A magányos elkövető - a XXI. századi terrorelhárítás új kihívásaira adott válaszok: az információ technológia, a vizuális kommunikáció és a vallási, erkölcsi normák komplex alkalmazása
Készítette: Kubisch Károly 2013. 10. 01.
1
Tartalomjegyzék I.
Bevezetés ............................................................................................................................ 3 1.1
A magányos elkövetők a világban ............................................................................... 4
1.2
A magányos elkövető elhatárolása a terrorizmustól .................................................... 5
1.3
A terrorizmus a bűnszervezet a bűnszövetség magányos elkövető elhatárolása ......... 6
II. A XXI. század kihívásai a magányos elkövetők vonatkozásában................................. 6 2.1
A magányos elkövetővé válás az iskolai erőszak és az iskolai lövöldözés. ................ 7
2.2.
A passzív alannyá válás és a viktimizációs hatások .................................................. 13
2.3
A Gyermek és fiatalkori bűnözés a magányos elkövetővé válás szempontjából ...... 14
III. „De lege ferenda” javaslatok.......................................................................................... 16 3.1
Az operatív információgyűjtés lehetőségei ............................................................... 16
3.2
A megelőzés hatékonyságának növelése - célzott vizuális nevelés bevezetése ........ 17
3.3
Az erkölcsi normák oktatása mellett büntetőjogi oktatás kiterjesztés általános
iskolákban, gimnáziumi börtönlátogatások szervezése ........................................................ 18 3.4
Kurt Lewin kutatásainak továbbfejlesztése és alkalmazása az egyházak bevonásával
a megelőzés érdekében ......................................................................................................... 20 IV. Összefoglalás .................................................................................................................... 22 V. Irodalomjegyzék .............................................................................................................. 23
2
Bevezetés
I.
Kevés az a magányos elkövető, aki a történelemben képes volt lényeges politikai eredményt elérni a terror eszközeivel. A magányos terrorista értékelése - illetve maga a terrorizmus is inkább egyfajta lelkiállapot, mint konkrétan körülírható tevékenység.1 A terrorizmus fajtáit Korinek László2 a következők szerint határozza meg: A. Ideológiai indíttatású terrorizmus. a. Szélsőbaloldali csoportok által elkövetett terrorakciók: az olasz Vörös Brigádok, belga, harcoló kommunista sejtek, a Perui Fényes Ösvény; b. Szélsőjobboldali csoportok: az olasz Fekete Rend, a török Szürke Farkasok, a Ku Klux Klán stb. B. Etnikai, faji, vallási alapon szerveződő terrorizmus, amely egy elnyomottnak tartott vallás védelmét, vagy valamilyen faji kérdést állít a követelés középpontjába. Ilyen az ír IRA vagy a baszk szeparatista mozgalom, az ETA. C. Állami terrorizmus, amely egy állam szervezésében vagy annak tudtával létrejövő terrorcsoport. E szervezet az adott állam hallgatólagos belegyezésével követ el terrorcselekményeket. D. A „kiválasztottak” terrorizmusa, amely valamilyen (fiktív) küldetéstudattal rendelkező, fanatikus személy(ek) által elkövetett terrorcselekmények.
Dolgozatom a szakirodalom által „a kiválasztottak terrorizmusa” címmel azonosított magányos elkövető típusa felől közelíti meg a címben részéletezett problematikát. Jelen pályázati munkámban törekszem arra, hogy a magányos elkövető személyiségét feltárva, a
Townshend,Charles: A terrorizmus. Magyar Világ Kiadó, 2003, 11. o. Gönczöl –Kerezsi –Korinek –Lévay: Kriminológia – Szakkriminológia. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Kiadó Budapest. 2012. 449. o. 1 2
3
szándék kialakulásához vezető folyamatláncnak minél korábban történő megszakításához szükséges terror-elhárítási és rendvédelmi feladatokat fogalmazzak meg. 1.1
A magányos elkövetők a világban
A kriminálpszichológia ezeket az elkövetőket személyiségükben beteg, de a cselekmény végrehajtását nagy körültekintéssel, magas intelligenciával megtervező és kivitelező elkövetőkként azonosítja. Tipikus példának mondható e tekintetben az Egyesült Államokban, 1980-1990 években Ted Kaczynski matematikus esete, aki 16 pokolgépes merényletet követett el légitársaságok, egyetemek és számítógép-kereskedések ellen. Ugyancsak jól ismert a közvélemény előtt is a norvég Anders Brejvik esete, aki 77 embert lőtt le, illetve párhuzamosan pokolgépes merényleteket hajtott végre Osló kormányhivatalaiban, amelynek során további 7 ember halt meg. A magyar vonatkozású esetek közül kiemelendő Somogyi Ábel ügye, akit 2010 februárjában azt követően vettek őrizetbe a rendőrök, hogy egyik évfolyamtársa, aki megijedt tőle, felhívta tanácsért a neves, hazai kriminálpszichológust, Végh Józsefet. Végh meghallgatta a lány észrevételeit, elolvasta az általa elküldött, Somogyi Ábel-verseket, blogbejegyzéseket, és arra a következtetésre jutott, hogy a fiatalember veszélyt jelent a társadalomra. Megfigyelhető, hogy a „magányos forradalmár” archetípusa a XIX. században élte virágkorát, amikor a magányos elkövető még (talán joggal) hitt abban, hogy tettével legalább felforgatja, vagy jobb esetben a befolyásolhatja a történelem menetét. Ilyen volt például Gavrilo Princip 1914. június 28-án elkövetett, szarajevói merénylete. Álljon itt most néhány kiragadott példa a magányos elkövetőként végrehajtott, gyilkos lövöldözésekre:3
2007. április: a 23 éves Seung-Hui Cho 32 embert ölt meg a Virginia Tech kampuszán, az USA-ban. Az elkövető végül öngyilkosságot követett el.
2002. április: a 19 éves Robert Steinhäuser 16 embert öl meg, mielőtt öngyilkos lett a németországi Erfurtban.
Pokolgép és ámokfutás Norvégiában. http://hvg.hu/vilag/20110722_oslo_robbantas_norveg_kormany (2013.09.06) 3
4
1999. április: két diák, a 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold tüzet nyitott egy littletoni, coloradói középiskolában. 13 áldozat lelövése után magukkal is végeztek.
1996. április: a 29 éves Martin Bryant 35 embert ölt meg az Ausztráliához tartozó Tasmánia tengerpartján, Port Arthurban.
1996. március: a 43 éves Thomas Hamilton 16 gyereket és tanárukat ölte meg Dunblaneben, egy skót iskolában. Aztán öngyilkosságot követett el.
1.2
A magányos elkövető elhatárolása a terrorizmustól
A terrorizmus bűntette (Btk. 314. §) eszközét tekintve általában személy elleni erőszakos vagy közveszély okozó jogellenes cselekmény, a célzatát tekintve valamely államot, állami szervet, vagy nemzetközi szervezetet arra kíván kényszeríteni, hogy az valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, a lakosságot megfélemlítse, más állam alkotmányos gazdasági társadalmi rendjét megváltoztassa, nemzetközi szervezet működését megzavarja. Ezek a kritériumok azonban nem mindig érvényesek egy magányos elkövetőre. Egy állam alkotmányos, társadalmi, gazdasági rendjének megzavarásához vagy nemzetközi szervezet működésének befolyásolásához manapság már általában nem elegendő egy magatartási zavarokkal küszködő magányos elkövető. Azonban óriási károkat képes okozni helyi vagy akár szélesebb közösségekben, így ennek az elkövetői magatartásnak társadalomra való veszélyessége igen magas. Korinek László felhívja a figyelmet, hogy hiba egy magányos terrorista személyiségét egyetlen kórképre, vagy kizárólag patologizáló megközelítésre redukálni. Ennek egyik érdekes példája Matuska Szilveszter a biatorbágyi viadukt felrobbantójának esete, akinek enyhe (6 évi fegyház) ítéletét elmebetegségére hivatkozva hozta meg a bíróság, holott valójában nem volt elmebeteg. Már a korabeli nyomozás során fény derült, hogy politikai hátteret is sejthetünk a robbantás mögött, vagyis Matuska Szilveszter nem feltétlenül volt magányos elkövető. Az elhatárolást mindenképpen ott húznám meg, hogy a terrorizmus általában - finanszírozását tekintve - a szervezett bűnözéssel összefüggésben működő csoport vagy csoportok által végrehajtott cselekmény, a már említett célzattal.
5
1.3
A terrorizmus a bűnszervezet a bűnszövetség magányos elkövető elhatárolása
A terrorizmus célzata általában az állam, vagy más állam alkotmányos társadalmi gazdasági társadalmi
berendezkedésének
vagy nemzetközi
szervezet
működésének
erőszakos
megzavarása. A bűnszervezet általában olyan három vagy több személyből álló hosszabb időre szervezett összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi, vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények elkövetése. A bűnszövetség pedig akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el vagy ebben megállapodik és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérelték, de nem jött létre bűnszervezet. A magányos elkövető tartozhat azonban olyan elkövetői csoporthoz, amelyet tettének végrehajtásához felhasznál, s amiről ez a csoport nem tud, vagy nem tudhat. A magányos elkövető, mint a bűnszervezet egyik tagja mintegy quantitatív vagy qualitatív excessusként túllépi a csoport által eredetileg megállapított magatartási keretet. Ennek a túllépésnek motivációja lehet patologikus vagy politikai, vallási faji, ideológiai hátterű, melyet a többiektől függetlenül, de azok anyagi, infrastrukturális támogatásának kihasználásával követ el. Ezért a magányos elkövető magatartásának elhatárolása csak az elkövetett cselekménysorozat pontos kauzális láncolatának felállítása után lehetséges. Az azonban kimondható, hogy a magányos terrorista elkövető általában tettét előre megfontolva szándékosan követi el, és sem motivációja sem célzata nem irányulhat haszonszerzésre. II.
A XXI. század kihívásai a magányos elkövetők vonatkozásában A terrorcselekmények jogi tárgya elsősorban az alkotmányos rendhez és a gazdasági társadalmi rendszer működéséhez fűződő össztársadalmi érdek, melyet fokozottan véd a büntetőpolitika és a büntetőjog. A magányos elkövető - ha sikeres -, akár súlyosan veszélyeztetheti ezt a jogtárgyat, ezért az elkövető szándékának azonosítása már a cselekmény kifejtése előtt szükséges. Ehhez egy újfajta profilalkotási metódus szükséges, amely módszerét tekintve egyre mélyebbre próbál hatolni a veszélyeztetett társadalmi csoportok rétegeiben. Annak tükrében, hogy a globalizáció, a média, valamint az anómia komoly társadalmi feszültségeket okoz, egyre több magányos elkövető felbukkanását eredményezheti, így
6
elkerülhetetlen a fokozottabb ellenőrzés. Mindez természetesen csak a célszerűség a szükségszerűség és az arányosság szem előtt tartásával, a törvényesség betartásával történhet. A magányos elkövető megtalálásához szükséges fellépés drága és számtalan akár alapjogi korlátozással is járhat, ezért a terrorizmus elleni harc és ezen belül a magányos elkövető felkutatása csak megfelelő, alkalmas, megbízható és arányos stratégián alapulhat.4 Megfelelő azt jelenti, hogy a jogtárgy sérelemre adott válasz a társadalom meghatározó többsége számára kellően visszafogott és elfogadható legyen. Alkalmas azt jelenti, hogy a kérdéses cselekmény kellően elhatárolt legyen más „köztörvényes” bűncselekményektől, és elkövetési formáktól, s alkalmas legyen az elkövető azonosítására. Megbízható azt jelenti, hogy a jogalkalmazónak következetes, részrehajlásmentes, professzionális eljárást kell alkalmaznia. Arányos azt jelenti, hogy a csak a feltételezett vagy bekövetkezett sérelemmel arányos jogkorlátozó fellépést lehet alkalmazni. 2.1
A magányos elkövetővé válás az iskolai erőszak és az iskolai lövöldözés.
Az iskolai erőszak az a jelenség, ami a magányos elkövetővé váláshoz az első - a külvilág számára is látható, érzékelhető beavatkozási lehetőséget jelenti. Már gyermekek között megfigyelhető a szakirodalom szinte összes agresszió típusa: a. Rangsorral kapcsolatos agresszió; b. Territoriális agresszió; c. Tulajdonnal, birtoklással kapcsolatos agresszió; d. Frusztrációs agresszió; e. Explorációs agresszió; f. Szülői agresszió; g. Nevelői agresszió;5
Gönczöl –Kerezsi –Korinek –Lévay: Kriminológia – Szakkriminológia. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Kiadó Budapest. 2012. 457. o. 4
7
h. Normatív vagy morális agresszió;6 i. Autóagresszió; j. Csoportos agresszió. Kathetine S. Newmann szerint ezek az agressziós zavarok jól megfigyelhetők bizonyos iskolai lövöldözők iskolai, családi és pszichés magatartásformáinak feltárásakor. 1999. április 28. Tabor, Alberta, Kanada: 1 diák meghalt és egy megsebesült a Meyers Gimnáziumban történt lövöldözés során. Katherine S. Newmann szociológia professzor, a The social Roots of school shootings könyv írója szerint a magányos elkövető lehet egész vagy csonka családból származó jó, illetve rosszul tanuló diák. Általánosságban elmondható azonban, hogy ezek a gyermekek inkább kis közösségekben élnek távol a nagyvárosoktól, s egyfajta szociális marginalizációtól szenvednek. Gyakran kirekesztettek és bántják vagy eleve erőszakosak, s ők gyötrik társaikat. Összefoglalva általában ezek a személyek életük folyamán a társadalomban folyamatos súrlódásokkal telik. Ami fontos, hogy a megnevezéssel ellentétben nem magányosak, csak a tetteiket követik el egyedül. Az iskolai lövöldözés elkövetői leginkább fiúk, akik explorációs frusztrációs agressziótól szenvedve szélsőséges helyzetbe kerül. A Meyers gimnáziumban történt lövöldözés elkövetője Todd Stevens esetében, akit édesanyja egyedül nevelt, egy nagyon rosszul viselt válás majd költözés és a mostohaapa megjelenése alapozta meg az elkövetővé válás első pillérét. A családban hatalmas feszültségek alakultak ki, annak ellenére, hogy kedves, udvarias, vallásos családnak ismerték őket a szomszédok. A szülők és Todd Stevens is a helyi mormon közösség aktív tagjai voltak. A fiú látszólag alkalmazkodott az új életviszonyokhoz, ám valójában szörnyű dolgokról fantáziált, melyet iskolatársasainak is tudomására hozott, akik azonban nem vették komolyan. Inkább kiközösítették, megalázták az amúgy csendes, korához képest gyenge és alacsony testalkatú fiút. Az iskolában lassan mindenki úgy érezte, bánthatja őt, mert nem védekezett. A Todd Stevens esetéből látható, hogy a magányos elkövetővé válás második lépcsője az a jelenség, amikor az alany úgy érzi, hogy meg kell változtatnia a környezetét. A folyamatos kudarcok és bántalmazás következtében lassan kilép
Milgram Stanley által végzett kísérlet a Yale Egyetemen, amely a Journal of Abnormal and Social Psychology in: Behavioral study of obedience, cikkében 1963-ban jelent meg. 6 Solomon Asch a Stanford Egyetemen végzett kísérlete a konformitásról 1951-ben. 5
8
visszahúzódó magatartásából és kialakul bennük az a képzet, hogy jobb csibésznek, ravasz vadembernek látszania, mint kiszolgáltatott szelíd embernek, akibe mindenki belerúghat. Ez az új énkép sokkal elégedettebbé és nyugodtabbá teszi a magányos elkövetőt, aki immár a negatív hős képében tetszelgő titokzatos, új személyiségű ember lett. 1998-ban Todd közli osztálytársaival, hogy halállistát készített azokról, akikkel szívesen végezne. Nem vették komolyan még akkor sem, amikor őrülten elkezdett rájuk csúzlival lövöldözni. Még akkor sem tűnt fel senkinek torzult magatartási állapota, amikor megfenyegetette néhány osztálytársát, hogy felrobbantja házukat, majd ezek után füstbombát is robbantott az iskolában. A fiút végül magatartási problémák miatt eltanácsolták az iskolából, s magántanuló lett. Todd Stevens édesanyja látta, hogy fia magatartásproblémái miatt kezelhetetlen, összeférhetetlen lett, de azt nem érzékelte, hogy egyre jobban elszigetelődik mindentől. Az elkövető kezdett beszűkülni és a külvilágról egyre inkább csak az internetről illetve a médiából szerzett információt. Valós, emberi kapcsolatai nem voltak. Ekkor történt a Coloradói Columbine iskolai mészárlás, ami a magányos elkövetőt lenyűgözte. A média multiplikáló hatása itt konkrétan is tetten érhető, ami végül oda vezet, hogy az ismertségre vágyó kirekesztett elkövetőben fokozza az elkövetési ingert, ami a szándék kialakulásának végleges állapotát idézi elő. A másik eset 1997-ben Mississippi állam fővárosában Jackson külvárosi részén lévő Pearl középiskolában történt, ahová Luke Woodham besétált majd vaktában lövöldözni kezdett megsebesítve hét embert. A nyugodtan elsétáló fiút az igazgatóhelyettes kézi lőfegyverével utánamenve sikeresen feltartóztatta és átadta a kiérkező hatóságnak. A kérdésre miért tette mindezt, a választ az volt „mert a többiek kinevettek”. Luke Woodham - a látszat és a szomszédok szerint - középosztálybeli, kiegyensúlyozott boldog családból származott. A valóságban azonban szülők között komoly fesztültség majd 1988-ban válás következett be, amikor a hét éves Luke-ot a bíróság édesanyjának ítélte, aki vigasztalhatatlan volt. Az anya tökéletes gyermeket akart nevelni a kisfiúból és a szülői agresszió iskolapéldájának megfelelően folyamatosan gyötörte, fegyelmezte, irányította fiát, aki ha hibázott, végeláthatatlan szidalom volt a válasz. A folyamatos kritika és sikertelenség félénkké, magányossá, visszahúzódóvá tette az elkövetőt, amit az iskolai elutasítottság csak fokozott. A csendes magába forduló diák egyre lázadóbbá vált, s a belül magányos, összetört kisgyerek rettenetesen súlyos öntörvényű fiatalfelnőtté vált. 14 éves korára már mindenkit gyűlölt. Amikor 15 évesen első szexuális élményét szerezhette volna, édesanyja ismét közbeszólt, s akkori választottját elűzte, már az öngyilkosságra is gondolt. A magányos 9
elkövetőre sokszor jellemző az öngyilkossági hajlam, de mégsem lesznek könnyen öngyilkosok.
Sokkal
erősebb
bennük
az
exhibicionizmus,
mintsem
csendesen
megszabaduljanak a nehézségektől és problémáktól. Woodham közben megismerkedett egy okkultista, szélsőséges lázadó csoporttal, akik befogadták és megértően viszonyultak a benne tomboló harag iránt. Közöttük gyakran vizionált arról, hogy mindenkit belelő egy szakadékba, aki csak bántotta az anyjával együtt. Próbaként néhány tag előtt kistestű kutyáját egy baseball ütővel halálra verte élvezve annak vergődését majd a testtét felgyújtotta. Ezzel mintegy visszaszerezte elvesztett önbecsülését. Ennek az énképnek további fejlődéseként 1997. október elején egy reggel felkelt, majd rátámadt anyjára, akit először baseballütővel összevert, majd több késszúrással halálosan megsebesített. Ezután magához vett egy puskát, anyja kocsijával a helyi iskolához hajtott, s ott hét embert lelőtt, köztük volt barátnőjét is, akit anyja üldözött el. Magányos elkövető tehát a társadalom peremén élő súlyos pszichés zavarokkal küzdő egyén, akiben a feszültség nőttön-nő és ehhez a környezet akarva akaratlan segítséget adva a mentális zavarok felnőttkorukra kiteljesednek. A pszichopata nem képes a másik emberrel való együttérzésre. A szociológus, a pszichológus és egy pszichoterapeuta számára a legfontosabb figyelmeztetés a visszahúzódás az elcsendesedés. Ekkor a kirekesztett potenciális alanyban belső konfliktus zajlik melynek során - annak felismerése után – lehetőség van beavatkozásra. A felismerésben segítségünkre lehet a nonverbális illetve a vizuális kommunikáció melynek alkalmazásával könnyebben feltárhatóak azok a sérülések, melyek kezelése ekkor még lehetséges. A legfontosabb elhárítási magatartás a magányos elkövetőkkel szemben az elkövetési láncolat korai felismerése és megtörése. Ezeket a személyeket pedig hozzá kell segíteni az gondolataiknak előtérbe kerüléséhez, mindeközben a maximális bizalomról kell biztosítani őket. Az ügyet csendesen és teljesen kivizsgálva a háttér feltárásával kell megoldani. Abban az esetben, ha az elkövető bizalmát sikerül megnyerni, s megnyílik, akkor a cselekményt nem követi el. Dr. Tracy Vaillancourt kanadai kutató-pszichológus szerint nem a fegyverek hozzáférhetősége okozza az elkövetés súlyosságát. Ha valaki fegyveres bűntényt akar elkövetni, az ahhoz szükséges fegyvert megszerzi illegális úton. Ebből következően külön kell felderíteni a fegyver eredetét és külön az azzal elkövetett bűncselekményt. Kérdésként merül fel minden magányos elkövetőnél hogy mi volt az a végső kiváltó ok, ami a cselekmény 10
elkövetését eredményezte. Netán a médiában látott felkavaró esemény, vagy az élethelyzetből adódó súlyos neuralgikus vagy patológiás beszámítási képességet korlátozó esetleg kizáró állapot. A magányos elkövető esetében a következő szubjektív és objektív környezeti és állapoti jelenségek fennállását figyelhetjük meg: A. Alapindíték megléte (például súlyos agresszív magatartás) B. Felszínre hozó hatás a. b. c. d.
Média multiplikáló hatása Befogadó csoport, ami megerősíti az agresszív szándékot Szerepjátékok, informatikai játékok Közösségi oldalak anonimitása
A modern XXI. századi elkövetési formák kialakulása már az általános iskolában megfigyelhető. A gyermek- és fiatalkori bűnözés előzőekben említett folyamatai mellett a figyelem az iskolai zaklatások, illetve ezeknek már az iskola falain túlnyúló új formái, valamint a számítástechnika fejlődésével megnyíló új elkövetési formák felé irányul. Az iskola hagyományosan terepe a gyermekek közötti agressziónak kirekesztésnek. Iskolai erőszak a verbális, pszichés, fizikai, szexuális erőszakos viselkedés különböző személyek közötti (diák, tanár, szülő) megvalósulási formáit öleli fel. Ezért itt fokozott figyelem és magatartási szabályok türelmes oktatása szükséges. Bullying olyan ismétlődő jellegű agresszív viselkedési forma, amely a valamilyen oknál fogva magát megvédeni kevéssé képes (például gyenge fizikumú) gyerek ellen irányul; Mobbing vagy más néven pszichoterror olyan konfliktus, melynek során az gyermek az intézményen belül folyamatos, szervezett, rosszindulatú támadásoknak van kitéve. Egyre gyakoribb az iskolákban a speciális nevelési igényű gyermekek elleni fizikai támadás vagy verbális agresszió; A kutatási adatok szerint 1984 óta Angliában megduplázódott a leszbikus, illetve homoszexuális diákok sérelmére elkövetett zaklatások száma. 1145 ilyen orientációjú
11
diák közül 41 százalék szenvedett már el fizikai támadást, 17 százalék élt meg halálfélelmet és 12 százalékukat molesztálták szexuálisan (Bawden 2008)7; Az égetés (flaming) olyan on-line harc, amelyben dühös, fenyegető vagy vulgáris üzeneteket küldenek tömegével az áldozatnak; Az ismétlődő, folyamatos zaklatás (harassment repeatedly) többnyire névnélküli (anonim) durva, goromba, nyers és sértő üzenetek küldését jelenti; A befeketítés (dissing) olyan on-line üzenetek küldése, amelyek alkalmasak az áldozat jóhírének megsértésére (így például az iskolai honlapra az adott személy szexuális képességeit és méreteit gúnyoló, kétségbe vonó rajzok, beszámolók, megjegyzések eljuttatása); A megszemélyesítés (impersonation) célja, hogy az áldozat nevében (pl. jelszavát kifigyelve) üzeneteket, sms-eket, stb. küldve tegyék tönkre baráti, szerelmi, társas kapcsolatait és ezen keresztül (is) rontsák megítélését; Önálló formája a cyberbullying-nak (outing and trickery sharing), amikor az elkövető az áldozat titkát vagy a rá nézve kínos információt, titkolt jellemzőt szerzi meg csalárd módon és osztja meg másokkal (így például a kóros kövérsége miatt a többiektől elkülönülve, egy másik teremben átöltöző áldozatról készítenek titkon meztelen képeket a mobillal, és azt küldik szét a társaknak vagy teszik fel a netre); A szándékos kirekesztés (exclusion intentionally) valakinek egy adott on-line csoportból (pl. chat-szoba) való kizárását jelenti; Az
áldozat
folyamatos,
ismétlődő
követése,
becserkészése
a
cybertérben
(cyberstalking repeatedly) lényegében fenyegető tartalmú vagy rendkívül intim üzenetek küldését, vagy egyéb olyan on-line tevékenységet jelent, amely sérti vagy veszélyezteti az áldozat biztonságát. (Így például a korábbi, még az áldozattól kapott vagy róla, beleegyezésével készült, erotikus tartalmú vagy szexuális tevékenységét ábrázoló képekkel, e-mail címének és pl. skype-számának megadásával üzenetek küldése az áldozat barátainak vagy ismeretleneknek.)8
7 8
Kerezsi Klára, Borbíró Andrea. A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve. 2009. 255.o. Kerezsi Klára, Borbíró Andrea. A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve. 2009. 257.o.
12
2.2.
A passzív alannyá válás és a viktimizációs hatások
Az áldozati kör sokfélesége okán eltérő képet alkothatunk a viktimizációs hatásokról. A magányos elkövetővé válás legfontosabb láncszeme a családon belüli erőszak különböző formáinak megléte. A fizikai abúzus sértettjeit két nagy csoportra a család és az iskola oszthatjuk: a. A családon belüli erőszak első időszakában a három hónapos kortól a három éves korig leginkább az anyák találhatók az alany oldalán. Az okok találhatjuk a „has fájós”, a beteg, a speciális gondozást igénylő gyermeket, illetve a nem kívánt kapcsolatból származó gyermekre vetített gyűlölet. A gyermekkorú passzív alanyok másik csoportját a 7. és 9. életév közötti fiúk gyermekek alkotják, akiknél a bántalmazás oka többnyire a „rossznak” titulált magaviselet, s az sem ritka, hogy az alany többnyire a vérszerinti vagy nevelőapa, csupán felületes kötődésben áll a gyerekkel. A súlyos kimenetelű szexuális abúzusok tipikus sértettjei a 13. életév körül járó lánygyermekek, de le kell szögeznünk, hogy a fiúk esetében a 7. életév környéke, amikor megnő a velük szembeni szexuális támadások száma. Az elkövetők általában a család férfi tagjai, így például a vérszerinti apa, nevelőapa vagy a nagyapa. Ezeknek a cselekményeknek általában nincs speciális oka. Kijelenthetjük, hogy az elkövetők az alapvető magatartási normák ismeretének híján vannak, így leginkább a szabadon hagyott szexuális vágy vezérli őket (ezekben a deformált családi viszonyokban tehát jellemzően nem kóros pedofil személyekről van szó). b. Az iskolai erőszak kérdése: itt verbális, pszichés, fizikai, akár szexuális erőszakos viselkedési formákat figyelhetünk meg különböző személyek között (tanár, diák, szülő). Az iskolai zaklatás lényege az agresszív cselekmények közösségen belüli felépülése. A viktimizációs hatás a csoportba illeszkedés nehézségeivel küzdő gyermek- és fiatalkorú visszahúzódó fázisban lévő sértettek között a legmagasabb. Ennek kezelése a magányos elkövetővé válás egyik legfontosabb kérdése. Itt kell kitérnem röviden a szegregáció kérdésére, amelynek elvetése sokszor ellentétes hatást vált ki a fiatalkori abúzust elszenvedők szempontjából. Tény, hogy az eltérő társadalmi és kulturális háttérrel rendelkező személyek beilleszkedési és későbbi érvényesülési nehézségei csökkenthetők, ha egy összeszokott közösségbe kerülnek, ám ez a gyermekek tekintetétben nem feltétlenül igazolható. 13
2.3 A Gyermek és fiatalkori bűnözés a magányos elkövetővé válás szempontjából A gyermekbűnözést és a fiatalkori bűnözést azért vizsgálom együtt, mert az egymásra épülő, szorosan összefüggő szakaszok sokaságának szövedéke, amely egyénenként változó s időben eltérő lehet, így a jogi szabályozás, a rendvédelem illetve az elhárítás szempontjából is nagy rugalmasságot kíván. Mint fentebb említettem, a család, az iskola, mint a szűkebb közösség szerepe alapvető fontosságú az elkövetővé válás kialakulásának folyamatában. Ki kell emelnem, hogy a gyermek- és fiatalkori bűnözés bizonyos bűnözési magatartásokat nem mutat: például „Embercsempészésnél, hivatalos személy elleni erőszaknál, szándékos emberölésnél az átlaghoz képest kisebb arányú a fiatalabb korosztály jelenléte.”9 Más bűncselekmények esetében viszont például a vagyon elleni bűncselekmények (lopás), illetve személy elleni erőszakos bűncselekménynek (rablás) estében pedig inkább jellemző. Korspecifikus tényezőként tekintve a gyermek- és fiatalkori bűnözésre látható, hogy a bűnözési intenzitás a húszas évek körül éri el tetőfokát, amely árnyalható azzal, hogy némely bűncselekményfajták esetében némi időbeli eltérés mutatkozik. A cél tehát a terrorelhárítás szempontjából a magányos elkövetővé válás láncolatának korai felismerése és annak megszakítása. A korai felismeréshez szükséges az iskolai és a családsegítői rendszer mellett egy központi veszélyeztetettségi térkép, amely egyfelől a potenciális elkövetővé válás országos állapotát felméri és bemutatja a rendészeti szempontból. A gyermekkorú illetve a fiatalkorú alannyá válás alapeseti feltételei mellett a vizuális kommunikáció lehetőségeit felhasználva korán felismerhetők azok a személyek, akik élethelyzetük, pszichés sérüléseik folytán nem tudnak a szakemberek előtt megnyílni. Ennek kezelése érdekében célzott, irányított rajzi feladatokkal fel lehet oldani azokat az alanyokat, akik oly mértékben visszahúzódóak, hogy az elkövetői szándék kialakulását hagyományos meghallgatás során nem lehet felmérni. Modern jelenségként kell kezelnünk a társadalmi feszültségek bizonyos megjelenési formáit az internetes közösségi oldalakat, internetes naplóbejegyzéseket, melyek sokszor már igen korán megjeleníthetik egyes személyek elkövetővé váláshoz vezető magatartásformáit.
Csemánné Váradi Erika: a gyermek és fiatalkori bűnözés. In: Kriminológia – szakkriminológia complex kiadó. Budapest, 2012. 9
14
Utalnék a már említett Somogyi Ábelre - akit Végh József kriminálpszichológus internetes naplóbejegyzései kapcsán felismert -, majd a bíróság jogerősen elítélte. S. Ábel személye jól példázza, s mutatja be a magányos elkövető prototípusát. Illusztrálja mindezt az a jelenség is, hogy szabadulása után S. Ábel mintegy annak bizonyítása céljából, hogy nem akart eredetileg sem bűncselekményt elkövetni egy frekventált helyen, sok ember között több fegyverlövést adott le a levegőbe. Az elkövető tehát belső magatartási normarendszere szerint - mely általában nagyon eltér a többség által elfogadott társadalmi és a jogi normarendszertől -, cselekszik. Ezt azonban mindig megelőzi mintegy figyelmeztetetésként - általában rá jellemző - ekkor még csak képzelt bűncselekményekre utaló jelzésformái. Levélüzenet, internetes bejegyzés, naplóírás, súlyos bántalmazással fenyegetés (verbális agresszió), állatkínzás, mint előgyakorlat stb. Ezeknek a jelzéseknek korai felismerése és komolyan vétele akár meg is állíthatja az elkövetőt tettének kivitelezésében. S. Ábel személyisége - szülei elmondása szerint is -, illeszkedik az „iskolai lövöldözés” kapcsán e dolgozatban is már elemzett magányos elkövetők vizsgálata során feltárt profilra. Ábel visszahúzódó, lírai alkatú, érzékeny gyermek volt, akit nehezen illeszkedik be a néha zajos iskolai társaságba. Magányosságát, visszahúzódását fokozza cukorbetegsége, illetve családjának anyagi problémái okán hátterének bizonytalansága. Jobb híján vereseket ír, s fokozódó belső feszültsége ezekben a versekben egy kórosan brutális személyiség kibontakozását mutatja, amit joghallgató társai – szerencsére - idejekorán jeleznek Végh Józsefnek, aki szakemberként megteszi a megfelelő intézkedéseket. S. Ábel súlyosan agresszív magatartásának azonban - a bírósági periratok szerint - voltak előzményei, például nagymamájának olyan fokú bántalmazása, amelynek során a sértett állkapcsa eltört. Ennek az előzménynek kvázi homályban maradása értelmezésem szerint – azt jelenti, hogy a család, mint a felderítés és az elhárítás első lépcsője diszfunkciókat mutat. Ennek a modellértékű folyamatnak elemzése vezetheti és állíthatja a megfelelő irányba a modern XXI. századi terrorelhárítást. Ehhez elengedhetetlen a már ebben a dolgozatban már említett10 megfelelőség, alkalmasság, megbízhatóság és arányosság kritériumainak betartása. Mindez azért is fontos, mert a magányos elkövető kérdésköre kívül esik a hagyományos rendészeti illetve rendőrnyomozói munka eszköztárának formáin. Belátható, hogy amíg a terrorelhárítás egyes bevett formái a nemzetközi terrorszervezetek ellen adatgyűjtés adattovábbítás kapcsán jól működik, úgy a magányos elkövetővé válás
10
Ld. 7. old.
15
kialakulása, annak előrejelzése tekintetében ezek a módszerek nem használhatóak. A magányos elkövető támadását a társadalom ellen ezekkel a módszerekkel előre nem jelezhetjük. Példaként említhetjük hazai bűnözési példaként egyebek mellett a „pécsi lövöldözőként” elhíresült elkövető esetét, aki egy elsőéves gyógyszerészhallgató volt s minden komolyabb előzetes jel nélkül lövöldözni kezdett a pécsi egyetemen. A lövöldöző egy pécsi lőegylet tagja volt. Az elkövető kihallgatása során kiderült, hogy a bűnelkövető korábban - pszichikai problémái miatt - gyógykezelés alatt állt, s egy hónappal tettének elkövetése előtt elégtelen lett a zárthelyi dolgozata, azonban csoporttársai jó jegyeket kaptak. A magányos elkövető sérelmezte, hogy társai puskáztak, emiatt szóváltás alakult ki. A későbbi elkövető közölte, hogy a csalást jelezni fogja az egyetemen, de társai figyelmeztették, hogy mivel egyikük testépítő, árulása okán még rosszul is járhat. Erre ő megjegyezte: „a golyó mindenkin fog”. Ezt követően mintegy lelki terhelését felszabadítandó beváltotta ígéretét. III.
„De lege ferenda” javaslatok A magányos elkövető kiszűrése a társadalomból igen komplex feladat, ami általában nem sikerülhet csak rendvédelmi rendészeti és terror-elhárítási módszerekkel. Ezeket veszem sorra és igyekszem kiegészíteni az új kihívásoknak megfelelően. 3.1 Az operatív információgyűjtés lehetőségei Belátható, hogy a hagyományos megoldások közül az operatív információgyűjtés is sok lehetőséget tartogat például az internetes, elektronikus tartalmak szűrése tekintetében. Azonban ezen a területen folyó nyomozati munka általában két komoly akadályt kénytelen leküzdeni: a. egyfelől az privát adatok védelmét biztosító jogi garanciák törvényes feloldásának kérdése, ami hosszadalmas és körültekintő alapozó munkát igényel, s emiatt a bűnüldöző szervek komoly lépéshátrányba kerülhetnek az elkövetővel szemben. b. másfelől hatalmas adatmennyiségből a ténylegesen potenciális elkövetőre fókuszálás szintén időveszteséggel jár, aminek egyenes következménye, hogy az elkövető tettét a bizonyítékok összegyűjtése és rendszerezése előtt elkövetheti. 16
3.1.1 Erre
megoldásként
szolgálhat,
hogy
minden
elektronikus
adatszolgáltató
szervertermébe letelepített speciális adatgyűjtő szerver, amelyhez csak az azt telepítő bűnüldöző, terrorelhárító hatóság fér hozzá, s amelyen úgynevezett bővített „blacklist” létrehozásával automatikusan is szűrik a szolgáltató felé és az onnan kimenő adatokat, illetve az azon található összes internetes tartalmat, honlapot, blogbejegyzést, közösségi oldalakon megjelenő adatokat. Természetesen a fizikailag külföldi szervereken található elektronikus tartalmak tekintetében az adott ország és a hazai elhárítás közös munkája szükséges. 3.1.2 Hasznos lehet olyan hírportálok üzemeltetése, amely a szélsőséges deformált személyiségeknek megfelelő kibontakozási lehetőséget biztosít. A célzottan begyűjtött adatokat, internet protokoll címeket pedig statisztikailag és a profilalkotás lehetőségeit felhasználva megfelelő elemzés alá vetve kirajzolható egy új elkövetői térkép. 3.1.3 A modern kriminológiai kutatásoknak megfelelően a már létező bűnözési térképet ki kell bővíteni a fentebb említett elektronikai adatokkal, amelyek kirajzolják területi szempontból is azon társadalmi csoportokat, melyek potenciálisan magányos elkövetővé válhatnak. Ezeket a társadalmi csoportokat olyan anómiás, tartósan munkanélküli családok és az itt felnőtt gyermekek csoportjai alkotják, akik sokszor generációk óta nem képesek rendszeres munkavégzésre. A kötelezően rendszeres iskolai tanulmányokat nem folytatják, így társadalmi normáik a társadalomban megszokottól eltérő, illetve a jogi normakövetés egyik formája sem jellemző rájuk.
3.2 A megelőzés hatékonyságának növelése - célzott vizuális nevelés bevezetése Az iskolákban a gyermeklélektan megértéshez a vizuális nevelés, illetve az abból nyert információk az elkövetővé válás veszélyeit is feltérképezhetik. A gyermekek kezdetben a verbalitás hiánya okán, természetes folyamatként rajzokkal értetik meg magukat. Ekkor akár irányított rajzokkal kimutatható a családon belüli erőszak, szexuális abúzus, bántalmazás megléte. A rendszeres nonverbális kommunikáció fenntartása az iskolákban meglepően sok információt adhat a magányos elkövetővé válás feltérképezéséhez, ha azt megfelelően irányított formában és keretek között a teljes bizalom felépítését követően végzik. A magányos elkövetők már gyermekkorban introvertált élénk belső életet élő 17
személyiségek, akiknek sokszor egyetlen lehetőségük, hogy mély belső konfliktusaikat vizuálisan juttassák kifejezésre. Sokszor megfigyelhető ezeknél a gyerekeknél a természetes és békés élethelyzetek, vad brutalitással való megjelenítése. Valójában a bennük lejátszódó súlyos konfliktusok ilyen módon való kivetülése feldolgozható adatként értelmezhető, s hozzájárulhat az elővetővé válás folyamatának elhárítás részéről történő megszakításhoz. A jelenlegi úgynevezett egészséges tendencia, hogy nyolc-tíz éves kortól jóval kevesebbet rajzolnak már a gyerekek; rajzaikat emellett „műviesség”, sablonosabb, technikailag hangsúlyosabb kifejezésmód jellemzi. A visszaesés oka az iskolarendszer követelményeinek hatására a gondolkodás természetes megváltozása, a szinkretizmus eltűnése, a szemléleti realizmus megjelenése, a gondolkodási molekulák felbomlása. Fontos emellett az írás bevezetése is, amely fokozódó mértékben veszi át a rajzolás helyét az önkifejezésben. Megváltoznak az ún. elaborációs mechanizmusok: noha látszólag jobban tudnak ábrázolni a gyermekek, a valóságban inkább a rajzok kommunikációs értékének csökkenése figyelhető meg. Együtt jár ezzel egyfajta távolságtartás is, már nem közli a személyes tartalmakat a gyermek, helyette inkább eltávolítja az élményt, vagy a nappali álmodozás, ábrándozás vágyteljesítésében formálja át.11 Megfigyelhető, hogy ez a folyamat a veszélyeztetett társadalmi rétegek gyermekei esetében hosszabb, ezért a vizsgálódás sokszor későbbi korban is elvégezhető, sőt rendszeressé tehető. 3.3 Az erkölcsi normák oktatása mellett büntetőjogi oktatás kiterjesztés általános iskolákban, gimnáziumi börtönlátogatások szervezése A jelenlegi büntetőjogi szabályozás a speciális illetve a generális prevenció tekintetében a magányos elkövetővé válás egyes alapfolyamatait nem „látja. Egyfelől azért mert az elkövetővé válás első lépcsője mélyen és még gyermekkorban alakul, ami az alannyá válás törvényi tényállásának értelmében kizárja őt felelősségi így a vizsgálódási körből. A másik ok pedig az, hogy a mélylélektani folyamatok során az elkövetői magatartás kiépülése nem tartozik az általános törvényi tényállás sem objektív sem szubjektív oldal
Túróczi Mária: A színek világa és a személyiség Győr, 1986 25.-26. o. Mérei Ferenc: Gyermeklélektan. Gondolat, Bp. 1985. Kárpáti Andrea: Rajzfejlődés iskolás korig (szöveggyűjtemény) 249-285 o. Kósa Éva: Fejlődéslélektani szöveggyűjtemény pedagógiai és tanár szakos hallgatók részére 11
18
szükségképpeni elemeihez. Azonban a büntetőjog fogalmi elemeinek ismertetése, a normakövetésre nevelés annak megfelelő korban megfelelő szinten való ismertetése megalapozza a jogkövető magatartás alapfeltételeit. Szükséges ez azokban a társadalmi csoportokban ahol a normakövetés instabil a társadalmi súrlódások mindennaposak. A magányos elkövetővé váláshoz vezető folyamat megszakítása történhet a lehetséges jogkövetkezmények megismerésén keresztül, illetve a társadalom rosszallását kiváltó cselekmények ismertetésével.
A hatályos büntetőjogi szabályozás a magányos
elkövetőket tekintve természeténél fogva rugalmatlan, mert a szándék kialakulását követően még az előkészület tekintetében sem képes hatékonyan beavatkozni. Az állam büntetőjogi igényérvényesítésének egyes elemeinek bemutatása egyszerűsített formában oktatással, felvilágosítással a legtöbb esetben hatásos a visszahúzódó általában sérült magányos elkövető esetében. Ennek keretében 14 éves kor felett a büntetés-végrehajtási rendszer bemutatása is fontos a diákoknak. Nem egyszer alakul ki az a kép, a bűnelkövető csoportokban, hogy aki börtönviselt, annak magasabb a csapaton belüli „értéke”. Ennek a bűnözői szubkultúrának sajátos elemeit felismerve lehetőség van ennek a mesterséges értéknövelő tényezőnek a lebontására. A magányos elkövetőnél azonban ezek a kérdések is mellékesek lehetnek, mert őket a mély sérelem vezeti. A sérelem feloldásának szándékos, sokszor minősítő körülményeket is felvonultató bűntett elkövetésével történő levezetése feltételezi ezeknél a bűnelkövetőknél a tényleges jogkövetkezmények teljes elhalványulását. Felelevenítése visszatartó erőként működik. Ezzel azonban ellentétes folyamatot
képvisel
a
jelenlegi
akciófilmipar
a
szórakoztató-filmgyártás.
Jól
megfigyelhető, milyen multiplikáló hatást jelent az akciófilmek alapszituációja, miszerint a főhős az általa vélt vagy valós általában érzelmi sérelmét hatályos jogon és társadalmi normákon átgázolva mintegy „jogos védelmi helyzetben” megoldja. Mindezt változatos eltérő környezetben, de folyamatosan és egyre brutálisabban naturálisabban bemutatva mintegy sulykolja a „jogellenes megoldást”. Mindez éles ellentétben áll a jogi környezet által sugallt prevencióval, ami ehhez képest halk suttogásnak minősül. A média fokozottabb szabályozása a naturális erőszak pozitív bemutatása tekintetében a jogellenes gondolkodást csökkentené. A szerepjátékok és illetve az internetes „first person shooter” típusú akció játékok szintén multiplikáló hatással bírnak a magányos elkövetővé váláshoz vezető folyamatban.
Ezek a szándék kialakulását a „végső jogellenes megoldás”
lehetőségét hordozzák magukban egy olyan virtuális környezetben, amely környezet a 19
valóság illúzióját hordozva könnyedén átfordíthatja a pszichotikus személyiséget a valóság érzékelésének megszűnését eredményezve. Ennek értelmében a büntetőjogi fenyegetettség illetve a társadalom szempontjából alapvető jogkövető magatartás kiépülésének erőteljes rombolása történik az ilyen számítógépes játékok használatakor. Ez a jelenség az egészséges viszonylag kiegyensúlyozott családi hátterű normális gyermekekre is komoly veszélyt jelenthet, a pszichésen sérült, skizoid személyekre nézve azonban végzetes hatású.12 Ennek a kérdésnek összetettségére tekintettel a társadalom szempontjából káros folyamatok feltárásának további elemzését követően magának a jogalkotónak kell megtalálnia a hatékony választ. 3.4 Kurt Lewin kutatásainak továbbfejlesztése és alkalmazása az egyházak bevonásával a megelőzés érdekében A magányos elkövetőkre fókuszáló csoportok rétegének megjelenítésével kiegészített bűnözési térkép segítségével alkalom nyílik arra, hogy a súlyos társadalmi problémákkal küzdő közösségeket jogkövetővé formáljuk. Ennek egyik pillérét Kurt Lewin által kutatott változásmodell adja.13 Ennek lényege, hogy egy adott közösség és benne az egyének egyensúlyát a húzó illetve a hajtóerők illetve a külső és a belső hatóerők egyensúlya határozzák meg. A változáshoz generált folyamatnak a hajtóerő irányába kell elmozdulnia, amihez egy hármas fázis szükséges: 1. „Kiolvasztás” 2. „Formálás” 3. „Megszilárdítás” Az új magatartás: ha az erők nagysága és/vagy iránya megváltozik és kialakul az „erőtér” új egyensúlyi állapota. A magatartás megváltozását leginkább a csoport- és kulturális normák idézik elő.
12
Hitman: Absolution: http://hitman.com/ (2013. 09. 30.), Grand Theft Auto: http://www.rockstargames.com/V/ (2013.09.30.), Assasin Creed IV.: http://assassinscreed.ubi.com/en-gb/home/index.aspx (2013.09.30.) 13 Csoportdinamika (Válogatás Kurt Lewin műveiből). Közgazdasági és Jogi kiadó, Budapest 1975.
20
A kiolvasztás folyamata során a bemerevedett struktúra feloldása történik, elsősorban az adott helyzet perspektívátlanságát, illetve az emelkedett jól felépített jövőkép bemutatását jelenti. Amely a megerősítés hiánya, a bűnösség a túlélési aggodalom fellángolását követően a pszichés biztonság felépítése és a tanulási aggodalom leküzdése történik. Itt utalnék Peter Senge14 világhírű „Az Ötödik alapelv” c. művében foglalja össze a tanuló szervezetek rendszerét. A tanuló szervezetek valójában olyan dolgozó csoportokat jelentenek Senge értelmezésében, melyekben az egyén folyamatosan újraértelmezi képességeit, új gondolkodásmódokat honosítanak meg és sajátítanak el. Állandó tanulási, alkalmazkodási folyamatokat realizálnak. A tanuló szervezetek Senge szerint öt alapelv szerint működnek: a. Rendszerben való gondolkodás b. Önfejlesztés önirányítás c. Közös jövőkép d. Belső meggyőződés (attitűdváltozás gondolati minták) e. Csoportos tanulás, team munka A csoport szintű változás tehát egyszerre áll egy felejtési folyamatból, ami egyfajta identitásvesztéshez vezet, ugyanakkor áll egy bonyolult tanulási folyamatból, amelynek során a csoport megkísérli újragondolni, újrastrukturálni az egyén gondolatait észleléseit érzéseit. Ez lenne a kognitív újradefiniálás folyamata, melynek során sor kerül a meglévő, illetve régi keretek áttörésére. Az új környezeti normák megértése megtanulása az intelligencia következtében a túlélési rendszer beindítása, melynek során megtörténik a teljes változás. A folyamat végső pontja az úgynevezett befagyasztás, melynek során az új viselkedési kultúrának, magatartási normarendszernek ismertté, elfogadottá kell válnia csoport és az egyén szintjén. Ily módon egy közösség képes saját működésképtelen normarendszerét módosítani. Ebben a tekintetben a felsorolt folyamatok levezénylésében hatalmas és évszázados tapasztalattal rendelkeznek az egyházak. A hiteles vallásos közösségek felbecsülhetetlen segítséget képesek nyújtani egyes nehezen kezelhető régiók, csoportok, egyének, világképnek újradefiniálásában. A vallásos normarendszer alaptanításait tekintve
14
Senge, Peter M.: Az Ötödik alapelv. Budapest, HVG kiadó, 1998
21
képes az elkövetővé válást a legkorábban megszakítani, ráadásul akkor és oly módon, amikor az magában az elkövetőben sem realizálódik. Jó példát jelent erre egy teljes roma közösség megtérése,15 melyet követően a bűnözés gyakorlatilag megszűnt. A 402 lakosú SzabolcsSzatmár-Bereg megyei település csendes, békés. 80 százalékban cigányok lakják, akiket a hit tart össze. A vázolt modell tehát arra ad választ, hogy ha egy közösség olyan vallási erkölcsi normákat követ, amelyek az egyén számára nem erősíti az erőszakos elkövetési formákat, sokkal inkább képes megértéssel fordulni saját tagjai felé, a magányos elkövetővé válás lehetőségét a lehető legkisebbre minimalizálhatjuk. Összefoglalás
IV.
A magányos elkövető direkt felkutatásának lehetősége terror-elhárítási és rendészeti szempontból minimális, az állam által ráfordítandó költség hatalmas, s a feladat rendkívül időigényes. Ezért szükséges igénybe venni a keresztény vallási normákat hirdető és alkalmazó közösségeket, melyek tagjaik számára olyan szigorú magatartási normákat írnak elő melyek megtartása önmagában kizárják a jogi normák megsértését. A különösen súlyos helyzetű régiókban a szétesett élethelyzetű egyénnek társadalomba való integrálását mentális újraépítését ezek a közösségek áldozatos munkával képesek megtenni. A jogalkotónak is fel kell ismernie az egyházi közösségekben rejlő hatalmas lehetőségeket. Dolgozatomban szerettem volna élesen láthatóvá tenni, hogy a bűnelkövető magatartás kialakulása egy rendkívül összetett társadalmi és emberi folyamat, amelynek kezelése „elő-felderítése” sokszor nem is lehetséges. A nyomozó– és a büntető hatóság csupán utóköveti ez elkövető által megtett cselekményeket és az állam büntetőjogi igényét érvényesíti vele szemben. Nem képes figyelemmel lenni s kezelni az egyén sajátos élethelyzetét, az abból fakadó sérüléseket, csupán az ultima ratio alkalmazásával egyfajta preventív magatartást fejt ki. Ez a XXI. században nem a megfelelő válasz, mert a kialakult - a jog által - bűnözői életformának minősített magatartások sok esetben egyes közösségek, társadalmi csoportok túlélésért folytatott harca, amelyre csupán büntetéssel reagálni leginkább negatív hatásokkal jár.
MTI – Balázs Attila: Megtért cigány közösség Szabolcsban. http://nol.hu/mozaik/megtert_cigany_kozosseg_szabolcsban_-_galeria (2013. 09. 30.). 15
22
V.
Irodalomjegyzék Szakkönyvek, könyv-részletek: Csemánné Váradi Erika: a gyermek és fiatalkori bűnözés. In: Kriminológia – szakkriminológia. Complex kiadó. Budapest, 2012. Finszter Géza: A bűnüldözés modelljei. In: Kriminológia – szakkriminológia. Complex kiadó. Budapest, 2012. Gönczöl –Kerezsi –Korinek –Lévay: Kriminológia – Szakkriminológia. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Kiadó. Budapest 2012. Kárpáti Andrea: Rajzfejlődés iskolás korig (szöveggyűjtemény) 249-285 o. Kerezsi Klára, Borbíró Andrea. A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve. 2009. 255.o. Korinek László: A kriminológia fogalma, feladata, kutatási területei: helye és szerepe a bűnügyi tudományokban és a társadalomban. In: Kriminológia – szakkriminológia. Complex kiadó. Budapest, 2012. Kósa Éva: Fejlődéslélektani szöveggyűjtemény pedagógiai és tanárszakos hallgatók részére Lewin, Kurt: Csoportdinamika. Közgazdasági és Jogi kiadó, Budapest 1975. Lewin, Kurt: A jutalmazás és a büntetés pszichológiai helyzetei, In: Csoportdinamika Közgazdasági és Jogi kiadó, Budapest 1975. Mérei Ferenc: Gyermeklélektan. Gondolat, Bp. 1985. Senge, Peter M.: Az Ötödik alapelv. Budapest, HVG kiadó, 1998 Townshend, Charles: A terrorizmus. Magyar Világ Kiadó, 2003. Túróczi Mária: A színek világa és a személyiség Győr, 1986 25.-26. o.
23
Tudományos cikkek: Milgram, Stanley: Behavioral study of obedience. In: Journal of Abnormal and Social Psichology, 67, 371-378. 1963. Internetes források: MTI – Balázs Attila: Megtért cigány közösség Szabolcsban http://nol.hu/mozaik/megtert_cigany_kozosseg_szabolcsban_-_galeria (2013. 09. 30.). Pokolgép és ámokfutás Norvégiában. http://hvg.hu/vilag/20110722_oslo_robbantas_norveg_kormany (2013.09.06)
24
