Összefoglaló dolgozat a vidra és a hermelinállomány 1995 és 2014 közötti magyarországi elterjedéséről valamint, újabb összegző adatok a közönséges vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) és a hermelin (Mustela erminea Linneaus, 1758) magyarországi előfordulásáról a 2015. február 22-e és 2016. március 10-e közötti időszak alatt
Mottó: Legtöbb ragadozó kártékonynak tekinthető, s az ember szenvedélyesen gyűlöli, és kérlelhetetlenül üldözi őket, nagyon keveset részesít kíméletben, talán kevesebbet, mint kellene. Alfred Brehm: Az állatok világa, egy kötetben. (Légrády nyomda és könyvkiadó R-T és Génius Könyvkiadó R-T. Kiadása, Budapest, 1901)
Kézirat lezárva: 2016. március 29-én
Összeállította: Gera Pál E-mail:
[email protected] Postacím: 1156. Bp., Nyírpalota u. 60. Telefon: + 36 30 258 3637 Szakmai honlap: http:// www. otter.econservation.eu
TARTALOMJEGYZÉK Felvezető gondolatok – 3. oldal Köszönetnyilvánítás – 5. oldal Bevezető – 5. oldal Az 1995 és 2014. között elvégzett kérdőíves és terepbejáráson alapuló országos és tájegységi vidraállomány-felmérések rövid összefoglalója – 7. oldal Az 1995 és 2007 közötti kutatási időszak tapasztalatainak az összefoglalása – 9. oldal Három regionális programunkról – 15. oldal A ciánmérgezett folyóinknál végzett felmérőmunka eredményének rövid összegzése – 15. oldal A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) keretében végzett állományfelmérés eredményének rövid összegzése – 18. oldal Összefoglaló jelentés a Szigetközben 2005. szeptembere és 2006. szeptembere között végzett vidraállomány-kutatásról – 20. oldal Mellékletek – 21. oldal I. mellékelt: Szempontok a vidraállomány-felmérés során – 21. oldal II. melléklet: Részletes szempontok a vidraállomány-felmérés során – 22. oldal III. melléklet: Javasolt irányelvek a felmérések során – 23. oldal IV. melléklet: Vizes élőhelyeink napjainkbeli problémáinak áttekintése: javaslat a megőrzés, a fenntartás és a helyreállításának lehetséges megoldásaira – 27. oldal V. melléklet: Autóutak és vidravédelem – 36. oldal A 2007 és 2014-es vidraprogramok rövid áttekintése – 38. oldal 2007-es összefoglalás – A vidraállomány helyzete régiókra bontva – 38. oldal 2014-es összefoglalás – Röviden a vidraállomány helyzetét régiókra bontva – 41. oldal Melléklet – 42. oldal Javaslat a közönséges vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) 2011 és 2016 közötti időszakra vonatkozó fajmegőrzési tervének és programjának irányelveire és azok megvalósítására Magyarországon – 42. oldal A 2010 és 2014 közötti programok összesített, rövid ismertetése – 46. oldal A hermelinállomány-felmérések összefoglaló tapasztalata – 2005-2014 – 46. oldal Melléklet – 50. oldal Megismételt javaslat a hermelin (Mustela erminea Linnaeus, 1758) fokozott védetté nyilvánítására – 50. oldal A Vidékfejlesztési Minisztérium válaszlevele – 52. oldal A vidra és a hermelin magyarországi elterjedését együttesen kutató terepmunkák összehasonlító dolgozatainak a rövid ismertetése – 2010 és 2014 – 53. oldal A rendelkezésemre álló vidra- és hermelin előfordulási adatok ismertetése megyénkénti csoportosításban (A 2015. február 22-e és 2016. március 10-e között rendelkezésemre bocsátott információk alapján) – 55. oldal Vidra előfordulási adatok – 55. oldal Következtetések és javaslatok – 87. oldal Hermelin előfordulási adatok – 90. oldal Következtetések és javaslatok – 104. oldal Ráadás I: sebesülten vagy árván talált menyétfélékről – 105. oldal Ráadás II: gondolatok és javaslatok a menyétfélékről – 108. oldal A szerző rövid életrajza – 112. oldal
2
Felvezető gondolatok Tisztelt Érdeklődő Olvasó! Alább rendhagyó tanulmányt olvashat, hiszen az elmúlt 21 év vidra- és hermelinvédelmi programok részletes összefoglaló dolgozataiból egybeszerkesztett publikációt nyújtok át Önnek. Valójában, ebben a most közzétett dolgozatban a közönséges vidra (Lutra lutra Linnaeus, 1758) és a hermelin (Mustela erminea Linneaus, 1758) magyarországi előfordulásáról szóló 2015. február 22-e után érkezett észleléseket és közléseket rendszeresítettem elsősorban, de áttekintve az 1995 és 2016 közötti szakmai programokat úgy döntöttem, az elhatározott elképzelésemtől valamelyest eltérek. Olyannyira, hogy az elmúlt 21 év valamennyi a vidrát és a hermelin érintő általam összefogott országos vagy éppen tájegységi programot, azok végkövetkeztetéseit egy közös tanulmányban közzé teszem. (Az eddig e témakörben nyilvánosságra hozott múltbeli dolgozataim és a témakörhöz kapcsolódó publikációim – legalábbis legnagyobb részük – teljes terjedelmükben megtalálhatóak a szakmai honlapom tanulmányok és könyvek menüpontjában; elérhetőségüket lásd a fejlécen). Ilyen, teljes részletekbe bocsátkozó, több mint húsz évet felölelő összegző kitekintés a két fajra vonatkozóan hazánkban még sosem látott napvilágot, bár a vidra esetében 1995-től napjainkig három alkalommal már összeállítottam az aktuális időszakra vonatkozó áttekintő dolgozatokat; ezekről, ha érintőlegesen is, alább még lesz szó. Fontosnak tartottam, hogy egy a jelzett időszakot teljes részletességével átfogó tanulmány lásson napvilágot, amelyben igyekeztem valamennyi, mindkét fajra vonatkozó, rendelkezésemre álló információt összegyűjteni és ismertetni. Igaz, és ezt figyelembe kell venni, akkor teljesen egész a vizsgált időszak alatt kialakult kép, ha az alábbi információkat a honlapomon található tanulmányokkal együtt értékelik. Ettől függetlenül úgy vélem, a mostani közléssel is sikerült egy széles körű, áttekintést felvázolnom a két fajról. Meg kell azonban jegyeznem: a mostani kutatási időszak ideje alatt a vidra vonatkozásában ilyen sok adat és információ, ráadásul eddig még sosem kitárgyalt észrevétel nem érkezett az elmúlt évek (évtizedek) alatt, bár a hermelinre vonatkozó információk is nemcsak hogy elégségesnek, hanem talán bőségesnek is nevezhetők és szintúgy sok érdekességet magukban foglalnak, ha a számarányuk jóval kevesebbnek tűnik is a vidráénál. Ez azonban nem meglepő, tekintve, hogy a faj sokkal nehezebben kutatható terepen, mint a vidra. Külön érdekességet jelenthet, hogy az eddigi és a mostani adatok birtokában módom nyílt hosszabban összehasonlítanom a két faj országos elterjedését és a nevezett időszak alatt kapott értesüléseket is kiértékelnem, ami az érdeklődő szakemberek, szakmai közösségek tagjai számára akár különlegességnek is számíthatnak. 2010 óta nem egyszer már eddig is tettem erre kísérletet egy-egy éves állomány-felmérési időszak lezárulását követően – lásd a szakmai honlapomon –, de most abba a helyzetbe kerültem, hogy immár évtizedes (vidra) és több éves (hermelin) adatsorokat és a fajokra vonatkozó értesüléseket állt módomban feldolgoznom és értékelnem. Szerencsére az adatokat most is folyamatosan rendelkezésemre bocsátották azok az ismerőseim, barátaim, akik az ebbéli munkámban támogattak. Ennek az általam vélt okait a múltbéli dolgozatokban már nem egyszer összefoglaltam, ha valakit esetleg érdekel, hogy milyen felfogások fogják össze és határozzák meg ezt a szakmaiés baráti közösséget, azokban erről bővebben tájékozódhat. Egyet azonban, amely a legújabb, számomra nagyon örömteli fejlemény, meg kell említenem:
3
2015 novemberében publikáltam az „Ismerjük meg hazánk menyétféléit: kiskönyv a kisragadozóinkról” című tanulmányomat, aminek nyilvánossá tétele után eddig még soha nem tapasztalt információsokasággal szembesülhettem szinte valamennyi hazai menyétfélénk vonatkozásában. Egyszerűen hihetetlen volt az a sok megkeresés, értesítés, amely ezt követően a jelen dolgozat lezárásáig hozzám érkezett. Nagyon köszönöm! (Jelzett dolgozat nem került fel a szakmai honlapomra, ha esetleg valakit érdekel, kérem, értesítsen, megküldöm). Persze nem ennyire „felhőtlen az ég”. Nem bizony. Sajnos most sem hagyhatom szó nélkül azt, hogy kitartó, fáradhatatlan és önigazolásukban tévedhetetlen, tanult kritikusaim szerint ezek „értékelhetetlen szakmai fércművek”, mégis ezen állhatatos bírálók és lankadatlan ítészek különböző cikkeiben és tanulmányiban rendre visszaköszönnek az általam írtak – szórendszerkezeti és helyesírási hibáimmal együtt –, bár forrásmegjelölés nélkül. Lelke raja, aki képes erre, és talán még büszke is rá! Erről ennyit. Ami azonban most fontos! Jelen dolgozat – akárcsak az ezt megelőzők – nem tudományos közlemény, csak és kizárólag tájékoztató, ismeretterjesztő és remélhetően figyelemfelkeltő jellegű, alkalmasint elgondolásra késztető “írásmű”. Éppen ezért, mint eddigi munkáink során is – elsősorban az én kérésemre – nem törekedtünk úgymond „tudományos alaposságú” kutatásra – jelentsen e homályos fogalom bármit is –, így pl. a vizsgálódások során csupán a legalapvetőbb, ennek ellenére, vagy pedig éppen emiatt általunk a legfontosabbnak tartott nézőpontokat vettük figyelembe. Így hát olyan „tudományosnak” nevezett, úgymond „kötelező szempontokat”, mint pld: a kutatott területeknél: a vízfolyás szélessége, sodrása és mélysége; a halas-, a horgásztó és a víztározó időszaki mélysége; a vízszint alakulása a kutatás előtti hetekben/napokban; a vízpartok meredeksége, magassága; a partok talajának milyensége és állapota; a vizsgált hídaljak és átereszek alatti vidra-kiszállóhely összeadott szélessége, hossza, talajszerkezete stb. nem képezték tárgyát a megfigyeléseknek. Megítélésem szerint mindezek egyszerűen elhanyagolható, mellőzhető és a gyakorlati természetvédelem oldaláról nézve teljesen felesleges „szobaszagú” információk. Célom, mint már említettem: kizárólag a valóban hiteles tájékoztatás. Kérem, fogadják megértéssel és barátsággal! Köszönöm!
Kelt: Budapesten, 2016. márciusában
Gera Pál
4
Köszönetnyilvánítás Mindenekelőtt ki kell fejeznem köszönetemet azon Kollégáknak, akik annak ellenére, hogy magam immár közel tíz éve e munkákban csupán kívülálló szemlélőként vettem és veszek részt, segítségemre voltak adatokkal és egyéb információkkal, pl. részletesen tájékoztattak a megfigyeléseikről is, valamint pótolhatatlan értékű fényképeket és videofilm-felvételeket bocsátottak a rendelkezésemre. Sajnos azonban a munkában részt vevő Kollégák nevesítésétől – megjegyzem: a legőszintébb szándékom ellenére – most is el kell tekintenem, mégpedig azért, mert mondhatni elszomorítóan sokan nem járultak hozzá ahhoz, hogy felfedjem a személyüket. Lehangoló, hogy 2010 tavaszától kezdődően napjakban olyan bizalmatlanság, sőt: félelem uralkodik a szakmai közbeszéd és az érintett társközösségek résztvevői között, hogy sokan még vélhetően veszélyeztetett állatfajok kutatása során sem merik vállalni egzisztenciális félelmek miatt a nyilvánosságot. Bevezető Az adatsorok és alkalmasint hozzájuk kapcsolódó információk közlése előtt, mint minden egyes alkalommal, fontosnak tartom az alábbi bevezető gondolatok ismertetését: 1. 1995-től – az „Alapítvány a vidrákért” megalakulása óta – ugyanazokat a kérdéseket tartalmazó felmérőívet használják a Kollégák, akik részt vettek és vesznek a munkában. Mindemellett attól függetlenül is érkeztek/érkeznek jelzések – az évek során mind több –, és azok értékelése és összevetése a rendszeresített kérdőívvel rendkívül fontos. És ami a lényeg: az információk, igaz kiszámíthatatlan időközönként, mégis folyamatosan, egész évben érkeznek – lásd az eddig publikált tanulmányokat! 2. A rendszeresített kérdőívvel a felmérések során elsősorban a vizes élőhelytípusok számbavétele történt és történik, vagyis azt vizsgáltuk és vizsgáljuk: ezen élőhelyek közül hol állandó a vidra/hermelin jelenléte, és ezt mi teszi lehetővé; hol kiszámíthatatlan (rapszodikus, esetleges) az előfordulásuk és ennek mi lehet az oka, valamint; hol nem találhatóak, és ez mivel magyarázható; illetve ahol az egyik faj előfordul, a másik nem és fordítva, annak mi lehet a hátterében. 3. Jelen dolgozatban kizárólag olyan ismertetőadatok nyilvánosságra hozatala olvasható, amelyek a megnevezett élőhely-típusoknál a vidra és a hermelin előfordulásáról, esetleg hiányáról tájékoztatnak. Ahhoz azonban, hogy részletesebb elemzés elkészüljön sokkal több időre, valamint átfogottabb programra, értékelésre, ellenőrzésre, szakértők és szakértői közösségek bevonására, valamint az állam – jelen esetben a Földművelésügyi Minisztérium – részéről megnyilvánuló fogadókészségre van/lenne szükség. 4. Lényeges, ezért erre külön felhívom a figyelmet: a napjainkig összegyűlt értesülések, mégpedig mind a vidra, mind a hermelin vonatkozásában, amelyek száma immár csak az általam összeállított adatbázisokban több ezerre tehetők, valamint az azokhoz kapcsolódó információk és következtetések lehetővé teszik, hogy szakmailag tisztességesen és elfogulatlanul: a magyarországi vidra- és hermelinállomány megoszlására, fejlődésére, mozgására, alkalmasint visszahúzódására; egymáshoz és más ragadozófajokhoz való viszonyulásukra;
5
valamint az általuk lakott élőhely-típusok állapotváltozására adatokkal alátámasztható, ellenőrizhető, így szakmailag bizonyítható értékelést adjunk, illetve azokból megalapozott következtetéseket vonjunk le. Úgyszintén e fajok társadalmi megítélésére és a gazdatársadalmat, valamint a társ-szakhatóságokat és szakértői közösségeket érintő különböző természetvédelmi elvárásokra vonatkozóan is elkerülhetetlen, hogy átfogó képpel rendelkezzünk. 5. A legfontosabb cél, hogy a gyakorlati természetvédelem számára rendelkezésre álljanak olyan tájékoztató jellegű, de egyértelműen felhasználható szakmai útmutatók, amelyek hathatósan szolgálják a vidra és a hermelin élőhelyeinek és az azokon élő/előforduló populációknak a védelmét. Így a következő szempontokat tartottuk elsődlegeseknek: A hazai vidra- és hermelinállomány elterjedésére vonatkozó hiteles, vagyis adatokkal alátámasztott, ellenőrizhető tájékoztatást. Az észlelt problémákra megfelelő módszert, alkalmasint többféle lehetőséget is magába foglaló megoldás-csomag megfogalmazását és részletes kidolgozását; ezeket tételesen lásd a szakmai honlapom tanulmányok menüpontjában ismertetett dolgozatokban, bár egyes elemei, még ha érintőlegesen is, alább is szóba kerülnek. Mindazonáltal, mint eddig minden alkalommal a közölt adatoknak igyekeztem utánajárni. Így egy ellenőrző kutatás eredményeként állítottam össze a megnevezett településeket és a hozzájuk kapcsolódó élőhely-típusokat és közöltem az előfordulásról szóló információk mellet más jellegű észrevételeket. Mindazokat viszont kihagytam, amelyeknél fennállt a lehetősége annak, hogy nem egyértelműen bizonyítható valamely faj előfordulása, pl. a vidrát gyaníthatóan házi- vagy vándorpatkánnyal, esetleg pézsmapocokkal tévesztették össze – egy bizonyítható alkalommal még az európai hóddal is –, míg a hermelint a menyéttel vagy a görénnyel. Erről a döntésemről –legyen bármilyen kellemetlen is – mindig kötelességemnek éreztem tájékoztatni az információközlőt, kérve a megértését, továbbá azt is: segítsen abban, hogy a felmerülő bizonytalanságot sikerüljön megnyugtató módon eloszlatni. Mindezek miatt külön felhívom a figyelmet arra, hogy ennek ellenére – mind az adatszolgáltatók, mind a magam szándékától eltérően – pontatlan információt is közölhetek. Ezért hangsúlyozottan kérem (!): az alább feltüntetett adatokat, adatsorokat és információkat kellő körültekintéssel, jobban mondva: alaposan megfontolt kritikával fogadják – aminthogy az eddig publikáltakat is! –, és ha esetleg a jövőben bármelyikükre mégis hivatkoznak, akkor mindenféleképpen tegyék hozzá, hogy csak ismeretterjesztő, tájékoztató jellegű adatokról és információkról van szó. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem (és ez is nagyon fontos!): előfordulhat, hogy a beérkező értesítéseket nem kellő alapossággal dolgoztam fel, vagyis kimaradhattak olyan észrevételek, amelyeknek mindenféleképpen itt lenne a helyük. Ha így van, ami könnyen előfordulhat, a legnagyobb körültekintés ellenére is, elnézést kérek az érintettektől!
6
Az 1995 és 2014 között elvégzett kérdőíves és terepbejáráson alapuló országos és tájegységi vidraállomány-felmérések, az azokból levont tapasztalatok és javaslatok, valamint kezdeményezések rövid összefoglalója Az „Alapítvány a vidrákért” szervezet 1995-ös megalakulása és a 2007 közötti megszűnése között több országos és tájegységi vidraállomány-felmérést, valamint egyéb szakmai programokat vállalt fel, amelyekről rendszeresen beszámoltunk, kiegészítve azokat az alapítványt támogatók – 2007-től pedig a magam és segítőim – javaslataival, amikor már nem az alapítvány égisze alatt dolgoztunk. Az országos tapasztalatokról mindezidáig három alkalommal olvashattak részletes összefoglaló dolgozatokat: 2001-ben „Az európai vidra állományfelméréseinek összefoglaló jelentése 1995-2001” címmel; 2004-ben a „Vidrakönyv” című összeállításban; 2007-ben pedig az ezeket kiegészítő, az alapítvány megszűnése előtt összeállított tanulmányt: „Az Alapítvány a vidrákért szervezet által 1995 és 2007 között koordinált magyarországi vidravédelmi programok összefoglaló dolgozata” címmel. (Mindhárom tanulmány nyomtatott formában került kiadásra). Ezeket megelőzően éves szinten az adott időszakra vonatkozó tapasztalatokat, összesítő tanulmányokat is közzé tettünk (szintén nyomtatott formában). Mindezeket a dolgozatokat rendre kiegészítették azon programokról szóló beszámolók, amelyeket az alapítvány – az esetek egy részében – minisztériumi megbízásból, vagy maga által kezdeményezett módon elvégzett kutatásokról adtak számot: Az 1995-96-os országos állományfelmérés tapasztalatai – 1996. Az 1998-99-es országos állományfelmérés tapasztalatai – 1999. A ciánmérgezett folyóinknál végzett felmérőmunka eredményének összefoglalása – 2001. Ciánméreg és vidravédelem (dokumentumkönyv) – 2001. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) keretében végzett állományfelmérés eredményének rövid összegzése – 2001. Árvizek és aszály: nem tervezett, hanem az élet hozta megfigyelések összefoglalója – 2003. A 2002-es és 2004-es országos állományfelmérés, és az addigi vidravédelmiprogramok eredményének értékelése vizes élőhely-típusok szerint – 2005. A 2004 és 2006 közötti magyarországi vidraállomány felmérésének részletes összefoglaló dolgozata – 2007. Összefoglaló jelentés a Szigetközben 2005. szeptembere és 2006. szeptembere között végzett vidraállomány-kutatásról – 2007. Angol nyelven, munkánkról tájékoztatva a nemzetközi szakértői közösségeket, a következő tanulmányokat publikáltuk: Report on the resaarch activity for Otters after the cyianide pollution of thte rivers Tisza and Szamos (Fordította: Erős Barbara) – 2001. Summary of Hungary Otter Survey: 1995-2001 (Fordította: Nagy Dénes) – 2001. Otterbook: Summary report on Finished otter protection programmes of the Organisation of the Foundation for Otters between 19985-2004 in Hungary (Fordította: Révfalvi Erika) – 2004.
7
Summary report ont he results of the Otter (Lutra lutra Linnaeus, 1758) carried out in Hungary, between Marc 2004 and June 2005 (Fordította: Tamás Enikő Anna) – 2005. De az alapítvány működése során több tanulmányt és vitaanyagot is publikáltunk (valamennyi nyomtatott formában került kiadásra). Többek között: A vidra védelme a halastavakon és a vizes élőhelyeken – 1995. Az európai vidráról (a védelem és megőrzés lehetőségei) – 1996. Részletes szempontok a vidraállomány-felmérés során – 1996. A vidravédelem aktuális kérdéseiről, különös tekintettel egy kárfelmérési módszertan elkészítéséhez – 1997. Javaslat egy természetvédelmi kompenzációs alap mielőbbi életre hívására – 1997. Javasolt irányelvek a felmérések során – 1998. Ökológiai hálózat és vidravédelem – 2000. Javaslat a vidra által okozott károk elkerüléséhez halas- és horgásztavaknál – 2001. Vizes élőhelyeink napjainkbeli problémáinak áttekintése: javaslat a megőrzés, a fenntartás és a helyreállítás lehetséges megoldásaira – 2004. Vidravédelem autóútjaink mentén – 2005. Vidranagyhatalomból vidraszegény Magyarország – 2005. Tájékoztatás vidrakár-esetek kezeléséhez – 2006. Vidravédelem: egy hosszú távú stratégia alapelvei hazánkban – 2006. Nemszeretem ragadozó emlőseink: hazánk menyétféléi (szakirodalmi tallózás) – 2006. Halászat, horgászat, és természetvédelem – vitaanyag – 2007. 2010 óta a terepi kutatómunkát kiegészítettük a hermelin magyarországi állományának a kutatásával (igaz már annak előtte is külön figyelmet fordítottunk a fajra), valamint bővebben kiértékeltük a hazai menyétfélék ökológiaitermészetvédelmi és vadgazdálkodási-vadászati megítélését. Ez főleg 2001 januárja után vált fontossá, amikor napvilágra került egy olyan dokumentum, amely megkerülve a szükséges szakmai és társadalmi párbeszédet vadászhatóvá kívánta tenni a menyétet és a nyusztot is (a borz, a nyest és a házi görény ekkor már vadászható vadfaj volt hazánkban). Ekkor még sikerült megakadályozni a vadászok elképzelésének az érvényesülését, de 2013-ban a regnáló minisztérium megbízásából egy olyan 2017-ig tartó kutatás vette kezdetét, amelyben kizárólag olyan szakmai érdekek jelenhetnek meg, amelyek egyértelműen le- és elkötelezettek a vadászati értékrendeknek. Szerettük volna ennek is útját állni, de hiába, így az a furcsa helyzet alakult ki, hogy napjainkban azok végzik ezeket a kutatómunkákat – természetesen érdek semlegesen, tárgyilagosan, tudományosan –, amelyek anno maguk indítványozták a menyét és a nyuszt vadászhatóvá tételét. Vagyis, a 2011-ben leírt előzetes ítélet vár bizonyításra, és ha valaki kicsit is otthonosan mozog az érintett szakmai közösségekben, tudhatja: a 2017es verdikt semmi meglepetést nem tartogat majd senki számára.
8
Az 1995 és 2007 közötti kutatási időszak tapasztalatainak az összefoglalása Ekkoriban megállapíthattuk: hazánkban még mindig stabil és fejlődő vidraállomány élt, sőt, Európa szerte az egyik leggazdagabb populációval rendelkeztünk. A fajt 1973-ban előbb részlegesen (természetes vizeinknél), majd 1974ben országosan természetvédelmi oltalom alá helyezték, miután az 1982-ben megkapta a fokozottan védett státust. Az említett gazdag magyarországi állományt a délnyugatdunántúli és az alföldi halastó-rendszereknek, valamint a folyó menti holt- és mellékágak halasításának köszönhettük elsősorban. Ugyanakkor a hazai vidrapopuláció sem volt egységes, több, egymástól elszigetelődő állományról szereztünk tudomást. (…) A 2000 januárjában a Szamos és Tisza folyót ért ciánmérgezéses szennyezés, majd ugyanabban az évben a nehézfém-szennyezés csak átmenetileg okozott észrevehető változást a folyóknál és azok mentén élők vidrák elterjedésében, mozgásában. (…) Ezt követően az akkor írtakat ismertetem: (…) A vidraállomány egyes (rész)populációinak az elszigetelődése egymástól az alábbiakra vezethető vissza: Az egyes térségek elsivatagosodására; lásd Homokhátság, Nyírség, Viharsarok, Jászság egyes területrészei stb. A települések és gazdasági beruházások terjeszkedésére és az ebből adódó “területigényekre”; pl. bevásárló-, ipari- és logisztikai központok, lakóparkok létrehozására. Az autópályák és közutak hosszának növekedésére (…) A vizes élőhely-típusaink megszűnésére és átalakítására; pl. a halas- és horgásztavak szárazra állítására, csatornák beszántására, kisvízfolyások medrének kikövezésére és kiszáradására. Valamint a vidra illegális üldözésére. (…) Ma már, mindezen hatásoknak is köszönhetően, kijelenthető: hazánk egyes régióiban a vidraállomány visszaszorulása egyértelműen bizonyítható. (…) Az országos vidraállomány-felmérések során kétségtelenné vált számunkra, hogy egy-egy adott térségben a fentebb említetteken túl, illetve azokkal együtt, az alábbiak alapvetően megváltoztatják az ott élő vidrapopuláció összetételét: Az árvizek: kiszorítják a vidrákat az élőhelyükről, és olyan területekre is kényszerítik, kényszeríthetik őket, ahol addig nem vagy nem jellemzően volt ismert a jelenlétük. A kérdés az: megmaradnak-e ezeken a területeken, vagy csak ideig-óráig lakják? Erre egyértelmű válasz nem adható, de biztosra állítható: azt az adott élőhely-típus milyensége és annak környezete, táplálékellátottsága és nyugalma befolyásolja. És persze kérdés az is, az árhullámot követően a folyóhoz visszatérő vidrák ugyanazok az egyedek-e, és ugyanúgy érvényesül-e rangsor közöttük, mint előtte? Mindig van-e rangsor a vidrák között, vagy “ítéletidő” esetén ez érvényét veszti? Ha van rangsor, akkor mikor és milyen rendszer szerint áll vissza? Az aszály: A 2003-as rekordaszályt követően nagyon sok vizes élőhely-típus alapos változáson esett át, amit sokuk még napjainkig sem hevert ki, és amit a 2007-es száraz időszak tulajdonképpen “megfejelt”. A kérdés itt is az, ami az árvíznél: visszatérnek-e az adott területre az egyszer onnét valami miatt kiszorult vidrák? Hosszan tartó tél: a magas hótakaró és hosszabb időn át befagyott vizes területek is ugyanúgy átrendezik egy-egy kisrégió/régió vidraállományát, akárcsak az árvizek vagy az aszály, bár a felmerülő akadályok közül ez látszik a
9
legkevésbé „leküzdhetetlennek”, a vidra ilyen esetekben mindig is jól és gyorsan alkalmazkodott. A halastavak leengedése: a halastavaknál általában több vidra is lakik, és ha egy összefüggő halastórendszert alkotó tavak egy részéről leengedik a vizet, pl. a karácsony előtti hetekben-hónapokban, az az ott élő vidrák számára azt jelenti, hogy a le nem engedett, környékbeli halas vizeket lakják be. A halastavak lehalászása mindig alapos változást eredményez az ott és a környéken élő vidraállományban. A kérdés itt is az, ami az árvíznél és az aszálynál: visszatérnek-e az adott területre az egyszer onnét valami miatt kiszorult vidrák? (…) Az élőhelyek megváltozása: a vizes élőhely-típusok, általában a kisvízfolyások és a csatornák megszüntetése, medrük kikövezése és/vagy kibetonozása, folyásirányuk, ezáltal a vízi- és parti vegetációjuk, valamint táplálékellátottságuk megváltoztatása szintén hatással van/lehet a vidraállományra, lásd: autóutak építését, csatornák beszántását stb. (…) A közel tizenkét évig általunk összefogott állományfelmérések adataiból egyértelműen kiolvasható, hogy a hazai vidraállomány rendkívül gyorsan változik. (…) Régiókra lebontva a vizsgált időszakban a következő összefoglaló adható: Délnyugat-Dunántúl (Nagy-berek, Külső-Somogy, Belső-Somogy, Kis-Balaton, Zselicség, Tolnai-hegyhát, Mecsek, Szekszárdi-dombság, Sárköz, Baranyai-dombság, Ormánság): Hazánkban ma a Délnyugat-Dunántúl területein él a legegységesebb és leginkább fejlődő vidraállomány. Ennek okai a következők: Országos tekintetben, ebben a régióban található a legtöbb halas víz – halas- és horgásztó, víztározó; A Balaton déli partja, a nyáridőt leszámítva, és főként a Kis-Balaton, valamint az ezekhez kapcsolódó kisvízfolyások és csatornák is megfelelő körülményeket biztosítanak; A régiót érintő folyók (Duna, Dráva) holt- és mellékágainál is jelentős gazdálkodás a halászat, feltehető ennek köszönhető, hogy azoknál is állandó vidraállományról tudunk; A kisvízfolyások, és csatornák legtöbbje az év aszályos időszakát leszámítva jó feltételeket biztosít a vándorló vidráknak, sőt sok közülük szintén halas víz. Figyelmezető jel azonban, hogy évről-évre kevesebb pataknál és csatornánál találni rendszeresen vidra nyomjeleket, ami feltehető, hogy azok egyre hosszabb időn át történő teljes vagy részleges kiszáradásával magyarázhatók. Nyugat-Dunántúl (Zalai-dombság, Göcseji-hegység, Kemeneshát, Kőszeg-hegység, Vasi-hegyhát): Ebben a régióban is egységes vidraállományt ismerünk. Ugyanakkor, feltehető: a kevesebb halas víz miatt, a populáció nem annyira összefüggő, mint a Délnyugatdunántúli területek esetében. A régiót érintő folyóknál: pl. a Rába és a Zala esetében, amelyek jelentős szakasza halas víz, szinte a teljes szakaszon ismert a vidrák előfordulása. A Kerka felső-szakaszánál csak rapszodikus (kiszámíthatatlan időnkénti) előfordulásáról tudunk, míg a középső és alsó-szakaszánál állandó az állomány. Ez inkább a folyó menti halban és vegetációban gazdag tavaknak köszönhető. A Mura rendkívül gyors és örvénylő, a folyó menti holt- és mellékágaknál azonban állandó a faj jelenléte, sok közülük halas víz. A régióbeli kisvízfolyások és csatornák az év nagy részében megfelelő vándorlási útvonalat biztosítanak, de ezeknek egyre nagyobb része erősen szennyezett és szemetes, ami a jövőben kihathat a vidrák vándorlására is. A 2003-as aszályos hónapokban, valamint az azt követő időszakban jelentős
10
részükről eltűnt a vidra, vagy nagyon ritkává vált a jelenléte. Ez a kisvízfolyások és csatornák zömének teljes, vagy majdnem teljes kiszáradásával magyarázható. Ugyanakkor azoknál a kisvízfolyásoknál és csatornáknál, amelyek hallal telepítettek, majdnem mindenhol állandó a vidra előfordulása. A régióban a halas- és horgásztavak, víztározók jelentős részénél is állandó a vidra, főleg a Rába-, Zala- és Mura-közeli élőhelyeknél, míg a Kerka mentén ritkább. Ezeknél az élőhelyeknél is láthatóan ritkábbá vált a vidranyomjelek száma a 2003-as aszályos hónapok során – több halas vizet le is kellett engedni a szárazság miatt. Északnyugat-Dunántúl (Soproni-hegység, Fertő, Szigetköz, Rábaköz, Hanság, Balaton-felvidék, Bakony, Vértes, Dunazug, Velencei-tó, Budai-hegység, Mezőföld): Ebben a régióban a legváltozatosabb, de mondhatni azt is: a legkiismerhetetlenebb a vidraállomány. Nem beszélhetünk egységes populációról, mert olyan nagy az egyes területrészek közötti eltérés és elszigeteltség. A Szigetközben nagyon változó az állomány, ami feltehető a kiszámíthatatlan vízállással, valamint a holt- és mellékágak részleges vagy teljes kiszáradásával hozható összefüggésbe. Igaz, a területen található több, a folyótól független halas víz is, valamennyi horgásztó, ahol az esetek többségében ismert a vidrák előfordulása, még ha nem is állandó jelenléte. A Hanságban ma már egységes állományról beszélhetünk, ami az ottani kisvízfolyások és csatornák rendszeres haltelepítésének, valamint a bősárkányi terület “visszavizesítésének” köszönhető. Szintén állandó állományról beszélhetünk a Rábaköznél. A Fertőnél nagyritkán tapasztaltuk a vidrák meglétét, míg a Soproni-hegységnél egyáltalán nem regisztrálhattuk. A Dunazug (Gerecse és Pilis), valamint a Budai-hegység esetében egyáltalán nem tapasztalni vidrák jelenlétét, kivételt a 2002-es dunai árvíz jelentett, amikor a megáradt folyó egészen az itteni kisvízfolyásokig és csatornákig kiszorította a vidrákat. A Balaton-felvidék, a Bakony és a Vértes esetében, zömében a halas vizeknek köszönhetően, állandó a vidraállomány. Itt megemlíthető a Balaton északi partvonulata is, ahol, akárcsak a déli szakaszon, állandó a faj megléte. A Mezőföld esetében a halastavaknál, a bővizű, többségében halastavakat tápláló csatornáknál, valamint a Duna-holt- és mellékágainál állandó, míg a köztes területeknél egyáltalán nem, vagy csak ritkán tapasztalni a vidra felbukkanását. A régiót érintő folyóknál (Duna, Rába, Rábca, Marcal), a Dunát és a Marcalt leszámítva, elsősorban a hallal telepített holt- és mellékágakban állandó a vidrák jelenléte. A Marcalnál a tavaszi és nyári csapadékszegény hónapok során a vidrák megléte rapszodikussá válik, a folyó nagyon megapad, egyes szakaszokon szinte teljesen ki is szárad, mint történt az 2000-ben és 2003-ban, míg a csapadékgazdag időszakban gyakrabban találni vidra-nyomjeleket. Megjegyzendő, hogy 2003-ban a Dunát leszámítva valamennyi folyó vízszintje kritikus mértékre süllyedt, egyébiránt a Dunáé is alaposan megapadt, ami a vidraállomány mozgását is befolyásol(hat)ta, összességében azonban megmaradt az állomány a folyó menti területeknél. A kisvízfolyásoknál és csatornáknál az aszályos időszakban nagyon nagy volt a szórás, azoknál, amelyek teljesen, vagy csaknem kiszáradtak, alig-alig bukkant fel a vidra. Ebben a régióban is azt tapasztaljuk, hogy évről-évre kevesebb kisvízfolyásnál és csatornánál marad meg a vidra, akárcsak átváltóként is; még ott is, ahol ezek a kisvízfolyások és csatornák hallal telepített horgászvizek.
11
A halas és horgásztavak többségénél – vízállástól függetlenül – és a Velenceitónál állandó, fejlődő állományról tudunk. Észak-Magyarország (Börzsöny, Cserhát, Mátra, Bükk-hegység, Sajóvölgy, Aggtelek, Borsodi-dombság, Cserehát, Zemplén-hegység, Taktaköz): Az Észak-magyarországi régióban sem beszélhetünk egységes populációról, ugyanakkor az állomány térnyerését mégis tényként kezelhetjük. Kimondottan jó “vidrás” helynek mondható a Rakaca-víztározó és az ahhoz kapcsolódó patakok. A Mátrában és a Bükkben szembetűnő az állomány fejlődése. A Zemplén és a Cserehát egyes területein szintén előfordul a vidra, jelenleg még kevés adatunk van arra, hogy ebből komolyabb következtetést levonjunk. A Bodrog menti, hallal telepített mellék-, és holtágak, valamint halas vizeknek köszönhetően a régióban állandó a vidraállomány, feltehető, az itt élők közül kerül a Zempléni kisvízfolyásokhoz is vidra. A Sajó és Hernád felé haladva a Dél-Cserehátnál elszórtan, vagy egyáltalán nem találni vidrajelenlétre utaló nyomjelet, holott a folyók menti területeknél nem egy halas víz található. A Taktaköz nagyon jó élőhely, ott valóban növekvő és terjedő állományról tudunk, jelentős a hallal telepített szakaszok, és a csatlakozó egyéb vizes élőhelyek száma. A Sajó és a Hernád nem tart el állandó állományt, és a folyót környező élőhelyeknél sem mondható egységesnek a vidrapopuláció. Az Ipolynál, a Bodrognál, a Bódvánál, a Zagyvánál és a Tarnánál viszont majdnem a teljes szakaszon bizonyított a faj megléte, főleg a hallal telepített mellék- és holtágaknál. A kisvízfolyások és csatornák nagy része jó vándorlási útvonal, de akárcsak a többi régió esetében a nyári száraz időszakban vízállásuk kritikus szint alá süllyedhet, ami kihatással van a vidrák mozgására. Áradáskor viszont még a magasabb kisvízfolyásokig is kiszorulhatnak a vidrák, mint láttuk a 2000-es és 2001-es bodrogi árvíz idején a Zemplén-hegység patakjainál. A halas vizek jelentős részénél állandónak mondható a vidra. Északkelet-Magyarország (Bodrogköz, Tiszahát, Szatmári-síkság, Szamos-Krasznaköze, Rétköz, Nyírség, Hajdúság, Nagy-Sárrét, Nagykunság, Hortobágy): A Nyírséget, valamint a Szamos-Kraszna-köze egyes szakaszait leszámítva, valamennyi területen állandó vidraállományról tudunk. Az említett két területrészen a vidra előfordulása kiszámíthatatlan, ami egyfelől az adott területek viszonylagos szárazságával, másfelől az ottani vízfolyások túlságosan „rendezett” voltával magyarázható, pl. nem egy szakaszon a teljes partfali vegetáció hiánya említhető fel. A régióban érintett folyók (Tisza, Szamos, Öreg-Túr és Túr, Bodrog, Berettyó, Hortobágy) állandó és fejlődő vidraállományt tartanak el, még akkor is, ha néha nagyon is mások az általuk kínált feltételek. Pl.: a Berettyó túlságosan rendezett partú – legalábbis egyes szakaszai –, de a folyócskát kísérő vízfolyásoknál, csatornáknál és halas vizeknél rendszeres a vidra előfordulása, és vélhetően azoknak köszönhetően a Berettyónál is állandó (ez azonban még csak bizonyításra váró feltételezés). A folyók zöménél a vidra a hallal telepített holt- és mellékágakban található, valamint a folyókhoz kapcsolódó kisvízfolyásoknál, csatornáknál, halas vizeknél. A régió kisvízfolyásainál, főként a csatornahálózatánál – leginkább a bővizű és hallal telepített főcsatornáknál – állandónak mondható a vidra, bár zömüknél nem tart territóriumot, csupán vándorlási útvonal. Ugyanakkor a főcsatornák között akadnak olyan szakaszok, pl. Nyugati- és Keletifőcsatorna stb., ahol vidrafészekről van tudomásunk.
12
A halas vizek nagy részénél is előfordul a vidra, kivételt a Nyírségi területrészek jelentenek, ahol viszonylag ritkának mondható. Délkelet-Magyarország (Körös-vidék, Maros-Körös-köze): Ezeken a területeken egységes, fejlődő és terjedő állományról beszélhetünk. A Körös-vidék és a Maros-Körös-köze valamennyi vizes élőhely-típusánál: folyóknál, kisvízfolyásoknál, csatornáknál és halas vizeknél állandó a vidra, akárcsak a délnyugat-dunántúli élőhelyeknél. Igaz az elmúlt évek aszályos időjárása nem múlt el nyom nélkül, egyre több aggasztó jelre akadunk, főleg a Viharsaroknál és egyes Maros-Körös-közi területrészeknél arra, hogy megszűnnek, vagy megszűnhetnek, esetleg teljesen átalakulhatnak a vizes élőhelyek – főleg kisvízfolyások és csatornák száradnak ki véglegesen. Duna-Tisza köze (Duna-Tisza köze – Kiskunság, Jászság): Ezeken a területeken csak elszórtan beszélhetünk állandó vidraállományról, az élőhelyek nagy részénél nem fordul elő, vagy csak nem egy esetben évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül kiszámíthatatlan időközönként (ennek okait még vizsgálni szükséges). A Homokhátság az ország legszárazabb területe, ott a vidra felbukkanása inkább a kisvízfolyásoknál és csatornáknál képzelhető el, de mindezidáig nagyonnagyon ritkán, akkor is téli időszakban találtunk erre példát. Holott a terület csatornahálózata “adott”, sajnos azonban ezek nagy része az év szinte teljes időszakában szárazárok. Ugyanakkor, ha a Homokhátságban és a Kiskunság más területrészein sikerülne megtartani a vizet, létrehozni vizes élőhelyeket, akkor azzal szabaddá válhatna az út a tiszai és dunai vidrák között is, nem beszélve arról, hogy mindennek gazdasági és társadalmi haszna is lenne. A két állomány az említett száraz területek miatt ma nem érintkezik egymással. A Jászságban viszonylag egységes állományról beszélhetünk, ami a Zagyvának, a Galgának és a Tarnának, valamint a folyókhoz kapcsolódó halas vizeknek köszönhető. Ezzel szemben az itteni kisvízfolyások és csatornák vízállása nagyon ingadozó, egyre több a teljesen kiszáradt patak és csatorna, és ez a jövőben komoly nehézségeket okozhat a terjedő vidráknak. A régióhoz sorolható Gödöllői-dombság területeknél sem beszélhetünk egységes állományról, bár a halas vizek nagy részénél megtalálható a vidra, mégis, az országos átlagot nézve az egyik, vidrák által legkevésbé, ritkán vagy egyáltalán nem lakott területének mondható. (…) A régiós áttekintés után a következő tapasztalatok ismertetése elengedhetetlen. (…) Egyfelől a halas- és horgásztavak, valamint a folyók menti holt- és mellékágak jelentik számukra a legbiztosabb élőhelyet. Tagadhatatlan, hogy a halas- és horgásztavak többsége úgymond “mesterséges élőhely”, azonban ma már olyan természeti értékeket rejtenek, amelyeket kötelességünk megőrizni. (…) De ugyancsak nehezen érthető és értelmezhető, hogy úgynevezett tudományos műhelyek olyan fogalmakat alkotnak és akarnak meghonosítani a hazai vidravédelem területén, mint a vidra számára “fontos hely”, “kevésbé fontos hely” és “elhanyagolható, vagy közömbös hely” (KvVM Természetvédelmi Hivatal: Lanszki L. és Heltai M.: Fajmegőrzési tervek, vidra – 2006). Egyszerűen hihetetlen, hogy ezeket bárki is képes komolyan venni, vagy papírra vetni. Örülnünk kellene annak, hogy a vidra vizes élőhely-típusaink jelentős részénél előfordul. Minthogy az a szándék sem tűrhető, aminek alapján a vidravédelem alapvető fontosságú elemét, az állományfelmérést az úgynevezett “vadgazdálkodási egységekhez” kapcsolják. Ez
13
nem jelent mást, mint a vadászati érdekek (a vidra esetében egyelőre még csak bújtatott) érvényesülését – értsd alatta: a faj vadászhatóvá történő átsorolását.(…) Ennyi kitérés után visszatérünk a valós témánkhoz. (…) Fontos lenne az is, hogy a folyó menti holt- és mellékágak tulajdonviszonyai és kezelési módjai is rendeződjenek. Akárcsak a kisvízfolyások és csatornák szabályozásának és üzemeltetésének a rendje is, vagyis a jövőben mindenféleképpen közös nevezőre kell emelni a vízügyi (mérnöki) és természetvédelmi (ökológiai) elvárások és érdekek érvényesülését. (…) A hazai vidraállomány terjeszkedését elsősorban azok a humán érdekek hátráltatják, amelyek nemigen vannak figyelemmel a természeti értékeinkre, gondolunk itt, például a természetes tavainknál az idegenforgalom és szórakoztatóipar elvárásaira, a horgásztavaknál a horgászturizmus erőltetett primátusára, vagy az autópályák és logisztikai központok építése során érintett és átalakuló vizes élőhelyeinkre. (…) Ezért is láttuk fontosnak, hogy a 2007 augusztusában napvilágot lásson egy, a vizes élőhelyeinkről szóló tanulmányunk. (Rövidített változatát lentebb olvashatják). Munkánk során mindig kiemelt szerepet szántunk annak, hogy közelítsük egymáshoz a gazdálkodói érdekeket és a természetvédelmi elvárásokat. Erre kiváló alkalom kínálkozott 2007 tavaszán. Ekkor látott napvilágot a Nemzeti Halászati Stratégia Terv, amely többek között megfogalmazta a következőket: "A hazai vizes élőhelyekhez kapcsolódó fajok védelmének komplex kezelését a jelenleg még nem létező, a túzok, haris vagy a fogoly mintájára szervezett vidra és védett vízimadár élőhely-fenntartási program jelenthetné az agrár-környezetgazdálkodás keretei között". Ennek ismeretében 2007 áprilisában elkészítettünk egy, a vidrára vonatkoztatott javaslatot, amit megküldtünk az általunk ismert államigazgatási és társadalmi szakértői műhelyeknek, majd június 1.-én a témában megbeszélést tartottunk Budapesten halászati, horgászati, vízügyi és természetvédelmi szakemberek bevonásával. Az írásban visszaérkezett, valamint a szakmai fórumon felvetett észrevételek után az alábbi konszenzusos ajánlásban állapodtunk meg: Javaslat egy, a vidrára vonatkoztatott élőhely-fenntartási szempontrendszer kidolgozásához extenzíven kezelt halastavaknál Megállapítjuk, hogy egy-egy halastó, vagy tórendszer vidrapopulációjának a nagyságát és sűrűségét, legfőképp a következő tényezők szabhatják meg: A környezeti feltételek: A be- és/vagy kifolyó csatornák/kisvízfolyások vízi- és parti vegetációja, medrének és partjának állapota (pl. kövezett, betonozott-e, vagy természetes). A halastó vizének minősége és a csatlakozó csatornák és/vagy kisvízfolyások, valamint a tavak vízkormányzása/vízállása. A halastó/tórendszer vízi és parti vegetációjának a mennyisége és minősége, valamint a búvó-és fészkelőhelyek száma, ezek minősége. A táplálékállatok mennyisége, és a terület zavartsága. A területen együtt élő vidrák neme és száma: Ezek minden élőhely-típusnál különbözőek, állandóan változnak, sőt nem egy esetben nagyon eltérőek egymástól: A halastavaknál zömében nőstények foglalnak területet, párzás idején ott fogadják a hímeket, majd ott nevelik fel a fiaikat, vagyis a halastavak egyértelműen a magyarországi vidratörzsállomány legfontosabb élőhelyei. Még egy-egy kimondottan jó, táplálékban gazdag, zavartalan élőhelynél is az alkalmas fészkek száma szabja meg a vidralétszámot – azaz a vízi- és parti
14
növényzet mennyisége és minősége, valamint a tóhoz/tórendszerhez kapcsolódó csatornák és/vagy kisvízfolyások állapota. Az időjárási körülmények: Soha olyan sok vidranyom: bélsár, csapa, vidraváltó, alkalmasint hátrahagyott zsákmánymaradvány nem található egy-egy halban gazdag területen, mint: a fagyok, az árvizek, az aszály, valamint a lehalászások idején. Vagyis, ezekben az esetekben a halastavak területén összezsúfolódhat a vidraállomány. Mindezek ismeretében az alábbi élőhely-fenntartási szempontokat tartjuk fontosnak: A halastavak vízfelületén biztosítani kell a megfelelő vízi vegetációt (úszóhínárt, nádat stb.). A halastavak lecsapoló és feltöltő csatornáinál nem történhet egyszerre mindkét partoldalon a vegetáció ritkítása/irtása. Ahol ilyen vegetáció nem található, javasolt telepítésük. A tavaknál, valamint a csatornáknál található fás szárú növényzet megőrzése indokolt. Ahol ilyen vegetáció nem található, javasolt telepítésük. Kötelező a telelőtavak megfelelő módon történő körbekerítése. A védekezési eljárásoknál – pl. a különféle engedélyezett vadriasztásoknál – figyelemmel kell lenni a tónál/tavaknál élő/előforduló valamennyi védett és vadászható állatfajra is. Létre kell hozni úgynevezett “elterelő tavakat”. Nádégetés csak a téli hónapokban javasolt, de azt megelőzően kötelező az égetendő nádas-szakasznál a vadriasztás. Nádkaszáláskor kerülni kell a taroló vágást, mozaikosan vissza kell hagyni nádfoltokat. A tavak meszezését a hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelő körültekintéssel kell elvégezni, amelynek során figyelemmel kell lenni a területen élő/előforduló állatfajokra. (…) Három regionális programunkról, ha csak érintőlegesen is szót kell még ejtenem A ciánmérgezett folyóinknál végzett felmérőmunka eredményének rövid összegzése; ezek részletes kielemzését lásd a szakmai honlapomon (…) A ciánbaleset 2000. január 30-án történt Romániában. A szennyezés február 2-án érte el Csengernél a magyar Szamos-folyószakaszt, február 3.-án a Szamos-torkot, vagyis Vásárosnaményt, ahol a Szamos csatlakozik a Tiszához. Február 7-én Tiszafürednél járt a ciándugó, február 8-án Szolnokhoz, február 9-én Csongrádhoz, február 11-én Szegedhez ért. Magyarország területét február 12-én hagyta el, tehát hazánk területén közvetlenül tíz napig mérgezett. (…) Munkánkról 2001. áprilisában állítottuk össze a kutatási jelentést, amit alább ismertetünk. (…) Bács-Kiskun megye: Tiszabög és Lakitelek kivételével mindenütt állandónak mondható a vidra, míg a két településnél lévő megfigyelőhelyeknél eddig nem tapasztaltuk a vidrák felbukkanását, a ciánmérgezés előtt sem, bár a helyiek elmondása szerint állandó a területen. Borsod-Abaúj-Zemplén megye: Munkánk során a Tisza borsodi szakaszánál a következő tiszai településeknél regisztráltuk eddig a vidrák teljes hiányát: Tiszatarján, Tiszatardos, Tiszacsermely. Ezeken a területeken a mérgezés előtt ismertünk vidrakiszállókat, igaz olyanokat, amelyeket kiszámíthatatlan időközönként használtak, feltehetően vándorláskor. (…)
15
A baleset után a vidrák átmeneti jelenlétét a következő Tisza-szakaszokon állapítottuk meg: Tiszalúc, Tiszakeszi. Természetesen a környező vizes élőhelyeket itt is megvizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a vidra majdnem mindenhol előfordul. (…) A Bodrogon is nagyon élénk vidramozgás figyeltünk meg, főleg a 2000-es nagy árvíz után, de az idei árhullámot követően is. Csongrád megye: A csongrádi Tisza-szakaszoknál a Marosra, illetve a folyóhoz kapcsolódó kisvízfolyásokra, csatornákra és halas-, valamint horgásztavakra húzódtak a vidrák, de a tragédiát követően, amint ismét benépesült halállománnyal a Tisza, ismét felbukkantak. Ma már az általunk ismert valamennyi kiszálló- és jelölőhelyüket ugyanúgy használják, mint a tragédia előtt. Hajdú-Bihar megye: Az itt élő állomány egységesnek és fejlődőnek tűnik; a polgári, a tiszagyulaházi és az újtikosi csatorna-szakaszoknál tapasztaltuk csak a vidra ideiglenesen előfordulását, ez viszont könnyen lehet, hogy vándorlási útvonal a Tisza és a környező élőhelyek (halastavak, főcsatornák) között. Heves megye: A ciánszennyezés során az itteni Tisza-szakszoknál élő vidrák a környező vizes területekre (csatornákra, patakokra stb.) húzódtak át; ilyen, pl. a Kétútközi és az Újlőrincfalvai Laskó-patak-rész is, valamint a Tiszanánai csatornaszakasz. Ez utóbbi két helyszínen a vidrák jelenléte rapszodikus, míg a kétútközi területnél állandó. Rendszeresen használt kiszállóik ismét megtalálhatók azoknál a megyei Tisza-szakaszoknál, ahol a baleset előtt is ismertük. Kijelenthető, hogy a vizsgált Heves-megyei területeknél élő vidraállomány létszámában változást nem észlelni. Jász-Nagykun-Szolnok megye: A Szolnok-megyei szakaszoknál is stabil a vidraállomány. A megyébe áthúzódó Tisza-tó, valamint a közeli folyók, csatornák, patakok, számos a Tiszához “csatolt”, arra “telepített” halas- és horgásztó, és a cián nem járta holtágak megőrizték és megvédték az itt élő vidrákat. Mindössze a közelben húzódó újszászi és zagyvarékasi Zagyva-folyó szakasznál, a tiszakürti, a tiszasasi Tisza-folyó-, és csatornaszakasznál tapasztaltuk a vidrák ideiglenes felbukkanását, míg a tiszainokai, a tiszavárkonyi, a vezsenyi részeknél jelenlétük teljes hiányát regisztrálhattuk. Ezek viszont nem a ciánmérgezésre visszavezethető “rendellenességek”, az 1995 óta tartó megfigyelések során, amikor ezeken az élőhelyeken kutakodtunk, mindig hasonló képeket kaptunk. Oka lehet ennek egyfelől a folyó hullámterének erős sodrása és a holtágak zavartsága (kedvelt horgászvizek), és a partmenti növényzet ritkasága/hiánya, vagy a terület szennyezettsége: a horgászok nagymennyiségű szemetet szórnak szét és hagynak maguk után. Bizonyosat a vidrák átmeneti jelenlétére és teljes hiányára mondani nem tudunk, hiszen nem egy hasonló tulajdonságokkal bíró élőhelyen állandó és növekvő vidralétszámról tudunk. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: Bátran kijelenthető, hogy a baleset során a legnagyobb károsodás a Szamos-folyót, valamint a Felső-Tisza szabolcsi területeit érte. A Szamos, a baleset előtt, főleg a holtágai és a kapcsolódó víztározó, pl. Szamossályi, valamint a horgász- és halastavak révén egységes vidraállománnyal rendelkezett. A baleset után elsősorban a méreg nem járta helyekre húzódtak át, pl. a tunyogmatolcsi holtágba, de olyan területeken is megleltük a nyomukat, ahol az 1995ben elkezdett munkánk során még nem tapasztaltuk a nyomjeleiket: pl. a Jánkmajtis és Darnó közötti csatornaszakaszon. Kijelenthető, hogy a vidraállomány mozgása még mindig itt, a Szamosnál a legkiegyensúlyozatlanabb, a méreg nem járta szamossályi víztározó és a tunyogmatolcsi Holt-Szamos kivételével a faj egyedeinek jelenléte csak átmenetileg tapasztalható közvetlenül a folyó mentén. Ahol a mérgezés előtt állandóan használt vidrakiszálló volt ismeretes, még mindig ritkán és rapszodikusan jelenik meg, ugyanakkor a folyót övező csatornák és patakok, de főleg halas- és horgásztavak területén mindenütt állandónak mondható.
16
A Felső-Tisza területein a baleset előtt is számos olyan pontot ismertünk, ahol nem tudtuk megállapítani a vidrák jelenlétét, vagy ha igen, akkor csak azt, hogy feltehetően véletlenszerűen kerültek arra. Ennek a folyó rendkívül erős és örvénylő sodrása lehet az oka, valamint, hogy a környék egyéb vizes élőhelyei megfelelő körülményeket biztosítanak a vidrák számára. Mindazonáltal érdekes, hogy olyan tiszai szakaszoknál, ahol ennek előtte nem, vagy nagyon ritkán észleltünk vidramozgást, mostanában regisztráljuk azt, pl.: Lónya, Benk, Tiszamogyorós, Tiszakanyár említhető. Ez azzal magyarázható, hogy a Tisza vonalán túli élőhelyeken megszületett, majd önállósodott vidrák látogathatnak arrafelé, s bár nem tapasztaljuk, hogy “területet foglalnának”, mégis eddig “teljesen vidramentes” területeken észleljük átmeneti felbukkanásukat. A tavalyi és az idei nagy árvizek után is észleltünk vidramozgást a folyó mentén, de nem tudható, az árhullámok okoztak-e az állományban károsodást, pl. még fészekben lakó kölykök esetében. (…) Eredmény A Szamosnál élő vidrák “visszatértek”, de egyelőre nem állapítható meg állandó jelenlétük egyik ismert kiszállójuknál, vagy jelölőhelyüknél sem. Feltehető, az önállósodott szaporulat lesz/lehet, amelyik elfoglalja majd a megüresedett területeket. Kérdés: ez miért nem történt meg eddig? Valószínű, hogy a folyó halállományának (létszámának, faji összetételének) drasztikus megváltozása és az árvizek rég nem látott nagysága okolhatók ezért. Mindenesetre a következő folyó menti vizes élőhelyeknél stabil és fejlődő állományok jelenléte regisztrálható: pl. a tunyogmatolcsi-holtág, a Szamossályi-víztározó, a Máty-csatorna, a Görgő-Szemke csatorna, a Túr-belvíz főcsatorna, az Északi-csatorna, a Kraszna-folyó említhető. A Felső-Tiszánál az ukrán határtól a Taktaközig terjedő szakaszánál is egyre több helyen regisztráljuk a vidrák jelenlétét; az árvizek miatt a nem megmérgezett Tisza-szakaszokat is bevontuk a kutatásba, vagyis a Vásárosnamény-Tiszabecs közötti folyórészeket. Olyan Tisza-szakaszon is találtunk azonosítható vidranyomot, ahol addig még nem: pl. Tiszamogyorós, Lónya, Tivadar említhető. Biztosra vehető, hogy a környékbeli vizes élőhelyekről vándorol erre az önállósodott szaporulat, így még az is elképzelhető, hogy egyik-másik “vidramentes terület” gazdára talál a közeljövőben. Ugyanakkor a folyó említett szakaszát övező vizes élőhelyeknél, többek között: a Szipa-főcsatorna, a Csarodna-patak, a Belfőcsatorna, a Tiszakarádi-főcsatorna, a Lónyai-főcsatorna, a Karcsa-csatorna, a Bodrog-zugi főcsatorna esetében mindenhol regisztrálhattuk a vidrák jelenlétét, sőt a környező halas- és horgásztavaknál érezhető a konfliktus a vidrák ottléte miatt a gazdálkodók és a természetvédelem között. Tokajtól a Közép-Tiszán át egészen az Alsó-Tisza magyarországi határszakaszáig a kutatások kedvezőbb helyzetet tártak fel már közvetlenül a baleset utáni hetekben is. Valószínű, hogy a ciánkoncentráció hígulása is közrejátszhatott ebben, no meg a Tiszát övező jelentős csatornaszakaszok: a Keleti- és Nyugati főcsatorna, a Nagykunsági-öntözőcsatorna, a Határéri-főcsatorna, a Kutas-főcsatorna, a Büngösdi-csatorna, a Hódtó-csatorna, a Dögös-kákafoki csatorna, a Csukás-éri főcsatorna, a Dong-éri főcsatorna. De ugyanígy megemlíthetőek a patakok és erek: az Árkus-ér, a Kösély-patak, a Laskó-patak, az Eger-patak, a Mágocs-ér, a Csukás-ér, víztározók: Kisköre, Tiszalök, és a Tiszába torkolló folyók: Kraszna, Maros, Körösök, Berettyó. És ekkor még említést sem tettünk a számtalan kisebb- nagyobb hallal telepített horgásztóról, ami szintén mágnesként vonzhatta/vonzhatja a vidrákat.
17
Összegzés Kijelenthető, hogy a megmérgezett folyóknál élő vidraállományt észlelhető károsodás nem érte. Igaz, a szamosi területekről visszahúzódtak a környékbeli vizes élőhelyekre, de már tapasztalható, hogy újra felbukkannak elhagyott folyó menti jelölő- és kiszállóhelyeiken is. Egyelőre a Felső-Tiszánál is labilis az állomány (az Ukrán határtól Tokajig terjedő szakaszról beszélünk), de észlelhető az ott élő vidrapopuláció mozgása is. Feltehető, hogy a tavalyi és az idei árhullám miatt is kiszámíthatatlanabb az itt élő vidrák területfoglalása; tény azonban, hogy a folyó menti élőhelyeknél állandó állomány jelenléte regisztrálható. Tokajtól egészen a déli országhatárig terjedő folyószakasznál pedig semmi érdembeli változást nem tapasztaltunk, az ott élő vidrák ugyanúgy használják az általunk ismert kiszálló- és jelölőhelyeiket, mint a baleset előtt. (…) A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) keretében végzett állományfelmérés eredményének rövid összegzése, ezek részletes kielemzését lásd a szakmai honlapomon 2001-ben a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM) egy külön megbízást adott a számunkra. (…) Az NBmR keretében a programot koordináló minisztérium témában érintett szakembereivel 5 régiót, és azokon belül meghatározott élőhelyeket: halas vizeket, kisvízfolyásokat, csatornákat és folyószakaszokat választottunk ki. A vizsgálatokra ezeken a területeken 2000 novembere és 2001 márciusa között kerítettünk sort, vagyis párhuzamosan haladt a cián-programmal. Jelentésünk legfontosabb tételei az alábbiak voltak: Békés megye: Elmondható, hogy valamennyi megvizsgált Békés-megyei élőhelyen stabilnak tűnik a vidraállomány. A Berettyó és a Körösök, a környékbeli csatornák, a halas- és horgásztavak hálózata “ideális” életfeltételeket nyújt a faj egyedei számára. Gondot itt is a halas- és horgásztavaknál feltételezett, főként a téli időben tapasztalt “vidrakár” jelent. Ez ügyben (...) az elmúlt évek során már többször is kérték az illetékes természetvédelmi hatóság intézkedését. Elvégezve a fentebb ismertetett felméréseket láttuk, hogy fel kell készülnünk a még sikeresebb és összehangoltabb programokra is. (…) Csongrád-megye: Délalföld: Gyarapodó állomány észlelhető, de még sok a fehér folt. Emiatt is külön érdekességet jelent az itteni területek folyamatos szemmel tartása. A tömörkényi Csaj-tó és a Szegedi Fehér-tó vidraállománya stabilnak és növekvőnek mondható. A tiszai részeken (...) egyelőre úgy tűnik, a mérgezést, majd a tavalyi nagy, és az idei, ezen a Tisza-szakaszon a tavalyinál “csendesebb” árvizet az állomány átvészelte. Ami elmondható, hogy a vidra mindenütt állandó fajnak tekinthető. Oka lehet ennek, hogy a terület holtágainak nagy része rendszeresen halasított, a környék számos kisebb-, nagyobb horgász- és halastónak, valamint ezeket összekötő csatornának “ad otthont”, ahol a vidra megtalálja a számára szükséges életfeltételeket. (...) Győr-Moson-Sopron megye: Szigetköz, Kisalföld: az utóbbi időben ezeken a területeken változott legszembetűnőbben a vidraállomány létszáma, egyben az itt történő környezet-átalakító tevékenységek is fontos ismereteket adhatnak a vidrák mozgásáról és alkalmazkodóképességéről. A Szigetköz és a Hanság megnevezett területein a vidraállomány stabil és fejlődő. A Szigetközben az Öreg-Duna és esetenként a Mosoni-Duna folyómedrét (hullámterét)
18
leszámítva, amelyeknél rendkívül erős sodrása van a folyónak a holtágakban, csatornáknál, ártereknél, a környező horgász- és halastavaknál mindenütt észlelni a vidra jelenlétét. Úgyszintén a Hanságban is, a két tóegység (Fehértó és Király-tó) mellett a környék egyéb vízfolyásai (patakok, csatornák) és állóvizei (horgásztavak) területén megtalálható a faj. A szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedek ingatag vidraállományát a térségben felváltja egy stabilnak mondható populáció. A Duna 1992es elterelésekor volt legutoljára észlelhető a Szigetköz nagy részén a faj jelenlétének hiánya (helybéliek szóbeli közlése), mára azonban az állandó vízállás, a haltelepítések és a csendes, zavartalan holtágak lehetővé tették, hogy a faj egyedei ismét megtelepedjenek. (Az 1998-99-es felmérés során is több helyről a vidra jelenlétének hiányáról kaptunk jelzést, ezek viszont az akkoriban tapasztalt rendkívül mostoha időjárási körülményekre voltak visszavezethetők; a téli hónapok folyamán, vagyis a felmérési periódus alatt a dunai holtágak gyakorlatilag megközelíthetetlenek voltak – erről lásd az 1998-1999-es jelentésünket). (...) Pest és Fejér megye: Gyarapodó állomány észlelhető, de még sok a fehér folt. Emiatt is külön érdekességet jelent az itteni területek folyamatos szemmel tartása. (…) A Pest megyei kiválasztott halastavaknál stabil állomány jelenléte észlelhető, olymértékben, hogy több tóról a tótulajdonosok az elmúlt években már nem egy alkalommal kérték a vidra által okozott károk megfizetését. (...) A többi pest-megyei területen, valamennyi horgásztó és kapcsolódó csatornaszakasznál a vidra jelenléte rapszodikus. Oka lehet ennek, hogy ezek a tavak nagyon zavartak, és rendszeres a víziés partmenti növényzetük irtása. A Velencei-tó Velencefürdő és Dinnyés közötti területein a vidra állománya fejlődőnek és stabilnak mondható. Azon partmenti és partközeli részeknél, amelyek üdülőként funkcionálnak, főleg a Velencefürdő és Gárdony közötti területről beszélhetünk, a kiirtott vízi- és partmenti növényzet, a lebetonozott partfalak miatt, nem található meg. Ugyanakkor a bentebbi területeknél: a nádasoknál, szigeteknél, és a környékbeli csatornáknál és halastavaknál állandó a vidra jelenléte. A Gárdony és Dinnyés közötti szakaszon a nagyobb, összefüggő vízinövényzet, s a természetvédelmi oltalom alatt álló területek megfelelő körülményeket biztosítanak a vidráknak, s ehhez a környékbeli telepített halastavak is “rásegítenek”. A Velencei-tótól nem messzire létesült víztározók, valamint csatornák, szintén jó életkörülményeket biztosítanak a vidrák számára; a pátkai területen, ami intenzíven telepített horgásztó is egyben, nem szívesen tűrik a vidrát feltételezett “nagyfokú károkozása” miatt. (A Zámolyi- és Pátkai víztározók vizsgálata nem szerepet a szerződésben, de mint közeli élőhelyeket érdemesnek tartottuk kutatni). Zala megye: Balaton nyugati partrész, Kis-Balaton és Baranya, Somogy, Tolna megye: itt a legegységesebb a hazai vidrapopuláció; nagyon fontos a “telített” élőhelyeken is figyelemmel kísérni az állomány alakulását, a mozgásukat és a környezeti változásokhoz történő (pl. halastó lecsapoláshoz) az alkalmazkodásukat. A somogyi területek a legstabilabb vidraállománnyal büszkélkedhetnek, ideális feltételeket nyújtanak a faj egyedei számára. A területeken érezhetően nő a vidraállomány létszáma. (...) A tolnai területrészeken szintén egységes állomány észlelhető, s itt is elmondható, hogy azon területrészeknél, ahol horgászati-, halászati tevékenység folyik, problémák merültek fel a vidra jelenléte miatt. A Balaton vizsgált szakaszain szintén meglelhetők a vidrák, egyelőre még azon tórészeknél és környező csatornáknál is, ahol a nyári üdülési szezon alatt nagymértékű az emberi zavarás.
19
A vidrák, eddigi tapasztalataink szerint, azokról a helyekről a zavartalanabb belsőbb, nádasos részekbe, vagy csatornákba húzódnak. Ott, ahol a zavarás nem lényeges tényező (Kis-Balaton) az állomány mozgásánál nem észlelhető változás, sőt a területen a vidrapopuláció létszámának növekedése feltételezhető. (…) Összefoglaló jelentés a Szigetközben 2005. szeptembere és 2006. szeptembere között végzett vidraállomány-kutatásról (…) A kutatási időszak lejártát követően megállapíthatom a következőket A Szigetköz az elmúlt évtizedekben jelentős változáson esett át, leginkább a Duna 1992-es dunacsúnyi elterelését követően, ami a vízszintek közel 3 méteres süllyedéséhez vezetett. Ennek következtében a magyar oldali mellékágrendszer gyakorlatilag kiszáradt. 1995-től datálható azoknak a műszaki létesítményeknek több-kevesebb sikerrel történő üzembe állítása, amelyekkel megpróbálták és megpróbálják a megoldani a térség vízutánpótlását. Napjainkban már ezeknek a műszaki beavatkozásoknak köszönhetően a mellékágrendszerben nagyjából biztosított a megfelelő vízszint. Ugyanakkor a folyó elterelése rányomta bélyegét az élővilágára is. Erőfeszítések történtek a rehabilitációra, és 1995-től kezdve fokozatosan sikerül pótolni az elvesztett értékeket (már amennyire és amennyiben ez lehetséges), így többek között a folyó halasításával is újraéledt/újraéledhet a szigetközi halfauna. Talán mindevvel is magyarázható az, hogy az “Alapítvány a vidrákért” szervezet által 1995-től koordinált vidraállomány-felmérések során a szigetközi vidrajelenlétet nem sikerült egyértelműen megállapítanunk. Mindebbe belejátszhattak azok a téli hónapok is (1997-1998, 200-2001), amikor a kutatási időszak alatt olyan mennyiségű hó hullott, hogy hetekig nem lehetett mozogni a területen, de ugyanezt eredményezték az árvizek is (19998, 2002, 2005). És nem elhanyagolható szempont a rekordméretű aszály sem (2002, 2003, 2004), amikor hónapokig csapadékhiányos időszakot jegyezhettünk fel. Az általam most elvégzett kutatás ideje alatt sikerült rendszeresen, minden hónapban legalább 2-3 napot, alkalmanként többet is a Szigetközben töltenem. Így lehetővé vált a vizsgálati területek alapos bejárása és a folyamatos kontrollja azoknak a megfigyeléseknek, amelyeket egy-egy vizsgálati időszak alatt megállapítottam. Mindennek tudatában kijelenthetem a következőket: 1. Az általam vizsgált Öreg-Duna, valamint a kapcsolódó holt- és mellékágak, összesen 14 kutatási, különböző kiterjedésű területszakasz közül: 7 esetben állandónak 6 esetben rapszodikusan előfordulónak találtam a vidrát 1 esetben nem tudtam megállapítani a jelenlétét. 2. A vizsgált Mosoni-Duna, valamint a kapcsolódó holt- és mellékágak, összesen 16 kutatási, különböző kiterjedésű területszakasz közül: 7 esetben állandónak 8 esetben rapszodikusan előfordulónak találtam a vidrát 1 esetben nem tudtam megállapítani a jelenlétét. Megállapítható, hogy a Szigetközben állandóan előforduló fajnak tekinthetjük a vidrát, annak ellenére is, hogy a kutatott területek közel felénél a jelenlétét a kutatási időszak alatt rapszodikusnak találtam.
20
Ennek oka lehet azonban az is, hogy a kutatásra fordított idő kevésnek találtatott arra, hogy alaposabban átvizsgáljam a vizsgálandó területet. De lehet ennek más, előttem ismeretlen oka is (pl. az időjárási körülmények), amit csak egy hosszabb, legkevesebb 3 évet felölelő vizsgálati időszakot követően lehetne pontosan meghatározni. Ami biztos: a Szigetközben ennek ellenére stabilnak és fejlődőnek mondható a vidraállomány. Ez az újraéledő szigetközi élővilágnak, elsősorban a folyó halállományának, a rendszeres haltelepítéseknek, valamint az Öreg- és a Mosoni-Duna közötti területszakaszokon található horgász- és halastavak egy részének köszönhető elsősorban. Amennyiben a folyót nem éri újabb drasztikus hatás, úgy feltételezhető, hogy a vidraállomány is stabilan állandósul a Szigetközben és a ma még átmenetileg, vagy egyáltalán nem lakott területeken is rendszeresnek mondhatjuk majd a vidrajelenlétet. (…) MELLÉKLETEK I. mellékelt: Szempontok a vidraállomány-felmérés során A vidraállomány-felmérésekor az alábbi legfontosabb ismeretek figyelembevétele fontos: Vizes élőhelyeknél, azok a kisvízfolyás-, csatorna- és folyó-szakaszok mindenféleképpen megvizsgálandók, főleg ahol autóutak keresztezik ezeket, és az átvezetést híddal oldották meg. Ezeken a hídalj-szakaszoknál, ha a területen élnek vidrák, akkor rendszerint jelölnek, többnyire bélsárral. Ha a hídalj olyan, hogy ott nem található köves, kavicsos, homokpados kiszálló, mert mondjuk, csupáncsak leszűkített átereszként funkcionál, akkor fontos, hogy a vízfolyás mentén, annak legalább 500-600 méteres szakaszát megvizsgáljuk. Főleg a víz fölé benyúló ágak, vagy a parton kiemelkedő tárgyak (pl. kövek, tuskók stb.) fontosak, mert ezeket a vidra többnyire bélsárral megjelöli. Vízfolyások találkozásánál azok csatlakozási helye (torkolata), valamint az onnét számított 100-200 méteres szakasz is “jó” helyszín, főleg ahol benyúló ágak, kiálló kövek, alámosott gyökeres partrész található. Halas- és horgásztavaknál a műtárgyak környéke, és a tavak be-, illetve kifolyó csatornaszája a “biztos” helyszín, mert ezeket is előszeretettel használják a vidrák területjelölésre, és/vagy “üzenethagyásra”. A felmérés során leginkább a vidra bélsarát találjuk meg – ami, ha friss: nyálkás, zöldszínű, erősen pézsmaillatú, míg a régebbiek sötétzöldek, zöldes-barnák. Ami feltűnő, hogy bennük jól kivehetők a halszálkák és a pikkelyek. Zsákmánymaradvánnyal is találkozhatunk. A vidra, akárcsak a többi menyétféle ragadozó az áldozatát (vagyis legtöbbször a halat) mindig a fejénél fogja meg, és roppantja össze, vagy a kopoltyújánál kezdi ki. Ha olyan haltetemet találunk, aminek a hasfala, vagyis a lágyékrésze van megbontva, az szinte sohasem vidra, hanem más emlős: patkány, görény, esetleg macska. A vidra lábnyoma is jellegzetes: kerek, és jól kivehetők a karmok rajzolata, valamint hóban és puha iszapban a láb-közötti részeken a farkának a lenyomata. Az úszóhártyák csak fölöttébb ritkán rajzolódnak ki, főleg friss porhóban (szűzhóban), vagy nagyon lágy, puha iszapban. Télen, friss hóban, azokon a vízfolyás-szakaszokon, ahol békében érzi magát, és a partfal meredek, előszeretettel szánkózik, ilyenkor a csúszásnyomai, a lábnyomai, valamint a bélsara is nagyon könnyen azonosítható.
21
Leginkább novembertől március elejéig tart a vidra legfőbb párzási időszaka. Ilyenkor kimondottan hangosak, így ekkor a hangjukat is meghallhatjuk: ez egy rozsdás ajtó nyekergésére emlékeztető, de ütemesen ismétlődő rekedtesen éles hang, az úgynevezett: vidrafütty. Ha a hímek összeakaszkodnak, akkor a verekedés során rikácsolnak és vinnyognak. (…) Erős fagyok idején, előszeretettel keresi fel azokat a vízfolyás-, és/vagy tószakaszokat, ahol többnyire gyengébb a jég (pl. a nádasok mentén, vagy a műtárgyak környékén), és azt be tudja törni, vagy a horgászok által vágott lékeket használja. (…) II. melléklet: Részletes szempontok a vidraállomány-felmérés során (...) Mindezek alapján, ahol állandó a vidra jelenléte, azok a következő általános mutatókkal jellemezhetők: Rendszeres a táplálékellátottságuk – egész évben képesek táplálékkal ellátni a vidrát. Rendelkezésre állnak a vidra számára megfelelő búvó- és/vagy fészkelő helyek. (kotorékok, sűrű vízi- vagy parti növényzet). Télen, még a legnagyobb hidegek esetén sem fagynak be, ha mégis, a közelben rendelkezésre áll nem befagyott vízfelületű, táplálékot biztosító terület. (Csak zárójelben jegyezzük meg: ugyanennek a fordítottja is igaz, vagyis ezek a területek – legalábbis egy részük – a nyári csapadékszegény időszakban is képesek táplálékot és rejteket adni a vidrának). Ahol rapszodikus a vidra jelenléte, azok a következő általános mutatókkal jellemezhetők: Azok a halas és horgásztavak, víztározók sorolhatók ide, amelyek halállománya nem biztosított egész évben, valamint a vízi növényzetük hiányzik, vagy nagyon gyér, a partmenti növényzet többnyire szántó, rét, legelő. Azok a folyószakaszok, kisvízfolyások, amelyek nagyon erős sodrásúak és/vagy szennyezettek, s a vízi-, valamint a part menti növényzet hiányzik, vagy gyér, de a környéken állandó táplálékkal rendelkező élőhely található. A zavarás is megemlíthető, de, ha a közelben csendes búvóhelyre talál a vidra, akár még az állandó területfoglalás is megtörténhet. Ugyanide soroltuk azokat a holt- és mellékágakat, táplálékkínálata szegényesnek volt mondható. Fontos: azért mert egy élőhely-típusnál a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időközönként tapasztalható, még nem feltétlenül jelenti az adott terület „alkalmatlanságát”, mondjuk az év teljes időszakát tekintve, annak több, most nem résztelezett oka is lehet, amelyek zöme évszaktól és időjárási körülményektől független lehet. Ahol nem ismert a vidra jelenléte, azok a következő általános mutatókkal jellemezhetők: A nagyon zavart horgásztavak, amelyek többnyire betonozott, kövezett partvonalúak, s az esetek többségében kiirtott, vagy erősen megritkított vízi, és partmenti vegetáció a jellemző. Magára hagyott, de halállománnyal már nem rendelkező halas-, és horgásztavaknál, feltöltődött, táplálékszegény folyó menti holt- és mellékágaknál. A kisvízfolyások, csatornák, folyószakaszok azon részeinél, ahol nem mozog vidra, vagy nagyon zavartak, pl. túl közeli a település, állandó az emberi jelenlét, vagy nagyfokú a víz szennyezettsége. A hal- és kétéltűállomány több esetben teljesen hiányzik, és szembetűnő itt is a partvonalak teljes beépítése, pl. betonpadkák és betonlépcsők, valamint a vízi-, és a partmenti növényzet teljes, vagy majdnem teljes hiánya.
22
Folyószakaszok esetében a “vidramentesség” leggyakoribb okaként a túlságosan is nyitott tér (vegetáció nélküliség) és az erős sodrás nevezhető meg. Kisvízfolyás- és csatornaszakaszoknál azok időszakos vízellátása említhető, főleg a nyári aszályos időszakban, vagy teljes kiszáradásuk és szegényes vízi-, vagy parti vegetációjuk (…) III. melléklet: Javasolt irányelvek a felmérések során (...) Az általunk koordinált felmérések során, mint az látható nem, csak az volt a célunk, hogy egy-egy adott élőhelynél megállapítsuk a vidra állandó vagy átmeneti (rapszodikus) jelenlétét, esetleg hiányát. Sokkal inkább arra törekedtünk, hogy a kutatott területek összes adottságát figyelembe véve olyan képet nyerjünk, amelyek alapján képesek lehetünk összefüggő egységben látni és láttatni egy-egy tájegység vizes élőhelyeinél élő vidraállomány mozgását is. Így, ahol tehettük, azt is megvizsgáltuk és kiértékeltük, hogy azokon az élőhelyeken, ahonnét adatokat szereztünk, milyen vándorlási útvonalai vannak/lehetnek az ott élő vidráknak, illetve hol, milyen akadályokba ütközhetnek, pl. utak, falvak, száraz területek stb. Ugyanakkor a hiteles adatok megszerzéséhez tisztában kell lennünk a vidra alapvető viselkedési szokásaival. A fontosabb lényegbeli ismeretek az alábbiak: 1. A vidrák azoknál a területeknél foglalnak territóriumot, ahol rendszeres a táplálékellátottság, és rendelkezésükre áll a fészkeléshez/rejtőzködéshez szükséges vízi- és parti vegetáció. Ezek a területek többnyire halasés/vagy horgásztavak, víztározók, valamint folyók hallal telepített holtés mellékágai, esetleg árterei. 2. A folyóknál, kisvízfolyásoknál és csatornáknál ritkán tart revírt a vidra: a folyók sodorvonalánál (hullámterénél): a szigeteknél, és a klasszikus értelemben vett odvas, üreges “famatuzsálemek” gyökérzete között; a kisvízfolyásoknál és csatornáknál: a bővizű, táplálékban gazdag és dús vegetációval borítottak esetében van rá példa. Ugyanakkor ezek az élőhelyek – és ezt már hangsúlyosan kell értelmezni – a legfontosabb vándorlási útvonalai a terjeszkedő állománynak. Ezeknél az élőhely-típusoknál akkor vettük állandónak a vidrajelenlétet, ha: A kérdőíves felmérés során több, az alapítványnak visszaküldött felmérőlapos jelzés megerősítette egy-egy ilyen területen a vidra állandó előfordulását. (…) A vidravédelmi hálózat tagjai az általuk végzett területellenőrzések során friss vidra nyomjelére akadtak – rendszeresen megvizsgálták az ismert jelölőhelyet. (…) 3. Feltehető, hogy a nőstények terület-hűbbek, mint a hímek, és az is gyanítható, hogy halas vizeknél szinte zömében nőstények tartanak állandó territóriumot. (...) 4. Télen, erős fagyok idején, valamint a nyári száraz időszak során azoknál az élőhelyeknél, ahol biztosított a táplálék és adott a rejtőzéshez szükséges vegetáció, főként halas vizeknél, feldúsul az állomány, és mindaddig egy helyen marad, amíg az időjárási körülmények kedvezőtlenek. Nem véletlen, hogy ezekben az időszakokban találni a legtöbb és leggyakoribb nyomjeleit ezen élőhely-típusoknál. Mindez azért fontos, mert a nyomjelek gyakorisága is elárulja egy-egy adott kisrégióban/régióban a vidrák viselkedését, amiből az állomány sűrűségére is
23
következtetni lehet – és nem a pontos egyedszámára, mint azt oly’ sokan szeretnék megállapítani, ki tudja, miért? Ugyanis, ezek a kisvízfolyások és csatornák az esetek legnagyobb részében csak útvonalai a vidráknak, így hát a környező “jó vidrás helyekről” vagy “helyekre” történő vándorlás is fontos adatokat szolgáltatnak. A territóriumokról szolgált(hat) információt számunkra a nyomjelek sorozata: főleg a fű-, vagy földgubacsos bélsár, valamint a váltók gyakorisága és sűrűsége. A vidrák territóriumának a nagyságáról pontos ismereteink nincsenek, nem is lehetnek, hiszen annak nagyságát behatárolják az élőhelyi adottságok, és a területen együtt élő vidrák neme és száma, amit megállapítani, mondjuk egy több száz hektáros halastó-rendszer esetében egyszerűen lehetetlen. Véleményünk szerint bizonyos, hogy pl. összefüggő halastó- és folyó menti holt- és mellékág-rendszereknél, ahol a táplálékbőség és a sűrű vízi- és parti vegetáció miatt “felduzzad(hat)” a vidrák száma, több állat territóriuma átfed(het)i és keresztez(het)i a másikét. Ahol a vidra jelenléte állandó, ott hűen tartja a csapáit és a megszokott jelölőhelyeit (ahol rendszeresen jelöl, többnyire bélsárral), ami egyrészről felhívás lehet a territórium határára, másrészt üzenet a fajtársaknak. A kisvízfolyásoknál és a csatornáknál viszont inkább csak ez utóbbiról, vagyis üzenetről van szó, és az, hogy rendszeresen lehet vidranyomjelet találni, az arra magyarázat, hogy az adott térségben, a vidraállomány mozgásban és fejlődésben van. Lehet, bár nem bizonyítható, hogy a területhatárt azok a fű-, vagy sárlabdás, öt-tizenöt centiméter átmérőjű, vízzel és nyállal megragasztott földgubacsos halmok (is) jelzik, aminek tetejére a hullatékát helyezi a vidra. Érdekes adat az is, hogy az ilyen kisvízfolyások és csatornák környezetében lévő halas vizeknél, folyók holt- és mellékágainál mennyire szembetűnő az állomány növekedése, vagyis, ha mondjuk, egy patakszakasznál gyakrabban találunk nyomjeleket, ez a közeli halas víznél is igaz-e, tehát ott is megnőtt-e a nyomjelek száma és mennyisége? Érdekes annak a számon tartása is, hogy milyen időközönként található gyakrabban nyomjel, mennyi ideig észlelhető ez, mikor és mennyi idő alatt csökken le: hirtelen megszűnik, vagy még ritkábban, de előfordul egy ideig, és mindekkor milyenek az időjárási viszonyok, történt-e a területen valamiféle változás, pl. halastó leengedése, vagy egyéb földmunkák stb.? (…) Vidralétszám-becslés, vidraeltartó-képesség Napjainkban úton-útfélen visszatérő kérdések ezek. Elsősorban az, hogy miként állapíthatjuk meg egy adott területen a vidrák pontos egyedszámát. Véleményünk szerint: pontosan sehogy, és itt most a hangsúly a pontos szavunkon van, ezért is emeltük ki. Vannak persze próbálkozások (pl. rádiótelemetria, télen indirekt nyomkövetés stb.), ezek viszont még nagyon gyerekcipőben járnak. Tudomásul kell venni, hogy az egyedülállóan gazdag hazai vidrapopulációt tekintve, az összes gyakorlati és tudományos tapasztalatainkkal együtt, még megközelítő pontosságú adatot sem vagyunk képesek nyilvánosságra hozni a faj pontos egyedszámáról. Ezért sajnálatos, hogy akadnak olyan kollégák, akik zömében a külföldi szakirodalomból citált adatokat felhasználva, azokat a hazai viszonyokra próbálják kivetíteni, vagy pedig egy-egy valóban vidragazdag régió – pl. DélnyugatDunántúl – adatsorai alapján következtetnek a teljes hazai állomány létszámára. (…) Ahhoz, hogy egy-egy területen felmérjük a vidraállomány becsült létszámát, ha ugyan megéri beleölni időt és energiát, ahhoz a legfontosabb ismeretek a következők:
24
1. Egy területet egyszerre több vidra is lakhatja. Ilyenkor vagy: területet foglalnak, vagy csak átváltnak rajta. Biztosra mondható, hogy territóriumot csak olyan helyen foglal, ahol: biztosított a táplálkozási és fészkelési/rejtőzködési feltétel. Amennyiben valamelyik a kettő közül nem adott, ott csak ideig-óráig ver magának tanyát. Egy territóriumon belül a vidra több fészket/rejtekhelyet készít magának. Rendszeresen ellenőrzött territóriumot többnyire a nőstények alakítanak ki maguknak. Feltehető azonban, hogy a hímeknek is van egy meghatározott területük, amit bejárnak, és az azon belül lakó nőstényeket keresik meg a nászidő alatt. Ez a terület azonban sokkal nagyobb, biztos, hogy több nőstény territóriumát is magában foglalja, egyben nyitottabb is, hiszen ellenőrzése időigényes. És ha a hím “leragad” valamelyik nősténynél – akik az év bármely időszakában párzásra készek lehetnek, mert a vidránál nem évszakhoz kötött a nászidő, bár annak legfőbb ideje tél vége-tavasz eleje –, akkor ez még súlyozottan is igaz. (Ha a jelezett időpontban a nőstény nem termékenyül meg, akkor 35-40 naponként mindaddig „visszatüzel”, amíg meg nem fogan. Ez az oka annak, hogy egész évben látni vidrakölyköket). Tehát megtörténhet, hogy, mivel a hím territóriumán belül több ivarérett nőstény is helyet talál magának, akik ráadásul különböző időpontokban párzás-képesek, így a hím a saját területét igencsak kiszámíthatatlan időközönként járja körbe. A territóriumok kiterjedését nagyban befolyásolhatják – sőt, vélhetően befolyásolják – az időjárási körülmények: télen, valamint árvízkor és aszály idején egy-egy táplálékban gazdag és megfelelő vízi-, valamint partmenti vegetációval rendelkező élőhelyeknél alaposan leszűkülhetnek és/vagy átalakulhatnak. (Árvíz idején az sem ritka, hogy az élőhelyükről kiszorított vidrák feledik az egymás iránti távolságtartást, és az időjárási körülményektől függően rövidebb-hosszabb időn keresztül együtt maradnak. Hogy ilyenkor nemek szerint külön válnak-e, külön kérdés). 2. A legjellemzőbb területek jellemzése, ahol territóriumot tarthat a vidra: Biztosra kijelenthető, hogy a leggyakoribb territóriumok a hallal telepített élőhelyeknél – halas- és horgásztavaknál, folyók mellék- és holtágainál, esetleg azok ártereiben – találhatók. Miért? Azért, mert ezek a területek nem csak táplálékban gazdagok, a haltenyésztés és/vagy folyamatos haltelepítés miatt, hanem zömükre megfelelő vízi- és partmenti vegetáció is jellemző. Nem véletlen, hogy a legtöbb vidranyomjelet: bélsarat, föld- és/vagy fűgubacsos jelölést, vidraváltót stb., ezeken az élőhelyeknél találni. Mindez azzal magyarázható, hogy az ilyen területeken a vidraállomány létszáma megnőhet, hiszen a táplálék- és vegetációbőség miatt a territóriumok nagysága is kisebb lehet, értsd alatta: egyszerre egyazon területen belül több ivarérett vidra tarthat magának területet. 3. Melyek azok a területek, ahol csak átvált a vidra? A vidra többnyire – tehát nem minden egyes alkalommal – a kisvízfolyások és/vagy csatornák mentén jut el egyik területről a másikra. Így a legfontosabb vándorlási útvonalaknak mondható a
25
vízzel borított, esetleg táplálékot biztosító és ideig-óráig rejtekhelyet is adó kisvízfolyások, csatornák hálózata. Ezek a kisvízfolyások és/vagy csatornák a legtöbbször érintenek halas vizeket, sőt nem egy esetben közvetve, vagy közvetlenül maguk táplálják azokat. Így a legjobb útvonalat adják a vidráknak. Ezek a kisvízfolyások és/vagy csatornák esetenként maguk is hallal telepítettek, hiszen nagyon sok helyen az országban rajtuk is kialakítottak horgászvizeket az adott területen élő horgászok. Tehát a táplálékbőséget biztosítják, azonban a vegetációjuk sokszor szegényes és/vagy hiányzik Így a vidra, valóban csak átvonulóban keresi fel. Kivételt jelenthetnek az egész évben bővizű és valóban gazdag víziés/vagy parti növényzettel jellemezhető főcsatornák, ahol volt és van példa arra, hogy fészkelő vidra figyelhető meg. Ugyanakkor ez ritka és ilyenkor sem találni olyan sűrű vidrajárást (váltókat), mint a halasés horgásztavaknál. Feltehető, hogy ha territóriumot is foglal az ott élő vidra, az már csak a főcsatorna területi kiterjedése miatt is nagyobb, mint egy halastónál, és a vidrák is kevésbé tűrik meg egymás szomszédságát. (…) Fontos szempont az időjárási körülmények alakulása is, amire ismételten felhívjuk a figyelmet. (...) Összességében kijelenthető hát, hogy: a leggyakrabban halas vizeknél tart territóriumot a vidra; ezeken a területeken a vidraállomány létszáma feldúsulhat, vagyis egyszerre és egy időben több vidra is lakhatja ugyanazt a területet; a kisvízfolyásoknál és csatornáknál, néhány kivételtől eltekintve csak átvált a vidra; a vidraállomány létszámának alakulását az időjárási körülmények is alapvetően meghatározzák egy-egy élőhely-típusnál. A vidraállomány azon tagjai, akik nem foglaltak maguknak területet, sőt állandó mozgásban vannak: többnyire kóborló hímek és/vagy helyüket kereső, önállósodott vidrakölykök. Így lehetséges, hogy, mivel a halas vízben gazdag területeken valóban “jó lehet” a vidraszaporulat: esetenként mind a tavaknál, mind a kisvízfolyásoknál és/vagy csatornáknál vidranyomjelek sokaságát találjuk. És mindez fokozottan igaz a fagyos téli, és aszályos nyári hetekre, hónapokra. De! Ebből messzemenő következtetést levonni, hovatovább létszámátlagot számolni, finoman szólva is dőreség. Tehát, ha valami minta alapján átlagot vonunk is, pl. 1000ha/1.4 vidra/Magyarország teljes területe, vagy 898 vidra/Békés megye, ezt miből és hogyan kalkulálhatták ki? Egyáltalán, ismerve a vidra viselkedésbeli szokását, érdemes-e mindezt komolyan venni? Hiszen, honnét tudni, pl. egy somogyi halastónál, vagy egy dél-dunai hallal telepített holtág-rendszernél, hogy adott időszakban, pl. tél idején, aszály során és a köztes időszakban hány vidra lakik, hány vált át csak a területen? Ugyanakkor az ország más területrészein vagy egyáltalán nem él vidra, lásd: Homokhátság, vagy hegységeink jelentős területei stb., illetve városok, falvak, infrastruktúrák, pl. utak stb. találhatók, ahol igazán nem jellemző a vidra jelenléte. (...) Ami pedig a másik, gyakran feltett kérdést illeti, vagyis azt: hogyan állapítható meg egy-egy terület úgynevezett vidraeltartó-képessége, válasz nélkül hagyjuk. Oka ennek, hogy nagyon rossz, viták sorozatához vezető utat jelentene, ha megpróbálnánk magát a fogalmat pontosan meghatározni, majd a mindennapi életben alkalmazni. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy valamennyi hazai vizes élőhely-típusra kidolgozzunk egy használható fogalomtárat, amit aztán ki tudja ki, hogyan, milyen
26
paraméterek alapján és időközönként ellenőrizne. És persze gondolni kell az ellenérdekeltségű felek reakciójára is (horgászokra, halászokra), akik közül nagyon sokan egyetlen vidrát is sokallnak egy-egy általuk tulajdonolt/bérelt területen. Ha lenne egy kidolgozott vidraeltartó-képességet körülíró szakmai szempontrendszer, szinte biztosra vehető, hogy rengeteg halásszal és horgásszal felesleges vitákba bonyolódna a természetvédelem. Azt javasoljuk inkább, hogy igyekezzünk elérni egy olyan agrár-környezeti és/vagy természetvédelmi támogatási rendszer életre hívását hazánkban, amely abban tenné érdekelté a gazdákat, hogy a területükön minél több természeti értéket megőrizhessenek. (…) IV. melléklet: Vizes élőhelyeink napjainkbeli problémáinak áttekintése: javaslat a megőrzés, a fenntartás és a helyreállítás lehetséges megoldásaira (A felhasznált és ajánlott szakirodalmat lásd a szakmai honlapom tanulmányok menüpontjaiban feltüntetve) Belvíz (...) Magyarország területének mintegy egynegyede olyan mélyfekvésű sík terület, amelyről természetes úton nem folyik le a víz. A síkvidéki vízrendezés célja, hogy az összegyűlő csapadékból, valamint a feltörő talajvízből keletkező elöntésektől, a belvizektől mentesítse ezeket a területeket. A rendszerváltás óta, mint azt a statisztikai adatokból kiolvashatjuk, megnőtt a belvizekkel elöntött területeink aránya. Ennek több oka van – a teljesség igénye nélkül: A radikális tulajdonszerkezeti átalakuláson átesett mezőgazdasági területeken található csatornahálózatok elhanyagolása (a felújítási és a karbantartási munkák elmulasztása), valamint megszüntetése (pl. beszántása). Alkalmasint a rendkívül sok csapadék. Tény: a belvízelöntéseket napjainkban még csupán mérsékelni tudjuk, és elsősorban a tartósságuk csökkenthető. Kérdés: megéri-e ez, hiszen a belvízzel elöntött térségek – elsősorban a Tiszántúl mintegy 30%-a – nem tartoznak a legjobb termőképességű területeink közé. Vagyis, olyan döntést kell majd hoznunk, amely során a belvizes területeink hasznosítását kell alapjaiban újragondolnunk és átértékelnünk. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy mindez a piaci viszonyok érvényesülésén keresztül valósulhat csak meg. De! A mély fekvésű, kedvezőtlen talajadottságú, gyakran elöntött területek víztelenítése rendkívül költséges, amit szintén szem előtt kell tartanunk. Milyen megoldások kerülhetnek szóba? A feltört legelőkből kialakított szántók újbóli legelővé átalakítása. Vizes élőhelyek kialakítása (pl. a természetvédelmi szempontból értékes területeknél). A belvíz tárolása, és későbbi felhasználása öntözésre, többfunkciójú síkvidéki víztározók és/vagy halastavak építése révén. A vízügyi és az ökológiai szemlélet közeledését szolgálná annak a problémának a rendezése is, ami napjainkban még vitákhoz vezet, nevezetesen: a belvízelvezetésvízpótlás összefüggésében az ökológiai vízigény kielégítésének a kérdése. Világosan meg kellene már végre határozni, hogy a belvízvédekezés során mi az a minimális vízhozam és vízszint (illetve, ez milyen paraméterek alapján számítható ki, állapítható meg egyértelműen), amely a természeti értékek védelme, de a műszaki igények érvényesülése számára is elfogadható. Ma már elfogadott szakmai alapelv, hogy a vizet a leesés helyén célszerű hasznosítani, tározni, amivel az elvezető művek építésének, fenntartásának és üzemeltetésének a költségét jelentősen mérsékelni lehet. Nem beszélve arról, hogy
27
ezzel a vízpótlás ugyancsak költséges terhei is csökkenthetők. Ehhez természetesen a helyben élők megnyerése, bevonása elengedhetetlen, valamint az elérhető és közérthető nemzeti és/vagy uniós támogatások biztosítása szükséges. Az épített tározókat a mezőgazdaság sokféleképpen hasznosíthatja, hiszen ezekben a vízkészlet egy meghatározott része visszatartható, és a “fölös” víz többcélúan is felhasználható, pl. öntözésre. De! A tározók adta tájképi és a megtelepülő természeti értékek is hasznosulhatnak: pl. a falusi turizmus kapcsán; magyarán a tározókat eleve úgy lenne célszerű kialakítani, hogy azok több tevékenységi körnek is megfeleljenek. Igazából a legnagyobb gondot a tározókban tárolt víz minőségének a leromlása adja. Ismereteink szerint ma még nem igen van olyan üzemeltetési módszer, amelyik megfelelően kezelni tudná a vízminőségi problémákat. Aszály Az előrejelzések szerint hazánk éghajlata mediterrán irányba tolódhat el, a hőmérséklet a globális változással arányosan, de azt meghaladó mértékben nőhet. A prognózisok szerint a legveszélyeztetettebb magyarországi területek: a Duna-Tisza köze és a TiszaiAlföld, de még a Dunántúl egyes kisrégiói is “szóba jöhetnek”. Szükséges felkészülnünk arra, hogy pl. az aszály által okozott károk mértékét a lehető legalacsonyabb szintre szorítsuk. De! A szárazság nem csak a vizes élőhelyeket veszélyezteti, hanem minden más élőhely-típust is. Így, amikor vizes élőhelyeink megőrzését tervezzük meg, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezek a beavatkozások az adott vizes élőhellyel érintkező más élőhely-típuskora is hatást fejtenek ki – és ez persze megfordítva is igaz. (...) Ma már tudjuk, hogy az aszály előfordulásának a valószínűsége Magyarországon növekvő tendenciát mutat, leginkább az Alföldön. (...) A statisztikai adatokból kiolvasható, hogy Magyarországon az aszály az árvizekhez és a belvizekhez hasonló nagyságú területeket érint, de a keletkezett anyagi és természetbeni kár mértéke meghaladja az árvizek és belvizek által okozott károk teljes összegét. (...) Szakmai körökben elsősorban az úgynevezett “többszerepű” víztározók építéséről hallani. Ezek mellet, elsődleges szempontként meghatározhatnánk a nagyszámú, olcsón üzemeltethető gravitációs vízpótló rendszerek létrehozását, valamint a kisvízszint gyors süllyedésének a megakadályozását. Azt, hogy az aszály problematikája milyen horderejű kérdés, talán az bizonyítja a legjobban, hogy Nemzeti Aszálystratégia készül hatóságok, tudományos műhelyek és civil szervezetek bevonásával. Remélhetően sikerül olyan megoldási javaslatokat megfogalmazniuk, amelyek valóban alkalmasak lesznek egy esedékes végrehajtás során a hathatós eredmények elérésére. Ennek során: Fontos lenne egy olyan adatbázis létrehozása, amely alkalmas lehet arra, hogy hazánkban régiókra/kisrégiókra lebontva értékelje az aszály kockázatát és várható időtartamát (ez vajon mérhető, megbecsülhető-e?). Célszerű lenne azokat a gazdasági ágazatokat (pl. mezőgazdaságot, erdészetet, kertészetet, halászatot stb.), nevesíteni, és egy kockázatelemzési becslést végezni, amely egy valóban hosszabb távú száraz időszakban ezeknél az ágazatoknál veszteségként keletkezhet. Összefoglalhatná azokat a lehetőségeket (pályázatokat, hiteleket stb.), amelyet az érintett gazdálkodók az aszály esetén igénybe vehetnek. Egy hosszabb távú aszályos időszak, hatással lehet a nevezett gazdálkodókon kívül másokra is, pl. az idegenforgalomra, a kereskedelemre, az iparra stb. Nem tudjuk, lehetséges-e, de ha igen, akkor az ezeken a területeken várható
28
hatások előzetes elemzése is indokolt lehetne (a kérdés az: hogy ez valóban elemezhető-e?) (...). Folyóink (...) Felszíni vizeink minőségét nagyon sok emberi beavatkozás veszélyezteti, és ezekre kell megtalálnunk a megvalósítható megoldásokat. A teljesség igénye nélkül, az alábbiakra: A települési-, a mezőgazdasági szennyezések stb. megszüntetésére. A hidrológiai változások által okozott nehézségekre, pl. a lefolyásszabályozások stb. kérdéskörére. A morfológiai változások által okozott problémákra, pl. a folyócsatornázás esetében stb. Szinte valamennyi hazai folyónk arculata megváltozott a szabályozások során, jelentős, ma már visszafordíthatatlannak tűnő kárt is okozva. A legfontosabbak az alábbiak – a teljesség igénye nélkül: 1. Nagymértékben csökkent a természetes élőhelyek száma, elsősorban a szántóterületek javára. Ezen belül igen jelentősen csökkent a vizes élőhelyek kiterjedése: a mocsarak, vizenyős területek többségét lecsapolták, művelésbe fogták stb. 2. A kialakított védvonalak egyben az addigi összefüggő, egymással kapcsolatban álló élőhelyeket is elszakították egymástól. 3. A munkák hatására a hullámterek továbbra is gyakran kapnak vizet, míg a mentesített területek egyáltalán nem, vagy csak minimális mennyiségben. 4. A medrek a nagyobb esés miatt egyes szakaszokon bevágódtak, a hordalék-lerakódásból viszont csak a hullámtér részesült, annak szintje tehát folyamatosan emelkedik. 5. Az árvizek gyorsabb levonulása és a kintmaradó vizek eltűnése miatt megváltoztak a párolgási viszonyok. Az utolsó két pont, vízügyi szakértők szerint olyan mértékben megváltoztatta az Alföld talajvízháztartását, hogy ennek tulajdoníthatók a rendszeres nyári vízhiányok, és az öntözés szükségessége. Folyóink medrének beágyazódása és süllyedése azért is nagy horderejű probléma, mert a talajvízszint apadása csökkenti/csökkentette az adott területek termékenységét, valamint sok helyen érzékelhető a parti szűrésű kutak apadása is. Szintén komoly nehézségekkel néz szembe a természetes-vízi halászat, hiszen értékes és pótolhatatlan ívó- és ivadéknevelő helyek pusztultak el, illetve a megmaradtak esetében nehéz feladat a fenntartásukról gondoskodni. (…) Folyóink esetében külön gondot okozott az utóbbi időkben az árvizek levonulása, valamint az ebből adódó jövőbeni védekezési módszerek kidolgozása és alkalmazása. Szintén jelentős kihívást jelentenek az utóbbi évek aszályos időszakai. A folyóinkkal történő jövőbeli szabályozás mindenféleképpen a többfunkciós folyógazdálkodás elveire épülhet csak. Vagyis arra, hogy a gazdasági, az ökológiai és a társadalmi szempontokat egységen kezelve, azok érvényesülését egyfajta egyetértésre emelve az adott folyórendszert természetközeli állapotába legyünk képesek helyreállítani. Természetvédelmi és ökológiai szempontból fontos a jellemző élővilág helyreállítása, életfeltételeiknek megnyugtató biztosítása, pl. ahol szükséges hallépcsők kialakítása. De! Nem szabad elfelejtenünk: a töltésezett folyóink nagy részénél a hullámtér morfológiai változásai (a mederrendezés és/vagy a süllyedés) nagyok. Ellenben a mentett oldali természetes állapotú ártéri területek magassági változása ehhez képest
29
elenyésző, így ezek természetvédelmi célú vízpótlása, esetenként elöntése lényegesen egyszerűbben, gravitációsan megoldható, pl. fokgazdálkodásszerű hasznosítás révén. Ki kell dolgozni a folyók szennyezettsége és az élővilág közötti vizsgálatok támogatási rendszerét, és azt összhangba kell hozni a Víz Keretirányelv útmutatásaival. Lényeges, hogy folyamatos kutatások kövessék a folyók állapotának és a benne élő állat-, és növényfajok állományváltozásának az alakulását. Célszerű ösztönözni (kamatmentes és/vagy kedvezményes hitelekkel, adókedvezménnyel, vissza nem térítendő, pályázat útján megszerezhető anyagi lehetőségekkel stb.) a települések lakossági- és ipari szennyvizeinek, valamint a mezőgazdasági szennyezőanyagok folyóvizekbe történő megakadályozását szolgáló szűrő-, tisztító- és ártalmatlanító berendezések beszerzésére és azok üzembe helyezésére. Az árvizek kezelésére valamennyi hazai folyónknál szükséges kidolgozni azokat a jövőbeni védekezési lehetőségeket, amelyek sikeresen megvédhetik a folyó menti településeket: pl. a nagyvízi lefolyás gyorsítása, megfelelő szélességű folyóvölgy biztosítása, a nyári gátak részleges vagy teljes elbontása, víztározók létesítése stb. jöhet szóba. Az aszály okozta károk kezelésére, azok mérséklésére is ki kell dolgozni a védekezési módszereket. (...)
Holtágak, kubikgödrök A holtágakban lejátszódó folyamatok részben természetesek, melyek a növényzet túlburjánzásában, a feliszapolódásban, az eutrofizációban és a romló vízminőségben, valamint az élővilág részbeni és/vagy teljes átalakulásában nyilvánulnak meg. Mindezeket az emberi beavatkozás gyorsíthatja is, pl. a tisztítatlan szennyvizek bevezetése, az átgondolatlan parthasználat, a telepített halfajok nem megfelelő fajösszetétele és az elmulasztott vagy nem kellőképpen megvalósított műszaki beavatkozások hiánya. A holtágak döntő többsége egy vízgazdálkodási rendszer részeként működik, és elsősorban a belvízi főbefogadó folyókhoz való közelségük miatt a belvizek levezetésében és tározásában játszanak nagyon fontos szerepet. A belvíztárolás miatt jelentős számú holtágnál már megoldották a vízelvezetést, vízpótlásra és/vagy vízcserére azonban alig-alig, vagy egyáltalán nincs lehetőség. Pedig ha ez megvalósulhatna, akkor a hasznosítási formák köre jelentősen megnőne. Ajánlatos alaposan átgondolni a holtágak jogi helyzetét; ott, ahol az indokolt, gondoskodni kell állami tulajdonba kerülésükről. Az ún. “szentély típusú” holtágaknak mindenféleképpen állami tulajdonban kellene maradniuk. A belterülethez közeli holtágak akár záportározóként is működhetnének, vagy tartalék nyersvízbázist jelenthetnének. Sürgősen meg kellene oldani, hogy végérvényesen megszűnjön a holtágakba a szennyvízbevezetés. A holtágak vízgyűjtő területén a mezőgazdasági műtrágyák felhasználását szabályozni kell, akárcsak a part használatát. Gondoskodni kell a vízi növényzet védelméről. A vízszint meghatározások során figyelemmel kellene lenni az ökológiai igényekre is. Indokolt átgondolni a holtágak halászati-, horgászati és rekreációs hasznosításának a rendjét.
30
A holtágak vízkészletének közel állandó értéken tartására, valamint a vízpótlásra két lehetőség adódik: 1. Az anyafolyóval történő összeköttetés után folyamatos vízcsere biztosítása. 2. A holtág vízgyűjtő területéről a szükséges mennyiségben csapadékvizek, talajvizek bevezetése, majd a felesleges víz elvezetése. Fontos szempont a következő: a felszíni vizek minősége akár a holtág vizének a minőségét is befolyásolhatja, megváltoztathatja, sőt – szélsőséges esetben – kedvezőtlen hatást is eredményezhet. A holtágak vízpótlása esetén körültekintően kell eljárni a vízpótlást szolgáló vízbázis kiválasztásakor. Annak érdekében, hogy elkerüljük a helyreállított mentett oldali holtágban a nem kívánatos eutrofizációt, lehetőség szerint meg kell őrizni a vízi vegetációt (a gyékény-, nád-, sás állományt), vagy szükség esetén azokat célszerű újratelepíteni. Szakmai kiadványokban és rendezvényeken rendszerint felvetődik, hogy előnyös lenne puffertározók kialakítása a folyóvizek lebegtetett hordalékának a visszatartására és egyes felszíni vizek esetében a mikrobiológiai szennyezettség csökkentése érdekében, pl. a Felső-Tisza, a Szamos, a Hernád, a Mosoni-Duna esetében. Ennek indoklása: a lebegtetett hordalék gyorsítja a feliszapolódást, a magas baktérium-szám pedig kedvezőtlenül befolyásolja a mentett oldali holtágak rekreációs és jóléti hasznosítását. A folyók menti kubikgödrökről sem feledkezhetünk meg. (...) Alapelvnek kellene lennie, hogy számuk és kiterjedésük nem csökkenhet a jövőben. Meg kell akadályozni, hogy “gazdálkodási kényszerre” való hivatkozással betemessék őket, pl. faültetvények miatt a jövőben egyetlen kubikgödröt se lehessen megszüntetni. A kubikgödröknél törekedni kell a természetszerű gazdálkodási formák ösztönzésére: pl. a természetes vízi halászat folytatására, annak támogatására, de a sportcélzatú halasítás – horgászat – nem megengedhető. És hát talán, érdemes lenne hazánk valamennyi kubikgödrét védetté nyilvánítani. Kisvízfolyások (erek, patakok) (...) Hazánkban 103 hegy- és dombvidéki vízgyűjtőt tartanak számon. A kisvízfolyások összes hossza 57 000 kilométer, ebből 1500 települést több mint 1800 patak szel át, amelyek belterületi szakaszának a hossza mintegy 6000 kilométer. A kisvízfolyások árterülete 4300 kilométer. A hegy- és dombvidéki kisvízfolyások közül cca. 17 000 kilométer tekinthető kisebb-nagyobb mértékben rendezettnek, azonban ezek egyes szakaszain a kiépítettség és a fenntartás összhangja nem kielégítő. Becslések szerint még mintegy 8000 kilométer kisvízfolyáson van szükség mederrendezési munkákra. A hegy- és dombvidéki kisvízfolyásokon árhullámok alakulhatnak ki, így fontos, hogy ezek medrében a lehető legbiztonságosabb módon tudják levezetni a víztömeget; emlékezzünk csak: az elmúlt években több sajnálatos árvíznek is tanúi lehettünk a Zemplénben és a Mátrában. Azért is fontos ez, mert szinte valamennyi hegy- és dombvidéki patakunk településeken is átfolyik Ilyenkor a belterületeken végzett patakszabályozási munkákat, célszerű lenne összhangba hozni a vizes élőhelyek iránt megfogalmazott ökológiai és természetvédelmi igényekkel. És ezek nem ellenmondásosak egymással! Az árvizek által okozott károk elkerülése érdekében a hatályos jogszabályi rendelkezések egyértelműen megfogalmazzák, hogy a vízfolyások
31
medrét az árhullámok kiöntés nélküli levezetésére kell méretezni. Ez rendjén való is. De! Minden belterületi beavatkozáshoz kisebb külterületi kiépítés is párosulhat, vagyis az adott kisvízfolyás több szakaszát is érintheti egy-egy beavatkozás. Ilyenkor a természeti értékek védelme, illetve az azokat szolgáló szempontok beleilleszthetők a tervbe vett munkafolyamatokba, hiszen a kisebb külterületi kiépítési szint kisebb mederméretet, a természetes/természetszerű állapot fenntartását is jelentheti. A parti és vízi vegetációban, a természetszerű mederben a többnyire gyorsan lezúduló víztömeg kisebb kárt okozhat, mint a teljesen mesterséges, csatornaszerű létesítményekben. Fontos szempontok lehetnek még hegy- és dombvidéki kisvízfolyásaink rendezése során: 1. A kanyarulatok meghagyása és/vagy kialakítása, helyrehozatala. 2. Természetes anyagok (fa, kő stb.) felhasználása. 3. Változatos és természetes parti növényzet. 4. A folyásirány során változó vízmélységnek megfelelő esés és sebesség biztosítása. 5. És hát nem utolsó sorban, annak a megvalósulása, hogy valóban csak ott avatkozzunk be, ahol az elkerülhetetlen, de így is arra törekedjünk, hogy egyes szakaszok megmaradjanak az eredeti állapotukban. Domb- és hegyvidéki kisvízfolyásainknál szóba jöhető megoldás még: víztározók létrehozása és üzemeltetése, amivel az árvizek által okozott káros folyamatokat lehet megelőzni. Amennyiben víztározó épül valamelyik kisvízfolyásra, akkor figyelemmel kell lenni arra, hogy a tározó a felette és az alatta lévő patakszakaszoknak nemcsak a hidrológiai, hanem az ökológiai viszonyait is megváltoztatja. (...) A kisvízfolyások vízgyűjtőjén folytatott nem megfelelő erdőgazdálkodás – pl. rövid időn belül nagyterületű tarvágás, erdészeti feltáró út létesítése stb. – szintén veszélyeztető tényező, mert következtükben a kisvízfolyások medre alig néhány év alatt feltöltődhet a kialakuló gyors erózió miatt, ami a kisvízfolyás gyakoribb áradásához is vezethet. Ez pedig különféle mesterséges megoldást hoz magával, pl. medermélyítést, mederszabályozást, amelyek csak ideig-óráig képesek orvosolni a problémát. (...) Síkvidéki kisvízfolyásainknál az átgondolatlan és felelőtlen mezőgazdasági tevékenység okozhat komoly problémákat. (...) Csatornák (…) A folyószabályozás, árvíz-mentesítés miatt létesített magyarországi belvízlevezető csatornarendszer hossza cca. 40 000 km. Hazánkban a belvízelvezetés és az öntözés miatt volt szükséges a sűrű csatornahálózat létrehozása, amelyek az adott feladatkörnek megfelelő szélességben és mélységben épültek ki. A csatornák tagadhatatlanul mesterséges objektumok, feladatukat illetően többfélék lehetnek. Kezelésük elsősorban a vízügyi szempontok alapján történik, így a víztér benövényesedése, a vízi növényzet megtelepedése is sok esetben “csak” műszaki probléma, hiszen elsősorban a gyors belvízelvezetést tartották/tartják szem előtt. Ez azonban alkalmasint kárt okozhat a már megtelepedett élővilágban, így természetvédelmi és ökológiai szempontból legalábbis vitatható megoldás. Területükön védett- és fokozottan védett természeti értékek is megtalálhatók, illetve folyásirányuk számos állatfaj számára vándorlási útvonal, “ökológiai folyosó” lehet. Így fontos, hogy létrehozásuk, karbantartásuk, üzemeltetésük során érvényesülhessenek ökológiai és természetvédelmi igények is.
32
A csatornákba duzzasztással, vízkivétellel, vízkormányzással kerül a víz, és ezek során fontos szempont, hogy élővíz jellegük fennmaradjon. Vízminőségüket alapjaiban a következő tényezők befolyásolják, és ezek kezelése során kellene megtalálni a vízügyi és ökológiai, természetvédelmi “közös nevezőt” – a teljesség igénye nélkül: A téli üzemvízszint esetén a minimális vízcsere problémája. Az üzemeltetési időszakban a kisebb vízigények kérdése, pl. ezek állóvízi jelleg kialakulásához vezethetnek. A szivárgó átemelő telepek által szállított vizek, valamint a beemelt belvizek minőségének a problémája. A csatornákhoz kapcsolódó vízfolyások, halas- és horgásztavak vízminőségének az alakulása. A vegetációs időben elszaporodó vízinövényzet, majd az elhaló növényzet káros bomlási folyamatainak a kérdése, valamint a vízfelszínen úszó, nagy vízfelületet elborító növényzet problémája. (Nem konkrétan vízminőségi probléma, de ökológiai, természetvédelmi szempontból lényeges: a csatornaparti vegetáció kezelésének: gyérítésének, irtásának a kérdésköre is). Mindezek kezelésére több biológiai, kémiai és mechanikai módszer ismert már, amelyeket a vízügyi szakemberek alkalmaznak, de az lenne a legszerencsésebb, ha megtalálnánk azokat az eljárásokat, amelyek megfelelnek a vízügyi szakmai-, és a természetvédelmi, ökológiai elvárásoknak is. A vízi növényzet ritkítása, kikotrása során törekedni kellene arra, hogy az lehetőleg ne vegetációs időben történjék. Amennyiben pl. a nyár végére kialakuló nem kívánatos vízminőségi mutatók szükségessé teszik a beavatkozást, akkor annak során a “legökologikusabb” módszert kellene alkalmazni (amit pedig a vízügyi és természetvédelmi szakértőknek kellene közösen megnevezniük). Szintén törekedni kell arra, hogy a csatornaszakaszok partfalánál egyszerre csak az egyik oldalon történjék a növényzet irtása/ritkítása. Célszerű átgondolni a csatornák mélységének a kérdését is, tekintve, hogy azok vízszívó hatása az adott térségek teljes vízháztartására kihatással vannak. A veszélyeztetett térségekben a csatornák vízszívó hatását mérsékelni kell, különösen a Kiskunság és a Nyírség esetében fontos a mielőbbi hathatós megoldás alkalmazása. Új csatornák tervezésekor ajánlatos lenne természetvédelmi hatástanulmány is elvégezni. A csatornák vonalvezetését is új alapokra lehetne helyezni, aminek során tervezni kellene kanyarulatok és öblök beiktatását, amelyek elősegíthetik a természetes szűrőként működő növényzet megtelepedését. Természetes tavak Természetes tavainknál a turizmus és a hozzá kapcsolódó kiegészítő tevékenységek az egyik leginkább fejlődő nemzetgazdasági ágazatnak mondhatók napjainkban. És ez nem csak az utazási irodák által szervezett tömegturizmust jelenti, hanem a falusi turizmus fejlődését is. Ugyanakkor a turizmus érdekeinek előtérbe kerülése, a kapcsolódó ágazatok (pl. vendéglátóipar stb.) térnyerése, illetve ezek kizárólagos érvényesülése azzal a veszéllyel járhat, hogy természetes tavainknál az ökológiai, természetvédelmi elvárásokkal ellentétes átalakulások vehetik kezdetüket.
33
Figyelembe kell vennünk azt, hogy a természetes tavainkat tápláló kisvízfolyások, csatornák az elmúlt évek aszályos időszakainak a hatására sok helyütt kedvezőtlen állapotváltozáson estek át. (…) Meg kell akadályozni a vízi növényzet indokolatlan irtását, vagyis konkrétan meg kell határozni az ilyen jellegű beavatkozások idejét, rendjét és módszereit. Szintén útját kell állni a partvonalak további lebetonozásának és beépítésének, azoknál a helyeknél, ahol bizonyított ezek törvénytelen megtörténte, gondoskodni kell a megszűntetésükről. Ösztönözni kell a tavak környéki településeket a szennyvizek szűrésére és tisztítására. Elejét kell venni annak, hogy a tömegturizmus, és az ahhoz kapcsolódó ágazatok érdekei a természeti értékek kárára valósulhassanak meg. Át kell gondolni a halászati-, horgászati és rekreációs hasznosításuk rendjét. Halastavak és horgásztavak A legutolsó, a 2005-ös évet összefoglaló Nemzeti Halászati Stratégia Terv adatai szerint Magyarországon 338 tógazdaság működött közel 24 000 hektáron. Többségük területe 1-10 hektár, de léteznek 1000 hektár feletti rendszerek is, jelentőségük az aszályos alföldi térségben vízgazdálkodási szempontból is lényeges. (...) Napjainkban – és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni – a halastavak és a hozzájuk kapcsolódó kisvízfolyások, csatornák fontos élőhelyek, hiszen közülük nagyon sok ritka és értékes növény- és állatfajnak adnak otthont. A halastavak jelentős része összeköttetésben áll más vizes élőhelyekkel, vagyis összefüggő viziútvonalat szolgáltathatnak, amit akár az ökológiai hálózatok mintájának is tekinthetünk. És mindezeken felül általában megfelelő vízi-, és partmenti növényzettel rendelkeznek. Napjainkban még nem megoldott az egyes természetvédelmi és vízügyi korlátozások miatt a halastavaknál keletkező gazdasági értékvesztés megtérülésének a kérdésköre. Végre megfelelő módon kezelni kellene, pl. a védett állatfajok egyedei által okozott problémákat, mert a jövőben nem tartható, hogy csupáncsak a haltermelő viselje a tavakon élő védett állatfajok el- és megtartásának költségeit. Azonban tisztában kell lenni azzal, hogy a védett állatfajok egyedei által okozott károk rendezésére az anyagi és/vagy természetbeni közvetlen kártérítést sem a hazai, sem az uniós jogszabályok nem ismerik el. Éppen ezért azokat a legfontosabb élőhely-fenntartási szempontokat kellene meghatározni, amelyek lehetővé teszik a halastavi gazdálkodás során a tavaknál található természeti értékek hathatós védelmét, de a haltenyésztést sem hátráltatják károsan. (...) Abban az esetben viszont, ha mondjuk az aszály miatt elkerülhetetlen egyes halastavak/tórendszerek szárazra állítása, akkor nem csak közvetlenül a tavak adta környezeti feltételek szűnnek meg – a természeti értékek számára visszafordíthatatlan kárt is okozhatva –, hanem közvetve a táplálóvizek és a lecsapoló csatornák élővilágára is kedvezőtlenül, sőt károsan kihathat a folyamat. Megjegyzendő azonban, hogy a már említett száraz időszakok hatására a halastavi vízutánpótlást tekintve a csak hazai felszíni készlettel rendelkező dunántúli vízgyűjtőkön az igények meghaladják a 80%-os valószínűséggel rendelkezésre álló augusztusi kisvízi készleteket; így ebben a régióban a halastavak frissvíz-ellátásában további komoly hiány várható a jövőben.
34
Már most szükséges a dunántúli régióban lévő halastavaknak olyan víztakarékos technológiákra átállniuk és ehhez megfelelő uniós és/vagy nemzeti anyagi és szakmai segítséget kapniuk, amelyek a jövőbeli fejlesztéskor igazodni képesek az előre jelzett vízszegény időszakhoz.
(…) Sajnálattal vehetjük tudomásul azt is, hogy a magyarországi tógazdasági haltermelés (extenzív tógazdálkodás) megítélése az Unió részéről nem egyértelmű. Gyanítható: a brüsszeli adminisztráció és szakbizottságok előtt nem ismeretes, hogy az extenzív halastavi gazdálkodás, azon túl, hogy a hatályos magyar jogszabályok mezőgazdasági tevékenységnek minősítik, milyen értékes és egyedi természeti értékeket őriztek/őriznek meg. (…) Mindazonáltal az is elkerülhetetlen, sőt kívánatos, hogy hazánkban még több halastó létesüljön, és rendelkezésünkre álljanak azok a támogatási formák, amelyek felhasználásával ez meg is valósítható. Ösztönözni kell újabb halastavak létesítésére. Ugyanakkor újabb tavak létesítésekor természetvédelmi hatástanulmány készítését kellene előírni. A várható vízhozamokra gondolva a tógazdasági haltermelés biztonsága érdekében egy legalább öt (tíz) éves időszakot felölelő tározófejlesztési programot célszerű kidolgozni. Törekedni kell arra, hogy a Nemzeti Halászati Stratégia Tervben és az ahhoz kapcsolódó Halászati Operatív Programban, illetve annak a Stratégiai Környezeti Vizsgálatában megfogalmazott, a természetvédelmi és ökológiai érdekekkel összhangban lévő szakmai elvárások és finanszírozási lehetőségek megvalósuljanak hazánkban. (…) A magyarországi haltermelés piacát növelni szükséges az unióban, de az unión kívül is, hiszen ahhoz, hogy érdemes, sőt minél sikeresebb legyen halászattal foglalkozni, biztosítani szükséges a megfelelő piacot. A horgásztavak nagy részébe telepített halállomány kerül, tehát a halastavaktól eltérően ezeknél a halfogás és nem a haltenyésztés az elsőrendű szempont. (...) A horgásztavaknak – legalábbis számosnak közülük –, mint jellegzetes vizes élőhelyeknek, megfelelő kezeléssel komoly természeti értékek megőrzése és fenntartása is feladatul juthat. (…)
35
V. melléklet: Autóutak és vidravédelem (A felhasznált és ajánlott szakirodalmat lásd a szakmai honlapom tanulmányok menüpontjaiban feltüntetve) Az alapítvány által ismertté vált vidraelütések száma 1995 január 1. és 2007. november 1. között *: A január 1. és november 1. közötti adatokat tartalmazza. Évek Elütött vidrák száma Nemek megoszlása 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007* Összesen:
4 7 11 19 18 27 29 31 40 43 37 22 28 316
3 hím, 0 nőstény, 1 egyed neme ismeretlen 5 hím, 0 nőstény, 2 egyed neme ismeretlen 6 hím, 1 nőstény, 4 egyed neme ismeretlen 11 hím, 1 nőstény, 7 egyed neme ismeretlen 14 hím, 2 nőstény, 2 egyed neme ismeretlen 21 hím, 1 nőstény, 5 egyed neme ismeretlen 19 hím, 3 nőstény, 7 egyed neme ismeretlen 17 hím, 1 nőstény, 13 egyed neme ismeretlen 18 hím, 3 nőstény, 19 egyed neme ismeretlen 14 hím, 5 nőstény, 24 egyed neme ismeretlen 20 hím, 3 nőstény, 14 egyed neme ismeretlen 11 hím, 2 nőstény, 9 egyed neme ismeretlen 12 hím, 1 nőstény, 15 egyed neme ismeretlen 171 hím, 23 nőstény, 122 egyed neme ismeretlen
(Itt szükségesnek vélem, hogy az általam legutóbb összesített 2008-tól 2016-ig terjedő időszakot is ismertessem): Ismertté vált elütések száma (2007. november 1. és 2016. március 15-e között) *: A 2016-os adatok a január 1.-e és március 15-e közötti időszakot ölelik fel Évek
Elütött vidrák száma
Nemek megoszlása
2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016*
0 32 22 31 31 30 14 11 12 3
(2007 utolsó két hónapjában nem érkezett adat) 11 hím, 5 nőstény, 16 egyed neme ismeretlen 9 hím, 4 nőstény, 9 egyed neme ismeretlen 10 hím, 7 nőstény, 14 egyed neme ismeretlen 9 hím, 6 nőstény, 16 egyed neme ismeretlen 12 hím, 6 nőstény, 12 egyed neme ismeretlen 6 hím, 3 nőstény, 5 egyed neme ismeretlen 4 hím, 2 nőstény, 5 egyed neme ismeretlen 5 hím, 3 nőstény, 4 egyed neme ismeretlen 1 hím, 0 nőstény, 2 egyed neme ismeretlen
Összesen:
186
67 hím, 36 nőstény, 83 egyed neme ismeretlen
Mit tehetünk a balesetek csökkentése és/vagy megelőzése érdekében? (…) A vidrák és más kistestű ragadozó emlősök vándorlását bizonyos helyeken szabályozhatjuk is. Igaz, csak ideig-óráig, bár ezt olyan élőhelyeknél célszerű megvalósítani, ahol viszonylag ritkább vidralétszám ismeretes, vagy a terület növényborítottsága gyérebb, táplálékellátottsága esetleg nem megfelelő, pl. olyan csatorna-szakaszon, ahol nem biztosított a folyamatos haltáplálék.
36
Ilyenkor az adott területen, a csatorna, vagy patakparton mesterséges rejtőzködési helyeket is kialakíthatunk, és rendszeresen elérhető táplálék biztosításával helyben marasztal(hat)juk a vidrákat. Ezzel, elméletileg, elősegíthetjük az élőhelyek gyorsabb feltöltődését. (...) A legfontosabb és talán a leggyorsabban megvalósítható megoldás, hogy a már meglévő utaknál, ott, ahol a legtöbb vidraelütés történt, tehát az út keresztezi a vidrák régióbeli vándorlási útvonalát jelentő csatornát és/vagy vízfolyást, figyelmeztető és sebességkorlátozásra felhívó tábla kihelyezését kezdeményezzük az érintett szakhatóságoknál. A vidra (és a legtöbb menyétféle ragadozó, de pl. a róka is), ha teheti, nem megy fel a töltésre, és ott nem lép ki az autóútra, hanem az út alatti áteresznél, vagy a híd alatt próbál egyik oldalról a másikra átjutni. (…) Ezért lényeges, hogy az átereszek, hídaljak – a hozzájuk vezető utak megfelelő kialakításával – rendelkezzenek homok-, vagy kőpadokkal, amire az úszó vidra (és a legtöbb menyétféle ragadozó, de a róka is) kiléphet. Természetesen a vízfolyások időszakos vízszintingadozását is szem előtt kell tartani. A tapasztalatunk az, hogy 50-100 centiméter szélességű, a teljes hídaljat, vagy átereszt legalább az egyik oldalán végigkövető homok-, vagy kőpadkiszálló elégséges lehet. Az áteresz, vagy hídalj magassága sem mellékes, még a kiváló átjutást biztosító átjáróknál is problémát okozhat, ha azok magassága 1,5 - 2 méternél alacsonyabb. Ennek feltehető az az oka, hogy az alacsonyabb “nyílásokat”, az állatok természetes félelmük miatt kerülik. Ha a vízfolyás örvényes, nehezebb dolgunk van, de ez esetben sem kizárt az áteresznél, vagy hídaljnál átvinni a vidrát; más emlős vadfajokat sajnos itt rendkívül nehéz, majdhogynem lehetetlen a híd alá bevezetni, mert olyannyira félnek a kavargó víztől. Ebben az esetben, ha az áteresz, vagy hídalj rendelkezik is homok-, vagy kőpad kiszállókkal, érdemes további, ezeknél magasabban álló kiszállási lehetőségeket felkínálni, pl. fatuskókat, nagyobb köveket, amelyekre a jószág felmászhat, és amiket a víz sodra sem mozgat meg egykönnyen. Ha az áteresz, vagy hídalj nem rendelkezik homok-, vagy kőpad-kiszállókkal, itt is kialakíthatunk mesterséges lépcsőket, annak figyelembe vételével, hogy az erős vízmozgás miatt több kiszállási lehetőséget kell biztosítanunk. Az olyan csatorna-, és folyószakaszok, ahol az útátvezetés híddal oldható meg, szintén fontos, hogy rendelkezzenek kiszállókkal, de ezek esetében, mivel adott a szélesebb tér, “tágasabb” megoldásokat alkalmazhatunk, ami már a nagyobb testű emlősök, pl. szarvasok, vaddisznók számára is “elfogadható”. Kérdés azonban, vajon melyek a vidraelütések leggyakoribb időpontjai? Igazából erre a kérdésre sem lehet egyértelmű választ adni. Ami tény, hogy az alábbiak során valóban nagyobb vidramozgás figyelhető meg, és ezekben az esetekben történhet a legtöbb baleset: Árvizek idején, amikor a megáradt folyó és vagy patak/csatorna “kiönti” a vidrát is a területről. Aszály idején, amikor kénytelen-kelletlen mozgásra kényszerül a vidra. Halastavak leeresztésekor, amikor a hirtelen történt vízszintváltozás megzavarja az ott élő vidrákat. Kisvízfolyások, csatornák és folyók szennyeződésekor. Vízfolyások időszakos emberi zavarásakor, pl. nyáron a vízi túrázók okozhatnak nagyfokú zavarást egy-egy folyószakasznál stb. Nászidő során, ami nem kötődik szorosan évszakhoz és/vagy hónaphoz, így egész éven át megfigyelhetők párzó és kódorgó vidrák. (…)
37
A 2007 és 2014-es vidraprogramok rövid áttekintése 2007-es összefoglalás – A vidraállomány helyzete régiókra bontva Délnyugat-Dunántúl (Nagy-berek, Külső-Somogy, Belső-Somogy, KisBalaton, Zselicség, Tolnai-hegyhát, Mecsek, Szekszárdi-dombság, Sárköz, Baranyaidombság, Ormánság). Hazánkban ma a Délnyugat-Dunántúl élőhelyein él a legegységesebb és leginkább fejlődő vidraállomány. Országos tekintetben, a délnyugat-dunántúli régióban található a legtöbb halasés horgásztó, víztározó. Megjegyezzük: a fentebb említett aszályos években tapasztalt tógazdasági területcsökkenések itt voltak a “leglátványosabbak”, és minden bizonnyal a jövőben is ez prognosztizálható szárazság idején. A Balaton déli partja, a nyári időszakot leszámítva, és főként a közeli halastavak, valamint a Kis-Balaton, és az ezekhez kapcsolódó kisvízfolyások, csatornák is megfelelő körülményeket biztosítanak a vidrák számára. Figyelmeztető jelnek kell lennie a természetvédelem számára, hogy főleg a kisvízfolyások és csatornák esetében az elmúlt évek csapadékhiányára visszavezethetően sokuknál komoly és kedvezőtlen állapotváltozás figyelhető meg. A régiót érintő folyók (Duna, Dráva, Kapos) holt- és mellékágainál is jelentős gazdálkodás a halászat és horgászat, feltehető, ennek köszönhető, hogy azoknál is állandó vidraállományról tudunk. Megjegyezzük: a Duna esetében több holtág kiszáradása valószínűsíthető. Ezen, várható, hogy a Gemenc térségében elkezdődött természetvédelmi revitalizációs munkák valamelyest segíthetnek a jövőben. Nyugat-Dunántúl (Zalai-dombság, Göcseji-hegység, Kemeneshát, Kőszeghegység, Vasi-hegyhát). Ebben a régióban is egységes vidraállományt ismerünk. Ugyanakkor, feltehető: a kevesebb halas víz miatt, a populáció nem annyira összefüggő, mint a Délnyugat-dunántúli területek esetében. A régiót érintő folyóknál: a Rába és a Zala esetében, amelyek jelentős szakasza halas víz, szinte mindenhol ismert a vidrák előfordulása. Megjegyezzük: a Rába esetében az országhatártól számított mintegy 25-30 kilométeres szakaszon az elmúlt években alaposan csökkent a természetes halállomány száma, valamint a folyó vízminősége is rendkívül kedvezőtlen állapotváltozáson esett át a folyamatos osztrák bőrgyári szennyezés miatt. A Kerka felső-szakaszánál 2005-ig a vidra rapszodikus előfordulásáról tudtunk, míg a középső és alsó-szakaszánál állandó volt az állomány. Ez inkább a patak menti halban gazdag és sűrű vízi- és parti vegetációjú tavaknak volt köszönhető. Mára azonban a felső-szakasznál is rendszeres a vidra előfordulása. A Mura hullámtere rendkívül gyors és örvénylő, a folyó menti holt- és mellékágaknál azonban állandó a faj jelenléte, sok közülük halas víz. A régióban a halas- és horgásztavak, víztározók jelentős részénél is állandó a vidra, főleg a Rába-, Zala- és Mura-közeli, azokhoz kapcsolódó élőhelyeknél. A kisvízfolyásoknál és a csatornáknál elmondjuk itt is, hogy azok átalakításán és szennyezettségén túl komoly figyelmezető jel a területükön évről-évre kevesebbszer megtalált vidranyomjelek száma. Feltehető, hogy az egyre hosszabb időszakon keresztül tapasztalható teljes és/vagy részleges kiszáradásukkal magyarázható ez, valamint az ezekkel összefüggésbe hozható táplálékállatok mennyiségi csökkenésével. Északnyugat-Dunántúl (Soproni-hegység, Fertő, Szigetköz, Rábaköz, Hanság, Balaton-felvidék, Bakony, Vértes, Dunazug, Velencei-tó, Budai-hegység, Mezőföld). Ebben a régióban a legváltozatosabb, de mondhatni azt is: a legkiismerhetetlenebb a vidraállomány. Nem beszélhetünk egységes populációról, mert olyan nagy az egyes területrészek közötti eltérés és elszigeteltség.
38
A Szigetközben ma már stabil az állomány. Évekig a vidra rapszodikus előfordulását tapasztalhattuk, de 2005-06 között sikerült alaposabb kutatást elvégeznünk. (…) A Hanságban is egységes állományról beszélhetünk, ami az ottani kisvízfolyások és csatornák rendszeres haltelepítésének, valamint a bősárkányi terület “visszavizesítésének” köszönhető. Megjegyezzük: a hansági területeknél még mindig rendszeresen, de az utóbbi éveknél kevesebb vidranyomot találtunk az addig vidrák által lakott élőhelyeknél. Szintén állandó állományról beszélhetünk a Rábaköznél. A Fertőnél nagyritkán tapasztaltuk a vidra előfordulását, míg a Soproni-hegység vizes élőhelytípusainál eddig egyáltalán nem – vagy rendkívül ritkán – regisztrálhattuk azt. A régiót érintő folyóknál (Duna, Rába, Rábca, Marcal), a Dunát és a Marcalt leszámítva, elsősorban a hallal telepített holt- és mellékágakban állandó a vidrák előfordulása. A Marcalnál a tavaszi és nyári csapadékszegény hónapok során a vidrák előfordulása azonban rapszodikussá vált. A Dunazug (Gerecse és Pilis), valamint a Budai-hegység esetében egyáltalán nem tapasztalni vidrák előfordulását, kivételt a 2002-es és a 2006-os dunai árvizek jelentettek, amikor a megáradt folyó egészen az itteni kisvízfolyásokig és csatornákig kiszorította a vidrákat. A Balaton-felvidék, a Bakony és a Vértes esetében, zömében a halas vizeknek, azok csatornáinak és a kapcsolódó kisvízfolyásoknak köszönhetően, állandó a vidraállomány. Itt megemlíthető a Balaton északi partvonulata is, ahol, akárcsak a déli szakaszon, állandó a faj előfordulása. A Mezőföld esetében a halastavaknál, a bővizű, többségében halastavakat tápláló csatornáknál, kisvízfolyásoknál, valamint a Duna-holt- és mellékágainál állandó, míg a köztes területeknél egyáltalán nem, vagy csak ritkán tapasztalni a vidra felbukkanását. Igaz, télen gyakoribbnak mondható, de nagyobb esőzések utáni napokban sem számít ritkának. A régiót érintő folyóknál (Duna, Rába, Rábca, Marcal), a Dunát és a Marcalt leszámítva, elsősorban a hallal telepített holt- és mellékágakban állandó a vidrák jelenléte. A Marcalnál a tavaszi és nyári csapadékszegény hónapok során a vidrák előfordulása kiszámíthatatlanná vált, a folyó nagyon megapadt, egyes szakaszokon szinte teljesen ki is száradt, mint történt 2000-ben és 2003-ban. A csapadékgazdag időszakban viszont gyakrabban találni vidranyomjeleket ennél a folyónál is. (…) A kisvízfolyásoknál és csatornáknál az aszályos időszakokban nagyon nagy volt a szórás, azoknál, amelyek teljesen, vagy csaknem teljesen kiszáradtak, alig-alig bukkant fel a vidra. Ebben a régióban is azt tapasztaljuk, hogy évről-évre kevesebb kisvízfolyásnál és csatornánál marad meg a vidra, akárcsak átváltóként is; még ott is, ahol ezek a kisvízfolyások és csatornák hallal telepített horgászvizek. A halas-, és horgásztavak, víztározók többségénél – vízállástól függetlenül – és a Velencei-tónál állandó, fejlődő állományról tudunk. Észak-Magyarország (Börzsöny, Cserhát, Mátra, Bükk-hegység, Sajóvölgy, Aggtelek, Borsodi-dombság, Cserehát, Zemplén-hegység, Taktaköz). Az Északmagyarországi régióban sem beszélhetünk egységes populációról, ugyanakkor az állomány térnyerését mégis tényként kezelhetjük. Az észak-magyarországi régióban “vidrás” helynek mondható a Rakacavíztározó és az ahhoz kapcsolódó patakok. Szintén az észak-magyarországi régióban, főleg a Mátrában és a Bükkben szembetűnő az állomány fejlődése. A Zemplén és a Cserehát egyes területein szintén előfordul a vidra. A Bodrogközben, a hallal telepített mellék-, és holtágaknak, valamint a halas- és horgásztavaknak köszönhetően állandó a vidraállomány, feltehető, az itt élők közül kerül a Zempléni kisvízfolyásokhoz is vidra.
39
A Taktaköz megfelelő élőhely, egyelőre növekvő és terjeszkedő állományról tudunk, jelentős a hallal telepített csatornaszakaszok, és a csatlakozó egyéb vizes élőhelyek száma. A Sajó és a Hernád felé haladva a Dél-Cserehátnál elszórtan, vagy egyáltalán nem találni vidra-előfordulásra utaló nyomjelet, holott a folyók menti területeknél nem egy halas víz található. A Sajó és a Hernád ma még nem tart el állandó állományt, és a folyót környező élőhelyeknél sem mondható egységesnek a vidrapopuláció, bár az utóbbi két évben gyakrabban tapasztalni a vidra előfordulását, igaz egyelőre csak rapszodikusan. Az Ipolynál, a Bodrognál, a Bódvánál, a Zagyvánál és a Tarnánál viszont majdnem a teljes szakaszon bizonyított a faj előfordulása, főleg a hallal telepített mellék- és holtágaknál, valamint a folyóval érintkező csatornáknál, kisvízfolyásoknál. A kisvízfolyások és a csatornák nagy része megfelelő vándorlási útvonal, de akárcsak a többi régió esetében a nyári száraz időszakokban vízállásuk kritikus szint alá süllyedhet, ami kihatással van a vidrák mozgására. Áradáskor viszont még a magasabb kisvízfolyásokig is kiszorulhatnak a vidrák, mint láttuk azt a Zemplén-hegység patakjainál. A régióbeli halas vizek jelentős részénél állandónak mondható a vidra. Északkelet-Magyarország (Bodrogköz, Tiszahát, Szatmári-síkság, SzamosKraszna-köze, Rétköz, Nyírség, Hajdúság, Nagy-Sárrét, Nagykunság, Hortobágy). Ebben a régióban sem beszélhetünk egységes populációról; egyes kisrégiókban az állomány térnyerését, míg más kisrégióknál az állomány visszaszorulását tapasztaljuk. A Nyírséget, valamint a Szamos-Kraszna-köze egyes szakaszait leszámítva, valamennyi területen állandó vidraállományról tudunk. Az említett két területrészen a vidra előfordulása nagyon kiszámíthatatlan, ami egyfelől az adott területek viszonylagos szárazságával magyarázható, de az ottani kisvízfolyásoknak és csatornáknak az utóbbi aszályos években történő teljes vagy részleges kiapadása is említhető. A régióban érintett folyók (Tisza, Szamos, Öreg-Túr és Túr, Bodrog, Berettyó, Hortobágy) állandó és fejlődő vidraállományt tartanak el. Ez még akkor is igaz, ha néha nagyon is mások az általuk kínált feltételek, pl.: a Berettyó szakaszának jelentős részén túlságosan „rendezett” partú, de a folyócskát kísérő kisvízfolyásoknál, csatornáknál és halas vizeknél rendszeres a vidra előfordulása, és vélhetően azoknak is köszönhetően a Berettyónál is állandó. A folyók zöménél a vidra a hallal telepített holtágakban található, valamint a folyókhoz kapcsolódó kisvízfolyásoknál, csatornáknál, halas vizeknél. A régió kisvízfolyásainál az év nagyobb részében rendszeres a vidra előfordulása. A csatornahálózatánál, leginkább a bővizű és hallal telepített főcsatornáknál is állandónak mondható a vidra, főképpen ez utóbbiaknál. A halas- és horgásztavak, víztározók legtöbbjénél szintén rendszeres a faj előfordulása. Délkelet-Magyarország (Körös-vidék, Maros-Körös-köze). Ezeken a területeken egységes, fejlődő és terjedő állományról beszélhetünk. A délkelet-magyarországi régióban a Körös-vidék és a Maros-Körös-köze valamennyi vizes élőhely-típusánál: folyóknál, kisvízfolyásoknál, csatornáknál és halas vizeknél rendszeres a vidra előfordulása állandó, akárcsak a délnyugat-dunántúli élőhelyeknél. Megjegyezzük: az elmúlt évek aszályos időjárása nem múlt el nyom nélkül itt sem, egyre több aggasztó jelre akadunk, főleg a Viharsaroknál és egyes Maros-Körös-közi területrészeknél arra, hogy átalakulnak és/vagy megszűnnek a vizes élőhely-típusok – főleg a kisvízfolyások és a csatornák. Duna-Tisza köze (Duna-Tisza köze – Kiskunság, Jászság). Ezeken a területeken csak elszórtan beszélhetünk állandó vidraállományról, az élőhelyek nagy részénél nem fordul elő, vagy csak rapszodikusan.
40
Ebben a régióban a Homokhátság az ország legszárazabb területe, ott a vidra felbukkanása inkább a kisvízfolyásoknál és csatornáknál képzelhető el, de mindezidáig nagyon-nagyon ritkán, akkor is téli időszakban találtunk erre példát. Holott a terület csatornahálózata “adott”, sajnos azonban ezek nagy része jelenleg szárazárok. Ugyanakkor, ha a Homokhátságban és a Kiskunság más területrészein sikerülne megtartani a vizet, létrehozni vizes élőhelyeket, akkor azzal szabaddá válhatna az út a tiszai és dunai vidrák között is, nem beszélve arról, hogy mindennek, a vizes élőhelytípusokra alapozott gazdasági és társadalmi haszna is lenne (halászat, horgászat, falusi turizmus stb.), ami a helyiek számára megélhetést jelentene. A két említett, vagyis a Tiszához és a Dunához kötődő vidraállomány a száraz területek miatt ma gyakorlatilag nem érintkezik egymással. A Jászságban viszonylag egységes állományról beszélhetünk, ami a Zagyvának, a Galgának és a Tarnának, valamint a folyó-menti halas vizeknek és azok csatornáinak, kapcsolódó kisvízfolyásainak köszönhető. Ezzel szemben egyre több a teljesen kiszáradt patak és csatorna, és ez komoly nehézségeket okozhat a terjeszkedő vidráknak. (…) 2014-es összefoglalás – Röviden a vidraállomány helyzetét régiókra bontva Délnyugat-Dunántúl (Nagy-berek, Külső-Somogy, Belső-Somogy, Kis-Balaton, Zselicség, Tolnai-hegyhát, Mecsek, Szekszárdi-dombság, Sárköz, Baranyai-dombság, Ormánság). Hazánkban még ma is – vélhetően legalábbis – a délnyugat-dunántúli vizes élőhelytípusokon található a legösszefüggőbb vidraállomány. Egyes területrészeken talán még fejlődőnek is mondható, míg másutt inkább a visszahúzódása és/vagy elvándorlása a valószínűbb. Az itt élő/előforduló egyedek egymással való érintkezése (keveredése) egyáltalán nem ismert – és ez igaz az alább tárgyalt más régiók populációira is –, vélhetően elsősorban a kisrégiókban élő/előforduló vidrák között történik. Mindazonáltal az elmúlt évek rendkívüli aszályos időszakai – amelyet az előrejelzések szerint a jövőben még komolyabbak követnek majd – alaposan „átrajzolták” az élőhely-típusok minőségi állapotát, ami minden bizonnyal már napjaikban is komoly hatással bír a régióban élő vidrák számára, pl. elvándorlásra, új területek keresésére készteti őket. És hát a különféle emberi: lakossági, ipari, mezőgazdasági stb. szennyezések is a vizes élőhely-típusokra nézve ma még nem teljesen ismert következményekkel járhatnak. Mindezek a megállapítások hazánk teljes területére igazak, így a többi régiónál nem térünk ki rájuk. Nyugat-Dunántúl (Zalai-dombság, Göcseji-hegység, Kemeneshát, Kőszeghegység, Vasi-hegyhát). Ebben a régióban sem nevezhető egységesnek a vidraállomány, ami, feltehető: a kevesebb halasított vizes élőhely-típussal magyarázható – és hát a többi ehhez „kapcsolódó” környezeti probléma is megemlíthető; lásd az 1-es pontban. Északnyugat-Dunántúl (Soproni-hegység, Fertő, Szigetköz, Rábaköz, Hanság, Balaton-felvidék, Bakony, Vértes, Dunazug, Velencei-tó, Budai-hegység, Mezőföld). Ebben a régióban a legkiegyensúlyozatlanabb, de talán helyesebb azt mondhatni: a legkiismerhetetlenebb a vidraállomány. Egyáltalán nem beszélhetünk egységes populációról, mert olyan nagy az egyes területrészek közötti eltérés és elszigeteltség, bár az tagadhatatlan tény, hogy az elmúlt években a Szigetközből – ahonnan sokáig nem kaptunk jelzést a faj előfordulásáról – ismét egyre több jelzés érkezik, de pl. a Hanságból évről-évre kevesebb értékelhető adattal szembesülünk. Észak-Magyarország (Börzsöny, Cserhát, Mátra, Bükk-hegység, Sajóvölgy, Aggtelek, Borsodi-dombság, Cserehát, Zemplén-hegység, Taktaköz).
41
Az észak-magyarországi régióban sincs ismeretünk egységes populációról, bár az elmúlt években bizonyítást nyert, hogy egyes kisrégióban az ott élő állományok stabilizálódása figyelhető meg: Mátra, Sajóvölgy, Borsodi-dombság. Északkelet-Magyarország (Bodrogköz, Tiszahát, Szatmári-síkság, SzamosKraszna-köze, Rétköz, Nyírség, Hajdúság, Nagy-Sárrét, Nagykunság, Hortobágy). Ebben a régióban sem ismert egységes populáció; az állomány kiszámíthatatlan változását és visszaszorulását tapasztalni, főleg a Nyírségben, a Szamos-Kraszna köze és a Szatmári-síkság vonatkozásában. Délkelet-Magyarország (Körös-vidék, Maros-Körös-köze). Ezeken a területeken sem beszélhetünk egységes, fejlődő és terjedő állományról, főleg a Viharsaroknál és egyes Maros-Körös-közi területrészeknél tapasztalható igen „radikális” visszahúzódás az elmúlt évekhez/évtizedekhez képest. Duna-Tisza köze (Duna-Tisza köze – Kiskunság, Jászság). Ezeken a területeken csak elszórtan beszélhetünk vidraállományról, az élőhelyek jelentős részénél nem fordul elő, vagy csak kiszámíthatatlan időközönként. Egyes kisrégiók elsivatagosodása – Homokhátság, Kiskunság egyes területrészei – napjainkban már rendkívül komoly próbatétel elé állítja a helybéli lakosságot és a szakembereket is. (…) MELLÉKLET Javaslat a közönséges vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) 2011 és 2016 közötti időszakra vonatkozó fajmegőrzési tervének és programjának irányelveire és azok megvalósítására Magyarországon. (Összeállította: Gera Pál 2011 januárjában) A stratégia meghatározó irányelvei Hazánkban a vidra előfordulása tájegységenként, de kisebb régiónként is eltérő, így sablonos, valamennyi régióban egyidejűleg alkalmazható védelmi lépéseket felesleges megfogalmazni. Éppen ezért a stratégia értékelhető eredménnyel kecsegtető megvalósulásához, vagyis elsősorban egy folyamatos országos állományfelméréshez, ami az egész védelmi program gerincét adja fontos, hogy az alábbi szempontokat messzemenően figyelembe vegyük. És ezek elfogadására, tovább gondolására és kiegészítésére valóban nagyon hangsúlyosan szeretném felhívni a figyelmet: Kérdés, hogy egységesen, valamennyi tájegységünkre vonatkoztatható védelmistratégiát miért nem lehet, jobban mondva: miért nem célszerű megfogalmazni? Ennek okai – a teljesség igénye nélkül: Egyfelől: óriási különbségek vannak/lehetnek még egy-egy régión belül is a vidrapopulációk elterjedését tekintve, országosan még ennél is kirívóbb a különbség a tájegységek között, lásd, pl.: dél-dunántúli halastavakban és csatornákban, kisvízfolyásokban (ma még) gazdag területeit és a nyírségi homokos élőhelyeket stb. Másfelől: más és más a különböző országrészekben a vizes élőhelyek állapota és aránya, azok eloszlása, védettségük és gazdasági hasznosításuk, lásd, pl.: Szigetköz és/vagy Homokhátság stb. Harmadfelől: teljesen eltérő megoldási javaslatok lehetségesek a vidraállományok megóvását és terjedését, valamint a vizes élőhelyek kedvező állapotának fenntartását illetően, amit egyértelműen az adott térség, ezen belül: kistérségek sajátosságai és lehetőségei határoznak meg, lásd, pl.: az Északi-középhegység kínálta táplálék-gazdag és/vagy
42
táplálékszegény kisvízfolyások, valamint az alföldi halastó-rendszerek és az azokhoz kapcsolódó csatornahálózatok által biztosított feltételeket. Negyedrészt: a fentieket figyelembe véve valószínűsíthető, hogy régiónként eltérő az embereknek a vidráról, a vizes élőhelyekről, valamint a természetvédelmi elvárásokról kialakított véleménye. Éppen ezért, regionális, vagy ha szükséges egészen kistérségekig lebontott terveket és azokra alapozott konkrét javaslatokat kell készíteni, amelyek elmaradhatatlan alkotórészei az adott térség élőhelyvédelmi programjainak. (…) A javasolt védelmi stratégia legfőbb elemei Folyamatos állományfelmérés A fajmegőrzési terv és program alapvető és így megkerülhetetlen feltétele a hazai vidraállomány mozgásának, valamint változásának rendszeres nyomon követése. Javaslom, hogy a monitorozás 2011 és 2016 között folyamatos legyen az alapítvány által kidolgozott (…) tematikája szerint. Ha mégis más rendszerű felmérési gyakorlati elveket tartanak szükségesnek, akkor az általuk elfogadott metodika átvétele és beépítése a hazai munkafolyamatokba elkerülhetetlenül megvizsgálandó. Jóllehet nem hiszem, hogy állomány-felmérési szisztémákat valamiféleképpen ne lehetne ötvözni egymással. Biztosra veszem, hogy ennek megvalósulása kizárólag hozzáállás kérdése. Legyen így vagy úgy, az alábbiak is nagyon fontosak. A felméréseknek nem csak a vidra előfordulásának igazolását és/vagy annak hiányát kell boncolgatnia a vizes élőhelyeken, hanem ki kell terjednie az alábbiakra, amire az alapítvány által eddig összefogott és/vagy indítványozott felmérések során mindig is nagyon-nagy hangsúlyt fektettünk. A vidrapopuláció elterjedésére és terjeszkedési irányaira – egészen kisrégiókig lebontva. Miért fontos ez? Mert a vidra, természetéből adódóan, terjeszkedése során elsősorban a kisvízfolyások és csatornák kínálta “úthálózatot” veszi igénybe, így azok kiterjedése, parti- és vízi vegetációjának “állapota”, táplálékellátottsága, zavarása és szennyezettsége mind nagyon értékes információ, amelyekre a jövőbeni védelmi tervezés miatt feltétlenül szükség van. A terjeszkedő állomány előtt álló humán és természetes akadályokra. Miért fontos ez? Mert vannak olyan a vidra számára egyáltalán nem vagy csak nehezen legyűrhető akadályok, pl. vonalas létesítmények, száraz, homokos területek, emberi települések megkerülhetetlen “torlaszai” stb., amelyek számbavétele a védelem számára szintén lényeges. Az élőhelyek állapotváltozására. Miért fontos ez? Mert a különböző vizes élőhely-típusok teszik lehetővé a vidraállomány területfoglalását, szaporodását és vándorlását. Ezen élőhelyeknél történő bármilyen állapotváltozás, pl. kisvízfolyások kiszáradása, halastavak és csatlakozó csatornáik szárazra állítása, beszántása, művelési ág megváltoztatása, autóút, bevásárlóközpont, lakópark, logisztikai-központ építés miatt történő terepmunka stb. alapvetően hatással van az adott térségben élő/előforduló vidraállomány helyzetére (is). Úgyszintén a vizes élőhelyeket körülölelő más típusú élőhelyek állapota és azok változása is befolyásoló tényező (lehet). Az embereknek a vidráról alkotott véleményére. Miért fontos ez? Mert bármilyen elcsépelt közhely is, a sikeres védelem csak a vizes élőhelyek mentén élők, gazdálkodók, a szabadidejüket ott eltöltő emberek bevonásával valósulhat meg.
43
A vidra lakta területek és a potenciális élőhelyek közötti kapcsolódás megvalósítása a stratégia szellemében. Az állományfelmérés adatsorai, ha azok valóban (és a “valóban” ez esetben kulcsfogalom!) lényegbeli tartalommal bírnak, akkor olyan információkat közvetíthetnek, amelyek rendszerezése és értékelése után lehetőség adódik a legfontosabb védelmi lépések megfogalmazására. A legfőbb alapelvnek annak kell lennie, hogy a védelmi programok célja, vagy ha úgy tetszik kikezdhetetlen sarokpontja, nem lehet más, mint az élőhelyeken megőrizni a vidraállományokat. Ennek érdekében: Mindazon élőhelyeket, ahol a vidra jelenléte állandónak és/vagy rendszeresnek mondható külön-külön értékelni kell, meghatározva – a vidra ismert valós etológiai bélyegeit szem előtt tartva –, hogy azokon az állomány megmaradását és/vagy fejlődését/terjeszkedését milyen környezeti paraméterek tették/teszik lehetővé. Meg kell vizsgálni azokat a létező és/vagy lehetséges vízi-folyosókat, amelyek összekötik/összeköthetik ezeket az élőhelyeket. Szintén meg kell állapítani, hogy milyen más élőhelyeket érintenek ezek a vándorlásiútvonalnak is mondott vízi-folyosók. Ugyanígy értékelni kell azokat az élőhelyeket, ahol a vidra előfordulása kiszámíthatatlan és/vagy rapszodikus. Fontos az is, hogy megvizsgáljuk: ezek az élőhelyek érintkeznek-e vagy érintkezhetnek-e olyan élőhelyekkel, ahol a faj előfordulása állandó esetleg rendszeres, vagy ahol nem ismert az előfordulása. Meg kell vizsgálni, hogy az alkalmankénti felbukkanásnak mi lehet az oka, vagyis: o Miért nem marad meg a területen a vidra, pl. a táplálékállatok megfogyatkozása vagy az elégtelen/hiányzó vízi- és parti vegetáció-borítás miatt stb. o Mikor, milyen időjárási körülmények idején bukkan fel a vidra. o Milyen időtartamig észlelhetők a nyomjelei. o Milyen az adott élőhelyen élő/gazdálkodó emberek hozzáállása a vidrához stb. o Azokon az élőhelyeken, ahol a vidra előfordulása nem ismert meg kell vizsgálni, hogy mi lehet az oka és szintén fontos az is, hogy utánanézzünk: ezek az élőhelyek érintkeznek-e vagy érintkezhetnek-e olyan élőhelyekkel, ahol a vidra előfordulása állandó és/vagy rapszodikus. o Ahol potenciálisan megjelenhet a faj, ott azt élőhely-kezeléssel kell vagy érdemes elősegíteni, amennyiben erre megvan a kellő szándék, anyagi-fedezet, jogszabályi lehetőség és társadalmi, szakmai egyetértés. A vidra szempontjából élőhely-kezelések során többek között figyelembe kell venni: A vidra ismert valósághű etológiai ismérveit. Az adott terület állat- és növényfajainak ismert vagy lehetséges előfordulását. Az adott élőhely sajátos paramétereit. Az elvégzendő élőhely-kezelés során várható eredményt. Fontos: a vidra állományainak sikeres megóvásához illetve azok terjeszkedéséhez és növekedéséhez, valamint a valóban aktív vándorlásához nagy területeket kell szem előtt tartani.
44
Ezek a területek egymástól alapvetően különbözhetnek, hiszen a vizes élőhelyek egymáshoz kapcsolódása nem mindig összefüggő hálózat, hanem szétszabdalt egységekből álló más és más élőhelytípusokat is érintő “illeszkedő-kapcsok” mozaikos láncolata. Még a vizes élőhelyek is különbözőek. Egészen más a “kínálat” egy halastónál, egy hallal bőségesen telepített folyó-menti holtágnál, egy alig-vizű kisvízfolyásnál, egy kiszáradóban lévő csatornánál stb. Sőt még egy adott élőhelytípus is alapvetően változhat, gondoljunk csak egy patakra, ami folyásiránya közben milyen sok változáson megy/mehet keresztül, többek között olyanon, mint pl. a változó sodrássebesség, mederszélesség és mélység, az eltérő partrendezés, a parti és vízi vegetáció-borítás változása, a szennyezettség és az emberi zavarás eltérő mértéke, a táplálékállatok jelenléte és/vagy hiánya, stb. A hazai vidraállomány gazdagságát egyértelműen a halas vizek sokaságának köszönhetjük, legyenek ezek a vizek folyó-menti holtágak, mellékágak, “mesterséges” halastavak, víztározók. Vagyis az állomány növekedését az emberi tevékenység irányította és ennek tudatosítása valóban lényeges! A vidravédelem szempontjából kétségtelenül az nevezhető a legörömtelibb visszajelzésnek, amikor ténylegesen észlelni az állomány növekedését és/vagy terjeszkedését. Ez utóbbi, vagyis a terjeszkedés során vidra által lakottá vált terület a természetvédelem leghatékonyabb módjának tekinthető és ökológiailag is valóban a leginkább elfogadható. Ezért is kétséges az a fajta eljárás, amikor az ún. “problémás területekről” a vidrát kifogják és másutt, akár az ország teljesen már régiójában szabadon engedik – bár, hogy mostanában is sor kerül-e ilyesmire nem tudom, 2007 előtt kérésem ellenére többször megtörtént. A fentebb írtakhoz kiegészítésként mindenféleképpen hozzá kell fűznöm, ezzel a fajmegőrzési terv és program megszületésének szükségességét is igazolandó, hogy hazánkban több egymástól már elszakadt és/vagy alig-alig érintkező vidrapopuláció alakult/alakul ki. Látható, hogy pl. a Kiskunság, a Nyírség az Északi-középhegység egyes tájegységei, de akár a Kisalföld egyes területei is, oly mértékben “vidramentesek”, hogy az már a határaik mentén élő állományok egymással történő kapcsolódását is megakadályozza és/vagy megakadályozhatja. Mindez elsősorban az élőhelyek kedvezőtlen állapotváltozására vezethető vissza: az elmúlt tíz év átlagát tekintve, mértékében olyan nagyságrendű a szárazsággal sújtott területek aránya hazánkban, ami igen komoly figyelmeztetés. (…) Ugyanakkor egyes élőhely-típusoknál alapvetően javíthatjuk, elősegíthetjük a természetvédelmi elvárások és a gazdálkodói érdekek egymáshoz való közeledését. (…)
45
A 2010 és 2014 közötti programok összesített, rövid ismertetése A hermelinállomány-felmérések összefoglaló tapasztalata – 2005-2014 Az alapítvány 1995-ös megalakulása óta valamennyi hazai kisragadozónkról érkezett hozzánk jelzés. 2005-ben úgy határoztunk, hogy a vizes élőhely-típusainkhoz kötődő másik menyétfélénk a hermelint esetében is belekezdünk egy országos, az elterjedését kutató program megvalósításába. Mi indokolta ezt? Először is az, hogy a hermelin valós magyarországi helyzetéről csupán szórványosan rendelkeztünk hiteles adatokkal, és ezek is sok ellentmondást tartalmaztak. Leggyakoribb előfordulását az alföldi és a délnyugat-dunántúli tájegységeken, valamint a Kisalföldön valószínűsítették, míg ritka jelenlétéről, esetleg hiányáról beszéltek a Duna-Tisza-köze nagy-, a dombés a hegyvidékeink jelentős részéről; ez utóbbit azonban mind magam, mind több munkatársam már hosszabb ideje egyértelműen kétségbe vontuk. Szintén ellentmondásos információk éltek a szakmai köztudatban a faj etológiai, szaporodásbiológiai ismereteiről, valamint ökológiai igényeiről, pl. a szaporodási idejét kizárólag a tavaszi időszakhoz kötötték, amelyeket a rendelkezésemre álló saját tapasztalataim, a hozzám eljuttatott értesülések és az általam ismert szakmai publikációk jelentős része határozottan cáfolt. Akárcsak azt, hogy a fiak nevelését kizárólag a nőstény végzi-e vagy ebben a hím is részes, valamint, hogy fias nőstények külön nevelik-e az ivadékaikat, vagy netán közösen, az árván maradt kicsiket magukhoz veszik-e felnőttek vagy sem. (A témakörről 2010-ben „Hermelinnyomon Magyarországon: ismerjük meg a kecses menyétféle ragadozónkat – hermelinetológia” címmel megjelentettem egy tanulmánykötetet, amely a szakmai honlapomon ugyancsak elérhető). A 2005 és 2015 között elvégzett állományfelmérések dolgozatai – nem egyszer összehasonlító tanulmányok a vidra elterjedésével párhuzamba állítva a hermelin előfordulását is – rendre közzétettem a szakmai honlapomon. Így azok részletes ismertetésére nem térek ki rájuk, csupán a legfontosabb állításokat összegzem: (…) A kizárólag hermelinre vonatkozó kutatási időszakok alatt, vagyis 2005 és 2014 között az elterjedésére vonatkozóan a következő állítások jelenthetőek ki: Kiugróan magas a kisvízfolyások: patakok, erek, csermelyek számaránya ami, összevetve egyértelműben bizonyítja, hogy e kisragadozónk valóban erősen kötődik ezen élőhely-típusokhoz. Szintén nagyon szembetűnő a csatornákról érkezett bejelentések számaránya is, ami a fentebbi állítást látszik alátámasztani. A jelzett csatornaszakaszok jelentős része egész évben hallal telepített horgászvízként is hasznosul, és bár, mint volt már róla szó a hermelin zsákmányát nem elsősorban a halhús jelenti – mint, pld. a vidra számára –, de életmódjából adódóan elsősorban valamely vizes élőhely-típushoz kötődik. Az eddigi felmérésektől az is kitűnik, hogy a többi élőhely-típusról – horgász- és halastavakról, víztározókról – is számos észlelést tapasztaltunk, igaz ezek esetében majd minden ezekhez a területekhez kötődő kisvízfolyások és csatornák mentén is rendre megtaláltuk a faj nyomjeleit. Jelentősen kitetszik ugyanakkor, hogy az általánosan elfogadott szakmai értékítélet ellenére, miszerint a hermelin előfordulása dombvidékeinken és a középhegységeinkben csupán szórványos,
46
egyáltalán nem fedi a valóságot. Az elvégzett állományfelmérések tükrében kijelenthető, hogy pl. tekintve a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei adatsorokat, illetve az ottani vizes élőhely-típusokat, azonnal szembeötlő – szinte 100%-nak mondható – a kisvízfolyások kimagasló száma, ahonnét az előfordulását jelezték. És ha nem is ilyen kiugró mértékben, de szintén feltűnő a kisvízfolyások és csatornák számaránya azon megyéknél is, ahol a jelzések jelentős hányada domb- és hegyvidéki megfigyelésekről adnak számot. (Ezek részletes kimutatásait lásd a múltbeli dolgozatokban). (…) A folyóinknál egyértelműen a holt- és mellékágakban, valamint az árterületeken jellemző a felbukkanása. Az ottani területfoglalását azonban nagyban megszabja a folyók kiszámíthatatlan vízszintingadozása: árvizek, aszályok – bár ezek a kisvízfolyások és csatornák esetében is problémát jelentenek –, valamint a területek emberi zavarása: pl. halászat, horgászás, turizmus, amelyek az adott terület elhagyására kényszeríthetik. (…) Halas- és horgásztavaknál, valamint a víztározóknál a vízparti növényzetben, de többnyire azok tápláló- és lecsapoló csatornáiban, vagy kapcsolódó kisvízfolyások partfalában húzódik meg. A tavak, víztározók leengedése, valamint a területek különféle zavarása (horgászás, lehalászás, idegenforgalom mértéke) a hermelin számára is zavaró, akárcsak az ott élő és előforduló legtöbb állatfaj számára, azonban, ha megfelelően védett vackot talál magának, akkor általában nem hagyja el a területet. (…) Jobban mondva: az ott territóriumot tartó nőstények és hímek maradnak, míg az utódaik és az adott élőhelyen revírt maguknak kialakítani nem tudó felnőtt példányok húzódnak el másfelé. Természetes tavainknál is elsősorban a nyugodtabb védettebb vízi- és vízparti növényzetben, és ha van, akkor a tóhoz kapcsolódó csatornák vagy kisvízfolyások partfalában húzódik meg. Mintahogy a faj előfordulása más típusú vizes élőhelyeknél is feltételezhető: pl. zsombékosokban, lápréteken, mocsárréteken, fertőn stb., bár az ilyen típusú élőhelyeken történő területfoglalásáról jelenleg alig rendelkezek bizonyítható adattal. (…) Felvetődik a kérdés: csatornáknál és kisvízfolyásoknál miért mondható a többi élőhely-típustól gyakoribbnak az előfordulása? Ezeknél az élőhely-típusoknál, annak ellenére, hogy a hermelin előfordulása, felbukkanása gyakoribb lehet, mint eddig hittük, a folyó-menti élőhely-típusokhoz hasonlóan nagyon nehéz megállapítani mikor állandó a faj előfordulása, mikor rapszodikus és mikor kerüli teljesen. Ennek a legfőbb okai a következők lehetnek – a teljesség igénye nélkül: ingadozó a vízállásuk – a kisvízfolyások és csatornák legtöbbjének a vízszintje és a vízminősége nem nevezhető azonosnak teljes folyásirányuk mentén; a folyásirányok során más és más az egyes szakaszoknál meglévő környezeti feltétel: pl. egyes helyeken kibetonozottak, esetleg meredek partfalúak lehetnek, míg máshol nem stb.; nagyon eltérő lehet a vízi- és a parti vegetáció borítottsága, egyes részeiknél teljesen kiirtották a növényzetet, míg máshol „megfelelő” a vegetáció-borítottság, és a táplálékkínálata is változhat a különböző szakaszain stb.; szintén széles skálán mozoghat e vizes élőhely-típusok zavartsága, szennyezettsége és szemetessége, pl. a különféle ipari-, mezőgazdasági-, és lakossági szennyező- és toxikus anyagok bemosódása napjainkban a
47
legsúlyosabb terhelést jelentik, és ezek a kisvízfolyások, csatornák, de valamennyi vizes élőhely-típus egy részének a teljes tönkretételéhez is vezethetnek a jövőben. Fontos azonban: az ország jelentős, főleg alföldi és síkvidéki területein nem a kisvízfolyások, hanem az ott kialakított csatornahálózatok: kötnek össze különböző vizes élőhely-típusokat, sőt egyes szakaszaikon nem egy közülük hallal telepített és így horgászati “hasznosítású” – igaz, ez legfőképp a vidra számára fontos szempont; folyókba/folyókból, vagy kisvízfolyásokba/kisvízfolyásokból erednek, sőt akár egyszerre több folyószakaszt és/vagy kisvízfolyást is érinthetnek; különböző vizes élőhely-típusokat érinthetnek, miközben vízszegény területeken is „átcsoroghatnak”, így tulajdonképpen az egyedüli lehetséges útvonalat biztosítják a hermelinek (és a vidrák) számára, pl. a Homokhátság, a Nyírség, a Viharsarok, a Jászság egyes területrészei stb. említhető. Mindebből az következik, hogy ha országosan nagyon eltérő mértékben, de még egy-egy kisrégión belül is nem szokatlan a hermelin előfordulása – ami a vidráról is elmondható. Ez a magyarázata annak, hogy mind a hermelin, mind a vidra elterjedésének kutatása során rendkívül változatos helyzetképekkel szembesülünk. (…) Az említett elszigetelődések leginkább az alábbi okokra vezethetők vissza; a teljesség igénye nélkül: Az egyes (kis)térségek egyre inkább bizonyított elsivatagosodására; lásd Homokhátság, Nyírség, Viharsarok, Nagykunság, Jászság egyes területeit stb. Az autópályák és közutak hosszának, valamint a hozzájuk kapcsolódó kiszolgálóegységek növekedésére: pl. logisztikai központok, benzinkutak, parkolók, vendéglátó-ipari egységek stb. említhetők meg. De ugyanígy káros hatással járnak a lakóparkok, lakótelepek, bevásárlóközpontok stb. építése során elkerülhetetlen környezeti átalakítások is. A vizes élőhely-típusaink megszűnésére, szennyezettségére, átalakulására és átalakítására. Jelenleg ez jelenti a legnagyobb problémát, legalábbis, a szakmai körökben leginkább ezt valószínűsítik a legtöbben! Főleg a mind gyakoribbá és kiterjedtebbé váló, nem egyszer tiltott anyagokat is tartalmazó mezőgazdasági rágcsáló- és rovarirtó vegyszerek alkalmazására. Mindennek ellenére: A dunántúli és az alföldi halas- és horgásztavak szinte egybefüggő hálózata; valamint ezen felül országszerte a számos hallal telepített víztározó illetve folyószakasz (holt- és mellékágak, árterek), valamint – sok esetben legalábbis – az egymással érintkezésben álló kisvízfolyások, csatornarendszerek; illetve a területükön és azok közvetlen környékén élő táplálékforrásként hasznosítható zsákmányfajok még mindig olyan feltételeket biztosítanak a hermelinnek (és a vidrának is), amelyek lehetővé teszik az állomány/állományok viszonylagos stabilizációját, sőt egyes tájegységeken belül még a növekedését is. De a dombvidékeinken és a középhegységeinkben található vizes élőhely-típusok is megfelelő környezeti feltételeket nyújtanak. Ezen
48
élőhelyeknél a legfőbb problémát az erdőritkítás, az erdőirtás és a kisvízfolyások „betonteknőbe” terelése jelenti. (…) A fentebb írt tapasztalatok rövid összegzése: Kijelenthető, hogy országosan a menyétféléink közül a molnárgörénnyel együtt talán a legkevésbé elterjedtebb, igaz – elsősorban eleddig ismert vagy csak sejtett életmódjára visszavezethetően, valamint kedvezőtlen környezeti feltételek miatt – nagyon-nagy különbségek vannak hazánk tájegységei között. De ugyanez kijelenthető a régiókra is, hiszen egy-egy tájegységes belül igen eltérőek lehetnek az azokhoz kapcsolódó kisrégiók által nyújtott környezetei feltételek. Röviden a következő szembetűnő szempontok jelenthetők ki múltbéli és a mostani adatsorok értékelésekor: o az alföldi régiókban mondható inkább jellemzőnek a felbukkanása – kivéve a homokhátsági és nyírségi, valamint más vízszegény, kiszáradóban lévő tájegységeket, amelyeknél bizonyíthatóan “ritkának” számít. o A dunántúli területeken is foltszerű az előfordulása, gyakoribb a dél- és nyugat-dunántúli régiókban és a Kisalföldön, míg a Dunántúliközéphegységben alkalmi előfordulása vált ismertté. o Ugyanakkor az Északi-középhegységben is változó az előfordulása, de pl. a Mátra a Bükk és a Zemplén egyes területein az nem feltétlenül mondható szórványosnak. (…) Ami a beérkező és fentebb, de az azt megelőző több évre vonatkozólag ismertetett adatokat, adatsorokat illeti, továbbra is megerősíteni látszanak a következőket: A faj országos elterjedése továbbra is foltszerűnek mondható. Elsősorban a különféle vizes élőhely-típusoknál jellemző a jelenléte. Síkvidéki területeken jellemzőbb a felbukkanása. Dombvidékeinken és hegyvidékeinknél megjelenése nem nevezhető rapszodikusnak, de mégis ritkábbnak tekinthető az alföldi és síkvidéki tájegységeknél. Az sem ritkaság, hogy ugyanazon vizes élőhely-típusnál mind a hermelin, mind a vidra előfordulása ismert. Ezért érdemes lenne a két faj egymáshoz való “viszonyulását” is szakma górcső alá állítani – de akár mindezt kiegészítve az ugyanott előforduló más menyétfélékre is ki lehetne terjeszteni. Minthogy azt is fontos lenne kutatni, hogy ahol az egyik faj jelenléte bizonyított, míg a másiké nem, és viszont, annak mi lehet az oka. (…) Mindazonáltal és elsősorban azonban egy összefogott, régiókat magában soroló állomány-felmérési program kidolgozása és megvalósítása lenne nagyon is időszerű, hogy egyértelműen kiderüljön számunkra: hol fordul elő valójában, és ezeken a területeken milyen valós vagy lehetséges veszélyek azok, amelyekre figyelemmel kellene lennünk annak érdekében, hogy erőfeszítésünk a sikeres jövőbeni védelméhez eredménnyel járhasson (a program kérdőíves-felmérést és élvefogó csapdázást is felölelne). Javasolt térségek: Kisalföld, Mezőföld, Északi-középhegység, Bodrogköz, Nagykunság, Hortobágy, Nyírség, Maros-Körös köze, Somogyi-dombság, Zalai-dombság, Alpokalja, Kemeneshát. Ennek megvalósítása során ki kellene dolgozni egy hosszú távú (5-10 évet felölelő) fajmegőrzési tervet is az érintett szakmai közösségek részvételével.
49
MELLÉKLET 2010 óta több alkalommal kezdeményeztem a hermelin fokozott védelmének az elrendelését, valamint ezzel együtt természetvédelmi értékének 250 000 forintban történő megállapítását és a fajra egy fajmegőrzési terv kidolgozását és megvalósítását. Mindez nem történt meg, továbbra is „csak” védett maradt, 10 000 forintban megállapított természetvédelmi értékkel. Remélem azonban, a közeljövőben mégis sikerül ennek szükségszerűségéről meggyőznöm az illetékes államigazgatási szakembereket. Alább a legutóbbi, a témakörben, 2013-ban kelt levelemet csatolom (az előzőek, valamint a minisztérium válasza elérhető a szakmai honlapomon). Megismételt javaslat a hermelin (Mustela erminea Linnaeus, 1758) fokozott védetté nyilvánítására Dr. Illés Zoltán Államtitkár Vidékfejlesztési Minisztérium, Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Államtitkárság Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, nézze el nekem, hogy ismételten megkeresem. Megint egy állampolgári kezdeményezéssel fordulok Önhöz, mint a témakörben illetékes államtitkárhoz. Azért írom, hogy megint, mert 2012. július 11-én már kezdeményeztem Önnél a hermelin fokozott védelmének elrendelését hazánkban, és amelyre Ön már 2012. július 21én megküldte a válaszlevelét. Sajnos a javaslatfelvetésem nem járt eredménnyel, minthogy a 2013. február 17-én kelt megismételt javaslatom sem kapta meg az Önök részéről a szakmai támogatást. Az elmúlt évek során több általam összeállított tanulmányt megküldtem Önnek és Kollégáinak, amelyekben a vidra és a hermelin, rendelkezésemre álló előfordulási adatait összegeztem, majd azokból igyekeztem megfelelő következtetéseket levonni és javaslatokat megfogalmazni e két menyétfélénk jövőbeni kutatási programjaira és védelmére. Jelenleg is folyamatosan feldolgozom a rendelkezésemre bocsátott hermelin előfordulási adatokat, amelyeket, ha minden a terveim szerint alakul, akkor 2014 februárjában publikálok majd. Bízvást remélhetem, hogy az Önökhöz és szakmai közösségekhez eljuttatott, valamint az érdeklődők számára a szakmai honlapomról letölthető tanulmányok, megfelelő érvalapot adnak ahhoz, hogy újfent kezdeményezzem a hermelin fokozott védelmének elrendelését és természetvédelmi értékének 250 000 forintban történő meghatározását. Talán Ön és munkatársai előtt is ismert, hogy a magyarországi hermelinállomány kutatásában hosszú évekig magam is tevőlegesen részt vettem – legfőképpen azonban a vidravédelemben –, de inaktívvá válásom óta is rendre foglalkoztat e kisragadozónk helyzete. Emiatt érzem kötelességemnek, hogy rendre összeállítsak olyan publikációkat, amelyek összefoglalják e menyétfélénkről a rendelkezésemre álló adatokat és információkat. Fontos megjegyeznem: ezek az adatok, adatsorok, információk nem egy előre eltervezett kutatási programok eredményeit tükrözik, mert ilyen jellegű kutatómunka megszervezésére nem volt sem mód, sem lehetőség. Meglétük elsősorban annak köszönhető, hogy az “Alapítvány a vidrákért” szervezet 1995 és 2007 közötti működése során sikerült tevőleges kapcsolatokat kialakítani szakemberekkel és szakmai közösségekkel, amelyek jó része mindmáig „él”.
50
Számomra egyértelműen kiviláglik, hogy az eddig közzétett tanulmányokban, és az általam 2010-ben „Hermelinnyomon, Magyarországon” címmel kiadott ismeretterjesztő kiskönyvben megfogalmazott aggodalmak az évek haladtával mind kézzelfoghatóbbnak tűnnek. Magyarán: a hazai hermelinállomány visszaszorulása és vélelmezett létszámcsökkentése is mind bizonyosabbnak tűnik. Ennek okai sokrétűek, függetlenek és mégis összefüggenek egymással; ezeket e levélhez csatolt mellékletben röviden összefoglalom – a teljesség igénye nélkül. Tapasztalva azonban az újabb és mind gyakoribb „baljóslatú” bejelentéseket: elsősorban a már hosszú évtizede óta nyarankénti aszályos időszakot – lásd a 2012-es és 2013-as évet –, amely a vizes élőhely-típusaink esetében kedvezőtlen változásokat mutatnak, az országosan mind több régiót, kisrégiót veszélyeztető belvizeket, valamint a tavasszal-nyáron várható kiszámíthatatlan hatással járó árhullámokat és az ezektől független, az élőhelyekre kedvezőtlen befolyással bíró, zömében antropogén hatásokat, úgy vélem ismét kezdeményeznem kell Önnél az alábbiakat: I. Szükség lenne egy olyan több évre szóló hermelinvédelmi programra, ami kellő módon és mértékben biztosíthatná a faj sikeres magyarországi megóvását. Vagyis egy hosszú távú fajmegőrzési-terv is szükségszerűvé válhat, amit a témában jártas szakértők, szakértői közösségek dolgoznának ki és valósítanának meg. II. De ha egy országos fajmegőrzési-terv nem lenne megoldható, az elmúlt évek tapasztalataira, szakemberekkel konzultálva már több publikációban is nevesítettem azokat a régiókat/kisrégiókat, ahol megvalósulhatna a hermelinállományok kutatása; ezeket lásd a szakmai honlapomon. III. Ennek elsődleges célja: az élőhelyeken megőrizni a hermelinállomány(oka)t, valamint ott, ahol esetleg megjelenhet a faj, azt élőhely-kezeléssel, élőhely-megőrzéssel elősegíteni. IV. Lehetővé kell tenni, hogy az egymástól elválasztott populációk érintkezni tudjanak egymással, minek során azt is fel kell mérni, hogy az élőhelyek kedvezőtlen állapotváltozása mellet milyen más tényezők okozzák/okozhatják a faj állományának vélelmezett visszaszorulását. Ezek a legfontosabbak, amelyeket a megítélésem szerint minél előbb el kell kezdeni, végre kell hajtani. Addig is azonban ismét kezdeményezem, hogy a hermelint a Vidékfejlesztési Minisztérium nyilvánítsa fokozottan védettnek és a természetvédelmi értékét 250 000 forintban szabja meg. Tisztelt Államtitkár Úr! Bízom abban, hogy az ismételt kezdeményezésemet mind Ön, mind a munkatársai ezennel most elfogadják, ezáltal valóban megvalósulhat egyfelől a fokozott védelem kihirdetése, másfelől a felvetett országos hermelinvédelmi program kidolgozása és megvalósulása is. Kelt: Budapesten, 2013. december 27-én A válaszát várva, barátsággal üdvözli: Gera Pál s.k. A fentebbi levélben utaltam egy múltbeli minisztériumi válaszlevélre. Úgy vélem a témakör akkor érthető a legjobban, ha alább azt is ismertetem (sem előtte, sem azóta a kezdeményezéseimre a tárca részéről nem kaptam választ)
51
A Vidékfejlesztési Minisztérium válaszlevele Tárgy: Válasz a hermelin fokozottan védetté nyilvánítására tett javaslatról Tisztelt Gera Úr! A hermelin (Mustela erminea Linnaeus, 1758) hazai állományainak természetvédelmi értékelését célzó és a faj fokozottan védetté nyilvánítására tett javaslatát köszönettel megkaptam. Nagyon fontosnak tartom a hermelin védelmét, azonban tárcánknak az összes hazánkban őshonos állat- és növényfaj természetvédelmi, jogi védettségét össze kell hangolnia, azokat egy egységes rendszerbe kell kezelnie. Minden esetben mérlegelnünk kell, hogy pusztán a jogi védettségi szint emelése valóban segít-e az adott faj megőrzésében (gyűjtéssel, egyéb hasznosítással, esetleg kártevőként való gyérítésével veszélyeztetett-e a kérdéses faj stb.). Egyetértve az Ön értékelésével, a hermelint elsősorban élőhelyének visszaszorulása, állapotának romlása veszélyezteti. A fentiek alapján könnyen belátható, hogy a hermelin fokozott jogi védelme önmagában nem segítené a faj hazai állományainak hosszú távú fennmaradását. Sokkal inkább táplálékbázisainak, élőhelyeinek biztosítása szolgálja a hermelin populációk megtartását. Javaslatában szereplő további felvetéseit a hosszú távú program elkészítéséről és annak körültekintő megvalósításáról, az élőhelyvédelmi és rekonstrukciós beavatkozásokról, valamint az izolált állományok ökológiai folyosóval való összekötéséről, szakmai szempontból támogatom, és ehhez kötődően az uniós források is biztosíthatnak majd lehetőséget. Javaslom, hogy a hermelin természetvédelmi helyzetének javítása érdekében keressenek olyan pályázati lehetőségeket majd, melyek lehetővé teszik a felvázolt program teljes vagy részbeni finanszírozását. További munkájához sok sikert és jó egészséget kívánok! Kelt: Budapest, 2012. július 21. Üdvözlettel: Dr. Illés Zoltán
52
A vidra és a hermelin magyarországi elterjedését együttesen kutató terepmunkák összehasonlító dolgozatainak a rövid ismertetése– a tárgyalt időszak 2010 és 2014 Mindezidáig, mindkét faj elterjedését kutató programjaink során egyértelműé vált, hogy a két kisragadozó faj előfordulása többé-kevésbé ugyanazon vizes élőhely-típusoknál (is) jellemző. Igaz, jelentős különbség, hogy a hermelin életmódjából adódóan inkább a kisvízfolyások, csatornák adta fészkelési és táplálkozási lehetőségeket használja ki, míg a vidra előszeretettel „rendezkedik be” halas- és horgásztavaknál, folyók menti holt- és mellékágaknál, ártereknél. De ettől függetlenül mégis átfedés van az elterjedésükben, amelyek tájegységenként és azokon belül kisrégiónként is nagyon eltérőek egymástól. Ezért határozott elválasztó-vonalat nem lehet megfogalmazni országos kivetítésként! Egyfajta okfejtés azonban levonható – a teljesség igénye nélkül: Közös területfoglalásuk oka lehet, azon kívül, hogy mindkét faj elsősorban a vizes élőhely-típusok jellegzetes kisragadozója, hogy az adott területen találják meg maguk számára a szükséges táplálékforrást. Fontos azonban, hogy a hermelin esetében nem a hal jelenti az elsődleges táplálékforrást, hanem a vizes élőhely-típusainknál, valamint azok környékén fellelhető, számára megszerezhető legfontosabb zsákmányfajok, legfőképpen a kisrágcsálók. Vélhetően a hermelin előfordulása/területfoglalása, sőt szaporasága is összefüggésben állhat az időjárási körülményekkel, legfőképpen a kisrágcsálók szaporaságával. (…) Valószínűsíthető – sőt egyes régiókban bizonyított –, hogy egyik faj hazai populációja sem egységes, sőt talán egyre több egymástól elszigetelődő állományokról van/lehet tudomásunk. (…) Az elszigetelődések leginkább az alábbi okokra vezethetők vissza; a teljesség igénye nélkül: Az egyes (kis)térségek egyre inkább bizonyított elsivatagosodására; lásd Homokhátság, Nyírség, Viharsarok, Nagykunság, Jászság stb. Az autópályák és közutak hosszának, valamint a hozzájuk kapcsolódó kiszolgálóegységek növekedésére: pl. logisztikai központok, benzinkutak, parkolók, vendéglátó-ipari egységek stb. említhetők meg. A vizes élőhely-típusaink megszűnésére, szennyezettségére, átalakulására és átalakítására. Véleményem szerint jelenleg ez jelenti a legnagyobb problémát! Főleg a hermelin esetében a mind gyakoribbá váló, nem egyszer tiltott mezőgazdasági rágcsáló- és rovarirtó vegyszerek alkalmazására. A vidra törvénytelen üldözésére, ami egyébiránt kétséget kizáróan nem vagy csak nagyon nehezen bizonyítható, lévén fokozottan védett, így a jogtalan vadászaton ért orvvadászt a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően akár börtönbüntetésre is ítélhetnék. Mindennek ellenére megállapíthatóak a következő tények: a dunántúli és az alföldi halas- és horgásztavak szinte egybefüggő hálózata, valamint ezen felül országszerte a számos hallal telepített víztározó illetve folyószakasz (holt- és mellékágak, árterek), valamint – sok esetben legalábbis – az egymással érintkezésben álló kisvízfolyások, csatorna-rendszerek,
53
illetve a területükön élő táplálékforrásként hasznosítható zsákmányfajok, valamint a fészkeléshez és rejtőzködéshez szükséges feltételek még mindig olyan feltételeket biztosítanak mindkét kisragadozónak, amelyek lehetővé teszik az állomány/állományok viszonylagos stabilizációját, sőt egyes tájegységeken belül még a növekedését is; erről alább még bővebben lesz szó. De a dombvidékeinken és a középhegységeinkben található vizes élőhely-típusok is – igaz, elsősorban a hermelin, bár alkalmanként a vidra esetében is – megfelelő környezeti feltételeket: fészkelési, zsákmányszerzési lehetőségeket nyújtanak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ezen élőhely-típusoknál ugyanolyan rendszerességgel megtalálható a hermelin, mint az alföldi élőhelyeknél, azt viszont igen, hogy az általános szakmai értékítélet szerint, az ottani élőhelyeken sem számít ritkaságnak a faj előfordulása. A vidra és a hermelin állományfelmérésekor nagyon fontos a vizsgált területek növényzeti borítottságának a számbavétele is. Az eddigi munkák tapasztalataiból az alábbi következtetéseket vontuk le – a teljesség igénye nélkül: A beérkezett, feldolgozott adatlapok és információk alapján egyértelműen megállapítható, hogy bármely fentebb nevesített élőhely-típusnál a vidra és a hermelin elsősorban ott található meg, ahol mind a vízi- mind a vízparti és az adott területet övező környék vegetációborítottsága megfelelő védelmet, biztonságot nyújt a számára. Igaz, teszem hozzá – és ez nagyon fontos! –, hogy a megfelelő védelem és biztonság fogalma valójában mit jelent, vita tárgyát képezheti, mindenesetre az bizonyos, hogy az életmódjuk miatt elsősorban a vegetációban gazdag területeket részesítik előnyben. Az is kijelenthető, hogy egy-egy élőhely-típusnál nem minden esetben állapítható meg, hogy éppen mely vegetációtípus (vízi-, vízparti-, a területet övező környékbeli) teszi lehetővé a rendszeres előfordulásukat, alkalmasint a területfoglalásukat és az ivadéknevelésüket is. Persze vannak – a dolog természetéből adódóan egymásnak is sokszor ellentmondó – szakmai elméletek, ami viszont a lényeg: a vegetációnak nagyon fontos, vélelmem szerint elsőrendű szerepe van abban, hogy az adott területen a vidra és a hermelin állandónak mondható-e. De rendkívül lényeges: azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az adott területen fellelhető zsákmányfajok is alapjaiban befolyásolhatják a vidra és a hermelin előfordulásának a gyakoriságát, mint ahogy pl. az adott élőhely zavartsága, szennyezettsége stb. is. Vagyis nem feltétlenül egy-egy környezeti/természeti feltétel hat dominánsan arra, hogy a vidra és a hermelin mely területeken található rendszeresen vagy átmenetileg, esetleg hol nem fordul elő egyáltalán. A dolog ennél sokall összetettebb! Tény azonban, hogy a rendelkezésre álló környezeti feltételek közül, valójában mely/melyek milyen mértékben a meghatározóak még annak ellenére, hogy erről többféle elmélet ismert, bizonyításra vár – vélhetően mindkét fajnál más és más paraméterek jöhetnek számításba, bár lehetnek „közös nevezők is”. Ugyanakkor, és ez sem tagadható: nem ritka, hogy növényzet által alig vagy egyáltalán nem borított területeken is felbukkanhatnak, akár
54
még rendszeresen is. Ezek zömében kibetonozott partú kisvízfolyások, csatornák, horgásztavak, víztározók, aminek talán az lehet a magyarázata – és a talán fogalmán van a hangsúly! –, hogy ezen élőhelyeknél áll(hat) rendelkezésére megfelelő táplálék és/vagy ezen élőhelyek az adott térségeken belül a vidra és a hermelin rendszeresen használt vándorlási útvonalai. (…) A rendelkezésemre álló vidra- és hermelin-előfordulási adatok ismertetése megyénkénti csoportosításban (Az adatokat a 2015. február 22-e és 2016. március 10-e között rendelkezésemre bocsátott információk alapján állítottam össze) Ennyi bevezető után – remélve a T. Olvasó nem tartotta feleslegesnek, érdektelennek – rátérek a most elvégzett országos vidraállomány felmérés adatainak és az azokból levont következtetéseknek az ismertetésére. Alább, megyénkénti bontásban közlöm azokat a településeket, valamint a hozzájuk kapcsolódó élőhely-típusokat, ahonnét a most tárgyalt időszak során is a vidra és a hermelin előfordulásáról ismeretet szereztem. A megadott UTM kódok a 10x10 km-es beosztású standard térkép alapján kerültek meghatározásra. (A felhasznált UTM térképszelvényeket készítette a Kartográfiai Vállalat az MN Térképészeti Intézet 1979-ben tervezett és lezárt térképanyagának felhasználásával 1983-ban). Fontos: A felmérés a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által ajánlott ún. “minimum-standard” módszer alapján készült. A közölt települések után, ha nincs az UTM-kód mögött beszúrt megjegyzés, akkor a vidra és a hermelin előfordulását a jelen kutatási időszak ideje alatt állandónak (rendszeresnek) tekintettem, míg az ettől eltérő értesüléseket zárójeles megjegyzésben külön feltüntettem. Lényeges: A bejelentett észlelések – mind a vidra, mind a hermelin esetében – zömében a jószágok hátrahagyott nyomjelei alapján történtek. Vagyis: lábnyom, bélsár, táplálékmaradvány, csúszkálás, felfedezett fészek vagy észrevett és megfigyelt, mentett, esetleg elpusztulva talált állat-állatok képezték “alapját” a jelzéseknek. VIDRA ELŐFORDULÁSI ADATOK Baranya megye Almáskeresztúr: Almás-patak és Porovica-patak – UTM: YM21B2 Bakóca: horgásztó és csatorna – UTM: YM32B2 Basal: horgásztó és csatorna – UTM: YM10C2 Baranyahídvég: Fekete-víz-patak – UTM: BR78B2 Baranyajenő: Gödrei-vízfolyás és halastavak – UTM: BS72A1 Baranyaszentgyörgy: Baranya-csatorna – UTM: BS62C4 Bár: Bári-Duna és csatornák – UTM: CS20B4 Ceglédpuszta (Merenye): Merenyei-árok, csatorna – UTM: YM00C3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidrát ezen a területen kiszámíthatatlan időközönként figyelték meg a vizsgált időszak alatt, főleg a téli
55
időszak alatt, valamint nagyobb esőzések után. Az elmúlt évekbeli kutatások során 1995 és 2014 között a faj nyomjeleit egész évben sikerült azonosítani). Cún: Sziliháti-tó és Lanka-tó (Ó-Dráva meder) – UTM: BR77A4 Csertő: víztározó és patak – UTM: YM10C3 Drávakeresztúr: Korcsina-patak – UTM: YL18C1 Felsőszentmárton: Dráva-sziget és holtágak – UTM: YL19B2 Homorúd: Mocskos-Duna (holtág) és Karapancsai-főcsatorna – UTM: CR29C2 Kárász: Völgységi-patak – UTM: BS94C2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidrát ezen a területen kiszámíthatatlan időközönként figyelték meg a vizsgált időszak alatt, főleg a késő őszi és téli időszak alatt. Az elmúlt évekbeli kutatások során 1995 és 2014 között a faj nyomjeleit egész évben sikerült azonosítani). Kémes: Kisinci-holtág – UTM: BR77C2 Királyegyháza: Bükkösdi-víz – UTM: BR29C3 Kovácsszénája: Víztározó és csatorna – UTM: BS72C Magyarbóly: Karasica-patak – UTM: YL07A3 Magyaregregy: Völgységi-patak – UTM: BS94A4 Magyarlukafa: Lukafai-patak és horgásztavak – UTM: YM11A4 Mecsekpölöske: Baranya-csatorna és horgásztó – UTM: BS93D3 Nagypeterd: Okor-patak – UTM: BS20C1 Nagyváty: Okor-patak – UTM: BS20C4 Orfű: horgásztó – UTM: BS81A3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidrát ezen a területen kiszámíthatatlan időközönként figyelték meg a vizsgált időszak alatt, főleg a késő őszi és téli időszak alatt. Az elmúlt évekbeli kutatások során 1995 és 2014 között a faj nyomjeleit egész évben sikerült azonosítani). Oroszló: Baranya-csatorna – UTM: BS72D3 Palkonya: Halastó és Palkonyai-patak – UTM: YL08B2 Patapaklosi: Keleti Gyöngyös-patak – UTM: YM10A2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidrát ezen a területen a téli hónapok idején figyelték meg, míg az elmúlt években – 1995 és 2014 között – a területről egyáltalán nem volt adat a vidra előfordulására). Pazdány: Pécsi-víz (patak) – UTM: BR79C1 Pellérd (Pécs): Pécsi-víz-patak – UTM: BS80D3 Pécsvárad: víztározó és Karasica-patak – UTM: CS01B1 Révfalu (Drávakeresztúr): Dráva-folyó és holtágai – UTM: YL18C1 Sámod: Okor-patak – UTM: BR77A3 Sásd: Baranya-csatorna – UTM: BS72C4 Sumony: Halastavak és Okor-patak – UTM: YL29B3 Szágy: Szágyi-patak – UTM: YM22D2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidrát kizárólag a téli hónapok során figyelték meg. Az ezt megelőző kutatási időszakok során 1995 és 2014 között is – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – esetlegesen tapasztalták a faj előfordulását, bár az egész évben jellemző volt). Szászvár: Völgységi-patak – UTM: BS94C3 Szentlászló: Szentlászlói-halastavak és csatornák – UTM: YM11C3 Szágy (Tormás): Szágyi-patak – UTM: BS62D3 Tésenfa: Fekete-víz-patak (horgászvíz) – UTM: BR77C2 (Megjegyzés: mind a mostani kutatási időszak alatt, mind az ezt megelőzők során 1995 és 2014 között a vidrát – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – ezen a területen kiszámíthatatlan időközönként figyelték meg). Újmohács: Riha-tó (horgásztó): Duna-folyó – UTM: CR29C1 Ürgevárpuszta (Szakály): Kapos-folyó – UTM: BS95C2
56
Villánykövesd: Horgásztó – UTM: YL08B1 (Megjegyzés: mind a mostani kutatási időszak alatt, mind az ezt megelőzők során 1995 és 2014 között a vidrát – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – ezen a területen kiszámíthatatlan időközönként figyelték meg). Zaláta: Összekötő II. csatorna – UTM: YM27C1 Bács-Kiskun megye Adony: Perkátai-vízfolyás, Líviai-halastavak, Cikolai halastavak és Holt-Dunaág – UTM: CT32D2/D4 (Megjegyzés: a vidra előfordulása valamennyi vizsgált élőhelyen állandónak mondható). Akasztó: Duna-völgyi-főcsatorna (horgászvíz) – UTM: CS67A1; Büdös-tóicsatorna, Kiskőrösi-csatorna – UTM: CS67A2 (Megjegyzés: az utóbbi két csatornánál a vidra előfordulása, akárcsak az eddigi kutatási időszakok során 1995 és 2014 között kiszámíthatatlannak volt mondható, főleg a nyári aszályos hónapok idején). Baja: Duna-völgyi főcsatorna – UTM: CS41A1; Gyuri-sziget – holtág – UTM: CS31C4; Vadica-csatornaszakasz – UTM: CS41B2; Nyéki-Holt-Duna – UTM: CS31A3; Sugovica – UTM: CS41B1 (Megjegyzés: valamennyi jelzett területnél a vidra előfordulása állandónak mondható). Bácsalmás: Kígyós-főcsatorna – UTM: CS67A2 Bácsbokod: Bácsbokodi-víztározó és Bokodi-Kígyós-csatorna – UTM: CS51D3 Bátya: horgásztó – UTM: CS45D2 (Megjegyzés: a vidra előfordulása leginkább a téli időszakokban, valamint aszály idején volt észlelhető, akkor is kiszámíthatatlan időközönként, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti felmérések során az állandó jelenlétéről szereztünk tapasztalatokat). Bölcske: Sókor-csatorna és Duna-holtág – UTM: CS48D2 (Megjegyzés: 2015. május 7-én a Bölcske és Madocsa közötti autóúton egy elütött vidrát találtak. A testhosszát és a testméreteit nem mérték le, csak annyi megjegyzést fűztek: „meglepően kistestű volt, és hogy valamikor kölykei is lehettek, arra a duzzadt emlőiből lehet következtetni”). Bösztör (Kunszentmiklós): Apaji-csatorna – UTM: CS69A1 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során 1995 és 2014 között ezen az élőhelyen még nem tapasztaltuk a vidra előfordulását, most is csak kiszámíthatatlan időszakonként a 2015. november és 2016. február hónapok idején, mindössze három alkalommal). Csávoly: Csávolyi horgásztó – UTM: CS51D4 Dávod: Ferenc-csatorna – UTM: CS39D1 Dunafalva: Bezerédi-Holt-Duna, Beskenye-csatorna – UTM: CS20C4 Dunakömlőd: Kömlődi-csatorna – UTM: CS36C3 (Megjegyzés: a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként, akkor is csak rövid ideig volt tapasztalható, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti felmérések során az állandó jelenlétéről szereztünk tapasztalatokat). Dunatetétlen: Kiskunsági-főcsatorna és Nagy-éri főcsatorna – UTM: CS58B2 (Megjegyzés: a vidra előfordulása mindkét főcsatornánál csak időszakonként, akkor is csak rövid ideig tapasztalható, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti felmérések során az állandó jelenlétéről szereztünk tapasztalatokat). Dunapataj: Csatorna és Duna-folyó – UTM: CS46C3 Dusnok: Sárközi-csatorna – UTM: CS39C2 Foktő: Foktői-csatorna – UTM: CS45B3 Fülöpszállás: Kiskunsági-főcsatorna és Duna-völgyi-főcsatorna – UTM: CS68B2 Gátér: Csukás-ér és Félegyházi-vízfolyás – UTM: DS17D4 (Megjegyzés: a Csukás-érnél a vidra előfordulása kiszámíthatatlannak volt mondható, ami az eddigi
57
kutatási időszakok során 1995 és 2014 között ez még nem volt tapasztalható egyszerre mindkét élőhelynél). Géderlak: Duna-holtág – UTM: CS36D3 Hercegszántó: Karapancsa: Karapancsai-halastavak I. tóegység és Ferenc-csatorna – UTM: CS39C1 Hercegszántó (Hóduna): Névtelen-sziget és Ferenc-csatorna BC38A1; Klágya Holt-Duna BS38A2; Igali-gravitációs-csatorna BS38A2 (Megjegyzés: az Igaligravitációs csatornánál, az eddigi 1995 és 2014 közötti kutatási időszakokhoz hasonlóan a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időnként volt észlelhető). Imrehegy: Rekettye-Bogárzó-csatorna – UTM: CS65B4 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során 1995 és 2014 között ezen az élőhelyen csak elvétve tapasztaltuk a vidra előfordulását – főleg a faj hiányát regisztrálhattuk –, most is csak kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, mindössze négy alkalommal: 2015. február végén – ekkor két alkalommal –, valamint 2016. januárjában és március elején egyszer-egyszer). Harta: Nagy-ér és Duna-holtág – UTM: CS47D3/D4 Kalocsa: Duna-holtág – UTM: CS46D3 Katymár: Kígyós-főcsatorna és horgásztavak (Batinkov-tó és Kasély-tó) – UTM: CS50D4 Kiskunmajsa: Halastó és Marisi-csatona – UTM: DS04A1 Kiskőrös: Duna-völgyi főcsatorna és Mikla-pusztai csatorna – UTM: CS66A1 Korhánypuszta (Harta): Nagy-éri-csatorna – UTM: CS57D1 Kunpeszér: Dunavölgyi-főcsatorna, 21-es csatorna – UTM: CT61D1 Kunszentmiklós: Dunavölgyi-XXX. csatorna – UTM: CT50C1 Lakitelek: Tökös-csatorna, Nagyréti és Kisréti-vizek – UTM: DT29D2 Nagybaracska: Ferenc-csatorna, Füzesi-holtág és Öreg-Duna – UTM: CS30D1 Nemesnádudvar: Ducsi-csatorna és Duna-völgyi-főcsatorna – UTM: CS53A2 (Megjegyzés: a Ducsi-csatornánál a vidra előfordulása csupán időnként volt tapasztalható, akkor is csak – pontosan nem kiszámítható módon és időjárási viszonyhoz köthetően – egy-két napig. Az eddigi kutatási időszakok során 1995 és 2014 között azonban a faj nyomjeleit egész évben meg lehetett találni). Pálmonostora: Dong-éri főcsatorna és horgásztó – UTM: DS16D4 Pörböly: Kerülő-Duna és Fás-Duna (holtág) – UTM: CS31A3 Soltvadkert: Vadkerti-tó – UTM: CS75C3 (Megjegyzés: a vidra előfordulása leginkább a téli időszakokban, valamint aszály idején volt észlelhető elsősorban, ami alátámasztja az eddigi 1995 és 2014 közötti tapasztalatainkat). Sükösd: tőzegtavak – UTM: CS43B2 (Megjegyzés: a vidra előfordulása teljesen kiszámíthatatlan volt, akkor is csak átmentében észlelhető, ami alátámasztja az eddigi 1995 és 2014 közötti tapasztalatainkat). Szalkszentmárton: Kiskunsági-főcsatporna – UTM: CT50B3 Szabadszállás: Dunavölgyi-főcsatorna – UTM: CS69B1 Szakmár: Maloméri-csatorna, Csoma-foktői-csatorna – UTM: CS55C1; SzakmáriDzsidva-halastó – UTM: CS5C2 (Megjegyzés: a vidra előfordulása mindkét élőhelyen állandónak volt mondható). Szeremle: Kádár-szigeti holtág – UTM: CS31B3; Szeremlei-Sugovica: Dunapart 1467 és 1470 és 1473 fkm, bal part, Öreg-Szeremlei Duna és Kis-Bundás és NagyBundás – UTM: CS31C4/D3 (Megjegyzés: valamennyi jelzett területnél a vidra előfordulása állandónak volt mondható). Szalkszentmárton: Kiskunsági-főcsatorna, kavicsbánya tavak és Fűzvölgyicsatorna – UTM: CT50B3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak az eddigi 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok során a kavicsbánya tavaknál a vidra előfordulása kizárólag rapszodikusnak volt mondható).
58
Szank: Dong-éri-főcsatorna és Majsai-szanki-csatorna – UTM: CS95C4 Tabdi: Tabdi-csatorna és Pék-tó – UTM: CS67D3 (Megjegyzés: a vidra előfordulása csak kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető mindkét területen – jellemzően a téli hónapokban –, de ha az egyiknél megjelent, akkor a másik élőhelytípusnál is észlelhető volt valamely nyomjele. Mindez alátámasztja az eddigi 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok alatt szerzett tapasztalatainkat). Tass: Kiskunsági-öntöző-csatorna – UTM: CT50A1 Tiszaalpár: Alpári-Holt-Tisza – UTM: DT28C2 Tiszakécske: Tisza-folyó és Ókécskei-Holt-Tista – UTM: DT30A4 Uszod: Uszodi-sziget és Duna-holtág – UTM: CS35C4 Békés megye Bakonszeg: Berettyó-folyó – UTM ET32A4; Remete tó – horgászvíz – UTM: ET32A2; Bakonszegi-halastó – UTM: ET32A4; Káló-patak és Keleti-főcsatorna – UTM: ET32C2 (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél állandónak volt mondható a vidra előfordulása). Berettyóújfalu: Berettyó-folyó – UTM: ET33D4; csatornák – UTM: ET42A1 (Megjegyzés: mindkét élőhelynél állandónak volt mondható a vidra előfordulása). Békés: Körös-folyószakasz, homokbányatavak, téglagyári-tavak, Borosgyárihorgásztó – UTM: ES08C4 (Megjegyzés: a homokbánya-, a téglagyári-tavaknál és a horgásztónál a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt tapasztalható, főleg a kora tavaszi és a téli hónapok során, akkor is csak egy-két alkalommal. Mindez alátámasztja az eddigi 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok alatt szerzett tapasztalatainkat). Bélmegyer: Fehérháti-halastó, Sásrogáti-halastó – UTM: ES08C3; Határérifőcsatorna – UTM: ES08C4 (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél állandónak volt mondható a vidra előfordulása). Biharugra: Halastavak és csatornák – UTM: ES49C1 Bucsa: Hortobágy-Berettyó – UTM: DT92C1; Sárréti-főcsatorna – UTM: DT92C2 (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél állandónak volt mondható a vidra előfordulása). Doboz: Fehér-Körös és csatornák – UTM: ES17A3 Ecsegfalva: Hortobágy-Berettyó – UTM: DT92C1; halastavak – UTM: DT9B2 (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél állandónak volt mondható a vidra előfordulása). Elek: Eleki-főcsatorna és bányagödrök – UTM: ES15D3 (Megjegyzés: a vidra előfordulása mindkét élőhelynél csak időszakonként volt tapasztalható, főleg a főcsatornánál, míg a bányagödröknél a mostani kutatási időszak alatt csupán kétszer: 2015. februárjában és 2016. januárjában. Mindez alátámasztja az eddigi 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok alatt szerzett tapasztalatainkat, hogy nevezett élőhelyeknél a vidra csak esetenként fordul elő). Füzesgyarmat: téglagyári-gödrök – UTM: ET12D2; Alsó- és Ó-Berettyó-csatorna és Szeghalmi-övcsatorna – UTM: ET12D3 (Megjegyzés: a téglagyári-gödröknél a vidra előfordulása kiszámíthatatlan, míg a többi vizsgált élőhelynél állandónak mondható. Mindez alátámasztja az eddigi 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok alatt szerzett tapasztalatainkat). Geszt: csatorna – UTM: ES49D3 (Megjegyzés: mind a mostani, mind az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok során bebizonyosodott, hogy ezen az élőhelyen a vidra előfordulása – egész évben, időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként tapasztalható).
59
Gyomaendrőd, Szarvas: Körös-folyó szakaszai, holtágak, halastavak és csatornák – UTM: DS 69 és 79 négyzetek (Megjegyzés: valamennyi vizsgált területen a vidra előfordulása állandónak mondható). Kevermes: Kutas-éri-főcsatorna – UTM: ES14B4 Körösladány: Sebes-Körös, Folyás-ér (patak) és csatornák – UTM: ET40C4 Körösújfalu: Sebes-Körös – UTM: ET30B1 Kőtegyán: Fekete-Körös és Gyepes-patak – UTM: ES17D2 Kunágota: Kutas-éri-csatorna – UTM: ES03C1 (Megjegyzés: mind a mostani, mind az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok során bebizonyosodott, hogy ezen az élőhelyen a vidra előfordulása – egész évben, időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként tapasztalható). Mezőberény: Körös-folyó, holtágak és Szihas-tó – UTM: ES08A3 Méhkerék: horgásztó – UTM: ET37A3 (Megjegyzés: mind a mostani, mind az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok során bebizonyosodott, hogy ezen az élőhelyen a vidra előfordulása – egész évben, időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként tapasztalható). Mezőhegyes: Élővíz-csatorna – UTM: DS82A1 Kevermes: sóderbánya tavak és Kutas-éri-főcsatorna – UTM: ES14B4 (Megjegyzés: mind a mostani, mind az ezt megelőző kutatási 1995 és 2014 közötti időszakok során bebizonyosodott, hogy a sóderbánya tavaknál a vidra előfordulása – egész évben, időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként tapasztalható, míg a főcsatornánál a jelenléte állandónak mondható). Öcsöd: Körös-folyó és Öcsödi-holtág – UTM: DS59C2 Pusztaföldvár: Orosháza-Medgyesbodzási-csatorna – UTM: DS95B3 (Megjegyzés: mind a mostani, mind az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok során bebizonyosodott, hogy a csatornánál a vidra előfordulása – egész évben, időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt tapasztalható). Szeghalom: Farkasfoki Holt-Berettyó – UTM:) ET10A2 Végegyháza: Királyhegyesi-szárazér – UTM: DS93A2 (Megjegyzés: mind a mostani, mind az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok során bebizonyosodott, hogy ezen az élőhelyen a vidra előfordulása – egész évben, időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt tapasztalható, jellemzően a téli és kora tavaszi időszakok idején). Vésztő: Holt-Sebes-Körös és Dió-éri-főcsatorna – UTM: ES09A1/A3 Zsadány: Holt-Sebes-Körös és Holt-Sebes-Körös-főcsatorna – UTM: ES29D3 Borsod-Abaúj-Zemplén megye Alsóberecki (Felsőberecki): Bodrog-folyó és holtágak – UTM: EU55A2 Arnót: Sajó-folyó, Kis-Sajó és horgásztavak – UTM: DU93A3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, míg az ezt megelőző kutatási időszakokban – elsősorban 2001 óta – állandóan megtalálták a nyomjeleit mindkét élőhelynél, igaz esetlegesen, időjárási körülményektől függetlenül. 2001-előtt nem voltak értékelhető adatok a területekről). Ároktő: Pélyi-tó és Holt-Tisza – UTM: DT98C3 Bodroghalász: Bodrog-folyó és Kengyel-tó – UTM: EU44A1 Bodrogkeresztúr (Szegilong): Bodrog-holtágak – UTM: EU32B4 Bodrogkisfalud: Bodrog-holtágak – UTM: EU23C2 Borsodivánka: Rima-patak – UTM: DT78B3 Bortó: Északi-övcsatorna és Mádi-patak – UTM: EU23B1
60
Büdszentmihály (Tiszavasvári): halastavak – UTM: EU21D1; Keleti-főcsatorna és Hortobágy-folyó – UTM: EU21D2 (Megjegyzés: valamennyi vizsgált területen a vidra előfordulása állandónak volt mondható). Bükköskútpuszta (Szendrő): Bódva – UTM: DU75C3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a területen a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt – főleg az őszi és téli időszakokban tapasztalták –, igaz az ezt megelőzően 1995 és 2014 között is kiszámíthatatlan időközönként bukkantak a nyomjeleire). Csincse: Geleji-víztározó és Csincse-patak – UTM: DT89A1 Csobaj: Holt-Tisza és Bodványosi-csatorna – UTM: EU22D2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a csatornánál a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan volt, míg a Holt-Tiszánál állandónak volt mondható. Az eddigi 1995 és 2014 közötti kutatások során a csatornánál, még ha esetleges időszakonként is, de a vidra jelenléte egész évben tapasztalható volt). Dédestapolcsány: Bán-patak – UTM: DU63A2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 között kutatási időszakokban állandóan megtalálták a nyomjeleit mindkét élőhelynél). Dombrád (Cigánd): (részben már szabolcsi terület): Pallószögi Holt-Tisza – UTM: EU64D1 Felsőzsolca: Sajó-folyó, Kis-Sajó – UTM: DU93A2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, míg az ezt megelőző kutatási időszakokban – főképpen 2001 óta – állandóan megtalálták a nyomjeleit mindkét élőhelynél. A 2001-et megelőző időszakról nincsenek értékelhető adatok). Gesztely: Hernád-folyó és bányatavak – UTM: DU92C3 (Megjegyzés: a vidra előfordulása, akárcsak az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatási időszakokban, teljesen kiszámíthatatlan volt, akkor is leginkább a folyónál észlelték, míg a bányatavaknál a mostani kutatási időszak alatt mindössze egyszer: 2016. január első napjaiban). Gibárt (Encs): Hernád-folyó és Bársonyos-patak – UTM: EU15B2 Harsány: horgásztavak és Csincse-patak – UTM: DU81B1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatási időszakokban állandóan megtalálták a nyomjeleit mindkét élőhelynél). Hejőkeresztúr: horgásztó – UTM: DU91B2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatási időszakokban állandóan megtalálták a nyomjeleit mindkét élőhelynél). Hejőpapi: Hejő-főcsatorna – UTM: DU90A4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatási időszakokban állandóan megtalálták a nyomjeleit). Hejőszalonta: Hejő-Szerda-övcsatorna és Hejő-főcsatorna – UTM: DU91B2 Izsófalva: Gróf-réti horgásztavak és Szuha-patak – UTM: DU75D2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatási időszakokban állandóan megtalálták a nyomjeleit mindkét élőhelynél). Karcsa: Karcsa-csatorna és Tiszakarádi-főcsatorna – UTM: DT43A3 Kenézlő: Tisza-holtágak – UTM: EU33C1 Kiskinizs: Hernád-folyó – UTM: EU04B3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak idején a vidra állandó jelenlétét észlelték, az eddigi 1995 és 2014 közötti kutatási időszakokban azonban a felbukkanás csak esetlegesen volt tapasztalható. A területen 2001 óta észleljük rendszeresen a vidra előfordulását, azt megelőzően nem
61
találkoztunk vele a Hernád-folyónak ezen a szakaszán, igaz ugyanez kijelenhető a folyó és a közeli Sajó-folyó esetében is). Kurityán: Szuha-patak és bányatavak – UTM: DU74A2 (Megjegyzés: a vidra előfordulása, akárcsak az eddigi 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok idején a pataknál kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, főleg a téli havazásos idők idején, míg a bányatavaknál most egyáltalán nem tapasztalták, onnét a legutóbbi jelentés a faj előfordulásáról 2014 szeptemberében történt). Mályi: horgásztavak és Hejő-főcsatorna – UTM: DU81C3 (Megjegyzés: a vidra előfordulása esetlegesnek mondható, előfordult már, hogy 1995 és 2014 közötti időszakok idején nem tisztázott időhosszúságig is megfigyelhető volt mindkét területen, pl. árvizek idején vagy havazást követően). Meszes: Rakaca víztározó és Rakaca-patak – UTM: DU86A4 (Megjegyzés: a vidra előfordulása nem tisztázott időhosszúságig volt megfigyelhető mindkét területen, mégpedig a téli időszakban. Ugyanakkor a múltbeli 1995 és 2014 közötti kutatások során, ha nem is rendszeresen, de egész évben tapasztaltuk a faj jelenlététét és az elmúlt években már találtak a terület melletti autóútszakaszon halálra gázolt vidrákat). Mezőcsát: Tarjáni-Holt-Tisza – UTM: DU99C1 Monok: víztározó és Gilip-patak – UTM: EU14B4 (Megjegyzés: a jelen kutatási időszak idején is, akárcsak az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – teljesen kiszámíthatatlan volt). Múcsony: Szuha-patak – UTM: DU74C2 (Megjegyzés: a jelen kutatási időszak idején is, akárcsak az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – teljesen kiszámíthatatlan volt). Négyes (Tiszavalk): Apata-holtág – UTM: DT78D3; Csincse-patak (Kiskörei víztározó területe) – UTM: DT78D4 (Megjegyzés: a vidra előfordulása mindkét területen állandónak mondható). Nyírtura: horgásztó és főcsatorna – UTM: EU61A3 (Megjegyzés: a vidra előfordulása, akárcsak az eddigi 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok idején mindkét területen teljesen kiszámíthatatlan volt). Olaszliszka. Fekete-tó – UTM: EU35A4 Onga: horgásztavak – UTM: DU93B4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszakban a vidra előfordulása teljesen kiszámíthatatlan volt, de az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok idején előfordult már – főleg 2001 óta –, hogy nem tisztázott időhosszúságig is, többé-kevésbé huzamosabb ideig – napokig, esetleg hetekig – megfigyelhető volt a területen). Sajólád: Sajó-folyó – UTM: DU92B4 (Megjegyzés: a vidra előfordulása 2001-től datálhatóan teljesen kiszámíthatatlan időnként észlelhető rövidebb időszakokra – többnyire átváltóként nevezhető meg –, pl. árvíz után, aszály idején, nagyobb havazást követően stb.– annak előtte az 1995 és 2014 közötti felmérések során egyáltalán nem tapasztalták a jelenlététét). Sály (Bükkábrány): víztározó (horgásztó) és Csincse-patak – UTM: DU70D1/B4 (Megjegyzés: a jelzett területeken a vidra előfordulása teljesen kiszámíthatatlan volt, pl. aszály idején vagy havazást követően, ami az eddigi 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok során nyert tapasztalatokkal megegyezik). Sárospatak: Bodrog-holtágak – UTM: EU45B4 Sátoraljaújhely és Bodrogkeresztúr: Bodrog-folyó holtágai, Füzes-ér, Zúgifőcsatorna. Török-éri főcsatorna, Bognyán-tói-csatorna, Perjés-háti-tó, Longi-ér és kapcsolódó bodrogközi nevenincs csatornák szakaszai – UTM: EU 32 és 45
62
négyzetek (Megjegyzés: valamennyi vizsgált területen a vidra előfordulása állandónak mondható). Szalonna: Bódva-patak és Rakaca összefolyása – UTM: DU86B1 (Megjegyzés: a vidra előfordulása kiszámíthatatlan, előfordult már, hogy nem tisztázott időhosszúságig is megfigyelhető volt mindkét területen, pl. téli időszakban. Azonban a területen az elmúlt években 1995 és 2014 között már több alkalommal találtak a közeli autóutak mentén elütött vidrákat). Szendrőlád: Bódva-patak – UTM: DU84A2 (Megjegyzés: a vidra előfordulása teljesen kiszámíthatatlan, főleg a tavaszi, a késő őszi és a téli időszakokban mondható jellemzőnek, akkor is csak átmeneti felbukkanását tapasztalták, és ez alátámasztja a 1995 és 2014 közötti időszak során nyert tapasztalatainkat). Szin: Bódva-patak – UTM: DU77B4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak idején a vidra előfordulása teljesen kiszámíthatatlan volt, főleg a tavaszi, a késő őszi és a téli időszakokban volt jellemzőnek mondható, akkor is csak átmenetileg tapasztalták a jelenlétét. Ezt megelőzően 2001-ig nem volt értékelhető adat a faj itteni előfordulásáról, igaz attól kezdve is esetleges észrevételekkel rendelkezünk). Szinpetri: Bódva-patak – UTM: DU77B2 (Megjegyzés: a vidra előfordulása teljesen kiszámíthatatlan, főleg a téli és a kora tavaszi időszakokban volt mondható jellemzőnek, akkor is csak átmenetileg tapasztalták a jelenlétét. Ez alátámasztja az 1995 és 2014 közötti tapasztalatokat). Taktabáj: Prügyi-főcsatorna – UTM: EU22B1 Taktaladány: Kis-Tisza – UTM: EU32A2 Taktaszada: Takta-csatorna, Holt-Takta és Gilip-patak – UTM: EU12A1/A2 (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél állandónak mondható a vidra előfordulása). Tarcal: Északi-övcsatorna, Ively-ér, Kenygel-lapos és Taktaközi csatornák – UTM: EU22C1/C2 négyzetek (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél állandónak mondható a vidra előfordulása). Tiszabábolna: Tisza folyó – UTM: DT88D2; Sulymos-főcsatorna – UTM: DT88B4 (Megjegyzés: mindkét élőhelynél állandónak mondható a vidra előfordulása). Tiszacsermely: Holt-Tisza – UTM: EU64B1 Tiszakarád: Holt-Tisza holtág és Tiszakarádi-főcsatorna – UTM: EU53A3 Tiszakeszi: Holt-Tisza – UTM: ET09B1 Tiszaladány: Kis-Tisza, Kis-Sulymos, Prügyi-főcsatorna – UTM: EU32A2/B1 négyzetek (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél állandónak mondható a vidra előfordulása). Tiszalúc: Takta-csatorna – UTM: EU02D2 Tiszatarján: Holt-Tisza – UTM: ET09A2 Tiszavalk: víztározó, Nyárád-ér (Kiskörei víztározó területe) – UTM: DT88D2/D4; Montaj-tó és Tiszavalki-főcsatorna – UTM: DT78D; Felső-Morotva – UTM: DT78D3 (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél a vidra előfordulása állandónak mondható). Tokaj: Tisza-Takta csatorna, Kapitány-tó, Bodrog-torok – UTM: EU32A2 (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél a vidra előfordulása állandónak mondható). Vajdácska: Bodrog-folyó és “Hosszú-tó” és “Bíró-tó” (holtágak) – UTM: EU45D1 Viss: Bodrog-holtág és Török-éri főcsatorna – UTM: EU34B4 Csongrád megye Algyő: Tisza-holtágak és homokbánya melletti belvízcsatornák és Algyői-főcsatorna – UTM: DS43A4; Nagyfai Holt-Tisza – UTM: DS33D3 (Megjegyzés: a homokbánya melletti belvízcsatornáknál kiszámíthatatlan időszakonként észlelték a vidra előfordulását, akkor is csak nem tisztázott hosszúságú és időjárási
63
körülmények miatti ideig, ami az eddigi 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok tapasztalatait is megerősítette). Apátfalva (Királyhegyes): Sámson-csatorna – UTM: DS61D3; Apátfalvifőcsatorna UTM: DS62D2 (Megjegyzés: mindkét élőhelynél a vidra előfordulása állandónak mondható). Apátfalva (Nagylak): Bökényi-Maros-part – UTM: DS37C3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak során teljesen kiszámíthatatlan időközönként találtak a vidra előfordulására bizonyító nyomjelet, főleg a késő őszi és a téli hónapokban, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti felmérések idején egész évben állandó jelenlétét tapasztalták). Apátfalva (Sámson): Apátfalvi-főcsatorna és Maros-folyó – UTM: DS61D3 Árpádhalom: Nagymágocsi Kastély-horgásztavak és Mágocs-ér – UTM: DS66B4 Balástya: Őszeszéki-tó és Fehértó-Majsai-főcsatorna – UTM: DS24B Bokros (részben már Csongrádhoz tartozó terület): Bokros-Buzás holtág UTM: DS37A1; Csépai-holtág és Tisza-folyó – UTM: DS37A2 (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél a vidra előfordulása állandónak mondható). Csanádalberti: Királyhegyesi-Szárazér-csatorna – UTM: DS73D2 (Megjegyzés: a mostani és az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatási időszak idején a csatornánál a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – volt tapasztalható. Ugyanakkor az eddigi kutatások során a közeli horgásztónál rendszeresnek mondhattuk a faj jelenlététét, arról a területről a mostani kutatás során azonban nem érkezett jelzés). Csanádpalota: horgásztó – UTM: DS72D2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időnként volt észlelhető, az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során azonban állandó jelenlétét lehetett megállapítani). Csanytelek: Meggyesi-horgásztó – UTM: DS35A1 Csongrád: Holt-Tisza és Körös-Tisza-torok, halastavak és csatornák – UTM: DS37D3/D4 (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél a vidra előfordulása állandónak mondható). Derekegyház: víztározó, Kórogy-ér – UTM: DS47D1 Deszk: Maros-folyó holtág – UTM: DS42B1 Ferencszállás: Halász-sziget (Maros-folyó) – UTM: DS51A1 Felgyő: Tisza-holtágak és csatorna – UTM: DS36A1 (Megjegyzés: a csatornánál a nyári aszályos időszakban egyáltalán nem találtak vidranyomot, míg a köztes időben állandóan). Földeák (Maroslele): Mátyáshalmi-csatorna – UTM: DS53B2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak az ezt megelőzők idején 1995 és 2014 között a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időnként volt észlelhető, leginkább a téli és kora tavaszi időszak során). Gádoros: Árpádhalmi Mágocs-ér (részben már Békés-megye) – UTM: DS76B4 Gyálarét: Gyáli-Holt-Tisza – UTM: DS21D1 Gyopárosfürdő (Orosháza): Kútvölgy-Kakasszéki-csatorna – UTM: DS75A1 Hódmezővásárhely: Tisza-folyó 191 fkm szakasza és Körtvélyesi Holt-Tisza – UTM: DS3303 Kakasszék (Székkutas): Kútvölgyi-Kakasszéki-csatorna – UTM: DS65B4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időnként volt észlelhető, az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során azonban állandó jelenlétét lehetett megállapítani). Kiskundorozsma (Szentmihálytelek): Mártélyi-tározó – UTM: DS22D4 Klárafalva: Maros-folyó – UTM: DS42D4
64
Kunszállás: Gátéri-csatorna – UTM: DS08D4 Makó: Dorgály-főcsatorna és Maros-folyó – UTM: DS51C1 Maroslele: Vetyeháti Holt-Maros – UTM: DS42D4 Mártély: Ásványi-holtág, Mártélyi-holtág és Dong-éri csatorna – UTM: DS34C2/C4 (Megjegyzés: valamennyi kutatott élőhelynél állandó a vidra előfordulása). Mindszent (és részben már Mártély): Ásványi holtág, Dong-éri csatorna – UTM: DS34C3 Mindszent (és részben már Szentes): Ludas-ér csatorna – UTM: DS45A2 Röszke: Gyáli-Holt-Tisza – UTM: DS21D1 Ruzsa: Széksóstói-főcsatorna – UTM: DS02D1; Üllési-víztárzó és Domaszékifőcsatorna – UTM: DS02A4 (Megjegyzés: valamennyi kutatott élőhelynél állandó a vidra előfordulása). Pusztamérges: Domaszéki-főcsatorna – UTM: CS93D3 (Megjegyzés: akárcsak az eddigi kutatási időszakok során 1995 és 2014 között, most is kiszámíthatatlan időközönként tapasztalták a vidra előfordulását, főleg a téli és kora tavaszi hónapokban). Sándorfalva, Szeged: Fehértó (halastavak), Dorozsma-Halas-főcsatorna, FehértóiMajsa-főcsatorna szakaszai – UTM: DS32B1/B2 négyzetek (Megjegyzés: valamennyi kutatott élőhelynél a vidra előfordulása állandónak mondható). Szatymaz: Őszeszéki-tó és Fehértói-Majsai-csatorna – UTM: DS23A1 Szentes (Szegvár): Derekegyházi-halastó és Kurca-patak – UTM: DS45D3 Szentes (Mindszent): Landor-tó – UTM: DS36D2 Szentes: Tisza-holtág és Kurca-patak – UTM: DS46A1 Szegvár: Szentes II. horgásztó – UTM: DS46A4; Kuncatoroki-szivattyú-csatorna – UTM: DS35D1; Osztorai Holt-Tisza és Akolszögi-Holt-Tisza – UTM: DS35C4 (Megjegyzés: valamennyi kutatott élőhelynél állandó a vidra előfordulása). Szőreg (Szeged): Maros-folyó – UTM: DS42D2 Tömörkény: Csaj-tavak (halastavak), Dong-éri-főcsatorna és csatornák – UTM: DS25C2 (Megjegyzés: valamennyi kutatott élőhelynél állandó a vidra előfordulása). Zsombó: Dorozsma-Majsai-csatorna – UTM: DS23B2 Fejér megye Aba: halastavak és Sárvíz malomcsatorna – UTM: CT01D1 Adony: Perkátai-vízfolyás, Líviai-halastavak, Cikolai halastavak és Holt-Dunaág – UTM: CT32D2/D3/D4 (Megjegyzés: valamennyi kutatott területnél állandó a vidra előfordulása). Alap: Hardi-ér – UTM: CS28A2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak az ezt megelőzők során 1995 és 2014 között a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időnként volt észlelhető, főleg az őszi és téli hónapok idején). Bakonycsernye: Gaja-patak – UTM: BT84C2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt – leginkább télen tapasztalták –, az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során azonban állandó jelenlétére lehetett következtetni). Beloiannisz: Laskó-patak – UTM: CT32C1 Bicske: Szentlászló-patak – UTM: CT26A2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak idején a nyári hónapokban nem találtak vidra jelenlétére utaló nyomot, míg a köztes időszakban is csak kiszámíthatatlan időközönként. Az 1995 és 2014 közötti felmérések idején, a területen állandóan megtalálható volt a vidra valamely nyomjele).
65
Bodajk (és részben már Sőréd): Gaja-patak, víztározó és Móri-víz-csatorna – UTM: BT94B1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása mindkét élőhelynél – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan volt, az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során azonban állandó jelenlétére lehetett következtetni). Csákvár: Császárvíz-patak– UTM: CT04C4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt (2015. májusában és júliusában, valamint 2016. januárjában és februárjában), az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során azonban állandó jelenlétére lehetett következtetni). Dinnyés: tógazdaság, Kajtor csatorna – UTM: CT12A1/A2 (Megjegyzés: 2015. márciusában és 2016. januárjában a közeli autóútszakasznál elütött vidrákat találtak. Mindkettő felnőtt hím volt, a testhosszukat és a testméreteiket nem mérték le. Erről a területről a múltban már több alkalommal érkezett hasonló jelzés). Ercsi: Szent László-patak és Holt-Duna – UTM: CT43B1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak az ezt megelőzők során 1995 és 2014 között a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időnként volt észlelhető. A Holt-Dunánál, ha rendszertelenül is – mindössze egy-két napig vagy valamivel hosszabb ideig – rendre megtalálták a nyomjeleit, míg a pataknál főleg a tavaszi, az őszi és a téli hónapok során, azonban a nyári hónapokban nem észlelték). Fehérvárcsurgó: Gaja-patak, Móri-víz (patak) – UTM: BT84B2; Gaja-patak és víztározó – UTM: BT94B4 (Megjegyzés: valamennyi kutatott területnél állandó a vidra előfordulása). Kabókapuszta (Enying): halastavak – UTM: BS99A4 Kajászó (Igar): Váli-víz (patak) és MOHOSZ tógazdaság (halastavak) – UTM: CT24D1 Kápolnásnyék, Dinnyés: Velencei-tó (teljes déli part a két település között), Tógazdaság, Császár-víz (patak), Kajtor-csatorna, Szent László-patak, Cibulkapatak és kapcsolódó kisebb csatornák (részben horgászvizek) – UTM: CT 12 A/C és 23A4/B2 négyzetek (Megjegyzés: valamennyi vizsgált területen a vidra előfordulása állandónak mondható). Kisapostag: Holt-Duna – UTM: CT49C1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak az ezt megelőzők során 1995 és 2014 között már nem egyszer a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időnként volt észlelhető, de előfordult már – 2009 és 2014 között -, hogy állandó jelenléte volt tapasztalható). Kisfalud: Császárvíz-csatorna – UTM: CT13B2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, főleg a téli hónapokban tapasztalták, az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során azonban állandó jelenlétére lehetett következtetni). Kisláng: Bozói-patak – UTM: CT00A2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során azonban állandó jelenlétére lehetett következtetni). Mezőszilas: Bozót-patak – UTM: CS08C3 Moha: Gaja-patak – UTM: BT93C4 Mór: Móri-patak – UTM: BT84C3 (Megjegyzés: mind a mostani, mind az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, kivéve a 2010 és 2013 közötti időszakot, amikor, főleg az őszi és a téli hónapokban állandó jelenlétére lehetett következtetni). Nádasdladány: Sárvíz-malomcsatorna – UTM: BT92A2 Ősi: Nádor-csatorna és Sárvíz-malomcsatorna – UTM: BT82C4 Pátka: víztározó és Császár-víz-patak – UTM: CT03C3/C4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a pataknál a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan volt, az ezt megelőző 1995 és 2014
66
közötti kutatások során azonban állandó jelenlétére lehetett következtetni. A víztározónál a faj előfordulását most is rendszeresen tapasztalták). Perkáta: Perkátai-vízfolyás – UTM: CT32D4 Pusztavám: Horgásztavak és Által-ér – UTM: BT95A3 Rétszilas: Rétszilasi-tavak UTM: CS18C1/C2; Sárvíz-malomcsatorna – UTM: CS19D1/D2 (Megjegyzés: valamennyi vizsgált területnél állandó a vidra jelenléte). Ősi: Nádor-csatorna és Sárvíz-malomcsatorna – UTM: BT82C4 Soponya: halastavak – UTM: CT00C3; Sárvíz-malomcsatorna; UTM. CT01B4 (Megjegyzés: valamennyi kutatott területszakaszon a vidra előfordulása állandónak volt mondható). Sárszentágota (Kálóz): halastavak, Sárvíz-csatorna és Sárvíz-malomcsatorna – UTM: CT10B2/B3 (Megjegyzés: valamennyi kutatott területszakaszon a vidra előfordulása állandónak volt mondható). Sárszentmihály: Sárvíz-csatorna és Pálmajorosi-tavak – UTM: BT92C2 Soponya: Sárvíz-malomcsatorna – UTM: CT01D2 Szabadbattyán: Sárvíz-malomcsatorna és halastó – UTM: BT92D4 Székesfehérvár: Móri-úti horgásztavak és csatorna – UTM: CT03B3; halgazdaság és Gaja-patak – CT03B4 (Megjegyzés: 2016. február 11-én a 81-es autóúton egy elütött vidrahímet találtak, a testhosszát és a testméreteit nem jegyezték fel. Ezen az útszakaszon a múltban már több alkalommal történt hasonló baleset). Tác: Sárvíz-csatorna – UTM: CT01A3 Tárnok: Benta-patak – UTM: CT35D2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, főleg a téli hónapokban tapasztalták, az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során azonban állandó jelenlétére lehetett következtetni). Tordas: Horgásztavak és Szent-László patak – UTM: CT08B4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak idején a nyári hónapokban nem találtak vidra jelenlétére utaló nyomot, míg a köztes időszakban is csak kiszámíthatatlan időközönként. Az 1995 és 2014 közötti felmérések idején, a területen többnyire állandóan megtalálható volt a vidra valamely nyomjele, ez alól a 2003-as és a 2007-es nyári hónapokban tapasztaltunk hasonlót, mint most). Úrhida: Nádor-csatorna és Sárvíz-malomcsatorna – UTM: BT92D1 Zámoly: Burján-árok és víztározó – UTM: CT04B3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során azonban állandó jelenlétére lehetett következtetni). Győr-Moson-Sopron megye Abda: Mosoni-Duna – UTM: XN88D3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során, főleg 2006-ot követően az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Acsalag: Rábca-mellékág és Kapuvár-Bősárkányi-csatorna – UTM: XN68C2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Babót: Kis-Rába-folyószakasz – UTM: XN56C1 Bodonhely: Rába-folyó – UTM: XN87B2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, kizárólag a
67
téli hónapokban, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Börcs: Rábca-folyó és horgásztavak – UTM: XN88D3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, kizárólag a késő őszi és a téli hónapokban, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Bősárkány: Keszeg-ér – UTM: XN56C4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, kizárólag a téli hónapokban, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Dunakiliti (Tejfalu): Zátonyi Holt-Duna, üzemvízcsatorna, Tejfalui mellékágrendszer – UTM: XP71A1/A2/A3A4 (Megjegyzés: valamennyi kutatott élőhelyen a vidra előfordulása állandó volt, ezt megelőzősen 1995 és 2006 között az időszakos felbukkanása volt észlelhető, attól kezdve viszont az állandó jelenléte). Doborgazsziget (Cikolasziget, Sérfenyősziget): Duna-mellékágak, holtágak – UTM: XN79D4, XP71D1/D (Megjegyzés: valamennyi kutatott élőhelyen a vidra előfordulása állandó volt, ezt megelőzősen 1995 és 2006 között az időszakos felbukkanása volt észlelhető, attól kezdve viszont az állandó jelenléte). Dunaszeg: Szavai csatorna és Mosoni-Duna, Morotva-tó és Dunaszegi-csatorna – UTM: XN99A3/A4 (Megjegyzés: valamennyi kutatott élőhelyen a vidra előfordulása állandó volt, ezt megelőzősen 1995 és 2006 között az időszakos felbukkanása volt észlelhető, attól kezdve viszont az állandó jelenléte). Feketeerdő: Mosoni-Duna, holtág – UTM: XP71B2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak során, akárcsak az ezt megelőzők 1995 és 2014 közöttiek során a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, főleg a téli hónapokban volt tapasztalható). Földsziget (Csorna): Rábca és csatornák – UTM: XN67C3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során, főleg 2006-tól az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Felpéc: Bornai-ér – UTM: XN96A2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, akárcsak az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során). Győrsövényháza: Rábca-folyó – UTM: XN78C2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni, főleg 2007-et követően). Hanságliget (Jánossomorja): Hansági-főcsatorna – UTM: XN68C2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Halászi: Kálnoki Holtmeder – UTM: XP70B3 Kimle (Vesszőserdő): Malomszigeti-mellékág, Kimlei-mellékág – UTM: XN79C1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása csak 2015. februárjában, márciusában, valamint decemberében és 2016. januárjában, februárjában volt észlelhető, akárcsak az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során, vagyis a kora tavaszi és a téli hónapokban jellemző a felbukkanása). Koroncó: Marcal- és Rába-folyó (horgászvizek) – UTM: XN84C2 Kunsziget: Mosoni-Duna holtágai – UTM: XN99B2
68
Lesvárpuszta (Ikrény): Rába-folyó és Marcal-folyószakasz – UTM: XN84C1 Lébény: Keszi-ér és Rábca-folyó – UTM: XN78C3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – mindkét élőhelynél kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Lipót: Morotva-tó – UTM: XP80B3 (Megjegyzés: a kutatott területen állandó volt a vidra előfordulása, ezt megelőzősen 1995 és 2006 között az időszakos felbukkanása volt észlelhető, attól kezdve viszon az állandó jelenléte). Lipót (Ásványráró): Lipót-Ásványi Duna-mellékágrendszer és holtágak – UTM: XP80A2/B2 négyzetek (Megjegyzés: valamennyi kutatott területen állandó a vidra előfordulása, ezt megelőzősen 1995 és 2006 között az időszakos felbukkanása volt észlelhető, attól kezdve viszont az állandó jelenléte). Markotabödöge (Kóny): Keszeg-ér és horgásztó – UTM: XN78A4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Máriakálnok: Kálnoki Holtmeder – UTM: XP70B3 Mecsér: Mosoni-Duna – UTM: XN89C2 Miklósmajor (Rábakecöl): Répce – UTM: XN55A3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, főleg a tavaszi, az őszi és a téli hónapok idején, de akkor is csak átváltóként jelent meg a területen). Mosonmagyaróvár: Lajta – UTM: XP60C3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető). Nagybajcs: Duna-mellékág – UTM: XN97A4 Osli: Kis-Rába – UTM: XN57A2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása csak a tavaszi és az őszi hónapok idején volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Rábapatona (Ikrény): Holt-Rába – UTM: XN87C2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása a nyári hónapokban egyáltalán nem volt észlelhető, a köztes időszakban az állandó jelenléte volt észlelhető). Rábaújfalu (Mérges): Anghelyi-holtág (Rába-folyó) – UTM: XN87B3 Rábcakapi: Rábca-holtág – UTM: XN78A1 Szárföld: Bányatavak – UTM: XN67A1 (Megjegyzés: a mostani kutatás során, akárcsak az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti időszakban csak elvétve volt tapasztalható, főleg a téli időszak idején). Szilsárkány: Keszeg-ér – UTM: XN76A1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető). Tárnokréti: Hansági-főcsatorna – UTM: XN78A1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Töltéstava: Pándzsa-patak – UTM: XN07D1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől
69
függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Vámosszabadi (Patkányospuszta): Bácsai Holt-Duna, Bácsai-főcsatorna, Bagaméri- és Pulai Dunaág, “Ecséd” “Kisdani”, “Töklevél” “Laci” szigetek, üzemvízcsatorna – UTM: XN99C2/D3 (Megjegyzés: mind a mostani, mind a múltbeli 1995 és 2014 közötti kutatások idején a vidra jelenléte a dunai árvizek idején hetekig-hónapokig nem volt tapasztalható, majd később ismét rendszeresen észlelhetővé vált. Területenként, változó időszakonként történt meg, hogy újra a megszokott csapákon észrevették a nyomjeleit, amit többek között az élőhelyek bejárhatósága és kutathatósága is befolyásolt – ez egyébiránt a folyó majd’ teljes hazai szakaszára elmondható). Hajdú-Bihar megye Árkus (Hortobágy): Fényes-tavak, Árkus-csatorna és Csécsi-tavak – UTM: ET06A4 (Megjegyzés: valamennyi kutatott élőhelyen állandó volt a vidra előfordulása). Bagamér: Bagaméri-holtág és csatorna – UTM: ET75D1 Balmazújváros: Keleti-főcsatorna – UTM: ET27C1 Basatanya (Folyás): horgásztó és csatorna – UTM: ET09C4 Bedő: Ölyvös-ér – UTM: ET52D1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a területen állandóan tapasztalták a vidra nyomjeleit, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások idején a felbukkanása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan volt). Bihardancsháza: Sárréti-főcsatorna és csatornák – UTM: ET23B4 Biharkeresztes: Kutas-főcsatorna – UTM: ET52B4 Bojt: Kis-Körös – UTM: ET52A4 Darvas: Berettyó-folyó – UTM: ET21A4 Derecske: Derecskei-Kálló – UTM: ET44B1 Egyek (Kócsújfalu): Meggyes-lapos, Jusztus-Feketerét – UTM: EU00A2 Esztár (Pocsaj): Berettyó-folyó – UTM: ET53C4 Félhalom (Egyek): Biristók-holtág és csatorna – UTM: EU00B1/A2 Folyás (Újszentmargita): Farkaséri-ívótavak és Nyugati-főcsatorna – UTM: ET08C4/ET18A1/ET19B2 (Megjegyzés: valamennyi kutatott élőhelyen állandó volt a vidra előfordulása). Görbeháza: Farkaséri-ívótavak és Nyugati-főcsatorna – UTM: ET18C3 Hajdúbagos: Derecskei-Kálló – UTM: ET44C3 Hajdúnánás: Keleti-főcsatorna – UTM: EU20D3 Hajdúszoboszló: Keleti-főcsatorna – UTM: EU20D4 Hajdúszovát: Kösély-patak – UTM: ET34C4 (Megjegyzéss: a mostani kutatási időszak alatt a nyári hónapokban egyáltalán nem volt tapasztalható a vidra előfordulása). Hencida: Berettyó-folyó – UTM: ET53B4 Hortobágy: Borsós és Malomházi tavak ET16A1/A4. Hortobágy-folyó 10 km hosszú szakasza a K-i oldalon ET16A2; Nyugati főcsatorna ET08D1, Nagyhalastavak VII. és IX. ET07C2/C4, ET07D1/D3; Nagyhalastavak I-XV. ET07C1/C3, ET07B3. Nagyhalastó IV. ET07A4/C2. Csécsi-tavak és csatornák DT96C4, ET06A; Kunkgyörgyi tavak ET06A3/C1, ET07D2. (Megjegyzés: valamennyi kutatott élőhelyen állandó volt a vidra előfordulása). Hosszúhát (Szerep): Hamvas-főcsatorna és Sárréti-főcsatorna – UTM: ET03D2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan
70
időszakonként, az őszi és a téli hónapokban volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Kaba: Keleti-főcsatorna – UTM: ET25D2 Kismarja: Berettyó-folyó – UTM: ET63B1 Komádi: Vermeskerti-horgásztavak, Sebes-Körös-folyó és Komádi-víztározó (horgásztó) – UTM: ET30D3 Konyár: Konyár-Sóstó és Kálló – UTM: ET65B3 Mezőpeterd: Ölyvös-ér – UTM: ET42B3 Nádudvar: Kösély-patak – UTM: ET04A3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak során, akárcsak az ezt megelőző 1995 és 2014 közöttiek során a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlannak volt mondható). Nagyhegyes: Keleti-főcsatorna – UTM: ET26A4 Nagyrábé: Kálló-patak és Keleti-főcsatorna – UTM: ET22A4 Polgár: Király-ér – UTM: EU00B4 Sáp: Sápi-csatorna – UTM: ET23D1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak során, akárcsak az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti során a vidra előfordulása kiszámíthatatlannak volt mondható). Szásztelek (Hortobágy): Fényes-tavak, Árkus-csatorna és Csécsi-tavak – UTM: ET06A4 Tiszacsege, Ároktő (ez utóbbi község már borsodi terület): (+Á) Nagy-Kácsa holtág, Tisza-folyószakasz és kisebb holtágak, Nyugati-főcsatorna – UTM: DS98D1 Tiszagyulaháza: Király-ér – UTM: EU01D4 Újballa: Holt-Tisza – UTM: EU0033 Újtikos: Király-ér és Nyugati-főcsatorna – UTM: EU10A3 (Megjegyzés: a Királyérnél a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt tapasztalható, főleg az őszi és a téli hónapokban – ugyanígy tapasztaltuk az elmúlt 1995 és 2014 közötti kutatások idején is –, míg a főcsatornánál egész évben). Heves megye Adács: víztározó és Külső-Mérges-patak – UTM: DT28A2 Bátor: Laskó-patak – UTM: DU41C2 Besenyőtelek: Csincsa-csatorna – UTM: DT58D3 Bélapátfalva: Eger-patak – UTM: DU52A2 (Megjegyzés: a múltbéli 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok során, a területen a faj kiszámíthatatlan előfordulását észlelték, míg most a jelen kutatási időszak idején 2015. novembere és 2016. márciusa között az állandó jelenlétét tapasztalták). Boldog: Zagyva-folyó és Vajdaréti-csatorna – UTM: DT07A4 Csány: Ágói-patak – UTM: DT17A1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Demjén: Laskó-patak – UTM: DT59A2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása a nyári hónapokban kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni. Érdekesség: a Laskó-pataknak jelen kutatási időszak alatt csak erről az egy részéről szereztünk a nyári hónapok idejéről kiszámíthatatlan vidra-előfordulásról adatot – ez idáig még soha –, míg a patak többi kutatott pontjáról egész évben rendszeres vidrajelenlétet tapasztaltunk). Detk: Tarnóca-patak és Bene-patak – UTM: DU38A3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől
71
függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Domoszló: Domoszlói-patak és víztározó (horgásztó) – UTM: DT39A3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a pataknál a nyári hónapokban csak 2015. júniusában észlelték az előfordulását, a többi nyári hónapban egyáltalán nem, míg a köztes időszkban állandó előfordulását tapasztalták). Egerbocs: Villói-patak és Laskó-patak – UTM: DU41C1 (Megjegyzés: a 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok során, mindkét területen a faj kiszámíthatatlan előfordulását észlelték, míg most a jelen kutatási időszak idején 2015. szeptembere és 2016. februárja között az állandó jelenlétét tapasztalták). Egerszalók: Laskó-patak – UTM: DT59A2 Egerszólát: víztározó és Kígyós-patak – UTM: DU50B1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, leginkább a késő őszi és a téli hónapokban, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Felsőabasár (Abasár): Bene-patak – UTM: DT29A4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Gyöngyöshalász: Gyöngyös-nagypatak – UTM: DT18C2 Gyöngyöspata: Rédei-Nagy-patak – UTM: DT09C3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása csak a téli hónapokban volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Gyöngyöstarján: Tarján-patak – UTM: DT19C2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során, főleg 2008 és 2014 között lehetett az állandó jelenlétét tapasztalni). Kál: Tarna-folyó – UTM: DU48A4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása csak a téli hónapokban volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Kerecsend: Laskó-patak – UTM: DT59A2 Kétútköz (Poroszló): Laskó-patak – UTM: DT67C1 Kisfüzes: horgásztó és Tarna-folyó – UTM: DU31A4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Kisköre: Tisza-folyó, Kanyari Holt-Tisza és üzemvízcsatorna – UTM: DT55C3 Lőrinci: Zagyva-folyó és víztározó (horgásztó) – UTM: DT08B2 Markaz: víztározó (horgásztó), Bene-, Tarjánka-, és Domoszlói-patak – UTM: DT29C4/C5/39A2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása valamennyi élőhelynél kiszámíthatatlanak volt mondható, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Nagyréde: Rédei-Nagy-patak – UTM: DT19B2 Rózsaszentmárton (Szűcsi): Ágói-patak és horgásztavak – UTM: DT09C2/D2 Sarud: Laskó-patak – UTM: DT77B2 Terpes: Tarna – UTM: DU31D3 Tiszabura: 394 fkm szakasz és kiemelő csatorna – UTM: DT55D1
72
Tiszafüred (Tiszaörvény, Tiszaderzs): Tisza folyó, párhuzamosan futó csatorna, Tisza-tó: Rücskösi-rész – UTM: DT77D4/76C3/76C1 (Megjegyzés: valamennyi kutatott élőhelyen állandó volt a vidra előfordulása). Újlőrincfalva: Laskó-patak – UTM: DT77A2 Verpelét: víztározó és Kígyós-patak – UTM: DU40B2 Jász-Nagykun-Szolnok megye Alattyán: Budai-szigeti-holtág (Zagyva-folyó) – UTM: DT25D4 (Megjegyzés: a múltbéli kutatások idején, 1995 és 2014 között a vidra állandónak volt tekinthető a területen, ellenben a mostani kutatási időszak során a felbukkanása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlanná vált). Bánhalma (Kenderes): Villogó-csatorna és halastavak – UTM: DT73A1 Besenyszög: Tisza-holtágak – UTM: DT43A3 Besenyszög (Szajol): Feketevárosi-Tisza-holtág, Karcsai Holt-Tisza és kisebb holtágak – UTM: DT43A3 Besenyszög (Zagyvarékas): halastavak és csatornák – UTM: DT33C4. Cibakháza: Holt-Tisza – UTM: DT30D4 Csépa: Holt-Tisza – Lófogó és Gyova-Mámai Holt-Tisza – UTM: DT28D3 Ecsegfalva: Berettyó-Villogó-csatorna és Ecsegfalvai-tó – UTM: DT92B3 (Megjegyzés: 2015. május 22-én az ecsegfalvi-tónál találtak egy cca. három-négy hetes hím vidrakölyköt. A testén külsérelmi nyomot nem találtak, sőt kimondottan jó erőnlétben volt. A megtalálói magukhoz vették, és felnevelték, majd 2016. március 15-én a környéken szabadon engedték). Egyek: Csatorna és halastavak – UTM: DT76D4 Fegyvernek: Nagykunsági-főcsatorna, Tisza II. csatorna és Tisza-holtág – UTM: DT63B4 (Megjegyzés: a kutatási időszak alatt valamennyi élőhelynél állandó volt a vidra előfordulása). Jánoshida: Berki Holt-Zagyva – UTM: DT25D4 Jászalsószentgyörgy: Holt-Zagyva – UTM: DT34A2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulását 2015. februárjában, novemberében és decemberében, majd 2016. januárjában észlelték, akkor is csak rövidebb – egy-két napot felölelő – időszakokra. Az ezt megelőző kutatások során 1995-től egészen a mostani kutatási időszakig bezárólag az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Jászberény (részben már Jásztelek): horgásztó, Zagyva-holtág, és Tarna-folyó – UTM: DT25C1 Jászdózsa: Holt-Tarna – UTM: DT26C1 Jászjákóhalma: Tarna-folyó és Zagyva-folyó – UTM: DT16C2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan volt a vizsgált területeken. Ezt megelőzően 1995 és 2014 között állandó jelenlétét tapasztalták). Karcag: horgásztó, Apavára-folyószakasz és Németéri-főcsatorna – UTM: DT93C1/95D4; Hortobágy-Berettyó-folyó és Sás-fertő – UTM: ET04A1/A2/B1/B2; Hamvas-főcsatorna – UTM: DT93A4 (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél állandó volt a vidra előfordulása). Karcag, (Kisújszállás): Kecskeri-puszta, horgásztavak (Magyarka) és NK III. 2. öntözőcsatorna – UTM: DT93A3 Kengyel: Halastó és csatorna – UTM: DT41C4 Kisköre: Nagykunsági öntözőcsatorna – UTM: DT65A1 Kisújszállás: horgásztó és csatorna – UTM: DT83B4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt
73
észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Kócsújfalu (Tiszafüred): Csatorna és halastavak – UTM: DT86D2 Kőtelek: tógazdaság és Csatlói Holt-Tisza – UTM: DT64B2 Kunhegyes: Nagykunsági-főcsatorna és Villogó-csatorna – UTM: DT74C2 Kunmadaras (Nagyiván): Sároséri-főcsatorna, Kunkápolnási-mocsár, Sárosérifőcsatorna – UTM: DT95C1/C2/C3 (Megjegyzés: a két község közötti valamennyi élőhelynél állandó volt a vidra előfordulása). Mezőhék: Nagykunsági-főcsatorna – UTM: DT50A2 Mezőtúr, Túrkeve: Hortobágy-Berettyó-folyó és Tisza II. csat. – UTM: DT70A1/81A1/A2 (Megjegyzés: a két község közötti valamennyi élőhelynél állandó volt a vidra előfordulása). Nádudvar: Hortobágy-folyó – UTM: ET04A3 Nagykörű: Tisza-folyó és holtágak – UTM: DT53C4 Nagyrév: Holt-Tisza – UTM: DT30B4 Öcsöd: Harang-zugi-Holt-Körös és Harang-zugi csatorna – UTM: DS59A2 Örményes: Nagykunsági-öntözőcsatorna – UTM: DT62C3 Szajol: Holt-Tisza és és Pete-sziget – UTM: DT42A2 Szolnok: Milléri-halastavak – UTM: DT32D2; Tisza-folyószakasz és Alcsi HoltTisza – UTM: DT42B3/B4 (Megjegyzés: valamennyi kutatott élőhelynél állandó volt a vidra előfordulása) Szelevény: Tehenesi Holt-Körös és Malomzugi Holt-Körös – UTM: DS59A1 Tiszaug: Holt-Tisza – UTM: DT29D4 Tiszabő: Tisza-holtágak – UTM: DT63A1 Tiszaderzs: Tisza-holtágak – UTM: DT76D1 Tiszaroff: Sajkanyar-folyó és gátszakasz Tiszabura felé – UTM: DT54C1/D4 Tiszapüspöki: Tisza-folyó és holtág – UTM: DT42C3 Tiszasüly: Holt-Tisza – UTM: DT64B3 (Megjegyzés: 2015. szeptember 2-án a területen találtak egy cca. három-négy hónapos sebesült hím vidrakölyköt. A testhosszát és a testméreteit nem mérték le. Valami nagyon erősen megtépte, amikor rábukkantak, eszméletlen volt. Nem sikerült életben tartani, szeptember 11-én anélkül elpusztult, hogy akárcsak egy pillanatig is magához tért volna). Tiszaug: Holt-Tisza – UTM: DT29D4 Tószeg: Gerje-Perje főcsatorna – UTM: DT31A1 Törökszentmiklós: Tisza II. csat. – UTM: DT52D4 Túrkeve: Hortobágy-Berettyó és Malom-zugi halastavak – UTM: DT81 Újballa (Törökszentmiklós): Tisza-holtág – UTM: DT53B3 Újszász: Zagyva folyó és Tápió-patak – UTM DT23C4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak során, akárcsak az eddig 1995 és 2014 között elvégzettek idején a folyónál rendszeresen megtalálták a vidra nyomjeleit, míg a pataknál kizárólag a téli hónapok során. Ezt megelőzően a múltbéli kutatások idején a pataknál is állandóan észlelni lehetett a faj előfordulását; vélhetően a patak a környékbeli egyik „legfontosabb” vidraútvonal a különböző élőhely-típusok között). Komárom-Esztergom megye Ács: Concó-patak – UTM: CT28A3 Agostány (Tata): Árendás-pataki víztározó – UTM: CT08B3 Kecskéd: víztározó (Kecskédi Öreg-tó) és Által-ér – UTM: CT46C3 Környe: Horgásztavak és Által-ér – UTM: BT97D4 Mocsa (Boldogasszonypuszta, Gébicspuszta): Halas- és horgásztavak és kapcsolódó csatornák – UTM: BU98B1
74
Nagyigmánd: Concó-patak, Szendi-ér, Vékony-ér, horgász-, és halastavak – UTM: BT88B4 Naszály: Által-ér – UTM: CT08B2 Oroszlány (Bakod): horgász- és halastavak – UTM: CT06B2, BT86A2 (Megjegyzés: valamennyi kutatott élőhelynél állandó volt a vidra előfordulása). Tatabánya (Bánhida): Erőmű-tó, Farkastó, Dubnik-tó, Kacsa-tó és Által-ér – UTM: CT10B1/B2 (Megjegyzés: valamennyi kutatott élőhelynél állandó volt a vidra előfordulása). Nógrád megye Bátonyterenye: Maconkai-víztározó – UTM: DU11C1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak idején csak a téli hónapokban észlelték a vidra előfordulását, míg az ezt megelőző kutatások során, 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét tapasztalták). Cered (Zabar): Pipó-tavak, Tarna-folyó – UTM: DU23D3; Szuha-patak – UTM: DU24A1 (Megjegyzés: valamennyi kutatott élőhelynél állandó volt a vidra előfordulása). Cserhátsurány: Víztározó (horgásztó) és Szanda-patak – UTM: CU71D4 Csécse (Béhalom-puszta): Szuha-patak – UTM: CT90D4 Dejtár: Lókos-patak – UTM: CU62D1 Egyházasgerge (Mihálygerge): Komra-völgyi-víztározó és Dobroda-patak – UTM: DU03A1 Etes: Dobroda-patak – UTM: DU02C1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulását rendszeresen tapasztalták, míg ezt megelőzően 1995 és 2014 között a kiszámíthatatlan időközönkénti felbukkanását. A közeli horgásztónál is hasonló múltbéli eredményekkel jártunk, de jelen időszak során arról a területről nem érkezett semminemű jelentés). Galgaguta: Galga-patak – UTM: CU70D4 Hasznos (Pásztó): víztározó (horgásztó) és Kövecses-patak – UTM: DU00C1 Hont: Ipoly-folyó – UTM: CU52B1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan volt a vidra előfordulása. Ezt megelőzően 1995 és 2001 között egyáltalán nem volt észlelhető a területen, míg 2002 és 2014 között, ha nem is rendszeresen, de gyakorian – többnyire egynéhány napig – tapasztalták a jelenlétét). Ipolydamásd: Ipoly-folyó – UTM: CU31B4 Ipolytölgyes: Letkés-patak – UTM: CU31B4 Ipolyvece: Derék-patak – UTM: CU62B1 Jobbágyi: horgásztó, Szuha-patak és Zagyva-folyó – UTM: DT09A1 Karancskeszi (Marakodi-puszta): Dobroda-patak – UTM: DU03A2 Kétbodony: Lókos-patak – UTM: CU71B4 Litke: Ipoly-folyó és Dobroda-patak – UTM: CU94C2 (Megjegyzés: a folyónál, akárcsak az 1995 és 2014 közötti felmérések idején 2001-től datálhatóan, a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, a pataknál azonban állandó jelenlétét tapasztalták). Ludányhalászi: Ipoly-folyó – UTM: CU83D3 Mátraszele: Kövecses-patak és víztározó (horgásztó) – UTM: DU12D3 Mohora: Horgásztó és Fekete-víz patak – UTM: CU71A2 Nőtincs: Lókos-pataki-víztározó (horgásztó) – UTM: CU60B1 Nagykeresztúr (Lucfalva): Kis-Zagyva – UTM: DU02B4 Nemti: Zagyva-folyó – UTM: DU11C3 Nógrádszakál: horgásztavak – UTM: CU93A1/B1
75
Őrhalom: Ipoly-folyó és Fekete-víz-patak – UTM: CU72D3 Palotás: Bujáki-patak és horgásztó – UTM: CU99A4 Pösténypuszta (Szécsény): Ipoly-folyó és Ménes-patak – UTM: CU82C3 Szanda: víztározó és Szanda-patak – UTM: CU80A1 Szarvasgede: Méhtelepi-patak és Szuha-patak – UTM: CU90D4 Szátok: Romhányi Lókos-patak és Farkas-völgyi-patak – UTM: CU61D3 Szügy: Fekete-víz patak – UTM: CU71A1 Terény: Szanda-patak – UTM: CU71D4 (Megjegyzés: a mostani kutatás idején a pataknál, főleg a nyári és a kora őszi időszakok idején nem tapasztalták a vidra előfordulását, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti felmérések idején az állandó jelenlétét tapasztalták. A közeli víztározóról 1995 és 2014 között állandó volt a vidra előfordulása, de arról a területről a mostani felmérési időszak során nem érkezett jelentés). Vanyarc (Alsósarlóspuszta): Nógrádi-patak – UTM: CU89C2 Városzó: Tarna-folyó – UTM: DU32B1 (Megjegyzés: a folyónál, akárcsak a múltbeli 1995 és 2014 közötti felmérések idején – főleg 1999-től datálhatóan –, a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan volt, igaz 2008 és 2012 között rendszeresen meglehetett találni a nyomjeleit). Pest megye Abony: horgásztó és csatorna – UTM: DT22C1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak az ezt megelőzők 1995 és 2014 közöttiek során a vidra előfordulása a kutatott területeken kiszámíthatatlan volt). Bicske: Szentlászló-patak – UTM: CT26B (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak az ezt megelőzők során már nem egyszer a vidra előfordulása a kutatott területeken kiszámíthatatlan volt, kivéve a 2009 és 2014 közötti időszakot, amikor állandó jelenlétét lehetett regisztrálni). Bugyi: Duna-völgyi-főcsatorna – UTM: CT63B2 Dány: Dányi-patak és víztározó – UTM: CT96B3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti felmérés során a vidra előfordulása a kutatott területeken a téli hónapokban volt észlelhető). Dömösd: Holt-Duna és Északi-övcsatorna – UTM: CT41C3 Etyek: Szent László-patak – UTM: CT35A1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszakban, akárcsak az ezt megelőző 1995 és 2014-es felmérések idején a vidra előfordulása a nyári hónapokban egyáltalán nem volt tapasztalható). Farmos: víztározó és Hajta-patak – UTM: DT14C2 Felsőfarkasd: Farkasdi-tó és Felsőfarkasdi-patak – UTM: CT85D2 Galgahévíz: Kis-Galga-patak, Zagyva-folyó – UTM: CT97A2 Gomba: Úri-patak – UTM: CT85C2 Herceghalom: horgásztó és Békás-patak – UTM: CT36B2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak az ezt megelőző 1995 és 2014 közöttiek során a vidra előfordulása a kutatott területeken kiszámíthatatlan volt). Ipolydamásd: Ipoly-folyó – UTM: CU30D4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak az ezt megelőzők során már nem egyszer a vidra előfordulása a kutatott területeken kiszámíthatatlan volt, kivéve a 2009 és 2014-es időszakot, amikor állandó jelenlétét lehetett regisztrálni). Isaszeg: horgász-, halastavak és csatornák– UTM: CT76D1 Kóka: Felső-Tápió patak – UTM: CT95A1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak 1995 és 2014 között a vidra előfordulása a kutatott
76
területeken kiszámíthatatlan volt, főleg az őszi és a téli hónapokban volt tapasztalható). Makád: Kengyelesi-csatorna – UTM: CT41A1 Nagykáta: Malachegyi-tó (horgásztó) és Felső-Tápió-patak – UTM: DT05B4 Rácalmás (Kulcs): Nagy és Kis-Duna (mellékágak) – UTM: CT41B3/B4 Ráckeve: Duna-holtág – UTM: CT42D2 Sülysáp: Alsó-Tápió-patak – UTM: CT85D2 Szada: Sződrákosi-patak – UTM: CT77A2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak 1995 és 2014 között a vidra előfordulása a kutatott területeken az őszi és a téli hónapokban volt tapasztalható). Százhalombatta: Benta-patak és horgásztavak – UTM: CT34D4 Szigetbecse: Ráckevei Duna-holtág – UTM: CT41C1 Szigethalom: Soroksári-Dunaág – UTM: CT54B2 (Megjegyzés. 2016. január 2-án a Szigethalom és a Szigetszentmiklós közötti autóúton egy elütött vidrahímet találtak. A testhosszát és a testméreteit nem mérték le, annyi megjegyzést tettek, hogy „hatalmas termetű, valószínű, hogy erős, fiatal vidra lehetett”). Taksony: Duna-holtág és Duna-Tisza-csatorna – UTM: CT54B3 Tápiószecső: Felső-Tápió-patak és halastó, Tározó-tó és Csincsa-patak – UTM: CT95C3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak az 1995 és 2014 közöttiek során a vidra előfordulása a kutatott területeken a tavaszi és a téli hónapokban volt tapasztalható). Tóalmás: Nagy-völgyi-patak és Kastély-park horgásztó – UTM: CT96D1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak 1995 és 2014 közöttiek során a vidra előfordulása a kutatott területeken – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan volt). Tököl: Holt-Duna – UTM: CT43C3 Tura: Galga-patak – UTM: CT97B3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt, akárcsak az ezt megelőzők során már nem egyszer a vidra előfordulása a kutatott területeken kiszámíthatatlan volt, kivéve a 2009 és 2014 közötti időszakot, amikor állandó jelenlétét lehetett regisztrálni. A jelen időszak alatt 2015 februárjában és áprilisában, majd ezt követően ugyanaz év novemberében és decemberében tapasztalták a jelenlétét, akkor is csak átváltóként). Úri: halastavak és Úri-patak – UTM: CT95B2/B4 Valkó: Valkói-víztározó és Hajta-patak – UTM: CT96A1 Somogy megye Babócsa: Ó-Dráva, Erzsébet-sziget, kubikgödrök – UTM: XL79C3/C4; Rinya-patak – UTM: XM80B4 (Megjegyzés: valamennyi kutatott területen állandó volt a vidra előfordulása). Babócsa (Beresznye): Rinya-patak – UTM: XL99B1 Balatonendréd: Endrédi-patak – BS29D1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Balatonfenyves: Balatonpart, csatornák, Balatonfenyvesi-nagybereki csatornarendszer, Nyugati-főcsatorna XM87B2/XM97A1 Megjegyzés: valamennyi kutatott területen állandó volt a vidra előfordulása, a tóparton, összhangban az eddigi tapasztalatokkal csak a nyári időszak idején). Balatonlelle: Irmapusztai- és Rád-pusztai halastavak, Látrány-csatorna – UTM: YM08D3/18B1 négyzetek (Megjegyzés: valamennyi kutatott területen állandó volt a vidra előfordulása).
77
Balatonkeresztúr: Nyugati-főcsatorna – UTM: XM87A4 Balatonmária: Nyugati-övcsatorna és kikötő – UTM: XM86A4 (Megjegyzés: a mostani és az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok idején a kikötőben kizárólag a téli hónapokban tapasztalták a vidra előfordulását). Balatonújlak: Nyugati-főcsatorna – UTM: XM87B3 Balatonszemes: Büdösgáti-víz, Nezdei-patak – YM08A2 Barcs: Dráva-folyó – UTM: YM89B4; halastavak – UTM: XL99C2; Jamina-patak – UTM: XL89D2; Kisbóki-tó – UTM: YM99B4; Kis-Bóki holtág – UTM: XL99B3; Rigácsi-tavak – UTM: XL99B1. (Megjegyzés: valamennyi kutatott területen állandó volt a vidra előfordulása). Bélavár: Dombói-csatorna és Dráva-holtág – UTM: XM70A1 Cserénfa: Surján-patak – UTM: YM23B1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása ősszel és télen volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó, egész évben jellemző jelenlétét lehetett tapasztalni). Csokonyavisonta: Zimonyi-halastavak – UTM: YM99A3 Drávaszentes (Barcs): Rinya-patak és Dráva-holtág – UTM: YM89C2 Fonyód (Bézseny): Fonyódi-halastavak, Keleti-Bozót-csatorna, Ordacsehi Berek Nyugati-Főcsatorna – UTM: XM98D2 (Megjegyzés: valamennyi kutatott területen állandó volt a vidra előfordulása). Gálosfa: Surján-patak – UTM: YM22A2 Görgeteg: Rinya-patak – UTM: YM81C2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása ősszel és télen volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó, egész évben jellemző jelenlétét lehetett tapasztalni). Hajmás: Surján-patak – UTM: YM22A1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Hedrehely: Gyöngyös-patak – UTM: YM01A3 Homokszentgyörgy: Nyugati-Gyöngyös-patak – UTM: XM91D4 Istvándi: Nyugat-Gyöngyös-patak – UTM: YM09A3 Kadarkút: Tütösi-tavak és Kadarkút-kenézpusztai halastavak – UTM: YM02B4 Kaposmérő: Kapos-patak – UTM: YM03C2 Kéthely: Nyugati-főcsatorna – UTM: XM86A3 Kocsola: Kapos-folyó– UTM: BS85A3 Komlósd: Komlósdi-Rinya-patak – UTM: XL89C1 Lajosháza (Kálmáncsa): Nyugati-Gyöngyös patak – UTM: YM00C2 Lakócsa: Korcsina-patak – UTM: YL18A2 Lipótfa: Bányi-patak – UTM: YM02C1 Magyaregres: Deseda-víztározó – UTM: YM14B2 Mike: Rinya-patak és halastavak – UTM: XM92B2 Nagybajom: Boronka-patak – UTM: XM94A1 Nágocs: Koppány-patak – UTM: YM27A2 Ordacsehi (Balatonboglár): Balatonpart, Csehi-berek – UTM: YM08B1 Ötvöskónyi: Szabási-Rinya és halastavak – UTM: XM82A3 Pat, Patihídpuszta (Varászló): Halastavak, Zala-Somogyi-határárok és Pádi-víz (részben Zala megye is) – UTM: YM01D2/XM64C4 négyzetek (Megjegyzés: valamennyi kutatott területen állandó volt a vidra előfordulása). Péterhida: Rinya-patak – UTM: XM80A1 Rinyaszentkirály: Rinya-patak és halastavak – UTM: XM92B2 Somogyfajsz: Víztározó és Korokna-patak – UTM: XM95D1
78
Somogygeszti: Deseda-patak és horgásztó – UTM: YM15B3 Szenta: Tekeres-berki-patak – UTM: XM62C1 Tarany: Taranyi-Rinya – UTM: XM71D3 Taszár: Kapos-folyó – UTM: YM23A3 Toponár (Kaposvár): Deseda-víztározó – UTM: YM14D1 (Megjegyzés: 2016. március 15-én találtak egy magára hagyott, beteg nőstény vidrakölyköt. Az életkorát cca. 8-10 hetesre becsülték. A testén külsérelmi nyomok nem voltak, igaz a szája és a fogazata véres volt, valamint nagyon gyenge, nem tudott lábra állni. Jelenleg a nevelőszüleinél él, és ha minden a tervek szerint alakul, akkor legkésőbb jövő tavasszal – bár meglehet, még ennél is előbb – szabadon engedik). Vízvár: Dráva-folyó és holtág – UTM: XM70A4 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Apagy (Levelek): Leveleki-víztározó – UTM: EU71A2 Aranyosapáti: Holt-Tisza holtág – UTM. EU93A4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra állandó jelenlétét tapasztalták, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között a faj kiszámíthatatlan előfordulását észlelték). Barabás: Dédai-csatorna – UTM: FU03B (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közöti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni) Berkesz: ún. III. sz.-főfolyás – UTM: EU72A1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Buj: Lónyai-főcsatorna – UTM: EU43C4 Büdszentmihály (Tiszavasvári): Keleti-főcsatorna és Hortobágy-folyó – UTM: EU21D2 Cégénydányád: Szamos-folyó – UTM: FU11B4 Csaroda: Dédai-főcsatorna – UTM: FU04D4 Csengerújfalu: Keleti-főcsatorna – UTM: FU19C4 Csengersima (Csegöld): Csengersimai-halastavak – UTM: FU20C2/C4; Mátycsatorna – UTM: FU30B1 (Megjegyzés: valamennyi kutatott területen állandó volt a vidra előfordulása). Dombrád: Belfőcsatorna – UTM: EU73A1 Érpatak: Csűrű-réti-víztározó és főcsatorna – UTM: EU59B3 Fehérgyarmat: halastó és Görgő-Szenke-csatorna – UTM. FU11A2; téglagyári bányató és Vámmegyei-csatorna – UTM: FU11B3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt valamennyi élőhelynél állandó vidrajelenlétet lehetett tapasztalni, az ezt megelőző kutatási időszakok során 1995 és 2014 között a bányatónál és a Vámmegyei-csatornánál minden alkalommal kiszámíthatatlan volt a faj előfordulása, főleg az őszi és a téli hónapokban lehetett észlelni). Fülpösdaróc: Szamos-holtág – UTM: FU11D2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra állandó jelenlétét tapasztalták, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között a faj kiszámíthatatlan előfordulását főleg az őszi és a téli hónapokban lehetett észlelni). Garbolc: Túr-folyó torkolata és holtágai – UTM: FU31D1 Gávavencsellő: Marótzugi Holt Tisza, Holt Tisza (Kacsató) – UTM: EU43A3; Remetezugi Holt-Tisza UTM: EU43A4 (Megjegyzés: valamennyi kutatott területen állandó volt a vidra előfordulása). Géberjén: Holt-Szamos (horgászvíz) – UTM: FU01D4
79
Győrtelek: Nagy-vágás-csatorna, Keleti-övcsatorna és Szamos-holtágak – UTM: FU01D2 Gyüre: Holt-Tisza – UTM: EU93C4 Jánd: Nagyszegi Morotva – UTM: FU12C1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, leginkább télen és tavasszal, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Józsafalva (Tiszavasvári): Király-ér – UTM: EU21B4 Kántorjánosi: Főcsatorna – UTM: EU81D2 Kemecse: VII. sz.-főfolyás – UTM: EU52C4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Kék: Lónyai-főcsatorna – UTM: EU62D4 Kishódos: Túr-folyó – UTM: FU31C2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra állandó jelenlétét tapasztalták, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között a faj kiszámíthatatlan előfordulását). Kocsord: Kraszna-folyó – UTM: FU01B4; Északi-csatorna – UTM: FU01B3 (Megjegyzés: az eddigi 1995 és 2014 közötti kutatási időszakok alatt mindkét élőhelynél a vidra – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan előfordulását tapasztalták, míg a mostani kutatási időszak során a csatornánál állandó jelenlétét észlelték). Komlódtótfalú: Szamos-folyó – UTM: FU20D2 Kótaj: Lónyai-főcsatorna – UTM: EU52A4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Kölcse: Öreg-Túr – UTM: FU22B1 Laskod: Víztározó és csatorna – EU72D3 Levelek: Víztározó és csatorna – UTM: EU71B4 Mátyus: Tisza-folyó és Rózsás-dűlői holtág – UTM: EU94A3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra állandó jelenlétét tapasztalták, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között a faj kiszámíthatatlan előfordulását észlelték). Mezőladány: Ladányi Holtág – UTM: EU94A1 Nagydobos: Kraszna-folyó – UTM: EU92D3 Nagyszekeres: Görgő-Szenke-csatorna – UTM: FU11D3 Nábrád: Szamos-holtág – UTM: FU02D4 Nemesborzova: Csomota-csatorna – UTM: FU22A2 Nagyecsed: Lápi-főcsatorna és Nagy-vágás-csatorna – UTM: FU00D2 Nyírbogdány: Nyírbogdányi-csatorna – UTM: EU62D3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása az őszi és a téli hónapokban volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Nyírbogdány: Lónyai-főcsatorna – UTM: EU62B3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Nyírmihálydi: Főcsatorna – UTM: EU78A3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni).
80
Ököritófülpös: Szamos-holtágak, halastavak – UTM: FU01C3 Pátroha: Belfőcsatorna – UTM: EU73A2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása a tavaszi és a téli hónapokban volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Penyige: Szemke-csatorna – UTM: FU11C1 Sényő: Sényői-Kovács-tó és VI.sz. Főfolyás – UTM: EU61C2 Sonkád: Ó-Túr és Túr-folyó, Túrerdői Holt-Túr és Malomszegi Túr-Holtmeder – UTM: FU32B1/B2 (Megjegyzés: valamennyi kutatott területen állandó volt a vidra előfordulása). Szabolcs: Kerek-tó morotva, Kis-Tisza-holtág – UTM: EU33C2 Szamosszeg: Szamos-folyó, Holt-Szamos – UTM. FU02B2; Északi-csatorna – UTM: FU02B4 (Megjegyzés: valamennyi kutatott területen állandó volt a vidra előfordulása). Székely: Székelyi-csatorna – UTM: EU62D3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása a nyári és az őszi hónapokban volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Tiszaadony: Holt-Tisza és Szipa-főcsatorna – UTM: EU94D2 Tiszabezdéd: Kerek-holtág – UTM: EU85C1 Tiszabezdéd: Horgásztó és Belfőcsatorna – UTM: EU85A4 Tiszacsermely: Szapogy-szögi- és Csermely-szögi Holt Tisza – UTM: EU64B1 Tiszacsécse: Parád-Tiszacsécsei-csatorna – UTM: FU32A3 Tiszadada: Tisza-holtágak – EU11C1/A3/12D4 (Megjegyzés: valamennyi kutatott területen állandó volt a vidra előfordulása). Tiszadob: Sárkány-törési morotva – UTM: EU11A3 Tiszakerecseny: Holt-Tisza – UTM: EU94A1 Tiszakóród: Túr-folyó – UTM: FU22B1 Tiszakóród (Tiszacsécse): Holt-Tisza – UTM: FU22C4 Tiszaladány: Holt-Tisza – UTM: EU32B1 Tiszalök: Tisza-folyó, holtág és kikötő – UTM. EU21C1 Tiszalök (Csobaj): (részben már Borsod-megye): Holt-Tisza – UTM: EU22D1 Tiszaszalka: Csaronda-folyócska horgásztónak elrekesztett ága – UTM: FU03A1; Szipa-patak – UTM: FU04B2 (Megjegyzés: valamennyi kutatott területen állandó volt a vidra előfordulása). Tiszavasvári: Keleti-főcsatorna – UTM: EU20C1 Tiszavid: Tisza-holtág – UTM. EU93B1 Tímár: Szilas-morotva – UTM: EU33B3 Tunyogmatolcs: Élő- és Holt-Szamos – UTM: FU01C4 Túristvándi: Öreg-Túr és Belvíz-csatorna – UTM: FU22A4 Ura: Keleti-övcsatorna – UTM: FU10B4 Újkenéz: Terem-szegi Holt Tisza holtág (“Vadász-tó”) – UTM: EU94A2 Vaja: Víztározó és csatorna – UTM: EU81C2 Tolna megye Alsóhetény (Kapospula): Kapos-folyó – UTM: BS74A4 Attala: Kapos-folyó – UTM: BS74A3 Báta: Holt Duna holtág, Zimer-fok II.– UTM: CS20C3; Nyéki Holt-Duna – UTM: CS30A1 (Megjegyzés: valamennyi kutatott területen állandó volt a vidra előfordulása). Bátaszék: Lajvér-patak – UTM: CS21C2
81
Belecska: Sió-csatorna – UTM: CS07B2 Bogyiszló: Bogyiszlói-főcsatorna – UTM: CS33A1 Bonyhád: Völgységi-patak és halastavak – UTM: CS02 és 03-as négyzetek (Megjegyzés: valamennyi kutatott területen állandó volt a vidra előfordulása). Bölcske: Duna-holtágak – UTM: CS47C1 Decs: Kis-Decsi Holt-Duna – UTM: CS32C4; Nagy-Decsi Holt-Duna és Reimannfok – UTM: CS23B4; Lankóczi Kis-Duna holtág – UTM: CS33B4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt valamennyi kutatott élőhelyen a faj állandó előfordulását tapasztalták, míg az ezt megelőzők során 1995 és 2014 között a Lankóczi Kis-Duna holtágnál a vidra kiszámíthatatlan jelenlétét). Döbrököz: Kapos-patak – UTM: BS84B1/94A4 Dusnok: Sárközi-csatorna – UTM: CS44B2 Érsekcsanád (Decs): Dunavölygi-főcsatorna, Rezét-Duna (holtág) – UTM. CS42D5 Fadd-Dombori: Duna-holtágak – UTM: CS24D4 Gyulaj: Óbíródi-tavak – UTM: BS95B3 Hőgyész: Kapos-patak – UTM: CS05B3 Keszőhidegkút: Kapos-folyó – UTM: CS07A3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása az őszi és a téli hónapokban volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Kurd: Kapos-patak – UTM: BS94A4 Madocsa: Duna-holtágak – UTM: CS47C2 Nagykónyi: Koppány-patak – UTM: BS86D1 Ozora: Sió-csatorna és Molnár-tó (horgászvíz) – UTM: BS98D2 Őcsény: Sió-csatorna és Szekszárdi-séd-patak – UTM: CS23C4 Pincehely: Sió-csatorna – UTM: CS07C2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra jelenlétét a nyári aszályos hónapok idején nem tapasztalták, a köztes időszakban azonban igen. Az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között zömében a faj állandó előfordulását észlelték, még a nyári hónapokban is, kivétel ez alól az 1998-as, a 2002-es, a 2003-as, a 2004-es és a 2007-es év volt). Pörböly: Nyéki-Holt-Duna és Cserta Holt-Duna – UTM: CS31A1 Sárpilis: Szekszárdi-séd-patak – UTM: CS22C2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, elsősorban tavasszal és télen, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Simontornya: Sió-csatorna (horgászvíz) – UTM: CS18B2 Sükösd: Grébec-Duna (mellékág) – UTM: CS43D2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül – kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Szálka: Víztározó és Lajvér-patak – UTM: CS12C3 Szekszárd (Keselyűs): Sió-csatorna – UTM: CS23A3; Holt-Sió – UTM: CS23A1; Forgó-tó és Hátfői-kopolya – UTM: CS23A1 (Megjegyzés: valamennyi kutatott területen állandó volt a vidra előfordulása). Tolna: Duna-holtágak – UTM: CS34A4 Váralja: Horgásztavak és Parkerdei-patak – UTM: CS02A2 Várdomb: Szekszárdi-séd és Lajvér-patak – UTM: CS21C3
82
Vas megye Alsószölnök: Rába-folyószakasz – UTM: WN90D2 Andrásfa: Sárvíz-patak – UTM: XN30D1 Bajánsenye: Kerka-patak – UTM: XM08D1 Boba: Komondi-övárok és Marcal-folyó – UTM: XN62C2 (Megjegyzés: bár a vidra előfordulása a 1995 és 2014 közötti felmérések tapasztalatai alapján állandónak tekinthető a nevezett élőhelyeken, megjegyzendő: a mostani kutatási időszak során a nyári aszályos időszakok idején a faj előfordulását kiszámíthatatlanul tapasztalták). Bük: Répce-patak – UTM: XN34A1 (Megjegyzés: bár a vidra előfordulása a 1995 és 2014 közötti felmérések tapasztalatai alapján állandónak tekinthető a nevezett élőhelyen, megjegyzendő: a mostani kutatási időszak során a nyári aszályos időszakok idején a faj előfordulását kiszámíthatatlanul tapasztalták). Csákánydoroszló: Rába-folyó és horgásztó – UTM: XN10C2 Csönge: Rába-folyószakasz és Lánka-patak – UTM: XN54B1 (Megjegyzés: bár a vidra előfordulása a 1995 és 2014 közötti felmérések tapasztalatai alapján állandónak tekinthető a nevezett élőhelyeken, megjegyzendő: a mostani kutatási időszak során a nyári aszályos időszakok idején a faj előfordulását kiszámíthatatlanul tapasztalták). Döröske: Csörnöc-Herpenyő-patak – UTM: XN20C3 Egervölgy: Csörnöc-Herpenyő-patak – UTM: XN42B4 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok alatt a 2013 és 2014 közötti időszakot leszámítva kiszámíthatatlan volt a vidra előfordulása, míg a mostani kutatások során is állandó jelenlétét tapasztalták). Felsőjánosfa: Vadása-tó – UTM: XN20C1 Gór: Répce-patak (+Á) XN34A3. (Megjegyzés: bár a vidra előfordulása a 1995 és 2014 közötti felmérések tapasztalatai alapján állandónak tekinthető a nevezett élőhelyen, megjegyzendő: a mostani kutatási időszak során a tavaszi és főképpen a nyári aszályos időszakok idején a faj előfordulását kiszámíthatatlanul tapasztalták). Hegyhátszentjakab: Vadása-tó – UTM: XN20C1 Ikervár: Rába-folyó és üzemvízcsatorna – UTM: XN43B4 Iklódbördöce: Cserta-patak – UTM: XM26B4 Ivánc (Ménestelep): Rába-holtág – UTM: XM10D2 Kemestaródfa: Strem-folyó és Pinta-folyó – UTM: XN10C2 Kenyeri: Lánka-patak – UTM: XN54B2; Kis-Rába (horgászvíz) – UTM: XN54A3 (Megjegyzés: bár a vidra előfordulása a 1995 és 2014 közötti felmérések tapasztalatai alapján állandónak tekinthető a nevezett élőhelyeken, megjegyzendő: a mostani kutatási időszak során a nyári aszályos időszakok idején a faj előfordulását kiszámíthatatlanul tapasztalták). Kercaszomor: Kerka-patak – UTM: XM08A3 Magyarszecsőd (Molnaszecsőd): horgásztavak és Rába-folyó – UTM: XN21D2 (Megjegyzés: bár a vidra előfordulása a 1995 és 2014 közötti felmérések tapasztalatai alapján állandónak tekinthető a nevezett élőhelyeken, megjegyzendő: a mostani kutatási időszak során a nyári aszályos időszakok és a kora őszi hónapok idején a faj előfordulását kiszámíthatatlanul tapasztalták). Mersevát: Marcal-folyó és tőzegbánya-tó – UTM: XN63C1 (Megjegyzés: mind a mostani, mind az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti felmérések tapasztalatai alapján a tőzegbánya-tónál a vidra kiszámíthatatlan előfordulását tapasztalták, míg a Marcalnál – a nyári aszályos időszakokat leszámítva – állandó előfordulását). Mikosszéplak: Szaji-patak – UTM: XN51B1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető,
83
leginkább az őszi és a téli hónapokban, míg az ezt megelőző 1995 és 2014-es kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Mórichida: Marcal-folyó – UTM: XN86A2 Nagymizdó: Csörnöc-patak – UTM: XN20C2 Nick: Rába-folyó és Kőris-patak – UTM: XN55B3 (Megjegyzés: bár a vidra előfordulása az 1995 és 2014-es felmérések tapasztalatai alapján állandónak tekinthető a nevezett élőhelyeken, megjegyzendő: a mostani kutatási időszak során a nyári aszályos időszakok idején a faj előfordulását a pataknál kiszámíthatatlanul tapasztalták). Ostffaasszonyfa: Rába-folyószakasz és Lánka-patak – UTM: XN54A3 Ölbő: kavicsbánya-tó és Kőris-patak – UTM: XN43A1 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok alatt 1995 és 2014 között mindkét élőhelynél kiszámíthatatlan volt a vidra előfordulása, míg a mostani kutatások során a pataknál állandó jelenlétét tapasztalták, a kavicsbánya-tónál azonban, akárcsak eddig alkalomszerű felbukkanását). Pinkamidszent, Vasalja: Pinka-folyószakasz – UTM: XN10B2 Püspökmolnári: Rába-folyó és holtágak – UTM: XN31C3 Rum: Rába-folyó és Sorok-patak – UTM: XN31C2 Szakonyfalu: Rába-folyószakasz – UTM: WN90D2 Szarvaskend: Vadása-tó – UTM: XN20C1 Szergény: Marcal folyó – UTM: XN74B1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása, főleg a nyári aszályok idején kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg a köztes időszakok idején az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni. A nyári időszak „vidrahiánya” majd’ minden kutatási évben tapasztalható volt az addigi 1995 és 2014 közötti felmérések idején, legszembetűnőbben 2003-ban és 2007-ben). Szőce: Vadása-tó – UTM: XN20C2 Tanakajd: Gyöngyös-patakszakasz – UTM: XN32A1 Tompaládony: Répce-folyó és Metőc-patak – UTM: XN44B1 Tömörd: Ablánc-patak – UTM: XN24C3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, főleg a téli hónapokban, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 között az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Vasalja: Pinka-folyószakasz – UTM: XN10B4 Vasszentmihály: Lahn-patak és Rába-folyó UTM: XN00D3 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok alatt 1995 és 2014 között mindkét élőhelynél kiszámíthatatlan volt a vidra előfordulása, míg a mostani kutatások során a pataknál állandó jelenlétét tapasztalták, a folyónál azonban csak továbbra is alkalomszerű felbukkanását, főleg a téli hónapokban). Zsédeny: Köris-patak – UTM: XN44A4 Veszprém megye Apácatorna: Torna-patak – UTM: XN72B4; Apáca-patak – UTM: XN71A3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt mindkét pataknál a vidra előfordulása, főleg a nyári aszályok idején kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg a köztes időszakok idején az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni, ami megegyezik az 1995 és 2014 közötti felmérések következtetéseivel). Bakonypölöske: Körös-patak – UTM: XN83D3 (Megjegyzés: bár a vidra előfordulása állandónak tekinthető a nevezett élőhelyeken, megjegyzendő: a nyári aszályos időszakok idején a faj előfordulását kiszámíthatatlanul tapasztalták, ami megegyezik az 1995 és 2014 közötti felmérések következtetéseivel).
84
Bakonyszűcs: Csángota-ér – UTM: YN04A1 (Megjegyzés: a vidra előfordulása a területen az eddigi kutatások ismeretében: 1995 és 2014 közötti időszak alatt állandónak volt tekinthető, míg a mostani időszak során – évszaktól és időjárástól függetlenül – az előfordulása kiszámíthatatlanná vált). Bakonyjákó: Köves-patak, Bitva-patak – UTM: XN93D1 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során 1995 és 2014 közötti időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt mindkét pataknál, míg a mostani időszak során – évszaktól és időjárástól függetlenül – állandónak mondható a területen). Borsosgyőr (Pápa): Kis-Séd és bányató – UTM: XN84B3 (Megjegyzés: a KisSédnél a nyári időszakot leszámítva állandónak tekinthető a vidra előfordulása, míg a bányatónál ez kiszámíthatatlan – évszaktól és időjárási körülményektől független – időszakonként tapasztalható. Mindez megegyezik az 1995 és 2014 közötti következtetéseinkkel). Dabrony: Hajagos-patak – UTM: XN73A4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, főleg a késő őszi és téli hónapok idején, míg az ezt megelőző 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Doba: Hajagos-patak – UTM: XN82A2 Döbrönte: Bittva-patak – UTM: XN93B3 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni). Egyházaskesző: Marcal-folyó – UTM: XN75D1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 közötti kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni, kivéve a 2002-es, a 2003-as és 2007-es nyári hónapokat). Farkesgyepű: Köves-patak – UTM: YN03B2 Hajmáspuszta (Bakonyszentkirály): Cuhai-Bakony-ér-mellékág – UTM: YN25B2 Halimba: Kígyós-patak – UTM: XN90D4 Herend: Bánd-patak – UTM: YN12B1 Kamond: Marcal-folyó – UTM: XN62C2 Kádárta (Veszprém): Horgásztó és Séd-patak – UTM: YN22B3 Kiscsősz: Hunyor-patak – UTM: XN73B2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – főleg a nyári aszályok idején – kiszámíthatatlan volt, míg a köztes időszaki kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni. Ez megegyezik az 1995 és 2014 közötti következtetéseinkkel). Külsőrat: Marcal-folyó – UTM: XN64D2 Lesenceistvánd: Lesence-patak – UTM: XM79C4 Lovas (Felsőőrs): Lovasi-Séd – UTM: YN21B4 Marcalgergelyi: Marcal-folyó – UTM: XN64D4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – főleg a nyári aszályok idején – kiszámíthatatlan volt, míg a köztes időszaki kutatások során majd minden alkalommal az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni, akárcsak az 1995 és 2014 közötti felmérések során, kivéve a 2003-as, a 2007-es és a 2010-es nyári hónapokat, amikor a faj felbukkanása a mostanihoz hasonlóan esetlegessé vált). Megyer: Marcal-folyó – UTM: XN61D1 Mihályháza: Bittva-patak –UTM: XN74D4 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása – főleg a nyári aszályok idején – kiszámíthatatlan volt, míg a köztes időszaki kutatások során az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni, akárcsak az 1995 és 2014 közötti felmérések során.) Nagypirit: Marcal-folyó – UTM: XN62D4
85
Nemeshany: Kígyós-patak – UTM: XN81C2 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt – időjárási körülményektől függetlenül – a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg az ezt megelőző kutatások során 1995 és 2014 közötti az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni, ez alól csupán a 2007es és a 2010-es nyári hónapok voltak kivételek, amikor a vidra jelenléte kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Nemesszalók: kavicsbánya-tó, Szalóki-, és Hajagos-patak – UTM: XN73A4 (Megjegyzés: a kavicsbánya-tó területén a vidra előfordulása kiszámíthatatlan, amely megegyezik az 1995 és 2014 közötti felmérések következtetéseivel, míg a patakoknál, akárcsak az eddigi kutatási időszakok idején állandónak mondható). Nyárád: Bittva-patak – UTM: XN73C3 Rigács: Marcal-folyó – UTM: XN61C2 Ujdörögd (Uzsa): Viszló-patak – UTM: XM79C4 Városlőd (Csehbánya): Torna-patak – UTM: YN02A2 Vilonya: Séd-patak – UTM: BT72B3 Vinár: Marcal folyó – UTM: XN74B1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a vidra előfordulása, főleg a nyári aszályok idején kiszámíthatatlan időszakonként volt észlelhető, míg a köztes időszakok idején az állandó jelenlétét lehetett tapasztalni. Ez megegyezik az 1995 és 2014 közötti felmérések következtetéseivel). Zala megye Alsószenterzsébet: Kerka-patak – UTM: XM17A4 Bak: Felső-Valicka-csatorna és víztározó – UTM: XM47A1 Bánokszentgyörgy: Haraszti-patak – UTM: XM34D4 Bocfölde: Zala-folyó – UTM: XN48B1 Cseszteg: Kerka-patak – UTM: XM17A4 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok alatt 1995 és 2014 között a pataknál a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, a mostani kutatás során azonban állandó jelenlétét tapasztalták). Csertalakos: Cserta-patak – UTM: XM15A4 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok alatt a pataknál a vidra előfordulása 1995 és 2014 között kiszámíthatatlan volt, a mostani kutatás során azonban állandó jelenlétét tapasztalták). Csöde: Zala-folyó – UTM: XM18C4 Csömödér: Cserta-patak – UTM: XM26B3 Dötk: Dasronyi-tavak (horgászvizek), Foglár-csatorna és Zala-folyó – UTM: XM59A3 Esztergályhorváti: Zala-folyó – UTM: XM67B1 Gyenesdiás: Zagytereki nádasok – UTM: XN78B4 Iklódbördöce: Cserta-patak – UTM: XM26A1 Kerkabarabás: Kerka-patak – UTM: XM19A1 Kerkaszentkirály: Kerka-patak – UTM: XM25C3 Kustánszeg: horgásztó és Cserta-patak – UTM: XM28D3 Lenti: Kerka-patak – UTM: XM18C3; Mura-holtág – UTM: XM33A1 (Megjegyzés: nevezett élőhelyeken a vidra előfordulása állandónak mondható). Lenti (Bárszentmihályfa): Kerka-patak, Mura-folyó – UTM: XM16C4 Máhomfa: Kerka-patak – UTM: XM18C3 Mikekarácsonyfa: Cserta-patak – UTM: XM15A4 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok alatt 1995 és 2014 között a pataknál a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, a mostani kutatás során azonban állandó jelenlétét tapasztalták). Miklósfa (Nagykanizsa): Bakónáki-patak és Principális-csatorna – UTM: XM54B2
86
Molnári: Mura-folyó és kavicsbánya-tavak – UTM: XM43C3 (Megjegyzés: a kavicsbánya-tavaknál a vidra előfordulása teljesen kiszámíthatatlan, míg a folyónál állandónak mondható. Ez megegyezik az 1995 és a 2014 közötti tapasztalatainkkal). Murakeresztúr: Mura-folyó, Bakónáki-patak – UTM: XM43A4; Principáliscsatorna – UTM: XM25A1 (Megjegyzés: a Principális csatornánál főleg a nyári aszályok idején a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, amely az eddigi 1995 és 2014 közötti tapasztalatainkat is megerősítette, míg a folyónál és a pataknál egész évben állandónak tekinthető). Murarátka: Mura-folyó holtágai és Partizán-sziget – UTM: XM24C4 Muraszemenye: Belső- és Külső-holtág, Kerka-patak – UTM: XM24C1 Nemesnép: Szentgyörgyvölgyi-patak – UTM: XM17B3 Rigyác: Rigyác-patak – UTM. XM44A1 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok alatt 1995 és 2014 között a pataknál a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, a mostani kutatás során azonban állandó jelenlétét tapasztalták). Páka: Cserta-patak – UTM: XM26D1; Válicka-patak – UTM: XM26D4 (Megjegyzés: mindkét pataknál állandónak tekinthető a vidra előfordulása). Petrevinte: Rigyác-patak – UTM: XM44A2 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok alatt 1996. és 2014 között a pataknál a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, a mostani kutatás során azonban állandó jelenlétét tapasztalták). Pózva (Zalaegerszeg): bányatavak és Zala-folyó – UTM: XM49B4 (Megjegyzés: a bányatavaknál a vidra előfordulása kiszámíthatatlan időnként volt tapasztalható, míg a folyónál egész évben folyamatosan, és ez alátámasztja az eddigi 1995 és 2014 közötti tapasztalatainkat). Pölöske: Sárvíz-csatorna – UTM: XM48D1 Pötréte: Foglár-csatorna – UTM: XM47C2 Pusztaszentlászló: Felső-valicka-patak – UTM: XM46A2 Szentgyörgyvölgy: Szentgyörgyvölgyi-patak – UTM: XM07C4 Szentpéterfölde: Budnyapusztai-tavak – UTM: XM36B3 Szécsisziget: Kerka-patak és holtág – UTM: XM25A1 Tornafölde (Vétyempuszta): Kerka-patak – UTM: XM25B2 Tornyiszentmiklós: Kerka-patak és Adovány-csatorna – UTM: XM25D3 Tótszerdahely: Mura-folyó és Borsfai-patak – UTM: XM34C3 Velemér: Szentgyörgyvölgyi-patak – UTM: XM07D3 Vöckönd: Zala-folyó – UTM: XN49C2 Zalabaska: Cupi-patak – UTM: XM17D2 és Kerka-patak – UTM: XM17D3 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok alatt 1995 és 2014 között a patakoknál a vidra előfordulása kiszámíthatatlan volt, a mostani kutatás során azonban állandó jelenlétét tapasztalták). Zalacsány: Zala-folyó – UTM: XM68A2 Zalakomár: Zala-folyó és Zala-Somogyi-határárok – UTM: XM65B3 Zalalövő: Zala-folyó – UTM: XM18C3 Zalaszentgrót: Zala-folyó – UTM: XN60B1 Következtetések és javaslatok A múltban, akár az alapítvány égisze alatt 1995 és 2014 között, akár – elsősorban az ismerőseim nógatására – már 2007-től önszorgalmúan összefogott állományfelmérések során több alkalommal összefoglaltuk (összefoglaltam) a legfontosabb tapasztalatokat, valamint az arra adott szakmai javaslatokat. Így azokat, bár aktualitásukból mit sem vesztettek, nem ismétlem meg, a szakmai honlapomon könnyen fellelhetőek.
87
Ehelyett inkább a fentebbi adatsorokból azokat a kollégáimmal egyeztetett fontosnak vélt, újszerűnek tűnő ismereteket foglalom össze, amelyeknek jelen dolgozatban mindenféleképpen helyet kell kapniuk. Látható, hogy a feldolgozott időszak során valóban sok, értékelhető adat érkezett, sőt 2007-től ez idáig egy-egy felmérési időszakot tekintve a legtöbb bejelentés kiértékelése történhetett meg. (Sajnos, akárcsak az elmúlt években van egy megyénk: Komárom-Esztergom, ahonnét most is csak szórványadatok álltak a rendelkezésemre). Ezekből megállapíthatjuk – a teljesség igénye nélkül: A hazai vidraállomány előfordulása még mindig azokban az országrészekben a leggyakoribb, ahol az 1995 óta elvégzett hasonló jellegű munkáink során tapasztaltuk; ezek felsorolását lásd fentebb. Vagyis főleg a délnyugat- és délkelet-dunántúli, a keleti, valamint a délkeleti országrészek emelhetőek ki. Külön, régiókra lebontva most nem elemzem ki a tapasztalatokat, lévén jelen kutatási időszakokra is elmondhatók azok az ismeretek, amelyeket fentebb már összegeztem (ezt lásd fentebb vagy bővebben a szakmai honlapomon), alább még csupán néhány gondolat erejéig térek ki rájuk. A Duna-Tisza közötti területekről is érkeztek jelzések, de ezek abban is megerősítenek bennünket, hogy ezeken a területeken – főleg amiatt, mert jelentős részük vízben szegény – ritkább a vidra előfordulása. Ez más országbeli tájegységeknél is probléma: pl. Nyírség, Viharsarok stb. Igaz, azokban a (kis)régiókban, ahol a halas- és horgásztavak, valamint a folyó-menti holt- és mellékágak, a kisvízfolyások és csatornák hallal telepítettek, a vidra kiszámíthatatlan vagy állandó előfordulása ismert előttünk. Ugyanez elmondható hazánk többi tájegységéről is, még a dombvidéki és középhegységeink vonatkozásában is, ahol szintén kiolvasható a beérkezett adatokból, hogy a hallal „ellátott” élőhely típusoknál található meg a vidra, és ott, ahol ezen élőhelyek megfelelő nyugalmat (viszonylagos háborítatlanságot, sűrű, rejtőzködésre alkalmas fészkelő- és búvóhelyeket) talál, megtelepszik. De szembetűnő az is, hogy pl. a Sajó, a Hernád, a Bodrog és a Tisza áradásakor változó időszaki hosszúságban a középhegységi, valamint az azokkal érintkező vizes élőhelyeknél is rendre tapasztalni a vidra előfordulását (bár a hazai folyók valamennyikéről is ugyanez elmondható, vagyis hogy az árhullámok idején a folyó menti élőhelyekről kiszoruló vidrák a közeli élőhelyeken keresnek maguk számára táplálékot és rejtőzködési lehetőségeket. Nem véletlen, pl. hogy a Bodrog áradásakor rendre megtalálni a vidrát a közeli hegyek patakjainál. Ugyanakkor szembeötlő: a feldolgozott jelzések egy – talán még jelentősnek is nevezhető – része arról ad számot, hogy ahol az eddigi tapasztalataink szerint a vidra előfordulása állandónak volt mondható, a mostani kutatási időszak során ennek az ellenkezőjét lehetett érzékelni. Arra nem lehet részletesen kitérni, hogy valójában ezek a megfigyelések mire, milyen esetleges környezetei változásokra vagy humán „beavatkozásokra” vezethetők vissza (pl. aszályra, építkezésre stb.), sőt biztosra veszem: valamennyiükre igaz, sablonválasz nem létezik. Persze ettől függetlenül rendelkeztünk ilyetén információkkal, de szinte valamennyi esetben azt kellett megállapítanunk, hogy az adott élőhely-típusoknál nem történt olyan környezeti és humán jellegű változás – legalábbis a mi megítélésünk szerint –, amely a vidra életéről rendelkezésünkre álló információk alapján „indokolná” az észlelt változást. Bár tény, hogy a nyári hónapokban tapasztalható egyre hosszabb aszályos időszakok idején egyre szembetűnőbb a vidrák „elvándorlása”, csakhogy ez már a múltban is hasonlóképpen történt. Mégis most valahogy az egész folyamat szembeötlőbb, mint eddig volt. Miért? A jelenlegi tapasztalataink nem elégségesek komolyabb következtetések levonására, mondhatni „tudománytalan” próbálkozás lenne a részünkről, hiszen alapvető
88
követelménynek tartjuk, hogy a mostani kutatási időszak lezárulta után újabb hasonló programok következtetéseivel összehasonlítva értékeljük a kialakult helyzeteket. De az is tény, hogy olyan bejelentések is érkeztek, amelyek arról adtak számot, hogy ahol eddig a vidra jelenléte csak kiszámíthatatlan időközönként, átmenetileg volt észlelhető, ott a jelen kutatási időszak idején az állandó előfordulását tapasztalták. Ennek a részletes okai sem ismertek előttünk. Akárcsak az sem hagyható figyelmen kívül – aminek szintén nem tudjuk az okát –, hogy olyan területekről is érkeztek a vidra jelenlétét igazoló beszámolók (bár az megállapíthatatlan, hogy a faj felbukkanása véletlenszerű-e vagy állandónak tekinthető), amelyek a legtöbbjük esetében, főleg azért, mert vagy kiszáradt, vagy éppenséggel táplálékkal nem ellátott kisvízfolyásokról és csatornákról származtak mindezidáig „vidramentesnek” bizonyultak. És az is fontos információ, hogy olyan, véleményünk szerint a vidra számára „ideális” élőhelyekről is bejelentés érkezett, ahol eddig, a felméréseink tükrében – amelyek persze természetüknél fogva magukban hordozzák a tévedés valószínűségét – a faj nem fordult elő, most azonban megjelent. Ezek esetében is megállapíthatatlan, vagy legalábbis nagy tévedési valószínűséggel fenyegető kijelentés lenne, hogy véletlenszerűen vagy netalán állandóra megtelepedve kerültek a jelzett élőhely irányában. Fontos: a fentebb ismertetett bejelentések érkezésekor külön hangsúlyt fektettünk arra, hogy az érintett területeket rendszeresen ellenőrizzék, és erre az esetek legnagyobb részében havonta egy alkalommal sor is került; sajnos minden egyes esetben erre nem volt lehetőség, de a felmérési időszak lezárultáig így is valamennyi terület több alkalommal átesett az alapos vizsgálaton. Az így beérkezett információk összegzése után értékeltük az adatokat és azok fényében jeleztük, hogy a vidra előfordulás kiszámíthatatlan-e, állandó-e vagy éppen nem tapasztalható a jelenléte, és ahol fontos volt, azon élőhelyeknél jeleztük az észlelt változás milyenségét. Persze azt akkor is megtettük, ha eddig olyan területről szereztünk a vidra előfordulásáról információt, ahol eddig ilyen jellegű értesüléseink nem voltak. Mindenesetre minden fentebb összefoglalt tapasztalat, figyelmeztető jel kellene, hogy legyen, és ezek fényében még inkább lehet jogosultsága annak a már olyan sokszor felemlített javaslatunkat, hogy egy államilag hosszabb távon támogatott (legalább egybefüggően 5-10 évet felölelő), az egész ország területére kiterjedő állomány-felmérési programot kellene megszervezni és lebonyolítani, mindazon szakmai műhelyek bevonásával, akik érdemben segíteni tudnák ezt a fajta programot. Sőt, egy valóban szakmailag értékmérő fajmegőrzési-terv kidolgozása is szóba kerülhetne. Jelen összeállításban nem tértem ki arra a vidrát mindig is „érintő” problémára, hogy halas- és horgásztavak mentén nem egy esetben még napjainkban is tapasztalható feszültség a gazdák érdekei és a természetvédelem elvárásai között. Igaz, ennek orvoslására a fentebb ismertetet élőhely-fenntartási szempontrendszer mind a napig nem veszített a hitelességéből. Meggyőződésem, hogy vagy az abban megfogalmazott, vagy az ahhoz hasonló, a gazdákat a természetvédelmi elvárásokhoz közelítő támogatási lehetőségekkel lehetne elfogadottabbá tenni a vidra védelmét. (Régebben, főleg 1995 és 2004 között egyfajta kártalanításai alap létrehozása is felmerült az ilyen gondok kezelésére, de ez napjainkra mind hazai, mind uniós jogszabályi akadályok miatt teljesen okafogyottá vált). Úgyszintén nem részleteztem azokat a problémákat, csupán egy rövid kivonat erejéig tértem ki rá, amelyek a közútjaink felújítása, valamint az újonnan épülő autópályáink során rendre felmerülnek (Autóutak és vidravédelem), azokra részletes megoldási javaslatok a szakmai honlapomon elérhetőek.
89
HERMELIN ELŐFORDULÁSI ADATOK Baranya megye Adorjánpuszta: (Somogyapáti): Fekete-víz-patak – UTM: YM10B2 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, de a mostani kutatási időszak során csupán 2015 februárjában, márciusában, valamint az az évi és a 2016. évi első hónapokban – januárban és februárban – észlelték a faj nyomjeleit. A köztes időszakban semmi, a hermelin jelenlétére utaló nyomot nem találtak a területen). Baranyajenő: Gödrei-vízfolyás – UTM: BS72A1 (Megjegyzés: 2015. május 12-én hajnalban a területen párzó hermelineket figyeltek meg) Báta: Duna-holtág, horgásztavak és Lajvér-patak – UTM: CS20C3 Drávakeresztúr: Korcsina-patak és Dráva-folyó holtágai – UTM: YL18C1 Felsőszentmárton: Péterhidai Ó-Dráva (horgászvíz) – UTM: YL19B2 Homorúd: Karapancsai-főcsatorna – UTM: CR29C3 Ibafa: Ibafai-patak – UTM: YM21C2 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Kaposhomok: Kapos-patak – UTM: YM23C1 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Kovácsszénája: Víztározó és csatorna – UTM: BS72C3 Kárász: Völgységpatak – UTM: BS94A3 Magyaregregy: Völgységi-patak – UTM: BS94A4 Mecsekpölöske: Baranya-csatorna – UTM: BS93D3 Mozsgó: Almás-patak – UTM: YM21B2 Oroszló: Baranya-csatorna (horgászvíz) – UTM: BS72D3 Palkonya: Palkonyai-patak – UTM: YL08B2 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Pazdány: Pécsi-víz (patak) – UTM: BR79C1 Pécsvárad: Karasica-patak – UTM: CS01B1 Péterhida: Rinya-patak – UTM: XM80A1 Sámod: Okor-patak – UTM: BR77A3 Sásd: Horgásztó és Baranya-csatorna – UTM: BS72C4 Szakály (Ürgevárpuszta ): Kapos-folyó– UTM: BS95C2 Szentlőrinc: Okor-patak – UTM: YM30B1 Szentmártonpuszta (Almamallék): Halas- és horgásztavak, csatornák – UTM: YM21A2 Szulimán: Porovica-patak – UTM: YM21B4 Tarany: Halastavak és Taranyi Rinya-patak – UTM: XM71D3 Tésenfa: Fekete-víz-patak – UTM: BR77C2 Tormás: Szágyi-patak – UTM: BS62D3 Villány: Villányi-csatorna – UTM: YL08B3 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során a faj felbukkanása a területen kiszámíthatatlan időszakonként volt érzékelhető, most azonban a teljes kutatási időszak során – minden hónapban egyszer bejárták a kutatott területet – megtalálták a faj nyomjeleit). Zaláta: Összekötő II. csatorna – UTM: YM27C1
90
Bács-Kiskun megye Akasztó: Duna-völgyi-főcsatorna – UTM: CS67A1 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Bácsalmás: Kígyós-csatorna – UTM: CS67A2 Bácsbokod: Bokodi-Kígyós-csatorna – UTM: CS51D4 Bácsszentgyörgy: Kígyós-csatorna – UTM: CS49A3 Bátmonostor: Monostori Fás-Duna (holtág), Ferenc-csatorna– UTM: CS30A3 Bölcske: Sókor-csatorna – UTM: CS48D2 Bösztör (Kunszentmiklós): Apaji-csatorna –UTM: CS69A1 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Budzsák: Ferenc-csatorna és horgásztavak – UTM: CS39C4 Császártöltés: Duna-völgyi-főcsatorna – UTM: CS64A5 Dávod: Püspökpusztai-csatorna – UTM: CS39C2 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Dunatetétlen: Nagy-éri főcsatorna – UTM: CS58B2 Foktő: Foktői-csatorna – UTM: CS45B3 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során a faj felbukkanása a területen kiszámíthatatlan időszakonként volt érzékelhető, most azonban a teljes kutatási időszak során – minden hónapban egyszer bejárták a kutatott területet – megtalálták a faj nyomjeleit). Fülöpszállás: Duna-völgyi-főcsatorna – UTM: CS68B2 Gátér: Csukás-ér és Félegyházi-vízfolyás – UTM: DS17D4 Géderlak: Duna-holtág – UTM: CS36D3 Hajós: Duna-völgyi-főcsatorna – UTM: CS53C1 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Harkakötöny: Dong-éri-főcsatorna – UTM: CS94A4 Homokmégy: Széki-csatorna – UTM: CS35A1 Imrehegy: Rekettye-Bogárzó-csatorna – UTM: CS65B4 Katymár: Kígyós-főcsatorna – UTM: CS50D4 (Megjegyzés: 2015. május 7-én a főcsatorna töltésén találtak 5 magára hagyott, még vak hermelinfiókát. Nem lehettek idősebbek egy hónaposnál, sőt, vélhetően még ennél is fiatalabbak voltak. Talán egy hónaposak lehettek. Nagyon átfáztak, szanaszét hevertek a töltésen; az anyjukat semerre sem találták meg. A megtalálói magukhoz vették őket. Egy hím és egy nőstény két napra később elpusztult. Az életben maradottakat: 2 hímet és egy nőstény sikerült felnevelni és október 17-én szabadon engedték őket). Kelebia: Halastavak és Körös-éri-főcsatorna – UTM: CS91B3 Lakitelek: Nagyréti és Kisréti-vizek, Szikrai Holt-Tisza – UTM: DT29D2 Nagybaracska: Horgász- és halastavak, Ferenc-csatorna, Öreg-Duna (horgászvíz) – UTM: CS30D1 Pálmonostora: Dong-éri főcsatorna és horgásztó – UTM: DS16D4 (Megjegyzés: 2015. június 7-én a főcsatornánál Pálmonostora és Tömörkény között az úton egy elgázolt hermelint találtak. A testméreteit nem mérték le, de a megtalálója megjegyezte: „feltűnően apró teste volt, és a hasa nagyon duzzadt, akárcsak az emlői”).
91
Pörböly: Kerülő-Duna és Fás-Duna (holtágak) – UTM: CS31A3 Szakmár: Maloméri-csatorna és Csoma-foktői-csatorna – UTM: CS55C1 Szank: Dong-éri-főcsatorna és Majsai-szanki-csatorna – UTM: CS95C4/D1 Tass: Kunsági-főcsatorna – UTM: CT50A1 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Békés megye Andaházapuszta (Berettyóújfalu): Keleti-főcsatorna – UTM: ET33D4 Berettyóújfalu: Berettyó-folyószakasz és Kálló-főcsatorna – UTM: ET33D4 Biharugra: Csatornák – UTM: ES49C1 Bucsa (Ecsegfalva): Hortobágy-Berettyó, Sárréti-főcsatorna szakaszai és halastavak – UTM: DT92B1/B2 (Megjegyzés: valamennyi vizsgált élőhelyen a hermelin jelenléte állandónak volt mondható). Dénesmajor (Gyula): Fekete-Körös (horgászvíz) – UTM: ES36A1 Dévaványa: Folyás-ér – UTM: DT90C3 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte – függetlenül az időjárási viszonyoktól – kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Elek: Eleki-főcsatorna – UTM: ES15D3 Gyomaendrőd (Szarvas): Az említett községek közötti Körös-folyó szakaszai, holtágak, halastavak és csatornák – UTM: DS 69 és 79 négyzetek (Megjegyzés: valamennyi vizsgált élőhelyen a hermelin jelenléte állandónak volt mondható). Elek: Eleki-főcsatorna – UTM: ES15D3 Kevermes: Kutas-éri-főcsatorna – UTM: ES14B4 Körösújfalu: Sebes-Körös – UTM: ET30B1 Kőtegyán: Fekete-Körös és Gyepes-patak – UTM: ES17D2 Kunágota: Kutas-éri-csatorna – UTM: ES03C1 Pusztaföldvár: Orosháza-Medgyesbodzási-csatorna – UTM: DS95B3 Szeghalom: Farkasfoki Holt-Berettyó – UTM:) ET10A2/A4 Végegyháza: Királyhegyesi-szárazér – UTM: DS93A2 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során a faj felbukkanása a területen kiszámíthatatlan időszakonként volt érzékelhető, most azonban a teljes kutatási időszak során – minden hónapban egyszer bejárták a kutatott területet – megtalálták a faj nyomjeleit). Vésztő: Holt-Sebes-Körös – UTM: ES09A1 Borsod-Abaúj-Zemplén megye Abaújszántó: Szerencs-patak – UTM: EU14A (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során a faj felbukkanása a területen kiszámíthatatlan időszakonként volt érzékelhető, most azonban a teljes kutatási időszak során – minden hónapban egyszer bejárták a kutatott területet – megtalálták a faj nyomjeleit). Ároktő: Holt-Tisza (horgászvíz) és csatornák – UTM: DT98D1 Bódvarákó: Bódva-patak – UTM: DU77D4 Bogács (Pazsagtanya): Hór-patak – UTM: DU60B4 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte – függetlenül az időjárási viszonyoktól –kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Bortó: Északi-övcsatorna és Mádi-patak – UTM: EU23B1
92
Büdöskútpuszta (Szendrő): Bódva-patak – UTM: DU75C3 Cigánd: Tiszakarádi-főcsatorna (horgászvíz) – UTM: EU64D1 Csincse (Gelej): Csincse-patak –UTM: DT89A1 (Megjegyzés: 2016. február 22-én a pataknál előbb verekedő, majd párzó hermelineket figyeltek meg). Dédestapolcsány: Bán-patak – DU63A2 Egerlövő: Kánya-patak – UTM: DU78A1 Emőd: Kulcsár-völgyi-patak – UTM: DU81D2 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során a faj felbukkanása a területen kiszámíthatatlan időszakonként volt érzékelhető, most azonban a teljes kutatási időszak során – minden hónapban egyszer bejárták a kutatott területet – megtalálták a faj nyomjeleit). Harsány: Csincse-patak – UTM: DU81B2 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte – függetlenül az időjárási viszonyoktól – kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Imola: Imola-patak – UTM: DU76D1 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte – függetlenül az időjárási viszonyoktól – kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Ináncs: Bársonyos-patak – UTM: EU04A3 Kenézlő: Bodrog-holtág (horgászvíz) – UTM: EU33C1 Lak: Vadász-patak – UTM: DU85C4 Lázbérc (Bánhorváti): Csemely-patak – UTM: DU53C3 Mályi: Hejő-főcsatorna – UTM: DU81C3 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során a faj felbukkanása a területen kiszámíthatatlan időszakonként volt érzékelhető, most azonban a teljes kutatási időszak során – minden hónapban egyszer bejárták a kutatott területet – megtalálták a faj nyomjeleit). Mezőzombor: Horgásztavak, Északi-övcsatorna, Mádi-patak (horgászvizek) és Sark-ér – UTM: EU23B1/B2 (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél állandó volt a hermelin előfordulása). Nyergestanya (Vajdácska): Tiszakarádi-csatorna (horgászvíz) – UTM: EU44A3 Sátoraljaújhely és Bodrogkeresztúr: Bodrog-folyó holtágai, Füzes-ér, Zúgifőcsatorna. Török-éri főcsatorna és kapcsolódó bodrogközi nevenincs csatornák szakaszai – UTM: EU 32 és 45 négyzetek (Megjegyzés: valamennyi vizsgált élőhelyen a hermelin jelenléte állandónak volt mondható). Szalonna: Bódva-patak és Rakaca-patak összefolyása – UTM: DU86B1 (Megjegyzés: 2015. augusztus 9-én a Bódva töltésénél találtak három eszméletlen hím hermelinfiókát. Talán egy hónaposak lehettek. Nagyon legyengült állapotban bukkantak rájuk, és nem messzire tőlük ráakadtak a már elpusztult anyjukra. Hogy mi okozhatta a pusztulását, nem tudták megállapítani, a testén külsérelmi nyomokat nem találtak. De a kölykökön sem, akiket sikerült felnevelni és 2015. október 20-án szabadon engedték őket). Szerencs: Taktaközi-öntöző-főcsatorna – UTM: EU32B2 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte – függetlenül az időjárási viszonyoktól – kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Taktaszada: Takta-csatorna, Prügyi-főcsatorna (horgászvizek) – UTM: EU12A1 Tarcal: Északi-övcsatorna, Ively-ér, Zsérc-tó és Taktaközi csatornák (horgászvizek) – UTM: EU22C1 Tiszaladány: Kis-Virányos-dűlő – UTM: EU32A2 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során a faj felbukkanása a területen kiszámíthatatlan időszakonként volt érzékelhető, most azonban a teljes kutatási időszak során – minden hónapban egyszer bejárták a kutatott területet – megtalálták a faj nyomjeleit).
93
Tiszalök: Tisza-folyó és holtágak (horgászvizek) – UTM: EU21C1 Tokaj: Szög-legelői-Holt-Tisza, Tisza-Takta csatorna, Bodrog-torok (horgászvizek) – UTM: EU32B2/B3-as négyzetek (Megjegyzés: valamennyi vizsgált élőhelyen a hermelin jelenléte állandónak volt mondható). Tornadáska: Bódva-patak – UTM: DU87A2 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte – függetlenül az időjárási viszonyoktól – kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Vajdácska: Bodrog-folyó és “Hosszú-tó” és “Bíró-tó” (holtág) – UTM: EU45D1 Viss: Bodrog-holtág és csatornák – UTM: EU34B4 Csongrád megye Apátfalva: Sámson-csatorna – UTM: DS61C1 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte – függetlenül az időjárási viszonyoktól – kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Árpádhalom: Mágocs-ér – UTM: DS66B4 Balástya: Horgásztavak és Fehértó-Majsai-főcsatorna – UTM: DS24B4 Csanytelek: Horgásztó és csatorna – UTM: DS35A1/A2 (Megjegyzés: valamennyi vizsgált élőhelyen a hermelin jelenléte állandónak volt mondható). Csongrád: Holt-Tisza, Körös-Tisza-torok (horgászvizek), halastavak és csatornák – UTM: DS37D3 (Megjegyzés: valamennyi vizsgált élőhelyen a hermelin jelenléte állandónak volt mondható). Eperjes: Kórogy-ér – UTM: DS55C3 Kiskunfélegyháza: Gátéri-csatorna – UTM: DS17D1 Kusztamérges: Domaszéki-főcsatorna – UTM: CS93D3 Mártély: Ásványi-holtág, Mártélyi-holtág és Dong-éri csatorna (részben horgászvizek) – UTM: DS34C2/C4 négyzetek (Megjegyzés: valamennyi vizsgált élőhelyen a hermelin jelenléte állandónak volt mondható). Mindszent: Kurca-patak (horgászvíz) – UTM: DS45A2 Sándorfalva: Fehértó (halastó), Dorozsma-Halas-főcsatorna, Fehértói-Majsafőcsatorna szakaszai – UTM: DS32B1/B2 négyzetek (Megjegyzés: valamennyi vizsgált élőhelyen a hermelin jelenléte állandónak volt mondható). Tömörkény: Csaj-tavak (halastavak), Dong-éri-főcsatorna és csatornák – UTM: DS25C2/C3 (Megjegyzés: valamennyi vizsgált élőhelyen a hermelin jelenléte állandónak volt mondható). Zsombó: Dorozsma-Majsai-csatorna – UTM: DS23B2 Fejér megye Aba: Sárvíz malomcsatorna – UTM: CT01D1 Alap: Hardi-ér (patak) és csatornák – UTM: CS28A2 Bakonycsernye: Gaja-patak – UTM: BT84C2 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte – függetlenül az időjárási viszonyoktól – kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Bicske: Szentlászló-patak – UTM: CT26A2 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható).
94
Bodajk: Gaja-patak – UTM: BT94B1 (Megjegyzés: 2015. május 30-án hajnalban a pataknál nőstény hermelint láttak, amint nála jóval kisebb négy kölykével a töltésen fel és alá szaladgált, majd eltűnt a parti növénysűrűben. Alig bújtak meg valamerre, amikor feltűnt egy termetes görény és láthatóan az eltűnt hermelinek után kutatott, szaglászva és igencsak „paprikás hangulatban” a csapájukon haladt). Fehérvárcsurgó: Gaja-patak, Móri-víz (patak) és víztározó (valamennyi horgászvíz) – UTM: BT84B2 Gyúró: Szenlt-László-patak – UTM: CT24C3 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Kajászó (Igar): Váli-víz (patak) és MOHOSZ tógazdaság (halastavak) – UTM: CT24D1 Kápolnásnyék, Dinnyés: Az említett községek közötti Velencei-tó szakaszok (déli part), Császár-víz (patak), Kajtor-csatorna, Szent László-patak, Cibulka-patak és kapcsolódó kisebb csatornák – UTM: CT 12 A és C négyzetek, 23A4/B2 (Megjegyzés: valamennyi vizsgált élőhelyen a hermelin jelenléte állandónak volt mondható) Kisapostag: Holt-Duna – UTM: CT49C1 Kisfalud: Császárvíz-patak – UTM: CT13B2 Kisláng: Bozói-patak – UTM: CT00A2 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Mezőkomárom: Kis-Koppány-patak, Sió-csatorna (horgászvizek) – UTM: BS98A3 Mezőszilas: Bozót-patak – UTM: CS08C3 Moha: Halas- és horgásztavak, Móri-víz és kapcsolódó csatornák – UTM: BT93C1 Mór: Móri-patak – UTM: BT84C3 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során a faj felbukkanása a területen kiszámíthatatlan időszakonként volt érzékelhető, most azonban a teljes kutatási időszak során – minden hónapban egyszer bejárták a kutatott területet – megtalálták a faj nyomjeleit). Nádasdladány: Sárvíz-malomcsatorna – UTM: BT92A2 Ősi: Nádor-csatorna, Sárvíz-malomcsatorna és horgásztavak – UTM: BT82C4 Pátka: Víztározó (horgásztó) és Császár-víz (patak) – UTM: CT03C3 Tárnok: Benta-patak – UTM: CT35C2 Tardos: Szent-László-patak – UTM: CT24C4 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során, a területen a hermelin állandó előfordulását tapasztalták, a mostani kutatási időszak alatt azonban a faj jelenléte kiszámíthatatlan időközönként volt tapasztalható). Úrhida: Nádor-csatorna és Sárvíz-malomcsatorna – UTM: BT92D1 Zámoly: Császár-víz (patak), Burján-árok (patak) és víztározó – UTM: CT04B3 Győr-Moson-Sopron megye Acsalag: Kapuvár-Bősárkányi-csatorna – UTM: XN68D1 (Megjegyzés: a mostani és az ezt megelőző kutatási időszak alatt a hermelin előfordulása csak kiszámíthatatlan időnként volt tapasztalható, leginkább a nyári aszályos és az őszi esős idők idején). Babót: Kis-Rába – UTM: XN57A2 Börcs: Rábca-folyó – UTM: XN88D3 Bősárkány: Keszeg-ér szakaszai és horgásztavak – UTM: XN78A1
95
Fertőd: Ikva-folyó – UTM: XN47A1 (Megjegyzés: a mostani és az ezt megelőző kutatási időszak alatt a hermelin előfordulása csak kiszámíthatatlan időnként volt tapasztalható, leginkább a téli hónapok idején). Hanságliget (Jánossomorja): Hansági-főcsatorna – UTM: XN68C2 Dunaszeg: Szavai csatorna szakaszai és Mosoni-Duna – UTM: XN99A3 (Megjegyzés. A mostani kutatási időszak alatt a leggyakrabban a csatornánál találták meg a hermelin nyomjeleit – nincs pontosítva a kutatásra fordított évszaki megjelölés –, míg a folyónál kiszámíthatatlanul, főleg a nyári, aszályos időszak alatt). Kópháza: Ikva-folyó – UTM: XN27A1 (Megjegyzés: a mostani és az ezt megelőző kutatási időszak alatt a hermelin előfordulása csak kiszámíthatatlan időnként volt tapasztalható, leginkább a téli hónapok idején). Kunsziget: Mosoni-Duna holtágai – UTM: XN99B2 Lébény: Keszi-ér és Rábca-folyó – UTM: XN78C3 (Megjegyzés: 2016. március 11-én az értől nem messzire találtak három elpusztult hermelint. Valami nagyon alaposan összeharapta őket, „jószerivel teljesen felismerhetetlenek voltak a rengeteg tépett sebtől”. A nemüket nem sikerült megállapítani, az életkorukat cca. 6-8 hetesre becsülték, „vélhetően már kijártak a fészekből, követték az anyjukat, aki lehet, hogy megmenekülhetett, mert nem találtuk meg a tetemét”). Lipót: Morotva-tó – UTM: XP80B3 Mecsér: Mosoni-Duna – UTM: XN89C2 Nyúl: Pándzsa-patak – UTM: YN07B3 Osli: Kis-Rába – UTM: XN57A2 Petőháza: Ikva-folyó – UTM: XN47A2 (Megjegyzés: a mostani és az ezt megelőző kutatási időszak alatt a hermelin előfordulása csak kiszámíthatatlan időnként volt tapasztalható, leginkább a téli és a kora tavaszi hónapok idején). Pusztacsalád: Kardos-érszakasz – UTM: XN46B4 Osli: Kis-Rába – UTM: XN57A Szilsárkány: Keszeg-ér – UTM: XN76A1 Tárnokréti: Hansági-főcsatorna és Rábca-folyó (horgászvizek) – UTM: XN78A3 Hajdú-Bihar megye Árkus és Szásztelek (Hortobágy): Fényes-tavak, Árkus-csatorna és Csécsi-tavak – UTM: ET06A4 Bedő: Ölyvös-ér – UTM: ET52D4 Bihardancsháza: Sárréti-főcsatorna – UTM: ET23B4 Biharkeresztes: Kutas-főcsatorna – UTM: ET52B4 Bihartorda: Kálló-patak és Keleti-főcsatorna – UTM: ET22A4 Darvas: Berettyó-folyó és Kutas-főcsatorna – UTM: ET21A4 Derecske: Derecskei-Kálló – UTM: ET44B1 Esztár (Pocsaj): Berettyó-folyó – UTM: ET53C4 Görbeháza: Nyugati-főcsatorna – UTM: ET18C3 Hajdúnánás: Keleti-főcsatorna (horgászvizek) – UTM: EU20D3 Hajdúszoboszló: Keleti-főcsatorna (horgászvizek) – UTM: EU20D4 Hajdúszovát: Kösély-patak – UTM: ET34C1 Kaba: Keleti-főcsatorna – UTM: ET25D2 (Megjegyzés: 2015. június 27-én a főcsatorna töltésén találtak három tehetetlen, még vak hermelinfiókát, szerteszét szórva a parton. A testméreteiket nem jegyezték fel, minthogy a nemüket sem állapították meg. Nem messzire tőlük egy bokor takarásában ráakadtak az anyjukra is, valami alaposan megcibálta, vélhetően abba pusztult el. A kölykökön azonban
96
nem volt külsérelmi nyom. Megpróbálták felnevelni őket, de alig tíz napon belül valamennyiük elpusztult). Mezőpeterd: Ölyvös-ér – UTM: ET42B3 Mihályhalma (Nádudvar): Hortobágy-folyó – UTM: ET05D1 Nagyrábé: Kálló-patak és Keleti-főcsatorna (horgászvizek) – UTM: ET22A3 Pocsaj: Ér-főcsatorna – UTM: ET63A2 (Megjegyzés: a mostani és az ezt megelőző kutatási időszak alatt a hermelin előfordulása csak kiszámíthatatlan időnként volt tapasztalható, leginkább a nyári aszályos és az őszi esős idők idején). Polgár: Király-ér – UTM: EU00B4 Újszentmargita: Bógy-Szandlik csatorna, Nyugati-főcsatorna – UTM: ET08D4 Sáp: Sápi-csatorna – UTM: ET23D1 (Megjegyzés: a mostani és az ezt megelőző kutatási időszak alatt a hermelin előfordulása csak kiszámíthatatlan időnként volt tapasztalható, leginkább a téli hónapok idején). Tiszagyulaháza: Király-ér – UTM: EU01D4 Heves megye Bátor: Laskó-patak – UTM: DU41C2 Besenyőtelek: Csincsa-csatorna – UTM: DT58D3 Csány: Ágói-patak – UTM: DT17A1 Demjén: Laskó-patak – UTM: DT52A2 Detk: Tarnóca-patak és Bene-patak – UTM: DU38A3 Ecséd: Ágói-patak – UTM: DT08C3 Egerfarmos: Rima-patak – UTM: DT68C2 Egerszólát: Kígyós-patak – UTM: DU50B1 (Megjegyzés: a mostani kutatási időszak alatt a hermelin előfordulását kizárólag a téli hónapokban észlelték, míg az ezt megelőző felmérések során egész éves rendszeres jelenlétét tapasztalták). Felsőabasár: Bene-patak – UTM: DT29A4 Gyöngyöspata: Rédei-Nagy-patak – UTM: DT09C3 Gyöngyöstarján: Tarján-patak – UTM: DT19C2 Kerecsend: Laskó-patak – UTM: DT59A2 Kétútköz (Poroszló): Laskó-patak – UTM: DT67C1 Kisköre: Tisza-folyó, Kanyari Holt-Tisza és üzemvízcsatorna – UTM: DT55C3 Nagyréde: Rédei-Nagy-patak – UTM: DT19B2 Sarud: Tisza-tó és Laskó-patak – UTM: DT77B2 Szarvaskő: Eger-patak – UTM: DU51B1 Szilvásvárad: Szalajka-patak – UTM: DU52A4 (Megjegyzés: a mostani és az ezt megelőző kutatási időszak alatt a hermelin előfordulása – időjárási viszonyoktól függetlenül – csak kiszámíthatatlan időnként volt tapasztalható). Szűcsi: Ágói-patak – UTM: DT09D2 (Megjegyzés: a mostani és az ezt megelőző kutatási időszak alatt a hermelin előfordulása csak kiszámíthatatlan időnként volt tapasztalható, leginkább az őszi esős idők idején és a téli hónapokban). Rózsaszentmárton: Ágói-patak – UTM: DT09C2 (Megjegyzés: a mostani és az ezt megelőző kutatási időszak alatt a hermelin előfordulása – időjárási viszonyoktól függetlenül – csak kiszámíthatatlan időnként volt tapasztalható). Újlőrincfalva: Laskó-patak – UTM: DT77A2 Jász-Nagykun-Szolnok megye Bánhalma (Kenderes): Villogó-csatorna – UTM: DT73A1 Besenyszög: Tisza-holtágak – UTM: DT43A3 Cibakháza: Holt-Tisza – UTM: DT62C3
97
Csépa: Gyova-Mámai Holt-Tisza – UTM: DT28D3 Fegyvernek: Nagykunsági-főcsatorna – UTM: DT63B4 Jánoshida: Berki Holt-Zagyva – UTM: DT25D4 Jászárokszállás: Gyöngyös-patak – UTM: DT27A2 Jászberény: Tarna-folyó és Zagyva-holtág – UTM: DT25C1 (Megjegyzés: a Tarnánál a hermelin előfordulása eddig a kutatott években mindig kiszámíthatatlan volt, míg a holtágnál leginkább a késő őszi, a téli és a kora tavaszi időszakban fedezték fel a jelenlétét). Jászfényszaru: Galga-patak és Zagyva-folyó – UTM: DT07B4 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok alatt mindkét élőhelynél a faj előfordulása állandónak volt mondható. A mostani kutatási időszak során a pataknál – időjárási körülményektől függetlenül – a hermelin előfordulása kiszámíthatatlanná vált, míg a folyónál a teljes felmérési időszak alatt – havonkénti területellenőrzés során – megtalálták a nyomjeleit). Jászdózsa: Holt-Tarna – UTM: DT26C1 Karcag: Horgásztó (víztározó), Apavára-folyószakasz és Németéri-főcsatorna – UTM: DT93C1 (Megjegyzés: 2015. május 30-án a főcsatornánál két elpusztult hím hermelinkölyköt találtak, akárcsak 2014. szeptember 30-án. Sem akkor, sem most a testükön külsérelmi nyomokat nem fedeztek fel, de szintén mindkét alkalommal „mindkettőjük torka és szája csupa vér volt”. Az életkorukat 2-3 hónaposra becsülték. Testhosszuk a farkukkal együtt 2014-ben: 27,1 és 27,4 centiméter, a testsúlyuk 128,2 és 133 gramm volt; 2015-ben a testhosszuk a farkukkal együtt 25,3 és 22,7 centiméter, a testsúlyuk 124,6 és 129,2 gramm volt). Kisújszállás: Kenderesi-csatorna és halastavak – UTM: DT84C3 Kunhegyes: Nagykunsági-főcsatorna (horgászvíz) – UTM: DT74C2 Kunmadaras: Sároséri-főcsatorna – UTM: DT95C1 Mezőhék: Víztározó (horgásztó) és Nagykunsági-főcsatorna – UTM: DT50A2 Nagyrév: Holt-Tisza – UTM: DT30B4 Nádudvar: Hortobágy-folyó és Kösély-patak – UTM: ET04A3 Öcsöd: Harang-zugi-Holt-Körös és Harang-zugi csatorna – UTM: DS59A2 Szelevény: Tehenesi Holt-Körös és Malomzugi Holt-Körös – UTM: DS59A1 Tószeg: Gerje-Perje főcsatorna – UTM: DT31A1 Komárom-Esztergom megye Bajót: Bajót-patak – UTM: CT18C4 Dunaszentmiklós: Által-ér – UTM: CT08A3 Gyermely: Únyi-patak – UTM: CT27A2 Lesaljamajor (Réde): Cuhai-Bakony-ér – UTM: YN15D3 Majkpuszta (Oroszlány): Horgásztavak és csatornák – UTM: BT86A2 Oroszlány: Halas- és horgásztavak, csatornák – UTM: CT06B2 Sárisáp: Únyi-patak – UTM: CT28D1 Tordos, Bikolpuszta: Bikol-patak – UTM: CT08B4 Tarján: Szentlászló-patak – UTM: CT17C4 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok alatt a pataknál a faj előfordulása állandónak volt mondható. A mostani kutatási időszak során – időjárási körülményektől függetlenül – a jelenléte előfordulása kiszámíthatatlanná vált).
98
Nógrád-megye Bánk: Lókos-patak – UTM: CU61D2 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok alatt a pataknál a faj előfordulása állandónak volt mondható. A mostani kutatási időszak során – időjárási körülményektől függetlenül – a jelenléte előfordulása kiszámíthatatlanná vált). Bárna: Szilas-patak – UTM: DU22A1 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok alatt a pataknál a faj előfordulása állandónak volt mondható. A mostani kutatási időszak során az előfordulása kiszámíthatatlanná vált, főleg a téli és kora tavaszi időszak során észlelték). Cered: Tarna-patak – UTM: DU23B3 Cserhátsurány: Szanda-patak – UTM: CU71D3 Csécse-Béhalom-puszta: Szuha-patak – UTM: CT90D4 Erdőtarcsa: Bér-patak – UTM: CT99B2 Hasznos (Pásztó): Kövecses-patak – UTM: DU00C1 Héhalom: Bér-patak – UTM: CU90D4 Ipolytölgyes: Letkés-patak – UTM: CU31B4 Jobbágyi: Horgásztó, Szuha-patak és Zagyva-folyó – UTM: BT09A1 Karancskeszi (Marakodi-puszta): Dobroda-patak – UTM: DU03A2 Kétbodony: Lókos-patak – UTM: CU71B4 Terény: Szanda-patak – UTM: CU71D4 Szarvasgede: Méhtelepi-patak és Szuha-patak– UTM: CU90D4 Szátok: Romhányi Lókos-patak és Farkas-völgyi-patak – UTM: CU61D3/D4 négyzetek (Megjegyzés: valamennyi vizsgált élőhelyen a hermelin jelenléte állandónak volt mondható) Szirák: Bér-patak – UTM: CU80D4 Terény: Szanda-patak – UTM: CU71D4 Újlak (Vizslás): Tarján-patak – UTM: DU12B2 Varsány: Domoszlói-patak – UTM: CU82D2 Pest megye Bicske: Szentlászló-patak – UTM: CT26B (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok alatt a pataknál a faj előfordulása állandónak volt mondható. A mostani kutatási időszak során az előfordulása kiszámíthatatlanná vált, főleg a téli és kora tavaszi időszak során észlelték). Bugyi: Duna-völgyi-főcsatorna – UTM: CT63B2 Ceglédbercel: Gerje-patak – UTM: DT03B4 Dány: Dányi-patak – UTM: CT96B3 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok során a faj felbukkanása kiszámíthatatlan időközönként volt valószínűsíthető, a mostani kutatások idején azonban állandónak tűnt a területen. Vélhető ez a közeli, a mostani kutatás során nem vizsgált halasított víztározónak köszönhető elsősorban, bár eddig csak a jelen vizsgálati időszakban történt meg, hogy a hermelin valamely nyomjelét rendszeresen megtalálták a pataknál). Etyek: Szent László-patak – UTM: CT35A1 Farmos: Hajta-patak – UTM: DT14C2 Felsőfarkasd: Úri-patak – UTM: CT85D2 Kóka: Felső-Tápió patak – UTM: CT95A1 Makád: Kengyelesi-csatorna – UTM: CT41A1 Szada: Sződrákosi-patak – UTM: CT77A2 (Megjegyzés: az eddigi kutatási időszakok alatt a pataknál a faj előfordulása állandónak volt mondható. A mostani
99
kutatási időszak során az előfordulása kiszámíthatatlanná vált, főleg a téli és kora tavaszi időszak során észlelték). Százhalombatta: Benta-patak – UTM: CT34D4 Szigethalom: Soroksári-Dunaág – UTM: CT54B2 Szokolya: Török-patak – UTM: CU50B3 Valkó: Valkói-víztározó (horgásztó) és Hajta-patak – UTM: CT68B2 Taksony: Duna-holtág és Duna-Tisza-csatorna (horgászvizek) – UTM: CT54B3 Tura: Galga-patak, – UTM: CT97B3 Verseg: Nógrádi-patak – UTM: CT98A1 Somogy megye Balatonendréd: Endrédi-patak – UTM: YM29C4 Balatonfenyves: Nyugati-főcsatorna – UTM: XM87B Balatonszentgyörgy: Zala-folyó torkolata – UTM: XM77D2 Beleg: Rinya-patak – UTM: XM82A3 Bélavár: Dombói-csatorna – UTM: XM70A1 Bőszénfa: Surján-patak – UTM: YM12C4 Buzsák: Bozói-csatorna – UTM: XM96C3 Gálosfa: Surján-patak – UTM: YM22A2 Görgeteg: Rinya-patak – UTM: YM81C2 Hajmás: Surján-patak – UTM: YM22A1 (Megjegyzés: 2015. május 19-én a patakban párzó hermelineket figyeltek meg, akik „hangos rikácsolásukkal hívták fel magukra a figyelmet”, majd a párzás után „éppen csak úszkáltak egymás mellett”, amikor feltűnt egy harmadik hermelin. Erre a „kettős” prüszkölve és rikácsolva elzavarta.) Homokszentgyörgy: Nyugati-Gyöngyös-patak – UTM: YM00A1 Kaposfüred: Deseda-víztározó – UTM: YM14D1 Kaposmérő: Kapos-patak – UTM: YM03C2 Kaposszerdahely: Berki-patak – UTM: YM13B1 Kálmáncsa: Nyugati-Gyöngyös-patak – UTM: YM00A1 Mike: Halastavak és Rinya-patak – UTM: XM92B2 Miklósfa: Horgász- és halastavak, Principális-csatorna és Bakónáki-patak – UTM: XM54B2 Ötvöskónyi: Halastó és Szabási-Rinya (patak) – UTM: XM82A3 Őrtilos: Dráva-folyó – UTM: XM42C4 Répáspuszta: Deseda-víztározó – UTM: YM14D2 Rinyaszentkirály: Halastavak és Rinya-patak – UTM: XM92B3 Pacsérvisnye: Visnyeszéplaki-patak – UTM: YM02D4 Sérsekszőlős: Jaba-patak – UTM: BS78B3 Somogycsicsó: Halastavak és Tekeres-berki-patak – UTM: XM62D1 Somogygeszti: Deseda-patak – UTM: YM15B3 Somogyudvarhely: Dombói-csatorna – UTM: XM61C4 Szorosad: Koppány-patak – UTM: BS76A2 Toponár (Kaposvár): Deseda-víztározó (horgászvíz) – UTM: YM14D1 Visnye: Gyöngyös-patak – UTM: YM01C2 Vörs: Zala-folyó és Marótvölgyi-csatorna – UTM: XM77A2
100
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Barabás: Dédai-csatorna – UTM: FU03B Büdszentmihály (Tiszavasvári): Keleti-főcsatorna és Hortobágy-folyó – UTM: EU21D2 Cégénydányád: Szamos-folyó – UTM: FU11B4 Fülesd: Tapolnok-csatorna – UTM: FU22B3 Garbolc: Túr-folyó – UTM: FU31A1 Geszteréd: Csatorna – UTM: EU58C3 Géberjén: Holt-Szamos – UTM: FU01D4 Győrtelek: Nagy-vágás-csatorna, Keleti-övcsatorna és Szamos-holtágak (horgászvizek) – UTM: FU01D2/D3/D4 (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél állandó a hermelin előfordulása). Gyüre: Holt-Tisza – UTM: EU93C4 Józsafalva (Tiszavasvári): Horgásztavak és Király-ér – UTM: EU20C1 Kistiszahát (Dombrád): Tisza-holtágak – UTM: EU64D1 Kishódos: Túr-folyó – UTM: FU31C2 Kótaj: Lónyai-főcsatorna – UTM: EU52A4 Kölcse: Öreg-Túr – UTM: FU22B1 Levelek: Főcsatorna és víztározó – UTM: EU71B4 Mátyus: Rózsásdűlői Holtág – UTM: EU94A3 Nagyecsed: Lápi-főcsatorna és Nagy-vágás-csatorna – UTM: FU00D2 Nagyhódos: Túr-folyó – UTM: FU31A2 (Megjegyzés: a folyó itteni szakaszánál a mostani kutatási időszak során a nyári hónapokban egyáltalán nem észleltek hermelin előfordulást, míg az ezt megelőzőek során egész évben folyamatosan). Nábrád: Holt-Szamos – UTM: FU01C3 Nagyszekeres: Görgő-Szenke-csatorna – UTM: FU11D3 Nyírmihálydi: Főcsatorna – UTM: EU78A3 Ököritófülpös: Keleti-övcsatorna, Szamos-holtágak, halastavak – UTM: FU01C3 Rozsály: Zajtai-csatorna – UTM: FU31A1 Sonkád: Ó-Túr (horgászvíz) és Túr-folyó, Túrerdői Holt-Túr és Malomszegi TúrHoltmeder – UTM: FU32B1 (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél állandó a hermelin előfordulása). Szabolcs: Kerek-tó morotva, Kis-Tisza-holtág – UTM: EU33C2 Szabolcsveresmart: Tisza-holtágak – UTM: EU75B4 Szamossályi: Szamos-folyó, holtág (horgászvíz) és víztározó (horgászvíz) – UTM: FU10C3 (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél állandó a hermelin előfordulása). Szamosújlak: Holt-Szamos (horgászvíz) – UTM: FU10C1 Szatmárcseke: Túr-folyó – UTM: FU12C1 Tiszakarád: Tiszakarádi-főcsatorna – UTM: EU53A3 Tiszavasvári: Keleti-főcsatorna – UTM: EU21D2 Zsarolyán: Pünkösd-csatorna – UTM: FU11D2 Ura: Keleti-övcsatorna – UTM: FU10B4 Tolna megye Attala: Kapos-folyó – UTM: BS74A3 Báta: Holt Duna, Lajvér-patak és Szekszárdi-séd – UTM: CS30A1/A2 (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél állandó a hermelin előfordulása). Belecska: Sió-csatorna – UTM: CS07B2 Bogyiszló: Bogyiszlói-főcsatorna – UTM: CS33A1 Decs: Duna-holtágak – UTM: CS32C4
101
Dusnok: Sárközi-csatorna – UTM: CS44B2 Fürged (Kecsege-puszta, Csolányos-puszta): Halastavak és csatornák – UTM: BS97C2 Hőgyész: Kapos-folyó– UTM: CS05B3 Kakasd: Völgységi-patak – UTM: CS13A4 Kocsola: Kapos-folyó – UTM: BS85A4 Kurd: Kapos-patak BS84C4 Nagykónyi: Koppány-patak – UTM: BS86D1 Ozora: Sió-csatorna, Molnár-tó (horgászvíz) – UTM: CS07A3 Őcsény: Sió-csatorna (horgászvíz) és Szekszárdi-séd-patak – UTM: CS23C4 Pincehely: Sió-csatorna – UTM: CS07C2 Pörböly: Nyéki-Holt-Duna, Cserta Holt-Duna, Kerülő Holt-Duna és horgásztavak – UTM: CS31A1 (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél állandó a hermelin előfordulása). Simontornya: Pósa-tó és Sió-csatorna (horgászvizek) – UTM: CS18B2 Szakály (Ürgevárpuszta): Halastó és Kapos-folyó – UTM: BS95C3 Szakmár: Csoma-Foktői-csatorna – UTM: CS55C1; Kisülés- és Maloméri-csatorna – UTM: CS55C2 (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél állandó a hermelin előfordulása). Szálka: Víztározó (horgásztó) és Lajvér-patak – UTM: CS12C3 Tabód: Völgységi-patak CS13A3 Tolna: Duna-holtágak (horgászvizek) – UTM: CS34A4 Váralja: Parkerdei-patak – UTM: CS02A2 Várdomb: Szekszárdi-séd és Lajvér-patak – UTM: CS21C3 Vas megye Andrásfa: Sárvíz-patak – UTM: XN30D1 Boba: Torna-patak – UTM: XN62C1 Bük: Répce-patak – UTM: XN34A1 Csákánydoroszló: Rába-folyó – UTM: XN10C2 Csönge: Lánka-patak – UTM: XN54A2 Egervölgy: Csörnöc-Herpenyő-patak – UTM: XN42B4 Felsőjánosfa: Vadása-tó – UTM: XN20C1 Gersekarát: Sárvíz-patak – UTM: XN30B4 Gór: Répce-patak – UTM: XN34A3 Hegyhátszentjakab: Vadása-tó – UTM: XN20C1 Jákfa: Köris-patak – UTM: XN44C2 Kemestaródfa: Strem-folyó és Pinta-folyó – UTM: XN10C2 Kercaszomor: Kerka-patak – UTM: XM08A3 Kondorfa: Lugos-patak – UTM: XN09C4 Kőszegpaty: Kozár-Borzó-patak – UTM: XN24D1 Mikosszéplak: Szaji-patak és horgásztó – UTM: XN51B1 Nagymizdó: Csörnöc-patakszakasz – UTM: XN20C2 Nick: Kőris-patak – UTM: XN55B3 Nyőgér: Csörnöc-Herpenyő-patak – UTM: XN42C3 Ostffaasszonyfa: Lánka-patak – UTM: XN54A3 Pinkamidszent: Pinka-folyó – UTM: XN10B2 Pusztacsó: Kozár-Borzó-patak – UTM XN24D2 Rum: Sorok-patak – UTM: XN31C2 Szarvaskend: Vadása-tó – UTM: XN20C1 Vasalja: Pinka-folyó – UTM: XN10B1
102
Veszprém megye Bakonygyepes: Csigere-patak – UTM: XN92B3 Bakonyjákó: Köves-patak és Bitva-patak – UTM: XN93D1 Csajág: Büskör-éri patak – UTM: BT81B4 Dudar: Dudari-patak – UTM: YN24A2 Farkesgyepű: Köves-patak – UTM: YN03B2 Homokbödöge: Öreg-Séd – UTM: XN94D1 Huszárokelőpuszta (Ugod): Gerence-patak – UTM: YN04B4 Káptalanfa: Kígyós-patak – UTM: XN81B2 Kup: Bittva-patak – UTM: XN83C2 Márkó (Menyeketanya): Séd-patak – UTM: YN12B3 Mezőlak: Kis-Séd-patak – UTM: XN84A1 Mihályháza: Bittva-patak –UTM: XN74D4 Nagyacsád: Kis-Séd-patak – UTM: XN84A2 Nagydém: Bornai-ér – UTM: YN05A1 Nemeshany: Kígyós-patak – UTM: XN81C2 Nemesgulás: Eger-víz-patak – UTM: XM89D4 Nyirád: Kígyós-patak – UTM: XN80A4 Ujdörögd (Uzsa): Viszló-patak – UTM: XM79C4 Raposka: Tapolca-patak – UTM: N89B4 Takácsi: Gerence-patak – UTM: XN85D1 Várpalota: Horgásztavak és csatornák – UTM: BT82C1 Zala megye Alsószenterzsébet: Kerka-patak – UTM: XM17D1 Bak: Felső-Valicka-csatorna – UTM: XM47A1 Balatonhídvégpuszta (Zalavár) Fenékpuszta (Keszthely): Kis-Balaton teljes területe – UTM: XM66C3/67D3-4/77A2-B1 négyzetek (Megjegyzés: valamennyi élőhelynél állandó a hermelin előfordulása). Bocfölde: Zala-folyó – UTM: XN48B1 Csöde: Zala-folyó – UTM: XM18C3 Esztergályhorváti: Zala-folyó – UTM: XM67B1 Gutorfölde: Berek-patak – UTM XM37A1 Gyenesdiás: Zagytereki nádasok – UTM: XN78B4 Iklódbördöce: Cserta-patak – UTM: XM26A1 Kerkabarabás: Kerka-patak – UTM: XM19A1 Kisbucsa: Szévíz-patak – UTM: XM48C1 Máhomfa: Kerka-patak – UTM: XM18C3 Páka: Cserta-patak (horgászvíz) – UTM: XM26D1 Pötréte: Foglár-csatorna – UTM: XM48D2 Szentgyörgyvölgy: Szentgyörgyvölgyi-patak – UTM: XM07C4 Szécsisziget: Cserta-patak – UTM: XM25A1 Tornafölde: Kerka-patak – UTM: XM25B2 Türje: Csatorna – UTM: XN50A2 Vöckönd: Zala-folyó – UTM: XN49C2 Zalabaksa: Kerka-patak – UTM: XM13D3 Zalaistvánd: Horgásztó és Foglár-csatorna – UTM: XM59A1 Zalavár (Balatonhídvégpuszta): Hídvégi-csatorna – UTM: XM66C3
103
Következtetések és javaslatok Az eddigi hasonló jellegű kutatómunkánál most a hermelinre vonatkozóan kevesebb észrevétel érkezett. Ezekből az alábbi következtetések vonhatók le: Az egész ország területéről sikerült adatokhoz jutni, igaz, akárcsak a vidra esetében Komárom-Esztergom megyéből kimondottan kevés észlelés érkezett, de Csongrád megyéből is csupán szórványinformációval rendelkezünk. Megállapítható – összhangban az eddigi tapasztalatokkal –, hogy a hermelin előfordulása továbbra is a síkvidéki élőhely-típusoknál gyakoribb, de továbbra sem számít különlegességnek a domb- és hegyvidéki jelenléte, igaz, az eddigi munkák során az azon területekről most nyert információk viszonylag kevésnek mondható (főleg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vonatkozást emelném ki). Továbbra is a kisvízfolyások, csatornák mentén találkozhatunk vele a leggyakrabban, valamint azoknál az élőhely-típusoknál, amelyeket ezek valamely oknál fogva érintenek: horgász- és halastavaknál, víztározóknál. Folyóink mentén szintén elsősorban a holt- és mellékágak, valamint az árterek jelentik azokat a területeket, ahol jellemzőbb a jelenléte. Akárcsak a vidra esetében, most a hermelinnél is tapasztalható volt, hogy az eddigi ismert elterjedési élőhelyeinél valami miatt megváltozott előfordulási gyakoriságot lehetett tapasztalni, amelyek okaira egyelőre nem tudunk érdembeli magyarázattal szolgálni: o Vagyis nem egy esetben, ahol eddig állandó volt, a jelenléte vagy kiszámíthatatlanná vált vagy egyáltalán nem lehetett érzékelni. o Ahol eddig a jelenléte kiszámíthatatlan volt, rendszeressé (állandóvá) vált vagy egyáltalán nem lehetett érzékelni. o Ahol eddig egyáltalán nem volt jellemző a felbukkanása, a jelenléte kiszámíthatatlan időközönként (az esetek többségében évszaktól és időjárási körülményektől függetlenül) tapasztalhatóvá vált. A rendelkezésre álló előfordulási adatokat összehasonlítva a vidráéval továbbra is megállapítható, hogy azok most is jelentős százalékban egyeznek, vagyis a kutatott élőhely-típusok zöménél mindkét faj jelenléte bizonyított. A mindkét faj esetében észlelhető megváltozott előfordulási gyakoriságok, összehasonlítva a fentebbi adatsorokkal azt látszanak alátámasztani, hogy azok vonatkozásában a két faj „nincs szinkronban egymással”, vagyis azok mibenlétét a vidra és a hermelin esetében más-más környezeti változások okozhatják. Fontos lenne folytatni a faj országos elterjedésének kutatását, akár önállóan a vidrától, akár azzal közösen vagy párhuzamosan. Ehhez azonban egy alaposan kidolgozott és legalább 5-10 évet magában foglaló programra lenne szükség, hogy végre valóban hiteles és szakmailag kiértékelhető következtetések birtokába jussunk. És ebbe a munkába mindazoknak a szakmai közösségeknek szerepet kellene kapniuk, amelyek érintettek a témakörben, vagyis ennek során egyetlen szakág sem képviselhet „kizárólagos előjogokat”. Az is javasolt lenne, hogy a vidrától eltérően a kutatás nem kizárólag a fellelhető nyomjelekre fókuszálna elsősorban, hanem felölelne egy élvefogó-csapdázás és rádiótelemetriás programot is. Amennyiben az ország teljes területére vonatkozóan nem tűnne megvalósíthatónak egy teljes körű állomány-felmérési program, akkor az eddig az általunk már többször felvetett régiókra kivetítve kellene elvégezni ezeket a terepmunkákat (azokat lásd fentebb).
104
Ráadás I: sebesülten vagy árván talált menyétfélékről Kérem, nézzék el nekem, de mintegy ráadásként ebben a fejezetben átnyújtok Önöknek még egy érdekes eseményeket ismertető összeállítást. Erre a témakörre, már csak közel harminc éves állatápolói múltam, és ebből következően a főleg a vidramentésben és nevelésben tapasztalatot szerző munkáim miatt térek ki külön, hiszen számomra a valamely oknál fogva emberi védnökség alá került kisragadozóink istápolása mindig is külön kihívást és élményt jelentett. És jelent mind a mai napig. Hálás köszönet azért a messzemenő és önzetlen bizalomért, amellyel ismerőseim, de ismeretlenek is kitüntettek, akikkel összefoghattam, és akik elfogadták a szakmai útmutatásaimat. Ezekről a munkáimról beszámoltam a „Vadállatmentések történetei Magyarországon” címmel összeállított tájékoztatóimban; a szakmai honlapomon elérhetőek. Ezekben részletesen olvashatnak azokról a mentésekről és nevelésekről, legalábbis a nagyrészükről, amelyeknek a 2006 és 2015 közötti időszak során átélője lehettem. (Az ezt megelőző időszakról készített beszámolóim, amelyek főleg a vidrára vonatkoztak, csak papíralapon jelentek meg, jelenleg elektronikus formában még nem elérhetőek). Nem egy esetben valóban „kalandos”: megmosolyogtató, szomorkás, elgondolkodtató történetek ezek, hiszen nagyon nem könnyű magára hagyott menyétféle fiókákat vagy már felnőttebb életkorban lévő jószágokat megmenteni az életnek. Nem is sikerül mindig. Ugyanakkor a történeteik igen tanulságosak, mindazok számára, akiket érdekelhet ez a fajta állatmentés, minden bizonnyal sok érdekességet magukban rejtenek. Kérem hát, fogadják ráadás-bonuszként az alábbi áttekintést, és ha valóban felkeltette az érdeklődésüket, olvassák el őket a honlapomon található tájékoztatóban. Köszönöm! VIDRA
2007. árpilis 4-én Taksonyban találtak egy cca. 8 hetes hím kölyköt. Sikerült felnevelnünk, majd 2008. árpilis 10-én szabadon engedték. 2010. július 8-án Lukafánál találtak két hím kölyköt. Az életkoruk cca. 3-4 hetes lehetett. Sikerült felnevelnünk, és 2011. március 20-án szabadon engedték őket. 2011. október 10-én Dombovárnál találtak egy cca. 3-4 éves eszméletlen vidrahímet. Róka támadta és sebezte meg. Sikerült megmentenünk az életét és 2012. március 21-én szabadon engedték. 2012. július 28-án Agárdnál találtak két cca. 2 hetes kölyköt, egy hímet és egy nőstényt. Sikerült felnevelnünk és 2013. április 20-án szabadon engedték őket. 2013. július 2-án Bátmonostornál találtak egy cca. 1 hónapos hím kölyköt Sikerült felnevelnünk és 2014. március 15-én szabadon engedték. 2015. május 12-én Ecsegfalvánál találtak egy cca. 3-4 hónapos hím vidrakölyköt. Sikerült felnevelnünk és 2016. március 15-én szabadon engedték. 2015. szeptember 2-án Tiszasülynél találtak egy cca. 3-4 hónapos hím kölyköt. Bár a testén külsérelmi nyomok nem voltak, nagyon legyengült állapotban került emberkézbe. Nem sikerült megmentenünk, szeptember 11-én elpusztult. 2016. március 15-én Toponárnál találtak egy cca. 8-10 hetes hím kölyköt. Jelenleg a nevelőszüleinél él, és a tervek szerint legkésőbb jövő tavasszal szabadon engedik (bár meglehet, még előbb is).
105
HERMELIN
2009. június 3-án Csákvárnál találtak öt hermelinkölyköt. Vélhetően már kijártak a fészkükből, cca. 3 hónap körüliek lehettek. De az anyjukat valami miatt elvesztették, így találtak rájuk. Sem a nemüket nem állapították meg, sem a testméreteiket nem mérték le. Sikerült valamennyiüket megfogni és október 19-én szabadon engedték őket. 2010. augusztus 17-én Százhalombattánál találtak négy hermelinfiókát, egy nőstényt és három hímet. Az életkoruk cca. 2 hónap körüli lehetett. Az anyjukat valami miatt elvesztették. A testükön külsérelmi nyomokat nem találtak. Sikerült felnevelni majd október 20-án szabadon engedni őket. 2015. február 20-án Tolcsvánál találtak négy cca. 2 hónapos hermelinfiókát. Kettő már elpusztult, a testükön külsérelmi nyomot nem találtak, bár mindkettőjük szája véres volt. A nemüket nem állapították meg, és a testméreteiket sem mérték le. Az életben maradt hímet és nőstényt sikerült felnevelni és május 1-én szabadon engedték őket. 2015. május 7-én Katymárnál találtak öt cca. 1 hónapos hermelinfiókát. Az egyik hím és az egyik nőstény két nappal később elpusztult, míg az életben maradt két hímet és egy nőstényt október 17-én szabadon engedték. 2015. május 30-án Karcagnál két elpusztult hím hermelinkölyköt találtak, akárcsak 2014. szeptember 30-án. Sem akkor, sem most a testükön külsérelmi nyomokat nem fedeztek fel, de szintén mindkét alkalommal „mindkettőjük torka és szája csupa vér volt”. Az életkorukat 2-3 hónaposra becsülték. Testhosszuk a farkukkal együtt 2014-ben: 27,1 és 27,4 centiméter, a testsúlyuk 128,2 és 133 gramm volt; 2015-ben a testhosszuk a farkukkal együtt 25,3 és 22,7 centiméter, a testsúlyuk 124,6 és 129,2 gramm volt. 2015. június 27-én Kabánál találtak három tehetetlen, még vak hermelinfiókát, szerteszét szórva a parton. A testméreteiket nem jegyezték fel, minthogy a nemüket sem állapították meg. Nem messzire tőlük egy bokor takarásában ráakadtak az anyjukra is, valami alaposan megcibálta, vélhetően abba pusztult el. A kölykökön azonban nem volt külsérelmi nyom. Megpróbálták felnevelni őket, de alig tíz napon belül valamennyiük elpusztult 2015. augusztus 9-én Szalonnánál találtak három cca. 1 hónap körüli, vagyis még vak hím hermelinfiókát. Sikerült felnevelni és 2015. október 20-án szabadon engedték őket. 2016. március 11én Lébénynél találtak három elpusztult hermelint. Valami nagyon alaposan összeharapta őket, „jószerivel teljesen felismerhetetlenek voltak a rengeteg tépett sebtől”. A nemüket nem sikerült megállapítani, az életkorukat cca. 6-8 hetesre becsülték, „vélhetően már kijártak a fészekből, követték az anyjukat, aki lehet, hogy megmenekülhetett, mert nem találtuk meg a tetemét”
MENYÉT
2006. július 2-án Szilvásváradnál találtak négy még magatehetetlen menyétfiókát. Az egyik hím napokkal később elpusztult, az életben maradt két hímet és nőstényt sikerült felnevelni és szeptember 5-én szabadon engedték őket. 2013. június 2-án Pálmonostoránál találtak 3 még vak hím menyétfiókát. Sikerült felnevelni és október 10-én szabadon engedni őket.
106
2014. szeptember 27-én Kecskemétnél (az ún. Városfölditanyáknál) találtak három cca. 1 hónapos menyétfiókát, két hímet és egy nőstényt. 2015. február 25én szabadon engedték őket.
BORZ
2010. augusztus 20-án Pécsváradnál találtak két hím borzsüvölvényt, cca. 3-4 hónaposak lehettek. Az egyikük hetekkel később váratlanul elpusztult, a másikat sikerült felnevelni és 2011. április 15-én szabadon engedni. 2016. február 11-én Almáskeresztúrnál (a Tekeresi-erdőben) találtak egy vadászok által meglőtt, eszméletlen és erősen vérző hím borzot. Talán két éves lehetett, a lövés a bal mellős lábán, a vállán és részben a nyakánál érte. Jelenleg a nevelőinél van, az állapota, ha lassan is, de javul. Amennyiben alkalmassá válik az újbóli szabad életre, akkor elengedik, ha erre nem lesz képes, felajánlják valamelyik hazai állatkertnek (most még – vélhetően a lövéstől roncsolódott lába miatt – nehezen tud járni, bár úgy tűnik, folyamatosan javul az állapota).
NYUSZT 2013. március 16-án Pusztaszentlászlónál találtak még vak, magatehetetlen nyusztfiókákat. Mind a kettő hím volt. Az egyikük öt nappal később elpusztult, a másikukat sikerült felnevelni és szeptember 10-én kiszökött a szállásáról és eltűnt. NYEST
2015. március 4-én Pilisszentlászlónál találtak két nyestkölyköt. Testnagyságra tacskótermetűek voltak, vagyis fiatal jószágok, mindketten hímek, akik vélhetően előző évben születtek, testvérek lehettek, és miután a tél végén elváltak az anyjuktól, még közösen kóboroltak. Az egyikük már nem élt, a teste telis-tele volt zúzódásokkal. A másikuk testén is voltak külsérelmi nyomok, olyanok, mintha többször is megütötték volna. Az életben maradottat sikerült megmenteni és április 15-én szabadon engedték.
MOLNÁRGÖRÉNY
2014. augusztus 18-án Ócsánál találtak két eszméletlen cca. 1 év körüli hím molnárgörény kölyköt. Sikerült megmenteni és november 14-én szabadon engedték őket.
107
Ráadás II: gondolatok és javaslatok a menyétfélékről Befejezésül néhány gondolatot és javaslatot is felvetek a többi menyétfélénkről. Igaz róluk a szakmai honlapomon a „Lutra és társai” – valamint több más, ahhoz kapcsolódó dolgozatban – és a honlapomon jelenleg még nem elérhető, de kérésre az érdeklődők számára megküldött „Ismerjük meg hazánk menyétféléit: kiskönyv a kisragadozóinkról” című tanulmányokban részletesen olvashatnak. Éppen ezért a fajok etológiai, szaporodásbiológiai, ökológiai, valamint a hazai elterjedésükről rendelkezésünkre álló információkra nem térek ki. Most csak azokat a felvetett javaslatokat közlöm, amelyeket e fajok jövőbeli – remélhetően széles körű szakmai együttműködés keretében megvalósuló – közös programok sikeressége érdekében kezdeményeztem már az erre illetékes szakhatóság felé. Indokoltnak tartom, hogy legyen a kisragadozóinkra is egy országos program, amelynek során elsősorban az elterjedésükre vonatkozó információkat lehetne csoportosítani és értékelni, valamint, ha egyikük-másikuk esetében felmerülnek általuk okozott gazdasági károk, akkor arra vonatkozó közös megoldási terveket lehetne megvalósítani. Eurázsiai menyét: Mustela nivalis Linnaeus, 1766 Javasolt jövőbeli intézkedések A vélt vagy valós gyakorisága, vagyis az úgymond közönségessége (?) miatt nem (sem) tartják veszélyeztetett fajnak hazánkban, így külön természetvédelmi program, pl. fajmegőrzési-terv az általánosan elfogadott szakmai értékítélet szerint egyelőre úgymond nem indokolt. Ennek ellenére, a kisragadozóink esetében renitens kétkedőként mégis úgy vélem, hogy az egyre jobban elharapódzó legális- és illegális rágcsáló- és rovarirtó szerek használata, az élőhelyek kedvezőtlen átalakítása és átalakulása: autópályák, bevásárlóközpontok, lakóparkok stb. építése, ráadásul az autóforgalom jelentős növekedése elképzelhető, hogy a jövőben ezt az álláspontot felülírhatja. Éppen ezért indokoltnak tűnne jobban odafigyelnünk rá, mondjuk már csak azért is, hogy meggyőződhessünk arról, valóban terjeszkedik-e a magyarországi állománya – amint azt egynéhány szakértői műhelyben feltételezik. Ha valóban így van, akkor ez melyik országrészben, régióban/kisrégióban a legegyértelműbb, és mindennek az okait, ismert vagy csak feltételezett irányait és mértékeit, valamint hatásait, főleg a védett és vadászható állatfajokra vonatkozóan fel kellene derítenünk. De azt is vizsgálni kellene, hogy e terjeszkedés az ország melyik szegletében a legkevésbé szembetűnő, amelynek okait is szükséges kutatni. És hát nem utolsó sorban az is eldöntetlen kérdés, van-e olyan régió/kisrégió, ahol viszont az ismert állománya visszaszorulóban van. Ha igen, mindennek mi lehet az oka? A faj hazai előfordulásának jobb megismerése végett jó lenne, ha lenne egy összefogott (nem csak kérdőíves felmérésekre hagyatkozó, hanem élvefogó csapdázást is magában foglaló) állomány-felmérési program is megvalósulhatna. E program kiválasztott térségekben valósulhatna meg és legalább három, de leginkább öt évet foglalna magában. A javasolt térségek: Mosoni-síkság, Szigetköz, Bodrogköz, Hortobágy, Hajdúság, Homokhátság, Maros-Körös köze, Belső Somogy.
108
Házi (közönséges) görény: Mustela putorius Linnaeus, 1758 Javasolt jövőbeli intézkedések Az elmúlt évek zömében aszályos időszakai miatt indokolt lenne nagyobb figyelmet fordítani rá (is), mert félő, hogy pl. vizes élőhelyeink kedvezőtlen állapotváltozása a görénypopulációra is előnytelenül hathatott, de itt is meg kell említeni a rágcsáló- és rovarirtó szerek használatának terjedését és az autóutak és -pályák, valamint az ebből adódó autóforgalom jelentős növekedését is. Megítélése során figyelmeztető jelnek kellene tekintenünk, hogy az utóbbi években Európa szerte több országban jelezték az ott élő állományok már bizonyított vagy még csak feltételezéseken alapuló, de gyanítható visszaszorulását. Annak ellenére, hogy szakmai körökben idehaza gyakorinak, vagyis: közönségesnek tekintik, indokoltnak tűnne egy országos, vagy térségi, kistérségi állomány-felmérési program kidolgozása és megvalósítása (kérdőíves felmérés és azzal párhuzamosan élvefogó csapdázás). Erre vonatkozó javaslatom: Mosoni-síkság, Gödöllői-dombság, Jászság, Bodrogköz, Hajdúság, Körös-vidék Molnárgörény (mezei görény): Mustela eversmanni Lesson, 1827 Javasolt jövőbeli intézkedések Feltehetően veszélyeztetett faj, amelyre, információim szerint az elmúlt években több szakmai fórumon (konferenciákon, publikációkban) is felhívták már a figyelmet, de hogy ez a veszélyeztetettség milyen mértékű, igazán nem egyértelmű. Magyarán nem tudjuk, hogy kipusztulás közvetlen veszélyébe került-e, vagy aktuálisan, esetleg potenciálisan veszélyeztetett-e, hiszen jószerivel alig rendelkezünk megfelelő információval az elterjedéséről, az ökológiai igényeiről, az etológiájáról és a szaporodásbiológiájáról. Amit “tudni lehet”, az az, hogy ritkább a házi (közönséges) görénynél. Ez a rágcsáló- és rovarirtó mérgek használatán, valamint autópályák hosszának és az autóforgalom növekedésén túl arra is visszavezethető, hogy a “vadgazdálkodási hasznosítás során” összetéveszthetik a vadászható házi (közönséges) görénnyel. Nagyon is indokolt lenne egy régiókat magában foglaló hosszú távú ökológiai-természetvédelmi kutatás, pl. egy konkrét fajmegőrzési program kidolgozása és megvalósítása, de elsősorban egy összefogott országos vagy térségi, kistérségi állományfelmérés. Javaslatom: Viharsarok, Hajdúság, Hortobágy, Kiskunság, Homokhátság, Kisalföld. Szaporodásbiológiájának hathatósabb megismerése végett, megalapozottnak tűnne egy zárttéri szaporítási program megtervezése és kivitelezése is, ami egyik-másik hazai állatkert számára komoly szakmai kihívást jelenthetne. Nyuszt: Martes martes Linnaeus, 1758 Javasolt jövőbeli intézkedések Indokoltnak tűnne egy átfogó, országos állomány-felmérési program kidolgozása és megvalósítása, hiszen a fellelhető előfordulási adatok a nyuszt esetében is esetlegesek, alkalmasint ellentmondásosak is, így azokra alapozottan nem, vagy legalábbis nehezen lehet egy sikeres jövőbeli védelmi intézkedés programelemeit felépíteni.
109
Fontos lehet egy élőhelyvédelmi kutatási program kidolgozása és megvalósítása is, hiszen feltehető, hogy pl. egyes dombvidéki (délnyugat-dunántúli) és középhegységi (észak-magyarországi) kistérségekben az állományának tapasztalt – igaz, ez idáig még csak vélelmezett – csökkenése/elvándorlása valamiféle összefüggésben lehet az érintett kistérségekben alkalmazott erdőgazdálkodási gyakorlattal. Ha ez valóban így van, akkor vajon mi lehet ez a faj számára kedvezőtlen gyakorlat, és mit lehet tenni annak érdekében, hogy az megváltozzon? Minthogy a már említett alföldi terjeszkedésének a feltevése is bizonyításra vár, ami, ha igaz (márpedig nagyon is úgy tűnik!), akkor jó lenne utána járni: vajon mi lehet a valós oka egy a mai ismereteink szerint is kizárólag domb- és hegyvidéki, összefüggő erdőborítással rendelkező élőhelyi környezethez “makacsul ragaszkodó” kisragadozó esetében? És milyen eredménnyel járhat ez a terjeszkedés, elképzelhető-e pl., hogy mondjuk néhány évtized múltán már, pl. alföldi erdőkben gyakori kisragadozóként tekinthetik az utódaink a nyusztot, míg a dombvidéki és középhegységi élőhelyeken kizárólagosan ritkán felbukkanó “átváltó-vadként”? Mindennek ellenére jövőbeli megítélése miatt fontos lenne egy régiókra lebontott, több évet felölelő állomány-felmérési program. Javasolt térségek: Zalai-dombság, Belső-Somogy, Mecsek, Bükk, Zemplén, Bodrogköz, Szatmárisíkság, Körös-vidék, Nagy-Sárrét. Nyest: Martes foina Erxleben, 1777 Javasolt jövőbeli intézkedések Tekintve, hogy úgynevezett “kultúrakövető faj”, vagyis könnyen alkalmazkodik, így egyértelmű, hogy egy valóban gyakori, már az emberi településeken is “berendezkedett” és ott magát igen “jól érző”, ezzel együtt tagadhatatlanul egyre több problémát is okozó kisragadozó. Állományát, az általános szakmai értékítélet szerint jelenleg semmi nem veszélyezteti, ami minden bizonnyal így is van (jobban mondva: lehet). Vannak olyan vadgazdálkodási vélelmek, hogy a napjainkban engedélyezett és alkalmazott vadászati eljárások az állományának “kordában tartására” nem alkalmasak. Azt azonban nem tudni, hogy mely vadászati módok és eszközök felelnének meg erre a célra, az viszont világos, hogy a természetvédelem részéről is egyértelműen támogatott a vadászhatósága, elsősorban a madárvilágban okozott vélelmezett károkozása miatt. (Csak így zárójelben kérdem meg: vajon mi lehet az oka annak, hogy ha egyes állatfajcsoportok kapcsán valamiféle természetvédelmi probléma felvetődik, mint itt az esetünkben, a madárvilág védelme azonnal elsőrendű prioritást élvez?). Ennek ellenére érdemes lenne ezzel párhuzamosan egy régiókra lebontott, legalább 3-5 évet magában foglaló állományfelmérést is elvégezni. Javaslatom: Északi-középhegység, Mátraalja, Bükkalja, Nyírség, Hajdúság, Nagy-Sárrét, Körös-vidék, Somogyi-dombság, Kisalföld.
110
Európai borz: Meles meles Linnaeus, 1758 Javasolt jövőbeli intézkedések Az említett terjeszkedése miatt külön ökológiai-természetvédelmi program kidolgozása úgy tűnik nem indokolt – bár ki tudja? Attól, hogy vélelmezhetően terjeszkedőben van és sokak megelégedésére vadászható, még időt és figyelmet kellene fordítanunk rá. Sőt, talán éppen emiatt! Állományszabályozását, vagyis a „hasznosítását”, főleg ott, ahol esetleg életmódjából adódóan kárt okozhat, a hatályos jogszabályok (még a hatályos vadászati idényén túl is) lehetővé teszik, pl. mezőgazdasági termények területei – főleg a kukoricások –, vagy a túzok és vízimadárfajok fészektelepei említhetők. Igaz ez utóbbiak esetében még nem láttam egyetlen olyan ellenőrizhető szakmai közleményt sem, ami egyértelműen bizonyította volna a rókához és a vaddisznóhoz hasonlóan a borz ilyen jellegű “súlyos kártételét”. 2016-tól egy hónappal megrövidített vadászati idényt állapították meg a fajra, amit mielőbb érdemes lenne ismét átértékelni – annak ellenére, hogy már ez a szűkítés is nagy előrelépés –, lévén a borzkölykök áprilismájusban születnek, és júniustól, vagyis a vadászidényének majd’ a kezdetétől akár fias nőstényt vagy kölyköket is elejthetnek. A mezőgazdaságban alkalmazott rovar- és rágcsálóirtó szerek nagybani használata, valamint a növekvő autóforgalom is vámot szed a hazai borzpopulációból, minthogy nyílt titok: nem engedélyezett vadászati eszközzel is irtják (és vélhetően a többi kisragadozónkat is, akárcsak a vörös rókát), értsd alatta: kotorékfüstöléssel, hurokkal, egyéb más csapdázással (pl. tányérvassal), mérgekkel. Ezzel viszont egész borzcsaládokat pusztíthatnak, és minden bizonnyal pusztítanak is el. Ezért jó lenne többet törődnünk vele, és országos vagy térség/kistérség szintjén folyamatos állomány-felméréssel szemmel követni, nem pedig csak az Országos Vadgazdálkodási Adattár által közölt éves vadászati adatokra, statisztikákra figyelemmel, azokból megállapítani, hogy “mi is a borzhelyzet”. A félreértések elkerülése végett: e vadászati kimutatások fontos szakmai zsinórmértékek, tehát nem a hitelüket és érvényességüket vonom kétségbe! Mindazonáltal a borz esetében is érdemes lenne egy régiókra lebontott, több évet magában foglaló állományfelmérést is elvégezni. Térségbeli javaslataim: Bodrogköz, Zemplén, Bükk, Mátra, Gödöllői-dombság, Jászság, Hajdúság, Hortobágy, Maros-Körös köze, Körös-vidék, NagySárrét, Mecsek, Zalai-dombság. Európai nyérc: Mustela lutreola Linnaeus, 1761 Javasolt jövőbeli intézkedések Napjainkban Magyarország területéről kipusztultnak tekintik, amit egyébiránt eddig még soha senki nem bizonyított be egyértelműen. Ettől függetlenül egy megalapozott, magyarán mindet tisztázó kutatási program sokat segíthetne abban, hogy valóban valós képünk legyen e menyétféle ragadozónkról. Minthogy bekapcsolódva az Európai Állatkertek Szövetsége (EAZA) ex situ fajvédelmi programjába egy zárttéri szaporítási program is egyik-másik hazai állatkert számára komoly szakmai kihívást jelenthetne.
111
A szerző rövid életrajza
1963-ban születtem Budapesten. Szakmai végzettségem: vadgazdálkodási szaktechnikus, az ez irányú szakiskolát a csongrádi Bársony István szakközépiskolában végeztem. 1986 és 2009 között a Fővárosi Állat- és Növénykertben dolgoztam állatápolóként. Itt kezdeményezője voltam a vidra zárttéri szaporításának, amit 1993 és 1999 között sikeresen megvalósítottunk. Szintén az én kezdeményezésemre alakult meg előbb 1998ban a somogy-megyei Lábod-Petesmalmi Vidrapark, majd 2004-ben a szegedi Vidramenhely. A vidravédelem területén végzett tevékenységemért több díjat és kitüntetést kaptam: 1998-ban Pro Natura emlékplakettet; 2000-ben Ford Díjat; 2001-ben a Sasakawa Alapítvány Közép-kelet európai természetvédelmi Díjat. 1999 és 2002 között az amerikai Ashoka Alapítvány jóvoltából ösztöndíjban részesültem, mialatt a magyarországi vidravédelem szervezeti alapjait sikerült egységes egésszé alakítanom. Ez idő alatt szerveztem meg és irányítottam a 2000. január végi ciánbalesetet követően a megmérgeződött folyóinknál (a Szamosnál és a Tiszánál) végzett vidravédelmi munkákat. Számos szakmai fórumot szerveztem országszerte, valamint tanulmányokat, ismeretterjesztő-füzeteket és könyveket is publikáltam. 2001-ben a rangos Nimród Irodalmi Díjat is nekem ítélték. 2007-ben a munkámról, valamint a magyarországi vidravédelemről német-francia koprodukcióban egy közel ötvenperces dokumentumfilmet készítettek “Vidrasors” címmel. A film, amit már több országban is bemutattak, számos hazai és nemzetközi fesztiváldíjat nyert.
112
Kérem, amennyiben a dolgozatban tárgyalt témakörök, valamint a hazai menyétféléinket (kisragadozóinkat) érintő tanulmányok felkeltették az érdeklődését, esetleg a fentebb írtakról részletesebben kívánnak tájékozódni, látogassanak el a szakmai honlapomra, ahol a tanulmányok menüpontban bővebben olvashatnak minderről. A honlap címe: www.otter.econservation.eu Kérem azt is, hogy ha bármely kisragadozónkról megfigyelésük, észrevételük van – legyen az bármilyen vonatkozású is –, legyenek szívesek tájékoztatni vagy postai úton: 1156. Bp., Nyírpalota u. 60.; vagy e-mailben:
[email protected]. Köszönöm!
113
