Összefoglaló dolgozat a közönséges vidra (Lutra lutra Linnaeus, 1758) magyarországi elterjedéséről a 2007. október 1-e és 2010. október 15-e közötti időszak során történt jelzések alapján Összeállította: Gera Pál (az “Alapítvány a vidrákért” szervezet volt ügyvezető elnöke) E-mail:
[email protected] Telefon: + 36 30 258 3637 Postacím: 1156. Bp., Nyírpalota u. 60. Kézirat lezárva: 2010. október 17-én Tartalom Bevezető Vidraészlelések megyénkénti lebontása Elpusztult vidrákról szóló jelzések • Autó által elütött vidrák • Nem minden esetben megállapítható okból elpusztult vidrák Összegzés Érdekes vidramegfigyelések A szerző életrajza Ajánlott szakirodalom Bevezető Az “Alapítvány a vidrákért” szervezet 1995 és 2007 között rendszeresen megszervezte és koordinálta a magyarországi vidraállomány elterjedését kutató programokat. Ezekről több alkalommal is beszámoltunk (e dolgozatok tételes listáját lásd az ajánlott szakirodalomnál), összefoglalva az adott időszak tapasztalatait, valamint az azokból levont következtetésekre alapozva javaslatokat is megfogalmaztunk. 2007-ben ezek a programok, terveink ellenére véget értek, vagyis az alapítvány szervezésében megszűntek a rendszeres terepi kutatások. Ugyanakkor a több mint tíz éves tevékeny munkánknak köszönhetően, amelynek során számos szakmai közösséggel szorosabb kapcsolatba kerültünk, továbbra is érkeztek és érkeznek jelzések. Az oka ennek, hogy az 1995 és 2007 közötti, úgymond: aktív éveink alatt kialakult az alapítvány körül egy olyan szakértői, de leginkább ismeretségi, baráti kör, amely az állami természetvédelmi támogatás megvonása ellenére is fontosnak érezte és érzi, hogy a maga módján figyelemmel legyen az általa ismert területeken a vidrára. Így a dolgozat által felölelt időszak alatt számos jelzés érkezett az alapítvány e-mail illetve postacímére. Úgy gondoltam, ha a bő három év során keltezett értesüléseket rendszerezem és feldolgozom, talán hasznos és értékelhető információkat továbbíthatok az érdeklődő szakmai közösségek felé. Ez azonban csak és kizárólag tájékoztatás jellegű információ, komolyabb szakmai következtetések levonására egyáltalán nem alkalmas, hiszen nem szervezett program keretében kerültek birtokomba az adatok, hanem a már ismertté vált alapítványi címekre küldték meg azokat a kollégák. Alább, megyénkénti bontásban közlöm azokat a településeket, a hozzájuk kapcsolódó vizes élőhelyeket, ahonnét a vidra előfordulásáról bejelentést kaptunk. Szintén feltüntetem azokat az éveket és hónapokat, amikor a bejelentés megtörtént, szerencsére nagyon sok esetben, egy-egy évben több hónapot is magukba foglalnak az információk. A feldolgozott
1
adatok 2007. október 1. és 2010. október 15.-e közöttiek. Az alább publikált adatoknak igyekeztem utánajárni. Közel egy éves ellenőrző kutatás eredményeként állítottam össze a megnevezett településeket (egészen pontosan 363 települést) és a kapcsolódó vizes élőhelyeket. Az előző bekezdésben említett után-kutatásra 2009 októbere és 2010 októbere között kerítettem sort, igaz, nem személyes terepbejárással – erre nem volt lehetőségem –, hanem az adatközlőket telefonon, postai úton levéllel vagy e-mail útján kerestem meg, sokakat nem is egy alkalommal, kérve őket, hogy az általuk közölt információkat erősítsék és/vagy cáfolják meg, illetve, ha újabb megfigyeléseik vannak, arról tájékoztassanak. Az alább közölt adatok így olyan értesülések, amelyeket az adatszolgáltatók megkeresésemre megerősítettek. FONTOS: A dolgozatban kizárólag azok az információk szerepelnek, amelyek állandó (rendszeres) vidra-előfordulásról adnak számot. Azokat a jelzéseket, amelyek egy-egy térségben és/vagy kistérségben ismert állomány visszaszorulásáról, ill. eltűnéséről értesítettek kihagytam – sajnos, akad belőlük is! Azok komolyabb, legalább három évet felölelő folyamatos ellenőrzését indokoltnak tartanám, annak ellenére, hogy a megítélésem szerint zömük a valóságnak megfelel. Tekintettel azonban arra, hogy a múltban történt ilyetén jelzéseink a szakmai közösségek és az érintett államigazgatási egységek részéről nem találtak megértésre és elfogadásra – sőt! –, most eltekintek a megnevezésüktől. Remélhető, hogy így nagyrészt valóban megbízható értesüléseket tüntethettem fel – ez úton is köszönöm mindazok munkáját, akik ebben rendszeresen és fáradhatatlan szorgalommal a segítségemre voltak: vadőrök, természetvédelmi őrök, erdészek, sportvadászok, gátőrök, horgászok, halászok “csőszök” és “zöldek”, valamint erdészeti- és vadgazdálkodási-vadászati szakközépiskolák diákjai, gimnazisták, főiskolások, egyetemisták és tanáraik. Felhívom a figyelmet arra, hogy ennek ellenére mind az adatszolgáltatók, mind a magam szándékától eltérően pontatlan értesülést is közölhetek. Ezért is kérem, hogy az alább feltüntetett adatokat körültekintéssel, jobban mondva: megfontolt kritikával fogadják, és ha esetleg a jövőben bármelyikükre mégis hivatkoznak, akkor mindenféleképpen tegyék hozzá, hogy nem hitelesen ellenőrzött és elfogadott, hanem csak tájékoztató jellegű információról van szó. Vidraészlelések megyénkénti lebontása A bejelentett vidraészlelések a jószágok hátrahagyott nyomjelei alapján történtek. Vagyis: lábnyom, bélsár, táplálékmaradvány, csúszkálás (ez télen, jégen), esetleg felfedezett fészek vagy észrevett és megfigyelt állat-állatok képezték “alapját” a jelzésnek. Győr-Moson-Sopron megye Ásványráró: Bagoméri Duna-mellékágrendszer, Gombócosi-zárás, holtágak, vízfelület: 120 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2008. február, november • 2010. október Vámosszabadi, Patkányospuszta: Bácsai Holtmeder, Bácsai-főcsatorna, Bagaméri- és Pulai Dunaág, “Ercséd”, “Kisdani”, “Töklevél” “Laci” szigetek, üzemvízcsatorna, vízfelület: 500 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai:
2
• • •
2008. január, december 2009. január 2010. február, október
Dunaremete, Lipót, Ásványráró: Lipót-Ásványi mellékágrendszer, holtágak, vízfelület: 260 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2008. május • 2009. január, december Dunaszeg, Győrladamér: halastó, Szavai csatorna és Mosoni-Duna, vízfelület: 20 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2010. január, szeptember Dunaszeg: Morotva-tó és Dunaszegi-csatorna, vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2008. január • 2010. március
vízfelület:
40
hektár.
Bejelentett
Doborgazsziget, Cikolasziget, Sérfenyősziget: Duna-mellékágak, holtágak, vízfelület: 350 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november, december • 2008. január, február, december • 2009. január, február, március, december • 2010. január, február, szeptember Kunsziget: Mosoni-Duna-szakasz, kavicsbányató, vízfelület: 60 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2010. január Abda: Mosoni-Duna-szakasz, vízfelület: 200 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. december Tárnokréti: Hansági-főcsatorna, vízfelület: 60 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2009. január, február • 2010. január, március Bősárkány: tavak és Keszeg-ér, vízfelület: 20 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. október, november • 2009. december Öntésmajor: Király-tó, Szeged-csatorna és Kis-Rába, vízfelület: 30 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2010. január
3
Hanságliget: Hansági-főcsatorna, vízfelület: 10 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2009. január • 2010. január Lébény, Mosonszentmiklós: Öreg-Rábca – holtág – és Rabi-tó, vízfelület: 15 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. május • 2009. február, október • 2010. január Vas megye Andrásfa: horgásztó és Sárvíz-patak, vízfelület: 8 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. február, augusztus • 2009. január, november Hegyhátszentjakab, Felsőjánosfa: Vadása-tó, Magyarósdi-patak, vízfelület: 10 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október, december • 2008. január, február, március, november, december • 2009. január, február, május, június, november, december • 2010. január, február, május, szeptember Bajánsenye: halastavak és Kerka-patak, vízfelület: 44 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2009. január • 2010. február, szeptember Ikervár: Rába-folyó és üzemvízcsatorna, vízfelület: 100 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2009. december • 2010. október Sótony, Nyőgér, Bejcegyertyános: Csörnöc-Herpenyő-patak, vízfelület: 10 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. december Szalafő, Őriszentpéter, Nagyrákos: vidraészlelések évei és hónapjai: • 2010. október
Zala-folyó,
vízfelület:
2
hektár.
Bejelentett
Zala megye
4
Balatonhídvégpuszta (Zalavár), Fenékpuszta, Hídvégpuszta: Kis-Balaton területe: Egyesített Övcsatorna, Sikéri-árok, Kerékláp, Hídvégi-csatorna, Ingó, Szellős, 1-es és 2-es hajózózsilip, 1-es terelőtöltés, 2T, 3T, 4T, 21T zsilip, Mekenye, Major-tó, Sásos-sziget, Gurgulói-bukó, Ormándi Határárok, Tőzegtelep, Marótvölgyi-csatorna, Battyánpusztaihalastavak, Hévízi-csatorna, Diás-sziget, Hídvégi Ó-Zala, össze vízfelület: 2000 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • Negyedéves lebontásban egészen ez év augusztusáig folyamatosan Zalakomár: Zala-folyó, vízfelület: 2 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2008. január, november, december • 2010. január Szécsisziget: Kerka-patak és holtág, vízfelület: 10 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. december • 2010. január, október Pötréte: tőzegtó, Sárvíz és Foglár-csatorna, vízfelület: 180 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. december Nagykanizsa, Miklósfa, Liszó: Miklósfai-halastavak, Bakónáki-patak, Szaplányosi-határárok és Principális-csatorna, vízfelület: 200 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2008. január • 2010. január, szeptember Tornyiszentmiklós: Kerka-patak vidraészlelések éve és hónapja: • 2009. december
és
csatorna,
vízfelület:
30
hektár.
Bejelentett
Kerkaszentmihály: Kerka-patak és Malomtó, vízfelület: 4 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapjai: • 2009. február, november Lenti, Bárszentmihályfa: Kerka-patak, vízfelület: 10 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2008. január, december • 2009. december • 2010. január, október Lenti, Máhomfa: Kerka- és Cserta-patak, vízfelület: 5 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2008. január, október, december • 2009. január • 2010. január, október
5
Zalaszentgrót: horgásztavak és Zala-folyó, vízfelület: 10 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2010. február Galambok: víztározó, vízfelület: 16 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. március • 2009. január • 2010. január Letenye, Egyedhuta: horgásztó, Mura-holtág, Major (holtágrész), vízfelület: 100 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november, december • 209. november • 2010. július, szeptember Murarátka: Mura-folyó holtágai és Partizán-sziget, vízfelület: 10 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. november • 2009. október • 2010. február, április Veszprém megye Kádárta (Veszprém): horgásztavak és Séd-patak, vízfelület: 14 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2009. november Bakonykoppány: horgásztó és Gerence-patak, vízfelület: 4 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2010. január Döbrönte: Padári-halastó és Bittva-patak, vízfelület: 4 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2010. január Tihany: Balatonpart, csatornák, MOL horgásztanyák, vízfelület: 30 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. október, november • 2010. január Nagytevel: víztározó és Pápai-Bakony-ér, vízfelület: 30 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2010. Január Ujdörögd (Uzsa): Viszló-patak és horgásztavak, vízfelület: 6 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. január
6
•
2009. november
Bakony, Devecser (Széki-puszta): Sárosfői, Devecseri-víztározó és Csigere-patak, vízfelület: 100 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2010. január Nyárád: Bittva-patak és horgásztó, vízfelület: 10 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2010. január Komárom-Esztergom megye Melkovicspuszta (Bana), Szőkepuszta, Szákszend: halastavak és Szendi-ér, vízfelület: 60 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2009. október, november • 2010. március Naszály, Mocsa: halas- és horgásztavak, vízfelület: 200 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. január, október • 2010. január, október Máriapuszta, Mocsa: Amony-tó, Grébicsi tó, Boldogasszonyi-tó, vízfelület: 50 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. október Tatabánya, Bánhida: Erőmű-tó, Farkastó, Dubnik-tó, Kacsa-tó és Által-ér, vízfelület: 45 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2008. január, november, december • 2009. január, október, december • 2010. január, február, augusztus, október Oroszlány: horgásztavak, vízfelület: 16 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2008. január • 2009. január, december • 2010. január, május Somogy megye Ádánd: Kis-Koppány-patak és csatornák, vízfelület: 2 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. szeptember • 2010. október Töreki (Siófok): halastavak (11 kisebb-nagyobb) és Cinege-patak, vízfelület: 40 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai:
7
• • • •
2007. október 2008. január, május, december 2009. január 2010. január, szeptember
Rinyaszentkirály, Nagyatád, Lábod: Simongáti-halastavak, Rinya és Lábodi-Rinya, vízfelület: 300 hektár; Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2009. október • 2010. január, október Ötvöskónyi, Beleg: Ötvöskónyi-halastavak és Rinya-patak, vízfelület: 70 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. október • 2009. november • 2010. január, október Tarany: halastavak és Taranyi-Rinya, vízfelület: 40 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2009. október, november, december • 2010. január, február, március, október Toponár (Kaposvár): Deseda-víztározó déli partrésze, vízfelület: 400 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2009. december • 2010. január, szeptember Somogygeszti: Deseda-patak és horgásztó, vízfelület: 2 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2009. december • 2010. szeptember Kadarkút, Hencse: Tütösi-tavak, Mihokai-tavak, Hencsei-tavak, Kenézpusztai horgásztavak, Vizesárok, vízfelület: 18 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. március • 2009. október, november Szenta, Somogycsicsó: halastavak és Tekeres-berki-patak, vízfelület: 600 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. szeptember Barcs: Dráva-folyó, halastavak, Jamina-patak, Kisbóki-tó, Kis-Bóki holtág, Rigácsi-tavak, valamennyinél, vízfelület: 320 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2008. október • 2009. január, október Háromfa, Bakháza: halastó és Rinya-patak, vízfelület: 55 hektár. Bejelentett vidraészlelés
8
éve és hónapja: • 2009. november Márfivisnye (Kápolnásvisnye): Márfi-halastavak és patak, vízfelület: 40 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. március • 2009. január, november • 2010. január, augusztus Edde, Alsóbagát: Alsóbagáti-halastavak, vízfelület: 110 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2010. január Csokonyavisonta: halastavak és patak, vízfelület: 100 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2008. október, december • 2009. december • 2010. január, szeptember Pat, Patihídpuszta, Inke (Varászló): halastavak (12 kisebb-nagyobb), Zala-Somogyihatárárok és Pádi-víz, vízfelület: 100 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. február, május, november • 2009. március, október, november, december • 2010. január, február, augusztus Libickozma: Felső-tó – vízfelület: 3 hektár; Alsó-tó –, vízfelület: 4 hektár; Koroknai-patak – vízfelület: 2 hektár, összes vízfelület: 9 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. október • 2009. január, december • 2010. március Baranya megye Baranyajenő: Gödrei-vízfolyás, csatorna és halastavak, vízfelület: 70 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november, december • 2008. január, november • 2010. január, október Kovácsszénája: víztározó, vízfelület: 15 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. november Egyházaskozárd: horgásztó, vízfelület: 0,8 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2009. március • 2010. szeptember
9
Mozsgó, Almáskeresztúr: Szulimán, halastavak, Almás-patak és Porovica-patak, vízfelület: 200 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. október • 2009. október, november Sumony: halastavak és Okor-patak, vízfelület: 250 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2010. február Mecsekpölöske: horgásztó és vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2009. október • 2010. január, szeptember
Baranya-csatorna,
vízfelület:
9
hektár.
Bejelentett
Gerényes, Alsómocsolád, Bikal: Kapos-folyó, halastavak és csatornák, vízfelület: 400 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október, december • 2008. március • 2009. december • 2010. február, október Patosfa, Merenye: halastó és Merenyei-víztározó, vízfelület: 120 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október, november • 2010. január, február, szeptember Szentlászló, Boldogasszonyfa: Szentlászlói-halastavak, vízfelület: 100 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. október • 2010. február Palkonya, Pécsdevecser, Peterd, Birján, Újpetre: Birjáni-, Vokányi- és Palkonyai-patak, valamint halastavak, vízfelület: 300 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapjai: • 2009. január, november Nagyváty, Nyugotszenterzsébet: Sándor-árok és halastavak, vízfelület: 25 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. október • 2009. március, november • 2010. augusztus Máriakéménd: halastavak és Karasica-patak, vízfelület: 40 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. december Mágocs: halastavak, vízfelület: 50 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. október
10
Mohács: Belső-Bédai-holtág – vízfelület: 80 hektár –, Külső-Bédai-holtág – vízfelület: 70 hektár –, Kölkedi Holt-Duna – vízfelület: 35 hektár –, Boki-Duna – vízfelület: 25 hektár –, Izsépi-Duna – vízfelület: 25 hektár –, halastó – vízfelület: 10 hektár; Csele-patak – vízfelület: 2 hektár, összes vízfelület: 247 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. február, november • 2008. október • 2009. január, november • 2010. január, október Baranyaszentgyörgy: halastavak és Baranya-csatorna, vízfelület: 7 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. november • 2009. február, november Kölked: Belső-Béda és Külső-Béda holtágak, vízfelület: 70 hektár. és 70 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. szeptember • 2009. február, július • 2010. január Matty: horgásztó (lefűződött Dráva holtág) és csatorna, vízfelület: 14 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. november Tolna-megye Gyulaj: Óbíródi-tavak – vízfelülete: 3 hektár –, Vadkerti-horgásztó – vízfelülete: 1 hektár –, patak – vízfelület: 1 hektár –, összes vízfelület: 5 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2010. szeptember Báta: Nyéki Holt-, Keszeges-tó, Mély-gödör, vízfelület: 22 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. október • 2009. augusztus, november Bonyhád, Kakasd, Zomba: halastavak, horgásztavak és Völgységi-patak, vízfelület: 300 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2009. február, október • 2010. január, szeptember Kakasd Tabód: halastavak és Völgységi-patak, vízfelület: 80 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapjai: • 2009. október, november Nak: Naki-halastó, vízfelület: 60 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja:
11
•
2009. november
Decs: Kis-Decsi Holt-Duna, Nagy-Decsi Holt-Duna és Reimann-fok, Lankóczi Kis-Duna holtág, Lassi-tavak (Hármas-zátony), Malomtelelő, Grébec (mellékága), Keszeges-tó (természetes tó), Visszafolyó-csatorna, vízfelület: 400 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november, december • 2008. január, október, november • 2009. október, november • 2010. január, március Fadd-Dombori, Tolna, Mözs: Duna-holtágak, halastavak és csatornák, vízfelület: 400 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. március, december • 2009. október • 2010. január, szeptember Attala, Regöly: Kapos-folyó és halastavak, vízfelület: 110 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2010. január Fürged: halastavak, vízfelület: 8 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. október • 2010. január Szálka: víztározó és Lajvér-patak, vízfelület: 60 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2009. március • 2010. május, szeptember Szekszárd, Kakasd: Sötétvölgyi horgásztó, Völgységi-patak, Rák-patak, Sáros, Dög-tó, Telefonos-tó, vízfelület: 14 hektár. Bejelentett vidraészlelések éve és hónapjai: • 2009. szeptember, november Bölcske, Madocsa: Duna-holtágak és horgásztavak, vízfelület: 300 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. február • 2009. november Fejér megye Fehérvárcsurgó: Gaja-patak és víztározó, vízfelület: 320 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. március, május • 2009. október • 2010. szeptember Kabókapuszta (Enying): halastavak, vízfelület: 16 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és
12
hónapja: •
2010. március
Pátka: víztározó és Császár-víz-patak, vízfelület: 300 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2008. január • 2009. október Kajászó (Igar): Váli-víz-patak és MOHOSZ tógazdaság, vízfelület: 150 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2008. január • 2009. november, december • 2010. január, október Dinnyés: tógazdaság, Kajtor csatorna, Velence-tó, vízfelület: 2000 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november, december • 2008. január, február, november • 2010. január, május, szeptember Kápolnásnyék, Velence, Agárd, Gárdony, Dinnyés: Szent-László-patak, Velencei-tó és csatornák, vízfelület: 2500 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • Negyedéves lebontásban folyamatos. Aba, Csősz: horgásztó, halastavak és Sárvíz malomcsatorna, vízfelület: 100 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2009. február, november Sárbogárd, Sáregres: Rétszilasi-tavak és Sárvíz-malomcsatorna, vízfelület: 900 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • Negyedéves lebontásban folyamatos. Sárszentágota, Kálóz: halastavak, Sárvíz-csatorna és Sárvíz-malomcsatorna, vízfelület: 105 hektár. • 2007. november • 2008. február, október • 2010. január, szeptember Kisperkáta, Perkáta: Perkátai-vízfolyás és horgásztavak, vízfelület: 20 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. szeptember, december • 2010. február, augusztus Pest megye Szigetbecse, Dömsöd: Ráckevei Duna-holtág és Északi-övcsatorna, vízfelület: 150 hektár.
13
Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. december Százhalombatta: halastavak és Benta-patak, vízfelület: 60 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2008. február • 2010. január, augusztus Sülysáp, Kistelek: halastavak és Alsó-Tápió-patak, vízfelület: 17 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2008. február • 2009. október Taksony: Duna-holtág és Duna-Tisza-csatorna, vízfelület: 5 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. november Isaszeg: tőzegtavak és Rákos-patak, vízfelület: 7 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2009. október • 2010. március, szeptember Nógrád-megye Ipolytölgyes: Ipoly-folyó, vízfelület: 3 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. április • 2010. június Nemti: Zagyva-folyó, vízfelület: 7 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2009. április • 2010. március Nyírjes, Balassagyarmat: Nyírjesi-tavak, vízfelület: 8 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. november Szarvasgede: Zagyva-folyó, Méhtelepi-patak és Szuha-patak, vízfelület: 6 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. december Litke: Ipoly-folyó és Dobroda-patak, vízfelület: 4 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2009. november • 2010. október
14
Nőtincs: Lókos-pataki-víztározó, vízfelület: 50 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. november Kétbodony: víztározó és Lókos-patak, vízfelület: 14 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. február • 2009. szeptember, november Hont: Ipoly-folyó, vízfelület: 5 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2010. március Heves megye Kisköre: víztározó, Tisza-folyó, Kanyari Holt-Tisza és üzemvízcsatorna és kisebb csatornák hálózata, vízfelület: 2000 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2008. február, november • 2009. január, március, november • 2010. február, szeptember Kétútköz: Laskó-patak, vízfelület: 1 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2008. május • 2009. november • 2010. augusztus Sarud: Tisza-tó és csatornák, vízfelület: 100 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2008. január • 2009. október • 2010. január, augusztus Poroszló: hónapjai: • • • •
Nagymorotva víztározó, vízfelület 10 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és 2007. november, december 2008. január, február, október, december 2009. január, március 2010. január, szeptember
Markaz: víztározó, Bene-, Tarjánka-, és Domoszlói-patak, vízfelület: 170 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. december Jász-Nagykun-Szolnok megye Kunmadaras: horgásztavak, vízfelület: 10 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2010. január
15
Nádudvar: Kösély-patak és horgásztó, vízfelület: 7 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2009. november Kunszentmárton, Békésszentandrás: halastavak, Körösök és holtágak – részben már Békésmegyei területek, vízfelület: 500 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2008. február, november • 2010. október Kőtelek-Tiszasüly: Tisza-folyó és Csatlói Holt-Tisza, vízfelület: 40 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. október • 2009. január, november Tiszasüly: halastavak – Kolopi-tógazdaság és csatornák, Tisza-folyó és holtág, vízfelület: 105 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. október • 2009. január, november Ecsegfalva: Berettyó-Villogó-csatorna és Ecsegfalvai-tavak, vízfelület: 200 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2008. január, október • 2010. október Abádszalók (az érintett terület csak részben Szolnok megye): Tisza-tó és Nagykunságicsatorna, vízfelület: 250 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. november • 2009. október, december Kungyalu, Öcsöd, Kunszentmárton (Kerekzug, Körtvélyes): Körös-folyó és holtágrendszer, vízfelület: 140 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2008. január • 2009. január, május • 2010. február, szeptember Kisköre, Pusztataksony: víztározó és Nagykunsági öntözőcsatorna, vízfelület: 4000 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2008. augusztus • 2009. november • 2010. február, szeptember Tiszafüred, Tiszaderzs: Tisza folyó és párhuzamosan futó csatorna, vízfelület: 200 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. november
16
• •
2009. január, november 2010. október
Tiszafüred: Tisza-tó- hullámtéren túli részek: Támlapos térsége, Füredi-holtág, Szajla-Ecseh terület, vízfelület: 140 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november, december • 2009. február • 2010. február, szeptember Cibakháza: Holt-Tisza, vízfelület: 110 hektár. Bejelentett vidraészlelések éve és hónapjai: • 2009. január, március, november Besenyszög, Szajol: Feketevárosi-Tisza-holtág, Karcsai Holt-Tisza és kisebb holtágak, vízfelület: 40 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. október Jászalsószentgyörgy: Holt-Zagyva, vízfelület: 4 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. november Nagykörű: Tisza-folyó és holtágak, vízfelület: 200 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október, november • 2008. november • 2010. február Fegyvernek: Fegyverneki Holt-Tisza, vízfelület: 120 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2008. december • 2010. január, október Bács-Kiskun megye Nagybaracska: Füzeséri holtág, Ferenc-csatorna, halastavak és Baracskai-zártkertek (horgásztavak), vízfelület: 320 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2008. november • 2009. november • 2010. május, szeptember Baja: Duna-völgyi főcsatorna, Gyuri-sziget – holtág –, Vadica-csatornaszakasz, Nyéki-HoltDuna, Kádár-sziget, Bajaszentistváni-csatorna, Sugovica és Ferenc-csatorna, Káposztás-Duna, Cserta-holtág, Vén-Duna, Simon-Duna, Móric-Duna, Fás-Duna, Hágli-Duna vízfelület: 500 hektár. Harábói-horgásztó – vízfelület: 15 hektár; Szentistváni halastavak – vízfelület: 300 hektár; Szentistváni-csatorna – vízfelület: 10 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2008. január, június
17
• •
2009. január, február, szeptember, november 2010. január, május, szeptember
Foktő, Kalocsa: Sárközi-csatorna, Vajas-csatorna és Duna-holtág, vízfelület: 100 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. október, november • 2010. szeptember Uszód, Foktő: Foktői-csatorna, Uszodi-sziget és Duna-holtág, vízfelület: 12 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. november • 2009. január, december Érsekcsanád: Dunavölgyi-főcsatorna és Kádár-Duna és Kerek-tó, Kiskoppányi-mellékág, vízfelület: 45 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapjai: • 2009. január, május, december Bácsszentgyörgy: Kígyós-csatorna, vízfelület: 2,5 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. november Sükösd: Duna-völgyi-főcsatorna, Viktória-horgásztó, tőzeggödrök és tőzegtó, Karasicacsatorna, Vajas-csatorna, Sükösdi halastavak, vízfelület: 150 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. október, december • 2010. január, március Bátmonostor: Nagybaracskai Holt-Duna, Monostori Fás-Duna, Ferenc-csatorna és Máriakörnyei-halastó, vízfelület: 200 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november, december • 2009. október, november Tass: Kiskunsági-főcsatorna és Soroksári-Dunaág, vízfelület: 5 hektár; Felsőszenttamásihalastavak, vízfelület: 30 és 25 hektár, összes vízfelület: 55 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2008. január, február, április, november • 2010. március, szeptember Pörböly: Kerülő-Duna és Fás-Duna, vízfelület: 40 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. október Homokmégy: halastavak és Székesi-csatorna, vízfelület: 95 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapjai: • 2009. október, december Tiszakécske: Tisza-folyó és Ókécskei-Holt-Tista, vízfelület: 80 hektár. Bejelentett vidraészlelések éve és hónapjai:
18
•
2009. október, november
Báta, Szeremle: Duna-holtág, Szekcsői-zártkő (ez mellékág), Lajvér-patak és Szekszárdi-séd, vízfelület: 30 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2009. november Pálmonostora: Dong-éri főcsatorna és horgásztó, vízfelület: 5 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2008. január, szeptember, október • 2010. január, szeptember Harta: Babszi-tó, Kenderáztató, Vejtei-tó, Nagykéksei-tó, csatornák és Duna-holtág, vízfelület: 30 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. október Csongrád megye Csanytelek: Meggyesi-horgásztó, vízfelület: 3 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2010. január, október Tömörkény: Csaj-tavak és csatornák, vízfelület: 800 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2009. január, november • 2010. január, augusztus, szeptember Szeged-Sándorfalva: Fehértó, Dorozsma-Halas-főcsatorna, Fehértói-Majsa-főcsatorna, vízfelület: 2000 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október, november, december • 2008. január, február, március, október, november • 2009. január, március, augusztus, október, november • 2010. január, február, szeptember Sándorfalva, Szatymaz: Majsai-főcsatorna, vízfelület: 20 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2009. november Bokros, Csongrád: Bokros-Buzás holtág – vízfelület: 40 hektár; holtág, Csépai-holtág, vízfelület: 150 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november, december • 2009. október, december Mindszent, Mártély: Ásványi holtág, Dong-éri csatorna, vízfelület: 50 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai:
19
• • • •
2007. november 2008. augusztus 2009. január, október 2010. március, szeptember
Mártély: Mártélyi-holtág, vízfelület: 50 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2009. március, november Balástya: horgásztavak és Fehértó-Majsai-főcsatorna, vízfelület: 90 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2010. március Csongrád: Csongrádi Holt-Tisza (Serházzug), György-víz (holtág), Aranysziget (holtág), Körös-Tisza-torok, vízfelület: 140 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2008. november • 2009. május, szeptember, december • 2010. január, február, július, október Békés megye Okány, Zsadány: Holt-Sebes-Körös – vízfelület: 25 hektár; Holt-Sebes-Körös-főcsatorna – vízfelület: 40 hektár, összes vízfelület: 65 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november, december • 2008. január, november • 2009. január, október, november • 2010. január, február, szeptember Fancsikapuszta (Zsadány): csatorna-szakaszok és Begécsi-víztározó, vízfelület: 250 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapjai: • 2009. január, november Békés: Körös-folyószakasz – vízfelület 15 hektár, homokbányatavak – vízfelület 15 hektár, téglagyári tavak – vízfelület 12 hektár, Borosgyári-horgásztó – vízfelület 17 hektár, összes vízfelület 59 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. március, október • 2009. január • 2010. augusztus Körösladány, Köröstarcsa: Sebes-Körös-folyó, holtágak, Büngösdi-csatorna és Gácsháti halastó, vízfelület: 250 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november, december • 2009. december Gyomaendrőd: Körös-folyó, holtágak és Körösi AG – ez halastó, vízfelület: 750 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október
20
• •
2008. március, június, július, október 2010. szeptember, október
Gyoma: Siratói-holtág, vízfelület: 120 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2008. március, június, július, október • 2010. szeptember, október Biharugra: halastavak, vízfelület: 100 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2010. január, október Ecsegfalva: Hortobágy-Berettyó és halastavak (+Á), vízfelület: 150 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2009. november Öcsöd: Körös-folyó – vízfelület 100 hektár; Álom-zugi-holtág – vízfelület 3 hektár; Harangzugi-holtág – vízfelület 18 hektár; Kerekes-zug – vízfelület 6 hektár; Öcsödi-holtág – vízfelület 8 hektár, vízfelület 135 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2008. február, május, október • 2009. október, november Szarvas: Hármas-Körös – vízfelület: 550 hektár; Aranyosi-holtág – vízfelület: 10 hektár; Halásztelki-holtág – vízfelület: 13 hektár; Káka-foki, Bika-zugi-holtág – vízfelület: 100 hektár; Szarvas-Békésszentandrási holtág – vízfelület: 200 hektár; Túrtői-holtág – vízfelület: 98 hektár; halastavak – vízfelület: 300 hektár, összes vízfelület: 1271 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október, november, december • 2008. november, december • 2009. január, május, október, december • 2010. január, október Hajdú-Bihar megye Hortobágy: Malomházi-híd, Borsós és Malomházi tavak, Hortobágy-folyó 10 km hosszú szakasza a K-i oldalon, Nyugati főcsatorna, Görbeháza-szakasz, Nagyhalastavak, Csécsitavak és csatornák, Fényes tavak és lecsapoló csatorna, Árkus csatorna, Akadémiai tavak és csatorna szakasz, Kunkgyörgyi tavak, vízfelület 2600 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • Negyedéves lebontásban folyamatosan Tiszacsege, Ároktő (az utóbbi község már borsodi terület): Nagy-Kácsa holtág, Tiszafolyószakasz és kisebb holtágak, Nyugati-főcsatorna, vízfelület: 70 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október, november • 2008. január, március, november • 2009. október
21
Újballa: Holt-Tisza, vízfelület: 25 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2009. november Nagyrábé: Kálló-patak és Keleti-főcsatorna, vízfelület: 30 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2010. január, május, szeptember Hajdúnánás: Keleti-főcsatorna, vízfelület: 20 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. március, október • 2009. november • 2010. február, szeptember Újszentmargita: Hortobágy-folyó, Bógy-Szandlik csatorna, Nyugati-főcsatorna, vízfelület: 300 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október, november • 2008. január, december • 2009. szeptember, november, december • 2010. január, február, augusztus Létavértes, Kokad, Álmosd: víztározó és Konyári-Kálló (+Á), vízfelület: 500 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október, november • 2009. november Görbeháza, Folyás, Polgár: Nagy-Kapros-víztározó – vízfelület: 100 hektár; Nyugatifőcsatorna – vízfelület: 20 hektár; Selypes-ér, Király-ér – vízfelület: 15 hektár, összes vízfelület: 135 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2008. október, november • 2009. október, november Borsod-Abaúj-Zemplén megye Szuhakálló, Múcsony: Szuha-patak, Sajó, vízfelület: 40 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2009. december • 2010. szeptember Ároktő, Tiszacsege (ez utóbbi község Hajdú-Bihar-megyei terület): Tisza-folyó és holtág, vízfelület: 120 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2009. október Tiszavalk: Felső-Morotva, Montaj-tó és Tiszavalki-főcsatorna (+Á), vízfelület: 200 hektár.
22
Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2009. október Tokaj: Tisza-Takta-csatorna, halastavak, Bodrog-torok, vízfelület: 100 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2009. november • 2010. március Taktaszada, Prügy, Taktabáj: Taktaföldvári-holtág, Takta-csatorna, Prügyi-főcsatorna, vízfelület: 10 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november, december • 2009. január • 2010. augusztus Tarcal: Hódos-tó, Kengyel-tó, Taktaközi-főcsatorna és Prügyi-főcsatorna, vízfelület: 80 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2010. január, május Négyes, Tiszavalk: Apata-holtág és Csincse-patak (Kiskörei víztározó területe), vízfelület: 120 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2008. március, november • 2010. július Alsóberecki, Felsőberecki, Bodrogkeresztúr, Szegilong, Viss, Sátoraljaújhely: Bodrogfolyó és holtágak, Török-éri főcsatorna: 1700 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • Negyedéves lebontásban folyamatosan. Tiszadorogma, Egyek: Egyek-Gyökérkút (az utóbbi község már Hajdú-Bihar-megyéhez tartozik): Tisza-folyó és holtágak, halastavak – Göbe, Pirics és Herepi Holt-Tisza, vízfelület: 105 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november, december • 2010. május, szeptember Dédestapolcsány: Bán-patak, vízfelület: 2 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2010. szeptember Taktaszada, Taktaharkány: Takta-csatorna, Holt-Takta és Gilip-patak, vízfelület: 40 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2008. január, október • 2009. december • 2010. január, március
23
Büdszentmihály (Tiszavasvári): halastó, Keleti-főcsatorna és Hortobágy-folyó, vízfelület: 100 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2009. december Bogács, Pazsagtanya: horgásztó, halastó és Hór-patak, vízfelület: 30 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. november Pácin, Karcsa: Karcsa-holtágak és Karcsa-csatorna, vízfelület: 55 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2008. október • 2009. október Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Olcsvaapáti, Panyola: Szamos-folyószakasz és Túr-belvíz-főcsatorna, vízfelület: 35 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november, december • 2008. május • 2009. december Apagy, Levelek: Leveleki-víztározó és csatorna, vízfelület: 140 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2010. szeptember Ököritófülpös, Tunyogmatolcs: Élő-Szamos és holtágai, vízfelület: 400 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. szeptember • 2009. május, december • 2010. március Csengersima, Csegöld: Csengersimai-horgásztó, Máty-csatorna, vízfelület: 20 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2010. február Csenger: Szamos-folyó, vízfelület: 10 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2010. február, szeptember Garbolc, Szatmárcseke: Túr-folyó torkolat és holtágai, vízfelület: 4000 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. október • 2008. október • 2010. január, október
24
Fehérgyarmat: halastó, horgásztó, Öreg-Túr-folyó és Görgő-Szenke-csatorna, vízfelület: 55 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2009. március, december Tiszalök, Csobaj (részben már borsodi terület): Holt-Tisza, vízfelület: 45 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapjai: • 2009. október, december Hermánszeg, Szamossályi, Szamosújlak: Szamossályi-Holt-Szamos holtág, vízfelület: 200 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2008. április • 2010. március Garbolc, Tiszakóród: Túr-folyó torkolata és holtágai, vízfelület: 200 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. november Túristvándi: Öreg Túr – Belvíz csatorna, vízfelület: 1,5 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2010. február Tiszabecs, Milota, Tiszacsécse, Szatmárcseke, Tarpa, Tivadar, Gulács, Vásárosnamény, Gergelyiugornya: Helmecszegi Holt Tisza és holtág (“szentély” típusú holtágak), Gacsánszegi Holt Tisza, Vágás-dűlői-Holt-Tisza, Szipa-főcsatorna, Boroszlókerti holtágak (ezek “szentély” típusú holtágak), Bagiszegi-holtág, Tivadari Holt-Tisza, vízfelület: 3000 hektár. • 2007. november • 2010. március Rakamaz, Tiszanagyfalu: Aranyosárok, Nagy-Morotva és Kis-Morotva, vízfelület: 30 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapjai: • 2009. augusztus, november Vaja: víztározó és III. sz. főfolyás, vízfelület: 10 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2009. november Győrtelek: Holt-Szamos és Nagy-vágás csatorna, vízfelület: 10 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. május • 2010. január Szabolcsveresmart: Rozsálypusztai Holt-Tisza, Nagyszögi morotva és Rétközi-tó, vízfelület: 470 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november
25
• • •
2008. január, május 2009. december 2010. február, szeptember
Csegöld: Máty-csatorna és víztározó, vízfelület: 45 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. november Szamosújlak, Gyügye: Holt-Szamos, vízfelület: 60 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. november Géberjén: Holt-Szamos, vízfelület: 7 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2008. január • 2010. február Tiszatelek, Ibrány: Apátszögi Holt-Tisza, vízfelület: 15 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. november • 2008. október • 2010. január, március Lónya, Tiszamogyorós, Mándok: Lónyai Morotva, vízfelület: 15 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2009. október Tunyogmatolcs: Élő és Holt Szamos, vízfelület: 180 hektár. Bejelentett vidraészlelések évei és hónapjai: • 2007. december • 2010. január, február, szeptember Szamosszeg: Szamos-folyó, Holt-Szamos és Északi-csatorna, vízfelület: 50 hektár. Bejelentett vidraészlelés éve és hónapja: • 2009. november Elpusztult vidrákról szóló jelzések Sajnos nem csak a vidra előfordulásáról kaptunk és kapunk bejelentést az alapítvány ismert elérhetőségein, hanem valami oknál fogva elpusztult vidrákról is. A jelen dolgozatban felölelt időszak alatt az alábbi ilyen információk érkeztek valamelyik publikus címünkre. Autó által elütött vidrák A 33-as úton: • 2007. november 22-én egy fiatal hím a Poroszlónál (Heves-megye) Tisza-tó szakasznál, ugyanott 2008. január 7-én egy szintén fiatal hím. • 2008. december 3.-án a Kócsújfalu és Hortobágy (Hajdú-Bihar-megye) közötti szakaszon a halastavaknál, valamint a Hortobágy-folyónál ugyancsak két fiatal hím,
26
majd ugyanott 2009. március 29-én pedig egy nőstény. Összesen 5 vidra: 4 hím és egy nőstény. A 70-es úton: • 2008. január 27-én és május 2-án Agárd és Dinnyés között (Fejér-megye) egy-egy hím. • 2009. december 25-én egy nőstény – ez a Tógazdaság és a Velencei-tó közötti útszakasz. • 2008. és 2010. januárjában (7-én és 18-án) Dinnyésnél, a Kajtor-csatornánál egy-egy hím. Összesen 5 vidra: 4 hím és egy nőstény. A 68-as útnál: • 2008. május 11-én Ötvöskónyinál (Somogy-megye) a halastavak csatornáinál egy hím. Összesen egy hím. Az 5-ös útnál: • 2009. június 20.-án Pálmonostornál (Bács-Kiskun-megye) a Dong-érifőcsatornánál egy – feltehetően vemhes – nőstény. (GP megjegyzés: a megtalálói nem vizsgálták meg alaposan, a vemhességre szerintük a “túlzott kövérség és megduzzadt emlők” árulkodtak). Összesen egy nőstény. A 4-es útnál: • 2007. december 22-én Fegyvernek és Kondoros (Jász-Nagykun-Szolnok-megye) között a Nagykunsági-öntözőcsatornánál egy fiatal hím. Ugyanott 2009. március 2-án egy cirka 3-4 hónapos hímecske (GP megjegyzése: a hímecske tetemének átvizsgálásakor kiderült, hogy a jobb hátsó lábába egy mélyen, már-már a lábszárcsontig befúródott horgászzsineg volt a csüdizületnél, ami egyfelől nagy fájdalmat okozhatott, másfelől, ebből kifolyólag a járását is igen megnehezíthette). Összesen két hím. A 44-es úton: • 2008. augusztus 14-én Öcsödnél (Jász-Nagykun-Szolnok-megye) a Körösből leágazgatott csatornák mentén egy öreg hím. • 2009. január 6-án és május 11-én Szarvasnál (Békés-megye) a Holt-Körös mentén haladó útszakasznál egy-egy fiatal hím. Összesen három hím. A 47-es úton: • 2009. április 22-én Csökmőnél (Hajdú-Bihar-megye) a Kutas-főcsatornánál egy hím. Ugyanott 2010. január 1.-én egy öreg nőstény. Összesen egy hím és egy nőstény. A 42-es úton: • 2009. november 30.-án Földesnél (Hajdú-Bihar-megye) a Keleti-főcsatornánál egy fiatal hím. Összesen egy hím.
27
A 100-as úton: • 2008. augusztus 20.-án Naszálynál (Komárom-Esztergom-megye) az Által-ér mentén egy nőstény. Összesen egy nőstény. Az 57-es úton: • 2009. február 24-én Szederkénynél (Baranya-megye) a Vasas-Belvárdivízfolyásnál egy hím • 2009. március 29-én mohácsi horgászok tájékoztattak arról, hogy, Mohács és Lánycsók között találtak egy ugyancsak elütött vidrahímet (Baranya-megye). Ennek a testhossza 129 centiméter volt, a farkának a hossza 40 centiméter, a testsúlya pedig 20 kilogramm. Ha a horgászok valóban helyesen vették fel az adatokat, amiben, teszem hozzá, semmi okom kételkedni, akkor az elmúlt évtizedekben a tudomásomra jutott, elpusztult vidrahímek közül eddig e szerencsétlen jószágé az aranyérem. Összesen két hím. A 38-as úton: • 2010. január 2-án Rakamaznál (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) egy öreg hím, míg ugyanezen az úton, március 15-én Bodrogkeresztúrnál (Borsod-Abaúj-Zemplénmegye) egy vemhes nőstény. Összesen egy hím és egy nőstény. A 61-es úton: • 2010. szeptember 22-én Dunaföldvárnál – Barótapusztánál – (Tolna-megye) egy fiatal hím. Összesen egy hím. •
2010. október10-n a Balmazújvárost és Hajdúnánást összekötő út 7-es kilométer kövénél találtak egy elütött vidrát (Hajdú-Bihar-megye), a nemét nem nézték meg. Nem messzire található a Virágoskúti halastórendszer, valamint a Keletifőcsatorna. Összesen egy vidra, a nemét nem állapították meg. Összesen: 2007. november 22.-e és 2010. október 10-e között 27 elütött vidráról érkezett jelzés az alapítványhoz, melyek közül 20 hím, 6 nőstény volt, egynek pedig nem állapították meg a nemét. Nem minden esetben megállapítható okból elpusztult vidrák 2007. október 5. Az egyik kisbodaki szigetnél (Felső-szigetköz, Győr-Moson-Sopron megye) találtak a kollégák egy elpusztult vidrát, a nemét nem vizsgálták meg. A parton, a sárban feküdt, de feltehetően előtte bizonyos időt vízben töltött. Külsérelmi nyomot nem találtak rajta. Idős jószág volt: “...a fogai szinte már az ínyig lekoptak”. 2007. november 17. Gomba Kültelek (Pest megye), Úri patak mentén egy gyakorlatilag agyontépdesett vidrahímet találtak: szó szerint darabokra cibálták az ellenségei; feltehetően róka (rókák) vagy kóbor kutya (kutyák) foghatták és ölhették meg. 2008. március 2. Szintén, feltehetően kutyák vagy rókák által megölt vidrára akadtak
28
Miklósfánál (Zala-megye) a Bakónáki-pakanál nem messzire a halastavaktól. A nemét nem vizsgálták meg. 2009. január 3. Kakasdnál (Tolna-megye) a völgységi-pataknál találtak egy még élő, de néhány órával később elpusztult fiatal hímet; a közelben található egy nagyobb halastórendszer és több horgásztó. Feltehetően mérgezett táplálékot vett magához, de ez valóban csak gyanú, mert később nem nyert egyértelmű bizonyítást. 2010. január 17. Szabadbattyán (Fejér-megye), Malom-csatorna. Egy súlyosan sebesült hímre bukkantak a helybéliek, akit szabályosan megskalpoltak: egy az egyben leszakították a fejbőrét, ami – mint írták – “...rongyos véres-csomóként leffegett a vállánál”. Élt még, és kezelésbe vették. Sikerült megfogniuk, úgy-ahogy ellátniuk (állatorvos nem akadt a környéken), és napokig etették. Annak ellenére, hogy nagyon súlyos volt a fejsebe, az étvágyával nem volt probléma, és mintha csak megértette volna, hogy ami ott és akkor történik, érte van, a helyszínen maradt. Mégsem sikerült megmenteni, alig két héttel, hogy “gondnokság alá kerül”, az egyik hajnalban elpusztulva találták meg. (GP megjegyzése: valószínűleg egy másik vidrahímmel verekedhetett össze, ilyen alkalmakkor nem ritka, hogy bizony a szó szerint végső vérig megy a küzdelem. Amíg az állatkertbe dolgoztam, nem egy ilyen fejsérült vidrát is gondoznom kellet. Küzdelemkor ugyanis a vidrahímek elsősorban vagy a másik nyakát vagy a fejbőrt igyekeznek megfogni, és a fogaik közé harapniuk, majd így forogva “két vállra” fektetni a fájdalomtól vergődő vetélytársat. És ilyenkor történik meg, hogy a küzdelem hevében megskalpolják a riválisukat). 2010. január 30. Az egész országot megbénító egész napos havazás nehezítette a közlekedést. Aznap este Taksonynál (Pest-megye) a Duna-Tisza-csatornán átmenő 51-es úton, közvetlenül az út és a csatorna találkozásánál találtak egy elpusztult vidrát. “A bundája gyönyörű, tömött és fényes volt – írták megtalálói a nekem küldött e-mailben –, és semmiféle sérülést nem találtunk rajta, csak a szájából már a pofájára fagyott vékony vércsíkot. (...) Olyannak tűnt, mint aki alszik”. 2010. március 29. Vajdácskánál (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) egy Bodrog-holtágnál (Bírótó) találtak egy elpusztult vidrát, a nemét nem állapították meg. Pusztulása okára sem lehetett következtetni, még a korát sem tudták kikövetkeztetni, mert régebben elpusztulhatott már, oszlásnak indult tetemét a vízből halászták ki. 2010. május 14. Görcsönydoboka és Himesháza közötti Csele-patak szakasznál (Baranyamegye) találtak a vízpartra sodródott és egy bokorban fennakadt, feltehetően alig néhány hónapos, legfeljebb fél évesnek saccolt vidrahímet. Nem derült ki, hogy miben pusztulhatott el, a testén külsérelmi nyomokat nem találtak, igaz “... a pofája és a fogai, meg a nyelve és az egész szája, amint megállapítottuk csupa vér volt. Úgy tűnt, mint aki vért hányt, és a saját hányadékába fulladt bele”. Összegzés Látható, hogy a feldolgozott adatok gyakorlatilag lefedik a teljes országot. Magyarán: a vidra, mint az azt megelőző, szervezett állományfelmérések is bizonyították, a legtöbb vizes élőhely-típusunknál előfordul. Egyes területeken, ahonnét több éves észlelésről is beszámoltak a kollégák, valóban állandónak nevezhető, de minden bizonnyal azon élőhelyeknél is ugyanígy van, ahonnét csak egy-egy szórványjelzés érkezett. Szó esett már róla, hogy a közölt adatok komolyabb szakmai következtetések
29
levonására alkalmatlanok, lévén időben nagy a szórásuk és nem szervezett, ellenőrzött jelzésekről van szó. Ugyanakkor egyvalamire mégis felhívnám a figyelmet! Mégpedig a Szigetközre, ahonnét egyre gyakoribb a vidraészlelés, és ahol évtizedekig egyáltalán nem élt/fordult elő, még átváltóként sem a vidra. Most azonban a Felső- és az Alsó-szigetköz holtágainál, valamint a Hanság vizes élőhely-típusainál állandó vagy legalábbis rendszeresen előforduló. Ami egyébiránt paradox tény, lévén a Szigetköz holt- és mellékágai, az élővilága, főleg a halállománya a Duna 1992. októberi elterelése óta napjainkra kritikus állapotba került a nem megfelelő vízellátás miatt. De ettől eltekintve, az összesítésből kitűnik, hogy a magyarországi vidraállomány mindig fejlődőnek tűnik, populációja egyes kistérségekben még – vélelmezhetően – terjeszkedik is. Ezt azonban érdemes lenne alaposabban tanulmányozni, lévén vannak aggodalomra okot adó észlelések is, amelyekre jelen dolgozatban nem tértem ki, hiszen, mint a bevezetőben említettem az eddigi ilyen “jelzéseket” az elmúlt években, hivatott szakmai körök, hát finoman fogalmazva megmosolyogták. Végső soron indokoltnak tűnne egy újabb szervezett állományfelmérési-program kidolgozása és megvalósítása, ami persze kizárólag állami támogatással valósítható meg. Tagadhatatlan tény, hogy a magyarországi közúthálózat mind gyorsabban fejlődik. Ami állítólag kívánatos, de ennek ellenére az élővilág szempontjából egyre több és komolyabb aggodalomra ad okot. Az építkezések, fejlesztések ellen értelmetlen hadakozni, de mivel bizonyíthatóan egyre több jószág kerül a “kerekek alá”, érdemes lenne az útvonaltervezőket és az utakat építő vállalkozásokat rávenni arra, hogy partnerek legyenek vadátjárók kialakításában és tényszerű megépítésében is. Anno az “Alapítvány a vidrákért” szervezet sokat dolgozott ezért is, eredményeket is elértünk (lásd az M3-as, az M5-ös és az M7-es autópályák egyes kisebb szakaszait), de ezek csak részsikerek. Az általam immár évtizedek óta vezetett kimutatások alapján felelősen kijelenthetem: évről évre mind több az elütött vidra, ami ha így folytatódik, akkor idővel komoly problémákat is felvethet egy-egy térség/kistérség vidrapopulációja szempontjából. De nem csak a gázolások miatt, hanem azért is, mert a mind összefüggőbb autóút-hálózat, ha nem biztosítja vadátjárókkal a vadállomány mozgását, akkor, pl. a vidra esetében végképpen elvághatja majd egymástól a még egy-egy kistérségen belül élő állományt is. Nem beszélve arról, hogy a fejlődő populáció terjeszkedését is idővel ellehetetleníthetik. Így érdemes lenne, ha szakmai műhelyek, de leginkább az érintett, döntéshozói jogosítvánnyal rendelkező államigazgatási egységek valóban arra törekednének, hogy útépítés, útfelújítás során megfelelő vadátjárókat is kialakítsanak. Ezekre vonatkozóan több megvalósítható mind külföldön, mind idehaza már bevált módszer ismert, tehát nem szükséges vadonatúj ötletelésbe kezdeni, hogy mi és miképp is legyen egy-egy útszakaszon, hanem ezeket a már kidolgozott és bevált módozatokat kellene alkalmazni. Érdekes vidramegfigyelések Vannak olyan megfigyelések is, amelyek nem várt és alig-alig értelmezhető helyzetben találtak vidrát, vidrákat. Igaz, nem ritka, bár mindennaposnak sem mondható, hogy olyan helyen is feltűnnek, ahol senki nem számol rájuk. Én, pl. 1999 decemberében, a karácsonyi vásár kellős közepén már Budapest belvárosában, a Váci utcában, a Vörösmarty-téren és onnét kijutva a Pesti-rakparton is “kergettem” vidrát, aki előbb a sétálóutcában, majd a téren “kéregetett”, és az eléje szórt bárminemű ételt – hús-, és tésztafélét, zöldséget, gyümölcsöt – magától értetődő természetességgel befalta. Nem tudtuk megfogni, holott a tévedhetetlen és zordon hatóságtól erre kaptunk megbízást. Azonban mielőtt utolértük volna sikerült beugrania a Dunába, amit, a Váci-utcából bennünket követő lelkes közönségünk hangos hurrázással, brávózással és élénk
30
tapssal honorált, már csak azért is, mert a vidra nem úszott el azonmód, hanem a hátára fordult és a mellső mancsaival olyan mozdulatokat tett, mint aki integet a hátramaradottaknak. Bosszantó helyzet volt, mi tagadás. Egy másik alkalommal, 2002 szeptemberében a soroksári MEDICOR sporttelepen “vadásztam” vidrára, ahol egy fiatal vidrahím nemes egyszerűséggel elfoglalta az egyik zuhanyzóhelyiséget. Végül, ha nehezen is, sikerült befognunk, mert hát mi tagadás, derekasan küzdött. Nem egyszer váratlanul “ellentámadásba” átmenve ki is kergetett bennünket a folyosóra – pedig három mindenre elszánt és évtizedes tapasztalattal rendelkező állatkerti “szaki” állt vele szemben –, de minekután győzedelmesen föléje kerekedtünk, nem ítéltük rabságra, hanem kivittük az egyik közeli dunai holtághoz és szabadon engedtük. Megtehettük, mert szerencsére az ilyen esetekben kizárólag az állat fogságát elképzelni tudó és életvégig rabkosztra ítélt vidráról a mindenható szobatudósi hatóság nem szerzett értesülést, így a magunk feje után menve döntöttünk amellett, hogy a vidra szabadnak született s szabadon kell folytatnia az életét. 2005 novemberében pedig a budai hegység lábánál található Széher-, Gyémántos- és Kuruclesi úton is vidra “garázdálkodott”: páváskodva sétált fel és alá az utcákban és az őt megugatni merészelő kutyákra támadt, majd fölényes véleményét még lekicsinylőbb módon tudatva a Világgal, lespriccelte az őrjöngő ebeket, akik ettől aztán majd’ az eszüket vesztették. Utána, mint aki jól végezte a dolgát, kényelmesen sétálva távozott. Én és a kollégám szorosan a nyomában, ugyanis, újabb megtisztelő és megfellebbezhetetlen hatósági ukázra, be akartuk fogni. Szemtelenségéért a vidrát ugyanis a fontos helyen felelős posztban leledző “hozzáértő kolléga” azonnal életfogytig szóló fogságra ítélte, a nélkül természetesen, hogy elhagyta volna a szobáját – mentéségére szóljon, hogy kellemetlen, szitáló esős, ködös idő volt. A jószág azonban megérezhette a nemtelenül sanda, mondhatni alantas szándékunkat és tőle nem várt sebes szökellésekkel elfutott előlünk, majd a Kis-Hárs-hegy irányába eltűnt a szemünk elől – igaz, utólag megvallom, nem is igazán törtünk magunkat azon, hogy utolérjük. Eddig számomra ez a “vidrás-kaland” a legérthetetlenebb, hiszen mind a Váci utca, mind a Soroksári út esetében adott a folyó, ahonnét valami miatt, még ha nem is “természetes módon”, de kerülhetett arra vetődő vidra. Évekkel korábban Szeged, Mosonmagyaróvár, Szigetvár, Mohács, Gyomaendrőd, Csongrád, Szarvas, Zalaegerszeg, Bonyhád stb. belés/vagy külvárosában is kóricált már vidra, de a Széher útnál és környékén égre-földre nem ismerek olyan vizes élőhelyet, ami a vidra számára a mai tudásunk szerint fontos ahhoz, hogy eljusson egyik területről a másikra. Ismereteim szegényes tárháza miatt bevallom – bár, nem tagadom, nehezemre esik –. nem ismert előttem, hogy az alkalmanként bizony meglepő helyzetben látható vidrák miért is viselkednek úgy, ahogy. Talán a komoly és legfőképpen nagyon-nagyon szakavatott tudományosan hiteles szaktekintélyek ismerik, ismerhetik ennek a kurta-furcsa vidraviselkedésnek a cáfolhatatlan magyarázatát. Az utóbbi időben is érkeztek az alapítvány címeire olyan megfigyelésről számot adó beszámolók, amelyek ilyen megmagyarázhatatlan szituációban figyeltek meg vidrát, vidrákat, és ezeket már csak a megmosolyogtató érdekességük miatt is ismertetem e dolgozat végén a Kedves Olvasóval. Kérem, fogadják barátsággal! 2007 októberében nagyon kedves barátaim látogattak meg Dunaszerdahelyről (Szlovákia, Csallóköz). Ők mesélték el, hogy a nem messzire az onnét található csallóközi kisvárosban – sajnos a nevét nem jegyeztem fel – történt az év szeptemberében, hogy az egyik áruház bútorraktárában nagy riadalmat keltett egy “vadállat”, aki a reggeli munkakezdés idején “rátámadt” a raktár dolgozóira. A helyszínre érkező szakemberek végül közös erővel sikeresen befogták e titokzatos teremtményt – igaz, az üldözés miatt a raktárban kisebb-nagyobb károk is keletkeztek –,
31
akiről aztán kiderült: egy fiatalka vidrahím, de hogy miképpen keveredett a raktárba, nem tudták. Igaz, nem is törődtek ezzel, hanem hosszas tanakodás után kivitték a csallóközi Dunaszakaszhoz, és megbocsátva az elkövetett vétkét, elengedték. Ez azonban nem ment könnyen, mert minduntalan visszacsattogott az emberekhez és hagyta, hogy azok kedvükre simogassák, végül mégis a vízbe ugrott és eltűnt. 2008 márciusában Budapesten találkoztam siófoki (Somogy-megye) horgászokkal, akik egy videofelvétellel leptek meg. A felvétel alig néhány nappal korábban készült Ádándnál – a kistelepülés kb. 15-20 kilométerre található a Balatontól –, majdnem bent a faluban, nem messzire attól a résztől, ahol a Kis-Koppány patak beleágazik a csatornába. Nos, a felvételen jól látható, hogy a szinte teljesen csupasz partoldalban, annak egy nem teljesen meredek, hanem kissé rézsutosan kiemelkedő részénél egy földkaparás van. Látva ezt, sebtében rá is vágtam, patkánylak, és megkérdeztem: mi ebben az érdekes? Erre a horgászok nevettek, kérték, nyugodjak meg, igyak még egy fröccsöt és nézzem tovább a felvételt. Így tettem. És akkor megjelent a kotorékszájnál egy kutakodó vidraarc, balra és jobbra lesdekelt, miközben nagyokat ásított, aztán, feltehetően mindent rendben lévőnek találva előmászott maga a jószág. Mindez koraeste, még a teljes besötétedés előtti szürkeségben történt. Őt gyors egymás után két kisebb vidra is követte, kb. 4-5 hónaposra, legfeljebb fél évesre saccoltam a korukat. Ott térültek-fordultak a kotorékszájnál, az anyavidra a hátára hemperedett, mire a kölykei ráugrottak, és vagy két percig így játszottak egymással. A játéknak váratlanul szakadt végre. A nőstény talpra szökkent, ügyetlenül lebóklászott a csatornához, és a kicsinyei persze szintén botladozva ugyanígy tettek. Ennyi volt a felvétel. Tehát teljesen váratlanul, szokatlan helyszínen is találhatunk vidrafészket és összeakadhatunk vidrával. (A vidrák december elejéig maradtak a területen, majd egyik napról a másikra elköltöztek. A horgászok figyelemmel voltak rájuk, eszükbe nem jutott bántani őket). 2008 júliusában megkerestek pesti horgászok, akik a Velencei-tótól nem messzire található pátkai víztározóhoz járnak rendszeresen hódolni e nemes szenvedélyüknek (Fejér-megye). A víztározó ugyanis kedvelt pecásvíz, az év minden időszakában sokak számára jelenti az ott eltöltött idő az aktív és tartalmas kikapcsolódást. Nos, két horgász észrevette, hogy a víztározó melletti erdőben fias vidranőstény fészkel, és feltűnt nekik, hogy a vackát nem a sűrűben készítette el, hanem az egyik terebélyes fa tövében. Teljesen nyílt helyen, lévén a fa körül sem cserjés, sem más vegetáció nem volt. Amikor a horgászok megközelítették, a vidranőstény felállt a fészekről, haragosan fújt feléjük – ekkor vették észre a két kölyköt –, majd miután magára hagyták, visszatért a fészkéhez. Senkinek nem beszéltek erről, ugyanis tudták, ha megteszik, akadhatnak, akik képesek akár megölni is a jószágokat, de ők lelkiismeretesen (!) naponta ellenőrizték a vidrákat, és négy napig ugyanott találták meg valamennyiüket; az anya is minden alkalommal a fészekben tartózkodott, aki, erre nagyon ügyletek a horgászok, nem is sejtette, hogy figyelemmel vannak rájuk. Négy nap után viszont már nem voltak a fánál, sőt, utána már sehol nem akadtak a nyomukra, pedig: “(...) Cefetül kerestük ám Gera úr, annyira jó volt nap mint nap látni őket, és nehezen törődtünk bele, hogy többé nem láthatjuk sem a kölyköket, sem az anyjukat. (...)” írták levelükben. 2008 októberében a szolnoki Tiszaligeti-sétányon figyeltek meg fényes nappal kószáló vidrát (Jász-Nagykun-Szolnok-megye), aki olyan természetességgel grasszált fel és alá, mintha más dolga egyáltalán nem akadna; e-mailben egy közel két perces videofelvételt erről megküldtek nekem is. Sőt, még az emberekhez is odamerészkedett, egyiküket-másikukat meg is szaglászta, igaz, azt nem engedte, hogy hozzáérjenek. Ha valaki mégis ilyen alantas
32
szándékkal közeledett felé, bizony számolhatott arra, hogy megismerkedik a borotvaéles fogaival. Komolyabban egy középkorú férfit harapott meg a tenyerénél, aki viszont különösebb jelentőséget ennek nem tulajdonított: “...lekezeltem a sebet betodinnal. Egyébként pedig a seb nem volt mély, fájdalmas sem igazán (...), és leginkább nevettem egyet, mert hát én voltam a balfék, aki azt kapta, amit megérdemelt.” – írta nekem küldött e-mailjében. A vidra napokig maradt, szinte nevezetes látványosság lett, mígnem sokak bánatára elmaradt. Hiába várták, nem jelentkezett többet, keresték is, mert attól tartottak, bántódása esett, de nem akadtak a nyomára. 2009 augusztusában Siófokról (Somogy-megye) küldtek e-mailben fényképeket, és ezeken jól látható volt, amint egy vidra fényes nappal a város legforgalmasabb csomópontjánál sétál, majd szaladgál. A képekhez mellékelt beszámolóból kiderült, hogy a vidra cirka negyedórán keresztül: “(....) produkálta magát, aztán, mintha gondolt volna egyet, eliramodott a tóba torkolló csatornához. Ott leszánkázott és a vízbe érve elúszott a Balatonnal ellentétes irányba.” 2009 novemberében a sárospataki (Borsod-Abaúj-Zemplén-megye) Bodrog-hídon és annak szomszédságában található Viola utcában láttak egy vidrát. A jószág napkeltekor tűnt fel – a nekem e-mailben megküldött, mobiltelefonnal készített fénykép emiatt is nagyon elmosódott –, ide-oda rohangált az utcában, majd felszaladt a hídra, de kicsivel később ismét az utcán térült-fordult. Ezt követően a Bodroggal szintén párhuzamosan haladó Árpád utca felé masírozott és ott eltűnt az őt észrevevők szeme elől. 2009. decemberében Taktaszadánál (Borsod-Abaúj-Zemplén-megye) a Takta-csatornánál verekedő vidrákat figyeltek meg. A vidrák hangos rikácsolással és vinnyogással “püfölték” egymást, előbb a vízben, majd az egyikük kiugrott a partra, mire a vetélytársa utána. Elérte a menekülőt, így a parton, a hóban is komoly adok-kapok alakult ki, mire a már előbb is menekülő újra kiszabadította magát, visszaugrott a vízbe. A másik követte, és pillanatokon belül eltűntek az őket figyelők szeme elől, de még vagy négy-öt percen keresztül hallották a hangjukat; nyílván ismét “találkoztak”, így folytatódott a verekedés. 2010. augusztusában a tatabányai (Komárom-Esztergom-megye) Erdész-utcában, ott, ahol a Galla-patak és az Által-ér találkozik, délelőtt feltűnt egy ide-oda rohangáló vidra. Nem tűnt nyugtalannak, inkább kíváncsinak, meg-megállt szimatolgatott miközben a körülötte lévő rácsodálkozó emberekkel egyáltalán nem törődött. Néha abbahagyta a szaladgálást, olyankor ráérősen lehemperedett és vakaródzott, aztán ismét lábra szökkent és folytatta a futkározást. Hozzávetőleg tíz-tizenöt percig produkálta magát, majd beugrott a patakba és Győr felé elúszott, de nem kapkodva, hanem ráérősen, közben hangosan füttyögött. A legvégén, számomra két kedves és örök életre szóló “kalandomat” mesélem el Az első történet. 2008. február legutolsó napjaiban jártunk, amikor az egyik este, jóval tíz óra után megszólalt a telefonom. El nem tudtam képzelni, ki lehet az ilyenkor, így hát kíváncsian vettem fel a kagylót. - Valóban maga az, Gera úr? – hallottam a kérdést, miután beleszóltam a készülékbe. - Igen, igen, ha minden igaz, én vagyok. - Jaj de jó, hogy elértem! A tanácsát kérem. Találtunk egy vidrát, akkorka, mint egy süldő tacskó. Nagyon gyenge, olyannyira, hogy sem lábra állni, sem menni nem bír. Adjon tanácsot, kérem, mit adjunk neki enni?
33
Így kezdődött ez a furcsa ismertségem és ez a különös, ma már bevallhatom, nem igazán megengedett kalandom a talált vidrával – Szőrössel –, és aminek a vége olyan őszinte barátság és összefogás lett, amit nehéz szavakkal ecsetelnem. Megtudtam, hogy B-től (kérem, nézzék el, hogy nem nevezem meg a települést) nem messzire egy horgásztó nádasában találták meg vadászok a vidrát, aki jöttükre meg sem próbált elmenekülni, csak feküdt a nádas tövében, nyugodtan, mintha ez magától értetődő lenne. A vadászok azt hitték, elmaradt az anyja és a vidrácska abban a hiszemben fekszik olyan halvérűen ellőttük, mert úgy véli, nem látják őt. Mégis úgy döntöttek, figyelnek rá, mert érthetetlennek tartották ezt az egészet, így hát órákon keresztül a környéken lábaltak, remélve, időközben visszatér a nőstény, és magával cipeli. Az anyavidra azonban nem jelent meg, így az árván maradtat, egyikük lakására vitték, onnét hívtak fel. - Én nem tudom, hogy hány hetes vagy hány hónapos lehet, csak azt mondhatom, hogy vadállat létére olyan könnyen engedte magát megfogni, akár egy szelíd kutya – mesélte a vadász a telefonban. - Most hol van? - Idehaza nálam, a fészerben. Egy faládába bealmoztam neki, kapott vizet, aztán magára hagytam. Nagyon gyenge és nagyon sovány, olyan, hogy jószerivel kilátszanak a bordái. Mit tegyek, Gera úr? Felettébb furcsának tűnt a vidra szelídsége, éltem a gyanúval, hogy talán nem is vad vidra, hanem valaki titokban felnevelte, aztán vagy megunta és kitette jó távol attól a helytől, amelyet ismert, hogy még véletlenül se találhasson “haza”, vagy maga a jószág kóborolt el. Arra kértem a vadászt, ha tud, szerezzen apróbb halakat, szeleteljen fel egyet, de ne tegyen sokat a vidra elé, nehogy hirtelen annyira teleegye magát, hogy abból baja legyen. Reméltem, enni fog, mert ha nem, akkor elkerülhetetlen, hogy ismételten megfogjuk, esetleg injekciót kapjon. Szerencsénk volt, mert, ahogy arról másnap reggel a vadász beszámolt, a vidra, ha kicsit idegenkedett is a felszolgált halszeletektől, mégis alig félóra alatt befalta azokat, sőt utána még a fészke mellé behelyezett kiskádban hancúrozott is – tehát mégis lábra tudott állni –, majd a fészkébe ment és elaludt. Ez jó hír volt, megállapodtunk abban, hogy amint tehetem, elutazok hozzájuk. Három nap múlva már ott is voltam, nem hagyott nyugton a vidra sorsa, pedig a befogadó vadász szinte három-négyóránként telefonált, így mindenről tudtam. Két napra érkeztem, és a vadásznál kaptam szállást, egy velem egykorú, háromgyerekes, örökvidám férfiembernél. A vidra neveléséből az egész család kivette a részét, olyan gonddal, alapossággal ápolták, amiről csak a legnagyobb elismeréssel lehet megemlékezni. A vidra olyan öt-hathónapos lehetett, és valóban feltűnően kezes volt. Igaz, azt már nem szerette, ha hozzáérnek, ő viszont előszeretettel szimatolgatott mindenkit, aki a fészerbe ment meglátogatni. - Tudod, tegnap óta nem engedi, hogy megfogjam – mesélte a vadász –, még majdnem meg is harapott. Nem bántam, mert láthatóan erőre kapott, akkor is, ha még mindig úgy néz ki, mint egy bélférges vakarcs. Valóban, a vidra rendkívül soványka volt, jól láttam, idő kell még ahhoz, hogy alaposan megerősödjön. Kérdés volt azonban, mi legyen vele, hol és ki nevelje tovább? Eleinte azt szerettem volna, ha elvihetem tőlük, és vagy mi az állatkertben, vagy valamelyik hazai vidramenhelyen neveljük fel, de megesett a szívem a családon, és a barátaikon, akik szemmel láthatóan maguk akarták istápolni. Mert a helybeli vadászokat, akik jelen voltak a vidrácska megtalálásánál, bizony nyughatatlanul érdekelte a sorsa, így a vadászportán mindig akadtak vendégek, akik ámulattal és örömmel csodálkoztak rá a furcsa jövevényre. - Mi még sosem neveltünk vidrát, és talán soha az életben nem fogunk többet – mesélte egyik este a vadász. – Rosszul esne úgy megválni tőle, ha ketrecbe tennétek. - Én sem szeretném, ha így történne.
34
- De hát azt mondtad, előbb utóbb elkerülhetetlen, hogy az állatkertbe vagy valamelyik vidramenhelyre kerüljön, és ott bezárva éljen. - Igen, ezt mondtam – valóban, hiszen mi mást mondhattam volna? De hát teltek a napok, ekkor már második hete lakott a fészerben a vidra, mindjobban megerősödött, és láthatóan mind távolságtartóbbá is vált. Valóban, amint jobban érezte magát, visszahúzódóvá vált, került bennünket, már nem szimatolgatott a lábunknál, ha bementünk hozzá, sőt a kádba sem ugrott, hogy szórakoztasson a bohócságaival, hanem a fészkében lapított, és ha megközelítettük, félreérthetetlenül tudtunkra adta, hogy nem tűri, ha átlépjük a képzeletbeli háromlépésnyi távolságot. Láttam, hogy egészséges, szabad életre alkalmas, azt pedig tudtam, ha az állatkertbe vagy valamelyik vidramenhelyre kerül, az életvégig tartó fogságot jelent számára. - Ha el tudnánk vinni egy olyan helyre, ahol még néhány hétig elélhet a felügyeletetek alatt, és ahol már maga is vadászhat, akkor még azt is megtehetjük, hogy szabadon engedjük – mondtam. - Egy srófra jár a gondolatunk, cimbora. - Tehát, megoldható? - Igen, semmi akadálya. De mi legyen a zöldhatósággal, ha megtudják... - Nem kell beszélni róla – vágtam a szavába. – Egyébként pedig, szerinted, miért kellene bármit is megtudniuk, hiszen eddig sem mondott nekik senki semmit. Egyetértettünk. Tudtam, ez így nem szabályszerű, de Isten látja a lelkem, nem tehettem másképpen; az vesse rám az első követ, aki a helyemben képes lett volna máshogyan dönteni. Ha betartjuk a törvényes utat, akkor a vidra életvégig rabságra ítéltetik, mert ismerve a hatóság hozzáállását az ilyen esetekhez, ebben egyikünk sem kételkedett. Így hát a vidrát kiköltöztettük a vadászházhoz közeli, már lakatlan, egykorvolt halásztanyára. Ott építettünk neki egy megfelelő szállást, nem volt nehéz, mert hajdanában többféle jószágot is tartottak az udvaron, és akadt köztük a vidránk számára is megfelelő, búvóhellyel és medencével. Még ennyi lelkes, tettrekész embersokadalmat: gyereket és felnőttet az életben nem láttam, mint ekkor, elmondhatom, hogy a vidra “titokban” történő felnevelése elszakíthatatlan fonálként kötött össze bennünket. És valóban így van: mindenki, aki a beavatottak sorába tartozott, minden tőle telhetőt megtett azért, hogy eredményt érjünk. A vidra pedig növekedett is, szépen kigömbölyödött, az emberektől teljesen távol tartotta magát, így eljött az ideje annak, hogy megtegyük az utolsó lépést. Ez volt a legnehezebb. No nem a vidra, hanem a gyerekek miatt, akik eddig lázas szorgalommal vették ki részüket a vidranevelésből. Ők rakhatták be a medencébe az élő halakat, és ha nagyon felgyűlt a vidrapiszok a ketrecben, akkor részesei lehettek a takarításnak is. A vidra a szívükhöz nőtt. Őszinte, igaz könnyek siratták meg a döntésünket, de ezt kellett tennünk, amit aztán, ha nehezen is, de beláttak. És elérkezett a nagy nap (2008. augusztus közepén jártunk): szállítóládába tereltük a vidrát, ami nem volt egyszerű, mert nagyon nem tetszet neki a hajkurászás, az a fajta, mondhatni barátságtalan noszogatás, ami az ilyen befogás velejárója, és kitartóan küzdött, támadott bennünket, alaposan megcibálta a ciroksöprűket, amelyek a terelését szolgálták. Megküzdöttünk hát emberesen vele, de végül győzött a konok többség kitartása, sikerült a szállítóládása szorítanunk. és, úgy ahogy voltunk, csapatostul, vagy húszan elmentünk a közeli folyó holtágához. Döbbent, dermedt csend ereszkedett közénk, és amikor a vidra kiléphetett a ládából – amelynek az ajtaját a gyerekek húzhatták fel –, bizony, sokan törölgették a szemüket. Szőrös, mintha csak így akarna búcsúzni, elfeledve már a rajta esett sérelmet, a befogatás gyötrelmét nem futott el azonnal, körbejárt, ott tette-vette magát előttünk, és amikor végre a vízbe ugrott, még percekig mókázott. Megható pillanatok voltak, felejthetetlenek. Miért is írtam meg most ezt, annyi év után? Miért fedtem fel ezt a titkot? Tartozom
35
ennyivel, és hát mert meggyőződésem, jól döntöttünk. A vidra hónapokig a holtágnál lakott – könnyen felismerhető volt, sokszor látták a folyton őt kutató “mostohaszülők” – és csak a 2009-es aszály után tűnt el, amikor a holtág szinte teljesen kiszáradt. Azóta nem látták. De a története arra is példa, sőt, igazán erre a legjobb példa, hogy lehet összefogva, közös akarattal eredményt elérni. A másik történet. Amikor elolvastam a levelet, értetlenkedve csóváltam a fejemet, mint mindig, ha ilyen levelet kapok. Tisztelt Gera úr! Ismeretlenül keresem meg magát, és a segítségében bízok. Van nekem egy kis tavam, örököltem, és ebbe, halat telepítettem. Tettem ezt azért, hogy a magam és a barátaim szórakozását szolgáljam, ha úgy tartja a kedvünk, horgászhassunk. A napokban azonban nagyon sok megrágott haltetemet találtam a parton, és a vadászcimborám azt állítja, vidra költözött a tóra, és mindaddig ott marad, amíg egy fia halat is talál még magának. Nem tudom, mit tegyek, nem szeretném, ha kiölné az összes halat. Mit tanácsol, mit tegyek? Kelt: Kecskeméten, 2009. január 20-án A válaszát várva: G. Gábor Ilyen esetekben mindig ugyanazt tanácsolom, mégpedig azt, keresse meg az illetékes természetvédelmi hatóságot, és velük próbáljon egyezkedni. Most azonban az utam éppen arra vitt, így elhatároztam, személyesen megkeresem. Egy a harmincas évei elején járó fiatalemberrel találkoztam, hamarosan a tavacskájánál voltunk, és bizony indokolt a kicsinyítő jelző, mert a tó alig fél hektáros volt. Bejártuk, és mi tagadás találtunk is megrágott haltetemeket, lábnyomokat is, és ezekből tisztán kivehettem, hogy a tavacskánál anyavidra tette tiszteletét a fiaival. Ezt elmondtam neki, mire igen elszontyolodott, meg is kérdezte, hogy akkor most tudomásul kell vennie, hogy a vidrák kiirtják a halállományát? Azt válaszoltam neki, cseppet sem, mivel a tavacska sem parti, sem vízinövényzettel nem rendelkezik, vagyis ott a vidrák nem tudnak elbújni, így feltehető, valahonnét a környékről kerülnek erre, így távol tarthatja őket. Ha megfogadja a tanácsomat – tettem hozzá –, elejét veheti annak, hogy a jövőben is itt vadásszanak. Láttam rajta, nem nagyon hisz nekem, azért mégis mindent feljegyzetelt, és ígéretet tett arra, hogy úgy tesz, ahogy megállapodtunk. Eltelt egy jó hónap, és semmi újabb értesítést nem kaptam, így azzal zártam le magamban ezt a történetet, hogy sikerült hathatósan megvédenie a tavát, ezért nem jelentkezik. Aztán az egyik nap újabb e-mailt kaptam tőle: Gera úr! Azért írok ismét, mert szeretnék magának beszámolni a vidráimról. Amikor elválltunk egymástól, bevallom, nagyon elment mindentől a kedvem, nem hittem, hogy bármit is tehetnék. Azért esténként és hajnalonként kiültem a tóhoz, csupán azért, ha már odajár a vidra, megláthassam. (...) Gera úr! Sikerült. Többször is megfigyeltem őket. Hárman voltak, egy nagyobb, nyilván az anya, és két kisebb, valószínű a fiai. Amikor először megláttam őket, bizony haragudtam rájuk, mindent kívántam neki, de semmi jót. Aztán, amit ott műveltek előttem, az leírhatatlan élményt adott. Ilyet még sosem láttam, annyira élveztem, hogy az szavakkal kifejezhetetlen. (...) A vadászcimborámat is kértem, tartson velem az egyik este, hátha neki is szerencséje lesz. Szerencsére így volt, még ő sem látott ilyet. (...) Megszerettem ezeket a vidrákat, nem bánom már a halaimat, ha kell, ismét telepítek. Csakhogy napok óta nem látom a vidrákat. Hiányoznak. Mondja csak, nincs valami olyan trükk a tarsolyában, amivel visszacsalogathatnám őket?
36
Összefoglaló közlemény a közönséges vidra (Lutra lutra Linnaeus, 1758) magyarországi állományának egyes tájegységeken belül tapasztalt visszaszorulásáról a 2007. október 1-e és 2010. október 15-e közötti időszak során történt jelzések alapján
Összeállította: Gera Pál (az “Alapítvány a vidrákért” szervezet volt ügyvezető elnöke) E-mail:
[email protected] Telefon: + 36 30 258 3637 Postacím: 1156. Bp., Nyírpalota u. 60.
Kézirat lezárva: 2010. november 8-án Tartalom Bevezető Előzmények A vidralétszám-hanyatlás eddigi tapasztalatai Tájegységek tapasztalatai, avagy lássuk néhány példán keresztül, aggodalomra okot adó jelzéseket A 2007 október 1-e és a 2010 október 15-e között érkezett jelzések felsorolása Kiértékelés helyett Melléklet I. Vidravédelem autóútjaink mentén (könyvrészlet) Melléklet II. Szakmai közösségek által 2008-ban megfogalmazott és elfogadott javaslata vidrára vonatkoztatott élőhely-fenntartási szempontokra Önvallomás és rövid összegző gondolatok
Bevezető
37
Az “Alapítvány a vidrákért” szervezet 1995 és 2007 között rendszeresen kidolgozott és koordinált egy többé-kevésbé folyamatosan működő/működtethető magyarországi vidraállomány-felmérési programot. Ennek 2007-ben véget kellett vetnünk, így az országos felmérés, legalábbis az alapítvány szervezésében az óta elmaradt, de ettől függetlenül folyamatosan érkeznek értékelhető, így feldolgozandó információk. A 2007 októbere és 2010 októbere közötti időszakra vonatkozó állandó (rendszeres) vidra-előfordulási adatokról ez év október 17.-vel lezárult összesítő dolgozatban már beszámoltam és e-mailben megküldtem mindazoknak, akik így vagy úgy, de jelezték megtisztelő érdeklődésüket. A tanulmány bevezetőjében néhány mondattal kitértem arra, hogy sajnos vannak kedvezőtlen megfigyelések is a hazai vidrapopuláció elterjedését és helyzetét illetően. Megemlítettem, hogy a múltbéli hasonló észleléseket összefoglaló publikációkat az illetékes államigazgatási szervek és avatott szakmai műhelyek, hát finoman szólva is figyelmen kívül hagyták, megmosolyogták. Ezért ezeket a “baljóslatú” jelzéseket a felemlítésükön túl tételesen nem soroltam fel, lévén a kollégáimat, barátaimat, de saját magamat sem akartam kitenni újabb elmarasztaló kritikának, amely, mi tagadás: úgy hiányzik számunkra, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. Ugyanakkor többen arra kértek, mégis osszam meg a rendelkezésemre álló információkat a “közzel”, így megértve és elfogadva az érdeklődést, az alábbi összefoglalóban pusztán ezeket ismertetem – köszönet az újabb megtiszteltetésért. Ez az összesítés kizárólag a fejlécen feltüntetett időszak során érkezett jelzéseket foglalja magában, akárcsak az ezt megelőző október 17-ei dolgozat. Összesen: 105 település a hozzájuk kapcsolódó vizes élőhelytípus kerül megnevezésre. Felhívom a figyelmet arra, hogy a jelen tanulmány célja, akárcsak az ezt megelőzőé kizárólag a tájékoztatás és a figyelemfelkeltés. Ennyi és semmi több. Kérem, fogadják barátsággal! Budapest, 2010. november 8.
Előzmények Említettem, hogy 12 éven keresztül – számos más programunk mellett – aktívan részt vállaltunk a hazai vidrapopuláció állományának felmérésében. Az állományfelmérések során ismertté tettük az alábbiakat: • Az alapítványnál, a nevezett időszak alatt nyilvántartásba vett települések és vizesélőhelyek adatait, valamint az UTM kódszámait. • A beérkezett információk alapján területegységenként (régiónként/kisrégiónként) vázoltuk, hogy milyen vidra előfordulás tapasztalható/várható. Ennek megállapítására felállítottunk egy szempontrendszert, és a rendelkezésünkre álló információk alapján soroltuk be állandó, rapszodikus, nincs vidra előfordulási kategóriába az adott észlelés helyszínét. • Részletesen elemeztük az eltérő élőhely-típusoknál, pl. a folyóknál, a kisvízfolyásoknál, a csatornáknál, a mesterséges- és természetes tavaknál, víztározóknál élő vidraállományok helyzetét, illetve folyamatosan értékeltük a beérkező jelzéseket, valamint ha az addigitól eltérő megfigyelésről kaptunk hírt, igyekeztünk kielemezni a változás okát, okait. • Beszámoltunk az alapítványhoz érkezett olyan információkról is, amelyek a vidrák pusztulásáról adtak számot, valamint ezek lehetséges megelőzésének a
38
megoldásairól is szót ejtettünk, pl. az autóutaknál történő egyre gyakoribb vidragázolások jövőbeli megelőzéséről, az orvvadászat visszaszorításának lehetséges módjairól stb. • Ismertettük az alapítvány által 1995 és 2005 között folytatott kérdőíves “közvélemény-kutatások” eredményeit, amelyek a vidra és a vizes élőhelyek védelmének szempontjait és ezek társadalmi fogadtatását állították érdeklődésünk középpontjába. Ezek ismeretének fényében javaslatokat fogalmaztunk meg arra vonatkozóan, hogy milyen jogszabályi változtatásokkal, közgazdasági, pályázati és támogatási szabályozókkal és formákkal lehetne közelebb hozni egymáshoz a gazdák érdekeit és a természetvédelmi elvárásokat. • Tematikus szakmai fórumokat szerveztünk meg országszerte, amelyeken az adott témakörben igyekeztünk megismerni az érintett szakmai műhelyek véleményét, illetve – már ha lehetőség adódott rá – közös javaslatokat fogalmaztunk meg az illetékes, döntési jogkörrel rendelkező államigazgatási szervek felé. A 2005-től publikált dolgozatokban, valamint szakmai fórumokon többször felvetettük azt a még igen óvatosan és kellő körültekintéssel megfogalmazott aggályunkat, hogy egyes régiókban a hazai vizes élőhely-típusoknál: • Bár adott minden, általunk ismert és elfogadott feltétel, ami a faj jelenlétét biztosíthatja, mégsem él a területen vidra. • Vagy az addig ismert, ott élő vidraállomány – függetlenül attól, hogy előfordulásuk állandó, vagy rapszodikus volt a múltban – visszaszorulóban van. Tettük ezt annak reményében, hogy valóban felkeltjük a természetvédelmi-, ökológiaiés vízügyi szakma, természetvédelmi szervezetek és eltérő értékorientációjú, de a témában mégis érdekelt kutatóhelyek érdeklődését, hiszen az életmódjából adódóan egy a vízi élőhelyekhez ragaszkodó, emlős-csúcsragadozó állományának tapasztalható visszaszorulásáról volt szó, amit az említett, egyes régiókban/kisrégiókban megfigyelt növekedése egyáltalán nem tudott kiegyensúlyozni. Mindazonáltal fontosnak tartottuk megjegyezni: szerencsére a kutatott vizes élőhelyeink többségénél a vidra előfordulása még mindig jelentős számban felülmúlta azokét, amelyek a vidralétszám hanyatlásáról számoltak be. Tehát, vehettük volna úgy is, semmi gond nincs a magyarországi vidrapopulációval, felesleges időt és energiát e témára fecsérelni. Csakhogy! Ez megbocsáthatatlan könnyelműség lett volna a részünkről. A kellemetlen információk egyre gyakrabban, mind több régióból/kisrégióból érkeztek, és csak úgy hívhattuk fel a figyelmet erre az aggodalomra okot adó tendenciára, ha kigyűjtve és értékelve az ilyetén értesítéseket, nyilvánosságra hoztuk azokat. Legelőször 2005-ben tettünk kísérletet az ilyen tapasztalataink ismertetésére, ami azonban látványos kudarcba fulladt (Alapítvány a vidrákért: Vidranagyhatalomból vidraszegény Magyarország? – Budapest, 2005). Az ezt követő években, bár ekkor már éreztük, hogy nemigen számolhatunk megértésre, szakmai fórumokon és publikációkban naivitásunkból adódóan több alkalommal igyekeztünk e problémára újból és újból felhívni a figyelmet. Teljes felsüléssel, rendre a szavainkat kétségbe vonó szakmai műhelyek tamáskodó véleménye kerekedett felül. Igyekeztünk kiállni a magunk igaza mellett, ezért újabb javaslattal rukkoltunk elő. Kezdeményeztük, hogy az alapítvány szervezésében és kontójára közösen látogassunk el olyan kistérségekben található élőhelyekre, ahonnét a vidraállomány visszaszorulását jelezték felénk vagy azt területellenőrzéskor mi tapasztaltuk. De ez szintén süket fülekre talált. Bírálóink egy része hirtelen rádöbbent arra, hogy rengeteg a halaszthatatlan munkája, alkalmasint sürgős családi kötelezettséggel terhelt időszak előtt áll, míg másik részük még csak válaszra sem méltatott bennünket. Minden bizonnyal, nem véletlenül. Nagy a valószínűsége annak, hogy ekkortól datálható az alapítvány programjainak,
39
ajánlásainak és kezdeményezéseinek “lenullázása”, esetleg érvként az is meghúzódott (meghúzódhatott) a háttérben, hogy rendre az elfogadott szakmai (?) álláspontokkal szemben fogalmaztuk meg a véleményünket. Bár igazából még manapság sem tudni kik által és mikor, milyen paraméterek alapján összeállított és végső soron mit is tartalmazó elfogadott és ezáltal hiteles szempontokról van szó. Ennek ellenére nem voltunk hajlandóak beletörődötten tudomásul venni a kialakult helyzetet, lévén, gyermeteg daccal és elszántsággal bíztunk a szakmai érveink igazában. De ezúttal is melléfogtunk. Makacsságunkkal egyszerűen kiírtuk magunkat a “hiteles”, szavahihető szakmai közéletből, így a már említett 2007-es dolgozattal, valamint ezt követően az elmúlt tizenkét évet felölelő valamennyi programunkat bemutató, elemző “Utolsó jelentés” című tanulmányunkkal elköszöntünk a barátainktól és bírálóinktól egyaránt. A vidralétszám-hanyatlás eddigi tapasztalatai Ha egy az elterjedésében ritkának egyáltalán nem mondható állatfaj populációja, mint a magyarországi vidraállomány váratlanul a hanyatlás nyomait mutatja, vagy legalábbis erre utaló jelekre lehet a kutatások során következtetni, ráadásul majd’ egy időben és egymástól teljesen elszigetelt régiókban/kisrégiókban, annak összetett, bonyolult okai lehetnek/vannak. Bár, tesszem hozzá: relatív, mi számít gyakorinak és mi ritkának, főleg ha egy állatfajról van szó; megválaszolatlan kérdés: tulajdonképpen mihez viszonyítunk? Elsősorban önmagától adódik a kérdés: mi az oka annak, hogy majdnem egy időben, hazánk egymástól jól elkülönülő területein tapasztaltuk-tapasztaljuk és/vagy sejtettük-sejtjük a vidraállományok részleges és lehet csak átmeneti visszaszorulását az elmúlt években, illetve napjainkban? És ez nem csak az alap-, hanem a legfőbb kérdés is, mert amint ráhibázunk a válaszra, talán megtaláljuk a probléma gyökerét is, az pedig a sikeres feleletadáshoz nyújthat pótolhatatlan segítséget. Fontos: ez a vélt és/vagy valós hanyatlás nem hirtelen következett be, hanem évek során, és nem egy megszakítatlan egyenes vonalvezetésű folyamat eredményeként, hanem kisebb-nagyobb lépésekben. Mindennek apró jelei érzékelhetők voltak: • Főleg az élőhelyeken történő kedvezőtlen változások tekintetében, pl. a folyóink utóbbi időben történő, eladdig ritkán vagy sosem látott mértékű áradásai; a kisvízfolyások, csatornák, halas- és horgásztavak, víztározók teljes vagy részleges kiszáradása a szintén példátlan nyári szárazság alatt; a vizes élőhelyeket érő ipari-, mezőgazdasági- és lakossági szennyeződések ugrásszerű megnövekedése miatt. • De az autóutak, bevásárló-, és/vagy logisztikai központok, ipari parkok, lakótelepek stb. építése miatt megszűnő, felszabdalt élőhelyek is feltétlenül megemlítendők, és a sort – sajnos – lehetne még folytatni. • Valamint a vidra- és a természetvédelem társadalmi megítélésének kedvezőtlen változása sem maradhat szó nélkül. Itt elsősorban az egyre kifinomultabb módszereket alkalmazó orvvadászatot nevezhetem meg, ami szintén reális veszély, és amit, mondhatni magától értetődően a kollégák zöme egyszerűen nem vesz tudomásul. Ez a nemtörődömség azonban tíz éven belül nagyon kemény tényekkel visszaüthet – és őszinte szívvel kívánom: ne legyen igazam –, így ha kínos volta miatt továbbra is elmismásoljuk, akkor azzal paradox módon éppen a magyarországi vidraállománynak adjuk a legnagyobb pofont. Meg hát az állami természetvédelem, a gazdatársadalom és a hazai zöldszervezetek közötti kapcsolatoknak is érlelődnie kell még, igaz, vannak bizalomra okot adó fejlemények, de továbbra is akadnak olyan súrlódások, amelyek mielőbbi megoldása mindhárom fél érdeke kellene, hogy legyen. Ismereteim szerint az állományhanyatlások különböző tájegységeknél összecsengő
40
“csúcspontja”, alighanem 2002 és 2009 közötti időszakra tehető, legfőképpen a 2003 és 2007 közötti intervallumra, amikoris hónapokig tartó, itt a Kárpát-medencében nagy néha vagy egyáltalán nem látott aszályos idő köszöntött ránk. Mindennek bevezető szakasza, feltehető, hogy a hasonlóan száraz 2000-es évi szinte teljesen csapadékmentes nyár és kora ősz volt, és hatása mind a mai napig észlelhető. Vagyis e kedvezőtlen folyamat még további kellemetlen meglepetéssel szolgálhat a probléma iránt fogékony vájtszeműek számára, igaz, az elmúlt egy-két évben már több olyan szakmai közlemény is napvilágot látott, amely azt állította, hogy ez a jelenség, leginkább a vélelmezett hosszú távú hatása eltúlzott. Akkoriban azt reméltük, hogy napjainkra “helyreáll a rend”, de azt tapasztaljuk, hiú reményt ápoltunk: az általunk ismert és az eltelt évek során többször is kutatott vizes élőhelyek többségénél az elmúlt időszakok szárazsága alapvető változást eredményezett, ami a vidraállomány átmeneti vagy talán végleges visszaszorulásához is vezetett. Ezek a kedvezőtlen tendenciák egyáltalán nem voltak könnyen értelmezhető egységes egésszé összeolvasható jelzések! Az évenkénti állományfelmérések összesítésekor rendre a magyarországi vidrapopuláció növekedését állapíthattuk meg, ami nem önellentmondás, hiszen a hanyatlás nem kizárólag járt a faj egyedeinek váratlan eltűnésével, a kipusztulásával pedig egyáltalán nem. Főleg nem a 10x10 km-es UTM négyzetháló terjedelmét tekintve, amelyen a felmérések végeredményét összegző térképet készítettük, így aztán rendre azok a helyek kerültek többségbe, ahol a vidra előfordulása és állományának terjeszkedése egyértelműen bizonyított volt. Végeredményben aztán egy-egy élőhely-típusnál a vidrák mind rapszodikusabb felbukkanásával is számolnunk kellett és kell napjainkban is, majd egyes kistérségekben a teljes, igaz nem tudni, milyen hosszan tartó elmaradásával. Mindezeket – talán-talán! – az alábbiakkal magyarázhatjuk: • Egyfelől a szélsőséges időjárási körülményekkel. • Másfelől az első ponttal szoros összefüggésben lévő, az adott élőhely-típusnál fellelhető táplálékállatok megfogyatkozásával. • Harmadrész a vízi- és parti vegetáció megritkulásával/kiirtásával. • Negyedrészt az élőhelyek átalakításával/átalakulásával, pl. halastó leengedése és szárazra állítása az aszályos időszak miatt stb.; és/vagy megszüntetésével, pl. csatornák beszántása említhető stb. • Ötödrészt az autóutak hosszának növekedésével a mind gyakoribb tragikus végű vidragázolásokkal. Itt megjegyzem, hogy az autóutak rendkívül problémát okoznak, mert olyan akadályt jelenthetnek, sőt, jelentenek a vidrák számára (is), amit nem képesek legyőzni, így mesterséges határvonalak alakulhatnak (alakultak?) ki még egy-egy kisrégión belül is. Ennek megakadályozása érdekében jelentettük meg az alábbi dolgozatokat: Gera Pál: Autóutak és vidravédelem – Alapítvány a Vidrákért, Budapest, 2003; Gera Pál: Vidravédelem autóútjaink mentén (tények és javaslatok) – Alapítvány a Vidrákért, Budapest, 2006 (Ez utóbbiból az egyes mellékletben közlök részleteket). • Hatodrészt egyre több terület, különféle célzattal történő beépítésével. (Az orvvadászok által elpusztított jószágokra most külön nem térek ki, csak bátortalan kísérletként zárójelbe iktatva említem újólag fel. Tudomásul kell venni, hogy az általános és megingathatatlan szakmai vélelem az: ha van is ilyen jellegű vidrairtás, semmi visszafordíthatatlan kárt nem okoz a magyarországi vidraállományban. Ennyi kérem, ilyen egyszerű ez! Vajon ezt a sarkos vélelmet milyen információkra, adatokra alapozva hangoztatják, és ha valóban így vélik, akkor a vidra miért fokozottan védett? Tudja ezt valaki? Személyes “álláspontomat” lásd az: Orvvadászat vidrára: vajon miért és hogyan irtják a vidrát Magyarországon címmel 2006-ban megjelent tájékoztató füzetben – kiadó: Alapítvány a vidrákért, Budapest. Eredetileg szerettem volna e tanulmányban néhány kiragadott részletet
41
citálni belőle, végül elálltam tőle. Mindenesetre, akit érdekel a Kollégák közül, kérem, jelezze, megküldöm e-mailben). Az elmúlt évtized során többször szembesültünk eladdig nem látott ökológiai balesettel is: 2000-ben cián és nehézfém a Szamosban, a Tiszában, szintén 2000-től kezdődően évekig a Rába-folyót ért rendszeres szennyezés (“folyóhabzás”), vagy most 2010ben elsősorban a veszprém-megyei Torontált és Devecsert érintő borzalmas vörösiszapbaleset említhető meg. De ezek az úgymond “látványos” esetek, ma már számos alkalommal a vizes élőhelyeket ért szennyezések, mérgezések nem érik el a sajtó és a közvélemény ingerküszöbét, így azok kutatása, elhárítása és ismerete megmarad az érintett szakmai közösségeken belül. Mindezek, közhelyszerű szólammal élve: szerfelett erős hatással voltak/vannak az élővilágra, amiben végső soron sok meglepő nincs. Mindezek tükrében megállapítható: • Elsősorban az aszályos időszakok során volt tapasztalható a vidraállomány erőteljes mozgása, ami főleg azt jelenti, hogy a csatornákról, kisvízfolyásokról és egyes folyók alaposan megapadt és/vagy kiszáradt szakaszairól, holt- és mellékágairól az ott élő egyedek – feltételezhetően a táplálékállatok eltűnése miatt is – elhúzódtak. Ezekben az időszakokban nagyon sok halas- és horgásztó, víztározó, de folyó menti mellék- és holtág is teljesen, vagy csaknem teljesen kiszáradt. • Másodsorban a hosszan tartó telek is változásra kényszeríttették az állományt. • Harmadsorban az árvizek is mozgásra késztették a vidrákat. • Szintúgy komoly tényezőként tekinthető a fentebb említett, vizes élőhelyeinket ért szennyezés, mérgezés. • Az élőhelyek átalakítása, átalakulása, pl. a magántulajdonba került csatornák felszámolása, beszántása, halastavak végleges leengedése, stb. Tényként kijelenthető, hogy egy “keményebb” téli időszak, árvíz, valamint aszályos nyári hónapok alaposan átrendezhetik a vizes-élőhelyeknél, főleg folyóknál, kisvízfolyásoknál és csatornáknál élő vidrapopulációkat. Ilyenkor mindig megnő a halas- és horgásztavaknál, folyó menti holt- és mellékágaknál, valamint a kiszámíthatóbb vízszinttel rendelkező, no és hallal telepített víztározóknál a vidranyomjelek gyakorisága; nem véletlen, hogy télen és szárazság idején tapasztalható a legtöbb vidrákra “panaszkodó” bejelentés. 2003 kora őszén már meglehetősen bosszantóak voltak az ismert vidra-előfordulási helyekről érkező, az addigiaktól ellentétes tartalmú jelzések, így az alapítványnál elkerülhetetlennek tartottuk, hogy kiterjesztjük az erre vonatkozó kutatásokat. És akkor még nem került szó a vizes területekben amúgy is szegényesnek mondható tájegységeinkről, ahol, ha csupán átmentében is, de az ott meglévő kisvízfolyásoknál, tavaknál, csatornáknál mégis fel-felbukkant a vidra, pl. Kiskunság, Nyírség említhető stb., most azonban, ezek szinte teljes egészében megszűntek (kiszáradtak). Ez pedig az állomány régiók közötti terjeszkedése miatt vetett és vet fel súlyos aggodalmat. Emiatt 2004 májusában még egy szakmai konferenciát is megszerveztünk Budapesten, ahol a megjelent szakemberek és érdeklődők elmondhatták az álláspontjukat, illetve ott meghatároztuk néhány eladdig még nem létező “kutatócsoport” feladatát is (No ne komoly felkészültségű szaktekintélyekre gondoljanak! Zömében lelkes, sőt, nagyon-nagyon lelkes fiatalokra, főiskolásokra, egyetemistákra). Ezen új kutatócsoportok állították össze aztán az alapítvány számára oly sok kellemetlenséget okozó, fentebb már említett 2005-ös dolgozatot. Tájegységek tapasztalatai, avagy aggodalomra okot adó jelzéseket
lássuk
néhány
példán
keresztül,
42
A jelen dolgozat által felölet időszak alatt többnyire az alábbi tájegységekről érkezett az alapítvány valamelyik publikus címére a vidra előfordulásáról a legtöbb kedvezőtlen, elgondolkodtató információ: • Nyírség, Szatmári-síkság és Tiszahát, Homokhátság, Jászság Ha egy szempillantást vetünk a térképre, egyvalami azonnal a szemünkbe ötlik. Mégpedig az, hogy valamennyi fentebbi tájegység hazánk keleti, alföldi szegletében található, ami persze nem feltétlenül jelenti, jelentheti azt, hogy a Dunától nyugatra vagy a középhegységeinkben nem lehetnek hasonló kistérségek. Lehet, vannak, lehet, nincsenek (őszinte szívvel kívánom: így legyen), ami viszont biztos: 2007 októbere és 2010 októbere között az ott található tájegységekről nem érkezett kedvezőtlen információ. Nos, egyvalami szintén közös a fentebb feltüntetett alföldi tájegységekben: az itt található vizes-élőhelyekről gyakorlatilag egészen 2000-től folyamatosan érkeztek a kedvezőtlen információk. • Nagyon fontosnak tartom megjegyezni: sok-sok esetben szinte kibogozhatatlannak tűnő ellentmondással terheltek ezek az információk, ezért értékelésükkor igyekeztünk, és mostanában igyekszem a lehető legkörültekintőbb módon eljárni. Igaz, és ez is lényeges: a kapcsolódó régiók/kisrégiók esetében viszont a vidraállomány folyamatos terjedéséről és állománynövekedéséről érkeznek bejelentések. Vagyis az adott térségben/kistérségben élő populáció csak egy-egy élőhely-szegmensről húzódik vissza, már ha valóban az történik, amit a bejelentő feltételez és jelez. Annak magyarázatára nem adható sablonos válasz, hogy mi az oka a nevezett tájegységeken a vidraállományok visszaszorulásának. A helyzet az, hogy valamennyiüknél önállóan, külön-külön vizsgálni kell, jobban mondva kellene a szóba jöhető okokat és okozatokat. Ez azonban odafigyelést, felkészülést, elegendő időt, türelmet és nem utolsósorban állami támogatást, valamint az érintett szakmai műhelyek egyetértését és bevonását igényelné. Egyelőre azonban nem marad más, mint a beérkezett információkat fogadni és feldolgozni, illetve bizonyos időközönként eljuttatni azokat az érintett hivatalnokok és szakmai közösségek számára. Mielőtt tovább mennék, szó szerint idézem az első, 2005-ben publikált 48 oldalas tanulmánykönyvünk most is érintett tájegységeiről szóló összefoglaló alfejezeteit. Teszem ezt annak okából, hogy láthassa a Kedves Olvasó, miképpen jeleztük anno az alapítványhoz érkező, részünkről aggályosnak tartott információkat a hivatott szakmai közösségek felé, és ami ezt követően a szándékától eltérően az alapítvány hattyúdalának első dallamfoszlányait jelentette (Alapítvány a Vidrákért: Vidranagyhatalomból vidraszegény Magyarország: vajon miért fogyatkozik hazánk vidrapopulációja? – Budapest, 2005).
“Szatmári-síkság, Tiszahát: Ezek a Tisza-, a Szamos- és a Túr-folyók által behatárolt tájegységek, több nagyobb csatornával, mint pl. Szipa-főcsatorna, Dédai-csatorna, Mály-csatorna, számos nevenincs (vagy általunk nem ismert) kisebb, időszakos vízállású csatornával, valamint Tiszahátnál a Csaronda-patakkal. Mindezek mellett több víztározó és számos kisebb-nagyobb halas- és horgászvíz is fellelhető a térségben. Az elmúlt évek aszályos időszakának “köszönhetően” mind a Szatmári-síkságnál, mind a Tiszahátnál lévő kisvízfolyások és csatornák nagy része teljesen, vagy csaknem teljesen kiszáradt, vízállás átmenetileg, csapadékosabb időben valószínűsíthető bennük. Táplálékellátottságuk (hal, kétéltű-faunájuk) többnyire ekkor is elégtelen, vízi- és parti vegetációjuk nagyon különböző. A Szamos-mentén örvendetes fejleményként megemlítjük, hogy mind több helyen
43
fedezhető fel a vidra nyomjele, de a Túron és a kisvízfolyásoknál, csatornáknál már egyre ritkábban; 2003-ban ezek szinte teljesen kiszáradtak. A Vásárosnamény Eperjeske közötti Tisza-szakasznál a vidra felbukkanása nagyon rapszodikus, még a hallal telepített holtágaknál is; zömüknél egészen a 2003-as aszályig állandóan jenlévőnek ismertük. A folyókhoz és kisvízfolyásokhoz kapcsolódó horgászvizek is jelentősen megapadtak, alkalmasint kiszáradtak a 2003-as évben, és bár 2004-ben ilyetén probléma nem merült fel, a vidrajelenlétet egyáltalán nem, vagy rapszodikusan tapasztaltuk: Tiszavid, Lónya, Vámosatya, Beregdaróc, Tarpa, Milota, Gulács, Kisar, Sonkád, Zajta, Szamosbecs, Csegöld, Szamosújlak, Cégénydányád, Géberjén, Rápolt, Fülpösdaróc horgászvizei említhető. A térség két nagyobb vízfelületű víztározója (Szamossályi és Tunyogmatolcsivíztározó) esetében a vidra felbukkanása rendszeresebb. Megjegyezzük: az aszályos időszakok mindkét víztározót alaposan igénybe vették, aminek köszönhetően vízszintjük jelentősen változott, bár napjainkra többé-kevésbé “helyreállt a megszokott rend”. Még bizonyításra váró elméleti okfejtés: Feltehető, hogy a Szatmári-síkság és a Tiszahát vizes területeinél élő vidrák vagy a Szamoshoz, vagy a Krasznán keresztül, más halasvizekhez jutottak, és az említett Felső-Tisza-szakasznál csak önállósodott és területet kereső fiatal vidrák bukkannak fel hébe-hóba. Kérdés azonban: miért nem maradnak meg a területen? Mi van a Túr-mentén élő állománnyal? Mi történt a csatornák és kisvízfolyások mentén élő vidrákkal? Miért rapszodikus a horgásztavaknál is a vidra jelenléte?
Nyírség: Száraz, homokos terület, a kisvízfolyások és csatornák vízállása inkább kiszámíthatatlan, mint bizonyos, ugyanúgy a táplálékellátottságuk is. Igaz, a főcsatorna – ha jól tudjuk az ún.: VII. sz. főfolyás –, ami keresztülszeli a területet, jobban mondva: annak határát, az év nagyobbik részében megfelelő vízellátású. Már a 2000-es, de legfőképpen a 2003-as és 2004-es aszály alaposan megviselte, ugyanakkor több halasvizet is táplál, pl. a Harangodi-víztározót, ami az aszályos időszakokban szintén jelentős változáson esett át. A 2003-as és 2004-es aszályos hónapoktól kezdve a vidra felbukkanását rapszodikusan tudtuk feljegyezni. A Bódvaj mentén, ami a térség másik meghatározó kisvízfolyása, és ami Nagyecsednél érintkezik a Krasznával, napjainkban egyáltalán nem találni meg a faj nyomjeleit, minthogy az említett folyónál sem. A térségben – országos kivetítést véve alapul – kevés halasvíz található: Nyírbátor, Máriapócs, Nagykálló, Nyíradony nevezhető meg, ezek egyikénél sem tapasztaltunk állandóan vidranyomjeleket, csupán alkalmanként. Megjegyezzük: a halasvizek vízszintje is jelentős részben megapadt mind a 2000-es, mind a 2003-as és 2004-es aszályos hónapok során. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a kisvízfolyások és csatornák gyakorlatilag ezekben az időszakokban részlegesen vagy teljesen kiszáradtak, látható: valóban komoly környezeti változás előtt áll a térség, amit a vidraállomány sem tud követni, hacsak azzal nem, hogy eltűnik a területről, és nem kipusztul! A Nyírség hazánk egyik olyan térsége, ahol a kiszáradás, sivatagosodás mind kézzelfoghatóbb tanújelét látni. Ez már ma komoly problémát jelent a régióban élő vidrapopuláció számára, tekintve, hogy a teljesen kiszáradó, vagy csak ideig-óráig vízzel ellátott területek olyan természetes akadályt jelentenek számukra, amelyet nem képesek legyőzni. Így viszont megszűnhet a Hajdúság és a Szamos – elsősorban a Kraszna által fémjelzett –, a valamikori Ecsedi-láp területrészek közötti közlekedés, ti: kettészakadhat e kisrégión belül is a vidraállomány. Még bizonyításra váró elméleti okfejtés: Feltehető, hogy a régióban alkalmanként felbukkanó vidrák egyfelől a Nyíregyházát is érintő főcsatornán, másfelől pedig a Krasznával érintkező, többnyire kiszámíthatatlan vízállású és táplálékellátottságú kisebb csatornákon és a Bódvajon keresztül jutnak el egyik élőhelyről a másikra, ezek viszont egymással nem
44
érintkeznek. A tájegység vizes élőhely-típusai napjainkban egyáltalán nem nyújtanak olyan vándorlási feltételeket, ami a vidrák számára biztosíthatná a nyírségi áthaladást.
Duna-Tisza köze: Az előbbiekhez képest, nagyobb léptékű régiót érintünk most, aminek egyetlen oka, hogy mára már bizonyosra kijelenthető: nevezett tájegység olyan, zömében természetes akadályt jelent a hazai vidrapopuláció számára – elsivatagosodásának köszönhetően –, ami lehetetlenné teszi (talán már meg is tette?) a Duna és Tisza-menti állományok számára az érintkezést. Vagyis, tekintve, hogy a Tiszától nyugat felé haladva a Duna irányába, a Kiskunság jelentős része – főként a Homokhátság – ma már jószerivel vizes élőhelyek nélküli területeknek tekinthetők. Így olyan természetes akadályt jelentenek, ami a magyarországi vidrapopuláció kettészakadásához vezet(het). Kialakulhat, ha ugyan már nem alakult ki egy a Dunához és egy a Tiszához, valamint ezek mellékfolyóihoz, csatornáihoz és egyéb vizes élőhelyekhez kötődő vidrapopuláció, ami – leginkább az épülő autópályák miatt – további kisebb-nagyobb elszigetelődést is kénytelen lesz elviselni. Az ismert és vizsgált halastavak: Kecskemét, Kecel; valamint horgászvizek: pl. Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa, Harkakötöny, Szank, Móricgát, Kunfehértó, Császártöltés, Tázlár, Csávoly, Bácsbokod, Felsőszentiván, Katymár esetében a 2003-as és a 2004-es év alapos vízszintcsökkenést és/vagy teljes kiszáradást eredményezett. Napjainkban egyik élőhelynél sem nevezhető meg a vidra rendszeresen előforduló fajnak – inkább jelenlétének teljes hiánya említhető, bár alkalmi felbukkanása is megtörtént már. A Gödöllői-dombságtól délre elterülő, egészen a déli országhatárig húzódó nagy kiterjedésű tájegységünk, hazánk legnagyobb természeti akadálya a vándorló vidrák számára – kivételt képez a Dunával érintkező Solti-lapály, valamint az Alsó-Tiszánál fellelhető és/vagy azzal érintkező folyó-menti halastavak hálózata (pl. a szegedi Fehér-tó, a tömörkényi Csajtó), amelyek kiváló feltételeket biztosítanak. De nem sokkal jobb a helyzet a Gödöllői-dombságnál, a Jászságnál és a Cserháthegységnél sem, bár a Gödöllői-dombság és a Jászság esetében vannak kivételnek számító területrészek: halas- és horgásztavak – pl. Jászberény, Jászdózsa –, a Tápió-, és a Galgapatak, a Zagyva-, és a Tarna-folyó stb., bár ezeknél is érezhető a vidra ritkább felbukkanása, míg a Cserhát – az Ipoly-folyó egyes szakaszaitól eltekintve – jelenleg teljesen vidramentesnek tűnik. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a Jászságnál eddig ismert “vidrás helyek” (pl. Jászjákóhalma, Tura, Jászfényszaru, Tarnaörs, Alattyán, Jánoshida stb.) nagy részénél az elmúlt évek során semmiféle, vagy nagyon ritkán észlelhető vidra-előfordulásra utaló nyomjelre bukkantunk és ez igaz a Mátra felé haladva az ottani kisvízfolyások (pl. Gyöngyös-patak) és állóvizek, vagyis horgásztavak (pl. Gyöngyös, Gyöngyöshalász, Gyöngyössolymos, Markaz) esetében is. Még bizonyításra váró elméleti okfejtés: Ebben a régióban az elmúlt tíz év során soha nem találtuk “vidramentességre” utaló nyomjelek olyan sokaságát a különböző vizes-élőhely típusoknál, mint az elmúlt három éves időszakban. Kivételnek mondható a Solti-lapálytól nyugatra, a Duna-felé húzódó vizes élőhelyek láncolata, ahol még manapság is fejlődő vidraállományról beszélhetünk – annak ellenére, hogy az itteni vizes élőhely-típusoknál is kedvezőtlen állapotváltozásokat tapasztalni –, valamint a már említett Alsó-Tisza-menti halastavak-, és az azokhoz csatlakozó csatornák hálózata esetében. Ugyanakkor kérdés: az itt született, felnőtt és önálló életre képes kölykök vajon merre tudnak tovább menni, önmaguk számára területet foglalni; feltehető, egyetlen irány adott a számukra: egyfelől a Dunán fel- vagy lefelé haladva elérni üres territóriumot, másfelől pedig a tiszai-állomány a Tisza-mentén teszi ugyanezt. Tény: a dunai és a tiszai állomány teljesen
45
elszigetelődhet (vagy már elszigetelődött?) egymástól.” Nos, ennyi. Mindehhez hozzá kell tennem: 2005-től a Mátrában, Bükkben és a Zemplénben, valamint a Gödöllői-dombság esetében nagyrészt kedvező tendencia figyelhető meg, vagyis a fent idézett, e területekre vonatkozó kijelentéseket ma 2010 novemberében felelőtlenség lenne megismételni. A 2007 október 1-e és a 2010 október 15-e között érkezett jelzések felsorolása Volt már róla szó, de nem árt újból és ismétlőlegesen előhozakodnom vele, szinte már-már az unalomig történő felemlegetésével: a közölt adatok esetlegesek, nem minden alkalommal ellenőrzöttek és bizonyítottak kellőképpen, valamint időben is jócskán szétszórtak, alkalmasint talán még bizalmatlanságra is okot szolgáltathatnak. Sőt, kell is, hogy szolgáljanak! Vagyis: komolyabb következtetések levonására valóban nem alkalmasak, és kérem a kollégákat, semmiféle messzemenő konklúziót ne próbáljanak kikövetkeztetni belőlük, vagy ha ennek ellenére mégis megteszik, akkor a tisztesség kedvéért jelezzék, hogy az kizárólag a saját maguk szakállára kiötölt konzekvencia! Úgy vélem, ennyi legalább elvárható! Amiért – talán, talán, talán! – mégis érdemes odafigyelnünk az alább bemutatott adatokra, adatsorokra, annak oka, hogy hazánk e tájegységeiről mind gyakrabban érkeznek a vizes élőhelyek állapotromlásáról is hírek, amit feltehetően az észlelt vidraállományok visszahúzódása is igazolhatna; már ha valóban valósághűek a megfigyelések! Igazolhatna, teszem hozzá ismét, amennyiben lenne ráfordítható idő, megfelelő materiális fedezet és felkészült, elkötelezett szakembergárda egy komolyabb program kivitelezésére. Ugyanakkor a jelzett adatok, adatsorok nem azt jelentik, hogy a vidra a nevezett településekhez kötődő, megnevezett élőhelyekről kipusztult! Ezt hangsúlyosan szeretném kiemelni, és ennek most itt történő felemlítését szintén múltbéli szomorú tapasztalat mondatja velem, hiszen az eddig ilyen irányú jelzéseinkre majd minden alkalommal az volt az autentikus hozzáértők egyik leggyakrabban hangoztatott sablonválasza: a vidrások fontoskodnak, kitalált eseteket kreálnak, csakhogy felhívják magukra a figyelmet. Erről szó sem volt és most sincs szó. Egyébiránt, ha a Tisztelt Kolléga az alább megnevezett településekhez kapcsolódó környékbeli más falvakat és az azoknál található élőhelytípusokat, valamint az eddig általunk, általam közölt adatokat a vidra előfordulásáról végigböngészi, láthatja, hogy jelenleg még a magyarországi vidraállomány gazdagságát semmi nem veszélyezteti. Hölgyeim és Uraim: ma, 2010-ben Magyarország még mindig “vidranagyhatalom”! Arról van szó, hogy egyes élőhelyekről, feltehető annak valami miatt bekövetkező kedvezőtlen állapotváltozása miatt Lutráék “elköltöznek”, és ha ezt követően térül-fordul is arra vidra, azt valami miatt csupán ideig-óráig teszi meg. És ez a legfontosabb figyelmeztető jel, erre kellene összpontosítanunk! Sajnos, mint már említettem mindez azonban csak nekünk volt figyelmeztetőjel az alapítványnál, míg a felelős helyeken dolgozó és beavatott szakmai műhelyekben serénykedő kollégák ezt másképpen ítélték és ítélik meg mind a mai napig. Nem tudni, miért, milyen információk és adatok ismeretében, mert a vélelmüket nem közlik kívülállókkal. Lelkük rajta! De a tény, ettől még tény marad: 2004-től napjainkig egyre több és több olyan területről van adat, információ a vidraállomány visszaszorulására, és ismétlem, bár tudom, mindez pusztába kiáltott szó: nem a kipusztulására, amelyeket illene komolyan vennünk. Igaz, a jelen dolgozatban szereplő adatok, néhány kivételtől eltekintve szinte kizárólag alföldiek, míg a Dunától nyugatra fekvő régiókból és a középhegységeinkből nem érkezett újabb értesítés a vidraállomány visszaszorulásáról, ami nem lehet igazán tudni mit jelent. Megkeresésemre a kollégák rendre azt válaszolták: az általuk ismert területeken, ahol
46
azt megelőzően esetleg tapasztalták és jelezték a vidrák rapszodikus előfordulását, mára vagy nem változott a helyzet, vagy annyiban, hogy a vidrák jelenléte állandóvá vált. Pedig a 2000. évi első igazán komoly aszályos hónapokat követően folyamatosan érkeztek a kedvezőtlen bejelentések, pl. a délnyugat-dunántúli országrészekből az alábbi települések és kapcsolódó élőhelyek vonatkozásában, igaz, akadnak közöttük olyanok is, amelyek eleve igen “szárazak” – a teljesség igénye nélkül: Zselicség, Baranyai-dombság, Belső-Somogy: Kaposhomok, Sántos, Szentbalázs, Kaposkeresztúr, Csikótőttős, Szárász, Izmény, Györe; Peterd, Pogány, Görcsöny, Szőke, Kisherend, Bisse, Kishárshágy, Hegyszentmárton, Kemes; Patosfa, Somogyhatvan, Somogyviszló, Homokszentgyörgy stb. A 2010. október 17.-vel datált tanulmányban, amely a 2007. október 1.-e és a 2010. október 15-e közötti állandó vidra-előfordulás adatait foglalta magába, látható volt, hogy a dunántúli területeken is gyakoriak a kedvező megfigyelések. Vagyis a vidra azon régiókban/kisrégiókban is stabil állománnyal rendelkezik (tán még terjeszkedik is!), így legfeljebb csak egy-egy kisebb, egymással nem is érintkező területen lehet elképzelhető a visszaszorulása. Ettől függetlenül jó lenne komolyabban vennünk a bizonytalan vagy egyértelműen bizonyítottan kedvezőtlen észleléseket is. FONTOS! Az adott élőhelyeknél lévő felmérő pontoknál a vidrák/vidraállomány visszaszorulására az addig több-kevesebb rendszerességgel, de megtalálható hátrahagyott nyomjelek teljes elmaradása, vagy rendkívül véletlensége alapján következtettek a kollégák. Vagyis: lábnyom, bélsár, táplálékmaradvány, csúszkálás (ez télen, jégen), esetleg elhagyott fészek. De! Ezért is fontos csak tájékoztatás jellegű közleményként olvasni az alább közölteket, mert látható igen eltérő, elhúzódó időpontban került sor a területek ellenőrzésére. Azt megelőzően, amíg a szakmai bizalmat magunk mögött tudva, rendszeresen fedezni tudtuk a felmérések legfontosabb kiadásait – no és az alapítvány köré szerveződött segítőkész kollégák nem csömörlöttek meg a sok-sok igaztalan vádaskodástól –, a legtöbb helyről két-, háromhetenkénti rendszerességgel érkeztek adatok, aminek felvételezéséhez minden olyan esetben ragaszkodtam, amikor valaki bekapcsolódva az alapítvány programjába egy-egy régión/kisrégión belül magára vállalta a felmérési kötelezettséget. MÉG FONTOSABB! Mivel általában a “negatív üzenet” mindig markánsabb kritikára ad alkalmat azok számára, akik, amint azt mondani szokás: a kákán is csomót keresnek, az adatismertetéshez az alábbi szerkezeti felépítést találtam ki: • Első bekezdés: Településnév félkövér betűvel kiemelve, élőhelytípus megnevezése, vízfelület, majd a 2007-es legutolsó összefoglaló tanulmányunkban írtak néhány mondatos rezüméje. Teszem ezt annak okából, hogy bárkinek, aki úgy véli egyik-másik adatnak, információnak utána kíván nézni, legyen kiinduló pontja. • Második bekezdés: félkövér, dőlt betűvel a 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések megfogalmazás után az időpontok ismertetése – vagyis a jelen dolgozat legfontosabb adatai, információi –, illetve szintén félkövér, dőlt betűvel jelzett “megjegyzés” megnevezést követően rövid, többnyire személyes észrevétel olvasható. Az alább megnevezett élőhelytípusok melletti jelölések értelmezése: • (+Á): a vidra előfordulása állandó; • (+I): a vidra előfordulása rapszodikus. Ezek a meghatározások a legutolsó 2007-es összesítő jelentésünk megállapításait jelentik, amivel azt jeleztük, hogy a tárgyalt településnél vizsgált élőhely-típusnál és/vagy élőhely-típusoknál a beérkezett információk értékelése után milyen gyakoriságú lehet a vidra előfordulása. Vagyis az akkortól datálódott: a 2007-es összesítő jelentés elkészülte óta újabb jelzések e települések és élőhelyek vonatkozásában, úgy tűnik folyamatos, és nem feltétlenül kívánatos változást feltételeznek. Kivétel nélkül az addigi vidrás előfordulások elmaradásáról
47
adnak számot. Esetükben is látható, hogy – milyen érdekes! – néhány, elenyésző kivételtől eltekintve kizárólag alföldi településekről és élőhelyekről van szó! Tekintettel azonban arra, hogy mint alább olvasható, valamennyi észlelés több évet és hónapot ölel magába, úgy gondolom, ismertetem őket, természetesen azzal a “kötelező feltéttel”, hogy magától értetődően a tévedés, a rossz megítélés és ebből adódóan a helytelen következtetés levonása is benne van a pakliban. Ezért ezek az adatok is kizárólag tájékoztató jellegűek, és újfent felhívom a figyelmet: nem azt jelentik, hogy a véleményünk/véleményem szerint a jelzett területekről kiirtották a vidrát!
Bács-Kiskun megye Bátya: Bátyai-horgásztó, Drágszéli-tó, Sárközi I. csatorna (+Á), vízfelület: 4 hektár. Közvetlen közelben található a kalocsai Duna-szakasz, ahol szintén rendszeres a vidra előfordulása. Kimondottan jó élőhelyek, főleg a 2002-es és a 2006-os dunai áradások idején és vízár levonulása utáni hetekben tapasztaltunk nagyon “élénk” vidramozgást a területükön, de azok az év más szakaszaiban sem ritkák. Igaz, a csatorna vízállása rapszodikus, de az év nagy részében “megfelelőnek” mondható, több más környékbeli csatornával összeköttetésben van, azok közül pedig nem egy közvetlenül a Dunával érintkezik. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október, december; 2008. február; 2010. szeptember. Megjegyzés: a jelzett időpontokban a tavaknál nem találtak vidra előfordulására utaló nyomokat, míg a csatornánál minden alkalommal. Tekintettel arra, hogy a környékbeli településeknél: Kalocsánál, Foktőnél, Drágszélnél, Miskénél a vidraállomány állandó előfordulása ismert, ezek a bátyai adatok kellő körültekintéssel kezelendők, értékelhető következtetések levonására nem alkalmasak. Szükségesek a további kutatások. Soltvadkert: Vadkerti-tó (+Á), vízfelület: 30 hektár. Horgászvíz, jó élőhely. A környéken több más halasvíz is található (pl. Tázlár, Pirtó stb.), amelyeknél, ha kiszámíthatatlan időközönként és csak ideig-óráig, de “megszokott” a vidra felbukkanása, és amelyek csatornával érintkeznek egymással. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2008. december; 2009. január; 2010. július, szeptember. Megjegyzés: Arra vonatkozó információ nem érkezett, hogy a Vadkerti-tó esetében vajon mi oka lehet annak, hogy egyetlen ellenőrzés során sem találtak vidra előfordulására utaló nyomokat. Az adatok elgondolkodtatóak, de szükséges még újabb kutatás ahhoz, hogy értékelhető következtetéseket lehessen levonni a közölt információkból. Szank: Dong-éri-főcsatorna, Majsai-szanki-csatorna (+I), vízfelület: 4 hektár. 1995-öt leszámítva, ha rendszertelen időközönként is, de találtunk a Dong-éri-csatornánál vidrára utaló nyomjelet, a Majsai-Szanki-csatornánál erre még csak egy-két alkalommal volt példa 1995 és 2007 között. Mindkét csatorna vízszintje kiszámíthatatlan, egyes szakaszaikon gyaníthatóan illegális hulladéklerakóként is “funkcionálnak”. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. december; 2009. január, március; 2010. augusztus. Megjegyzés: Valószínű, hogy a vidra felbukkanásának elmaradása a csatornák egyre kedvezőtlenebb vízminőségére vezethető vissza. Ugyanakkor a Dong-éri-főcsatorna közvetlenül érintkezik a Harkai-tóval (Harkakötöny, horgásztó), amelynél a vidra előfordulása rendszeres volt, de hogy manapság mi a helyzet, arról nincs információm. Tabdi: Tabdi-csatorna, Pék-tó (horgásztó) (+I), vízfelület: 9 hektár. A csatorna vízállása kiszámíthatatlan – 2003-ban és 2005-ben, a nyári hónapokban szinte teljesen kiszáradt; a horgásztó vegetációja szegényes. Vidranyomjelet először csak 2002-ben találtunk, holott a
48
környéken több, egymással is érintkező csatorna található, amelyeknél a vidra felbukkanása “megszokott – igaz vízállásuk, főleg a nyári hónapokban igen rapszodikus –, valamint Kiskőrösnél, Akasztónál és Csengődnél is több horgásztó található, amelyek csatornái viszont a Duna-völgyi-főcsatornával érintkeznek, és ahol a vidra előfordulása “megszokott”. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2009. január; 2010. március, október. Megjegyzés: Bár egyetlen alkalommal sem észleltek a vizsgált területeken vidra előfordulására utaló nyomokat, a felmérő felhívja a figyelmet arra: éppen azért, mert viszonylag nagyon távoli időpontokban, akkor is csupán egy-egy alkalommal kerített sort a területek ellenőrzésére, fennáll a lehetősége a téves következtetés levonásának. Korhánypuszta (Harta): Nagy-éri-csatorna (+I), vízfelület: 1 hektár. A csatorna érintkezik a Szelidi-tavakkal, valamint több környékbeli csatornával és halasvízzel, pl. Dunatetétlen, Dunapataj stb., az év nagy részében jó feltételeket is nyújt a vidrának, mégsem állandó a faj jelenléte, hiszen a területellenőrzések során esetlegesen, kiszámíthatatlan időközönként regisztrálhattunk vidranyomokat. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. december; 2009. január, október; 2009. február; 2010. január, szeptember. Megjegyzés: Annak ellenére, hogy a csatornánál a jelzett vizsgálati időszakokban nem találtak a vidra előfordulására utaló nyomokat, a környéken található “pecás vizeknél”, pl. Babszi-tó, Vejtei-tó, Nagykékesi-tó a vidra jelenléte, ha állandónak nem is, de rendszeresnek volt mondható. A tavakról azonban sajnos nincsenek friss információk. Dunatetétlen: Nagy-éri főcsatorna (+I), vízfelület: 8 hektár. A vizsgálatok során minden évben találtunk vidrára utaló nyomjelet, bár kiszámíthatatlan időközönként, így feltehető, hogy a területen csak átváltóként jelenik meg. Igaz, a csatorna vízállása, főleg a nyári hónapokban esetleges. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai és megjegyzés: ugyanaz, mint a fentebb közölt korhánypusztai adatok és információk esetében. Dunakömlőd (Paks): Kömlődi-csatorna (+I), vízfelület: 3 hektár. A vidra felbukkanása kiszámíthatatlan, maga a csatorna vízállása is nagyon változó. 2002-ben és 2006-ban az árvizek idején és az azt követő hetekben, érzékelhetően több vidranyomjelre bukkantunk, mint azt más időszakokban megszoktuk. A közelben található dunai holtágaknál viszont stabil, kiszámítható a vidra előfordulása. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. december; 2008. január, február; 2009. október, november. Megjegyzés: A jelzett 2009-es jelzés óta nem érkezett újabb információ, de a feltüntetett időpontok valamennyikében a vidra előfordulásának elmaradásáról értesítettek. A közölt információk komolyabb következtetések levonására nem alkalmasak, mindenesetre elgondolkodtatók, és felvetik újabb és alaposabb kutatás szükségességét. Gara: Igali-gravitációs-csatorna (+I), vízfelület: 6 hektár. A csatorna, amely hallal telepített horgászvíz érinti a szintén “pecásvízként” is hasznosuló Ferenc-csatornát. Bár mindkét csatorna vízállása, főleg a nyári hónapokban kiszámíthatatlan, alkalmanként, az év bármely időszakában, még ha csak átmenetileg is, de megtalálható a vidra valamelyik nyomjele. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2008. április, május; 2009. január; 2010. február, július. Megjegyzés: Feltehető, hogy a csatorna táplálékellátása, esetleg vízállásának kedvezőtlen állapotváltozása okozhatja azt, hogy újabb jelzés nem érkezett vidráról. Ugyanakkor a csatornák egymáshoz kapcsolódása olyan “vidragazdag” területeket is érintenek a környéken, mint Baja, Bácsszentgyörgy, Dávod településeknél található horgászvizek, csatornák, illetve maga a Duna-folyó, így ha a bejelentő véleménye az igaz, kérdés: mi lehet az oka, hogy az említett csatornaszakasznál a jelzett időpontokban egyáltalán nem talált vidrára utaló nyomokat.
49
Pirtó, Tázlár: Horgásztavak (+I), vízfelület: 40 hektár. Legelőször 2002 márciusában találtunk vidrára utaló nyomjeleket, a többi vizsgálati év során semmi ilyesmire nem akadtunk. Attól kezdve kiszámíthatatlan időközönként lehetett találni vidrára utaló nyomjeleket a területeken. A helyiek sem tudnak arról, hogy élne vidra a területen. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. december; 2009. január, március; 2010. január, augusztus. Megjegyzés: Már fentebb Szank esetében jeleztem, hogy e települések horgásztavai csatornáikkal közvetlenül érintkeznek egymással. Így az, hogy vidranyom a jelzett vizsgálati időszakokban egyik élőhelyen sem találtak, talán nem véletlen, igaz, a felmérések ideje igencsak távol esnek egymástól. Kecel: Rekettye-Bogarászó-csatorna, Tőzegbánya-tavak, Sima-tó (horgásztavak) (+I), vízfelület: 10 hektár. A csatorna érintkezik a Duna-völgyi-főcsatornával, és valószínű, azon keresztül jut el a horgásztavakra vidra, még ha ideig-óráig is. Pedig a tó rendelkezik mindazon feltételekkel, ami a vidrát területfoglalásra “csábíthatja”. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. szeptember; 2008. január, november; 2010. március, október. Megjegyzés: A tavaknál a jelzett felmérési időszakok során a 2010-es ellenőrzéseket leszámítva találtak vidrára utaló nyomokat, míg a csatorna esetében egyik alkalommal sem.
Békés megye Dénesmajor (Gyula): horgásztavak (+Á), vízfelület: 9 hektár. Jó élőhelyek, csatornáikkal érintkeznek a Fekete- és a Fehér-Körössel, amelyeknél szintén ismert a vidra rendszeres előfordulása. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október, november; 2008. január, szeptember; 2009. január, február; 2010. január, augusztus. Megjegyzés: Bár a felmérések időben viszonylag távol esnek egymástól, ettől függetlenül is élek a gyanúperrel, hogy esetükben nem kellő körültekintéssel járták végig a kutatáskor ajánlott potenciális “lelőhelyeket”. Mindenesetre a bejelentő határozottan kiáll az igaza mellett, miszerint a vizsgált időszakokban egy alkalommal sem talált vidrára utaló nyomokat a horgásztavaknál. Ennek ellenére szükségesnek vélem újabb és áthatóbb kutatás elvégzését, már csak azért is, mert 2007 óta a folyókról nincsenek újabb információink. Okány, Zsadány: Holt-Sebes-Körös (+Á), vízfelület: 25 hektár. Bár a Holt-Sebes-Körös vízállása váltakozó, mégis állandónak mondható a területen a vidra; a környéken több kisebb horgásztónál állandó vidrajelenlétről tudunk (pl. Fancsikapuszta, Bölcspuszta). A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2008. január; 2009. január, február; 2010. január, március. Megjegyzés: Ugyanaz, ami Dénesmajor (Gyula) esetében. Szeghalom: Szeghalmi-övcsatorna, Szeghalmi-főcsatorna (+I), vízfelület: 15 hektár. A csatornák vízállása ingadozó, táplálékkínálatuk szegényes, ugyanakkor a Berettyó-folyó, amellyel mindkét csatorna érintkezik a vidrák által rendszeresen használt táplálkozási-, és vándorlási útvonalnak tűnik. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. szeptember; 2009. október, december; 2010. szeptember. Megjegyzés: Ugyanaz, ami Dénesmajor (Gyula) esetében. Geszt: csatorna (+I) ES49D3, vízfelület: 1 hektár. A csatorna vízállása és táplálékkínálata igencsak változó, így a vidra felbukkanása is az, eddig csak nagyon ritkán, és kizárólag télen figyeltünk meg a területen vidranyomjelet. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október, december; 2009. január, február; 2010. január, szeptember. Megjegyzés: A csatorna
50
vízellátása kiszámíthatatlan, annak ellenére, hogy közvetlenül csatlakozik a “pecásvízként” is hasznosuló Begécsi-víztározóhoz, valamint a Biharugrai-halastavakhoz, amelyeknél a vidra előfordulása azonban állandó. Minthogy szintén rendszeres a faj jelenléte az említett tavak azon csatornáinál is, amelyek a Holt-Sebes-Körössel és a SebesKörössel érintkeznek. Kunágota: Kutas-éri-csatorna (+I), vízfelület: 1,5 hektár. A csatornánál a vidra felbukkanása rapszodikus, aminek a vízállás, a szegényes vegetáció és táplálékkínálat lehet az oka, ugyanakkor a környéken több olyan horgásztó is akad, ahol a faj jelenléte állandó (pl. Magyarbánhegyes, Dombiratos). A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2008. február; 2009. január, április; 2009. november; 2010. január, szeptember. Megjegyzés: A jelzés szerint a csatorna állapota “folyamatosan rosszabbodik”, de hogy ez valójában mit jelent, nem tudni. Végegyháza: Királyhegyesi-szárazér (+I), vízfelület: 4 hektár. A vidra felbukkanását ez idáig csupán a téli hónapok során észleltük, akkor is csak nagyon rövid ideig, míg a köztes időszakokban nem. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október, december; 2009. január, december; 2009. október, december. Megjegyzés: Egyetlen ellenőrzés során sem találtak vidrára utaló nyomot, és a csatorna állapotáról sem jeleztek érdembeli információt. Ugyanakkor a 2009.-es decemberi információ óta nincs újabb jelzés a területről. Elek: Eleki-főcsatorna, bányagödrök (horgásztavak) (+I), vízfelület: 20 hektár. A bányagödrök horgászvizek, a főcsatorna jó vándorlási útvonal, ami ráadásul több más horgásztavat is érint a környéken (pl. Lökösháza, Kétegyháza), amelyeknél ismert a vidra előfordulása. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2008. november; 2009. január; 2010. január, június, szeptember. Megjegyzés: Ez idáig a főcsatornánál rendszeresebb volt a vidra felbukkanása, mint a bányagödröknél. Mindenesetre a most jelzett kutatások során egyik élőhelynél sem akadtak vidra előfordulását igazoló nyomra, nyomokra. Pusztaföldvár: Orosháza-Medgyesbodzási-csatorna (+I), vízfelület: 32 hektár. A csatornák vízállása időszakos és így kiszámíthatatlan, ezért azokon a vidra előfordulása rapszodikus. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október; 2009. június; 2010. július, augusztus. Megjegyzés: A 2007.-es októberi kutatást leszámítva a leggazdagabb vegetációs időszakban került sor vizsgálatra, ezért igen nagy a téves felvételezés valószínűsége. Csongrád megye Apátfalva: Bökényi-Maros-part (+Á), vízfelület: 20 hektár. 2000-ben a ciánmérgezéskor feltűnően sok vidranyomjelre akadtunk (a tiszai halállomány egy része is a Marosba menekült), akárcsak az árvizek során, ami megemelte a Maros vízszintjét is. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2009. november; 2008. március, október; 2010. január, szeptember. Megjegyzés: A kutatásokra egymástól távol eső időszakokban került sor. Ugyanakkor – ebből is, meg a múltbeli tapasztalatok alapjából is adódóan – gyanítható a rossz következtetések levonása, mint az alább még megnevezésre kerülő többi marosi település esetében. Azonban, ha mégis a bejelentő észrevétele a valóságnak megfelelő, kérdés: mi lehet az oka annak, hogy egy stabil és kiszámítható vidrapopuláció egyszerre és egy időben szorul vissza a nevezett területekről? Feltétlenül szükséges lenne újabb és alaposabb vizsgálatokra.
51
Királyhegyes: Sámson-csatorna és Apátfalvi-főcsatorna (+Á), vízfelület: 40 hektár. A csatornák érintkeznek a Maros-folyóval, jó vándorlási útvonalak, annak ellenére, hogy vízállásuk változása kiszámíthatatlan. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2009. november; 2008. március, október; 2010. január, szeptember. Megjegyzés: Lásd Apátfalvánál! Makó: Dorgály-főcsatorna és Maros-folyó (+Á), vízfelület: 100 hektár. A csatorna említett szakasza – kiszámíthatatlan vízállása ellenére – jó vándorlási útvonal, érintkezik a Marosfolyóval, aminek egyes holtág-területei szintén hallal telepített horgászvizek. A 2000-es ciánmérgezés idején a Tiszáról menekült halállománynak és a vidráknak (is) menedéket adott ez a folyószakasz is. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2009. november; 2008. március, október; 2010. január, szeptember. Megjegyzés: Lásd Apátfalvánál! Maroslele: Maros-folyó és Vetyeháti Holt-Maros (+Á), vízfelület: 40 hektár. Mind a folyónál, mind a holtágnál rendszeres a vidra előfordulása. A ciánmérgezéskor szembetűnően megszaporodott a Marosbeli szigeteknél és holtágaknál a vidranyomjelek száma (akárcsak a halállomány is; a tiszai halaknak ezen a folyószakaszon csak erre nyílott menekülési útvonal); árvízkor pedig a környékbeli csatornáknál és a horgásztavaknál tapasztaltuk ugyanezt. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2009. november; 2008. március, október; 2010. január, szeptember. Megjegyzés: Lásd Apátfalvánál! Ferencszállás: Maros-folyó és Halász-sziget (+Á), vízfelület: 50 hektár. A holtág hallal telepített horgászvíz. A ciánmérgezéskor szembetűnően megszaporodott a Marosbeli szigeteknél és holtágaknál a vidranyomjelek száma (akárcsak a halállomány is; a tiszai halaknak ezen a folyószakaszon csak erre nyílott menekülési útvonal); árvízkor pedig a környékbeli csatornáknál tapasztaltuk ugyanezt. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2009. november; 2008. március, október; 2010. január, szeptember. Megjegyzés: Lásd Apátfalvánál! Ásotthalom: csatorna (+I), vízfelület: 3 hektár. Eddig csak elvétve, kiszámíthatatlan időközönként és akkor is csak egy-két napig találtunk a csatornánál vidranyomjelet. Az év nagy részében vízellátása gyér, vagy teljesen száraz. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2008. február; 2009. január; 2010. január, szeptember. Megjegyzés: Tekintve a kutatási időszakok egymástól távol eső voltára, annak ellenére, hogy egyetlen alkalom során sem találtak vidranyomot, nyomokat, értékelésük kellő körültekintést igényel, és szükségessé teszi újabb, alaposabb vizsgálatok elvégzését. Kiskunfélegyháza: Keleti Fény-víztározó, kubikgödrök (horgászvizek), Gátéri-csatorna (+I), vízfelület: 10 hektár. Bár a vidra felbukkanása rapszodikus, ami a csatorna változó vízállásával is magyarázható, mégis jó vándorlási útvonalnak tekinthető, hiszen közvetlenül érintkezik a szegedi Fehér-tóval, az pedig további “vándorlási útvonalakat kínál fel”: pl. Csukás-ér, Félegyházi-vízfolyás. Mindenesetre mind a víztározónál, mind a kubikgödröknél is rendszertelen a vidra előfordulása. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007, október, 2008. február; 2009. március; 2010. január, szeptember. Megjegyzés: Tekintve a kutatási időszakok egymástól távol eső voltára, annak ellenére, hogy egyetlen alkalom során sem találtak vidranyomot, nyomokat, értékelésük kellő körültekintést igényel, és szükségessé teszi újabb, alaposabb vizsgálatok elvégzését. Csanádalberti: Királyhegyesi-Szárazér-csatorna (+I), vízfelület: 2 hektár. A vidra “felbukkanónak” mondható a területen. A csatorna az év aszályos hónapjait leszámítva jó vándorlási útvonal, Makónál éri el a Sámson-Apátfalvi-Szárazér-csatornát, és azon keresztül a Maros-folyót. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. december; 2008.
52
november; 2009. január, május; 2010. szeptember. Megjegyzés: A vidra előfordulása mindig is nagyon kiszámíthatatlan volt, így ha a jelzések nem téves következtetéseken alapulnak, akkor kérdés: valójában mi is történhetett? Pusztamérges: Domaszéki-főcsatorna (+I), vízfelület: 5 hektár. Eddig kimondottan ritkán, főleg a téli időszakban, akkor is csak egy-két napig találtunk vidranyomjeleket a csatorna e szakaszán. Vízszintje a nyári szárazság idején alaposan leapad, 2003-ban és 2005-ben gyakorlatilag ki is száradt. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2008. február; 2009. január, február; 2010. január, szeptember. Megjegyzés: Ehhez sok hozzáfűznivaló nincs, sajnos, a jelzések a valóságot tükrözhetik, várható “fejleményről” adnak számot. Hajdú-Bihar megye Derecske: Derecske-Kálló (+Á), vízfelület: 15 hektár. Bár a Kálló vízállása nagyon változó, a vidra jelenléte mégis állandónak mondható, ami, feltehető, a közeli tavak táplálékgazdagságának, valamint sűrű vegetációjának köszönhető elsősorban. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. december; 2008. január, február; 2009. január, november; 2010. szeptember. Megjegyzés: A Kálló által érintett Derecske-víztározó és Téglagyári agyaggödrök (horgásztavak) területén a vidra előfordulása állandónak mondható, minthogy a jelzett 2007-es időpontig a pataknál is ez volt a helyzet. Kérdés: a kutatás során megfelelő következtetéseket vontak-e le a kollégák, mert ha igen, jó lenne tudni: a jelzett “halasvizeknél” milyen most a vidraállomány helyzete? Azokról sajnos semmiféle jelzés nem érkezett. Bedő: Ölyvös-ér (+I), vízfelület: 1 hektár. Az érnél a felbukkanása nagyon kiszámíthatatlan; feltehető önálló területet kereső vidrák vándorlási útvonala. Mindenesetre a vízállása nagyon változó, táplálékkínálata szegényes, ami befolyásolhatja a vidrák mozgását is. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2008. január, június; 2010. január, június. Megjegyzés: Abban nincs semmi rendkívüli, ha az érnél esetleg – valóban – “megszűnt” a vidrajárás. De a környéken található halastónál a vidra jelenléte mindig állandónak volt mondható, nem tudni, ott most mi a helyzet. Mezőpeterd: Ölyvös-ér (+I), vízfelület: 1 hektár. Az ér érinti a bojti-horgásztavakat, a vidra felbukkanása mégis rapszodikus, ami a kisvízfolyás ingadozó vízállásával magyarázható. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007, október, 2008. január; 2009. november; 2010. augusztus. Megjegyzés: A vidra előfordulása e csatornaszakaszon mindig is ritkának számított, ugyanakkor a környéken található horgásztavaknál a faj jelenléte “megszokott”. Hajdúszovát: Kösély-patak (+I), vízfelület: 18 hektár. A patak ingadozó vízállása, a kétéltű és halállomány ritkasága magyarázhatja a vidra rapszodikus felbukkanását. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. december; 2008. február; 2009. december; 2010. szeptember. Megjegyzés: A szintén Hajdúszovátnál található, rendszeresen hallal telepített víztározóról sajnos a jelen dolgozat által felölelt időszak során nem érkezett jelzés, annak előtte a vidra ottani előfordulása rapszodikusnak volt mondható. Püspökladány: Tsz-telepi tó, Kettős halom tó (horgásztavak), Álomzug csatorna (+Á), vízfelület: 55 hektár. Ezek az élőhelyek változó feltételeket nyújtanak a vidrák számára (és csak 1999-től tapasztaljuk a faj egyedeinek állandó jelenlétét, míg addig rapszodikus előfordulásukról volt információnk), bár az elmúlt évek nyári szárazsága a csatornákat – az említett és a kisebb nevenincs-csatornákat is – majdnem teljesen, vagy teljesen kiszárította, és olyankor a vidranyomjelek is ritkábbakká váltak. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. december; 2008.
53
január; 2009. november; 2010. szeptember. Megjegyzés: Bár a bejelentő biztos az igazában, élek a gyanúperrel, hogy nevezett területeken egy újabb és áthatóbb kutatás elvégzése nem lenne célszerűtlen. Sáp: Sápi-csatorna (+I), vízfelület: 1 hektár. A csatorna-szakasz érintkezik a hallal telepített Keleti-főcsatornával. A vidra rapszodikus előfordulására a csatorna-szakasz ingadozó vízállása és szennyezettsége lehet a magyarázat. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. december; 2008. január, február; 2009. január, november; 2010. szeptember. Megjegyzés: A Keletifőcsatornánál azonban a vidra előfordulása állandó volt ezen a szakaszon is, de hogy most mi a helyzet, arról nincsenek újabb információk. Hosszúhát (Szerep): Hamvas-főcsatorna, Sárréti-főcsatorna, nevenincs-csatorna (+I), vízfelület: 10 hektár. Bár a nevenincs-csatorna vízállása kiszámíthatatlan, a főcsatornáknál sem biztosított egész éven át a vízellátás, főként nyáron. Ez is oka lehet a vidra rapszodikus felbukkanásának. A Hamvas-főcsatorna Bucsánál (ez már Békés-megye) érintkezik a Hortobágy-Berettyó-folyóval, amelynél a vidra előfordulása rendszeresnek mondható. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. december; 2008. november; 2009. november; 2010. szeptember. Megjegyzés: Bár a kutatásokra, a legutóbbi 2010-es jelzést tekintve, télen került sor, úgy vélem, egyelőre komolyabb következtetésekre a közölt adatok nem elégségesek, mindenestre jelzésértékűek, felvetik a további kutatások szükségességét. Heves megye Gyöngyöstarján: Gyöngyös-patak (+Á), vízfelület: 1 hektár. A patak jó vándorlási útvonal, bár az elmúlt években a nyári hónapok alatt a vízszintje alaposan leapadt, 2005-ben gyakorlatilag ez a szakasza kiszáradt. Ugyanakkor érint, és ezzel összeköt több környékbeli horgásztavat (pl. Gyöngyös, Gyöngyöshalász, Gyöngyössolymos, Gyöngyösoroszi, stb.), amelyeknél a vidra előfordulása “megszokott”, valószínű, hogy ezzel magyarázható a vidra itteni rendszeres előfordulása. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október, december; 2008. október; 2009. november; 2010. február, augusztus. Megjegyzés: Úgy vélem mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés. Ha bebizonyosodik a közölt adatok valóságtartalma, meg kel vizsgálni, hogy vajon mi lehet az oka a vidranyomok elmaradásának, már csak azért is, mert a legtöbb, a fentebbi bekezdésben jelzett mátrai településnél a faj előfordulása napjainkban is ismert. Erk, Kis-Tarna-patak (+I), vízfelület: 2 hektár. A vizsgálati időszakok során: 1995-ben, 2002ben és 2003-ban találtunk vidranyomjeleket; utóbbi periódusban még annak ellenére is, hogy 2003 nyarán (június-augusztus hónapok között) a kisvízfolyás szinte teljesen kiszáradt. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október; 2008. november; 2010. január, szeptember. Megjegyzés: Pestiesen szólva: előbb-utóbb várható volt, hogy ezen a szakaszon elmaradnak a vidrák. Kérdés, hogy a közeli tarnaőrsi horgásztónál mi most a helyzet, ahol a vidra felbukkanása, még ha kiszámíthatatlan időközönként is, de ismert volt. Tiszanána: csatorna (+I), vízfelület: 1 hektár. Jó élőhely, bár vízállása és táplálékkínálata nagyon rapszodikus, így a vidra előfordulása is nagyon kiszámíthatatlan; eddig 1996-ban, 2000-ben (a ciánmérgezés után közvetlenül) és 2002-ben találtunk pozitív nyomjelet, míg a többi vizsgálati időszakban azokat nem tapasztaltuk. 2003-ban és 2005-ben szinte teljesen kiszáradt. A vidra előfordulását valószínű segíti ezek a területen a Tisza-tó közelsége. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október, december; 2009. november; 2010. szeptember. Megjegyzés: Úgy vélem
54
mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés. Vécs: Tarnóca-patak (+I), vízfelület: 0,5 hektár. A patak 2000-ben, 2003-ban és 2005-ben csaknem teljesen kiszáradt, vidranyomjeleket többnyire esetlegesen és kizárólag télen találtunk. A patak Vécs és Detk községek között érintkezik a Domoszlói-patakkal, ami pedig közvetlen érintkezésben van a Domoszlói-halastavakkal és a Tarjánka-patakkal, amelyeknél a vidra előfordulása “megszokott”. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október; 2008. január, november; 2009. február. Megjegyzés: A megfigyelések várhatóak voltak, de tekintettel arra, hogy a jelzett 2009-es időpont óta több jelzés nem érkezett, valamint arra, hogy környékbeli kisvízfolyásoknál, halastavaknál a vidra előfordulása szinte mindig rendszeres volt, újabb behatóbb kutatásra lenne szükség. Ecséd: Ágói-patak (+I), vízfelület: 40 hektár. A vidra jelenlétét eddig nagyon ritkán, kiszámíthatatlan időközönként észleltük, bár a helyiek szerint állandó a területen. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. december; 2008. november; 2009. január; 2010. szeptember. Megjegyzés: A közeli folyamatosan hallal telepített bányatóról nincsenek újabb információk, ahová annak előtte a mi véleményünk szerint csak átmentében került vidra. Aldebrő: Kavicsbánya-tavak és Tarna-folyó (+I), vízfelület: 2 hektár. A tavak jó élőhelynek tűnnek, míg a folyó változó vízállása, és ritka vegetációja miatt inkább csak “szállítja” a vidrát, mint megtartja. A helyiek szerint a faj állandó a területen, mi ugyanakkor csak elvétve tapasztaltunk vidranyomjeleket. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. december; 2008. november; 2009. december; 2010. szeptember. Megjegyzés: Bár a kutatásokra, a legutóbbi 2010-es jelzést tekintve, télen került sor, úgy vélem, egyelőre komolyabb következtetésekre a közölt adatok nem elégségesek, mindenestre jelzésértékűek. Tarnazsadány: Tarnóca-patak (+I), vízfelület: 1 hektár. A vidra felbukkanása kiszámíthatatlan, bár a környéken a Tarna-folyónál, vagy a nagyfügedi-horgásztavaknál rendszeres a jelenléte. A kiszámíthatatlan felbukkanás oka valószínű a patak ingadozó vízállása, ritkás növényzete, a vízének szennyezettsége és “szegényes” táplálékkínálata lehet. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2008. november; 2009. március; 2010. szeptember. Megjegyzés: A jelzések figyelemfelkeltőek, de komolyabb következtetések levonására nem alkalmasak, minthogy nincsenek újabb információk az említett Tarna szakaszról és horgásztavakról sem. Kisnána: Tarnóca-patak (+I), vízfelület: 1 hektár. A vidra felbukkanása kiszámíthatatlan, ennek oka a patak ingadozó vízállása és a vízi-, partmenti vegetáció ritkasága, a vízének szennyezettsége és “szegényes” táplálékkínálata lehet. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2009. január, március; 2010. február. Megjegyzés: A jelzések figyelemfelkeltőek, de komolyabb következtetések levonására nem alkalmasak. Jász-Nagykun-Szolnok megye Tiszaszentimre: csatorna (+Á), vízfelület: 5 hektár. A csatornahálózat közvetlen összeköttetésben áll a Tisza-tóval. A vidra felbukkanása állandónak mondható, ami a 2000-es ciánbaleset idején érzékelhetően megnőtt, a méreg nem került be a csatornába. Valószínű, hogy ekkor a Tiszáról kiszorult jószágoknak biztosította a megfelelő környezeti feltételeket. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október, december; 2008. október; 2009. november; 2010. augusztus. Megjegyzés: A bejelentő iránt érzett legnagyobb, sőt, elfogult tiszteletem ellenére úgy vélem mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés.
55
Tiszaroff: Sajkanyar-folyó és gátszakasz Tiszabura felé (+Á), vízfelület: 25 hektár. Az ártéri szakaszok és holtágak – amelyek egy része halasvíz – jó fészkelési-, és táplálkozási feltételeket nyújtanak a vidrának; a ciánméreg nem érte azokat, míg a folyó sodorvonala erős sodrású, örvényes, azoknál a nyári alacsony vízállás idején lehet találni vidranyomokat. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. december; 2008. november; 2009. január; 2010. szeptember. Megjegyzés: Úgy vélem mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés. Tószeg, Gerje-Perje főcsatorna (+Á), vízfelület: 5 hektár. Jó élőhely, és Szandaszőlősnél (Szolnok alatt) közvetlen érintkezik a Tisza-folyóval. 2000-ben, a ciánméreg levonultakor, menedéket jelentett mind a halállománynak, mind a vidráknak. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. december; 2008. november; 2009. szeptember; 2010. szeptember. Megjegyzés: Úgy vélem mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy immár több olyan tiszai területről van “negatív” vidra-előfordulási adatsor, ahol még a 2007-es utolsó átfogó jelentésünk lezárta előtt stabil, állandó vidraállomány élt. Valóságnak megfelelőek-e ezek az észlelések vagy sem? Ha igen, mi történhetett? (És látható lesz majd, sorra-rendre jönnek újabb tiszai jelzések. Mindez véletlen lenne csupán?). Jászdózsa: horgásztavak, Tarna-folyó és Holt-Tarna (+Á), vízfelület: 10 hektár. A tavak és a Holt-Tarna táplálékellátottsága és növényzete megtartja a vidrát a területen, míg a folyó több környékbeli horgásztóval is érintkezik (pl. Tarnaörs, Visznek, Jászjákóhalma, stb.), amelyeknél, ha több-kevesebb rendszerességgel is, de ismert a vidra előfordulása. Ugyanakkor a vidra állandó jelenlétét csak 2002-től regisztrálhattuk, előtte felbukkanása rapszodikus volt. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október, december; 2008. január, november; 2009. január, december; 2010. szeptember. Megjegyzés: Szükségesek újabb kutatások, mert ha a bejelentő valósan méri fel a helyzetet, valami nagyon rendkívülinek kellett történnie, de hogy minek, elképzelni nem tudom. Mindenesetre a jelzések figyelemfelkeltőek, de még messzemenő következtetések levonására alkalmatlanok. Jászfényszaru: Kalapgyári-tavak (horgásztavak), Galga-folyó, Zagyva-folyó (+Á), vízfelület: 22 hektár. Maga a tó környéke (vegetációja) jónak tűnik, bár eddig csupán elvétve, kiszámíthatatlan időközönként és leginkább a téli hónapok idején tapasztaltunk vidrára utaló nyomjeleket, olyankor viszont minden területellenőrzés során. Igaz a helyiek szerint “mindig több volt belőlük, mint kellene”. A vízfolyásoknál azonban valóban csak rapszodikusan találtuk meg a vidra nyomait, amit, feltehető, változó vízállásukkal magyarázhatunk. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. december; 2008. november; 2009. július; 2010. szeptember. Megjegyzés: Érdekesek, elgondolkodtatóak a jelzések, de egymástól nagyon távol eső időpontokban születtek, ezért úgy vélem mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés. Kisújszállás: horgásztó (+I), vízfelület: 2 hektár. Csak a 2003-as téli időszakot követő hetektől észleltünk a vidra rendszertelen előfordulását a területen, annak előtte egyáltalán nem. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2008. január; 2009. december; 2010. március, október. Megjegyzés: A környékbeli halas- és horgásztavaknál (Kunhegyes, Kenderes, Karcag), valamint a legtöbb hozzájuk kapcsolódó csatornánál – vízállásuktól függetlenül – a vidra előfordulása rendszeres volt, és úgy tudom, ez ma is így van. Bár a jelzett információk elgondolkodtatóak, további kutatások szükségesek. Hunyadfalva: csatorna (+I), vízfelület: 4 hektár. A csatorna érintkezik a Tisza-folyóval, és
56
egyike azon csatorna-szakaszoknak, ahol először a ciánmérgezés után észleltünk vidrára utaló nyomjeleket. A vidrát feltehető a csatorna nem tartja meg, de a Tisza közelsége, valamint számos környékbeli nevenincs csatorna keszekusza hálózata megfelelő vándorlási útvonalat és rejtekhelyet biztosít számára a közeli, vagy távolabbi halasvizek felé. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2008. november; 2009. december; 2010. szeptember. Megjegyzés: Újabb a Tiszához is kapcsolódó élőhelyről érkező negatív adatsor. Úgy vélem mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés. Jászkisér: Csalogány-tó (horgásztó) (+I), vízfelület: 6 hektár. Minden vizsgálati évben találtunk nyomjelet, mégis az a feltételezés, hogy a horgásztó csak vándorlási útvonal, és nem állandó területe a vidráknak (túlságosan vegetáció-szegény). A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. december; 2008. november; 2009. január; 2010. szeptember. Megjegyzés: Valóban ritkás a horgásztó növényzete, azonban a környékbeli településeknél található horgásztavaknál, kisvízfolyásoknál, csatornáknál a vidra előfordulása “megszokott” (pl. Jászapáti, Jászladány, Tiszasüly). Pest megye Bugyi: Mészáros-tó (horgásztó) (+Á), vízfelület: 30 hektár. A horgásztó csatornáin keresztül közvetlenül érintkezik a Duna-völgyi-főcsatornával, amely szintén hallal telepített horgászvíz és a Délegyházi-tavakkal. Valamennyi jó életfeltételt biztosít a vidrának. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október; 2008. január; november 2009. december; 2010. október. Megjegyzés: A bejelentő biztos az igazában, és ha valóban nem téved, kérdés: mi történhetett a területen, hogy 2007 októberétől nem észleltek vidranyomot, nyomokat? Úgy vélem mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés. Dömsöd: Dömsödi-Holt-Dunaág, Somlyói-csatorna (+I), vízfelület: 10 hektár. A Dunaág horgászvíz, jó élőhely, míg a csatorna vízállása és táplálékállat-ellátása kiszámíthatatlan. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2009. december; 2010. július. Megjegyzés: Bár valóban mindkét élőhelynél rendre a vidra rapszodikus előfordulását tapasztaltuk, úgy vélem a 2007 novemberétől datálódott jelzéseket figyelembe véve, hogy mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés. Herceghalom: horgásztó és Békás-patak (+I), vízfelület: 2,5 hektár. A vidra megjelenése kiszámíthatatlan, bár a patak közvetlen kapcsolatban van a Benta-patakkal, valamint több olyan halasvízzel, ahol ismert a vidra előfordulása (pl. Százhalombatta). Nyáron az említett patakok vízállása nagyon változékony, pl. 2003-ban és 2005-bn a Békás-patak szinte teljesen kiszáradt, de a Benta-patak vízszintje is jelentősen leapadt, valamint nem egy helyen pedig szennyezettek és gyaníthatóan illegális hulladéklerakóként is “funkcionálnak”. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október, november; 2008. január, november; 2009. október; 2010. szeptember. Megjegyzés: Úgy vélem mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés, már csak azért is, mert a fent nevezett környékbeli településeknél a vidra előfordulása a mai napig állandónak mondható. Tápiószecső: Tározó-tó (horgásztó) (+I), vízfelület: 40 hektár. A vidra felbukkanása kiszámíthatatlan, a horgásztó és kisebb vízelvezető csatornák több környékbeli patakkal és horgásztóval érintkeznek, amelyeknél ismert a vidra előfordulása (pl. Úri, Gomba, Tápióbicske). Igaz a kapcsolódó kisvízfolyások vízállása, főleg nyáron nagyon ingatag, nem egy helyen pedig szennyezett és gyaníthatóan illegális hulladéklerakóként is “funkcionálnak”. Ugyanakkor egyes szakaszain a Felső-Tápió-patak is hallal telepített horgászvíz. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november,
57
december; 2008. január, március, október, december; 2009. január, december; 2010. június, október. Megjegyzés: Elgondolkodtató adatsor, sajnos a tóhoz közvetlenül is kapcsolódó Felső-Tápió-patakról és Csincsa-patak itteni szakaszairól nincsenek újabb információk, míg a nevezett községeknél található horgásztavakról igen: a vidra valamennyiük esetében rendszeresen előfordulónak volt mondható a múltban és a tónál jelenleg is az. Kóka: Felső-Tápió patak (+I), vízfelület: 1 hektár. A vidra felbukkanás kiszámíthatatlan, eddig csak nagyon ritkán, kiszámíthatatlan időközönként tapasztaltuk. Feltehető, hogy a patak a környékbeli horgásztavaknál (pl. Dány, Tóalmás, Zsámbok) élő vidrák vándorlási útvonala lehet. 2003 és 2005 nyarán teljesen kiszáradt, egyébként pedig szennyezett és gyaníthatóan illegális hulladéklerakóként is “funkcionál”. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2008. január, április; 2009. december; 2010. március, július, október. Megjegyzés: Elgondolkodtató, már csak azért is, mert a környéken valóban több olyan horgászvíz, sőt halastó is van, ahol a vidra előfordulása vagy állandó, vagy ha nem is az, mégis rendszeresnek mondható. És nem csak a tavaknál, hanem a kapcsolódó kisvízfolyásoknál és csatornáknál is (persze akad kivétel is a sorban). Ha azonban a kókai szakasznál valóban nem jár vidra, annak vajon mi lehet az oka? Dány: Dányi-patak és víztározó (+I), vízfelület: 12 hektár. A patak és a víztározó vízelvezető csatornákon keresztül érintkezik a Nagy-völgyi-patakkal és a Hajta-patakkal, valamint környékbeli horgásztavakkal (pl. Vácszentlászló, Zsámbok). Vidranyomjelet eddig csak 2001 és 2003 telén (november-december) észleltünk. A patak 2003 és 2005 nyarán szinte teljesen kiszáradt. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2008. január, április; 2009. december; 2010. március, július, október. Megjegyzés: Ugyanazt tudom írni, mint fentebb a kókai jelzések esetében. Elgondolkodtató, már csak azért is, mert a környéken valóban több olyan horgászvíz, sőt halastó is van, ahol a vidra előfordulása vagy állandó, vagy ha nem is az, de mégis rendszeresnek mondható. És nem csak a tavaknál, hanem a kapcsolódó kisvízfolyásoknál és csatornáknál is (persze akad kivétel is a sorban). Ha azonban a Dányi-patak szakasznál valóban nem jár vidra, annak vajon mi lehet az oka? (Véletlen talán, hogy két szomszédvár kisvízfolyásáról történik egyazon időpontokban megejtett kutatások után aggodalomra okot adó információközlés?). Sajnos az itteni Nagyvölgyi-patak és Hajta-patak szakaszról nincsenek új információk, előtte a vidra felbukkanása kiszámíthatatlan, mégis rendszeres volt. Tóalmás: Nagy-völgyi-patak (+I), vízfelület: 3 hektár. A vidra felbukkanása kiszámíthatatlan, elsősorban a 2003 februárjában és márciusában a nagy tél utáni hetekben, egészen addig csak 1995-ben, míg a köztes időszakban egyáltalán nem, de 2003-tól, ha rapszodikusan is, előfordult a területen a vidra. A patak 2005 nyarán szinte teljesen kiszáradt. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2008. december; 2009. december; 2010. január, szeptember. Megjegyzés: Sajnos a szintén tóalmási Kastély-park horgásztóról nincsenek újabb adatok, azt megelőzően a vidra, még ha rendszertelenül is, de a “tisztét tette”. Ugyanakkor a közölt észlelések időben távol esnek egymástól, így azok értékelésre nemigen alkalmasak, de felvetik a jövőbeli kutatás szükségességét. Makád: Rókás és Kengyelesi-csatorna (+I), vízfelület: 10 hektár. A Rókás Dunai holtág, gyér vegetációval. A Dunával nincs közvetlen kapcsolata, az árhullámok frissítik a vizét. A Kengyelesi-csatorna kapcsolódik hozzá, ami aszály idején szinte rendre teljesen kiapad, egyes szakaszai illegális hulladéklerakóként “hasznosulnak”. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2010. január, október. Megjegyzés: Úgy vélem mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés.
58
Péteri: horgásztó (+I), vízfelület: 3 hektár. A terület adta fészkelési- és táplálkozási feltételek jók a vidrának, míg a vándorlást biztosító csatornák az év nagy részében teljesen szárazak. A vidra felbukkanása ma már rapszodikus, holott a kilencvenes évek közepén és végén még az egyik legbiztosabb állandó vidrajelenlétről ismert Pest-megyei területként tartottuk nyilván. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október, november; 2008. január, február, június, augusztus; 2009. július, augusztus, december; 2010. január, április, október. Megjegyzés: A tavacska környékét alaposan átalakították, úgymond “az európai normákhoz igazították”, illetve növelték az igénybe vehető szolgáltatások számát (vendéglátó- és szórakoztatóipari egységekkel). Mindezzel mind a tavacska, mind a környéke nagyon zavart, igaz, a területen található csatornák szinte egész évben nem mások, mint szárazárkok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Újkenéz: Terem-szegi Holt Tisza holtág (“Vadász-tó”), (+Á) vízfelület: 40 hektár. Erősen benövényesedett, vízpótlásra árhullámkor kerül sor. Hallal telepített horgászvíz, a 2003-as rendkívüli aszályos hónapok nagyon “megviselték”, majd az azt követő csapadékmentes időszakok is. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2009. december; 2010. október. Megjegyzés: Ismételten egy tiszai terület, ahol stabil, kiszámítható és állandó vidra-előfordulásról volt tudomásunk. Úgy vélem mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés. Tiszakarád: Partifecske-telep – folyópart –, és Tiszakarádi-főcsatorna (+Á), vízfelület: 55 hektár. A folyó itteni szakaszánál a vidra jelenléte kiszámíthatatlan, főként aszályos időszakban, vagy télen jellemző a felbukkanása, míg a főcsatornánál állandónak mondható. Biztos azonban, hogy a főcsatorna csak átmeneti szállást nyújt az arra vetődött vidráknak, ugyanakkor ehhez a főcsatornához csatlakozik számos más nevenincs csatorna, amelyek a Tiszával is érintkeznek. Még akkor is megtalálható bennük a vidra valamelyik nyomjele, amikor épphogy csordogál bennük valamennyi víz, ami 2003-tól igen gyakran előfordult. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október, november; december; 2008. január, november; 2010. január, október. Megjegyzés: És egy újabb tiszai terület, ahol stabil, kiszámítható és állandó vidra-előfordulásról volt tudomásunk. Jó lenne újabb információkkal rendelkezni arról, hogy a közvetlen környéken található Tiszakarádi-csatorna és a Karcsa-csatorna esetében jelenleg mi a helyzet, mert azoknál a vidra előfordulása mindig is állandó volt; egyébiránt pedig egyes szakaszaikon maguk is hallal telepített horgászvizek. Tiszaladány: Holt-Tisza (+Á), vízfelület: 20 hektár. Intenzív halasvíz, bár közvetlen kapcsolata az élő Tiszával nincs, azonban a Prügyi-csatornával érintkezik, ami jó vándorlási útvonala a vidráknak. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2008. március, november; 2010. március, október. Megjegyzés: Úgy vélem, indoklás nélkül elég, ha azt írom: mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés, minthogy a Prügyi-csatorna esetében is igaz ez, ahonnét nincsenek friss információink. Kótaj: Lónyai-főcsatorna (+Á), vízfelület: 5 hektár. A csatorna, vándorlási útvonal lehet. A ciánmérgezés idején, valamint az árvizek során szembetűnően sok vidranyomjelre akadtunk ezen a szakaszon, ami Bujnál csatlakozik a Belfőcsatornához, és szintén ismert vidravándorlási útvonal. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2010. március, július, október. Megjegyzés: A jelzések elgondolkodtatóak, már csak azért is, mert mint alább látni fogjuk, a Lónyai-főcsatorna több olyan szakaszáról érkeztek
59
“negatív” jelzések, ahol előtte kiszámítható, állandó vidra-előfordulásról volt ismeretünk. Úgy vélem mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés. Nyírbogdány: Lónyai-főcsatorna (+Á), vízfelület: 5 hektár. A csatorna e szakaszán is állandó a vidra jelenléte, bár szinte biztosra vehető, hogy a területen nem foglal revírt, mégis rendszeresen használt táplálkozási- és vándorlási területnek mondható – a csatorna horgászvízként is “hasznosul”. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2008. január; 2009. december; 2010. február. Megjegyzés: Sok magyarázat nem szükséges: úgy vélem mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés. Beszterec: Belfőcsatorna (+Á), vízfelület: 12 hektár. A csatorna e szakaszán állandó vidra jelenléte, bár szinte biztosra vehető, hogy a területen nem foglal revírt, mégis rendszeresen használt táplálkozási- és vándorlási területnek mondható – a csatorna horgászvíz. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2008. január; 2009. december; 2010. február. Megjegyzés: A csatorna közvetlenül kapcsolódik a Tiszához, de a környéken több olyan halasvíz is található, ahol ismert a vidra előfordulása: pl.: Nagyhalász, Tiszatelek, Demecser. Úgy vélem mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés, és ha bebizonyosodik a bejelentő vélelme, kérdés: mi lehet az oka annak, hogy ezt a Belfőcsatorna szakaszt 2007-től “kerüli” a vidra? Bátorliget: Bódvaj-patak (+Á), vízfelület: 2 hektár. Rendszeresen használt vándorlási útvonalnak mondható, egészen Nagyecsedig, a Kraszna-folyóig viszi/viheti a vidrákat, miközben több halasvizet is érint (pl. Fábiánháza, Nagyecsed), amelyeknél ismert a vidra előfordulása. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2008. január; 2009. december; 2010. január, október. Megjegyzés: Sajnos a bátorligeti horgásztóról nincsenek újabb adataink, holott ott is állandó volt a vidra előfordulása. Az adatok elgondolkodtatóak, de komolyabb következtetések levonására nemigen alkalmasak. Szükségesek újabb kutatások. Tímár: Szilas-morotva és horgásztó (+I), vízfelület: 12 hektár. A morotvánál a ciánmérgezés idején, valamint a 2000-es, 2001-es, 2002-es és a 2006-os árvizek után fedeztünk fel vidranyomjeleket, míg a horgásztónál a téli időszakokban állapítottunk meg vidra előfordulását. Egyébként a morotva is halasvíz, egyben ún. “szentély” típusú holtág. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2008. január, május; 2009. január, december; 2010. május, szeptember. Megjegyzés: És újra megérkeztünk a Felső-Tiszához, ezért úgy vélem eltekinthetek bárminemű kommentártól: mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés. Tarpa-Kisar: Tisza-folyó, Vargaszegi-holtágak (horgászvizek), csatornák (+Á), vízfelület: 2 hektár. A holtágaknál a vidra állandónak mondható, de a tipikus jelölőhelyen (híd alatti homok és/vagy kőpadoknál) eddig még nem tapasztaltunk vidranyomjelet, nagy aszály idején sem, amikor más tiszai szakaszoknál a sodorvonalon keletkező homokpadokat meglátogatják a vidrák. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2008. január; 2009. december; 2010. október. Megjegyzés: A Tisza egész itteni szakasza folyamatosan hallal telepített horgászvíz, a vidra előfordulása ezért is számított mindig rendszeresnek. Tiszteletben tartva a 2007-től datálódott jelzéseket, mégis úgy vélem szükséges újabb és átfogóbb területellenőrzés. Tiborszállás: Kraszna-folyó (+Á), vízfelület: 60 hektár. A folyó e szakasza horgászvíz, a vidra jelenléte állandónak mondható. A környéken található még több halasvíz is (pl. Nagyecsed, Fábiánháza, Mérk), amelyeknél szintén ismert a vidra előfordulása. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2009. január, december; 2010. február, október. Megjegyzés: Tény, hogy a Kraszna esetében
60
több helyen változik a helyzet, van, ahol kiszámítható a vidra előfordulása, van, ahol nem, és van, ahol követhetetlenül változik. Ezt mindenféleképpen figyelembe kell venni, már csak a jelzések egymástól távol eső időszaka miatt is. Igaz a Kraszna folyásiránya mentén nem egy helyütt egyenes vonalvezetésű, kikövezett, betonozott, meredek partfal közé szorított, vegetációval nem rendelkező csatorna. Ami nem véletlen, lévén bár folyónak tartjuk, de nem az, hanem egy anno százegynéhány évvel ezelőtt kiépített csatornarendszer. Nagyecsed: Lápi-főcsatorna, Nagy-vágás-csatorna, Kraszna-folyó (+Á), vízfelület: 15 hektár. Mind a csatornák, mind a folyó vízállása rapszodikus, ráadásul a folyó itteni szakasza az év nagy részében erős sodrású, örvényes. Igaz, a csatornák egyes szakaszai hallal telepített horgászvizek, a vidra felbukkanása talán ezért állandó a területen. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2010. február, október. Megjegyzés: Úgy vélem mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés. Szalmaváros (Tyukod): Tyukodi-Nagyvájás-csatorna (+Á), vízfelület: 2 hektár. A csatorna közvetlen érintkezésben van a Keleti-övcsatornával és a Lápi-főcsatornával. A vidra rendszeres előfordulása ismert, annak ellenére, hogy főleg a nyári hónapokban a csatorna vízszintje nagyon kiszámíthatatlan. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; október. Megjegyzés: Igaz, igaz: a jelzett adatok immár három évesek, nem tudni, azóta mi és miben, hogyan változott. Úgy vélem mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés. Jánd: Tisza-folyó, Nagyszegi-morotva (szentély-típusú holtág), (+Á), vízfelület. 7 hektár. Csatornával érintkezik a Boroszlókerti holtággal. Horgászvíz. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október, december; 2008. október; 2009. január, március; 2010. január, október. Megjegyzés: Újra és újra a Tisza! Ez idáig a vidra előfordulása mind itt Jándnál, mind a környékbeli Felső-Tiszai és Szamosi falvaknál, élőhelyeknél állandó volt. És a legtöbb élőhelynél manapság is ez a helyzet. Tekintve, hogy a bejelentő biztos az igazában, ezért jelzem ezeket az észleléseket is, azzal a megjegyzéssel, hogy szükséges lenne egy újabb és átfogóbb kutatás a területen. Nyírjákó: halastó (+I), vízfelület: 2 hektár. 1997-ben az érintett Nemzeti Park Igazgatóság határozata miatt vidrakárfelmérés is történt a tónál, ahol valóban azonosítani lehetett a vidra nyomjeleit. Azóta azonban rapszodikusan tapasztalni vidrát a területen, bár a tavacska csatornája érintkezi a Laskodi-víztározó csatornájával, ami viszont “jó vidrás terület”. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október, november; 2008. január, március; 2009. április; 2010. január, április, október. Megjegyzés: Az igazsághoz tartozik, hogy már ezt megelőzően is, az említett 1997-es esetet leszámítva a vidra felbukkanása nagyon-nagyon-nagy ritkaságszámba ment, így a jelzések valóságtartalmát nem hiszem, hogy tamáskodva kellene fogadni. Kocsord: Kraszna-folyó, Északi-csatorna (+I), vízfelület: 15 hektár. A Kraszna itteni szakaszánál eddig kizárólag a nyári aszályos időszakokban találtunk vidranyomjeleket, míg a csatornánál is rapszodikus a felbukkanása, de ott az év bármely periódusában, ha csak ideigóráig is, megtalálható. A csatorna Tunyogmatolcsnál a Holt-Szamossal, Olcsvaapátinál az Élő Szamossal érintkezik, amelyek viszont “jó vidrás helyek”. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2008. január; február, november; 2009. november, 2010. február, október. Megjegyzés: Úgy vélem mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés, már csak azért is, mert ha valóban elmaradnak e krasznai szakaszról is a vidrák, meg kéne tudni az okát, lévén a környéken nagyon stabil és állandó vidraállomány él. Darnó: Csomota-csatorna (+I), vízfelület: 1 hektár. Bár a csatorna-szakasz egy erdőn
61
keresztül folyik, így a vegetáció jónak mondható, a vize azonban erősen szennyezett, főleg a környékbeli tehenészeti-telepek hígtrágyájától. A vidra felbukkanását először 2000 márciusában észleltük, majd 2001 tavaszán, amikor mind a Szamos-, mind a Tisza-folyó megáradt. Azóta rapszodikusan találni ezen a csatornaszakaszon vidranyomjeleket. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2008. január, június, október; 2009. május, június, december; 2010. február, március, június, október. Megjegyzés: Valóban, egészen a ciánszennyezésig – legalábbis a mi ismereteink szerint – egyáltalán nem fordult erre elő vidra, azóta évekig, ha teljesen kiszámíthatatlan időszakonként is, de megjelent, igaz, csak átmentében. Jánkmajtis: Görgő-Szenke csatorna (+I), vízfelület: 0,5 hektár. Bár a csatorna-szakasz egy erdőn keresztül folyik, így a vegetáció jónak mondható, a patak vize azonban erősen szennyezett, főleg a környékbeli tehenészeti-telepek hígtrágyájától. A vidra felbukkanását először 2000 márciusában észleltük, majd 2001 tavaszán, amikor mind a Szamos-, mind a Tisza-folyó megáradt. Azóta rapszodikusan találni ezen a patakszakaszon vidranyomjeleket. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2008. január, június, október; 2009. május, június, december; 2010. február, március, június, október. Megjegyzés: Valóban, egészen a ciánszennyezésig – legalábbis a mi ismereteink szerint – egyáltalán nem fordult erre elő vidra, azóta évekig, ha teljesen kiszámíthatatlan időszakonként is, de megjelent, igaz, csak átmentében. Mindenesetre érdekes egybeesés az, hogy a szomszédos darnói Csomota-csatorna esetében ugyanez a helyzet, mint itt. Ez talán véletlen? Kékcse: Belfőcsatorna (+I), vízfelület: 1 hektár. A csatorna a ciánmérgezés, valamint az árvizek idején jelentett menekülési útvonalat a vidrák számára. Ugyanakkor vándorlási útvonalnak is mondható, a Tiszáról kiszorult egyedek kerülhetnek erre ideig-óráig. A közelben található Szabolcsveresmarti-víztározó területén a vidra előfordulása rendszeresnek mondható. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2009. december. Megjegyzés: A Tiszához közvetlenül kapcsolódó csatorna. Úgy vélem mindenféleképpen szükséges újabb területellenőrzés. Kék: Lónyai-főcsatorna (+I), vízfelület: 10 hektár. A csatorna, vándorlási útvonal lehet, a vidra felbukkanása rapszodikus. A ciánmérgezés idején, valamint az árvizek során szembetűnően sok vidranyomjelre akadtunk ezen a szakaszon, ami Bujnál csatlakozik a Belfőcsatornához, és szintén ismert vidravándorlási útvonal. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2008. január, március; 2009. január, december; 2010. január, október. Megjegyzés: Igaz, a vidra felbukkanása a jelzett szakaszon mindig is kiszámíthatatlan volt, de a hirtelen elmaradása, ha valóban így van, elgondolkodtató. Tekintve, hogy a bejelentő biztos az igazában, el kell fogadnunk, de ennek ellenére szükséges lenne egy újabb alapos területellenőrzés. Döge: Belfőcsatorna (+I), vízfelület: 5 hektár. A csatorna, táplálkozási- és vándorlási területnek mondható; a közelben található több horgászvízként is hasznosuló Tisza-holtág (pl. Komoró, Tuzsér), ahol a faj jelenléte állandó. A közelben található Szabolcsveresmartivíztározó területén a vidra előfordulása szintén rendszeresnek mondható. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2008. január, március; 2009. január, december; 2010. január, október. Megjegyzés: Igaz, a vidra felbukkanása a jelzett szakaszon mindig is kiszámíthatatlan volt, de a hirtelen elmaradása, ha valóban így van, elgondolkodtató. Tekintve, hogy a bejelentő biztos az igazában, el kell fogadnunk, de ennek ellenére szükséges lenne egy újabb alapos területellenőrzés. Berkesz: ún. III. sz.-főfolyás (csatorna), Északi-mellékcsatorna (hallal telepített horgászvíz) (+I), vízfelület: 4 hektár. A főfolyás érintkezik a Lónyai-főcsatornával, ahol többé-kevésbé rendszeresebb a vidra felbukkanása. Itt, ezen a csatorna-szakaszon az árvizek idején találtunk
62
vidranyomjeleket, egyébként nagyon-nagyon ritkán. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2008. január, október; 2010. január, október. Megjegyzés: szükséges lenne egy újabb alapos területellenőrzés, már csak azért is, mert a 2007-től datálódott észlelések óta sajnos a pecásvízként is hasznosuló északi-mellékcsatornáról nem ejtenek szót. Ugyanakkor a környéken több hallal telepített csatornaszakasz és horgásztó is található, amelyeknél a vidra előfordulása vagy állandó, vagy ha nem az, mégis rendszeresnek mondható. Hetefejércse: csatorna (+I), vízfelület: 0,5 hektár. A csatornánál elsősorban az árvizek során majd az azt követő hetekben találtunk vidranyomjeleket, egyébként nem. Sőt, a csatorna többnyire száraz. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2008. január; 2009. december; 2010. augusztus. Megjegyzés: Nincs kommentár. Szakoly: főcsatorna (+I), vízfelület: 5 hektár. Bár a csatorna egyes szakaszain maga is hallal telepített, valamint érint halasvizeket is (pl. Harangodi-víztároló, Nagykálló), ezen a részén a vidra jelenléte csak rapszodikus, akkor is, amikor regisztrálhattuk valamelyik nyomjelét, csak ideig-óráig tehettük meg. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2008. január, február, március; 2009. január, február, december; 2010. január, október. Megjegyzés: Elgondolkodtató, mert az említett víztárolónál és pataknál a vidra előfordulása rendszeres volt, így kerülhetett a szakolyi főcsatorna-szakaszra is vidra. Vajon mi lehet most a helyzet az említett víztározóval és a patakkal? Márokpapi: Szipa-főcsatorna (+I), vízfelület: 25 hektár. A csatornánál, akárcsak a szakolyi főcsatornánál az árvizek során találtunk vidranyomjeleket, egyébként nem. Sőt, a csatorna többnyire száraz. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2010. október. Megjegyzés: Nagyon kevés és elégtelen az információ, további kutatások szükségesek. Magy: főcsatorna (VI. számú főfolyás) (+I), vízfelület: 5 hektár. A csatorna közvetlen érintkezik a Leveleki-víztározó csatornájával. A környéken több más horgászvíz is található (pl. Máriapócs, Nyírgyulaj stb.), amelyeknél ismert a vidra többé-kevésbé rendszeres előfordulása. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2009. május, december; 2010. március, október. Megjegyzés: Szükséges lenne egy újabb alapos területellenőrzésre. Baktalórántháza: Lórántházi-folyás (+I), vízfelület: 2 hektár. A csatorna érintkezik a Vajai-, és Rohodi-víztározó csatornáival, amelyeknél rendszeres a vidra előfordulása. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. november; 2008. január; 2009. december; 2010. október. Megjegyzés: Szükséges lenne egy újabb alapos területellenőrzésre, már csak azért is, mert az említett víztározókról sajnos nincsenek újabb adatok. Jó lenne megtudni, azoknál jelenleg mi a helyzet? Csaroda: Márokpapi-csatorna (+I), vízfelület: 3 hektár. A csatorna vízállása nagyon rapszodikus, egyébiránt pedig hallal telepített horgászvíz, vegetációja pedig igen szegényes. A vidra felbukkanása így ritkaságszámba megy, de ha rendszertelenül és ideig-óráig is, megtörténik, hogy térül-fordul erre egy-egy vidra. A 2007-től napjainkig érkezett “negatív” jelzések időpontjai: 2007. október, november; 2008. október; 2009. december; 2010. október. Megjegyzés: Szükséges lenne egy újabb alapos területellenőrzésre.
63
Azon települések és kapcsolódó vizes élőhelyek, amelyekről kizárólag a 2007-es összefoglaló dolgozat után érkezett bejelentés. (Ezekhez az adatokhoz nem fűzök megjegyzést, hiszen annak előtte róluk nem rendelkeztünk információkkal az alapítványnál, így nincs mihez viszonyítanom) Békés megye Kisdombegyház: Cigányka-ér. Bejelentett jelzések éve és hónapjai: 2007. december; 2010. augusztus, szeptember
Hajdú-Bihar megye Nyíradony (Gúth-puszta): halastó és csatorna. Bejelentett jelzések évei és hónapjai: 2007. november; 2008. január, március, december; 2010. szeptember Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Fülesd: Túr-csatorna. Bejelentett jelzések évei és hónapjai: 2008. április; 2010. február Vámosoroszi, Csaholc: Túr-csatorna. Bejelentett jelzések évei és hónapjai: 2007. október; 2009. december Gacsály: csatorna. Bejelentett jelzések évei és hónapjai: 2007. december; 2010. szeptember Encsencs: Bódvaj-patak. Bejelentett jelzések évei és hónapjai: 2007. december; 2010. október Ófehértó: csatorna. Bejelentett jelzések évei és hónapjai: 2007. október, december; 2008. március; 2010. szeptember Besenyőd: csatorna. Bejelentett jelzések évei és hónapjai: 2007. október, december; 2008. március; 2010. szeptember Hodász: csatorna. Bejelentett jelzések évei és hónapjai: 2007. december; 2009. február, november. 2010. szeptember Kiértékelés helyett Kedves Kollégák! Remélem mind az október 17-ével lezárt, mind ezzel a mostani összesítő tájékoztatóval a segítségükre voltam. Szívesen tettem eleget annak, hogy többek kérésének megfelelve elkészítsem ezt a mostani dolgozatot, hiszen az előzőt, jobb dolgom nem lévén önmagam elhatározásából állítottam össze. Miért tettem? Bevallom egyetlen dolog késztetett: a tájékoztatás, a figyelemfelkeltés. Messzemenő következetéseket levonni a közölt adatokból, adatsorokból nem lehet, mint arra unos-untalan több helyen is felhívtam a figyelmet. Kérem hát tisztelettel, ilyen kísérletet még gondolat szintjén se tegyen senki! Higgyék el, kérem egy “öreg harcosnak”: értelmetlen! De talán, és valóban csak remélhetően! Valamiféle szakmai sorvezetőnek így, ha “neccesen” is, de megfelelhetnek, hiszen mindezidáig ilyen összefogott formában 2007-től, vagyis immár több mint három éve nem került sor a hazai vidraállomány előfordulásáról értekező közlemény publikálására; ha tévednék, elnézést! Mindenesetre alább néhány összefoglaló adatot közlök a 2007. október 1. és a 2010. október 15-e között az alapítvány címeire beérkező, értékelhető, feldolgozott és ismertetett
64
információkról: • Az október 17.-vel lezárt, és a hazai vidraállomány állandó (rendszeres) megfigyeléséről számot adó “műben” 363 település és azokhoz kapcsolódó vizes élőhelytípus került megnevezésre. • Mindemellett a nevezett időszak alatt 27 autók által elütött és 9 egyéb, nem minden esetben megállapítható okból elpusztult vidráról szóló bejelentést is közöltem. A tanulmány végén olvasható “sztorikban” szereplő településeket nem vettem számba az összesítés során. A történeteket egyszerűen csak szerettem volna megosztani a Tisztelt Olvasóval megmosolyogtató, és talán még elgondolkodtató érdekességük miatt is. No meg hát a félreértések, belemagyarázások elkerülése véget jelezni szerettem volna: az összeállítás, bár az első fele szakmai adatokat, információkat tartalmaz mégsem tudományos hitelességű és komolyságú szakmai dolgozat, csupán figyelemfelkeltő és tájékoztató jellegű közlemény. • Ebben a mostani, szintén csak és kizárólag informális célzattal összeállított közleményben, vagyis a hazai vidraállomány kedvezőtlen állapotváltozásáról szóló megfigyeléseket összegezve összesen 105 településről és kapcsolódó vizes élőhely-típusról érkező jelzéseket tüntettem fel. (E dolgozat végén újabb mesék közlésétől eltekintek, hogy miért, arról alább még lesz szó). • Így a két tájékoztatóban, az azokban feltüntetett bő három éves időszak alatt összesen 504 településről és azokhoz kapcsolódó vizes élőhely-típusról érkező adat került megnevezésre.
Tisztelt Kolléga, Kedves Olvasó! Sokat gondolkodtam azon, hogyan, miképpen zárjam le ezt a tájékoztató, figyelemfelkeltő értekezést; újabb “sztorikat”, bár vannak a tarsolyomban, nem akartam most megírni. Végül úgy véltem, talán nem lesz haszontalan, ha egy múltbéli dolgozatomból közlök részleteket, ha csak mellékletként is. Remélem érdekesnek, hasznosnak és elgondolkodtatónak, talán még egyik-másik elemében hasznosíthatónak is találják a közölt véleményeket és javaslatokat. Mígnem második mellékletként ismertetem azt a szakmai közösségek által még 2008ban teljes egyetértéssel elfogadott és az akkori érintett államigazgatási szervezetek felé továbbított kezdeményezés teljes szövegét, amely, ha a benne írtak egyszer valamikor mégis megvalósulhatnának, a reményeink szerint valóban közelebb hozhatnák egymáshoz a gazdálkodókat és a természetvédőket. Azért gondolom, hogy ismételten felhívom a figyelmet e kezdeményezésre, mert aktualitásából semmit sem vesztett. Fogadják barátsággal! Melléklet I. Részlet az alább megnevezett ismeretterjesztő, figyelemfelkeltő kiskönyvből: Gera Pál: Vidravédelem autóútjaink mentén (Tények és javaslatok) – kiadó: Alapítvány a vidrákért, Budapest, 2006. (...) Az autóutak és élővilág kapcsolata, avagy általános, de szükségszerű ismeretek (...) (A dolgozatban a gyorsforgalmi utakat és autópályákat, már csak a rövidség kedvéért is autóútnak nevezem a továbbiakban). Mielőtt a részletekbe mennék, úgy vélem, hogy fontos néhány általános (legalábbis annak tűnő), mégis elengedhetetlen ismérv tudatosítása. 1. Az autóutak (és közutak) építésekor, majd pedig üzembe helyezésükkor és
65
fejlesztésük, felújításuk során az érintett tájegységen belül és annak tágabb – élőhely-típusonként változó – környezetében visszafordíthatatlan károk keletkeznek, amit kell, sőt kötelességünk ugyan maximálisan csökkenteni, esetleg kijavítani, de megakadályozni bekövetkezésüket nem lehet. 2. Az utak a legtöbb állatfaj számára olyan mesterséges akadályt jelentenek, amelyet egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézségek árán képesek legyőzni. Ha összevetjük a hazánkban meglévő közutak és autóutak jelenlegi hosszát és kiterjedését, valamint figyelembe vesszük, hogy az elkövetkezendő nyolc-tíz év során mindezek milyen mértékben és módon változnak, behálózva Magyarország területének nem elhanyagolható részét, akkor egyértelműen megállapítható, hogy hatásuk ma még csak – tagadhatatlanul nagy hibavalószínűséggel – megjósolható, mindennek ellenére mégis rendkívül súlyosnak (ti.: károsnak) mondhatók az élővilág szempontjából. Mindennek ellenére – az egyértelmű társadalmi elvárásoknak megfelelően – az autóutak meg fognak épülni! 3. Az autóutak együttese és kapcsolódása egymáshoz, valamint más úttípusokhoz nem csak közvetlen hatókörnyezetükben fejtik ki hatásukat (pl. attól számított 50 méteres körzetben), hanem annál lényegesen nagyobb területegységen – akár egy nagyrégióban is –, így mindenféleképpen fontos, hogy egységesen kezeljük: • Az általuk “érintett” élőhelyeken várható környezeti és gazdálkodási változásokat, pl. csatornaszakasz esetleges megszüntetése; kisvízfolyás medrének megváltoztatása; vagy mezőgazdasági és/vagy erdészeti tevékenység korlátozása, állattartás folytatásának megszigorítása, élőhely-típusok fenntartása az utak mentén stb. • Az utak tágabb környezetében található élőhelyek állapotát és ezek egymáshoz való kapcsolódását; ezek egy-egy élőhely-típusnál, illetve a kapcsolódó más élőhely-típusoknál változhatnak. • Az adott tájegységnél élő állatfajok fajszámát, és azok általunk becsült és/vagy tudott, pl. egyedszám-sűrűségi ismérveit, valamint vándorlási, vonulási, fészkelési és ivadéknevelési szokásait stb. • Az utak, illetve az általuk alkotott összefüggő, vagy kevésbé kapcsolódó hálózatok által közrefogott tájegységen belüli emberi építményeket és kultúrákat, pl. falvakat, infrastruktúrákat, vasútvonalakat, villamostávvezetékeket stb. • Az utak és a fentebb említett emberi kultúrák által közrefogott, megmaradt élőhelyeket, pl. milyen élőhely-típusok maradnak meg, egybefüggők-e, vagy mozaikosak, kapcsolódhatnak-e egymáshoz, ha igen, miképpen stb. A fentebbi pontokban írtak miatt fontos, hogy régiónként/kisrégiónként meghatározzuk azokat a lehetséges folyosókat (értsd alatta: vándorlási/vonulási útvonalakat), amelyek az autóutak/közutakat és egyéb más emberi tevékenységek által felszabdalt maradvány-élőhelyeket összeköthetik. És ezt már most meg kell fogalmaznunk fajokra lebontva, legalábbis elméleti szinten, vagy állatfajcsoportokra vonatkoztatva. Nem szabad azonban elfejetlenünk azt, hogy az élővilág egészét kell szem előtt tartanunk, és nem, vagy csak nagyon indokolt esetben tehetjük meg, hogy az élővilág közösségéből kiemelünk egy-egy fajt, és annak ismert élőhely-igényeit, etológiai szokásait tartjuk nagyítólencsénk alá a többi állatfaj ellenében. Kérdés persze, és ez a dolgozat erre nem fogja tudni, egyébiránt nem is akarja a választ megfogalmazni, hogy melyek lehetnek az esetleges kivételnek számító esetek, amikor csak egy adott fajra hegyezzük ki mondanivalónkat; talán ilyen lehet az adott faj fokozott, tehát a legszigorúbban vett jogi védelme, vagy egy-egy élőhelytípus mértékének drasztikus csökkenése, de biztos van, vagy lehet más ok is.
66
Ami a lényeg: az autóút és/vagy közút-építés és helyreállítás/fejlesztés során érintett valamennyi állatcsoport (halak, kétéltűek, hüllők, rovarok, madarak, emlősök) szakértőit meg kell (kellene) hallgatni, és ha lehetséges, közös megoldásokat kell az útépítő és/vagy – tervező asztalára letenni. Forgalombiztonság és állatvilág Egy autóút építése, mint fentebb már írtam, rendkívül súlyos beavatkozás az adott térség élővilágának életébe. Miért? Csupán röviden az alábbi okok miatt: 1. Az építés során érintett terület – maga a nyomvonal és a mellette található (élőhely-típusonként változó) mértékű környezet – alapvetően megváltozik a következő paraméterekben: • A felszín alakjában – gondolom, ehhez különösebb magyarázat nem kell. • Az út menti vegetáció összetételében – az építés eleve a növényzet irtásával és a talaj megbolygatásával jár. Az autópálya elkészültekor, forgalombiztonsági szempontok miatt olyan vegetáció meghonosodása kívánatos, amellyel elsősorban az esztétikai célokon kívül az útvonal védelmét igyekeznek elérni. Akár úgy is, hogy a vegetáció az adott térségben élő egyes állatfajok egyedeinek az útra történő feljutását is képes legyen megakadályozni. • Ilyen lehet, pl. szúrós, tüskés, áthatolhatatlan bozóttá sűrűsödő cserjesor telepítése, vagy olyan növényzet kialakítása, ami egyfelől alkalmatlan a legelésre, de alkalmatlan búvóhelynek is stb. A vegetáció irtása és fajösszetételének megváltoztatása komoly kihatással van/lehet az adott térségnél a szélsebességre és irányra is, ami az élővilág egészét tekintve szintén nem elhanyagolható szempont. (És csak zárójelben: a növényzet drasztikus megváltoztatása pedig komoly természetvédelmi aggályokra is okot adhat). • Az útépítés, döntően befolyásolhatja az adott térség vízrajzát is, hiszen megváltoztatja a földfelszínt, ezzel akarva-akaratlan hidrológiai változásokat is okozhat. Ilyennek mondható többek között: a talajvíz esetleges szintcsökkenése, vízfolyások változása azzal, hogy vagy megszüntetik azokat, pl. csatornákat, vagy medrük mélységét, folyásirányuk mértékét és irányát korlátozzák, esetleg megváltoztatják azzal, hogy az út alatti szakaszon azt szűk keresztmetszetű átereszbe terelik stb. 2. Mindezeken túl az autóút használatba vételét követően egyfelől maga a forgalom, másfelől pedig a forgalom által okozott különféle szennyeződések is kihatással vannak az adott térség élővilágára, gondoljunk csak, pl. a téli sózásra, amikor a sós útlé az autóút melletti vízelvezető árkokba jut, onnét pedig vagy a talajba szivárog, vagy előbb-utóbb valamelyik élővízbe csorog. Ez olyan körülmény, amit a jövőben feltétlenül meg kell szüntetni. Mindenféleképpen fontos mind forgalombiztonsági, mind élővilág-védelmi szempontból, hogy a tervezés alatt álló autóút-szakaszok, valamint a felújítás előtt álló közutak esetében már most tisztába legyünk azzal, hogy: • Hol lesznek ezek, milyen hosszúságban és szélességben épülnek majd meg és miképpen kapcsolódnak egymáshoz, vagy más hasonló létesítményhez; már meglévő és/vagy felújított autóúthoz, közúthoz, vasútvonalhoz stb. • Ezeken a szakaszokon (élőhelyeken) milyen az ismert élővilág fajösszetétele, melyek az ismert vadváltók, vagy a védett állatfajok egyedei által előszeretettel használ útvonalak, átkelőhelyek – ha úgy tetszik: vándorlási folyosók –, pihenőhelyek, nászhelyek, fészkelő-területek, legelők, itatóhelyek. (Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a különféle emlősfajok mozgásútvonalát
67
vadváltónak és/vagy vadátjárónak nevezem majd). • Milyen lehetséges megoldások adottak, figyelemmel az adott térség szerkezetére, valamint az elengedhetetlen műszaki paraméterekre ahhoz, hogy olyan vadátjárók épüljenek, amelyek jelentős mértékben megakadályozhatják az ott élő emlősfajok egyedeit abban, hogy felmenjenek az útra. • Alapvető tény, hogy az útépítés során elsősorban a forgalombiztonsági előírások figyelembe vétele dominál. Ez rendjén is való. De! A védelmi intézkedéseknél közös célként kell elfogadni a jövőben, hogy az útra ne tudjon feljutni egyetlen állatfaj egyetlen egyede sem. Ezt pedig – tetszik, nem tetszik – többnyire műszaki megoldásokkal érhetjük el: kerítéssel, felüljáróval, valamint aluljáró és alagút építésével. • Európa szerte, és már idehaza is egyre több helyen alkalmaznak másféle, jobbára egymással kombinált megoldásokat, mint pl.: “vadveszélyre” figyelmeztető táblák kihelyezését a veszélyeztető útszakaszok mentén, kötelező forgalomcsökkenés elrendelésével; fényvisszaverő felületek kialakítását, ami zavarja a területen élő vadfajok egyedeit (az más kérdés, hogy ez utóbbi vadgazdálkodási és természetvédelmi szempontból elfogadható-e). • Fontos kérdés az is, hogy milyen lesz az épülő autóút vagy felújított közút forgalma. Ez nagyon lényeges szempont, mert nem mindegy már a vadátjárók tervezésekor sem, hogy mekkora forgalom várható egy-egy útszakasznál. • A tervezők, valamint az építők – az autó és állatfajok ütközését tekintve – többféle csoportba sorolják a veszélyeztetettségi kategóriákat, amelyekkel az adott útszakasz tervezésekor már eleve számolnak, és amiben a természetvédelemnek is véleményt kell/kellene mondania részleteiben megismerve a műszaki látásmódokat. • További fontos kérdés az élővilág-védelem, illetve annak jövőbeni megtervezése szempontjából, hogy az autóút elkészülte után vártható-e, és ha igen, milyen mértékű másfajta beruházás a területen, pl. ipari park, bevásárlóközpont, lakótelep stb. Egyes védelmi létesítmények áttekintése Kerítések A legáltalánosabban használt védekezési mód autópályák mentén. Számos típusa és kivitelezési módja ismeretes. Az persze nyitott és vitatott kérdés, hogy védelmi funkcióit mennyire tudja ellátni, erre általánosan elfogadott válasz ma még nincs. (...). Sőt, bátran kijelentem: a jövőben sem lesz. Állatfajonként, vagy fajcsoportonként és egy-egy útszakasz ismérveinek a birtokában lehetne talán valós feleletet adni erre a problémára. Mindenesetre tény, hogy akárcsak napjainkban, a jövőben is a leggyakoribb védekezési eljárás lesz az autóutak mentén, a hozzá kapcsolt másfajta védekezési módok különböző kombinációjának együttesével. A kerítések kialakításakor a legnagyobb problémát az alábbiak okozhatják vadgazdálkodási, természetvédelmi szemüvegen keresztül nézve a történetet: • Nagyvadfajok esetében (pl. szarvas, vaddisznó) azok időszakos vándorlása, pl. szarvasnál a nászidőszak idején a pihenőhelyekről a nászhelyre történő vonulás, amikor egy meghatározott útvonalat használnak. Ha ezeket kerítéssel elzárjuk előlük, hiába a közeli vadátjáró, azt nem veszik igénybe, hanem az útjukba álló akadályon akarnak átjutni. Ezért e fajok esetében, az ismert vándorlási útvonalak és viselkedésbeli szokások elsődleges fontosságú ismérvek még forgalombiztonsági szempontból is.
68
•
Ragadozó emlősök esetében (menyétfélék, róka, de említhető a kóbor kutya és macska is) a kerítés ideig-óráig visszatartó erejű lehet, ha viszont nincs az ismert váltójuk közelében megfelelően kialakított átjáró, úgy e fajok egyedei is átásnak és/vagy átmásznak a kerítésen, legyen az bármilyen mélyen a talajba ágyazva vagy magasra építve. A kerítéseket számos helyen alkalmazták országszerte, úgy, hogy – vizes élőhelyeknél és a menyétféle ragadozóknál maradva – az éppen útba eső, többnyire kisebb vízhozamú csatornáknál is befedték az utat erős dróthálóval, és a csatornát olyan szűkátmérőjű csőátereszbe szorították, olyan aprócskába, amilyenbe csak tudták. Műszakilag bizonyára helyesen jártak el, szó se róla, de az élővilág “igényeit” tekintve, nagyot, nagyon-nagyonnagyot hibáztak! Természetvédelmi szempontból szerencsés megoldás lenne a kisebb és közepes testű emlősfajok számára, ha ezeket a szűkmedrű kanálisokat megbontanák, és olyanformán átépítenék, ami a későbbiekben javaslatként olvasható lesz. Tudom, ennek költsége lényegesen magasabb, mint a többi megoldás esetében. De ha azt vesszük, mibe kerül a kerítések folytonos ellenőrzése, javítása és az utakra kijutó, ott elpusztult állatok természetvédelmi értéke (ami, igaz, nem kifejezhető közgazdasági érték, de annál mégis sokkal több), talán mégis megérné, nem beszélve arról, hogy ismereteink igencsak hiányosak arról: a jószágok elütésekor az autókban vagy emberi életben esett-e kár, és ha igen, milyen és mekkora volumenű. Vadátjárók Méretezésük és funkciójuk szerint is nagyon széles skálán mozognak. Fontos szabály lehet, hogy egy adott útszakasz mentén kombináltan kell ezeket kialakítani, figyelemmel az adott terület lehetőségeire és az adott – rajtuk keresztül vezetni szándékozott – fajokra. Tény, hogy egy térségben sokféle állatfaj előfordul, és ezek “igénye” jelentősen eltér egymástól. A vadátjárók kialakítása során szem előtt kell tartani az alábbiakat is: • A lehető legkisebb mértékre kell csökkenteni a zavaró hatásokat (fény, zaj stb.). Az állatfajok egyedei számára azok megközelítését és elhagyását úgy kell kialakítani, hogy biztonságban érezzék magukat, így már jóval az útszakasz elérése előtt, majd az átjáróból kijutva (10-50 méterrel, ez területtípusonként és állatfajonként változhat) biztosítani szükséges számukra a megfelelő takarást és rejtekhelyet, értsd alatta: nyugalmat, pl. cserjesorral, csenderessel stb. Kisragadozók esetében, pl. menyétfélék, róka: a csatornáknál és kisvízfolyásoknál különösen fontos azok vegetáció-sűrűsége, mert hiába a megfelelő út alatti szakasz, ha az odavezető, vagy onnét kivezető folyosónál nincs meg a szükséges takarás. • A szűk, sötét és kiszállókkal, pl. áteresznél, vagy kisvízfolyásnál az út alatti szakaszon száraz felületekkel, kilépőkkel nem rendelkező átjárókba nem vagy csak nehezen terelhető be bármely emlősfaj egyede. Éppen azért a vadátjáróknak szélesnek kell lenniük, annak megfelelően, hogy azokon éppen milyen állatfajokat akarnak “átvezetni” az adott térségnél, és vízfolyásoknál az út alatti szakaszon, vagy híd alatt feltétlenül kiszállóhelyekkel együtt kell megépülniük. (...) • Nem vizes élőhelyek esetében is fontos szempont, hogy az átjárókat, maradva a kisragadozóknál, azokat úgy alakítsák ki, ami alapvetően az adott állatfajok ismert szokásait figyelembe véve teszi lehetővé biztonságos átjutásukat; itt se szűk átereszbe akarják bekényszeríteni őket! Fontos, hogy esetükben a vízelvezetést is megoldják, mert, ha ilyen területen az átjáróban eső után megmarad a víz, akkor azt nem használják. Az ilyen “keskeny utaknál”, amit
69
egyéb emlősfajok is “igénybe vesznek”, mint pl. a cickány-, a pocok-, vagy egérfélék, elérhető, hogy azokhoz terelőkorlát épüljön, ami mentén ezen utóbbi fajok egyedei könnyen odavezethetők. • Kisvízfolyásoknál és csatornáknál nem lehet figyelem kívül hagyni, hogy azok többségénél – közvetve vagy közvetlenül – valamilyen módon gazdálkodási hasznosítás is történik, pl. nagyon sok kisvízfolyás, de csatorna is halas- és horgásztavakkal, folyókkal érintkezik, sőt nem egy kisvízfolyás és csatorna maga is hallal telepített halasvíz. • A kisvízfolyások és csatornák így számos állatfaj számára: halaktól egészen emlősökig bezárólag nem csak élőhelyet jelentenek, hanem nagyon fontos vándorlási útvonalat is. Ilyen élőhelyeknél az autóút átvezetését mindenféleképpen úgy kell megépíteni, hogy komplexen figyelembe vegyék az azokon folytatott gazdálkodást, valamint az ott fellelhető élővilág teljes skáláját. Például: ha egy halastóból leágazó csatornaszakaszt is érint az autóút, az átvezetés során gondolni kell a csatorna zöldfolyosó jellegére is, vagyis arra, hogy ott igen gazdag a vízi élővilág, amit mederszűkítéssel, és/vagy a vízáramlás megváltoztatásával stb. tönkretehetünk. (...). A vidravédelem tapasztalatainak összefoglalása (...) Mit tehetünk a balesetek csökkentése és/vagy megelőzése érdekében? •
•
•
•
•
Lényeges alapelv, hogy egy-egy élőhelynél az ott élő és/vagy előforduló élővilág teljes egészére figyelemmel legyünk. Ha csak, pl. a vidra “igényét” tekintjük a vizes élőhelyeknél, félő, hogy eredményeink időlegesek, vagy teljesen sikertelenek lesznek. Ugyanazt az útvonalat számos más állatfaj egyede is használ(hat)ja, főként kistestű ragadozók. Így ha lehetséges – és ez csak hozzáállás kérdése! –, olyan megoldást kell találnunk, amely valamennyiük, vagy legalábbis legtöbbjük számára megoldást jelent(het). Ami egyébiránt, a költségeket, mint megfogható közgazdasági értékeket tekintve, olcsóbb is lehet hosszú távra kivetítve, mintha külön-külön akarnánk valamennyiük számára biztonságos átjutási lehetőségeket kialakítani. A vidrák és más kistestű ragadozó emlősök vándorlását bizonyos helyeken szabályozhatjuk is. Igaz, csak ideig-óráig, bár ezt olyan élőhelyeknél célszerű megvalósítani, maradva most már a vidránál, mint általam legjobban megismert állatfajnál, ahol viszonylag ritkább vidralétszám ismeretes, vagy a terület növényborítottsága gyérebb, táplálékellátottsága pedig nem megfelelő, pl. olyan csatornaszakaszon, ahol nem biztosított a folyamatos haltáplálék. Ilyenkor, pénztárcánk “vastagságától” függően az adott területen, a csatorna, vagy patakparton mesterséges rejtőzködési helyeket is kialakíthatunk, és rendszeresen elérhető táplálék biztosításával helyben marasztal(hat)juk a vidrákat. Ezzel, elméletileg, elősegíthetjük az élőhelyek gyorsabb feltöltődését, igaz, miután a territóriumra kikerül a “foglalt” tábla, a problémával ismét szembesülünk. A legfontosabb és talán a leggyorsabban megvalósítható megoldás, hogy a már meglévő utaknál, ott, ahol a legtöbb vidraelütés történt, tehát az út keresztezi a vidrák régióbeli vándorlási útvonalát jelentő csatornát és/vagy vízfolyást, figyelmeztető és sebességkorlátozásra felhívó tábla kihelyezését kezdeményezzük az érintett szakhatóságoknál. (...). Ennek megvalósulása is elsősorban hozzáállás kérdése. A vidra (és a legtöbb menyétféle ragadozó, de, pl. a róka is), ha teheti, nem megy fel a
70
töltésre, és ott nem lép ki az autóútra, hanem az út alatti áteresznél, vagy a híd alatt próbál egyik oldalról a másikra átjutni. Nagyon szeretnek ilyen helyeken kiszállni, forgolódni, és területet jelölni. (...). Természetesen a vízfolyások időszakos vízszintingadozását is szem előtt kell tartani. • A tapasztalatom az, hogy 50-100 centiméter szélességű, a teljes hídaljat, vagy átereszt legalább az egyik oldalán végigkövető homok-, vagy kőpad-kiszálló elégséges lehet. Az áteresz, vagy hídalj magassága sem mellékes, bár az a véleményem (főleg a róka, a borz és a nyest esetében), hogy még a kiváló átjutást biztosító átjáróknál is problémát okoz, ha azok magassága 1,5 - 2 méternél alacsonyabb. Ennek valós kiváltó okát nem tudom, csupán feltételezem, hogy az alacsonyabb “nyílásokat”, az állatok természetes félelmük miatt kerülik, bár pl. a cickányok, pockok és egerek számára nem hiszem, hogy mindez gondot jelentene. • Ha a vízfolyás örvényes, nehezebb dolgunk van, de ez esetben sem kizárt az áteresznél, vagy hídaljnál átvinni a vidrát; más emlős vadfajokat sajnos itt rendkívül nehéz, majdhogynem lehetetlen a híd alá bevezetni, mert olyannyira félnek a kavargó víztől. • Ebben az esetben, ha az áteresz, vagy hídalj rendelkezik is homok-, vagy kőpad kiszállókkal, érdemes további, ezeknél magasabban álló kiszállási lehetőségeket felkínálni, pl. fatuskókat, nagyobb köveket, amelyekre a jószág felmászhat, és amiket a víz sodra sem mozgat meg egykönnyen. • Ha az áteresz, vagy hídalj nem rendelkezik homok-, vagy kőpad-kiszállókkal, itt is kialakíthatunk mesterséges lépcsőket, annak figyelembe vételével, hogy az erős vízmozgás miatt több kiszállási lehetőséget kell biztosítanunk. • Az olyan csatorna-, és folyószakaszok, ahol az útátvezetés híddal oldható meg, szintén fontos, hogy rendelkezzenek kiszállókkal, de ezek esetében, mivel adott a szélesebb tér, “tágasabb” megoldásokat alkalmazhatunk, ami már a nagyobb testű emlősök, pl. szarvasok, vaddisznók számára is “elfogadható”. (...). A vidraelütések leggyakoribb időpontjai Sokszor hallani ezt a kérdést: behatárolható-e egy olyan időszak, amikor feltűnően sok vidragázolás történik, és ha igen, mi lehet ennek az oka? Igazából egyik kérdésre sem lehet egyértelmű feleletet adni. Ami tény, hogy az alábbiak során valóban nagyobb vidramozgás figyelhető meg, és ezekben az esetekben történhet a legtöbb baleset: - Árvizek idején, amikor a megáradt folyó és vagy patak/csatorna “kimossa” a vidrát is a területről. - Aszály idején, amikor kénytelen-kelletlen mozgásra kényszerül a vidra. - Halastavak leeresztésekor, amikor a hirtelen történt vízszintváltozás megzavarja az ott élő vidrákat. - Kisvízfolyások, csatornák és folyók szennyeződésekor. - Vízfolyások időszakos emberi zavarásakor, pl. nyáron a vízitúrázók okozhatnak nagyfokú zavarást egy-egy folyószakasznál stb. - Nászidő során, ami nem kötődik szorosan évszakhoz és/vagy hónaphoz, így egész éven át megfigyelhetők párzó vidrák. (A nőstények 35-40 naponként ivarzanak mindaddig, amíg meg nem fogannak). - A kölykök önállósodásakor, amikor anyjuk elmarja maga mellől őket, és ilyenkor új terület után kutakodnak. Ez is egész éven át megfigyelhető viselkedésbeli-
71
jellegzetesség a vidránál. Ami azonban egyértelműen kiolvasható az alább közölt összesítésből, az a következő: szinte valamennyi elütés olyan útszakasznál történik, ahol az út keresztezi a csatornát, kisvízfolyást, vagy folyó-hidat, vagyis a vidra által leginkább használt vándorlási útvonalakat, amelyek mellől valami miatt felmegy az útra. Ezért fontos, hogy autóút/közút építésekor és/vagy felújításakor a javaslatban írtaknak megfelelően kezeljék ezeket a vízfolyás-szakaszokat, már a tervezés, de leginkább a kivitelezés során. És ekkor, ezt is hangsúlyosan kiemelem: nem csak a vidráknak teszünk jót, hanem más kistestű emlősfajoknak is, ezzel pedig alaposan csökkenthetjük az ütközések számát. Vagyis, forgalombiztonsági szempontból sem közömbös ez a kérdéskör és a megfogalmazott javaslat-csomag számbavétele. (...).
MELLÉKLET II. Szakmai közösségek által 2008-ban megfogalmazott és elfogadott javaslata vidrára vonatkoztatott élőhely-fenntartási szempontokra 2007 tavaszán a Nemzeti Halászati Stratégia Terv vitaanyagában fogalmazódott meg a következő gondolat: “A hazai vizes élőhelyekhez kapcsolódó fajok védelmének komplex kezelését a jelenleg még nem létező, a túzok, haris vagy a fogoly mintájára szervezett vidra és védett vízimadár élőhely-fenntartási program jelenthetné az agrár-környezetgazdálkodás keretei között”. Alább az a kezdeményezés olvasható, amelyben az érintett államigazgatási egységek és társadalmi, szakmai szervezetek bevonásával 2008 júniusában tartott szakmai fórumon megállapodtunk. Fontosnak tartottuk ugyanis, hogy történjék valami, és úgy véltük, a legjobb az, ha az indítvány valamennyiünk számára elfogadható szövegét megküldjük a döntéshozók felé. Reméltük, így ha a jövőbeli agrár-környezetgazdálkodási és természetvédelmi programok során felvetődhet halastavaknál, hogy bizonyos támogatások igénylése esetén milyen kötelezettségeik vannak a halászoknak, vagyis mit kell betartaniuk a gazdálkodásuk során, hogy az ott élő/előforduló természeti értékek ne kerüljenek veszélybe, adott egy konszenzuson alapuló javaslat. Az alapjavaslat a vidrára kihegyezett élőhely-fenntartási szempontok kidolgozására tőlem eredt. Miért a vidrára tettem ezt? Ne felejtsük el: a vidra a vizes élőhelyeink csúcsragadozója, így ott, ahol megtelepszik, fiakat nevel az egyben az adott élőhely minőségi bizonyítványát (is) jelentheti. Így a vidra a magyarországi halászság és a természetvédelem közösen felvállalható jelkép-állata is lehetne – a halász a vidra barátja címmel –, de mégsem az, kérdés: vajon miért? Van-e olyan más állatfaj, amelyik egyértelműen a halastavaknak köszönheti azt, hogy kontinensszerte egyedülállóan gazdag populációban élhet Magyarországon? A válasz egyértelmű: nincs. Mindezek ismeretében az alábbi, vidrára vonatkoztatott élőhely-fenntartási szempontok figyelembe vételében állapodtunk meg: •
A halastavak vízfelületén biztosítani kell a megfelelő vízi vegetációt (úszóhínárt, nádat stb.). Ez a fészkelés és a rejtőzködés miatt fontos. Ugyanakkor nem tartanánk jónak, ha eleve meghatároznánk, hogy a tavak hány százalékán – pl. 1/3-án – kelljen kötelezően megőrizni a vízi vegetációt. Értelmetlen ugyanis számszerűsíteni, hogy egy-egy – egyébként eltérő feltételeket biztosító – halastónál és/vagy halastó-rendszernél éppen mekkora területet kelljen
72
vízi vegetáció-borítással biztosítani. A lényeg a megítélésünk szerint azon van, hogy a tavak valóban mind a vízi, mind a parti vegetáció tekintetében lehetőséget adjanak a területükön található állatfajoknak a megfelelő fészkeléshez és utódneveléshez. Ehhez pedig valóban nem szükségesek számok, csupán józan és szakmailag racionális hozzáállás, valamint kompromisszumkésség az érintettek részéről. Ha ez megvalósul, akkor a vízimadarak és a vidra számára is adottak a megfelelő feltételek. Két közbenső megjegyzés is ide kívánkozik – ezek megfogalmazását én tartottam nagyon fontosnak, amit aztán a kollégák elfogadtak – GP megjegyzése: 1. A halastavaknál zömében vidranőstények foglalnak területet, párzás idején ott fogadják a hímeket, majd ott nevelik fel a fiaikat, vagyis a halastavak egyértelműen a magyarországi vidratörzsállomány legfontosabb élőhelyei. 2. Még egy-egy kimondottan jó, táplálékban gazdag, zavartalan élőhelynél is az alkalmas fészkek száma szabja meg a vidralétszámot – azaz a vízi- és parti növényzet mennyisége és minősége, valamint a tóhoz/tórendszerhez kapcsolódó csatornák és/vagy kisvízfolyások állapota, nem pedig a táplálék. •
A halastavak lecsapoló és feltöltő csatornáinál nem történhet egyszerre mindkét partoldalon a vegetáció ritkítása/irtása. Ahol ilyen vegetáció nem található, javasolt telepítésük. Szintén a rejtőzködésben, valamint a tavakról elvándorló vagy odaérkező vidrák nyugalma miatt fontos. Ebben az esetben viszont elsősorban a vízügyi hatóság szakembereivel kell megértetni ennek a fontosságát, annak ellenére is, hogy mindig egyetlen főérvük köszön vissza e javaslat hallatán: a megfogalmazott kívánalom anyagi vonzata több annál, mint amit felvállalhatnak. Vagyis, ha el is ismerik a kértek jogosságát – ami egyébként igaz –, azt rendre pénzügyi nehézségek miatt végül elutasítják; értsd alatta: olcsóbb és egyszerűbb, pl. egy csatornánál egyszerre mindkét partoldalon elvégezni a növényzet ritkítását és/vagy irtását. •
A tavaknál, valamint a csatornáknál található fás szárú növényzet megőrzése indokolt. Ahol ilyen vegetáció nem található, javasolt telepítésük. Egyértelműen a fészkelés miatt fontos ez is, lévén a vidra szeret kotorékot ásni magának, igaz, ha a vízi vegetáció megfelelő, akkor többnyire a nádasban és/vagy a sásban készíti el a vackát. •
Kötelező a telelőtavak megfelelő módon történő körbekerítése. Ez a hatályos magyar természetvédelmi törvény szerint egyébként is a gazda kötelezettsége, külön magyarázatot nem kíván. •
Az engedélyezett védekezési eljárásoknál – pl. a különféle megengedett vadriasztásoknál – figyelemmel kell lenni a tónál/tavaknál élő/előforduló valamennyi védett és vadászható állatfajra is. Különösebb indoklást ezt sem igényel, hiszen a tavaknál/tórendszereknél többnyire gazdag élővilág található, és senki érdekét sem szolgálhatja igazán az, hogy a vadriasztás során sérüljön ez a gazdagság. •
Létre kell hozni úgynevezett “elterelő tavakat”. Ezeknél egész évben “értéktelen halakkal” – elméletileg legalábbis – távol tartható a vidra azoktól a tavaktól, ahol a jelenléte nem kívánatos, bár könnyen visszájára fordulhat a kezdeményezés, vagyis az elterelés akaratunk ellenére odaszoktatáshoz vezethet. Így ha valahol, valaki ezt a megoldást választja, nagyon gondolja át, valamint, mindazon tavait, ahol
73
az értékes halállományát őrzi, megfelelő módon védje meg. •
Nádégetés csak a téli hónapokban javasolt, de azt megelőzően kötelező az égetendő nádas-szakasznál a vadriasztás. Nádkaszáláskor kerülni kell a taroló vágást, mozaikosan vissza kell hagyni nádfoltokat. A tavaknál egész évben lehetnek a nádasban fészkei a vidrának, de ennek a téli hónapokban a legkisebb a valószínűsége. A mozaikos nádkaszálás is a vidra (és természetesen a vízimadarak) rejtőzködése és/vagy fészkelése miatt indokolt. •
A tavak meszezését a hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelő körültekintéssel kell elvégezni, amelynek során figyelemmel kell lenni a területen élő/előforduló állatfajokra. Különösebb indoklást ez sem igényel, az érvényes törvények és rendeletek megfelelő módon szabályozzák ezt a kérdéskört; így annak az erőltetését, hogy a meszezést tiltsák be, nem sok értelmét látjuk, csupán a természetvédők és a halászok közötti konfliktus fenntartását szolgálná annak az erőltetése. Azoknál a vizes élőhelyeknél, ahol a javasolt élőhely-fenntartási szempontok alapján lehetne támogatáshoz jutni, szükséges az ellenőrzés. • Erre minden évben, a téli hónapokban kell sort keríteni november és március között. Ilyenkor, a vegetációszegény és feltehetően havas és jeges időben sokkal könnyebb a területen élő vidraállomány megfigyelése és nyomon követése, mint a köztes időszakokban. • Ekkor, hogy valóban megfelelő képet nyerjünk az adott terület vidraállományáról legalább kéthetente javasolt a terület ellenőrzése. • Feltétlenül megvizsgálandó pontok a következők: • Azok a területen lévő kisvízfolyás-, csatorna- és folyó-szakaszok (a továbbiakban vízfolyások), ahol, pl. autóutak keresztezik ezeket, és ahol az átvezetést híddal és/vagy áteresszel oldották meg. Ezeken a hídalj-szakaszokon, ha a területen élnek vidrák, rendszerint jelölnek, többnyire bélsárral, mégpedig a híd és/vagy áteresz oldalfalai mentén található homokpadokon, köveken. • Ha az adott híd- vagy átereszalj olyan, hogy ott nem található köves, kavicsos, homokpados kiszálló, mert mondjuk, csupán leszűkített átereszként funkcionál, akkor fontos, hogy a vízfolyás mentén, annak legalább 500-600 méteres szakaszát szükséges megvizsgálni. Főleg a víz fölé benyúló ágak, illetve a földből kiemelkedő kövek, gyökerek fontosak, mert ezeket a vidra többnyire bélsárral megjelöli. Ilyen helyeknél az áteresz melletti, az útra kivezető partfalat is vizsgálni kell, mert előfordul, hogy mivel az áteresz alatt nem tud átmenni a vidra, ezért kimászik és átszalad a másik oldalra, így idővel váltó alakul ki, ahol rendre megtalálható a bélsara is. • Vízfolyások találkozásánál azok csatlakozási helye (torkolata), valamint az onnét számított 100-200 méteres szakasz a jó helyszín, főleg ahol benyúló ágak, kiálló kövek, alámosott gyökeres partrész található. Ezek közelében rendszerint megtalálni azokat a váltókat is, amelyet a vidra rendszeresen használ, ugyanis, ha teheti, mindig azonos útvonalon halad. • Állóvizeknél a műtárgyak környéke, és a tavak be-, ill. kifolyó csatornaszája a “biztos” helyszín, mert ezeket is előszeretettel használják a vidrák területjelölésre, és/vagy “üzenethagyásra” a többi vidra számára. De ezeknél a vizes élőhelyeknél fontos a területen található fás szárú növényzet is, a vidra szeret a gyökérzetben kotorékot ásni magának.
74
Ellenőrzések során fontos szempontok Az ellenőrzés során leginkább a vidra bélsarát, láb- és főleg télen csúszkálásának a nyomait találjuk meg, zsákmánymaradvánnyal is találkozhatunk • Az ajánlott november eleje és március vége között elvégzett kétheti ellenőrzés elégséges ahhoz, hogy ellenőrizni lehessen az adott állomány mozgását, sűrűségét, pl. a talált friss bélsarak, táplálékmaradványok, lábnyomok, csúszásnyomok, esetleg a meghallott hangjelzések alapján. Ezeket minden esetben rögzíteni kell, pl. fénykép. • A fentebb megnevezett pontoknál, ha a területen él vidra, rendszeresen találni nyomokat, lévén, ezzel egyfelől területet is jeleznek, másfelől pedig jelzi azt is, hogy párzásra kész, esetleg fiakat vezető nőstény van a területen. Így ezeknél a pontoknál mindenesetben friss (egy-két napos, néhány órás) nyomra kell bukkanni. És ezeket a vidrák “makacsul” tartják, mind a jelölőpontokat, mind a csapáikat. • Fontos, hogy az adott vizes élőhelynél mindig ugyanazoknál a pontoknál vegyük fel a nyomokat, ahol azelőtt tettük. Ha esetleg két egymás közötti ellenőrzéskor azokon nem található friss nyomjel, sőt, akár több, addig ismert vidraváltónál sem, akkor az azt jelzi, hogy valami történt. • Ebben az esetben fontos megtudni, hogy pl. a vízkormányzás esetében nem történt-e hirtelen változás, a vízi és parti vegetációban nem történt-e valamiféle beavatkozás (égetés, kiirtás stb.), nem érte-e szennyezés a vizsgált vizes élőhelyet, nem lett-e hirtelen zavartabb, mint előtte, pl. téli turisták, horgászok által stb. • Természetesen elengedhetetlen az is, hogy a március és november közötti időszak során, ha egy-egy területen valami rendkívüli történik, pl. nyáron kiszárad a csatorna vagy kisvízfolyás, esetleg szennyezés éri a területet, vagy gazdasági beruházás történik – útépítés – stb., akkor az ellenőrző hatóságot értesíteni kell, mert ezek zavarólag hatnak a vidraállományra, amelyek hosszabb távra is kedvezőtlen kihatással bírhatnak. Önvallomás és rövid összegző gondolatok Kedves Kollégák! Kérem, nézzék el nekem, hogy ebben az utolsó kurta fejezetbe egy kis személyes vonatkozású vallomást teszek, majd remélhetően érthető és elfogadható gondolatokat osztok meg Önökkel. Immár inaktív szemlélője vagyok mindannak, ami történik a természetvédelem háza táján, lévén évek óta nem veszek részt terepi programokban. De ettől még öntevékeny érdeklődőként követem azokat a fejleményeket, amelyek szoros összefüggésben vannak a vizes élőhelyeink védelmével, illetve a gazdatársadalom és a természetvédelem közötti párbeszéddel. Nehéz abbahagyni mindazt, ami az elmúlt közel huszonöt éves munkámat, tevékenységemet meghatározta, hiszen 1986 februárjában tettem az első javaslatot egy hazai vidravédelmi program megvalósítására. Elfogadták, és akkor a Fővárosi Állat- és Növénykert teret és lehetőséget biztosított arra, hogy bizonyíthassak. Azóta kizárólag ez volt a legfőbb értelme a munkámnak; tulajdonképpen a hazai menyétfélék életének tanulmányozásán, védelmük megőrzésén és életük minél szélesebb körben történő megismertetésén túl más soha nem érdekelt különösebben. De, régi igazság, előbb-utóbb minden véget ér, és hát magától értetődően én sem vagyok kivétel, így hátrahagyva mindent 2007-ben felhagytam minden ebbéli tevékenységemmel. Ugyankkor mégis szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy ha esetleg a jövőben lesz hazánkban bármiféle vidrára kihegyezett program, vagy a fentebb szóba hozott párbeszédet előrevivő bárminemű fejlemény, azok valóban a legfontosabb és a legsürgősebb elérendő célokat tűzzék a zászlajukra. Ezért is szántam időt arra, hogy a hozzám érkező, immár több
75
mint három évet felölelő, a vidra előfordulásáról vagy annak egyes élőhelyeken történő elmaradásáról két részletben összeállítást tegyek közzé. Igaz, eredetileg egy részesre terveztem, de hát az élet és leginkább a Kollégák finom pressziója ezt másképpen alakította. Illendő tanulmányokat, az azokban közölt adatokra és információkra alapozva aktuális javaslatokkal lezárni. Minden bizonnyal ez így helyes. Én azonban egyáltalán nem terveztem ilyesmit, ugyanis kínosan ügyelek arra, hogy ne essek bele a minden lében kanál fontoskodó szerepkörébe. Végtére is, az általam két részletben közölt információk, még ha szerepelt is bennük a dolgozat, a tanulmány fogalom meghatározás, mégsem az, hanem tájékoztató “közlöny”, figyelemfelkeltő “írásmű”. Azt azonban elhatároztam, hogy e dolgozat végén néhány gondolatomat megosztom mindazokkal, akik megtisztelnek azzal, hogy elolvassák. Személyes gondolatokat közlök tehát és nem szakmai javaslatokat! Miért e döntés? Azért mert át és átolvasva az október 17.-vel lezárt, majd ezt a most közölt tanulmányt, illetve az október 17.-ihez érkezett hozzászólásokat, véleményeket – ez úton is köszönet értük –, úgy véltem, talán érdembeli elképzeléseket közvetíthetek. Olyanokat, amelyeknek esetleg a jövőben hasznát vehetik mindazok, akik vidravédelmi programokat szerveznek és irányítanak. Nos, melyek a legfontosabb gondolataim – ismételten jelzem: nem szakmai javaslatok, csak felvetett ötletek! • Ha a jövőben az illetékes államigazgatási helyeken és az általuk elfogadott, messzemenően preferált hozzáértő szakmai műhelyekben úgy vélik, továbbra is fontos a hazai vidraállomány megőrzése, törekedniük kellene arra, hogy valós, kezelhető és folyamatos adatokkal rendelkezzenek mind az elterjedéséről, annak változásairól és irányairól, a vizes élőhelyek állapotáról, az embereknek a vidráról és védelméről gondolt véleményéről. Ehhez pedig nem elégséges, ha csak olyan elszigetelt kutatási programok “futnak”, ráadásul csupán alig néhány “beavatott” közreműködésével, amelyek nem feltétlenül ezt a célt szolgálják. Fontosak a tudományos kutatások – mert ezekre utalok –, de azt, azokat kiegészítendő igenis szükséges lenne egy az 1995 és 2007 közöttihez hasonló, széles társadalmi összefogást is magában foglaló, folyamatos állományfelmérési program kidolgozására, megszervezésére és lebonyolítására. Mégpedig legalább 3 (5) év időtartamot felölelően. Ha egy ilyesféle valami “szárba szökne”, szívesen felajánlom a saját tapasztalataimat, amelyet megosztanék azokkal, akik ezeket koordinálják. • Kérem, gondolkodjanak el a 2007 októbere és 2010 októbere között érkezett információk sokszínűségén! Lehet, úgymond tudományosan az értékük nem meghatározható, ha így van, nincs mit tenni. De, kérem tisztelettel: a tudományon kívül is van élet; értsd alatta: több is veszett Mohácsnál! Nem feltétlenül kell minden programnak kizárólagosan komoly szaktudományos etalonoknak megfelelnie, mert egyfelől azokat kevesen értik, másfelől még kevesebbek képesek megfelelni az azokban írt elvárásoknak. És harmadfelől, ez a legfontosabb: baromi sokan egyáltalán nem kíváncsiak rájuk. És ezt az utolsónak említett segítőkész “sokadalmat” bizony a megfelelő értékén kellene kezelni, mert bizony elmondhatatlanul fontos, szükséges és pótolhatatlan segítséget, támaszt jelentenek, gondoljanak, kérem a szamosi és tiszai ciánmérgezésre vagy a Rába habzására! Tudják, hogy hányan vettek részt akkoriban a vidrakutatásban és mennyien tartják még ma is önmagukra nézve kötelezőnek, hogy rendre kimenjenek a területekre ellenőrizni? Vagy hogy mennyien érzik fontosnak, hogy ha bárhol az országban kedvezőtlen változást tapasztalnak az élőhelyeken – lásd ezt a dolgozatot –, akkor azonnal értesítsenek? Valóban el kellene “veszejteni” ezeket a segítőket, esetleg csupán azért, mert nem “tudományos szakik”? • Több mint három éve nincs már szervezett állomány-felmérési program idehaza, és még mindig érkeznek az észrevételek, bejelentések. Nem lenne szabad kialudni hagyni ezt a ma már valóban önmagát “működtető” társadalmi érdeklődést és támogatást! Biztosra
76
•
•
•
veszem, sőt, még fogadni is mernék rá, ha lenne egy felélesztett állomány-felmérési program, ahhoz újra nagyon sokan kapcsolódnának, akár az általunk működtetett mintára újjá lehetne szervezni egy az egész ország területét lefedő “vidrafigyelő-hálózatot” is. Így ismét párhuzamosan lehetne egy a szakmai közösségek bevonásával végzett, mondjuk minden év októberétől a következő év márciusáig tartó kérdőíves, illetve egy az egész évet átfogó, rendszeres terepbejárásokat magába foglaló kutatási programot az útjára indítani. Ebben is szíves-örömest megosztom a majdani – lesz majdani? – kollégákkal a tapasztalataimat. Törekedni kell arra, hogy mindazok az élőhely-fejlesztési programok, amelyek vizes élőhelyeink jövőbeli helyreállítását, védelmét szolgálják, figyelemmel legyenek a vidrára is. Figyelem! Nem azt kérem, hogy mindenhol a vidravédelmi szempontok kapjanak prioritást. Nem, kérem, erről szó sincs. De, ha az adott területen ismert a vidra szórványosan vagy állandóan tapasztalt előfordulása, legyenek erre is tekintettel. És azokon a lehetséges élőhelyeken is, ahol ha egy revitalizációs program során “helyreáll a rend”, az a vidra számára is megfelelő környezeti feltételeket nyújtson. El kell érni, hogy mindazokon az országrészeken, ahol vizes élőhelyeket érintően autóutak építése, felújítása történik, figyelemmel legyenek a vidrára is. Ez egyértelműen államigazgatási feladatkör, magyarán az érintett szaktárcák egyeztetése és megállapodása elengedhetetlen, no és persze ezek farvizén szakemberek, szakértői műhelyek bevonása nem kerülhető meg. Törekedni kellene arra, hogy javítandó a természetvédelem és a hazai halászság egyébiránt nem feltétlenül rossz kapcsolatát, a tanulmányban ismertetett élőhelyfenntartási szempontokra a jövőbeli agrár-környezetgazdálkodási (vagy hívják majd bárhogyan is) és természetvédelmi (különös tekintettel a Natura 2000-es területekre vonatkozó) uniós és/vagy nemzeti támogatási, hitelezési, pályázati rendszerek során figyelemmel legyenek. Ne feledjék, kérem: anno 2008-ban teljes szakmai konszenzussal fogalmazódott meg, így nem kell újabb vitaköröket szervezni, mert adott már egy “végeredmény”. És ezt már csak az akkori munkában részt vevő nem kevés államigazgatási, civil, érdekvédő szakember miatt is érdemes lenne (illene) elővenni – a véleményezési és a szöveg végleges megfogalmazásának folyamatában 34-en vettek részt! –, és ha a jövőbeni jogi környezet és közgazdasági szabályozók nem mondanak ellent az abban írtaknak, érvényesíteni. Megfelelő szervezéssel és kifutási idővel, akár próbaterületeken tesztelni lehetne, hogy a valóságban mennyire életképesek az említett élőhely-fenntartási szempontok. Ennek megvalósításába bevonhatók mind a kivitelezés, mind az ellenőrzés és a szerzett tapasztalatok értékelésére felkért önálló szakértők, tudományos műhelyek, civil szervezetek.
A szerző életrajza 1963-ban születtem Budapesten. Szakmai végzettségem: vadgazdálkodási szaktechnikus, az ez irányú szakiskolát a csongrádi Bársony István szakközépiskolában végeztem. 1986 és 2010 között a Fővárosi Állat- és Növénykertben dolgoztam állatápolóként. Itt kezdeményezője voltam a vidra zárttéri szaporításának, amit 1993 és 1999 között sikeresen megvalósítottunk. Szintén az én kezdeményezésemre alakult meg előbb 1998-ban a somogy-megyei LábodPetesmalmi Vidrapark, majd 2004-ben a szegedi Vidramenhely. 1995 januárjától, vagyis megalakulása óta 2007-ig vezetője voltam az “Alapítvány a Vidrákért” szervezetnek. Megalakulásunk óta összefogtuk a hazai vidraállomány felmérési munkáit; valamint külön programot dolgoztunk ki a halasgazdák és a természetvédők között tapasztalható konfliktusok kezelésére. 1995-ben indítottam útjára azt a dia- és videofilmes ismeretterjesztő előadás-sorozatot a vidra életéről, amit napjainkig közel 200 helyszínen
77
tekinthettek meg az érdeklődők. A vidravédelem területén végzett tevékenységemért több díjat és kitüntetést kaptam: 1998-ban Pro Natura emlékplakettet, 2000-ben Ford Díjat, 2001-ben a Sasakawa Alapítvány Közép-kelet európai természetvédelmi Díjat. 1999 és 2002 között az amerikai Ashoka Alapítvány jóvoltából ösztöndíjban részesültem, mialatt a magyarországi vidravédelem szervezeti alapjait sikerült egységes egésszé alakítanom. Ez idő alatt szerveztem meg és irányítottam a 2000. január végi ciánbalesetet követően a megmérgeződött folyóknál végzett vidravédelmi munkákat. Számos szakmai fórumot szerveztem országszerte (1995-től napjainkig 37-et). Tanulmányokat, ismeretterjesztő-füzeteket és könyveket is publikáltam. 2001-ben a rangos Nimród Irodalmi Díjat is nekem ítélték. 2007-ben a munkámról, valamint a magyarországi vidravédelemről német-francia koprodukcióban egy közel ötvenperces dokumentumfilmet készítettek “Vidrasors” címmel. A film, amit már több országban is bemutattak, számos hazai és nemzetközi fesztiváldíjat nyert. Eddig megjelent könyveim Vidrás történetek – kiadó: Föld Napja Alapítvány, Budapest – 1996 Szabadnak szülessenek-szabadon élhessenek (Tájékoztató a Budapesti Állatkert európai vidráinak az életéről) – kiadó: Alapítvány a Vidrákért, Budapest – 1998 Állatkerti történetek (Egy állatápoló emlékei) – kiadó: Hungarovox Kiadó, Budapest – 1998 Vidrasors – kiadó: Nimród Vadászújság – 1999 Vidrák és emberek – kiadó: Hungarovox Kiadó – 1999 Ciánméreg és vidravédelem (dokumentumkönyv) – kiadó: Alapítvány a Vidrákért – 2000 Állatkerti regény – kiadó: Hungarovox Kiadó – 2000 Állatmesék gyerekeknek-felnőtteknek – kiadó: Hungarovox Kiadó – 2000 Vízparton, erdőben – kiadó: Hungarovox Kiadó – 2001 Állatmesék2 – kiadó: Hungarovox Kiadó – 2001 Állatkerti történetek2 – kiadó: Hungarovox Kiadó – 2001 A megmérgezett folyó – kiadó: Accordia Kiadó – 2001 Vidrakaland – kiadó: Alapítvány a Vidrákért – 2001 Egy kis vidrológia: vajon hogyan élnek a vidrák? (vidraetológia és ökológia) – kiadó: Nimród Vadászújság – 2002 Kalandos természetvédelem – kiadó: Hungarovox Kiadó – 2002 Slambuc, avagy pláza a magyar pusztán – kiadó: Accordia Kiadó – 2003 Az ismeretlen állatkert – Élet a mentőhelyen – kiadó: Hungarovox Kiadó – 2003 Kutyasors – kiadó: Paktum Nyomdaipari Társaság – 2003 Vidrakönyv – kiadó: Alapítvány a Vidrákért – 2004 Vidranyomon országszerte – kiadó: Hungarovox Kiadó – 2005 Nemszeretem ragadozó emlőseink: hazánk menyétféléi (szakirodalmi tallózás –, kiadó: Alapítvány a Vidrákért – 2006 A vidráról és a vidráért – levelek halászoktól, horgászoktól, vadászoktól és természetjáróktól – kiadó: Alapítvány a Vidrákért – 2006 Vidraetológia és vidravédelem: ismerjük meg a vidra életét – kiadó: Alapítvány a Vidrákért – 2006 Emberek és vidrák – kiadó: Alapítvány a Vidrákért – 2008 Hermelinnyomon Magyarországon: ismerjük meg e menyétféle ragadozónkat (hermelinetológia) – kiadó: Alapítvány a Vidrákért – 2010.
78
Ajánlott szakirodalom Tisztelt Olvasó! Amennyiben a fent közölt adatokat és kimutatásokat szeretné múltbeli hasonló tartalmú dolgozatokkal összehasonlítani, ahhoz alább közlöm az ilyen jellegű, általam szerkesztett, írt és/vagy ismert publikációk listáját. Alapítvány a Vidrákért: Jelentés a fokozottan védett és veszélyeztetett vidra országos állomány-felmérése című 1153/K nyilvántartási számú K+F szerződés teljesítéséről – Budapest, 1996 Alapítvány a Vidrákért: Jelentés a fokozottan védett és veszélyeztetett vidra (Lutra lutra Linnaeus, 1758) állományának országos felméréséről – Budapest, 1999 Alapítvány a Vidrákért: Gyorsjelentés a Szamos- és Tisza-folyót ért ciánmérgezés utáni vidrakutatásról – Budapest, 2000 Alapítvány a Vidrákért: Összefoglaló jelentés a Szamos- és Tisza-folyót ért ciánmérgezés utáni vidrakutatás eredményéről – Budapest, 2001 Alapítvány a Vidrákért: Kutatási jelentés a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) Program keretében végzett európai vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) állományának felméréséről – Budapest, 2001 Alapítvány a Vidrákért: Az európai vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) állományfelméréseinek összefoglaló jelentése 1995-2001 – Budapest, 2001 Alapítvány a Vidrákért: Vidrakönyv – Budapest, 2004 Alapítvány a Vidrákért: Vidranagyhatalomból vidraszegény Magyarország? – Budapest, 2005 Alapítvány a Vidrákért: Jelentés a vidra 2004. márciusa és 2005. júniusa között elvégzett magyarországi állományfelmérésének eredményéről – Budapest, 2005 Alapítvány a Vidrákért: Vidravédelem autóútjaink mentén: tények és javaslatok; vitairat – Budapest, 2005 Alapítvány a Vidrákért: A 2004 és 2006 között elvégzett magyarországi vidraállomány felmérés részletes összefoglaló dolgozata – Budapest, 2007 Alapítvány a Vidrákért: Az “Alapítvány a Vidrákért” szervezet által 1995 és 2007 között koordinált magyarországi vidravédelmi programok összefoglaló dolgozata – Budapest, 2007 Bihari Zoltán, Csorba Gábor, Heltai Miklós (szerkesztők): Magyarország emlőseinek atlasza – Kossuth Kiadó, Budapest – 2007 Futó Elemér: A vidraszámlálás eredménye a Kis-Balatonnál, kézirat – Balatonterény, 2004 Gera Pál: Ciánméreg és vidravédelem (dokumentumkönyv) – Alapítvány a Vidrákért – Budapest, 2001 Gera Pál: Összefoglaló jelentés a Szigetközben 2005. szeptembere és 2006. szeptembere között végzett vidraállomány-kutatásról, kézirat – Budapest, 2006 Gera Pál: Vidravédelem autóútjaink mentén (tények és javaslatok) – Alapítvány a Vidrákért – Budapest, 2006 Habarics Béla: A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vidraállomány helyzete a vizsgált években: 2000-2002, kézirat – Nyíregyháza, 2002 Habarics Béla: A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vidraállomány helyzete a vizsgált években: 2004-2006, kézirat – Fehérgyarmat, 2006 Heltai Miklós: Emlős ragadozók magyarországi helyzete és elterjedése (Doktori
79
értekezés tézisei) – SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő, 2002 Juhász Krisztina: Vidrakutatás a Hortobágy-Halastavon, Diplomamunka, Debreceni Egyetem Természettudományi Kar – Debrecen, 2004 Juhász Krisztina: A Hajdú-Bihar megyei és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 20052006-os vidraállomány-kutatás összefoglaló dolgozata, kézirat – Debrecen, 2006 Kemenes Ildikó: Egy védett ragadozó, a vidra (Lutra lutra) elterjedése, táplálkozása és az ezeket befolyásoló tényezők Magyarországon. Kandidátusi értekezés – Budapest, 1993 Kiss Eszter Judit: Az európai vidra állományváltozása és védelme a FelsőSzigetközben, Diplomamunka, Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdasági- és Élelmiszertudományi Kar, Állattani Tanszék – Mosonmagyaróvár, 2005 Mikola Andrea: Vidravédelem Magyarországon. A Vásárhelyi Terv továbbfejlesztésének hatása a Tisza-folyó menti és a környező vizes élőhelyek vidrapopulációira, Diplomamunka, Tessedik Sámuel Főiskola, Mezőgazdasági-, Víz- és Környezetgazdálkodási Kar – Szarvas, 2004 Mórocz Attila: Beszámoló a fokozottan védett vidra állományának az Alsó-Dunavölgyben 2003. októbere és 2004. márciusa között történt felméréséről, kézirat – Baja, 2004 Mórocz Attila: Beszámoló a fokozottan védett vidra állományának az Alsó-Dunavölgyben 2005. októbere és 2006. szeptembere között történt felméréséről, kézirat – Baja, 2006 Nechay Gábor: Die Situation des Fischotters in Ungarn. – 215-221 in: Reuter, C – A. Festetics (Eds), Der Fischotter in Europa – 1980 Szemethy László, Heltai Miklós: Néhány védett emlős ragadozó faj helyzete Magyarországon, 1987-1994 – Vadbiológia, Gödöllő, 1996
80
