Kína népeinek nyelvei és írásai

Kína népeinek nyelvei és írásai Bartos Huba

1. Áttekintés

Kína népei/nyelvei: Kína

többségi etnikuma és nyelve: han

kb.

1,2 milliárd beszélı a lakosság mintegy 91%-a 55

hivatalosan elismert kisebbség:

a

a

népesség 9%-a

nyelvészek leírásai alapján:

293

különbözı nyelv

régóta tisztázatlan kérdés: nyelv vs. nyelvjárás 2005. évi adatok, forrás: www.ethnologue.com/

1. Áttekintés

Kína népei/nyelvei nyelvcsalád szerint: sino-tibeti

nyelvek:

han

(sinitikus nyelvek / nyelvjárások) bódi/himalájai csoport (tibeti) csiang csoport paj csoport lolo-burmai csoport hmong-mien

(miao-jao) nyelvek

1. Áttekintés

Kína népei/nyelvei nyelvcsalád szerint: altaji

nyelvek:

türk

nyelvek mongol nyelvek mandzsu-tunguz nyelvek koreai ??? tai-kadai

(kam-thai) nyelvek

csuang taj kam-szui

(tung, szui) hlai (Hainan)

1. Áttekintés

valamint még: egy

mon-khmer nyelv (wa) ausztronéz (formózai) nyelvek (Tajvan) egykori (már kihalt) nyelvek: tangut kitaj

1. Áttekintés

írásbeliség: régikelető

kiterjedt írásbelisége csupán néhány nyelvnek van: kínai (kb. 3500 év), tibeti (kb. 1300 év), mongol (kb. 800 év) egyes népek: rituális, szők körben használt ír á s a többi nép esetében: új

kelető írásrendszer (20.sz.) nincs saját kialakult/szabványos írása

2. Sino-tibeti nyelvek

forrás: STEDT


2.1. kínai

igen sok változata van (nyelvjárások? nyelvek?) standard változat: mandarin tipológiailag:

monoszillabikus izoláló kötött szórend (OV/VO vegyesen) „topik”-nyelv ( ~ magyar) tonális nyelv: jelentésmegkülönböztetı dallamminták a szótagokon


2.1. kínai

nagyfokú rétegzettség

beszélt nyelv (3) klasszikus írott nyelv (1) „dísztelen beszéd”: az alacsony státusú irodalom nyelve (2)

‘Hová megy a király?’

(1) 王何之?

王

往

何處

vang ho cse

vang

vang

ho csu csü

király mi megy

király irányul

(3) 國王

(2)

去

哪兒?

kuo-vang csü na-r ország-király megy hol

去?

mi hely megy


2.1.1. a kínai írás eredetileg ideografikus (jelentéseket kódol), de már hibrid jellegő: vannak hangjelölı mozzanatai is logografikus (egy-egy jel egy egész morfémát/szót jelöl) morfoszillabikus (egy írásjegy egy jelentési egységet és egy szótagnyi hangterjedelmet képvisel)


2.1.1. a kínai írás

hangjelölı írás: közvetlen kapcsolat a hangalakkal

íráskép

hangalak

jelentés

ideografikus írás: közvetlen kapcsolat a jelentéssel

íráskép

jelentés

hangalak



a kínai írás: kettıs kötıdés jelentés

íráskép

hangalak



négyzetbe írható jelek, sok visszatérı elemmel (→ kulcsok/gyökök) alapelemei: vonások (számuk, jellegük és írássorrendjük is fontos) az egyes írásjegyek között: térköz DE: nincs szavakra való tagolás (sıt: a nagyobb egységekre tagolás, az írásjelek használata is modern kori fejlemény)



egy példa:

永



egyetlen vonalból:

一

tíz vonalból:

梯

‘egy’

‘létra’

57 vonalból: ‘piang-tészta’



az írásjegyek négy fı szerkezeti típusa:

1. egyszerő ikonikus írásjegyek pl.: 人 ‘ember’, 日 ‘nap’, 雨 ‘esı’, 目 ‘szem’

2. indexikus írásjegyek pl.: 上 ‘fent’, 下 ‘lent’, 本 ‘gyökér’


2.1.1. a kínai írás az írásjegyek négy fı szerkezeti típusa: 3. Jelentéskompozíció:

女 ‘nő’ 好 ‘szeret ’子 ‘gyermek’ + 木 ‘fa’ 林+‘liget’ 木‘fa’ 林 liget森 ’ ‘erd + ı’ 木 ‘fa’ 日 ‘nap明 ’ ‘+világos 月’ ‘hold’


2.1.1. a kínai írás az írásjegyek négy fı szerkezeti típusa: 4. Hangalaki és jelentési elem kombinációja: (a mai írásjegykészlet 80 %-a) pl.:

青 qing

+

言 ‘szó’

=

青 qing

+

心 ‘szív’

=

青 qing

+

水 ‘víz’

=

务 wu

+

雨 ‘eső’

=

門 men

+

耳 ‘fül’

=

請 qing ‘kér’ 情 qing ‘érzelem’ 清 qing ‘tiszta’ 雾 wu ‘köd’ 聞 wen ‘hall’


2.2. tibeti kb. 3,3 millió beszélı (Kínán belül) a Tibeti Autonóm Régión kívül Csinghaj, Szecsuan és Jünnan tartományokban 3 fı változat:

központi

(Lhásza környéki) – ez a standard

amdói khami

a közkelető vélekedéssel szemben: nincs veszélyeztetett helyzetben

forrás: www.paulnoll.com


2.2. tibeti

tipológiailag: SOV

alapszórend monoszillabikus, de flektáló tonális (a standard változatban) van ergatív szerkezet is

morfológiája is jelentıs (esetek, igeidık)


2.2. a tibeti írás saját írásuk van a VII. sz.-ban hozták létre, indiai (devanāgarī) mintára szótagírás, mássalhangzó-betőkbıl

alapesetben magában foglal egy a mgh-t az egyéb mgh-kat mellékjelek jelölik

grafikailag egy képzeletbeli felsı vízszintes vonalhoz igazodik


2.2. a tibeti írás a jelek alakját a fadúcos technikával való nyomtathatóság határozta meg (u-csen alakok), de létezik kurzív (kézírásos) változat is a helyesírás a IX. sz-i (klasszikus) tibeti nyelvi alakokat kódolja → a mai standard kiejtés ettıl már nagymértékben eltér

pl. írva: bka’-rgyud, ejtve: kagyu


2.2. a tibeti írás

forrás: www.omniglot.com/


2.2. a tibeti írás

kurzív


u-csen


2.3. csiang (qiang) nyelvcsoport

Szecsuan, Jünnan, Tibet a nyelvtani viszonyok jelölése részben flektáló, részben agglutináló, részben reduplikáló; SOV




csiang: erısen fogynak az aktív beszélık két fı variáns:

északi: kb 130.000 beszélı; déli: kb. 80.000 beszélı; tonális



erszu:

< 10.000 beszélı SOV, tonális (3 tónus), monoszillabikus morfémák saját rituális célú piktografikus írás (shaba): a színnek is megkülönböztetı szerepe van:



pumi: kb.

50.000 beszélı tonális (2–3 tónus); SOV; az északi változatban sok a tibeti,a déliben a kínai jövevényszó

rGjalrong: kb.

80.000 beszélı, erıs nyelvi identitástudattal SOV, nem tonális; szerkezetében nagyon közel áll a tibetihez


2.4. lolo-burmai nyelvcsoport DNy-Kína: Jünnan, Szecsuan, Kuanghszi alapvetı közös tulajdonságaik:

szigorúan

monoszillabikus morfémák ritka a msh-torlódás és a szótagzáró msh komplex tonális rendszerek fı morfológiai eszköz: összetétel



2.4. lolo-burmai nyelvcsoport

ji (északi lolo): hagyományosan

erıs

identitástudat kb. 5 millió beszélı; 6 fı nyelvjárás bonyolult msh- ÉS mghrendszer, tonális (3–7 tónus); SOV; gazdag fınévi osztályozószó-rendszer forrás: STEDT


2.4. lolo-burmai nyelvcsoport ji (északi lolo): > 500 éves saját logografikus írás, kb. 8– 10 ezer jellel

forrás: ancientscripts.com

1974 óta: „hivatalos” szillabikus írás, kb. 800 jellel



2.4. lolo-burmai nyelvcsoport nahszi (mo-szo): kb. 300.000 beszélı; két fı nyelvjárás; erıs nyelvi identitástudat komplex msh-rendszer, tonális (4–5 tónus); SOV

forrás: STEDT



nahszi (mo-szo): kétféle írás: komplex ideografikus írás (dongba – rituális eredető/célú, mnemonikus, nem a nyelvet kódolja ), kb. 1400 jel, a XIII. sz. óta szillabikus írás (geba – szintén rituális; nincs standard, sok az egyediség)



hani: kb.

500.000 beszélı; 3 fı nyelvjárás; erıs nyelvi identitástudat tonális (3 tónus); SOV

liszu: kb.

600.000 beszélı; erıs nyelvi identitástudat tonális (4 tónus); SOV háromféle írásrendszer (két latinbetős alfabetikus, egy szillabikus)


2.5. paj nyelvcsoport – ÉNy-Jünnan – erısen elsinizálódott (pl.: SVO)


2.5. paj nyelvcsoport

paj: kb. 1,2 millió beszélı; három fı nyelvjárás; erıs nyelvi identitástudat tonális nyelv (5–8 tónus), igen gazdag mghrendszerrel a szókészlet 60%-a kínai eredető; a morfémák csaknem mind monoszillabikusak volt saját rituális célú írás (bowen, a kínai írás alapján), de sosem volt széleskörő használatban

3. Hmong-mien (miao-jao) nyelvek hmong (miao), mien (jao), ho-nte (she) igen szétszórtan, diaszporikusan élı népek (Hunantól Közép-Thaiföldig) tipológiailag: monoszillabikus, analitikus, tonális, SVO nyelvek; a tai nyelvekhez állnak közel

3. Hmong-mien (miao-jao) nyelvek hmong: kb. 7 millió beszélı (Kínán belül), számos nyelvjárás igen bonyolult msh-rendszer, 5–7 tónus kétféle írás:

Kínában:

Pollard miao ábécé (szótagírás: mshjelek + mgh mellékjelek, tónust is jelölve) Laosz, Thaiföld: pahaw hmong, vagy thai írás

3. Hmong-mien (miao-jao) nyelvek

hmong: Pollard:

forrás: worldscriptures.org/

pahawh:


3. Hmong-mien (miao-jao) nyelvek

mien: kb.

2,6 millió beszélı (Kínán belül) viszonylag csekély nyelvjárási különbségek

ho-nte: a

kb. 700.000 ho-nte nemzetiségőbıl alig 1000 beszéli már csak a nyelvet a hmonghoz közelebb áll, mint a mienhez

4. Tai-kadai (kam-thai) nyelvek Kínán

belül elsısorban Kuangtung, Kuanghszi, Kujcsou és Hajnan tartományokban mind tonális nyelv

4. Tai-kadai (kam-thai) nyelvek

4.1. Csuang-tai alág

csuang: a legnagyobb lélekszámú nemzetiség Kínában, kb. 15,5 millió fı, igen erıs nyelvi identitástudattal két fı változat: északi, déli (az elıbbi az egységesebb, ez a „standard” is) tonális (6–8 tónus); erısen izoláló SVO nyelv a kb. 2,5 milliós pujei nemzetiség nyelve is a csuang egy változata



csuang: ma hivatalosan egy latinbetős alapú ábécét használnak, de volt/van saját logografikus írásrendszerük: saw-ndip (>1000 éves?), a kínai íráson alapszik

‘gyermek’ + ‘madár’ + ‘kacsa’ = kiskacsa



taj (dai): kb. 350.000 beszélı (Kínán belül), Jünnan tart. déli részén három fı változat (taj lü, taj nüa, taj dam) tonális, SVO nyelv a Kínán kívüli tajok egy a thai íráshoz hasonló ábécét használnak

forrás: flickr.com


4.2. Hlai alág hlai (li): kb. 700 ezer beszélı, Hajnan tartományban SVO nyelv(ek?); nagyon erıs kínai hatásokkal

forrás: www.hainanhotels.travel


4.3. Kam-szui alág kam (tung): kb. 1,5 millió beszélı, Kujcsou, Hunan és Kuanghszi tartományokban két fı változat (északi, déli) tonális (6–9 tónus); SVO nincs saját írásrendszer; nyelvi identitástudatuk mérsékelt


4.3. Kam-szui alág szui: kb. 200 ezer beszélı, Kujcsou tart.-ban, erıs nyelvi identitástudattal extrém msh-rendszer (71-féle msh!); tonális (8 tónus); SVO saját piktografikus írás (már alig ismerik)

forrás: Wikipedia

5. Mon-khmer nyelvek wa: Kínán

belül Dél-Jünnanban, kb. 300 ezer beszélı elszigetelten élı fejvadász törzs kevéssé leírt nyelv – nem tonális; SVO~VSO saját írásuk nincs

6. Altaji nyelvek török-türk nyelvek mongol nyelvek mandzsu-tunguz nyelvek

6. Altaji nyelvek

6.1. A keleti türk nyelvek

türk ıshaza: vhol a mai afgán-tadzsikkirgiz-kazah-kínai határrégióban lehetett

ÉNy-Kínában hét államilag elismert türk kisebbség él: kazah, kirgiz, tatár, üzbég, ujgur, jugur, szalár

6. Altaji nyelvek

6.1. A keleti türk nyelvek ujgur:

kb. 8,4 millió beszélı Kínán belül, Hszincsiang tartományban kiemelkedıen erıs a nyelvi (és politikai) identitástudat a mai hszincsiangi ujgur a csagatáj török nyelv „leszármazottja”, más környékbeli nyelvek (Hotan, Turpan, Hami régiójában) szubsztrátumával

forrás: theorientalcaravan.com

6. Altaji nyelvek

6.1. A keleti türk nyelvek ujgur: SOV, agglutináló

szókincs: türk alapú, sok perzsa, orosz és kínai jövevényszóval egykor saját alfabetikus írása volt, a szogd írás alapján ma többféle írás van használatban: kona-jezik (perzsa/arab), latinbetős, cirillbetős

forrás: http://blogs.princeton.edu/pia/personal/xinjiang/history/

6. Altaji nyelvek

6.2. A mongol nyelvek

mongol: Kínán belül kb. 3,8 millió beszélı (Belsı-Mongólia,

Kanszu, Csinghaj, Liaoning) 5 fı változat Kínában: halha, burját, délmongol,ojrat, sirongol

forrás: Wikipedia

6. Altaji nyelvek


mongol:

agglutináló, SOV nyelv; mgh-harmónia Kínán belül külön ‘standard’: délmongol (ordoszi, csahar)

írásbeliség:

az ujgur íráson alapuló hangjelölı írás (Kínában ma ez a standard); több változata alakult ki (galik, ojrat, burját) hPags-pa írás modern cirillbetős rendszer

6. Altaji nyelvek

6.2. A mongol nyelvek ujgur alapú írás:

kurzív jellegő a hangok jelei szóképekbe állnak össze függıleges írásirány, sorok: balról jobbra („90º-kal elforgatott arab/perzsa írás”)


6. Altaji nyelvek


hPags-pa írás:

egy szerzetes alkotta meg, a mongol, a kínai és a tibeti nyelv lejegyzésére a XIII. sz.ban a tibetihez hasonló jellegő hangjelölı írás, de függıleges irányú a XIV. sz. óta nemigen volt használatban

forrás: www.chinaknowledge.de/

6. Altaji nyelvek

6.3. A mandzsu-tunguz nyelvek

Kínában:

mandzsuk (korábbi nevükön: dzsürcsik)

ma is nagy létszámú etnikum (~ 6 millió fı), de már alig beszélik eredeti nyelvüket

szibék (~ 30 ezer beszélı) kisebb tunguz népek (nanai, evenki) töredékei fıleg Hejlungcsiang és Hszincsiang tartományokban agglutináló SOV nyelvek, jellemzı a mghharmónia

6. Altaji nyelvek

6.3. A mandzsu-tunguz nyelvek

dzsürcsi írás: a kínai alapú kitaj írás alapján

XII.-XIII. sz. nincs teljesen megfejtve vegyes rendszer (ideogrammák + fonogrammák)

mandzsu írás: a mongol írás alapján

XVII. sz. elejétıl a szibe írás is ebbıl származik

forrás: Wikipedia

7. Formózai nyelvek Tajvan szigetének ıslakosai (az összlakosság ~ 2%-a; kb. 300.000 beszélı) eredetileg mintegy 25 nyelv, amibıl mára kb. 10 maradt meg nyolc fı csoport: atajal, bunun, keletformózai (amisz, baszaj, kavalan, sziraja), pajvan, pujuma, rukaj, cou, szidik nagy a belsı (dialektális) sokféleség

7. Formózai nyelvek

forrás. Wikipedia

forrás: flickr.com

8. Egykori, már kihalt nyelvek a történelem során igen sok nép élt a kínai civilizáció területén/szomszédságában, DE kevésnek lett regisztrálva a nyelve, elsısorban azoké, akik saját írással rendelkeztek → tangutok, kitajok

8. Egykori, már kihalt nyelvek

8.1. Tangut egykori TB-nyelv; a tangut (hszi-hszia) birodalom nyelve (XI.–XIII. sz.) saját, a kínai írás alapján konstruált logografikus írás (bár a tibeti írást is használták), melyet igen nehezen fejtenek meg

‘víz’

+

‘föld’

=

‘sár’


8.1. Tangut

a nyelv a tangut birodalom bukása után még évszázadokig használatban volt (legkésıbbi fennmaradt emlék: 1502, egy buddhista szútratöredék) rekonstruált hangrendszere szótagalapú, tonális (2 tónus), bonyolult msh-rendszer, de kevésféle mgh az írásos emlékek alapján is lassan halad a nyelv feltárása (morfológiai rendszere részben, szintaxisa alig van feltárva)


8.2. Kitaj nomád nép, a IV. sz.-ban jelentek meg Kína északi határain; a X.–XI. sz-ban birodalmuk Észak-Kína nagyrészét uralta (Liao-dinasztia) a nyelv vélhetıen a mongol rokona, erısen poliszillabikus kétféle írásuk volt:


8.2. Kitaj

„nagy írás” – logografikus, a kínai alapján:



8.2. Kitaj

„kis írás” – egy Diela nevő X.sz.-i szerzetestıl: logografikus– szillabikus– alfabetikus keverék


9. Záró áttekintés

Ajánlott olvasnivaló Ramsey, S. R. (1987). The languages of China. Princeton, N.J.: Princeton University Press. Sino-Tibetan Etymological Dictionary and Thesaurus projekt (J. A. Matisoff, UCBerkeley): http://stedt.berkeley.edu/index.html http://www.ethonologue.com/ http://www.omniglot.com/ http://ancientscripts.com/

Köszönöm a figyelmet!

Kína népeinek nyelvei és írásai

Recommend Documents