Kiműveltebb magyarokat! Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu)
Kiműveltebb magyarokat!
2012 január 16. Flag
0
Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Give Kiműveltebb magyarokat! 1/5 Give Kiműveltebb magyarokat! 2/5 Mérték Give Kiműveltebb magyarokat! 3/5 Give Kiműveltebb magyarokat! 4/5 Give Kiműveltebb magyarokat! 5/5 Nagy kérdés, hogy milyen rangon kezeli egy társadalom a maga történelmi tapasztalatait, történelmi emlékeit és történészeit. Ebből a szempontból is nagyon fontos az a két kötet, amelyet a Kodolányi János Főiskola Történeti Műhelye gondozott, s a budapesti Ráció Kiadó adott ki nemrég. Látni kell, e két kötettel is egy fontos kiadványsorozat formálódik a Kodolányin.
Az egyik kötet A negyedik nemzedék és ami utána következik címet viseli, s ahogy azt Ujváry Gábor szerkesztő, történész elmondta, egy korábbi, Szekfű Gyulával kapcsolatos konferencia előadásait fogja össze. Ujváry Gábor szerint Szekfű talán a legnagyobb magyar történész volt. Arra az ellenvetésre, hogy alakja s gondolatai nincsenek benne eléggé a mai köztudatban, azt válaszolta a 1. oldal (összes: 5)
Kiműveltebb magyarokat! Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Kodolányi-főiskola tudományos rektorhelyettese, hogy nincs történész, akit annyit idéztek volna, mint Szekfű Gyulát, s ma is sokszor hivatkozik rá a történettudomány. Nemritkán kritizálva is őt persze. A sokoldalú kötet bemutatja Szekfű Gyula pályakezdését, ezen keresztül pedig emberi habitusát is. Erős Vilmos, a debreceni egyetem docense ír Szekfű egyik legfontosabb jellemzőjéről, konkrétan arról, hogy ő az, aki elsőként haladta meg az addigi magyar történelemtudomány hagyományos eseménytörténet-centrikusságát. A történelmet nemcsak politikai és katonai események láncolatának tekintette, hanem olyan komplexitásnak, amelyben azonos rang jut a gazdasági, a kulturális, a vallási és az ideológiai területeknek, de a földrajzi kérdéseknek is. És Szekfű volt az, aki Hóman Bálinttal együtt folyamatosan hangsúlyozta a szellem fontosságát és meghatározó erejét a történelemben.
Szekfű Gyula moszkvai követként ötszáz évre jósolta hazánk szovjet megszállását. Hóman Bálint népi tehetségekkel akarta frissíteni a magyar középosztályt (Fotók: MH) Szabadon egy birodalomban? Szekfű Gyula egyébként tipizálta a magyar néplelket és lelki alkatot, leírván, hogy a magyarokat vitézség, szabadságszeretet és jó politikai szervezhetőség jellemzi. Korunk közéleti gondolkodásának liberális fővonulata hisztérikusan reagálna erre. De hisztérikus reagálásokból Szekfű korában sem volt hiány, egyebek mellett felekezeti, értsd: katolikus történetírással vádolták ellenfelei, etnikai fundamentalizmus és antiszemitizmus mellett. Szekfű konzervatív volt. Ezt Gyurgyák János, az Ozirisz Kiadó igazgatója szögezi le a kötetben. Hozzátéve, nemcsak ma tartják maradiságnak a konzervativizmust bizonyos körökben, de annak bélyegezték már Szekfű idejében is. Hogyne, hisz Szekfű Gyula tételei szerint a „történettudásnak” kötelessége utat mutatni nemzetpolitikai kérdésekben! Többek között az ilyen megnyilvánulások miatt is történhetett meg, hogy Szekfűt sokan inkább politikai gondolkodónak, mint történésznek tartották, s így is emlegették. Az is kiderül a kötetből, hogy Szekfű a konzervativizmus magyarázatát felesleges önreflexiónak 2. oldal (összes: 5)
Kiműveltebb magyarokat! Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) vélte, merthogy a konzervativizmus organikus módon épül fel egy nép hagyományaiból, magyarázni csak a természetellenesnek vélt liberalizmus és szocializmus lényegét kell. Ebből is érezni, Szekfű pályája során következetesen szembehelyezkedett a liberalizmussal, amelyben az ész, a ráció hatalmát s kizárólagosságát látta mindenhatónak. Ezzel együtt is új, jobb szó nincs: modernizált konzervativizmus megteremtésére törekedett, amely megint csak nem zárt ideológiai rendszer lett volna, hanem a dolgok megközelítésének korszerű módja, a régi értékek feladása nélkül. És mindennek megfelelően új középosztályt is akart, ahogy fogalmazott, „teljesebb, kiműveltebb, magyarabb magyarságot”. Abszolút mai probléma ez is, még csak egy kicsit sem kell erőlködni az aktualizálásához. Szekfű kritizálta azt a magatartást, amely csak felszínesen magyar, ma úgy mondanánk, hogy magyarkodó, de meg is áll ennél a külsődlegességnél. Az ostorozásból kijutott a hagyományos nemességnek is, mondván, passzivitásával olyan vákuumot teremtett a magyar társadalom szerkezetében, amelybe aztán idegen elemek nyomulhattak be. Szekfű a kötet tanulmányai szerint egyébként egyetértett a kiegyezéssel, de a kiegyezés után következő liberális politikát kártékony úttévesztésnek tartotta. Ujváry Gábor is felhívta a figyelmet arra, hogy Szekfű érdekes gondolatmenete szerint a magyarság csak a Habsburg Birodalmon belül maradva találhatja meg önállóságát, belső függetlenségét. Ebből már érthető is, hogy Széchenyit pártolta Kossuthtal szemben, a kiegyezés utáni politikai kurzusból pedig csak Tisza Istvánt becsülte. Van itt még valami, ami egyébként szintúgy üzenetszerű lehet korunk számára. Kovács Dávid, a Károli Gáspár Református Egyetem tanársegédje boncolgatja a kötetben, hogy Szekfű szerint könnyen előadódik, hogy egy nép életében ellentétbe kerülnek az állam és a nemzet érdekei. Szekfű úgy vélte, ilyen esetben a nemzet érdekei az előbbre valóak. Osztozott vele ebben a nézetében Szabó Dezső is, noha egyébként sokat és sokszor vitatkozott Szekfűvel. A kötet nagy érdeme sok minden mellett, hogy Szekfű kapcsolati rendszerét is igyekszik bemutatni, hisz a szakmai, baráti és emberi kapcsolat fontos eleme volt annak idején a tudományos életnek is. Ujváry Gábor szerint Szekfű történészi kvalitásai és eredményei elvitathatatlanok, erre koncentrált a könyv. Szekfű Három nemzedék című művét s a Hóman Bálinttal írt nagy munkáját, a Magyar történetet minden egyetemista elolvasta annak idején. Szent István géniusza Nem térhettünk ki minden tanulmányra és szekfűi gondolatra, ez természetes. Annyi azért idekívánkozik, hogy Szekfű a második világháború utáni Magyarország moszkvai követe, majd pedig nagykövete lett. Sokan pálfordulásként értékelik ezt a lépését, mint ahogy az akkor írt Forradalom után című művét is. Ujváry Gábor szerint viszont Szekfű következetes maradt régi elveihez, hiszen úgy vélte, hogy Magyarországnak megint csak alkalmazkodnia kell a nagyobb hatalmakhoz vagy birodalmi formációkhoz, és ebben a relációban kell megtalálnia a maga függetlenségét és boldogulását. A szovjet megszállással kapcsolatosan azt állította, éppolyan helyzetbe került akkor Magyarország, mint a török hódoltság idején, csak ez nem százötven, hanem ötszáz évig tart majd. A másik kötet, pontosabban a sorozat harmadik kötete Hóman Bálinttal foglalkozik. Ezt is Ujváry Gábor szerkesztette, a könyv a Történeti átértékelés címet viseli. Hóman úgy vélte, sok nép fordult meg annak előtte a Kárpát-medencében, de csak a magyarok voltak képesek itt évezredre szólóan államot alapítani. Kovács Dávid utal is a könyvben arra a hómani tételre, amely szerint csak az a nyelvi és identitásbeli közösség tekinthető egyáltalán nemzetnek, amely képes az államalapításra. Már ebből a nyelvi és identitásbeli megközelítésből is látható, Hóman Szekfűhöz hasonlóan a szellem szerepét tekintette a történelmi folyamatok lényegének. Bár foglalkozott az ősmagyarság történetével is, Ujváry Gábor szerint Hómant mindenekelőtt a legnagyobb magyar középkorászként tartották, s tartják számon ma is. Romsics Ignác történész úgy véli, a középkor iránti érdeklődés akár Hóman lovagias, etikus életszemléletével is magyarázható. Bár híresek Hóman Bálint Károly Róbert gazdaságpolitikájával kapcsolatos gondolatai, köztudott, hogy Nagy Lajost tekintette a legnagyobb magyar uralkodónak. De végtelenül tisztelte Szent Istvánt is. Szabados György történész érdekes elemre hívja fel a figyelmet a kötetben, történetesen arra, hogy Hóman szakított a mechanikus Szent István-i képpel, a kereszténység kritika nélküli átvételével. Szabados úgy véli, Hóman abban látta a Szent István-i alkotás lényegét és grandiózusságát, hogy az uralkodó vegyítette a nyugati kereszténység elveit és államalkotó technikáit a hagyományos magyar elemekkel. Ettől oly szilárd az alkotás. Ez is fontos üzenet mindenkinek, aki politizál, illetve a politika terepére merészkedik 3. oldal (összes: 5)
Kiműveltebb magyarokat! Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) napjainkban. Pritz Pál történész, az ELTE tanára kritizálta is a Hóman-konferencián az egykori tudós idevonatkozó gondolatait, mondván, Hóman a Szent István-i birodalom visszaállításának illúziójában élt. Nyilasokkal egy soron Ha már itt tartunk, Hóman nemcsak mint történész, sőt inkább mint hivatalnok és kultuszminiszter vélekedett úgy az uralkodó elit s az alávetett rétegek viszonyáról, hogy szerette volna közelebb hozni egymáshoz a nép s az arisztokrácia kultúráját, ő népi tehetségeket akart felemelni a magyar középosztályba s az igen fontosnak tartott állami, hivatalnoki rétegbe, amelytől elsősorban felelősséget és precizitást várt. Tőkéczki László történész szerint ez a felelősség és precizitás, a kivételes minőség példa is akart lenni az egész magyar társadalom számára. A kötetből is kiderül, hogy mennyire fontos volt egyébként Hóman Bálint kultuszminiszteri tevékenysége, tegyük hozzá, Klebelsberg Kunótól vette át a posztot. Hóman miniszteri tevékenysége alatt 13 százalékosra tornászta fel a magyar kultúra költségvetési támogatását! Ennek döntő részét azonban az oktatásra fordította. Csak néhány kitüntetett nemzeti intézmény – úgymint a Nemzeti Színház, az Opera s több közgyűjtemény – kapott állami apanázst, Hóman a filmgyártás, a színházi és a zenei élet, a könyvkiadás támogatását a vagyonos tőkésréteg mecenatúrájára bízta. Hóman, akárcsak Szekfű, alapvetően német orientációjú gondolkodó volt, ilyen külpolitikai eszméket is vallott. Szerepe volt ennek is a második világháború után rendezett népbírósági perében, a ráfogott antiszemitizmusban s a több mint tíz, súlyos vádpontban. Ujváry Gábor szerint Hóman követett el politikai hibákat, például a zsidó törvények megszavazásával, bár kérdés, hogy kormánytagként szavazhatott-e volna ellenük. Jellemző, hogy bírósági mentőtanúinak jelentős része zsidó származású volt. A vádakkal mindenesetre Hóman történészi munkásságát is annullálta az új rendszer. Több kísérlet is történt a kilencvenes évektől Hóman Bálint jogi rehabilitálására, hisz oly sok mindenkit rehabilitáltak ekkor már a népbírósági perek vádlottjai közül, de a Hómannal kapcsolatos indítványokat rendre visszadobta a Legfelsőbb Bíróság. Szakmai rehabilitációja sem történt meg, legalábbis hivatalos formában nem. Ezen a téren is nagy a tudományos élet egyes csoportjainak ellenállása. Nem baj, teszi hozzá Ujváry Gábor, szerinte az már magában is szakmai rehabilitációt jelent, hogy rengeteg történész hivatkozik Hóman Bálintra napjainkban is. A hivatalos szakmai rehabilitációt a szabályok szerint a jogi rehabilitációnak kellene megelőznie. Róka fogta csuka. Kosáry Domonkos, az MTA egykori elnöke a könyvhöz csatolt DVD-n ad hangot annak a megdöbbenésének, hogy rehabilitáció híján ma is nyilas gyilkosokkal kezelik egy soron a magyar történettudomány egyik legnagyobb alakját. Sinkovics Ferenc - maygarhirlap.hu
Tweet
4. oldal (összes: 5)
Kiműveltebb magyarokat! Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu)
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({});
Ajánló
5. oldal (összes: 5)
