KID-PREMIER Innováció az ifjúsági munkanélküliség kezelésében Szerkesztette: Dr

Kontakt Alapítvány Mozgáskorlátozottak Egymást Segítők Egyesülete Szigetvári Kultúr- és Zöld Zóna Egyesület Változó Világért Alapítvány

TÁMOP 1.4.3.-08/2-2009-0052 KID-PREMIER

KID kézikönyv

A kiadvány az alábbi szervezetek közreműködésével készült:

KID kézikönyv

TÁMOP 1.4.3.-08/2-2009-0052 KID-PREMIER „Innováció az ifjúsági munkanélküliség kezelésében” Szerkesztette: Dr. Kenderfi Miklós A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

KID kézikönyv

A kézikönyv megjelenése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg Készült a Dr. Kenderfi Miklós vezette munkacsoportban az alábbi szerzők és közreműködők segítségével: Almási Mariann, Antalné Szűcs Magdolna, Balla Ildikó, Brusznyiczki Tünde, Gergye Rita, Gódor Krisztina, Horváth Rozália, Kovács  Zsuzsanna, Kutseráné Pernéz Zsuzsanna, Novotni Edit, Podmaniczky Éva, Rábai Sándor, Rádity Milenkóné Péntek Emma, Szilveszter Gyuláné, Vanó Lászlóné, Varga Gabriella és az alábbi szervezetek közreműködésével: CSAT Egyesület Kontakt Alapítvány Mozgáskorlátozottak Egymást Segítők Egyesülete Szigetvári Kultúr- és Zöld Zóna Egyesület Változó Világért Alapítvány Szerkesztette: Dr. Kenderfi Miklós Lektorálta: Dr. Szilágyi Klára Olvasószerkesztő: Musák László Grafikai terv, tördelés: Látványos Grafikai Műhely Címlap: Látványos Grafikai Műhely

ISBN 978-963-08-0237-6

Kiadja: CSAT Egyesület a Hátrányos Helyzetű Rétegek Munkaerőpiaci Csatlakozásáért Felelős kiadó: Kovács Zsuzsanna Nyomdai előkészítés és nyomdai munkálatok: Látványos Grafikai Műhely Felelős vezető: Jászberényi Attila

Tartalom ELŐSZÓ............................................................................................. 7 SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS............................................................... 8 Az ifjúsági munkanélküliség.............................................................. 8 Az ifjúsági munkanélküliség kezelésénekjelenlegi problémái Magyarországon.............................................................................. 9 KID-program................................................................................. 10 Hátrányos helyzet és veszélyeztetettség............................................. 12 Hátrányos helyzetű csoportok.......................................................... 14 Alacsony iskolai végzettségűek........................................................ 17 Szakképesítés-centrikus pályaorientációs modell............................... 25 Az együttműködés jelentősége a KID-programokban......................... 35 A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői.......................................................................... 42 Egészségügyi problémával rendelkező............................................. 42 Alacsony iskolai végzettséggel rendelkező........................................ 46 Sajátos nevelési igényű................................................................... 49 Szociális hátránnyal élő.................................................................. 54 Hátrányos helyzetű településen élő.................................................. 58 Munkatapasztalattal nem rendelkező............................................... 62 Kulcsképesség-fejlesztést igénylő..................................................... 65 Információval nem rendelkező........................................................ 69 Sikertelen pályaválasztó.................................................................. 72 Személyiségében éretlen................................................................. 75 Az esetek integrált és komplex vonatkozásainak összefoglalása.......... 78 ÚJ MEGOLDÁSOK............................................................................ 81 Cékla ”KID”-újság......................................................................... 82 Kihelyezett regisztráció.................................................................... 85 Utcai szociális munka..................................................................... 87 Éjszakai sport................................................................................ 91 Egyéni tanácsadás......................................................................... 93 Pályaorientáció mint a tanácsadás jellemző típusa............................ 96 5

Kísérő tanácsadás........................................................................ 100 ÉRTED – „Komplex Nyári Program”............................................... 102 Felzárkóztató képzés..................................................................... 105 „GRUND7” élményalapú komplex fejlesztő hét............................... 108 HORIZONT Kerékpár-Tuning foglalkoztatási projekt........................ 111 Önkormányzatokkal való kapcsolattartás....................................... 115 Képzőkkel való kapcsolattartás...................................................... 117 MELLÉKLETEK................................................................................. 121 FÜGGELÉKEK................................................................................. 139 PROJEKTKÉPEK............................................................................... 175

6

ELŐSZÓ Kézikönyvünkben arra teszünk kísérletet, hogy a fiatalok munkaerőpiaci kirekesztődésének megelőzését, valamint a társadalmi beilleszkedésük támogatását célzó programok szakmai tapasztalatait foglaljuk össze. Szándékunk volt annak érzékeltetése, hogy a hátrányos helyzetű fiatal felnőtt korosztály munkaerőpiaci integrációjának segítése igazán összetett feladat. A témával kapcsolatban az elmúlt években olyan mennyiségű és minőségű tapasztalat halmozódott fel a területen működő civil szervezetek körében, melyek összegzését időszerűnek és hiánypótlónak tartjuk. Munkánk során arra törekedtünk, hogy rámutassunk a célcsoport jellem­zőire, részletezzük a támogatásukat szolgáló széles módszertani lehetőségeket; mind­ezek mellett azonban igyekeztünk kitérni az együttműködés szervezeti kereteire is. Könyvünk három részből áll. Az első rész a fiatalok munka­nélküli­ségéhez kapcsolódó szakirodalmi áttekintést tartalmazza, míg a második eset­ tanul­mányok bemutatásával emeli ki a program individuális jellemzőit. A harmadik részben a program megvalósítása során alkalmazott új meg­ oldások kerültek összefoglalásra. Ezek az empirikus részek alapvetően két program tapasztalataiból építkeznek: az egyik a 2002-ben az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) által indított és három cikluson keresztül megvalósult KID-program1, a másik a 2005-től kezdődő Humán Erőforrás Fejlesztés Operatív Program 2.3.2. második komponense, mely­ben a megelőző programok elemei is tovább­éltek. Jelentős mértékben támasz­ ko­dunk az ezen időszakot kísérő dokumentumokra, melyeket a Melléklet részben mutatunk be. A kézikönyvet nem tekinthetjük „receptkönyvnek”, mert minden KIDtípusú projekt egyedi. Csak a helyi társadalmi és gazdasági szükség­letekhez igazítottan vállalkozhat bárki is projektindításra – természetesen az adott civil szervezet személyi és szakmai összetételének figyelembe­vételével. A könyv koncepciójának kialakításakor abban állapodtunk meg, hogy gya­kor­lat­orientált munkára és világos, minden szakma képviselője számára ért­hető fogalomhasználatra törekszünk. A tapasztalatok áttekintésekor arra a követ­kez­tetésre jutottunk, hogy a megvalósítás során több professzió szak­mai ismerete volt meghatározó, ami a sikeresség egyik záloga lehetett. Ezen belül kiemelhetjük a munka-/pályaválasztási tanácsadók, a szociális munkások, a pszicho­lógusok és a pedagógusok magas részvételi arányát. A kötet a hátrányos helyzetű fiatalok munka­erő­piaci integrációjának témája szempont­ jából valódi és hiteles infor­mációkkal szolgál, a dolgozatok nyelve­zete az átlagos tudományos szövegek minőségéhez képest olvasmányos. 1 A „komplex”, „integrált” és a „differenciált” szavak kezdőbetűiből álló mozaikszó a KID, ami az angol nyelvben egyúttal azt is jelenti: ’kölyök’.

7

KID Kézikönyv

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS Az ifjúsági munkanélküliség Az ifjúsági munkanélküliség Európa egyik legsúlyosabb munkaerőpiaci problémája volt már az ezredfordulón is. A népesség gazdasági aktivitásának mérésére szolgáló 1999-es OECD munkaerő-felmérés adatai szerint az Európai Unió 15 államában a 15–24 évesek munkanélküliségi rátája közel kétszer olyan magas volt (18,3%), mint a teljes (15–64 éves) népességé. Minden Eurostat adat azt bizonyítja, hogy ez a különbség látványosan csökken az iskolázottsági szint emelkedésével. „A középfokúnál alacsonyabban képzettek nemcsak a munkahelyről szorulnak ki, hanem az előrejutás feltételét jelentő munkaerőpiaci oktatás sem adja meg részükre az ehhez szükséges megkülönböztetett támogatást. Kétségtelen ugyanis, hogy amíg a munkanélküliek más csoportjai kellő tanulási készséggel és motivációval rendelkeznek, hogy kihasználják a foglalkoztatáspolitikai eszközök nyújtotta előnyöket, addig ez utóbbiakat éppen ezeknek a készségeknek és képességeknek a hiánya jellemzi. A munkanélkülieknek ez a rétege képezi a tartós munkanélküliség magját, amely évről évre újabb utánpótlást lap az iskolákból.” (OECD, 1999). A 25 éven aluliak munkanélküliségi rátája Magyarországon 1999-ben a leg­alacsonyabb volt a régióban, azonban mára már szignifikánsan meghaladja az uniós átlagot; ez a különbség növekvő tendenciát mutat, és az egyik leg­magasabb a visegrádi országok között. Napjainkban a 15–24 év közötti fiatalok munkanélküliségének uniós átlaga a 2008. évi gazdasági világválság kezdete óta folyamatosan növekszik: 2008 szeptemberében még csak 15,8%-ot, 2009 hasonló időszakában azonban már 20,2%-ot tett ki az Eurostat számításai szerint. A magyar adatok azonban még ennél is kiábrándítóbbak: a munka­ nélküliségi ráta a 25 év alattiak esetében 2008-ban már megközelítette a 20%-ot. Ez az érték meghaladja az 1996-os rátát, és szignifikánsan magasabb, mint amennyi a 2000-es évek elején volt. Az alábbi ábrán jól látható, hogy a fiatalok munkanélküliségi rátája 2001-ben volt a legalacsonyabb, amikor 11,3%-on állt. 2002-ben azonban megfordult ez a csökkenő trend, és 2005-re közel 20%-ra emelkedett. 2007-re kis mértékben csökkent ugyan az állástalanság a fiatalok körében, de csak a tíz-tizenegy évvel ezelőtti szintet sikerült ezzel elérni. 2008-ban azonban újra emelkedni kezdett, amihez az akkoriban kezdődő gazdasági világválság is hozzájárult.

8

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

A fiatalok munkaerőpiaci helyzetét a KSH adatai is jól illusztrálják. Ezek szerint a 2009. év III. negyedévében az országos 10,3%-os rátával szemben a 15–24 éves korosztály munkanélküliségi rátája 27,7% volt, ami 86 ezernél több álláskereső fiatalt jelent. A fiatalok munkanélküliségének a következményei a társadalom és a jövő szempontjából is igen súlyosak. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy az állami és önkormányzati ellátó rendszereket – s így a költségvetést is – olyan meglehetősen nagy összegű kiadások terhelik, amelyek megtakaríthatók lennének.

1. ábra. A munkanélküliségi ráta alakulása hazánkban a 25 évnél fiatalabbak körében Forrás: Eurostat, 2009

Emellett a munkaerőpiacról kiszorult fiatalok könnyen alakíthatnak ki különféle deviáns magatartásformákat. A tartósan legális munkajövedelem nélkül élő fiatalok gyakorlatilag intézményes támogatás nélkül maradhatnak. Ebben az élethelyzetben a fiatalok kiszolgáltatottakká válhatnak a különféle önsorsrontó, egészségkárosító és kriminális befolyásoknak, amelyek kezelése újabb, meglehetősen magas költségeket jelenthet a nemzetgazdaság számára. A pálya elején megélt sorozatos kudarcok tartós hatással lehetnek a munkához való hozzáállás szempontjából is. A munka nélkül maradt fiatalok nem kapnak lehetőséget arra, hogy valóságos értéket termeljenek, így az erre való törekvéseiket sokan végleg feladják. Az ilyen módon felnőtté váló fiatalok számára különféle segítő intézmények működtetése és speciális humán szolgáltatások biztosítása szükséges, hogy a kialakuló kockázatot csökkenteni lehessen.

9

KID Kézikönyv

Az ifjúsági munkanélküliség kezelésének jelenlegi problémái Magyarországon Az ezredforduló hazai társadalmi ellátórendszere nem képes kezelni ezt a problémahalmazt, és ezért a munkanélküliségtől veszélyeztetett fiatalok kívül rekednek az ellátórendszereken (Szántó, 2004). Az oktatási (iskolák, pedagógiai intézetek, nevelési tanácsadók), a szociális (család­ segítő központok, gyermekjóléti szolgálatok), az ifjúságsegítő (ifjúsági információs, valamint tanácsadó irodák) és a munkaügyi szervezet (kirendeltség, FIT) intézményei közötti kapcsolatok hiánya miatt ezek a fiatalok többnyire elvesznek a munkaerőpiac és – ezen keresztül – a társadalom számára. Domokos (1998, id. Szántó, 2004) vizsgálata alap­ján elmondja „hogy az intézmények ifjúságsegítési feladataikat nem hangolják össze, nincs vagy csak formális kapcsolat van az intézmények között. A legritkább, ha két intézmény közösen hajt végre valamilyen feladatot. Hiányzik a rendszeres kommunikáció és tájékoztatás az intéz­ mények között, ugyanakkor jelentős átfedések is tapasztalhatóak. Könnyen kialakulnak »vákuumterületek« és dömpingprogramok is: a koordináció hiánya miatt lefedetlen vagy éppen több helyen is ellátott területek, feladatok, funkciók vannak. Minden természetesen jelentősen csökkenti az intézmény­rendszer hatásfokát, úgy is, hogy csekélyek az eredményei, de úgy is, hogy a szükséges­nél jelentősen nagyobbak a költségei.” A Magyar Köztársaság 2000. évi Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterve szerint a Kormány foglalkoztatáspolitikájának középtávú stratégiai feladatai közé tartozik a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek mérséklése. Ez többek között tartalmazza az ifjúsági munkanélküliség csökkentésének szándékát is. Az Akcióterv szerint (összhangban az Európai Unió gyakorlatával) a fiatalok korai munkaerőpiaci és szociális kirekesztődésének megelőzése érdekében erőfeszítéseket kell tenni az iskolai lemorzsolódás csökkentése, valamint a piacképes szakképzettséggel rendelkező fiatalok arányának növelése érdekében. Az Akcióterv a hazai foglalkoztatáspolitika fontos feladatának tartja a fiatalok foglalkoztathatóságának javítását is. Ennek érdekében olyan intézkedéseket tart szükségesnek, amelyek eredménye­képpen bővülnek a fiatalok munkaerőpiaci integrálását célzó programok.

KID-program Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) a fent jelzett helyzet ismeretében, valamint az európai uniós és a hazai követelményekkel össz­ hangban alakította ki azt a támogatási programját, amely kísérletet tesz a fiatalok munkaerőpiaci és – ezen keresztül – társadalmi kirekesztődésének megelőzésére. A KID-program célja az volt, hogy nyolc munkaerőpiaci 10

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

szempontból átlátható térségben a munkanélküliség veszélyének kitett fiatalok munka­erőpiaci és szociális kirekesztődésének prevenciójára kísér­leti programokat dolgozzanak ki, illetve valósítsanak meg. A közvetlen cél­kitűzés mögött az az összetett módszertani elképzelés áll, ami szerint • komplex eszköztárral, a különböző részterületeken dolgozó szerve­ zetek összefogásán, • integrált együttműködésén alapuló, és az egyéni, valamint a réteg­ szükségleteknek megfelelően, • differenciáltan megvalósult fejlesztési programok induljanak. A komplex, az integrált és a differenciált szavaknak a szempontunkból releváns értelmezése azt jelenti, hogy a program • komplex, mert a fiatalok problémáit összetett módon kezeli, vagyis minden munka­­erőpiaci integráció szempontjából fontos szükségletet figyelembe vesz, • integrált, hiszen az adott térségben illetékes, érintett vagy szerepet vállaló önkormány­zati és állami intézmények, valamint „non- és forprofit” (civilek és munkaadók) szervezetek együttműködésén alapul, • és differenciált, avagy a fiatalok meghatározott csoportjai szükség­ letei­nek kielégítésére törekszik, illetve hogy mindenki számára egyéni megoldási utakat, módokat keres, tehát a szolgáltatást az egyéni igényekre építi. A támogatási program célcsoportjai Napjainkban közhelyszámba megy, hogy azoknak a fiataloknak a legrosszabb az elhelyezkedési esélye, akik a munkaerőpiacon hasznosítható szakképzettség nélkül kerülnek ki az iskolarendszerből. Az európai tagállamoknak ezért radikálisan csökkenteniük kell az iskolából kimaradó fiatalok számát, valamint arról is gondoskodniuk kell, hogy a fiatalok a munkaerőpiacon jól konvertálható képességekkel rendelkezzenek. Ezeknek a prevenciós elvárásoknak megfelelően tehát a KID-program elsődleges célcsoportja az érettségit nem adó iskolában tanuló, szociokulturális körülményeik miatt hátrányos helyzetű fiatalok, illetve a legfeljebb 11 osztályt végzett, 16–25 éves, szociokulturális körülményei miatt hátrányos helyzetű, regisztrált és nem regisztrált munkanélküli fiatalok, valamint a legalább 6 hónapig munkanélküli fiatalok, ha pályakorrekciójuk indokolt. Az európai országok többségében már korábban is léteztek programok a fiatalok munkanélküliségének kezelésére. A tapasztalatok szerint ezek hatékony­sága annál magasabb, minél több társadalmi réteg vesz részt bennük. Ezért a hazai program másodlagos célcsoportja egy adott térségben (városban, város­részben, településen, kistérségben stb.) illetékes, 11

KID Kézikönyv

érintett vagy szerepet vállalni kész önkormányzati és állami intézmények, közhasznú szervezetek és munkaadók szorosan együttműködő, önkéntes és tartós társulásai, amelyek az elsődleges célcsoportba tartozók munkaerőpiaci és szociális kirekesztődését kívánják megelőzni. A támogatási program célja Azok a fiatalok, akik a tanköteles kor eléréséig nem fejezik be az általános iskolát, aligha számíthatnak arra, hogy stabil álláshoz jutnak, sőt idő­szakos foglalkoztatásuk is eléggé bizonytalan. Esetükben az alapfokú végzett­ség hiánya a későbbi képzésnek, ismeretszerzésnek is gátja. Hasonlóan nehéz helyzetbe kerülnek azok is, akik a középfokú végzettség meg­szerzése nélkül lépnek ki az iskolarendszerből, vagy olyan szakmát tanulnak, amire lakókörnyezetükben nincs igény. Ezeknek a fiataloknak a beilleszkedését a munka világába csak speciális, ezen réteg igényéhez szabott programok segíthetik elő. A KID-program ezekre a kérdésekre kíván válaszképes alternatívát nyújtani az érintettek számára. A program célkitűzései összességében arra vonatkoztak, hogy javuljon a fiatalok képezhetősége, foglalkoztathatósága, és így visszavezethetőek legyenek az iskolarendszerű, illetve az iskolarendszeren kívüli szakképzésbe, vagy pedig tartósan el tudjanak helyezkedni, képesek legyenek gondoskodni megél­hetésükről. A támogatás közvetlen célja egyrészt a fiatalok visszavezetése a képzésbe, hogy ott (újabb) végzettséget szerezve nagyobb eséllyel indul­ janak a munkaerőpiacon, másrészt a munkavégzéshez kapcsolódó kompeten­ciáik javítása annak érdekében, hogy eredményesebben és tartó­sabban maradhassanak ott. Mindezekért növelni kell a munka­ erőpiaci tájékozottságukat, rendezni a foglalkoztathatóságukat akadályozó szocio­­­­­kulturális, családi viszonyaikat, személyközi kapcsolataikat, vala­mint pszichológiai, életvezetési és alkalmazkodási problémáikat. Igény szerint támogatni kell életpálya-tervezésüket, erősíteni a tanulási és munka­ motivációikat, fejleszteni a munkaerőpiacon szükséges kulcsképességeiket.

Hátrányos helyzet és veszélyeztetettség A hazai szakirodalom tanulmányozása során megmutatkozik, hogy különböző szerzők egymástól eltérő csoportokat jelölnek meg a mun­ kaerőpiac szempontjából hátrányos helyzetűnek. Őry (2005) az alacsony végzettségűeket, a bevándorlókat (menekülteket), a megváltozott munka­ képességűeket (fogyatékosokat), valamint a cigányságot tartja az ehhez a gyűjtőfogalomhoz tartozónak. Halmos (2005) a tartós munka­nélkülieket, a roma népességet és az egészségkárosodottakat sorolja ide. Cserné (2006) munkatársaival munkaerőpiaci aspektusból hátrányos helyzetűnek írja le 12

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

az alacsony iskolázottságúakat, a tartós munkanélkülieket, a megváltozott munkaképességűeket, a gyermekgondozási ellátásban részesülőket, a 45 év felettieket és a korkedvezményes nyugdíjasokat. Megállapíthatjuk tehát, hogy a szerzők által említett munkaerőpiac szempontjából hátrányos helyzetű csoportok között egyaránt vannak egyezések, átfedések és eltérések. A magyar szakirodalom elemzésekor az is kiderül, hogy némelyik csoportot (egészségkárosodottak, menekültek) más szerzők (Frey–Gere, 1992) a munkaerőpiacon veszélyeztetettek (illetve különösen veszélyez­te­ tettek) közé sorolják. Ezek szerint ugyanazon csoport hátrányos helyzetű és veszélyeztetett is lehet egyszerre. A hátrányos helyzet fogalma – több próbálkozás ellenére – a mai napig nem tekinthető tudományosan meghatározott kategóriának. Tartalma általában attól függ, hogy használata milyen kontextusban merül fel. A megközelítés módja leggyakrabban gazdaság-, illetve társadalompolitikai aspektusú. A két ágazat összefüggései következtében a hátrányos hely­ zet­nek egymásra épülő, egymásból következő tételei vannak. Azt is meg­ állapíthatjuk, hogy a fogalom értelmezése egyrészt koronként eltérő, másrészt a hátrányos helyzetű kategóriában bizonyos rétegek mindig szerepelnek (például az egészségkárosodottak). A hátrányos helyzet és a veszélyeztetettség fogalmának részletezésével, kibontásával leggyakrabban a pedagógia, a neveléstudomány és a szociológia területén találkozhatunk. Itt tesz kísérletet több szerző (Kozma, 1985; Papp, 1997; Gáti, 2000; Liskó, 2002) is a fogalmak tisztázására. A szakirodalom tanulmányozása alapján elmondhatjuk, hogy a hátrányos helyzet és a veszélyeztetettség különbsége nem mindig tisztázott. Az alábbiakban a két fogalom korszerű értelmezésén keresztül teszünk kísérletet a hátrányos helyzet definiálására (Kenderfi, 2006). A lentebb bemutatott táblázatban feltüntetett szempontokat tartjuk végiggondolásra érdemesnek. Hátrányos helyzet

Kérdés

Veszélyeztetettség

Életfeltételekből, életkörülményekből.

Miből következik?

Életmódból.

Milyen körülmények között szocializálódik.

Mi a kérdés?

Hogyan szocializálódik?

A társadalmi karrier.

Mi a tét?

A mentális egészség.

Nem tudja képességeit optimálisan kifejleszteni.

Milyen veszéllyel jár?

Rossz a társadalmi beilleszkedés prognózisa.

1. sz. táblázat. A hátrányos helyzet és a veszélyeztetettség összehasonlítása Forrás: Kenderfi, 2006

13

KID Kézikönyv

A veszélyeztetett helyzetben nem a szociális tartalom hangsúlyos, hanem inkább a pszichikus. A hátrányos helyzetben a társadalmi érvényesülés áll célként a középpontban. Veszélyeztetett helyzetben a személyiség egészséges fejlődése akadályozott; itt a tét nem egyszerűen a társadalmi karrier, hanem a személyiség mentális normalitása, kiegyensúlyozottsága is. A hátrányos helyzet megállapítása a társadalmi státus, míg a veszélyez­ tetettség a személy fejlődésének vizsgálatával történik. Mindkét esetben elmond­ható, hogy a szocializáció eltér az átlagostól. Az első esetben azt kérdezzük, hogy milyen körülmények között szocializálódik valaki, a második­ban pedig azt, hogyan szocializálódik. Az egyik a szocia­lizáció feltételeit adja, a másik a szocializáció minőségét jelenti. Míg a hátrányos helyzet inkább azzal a veszéllyel jár, hogy az egyes ember nem tudja optimálisan kifejleszteni adottságait, addig a veszélyeztető helyzetben a felnőtt­kori társadalmi beilleszkedés prognózisa rossz. A hátrányos helyzet és a veszélyez­tetett­ség összehasonlítását demonstráló táblázat összegzése alapján azt mond­hatjuk, hogy hátrányos helyzetű az a személy, akinek élet­feltételeiből, körülményeiből következő társadalmi karrierlehetősége nem biztosított. A hátrányos helyzet az a közvetlen környezet által meghatározott szocializációs folyamat, aminek az egyéni integrálódás szintjei szinte előre leképezhetőek (a társa­dalom által nem befolyásolt, nem korrigált, nem szervezett beavatkozás esetén). Amennyiben az elsődleges szocializációs szintér egészségügyi, anyagi és mentális vonatkozásban befolyásolja az egyén pszichoszociális fejlődését, akkor a szocializációs folyamat jellemzői lehetnek a meghatározói annak, hogy az adott egyén vagy a sikeres társadalmi integráció útjára lép, vagy pedig veszélyeztetetté válik. A veszélyeztetettség fogalmához kapcsolódóan a táblázatban a hogyan szocializálódik kérdés szubjektív viszonyulási rendszerét emeltük ki. Ebből az is következik, hogy a hátrányos helyzethez hasonlóan a társadalmi be­ illeszkedés esélyei gyengülnek, az előre vetíthető életút prognózisa rosszabb esélyt jelent. Amíg tehát a hátrányos helyzetben élő egyének és csoportok számára van lehetőség (például humán szolgáltatások, különböző szintű prevenciók biztosításával) a társadalmilag elfogadott életpálya felépítésére, addig a veszélyeztetettség esetén ez az esély jelentősen csökken, és nem tűnik elégségesnek a másodlagos szocializációs színtéren nyújtott segítség (Kenderfi, 2006). Természetesen az sem lehet igaz, hogy a hátrányos helyzetben lévő vagy potenciálisan ilyen helyzetbe kerülők problémakörét oly módon próbáljuk meg kezelni, hogy lemondanánk a pszichológia, a szociológia, valamint a pedagógia tudományának elméleti és gyakorlati segítségéről. A prevencióban hagyományosan részt vevő szakemberek mellett 14

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

érdemes együtt dolgozni új szerepeket vállaló professzionálisan felkészült munkatársakkal is.

Hátrányos helyzetű csoportok Az alábbiakban a hátrányos helyzetet elsősorban foglalkoztatáspolitikai szempontok szerint értelmezzük (Halmos, 2005), melynek megfelelően a hátrányos helyzetű személyeket (csoportokat) a következő típusokba sorolhatjuk: • Társadalmi, családi helyzetből vagy előítéletekből fakadó külső ok miatt korlátozva van lehetőségei kibontakoztatásában: a jelölt célcsoportba tartozók individualizált képességeiket illetően nem hátrányos helyzetűek a foglalkoztatásban, a felnőttképzésben való részvétel vagy a hozzáférés tekintetében, de társadalmi pozíciójuk vagy családi körülményeik, hagyományaik stb. miatt korlátozva vannak ezen joguk kihasználásában. • Normál körülmények között él, de személyiségéből következően nem – vagy csak nehezen – integrálódik a társadalomba: a célcsoportba tartozók nem tartoznak az értelmi fogyatékossággal élő emberek kategóriá­jába, hanem olyan személyiség­zavarral, önértékelési és/vagy kommuni­kációs problémákkal küzdenek, amelyek akadályozzák őket a képzés­ben való részvételben. Ezek a problémák fizikálisak és mentálisak is lehetnek (sőt a fizikális problémákat az esetek döntő többségében mentálisak követik). • Karakterisztikus hátrány: szerzett vagy veleszületett egészségkárosodással élők, látás-, hallás-, mozgáskorlátozottsággal és/vagy értelmi fogya­ tékos­sággal élő emberek tartoznak ide. A felsorolt karakte­risztikus hátrá­nyok fizikális és mentális korlátozottságot is jelenthetnek, különösen akkor, ha a felsorolt területek halmozottan jelentkeznek. Természetesen – a korlátozott­ság mértékétől függően – ezek az emberek képesek például a munka világába beilleszkedni, illetve ettől függő eszközökkel érhető el társa­dalmi, foglalkoztatási asszimilációjuk. • Földrajzi hátrány: a foglalkoztatáshoz, felnőttképzéshez való hozzáférés szempontjából jelentős korlátozó tényező, hiszen Magyarországon a települések jelentős része közlekedési szempontból nehezen és rosszul megközelíthető, gazdasági eltartó képessége gyenge vagy nincs, művelődési és oktatási intézményekkel pedig rosszul ellátott. Ugyanakkor ezeken a településeken él az első pontban felsorolt populáció jelentős része. Közismert tény, hogy az ország különböző régiói, megyéi és kistérségei munkaerőpiaci helyzete között rendkívül éles különbségek vannak. Valamely térségekben a munkaerő-kínálat jóval meghaladja a -keresletet, így hosszú ideje nagy a munkanélküliség, sok a tartósan 15

KID Kézikönyv

munkanélküli. Ezen térségek közé tartoznak a bányászat, a kohászat, illetve a nehézipar korábbi fellegvárai, amelyek az előbbi ágazatok válsága miatt kerültek ilyen helyzetbe, de ide sorolhatók a gyengén iparosított, egyoldalúan mezőgazdasági jellegű térségek is. (Itt kell megemlítenünk, hogy előfordulhat az előző pontok halmozott vagy részben halmozott megjelenése is.) A hátrányos helyzet következményei jól körülhatárolhatóak: az esetek döntő többségében képzésbeli, később életvitelbeli esélyegyenlőtlenséghez vezetnek. A tanulási motiválatlanság – és az ettől részben függő képesség­csökkenés – kudarcokat és önértékelési zavarokat okoz. Ennek következménye a tartós alulképzettség lesz, ami munkavállalási nehézséget vagy lehetetlenséget idéz elő. A munkanélküliség pedig rövid, de különösen hosszabb távon a szocializáltság hiányát és – végső soron – társadalmi szegregációt okoz. Halmos (2005) a munkaerőpiaci hátránnyal rendelkező személyek négy csoportját részletezi munkájában: a pályakezdőket, a romákat, a nőket, valamint az egészségkárosodottakat. Az alábbiakban a témánk szempontjából releváns két csoport jellemzőit kívánjuk bemutatni: • A pályakezdő munkanélküliek. A fiataloknak kevésbé vannak terveik egyéni életük alakítására, nincsenek kellően felkészülve az álláskeresésre. A közép­fokú végzettségre épülő iskolarendszerű képzések, valamint a második szakmák megszerzési igényének terjedésével megnőtt az iskolában töltött idő tartama. Az álláshoz jutás tekintetében a leghátrányosabb helyzetben továbbra is a kistelepülésen élő pályakezdő fiatalok vannak. Ezen csoport esetében a hátrányos helyzet oka két szélsőség között mozog, hiszen egyrészt az aluliskolázottság, másrészt a túlképzettség jelent hátrányt számukra. • A roma népesség döntő többsége gyakorlatilag a tartósan munkanélküliek közé tartozik. Ugyanakkor itt is meg kell különböztetnünk ezt a célcsoportot, mert kultúrája, alkalmazkodóképessége, jövőképe más, ezért problémakezelési módja is jelentősen eltér a megszokottól. Számos kutatási anyag azt mutatta ki, hogy ezen csoport esetében a hátrányos helyzet korábban sorolt típusai halmozottan jelennek meg, hiszen többségük falvakban lakik (nagy része zsákfalu), illetve munkahellyel alig rendelkeznek. A romák szakképzése több párhuzamos problémával küzd: egyrészt az alapiskolázási és a szociokulturális hiányok miatt a fiatalok jelentős része már a középiskolába sem kerül be, aki viszont bekerül, az nagy részben lemorzsolódik. A végeredmény viszont ugyanaz, mivel nem jutnak szakképzettséghez. A KID célcsoportját adó veszélyeztetett fiatalok egyértelműen a munka­ erőpiaci aspektusból hátrányos helyzetű csoportokhoz sorolhatóak. 16

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

Hátrányos helyzetű fiatalok jellemzői Mint azt az előzőekben is láthattuk, a hátrányos helyzet régóta vitatott és elemzett terület, hiszen a munkaerőpiaci kirekesztődés előjelének is tekinthető (Guidikova, 2001). A nemzetközi szakirodalom szerint a kirekesztettséget és az ezzel járó szociális hátrányt sokáig nem méltatták figyelemre, és csupán a jelenlegi magas munkanélküliség miatt került ismét előtérbe (Bohlinger, 2004; Gangl, 2003). Különösen a fiatalok munkanélküliségének problematikája áll a viták középpontjában (Sen, 1997). Az átlagnál alacsonyabb munkaerőpiaci esélyekkel rendelkező fiatalokkal való foglalkozás célja az, hogy lehetőséget nyújtson a képzésbe vagy munkához jutáson keresztül a megfelelő társadalmi pozíció elérésére. Ez mindenkor érvényes cél függetlenül attól, hogy milyen értelemben beszélünk hátrányos helyzetről, milyen eszközökkel elemeztük ezt a helyzetet, és milyen célokat definiáltunk elméletben és gyakorlatban. A hazai szakirodalom (Tóth, 2003)2 szerint ennek a több szem­ pontból heterogén csoportnak a tagjaira megfogalmazhatunk közös tulajdonságokat, melyek a többségre jellemzők. Az eddigi áttekintésekkel szemben azonban pozitív tulajdonságok is megjelennek a csoporto­ sításban. Az alábbiakban kitekintést kívánunk adni a nemzetközi szakirodalom hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó területére (Farrell, 1973; Frasier, 1979). Ezek alapján elmondhatjuk, hogy ezeknek a fiataloknak a sajátos jellemzői a következők: • hiányos ismeretek és szókincs, • alacsony értő olvasási szint, • nagy önkifejezési igény (Voß, 2000), • a zene és a képzőművészet szeretete, • szívesen alkalmazott kifejezőeszköz a vizualizált ábrázolásmód, • jó nem-verbális kifejezőképesség, a nyelv képi gazdagsága, • az elvont helyett a konkrétumok iránti fogékonyság, • kíváncsiság, az új dolgokra való nyitottság, kísérletezésre való hajlam, • humorérzék, • vezetésre való hajlam, • kockázatvállalás, 2 Tóth (2003): magányosság; szegényes kortárs kapcsolatok és a baráti csoportok negatív hatása; magatartásbeli devianciák; hiányos szereptanulás; a frusztráció tűrés alacsony foka; agresszivitás; ragaszkodás a megszokott állapothoz; döntésképtelenség; értékbeszűkülés; kulcsképességek hiánya; alap- és praktikus ismeretek hiánya; iskolai kudarcok; negatív énkép; éngyengeség; cinizmus; irreális jövőkép; rossz egészségügyi állapot; diszfunkcionális család; lakhatási problémák; jó kézügyesség; magas szintű problémamegoldó képesség.

17

KID Kézikönyv

• állandó segítségre és ösztönzésre, külső motivációra való igény, • fejlett emlékezet és megfigyelőképesség. Vagy: • rengeteg ötletük van, igen jó problémamegoldók (Torrance, 1968), • szeretik a kreativitást, a többféle megoldást megengedő feladatokat (pl. a brain-storming-ot, a divergens gondolkozást, valamint a különböző területeken létrehozott alkotásokat) (Maker, 1982), • erősen tanárfüggők, • lassan haladnak, gyakran leragadnak egy feladatnál, és csak a pedagógus segítségével tudnak továbbmenni, • a jól strukturált, kiszámítható oktatást kedvelik, • maguktól ritkán vesznek a kezükbe könyvet, inkább más tanulókkal, vagy számukra fontos felnőttekkel beszélgetnek (Baldwin, 1982). A nemzetközi szakirodalom segítségével összeállított felsorolás – attitűdjében és terminológiájában is – a hátrányos helyzetű fiatalok fejlesztése érdekében végzett munka során felhasználható elemekre helyezi a hangsúlyt.

Alacsony iskolai végzettségűek A hátrányos helyzet Tibori (2007) szerint legegyszerűbben az átlagnál alacsonyabb munkaerőpiaci eséllyel jellemezhető. Ez a helyzet kialakulhat a piaci szempontból lényeges jellemzők alapján (alacsony iskolai végzettség, fogyatékosság, előrehaladott életkor stb.). A felsorolt tényezők közül jelentőségében kiemelkedik az alacsony iskolai végzettség; az ide tartozó emberek körét Cserné és munkatársai munkájukban (2006) három csoportba sorolják: • Abszolút alacsony végzettségűeknek tekintjük azokat a személyeket, akik nyolc általánost sem végeztek, vagy semmiféle szakképzettségük nincs. Ők olyan alacsony végzettséggel rendelkeznek, hogy értelme sem lenne kvalitási szintjüket valamihez viszonyítva vizsgálni: semmi olyan szakmai végzettséggel nem rendelkeznek, amivel versenyképesebbek lehetnek a munkaerőpiacon. • A relatív csoportba a társadalom végzettség szerinti eloszlásának alsó hányadába tartozó személyeket soroljuk; őket hívja a szakirodalom „iskolai szegényeknek”. • Harmadikként megkülönböztetjük a végzettségi szint nemzetközi viszony­ lat­ban való mérését. Ez azt jelenti, hogy ami itthon még elegendőnek bizonyul, az a nemzetközi munkaerőpiacon már nem elégséges. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy alacsony iskolai végzett­ ségűeknek tekinthetjük egyrészt azokat, akik még az általános iskolát 18

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

sem fejezték be, másrészt rendelkeznek ugyan általános iskolai végzett­ séggel, de versenyképes, a munkaerőpiacon könnyen konvertálható szak­ képzettséggel nem. A foglalkoztatás és a képzés szempontjából az alacsony iskolai végzett­ ségűek mellett azok a fiatalok tekinthetőek hátrányos helyzetűnek, akik nem szerezték meg az általános képzésben a szakmatanuláshoz szükséges ismereteket, kompetenciákat, nem tanultak tovább, vagy elkezdték ugyan tanulmányaikat, de lemorzsolódtak a szakképzésből. Arányuk évfolya­ mon­ként meghaladja a 25%-ot, azaz a 30 000 főt. Az ilyen kifejezetten rossz foglalkoztatási eséllyel rendelkező, 26 évesnél fiatalabb alulképzettek száma Magyarországon hozzávetőlegesen 300 ezer fő (Deli és munkatársai, 2007). Becslések szerint 200 és 500 ezer közé tehető azoknak a 16–25 év közötti hátrányos helyzetű fiataloknak a száma, akik megkülönböztetett bánásmódra szorulnak ahhoz, hogy felnőttként munkavállalókká váljanak, és ne a társadalom eltartottjai legyenek (Kerékgyártó, 2005). A lemorzsolódás értelmezései A kutatások során a lemorzsolódást többféleképpen értelmezték a szakemberek (Fehérvári, 2008). A hagyományos értelmezés szerint a lemorzsolódás azt jelenti, hogy a tanuló a saját osztályából (szakmából) morzsolódik le, amelyikben a tanulmányait megkezdte. Ennek okai lehetnek a költözés, az iskolabezárás, az osztályok összevonása (külső okok), illetve egészségügyi, magatartási és/vagy tanulmányi problémák. Tágabb a definíció, amennyiben a lemorzsolódás csak a képzési programhoz és a tanulmányi időhöz kötődik. Eszerint azt a tanulót is lemorzsolódónak tekinthetjük, aki valamilyen ok miatt nem az elméleti tanulmányi időn belül fejezi be a képzést. A harmadik értelmezés szerint az is lemorzsolódás, amikor a fiatal nem szerez középfokú végzettséget 24 éves koráig.3 Iskolai lemorzsolódás Napjainkban az egész életen át tartó tanulás („lifelong learning” – LLL) eszméjével kapcsolatos kérdés az, hogyan lehet ezt a szemléletet kiterjeszteni a társadalom egészére. A legnagyobb nehézséget azok a társadalmi csoportok jelentik, akik már fiatal korukban messzire kerültek a tanulás világától. Magyarországon sokan a tankötelezettségi kor vége előtt kimaradnak vagy az általános iskolából, vagy pedig a középfokú oktatásból. Ennek egyik súlyos következménye az lesz, hogy 3 Az OKM munkacsoportjának definíciója szerint a lemorzsolódás azon tanulók száma, akiknek tanulói jogviszonyát „megszűntnek”, illetve „szünetelőnek” jelentették, korévenként és nemek szerint. Azon tanköteles tanulók száma (korévenként), akiknek egy adott tanévben megszűnt a tanulói jogviszonya, és (a referencia időpontig, azaz október 31-ig) nem szereztek középfokú képesítést.

19

KID Kézikönyv

szakképzettség nélkül munkaerőpiaci beilleszkedésük, foglalkoztatásuk gyakorlatilag lehetetlenné válik. Nem kell különösebben indokolni azt, hogy az iskolai kudarcot elszenvedő tanulók társadalmi beilleszkedési esélyei milyen mértékben gyengülnek. A kérdés az, hogyan lehetnek alkalmasak a munkaerőpiaci integrációra azok a tanulás világát többnyire idő előtt elhagyó fiatalok, akik a megfelelő fokozatban vagy nem szereztek befejezett iskolai (szakmai) végzettséget, vagy iskoláztatásuk során nem sajátították el a munkavégzéshez szükséges kompetenciákat. Ezeknek a fiataloknak az iskolából történő kimaradása elsősorban hátrányos szociális körülményeikből adódik. Ez a sokszor halmozottan hátrányos helyzet a képzetlenség és az alacsony fokú iskolázottság következtében tovább romlik, és ez mind az egyént, mind pedig a családját tragikus élethelyzetekbe kényszerítheti. Mayer (2008) szerint különösen azok a tanulók vannak kitéve a lemorzsolódás veszélyének, akik gyenge munkaerőpiaci pozíciójú családokból érkeznek az iskolába. Ezekben az esetekben az egzisztenciális helyzet – és általában az életkörülmények – nem teszik lehetővé a tanuláshoz szükséges megfelelő feltételek biztosítását. A szerző az alábbi rétegeket sorolja a különösen veszélyeztetett célcsoporthoz: • alacsony iskolázottságúak, • pályakezdő munkanélküliek családja, • 45 év feletti munkanélküliek, • munkanélküli nők (nagycsaládosok, gyermeküket egyedül nevelők), • szociális konfliktusokkal rendelkezők, • hátrányos helyzetű térségben, településen élők, • depressziós ipari övezetben élők, • megváltozott munkaképességűek, egészségkárosodottak, fogyatékos­ sággal élő emberek, • romák, • állami gondoskodásban felnőttek, • börtönből szabadultak, • társadalmi beilleszkedési zavarokkal küzdők (szenvedélybetegek, depresszió­sok, szociopátiás személyek). Az általános iskola nyolcadik osztályának befejezése előtt, vagy a középfokú szakképzésből leszakadókra jellemző (Imre, id. Mayer, 2008), hogy az ország hátrányos helyzetű régióiban, többnyire községekben élnek. Szüleik legmagasabb végzettsége legfeljebb a befejezett általános iskola, aminek egyenes következménye munkavégzés esetén az alacsony presztízsű munkakör betöltése, de közülük sokan tartósan munkanélküliek. Mindezek együtt járnak a kifejezetten rossz anyagi körülményekkel. Általában elmondható, hogy ezen családok körében nem alakul ki olyan 20

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

feltételrendszer, amely meghatározó módon tudná támogatni a gyermekek tanulását. A tanulásnak már a szülők generációjában sem volt különösebb értéke, és ez öröklődik a következő nemzedékekre is, vagyis az a legfőbb probléma, hogy az alacsony iskolázottság újratermelődik. A korábbi kutatások (Gazsó, 1976; Laki, 1993) is hasonló eredményeket mutattak, tehát az elmúlt évtizedekben ezt a folyamatot nem sikerült megállítani. A tanulás idő előtti befejezésének következményei összetettek. Egyrészt azért nagy probléma, mert az alacsony iskolai végzettség nem kínál esélyt a (legális) munkaerőpiaci elhelyezkedésre, másrészt pedig az idő előrehaladtával egyre inkább csökken a tanulás újrakezdéséhez szükséges hajlandóság mértéke is. A tanulók többsége számára az iskola elhagyása mindenképpen kudarcot jelent (Imre, 2007), amely nyomán nem fogalmazódik meg bennük az újabb tanulásra irányuló szándék. A kimaradás oka Az iskolaelhagyás egyik legfőbb okaként a kutatók (Imre, 2007) a tanulmányi problémákat mutatták ki. Ezen problémák mögött bukások és évismétlések álltak, amelyek többnyire a túlkorosság okaiként jelölhetőek meg. Az idősebb tanulók helyzete az idő előrehaladtával mind az iskolában, mind pedig a családban egyre tarthatatlanabbá válik. Az iskolában képtelen az évekkel fiatalabb osztálytársaihoz beilleszkedni, ráadásul a már gyakran megjelenő magatartásproblémákat az iskola nem tudja kezelni. Az ilyen fiatalra a család háztartásában, gazdaságában potenciális munkaerőként tart számot, ezért kevésbé erőlteti a tanulmányok folytatását, sőt gyakran a szülők beleegyezésével, esetleg sugalmazására hozza meg döntését. Itt jegyezzük meg, hogy a különböző iskolatípusok esetében más a helyzet: a szakiskolával szemben a fiatalok általános iskolai tanulmányaikat azért tudják nagy nehezen befejezni, mert az adott (jellemzően) kistelepülésen, az adott iskolában még működik valamiféle támogató rendszer. A sikertelen pályaválasztás mint a lemorzsolódás oka Szakiskolai igazgatókkal készített interjúkból (Fehérvári, 2008) kiderül, hogy a kimaradás okának az iskolai kudarc (bukás, évismétlés) mellett a félresikerült pályaválasztást tartják, valamint a lányok körében gyakrabban előforduló család­alapítást. A vizsgálat szerint a szakiskolai tanulók egyötöde elutasító az iskolával szemben, melynek hátterében is az iskolai (bukás vagy pályaválasztási) kudarc áll. A lineáris regresszió-elemzés eredménye is azt mutatja, hogy a magatartási problémák legfőbb oka a bukás és a pályaválasztási kudarc. Ezt az eredményt alátámasztja az, hogy a diákoknak csak kevesebb mint fele (47%) szeretett volna eredetileg szakiskolában tanulni. Közel ennyien terveztek szakközépiskolai továbbtanulást, 6 százalékuk gimnáziumban 21

KID Kézikönyv

akart tanulni, míg 3 százalékuk egyáltalán nem akart már iskolába járni. Az alábbiakban nézzünk még néhány olyan eredményt, mely a szakiskolások pályaválasztásának sajátosságait mutatja. 1

Eredetileg is ezt akartam.

62,1%

2

Mást szerettem volna, de arra nem vettek fel.

26,1%

3

Mást szerettem volna, de arra nem is jelentkeztem.

11,8%

2. sz. táblázat. Eredetileg ezt a szakmát akarta tanulni, vagy inkább más szakmát szeretett volna? Forrás: Mártonfi, 2006

Végzés előtt álló szakiskolások körében végzett felmérés szerint (Mártonfi, 2006) a kényszerválasztás aránya közel 40%. Empirikusan tud­juk, hogy a kényszerválasztások lényegesen nagyobb arányban vezet­nek lemorzsolódáshoz, mint az érdeklődés alapján történt saját választások. 1

Ebben az iskolában és szakmacsoportban.

52,2%

2

Ebben az iskolában, de más szakmacsoportban.

10,7%

3

Más iskolában, de ebben a szakmacsoportban.

9,4%

4

Más iskolában, más szakmacsoportban.

27,7%

3. sz. táblázat. Hol tanulnál most? Forrás: Hajdú, 2009

A szakiskolások pályaválasztásával kapcsolatban jelzés értékű az, hogy a tanulók közel fele változtatna helyzetén, a minta egynegyedénél többen pedig az első év végén már más iskolában szeretne más szakmát tanulni. A változtatni akarók egyötöde ugyanabban az iskolában szeretne maradni, de más szakmát választana. A gyerekek 37%-a megszabadulna jelenlegi iskolájától. A más iskolába vágyók háromnegyede új szakmát is választana (Németh, 2009). Egy másik felmérés szerint (id. Fehérvári, 2008), akik nem a tényleges választásuk szerinti szakmát tanulják, azoknak 53%-a a szakmatanulás félidejében is inkább mást választana, tehát a képzés közben sem azonosul leendő szakmájával. Az életpálya következő szakaszára való átlépéshez az iskolák 35%-a biztosít pályatervezést szolgáltatásként. A következő táblázatban szereplő rangsor utolsó helyét foglalja el a pályatervezés, mely jól mutatja jelentőségét a szakiskola szolgáltatási rendszerében. Ezek után nem meglepetés, hogy a diákoknak jóval több mint a fele (59%-a) véli úgy, hogy iskolája nem készíti fel jól a munkavállalásra (Fehérvári, 2008). 22

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

Együttműködési lehetőségek a lemorzsolódás megelőzésének területén Az OFI (2008) vizsgálataiból kiderül, hogy a szakiskolai igazgatók hogyan értékelték a különböző szolgáltatások, eszközök, újítások szerepét a lemorzsolódás csökkentésében. Újítás

Értékelés (1–5)

Lemaradó tanulók fejlesztése

4,0

Szülőkkel való együttműködés

3,9

Lemaradó tanulók mentorálása

3,6

Pedagógus továbbképzés

3,4

Szociálpedagógus alkalmazása

3,3

Ösztöndíjrendszer hátrányos helyzetű tanulóknak

3,2

Más intézményekkel való kapcsolattartás

3,0

Pályatervezés, karrier tanácsadás

2,9

4. sz. táblázat. Együttműködési lehetőségek a lemorzsolódás megelőzésének területén Forrás: Fehérvári, 2008

A felmérésben kifejezetten gyenge osztályzatot kapott a más intézményekkel, szak­szolgálatokkal való együttműködés, vagy akár a szociálpedagógus alkalmazása. Ennek alapján állíthatjuk, hogy a szakiskolák leginkább pedagógiai eszközökkel akarják kezelni a lemorzsolódást és annak megelőzését. Csupán elvétve fordul elő az együttműködés szociális munkással, pszichológussal vagy más intézményekkel, és a szakszolgálatokkal is leginkább csak formális a kapcsolat­tartás. Ma már nem vitatható, hogy az oktatásnak, az oktatási intézményeknek jelentős szerepe van a társadalmi problémák kezelésében. Az intézményekben dolgozó pedagógusok sokat tehetnek és tesznek a társadalmi feszültségek kezelése, a leszakadó rétegek hátrányainak csökkentése érdekében – pedagógiai és pedagógián kívüli eszközökkel egyaránt. A hátrányos helyzet pedagógiai megközelítése azonban nem azt jelenti, hogy ennek megelőzése és kezelése csupán nevelési feladat, hogy egyedül a nevelési-oktatási intézmény kompetens a prevenció különböző szintjein való beavatkozásban. Természetesen az sem lehet igaz, hogy a hátrányos helyzetben lévő vagy potenciálisan ilyen helyzetbe kerül(het)ő fiatalok problémakörét oly módon próbáljuk meg kezelni, hogy lemondanánk a pedagógia tudományának elméleti és gyakorlati segítségéről. Mint korábban már utaltunk rá, érdemes együtt dolgozni különböző professziók képviselőivel, más szakemberekkel is.

23

KID Kézikönyv

Iskolai kudarc Az iskolai kudarcok régen ismeretesek a szakirodalomban (Kósáné, 1985; B. Aczél–Darvas, 1988). Az említett jelenséggel kapcsolatban a nevelésszociológiai tanulmányok alapján (Gazsó–Várhegyi, 1965; Ferge, 1972) néhány összefüggés világosan kirajzolódik. Az iskolai kudarcban a kulturálisan ingerszegény környezet, valamint a tárgyi feltételek hiánya jelentős szerepet játszik, mert ennek következménye a gyenge tanulási motiváció. A permanens családi problémák következtében kialakuló légkör nehezíti a koncentráló képesség kialakulását. Az előítélet (kortársak, tanárok) pedig nehezíti a beilleszkedést, esetleg agressziót eredményezhet. A szakirodalom tanulmányozása alapján elmondhatjuk, hogy sokan sokféleképpen gondolkodnak az iskolai kudarcról, különböző néző­ pontból közelítenek a kérdéshez. A fogalom kapcsán a hazai pedagógiai gyakorlatban például nem szoktuk említeni a tanulók képességeihez mért alacsonyabb teljesítményt, azonban szinte szinonimaként használjuk az iskolai lemorzsolódással. A kutatások azt igazolják, hogy mindkét jelenség gyakran ugyanazon folyamat két pontját jelenti. A valamilyen szempontból megfogalmazható hátrányos helyzet jelenti a kezdetet, amely könnyen vezet iskolai kudarchoz, ez pedig gyakran eredményez leszakadást. Ennek hátterében nem egyszerűen a szegénység, illetve az alacsony szocioökonómiai státusszal jellemezhető társadalmi réteg áll, hanem a család életmódja is befolyásolólag hat. Ez a háttér arra vonatkozik, hogy a tanulók olyan kultúrához tartoznak, amely értékeiben, attitűdjeiben és szokásaiban jelentősen eltér a többségi kultúrától. Az ebbe a csoporthoz tartozó fiatalok néhány fontos sajátosság tekintetében éretlenek, illetve szocializációs hiányokat mutatnak. Bizonyos vonatkozásokban ugyanakkor érettebbek társaiknál, azonban az ebből származó motivációik az iskolai szituációban kedvezőtlenek: • a pszichoszociális érés gyorsabb, • a fizikai teljesítőképesség fejlődésének üteme nagyobb, • a gyerekek önállóbbak, nagyobb a vállalkozó és kockáztató kedvük. Ezek a fiatalok jellemzően korábban kényszerülnek felnőtt életvitelre, korábban veszítik el a tanulói életforma védettségét. Meg kell jegyezni, hogy van ebben egy pozitív életalakítási lehetőség is. A munkában megnyílhat egy másfajta perspektíva: a fiatalok rendelkeznek olyan „hétköznapi tudással” (megkockáztathatjuk „kompetenciával”), amit nem az iskola, hanem az életkörülmények alakítottak ki, ami segít boldogulni a mindennapi életben és a munkában.

24

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

Szakiskolai tanulók képességhiányai A lemorzsolódás mértéke 1995-től emelkedést mutat (Fehérvári, 2008), viszont képzési programonként jelentősek az eltérések. Amíg azonban a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban csak néhány százalékos ez az arány, addig a szakiskolai képzésben csaknem egyharmados. A megelőző kutatások (Liskó, 2002; Jakab, 2005) bizonyították, hogy a szakképzésből való lemorzsolódás oka, a szakmához jutás esélyeinek a csökkenése elsősorban az anya­nyelvi, a matematikai és a hatékony tanulási kompetenciák hiányából következik. Szilágyi 9. osztályos szakiskolai tanulók körében folytatott vizsgálatai (2009) alapján elmondhatjuk, hogy a 2003-as és a 2007-es NAT-ban is megfogalmazott kulcskompetenciák közül az anyanyelvi kommunikációhoz kapcsolódó képes­ségek gyenge színvonalon állnak. A vizsgált csoport tanulóinak egyharmada rendelkezik a szóbeli emlékezeti teljesítmény megfelelő szintjével, míg a vizuális emlékezettel kapcsolatban ez a minta egynegyedével kapcsolatban mondható el. 10%-nak megfelelő a figyelemkoncentrációs szintje, egyharmaduknak pedig az analógiás gondolkodása. Az eredmények arra utalnak, hogy a beiskolázott tanulók maximum egyharmada alkalmas az elérendő követelmények teljesítésére. A gyenge figyelemkoncentráció és az elégtelen emlékezeti teljesítmény a mate­matikai kompetencia vizsgálata során is jelentkezik. A mért képességhiány vagy képességfedezet-hiány egyértelműen gátja a tanulói teljesítmények kibon­takozásának. Az anyanyelvi kommuni­ káció mint kulcskompetencia alacsony szintje gátja az idegen nyelvi kommunikációnak. Ugyanez az össze­függés feltételezhető – a matematikai kompetencia mögött meghúzódó képességhiányok miatt – a természet­ tudományos és a digitális kompetencia kialakítására is. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a tanulók nem jellemezhetőek önálló tanulási stílussal. A vizsgálat szerint a minta 93%-a nem tartja fontosnak a tanulást, a munkát, jóllehet a hatékony tanulás kulcskompetenciájának fejlesztésében jelentős szerepe van a tudásnak mint értéknek. Ez nagyobb mértékben hat az önálló tanulás megfelelő kompetenciaszintjének elérése ellen, mint a különböző képességhiányok. (A képességek fejleszthetőek, míg az értékek a szocializáció során elsajátított személyiségjellemzők, melyek megváltoztatása több év nevelőmunka is lehet.) A hatékony és önálló tanulás vállalását befolyásolja az emocionális állapot, amivel kapcsolatban az eredmények tükrében elmondhatjuk, hogy ellent­mondásos. Ez azt jelenti, hogy a fiatalok iskolai magatartása, tanulási szokása mögött felfokozott érzelmi, indulati energiák mozognak. A kamaszkor eleve egy emocionálisan túlfűtött időszak, a vizsgált csoport 25

KID Kézikönyv

tagjainak állapota azonban felfokozott negatív reakciókkal írható le. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a tanulókat foglalkoztatják az iskolai események, vagyis zavarja őket a sikertelenség, aminek kapcsán környezetük mellett önmagukat is hibáztatják. Az ehhez a célcsoporthoz tartozó fiatalok olyan helyzetben élnek, amelyet alap­vetően az indulatos és konfliktusos életvitel jellemez, és amelyben korlátozottak a nyelvi kifejezőeszközök. Az ilyen körülmények között élő fiatalok szerény tanulási teljesítményét Szabó (1999) a meglévő, gyakran kifejezetten szegényes nyelvi eszközökkel magyarázza. Ezen fiatalok számára az adott egyszerűbb kommunikációs készlet önmagában is akadályozza, sokszorosan megnehezíti differenciáltabb érzelmek, élmények kifejezését, a bonyolultabb társas ismeretek elsajátítását.

Szakképesítés-centrikus pályaorientációs modell A pályaorientáció korszerű értelmezése elsősorban a döntési, választási helyzetekben lévő személyek számára kíván segítséget nyújtani. A pályaorientáció tartalmát a pontos és korrekt információnyújtás fémjelzi, amely azonban az érdeklődő egyéni igényeinek kielégítésére épül. Szoros kapcsolat van tehát az információ és a személy érdeke között, amely segíti az információ helyes feldolgozását. A pályaorientációs (életpálya-építési) szolgáltatások sikerességét két tényező befolyásolja. Az első tényező a releváns információk célba juttatásának minősége. Ez azt jelenti, hogy a döntéshez, a tanuláshoz kapcsolódó információkat milyen széles körben, milyen mélységben és milyen pontosan képes közvetíteni a társadalom (illetve az ezzel megbízott szervezetek felkészült szakemberei) az egyén számára. A második tényező, hogy az ezt segítő szolgáltatások épüljenek a felhasználói csoportok igényeire. A KID-program tapasztalataira is építve a Szilágyi Klára vezette szakmai stáb 2005-ben – az említett célokat szem előtt tartva – egy felnőtteknek szóló szakképesítés-centrikus pályaorientációs modell kifejlesztésére törekedett, amely kiemelten kezeli a különböző képzettségi szinttel rendelkezők életpálya-építésének egyes „állomásait”, különös tekintettel a képzésbe való bekapcsolódás lehetőségeire. A hazai prioritásoknak megfelelően öt fő célcsoport jellemzését adják a szerzők, melyek közül a KID-programok szempontjából irreleváns „felsőfokú végzettségűek” jellemzésétől e helyen eltekintünk. Mielőtt rátérnénk a rétegspecifikus modell fő sajátosságainak részletezésére, a következőkben a modell elméleti alapjait mutatjuk be.

26

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS Szocioökonomikus döntési szituáció

Döntési stratégia

Döntési magatartás

Életpályaszakasz

Személyes jellemzők

Nem

Konfliktusmentes elfogadás, változtatás

Aktív-passzív

Általános képzés

Tudás, tapasztalat

Család, barátok, ismerősök

Kitérő magatartás (pánikszerű)

Racionálisintuitív

Szakmai képzés

Döntési szabályok

Regionális feltételek

Meggondolt döntés

Autonómdependens

Hasznos Szakmai tevékenység

Szubjektív döntési szituáció

5. sz. táblázat. Szakképesítés-centrikus pályaorientációs modell Forrás: Szilágyi, 2005

Szilágyi (2005) szerint az életen át tartó tanulás gondolatához kapcsolódó, felnőtteknek szóló pályaorientációs modell meg kell hogy őrizze a fejlődéselvből következő pozitívumokat és különösen az életpálya szemléletet, amely tudatos alapja az életpálya-építésnek. Ugyanakkor fel kell erősítenie az egyén felelősségéből és lehetőségeinek felismeréséből következő aktivitások súlyát, és ezért a döntést mint az életpályaépítésben jelentős szerepet játszó elemet kell kezelnie. A döntésre vonatkozóan számos elmélet született már nem csupán a pályalélektani szakirodalomban. A szerzők úgy vélik, hogy nem egy általános döntési modell mentén lenne helyes az életpálya szemlélethez kapcsolódó pályaorientációs gondolkodásmódot megalapozni, hanem az individuális döntési szituáció elemzésének a szintjén. Szubjektív és szocioökonomikus döntési szituáció Lange (1978, id. Szilágyi, 2000) elméletében a pályaválasztást interaktív döntési folyamatként definiálja. Felfogása szerint a szakmai döntést szubjektív és szocioökonomikus szituáció kölcsönös, befolyásoló viszonya eredményezi. A szubjektív szituációt, mint az egyéni döntési előfeltételek összességét határozza meg. Ide tartoznak azok a döntési kritériumok, amelyek a hagyományos személyiségjellemzőket jelentik, úgymint értékek, érdeklődés, képesség, stb. és amelyek az alternatívák választásakor dominánssá válhatnak. A szubjektív előfeltételekhez tartozik a lehetséges szakmai alternatívák felismerése, míg a harmadik premissza az adott szituáció döntési szabályait tartalmazza.

27

KID Kézikönyv

A szocioökonomikus döntési szituációt meghatározó tényező a nem, a mikro­környezet, valamint a földrajzi meghatározottság, melynek tartalmát, a pálya- és a munkaválasztás folyamatát társadalmilag meghatározott összetevők alkotják. A férfiak és nők között jelentős különbség van az iskoláztatás folyamatában, és ennek következtében a munka világában is, különös tekintettel a karrierépítésre. Így a nemek közötti különbség a különböző célcsoportok esetében fontos szempont. A szocializációs folyamatot nagymértékben meg­határozza a mikrokörnyezet, amely elsősorban a család hatását jelenti. Ide tartozik azonban a barátok és az ismerősök hatásainak rendszere is, amelyek bizonyos életkorban igen erős befolyásoló tényezőként jelennek meg. A földrajzi meg­határozottság – mint feltétel – országon belül is differenciáló tényező, azonban az Európai Unió adta lehetőségek ezen szempont érvényesülését tovább fokozták. A szubjektív döntési szituáció hagyományosan azt az élményszintet jellemzi, amely az adott képzés vagy szakma választását jellemezte. Ebben az össze­­függésben hagyományos eleme a döntési folyamatnak, azonban tartalommal történő megtöltése nem szokványos. Lange nevéhez fűződik a szubjektív döntési szituáció tartalmi differenciálása. Első összetevőként a hagyományos személyiség­jellemzőket határozza meg, amelyek az értékeket, az érdeklődést, a képességet, valamint (a magyar gyakorlattal kiegészítve) a személyre vonatkozó munkamódot jelentik. A második tartalmi kört a tudás, illetve a tapasztalat fogalomkörbe rendelhetjük. Ez adja a szubjektív döntési szituáció kognitív jellegét, itt ismeri fel a személy a számára nyitott vagy megnyitható szakmai alternatívákat, illetve utakat, és ezeknek az információk­nak a beépítésével hozza meg döntését. A harmadik elem azoknak a döntési szabályoknak az összessége, amelynek mentén a pálya- vagy munkaválasztás kérdéskörében meg kell, vagy illik meghozni a döntéseket. A magyar pályaválasztási tapasztalat alapján a szülők, valamint a tanárok felfogása a döntési szabályokra vonatkozóan – a rendszerváltásig – igen jól megragadható volt. Egyrészt az átlátható iskola­ rendszer követelte meg a döntéseket, másrészt a tanulmányi eredmény és az iskolatípus között szoros összefüggés volt kimutatható. Harmadik tényezőként a szülők iskolai végzettsége és a gyerekek tovább­tanulási szintje között volt kapcsolat. A regionális különbségek kevésbé jelentek meg mint szabályozó tényezők, mert a magyar családi modellek megőrizték a földrajzi kötöttség, illetve közelség fontosságát. Emellett meghatározott csoportokban az ingázás elfogadott munkavállalási megoldás volt, amely szintén a regionalitás szerepét csökkentette. A rendszer­váltás óta a döntési szabályok kevésbé átláthatóak, új értékek mentén alakulnak a szabályozó tényezők. Ezért a döntési szabályok feltérképezése és érték alapú megfogalmaztatása lényeges elemévé vált a szubjektív döntési szituáció tartalmának. 28

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

Döntési stratégia A témához kapcsolódó elméletek közül Janis és Mann (1977, id. Szilágyi, 2005) öt döntési stratégiáját részletezzük. Janis és Mann szerint a döntési stratégiák arra vonatkoznak, hogy milyen magatartást tanúsítunk az információk feldolgozását követően. Az öt stratégiát az információ iránti igény mentén mutatjuk be az alábbiakban: 1. Konfliktusmentes elfogadás (a helyzet változatlan marad): az információhoz való viszonyt az elfogulatlan szemlélődés jellemzi, alig van igény a további információra. 2. Konfliktusmentes változtatás: az információhoz való viszony azonos az előzővel. 3. Kitérő magatartás (a döntés halogatása vagy a felelősség halogatása, vagy védekezés a kedvezőtlen következményekkel szemben): másra ruházza az információ keresését, vagy szelektál a kapott információk között, ezért alacsony a további információk iránti igény. 4. Pánikszerű döntés: nagyon magas az új információ iránti igény a megfelelő felhasználás képessége nélkül. 5. Meggondolt döntés: magas az információk iránti igény, amelyeket jól is használ fel. A döntési stratégia mint meghatározó terület új eleme a pályaorientáció folyamatának. A felnőtt-tanácsadás lassú elterjedése volt jellemző Magyar­ országon, így a döntési stratégiákra vonatkozó kutatások is hiányoznak. Néhány szerző munkája alapján van hazai tapasztalat a tanácsadási folyamatban ezen a területen (Ritoókné, 1976). A konfliktusmentes döntési stratégia két megoldást eredményezhet: a konfliktusmentes elfogadást, illetve a konfliktusmentes változtatást. Mindkét megoldás esetében az információhoz való viszonyt az elfogulatlan befogadás jellemzi, amely vagy az adott helyzet elfogadását, vagy az információk következtében történő változtatást eredményezi. A döntési stratégiának külön típusa az, amikor a kitérő magatartás jellemzi az egyént, ahol az információhoz való viszonyra az jellemző, hogy az érintett nem keresi az információt, vagy nagyon válogat a kapott információk között. Ez a helyzet könnyen vezethet egy túl gyors döntéshez, hiszen a halogatás sokszor azt jelenti, hogy az egyén kifut a döntéshozatalra szánt időből, és így pánikszerűen kell döntenie. A meggondolt döntés egy felkészült döntési helyzetben lévő személyre jellemző, akinek magas az információk iránti igénye, és azokat jó hatásfokkal dolgozta fel. A különböző célcsoportok esetén a döntési stratégia, az egész életút – nem csupán a pályaválasztáshoz, valamint a munka­vállaláshoz kapcsolódó – döntési helyzeteinek elemzésével mérhető fel. 29

KID Kézikönyv

Döntési magatartás Busshoff (1977, id. Szilágyi, 2000) a döntési magatartás egyéni jellemzőit három fogalompárba rendezve fogalmazta meg (racionális – intuitív, aktív – passzív, autonóm – dependens), melyeket az alábbiakban kívánunk bemutatni: • Racionális: tervszerű kritériumok által vezetett, információra építő, célra irányuló magatartás. • Intuitív: érzelmileg hangsúlyozott, spontán, a szituáció által befolyásolt cselekvés, magatartás. • Aktív: kiterjedt információkeresés, alternatívák kreatív kifejlesztése, hatékony alkalmazkodás új helyzetekhez. • Passzív: új információkeresés átruházása, alternatívák kifejlesztését illetően fantázia­mentes, ragaszkodás a megszokotthoz, várakozás a kedvező véletlenre. • Autonóm: erős önbizalom, felelősségvállalásra kész, az információ belső feldolgozására törekszik, bizakodó. • Dependens: csekély önbizalom, felelősségtől való félelem, az információ értékelését külső féltől várja, emellett aggodalmaskodó. A döntési folyamat során természetesen csupán a dominánsnak tűnő maga­tartást határozhatjuk meg. A döntési magatartás megítélése igen fontos az egyéni terv vagy az egyéni életpálya kialakításában. Fontos azonban a támogató szakember szempontjából is, hiszen a döntési magatartás jellemzője meghatározza a támogatás minőségét és mélységét is. Mint azt már megfogalmaztuk, a magatartási jellemzők ellentétes pólusokkal kerültek leírásra, és nyilvánvaló, hogy egy passzív intuitív és függő magatartással rendelkező személynek más típusú támogatásra van szüksége, mint az aktív, racionális, független tanácskérőnek. Ha a döntési magatartási jellemzők meghatározott döntési stratégiával és személyes jellemzőkkel párosulnak, akkor ez meghatározza az egyénhez kapcsolódó segítő tevékenységet. Életpálya-szakasz Az életpálya-szakaszok megfogalmazásának elméleti hátterét Rókusfalvy (1969) kutatási eredményei alapozták meg, aki a pályafejlődést „alkalmazkodási folyamatnak, illetve tevékenységnek” tekinti. Modelljében a pályaalkalmazkodás folyamatát három fő szakaszra bontja: az általános képzés, a szakmai képzés és a szakmai tevékenység szakaszára. Rámutat a szakaszok között megragadható két pontra (az általános képzés és a szakmai képzés között a pályaválasztásra, míg a szakmai képzés és a szakmai tevékenység szakasza között a munkavállalásra). Mindkét tevékenységhez pszichológiai kategóriát is köt. Az első két szakasz között 30

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

a pályaválasztási érettség fogalmát tartja vízválasztónak, míg a második kettő közé a pályaérettség fogalmát emeli be. Ezek az előzmények teszik lehetővé az ember-pálya megfelelést az életpálya során.

2. sz. ábra. A pályafejlődés és a társadalmi beilleszkedés menete Forrás: Rókusfalvy, 1969

Az életpálya-szakasz, amelyet a célcsoport tagja megél, hagyományos értelem­ben az életkort jelenti. Az életpálya-szemléleten alapuló pálya­ orientációs modell az életkor értelmezéséhez hozzákapcsolja a képzési szakaszokat. A szociális-gaz­dasági helyzet, valamint az életkor hagyo­ mányos területnek tekint­hető a pályatalálás folyamatában, de ezek a szem­­pontok együtt csak a korszerű szemlélettel rendelkező segítők munkájá­­ban érvényesülnek. Mint azt az elméleti kitekintésben láthattuk, a szakképesítés-centrikus pálya­orientációs modell (5. sz. táblázat) öt fő területre koncentrál, amelyekből kettő (a szocioökonomikus döntési szituáció és az életpályaszakasz) hagyo­mányos megközelítést tartalmaz, míg a másik három új elemet hoz a pálya­orientációt támogató munkába. Az érintett elméletek alapján megfogalmazott modell szempontjai szerint kívánjuk bemutatni a KID-program által érintett négy célcsoport jellemzőit. A különböző képzettségi szinttel rendelkező csoportok sajátosságait annak érdekében részletezzük, hogy a munkaerőpiaci integrációjukat támogató munka és a különböző humán szolgáltatások minél jobban igazodjanak igényeik­hez. Az ismertetett modell új elemei és a hagyományos területek szoros össze­függést mutatnak a célcsoportok igényeivel. A következőkben a külön­böző területek mentén adjuk a rétegek jellemzését, különös tekintettel a velük folytatandó pályaorientációs munka tartalmi és módszer­tani meg­ közelítésére. 31

KID Kézikönyv

Szakképzetlen, általános iskolát nem végzettek A pályaorientáció jelentősége másképpen vetődik fel a befejezett, általános iskolai végzettséggel nem rendelkező, hátrányos helyzetű fiatalok életútjában. Itt jelentősen keveredik az iskola­rendszerű képzésben rejlő lehetőségek, valamint az iskola­rendszeren kívüli szolgáltatások és támogatások rendszere. Azonban mind a hazai hagyományok, mind pedig a nemzet­közi tapasztalatok azt mutatják, hogy a különböző támogató rend­­szerek nélkül az iskolából kiesett csoportok pályaorientációja nem valósulhat meg. A halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok – különösen az etnikumhoz tartozók – nehezen tartanak lépést az általános iskola követel­ ményével. Ebből következően közülük jelentős számban kerülnek ki azok, akik az iskolaköteles kort elérve nem fejezik be a nyolc általánost, és lemorzsolódnak az iskolából. Meggyőződésünk, hogy az iskolai tanul­ mányok­hoz kapcsolódó kudarcok egy védekező magatartást alakítanak ki ezekben a fiatalokban. Ebben a csoportban a fiatalok túlélési technikákat alkalmaz­nak az iskolákban, és a kudarcok miatt nem alakul ki bennük a rendszeres munka igénye, valamint a munkához, a teljesítéshez kapcsolódó öröm sem. A munka világában történő eligazodáshoz azonban szükséges az az érzelmi élmény, hogy a munka révén az ember pozitív előnyökhöz jut; a hátrányos helyzetű csoportokban azonban a lemorzsolódás időszakára ez az élmény nem alakul ki, így az iskolától, a tanulástól és a munkától való elfordulás törvény­­szerűnek tekinthető. Ehhez járul még hozzá a szocializációs modellek ellentmondásos­sága, mint például a szülők alul­iskolázottsága, munka­nélkülisége, szegénysége stb. Ezen csoportok számára a 21. század munkaerőpiacán addig semmi­féle esély nincs, míg az alapiskolai végzett­ séget meg nem szerzik, illetve amíg nem kapnak egy pályaorientációs támogatást, melynek eredménye a sikeres szakma­választás lehet. Jelentős szerepe van ezen csoportok bevonásakor az életkornak is. Hazai tapasztalataink alapján 35 év alatt sikerült bevonnunk felzárkóztató képzés­be fiatalokat. A 8. általános iskolai végzettséget megszerző fiatalok tanulási motiváció­jában jelentős szerepe van az egyéni célnak, amely fiúk esetében több­nyire a jogosítvány, míg a lányok, asszonyok esetében olyan szakmák, amely révén esetleg elhagyhatják – a munkavállalás időszakára – településüket. Mások­nak az ún. betanításos típusú képzések jelenthetnek ki­utat, melyeknek idő­intervalluma viszonylag rövid – például 3 nap, 1 hét –, és az oktatás dominanciáját a gyakorlati jelleg adja. A célcsoport szociológiai jellemzésénél és életkori jellemzőiknek bemuta­ tása­kor már megfogalmaztuk, hogy jól körülhatárolható rétegét képezi a magyar társadalomnak. A felnőttképzésben többnyire kedvezőtlen regio­nális feltételek és szociális minták alapján élő csoportról van szó, akik közül az élet­kortól függően vonhatók be a férfiak, illetve a nők a 32

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

képzésbe. A modell szempontjai szerint – életkortól függetlenül – az általá­nos képzés számukra az az életpálya­szakasz, amelybe tartoznak. Számukra a 8 általános iskolai osztály meg­szerzése a cél. Az új területek szerint a szubjektív döntési szituációt meghatározó személyes jellemzők, vagyis az önismereti szint kialakulatlan, kevés tudással vagy tapasztalattal rendel­keznek az alternatívákat illetően, és sem az írott, sem az íratlan döntési szabályokkal nincsenek tisztában. A hagyományos tanács­adási felfogás és a modern folyamatelvű megközelítés egyaránt a személyes döntési szituáció tartalmi elemeinek tisztázását kell hogy célul tűzze ki. Az életvitelből következő döntési magatartás, valamint döntési stratégia feltérképezése – és részben vagy egészben ennek tudatosítása – azt az esélyt nyújtja a tanácsadónak, hogy az egyénnek megfelelő döntési hely­zeteket kínáljon fel. Így várható, hogy a felismert hasonlóságok alapján a célcsoport tagjai elvezethetők a döntéshozatalig. Ezen modell működtetésének problémája azonban az, hogy nehezen építhető be a távlatosság, adott esetben a szakmai képzés mint távlati cél elfogadtatása. Szakképzetlen, általános iskolát végzettek jellemzése A hátrányos helyzetű csoportok közé tartoznak azok a fiatalok is, akik viszony­lag sikeresen átvészelték az általános iskolai éveket, de tanulmányi ered­ményük „csak” a szakiskolába történő jelentkezést teszi lehetővé. Ezek a fiatalok a lakóhelyükhöz legközelebbi szakiskolát választják, amelynek szakmai képzéséről alig tudnak valamit. Többnyire tankötelezettségük miatt iratkoznak be a szakiskolába, és a 9. vagy 10. osztályból morzsolódnak le. Ezen fiatalok csak abban különböznek az előző csoporttól, hogy van általános iskolai végzettségük, amely azonban többnyire kevés készségszintű ismeretet takar (például az értő olvasás hiánya, a gyenge íráskészség stb.). Érzelmi kötődésük a tanuláshoz többnyire negatív, munkához való viszonyuk csak a megélhetésre koncentrál, és kiváló utánpótlást biztosítanak a fekete munkának, mert az elsődleges munkaerőpiacon esélytelenek. Ezeknek a csoportoknak a fel­zár­ kóz­tatása egyértelmű gazdasági igény, amely azonban nem társul társadalmi konszenzussal. A nehézség abban van, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok pályaorientációja, képesség- és kész­ségfejlesztése, a munkához való pozitív viszony elfogadtatása jelentős gazdasági ráfordítást igényel a társadalomtól. A nemzetközi tapasztalatok alapján a civil szervezetek szerepe válik jelentőssé ezen a területen, különösen kistérségi összefüggésben. A csoportok életkori megoszlása itt viszonylag széles skálán mozog, hiszen idősebb, szakképzetlen, 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező férfiak és nők is találhatók közöttük. Kiemelhető a tanuláshoz való negatív viszonyuk, amely kulcsképességek fejlesztése és felzárkóztató képzés nélkül nem módosítható. 33

KID Kézikönyv

A KID-programok korosztályának ide tartozó csoportja viszonylag könnyen mobilizálható a tanulásra. A média és az információáramlás miatt világossá vált számukra, hogy szakmai végzettséghez kell jutniuk. A szakmai képzésbe való bevonásukat azonban akadályozza az, hogy a tanulást mint tevékenységet rövid ideig gyakorolták, és lényegében nincsenek tanulási technikáik. A hagyományos megközelítés alapján a hátrányos helyzetű csoportok közé tartoznak az ebbe a körbe sorolható munkavállalók is. Az általános iskolai végzettség megszerzése az általános képzés és a szakmai képzés közötti „senki földjére” sodorta őket. Szocioökonomikus helyzetük több­ nyire megegyezik az előző csoportéval, bár a regionális feltételek vonatkozásá­ban nagyobb szóródást mutatnak. A csoport tagjai meg­ találhatók nagyvárosokban is, és a család, valamint a barátok hatása is széles skálán mozog. Az új megközelítési szempontok alapján a személyes jellemzőkhöz többnyire tudás és negatív iskolai tapasztalat kapcsoló­dik, illetve az, hogy a döntési szabályok részleges ismerete már sok esetben kevésnek bizonyult életükben. Ezért van az, hogy a szubjektív döntési szituációt meghatározó összetevők definiálása alapja a tanács­adási munkának. A döntési stratégia és a döntési magatartás feltérképezé­sén túl a csoport­munkában meg kell próbálni tudatosítani a személyes döntési jellemzőket, és önállóságra ösztönözni a résztvevőket a döntés­­hozatali folyamatban. A konkrét szakmai képzéshez szükséges az elsajátítandó ismeret jellemzése és összekapcsolása az előző tudásszinttel, valamint tapasztalattal. Fontos a hasznos szakmai tevékenység mint távlati cél meg­ fogalmaz­tatása, vagyis a munkaerőpiaci helyzetre vonat­kozó információk összekapcsolása a szakmai képzési lehetőségek bemutatásával. Szakképzetlen, középiskolai végzettségűek jellemzése Külön csoportot jelent a pályaorientáció szempontjából a pályakezdő munkanélküli fiatalok csoportja, amely szorosan kapcsolódik az ország munkaerőpiaci helyzetéhez. Az európai uniós tapasztalatok évtizedekre visszamenőleg azt mutatják, hogy a pályakezdő munkanélküliség velejárója a jól működő piacgazdaságoknak is. Emellett az is meg­ állapítható, hogy a gazdasági fellendülés önmagában nem csökkenti a pályakezdő munkanélküli fiatalok számát. A pályakezdő munkanélküliek csoportja ezenkívül még szoros összefüggést mutat a fiatalok iskolai végzettségével. Szakmai végzettség nélkül az elsődleges munkaerőpiacon történő elhelyezkedésnek igen kicsi az esélye. Ezt a csoportot úgy jellemezhetjük, hogy az általános iskola befejezésekor világos volt számukra az érettségi fontossága. A gimnázium választását két tényező indokolhatja. Egyrészt a továbbtanulási igény, amelynek biztosítékát 34

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

a gimnáziumi érettségiben látták. Ezeknek a gyerekeknek a szülei többnyire kvalifikáltak: technikusok, illetve felsőfokú végzettséggel rendelkezők. A tovább­tanulási igényüket megőrző fiatalok gyengébb tanulmányi eredményeik miatt nem kerülnek be első körben a felsőoktatásba, és ezért döntési szituációba kerülnek. A fiatal felnőtt korosztály tanulási igénye könnyen felébreszthető. Számukra a szakmai végzettség megszerzése egyértelmű cél, és világos számukra, hogy e nélkül a munkaerőpiacon való sikerességük elképzel­ hetetlen. Ezen generáció számára igen jelentős lenne a pályatervezés, mert gyengébb tanulási motivációik miatt a hosszabb idejű képzéstől elzárkóznak. Így az akkreditált felsőfokú szakképesítés megszerzése lehet az első cél, vagy pedig OKJ-s szakmai végzettség szerzése. Az ezekre épülő főiskolai képzések is beépíthetők a tervezésbe. Fontos az informatikai és nyelvi képzés igényének fenntartása: ezeken a területeken lehet kialakítani a lifelong learning koncepciónak megfelelő magatartást. A hagyományos megközelítésben az általános képzés szakaszából a szakmai képzés szakaszába átlépni nem tudó felnőttek csoportja tartozik ide. Az adott csoportban lányok jelennek meg nagyobb számban. Igen erősen befolyásoló tényező a regionalitás és a családi hatásrendszer is. Sok esetben hagyományos életpályamodellben gondolkoznak a kevésbé jó regionális feltételek között élők. Így például falun vagy kisvárosban a nők számára a házasság, illetve az „anyaszerep” elérhetőbb cél, mint a szakmai képzettség megszerzése. Az új szempontok szerint a szubjektív döntési szituációt meghatározó személyes jellemzők közül kiemelhető az értékek tisztázásának fontossága, különös tekintettel az érettségi társadalmi státusára. A tanácsadó munka során jól felhasználhatóak a megelőző tudás és a tapasztalati elemek a szakma kiválasztásában. Többnyire a döntési szabályok részleges ismerete is jellemző a csoporttagokra. A kutatások azt mutatják, hogy a lányok számára a passzív, intuitív és dependens döntési magatartás volt a szociális minta, így az aktivitás és a racionalitás fokozása célja kell hogy legyen a tanácsadó munkának. A döntési stratégiák közül a konfliktusmentességre törekvés és a kitérő magatartás jelenik meg gyakrabban, így ennek tudatosítása is eredményes lehet az életpálya szervezésében. Speciális feladatot jelent a személyes jellemzőkben mutatkozó önismereti hiány, amelynek korrigálására a tanács­adási folyamatban nyílik mód. Az életkor mint befolyásoló tényező sok esetben meghatározza a tanulmányokra fordítható idő nagyságát, így a szakmai képzettség kiválasztásához nyújtott információkban hangsúlyo­ zot­tabban kell szerepelnie a rövidebb ideig tartó tanfolyami jellegű képzéseknek is. 35

KID Kézikönyv

A szakképzett, de nem piacképes szakmai képesítéssel rendelkezők jellemzése A szakmai végzettséggel rendelkező fiatalok munkaerőpiaci esélyeinek növelését támogató pályaorientációs tevékenységet a szakma pályakorrekciónak definiálja. A pályakorrekció kifejezés pályakezdők esetében egy meghozott döntés kijavítását jelenti. Ha a pályaválasztási döntés statikus felfogásából indulunk ki, akkor a 6–10 éve meghozott döntés valódi korrekciójáról van szó; de mint az előzőekben már áttekintettük, nem feltétlenül lett volna szükség korrekcióra, ha a fiatalok folyamatosan tájékozódnak az elhelyezkedési lehetőségekről – ön­maguk céljainak és vágyainak tükrében. A pályakezdők egy részénél azonban valódi korrekcióról beszélhetünk, hiszen a fiatalok érdeklődése megváltozik, és emellett a szakmai képzésben szerzett tapasztalataik is elfordítják őket eredeti döntésüktől. A trendek azt jelzik, hogy az érettségizett szakmunkások iránt nő az igény, és ezzel párhuzamosan csökken a felsőfokú végzettségű pályakezdők iránti kereslet. (Ez szakmánként változó is lehet, de jól felkészített középfokú végzettségű szakemberek iránt folyamatosan nő a kereslet, amelynek egyik nem kedvező jele az, hogy felsőfokú végzettségű fiatalok vállalnak középfokú végzettséggel is elvégezhető munkákat.) Külön csoportot alkotnak azok a szakképzett munkavállalók, akiknek szakmai tudása elavultnak minősíthető. A KID-programok célcsoportjához tartozó életkorúak nagy része könnyen vállalkozik pályakorrekcióra, míg a 25–35 éves korosztályt inkább a külső gazdasági kényszerek vezetik egy új szakma elsajátításához. Ezen korosztály számára fontos tisztázni azt, hogy az első szakmaválasztásban mennyire voltak emocionálisan érintettek, és a pályatervezéshez ebből az alapállásból kell elindulni. Az ezzel a csoporttal történő tanácsadói munkát a szakma hagyományos elnevezéssel pályakorrekciónak definiálja. A pályakorrekció fogalma azt sugallja, hogy egy meghozott döntést javítani kell. Korszerű értelmezésben a szakmai képzést befejezett munkavállalókat a hasznos szakmai tevékenység végzéséhez kell hozzásegítenünk. A szociológiai és gazdasági mutatók kevéssé körvonalazhatóak, hiszen mind férfiak, mind nők tartozhatnak a csoportba, és különböző regionális feltételek között élhetnek. Jellemző a család, illetve az ismerősök pozitív szociális mintája, ezért is vállalkoznak ezen csoport tagjai további tanulmányokra. A szubjektív döntési szituáció – mint szempont – alapján fontos a csoport­ munka során feleleveníteni az első szakma választásához kapcsolódó szubjektív élményeket. Várhatóan a személyes jellemzők körében tapasz­ talunk változást, amelyek vagy az érdeklődésre, vagy a képességre 36

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

vonatkoznak. Ehhez erős tapasztalati élményanyag kapcsolódhat. Az egyének a döntési szabályokkal többnyire tisztában vannak. Döntési stratégiájuk feltérképezése után a meggondolt döntés kialakítására szükséges rávezetni a csoporttagokat, és tudatosítani kell az egyéni döntési magatartás jellemzőit is. A munkaerőpiaci helyzet miatt létrejött élet­helyzetben erősíteni kell a személyes döntési magatartás helyességét, és támogatni kell a szubjektív összetevők elfogadó elemzését. Sok esetben – életkortól függően – hosszabb idejű képzés is vállalható számukra, különös tekintettel a felsőfokú tanulmányok iránti elkötelezettségükre.

Az együttműködés jelentősége a KID-programokban A munkaerőpiaci re/integráció kezelésében alkalmazott együttműködések nem jelentenek újdonságot Magyarországon, hiszen a kilencvenes évek közepétől kötelező volt partnerségeket alakítani különböző támogatott programokban, amelyek többnyire civil szervezetek, munkaügyi központok és képzőintézmények kötelező társulásait jelentették. A papíron létező formai együttműködésektől a szervezetek mára eljutottak a tényleges együttműködésekig, melyben a KID-programok­ban résztvevő civileknek kiemelt szerepe volt. Mind a hazai kezdeményezésekben, mind pedig az Európai Unió gyakorlatában az együtt­működés különböző szintjeit különböztethetjük meg, a kapcsolatok kiterjedt­sége, időintervalluma és a résztvevők közreműködésének jellege szerint. Ennek mentén kívánjuk bemutatni az alábbiakban a szervezeti kapcsolatok egy lehet­séges csoportosítását (itt az elszigetelt működésektől haladunk az integrált együtt­működés felé). Elszigetelt működés – Egy adott feladat megoldásában érdekelt szerveztek nincsenek kapcsolatban, bár tudhatnak egymás létezéséről. Ide tartoznak – többek között – az azonos célcsoportot érintő szerveztek, amelyek függetlenül működ­nek (például felzárkóztató képzés szervezése során két civil szervezet is érdekelt nyolcosztályos végzettséggel nem rendelkezők képzésében, de nem ismerik egymást). Párhuzamos működés – Ebben az esetben azonos a két szervezet célcsoportja, tudnak egymás létezéséről, de nincs kapcsolat közöttük, és felmerül az együttműködés igénye. Például az iskolák tudnak a pályakezdőkkel foglalkozó munkaügyi kirendeltségről, de nem mennek el annak tájékoztatóira, nem kérnek információt. Vagy ilyen az a munkáltató is, akinek szüksége lenne új munkaerőre, de nem fordul a munkaügyi kirendeltséghez. Informális kapcsolatokon alapuló együttműködések – Ezek személyes kapcsolatokra alapozódnak, és addig működnek, amíg a kapcsolat él. 37

KID Kézikönyv

Például ilyen helyzet az, amikor a bevásárlóközpont HR osztályán dolgozó ismerős segít az eladói végzettségű ügyfél elhelyezésében. Hálózati együttműködések – Ezek formális laza kapcsolatok, azonos célú és többnyire azonos feladatot ellátó szervezetek között, melyek különböző területeket fedhetnek le. A hálózati együttműködéseket gyakran egyesületek (például az Országos KID Egyesület) segítik, melyek tagjai ugyanazon a területen működnek. Partnerség – Leggyakrabban a formális, egy adott időintervallumban működő kapcsolatrendszert nevezik így. Előfordulhat ilyen típusú együttműködés egy iskola és egy munkáltató között, ahová gyakorlatra járnak a tanulók. A munkaügyi kirendeltség és egy civil szervezet is lehet partnerségben. A partnerségek több típusa ismert (az előbbi példák egy adott feladatra összpontosító egyszerűbb partnerségek). A Foglalkoztatási Paktumok ún. stratégiai partnerségek, amelyek egy adott földrajzi terület foglalkoztatási viszonyainak javítása céljából alakulnak. Szinergikus együttműködés – Ez a szint abban különbözik az egyszerű partner­ségtől, hogy több különböző szervezet működik együtt valamely közös cél megvalósításában ugyanabban az időszakban. A cél közös, de a hatások különböző irányból érkeznek. Ilyen partnerségek jönnek létre különböző pályázatok kapcsán, amikor egy képző, egy fejlesztő, egy munkáltató, illetve a munkaügyi kirendeltség és a pályázatot finanszírozó szervezet erőfeszítései ugyanarra a célcsoportra vonatkoznak. Integrált együttműködés – Ez az előbbinek egy magasabb szintje, amelyben a fentebb említett kapcsolatok stabilizálódnak és rendszerbe szerveződnek. Ilyenkor a partnerek ténylegesen részt vesznek a folyamatban a tervezéstől az értékelésig. Fontos megjegyezni azt, hogy az együttműködés legmegfelelőbb formája mindig az, ami az adott helyzetben hatékony is, vagyis optimális erőforrásfelhasználás mellett oldja meg az adott problémát. Váry (2009) szerint a szolgáltatások fejlesztésének iránya a differenciálás, a komplexitás és az integráció felé halad. Vagyis egyre inkább személyre szabott, több fejlesztési, támogatási területet érintő, és több szervezet együttes közreműködésével megvalósuló szolgáltatásrendszer tűnik egyrészt hatékonynak, másrészt rugalmasnak, képesnek arra, hogy idomuljon a munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetű személy igényeihez. A munkaerőpiaci, társadalmi re/integráció segítéséhez a különböző szervezetek bevonása során a tartós és hatékony működés eléréséhez a közös stratégiai, végrehajtó és értékelő munka szükséges (tervezés, döntés, megvalósítás, értékelés). Az említett működések folyamatos kapcsolatot feltételeznek az érintett szervezetek között, ahol mindegyik látja saját szerepét, érzi munkájának jelentőségét az adott folyamatban, nem 38

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

véletlenszerűen lát el egy-egy ügyfelet. Egy ilyen típusú kapcsolat tartós fennmaradásához többnyire megállapodásokra vagy keretszerződésekre van szükség. Nyilvánvaló, hogy a komplex problémák együttműködésben oldhatóak meg a leghatékonyabban, ugyanakkor mégsem könnyű egy adott cél érdekében partnerségeket létrehozni. Az alábbiakban a folyamatban fellépő néhány nehézséget mutatunk be (Váry, 2009). A partnerségbe szervezhető intézmények térségenként különböznek. Fontos, hogy az elérhető távolságban levő intézmények ismerjék egymást – ez a stabil együttműködés fundamentuma. Vannak azonban olyan kistérségek, ahol nagyon szűkösek a lehetőségek, és a szervezetek nehezen érhetők el (például messze van a képző, aki piacképes szakmát oktat, nincs lehetőség esti tagozaton szakmát tanulni, kevés a civil szervezet stb.). Ezekben az esetekben térségi vagy regionális szinten kell releváns kapcsolatrendszert kiépíteni, és az ügyfelek utaztatását megszervezni. A partnerségek zökkenőmentes működése azt feltételezi, hogy az adott szerve­zetek – például a helyi munkaügyi és önkormányzati szervek, a munkál­tatók, a családsegítő és civil szervezetek – bizonyos események kapcsán rendszeresen találkoznak, és a formális együttműködés kialakításán munkálkodnak. Egy hatékony és hosszú távú partnerség kialakítása tervezést, szervezést, kommunikációt, valamint elköteleződést igényel a kezdeményező és valamennyi együttműködő részéről. A partnerek különböző szektorokból történő bevonása sok új érdeket, képességet, perspektívát, forrást és ismereteket hozhat, de ugyanígy előítélettel, sztereotípiákkal, fáradtsággal és bizalmatlansággal is járhat. A partnerség kialakításának lépései a következők: • a potenciális partnerek feltérképezése • tájékozódás a partner közös cél szempontjából releváns érdekéről • az egyes partnerek szerepének tisztázása • információgyűjtés a rendelkezésre álló forrásokról (humán, idő, anyagi) • kapcsolatfelvétel és az együttműködés folyamata formájának kialakítása • a partnerek számára a folyamat átláthatóságának, valamint az abban való felelős részvétel feltételeinek biztosítása (közös esetmegbeszélés, szakmai fórum). Nemcsak a partnerség kialakítása fontos és egyben nehéz feladat, hanem a működtetése is. Minden szervezetnek megvan a maga sajátos kultúrája, eljárásrendje, amelyek gyakorta ütközhetnek egymással és az 39

KID Kézikönyv

ügyfél elvárásaival egyaránt. Figyelmet kell fordítani ezért a partnerek közötti különbségek megértésére és elfogadására, a bizalom kialakítására. Tudatában kell lennünk annak is, hogy ahol több partner együtt munkálkodik egy cél érdekében, ott mindig vannak zökkenők, amelyek az időzítéshez, a túl­terheltséghez, a forráshiányhoz vagy a személyes rivalizáláshoz kapcsolódnak. Ebből következik az, hogy képesnek kell lennünk az ilyen helyzetekben megfelelő módon kezelni a feszültséget. A konstruktív problémamegoldás segíti munkánkat; a „nem hibáztatunk, hanem újraszervezünk” legyen viselkedésünk mottója. Az ügyfelek munkaerőpiaci reintegrációja érdekében az együttműködések kétségkívül segítik a munkát, de az eredményesebb működéshez az alábbi feltételeknek kell teljesülniük: • A partnerek széles körének bevonása (állami szektor, helyi és regionális önkor­mányzat, közintézmények, civil szervezetek, üzleti szektor, állampolgárok, önkéntesek). • Kölcsönös bizalom és tisztelet a partnerek között, valamint magas fokú információ- és tapasztalatcsere. • Partnerek közötti megállapodás a célokról, a jövőképről, és az elvárt, reális eredmények pontos megfogalmazása. • Innovatív eszközök és modellek alkalmazása a terület szükségleteinek megfelelően. A partnerség egyik legnagyobb haszna lehet az, ha sor kerül közös módszertan és adatbázisok kialakítására, tapasztalatcserékre, képzésekre. • Kiváló szervezésre és koordinációra van szükség ahhoz, hogy könnyítsük a partnerek munkáját. • Ne feledkezzünk meg az erőforrásokról, amik nélkül semmi nem működik. Ide nemcsak a pénz tartozik, hanem a tudás, a kapcsolati tőke, a partnereink számára elérhető szolgáltatások is. • Lényeges a jó kommunikáció és a PR. Fontos, hogy a közös munkának pozitív imázsformáló hatása legyen, mely szükség esetén további partnerek bevonását is segíti. A szakmaközi együttműködés lehetőségei Mint láthattuk, a KID-célcsoportokhoz tartozók munkaerőpiaci integrációja komplex problematikájának hátterében a különböző vonatkozások olyannyira összefonódnak és áthatják egymást, hogy a jelenségvilág komponenseinek pontos elhatárolása, meghatározása legalább annyira nehéz, mint a probléma sikeres gyakorlati kezelése. Az összetett kérdéskör pszichológiai-szociológiai megközelítése nem azt jelenti, hogy ennek kezelése egyetlen professzió kizárólagos feladata, valamint az sem lehet igaz, hogy lemondunk az egyes tudományok elméleti 40

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

és gyakorlati segítségéről. Az alábbiakban szakmapolitikai szempontból kívánunk hozzátenni a munkaerőpiaci integráció kérdésköréhez. Az elmúlt 20 évben a társadalomba való beilleszkedési lehetőségek igen jelentősen megváltoztak. Az integrációs esélyek között kiemelkedő szerepe van a lét stabilitását is jelentő munkának, ami a hátrányos helyzetből való kitörésnek is az egyik legfőbb pontja. A munkanélküliség hatásai a gazdasági és az egyéni vonatkozásokban egyaránt vészjóslóak. Az érintettek számára nem csupán anyagi, hanem pszichológiai és egzisztenciális probléma is, amelyben az egyén identitása a munka elvesztése által erőteljesen megkérdőjeleződik. A munkaerőpiacról kiszorult személyek támogatása kapcsán időről időre felvetődik a szociális és foglalkoztatási területen működő intézmények, valamint az ezeket képviselő szakemberek között az együttműködés kérdése (Komka, 2005). Az említett célcsoport tekintetében a foglalkoztatáspolitika és a szociálpolitika mindennapi gyakorlata során használt, illetve a hivatalosan alkalmazott szóhasználata eltérést mutat. Némi etimologizálás után kiderül, hogy alapvetően különböző szakmai szemléletek képeződnek le a megfogalmazásokban. Ez önmagában veszélyt, és ugyanakkor esélyt is hordoz magában. Problémát jelent az, hogy az eltérő attitűddel rendelkező, saját területükön felkészült szakemberek kevésbé értik meg egymás szóhasználatát, melynek következménye lehet az együttműködési nehézség. Esély ugyanakkor arra, hogy az egyén munkaerőpiaci és – ezen keresztül – társadalmi beilleszkedésének támogatása több oldalról (egymás mellett, vagy egymásra épülve) is lehetséges. A korábbiak alapján állíthatjuk, hogy a KID-programokhoz tartozó cél­csoportok munkaerőpiacra való visszasegítése időben elhúzódó folyamat, hiszen a komplex problémahalmaz rendezése nem azonnal és – valószínűleg – nem kizárólag egy szakembertől, szervezettől várható. Példának okáért említhetjük azt, hogy a szociális munkások a szociális problémák megoldására összpontosítanak, míg a munkanélküliekkel folytatott munka- és pályatanácsadásban kevésbé jártasak. A munkavállalási tanácsadók számára az ügyfelek szociális problémáinak megoldásában való közreműködés nem rutinszerű feladat. Mindkét humán szolgáltatás képviselője találkozott azzal a helyzettel, hogy saját professziója módszertanának repertoárját kiaknázva sem tudta ügyfélkörének egy részét életpályáján továbbsegíteni (Keller–Tánczos, 2006). Meg kell jegyeznünk, hogy alapvetően nincs a két szakma (és képviselőik) között antagonisztikus ellentét, csupán a gyakorlatlan, felkészületlen vagy képzetlen segítők generálják az ellentétet szakmájuk presztízsének és/vagy személyes omnipotenciáljuk védelmében. Ez a helyzet nem indokolja (és szakmailag is nehezen akceptálható), hogy a 41

KID Kézikönyv

célcsoporthoz tartozó fiatalok segítése kapcsán jelentkező feladatokat a szolgáltató szervezetek intézményes határainál mesterségesen széthasítsuk. Mi lehet akkor a megoldás? Az adott célcsoport munkaerőpiaci integrációjának hatékony segítéséhez minden valószínűség szerint a foglalkoztatáspolitika és a szociálpolitika intézményes szolgáltatásainak sokrétű összekapcsolása, valamint a szervezetek együttműködése szükséges. A stratégiai kooperáció, illetve a mindennapokban is megjelenő partneri viszony kialakítása helyi párbeszédet, közös gondolkodást igényel. Eredményt csak akkor lehet elérni, ha ebben a többszereplős modellben a különböző szervezetek saját szolgáltatásaikkal (egymásra épülve, egymást kiegészítve) járulnak hozzá a nem foglalkoztatottak munkaerőpiaci helyzetének javításához. Megfelelő munkamegosztással elkerülhető a párhuzamos szolgáltatások működtetése, a szakterületek közötti kompetenciahatárok elmosódása, az érintettek felesleges terhelése. A hosszú ideje hivatalos (bér)munka nélkül lévők munkaerőpiaci re­ integrációja akkor is számtalan nehézségbe ütközik, ha egyéb tényezők kedvező állást mutatnak: jól szabályozott(ak) a humán szolgáltatást nyújtó intézményrendszer(ek), tisztázottak a szerepek és a feladatrendszerek, világosak a kompetencia- és az illetékességi szintek. A több intézmény együttműködésére épülő modellek elméleti erőssége az, hogy különböző professziók aspektusából foglalkoznak az ügyféllel, így a hozott problémára egyszerre több irányból érkezik segítség. Ez a megközelítésmód már a szakmai stáb szintjén is a multiprofesszionális megközelítésmódot alkalmazza (szociális munkás, pszichológus, munkavállalási tanácsadó stb.) annak érdekében, hogy a beavatkozás jól célzott és hatékony legyen. A gyakorlati munkaszervezésben azonban a konstrukció erőssége egyben annak legsebezhetőbb pontját is jelenti, mert megvan a veszélye annak, hogy az intézmények és szakmák között elvész az ügyfél. A sokszereplős együttműködésekben komoly veszélyt jelent az ügyfélre nézve a „túlsegítés”, vagy pont a valódi segítség hiánya. Az esetmunka módszertana és módszertani problémái szempontjából a legfontosabb kérdés az, hogy a több segítő szakember párhuzamos támogatása alatt álló ügyfél esetében hogyan érnek össze az esettel kapcsolatos információk. Bátran kijelenthetjük, hogy az ügyfél szempontjából az intézmények és a szakemberek közötti összhang hiánya komoly veszélyekkel jár. A mindennapokban az eset és az intézmény szintjén is felmerül a szakmai koordináció és kooperáció kérdése. Ennek megvalósítására szintén széles skálán mozognak a lehetőségek (telefon, e-mail, személyes konzultáció), és az egységes adatlaptól az azonos online adatbázisig terjednek a módszerek (Borbély–Pecze, 2008). A kérdés azonban 42

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

korántsem egyszerűsíthető le technikai problémává. A különböző professziók együttműködésének fundamentumát a szakmai nyelvezet kölcsönös megértésében látjuk. Az alábbiakban a munkaerőpiaci integráció támogatása kapcsán leginkább érintett két professzió helyét kívánjuk bemutatni az elmúlt időszakban átalakult hazai felsőfokú képzés rendszerében. Szociális munkás

Munkavállalási tanácsadó

Képzési terület

Társadalomtudomány

Bölcsészettudomány

Képzési ág

Szociális

Pedagógia és pszichológia

Alapszak

Szociális munka

Andragógia

Szakirány

Szociális munka

Munkavállalási tanácsadó

Mesterszak

Szociális munka

Emberi erőforrás tanácsadó

BA - alapképzés

MA mesterképzés

6. sz. táblázat. A „szociális munkás” és a „munkavállalási tanácsadó” képzés helye a felsőoktatásban Forrás: Kenderfi, 2008

A két képzési terület közötti különbség eleve más szempontú válasz­ keresést feltételez a társadalmi beilleszkedés kérdéseivel kapcsolatban, különös tekintettel a szempontunkból releváns KID-programokhoz tartozó célcsoportok munkaerőpiaci integrációjára. A valódi interprofesszionális együttműködés jelent esélyt és garanciát a multidiszciplináris szemléletű problémamegoldásra. Tudományelméleti kérdésként merül fel, hogy az európai országokban zajló folyamatok a szociális és/vagy segítő szakmák új típusú professziona­ lizációját jelzik-e? Ehhez a kontextushoz olyan jelenségek tartoznak például, mint az állam jóléti szerepének átalakulása vagy a nem állami szolgáltatók számának gyarapodása. Oktatóként, kutatóként, szakmapolitikusként és nem utolsósorban a terepen praxist folytató szakemberként fontosnak tartjuk, hogy hátrányos helyzetűek munkaerőpiaci integrációjáért folytatott gyakorlati munka tapasztalatai bekerüljenek a felsőfokú szakemberképzés elsajátítandó ismeretei közé. A nemzetközi és a hazai szakmai kutatások eredményeit figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a munkaerőpiaci integráció területén kialakítható támogatás alapelvei meghatározottak, a módszertana kidolgozott. 43

KID Kézikönyv

A 30/2000. (IX. 15.) GM rendelet (átdolgozva 2007-ben) a munkaerő­ piaci szolgáltatás (munka-, pálya- és rehabilitációs tanács­adás) nyújtása esetén a személyi feltételek kapcsán 21 felsőfokú végzettséget fogalmaz meg képesítési követelményként. Itt kell megemlítenünk, hogy az említett professziók tantervének áttanulmányozása alapján egyértelműen elmondhatjuk: a munka­erőpiaci integrációhoz kapcsolódó alapismeretek, metodikák és kompetenciák csupán nyomokban vannak jelen. A bolognai folyamat következtében átalakuló képzési rendszer lehetőséget biztosít a pályalélektani ismeretek átadására az „Andragógia” alapszak „Munkavállalási tanácsadó” szakirányon, valamint az „Emberi erőforrás tanácsadó” mesterszakon. A társadalmi integrációt segítő foglalkozásokhoz kapcsolódó képzések curriculumába integrálhatónak gondoljuk ezeket a speciális ismereteket, vagy továbbképzések keretén belül képzeljük el a pályalélektani alapokra épülő specializálódást.

44

A program sajátosságait bemutató 10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői Az alábbiakban tíz esetleírást kívánunk bemutatni az összehasonlíthatóság érdekében azonos felépítés mentén, kiemelve az egyes esetek karakterisztikáját. Törekedtünk arra, hogy világosan elkülönüljenek és összehasonlíthatóvá váljanak az individuális jellemzők. Szándékunk szerint ezáltal a konkrét kezelendő probléma megoldásának lehetőségei is megjelennek. Az előkészítő munka során a KID-programhoz kapcsolódóan az alábbi tíz célcsoportot különítettük el, melyekhez az eseteket rendeltük: • Egészségügyi problémával rendelkező • Alacsony iskolai végzettséggel rendelkező • Sajátos nevelési igényű • Szociális hátránnyal élő • Hátrányos helyzetű településen élő • Munkatapasztalattal nem rendelkező • Kulcsképesség-fejlesztést igénylő • Információval nem rendelkező • Sikertelen pályaválasztó • Személyiségében éretlen

45

KID Kézikönyv

Egészségügyi problémával rendelkező I. A Kid-ügyfél bemutatása: Bevonás Viki 17 évesen kapcsolódott be a programba, melynek 2002. július és 2004. január között volt ügyfele. Viki a középiskolákkal együttműködésben létrehozott jelzőrendszer segítségével jutott el a Pályakezdő Hendikep Programhoz, mivel középiskolai tanulmányait félbeszakította. Az iskola gyermek- és ifjúságvédelmi felelőse szervezett egy tájékoztatót, ahol az évismétlésre kötelezett tanulók megismerték a programot, szórólapot vittek magukkal. A programirodába édesanyjával és nagymamájával érkezett. A tájékoztatást, a bekapcsolódás feltételeit így mindhárman hallották; édesanyja Szülői engedély című nyomtatványt írt alá, miszerint kiskorú gyermeke az ő engedélyével lesz a program ügyfele, valamint a lehetőségekről és a szükséges lépésekről tájékoztatást kapott. Iskolai pályafutás Viki az általános iskolában közepes tanuló volt. Fodrász szeretett volna lenni, azonban egészségügyi okból (ekcémás bőrbetegség) és a gyenge tanulmányi eredményre hivatkozva elutasították. Pályaválasztását így döntően befolyásolta a lakóhely és az iskola közelsége, illetve gyenge tanulmányi átlaga. A középiskolai lázadás a szakmának is szólt, melyet nem szeretett, nem érdekelte. Varrónő szakmát tanult közel két éven át: a 9. osztályt ismételte, fizika tantárgyból elégtelen osztályzatot kapott, melyet a pótvizsgán sem tudott kijavítani. A második évben szintén évismétlő lett volna, ekkor szüntette meg tanulói jogviszonyát és keresett fel minket. II. A Gondozási-Fejlesztési Terv tartalma Az egyéni fejlesztési és gondozási tervet megelőzően Viki hetente többször is felkereste a programirodát; az időszak célja a diagnóziskészítés volt. Az iskolaválasztásra, az egyéni képességekre és készségekre irányuló beszélgetéseken kívül a személyes kapcsolati háló, valamint a szabadidős tevékenységekben való részvétel felmérése történt meg. Hangsúlyt kapott az ügyfél saját megfogalmazású problémafelvetése, miszerint két évet töltött egy olyan szakma tanulásával, amit nem szeretett. Végre szeretne olyan szakmát tanulni, amit ő választ, és örömmel végezne hosszú távon. A támogatott képzés lehetősége regisztrációhoz kötött, így az illetékes munkaügyi szervezetnél regisztráltatta magát. Következő lépésként a Vas Megyei Munkaügyi Központ szombathelyi kirendeltségén működő Foglalkoztatási és Információs Tanácsadó (F.I.T.) irodát kerestük fel, hogy a pályaérdeklődési kérdőívek kitöltése segítse Viki pályaválasztását, illetve szakmaismerete a választott szakmáról szóló kisfilmekkel bővüljön. Az 46

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

önértékelésen alapuló számítógépes kérdőív a Szolgáltatás pályaköröket jelölte meg az érdeklődés kiemelt területeinek, kézügyességét, kreativitását és jó kapcsolatteremtő képességét emelte ki, ami a vágyott fodrász szakmához szükséges. Az esetgazda személyes benyomása az ügyfélről a találkozások során tisztult, valamint az édesanyával – mint a legfőbb kontaktszeméllyel – történt aktuális helyzetfeltárás alkalmával konkretizálódott. A KID-ügyfél ebben a fejlesztést megelőző szakaszban egy hónap időtartam alatt hat alkalommal találkozott az esetgazdával, melynek során alkalmanként átlagosan 75 percet töltött vele. A ráfordított idő így összesítve 450 perc volt. Viki esete a helytelen pályaválasztás kategóriájába sorolható, ha a KID-programokon belüli alcsoportokat vesszük figyelembe. Egyszerű információ­nyújtás is lehetett volna a program szolgáltatása, de ennél többről volt szó. Tipikusnak is nevezhető az ő története, hisz sok más fiatal nem szereti tanulni azt a szakmát, amit kényszerből választ, tan­ kötelezettség és egyéb okoknál fogva. A lány esetében neme és tanul­ mányi eredménye meghatározta szakmaválasztását. A programtól azt várta, hogy segít az „újraválasztásban”, a lehetőségek megismerésében. A problémát ő inkább a szűk lehetőségekkel magyarázta, míg az esetgazda szerint a kétszeri évismétlés miatti motivációhiány jelentette a problémát a nappali tagozatos képzésbe való visszakapcsolódásba. A felnőttképzés keretében történő tanulás fiatal életkora miatt nem volt lehetséges. Az eset komplexitása abban rejlik, hogy az ügyfél más komoly problémával is küzdött. Ez nevezetesen az édesanya talán túlságosan liberális nevelési szellemét, az átlagosnál nagyobb mértékű anyagi támogatását, valamint a kamaszlány esetenként rossz döntéseit jelentette (például a tanulói jogviszony megszüntetésével járó anyagi nehézségeket). Emellett iskolai magatartási problémái is voltak, melyek az éretlen személyiség jegyeit tükrözték (például iskolai verekedésben vett részt, tanáraival komoly konfliktusai akadtak). Ezen kívül pályakezdőként, munkatapasztalat nélkül a munkaerőpiacon való érvényesülése akadályokba ütközött. Az esetgazda segítségével a programba lépést követő negyedik héten az egyéni fejlesztési és gondozási terv részeként rögzítésre kerültek a következő feladatok: Pályaorientációs tréning, illetve egyéni pályaválasztási meg­alapozott, érdeklődésre és aktuális munkaerőpiaci épülő szakma kiválasztása érdekében. A választott tevékenységtől függően levelező tagozaton felkészítő tanulmányok megkezdése, amennyiben a lehetősége akadályokba ütközik.

tanácsadás a lehetőségekre az érettségire szakmaszerzés

47

KID Kézikönyv

A program során rendszeres kapcsolattartás az esetgazdával, amely segítő beszélgetéseket és tanácsadási módszerekkel történő egyéni foglalkozásokat jelent. Pályaorientációs tréning Az édesanyával való egyeztetést követően Viki jelentkezett a Megyei Munkaügyi Központ által támogatott Pályaorientációs tréningre, melyet a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület bonyolított le. A tréning során az esetgazda segítségével gyakorlati helyek keresése történt, valamint folyamatos kapcsolattartás a tréning két vezetőjével. Ennek eredményeként a fodrász szakma tanulása lett az egyéni tervben rögzített szakmai cél. Időközben a helyi kirendeltségen dolgozó ügyintézővel hatékony és kölcsönös jó munkakapcsolat alakult ki; az ügyfél képzésbe jutását ő is szorgalmazta, de az életkor még mindig problémát jelentett. Idegennyelvi fejlesztés Ennek az időszaknak az egyik fejlesztése a szabadidő hasznos eltöltésére irányult: német nyelvtanfolyamra iratkozott be az ügyfél, melyet a családdal közösen finanszírozott az alapítvány. Ezt a szakma régióban betöltött szerepe, a szomszédos ország német nyelvű lakossága által rendszeresen igénybe vett helyi szolgáltatások indokolták. Foglalkozási egészségügyi állapot felmérése Közben – a képzésre jelentkezést megelőzően – foglalkozás-egészségügyi szakorvos is megvizsgálta az ügyfelet, akinél a bőrbetegség jelei már alig mutatkoztak, így a fodrász szakma gyakorlására alkalmasnak nyilvánította. Egyéni tanácsadás Viki már lassan egy éve volt a program tagja; ez idő alatt rendszeresen részt vett az esetgazda által lebonyolított egyéni tanácsadáson. Szabadidős klubok Az ügyfél több csoportos, a szabadidő hasznos eltöltésére irányuló programon, rendezvényen – főleg sporttevékenységeken (például kirándulás, teke, foci, tábor) – vett részt, melyek a szociális alkalmazkodást segítő foglalkozások közé tartoztak. III. Összegzés, a pályaterv megvalósulása: A fejlesztést követően Viki elkezdte a fodrász szakképesítést adó képzést – a munkaügyi szervezet támogatásával. Gyakorlati helyet az esetgazdával közösen kerestek. Ez idő alatt az utógondozás, a nyomonkövetés szakaszában havi rend­szerességgel történt kapcsolattartás telefonon, illetve személyesen is. Viki a program szabadidős eseményein esetenként részt vett. 48

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

A tényeken túlmenően mutat az esetgazda személyes tapasztalata az ügyfél pozitív irányú személyiségváltozását tekintve. Felelősséggel, hiányzások nélkül fejezte be a képzést, a gyakorlati helyen elégedettek voltak munkájával és szorgalmával. Döntéshozatala körültekintőbb lett, lázadása a világ ellen pedig visszafogottabb; elfogadta az „elpazarolt” két évet és a személyes felelősségét saját sorsa irányításában. Az esetgazda a közel másfél év alatt átlagosan havi két alkalommal találkozott az ügyféllel (az utókövetést és a szervezett, csoportos foglalkozásokon való részvételt is beleértve), ami összesen 25–30 alkalmat, ez pedig hozzávetőlegesen ugyanannyi munkaórát jelent.

49

KID Kézikönyv

Alacsony iskolai végzettséggel rendelkező I. A Kid-ügyfél bemutatása: Bevonás Éva a KID-programba kerülésekor 20 éves volt. A programba vonás a településen történt. Az előttem ott dolgozó tanácsadó látókörébe került először, majd én vettem át az esetét. Eleinte nem tudtuk bevonni, mivel csak 4 osztálya volt. Ilyen alacsony iskolázottsági szintre a KID elején nem számítottunk, idő­közben azonban bővítettük a felzárkóztató képzést az 5–6 osztályt végzettekre. Az esetátadás zökkenőmentesen történt: először a tanácsadóval együtt találkoztunk vele, majd amikor Éva megismert, már hozzám jött. Iskolai pályafutás/Munkatapasztalat Éva 4 osztállyal rendelkezett: először munkanélküli volt, majd utána közhasznú munkát végzett a községi önkormányzatnál. Az iskolát azért nem fejezte be, mert megszökött otthonról (Balassagyarmatról), és férjhez ment. A rokonaival ritkán találkozik. Családi háttér Az ügyfél a férjével és annak szüleivel élt a községben. Szegényesen éltek, ő is és egész családja roma volt. Tibor (a férj) nem akar dolgozni, így Éva minimálbéréből kell az összes költséget fizetniük. A férje családjával nem jöttek ki, így a sógornőjéhez költöztek, ahol albérletet kellett fizetniük. Készségek, képességek szintje, kompetenciák Éva mosolygós, átlagos testalkatú, szerényen öltözött – ruhája mindig tiszta volt. Jól kommunikált, ki tudta fejezni magát, képességei pedig átlagosak voltak. II. A Gondozási-Fejlesztési Terv tartalma: A probléma, konfliktus beazonosítása A probléma beazonosítása egyszerű volt: a cél az általános iskola befejezése. Az ügyfél képességei ezt lehetővé tették. A nehézséget, a visszahúzást a család jelentette, de idővel ők is csatlakoztak a képzéshez, és ez az ellenállás meg is szűnt (Éva férje és apósa is jelentkezett a képzésre). Szükségessé vált és nehézséget jelentett a program kereteinek bővítése, az ennyire alacsony iskolai végzettség kezelésére ugyanis nem voltunk felkészülve.

50

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

Kihelyezett regisztráció A községben tartott regisztráció keretében a munkaügyi kirendeltség regisztrálta Évát az álláskeresők körébe. Kísérő tanácsadás Ennek keretében jött először az ügyfél a gödöllői irodánkba. Előre megbeszéltük azt, hogy melyik busszal jön, kapott pénzt a buszjegyre, és a buszvégállomáson vártam. Nem számoltunk azonban azzal, hogy nincs időérzéke, és az ő életében az idő nem fontos tényező. Egy előző busszal jött, és így elkerültük egymást. Ő megijedt, hogy nem lát, és vissza is ment. A község és a város között a buszok nem sűrűn járnak, az adott esetben 2 órával korábban jött. A következő alkalommal már sikerült megvalósítani tervünket. A kísérő tanácsadás célja az, hogy az ügyfél együtt tudjon működni a Munkaügyi Kirendeltséggel. A buszvégállomásról kísértem őt a Kirendeltségre. Éva másodszorra ezt akkor vette igénybe, amikor képzést választott, és megkért bennünket, kísérjük el a képzés helyszínén tartott tájékoztatóra. Ügyelet az adott településen Az adott település koordinátora minden héten egyszer kiment egy fél napra ügyelni a település által biztosított helyiségbe. Éva szinte minden héten bejött, sokszor csak beszélgetni; biztonságot jelentett neki az elérhető közelség, és hogy minden héten jelen voltunk. Felzárkóztató képzés Az egyéni terv következő lépése az 5–6. osztály elvégzése volt, majd ezt követte a 7–8. osztály. A képzés során Éva szorgalmas volt: bejárt az órákra, és a vizsgákra is igyekezett felkészülni. Az oktatás a település iskolájában folyt, így meg tudta oldani, hogy esténként elmegy tanulni (más helységbe nem járt volna át). Egyéni tanácsadás Arra kerestük a választ, hogy az ügyfél milyen szakmai képzést szeretne. Nem volt arra pénze, hogy maga fizesse a tanfolyamot, tehát olyanokat kerestünk, ahol a képzés díját, útiköltséget és keresetpótló támogatást kap a tanfolyam ideje alatt. Összegyűjtöttük az összes Munkaügyi Kirendeltség és az Európai Unió által finanszírozott projekt keretében indított tanfolyamokat. Évának fontos volt, hogy rövid legyen, és a közeli városban induljon. A tanfolyamokat végigvettük, miről is szólnak, és a tanfolyam ideje után milyen lehetőségei vannak. Ez a megoldás nem szokványos, mert az egyéni tanácsadás során először az ügyfél érdeklődését, képességeit térképezzük fel. Mivel Évát akkor már több éve ismertem, „csak” 51

KID Kézikönyv

összefoglaltuk helyzetét. Az ügyfél igénye az volt, hogy olyan szakmát szeretne tanulni, ami viszonylag biztos megélhetést nyújt. Két szakma került így szóba: az egyik a bolti eladó, a másik az ápolási asszisztens (mindkettőhöz elég volt az általános iskolai végzettség). Éva elsőként a bolti eladói képzést választotta. Az ápolási asszisztenst elutasította, mert a szakmát a vérhez, az injekciós tűhöz kötötte. Újból megbeszéltük, egész konkrétan ápolási asszisztensként mi is lenne az ő feladata, hogy milyen kapcsolata lenne a vérrel és a tűvel. A következő nehézséget az jelentette, hogy csak akkor akart az ápolási asszisztens képzésre jelentkezni, ha a barátnője is megy. Megijedt attól is, hogy a képzés távolabb lett volna, ahová nemcsak buszra, de hévre is kell szállni. A boti eladót átgondolva úgy érezte, hogy a napi tevékenységeket tekintve nem tud embereken segíteni. A tanácsadást itt megszakítottuk, és Éva hazament átgondolni a megbeszélteket. Visszajövet elmondta, hogy elmenne ápolási asszisztensnek, de fél az utazástól (nem ment sehová egyedül, maximum 30 km-es körzetben). Ismét felajánlottam, hogy elkísérem. Éva ekkor úgy döntött, hogy belevág a képzésbe. A tanácsadási folyamat itt lezárult, a definiált problémára az ügyfél választ kapott. Szakmai képzés Az egyéni tanácsadás eredményeként Éva jelentkezett az ápolási asszisztens képzésre. A képzés kezdetekor szüksége volt a segítségünkre. Az útiköltség támogatása utófinanszírozott volt, így nem tudta volna azt kifizetni. Az első havi bérlet árát már a HEFOP-programból finanszíroztuk. III. Összegzés, a pályaterv megvalósulása: Mindez hosszú folyamat volt, 4 évig tartott. Az ügyfél résztvevője volt 3 OFA-projektnek és egy HEFOP-nak. Rengeteg aprónak tűnő buktatóval (félt közlekedni, félt a tanulástól, nem volt pénze útiköltségre) indult. Nagy segítséget jelentett neki az, hogy biztosan számíthatott támogatásunkra – mind az anyagira, mind a mentálisra, mind pedig a szakmaira. Végül befejezte általános iskolai tanulmányait, majd elvégzett egy ápolási asszisztens képzést. Éva kitartó volt, és ma egy olyan kórházban dolgozik ápolási asszisztensként, amit korábban a távolság miatt el sem tudott volna képzelni.

52

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

Sajátos nevelési igényű I. A KID-ügyfél bemutatása: Bevonás Tamás megyeszékhelyen, annak egyik panelrengetegében élt (Kertváros). 17 éves volt a jelentkezéskor, magas (185 cm), vékony (57 kg), helyes, szőke fiú. Igazi sodródó, csellengő fiatal volt. Az utcai szociális munkásokkal „barátkozott össze”, és az ő invitálásukra jött el a projekt helyszínére. Tamásnak nagyon tetszett, hogy nem „rendes iskolába” jött, nagyon érdekelte, hogy kik vannak még itt a programunkban, és mit is csinálnak. Örült, hogy komolyan veszik őt is és tanulási problémáit is. Nagyon tetszett neki, hogy hasonló tanulási nehézségekkel küzdőkkel találkozott, akik mind „jó fejek” voltak. Ezek miatt motivált volt a projektben való munkára. Motiváltságát növelte, hogy – bár félt a tanulástól – legalább a 8 osztályt el szerette volna végezni. Iskolai pályafutás Tamás 6 osztályt végzett. Az első után iskolát váltott, mert nem érezte ott jól magát, de nem tudja miért. A szomszédos iskolát – ahova átíratták – szerette, de azt bezárták, ezért a 6. osztályt már újabb intézményben kezdte. Ezt az évfolyamot harmadszorra sikerült elvégeznie, hetedikben viszont újra bukott. Tudja, hogy tovább kell tanulnia, de ez szerinte nem fog menni, mert „nincs belső hallása”. Azt viszont nem tudja, hogy ez mit is jelent, illetve hogy ki és mikor állapította ezt meg róla. Mindig bukott magyar nyelvtanból, németből, történelemből, matema­ tikából és fizikából. Rajzból ötös volt, és járt rajzszakkörre is. Voltak balhéi a suliban, a magatartása is rossz volt. Betegség miatt nem voltak hiányzásai. Fél a tanulástól, az újabb kudarcoktól. A 7–8. osztályt a Dolgozók Általános Iskolájában végezhette volna el, ahova azonban nem akart beiratkozni, mert az a város másik felében volt, és azon a környéken az ott élő bandák nem tűrték meg a kertvárosiakat. Tamás félt tőlük. Családi háttér Tamás édesapja autóbuszsofőrként, édesanyja pedig egy cégnél dolgozott kereskedelmi menedzserként. Nővére érettségizett és tovább­ tanult, de nem tudta megmondani, hogy mit. Háromszobás, saját tulajdonú panellakásban éltek. Tamás elmondása szerint ritkán találkozott a szüleivel, a nővérével és annak barátjával volt jó kapcsolatban. A nagy­ szülőkkel sem tartottak szoros kapcsolatot. Napközben sokáig aludt, játszott a kutyájával, és lent volt a téren a haverjaival – sokszor hajnalig. Így találkozott többször a projekt utcai szociális munkásaival, tőlük tudta 53

KID Kézikönyv

meg, hogy van egy olyan program, ahol segítséget kaphat, ha gondolja. Tamásnak nagyon tetszettek a projekt egyéb szolgáltatásai is, főleg ezek után érdeklődve kereste fel a megvalósítás helyszínét. Készségek, képességek szintje, kompetenciák Tamás nagyon közlékeny, könnyen teremt kapcsolatot, választékosan beszél. Kiemelkedő kommunikációs készséggel és nagyon jó logikai gondolkodással rendelkezik. Nem kitartó. Önbizalma, önértékelése megfelelő. Azt nem tudja elfogadni, hogy nem tud megfelelő szinten tanulni. Az állapot­felmérésbe bevontuk az édesanyát, a Nevelési Tanács­adót és a projekt gyógy­pedagógusát/fejlesztő­­pedagógusát is. Tamást 12 évesen vizsgálták a Nevelési Tanácsadóban. Az IQ-ja normál, diszlexiája, diszgráfiája nincs, „nincs belső hallása”. Nem kellett fejlesztésre járnia, és nem kapott felmentést semmilyen tantárgyból. Az anya szerint mégis lehet fiának valamilyen tanulási, írási nehézsége, mert borzalmas az írása, és zagyva az olvasása. A gyógypedagógus felmérése alapján kiderült, hogy Tamás hallási differen­ciálásában sérült, a beszédhangokat nem érzékeli pontosan, időtartambeli hibákat vét. Írásbeli munkái emiatt értelmezhetetlenek, mert a rövid és hosszú magán- és mássalhangzókat keveri. Az iskolai számonkérések sajnos írásban történtek, ezért Tamás csak rossz jegyeket kaphatott. Lényegkiemelése, szöveg­értése, memorizálása jó. Jövője szempontjából a szükséges minimális alap­képzettség megszerzése a cél. II. A Gondozási-Fejlesztési Terv tartalma: Tamásnál a fő okok, amelyek az iskolai előrehaladását gátolták, az a tanulási részképesség-zavar (és az ebből adódó tanulási képességek részleges hiánya), illetve a szocializációs probléma, amely szülei „nagyon elfoglalt” életviteléből adódott. A családban magányos volt, a baráti kapcsolatai felületesek voltak. Sokat unatkozott, mert keret nélküliek voltak a napjai. Sodródott, bizonytalan volt, szorongott. A családtagok igazából nem törődtek vele. Fontos volt, hogy kapjon speciális, egyéni fejlesztést a tanulási részképesség-zavar miatt, ne féljen a tanulástól, rendelkezzék a tanulási képességekkel. Legyenek állandó, ellenőrzött feladatai, keretek a mindennapjaiban, amelyeket be kellett tartania, és amelyek biztonságot adtak számára. Értelmes szabadidős tevékenységekben vehessen részt, hogy a csellengés, a lődörgés megszűnjön, csökkenjen. Eredményessége növelje pozitív megítélését a családban, és több figyelmet kapjon családtagjaitól, erősödjön énképe, önbizalma. Tamásnál a fő hangsúly a fejlesztőpedagógussal való speciális munkán, illetve az egyéb tantárgyakat korrepetáló tanárokkal való egyéni ütemben 54

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

haladó tanuláson volt. A fejlesztőpedagógus és a korrepetáló szaktanárok folyamatosan konzultáltak egymással. Gyógypedagógiai fejlesztés Tamás heti 3 órában vett részt gyógypedagógiai fejlesztésen a projekt teljes időtartama alatt. Logopédiai módszereket alkalmazott a gyógypedagógus, mint például a tiszta, erős artikuláció, a hallásfejlesztés, a zöngés és zöngétlen hangok differenciálása, valamint a hangok időtartama észlelésének gyakorlása. Tamás nem volt diszlexiás, sem diszgráfiás, de nem olvasta el pontosan a szavakat. Az első egy-két hangból következtetett, hogy mi lehetett odaírva, ezért a fejlesztés során értelmetlen hangsorokat kapott, amelyeket ki kellett betűznie, szótagolnia. Írásbeli munkáiba nem javított bele a pedagógus semmilyen színnel, hanem megbeszélés után Tamás maga korrigált, ugyanis nagy fájdalma volt az, hogy füzetei, írásbeli munkái „tele voltak mindig pirosozva”. Közismereti tantárgyak korrepetálása Tamás a többiekkel együtt, de differenciáltan tanulta a közismereti tan­ tárgya­kat a Dolgozók Általános Iskolája két remek pedagógusával és egy mate­ma­tika tanárral – heti két délután 4–4 órában a projekt teljes időtartama alatt. Elmondása szerint a tanárok „jó fejek” voltak, ennyit még sohasem tanult, és jól érezte magát a többiekkel. Segítő beszélgetés Tamásnak nagyon szoros kapcsolata volt az utcai szociális munkásokkal, és nagyon fontos volt számára az, hogy ők is dicsérjék, nyomonkövessék a projektben való előrehaladását, és sokat beszélgessenek vele. Ezen kívül mentora is naponta figyelemmel kísérte és koordinálta a komplex fejlesztő munkát. Tartotta a kapcsolatot a fejlesztőpedagógussal, a korrepetáló tanárokkal, a Dolgozók Általános Iskolája igazgatójával és tanáraival, az utcai szociális munkásokkal, valamint az anyával. Sok segítő beszélgetést folytattak vele külön a fejlesztőpedagógus és a korrepetáló tanárok, főleg a projekt elején. Ezek a beszélgetések sokszor voltak irányítottak egy-egy probléma vagy fejlődési mérföldkő kapcsán. Kulcsképesség-fejlesztő Grund7 csoportos (5 nap, napi 6 órában) Az élményen alapuló kulcsképesség-fejlesztő héten Tamás agyon aktív volt. Többször elmondta, mennyire örül annak, hogy itt lehet. A többiekkel hamar megtalálta a hangot. A feladatokban együttműködő, kezdeményező volt. Nagyon ügyes volt a kézműves napon, alapoztunk is a tudására, kértük a segítségét. Kulcsképességei a közösségi munkára és a csapatban dolgozásra megvoltak. Fontos volt a nap végén közösen 55

KID Kézikönyv

főzött és elfogyasztott bográcsban készült étel is, mert rengeteget tudott enni, és mindig éhes volt. A hét végén elutaztunk egy távoli élményparkba, ahol Tamás nagyon bátor és sportos volt. Hazafelé a buszon a „csapat” segítségét kérte, hogyan hódíthatná el kiszemeltjét, mert eddig „ezeket” a helyzeteket mindig elszúrta. Több sorstársa is akadt, akikkel „jót” szomorkodtak. Klubfoglalkozás Tamás minden klub jellegű megmozdulásra szívesen jött: kártyázott, sakkozott, társasozott, csocsózott. Kereste, várta a többieket, akik máshová jártak iskolába. Szívesen számítógépezett. Az utcai szociális munkások tartották a klubfoglalkozásokat heti két délután. Klub heti 2 alkalommal, alkalmanként 4 órában volt. Éjszakai sport Ezt szintén az utcai szociális munkások tartották: kosárlabdáztak, társasoztak, csocsóztak, beszélgettek minden pénteken esete 7 órától hajnalig. Tamás ezekre a klub- és sporteseményekre mindig egyedül jött. Ebből is látszott, hogy felületesek voltak utcai „baráti” kapcsolatai, és ezt a kortárs kapcsolatot pótolták a zömében egyetemre járó utcai szociális munkások. Családi kapcsolat javítása Az édesanyának folyamatosan jeleztük Tamás előmenetelét, eredményeit. Nagyon örült neki és jelezte, hogy otthon is egészen más lett fia magatartása. Sajnos az édesapa nem érdeklődött sem személyesen, sem telefonon. Próbáltuk meghívni őt többször is a projekt helyszínére, de nem találtunk olyan időpontot, amely megfelelt volna neki. Munkatapasztalat-szerzés Felvettük egy vállalkozóval a kapcsolatot, aki „jó fizikai állapotban lévő fiatalokat” keresett. Ezt a munkalehetőséget az utcai szociális munkások találták, és ők egyeztettek a vállalkozóval és Tamással is. Szórólapot kellett terjeszteni baranyai falvakban. Havonta egy hétről volt szó. Tamás felhívta a vállalkozót, a megbeszélt időpontban elment az interjúra, és a próbamunkán is bevált. Felvették. Sokszor úgy ment el dolgozni, hogy bejött a Grundsuliba, kicsit számítógépezett, vagy csak beköszönt és jelezte, hogy dolgozni fog.

56

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

III. Összegzés, a pályaterv megvalósulása: Tamás „igazi” KID-es célcsoport tag volt. Többszörös problémái, egyéni szükségletei szerint kapott komplex fejlesztést a projekt keretin belül. Ezeknek eredményeképpen: • Beiratkozott a Dolgozók Általános Iskolájának 7. osztályába, ahová csak vizsgázni járt ki. A projekt helyszínén tanult a többiekkel. Ezt az iskolával leegyeztettük, és örültek neki, mert ők nem tudtak volna ilyen minőségű fejlesztést biztosítani Tamás számára. • A tanulásában egyre önállóbb lett, képes volt koncentráltan dolgozni, hibáit javítani. • Lassan automatizálódtak a gyakorlatok, jelentős javulás volt írásbeli munká­jában, egyre szívesebben tanult. • Tartotta a megbeszélt időpontokat. • Szívesebben beszélt magáról. • Vidám lett. • Közösségi programokon nagyon aktív, kezdeményező volt, a Grundsulin kívül is sokat van az utcai szociális munkásokkal. Kortárs segítővé vált az éjszakai sportokon. • „Munkahelyén” jól érezte magát, pontos, megbízható volt, büszke volt a keresetére. • Rendőrségi megkeresések voltak ugyan , mert Tamás mindig ott volt a lakótelepi bandák holdudvarában, de ténylegesen nem keveredett soha bűnténybe. Tamás további útja (2010. május) Tamás 2 év alatt sikeresen elvégezte a 7–8. általános iskolai osztályokat. Ezután felvételt nyert a MIOK József Nádor Szakiskolába, ahol a 9. és 10. osztály húzó emberévé vált. Kiváló közösségi munkát végzett. Ugyanebben az iskolában végezte a 3 éves szakácsképzést, és most tesz szakmunkásvizsgát. Nappali tagozaton végzett, nem kellett már neki külön korrepetálás, segítség. A családban továbbra is „magányos”. A nővérével van jobb kapcsolatban. A szülők az iskolával sem tartották a kapcsolatot. Mindig voltak körülötte „kevésbé tiszta ügyletek”, sokat érdeklődtek utána a rendőrségről, de soha nem keveredett ténylegesen semmilyen bűnügybe.

57

KID Kézikönyv

Szociális hátránnyal élő I. A Kid-ügyfél bemutatása: Bevonás István 18 éves fiatal, aki a Családsegítő Módszertani Központ egyik, a KidNet.hu programmal állandó kapcsolatban álló munkatársa irányított hozzánk 2003 januárjában. A családgondozója és a nagybátyja élettársa kísérte el a fiatalt az irodánkba. Meglehetősen tartózkodó volt az első találkozás alkalmával, inkább a nagybátyja élettársa beszélt helyette. Mint később kiderült, ezt a látogatást ő kényszernek érezte, mivel úgy értelmezte a Családsegítő munkatársának szavait, hogy csak úgy tudja elkerülni a Javítóintézetet, ha együttműködik velünk. Fizikuma életkorához képest gyenge volt, nem táplálkozott megfelelően, egyéb­ként külseje ápolt, rendezett. Azzal a kéréssel fordult hozzánk a fiatal, hogy próbáljunk valamilyen segéd- vagy betanított munkát találni számára, illetve tanfolyamon szeretett volna szakképesítést szerezni; iskolarendszerű képzést el sem tudott volna képzelni előző tapasztalatai után. Iskolai pályafutás István legmagasabb iskolai végzettsége a 8 általános. Egy debreceni szakiskolában elvégezte a 9–10. osztályt is. Családi háttér István 11 éves korában hirtelen elvesztette szüleit, nagymamájával élt együtt a szüleitől örökölt házban, majd miután a nagymama szellemi állapota hanyatlott és nem tudott felügyelni az unokájára, István egyre inkább hanyagolta a szakmunkásképzőt, ahová egyébként is kelletlenül járt. A nagymama halála után a nagybátyja lett a gyám, ő azonban nem tudta felügyelni a fiatal tanulmányait: egyre többet hiányzott az iskolából, ahonnan el is tanácsolták. Jelenleg a nagy­bátyjával és annak élettársával él együtt egy háztartásban, nagybátyja rokkant­nyugdíjából és az élettárs alkalmi munkáiból fedezik legszükségesebb kiadásaikat. Nagybátyja játékszenvedélye nagyban megnehezíti életvitelüket: ennek köszönhetően nem tudják fizetni közüzemi számláikat, villany- és víztartozásuk eredményeképpen az áramszolgáltató kikapcsolta az áramot, amit azonban illegálisan már a következő héten visszakötöttek. Baráti köre áruházi lopásokba vonta be, miután otthagyta az iskolát. Többszöri lebukást követően felhagyott ezzel, megszakította a szoros kapcsolatot velük, de félő volt, hogy a létfenntartás miatt nem tud változtatni életmódján.

58

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

Készségek, képességek szintje, kompetenciák Az állapotfelmérés során kitöltött tesztek, kérdőívek kiértékelt ered­ ményei alapján elmondható, hogy Istvánnak nincsenek komoly problémái a tanulással. Általános absztrakciós és logikai gondolkodással rendel­ kezik, szövegértési és számolási készségei a továbbtanuláshoz és az állás­ kereséshez megfelelőek. Döntései során önfejű, nehezen befolyásol­ható személyiség. Zárkózott, befelé forduló, de a mások véleményét meg­ hallgató, ragaszkodó, megbízható fiatal. Nagyon segítőkésznek ismertük meg a közös munka kezdetétől fogva, minden rábízott feladatot lelkiismeretesen ellát. Jó kapcsolatteremtő képessége van, keresi a kortárs közösségeket, de életkori sajátosságként csak a deviáns csoportok imponálnak neki. Munkatapasztalat Istvánnak munkatapasztalata gyakorlatilag nincs, munkát is csak úgy vállalna, ha az nem nehéz fizikai munka. Mivel fiatalkorú csak kötöttségek mellett vagy munkaszerződés nélkül alkalmazhatják. Szakmunkás végzettsége nincs, így csak segéd- vagy betanított munkát tudna elvállalni. II. A Gondozási-Fejlesztési Terv tartalma: Felmerült fejlesztési célok • Szociális segélyek ügyintézésében segítséget nyújtani a Családsegítő Központtal együttműködve. A közüzemi számlák rendezése, részletfizetés kérelmezése. • Alternatív kapcsolati hálót biztosítani: szabadidős klubok a KidNet.hu programban; nyelvtanulás, dalszövegek fordítása a programban érte felelős szociális munkással (a szoros kapcsolat kialakítása érdekében heti háromszori alkalommal). • A továbbtanulás, a szakma megszerzésének ösztönzése. Az önbizalom növelése nagyon fontos az ő esetében, mivel sok kudarcélmény érte elsősorban nem is a tanulásban, hanem a beilleszkedés terén. • Az anyagi ösztönzés is jelen van, hiszen kapna családi pótlékot és árvasági ellátást tanulmányai idejére. • A támogató családi háttér megteremtése. • Pályaorientáció, a programban dolgozó foglalkoztatási alprojektvezetővel egyeztetni, álláskeresési technikák elsajátítása. • Segéd- vagy betanított munkát keresni, amíg nem tudja elkezdeni az iskolát szeptemberben.

59

KID Kézikönyv

Csoportos pályaorientációs foglalkozás Istvánt bemutattam a kollégáknak, majd előjegyeztem pályaorientációra és álláskeresési technikákra. Mindkét tréningen részt vett, a pályaorientációs tréning után elkészült a pályaterve is. Pályaelképzelései a következők: kereskedelem, kézműves foglalkozás. Csoportos álláskeresési technikák tréning István elsajátította az álláskeresési technikákat, elkészítette a szakember segítségével önéletrajzát, és állást keresett. Tartósan azonban nem tudott elhelyezkedni, az iskolára koncentrálva motiváltsága is egyre inkább csökkent arra, hogy munkát vállaljon. Egyéni képzési tanácsadás Miután nyilvánvaló lett a fiatal számára, hogy a Munkaügyi Központ nem tudja támogatni tanfolyami képzését, míg be nem tölti a 18. életévét, sikerült a program képzési alprojektjében dolgozó szakemberrel együttműködve, a kedvező lehetőségek feltárásával meggyőzni arról, hogy egy vagy két év alatt szerezhet szakmunkás bizonyítványt iskolarendszerű képzésben is. Szociális munka A szociális segélyek – az iskolarendszerű képzés idejére családi pótlék és árvasági ellátás – ügyintézésében segítséget nyújtottunk a Családsegítő Központtal együttműködve. Szükséges volt az adósságrendezés elindítása (közüzemi számlák rendezése, részletfizetés kérelmezése); ehhez nélkülözhetetlen volt a családtagok bevonása is. István állandó támogatásban és motiválásban részesült a gondozási-fejlesztési tervben rögzített célok eléréséhez. Szabadidős klubok Alternatív kapcsolati hálót szükséges biztosítani: szabadidős klubokat a KidNet.hu programban, számítógépes klubot hetente két alkalommal, az internet használatának elsajátítását; felügyelet mellett számítógépes játékok használatára is lehetőség nyílt. Az új kapcsolatokkal növekedett a fiatal önbizalma is, ami nagyon fontos az ő esetében, mivel sok kudarc érte nemcsak a tanulásban, hanem a közösségi beilleszkedés terén is. Szakmai képzés 2003. májusában – kihasználva, hogy a szakmunkásképzőkben a lemorzsoló­dások miatt üres helyek keletkeznek – István két középiskola 11. évfolyamára is felvételt nyert: a kereskedelmi és a könyvkötő szakma közül kellett választania. A kereskedelem piacképesebb képzést nyújt ugyan, de két 60

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

év alatt és érettségivel zárul a végén, míg a könyvkötő szakmát egy év alatt megszerezheti. Segítségünk mellett végül a könyvkötő szakmát választotta. Korrepetálás A programban biztosított felzárkóztatás és korrepetálás után 2003 szeptemberében a fiatal elkezdte a 11. évfolyamot könyvkötő szakon. III. Összegzés, a pályaterv megvalósulása: István kezdeti bizonytalanságát, félénkségét levetkőzve fokozatosan alakított ki egyre szorosabb kapcsolatot a programszemélyzettel, amely lehetővé tette a hatékony munkát. Így sikerült fokozatosan megvalósítani a gondozási-fejlesztési tervben kitűzött célokat, passzivitásából fokozatosan kimozdítani és az iskolában benntartani, tanulmányaiban segíteni. István 2004 júniusában fog szakmunkás bizonyítványt kapni, de távolabbi tervei között szerepel az is, hogy esti tagozaton érettségit szerezzen. A visszahúzó baráti kapcsolatokat fokozatosan leépítette; ebben is tudott ránk támaszkodni új kapcsolatok megteremtésével. Fokozatosan kezd önállósodni, jó kapcsolatot ápol nagybátyjával, de már nem támaszkodik rá az ügyintézésben. A közel egyéves közös munka során a KidNet.hu program minden munkatársa kapcsolatba került a fiatallal: kölcsönös szimpátia és bizalom alakult ki köztünk. Ez volt a feltétele a sikeres munkának.

61

KID Kézikönyv

Hátrányos helyzetű településen élő I. A Kid-ügyfél bemutatása: Bevonás Ákos egy tipikus baranyai kis faluban élt. A projektbe lépéskor betöltötte 18. életévét, 7 osztályos végzettséggel rendelkezett, nagyon vékony, középmagas fiú volt. A Dolgozók Általános Iskolájába járt, de ott nem érezte jól magát, ezért keresett más lehetőséget. Az utcai szociális munkások által kiragasztott szórólapról értesült a projektről. Lakhelyéről autóbusszal tudott Pécsre utazni. Az utazási nehézségek miatt a késő délutáni klub jellegű programokon és az éjszakai sporton nem tudott részt venni. Ákos mindig ugyanabban a ruhában jelent meg, igaz, az mindig tiszta volt. A haja mindig gondosan formázott volt, és mindig ugyanúgy állt. Nem voltak barátai, a faluban a katolikus pap által szervezett és működtetett ifjúsági csoportba járt. A fiatal azt jelezte a projekt szakemberei felé, hogy érettségizni és tovább tanulni szeretne. Lassan beszélt, sok kérdés elől kitért. Mosolygott és nem válaszolt. A többi projektrésztvevőt távolról figyelte. Ákos később vállalta a projektben való részvételt, miután megtapasztalta, hogy biztonságos, elfogadó közegbe került. Szeretett volna tovább lépni, hiszen felmérte, hogy segédmunkásként nem tud megélni. A tanulásban kért elsősorban segítséget. Az egyéb szolgáltatásokban való részvételt kezdetben nem akarta vállalni, de azokat a projekt szakemberei szabták feltételnek számára, mivel csak így volt elérhető, hogy Ákos azon kulcsképességei is fejlődjenek, amelyek nélkülözhetetlenek mindennapjaiban. A fiatalnak nagyon fontos volt a katolikus pap véleménye is, aki – Ákos elmondása alapján – támogatta, és biztatta őt, hogy vegyen részt a projektben. Az is nagyon fontos volt, hogy a tréningek idejére a projekt biztosított a résztvevők számára megélhetési támogatást, és az utazás is támogatott volt. Ezek nélkül az ügyfél nem tudott volna fejlesztést vállalni, mert a szülők nem tudták volna finanszírozni a bejárást és a napközbeni ellátást. Családi háttér Ákos édesapja alkalmi munkákat végzett, édesanyja három kisebb testvérével volt otthon. A fiatal a családjáról nem beszélt szívesen. Sem neki, sem pedig családjának nem volt telefonos elérhetősége. Készségek, képességek szintje, kompetenciák Hosszú ideig tartott az állapotfelmérés, mert Ákos sokkal pozitívabb képességeket igyekezett mutatni magáról, mint amelyekkel rendelkezett. Okosabbnak, érettebbnek, tapasztaltabbnak igyekezett mutatni magát a 62

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

többi projektrésztvevőnél. Lassan oldódott és fogadta el, hogy tényleges képességeinek felmérése nélkül nem tud a projektben tovább haladni. A felmérések, beszélgetések, feladatlapok eredményeinek értékelése után körvonalazódtak Ákos valós képességei. Az állapotfelmérés egy részét a fejlesztőpedagógus és a közismereti tanárok végezték el. Ákosnak nem voltak tanulási részképesség-zavarai, de nagyon sok tantárgyi elmaradása volt. Tanulásában nem akadályoztatott személy, de gyenge tanulási képességei voltak. Nem rendelkezett eredményes tanulási technikával. Önismerete nem reális, nincs önbizalma. Általában nagyon bizalmatlan és bizonytalan. Fél a kudarcoktól. Általánosságban a tanulási és egyéb kulcsképességeit kellett fejleszteni ahhoz, hogy a tanulásban tovább tudjon lépni. Nem voltak reális képzési és munkaerőpiaci ismeretei sem. Munkatapasztalat Ákos nagyon gyenge fizikumú volt. Édesanyjának segített ugyan a ház körül, de sehol nem dolgozott még önállóan, és édesapjával sem járt alkalmi munkákat végezni. Elismerte, hogy nem is bírná. Mindig ügyetlen volt testnevelésből is. Számára a legfontosabb az volt, hogy befejezze a 8. osztályt, és később olyan szakmát tanulhasson, amely nem igényel nagyon erős fizikumot. II. A Gondozási-Fejlesztési Terv tartalma: Az állapotfelmérés és egyéb attitűd, körülmény figyelembevételével elkészült Ákos fejlesztési- és pályaterve. A megjelölt szolgáltatások segítették a fiatalt abban, hogy sikeresen elvégezze a 8. osztályt, és olyan kulcs­képességekre, önismeretre, valamint önbizalomra tegyen szert, amelyek meglétével sikeresebb lesz a későbbiekben. Ákos a projektbe lépéstől a projekt végéig különböző szolgáltatásokat vett igénybe. A fő ok, amely iskolai előrehaladását gátolta, az volt, hogy sem korábbi kis falusi iskolájában, sem családjában nem kapott megfelelő segítséget a tanuláshoz. Már az alapoknál keletkeztek olyan hiányosságai, elmaradásai, amelyek miatt nem tudott képességei szerint haladni. A szülei megélhetési küzdelmeik mellett nem tudtak segíteni fiuknak; talán nem is érzékelték, hogy baj van. Fontos volt, hogy Ákos egyéni ütemben tanulhasson, felmért hiányosságait pótolja, ne féljen a tanulástól, és képességeinek megfelelő tanulási technikákkal rendelkezzen. A másik nagyon fontos terület a fiatal személyiségének és kulcsképességeinek fejlesztése volt, hogy „talpraesettebb legyen”, hiszen nagyon nehezen vállalt mindenféle együttműködést és kapcsolatot. 63

KID Kézikönyv

Segítő beszélgetés Ákosnak különösen fontos volt a mentora által nyújtott személyes, mindennapos figyelem, hiszen rajta keresztül kapcsolódott be a fejlesztésekbe és a programokba, igényelte az állandó bátorítást és visszacsatolást. A mentornak is fontos volt ez a szoros kapcsolat, mert semmilyen elérhetősége nem volt Ákosnak, hogy megkeresse, ha valamiért elmaradt volna. Egy hiányzásnál felhívta a plébánost, aki elérte Ákost, és motiválta a további együttműködésre. Közismereti tantárgyak korrepetálása Együtt, de egyénre szabottan tanulta Ákos a többiekkel a közismereti tantárgyakat ­– a Dolgozók Általános Iskolája két remek pedagógusával és egy matematikatanárral – heti két délután 4–4 órában a projekt teljes időtartama alatt. A fiatal írásban dolgozott szívesebben. A projekt vége felé azonban már vállalta azt is, hogy szóban is számot adjon tudásáról. Nem kérdezett, nem jelezte, ha valamit nem ért, de mert a pedagógusok ezt tudták róla, figyelték és állandóan ellenőrizték haladását. Tanulási technikák Ákost fejlesztőpedagógus segítette heti egy alkalommal 3 órában a projekt végéig, hogy elsajátítsa azokat a tanulási technikákat, amelyek segítségével egyre sikeresebben tanult önállóan. Kulcsképesség-fejlesztő Grund7 csoportos (5 nap, napi 6 órában) Az élményen alapuló kulcsképesség-fejlesztő héten Ákos az első két napban nagyon visszahúzódó volt. Nehezen lehetett bevonni a feladatokba. A többieket figyelte. Nem nevetett, feszélyezett volt. Rá külön kellett figyelni és feladatokkal megbízni, melyeknek nem volt ugyan tétje, mégis segítette őt abban, hogy kapcsolatot alakítson ki a többiekkel. A többi napon már egyre oldottabb volt. Sokat nevetett, segítette csapatát vagy társát, de nem vált kezdeményezővé. Paintballra először nem jelentkezett, de mentora kérésére elment, és ott nagyon jól érezte magát. Sikerült egy-két szintén visszahúzódó társával szorosabb kapcsolatot kialakítania. Ákos nagyon örült, hogy a csoport megvárta beérkező autóbuszát, ami késett. Pályaorientációs csoportfoglalkozás (5 alkalommal, alkalmanként 6 óra) A legfontosabb eredménye a vizsgálatnak és a tréningnek az lett, hogy Ákos önismeretét, önbizalmát fejleszteni kell. Szükséges a 8. osztály elvégzése. Reális képzési és munkaerőpiaci ismeretekre tett szert. Világosan látta jelenlegi munkaerőpiaci helyzetét (segédmunkásnak 64

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

tudna elmenni, de azt sem tudná végezni gyenge fizikuma miatt). Erősen szociális, módszeres érdeklődésű fiatal, de igazából nem érdekli semmi. Az érettségit is azért említette meg, mert időt akart nyerni. Már látta, hogy annak elvégzése számára nem reális cél. Klubfoglalkozás Ákos nem tudott a klubfoglalkozásokon részt venni, mert nem volt késő délután tömegközlekedése haza; a tanulások szünetében azonban egy idő után szívesen csocsózott, sakkozott a többiekkel. Éjszakai sport Ákos egy alkalommal vett részt éjszakai sporton, mert a többiek rábeszélték, hogy maradjon végig és menjen haza a hajnali busszal. Nagyon jól érezte magát. Nem sportolt, de szívesen vett részt beszélgetésekben, amiket az utcai szociális munkások és az Indit Közalapítvány drogprevenciós munkatársai kezdeményeztek. Általános képzés Ákos elfogadta, hogy nincs más lehetősége, mint hogy visszairatkozzon a Dolgozók Általános Iskolájába. Ezt megtette, a projekt keretén belül tanult, és vizsgázni ment ki a többiekkel. Kezdetben gyengébben szerepelt, de fokozatosan javultak vizsgaeredményei. III. Összegzés, a pályaterv megvalósulása: A projekt nehezen tudta megtartani a kisfalvakból érkező fiatalokat, mert hiányzások, nehézségek esetén problémát okozott őket elérni. Gyakran nem adtak meg egyéb elérhetőségeket, nem volt telefonos vagy elektronikus kapcsolati lehetőség velük, így lemorzsolódtak a projektből. Ez a veszély fennállt Ákos esetében is. Nála fontos volt az, hogy sok időt kapjon, és hogy megbizonyosodjon arról: a projektben elfogadó, biztonságot adó közegbe kerül. Ő is érezte, hogy addigi együttműködési, alkalmazkodási és megoldó stratégiái nem fognak működni, tehát sok veszítenivalója volt. A fejlesztést nem tudta volna vállalni, ha nem kap a projektben utazási és megélhetési támogatást. Fontos volt még a falusi plébános szerepe is, akit Ákos tudta nélkül keresett meg a mentor, amikor a fiatal elmaradt a fejlesztésekről, és ő segítette abban, hogy visszatérjen a projektbe. A fejlesztések és az anyagi támogatás eredményeképpen: • Ákos végigvitte a fejlesztési- és szolgáltatási tervben megjelölteket. • Beiratkozott a Dolgozók Általános Iskolájának 8. osztályába, ahová csak vizsgázni járt ki. A projekt helyszínén tanult a többiekkel. Sikeresen levizsgázott minden tárgyból.

65

KID Kézikönyv

• Tanulásában egyre önállóbb lett: a projekt vége felé már kérdezett, jelezte, ha valamit nem tud, és szóban is számot adott tudásáról. • Reggel az utazás miatt sokkal korábban kelt, mint a többi résztvevő. Ez azért is fontos, mert elmondása szerint későn kel, és jelezte, hogy lehet, késni fog az elalvás miatt, de tartotta a megbeszélt időpontokat. • Elment a többiekkel strandra, levetkőzött előttük, és még a haja is vizes lett. • Őszintén tudott nevetni, viccelődött a többiekkel, lettek haverjai. • Kommunikációja nagyon sokat javult: könnyebben teremtett kapcsolatot, tudott kérni és segítséget elfogadni. Szívesen dolgozott csapatban, együttműködővé vált, nem csak szemlélődött, véleményét megfogalmazta, könnyebben hozott meg döntéseket.

66

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

Munkatapasztalattal nem rendelkező I. A Kid-ügyfél bemutatása: Bevonás Gábor az alternatív munkaerőpiaci programhoz történő csatlakozása előtt töltötte be 20. életévét. Szabad elhatározásából, az illetékes munkaügyi kirendeltségen álláskeresőként történő regisztrálást követően kereste fel a KID-programot. Nem fogalmazott meg konkrét elképzeléseket, elvárásokat az együttműködés tartalmára vonatkozóan, azonban egyértelműen jelezte, hogy változtatni szeretne életén, és az eddig megélthez képest más típusú aktivitással töltené ki mindennapjait. Családi háttér A programmegvalósítás helyszínén, Szombathelyen élt szellemi foglalkozású édesanyjával, valamint nyugdíjas korú anyai nagyapjával együtt az anya saját tulajdonú lakótelepi ingatlanában. A Gábor édesapja gyógyíthatatlan betegségben hunyt el a fiú serdülő korában. Erősödő függetlenedési törekvéseit a családtagok nehezen tudták kontrollálni, ezért viselkedésére, attitűdjére – számára elfogadható referenciaszemély híján – leginkább az iskolai közösségen kívüli kortársai, barátai voltak befolyással. Iskolai pályafutás Középiskolai tanulmányait 9. osztályban – elmondása szerint beilleszkedési nehézségek miatt – szakította félbe. A felnőttképzés keretein belül, a Vas Megyei Munkaügyi Központ Kirendeltsége által felkínált lehetőséggel élve, képzési támogatással eljárás szerinti hegesztő szakképesítést szerzett. Készségek, képességek szintje, kompetenciák Az állapotfelmérés során kitöltött tesztek, kérdőívek kiértékelt eredményei alapján elmondható, hogy Gábor meglehetősen jó képességekkel bír. Kiemelkedő nyelvi kifejező képességgel, megfelelő absztrakciós készséggel és logikai gondolkodással rendelkezik, helyes a helyzetfelismerése, inkább reaktív, mint proaktív cselekvés jellemzi, számolási készsége az átlag körüli tartományban mozog. Az együttműködést feltételező feladatok megoldása azonban gondot, feszültséget okoz számára, kooperatív készsége meglehetősen gyenge. Teljesítményét, viselkedését nagyban befolyásolja aktuális kedélyállapota, hangulata. Önértékelése alacsony.

67

KID Kézikönyv

Munkatapasztalat Gábor két, jellemzően alkatrész- és acélszerkezet gyártással foglalkozó munkál­tatónál állt alkalmazásban, mely során három hónap időtartamú munka­tapasztalatra tett szert. A munkaviszony megszakítására mindkét alkalommal az ő kezdeményezésére került sor. A felmondás Gábor által felvállalható okai között szerepelt a három műszakban végzett munka jelentette megterhelés, illetve a jellemzően idősebb munkatársak munkavégzést megszakító italozása, erőszakossága. Helyzetleírásából, elmondásából azonban kitűnt, hogy sok esetben alkalmazkodási készségének alacsony szintje nehezítette vagy lehetet­lenítette el beilleszkedését az adott munkahelyi közösségbe. II. A Gondozási-Fejlesztési Terv tartalma: Az állapotfelmérést, a fejlesztés kiinduló állapotának meghatározását, a változásra érett helyzetek, körülmények, attitűdök beazonosítását követően elkészült gondozási-fejlesztési terv tartalmazta azon szolgáltatások és feladatok körét, melyek hozzásegítették Gábort az érett, motivált munkavállalói szerep kialakításához. Gábor négy hónap terjedelmű (23 alkalmas/34 óra időtartamú) intenzív fejlődési folyamatát hat hónap hosszú közvetlen, a munkavállalói szerepre való felkészülés, a munkaerőpiacra történő kihelyezésre irányuló fejlesztés, azaz a munkakipróbálásban, a munkatapasztalat-szerzésben való részvétel követte. Segítő beszélgetés Ennek hatására Gábor alacsony önértékelése, problémaazonosítási képessége pozitív irányba mozdult el. A segítő beszélgetésekre az ő kezdeményezésére, illetve mentori ajánlásra került sor (6 alkalommal/9 órában). Kulcsképesség-fejlesztés Egyénileg és csoport keretei között különösen nagy hangsúlyt kapott a konfliktuskezelési technikák elsajátíttatása, az együttműködési- és kapcsolat­teremtő készség erősítése, a konstruktív problémamegoldási módszerek megismertetése (8 alkalommal/12 órában). Életvezetési tanácsadás Kiemelten fontos feladat volt az új iránti fogékonyság és a pozitív életszemlélet kialakítása, a strukturált napirend fontosságának elfogadtatása és megtervezése (4 alkalommal/6 órában).

68

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

Pályaorientáció Ezek vizsgálata során a meglévő, illetve a további speciális fejlesz­té­ sek­kel elérhető készség- és képességkvalitást fókuszpontba helyezve kör­ vonalazódott a munkatapasztalat-szerzésben való részvétel szükségessége. Munkatapasztalat-szerzést biztosító tranzitfoglalkoztatás Gábor segédmunkásként hat hónap időtartamban állt alkalmazásban a KID-programot megvalósító szervezet fenntartásával működtetett kerékpár­ szerelő műhelyben. A foglalkoztatás speciális, ám piaci viszonyokhoz közelítő körül­ményei, a folyamatos munkáltatói kontroll, az állandó szakmai támogatás, valamint az aktív mentorálás lehetővé tették azt, hogy a Gábort ért kedvező hatások személyiségmódosító mélységekbe épüljenek. A szociális érzékeny­séggel bíró műhelyvezető teljesítményt követelő, pozitív megerősítést biztosító, kiszámíthatóságot, stabilitást tükröző személye pozitív mintaként, referencia­személyként állt Gábor előtt. A foglalkoztatás speciális jellegéből adódóan, a lakosság felé nyitott szolgáltatások biztosítása, a kerékpárjavítás és -szerelés során Gábor közvetlen kapcsolatba került a szolgáltatás igénybevevőivel, a vásárlókkal, akiktől a munkájára vonatkozó pozitív visszajelzéseket, meg­erősítést kapott. A műhelyvezető meglátásai szerint a hat hónap idő­tartama alatt alkalmazkodási és együttműködési készsége jelentősen javult, hangulatingadozásainak negatív hatása a vásárlókkal folytatott kommunikáció­jában kevésbé volt észlelhető. A manuális munkavégzés hatására kézügyessége, szem-kéz koordinációja javult, a munkavállalói kötelezettségeinek – mint például pontosság, gyors, precíz, biztonságos munkavégzés, problémák és szükségletek időbeni jelzése – eleget tett. Programban tartás támogatása Az aktív kapcsolattartás mellett havi rendszerességgel került sor motivációs tréningre, ahol megtörtént a Gáborban lévő ösztönző erők felszínre hozása, erősítése, az innovatív kezdeményezések katalizálása és fogadása. III. Összegzés, a pályaterv megvalósulása: Gábor halmozódó, többrétegű problémáinak oldása, szociális készségeinek fejlesztése, munkatapasztalat-szerzése, valamint a munkavállalói szerepre való felkészítése az egyéni szükségletekre és képességekre alapozó, intenzív fejlesztést biztosító alternatív munkaerőpiaci programban, a KID-programban valósult meg. A támogató, képessé tevő fejlesztő folyamatot követően Gábor megtette az elsődleges munkaerőpiacra vezető első önálló lépéseket, felkészült álláskeresőként képessé vált betanított munka megpályázására és betöltésére. 69

KID Kézikönyv

Kulcsképesség-fejlesztést igénylő I. A Kid-ügyfél bemutatása: Bevonás András 24 éves, visszahúzódó, zárkózott, csendes, halk beszédű fiatalember, általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Az első találkozásra párjával együtt érkezett, és tájékoztatást kapott a KIDprogramban való részvétel lehetőségéről. Bár nem voltak konkrét elképzelései, azonban megfogalmazta azt, hogy családi állapota miatt szükségszerű a változás. Családi háttér András – mielőtt élettársi viszonyt kezdett volna Andreával – szüleinél lakott. Az anyuka évek óta rokkantnyugdíjas, az apuka csak közhasznú munkavégzésben vagy budapesti kubikosmunkán tud részt venni. A ház – ahol élnek – a város kieső peremkerületén található, melynek teljesen elmaradott, falusi jellege van. A környék elszigeteltsége, fejletlensége miatt nagyon nehéz munkát találni megfelelő végzettség hiányában. A meglévő munkahelyekre a telítettség, a hitelképtelenség jellemző. Andrea állami gondozásban nőtt fel, édesanyja prostituált volt (jelenleg gyilkosság miatt börtönbüntetését tölti), édesapját nem ismeri. 17 évesen terhes lett, és gyámügyi engedéllyel férjhez ment. Férjével az otthonteremtési támogatásból vettek meg egy egyszobás, komfort nélküli lakást. Az első gyermek megszületése után szerettek egymásba Andrással, aki a szomszédban lakott szüleivel. A második és a harmadik gyermek már Andrástól származik, de férje nevét viselik, mivel még nem váltak el. A férj – miután megtudta felesége viszonyát a szomszéddal – kidobta az asszonyt a két gyermekkel, de közös gyermeküket nem engedte elvinni. Az utcára kerültek volna, ha András testvére nem ad át egy egyhelységes épületet nekik (melynek eredeti funkciója tárolóhelység volt, és András testvérének lakásához tartozott). András és Andrea úgy gondolták, ideiglenesen jó lesz itt lakni, de később szerettek volna egy saját lakást venni. A baj csak az volt, hogy András nem talált munkát magának. Készségek, képességek szintje, kompetenciák Az állapotfelmérés során kitöltött tesztek, kérdőívek kiértékelt eredményei alapján elmondható, hogy András átlag alatti képességekkel bír. Kommunikációs képessége alacsony szintű, nem rendelkezik megfelelő absztrakciós készséggel és logikai gondolkodással, helyzetfelismeréssel, inkább reaktív, mint proaktív cselekvés jellemzi, számolási készsége az átlag alatti tartományban mozog. Az együttműködést feltételező feladatok 70

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

megoldása gondot, feszültséget okoz számára, kooperatív készsége meglehetősen gyenge. Teljesítményét, viselkedését nagyban befolyásolja aktuális kedélyállapota, hangulata, egészségi állapota. Önértékelése alacsony. Munkatapasztalat Kapcsolatuk előtt András betanított munkásként a helyi TÜZÉP-nél dolgozott. Egy üzemi baleset következtében oly mértékű egészségromlás következett be nála, hogy kérte leszázalékolását, amely meg is történt: idegi alapon 50%-os munkaképességcsökkenést állapítottak meg esetében. Nem bírja a zajt, az erős fényt és a hirtelen, gyors mozdulatokat, de fizikailag tudna, és akarna is dolgozni. Rendszeres szociális járadékban részesül. II. A Gondozási-Fejlesztési Terv tartalma: András az első interjút követő találkozáson döntött úgy, hogy szeretne a programban részt venni. A második személyes találkozó már az irodában zajlott, és az állapotfelmérés dokumentációja következett. Ezt követően megkötötték az együttműködési szerződést, melyben a fiatal vállalta, hogy rendszeresen tarja a kapcsolatot (heti egy alkalom) a mentorral, a felajánlott és az őt érdeklő képzési tájékoztatón, munkatanácsadáson, a csoportos és egyéni fejlesztő foglalkozásokon részt vesz (fejlesztőtábor, tesztírás [képességfelmérő és pszichológiai teszt], önéletrajzírás). Állapotfelmérés A következő – negyedik – találkozón időpontot egyeztettek az ügyféllel közösen egy komplex felmérésre. A teszteredmény kézhezvételekor András nagyon örült, mert képességeinek felmérése és feltárása után írásos javaslatot kapott az egészségi állapotának megfelelő szakmákra és munkatípusokra. A felsorolásban – többek között – szerepelt a parkgondozó is. András szerette volna megtudni, mit is takar ez a szakma. Fejlesztési tervben foglaltak A tesztek eredménye alapján az ügyféllel közösen elkészítették a fejlesztési tervet. • A probléma körülhatárolása és meghatározása: az ügyfél dolgozni szeretne, mert a rendszeres szociális járadékból, melyet üzemi balesete után kap, nem tud saját lakást vásárolni és eltartani családját. Két kiskorú gyermeke van, egy 2 éves kisfiú és egy 6 hónapos kislány. Nem talál munkát, csak helyben szeretne elhelyezkedni, de alacsony iskolai végzettsége (8 osztály) és egészségi állapota miatt próbálkozásai sikertelenek voltak. 71

KID Kézikönyv

• A fiatal megoldási javaslata: olyan tanfolyamon való részvétel, ahol nem kell mindennap az iskolába járni. • A KID-ügyfél és segítőjének egymással szemben támasztott elvárásai: információnyújtás az aktuális képzésekről. • Rendszeres kapcsolattartás (heti 1 alkalom), együttműködés a fejlesztő szakemberekkel. Források, támaszok • Az ügyfél motivációi: ha lesz szakmája, jobb kilátásai lesznek az elhelyezkedésre, és lakásproblémája is a megoldás útjára léphet. • Külső támaszok: élettársa biztatása, mentori támogatás. • Kockázati tényezők: nem felel meg a képzési feltételeknek, sikertelen vizsga. András úgy döntött, rövid idő alatt szakmát kell tanulnia, csak így van esélye helyben elhelyezkedni. A fejlesztési terv elkészítése után elkészült a gondozási terv is, amely mutatja, hogy a fejlesztési terv vázlatában szereplő pontok mennyire teljesültek vagy nem teljesültek, és láthatóak ezek okai is. Ha valami előre nem látható ok miatt nem teljesültek az elképzelések, úgy másik fejlesztési tervet szükséges készíteni. András esetében a tervben leírtak szerint pontról pontra haladtak az események. Szakmai képzés Egy hónappal később indult a program által szervezett parkgondozó tanfolyam, mely a programba bevont fiatalok számára térítésmentes volt, és sikeres vizsga esetén képzési támogatásban részesültek. Ezt a lehetőséget kihasználva András részt vett a tájékoztatón, megtetszett neki a szakma és beiratkozott; 2 hónapig szorgalmasan járt, majd sikeresen levizsgázott. Nem nagyon remélte már, hogy valaha lesz szakmája. Olyan örömmel töltötte el a siker, hogy most a számítógépes ismereteket nyújtó tanfolyamra is beiratkozott, mely ugyancsak a program keretén belül indult. Ez a vizsga is sikerült, és így Andrásnak fél év leforgása alatt két szakma volt a kezében. Intenzív fejlesztő tábor Ezt követően András egy háromnapos bentlakásos intenzív fejlesztőtáborban vett részt. Itt trénerek foglalkoztak velük: önismereti és kommunikációs tréningeken, munka és rehabilitációs tanácsadáson vettek részt, játékos vetélkedőkben, közösségi és szabadidős elfoglaltságokban volt részük. András nagyon jól érezte magát, bár családja hiányzott neki, hiszen még nem töltött hosszú időt távol tőlük. Ő ezt szórakozásnak érezte,

72

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

nem vette észre, miben fejlődött, erősödött, lett eltökéltebb, aktívabb. A fejlesztések hatása kicsit később lesz érezhető számára. Kialakult a közösségi szellem, barátokra, ismeretségekre tett szert. Eddig nem volt igaz barátja, most úgy érzi, egyik sorstársában megtalálta ezt a személyt. Azóta rendszeresen tartják a kapcsolatot, megismerték egymás családját is. A tábor résztvevőinek rendszeres csoportos fejlesztő foglalkozásokat tartottak, és ennek köszönhetően az addig zárkózott András nyitottabb lett, kommunikációs készsége sokat fejlődött. Egyéni tanácsadás Andrással közösen elkészítették végleges pályatervét. III. Összegzés, a pályaterv megvalósulása: A helyi Rehabilitációs Foglalkoztató Kht. jelzést adott arról, hogy megüresedés van operátor munkakörben, napi 4 órában. András elfogadta az állásajánlatot, és elkezdett dolgozni. András már 6 hónapja dolgozott, de napról napra rosszabbul érezte magát, betegsége kiújult. Az egészségügyi törvény szigorodása kapcsán, illetve a kórházi finanszírozási problémák miatt ugyanis gyorsabban fejeződik be a pszichiátriai betegek kezelése, így félig gyógyultan került ki a kórházból. Nem volt türelme a két gyermekhez, nem tudott megbirkózni a pénztelenséggel együtt járó lemondásokkal; ő is elzavarta élettársát és két gyermekét. Ők jelenleg anyaotthonban vannak, András pedig újra szüleinél lakik. Bár András két szakmát szerzett és elhelyezkedett, egészségi állapota rosszabbra fordulásával nem tudta ellátni munkahelyi feladatát, felmondott, így újra csak a rendszeres szociális járadék maradt számára. Miközben mindenki megtette, amit jogilag és emberileg lehetett, a család felbomlott.

73

KID Kézikönyv

Információval nem rendelkező I. A Kid-ügyfél bemutatása: Bevonás Tünde a KID-programba való bekerülésekor 19 éves volt, és a városi anyaotthonban élt kisfiával. Vékony testalkatú, csinosan öltözködött és ápolt volt. Általános iskolai végzetséggel rendelkezett. A KID-programba álláskeresőként került, kísérő tanácsadás keretében regisztráltatta magát a munkaügyi kirendeltségen. Tünde a kisebbségi önkormányzat munkatársának ajánlására kereste fel irodánkat. A tanácsadás beszélgetései alatt megfogalmazódott az, hogy szívesen tanulna, motivált új ismeretek megszerzésére, melyek biztosíthatják őt a hosszú távú munka megtalálásában és élethelyzete rendezésében. Ehhez azonban nem rendelkezett megfelelő információval, nem volt tisztában a lehetőségekkel. Szocializáció hiányában saját ügyei intézésében nem volt elég jártás, és szüksége volt a támogató közegre. Családi háttér A fiatallal való kapcsolatfelvétel során kiderült, hogy intézetben nőtt fel. Szülei elváltak. Édesanyjával időszakosan volt kontaktusa, aki jellemzően csak akkor tartotta fent a kapcsolatot lányával, amikor anyagi érdekeltsége úgy kívánta. Édesapja alkoholista. Kapcsolata vele is felszínes, habár többet találkoztak, mint a másik szülővel. Nem számított segítségükre, támogatásukra. Nehéz anyagi helyzetekben a nagybátyjához fordult támogatásért, aki kamionsofőrként dolgozott. Krízishelyzetben pedig a nagynénjéhez vagy nagymamájához utazott Recskre, de általában ott sem tölthetnek el pár napnál többet. Az anyaotthonban nem érezte jól magát, szobatársaival nehezen jött ki. A nevelője szerint Tündével magatartásbeli problémák voltak, és folyamatosan konfliktusba került másokkal. A fiatal pártfogói felügyelet alatt állt, mivel két év felfüggesztettet kapott súlyos testi sértésért. Az esetkezelés során barátjához költözött, ahol testileg és lelkileg bántalmazták. Ez idő alatt több abortuszon is átesett, melyek lelkileg mindig megviselték őt. Szerette volna megtartani a gyermekeket, de barátja és annak családja ehhez nem járult hozzá. Készségek, képességek szintje, kompetenciák Az egyéni tanácsadás során folytatott beszélgetés alapján elmondható, hogy Tünde meglehetősen jó képességekkel bírt. Könnyen teremt kapcsolatot másokkal, próbál erősen kötődni bárkihez, aki segítséget nyújt neki. Viselkedését nagyban befolyásolja aktuális kedélyállapota, hangulata. Elmondása szerint a pszichiátrián felírt gyógyszereket – a 74

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

nyugtatót és a kedélyjavítót – rendszeresen szedte. A kedélyjavítóktól azonban tompának és kedvetlennek érezte magát. Munkatapasztalat Tündének jellemzően pár hónapos munkaviszonyai voltak. Ezek főleg szezonális munkát jelentettek: kertészetben, parkgondozásban dolgozott, illetve újságkihordást vállalt. Gyermeke felügyeletét nehezen tudta megoldani, és ez korlátozta őt a munkavállalásban. Két munkahely között aktívan keresett, szakmai végzettség hiányában azonban kevés munkahelyet tudott megpályázni. II. A Gondozási-Fejlesztési Terv tartalma: A tanácsadás során megfogalmazott problémadefiníció alapján Tündét egyrészt érdekelte valamilyen szakmai képzés, másrészt szeretett volna tanulni, hogy könnyebben találjon munkát, és meg tudjon élni kisfiával. Tünde problémája komplex volt: egyrészt életvezetési nehézségekkel küzdött, másrészt a problémáinak megoldásához szükséges információforrást nem tudta felkutatni, illetve nem tudott megfelelő módon bánni a birtokában lévő információknak. Egyéni tanácsadás A programba bevont fiatal először egyéni tanácsadás keretében vett részt (3 alkalom), ahol közösen megfogalmaztuk problémadefinícióját, elemeztük és tisztáztuk problémáját. Ennek eredményeként Tünde egyéni fejlesztési tervét alakítottuk ki közösen, melyben szerepeltek az egyéni terv megvalósításához szükséges szolgáltatások is: ebben pályaválasztási tanácsadás (5 alkalom), kísérő tanácsadás (2 alkalom), segítő beszélgetések (20 alkalom), Álláskereső Klub, valamint irodai szolgáltatás szerepelt. A fejlesztési tervben szereplő pszichológiai támogatást elutasította az ügyfél. Pályaválasztási tanácsadás (5 alkalom) Az 5 alkalom eredményeként az információs csatornák kiszélesedtek, így a fiatal megfelelő információkat szerzett be céljai (képzés) megtalálásában és megvalósításának lépésiéhez. Kísérő tanácsadás (2 alkalom) A pályaválasztási tanácsadás során megfogalmazott cél érdekében első lépésként regisztráltatta magát Tünde a munkaügyi kirendeltségen, ahová a tanácsadó is elkísérte, és segítette az ügyintéző, illetve a fiatal közötti kommunikációs gátakat áthidalni, valamint a további lépésekhez szükséges ismereteket Tünde számára értelmezhetővé tenni.

75

KID Kézikönyv

Segítő beszélgetés (20 alkalom) Rendszeres találkozások során a tanácsadó támogatta a fiatalt életvezetésében. Tünde igényelte az állandó kapcsolatot a tanácsadóval, nem fogadta el és nem engedte azt, hogy más segítő is bevonódjon esetkezelésébe. Az ügyfél magánéleti problémákkal küszködött, melyekből nem talált kiutat. A tanácsadó ebben próbálta segítő beszélgetések során támogatni, és megoldási stratégiákat dolgoztak ki közösen. A cél az volt, hogy a fiatal problémamegoldó képessége megerősödjön (realitásorientáció), önmaga bevonódjon és aktivizálódjon helyzete megoldásába, és ehhez minél több csatornán keresztül információkat szerezzen be. Támogatás A bolti eladó képzés alatt folyamatos kapcsolattartás volt a fiatal és a tanácsadó között. Ebben az időszakban is folyamatosan magánéleti problémákkal küzdött, mely nehezítette képzésben tartását. A tanácsadó együttműködő partnerek bevonásával (családsegítő szolgálat, képzési referens, oktatók, anyaotthon munkatársai) támogatta Tündét a probléma megoldásában. Álláskereső Klub Sikeres vizsga után Tünde részt vett az álláskeresési technikák csoportos foglalkozásán, ahol elsajátította az álláskereséséhez szükséges módszereket. A tréning eredménye az lett, hogy önállóan készített önéletrajzot és motivációs levelet. Különböző szituációs játékokban való részvétellel ismeretet kapott például a munkáltatóval történő személyes találkozásról, a béralkuról stb. A második és a harmadik héten pedig az első héten elsajátított ismeretek alapján mentorálás mellett önállóan keresett állást. III. Összegzés, a pályaterv megvalósulása: Tünde az önálló életvezetéséhez szükséges képességeket nem sajátította el a KID-programba történő bevonása előtt. Kulcskompetenciái fejlesztésre szorultak, a kommunikáció és az információs csatornák működtetése is problémát okozott a fiatalnak. A fejlesztés alatt sikerült ezeket a csatornákat kiszélesíteni, és önállóságát támogatni.

76

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

Sikertelen pályaválasztó I. A Kid-ügyfél bemutatása Bevonás Sanyi 19 éves fiú, 2002 szeptembere és 2004 márciusa között volt a program ügyfele, aki egy barátjával érkezett a programirodába. Mind­ ketten ugyanabból a középiskolából iratkoztak ki, osztálytársak voltak. A szórólapot az iskolában kapták. A tájékoztatás után mindketten csat­ lakoz­tak a programhoz, ám a későbbiek során csak Sanyi volt aktív közreműködő fél. Iskolai pályafutás A beszélgetés során kiderült, hogy pályaválasztása megalapozott volt: felvették abba a műszaki képzéseket bonyolító iskolába, ahová jelentkezett. Az első év­folyamot közlekedésgépészet szakon járta, majd évismétlést követően az elektronikai műszerész osztályba került. Mindkettőt szerette, de a sok hiányzás és a magatartási problémák (pl. alkoholfogyasztás tanítási idő alatt) miatt eltanácsolták az intézményből. Ezt követően más középiskolába már nem szeretett volna átiratkozni. II. A Gondozási-Fejlesztési Terv tartalma: Állapotfelmérés A fiatallal való munkának ez a szakasza két hónapot ölelt fel, átlagosan heti egy alkalommal jelent meg az esetgazdánál (ez összesen kb. 6–7 alkalmat jelentett). Ennek a munkafolyamatnak a célja a képességek, a készségek felmérése, az iskolai és a munkaerőpiaci előéletről információk szerzése, valamint az érdeklődési körök megismerése volt. Az esetgazdával történő interjúk mellett Sanyi a megyei Munkaügyi Központ Humán Szakszolgálatán működő Foglalkozási és Információs Tanácsadó szolgáltatását is igénybe vette. A felnőttképzésben gondolkodó fiatalember számára elsősorban az érdeklődés mélyebb megismerése, illetve a munkakörök ismeretének bővítése lett a cél. Kísérő tanácsadás Ez a helyi munkaügyi kirendeltségen való regisztráció esetén jött létre; az esetgazda és az ügyintéző munkakapcsolata segítette a gördülékeny ügyintézést. Polgári szolgálat A diagnóziskészítés során nem várt fejlemények módosították az elkép­ ze­léseket: sorkatonai szolgálat letöltésére kapott behívót az ügyfél. A 77

KID Kézikönyv

hivatalosan előírt kötelesség társadalmi hozzáállását tökéletesen tükrözte a fiatal személyes elgondolása, miszerint polgári szolgálattal szeretné kiváltani a katonaság kötelékét. A Munkaügyi Központ illetékesével történő ügyintézést követően az eset­gazda segítségével sikerült elintézni azt, hogy a helyi kórházban egészség­ügyi területen kelljen feladatot ellátnia (konkrétan betegszállítóként dolgozott 9 hónapon keresztül). Ebben az időszakban az ügyfél a szabadidő hasznos eltöltését megcélzó programokon – idő­ beosztá­sától függően – vett részt. A szolgálat letöltését követően a munka ott folytatódott, ahol közel egy évvel ezelőtt abbamaradt. A fiatal szak­ képzésbe kapcsolódását csak egy kicsivel erősebb szándék jellemezte, mint a munkavállalást. Alapvetően pénzre lett volna szüksége, kevés energiabefektetéssel. Ez volt a kiindulópontja a tényleges munkának. Szakmai képzés Az elkövetkező hetek, hónapok az egyéni pályaorientáció és a személyiség jellem­zőinek alaposabb összekapcsolódását, a motiváció kialakítását ölelték fel. Az egyéni foglalkozások során a környezet, a barátok hatása nyilvánvalóvá vált, ezáltal az érdeklődés labilis volt és különböző érdekek mentén mozgott. Ennek következtében például a fiatal és barátja beirat­koz­tak egy ingyenes alapfokú számítógép-kezelő tanfolyamra a REMEK szervezésében, ami rövid ideig tartott, és érdeklődése is ebbe az irányba terelte; az ügyfél hobbiszinten ismerte, kezelte a számítógépet. Ennek ellenére a pályaválasztás feladata még továbbra is aktuális volt, mivel a szellemi munkához szükséges számítógépkezelési, illetve -üzemeltetési ismeretekre ez a képzés nem terjedt ki, ilyen irányú munkakörök betöltéséhez nem volt elegendő. Pályaorientációs tréning Az esetkezelés arra a megoldásra jutott, hogy külső szakember, szolgáltatás segítségét vegye igénybe. A Munkaügyi Központ évente több alkalommal indít ún. pályaorientációs tréninget azon regisztrált munka­ nélküliek számára, akik felnőttkorukban szeretnének szakmát tanulni, esetleg pályát kényszerülnek módosítani. Számukra szakemberek vezetésével önismeret, képességfelmérés, szakma- és pályaismeret történik. Meg­ ismerve a felnőttképzés rendszerét, lehető­ségeit, Sanyi már könnyebben tudott dönteni. A tréning végén pályaterv született, mely a fuvarozást és a szállítmányozást megcélozva a tehergépkocsi-vezető, valamint a belföldi árufuvarozó képzéseket jelölte meg – a közeljövőben induló képzési listát figyelembe véve. A Pályaérdeklődési kérdőív eredményeként a védelmi szolgálat, az ügynöki munka és a technikai munka, illetve a szolgáltatások mutattak nála közepes érdeklődést, a többi pályaterület viszont még kevésbé érdekelte. Mivel a fiatal rendelkezett jogosítvánnyal, a hivatal kritériumainak megfelelt. 78

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

Gyakorlati hely nyújtása A pályaorientációs tréning keretében kétszer két hetes gyakorlati időben konkrét tevékenység segíti a választást. Ez a lehetőség – az együttműködés feltételeinek megvalósulását követően – tulajdonképpen egy belépőt jelent a választott képzésbe, támogatással. Sanyi így jobban megismerte a számára valamilyen oknál fogva vonzó munkaköröket, szakmákat. Masszőr és fuvarozó vállalkozásoknál töltötte a gyakorlati időt. Megtapasztalta a munkavállalással járó kötelezettségeket, a szolgáltatóipar vevőorientáltságát, személyes korlátait a vendégek fogadásával, kommunikációjával kapcsolatban. Munkáltató felkutatása A konkrét képzésre való jelentkezés ügyintézésének folyamatában derült ki, hogy a képzés munkáltatói ígérvényhez van kötve, melyet a munkaerőpiaci változások diktáltak. A feladat tehát a potenciális munkáltatók felkeresése, megkeresése lett. A kb. egy hónapig tartó keresés eredménytelenül zárult, minden fuvarozó cég, vállalkozás – a kereslet hiányára hivatkozva – elutasította a képzést követő foglalkoztatást. A pályaterv így nem valósult meg. Pályaterv-korrekció Az ügyintézővel és a képzési osztály vezetőjével történő egyeztetés eredményeként Sanyi másik képzésre jelentkezhetett. A jól sikerült képességfelmérő tesztek és az eset­gazda véleménye az ügyfélről ezt a lehetőséget pozitív irányba mozdították. A választott képzés a meglévő kínálat és az érdeklődés találkozására épült, így a bizton­sági őr szakma megszerzése lett a cél. A legközelebb induló, támogatott képzést sikeresen elvégezte. A Pályaérdeklődési kérdőív eredményeként a védelmi szolgálat, az ügynöki munka és a technikai munka, valamint a szolgáltatások mutattak nála közepes érdeklődést, a többi pályaterület viszont még kevésbé érdekelte. III. Összegzés, a pályaterv megvalósulása: Sanyi viszonylag hosszú ideig volt a program aktív ügyfele, a körülmények, történések így alakították. Az esetgazdával való közös munka tulajdonképpen kiterjedt a személyiségfejlesztés szinte minden területére: a pályaválasztástól és a pályaorientációtól indulva a munkaerőpiacon való megjelenésig. Egy éretlen személyiségjegyeket hordozó, a változásokat, döntéseket kevéssé felvállaló fiatalembernek kellett megküzdenie saját magával, a társadalmi normákkal és a munkáltatók elvárásaival. A viselkedésre, toleranciára, felelősség­vállalásra fókuszáló szabadidős programok többségén részt vett, új kapcsolatokra, barátságokra tett szert. Túltengő 79

KID Kézikönyv

önbizalma a csoportos együttlétek során a helyére került. Ebben a folyamatban az esetgazda mentorálása, támogatása mellett figyelemre méltó volt a helyi Munkaügyi Kirendeltség hozzáállása, a programmal való együttműködése. A másfél év alatt Sanyi igénybe vette a hivatalon belül működő Foglalkozási és Információs Tanácsadó szolgáltatásait, a Polgári Szolgálat intézményét, a Pályaorientációs tréningen, illetve a támogatott képzésben való részvétel lehetőségét. Mindezt a program és a hivatal ügyintézői, munkatársai közt fennálló folyamatos, személyes, telefonos kapcsolattartás és a jó együttműködés kísérte. Az esetvezetés sikere érdekében az ügyféllel körülbelül 55 alkalommal, 75 munkaóra keretében folyt a szakmai munka.

80

Személyiségében éretlen I. A Kid-ügyfél bemutatása Bevonás Zsuzsa 24 évesen került kapcsolatba az egyesülettel a helyi Munkaügyi Központ Kirendeltségén keresztül. A fiatal a Munkaügyi Központ Kirendeltségén dolgozó ügyintéző tanácsára kereste fel az egyesületet. Az első személyes találkozás alkalmával kiderült, segítségre van szüksége ahhoz, hogy megfelelő módon tudja elkezdeni önálló életét. Motivációja, hogy egy közösség tagja legyen, rendkívül erős volt, de jövőjére vonatkozó kialakult elképzelése, célja nem volt. Iskolai pályafutás Az ügyfél pályaválasztása során – édesanyja tanácsára – az ABC eladói képzés mellett döntött, ami esetében nem volt reális választás. Családi háttér Zsuzsa édesanyja társfüggő személy, aki hosszú évek óta él szenvedélybeteg társa mellett. Így egyikük sem volt képes megfelelő módon gondoskodni a tanulásban akadályozott lányról. Készségek, képességek szintje, kompetenciák Zsuzsáról is elmondható, hogy a tudatos életvezetés teljes hiányában élte mindenapjait, párkapcsolatra vágyott, kiépítette azt, de tudatos nőként nem volt képes benne helytállni. Sikertelen párkapcsolatait nem kudarcként élte meg. A bárhová, bárkihez való tartozás motiválta leginkább, még akkor is, ha így akár saját testi épségét vagy egészségét is veszélybe sodorta. Előnyben részesítette azokat a kapcsolatokat, melyeket inkább a szabadosság, mintsem a harmónia és kölcsönösség jellemzett. A fiatal KID-programba lépésekor megtörtént kompetenciáinak felmérése, pszichológiai vizsgálata, mely szerint egészségi állapota és személyes higiénéje megfelelő volt. Feladattudata jó, de nagyon hamar elfáradt. Vontatott tempóban dolgozott, tartós figyelme szűk terjedelmű volt, hiányzott a figyelem megosztására való képessége, ezért gondolata megtapadt egy, számára fontos részletnél. Gondolkodása következetlen volt, hiányzott belőle az előzetes tájékozódási szakasz. Zsuzsa olvasási, írási és matematikai készségei az általános iskola harmadik osztályának megfelelő szinten voltak. A szövegértés is jelentős problémát okozott neki. Munkatapasztalat Zsuzsa munkatapasztalattal nem rendelkező, pályakezdő fiatalként regisztrált a Munkaügyi Központ adatbázisában. 81

KID Kézikönyv

II. A Gondozási-Fejlesztési Terv tartalma: Az egyéni fejlesztési tervben rendkívül fontos célként jelent meg Zsuzsa éretlen személyiségének fejlesztése és sikertelen pályaválasztásának korrigálása. Az ügyfél 18 hónapig volt a programban, ahol egyéni és csoportos formában is dolgoztak vele a szakemberek. Pályaorientációs tréning (3 nap, csoportos munkaforma), Ez arra irányult, hogy a fiatal megérezze, a pályaválasztás belső kényszer kell legyen, és a sikeres döntés érdekében ő teheti a legtöbbet. Emellett a csoport tagjaival is megismerkedett, akik kezdetben rendkívül nyitottak voltak vele szemben. Tetszett kortársainak Zsuzsa nyílt közeledése és az a korlátok nélküli életképe, melyben ő – a látszat ellenére – nem érezte biztonságban magát. A társai később megtapasztalták ennek a vonzónak tűnő életformának néhány árnyoldalát is, hiszen Zsuzsa a fejlesztés ezen szakaszában volt kénytelen megszakítani terhességét. Ennek az élménynek a hatására a csoportban addig betöltött „ikon szerepe” megváltozott, de társai nem fordultak el tőle. Kulcsképesség-fejlesztő foglalkozás (heti 2 alkalommal 10 hónapon át, csoportos és egyéni formában) Az ügyfél elsajátította azokat a kompetenciákat, melyek ismerete és készségszintű alkalmazása elengedhetetlen a sikeres életvezetéshez. Munkatapasztalat nyújtása (heti 2 nap, 4 órában, 6 hónapon át) Ez a programelem hatással volt a későbbi csoportos pályaorientációs tréning eredményességére is, hiszen az ügyfél számára eddig ismeretlen munkakörökkel, munkáltatókkal ismerkedhetett meg. A gazdaság folyamatos átalakulása miatt változnak a szakmák tartalmai: egyes szakképesítések néhány év alatt elavultak lesznek, mások ez idő alatt „megszületnek”. A munkatapasztalat-szerzés és a pályaorientációs tréning során az ügyfél segítséget kapott ahhoz, hogy ebben a változó világban képességeihez mérten el tudjon igazodni. Álláskeresési technikák foglalkozás Zsuzsa elsajátította az önéletrajz, a motivációs és kísérő levelek elkészítéséhez szükséges ismereteket. Megismerkedett az állásinterjú fogalmával, és szerepjáték alkalmazásával kipróbálhatta azt. Ez a fajta munkaforma tetszett neki leginkább, ebben igazán ki tudott bontakozni. A játék, a vágyott élethelyzetek megjelenítése – éretlen személyiségéből adódóan – közel állt hozzá, de közben formálta is azt.

82

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

Egyéni beszélgetés Zsuzsa lehetőséget kapott arra, hogy egyéni beszélgetések alkalmával (igénye szerint hetente) tanácsadóval és pszichológussal is megbeszélje a vele történt eseményeket, feldolgozza azokat az impulzusokat, melyek mindennapi élete során érték. Szabadidős klubok További fontos feladat volt megtanítani az ügyfelet a szabadidő hasznos és tartalmas eltöltésének módjaira. A céltalan kóborlás helyett szabadidős klubba invitáltuk Zsuzsát, ahol megtanulhatta a számítógép kezelésének alapjait, és addig nem ismert filmeket nézhetett meg a többi résztvevővel együtt. III. Összegzés, a pályaterv megvalósulása: Minden egyes fejlesztő foglalkozás alkalmával – és a négyszemközti beszélgetéseken – az ügyfél kommunikációs készsége is fejlődött: szókincse bővült, és megtanulta helyesen alkalmazni a nonverbális kifejezési módokat. Az egyéni fejlesztési tervben megfogalmazott célkitűzések – az ügyfél éretlen személyiségének fejlesztése és pályaválasztásának korrigálása – teljesültek. Nagymértékben hozzájárult ehhez Zsuzsa személyes, napi kapcsolata mentorával. A pályaorientáció sikeres volt, hiszen ez a segítő tevékenység Zsuzsa egész személyiségére irányult. Felkeltette benne az érdeklődést, motivációját erősítette arra vonatkozóan, hogy tudatos életet éljen, és a társas kapcsolataiban való alkalmazkodáshoz szükséges jellemvonásokat is alakította. Az ügyfél a programból kilépve önmaga fogalmazta meg szüleinek velük szemben támasztott igényeit. Azt, hogy a gondoskodás és nevelés milyen formáját szeretné megkapni tőlük. Az első lépéseket is megtette ahhoz, hogy az általa választott úton – a foglalkoztatásban való elhelyezkedés érdekében – el tudjon indulni. Egy papír-írószereket gyártó és forgalmazó cégnél csomagoló munkakör betöltésére jelentkezett, melyet sikeresen el is nyert, megkezdve ezzel tudatos, önálló, felnőtt életét.

83

KID Kézikönyv

Az esetek integrált és komplex vonatkozásainak összefoglalása 1. Egészségügyi problémával rendelkező: A fejlesztő folyamatban átlagon felüli együttműködés valósult meg. Ennek hatékonysága megmutatkozik – a fiatal fejlesztése érdekében – a középiskolákkal kialakított jelzőrendszer működésében is. Az ügyfélre fordított idő kiemelkedően magas volt, valamint sikerként könyvelhető el az, hogy az esetgazda képes volt motivációját pályaterve megvalósítása érdekében másfél évig fenntartani. A pályaorientációs tréning és a pályaválasztási tanácsadás eredményeként – a képességek és az érdeklődés megerősítésével – nem engedték el a korábbi szakma­­választást. 2. Alacsony iskolai végzettséggel rendelkező: Az eset eredményessége abban nyilvánul meg, hogy a fiatal a program segítéségével – az 5–8. osztály elvégzésével – megszerezte általános iskolai végzettségét, és szakmai képzésen is részt vett. A fejlesztés során kiemelt szerepet játszott a kísérő tanácsadás és a kistelepülésen való folyamatos jelenlét módszere, melyek támogatták az ügyfél programban tartását, a bizalom kialakítását és fenntartását. A fiatal immobilitására reagálva a program hosszú keresési folyamat eredményeképpen bevonta a vizsgáztatási engedéllyel rendelkező Kiss Árpád Általános Iskolát. Ez a lépés elengedhetetlen volt munkaerőpiaci reintegrációjához. 3. Sajátos nevelési igényű: A fejlesztés során a legnagyobb hangsúlyt a gyógypedagógiai foglalkozások kapták. Ez egyrészt jelzi azt, hogy a kívánt hatás elérése és stabilizálása hosszú idő terméke, másrészt pedig a leginkább problémaspecifikus elemnek szükséges kiemelt szerepűnek lennie. A fiatal kudarcai miatt teljesen elutasítja a rendszerszerű oktatást, így a szakemberek a folyamatot az ő igényeire és szükségleteire építették, és elhagyták az intézményes oktatást szimbolizáló elemeket. Ez a tapasztalat változtathatja meg a fiatal sztereotípiáit, és keltheti fel a bizalmat újra a tanulás iránt. Az esetgazda a fejlesztő folyamat során a fiatal legstabilabban meglévő, jó kommunikációs és kapcsolatteremtő készségére épített a sok csoportos foglalkozás választásakor.

84

A program sajátosságait bemutató10 kiemelt jelentőségű csoport individuális jellemzői

4. Szociális hátránnyal élő: A folyamat során nagyobb hangsúly helyeződött a szocializációra és a közösségi fejlesztő munkára. A módszeren keresztül az esetgazda célja új minta, kortárs referenciaközeg nyújtása volt, mely támogatni kívánta a fiatal személyiségének fejlődését. Az ügyfél speciális anyagi problémáinak megoldása elengedhetetlen volt ahhoz, hogy részt tudjon venni a folyamatban, nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is megfelelő állapotban, azaz érdemi fejlesztést lehessen rajta végrehajtani. 5. Hátrányos helyzetű településen élő: A hátrányos helyzetű településen élő fiatalok fejlesztése nem oldható meg helyben, így tervezni kell az útiköltség folyamatos finanszírozását, rugalmasan kell kezelni a fejlesztés időbeosztását. Fontos a helyi támogató közeg a fiatal segítése érdekében. A fiatalokkal foglalkozó szakembernek figyelembe kell vennie azt is, hogy több időráfordítást igényel az ügyfél bevonása és az aktivitás fenntartása. Az információtól elzárt kistelepüléseken a bevonás egyik kulcseleme az utcai szociális munka, ami személyes kontaktust tesz lehetővé. 6. Munkatapasztalattal nem rendelkező: A program több lépcsőben hajtotta végre a fiatal fejlesztését. Intenzív személyiség- és képességfejlesztés után engedte ki védett munkahelyre, és aztán kerülhetett a nyílt munkaerőpiacra. A védett munkahely befogadó, elnéző közegében az ügyfél nyugodt körülmények között megszilárdíthatta az intenzív fejlesztő folyamat során meg­tanultakat, tapasztaltakat. Ezzel együtt megoldási lehetőséget jelentett korábban jelentkező beilleszkedési, alkalmazkodási és együttműködési problémáira. Kiemelendő továbbá az, hogy a munkatapasztalat-szerzésre irányuló időszak 6 hónapig tartott. 7. Kulcsképesség-fejlesztést igénylő: A bentlakásos kulcsképesség-fejlesztő tábor – kiemelve a fiatalt megszokott, problémával terhes környezetéből – biztosította a legintenzívebb ingert számára. Ezáltal a foglalkozásokon kívüli szabadidő is szerves részévé vált a támogató folyamatnak. Így erősebben fókuszált meglévő kapcsolatépítési, együttműködési és alkalmazkodási problémáinak megoldására. Az esetkezelés kulcsfontosságú pontját adta a helyi munkáltatókkal kiépített jó kapcsolat, melynek köszönhetően a fiatal végzettségének

85

KID Kézikönyv

megfelelő munkakörben, védett közegben tudott elhelyezkedni.

munkahelynek

számító

befogadó

8. Információval nem rendelkező: A fejlesztés leginkább problémaspecifikus eleme a kísérő tanácsadás, mely során nem csupán a megfelelő információt adták át a fiatalnak, hanem megtapasztalta, hogyan, honnan, milyen módon lehet azokat önállóan beszerezni, feldolgozni, felhasználni. Magánéleti nehézségeiből adódó személyiségi problémái miatt előbb egyénileg foglalkozott az ügyféllel az esetgazda, és csak később integrálódott csoportba. Ez indokolta a nagyobb számú egyéni módszer alkalmazását. A fiatal fejlesztési folyamata átlagon felüli számú együttműködésen keresztül való­sult meg, melyből kiemelhető a kisebbségi önkormányzat szerepe a bevonás­ban. 9. Sikertelen pályaválasztó: A fiatal a programban huzamosabb időt töltött (25 hónap). Ennek köszönhetően a személyiségfejlesztés kiterjedt minden területre: pálya­ orientációra, munkatapasztalat-szerzésre és kulcsképességek fejlesztésére. Az ügyfelet differenciálatlan érdeklődés jellemezte. Ezért folyamatos csoportos és egyéni fejlesztés mentén, munkatapasztalat megélésén keresztül igyekeztek eljuttatni ahhoz, hogy képes legyen egyéni döntést hozni. A fiatal támogatása érdekében a Munkaügyi Kirendeltség aktív partner volt. 10. Személyiségében éretlen: Az éretlen, erősen befolyásolható és kapcsolatfüggő személyiség fejlesztésére nem elegendő a kortárscsoport visszajelző, korrigáló szerepe. Szükség van a pszichológus szakmai tudására, tapasztalatára, kompetens, konkrét vissza­jelzésére. A program elsősorban a fiatal munkaerőpiaci érettségének, önállóságának kialakítását tűzte ki célul. A magánélet mellett leginkább ebben a dimenzióban érhető tetten a változás. A társadalmi, munkaerőpiaci integrációt megelőzően az ügyfélnek kisebb csoportokban van lehetősége erősödni, megismerni önmagát és kifejleszteni, stabilizálni készségeit.

86

ÚJ MEGOLDÁSOK

ÚJ MEGOLDÁSOK Az itt bemutatott tizenhárom megoldás közös jellemzője az, hogy sikeresen kerültek alkalmazásra a komplex, integrált, differenciált programban. A megoldások egy-egy eleme más környezetben – például iskolában vagy a szabadidő eltöltésében – már ismertek voltak, de az adott csoportra és az adott célra ezen program keretében került kipróbálásra. Az ebbe a fejezetbe összegyűjtött „elemi projektek”, alprojektek, megoldások leírásakor fontos volt számunkra az eredmények megőrzése, és bíztunk abban, hogy ötleteink más projektekben is hasznosíthatóak lesznek. Ezért egységes szerkezetben írtuk le tapasztalatainkat. Az előkészítés során vált számunka világossá, hogy képesek vagyunk megfogalmazni egy-egy megoldás algoritmusát, vagyis az alprojekt módszertani felépítését. Megoldásainkat hét elemre bontottuk, amelyekben objektív körülményeket is feltűntetünk. Így az időtartamot és a résztvevők létszámát tekintve minden megoldásunk meghatározott célcsoportra irányult, és emellett meghatároztuk az alkalmazott eljárások célját is. Ötödik elemként a módszer tartalmát és struktúráját írtuk le, amelyhez szorosan kapcsolódott a megvalósítás várható eredményének és hatásának elemzése. A bemutatást (VII. pont) ismét egy objektív szempont zárja, a személyi és tárgyi feltételek felsorolása. Ezt abban a reményben dolgoztuk ki, hogy mi magunk és más felhasználók is képesek megismételni az eljárásokat.

87

KID Kézikönyv

Cékla ”KID”-újság I. A módszer időtartama: Folyamatos a program ideje alatt, heti 1-2 alkalom, alkalmanként 2 óra. II. Résztvevők létszáma: 5­–10 fő. III. A módszer célcsoportja: 16–25 éves, alacsony iskolai végzettségű (maximum 11 osztállyal, de szakmával nem rendelkező), iskolából lemorzsolódott, munkanélküli fiatalok, akik szívesen végeznek önkéntes munkát. IV. A módszer célja: A fiatalok önkifejezésének fejlesztése, szemléletük bővülése, illetve érdeklődésük felkeltése képességeik megismerése céljából. A résztvevők hangot adhatnak saját véleményüknek, ami motiválóan hat felelősségvállalásuk erősítésére. A fiatalok közösségi életéről, példaképeiről, a munka és a tanulás során megélt örömökről, nehézségekről információk és tapasztalatok megjelenítése – „magukról maguknak” versekben, interjúkban, novellákban, képekben – kortársaiknak. A fiatalok munkába, képzésbe, illetve közösségbe helyezkedéséhez szükséges kreativitása és képességei fejlődjenek, önbizalmuk erősödjön (például kapcsolatépítés, tervezés, szervezés és irányítás, együttműködés, kommunikáció, stílus, alkalmazkodóképesség, szabálykövetés stb.). Tájékoztatás és nyilvánosság biztosítása a fiatalok látásmódja szerint közös munkáinkról, programjainkról, munkatársainkról. A gyűjtő-feltáró és kutatómunka erősítése. A kommunikáció fejlesztése írásban és szóban. V. A módszer tartalma és struktúrája: A KidNet.hu elnevezésű komplex programban a szabadidő tartalmas eltöltésének fontos csoportja az újságíró klub, melynek célja a „CÉKLA” újság megjelentetése. A klub feladata, hogy az érdeklődő fiatalok – főleg az újságírás iránt érdeklődők – motivációját, „bevonódását” megerősítse, ezzel is erősítve elköteleződésüket a komplex program felé. A klub hatékonyságát a közös munka öröme és a projektmódszer alapján működő foglalkozások növelik. A szolgáltatás vezetője a szabadidős klub irányítását, szervezését vállaló önkéntesek bevonását, munkájának segítését végzi. Az önkéntesek feladata a klub megszervezésével kapcsolatos tevékenységek elvégzése, (például a cikkek megíráshoz a 88

ÚJ MEGOLDÁSOK

klubtagok felkérése, interjúk készítése, verseket író, publikálást vállaló fiatalok felkérése, megkeresése stb.) visszajelzés a szolgáltatás vezetője felé az eredményekről az újság megjelentetéséhez. A szolgáltatás altevékenységei: Önkéntesek toborzása: • Az újságírás iránt érdeklődő KidNet.hu programban jelenleg vagy korábban résztvevő fiatalok bevonása • Kapcsolatfelvétel más hasonló tevékenységű civil szervezettel • Tájékoztatás Klubtagok felkészítése: • Munkatervkészítés (feladatok megfogalmazása, egyeztetése, felelős felkérése, tervezés segítése) • Ismeretátadás – felkészítés (interjúalanyok megkeresése, felkérése, publikál­ható anyagok gyűjtése) • Mentori tevékenység: a klubtagok szakmai támogatása „Szerkesztői műhely”: • A havonta megjelenő CÉKLA „KID”-újság szerkesztésére szánt anyagok ismertetése • Feladatok felosztása (adatok, interjúk, publikációk rögzítése, nyelvhelyesség ellenőrzése, szerkesztése) • Határidők egyeztetése Újság sokszorosítása: • A nyomtatás menete • Terjesztés • Visszajelzések fogadása A Cékla újság szerkesztésekor a strukturált csoportfoglalkozás során alkalmazott alábbi elemet használtuk fel: • Irányított beszélgetés • Interjú • Brainstorming • Tanítva tanulás • Kooperatív projektmódszer • Gyűjtés • Témacentrikus ismeretfeldolgozás • Saját élményalapú szabad interakciók • Strukturált gyakorlatok • Egyéni munka 89

KID Kézikönyv

VI. A módszer megvalósításának várható eredményei és hatásai: • A programhoz kapcsolódó munkavállaláshoz szükséges képességeket fejlesztő kreatív foglalkozások kínálatának bővülése. • Az újságírásban, a szerkesztésben, az interjú készítésében résztvevő fiatalok képességeinek fejlődése. • Az önkéntes munkában újságírásban szerzett tapasztalatok. • Tájékoztatás, információk átadása, publikációk megjelenése. VII. A módszer megvalósításának személyi és tárgyi feltételei: 1. Személyi feltételek: Humán felsőfokú végzettségű csoportvezető, aki az alábbiak szerint jellemezhető: • Jó szervező, problémamegoldó, kapcsolatteremtő • Kommunikációjában nyitott, objektív • Kreatív és ötletgazdag • Pontosságával, precizitásával mintát ad másoknak • Empatikus 2. Tárgyi feltételek: A program feltétele volt a tárgyi feltételek biztosítása: • Technikai berendezések: számítógép, fénymásoló, szkenner, fűzőgép, tűzőgép, lamináló, fényképezőgép, diktafon • Szerkesztő szoftver • Helyiség

90

ÚJ MEGOLDÁSOK

Kihelyezett regisztráció I. A módszer időtartama: A kihelyezett regisztráció időtartalma ügyfelenként maximum 30 perc. Ha több fiatal nyilvántartásba vétele történik meg a kihelyezett helyszínen, akkor számolni kell azzal, hogy ott is várakozniuk kell. II. Résztvevők létszáma: 15–20 fő fiatal, akik nyilvántartásba kívánják magukat vetetni az illetékes munkaügyi kirendeltségen. III. A módszer célcsoportja: Fiatalok, aki szeretnének a munkaerőpiacra (re)integrálódni. Egyéni tervükben szakmai végzettség megszerzése szerepel, vagy munkába szeretnének állni, és ehhez igénybe kívánják venni a Munkaügyi Központ által nyújtott támogatást. IV. A módszer célja: A kihelyezett regisztráció célja az, hogy a fiatal által ismert közegben a hivatalos ügyintézést megismerje és megtanulja, pozitív élményeit erősítése, szocializálását támogassa, valamint az ügyfélben és az ügyintézőben kialakult előítéleteket csökkentse. A kihelyezett regisztráció előnye, hogy az ügyfél lakóhelyén, biztonságos környezetben kerül kapcsolatba hivatalos személlyel. A későbbiekben pedig kísérő tanácsadás keretében lakóhelyétől távol, az illetékes kirendeltségen folytatódjon az ügyintézés, majd a fejlesztés során önállóvá váljon a fiatal ügyei intézésében. V. A módszer tartalma és struktúrája: A kistelepülésen felkutatott fiatalok munkaerőpiaci reintegrációját gátolja az, hogy nem fejezték be általános iskolai tanulmányaikat. Ügyeiket nem tudják önállóan intézni. Időstruktúrájuk felborult, kommunikációs szintjük alacsony, a hivatalok nem veszik figyelembe élethelyzeti sajátosságaikat. Komplex esetkezelésre van szükségük életvezetési készségeik megerősítésében. Első lépésként lényeges egyeztetni a kirendeltség vezetőjével és munkatársával a nyilvántartásba vételhez szükséges hivatalos iratokról (személyi igazolvány, lakcímkártya – bejelentett ideiglenes vagy állandó lakcím, bizonyítvány). Fontos a személyes kapcsolat kialakítása a település koordinátora és a szolgáltatásban résztvevő munkaügyi kirendeltség munkatársa között. Törekedni kell arra, hogy az ügyintéző bevonja a tanácsadót a szolgáltatásba, és kellő módon informálja őt a későbbiekben is. 91

KID Kézikönyv

A fiatalok jellemzően nem rendelkeznek a hivatalos iratokkal. A tanácsadó (a település koordinátora) – kísérő tanácsadás keretében – a fiatallal közösen szerzi be a szükséges iratokat. Szükséges a munkaügyi kirendeltséggel és a helyszínt biztosító helyi család­segítő szolgálattal/önkormányzattal a regisztráció időpontjáról történő egyeztetés, a helyszíni regisztráció technikai feltételeinek biztosítása. A tanácsadó tisztázza a fiatallal azt, hogy ebben a helyzetben mi fog történni, mi a célja a helyszíni regisztrációnak, mire kell figyelnie a további lépéseket illetően, illetve hogyan kell kommunikálnia az ügyintézővel. A tanácsadó feladata, hogy a regisztráció napján a fiatal megjelenjen. Kísérő tanácsadás keretében a regisztrációt megelőző napokban és – amennyiben szükséges – a megvalósítás napján az időpont megerősítése céljából a település koordinátora kimegy személyesen a fiatalhoz. Fontos, hogy az ügyintéző bevonja a tanácsadót az ügyféllel folytatott beszélgetésbe, hogy az aktívan jelen lehessen a regisztráció folyamatában. A tanácsadó feladata a megfelelő kommunikáció biztosítása az ügyintéző és a fiatal között. Fontos tisztázni, hogy a fiatalnak mikor kell legközelebb megjelennie a kirendeltségen, milyen iratokat kell még pótolnia. A kirendeltség regisztráló munkatársa és az ügyfél pozitív élményei ezáltal erősödnek. VI. A módszer megvalósításának várható eredményei és hatásai: • A kirendeltség rugalmassága nő, együttműködik non-profit szervezetekkel a szolgáltatások kihelyezésében. • A fiatal előítélete csökken a hivatali renddel szemben. • A fiatal szocializációja erősödik, kulcskompetenciái fejlődnek. • Ezzel a szolgáltatással megfordul a hagyományos intézményes viszony. VII. A módszer megvalósításának személyi és tárgyi feltételei: 1. Személyi feltételek: A kihelyezett regisztrációban együtt kell működni a munkaügyi kirendeltséggel, a tanácsadónak megfelelő információval kell rendelkeznie a regisztrációhoz szükséges iratokról, jogi háttérről, feltételekről. Célszerű, ha a település koordinátora bevon a szolgáltatásba más kollégákat is, akik a szolgáltatás technikai megvalósításban segítenek. A szolgáltatásban aktívan részt vesz a kirendeltség munkatársa. Amennyiben van lehetőség rá, a kirendeltségen dolgozó tanácsadó valósítsa meg a kihelyezett regisztrációt.

92

ÚJ MEGOLDÁSOK

2. Tárgyi feltételek: A tanácsadónak megfelelő információkkal kell rendelkeznie a nyilvántartásba vételhez szükséges iratokkal kapcsolatban, és ismernie kell az ügymenetet. Komplex tudással kell rendelkeznie, hogy a fiatalt is helyes információkkal lássa el. A kihelyezett regisztrációhoz szükséges tárgyi feltételekhez sorolható az ügyintézői szoba, ahol fénymásoló is rendelkezésre áll, valamint a várakozóhely biztosítása. Tapasztalat alapján célszerű több tanácsadónak a szolgáltatás helyszínén lennie annak érdekében, hogy az ügyintéző mellet is segítsenek, és a kint várakozó fiatalok se legyenek magukra hagyva.

93

KID Kézikönyv

Utcai szociális munka I. A módszer időtartama: Szezonálisan végezhető tevékenység: az év május–szeptember közötti időszakában, általában 16.00–21.00 óra között. A módszer más célcsoportok esetében (például hajléktalanok, prostituáltak stb.) egész évben alkalmazható. A tevékenység csak a projekt célcsoportját érintette. II. Résztvevők létszáma: Változó, a kapcsolatfelvétel sikerességétől függ. III. A módszer célcsoportja: KID-program esetében specifikusak a kallódó, iskolarendszerből lemorzsolódott, 16–25 éves munkanélküli fiatalok. Általánosságban pedig a szociális ellátással és segítéssel foglalkozó intézmények, intézményrendszerek hatáskörén kívül maradtak, azokból kiesők/felderítetlenek/ ellátatlan, a hatósági beavatkozással, ellátással szemben bizonytalan, rászorult egyének, csoportok (például droghasználók, alkoholproblémával küszködők, hajléktalanok, csavargó fiatalok, prostituáltak, homoszexuálisok stb.).4 (Utóbbiból látszik, hogy célcsoportja szélesebb, mint amit jelen program megcéloz, hiszen magába foglal minden ellátatlan, a hatósági beavatkozással, ellátással szemben bizonytalan, rászorult egyént, csoportot.) IV. A módszer célja: Az utcai munka legfontosabb célja az Utcai Szociális Segítők Egyesületének (USZSE) meghatározása alapján a felderítés és a felkutatás. Az utcai munka az intézményes formákkal ellentétben nem vár arra, hogy a fiatal találjon rá, hanem ő kívánja felderíteni, feltérképezni, megszólítani ügyfeleit. Ezzel megfordul a hagyományos intézményes viszony. V. A módszer tartalma és struktúrája: 1. Az utcai szociális munka fogalma: Az utcai szociális munka az utcára kivitt önálló, szakmai, szociális szolgáltatás a felderítetlen, ellátatlan egyének, csoportok részére. 2. A módszer alkalmazásának lépései: a) Felderítés, feltérképezés, utcai szociális térkép készítése: A fiatalok csoportjainak zárt világába nem könnyű a bejutás egy külső személy számára, főleg akkor, ha egy intézmény képviselőjeként kísérli meg azt. Az első lépés azoknak a helyeknek a feltérképezése, ahol a fiatalok 4 Az Utcai Szociális Segítők Egyesületének a definíciója alapján, melyet a Népjóléti Minisztérium normaként fogadott el az 1997. évi pályázatában.

94

ÚJ MEGOLDÁSOK

találkoznak, idejüket töltik, vagy nagy valószínűséggel előfordulhatnak: játéktermek, kocsmák, foci-, kosárpályák, terek, padok, plázák stb. A feltérképezés céljai: • A csoportok gyülekezési helyének felmérése: Ennek szisztematikusan kell történnie, egyrészt azért, hogy ne maradjon ki terület a felmérésből, másrészt – a szociális munkásokat kímélendő – ne járják be feleslegesen ugyanazt a területet. • Ismerkedés a helyszínnel: „Szoktatni kell” a terepet, vagyis az utcai munkások csak egészen kis időt tölthetnek az adott csoport felségterületének közelében. • A csoport stílusa, a szerepek tisztán látása: A lehető legkisebb feltűnéssel kell megfigyelni a társaságot, annak létszámát, korösszetételét, öltözködési stílusát, ami sokat elárul a csoportról, a benne zajló kommunikációt (a helyzetből adódóan nonverbálisat), ami utalhat a szerepekre a csoporton belül. • A kulcsemberek megismerése: Érdemes megfigyelni, hogy az adott csoportban ki viszi a szót, kire figyelnek leginkább, a leendő kapcsolatfelvételnél érdemes hozzá fordulni, így könnyebben válhat legitimmé a szociális munkás a csoport szemében, nagyobb az esély a sikeres kapcsolatfelvételre. • A csoporttagok problémáinak felmérése: A közeli boltban a munkatársak „véletlenül” összefuthatnak a tagokkal, belehallgathatnak beszélgetéseikbe, vagy leülhetnek kockapókerezni a közelükben lévő padra; megpróbálhatják felmérni, hogy milyen a viszonyuk a közeli lakóközösséggel. • A kapcsolatfelvétel, megszólítás előkészítése: Egyre sűrűbbé kell tenni a látogatásokat, és érdemes egyre közelebb merészkedni a csoportokhoz. A csoporttagok lassan megszokják a külső szakemberek jelenlétét, ideális esetben már ismerősként tekintenek rájuk. b) Utcai szociális térkép készítése: A terepfelmérés alatt fel kell jegyezni a csoportok tartózkodási helyeit, és ezt térképen megjelölni. Az utcai szociális térkép készítésének szempontjai a Periféria Füzetek XI. évfolyam 2003/1-2. száma alapján a következők: • a célcsoport földrajzi elhelyezkedésének, mozgásterének felvázolása • a felderített egyének, csoportok jellemzői • a célcsoport által igénybe vehető szolgáltatások, igénybevételi feltételek c) Kapcsolatfelvétel (megszólítás, szórólapok osztása): A kapcsolatfelvételt megkönnyíti, ha szórólapok osztásával történik a beszélgetés kezdeményezése. Néhány fontos szabályt kell betartani a kapcsolat­felvétel fázisában: 95

KID Kézikönyv

• Törekedni kell arra, hogy a megszólítás soha ne legyen leszólítás, hiszen nem reklám­emberekről van szó, csupán egy lehetőséget szeretnének felkínálni az ügyfelek számára. Éppen ezért nem tanácsos olyan fiatalokat megállítani, akik láthatóan igyekeznek valamerre, vagy egyszerűen csak sétálnak. Olyan fiatalokra kell koncentrálni, akiket már „feltérképeztek”, és láthatóan a célcsoportba tartozó korosztályt képviselik. • Érdemes folyamatosan figyelni a csoportban zajló metakommunikációt. • Az ügyfeleknek világosan érthető információkat kell kapniuk, ugyanakkor teret kell biztosítani kérdéseiknek. Ezek lehetnek provokatívak is. Legcélszerűbb a humoros részét megfogni a kellemetlenkedő megjegyzéseknek: „az utcán az Ő vendégei vagyunk.” • A szakemberek ne ígérjenek előre, és ne szembesítsék a fiatalt a realitással, ha téves elképzelései vannak. Ne várják, hogy a KID-ügyfél bármit is megígérjen, inkább az a cél, hogy elgondolkozzon a dolgon. Várható szituációk: A legrövidebb interakció az, amikor érzékelik, a csoport zár, nem kívánja beengedni a szociális munkást. Ekkor a szórólap kézbeadása biztosít néhány mondatnyi időt, a program legfőbb paramétereit kell közvetíteni, majd el kell köszönni. Ha némi érdeklődést vélnek felfedezni, de a csoportból senki nem akar megszólalni – ez elég gyakori –, kérdezhetik a fiatalokat magukról, ami beindíthatja a beszélgetést, és hasznos információkhoz juthatnak a tagokról. Itt érdemes olyan dolgokról beszélgetni, ami érdekli a fiatalokat, azon kívül a program szempontjából is meghatározó. Ilyenek lehetnek a fiatalok szabadidős, közösségi tevékenységei, az ezzel kapcsolatos szükségletek, problémáik, iskolai életük, vagy a munkavállalás, az ezzel kapcsolatos elképzeléseik, szorongásaik. Kerülni kell a zárt kérdéseket, végig kell hallgatni a fiatalokat – hiszen a szociális munkás megy hozzájuk kérdezősködni – akkor is, ha válaszaik provokatívak, támadó jellegűek, vagy irreális elképzelésekről árulkodnak. Utcai munka – közösségi munka: A program előrehaladtával egyre több fiatal érkezett – lépett be – a programba. Lassan felmerült az igény a srácokban és a program­ személyzetben is, hogy valamilyen kötetlenebb formában is találkoz­hat­ nának egymással. Az igényre történő reagálásként indultak az éjszakai sport­rendezvények.

96

ÚJ MEGOLDÁSOK

VI. A módszer megvalósításának várható eredményei és hatásai: A legfontosabb eredmény az, hogy jelentős létszámú fiatal bevonására került sor a módszer alkalmazásával. Ebből a módszerből alakult ki és kapcsolódott a „kortárs bevonás”, amikor a fiatalok egymásnak ajánlották a programot. A módszer lehetővé tette olyan fiatalok elérését is, akik az intézményrendszerek látóterén kívül estek, tehát akiket a szokásos partnerszervezetek (munkaügyi központok, családsegítők stb.) segítségével nem lehetett volna megtalálni, és segítő szolgáltatásokhoz juttatni. Ennek az eredménye az lett, hogy nem a „könnyebb esetek” (tehát például a regisztrált munkanélküli fiatalok) jutottak elsősorban segítséghez a programon keresztül, hanem a legrászorultabb – az átlagosnál több gondoskodást, időt igénylő, a devianciák és a kriminalitás felé haladó – fiatalok. Ez igen nagy értéke a programnak. A kallódó fiatalok utcai csoportjai „kulcsembereinek” bevonásával a csapattagok felé közvetített normák megváltoztak, a társadalom számára elfogadható szabályok követése lett a példa ezekben a kisközösségekben. VII. A módszer megvalósításának személyi és tárgyi feltételei: Szociális végzettséggel rendelkező, vagy ezen a területen már hallgatói jogviszonnyal rendelkező szakemberek. A módszer alkalmazói alapelvként határozták meg, hogy egyedül az utcai munkás nem közlekedhet; lehetőleg két fiú, vagy egy fiú és egy lány alkosson egy párt, akik fiatal (a célcsoporthoz korban közel álló), de ugyanakkor tapasztalt szakemberek legyenek. 4 fő szociális munkás vagy hallgató (az igények és források szerinti létszámú szociális szakember). Megjegyzés: Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium – Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézete 2003-ban elkészítette az utcai szociális munkás képzéshez szükséges Utcai Szociális Munkás és Gondozó képzés Központi Oktatási Tervezetét. (Az anyag az Interneten hozzáférhető.)

97

KID Kézikönyv

Éjszakai sport I. A módszer időtartama: A projekt teljes ideje alatt, péntekenként 19 órától hajnalig. II. Résztvevők létszáma: Alkalmanként 5–25 fő. III. A módszer célja: Irányított, ellenőrzött keretek között tartalmas szabadidő eltöltése lehetőségének biztosítása a projekt résztvevői és azok barátai számára (16 év felett). Kulcsképességek fejlesztése, az önbizalom és az énképp erősítése, információnyújtás. IV. A módszer tartalma és struktúrája: Régebben volt Pécsett éjszakai pingpong, és ennek mintájára élesztették fel ezt a szabadidős tevékenységet a projekt keretein belül utcai szociális munkásként dolgozó egyetemisták. Egy tornateremben Pécsett, illetve Szigetváron a Viga­dó­ban várták a fiatalokat minden pénteken este 19 órától. Az utcai szociális munkások és a résztvevők közösen hozták meg a részvétel szabályait: nem lehetett alkoholt, drogot fogyasztani, sem a foglalkozás előtt, sem közben, ügyelni kellett mások testi épségére, a játékok szabályai mindenki számára kötelezőek voltak, a helyiségben vigyázni kellett a tárgyak, a bútorok, a játékok épségére, ügyeltek a tisztaságra, a foglalkozás után együtt kitakarítottak stb. A fiatalok maguk választották meg, milyen tevékenységet szeretnének folytatni: kosárlabda, csocsó, asztalitenisz, társasjátékok, kártya, sakk, léghoki állt a rendelkezésükre. Több tevékenységet párhuzamosan végezhettek. Általában biztosítottunk a résztvevők számára teát, zsíros kenyeret, csokit. Gyakran elmentek ezekre az éjszakai sportokra a pécsi Indit Közalapítvány drogprevenciós munkatársai, és velük is sokat beszélgettek a résztvevők. Ezek a beszélgetések a fiatalok érdeklődése szerinti spontán, vagy a szakemberek által irányított, tematikus beszélgetések voltak. Az éjszakai sport lehetőséget adott a sportolás mellett kulcsképességek fejlesztésére is: együttműködés, alkalmazkodás, konfliktuskezelés, önérvényesítés, kitartás, a másság kezelése, kommunikáció stb. Voltak a projektbe bevont fiatalok, akik mint kortárs segítők dolgozhattak az utcai szociális munkások mellett. Lehetőség volt egyéb információk nyújtására is: a projekt szolgáltatásaival kapcsolatban, egyéb munkaerőpiaci ismeretek – oktatással, képzéssel, 98

ÚJ MEGOLDÁSOK

felnőttképzéssel, külföldi munkavállalással kapcsolatos reális információk –, egészségmegőrzés, biztonságos szex témaköre stb. A résztvevők maguk szerveztek bajnokságokat egy idő után, amelyeket kiterjesztettek egy-egy alkalommal teljes egynapos kertvárosi bajnoksággá, melyre serlegeket, érmeket biztosítottunk. V. A módszer megvalósításának várható eredményei és hatásai: Nagyon erős motivációs és prevenciós hatással bírt az itt folyó élményt adó, sport-, közösségi, szociális és ismeretterjesztő munka, hiszen nem csak a projekt résztvevői, hanem iskolába járó fiatalok és igazi csellengők is részt vettek a programon. Nagyon erős hatással voltak egymásra a fiatalok, hiszen látták egymás nehézségeit, sikereit, reálisabban mérték fel saját helyzetüket. Reális, valós ismereteket szereztek széles körben, fejlődtek kulcsképességeik, nőtt a toleranciájuk, kialakult a keret- és szabálytartó készségük, valamint mintát kaptak a szabadidő tartalmas eltöltésére szerhasználat és alkohol fogyasztása nélkül. VI. A módszer megvalósításának személyi és tárgyi feltételei: 1. Személyi feltételek: Projektünkben 2 fő szociális munkás képzésben tanuló egyetemista fiatal vett részt minden alkalommal a projekt elején. Amikor a projekt résztvevői között volt olyan fiatal, aki beléphetett kortárs segítőnek, és abban a szerepében megbízhatóan működött, akkor ő dolgozott egy szociális munkással. Az volt a tapasztalat, hogy a fiatalok részéről minimum 5–6 fő kellett ahhoz, hogy tartalmas legyen a foglalkozás. 2. Tárgyi feltételek: Sporteszközök (kosárlabda, csocsó, asztalitenisz, társasjátékok, kártya, sakk, léghoki felszerelés) és alkalmas közösségi helység.

99

KID Kézikönyv

Egyéni tanácsadás I. A módszer időtartama: 2–5 alkalom, egy-egy alkalom 1–1,5 óra. II. Résztvevők létszáma: 1 fő tanácskérő. III. A módszer célcsoportja: Az egyéni tanácsadást bárki igénybe veheti, aki pályafutásában, karrierjében elakadt, nem tudja milyen munkát, képzést szeretne, hogyan érje azt el, vagy aki szakmát, pályát kényszerül választani, valamilyen döntés előtt áll. IV. A módszer célja: Az egyéni tanácsadás középpontjában állhat a munka, illetve a pálya kiválasztása. A folyamat a tanácskérő és a tanácsadó közötti információáramlás. A tanácskérő problémájából kiindulva a tanácsadó segíti őt problémája tisztázásában, megoldásában. A tanácsadás mindig egy megállapodással zárul, amely a tanácskérő problémájára adott válasz: ez lehet döntéshozatal, cselekvési terv, várakozó álláspont. A beszélgetés konkrétan a munka, illetve a pályaválasztási célról, valamint az ehhez kapcsolódó útról szól. A kilépés szempontjából elengedhetetlen, hogy az ügyfél olyan „helyre” lépjen ki, amelyet ő választ, és amelyhez környezete is támogatást adhat. A célt a tanácskérő választja, határozza meg, így jó eséllyel meg is valósítja azt. V. A módszer tartalma és struktúrája: Egy tanácsadási folyamat 2–5 alkalom. Az ügyféllel a kereteket előre tisztázzuk. Igyekezzünk nyugodt, biztonságot sugárzó környezetet kialakítani. A tanácskérőt megnyugtatjuk, hogy a beszélgetés köztünk marad. (Néhány szülő esetleg szeretné tudni, hogy hol tartunk a folyamatban. Ilyen esetekben a fiatalokat megkérjük, beszéljék meg szüleikkel a történteket, vagy ha szeretnék, a tanács­kérő beszél a szülőkkel. A tanácskérővel ilyenkor egyeztetünk a szülőknek mondott tartalomról.) A folyamat során törekszünk arra, hogy ne fordítsuk a szülőkkel, a családdal szembe a fiatalt; ez nem vezet eredményre, mivel ezek a fiatalok még függnek szüleiktől, családjuktól, és a támogató környezetben könnyebb megvalósítani a célokat. A tanácsadásnak 4 jól elkülönülő szakasza van: 1. Megismerés: A megismerés szakaszában az ügyfelet megkérjük, beszéljen önmagáról. Az objektív elemeket (például kora, neme) figyelembe véve, a szubjektív 100

ÚJ MEGOLDÁSOK

elemekre (például mi az, amiben jó, mit szeret csinálni) alapozva kialakítunk egy problémadefiníciót, amely a tanácsadás alapja lesz (összesen 13 különböző kódolású problémadefiníció létezik). 2. Tisztázás: A tisztázás során tovább haladunk a személyiségjellemzők megismerésében (érdeklődés, képesség, munkamód, értékek) kérdéskörhöz kapcsolódó isme­retekkel, érzésekkel és a problémadefinícióra adott alternatívákkal. Elő­fordul, hogy ebben a szakaszban (és esetleg a következőben is) az ügyfél fontos információt mond, amely még nem hangzott el. Ez megváltoztatja a probléma­definíciót: ilyenkor vissza kell térni a folyamatban a definíció újrafogalmazásához. 3. Elemzés: Az ügyfél által hozott realitáselemeket a tanácsadó által felkutatott információk alapján (munkaerőpiaci, oktatatás adta lehetőségek, pályaismeret) össze kell kapcsolni az előzőekben megfogalmazott tervekkel. A tanácsadónak naprakész, pontos, az adott térségre, településre vonatkozó információval kell rendelkeznie. A szintézis szakaszában a problémadefinícióra adunk hipotetikus válaszokat, figyelembe véve az ügyfél önmagáról elfogadott képét és a realitásokat. Itt időt kell hagynunk a tanácskérőnek arra, hogy átgondolja magában, megbeszélje környezetével a hipotéziseket. 4. Megállapodás: Az együttműködés által létrejött megállapodás az a szakasz, ahová a tanácsadási folyamat során eljutottunk. A problémadefiníció tartalmától és a tanácsadás típusától (10 típusa lehet) függően ez lehet egy cselekvési terv, várakozó álláspont, jelentkezés vagy döntéshozatal. A tanácsadás tartalma a tanácsadás jellegétől függ (például pályaorientáció). Lényeges pontja a folyamatnak, hogy csak olyan személyiségjellemzőkkel foglalkozunk, amelyeket a tanácskérő elfogad magáról, mert ha mélyebbre szeretnénk ásni, akkor az már nem tartozik a tanácsadó kompetenciájába, illetve a tanácskérő nem fog tudni mit kezdeni az új információval. Előfordulhat, hogy a tanácskérő az önmaga által mondottaktól eltérő információt közöl; ilyenkor ezt tisztázni kell. A tanácsadónak figyelembe kell venni az adott életkorra jellemző adottságokat is (például kortárs csoport befolyása, azért választanak egy szakmát, mert a barát[nő] is azt választotta stb.). Ha ezt nem tesszük, az ügyfél a megállapodást nem biztos, hogy tartani tudja (eltávolodnak egymástól, és a tanulás nem lesz olyan érdekes).

101

KID Kézikönyv

VI. A módszer megvalósulásának várható eredményei és hatásai: Az ügyfélnek az igényinek megfelelő céljai lesznek, és a célokhoz vezető lépcsői, amelyeket vele együtt fogalmaztunk meg. Így mindezt magáénak érzi, és jó eséllyel meg is fogja valósítani. Összefoglalva: a tanácsadás során csak és kizárólag azt használjuk fel, amit az ügyfél elfogad magáról, így a folyamat során az ügyfél határozza meg céljait, részt vesz a probléma megoldásában, a magáénak érzett kitűzött célt pedig megvalósítja. VII. A módszer megvalósulásának személyi és tárgyi feltételei: 1. Személyi feltételek: 1 fő tanácsadó végzettségű szakember. 2. Tárgyi feltételek: A tanácsadás fő eszköze a beszélgetés. A megfelelő légkör megteremtéséhez egy szoba, két szék, számítógéppel támogatott tanácsadás esetén egy számítógép, az önértékelő eljárás programjai, esetleg egy nyomtató szükséges. Ha papír-ceruza formát használunk, akkor önértékelő eljárás és toll kell. Szükséges még a tanácsadó napló, amibe a megfelelő formában rögzítjük a folyamatot.

102

ÚJ MEGOLDÁSOK

Pályaorientáció mint a tanácsadás jellemző típusa I. A módszer időtartama: 2–5 alkalom, egy-egy alkalom 1–1,5 óra. II. Résztvevők létszáma: A tanácskérő és a tanácsadó beszélgetése, tehát 1 fő. III. A módszer célcsoportja: Fiatalok, akik szeretnék tudni azt, hogy milyen szakmát, pályát válasszanak. IV. A módszer célja: A szülőknek nehézséget okoz az, hogy a dinamikusan változó képzési és munkaerőpiacon eligazodjanak. Szakmák szűntek meg, avultak el, újak fejlődtek ki, a meglévők pedig rövid időn belül megújulnak. Az iskolarendszerben folyamatos változások nyomon követése nehézkes és bonyolult. V. A módszer tartalma és struktúrája: A pályaorientáció az egyéni tanácsadás egyik típusa. A pályaorientáció célja, hogy előkészítse az egyén pálya- és munkaválasztását. Ez a komplex folyamat nem egyszeri esemény az ember életében. Az egyéni képességek, az érdeklődés, az érték, a munkamód megismerésén alapuló önismeret a pályák, foglalkozások alapos megismerése által, és hogy a kitűzött pályacélt hogyan tudja valaki elérni. A tanácsadó megfelelő mennyiségű és minőségű információval rendelkezik, és az ügyfelet hozzá tudja segíteni ahhoz, hogy a szükséges információt megfelelő formában megkapja, és ezt fel is tudja használni a problémája megoldása érdekében. Mindez feltételezi azt, hogy nemcsak az ügyfél álmairól beszélgetünk, hanem reális pályatervet is készítünk, amely az ügyfél számára elfogadható és megvalósítható. A kistelepüléseken élő emberek még inkább érzik az információhiányt, illetve hogy az internet nyújtotta információtömeget nem tudják kezelni. Egyre fontosabb, hogy el tudjanak igazodni és megtalálják a megfelelő pályát, szakmát, munkát. A KID-program elvitte ezekre a településekre a pályaorientációt. A programban egyéni pályaorientációs tanácsadást alkalmaztunk, mivel a kistelepüléseken az emberek jól ismerik egymást, beszélnek egymásról, de nem szívesen beszéltek egymás előtt magukról, helyzetükről, érzéseikről, terveikről. Az egyéni tanácsadás erőforrásigényes, de a megfelelő differenciálás célravezető. A célcsoport különféle társadalmi rétegű, anyagi helyzetű és személyiségű személyből állt össze. Az egyéni pályaorientációs tanácsadással differenciáltan tudtunk velük 103

KID Kézikönyv

foglalkozni, személyre szabottá vált a szolgáltatás. A csoportos tanácsadás kockázata az, hogy nem nyílnak meg a résztvevők kellő mértékben, ezzel pedig lényeges információk vesznek el. Nem lesz pontos, az egyén számára megfelelően kidolgozott pályaterv, így nem tudja végrehajtani tervét, ezzel pedig újabb kudarcot generálhatunk. A KID fiataljainak jelentős része sorozatos negatív élmények után kerül a programba, ezért fontos, hogy átgondolt, jól felépített pályatervvel lépjenek ki a pályaorientációs folyamatból, ezzel megkönnyítve a további munkát is (például az utógondozás során is bent maradnak a projektben). A pályaorientáció folyamata általában egy 2–5 alkalomból álló beszélgetés, amely végén megszületik a pályaterv. Ebben a projektben ez nem volt megvalósítható, ezért kellett „testre szabni”. A fiataloknak sem magukról, sem tágabb környezetükről nem volt ismeretük (például ha esti képzést választ, nem biztos, hogy hazajut, mert nincs busz vagy vonat). Az önismeret szerves része a folyamatnak, ezért megfelelő mennyiségű időt kell hagyni arra, hogy néhány biztos pontot tudjunk meghatározni a fiatal érdeklődésében, képességeiben, munkamódjában. Az ügyfelek sokszor nem tudnak magukról mit megfogalmazni. Érdemes olyan tevékenységekből kiindulni, amelyeket szeretnek végezni, legyen ez bármi is (például szabadidő, hobbi). A beszélgetés folyamán meg kell erősíteni az ügyfeleket, ha pozitív dolgot tapasztalunk, hallunk tőlük, mert csekély az önbizalmuk. Az első találkozások sokszor azon a településen történtek, ahol éltek. A megismerés szakasza is több találkozásból állt, fokozatosan nyíltak meg az ügyfelek tanácsadó előtt. Központi tényező volt az, hogy a tanácsadó elnyerje bizalmukat. A tisztázás szakaszában használhatók önismereti kérdőívek, amelyek az érdeklődésre, a képességekre, a munkamódra és az értékre vonat­ koz­hatnak. Ezekben az esetekben azonban nem voltak használhatóak, mert a tanácskérők nagyon távolinak érezték az ezekben használt mondatokat, helyzeteket. A tanács­adó inkább az élethelyzetükhöz kapcsol­ható szituációkon keresztül segített önismeretük kiteljesedésében, megismerésében. Ebben a szakaszban meg­próbálta behívni az ügyfelet az irodába, hogy szokja az utazást, fizikálisan is megtapasztalja a távolságokat, megismerje környezetét, egyre magabiztosabb legyen, és a társadalom mindennapi életébe integrálódjon. Úti célja pontosan meg­határozott volt: előre megbeszélték, hogy hová kell menni, mi fog ott történni, ki fogja várni, és hogyan jut haza, illetve az útiköltséghez szükséges pénzt megkapta, sokszor előre. Biztonságot adott az ügyfeleknek az, hogy egy olyan emberrel találkoznak, akit már saját környezetükben megismertek. Egyfajta szocializáció valósult meg. Sok ügyfél pályaválasztása a felnőtt 104

ÚJ MEGOLDÁSOK

korra tolódott ki (sokszor a KID keretében indított felzárkóztató képzés után tanultak szakmát). A tisztázás szakaszában történt meg a realitás és a pályaálom közötti út megtalálása. Számba kellett vennünk a lehetséges iskolákat, tanfolyamokat, anyagi lehetőségeket, a munkaerőpiaci helyzetet és a családi hozzáállást. Ezek az információk már az előzőekben előkerültek, ezután már az összehangolásuk a lényeges. A tanácsadó fontos feladata, hogy minden alternatív oktatási módot ismerjen, feltárja, hogy az iskolarendszeren kívül milyen más oktatási formák léteznek. Elengedhetetlen pontja ez a folyamatnak, ugyanis a KID-es fiatalok többsége nem szeretne visszaülni az iskolapadba, hagyományos keretek között tanulni. Egyrészt már többször sikertelenül nekifutottak ennek, másrészt a lehető legrövidebb idő alatt szeretnének eredményt elérni, majd a munkaerőpiacra lépni. A folyamat a problémadefiníció alapján (ami a tanácsadás során változhat, mert az ügyfelek gyakran problémájukat sem tudják pontosan megfogalmazni) megfogalmazott pályatervvel zárul (szintézis). Fontos, hogy 3–4 alternatívát is felkínáljunk a tanácskérőnek, amik közül mérlegelés alapján választhat. Minden alternatíva előnyét és nehézségeit is számba kell venni. Ennél a pontnál érdemes hazaküldeni a fiatalt, hogy gondolja végig választását, beszélje meg azt a családdal. Eleve olyan alternatívákat ajánlunk, amik nem kerülnek élesen szembe a család véleményével, és a fiatal igényeinek is megfelel. Olyan pályatervet kell kidolgozni, ami kitekintést ad hosszú távra is, tehát a munkaerőpiacon megtalálja a helyét az ügyfél. A módszer eszköze a beszélgetés, hatékony kiegészítése lehet a kísérő tanácsadás. Az ügyfél igényeihez igazodunk, sem többet, sem kevesebbet nem adhatunk neki. A beszélgetés folyamán az az ideális, ha helyzetbe hozzuk az ügyfelelet, és magától, magáról beszél. A tanácsadónak nem szabad az ügyfél helyett megfogalmazni gondolatait (összefoglalni, konfrontáltatni az ügyfél által mondottakat, érzelmeit visszatükrözni stb.). Engedni kell az ügyfelet olyan döntés meghozatalában is, amivel nem értünk egyet, abban az esetben, ha minden információt átbeszéltünk, ami a döntés következménye lehet. Az ügyfelek anyagi helyzete jelentősen befolyásolta a KID-program kialakítását és a pályaorientációs tanácsadást is. Például abban az esetben, ha az ügyfélnek nincs pénze bejönni az irodába, két lehetőség van a probléma megoldására: az egyik, hogy mi megyünk a településre, ahol él, a másik, hogy útiköltségre adunk pénzt. Természetesen ez a pályaorientáció végeredményét is befolyásolni fogja. Az átlagosnál erősebb szerepe lesz az anyagi terhek átbeszélésének és olyan képzések felkutatásának, amelyek ingyenesek, vagy csekély összegű, vállalható 105

KID Kézikönyv

beruházást jelentenek. A program tervezésekor érdemes korrepetálásokra, képzésekre anyagi erőforrásokat biztosítani. Összefoglalva: a pályaorientáció egy önismereten alapuló, munkaerőpiaci és képzési lehetőségeket számba vevő folyamat, melynek eszköze az ügyfél igényei szerinti beszélgetés. A folyamat eltarthat akár 10–15 alkalommal is, mivel folyamatosan bővül az ügyfél önismerete, és egyre pontosabban tudja kifejezni magát. Egy-egy alkalom 30–90 perc, attól függően, hogy éppen milyen lelkiállapotban van a tanácskérő. Differenciáltan, személyre szabottan végeztük ezt a szolgáltatást, az ügyfél igényei szerint haladtunk. VI. A módszer megvalósításának várható eredményei és hatásai: A KID-ügyfél pályaérettsége fejlődik, a következő életszakaszba való átlépést megelőző döntés minősége erősödik. Önismerete mélyül, pályaismerete bővül. VII. A módszer megvalósításának személyi és tárgyi feltételei: 1. Személyi feltételek: 1 fő andragógus vagy emberi erőforrás tanácsadó (meg kell nézni, melyik egyetemen oktatnak tanácsadást; például Gödöllő). 2. Tárgyi feltételek: A megfelelő légkör megteremtéséhez egy szoba, két szék, számítógéppel támogatott tanácsadás esetén egy számítógép, az önértékelő eljárás programjai szükségesek. Ha papír-ceruza formát használunk, akkor önértékelő eljárás és toll kell. Szükséges még a tanácsadó napló, amibe a megfelelő formában rögzítjük a folyamatot.

106

ÚJ MEGOLDÁSOK

Kísérő tanácsadás I. A módszer időtartama: Változó, találkozás fél órától két óráig. II. Résztvevők létszáma: 1 fő. III. A módszer célcsoportja: Aluliskolázott, munkanélküli fiatalok. IV. A foglalkozások célja: • Szocializáció támogatása (az ügyfél elsajátítsa a hivatalos ügyek intézésének alapvető módszereit). • A pályaválasztáshoz és a munkavállaláshoz szükséges hivatalos dokumentumok beszerzése. • Információnyújtás a tanácsadás témaköreiben. • Elősegíti a hosszabb fejlesztő foglalkozásokba történő bekapcsolódást (kulcs­képességek, álláskeresési technikák). V. A módszer tartalma és struktúrája: 1. A tanácsadás fontos jellemzője, hogy a fiatalok adottságaihoz igazodjon: Nem zárt térben, egy asztal mellett ülve, hanem mozgás közben, más – szintén a fejlesztés témakörébe vágó – cselekvéshez kapcsoltan történik. Fontos előny, hogy nincs egy mesterséges helyzetbe, környezetbe „kényszerítve” a tanácsadáson résztvevő ügyfél; ez erősíti a módszer hatékonyságát, eredményességét. Fontos a „csinálva tanulás” elvének érvényesülése: így jobban rögzülnek az információk, mintha egy hagyományos tanácsadó helyzetben kapná meg a résztvevő azokat. Mivel a séta célját a tanácsadó és tanácskérő közösen döntik el – általában a fiatal érdeklődéséhez, igényeihez igazodva –, így erősebb a motivációs háttere a tanácsadásnak és a hozzá kapcsolódó tevékenységeknek. Sok spontán elemet tartalmaz, az adott szituációban rejlő lehetőségeket kreatívan használja ki. 2. Példák: • Séta közben többféle szakma megtekinthető, és beszélgetésbe elegyedve a munkavállalókkal – bolti eladóval, autójavító műhely szerelőivel stb. – hiteles információ szerezhető az adott munkakörökről. 107

KID Kézikönyv

• A könyvesboltba betérve megtekinthetők a továbbtanulással kapcsolatos kiadványok, jelentkezési lapok. • A piacon élelmiszervásárlás közben a mezőgazdasági növények terme­ lésé­ről és az ehhez a területhez kapcsolódó szakmákról – hús­fel­ dolgozás­ról, hentes szakmáról stb. – kaphatunk információkat. • A Tesco felé haladva betérhetünk és kérhetünk jelentkezési lapot, vagy meg­tekinthetjük a szolgálati bejáratnál kifüggesztett állásinformációs táblákat stb. Fontos annak a megtanítása, hogy az utcán járva-kelve hogyan juthatunk tudatosan információkhoz. 3. A kísérő tanácsadás keretében alkalmazott eljárások: • Célzott beszélgetés • Szemléltetés • Szocializálás gyakorlati tevékenységek közben • Spontán helyzetek kreatív felhasználása VI. A módszer megvalósulásának várható eredményei és hatásai: • A fiatal önismerete fejlődik, információkat szerez a különböző szakmákról, és az előbbi kettő mentén kialakul saját pályaképe. • Megtörténik a továbbtanuláshoz, az álláskereséshez és a megélhetéshez szükséges dokumentumok beszerzése. VII. A módszer megvalósításának személyi és tárgyi feltételei: Humán felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember (30/2000. alapján)

108

ÚJ MEGOLDÁSOK

ÉRTED – „Komplex Nyári Program” I. A módszer időtartama: 8 nap/7 éjszaka. II. Résztvevők létszáma: 8–15 fő. III. A módszer célcsoportja: 16–25 éves, alacsony iskolai végzettségű, munkanélküli fiatalok. IV. A módszer célja: • A résztvevők motivációjának erősítése az együttműködés sikerének érdekében. • A tanuláshoz és a munkavállaláshoz szükséges kulcsképességek fejlesztése. • Közösségépítés és -fejlesztés. • Az alkalmazkodó- és a problémamegoldó-képesség fejlesztése. • A szabadidő hasznos eltöltésére széleskörű lehetőségek biztosítása. V. A módszer tartalma és struktúrája: Az ÉRTED – „Komplex Nyári Program” elnevezésű fejlesztő hét a KIDtípusú szolgáltatási projekt részét képezi. Feladata, hogy a programba belépő 16–25 év közötti fiatalok személyiségfejlődése olyan szintet érjen el, mely az együttműködést jelentősen megkönnyíti. Az együtt töltött hét során a közösséggé válás mellett fontos az, hogy a projektmegvalósító személyzet tagjai és a fiatalok között olyan kölcsönös bizalom alakuljon ki, hogy személyes problémájukkal bátran fordulhassanak tanácsadóikhoz. Az ÉRTED elnevezésű hét térítésmentes a résztvevők számára, csakúgy, mint a komplex program egyéb szolgáltatásai. A hét programja: A tábor kezdetekor valamennyi résztvevőről elkészül az egyéni fejlesztési terv, melyben rögzítik a mentorok a fiatalok belépési kompetenciáját, és meghatározzák az egyén jövőre vonatkozó célkitűzéseit. A 8 nap alatt élményalapú tréningek segítségével fejlesztik a szakemberek a résztvevők motiváltságát és kulcsképességeiket. A tapasztalás útján való tanulás eredményessége miatt alkalmazzák ezt a munkaformát a trénerek a feladatok során, melyek a következő nagyobb témakörökhöz kapcsolódnak: 1. nap – Közösség- és csapatépítés: A különböző sportok – kispályás labdarúgás, pingpong, tollaslabda és lábtenisz – kipróbálása során erősödik a csoport tagjaiban a közösségi 109

KID Kézikönyv

szellem. Megismerik egymást egy kötetlenebb környezetben is, és azok a résztvevők is pozitív megerősítést kapnak társaiktól, akik eddig a háttérbe szorultak. 2. nap: – Együttműködés 3. nap: – „MÁS-ság” és előítélet: Az adott csoportra kidolgozott tematika szerint, a személyes élmények feldolgozásán keresztül „érzékenyítik” a trénerek a résztvevőket a témával kapcsolatban. 4. nap: – Konfliktuskezelés, problémamegoldás, önfegyelem 5., 6. és 7. nap: – Álláskeresés: A 3 napos tréning során a projektbe bevont fiatalok megismerik az álláskeresés különböző formáit, lehetőségeit. Megtanulnak önéletrajzot, motivációs- és kísérőlevelet írni. A trénerek felkészítik őket a személyes interjúkra, meghallgatásokra, és megosztják a fiatalokkal azokat a tapasztalataikat, melyek a munkahely megtartásához szükségesek. 8. nap: – Tanulásmódszertan: A tanulástechnikai tréning során a fiatalok segítséget kapnak ahhoz, hogy az új ismeretanyagok feldolgozásának módja a leghatékonyabb legyen. A tábor ideje alatt folyamatosan fejlesztik a szakemberek a résztvevők kommunikációs képességét. Ez a kompetencia az élet minden területén, valamennyi élethelyzetben megjelenik, akár verbális, akár nonverbális formában, éppen ezért fontos és könnyedén beépíthető a fent felsorolt témakörök tematikájába. A tréningeken való részvétel mellett kiemelt fontosságú a közös élmények feldolgozása, a szabadidő tartalmas és hasznos eltöltése. Fontos, hogy a résztvevők megtapasztalják, személyiségük fejlődésének elengedhetetlen feltétele saját kultúrájuk megismerése, környezetük ápolása, szabadidejük hasznos eltöltése. Ennek érdekében több szabadidős tevékenység lehetőségét kínálják a szakemberek a résztvevők számára: Kézműves foglalkozások: A népművészet bemutatása mellett a különböző szakmák megismerése is hangsúlyt kap. Az elkészített tárgyak eszmei értéke jelentős mértékben múlja felül a rá fordított kiadásokat. Túrák szervezése: A környezetvédelem, a védett növények és állatok, természeti értékeink meg­ismerése a célja ennek a programelemnek. A személyes tapasztalatok 110

ÚJ MEGOLDÁSOK

feldolgozása mellett előadás meghallgatására is lehetőséget biztosítanak a mentorok a Mátra tájvédelmének témájában. A foglalkozások keretében alkalmazott módszerek: • egyéni és csapatsportok • szerepjáték • strukturált feladatok • irányított beszélgetés • szituációs feladatok • feladatlapok • tanácsadás • témacentrikus ismeretfeldolgozás • tapasztalatcsere VI. A módszer megvalósításának várható eredményei és hatásai: • A résztvevők többségének az eddig ismeretlen „táborélmény” egy pozitív, megismételni kívánt tapasztalattá válik. A „táborlakók” bizalmukba fogadják a program munkatársait, azokat, akikkel közös élményeik vannak. Ez jelentősen megkönnyíti a következő időszakra tervezett közös munkát. • A fiatalok különböző, számukra eddig ismeretlen formáit ismerik meg a szabadidő hasznos eltöltésének. Kialakulnak olyan kortárs csoportok, melyek tagjai azonos értékrend szerint élnek. A résztvevők életvezetéshez, tanuláshoz és nem utolsósorban munkavállaláshoz szükséges kulcskompetenciái fejlődnek. • A szakemberek átfogóbb képet kapnak a programrésztvevőkről. Mindezek – teljesülésüknek feltételezése mellett – a tábor kezdetekor elkészített egyéni fejlesztési tervben foglaltak teljesülnek. VII. A módszer megvalósításának személyi és tárgyi feltételei: • 3 fő humán diplomás szakember • 2 fő csoportvezető • 1 fő környezetvédelmi szakember • Befogadó hely (önkormányzati vagy nonprofit)

111

KID Kézikönyv

Felzárkóztató képzés I. A módszer időtartama: Egy osztály elvégzése minimum 3 hónap (heti 15–20 óra). II. Résztvevők létszáma: Maximum 10–15 fő, a célcsoport végzettségétől függően. III. A módszer célcsoportja: Akik nem fejezték be az általános iskolát (minimum 4 osztályt végzettek) IV. A foglalkozások, szolgáltatások célja: A képzés lényege, hogy azok az iskolarendszerből kimaradt ügyfelek is be tudják fejezni az általános iskolát, akik nem tudnak és nem is akarnak visszatérni az iskolarendszerbe. Az ügyfelek azért végezték el mégis a 8 osztályt, hogy megpályázhassanak olyan állást, amely általános iskolai végzettséghez kötött, illetve szakmát tanulhassanak. A projekt célja az volt, hogy a leginkább rászorultakat kutassa fel és vonja be a projektbe. A projekt kezdetekor nem számítottunk ennyi emberre. Végeztünk előzetes felméréseket, de sok olyan egyén van, aki nem kerül a hivatalos szervek adatbázisába, így nem kaphattunk róla információt. V. A módszer tartalma és struktúrája: Az általános iskolák tanárai helyben tanították a diákokat, és egy-egy osztály elvégzése után következett a külsős szakemberek által lebonyolított vizsga minden tárgyból külön, de egy időpontban. Egy osztály elvégzése körülbelül 3 hónap volt. A diákok délután (esténként), heti 3 alkalommal, összesen 150 tanórán vettek részt. A képzésnél a helyi önkormányzatok és a családsegítő szolgálatok munkatársai segítettek a célcsoport felkutatásában, biztosították a helyszínt a képzéshez. Az adott községek viszonylag távol vannak egymástól és egy-egy várostól, nehézkes és drága a közlekedés. Gazdaságilag akkor a legkedvezőbb a felzárkóztató képzés lebonyolítása, ha helyben tudjuk lefolytatni. Az ügyfelek is szívesebben járnak olyan környezetbe, ami közel van otthonukhoz, ismerős számukra. A tanítási helyszínek a település iskolájában voltak, amit bérmentve kaptunk az iskoláktól és önkormányzatoktól. Tapasztalat: Az együttműködés komplexitása miatt időt és energiát kell szánni az előkészületekre. A képzés indítása, ellenőrzése, a célcsoport képzésben tartására, a vizsgáztatás szervezése erőforrás igényes. Az önkormányzatok segítőkészek voltak a várható eredmények miatt, olyannyira, hogy anyagilag a képzési- és vizsgadíjhoz is hozzájárultak. A környéken nem 112

ÚJ MEGOLDÁSOK

is találtunk más lehetőséget, hogy az ügyfelek elvégezzék az általános iskolát. Minden diáknak nagy kihívást jelentett, hogy újra iskolába jár. Az ismerős környezet (helyszín, tanárok, akik sokszor a gyerekeiket is tanították) csökkentette a stresszt, bár vizsgák előtt így is nagy volt az izgalom. Akinek nem sikerült a vizsgája, a következő időpontra jött, vagy elment Balassagyarmatra levizsgázni. A felkészülés külön korrepetálásokon zajlott, amit a projekt finanszírozott. Akik befejezték a 8 osztályt, a vizsga után elballagtak. Volt búcsúbeszéd, koccintás, kaptak tarisznyát, egy szál virágot, és készült csoportkép is. A ballagás egy jelképes lezárása volt a fejlesztő szakasznak, melynek során részesei lehettek mindannak, ami kimaradt eddigi életükből. Tudatosult bennük, hogy képesek tanulni, eredményeket elérni. Nőtt az önbizalmuk, helyre állt az önbecsülésük. A diákok eleinte nem szívesen jártak be az órákra, főleg a tavasz érkezésekor, szezonmunkák idején. Az település koordinátora ilyenkor körbejárta a telepet, és bekísérte őket a képzésre. A célcsoport képzésben tartásához praktikus részlet, hogy autóval könnyebb és gyorsabb bejárni a terepet (autó nélkül szinte lehetetlen). A lemorzsolódás minimális volt, a települési koordinátorok aktív munkájának köszönhetően. Fejlesztő folyamatba való illeszthetősége: A fejlesztő szakasz a felzárkóztató képzésbe vontaknál hosszúra nyúlik. Az egyéni igényfelmérését követően gyorsan kiderül, hogy ez a lépés elkerülhetetlen. Az 1–1,5 éves projektekbe csak azokat tudjuk bevonni, akiknek a 7–8. osztályuk hiányzik. Akiknek a végzettsége ennél alacsonyabb, ott az önkormányzat, illetve egyéb támogatók hozzájárulása szükséges. A 8 osztályt végzetteket, akik tanulni szeretnének, bevonjuk egy következő projektbe (már tudnak szakmát tanulni). Ha erre nincs lehetőség, a Munkaügyi Kirendeltséget kerestük fel képzési lehetőség reményében. A képzés keretében próbáltunk igényfelmérő, kommunikációs, pályaorientációs, álláskeresési technikákat, táncterápiás csoportokat beiktatni. Fel kellett őket készíteni az iskola elvégzése utáni időszakra. Ezzel időt is nyertünk, mert nem vártuk meg az egyik fejlesztő folyamat végét, hanem amint lehetett (a 8. osztály kezdetén) beépítettünk egy következőt, amire szükségük volt. VI. A módszer megvalósításának várható eredményei és hatásai: Közvetlen: Akik rendszeresen bejártak a képzésre, azok sikeresen le is vizsgáztak. A KID-fiatalok között volt, aki szakmát tanult (dajka, bolti eladó stb.), és volt, aki rögtön elhelyezkedett. Életútjukban továbbléphetnek. Fiatalok lévén 113

KID Kézikönyv

megrekedtek volna, és reményük sem lehetett volna a munkával történő megélhetésre. Kevesebben szorultak szociális segélyre, egyéb ellátásokra. Közvetett: Csatlakoztak a képzéshez idősebb családtagok is, akiknek szintén nem volt meg az általános iskolai végzettségük. A barátok, a családtagok, a szomszédok is tanultak, így támogató környezetben gördülékenyebb volt a tanulás. A képzésen részt vettek gyerekeinek hiányzása csökkent a település óvodájában, általános iskolájában. Nőtt a település iskolázottsági szintje. VII. A módszer megvalósításának személyi és tárgyi feltételei: 1. Személyi feltételek: Az adott osztály tárgyainak megfelelő tanárok alkalmazása, vizsgáztató tanárok, 1 fő mentor (a település koordinátora), aki végigkíséri a képzést, segít a diákoknak. 2. Tárgyi feltételek: Tanterem(ek), tankönyvek, füzetek, íróeszközök.

114

ÚJ MEGOLDÁSOK

„GRUND7” élményalapú komplex fejlesztő hét I. A módszer időtartama: 5 nap, naponta 8.00 –14.00 óra között. II. Résztvevők létszáma: 8–12 fő. III. A módszer célcsoportja: 16–25 éves, iskolából lemorzsolódott, alacsony iskolai végzettségű, munkanélküli, kallódó fiatalok. IV. A módszer célja: Az elsődleges cél a motiválás, a biztonságos légkör kialakítása, amelyben a fiatalok jobban megismerhetik egymást és a programban dolgozó munkatársakat. Tehát fontos cél a fiatalok bizalmának megnyerése: • közösségépítés, -fejlesztés • tanuláshoz, munkavállaláshoz szükséges kulcsképességek fejlesztése • alternatívák nyújtása a szabadidő hasznos eltöltésére • a deviáns magatartásformák visszaszorítása a célcsoport körében V. A módszer tartalma és struktúrája: A „Grund7” a „Grundsuli a Baranya Megyei Fiatalokért” elnevezésű program (KID-típusú komplex szolgáltatási projekt) egyik módszertani elemét képezi, „mini-projekt” a nagy projekten belül. Feladata, hogy a komplex programba belépő fiatalok motivációs bázisát növelje, erősítse azáltal, hogy a résztvevő fiatalok közösséggé formálódnak, a trénerek pedig – megismerve őket az 5 nap alatt – olyan személyekké válnak számukra, akikben meg lehet bízni, akiknek a tanácsát meg lehet fogadni, akikkel jó együtt dolgozni. A „Grund7” valamennyi programján térítésmentesen vesznek részt a fiatalok (ugyanúgy, mint a komplex program valamennyi egyéb szolgáltatásában). A tréning programja: A tréning időszak tartalmaz 4 nap tréningfoglalkozást és 1 nap kirándulást a közeli „kalandparkba”. A 4 napos tréning során szituációs játékok, tréning­feladatok és tesztek segítségével fejlesztik a szakemberek a résztvevők motiváltságát és kulcsképességeit. A feladatok a következő témák köré rendeződnek: 1. nap: Közösség- és csapatépítés 2. nap: Az együttműködés 3. nap: A „MÁS-ság” 115

KID Kézikönyv

4. nap: Konfliktuskezelés, problémamegoldás, önfegyelem gyakorlása, a hierarchiá­ban történő munka kipróbálása, a hierarchiában elfoglalt szerepek elfogadása A kommunikációs képesség – mint az élet számos területét átható és az előbbi témákhoz is kapcsolódó képesség fejlesztése – minden egyes nap szerepet kap a tematikában. A trénerek mindig az adott csoportra alakított tematikával dolgoznak. Az 5. napon a csoport a környéken, de legalábbis megközelíthető távol­ság­ban (Pécs és környéke stb.) található – extrém sportok és helyzetek kipró­bálásra alkalmas – kalandparkba látogat el, ahol például a következő sportokat, játékokat, kitartást, bátorságot próbára tevő helyzeteket próbálhatják ki a fiatalok: • erdei bob-pálya • zorb (felfújható gömb, amit a vállalkozó személlyel együtt legurítanak egy domboldalon) • kvad-pálya • kötélpálya, mely a fák lombkoronája között van kifeszítve • alagút • mászófal • pókháló-mászóka • paintball Az extrém sportok kipróbálása során erősödik a csoportban a közösségi szellem az összetartás révén, továbbá indirekt módon fejlődnek az egyéni képességek is, mint például a kitartás és az alkalmazkodás, a bátorság, a kreativitás, a problémamegoldó képesség stb. A résztvevők közül azok, akik szellemi képességeikkel a hétköznapok során nem tudnak társaik közül kitűnni, itt elismerésre (értve ezalatt saját önbecsülésük erősödését is) tehetnek szert bátorságuk, kitartásuk, segítőkészségük és más értékes tulajdonságuk révén. Egyes esetekben egy kicsit talán „hősökké” is válhatnak. És ez esetben „pozitív hősökről” van szó, nem az eredeti közösségeikben egyre inkább jellemzővé váló (és a médiában gyakran feltűnő) „negatív hős” megformálásáról. A táborozás keretében alkalmazott módszerek: • feladatlapok • ismertfeldolgozás • irányított beszélgetés • vita • szerepjáték • szituációs játék • strukturált feladatok • extrém sportok 116

ÚJ MEGOLDÁSOK

VI. A módszer megvalósításának várható eredményei és hatásai: • A résztvevők bizalmukba fogadták a program munkatársait, és elfogadták őket mintaadó személyként. Ez jelentősen megkönnyítette és hatékonyabbá tette az együttműködést a fiatalokkal és segítette a komplex program más – képzési-foglalkoztatási integrációt elősegítő – foglalkozásain történő fejlesztő munkát. • A fiatalok új alternatívákat ismerhettek meg a szabadidő hasznos eltöltésére vonatkozóan. • A résztvevők kortárs kapcsolatokra tettek szert, és egy olyan közösség tagjaivá váltak, amelyben értéket jelentett önmaguk fejlesztése, a tanulás és a munka. Ebben a közösségben megjelenik a segítő magatartás is mint minta. • A résztvevők tanuláshoz, munkavállaláshoz szükséges kulcsképességei fejlődtek. • A program szakembereinek is összetettebb, személyesebb képe alakult ki a fiatalokról. VII. A módszer megvalósításának személyi és tárgyi feltételei: 2 fő humán felsőfokú végzettséggel rendelkező csoportvezető.

117

KID Kézikönyv

HORIZONT Kerékpár-Tuning foglalkoztatási projekt I. A módszer időtartama: Minimum 6 hónap foglalkozatás. II. Résztvevők létszáma: 4 fő foglalkoztatása. III. A módszer célcsoportja: A foglalkoztatható célcsoport az alacsony iskolai végzettségű, szakképzetlen munkanélküli fiatalok. A foglalkoztatásra jelentkezők kiválasztásának legfőbb szempontjának az tekint­hető, hogy az első interjú során feltárt körülmények, az objektív tényeket feltérképező, készségeket vizsgáló tesztlap kiértékelt eredményei, a meg­ismert motivációs bázis alapján a határozott időtartamú foglalkoztatás mely jelentkezőnél vetíti elő a lehető legnagyobb mértékű pozitív változást, személyiségére gyakorolt kedvező hatást, illetve kinél eredményez életminőségbeli módosulást. IV. A módszer célja: A módszer alkalmazásának célja az alacsony foglalkoztatási eséllyel rendelkező, alulképzett álláskereső, inaktív fiatalok, fiatal felnőttek munkaerőpiaci integrációjának elősegítése, képessé tétele az önálló, felelősségteljes, minőségi munkavégzésére, a munkavállalói szerepmegfelelésre. Fontos célkitűzése a munkatapasztalattal nem rendelkező projekt­ résztvevők, azaz a KID-ügyfelek szakmai felügyelettel kísért, speciális fejlesztésekkel támo­gatott munkaszocializációja, foglalkoztatása, mely a valós versenyszférában tapasztalható munkáltatói elvárás-rendszerbe ágyazott. A foglalkoztatás lehetőséget kínál azon KID-ügyfelek részére, akik a(z élet­hosszig tartó) tanulás irányelvnek megfelelni nem képesek, illetve nem akarnak, de nyitottak direkt teljesítménymérés nélküli aktivitásra, munka­végzésre. A foglalkoztatás időtartama alatt, annak profiljához igazodó szakmai területeken a résztvevők széleskörű elméleti és gyakorlati ismeretekre tesznek szert, mely felkeltheti érdeklődésüket a vég­zett tevékeny­séghez tartozó szakma magasabb, nem betanított szintű el­ sajátítására. Alapvető fontosságú, hogy a foglalkoztatás profilja lehetőséget biztosítson a lakosság irányában nyitott szolgáltatásrendszer kiépítéséhez, ezáltal is elősegítve a munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetű rétegek társadalmi befogadását. 118

ÚJ MEGOLDÁSOK

V. A módszer tartalma és struktúrája: Csapatépítés: A kiválasztást követően, a foglalkoztatásban résztvevő KID-ügyfelek a foglal­koztatás tényleges megkezdése előtt csapatépítő foglalkozáson vettek részt. A csapat­építő foglalkozás célja, hogy oldja az új élethelyzet által hordozott bizony­talanságot, szorongást. A foglalkoztatottak a foglalkoztatásvezetővel közösen vettek részt együttműködést feltételező, kihívásokkal teli feladatok meg­oldásában. A sikeres csapatépítés lehetőséget biztosított a résztvevők számára egymás megismerésére, a közös munkavégzéshez elengedhetetlen bizalmi alap megteremtésére, egyben az összetartozás – későbbiekben is feleleveníthető – élményét nyújtotta. A foglalkozás hatására nyíltabban megfogalmazhatóvá váltak az egymás irányában támasztott elvárások, könnyebben tudatosultak a kötelezettségek. A foglalkoztatás (kerékpár-karbantartó műhelyben): A foglalkoztatottak létszáma: az egy időtartamban foglalkoztatottak viszony­lagosan alacsony létszáma (4 fő) lehetővé tette a foglalkoztatottak egyéni kész­ségeihez, képességeihez igazodó betanítását, felügyeletét, munkavégzését, a munka­helyi kohézió megteremtését és fenntartását. Időpontja, időtartama: a foglalkoztatás körülményeinek megtervezésekor kiemelkedően fontos volt, hogy a választott foglalkoztatási célterülettől, a foglalkoztatás profiljától, a végzett tevékenységtől függően kerüljön kialakításra a foglalkoz­tatottak munkavégzésének időpontja és időtartama, melynek igazodnia kellett adott esetben a szolgáltatást igénybevevők elvárásaihoz. A foglalkoztatás munka­viszonyra irányuló, minimum fél éves időtartama lehetővé tette a meg­ismert munkahelyi normák elfogadását, személyiség mélyebb rétegeibe való beépülését, készség, képesség fejlődést, adott szakterületen jártasság kialakulását. Helyszíne: a foglalkoztatási műhely helyszínének kiválasztását gondos mérlege­lés előzte meg, mellyel biztosítható volt a nyugodt, biztonságos munka­végzés, valamint az önfenntartás irányába mutató termelési/ szolgáltatási tevékenység a vásárlók/igénybevevők irányában elérhetővé tétele. A foglalkoztatás területe: a kerékpárszerelő műhelyben foglalkoztatottak lakossági kerékpárjavítást, felújítást végeztek, illetve vállalták szociális intéz­mények, cégek kerékpárjainak karbantartását. A műhely működését menedzselő szakmai csoport koordinálta a kerékpár-adományok gyűjtését a lakosságtól, önkormányzat közreműködésével a rendőrségtől, a begyűjtött kerékpárok felújításának ütemezését, valamint a kerékpárok továbbadományozását szociálisan rászoruló személyeknek, továbbá 119

KID Kézikönyv

megszervezte a kerékpárok kölcsönzését iskolai közösségeknek, szociális intézmények lakóinak. A kerékpárszerelő műhely működése, a felkínált szolgáltatások, innovatív kezdeményezések sikere fókuszpontba helyezte a kerékpározás, egészséges életmód fontosságát, a környezettudatosság, újrahasznosítás lehetőségét és eredményeit. A foglalkoztatás felépítése: a foglalkoztatottak a foglalkoztatás első szakaszában a végzett szakmai tevékenységgel összefüggésben széleskörű elméleti és gyakorlati ismeretekre tettek szert, a foglalkoztatásvezető szakmai felügyelete mellett. Az egyes részfolyamatok megismerését, megértését, magas ismétlésszámmal történő sikeres begyakorlását követően került sor az adott termék/szolgáltatás önálló előállítására/ elvégzésére, munkavégzésre. A foglalkoztatottak megtanulták az általuk használt eszközök rendszerezésének, karbantartásának módját, rálátással bírtak az alapanyaggazdálkodásra, az alapanyagok, elkészült termékek, végzett szolgáltatások dokumentálásának folyamatára. Szolgáltatás megrendelése esetén a foglalkoztatottak önbizalma a szolgáltatás igénybevevőkkel folytatott közvetlen, célirányos kommunikáció védett helyzetében erősödött. A foglalkoztatás során havi rendszerességgel, illetve jelzett igények alapján került sor csoportfoglalkozásra, melynek témája volt az adott, a munkahelyi közegben felmerült és megoldásra váró konfliktushelyzet oldása, munkahatékonyság növelésének kigondolása, motiválás, innovációra, kreatív ötletek kigondolására való ösztönzés. A sikeres munkaerőpiaci integráció kulcsa: a hatékony szakmai munka elengedhetetlen feltétele, hogy az álláskereső ügyfelek elsődleges munkaerőpiacra történő kihelyezését megelőzően a segítő szakemberek munkáltatóként is megismerjék azokat a nehézségeket, hiányterületeket, melyek gátolják a munkahelyi beilleszkedést, a megfelelő munkateljesítményt. A foglalkoztatottak a foglalkoztatás-vezető felügyelete mellett, problémákra reagáló egyéni és csoportfoglalkozások keretében válnak képessé az önálló, felelősségteljes, minőségi munkavégzésre. VI. A módszer megvalósításának várható eredményei és hatásai: A foglalkoztatottak önértékelése, önbizalma pozitív irányba mozdul el egyéni munkateljesítményük értékelésének, munkavállalói magatartásuk pozitívumainak kidomborítása, hiányosságaik, a hibáik korrigálására lehetőséget biztosító foglalkozások hatására. A foglalkoztatás értéket nyújtó, konstruktív közegébe kerülve az egyén igényszintje megnövekszik a strukturált napirend kialakítására, a tisztességes jövedelemszerzésre, 120

ÚJ MEGOLDÁSOK

gyarapodásra. A műhelyvezető által nyújtott mintát követve, elvárásoknak megfelelve normává válik a foglalkoztatottak számára a gyors, precíz munkavégzés. A foglalkoztatásban résztvevők kommunikációs és együttműködési készsége, a logikus gondolkodás képessége fejlődik, képessé válnak a folyamatszemléletű gondolkodásra. Az adott szakmai területen jártasságra tesznek szert, mely a foglalkoztatás határozott időtartamának leteltét követően is hasznosítható az elsődleges munkaerő-piacon. VII. A módszer megvalósításának személyi és tárgyi feltételei: 1. Személyi feltételek: Átlagos projektműködéshez szükséges személyi feltételekkel, menedzsmenttel: programvezetővel, pénzügyi vezetővel, közvetlen szakmai megvalósítókkal: foglalkoztatás/szakmai vezetővel, műhelyvezetővel, mentorokkal, szükség szerint egyéb megbízott szakemberekkel (mentálhigiénés szakember, pszichiáter, pszichológus) valósult meg sikeresen a projekt. 2. Tárgyi feltételek: Foglalkoztatásra, ügyvitelre alkalmas helyiség és a szükséges infrastruktúra, foglalkoztatás profiljához igazodó gépek, berendezések, eszközök, alapanyagok, irodafelszerelés, telefonvonal, internetelérhetőség.

121

KID Kézikönyv

Önkormányzatokkal való kapcsolattartás I. A módszer időtartama: A KID-típusú programok megvalósítása során az együttműködés folyamatos az önkormányzatok és a kisebbségi önkormányzatok képviselőivel. II. Résztvevők létszáma: A programba vont települések függvénye a résztvevők száma: egy városban vagy kistérségi szinten kerül megvalósításra a program. III. A módszer célcsoportja: A fiatalok fejlesztése érdekében partnerségi kapcsolat kialakítása az önkormányzatok képviselőivel. IV. A szolgáltatások célja: Cél, hogy az önkormányzatokból olyan személy kerüljön megszólításra, aki érzékenyíthető ebben a témában, és megfelelő módon tudja képviselni a program célkitűzéseit. Másodsorban pedig a kialakításra kerülő együttműködés ne csak formális úton működjön, hanem az személyes kapcsolat legyen a fiatalok fejlesztése érdekében. Fontos a közös célok megfogalmazása az önkormányzatok célkitűzéseinek figyelembe vétele mellett. V. Tevékenység, szolgáltatás leírása: Minden pályázati felhívásban feltételként szerepel(t) a konzorciumban való együttműködés, mely biztosítja a fenntarthatóságot. Tapasztalatok szerint fontosak ezek a partnerségi kapcsolatok, melyek el kezdtek kiépülni a pályázatok során. A pályázat kiíróinak feltétele alapján Fejlesztési Társulás, Fejlesztési Tanácsüléseket kellett megvalósítanunk, melynek hosszú távú eredményeit csak későbbiekben vált érzékelhetővé. Elengedhetetlen a jó partnerségi kapcsolat kiépítéséhez a napi szintű találkozások, problémák tisztázása, egymás támogatása. Ennek érdekében a településért felelős koordinátorok dolgoztak a megvalósítás helyszínein, akik nemcsak az ügyfelekkel, hanem a partnerekkel is kontaktusban álltak. Ennek előnye, hogy a helyi fiatalokat támogató személy naprakész információval rendelkezik, és gyorsabban tud az igényekre reagálni. Például a polgármester úr a felzárkóztató képzés helyszínét ingyenesen bocsátotta képzésen résztvevők számára, hogy a lakóhelyükhöz legközelebb tanulhassanak. A napi szintű kapcsolat biztosítja, hogy a partnerek is aktív résztvevői a fiatalokkal végzett szakmai munkának. Egyrészt ez az informális kapcsolat biztosítja a hosszú távú együttműködést. Másrészt formális úton is biztosítani kell a hosszú távú együttműködést. 122

ÚJ MEGOLDÁSOK

Érdemes rendszeresen (negyedévente vagy félévente) személyes találkozó keretében beszámolót tartani az együttműködő partnereknek, ahol egészben láthatják a program alakulását. Eszköz lehet még a havi Hírlevél küldése, vagy az ünnepekről történő közös megemlékezés. Amennyiben a program lehetőséget ad rá, fontos a háttérfejlesztésért felelős személy kijelölése, aki a munkája egy részét a partnerség fenntartására, illetve fejlesztésére fordítja. Kistérségi szinten működő programokban partnerségi hálózat jöhet létre Az önkormányzatok képviselői megfelelő referenciák lehetnek egymás számára célkitűzéseinek elfogadásában és programba való bekapcsolódásban. Összességében fontos a személyes kapcsolat, de figyelembe kell venni a formalitá­sokat is a partnerség kialakításakor. A jó együttműködés kialakítása idő­igényes, akár többéves együtt­munkálkodás eredményeként jöhet létre. Tapasztalatok alapján az önkormányzatokkal való kooperációt nehezítheti, hogy négy évre szerződhetnek ezekben a programokban, és a folytonosság így nem minden esetben biztosítható. VI. A módszer megvalósításának várható eredményei és hatásai: • A partnerségi hálózat kialakítása és működtetése biztosítja a programok megvalósítását. • A partnerek aktív részvétele érzékennyé teszi őket a fiatalokkal szemben. • Az együttműködések referenciák lehetnek a további partnerek megnyerésénél. VII. A módszer megvalósításának személyi és tárgyi feltételei: 1. Személyi feltételek: Háttérfejlesztésért felelős személy, aki összefogja az ehhez kapcsolódó tevékenységeket (levelezés, találkozók szervezése stb.). Kistérségi megvalósításkor település koordinátora (tanácsadó), aki egyben a településen foglalkozik a fiatal fejlesztésével is. Fontos a személyes kontaktus kialakításához kapcsolódó kompetenciák a tanácsadói oldalról. 2. Tárgy feltételek. Fontos az együttműködő partnerek rendszeres tájékoztatása levelezés és személyes találkozók keretében. A megfelelő helyszín és a tárgyi feltételek (projektor, laptop stb.) biztosítása a közös megbeszélésekhez.

123

KID Kézikönyv

Képzőkkel való kapcsolattartás I. A módszer időtartama: A felzárkóztató képzés (5–6., 7. és 8. osztály), valamint a szakmai képzés teljes időtartama: az alkalmassági orvosi vizsgálattól a fiatalok a képzésben eltöltött idejükkel együtt a vizsganapjukig tart, illetve adott esetben pótvizsgáig. II. Résztvevők létszáma: A képzést megvalósító képző cég képzési referense, oktatók, munkaügyi központ munkatársai és tanácsadó(k). Képzésenként 7–10 fő tanár, oktató. III. A módszer célcsoportja: Azon fiatalok közismereti, szakmai tanárai, akiket a programba bevontunk. A szakképzésre jelentkezett fiatalok képzési referense, a képző cég oktatói valamint a gyakorlati képzést lebonyolító képzőhely szakoktatói, gyakorlatvezetői. IV. A módszer célja: A közös cél, hogy a fiatalok ismeretet szerezzenek, és sikeres vizsgát tegyenek, valamint integrálódjanak a munka világába. A tanácsadó figyelembe veszi a résztvevők érdekeit és a célt erősítve a fiatalok érdekeit képviselve alakít ki személyes kapcsolatokat az oktatókkal, tanárokkal, képzési referenssel. V. A módszer tartalma és struktúrája: A felzárkóztató vagy szakmai képzés során a fiatalokkal a kapcsolattartás naponta történik. Tapasztalatok szerint ez az időszak is kritikus, a fiatal lemorzsolódásának veszélye ebben a szakaszban is fennáll. A tanácsadó feladata elsősorban a fiatal képzésben tartása, másodrészt önállóvá válás támogatása, és harmadrészt az előzőekben elsajátított kompetenciák (kommunikáció, tanulás, együttműködés, konfliktuskezelés stb.) a hétköznapi hasznosítsa. A képzés alatt folyó szakmai munkában nem egyedül dolgozik a fiatallal a tanácsadó. A KID-program megvalósítása során kialakult egy jól működő információs hálózat a képzésben résztvevő szereplők, a képzést finanszírozó munkaügyi kirendeltség munkatársai, a képzés lebonyolító cég képzési referense, az oktatók, a tanácsadó, valamint a fiatalok között. Célja, hogy a fiatalok ne maradjanak ki a képzésről magas hiányzások következtében, melynek okai lehetnek például magánéleti problémák, kulturális különbségek, hagyományok vagy tanulási nehézségek. A tanácsadónak nemcsak a fiatalok támogatását kell szem előtt tartania. 124

ÚJ MEGOLDÁSOK

Tudnia kell, hogy a fent említett szereplők bevonása nélkül nem tudja komplexen támogatni a célcsoportot, valamint ez fordítva is fent áll. A külső szereplők elfogadása nélkül a segítőt nem tud megfelelő támogatást nyújtani a fiataloknak. A tanácsadó megismerkedik az adott képzés követelményeivel, vizsga­ követeleményeivel és tantárgyanként meghatározott feladatokkal (jelentős különbség van a felzárkóztató képzés és a szakmai képzés követelmény­ rendszerében). A tanárokkal való kapcsolattartás során nyomon követi a tanulókkal való viszony alakulását a teljesítés minőségét. Gondoskodik arról, hogy a képzők, tanárok által megkövetelt eszközök (könyvek, füzetek, stb.) a tanulók rendelkezésére álljanak. Tájékozódik a képzési folyamatba fellépő tárgyi hiányosságokról, esetleges személyes konfliktusokról és a program lehetőségein belül megoldásra törekszik. Részt vesz azokon a megbeszéléseken, szakmai értekezleteken, ahol a felvetődő problémák megoldási folyamatába bekapcsolódik. Az önkormányzati fenntartású iskolákban az oktatási referenssel is felveszi a kapcsolatot. Részt vesz, látogatja a tanórákat, tájékozódik a gyakorlati helyekről és biztosítja az információáramlást a programba szereplő partnerek számára. Érdemes a képzések megvalósítása során figyelni arra, hogy nemcsak a fiatalokkal, hanem a hálózatban szereplőkkel differenciáltan kell foglalkozni. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a képzés megvalósítása előtt érdemes egy kerekasztal beszélgetés mellet a megvalósításban résztvevőkkel egyeztetni a célokat és elvárásokat, valamint a tanácsadó szerepét meghatározni és kialakítani. Az információs hálózat kialakítása időigényes, több hónapig is dolgozni kell a felépítésén és annak megfelelő formában történő működtetésén. Jellemzően itt is az első hálózat megvalósítása a mérföldkő, melynek eredményeként a későbbiekben ez már bejáratott módszerként működhet a programokban. Összefoglalva az információs hálózat elsősorban a fiatal általános iskolai végzettséghez való jutását vagy megfelelő szakma megszerzésében támogatja a fiatalt, úgy hogy minden résztvevő a saját céljait is megvalósítsa. A kapcsolati háló kialakítása minden szempontból komplexitást mutat a fiatallal való esetkezelésben. A fiatal a képzésen való rendszeres részvételt több csatornán keresztül támogatja a tanácsadó, valamint a felmerülő problémák kezelésében is több szereplő vesz részt.

125

VI. A módszer megvalósításának várható eredményei és hatásai: • A tapasztalatok alapján a tanácsadó képzésen való aktív jelenléte csökkenti a lemorzsolódást. • A tanácsadó hidat épít ki felek között, melynek eredményeként az egymással szemben kialakított előítéleteiket csökkenti és a felek közötti kommunikációt erősíti. • A hálózatban szereplők is új módszerekkel ismerkednek meg a fiatalok képzésben tartásával. • Az információs hálózat kialakításának eredményeként a résztvevő partnerek szemléletváltozása révén az együttműködés javul. VII. A szolgáltatás megvalósításának személyi és tárgyi feltételei: 1. Személyi feltételek: A képzőkkel való kapcsolattartáshoz olyan tanácsadóra van szükség, aki könnyen megtalálja a hangot minden szereplővel. Fontos, hogy konszenzusra törekvő, megfelelő kompetenciákkal (ki kell emelni a jó problémamegoldó képességet) rendelkező tanácsadó végezze ezt a szakmai munkát. 2. Tárgyi feltételek: A közlekedési feltételek biztosítása

126

MELLÉKLETEK

127

KID Kézikönyv

1. sz. MELLÉKLET: KID-Dokumentáció Dokumentáció bemutatása esetleíráson keresztül Támasz-pont program dokumentációja • Esetnapló .............................................................. 1.1. sz. melléklet • Tanácsadó napló.................................................... 1.2. sz. melléklet • Tevékenységek-képességek kérdőív........................... 1.3. sz. melléklet • Pályaterv 1............................................................. 1.4. sz. melléklet • Fejlesztési terv......................................................... 1.5. sz. melléklet • Együttműködési szerződés........................................ 1.6. sz. melléklet • Pályaterv 2............................................................. 1.7. sz. melléklet • Önéletrajz.............................................................. 1.8. sz. melléklet • Utógondozási napló................................................ 1.9. sz. melléklet • Kommunikációs regiszter....................................... 1.10. sz. melléklet • Egyéb: képzés igazolása, bizonyítvány másolata stb..... 1.11. sz. melléklet Az esetnaplóba dátummal együtt került bejegyzésre, hogy az eset­ gazda a cigány kisebbségi önkormányzat munkatársával személyesen kereste fel otthonában Mónit. Továbbá a napló tartalmazta a fontosabb dátumokat, melyek az esetvezetésben történtek: programba kapcsolás, a tanácsadás, fejlesztési terv elkészítésének, a fiatal fejlesztésének és kilépésének dátumát, valamint összefoglaló információkat adott a fejlesztésről. Az esetnapló célja volt, hogy általános képet adjon a fiatal programban betöltött státuszáról, és az esetkezelés minden lépése nyomon követhető legyen a monitorozó számára is. Móniról a programba lépésekor helyzetfelmérés készült. A tanácsadó naplóban dokumentálásra került a fiatalról, hogy roma származású, 20 éves, elvált és kistelepülésen él édesanyjával és két kiskorú gyermekével. Erős családi támogatással saját költségén fejezte be az általános iskolát. Gyermekei nevelése időstruktúráját meghatározta, nehezen volt mobilizálható. Az együttműködés során nem fogalmazott meg elvárásokat az együttműködés tartalmára vonatkozóan, de továbbtanulási szándéka erős volt. A pályaelképelése bizonytalan, önismerete alacsony. A pályaorientációs tanácsadáson megfogalmazásra került a tanácskérő problémája, hogy tanulni szeretne, és olyan munkakör érdekli, ahol emberek között van. 128

MELLÉKLETEK

A tevékenységek-képességek kérdőív kitöltése megmutatta, hogy jó a nyelvi kifejező képessége és a kapcsolatteremtő képessége. A tanácsadás 5 alkalma megállapodással zárult, a helyi munkaügyi kirendeltség támogatásával szeretett volna részt venni felszolgálói vagy bolti eladói képzésen. Pályaterve elkészült, melyben az elérni kívánt pálya megnevezése, és az ahhoz kapcsolódó feladatok realizálódtak. Mónit a településén a polgármester, a cigány kisebbségi önkormányzat munkatársa, valamint a családsegítő szociális munkása támogatta céljai elérésében. A fiatal a tanácsadóval a fejlesztési tervében megfogalmazták a cél eléréséhez szükséges lépéseket és az ehhez szükséges szolgáltatási tevékenységeket. A fiatallal együttműködési szerződést kötött az esetgazdával a programban való részvételről és a fejlesztési terv megvalósításáról. A fejlesztő szakaszban első lépésként kísérő tanácsadással (lásd szakmai módszerek) regisztráltatta magát a kirendeltségen, következőkben pedig informáló tanácsadáson vett részt, ahol a képzéssel kapcsolatos információkat és elvárásokat tisztázta a tanácsadóval. A kísérő tanácsadás mellett a munkaügyi kirendeltséggel rendszeres kapcsolattartását az esetgazda folyamatosan erősítette a fiatal beutazási hajlandóságát motiváció és anyagi nehézségek miatt is. A képzés nem indult el, így az egyéni igényei és anyagi helyzete miatt a fiatal fejlesztési terve és pályaterve módosult, és álláskeresési tanácsadáson vett részt, ahol az önéletrajzírás, álláshelyek feltárásának módját és az információszerzés módszereit sajátította el. Folyamatosan igénybe vette az irodai szolgáltatásokat és állást keresett. Célállásként valamilyen kereskedelmi munkát – árufeltöltő vagy operátori munkakört nevezett meg, melynek mentén elkezdett álláshelyeket felkutatni. Az elhelyezkedési esélyeit csökkentette, hogy nem rendelkezett szakmai végzetséggel és munkatapasztalattal. Személyes feljegyzésekben rögzítette az esetgazda a találkozásokat és a fiatallal folyó szakmai munkát. Pár hónap eltelte után a kirendeltség jelezte, hogy bolti eladó képzés elindul. Így az esetgazda és a fiatal, az ügyintéző közreműködésével, képzési kérelmet írt, melynek eredményeként támogatták Móni tanulási igényét. Az utógondozásban, a képzés 4 hónapja alatt az esetgazda napi rendszerességgel kereste Mónit. Elkísérte az oktatás helyszínére és a gyakorlati helyre, folyamatosan kapcsolatot tartott a képzővel és a tanárokkal és figyelemmel kísérte Móni tanulmányát is. Az iskolai órák és a gyakorlati helyen eltöltött idő sikerélményekhez juttatta Mónit. A személyes beszélgetések legyőzték félelmeit és nyitottabbá vált társaival, önállósága megerősödött. Barátokat talált a képzésre járók között, közös programokat szerveztek. Az alapítvány által szervezett közösségi programokban is részt vett például mozi látogatás, karácsonyi parti. A képzés sikeres elvégzése 129

KID Kézikönyv

után édesapja vállalkozást kívánt indítani a településen, ahol Móni bolti eladóként kívánt elhelyezkedni. Az utógondozási naplóban a szakmai képzés alatti találkozások kerültek rögzítésre. A dátum mellett a személyes feljegyzések követték nyomon a fiatal helyzetét. A dokumentációban szerepelt még a kommunikációs regiszter, melyben a személyes találkozások, telefonbeszélgetések és levelek a kerültek feljegyzésre. A fent említett események mellett fiatal érdekében a családdal vagy együttműködő partnerekkel történt találkozás, telefonbeszélgetés is nyomon követhető volt. Ennek jelentősége, hogy a támogató munka rendszeressége és folyamatossága nyomon követhető a regiszterből. A programok dokumentációjának kialakításánál minden esetben figyelembe kell venni a pályázat kiírójának elvárásait és beszámolási kötelezettségeit. Célszerű az előbbi és a saját szakmai elvárásokat figyelembe véve ennek mentén kialakítani a dokumentációt.

130

MELLÉKLETEK

1.1. sz. melléklet: Esetnapló

131

KID Kézikönyv

1.2. sz. melléklet: Tanácsadó napló

132

MELLÉKLETEK

133

KID Kézikönyv

134

MELLÉKLETEK

135

KID Kézikönyv

1.3. sz. melléklet: Tevékenységek-képességek kérdőív

136

MELLÉKLETEK

137

KID Kézikönyv

138

MELLÉKLETEK

139

KID Kézikönyv

1.4. sz. melléklet: Pályaterv 1.

140

MELLÉKLETEK

1.5. sz. melléklet: Fejlesztési terv

141

KID Kézikönyv

1.6. sz. melléklet: Együttműködési szerződés

142

MELLÉKLETEK

1.7. sz. melléklet: Pályaterv 2.

143

KID Kézikönyv

1.8. sz. melléklet: Önéletrajz

144

MELLÉKLETEK

1.9. sz. melléklet: Utógondozási napló

145

KID Kézikönyv

1.10. sz. melléklet: Kommunikációs regiszter

146

MELLÉKLETEK

1.11. sz. melléklet: Egyéb - Igazolás

147

KID Kézikönyv

A KidNet.hu programban használt dokumentáció bemutatása esetleíráson keresztül A KidNet.hu program dokumentációja • Ügyfélforgalmi napló............................................ 2.1. sz. melléklet • Nyilatkozat adatvédelemről................................... 2.2. sz. melléklet • Adatlap (része a provizórikus pályaterv és a fejlesztési terv)... 2.3. sz. melléklet • Első interjú . ........................................................ 2.4. sz. melléklet • Ki(d)induló (általános állapotfelmérés visszajelző lap) .............. 2.5. sz. melléklet • Pályaterv ............................................................ 2.6. sz. melléklet Az ügyfélforgalmi naplóban található a fiatallal való első találkozás időpontja, amikor tájékoztatást kapott a komplex szolgáltatáscsomag részleteiről, melyet megismerve döntést hozhatott arról, hogy szeretne-e részt venni programunkban, hiszen a belépési feltételeknek megfelelt életkora és iskolai végzettsége valamint élethelyzete alapján. A dokumentum célja a napi ügyfélforgalom rögzítése volt, melyet folyamatosan sorszámoztunk, így hasznos volt egy-egy időszak ügyfélforgalmának kiszámításához jelentések, statisztikák készítéséhez. Új ügyfeleknél a dátum mellet a státusz megjegyzésnél az „Ú” kódot használtuk, s bejegyzésre került a fiatal neve, illetve életkora, iskolai végzettsége, elérhetőségei (cím, telefonszám), valamint a tájékoztatást tartó munkatárs neve. A naplót minden esetben a program munkatársa töltötte ki a tájékoztató beszélgetés alapján, ez biztosította, hogy ne kerüljenek ki személyes adatok az ügyfelekről; ezt folyamatosan vezettük, azonban, ha az ügyfél újra jött, már régi, azaz „R” kódot használtunk a státusznál, és ekkor csak a sorszám, dátum, név és a tájékoztató/tanácsadó neve rubrika került kitöltésre. A fiatal első alkalommal édesanyjával érkezett, így a program részletes bemutatásán együtt vettek részt, feltehették kérdéseiket. Az anya jelenléte pozitív elemként jelent meg, a családi támogató háttér pozitív hozzáállása segítheti a munkát, ugyanakkor fontos volt megismerni a fiatal saját motivációit is, ami mentesebb a szülőnek való megfelelés terhétől. A személyes adatok felvétele előtt minden esetben kitöltettünk egy Nyilatkozat adatvédelemről elnevezésű dokumentumot. 148

MELLÉKLETEK

A fiatallal megbeszéltem pontonként, hogy miről kell döntenie, az konkrétan mit jelent, mivel jár, ha vállalja. Beleegyezett abba, hogy az ellenőrzésre jogosult személyek betekinthessenek a rá vonatkozó dokumentumokba, illetve vállalta, hogy ha megkérik, személyesen beszél velük a programmal kapcsolatos tapasztalatairól, továbbá, hogy –név, cím, telefonszám kivételével- adatait kutatási célra felhasználják. Az adatlapot egy személyes, négyszemközti beszélgetés keretében töltöttem ki, amely során igyekeztem oldott hangulatot teremteni; ennek célja a bizalom­építés, az ismerkedés és a tanulással, munkával összefüggő eddigi tapasztalatok és jövőbeni elképzelések összegyűjtése. Jelen esetben is feljöttek traumatikus emlékek már az eddigi iskolák említése kapcsán is, ezért a programban fontos szem­pont volt, hogy már az adatlapot is szociális végzettségű munkatárs töltse ki. Erre épült az első interjús adatlap felvétele, melyet egy újabb alkalommal töltöttünk ki, szintén személyes beszélgetés keretében. A személyi adatok leírásánál fontos volt, hogy a fiatal elérhetősége mellett más hozzátartozó számát is felírjuk, mert gyakran előfordultak telefonszámváltozások – esetleg lemerült, kikapcsolta stb. – a fiatal az édesapja számát adta meg, természetesen az ő beleegyezésével. Elhelyezkedéshez, továbbtanuláshoz szükséges érvényes iratokkal rendelkezett. Az első találkozás során ismertettem az illetékes munkaügyi kirendeltségen történő regisztráció előnyeit, így a második beszélgetés idejére már regisztráltatta magát. A fiatal 18 évesen jelentkezett programunkba, legmagasabb iskolai végzettsége 10. osztály volt. Már az általános iskolai tanulmányai során is nehézségekkel kellett szembesülnie, mikor költözés miatt új iskolába került. A középiskolát sem ott kezdte el, ahol szerette volta, mert nem vették fel egészségügyi szakközépiskolába. Kényszerűségből egy könnyűipari iskolában nőiruha-készítő szakra járt, felismerve, hogy ez érdeklődésétől a lehető legtávolabb áll, iskolán belül átjelentkezett egy másik szakra, kozmetikus tanulónak. Ebben az osztályban azonban társai kiközösítették, bántották, és a szakmát sem szerette meg, így két hónap múlva otthagyta az iskolát. Ezt követően 1 évig nem járt iskolába, elmondása alapján teljesen kiborult, komoly alkohol problémákkal küzdött, kórházba került. A programba jelentkezésekor már nem fogyasztott alkoholt, úgy érezte sikerült talpra állnia, s szeretne újra tanulni. Édesanyja GYES-en volt a fiatal tartósan beteg, ápolásra szoruló húgával, édesapja dolgozott, összesen 5-en éltek 52m2-es lakótelepi otthonukban másik húgával, aki általános iskolába járt. Elmondta, hogy szabadidejében szívesen táncol, sétál, tévézik és internetezik. 149

KID Kézikönyv

Az adatlap része volt a provizórikus pályaterv megfogalmazása, azaz, hogy programba lépésekor milyen elképzelései voltak a jövőjéről. Elmondta, hogy szeretne szakmát szerezni és dolgozni. Pályaelképzelése tehát bizonytalan, konkrét dolgokat nem tudott megfogalmazni. Családja elviekben támogatja tanulási terveit, bár kissé elkeseredettek a sok félbehagyott iskola miatt. A fejlesztési terv (ami később szükség szerint módosításra került) elkészítése a beszélgetés alapján az igényelt és ajánlott szolgáltatások összegzésével alakult, melyet egy táblázatban foglaltunk, össze, jelen esetben bejelölve az egyéni szolgáltatások közül a szociális, képzési tanácsadást, korrepetálást matematikából, a képességfelmérést; a csoportos szolgáltatások közül pedig a pályaorientációt és a konfliktuskezelési tréninget. A fiatalról a programba lépését követően általános helyzetfelmérés – (Ki(d)induló készült, mely a fiatal jobb megismerését, illetve az ebből következő fejlesztési szükségek meghatározását, a vele való együttműködést segítette. Minden esetben pszichológus végzettségű szakember készítette el, beszélgetés keretében, de a felmérés része volt teszt kitöltése (RAVEN, EPQ) is, melyek eredményét értékelve a szakember visszajelző lapot töltött ki, melyen adatvédelmi okok miatt már csak a résztvevő kódszáma jelent meg. Rögzítésre került továbbá a felmérést készítő szakember neve, a helyszín és a dátum. A dokumentum információkat tartalmaz a fiatal extroverziójáról, érzelmi stabilitásáról, szociális konformitásáról, agresszió szintjéről és intellektuális képességeiről, mely a továbbtanulási szándék miatt fontos. A visszajelzés egyéb megjegyzésekkel, összefoglalással zárul. A fiatal kissé szorongott attól, hogy egy másik szakemberrel kell dolgoznia, de sikerült eloszlatni aggodalmait, személyesen mutattam be az állapotfelmérést készítő kollégának, kis időt töltöttünk együtt, ezt követően nem okozott számára gondot a pszichológussal való közös munka. Utólag pozitív tapasztalatokról számolt be, szívesen fogadta a visszajelzést. Az értékelés megerősítette, hogy a fiatal extroverziója átlag feletti. Rendkívül sokat szorong, melyet sok dohányzással próbál csökkenteni, valamint alkohollal próbált oldani. Elmondása alapján a programba kerülés előtt volt ez rá jellemző, most nem iszik. Feszültségét sok beszéddel vezeti le. Konformitása átlagos, fontos érték számára az alkalmazkodás, szeretne megfelelni. A provizórikus tervében szereplő tanulási cél, azaz szakma megszerzéséhez intellektuális képességei megfelelőek. Az esetnapló tartalmazta a fontosabb dátumokat, melyek az esetvezetésben történtek: programba kapcsolás, a fejlesztési terv 150

MELLÉKLETEK

elkészítésének, a fiatal fejlesztéséhez kapcsolódó tréningek időpontját és tapasztalatait, képzésbe kapcsolódódásának és kilépésének dátumát. Az esetnapló vezetésének célja az volt, hogy általános képet adjon azokról a főbb eseményekről, melyek a fiatallal történtek az adott programidőszakban, láthatóvá váljon a segítségnyújtás iránya, a külső szakemberek bevonása. Ezt a dokumentumot folyamatosan vezettük a fiatal programba lépésétől a vele kapcsolatos munka lezárásáig, és tartalmazta az esetmegbeszélések tapasztalatait, jövőre vonatkozó javaslatokat, feladatokat is, így egyértelműen követhető volt a fejlesztés aktuális helyzete, az esetkezelés iránya, mivel egy helyen összesítette a tanácsadók munkáját a fiatallal (szociális és képzési tanácsadók, trénerek). Az esetnapló mellett a fiatalról vezettünk egy ún. előrehaladási összesítő lapot, mely a programelemek megnevezése mellett annak idejét és a teljesített napok számát is tartalmazta; ezek alapján történtek a képzési támogatások kifizetései is, melynek megtörténtét a hátlapon kitöltött átadás-átvételi részen aláírásokkal igazoltuk. A fiatal a programba kapcsolódási, ismerkedési időszakot követően pályaorientációs tréningen vett részt 8 társával. A foglalkozás 5 napig tartott, ahol érdeklődését, képességeit, személyes beállítódását, jellemző munkamódját és a lehetőségeket egyeztetve elkészült pályaterve, melyben tanulással összefüggő célok, mint az angol nyelv tanulása, érettségi megszerzése és konkrét szakmák megnevezése, – úgymint fodrász, szociális gondozó, csecsemőgondozó, – és az ezen célokhoz kapcsolódó feladatok kerültek rögzítésre, időbeni ütemezéssel. A trénerek megerősítették abban az elképzelésében, hogy emberekkel dolgozzon, azonban azt a szakmát erősítették, ami személyiségének és fizikai tulajdonságainak is jobban megfelel, ahol a lelki bevonódás nem olyan magas szintű, mint a beteg gyerekek ápolásánál, ami szintén megjelent terveiben. Az általa is preferált fodrász szakmához kézügyessége, kreativitása, mozgékonysága szintén előny lehet. Ezt követően konfliktuskezelési tréningbe is bekapcsoltuk a fiatalt, mely a magánéleti és munkahelyi konfliktusok kezelésében is előnyére vált, személyiségéről sokat tanult. A pályaterv tartalma alapján egyéni találkozások keretében megbeszélték a képzési tanácsadóval a különféle lehetőségeket, végül egy állami támogatású, 36 hónapos fodrász képzésre iratkozott be, ahol beilleszkedését és tanulmányait egyéni beszélgetésekkel és korrepetálással támogattuk.

151

KID Kézikönyv

2.1. melléklet: Ügyfélforgalmi napló

152

MELLÉKLETEK

2.2. melléklet: Nyilatkozat adatvédelemről

153

KID Kézikönyv

2.3. melléklet: Adatlap (része a provizórikus pályaterv és a fejlesztési terv)

154

MELLÉKLETEK

155

KID Kézikönyv

156

MELLÉKLETEK

157

KID Kézikönyv

2.4. melléklet: Első interjú

158

MELLÉKLETEK

159

KID Kézikönyv

2.5. melléklet: Ki(d)induló (általános állapotfelmérés visszajelző lap)

160

MELLÉKLETEK

161

KID Kézikönyv

162

MELLÉKLETEK

2.6. melléklet: Pályaterv

163

KID Kézikönyv

164

MELLÉKLETEK

3. sz. melléklet: Fogalomtár (A programban előforduló eljárások felsorolása) • Álláskereső klub, • Bevonás, • Családi háttér, • Csoportos álláskeresési technikák, • Felkészítő tanulmányok, • Felzárkóztató képzés, • Foglalkozás-egészségügyi állapot, • Egyéni képzés tanácsadás, • Életvezetési tanácsadás, • Éjszakai sport, • Gondozási-fejlesztési Terv, • Gyógypedagógiai fejlesztés, • Idegen nyelvi fejlesztés, • Információ-nyújtás, • Intenzív fejlesztő tábor, • Iskolai pályafutás támogatása, • Korrepetálás, • Készségek, képességek, kompetenciák, • Kihelyezett regisztráció, • Kísérő tanácsadás, • Kulcsképesség-fejlesztés, • Klubfoglalkozás, • Mentorálás, • Munkatapasztalat, • Munkáltató felkutatása, • Pályaorientációs tréning, • Pályaválasztási tanácsadás, • Probléma, konfliktus beazonosítása, • Segítő beszélgetés, • Szabadidős klub, • Szakmai képzés, • Szociális munka, • Támogatás, • Tanácsadás, • Tranzitfoglalkoztatás, • Ügyelet az adott településen. 165

KID Kézikönyv

4. sz. melléklet: KID-programban résztvevő szervezetek Program neve

Település

Háttérszervezet

Lajtorja

Eger

Konszenzus Alapítvány

Pályakezdő Hendikep

Szombathely

Változó Világért Alapítvány

Lépj tovább

Bátorterenye

Mozgáskorlátozottak Egyesülete

KIDerül

Pécs

Dél-Dunántúli Regionális Forrásközpont

KidNet.hu

Debrecen

RÉS Egyesület

Tud6sz

Dunaújváros

Dunamenti Regionális Népfőiskola

Támasz-Pont

Gödöllő

Kontakt Alapítvány

Kertvárosi Grundsuli

Pécs

Magyar Iparszövetség Oktatási Központ

166

FÜGGELÉKEK

167

KID Kézikönyv

1. sz. függelék MEGVALÓSULT PROGRAMOKBAN MEGJELENŐ SZAKMAI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK Szervezet, személy

1

2

3

4

5

6

7

Anyaotthon munkatársai Családsegítő Szolgálat



Drogprevenciós munkatárs Fejlesztő pedagógus



Felzárkóztató képzést nyújtó hely







8

9

10



1



2



1



2



4

Foglalkozás-egészségügyi szakorvos



1

Foglalkoztatási Információs Tanácsadó





2

Iskola gyermekifjúságvédelmi felelőse





2

Ismeretterjesztő egyesület



1

Katolikus plébános

1



Képzési referens Kisebbségi önkormányzat Közismereti tanár



Munkaadó Munkaügyi kirendeltség

1











5





6



4

1



Pszichológus



Szakmai képzést nyújtó hely





 

Szakoktató



4



1



Tréner

1

 5

168



2 



Nevelési Tanácsadó

1



 



2

5

3

5

3

4

7

5

3

43

4

FÜGGELÉKEK

2. sz. függelék Megvalósult programokban megjelenő szakmai együttműködések

169

KID Kézikönyv

3. sz. függelék Együttműködések száma az egyes esetekben

170

FÜGGELÉKEK

4. sz. függelék MEGVALÓSULT PROGRAMOKBAN MEGJELENŐ SZAKMAI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK Anyaotthon munkatársa: • KID-ügyfél helyzetének, fejlesztési irányainak, ütemének, erős­ ségei­nek, hiányosságai-nak felmérése (8) Családsegítő Szolgálat: • Bevonás (4) • Szociális támogatás felkutatása (8) Drogprevenciós munkatárs: • KID-ügyfelekkel való beszélgetés a közösségfejlesztő programon (5) Fejlesztő pedagógus: • Gyógypedagógiai-Logopédiai fejlesztés (3) • Állapotfelmérés (3, 5) • Tanulás-módszertani fejlesztési folyamat vezetője (5) Felzárkóztató képzést nyújtó hely: • Általános iskolai képzés: 8. osztály (5), 5-8. osztály (2), 7-8. osztály (3) • Szakiskolai képzés: 11.osztály – könyvkötő (4) Foglalkozás-egészségügyi szakorvos: • Korábbi foglalkozást gátló egészségügyi probléma felülvizsgálata (1) Foglalkozási Információs Tanácsadó: • Önértékelő eljárások használata (1, 9) • Pályabemutató filmek bemutatása (1, 9) Iskola gyermek-ifjúságvédelmi felelőse: • Bevonás (1, 9) Ismeretterjesztő egyesület: • Pályaorientációs tréning lebonyolítója (1) Katolikus plébános: • Motivátor a KID-ügyfél részéről (5) Képzési referens: • Szakmai képzés szervezése

171

KID Kézikönyv

Kisebbségi önkormányzat: • Bevonás (8) Közismereti tanár: • Állapotfelmérés (5) • Korrepetálás (3, 5) Munkaadó: • Gyakorlati hely biztosítása: kerékpár-szerelő (6), nincs megnevezve (1, 10), fuvaros és masszőr (9) • Munkalehetőség biztosítása: szórólap osztás részmunkaidőben (3), operátor részmunka-időben (7), csomagoló főállásban (10) • Polgári szolgálat letöltési idejére munkalehetőség biztosítása: beteghordó (9) Munkaügyi kirendeltség: • Bevonás (10) • Kihelyezett regisztráció (2) • Regisztráció (1, 8, 9) • Pályaorientációs tréning tartása (1) Nevelési Tanácsadó: • Állapotfelmérés (3) Pszichológus: • Állapotfelmérés (4, 6, 7, 10) Szakmai képzést nyújtó hely: • Ápolási asszisztens (2) • Parkgondozó (7) • Számítógépes ismeretek (7) • Bolti eladó (8) • Számítógépkezelő (9) • Biztonsági őr (9) Szakoktató: • KID-ügyfél fejlesztési irányainak, ütemének, erősségeinek, hiányosságainak felmérése (8) Tréner: • Intenzív fejlesztőtábor csoportvezetője (7)

172

FÜGGELÉKEK

5. sz. függelék ESETEKBEN MEGJELENŐ MÓDSZEREK ELOSZLÁSA

Egyéni fejlesztés

Csoportos fejlesztés

Képesítés­beli fejlesztés

Munka­ tapasztalat szerzése

Egészségügyi probléma

3

3

2

1

8

Alacsony iskolai végzettségű

2

2

2

-

6

Sajátos nevelési igényű

2

4

1

1

7

Szociális hátrány

3

3

2

-

7

Hátrányos helyzetű településen élő

2

5

2

-

8

Munkatapasztalattal nem rendelkező

1

6

-

1

8

Kulcsképesség fejlesztést igénylő

1

1

2

1

5

Információval nem rendelkező

4

2

1

-

7

Sikertelen pályaválasztó

3

1

2

3

9

Személyiségében éretlen

2

4

-

2

8

23

31

14

9

Trendek

Mivel az esetleírásokból olykor nem térnek ki a fejlesztő folyamatok tartalma és jellege mellett azok létszámára, így néhol pontatlanok lehetnek az eredmények. Egyéni fejlesztés kategóriában azok a foglalkozások találhatóak, amely során az ügyféllel egyedileg, külön foglalkoztak, értelemszerűen a csoportos fejlesztés kategóriába pedig azok, amely során az ügyfelek másokkal együtt tréning, csoportfoglalkozás vagy bármilyen más informális csoportosulás alapján vesznek részt a fejlesztő folyamatban. Képesítésbeli 173

KID Kézikönyv

fejlesztés kategóriába minden olyan fejlesztés tartozik, amely a kiválasztott végzettség megszerzésére, ismeretbővítésre irányul, tanfolyamokon, képzéseken való részvétel, azokra való felkészítő korrepetálás, előkészítő fejlesztés, stb. Mivel minden felkészítésre is kiterjed, átfedések találhatóak az egyéni és csoportos fejlesztés kategóriákkal. (Egyéni fejlesztés: 3, 4, 5, Csoportos fejlesztés: 1 trend esetében.) Ezek az átfedések természetesen a módszerek összegzésében csak egyszer szerepelnek. Munkatapasztalat szerzése kategóriába pedig minden olyan tevékenység tartozik, mely szervezetnél való bármilyen idejű, célú munkavégzést takar, a főállású foglalkoztatástól, a részmunkaidősön át, a szakmai gyakorlati lehetőségig. Mivel az esetleírások pontosan nem tartalmazzák a programban tartás időtartamát, ezért nem egyértelmű, hogy mely munkavégzés folyt a program időtartama alatt és utána, de mivel a későbbi munkavégzések is a fejlesztő folyamat eredményeképpen születhettek valamilyen szinten, ezek is belevehetőek a számításokba.

174

FÜGGELÉKEK

6. sz. függelék Esetleírásokban megjelenő fejlesztési kategóriák eloszlása

7. sz. függelék Esetleírásokban megjelenő fejlesztő módszerek száma

175

KID Kézikönyv

8. sz. függelék AZ ESETEKBEN MEGJELENŐ EGYÜTTMŰKÖDÉSEK Állami intézmények

1.

Foglalkoztatási Információs Tanácsadó  Állami Foglalkoztatási Szolgálat

2.

Állami Foglalkoztatási Szolgálat  Kiss Árpád Általános Iskola

3.

Dolgozók Általános Iskolája 

4.

Családsegítő Módszertani Központ

Civil szervezetek

Profit­orientált Együtt­működő szervezetek személyek Középiskola gyermek-, és ifjúságvédelmi felelőse  foglalkozás­ egészségügyi szakorvos

Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület

Szórólaposztással foglalkozó vállalkozó

Nevelési Tanácsadó

Szakiskola

5.

Dolgozók Általános Iskolája

6.

Állami Foglalkoztatási Szolgálat

7.

Állami Foglalkoztatási Szolgálat

176

Önkor­ mányzati intéz­mények

Fejlesztő pedagógus  közismereti tanár

Pszichológus

Fejlesztőpedagógus  katolikus plébános

Indit Közalapítvány

Kerékpárszerelő műhely

Rehabilitációs Foglalkoztató Kht.

Pszichológus

Pszichológus

FÜGGELÉKEK

8.

Állami Foglalkoztatási Szolgálat

Gödöllői Cigány Kisebbségi Önkormányzat  Tessedik Sámuel Anyaotthon  Családsegítő Szolgálat

9.

Állami Foglalkoztatási Szolgálat  Foglalkoztatási Információs Tanácsadó

Szombathelyi Regionális Képző Központ

10.

Állami Foglalkoztatási Szolgálat

Képző Kft.

Megyei kórház

Szakoktató  képzési referens

Középiskola gyermek-, és ifjúságvédelmi felelőse

Pszichológus

177

178

Pálya-, iskola­ választási döntés támogatása, önismeret fejlesztése

Egyéni támogatás, rendszeres személyes kontaktus

Fejlesztés célja

Egyéni tanácsadás

Mentorálás

Szociális munka

Segítő beszélgetés

Képzési-regisztrációs ügyintézés segítése, ügyfél és más szervezetek közötti közvetítés.

Alacsony iskolai végzettségű Információval nem rendelkezők Sikertelen pályaválasztó Hátrányos helyzetű településen Ügyféllel való folyamatos élő kapcsolattartás. Fejlesztő folyamat alatt felmerülő problémák, tevékenységek Munkatapasztalattal nem tisztázása. rendelkező Realitásorientáció, életvezetésimagánéleti problémák és megoldási Információval nem rendelkezők lehetőségük feltárása. Irányított beszélgetés konkrét probléma kapcsán a fejlesztő pedagógus vagy Sajátos nevelési igényű korrepetáló tanárok vezetésével. Szociális támogatások felkutatása. Szociális hátrány Képzés ideje alatti tanácsadói jelenlét Információval nem rendelkező Képzés ideje alatti tanácsadói jelenlét Sajátos nevelési igényű Rendszeres találkozás az esetgazda Egészségügyi problémával és az ügyfél közt. Folyamat, teendők küzdők megbeszélése, támogatása. Pálya-, iskolaválasztás, érdeklődésképesség feltérképezése, egyéni terv Alacsony iskolai végzettségű kialakítása. Pálya-, iskolaválasztás, pályaterv Kulcsképesség-fejlesztést elkészítése, annak végrehajtásához igénylő szükséges teendők feltérképezése. Szükséges fejlesztések megbeszélése probléma tisztázása, egyéni terv Információval nem rendelkező készítése 3 alkalommal.

Személyiségében éretlen

Pszichológussal vagy szociális tanácsadóval történő beszélgetés

Egyéni beszélgetés

Kísérő tanácsadás

Trend

Fejlesztés tartalma, jellege

Fejlesztés megnevezése

Gödöllő

Salgótarján

Gödöllő

Szombathely

Debrecen Gödöllő Szigetvár

Szigetvár

Gödöllő

Szombathely

Szigetvár

Gödöllő Gödöllő Szombathely

Debrecen

Megvalósító település

KID Kézikönyv

9. sz. függelék Egyéni fejlesztés módszerei

Képzési folyamat támogatása

Gyógypedagógiai fejlesztés

Rehabilitáció

Foglalkozásegészségügyi felmérés

Közismereti tárgyak korrepetálása

Felzárkóztatás, korrepetálás

Egyéni kulcsképességfejlesztő foglalkozás

Önértékelő eljárás

Foglalkozási Információs Tanácsadó meglátogatása

Kompetenciafejlesztés

Pálya-, iskola­ választási döntés támogatása, önismeret fejlesztése

Egyéni képzési tanácsadás

Jövőbeli tervek, realitás, szükséges lépések, egyéni terv, Önismeret fejlesztése önértékelő eljárások használatával, pályaismeret bővítése pályabemutató filmek és foglalkozási-képzési mappák megtekintésével. Pályaérdeklődés Kérdőív kitöltése az önismeret és pályaválasztás támogatására. Csoportos kulcsképesség-fejlesztő foglalkozás egyéni fejlesztési alkalmai. Logopédiai fejlesztés heti 3 órában a folyamat egésze alatt (hangok differenciálása, artikuláció, hallásfejlesztés) 11. osztály megkezdése előtti felzárkóztatás. Dolgozók Általános Iskolájának 8. osztályos tananyagának korrepetálása 2 tanár segítségével. Dolgozók Általános Iskolájának 7. osztályos tananyagának korrepetálása 2 tanár segítségével. Korábbi pályaválasztást kizáró foglalkozási betegség (ekcéma) felmérése Egészségügyi problémával küzdők

Szombathely

Szigetvár

Szigetvár

Hátrányos helyzetű településen élők Sajátos nevelési igényű

Debrecen

Szigetvár

Debrecen

Szombathely

Szombathely

Debrecen

Szociális hátrány

Sajátos nevelési igényű

Személyiségében éretlen 2.

Sikertelen pályaválasztó

Sikertelen pályaválasztó

Egészségügyi problémával küzdők

Szociális hátrány

FÜGGELÉKEK

179

180

Pálya­ választási döntés elősegítése

Csapatépítés

Fejlesztés célja Hatékonyabb álláskeresési képesség kialakítása Kommunikációs és együttműködés fejlesztése Sportolási lehetőség, beszélgetés segítő foglalkozású szakemberekkel

Álláskereső klub

Csapatépítő foglalkozás

Éjszakai sport

Pályaválasztási tanácsadás

Pályaorientációs tréning

Munkapályaérdeklődés

Szabadidős klub

Önéletrajz, motivációs levél, munkaadó szemszöge, interjúszituáció

Saját vagy szakmai partner által lebonyolított. Információ-források feltérképezése, önismereti fejlesztés, képességfejlesztés, pályaismeret bővítése, egyéni terv kialakítása.

Érdeklődés és munkaerőpiaci helyzet, lehetőség feltérképezése, egyéni terv kialakítása

Számítógép-használat, filmnézés Kártya, sakk, társasjáték, csocsó

Sportolási lehetőség, kirándulás

Számítógép, internet-használat Közösségfejlesztés, kulturális értékek biztosítása

Fejlesztés tartalma, jellege

Fejlesztés megnevezése

Személyiségében éretlen

Információval nem rendelkező

Gödöllő

Szombathely

Szombathely

Debrecen

Szombathely

Szigetvár

Debrecen Szigetvár

Szombathely

Szigetvár

Szigetvár Debrecen

Szigetvár

Szombathely

Debrecen

Információval nem rendelkező Szociális hátrány

Munkatapasztalattal nem rendelkező Hátrányos helyzetű településen élők Sajátos nevelési igényű Szociális hátrány Hátrányos helyzetű településen élők Egészségügyi problémával küzdők Személyiségében éretlen Sajátos nevelési igényű Hátrányos helyzetű településen élők Munkatapasztalattal nem rendelkező Szociális hátrány Egészségügyi problémával küzdők Sikertelen pályaválasztó

Megvalósító település Gödöllő Debrecen

Trend

KID Kézikönyv

10. sz. függelék Csoportos fejlesztés módszerei

Folyamatmenedzselés

Kulcs­ képességek fejlesztése

Településügyelet

Kihelyezett regisztráció

Motivációs tréning

Komplex fejlesztő tábor Tanulástechnika csoportfoglalkozás Életvezetési tanácsadás

Intenzív fejlesztő tábor

Alacsony iskolai végzettségű

Alacsony iskolai végzettségű

Személyiségében éretlen

Egészségügyi problémával küzdők Hátrányos helyzetű településen élők Munkatapasztalattal nem rendelkező Munkatapasztalattal nem rendelkező

Kulcsépesség-fejlesztést igénylő

Gödöllő

Gödöllő

Debrecen

Szombathely

Szombathely

Szigetvár

Salgótarján

Salgótarján

Szombathely

Egészségügyi problémával küzdők

Külső képző helyen lévő tanfolyam. Kommunikációs és együttműködési készség, önismeret fejlesztése, munka és rehabilitációs tanácsadás. Munkahelyi tapasztalatok, problémák, kudarcok, sikerek gyűjtése Heti 3 órában hatékony tanulási módszerek elsajátítása. Korrepetálás. Nyitottság, optimizmus, hangsúlyozása, időkezelés fejlesztése 4x6 órában. Belső tartalékok, motiváció feltárása, erősítése havonta 1 alkalommal. Belső tartalékok, motiváció feltárása, tanulás fontosságának hangsúlyozása. Szocializáció erősítése 3 napban. Munkaügyi kirendeltség regisztrációjának kistelepülésre való kiszállítása. Kistelepülésen való rendszeres, pár órás ügyelet az ügyfelekkel való rendszeres kapcsolattartás biztosítására, ügyfélkör bizalmának megszerzésére, fenntartására.

Debrecen

Szombathely

Személyiségében éretlen

Kulcsképességfejlesztő tanácsadás

Szigetvár

Szigetvár

Szociális érettség fejlesztése

Munkatapasztalattal nem rendelkező

Együttműködési, kommunikációs és konfliktuskezelési képesség fejlesztése 8x12 órában

Kulcsképességfejlesztő foglalkozás Idegen-nyelvi fejlesztés

Hátrányos helyzetű településen élők Sajátos nevelési igényű

Együttműködési, kommunikációs képesség fejlesztése 5x6 órában.

Kulcsképességfejlesztő GRUND7

FÜGGELÉKEK

181

KID Kézikönyv

11. sz. függelék Képesítésbeli fejlesztés Képzettség

5-8. osztály Alapfokú oktatás felzárkóztató képzése

7-8. osztály 8. osztály

Trend Alacsony iskolai végzettség Sajátos nevelési igényű Hátrányos helyzet településen élő

Megvalósító település Gödöllő Szigetvár Szigetvár

8. osztály

Személyiségében éretlen

Debrecen

11. osztályba beiratkozott

Szociális hátrány

Debrecen

Középfokú felzárkóztató képzése Ápolási asszisztens

Parkgondozó

Szakképesítés megszerzése

Számítógépes ismeretek

Bolti eladó

Fodrász

182

Alacsony iskolai végzettség Kulcsképesség-fejlesztést igénylő Kulcsképesség-fejlesztést igénylő Információval nem rendelkező Egészségügyi problémával küzdő

Gödöllő

Salgótarján

Salgótarján

Gödöllő

Szombathely

Biztonsági őr

Sikertelen pályaválasztó

Szombathely

Számítógépkezelő

Sikertelen pályaválasztó

Szombathely

FÜGGELÉKEK

12. sz. függelék Munkatapasztalat-szerzés Munkakör

Munkatapasztalat

Trend

Kerékpárszerelő

Szakmai gyakorlat lehetősége

Munkatapasztalattal nem

6 hónapig

rendelkező

Részmunkaidős foglalkoztatás

Kulcsképesség-fejlesztést igénylő

Operátor

napi 4 órában Fodrász

Szakmai gyakorlat

Egészségügyi problémával küzdő

Betegszállító

Polgári szolgálati idő letöltése

Sikertelen pályaválasztó

9 hónapig Masszőr

Szakmai gyakorlat lehetősége 1

Sikertelen pályaválasztó

hétig Fuvarozó

Szakmai gyakorlat lehetősége 1

Sikertelen pályaválasztó

hétig Széleskörű

Szakmai gyakorlat lehetősége

Személyiségében éretlen

heti 2 napon, 4 órában, 6 hónapig Csomagoló Szórólaposztó

Főállás Részmunkaidős foglalkoztatás havonta 1 hétig

Személyiségében éretlen Sajátos nevelési igényű

183

KID Kézikönyv

IRODALOMJEGYZÉK B. Aczél A. – Darvas Á.: Speciális intézetben élő 10-18 éves fiatalok iskolai pályafutása In: Veszélyeztetettség és iskola. Szerk. Illyés Sándor. Tankönyvkiadó. Budapest, 1988. Baldwin, A.: Identify gifted minority children In: Gifted Child Newsletter. 3. 1982. Barakonyi E.: A munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése In: Tudásmenedzsment VIII. évf. 2007/2. sz. Boda – Diebel – Prókai: Munka-kör Csoportos módszerek, közösségi innovációk a támogatott álláskeresésben. Debreceni Egyetem. Szociológia és Szociálpolitika Tanszék. Debrecen, 2008. Bohlinger, S.: Der Benachteiligtenbegriff in der beruflichen Bildung In: Zeitschrift für Berufs- und Wirtschaftspaedagogik, 100. Jg. Nr. 3. 2004. Borbély-Pecze T. B.: Az aktív korú inaktívak mobilizálása In: Esély. 2008/4. sz. Cserné és munkatársai: A felnőttek foglalkoztathatóságának növelésére irányuló komplex képzési modellek, különös tekintettel a hátrányos helyzetű csoportokra Felnőttképzési Kutatási Füzetek. 2006/13. sz. NFI. Budapest, 2006. Deli – Schréder – Farkas: Az építőipari szakképzés helyzete és továbbfejlesztése különös tekintettel a felzárkóztató – szakképzésre felkészítő – kompetenciaalapú képzés szerepére a hátrányos helyzetű rétegek szakképzésbe történő fokozott bevonásában In: Az építőipari szakmunkaerő és felsőoktatás helyzete a munkaerőpiac tükrében. Konferencia. Szerk. Schréder Mihály. Építési Fórum Alapítvány. Budapest, 2007. Diebel A.: KIDNET.HU A CSAT Egyesület ifjúsági munkanélküliség kezelő modellprogramja Debrecenben Debrecen, 2008. – kézirat Farrell, P.: Teacher involvement in identification Paper presented at the first National Conference on Disadvantaged Gifted. Ventura, 1973. Fehérvári A. (szerk.): Szakképzés és lemorzsolódás Oktatáskutató ás Fejlesztő Intézet. Kutatás közben 283. sz. Budapest, 2008. Fehérvári – Györgyi: Kiút a gödörből Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány KID-programja. Felsőoktatási Kutatóintézet. Kutatás közben 276. sz. Budapest, 2006. Ferge Zs.: A társadalmi struktúra és az iskolarendszer néhány összefüggése. In: Szociológia. I. évf. 1972/1. sz. Frasier, M.: Rethinking the issues regarding the culturally disadvantaged gifted. In: Exceptional Children. 45. 1979. Frey – Gere: A munkanélküliség szociális hatásai In: Esély. 1992/3. sz. Gangl, M.: Bildung und Übergangsrisiken beim Einstieg in den Beruf In: Zeitschrift für Erziehungswissenschaft 6. 2003. Gáti F.: A megelőző (preventív) gyermekvédelem In: Gyermekvédelmi tanulmányok. FICE Kiadványok. Budapest, 2000. Gazsó F.: Iskolarendszer és társadalmi mobilitás Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1976. 184

FÜGGELÉKEK

Gazsó – Várhegyi: A művelődési egyenlőtlenségek és az iskola In: Valóság, 1965/12. sz. Grundsuli a baranyai fiatalokért Szigetvári Kultúr- és Zöld Zóna Egyesület. Szigetvár, 2007. – kézirat Guidikova, I.: Developing a European Gateway for Youth Social Inclusion Programmes Strassbourg, 2001. Györgyi – Mártonfi: Javaslatok a szakiskolai lemorzsolódás megelőzésére In: Szakoktatás. 2008/6. sz. Hajdú Lné.: Pályaválasztást befolyásoló tényezők Szarvason, a szakiskolai tanulók körében Szakdolgozat. SZIE. GTK. Pályaorientációs tanár szak. Gödöllő, 2009. Halmos Cs.: A felnőttképzésben résztvevők elhelyezkedése, különös tekintettel a hátrányos helyzetű rétegekre, régiókra Felnőttképzési Kutatási Füzetek. 2005/3. sz. NFI. Budapest, 2005. Jakab P.: Cigány tanulók kommunikációs problémái az oktatási folyamatban Doktori disszertáció. ELTE. PPK. Budapest, 2005. Keller – Tánczos: A beilleszkedést segítő program megvalósításának gyakorlata In: A szociális segélyezettek új típusú együttműködési kötelezettsége. Landau (szerk.) Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesülete. Budapest, 2006. Kenderfi M.: Hátrányos helyzetű fiatalok társadalmi integrációs esélyeinek új típusú támogatása Doktori disszertáció. ELTE. PPK. Budapest, 2006. Kenderfi M.: A társadalmi/munkaerőpiaci integráció támogatásának interprofesszionális megközelítése In: „Társadalom és gazdaság – új trendek és kihívások” Konferencia. 2008. szeptember 19. Eötvös József Főiskola. Baja, 2008. Kerékgyártó L.: Helyzetkép a hátrányos helyzetű fiatalok felnőttképzés és foglalkoztatás keretében történő felzárkóztatásáról In: Szakképzési Szemle. XXI. évf. 2005/2. sz. Komka N.: „Rendezni végre közös dolgainkat” In: Felnőttképzés. III. évf. 2005/1. sz. Kósáné Ormai V.: A pedagógus minősítő tevékenységének vizsgálata az iskolai szocializáció folyamatában Kutatási zárójelentés. Budapest, 1985. Kozma T.: Tudásgyár? Az iskola mint társadalmi szervezet Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1985. Laki L.: Ifjúsági munkanélküliség MTA Politikai Tudományok Intézete. Budapest, 1993. Liskó I.: A hátrányos helyzetű tanulók oktatásának minősége In: Új Pedagógiai Szemle. 2002/2. sz. Liskó I.: Cigánytanulók a középfokú iskolákban In: Új Pedagógiai Szemle. 2002/11. sz. Maker, J.: Curriculum development for the gifted Aspen Pulications. Rockville, 1982.

185

KID Kézikönyv

Mayer J.: Sikerek és kudarcok a közoktatásban In: Pedagógia és/vagy andragógia. VII. Nevelésügyi Kongresszus. 2007. november 28. Szerk. Szabados Lajos. SZIE ABK. Jászberény, 2008. Mayer J.: Az iskolafokozatok közötti átmenet néhány problematikája In: Adaptációs kézikönyv. Mayer József. (szerk.) OFI. Budapest, 2008. Mayer J. (szerk.): Glosszárium – 100 000 szó a szakiskoláról Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. Budapest, 2009. Muzsik B. (szerk.): A hátránykezelés európai és hazai koncepciója Szent István Egyetem. GTK. Gödöllő, 2009. Őry M.: Hátrányos helyzetű csoportok helyzete a munkaerőpiacon Felnőttképzési Kutatási Füzetek. 2005/2. sz. NFI. Budapest, 2005. Papp J.: A hátrányos helyzet értelmezése In: Educatio. VI. évf. 1997/1. sz. Rókusfalvy P.: Pályaválasztás, pályaválasztási érettség Tankönyvkiadó. Budapest, 1969. Sen, A.: Inequality, unemployment and contemporary Europe In: International Labour Review. 136. 1997. Szabó A.: Kiszakadás vagy leszakadás In: Esély. 1999/4. sz. Szántó T.: A fiatalok munkaerő-piaci kirekesztődésének megelőzését szolgáló kísérleti támogatási program részletes bemutatása In: Kézikönyv – Fejlesztés központú alternatív szolgáltatásokról. Szerk. Bene – Herman – Jékli. Konszenzus Alapítvány Heves Megyei Szervezete. Eger, 2004. Szántó T.: Új módszerek a prevencióban és a reintegrációban In: Több ismeret – jobb jövő. Országos Konferencia. Gödöllő, 2004. november 29-30. Kontakt Alapítvány. Budapest, 2004. – CD Szilágyi K.: A pályaorientáció folyamatának korszerű értelmezése a felnőttképzésben Nemzeti Felnőttképzési Intézet. Budapest, 2005. Szilágyi K.: Munka- pályatanácsadás mint professzió Kollégium Kft. Budapest, 2000. Szilágyi K.: Tanulói profilkép In: Új Pedagógiai Szemle. 2009/10. sz. Sziszik – J. Klér: Akikért a törvény szól In: Esély. 2000/2. sz. Tibori T. (szerk.): Zempléni átjáró MTA Szociológiai Kutatóintézet. Belvedere Meridionale. Budapest – Szeged, 2007. Torrance, E. P.: Finding hidden talents among gifted disadvantaged. The Gifted Child Quarterly. 12. 1968. Tóth L.: A tehetségfejlesztés kisenciklopédiája. Pedellus Tankönyvkiadó. Debrecen, 2003. Váry A. (szerk.): A mentori tevékenység elmélete és módszertana Szent István Egyetem. GTK. Gödöllő, 2009. Voß, J.: IMBSE internetcafé Moers, 2000. Völgyesy P.: A pályaválasztási döntés előkészítése Tankönyvkiadó. Budapest, 1976. 186

PROJEKTFOTÓK

187

188

189

190

191

Kontakt Alapítvány Mozgáskorlátozottak Egymást Segítők Egyesülete Szigetvári Kultúr- és Zöld Zóna Egyesület Változó Világért Alapítvány

TÁMOP 1.4.3.-08/2-2009-0052 KID-PREMIER

KID kézikönyv

A kiadvány az alábbi szervezetek közreműködésével készült:

KID kézikönyv

TÁMOP 1.4.3.-08/2-2009-0052 KID-PREMIER „Innováció az ifjúsági munkanélküliség kezelésében” Szerkesztette: Dr. Kenderfi Miklós A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.