KERESZTELŐ JÁNOS TÖRTÉNETE

KERESZTELŐ JÁNOS TÖRTÉNETE Hivatkozhatnék a szinoptikus evangéliumokra (szünopszisz – együttlátás; így nevezik Márk, Máté és Lukács evangéliumát azért, mert nagyon hasonlítanak egymásra), valamint János evangéliumára, az Apostolok cselekedeteire, Josephus Flavius A zsidók története című munkájára és megannyi apokrif vagy még annál is merészebb, spirituális forrásra, de nem teszem. Ehelyett ismerjük meg a karizmatikus és mély benyomást keltő Keresztelő Jánost összességében úgy, ahogy van. Mert megkérdőjelezhetetlen tények egyszerűen nincsenek. Na, de a hit emberéről, Isten emberéről beszélünk, nemde? JERUZSÁLEM KORABELI LÉGKÖRE Keresztelő János korában három vezető vallási csoport osztozott a hatalomból: a szadduceusok, a farizeusok és az esszénusok. Mielőtt valaki tájékozatlanságból ítéletet mondana bármelyik csoportosulás felett, ismerje meg őket alaposan. Mindegyiknek megvoltak a sziklaszilárdnak tűnő hitelveik, mindegyik irányzatnak voltak apokaliptikus látomásai, volt túlvilágról szóló felfogása, szigorú szabályokkal rendelkeztek a mindennapi életre vonatkozóan, s kultuszaikat igaznak és tisztának hitték. S majd elfelejtettem, mindnek megvoltak a maguk spirituális gyökerei és rituáléi. Én nem állítom, hogy a vallási vezetőket ne hajtotta volna a hitbuzgalom, de azt igen, hogy sokakat a földi hatalom inspirált semmint a vallás idealisztikus elveinek megvalósítása. Picit olyan volt, hogy mindenki mindent akart. Kicsit mindenki gyanakvó volt az álpróféták miatt, sok volt a besúgó és az érdekember a hatalmi tervek miatt. Nagyon óvatosnak kellett lenni, ki hogyan fogalmaz, mert pillanatok alatt a börtönben vagy kirekesztve találhatta magát. Ezért Keresztelő Jánosnak és Jézusnak is éppen elég kihívást jelentett úgy szónokolni éveken keresztül, hogy a sok spion lépten-nyomon ott legyeskedett körülöttük. Meg aztán egy ennyire vallásos rutinban élő népességet el kellett tudni kápráztatni valami újjal, ami még vonzó is a számukra, s amire szívesen időt szánnak. Jeleket, csodákat, gyógyításokat, tehát bizonyosságot kellett tenni akkoriban annak, aki vallási vezető vagy népvezér akart lenni. Aki pedig átlépett bizonyos határokat, mint ahogyan Keresztelő János és Jézus is tette, azoknak számolniuk kellett az elodázhatatlan következményekkel. Könnyen rásüthették valakire az „ördöggel cimborál”, az „elmeháborodott” és az „istenkáromló” bélyegeket, s onnantól már nehéz volt magyarázkodni. AMI A BIBLIÁBÓL NEM DERÜL KI Miként teltek János gyerekkori és kamasz évei? Hogyan alakult ki és fejlődött a próféta a gondolatvilága? Kiktől tanult és kapott felkészítést az isteni küldetésére? Mikor költözött ki a pusztába? Mikortól prédikált a bűnről és a bűnbocsánatról? Nős volt-e? Voltak-e leszármazottai? Nem ismerjük a véleményét sarkalatos kérdésekben: a korabeli zsidóság, a nem zsidók, a rómaiak, a nélkülözhetetlen mindennapi dolgok tekintetében? A Biblia szerzői, tehát azok, akik elvileg szemtanúk voltak, mennyire voltak elfogulatlanok Keresztelő Jánossal, illetve mennyire akarták a saját igazságaikat akaratlanul is belecsempészni az utókor János-képébe? Vajon minden információ eljutott a korabeli forrásokból a 21. századi hívőhöz vagy kutatóhoz? Ezen felül az olyan források, mint Josephus Flavius művei, nem mindig épülnek valós tényekre, hiszen János halála és Josephus születése között legalább egy évtized telt el, tehát az információi közvetettek. KERESZTELŐ JÁNOS ÉLETE

Izajás próféta megírta: „Nézd, elküldöm követemet, hogy előkészítse utadat.” A pusztában kiáltónak szava: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” Jézus nyilvános fellépésekor Keresztelő János a Jordán mellett indított bűnbánó és keresztelő mozgalmat. „Tiberius császár uralkodásának tizenötödik éve az október 27. és szeptember 28. közötti időre utal, valószínűleg a Krisztus utáni 28/29. évben. Tulajdonképpen ez az egyetlen közvetlen évmegjelölés evangéliumainkban.” Lukács szerint János fellépése előtt a pusztában élt. Qumrán jámborai a júdeai pusztában, távol a bűnös világtól és az elvilágiasodott templomtól készültek Isten végső megjelenésére. János nem ígért semmiféle megmentő csodát, amely igazolhatta volna őt. A hagyomány egyetlen csodáját sem említi. A János-evangélium Betániát, később pedig a Szalim közelében lévő Ainont nevezi meg János működési helyéül. Keresztelő János többnyire bőrövvel összefogott teveszőr ruhát viselt és meglehetősen szerényen étkezett. Jánosban a zsidók a régi prófétákra ismertek. (például Illésre) „Tartsatok bűnbánatot! Térjetek egész emberségtekkel Istenhez és az ő eljövendő országához!” – hirdette. Az Eljövendőről ezt állítja:,,Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti''. Illetve vallja, hogy az utána jövő erősebb Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni, azaz Isten népének igaz tagjait megmenti, és a bűnbánattól elfordulókat megsemmisíti. Mindenkit egyöntetűen megtérésre szólít fel. Keresztelő János ki nem állhatta az elbizakodottakat és a kevélyeket. ,,Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrahám a mi atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt!'' Heródes Antipász negyedes fejedelem hallani sem akart a megtérésről. Keresztelő János igaz prófétaként emelte fel szavát az Isten parancsát semmibe vevő tartományi fejedelem ellen, aki elcsábította mostohatestvére feleségét, Heródiást. Ezért jó oka volt Heródesnek elfogatni Jánost. Josephus Flavius-tól tudjuk, hogy Mahérusz (Machaerus) várába zárták, a Holttengertől keletre, ahol Heródesnek pompás palotája volt. Tulajdonképpeni ellenfele, Heródiás (Heródes felesége) csak az alkalmat várta, hogy a kellemetlen erkölcsbírót végleg félreállítsa az útból. Megtalálta a módját, hogy mostohalányának, Saloménak tánca révén egy nagy ünnep boros hangulatában csapdába ejtse a kéjsóvár vénembert és szörnyűséges ajándékot követeljen tőle: a rab János fejét. Jeruzsálem vezetői (farizeusai) hivatalosan is kérdőre vonták a Keresztelőt, hogy őbenne tisztelhetik-e a Prófétát, az Üdvözítőt. Heródes egyébként lázadástól tartott, de nem akart semmit a véletlenre bízni. Azt nem tudni, hogy Jézus csak a Keresztelő fogságba vetése után kezdte-e meg a tanítást, vagy vele párhuzamosan. Mindenesetre Keresztelő János előkészítette Jézus munkásságának útját. A KERESZTELŐ KÖRÜLI BONYODALMAK

Tanítványai nem Jézusban, hanem Jánosban látták Isten végső küldöttét, ezért csakhamar rivalizálni kezdtek a krisztushívőkkel. Tanítójuk, János előtt is háborogtak Jézus keresztelésének sikere miatt: ,,Mester, aki a Jordánon túl nálad volt, s akiről tanúságot tettél, az most szintén keresztel, és az emberek tódulnak hozzá.'' Lukács evangéliuma elmeséli Keresztelő János születésének és névadásának csodálatos körülményeit, amely valószínűleg a Jeruzsálemtől 7,5 kilométernyire nyugatra lévő AinKarimban történt. Édesapja Zakariás, zsidó pap volt, édesanyját Erzsébetnek hívták. János egy meddő öregasszonytól születik, apja, Zakariás, nem hisz János születésében, ezért megnémul. (Zakariás öreg korára hivatkozva nem hitt az angyalnak, aki fia születésének hírét vitte neki.) János az élő határvonal a két szövetség, az Ó- és az Újszövetség között. Jézus mondja róla: ,,A próféták és a törvény Jánosig tartanak.'' János már anyja méhében prófétává lesz. Még mielőtt látta volna Jézust, nyilvánvalóvá lett, kinek lesz előfutára. Amikor megszületett, megkapta a nevét és apja nyelve megoldódik. Nota bene egyetlen más prófétáról sem állítottak soha: János anyja méhétől fogva el volt telve Szentlélekkel. Keresztelő János tanítványai olyan buzgók és tettre készek voltak, hogy az ősegyháznak egyre jobban kellett védekeznie János személyének túlértékelése ellen. Ezért az ősatyák tisztázni akarták a Messiás prófétai előfutárának szerepét. ,,A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed...” Bármily nagy volt is a Keresztelő, ,,aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála''; ,,Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról''. ,,Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára'' – jelenti ki személyesen János önmagáról. Egyszer azonban felcserélődtek a szerepek, amit nem volt könnyű kimagyarázniuk, illetve helyretenniük a hittudósoknak. Ez az eset nem más, mint Jézus Jordánbeli megkeresztelkedése. Jézus ezeket a szavakat intézi Jánoshoz: ,,Nekem van szükségem a te keresztségedre, és te jössz hozzám?'' Keresztelő János üdvtörténeti jelentősége páratlan és felbecsülhetetlen. ,,Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobb... Asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál'' János lényegében az utolsó próféta, aki egészen Isten országának küszöbéig vezet. Jézus maga kapcsolja össze isteni küldetését Jánoséval: azoknak, akik János bűnbánati keresztségét elutasították, kijelenti, hogy ezzel vele és küldetésével szemben is döntöttek. Minként Jánost, úgy Jézust is elutasítással, megvetéssel és természetesen félreértve fogadják: ,,Eljött János, nem eszik, nem iszik, s azt mondják rá, hogy ördöge van. Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja'' Jézus kétségtelenül nyilatkozott Jánosról, de Keresztelőt János eleinte nem könnyen ismerte fel Jézusban a megígért Messiást. Ezt sokan abból szűrik le, hogy egyébként érthetetlen lett volna János mozgalmának utóélete. (Keresztelő János tanítványainak későbbi térítései.) Ezt a dilemmát úgy oldották fel, hogy a János evangélium kiemeli a Jordánnál: ,,Íme, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit!'', majd maga küldi tanítványait Jézushoz. Az evangélium szerint a bebörtönzött Keresztelő János tanítványai révén kérdezi meg Jézust, vajon valóban ő az eljövendő. Mire Jézus megnyugtatja: a vakok látnak, a süketek hallanak, a közelgő Istenországát az üdvösség tettei hirdetik.

János nem tesz különbséget (mert nem tud) a Messiás első és második eljövetele között. Keresztelő János még nem látja át, hogy a Messiásnak először meg kell váltania az emberiség bűneit szenvedései által és csak jóval később tér vissza (második eljövetel) ítélni és helyreállítani a törvényt. E kérdés után már nem sok ideje volt hátra a Keresztelőnek. Jánosról Szent Ágoston a következőket írja: ,,A megszentelt János születését ünnepli az Egyház. Nincs más az atyák között, akinek földi születésnapját ünneppel ülnénk meg, csak Jánosnak és Jézusnak a születését ünnepeljük. Ez nincs jelentőség híján. Ha talán magyarázatunk a tárgy méltóságához képest rövidnek tetszik is, tartalma mégis annál fönségesebb és termékenyebb.” János a Koránban is szerepel. A születéséről szóló történet megegyezik a bibliaival. Életéről viszont a Korán több részletet is elárul. Így például azt, hogy az állatok sem bántották, mert felismerték benne a szent embert. Bebörtönzésének oka a Koránban az, hogy Heródes az unokahúgát, Salomét akarta elvenni, s ezt ellenezte János. Salomé pedig saját maga tervezi el a meggyilkoltatását, s nem az anyja parancsára. KERESZTELŐ JÁNOS ÉS AZ ESSZÉNUSOK Keresztelő Jánosról feltételezik, hogy köze lehetett az esszénusokhoz: találkozhatott velük és gondolataik hathattak az életfilozófiájára, beállhatott közéjük és részesülhetett a képzésükben, de azt sem lehet megcáfolni, hogy egyik mesterük lett volna, hiszen jóformán alig tudunk valamit a próféta korai éveiről a Biblia alapján. Legfeljebb annyit, hogy ifjúságát a pusztában töltötte. Hagyjuk meg, Kumránra illene a leírás. De hogy pontosan hol töltötte az ifjonti éveit a Keresztelő, azt nem tudjuk meg, legalábbis a Szentírásból nem. Josephus sem említi, hogy Jánosnak bármi köze lett volna az esszénusokhoz, de ez még nem cáfolj a feltételezést. Az esszénusok tankönyveiben egy mindenható Isten alakja bontakozott ki a tanulók előtt. Sokan azzal vádolták meg az esszénusokat, hogy elveik szerint az embereknek nincsen szabad akaratuk. Tehát ők hittek a predesztinációban. A kutatók és hittudósok közül még mindig sokan nem értik vagy nem akarják megérteni az esszénusok spirituális mondanivalóját: az anyagias vagy földhöz kötött életet élő emberek tulajdonképpen önmaguktól tolják el a szabadságot jelentő angyali (isteni) tanításokat, ezáltal magukat kárhoztatják el. Azt is kétségbe vonják a teológusok, hogy János tanítványainak köze lett volna az esszénusokhoz. Pedig aligha hihető, hogy János véletlenszerűen helyezte volna át székhelyét a Jordán alsó forrásvidékére. Sokkal elképzelhetőbb, hogy az esszénusok közelsége miatt esett a választása éppen erre a vidékre, vagy mert ő maga is közéjük tartozott. Száraz György Boldog napot!

MÁRIA TÖRTÉNENTE A Boldogságos Szűz Máriáról talán nem túlzás azt állítani, hogy a legnagyobb a szentek között, hiszen ő részesült abban az isteni kegyelemben, hogy anyja lehetett a megtestesült Igének. Ahogy a keresztény liturgia tartja, Mária ,,kegyelemmel teljes''. A keresztény hagyomány úgy tarja és hiszi, hogy előtte a történelemben még soha nem fordult elő olyan jelenség, hogy egy szűz anyává vált volna, vagyis gyermeket szült volna. MÁRIA NEVEI

Mária héberül Mirjám. Mária a Biblia Újszövetségének és a Koránnak az egyik szereplője. Ő Jézus édesanyja. A görögök Mária Theotokosznak hívják, a latinok Mater Dei, a katolikus magyarok Isten Anyja néven emlegetik azt a dogmát, amit az efezusi zsinat 431-ben fogalmazott meg. Erre mindjárt visszatérek. A Bibliában elsőként Mózes nővérével találkozunk, aki Máriának (Mirjamnak) hívnak. A név egyik jelentése: „keserű”, amennyiben a héber márar = „keserűnek lenni” szóból származik. Mária jelent szépet is a héber „márá” = kövér szó alapján. Mária egyenlő a lázadással, amennyiben a héber máráh szóból ered (Mária a Sátán ellenlábasa). Végül Mária annyi, mint Istentől szeretett az egyiptomi mri „szeretett” és a héber iam „Isten” szavakból. Ez utóbbi a legszebb mindközül . Később nagyon elterjedt női név lett. Máriát sokféle jelzővel illették: Szűz Mária, Szűzanya, Magyarok Nagyasszonya, Nagyboldogasszony, Rózsafüzér Királynéja, Mindnyájunknak Édesanyja, Mennyország Királynéja, Boldogságos Szűz, Hétfájdalmú Szűzanya, olaszosan Madonna, Nagyasszony, Kisasszony, Babba Mária. A magyarság körében Boldogasszony és Nagyboldogasszony néven is ismert. MÁRIA-DOGMA A római katolikus egyház minden hittételének alapja a Szentírás, a kétezer éves tradíció, a szent hagyomány. A II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum (Isten Igéje) című dogmatikai szabályzata négy Mária-dogmát sorol fel. 1. Krisztus után 431-ben az ősegyház III. egyetemes zsinata Efezusban megfogalmazta Mária istenanyaságának, a Theotokosznak hittételét. Eszerint Mária a Szentháromság második személyének, az örök Igének emberré válásában a test szerinti édesanyja lett. I. Celesztin pápának az efezusi egyetemes zsinaton elhangzott szavai: „A Szent Szűz Isten anyja, minthogy test szerint a világra szülte Isten testté lett Igéjét.” Joseph Ratzinger bíboros 1977-ben készített mariológiai értekezésében ezt írja: „Isten Krisztusban való megtestesülésének krisztológiai tétele alapvetően mariológiai tétel is, s lényegét tekintve az volt már kezdettől fogva. A tétel megfordítva is igaz: a krisztológia csak akkor felel meg az egyház hite szerint tanításnak, ha oly radikális, hogy Máriát is érinti és mariológia lesz belőle. A mariológiai jelentéstartalomnak jelentkezése mértéke annak, hogy a krisztológiai tartalmat teljesen kimerítettük-e. “ 2. Krisztus után 649-ben, 218 évre az első Mária dogma kihirdetése után következett a második Máriával kapcsolatos hittétel, melyet I. Márton pápa hirdetett ki a Lateráni Zsinaton. Ez a Mária örökös szüzességére vonatkozó dogma megállapítja, hogy „emberi megtermékenyítés nélkül fogant a Szentlélek által ... és sérülés nélkül hozta a világra a gyermekét ... és a születés után is sértetlenül megőrizte szüzességét”. 3. A Lateráni Zsinaton megszületett második dogma és az 1854-ben Vatikánban kihirdetett harmadik hittétel között több mint 1200 év telt el. IX. Piusz pápa ex catedra: tévedhetetlen hittétele a szeplőtelen fogantatásról így hangzik: „A Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatában a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt.”

4. A negyedik Mária-hittételt XII. Piusz pápa 1950-ben Munificentissimus Deus című enciklikájában jelentette be a világegyháznak. „A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe.” 5. A Mária-jelenések világhírű szaktekintélyei egybehangzóan foglalnak állást az új és a Mária-dogmákat lezáró ötödik Mária-hittétel kérdésében. Mivel bensőségesen és páratlan módon osztozik Mária a titokzatos munkában Jézussal, ezért illeti őt az egyház a Megváltó társa címmel, mely más teológiai megfogalmazásban azt jelenti, hogy az Istenfia és az Istenanya együtt dolgoznak. MÁRIA ÉLETE A KÁNON SZERINT „A názáreti szűz, kinek neve Mária” először akkor tűnik fel az evangéliumban, amikor angyali üdvözletben részesül, melynek során megtudja, hogy gyermeket fog szülni, akinek Jézus lesz a neve. Mária ekkor már jegyese volt a Dávid házából való Józsefnek Az evangélisták többször említik Máriát, talán azért, hogy érzékeltessék, hogy sokszor volt jelen Jézus mellett. Az angyali üdvözletet követően Mária sietve útra kelt, hogy felkeresse Erzsébetet. Három hónapig maradt nála, majd visszatért Názáretbe. József az álmában kapott angyali intés szerint magához vette őt, majd hamarosan útra keltek Betlehembe, hogy a népszámlálás császári parancsa szerint a származási helyükön írják össze őket. Miközben Betlehemben tartózkodtak, Mária megszülte a Fiút. Így teljesedett az Úr szava: a Megváltó Betlehemben, Dávid városában született. Nyolc nap múlva körülmetélték a Gyermeket és miként Mária, úgy József is hallotta az angyaltól a szózatot, ezért Jézusnak nevezték el. Amikor Jézus hat hetes lett, a törvény előírásának értelmében felvitték Jeruzsálembe, ahol Mária a tisztulásáért, József az elsőszülött fiú megváltásáért áldozatot ajánlott fel. Mária ekkor hallotta Simeon ajkáról a róla és a fiáról szóló jövendölést. Az égi jelet követő napkeleti bölcsek Betlehemben megtalálták Máriát és a Gyermeket. E látogatás következménye lett a betlehemi gyermekgyilkosság, amelyben Heródes megöletett minden kettő év alatti fiúgyermekeket Betlehemben és környékén (ezért lett december 28-a az Aprószentek ünnepe). Józsefet az Úr angyala még időben figyelmeztette: ,,Fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba...'' Héliopolisz (ma Kairó külvárosa) területén Matarijeh faluban található a Mária-fa. Egy fallal elkerített kis helyen áll egy öreg, kiszáradt, oldalra hajló szikomorfa, mely alatt a legenda szerint Szűz Mária pihent a Szentcsalád egyiptomi tartózkodása idején. A jelenlegi fát 1672 után ültették elpusztult elődje helyére. Itt találunk még egy térképet is, amely a Szentcsalád három éves egyiptomi bolyongásának, illetve zarándoklatának állomásait mutatja be. E szerint gyakorlatilag bejárták a kisdeddel egész Egyiptomot. Miután Heródes meghalt, a Szentcsalád visszaköltözött, de nem Betlehemben, hanem Názáretben telepedtek le. Amikor Jézus betöltötte a 12. életévét, szülei felvitték magukkal Jeruzsálembe, ahol a Gyermek elveszett. Hosszasan keresték, mert nem tudták, hogy Jézus ,,Atyja dolgaiban van'', végül megtalálták a templomban. Hazatért Máriával és Józseffel Názáretbe és engedelmes volt nekik.

Ezután eltelt közel 20 év imádságban, munkában, s közben Jézus felnőtt. József halála után Mária Jézussal együtt leköltözött Kafarnaumba, s egy ideig úgy ismerték őket, mint a názáreti ácsot és özvegy anyját. Amikor pedig Jézus 30 éves lett, s elhangzott az Úr szava János felett, aki hirdetni kezdte a bűnbánat keresztségét (június 24-én), Jézus elbúcsúzott Máriától és megkezdte nyilvános működését. Mária jelen volt Jézus első csodatételénél, a kánai menyegzőn: „menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja”; Az emberek tudatában is megjelenik: „fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül, monda néki: Boldog méh, a mely téged hordozott” Elkíséri Jézust: „Ímé, a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.”, valamint „A te anyád és atyádfiai künn állnak, téged akarván látni.” Jelen van a Golgotán: „A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna.” MÁRIA TISZTELETÉNEK ASPEKTUSAI Ireneus párhuzamot állított fel az első emberpár egyik bibliai alakja, Éva és Jézus édesanyja, Mária között: Éva engedetlensége halált hozott az emberiségre, ellenben Mária engedelmessége az életet hozta el. Grignon Szent Lajosnak a 18. század elején arra a kérdésére, hogy miért tisztelik a katolikus hívők Szűz Máriát, a következő választ adta: „A Máriát hitelesen tisztelő lélek Jézus szeretetét keresi Mária által, s a Szent Szűz hiteles tisztelete arra irányul, hogy Jézus Krisztust tökéletesen megtaláljuk, Őt gyengéden szeressük, és neki hűségesen szolgáljunk." Katolikus Mária-ünnepek: Szűz Mária, Isten Anyja - január 1.; Gyertyaszentelő Boldogasszony (Jézus bemutatása a templomban) - február 2.; Lourdes-i Boldogasszony, 1993 óta a Betegek Világnapja az egyházi ünnepek között. február 11.; Gyümölcsoltó Boldogasszony (angyali üdvözlet) - március 25.; Fatimai Boldogasszony - május 13.; Mária Szeplőtelen Szíve - Jézus Szent Szíve ünnepe utáni szombaton.; Sarlós Boldogasszony (Mária látogatása Erzsébetnél) - július 2.; Kármelhegyi boldogasszony - július 16.; Nagyboldogasszony (Mária mennybevétele) - augusztus 15.; Mária Királynő - augusztus 22.; Kisboldogasszony (Mária születése) - szeptember 8.; Mária Szent Neve - szeptember 12.; Fájdalmas anya vagy Boldogasszony - szeptember 15.; Rózsafüzér Királynője - október 7.; Magyarok Nagyasszonya - október 8.; Szűz Mária bemutatása - november 21.; Szűz Mária szeplőtlen fogantatása - december 8. Az ortodox egyházak egyetértenek azzal, hogy Mária felvitetett a mennybe halála után, de nem ezt emelték a dogmák szintjére, mint a katolikusok. Máriáról ők úgy beszélnek, mint panhagia, vagyis, mint aki „teljesen szent”.

A legtöbb protestáns egyház és közösség nem fogadja el Mária bűntelenségének és mennybevitelének dogmáját, valamint azt a tanítást, hogy egész életében szűz maradt. Ők nem imádkoznak hozzá sem közbenjárásért, sem segítségért. A protestáns szempont szerint, amely egybecseng a római katolikus és ortodox tanokkal, Máriát csak tisztelni lehet, imádni nem. Mária nem állhat a hit középpontjában. A szeplőtelen fogantatás tanával szemben a protestáns egyházak komoly kételyeket éreznek, és a II. vatikáni zsinat azon kijelentésével értenek egyet, amely Mária emberi voltát hangsúlyozza. Szűz Máriát rendkívül gyakran ábrázolják a művészetekben: a kis Jézussal, a Golgotán a kereszt alatt állva, a fiát ölelve, az angyali üdvözletben, a kánai menyegzőn, a kis Jézus bemutatásakor a templomban és az egyiptomi menekülés közepette többek között. Száraz György Boldog napot!

JELENÉSEK HAJDANÁN ÉS MA JELENÉSEK KÖNYVE A Jelenések Könyve, avagy János jelenései vagy Apokalipszise a Biblia Újszövetségébe tartozó dokumentum. Feltételezhetően i sz. 68-69-ben keletkezett görög nyelven. A mű a keresztényeknek szól. I.sz. 96-ban Domitianus császár száműzte János evangélistát Patmosz szigetére, ahol egy barlangban különleges, természetfeletti látomásokat élt át. Ezeket jegyezte le és foglalta össze. A szerző önmagát Jánosnak nevezi. János azt állítja, hogy Patmosz szigetén tartózkodott, amikor elragadtatásban részesült és belepillanthatott a jövőbe. Művét hét kis-ázsiai gyülekezetnek címezte: „Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába" A szerző említ hét gyertyatartót és hét csillagot, amelyekről feltételezik, hogy a hét gyülekezet angyalát, illetve magát a hét gyülekezetet jelképezik. A hét gyertyatartó között járó és a hét csillagot a jobb kezében tartó különös kinyilatkoztató mind a hét gyülekezet számára sajátos üzeneteket ad át a szerzőnek, egyes gyülekezeteket megdicsér, másokat elmarasztal és megfenyeget. János látomásai során eljut a mennyországba, ahol látta az Istent királyi széken ülni, valamint több lényt, akik az Urat dicsérik. János látta, hogy az Úr széke előtt hét lámpás égett lobogó lánggal. Ez volt Isten hét lelke. A királyi szék előtt valami kristályhoz hasonló üveghengerféle volt, továbbá a királyi széknél középen négy élőlény, elöl és hátul sok szemekkel. Az első oroszlánhoz, a második bikához, a harmadik emberhez, a negyedik sashoz hasonlított. A négy élőlénynek egyenként hat szárnya volt és egyvégtében az Urat dicsőítették. János látott Isten jobb kezében egy könyvet, amely tele volt írva, s hét pecséttel volt lezárva. Ezt csak Dávid családjából származott „Bárány” nyithatta fel. Az első négy pecsét feltörésekor megjelenik az Apokalipszis négy lovasa: az első fehér, a második tűzvörös, a harmadik fekete, a negyedik pedig hullaszínű lovon ült. Az ötödik pecsét

felnyitásakor láthatóvá váltak azon lelkek, akiket az Isten igéjéért öltek meg. A hatodik pecsét feltörésekor rettenetes természeti katasztrófákra került sor. Majd ezután Izráel minden egyes törzséből megpecsételtek a homlokukon 12-12 ezer embert, az Isten szolgáit, hogy e jel segítségével megmeneküljenek a pusztulástól. A hetedik pecsét felnyitásakor hét angyal jelent meg trombitával (harsonával). Amint egyenként megfújták harsonáikat, szörnyű katasztrófák vették kezdetüket: tűzzel, jéggel, vízzel kapcsolatos csapások, csillaghullás, alvilági lények jelentek meg, vérfürdő következett. A hetedik trombitaszót követően történtek a legborzasztóbb rémtettek. Egy sárkány pusztított, az ördög és az angyalok csatáztak, majd fenevadak kerítették hatalmukba a Földet. Ezek után Jézus tartott ítéletet, de a 144 000 megpecsételt ember mentesült a vétkek alól. Új ég és új föld született, s az égből leereszkedő Jeruzsálemben megvalósult Krisztus ezeréves országlása. János Jelenések Könyve egy hosszú és összetett allegória. Megfejtésétől távol állunk, ha szó szerint értelmezzük. Mennél jobban elszakadunk a földi, materiális értelmezésétől, minél inkább elvonatkoztatunk, annál inkább kifejlődik lelki szemeink előtt a misztikus mű mély és igaz szimbolizmusa. MÁRIA JELENÉS 2009-BEN Az egyik szemtanú (Maher Nazmy) gondolata a jelenés okáról: „Isten közelebb akar minket warraqiakat vezetni magához. A legtöbben kereskedők, kézművesek vagyunk, Rá már nem marad időnk, túlságosan elfoglal minket a megélhetésünk. Amióta a Szent Szűz megjelent, a templom telve van az imádókkal.” 2009. december 11-én hajnalban Egyiptomban a gízai térségben (Kairó), a Nílus egyik szigetén El-Warraq-ban megjelent a Boldogságos Szent Szűz. Több mint 200 ezer ember szeme láttára ment végbe a csoda. „A középső kupola fölött tűnt fel aranykoronával a fején, tiszta fehérbe és kékbe öltözve, teljes magasságában egy fénypalásttal körbevonva. A templom tetején álló keresztek fényesen ragyogtak, ahogy az alakzat az épület kupolái és ikertornyai közt lebeget” Csütörtök éjjel (2009.12.11-én), nem sokkal éjfél után, a biztonsági őrök egy furcsa fényjelenséget tapasztaltak a Szűz Máriának és Mihály arkangyalnak szentelt kopt templom felett. A sziporkázó, vakító fényességre felfigyelt az egyik kávézóban üldögélő muzulmán baráti társaság. A szemtanúk látták, hogy a fény egy női alakká áll össze. Néhány kopt hívő azonnal Szűz Máriát vélte felismerni az égi jelenésben. Szűz Mária a templom kupolája felett jelent meg fején aranykoronával, fehérbe és kékbe öltözve, teljes életnagyságban fénypalástba burkolva. A templomtető keresztjei csak úgy csillogtak a földöntúli fényben, az éjszakai közvilágítás szinte elhalványult. A jelenés időtartama három óra volt. Ez idő alatt egy hatalmas tömeg sereglett össze a templom környékén. Fényképek és videók készültek a jelenésről. A hívők – muzulmánok, keresztények, koptok – imádkozni kezdtek és himnuszokat énekeltek. Azonnal riasztották a hatóságokat és a papságot. A rendőrök lezárták a területet, míg a vallási elöljárók megbizonyosodtak a jelenés hitelességéről. Azóta a templomba járók száma

lényegesen megszaporodott a környéken. ÉVA ASSZONY NAPLÓJA Éva asszony 2003 óta részesül útmutatásokban, amelyeket Jézustól kap. Naplójában párbeszédes stílusban, meghitt hangvételben jegyzeteli az üzeneteket. A képek és szimbólumok egy másik kiválasztotton keresztül, Marianna által kerülnek a naplóba. Éva néni magáról így ír Az Égiek üzenetei a kadarkúti templomban című könyve előszavában: „1938-ban születtem Miskolcon, vallását gyakorló római katolikus pedagógus családból. Negyedikes koromig zárdába jártam kedvesnővérekhez. Budapesten nőttem fel. Férjhez mentem és ennek kapcsán Somogy megyébe kerültem. 3 gyermekem és 6 unokám van. Mint rajz-szakos tanár sok-sok kiállításom volt az országban a festményeimből. Kb. 6 templomban vannak oltárképeim, stációsorozataim. 45 éves koromig kötelességszerűen jártam vasárnapi szentmisékre. De Jézus irgalma nem tudta tovább nézni ezt a közömbösséget és vallásos irodalmat adott a kezembe. Lépésrőllépésre mélyült a hitem és Istenszeretetem. 5 évvel ezelőtt, 65 évesen szólt hozzám először és bensőleg az édes Jézus. Elmondta, hogy tervei vannak velem. Áldozatokkal, sok imával és önmegtagadásokkal mentenem kell a közömbös és a hitetlen lelkeket, összekötő kapocs kell, hogy legyek az embertársaim és Õ közötte. Kért, hogy minden kegyelmi ajándékát, amit ad, írjam le a lelki naplómban és terjesszem. Hozzám irányította M-et, akinek otthon és a szentmisén sok látomást ad. Ezeket a látomásokat megválaszolja és lediktálja nekem. A legújabb kegyelmet – egészen érdemtelenül – 2008. szeptemberétől kapom: engesztelő imaóráinkon az Égiek az én hangomon keresztül tanítanak minket. Áldott legyen a Szentháromság és Mennyei Édesanyánk ezért a nagy ajándékért. Mindenkit testvéri szeretettel várunk ezekre az égi tanításokra a kadarkúti templomba: Lné Ackermann Éva” MAGDOLNA ASSZONY ÍRÁSAI Magdolna asszony 1981-tõl kapott kinyilatkoztatásokat sugalmazásos formában. Minden alkalommal, amikor belső késztetést érzett, egyszerűen leült asztalához és figyelni kezdte gondolatait, amiket le is jegyzett. Az üzenetek Ármintól származnak, aki az Úr különleges kegyelme folytán küldhet tanításokat, Szentírás magyarázatokat: „Olvassátok el újra, mi tanításotokra szolgál, mert én Uramtól kaptam, testvérem pedig tőlem.” Egyik üzenete Szűz Mária és Jézus közös, lelkekért folytatott munkájáról szólt. Ámde a számítógép nem akarta kinyomtatni az üzenetet, illetve összekeverte a betűket. Ekkor elrebegtek egy rövid imát, s a nyomtatás sikerült, nem is akárhogyan. A szavak közötti helyek két egymás mellett elhelyezkedő keresztet ábrázoltak. Magdolna asszonynak szembe kellett néznie a gonosz támadásaival is: függönyét szétszaggatta valamilyen erő, majd nyoma veszett. Különböző otthoni tárgyai tűntek el, majd kerültek elő váratlanul szokatlan helyekről: Ezen kívül többféle fényjelenségnek volt szemtanúja saját lakásában, és ami a legdöbbenetesebb: egy láthatatlan erő többször valósággal fellökte Magdolna nénit.

Férje alkoholizmusát nehezen tűrte, de egy hang azt kérte tőle, hogy viselje el. Férje egy éven belül súlyos beteg lett és meghalt. Egyszer megjelent előtte egy piros kereszt, azóta kezéből gyógyító erő sugárzik. Magdolna néni bevallja, hogy nem maga gyógyít, hanem Isten gyógyít általa. „Ingyen kaptam, ingyen adom” – szokta mondani. Minden embert imára, áldozásra és megbocsátásra buzdít. Száraz György Boldog napot!

A TANÍTVÁNYOK TÖRTÉNETE ÁTTEKINTÉS AZ APOSTOLOKRÓL A keresztény hagyományok szerint az apostolok azok a férfiak, akiket Jézus választott maga mellé, s akikkel küldetését együtt végezte. Maga az apostol szó görög eredetű és küldöttet jelent. Az apostolokról elsősorban a Bibliában olvashatunk – az evangéliumokban és az Apostolok cselekedeteiben. Ami azt illeti, az Újszövetség a legtöbb apostol életéről nem igazán ad sok felvilágosítást és adatot. Sok helyütt pusztán csak a nevüket említi. Ugyanakkor lényegesen több információt tudhatunk meg Péterről, Jánosról és az áruló Júdásról, mint a többi apostolról. Ezzel együtt a Biblián kívül képződött hagyományokra lehet támaszkodni, ha valaki többet szeretne megtudni az apostolok életéről. Jézus tanítványai, a kiválasztottak, tizenketten voltak. A tizenkettes szám utalhat Izrael tizenkét törzsére. Az apostolok névsorát a három szinoptikus evangélista sorolja fel, ám közöttük találunk apróbb eltéréseket. Máté (10,2kk) a következő listát tartalmazza: A tizenkét apostol neve: Simon, más néven Péter; azután testvére András, Zebedeus fia; Jakab és testvére János; Fülöp és Bertalan; Tamás és Máté, a vámos; Jakab, Alfeus fia és Tádé, a kánai Simon és Iskarióti Júdás (utóbbi lett később Jézus elárulója). A felsorolás sorrendje kicsit más, de lényegében ugyanezen nevekből áll Márk (3,16kk) leírása is. Márk Jakabnak és Jánosnak „mennydörgés fiai” titulust adja. Lukács (6,13kk) felsorolásában a kánai Simont zelótának nevezi, Tádét Júdásnak, Jakab testvérének. János evangéliuma nem sorolja fel az apostolokat. Viszont János evangéliumában kétszer is megjelenik az a Natánael (1,45kk; 21,2), akiről a szinoptikusok nem tesznek említést. János nem mondja róla, hogy ő is apostol lenne, viszont Jézus feltámadása után az apostolok közösségében említi. Natánaelt Bertalannal szokták azonosítani, ugyanis az Apostolok cselekedeteiben (1,13) a felsorolásban Bertalan helyén áll a neve. Még egy módosulás történt a Tizenkettőben. Miután Iskarióti Júdás öngyilkos lett Jézus elárulását követően, az apostolok Júdás helyére Mátyást választották (1,15kk). A választás kritériumáról ez olvasható: „Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.” PÉTER APOSTOL A katolikus hagyomány szerint Róma első püspöke. Eredeti neve Simon, ami héberül figyelés, hallgatás, figyelem jelentéssel bír. Később Jézus adta neki a Péter nevet, amely a

görög Petrosz, azaz kőszikla szóból ered. Pál apostol pedig azért nevezi Pétert sokszor Kéfásnak, mert arámi nyelven ez jelenti a kősziklát. Őt tartják a legjelentősebb apostolnak. Jézus Krisztus állítólag rá ruházta a mennyország kapuinak kulcsait. Jézus halála után ő állt a keresztény vallás élére. A katolikus egyház szerint Péter a pápák, a halászok és Róma védőszentje. Péter írásait az Újszövetségben találhatjuk meg. Péter első levele görög nyelven íródott és 35 utalást tartalmaz az Ószövetségre vonatkozóan. Ezzel próbálta meg Péter átvezetni Jézus tetteit az Ótestamentum alapján. Péter ebben a levélben tesz említést Jézus második eljöveteléről. A második levélben 11 utalást találhatunk az Ószövetségre. Lényegében megerősíti az első levélben leírt tanításait, utal az apokalipszisre és pontosítja a második eljövetel fogalmát. Péter Betszaidából származott és Krisztus idejében Kafarnaumban élt testvérével, Andrással. Volt felesége, de leszármazottairól nincs korhű dokumentum. Testvérével halászok voltak. Egyszer, amikor a hálót kivetették, akkor kérte meg Jézus, hogy legyen a tanítványa. Péter lett a legbuzgóbb tanítvány. Később hitetlenül fogadta mestere azon állítását, mely szerint meg fogja tagadni őt. („Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.”) Ekkor hangzott el Jézus ama ismert mondata, hogy „Azt mondom néked, ezen az estén, míg a kakas kukorékol, háromszor fogsz engem megtagadni.” Miután Jézust letartóztatták, Péter a Biblia szerint ténylegesen háromszor tagadta le, hogy a tanítványa volt, csak hogy életét mentse. Amikor pirkadatkor a kakas kukorékolt, Péternek eszébe jutottak Jézus szavai és bűnbánatot gyakorolt, majd folytatta misszióját. A katolikus hagyomány sokféle e téren is. Egyes források szerint Jézus halála után Antiochiába ment és püspökséget alapított, más kútfők szerint Korinthoszban is járt. Abban viszont szinte minden tradíció megegyezik, hogy térítő munkája Rómában lett megkoronázva. A hagyomány arról számol be, hogy Rómában alapította meg a pápaság intézményét. Halálával kapcsolatban több verzió ismeretes. Minden bizonnyal Nero császár uralkodása alatt végezték ki tanai miatt, s halt vértanúhalált. Egyesek szerint Pétert fejjel lefelé feszítették keresztre, mert nem akarta magát Jézussal egyenrangúvá tenni még a halálban sem. (Érdekes, hogy a vesztőhelyre vezető úton állítólag találkozott Mesterével és megkérdezte tőle: Quo vadis, Domine?, vagyis Hová mész, Uram?. Mások úgy tudják, hogy Péter a kegyetlen keresztényüldözés elől menekült el Rómából, majd megjelent előtte Jézus és a következő szavakat intézte hozzá: „Visszamegyek Rómába, hogy ismét megfeszítsenek”. Minekután Péter visszatért Rómába és alávette magát a vértanúhalálnak. Napjainkban úgy hiszik, hogy Pétert a mai Szent Péter Bazilika helyén helyezték örök nyugalomra, ugyanis a bazilika főoltára alatt találtak egy másik oltárt, amelyet a legenda szerint Szent Péter halálának helyén állítottak. Az ásatások folyamán egy láb nélküli csontvázra bukkantak. A régészek szerint ez lehetett Szent Péter földi maradványa, mivel a római korban az volt a szokás, hogy a kereszttől a lábak levágásával választották el a holttestet. (Fejjel lefelé feszítették meg.) A történészek azonban úgy vélekednek, hogy nem lehet Péter apostol a pápaság intézményének megalapítója, mivel akkor még ki sem alakult a keresztény egyházszervezet. Mindenesetre Péter tiszteletére viseli minden pápa a Halász Gyűrűjét, amelyen Szent Péter látható, midőn bárkájából hálót vet ki. ANDRÁS APOSTOL

András apostol a Galileából származó Simon Péter testvére volt. András Keresztelő János tanítványává szegődött. Amikor Keresztelő János rámutatott Jézusra, mint az „Isten Bárányára", akkor András azon nyomban Jézus követőjévé vált. Testvérét, Pétert is András vitte Jézushoz. Érdekes, hogy míg András a maga belátásából kívánt Jézus tanítványa lenni, addig Pétert Jézus szólította fel erre a szolgálatra. Ezek után hagyta ott a két testvér a halászéletet és vállalta a tanítvány szerepét Jézus mellett. Az evangéliumokban András apostol egy maximálisan humánus, előítéletmentes, józan gondolkodású, nyitott és tettre kész tanítványként jelenik meg. Jézus feltámadása után az isteni elhívást elsőként Kis-Ázsiában teljesíti, de nem a Pál által látogatott tengerparti területeken, hanem Örményországban és Kurdisztánban, tehát a Fekete-tengertől délre eső vidékeken. András múlhatatlan érdemét és emberi nagyságát dicséri, hogy a világon először Örményországban lett államvallás a kereszténység. Feltételezik, hogy térítő tevékenységeinek sikerét annak köszönheti András, hogy nem akarta ráerőszakolni evangéliumi hitét a népek meglévő kultúráira, hanem tiszteletben tartotta a helyi hagyományokat. A misszionáriust még a szkíták is beengedték belső köreikbe, miután átlépte a Dunát. A szkíták törvényei és erkölcstana messze földön híres, mondhatni, legendás volt, komoly spirituális múlttal rendelkeztek már akkor is. András teljesítményét csak Fülöp apostol közelítette meg, ezért nevezik Andrást és Fülöpöt „a két szkíta-térítő"-nek. A szkíták országa és Trákia után András Görögországba ment. Ott hitvitába keveredett az uralkodóval, minekután börtönbe vetették, később pedig keresztre feszíttette Kr. u. 60-ban Pártában. A legendák egy X-formára ácsolt keresztről szólnak, amelyet a hagyomány azóta Andráskeresztnek hív. Egyházi ünnepe november 30-ára esik. András apostol szent fejét 1461-ben Palaiologosz Tamás bizánci despota II. Pius pápának ajándékozta, melyet a vatikáni Szent Péter bazilikában helyeztek el. Ereklyéit VI. Pál pápa 1964-ben visszaajándékozta a keleti egyháznak, így ma Pátrában található a szent kisujja, a koponyacsontjának teteje és annak a keresztnek egy darabja, amelyen vértanúvá vált. De Szent András ereklyéket találunk Varsóban, Edinburghben és Amalfiban is. IDŐSEBB JAKAB APOSTOL Idősebb Jakab apostol Zebedeus és Szalome fia, János evangélista testvére volt. Azért nevezik idősebbnek, hogy megkülönböztessék Jézus másik tanítványától, Alfeus fiától, Ifjabb Jakabtól. Testvérével, Jánossal együtt Keresztelő Szent János tanítványai voltak, s ő vezette el őket Jézushoz. Jakab tehát egyike volt Jézus első tanítványainak. Márk evangéliuma szerint Boanerges-nek, a mennydörgés fiainak hívja a testvérpárt. Jakab számos csodánál jelen volt: a színeváltozáskor, Jairus leányának feltámasztásakor és a Gecsemáné-kertben is. Az Apostolok cselekedeteiből kiderül, hogy Heródes Agrippa végeztette ki karddal Jakabot. Ezek szerint nem hiteles az a középkori legenda, mely arról számol be, hogy Jakab Hispániában térített. Sírját mégis a 9. század óta Santiago de Compostelában tisztelik. II. Alfonz király emeltetett a sír fölé templomot. Hogyan került idősebb Jakab holtteste Hispániába? Nos, a mítosz szerint Jakab apostolt vértanúhalála után a király rendeletére nem volt szabad eltemetni, ezért tanítványai a holttestét ellopták, majd egy márványszarkofágba helyezték és egy hajón rejtették el. A hajó azonban elszabadult és a nyílt vízre sodródott. Addig-addig hánykódott a hajó, mígnem Spanyolországban, Iria Flaviában partot nem ért. Végül itt temették el. Nyughelye a feledés homályába is merült volna, ha a 9. században egy csillag nem jelezte volna annak helyét.

Mivel Szent Jakabot neve spanyolul Sant Iago, s a campus stellae magyarul „csillag mezeje”, ezért hívják a várost Santiago de Compostela-nak. Idősebb Szent Jakab Spanyolországnak, a zarándokoknak, a kereskedőknek, a gyógyszerészeknek és a szatócsoknak is a védőszentje lett. Róla nevezték el a Szent Jakab-utat (spanyolul Camino de Santiago, azaz El Camino), amely zarándokút célja Szent Jakab sírja. Jakabot a spanyolok a Matamoros, azaz Mór-ölő jelzővel illetik, mert 844-ben a mórok ellen vívott clavijói csata közben Jakab egy fehér lovon jelent meg és győzelemre vitte a keresztény seregeket. Emléknapja a katolikus és az evangélikus egyházban július 25-e, az ortodoxoknál április 30-a, a koptoknál április 12-e, az etiópoknál december 28-a. JÁNOS APOSTOL János volt az a tanítvány, akiről azt olvasni, hogy „akit Jézus szeretett”. A tanítványok közül János volt a legfiatalabb. Ő volt az egyetlen apostol, aki nem halt vértanúhalált. János volt a negyedik evangélium, továbbá három apostoli levél és a Jelenések könyvének szerzője. A galileai Betániából származott. Keresztelő János fellépésekor a tanítványa lett, majd a Keresztelő tanúságtétele után testvérével, Andrással együtt csatlakozott Jézushoz. Jelen volt Jézus színeváltozásánál, az utolsó vacsoránál az Úr mellett foglalt helyet és ő volt az egyetlen tanítvány, aki elkísérte Jézust a Golgotára. Jézus az ő gondjaira bízta édesanyját, Máriát. A feltámadás hírére János Péterrel együtt futott az üres sírhoz, hogy bizonyosságot szerezzen. Állítólag Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt és a környéken végzett apostoli tevékenységet. Pál halálát követően Epheszoszban munkálkodott. Domitianus császár végül Patmosz szigetére száműzte. Itt kapott látomásokat, amelyek alapján a Jelenések Könyvét megírta. Később Epheszoszba ment, és körülbelül száz éves korában Traianus uralkodásának idején halt meg természetes halállal. Iréneusz úgy vélekedik, hogy János az evangéliumát Epheszoszban írta. János evangéliuma sok szempontból különbözik a másik háromtól, a szinoptikus evangéliumoktól. Míg utóbbiak Jézus galileai tanításait és csodáit taglalják, addig János Jézus júdeai és jeruzsálemi működését részletezi. Több olyan beszédet tartalmaz is tartalmaz János evangéliuma, amelyet a másik három evangélium nem. János evangéliumát görög nyelven írta. FÜLÖP APOSTOL Fülöp a két apostoltestvérhez, Andráshoz és Péterhez hasonlóan a Galileai-tó mellől, Betszaidából (arámiul „halászóhely”) származott. Szent János a meghívásán kívül még három alkalommal emlékezik meg róla: a kenyérszaporításnál, Jeruzsálemben, amikor a pogányok látni akarták Jézust és az utolsó vacsora történetében. A későbbi hagyomány szerint Fülöp három, prófétai tehetséggel megáldott lányával együtt a kisázsiai Hierapoliszban élt, s ott is halt meg. Ereklyéi Konstantinápolyon át Rómába kerültek, ahol a Tizenkét Apostol Bazilikájában tisztelik. Mivel a Biblia Fülöppel és Jakabbal kapcsolatban szűkszavú és tartózkodó, ezért az evangéliumi tudósításokat a képzelet egészíti ki. Fülöpnek alapvetően vidám természete volt. Semmi sem tudta kizökkenteni nyugalmából. A legvadabb viharban is fütyörészett. Amikor Jézus követői sorába hívta, Fülöp lelkesen követte őt. Sok hívet toborzott Jézusnak. Jézus Fülöphöz fordult azon az estén, amikor a hegyen a néphez beszélt.,,Fülöp, honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek?'' – kérdezte Jézus. Fülöp rögtön válaszolt: ,,Kétszáz dénár áru

kenyér sem elég ahhoz, hogy mindenkinek csak egy kevés is jusson!'' – Ezután került sor csodálatos kenyérszaporításra. Egy másik történetben a szeretetreméltó Fülöpnek adják elő a görög ünnepi zarándokok szerény kérésüket: ,,Uram, szeretnénk Jézust látni.'' – Fülöp örült, hogy az Úr nem tagadta meg a kérést. Egy másik alkalommal maga Fülöpnek kérte Jézustól: ,,Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.'' Jézus ezt válaszolta: ,,Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem lát, az Atyát is látta!'' Fülöp (Philippus) annyi, mint a „lámpás szája”, vagy a „kezek szája”. Előbbi jelentés a világos prédikációira, utóbbi az állandó jó cselekedetei utal. Fülöp apostol húsz éven át hirdette Szkítiában az evangéliumi igét, de egy legenda szerint a pogányok elfogták és arra kényszerítették, hogy áldozatot mutasson be Mars isten szobrának. Ekkor váratlanul egy sárkány bújt elő a szobor talapzatából, ami a főpap fiát és még elöljárót megölte, másokat pedig bűzös leheletével megbetegített. Azt mondta Fülöp: „Higgyetek nekem, és törjétek össze azt a szobrot, helyette imádjátok az Úr keresztjét, hogy betegeitek meggyógyuljanak, és halottaitok föltámadjanak!” A szenvedők belementek az alkuba. Fülöp utasította a sárkányt, hogy távozzon a pusztába és senkinek se ártson ezentúl. Fülöp mindenkit meggyógyított és a három holtat is feltámasztotta. Ezután egy éven át hirdette az igét. Ezután Ázsiába, Hierapoliszba ment, ahol kiirtotta az ebioniták tévtanát, kik azt vallották, hogy Krisztus csak látszat-testet öltött magára. Nyolcvanhét esztendős korában a hitetlenek elfogták Fülöpöt és keresztre feszítették. Sokan Fülöpöt összetévesztik egy másik, az egyháztörténetben szereplő Fülöppel. Isidorus írja A szent atyák élete, eredete és halála című könyvében Fülöpről:„Fülöp a galloknak Krisztust hirdette, és a viharos óceán melletti, sötétségben élő, barbár népeket az isteni tudomány fényéhez és a hit kikötőjébe vezette. Végül Hierapolisban, Phrygia provincia városában keresztre feszítve és megkövezve hunyt el. Leányaival együtt nyugszik.” Az elsőként említett Fülöp valóban apostol volt, az utóbbi viszont diakónus, az Hierapoliszban, ez Caesareában halt meg, annak két próféta leánya volt, emennek meg négy. SZENT BERTALAN Bertalan apostol neve arámi nyelven azt jelenti Talmai fia (Bar-Talmaj). Az Újszövetség alig árul el valamit a kilétéről. A hagyomány ördögűzőként tartja számon. Bertalan apostol volt az igaz izraelita, akit az Úr a fügefa alatt látott. Az apokrif iratok és az Arany Legenda tudósít arról, hogy Bertalan Itáliában és Örményországban hirdette az evangéliumot. Ez utóbbi helyen halt vértanúhalált oly módon, hogy megnyúzták, majd lefejezték i. sz. 60 körül. A céhekben Bertalant a szegedi szűcsök választották védőszentjüknek. Továbbá ő volt a bőrrel dolgozó jászberényi csizmadiacéhnek védnöke is. Bertalan apostol ereklyéi Rómába kerültek, ahol a Tiberis szigetén templomot építettek a tiszteletére. E szigeten állott a gyógyítás istenségének, Aszklépiosznak a szentélye. A keresztény Rómában Bertalan lett a gyógyítások pártfogója. Michelangelo a Sixtus-kápolna oltárfalán úgy ábrázolja Szent Bertalant az Utolsó ítélet című képen, hogy egyik kezében kést, a másikban a tulajdon bőrét tartja. A középkori naptárakban

a 9. század óta június 24-én vagy augusztus 25-én tartották az ünnepét. 1568-től a római kalendáriumban augusztus 24-e, míg a görög-katolikus egyházban június 11-e az ünnepnapja. MÁTÉ APOSTOL Máté apostol neve a héber Matthai szóból származik, melynek jelentése: Jahve ajándéka. Más források szerint „a sietség ajándéka’, vagy a „tanács ajándékozója”. Polgári foglalkozása vámszedő volt, akiket a társadalom megvetett. Máté Kafarnaumból származott, hol Jézus követője lett. Jézus halálát követően elhagyta a vidéket és Etiópiában hirdette az evangéliumot. Később arra kényszerítették, hogy tagadja meg hitét. Ez vezetett vértanúhalálához, ugyanis Mátét halálra kínozták. Emléknapját szeptember 21-én tartják. Máté evangélista volt (tehát ő az egyik evangélium szerzője), melyben Jézus életét írja le a születésétől egészen a feltámadásáig. Jeromos De viris inlustribus című munkájában említi, hogy „Máté, akit Lévinek is hívtak, s aki adószedőből lett apostol, először héber nyelven és héber betűkkel írta meg a Krisztusról szóló evangéliumot Júdeában". Ez az eredeti szöveg még a 4. században megvolt Caesareában. De Eusebius is utal erre az evangéliumra, mely mindközül elsőként íródott meg i.sz. 41. környékén. Valószínűleg Máté a saját kezével fordította le görög nyelvre, amely akkoriban a műveltség nyelvének számított. Evangéliumát 500 körül találták meg Szent Barnabás csontjaival együtt. Ezt az evangéliumot vitte mindenhová magával Szent Barnabás apostol, s ezt helyezte a betegekre, akiket rögtön meggyógyított a nyavalyáikból. TAMÁS APOSTOL Tamás apostol azzal tett szert kétes hírnevére, hogy „hitetlen” volt a tekintetben, hogy Jézus képes-e feltámadni. Ő volt az, aki Jézus sebeit megvizsgálta, ujjait a sebeibe mélyesztette, s megtapogatta. Innen eret a Hitetlen Tamás elnevezés, s ekkor vált a tamáskodás a hitetlenkedés szinonimájává. Neve az ikrek jelentésű arámi Taumá/Tómá-ból ered. Tamás életét jobbára apokrif evangéliumokból ismerjük. Ezek szerint valóban kételkedett mestere feltámadásában, s bizonyságot kért. Ezt az égből lehulló öv formájában meg is kapta. Talán ezért viseli az „ikrek” elnevezését: „Aki kétszer kételkedett”. Az apokrif irodalom szerint Pünkösd ünnepe után megjelent neki Jézus és Indiába küldte őt. Küldetése során egy pártus király palotáját kellett felépítenie, ezen kívül sokat prédikált és rengeteg csodát tett. Pályafutását úgy végezte be, hogy a király főpapja leszúrta, viszont holttestét a megtérítettek tisztességben temették el. A legenda szerint indiai nyughelye egy hegyen található, amit a Paradicsom vize vesz körül. A hegyen egy templom áll, amelynek oltárán ezüst szekrény előtt egy örökké égő lámpás őrzi az emlékét, míg a szekrény rejti Tamás holttestét. Más források arról számolnak be, hogy holttestét 230 körül Edessza (Szíria) városába vitték és ott temették el. Tamás Indiában végzett apostoli missziója nyomán a dél-indiai keresztények az úgynevezett szíriai irányzatot követik, aminek két ága alakult ki: a keleti (káldeus) és a nyugati (antiochiai) kereszténység. Szent Tamás legismertebb emlékhelye a ceyloni Sri Pada-csúcs. A bevándorló portugálok tradíciói szerint Tamás mennybemenetele előtt ott lépett utoljára a Földre. Szent Tamás ünnepnapja július 3-a a nyugati egyházban, míg a keleti egyház július 8-án ünnepli.

IFJABB JAKAB APOSTOL Ifjabb Jakab apostol Alfeus fia volt. Az apostolok felsorolásában a kilencedik helyen szerepel. Minthogy az apostolok között két Jakabbal is találkozunk, ezért kapta az ifjabb megkülönböztető jelzőt. Ez az elnevezés azonban bizonytalan, mivel az apostolnévsoron kívül az Újszövetség máshol nem tesz említést Jakabról. A beazonosításánál a korai hagyomány úgy véli, hogy megegyezik azzal a Jakabbal, akinek édesanyja jelen volt Jézus keresztre feszítésénél. Összességében nem bizonyítható, hogy az apostolnévsorban szereplő Jakab, és Jakab, az Úr testvére, egyazon személy. Ezért megesik, hogy a három Jakabot összevonják egyetlen személlyé. Vértanúságáról annyi ismeretes, hogy egy posztófeldolgozó verte agyon egyik szerszámával, amikor az apostolt kidobták a jeruzsálemi templomból. Szent Jakab így lett a kalaposok, a posztókészítők védőszentje. Ünnepét a katolikus és az evangélikus egyház május 3-án tartja Szent Fülöp apostollal együtt. Az anglikán közösségek május 1-jén, az ortodoxok október 9én ünneplik. SIMON APOSTOL Simon apostol élete rejtély, pontosabban keveset tudunk róla. Nevének jelentése: „engedelmes” vagy „szomorúságot hordozó”. Simon és Júdás ifjabb Jakab testvérei voltak. Márk és Máté apostol kánai Simonnak nevezi, Lukács zelóta vagy buzgó Simonnak hívja. Ez a mellékneve utalhat arra a zsidó csoportosulásra, akik még az erőszakos megmozdulásoktól sem riadtak vissza Rómával szemben. Ők voltak a zelóták, akiket nagy szabadságvágy jellemzett. Simon előbb Egyiptomban, majd Perzsiában prédikált. Azért ábrázolják sokszor fűrésszel, mert Perzsiában Szent Júdás Tádéval együtt kettéfűrészelték. Vértanúsága révén a favágók tekintik védőszentjüknek. Emléknapja a katolikus, evangélikus és anglikán közösségekben október 28-a, az ortodox egyházakban május 10-e. JÚDÁS (TÁDÉ) APOSTOL Júdás apostol életéről kevés a megbízható információ. Nevének jelentése „hitvalló” vagy „dicsőséges”. De Tádénak is hívták, ami annyit tesz: „aki a fejedelmet megragadja”. Lukács evangéliuma Judas Jacobi, Márk evangéliuma pedig Júdás Tádé néven említi őt. A legenda szerint Júdás Simon apostollal együtt lett vértanú, amikor is kettéfűrészelték őket. Ugyanazon a napon ünneplik őket: október 28-án. A hagyomány szerint Jézus mennybemenetele után Júdást Edesszába küldte Tamás Abgar királyhoz, mert az uralkodó a következő levelet címezte az Úrhoz: „Abgar király, Euchanias fia, Jézusnak, a jóságos Megváltónak, aki megjelent Jeruzsálem vidékén, üdvözletét küldi. Eljutott hozzám a híred, s a gyógyításoké, amiket véghezviszel, s hogy ezeket mindenféle gyógyír és gyógyfüvek nélkül cselekszed, s hogy szavaiddal a vakoknak visszaadod látásukat, a sántáknak járásukat, a leprásokat megtisztítod, a holtakat feltámasztod. A hallottak alapján két feltevésre jutottam: Te vagy az Isten, aki alászállt az égből, hogy ezeket cselekedd, vagy pedig az Isten Fia vagy, aki ezeket cselekszed. Ennek okáért levelemben arra kérnélek, hogy méltóztass elfáradni hozzám, és gyógyíts meg betegségemből, melyben már régóta szenvedek. Arról is értesültem, hogy a zsidók zúgolódnak ellened, és tőrbe akarnak csalni. Jöjj tehát hozzám, mert van nekem egy kicsi, de tisztes városom, melyben mindketten megférünk.”

Júdás megjelent Abgar király előtt, elmondta neki, hogy ő Jézus tanítványa, miközben mennyei fény sugárzott az arcáról. Miután a király megtért, az apostol megfogta a magával hozott kendőt, amelyen Jézus arca volt látható, betakarta vele a leprában szenvedő király arcát, és az mindjárt visszanyerte egészségét. Később Mezopotámiában, Pontusban és Perzsiában prédikált. Ez utóbbi helyen halt vértanúhalált Simonnal. ISKARIÓTI JÚDÁS Ő az a bizonyos Iskarióti Júdás vagy Júdás Iskáriótes. Egyesek szerint Júda déli részéből származott. Iskarióti Júdás kezelte a Tizenkettő közös pénzét. Olyannyira pénzsóvárrá vált, hogy Jézust ellenségei kezére játszotta. Ám amikor látta, hogy Jézust halálra ítélik, kínjában felakasztotta magát. Vermes Géza vallástörténész szerint azonban Júdás Galileából származott és az iskarióti jelző a latin sicarius szó torzított változata, amely késelőt jelent. Ez a zelóta mozgalom ultraradikális, terrorista irányzata volt. Boldog napot! Száraz György

ESSZÉNUS ISKOLÁK HOLT-TENGERI TEKERCSEK 1947-ben Mohammed Adib ’Issza nevű beduin pásztorfiú bemászott a Holt-tenger északnyugati partján található Qumrán (magyarosan: Kumrán) romos települése feletti sötét barlangok egyikébe, ahol különös tekercsekre bukkant. Erről a településről úgy hírlett, hogy egykoron az esszénusok lakták, s a tekercsek minden bizonnyal az ő könyvtárukból valók. Ilyenkor szokták feltenni a kérdés: vajon Keresztelő János az esszénusokhoz tartozott? Vagy életének csupán egy részét töltötte Qumránban? A régészek ma is sokszor felkeresik Qumránt, hátha találnak valamelyik sziklarepedésben egy-két eldugott, felfedezésre váró tekercset. Mindenesetre a Holt-tengeri tekercsek közül több vallásos tartalmú és az esszénusok szabályozott életét mutatja be. Azoknak az esszénusoknak az életét, amelyekről oly keveset tudunk korabeli kútfőkből. Idősebb Plinius épphogy megemlíti őket. Igazából Josephus Flavius szentel nekik többet a műveiben. Ezekből az derül ki, hogy az esszénusok magukat a „fény fiainak” nevezték és eléggé elhatárolódtak a társadalomtól és elutasították a Jeruzsálemi Templom és a papság fennhatóságát. Ők egy apokaliptikus összecsapásra készültek, melyet a „sötétség” fiai ellen vívtak volna meg. Zárt és szakadár közösség (jahad) volt az övék, melyet szigorú vallásos elvek alapján irányítottak. A tekercsek i.e. 250 és i.sz. 70 között készültek. A mai nap is tartanak az elemzések és igyekeznek a meglehetősen töredékes elemeket a helyükre illeszteni a régészek. Kumrán zord és kietlen vidéken fekszik, nagyjából egy napi járóföldre Jeruzsálemtől és pár órára Jerikótól. Az épületmaradványok arra engednek következtetni, hogy legfeljebb 150-en élhettek itt. A beavatottak valószínűleg kétéves ciklusokban váltogatták lakhelyüket a szálláshelyeik és a barlangok között. A közösségi szabályzat mindenre kiterjedt: a tanulásra, a napszakonkénti rituálékra és a munkavégzésre egyaránt. Helyben készültek a tekercsek és a „tekercseskorsók” is, amelyekben megtalálták azokat. Az esszénusoknak a napi munka után tisztasági rítuson

kellett átesniük és tiszta (szent) öltözékbe kellett bújniuk. Egész életüket áthatotta a vallásosság, tehát kifejezetten szertartásos életmódot folytattak, amely talán idegenül hat egy mai emberre, de az emberi lét magasabb szintjéhez vezető út régen és ma az ilyen megszervezett, rendszerezett és fegyelemmel párosuló életvitelben rejlik. Ne gondoljunk mindjárt kolostori fegyelemre, de azért be kellett tartani jó pár dolgot, hogy a spirituális küldetésüket sikerre vigyék, ezért nem lehetett lazáskodni. Sokan nem a helyén kezelik az esszénusok eljövendő apokalipsziskor vívandó szent háborúját, mert híján vannak az alapismereteknek. Ezt persze nem szükséges mai aggyal analizálgatni, hiszen egy okkult háború megvívásáról szólnak, amely el lett napolva, miután a Krisztusi Terv nem teljesen az elvárásaiknak megfelelően alakult. A közel 900 tekercs az egyetlen hírmondója az esszénusoknak, s utánuk csak az ürességtől kongó romok merednek az égre a sivatagos tájban. Talán lemészárolták őket egytől egyig? Ki tudja? KIK AZ ESSZÉNUSOK? Az esszénusok feltehetően az essenes kifejezésre vezethető vissza, amely jelentése szentséges, istenfélő. De a laikus közönség és az utókor a „qumráni közösség”-ként aposztrofálja az esszénusokat. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a Második Templomot elutasító zsidó papságot követő szekta tagjai voltak az esszénusok, akik felekezetüket az i. e. 2. században alapították. Hitük szerint nincs szükség újabb templomra – nem ez a lényeg –, mivel ők maguk testesítik meg az Új Templomot. Eredetüket i. e. 175-ig vezetik vissza, amikor a papság egy része megtagadta Jehósua ben Simon főpapi tisztre emelkedését és az ő képesítetlen örököseit Gonosz Papoknak (Kohein ha-Resha) nevezték. Ezt a törvénytelen papságot nevezték később szadduceusoknak. A szadduceusok magukat a Dávid király idejében él Sádók főpaptól származtatják, ezzel szemben sokan a farizeusok ellen lázadó Sádókra gondolnak. Josephus Flavius zsidó történetíró veszekedős, durva, faragatlan csoportnak állítja be a szadduceusokat, akiket főleg a gazdagok és hatalmasok követnek. A szadduceusok egyike – Jesu Ha-Notzri – Kr. e. 100 körül az esszénusokat állítólag „Matif ha-Kaza”-nak, azaz „hazugságokat fecsegő erénycsőszök”-nek hívta. Az esszénusokról más források azt tartják, hogy a Második Templomot kívánták ellenőrzésük alá vonni, s az Igazság elvei alapján kívánták helyreállítani a rendet. Amikor a Második Templom Kr. u. 70-ben valóban elpusztult, az számukra a lelki gonoszság végét jelképezte. A történelem kívülállói és az utókor számára megfigyelhető ugyanakkor egy vitathatatlan széthúzás és megosztottság az esszénusok között. Többen erre hivatkozva úgy spekulálnak, hogy egy részük beolvadt a hillélita farizeusok csoportjába, amelyből később megszülettek a ma is létező rabbinista zsidóság hagyományai. Megint mások vallják, hogy az esszénusok a korai kereszténység előhírnökei vagy ihletői voltak. Például élen jártak azzal a forradalmi nézetükkel, hogy a Szentség a templomi áldozatoktól függetlenül is létezhet. E teória hívei erre hivatkoznak és ebben látják a szétszóródott zsidóság túlélésének kulcsát. Ezek persze történelmi töredékekre való hivatkozások és feltételezések, s nem többek annál. Most pedig lássuk a spirituális valóság egy szeletkéjét, amely lényegesen egyértelműbb, koherensebb és logikusabb válaszokat ad az esszénusokkal kapcsolatos megannyi kényes és kétes kérdésre!

MILYEN TITKOS TUDÁST ŐRIZTEK AZ ESSZÉNUSOK? Az esszénusok voltaképpen egy ezoterikus társaság volt. Nem voltak zsidók, s nem egy zsidó szekta elnevezése az övék. Az egyiptomi misztériumiskolák tanításait örökölték meg és vitték tovább az esszénus beavatottak. Maga az isteni bölcsesség, tudás és mágia atlantiszi eredetű volt, de erre már nem emlékszik a történelem. De hogyan is emlékezhetne, hiszen ez nem szivárgott ki az esszénusok belső berkeiből, ezért is van megannyi fehér folt velük kapcsolatban. Sőt az esszénusok szándékosan leplezték, alkalmasint tudatosan informálták félre a közvéleményt, hogy tudásuk titokban maradhasson, s idejekorán ne derülhessen ki. Az esszénusok bizonyos időszakokban útra keltek közösségeikből és elzarándokoltak olyan szent helyekhez, ahol nyitott, illetve kitárt kapukon keresztül közvetlenül atlantiszi erőket, atlantiszi energiákat tudtak magukba szívni. Ők ezen ősi szentséges energiák segedelmével jutottak a különleges képességeikhez. Ilyen szent helyek voltak például a Sínai-félszigeten, a Vörös-tenger partján és Egyiptom meghatározott vidékein. Az esszénusok egyik kiemelt székhelye Qumránban (Kumránban) volt. Halandó ember nem juthatott a szentélyek és a beavató helyek közelébe. Nagyon szigorúan őrizték azokat. Nem állíthatjuk, hogy nem voltak kalandorok, betolakodók és próbálkozók, akik felbecsülhetetlen kincsek reményében ne kísérelték volna meg a bejutást, vagy ne lettek volna katonai osztagok, amelyeket az aktuális államhatalom küldött a rend felszámolására, de ezek rendre mind csúfos kudarccal tértek vissza a megbízatásukból. Amikor a valódi egyiptomi birodalom istengazdái úgy határoztak, hogy eltűntetik Egyiptom mágikus tudását, s elrejtik vagy lerombolják a kegyhelyek egy részét, hogy ne kerülhessenek illetéktelen kezekbe, akkor jöttek a képbe az esszénusok. Nos, az isteni terv sikerrel járt. Egyiptom elsüllyedt az idő habjaiban, míg az ősi atlantiszi-egyiptomi tudás maradéka egy látszatra kicsiny csoport kezébe került, az esszénusokéba. Tehát én azt állítom, hogy az esszénus rend nem egy zsidó szekta volt, hanem egy szigorú, nagyon zárt, ma úgy mondanánk, hogy titkos társaság. A rend angyali irányítással működött, egyik rejtett – igaz, nem eredeti – célja pedig a Megváltó kinevelés és kiképzése volt. JÉZUS TANÍTVÁNYAI ÉS AZ ESSZÉNUSOK Jézus tanítványai közül többen titkos rendeket alapítottak. Annak mintájára tették, amit Jézus mesélt az Esszénia Rendjéről, amely Palesztinában volt. Az esszénusok iskoláiban hajdanán még Angyalok vezették a képzést. A felsőbb beavatásokat tehát nem emberek végezték. Az Esszéniát és annak közösségét az Angyalok megbízásából hozták létre az emberek. A feladatuk az volt, hogy az atlantiszi-egyiptomi tudást adják tovább olyan embereknek, akik az új korszakban fontos posztokat töltöttek be. Eleinte Atlantíniának nevezték őket, majd amikor az angyalok átadták a szükséges információkat és az angyaloktól megkapták a feladatot, miszerint majd Jézust képezzék ki, nevük is megváltozott: Esszénusok lettek. Egy zárt közösséggé alakultak, amelynek megvoltak a maga sajátos törvényei és nézetei, illetve egy mindentől eltérő hitrendszerrel bírtak. Miután a legjobb esszénus Mesterek felkészítették Jézust, a Rend még inkább visszahúzódott. Később látszólag el is tűnt. Ez az angyalok és az emberek alkotta utolsó igazi szövetség, az

utolsó igazi közösség volt. Olyan régre nyúló tudásanyaggal rendelkeztek, amely még a vízözön előttre tehető. Rendelkeztek térképekkel a régi kontinensekről, a szent helyekről és azokról a helyekről, ahol szabad spirituális átjárók voltak. Rendelkeztek olyan lemezekkel, amelyek még Lemúriában készültek, megérintve őket az ember víziókat láthatott az emberi, illetve az atlantiszi fajt megelőző állatias elődökről és az isteni alkotóerők életet teremtő beavatkozásairól. ESSZÉNUS ISKOLÁK Az egyiptomi idők után kétségtelenül az esszénus csoport volt a legszervezettebb és a legnagyobb tudású. Egyiptom elvonulása után a tudás szétszóródott, s a tanítómesterek legjava az Esszénus Rendbe tömörödött. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy az Esszénus Rend nem egy zsidó szekta volt, már csak azért sem, mert a tanítók nagy része egyiptomi volt, a másik, felsőbb szintje pedig angyalokból állt. Így hát nincs mit csodálkozni azon, hogy a többi rend nem fogadta el őket. Tudásuk és képességeik miatt az akkori körökben nem voltak népszerűek: irigyelték őket, féltek tőlük, féltek attól, hogy az esszénusokhoz képest hiteltelennek tűnnek. Igen zárt volt a rend. Szigorú szertartások és szabályok jellemezték. Elzárkózva éltek másoktól, hogy a tudásuk ne szivároghasson ki. Ők úgy nevezték magukat, hogy „A Fény Hordozói”, „A Fény Gyermekei”. Nézeteik szerint a világ egy folyékony massza, amely korlátlanul átlátható. A rend teljes angyali támogatottsággal működött. Kezdetben az volt a tervük, hogy egy saját herceget nevelnek ki és létrehoznak egy hercegséget elkülönülve mindenki mástól. Később más feladatot kaptak és politikai nézeteiket megváltoztatták, visszább húzódtak. Az esszénusok foglalkoztak alkímiával, angyali operációkkal, őrzői voltak a Szeráfok és a Kerubok Földön hagyott tudásának. Igyekeztek a természet magyarázatának rendszereit egybegyűjteni. Képesek voltak az elme bilincseinek feloldozására, módszereik révén ugyanis az elme megszabadult gátjaitól és természetessé vált a működése. Így olyannak láthatták a világot, amilyen az volt. Készültek arra, hogy Jézust Megváltóvá tegyék. Tudták, hogy a Krisztusi Terv egyik fontos állomása ők lesznek. Valamelyest belekeveredtek az akkori politikába is, amivel nem kisebb dologba cseppentek, mint abba, hogy szembehelyezkedtek a hatalmas Római Birodalommal. Tudták, hogy a Megváltót ők fogják kinevelni. Jézust Izrael trónjára akarták ültetni, befolyást gyakorolva ezzel a zsidókra. Ugyanis a zsidók hagyományai szerint Jézusnak járt volna a trón, hiszen Dávid király rokona volt. Felszentelését többször meg is kísérelték. Heródes aggódott is emiatt és persze Pilátus is nyugtalankodott eleget. Pilátust, látó tanácsadói többször is igyekeztek meggyőzni az esszénusok veszélyességéről. Pilátus több alkalommal küldött elit osztagokat is a rend feloszlatására, ám azok rendre mind vereséget szenvedtek, látványosan pedig nem támadta őket. Heródes tudván ezt és látva Pilátus mutatott tétlenségét, emiatt vett feleségül egy hercegnőt, hogy hatalmát megerősítse. Heródes sok gyilkosságot követett el, miközben igyekezett a jóslatokra hasonlító embereket eltüntetni. Őt Róma nevezte ki, de akkori hatalma nem volt túlzottan stabil. Ezért is tették oly biztonságossá az esszénusok Qumránt, hogy ott Jézus maximálisan biztonságban legyen, amíg fel nem készül mindenre. Hogy az esszénusok elfogadtassák magukat, Heliopolisból (Egyiptomból) olyan tanítókat hívtak át központjukba, akik a rendet látszólag megformálták és a zsidók által elfogadhatóvá tették. Az angyali szertartásokat emiatt titkossá tették és ünnepelték a Sabbathot (szombatot). Elsajátították és beiktatták rendjükbe a zsidó alapelveket és erőfeszítéseket tettek, hogy a trón jog szerinti örökösét kineveljék. Hogy megnyerjék maguknak a zsidókat és lefegyverezzék őket, különböző béke szertartásokat kezdtek tartani, s hogy azok ne találjanak kibúvót, olyan

helyzetben, amikor fegyvert foghatnak, kiválóan elültették a béke ideológiáját. Megnevezték magát a békét és lefestették annak minden arcát, minden archoz egy napot rendeltek, így minden napon szent volt a béke. (Ezért is maradhattak fenn írások a béke evangéliumáról és hasonlókról.) AZ ESSZÉNUS REND ALKONYA Az esszénusok elkezdtek gyógyítani is. A népet sok módon segítették, hogy megerősítsék magukat. Az angyalokkal való tiszta kapcsolat révén egyre több különleges képességű tagjuk volt és ezt nem titkolták. A zsidókat tanították, gyógyították és igyekeztek szerepet játszani mindenben. Az összefüggéseket jól látták Róma és Heródes között, mégsem tudták kézben tartani az eseményeket. A gyógyításaikkal, csodáikkal és azzal, hogy igyekeztek meggyőzni az embereket arról, hogy a királyt majd ők adják, sok ellenséget szereztek, főként a papságok köreiből, akik olykor Pilátus tanácsadóival is szövetkeztek, titkon persze. A kereskedelembe is belefolytak az esszénusok, így jókora anyagi bázisra tettek szert. Mivel akkor, az akkori kornak a főbb nyelveit beszélték és csodálatos gyógyításaikkal más népek hasznára is voltak, külhonban is igen népszerűvé váltak. Ez így egy ideig nagyon hatékonyan működött, csak arra nem gondoltak, hogy a nép, akin annyit segítenek, nem fogadja el Jézust, akit ők királlyá akartak tenni. Egy ága az esszénus rendnek, azok, akik Karmelben voltak, vándorlásaik során azért óvatosságból, más-más földrészeken titkos falvakat hoztak létre, hogy ha rosszul alakulna a helyzet, legyen hová menteni a tudást és Jézust. Ez a tettük megosztotta az Esszénus Rendet, a belső mag ugyanis rosszallta, félelemkeltőnek tartotta a biztonsági intézkedéseket. Így, sajnos az esszénusok nézetei különbözővé váltak. Voltak, akik az Esszénia felbomlását látták ebben és távoli földrészekre költöztek, menteni a menthető tudást. Ebben egyébként az angyali állásfoglalás is megoszlott. Volt angyal, aki csak azt tartotta fontosnak, hogy Jézus az új korszakot elindítsa, a többi nem számít, volt angyal, aki pedig azt szorgalmazta, hogy az Esszénia elbújtatásával legyenek lelkek, akik megalapozzák a későbbi korszak befolyásoló tudását birtokoló titkos kiválasztotti rendeket. A folytatást ismerjük. Vagy mégsem? Száraz György Boldog napot!

BIBLIÁBÓL KIMARADT ÍRÁSOK KÁNON VERSUS APOKRIF Hozzávetőlegesen a 2. század derekán került sor az újszövetségi kánon kialakítására. Magyarul a fennmaradt írások közük kiválogatták azokat a műveket és dokumentumokat, amelyek bekerültek az Isten által sugalmazott jegyzékbe. A kánon szó jelentése szabály, mérték. A lényeget tekintve azon írások, amelyek a kánongyűjteménybe kerülnek, kizárólagosak és kötelező érvényűek az egyháztagok számára. A valódiság szavatolására nem volt több vagy jobb módszer, mint a szerzők szavahihetősége, illetőleg tekintélye. Azok a munkák, dokumentumok, amelyek kiszorultak a kánonból, apokrifek lettek. Az apokrif szó jelentése elrejtett. Ezek – mint azt majd látni fogjuk – nem feltétlenül rosszabbak, vagy hiteltelenebbek, mint a kanonizált írások, sőt ugyanabban a korban készültek, csak valamilyen oknál fogva nem fértek össze azokkal a szelektálók szerint. A Bibliában szereplő könyvek „zsidó” és „keresztény” iratok, amelyeket a szerzője isteni kinyilatkoztatásként, szent iratként jegyzett le és tárt a nyilvánosság elé, ámde ugyanez

elmondható az apokrifekről is, amelyek viszont nem szerepelnek a mai Biblia fejezetei között. (Biblia szó szerint azt jelenti: „könyvek”) A helyzet azonban még ennél is árnyaltabb. Ugyanis lehet, hogy a keresztény Bibliából kiszorult egy-két apokrif írás, más egyházatyák, mint amilyenek a koptokéi és az etiópokéi, beválasztották az apokrifek némelyikét a maguk „keresztény” hittanában. Megint más helyzettel állunk szemben a zsidó hit esetében. A rabbik szefarim hiconimnak, azaz különálló könyveknek hívják a szamaritánus vagy eretnek iratokat, amik nem voltak benne a kánonban, azaz az ortodox zsidó gyűjteményben. Eleinte az apokrif kifejezést a nagyközönség elől eltitkolt, csak a beavatottak számára hozzáférhető művekre használták, tehát szó sem volt hiteltelenségről vagy eretnekségről. Azután megalakult az ősegyház, amely a kánonba fel nem vett iratokat kezdte apokrifeknek bélyegezni. Márpedig ami nem került be a kánonba, azt nem lehetett nyilvánosan olvasni, tilos volt őket másolni és egy idő után módszeresen megsemmisítették azokat. I.sz. 180 körül ismeretes az első újszövetségi kánonjegyzék, a Muratori-töredék. A kánonjegyzék teljes lezárására 367-ben került sor, amikor Alexandria püspöke, Athanasius ünnepi körlevelében küldi ki az egyházmegyében a kanonikus írásokat abban a 27 darabban, amiből a jelenlegi Újszövetség áll. Valójában a 3. század elején kiforratlan formában, de már viszonylag kész állapotban volt a keresztény dogmatika. A protestánsok és a katolikusok között különbség van az apokrif kifejezés használatában. A protestáns szóhasználatban apokrifeknek mindazon könyvek, amelyeket a protestáns kánon nem fogad el szent iratoknak. Ezek a protestáns Bibliában nem szerepelnek, ugyanakkor más korszakokban, más bibliaváltozatokban helyet kaptak. A katolikus Bibliában található úgynevezett deuterokanonikus könyvek például a protestáns Bibliából hiányoznak, ezért a protestánsok azokat apokrifeknek tartják. Ugyanakkor azokat az iratokat, amelyeket „minden” korszakban és „minden” egyház hamisítványoknak tartott, a protestánsok sokszor nem apokrifeknek, hanem pszeudoepigráf könyveknek nevezik. (Pszeudepigrapha = hamisítványok). A katolikus szóhasználat nem tesz ilyen finom megkülönböztetést, hanem valamennyi, a katolikus kánonból kizárt iratot apokrifnek nevez és végső soron hamisítványnak tart. Megjegyzem, hiba volna minden apokrifet egy kalap alá venni és elvárni tőlük, hogy színvonaluk egyforma legyen. Erről már csak azért sem lehet szó, mert mindegyik más szerző tollából és sokszor több évszázadnyi különbséggel készült. Ugyanakkor nem szabad kiöntenünk a gyermeket a fürdővízzel együtt, értve ezalatt, hogy nem bölcs dolog a mások által lebecsült vagy valamilyen rejtett oknál fogva kitagadott iratok tartalmát figyelmen kívül hagynunk, mert valaki valamikor nem szívlelte azt. ÓSZÖVETSÉGHEZ KAPCSOLÓDÓ APOKRIFEK Lássunk néhány ilyen stigmatizált, szamizdat, betiltott és üldözött művet, amelyek javarésze i.e. 3. és i.sz. 3. században keletkeztek. Anélkül, hogy minősítenénk őket, felsoroljuk: Legendás jellegűek: Jubileumok könyve, Ariszteasz-levél, Ádám és Éva könyve, Jeremiás apokrifon, Ézsaiás felemeltetése. Apokaliptikus jellegűek: Hénokh könyve (Énokh titkainak könyve, Henoch apokalipszise, mely valószínűleg az i.e. 6. században keletkezett. Henoch mind a régmúlt tudását, mind a Megváltó eljövetelét és a majdani utolsó ítéletet látja látomásként maga előtt.), Szedrákh apokalipszise, A tizenkét pátriárka testamentuma,

Mózes mennybemenetele, Báruk szír apokalipszise, Báruk görög apokalipszise, Ezra apokalipszise, Illés apokalipszise. Tanító jellegűek: Ezékiel apokrif könyve, Jeremiás levele, Jób testamentuma. Költői jellegűek: Salamon zsoltárai, 151. zsoltár ÚJSZÖVETSÉGHEZ KAPCSOLÓDÓ APOKRIFEK Egy Papiasz nevű, 2. században élt író említi elsőként valamelyik evangéliumot, de sajnálatos módon könyve, mely az Úr kinyilatkoztatásainak magyarázata címet kapta, elveszett. Papiasz egy vént idéz, aki szerint Márk nem Jézus, hanem Péter tanítványa, s Márk írta le mindazt, amire Péter visszaemlékezett Jézus mondásaiból és cselekedeteiből. A mű talán arámi nyelven íródott, s csak később fordították le görögre. A 9. században Photiosznak még 280 apokrif iratról volt tudomása. A mai keresztény apokrif gyűjtemény több mint 100 művet tart számon. Az egyház úgy állítja be őket, mint amiket az újszövetség kánoni írásai, személyei és eseményei ihlettek. Említsünk meg néhányat! Evangéliumok: A Megváltó dialógusa, Az apostolok emlékezése, Az igazság evangéliuma, Bertalan evangéliuma, Egyiptomiak evangéliuma, Evangélium Mária szerint, Fülöp evangéliuma, Gamáliel evangéliuma, Jakab protoevangéliuma, József, az ács, Júdás evangéliuma, Mária evangéliuma, Máté protoevangéliuma, Nikodémosz evangéliuma, Örmény gyermekség evangélium, Péter evangéliuma, Tamás evangéliuma, Tamás gyermekkor-evangéliuma, Zsidókeresztények evangéliumai, Nazareusok evangéliuma, Ebioniták evangéliuma, Héberek evangéliuma Az apostolok cselekedetei: András apostol cselekedetei, János apostol cselekedetei, Mária eltűnése, Pál apostol cselekedetei, Tamás apostol cselekedetei, Tamás-akták Apostoli levelek: Az apostolok levele, Barnabás levele, Jakab apokrif levele, Pszeudo-Pál levelei, Pseudo-Titus levele, Seneca és Pál levelezése Apokalipszisek: Bertalan-apokalipszis, Jakab apokalipszisei, Pál apokalipszise, Péter apokalipszise, Tamás apokalipszise, János apokrif apokalipszisei Gnosztikus iratok: Ezek a gnoszticizmus alapdokumentumai. A kereszténység sohasem szívlelte a gnoszticizmust, sőt spekulatív filozófiának tartotta azt. Ezzel együtt az elfogulatlan és nyitott elme számára a valódi (!) gnoszticizmus az emberben rejlő belső ismeret feltárásának egyik lehetséges útja. S mint ilyen, aligha elítélendő. Sokkal valószínűbb, hogy a gnoszticizmus tisztaságából és hatékonyságából eredhetett az egyház vele szemben táplált ellenérzése, s emiatt láthatott filozófiájában rivális hitrendszert. Néhány gnosztikus irat: Éva evangéliuma, János apokrifonja, Jeú két könyve, Jézus Krisztus bölcsessége, Mária leszármazása, Péter prédikációi, Pisztisz Szophia (Pistis Sophia), Fülöp evangéliuma IDÉZETEK JAKAB APOKRIF EVANGÉLIUMÁBÓL MÁRIA SZÜLETÉSE Joákim nagyon gazdag ember volt, vagyona nagy részét azonban szétosztotta a nép között, másik részét pedig az Úrnak ajánlotta föl bűnei bocsánatára. De egy napon valaki azt mondta neki, nincs joga az Úrnak adományt kínálni, mert Izrael tizenkét törzsében ő az egyetlen,

akinek nem született gyermeke. Joakim erre nagyon elszomorodott, de eszébe jutott Ábrahám, akinek szintén csak nagyon öreg korában adott az Úr gyermeket, méghozzá Izsákot, és reménykedni kezdett, hogy talán őt is megsegíti az Isten. Joákim negyven napon át böjtölt a pusztában és imádkozott. Azt mondta: sem ételt, sem italt nem vesz magához addig, míg reá nem tekint az Úr. Joákim felesége, Anna pedig, aki nem tudta, hová lett a férje, siránkozni kezdett. Részben azért, mert azt hitte, megözvegyült, részben pedig azért, mert terméketlen. Este lement a kertbe, és egy babérfa alá ült le imádkozni. Kérte az Istent, hogy Ábrahám feleségéhez, Sárához hasonlóan az ő méhét is áldja meg, hadd szülessen gyermeke. Ekkor az Úr angyala megállt előtte, és így szólt: „Anna! Anna! Az Úr meghallgatta könyörgéseidet, fogansz majd és szülni fogsz (Lk 2,9), és beszélni fognak majd magvadról az egész földkerekségen. (Lk 1,13) Mire Anna azt felelte, hogy ha ő szülni fog, legyen az akár fiú, akár leány, felajánlja gyermekét az Úrnak, hogy őt szolgálja egész életében. Ugyanekkor Joakimhoz is leszállt az Úr angyala, és így szólt hozzá: ,,Joakim, Joakim! Az Úr, az Isten meghallgatta könyörgésedet (Lk 1,13), most hagyd el ezt a helyet! Íme, asszonyod, Anna foganni fog méhében''” (Lk 1,31). Akkor Joakim haza indult Annához. Amint Anna meglátta őt, elébe futott és a nyakába borult. Kilenc hónap elteltével Anna egészséges leányt szült. A Mária nevet kapta. Amikor a kislány egy esztendős lett, Joakim nagy lakomát rendezett, meghívta rá a papokat, az írástudókat, a vének tanácsát és Izrael egész népét. Joakim odavitte leányát a papokhoz, és azok megáldották őt. Amikor Mária hároméves lett, Joakim felvitte őt az Úr templomába, hogy ígéretüket, miszerint Máriát az Úr szolgálatába állítják, teljesítsék. A pap megcsókolta és áldást mondott a kislányra, majd az áldozati oltár harmadik lépcsőjére ültette. Mária ujjongva táncolt, mintha mindig is oda vágyott volna. JÓZSEF ÉS A GALAMB Amikor Mária tizenkét esztendős lett, a papok tanácskozni kezdtek, mit tegyenek a serdülő lánnyal, hogy ne szennyezze be az Úr szentélyét. Abban maradtak, hogy imádkozni fognak, és amit az Úr kinyilatkoztat nekik, azt fogják tenni. Kisvártatva megjelent az Úr angyala, és azt mondta Zakariásnak, a papnak: Hívd ide az összes özvegyembert, mindegyik fogjon meg egy ágat, és akinél az Úr jelet ad, az vegye magához Máriát. Így is lett, összesereglett a sok özvegyember, köztük József, az ács. József, amikor megkapta az ágat, egy galamb szállt le a fáról, és megült József fején. Ekkor a pap azt mondta Józsefnek, jelt adott az Úr, neki kell megőriznie az Úrnak szentelt szüzet. József kissé ódzkodott ettől, azt mondta, fiai vannak, ő pedig már öreg, nevetség tárgyává lesz, ha hazaviszi ezt a szűz lányt. De a pap meggyőzte őt, hogy nem ellenkezhet Isten akaratával szemben. József tehát magához vette Máriát, hogy őrizze őt. GÁBRIEL ÉS ÖRÖMHÍR Nem sokkal ezután Mária épp vízért ment a folyóra, amikor egy hang szólott hozzá: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között''”. Mária körülnézett, hogy honnan is jöhetett a hang, de mivel nem látott senkit, hazament. De ekkor megjelent előtte az Úr angyala, Gábriel, és így szólt hozzá: Ne félj, Mária, kegyelmet találtál az Úr előtt, és igéjéből foganni fogsz.

Mária igen meglepődött, és így szólt: Ha én az Istentől fogok megfoganni, úgy szülök-e, mint a többi asszony? Nem úgy, felelte az angyal, és hozzátette: „Aki tőled születik, szent, az Isten fiának fogják mondani. A Jézus nevet add majd neki, mert ő szabadítja meg a népét a bűneitől.” Mária nem sokkal ezután elment, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet. Amikor Erzsébet meglátta őt, felujjongott, és így szólt: Az én Uramnak anyja jött el hozzám. Pedig Mária egy szóval sem említette akkor, mit mondott neki az angyal. Erzsébet viszont, aki épp ekkor a későbbi keresztelő Szent Jánost hordta a szíve alatt, megtudta előre a hírt, mert a magzat „felujjongott” benne. Mária három hónapig Erzsébetnél maradt. JÓZSEF KÉTELYEI Mária tizenhat éves volt, és napról napra növekedett méhében a gyermek. Nagyon megijedt, mit fognak majd gondolni róla, ezért hazament József házába, hogy elrejtőzzön a kíváncsi szemek elől. Az építkezésről hazatérő József, amikor meglátta Máriát, sírva fakadt, és a földre vetette magát. Azon tépelődött, vajon ki tette vele ezt a szörnyűséget, hogy a rá bízott szüzet meggyalázta. Félt, hogy megveri az Isten, amiért nem vigyázott eléggé Máriára. Ezután kérdőre vonta Máriát, hogy vallja be, mi történt vele. Mária sírva fakadt, és esküdözött, hogy tiszta, és hogy nem érintette férfi. József tépelődött, de fogalma sem volt, mit tegyen, kinek higgyen. Így érte őt az éjszaka. És akkor álmában megjelent előtte az Úr angyala, és azt mondta, ne féljen Mária miatt, mert ami benne van, az a Szentlélektől való. Fiút fog szülni, a Jézus nevet adja neki, mert ő fogja megszabadítani népét a bűneitől. József ekkor felébredt, hálát adott Istennek, és továbbra is vigyázott Máriára. AZ ÁRULÓ Egy nap látogató érkezett a házukba, az írástudó Annás. Amikor meglátta a kigömbölyödött Máriát, azonnal elrohant a főpaphoz, és elmondta, hogy József beszennyezte a szüzet, aki rá lett bízva. Józsefet és Máriát elvezették, hogy ítélkezzenek felettük. Mária így szólt a főpaphoz: ,,Ahogyan él az Úr, az én Istenem, úgy vagyok én tiszta ő előtte, és férfit nem ismerek.” Ekkor a főpap úgy döntött, megitatja őket az úgynevezett átokhozó vízzel, ami, ha bűnösök, megöli őket, ha viszont ártatlanok, nem árt nekik. Így is tett. Először József itta meg a vizet, azután Mária is, de nem ártott egyiküknek sem. Bebizonyosodott tehát, hogy ártatlanok, és szabadon elmehettek. Mária és József hazamentek, és együtt várták a nemsokára megérkező kis Jézust. Száraz György Boldog napot!

HÍRES TEMPLOMOK SZENT ISTVÁN BAZILIKA A Szent István-bazilika vagy Lipótvárosi plébániatemplom egy római katolikus templom, mely Magyarország egyik legszebb és legkiemelkedőbb egyházi épülete, s Budapest egyik idegenforgalmi nevezetessége.

A Szent István-kultusz fő helyszíne a bazilika, mivel névadója a magyar államalapító király, I. (Szent) István, akinek épségben maradt jobb kezét, a Szent Jobbot ereklyeként őrzik a székesegyházban. A mai bazilika helyén a 18. században még a Hecc színház (Hetz-Theater) állt. Egy gazdag polgár, bizonyos Zitterbarth János ideiglenes templomot építtetett ide. Ekkor vetődött fel egy impozáns plébániatemploma igénye. A bazilika megépítésének indokát az 1838-as nagy árvíz szolgáltatta. A mai Szent István tér közepe magasabban feküdt, ezért több száz lakos talált itt menedéket a víz sodrása elől. A túlélők adományokkal támogatták a templom megvalósítási tervét a csodával határos megmenekülésük miatt. 1845-ben Hild Józsefet bízták meg a tervek elkészítésével. A klasszicista stílusú istenháza építését 1851. augusztus 14-én kezdték meg. Hild 1867-ben bekövetkezett haláláig vezette a munkálatokat. De komoly hibák voltak, melyek a felfalazott kupola beomlásához vezettek. Az építési tervek átdolgozására és a munkálatok vezetésére Ybl Miklóst kérték fel, aki neoreneszánsz stílusban dolgozta át a terveket, de már ő sem élhette meg a bazilika elkészültét. Az építkezés véglegesen 1905-ben zárult le Kauser József irányítása mellett. Az elkészült templomot 1905. november 9-én szentelték fel, s az uralkodó, I. Ferenc József jelenlétében helyezték el a zárókövet. Eredetileg Ausztria védőszentjének, Szent Lipótnak a nevét viselte volna az új templom, de millenniumi ünnepségek kapcsán az érseki főhatóság Szent István király „védelme” mellett tette le a voksát. A bazilika többször megrongálódott a világháborús bombázások miatt és egy része leégett, illetve a viharok is erősen megrongálták. A teljes restauráció (helyreállítás) 2003. augusztus 14-én fejeződött be. A bazilika kupolájában körkilátót alakítottak ki, ahonnan szemkápráztató panoráma nyílik az egész fővárosra. Továbbá csodálatos díszkivilágítást kapott az épület és az előtte található Szent István teret is felújították. 2001. augusztus 16-tól egyházi tulajdonba került. A Szent István-bazilika Budapest második, Magyarország harmadik legmagasabb épülete, amely 8 ezer személyt képes befogadni. A timpanon alatti párkányon olvasható a Szentírásból vett krisztusi gondolat: Ego sum via, veritas et vita (Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet). Különös, de a templom építészeti szerkezete nem bazilikás elrendezésű: görög kereszt alaprajzú, kilencosztatú belső tere van. A bazilika rendkívül gazdag képzőművészeti alkotásokban. Egyebek mellett Senyei Károly, Székely Bertalan, Than Mór, Lotz Károly, Benczúr Gyula, Stróbl Alajos, Róth Miksa tehetsége mutatkozik meg az alkotásokban, a szobrokban, a mozaikokban és az oltárokban. A Szent István-kultusz két fő motívuma – a Szent István-bazilika és a Szent Jobb-körmenet – csak 1989-ben fonódott össze. Az emberek közös hitének energiái hatják át a bazilikát. BUDAVÁRI KORONÁZÓ FŐTEMPLOM A Mátyás-templom vagy más néven a Budavári Koronázó Főtemplom, hivatalosan a Budavári Nagyboldogasszony-templom a főváros I. kerületében, a Szentháromság téren áll. A hagyomány szerint a templomot Szent István király alapította 1015-ben. A Szent István-féle templomról eleddig nem került elő hiteles bizonyíték: okleveles vagy tárgyi adat, mindamellett a tatárjárás előtti alapításra enged következtetni, hogy a templom az ősiség jogán már 1257-ben elsőbbséget élvezett a várbeli Mária Magdolna-templommal szemben.

IV. Béla a tatárjárás-tatárdúlás után a régi templom helyére háromhajós bazilikát építtetett. Az első építési ütemben épült fel a főszentély és a mellékszentélyek, az álkereszthajó és a Menyasszony-kapu, valószínűleg Villard de Honnecourt irányításával. A templom teljes kiépítésére azonban csak a második építési szakaszban került sor. A templomon érezni a német és a francia beütést, amúgy a klasszikus gótika legteljesebb alkotása hazánkban. A megépült budavári főtemplom kegyuraságát a király – leányára tekintettel – egy időre a Margit-szigeti apácakolostornak adományozta. (Szent Margit IV. Béla leánya volt.) A 14. század második felében Nagy Lajos királyunk uralkodása alatt gótikus csarnoktemplommá építették át. 1370 körül kezdődött meg a délnyugati Mária-kapu kiépítése. Zsigmond király uralkodása alatt hosszabbították meg és látták el nyolcszögletű, gótikus záródással a mellékszentélyeket. Hogyan lett Mátyás temploma? Hunyadi Mátyás felépíttette a délnyugati harangtornyot, a hazai gótikus építészet egyik legcsodálatosabb alkotását. A kóruskarzatot támasztó nagy ív oszlopfője máig eredetiben őrzi kőindái között Hunyadi János, Mátyás és László arcképét. Mátyás királyi oratóriumot (magánkápolnát) is emelt a templom mellé, de ez a török hódoltság idején elpusztult. 1526-ban Buda első török megszállása során a főtemplom csaknem megsemmisült, majd az újjáépült Boldogasszony-templomot 1541-ben mecsetté alakították át, hogy I. Szulejmán szultán itt adjon hálát Allahnak a győzelemért. Utána sok minden tönkrement. Buda visszafoglalása (1686) után a ferences rend, majd a jezsuita rend tulajdonába került. Lépésről lépésre újították fel ismét, mígnem az 1723. évi nagy budai tűzvészben leégett a templom. A tűz elhamvasztotta harangjait, orgonáját, bedöntötte oromzatát és boltozatait. Ismét rekonstrukció következett. 1748-ban azonban villám sújtotta. A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után a templom kegyura (templomot fenntartó jogi személy) Buda város tanácsa lett. A templomhoz épült kollégium és rendház állami tulajdonba került. I. Ferenc József király határozata értelmében a 19. század végén Schulek Frigyes vezetésével szinte teljesen újjáépítették, így alakult ki az épület mai képe: visszaadta különálló jellegét és földig bontatta a falakat csak, hogy visszaadja az eredeti építészeti megoldásokat. Ily módon egyfajta formamentésre került sor. Kibontották a Nagy Lajos-féle Mária-kaput, megújították Mátyás harangtornyát és oszlopfőket is hűen újrafaragtatták. Mindenben törekedtek az autentikuságra, emellett újításokkal is előálltak. Például felépítették az új Szent Istvánkápolnát, újjáépítették az északi oldalhajóhoz csatlakozó barokk kápolnasort neogótikus stílusban, rekonstruálták a déli harangtornyot, az északi tornyot késő román stílusú fiatornyos sisakkal látták el, valamint két sekrestyével és a szentélyhez északról csatlakozó királyi oratóriummal is megajándékozták a templomot. A restaurálásban oroszlánrészt vállalt Schulek Frigyes, Székely Bertalan és Lotz Károly, de mindenképpen említésre érdemes Kratzmann Ede, Mikula Ferenc, Zichy Mihály, Aggházy Gyula és Lontay Lajos neve is. A Koronázó Főtemplom 1893-ra készült el, tehát még időben a honfoglalás millenniumához képest. Budapest 1944-45-ös ostroma során az épület súlyosan megsérült, s csak évtizedek múltán kezdett régi fényében pompázni. 1994-ben egy merénylő pokolgépet robbantott az épület

Halászbástya felé nyíló kapujánál. 1999-ben a magyar állam az egyház tulajdonába adta a templomot. Száraz György Boldog napot!