéházban… Hálás köszönetet mondok az alapító tagoknak, az akkori tisztségviselõknek és köszönetet mondok azoknak is, akik a továbbiakban tovább vitték a munkánkat, folytatták azt a harcot, amit mi elkezdtünk. Befejezésül engedjenek meg egy gondolatot: ma az égiek kávéházában, vagy ha nem a kávéházban, egy teremben együtt ülnek azok, akik már ezt nem érhették meg. Akik szívvel-lélekkel dolgoztak velünk. Lehet, hogy ebbe is belefáradtak. Szinte látom õket: most ott ültök, mosolyogva néztek le ránk, és azt mondjátok, szép munka volt, gratulálunk, további sikereket kívánunk nektek! Köszönöm nektek, mert nélkületek mi sem ünnepelhetnénk.
7
2009. december
SZABÓ ENDRE, A SZEF VOLT ELNÖKE
A harc nem hiábavaló Jelen voltam a szülõszobában, amikor a BDSZ, a mai BRDSZ megalakult. Most, húsz év multán, bár nem volt problémamentes az ifjúkor, azt mondhatjuk, hogy szakszervezetük becsülettel helytállt az érettségi vizsgán. A BRDSZ ma ismert és elismert résztvevõje a magyar szakszervezeti mozgalomnak, sõt a hazai közéletnek is. Az elmúlt két évtizedben számos kihívással kellett szembenézniük a szakszervezeteknek. A korábbi szakszervezeti struktúra felbomlott és a BRDSZ-hez hasonlóan több száz új szervezet jött létre. Az önállósodás érthetõ törekvés volt az egyes foglalkozáscsoportok részérõl, az atomizálódás azonban azt a veszélyt is magában hordozta, hogy legyengül, erõtlenné válik az egységes szakszervezeti fellépés. A BRDSZ felismerte ezt a helyzetet, s miközben aktívan építette saját szervezeti bázisát, kereste az összefogás lehetõségét, elsõsorban a közszolgálat más szakszervezeteivel. Egyik alapítója volt a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének, majd késõbb tagja lett a Szakszervezetek Együttmûködési Fórumának. Ebben a szövetségben a BRDSZ rangját és elismertségét mutatja az, hogy ma ennek a konföderációnak egyik alelnöke Bárdos Judit, a BRDSZ fõtitkára. A rendszerváltozás azonban nem csupán szervezeti jellegû lépéseket jelentett, hanem a korábbi szakszervezeti felfogáshoz és gyakorlathoz képest gyökeresen új gondolkodásmódot, tartalmi és eszközrendszeri követelményeket támasztott a szakszervezetek tisztségviselõivel, sõt tagságával szemben. A szakszervezetek vívódásából, töprengésébõl, nem egyszer belsõ vitáiból csupán egy témára utalok. Miként viszonyuljanak a szakszervezetek azokhoz folyamatokhoz, amelyek a társadalmi, gazdasági átalakulást jelentették, s amelyek komoly megpróbáltatásokat, nem egyszer súlyos érdeksérelmeket és károkat jelentettek a munkavállalók, köztük a közszféra foglalkoztatottai számára? A
8
jellemzõ csatározás, szembeállás, minõsíthetetlen stílus, amely fõként a pártok közötti viszonyban jelenik meg, generálva a társadalmi megosztottságot, mételyezve a közpolitika úgyszólván minden szegmensét. Ez az állapot károsan befolyásolja a társadalmi párbeszédet, különösen a civil szervezetek magatartását, de nem kíméli a szakszervezeteket sem.
Hogyan tovább? szembeállást, a szívós konfrontálódást válasszák a hatalommal szemben, vagy a kompromisszumok, a megegyezésre törekvés útját járják? A meglévõ társadalmi feszültségeket gerjesszék, vagy a társadalmi stabilitásra törekvést igyekezzenek elõmozdítani? A szakszervezetek alapvetõen az utóbbit választották, sokszor súlyos kompromisszumok elfogadásával is. Ez a magatartás természetesen következett abból is, hogy létszámuk, erejük, ütõképességük jelentõsen meggyengült, de alapvetõen a társadalmi felelõsségérzet motiválta cselekedeteiket. Ez jellemezte a BRDSZ érdekképviseleti politikáját is.
Túlzott pozitív illúziók A szakszervezeteknek jelentõs szerepük volt abban, hogy az átalakulás, sõt az azt követõ idõszak kemény próbatételei sem váltották ki a társadalmi béke felbomlását. Természetesen az utókornak jogában áll majd ítéletet mondani arról, helyesen cselekedtünk-e. Ha húsz évvel ezelõtt, valaki azt kérdezte volna tõlünk, milyen körülményeket vízionálunk a 20 éves évfordulóra, bizonyára optimistán nyilatkoztunk volna. A társadalom többségét pozitív várakozás, sõt, sok esetben túlzott illúziók jellemezték. Nem tagadva a két évtized kedvezõ fordulatait, ma mégis csalódottak vagyunk. Az ország súlyos gazdasági és morális válságot él át. Az okok között hangsúlyos az a mai közéletet
A hatalommal való éles szembeállás, a csak konfrontáló magatartás és eszközrendszer legyen-e a követendõ út, vagy a határozott, a szükséges estekben a nyomásgyakorlást is alkalmazó, konstruktív és megállapodásra törekvõ magatartás? A helyzet kétségtelenül jogos indulatokat válthat ki, de a józan mérlegelés és racionalitásérzék nem mellõzhetõ. A szakszervezeteket érintõ kihívások között ma jelen van egy felerõsödõ új veszély. Az egészséges integrációra törekvés helyett a szakszervezetek közötti megosztottság, esetenkénti szembeállás, egymás kárára elkövetett pozíciószerzés. Ha a mozgalom nem lesz képes felülemelkedni ezen, súlyos csapást mérhet önmagára. Köszönöm együttmûködésüket és támogatásukat, amit a SZEF munkájához, s az én elnöki tevékenységemhez nyújtottak. Ha ma egy kissé szomorkás is a hangulatunk, ha nem is lehetünk felhõtlenül elégedettek az eredményekkel, az önbecsülésünket nem szabad feladni. A szakszervezetek, a BRDSZ kiállása, harca nem volt hiábavaló. Nélkülük a károk még súlyosabbak lettek volna.
Harcos vezetõ A nehézségek, az esetenkénti kudarcok nem szabad, hogy megadásra, sokkal inkább aktívabb és elszántabb munkára kell, hogy ösztönözzenek bennünket. Több mint egy évtizedet dolgoztunk együtt fõtitkár asszonnyal. Köszönöm
2009. december önnek az aktivitását, a helytállását. Korrekt, harcos szakszervezeti vezetõként tartom számon, akivel gyakran vitatkoztunk is, de ezeket a kölcsönös jobbítási szándék és egymás megbe-
csülése jellemezte. Kívánom neki és a BRDSZ minden vezetõjének, hogy az eddigi szellemiségben töretlenül folytassák érdekvédõ, érdekérvényesítõ küldetésüket. Bízom abban, hogy a
harmadik évtized mind az ország lakói, mind a közszolgálat, a belügyi és rendvédelmi szervek munkatársai életében egy boldogabb idõszakot jelent majd.
DR. LAMPERTH MÓNIKA, EGYKORI BELÜGYMINISZTER
A párbeszéd stílusa
A rendszerváltás óta eltelt idõszak legbátrabb belügyminisztere áll önök elõtt. Merthogy, aki ismeri a fõtitkár asszonyt, az számíthatott arra, amit a Judit meg is ígért, hogy itt minden miniszter egy kissé megkapja a magáét. A többiek otthon maradtak, én úgy gondoltam, eljövök azért, ami engem megillet. (A meghívott miniszterek kimentették magukat. A szerk.)
Kemény idõszak Nagyon fontosnak tartottam belügyminiszteri munkám során, hogyan tartja a kapcsolatot a szakszervezettel a miniszter, a Belügyminisztérium vezetõi. Voltak nagyon kemény idõszakok ebben a kapcsolatban, én mégis jó szívvel emlékszem vissza rá. A munkaadó, a belügyminiszter és a szakszervezet között - miközben a cél azonos , a végrehajtás során van érdekkülönbség. Errõl szól az érdekegyeztetés. Ebben a kapcsolatban, együttmûködésben mindig elismertük, hogy a partner céljai tisztességesek, amikor valamilyen eredményt elérünk, akkor arra
büszkék vagyunk. Nem lehet megkérdõjelezni, hogy a másik célkitûzései tisztességesek-e. Egyik belügyminiszter kollégám sem azért nem adott több fizetésemelést a rendõröknek, mert gonosz lett volna. A mindenkori költségvetési keretek között kivétel nélkül mindegyik megpróbált küzdeni azért, hogy elérjen a nagy tortából, a központi költségvetésbõl egy akkora szeletet, amekkoráról úgy gondolta, hogy elérhetõ. Emlékszem arra, hogy volt, amiben vitatkoztunk, volt, amiben egyetértettünk. 2006. január 1-jétõl volt egy jelentõsebb béremelés. Abban egyetértettünk, kifejezett elvárásom volt az apparátustól, hogy a végrehajtó állomány fizetését erõsítsük meg. Akkor emeltük a nyomozói pótlékot, és egyéb ilyen pótlékemelésekre sor került. Ebben egyetértettünk, együtt tudtunk örülni az elért eredménynek. Megfogadva Szabó Endre bölcs és köztiszteletben álló szakszervezeti vezetõ intelmeit, azt gondolom, hogy a párbeszéd, annak a tartalma, a stílusa fontos. A közélet mai állapota rombol, amelyért felelõsség terheli a politikát.
Pártpolitikai csapda Ebben a kapcsolatrendszerben a vásár kettõn áll. Önöknek lehetõségükben áll, hogy ne fogadjanak el olyan diktátumokat, amely pártpolitikai célkitûzéseket szolgál. Ne fogadják el. Ennek a szakszervezetnek az egyik értéke az volt, hogy megõrizte a szuverenitását. Tartsanak kapcsolatot valamennyi párttal, ismerjék meg a programjaikat, legyen saját véleményük, mondják is el, ha úgy adódik, de ne engedjék, hogy valamelyik szakszervezet eldöntse, melyik párthoz csatlakozik ilyen vagy
olyan módon. Az az érdekképviselet, a szakszervezeti érdekképviselet vége. Demokratikus politikusként minden erõmmel azért küzdök, hogy sem szakszervezetet, sem a Magyar Köztársaság rendõrségét ne lehessen rákényszeríteni pártpolitikai értékválasztásra. 2006. õszén tekintélyes politikusok rágalmazták és vádolták meg a rendõrséget, ma pedig õk kiabálnak leghangosabban, hogy miért gyenge a rendõrség, és miért kevés az eszközrendszere. A Magyar Köztársaság rendõrségének az alkotmányban lefektetett funkcióját kell gyakorolni. Természetesen minden rendõr, aki választópolgár is, kifejezheti a politikai elkötelezettségét, de rendõrként az a dolga, hogy ott álljon, amikor a közrendet kell biztosítani, függetlenül attól, hogy mi van a pártpolitikában. Belügyminiszterként is ezt vallottam, igyekeztem a pártpolitika és a rendõrség közé állni.
Legyenek büszkék! Húsz év nagy idõ egy ember életében, a történelemben csak egy pillanat. De mindannyiunknak csak egy élete van. Az, hogy elégedett, sikeres, boldog ember lesz-e valaki, vagy sem, az határozza meg, hogy tud-e örülni annak, ami fontos: a munkának, a hivatásnak, a családnak, a gyerekeknek, az unokáknak, a barátoknak, vagy sem. Egyes emberként és szervezetként is örüljenek annak, ami önöknek fontos eredmény és siker. Mindazt, amit elértek az érdekképviselet során, tekintsék értéknek, örüljenek neki. Legyenek rá büszkék, õrizzék meg a szuverenitást, hogy legyenek eredményesek és sikeresek az elkövetkezendõ idõszakban is.
9
2009. december
A BRDSZ KÖVETKEZETESEN KÉPVISELI A TAGSÁGA ÉRDEKEIT
Szakszerûen, kulturáltan az állomány érdekeiért Bencze József rendõr altábornagy, országos rendõrfõkapitány, az emlékünnepségen történõ személyes részvétele mellett, Bárdos Judit fõtitkárnak címzett levélben köszöntötte a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete valamennyi tisztségviselõjét, munkatársát, tagját a szakszervezet megalakulásának 20. évfordulója alkalmából. Levelének tartalmát közreadjuk: (…) A rendészeti szerveknél megalakult szakszervezetek múltja a szakszervezeti mozgalom egészéhez képest viszonylag rövid idõszakot ölel fel, azonban a végzett munkájuk, elért eredményeik felelõsségteljes, komoly tevékenységet és szilárd elkötelezettséget mutatnak. A közszolgálatban dolgozók elsõ érdekképviseleti szervezetei Magyarországon a XIX. század második felében kezdtek megalakulni. Az elsõ ilyen egyesülés 1869-ben az Elsõ Magyar Általános Tisztviselõi Egylet volt és ezt követte az 1886ban megalakult Magyar Királyi Állami Köztisztviselõk Egyesülete. Legtartósabbnak az 1898-ban létrejött Állami Tisztviselõk Országos Egyesülete bizonyult, amely 1918. végéig mûködött. A szakszervezeti mozgalom a közszolgálatban az 1903-ban létrehozott vasutas szakszervezettel vette kezdetét. 1918. október 26án alakították meg formálisan is a Magyarországi Közalkalmazottak Szövetségét. Ez volt az elsõ olyan szakszervezet, amely elutasította az egyleti alapon folyó szervezkedést, kiépítette a bizalmi hálózatot és kollektív tárgyalásokat folytatott a kormánnyal. Az 1919-tõl a második világháborúig terjedõ idõszakban a magyarországi belsõ viszonyok nem kedveztek a szakszervezeti mozgalomnak, korlátozták a személyes szabadságjogokat, majd
10
1919. õszén be is tiltották a közszféra szakszervezeteit. A második világháború utáni idõszakban – a szakszervezetekkel szembeni diszkrimináció megszûnésével – új szakszervezeti struktúrák alakultak ki. Az 1945-ben megalakuló szakszervezetek nem rendelkeztek történelmi tapasztalatokkal az érdekharcok, a sztrájkok, a kollektív tárgyalások terén. A szakszervezetek az 1948. októberi XVII. kongresszusi döntésükkel a szakmai szakszervezeti rendszerrõl az iparágak szerinti szakszervezeti rendszerre tértek át, amelynek következtében az 50 szakszervezet 19-re csökken. A Magyar Közalkalmazottak Országos Szakszervezete, valamint a Vármegyei és Községi Alkalmazottak Szövetségének egyesülésével 1949. októberében létrejött a Közalkalmazottak Szakszervezete. A rendszerváltás elõtt mûködõ szakszervezetek nem elsõsorban érdekképviseleti, hanem inkább szociális funkciókat ellátó szervezõdések voltak és általános, mindenkire kiterjedõ érdekképviseleti szerepet látattak el. A közszféra szakszervezetei az 1980-as évek közepétõl jelentõs átalakuláson mentek át, amely változások a rendszerváltást követõ idõben teljesedtek ki. A rendszerváltás után a szakszervezetek elõtt két fõ kérdés állt: az egyik a szakszervezetek megújulása, a változásokhoz való alkalmazkodás, míg a másik a versenyszféra és a költségvetési szféra munkavállalói közötti bér- és jövedelemkülönbség „ledolgozása”.
Az érdekek érvényesítésére sorra alakultak meg a szakmai tagozatok és váltak egyre önállóbbá az idõ teltével. A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) 1990. március 2-4. között tartotta utolsó kongresszusát, amely egyben a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) alapító kongresszusa is volt, melynek alapító okiratát a Belügyi Dolgozók Szakszervezete (BDSZ) is aláírta. Az 1971. évi 10. tvr., amely a fegyveres erõk és testületek hivatásos állományának jogviszonyát szabályozta, nem adott támpontot arra, hogy az egyesülési jogot a fegyveres szervezetnél a hivatásos állomány hogyan gyakorolhatja. A rendszerváltás után elkezdõdött reformfolyamatok azonban a fegyveres szervezetek hivatásos állományának érdekképviseleti kereteit is feszegették. A szabályzatok rögzítették, hogy a hivatásos állomány érdekképviselete céljából választott testületeket kell létrehozni, de ennek részletes szabályait senki nem állapította meg. A rendszerváltás éve nagy jelentõséggel bírt a fegyveres és rendvédelmi szervek szakszervezeti mozgalmának szempontjából is, ugyanis 1989-ben alakul meg a Belügyi Dolgozók Szakszervezete (BDSZ), ami jogelõdje a jelenleg mûködõ és az évfordulós ünnepségét tartó Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének (BRDSZ). A rendvédelmi szervezetek szakszervezetei a megalakulásuk óta eltelt idõben igen nagy fejlõdésen mentek keresztül. A kezdeti idõszak bizonytalan lépései, az érdekvédelmi tevékenység módszereinek alkalmazásában végzett szárnypróbálgatások után napjainkra a BRDSZ nagy taglétszámú, erõs szakszervezetté vált, amely határozottan, következetesen képviseli a tagsága érdekeit, s eredményei pozitívan hatnak a teljes állományra. Meghatározó jelentõségû volt a hivatásos állományt képviselõ szakszervezetek mûködésének, a tevékenységük jogalapjának megteremtése szempontjából a fegyveres és rend-
2009. december védelmi szervek hivatásos állománya szolgálati jogviszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) elfogadása. Kiemelt fontossággal bír e szabályozás azért is, mert törvényi szinten határozza meg a szakszervezeti forma értelmezését, a munkáltatók kötelezettségeit az érdekképviseletet ellátó szakszervezetek és tisztségviselõik mûködéséhez szükséges feltételek biztosításában, valamint a szakszervezetek jogait az érdekvédelmi munkában. A szolgálati törvény elõírásai a gyakorlatban beváltak, jó alapot teremtettek a hatékony érdekvédelmi munkához, azonban az eltelt idõszak tapasztalatai alapján korszerûsítésre szorulnak, amit egy átfogó törvény-felülvizsgálat keretében lehetséges végrehajtani. A BRDSZ azon rendõrségi szinten is reprezentatív szakszervezetek közé tartozik, amely nagyon következetes, szívós és eredményes, de minden esetben kulturált érdekvédelmi munkát folytat. Nagy hangsúlyt fordít a tagsága egyéni érdekképviseletére, de nem vész el ennek részletkérdéseiben, képes és alkalmas az egész tagságot, az egész rendõrséget átfogó ügyekben is szakszerû véleményt, álláspontot kialakítani és képviselni. Tevékenységével, munkastílusával önálló arculatot adva a BRDSZ-nek képes arra, hogy önálló, esetenként akár a többi rendõrségi szintû szakszervezettel szembeni álláspontot képviseljen alapvetõ fontosságú kérdésekben is. Különösen dicséretesnek és elismerésre méltónak tartom a fontos kérdésekben a BRDSZ vezetésének, szakértõinek lényeglátó, lényegmegragadó képességét. Mindez fontos részét képezi annak a
A Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete lapja 1903 Budapest Pf. 314. Budapest, XIII. Pozsonyi út 56. Tel.: (1) 237-4347 (titkárság), 237-4348 (üdülési felelõs) E-mail:
[email protected] www.brdsz.hu Tördelõszerkesztõ: Czita Károly Fényképek: Vezda László Olvasószerkesztõ: Pintér Melinda Fõszerkesztõ: dr. Dura László Felelõs kiadó: dr. Bárdos Judit Szerkesztõség: 1068 Bp., Benczúr u. 45. Telefon, fax: (1) 338-4059
kompromisszumkészségnek, amelyet az igen bonyolult körülmények hatásainak mérlegelése után az egyes átfogó kérdések megítélésében és rendezésében tanúsítanak. Érdekvédelmi munkájuk az állomány jogos érdekeinek megvédésére, járandóságaik biztosítására, élet- és szolgálati körülményeik javítására és nem a szervezet, vagy a szervezet különbözõ szintû vezetõinek lejáratására, diszkreditálására irányulnak. Ezúton is szeretném megköszönni azt a munkát, azt a határozott kiállást és következetességet, amit a különbözõ szintû érdekegyeztetõ fórumokon – a SZÉF, IRÉT, RÉT – a tagságuk, az állomány, sok esetben a szervezet érdekében, védelmében tettek és tesznek. Tevékenyen hozzájárultak ahhoz, hogy a rendõrségi szintû érdekegyeztetés megújuljon és a 2008. júliusában aláírt együttmûködési megállapodással új lendületet vegyen. Úgy értékelem, hogy ez eredményes volt, a RÉT-ülések rendszeressé és tartalmassá váltak. Mind a munkavállalói, mind a munkáltatói oldal határozottan törekszik az ebben reá háruló kötelezettségek teljesítésére, de a kérdések megnyugtató megválaszolásában és fõleg lezárásában még a munkáltatói oldalnak is vannak tennivalói. A BRDSZ a szervezõdésének, az „ÉRTEM, ÉRTED – ÉRTÜNK” alapelvét és jelmondatát a gyakorlatban következetesen alkalmazta és töltötte meg tartalommal. Mûködése sarokkövének tekintette a „munka-béke” elv érvényesítését, ami tárgyalásokon alapszik a munkáltatóval, de ez nem jelenti a cél elérése érdekében indokoltnak tartott konfliktus mellõzését vagy kerülését. A kormányzati szerkezetváltozások és a tagság megoszlásának következtében több minisztériummal – Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, Önkormányzati Minisztérium, Miniszterelnöki Hivatal – kell egyeztetéseket folytatnia a tagsága érdekvédelme érdekében, amit tiszteletreméltó szívósággal és eredményességgel tesz meg. Az elmúlt idõszak történései azt mutatják, hogy a rendõrségnek nagy kihívásokkal kell szembenézni. Az emberi jogokat alapjaiban sértõ, a társadalmi biztonságérzetet megrengetõ bûncselekmények, a bûnelkövetõk agresszivitásának növeke-
dése, a rendõrök elleni támadások gyakoribbá válása, az intézkedõ rendõr jogi védettségét semmibe vevõ cselekmények mind azt mutatják, hogy a közrend, közbiztonság szavatolása tekintetében komoly tennivalóink vannak. Ennek érdekében már megtettünk egy sor lépést és még többet is meg kell tennünk. Mindezek párosulnak az ország javuló, de még igen nehéz gazdasági helyzetével, ami természetesen kihatással van a rendõrség mûködéséhez szükséges feltételek megteremtésére, az állomány járandóságainak biztosítására, az élet-, a szolgálati- és munkakörülményeik javítására irányuló erõfeszítéseinkre. Kérem a BRDSZ vezetését, tagságát, hogy támogassa tevékenységével a rendõrség alap- és funkcionális feladatainak végrehajtását. Legyenek a rendõrség különbözõ szintû vezetésének segítségére abban, hogy ne sérüljenek az állomány jogai és járandóságai. Sem magam, sem a rendõrségi vezetõk nem tekintik ellenségnek a szakszervezeteket, mert tevékenységükkel teljesedik ki az állomány érdekeinek érvényesítése, és ha ezt a kellõ igényesség és következetesség mellett olyan kulturált kommunikációval tudjuk megvalósítani, mint ami a BRDSZ munkastílusát jellemzi, azt hiszem ez mindkét fél elõnyére válik és elismertségét, elfogadottságát erõsíti. Az együttmûködésünk eddig eredményességét figyelembe véve bizalommal tekintek a jövõ elé e kérdésben. Ismételten szeretném megköszönni azt a munkát, amit az állomány, a rendõrség tevékenységének segítése érdekében tettek és kérem, hogy bízzunk egymás munkájában, vitatkozzunk, ha kell ütköztessük véleményeinket a minél jobb eredmények elérése érdekében, de az eddigiekhez hasonlóan mindig találjuk meg ennek a megfelelõ, kultúrált formáját. Egymás támogatása nagyon fontos kérdés, hiszen valamennyiünk együttes célja az állomány jogainak, érdekei érvényesülésének biztosítása, mert ezzel tudjuk elõrevinni a közös ügyünket. Felelõsségteljes munkájukhoz további munkasikereket, jó erõt és egészséget kívánok! Budapest, 2009.november 25. Dr. Bencze József rendõr altábornagy
11
2009. december
Az emberek nem beszélnek, félnek … Úgy tûnik, a Duna Palota mostani dolgozóinak egy része belefásult az egészbe, és behunyt szemmel várja az utolsó nagy csapást. … Tisztelt Fõtitkár Asszony! Mi mûvészek meglehetõsen zárt világban élünk, ez munkánk jellegébõl adódik, de azért persze évek alatt folyamatosan érzékeltük a változásokat a palotában. Ezer szállal kötõdünk az épülethez, hisz eleve oda, a színházterembe lettünk kitalálva, és bérleti elõadásaink vannak ott. Még a létszámunk is úgy alakult ki, hogy hányan férünk a színpadra. Miután a mûhelymunka az éppen aktuális próbatermünkben történik, a Duna Palotában zajló történésekrõl többnyire késve, pletykákból értesülünk, és közben persze látjuk, amit muszáj látnunk. 2007ben, amikor sajnos megszûnt a közalkalmazotti státuszunk, közhasznú egyesület lettünk, azzal a kimondott céllal, hogy az évek során a Duna Palotának el kell tudni tartani a két mûvészegyüttest. Ez akkor is kissé merész célkitûzésnek tûnt, de a ház akkori mûködését figyelve elképzelhetõnek tûnt, hogy nagymértékben fedezni tudja a fenntartásunkat amellett, hogy mi is mindent megtettünk a bevételünk növelése érdekében. A Duna Palota teli volt vendégekkel, az étterem nagyüzemben mûködött, hétvégenként párhuzamosan több helyiségben voltak rendezvények, esküvõk, elõadások, különbözõ összejövetelek, amelyek miatt állandóan könyörögtünk, hogy a koncertjeink idõtartama alatt kevesebb decibellel szóljon a zene máshol. Hétköznap konferenciák voltak és értekezletek, ilyenkor õk könyörögtek, hogy ne gyakoroljunk hangosan, mert zavarunk. Választások idején napokig nem mehettünk a palota környékére sem, sõt, hangversenyt is kellett emiatt halasztani. De beláttuk, hogy a választások nagyon sok pénzt hoznak a palota kasszájába, és ez végsõ soron a mi érdekünk is. A Duna Palota lett az Önkormányzatok Háza. Azután pár évvel ezelõtt elkezdõdött az a folyamat, aminek a következményeképpen szép lassan minden megváltozott. Történt egy vezetõváltás, amivel mi nem
12
foglalkoztunk különösebben, elég sokszor elõfordult, és a mi életünkben nem szokott gyökeres fordulatot jelenteni. De most azért azt láttuk, hogy nagyon rövid idõ alatt szinte teljesen lecserélõdtek a régi kollégáink. Elõször a gazdasági vezetõ mondott fel. Ilyesmi persze gyakran elõfordul nem nagy ügy, de most az utódja is elment, és ezzel párhuzamosan a vendégek is eltûntek a házból. Hónapok óta úgy megyünk be a pénteki, szombati elõadásainkra, hogy sötét, néma, üres ház fogad. Mindez úgy, hogy a belvárosi önkormányzat gyönyörûen felújította a Bazilika környékét és a Zrínyi utcát, sétálóutcát alakított ki, ami tele van külföldi turistákkal. Élelmes vállalkozók meglátták a lehetõséget, és sorban nyitnak a Duna Palota körül a különbözõ szórakozóhelyek, éttermek. Valószínûleg megéri a dolog, mert alig egy hete láttam, hogy ismét készül egy méregdrága éjszakai bár a nyitásra. Mindezek közben furcsa látni a patinás, szép épületet a tágas termeivel és csodaszép színháztermével, amint üresen árválkodik a nyüzsgés közepén. Persze minden reklám vagy valamilyen vendégcsalogató nélkül. És már az országos választások sem nálunk vannak, az önkormányzatok is eltûntek. Hogy mi ennek az oka? Jó lenne tudni! Igen, mi is olvastuk azt a bizonyos cikket, amit bizonyára valaki innen írt a házból, más lehetõséget nem látva. Igen, megpróbáltuk megtudni, hogy mi az igazság a cikkbõl. Négyszemközt sutyorogva hallottuk is a megdöbbentõ kijelentéseket és teóriákat a ház vélt, szándékos ellehetetle-
nítésérõl. Csakhogy a sutyorgás kevés ahhoz, hogy határozottan, nyíltan ki lehetne tenni az asztalra. Bizonyíték nélkül pedig akár rágalmazásnak is lehet nevezni. Abban a cikkben az indulatok mellett konkrét tények vannak leírva, amelyeknek utána lehet nézni. De csak olyan valakinek, akinek ehhez kellõ felhatalmazása és hatalma van. Egy szakszervezeti titkár, szakszervezeti bizalmi vagy éppen az üzemi tanács elnöke elõtt nemigen nyílnak meg az ajtók, az emberek pedig nem beszélnek, különösen akkor nem, ha félnek. (Természetesen, ha bármi kevés is múlna rajtuk, hogy tegyenek valamit a Duna Palota megmentéséért, azt szívesen megtennék. Több mint száz ember sorsáról van szó!) És két jól mûködõ sikeres mûvészegyüttesrõl! Mert a két együttesben szerencsére nem állt meg az élet. A mi közönségünk akkor is bejön szép muzsikát hallgatni, ha sehol nem tud elõtte meginni egy kávét, és a speciálisan külföldi vendégeknek tartott szombati koncertjeink elõtt vaksötétben próbálják lefényképezni a gyönyörû épületet belülrõl a japán turisták. Persze szeretnénk tovább dolgozni a palotán belül, és szívesen veszünk részt az ÖTM rendezvényein is különbözõ zenei formációkban. Sajnos minden igyekezetünk ellenére sem sikerült ezt a fajta tevékenységünket más minisztériumokban vagy kormányzati szerveknél is kiterjeszteni, pedig közvetlen állami finanszírozásból élünk. Budapest 2009 okt. 22. X.X. és Y.Y., a BRDSZ 91-es alapszervezetébõl, (Cím a BRDSZ Irodában)
Élénk vita a RÉT-ülésen A rendõrségi vezetés és a reprezentatív rendészeti érdekvédelmi szervezetek december hetedikén tartották meg az idei utolsó Rendõrségi Érdekegyeztetõ Tanácsülést (RÉT). A RÉT-ülésen a BRDSZ, a Rendészeti Védegylet (RV), a Független Rendõr Szakszervezet (FRSZ) és a Tettrekész Magyar Rendõrség Szakszervezete (TMRSZ) vezetõi vettek részt a munkavállalói oldal képviseletében. A munkaadói oldalt leve-
zetõ elnökként Kovács István ezredes vezette. Bárdos Judit fõtitkár a 30 000 forintos „virtuális” ruházati csekkel kapcsolatban rákérdezett annak végrehatására. Szemrehányást tett a munkáltatónak, hiszen a rendszerváltás óta csak most fordult elõ, hogy egyetlen rendõrségi munkáltató sem biztosított Mikulás-csomagot a gyermekkel rendelkezõ munkavállalóknak. Az IRÉT-ülésen felmerült az elmaradt
2009. december
TÁN U RTA Á Z LAP
Dobogókõ végveszélyben – megállapodás nélküli IRÉT
2009. december 11-én a leköszönõ miniszter részvételével újabb Igazságügyi és Érdekegyeztetõ Ülésre került sor az IRM-ben. Az egyeztetés másfél órás késéssel indult, mivel megkezdése elõtt Draskovics Tibor személyes megbeszélésre hívta dr. Bárdos Juditot, valamint az FRSZ részérõl Dávid Tibort. Az IRÉT ülés napirendi pontjaként az elõzõ napi szakértõi egyeztetésen már ismertetett és megvitatott, az IRM irányítása alá tartozó szervek állományának 2010. évi ágazati kereset-kiegészítésérõl szóló megállapodás-tervezet jóváhagyását jelölték meg. A miniszter elöljáróban elmondta, hogy a 2009. évi kormányzati kereset-kiegészítésként megállapított nagyságrendileg 160 millió forintos kompenzációt a Rendõrség és a Büntetés-végrehajtási szervek megkapták, a felek döntésére bízva, hogy milyen elosztási rendet követnek (egyenlõ, vagy differenciált elosztás az állomány tagjai között) a kiutalt összeg kifizetésével kapcsolatban. Ígérete szerint az idei évre vonatkozó megállapodásokból még nem teljesített tételeket, a két szervezet teljes körûen teljesíteni fogja december hónapban. Draskovics Tibor hangsúlyozta, hogy a Kormány, valamint az IRM legfontosabb célja minden tekintetben a nettó jövedelmek szintjének megõrzése. Az üdülõk üdülõkkel kapcsolatban elmondta: alapos elemzések után arra látnak lehetõséget, hogy az állomány üdültetésének biztosítása végett a balatonlellei üdülõ a KSZF üzemeltetése mellett – az igénybe-
vételével járó veszteség rendõrség és bv szervek általi kompenzációjával kiegészítve – továbbra is lehetõséget biztosít a kikapcsolódásra. A Dobogókõi ingatlannal kapcsolatban viszont nem lehetett pozitívan a történet végére érni érni, hiszen a KSZF kimutatásai szerint mûködtetése évi 300 millió forint. veszteséget halmoz fel, amit nem tudnak tovább finanszírozni. Hangsúlyozta, hogy ez a KSZF állítása, és ha más számok és kimutatások is léteznek, akkor annak utána kell járni! A KSZF Dobogókõn mindössze 40 százalékos kihasználtságot mutatott ki, mely kihasználtságnak is csupán a töredéke származik a kollégák körébõl. Valami okból kifolyólag az állomány alig jár az üdülõbe. Azért nem lehet további milliókat befektetni, hogy más vegye igénybe a szolgáltatásokat. Halkan megjegyezhetõ e helyen, hogy az egész héten, egész évben teljesen leterhelt rendõr kollégáknak talán sem energiájuk, sem keretük nincs a „magas” bérükbõl rekreálódásra. Mindezen ismertetõ után mind az FRSZ, mind az RVE kijelentette, hogy ebben a formában nem fogadható el, és nem írható alá a megállapodás megállapodás, hiszen nem tartalmaz többlet-juttatásokat, mint a törvényi rendelkezések. A BRDSZ nevében dr. Bárdos Judit kiemelte, hogy nincs testületi felhatalmazása a megállapodás aláírására. Valamint nyomatékosan kérte, hogy vegyék ki a tervezetbõl, és külön dokumentumban tárgyalják és véglegesítsék az üdülõkkel kapcsolatos intézkedéseket. Egyúttal kérte a miniszter urat, hogy a következõ napokban még egyszer üljenek tárgya-
lóasztalhoz, és próbáljanak Dobogókõ tekintetében megegyezésre jutni. A Büntetés-végrehajtás szakszervezetei elfogadták és aláírják a hétvége folyamán elkészülõ a végleges megállapodás-tervezetet, ami a BV-nek a juttatás tekintetében mintegy négyszeres szorzatát tartalmazza a köztisztviselõi illetményalapnak. Felajánlotta a miniszter, hogy a BV szervekkel történt megállapodást írásban átadják a rendõri szervezeteknek, lehetõséget biztosítva a késõbbi álláspontjuk kialakítására. Üdülõkkel kapcsolatban elmondta, hogy vannak még pontosításra szoruló kérdések! Addig lehetõség van áttekinteni a részleteket, és hamarosan újra tárgyalni róla. Majd búcsúzóul megköszönte az elmúlt évek együttmûködését. Úgy látta, hogy az évek során az érdekegyeztetés különbözõ oldalain álló felek az általuk viselt felelõsség jegyében tudtak együtt dolgozni. Összességében elmondható tehát, hogy a Kormány részérõl nagyon jó ajánlatnak hangoztatott megállapodás egyrészt nem tartalmaz egyebet, mint amit minimumként a jogszabályokban megfogalmaznak és elõírnak, másrészt az üdülõkkel kapcsolatban naponta változtatott döntések és állásfoglalások nyomán hagyja ködbe veszni és feledésbe merülni a munkavállalók pihenését szolgáló dobogókõi üdülõt. Talán nézõpontot kell váltani mindenkinek, és örülni annak, ha a Kormány jövõre többet kivesz ugyan az emberek zsebébõl, mint 2008-ban, de ugyanannyit, mint az idei évben. Dr. Ádám Mónika
13. havi juttatás idõarányos visszapótlásának miniszteri ígérete. E téma most élénk vitát eredményezett, Bárdos Judit a nyilvánossághoz való fordulást vetette fel, ha nem sikerül megegyezni. A miniszter vállalta a 160 millió forint elõteremtését. Arról, hogy mekkora bruttó fizetés esetére vonatkozik a pótlás, Papp Zoltán, a BRDSZ, és Dávid Tibor, az FRSZ fõtitkárhelyettese is egyértelmû állásfoglalást kért. A vitában több összeghatár is elhangzott: 140, 180 valamint 217 ezer forint. Bárdos Judit kifejtette, hogy bizalmatlan az IRM ígéreteivel szemben, amelyet a cafeteria
szorzószámával kapcsolatos HSZT-módosítási javaslat kihagyása is alátámaszt. Papp Zoltán az üdülõk sorsáról is érdeklõdött, majd felhívta a figyelmet a ki nem fizetett túlórákra: a Készenléti Rendõrségnél, a BRFK-n, a Repülõtéri Rendõr Igazgatóságon ugyanis nincsenek kifizetve túlórapénzek. Ezen túl kérdésként merült fel a közalkalmazottak 35 éves jubileumi juttatása, amely öt havi illetmény. Kovács ezredes elmondta, hogy a dobogókõi, balatonlellei üdülõkkel kapcsolatban MEH-egyeztetést tart célszerûnek. Kifejtette, hogy idegen a rendõrségtõl a vendég-
látói üzemeltetés, valamint a mûködés forrásainak biztosítása is komoly nehézségeket jelentene. A túlóra ki nem fizetését elképzelhetetlennek tartja, tudomása szerint számfejtették a korábban jelzett elmaradt túlórákat. A 35 éves közalkalmazotti jubileumi jutalomról állásfoglalása szerint nem lehet egységesen intézkedni, hiszen az nem szerepel minden kollektív szerzõdésben. A BRDSZ fõtitkár-helyettese hozzátette: érthetetlen a munkaadó várakozása a helyzet peres eljárásáig, mindenki jobban járna egy közös megállapodással
13
2009. december
KONFERENCIA A RENDÕRÖK ELLENI TÁMADÁSOKRÓL
Mit tehet a szakszervezet? A BRDSZ megalakulásának húszéves évfordulójának jegyében november 6-án egész napos konferenciát rendeztek Budapesten a Benczúr Hotelben „A rendõrök elleni támadások Magyarországon és Európában, a rendõrség társadalmi megítélése, az érdekképviseletek szerepe” elnevezéssel. Számos elõadó ismertette ezzel kapcsolatos nézeteit, az elhangzottak további vitát indukálhatnak.
A megbecsültség nem hullik az ölünkbe Dr. Falvai Zsolt Zsolt, a Budapesti Nyomozó Ügyészség vezetõ ügyésze részletesen ismertette bevezetõjében, hogy a rendõrök sérelmére elkövetett bûncselekményekkel az ügyészségi szervezeten belül kik foglalkoznak. A továbbiakban elmesélte az ügyészségi nyomozás szabályozását. Kifejtette: elõfordul, hogy rendõr követ el bûncselekményt, de ezek száma elenyészõ. Ez azt jelentheti, hogy megfelelõ a fegyelmi helyzet a rendõrségen belül, a rájuk vonatkozó szabályokat túlnyomó többségében betartják a kötelezettek. Az ügyészségek nyomozati tevékenységének legnagyobb hányadát a hivatalos személy elleni bûncselekmények teszik ki, amelyek a közterületen szolgálatot ellátó rendõröket leginkább érintik. 2006 elõtt kivételes volt, hogy rendõrökre csoportosan
támadtak, manapság viszont ritka az olyan rendezvény, ahol nincs rendbontás, nem támadnak rendõrökre. Az MTV székházánál történt atrocitások kapcsán a Budapesti Nyomozó Ügyészség ügyészei hi-
Jön a szuperbruttósítás Adózásunk terén jövõre új fogalmakkal és szabályokkal kell megismerkednünk. Ilyen a szuperbruttó kifejezés is, amelynek pénzben kifejezhetõ értékét úgy számolhatjuk ki, ha a bruttó bérhez hozzáadjuk a munkáltató, foglalkoztató által fizetett, összesen 27 százalékos munkáltatói járulékokat és az egyes juttatások után járó egészségügyi hozzájárulást is. Azaz a 2010-tõl érvényes szuperbruttó jövedelmen a személyijövedelemadó-alap plusz az új járulékmértékkel bõvült bruttó jövedelmet kell értenünk. A döntést az Alkotmánybíróság is szentesítette. Fontos tudnunk: a jövõ évi szja-szabályok szerint a jelenlegi 32 százalékos járulék mértéke 27 százalékra csökken, ezért például 100 ezer forintos bruttó jövedelemhez 27 százalékot kell hozzáadni. Ezzel egy idõben jövõre változnak az szja-sávhatárok: az alsó sáv az eddigi évi 1,9 millió forintról 5 millióra nõ, miközben az adókulcs 17 százalékra csökken az idei 18 százalékról. Évi 5 millió forint feletti jövedelemnél az adókulcs 32 százalék a korábbi 36 százalékos felsõ kulcs helyett, miközben a 4 százalékos különadó megszûnik. Az adójóváírás mértéke 2010ben 17 százalék lesz, legfeljebb havi 15 ezer 100 forint. Az adójóváírást azok vehetik igénybe, akiknek éves jövedelme legfeljebb 3 millió 188 ezer forint. A munkavállalók jelentõs része tehát akkor is profitálhat valamit a jövõ évi adóváltozásokból, ha a bruttó jövedelme nem változik. (dl)
14
ába nézték meg a sértett rendõrökkel közösen a felvételeket, nem sikerült azonosítani a rendkívül súlyos sérüléseket okozó személyeket. A támadás során 212 rendõr sérült meg. Az ügyészség tapasztalatai szerint a rendõrség társadalmi megbecsülésének csökkenése szorosan összefügg a túlkapásokkal. A 2006 õszét követõen vizsgált számos esetben jogalap nélküli rendõri intézkedést kellett megállapítani, amelyek következménye maradandó sérülés is volt. Az esetekrõl a társadalom tudomást szerzett, a túlkapások nyilvánvalóan nagymértékben befolyásolták az utcán szolgáló rendõrök megbecsültségét. A társadalmi megbecsülést rontja, ha maguk a rendõrök nem tartják be a rájuk vonatkozó szabályokat. Az ügyész kifejtette: meggyõzõdése szerint a rendõr megítélésében csak akkor lesz változás, ha odafigyel a rá vonatkozó szabályok betartására. A rendõri intézkedés alá vont személyek gyakran rendkívül tiszteletlenül viselkednek a rendõrrel. Igaz, ez büntetõjogilag szankcionálható, ilyen ügyekben el is járnak az illetékes hatóságok. A rendõrök elleni támadások száma nagymértékben megnõtt, sõt, a szervezettség bizonyos jeleit fedezi fel az ügyészség. A csoportos elkövetés is jellemzõvé vált. A jogalkotó a hivatalos személy elleni erõszak egyes elkövetési eseteinek büntetési tételeit nagymértékben megemelte. Büntetni kell a hivatalos személy elleni erõszak elõkészületét is. Dr. Falvai Zsolt végül megjegyezte: az ügyészségekre 2008-ban és 2009-ben növekvõ számban érkeznek feljelentések az érdekképviseleti szervek részérõl. A fokozott érdekvédelmi tevékenységgel valamilyen hiányosságot akarnak megszüntetni, a rendõri szolgálat körülményeit szeretnék jobbítani, ezáltal is a rendõrök érdekeit kívánják hatékonyabban érvényesíteni. (Az elõadásról szóló tudósításunkat következõ lapszámunkban folytatjuk.)
2009. december
BRDSZ Emlékérmet kaptak: Balázs Gábor, Bánátiné Csipes Ágnes, Benyó Miklósné, Bükfáné Kántás Margit, Dr. Erdõs Konrádné, Dr. Györgydeák Imre, Endrõdi Ibolya, Galambos Erzsébet, Györki Istvánné, Háda Irén, Horváth Attiláné, Horváthné Tendli Henriett, Juhász László, Kecskés Zoltán, Korcsmaros Edit, Kovács Erzsébet, Kovács Ferenc, Körössy Tibor, Kõvári Katalin, Kutasi Zsolt, Márton Dobor Sándorné, Miklainé Baranyai Ilona, Molnár Károlyné, Pálfy István, Pandur István, Pintér Krisztina, Polgárné Lakatos Márta, Sóki Endréné, Szabó Éva, Szabó Gábor, Szikszóné Bolyhos Irén, Szólik Andrea, Tompó Borbála, Tóth Csaba, Varga Béláné, Véghné Balla Erzsébet, Walter László.
Jubileumi oklevelet kaptak: Barnai Györgyné, Demény Imréné, Jóna Imrénés, Kékesiné Dézsi Éva, Osvai Istvánné.
Volfárt Ferencné pénzjutalmat kapott Bencze József fõkapitánytól.
15
2009. december
16
