Képzés: Környezettan BSc, Biológia BSc (2006/07–2008/09. tanév) Tantárgy kódja és neve: TBBE0615, Természetvédelem Kredit: 3 Tantárgyfelelős: Dr. Tóth Albert Oktatók: Dr. Tóth Albert Heti óraszám: 2+0+0 Előfeltétel: TBBE0602 Ökológia alapjai I Ajánlott félév: 4 (KÖRT), 3 (BIOL) Számonkérés módja: Kollokvium (írásbeli vizsga) Tantárgy tematikája: 1. hét: A földrajzi burok és tagolódása, a különféle felosztási sémák ismertetése (geoszféra – élettelen természet, bioszféra – élő természet, nooszféra/ antroposzféra; természeti, épített, társadalmi környezet). A természet fogalma. A környezet fogalma és a multiplurális környezet elv. A védelem fogalmának meghatározása. A természetvédelem definíciója, a tartalmi és a megvalósítási aspektus. Az 1996. évi LIII. tv. a természet védelméről: alapfogalmak. Természetvédelem és környezetvédelem: a komplementer elv (prioritások, feladatok, a természeti elemek összekötő szerepe. A természetmegőrzés fogalomköre és alapelvei. A természeti érték fogalma és alapvető csoportjai. Eszmei érték, természeti erőforrások (meghatározás, felosztás eredet és megújulás szerint), fenntartható természethasználat, természetpolitika. A területfejlesztés és a tájvédelem mint a két tevékenységi forma integrációs szintje. Világmegőrzési Stratégia (WCS). A természetvédelem alapelvei: „Teljes rendszer”, „Folyamat”, „Elegendő méret”, „Globális szemlélet”, „Fenntartható természet- és racionális tájhasználat”, „Indikátor”, „Génbank”, „Élő múzeum”, „Biológiai sokféleség”, „Környezetvédelmi beágyazottság”, „Passzív és aktív természetvédelem”. A természetvédelem új kihívásai: szemléletváltás szükségessége. 2.hét: Ókori gyökerek. Középkor: vadászati törvények, erdővédelem. A fajvédelem kezdetei: Ausztria (Salzburg, Tirol), Svájc, Norvégia, Poroszország. Geológiai alakulatok védelme, a tájvédelem kezdetei. Természetvédelmi területek, nemzeti parkok létrehozása: Yellowstone NP (USA), Svédország, Norvégia; Szovjetúnió (Voronyezsi NP, Kaukázusi rezervátum, Asztrahányi rezervárum); Bialowiezsa; Tátrai NP. A természet és az ember viszonyára vonatkozó vallásos és filozófiai nézetek: taoizmus, sintonizmus, hinduizmus, buddhizmus; kereszténység. A gyarmatosítás és hatásai a természetre. A természetvédelmi mozgalmak kibontakozása az európai kultúrkörben: erdőrezervátumok létrehozása Indiában és a gyarmati világ sok más területén. Fajkihalások és kipusztulások a történelmi időkben. Anglia: a természetvédelmi mozgalom első szervezetei (National Trust 1865, Royal Society for the Protection of Birds 1899). Magyarországi vonatkozások: Chernel István, Herman Ottó, Sajó Károly, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Országos Erdészeti Egyesület; Hanusz István; a feladatok állami szintű felismerése (Kaán Károly). Amerikai gyökerek: a vadon esztétikai, morális és spirituális értéke: Fenimore Cooper; Ralph Waldo Emerson, Henry David Thoreau, John Muir (1838-1914), Gifford Pinchot (18651946), Aldo Leopold (1886-1948): állami erdőterületek vadonként (wilderness areas) hagyása; „evolúciós-ökológiai tájetika”. Modern természetvédelmi biológia: fontosabb szervezetek és dátumok. Vezérelvek és etikai axiómák a természetvédelmi biológiában. Etikai kódex. 3.hét: (1) Természetvédelmünk kezdetei: Az első erdőtörvények, vadászati jogszabályok. (2) Az intézményes természetvédelem első szakasza a kiegyezéstől az I. világháborúig. Herman
Ottó és Kaán Károly munkássága. Törvényalkotás, az önálló természetvédelmi szervezetrendszer kialakításának kezdete. (3) A természetvédelem átfogó szabályozásának kialakítása (a két világháború közötti időszak): az 1923. évi XVIII. Törvény a természetvédelem közigazgatási kérdéseiről (az erdészeti igazgatás szabályainak megállapítása, a természeti értékek megőrzésével kapcsolatos hatósági feladatoknak az állami erdészeti szervezet hatáskörébe utalása), az 1935. évi IV. törvényt az erdőkről és a természetvédelemről, védetté nyilvánítások. a második világháború befejezéséig. (4) Természetvédelem a II. világháborútól napjainkig: első tájvédelmi körzetünk, az erdők és a természetvédelem jogi szabályozása különválása, a barlangok ex lege védelme, az Országos Természetvédelmi Hivatal létrehozása és feladatai. A helyi és az országos jelentőségű természeti értékek védelmének különválasztása, nemzeti parkok létesítése. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, környezetvédelmi felügyelőségek és természetvédelmi igazgatóságok. Faji szintű védelem: növényfajok, madárfajok, egyéb gerincesek: emlősök, hüllők, kétéltűek és halak; gerinctelen állatfajok. A természet védelméről rendelkező 1996. évi LIII. törvény, új nemzeti parkok alakítása, a védett területek kiterjesztése, a védett fajok számának növekedése. Nemzeti Környezetvédelmi Koncepció, Természetvédelmi Alapterv. Az ország komplex természeti állapotfelmérése, nemzeti biodiverzitás monitorozó rendszer, természetvédelmi információrendszer, Magyarországi Vizes Élőhelyek Adatbázisa (MVÉA), túzokvédelmi és gólyavédelmi program, barlangvédelmi kutatások. A nemzeti ökológiai hálózat kialakítása, az érzékeny természeti területek (ESA) és a természeti területek kijelölése. Nemzetközi elismertség: világörökség, Európa Diploma. 4.hét: A természetvédelem jogi értelmezése, helyzete és kapcsolatai a magyar nemzetgazdaságban (költségvetési támogatás, idegenforgalom, erdőgazdálkodás, mezőgazdaság). Az 1966. évi LIII. Törvény a természet védelméről: kivonatos ismertetés (a törvény célja, hatálya, alapfogalamak; a természeti értékek és természeti területek általános védelme; természeti területek és értékek kiemelt oltalma; a természet védelmének tervezési és szervezeti rendszere; a természet védelemének tulajdoni és gazdasági alapjai; a természetvédelem eljárásjogi szabályai és szankciói). Egyéb fontos természetvédelmi, élővilágvédelmi jogszabályok (1982–). A Kormány környezet- és természetvédelmi kötelezettségei. A Nemzeti Természetvédelmi Alapterv tartalma és főbb koncepciói. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (1988) története. A minisztérium feladatköre, organogramja és vezetői. A Természetvédelmi Hivatal. A KvVM szervezeti átalakítása (2004). A természetvédelem összesítő adatai, Magyarország természetvédelmi térképe. Védett természeti területek (országos és helyi jelentőségű) megoszlása, a nemzeti park igazgatóságok területi adatai. Terület nélkül védett értékek (növény- és állatfajok) összesítője és a számadatok értékelése. 5.hét: A populáció fogalma, jelentősége a természetvédelemben. A populációk túlélését befolyásoló tényezők, populáció életképesség vizsgálat (PVA). Demográfiai, környezeti, genetikai jellemzők. A túlélési idő és a maximális populációméret összefüggése. Kihalási örvények. A kis populációk problémái: minimális életképes populációnagyság, a genetikai változatosság csökkenése, effektív populációméret, demográfiai sztochaszticitás, környezeti változások és katasztrófák, a kis populációk veszélyeztetettsége. A populációdinamikai modellek alkalmazása a gyakorlatban. A populációk térszerkezete: fragmentáció, metapopulációk (klasszikus, kontinens-sziget típusú, foltos, fragmentált) és a vizsgálatukra használt metapopulációs modellek . Diszperziós mintázat, az ökológiai folyosók szerepe. Új populációk létrehozására irányuló programok és sikerességük.
6.hét: (1) Ritkaság és gyakoriság: a ritkaság formái és kvantifikálása (néhány veszélyeztetett növényfajunk ritkaságot kifejező értékszámainak példáján), a ritkaság detektálásának problémái, a ritkaság okai (közvetlen pusztítás, élőhelyrontás; populációs tulajdonságok; természetes ok; evolúciós ok; az okok hierarchiája). (2) Faj szintű értékelési rendszerek. Nemzetközi és nemzeti vörös listák, a magyar Vörös Könyv és az IUCN kategóriarendszere. Természetvédelmi szempontú értékbesorolási rendszerek: egyszerű rangsorok (Simon 1986, 1992; Borhidi 1993), többváltozós értékelési rendszerek (FLÓRA adatbázis: Horváth és mts. 1995; „Magyarország szárazföldi gerinceseinek természetvédelmi szempontú értékelése”: Báldi és mts. 1995). (3) Hazai védettségi kategóriák a veszélyeztetettség tükrében. A Bonni (Egyezmény a vándorló vadon élő állatfajok védelméről, a Berni (Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről) és a Washingtoni (Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről) egyezmények hatálya alá tartozó fajok listái és fontosabb statisztikai mutatóik. 7.hét: Fajmentés a természetes élőhelyen kívül. Az in situ (on site) és az ex situ (off site) védelem fogalma. Az ex situ védelem szükségessége, hátrányai, a visszatelepítés tervezése, feltételei és sikeressége. Az állatkertek, vadasparkok lehetőségei, feladatai a fajmentésben. A befogás, tenyésztés, visszatelepítés szempontjai. Az akváriumok szerepe a vízi biodiverzitás ex situ megőrzésében. Növényfajok védelme botanikus kertekben és arborétumokban: ex situ növénypopulációk létrehozása és fenntartása, magbankok (növényi génbankok), magmintavételi stratégiák, visszatelepítés a természetes élőhelyre. Mezőgazdasági növények és fák genetikai erőforrásainak megőrzése. Haza növényfajok ex situ védelme és visszatelepítése (áttekintés és esettanulmányok). 8.hét: (1) A biológiai sokféleség (biodiverzitás) fogalmának értelmezése, szintjei (típusai). Genetikai diverzitás, taxondiverzitás, ökológiai diverzitás. (2) A biodiverzitás nagy léptékű térbeli és időbeli mintázata: geográfiai léptékű különbségek, a trópusok fajgazdagságának magyarázata, trópusi esőerdők és korallzátonyok; a biodiverzitás kialakulása. (3) A biodiverzitás funkciója, értéke (ökológiai gazdaságtan: közvetlen és közvetett használati értékek; etikai érték) és az eltűnő sokféleség. (4) A faji sokféleség helyzete; a fajok kihalása. (5) Rio üzenete: Egyezmény a biológiai sokféleségről és a biológiai források védelméről (jelentőség, célkitűzések, kötelezettségek, végrehajtás); Johannesburg: Rio+10. (6) A biodiverzitás monitorozása: a megfigyelés új célpontja az élővilág sokfélesége. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) kialakítása, felépítése, célja és jelentősége. Az NBmR kézikönyvsorozat kötetei. Az élőhelyosztályozás szerepe a biodiverzitás monitorozásában, a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (NÉR) koncepciója, hazai előzményei és felépítése. Az Á-NÉR, V-NÉR, C-NÉR, T-NÉR és M-NÉR összehasonlító áttekintése. Az Á-NÉR kategóriarendszere, a természetközeli élőhelyek, a természetközeli bolygatott és gyomos élőhelyek, ill. erdő-, mezőgazdasági és egyéb élőhelyek köre és kódolása. Koordináció nemzetközi monitorozó és természeti információs rendszerekkel (CORINE Biotopes, Natura 2000 Monitoring Scheme, Biosphere Reserves Integrated Monitoring System). 9.hét: Az élőhelyek pusztulása, fragmentációja és leromlása. Az utak és más nyomvonalas létesítmények szerepe. A fragmentáció és a fajok mobilitása. Szegélyhatások (mikroklimatikus változások, megnövekedett tűzveszély, fajok közötti kapcsolatok, fertőzésveszély. Idegenhonos fajok (szigetek, vízi és vizes élőhelyek) és inváziós képességük háttere. A nem védett területek jelentősége. A hagyományos mezőgazdasági művelés hatásai a természetre az Alföld példáján. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) természetvédelmi vonatkozásai. A tájökológiai ismeretek alkalmazási lehetőségei.
Természetvédelmi területek tervezése, a SLOSS dilemma. A természeti erőforrások hasznosításának újabb modelljei, ecosystem management. Ökológiai folyosók, „zöld” és „kék” folyosók. Az ökológiai folyosók típusai, jelentőségük és veszélyeik. Élővíz-folyosók Magyarországon (stratégia, háttértanulmányok). A Tisza-völgy mint ökológiai folyosó és magterület. A NATURA 2000 és a Nemzeti Ökológiai Hálózat. 10.hét: A biológiai sokféleség megőrzésének lehetőségei Magyarországon 1. Biológiai és táji sokféleség: terhelés, állapot, válasz. Lakott területek (városok, községek, parkok és arborétumok, üdülőövezetek), az infrastruktúra által igénybevett területek (utak, egyéb nyomvonalas létesítmények, ipari és mezőgazdasági telephelyek, külszíni bányák, meddőhányók), mezőgazdasági területek (szántók, legelők, kaszálók, gyümölcsösök, szőlők), természetes és természetszerű erdők (síkvidéki, középhegységi, hullámtéri, védett; fás legelők), faültetvények (akácosok, nemesnyárasok és –füzesek, fekete és eredei fenyvesek, lucosok, fasorok, erdősávok). 11.hét: A biológiai sokféleség megőrzésének lehetőségei Magyarországon 2. Vízi és vizes élőhelyek (nagy és közepes folyók, patakok és erek, csatornák, tavak, holtmedrek, kubikgödrök, halastavak, víztározók, bányatavak; nádasok), nem művelt területek (mocsarak, lápok, patak menti égeresek és magaskórósok, sziklagyepek), művelésből kivont rezervátumok (MAB bioszféra rezervátumok magterületei, fokozottan védett természeti területek, erdőrezervátumok), egyéb emberi tevékenységek (vadgazdálkodás, vadászat, állatok és növények gyűjtése). 12.hét: Természetvédelmi kezelés: az ökológiai paradigmaváltás hatásai a természetvédelmi biológiában. A „klasszikus” egyensúlyi és a „modern” nem-egyensúlyi paradigma következményei. A védett területeket veszélyeztető tényezők feltárása és kiküszöbölése. Az emberi jelenlét kérdései a védett területeken. Természetvédelmi helyreállítás és restaurációs ökológia. A megőrzés (prezerváció, konzerváció) és a fenntartás (rehabilitáció, rekonstrukció) fogalma, lépései és példái. Élőhelylétesítés (kreáció). A Föld védett területei: a védett területek száma, mérete és eloszlása. Az IUCN osztályozási rendszere a védett területek kategorizálására a minimálistól az intenzívig terjedő használati típusokra; a védett területek statisztikái. A védett területek hatékonyságának elemzése. A védett területek létrehozása: hely kiválasztása, lehetséges prioritások (fajgazdagság, az indikátor csoportok gazdagsága, endemizmusok, veszélyeztetettség, biogeográfiai régiók és életközösség-típusok reprezentációja). A természetvédelmi kezelési tervek elkészítésének alapelvei, az EUROSITE formaterv mint elfogadott szabvány. Magyarország védett területei. A HNP, KNP, BNP, ANP, FHNP, DDNP, KMNP, DINP, BFNP és ŐNP rövid jelemzése (alapítás éve, terület, székhely, különleges természeti értékek, logo). 13.hét: Nemzetközi természetvédelmi egyezmények. Alapvető adatok, célkitűzés, kötelezettségek, a feladatok hazai végrehajtása. (1) „Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen mint a vízimadarak élőhelyéről” (Ramsar-i Egyezmény). (2) „A világ kulturális és természeti örökségének védelme” (Világörökség Egyezmény). (3) „Egyezmény a vándorló vadon élő állatfajok védelméről” (Bonni Egyezmény). „Megállapodás az európai denevérek védelméről” (Londoni Egyezmény). „Megállapodás az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről” (Hágai Egyezmény). (4) „Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről” (Berni Egyezmény). (5) „Egyezmény a biológiai sokféleség és a biológiai források védelméről” (Rio-i Egyezmény). A „Rio-i folyamat” a Johannesburg-i Konferencia után –
természetvédelmi vonatkozások. (6) „Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről” (Washingtoni Egyezmény). 14.hét: Az európai kontinensrész biogeográfiai, tájképi és földhasználati jellemzői. Az antropogén hatások erőssége és sokfélesége. A legfontosabb európai tájtípusok és a stresszhatás alatt álló tájak. Problémák és megoldási stratégiák: a biodiverzitás és tájképi sokféleség csökkenése, az erdők degradációja, a tengerparti zóna veszélyeztetettsége és kezelése. Turizmus és közlekedés. A Pán-Európai Biológiai és Tájkép Diverzitási Stratégia. Biogenetikai források és tartalékok (the European Network of Biogenic Reserves). Az EU természetvédelmi jogszabályrendszere. A „Madár” és az „Élőhely” Irányelvek. A Berni Konvenció és végrehajtásának eredményei. Az Európai Táj Konvenció. Az EECONET, a PEEN és a NATURA 2000. Natura 2000 élőhelyek, növény- és állatfajok országos felmérése és értékelése – az EVITA adatbázis. Az európai jelentőségű magyarországi élőhelyek. A Nemzeti Ökológia Hálózat. Biológiai sokféleség, agrár-környezetvédelem, vidékfejlesztés. Az érzékeny természeti területek (ESA) rendszere; kiemelt, fontos és lehetséges területek Magyarországon. Ajánlott irodalom: Dévai Gy. 2001: A természeti és társadalmi környezet kölcsönhatása az ökológus nézőpontjából. In: Bőhm A., Szabó M. (szerk.): Vizes élőhelyek: a természeti és társadalmi környezet kapcsolata. Tanulmányok Magyarország és az Európai Unió természetvédelméről. ELTE-TTK, SZIE-KGI, KöM-TvH kiadványa, Budapest, p. 139– 167. Ehrlich, P., Ehrlich, A. 1995: A fajok kihalása. Göncöl Kiadó, Bp., 395 pp. Fekete G., Molnár Zs., Horváth F. 1997: A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. Magyar Természettudományi Múzeum, Bp., 374 pp. Haraszthy L. 1995: Biológiai sokféleség megőrzésének lehetőségei Magyarországon. WWFfüzetek 8., 44 pp. Kelemen J. (szerk.) 1997: Irányelvek a füves területek természetvédelmi szempontú kezeléséhez. A KTM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmánykötetei 4. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Bp., 388 pp. Kerényi A.: Európa természet- és környezetvédelme. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003. p. 100– 258. Kovács G., Márkus F., Sterbetz I. 1995: Alföldi mozaik. A KTM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmánykötetei 2. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Bp., 151 pp. Margóczi K.: Természetvédelmi biológia. JATEPress, 1998. 108 pp. Németh F. (szerk.) 1995: Nemzeti Ökológiai Hálózat – Javaslat a környezet- és természetbarát területhasznosításra. IUCN Természetvédelmi Világszövetség, Gland (Svájc) és Budapest (Magyarország), 88 pp. +13 térképmelléklet. Rakonczay Z.: Természetvédelem. Környezetvédelmi Minisztérium – KGI, 1999. 304 pp. Standovár T., Primack, R.B. 2001: A természetvédelmi biológia alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 542 pp.
