KESZ IRODALMI ANTOLOGIA Örömmel értesítünk, hogy - kész szenzáció, -a KéSz kész. Mi megharcoltunk rémes rímekkel, keresztültörtünk Morfolk tüskés metaforabozótjain, égbe röpítettünk hangokat, s bár a világtörténelmet nem tudtuk megváltoztatni, mint Soós Kinga ballábas istene, de azért teremtettünk, amolyan hétköznapi módon egy érdekesebbet és értékesebbet, mint amit magunk körül láthatunk. A próbatételek mesébe illően nehezek voltak - te is láthatod -, de sem dobókocka, sem lyukasóra, sem akrosztichon-feladat nem tántorított el: célba értünk. Minden olvasóját és alkotóját köszönti a szerkesztőbizottság
Csábos Oralyi és Ittik Pál
Rossz a világ? Légy jó tehát magad! Üres a lét? Adj értelmet neki! Az ember szolga mind? Légy te szabad! Hídd sorsodat bátor versenyre ki!
Komjáthy Jenő (1858-1895) Páczi Evelin linómetszete
Hangulatok más-más hangszerelésben Készülődés jelmezbálra Kék ruhájából kibújik az égbolt És a Nap fényében dúdolva pancsol, Majd megtörülközik a szélfúvásban És piros köntösét kapja fel magára. Betakarják a napsugarak a földet, S a szél lágyan simogatja a mezőket. Az ég készül az esti bálra, Ékszerekkel díszített ruhája. Fekete estélyijén tündökölnek a csillagok, Fején a Hold, beragyogja a világot. A kis tücskök halkan hegedülnek Megnyitja a tollasbál kapuját előtted.
Kiss Zsuzsanna
Pintér Sándor illusztrációja Babits Mihály Az őszi tücsökhöz című költeményéhez
Világok, virágok
Vágyakozás tavasz után
Különc vadvirág Füsti fecske néz a messze tájra
Különc vagyok, bűntelen bebörtönzött vadvirág,
Búcsúzik a zöld fűtől, szerencsétlen árva.
aki kihajtva a rácson át büszkén zengi himnuszát.
Felszáll, fel szép, szabad egekbe,
Levelekkel feledve árnyak szürke otthonát,
Lassan-lassan eltűnik baljós fellegekben.
egymaga tűri a kegyetlen telek kitartó ostromát.
Varjak hada özönlik a réten Hiába kínoz, gyötör, nem győz le a nagyvilág,
Ellepik a mezőt s háztetőket, Kopár útjukon kárognak
fájó szívvel, de cinikus arccal haladok tovább.
borongós őszi hónapoknak.
Maradok, aki voltam, egy öntörvényű vadvirág, Hull már, hull a lombja a fáknak.
akit fájdalom éltet, de érzi szíve igazát.
Eltűnnek a fekete házak, Most fehérbe bújt a táj
Dante (Csávás György)
Az erdőben madár se jár. Jöjj most, Tavasz, Gyertek énekes madarak,
Füleki Antónia tusrajza
Zengjetek szép dallamokat! Kedves méhek,
Kék szemed
Kedvesem! Szárnyalás,
Szedjétek a mézet, Hisz most kezdődik igazán az élet,
Két szemed úgy világít bennem,
Zengjétek minden kis virágnak:
Mint mikor a Nap lenyugodott, de
Szeretet kell az egész világnak!
Nincs még fekete éj csillagokkal.
Tamits Bernadett
Papp Katalin
madár röpte, űrutazás: ez vagy nekem. Szeretnék szállni, szabadon járni, a semmiben kószálni, a te szívedre repülni, A te szíveden elülni, a te lelkednek susogni, a testedhez simulni s fészket rakni szerelemeden.
Manner Mónika
Melczner Győző képeslap-sorozatából.
KéSz Irodalmi Antológia
2. oldal
„Istenek halnak az ember él” Verstöredékek Csillogó könnyem kezemre Hull s karcolt betűkre.
Az, hogy rácsot látsz magad előtt, még nem jelenti, hogy fogoly vagy. Lehet, hogy te vagy kívül.” Mérő László: Észjárások
Szívem sebe éget, Az írás idézi fel Elveszett reményem. Égj, égj, kicsi napló, Titkold minden titkomat, Melyet ezer könnyes Lapod tartogat! A sárga tűz vörös lángja Eméssze a bánatot, Vesztett boldogságomat. Az álmaim harapnák a szél láncait Áttörve a tudat gátjait, Feltépve lelkem ezernyi sebét Égjenek veled semmivé Vigyázz a titkokra örökké
A rajzot készítette Laurent Diána
Ne lehessenek többé senkié! KC
Hétköznapi történet Egy hétköznapi Isten bal lábbal kelt fel. Fázósan tapodta fűtetlen fürdőszobája hideg kövét. Azután leült a zsíros kelkáposzta-szagú konyha billegős Sámlijára, csorba szélű bögréjébe keserű pótkávékeveréket töltött. Rossz napja készült. Alkoholista felesége zsémbes korholása közepette, savanyú arccal Majszolgatta odaégett rántottája kihűlt romjait, majd kinyitotta a Világ Tv-t. Benézett, megcsóválta őszesre kopott üstökét és köhintett. Pintér Sándor karikatúrája Mert…
Lassan feltápászkodott, összébb húzta magán tessék-lássék Összefércelt ködmönét, majd keserű sóhajjal beódalgott rendetlen Dolgozószobájába szúrágta ajtaján. Majd a HATALOM lassan
Mert nem lehet szeretni Úgy, hogy feledni Kell minden szépet.
Ébredező öntudatát markolászva, levetette magát macskakarom tépázta foteljébe, és egy mozdulattal MEGVÁLTOZTATTA A VILÁGTÖRTÉNELMET!
Csábi Orsolya
KéSz Irodalmi Antológia
Soós Kinga 3. oldal
Ahogy tetszik
Kertész Imre Sorstalanság c. művéről Diákvélemények és illusztrációk (Részlet Páll Magdus tanárnő pályamunkájából, amellyel a Yad Vashem és OM pályázatán első helyezést
„A főhős nem erre a sorsra született. Az ő harca nem csupán egyéni harc, hanem a saját népéé is. Minden embernek joga van saját sorsát irányítani. A lágerben a foglyok sorstalanok lettek, mert életük kimenetelét nem ismerték, csak a felszabadulásban és saját magukban bízhattak.”
„A tizenhat éves fiú nem hibáztat senkit. Azon tűnődik, hogy az a sors, amit átélt, vajon az ő sorsa-e, vagy eleve a megszabott végzet, vagy azt az életet jelenti a sors, amit a viszonylagos szabadsággal maga alakít ki magának. Mivel a koncentrációs táborban mások irányítják sorsukat, ilyen értelemben a fogoly sorstalan.”
Az illusztrációt Németh Tamás készítette
„A Sorstalanságban jelen van a sorsba való visszatérés is. A sors a személyazonosság visszaszerzése. Mikor a buchenwaldi kórházban az ápoló megkérdezi, hogy kicsoda Gyurka, ő sokáig csak a számát mondja.”
A sors alakítja az ember életét. Ha az ember a sors irányítója, akkor teljesen uralkodik élete felett. A sors nem zárja ki a szabadságvesztést. A szabadság csak egy része lehet a sorsnak. Ha a sors nincs az ember kezében, akkor eleve nem szabad, mert rabja a sorsának.” A tusrajz Knetik Dóra alkotása KéSz Irodalmi Antológia
4. oldal
Szív zápora Komor dallam halkan pendül, Szív fájdul, s útnak indul.
Gitár húrja csendből zendül,
E szerelem ördögien fáj,
Búsan nehéz csepp hull reá,
Könnycsepp lelkes ajkamra csordul
Míg szempillámon rezdült.
Ez az, mit fagyoddal adtál. Forró könny gördül le arcomon, Most a szív darabokra hullott,
Zajló táj zokogja: egyedül vagyok.
Nincs több válasza ezután,
Lelkem a szívedben, kezemben otthonom,
Véres csepp gördül végig arcomon,
Így nem hallhatod az én fájó dalom.
Vízcsepp csöppen-csillan a rózsán. Később egy dallam szól veled, Nedves a pergamen, remeg a toll,
Szikrányi reményt ad nekünk,
Álomkarjaidban fekete felhők alatt
Nő az érzés, és hal az erő
Sós csepp csobban a záporon,
És búsan együtt sír velünk…
Tihanyi Lajos akvatintája Szilágyi Nóra
Villám sújt le a porba.
Titkosírás Az élet körforgása
„Templom a természet: élő oszlopai Időnkint szavakat mormolnak összesúgva; Jelképek erdején visz az ember útja…”
Amikor már nincs, miért higgy, mert a Föld vérre szomjaz, s testén háború dúl, testünk vére csitítja az ő testének szomját.
Baudelaire (1821-1867)
A képvers Szentgyörgyi Lenke alkotása
A farkas Vonyít a farkas, érzem dühét
Vonyít a farkas, a büszke állat
A táj havas, nehéz üszkét
Most szűkölve keres várat
Mint próbálja elűzni.
Békéjéért loholva.
Vonyít a farkas, az egykor-vadász,
Vonyít a farkas, érzem dühét
Ki elől mind a sok száz
Érzem a keserves nyögést,
Vad próbált menekülni.
Hangja elvész a sötétbe, Elvész a mélybe,
Vonyít a farkas, fájdalma nagy,
Csöndbe vész.
Megtört a lelke, szívében fagy
Pál Kitti rajza KéSz Irodalmi Antológia
Meg nem olvasztja semmi.
Bedő Beáta
5
c és re l e z kr a ngs Ha ulato g han
se h
ovi
Kiss Rita „AZ EMBER, AKI AKART”
Arkagyina és a zajos társaság elhagyta szobát, ahol megtelepedett az esti nyugalom. Csupán egy kis, homályos fényű petróleumlámpa pislákolt a zongora tetején. Selymesen világította meg azt a sovány, sápadt arcot, aki előtte ült, egy magányos férfiét. Kezei elnyűtt, édes-bús dallamot játszottak. Mintha mindhárman együtt szomorkodtak volna: a lámpa, a zongora és a sovány arc mögött létező tébolyult lélek, az új forma. A dallam körbe-körbekeringett, s miközben a falak visszaverték, hatalmas káoszt okozott. De hirtelen megszakadt. A férfi felállt, és az íróasztalhoz cammogott. Most már mély csönd ölelte az egész szobát, a régi szalont. A fiatalember megragadott egy tollat, de tétováztak törékeny ujjai: - Hiszen ez a cím nem egyezik a tartalommal! A valós tartalommal! – sóhajtva folytatta halkan. - Azt mondta az öreg Szorin, élettörténetének e címet adjam: „Az ember, aki akart!” De a történet épp arról szól, hogy semmilyen vágya nem vált valóra. Csak puszta vágy volt! És én is… - de a mondatot nem fejezte be, hanem hevesen írni kezdett: „Akár a macska úgy rettegsz a vágytól, mikor közelít, s ahogyan lágyan megérint, dörgölőzni kezdesz hozzá. Minden pillanatban a tekintetét lesed, de nem mersz a szemébe nézni. És csak dörgölőzöl, egyre dörgölőzöl, mert várod, hogy kibújjon a dzsinn, mert bizakodsz, hogy ezen illúzió a lámpás. S mikor már feladnád, ad egy kis jelet, épphogy csak megvillan csaló fantomképe, ekkor tovább próbálkozol. Fogytán az erőd, de azért nyivákolsz: -Ugye előbújsz? Ugye te vagy az? Ugye nem hagysz cserben? S egyre bátrabb vagy és nagyobbá, hatalmassá növeszted lelkedben vízióját. Minden bizalmadat beléveted. Léted minden cseppjét. Jobban, jobban, és egyre JOBBAN!… És akkor hirtelen kikaparja ártatlan szemed. Örökre magához láncol, mert nem tudsz már nélküle létezni! Ott kell, hogy szorítsd a kezét, pedig te szaladnál! De ekkor már nem segít az akarat, mert elüldözted a vággyal. A dzsinn pedig soha nem fog kibújni, mert soha nem is létezett, mert a valós lény neve AKARAT. Kínzó csend van. Reszketsz és lassan kiszáradsz, a szíved még halkan dobog…” Befejezte. Letette a tollat, és kiment a házból. A szobában üresség honolt. A közelből lövés hallatszódott be. A zongora beleremegetett, rezgései mint a modern kor harmóniája süppedtek a falakba. A Sirály elrepült. KéSz Irodalmi Antológia
6. oldal
átira Kafka-
t ok
Gregor visszaváltozása után Grete lépteire ébredt, aki ahelyett, hogy ölelő karjaiba zárta volna emberi életre kelt bátyját, eszméletlenül csuklott össze. Később Gregor gyöngéd simogatására ébredt, de még rémület csillogott a szemében. Ekkor Grete szája mosolyra fordult, és átölelte bátyját. A fiú csak ennyit suttogott: -Grete, kicsi Grete, kicsi-kicsi Grete! Így ültek a padlón egy testté olvadva hosszú-hosszú percekig. A lány szakította félbe a pillanatot. Talán bűntudatától, talán örömétől, de hirtelen felpattant, s szótlanul a konyhába futott. Pár perc múlva illatos madártejjel lépett be az ajtón. Gregor mohón falta az édes italt. Közben Grete kitárta az ablakot, seprűt fogott, port törölt, megtisztította a szoba üregeit, felmosott, aztán paplant hozott, párnát, patyolat lepedőt, keményített, ropogós ágyneműt. Gregort tette a lány sürgése-forgása, valósággal gyönyörködött benne. A lány mosdótálat, szivacsot hozott, majd habosra kente a szappannal, de nem ment el az ajtótól. -Ülj ide, erre a székre, és vesd le az ingedet! – szólt a lány – megmosdatlak.
Soós Kinga: Átváltozás (részlet) Gregor odalépett hozzá, és csókot lehelt a homlokára. Szemébe nézett, és nemet intett, majd az ajtó felé biccentett. Grete engedelmesen kiszaladt, de nem ment messzire, hozzásimult a csukott ajtó lapjához, majd hallani lehetett, ahogy lecsúszott rajta, és leült a földre várakozva. Másnap reggeli után, amikor a családfő is dolgozni ment, Grete és anyja nekiállt a rendes, heti mosásnak. A lány azonban valami ködös indokkal kért pár percet. Ez nem különösebben tűnt fel az édesanyának, úgy gondolta, hogy lányát nagyon megviselik a történtek. A család anyagi helyzete, Gregor betegsége, és a házimunka hatalmas teherként nehezedik lánya vállára. Amint így gondolkodott, kezébe akadt egy koszos lepedő, melyet rég elveszettnek hitt. Majd egy férfi hálóing… Gregoré! Gondolkodás nélkül elindult a szobához, melyben olyan régen járt. Benyitott, és elsőszülőtt gyermekét látta szeme előtt, amint jóízűen reggelizik. Az ajtóban állt egy pillanatig, majd az ágyhoz lépett, és átölelte fiát. Mikor a férfi belépett a házba leült. Felesége szárazon közölte a tényt: - A fiad meggyógyult. Nem mozdult elsőre. Megtömte pipáját, rágyújtott. Csak ezután indult el a fia felé. Benyitott és minden érzelem vagy meglepődés nélkül azt mondta:
Hegedűs Szilvia rajza
KéSz Irodalmi Antológia
-Öltözködj, fiam! Ne várjunk Rád! Asztalhoz! Az ebédet csendben ették. Ő is sírt. Maga sem tudta, örömtől vagy megkönnyebbüléstől. Nem szólt sem a fiú, sem az anya. Nem szóltak, nem mozdultak. Csak szerették egymást. Gregor agyán végigfutott, hogy még sohasem ölelte ilyen forrón édesanyja. Soha nem kapott ennyi szeretetet tőle. Nem mondta soha, hogy szereti. Gregor felkelt, kiült az ablakba, és hallgatta, ahogy az anya és lánya mos, tereget. Ebédre hazaérkezett az apa is. Gregor az ajtóra tapasztotta fülét, hallgatózott. Az étkezés után az apa nekiállt elmondani a másnapi programot: -Holnap rendesen fél hatkor bemész a hivatalba. Bocsánatot kérsz a hosszas betegség miatt. Megmondod, hogy édesapád tisztelteti az igazgató urat. Sűrű bocsánatkérések közepette pedig megkéred, vegyen vissza téged. Úgy ült ott Gregor, mint egy kisfiú, aki rosszat tett, és vár, és fél a büntetéstől. Újra gyereknek érezte magát. Eszébe jutottak a régi sérelmei. - Gyermekkoromban is éppígy osztogatta parancsait – gondolta Gregor. Ugyanakkor szó nélkül, engedelmesen felállt. Illedelmesen meghajlott apja előtt, és elindult szobája felé. Féreg életét szebbnek látta a felvázolt jövőnél. Búcsúlevelet írt. Egyet a szüleinek, melyben leírta minden bánatát, féregléte tapasztalatait. A másik levél Gretének szólt, köszönetet mondott a szeretetért, a türelemért, és azért, mert a húgát mindig tudta szeretni. Már csak a cirádás aláírás hiányzott. De Gregor még aludni akart egyet. Mikor felébredt, már esteledett. Hallotta, ahogy húga a vacsorához terít. Felkelt, az asztalhoz ment. Bedugta lábacskáit a tintásüvegbe, majd mindkét lap alján otthagyta apró lábnyomait. Pár perc múlva Grete kopogott. Választ nem kapott. Belépett az ajtón, de nem látta Gregort. Az ablakhoz ment, hogy becsukja, és ekkor tekintett rá az asztalon heverő papírokra. A lapokon Gregor gyöngybetűi álltak, és egypár madárka lábnyom… 7. oldal
Próbatételek babérkoszorúra Ihlető szó LYUKASÓRA Lyukas a számlap Lyukas az idő Elfolyunk. Megállított idő, rezgő rugó Lyukasórában
Életünk feleslegesen eltöltött pillanatai
Lyukas az életem
félelmes lyukba hullnak,
Sötét és sivár.
lassan elnyeli testünk,
A lyukas óra is Folyton körbejár.
tehetetlenül
Lyukas a világom
magányba zuhanunk.
Lábakat lógatunk.
De mi kapaszkodunk, egyre feljebb, feljebb,
Happy Lyukasóra
amíg az óra rugója kattog a csendben.
Csend és nyugalom Sikolt bennem az unalom.
Spirit
s ahogy felérünk, letekintünk a mélybe, egy percre fölkacagunk, boldogan a fényben.
Kilyukadt a falióra, Nem szólal a kakukk azóta, Nem jön ki többé a madárka,
De a lyuk, a fekete lyuk, a számlap nélküli idő munkál menthetetlen.
A világra.
Rugó
Lippai Veronika
Lyukas világban A lány a fiúnak Lyukas csókot ad, Ki tudja, ha gömbök volnának, Elgurulnának.
Soós Kinga
Sötétségben élt egész Életen át. Vaknak született, Sose látta a napot, A csillagokat a világot Vágyai nem voltak Csak egy lyukas garast szeretett volna, Ahogy a látásra vágyott. Nem szeretett senkit és semmit Csak egy lyukas garast. Szeretett még az esőben állni Ilyenkor imádkozott az Úrnak Hogy áldja meg őt egy Lyukas garassal. Ezt meghallva valaki Akit ő Istennek hitt, A nyakába akasztott egy medált. Mikor boldogan, büszkén Ballagott haza. Érzi a léptei ritmusára Táncol a mellén az érem. Pedig a lyukas garas helyett egy lyukas óra lógott a világtalan nyakában.
Mórócz Júlia
KéSz Irodalmi Antológia
A papír térplasztikát készítette Soltész Kata
8. oldal
Kátai Tamás: Apróságok A hírlevél megjelenésének
Nézz körül fordulj meg bátran Nem veheted észre mégis néznek páran Tudod ők e legkisebbek az apróságok Veled élnek ők nem mások: Szövődnek tudod a barátságok Azon belül baromságok átvágások A szorongások a megsértések A haragudások és a veszekedések a jó szavak akárkitől is hangzanak Mikor a jó dolgok már régen alszanak Egy szép pillantás egy kedves hang Egy susogás vagy szépen szóló harang Egy hűvös fuvallat vagy szépen szóló szellő A tenger közepén egy elképzelt sellő Egy kedves érintés, szép mozdulat Egyetlen kép picinke mozzanat Mikor kétségbeesve a jó szót keresve állsz Magad sem tudod mire vársz Akkor ha jól figyelsz jól lehet Hogy egy-egy apróságra lelsz.
Egy szép szín egy picinyke gyermek Aki a buszon mosolyogva feléd terelget Egy pöttyös labdát amin egy repedés Mutatja neked hogy hangulatod mesés Egy aprócska kattanás mikor lakásodba érve Lehuppansz újra egy régi karosszékbe Dőlj hátra hát sóhajts egyet Ilyen apróságot az ember mindig megenged
I. évfolyam, 1.
Baranyay Bianka illusztrációja Egy kattanás mikor az óramutató fordul A fogaskerék hangja füledbe tódul s felfogod ő is segített neked tudatja veled A munkából el nem kell késned Majd mikor egy picinyke bogár füledre szállva Bepillantást nyerhetsz gondolatába Ő ennyit mond ma szép nap köszönt S ha nem is hallanád rájössz Igaza lehet s ha kétségeid sem találnak Az apróságok teszik? biztosan.
Egyetlen tintavonal mikor a tollad kifogyna segít nem hagyja pedig mondatod Nélkülük élnünk is lehetetlen félbeszakadhatna Apróság az életünk értelme.
Egri László sorozata KéSz Irodalmi Antológia
9. oldal
Ihlető kép: sakkfigurák
Bejárni a világot országról országra, le a hegyről, fel a csúcsra, újra dombról dombra, inni, enni és mulatni,zsákban futni, gurulni, szaladni, sietni,
Sonn László 2004-ben kiállított sakkfigurák sorozatából
árkon-bokron túl jutni, Sonn László
S rájönni, hogy otthon a legjobb.
Fekete mezőben fekete ló,
Ferencz Kitti
Elkívánkozik más világra, Kíváncsi az odaátra, Hol minden fehér, minden szép talán,
„Ha mindenki ugyanúgy gondolkodna, semmi értelme nem lenne a lóversenynek.” Mérő László
átlát a feketeség fátyolán.
Pál Kitti
Rejtelmek Szívem titkát írom Ebben a versben Rád gondolok, Ezt tartsd emlékezetedben! S, hogy szívem, miért eped? Soraim kezdőbetűit keresd!
Derűs mezőkben,
Kereslek lelkek sötét árnyéka,
Illatos virágok.
Itt a szobám rejtett zugában,
Ágon madárka reszket.
Te látsz, s folyton figyelsz,
Nem sokáig létezhetnek.
Téged kutatlak, de nem felelsz,
Az ember az, ki árt nekik.
Ideges érzés... hallom, kinevetsz.
Hegedűs Inez
Pál Kitti
Laurent Diána
Gyönyörű szemeiben elolvadok, Álmaimban övé vagyok, Boldogságom boldogsága. Otthon vagyok, nélküle egyedül egészen. Rágondolok, mint szomjas virág a cserépben.
Szalkai Ágnes Földi Annamária tusrajza KéSz Irodalmi Antológia
10. oldal
Ihlető élményeket idéző szavak: kerek asztal, szivárvány, kockás sál, dobókocka Lacky különös dobókockája
Szösszenetek Ronicktól
A tenger szikláin megpihenve
Szivárvány színben Tündöklő kockás sálban
A víztükörben lenyugvó Napot nézegettem, Bámultam a napsugarakat,
Lépett elém a nagy ő, S én eldobtam magam,
a játszadozó hullámokat,
Mint vak koldus a dobókockát A kerek asztalon.
s a víz alján tekintetem egy dobókockára esett. Egy pillanat, s ki tudja, miért boldogan, fölemeltem, s tenyerembe fogtam, miközben zsebre vágtam kezem, egy szivárvány nyújtózott el a kéklő egen. Este a szállóban vidám hangulat uralkodott, az emberek táncoltak, a muzsika harsogott,
Rubik-kocka, dobókocka A tévétől a fejed kocka. A dobókocka kocka, A kockás sál is részben kocka, De a szivárvány antikocka. S az asztal kerek,
A lapon Pintér Sándor két ceruzarajza látható Skárpita-babérok
s a víg társaságon szemem elkalandozott,
Kockás? Kerek? Szivárvány?
láttam, köztük egy magányos fiú unatkozott.
Ez a vers reád vár, Arra kérlek fogadd el,
Fürkészve néztem kockás sálját,
szavaiddal emeld fel.!
ujjaival babráló dobókockáját,
Szeretném, ha versemet elfogadnátok,
mint a talált játék, épp olyan:
S az újságban helyet adnátok.
olyan gyöngyház fényű, csontcsoda.
Nyakamon a kockás sálam, Másnap lementem a tengerpart fövenyére, bámultam a hancúrozó gyermekek seregére, kerestem a fiút, de nem találtam,
Törölgetem szempillámat.
Szűcs Boglárka akvarellje
Az eső múlik, a szivárvány előbújik.
búsan pajkos napsugarakkal diskuráltam.
KC szivárványa
Utolsó nap, búcsúztam a sziklás végtelentől,
Állok egy kerek asztal tetején
Nem, inkább a Rubick-kocka.
s mintegy a semmiből, a fiú is megjelent,
Nyakamban a kockás sálam fehéren
Az egyik fekete-fehér,
Játékom? A dobókocka?
mellém szegődött, beszélgettünk, míg este lett. aztán megfogta a kezem, s így szólt
és feketén.
a másik szivárványszínben ég, Sörömben úsznak fekete porszemek. teljesen enyém, Fejemben harsogó slágerek. azzal csak én játszom, csak én csodálom.
szelíden nekem:
A szerencsejátékban elhagy az angyalom,
„Egyik kocka nem az enyém,
Én nem activityt játszom
de az én kockám, biztos, bűvös hatalom,
a másik nem a tied,
A játékomban nincs határom.
szeretem, nem hagyom.
Ez a pálya nagyon veszélyes
A kertünkben áll egy kerek asztalocska,
Néha kicsit szeszélyes.
Majd ott ülök és nézek a csillagokra.
Kiss Zsuzsanna
Nincsen hozzá dobókocka, Nincsen, ami gátat szabhat.
Hegedűs Inez verse
Felnézek a borult égre,
„Hiába fürösztöd önmagadban,
Gyönyörködöm a messzeségben,
csak másban moshatod meg
Szivárványszínű az élet,
arcodat.”
De a világ vége fekete.
József Attila
A Földön túl Távol, messze, fent az égben szárnyalok a végtelen éjben, Mi ez az út, nem tudom, túl a végállomásokon. Helyemet sehol sem találom, egyre csak üldöz egy álom.
Németh Tamás rézkarca
Dióhéjban
Egy álom: csoda, kincs, remény, E titkos úton feldereng a fény. Az édenkerti fák gyümölcsében
Megérkezett. Őt vártam egész nap.
érlelődik vérem tüzes íze,
Tébolyultan szivárgott be üres szobámba.
a pajkos szerelem.
örökzöld lombjából kikacag
Kasziba Regina
Kerengett egy kis ideig, majd leült, az ágyam sarkára, csendben, észrevétlenül.
Kiss Rita saját verséhez készített
Ült egy darabig, majd megszólalt
illusztrációja
„Én vagyok az! Nem ismersz fel? megjöttem, én: a gondolat.”
„Vak dióként dióban zárva lenni”
Kiss Rita
Babits Mihály
Igaz szerelem Hazug szerelemmel éltetsz,
Legyek hát üres, kegyetlen szerető,
mondd, mégis mitől féltesz?
olyan mint te, kényelemkereső.
Vagy tán belül élvezed,
Legyek én is hazug haszonleső,
hogy más szenvedését nézheted?
embereken gázoló, büszke vezető.
Megszentelsz, és elkárhoztatsz,
Ilyen leszek, ha az élet ezt kívánja,
akár százszor is megátkozhatsz.
ha az igaz szerelemnek ez az ára.
Gyalázz meg, ha boldoggá tesz,
Megfizetek azoknak, akik hisznek,
amíg lelkem üres nem lesz.
remélem ők majd a pokolba visznek.
Hogyan kell igazul élni?
Csak ott leszek boldog veled, Megáldom még szent neved. Én pusztító teremtőm, édes hűtlen szeretőm. Csávás György
Szabványok börtönéből, Szabadulni nem tudok.
Nem kell attól félni, hogy a
Szabvány nem leszek!
pokol mélyén lánggal fogsz égni,
De színlelni tudok,
és vadul ugrálnak körbe
nem merek az lenni, aki vagyok,
vörös ördöggyerekek.
s nem tudok úgy élni, ahogy akarok.
Nem tudom, meddig mehetek,
Ha magamnak meg tudnék maradni,
de míg szívembe nő
emberségemet felmutatni,
a vágynak vörös virága,
akkor nem kéne félni
élni szeretnék bele a világba.
s okom lenne vélni,
Ha hízok is dicséretektől,
hogy megérte élni.
Megkötnek kánonok,
Páczi Evelin linómetszete A címlapszegélyt Tihanyi Lajos 2004. évben nyertes logósorozatából készítettük A szerkesztőbizottság tagjai: Csábi Orsolya és Páll Kitti Szerkesztő-tanár: dr. Fábián Györgyi
Darab Anikó
A kiadvány a Közoktatás-fejlesztési Közalapítvány támogatásával jelent meg
