Képek I k o n o g r á f i a : B a r d i Te r é z i a
Képek
1. Címlap XIX. század vége – Papír, fekete színû tintával írott szöveg1 – 277x176 mm A lap közepén fekete színû tintával írott szöveg: gekauft durch [alatta egykorú tintával áthúzva: von] Franz Storno senior/um 5 gulden, in Ödenburg bei/einem [egy kitörölt szó helye]/Trödler in Sopron. Ödenburg 1890/ Die Zeichnungen sind meistens um’/1710 herum und wurden 1728/bei den Ödenburger Jesuiten Patres/catalogisirt. Es komt auch einige-/mal Österreichischer Binden Schild vor.
Képek
bok elõadásaiba behelyettesíthetõ, a korszakban általánosan használt ún. típusdíszlet. A díszlet- és jelmeztervek egy része használható lehetett a Les Noces de Pelée et de Thetis (Francesco Buti–Isaac de Benserade–Carlo Caprioli, 1654) címû darab színreviteléhez is, melynek Giacomo Torelli-tervezte színpadképei megtalálhatók a kolligátum lapjai között (106., 107., 108. kép). A 111 önálló mûtárgy leltározása során az egykori album lapjainak, illetve terveinek Staud Géza által rögzített sorrendjét követtem (Staud, 1980, IV. sz. függelék), feltéte-
A lap – Staud Géza feljegyzései alapján (Staud, 1980, IV. sz. függelék, p. 286) – az egykori album elõzéklapja volt. A vétel körülményeit rögzítõ szöveget minden bizonnyal a tágyakat megvásárló idõsebb Storno Ferenc, a neves soproni mûbarát írta. A Storno-gyûjtemény kiemelkedõ darabjai közé tartozó mûtárgyakról elõször Csatkai Endre adott hírt 1936-ban A Színpad címû folyóirat hasábjain, és 7 terv fényképfelvételét is közölte (29., 30., 32., 34–36., 44.). 1965-ben az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (akkor: Színháztudományi Intézet) az õ közvetítésével vásárolta meg Storno Gábortól az egykori albumot (Vételi napló: 1965/48), amelyet állagmegóvási és restaurálási szempontok miatt szétbontottak, s ma önálló lapokból áll (Staud, 1980, p. 188). Jóllehet a 2. képen olvasható bejegyzés szerint a gyûjtemény 1728-ban a soproni jezsuita rendház tulajdonában volt, s a szakirodalom ezért máig „Soproni Jezsuita Díszletkönyvként” jegyzi a kollekciót, nem egységes albumról van szó, hanem eltérõ provenienciájú és kvalitású mûtárgyak kolligátumáról, melyeknek – természetesen a sokszorosított lapok kivételével – pontos származási helye és készítõje jelenleg ismeretlen. A legkitûnõbb darabok feltehetõen itáliai vagy olyan Tirolból származó, délnémet, osztrák mesterekhez köthetõk, akik Itáliában mûködtek vagy tanultak, például a Rómában mûködõ Giovanni Paolo Schorhoz és köréhez (vö. Fagiolo, p. ..). Más részük ugyan jól képzett és erõs dekoratív érzékû, de kevésbé biztos kezû alkotó mûve. A tervek egy része a liturgiához, theatrum sacrumhoz, szentségimádáshoz vagy más egyházi ünnephez kapcsolódik. A többi lap esetében az ábrázolás tárgya (kertek, diadalkocsik, allegorikus-mitologikus alakok stb.) nem zárná ki, hogy rendi (mindenekelõtt természetesen jezsuita) fennhatóság alatt mûködõ iskolák színielõadásain bemutassák õket, azonban számos lap kvalitása jobb az iskoladrámák esetében ismertekétõl, illetve egyes díszlet- és jelmeztervek kivitelezési költségei meghaladják azokét. Ezeknek a lapoknak az eredetét a XVII. század végének, a XVIII. század elejének udvari ünnepségei, illetve efemer vagy állandó színházépületben bemutatott spektákulumai körében kell keresnünk. A kolligátum, mint felépítése is mutatja, bizonyára mintakönyvként szolgálhatott: a lapok jó része (noha valószínûleg konkrét elõadáshoz kötõdhetett) különbözõ dara-
lezhetõen az 1728-as állapotot bemutatva, még akkor is, ha egyrészt ezáltal a jól elkülöníthetõen azonos kéztõl származó lapok esetleg nem egymás után következnek, másrészt, ha ily módon fel borult is a Torelli-tervezte színpadképek egymásutánja, illetve más, valószínûleg egymáshoz tartozó tervek feltételezett sorrendje. (A feldolgozás során összetartozónak vélt csoportok listáját lásd az II. függelék 1. táblázatában a kötet végén. Az azonos kéznek tulajdonítható lapokat római szám jelzi.) Nemcsak a leltári számok követik Staud Géza sorszámait, hanem a valamikori album recto és verso oldalainak rögzítése is Staud nyomán történt. Staud Géza jegyzéke szerint egyes oldalakon nem volt ábrázolás: felsorolásukat lásd a II. függelék 2. táblázatában, a kötet végén. Egyes lapokon egykorú számozás található.2 (A képszámok, leltári számok, az egykori verso és recto oldalak és az egykorú oldalszámok egybevetéséhez lásd az II. függelék 1. táblázatát.) A kötetben szereplõ Knapp Éva-tanulmány meghatározásait – a szerzõ hozzájárulásával – az ikonográfiai leírások végén közlöm, minden kiegészítõ hivatkozás nélkül. A különbözõ egységek elkülönítéséhez a késõbbiekben hozzájárulhat a vízjelek jelenleg folyó vizsgálata és értékelése is.
96
97
Képek
2. Ü n n e p i d e ko r á c i ó t e r v e ( Q u a r a n t o re ) XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel3 készített elõrajzolás nyomai, biszter toll, vízfestékkel színezve – 299x184 mm Felirat középen fenn: Collegij S. J. Soproniensis/Catalogo Inscri[p]tus/Anno 1728.; barna színû (feltételezhetõen vasgallusz) tintával4 írott egykorú szöveg
Az egykori album elsõ lapja (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 286), illetve 2. recto oldala (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 286). Ünnepi dekorációval feldíszített szentségtartó szekrény fél oldalának terve, mely feltételezhetõen a barokk vallásosságban kiemelkedõen fontos negyven órás szentségimádáshoz (Quarantore) készült. Az arannyal díszített, felhajtott bíborfüggöny láttatni engedi a középütt álló monstranciát. A szentségház oszlopának volutáján virágos füzérdísz és vázákban égõ tûz. A lap kidolgozottsági foka alapján nem dönthetõ el, hogy a terv egy állandó vagy egy efemer oltár díszítéséhez készült-e. Knapp Éva meghatározása szerint Úrnapi theatrum sacrum Oltáriszentség tematikájú háttérdekorációja.
98
Képek
3. A Megváltás allegóriája Theatrum sacrum díszletterve XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, biszter toll, vízfestékkel színezve – 370x301 mm Felirat az oltáron álló kehely alatti táblán: ANGELI PACIS/AMARE/FLEBANT
A dekoráció, melyet a szakirodalom korábban egy magas rangú hadvezér castrum dolorisaként tartott számon (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 286), negyven órás szentségimádás (Quarantore) díszítményeként szolgálhatott. A jelenet csomópontja Krisztus alakja és szimbolikus megjelenítése az Eucharisztia jegyeiben: fenn Krisztus erõteljes figurájának jobbjában töviskoszorú, vállain szenvedésének és felmagasztaltatásának keresztje; alatta kerubok gyûrûjében a Szent Ostya (Krisztus testének szimbóluma); lenn, a kazettás kupolával fedett szentélyben álló, szarkofág alakú oltárépítményen pedig a misekehely (a bor mint Krisztus vérének szimbóluma). Kínszenvedése és kereszthalála árán Krisztus megváltotta az emberiséget bûneibõl, s legyõzve a halált, Passiójának eszközei, melyeket a kép felmutat számunkra, diadaljelvényei, az ellenséget legyõzõ fegyverei lesznek. Az oltár fölött puttók emelik a Passió eszközeit: a létrát, Veronika kendõjét, a Krisztus-tartotta keresztet, az oszlopot, és végül jobbra lenn a nádszálra tûzött ecetes spongyát. A gazdag ornamentikájú architektúra is a szenvedésrõl „beszél”: a diadalív síró hermái és angyalai, a vázákban lobogó tûz, mely katafalkok díszítésénél is gyakori, a szentélyoszlopok elõtt álló angyalfigurák megoldása, az oltár felsõ részének volutáin és az oltár elõtt térdelõ síró angyalok vagy az utóbbiak elõtt látható fedett kosár, felborult kancsó és tál, lámpás, benne égõ gyertyával. A síró angyalokra utal vissza az oltár elõtti táblán olvasható felirat: ANGELI PACIS/AMARE/FLEBANT (A béke angyalai keservesen sírnak). A háborúra és a békére, így Krisztus diadalán keresztül az ellenség fölött aratott gyõzelemre utal Victoria szárnyas alakja is, jobbra a szentély oszlopai elõtt: jobbjával az oltárra mutat, baljában lándzsát és pálmaágat tart (a harc és a béke jelvényeit). Az Eucharisztiának szóló hódolat mellett, a misekehely fölé hajló angyalok kezében tartott pálmaág is a békére, illetve a virágvasárnapi pálmaágakra utal. A kupola ívérõl kétoldalt félrehúzott, a jelenetet keretezõ aranyrojtos, vörös drapéria színházi hatást kelt. Az oltár fölött festett háttérfüggöny vagy mozgatható színpadi díszletelem lehetett. Knapp Éva a linzi jezsuita templom fõoltára elõtt 1684-ben kialakított szent sírként határozta meg. Mivel a templom apszisának építészeti kialakítása eltér a rajzon ábrázolt állapottól, meghatározása további bizonyítékokat igényel.
100
Képek
4. Ü n n e p i d e ko r á c i ó s z e n t s é g i m á d á s h o z XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, biszter toll, vízfestékkel színezve – 299x184 mm Felirat jobbra lenn: barna színû tintával írott egykorú német szöveg: Man kan es Ein wenig beßer zu Sahmen Ruken daß es Enger wirdt.
A lap feltételezhetõen negyven órás szentségimádás (Quarantore) dekorációjához készült. Középpontjában monstrancia áll, melyet palmettákkal, girlandokkal és volutákkal díszített oszlopok s a belõlük kiinduló voluták kereteznek. Az ívrõl aranyrojtos, vörös drapéria hull alá a monstrancia mögött. Az oszlopok lábazatánál és tetején, s a voluták találkozásánál egy-egy puttófejes váza, bennük lobogó tûz. A szentségtartó két oldalán látható volutákon egy-egy puttó térdel az örökimádás pózában. (Hasonló grafikai megoldást látunk a 3. képen.)
102
Képek
5. A Megváltás allegóriája Theatrum sacrum díszletterve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet – 1707 k. Papír, ólomvesszõ-rajz, vízfestékkel színezve, barna színû tintával írt feliratok 193x151 mm
A barokk közkedvelt témájának, a Megváltás, illetve a Jó Halál allegóriájának finoman megrajzolt jelenete egy falpillérek tartotta ív mögött, oltárképet idézve tárul elénk: a Halált, az elmúlást szimbolizáló csontváz veszi át Charon szerepét, s viszi át a haldokló lelkét a túlsó partra, ahol az Ég Királynõje, Mária várja õt. A kezeit imára kulcsoló haldoklót Hermes Psychopompos szerepében egy angyal kíséri a túlvilág felé: jobbjával a széltõl dagadó vitorlára mutatva idézi fel a hívõnek a Megváltás egyedüli reményét, Krisztust. A vitorlán a keresztre feszített Krisztus képmása fölött felirat olvasható: HoC DVCe/MorIentI. A keresztény hívõ számára a halál egy új élet, a Krisztusban feltámadt valódi élet, azaz az örök élet kezdete (vö. Ján., 11,25–26), Krisztus pedig, kinek kereszthalála és feltámadása a megváltás és a feltámadás ígéretét jelenti, ehhez az igazi élethez vezetõ kapu (vö. Ján., 10,9). Máriát is a Paradicsomba vezetõ ajtóként, a Mennyek kapujaként (Porta coeli) tekintették, hiszen õ szülte a világra Jézust. Az itt látható ábrázolása a Mária hét fájdalmát bemutató ikonográfiai típus változata. A Szûzanya lábai alatt a sziklán olvasható felirat pedig a hívõre váró örök világosságra utal, melyért Mária is közbenjár: MarIa Coeleste/LIttVs Dat. A jelenet fölötti ívmezõben olvasható zsoltáridézet az istenfélõ keresztény hívõ számára ígér áldást: sIC beneDICetUr hoMo: psal:127:V:4. Mind a zsoltáridézet, mind a feliratok kronostichonjai az 1707-es évszámot adják ki. Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp), a kronosztichon alapján feltételezve, hogy egyegy tervet többször felhasználtak.
104
Képek
6. A Megváltás allegóriája Theatrum sacrum díszletterve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõ-rajz, vízfestékkel színezve – 194x150 mm
A 3., 5. és a 7. képhez hasonlóan a jelenet a Megváltás, illetve a Jó Halál allegóriájának ábrázolása, ikonográfiájában pedig a 7. és a 10. kép változata. Keretezése is hasonló az 5. képen láthatóhoz: az íven azonban itt nem szerepel felirat. Míg az elõbbi rajzon a tenger vize jelentette a két létforma közötti átmenetet, a jelenetet itt egy kertbe helyezte a mûvész. A kert közepén szökõkút: a magas talapzaton álló kútszobor a kereszten függõ Megváltó alakja, feje körül fénysugarakkal. A talapzaton látható pajzson Krisztus sebei: a belõlük csorgó vér tölti meg a kút tálcáját, melynek rajzolata kagylót idéz. Krisztus kínszenvedésének eszközei vannak az oldalt álló ládákban: a töviskoszorú, a kesztyû, amelylyel arcul csapták, a kehely, s az oszlop, amelyhez hozzákötözték. A baloldalt térdeplõ, Krisztushoz könyörgõ nõalak számára valószínûleg itt is egy angyal (lobogó palástos, fénysugaras alak) mutatja meg az Üdvözülés útját, baljával a feszületre mutat. A keresztre feszített Krisztus a világ bûneiért önmagát adó Megváltó maga is kút: az ábrázoláson in concreto, mint kútszobor, és szimbolikus értelemben is; Krisztus oldalából vér és víz folyt ki Longinus lándzsadöfése nyomán (vö. Ján., 19,34), a sebeibõl csorgó vér az Élet vize. „[...] Fons hic est vitae, qui totum diluit orbem,/sumens de Christi vulnere principium. [...]” – fogalmazza meg a gondolatot egy V. századi felirat a lateráni bazilika baptistériumában (Dölger, 1930, pp. 252–257). A vízkeresztség révén a hívõ újjászületik az Egyházban, a Szent vér maga az élõ víz; a kép jobb oldalán látható kehely az Utolsó Vacsora kelyhe (önmagában is a Megváltó szimbóluma); Ecclesia is kehelyben fogta fel a Krisztus oldalsebébõl kifolyó vért. A kert és a kút ugyanakkor gyakori Mária-szimbólumok is: Mária, a szûz Istenanya hortus conclusus, bezárt kert, bepecsételt forrás (vö. Énekek Éneke, 4,12). A kert végében ciprusok sora magasodik. Nemes anyaga révén a ciprus mindig is kiemelkedõ szerephez jutott a mindennapi életben és szimbolikus értelemben egyaránt: az Ótestamentumban a templomépítõk és hajóácsok megbecsült anyaga (vö. 1Kir., 6, 15,34; Ez., 27,5), Ezékiel látomásaiban pedig Isten kertjének fája (vö. Ez., 31,8); az apokrif Keresztlegendában annak a három fának az egyike, mely az Édenkertbõl származó magvakból Ádám sírján nõtt, s amelybõl késõbb Krisztus keresztjét ácsolták (vö. Marienlexikon, 1994, p. 815, irodalommal). Krisztus keresztje az Élet fája, sírja, az Élet vizének forrása, a Paradicsomban áll, az itt ábrázolt kert így a Paradicsom kertjének szimbóluma. Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp).
106
Képek
7. A Megváltás allegóriája Theatrum sacrum díszletterve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, biszter toll, vízfestékkel színezve – 306x191 mm
Az 5. képhez hasonlóan itt is a tenger adja a színteret a Megváltás, illetve a Jó Halál allegóriájának ábrázolásához: a háborgó tengerár azonban itt elsüllyesztette a hívõ csónakját, ki a hullámok között hánykódva karjait könyörgõen tárja az ég felé. Fölötte két angyal emeli magasra a Krisztusba vetett Hit szimbólumát, a horgonyt, rajta mint kereszten a Megváltóval: nyilvánvalóvá téve a horgony keresztszimbólum voltát. A horgony már az ókeresztény idõkben titkos keresztény jel volt, ugyanúgy, mint a hajó vagy a galamb és a hal. Tágabb értelemben az Istenbe vetett hit, a keresztény hit szimbóluma (vö. Zsid., 6,10–19). Krisztus sebeibõl a vér a hajótörött kezére csöppen: a hívõ számára a halál az új élet, az örök élet kapuja; Krisztus vére hullatásával, kereszthalálával megváltotta bûneibõl az emberiséget, Szent vére az Élet vize, õ maga az Élet kútja (fons vitae). Ikonográfiai szempontból a motívum egyik legfontosabb barokk megfogalmazása Bernini egyik lapján látható: a feszület a tenger fölött lebeg, melynek vize a Megváltó kiömlõ vére (Brauer– Wittkover, 1931, p. 166; Fagiolo, M.–Fagiolo, M., 1967, 228. kép). Krisztus vére végtelen tenger, mely beborítja a földet – írja Padre Francesco Marchese az 1670-ben Unica speranza del peccatore che consiste nel sangue di N. S. Gesù Cristo címmel megjelent kötetben, melynek címlapja a Bernini rajza nyomán kiadott metszet (vö. Lavin, 1998, pp. 30–35). Már maga a cím közli a könyv alapgondolatát: a Megváltás egyedüli forrása Krisztus, az Élet kútja, melynek vize, Krisztus vére, az Élet vize, az Örökélet forrása: a hívõ életének s a liturgiának középpontjában az Eucharisztia áll. Ikonográfiailag a kép a 6. és a 10. kép változata. Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp).
108
Képek
8. S z í n p a d k é p X a v é r i S z e n t Fe re n c ü n n e p é re XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, vörös krétarajz 203x402 mm; két darabból összeillesztve
Xavéri Szent Ferenc tiszteletére rendezett ünnepi elõadás színpadképe: a perspektivikusan ábrázolt játéktér oldalait kariatidák tartotta három ív tagolja. A két szélsõ ív hátterében minden bizonnyal egy-egy festett függöny: a bal oldali Xavéri Szent Ferenc halálát ábrázolja Kína kapuinál, Csangcsun szigetén (St. John-sziget) a tengerparton, a jobb oldali pedig a hittérítõ szentet kereszttel a kezében. Feltételezhetõen a középsõ, függönnyel keretezett üres ívmezõ s az ívek elõtti tér szolgált játéktér gyanánt, melyet négy kandeláber világított meg (talapzatukon meggörnyedt alakok tartanak egy-egy akantuszlevéllel díszített medencét). Az ívmezõk tetején álló angyalok füzérdíszt tartanak, mely a kandelábereket is összeköti. Knapp Éva értelmezése szerint a jelenet Xavéri Szent Ferenc halálát és megdicsõülését illusztrálja.
110
Képek
9. A Jó Halál allegóriája Oltárkép, vagy theatrum sacrum terve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet XVII. század vége–XVIII. század eleje – Papír, ólomvesszõ-rajz, indigó vízfestékkel lavírozva – 191x153 mm Felirat a haldokló ágyának végén és oldalán: Christus, Virgo Parens, Michael, Ignatius hic sunt/In tanta Coeli, Mors bona, Luce venit. Barna színû tintával írott egykorú szöveg
A Jó Halál allegóriája egy (feltételezhetõen jezsuita) szerzetes, szent (?) halálának ábrázolása. Amennyiben a kép verso oldalán található szignatúra a recto oldalon látható képre vonatkozik, a lap annak a szent halálát ábrázoló metszetnek a másolata, melyet Cesare Agostino Bonacina (1620/1634–1656 u.) mûve után Albertus Clowet (1636–1679) készített (Thieme– Becker, VII, 1912, p. 121). A szóban forgó metszetet vagy annak elõképét az eddigi kutatások során még nem sikerült azonosítanunk. A kompozíció középpontjában egy férfi fekszik halálos ágyán: baljában égõ gyertya, mellén feszület, jobb karjára fûzve olvasója; fejét az ágy mellett álló Szûz Mária felé fordítja. Mária baljával a haldokló jobbját fogja, másik kezével pedig az ágy elõtt térdelõ glóriás szentre mutat. A szent kilétére, s egyben a többi ábrázolt személy azonosítására az ágy oldalán olvasható felirat nyújt támpontot ( a felirat szövege megegyezik a 4/a és a 9/a képen látható szöveggel): Christus, Virgo Parens, Michael, Ignatius hic sunt/In tanta Coeli, Mors bona, Luce venit. A szövegben két szó (Coeli és Luce) aláhúzásával is erõsítik a mennyben a hívõre váró örök világosság ígéretét. A haldokló lelki üdvéért közbenjáró, térdelõ szent a jezsuita rend alapítója, (Loyola) Szent Ignác (1491–1556). Az ágy mögött Szent Mihály harca a Gonosszal: baljával megragadja a gonoszt megtestesítõ, könyvet tartó figura jobbját, a másik kezében tartott kardjával épp lesújtani készül rá. Elõttük angyalfigura: jobbjával az ölében tartott könyvre – valószínûleg a Bibliára – mutat, fejét pedig elõre fordítja. Balra fenn Krisztus alakja lebeg: fejét dicsfény övezi, jobb kezében babérkoszorú. Elõtte angyal térdel jobbjában a mártíromság pálmaágával, az angyal fölött pedig szárnyas puttó babérkoszorút tart. A XVII. században, fõképp a jezsuita rend körében megélénkül a hívõ halálának mikéntjérõl, a Jó Halál gyakorlatáról (Ars Moriendi) való elmélkedés, útmutatók jelennek meg, kongregációk alakulnak Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp).
112
Képek
10. A Megváltás allegóriája Theatrum sacrum díszletterve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, biszter toll, vízfestékkel színezve – 185x152 mm
A Megváltás allegóriájának ábrázolása egy kút fölé boruló baldachin keretében tárul elénk, mely a római San Pietro in Vaticano baldachinjának elsõ terveit idézi; a korinthoszi oszlopokon nyugvó voluták váza formájú talapzaton álló, fénysugaraktól övezett keresztet tartanak. A 6. képhez hasonlóan itt is a Megfeszített Üdvözítõ látható egy kút fölött: míg ott a feszület maga a kútszobor, itt Krisztus kereszten függõ, fénysugaraktól övezett testét angyalok és puttók emelik a kút fölé. A Megváltó sebeibõl vér csorog a középen álló kútba, amely körül gyógyulást várók csoportja áll. Az 5. és a 6. képen látható megoldáshoz hasonlóan itt is egy angyal vezeti a hívõt Krisztus felé, jelezve, hogy egyedül Krisztusban rejlik a Megváltás. Az elöl látható üres írásszalag a lap befejezetlenségére utal. Krisztus az Élet vizének kútja (fons vitae), vére mint az élet vize ad gyógyulást a betegeknek, halála és feltámadása pedig a megváltásba és a feltámadásba vetett Hit forrását jelenti. Ugyanezt a gondolatot fogalmazza meg Georgette de Montenay „Emblematum christianorum centuria” (elsõ kiadása: Lyon, 1571; vö. Praz, 1964, 9. ábra p. 44, pp. 431–432) címû kötetének 30. emblémája: gyógyulást keresõ betegek járulnak egy díszes kúthoz, s merítenek annak vizébõl: a kúttálca fölötti kútszobor a sebeit felmutató Fájdalmas Krisztus alakja, a kút vize az Élet vize, Krisztus kicsorduló vére (vö. Panofsky, 1927). Krisztus, mint az Élet kútja jelenik meg Bernini egyik rajzán is, ahol a tenger fölött ábrázolt, kereszten függõ Megváltó tengerbe csorduló vére válik a tenger életet adó „vizévé” (Brauer–Wittkover, 1931, p. 166; Fagiolo, M.–Fagiolo, M., 1967, 228. kép; Lavin, 1998, fig. 1, F. Spierre rézmetszete, Istituto Nazionale per la Grafica, Roma). Ikonográfiailag a kép a 6. és a 7. kép változata. A kereszten függõ Krisztus vére mint a gyógyulás, a megtisztulás és a Hit forrása jelenik meg Sandro Botticelli egyik fametszetén is, melynek címe Vasari nyomán A Hit triumfusa. A Savonarola egyik prédikációját illusztráló lapon a kereszten függõ Krisztus sebeibõl fakadó vér folyammá duzzad, melyben megmártózva a megtért hívek megtisztulnak bûneiktõl és örök életet nyernek (Krisztus mint az Élet kútja; vö. Weisbach, 1919, p. 94; Lavin, 1998, p. 38, fig. 6). Ha a rajz színpadi jelenettervet ábrázol, középen fenn színpadi repülõszerkezet vagy mozgatható díszletelem látható. Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp).
114
Képek
11. Díszedények terve XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, biszter toll, vízfestékkel színezve 154x199 mm
A képen két sorban négy díszedény terve: lenn egy váza (esetleg gyertyatartó?), fenn két váza között egy tál. Mind a négy díszedénynek magas talpa van, a palmettával díszített edénytestek bíborszínûek, a felsõ sor bal oldalán álló kék váza kivételével, amelyet virágmotívum is ékesít. A felsõ sorban középütt álló tál szájperemét és talpát kékes-lilás sáv díszíti. Jóllehet minden valószínûség szerint díszedényekrõl van szó – amelyek akár használati tárgyak, akár színpadi kellékek is lehettek –, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a feltételezést sem, miszerint eredetileg párkánydíszek tervei voltak (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 288). Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült párkánydísz-tervként azonosította (Knapp).
116
Képek
12. A ke re s z t é n y H i t t r i u m f u s a Theatrum sacrum díszletterve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, biszter toll, vízfestékkel színezve – 296x192 mm Hátlapja egy másik lappal megerõsítve
A diadalszekérre helyezett feszület a halál fölött gyõzedelmeskedõ Megváltó, illetve tágabb értelemben a keresztény Hit, a katolikus Egyház triumfusa. A jelenet keretéül a 10. képen látható baldachin változata szolgál: korinthoszi oszlopokon nyugvó volutás boltozat, tetején kereszttel. A lankás tájháttérben középrõl spirális felhõsáv emelkedik ki: középsõ szintjén kék ruhás, vörös palástos angyal egy palmettákkal díszített diadalkocsit húz, melyen két angyal tartja a feszületet. Felettük szárnyas puttók viszik Krisztus Passiójának eszközeit (arma Christi), jobbról balra a következõ sorrendben: Veronika kendõje, pálmaág, a nádszálra tûzött ecetes spongya, lándzsa, töviskoszorú, nádpálca-jogar, szögek. Jobbra lenn az oszlopok elõtt Krisztushoz fohászkodók, illetve õt dicsõítõk csoportja térdel. A jelenet fölötti felhõgomolyagból elõbukkanó szárnyas puttófejek mögött áttörnek a ragyogó Nap sugarai. Egy Tiziano-rajzot követõ 1517-es fametszeten, amely a Hit diadalmenetét ábrázolja, a glóbuszon ülõ Krisztust látjuk: antik római triumfusok mintájára diadalszekere elõtt gyõzelmi jeleit, azaz szenvedésének jelképeit viszik, hasonlóan az itt bemutatott laphoz (vö. Weisbach, 1919, Abb. 41., pp. 94–95). Az egész jelenet vagy az oltárnál elhelyezett festett „háttérfüggöny”, vagy épített színpadi díszlet ábrázolása, színpadi repülõszerkezet vagy mozgatható festett díszletelem alkalmazásával (Krisztus diadalkocsija). A 19. kép apróbb eltérésekkel ugyan, de e kompozíció másolata: feltételezhetõ, hogy ez utóbbi elõképül, illetve vázlatul szolgálhatott az itt aprólékosan kidolgozott tervhez. Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp).
118
Képek
13. A Megváltás allegóriája Színpadi jelenetterv (?); theatrum sacrum terve (?); festett háttérfüggöny vagy épített színpadi díszlet XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, biszter toll, indigó vízfestékkel színezve – 189x154 mm; teljes lapméret: 194x309 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 14. képpel
Az 5., 6., 7., 10. és a 14. képhez hasonlóan a Megváltás allegóriáját látjuk. A jelenet egy boltozatos teremben – Knapp Éva értelmezése szerint az Alvilág bejáratánál (Knapp) játszódik. A falon öt medalion, rajtuk Krisztus egy-egy sebének ábrázolása: kétoldalt átszögezett kezei, beljebb sebhelyes lábai, középütt pedig szíve. Jobbra egy lépcsõ vezet ki a térbõl. A terem közepén angyalok emelik magasba a kereszten függõ Üdvözítõt (hasonlóan a 10., 14. és a 20. képhez, illetve a 7. kép ikonográfiai változataként). Ha konkrét színpadképrõl van szó, színpadi repülõszerkezet vagy mozgatható díszletelem lehetett. Alatta a Szentlélek galambja száll a kereszt irányába. Balra lenn egy angyal mutatja fel a hívõ számára a krisztusi keresztáldozatot, Krisztust, a Megváltás egyedüli reményét (vö. 5., 6., 10., 14. kép). Jobbra a földön a Gonosz erõit szimbolizáló állatok (egy sárkány vagy szárnyas kutya, s egy kígyó) láthatók, melyeket Krisztus legyõzött. Isten és ember között a Szentlélek ereje teremt kapcsolatot; a gonosz erõk és a Halál fölött gyõzedelmeskedõ Krisztus szenvedései árán váltja meg az emberiséget bûneibõl. Hasonlóan boltozott terem részlete látható a 43. kép bal oldalán, valamint a 48. képen, a sziklaoszlopokon üres medalionnal/pajzzsal. Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp).
120
Képek
14. A Megváltás allegóriája Színpadi jelenetterv (?); theatrum sacrum terve (?); festett háttérfügggöny vagy épített színpadi díszlet XVII. század vége–XVIII. század eleje – Papír, biszter toll, indigó vízfestékkel színezve 193x153 mm; teljes lapméret: 194x309 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 13. képpel Felirat lenn: barna színû tintával írott, egykorú német szöveg: Hier kan man daß Fäghfeuer außlaßen wenn man will, wird aber nicht über herauß kunnen
Az 5., 6., 7., 10. és a 13. képhez hasonlóan a Megváltás allegóriáját látjuk. Az említett rajzok megoldásához hasonlóan a hívõt itt is angyal kíséri Krisztus angyalok emelte keresztje elé (ikonográfiai változatához vö. 7., 10., 13., 20. kép). Amennyiben konkrét színpadképet látunk, az angyalok emelte feszület színpadi repülõszerkezet vagy mozgatható, festett díszletelem lehetett. A hívõ és Krisztus között emelkedõ sziklán térdelõ alak Mária vagy valamelyik szent ábrázolása: kezeivel a hívõre mutatva, közbenjár érte Krisztusnál, kinek kereszthalála megnyitja a keresztény hívõk számára az örök élet, az Üdvösség kapuját, s kimenti õt a Pokolból vagy a tisztítótûzbõl, melynek lángjai elõtt jobbra fohászkodó hívõk csoportja áll. Knapp Éva értelmezése szerint a tisztítótûz elõtt egy keresztény lélekért közbenjáró Szûz Mária ábrázolása látható (Knapp).
122
Képek
15. Utolsó Ítélet Színpadi jelenet (?); theatrum sacrum terve (?) XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, biszter toll, vízfestékkel színezve – 368x306 mm
Az Utolsó Ítéletet megjelenítõ lap egyben a Megváltás és a Jó Halál ábrázolása is (a Krisztus sebeibõl folyó vér mint az Élet Vize). Az ítélet napjára utalnak a megnyílt sírok, az azokból kiemelkedõ halottak, s az összedõlõ antik templom. Az elõtérben a padló alatti sírbolt üregének ábrázolása arra utal, hogy ha valóban színpadi jelenettervet látunk, akkor a járószint alatt süllyesztõ lehetett. A jelenet középpontjában hármas csoportozat van. Középen egy haldokló fiatal férfi egy nõalak ölében, míg jobbra egy térdelõ alak emeli könyörögve az ég felé összekulcsolt kezét. Egyedüli reményük a Krisztusba vetett hit: a fölöttük beomló kupolatérben puttók veszik körül Krisztus öt sebének dicsfénytõl övezett ábrázolását, a Krisztus szenvedései és kereszthalála által nyert bûnbocsánat és a megváltás jelképét. Knapp Éva szerint a jelenet a Krisztus halálát kísérõ jeleket ábrázolja, s a terv az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült (Knapp).
124
Képek
16. Thronus Salomonis: A Megváltás allegóriája Theatrum sacrum díszletterve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet XVII. század vége Papír, ólomvesszõ-rajz, indigó vízfestékkel színezve – 147x92 mm
E jelenetre vonatkozik a 21/a kép második felirata: Thronus Salomonis. A baldachin alatt álló, díszes barokk trónusra helyezett feszület a krisztusi hatalom és a Megváltás allegóriája: emelvényéig kilenc lépcsõfok vezet fel két korinthoszi oszlop között. A lépcsõsor két oldalán öt-öt, üres medaliont tartó, kuporgó állatfigura, a trónszék két oldalán egy-egy angyal térdel az örökimádás pozitúrájában. Bár a jelenet nem felel meg minden részletében Salamon trónusa leírásának (1Kir., 10,18–20; 2Kron., 9,17–19), felidézi annak ábrázolását, mely a keresztény ikonográfiában, Márián keresztül Krisztus tipológiai elõképeként értelmezhetõ. A trónra helyezett feszület a halálában felmagasztaltatott Krisztus szimbóluma: Krisztus kereszthalála magában rejti a feltámadás ígéretét is; halálával Krisztus magát a Halált gyõzi le, diadalmaskodik felette. A Krisztus jelenlétét, uralmát jelképezõ üres trón ábrázolása már igen korán, a IV–V. századtól feltûnik, a trónra helyezett, gemmákkal kirakott vagy Krisztus-monogrammal ékesített kereszt megjelenítésével együtt. Késõbb, az Utolsó Ítélet bizánci ábrázolásaiban a trónon ülõ, sebeivel ábrázolt Krisztus mellett Passiójának eszközei is szerepelnek egy trónusra helyezve. A vázolt ikonográfia a lapon még egy motívummal bõvül: a trón nemcsak az uralkodó és egyszersmind a világ fölött ítélkezõ bíró széke, hanem a Megváltás allegóriája is.
126
Képek
17. Diadal a Halál felett Theatrum sacrum díszletterve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet XVII. század vége – Papír, ólomvesszõ-rajz, indigó vízfestékkel színezve – 175x109 mm Felirat középen fenn: fekete színû tintával írt egykorú szöveg: Ero mors tua ˆo Mors omnis armatura/fortium.
E jelenetre vonatkozik a 21/a kép 4. felirata: Omnis armatura fortium. Krisztusnak a Halál felett aratott diadalát bemutató lap egyben a keresztény Hit, illetve Krisztus triumfusának ábrázolása: erre a gyõzelemre utalnak az elõtér ívén látható dia-daljelvények s a terem falain függõ kardok és pajzsok. A boltozatos tér középpontjában a kereszten függõ Krisztus: fejét fénysugarak övezik, keresztje mellett két, kendõt tartó angyal látható. A földön a legyõzött Halál megszemélyesítése, egy csontváz hever, jobbját védekezõn emeli maga elé. A keresztény hívõ számára a Halál az egyedüli igaz élet kezdete, s a lap felirata értelmében „az erõsek minden fegyverzete”, vagyis Krisztus halálával diadalmaskodik a Halál felett. Halála által megszûnik annak hatalma, megnyílik az örök élet kapuja. A szöveg második részére s Krisztus sebeire – mint Krisztus fegyvertárába (arma Christi) beemelt szimbólumokra – utalnak a hadi dicsõséget felidézõ diadaljelvények s a falon függõ kardok. A felirat szövege a Knapp Éva által azonosított cím, az Armatura fortium contra fidei hostes variánsa. Knapp Éva a rajzot a darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp).
128
Képek
18. M a d o n n a a g y e r m e k ke l Oltárterv XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, vöröskréta rajz – 175x109 mm
A napkorong rajzolatában ábrázolt Madonna a gyermekkel. A gyors vonásokkal megrajzolt vörös-kréta rajz önálló oltárképhez vagy efemer oltárdekorációhoz készített vázlat lehetett.
130
Képek
19. A ke re s z t é n y H i t t r i u m f u s a Színpadi díszletterv (?); theatrum sacrum terve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenetterv XVII. század vége – Papír, ólomvesszõ-rajz, indigó vízfestékkel színezve 146x98 mm
Erre a jelenetre vonatkozik a 21/a kép elsõ felirata: Triumphus. A keresztény Hit triumfusát ábrázoló jelenet a 12. kép változata, kidolgozottsága okán valószínûleg annak elõképéül szolgált. (Bõvebb értelmezését lásd ott.) Az ott látható baldachin helyett egyegy korinthoszi oszlop szegélyezi a képet; a diadalszekeret sem egy, hanem két, egymás felé forduló angyal húzza; hiányzik a jelenetet koronázó, felhõkön áttörõ napkorong a puttókkal. Hasonlóan a 12. képhez, vagy az oltárnál elhelyezett festett háttérfüggöny, vagy épített színpadi díszlet ábrázolását látjuk, színpadi repülõszerkezettel vagy mozgatható festett díszletelem ábrázolásával (Krisztus diadalkocsija). Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp).
132
Képek
20. A Megváltás allegóriája Theatrum sacrum díszletterve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet XVII. század vége – Papír, ólomvesszõ-rajz, indigó vízfestékkel színezve 170x106 mm
Krisztus kereszthalálával és annak ótestamentumi elõképével a jelenet a Megváltás allegóriáját ábrázolja. A kereszten függõ Krisztus testét angyalok és puttók emelik magasba (a 7., 10., 13. és a 14. kép ikonográfiai változataként), egy sziklás tájháttérbe helyezett baldachin alatt. A baldachin oszlopai elõtt Krisztus kereszthalálának tipológiai elõképe, Mózes az érckígyóval (4Móz., 21,1–9). A környezõ tájban a hívõk s a hit nélküliek csoportjai: aki felnéz az érckígyóra (a megfeszített Krisztusra), az megmenekül, aki pedig nem, az meghal. Ha épített színpadi díszlet ábrázolását látjuk, a feszület, az azt emelõ angyalokkal színpadi repülõszerkezet vagy mozgatható, festett díszletelem lehetett. Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp).
134
Képek
21. A n g y a l o k K r i s z t u s ke re s z t j é v e l – A d i a d a l m a s ke re s z t Theatrum sacrum terve (?); festett háttérfüggöny, mozgatható díszletelem vagy színpadi jelenet XVII. század vége – Papír, ólomvesszõ-rajz, indigó vízfestékkel színezve 114x87 mm
A diadalmas keresztet Krisztus ótestamentumi elõképeivel ábrázoló jelenet középpontjában angyalok és puttók emelik magasba Krisztus keresztjét, melyre fentrõl fénysugár vetül. Fenn a jobb oldali angyal egy koronát tart a kereszt fölé a fénybe: a korona, hasonlóképpen a koszorúhoz, a gyõzelem jele. Balra lenn, egy fa mellett Jákob lajtorjájának ábrázolása, a Krisztushoz vezetõ út ótestamentumi szimbóluma; jobbra Mózes forráscsodája látható, amint pálcájával vizet fakaszt a kõsziklából (4Móz., 20,1–13) – Krisztusnak, mint az Élet kútjának (fons vitae) a tipológiai megfelelése. Staud Géza szerint a kép valószínûleg a 20. kép felsõ részébe illeszthetõ betét lehetett (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 290). Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp).
136
Képek
22. A Jó Pásztor allegóriája Theatrum sacrum díszletterve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet XVII. század vége – Papír, ólomvesszõ-rajz, indigó vízfestékkel színezve 150x102 mm
E jelenetre vonatkozik a 21/a kép 3. felirata: Pastor bonus. A két korinthoszi oszlop által keretezett, a Jó Pásztor allegóriáját ábrázoló jeleneten fiatal, szakálltalan Krisztus-alak ül egy magaslat (a Golgota?) tetején. Fejét fénykoszorú övezi, mögötte keresztje. A jobbról ölébe lépõ báránnyal együtt 14 bárány veszi körül. A keresztény mûvészet már a kora keresztény idõktõl magába olvasztotta a vállán bárányát vivõ Jó Pásztor antik motívumát: a pásztor Jézus allegóriája lett, aki megmenti a keresztény lelket szimbolizáló bárányt (Lk., 15,4–7; Ján., 10,1–18), amely más szemszögbõl az emberiség megváltásáért feláldozott Krisztus szimbóluma, de jelképezheti az apostolokat, mártírokat, hitvallókat, illetve minden hívõ keresztényt. Az antik mûvészetben a bárányát vivõ pásztor a humanitas szimbóluma volt (Grabar, 1961, p. 11). A pásztor és a megtalált bárány ábrázolása mellett a nyáj szerepeltetése is gyakori, a motívum a feltámadás és a Megváltás szimbóluma lesz (Grabar, 1961, p. 20). A hívõket szenvedéseivel és halálával megváltó Krisztus, mint a Jó Pásztor motívuma újabb aspektussal bõvül a bárányt vérével itató Krisztus ábrázolásán: Krisztus a Megváltó, az Élet vizének forrása, az Élet kútja.
138
Képek
23. J u n o d i a d a l ko c s i j a Színpadi díszkocsi: repülõszerkezet vagy színpadon mozgó díszletelem XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, biszter toll, vízfestékkel lavírozva – 153x76 mm Felirat fenn: barna színû tintával írott, egykorú szöveg: Juno Wägroll
Juno felhõcsoporton ábrázolt diadalkocsiját, melyek gyeplõi egy palmettával keretezett maszkhoz vannak erõsítve, két páva húzza. A kocsi mindkét oldalán szintén egy-egy páva látható, ezek képezik a kagyló formájú ülés oldalait; a háttámla fölött is Juno madara, a kiterjesztett szárnyú páva áll. A 23., 24. és 25. kép alkotója minden bizonnyal azonos a 82. képen látható, azonos tematikájú és stílusú tárgyak festõjéével.
140
Képek
24. D i a d a l ko c s i k t e r v e : Vu l c a n u s é s Ve n u s d i a d a l ko c s i j a Színpadi díszkocsik: repülõszerkezetek vagy színpadon mozgó díszletelemek XVII. század vége–XVIII. század eleje – Papír, biszter toll, vízfestékkel lavírozva – 122x153mm Felirat balra fenn: barna színû tintával írott, egykorú szöveg: Vulcani Wägroll; balra lenn: 2 Schwartze/Hundte; jobbra fenn: Venus Ehren Wägroll
A lap két diadalkocsi tervét ábrázolja. A bal oldali felhõcsoportozaton Vulcanus diadalszekere, melyet két kutya húz, bakjának kagylódíszén voluták. A kocsi trónusán füzérdíszes drapériával borított üllõ, a kovácsmesterség jelképe, tetején a hatalmat szimbolizáló királyi koronával. Az üllõ két oldalán félmeztelen, bõrkötényes kovácsok tartanak babérkoszorút az üllõ fölé, másik kezükben egy-egy kalapács. A jobb oldali felhõcsoportozaton Venus diadalkocsija közeleg, melyet két galamb, Venus madarai húznak. A kocsi bakját palmettákkal közrefogott fej díszíti. A kocsi magas, trónusszerû ülésének háttámláján füzérdísz és medalion, tetején csókolódzó galambpár. A háttámla két oldalán egy-egy kis Amor-figura áll; babérkoszorút emelnek a trónus fölé, másik kezükben íjukat tartják.
142
Képek
25. J u p i t e r d i a d a l ko c s i j a Színpadi díszkocsi: repülõszerkezet vagy színpadon mozgó díszletelem XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, biszter toll, vízfestékkel lavírozva – 152x89 mm Felirat fenn: barna színû tintával írott, egykorú szöveg: Des Jupiters Wahgen
Villámoktól, lángnyelvektõl körülölelt, trónus alakú diadalkocsi, melynek ülése kannelurás oszloptöredéket idéz. A trónus karfáit kétoldalt egy-egy sasnak, Jupiter madarának a teste alkotja. A sasok karmaikkal Jupiter villámjogarát ragadják meg.
144
Képek
26. Színpadkép XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõ, biszter toll, vízfestékkel lavírozva 256x340 mm
Venus és egy karjait széttáró kosztümös figura jelenete egy gazdag díszletezésû színpadon. A játéktér bal oldalán álló színész tekintetét a diadalkocsiján közelgõ Venusra emeli: a felhõgomolyagra helyezett kocsit Venus szent madarai, a galambok húzzák. Az istennõ balját az ég felé emelve a földön álló alakra tekint. A színpadot díszes kolonnád öleli körül Temperantia és Fortitudo szobrával, középen pedig három nyílású diadalívvel. Az oszlopsor korinthoszi oszlopok hordozta párkányát vázák és cserepekbe ültetett kis fák sora, a diadalív tetejét pedig folyamistenek s egy üres címerpajzs díszíti. A diadalív nyílásai mögött itáliai városra nyílik kilátás. A kolonnád elõtti téren kút áll: tálcájába egy folyamisten korsójából, illetve a sziklák közül csobog a víz. Az oszlopsor tetejére helyezett cserepekben álló fák sora közkedvelt motívuma a barokk díszletterveknek (vö. pl. Giovanni és Lodovico Burnacini–Jac. Sandrart: L’ inganno d’ amore: az álomjelenet kertábrázolása). A kapu három nyílásán át elénk táruló városkép (valószínûleg Róma egy-egy nevezetessége) feltételezhetõen festett háttérfüggöny lehetett. Hasonló, hármas ívvel záródó oszlopcsarnokot, illetve játékteret találunk pl. G. Torelli rajzain is (vö. pl. a Müncheni Színháztörténeti Múzeum gyûjteményében lévõ két díszlettervvel, amelyek valószínûleg az Il Trionfo della continenza címû darabhoz készültek: I. felvonás, 2–13. jelenetig, illetve 14–19. jelenetig; vagy a bécsi Österreichische Nationalbibliothek Theatersammlungjában õrzött rajzzal, amely valószínûleg a Rosaure címû darabhoz készült, II. felvonás 1. jelenete). Torelli-színpadképekrõl készült metszetek a jelen gyûjtemény lapjai között is találhatók (106–111. kép).
146
Képek
27. A l l e g o r i ku s j e l e n e t Színpadkép; festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenetterv XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, biszter toll, vízfestékkel színezve 192x150 mm; teljes lapméret: 195x304 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 28. képpel
A jelenet a négy világrész hódolata a triumfáló hadvezér-uralkodó elõtt. Középpontjában, a játéktér felsõ részében egy mezõ fölött gomolygó felhõrétegbõl kiemelkedve, gazdagon díszített diadalív áll: alatta, négy fehér ló húzta diadalkocsijában a dicsfénytõl övezett triumphator kék páncélos alakja. Az épület elõtti felhõkön allegorikus-mitologikus alakok közelednek diadalkocsijukon. A középsõ sávban, a harmadik utca vonalában egy páncélos, palástos, sisakforgós, méltóságteljes figura, lejjebb, a második utca vonalában pedig egy szürke-vörös ruhás nõalak diadalkocsija érkezik. A zöld mezõben a négy földrész megszemélyesítõje, köztük a koronás Európával hódol a Sol-Apollóként ábrázolt alaknak, aki feltételezhetõen egy triumfáló Habsburg-uralkodó mitologikus-allegorikus ábrázolása. A fémvesszõvel készített rajz valószínûleg egy csavart oszlopokkal tagolt háttérre utal, amely így feltehetõen megegyezik a 28. képen látható architektúrával. Amennyiben épített színpadi díszletrõl van szó, a diadalkocsik színpadi repülõszerkezetek vagy színpadon mozgó festett díszletelemek lehettek.
148
Képek
28. A l l e g o r i ku s j e l e n e t Színpadkép; festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenetterv XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, biszter toll, vízfestékkel színezve 188x154 mm; teljes lapméret: 195x304 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 27. képpel
A diadalkocsin érkezõ allegorikus-mitologikus alakok a játéktérben spirálisan felívelõ felhõrétegen jönnek be a színre: balra az elsõ utcában, valószínûleg a színpad járószintjén a baljában kaszát tartó Saturnus, jobbra pedig a jobbjában caduceusát tartó Hermes/ Mercurius; a középsõ szinten balra kékeszöld-vörös ruhás alak két kutya húzta diadalkocsija – kutyák általában Vulcanus diadalszekerét húzzák (vö. 24. kép), de a figura megformálása és egyéb attribútumai alapján Concordia (Egyetértés) megszemélyesítése is lehet (vö. 81. kép), jobbra pedig Junó diadalkocsija, melyet két páva húz. A legfelsõ szinten Sol/Apollo (?) díszes, üres diadalkocsija, ülésének háttámlája lantot formáz. A játéktér fölé kettõs csavart oszlopok tartotta kupola „borul”, elõtte – mintegy a proszcéniumot keretezve – aranydíszes, kétoldalt félrehúzott vörös függöny. Az elsõ oszlop elõtt mindkét oldalon egy-egy szobor áll (hasonló megoldást látunk a 26. képen, a korinthoszi oszlopok elõtt). Amennyiben épített színpadi díszlet ábrázolása, a diadalkocsik színpadi repülõszerkezetek vagy mozgatható festett díszletelemek lehettek.
150
Képek
29. A l l e g o r i ku s j e l e n e t e k Színpadképek XVII. század vége–XVIII. század eleje – Papír, fekete és barna színû tinta tollrajz, vízfestékkel színezve 192x158 mm; teljes méret: 194x305 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 30. képpel, amely ezt a rajzot 29 mm szélességben takarja
A lapot tintával húzott vízszintes vonal osztja két részre. Az alsó képen Venus diadalkocsija közeledik egy fákkal tarkított sziklás tájat átszelõ folyó fölött. Amennyiben nem festett háttér-, illetve elõfüggönyrõl van szó, a diadalkocsi színpadi repülõszerkezet terve vagy mozgatható festett díszletelem lehetett. A felsõ mezõben diadalszekér ábrázolása látható egy oszlopokon nyugvó, elöl nyitott, centrális épület közepén. Az építmény elsõ oszlopait, párkányzati mezejét, bejárati ívét s a kupola kazettáit csillagok díszítik, a belsejében álló díszes sátor tetejéhez hasonlóan. Mind az oszlopcsarnok, mind a központi épület oszlopai szoboralakok között állnak. A négy ló húzta diadalszekér, amely mögött ragyogó napkorong látható, feltételezhetõen Sol/Apollo fogata (vö. a 27. képpel).
152
Képek
30. Ke r t r é s z l e t g l o r i e t t e l Színpadi díszlet terve – XVII. század vége–XVIII. század eleje – Papír, biszter toll, vízfestékkel színezve 194x172 mm; teljes méret: 194x305 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 29. képen látható rajzzal, amelyet 29 mm szélességben takar. Felirat fenn: barna színû tintával írott, egykorú szöveg: Die Läber Hütte muß von bunt Werckh sein/wie es in denen gährten.
A kép középpontjában díszes gloriett áll: növénydísszel befuttatott kupoláját füzérdísszel összekapcsolt hermák tartják. Mellette egy-egy átjáró vezet a gloriettet övezõ kert belsejébe; ha valóban színpadi díszletrõl van szó, akkor valószínûleg itt húzódott a színpadi utca. Az átjáró elõtti lila vázákban egy-egy fa áll. Kétoldalt egy út mentén fasor húzódik a háttérben látható timpanonos, pilaszterekkel tagolt épülethomlokzatig, mely elõtt szökõkút áll. A fasor elõtt mellvéd, oszlopain lilára festett hermák. Knapp Éva a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásának prológusához készült tervként azonosította: a csábítás színhelyéül szolgáló virágdíszes kerti pavilonként határozta meg (Knapp).
154
Képek
31. A krisztusi szeretet, illetve a keresztény Hit allegóriája Theatrum sacrum dekorációjának terve (?); festett háttérfüggöny, mozgatható festett díszletelem, vagy színpadi jelenet XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, biszter toll, vízfestékkel színezve – 369x380 mm
A jelenet középpontjában négy lépcsõfokból álló talapzaton kagylómotívummal és puttófejekkel díszített trónus áll. Rajta két szárnyas puttó tartja Jézus minden teremtményre kiáradó szeretetének jelképét, a lángoló szívet. A trónus fölött ragyogó napkorong közepén Krisztus királyi hatalmának jelképe, a korona lebeg. A trónus fölé baldachin borul, melyet a római San Pietro in Vaticano baldachinjának oszlopaihoz hasonló felépítésû csavart oszlopok tartanak. A kék színû oszlopokat virágfüzérek fonják át, a dúsan díszített oszlopfõkön egy-egy lángoló szív látható. A felettük lévõ párkány díszei között hadijelvények (íj és tegez nyilakkal, babérkoszorú). A baldachin kazettás homlokzati ívét rozetták díszítik; a trón fölé indákkal dúsan díszített, opeionnal áttört boltozat borul, melynek tetején újra visszatér a lángoló szív motívuma. Kétoldalt egy-egy puttó emeli magasra a szíveket, középütt pedig virág- és gyümölcsfüzérek keretezik. A párkányról egy-egy füzérdísz csüng alá. Az építményt felhõk veszik körül, a lépcsõsor mindkét oldalán egy-egy virágokkal teli váza áll. Feltételezhetõ, hogy a nagyheti negyven órás szentségimádáshoz (Quarantore) készített díszlet lehetett.
156
Képek
32. Várfal, háttérben várossal Színpadi díszlet terve; festett háttérfüggöny vagy épített színpadi díszlet XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, biszter toll, lavírozva és vízfestékkel színezve – 193x301 mm Valószínûleg a XVIII. század folyamán applikálták a 33. képen látható rajz verso oldalára, a 34. képen ábrázolt lap mellé Felirat lenn: Zu dieser Skize wurd [das] Cecilia Medela Denkhmal und Türme und Mauer/von Rom wendet. Fekete színû tintával írott, XIX. század végi szöveg, feltételezhetõen a lapokat megvásárló soproni mûértõ, idõsebb Storno Ferenc megjegyzése
A játékteret bástyákkal tagolt várfal határolja. Mögötte újabb bástyák, vártornyok s egy város sziluettje látható. A középsõ bástyafal mellvédjén három nõalak áll, a jobb oldali bástya mellvédjén ugyancsak nõalak látható egy barna ruhás figura kíséretében. Mint ahogyan azt már a felirat is jelzi, a várfal középsõ bástyájának elõképe Cecilia Metellának a római Via Appia mentén álló síremléke lehetett. Knapp Éva a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásához készült, Maastricht város falait s a „flandriai katonai tábort” ábrázoló színpadképként azonosította (Knapp).
158
Képek
33. Antik szentély romjai Festett háttér-, illetve elõfüggöny vagy épített színpadi díszlet XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, biszter toll, vízfestékkel színezve – 298x380 mm Valószínûleg a XVIII. század folyamán applikálták verso oldalára a 32. és a 34. képen látható tervet
Sziklás hegyi táj elõtt húzódó „szent liget” ábrázolása. Dór oszlopok tartotta kolonnádok között kupolás körtemplom áll. A pusztulásnak indult épületeket benövõ dús vegetáció között leomlott töredékek és díszítmények hevernek, a kolonnád oszlopai között pedig szoboralakok állnak. Knapp Éva a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította: Bilsa környéki romok, I. felvonás, 1–2. jelenet (Knapp).
160
Képek
34. A l l e g o r i ku s f i g u r a ; A T û z m e g s z e m é l y e s í t é s e ( ? ) Jelmezterv – XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, alak: biszter toll, vízfestékkel színezve; lángok: fekete tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve 298x380 mm – Valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották a 33. képen látható lap verso oldalára a 32. képen ábrázolt terv mellé
A vörös lángcsóvákból kiemelkedõ, hosszú orrú, csúcsos fülû figura lángnyelvek alkotta, felfelé meredõ hajába kígyó fonódik, mindkét kezében egy-egy szalagcsokorral díszített fekete zacskót (esetleg egy-egy bombát?) tart. Lángnyelveket idézõ motívumokkal sávosan díszített öltözetének kiszélesedõ bõ, lila ruhaujja könyökéig ér, vállainál és a csípõ magasságában maszkok díszítik, övét egy derekára tekeredõ kígyó alkotja. Ruhája a római legionáriusok viseletére emlékeztet. Kékeslila csizmája szárát fenn szalagcsokor ékesíti. Fejétõl balra NB jelzés (Nota Bene), csakúgy. mint az 58., 71., 80. és 84. képen. Az árnyékát jelzõ sávval együtt a figurát körülvágták és a felületre applikálták. Az alak jól láthatóan más kéz munkája, mint az õt körülölelõ, a lapra festett lángnyelvek. A kutatás korábban az ördög, illetve Belzebub megszemélyesítésének tartotta (Csatkai, 1936; Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 293), Knapp Éva pedig a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként, a III. felvonás 6. jelenetéhez készült Medusa-jelmezként azonosította (Knapp).
162
Képek
35. B á s t y a f a l a k e l õ t t á l l ó ka t o n a i t á b o r s á t r a i Festett háttér-, illetve elõfüggöny vagy épített színpadi díszlet XVII. század vége–XVIII. század eleje Jelenleg lappang
36. A l l e g o r i ku s j e l e n e t : a ke re s z t é n y H i t m e g t a r t ó e re j e Festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet terve XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, fekete színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve – 191x300 mm
A jelenet feltehetõen a keresztény hit megtartó erejének, illetve a szeretetnek az allegorikus ábrázolása. A tenger vizén hánykódó, szelek sodorta csónak orrán lángoló szív a krisztusi szeretet jelképe. A keresztény hitre, illetve Krisztus szenvedéseire utal a keresztet és lándzsát idézõ vitorlarúd is. A csónakot egy szárnyas puttófigura, Amor-Cupido kormányozza a hullámok hátán: evezõlapátja is nyílvesszõ, hátán nyilakkal tele tegeze. A vihartól korbácsolt tengeröböl hullámai a kétoldalt húzódó sziklás táj partjaira csapódnak. A parton álló két-két sziklabarlangból a szeleket megszemélyesítõ gyermekalakok bocsátják útjukra a viharokat a víz felé. A háttérben feltáruló tenger elõtt újabb, magasra felnyúló sziklán terebélyesedõ s a parti sziklákkal összekapcsolódó barlang állja el a víz útját. Mélyébõl a szelek õsz, szakállas öregemberként megjelenített fejedelme, Aeolos bocsát vihart az öböl vizére. Fenn mindkét oldalon fúriák kocsija közeledik (mozgatható, festett díszletelemek, vagy színpadi repülõszerkezetek). A fúriák jobbjában égõ fáklya, baljukban kígyók. A felhõcsoportozatra helyezett, denevér húzta kocsikat egy-egy ragadozó-állkapocs alkotja. Staud Géza a Hit tengeren hánykolódó csónakjaként (Staud, 1975, Taf., IV), Knapp Éva pedig a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710es bécsi elõadásának második kórusához készült tervként azonosította (Knapp).
164
Képek
37. Színpadkép XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, biszter toll, vízfestékkel színezve 174x151 mm; teljes lapméret: 187x300 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 38. képen látható tervvel, amelyet 6 mm szélességben eltakar
Gazdagon díszített térsor mélyén, lila baldachin alatt álló trónus ábrázolása. A négy lépcsõfokon álló, kagylót formázó trónszéket két bárány (?) tartja, háttámlája gyanánt két, egymást átölelõ szárnyas puttó emeli magasra a gyõzelem jelképét, egy babérkoszorút. Mögötte a Nap sugarai ragyognak. A babérkoszorún és a kelyhen aranyozás nyomai. A trónterembe vezetõ timpanonos ajtó két oldalán egy-egy díszes gyertyatartó áll, benne égõ gyertyával. Az ajtófélfákat egy-egy szárnyas kariatida/herma díszíti. A timpanon tetején kehely, melyet egy-egy bõségszaru fog közre. Az elõtérben kannelurás oszlopok tartotta ív áll. Az oszlopokat füzérrel díszített lila vázát tartó, szárnyas kariatidák/hermák tartják. A vázákat füzérdísz köti össze, mely az ív közepén látható szárnyas puttófejhez van erõsítve. Amennyiben valóban színpadi díszletrõl van szó, az ív után lehetett a játéktérre vezetõ elsõ utca. A térsorok a háttér irányában fokozatosan halványodó kék felhõgomolyagból tûnnek elõ. Mint ahogyan azt már Staud Géza is megállapította (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 300), a lap középsõ részének motívuma megegyezik a 83. képen láthatóval. Knapp Éva a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította: III. felvonás, 6. jelenet, Amália triumfusa (Knapp).
166
Képek
38. Színpadkép XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, biszter toll, vízfestékkel színezve 131x143 mm; teljes lapméret: 187x300 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 37. képen látható tervvel, mely ezt a lapot a bal oldalon 6 mm szélességben eltakarja
Két lépcsõfokból álló emelvényre helyezett, gazdag díszû, baldachinos ágy ábrázolása. Indadíszes elõlapján kétoldalt szárnyas puttófejek, közöttük két, egymást átölelõ puttó, felettük palmettás díszû lángoló szív. Elöl, az ágy lábánál egy-egy angyalfigura vonja félre a baldachin dúsan redõzött lila kárpitját. Az ágy mennyezetének mindkét oldalán puttófejek fölött ernyõdísz, középen pedig egy címerpajzs látható, melyet két angyal fog közre: a címerpajzsban Krisztus öt sebének ábrázolása. Fölötte a Szentlélek dicsfénnyel övezett galambja lebeg. Az ágy fejénél a címerpajzsot tartó angyalok motívumának változata: két térdelõ angyalfigura tartja a koronával ékesített címerpajzsot, mely szentségtartót idézõen áll egy talapzaton; a pajzs mezejében ismét Krisztus öt sebének ábrázolása. Az emelvény mindkét oldalán egy-egy magas talapzatra helyezett szárnyas nõalak szobra látható. A bal oldali figura egy keresztet (Knapp Éva meghatározása szerint „a szent nádszálat” Knapp) tart, a jobb oldali pedig egy füstölõt. Az ágyat felhõk övezik, melyekbõl szárnyas puttófejek bukkannak elõ. Staud Géza feltételezése szerint a kép az 1702-ben bemutatott Serena Domus Estoriasianae Fulcra címû színjáték egyik díszleteleme volt (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 294), Knapp Éva meghatározása szerint pedig a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásához készült: III. felvonás, 6. jelenet, Amália triumfusa (Knapp).
168
Képek
39. A l l e g o r i ku s j e l e n e t Színpadi jelenetterv XVII. század vége–XVIII. század eleje – Papír, fekete színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve 191x305 mm; teljes méret: 194x305 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztottak az alsó részéhez egy kiegészítõ papírcsíkot
A Szerencse természetét és forgandóságát szimbolizáló jelenet középpontjában királyi jelvényekkel, zászlókkal, volutákkal és kõvázákkal díszített diadalkapu magasodik. Boltozata alatt Fortuna szimbóluma: szárnyas, kék golyóra állított mérleghinta, melynek emelkedõ bal oldalán zöld palástos, sárgásvörös ruhás nõalak áll, karjait az insigniák felé nyújtva. Jobboldalt sárgásvörös palástos, félig fedetlen keblû nõalak ül, jobbjával elõre mutat. A kapu mögött katonai sátortábor, közepén vörös sátorral. A jelenet értelmezéséhez közelebb vihet Alciati egyik jelmondata: Virtuti fortuna comes. A virtus, ahogyan erre Mignault, Alciati francia kommentátora is utalt, azoknak a nemes emberhez (il corteggiano) méltó, nemesi képességeknek a gyûjtõfogalma, amelyeknek a kialakulásában a Szerencse, Fortuna igen nagy szerepet játszik (vö. Kirchner, Ikonológia, 1997, p. 279, passim). Fortuna és Virtus kapcsolata a fejedelmek neveltetésében a legfontosabb, hiszen uralkodásuk csak akkor virágoztatja fel birodalmukat, illetve hoz boldogságot alattvalóiknak, ha a Fortuna és a Virtus egymást kölcsönösen erõsítik. Fortuna Augusta, Fortuna Aurea, Fortuna Regia vagy a Felicitas Imperii a római imperátorok és a római birodalom védõistennõi voltak, személyükbõl alakult ki Fortuna mala/Fortuna bona, s ezeken az antik római elõzményeken alapult a fejedelmekhez való szoros kötõdésük is. Fortuna ábrázolásával kapcsolatban egy másik értelmezési lehetõség is megfontolandó, amely a jelenetet a Szerencse forgandóságával, állhatatlanságával, illetve Fortuna bona-val és Fortuna mala-val hozza kapcsolatba. A diadalív mindkét oldalán két-két, volutákkal és kagylómotívummal díszített trónus áll. Az ív melletti trónszékeken egy-egy hadvezér ül, páncélban, tollforgóval díszített sisakban, vállán köpennyel. A bal oldali hadvezéri pálcát tart kezében, a jobb oldali pedig balját a két trónus között álló ágyú csövén nyugtatva, kardot. Trónusának háttámláját olajágak, kardok, s középütt a római liktorok jelvénye, a fasces díszíti. Balra elöl, a vörös drapériával díszített trónuson kék ruhás, vörös palástos férfi ül, fején babérkoszorúval. Balját a mellette álló nagy, kapcsos könyvön nyugtatja, jobbját felemelt mutatóujjal maga elé emeli. A jobboldali elsõ trónuson páncélos, kék tunikás, bíbor palástos, koronás ifjú király ül, jobbjában királyi jogar. A trón háttámlája fölé arannyal díszített vörös baldachin borul, tetején liliomot idézõ dísszel. Mindkét oldalon fenn felhõcsoporton ábrázolt diadalkocsik (színpadi repülõszer-
kezetek vagy mozgatható festett díszletelemek). Balra, oroszlán húzta kocsiban az isteni Igazságosságot megjelenítõ, vörös ruhás, sárga köpenyes nõalak ül, baljában kardot, jobbjában mérleget tart. Vele szemben sas húzta diadalkocsiban sárga ruhás, zöld köpenyes nõalak, jobbjában láncon csüngõ bilincs. Knapp Éva a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként, a gall tábor és Fortuna ábrázolásaként, a trónuson ülõ négy figurát pedig Amália kérõiként azonosította (Knapp).
170
171
