Kelta mítoszok és legend k

James MacKillop

Kelta mítoszok és legend|k A mu eredeti címe: Myths and Legends of the Celts First published in the UK by Penguin Books, 2005

Fordította: Szieberth Adam Szakmailag ellenorizte, a fordítast az eredetivel egybevetette, valamint a magyar helyesírasnak megfeleloen atírta Podor Dora Szerkesztette: Grabner Maria A borítotervet keszítette: Gregor Laszlo (A digitalizalas a General Press kiado azonos címu kiadvanya alapjan keszult.) ISBN 963 9598 83 6

2011

Molly E.-nek és Colin K.-nak

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ket nagyra becsult baratom is elolvasta a keszulo keziratot, es szamtalan hasznos javaslatot tettek. Nev szerint James E. Doanrol, a Nova Southeastern University oktatojarol es Richard Marshrol, a dublini Legendary Tours munkatarsarol van szo. Lucy McDiarmid, a Villanova University oktatoja a vallalkozas kezdeti szakaszaban szolgalt letfontossagu informaciokkal, Linda McNamara, az Onondaga Community College konyvtarkozi kolcsonzesi szolgalatanak munkatarsa pedig meg olyan ritka, elfeledett konyveknek is a nyomara bukkant, amelyekbol sem a Widener Library, sem a Kongresszusi Konyvtar nem tart peldanyt. David Lloyd, a LeMoyne College tanara a walesi kiejtessel kapcsolatban adott nelkulozhetetlen tanacsokat. A szerzo es a Kiado koszonetet mond a kovetkezoknek, amiert engedelyt adtak a konyv illusztracioinak felhasznalasara: Maiden Castle, Tara, Uffingtoni Feher Lo (1., 2., 13. kep): szerzoi jog a Cambridge-i Egyetem Legifelvetel-gyujtemenyet (Cambridge University Collection of Air Photographs) illeti; A Coligny-naptar (3. kep) a Cliche Ch. Thioc, Musee galloromain de Lyon, Franciaorszag tulajdona; A hallstatti leletek, a battersea-i pajzs, a gundestrupi ust, a meridai miniatur kocsi, az entremont-i fejek (4., 6., 7., 8., 9., 10., 14., 16. kep) szerzoi joga: © akg-images/Erich Lessing; [7] A durrow-i kódex (5. kep) © Trinity College igazgatosaga, Dublin (The Board of Trinity College, Dublin); Sucellus isten (11. kep) © Muveszeti Archívum/Centre Archeologique de Glanum Saint-Remy-de-Provence Franciaorszag/Dagli Orti; Epona istenno (12. kep) © Muveszeti Archívum/Musee Alesia Alise Sainte Reine, Franciaorszag/Dagli Orti; A kilpecki Sheela-na-gig szobrocska (15. kep) © English Heritage.;[8]

James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 2

A „KELTÁK” FÖLFEDEZÉSE A ritkasagszamba menoen nagy visszhangot kivalto es titokzatos „kelta” szo talan a legkoltoibb szoalak, amellyel a tudosok valaha megajandekoztak az emberiseget. Eredete konnyen megallapíthato: a gorog Keltoí szora vezetheto vissza, amelynek jelentese ’eldugott’, es a civilizaltabb vilag elol elzartan elo nepekre utalt. Csak Kr. u. 1700 korul kezdtek a muvelt emberek az Europa eszaknyugati peremvidekein akkoriban beszelt, egymassal rokon nyelvek csoportjara alkalmazni a „kelta” terminust. A csoport tagjai: az ír, a skot gael, a Man szigeten beszelt manx, a walesi, a cornwalli es a breton. A kifejezes tehat a tudomanyos nyelvben, nem a koznyelvben terjedt el eloszor, ezzel magyarazhato, hogy angol nyelvteruleten mindmaig van nemi vita a „Celt” szo ejtese korul. A vajt fuluek etimologiai okokbol a kemenyebb „kelt” valtozatot favorizaljak, az angol ful szamara azonban termeszetesebben hangzik a lagyabb „szelt” ejtes. Es hogy a helyzet meg bonyolultabb legyen, az altalunk keltaknak nevezett nepek a modern kor elott egyaltalan nem hasznaltak ezt a szot, es mas szavuk sincs, amely a ko ztuk fennallo nyelvi kozossegre utalna. A gorogok eredetileg egy okori gall nepre, a franciak tavoli oseire hasznaltak a Keltoí szot. Ez a nepcsoport a mai Marseille-tol eszakra elt. A klasszikus okori szerzok ezutan fokozatosan az egymassal nyilvanvaloan rokoníthato nyelveket beszelo nepcsoportokra kezdtek alkalmazni a terminust, a kis-azsiai Galacia lakoitol az Iberiai-felsziget Galícia nevu tersegenek nepeig. Julius Caesar írasaiban (Kr. e. 1. sz.) a gorogbol atvett latin Celtae szo csak Kozep-Gallia, azaz a mai [9] Franciaorszag kozepso reszenek lakoit jeloli, mas romaiak viszont a kontinens sok olyan nepcsoportjat neveztek így, amelyeket ma kelta nyelvunek ismerunk. A Brit-szigeteken elo nepekre meglepo modon sem a gorog Keltoí, sem a latin Celtae szo nem vonatkozott, es az oír vagy owalesi nyelvben sem utal arra egyetlen szo sem, hogy beszeloik kapcsolatot folteteleztek volna e ket nyelv kozott. A kulonbozo kelta nepek gyakran jeloltek magukat a ’gal-’ gyokot tartalmazo szavakkal, pl. Gallia, Galacia, Galícia (ilyen nevu terseg Spanyolorszagban es Lengyelorszagban is van) vagy Portug|lia. A muvelt angol szerzok elott mar eleg koran ismert volt a „kelta” szo, de csak regi, kihalt nyelvekre vonatkoztatva. Milton is hasznalja az Elveszett Paradicsomban (1667). Azt a gondolatot azonban, hogy ugyanez a szo az Europa periferiajan szegenysegben tengodo, lenezett nepek elo nyelveit is jelentheti, csak lassankent fogadtak el. George Buchananre ugyet sem vetettek, amikor 1582-ben azt allította, hogy a skot gael nyelv az okori keltabol szarmazik. Franciaorszagban azonban, ahol a nemzeti tortenelem a gallok romai uralommal szembeni ellenallasaval kezdodik, tobb szerzo is folismerte, hogy az orszag eszaknyugati csucskeben levo felszigetukon elszigetelten elo bretonok koreben tovabb el az osi nyelv. Paul-Yves Pezron folytonossag melletti ervei, melyeket az Antiquité de la nation et la langue des Celtes (A keltak nepenek es nyelvenek antikvitasa) címu, 1703-ban megjelent muveben fejtett ki) itt sokkal meggyozobbnek hatottak, mint Buchanan okfejtese Angliaban. A Pezronnal egyidoben tevekenykedo, walesi szuletesu Edward Lhuyd vagy Lloyd (kb. 1660–1709), az oxfordi Ashmolean Museum vezetoje, a terepen tanulmanyozta a

A breton nyelvnek nem a gall az ose, hanem a Kr. u. 5-6. szazadban Nagy-Britanniabol atvandorolt brit keltak nyelve. (l. a 14. fejezetet.) − a szaklektor megjegyzése


Oldal 3

Brit-szigetek kisebbsegi nyelveit. Archaeologia Britannica címu muve (1707) nyoman terjedt el a mai ertelemben hasznalt „kelta” szo. Alig tobb, mint fel evszazaddal kesobb pedig mar szinte minden olvaso ember nagy valoszínuseggel talalkozott a „kelta” szoval, hala a James Macpherson tetszetos hamisí tvanya, az Osszi|n-énekek „fordítasa” (1760–1764) koruli felhajtasnak.[10] Macpherson, a fiatal skot-felfoldi taníto azt allította, hogy osi kelta iratokbol fordította a verseket, a kesobbi tudomanyos vizsgalatok azonban megallapítottak, hogy az akkori kozelmult skot balladain alapulnak. Annak ellenere, hogy az igen terjengos, bo lere eresztett koltemenyek vegigolvasasa a vegsokig kitarto, fanatikus buzgosagot igenyel ma, az Osszi|n-énekeknek megjelenesuk utan így is vilagszerte kultusza lett. A legkulonbozobb emberekbol valtottak ki rajongast, így Thomas Jeffersonbol es Johann Wolfgang Goethebol is, aki lefordította a poemakat nemetre. Divatba jott az „osszianizmus”, egyik muveszeti ag sem vonhatta ki magat a harci szekereiken zord, kísertet jarta tajakon, csipkezett hegygerincek kozott robogo, fatalista eletszemleletu, szoke daliak hatasa alol. Az Osszi|n-énekekbol vett temakra legalabb harminc operat komponaltak, Osszian, a fohos idealizalt kepet pedig tobb szaz festmeny orzi. Osszian apja, Fingal nevet 1829-ben mar egesz Europa ismerte, amikor is Felix Mendelssohn Hebrid|k-nyit|ny|ra a „Fingalbarlang-nyitany” címet ragasztottak. Osszian fianak, Oscarnak a neve pedig Nemetorszagban es Skandinaviaban olyan nepszeru lett, hogy tobb, egymast koveto dan kiraly is ezen a neven uralkodott. Macphersonnal egy idoben es hozza kapcsolodva vette kezdetet az angol irodalomban az 1760–1800 kozotti idoszakban az ugynevezett „kelta reneszansz”, amelynek elen angol-walesi koltok alltak, peldaul Thomas Gray, akinek The Baird (A bard) címu, 1757-ben írt koltemenye nyoman beepult az angolba a walesi es az ír nyelvben is dalnokot jelento szo. Bardok, meredek koszirtek, suru kod, harfa, aranyfurtu hajadonok, elfeledett, de fo lkutathato varazslatos csodatettek − ezt jelentette a romantikus kor szamara a kelta vilag. A regisegbuvarok pedig, akiknek vezeralakjai sokszor inkabb lelkesedesukkel tuntek ki, mintsem a mai ertelemben vett regeszeti kepzettsegukkel, kezdtek Eszaknyugat-Europa kelta peremvideke fele fordítani figyelmuket. Az ahítatos, spekulatív kepzelges gyakorlatilag minden, romaiak elotti epíteszeti emleket, így a (ma mar kozismerten a) kelta kor elott epult Stonehenge-et is [11] az osi kelta vallas tobb romai szerzo altal is említett papjainak, a druidaknak tulajdonított. Ebben az idoszakban a jelennel szebb mult iranti sovargas jozanabb gondolkodasu tudosokat is arra indított, hogy folkutassak es lefordí tsak a korabbi kelta hagyomany feledes homalyaba merult szovegeit. Charlotte Brooke Reliques of Irish Poetry (Az ír kolteszet emlekei) címu, 1789-ben megjelent konyve megmutatta, hogy oír szovegek valoban leteznek, ebben az idoszakban azonban a Macpherson es nala is gyongebb hamisítvanyokat produkalo utanzoi iranti elvakult rajongas inkabb mas hagyomanyokra iranyította a kozfigyelmet. A jozansag es a holdkoros halandzsa kozt feluton jart Iolo Morganwg (szuletett Edward Williams), az opiumfuggo komuves, aki letrehozta a Gorsedd Beirdd Ynys Prydain (szo szerinti fordítasban: A Britszigetek Bardjainak Tarsasaga) nevu, koltokbol es zeneszekbol allo tarsasagot. A megalapítoja allítasa szerint osi mintak alapjan szervezodok celja Wales kulturajanak es irodalmanak istapolasa volt, szemben a haszonelvu angolszasz befolyassal. Ennek a mozgalomnak koszonheto, hogy a walesi irodalmi es dalnokverseny, az eisteddfodd 1819-ben ujjaeledt. A hagyomanyos kultura nepszeru, hazafias szellemu unnepet mas kelta kulturaju teruleteken is utanoztak, írul feis, skot gaelul mòd a neve. Macpherson es Morganwg A magyar koltok kozul pedig Arany Janos is elismeroen utalt az ossziani dalokra. − a szerkesztő megjegyzése.


Oldal 4

jo csaladbol szarmazo breton csodaloja, Theodore Hersart de La Villemarque pedig 1839-ben a nep koreben gyujtott anyagokbol osszeallította a Barzaz Breiz (Breton bardok) címu dalgyujtemenyt. Kozepkorkutatokent o is kokler volt ugyan, lelkiismeretessege es kivalo bretonnyelv-tudasa megis olyan szovegeket eredmenyezett, amelyekbol utjara indulhatott a modern, írasos breton irodalmi hagyomany. Mindezek kovetkezteben a „kelta” szohoz olyan jelentestartalmak tapadtak, amelyeket egyelore semmilyen, az okori vilagbol szarmazo bizonyítek nem tamasztott ala, hiszen akkoriban meg senki sem asatott egyetlen kelta regeszeti lelohelyen sem. Mivel azonban a kelta kultura kincsestarai a modern civilizacio kozpontjaitol tavol (Dublin helyett Connemaraban, Edinburgh helyett a Hebridakon, Parizs helyett Finistere-ben) talalhatok, es a kelta nyelvek igen kedvezotlen korulmenyek kozott is evezredekig fennmaradtak, sok megfigyelo konnyeden a keltaknak tulajdonított barmit, ami ellentetben allt a fejlett technikara es [12] uzleti haszonra epulo modern tarsadalommal. A nyugati kultura altalaban veve egyre materialistabb lett, ebbol kovetkezoen a keltakra bizonyara sokkal inkabb jellemzo a spiritualitas − okoskodtak. Ezen idealizalo latasmod a szegenyseg es az elszigeteltseg gazdasagi-tarsadalmi kovetkezmenyeit − a kezzel, hazilag keszített szerszamok hasznalatat, az amator színvonalu szorakoztatast, a divatjamult oltozeket, a laza munkamoralt − mind-mind a lelki-szellemi epulest szolgalo pozitívumnak tekintette. A romantikus kor keltakkal kapcsolatos csinnadrattaja ugyan a modern korban lee rtekelodott, az azonban valtozatlanul igaz, hogy a kelta nyelvek eredete az ido homalyaba vesz. A jo kepzeloerovel megaldott spekulatív elmeletgyartok ugyan meg Kozep-Azsiaban es Eszak-Kínaban is kelta gyokerekre veltek bukkanni, az azonban biztos, hogy a kelta nyelvek az indo-europai nyelvcsalad egyik agat kepezik, a szlav, a german es a latin nyelvekhez hasonloan. Egy írasbeliseg elotti tarsadalomrol torvenyszeruen joval konnyebb targyi emlekeket felszínre hozni, mint nyelvemlekekre lelni. A kutatast tovabb nehezíti az, hogy a keltaknak nem volt egyseges etnikai ontudatuk es altalanosan jellemzo kulso jegyeik sem. Vergilius peldaul a Kr. e. 1. szazadban magasnak es szokenek latta oket, mas szerzok beszamoloiban viszont alacsonyabb, sotetebb haju emberekrol esik szo. A jelek szerint a vallas es a tarsadalmi szerkezet, valamint targyi kultura teren volt valami kozos a keltak kozott, de nepcsoportonkent igen komoly elteresekkel. A fennmaradt gorog írasos emlekek az akkoriban a Foldkozi-tenger partvideken elo keltakat eloszor a Kr. e. 560-500 kozotti idoszakban említik. Ezen bizonyítekok alapjan allapítottak meg a modern kor tudosai, hogy az elso ismert keltak az Alpoktol eszakra es a Duna volgyeben eltek, a mai Nemetorszag, Ausztria, Csehorszag, Szlovakia es Magyarorszag teruleten. Elkepzelheto, hogy a folyo nevadoja (az Anaval, Anuval rokon) Danu kelta istenno. A kelta kultura legregebbi emlekei a vas-korszakbol, az oskor utolso szakaszabol, a bronzkorszak es az írasos emlekek megjelenese kozotti idoszakbol szarmaznak. Egy idoben szarnyra kapott az a spekulatív elmelet, hogy a Kr. e. kb. 1500-800 kozott fennallt urnamezos kultura nepe beszelte a kelta nyelveket. (Ez a keso bronzkori tarsadalom jellegzetes temetkezesi modszereirol kapta a nevet.) Az elmelet ma [13] mar nem tarthato, de az urnamezos kulturabol szarmazo motívumok megtalalhatok a legregebbi bizonyítottan kelta nepcsoportnal, a mai Ausztria teruleten kialakult Hallstattkulturaban. A Salzburgtol keletre, Salzkammergut fenseges hegyei kozott fekvo Hallstatti-to es a mellette levo sobanyakomplexum ma tavol esik a fo kozlekedesi utvonalaktol. A keso bronzkorszakban es a kora vaskorszakban azonban sok utazo kereste fol a hatalmas sokeszletekkel rendelkezo banyat, hiszen az akkori idok egyetlen ismert elelmiszertartosíto anyagat rejtette. A so 980 holttestet es szamos, veluk egyutt eltemetett targyat is konzervalt, így a 19. szazad tudosai itt leltek ra a kelta targyi kultura elso nagy kinJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 5

csesbanyajara. A leletek kozott ruhadarabok, borzsakok es faszerszamok szerepeltek. E bizonyítekok alapjan a Hallstatt nevet egy bizonyos idoszakban fennallt kulturara, nem pedig torzsre vagy nepcsoportra ruhazhatjuk. A banyak es a topart benepesulese mar Kr. e. 1200 korul megkezdodott, es egeszen Kr. e. 600-ig tartott, a hallstatti díszítomuveszet pedig kb. Kr. e. 800-tol Kr. e. 450-ig viragzott Europa keltak lakta reszen. A tudosok a felszínre kerult fegyverek, vodrok, valamit emberi es allati alakok evtizedekig tarto tanulmanyozasa utan a hallstatti muveszet negy periodusat kulonboztettek meg, amelyeket A, B, C es D betuvel jeloltek. A mai kor emberenek elismereset jellemzoen inkabb a hallstatti leletek megmunkalasahoz szukseges technikai tudas valtja ki, mintsem az esztetikumuk. Rendszerint szigoruan mertani formak jellemzik oket, novenymintak csak ritka kivetelkent fordulnak elo; madaralakok mar viszonylag gyakrabban, ez talan italiai hatasra utal. Gorog hatas igen csekely mertekben mutathato ki. Ugyanakkor a hallstatti díszítomuveszet szertelenul burjanzo, mar-mar barokkos is tud lenni. A Hallstatt-korszak V alaku mintait, cikcakkos vonalait es derekszogeit a La Tenekorszak csigavonalai, S alakjai es orvenylo, kerekített mintai valtottak fol. A korszak egy Nyugat-Svajcban, a Neuchateli-to keleti vegenel talalhato regeszeti lelohelyrol kapta a nevet (la tene = sekely vizu hely, gazlo). A víz alatt levo lelohelyrol meg tobb minden kerult elo, mint Hallstattbol: 400 melltu, 270 landzsa, 27 fapajzs, 170 kard, es akkor az a ldozati felajanlaskent odakerult disznokrol, kutyakrol, szekerekrol es emberekrol meg nem is beszeltunk. La Tene [14] okori rendelteteset soha nem sikerult pontosan meghatarozni, lehetett szentely, csatamezo vagy piacter is. A Neuchateli-to sekely vizu szelenek teruleten Kr. e. 500 korul vette kezdetet az intenzív emberi tevekenyseg, amely egeszen a romai uralom kezdeteig, Kr. e. 200-ig es meg valamivel utana is tartott. A kifinomultabb La Tene-i stílus, amelynek harom, romai szamokkal (I, II, III) jelolt szakaszat kulonboztetik meg, szelesebb korben hatott a kontinens kelta telepuleseire, mint a Hallstatt-stílus. A Brit-szigetekre is eljutott, ahol a keresztenyseg terjedesenek idoszakaban vegig jelen volt, egeszen Irorszag normann meghodítasaig, Kr. u. 1169-ig. A Kr. e. 1. evezredben, a hallstatti, majd a La Tene-i muveszeti stílusok viragzasaval egy idoben zajlott le a kelta nyelvek ket aganak szetvalasa. A ket csoportot altalaban Pkelta es Q-kelta nyelveknek szokas nevezni. Az indoeuropai alapnyelvbol orokolt, az angolban a qu betukapcsolattal jelolt „kemeny” k hangot a P-kelta nyelvekben ismeretlen okokbol a p hang valtotta fol. A jelenseget jol illusztralja, ha osszehasonlítjuk a mai ír (Qkelta) es a mai walesi (P-kelta) nyelv egy-ket szavat. Az ír ceann (fej) szo walesi megfeleloje pen, a mac (valakinek a fia) pedig walesi nyelven map. Korabban ugy veltek, a szakadas a kulonbozo nepcsoportok Europa teruleten valo vandorlasanak utvonalat tukrozi, ezt az allaspontot azonban a kozelmult kutatasi eredmenyei nem erosítettek meg. Egyszeru magyarazatot nemigen lehet talalni a jelensegre. A hangcserere az Europan keresztuli vandorlas soran egymas toszomszedsagaban elo nepcsoportok kozott kerult sor. Amikor kulonbozo teruleteken letelepedtek, vagy a P-kelta, vagy a Q-kelta nyelvek kerultek dominans pozícioba, mikozben nyomokban a masik ag bizonyos ismertetojegyeit is megoriztek. A gall peldaul joreszt P-kelta volt, Q-kelta maradvanyokkal. Az okori Britannia nyelvei, ahogy a beloluk szarmazo, idonkent brit nyelveknek nevezett modern nyelvek − a walesi, a cornwalli es a breton − is, elsodlegesen P-kelta nyelvek voltak. Irorszagban Q-kelta es P-kelta nyelvet beszelo nepcsoportok is megtelepedtek, es vegul a Q-kelta nyelv jutott dominans szerephez. Ezutan a del-walesi Dyfed teruletenek jo reszet elfoglaltak a Q-kelta hodítok, es nyelvuk beepult az uralkodo nyelvjarasba. Irorszag eszaki reszebol pedig a szinten Q-kelta Scotti [15] torzs indult hodíto utra, es a mai Skociahoz tartozo szigeteken, valamint a Skot-felfoldon elterjesztettek a skot gael nyelv oset. A Pkelta nyelvet beszelok a Skot-alfoldre szorultak, ahol beolvadtak a mai angollal nagyon James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 6

kozeli rokonsagban allo alfoldi skotot, azaz a „Lallanst” (tehat egy german nyelvet) beszelo nepessegbe. Az idonkent skandinav es skot uralkodok altal iranyított Man sziget ír hodítoi a ma manx neven ismert Q-kelta nyelv oset beszeltek. Az egymassal szoros rokonsagban levo ír, skot gael es Man szigeti (manx) nyelvet az ír nepet jelolo oír Goídel szo alapjan „goidelikus” (gael) nyelveknek is nevezik. A kontinensen beszelt osi kelta nyelvekrol valaha ugy tartottak, a romai hodítas utan a Birodalom bukasaig kihaltak, ma azonban mar tudjuk, hogy kisebb szigeteken szamos helyen ennel joval tovabb is fennmaradtak kelta nyelvu csoportok. Innen ered ket, egymastol igencsak tavol eso regio azonos neve: az eszaknyugat-spanyolorszagi es a dellengyelorszagi Galíciarol van szo. Eszak-Spanyolorszagban egyes romantikus lelkuletu patriotak koreben mindmaig viragzik a keltak koreben oly nepszeru duda hagyomanya. A kelta kultura legnagyobb tarhaza megis Irorszag, amelyet tavoli fekvese vedett a hodítoktol, es a brit partokrol is alig latszik. A legregebbi írasos emlekek az írek altal kifejlesztett rovasírasos ogam (modern helyesírassal: ogham) abece betuivel írodtak, ahol a jelek a latin betuknek felelnek meg. A romai abecen alapulo írast, amelyet a sziget lakoi mind latinul, mind ír anyanyelvukon alkalmaztak, az 5. szazad elejen az altalaban Szent Patrikkal kapcsolatba hozott kereszteny misszionariusok hoztak el Irorszagba. Britannia provinciat az 5. szazad kozepen elhagytak a romai legiok, majd Europa jo reszen folbomlott a torvenyes rend, es az utazok immar nem elveztek vedettseget a romai utakon. Ez azt jelentette, hogy a szigeten a keresztenyseggel elterjedt mediterran muveltseg elszigetelodott az egykor „sotet kozepkornak” belyegzett, Kr. u. 600-1000 kozotti idoszakban. Ezekben az evszazadokban az ír szerzetesek inkabb sajat szabalyaik (regulaik) szerint eltek, mintsem az europai szerzetesseg alapíto atyja, Nursiai Szent Benedek (kb. 480-kb. 543) tanítasai szerint. Gyakran rendi kotottsegektol mentesen, fuggetlenul eltek, es Europa-szerte szetszorodva a kontinens írastudatlan kiralyainak [16] hazitanítoi lettek. Ha pedig Szent Brendan tortenetenek hinni lehet, az Ujvilagba is eljutottak − joval Kolumbusz elott. A kozepkor utan az Ir Szabadallam 1922. evi megalapítasaig egyetlen kelta nepcsoportnak sem volt onallo allama, addigra pedig az ír nepesseg tobbsege mar angolul beszelt. Ma az Ir-szigetnek csupan mintegy 100 000 lakoja beszeli folyekonyan nemzeti nyelvet, annak ellenere, hogy az allam idoszakonkent tamogatja a nyelv ujjaeleszteset. Walesben es Bretagne-ban valamivel jobb a helyzet, annak ellenere − vagy talan eppen azert −, mert itt az anyanyelv muvelesere nincs hosszu tavu allami tamogatas. A kozelmultban mind Nagy-Britanniaban, mind Franciaorszagban a kelta nyelvek megorzeset szorgalmazta a politika. A skot gael a Skot-felfoldon tovabbra is el, es a Hebridak egyes szigetein, valamint a kanadai Uj-Skocia egyes teruletein is beszelik meg, bar nagyon kevesen. A cornwalli mar a 18. szazad kozepen kihalt, a Man szigeti nyelvet anyanyelvekent beszelo utolso ember pedig 1974-ben hunyt el. A nyelvi ujjaszuletes lelkes hívei azonban tovabbra is tanuljak, beszelik, eneklik es tanítjak valamennyi kelta nyelvet.[17]

TUDÁSUNK FORRÁSAI Irasos emleket az okori keltak alig-alig hagytak ugyan rank, targyi emlekbol viszont joval tobb maradt utanuk, mint azt egykor gondoltak. A kozonyos, gyakran leereszkedo gorogok es romaiak igen reszletesen írtak roluk. A Romai Birodalom bukasat, majd a keresztenyseg es a szerzetesi rendszer elterjedeset kovetoen a fennmaradt kelta nepek le trehoztak sajat írasos hagyomanyukat, eloszor Irorszagban, majd Walesben. Miutan pedig VIII. Henrik a 16. szazadban feloszlatta a kolostorokat, felvilagosult nemesemberek es James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 7

mas mecenasok tamogattak alkalmankent a nepi elbeszelesek es a nepkolteszet megorokíteset. Kesobb, a 19. szazadban es a 20. szazad elejen tanult utazok gyujtottek a torteneteket terepen, nemritkan írastudatlan emberektol. A kelta mitologia es kultura kutatoi az ezekkel kapcsolatos informaciok kulonbozo forrasaira kulonbozo terminusokat hasznalnak. A regeszek altal felszínre hozott anyagokat „targyi bizonyíteknak” nevezik. Evrol evre egyre tobb a lelet, es koztuk nem keves olyan is akad, amely korabbi foltetelezesek ujragondolasara kesztet. A gorog es romai megfigyelok írasai, akiket altalaban „klasszikus kommentatoroknak” neveznek tudomanyos korokben, mara sokat veszítettek jelentosegukbol: elfogultnak, rovidlatonak tartjak oket, kijelenteseik pedig egyre gyakrabban kerulnek osszeutkozesbe a targyi bizonyítekokkal. A keresztenyseg elterjedese ota szuletett kelta nyelvu szovegek osszefoglalo nevekent olykor a „nemzeti nyelvi bizonyítekok” kifejezest hasznaljak, mintha ezek legalabbis kisebb ertekuek lennenek, mint a klasszikus forrasok. A regebbi írasos emlekek, kulonos tekintettel a nagy kozepkori [19] kodexekre, így A barna tehén kódexére es a Hergesti piros kódexre, az irodalmi hagyomanyhoz sorolhatok, a nem írasos forrasokbol, joreszt írastudatlan emberektol szarmazo szovegek pedig egysegesen a szajhagyomanyhoz, megkímelve minket a kellemetlen feladattol, hogy eldontsuk, nepmesevel, legendaval vagy tanmesevel van-e dolgunk. Az irodalmi, illetve a szajhagyomany mind a torteneteket, mind a szereploket, kulonosen az ír Fionn (ejtsd: finn) mac Cumhaillt, eltero megvilagítasban abrazolja. A korai Europara vonatkozo ismeretekbe meg a modszeres kutatasok megkezdese elott botlottak bele a regisegbuvarok. A korai folfedezesekre, így a hallstattira (1846) is, igencsak illik a „lelet” vagy meg inkabb a „talalt targy” szo, hiszen veletlenul akadtak rajuk. Alig tobb, mint egy evtizeddel kesobb, 1858-ban aztan felvilagosult amatorok Svajcban szo szerint melyere hatoltak a La Tene nevu, víz alatti regeszeti lelohelynek. Az olyan kiemelkedo jelentosegu epítmenyek romjai, mint a cornwalli Tintagel vagy a dorseti Maiden Castle eroddomb, turistalatvanyossagga valtak. Az epuletromoknal informatívabb lelet volt a kelet-franciaorszagi Colignyban talalt, Kr. e. 1. – Kr. u. 1. szazadi hatalmas bronznaptar, amely egy 64 honapos idoszakrol szolgaltat reszletes informaciot. Ez a korai idoszak leghosszabb osszefuggo, gall nyelvu írasos emleke. A szoveg folytonossagra enged kovetkeztetni a gall es a kesobbi kelta nyelvek kozott: az oszi kelta ujev unnepe peldaul, amelynek ír neve sam(h)ain, itt samonios. Az Emile Esperandieu (1857–1939) vezetesevel zajlo, ujabb feliratok utani kutatas 59 ev alatt (1907–1966) tizenhat kotetnyi adat kozzetetelet eredmenyezte. A 20. szazad vegere a kutatok Franciaorszag, Hollandia, Belgium, Nemetorszag es a Duna volgye teruleten tobb, mint szaz lelohelyet vizsgaltak meg, es ezek kozul a hochdorfi sírhalom es Alesia gall „varos” feltarasa szep eredmenyt hozott. Az 1984-ben elokerult Lindow-i Embernek koszonhetoen pedig meg a keltak etrendjerol es szemelyi higieniajarol is igen sok mindent megtudtunk. A Lindow-i Ember egy minden jel szerint folaldozott fiatal ferfinak a cheshire-i tozeglapban epsegben konzervalodott holtteste, amely meg utolso vacsorajat is emesztetlenul megorizte. Az okori keltakrol folhalmozodo egyre tobb targyi bizonyítekbol egy torvenyekkel szabalyozott, bonyolult szerkezetu, viszonylag szigoru erkolcsu tarsadalom kepe rajzolodik ki. [20] Reszletes ismeretekkel rendelkezunk otthonaikrol, ruhazatukrol, etrendjukrol, kezmuvesiparukrol, mezogazdasagukrol es kulonosen a temetkeze si rítusaikrol. Az antropomorf (azaz ember alaku, emberhez hasonlo) istensegeknek tuno lenyek arcat szamos markans vonasu dombormu orzi, az isten vagy istenno arcahoz azonban nem minden esetben tarsíthato nev. De meg ha van is nev, es egybe is esik a klasszikus kommentatorok altal hasznalt elnevezessel, akkor is hianyoznak a tortenetek, amelyek reven a gorog es romai hagyomanybol ismert modon cselekvo alak valhatna a kelta istensegbol.


Oldal 8

A targyi bizonyítekok kozul a legtobbet targyalt a híres gundestrupi ust, amely a daniai Jutland-felsziget egyik falujarol kapta a nevet. Az itteni tozeglapban bukkantak ugyanis ra 1880-ban. Az ust magassaga 35,5 cm, atmeroje 65 cm, urtartalma 107 liter. A 96 szazalekban tiszta ezustbol keszult, eredetileg aranyozott edeny sulya csaknem 9 kg. A het kulso es ot belso lemezt, amelyek egytol egyig levalaszthatok, díszes, reszletekbe menoen abrazolt alakok ekesítik, amelyek kozul egyik-masik, így a kosfeju kígyok es a vaddisznofeju harci kurtok kimutathatoan kelta eredetuek. A foldi halandok es istenek mellett allatok is foltunnek, ezeket hagyomanyosan az embereknel nagyobbnak abrazoljak. Egy kerekekkel korulvett istenno, aki mintha szekeren utazna, a kozepkori ír szovegekben szereplo connachti Medb kiralynot idezi, a dezsa folott emberalakot tarto magas istenseg pedig a gallok vallasabol ismert bosz Teutates kepzetet kelti, amint emberaldozatot fogad el. Es ami a leginkabb figyelemremelto, a csaknem tokeletes lotuszulesben ulo szarvas (agancsos) isten immar azonosíthato Cernunnosszal, a termeszet, az allatok, a gyumolcsok, a gabona es a boseg istenevel. A mashonnan tobb, mint harmincfele abrazolasban ismert Cernunnos a kontinensen elo keltak egyik fo istensege lehetett. Az uston egymast koveto kepek (folfegyverzett gyalogsag es lovassag, szent fa, foltos leopard, bikaszarvas sisakot viselo kis oltarszolga, aki egy harci szeker kereket ajanlja fol egy szakallas isten mellszobranak) egy esetleges osszefuggo tortenet lehetoseget vetik fol. Bar a tudosok tobbsege nem lat bennuk semmifele folytonossagot, egy kutato, Garrett Olmstead azzal a provokatív gondolattal allt elo, hogy a kepek megelolegezik a [21] korai ír irodalom nagy eposzanak, a T|in Bó Cuailngének (A cuailngei marharablas) egyes epizodjait. Az eposz egyik foszereploje Medb kiralyno. Az okori keltak eletenek megerteset a legkisebb uj lelet, a targyi bizonyítekok legaprobb atertekelese is nagyban elosegíti. Ujonnan szerzett tudasunk jellemzoen korlatok koze szorítja a „klasszikus kommentatorok” gyujtoneven ismert, tobb tucat szerzotol szarmazo, gorog es latin nyelvu írasos emlekek ervenyesseget. A tanult atheni es romai ferfiak szemeben a jelek szerint magatol ertetodonek tunt a keltak lete, nem is tartottak szuksegesnek, hogy megfigyeleseiket magyarazzak vagy kontextusba helyezzek. Ephorosz (Kr. e. 4. szazad) a negy nagy barbar nep koze sorolta be a keltakat, a keleteuropai szkítak, az azsiai perzsak es az eszak-afrikai líbiaiak tarsasagaban. A gorog Herodotosz, „a tortenetíras atyja” (Kr. e. 484 k.-425 k.) sok mindent foljegyzett a keltakrol, ahogy a ket romai tortenetíro, Livius (Kr. e. 59-Kr. u. 17) es Tacitus (Kr. u. 55 k.-117) is. Az utobbi a romai fennhatosag alatt allo Britannia tortenetet is targyalta aposa, Julius Agricola helytartosaganak idejen. Arisztotelesz, a filozofus (Kr. e. 384 k.-322), a batorsagrol szolo fejtegeteseiben tett említest a keltakrol. Az o eszreveteleinel ertekesebbek Polubiosz (Kr. e. 204-122) elejtett megjegyzesei es hosszabb kiteroi. Ilyenkor reszletes leírast ad a keltak ruhazatarol, eletkorulmenyeirol, es az Italiai-felszigeten portyazo rablok onfelaldozo hosiesseget is bemutatja. Igen adatgazdag a Romaban elo gorog Sztrabon (Kr. e. 58 − Kr. u. 24) Geógraphika címu muve is, bar o melysegesen lenezte a keltakat. „Haboruzni nagyon szeretoknek” tartotta oket, bar nem feltetlenul gonosz termeszetueknek. Azt írta roluk, hogy egy hideg fejjel gondolkodo ellenfel erejuk es batorsaguk dacara konnyen tuljarhat az eszukon. A klasszikus kommentatorok kozott a leginformatívabb a szíriai szuletesu sztoikus filozofus, Poszeidoniosz (kb. Kr. e. 135-51), aki egy ideig Del-Galliaban elt, így nem kellett az utazok beszamoloira hagyatkoznia. Fennmaradt neprajzi megfigyelesei a modern angol nyelvu kiadasokban (1960, 1985) elfernek egy mindossze 86 oldalas konyvecskeben. Fajo a felismeres, hogy mi mindent tudhatnank meg meg tole, ha tovabbi muvei is fennmaradnak. Tudjuk, hogy meg az elso [22] Alpokon tuli haboru (Kr. e. 131-125) elott írt, Történelem címu elveszett munkaja 23. fejezeteben igen boseges, alapos adatokkal szolJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 9

galt, hiszen a fejezet osszefoglalasa tobb kesobbi szerzonel, így Sztrabonnal, Diodorosz Szikeliotesznel (Kr. e. 1. szazad) es Athenaeusnal (Kr. u. 230 korul) is felbukkan. Poszeidoniosz egyes kommentarjai es a korai walesi es ír irodalom kozott esetenkent parhuzamok is follelhetok, kulonos tekintettel a filozofusnak a bardok szereperol alkotott elkepzeleseire, valamint „a bajnok porcioja/resze” nevu jelenseg leírasara. Ez a keltak unnepi lakomain szokasos szertartast jelenti, amelynek kereteben a hosiessegevel magat leginkabb kitunteto vitez kapta a (vad)disznobol a legjobb falatokat. Poszeidoniosz nezetein alapszik Julius Caesar (Kr. e. 100-44) haborus kronikaja is, bar ennek ma mar egyre kevesebb hitelt adnak. Caesar hetkotetes De Bello Gallico (A gall haboru) címu munkaja, amely napjainkban elsosorban a kezdo latintanulok tananyagakent ismert, helyenkent igen pontos megfigyeleseket tartalmaz a vallasi szokasokra, kulonosen a druida szertartasrendre, valamint a kelta tarsadalom retegzodesere vonatkozoan. Caesar egyfajta gall panteont kepzelt el, amelyben az istenek szerepuk szerint rangsorolva foglalnak helyet, de mindegyik gall istenseget annak a romai istennek a neven említi, akit o a megfelelojenek erzett. Igy a gall panteonban Mercurius Apollo es Jupiter folott all. Caesar meglatasai birodalmi konvencio rangjara emelkedtek, amelyet ma interpretatio Romana (romai ertelmezes) neven ismerunk, es amely tobb evszazados talalgatasokat indított el a gall Mercurius, a gall Apollo stb. valodi kiletere vonatkozoan (l. 2. fejezet). Caesar, annak ellenere, hogy az egyik „legkatonasabb” szerzo (Kr. e. 58 es 51 kozott szemelyesen iranyította a keltak leigazasat), meglepo egyutterzessel ír a ko zemberekrol, akik megfigyelese szerint rabszolgak modjara, adossagoktol, adoktol sanyargatva eltek, es szolgaian engedelmeskedtek a nagy hatalmu equitesnek (azaz nemesembereknek). Irorszagot az okori vilag csak Ptolemaiosz Klaudiosz (Kr. u. 2. szazad) foldrajzabol ismerte, megis hidat jelent a legkorabbi hagyomanyok es a kesobbi korok altal is orzott maradvanyok kozott. A romaiak es a nyomukban beozonlo fosztogatok altal elkerult írek meg tovabbi egy evezreden keresztul megoriztek [23] regi csaladszerkezetuket, tarsadalmi szerkezetuket, oroklesi es vagyonjogi rendszeruket. Olvashatunk arrol is, hogyan szabalyoztak vilagukat a Brehon-torvenyek, amelyek a kora kozepkori Irorszag bírairol, a brehonokrol (oír nyelven: breithem) kaptak nevuket. A Brehon-torvenyek nem sok kozos vonast mutatnak a legtobb modern europai allam jogrendjenek alapjat kepezo romai joggal, a 950-ben elhunyt Hywel Dda walesi kiraly torvenyeivel viszont folfedezhetok parhuzamok. A keresztenyseg az 5. szazad elejen, a Romai Birodalom osszeomlasa elott jelent meg Irorszagban, es magaval hozta az írasbeliseget is, mind a klasszikus nyelveken, mind írul, a latin abece segítsegevel. Igy a Roma bukasa es a kozepkori kultura folviragzasa kozotti sivar szazadokban Konstantinapolytol eszakra egesz Europaban egyedul az ír kolostorokban lehetett latinul es ogorogul tanulni. A korai ír keresztenyseg eme hosi szazadaiban jegyeztek le az ír szerzetesek a kotetunkben targyalt tortenetek jo reszet. Ezeket a muveket a mara elveszett eredeti keziratokbol kesobb a nagy kozepkori kodexekbe masoltak at. Az ír írasbeliseg a 6-12. szazad kozott, az ír, illetve kelta szerzetesseg viragkoraban fejlodott ki, 1170 utan viszont, amikor a szerzetesi elet iranyítasa a kontinensen alapított rendek, így a ciszterciek es a dominikanusok kezebe kerult, elvesztette egyik fontos bazisat. A fennmaradt walesi keziratok, amelyek szinten szerzetesek munkai, kesobbi szazadokbol szarmaznak, mivel a legregebbi anyagok kozul sok elpusztult. A nagy kodexek borkotesu kotetek, lapjaik anyaga kezdetben barany, borju vagy godolye borebol keszített pergamen, kesobb nehez papír volt. Mindegyik kodex valogatott elbeszeleseket es mas szovegeket tartalmaz, a nemzeti nyelven es latinul egyarant. Mindegyik kodexet egy bizonyos kozosseg − peldaul a Shannon folyo partjan levo James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 10

Clonmacnoise szerzetesei − allította ossze. Elofordulnak egyetlen ember altal írt (masolt) kodexek is. Tobb dologbol kifolyolag arra lehet kovetkeztetni, hogy sok 12. szazadi vagy annal kesobbi szoveget gyakran evszazadokkal korabbi, elveszett eredetikbol masoltak. A kodexek tobbseget tetszetosre terveztek, bar díszítesuk nem olyan pazar, mint a korabbi Durrow-i kódexe (7. szazad) vagy a Kellsi kódexe (evangeli|riumé) (8-9. szazad), amelyek evangeliumokat tartalmaznak. A szakirodalomban sok tanult szovegmagyarazo [24] az eredeti ír vagy walesi címeket reszesíti elonyben, így A barna tehén kódexe = Lebor na hUidre. Egyes tudosok pedig zavarba ejto bennfentesseggel csak az ír kezdobetuket adjak meg, a fenti peldaban tehat ’LU’-val jelolik A barna tehén kódexét. A kodexeken belul csaknem teljesen veletlenszeruen bukkannak fol a kulonbozo anyagok, így elofordul, hogy a nagy epikus muvek, peldaul a T|in Bó Cuailnge (A cuailngei marharablas), a Lebor Gab|la (Hodítasok konyve) vagy a Mabinogi kulonbozo reszei tobb kulonbozo kotetben elszorva talalhatok meg. Idonkent pedig, ahogy a T|in eseteben is, a kulonbozo kodexek jelentos elteresekkel kozlik a szoveget. Az irodalmi ertek egyenlotlenul oszlik meg a kodexek kozott. Az ír kodexek buszkesege a Kr. u. 1106 elott elkezdett A barna tehén kódexe, amelyet azert neveznek így, mert a feltetelezesek szerint reszben egy tehen borere írtak, amely kovette Szent Ciarant a kolostoraba, Clonmacnoise-ba. Az A barna tehen kodexe, amely a legelso, teljes egeszeben ír nyelven írodott kodex, a T|in, a Fled Bricrenn (Briccriu lakomaja), az Imram Brain (Bran utazasa), a Tochmarc Étaíne (Etaín szerelmenek elnyerese) címu elbeszelo muvek bizonyos verzioin kívul Fionn mac Cumhaillrol szolo torteneteket tartalmaz. Elkepzelheto, hogy a Leinsteri kódex (1150 utan) egyetlen, a Tipperary megyeben levo Terryglass kolostoraban elt írnok munkaja. A kodexben a T|in egy masik verzioja, a Lebor Gab|la nagy resze es az osi szent helyrol, Tararol szolo mesek olvashatok. A tobbi kodex nagy resze, leszamítva a latin nyelvu Armagh-i kódexet (Kr. u. 807-808), amely a teljes Újszövetséget es Szent Patrik egy eletrajzat tartalmazza, szinte kivetel ne lkul egyetlen evszazadon belul keszult el: a Ballymote-i kódex (1390 korul), a Lecani s|rga kódex (1393 korul), a Lecani kódex (1397–1418), Uí Maine kódexe (14. szazad vege − 15. szazad eleje) es a Fermoyi kódex (14–16. szazad). A nagy korai kodexek idoszaka utan meg tobb evszazadon keresztul fennmaradt egy gyakran keresztenyseg elotti temakkal es alakokkal foglalkozo ír írasos hagyomany, annak ellenere, hogy az angolok egyre inkabb beavatkoztak a szomszedos sziget lakoinak eletebe, es nyelvuket is igyekeztek megfojtani. A 17. szazad vegen papírra írt keziratokban meg mindig [25] szerepeltek olyan tortenetek, mint az Oidheadh Chlainne Tuireann (Tuireann gyermekeinek tragikus tortenete), amelybol mar a 10. szazadban is ideztek. A katolikus muveltseg elnyomasa miatt elofordult, hogy az ír ertelmisegiek kulfoldon folytattak a munkat. Az oriasi Duanaire Finnt (Fionn verseskonyve) peldaul 1626–1627-ben a spanyol uralom alatt allo Nemetalfoldon, a ma Belgiumhoz tartozo Leuvenben szerkesztettek. Walesi írasos emlekek az elso evezredbol nem maradtak rank, pedig ketsegtelenul leteztek. A legregebbi walesi kodexek egy evszazaddal az elso, ír irodalmat tartalmazo kodexek utan írodtak. A legregebbi fennmaradt kotet a Carmartheni fekete kódex (1250 korul), amely a borítoja színerol es egy del-walesi varrol kapta a nevet. Ezt 1265-ben Aneirin kodexe kovette, amelyet viszont a legendas 6. szazadi koltorol neveztek el. Az altalunk vizsgalt anyagok zommel a Rhydderchi fehér kódexbol (1325 korul) es a Hergesti piros kódexbol (1382–1410) valok. Man szigeti, cornwalli es breton nyelvu anyagokat a reneszansz elotti idokbol nem ismerunk, skot gael nyelven pedig A lismore-i esperes könyve (kódexe) (16. szazad eleje) a legkorabbi ismert szoveg. A kotet osszeallítoja, James MacGregor (1480 k.–1551) sajnaJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 11

latos modon abbol indult ki, hogy gael nyelven soha senki nem fog olvasni, ezert a verseket a Skot-alfold lakoinak kiejtese szerint írta at fonetikusan. Marpedig az ottaniak nyelve, az angol alfoldi skot, az angol kozeli rokona (illetve egyesek szerint az angol regionalis valtozata) es a skot gael nyelvvel nem rokon. A felsorolt dokumentumokat ma mar kincsekkent kezelik, de ez nem volt mindig így. A 17. szazadban Cromwell katonai szabasmintanak vagdostak fol a regi ír keziratokat, a walesi Hergesti fehér kódex pedig a 19. szazadban a langok martaleka lett. Az evszazadokra eltunt A barna tehén kódexérol ma talan nem is tudnank, ha 1837-ben nem bukkan fol egy konyvesboltban. A korai gyujtemenyes kotetek tartalma idokozben eltunt a koztudatbol, hiszen a 18. szazadban ír vagy walesi nyelven csak maroknyi ember tudott olvasni, es a legtobb szovegnek nem volt angol vagy francia fordítasa. A kelta nyelvu nepek szegenysege es tarsadalmi megbecsulesenek hianya miatt senki sem [26] latott ra nyomos okot, hogy hozzaferhetove tegye a szovegeket, egeszen addig, amíg a James Macpherson hamisítvanya nyoman utjara indult Osszian-kultuszbol le nem vontak a megfelelo kovetkeztetest. Miutan Lady Charlotte Guest 1838–1849 kozott lefordította a walesi Mabinogiont, szep szamu olvasoja kozott tudhatta Anglia akkori koszorus koltojet, Lord Alfred Tennysont is. Az oír szovegek fordítasa viszont addig nem kezdodhetett meg, amíg a nyelveszek, koztuk szamos nemet tudos, nem rekonstrualtak a nyelv grammatikajat es szokincset. Az Ossianic Society (Osszianista Tarsasag) 1853-tol kezdve megjeleno kiadvanyai es a tudomanyos folyoiratok, így a Revue Celtique (1870–1934) alapítasa reven a fordítasok eljutottak a konyvtarak polcaira, de nem szuksegszeruen a szelesebb olvasokozonseg kezebe. Standish James O’Grady, az elso a kelta nyelvu irodalmak nepszerusíto inek hoszszu soraban, színt es invenciot csempeszett az addigi nehezkes tudomanyoskodasba, tobbek kozott a History of Ireland: The Heroic Period (Irorszag tortenete: a hosi korszak) (1878) es Cuculain and His Contemporaries (Cuculain es kortarsai) (1880) címu muveivel. Egy nemzedekkel kesobb pedig William Butler Yeats (bar írul alig tudott) es Lady Augusta Gregory a legregebbi tradício alakjait allította a vilag színpadara. A legkorabbi írasos hagyomanyt, amely olyan idoszakban szuletett, amikor meg csak egy szuk elit reteg tudott írni-olvasni, nem szabad osszeteveszteni a ma „folklor” neven ismert hagyomannyal. A folklor kifejezes, amelyet majdnem olyan nehez definialni, mint a mitologia terminust, eloszor 1856-ban bukkant fol, miutan a gyujtok ket nemzedeke, legeloszor Nemetorszagban, az írastudatlan parasztsag szajhagyomanyabol halmozott fol anyagot. A szajhagyomany vagy kapcsolodik a regi írasos hagyomanyokhoz, vagy nem. A ketto idonkent elesen elter egymastol, mint peldaul Fionn mac Cumhaill eseteben, aki igen nagyszamu írott es szajhagyomany utjan terjedo tortenetben szerepelt evszazadokon keresztul. Ezen kívul a szajhagyomany utjan terjedo tortenetek motívumkincse es epizodjai vilagszerte egyseges mintazatokat alkothatnak, es dobbenetes parhuzamokat mutathatnak a vilag tavoli tajainak meseivel [l. Stith Thompson: The Folktale (A nepmese), New York, 1936; Los Angeles, 1977].[27] A kelta nyelvu orszagokban szajhagyomany utjan tovabbadott anyagokat gyujtok szinte kivetel nelkul arra torekedtek, hogy angol vagy francia nyelven terjesszek munkajuk gyumolcset. Eloszor walesi gyujtemenyek jelentek meg, koztuk 1802-ben William Earl Welsh Legends (Walesi legendak), 1837-ben pedig William Howell Cambrian Superstitions (Walesi babonak) címu muve. Az elso ír kiadvanyok koze tartozott a Researches in the South of Ireland (Kutatasok Irorszag deli reszen) címu munka, amit Thomas Crofton Croker, egy brit katonatiszt fia írt 1824-ben. A felsoroltakat a 20. szazad vegeig meg tobb tucat kovette, es az 1935-ben alapított Irish Folklore Commission (Ir


Oldal 12

Folklorbizottsag) birtokaban mara tobb, mint felmillio oldalnyi lejegyzett, szajhagyomany utjan fennmarado anyag es 10 000 oranyi hangfelvetel van. Mas kelta kulturaju teruleteken is szinte ezzel egyidejuleg vette kezdetet a munka: Cornwall Robert Hunt Popular Romances of the West of England (Nyugat-Anglia nepi romantikus tortenetei) címu, 1865-ben megjelent konyvevel, Bretagne François Marie Luzel Chants populaire de la Basse-Bretagne (Also-Bretagne nepdalai) címu ketkotetes muvevel (1868–1874), Man sziget pedig William Harrison A Mona Miscellany (Monai antologia) címu munkajaval adott eletjelt magarol (Mona Man sziget latin neve). A sza jhagyomany utjan terjedo tortenetek ket leggazdagabb gyujtemenyet Skocia gael nyelvu videken allítottak ossze. John Francis Campbell Popular Tales of the West Highlands (A nyugati felfold nepmesei) címu negykotetes munkaja 1861-ben, Archibald Campbell Waifs and Strays in Celtic Tradition (Elhagyott gyermekek a kelta hagyomanyban) címu, szinten negykotetes muve pedig 1889–1891 kozott latott napvilagot. [28]

ÉRTELMEZÉSEK ÉS ÚJRAÉRTELMEZÉSEK Amint hozzaferhetove valtak a szovegek, az olvasoknak azonnal foltunt a kelta es a klaszszikus hosok kozotti hasonlosag, Cuchulainnt gyorsan el is neveztek „ír Heraklesznek”. Matthew Arnold 1865-ben ugy velte, a Mabinogion tortenetmondoi ugyanugy dezsmaltak az okori mitologiat, ahogy a kozepkori parasztok koveket lopkodtak a romai romokbol hazikoik folepítesehez. Megis hosszu evek teltek el, mire a kulonbozo kelta hagyomanyokat − az okori es a „nemzeti nyelvi”, az írasos es a szajhagyomanyt − egyutt lehetett targyalni, es „mitologiava” allhattak ossze. Az okori keltak istenei nem jelennek meg hosszu epikus muvekben, csak alkalomszeruen es homalyosan kapcsolodnak a keresztenyseg elterjedese utani idokben lejegyzett tortenetek szereploihez. Nagy terjedelmuk, korai keletkezesuk es William Butler Yeats (1865-1939) generaciojanak irantuk megmutatkozo tisztelete miatt a korai (vagyis kora kozepkori) ír torteneteket tanulmanyoztak, ertelmeztek a legtobbet. Ezzel egyutt a kiadok es a szovegek kozreadoi meg a 20. szazad kozepen is gyakran inkabb a „korai ír irodalom” vagy „regi ír sagak es legendak” kifejezeseket hasznaltak a „kelta mitologia” helyett. Az „irodalom” megjeloles semmit sem arul el az elbeszeles eredeterol es funkciojarol, a „legenda” es a „saga” szavak pedig arra utalnak, hogy az elbeszelt esemenyek bizonyos fokig tortenelmi tenyeken alapulnak. Ha viszont mitologianak minosítik a kelta anyagokat, az arra utal, hogy kialljak az osszehasonlítast az Olumposzi istenekrol, tovabba az Akhilleuszrol, Oidipuszrol, Orpheuszrol szolo tortenetekkel. A nagy tudasu elemzok idovel egyre inkabb igazoltak, [29] hogy a kelta tortenetek nem is vallanak szegyent egy ilyen osszehasonlítasban. Mivel a „mitologia” gorog eredetu fogalom (a ’szo, beszed, tortenet’ jelentesu mítosz szobol ered), amellett is lehet ervelni, hogy csak a gorog tortenetek valodi mítoszok, ahogy igazi pezsgot is csak Franciaorszagban tudnak keszíteni. Mara azonban annyifele elbeszelest nyilvanítottak mítossza az izlandi Próza-Edd|tol az afrikai jorubak vagy az oceaniai maorik isteneirol szolo tortenetekig, nem is beszelve a szo sajatos ertelmezeserol, amely szerint King Kong „mítoszarol” is beszelhetunk, hogy szinte lehetetlen definialni a fogalmat, legalabbis egyszeruen es komoly korlatozasok nelkul. Folismerjuk a mítoszt, amikor latjuk, es tudjuk, hogy nem azonos a tortenelemmel. Hagyomanyos tortenet, szerzoje nevtelen, az adott tarsadalomban rendszerint az írasbeliseg elterjedese elotti korban keletkezett, es istensegekrol, hosokrol vagy osokrol szol, akik lenyunk legmelyen gyokerezo, homalyos ertelmu igazsagokat testesítenek meg. James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 13

Egyes mítoszok a vilagegyetem vagy az ember keletkezeset meselik el, vagy az elet es a halal kapcsolatat, netan az idojaras valtozasait magyarazzak. Ez a magyarazo -okfejto funkcio nem a mítosz egyedi jellemzoje, a hittetelek, vallasi dogmak szerepe is hasonlo. A „mítosz” idonkent jelentheti „mas emberek vallasat” is. Ez azert van, mert ha egy tortenetet mítosznak nevezunk, azzal erzekeltetjuk, hogy valaki valamikor nagyon komolyan vette, ami a nepmeserol nem mindig mondhato el. A mitologia altalanosabb ervenyu meghatarozasara tett kínkeserves probalkozasok megtolthetnek az egesz konyvet, szamunkra azonban erdekesebb az, hogy mit gondoltak az emberek a kovetkezo fejezetekben bemutatott anyagok tartalmarol. A legkorabbi felfogas ugy tartotta, valos tortenelmi esemenyekrol, szemelyekrol szolnak. Geoffrey Keating (kb. 1580–kb. 1645/50), a nagy ír tortenetíro ugy gondolta, Cuchulainn es Fionn mac Cumhaill hus-ver emberek voltak, es a nep koreben meg most, a 21. szazad elejen is tartja magat ez a meggyozodes. Bizonyos tortenelmi szemelyek, így Szent Patrik vagy a walesi Macsen Wledig (?–Kr. u. 388), valoban felbukkannak olyan korai elbeszelo szovegekben, amelyeket sokan mitologiainak tekintenek. Azt azonban aligha remelhetjuk, hogy olyan [30] tortenelmi elozmenyre akadunk, amely magyarazatot adna ra, miert valtottak ki ekkora hatast egyes szemelyisegek, így az ír Deirdre es a Ronto Szemu Balor (vagy Balar) vagy a walesi Rhiannon es Pwyll. Azt az elkepzelest, hogy a mítoszokban szereplo isten- es hosalakok elo szemelyek „felduzzasztott” kiadasai lennenek, Euhemerosz szicíliai szonok (Kr. e. 4. szazad) nyoman euhemerizmusnak nevezzuk. Mint latni fogjuk, a mítosz es a tortenelem kozotti kapcsolat ennel sokkal, de sokkal osszetettebb jellegu. Ha tehat nem valoban elt emberekrol mintaztak az ír es walesi mitikus hosok alakjait, talan az elfeledett vagy elfojtott kultuszu osi istensegek kozott kell kutakodni. Sir John Rhys Kelta pog|nys|g címmel ismertte valt eloadas-sorozata (1886) volt az elso kíserlet a kozepkori kereszteny írastudok altal szandekosan figyelmen kívul hagyott vagy talan eltorzított pogany tudas rekonstrualasara. Rhys alaptetelet sok minden alatamasztotta. A romaiak altal „gall Mercuriusnak” nevezett istent ugyanis helynevekbol azonosítani lehetett: a gallok Lugos vagy Lugus neven ismertek, Lugost pedig kapcsolatba lehet hozni az ír Lug Lamfhotaval es a walesi Lleu Llaw Gyffesszel. Rhys sok mindenre fenyt derített, de tevekenysege idejen nehany kulcsszoveg meg nem volt hozzaferheto, es a kesobbi kutatasok nem mindenben igazoltak teziset, amelyben szentul hitt. A Kelta pog|nys|got ma mar csak ritkan idezik, de annak idejen a tudosok ket nemzedekere is hatassal volt, így W. J. Gruffyddre, a Math Vab Mathonwy (1928) (Math, Mathonwy fia) es a Rhiannon (1953) címu konyvek szerzojere, es a ket termekeny ír szovegmagyarazora, Myles Dillonra es Gerard Murphyre. T. F. O’Rahilly monumentalis Early Irish History and Mythology (Korai ír tortenelem es mitologia) címu, 1946-ban megjelent muvet is athatja a vagy, hogy a harcosok es kiralyok mogott, ahol csak lehet, elveszett istensegeket fedezzen fol. O’Rahilly muveltsege es tudomanyos kepzettsege lelegzetelallíto, ezzel egyutt tevedett, amikor Irorszag tortenelmenek korai szakaszat ugy tekintette, mint a kelta nyelvcsoport egymassal rivalizalo againak nyelveit beszelo hodítok kuzdelmet. Ez mar az o tevekenysege idejen is vitatott elkepzeles volt, mara pedig joreszt elvetettek. A jelenkor tudomanya a mítoszok pogany eredetenek teoriaja helyett a korai kolostorok terjesztette klasszikus hatasokat [31] hangsulyozza. Kim McCone 1990-ben megjelent, a talalo Pagan Past and Christian Present in Early Irish Literature (Pogany mult es kereszteny jelen a korai ír irodalomban) címet viselo konyveben, Donnchadh O Corrain pedig a Sages, Saints and Storytellers (Bolcsek, szentek, tortenetmondok) címu, tarsszerzokkel írt, 1989-ben napvilagot latott munkajaban rendkívul meggyozo bizonyítekokkal tamasztja ala ezt az elmeletet. Ennek az ertelmezesnek az ereje abban rejlik, hogy inkabb James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 14

a kelta nyelveken rendelkezesre allo szovegekre epít, mintsem cserepdarabokbol kikovetkeztetett, valaha allítolag letezett dolgokra. Ha azonban magunkeva tesszuk az uj elmeletet, lehet, hogy ujra kell gondolnunk a kelta mitologia mitikus gyokereit. A regi ír vagy walesi tortenetek kozul ugyanis nem mindegyik elvezett hasonlo statust az oket letrehozo hagyomanyban, a klasszikus kulturaval folfedezheto parhuzamok pedig a feltetelezesek szerint bizonyos esetekben kereszteny írastudok muvei. Ez az elkepzeles viszszajara fordítja a korabbi felfogast, mely szerint a klasszikus kultura „visszhangjait” vagy pogany tortenetmondok terjesztettek el, vagy veletlen egybeeses kovetkezmenyei, vagy valamifele egyetemes emberi tudatbol erednek. Mas mitologiakhoz hasonloan a kelta elbeszeleseket sem hagytak erintetlenul az elmult 150 ev szellemi mozgalmaibol kinott, egymast koveto ertelmezesi iskolak. A pszichoanalitikus megkozelítes hívei az emberi tapasztalat egyetemessegebol eredo, kulturak es nyelvek folotti egyseges kepzelet (kollektív tudatalatti) termeket latjak a mítoszokban. Mind Sigmund Freud, mind Carl Gustav Jung kovetoi e tudattalan produktumanak tekintik a mitologiat. A freudistak szamara a mitologia visszavezetheto a szuletes es a felnotte valas kozotti, elore lathato stadiumokra, amelyeket minden embernek vegig kell jarnia. Jung es kovetoi pedig a minden emberi leny altal anyanyelvetol, borszínetol, tarsadalmi helyzetetol fuggetlenul orokolt kollektív tudattalanbol eredeztetik a mitologiat. Nem sok teoretikus gyakorolt akkora hatast a kelta tudomanyokra, mint Georges Dumezil (1898–1986) tortenesz es az indoeuropai nyelvek kutatoja, aki pedig inkabb a romai es a german hagyomanyhoz kotodott, es mas teruleteken nem erezheto ekkora sullyal gondolatai jelentosege. Dumezil [32] idonkent „uj osszehasonlíto mitologianak” nevezett elmelete abbol a francia hagyomanybol taplalkozik, amely mind a vallast, mind a mítoszt szociologiai kontextusba probalja helyezni, es azt allítja, hogy a mitologia a ta rsadalom szabalyait kodolo jelrendszert testesíti meg. Dumezil szerint a korai indoeuropai tarsadalmak, így a kelta is, a tarsadalmi funkciok szempontjabol harom reszre oszlott: a letszamat tekintve kisebb papi es harcososztalyra, valamint a sokkal nepesebb termeloosztalyra. Mindharom csoport tagjai valamilyen eredetmítosszal magyaraztak, hogy az adott osztalyba kerultek. Noha a korai Irorszagnak Dumezil mindossze a Le Troisième Souverain (A harmadik uralkodo) (1949) címu kotet egy reszet szenteli, gondolatait Alwyn es Brinley Rees alkalmazzak szeles korben a korai walesi es ír hagyomanyra a Celtic Heritage (Kelta orokseg) címu, 1961-ben megjelent konyvukben. A Rees fiverek a korai idoszak walesi es ír tarsadalmi-politikai berendezkedeseben es jelentos szamu epikus tortenetben is az egysegesseg jeleit velik latni. A keltakkal kapcsolatos tudomanyos kutatasban az 1960-as evektol egeszen a 21. szazad kezdeteig gyakoriak a Dumezilre valo hivatkozasok, de bekapcsolodnak a parbeszedbe a rivalis teoretikusok is, koztuk a strukturalistak, jelesul Claude Levi-Strauss. A strukturalizmus bizonyos ellentetparokat kepezo fogalmak, kategoriak vilagszerte ervenyesulo jelenletet hangsulyozza (pl. vadon/falu, folyas iranyaban/folyasirannyal szemben, nyers/fott stb.). A masik rivalis elmelet, a formalizmus hatasa sokkal tartosabb. Legjelesebb kepviseloi Vlagyimir Propp es Walter Berkert, akik mind a mítoszt, mind a nepmeset olyan biologiai es kulturalis „cselekvesi programokhoz” kotik, amelyek ismet csak az egesz vilagon ervenyesulnek.[33]

ELSŐ RÉSZ


Oldal 15

HÁTTÉR ELSŐ FEJEZET Porba írt nevek: a kelta istenségek kutatása A KIFÜRKÉSZHETETLEN KELTÁK NYOMÁBAN E konyv olvasoinak tobbsege valoszínuleg rendelkezik nemi hatterismerettel a klasszikus okori mitologiarol. Ez jol is fog jonni, hiszen így pontosan ertik majd az Artemiszre, Aphroditere, Hephaisztoszra valo utalasokat, es azzal is tisztaban lesznek, hogy a gorog Olumposz ezen lakoinak romai megfeleloje Diana, Venus es Vulcanus. A kelta mitologia, kulonosen az okori hagyomanyok targyalasakor ujra meg ujra folbukkannak ezek a nevek. A klasszikus mitologia ismerete ugyanakkor olyan elvarasokat is tamaszthat a kelta hagyomanyokkal szemben, amelyeknek azok keptelenek megfelelni. Hiszen peldaul Artemisz-Dianarol regi forrasokban barki eppen eleget olvashat, es így az istenno megismerheto mitologiai alaknak tunik. Jellemvonasait, így huvos-szuzies, fensobbseges viselkedeset, fius alkatat tobbtucatnyi muveszi abrazolas jeleníti meg. Szemelyisegerol ugyanugy beszelhetunk, ahogy egy regeny vagy drama hoserol. Mindez azonban nem igaz a legkorabbi kelta alakokra, akik csak szobortorzokon, az ido altal csunyan kikezdett feliratokon vagy a klasszikus kommentatorok nem kulonosebben hízelgo munkainak egyegy nehezen kibogozhato ertelmu bekezdeseben elnek tovabb. Ha valamelyik istensegnek szeles korben elterjedt kultusza volt, valamivel teljesebb kepet kapunk rola, de a mai olvaso helyzete ezzel egyutt sokszor a paleontologusehoz hasonlíthato, akinek egy allkapocscsont-darabbol, egy combcsontbol es egy ujjperecbol kell kikovetkeztetnie egy korai emberszabasu kulsejet. Ami az europai kontinensen es a Brit-szigeteken elo okori keltakat illeti, a romaiak szemellenzos latasmodjan mar [37] tuljutottunk. Egeszen a kozelmultig ugyanis rendszerint romai szemuvegen keresztul lattuk csataikat, ellensegeiket. A gyarmatosítok a tobbi „barbar” nephez hasonloan a keltakat is kliseszeruen durva, faragatlan, fegyelmezetlen, zendulo hajlamu embereknek abrazoltak, akiknek a romai uralom a fejlodest jelenti. A romaiak ugyanakkor rendszereto, fegyelmezett vilagpolgarokkent es hatekony torvenyalkotokkent jelentek meg. A kozelmult regeszeti leletei azonban e sema felulvizsgalatara osztonoznek. A nagy teruleteket benepesíto kelta lakossag ugyanis komplex ta rsadalmi szerkezetben elt: leteztek nagy nemesi csaladok, es patronus-kliens rendszer mukodott, gyakran varosias kornyezetben. A kelta kezmuvesipar, kulonosen a femmegmunkalas, nem maradt el a korai Roma kezmuvessegenek színvonalatol, sot idonkent meg is haladta azt. A romaiakhoz kepest letszamfolenyben levo keltak kozvetlenul a Birodalom folemelkedese elott ertek el a kulturalis onkifejezes es a politikai terjeszkedes tetopontjat. Kr. e. 387-ben vegig is fosztogattak Roma varosat, nem azert, hogy elfoglaljak vagy huberesukke tegyek, hanem puszta erofitogtatasbol. Kr. e. 279-ben pedig allítolag kifosztottak Delphoi szentelyet is. Alig tobb, mint otven evvel ezutan, Kr. e. 225-ben azonban a romaiak mar megsemmisítettek egy gall hadsereget az Italiai-felsziget nyugati partvideken levo Telamonnal, a Pisa fele vezeto uton. Mintegy 40 000 gall harcost meszaroltak le es 10 000 foglyot is ejtettek. A Birodalom terjeszkedeset ezutan itt-ott meg sikerult atmenetileg megallítani, de visszajara fordítani nem. A gallok meg a romaiak tarsaJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 16

dalma es kulturaja kozti hasonlosag pedig vegeredmenyben csak siettette a meghodított nepeknek a Birodalomba valo beolvadasat. A keltak ugyan nem hagytak rank tortenelmuket, a roluk folhalmozott, regrol fennmaradt vagy ujonnan folfedezett ismereteink azonban így is tobb vaskos kotetet toltenek meg. Tudjuk, hogy a kontinensen elo keltak ket kulturalis regiora oszlottak, es ezek kozul a keletire, amelynek a Duna volgye volt a kozpontja, inkabb a gorog kultura hatott. Akar szaz kelta torzs es nepcsoport teruletet is meg tudjuk nevezni, es el tudjuk helyezni a terkepen. Egyik-masik nepcsoport, így a mai Kelet-Franciaorszag teruleten elt aedusok (Aedui) torzse, akik eloszor a romaiak szovetsegesei voltak, majd vegul ugy pusztultak el, [38] hogy follazadtak ellenuk, behatoan tanulmanyozhatok is. Mas csoportok neve visszakoszon a mai terkepekrol. A svajciak peldaul az Alpok okori lakoi, a helvetek utan nevezik hazajukat Helvecianak, es a mai belgak is az okori kelta neptol (belgak, Belgae) kolcsonoztek orszaguk nevet, ha nem is toluk szarmaznak. Az asatasok nagy kiterjedesu osi varosokat tartak fol: Kelet-Franciaorszagban Alesiat es Bibracte-ot, DelNemetorszagban Manchingot. Az utobbi vedfala 6,4 kilometer hosszu. A regi feljegyzesekbol pedig egyeni arcok is elokerulnek, így Abaris, a huperboreosz, aki talan a legelso druida volt, es Puthagorasszal is alkalma nyílt eszmecserere. A romai uralommal szemben ellenallast kifejto ket vezer (egy gall, egy pedig brit) az evszazadok soran oly mertekben langra lobbantotta az olvasok kepzeletet, hogy ido nkent inkabb mitikus, mintsem tortenelmi szemelynek tunik. Vercingetorix (neve latin szavakbol all ossze: ver = fent, cinget = bekerít, azaz harcos, rex = kiraly) hosies, de vegul kudarcba fulladt folkelest vezetett Julius Caesar hodíto serege ellen. Az arvernus nepcsoport fejedelmekent mas urakat nem tudott megnyerni az ugynek, ezert a nep soraibol toborzott „rongyos garda” elere allt, akik Kr. e. 52-ben kiralyukka valasztottak. Kezdeti sikerei hatasara meg tobben csatlakoztak hozza, mígnem vegzetes hibat elkovetve hagyta, hogy ostrom ala vegyek Alesiaban. A megadasra kenyszerített Vercingetorixot a romai tomeg elotti diadalmenetben kozszemlere teve elobb megalaztak, majd bortonbe vetettek, vegul Kr. e. 45-ben megfojtottak. A 19. szazadban fedeztek fol ujra az okori tortenelmet ujraertelmezo romantikusok, III. Napoleon pedig oriasi hosi emlekmuvet emeltetett neki Alise-Sainte-Reine falunal, a hajdani Alesia helyen, Dijontol 51,5 kilometerre eszaknyugatra. A szobor harcias kullemu, nagy bajuszu Vercingetorixot abrazol. A francia iskolakban regota az elso nemzeti hoskent tanítjak a gall vezert, es kuzdelme az orszagban annyira kozismert, hogy az o tortenete ihlette az Asterix, a gall címu kepregenysorozatot is. Vercingetorix brit megfeleloje, a voros haju Boudicca, az icenusok kiralynoje meg nagyobb megbecsulesnek orvend. Neve sokfele alakban ismert (Boudica, Boadicia, Bunduca, Boadicea stb.), es elkepzelheto, hogy gyozelmet jelent. (Vo.: oír búadach, walesi buddagol = gyozedelmes). A romaiak [39] megoltek Boudicca ferjet, Prasutagust, majd megkorbacsoltak a kiralynot, es lanyaival is durvan bantak. Ezen felduhodve nepe, a kelet-angliai icenus, es a szomszedos trinobantes torzs elere allt, es egy kegyetlen, bar rovid eletu felkeles vezetoje lett, melynek soran csapatai folegettek Camulodunumot (Colchester) es Londiniumot (London) is. Amikor pedig ellene fordult a szerencse, inkabb mereggel vetett veget eletenek, mintsem fogsagba essen (Kr. u. 61-ben). Tortenete mindig is a nagyra tartott tortenetíro, Tacitus altal megírt modon volt ismeretes, aki veszelyes oriasnonek allította be. Boudicca alakja a reneszansz dramakban kezdett atformalodni, es a mai nepszeru regenyekben is gyakran felbukkan. A gyozedelmes Boudiccanak a londoni Westminster hídon emleket allíto szobra hosi pozban mutatja a kiralynot. Walesben, a cardiffi varoshazan lathato egy noiesebb, anyaibb abrazolasa is.


Oldal 17

NAP ÉS ÉGBOLT A Nap minden kulturaban, minden eghajlaton jelen van. Sok korai vallasban tiszteltek, mint az elet megalkotojat, valamint a gyogyulas es a termekenyseg vednoket. A kerek es a horogkereszt (svasztika) mindenutt jelen levo napszimbolumok, Azsiaban es EszakAmerikaban is megtalalhatok. A napimadat a keso kokorszaki es bronzkorszaki Europaban, kulonosen Skandinaviaban, szeles korben elterjedt volt. A Daniaban talalt, a Kr. e. 13. szazadbol valo trundheimi szekerbol kepet kaphatunk a mar sok-sok emberoltovel az írasbeliseg kezdete elott is letezo hiedelmekrol. A kis, bronzbol keszult lovas fogaton ugyanis aranyozott napkorong lathato. Ebbol anelkul is kovetkeztethetunk napimadatra es szertartasi menetekre, hogy azt mas egykoru leletek megerosítenek. A kelta kulturaju teruleteken fennmaradt szamos sírkamra szerkezete egyertelmuen arra utal, hogy alaposan megfigyeltek a Nap mozgasat. A ket legismertebb ilyen epítmeny a Boyne folyo kanyarulatanal, az írorszagi Meath megyeben, Slane kozeleben levo Newgrange (Kr. e. 3200), a masik a bretagne-i Vannes-tol 11 kilometerre delnyugatra, egy kis szigeten talalhato Gavrinis (Kr. e. 3500). Idoben mindketto csaknem ket [40] evezreddel elozi meg a kelta nyelvek megjeleneset. (Ha az urnamezos kultura nepet keltanak tekintjuk − lasd a 13–14. oldalt − a szakl.). A sírokat epíto oslakosok leszarmazottai a leletek tanusaga szerint beolvadtak a kelta kulturaba. A folyosos-kamras sír belso kamraba vezeto, kofalu folyoso fole epult nagy, ember alkotta domb. A turistak altal manapsag igen kedvelt Newgrange atmeroje 79-85 m, a 19 m hosszu folyoso 6 m magas, 5,2x6,5 m alapteruletu kamraban vegzodik. Az ev nagy reszeben sotet newgrange-i folyosot ugy tajoltak, hogy a Nap sugarai a bejarati ket monolit folott kialakított nyílason keresztul behatolnak a domb belsejebe a teli napfordulo ot napjan, december 19–23. kozott, es rovid idore eles fennyel vilagítjak meg a kamrat. Mas folyosos-kamras sírokat a Holdhoz vagy mas egi jelensegekhez igazítottak. Mind Newgrange-ben, mind Gavrinisban sok, fuggoleges allokovet rejtelyes, bevesett jelek díszítenek, az azonban meg nemikepp kerdeses, tudtak-e a keltak a sírok Naphoz fuzodo kapcsolatarol. A harom egymasba fonodo csigavonalat altalaban napszimbolumnak tartjak. A kortars ír muveszetben, kulonosen az otvosmuveszetben elterjedt motívum, es ez volt a nepszeru zenei folyoirat, a Riverdance emblemaja is. A korai ír irodalmi hagyomanyban Newgrange Brug na Boinne (’Boand szallashelye’) neven Angus Og kolteszetisten otthona, a szajhagyomany szerint pedig kiemelkedo jelentosegu sídh, azaz tunderdomb. A Newgrange-nel kisebb meretu Gavrinis vesett jelei díszesebbek, de kevesbe engednek teret a spekulatív elmeleteknek. A bretagne-i sírhalmot, bar valaha kereszteny zarandokut celpontja volt, es a szajhagyomany utjan terjedo tortenetekben gyakran szerepel helynevkent, a folklor nem kapcsolja ossze a Nappal. A korai kelta kulturaban lepten-nyomon jelennek meg a Napra utalo szimbolumok es a Nappal kapcsolatos kepek, de ezek nem tamasztjak ala egyertelmuen azt a konkluziot, amit az olvasok talan varnanak: nem biztos, hogy letezett egy kituntetett napisten. A gundestrupi ust abrai kozott felbukkan egy kerek, amit hagyomanyosan napszimbolumnak tartanak, mas regeszeti leletek pedig azt mutatjak, hogy a vaskorszaki gallok, ahogy a romai hodoltsag koraban elt utodaik is, napkerek alaku aldozati targyakat dobaltak a vízbe, es a szentelyekben is [41] helyeztek el ilyeneket folajanlaskent, peldaul a keletfranciaorszagi Alesiaban es Lavoye-ban. A cambridgeshire-i Willingham Fenben talalt buzoganyfejen lathato istenabrazolas, ahol az istenseg kerekkel lathato, egy romai-kelta napkultusz letezesere utal. A Surreyben levo wanborough-i szentelyben fennmaradt napmintas fejdíszeket bizonyara viseltek valamilyen napkultusz hívei, korai kelta penzJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 18

ermeken pedig lovakhoz kapcsolodo napszimbolumokat talaltak. A romai uralom alatt a napszimbolumok, így a napkerek is, Jupiternek, az eg istenenek imadatahoz kotodtek, akinek kultusza a koloniakra is atterjedt, gyakran helyi istensegekevel keveredve. A Nap ezen kívul jelen van a korai kelta kepzomuveszetben oly gyakori díszítoelemben, az Y alakban elrendezett, harom behajlított terdu labat abrazolo szimbolumban (triskele), amely − nemikepp megvaltoztatott formaban − tovabb el Man sziget jelkepekent. A kelta napimadatra utalo legregebbi szoveg Szent Patrik Confessio címu muvebol (5. szazad) valo. A szent az Isten parancsara felkelo, kisbetus nap imadatat allítja szembe a „Nap”, azaz Jezus imadataval. Az elobbi csak fajdalomhoz es karhozathoz vezet, az utobbi pedig az orok elethez. Egyes tudosok ezt egyertelmu bizonyíteknak tekintettek, hogy a kereszteny kor elotti Irorszagban letezett napkultusz, es a kovetkeztetest kiterjesztettek az osszes kelta nepre. Pedig nincs ezt megerosíto bizonyítek sem a korai ír szovegekben, sem pedig az egykoru targyi maradvanyok kozott, es elkepzelheto, hogy Szent Patrik csak retorikai fogaskent említette a napimadatot. Lug Lamfhota ír hos neve (oír Lug = feny, fenyesseg) a Naphoz fuzodo kapcsolatra enged kovetkeztetni, ahogy walesi megfeleloje, Lleu Llaw Gyffes neve is, ma azonban a tudos elemzok mar elutasítjak T. F. O’Rahilly azon allítasat, hogy Lug harca a Ronto Szemu Balorral az egitestek csatajanak antropomorfizalt, azaz emberi alakban abrazolt valtozata. Mac Greine ír herosz nevenek jelentese (’a Nap fia’) valoszínuleg nem bizonyítja jobban a napkultusz letezeset, mint XIV. Lajos ragadvanyneve, a Le Roi Soleil (Napkiraly). Ezert Anne Ross Pagan Celtic Britain (A pogany kelta Britannia) címu konyveben (1967) azt a kovetkeztetest vonta le, hogy kelta napisten nem volt. Az egbolt kelta istenenek letezesere mar konnyebb bizonyítekot talalni. Lucanus romai kolto (Kr. u. 1. szazad) harom [42] nagy gall istenseget említ, az egyik a veres kultuszarol ismert Taranis. Az osszehasonlíto etimologia szerint a nev a tarann (’dorges’) szobol ered, így Taranis jelentese ’villamszoro, mennydorgo’. A kelet-franciaorszagi Le Chatelet-nel talalt szobor, amely leengedett bal kezeben kereket, magasra emelt jobbjaban pedig villamot tarto szakallas ferfit abrazol, valoban lehet Taranis, bar felirat nincs rajta. A romai megszallas alatt Taranis nevet az egbolt romai istenere, Jupiterre is hasznaltak. FÖLD ÉS VÍZ A keltak, mas sokistenhivo nepekhez hasonloan, hajlottak ra, hogy a szamukra hozzaferheto fizikai vilag minden reszeben spiritualis tartalmat lassanak. Irorszagban, Skocia gael nyelvu videkein, Walesben es Bretagne-ban a fennmaradt szajhagyomany szerint az istensegek szamtalan konnyen felismerheto termeszeti kepzodmeny (barlangok, vízesesek, gazlok, messzirol latszo dombok) kozott oszlottak meg. A romai kori Galliaban pedig a jelentos folyok es a nagyobb forrasok mind valamilyen neven nevezheto istenseghez kotodtek. Nehany pelda: Marne = Dea Matrona, Szajna = Dea Sequana, Saone = Souconna. Olyan istenseg azonban, aki a kontinensen es a Brit-szigeteken egyarant jelen van, mindossze egy akad, bar rola is eleg homalyos informaciok allnak csak rendelkezesunkre. Az istenno neve kulonbozo alakokban maradt fenn: lehet Ana, Anu vagy akar Anna is. Hogy Ana azonos-e Danuval (avagy Danaval), vagy sem, arrol tudomanyos korokben folyik nemi vita, amint a kovetkezo bekezdesben latni fogjuk. A sokszor megbízhatatlan 10. szazadi Sanas Cormaic (Cormac szojegyzeke) szerint Irorszag „Ana foldjekent” ismert. Elbeszelesek szereplojekent nem jelenik meg, de a nevet gyakran említik kulonbozo korai ír tortenetekben, es Kerry megyeben orzi egy helynev is: Killarneytol 16 kilometerre James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 19

keletre ket mell alaku dombot ugy hívnak, Da Chích Anann (’Ana csecsei’). A szovegekben tett utalasokbol jellemenek kettossege is kibontakozik: Irorszag Munster nevu deli tartomanyanak vedelmezojekent joakaratu, de lehet rosszindulatu is, amikor a vagy istenevel, Aineval hozzak kapcsolatba. Aine emleket a Limerick megyeben,[43] a Lough Gur-to kozeleben talalhato Cnoc Aine (Knockainy) nevu csiszoltko -korszaki regeszeti lelohely orzi. A Danu nev csak birtokos esetben (Danann) talalhato meg, így kezenfekvo az osszehasonlítas az Irorszagot meghodíto halhatatlanok nemzetsegenek neveben (Tuatha De Danann) szereplo hasonlo nevu mitologiai alakkal. A harmonikus egyszeruseg diadalat unnepelhetnenk, ha Ana es Danu azonos lenne, azaz Irorszag osi anyaistennoje, illetve az isteneket vedelmezo noalak egy es ugyanaz lenne, de ez nem bizonyíthato. Szinten csabíto egy masik parhuzam is: a Duna folyo neve, amelynek volgye a kelta kultura vaskorszak alatti viragzasanak helyszíne volt, a kelta danuv szobol ered, amelynek gyoke az osi indoeuropai orokseg kodebe vesz. A szanszkrit irodalomban is van Danu nevu folyoistenno. Ana walesi megfeleloje Don istenno, aki a kozepkori walesi irodalom kiemelkedo remekmuve, a Mabinogi negyedik agaban ot, fontos szerepet jatszo gyermek edesanyja. A feliratok tanusaga szerint a kontinensen elo gallok koreben meg tobb szaz kisebb, helyi jelentosegu istensegnek volt kultusza, akikrol csak homalyos ismeretekkel rendelkezunk. Kozuluk a legismertebbek a Nemaususban (azaz a del-franciaorszagi Nímesben) imadott Nemausus es noi parja, Nemausicae, valamint Arausio, az azonos nevu varos (ma Orange, szinten Del-Franciaorszagban) nevadoja, es Vasio, a Rhone volgyeben, a folyo also folyasanal levo romai varos, Vaison-la-Romaine szelleme. Gall irodalmi hagyomany hianyaban azonban nem tudunk roluk tobbet, csak a nevuket. A korai Irorszagban fordított a helyzet, ott boven all rendelkezesre irodalmi anyag, targyi leletek azonban szukosen. Mor Mumant (írul mór = nagy), a korai Irorszag deli reszenek istennojet, akinek napisteni es felsegjogistennoi jellemzoi is vannak, olyan gyonyorunek tartottak, hogy Irorszagban minden not hozza hasonlítottak. Tortenelmi alakka formalasa erdekeben a kozepkori írastudok rendkívuli tulajdonsagokkal ruhaztak fol. Nem volt idegen tole az orult szenvedely, a tulfutott, egzaltalt allapot, egy ideig elvarazsolva elt, titokzatos hangokat hallott. Ezen kívul, noha repulni is tudott, megis ket evig rongyokban jarta az orszagot. Es ahogy az egy teruletistennohoz illik, ugy tartottak rola, hogy intim viszonyban volt ismert tortenelmi [44] alakokkal. Az egyik ilyen legyottra a foljegyzesek szerint a mai Tipperary megye teruleten levo Cashel hatalmas meszko fellegvaraban kerult sor. Mor az akkori uralkodo, Fíngein mac Aeda (?−613) felesege eszen tuljarva elerte, hogy a kirallyal halhasson, es szult is neki egy Sechnesach nevu fiut. De mielott a gyermek megszuletett volna, tavoli, megmagyarazhatatlan hangokat hallott, es elmenekult, Fíngein pedig nem sokkal ezutan meghalt. Mor Muman neve a helyi szajhagyomanyban, kozmondasokban, helynevekben el tovabb, egyes vonasai pedig bizonyos fokig az ismertebb Morrígan, a „nagy kiralyno” alakjaban. O a korai ír hagyomanyban tartosan szerepet jatszo hadistenno-triasz egyik tagja. A Fold hatalmanak megszemelyesítese Fodla alakjaban jelenik meg, akinek ket novere, Banba es Eriu is megtestesíti egesz Irorszagot. Nevuk a kolteszetben az ír-szigetet jelenti. A halhatatlanok nemzetsege, a Tuatha De Danann tagjaikent Fodla es noverei a Lebor Gab|la (Hodítasok konyve) címu altortenelmi mu szerint a mai Limerick megye teruleten talalkoztak a Míl fiai altal vezetett halando hodítokkal (l. 7. fejezet). Ebben az epizo dban Fodla azt keri, hogy rola nevezzek el Irorszagot, es nevet valoban hasznaltak az orszag koltoi elnevezesekent, tobbek kozott Tadhg Dall O hUiginn (1550–1591). Neve megtalalhato a skociai Atholl helynevben is (vo. skot gael Ath Fòdhla = a kovetkezo Irorszag). Atholl a Grampian-hegyseg labanal fekszik, az Irorszagbol kb. Kr. u. 500-tol kezdve a James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 20

Skot-felfoldre erkezo gael nyelvu hodítok kulturalis befolyasi ovezetenek keleti szelehez kozel. Fodla szemelyisege isteni szarmazasa ellenere a korai ír hagyomany elbeszelo szovegeiben viszonylag jol kidolgozott, es az istenno a Tuatha De Danann egyik kiemelkedo harcosanak, Mac Cechtnek a felesege lett. A korai keltaknak szamos okuk volt ra, hogy megszemelyesítsek es tiszteljek a vizet, a termekenyseg elosegítojet, az eletet adni es eletet kioltani is kepes oselemet. A víz gyors mozgasu, vegtelen sok kulonbozo alakot olthet, es latszolag foglyul tudja ejteni a Napot. A fold feneketlen melyebol forrasok tornek fol. A folyok oriasi szallítmanyokat juttatnak celba, es a foldeket is taplaljak. A víz ilyeten hatalmatol lenyugozo tt keltak legkesobb a bronzkorszak kozepso szakaszatol kezdve kimutattak a víz iranti nagyrabecsulesuket. Ekszert, fegyvert, ustoket, [45] pancelzatot, penzermeket, allatokat, sot embereket is aldoztak neki. A kelta muveszet egyik nagy kincset, az uvegberakasos battersea-i pajzsot a Kr. u. 1. szazadban, nem sokkal a romaiak erkezese utan, London kozeleben a Temzebe dobtak. A vizekben mindenutt lehet felajanlott aldozati targyakat talalni, a forrasokban azonban tobbet, mint masutt, talan a tulvilaghoz fuzodo feltetelezett kapcsolatuk miatt. A forrasoknak a kereszteny idokben is varazserot tulajdonítottak, es a feltetelezesek szerint a szentek levagott fejet bizonyos szent helyeken helyeztek el. Erre boseggel talalunk peldat Irorszagban (kulonosen Szent Brigitta kapcsan) es Walesben is, de a Cornwallban es Bretagne-ban tisztelt Szent Melort is a szent forrasok vedoszentjenek tartottak. A forrasoknak, patakoknak tulajdonított varazsero leírasai megtalalhatok a korai ír irodalomban. Connla forrasat (Coelrind forrasakent is ismert) es Segais forrasat egyarant kilenc mogyorofa veszi korul. Termesuk a vízbe hullik, ahol a lazacok mohon folfaljak. A mogyorok ihletet, tudast es bolcsesseget rejtenek, de ezek a fogalmak nem mindig ugyanazt jelentik, mint a modern vilagban. A tudas itt ezoterikus, metafizikai tudast jelent, amelyet csak raruhazni lehet valakire; fokozatosan, kitarto erofeszítesek aran, segítseg nelkul senki sem juthat a birtokaba. A forrasok helyet sajnalatos modon nem adjak meg egyertelmuen. Segais forrasat a hagyomany a Shannon es a Boyne folyok kozos eredetenek gondolta, de ez teves elkepzeles. Connla forrasa pedig valami mesebeli tajon, talan a Tír na nOg (’az Ifjusag Foldje’) nevu videken van, amelyrol altalaban ugy gondoltak, a tenger melyen vagy − es ez így meg meseszerubb − Tipperary megyeben keresendo. A kelet-írorszagi Boyne folyo Linn Feic nevu csendes, mely vizu szakasza es az eszaknyugati Erne folyon levo Assaroe-vízeses viszont azonosíthato, evilagi helyek. E ket helyen tett szert magasabb rendu tudasra Fionn mac Cumhaill, miutan huvelykujjaval megerintette a lazacot, majd ujjat a szajaba veve erezte a hal ízet is. A vízistenek, akar forrashoz, akar tohoz, akar vízeseshez, akar folyohoz kotodnek, rendszerint nonemuek. Ritona vagy Pritona, akinek neve atkelot jelent, Triernel, a Mosel folyon volt a gazlok es vízi atkelohelyek istennoje. A gazlo ertelmezheto metaforikusan, az elet es a halal, az elok vilaga es a tulvilag [46] kozti atjarokent is. Trierben, a hozza kozeli, kelet-franciaorszagi Metzhez hasonloan, imadtak a gyogyítoerovel folruhazott Icovellaunat is. Rola nem maradt rank abrazolas, de a neve elarul valamit funkciojarol, hiszen az ico-gyok jelenthet vizet is. Icovellauna a Sablon neven ismert, a romai-kelta idokben epített nyolcszogletu szentely urnoje. Nala sokkal korabbi (talan Kr. e. 3. szazadi) istenseg Glanis, a mai Provence-ban (Del-Franciaorszag) levo Glanum szent forrasainak nevadoja. A szentelyt a keltak erkezese elott gorogok es romaiak hasznaltak. A forrasok kozeleben levo osi vízmedencek arra utalnak, hogy zarandokok jartak ide furodni. Az egyik forras mellett pedig oltart emeltek Glanisnak es a hozza, valamint gyogyítoerejehez kotodo helyi anyaistennoknek (latinul: Glanicae). A korai Britannia harom istenseget, Brigantiat, Coventinat es Sulist, a boseggel rank maradt emlekeknek koszonhetoen jobban ismerjuk. Mindharmuk kultusza a romai megJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 21

szallas alatt viragzott, innen ered mediterran hatasrol arulkodo arcuk es latinos nevuk. Brigantia, aki alighanem a gall Brigindo brit megfeleloje, a mai Nyugat-Yorkshire teruleten osszpontosulo harcos torzsek Brigantes nevu szovetsegenek hegemoniajat testesítette meg. Rola kapta nevet a Brentfordnal a Temzebe omlo Brent folyo. A romaiak hajlamosak voltak Minervaval, a bolcsesseg istennojevel azonosítani, az ujabb korok tudosai azonban inkabb Brigittel, az ír tuzistennovel hozzak kapcsolatba. Coventinat ezzel szemben a gorog-romai ikonografia szerint majdnem teljesen meztelen vízi nimfakent vagy kancsobol vizet onto harmas nimfakent abrazoltak, de nem azonosítottak a romai panteon egyik tagjaval sem. Coventinara utalo feliratok meg Spanyol-Galíciaban es Gallia hajdani mediterran partvideken, Narbonne-ban is talalhatok, fo szentelye azonban Northumberlandben, a Hadrianus-falnal levo Carrawborough-ban volt. A Coventina itteni, Procolitia vagy Brocolitia neven ismert forrasanal 1876-ban vegzett asatasok 14 000 okori penzermet rejto titkos kincstarat hoztak felszínre. Mas leletek, így a nyilvan nok altal, a szerencses gyerekszules remenyeben felajanlott melltuk es díszes csatok (fibulak) Coventina imadasanak indítekaira vilagítanak ra. A neki szentelt szobrocskak kozott van kutya- es loalak is. Romai jelzoi, az Augusta (’fenseges’) es a Sancta (’szent’) is megerosítik, hogy nagy [47] tiszteletnek orvendett. A neki tulajdonított gyogyítoerot azonban a carrawborough-i forras vizenek jelenkori analízise erdekes modon nem tudta megerosíteni. Sulis vagy Sul magas rangu istenseg lehetett, a fo szentelyeben, a romai-brit Bath varosban neki emelt szamos oltar legalabbis errol tanuskodik. A ma Avon megyeben (1982-ig Somersethez tartozott), Bristoltol 16 kilometerre delkeletre fekvo Bath furdovaros osidok ota ismert gyogyvizeirol, es egesz Nagy-Britannia egyik legregebbi, folyamatosan lakott telepulese. Az itt epult romai varosba, Aquae Sulisba, melynek neve az istenno iranti tiszteletet fejezi ki, mas orszagokbol is erkeztek zarandokok. Annak ellenere, hogy a varos tavoli, eldugott provinciaban volt, viragzott itt a muveszet, kulonosen a szobraszat, az epíteszet es a vallasi targyu alkotasok teren. A 20. szazad vegen folytatott nagyszabasu asatasoknak koszonhetoen Bath az egyik legjobban feltart romai telepules lett. A romai megszallas idejen Sulis istenno nem egyszeruen azonosult, hanem egybeolvadt a romai Minervaval. A Sul-Minerva vagy Sulis Minerva neven emlegetett uj istenno alakjaban a feltetelezesek szerint a „hazai” jellemvonasok dominalhattak, hiszen mindig Sulis (Sul) neve all elol. A szamos fennmaradt feliraton kelta es latin szoalakok egyarant szerepelnek, egyutt es kulon-kulon is. Nyelveszetileg a sul- to a Nap szo indo-europai gyokevel rokoníthato, amely a termeszetes forrasok melegere utalhat. Sulis gyogyhatasu vizeit szamos kulonbozo betegseg kezelesere hasznalhattak, koztuk a szoptatni nem tudo anyak bajanak kikuralasara. Ezen kívul hívtak segítsegul azert is, hogy alljon bosszut olyanokon, akik a fohaszkodo ellensegei, haragosai voltak. Ha erosen megcsonkított formaban is, de fennmaradt Sul-Minervanak egy kultikus szobra, amely klasszikus istennokent abrazolja. A szobor aranyozott bronzfeje, amelyen valaha sisak is volt, de mara elvalt a torzstol, a korai Britannia egyik legtobbet fenykepezett mutargya lett. A korai ír irodalmi hagyomanyban foszerepet jatszik ket ír folyoistenno, akiket soha nem abrazoltak. Boand (neve talan azt jelenti: ’akinek feher tehenei vannak’) a Boyne, Sinann pedig a Shannon folyot megszemelyesíto istenseg. A kontinentalis mercevel me rve kicsinek tuno folyok kulturalis-tortenelmi szerepe joval tulno az altaluk szallított víztomeg nagysagan. [48] A mintegy 110 km hosszu Boyne harom megyen at eszakkeleti iranyba halad. Vegigfolyik Kildare es Offaly megyek egy-egy reszen, majd egesz Meath megyen, es vegul Droghedanal az Ir-tengerbe torkollik. Volgyeben boseggel talalhatok osi muemlekek, koztuk a leghíresebbek Newgrange, Dowth es Knowth folyosos-kamras sírjai, valamint a Tara-domb, az ard rí (’fokiraly’) koronazohelye. A 360 km hosszu Shannon James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 22

pedig fuggoleges iranyban csaknem ketteszeli az egesz szigetet, es a regi idok embere szamara nehez volt rajta az atkeles. A legjobb gazlo Athlone-nal volt. Az utolso 112 kilometeres szakaszon, Limericktol delnyugatra, a folyo szeles tolcsertorkolatta bovul, amely mar 1000 tonnas hajok szamara is jarhato. A dolyfos, kejsovar Boand olyan reszletesen kidolgozott karakter a korai ír elbeszelo irodalomban, hogy meg egy Dabilla nevu olebe is van. A gyonyoru istenno novere, a no knek a gyerekszulesben segíto Bebinn meg nala is szebb. Boand Nechtan (neve a latin Neptunusbol ered) felesege, de viszonyt folytat az altalaban a „jo istenkent” ismert Dagdaval, es kapcsolatukbol megszuletik Angus Og, a kolteszet istene. Hogy hazassagtoreset leplezze, megker egy Elcmar nevu varazslot, hogy legyen Angus neveloapja. A to rtenetnek van egy masik, eleg zavaros valtozata is, amelyben a szereplok nevet is elvaltoztatjak: itt Eithne (azaz Boand) Elcmar felesege, de nem tud ellenallni Eochaid Ollathair (ez a Dagda masik neve) bajainak, es a vegen itt is megszuletik Angus Og. Sinnan, annak ellenere, hogy Lir tengeristen lanya, kevesebb tortenetben bukkan fol. A legismertebb, amely a tudas megszerzesere iranyulo, kudarcba fulladt probalkozasarol es a Shannon folyohoz fuzodo kapcsolatarol szol, dobbenetes hasonlosagot mutat egy Boandrol szolo tortenettel. Sinnan Connla forrasanal keresi az ezoterikus tudast, de megtagadjak tole, mert allítolag megszegett bizonyos illemszabalyokat. A forras vegul duheben megduzzad, es Sinnan belefullad. Holtteste egy folyo partjan bukkan elo, es a folyot ezutan rola nevezik el Shannonnak. Boand vízbe fulasanak ket verzioja is van. Az elsoben, amely kozelebb all Sinnan tortenetehez, dacol Segais forrasanak varazserejevel, mire a forras folduzzad, megcsonkítja, megoli, majd folyova terebelyesedett vize a tengerbe mossa az istenno testet. A masik verzio szerint Boand a tabut [49] megszegve belenez a ferje nevet viselo Sídh Nechtain forrasba. A forras folduzzad, es a tenger fele menekulo istenno nyomaba ered. A harmadik ír tengeristenno, akinek James Joyce Finnegans Wake címu, 1939-ben megjelent muve (magyarul: Finnegan ébredése, reszletek, 1992) is emleket allít, Anna Livia Plurabelle, Dublin folyojanak, a Liffeynek a szelleme. Neve celzas az „idosebb” Ana/Anu istennore. Alakja azonban a kozhiedelemmel ellentetben nem Joyce agyszulemenye. A „Plurabelle” (’egynel tobb szepseg’) szot ugyan valoban az íro alkotta, az „Anna Livia” azonban az Abhainn na Life szokapcsolat nepszeru, latinosított alakja, amely a Liffey folyot, illetve annak síksagat jelenti, ahol Dublin is elterul. A Finnegans Wake-ben elofordulo sok mas nevhez hasonloan az istenno neve is rejt tobbnyelvu szojatekokat. Az 1990-es evekben a dublini O’Connell Streeten elhelyezett Anna Livia Plurabelle-szobor es a hozzatartozo szokokut koznevetseg targya lett, ezert eltavolítottak, es ma mar az ezredfordulot koszonto, egbe szoko epítmeny, a Millennium Spire all a helyen. A Liffey folyo egyik korabbi neve Ruirteach (’haborgo, viharos’) volt. MADARAK, NÉGYLÁBÚ ÁLLATOK, HALAK A keltak, az emberiseg tobbi nepehez hasonloan, folfedeztek onmaguk es jellemvonasaik analogiait a hozzajuk hasonloan halando tollas, bundas, uszonyos teremtmenyekben. Aligha nevezheto barmely kultura egyedi sajatossaganak, hogy a solyom az emberben rejlo ragadozo osztont testesíti meg szamara, a roka pedig a ravaszsagot. A kelta teruleteken a 19-20. szazadban lejegyzett, szajhagyomany utjan terjedo tortenetekben gyakorlatilag minden, Europaban megtalalhato allatot felruhaznak valamilyen emberi jellemvonassal az elbeszeles színesítesere. A breton vagy skot gael nyelvu tortenetekben szereplo nyul vagy tehen sok esetben nem kulonbozik a mas europai nepek meseiben James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 23

megjeleno hasonlo allatoktol. Mas allatok viszont, így a daru, a vadkan vagy a lazac, a legkorabbi leletekrol is visszakoszonnek: vaskorszaki oltarokba vesve vagy allat alaku istenek szobraikent. De meg az oskori es az okori kulturakban [50] sem egyenerteku minden abrazolas: egyarant vannak koztuk isteni, totemisztikus jelentesuek es pusztan dekoratív celuak. A mi szandekunk itt az, hogy bemutassuk azokat a madarakat, negylabu allatokat es halakat, amelyek folyamatosan felbukkannak a keltaknal a szazadok soran. A kelta muveszet az osidoktol, az oskelta urnamezos kultura idoszakatol fogva (kb. Kr. e. 1500-800) (lasd a szaklektor megjegyzeset a 41. oldalon) eloszeretettel abrazol kulonbozo vízimadarakat. Egy kormoran mintha a napot huzna szekeren, mas vízimadarak pedig olyan szeker ele vannak fogva, amelyen balvanyok ulnek. Mashol kacsak lathatok napkerek mellett, vagy a napkorongot szallíto hajo orrat es farat formazzak. Az írorszagi Dunavemeynel talalt, loosztokenek vagy husfogo villanak latszo vaskorszaki targyat pedig hattyuk, hattyufiokak es hollok díszítik, habar az utobbi nem is vízimadar. Egyes kutatok a gyogyíto hatasu Nap kultuszaval hozzak osszefuggesbe a fenti peldakat. A vízimadaraknal is jelentosebbek a hosszu labu gazlomadarak, a kocsag es a daru, amelyek az erosen kopott, 3000 eves abrazolasokon idonkent megtevesztoen hasonlí thatnak egymasra. A hosszu, feher farktollairol folismerheto kocsag az urnamezos kulturabol valo abrazolasokon jelenik meg gyakran, a legjelentosebb abrazolas pedig az Ezus gall isten templomat díszíto harmas kocsag. Gyakori a bika hatan abrazolt kocsag is (a bika, mint latni fogjuk, szinten fontos kultuszallat), a kesobbi nemzeti nyelvu hagyomanyban azonban a kocsag nincs jelen ilyen intenzíven. A hosszu csoru daru jobban jart, talan annak a hiedelemnek koszonhetoen, hogy valojaban atvaltozott ember. Julius Caesar (Kr. e. 1. szazad) arrol szamolt be, hogy az okori britek nem ettek meg a daru husat, mert ugy tartottak, hogy elozo eleteben ember volt. Giraldus Cambrensis (Walesi Gerald, 12. szazad) ugyanerrol a taburol szamol be Irorszagbol. A daru tehat az urnamezos kultura ikonografiajaban, valamint Ezus templomaban is folbukkan, esetenkent bikaval parosítva. A nemzeti nyelvu, fokent ír tortenetekben pedig gyakran atvaltozva, varazsereju lenykent szerepel. Egy bizonyos Aífet, Ilbrec szeretojet peldaul egyik feltekeny rivalisa, Iuchra valtoztatta daruva. Aífe ezutan 200 evig elt keteltukent Manannan mac Lir, a tengeristen birodalmaban, akit idonkent a „ferjenek” titulalnak. Halala [51] utan Mariannan az o borebol keszítette a csodalatos mukincseket rejto, híres „daruzsakot”. Az írul corrbolg neven ismert zsak az egyik legrejtelyesebb es legtobbet emlegetett targy a korai ír hagyomanyban. A nephit szerint ket hos birtokolta kulonbozo idoszakokban: Lug Lamfhota es Fionn mac Cumhaill. Egyes modern kori kutatok ugy velik, a „daruzsak” a nyelv, es kovetkezeskeppen a kolteszet eredetmítoszanak tartozeka. Manannan eredetileg szamara kulonosen kedves targyakkal rakta tele a zsakot: beletette a keset, az inget, Skocia kiralyanak ollojat, Lochlainn (valoszínuleg Skandinavia) kiralyanak sisakjat, Assal disznajanak csontjait es a nagy balna borebol keszult ove t. A zsak anyaga es tartalma egyes mai olvasok szamara azt sugallja, hogy benne kellett volna lenniuk az ogham abece betuinek is. A keresztenyseg elterjedese elott a feliratokhoz hasznalt ogham abece palcikaszeru, a repulo daru labara emlekezteto jelei mind egy-egy latin betunek felelnek meg. A daru es a daruzsak írashoz fuzodo kapcsolata a The Crane Bag (A daruzsak) címu, 1977–1981 kozott megjeleno, befolyasos ír irodalmi folyoirat hatasara valt kozismertte, amely minden egyes szamaban lekozolte a daruzsak tortenetet. A daru azonban nem mindig pozitív színben tunik fel. Az osi hiedelem azokat a darvakat, amelyek nem madarra valtozott emberek, fosvenynek es baratsagtalannak tartotta. Ha a csataba igyekvo katona utja soran ilyen daru mellett haladt el, halalra volt ítelve. E James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 24

felfogashoz kapcsolodik a gl|m dícenn (’a kolto atka’) kozepkori ír abrazolasa is. A kolto fegyverkent hasznalta az atkot: daru modjara fel labra allt, egyik szemet becsukta, egyik karjat pedig kinyujtotta. A gl|m dícenn celpontjanak felholyagosodhat az arca, vagy akar eletet is vesztheti. A szepseget, a jo szerencset es a fizikai vilagon tuli regiokba valo utazast szimbolizalo hattyu meg a darunal is gyakrabban jelenik meg az okori kelta kulturaban es a kesobbi elbeszelo hagyomanyban egyarant. A hattyu, nemikepp ellentmondasos modon, a tisztasagot es a szexualis energiat is jelkepezheti. Az utobbi hosszu, „fallikus” nyakan es a gyakori coitusra valo megfigyelt hajlaman alapul. A fennmaradt mutargyakon Europa-szerte megjelenik, legkorabbi abrazolasai ismet csak az urnamezos es a hallstatti (Kr. e. 800600) kultura emlekei kozott [52] kerultek elo. A romaniai Oraçtienel (Szaszvaros) talalt, kerekeken gurulo ustot is hattyuk huzzak, a kelet-franciaorszagi Alesianal pedig harom anya es harom gyermek alakjabol allo szoborcsoportot talaltak, míg a negyedik gyerek egy hattyu tarsasagaban ul egy csonakban. A legismertebb ír hattyutortenet az Oidheadh Chlainne Lir (Lir gyermekeinek tragikus tortenete), amelyben a negy mostohagyereket, Aedet, Finngualat, Fiachrat es Connt gonosz mostohaanyjuk, Aífe megatkozza. Harom egymast koveto, egyenkent 300 evig tarto szamuzetes soran hattyukent kell elniuk. Mas ír irodalmi szovegekben pedig vadhattyuk duljak fol az Armagh megyeben levo Emain Macha kornyeket, eppen Cuchulainn, a hos fogantatasanak idejen. A hattyuk arany- es ezustlancokat viselnek, csakugy, mint Angus Og szerelme, Caer Ibormeith az Aislinge Óenguso (Angus alma/latomasa) címu tortenetben, amikor hattyuva valtozik. Ezekben a mesekben ferfiak is olthetnek hattyuformat, ahogy ez Mongannal is megtortenik az ír kiralyok mondakoreiben. Hattyuva valtozik a tulvilagrol valo Midir is a 9. szazadi ír mese, a Tochmarc Étaíne (Etaín szerelmenek elnyerese) harmadik reszeben, miutan elnyeri a gyonyoru Etaín szerelmes oleleset, es mindketten hattyuva valtozva ropulnek ki a teto fustelvezeto lyukan. A vadkan, mint Anne Ross Pagan Celtic Britain címu mertekado konyveben megallapítja, „ketsegtelenul a keltak par excellence kultuszallata”. A vaddisznora vonatkozo utalasok, abrazolasok a Kr. e. 11. szazadtol egeszen napjainkig boseggel megtalalhatok a kelta kultura minden teruleten. A kelta vallas egyik legnagyobb kincsen, a Daniaban talalt gundestrupi uston ket harcos lathato, sisakjukon vaddiszno alaku sisakforgoval, mellettuk pedig ket felisten kis vaddisznokat emel a magasba. A romai idokben egy brit torzs orcinak, azaz „a vadkan nepenek” nevezte magat. A regi idokben a vaddiszno Europaszerte mindenutt megtalalhato volt, es a medve mellett a legagresszívabb, legvadabb allat volt, amellyel az ember jo esellyel osszeakadhatott. Az allat híres volt fizikai erejerol es arrol, hogy ha sarokba szorítjak, hosiesen vedi magat. A vadaszok szamara igen becses predat jelentett. Az unnepi lakomakon nagy dicsosegnek szamított, ha valaki megkapta „a bajnok vagy hos porciojat”, azaz a vaddisznohust. Ilyenforman az allat osszekoto [53] kapcsot jelentett a haboru es a vadaszat, illetve a lakoma es a vendeglatas kozott. Boret harcoshoz illo oltozeknek tartottak, feje pedig a Skocia gael nyelvu videkeirol (azaz a Skot-felfoldrol, illetve a Hebridakrol) valo MacKinnon-klan címerpajzsat ekesíti. Nem sokat varatott magara a vadkan emberi tulajdonsagokkal valo felruhazasa, illetve istenne valasa sem. A romaiak altal Mercuriusszal azonosított gall isten, Moccus, a vaddiszno erejet jelkepezte. Volt ezen kívul egy Arduinna nevu anyadiszno-istenseg is, az Ardennek erdeinek istennoje. De egyiknek sem alakult ki nagy kultusza, a nemzeti nyelvu hagyomany vaddisznoalakjaihoz kepest halovanynak tunnek. Meg az ír hagyomanyra is igaz ez, pedig Irorszagban mar a 12. szazadban kipusztult a vaddiszno. Az ír Fionnmondakor hosenek, Diarmait Ua Duibnenak halalat egy vadkannal valo talalkozas okozza. Ez az epizod a klasszikus mitologiabol Adonisz vegzetes vadkanvadaszatara rímel. A James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 25

Diarmaittal vegzo vadkan nem mas, mint a sajat feltestvere, ugyanis apja, Donn, kora bban megolte torvenytelen fiat, akinek a lelke a vadkanban oltott megint testet. Orc Triath az ír hagyomanyban a tulvilagrol valo vaddiszno vagy hazisertes, a hasonloan hangzo nevu Torc Triath pedig a Lebor Gab|la (Hodítasok konyve) címu altortenelmi muben a vaddisznok kiralya. A Lebor Gab|la mas reszeiben a tortenet allítolagos narratora, a harcokat tulelo Tuan mac Cairill, aki elmeseli a moville-i Szent Finniannak az Irorszagot ert kulonbozo hodítasokat, tobbek kozott vaddisznova is atvaltozik. A tulvilagi vadkanok megtalalhatok a walesi es a bretagne-i hagyomanyban is Twrch Trwyth, illetve Tourtain neven, es a kozepkori walesi irodalom reprezentatív alkotasaban, a Mabinogiban is fontos szerephez jutnak. A Mabinogi harmadik, Manawydan címu agaban a csillogo szoru feher vadkan olyan zart teruletre vezeti a mind a negy agban feltuno feddhetetlen host, Pryderit, ahonnan az nem tud megszokni. A negyedik, Math címu agban pedig Gwydion varazslo vadkan, fivere, Gilfaethwy pedig koca alakjat olti, hogy kozos gyermekukkent megfoganhasson Hychdwn Hir, a magas kismalac. A gundestrupi uston meg a vaddisznonal is kituntetettebb szerephez jut egy agancsos, allat formaju figura, aki a jogabol ismert fel lotuszulesre emlekezteto pozban kuporog. Ezt a figurat, [54] eleg semmitmondoan, Cernunnosnak (’szarvval bíro’) nevezzuk. Neve ugyan csupan egyetlen feliratrol ismert, abrazolasai azonban annyira elterjedtek, hogy bizonyara fontos istene vagy, ahogy egyes kutatok allítjak, foistene volt a kontinensen elo keltaknak. Az emberi testen szarvasbika agancsat viselo Cernunnos a termeszet, az allatok, a gyumolcsok, a gabona es a boseg ura. A romaiak elotti idokbol is maradtak fenn abrazolasai, a romai megszallas idoszakabol, kulonosen Eszak- es Kozep-Galliabol azonban meg ennel is tobb. Mindig a kelta vallasban bevett, hajlított fembol keszult nyakpereccel (torques) jelenítik meg, ilyet talaltak a Kr. e. 3. szazadi, haldoklo gall harcost abrazolo szobron is. Szakalla hol van, hol nincs, es gyakran lathato kosfeju kígyokkal. Osszessegeben a Cernunnosrol rendelkezesre allo ismereteink igen szegenyesek. Meg az sem kizart, hogy egyaltalan nem is istenseg, hanem samanszeru pap, fejere ero sített agancscsal. A szarvasbika fontos kultuszallat volt, ahogy az ozbak es az ozsuta is. A szarvasbikat, az eszaki erdosegek kiralyat gyors, kecses mozgasaert es a boges idoszakaban tanusított szexualis erejeert tiszteltek. Az osszel levedlett es tavasszal visszanovo agancs, amely folyton „ujrajatssza” a novekedes folyamatat, kemenysege miatt a megmerevedett ferfi nemi szervre emlekeztet. Faragott szarvasagancsbol keszítettek is fallikus amuletteket. Az Olasz-Alpokban, a Camonica-volgyben talalt faragvanyok a napabrazolasokhoz kotik a szarvasbikat, a korai ír hagyomanyban pedig ez az allat nokhoz is kotodhet. A Dianara emlekezteto Flidais, aki a korai idoszakban a vadvilag istennoje volt, egyben a szarvasbikak urnojenek szerepet is betoltotte. A hadistenno Morrígan szinten feloltheti a szarvasbika alakjat. Skocia gael nyelvu videkein pedig, ahol akkor is eltek es most is nagyobb szamban elnek ozek, a Lochaber regioban ozimadat jeleire bukkantak. A skot gael sza jhagyomany ismer egy sianach nevu, oz alaku szornyet is. A korai ír es walesi elbeszelesekben a szarvas es az oz leggyakrabban ketfelekeppen jelenik meg: a halandokat a tulvilagra csalogato lenykent vagy szarvassa, illetve ozze va ltozott szereplokent. Fionn mac Cumhaill, a nagy ír hos sok tortenetben vadaszik a szarvasbikava varazsolt Donn istenre. A keresztenyseg elterjedesevel a szarvasbika a mennyorszagot kereso lelkek [55] vezetojeve valt, es a temetokben ebben a funkcioban jelenik meg. Ami pedig az atvaltozast illeti, mind a halandok, mind a tunderek valtozhatnak szarvassa, illetve ozze, akar szandekosan, akar akaratlanul. Az egyik ír meseben egy fe ltekeny asszony szaz lanyt varazsol at ozze. Talan a legfurcsabb atvaltozasra egy Szent Patriknak (5. szazad) tulajdonított versben kerul sor, amelynek „A szarvas kialtasa” vagy James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 26

„Szent Patrik mellvertje” címet lehetne adni. A szent egy féth fíada nevu varazslat segítsegevel szarvassa valtoztatja magat es Benen nevu tarsat, nehogy orvtamadas erje oket, mikozben Tara, a Boyne volgyeben levo kiralydomb fele tartanak, hogy evangelizaljak annak lakoit. Ellensegeik így csak egy szarvast es egy szarvasborjut latnak. Az ozborjak, illetve a szarvasborjak azonban harciasak is lehetnek, mint az ír Fionnciklus hose, Oisín, aki Fionn mac Cumhaill legjelentosebb szerephez juto fia. Fionn a Sadb nevu ozasszonnyal nemzi ot, innen a fiu neve, amely az os (’oz/szarvas’) szo kicsinyíto kepzos alakja, es szarvas- vagy ozborjut jelent. A Fionn-nel kapcsolatos tortenetekben Oisín figurajaban nem fedezhetok fol a zoomorfizmus (vagyis az az elkepzeles, hogy isteneket jelenítenek meg allatalakban) nyomai, am kesobbi mesekben, peldaul Micheal Coimín Laoi Oisín i dTír na nÓg (Oisín dala az Ifjusag Foldjen) címu, 1750 korul írott muveben ot hívjak a tulvilagra, hogy 300 eves szerelmi viszonyt kezdjen egy Niam nevu gyonyoru lannyal. Oisín alakja ihlette a James Macpherson altal megalkotott Osszianfigurat is (1760–1764). Epona loistenno nevevel alighanem az elsok kozott talalkozik az, aki a kelta vilag tanulmanyozasaba kezdokent belefog. Ez reszben annak koszonheto, hogy a kozhiedelem szerint (bar ez tudomanyosan nem alatamaszthato) kapcsolatba hozhato az Oxfordshireben levo csodalatos Uffingtoni Feher Loval, a foldkerekseg egyik legnagyobb meretu ke pzomuveszeti alkotasaval. A 109 meter hosszu alakot jellegzetes, feszes, gorbe vonalu stílusban vagtak a gyepbe es az alatta huzodo feher meszkoretegbe Kr. e. 50 korul. A rank maradt leletekbol azonban sajnalatos modon megallapíthato, hogy Epona kultusza csupan a romaiak csaknem 100 evvel kesobbi (Kr. u. 43) erkezese utan jutott el Britanniaba. A loistenno kultusza Kelet-Galliabol, Alesia kozelebol szarmazott. Emleket tobb felirat es szobor orzi, mint barmely mas istennoet. Rendszerint lohaton lathato, [56] idonkent noi nyeregben, gyakran ruhaban, alkalmankent azonban meztelenul, nimfaszeruen. Neve idonkent tobbes szamban, Eponabus alakban szerepel, ezt talan magyarazza a Mosel vo lgyeben, Hogonange-nal talalt harmas abrazolasa. A romai szerzok folfigyeltek arra, hogy igen nepszeru volt a lovassag koreben, akik az istallokba Epona-szobrokat allítottak. Az egyetlen kelta istenseg, aki a romai panteonba kerult, emleknapja december 18-an volt. Az Europaban nem oshonos lo a Kr. e. 8. szazad korul terjedt el a kontinensen, es csakhamar a harcos arisztokrata elit allata lett. A kontinentalis kelta kulturaban nem sokkal megjelenese utan mar szerephez jutott az aldozathozatalokon es mas szertartasokon: lovak vontattak a halottas szekeret, es idonkent gazdajukkal egyutt el is temettek oket. Ezek utan nem meglepo, hogy a lo Eponan kívul mas istensegekhez is kotheto, így a gall Rudiobushoz, akinek kituno allapotban megmaradt, a Kr. e. 1. szazadbol szarmazo bronzszobrat Nyugat-Franciaorszagban, a Loire volgyeben talaltak meg. Lehet, hogy Rudiobus a gall Mars hadisten megfeleloje (l. 2. fejezet), nem pedig egy eredetileg gall istenseg. Koze volt a lohoz a kelta Jupiternek es a kelta Apollonak is, az elobbit hatalmas oszlopokon abrazoltak, ahol az eg istene es a napisten lohaton jelent meg. Loszobrocskak felajanlaskent a Belenus neven is imadott kelta Apollo gyogyforrasainal is felbukkantak. Elkepzelheto, hogy a Romai Birodalom bukasa utan a tavoli Brit-szigeteken lovat birtokolni csak nagyon kevesek szamara elerheto luxusnak szamított. Ez lehet az egyik oka, hogy a lo feltunoen hianyzik peldaul a Fionn mac Cumhaillrol szolo hostortenetekbol. Ezzel egyutt tovabbra is nagy becsben tartott allat volt. A leggyorsabb szarazfoldon ko zlekedo allatkent a Nap egbolton valo haladasaval lehetett parhuzamba allítani. Cuchulainn-nak, az ír mitikus hosnek ket csodaszep lova volt, Liath Macha es Dubh Sainglenn vagy Saingliu. A korai Irorszag masodik leggyakoribb ferfineve, az Eochaid/Eochu jelentese nagyjabol ’lovas’ vagy ’lovas harcos’. Giraldus Cambrensis 12. szazadi Topographia Hibernica (Irorszag helyrajza) címu muve szerint egy kozepkori ír James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 27

ritualeban le kellett olni egy feher kancat, es vele a leendo kiralynak allítolag szexualisan kellett erintkeznie. Ez az aktus biztosította szamara a felsegjogot (l. 3. fejezet).[57] A korai ír es walesi elbeszelesekben a lo kulonbozo nokkel valo parosítasa nem mentes a szexualis felhangoktol. A T|in Bó Cuailnge címu eposz egyik elotorteneteben a varandos Machat (harom no is viseli ezt a nevet a kulonbozo tortenetekben) megalazo versenyfutasra kenyszerítik Conchobar mac Nessa kiraly lovaival. Az ok: ferje, Crunniuc azzal hencegett, hogy a felesege barmelyik csatalonal gyorsabb. A kifulladt Macha elsokent halad at a celvonalon, majd halalos kínok kozott osszeesik, ikreknek ad eletet, es megatkozza az osszes ulsteri ferfit, hogy eletuk legnehezebb idoszakaban ot napon es negy ejszakan at szenvedjek el a gyerekszules gyotrelmeit (ír ces noínden Ulad, l. 9. fejezet). A walesi Mabinogi egyik noi foszereplojenek, a zengzetes nevu Rhiannonnak a neve oriz valamit Eponabol es a kevesse ismert korai brit istennobol, Rigantonabol is. Amikor a mu elso es harmadik agaban szereplo Rhiannon eloszor színre lep feher lovan, Pwyllt, Dyfed (azaz Del-Wales) herceget annyira megigezi a latvanya, hogy elhatarozza, felesegul veszi. Amikor Rhiannon nehany evi hazassag utan fiut szul, a gyermeket mar szuletese ejszakajan, amely a majus elsejet megelozo, a kelta naptar szerint baljos ejszakara esik, ellopjak. Rhiannont igaztalanul a csecsemo meggyilkolasaval vadoljak, es megalazo, de igen sokatmondo (marmint mitologiai szempontbol) buntetesben reszesítik: het esztendeig a palota kapuja elott, a lora szallashoz segítsegul kihelyezett felhagoko mellett kell ulnie, es minden latogatonak fol kell ajanlania, hogy az lovagolhat a hatan. Idovel megtalaljak es visszahozzak a kisfiut, o pedig a Pryderi nevet adja neki. A Mabinogi harmadik agaban az immar uralkodo Pryderi egy nagy hatalmu fegyvertarsanak, Manawydannak ígeri meg mindig gyonyoru edesanyjat. Ezutan a Dyfedet sujto halalos kodot csak kevesen elik tul, koztuk Rhiannon es Pryderi. A kontinensen es a szigeteken elo keltak egyarant marhatenyeszto es -hajto nepek voltak, akik eloszeretettel meg is orokítettek a kerodzoket. Abrazolasaik mely tiszteletrol, hodolatrol tanuskodnak. Ebben nem kulonboztek mas regi europai nepektol: a franciaorszagi Lascaux oskori barlangfestmenyei es a Kreta szigeten talalt bronzkorszaki mozaikok idoben joval megelozik a kelta mualkotasokat. Hallstattban (Kr. e. 7. szazad) [58] eloremeresztett szarvu, agresszivitast sugallo bikat abrazolo, kismeretu bronzszobrocskat talaltak, es a rakovetkezo evszazadokban a kelta vilag kulonbozo pontjain ehhez hasonlo abrazolasok jelentek meg. A gundestrupi uston ket bikakep lathato: az egyik egy leolt tetem az ust feneklemezen, a masikon pedig harom, karddal hadonaszo harcos tamad harom eletnagysagunal nagyobb bikara, amelyeknek eltulzott merete azt jelzi, hogy termeszetfolotti lenyek. A vaskorszaki sírokban boseggel talalhato bizonyítek a bikaa ldozat elterjedtsegere, kesobb pedig idosebb Plinius Természetrajza (Kr. u. 1. szazad) is tanusítja ezt. A romanizalt gallok egy Tarvos Trigaranus nevu haromszarvu bikat ima dtak, amelynek abrazolasai a nemetorszagi Trierben es a parizsi Cluny Muzeumban is la thatok. Ezeken kívul tovabbi 40 haromszarvu bikafigura maradt fenn, olyan híres helyeken, mint a provence-i Glanum es a dorseti Maiden Castle eroddomb. Az eszakkeletskociai Burghead kozeleben pedig kobol faragott bikaszobrok talalhatok. A bikak Irorszagban es Skociaban egyarant szerephez jutottak a jovendolo ceremoniakon is. A legismertebb ilyen szertartas a tarai tarbfheis (’bikalakoma’ vagy ’bikaalom’), ahol az uj kiralyt ugy valasztottak meg, hogy egy ferfi (de nem a kiralyjelolt) lakmarozott egy leolt bikabol, a druidak raolvasasara elaludt, majd megalmodta, ki lesz az uralkodo. A korai kiralysag intezmenyevel a 3. fejezetben reszletesebben is foglalkozunk. Skocia gael nyelvu videkein ezzel osszevetheto rituale volt a taghairm. Itt a jovovel kapcsolatos fontos kerdesre valaszt varo szemelynek egy eldugott helyen, lehetoleg vízeses kozeleben be


Oldal 28

kellett burkoloznia egy frissen leolt bika gozolgo borebe, es ezutan revuletbe kerulve valaszt kaphatott a kerdesere. A teljes kelta irodalom legnevezetesebb bikai Donn Cuailnge, azaz „Ulster barna bikaja”, es Finnbennach, azaz „Connacht feher szarvu bikaja” a korai Irorszag nagy eposzabol, a T|in Bó Cuailngébol. A ket bikat soha nem antropomorfizaltak, azaz nem abrazoltak emberi alakban, megis magukban hordozzak a ket tartomany sorsat. A kettejuk kozti konfliktus temaja vegighuzodik az egesz eposzon, a Donn Cuailnge gyozelmevel vegzodott donto osszecsapasuk pedig a cselekmeny csucspontja. Sok kutato isteni eredetunek gondolja oket. A kesobbi szajhagyomany szerint pedig bizonyos vízi utakon termeszetfolotti kepessegekkel [59] rendelkezo, fenyegeto bikak laknak, ilyen peldaul a skot gael tarbh uisge es a Man szigeti taroo ushtey. Elkepzelheto, hogy a Loch Lomond kozeleben levo, Cloch nan Tarbh (’A bikak kove’) neven ismert kobe vesett jelenet, ahol a skot bika legyozi az angol bikat, a T|in cselekmenyenek tavoli visszhangja. Az okori keltak ikonografiajaban, mivel nem voltak hajos nepek, viszonylag ritkan jelennek meg tengeri allatok. Vallasi targyu muveszetukben gyakori alak a delfin, a gundestrupi uston peldaul kis ferfialak, talan egy kis isten lovagol meg egy orias delfint. Egyes gall-romai oltarokon pedig azonosíthatatlan halak, talan lazacok tunnek fol. A nyugat-angliai Severn folyo istenet, Nodonst lazacfogas kozben abrazoljak. A vízi elet igazan gyakori megjelenítese azonban csak a keresztenyseg folvetele utani nemzeti nyelvi hagyomany idoszakaban jellemzo. Fokent edesvízi halakat abrazolnak: angolnat, pisztrangot, legelsosorban pedig lazacot. A lazacok a korai ír es walesi hagyomanyban a tulvilagi bolcsesseg letetemenyesei. Ezoterikus tudasukat ugy szereztek, hogy ettek a nagyobb folyok forrasvideken a vízbe potyogott mogyorobol. Mivel pedig a lazac a sos víz felol az edesvíz iranyaba uszik, kulonbozo vilagok kozott kozlekedo lenynek is tarthattak. Az, hogy arral szemben es ví zeseseken folfele is kepes uszni, konnyen felcsigazhatta az emberi kepzeletet, rozsaszín husa pedig az emberi hust idezi. A Fionn-nel kapcsolatos tortenetekben említik a bolcsesseg ket lazacat, amelyeket Fionn mac Cumhaill megerintett. Az elso eset Linn Feicnel, a Boyne folyo csendes, mely vizu szakaszan, a masik pedig az Erne folyon, az Assaroevízesesnel tortent. Az elso az ismertebb, itt Finneces, a bard (nevet konnyu osszeteveszteni az oír nyelvben gyakran Finn alakban hasznalt Fionn-nel) mar het eve probalja kifogni a lazacot, amikor arra jar az ifju hos. Finneces azt hiszi, turelme elnyeri melto jutalmat, amikor vegre kifogja a halat, es sutni kezdi a tuzon. Fionn azonban huvelykujjaval megerinti a pirulo lazacot, es megegett ujjat a szajaba veve megszerzi a tulvilagi tudast, amire Finneces ahítozott. Egy ehhez hasonlíthato walesi hal, a Severn folyoban uszkalo Llyn Llyw nevu lazac „negyven allat kozul a legbolcsebb” es „minden elo teremtmeny kozott a legoregebb”. Ez a lazac mondja el Culhwchnak, a hosnek, hol tartjak fogva az ifju Mabont. [60] A lazacokkal valo emberi kapcsolatteremtes sokfele format olthet. Loki skandinav istenhez hasonloan, aki lazacca valtozott, hogy ne fuleljek le, szamos mitikus szemelyiseg olti reszben vagy teljesen lazac alakjat. Ilyen peldaul a Míl Espaine nepebol valo kolto, Amairgin, a bibliai ozonvizet tulelo Fintan mac Bochra es a walesi kolto, Taliesin is. Tuan mac Cairill, a Lebor Gab|la címu altortenelmi mu feltetelezett narratora szinten elmondja tortenetet, mely szerint lazacca valtozott, majd megette egy asszony, aki ezutan ujra megszulte ot, immar sajat, regi alakjaban, hogy elbeszelhesse Irorszag tortenetet. Az eszak-írorszagi Lough Neagh-tobol valo gyonyoru Lí Bannak pedig csak a teste olti lazac formajat, a feje nem. A motívum atvandorolt a korai kereszteny elbeszelesekbe is, így Szent Finan Cam anyjanak tortenetebe is, akit teherbe ejtett egy lazac, amikor sotetedes utan uszni ment. A 603-ban elhunyt Szent Kentigern pedig a Glasgow varosanak pecsetJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 29

jerol szolo (e varos vedoszentje Kentigern) tortenet szerint egy lazac gyomraban gyurut talalt. A vízbe dobott es lazac altal bekapott gyuru motívuma az Aarne–Thompson-fele nemzetkozi mesekatalogusban a 736A szamot viseli. Ez azt jelenti, hogy mas nepek irodalmi hagyomanyaban is szerepel ugyanez az epizod, de nincs ra egyertelmu magyarazat, hogy miert ennyire elterjedt. A 736A motívum egyik ír valtozataban Ailill (tobb tucat ilyen nevu szereplo van a kulonbozo tortenetekben) egy patakba dobja a gyurut, amit aztan joval kesobb Fraech, az ír hos talal meg egy lazac gyomraban. [61]

MÁSODIK FEJEZET A kelta vallás maradványai

A

DRUIDÁK

druida szoval meggyulik a baja a kelta mítoszok olvasoinak. Mivel azon keves fogalmak egyike, amelyek a korai kelta kulturabol atmentek a koznapi nyelvhasznalatba, olyan kodos kepzettarsítasok es masodlagos jelentesek tapadnak hozza, amelyeket semmifele, Kr. u. 1500 elotti írott szoveg nem tamaszt ala. A „druidizmus” peldaul nem lehet a kelta vallas vagy a kelta kultura egeszenek szinonimaja, bar mindmaig jelennek meg nyomtatasban ezt sugallo anyagok. Ezen kívul nem a druidak emeltek Nyugat-Europa valaha nekik tulajdonított osi muemlekeit, így az angliai Stonehenge-et es a bretagne-i Carnacot sem. Mindketto joval azelott epult, hogy ezeken a teruleteken kelta nyelvet beszeltek volna. Ami keveset a druidakrol tudunk, az fokent okori gorog es romai forrasokbol szarmazik, korai ír es walesi (azaz kozepkori) dokumentumokkal kiegeszulve. Meg az sem teljesen egyertelmu, mi a druida szo eredeti jelentese. Annak, hogy a druidak gondolkodasarol, vallasi gyakorlatarol oly keveset tudunk, reszben az az oka, hogy titkos tanaik szajrol szajra terjedtek, mert attol feltek, hogy ha leírjak oket, avatatlanok vagy hitetlenek kezebe kerulhetnek. Hasonlo gyakorlatra mas vallasokban is szamos pelda van, kezdve az okori Gorogorszag kesei korszakanak miszteriumkultuszaival. A modern kor druidainak azt az allítasat, hogy osidok ota fennmaradt titkos, ezoterikus tudas birtokaban vannak, sajat vallasi kozossegukon kívuli tudosok nem erosítettek meg. A druidak az okori Britannia (talan innen indult ki a druidizmus), valamint Gallia es Irorszag kelta nepei koreben kialakult [62] vallasi rendet alkottak. A klasszikus kommentatorok kozott van, aki filozofusoknak es papoknak nevezi oket, es olyan is, aki szerint bolcsek es varazslok voltak. A tarsadalomban sok kulonbozo szerepkort betolthettek: lehettek bírak, jovendomondok, a szellem emberei, kozvetítok az emberek es az istenek vilaga kozott. A galliai druidak vezettek az istenek imadasat, az aldozati szertartasokat (talan emberaldozatokat is), ok jelentettek a legfelsobb torvenyhozo es ítelkezo hatalmat, es ok neveltek az elit gyermekeit, valamint a rendjukbe jelentkezo ifjakat. Privilegizalt tudosretegkent nem kellett adot fizetniuk vagy katonaskodniuk. Az okori szerzok szerint a druidak osztalyanak harom retege volt, es ezt a felosztast a korai ír anyagok is megerosítik. A legmagasabb statusuak a filozofusok es a teologusok, akik a szo eredeti formajaban, modosítas nelkul viseltek a druida nevet. Nem csak ok szamítottak magas rangu szemelyeknek. A rangban utanuk kovetkezo csoportot a vates vagy manteis neven is ismert jovendomondok es latnokok alkottak, a harmadikat pedig a dicshimnuszkoltok James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 30

avagy bardok (bardi). Az ír f|ith (’profeta, latnok’) szo a vates pontos megfeleloje, es a walesi gwawd is kozel all hozza. Bardok is leteztek Irorszagban es Walesben egyarant. Ir forrasok szerint nok is lehettek druidak, a kontinensen elo okori keltaknal azonban nincs egyertelmu bizonyítek a druidanok letezesere. Tacitus Annales címu muvenek (Kr. u. 1. szazad) gyakran idezett passzusaban Suetonius Paulinus romai tabornokot az eszakwalesi Anglesey szigeten druidak es fekete kontosu, zilalt haju, furiaszeru nok koszonto ttek. Az utobbiak a druidak mellett, de azoktol egyertelmuen elkulonulve alltak. A kozelmultban tobb tudos is meggyozo erveket sorakoztatott fol amellett, hogy ha a klasszikus forrasok nem is említenek druidanoket, az okori kelta nok varazslokent, harcoskent es sereget csataba vezeto parancsnokkent valo megjelenese (l. 4. fejezet) valoszínusíti, hogy druidak is akadtak kozottuk. Egyszoval elmondhato, hogy meg a legmegbízhatobb klasszikus forrasok is eloíteleteik foglyai voltak, es atertelmezhetok annak alapjan, amire a legutolso evszazad soran feny derult. A legregebbi, druidakra vonatkozo szoveg kb. Kr. e. 200-bol, egy nevtelen gorog szerzotol szarmazik, aki említ a barbar keltak kozott bizonyos „filozofusokat”. Julius Caesarnak [63] a gall haborurol írott hetkotetes muve regota a legtobbet idezett forras, bar ma mar tudjuk, hogy sok megfigyelese Caesar alarendeltjeitol, illetve a mar említett Poszeidoniosz sztoikus filozofustol szarmazik. Caesar erosen lekicsinylo hangvetelu muve szerint a gallok koreben ket csoport orvendett nagy tiszteletnek: a nemesemberek (equites) es a druidak, akik a nemesektol elteroen igen szervezett, torzsek folott allo testveriseget alkottak. Aki rendeleteiket nem tartotta be, azt a letezo legsulyosabb buntetesben reszesítettek: kizartak az aldozati szertartasokbol. Elukon egy fodruida allt, helyere halala utan uj vezetot kellett kinevezni. Ha tobb, egyforman erdemdus jelolt akadt, a druidak gyulese szavazott az utod szemelyerol. Ez nem mindig zajlott le rendben, ismertek voltak olyan esetek, amikor fegyveres konfliktus tort ki a csalodott jeloltek es híveik, illetve az oket nem tamogatok kozott. A druidak evente egyszer osszegyultek egy szent helyen, a Carnutes (kamutok) torzs foldjen, a Szajna es a Loire folyok kozotti, az egesz Gallia kozepenek tartott teruleten. Ilyenkor rendeztek az elmult ev osszes vitas kerdeset. Caesar azt írja, a druidak vallasa szerint az ember lelke a test halalakor nem enyeszik el, hanem kulonbozo alakokban ujjaszuletik. A klasszikus okorban az ilyen hiedelmet a Kr. e. 6. szazadi matematikus es filozofus, Puthagorasz altal hirdetett lelekvandorlasi tan megnyilvanulasanak tekintettek. Manapsag a keleti vallasok, valamint a szep szamu modern kori misztikus es profeta nyoman inkabb reinkarnaciokent emlegetjuk e hiedelmet. Sok tudos elemzo így a romai flamines vagy az indiai brahmanok kelta megfeleloinek tekinti a druidakat. Azokat a spekulatív feltetelezeseket azonban nem tamasztja ala megbízhato dokumentacio, hogy a druida az eszak-azsiai nepek es az eszak-amerikai indianok samanjanak felelne meg. A saman varazserovel rendelkezo gyogyíto, egyben medium, aki a szellemvilaggal kommunikalva jot es rosszat is elo tud idezni. A mediumszerepet transzallapotban tolti be, amit esetenkent termeszetes hallucinogen anyagokkal er el. A samanizmushoz fuzodo druidakapcsolat egyetlen aprocska bizonyíteka egy talan fejdíszkent viselt, atlyukasztott szarvasagancs, amit egy Kr. e. 4. szazadi lelohelyen, a mai Hertfordshire teruleten talaltak. Caesar druida vallasra vonatkozo elkepzeleseivel osszecseng az idosebb Plinius Természetrajzaban olvashato leíras egy [64] szertartasrol. A Hold hatodik napjan rendezett unnepi ceremonian a feher kontosu druidak folmasznak egy tolgyfara, aranysarloval levagjak a rajta novo fagyongyot, es egy termekenysegi rítus reszekent folaldoznak ket feher bikat. Az europai fagyongy madarfeszek formaju gombokben no, es tobbnyire tolgyfak, almafak magas again eloskodik. A ceremonia jelentesenek oriasi szakirodalma van, James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 31

idetartozik tobbek kozott Sir James Frazer The Golden Bough (magyarul: Az Aranyag) címu konyve, amelynek címe Vergiliustol ered, o nevezte így a fagyongyot. Ma a kutatok azt allítjak, hogy a druidak hite szerint az italba kevert fagyonggyel gyogyítani lehetett a meddoseget. Ezt arra alapoztak, hogy a fagyongy telen is viragzik, amikor az azt taplalo fa agai csupaszok, es a fa tetszhalott allapotban van. De elkepzelheto, hogy masfajta hatast is tulajdonítottak a fagyongynek, hiszen a Kr. e. 2. szazadban megolt es 1984-ben exhumalt Lindow-i Ember gyomortartalmanak vizsgalata kimutatta, hogy halala elott a fagyongy viragporat fogyasztotta. A druidak tolgyfahoz fuzodo kapcsolata mar problematikusabb. A modern tudomany elutasítja azt a spekulatív allaspontot, mely a „druida” szot a feltetelezett dervo-vidos, azaz „a tolgyre vonatkozo tudas” szobol eredezteti. Az angol nyelv druid szava nem kelta jovevenyszo, hanem a francia druide alakon keresztul a latin druidae, druides fonevbol szarmazik. A latin es a gorog (druidai) szoalak is tobbes szamu, es a gall druuids alakbol letrejott druvis szotovon alapul, amelyre viszont meg egyetlen feliraton sem bukkantak ra. A kelta nyelvekben igen csabíto rokon szavakat talalhatunk. Az oír druí szot peldaul idonkent druidanak fordítjak, de jelenthet varazslot, magust, jovendomondot, koltot vagy tudos embert is. A walesi dryw (’latnok’) szo alighanem az ír druí rokonszava. E szavak alapjan allította fol Kenneth H. Jackson azt a hipoteziset, hogy letezett egy eredeti gall szoalak, a druwids, amely „bolcs erdei embert” vagy „nagyon bolcs embert” jelentett. Az említett szoalakok nem tunnek rokoníthatonak a kulonbozo kelta nyelvek tolgyfat jelento szavaival, így az oír dairral stb. ugyanakkor a tolgyfat jelento gorog dru- szogyok benne rejlik az anatoliai galaciaiak Drunemeton (’tolgyfa-szentely’) nevu szentelyenek neveben, amely, ahogy Sztrabon gorog foldrajztudostol megtudhatjuk, tele volt tolgyfaval. [65] A felszínre kerult leletek alapjan lehetetlen eldonteni, hogy a Lindow-i Ember druida szertartas aldozata lett-e, a klasszikus szerzok muvei azonban szamos mas esetben említik a druidak emberaldozatokban jatszott szerepet. Caesar nemi viszolygassal elmelkedik azon, hogy a druidak szerint a termeszetfolotti eroket csak ugy uralhatjak, ha embereletert embereletet ajanlanak fol cserebe. Az aldozatoknak tehat mintegy a csataban elesettek ellensulyozasara kellett meghalniuk. E szerepre legszívesebben bunozoket es a tarsadalom szamkivetettjeit szemeltek ki, de ha ilyen jelolt nem volt keznel, megtette ba rmelyik gyamoltalan, artatlan ember. Sztrabon igen eletszeru, színes leírassal szolgal. A galliai kimber nep (akik vagy keltak voltak, vagy nem) ustokben osszegyujtotte az aldozatok elvagott nyakabol kicsorgo vert, mert hituk szerint ez segített a jovobe latasban: a leszurt aldozatok halaltusajabol is a jovore utalo jeleket veltek kiolvasni. Elofordult, hogy az aldozatot lenyilaztak, keresztre feszítettek, vagy − talan ez a legsajatosabb kivegzesi mod − oriasi, vesszobol font emberfiguraba zarva, tobbedmagaval es allatokkal egyutt elve elegettek. Ez utobbi kepet az evszazadok soran tobb muvesz is megorokítette, ahogy ezen a motívumon alapul az 1973-ban keszult brit kultuszfilm, a The Wicker Man (’A vesszobol font ember’) is. Tacitus arrol szamol be, hogy Anglesey szigeten verben aztak a druida oltarok, es emberi belsosegek borítottak oket. A romaiak druidak iranti megvetese urugyul szolgalt tevekenyseguk elnyomasahoz, illetve betiltasahoz. Az elfoglalt Galliaban a druida vallasi szertartasokat lazítonak nyilvanítottak, a gall-romai oltarokon es szentelyeken talalhato feliratok azonban azt jelzik, hogy a regi kultuszok bizonyos elemeit a pogany korban vegig megoriztek. A romai uralom ala kerult Britanniaban gyorsabb veget ert a helyi vallasi hagyomany, ott ugyanis a csaszari csapatok Kr. u. 61-ben Anglesey szigetere uztek es lemeszaroltak a druidakat. A korai ír irodalmi anyagok tobb szaz druida nevet orokítik meg, akik mind nagy hatalmu uralkodok udvaraban toltottek be komoly pozíciot. A Lebor Gab|l|ban Mide druiJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 32

da, Mide tartomany (a mai Meath megyet es tovabbi hat megye reszeit magaban foglalo terulet) nevadoja gyujtja Irorszagban az elso tuzet, amely het evig eg, es amelyrol az oszszes tobbi tuzet [66] meggyujtjak. Az írorszagi druidak tolgy helyett inkabb a tiszafa, a galagonyabokor es a madarberkenyefa fajat kedveltek, kulonosen varazspalcakent. A varazspalcakba idonkent belevestek az ogham abece jeleit. A druidak a langokban es a fustben kerestek arulkodo jeleket, es nyers hust ragva igyekeztek elerni, hogy latomasaik legyenek. A jovendoles mestereikent haromfele tudassal rendelkeztek, amelyeket kesobb a koltoknek es a hosoknek tulajdonítottak. Az elso a díchetal do chennaib, azaz rogtonzott raolvasas volt, ez talan egyfajta spiritiszta tavolba lato kepesseg lehetett, ahol a latnok versbe szedve kozli uzenetet. A masodik az imbas forosnai, azaz megvilagosíto koltoi tehetseg, amelyet a latnok csak akkor nyerhet el, ha diszno, kutya vagy macska nyers husat ragja. Vegul a harmadik, egyben legtitokzatosabb kepesseg a teinm laída, a lenyeg feltorese, amelyet Fionn, a hos ugy tudott elerni, hogy varazsereju huvelykujjat ragta es ka ntalt hozza. A kereszteny korszakot abrazolo tortenetekben a druidak rendre alulmaradnak a Szent Patrikkal es Szent Kolumbaval folytatott vitakban. Lehet, hogy a druidizmus nem enyeszett el egykonnyen a keresztenyseg elterjedese utan, a vezeto egyetemek kelta kulturaval foglalkozo tudosai azonban ma mar nem vesznek komolyan semmifele amellett ervelo elmeletet, hogy az osi vallas valamilyen formaban egeszen napjainkig fennmaradhatott. A nepszeru sajtotermekek ezzel egyutt idorol idore beszamolnak arrol, hogy magukat druidaknak nevezo emberek bukkannak fol Nagy-Britannia es Irorszag osi muemlekeinel, kulonosen a nyari napfordulokor. A valodi hívok allaspontja szerint hituk a kereszteny hegemonia evszazadai alatt titokban fennmaradt. A szkeptikusok azonban, akik kozott a tudomany kepviseloi szinte kivetel nelkul jelen vannak, 17-18. szazadi angol, francia es nemet regisegbuvarokra vezetik vissza a modern kori druidizmus kialakulasat. A sort John Aubrey (1616−1697) es William Stukeley (1687–1765) nyitja, az utobbi egy osi druida utan, akit egy a franciaorszagi Dijonban talalt felirat allítolag nev szerint említ, fol is vette a Chyndonax nevet. Aubrey es Stukeley azt tartottak, a druidak Indiabol vandoroltak Europaba, de ezzel egyutt az eszak-amerikai indianok rokonai. Gyakorlatilag minden osi epítmenyt druida szertartasok helyszínenek kialtottak ki, a legnevezetesebb kozuluk a Wiltshire megyeben, [67] a salisburyi síksagon levo Stonehenge. A ma dolmennek vagy kapus sírnak nevezett megalitikus epítmenyeket „druidak asztalanak”, a kokoroket „druida koroknek” neveztek. Elkepzelheto, hogy 1717-ben Stukeley megalapította a Druidak Rendjet (Order of Druids). Ez vitatott, azt viszont írasos dokumentumok is alatamasztjak, hogy Henry Hurle 1781-ben letrehozta az Osi Druida Rend (Ancient Order of Druids) nevu, szabadkomuves jellegu tarsasagot, amelybol 1839-ben hittetelekkel kapcsolatos nezetelteres miatt kivalt az Egyesult Druida Rend (United Order of Druids). A neodruidizmus zaszlaja alatt indította el 1792-ben a walesi Iolo Morganwg (eredeti neven Edward Williams, 1747–1826) a Gorsedd Beirdd Ynys Prydain (A Britszigetek Bardjainak Tarsasaga) nevu, a walesi orokseg iranti erdeklodes ujjaeleszteset szolgalo nemzeti kulturalis tarsasagot. RÓMAI ÉRTELMEZÉS, KELTA ALKALMAZKODÁS A romaiak, akarcsak az utanuk kovetkezo birodalomepítok, kozonyosen (es eleg gyo nge színvonalon) tanulmanyoztak a meghodított nepek kulturajat es nyelveit. Nem voltak Az erdeklodok figyelmebe ajanljuk Christopher Chippindale Stonehenge címu, kiadonknal 2005-ben megjelent kotetet. − a szerkesztő megjegyzése.


Oldal 33

az antropologia elofutarai, nem figyeltek meg alaposan a gallok szamukra furcsa, sokszínu vallasi szokasait. Nemigen keszítettek reszletes foljegyzeseket a helyi vallasrol, es ugy veltek, a kulonos gall istensegek nem masok, mint az altaluk Romaban imadott istenek, csak mas formaban. A meroben mas kegytargyak es imadasformak mellett is megsejtettek bennuk valamit (akar az abrazolasuk, akar a tulajdonsagaik teren), ami miatt azonosíthatok, mondjuk, Mercuriusszal vagy Jupiterrel. Bathban, a romai Britanniaban peldaul, mint mar említettuk, Sulis, a helyi gyogyíto istenseg egybeolvadt a romai Minervaval, es az uj istenno Sulis Minerva vagy Sul-Minerva neven valt ismertte. Az e latasmodnak nevet ado kifejezes, az interpretatio Romana, Tacitus Germania címu muvebol valo, de az istenek azonossaganak gondolatat minden romai magaeva tette. A romai [68] szerzok megfigyeleseit megint csak Julius Caesar gall haborurol írott konyve osszegzi. A klasszikus forrasok alapjan ma gall Mercuriusrol, gall Apollorol es gall Minervarol beszelunk, mert az istenek helyi nevet nem ismerjuk. Igy a gall Mars nem a romai isten helyi masa, hanem egy olyan kelta istenseg, akinek kultuszat, illetve esetleges ikonografiajat nem ismerhetjuk. A gall istenek eme fensobbseges es rovidlato rendszerezesenek ket sulyos hianyossaga van, amelyek valoszínuleg nyilvanvalok az olvaso szamara. Eloszor is Caesar a romai rendszerrel analog „hataskoroket” es funkciokat tulajdonít a gall isteneknek, pedig korantsem biztos, hogy ezek a ket rendszerben azonosak voltak. Masodszor pedig Caesar azt sugallja, hogy az egesz kelta kulturaban egysegesen imadott istenek romai stílusu panteonjaval van dolgunk, holott nem tamasztja ala semmilyen bizonyítek sem azt, hogy ott letezett egy ilyen rendszer, illetve hogy barmely istenseget az osszes kelta nepcsoport tisztelt volna. Mielott tovabb ocsarolnank Caesar munkajat, meg kell jegyeznunk, hogy allaspontja nem idegen a mai olvasok tobbsegetol. Muveltsegunk, rendszerezo es logikai erzekunk mind-mind a szazadok folyaman ujraertelmezett klasszikus kulturabol ered. Ezen kívul a mai olvasok valoszínuleg mar tanultak klasszikus gorog es romai mitologiat, mielott tanulmanyozni kezdenek a keltat. Ha nem is varjak tehat azt, hogy a kelta isten Apollo vagy Mars pontos masa legyen, megbocsathato, ha azt gondoljak, hogy a kelta isteneket is hasonlokeppen abrazoljak, peldaul szobrokon, faragvanyokon es szent himnuszokban magasztaljak, vagy szent elbeszelo szovegekben adnak roluk reszletes jellemrajzot. Erre azonban sajnalatos modon nemigen van bizonyítek. Edward Anwyl Celtic Religion in Pre-Christian Times (Kelta vallas a keresztenyseg elotti idokben) címu konyveben mar 1906-ban megjegyezte, hogy az ebbol az idoszakbol feliratok es mas emlekek alapjan akkoriban ismert 374 istenseg kozul 305 neve csak egyszer fordul elo. A gall nyelvu szovegek kozul kiabrandítoan keves maradt fenn. Az egyik leghosszabb, a Larzac-felirat, amelyet 1983-ban egy del-franciaorszagi barlangban talaltak, mindossze 160 gall szot tartalmaz latin folyo -írassal, istenekrol szolo tortenetet azonban nem. [69] A sok nev nem feltetlenul azt jelenti, hogy mindegyik egy kulon istensegre vonatkozna. A gorog hagyomanybol tudjuk, hogy a fontos istensegeknek egynel tobb nevuk is lehet. Apollon peldaul Phoebus neven is ismert, az Ili|szban altalaban így hívjak, Athene pedig Pallas neven is ismert. A kesobbi ír hagyomanyban egyetlen nev jelolhet harom, egy csoportba tartozo istenseget, peldaul Morrígna Morngan, Badb es Macha osszefoglalo neve. Ugyanakkor az íreknel egy nev harom teljesen kulonbozo szemelyt is jelolhet, ahogy peldaul harom kulonbozo Macha van, akik kozul a Morngan nev alatt csak az egyik ertendo (l. a harmassagrol szolo alfejezetet). Az isteneket ezen kívul ahítatos korulírasokkal is jelolhetik, peldaul „nepunk istene” vagy ahogy a keresztenyek mondjak, „a mi urunk”. Joseph Vendryes (1948) emlekeztet minket arra, hogy a Lucanus altal említett James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 34

Teutates nevu gall isten neve a jelek szerint a teutā (’torzs’, vo. oír tuath) szobol ered, tehat konnyen lehet, hogy azt jelenti, ’a torzs istene’. A rengeteg gall nev kozul igen sok ketsegkívul helyi jelentosegu istent jelol, akit „felsegteruletetol” feloranyi jarasra mar nem is ismertek. Lehet, hogy a kesobbi ír, skot gael, walesi es bretagne-i szajhagyomanyhoz hasonloan a gallok is szellemet vagy egyenesen „tundert” rendeltek a legjelentosebb barlangokhoz, hegyfokokhoz, vízesesekhez, hangafuves pusztakhoz es keresztutakhoz. Az effele jelensegeket a modern europaiak aligha neveznek „isteneknek”, hiszen a klasszikus modelleken alapulo muvelodes evszazadai alatt komolyabb elvarasok alakultak ki bennunk, peldaul hogy egy „istennek” legalabbis az egyik olumposzi lenyhez kell hasonlítania. Tudjuk, hogy a lo alaku, baljoslatu skot vízi szellem vagy a kíserteties breton yannig, azaz tengeri demon az isteneknel alacsonyabb rendu, meg ha abban nem is vagyunk biztosak, pontosan hova soroljuk be oket. Egy elszigetelt gall felirat vagy egy romai szovegben talalt rejtelyes utalas keves ahhoz, hogy megismerjuk belole egy regota kihalt kultura termeszetfolotti lenyeinek statusat. Mindezen kerdeseken vegighuzodik a modern tudosok altal interpretatio Celtica nevre keresztelt folyamat, amelynek kezdemenyezoi a feltetelezesek szerint a „bennszulott” nepek voltak. Amikor a romaiak az elfoglalt teruleteken templomokat epítettek isteneiknek, a gallok es a britek a jelek szerint [70] egyesítettek isteneik egy reszet a hodítokeival. A kultuszok egyesítese (avagy kavarodasa) az okori vilag mas tajain sem ritka. Az osi foldanya, Ge (vagy Gaia, Gaea) kultusza olyan szorosan kotodik lanyaehoz, Themiszehez, Zeusz hitvesehez, hogy a modern szovegekben kettejuket gyakran egynek tekintik, es GeThemisz neven emlegetik. A nagy vilagvallasok eseteben a keveredes folyamatat szinkretizmusnak nevezzuk, peldaul amikor Guatemalaban a kereszteny hitterítok tevekenyseget helyi animista kultuszok szovik at. Hasonlo modon alakulhatott ki a mai Besançon (Kelet-Franciaorszag) teruleten Mars Vesontius neve. Joseph Vendryes szerint a helyi istent azonosítottak es osszeolvasztottak Marsszal, az istenseg uj neve egyszeruen a foldrajzi helyhez (Vesontius/Besangon) kototte a romai hadistent, ugyanígy jott letre Galliaban Apollo Grannus, Dalmaciaban Jupiter Parthinus vagy Lincolnshire-ben Mars Rigonemetis, akinek neveben megbujik a kelta nyelven szent ligetet jelento nemeton szo. De nem minden esetben teljes a fuzio. Mas helyi istensegek neve is megjelenhet ugyan a romai panteon tagjae mellett (Mars Olloudius vagy Mars Teutates), am ezek neha onmagukban is feltunnek (Olloudius, Teutates). Caesar hat gall istent említ, es sajat elkepzelese szerint fontossagi sorrendbe rakja oket: Mercurius, Apollo, Mars, Jupiter, Minerva es Dis Pater (avagy Pluto). Azt, hogy Mercuriust teszi az elso helyre, azzal a megfigyelesevel indokolja, hogy a gallok koreben o orvend a legnagyobb tiszteletnek, es ezt aztan a modern regeszet is megerosítette. Itt egy ropke pillanatra joleso erzessel tolthet el minket, hogy Caesar (aki talan titokban agnosztikus volt) megszabadul a magaval hozott elofeltevesektol, es hagyja, hogy tapasztalatai felulírjak azokat. Hiszen a romai Mercurius, az istenek futara e s a hatarok istene, a panteon kozepso reszenek aljan foglal helyet, Jupiter (vagy Jovis) pedig, mint koztudott, a romai foisten. A gall Mercurius viszont Caesar szerint minden mesterseg feltalaloja, o vezerli az utazokat, es a kereskedelem, a penzcsinalas teren is neki volt a legnagyobb hatalma. A muveszetek folotti babaskodasa, romai megfelelojetol elteroen, a hadviseles muveszetere is kiterjedt. Az ikonografikus abrazolasokon gyakran igencsak hasonlít a klasszikus Mercuriushoz: fiatal, szakalltalan, es fol van szerelkezve caduceusszal (azaz kígyos [71] hírnokbottal), petazosszal (azaz szarnyas kalappal) es a boseg erszenyevel. Mas esetekben azonban szakallal, gall oltozekben is megjelenhet. Egyes abrazolasokban harom arca, mashol harom fallosza van. Kozos kultusza lehet mitologiai anyjaval, Maiaval, akit a roJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 35

maiak a forrasok osi italiai istennojevel azonosítottak, vagy Rosmertaval, a jolet, a termekenyseg es az anyasag gall istennojevel. A feliratokon legalabb negyvenot kulonbozo jelzo vagy ragadvanynev tarsul a nevehez, kozuluk az egyik a „Mercurius Moccus”, amely a diszno gall nevebol ered, es a vadaszathoz fuzodo kapcsolatara utal. A romaiak nem faradtak azzal, hogy foljegyezzek a gall Mercurius valamelyik helyi nevet, a modern kor tudosai azonban kettot is talaltak. A gyakrabban hasznalt a sok feliraton szereplo, Lug(u)dunum romai varos neveben is benne rejlo Lugos vagy Lugus. Lug(u)dunum nevere szamos mai helynev visszavezetheto, így Lyon, Laon, Loudon, Leiden, Liegnitz stb. Lugos/Lugus ezen kívul mintha elokepe lenne Lug Lamfhota ír hosnek, akinek jelzoje, a Samild|nach azt jelenti, ’sokfele mesterseg tudoja’, valamint a walesi Lleu Llaw Gyffesnek es hozzakapcsolhato a Lughnasa nevu naptari unnep is. De mielott levonnank a kontinens es a szigetek kelta kulturaja kozti kontinuitasra vonatkozo csabíto kovetkeztetest, jegyezzuk meg, hogy mas szerzok szerint a gall Mercurius neve valojaban Erriapus! Ezt a del-franciaorszagi Garonne tersegben talalt faragott fejre alapozzak. Apollo neverol a modern korban a kolteszet, a zene es a kultura civilizacios aldasai jutnak eszunkbe, az okori vilagban azonban ennel tagasabb volt a birodalma. O a romai panteon egyetlen olyan istene, akit teljes egeszeben a gorogoktol vettek at, tehat nem egy meglevo sajat istenseget neveztek at Apollonak, es nem is kapott uj nevet, ahogy pl. Hermeszbol Mercurius lett. Kultusza így is nagyaranyu valtozason ment at, mire Delphoitol a Tiberis partjaira ert. A romai nep ugyanis Apollo gyogyíto hatalmat reszesítette elonyben, amelyet a Naphoz fuzodo kapcsolatahoz kotottek. A modern mitologiai kezikonyvek nagy valoszínuseggel Apollo fogadott „fiara”, Asclepiusra (gorogul: Aszklepiosz) ruhazzak a gyogyítoerot, Caesar megis ezt említi a gall Apollo kituntetett tulajdonsagakent, kulonosen a hoforrasoknal (meleguk ugyanis a Nap erejet [72] feltetelezi). Idonkent melle tarsítjak ket felesege valamelyiket: az eszakkelet-galliai Damonat vagy Sironat, akinek kultusza a mai Magyarorszag teruletetol Bretagne-ig terjedt. A gall Apollonak nem kevesebb, mint tizenot jelzoje volt, leggyakrabban a Belenus, a Citharoedus, a Grannus, a Moritasgus es a Vindonnus fordult elo. Mindegyikuket gyogyforrasoknal imadtak. A romaiak Apollo gall nevevel sem torodtek, de akaratlanul is elegendo nyomra vezeto jelet oriztek meg ahhoz, hogy tobb helyi istenseg nevet megfejthessuk. A legfontosabb ilyen jel a Belenus ragadvanynev, mivel ez valoban egy olyan istenseg neve, akit az Adriaitengertol Skociaig imadtak, a Keleti-Alpokban meg a Kr. u. 3. szazad elejen is. A kelta belszogyok (gall jelentese: ’fenylo’ [?], ’ragyogo’ [?]) az ír Beltaine es a skot gael Bealltuinn nevben is megjelenik, amelyek a kelta naptar negy fo unnepenek egyiket, majus elso napjat jelolik. Belenus tehat bizonyara a Naphoz kotodott, mint a romai Apollo. Az effele informaciomorzsak tavolrol sem adnak teljes kepet a gall Apollorol, de mindenkeppen kozelebb jutunk altaluk olyan homalyos, de biztosan letezo korvonalakhoz, amelyek ma meg eppen a szamunkra hozzaferheto tudas hataran kívul esnek. A gall Apollo egyik hitvesenek, Damonanak inkabb Borvoval (mas neven Bormanus vagy Bormo) van kozos kultusza. Borvo gyogyíto gall isten, a Marne volgyenek felso vegetol (Bourbonne-les-Bains-tol) az eszaknyugat-spanyolorszagi Galíciaig mindenutt vannak szentelyei. Vichyben harcoskent, sisakban es karddal, ulve abrazoljak, vele szemben szarvas kígyo agaskodik. Ha ez az oltozek arra utal, hogy a harcmuveszetnek is o a partfogoja, akkor akar Borvo is lehet a gall Apollo. Meg kodosebb, ugyanakkor meg erdekesebb a gall Apollo esetleges azonossaga Maponosszal, az Isteni Ifjuval, akinek kultusza Britannia eszaki reszen viragzott, de Galliaban is jelen volt. A tobbi istenseghez hasonloan Maponos neve is gyogyforrasoknal talalhato meg, legalabbis Galliaban. Britanniaban Apollo Citharoedusszal (a lantos ApolJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 36

loval) azonosítjak, es a zenei tehetseggel hozzak osszefuggesbe, amely a gorogoknel es Romaban persze Apollo alakjahoz kotodott. Ma mar a legtobb szakerto egyetert abban, hogy Maponos segítsegunkre lehet az isteni rangu walesi hos, Mabon megerteseben. Eric Hamp nyelvesz meg tovabb megy, es azt allítja, hogy a kozepkori walesi [73] irodalom negy, egymassal rokon elbeszelesbol allo nagy muve, a Mabinogi címe pontos fordítasban így hangzana: „A Maponos istenre vonatkozo (kollektív) tudasanyag” (l. 13. fejezet). A brit istenseg ezenkívul az ír Angus Ognak, az ifjusag, a szepseg es (elsosorban) a szerelem istenenek megfeleloje, kulonosen amikor az apja nevebol kepzett, sokfele alakban letezo patronimikont hasznaljak: Mac Oc, Mac ind Oc stb. Mars romai istensegnek, ahogy a romai Apollonak is, olyan „hataskoroket” is tulajdonítottak, amelyek a pedans modern kezikonyvek ismertetoiben nem mindig talalhatok meg. Termeszetesen o volt a fo hadisten, a romai hadsereg partfogoja, akit a panteonban Jupiter mogott a masodik hely illetett. A romai lakossag szamara azonban, beleertve a leigazott Gallia es Britannia provinciakba kivandoroltakat is, megorizte Mamers jellemvonasait, aki a szabinok es az oscusok, valamint az italiai mavers vagy mavors nepcsoport koreben az elokepe volt. Mamers a szantofoldek es hatarok bekes vedelmezoje, ezaltal tehat torzsi, illetve teruleti istenseg volt, es egyuttal gyogyíto is. Ezen okokbol a romai megfigyelok a gall Marsnak a hadviselesen tul sok egyeb teren is hatalmat tulajdonítottak. A mai burgundiai (Kelet-Franciaorszag) Movillynel es a nemetorszagi Triernel levo szentelyekben nem romai típusu harcos, inkabb a betegsegek es a termeketlenseg ellen ved. Ennek egyik magyarazata az lehet, hogy miutan Gallia leigazott provincia lett, valoszínuleg ismet Mars korabbi tulajdonsagai kerultek eloterbe, a gorog Areszhoz kotodo, a hodíto hadsereget es a birodalmi fovarost idezo harciasabb enjet pedig ha nem is teljesen, de levetkozte. Igy tortent, hogy a gall Marst inkabb a gyogyí to istenek koze soroltak. A kelta katonanak oltozott Mars Vorocius Kozep-Galliaban, a mai Vichy helyen a hiedelem szerint szembetegsegeket gyogyított. Az ilyen bajokkal Mars Mullohoz is lehetett fordulni (vo. latin mullo = oszver), akit Eszaknyugat-Galliaban, a mai Normandia es Bretagne teruleten imadtak szeles korben. Mars Nabelcus pedig Provence-ban volt vedelmezo helyi istenseg. Mars Lenusnak, a nagy gyogyíto istensegnek a kultusza oriasi szamu hívet vonzott a Mosel volgyeben elo Traveri torzs koreben, amelynek kozpontja Trier romai varos volt. A Mars alakjahoz tarsulo, gyogyítassal kapcsolatos kepzetek a romai uralom alatt allo Britanniara is atterjedtek. Mars [74] Loucetiousnak a bathi gyogyíto templom oltaran allítottak emleket, es Marsot Nodons brit istenseggel is azonosítottak, akinek a Severn folyo partjan, a gloucestershire-i Lydney Parkban levo, Kr. u. 3. szazadi gyogyíto szentelye a romai kori Britannia egyik legjelentosebb fennmaradt muemleke. A gyogyíto Mars kultusza azonban nem torolte el egeszen a gall Marshoz kotodo harcias kepzeteket. Idonkent hasznalatos jelzoje, a Caturis ugyanis „a harc kiralyat” vagy „a harc mesteret” jelenti. Mind Galliaban, mind Britanniaban kapcsolatba hoztak Segomoval is, akinek a neve azt jelentette, ’gyozedelmes’. Mars Corotiacust Britanniaban ellenfelet eltaposo lovaskent abrazoltak, Mars Camulos neven pedig kezdte magaba olvasztani a fontos helyi hadistent, akinek nevet a romai Camulodunum helynev (a mai Colchester ose) orizte meg. A gall Mars helyi valtozatai kozul a legnagyobb erdeklodest kivalto Mars Toutatis, akinek csak a hertfordshire-i Barkwayben talaltak nyomat. Ez egyreszt azt jelentheti, hogy Mars volt a helyi torzs (teutā) istene, ahogy Vendryes allította (l. fent). Vagy jelentheti azt is, hogy a gall Mars vegso soron a Teutates nevu hadistennel azonos, akit Lucanus romai kolto ír le a Pharsalia címu muveben (Kr. u. 1. szazad). Mars es Teutates azonossagara ezen kívul csak a Lucanusrol szolo, Kr. u. 9. szazadi Berni Szovegmagyarazat (Scholia James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 37

Bernensia) nevtelen szerzoje utal, o kerek-perec egyenlosegjelet tesz a ket istenseg koze. Mas forrasok a gall Mercuriusszal azonosítjak Teutatest, akinek szerepkore, mint mar említettuk, gyakran atfedest mutat Marseval. Lucanus es masok (de nem Caesar) szerint Teutates, Taranis es Ezus voltak a gallok harom fo istensege. Gyakran említik oket egyutt ugy, hogy Teutates neve all elol, de sosem alkottak triaszt. Teutates annak ellenere, hogy Galliaban es Britanniaban sok felirata van, homalyos alak, talan azert, mert lehetseges, hogy a szo, amelyet a nevenek gondolunk, csak annyit jelent, ’torzsunk (teutā) istene’. Lucanus foljegyezte, hogy Teutatest emberaldozattal lehetett kiengesztelni. Kesobbi szerzok azt is megírtak, hogy a kivegzes tobbnyire vízbe fojtas utjan tortent, kulonosen november 1-jen, az oír naptarban Samain neven ismert unnepen. Egyes mai szerzok pedig azt allítjak, hogy a gundestrupi uston (Kr. e. 3−4. szazad) Teutates lathato, amint embert merít egy dezsa vízbe. [75] Taranis, akit hagyomanyosan villamszoronak/a mennydorgonek neveznek, Lucanus velemenye szerint meg Teutatesnal is kegyetlenebb isten, hiszen az o imadasahoz faketrecekben kellett elve elegetni az aldozatokat. Meg a Fekete-tengertol eszakra elo szkítak Dianajanak hatborzongato kultuszaban sem voltak ilyen brutalis, kímeletlen szertartasok. Egyes mai kutatok azt feltetelezik, hogy az okorban a lindow-i mocsar kozeleben kivegzett ferfit Taranisnak vagy Teutatesnak aldozhattak fol. Taranis kultusza meg Teutatesenal is veresebb lehetett tehat, de kevesbe tunik elterjedtnek. Britanniatol a Balkanig mindossze het, joreszt szereny meretu es kivitelezesu oltaron talalhato meg a neve. A 9. szazadi Berni Szovegmagyarazat szerint Taranis „a haboru mestere” volt, de inkabb Jupiterhez, mintsem Marshoz kotik, ugyanez a forras lehetove teszi Taranis Dis Paterrel valo azonosítasat is (l. alabb). Taranist, a szovegmagyarazat elso allítasat alatamasztva, gyakran parosítjak a Napot idezo kerekszimbolummal, amely szinten Jupiterhez kotodik. De Taranis csak a mennydorges, mint termeszeti ero megszemelyesítese volt, kultuszaban nincs nyoma az egbolt romai istenet jellemzo antropomorfizalt osszetettsegnek. Taranis nevet visszhangozza Taran walesi hos (walesi taran = mennydorges), aki a Mabinogiban tuleli Bendigeidfran es Matholwch kiralyok eposzi csatajat. A Marshoz es Mercuriushoz egyarant kapcsolt Ezust Galliaban sokfele imadtak, es a jelek szerint az eszaknyugaton, a mai Normandia teruleten elo esuvii nepcsoport nevado istene volt. A masik kettonel alig valamivel kevesbe nagy igenyekkel fellepo istent Lucanus „a barbar oltarok durva Ezusanak” latta. A folaldozott embereket fakra akasztva, ritualisan megkínoztak, hogy a papok jeleket olvashassanak ki a sebeikbol csorgedezo ver folyasanak iranyabol. A szentelyekben talalhato abrazolasok a daruhoz es harom szimbolikus kocsaghoz kotik Ezust, ezeket a madarakat kesobb Cuchulainn-nyal, az ír hossel hoztak kapcsolatba. Mivel Ezus neha favago alakjaban is megjelent, amely szerepben alkalmankent Cuchulainn is feltunt, a tudos elmek egykor spekulatív modon kapcsolatot teteleztek fol Ezus es az ír hos kozott, amit azonban a rendelkezesre allo anyag elfogulatlanabb ertelmezese megcafolt. [76] A gall Jupiter, mint mar említettuk, a negyedik helyen allt Caesar helyi isteneket rangsorolo listajan. Ez arra utalhat, hogy az altala megfigyelt kelta istent vagy isteneket nem emeltek ki a tobbi istenseg kozul, mint foistent vagy az isteni csaladok patriarchajat. A romai Jupiter egyeb „hataskorei”, a Nap, az egbolt, a mennydorges, a villamla s es a tolgyfak uranak szerepe, tampontot nyujthatnak arra vonatkozoan, mit erzekelhetett Caesar a „bennszulottek” vallasabol. Mint mar említettuk, Taranist, a „mennydorgot” gyakran azonosnak tekintik Jupiterrel es Marsszal is. Am egy Parizs kozeleben tala lt felirat Cernenushoz koti a Jupiter nevet, ami konnyen lehet Cernunnos, az agancsos isten nevvaltozata. Ettol meg Jupiter nem valik azonossa Cernunnosszal, csak kapcsolatba kerul a ket istenseg. Anne Ross szerint a gundestrupi uston lathato hatalmas, szakallas, fedetlen James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 38

mellkasu, jobbjaban kerekszimbolumot tarto alak a gall Jupiter, az agancsot viselo Cernunnos pedig a kozeleben ul. A kerek es a szakall a Le Chatelet-nel, a Marne volgyenek felso vegeben talalt, Kr. u. 1-2. szazadi bronzfiguran is folbukkan, amelyet korabban Taranisnak veltek. A stilizalt villamlas es tuzes istennyila hasonlít a klasszikus ikonografiaban talalhatohoz, de a kerek hatarozottan kelta. A romaiak az altaluk gall Jupiternek nevezett isten vagy istenek kultuszaval parhuzamosan importaltak sajat Jupiter nevu istenuk imadasat is. A romai kultusz fokozatosan magaba olvasztotta a magas hegyekben imadott helyi isteneket. Az Alpokban, a Szent Bernat-hago kozeleben volt Jupiter Poeninus szentelye, Ausztriaban Jupiter Uxellinuse, a Pireneusokban pedig Jupiter Beissirissae. A nehany britanniai kiveteltol eltekintve fokent Franciaorszag es Nemetorszag mai hatarvideken, a Rajna es a Mosel folyok menten talalt tobb, mint 150 Jupiter-oszlop vagy Jupiter-oriasoszlop, amelyek kozul egyik-masik a 14 meteres magassagot is eleri, mediterran hatasrol arulkodik. A negy- vagy nyolcoldalu kotalapzatok idonkent tolgyfat formaznak, de gyakran korinthoszi oszlopfo dicseri az egbolt kelta istenet. A romai motívumok kozott a Jupiterhez es Junohoz szolo feliratok mellett szerepelnek eltaposott, kígyoszeru szornyek is, alighanem a Fold Jupiter altal legyozott oriasainak megfeleloi. Az oszlopokon abrazolt istenseg azonban gyakran a kelta napkerekkel jelenik meg, idonkent pedig lohaton, ahogy a romai isten soha. [77] A romai Minerva a gorog megfelelojehez, Pallasz Athenehoz hasonloan elsodlegesen a bolcsesseg, a talalekonysag es a harcmuveszetek istennoje volt, csak masodsorban a csaladi tuzhely es a kezmuvesseg vedelmezoje. A gall Minerva azonban, amint azt Caesartol megtudjuk, a kulonbozo kezmuvesmestersegek alapjait tanította. Kultuszat Galliaban szeles korben apoltak, es atterjedt Britanniara is, ahol Solinus, a Kr. u. 2. szazadi foldrajztudos leírasa szerint szentelyeben orok tuz egett, es errol megkapta a Belisama (’a legragyogobb’) melleknevet. Minerva kultusza Britanniaban, a bathi (romai neven: Aquae Sulis) szentelyben osszeolvadt Sulis helyi gyogyíto istennoevel. Egyesulesuket gyakran idezik, mint az interpretatio Romana klasszikus peldajat. A feliratokon mindig a helyi istenno neve all elol (Sulis-Minerva vagy Sul-Minerva). Sulis-Minerva sokat fenykepezett, testetol sisakkal egyutt elvalt, hatalmas bronzfeje jelzi, hogy az istennot Bathban klasszikus oltozekben abrazoltak. Mashol Minerva idonkent hasznalatos jelzoje, a Sulevia az anyaistennok (Suleviae) triaszahoz koti, akik a romaiak altal uralt kelta vilagban sokfele ismertek voltak, ahogy magaban Romaban is. Minerva ezen kívul talan Brigantia torzsi istennovel is azonosíthato, akit a mai Yorkshire-ben imadtak. A britanniai orok tuz motívuma, ahogy a Brigantiahoz fuzodo kapcsolata is, azt jelezhetik, hogy a gall Minerva azonos Brigittel, a keresztenyseg elotti ír tuzistennovel, a kovacsmesterseg, a termekenyseg, a marhaallomany, a termes es a kolteszet partfogojaval. Bar gyakran Kildare megyehez kotik, Brigitet valoszínuleg a Cavan megyei Drumeague kozeleben levo Corleck-dombnal imadtak, ahol valaha az ovenek gondolt kofej allt. Ot unnepeltek a korai Irorszag negy evszakunnepenek egyike, az Imbolc alkalmaval, a Gergely-naptar szerint februar 1-jen. Brigit szamos vonasa tovabb elt Kildare-i Szent Brigitta (460− 528 k.) alakjaban, akit az egyhaz hivatalosan mindmaig valos tortenelmi szemelynek tart, es akinek unnepe szinten februar 1-jen van (l. 5. fejezet). Dis Pater, Dispater vagy egyszeruen Dis az alvilag altalunk Plutonak vagy Hadesnak nevezett istenenek, a holtak uralkodojanak Caesar es mas romaiak altal kedvelt neve. Nem egyszeruen a rettegett Plutonak akartak szolidabb nevet adni (akinek neve egye bkent azt jelenti: gazdagsagot ado), hiszen a latin [78] divesbol eredo Dis szo is a gazdagsagra, a fold kincseire vagy a szep szamu egybegyult emberre utal. A Dis Pater ezert fordíthato „Gazdag Atyanak”. Caesar arrol szamol be, hogy a druidak tanítasa szerint minden gall ettol az isteni ostol szarmazott, ez pedig egybecseng a „Gazdag Atya” kultuszaval, James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 39

meg ha a holtak birodalmat iranyította is. A kozos os gondolata nyilvan kulonosnek hatott Caesar szemeben, pedig az indoeuropai tradícioban szamos parhuzamot lehet ra talalni, Indiatol egeszen a kozepkori Irorszagig. A korai ír tarsadalomban kulonbozo, elszort csoportok vallottak magukat Lug Lamfhota, a hos leszarmazottainak, kesobb pedig nagy dinasztiak eredeztettek magukat Conn Cetchathachtol (a Szazcsatajutol) es Niall Noígiallachtol (a Kilenctuszutol). Az utobbi dinasztia leszarmazottai kesobb Skocia gael videkein uralkodtak. Mas szoval elkepzelheto, hogy Caesar egyszeruen egy vagy tobb oskultuszt illetett a Dis Pater nevvel, ugyanakkor igaz, hogy Dis Pater nevet feliratokon is megtalalhatjuk, es szemelyet kulonbozo formakban abrazoljak is. A mai Romania teruleten, Varhelynel egy fuggolegesen allo kovon haromfeju kutya tarsasagaban lathato, amely talan a klasszikus hagyomany szerinti Cerberus helyi valtozata. A Balkan mas reszein es Del-Nemetorszagban pedig pergamentekercset tart a kezeben. Mellette Aericura kelta– german istenno lathato, aki a jelek szerint a hazastarsa. Ha Dis Pater valoban azonosíthato egy gall istenseggel, jelentkezokbol biztosan nem lesz hiany. A 9. szazadi Berni Szovegmagyarazat azt allítja, hogy a Dis Pater es Jupiter mogott allo gall isten Taranis, de ezt az elkepzelest a kesobbi szerzok es a regeszeti leletek nem tamasztjak ala. A mindig hosszu nyelu fakalapaccsal lathato Sucellus (neve jelentese latinul: a jo uto, aki jo hatasfokkal ut) mar tobb esellyel palyazhat. Hogy a kezeben tartott eszkoz szerszam-e vagy fegyver, azt nem tudjuk. A gondor haju, szakallas Sucellus, akinek Nantosueltaval kozos a kultusza, es mindig egyutt abrazoljak oket, igen ferfias jelenseg. Gyakran lathato kutyaval (ujabb Cerberus?), fahordoval es ivoedennyel. Galliaban szeles korben imadtak, de Britanniaban is ismertek. Anne Ross Pagan Celtic Britain (1967) címu konyveben azt allítja, hogy Dis Pater szemelyisege vegso soron az agancsot viselo Cernunnostol ered, mivel az a gazdagsag, a fold alatti vilag es a termekenyseg istene volt. Szeles [79] korben elterjedt kultusza pedig Anne Ross szerint arra utal, hogy Cernunnos volt a gallok osistene. Mas szerzok parhuzamot latnak a gall Dis Pater es a kereszteny kor elotti ír isten, Donn kozott, akirol azt tartottak, a Tech Duinnben (Donn hazaban) lakik, azaz a Cork megyehez tartozo Beare-felsziget legnyugatibb vegenel, a Dursey-sziget kozeleben levo sziklas szigetecsken, Munster tartomany legdelebbi reszen. Donn, akit tartozkodonak, a tobbi istentol elkulonulten elonek tartottak, ketsegtelenul a holtak uralkodoja volt, a holtak vele eltek Tech Duinn szigeten − de egyuttal osisten is. Alakja osszekeveredett Donn mac Míledevel, aki az altortenelmi Lebor Gab|l|ban Míl Espaine fia, es ugyanarra a sziklas szigetecskere koltozott, miutan megsertette Eriu istennot. A korai kereszteny szovegmagyarazatok szerint az elkarhozottak lelke utban a pokol fele Tech Duinnben idozott. A vallasos folklor Donn jellemvonasait vette kolcson az ordog leírasahoz, a kesobbi szajhagyomany pedig a viharok, hajotoresek eloidezesehez szukseges varazserot tulajdonította neki. Mint mar említettuk, Caesar fel tucat gall istenebol nem all ossze gall panteon, es az interpretatio Romana fogalmat sem merítik ki. Mas klasszikus megfigyelok tovabbi ket, romai kontosbe oltoztetett gall istenseget fedeztek fol: az ekesszolas istenet, akit Herculesszel azonosítottak, es a kezmuvesseg istenet, a gall Vulcanust. Ezek az informaciok foleg a Lukianosz nevu, a Kr. u. 2. szazadban a szíriai Szamoszateban szuletett szellemes gorog szerzotol szarmaznak, aki Dialógusok címu muveben gyakran igen konnyed stílusban ír az istenekrol. Lukianosz egy gall informatoratol megtudta, hogy a gallok nagy ereje miatt inkabb Herculeshez kotik a csiszolt beszed kepesseget, mintsem Hermeszhez (Mercurius gorog megfelelojehez), ahogy a gorogok. A gorogok altal Heraklesznak nevezett Herculest kezdetben Zeusz felisteni termeszetu, de halando fianak, a foisten Alkmenevel toltott pasztororaja gyumolcsenek tekintettek, istenkent imadni azert kezdtek, mert folaldozta maJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 40

gat Olumposzi atyjaert. Lukianosznak azt is elmondta az informatora, hogy Hercules gall neve Ogmios. Gallia Narbonensis-ben (a mai Del-Franciaorszagban) valo tartozkodasa soran Lukianosz talalkozott a „bennszulott” isten egyik meghokkento abrazolasaval. Ogmios magan viselte Hercules bizonyos [80] vonasait es attributumait, így a furkosbotot es az íjat, de kopaszon, napegette arccal idosebbnek latszott. Ekesszolasa, ugy tunt, rabszolgasorba taszít: a nyelve hegyetol indulo vekony aranylancok a fuluknel fogva ra ngattak utana egy csapat, egyebkent boldognak latszo ferfit. Ogmiosnak ezt az abrazolasat kesobb Albrecht Durer nemet reneszansz festo (1471–1528) gondolta ujra. Az okori vilag eleg gyer szamu targyi bizonyítekkal tamasztotta ala Lukianosz tortenetet, mindo szsze ket, olombol keszult atoktabla maradt fenn az ausztriai Bregenznel, a Bodeni-to partjan. Mindket atok Ogmios nevet idezi, az egyik egy meddo not sujt, hogy az soha ne tudjon ferjhez menni. A kesobbi, a Brit-szigeteken megtalalhato alak, akinek a jelek szerint a legtobb koze van Ogmioshoz, a Tuatha De Danann ír szonok-harcosa, Ogma, aki Lug Lamfhota es a Dagda mellett nepe harmadik nagy bajnoka. A kolteszet es az ekesszolas partfogojakent a legenda szerint az ogham abecet is o talalta fol, amint az abece neve is mutatja. Az ogham az írott ír nyelv legkorabbi formaja volt, amelyben a husz, egyenes vonalakbol es bevagasokbol allo „betu” a latin abece betuinek felelt meg. Ogmat a gall Herculeshez hasonloan hagyomanyosan „eros embernek” ismertek. De barmilyen egyertelmunek tunik is az Ogmius−Ogma-kapcsolat, egyes tekintelyes tudosok, koztuk Rudolf Thurneysen es Anton van Hamel, mar regen is vitattak, hogy a ket nev kozos eredetu lenne. A kozelmult szerzoi pedig azt allítottak, hogy az ír isten neve megis eredhet Ogmiosebol, ha nem is kozvetlenul, hanem csak kozvetve. Gall Vulcanust se Julius Caesar, se mas romai szerzok nem említenek, es a romaiak altal elfoglalt teruleteken is ritkak a Vulcanusra vonatkozo utalasok. Csak a hertfordshire-i Barkwayben talalt ezusttablakon bukkan fol ilyesmi. Egy az okori keltak koreben imadott kovacsisten kultuszat pedig csak regeszeti leletek bizonyítjak, amelyek zommel a romai uralom alatt allo Britannia eszaki reszen kerultek elo. A teljes egeszeben, epsegben megmaradt targyak kozott van egy Kr. u. 2. szazadi agyagedeny, amelyet a Northumberlandben levo Corbridge-ben talaltak, es szakallas alak lathato rajta, aki a kovacsok jellegzetes oltozeket viseli: kup alaku sapkat es a bal vallat fedetlenul hagyo, oves tunikat. A kovacs az ullo folott allva egyik [81] kezeben ontvenydarabot, a masikban fogovasat tart. A Durhamben, Eszak-Yorkshire-ben es Northumberlandben talalt durva feluletu, szurke keramiaedeny-cserepeken pedig díszítoelemkent hagyomanyos kovacsszerszamok − ullok, kalapacsok, fogovasak − lathatok. A franciaorszagi Lyonban kovacsot abrazolo bronzszoborra bukkantak, es az angliai Sunderlandben is elokerult egy ahhoz igencsak hasonlo darab. Ezek a peldak nem bizonyítjak, hogy letezett volna Vulcanus kelta megfeleloje − peldaul az alak soha nem santa −, azt viszont jelzik, hogy letezett egy kelta istenseg, aki sok szempontbol parhuzamot mutatott a romai istennel. A kovacsokat es mas mesterembereket a technikailag fejletlen tarsadalmakban nagy tisztelettel, sot mar-mar felelemmel vegyes ahítattal vettek korul varazslatosnak tuno kepessegeik miatt. A fizika alapveto torvenyszerusegeit nem ismero szemlelo szamara ugyanis az olyan ember, aki egy bizonyos durva kozet egetesevel csillogo, folyekony femet nyer, gyakorlatilag magusnak tunhet. Skocia gael videkein a korai idokben a kovacsnak a nep hite szerint eleg volt a beteg ember fole tartania kalapacsat, es mar el is uzte a kort. Ezek utan nem meglepo, hogy a korai Irorszag, Wales, Skocia es Man sziget tobb, mint fel tucat isteni rangu vagy legalabbis termeszetfolotti kovacsot hagyott rank, akik kozul a legemlekezetesebb az ír Goibniu es Gobban Saor, illetve a walesi Gofannon es Glwyddyn James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 41

Saer. A nevek az oír gobae es a walesi gof, gofan szavakbol erednek, mindketto kovacsot jelent; es lehetseges, hogy mind a negy szemely ugyanattol az istensegtol ered. Goibniu az istenek csaladjanak, a Tuatha De Danann-nak volt a kovacsa, es Crednevel, a bronzmuvessel, valamint Luchtaval, az accsal egyutt a mestersegeket partfogolo istenharmas, a na trí dé d|na tagja. Goibniu faradhatatlan fegyverkovacs a Cath Maige Tuired [A (masodik) Mag Tuired-i/moyturai csata] címu tortenetben: o keszíti Lug Lamfhota szamara a landzsat, amely vegul Balor szemebe furodik. Hegyes nyila es landzsahegyei mindig halalt hoznak. Elofordul az is, hogy maga is harcol, peldaul amikor megoli Ruadant, a kemet, aki sajat landzsajaval szurta at a kovacsot. Oly sok kelta istenseghez hasonloan Goibniu is lehetett gyogyíto: egy oír varazsige az o nevet említi, hogy segítsen egy tovis eltavolítasaban. Jobban [82] illik hozza az a meg talalobb tortenet, amikor a Fled Goibnenn (Goibniu lakomaja) nevu tulvilagi lakoma hazigazdaja, es vendegei nagy menynyisegben nyakalnak egy bizonyos szeszes italt, a mai feltetelezesek szerint barna sort. De nem pusztan berugnak tole, hanem az oregedestol es az elgyengulestol is megvedi oket. Az, hogy Goibniu kituno italokat szolgal fol, Hephaisztoszhoz, Vulcanus gorog megfelelojehez fuzodo kapcsolatra utal. Hephaisztosz ugyanis az Ili|szban ehhez hasonlo lakomaval vendegeli meg az isteneket. Gobban Saor (ír saor = kovacs) nepi figuraja, akit az ír es a skot gael hagyomany is ismer, nyilvanvaloan Goibniutol ered, bar sok tortenetmondo szerint tortenelmi alak. Allítolag a korai kolostorok es kerek tornyok epíteseben segedkezett a munkasoknak. A jelek szerint mind Goibniu, mind Gobban vonasai gazdagítottak a Glwyddyn Saer nevu homalyos walesi figurat, talan a Walesbe valo ír betoresek, betelepulesek kovetkezteben. Nala joval magasabb statusu mitologiai alak a walesi isteni kovacs, Gofannon, Don egyik fia, aki a Culhwch és Olwen címu híres, 11. szazadi tortenetben is felbukkan. Culhwch harmadik feladata az volt, hogy elesíttesse meg Gofannonnal az isteni rangu foldmuves es varazslo, Amaethon ekejet. Amikor pedig Gofannon meggyilkolja unokaoccset, Dylant, az sok modern szerzo szamara parhuzamot jelent Ruadan Goibniu altali megolesevel. HÁRMASSÁG A korai keltak, ahogy mas indoeuropai nepek is, szimbolikus jelentoseget tulajdonítottak a legtobb gyakran elofordulo szamnak, elsosorban a harmasnak. Alahuzzak ezt a kelta tortenelem barmelyik szakaszabol szarmazo muveszi alkotasok. Az írorszagi Cavan megyeben levo Corleckben a korai vaskorszakbol szarmazo, kopaszra nyírt, harom kulonbozo arcot mutato koponyat talaltak, a franciaorszagi Bavayben elokerult terrakottavazabol pedig gondor haju es szakallu, szinten haromarcu fej kandikal ki. Maradtak fenn haromfeju alakok a franciaorszagi Reimsben, Nemetorszagban, a Csatorna-szigeteken, Skociaban es Irorszag mas reszein is. A La Tene-i muveszet orvenylo [83] formai gyakran haromhegyu alakokban oldodnak fol. A mar említett gall Mercuriusnak harom arca es harom fallosza van. Man sziget hagyomanyos jelkepe az Y alakban elhelyezett harom, behajlított terdu lab, a triskele, Irorszage es Bretagne-e pedig a haromlevelu lohere. A harmas szam hatalmara vonatkozoan a kelta nyelvu szovegekben nem talalunk magyarazatot, bar a hagyomanyos tudast Irorszagban es Walesben is gyakran foglaltak a dolgokat harmasaval csoportosíto versekbe, azaz triadokba. A 12. szazadban osszeallított Trioedd Ynys Prydain (Walesi Triadok) címu nagy lelegzetu mu olyan valtozatos temakoroket targyal, mint a nemzeti nyelven szuletett es orzott tudasanyag, a kolteszet, a jogtudomany es az orvoslas. Mas szerzok tagabb europai osszefuggesben foglalkoztak a harmas szamnak tulajdonított hatalommal. Puthagorasz (Kr. e. 6. szazad) a tokeletes James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 42

szamnak nevezi, amely a kezdetet, a kozepet es a veget jelenti. A delphoi josda papnoi mindig haromlabu szeken ultek, mivel az stabil, es nem lehet rajta hintazni. A harmas szam sok vallasban az eletet jelenti: a ferfit, a not es az utodot. Jelolheti a harmas a lathato vilagot is: az eget, a foldet es a fold alatti vilagot. Vagy a teret is: az elottunk, mogo ttunk es eppen itt levot, illetve a folottunk, alattunk es az ebben a vilagban levot. Ez a felosztas az egyetemes jelkepkent hasznalt kereszt egyik magyarazata is. Georges Dumezil, a mítoszok nagy hatasu teoretikusa szerint pedig a harom retegre − foldmuvelokre, harcosokra es papsagra − oszlo korai europai tarsadalom analogiajara lett ilyen jelentos szam a harmas. Joseph Vendryes 1952-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a triaszt alkoto mitologiai alakok gyakran egy dominans es ket kisebb jelentosegu, gyakorlatilag teljesen elhanyagolhato szemelybol allnak. Vendryes szerint elkepzelheto, hogy eredetileg csak a dominans figura letezett, es azt haromszoroztak meg. A korai ír dinasztikus feljegyzesek alatamasztjak ezt az allaspontot, amikor haromszorosan említik a fontosabb szemelyisegek nevet. Az elbeszelo irodalomban a Vendryes tetelet alatamaszto legfontosabb pelda a Deirdre-tortenet (l. 4. fejezet). A tragikus sorsu lany megszokik szerelmevel, Noíseval, akinek dramaturgiailag jol kidolgozott szemelyisege van, es a menekulo parhoz csatlakozik a ferfi ket fivere, Ardan es Ainnle, akiket csak a [84] hangjuk alapjan lehet megkulonboztetni. A korai ír szovegek ugyanakkor cafoljak is Vendryes tetelet. A Morrígna (írul: nagy kiralynok) neven ismert hadistenno-triasz tagjainak, Badbnak, Morrígannak es Machanak ugyanis hatarozott, kulonallo szemelyisege van, es a kulonbozo elbeszelesekben mas-mas szerepet jatszanak (l. 4. fejezet). Badb, a varjuistenno, csata elott es utan is folkeresi a hadszínteret; a bosz Morrígan nem vesz reszt a csataban, de felelmetes kulsejevel egesz hadseregeket tud fejveszett menekulesre kenyszeríteni; Macha pedig (harom ilyen nevu kiralyne van) az Eszak-Irorszagban, Armagh megyeben talalhato, Emain Macha nevu 7 hektaros eroddomb nevadoja. Harmas istensegeket mashol is eleg konnyen talalunk az europai hagyomanyban, de egy-egy kulturaban gyakran csak egyetlen jelentos istentriasz van. A gorogok istennoharmasa Szelenebol, a fold folotti vilag, Hekatebol, a fold alatti vilag, es Artemiszbol, a nyílt terek, vadaszat, sportversenyek urnojebol all. A keltaknal viszont tobb tucat harmas istenseg van, tobb, mint amennyihez nevet tudunk rendelni. Galliaban es Britanniaban a Matres nevu harmas anyafigurak emleknyomaira lelunk. Egymastol igen tavol eso helyeken, Ausztriaban es Nagy-Britanniaban is megtalalhatok a latinul Genii Cucullati (csuklyas orzo szellemek) nevu, jol kivehetoen csuklyat es felsoruhat viselo alakok. NagyBritanniaban harom torpe kepeben jelennek meg, eszakon a Hadrianus-fal kozeleben, delebbre pedig a gloucestershire-i Cotswolds videken talalhato tobb ilyen csoport is. A csuklyas alakok a kesobb megjeleno kereszteny szerzeteseket elolegezik meg, leszamítva, hogy egy helyen az egyik figuranak hosszu, eloremeredo fallosza van, ami talan gyertyatartokent szolgalt. Coventina teruleti istenno szent forrasat pedig harom istenno alakja orzi, bar maga Coventina egyedulallo alak. Es amint mar emlí tettuk, Lucanus egyutt említi Teutates, Taranis es Ezus gall isteneket, azt sugallva, hogy ok is triaszt alkotnak. A szigetek hagyomanyaban elteveszthetetlen a folytonossag. Irorszagnak harom megszemelyesítese van: Eriu, Banba es Fodla. A kezmuvesseget is harom isten partfogolja: Goibniu, Credne es Luchta. A 10. szazadi Sanas Cormaic (Cormac szojegyzeke) szerint pedig harom Brigit van: a kereszteny kor elotti [85] tuzistenno es ket kisebb jelentosegu Brigit, akirol a szojegyzek nem kozol reszleteket. Tlachtga varazslonot Simon magus harom fia eroszakolja meg, es Tlachtga ezutan harmas ikreknek ad eletet egy Meath megyei dombon, ahol hosszu ideig fesztivalokat rendeztek a tiszteletere. Az Eochaid Feidlech kiralynak tulajdonított harom ikerfiu pedig, akik anyjuk oldalan follazadnak a kiraly elJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 43

len, Finn Emna vagy „az Emain Macha-i harom Finn” neven ismert. A harom Fothad Fionn mac Cumhaill-lal es embereivel vív csatat. A harom Colla − Colla Uais, Colla Menn es Colla Fo Chríth − megsemmisítik Emain Machat mint hatalmi kozpontot, es letrehozzak a mai Armagh es Monaghan megyek helyen, valamint Louth es Tyrone megyek egyes reszein elterulo Airgialla kiralysagot. A walesi hagyomanyban van Harom Magas Rangu Fogoly es a Brit-szigetek Harom Nagylelku Ferfija. A Mabinogiban Branwen a harom matriarka egyike. ÖSSZEFOGLALÁS Az okor írott es targyi emlekeibol a hajdani hatalmas epítmenynek csak kis darabkait tudtuk osszegyujteni. Az altalunk keltaknak nevezett nepek koreben valaha leteztek antropomorfizalt istenek es istennok, kultuszok, hosok es hosnok. A sumerok, babiloniak, egyiptomiak, gorogok, romaiak kulturajanak hasonlo elemeibol olyan tortenetek alltak ossze, amelyeknek egyes szereploi istenek, es amelyet osszefoglalo neven mitologianak hívunk. Az ertelmezesre csabíto elbeszelesfoszlanyok, peldaul a nyelve hegyerol kilogo lancokkal embereket maga utan vonszolo Ogmios kepe alapjan azt kepzeljuk, hogy valaha letezhetett a tortenetek kiterjedt halozata, amely meghatarozta az istensegek es a hosok kozti kapcsolatokat, es dramaturgiailag kidolgozott szemelyiseggel ruhazta fol az altalunk csak a fennmaradt toredekekbol ismert neveket. Mint mar említettuk, a kelta nyelveknek a kontinentalis Europatol a Brit-szigetekig terjedo folytonossaga nem jelenti azt, hogy etnikailag is egyseges lett volna a lakossag Hallstatt-tol a Hebridakig es az írorszagi Aran-szigetekig − hiszen a kasztíliai arisztokratak es a bolíviai onbanyaszok sem tartoznak ugyanahhoz a nephez, hiaba beszel mindket csoport spanyolul. A [86] kozos nyelv azonban, sot meg az azonos nyelvcsoportba tartozo nyelvek is, kozos fogalmi rendszert teteleznek fol. Ha a Napot es az egboltot hasonlo szavak jelolik, elkepzelheto, hogy hasonlokeppen is gondolkodnak roluk, es ugyanez a helyzet a madarakkal, negylabu allatokkal, halakkal. Az osi hagyomany druidai is hasonlíthatok a szigetek druidaihoz. A harmas szamnak tulajdonított varazsero, amely aligha egyedi vonasa a kelta nepeknek, mindenkeppen a fogalomrendszer hasonlosagara utal. A gall istenek csaknem feledesbe merult nevei pedig, peldaul Lugus/Lugos, visszakoszonnek az ír es a walesi hagyomany hoseinek neveben (Lug, illetve Lleu). Ezert es mas okok miatt is hasznunkra valik, ha az okorbol fennmaradt emlekeket a szigetek keltainak koreben evszazadokkal kesobb letrejott, mennyisegileg sokkal nagyobb anyagot jelento hagyomannyal egyutt vizsgaljuk. [87]

HARMADIK FEJEZET Szakrális királyság a korai Írországban KI LEHETETT KIRÁLY? A korai Irorszag nem volt kiralysag, megis sok kiralya volt. Ebbol kovetkezoen nem teljesen alaptalan az, amivel ma sok ír dicsekszik, hogy osi kiralyok leszarmazottja. F. J. Byrne 2001-ben ugy becsulte, hogy az 5-12. szazadban Irorszagban soha nem volt egyszerre James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 44

150-nel kevesebb kiraly, mikozben a lakossag lelekszama a felmilliot sem erte el. Az ilyen „kiraly” nem a kora ujkor nemzetallamainak uralkodoival, peldaul VIII. Henrikkel vagy XIV. Lajossal egyenrangu, inkabb a „kiskiraly” vagy a „torzsfo” megjeloles írna le pontosan statusukat. A korai szovegekben ennek ellenere a latin rex fordítasakent jelenik meg az oír rí (kesobb ríg, rígh = kiraly) szo. A rí szot papírra veto írnokok a jelek szerint a klasszikus okor fogalmai szerinti kiralyra gondoltak. Ugyanezek a korai írastudok nepe szerencsejenek, joletenek megtestesítojekent emlegetik a rít, akinek felavatasa olyan mely ertelmu, titokzatos ritualet igenyelt, amely bensoseges fizikai es lelki viszonyt jelzett a felsegjoga ala tartozo terulettel. A kiraly szakralis volt, mivel olyan funkciokat tudott betolteni, amelyek nemcsak a kozonseges halandok erejet haladtak meg, hanem olyan fennkolt szemelyisegeket is, mint a druidak es a koltok. A korai ír elbeszelo szovegekben tobb rínek nevezett hatalmas, tiszteletet parancsolo alak is jelen van, így Niall Noígallach (Kilenctuszu), Conn Cetchathach (Szazcsataju) es Brian Borama (Boru), aki gyakran nem pusztan haza nepe vagy terulete, hanem egesz [88] korszakok folott uralkodik. Ez kello alapot szolgaltat arra, hogy a „kiraly” szot elotag es korlatozas nelkul hasznaljuk. Az 5-12. szazad kozotti Irorszagrol a muvelt angol anyanyelvu laikusok tobbnyire nem sokat tudnak, reszben azert, mert Irorszaggal kapcsolatos dolgokat az angolszasz iskolakban nemigen tanítanak. Pedig paradox modon rengeteg a tudnivalo. Pusztan genealogiakbol, azaz csaladfakbol tobb, mint 12 000, Irorszagban Kr. u. 1100 elott elt szemely neve derul ki, míg a korai angolszasz írasos emlekekbol csak nehany szaz, a kontinens german kiralysagaibol pedig meg kevesebb nev ismerheto meg így. Kezdok szamara elbatortalaníto lehet a furcsa hangzasu tulajdonnevek (mint Fiaccu ba hAiccid vagy Tipraite mac Taide) aradata, amelyeknek sem az angolban, sem mas europai nyelvekben nincs konnyen megtalalhato megfelelojuk. A nevek mogott pedig olyan tarsadalom rejlik, amelynek a csaladrol, a tulajdonrol es a torvenyrol alkotott fogalmai radikalisan kulonboznek a modern kulturaban vagy akar a kozepkori Europaban megszokottol. Az ismeretek hianyanak teljes koru potlasara itt nincs helyunk, nehany megjegyzes azonban elengedhetetlen e fejezet es az utana kovetkezok olvasasahoz. A romaiak tobbszor megfordultak ugyan Irorszagban, de nem hodítottak meg. A romai civilizacioval torteno felszínes erintkezesnek koszonhetoen a szigeten elterjedt a keresztenyseg es az írasbeliseg, de a romai jog nem. Az íreknek megmaradt sajat jogrendszeruk, a Brehon-torvenyek, egeszen a 12. szazad vegi eltorlesukig. A korai Irorszag folott egymassal hadakozo dinasztiak gyakoroltak a hatalmat, amelyek kozul a legfontosabb az eleinte az eszaki teruleteket uralo, de hatalmat − tobb agra szetvalva − idovel az orszag nagy reszere kiterjeszto Uí Neill volt. A norvegok, mas neven vikingek, portyazo rablohadjarataik soran feldultak a szerzetesi kozpontokat, megalapítottak az elso varosokat, így Dublint es Limericket, es beepultek a helyi nepessegbe. Hatalmukat azonban megnyirbalta az 1014. evi clontarfi csataban elszenvedett vereseguk. Az íras az altalunk ma ír szerzeteseknek nevezett egyhazi szemelyek kivaltsaga volt. Azert „ír szerzetesek”, hogy megkulonboztessuk oket a nagy kontinentalis rendektol, a bencesektol, az [89] Agoston-rendiektol, a ciszterciektol. Keresztenyseguket „kelta keresztenysegnek” nevezzuk, mert mind hitelveiben, mind muveszi kifejezoeszkozeiben eltert a romai egyhaztol. A nemzeti vallasi hagyomanynak 1169−1170-ben vege szakadt, ekkor ugyanis II. Henrik angol kiraly a papa jovahagyasaval kozelebb hozta Irorszagot a romai egyhaz gyakorlatahoz. II. Henrik idejeben es utana jottek az „anglo-normannok”, azaz franciaul beszelo Nagy valoszínuseggel a korabeli, 6-8. szazadi europai uralkodokra (rex). – A szaklektor megjegyzése. Ez Magyarorszagra is vonatkozik. – A szaklektor megjegyzése.


Oldal 45

britanniai nemesek, akik sok helyi foldbirtokost kiszorítottak, es a franciat tettek meg a kivaltsagos retegek, illetve a torvenykezes nyelvenek. Idovel ezek a csaladok, akiket idonkent „regi angolok” neven emlegetnek (megkulonboztetve oket az I. Erzsebet kiralyno kora, azaz 1603 utan betelepuloktol), integralodtak a helyi nepessegbe, es írebbek lettek az íreknel, „anglo-normannokbol” „ír normannokka” valtak. A történések időrendi sorrendje a következő: 432 Szent Patrik erkezesenek es a kereszteny Irorszag kereszteny hitre valo terítese kezdetenek hagyomanyos, lehet, hogy kitalalt idopontja. 516 Az Uí Neill-dinasztia kiterjeszti hatalmat a kelet-írorszagi Leinsterre. 593-597 Meghal Szent Kolumba, az Uí Neill-dinasztia tagja, aki reszt vett az elso kereszteny kiralyfolkeno szertartason. 794 A vikingek portyazni kezdenek a Brit-szigeteken. 804 Kolostort alapítanak Kellsben, ahol a kelta kereszteny muveszet mestermuvet, a Kellsi kódexet sokaig oriztek. A konyv valoszínuleg a Hebridakon levo Ionan (Skocia) keszult. 837 Eloszor hajoznak viking flottak Irorszag folyoin. 849 Danok kezdenek betelepulni Irorszagba. 1014 Az írek legyozik a norvegokat, elesik Brian Borama ír kiraly. 1169 Az anglo-normannok erkezese. 1198 Ruaidrí Ua Conchobair (Rory O’Connor), az utolso ard rí (fokiraly) halala. A regi írek nem gyakoroltak az elsoszulottsegi jogot, amely kímeletlen egyszeruseggel kimondja, hogy egy cím mindig az elsoszulott fiura szall, fuggetlenul annak alkalmassagatol vagy attol, mennyire kedveli az apja. Az uj kiralynak nem kellett [90] feltetlenul a regi kiraly finéjehez (szukebb ertelemben vett csaladjahoz) tartoznia, eleg volt, ha a negy generaciot magaba foglalo derbfhine (biztos nemzetseg) tagja, azaz egy kozos dedapa leszarmazottja apai agon. Egy regi jogi traktatus, a Cóic Conairi Fuigill (Az ítelet ot utja) szerint a leendo uralkodo kiraly fia es kiraly unokaja kell, hogy legyen. Ezen kívul hiba tlan testu, vagyonos, jo jogallasu, tolvajlasban bunosnek nem talalt embernek kell lennie. Tovabbi kovetelmenyek is vannak, ezekbol hangsulyosan kiderul, mennyire maskepp fogtak fol a csaladot a korai Irorszagban, mint a kesobbi, kereszteny idoszakban. A leendo kiralynak lehetoleg egy elso feleseg (cétmuinter), de legalabb egy torvenyes masodik feleseg fianak kellett lennie. Ha ez nem volt lehetseges, szoba johetett egy agyas vagy a legrosszabb esetben mas szexualis partner fia is. A legidosebb fiu szamíthatott arra, hogy koveti apjat a tronon, de hatalomra emelkedhetett a fiatalabb fiver is. A folyamat lepeseinek pontos leírasahoz mar tudos vitaba kell bocsatkoznunk. A 20. szazad uralkodo tudomanyos allaspontja a modern kor egyik legnagyobb, kelta tudomanyokkal foglalkozo tudosanak, Eoin MacNeillnek a nevehez fuzodik, aki Celtic Ireland (A kelta Irorszag) címu, 1921-ben megjelent muveben fejtette ki teziseit. Elemzese szerint a kiralysag oroklesere alkalmas szemelynek (rígdomna) ugyanahhoz a derbfhinéhez kellett tartoznia, mint az eppen hatalmon levo uralkodonak. A negy nemzedek jeloltjei kozott valasztas, probatetel vagy verseny utjan dontottek el, ki lesz az orokos. Lefordítva tehat: egy kiralyi apai dedapa barmely ferfi leszarmazottja szoba johetett uj kiralykent, meg ha a kozvetlenul elotte uralkodo csak a masod-unokatestvere volt is. A csaladi beket nem igazan segítette elo ez a rendszer. Ezek az allítasok ervenyesek a kora kozepkori, azaz a kereszteny Irorszagra is. − A szaklektor megjegyzése.


Oldal 46

A 7. szazadi Audacht Morainn (Morann testamentuma), azaz a legendas Morann egy fiatal kiralynak adott tanacsai szerint az igaz es jo uralkodonak sajatja a fír flathemon (’az uralkodo igazsaga’), azaz erenyes, kifogastalan jellemu ferfiu, elokelo szarmazasu, es kepes hostettekre is. Biztosítania kell a beket es [91] az igazsagot, a tuath {azaz a kiskiralysag) hatarainak sertetlenseget, a boseges aratast, a halban bovelkedo folyokat. A kiralyi oroklodesrol alkotott kepunket tovabb bonyolítjak a tanist szohoz kapcsolodo fogalmak. A szo a korai Irorszag nyelvebol eleg kulonos modon atvandorolt a modern tudomanyos nyelvhasznalatba, meghozza tobb, meroen kulonbozo jelentesben, menet kozben is valtozo ertelemben. Az oír t|naise, t|naiste szo jelentese a Royal Irish Academy Dictionary of the Irish Language (Az ír Kiralyi Akademia ír szotara, 1913-1983) szerint: masodik, kovetkezo, rangban masodik, velelmezett orokos. Ez a regi definício tovabb el az Ir Koztarsasag miniszterelnok-helyettesenek titulusakent hasznalt mai ír T|naiste szoban. Az Arany|g címu muvevel híresse valt, a mitologiaertelmezes 20. szazad eleji „cambridge-i iskolajahoz” tartozo Sir James Frazer es kulonosen az elmeleti teren a maga utjat jaro Robert Graves (1895–1985) hatasara azonban az ír eredetu angol tanist szo egeszen mas jelentest oltott. Az uj definício elmeleti alapja az a feltetelezes, hogy az osi, szakralis kiralyokat a novenyek eletenek ciklikussagat utanozva a Foldkozi-tenger tersegeben es masutt is ritualisan megoltek, azaz „learattak”, mielott bekoszontott volna naluk az oregkori hanyatlas. A tanist itt az uralkodo szakralis kiraly tronjanak torvenyes varomanyosa, aki oregedo elodjet annak felaldozasa utan koveti a tronon. A felaldozott kiralynal mindig fiatalabb tanist alakja ertelmezheto az idosebb kiraly rivalisakent, es az is elkepzelheto, hogy az aldozathozatalkor a kivegzo szerepet tolti be. Az elkepzeles kulcsmotívuma, hogy a tanist mar a szertartas elott biztos abban, hogy o lesz a szakralis kiraly utoda. A korai idoszakbol fennmaradt ír írasos emlekek nem igazoljak, hogy valaha is sor kerult volna ritualis kivegzesre, illetve hogy a hatalom a hoherra szallt volna. Az evkonyvekben van egy ismeros kifejezes, az a suis (’sajatjai oltek meg’), amely szamos testverharcrol tanuskodik, olyan szovegreszt azonban, amely ritualis gyilkossagot írna elo a t|naise ríg hatalomra jutasanak elofeltetelekent, hiaba keresunk. A Celtic Ireland címu konyveben Eoin MacNeill azt allítja, nincs ra bizonyítek, hogy az íreknel az anglonormannok es a feudalizmus erkezese (1169–1170) elotti idokben elozetes valogatast folytattak volna az uralkodo posztjanak betoltesere, meg annak halala elott. [92] A normannok elotti idoszakban a kiralysag oroklesere alkalmas szemelyre hasznalt szo (rígdomna), valamint a t|naise vagy t|naise ríg kifejezes egymas mellett letezett, es kolcsonosen kizarta egymast. Ahogy Daibhí O Croinín Early Medieval Ireland (Kora kozepkori Irorszag) címu konyveben ramutat, a t|naise ríg kifejezes korabban, Kr. u. 848ban bukkan fol az evkonyvekben, de egy viking vezerre utalva, a rígdomna pedig csak 19 evvel kesobb, 867-ben jelenik meg eloszor. A kiralysagra vonatkozo mas kifejezesekhez kepest viszonylag kesoi evszam mind a ketto. A kulonbseg az, hogy a t|naise ríg tronra lepeset az egesz torzs varta, es nem kellett vitakra szamítani. A t|naise ríg altalaban tronra lepett, a rígdomna viszont nem mindig. Tehat a kirallya valasnak ket lehetseges utja letezhetett egyidejuleg, de egyik sem azonos a Sir James Frazer es a Robert Graves altal feltetelezettel. FŐKIRÁLYOK ÉS TARA A Tara nev, amely angol nyelvteruleten nepszeru noi utonevve valt, a korai Irorszag azon keves helyneve koze tartozik, amelyet a legtobb olvaso konnyen folismer. Az elkepJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 47

zeles, hogy Irorszagban valaha fokiraly, avagy ard rí uralkodott, annyira kozismert es nagy hatasu, hogy nepszeru regenyek címeben vagy ajandekboltok cegeren is megjelenik. A messzi mult romantikus, fantaziadus atformalasanak jellegzetes peldaja a Thomas Moore Irish Melodies (Ir dallamok) címu koteteben megjelent „A harfa, mely egykor Tara termeiben…” kezdetu hoskoltemeny, amely a kovetkezo szaz ev soran szamos antologiaba bekerult. Tara ketsegkívul egy kiralysag szekhelyekent jelenik meg az ulsteri mondakor korai ír hosi elbeszeleseiben, a 19. szazadi kepzelet azonban csodas palotakent, amolyan ír Windsorkent vagy Fontainebleau-kent szerette volna latni, ha az említett epuleteknel kisebbnek is. Miutan pedig Margaret Mitchell Elfújta a szél címu amerikai polgarhaborus regenyeben (1936, filmvaltozat: 1939) a Tara nevet adta az O’Hara-birtoknak, a szo bekerult az angolszasz vilag koznapi nyelvebe. Ha turistakent folkeressuk a Meath megyeben, Navantol 11,5 kilometerre delkeletre levo, 155 m magas Tara-dombot, [93] gyonyoru latvanyban lesz reszunk. A tavolbol semmifele domb nem latszik, csak egy enyhe emelkedo az uton. A muemlek teruletere erve pedig igen messzire el lehet latni, egyes híresztelesek szerint tobb, mint egyharmad írorszagnyi tavolsagra. Az okori latogatokat minden bizonnyal gyonyorkodtette a kilatas. A hullamzo buckak es foldsancok, amelyeket legifelveteleken konnyebb kivenni, grandiozus neveket viselnek: a Lakomak Terme, Zsinatdomb, Tuszok Dombja stb. Van meg egy, a modern korban odahelyezett, szemcses meszkobol keszult, egnek meredo falloszra emlekezteto oszlop is, ennek neve Lia Fail (’a sors kove’). Az 1798. evi felkeles martírjainak allít emleket, es az eredeti kore emlekezteti a latogatokat. Azt, hogy valoban ott allt az eredeti ko, semmi nem igazolja, de nem is cafolja. A lelohely folyamatosan zajlo regeszeti feltarasa soran azonban arra feny derult, hogy az osi Tara sok evszazadon at valamilyen kulonleges tevekenyseg helyszíne volt. A sokat masolt, híres tarai melltut viszont nem Taranal talaltak. A kifinomultan megmunkalt ekszerrol a megfigyelok azt felteteleztek, hogy egy fokiraly szamara keszult, meg akkor is, ha a Louth megyei Drogheda kozeleben levo Bettystown tengerparti fovenyebol kerult elo. A Tara-dombon felavatott kiraly rangban a vele egy idoben uralkodo mintegy 150 tarsa folott allt. A rí birodalma a tuath volt. Egy korai ír jogi szoveg szerint „nincs tuath kereszteny vallastudos, templom, koltok nelkul es kiraly nelkul, aki szerzodeseket, egyezmenyeket kot a tobbi tuatha [tobbes szam] vezetoivel”. A tuath kiralya, a rí tuaithe (birtokos eset) nem rendelkezett hadsereggel, csak zsoldosokbol allo testorsege volt meg nemesi rangu kliensekbol allo kíserete es egy tiszttartoja, aki beszedte az adokat. A tuath meghatarozasa az evszazadok soran valtozott, es nem mindig teruleti elvhez kotodott. Bizalmas kapcsolatok rendszeren nyugodott, amelyek megakadalyoztak, hogy allamma fejlodjek. A korai Irorszag politikai strukturajat mai szohasznalattal elve kliensrendszernek neveznenk. A kiraly felsegteruleten elo kozemberek nem voltak a mai ertelemben vett a llampolgarok es alattvalok sem, ahogy a nemzetallamok eros kiralyai alatt vagy a modern kor kezdeten. Ehelyett ki-ki egyenenkent tett husegeskut a kiralynak, ahogy esetleg a kiraly is kotott hasonlo [94] egyezseget nala nagyobb hatalmu uralkodokkal. Eoin MacNeill szerint a jol szervezett tuath kiralya hadvezer es a tuath nepgyulesenek elnoke volt. D. A. Binchy 1970-ben amellett ervelt, hogy a kiraly a legkorabbi idokben pap es bíro is volt, nem csak hadvezer. Bar a kulonbozo szerzok gyakran hasznaljak a brehon (breithem) szot a bírorol alkotott modern fogalmainkhoz kozelíto ertelemben, vagyis allami torvenyek ertelmezojekent, a korai ír kiralyok foldvitakban a brehon tanacsaira tamaszkodva hozhattak íteletet. A kiralyokat tobbfele hierarchiaba is besoroltak. A Críth Gablach címu regi traktatus, amely alighanem a legszelesebb korben ismert a fennmaradtak kozul, a kiralyok harom osztalyanak adott kisse furcsa neveket: James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 48

(1) rí benn (’csucsok vagy „szarvak” kiralya’) a meltosagaval jaro komoly terhek miatt; (2) rí buiden (’a csapatok kiralya’) a katonak vezeteseben es a tuszszedesben tanusított ratermettsegert; (3) rí bunaid cach cinn (’minden egyen legmagasabb rangu kiralya’), amiert kepes kiterjeszteni hatalmat es kenyszeríto erovel follepni. Elofordulhatott, hogy helyi kiralyok csoportjat (rí tuaithe) egy nagyobb kiraly uralta, aki szemelyes vagy dinasztikus kapcsolatai, esetleg tiszteletet parancsolo megjelenese reven gyakorolta hatalmat. Az ilyen kiraly neve lehetett egyszeruen ruirí (’nagy kiraly’), ha pedig negynel nem tobb helyi kiraly tartozott ala, fuiríg (’alkiraly’). Hívhattak meg rí cóícidnek (’tartomanyi kiraly’) vagy a legcirkalmasabb titulussal rí ruirechnek (’a nagy kiralyok kiralya’). Ard rí neven azonban a korai szovegek nem emlegettek. A kiraly mar a nagyon korai idoktol kezdve megszerezhette a rí Temro vagy Temrach címet, amely szo szerint „Tara kiralyat” jelenti. Amint Edel Bhreathnach es Conor Newman (1995) kimutatta, a cím a mas kiralyok fole rendeltsegre utalt, de nem feltetlenul jelentette a sziget egesz terulete folotti uralmat. A Tara-dombon megkoronazott kiralyok sora pedig idovel meg novelte a hivatalhoz fuzodo elvarasokat. Az ard rí cím, ahogy F. J. Byrne kimutatta, nem tul regi, es a jogi szovegekben sem lelheto fol. Nincs precízen meghatarozhato jelentese, es nem jelenti szuksegszeruen az egesz Irorszag folotti uralmat. A Royal Irish Academy Dictionary of the Irish Language (DIL) nem tartalmaz ard rí szocikket, ez pedig azt jelenti, hogy a korai szovegekben legalabbis nem volt [95] elterjedt a hasznalata. Elso felbukkanasakor egy regio vagy tartomany, peldaul Ulster, fontos kiralyat jelentette (ard rí Ulad), es a kolteszetben atvitt ertelemben barmely olyan kiralyra alkalmazhato volt hízelgo jelzokent, aki tobb helyi kiskiraly folott allt. Az ír irodalom jo resze, így az ulsteri mondakor is, egyszeruen kitalalt to rtenet, amelyet aztan tenykent fogadtak el. Az effele dokumentumokat udvariasan alto rtenelminek nevezzuk, jelezve, hogy tobb hitelt adtak nekik, mint azoknak a szovegeknek, amelyeket legendanak hívunk. A cinikusok azt allíthatnak, hogy amit tortenelemnek nevezunk, annak jo resze szinten altortenelem, kulonosen amikor a nagy hodítok szamara hízelgon írjak meg. Valo igaz, hogy a korai Irorszagban a dolgok írasban torteno rogzítese joreszt nyilvanvaloan azt a celt szolgalta, hogy a legnagyobb hatalmu csaladot, az Uí Neillt, amely igazabol dinasztiak szovetsege volt, kedvezo színben tuntesse fol. A leghíresebb í r altortenelmi mu, a Lebor Gab|la (l. 7. fejezet) oszinte szandeku, bar felresikerult kíserletnek tunik az egymassal osszeegyeztethetetlen forrasok osszhangba hozatalara. A fokiraly statusara dokumentalhatoan palyazo elso jelolt Mael Sechnaill (?−862) volt, akit kesobb a romantikus tortenetekben az I. Malachy (Malakias) nevet kapta. F. J. Byrne szerint a cím letrehozasa az Uí Neill-dinasztia politikai propagandaja volt az altal ellenorzott tarai dinasztia erdekeben. Valamifele szakralis kiralysag azonban ma r sokkal korabban is letezhetett a Tara-domb kornyeken. A 9. szazad kozeperol visszatekinto altortenelmi mu azt allítja, hogy a fokiralysag intezmenye mar evszazadok ota letezett, es e cím viseloi koze sorolja a kereszteny kor elotti utolso jelentos uralkodot, Diarmait mac Cerbaillt (?−565) is. A fokiralysag intezmenye tenyleges bevezetese utan meg 300 evig fennmaradt. A cím ugyan Tarahoz kototte viselojet, de annak valodi szekhelye lehetett a koronazodombtol igen tavol is. Az utolso fokiraly, a connachti Ruaidrí Ua Conchobair (Rory O’Connor) volt, aki egeszen az anglo-normann hodítasig, 1169-ig hatalmon maradt. [96]

A „kereszteny kor” Irorszagban kb. az 5. sz. kozepen kezdodik. – A szaklektor megjegyzése.


Oldal 49

A jeloltek alkalmassagat ket egyedi probatetel segítsegevel bíraltak el. Az elsoben kovek es mas kulonbozo targyak jatszottak fontos szerepet, a masodikban egy bika ritualis leolese. Az elso probatetel soran a jeloltnek a kiralyi szekeret kellett kiprobalnia. Ha azon nem tud allva maradni, egyertelmu, hogy alkalmatlan a tisztsegre. Ezutan egy palastot kellett felprobalnia, amelyet a viselesere meltatlanok tul neheznek talaltak. A szekeret ket, egymastol mindossze tenyernyi tavolsagra lehelyezett ko kozott kellett atvezetnie, hogy lassak, elmozdulnak-e a kovek, hogy atferjen koztuk a fogat. Vegul pedig a Lia Failt (’a sors kove’) kellett megerintenie, a kopenisz ugyanis a megfelelo ember erintesere felkialtott. A F|l (birtokos esetben F|il) Irorszag kolteszetben hasznalt egyik neve is, a szigetet ugyanis Inis F|il (’a sors szigete’) neven is emlegetik. Mindez arra utal, hogy a tarai fokiraly egesz Irorszag kiralya volt, es az Uí Neill-dinasztia ketsegtelenul ezt akarta kifejezni, a jogi szovegek azonban nem tamasztjak ala ilyen szerepkor letezeset. A masik tarai ceremonia, amely soran tarbfheis, azaz bikalakoma segítsegevel valasztjak meg egesz Irorszag kiralyat, egy artatlan allat leolesevel kezdodott. Egy veletlenszeruen kivalasztott ferfi evett a bika husabol, ivott az allat verebol keszített levesbol, majd a bika borebe burkolozva lefekudt aludni. Ezutan negy druida raolvasott, neki pedig meg kellett almodnia, ki a tronra alkalmas szemely. A feis szot altalaban „lakomanak” fordítjak, de valojaban a fo-aid igehez tartozo igei fonevbol ered, amelynek jelentese: valakivel tolteni az ejszakat, vagy valakivel halni. Conaire kiraly a Togail Bruidne Da Derga (Da Derga fogadojanak pusztulasa) címu, 11. szazadi tortenetben, amely az artatlan Conairenek a konyortelen sorssal folytatott kuzdelmerol szol, ilyen tarbfheis nyoman jut tronra. A bika a kelta vilag mas reszein is szerephez jutott jovendomondo rítusokban. A korai Skociaban peldaul a fontos kerdesre valaszt varo ember egy frissen leolt bika meg gozolgo boreben toltotte az ejszakat. Tara mar a Kr. e. 3. evezredben is temetkezesi hely volt, es mar az okorban is vallasi szertartasok kozpontjakent funkcionalt. Valaha a connachti Medb szent helye volt, amikor meg istennonek tekintettek. O kesobb fontos szereploje lett az ulsteri mondakornek es a T|in Bó Cuailngének is. Hasonmasa, Medb Lethderg volt a dombteto urnoje. Az Uí Neill-dinasztia, [97] amelynek terulete eredetileg eszakon volt, az 5. szazadban, a keresztenyseg elterjedese elott hodította el Tarat a kelet-írorszagi leinsteriektol. Tara elso kiralyai jelentos helyi uralkodok voltak, akiknek presztízset novelte, hogy ilyen megszentelt foldon iktattak be oket. A fokiralyi intezmeny bevezetesevel Tara taptalajt adott sajat mítoszanak. Korai ír elbeszelo szovegek tucatjaiban szerepel, mint nagy hatalmu uralkodok egesz soranak kiralyi rezidenciaja. A legendas Conaire Mor kiralyrol szolo tortenetekben pedig magikus kiralysagnak tunik. Az ifju hos, Fionn mac Cumhaill is az Artur kiralyhoz hasonlo Cormac mac Airt tarai udvaraban bizonyítja vitezseget, amikor megoli a tuzes Aillen mac Midgnat, aki minden evben a Samain unnep (november 1.) eloestejen utott rajta a „palotan”. Tara meg akkor is a kozepkori idok egyik legnagyobb vasaranak helyszíne volt, amikor a dombon mar reg nem vegeztek ritualis szertartasokat, es benottek a bokrok meg a gaz. Az 1798. evi felkeles idejen pedig a United Irishmen (Egyesult írek Ta rsasaga) serege itt vívta egyik rovid utkozetet. Meg 1843-ban is „oriasi nepgyuleseket” rendezett a dombon Daniel O’Connell, az egyik legnagyobb hazafinak tekintett parlamenti kepviselo: szegenysegben elo honfitarsai ezreit buzdította, hogy szalljanak síkra jogaikert. De nem csak az Uí Neill-dinasztia akarta Tara segítsegevel megalkotni sajat tortenelmet, illetve novelni Tara jelentoseget. A kereszteny papok Szent Ruadan tortenetet agyaltak ki, aki allítolag a 6. szazadban elt, es megatkozta Tarat, mert Diarmait mac Cerbaill kiraly egy a kiraly es az egyhaz kozott zajlo vitaban megsertette ot. A legnagyobb ír alto rtenelmi muben, a Lebor Gab|l|ban, amelyet nagyreszt kesobbi szazadok egyhazi szemeJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 50

lyei allítottak ossze, a gyozedelmes Míl Espaine nepe (vagyis az igazi halandok, avagy maguk a gaelek/írek) kiralyneja, Tea utan Temairnak nevezte el a dombtetot. Temair valojaban a hely nevenek egyik lehetseges ír írasmodja. Az angolosított Tara nevvaltozat a Temair szo birtokos esetu alakjabol, a Teamhrachbol szarmazik. Etimologiaja nem egyertelmu, jelenthet sotet helyet, latvanyossagot, magaslati helyet vagy gyulestermet is.[98] A KIRÁLYOK FELAVATÁSA Ha valakinek rossz híret keltik, azt nehezen mossa le magarol. Az egyszer kimondott ragalmazas tartos, mint a granit. Sokszor szaz, igazsagnak megfelelo helyesbítes sem feledtetheti, kulonosen, ha gyujto hatasu szavakkal becsmerelnek valakit. A korai Irorsza grol pedig aligha tudosíthatott volna barki is ellensegesebben, mint az elokelo csaladbol szarmazo walesi egyhazi szemely, Gerald de Berri (1146−1223 k.), aki inkabb Giraldus Cambrensis vagy Walesi Gerald neven ismert, es aki maradektalanul osztotta az anglonormannoknak a „bennszulott” írekkel szembeni megveteset. Gerald eloszor 1183-ban jart Irorszagban, kesobb pedig II. Henrik kíseretenek tagjakent tert vissza. Az orszaggal kapcsolatos reszletes, tobbnyire „elso kezbol” valo megfigyelesei ket szovegben talalhatok meg, a korabbi Expugnatio Hibernic|ban (Irorszag meghodítasa) es az informatívabb, 1185 korul írodott Topographia Hibernica (Irorszag helyrajza) címu muveben. A Topographi|ban boseggel vannak mashol meg nem talalhato, igen hasznos megfigyelesek, de ezeket gyakran a helybeliek elmondhatatlan barbarsaga ellen intezett heves kirohanasok fuszerezik. Az utleíras vege fele olvashato az uj kiraly hivatalaban valo megerosíteserol szolo, borzadallyal teli beszamolo, amely nyolc evszazadon keresztul visszhangzott, es olcso, puha fedelu konyvekben meg ma is felbukkan. Giraldus mentegetozessel kezdi a szertartasrol szolo passzust, mondvan, „… a tortenetíras szigoru tudomanya az igazsag erdekeben felhagy az erenyes szemermesseggel”. „Ulster legt|volabbi, északi részében, nevezetesen Kenelcunillban (azaz a Donegal megyei Cenel Connaillban) él egy bizonyos nép, amely egészen különös és förtelmes rítussal avatja fel kir|ly|t. Ilyenkor a tartom|ny egész népe egy helyen gyűlik össze, és a gyülekezet közepére behoznak egy fehér kanc|t. A férfi, akit felavatnak, de nem, mint törzsfőt, hanem mint |llatot, és nem, mint kir|lyt, hanem mint törvényen kívülit, mindenki előtt besti|lis|n közösül a kanc|val, kinyilv|nítva, hogy ő maga is |llat. A kanc|t ezut|n azonnal[99] leölik, földarabolj|k és megfőzik. A felavatott pedig embereivel körülvéve ebben a fürdőben ül, és mindannyian esznek a kanca eléjük hozott hús|ból. Ezut|n a kiv|lasztott nagy kortyokban vedeli a levet, amelyben az |llat megfőtt, és amelyben ő most fürdik, de nem kup|ból, nem is a tenyeréből, hanem egyszerűen a vízre hajolva. Ezzel az istentelen rítussal ruh|zódik |t a kir|lys|g és a terület feletti uralom joga az új uralkodóra. ” (Cambrensis, 1984:110)

A modern propagandan edzodott olvaso bizonyara eszreveszi a Giraldus beszamolojanak hitelesseget megkerdojelezo, arulkodo jeleket. A szerzo ugyanis nem sajat kozvetlen megfigyeleseit osztja meg az olvasoval, ahogy a Topographia mas reszeiben, es a sziget legtavolabbi, eldugott reszebe helyezi a gyalazatos szertartast, ahova a hodítok meg nem jutottak el. Meg gyanusabb, hogy Giraldus nem semleges megfigyelokent ír a szigetrol, hiszen tobb csaladtagjaval egyutt tagja volt a hodíto seregnek, amely arra eskudott fol, hogy visszahozza a barbar, felpogany íreket a romai anyaszentegyhaz kebelere. Ezzel egyutt nem allíthatjuk, hogy Giraldus a semmibol otlotte volna ki a leírt torteneseket, hiszen a korai Irorszag kutatoi tudjak, hogy sok indoeuropai nep aldozott lovat a kiralyfelavatasi ritualek reszekent. F. J. Byrne ramutat, hogy vannak nyilvanvalo parhuJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 51

zamok, az okori Indiatol egeszen a kozepkor elotti Norvegiaig, ahol a kiralynak es nepenek egyutt kellett lohust ennie. Meg a keresztenyseg felvetele utan is a poganynak minosített rítus szerint jart el Jo Haakon norveg kiraly (914 k.−961). Giraldus „huslevesfurdorol” szolo leírasanak tagadhatatlanul vannak elokepei a korai ír hosi elbeszelesekben. Az egyik elterjedt motívum szerint a megsebzett hos husdarabokat tartalmazo fozetben gyogyul meg es epul fol. Fraech, a 8. szazadi T|in Bó Fraích (Fraech marharablasa) halando, de tulvilagi anyatol szarmazo hose levesfurdoben kel uj eletre, miutan csalard modon egy tavacskaba csabítjak, ahol megtamadja egy vízi szorny. A tortenet kapcsolodik a Carn Froích (Carnfree, Roscommon megye) tortenelmi domb nevenek magyarazatahoz. Egeszen a 15. szazadig itt avattak fel az [100] O Conchobair−(O’Connor−) dinasztia torzsfoit, es Carn Froích alig 5 kilometerre van Cruachaíntol, Medb kiralyno legendabeli otthonatol, ahol Connacht kiralyait koronaztak. F. J. Byrne azt allította, hogy valami zavaros ertelmu hagyomany osszekoti a levesfurdot a kiralyfelavato ceremoniak helyevel. Esszeru feltetelezes tovabba, hogy Giraldus az Irorszag delkeleti reszen elo írektol vagy norvegoktol gyujtotte az idejetmult, barbar pogany rítus kevesbe színes leírasat, es onkenyesen azzal ragalmazta meg a tavoli Donegal soha nem latott torzset, hogy korukben meg mindig el ez a gyakorlat. Ami pedig azt a motívumot illeti, hogy az uj kiralynak kozosulnie kell felavatasa reszekent, megjegyzendo, hogy a korai ír foljegyzesekben hemzsegnek a szexualis targyu metaforak. A szakralis kiraly peldaul a tuath hazastarsa, a felavatasat jelzo szo egeszen Diarmait mac Cerbaill (?−565) idejeig banais ríghe, azaz szo szerinti fordítasban ’a kiralysag lakodalma’ volt. A hazassag normal ír neve, a banais elotagja a ban, azaz ’no, aszszony’ szo. Elso szemelyu beszamolo a banais ríghe szertartasrol nem maradt fenn, de az kikovetkeztetheto, hogy a ceremonia ket reszbol allt: (a) a „menyasszony” szertartasos italaldozatot kínal, es (b) az uj kiraly es Irorszag „felsege” kozott nemi aktusra kerul sor. Az sajnalatos modon egyetlen rank maradt iratbol sem derult ki, milyen formaban jelent meg a „menyasszony”: valos szemely jatszotta el a szerepet, vagy valamilyen abrazolas, díszes balvanykep jelenítette meg. A kozelmultban egyes szerzok kimutattak, hogy a kiraly es a felsegjogistenno kozotti nemi kozosules motívuma az irodalomban, es talan a gyakorlatban is, egeszen a keso kozepkorig fennmaradt. A tarai ceremoniat feis Temrach vagy feis Temro neven ismertek, a nemi aktusra tehat itt a feis szot hasznaltak. A nagy Geoffrey Keating, az ír tortenetíras atyja, Foras Feasa ar Éirinn címu muveben (16291631) a fokiraly legitimitasat megerosíto evenkenti esemenykent írja le a feis Temrachot. A rendelkezesre allo leletek es forrasok kozelebbi multban elvegzett vizsgalata viszont arra derített fenyt, hogy a feis Temrachot csak idoszakosan rendeztek meg, a vetesi idoszakban, nem pedig a majus elsejei Beltaine unnepen. A feis Temrach ugyanis a legfobb termekenysegi rítuskent azt volt hivatott biztosítani, hogy a kiraly felsegteruleten ember, allat, fold egyarant termekeny [101] legyen. Giraldus Cambrensisbol ketsegtelenul csak meg melyebb undort valtott volna ki a banais ríghe barmilyen magyarazata, es a mai olvasot is rosszallo szemoldokrancolasra indíthatja, de teny, hogy a birodalmaval „hazassagra lepo” kiraly fogalma egyaltalan nem ír vagy kelta sajatossag. Olyan tavoli kultura kban is talalhatunk parhuzamokat, mint India korai tarsadalmai vagy a Kozel-Kelet semi nepei. A KIRÁLY FELSÉGJOGA


Oldal 52

A kiralysag intezmenye hímnemu, felsegjoga viszont nonemu. A kiraly felsegjogat megtestesíto alakokrol szerzett ismereteink a hagyomanyos elbeszelesekbol szarmaznak, amelyek egy reszet ma mítosznak nevezzuk. A modern kor kepzeletvilagaban nemigen maradt nyoma a hatalom es a tekintely noi alakban valo megjelenítesenek, pedig a regi írek korantsem az elso nep, amelynel erre peldat talalunk. A hatalmat jelkepezo, hol igezoen vonzo, hol visszataszíto kulseju noalakot pedig a remenybeli kiralynak szexualisan meg kell hodítania. A kiraly es a felsegjogot megszemelyesíto noalak kozosuleset jelolo gorog szo a hierog|mia (hierosz = szent, gamosz = hazassag), de a fogalom minden bizonnyal joval regebbi Knosszosz es Mukene fenykoranal. A Tigris es az Eufratesz vo lgyenek sumer mítoszaiban (Kr. e. 2. evezred) a leendo kiralynak Inannaval, a mennyek kiralynojevel es a szerelem, valamint a termekenyseg istennojevel kell parosodnia az uj esztendo elso napjan, az istenno otthonaban. Egy himnusz Inanna ferje, Dumuzi pasztorkiraly inkarnaciojakent abrazolja az uj kiralyt, az istennovel valo mamoros nemi egyesules kozben, egy hierogamia-rítus soran. Elkepzelheto, hogy a rítus tetopontjat jelento intim aktust az eletben is eljatszottak Inanna temploma egyik prostitualtjanak kozremukodesevel. A korai indoeuropai hagyomanyban bizonyíthatoan jelen van a hímnemu kiraly es a felsegjogot megszemelyesíto nonemu istenalak lelki es/vagy fizikai egyesulesenek motívuma, meg a vilag olyan tavoli pontjain is, mint India (Visnu es Laksmi). A korai Irorszag felsegjogot megjeleníto alakjai − esetleg istennoi − kulonbozo arcokat olthetnek. A noalak [102] szemelyazonossaga tehat keplekeny, sot menet kozben is atalakulhat a szabad szerelmet gyakorlo, csabos ifju szepsegbol felelmetes, kovetelozo ven banyava. Ez a keplet szemben all a korai Gallia es a romai hodoltsag elotti Britannia ikonografiajaval, ahol az isteni hazasparok noi tagjat rendszerint a boseg es a bo termes megszemelyesítesekent jelenítik meg. Rosmertat, hogy csak egy peldat említsunk, a mai Nemetorszag, Franciaorszag, a Benelux allamok es Nagy-Britannia teruleten is imadtak, es gyakran abrazoltak a gall Mercurius kultusztarsakent. Nem csupan a nevet tudjuk, hanem azt is, hogyan lehetett kiengesztelni, illetve elnyerni a joakaratat. Irorszagban nincsenek egyertelmuen definialhato alakok, csak a korai elbeszelesek homalyos, ido nkent nevtelen figurai. A felsegjogot megtestesítheti a terulet istennoje vagy egesz Irorszag megszemelyesítoje, aki aldasaval termekenyseget, vagyont es boseget hoz. A legkorabbi szovegekben a felsegjog istennoje a halando kiraly fole van rendelve, ezert annak ovatosan, felenken kell kozelítenie hozza. A kesobbi hagyomanyban viszont a kiraly elvez folerendelt helyzetet, es ezt a felsegjogot megszemelyesíto noalak veszelyeztetheti. A korai felsegjogistennok egyike Mor Muman, akinek neve szo szerint azt jelenti: Munster nagyja. Munster Irorszag ot osi tartomanya kozul a legdelebbi. Mor eredetileg az Irorszagba az okorban bevandorolt Erainn nep istennoje volt. A Nap hatalmaval hoztak kapcsolatba, es idovel egesz Del-Irorszagban, azaz Munsterben elterjedt a kultusza. Olyan gyonyorunek tartottak, hogy hozza hasonlítottak Irorszag osszes asszonyat. A kozepkori írastudok, akik megprobaltak tortenelmi alakot faragni belole, termeszetfolotti kepessegeket tulajdonítottak neki, így a tulfutott, tombolo szenvedelyt es a repules kepesseget. Ezzel egyutt ugy tartottak, ket even at rongyokban, gyalog koborolt Irorsza gban. Intim kapcsolatot is tulajdonítottak neki ismert tortenelmi alakokkal, így a 613-ban elhunyt Fíngein mac Aeda kirallyal, akinek a Tipperary megyei Cashelben volt a szekhelye. Mor Muman meg is fogant tole, de aztan rejtelyes hangokat hallott, es elmenekult, mielott meg a fia, Sechnesach megszuletett volna. Fíngein ezutan hamarosan meghalt. Mor neve tobb, mint tucatnyi helynevben el tovabb, a legjelentosebb Tigh Mhoire (’Mor haza’) a Kerry megyei Dunquin kozsegben. [104] Szemelyisegjegyei atvandoroltak mas alakokba, így a connachti harcos Medb kiralynobe, Morríganbe, a haborus pusztítas istennojebe, valamint a Kenmare tolcsertorkolata James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 53

es a Bantry-obol kozotti Beare-felsziget felelmetes, mitikus oregasszonyaba, a Cailleach Bheirrebe, azaz a „Beare-i Banyaba” (l. 4. fejezet). A harom leggyakrabban emlegetett felsegjogistenno, Banba, Fodla es Eriu, a Lebor Gab|la címu, a 7. fejezetben reszletesebben targyalt altortenelmi mu lapjain is felbukkan. Nem sokkal azutan jelennek meg a színen, hogy megerkezik a szigetre az utolso hodíto csoport, Míl Espaine nepe, amely egyreszt a halando embereket, masreszt a korai Irorszag gael nepet jelenti. A harom istenno kezdetben ellenseges a betolakodokkal szemben, csak akkor valtozik meg az allaspontjuk, amikor kulonbozo szívessegeket kovetelhetnek toluk. Banba a Kerry megyei Dingle-felszigeten levo, Slieve Mish nevu hegynel talalkozik Míl Espaine nepevel, es azt keri toluk, nevezzek el rola egesz Irorszagot. Banbanak a hagyomany szerint apja (Cian) es ferje (Mac Cuill) is van, es a jelek szerint valoban nevadoja volt egy ideig a legkeletibb ír tartomany, Leinster eszaki reszenek, avagy a Tara-dombot is magaban foglalo Meath megyei síksagnak. Fodla a Limerick megyei Slieve Felimnel jelenik meg a hodítoknak, es ugyanezzel a keressel fordul hozzajuk. A fold hatalmat megjeleníto Fodlanak is van csaladja a hagyomany szerint, es neve ír es skot gael foldrajzi nevekben el tovabb. A hodítok az elso ket istenno kereset nem teljesítik, de Banba es Fodla neve evszazadokon keresztul így is Irorszag koltoi neve marad. Tartosabb eredmenyt hoz az Eriuval a mai Westmeath megyeben levo Uisnech hegyen (amelyet gyakran Irorszag kozepenek, illetve omphaloszanak, azaz koldokenek neveznek) sorra kerulo talalkozo. Eriu a leírasok szerint karikakat es gyuruket visel, ezert egyes szerzok a Nappal hoztak kapcsolatba. Miutan Eriu elmondja a hodítoknak, hogy Irorszagnal szebb fold nincs a Nap alatt, es hogy Míl Espaine nepe a legnagyszerubb a vilagon, Amairgin, a kolto megígeri neki, hogy az o nevet fogja viselni az orszag. Es valoban, a mai Ir Koztarsasag ír neve (Eire) Eriu istenno nevebol ered, ahogy angolosított formaja, az Erin is. Eriu tiszteletere rendeztek egeszen a modern kor kezdeteig Uisnechnel az evenkenti vasart. [104] Eriu a jelek szerint politikailag tudatosan motivalt tortenetekben tunik fol gyakran, így a 11. szazad elotti Baile in Sc|il (A fantom orjongese) címuben, amelyben a tortenelem elotti (Irorszagban ez a Kr. u. 5. sz. elotti idoszakot jelenti − a szakl.) kiraly, Conn Cetchathach (Szazcsataju) es emberei elindulnak Tarabol, de a suru kodben eltevednek. Egy lovas egy 9 meter hosszu hazba invitalja oket, amelynek feheraranybol van a felso hosszgerendaja. Egy arannyal teli szobaban aranykoronas fiatal lany ul kristalyszeken. Mellette tronon ulo fantomot pillantanak meg, aki elarulja, hogy o az isteni rangu hos, Lug Lamfhota, a fiatal lany pedig a felesege, Irorszag felsegjoga. A noalakot, aki ezutan hatalmas adag husokat szolgal fol Conn-nak, a szoveg nem nevezi neven, de a kutatok Eriuval azonosítjak a „feleseget”, aki mellett ezustdezsa, aranytal es szinten aranykupa all a foldon. Megkerdezi, kinek adhatja a serlegben levo, pirosas színu sort. A piros sort jelento ír szo, a derg-fhlaith szojatekot rejt (laith − sor, szeszes ital, flaith = felsegjog). Lug valaszkent elsorolja a Connt koveto fejedelmek nevet, bar az írott tortenelmi emlekekben egyik sem szerepel. Lug es a haz eltunik, de az aranykupa es a tobbi edeny ott marad Conn-nal. A felsegjogot jelkepezo pirosas itallal valo kínalas, amely elteveszthetetlen, szexualis kepzetekkel tarsul, mas korai ír tortenetekben is folbukkan. Banba, Fodla es Eriu azon tul, hogy felsegjogistennok, gondviselo istennok is, vagyis az orszag vedelmezoi. Sok kelta istenseg rendelkezik az atalakulas kepessegevel, es a Homerosz Ili|szaban olvashato leíras szerint a gorog istenek is tudtak kulonbozo alakokat olteni. Folvehettek tobbek kozott rusnya venasszony alakjat is, aki azonban meg mindig a ferfiak allítolag szexualis kegyeit keresi. Arra vonatkozoan, hogy a felsegjog miert jelenik meg idonkent visszataszíto kulsovel, ketfele allaspont letezik. Az egyik szerint a felsegjogot megjeleníto noalak halalt is hozhat, vagy atkot teljesíthet be. A masodik nezet allegoJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 54

rikus: a felnottkorba eppen csak belepo ifju herceg szemszogebol a felsegjoggal jaro kotelezettsegek csunyanak, ijesztonek tunnek, egeszen addig, amíg nem tud azonosulni veluk. E motívum modellje megtalalhato az Echtra Mac nEchach Muigmedóin (Eochaid Mugmedon fiainak kalandjai) címu, 11. szazadi tortenetben, amely a korai Irorszag nagy hatalmu [105] dinasztiajanak, az Uí Neillnek a felsegjogra tamasztott igenyet hivatott igazolni. A tortenet kulcsfiguraja Niall Noígiallach, az Uí Neill-dinasztia 5. szazadi, talan valoban letezett alapítoja. Niall meg nem erte el a felnottkort, amikor negy fiverevel vadaszni megy, es egy erdoben megpihennek. Ebedet akarnak fozni, es egyikuk, Fergus, vizet keresve szornyu, szurokfekete arcu csoroszlyaval talalja szembe magat. A banya haja, akar a vadlo farka, a szeme zavaros, fustszínu, az orra kampos, zold fogaival a tolgyfat is el tudja harapni, es zold a korme is. Es ami a legrosszabb, gennyes holyagok borítjak az egesz testet. Egy csokot ker, kulonben nincs víz. Harom fiver elutasítja az ajanlatot, vegul a negyedik, Fiachra ad neki egy gyors csokot, mire jutalmul meglathatja Tarat, es Irorszag egy masik reszen kiralyi vervonal alapítoja lehet. Niall is hajlando megcsokolni a fortelmes banyat, onkent ajanlkozik arra is, hogy vele hal, es vegul valosaggal raveti magat, szenvedelyes csokban forr ossze vele. Ekkor a ven szipirtyo csodas szepsegge va ltozik, akin bíborszínu kiralyi ruha van, hofeher laban pedig bronzpapucs. Folfedi kiletet: o Flaithius, Irorszag felsegjoga, es az eljovendo nemzedekekre garantalja Niallnak a vizet, a kiralysagot es az orszag folotti uralmat. Azt is tanacsolja neki, hogy addig ne adjon vizet a fivereinek, amíg azok el nem ismerik rangidosi elojogat, es nem egyeznek bele, hogy az oveknel egy tenyernyivel magasabbra emelheti a fegyveret. Irorszagban, Skocia gael videkein es Man szigeten szamos hasonlo venasszonyfigura van, a legismertebb, felsegjogot megtestesíto csoroszlya megis a Cailleach Bheirre, azaz a Beare-i Banya. A neve a Cork es Kerry megyekhez tartozo Beare-felszigethez koti, de mas munsteri helyekhez is van koze. A Cailleach egy korai, talan 9. szazadi, kulonbozo címeken lefordított dramai monologban a sajat hangjan beszel. Kijelenti, hogy nem a kiraly, hanem a kolto szeretoje, es kulonosen kozel all a szívehez a Tipperary megyeben levo Femen-síksag. A Niall Noígiallach szeretojeve lett banyahoz hasonloan o is oregasszony kepeben jelenik meg egy hosnek vagy harcosnak, es a szerelmet keri. Amikor teljesítik kereset, gyonyoru, fiatal hajadonna valtozik. A Cailleach Bheirre legalabb hetszer eli at a fiatalkort, es mindegyik ferjet akkor temeti el, amikor azok vegelgyengulesben meghalnak. Beare-ben otven nevelt gyermeke [106] van, unokai es dedunokai pedig Irorszag nepet es nemzetsegeit alkotjak. Ahogy Mor Muman teruleti istenno bizonyos vonasai atvandoroltak a Cailleach Bheirrebe, ugy a Cailleach egyes jellemzoi is megtalalhatok Irorszag 18. szazadi koltoi megszemelyesítese, a Seanbhean Bhocht (’a szegeny oregasszony’) alakjaban. Az o nevenek angolosított valtozata (Shan Van Vocht) volt a címe a United Irishmen (Egyesult Irek Tarsasaga) altal az 1798. evi folkeles soran enekelt, idonkent „ír Marseillaise-nek” is nevezett dalnak. A nagyravagyo fiatal ferfi tortenete, aki színlelt lelkesedessel intim kapcsolatot letesít egy fortelmes szipirtyoval, es ezaltal gyonyoru nove valtoztatja, dobbenetes parhuzamokat mutat mas europai orszagok irodalmaval. A leghíresebb pelda A bathi asszonys|g meseje Geoffrey Chaucer Canterbury mesék címu muvebol (1390 k.). Egy idoben ugy tartottak a kutatok, hogy mivel az ír tortenetek regebbiek, es talan azert is, mert a tudomanyos eletben kevesbe ismertek, bizonyara az angol tortenetek modelljeul szolgaltak. Mai tudasunk alapjan viszont mar megallapíthatjuk, hogy nem ennyire egyszeru koztuk a kapcsolat. Sot, az atvaltozott szipirtyo alakja olyan elterjedt a vilagirodalomban, hogy a nemzetkozi nepmese-katalogusban kierdemelte a D732-es szamot, mint nemzetkozi neJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 55

pi motívum. A kelta hagyomany sok mas elemehez hasonloan ez a motívum is az europai es a vilagkultura szerves reszet kepezi. [107]

NEGYEDIK FEJEZET Istennők, harcos királynők, szentek NŐK A VALÓ ÉLETBEN A korai keltak irant tudomanyos berkekben es a szelesebb kozonseg reszerol is megnyilvanulo erdeklodes, amely Anne Ross Pagan Celtic Britain (A pogany kelta Britannia, 1967) es Proinsias MacCana Celtic Mythology (1970, magyarul: Kelta mitologia, 1993) címu konyvenek hatasara lendult fol, idoben egybeesett a modern feminizmusnak mint kulturalis, politikai es tudomanyos tenyezonek a jelentkezesevel. Az addig csak a nyelveszek es a mitologiakutatok felsegteruletenek tartott kelta elbeszelesek immar a popkulturaban is kierdemeltek egy-egy utalast. Rhiannon, a Mabinogi címu kozepkori walesi szoveg szereploje, egy rockegyuttes dalaban is felbukkant. A keltak ugyan az europai fejlodes kozpontjaitol tavol elo, archaikus nep voltak, megis „ujnak” hatottak, mert (tevesen) azt felteteleztek roluk, hogy kívul esnek a Nyugatot a reneszansz ota uralo patriarchalis kulturan, ugyan a korai ír es walesi irodalmat a hadi dicsoseget hajszolo arisztokrata harcosokrol szolo elbeszelesek jellemeztek, de akadtak az ismeros szerepkorokon (feleseg, anya, taplalo-gondoskodo, a ferfivagy targya) tulmutato noalakok is. A csabíto es veszelyes felsegjogistennok, mint azt az elozo fejezetben említettuk, aktív, buja, szabados eletet elo noknek tunhettek. Deirdre, a tragikus sorsu szerelmes lany pedig, akinek irodalmi hagyomanyat Lady Gregory (1852–1932) es J. M. Synge (1871–1909) tamasztotta fol, olyan kozismert lett, hogy nevet a fiatalabb generacio kulonbozo írasmodokkal ujraelesztette. A feministak kozul sokakat [108] lazba hozott, milyen bosegesen fordulnak elo a korai szovegekben kemeny, hatarozott nok, peldaul Medb kiralyno (angolosított alakja Maeve, modern ír alakja Medhbh), aki hadseregeket vezetett csataba, mikozben szepsege valosaggal megbabonazta a ferfiakat. Boudicca, a harcos kiralyno alakja pedig, aki valos tortenelmi szemely volt, es a Temze-rakparton a viktorianus birodalmi gondolat jelkepekent 1902-ben felallítottak bronzszobrat, most uj jelentestartalommal gazdagodott. A 21. szazad kezdetere mar tobb, mint egy tucat kotet vizsgalta a nok szerepet a korai kelta vallasban, hagyomanyban, elbeszelo irodalomban. Voltak koztuk egymassal vitazo konyvek is, melyeknek szerzoi mas-mas forrasok alapjan mas-mas kovetkeztetesekre jutottak. De ne hagyjuk, hogy a korai kelta hagyomanyban abrazolt eros noalakok lete felrevezessen minket, es valamifele feminista Eldoradonak kepzeljuk a gall, brit vagy ír nok mindennapi eletet! A ferfiuralmat kifejezo poligamia termeszetes volt: egy-egy nagy hatalmu ferfinak tobb felesegen kívul agyasaitol es szolgaloktol is szulettek gyerekei, es ez a szokas a keresztseg felvetele utan is fennmaradt. Ezzel egyutt mind a targyi leletek, mind az írasos emlekek arrol tanuskodnak, hogy a kelta noket valoban nem csupan szolgalonak es agyastarsnak tekintettek. A korai kelta ikonografiaban a ferfit es a not nagyjabol azonos meretben abrazoltak, es a kelta nok olyan szerepeket tolthettek be az eletben, amelyeket a mediterran tarsadalmakban megtagadtak toluk. Julius Caesarnal ugyan nem, A Deirdre ma is nepszeru noi nev Irorszagban. – A szaklektor.


Oldal 56

mas szerzoknel viszont olvashatunk druidanokrol, akik a kesobbi ír elbeszelo szovegekben is megjelennek. Flavius Vopiscus (muk. Kr. u. 300 korulire teheto) a druidanok la tnoki kepesseget dicseri, amely az ír hagyomanynak is resze. A klasszikus okor szerzoi ezen kívul szexualisan fuggetlennek lattak a kelta noket. A foldrajztudos Sztrabon beszamol egy a Loire torkolatanak kozeleben, Gallia nyugati partjainal levo szigetrol, ahol a Samnites torzs (samnisok) no tagjai kizartak tarsadalmukbol a ferfiakat, es alkalmankent kihajoznak a szarazfoldre, hogy a kedvuk szerint kivalasztott ferfiakkal parosodva gondoskodjanak utodokrol (Geógraphika, IV.). A kelta nok azonban nemcsak szeretkeztek, hanem olykor haboruztak is. Tobb klasszikus szerzo is beszamol a harcmezon a fe rfiakkal egyutt kuzdo nokrol. Diodorosz Szikeliotesz, Caesar kortarsa pedig azt figyelte meg, [109] hogy a gall nok ugyanolyan nagy testuek, erosek es batrak, mint a ferfi harcosok. Az utolso nagy romai tortenetíro, Ammianus Marcellinus (Kr. u. 4. szazad) egyenesen a ferfiaknal is boszebben, nyakukon kidagado erekkel harcolo, orias termetu nokrol ír, akiknek feher bore es athato tekintetu kek szeme megremítette a romaiakat. Egyes modern szerzok ugyan valoszínusítettek, hogy a gall amazonok ilyeten beallítasa csak a barbar keltak becsmerleset szolgalta, de a fennmaradt kelta eredetu targyak nem ezt tanusítjak. A legregebbi leletek kozul ketto is a harccal hozza kapcsolatba a not. A Magyarorszagon, Sopron Varnegyed nevu reszen, egy Kr. e. 7. szazadi sírban talalt edenybe vesve istenno lathato lovas harcosok tarsasagaban. Ennel hatasosabb az ausztriai Strettwegnel talalt, ugyanabbol az idoszakbol szarmazo lelet, egy szertartasi szeker bronzbol ontott, kicsinyített masa. A kocsi negy kereke altal tartott platon az okori muvesz egy szertartast jelenített meg. Dus keblu noalakot, talan isteni rangu vadaszt abrazol szarvasbikak es fegyveres ferfiak, tehat vadaszok vagy harcosok kozott, akiknek egy resze lohaton, masik resze gyalogosan lathato. Hasonlo abrazolas tobbek kozott a sokat tanulmanyozott gundestrupi ust sisakos istennoje es a bretagne-i Dineault-ban talalt harcosno bronzszobra is. Amazonok Irorszag es Wales korai irodalmaban is felbukkannak, a legismertebb a skociai Skye szigeterol valo Scathach, aki harcmuveszetre oktatta Cuchulainnt, az ír host. A regi ír es walesi torvenyek, amelyek a helyi hagyomanyban gyokereznek, es nem a romai jogban, mint Nyugat-Europa tobbi reszenek jogrendje, sokat elarulnak a ket nep mindennapi eleterol. Az írek eletet a Brehon-torvenyek szabalyoztak, amelyek a normann hodítas elotti idoszak bírairol (breithem) kaptak a nevuket. Ezeknek egyes elozmenyei egeszen a 6. szazadig nyulnak vissza. A walesi torvenyeket Hywel Dda, azaz Jo Hywel kiraly (?−950) alkotta meg. A Brehon-torvenyek a hazassagnak kilenc fajtajat ismertek el, az elso szamu hazassagi forma az volt, amikor a ket fel egyforma anyagi eszkozokkel lepett frigyre. A masodik szamu valtozatban a no csak csekely erteku vagyont vitt a hazassagba, vagy annyit sem, a harmadikban pedig a no volt jobb anyagi helyzetben. A no ugy is ferjhez mehetett, hogy csaladja jovahagyasa nelkul megszokott [110] valasztottjaval. A hazassagba vitt vagyona az ove maradt. Eroszak, hazassagtores, impotencia vagy a ferj homoszexualitasa címen valast kezdemenyezhetett. A szexualis zaklatast buntettek. Mas szempontbol viszont nem bantak ilyen jol a nokkel a Brehontorvenyek: a ferj peldaul agyast hozhatott a hazhoz. A feleseg az agyas elso harom ott toltott ejszakaja alatt buntetlenul kovethetett el ellene eroszakos cselekmenyeket, kiveve a gyilkossagot. Az agyas pedig annyi kart tehetett a felesegben a tíz kormevel, amennyit csak tudott: karmolhatta, tephette a hajat, es mas konnyebb seruleseket is okozhatott neki. Hywel Dda torvenyei kevesebb formajat ismertek ugyan el a hazassagnak, de a ferfi-no kapcsolat szabalyozasa sok szempontbol hasonlíthato az írorszagihoz. A felesegnek a ferjtol elszenvedett bantalmazas eseten karterítes jart, valas utan viszont a walesi torveJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 57

nyek szerint csak a ferj tarthatott meg vagyont. A gyermekek elhelyezeset valas eseten eleg bonyolultan szabalyoztak: heteves hazassag utan a ferjnek a legidosebb es a legfiatalabb gyermek jart, a felesegnek pedig az osszes tobbi. Az írorszagi kelta egyhaz felszamolasa (1169−1170) utan a Romahoz fuzodo szorosabb kapcsolat folytan a Brehon-torvenyek, így a noknek biztosított jogok is, hatalyon kívul kerultek, ahogy I. Edward is Roma torvenyeivel valtotta fol Hywel Dda rendeleteit Wales meghodítasa (1276−1284) utan. A kifejezetten patriarchalis romai jognak a Britszigetek kelta peremvidekere valo kiterjesztese azt jelentette, hogy megszunt a nok sajat tulajdonhoz valo joga, az oket bantalmazo ferjektol nem kovetelhettek tobbe karterítest, es valast sem kezdemenyezhettek. Az elnyomott es kis híjan kihalt keltak jogrendje, illetve a „civilizalo” angol uralom es a vallasi ortodoxia szigora kozti jol kiveheto, eles kontraszt arra indít egyes mai szerzoket, hogy egy sosem volt tarsadalomrol abrandozzanak. A kozepkori Europa kelta kulturaja ahelyett, hogy a felvilagosodas utani kor nemi szerepekrol es szexualitasrol vallott nezeteinek elofutara lenne, a noi test olyan abrazolasaival lep meg, amelyeket nem ertunk igazan. A legtobbet tanulmanyozott es a legtobb vitat kivalto mualkotasok koze tartoznak a Sheela-na-gig neven ismert, pikans, sot talan obszcen szobrocskak. Az eredeti ír kifejezes így [111] hangzik: Síle na gCíoch, azaz ’melles Sheila’, de az angolosított valtozat terjedt el. A kozepkori Irorszagbol, Walesbol es Skociabol szarmazo kofaragvanyok furan mosolygo, szettart labu, meztelen not abrazolnak, aki kezevel szethuzza a szemeremajkait. A szobrok arca, teste annyira durvan elnagyolt, rajzfilmfigurara emlekezteto, hogy erotikanak nyoma sincs benne, viszont a modern pornografiaban letezik a „Sheela-poz”. Egy kozelmultban megjelent utikonyv 144 darabot sorol fol, tobbseguket eredetileg templomokban talaltak, ahol egykor feltuno helyen voltak kozszemlere teve. A szobrok eredetet es keletkezesuk idopontjat illetoen nincs kozmegegyezes, bar spekulatív elmeletekben nincs hiany. Lehet, hogy a paraznasag bunenek francia roman stílusu abrazolasai, amelyeket a hívoknek szantak figyelmeztetesul. Ez osszecsengene Tertullianus korai kereszteny teologus (2-3. szazad) kijelentesevel, hogy a pokol kapuja a no laba kozott rejlik. A Sheela-szobrok ezen kívul lehettek meddoseg gyogyítasara hasznalt termekenysegszimbolumok is. A kozelmult feminista szerzoi szerint pedig a Sheela-na-gig szobrok az osi Foldanyara emlekeztetnek, akinek elettel es halallal kapcsolatos szerepe joval a keresztenyseg elotti idokre nyulik vissza. De barmi legyen is a szobrok jelentese, mindenkeppen arrol tanuskodnak, hogy a kozepkori ír es walesi elbeszelo szovegeket eletben tarto írastudok es tortenetmondok, ahogy kozonseguk is, lathattak olyan abrazolasokat, ahol nem anyakent, hitveskent, szuzkent, szentkent vagy martírkent jelenítettek meg a noket. ANYÁK, (KULTUSZ)TÁRSAK, GYÓGYÍTÓK Marija Gimbutas Goddesses and Gods of Old Europe (A regi Europa istennoi es istenei) címu, 1974-ben es 1982-ben megjelent konyveben azt allítja, letezett egy ujkokorszaki anyaistenno, akinek figuraja a kesobbi hagyomanyban ujra felbukkan. A klasszikus mitologiaval foglalkozok mar tanulmanyaik kezdeti szakaszaban talalkoznak nagy anyafigurak nevevel. Hesziodosznak a kozmosz eredeterol szolo tortenete (Kr. e. 700 korul) egy nonemu istenseggel, Gevel (vagy Gaia, Gaea) kezdodik, akinek kultusza csaknem teljesen osszeolvad egy masik foldanyaeval, [112] Themiszevel. Ge vagy Ge-Themisz utoda Rhea, a titanisz, az o utodja pedig az Olumposzi Hera. Mindegyikuk anyafigura, mikozben nagy jelentosegu tetteket is vegrehajtanak. Ge (Gaia) peldaul megalkotja sajat hazastarsat,


Oldal 58

Uranoszt, az eg istenet, kesobb pedig fiaval, Kronosszal konspiralva megdontik Uranosz hatalmat, hogy Kronosz lehessen a titanok ura. A fennmaradt leletek nem utalnak arra, hogy ilyen formatumu kelta istenno valaha is letezett volna. A keltaknal nem egy anyafigura volt, hanem sok. Csak Britanniaban legalabb otven olyan felirat es kepi abrazolas kerult felszínre, amely egy anyaistenno kultuszahoz kotodik, a kelet-franciaorszagi Burgundiaban es a nemetorszagi Rajna-videken pedig tovabbi peldak is vannak. Az anyaistennoket egyenkent es harmasaval is orokítik meg szobrok, altalaban ulo helyzetben, egy gyermekkel egyutt, aki gyakran kisfiu, es eppen szoptatjak. Kotodhetnek hozzajuk a boseg kulonbozo szimbolumai is, így allatok, gyumolcs, kenyer vagy bosegszaru. Ezeknek a korai istensegeknek ritkan van neve. A gyumolcsoskosarakkal abrazolt Matroniae Aufuniae szoborcsoport (Kr. u. 2. szazad) Nemetorszagban, Bonnban talalhato. A Marne folyo istennoje, Matrona pedig (l. 1. fejezet), amint a neve is jelzi, anyai vonasokat hordoz. Imadtak Britanniaban is, ahol a Marne videkerol erkezett bevandorlok telepedtek meg. Matrona nyilvanvaloan elokepe Modronnak, aki a Culhwch és Olwen címu, 11. szazadi walesi tortenetben (l. 13. fejezet) az elrabolt gyermek, Mabon anyja. Lehet, hogy Modron alakjabol alakult ki a korai kereszteny Szent Modrun, a walesi, cornwalli es bretagne-i templomok vedoszentje, akit hagyomanyosan karjan kisgyermekkel menekulo nokent jelenítenek meg. A korai ír es walesi elbeszelesekben nincs sem Ge, sem Rhea, sem Hera. Mint az 1. fejezetben mar említettuk, Danu istennonek, akit csak a neve birtokos esetu alakjabol, a Tuatha De Danann (’Danu istenno nepe’) szokapcsolatbol ismerunk, nincs szemelyisege, karaktere. Neve csabítoan hasonlonak hangzik a kereszteny Irorszag egyik legfobb istennojeehez, Ana/Anuehoz, akinek nevet a Da Chích Anann (’Ana csecsei’) nevu, Kerry megyei, mell alaku dombok latszanak orizni, de a ket istenno azonossaga nem bizonyított. Ana es Danu walesi megfeleloje Don, akinek nevere gyakran tortenik utalas a [113] Mabinogi negyedik agaban (l. 13. fejezet). O Beli Mawr osistenseg felesege, de ferje nevet ritkabban említik, mint az ovet. Don ot gyermeke, Arianrhod, Gwydion, Gilfaethwy, Gofannon es Amaethon, Llyr kevesbe joindulatu gyermekeivel szemben a vilagossag es a jo eroit testesítik meg. Don azonban inkabb csak befolyasolja, mintsem iranyítja az esemenyeket. A hazassagot vedo istenseg a keltaknal sem az okorban, sem a kozepkorban nem volt, es arra utalo jelek sincsenek, hogy a fold es az eg kozott valaha is kozmikus hazassag ko ttetett volna, ahogy Gorogorszagban vagy Egyiptomban. A szamos osi istenno, akiknek mindig hozzajuk hasonlo statusu ferfi istensegekkel van kozos kultuszuk, valamifele jelkepes isteni hazassagot szimbolizalhat. Abrazolasuk azonban csaladi eletre utalo jeleket nem tartalmaz, es az isteni parokhoz gyakran nem tartozik gyerek. Miranda Green megfigyelte (1995), hogy az istenek osszeparosítasa sokszor egy meghatarozott kulturalis mintat kovet: egy „betolakodo” romai isten egy kelta tulajdonsagokkal rendelkezo „bennszulott” istenseggel lep frigyre. A latin Rosmerta (’az elelmiszert jol biztosíto, nagy gondoskodo’) neven ismert gall istennot, akinek kultusza a mai Nemetorszagtol Britanniaig terjedt, rendszerint a gall Mercuriusszal hozzak kapcsolatba. Szobrait a termekenyseg es a boseg szimbolumai díszítik, koztuk esetleg egy vo dor, tej vagy tejtermekek szamara is. Lehetseges, hogy o volt a termekenyseget es az anyasagot vedelmezo istennok egyike is. Ikonografiaja ugyan sokszor Fortuna romai istennoere emlekeztet, es gyakran a vele o szszeparosított Mercurius bizonyos vonasait is atveszi, Rosmerta kultusza megis azt jelzi, hogy helyi istensegrol van szo, akinek csak a neve romai. A gall Mercurius, akivel kozos kultusza van, szinten a hodítok altal atnevezett „bennszulott” isten (l. 2. fejezet), aki a tveszi a kígyos hírnokbotot meg az erszenyt, es ugy fest, mint romai nevrokona. A romai Mercuriusnak azonban soha senkivel nem volt kozos kultusza. James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 59

Nantosuelta es Sucellus szinten latinosított nevu gall istensegek. Az istenno neve kanyargo patakot, ferfi parjae jo utot, jo porolyost jelent. Gyakran lathatok egyutt, a legjobb pelda erre a Franciaorszagban, Metz kozeleben, Sarrebourg-nal talalt korelief. A szep arcu, Sucellusnal eszrevehetoen fiatalabb Nantosuelta, aki ugyanolyan magas, mint a parja, es hosszu, [114] lobogo hajat diadem díszíti, jobbjaban talat tart egy oltar fole, magasra emelt bal kezevel pedig egy hosszu poznat fog, amelynek tetejen mintha kis haziko lenne. Nem egyertelmu, mit jelenthet mindez, ahogy arra vonatkozoan sincs egyetertes, mit szimbolizal a hosszu nyelu kalapacs, amit Sucellus magasra emelt bal karjaval tart. Nantosueltat es Sucellust altalaban osszekapcsoljak, idonkent hollo - es mehkasmotívumok tarsasagaban, de mindketten megjelenhetnek kulon-kulon is Gallia es Britannia szentelyeiben. Mas fennmaradt istenparok abrazolasaihoz nem mindig tarsul nev vagy megkulonbozteto ikonografiai motívum. Azok egyike, akit neven tudunk nevezni, Sirona (’isteni csillag’?) gall gyogyíto istenno, akit gyakran parosítanak ossze az Apollo Grannus tavaszisten kepeben megjeleno Apolloval. Sirona abrazolasa rendszerint a termekenyseget idezo motívumokkal, így tojasokkal, gyumolccsel es eheto magvakkal egeszul ki. Az is elofordul, hogy kígyo tekergozik a karjan, es diademot visel a fejen. Egy masik gall gyogyíto istenno, Damona (neve jelentese: nagy tehen vagy isteni tehen), akit szinten eheto magvakkal es a kezeben tekergozo kígyoval jelenítenek meg, rendszerint egy hímnemu gyogyíto istenseggel, Borvoval egyutt lathato. Az igen szeles korben imadott Borvo ezen kívul Bormo vagy Bormanus neven is ismert. Amikor Bormanuskent jelenik meg (ami a bugyogo vízre utal), akkor parja az o nevenek noi alakjat (Bormana) viseli. A tobbferju Damona ugyanakkor lathato Apollo Moritasgusszal, azaz a kelet-franciaorszagi Burgundiaban levo Alesiaban gyogyítokent imadott Apolloval is. Burgundia volt Sequana gyogyíto istenno birodalma is, aki a Szajnat szemelyesíti meg. Ot a folyo forrasanal, a Fontes Seguanaenal (’Sequana forrasai’), a mai Dijon varosanak kozeleben levo volgyben imadtak. Gallia es Britannia szamos gyogyíto forrasistensege kozul csak kevesnek maradt fenn abrazolasa, Sequana ezek koze tartozik. Tortenetekben ugyan nem szerepei, de szep szamu megjelenítese es a kultuszahoz kotodo szamos targy kidolgozott, bar statikus szemelyisegre enged kovetkeztetni. Joindulatu istenno volt. A gyogyulast kereso zarandokok onmaguk kepeit hagytak hatra a szentelyekben: szembetegsegek, valamint a fej, a vegtagok es a belso szervek problemainak kepi megjeleníteseit lathatjuk. A [115] zarandokhelyeken talalt, mellekkel es nemi szervekkel abrazolt, fogadalmi ajandekkent felajanlott figurak arra utalnak, hogy Sequana noi bajokat is tudott gyogyítani, de a jelek szerint ferfiak is fordultak hozza segítsegert. Sequanat a szaporodas es a szoptatos anyak iranti kituntetett figyelme ezzel egyutt a termekenyseghez es az anyasaghoz koti, es ez kapcsolodik ahhoz a kerdeshez, hogy vajon mi okbol tulajdonítottak egy nonemu istensegnek gyogyítoerot. A mediterran kulturaban hímnemunek tartottak a gyogyítas kepesseget. Eloszor Apollonnak, majd kesobb allítolagos fianak, az epidauroszi Aszklepiosznak (latinul: Aesculapius) tulajdonítottak. A korai kelta gyogyíto istensegek azonban, akar van nevuk, akar nincs, nonemuek, akik teremto- es gyogyítokepesseggel is rendelkeznek. Az anyaistennoket gyakran imadtak forrasoknal levo szentelyekben. A gyogyítoero feminizalasa lehet a taplalo anya kultuszanak kiterjesztese, vagy a mindennapi gyakorlat tukrozodese. A hajdani Kelet-Gallia teruleten, a mai Metzben ugyanis egy Kr. u. 1. szazadi sírko orvosi eszkozokkel abrazol egy noalakot. Hogy hany no uzte valojaban az orvosi foglalkozast, azt nem tudjuk. Britannia romai uralom alatt levo reszen ket forrasistennonek volt elterjedt kultusza: Sulisnak es Coventinanak. Sulis helyi istenno (foleg Bathhoz kotodik), akinek kultusza James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 60

egybeolvadt a romai Minervaeval (a folyamat leírasat l. a 2. fejezetben). Egyes tudosok ugyan azt allítottak, hogy Sulis eredetileg hímnemu volt, de a romai szerzoknel dea (istenno) megjelolessel emlegetik, es rank maradt, sokat fenykepezett bronzfeje is elteveszthetetlenul noi arcot mutat. Coventinahoz hasonloan szembetegsegeket es noi bajokat gyogyított. A Bathban talalt kismeretu bronz- es elefantcsont melleket talan anyak viseltek amulettkent, amíg gyermekeiket el nem valasztottak, utana pedig halabol, amiert Sulis segített, hogy legyen eleg tejuk, felajanlottak ezeket az istennonek. Am Sulis porlekedo satrafa is volt: szentelyeben 130, atkot tartalmazo tablacskat (defixiones) talaltak. Az emberek onotvozetbol vagy olombol keszult lemezkekre írtak az istennohoz intezett uzeneteiket: a veluk szemben agresszívan viselkedokre, velt vagy valos ellensegekre tettek panaszt, es kertek, hogy torolja meg serelmeiket. Hasonlo atoktablacskak a mediterran vilagban is leteztek, a kulonbseg az, [116] hogy itt egy gyogyíto istennohoz konyorognek, hogy fordítsa visszajara jotekony kepessegeit. Sulishoz hasonloan Coventina imadasa is egyetlen helyszínre osszpontosult: a Hadrianus-fal mellett fekvo mai Carrawborough teruletere, pedig kultuszara utalo bizonyítekokat olyan tavoli videkeken is lehet talalni, mint Del-Gallia es EszaknyugatSpanyolorszag. Egy jo allapotban fennmaradt korelief ket nimfa kozott mutatja. A szoborcsoport lehet az istenno harmas abrazolasa, hiszen maga is nimfaszeru. Szentelyeben a tisztelet nagy erteku jelei talalhatok, koztuk 16 000 penzerme, gyuruk, melltuk, dísztuk. Hasonlo ajandekok mas gyogyíto istensegek, így Aesculapius szentelyeiben is vannak. Arra azonban nemigen van kozvetlen bizonyítek, hogy Coventina gyogyíto istenno lett volna. Elkepzelheto, hogy Lindsay Allason-Jones (1989) szohasznalataval elve „mindenre hasznalhato” istenno volt, az emberiseg nagylelku vedelmezoje minden letezo bajtol. VÉN BANYÁK Arra bízvast lehet szamítani, hogy a noi szepseg vonzza a tekinteteket − akarcsak a rutsag. A modern europai irodalomban, amelynek kezdetei legkesobb a 12-13. szazadra, a provanszal trubadurok korara tehetok, az olvaso megszokhatta, hogy a szepseg egyenlo a kívanatossaggal, a rutsag pedig megvetest es elutasítast szul. A korai ír es walesi elbeszelo hagyomanyban azonban ennel bonyolultabb a helyzet. A ferfiak ugyan itt is a szep nok tarsasagat kedvelik, egy nonek a tortenetben jatszott szerepe azonban nem kovetkezik ilyen egyenesen a kulsejebol. A 3. fejezetben mar targyalt, felsegjogrol szolo, taszíto kulseju szipirtyok igen nagylelkuen jutalmazzak a veluk intim kapcsolatot letesíto remenybeli kiralyokat, a csodaszep walesi Blodeueddrol (nevenek jelentese: viragarcu, l. 13. fejezet) viszont kiderul, hogy tarsnak egyaltalan nem valo, csalard, alnok noszemely. Nem tudhatjuk tehat, jot vagy rosszat jelent-e egy-egy csinos vagy rusnya arc, amíg a mogotte letezo szemelyisegnek az elbeszelesben jatszott szerepe ki nem bontakozik. Egy no csunyasaga elosegítheti figyelmet magara vono, dramai hatasu belepojet is, ahogy Cailb, a latnok eseteben [117] tortenik a Togail Bruidne Da Derga (Da Derga fogadojanak pusztulasa) címu, 11. szazad elotti tortenetben. Da Derga, Conaire es a vendegek mar az asztalnal ulnek, amikor, immar napnyugta utan, maganyos no ker bebocsatast. A narrator ekkor egy bekezdes erejeig elidoz a no mar-mar szurrealisan riaszto, visszataszíto kulsejen: a labszara sotet színu, mint a szarvasbogar, es abnormalisan hosszu. „Also szorzete” a terdeig er, ajka oldalt van a fejen. Belep, Cailb latnoknak nevezi magat, majd a neve latszolagos ertelmetlensegere tett megjegyzesre fel labra all, egyik kezet magasba emeli, es egy szuszra elsorolja a harmincket nevet, amit folvehet. Koztuk van a Badb is. James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 61

Hallgatosaga azt is megtudja, hogy kulseje elorevetíti felelmetes profeciajat, mely szerint a hazban mindenki es minden el fog pusztulni, csak az nem, amit a madarak a karmaik kozott el tudnak vinni. Cuchulainn ír hosnek rendszerint konnyu dolga van az unnepelt szepsegekkel, a csunya nok kozott viszont igen kemeny ellenfelekre akad. A harcmuveszeteket oktato Dornoll skot druidano peldaul tanítvanyava fogadja ot, es beleszeret. Cuchulainn azonban elutasítja, es ezzel magara vonja Dornoll tartos haragjat. A hos Scathach amazonnal is harcmuveszetet tanul a skociai Skye szigeten, majd utana egy keskeny hegygerincen haladva groteszk kulseju, felszemu szipirtyoval talalkozik. O Eis Enchenn, aki eloszor parancsszoval, majd konyorogve probalja ravenni, hogy terjen ki az utjabol. Cuchulainn vegul enged a keresenek, es amikor labujjhegyen all a szikla peremen, Eis Enchenn megprobalja a melybe lokni. Cuchulainn erre híres „lazacugrasa” segítsegevel levagja a fejet. A masik hos, Fionn mac Cumhaill is felelmetes nonemu ellensegekkel akad ossze. Conaran harom csunya lanya peldaul ugy probalja megbuntetni ot es nehany tarsat, amiert egy tabut megszegve engedely nelkul vadasznak, hogy csapdaba csalja es ketrecbe zarja oket. Fionn korabbi ellensege, Goll mac Morna szabadítja ki oket, miutan megoli a harom novert. A korai walesi elbeszelo irodalomban is kezdetben felelmetesnek tunnek a csunya nok, de ír tarsaikhoz hasonloan rajtuk is felulkerekednek a ferfialakok. A nok gyakran jutnak csodatevo ustokhoz. Az ust mítosza az osi vilag kincseinek motívumato l kezdve igen melyen gyokerezik a kelta kulturaban. [118] A Daniaban elokerult, sokat tanulmanyozott gundestrupi ustot (l. a Tud|sunk forr|sai címu fejezetet) boríto muveszi díszítes amolyan rosette-i ko a korai kelta vallas ertelmezese szempontjabol. Mind a walesi, mind az ír elbeszelo szovegekben szamos ust bukkan fol, es mindegyik varazsereju. Van, amelyik szuntelenul, megallíthatatlanul fortyog, masok egyedi kepessegekkel rendelkeznek. Alighanem Artur kiraly Szent Graljanak elodei. A Ceridwen nevu szipirtyo kulseju, de alakvaltoztato boszorkany a tudas ustjet tartja az eszak-walesi Bala-to feneken, annak remenyeben, hogy az ust varazserejet tunderarcu lanya, Creirwy vagy ocsmany kulseju fia, Morfran reszere megorizheti. A fozet Morfrannak szant harom ínycsiklandozo cseppje azonban Gwion Bachnak jut, aki így rendkívuli latnoki kepessegekre es emberfolotti bolcsessegre tesz szert. Ceridwen ezutan uldozobe veszi, es addig valtoztatgatjak alakjukat, mígnem vegul a boszorkany buzaszem formajaban megeszi Gwion Bachot. A buzaszemtol megfogan, es kilenc honapra ra eletet ad Taliesinnek, az isteni sugallatra alkoto koltonek (l. 13. fejezet). A Mabinogi masodik, Branwen címu agaban a Cymidei Cymeinfoll (jelentese walesi nyelven: haborutol felpuffadt) nevu oriasno az ujjaszuletes ustjenek megszemelyesítojeve valik. Ahogy az ust vissza tudta hozni a halott harcosokat az elok soraba, ugy o is kepes hathetenkent vilagra hozni teljes fegyverzetben levo katonakat. Matholwch, a hos, egy vashazba zarja Cymideit es ferjet, Llassar Llaes Gyfnewidet, majd rajuk gyujtja a hazat. A hazaspar elmenekul, es az ustot a Bran/Bendigeidfran nevu istensegnek adjak, akit kesobb „Britannia kiralyanak” neveztek. Az elonytelen kulseju noalakok kozul a Cailleach Bheirre, azaz a Beare-i Banya a legismertebb, akit felsegjogfigurakent a 3. fejezet vegen mar említettunk. A Cork megye nyugati reszen, a Bantry-obol es a Kenmare folyo kozott levo Beare-felszigetrol elnevezett noalak Irorszag deli es nyugati reszen tobb helyszínhez is kotodik, es Skocia gael videkein, valamint Man szigeten is van hasonlo nevu megfeleloje. A ketsegtelenul istenA rosette-i ko segítsegevel fejtettek meg az egyiptomi hieroglifak egy reszet. − A szaklektor megjegyzése.


Oldal 62

nokent [119] indult Cailleach Bheirre egy Kr. u. 900 koruli versben bukkan fol, ahol oregasszonykent siratja tovatunt ifjusagat, es meg a 20. szazadban is jelen volt mind az írott, mind a szobeli hagyomanyban. A kisse baljos, de bolcs venasszonyt a korai kereszteny idokben apacanak tartottak, a neveben szereplo cailleach szo ugyanis a latin pallium (’fatyol’) szobol ered. Kereszteny tanokat azonban sohasem predikal, inkabb arrol beszel, hogy sok szeretoje volt, es szep szammal van gyereke, fogadott gyereke, unokaja, de dunokaja. A Cailleach Bheirre taszíto kulseje, amely a felsegjoghoz valo korai kotodeseben gyokerezik, soha nem jar egyutt gonoszsaggal. A legkorabbi hagyomany ugy tartja, fiatalkoraban sok szeretoje volt, koztuk Fothad Conainne, Fionn mac Cumhaill csapatanak legfelelmetesebb harcosa. Kesobb foldtani kepzodmenyekhez kotodott, es olyan varazserot tulajdonítottak neki, melynek segítsegevel a csiszoltko-korszakbol fennmaradt allokovekke tudta valtoztatni az allatokat. Skocia gael videkein, ahol Cailleach Bheur neven ismertek, a halovany teli nap lanyakent kek arca volt, es a termeszet nonemu szelleme, valamint a vadallatok vedelmezoje lett. Skociaban ezen kívul Muileartach neven víz alakjat is oltotte. Irorszagban kozmondasos lett a kora, es a nagyon elorehaladott kort megert emberekre azt mondtak: „olyan oreg, mint a Cailleach Bheirre”. Siratott szerelmei, a riadozo, de becsvagyo ifju hercegeknek tett, felsegjogra vonatkozo zsembes, kelletlen ígeretei es rendkívul hosszu elete jovoltabol az emberi csalodottsag megtestesítoje lett. Olyan mitologiai alak, aki a halandosagot leszamítva minden tekintetben pontosan olyan, mint mi. SZÉPSÉGEK A korai ír es walesi irodalom elbeszeloinek mas elvarasai voltak a szepseggel kapcsolatban, mint nekunk. Az ifjusaghoz hasonloan mulando tulajdonsagnak tekintik, amely azonban nem jut osztalyreszul mindannyiunknak. Az ifju hosok amulattal, neha pedig felve tekintenek a noi szepsegre. Egyes kelta elbeszelo szovegekben azonban elofordulnak gyonyoru nok, akik sokkal tobbek, mint pusztan a ferfivagy targyai. [120] Tagadhatatlanul van nehany olyan noalak, aki nem tobb csinos arcocskanal. Ilyen pe ldaul Olwen, akinek a Culhwch és Olwen címu, Artur kiraly koraban jatszodo, 11. szazadi walesi tortenetben az ifju Culhwch a keresesere indul. A hos ugy szeret bele Olwenbe, hogy meg nem is latta. A lany neve azt jelenti, viragos csapas, mivel ahova lep, ott negy feher lohere sarjad ki a foldbol. Culhwch faradsagos kutatas aran talal ra, es meg a lany apjanak, Ysbaddaden oriasnak a kívansagait is teljesítenie kell. Negyven herkulesi feladat var ra, a probatetelek csucspontja a Twrch Trwyth nevu hatalmas vaddiszno lelancolasa. Kozben a szoveg Olwenrol nem sokat arul el, nem tudhatjuk, hogy szepsegen kívul lesz-e valami mas megosztanivaloja Culhwchhal, amikor az vegre elnyeri a kezet. Ahogy a nyugati kulturaban altalaban, a kelta epikus szovegekben is gyakran felbukkan az, amit a feministak „bamulo ferfitekintetnek” neveznek. Eleg, ha Etaín (vagy Eodoin, angolosított alakban Aideen) leírasara gondolunk, akinek szepsegehez minden mas lanyt mernek. Szinte hallani, ahogy a szerzo elismeroen csettint. Az idezet a Tochmarc Étaíne (Etaín szerelmenek elnyerese) címu, 8-9. szazadi elbeszelesbol valo, amellyel a 8. fejezetben reszletesebben is foglalkozunk. „A két karja fehér volt, mint a friss hó, arca pedig piros, mint a hegyi gyűszűvir|g. Ibolyakék volt a két szeme, finom vonalú, piros az ajka, magas, l|gy és fehér a két v|lla. Törékeny, sima és fehér a két csuklója, kecsesek, hófehérek az ujjai, rózsaszínű, gyönyörű a körme. Az oldala fehér volt, mint a hó, vagy mint a hull|m habja, karcsú, hosszú, l|gy, mint a selyem. Puha, si-


Oldal 63

ma, fehér a combja, kicsi, kerek, kemény és fehér a térde. A két bok|ja egyenes, mint a mérőléc, a l|bfeje karcsú és habfehér. Tiszta és gyönyörű volt a szeme, a szemöldöke pedig kékesfekete, mint a bog|r p|ncélja. Ő volt a legszebb, leggyönyörűbb hajadon, akit emberi szem valaha l|tott…” (Cross és Slover, 1936:83 szövegének fordít|sa)

Etaín nem boldogul konnyen a szerelemben. Midir ostromolja, akinek azonban mar van felesege, a feltekeny [121] Fuamnach. Az asszony bogarra valtoztatja Etaínt, hogy a lany tobb, mint ezer evvel kesobb fiatalabb alakban ujjaszulessen. A noi szepseg soha nem statikus, es nem is jelentoseg nelkuli tulajdonsag. Mugain pe ldaul, aki Ulster kiralyanak, Conchobar mac Nessanak szajha felesege, kitakarja kebleit, hogy egy harcost jobb belatasra bírjon, ugyanis Mugain es az ot kísero szuzek Cuchulainn elott tarjak fol bajaikat, azzal az uruggyel, hogy duhodt harci kedvet akarjak csillapítani. A hos azonban annyira megriad, es zavarba jon, netan annyira elhatalmasodik rajta a szenvedely, hogy harom dezsa jeges vízzel kell lehuteni. Szamtalan harcost csabítanak el szepseges nok (kulonosen a Fionn-mondakorben), akikrol aztan kiderul, hogy lannya valtozott allatok, leggyakrabban ozek. Mas tortenetekben pedig elvarazsolt lakhelyekre (írul bruidne) vezetik a harcosokat, es ott csapdaba ejtik oket. Az aranyhaju Niam (mai ír helyesírassal: Niamh) peldaul Tír na nOgba, az orok ifjusag foldjere vezeti Oisínt, a Fionn-mondakorben szereplo host. Oisín ugy erzi, csak roviden idozott ott, megis megoregedve ter vissza a halandok foldjere (l. 11. fejezet). A szepseg azonban tobb romantikus csabítasnal vagy a szexualitas ígeretenel. A Serglige Con Culainn (Cuchulainn betegagya) címu tortenetben a hos egy oszlop formaju ko mellett elszunnyadva ket gyonyoru norol almodik, az egyik zold, a masik piros ruhat visel. A ket no ostorozni kezdi ot, es kozben egyfolytaban nevetnek. Eloszor csupan jatekosan suhintgatnak ra az ostorral, de kesobb mar olyan kemenyen utlegelik, hogy Cuchulainn testebol elszall az ero (innen a címbeli ,,betegagy”). Egy ev elteltevel kiderul, hogy ket noverrol van szo, az egyik Lí Ban (’az asszonyok szepe’), a masik Fann (’konny’), es mindkettojuknek nagy hatalmu ferje van. Lí Ban azt mondja, nem akarja tobbe bantani, csak azt kívanja, hogy Cuchulainn kosson vele baratsagot, es segítsen a ferje ellensegeivel folytatott harcban. A hos elkuldi Lí Bannal kocsihajtojat, Laeget, hogy nezzen utana a meghívasnak, majd raall a dologra, es rovid uton elintez harom gonosz szornyet. Kesobb azonban hosszabb idot tolt Fann-nal, es ezzel magara haragítja feleseget, Emert (l. 10. fejezet). A 20. szazad elejen Rudolf Thurneysen azt az eszrevetelt tette, hogy míg a ferfiak szamara tobbfele ut is vezetett a [122] hírnevhez es a becsulethez, a korai ír irodalom olvasasabol az az elkerulhetetlen kovetkeztetes adodik, hogy a nok becsuletet elsosorban szexualis erenykent ertelmeztek. Egy no dicsekedhetett tisztasagaval vagy husegevel, de egy ferfi soha. A no hutlensege, azaz annak lehetosege, hogy parjan kívul mast is szeressen, vagy olyan ferfitol legyen gyermeke, aki nem a ferje, melyseges sajnalkozas es elborzadas targya volt, nem pedig egyszeruen botrany, ahogy a kesobbi szazadokban. Igy van ez a ket walesi szepseggel, Rhiannonnal es Blodeuedd-del is, akiknek tortenete a Mabinogi (l. 13. fejezet) resze. Rhiannon (talan azert, mert neve az angol ful szamara igen dallamos hangzasu) a korai kelta hagyomany egyik legismertebb alakja, azt viszont a jelek szerint kevesen tudjak meg a nevet viselo mai nok kozul is, kicsoda is o pontosan. Rhiannon, akirol semmikeppen nem mondhato, hogy boszorkany, a Mabinogi elso (Pwyll) es harmadik (Manawydan) aganak noi foszereploje. Szemelye azonban joval regebbi a kozepkori szovegnel. Mai tudasunk alapjan ugy tunik, a feltehetoen Rigantona nevre hallgato, keresztenyseg elotti istenno es Epona loistenno alakjabol eredeztetheto. A Mabinogiban is termeszetfolotti statust jelez a csaJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 64

ladfaja, hiszen ugy tartjak rola, az alvilag (Annwfn) kiralyanak lanya. (Neve jelentheti azt, hogy ’az Annwfn lanya’.) Rhiannon elso folbukkanasa a szovegben szinte filmszeru: feher paripan lovagol be, elkapraztatva Dyfed herceget, Pwyllt (jelentese: ertelem, bolcsesseg, megfontoltsag), aki azonnal beleszeret. Nemi tanakodas utan, hogy kihez is menjen hozza (a helyzeten csak ront Pwyll erotlen viselkedese), vegul egybekelnek, majd Rhiannon, isteni szarmazasat idezve, ertekes ajandekokat osztogat, hiszen egykor bokezu istenseg lehetett. Amikor aztan a majus elseje elotti ejszakan fiut szul (l. 5. fejezet), a gyereket ellopjak, es Rhiannont igaztalanul megvadoljak a csecsemo meggyilkolasaval. Buntetese het ev nyilvanos vezekles. Ez ido alatt a palota kapuja kozeleben, a lora szallast segíto fellepokonel kell ulnie, es minden latogatonak fol kell ajanlania, hogy lovagolhat a hatan. Kesobb kiderul, hogy artatlan, es visszakapja gyermeket, aki idokozben a Pryderi (’gond, aggodalom’) nevet kapta. Amikor a fiu felno, a Mabinogi harmadik agaban, [123] fegyvertarsanak, Manawydannak ígeri anyjat. Ekkor magikus kod tarolja le a kiralysagot, csak Pryderi, a felesege, meg Rhiannon es a ferje marad eletben. Kiderul, hogy a gonosztett egy Llwyd nevu varazslo muve, aki Rhiannon egyik korabbi, csalodott udvarlojanak szovetsegese. Llwydet ezutan kenyszerítik, hogy varazsolja a regive Dyfedet, ugy zoldelljen, mint azelott. A tortenet vegen Rhiannon meg mindig kiralyne. A hamis vadak, a megala ztatas es mas csapasok ellenere megorizte noi erenyet. E tekintetben szoges ellentete Blodeueddnak, aki a Mabinogi negyedik, Math címu agaban Lleu Llaw Gyffes felesege es elaruloja. Miutan Lleu anyja, Arianrhod azt mondja fianak, ne vegye felesegul semmilyen nep lanyat, Lleu segítoi, Gwydion varazslo (aki titkon nem mas, mint a tulajdon apja) es Lleu nagybatyja, Math a tolgyfa, a rekettye es a gyongyvesszo viragabol csodaszep noalakot hoz letre. A neve Blodeuedd, ami szo szerint azt jelenti, viragarcu. De ferjenek nem sok orome telik benne. Lleu tavolleteben Blodeuedd beleszeret egy arra jaro vadaszba, Gronw Pebyrbe, akivel osszeeskuvest szo ferje megolesere. Mivel azonban Lleu normal korulmenyek kozott sebezhetetlen, Blodeuedd kenytelen cselhez folyamodni. Sebezheto helyzetbe hozza ferjet, hogy Gronw szabadon lecsaphasson ra, de a vadasznak így sem sikerul megolnie ot. Gwydion, amikor tudomast szerez Blodeuedd arulasarol, bagollya, az ejszaka veszjoslo madarava valtoztatja. Ket gyonyoru, fiatal, ír no megszokik attol a ferfitol, akinek szantak oket, es nagy arat fizetnek a fuggetlensegukert. A roluk szolo tortenetek hangvetele kulonbozik a Mabinogietol. Mindketten korosodo, nagy hatalmu jegyesuk elol menekulnek, es a becsuletet a maguk modjan ertelmezve, szívuk valasztottjahoz, fiatal szeretojukhoz ragaszkodnak huseggel. Az egyik ilyen noalak Deirdre (vagy Deirdriu) az ulsteri mondakorbol, a masik Grainne a Fionn-mondakorbol (l. 11. fejezet). Kettejuk tortenete dobbenetes parhuzamokat mutat, de lenyeges kulonbsegek is vannak kozottuk, amelyek alapjan Deirdre a rokonszenvesebb. Kalandjait es bukasat 1870 ota angol nyelven versben, dramaban, regenyben, sot meg operaban is tobbszor foldolgoztak, így a korai kelta hagyomanybol a nagykozonseg szamara o a legismertebb alak. [124] Deirdre tortenete evszazadokon at kozismert volt. A ket kozepkori valtozatan kívul van egy harmadik a 19. szazad elejerol es tobb nepi verzio is, Irorszagbol es Skocia gael videkeirol. Tekintettek a nagy ír eposz, a T|in Bó Cuailnge elotortenetenek is. Rovid tartalma a kovetkezo: Fedlimidnek, Ulster fobardjanak, aki Conchobar mac Nessa kiraly udvaraban szolgal, kislanya szuletik, a neve Deirdre. Cathbad, az udvari druida meg a gyermek szuletese elott megjovendoli, hogy idovel csodas szepseg valik belole, de azt is, hogy ellensegeskedest valt majd ki, es Ulster vesztet okozza. A druida szavainak hallatan tobb udvaronc is azt koveteli, hogy oljek meg a kislanyt, de Conchobar kiraly (angolosított formaban James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 65

Conor) ezt nem akarja. Inkabb titokban, fogadott gyermekekent neveli, amíg eladosorba nem kerul, hogy akkor majd felesegul vehesse. A lany a tarsadalomtol elzarva nevelkedik, csak nehany novel erintkezik, koztuk Leborchammal, a koltonovel, aki a bizalmasa lesz. Egy napon szemtanui lesznek, hogy a lanyt meglatogato Conchobar a hoban megnyuz egy frissen leolt borjut. Egy kozeli fa agan gubbaszto hollo odaszall, es iszik az allat verebol. Deirdre a feher ho, a piros ver es a fekete hollo színegyuttese lattan felkialt elragadtatasaban. Kijelenti, hogy a ferfi, akihez majd ferjhez megy, ilyen színekkel kell, hogy rendelkezzek, Leborcham pedig azt feleli, hogy letezik ilyen ember: feher a bore, piros az arca, fekete a haja. Nem is lakik messze, es Noíse (vagy Naoise) a neve. Conchobar unokaoccse, Uisnech egyik fia. Miutan Leborcham ugy intezi, hogy a fiatalok osszefussanak, Noíse megjegyzi: „Szep uszo megy most el mellettem.” Mire Deirdre: „Az uszok nagyra nonek, ha nincs mellettuk bika.” Erre Noíse így valaszol: „Ott van neked a tartomany bikaja, Ulster kiralya.” Deirdre ekkor vallomast tesz: „Valasztani fogok kettotok kozott, es fiatal bikat valasztok, amilyen te vagy.” Deirdre es Noíse rovidesen megszoknek. Egesz Irorszagon at menekulnek, Conchobarral a nyomukban, majd atmennek Skociaba. Veluk tart Noíse fivere, Ardan es Ainnle is, innen a tortenet legismertebb ír verziojanak címe: Longas (vagy Longes) mac nUislenn/nUisnigh (Uislinu/Uisnech fiainak szamuzetese). A T|in Bó Cuailnge (A cuailngei marharablas) [125] egyik elotortenete (írul: remscél) a tortenet, altalaban az eposszal egyutt olvashato. Amikor Skociaban egy oket vendegul lato kiraly vagyakozni kezd Deirdre utan, ujra menekulniuk kell. Hamarosan hírt kapnak, hogy Conchobar megbocsat nekik. A kiraly azt akarja, hogy terjenek vissza Ulster fovarosaba, Emain Machaba, ezert Fergus mac Roichot, a host kuldi a szokevenyek utan, hogy joindulatarol biztosítsa oket. A fiverek elfogadnak az invitalast, am Deirdre rosszat sejt, fel, hogy Conchobar to rbe csalja oket. Elenekli a Búcsú Alb|tól (azaz Skociatol) címu dalt, majd a tobbiekkel egyutt hajora szall. Amikor Ulsterba ernek, Conchobar csellel elvalasztja Fergust Deirdretol es a fiverektol. Ezutan emberei, elukon Eogan mac Durthachttal, villamgyors tamadast inteznek ellenuk, es csak Deirdret hagyjak eletben. A lany egy evig Conchobar foglyakent el. Soha nem mosolyog, es surun szemere hanyja, hogy megolette azt, akit szeretett. Conchobar sem akar mar egybekelni vele, ezert, hogy fokozza Deirdre megalaztatasat, a gyulolt Eogannal, Noíse gyilkosaval kenyszeríti hazassagra, aki raadasul valoszínuleg alacsonyabb tarsadalmi helyzetu is a lanynal. Es hogy tovabb sulyosbítsa kínjait, Conchobar meg egy durva, szexualis toltetu trefat is uz Deirdrevel, aki ezutan ongyilkos lesz. A ket kozepkori szoveg kozul a korabbiban nekiugrik egy konek, es darabokra zuzza rajta a fejet. Ez otthona elott tortenik, de meg azelott, hogy odaerne az Emain Macha-i gyulesre, ahol Conchobar es Eogan ismet megalazna, es nevetsegesse tenne. A halalt valasztja a megszegyenules helyett, akar egy ferfi hos. A kesobbi kozepkori valtozatban, az Oided Mac nUisnigben (Uisnech fiainak halala) a tortenet modern feldolgozasaiban preferalt halalnem szerepel: Deirdre a kocsijarol a tengerbe esik, feje szetzuzodik egy sziklan, es vere piros csíkot huz a habokon. Az utolso ír nyelvu valtozatban pedig, talan az ongyilkossagot szigoruan megítelo keresztenyseg hatasara, elemeszti a banat, es kedvese sírjara zuhan. A Fionn-mondakor parhuzamos torteneteben (reszletesen l. 11. fejezet) Grainne, az ifju szepseg megszokik a jokepu [126] Diarmaittal, aki kesobb vaddisznovadaszat kozben leli halalat. Ez a tortenet ugy vegzodik, hogy Grainne visszater az oreg Fionn mac Cumhaillhoz, akivel a cselekmeny kezdeten eljegyeztek. Deirdre halalanak skot gael valtozatat, amely a tortenetet a Tejutrendszerhez koti, l. a 14. fejezetben.


Oldal 66

A kulonbozo szovegvaltozatokban letezo Deirdre-tortenetet gyakran soroljak „a tortenetmondas harom szomoru meseje” koze. A masik ketto az Oidheadh Chlainne Tuireann (Tuireann gyermekeinek tragikus tortenete) (l. 8. fejezet) es az Oidheadh Chlainne Lir (Lir gyermekeinek tragikus tortenete) (l. 8. fejezet). HARCOS ISTENNŐK ÉS KIRÁLYNŐK Ahogy e fejezetben korabban mar említettuk, a klasszikus kommentatorok, peldaul Diodorosz Szikeliotesz es Ammianus Marcellinus leírasa szerint a gall nok reszt vettek a csatakban a ferfiak oldalan. Cassius Dio (Kr. u. 2-3. szazad) említi az Andraste nevu korai brit hadistennot. O az egyetlen „bennszulott”, azaz okori kelta hadistenno, akinek nevet biztosan ismerjuk. Ot imadta Boudicca, a harcos kiralyno, es nepe, az icenusok. De bizonyara voltak mas hadistennok is. Egyikuk lehetett Nemetona, a szent liget gall es brit istennoje, akirol keveset tudunk. Neve feliratokon a mai Nemetorszagtol a britanniai Bathig tobb helyen megtalalhato. Mivel gyakran Marsszal, a romai hadistennel parban jelenik meg, valoszínusítheto, hogy kultusza hadi jellegu. Ezen kívul neve mintha Nemain (jelentese: harci duh, haborus tombolas) ír hadistenno neveben visszhangozna, akinek kilete szinten nem teljesen egyertelmu. Altalaban Neit ír hadisten hitvesenek nevezik, Badbval egyutt, akivel azonos is lehet. Mint az 1. fejezetben mar említettuk, Badb (vagy Baobh, angolosított alakja Bave) a Morrígna neven ismert ír hadistenno-triasz egyik tagja, Machaval es Morrígannal egyutt. Amikor Nemain neve Badb vagy Morrígan nevet helyettesíti, a kutatok hajlamosak inkabb ezen istensegek egyik megjelenesi formajanak tekinteni, mintsem onallo, kulon szemelynek. A Morrígna neven ismert hadistennokrol azonban el kell meg mondanunk egyet-mast. A nev írul nagy kiralynoket jelent, a triasz Morrígan nevu tagjanak tobbes szamu ne valakja. [127] (Az angol fordítasokban Morrígan neve gyakran hatarozott nevelovel, „a Morrígan” formaban jelenik meg.) Egyes szerzok ugy veltek, Morrígna azonos Morrígannal, Badb, Macha es Nemain pedig csak a megjelenesi formai. Morrígna es a kulonallo Morrígan is vesz at vonasokat az idonkent eleg bujanak, kejsovarnak mutatkozo Mor Muman teruleti istennotol, akirol bovebben a 3. fejezetben olvashatunk. Morrígan, Macha es Badb a korai ír hagyomanyban egymastol kulonbozo egyeniseguek. Badb gyakran bajt, veszedelmet hoz, a harcosok kínzoja, oromet leli az oldoklesben. Neve dolmanyos avagy hamvas varjut jelent, es Badb Catha neven, azaz csatater folott korozo dogevo varjukent is ismert. Rokonsagban allhat a Bodua, Catobodua vagy Cauth Bova nevu gall hadistennovel. A csatatereket eloszeretettel latogato veszmadarkent sok kozos vonasa van kesobbi folkloralakokkal, így a badhbh chaointe (írul: ’síro varju’) nevu szomoru dogevovel es a híres „csaladi” kísertettel, a „banshee-vel” is, amely sikolyaival elore jelzi a csaladtagok halalat, ha ugyan nem o okozza. Morrígannak es Machanak ennel sokkal osszetettebb szemelyiseget tulajdonítanak, hiszen mindketto „haromfunkcios” mitologiai alak: uralkodo, hadistenno es a termekenyseg partfogoja egy szemelyben. Tobb nevtelen felsegjogfigurahoz hasonloan Morrígan es Macha is fektelen szexualis etvagyrol tesz tanusagot, energiaikat harcosokkal, hosokkel, illetve mas istensegekkel elik ki. Egy gyakran idezett epizodban Morrígan a Dagdaval, az ugynevezett „jo istennel”, a Tuatha De Danann isteni nepenek vezerevel, a korai Irorszag egyik elso szamu halhatatlanjaval kozosul. Az aktusra ugy kerul sor, hogy Morrígan szetterpesztett labakkal all az Unshin folyo folott (a mai Sligo megye teruleten, Collooney falu kozeleben). Szerelmeskedesuk vegeztevel Morrígan tudtara adja a Dagdanak, hogy hamarosan varhato a gonosz Fomori nep tamadasa a korszakos jelentoJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 67

segu masodik Mag Tuired-i (angolosított alakja: Moytura) csataban, amelyrol a 7. fejezetben esik majd szo. A T|in Bó Cuailnge címu ír eposzban Morrígan bajos fiatal lany kepeben kozelíti meg Cuchulainnt, a host, egyertelmuve teve, hogy a szerelmere palyazik. Cuchulainn azonban durvan visszautasítja, mondvan, „nincs ideje egy no hatsojara”. Ezutan Morrígan kulonbozo alakokat oltve, angolna, [128] farkas, majd uszo kepeben probal meg harc kozben gancsot vetni a hosnek, de eredmenytelenul. Kesobb, oreg fejostehenne valtozik, es amikor a hos inni ker, megengedi, hogy mindharom csecsebol szopjon tejet. Meg kesobb megjovendoli a hos halalat, es joslata be is teljesul: eltori Cuchulainn kocsijanak kereket, majd dolmanyos varjukent a holtteste vallara telepszik. Macha, a Morrígan-triasz harmadik tagja, maga is harom kulonbozo szemely, bar lehetseges, hogy harom megjelenesi formaja csak a tortenetmondas kedveert kulonult el egymastol. Az is elkepzelheto, hogy alapvetoen megiscsak egyek, hiszen ugyanazon anyatol, Ernmasstol szulettek. Georges Dumezil szerint (1954) a kelta hagyomanyban Macha jelenti a harmassag modelljet. Mindegyik megjelenesi formajaban az Armagh megyeben levo, ma Navan Fort neven ismert 7 hektaros erodnek, Emain Machanak adja a nevet, amely az ulsteri mondakor torteneteiben Ulster kiralyi szekhelye. Az egyik Macha a Lebor Gab|l|ban az egyik hodíto, Nemed felesege (l. 7. fejezet). A masodik Macha pedig, akit idonkent Mong Ruadh neven említenek (jelentese írul: voros haju), egy ulsteri kiraly ozvegye, aki alruhaban, leprasnak oltozve a rivalis nyugati tartomanyba, Connachtba megy. Ottlete alatt meglatja, hogy rivalisa, Cimbaeth fiai nyarson disznot sutnek. Felkínalkozva becsabítja a fiukat az erdobe, de ott megtamadja oket, folebuk kerekedik, es hazavonszolja mind a harmat Ulsterba, ahol veluk epítteti meg az o dicsoseget hirdeto pompazatos varat, Emain Machat. A harmadik, egyben legismertebb Macha Crunniuc mac Agnomain felesege, aki egy futoverseny kozben vilagra hozza gyermeket, es rahozza az ulsteri harcosokra a noíndent (írul: ’gyengeseg/szulesi fajdalmak’). A tortenet szerint Macha ferje a felesege akarata ellenere azzal dicsekszik, hogy Macha gyorsabban fut az orszag barmelyik lovanal. Amikor felszolítjak, hogy ezt bizonyítsa be, Macha a terhessegere hivatkozva tiltakozik, es megeskuszik, hogy amiert futasra kenyszerítik, Ulstemak nagyon hosszu ideig kell majd szenvednie. Ezutan valoban konnyeden lehagyja a lovakat, de a celvonalon athaladva fajdalmasan felkialt, es ott helyben vilagra hozza ikreit, akikrol a hely az Emain Macha nevet kapja. (Az emain szo írul vagy melltut vagy ikreket jelent.) [129] Macha ezutan megatkoz mindenkit, aki hallja ot, es leszarmazottjaikat is kilencszer kilenc nemzedekig, hogy a legnagyobb bajban ot napon es negy ejszakan at gyotorjek oket a gyerekszules kínjai. A kisfiuk, a nok es Cuchulainn, a hos mentesulnek az atok alol (l. 9. fejezet). Machahoz hasonloan Medb kiralyno is gyorsabban futott a lovaknal. Ahogy Morrígan, Medb is mintha orokolte volna Mor Muman teruletistenno egyes vonasait. A T|in Bó Cuailnge címu ír eposz egyik hosekent Medb, Connacht harcos kiralynoje, Mor Mumannal is tobb teruleti, termekenysegi es felsegjogi funkciot egyesít. Egyedul a T|in alapjan is megalapozott a velekedes, hogy o a teljes kelta mitologia legvibralobb, legelettelibb noalakja, az eposz elott, illetve utan keletkezett tortenetek pedig tovabbi bizonyítekokat szolgaltatnak varazslatos bajaira es erejere. Neve írul azt jelenti: aki megreszegít/a reszegíto, es nyelveszetileg rokoníthato a gorog methu (bor) szoval. Egy gall anyaistennohoz hasonloan Medbet is gyakran abrazoljak allatokkal: a vallan ulo madarral es mokussal, es a tortenet idobeli viszonyaitol fuggetlenul mindig gyonyoru fiatal nokent jelenik meg. Az irodalmi konvencio szerint sapadt, hosszukas arcu, hosszu, lobogo haja van, piros koponyeget visel, es landzsat tart a kezeben, ami idonkent langra lobban. A puszta latvanya eleg ahhoz, hogy a ferfiakat elhagyja erejuk ketharmad resze. Medb eros szemeJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 68

lyisege es szexualitasa reven is uralkodik a ferfiak folott. A fordítasokban „baratsagos combu Medbnek” nevezett kiralynonek allítasa szerint harmincket ferfira van szuksege vagyai kielegítesere. Azzal dicsekszik, hogy barkit megkap szeretojenek, „minden ferfit meg az elozo arnyekaban”. Sok ferfit titulalnak a „ferjenek”, de kedvenc szeretoje a buja es komoly ferfierovel bíro Fergus mac Roich. Elkepzelheto, hogy Tara felsegjogistennoje, avagy Leinster (Kelet-Irorszag) Medb Lethderg (’voros oldalu, felig voros’) neven ismert „kiralynoje” a connachti Medb elokepe vagy alakmasa. De az is lehet, hogy a harcos kiralyno alakja Medb Lethdergbol valt ki, hiszen vitathatatlanul Tara istennoje a regebbi kettejuk kozu l. Medb Lethdergnek sajat csaladfaja van, es a hagyomany szerint Irorszag kilenc, egymast koveto kiralyanak is a felesege volt, koztuk a heroikus Conn Cetchathach (Szazcsataju) apjanak is. A nagy tiszteletnek orvendo uralkodo, [130] Cormac mac Airt (Conn unokaja) pedig addig nem tekinthette kiralynak magat, amíg nem halt egyutt Medb Lethderggel. A kozepkori írastudok, akik megprobaltak tortenelmi alakot csinalni a connachti Medb kiralynobol, osszeallítottak reszletes eletrajzat. Apja szerintuk a Szent Patrik elotti egyik legjelentosebb uralkodo, Eochaid Feidlech volt, anyjat pedig idonkent Cruachanak neveztek, es azt allítottak, hogy rola kapta nevet a Roscommon megyeben levo Cruachain vara, amely Medb lakohelye. Medbnek negy lanytestvere van, akik mind egyszerre „lepnek hazassagra” Conchobar mac Nessaval, az ulsteri Emain Macha kiralyaval, Medb egyik adaz ellensegevel. Medb megoli Clothra nevu testveret, aki Conchobar gyermeket varja, es ez a tette, amely arulasnak szamít, kesobb a sajat halalat is okozza. Medb ferjeinek sorrendje es szama nem tudhato biztosan. Lehet, hogy Conchobar az elso, de ot Medb „buszkesegbol” elhagyta. A kiraly meg mindig epekedik utana, es kesobb, amikor Medb eppen a Boyne folyoban furdik, megeroszakolja. Medb harom kesobbi ferje Connacht kiralya lesz. A T|in szerinti ferjehez, Ailill mac Matahoz egy „vízi fereg” vezeti el. Ebbol az allatbol lesz Finnbennach, a connachti feher szarvu bika, aki az eposzban megutkozik Donn Cuailngevel, az ulsteri barna bikaval. Medb, komoly igenybevetelt jelento katonai es allamigazgatasi tennivaloi ellenere, gyakran esik teherbe. Ailillnek szult het fianak egytol egyig a Maine nevet adja, mert egy druida profeciajat tevesen ugy ertelmezi, hogy Maine nevu fia fogja megolni Conchobart. Ket, Fergus mac Roichtol fogant szerelemgyermeke az orszag egy-egy tajegysegenek nevadoja: Ciar a Ciarraí (angolul Kerry) nevu videke, Conmac pedig a legendak foldjee, a nyugat-galwayi Conmaicne Marae, azaz Connemarae. Medbnek, a csabos cselszovonek legteljesebb portreja az ulsteri mondakor negy tortenetebol rajzolodik ki. Haromban, a Fled Bricrenn (Briccriu lakomaja), az Echtra Nerai (Nera kalandja) es a Scéla Mucce Meic Dathó (Mac Da Tho disznajanak tortenete) címuekben Medb csupan harsany mellekszereplo, a T|inban (reszletesebben l. a 10. fejezetben) viszont o iranyítja az esemenyeket. A nyito jelenetben ferjevel, Ailill-lal civakodik az agyban azon, ki birtokol nagyobb vagyont. Ailill azt allítja, hogy mivel ove Finnbennach, a feher szarvu bika, fele [131] billen a merleg nyelve. Medb azonban megerzi, hogy nagyobb benne az elszantsag, mint a ferjeben, ezert serege es szovetsegesei elere all, hogy megprobaljak megszerezni Donn Cuailnget, az ulsteri barna bikat, es így Ailill fole kerekedhessen. De Medb nem mindig elegge korultekinto, es a Fergusszal elkovetett hazassagtorese is rendre elvonja figyelmet a celtol. Legadazabb ellenlabasa Cuchulainn, az ulsteri bajnok, es kettejuk versengese allando konfliktusforras a kisse terjengos es nemikepp zavaros cselekmenyvezetesu tortenetben. Medb kezdetben nem veszi komolyan Cuchulainnt, de kesobb mar melto ellenfelet lat benne. A hos kelepcebe csalasara tett kíserletei meghiusulnak, viszont mesterkedesei reven sikerul osszeugrasztania Cuchulainnt baratjaval es fogadott fiverevel, Ferdiaddal. A James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 69

gazlonal lezajlo parbajuk az eposz legdramaibb resze. Az ulsteri hos gyoz, es ezzel ismet borsot tor a connachti kiralyno orra ala. Szemtol szembeni talalkozasaikkor pedig gunyt uz belole, es megalazza, egyszer peldaul lelovi Medb vallarol a kedvenc madarat. Kesobb pedig, amikor havibaja idejen tor ra a kiralynore, Medbnek kegyelemert kell konyoro gnie. Cuchulainn gunyosan, leereszkedoen azt feleli, nem lesz egy no gyilkosa, es odebball. Medb ugy all bosszut, hogy Cuchulainn ellen fordítja Cailitin varazslo borzalmas gyermekeit, es ezzel utjara indítja a hos bukasahoz vezeto esemenysort. Medb bizarr halala egy a T|innal joval kesobb szuletett mesehez kotodik. A tortenet szerint, amikor a kiralyno megoli varandos testveret, Clothrat, a haldoklo no mehebol kivagott gyermek, Furbaide Ferbend eletben marad, es a Roscommon megyei Lough Reeto kis szigeten el. Medb erthetetlen okokbol ugyanazt a szigetet valasztja lakhelyeul, es minden reggel furdeni megy a tora. Miutan Furbaide megtudja, hogy a furdozo no az anyja gyilkosa, fogja a megkemenyedett sajtdarabot, amibol eppen evett, parittyajaba teszi, es kilovi. Pontosan a homloka kozepen talalja el Medbet, aki meg is hal. Barmilyen regi a tortenet, nyomot hagyott a szajhagyomanyban. A szigetet, ahol Medbet megoltek, ma angolul Quaker’s Islandnek (Kveker-sziget) hívjak, hagyomanyos neve azonban Inchcleraun, írul pedig Inis Clothrand, azaz Clothra szigete. Legmagasabb pontjanak angol neve (Greenan Hill) az ír Grian|n Meidbe, azaz ’Medb napozoterasza’ kifejezesbol ered. [132] Medb ugyan nem sok szajhagyomany utjan terjedo irodalmi alkotast ihletett, idonkent megis „a tunderek kiralynojenek” nevezik. Neve tobbtucatnyi helynevben el tovabb, a legismertebb a Sligo megyei Knocknarea tetejen levo kohalom, amely W. B. Yeatsnek is kedvelt zarandokhelye volt. A kohalom neve Miscaun Maeve, írul pedig Miosg|n Méabha (Medb dudora/pupja). Sok szerzo allítja, bar ez talan inkabb csak jambor ohaj, hogy Medb az elokepe a Shakespeare Rómeó és Júli|jaban (1. felvonas, 4. szín) felbukkano Mab kiralynenak, a tunderek babajanak, akinek segítsegevel az emberek agya megszuli az almokat, es aki mas 16-17. szazadi angol írok muveiben is megjelenik. ÁTÁLLÁS A SZENTKULTUSZRA A szentte valas nem csupan annyibol all, hogy valakit szentnek kezdenek tekinteni. A modern korban a szentte avatas nagyon szigoru felteteleket szabo, hosszadalmas folyamat, targyi bizonyítekok es tanuvallomasok alapos vizsgalatat jelenti. De nem mindig volt ez így. Amíg Europa a Romai Birodalom bukasa es a szerzetesseg, valamint a feudalizmus kezdete kozotti idoszakban lassan magaeva tette a kereszteny vilagkepet, szamtalan jelentektelen istenseg es mas rejtelyes mitologiai alak „keresztelojere” kerult sor. A kereszteny kor elotti idokben imadott istensegeket az evangeliumok elterjedese es elfogadasa utan is tiszteletben tartottak, es segítseget is kertek toluk, csak eppen szentnek neveztek oket. A kelta teruleteken sok szent kotodik forrasokhoz, raadasul a szentek halalanak feltetelezett idopontja utan tobb evszazaddal írodott eletrajzok (latinul vitae mint mufaj), kulonosen Irorszagban, a jelek szerint az egymassal rivalizalo kolostorok teruleti es tulajdonigenyeit voltak hivatottak alatamasztani. Egy-egy szent eletu ember szent volta ugyanis jogokat ruhazhatott kolostorara. Az ugyet tovabb bonyolította a kozepkorban a szentekrol szuletett, a nep ajkan es tudoskorokben egyarant terjedo rengeteg legenda. A megdobbento es helyenkent igen elenk fantaziarol tanuskodo kalandok a nagyjabol ugyanebben az idoben viragzo nepszeru vilagi lovagregenyek vallasos megfeleloit jelentettek. A kereszteny tudomany egyik [133] nagy feladata az, hogy a meseszeru tortenetekbol kirostalja a megbízhato adatokat. Ez a munka mindmaig tart, a kelta kultuJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 70

raju teruleteken eppugy, mint Europa mas reszein. A romai katolikus egyhaz 1961-ben, amikor sok ismert nevet torolt a hivatalos naptarbol, nyomatekosította azon aggalyat, hogy a korai idokben egyesek hitelt erdemlo bizonyítekok nelkul is szentte valhattak. A szentseguktol megfosztottak tobbnyire a mult homalyaba veszo, elfeledett szentek voltak, Szent Kristof vagy eppen Szent Filomena elvesztese azonban nem keves hívot kavart fol. A ferfi szentek eletet gyakran a Gonosz − allati vagy emberi − eroivel szembeni hosi ellenallas jellemzi. Sokan vittek el kozuluk komoly veszelyek aran az evangeliumok fenyet a poganyok sotet vilagaba. A ferfi szenteket abrazoljak szuletesukkor, gyerekkorukban es felnottkent is. A noi szentek eleteben azonban gyakran csak nehany esemenyre koncentralnak. Elissa R. Henken megfigyelese szerint a walesi noi szentek eletenek fordulopontja gyakran egy ferfi nem kívant szexualis kozeledese. Egyetlen ilyen agresszív cselekedet eleg ahhoz, hogy a szent eletu no kivonuljon a tarsadalombol, es hitbuzgo remetekent, onmegtartoztatasban elje le eletet. Ahogy a kiralyi hitvesekrol es csodaszep hosnokrol szolo vilagi tortenetekben, a no becsulete itt is szexualis viselkedesen mulik. Azon kereszteny szemelyisegek kozul, akiknek esetleg keresztenyseg elotti kelta elokepeik lehetnek, a legtobbet Szent Brigittaval (angolul St. Brigid) vagy Kildare-i Brigittaval foglalkoztak, aki a tizenot, hasonlo nevet viselo ír szent kozul a legismertebb. A The New Catholic Encyclopedia (Uj katolikus enciklopedia) szerint kb. 460-tol kb. 528-ig elt. A kiadvany folvazolja Brigitta eletrajzat is: „Anyja rabszolga volt, de apja mag|énak ismerte el a gyermeket, és nevelőany|hoz adta. Miut|n megtanított|k az ír|s-olvas|s, a hímzés és a h|zimunk|k fortélyaira, egy sóv|r udvarló h|zass|gi aj|nlatot tett neki, de ő kikosarazta, mondv|n, »szüzességet fogadott az Úrnak«. Szülei ellen|ll|s|t leküzdve mag|ra öltötte a szerzetesi élet jelképét, a f|tylat. A Liffeysíks|gon megalapította a Cili Dara (a mai Kildare, jelentése: [134] a tölgy temploma) nevű templomot, és a közelben mag|nyosan élő |jtatos remete, Conleth mellé szegődött.” (The New Catholic Encyclopedia, 2003:617)

A hagyomanyosan „a gael Szuz Maria” neven emlegetett Brigittat Szent Patrik es Szent Kolumba (Colum Cille) mellett mar nagyon regota Irorszag harmadik vedoszentjekent tisztelik, unnepnapjat, februar elsejet ma Irorszagban, Skocia gael videkein, Man szigeten es a Brit Nemzetkozosseg tobb orszagaban is megtartjak. A londoni Fleet Streeten neki szenteltek a St. Bride’s Church nevu templomot. Az Új katolikus enciklopédia nem vesz tudomast Szent Brigitta nevrokonarol, a Brigit nevu kelta istennorol, aki a tuz, a kolteszet, a kezmuvesseg, a gyogyítas, a kovacsmesterseg, a profeciak, a jovendoles, a szarvasmarha-allomany es a jo termes partfogoja volt. Mindkettojuk nevenek tobbfele írasmodja is van (Bríd, Bride, Brighid stb.). A sokszor eleg talanyos 10. szazadi szojegyzek (glosszarium), a Sanas Cormaic azt sugallja, hogy harom Brigit nevu istenno is van, de a masik kettorol nem arul el semmit. Az elso szamu Brigit a kelet-írorszagi Leinster tartomany oltalmazo istennoje, akit gyakran hasonlítanak a bolcsesseg romai istennojehez, Minervahoz. Brigit valoszínuleg azonos Brigantia brit istennovel, akit a mai Yorkshire teruleten imadtak, valamint a gall Brigandoval. Nagy-Britanniaban es Irorszagban tobb folyo is viseli a nevet. Brigit tobb kulonbozo ír hagyomany szerint is a Dagdanak, a Tuatha De Danann egyik vezetojenek a lanya, es Senchan Torpeistnek, a T|in Bó Cuailnge címu eposz allítolagos szerzojenek a felesege. Tulajdonítanak neki mas romantikus es szexualis kalandokat is, így peldaul a jokepu, de gonosz Bresszel toltott pasztororat. Bres kozponti figura az istenek kuzdelmet Es itt – az osszetevesztes elkerulese vegett – a kelta istennot Brigitkent, a kereszteny szentet pedig Brigittakent fogjuk említeni.


Oldal 71

leíro Cath Maige Tuired [A (masodik) Mag Tuired-i/moyturai csata] címu tortenetben. Brigitet valoszínuleg a Cavan megyei Drumeague kozeleben levo Corleck-dombnal is imadtak. Itt valaha allt egy kofej, amit az ovenek gondoltak. Brigit Imbolc (vagy Oimelc) nevu unnepet februar elsejen tartjak. A nephit szerint ekkor adnak [135] tavasszal eloszor tejet az anyajuhok, es ez a nap jelentos kelta naptari unnep is volt (l. 5. fejezet). A korai Irorszag kutatoi, így a nagy hatasu Proinsias MacCana is, ugy velik, a kereszteny szentben pusztan a kelta istenno oltott uj alakot, a Vatikan azonban 1961-ben nem latott ra okot, hogy sok mas nevvel egyutt torolje szentjei sorabol. Szent Brigitta eleterol a legregebbi kereszteny forrasmunka a 7. szazadban, azaz tobb, mint szaz evvel a szent halala utan írodott. Egy latin nyelvu himnusz szerzoseget, amely Brigitta szent eletenek dicsoseget zengi, egy bizonyos Brocannak tulajdonítjak. Cogitosus, a kildare-i Brigittakozosseg tagja, a szajhagyomany alapjan megírta a Life of Brigid (Brigitta elete) címu latin prozai eletrajzot (vitaet). Cogitosus szerint Brigitta nemek szerint elkulonített vallasi kozosseget alapított, amelynek ferfi reszet egy puspok, noi reszet pedig egy apatno iranyította, es egy valaszfallal ketteosztott fakapolnan osztoztak. Cogitosus nem fuz kommentart a Cill Dara (’a tolgy temploma’) nev eredetehez, pedig a tolgyfa a druidak vallasaban jelentos szerephez jutott. Arrol sem tesz említest, hogy Cill Dara 8 kilometerre van Knockaulintol, a hosszu, vaskorszaki foldsanctol, amely korabban pogany szentely volt. Cogitosus sugarzo szepsegnek írja le Brigittat, aki sosem szenvedett hianyt udvarlokban. A vilagtol elvonulva het masik szuzzel egyutt Krisztusnak szentelte magat, majd idovel visszatert apja birtokara, Kildare-be, ahol folviragzott az altala alapított szerzetesi kozosseg. A Life of Brigid hosszan sorolja elelemszaporíto csodatetemenyeit, peldaul amikor az altala osztogatott vaj kifogyhatatlannak bizonyul. Brigitta egymas utan haromszor is meg tudott fejni egy tehenet, a vizet sorre, a kovet sova valtoztatta. A korai hagyomany mas szerzoi allítolagos szulohelyehez, a Louth megyeben, Dundalktol kb. 3 kilometerre eszakra levo Faugharthoz kotik Brigitta alakjat. Faughartban patak es szent forras is van, es a keresztenyseg elotti idokben zarandokhelynek szamított. Kozeleben megalitikus sírok, fold alatti folyosok, erodok vannak, es regi leletekre is bukkantak. Brigit es Brigitta kapcsolatanak abszolut spekulatív, modern magyarazata az, hogy a tortenelmi szent az elsok kozott tert at a kereszteny hitre Irorszagban, es tudatosan a tuzistenno [136] alakjanak bizonyos vonasait tekintette mintanak. Az elmelet szerint ezzel az volt a celja, hogy a regi hit hagyomanyait megorizve, atalakítva vezesse el az embereket az Evangeliumhoz. Giraldus Cambrensis walesi utazo 1184-ben arrol szamolt be, hogy Kildare-ben apacak egy csoportja a Szent Brigitta tiszteletere gyujtott „elolthatatlan tuzet” taplalja, amely utan, bar mar 500 eve eg, nem marad hamu, ferfiakat pedig nem engednek a kozelebe. A Brigitta-rendi noverek 1993-ban Kildare Townban ujra meggyujtottak Szent Brigitta tuzet. Az ír hagyomanyban betoltott kozponti szerepe miatt Brigittarol tobb kotetre valo legenda szuletett. Az egyik legidotallobb az, amelyben a padlora szort sasbol font kereszttel a kezeben megterít egy poganyt, aki a halalos agyan fekszik. Az esetet egy idoben nepszínmu is megelevenítette. Egy fiatal lany, akit a tisztelet jeleul Brigittanak szolítanak, bar valojaban nem ez a neve, haromszor kopogtat egy ajton, hogy bocsassak be, es azt keri, hogy odabent mindenki terden allva fejezze ki hodolatat. A harmadik kopogasra beengedik. Egyes videkeken folszedtek a padlorol a sasmaradekot, es marhak, juhok ha tso labara valo kotelbeklyot, valamint oveket es kereszteket fontak belole, de matracokat is keszítettek. Ezek a sasbol font targyak vedtek a híveket az elemi csapasoktol, tuztol, James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 72

vihartol, villamlastol. Az emberi test kozeleben pedig gyogyítoerovel bírtak, kulonosen a gyerekszulesbol eredo betegsegek es a meddoseg ellen tartottak oket hatasosnak. E ne pszokas tovabbelese a Brigitta-kereszt nevu jellegzetes díszítominta, amely nem mas, mint egy sasbol font negyzetbol negy iranyban kinyulo negy szal sas, es mindmaig a turistaknak arusított egyik legelterjedtebb nepmuveszeti targy Irorszagban. A nepi hagyomany akaratlanul is folruhazta Szent Brigittat Brigit istenno szamos egykori jellemzojevel: a tavaszkoszonto rítussal, a termeszet ujjaszuletesevel, a termekenyseg es a fold vedelmezesevel. [137]

ÖTÖDIK FEJEZET Naptári ünnepek NAP, HOLD ÉS IDŐ A Hallowe’en nem szamít igazan rangos unnepnek sem Irorszagban, sem az angolszasz orszagokban. Nyitva tartanak a hivatalok, kihozzak a postat. A kisgyerekek degeszre tomik magukat edesseggel, idosebb testvereik pedig csintalankodnak. Oktober 3l-e sem a Nap, sem a Hold ciklusaban nem fontos datum. Politikai jelentosege sincs ennek a napnak, a kereszteny naptarban is csupan a november elsejei mindenszentek unnepe elotti nap. Amerikaban az utobbi evekben a kereszteny fundamentalistak az unnep allítolagos pogany eredete miatt tiltakoztak a Hallowe’en allami iskolakban torteno megulese ellen, ugyanakkor az ugynevezett „ujpoganyok” szamara az ev legnagyobb napja oktober 3l-e, kulonosen az este. A „kelta” szoval mindenesetre a Hallowe’ennel foglalkozo tevemusorokban es a nepszeru sajtotermekek ilyen targyu cikkeiben talalkozhat az ember a legnagyobb valoszínuseggel. Amit mi Hallowe’ennek nevezunk (a szo az All Hallows’ E’en, azaz „mindenszentek esteje” angol kifejezes rovid alakja), az valojaban egy osi kelta naptari unnep sok valtozason atment maradvanya. Hat honappal kesobbi tavaszi megfelelojevel, majus elseje eloestejevel egyutt a regi kelta vilagkep legelevenebb maradvanyat jelentik az iparosodott, vilagi angol nyelvu tarsadalomban. Egykor jelentos nap volt februar elseje, amikor Irorszagban, valamint a Brit-szigetek es a Brit Nemzetkozosseg egyes helyein mindmaig Szent Brigitta napjat unneplik, es augusztus elseje, hagyomanyos neven Lammas Day is, amely ma Nagy-Britanniaban es Irorszagban az igencsak vilagi August Bank Holiday (augusztusi munkaszuneti nap) nevet viseli.[138] A Nap es a Hold kiszamíthato mozgasanak megfigyelese idoben sok evszazaddal megelozi az írasbeliseg elterjedeset. Newgrange (Kr. e. 3200) epítoi peldaul, hogy ilyen jeles peldat említsunk, mar tudtak, hogy a teli napfordulokor egy fenynyalab vegig megvilagítja a 19 m hosszu folyosot. A nehany evszazaddal kesobbi piramisok epíteszeti megoldasai pedig arrol tanuskodnak, hogy a Foldkozi-tenger keleti videken is hasonlo tudassal rendelkeztek a Fold es a Nap kapcsolatarol. Az ido merese azonban nem kizarolag a Nap mozgasan alapult. Az íras feltalalasa a vilag minden tajan, egymastol elzart, tavoli teruleteken is elhozta az idomeres lehetoseget. Harom elore megjosolhato termeszeti jelensegen alapultak a szamítasok: a Nap, a Hold mozgasan, valamint az evszakok valtakozasan. Az idot a holdfazisok alapjan feloszto holdnaptarnak koszonhetjuk a honap fogalmat, az angol „month” (honap) szo egy torol is fakad a „moon” (hold) szoval. A holdhonap azonban csak 29,5 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 73

napos, így a holdev 354 napbol all, tobb, mint 11 nappal rovidebb a 365,2422 napbol allo szolaris naptari evnel. A holdnaptar egy rogzített napja tehat, mondjuk, a harmadik holdhonap hatodik napja, korrekcio nelkuli szolaris szamítasok szerint a kovetkezo e vben 11 nappal korabbra esne. Az altalunk hasznalt, 1582-ben bevezetett Gergely-naptar a ketfele szamítas osszehangolasan alapulo, ugynevezett luniszolaris naptar. Az evszakok meghatarozasa erdekeben pedig igen draga, rendkívul precíz muszerekkel kovetjuk a Hold es a Nap mozgasait, a ket napfordulot es a ket napejegyenloseget. Oseink viszont kezzelfoghatobb jelensegekhez igazítottak naptarukat, így a novenyzet eletciklusaihoz, a haziasított allatok parzasi idoszakaihoz vagy, kulonosen a keltak, a marhacsordak idoszakos legeloteruletek kozotti mozgasahoz, az ugynevezett transzhumalashoz. A kelta naptari unnepek osszhangba hozzak az evszakokat a holdhonapokkal. A Hallowe’ent megelozo oszi unnep eredetileg a tizenegyedik honap elso napja volt, de kereszteny hatasra, mint latni fogjuk, visszakerult a tizedik honap utolso napjara, amely a mai jeloles szerint oktober 31-e. Hasonlokeppen a tobbi unnep is a masodik, otodik, illetve nyolcadik honap elso napjara esett, amelyeket ma februarnak, majusnak es [139] augusztusnak nevezunk. A negy unnep idopontjat nem a Nap ciklikus mozgasa alapjan szamítjuk ki, azaz nem a napforduloktol elore vagy visszaszamolt bizonyos szamu naphoz igazítjuk oket. Annak fenyeben, milyen fontos volt Newgrange-nel es a Gavrinis nevu hasonlo bretagne-i folyosos-kamras sírnal a teli napfordulo, meglepo, hogy a Nap ciklusaihoz az osi kelta naptarban a jelek szerint egyetlen unnep sem kotodott. Persze mindket dromoszos (folvezeto folyosos) sírkamra joval a keltak erkezese elott epult, ha kelta teruleteken maradtak is fenn. A Kr. e. kb. 1700-ban, azaz szinten a kelta kultura erkezese elott epult angliai Stonehenge-nel vegzett „ujdruida” es „ujkelta” szertartasok a modern idok fejlemenyei, hagyomanyuk legkorabban 18. szazadi keletu. Az idomeres kelta rendszerenek megertese szempontjabol kulcsfontossaguak a keletfranciaorszagi Colignynal talalt, Kr. e. 1-Kr. u. 1. szazadi bronztablacskak, azaz a Colignynaptar. Az 1990-es evek uj folfedezeseiig ez volt a legnagyobb terjedelmu fennmaradt gall írasos emlek (ezen az emleken a latin abecet hasznaljak). A tablak 62 egymast koveto honapot, azaz nagyjabol 5 szolaris evet reszleteznek. A 30 vagy 29 napbol allo honapokat fel honapokra osztjak. A holdevet ugy igazítottak hozza a szolaris evhez, hogy minden harmadik evben betoldottak egy 30 napos honapot. A honapokat jellemeztek is, ennek a kesobbi kelta naptarakban nincs nyoma. A jeluk lehetett MAT (’jo’, illetve ’szerencses’) vagy ANM (ez az anmat szo rovidítese, amelynek jelentese: nem jo). Ez arra utal, hogy minden naptar tartalmazott tilalmakat is. Feny derult Colignyban a kesobbi korok szempontjabol igen erdekes dolgokra is. Az oszre eso ujev neve Samonios, es azert ez jelzi az uj esztendo kezdetet, mert a keltak idoszamítasaban a sotetseg megelozi a vilagossagot. Amiota a tudomanyos eszkozokkel mert szolaris idore bízzuk magunkat, ejfelre tesszuk a nap kezdetet, am szamunkra sem idegen a vilagossagot idoben megelozo sotetseg fogalma. A zsido vallasi hagyomanyban is így merik az idot. A szombat, a zsido ujev (ros hasana), a zsido husvet (peszah) mind napnyugtakor kezdodik. Ennek fenyeben igen logikusnak tunik, hogy az eszaki felteken telen, az ev legsotetebb szakaszaban kezdodik az eves ciklus, annak ellenere, hogy a kulonbozo kulturakban nem sok hasonlo pelda van. [140] A gall Samonios elteveszthetetlenul a klasszikus ír Samain megfeleloje. A Samain az ír hosi irodalomban ujev napjat jelenti. A kontinensen elo es a szigetlako keltak kozott azonban nem mindig ilyen egyertelmu a kapcsolat. A korai ír hagyomany presztízse es tiszteletet parancsolo terjedelmu anyaga, valamint annak felismerese, hogy meg regebbi idok orokseget kozvetíti, arra indította a szerzoket, hogy harom naptari unnepnek a klasszikus ír nevet hasznaljak: Samain (november 1.), Imbolc (februar 1.) es Beltaine James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 74

(majus 1.). Maire MacNeill (l. alabb) hatasara pedig a negyedik unnepet (augusztus 1.) Lughnasa neven emlegetik. Ezt a negy unnepet mas neveken is ismerik a tobbi kelta kulturaju orszagban. A keltak az okori nepek tobbsegehez hasonloan nem szamoztak meg az eveket. Bizonyos ertelemben egyik ev olyan volt szamukra, mint a masik. A technikai valtozasok pedig meg a bronzkorszakbol a vaskorszakba valo atmenet idejen is olyan lassan kovetkeztek be, hogy valoban egyformak voltak az esztendok. Az ido ilyen felfogasat ciklikus idoszemleletnek nevezzuk, ahogy a korai Mexiko aztekjainak konapta ra is egy hatalmas kor volt. A nekunk, eveket szamozo, a divat, az eletmod valtozasait szamon tarto embereknek szuksegszerunek tuno linearis idoszemlelet a zsido hagyomanybol ered, kulonos tekintettel az Ézsai|s könyvére (Kr. e. 6-8. sz.). A Messiast varo zsidok a Kr. e. 2. evezredben kezdtek szamozni az eveket, es naptaruk elso eve a szerintuk az ido kezdetet jelento Kr. e. 3761. ev. Igy a zsido naptar mindig 3761 evvel tobbet mutat, mint a Gergely-naptar. A zsido naptar szerint az utolso szazadfordulo 5700-ban, azaz a Gergely-naptar szerinti 1939. evben volt, a harmadik evezred kezdeten, azaz a 2000. evben pedig 5761-et mutatott. SAMAIN A kulonbozo mitologiak bovelkednek a novenyzet eletciklusan alapulo legendakban, amelyek kozul a legismertebb Aphrodite (vagy Venus) es Adonisz tortenete a klasszikus mitologiabol. Amikor a szerelmesek egyutt vannak, viragba borul a termeszet. Aztan Adonisz, a vadasz, Aphrodite intese ellenere [141] becserkeszik egy vadkant, sulyosan megsebesul, es alaszall az alvilagba. A termeszet erre elfonnyad es meghal. Hat honap mulva Adonisz visszater az elok foldjere, ujra egyesul Aphroditeval, es ismet kiviragzik minden. A tortenet elokepe a babiloni szerelmesek, Istar es Tammuz mítosza. A ferfi szereplo osszel itt is „meghal”, majd tavasszal foltamad. A vegzetes nap, amikor a vadaszok, Tammuz, illetve Adonisz a holtak birodalmaba tavoznak, egyertelmuen a kelta Samain megfeleloje. Mivel azonban egyik nap sem volt rogzítve a szolaris naptarban, nem felte tlenul ugyanarrol a naprol van szo. A napfenyes Gorogorszag es Babilon nepe szamara a ciklus veget jelzi Adonisz es Tammuz tavozasanak napja, az eszakabbra elo keltak viszont ezt tekintettek kezdetnek. A tudos szerzok az ír Samain (ejtsd: szaviny, modern ír alakja: Samhain) szot hasznaljak eloszeretettel, de ettol meg ne feledkezzunk meg arrol, hogy ez a nap valamennyi kelta nep naptaraban fontos szerepet jatszik! A Q-keltak az ír szoalak kulonbozo valtozataival jelolik: skot gael nyelven Samhuinn, Man szigeti (manx) nyelven Sauin. A szo ket oszszetevoje, a sam (’nyar’) es a fuin (’veg’) inkabb evszakvaltozasra utal, mintsem imadatra vagy ritualera. A P-keltaknal szinten unnep ez a nap, de nem ezekbol a szavakbol kepezik a nevet. Walesben Hollantide vagy Calan Gaeaf (’a tel elso napja’) a neve, Cornwallban Allantide, Bretagne-ban pedig Kala Goanv (’november eleje’). A legkorabbi írasos emlekek tanusaga szerint Samain/Samonios nem egyszeruen a halottak napja, hanem olyan nap, amikor a holtak kapcsolatba lephetnek az elokkel. Julius Caesar arrol szamol be, hogy a gall Dis Patert ez ido tajt kulonosen buzgon imadtak. A romai Dis Pater (’Gazdag Atya’) Pluto egyik megjelenesi formaja, a holtak uralkodoja, de a „gazdag” jelzo ugy ertendo, hogy az alvilag kincseiben bovelkedik, kulonosen a kora bban elhunyt elok arnyaiban. Gall megfelelojenek kilete ismeretlen. Mas klasszikus szerzok hatborzongato istensegekrol tudosítanak, olyanokrol, akiknek emberaldozattal hodoltak. A Marshoz kotodo hadistennek, Teutatesnek folaldozott embereket dezsaba fojJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 75

tottak, a Taranis, „a haboru ura” (ot idonkent Jupiterrel hozzak kapcsolatba) engesztelesere kiszemelteket pedig faketrecekben, [142] elve egettek el. A holtak lelkei az unnep eloestejen meglatogattak foldi otthonukat, a keltak megis kedvezonek talaltak az idopontot arra, hogy a jovot sejteto elojeleket furkesszek, es eltervezzek a kovetkezo idoszakot. Miutan a romaiak meghodítottak Galliat, es reszlegesen integraltak a behodolt nepesseget a Birodalomba, a naptari unnepek bizonyos elemei kezdtek a romai unnepekhez kapcsolodni. A Samain/Samonios a tizenegyedik honap elso napjan (november elseje korul) sorra kerulo, Pomonanak, a fakon termo gyumolcsok, elsosorban az alma istennojenek szentelt szureti unnepet színesítette. E korszak maradvanya lehet a Hallowe’enfesztivalokon szerephez juto, kozvetlenul az unnep elott leszedett alma. Pomona napjat meg joval a keresztenyseg elterjedese utan is megunnepeltek. A 7. szazad elejen IV. Bonifac papa be is vezette a mindenszentek napjat, hogy elterelje a hívek figyelmet a hasonlo pogany praktikakrol, es egyuttal a Szent Szuz es az Osszes Martír temploma neven folszentelte a romai Panteont. Ezutan az egyhaz, hogy vegkepp elszigetelje a kereszteny unnepet a poganytol, majus 13-ara tette at az idopontjat. A keleti ortodox egyhazakban mindmaig tavasszal, a punkosd utani elso vasarnap tartjak, nyugaton, a romai katolikus egyhazban viszont kesobb visszakerult november elsejere, es kiegeszult a masnapi, november 2-ai halottak napjaval. Az angol Hallowe’en kifejezes eredeti alakja, az All Hallows’n E’en egyszerre tanuskodik a kereszteny unnep felsobbrendusegerol es az elozo esti pogany naptari unnep tovabbeleserol a nep koreben. Skociaban idonkent elkulonítettek egymastol a keresztenyseg elotti es a kereszteny unnepet, ilyenkor a Samhuinnt november 11-en tartottak. A korai Irorszag elso szamu naptari unnepe a Samain volt. Taraban minden harmadik evben fesztivalt (feis) tartottak, amelyre mind az ot tartomanybol erkeztek kuldottek. A Taratol 20 kilometerre nyugatra levo Tlachtgaban a teli tuzek gyujtasa kozepponti eleme volt a Dagda harom istenseggel valo ritualis kozosuleserol megemlekezo Samain unnepnek. A szoban forgo harom istenseg Morrígan, Boand (a Boyne folyo istennoje), valamint Indech Fomori kiraly es harcos nevtelen lanya volt. Arrol tanuskodo írasos emlek nincs, hogy ilyenkor a [143] termekenyseg unnepet ultek volna, de a kesobbi ír es skot gael szajhagyomany ugy tartotta, a Samain kedvezo idopont a noknek a teherbe esesre. Nem tisztazott a korai ír Samain-kultuszban az emberaldozat szerepe. A kereszteny írastudok szerint a korai Irorszag „fobalvanyanak”, Crom Cruaichnak (’veres felhold’) a Cavan megyei Mag Slecht (’imadat vagy ’arcra borulas síksaga’) nevu helyen, a mai Ballymagauran falu kozeleben hodoltak, ugy tartottak, a kozeppontban levo balvany aranybol keszult, es tizenket kobol faragott balvany veszi korul. A szinten Cavanbol valo Killycluggini Kore, amelyet jelenleg Ballyjamesduffban, a Cavan Megyei Muzeumban (Cavan County Museum) oriznek, nem illik ugyan a leíras, ennek ellenere Crom Cruaichhoz kotik. A ko, amely egy alkalommal az Ir Nemzeti Muzeumbol torteno visszaszallítas soran sulyosan megserult, a Kr. e. 3-2. szazadbol valo, es a keves írorszagi Waldelgesheim-stílusu, La Tene-i vesett kovek egyike. Elkepzelheto, hogy az emberaldozatokat kovetelo, kegyetlen balvanyok abrazolasa a Szentír|snak a Tofetrol es Molokrol szolo reszeinek (2Kir 23,10) visszhangja, ahogy Eoin MacNeill 1921-ben folvetette. Hogy Crom Cruaich a leírt formaban valoban letezett-e, az nem bizonyíthato, de a jelek szerint rola mintaztak a Hallowe’en-ellenes ropiratokban szereplo kitalalt istent, Samhaint (mindig a modern ír írasmoddal). A Sam(h)ain szo termeszetesen egy idoponTofet egoaldozati hely Jeruzsalem falain kívul, a Hinnom volgyeben (heberul: Ge-Hinnom), ahol emberaldozatot mutattak be a moabita Molok balvanyistennek. A Ge -Hinnom szobol lett a gorog gyehenna (’pokol’) szo. – A szerkesztő.


Oldal 76

tot es a hozzakapcsolodo unnepet jeloli, megis legalabb egy amerikai enciklopediaba utat talalt az allítas, hogy egy isten neve. A korai ír szovegek mindig igen precízen írjak le a Samain napjan sorra kerulo fontos esemenyeket. E napon hajtotta be a rablohadjaratokat folytato Fomori nep a tejbol, gabonabol es elo gyermekekbol allo hadisarcot. Az Aillen Trechenn nevu haromfeju szorny minden Samainkor eljott Roscommon megyebol, hogy nagy pusztítast vigyen vegbe az egesz szigeten, de kulonosen Emain Machaban es Taraban, amíg Amairgin, Irorszag elso koltoje meg nem olte. Aillen mac Midgna, „az egeto” [144] neven ismert, „tuzes” termeszetu muzsikus pedig ilyenkor minden evben eljott, hogy edes dallamokkal alomba ringassa Tara nepet, majd felgyujtsa a kiralyi udvart, mígnem Fionn mac Cumhaill, a hos, elso talalkozasukkor a masvilagra kuldte. De nem minden talalkozas szult eroszakot. Cuchulainnt Samainkor tobb tulvilagi leanyzoval is osszehozta a sorsa, Caer es Angus Og, a szerelmespar pedig szinten ezen a napon ropult el hattyu kepeben. Rees es Rees (1961) osszegzese szerint a zurzavar, a tulvilagra tett utazasok, a halandok es mas lenyek kozti szerelmi aktusok, a nemek kozti kulonbsegeket elmoso jelmezek napja volt ez. A kelta ev ket felet elvalaszto Samain napjan mintha megallt volna az ido. Semmive lettek a termeszet rendjenek megfelelo dolgok, az alvilagbol erre a napra szabadon atkoltozhettek a lelkek a halandok birodalmaba. Ezen kívul a legkemenyebb mezogazdasagi munkak utani pihenest is szolgalta az unnep. A falusi legenyek a szomszedsagot jarva apropenzt es termeszetbeli adomanyokat gyujtottek az unnepleshez. Oromtuzeket is gyujtottak, ez a szokas mind az ír, mind a skot gael hagyomanyban igen koran meghonosodott, es meg napjainkban, a 21. szazadban is el. Es mivel az emberek ugy gondoltak, Samain napjan talan tobbet fognak fol a holtak vilagabol, ilyenkor furkesztek a jovore vonatkozo elojeleket is. Dublini emberek (Dubliners) címu, 1914-ben megjelent elbeszeleskoteteben, az Agyag címu novellaban James Joyce is emleket allít egy ilyen praktikanak. A Samain unnephez hasonlo volt a mar korabban kihalt walesi Hollantide, amelyet szinten betakarítas utani vigalom, oromtuzgyujtas, jovendolo jatekok es szellemjaras femjelzett. A hiszekenyebbek ilyenkor arrol szamoltak be, hogy talalkoztak y ladi wennel (’a feher holgy’) es hwch ddu got|val (’kurta farku fekete koca’). A Hollantide elotti ejszakan pedig a kívancsiak megtudhattak, eljon-e ertuk az uj esztendoben a halal: ehhez mindossze a templomajto kulcslyukan kellett bekukucskalniuk. De nem csak ilyen komor hiedelmek kotodtek az unnephez: az ejszaka a keresztutnal kenderkocot fono fiatalok ily modon megidezhettek jovendobeli kedvesuket. [145] IMBOLC, BELTAINE, LUGHNASA Az okori es kozepkori Eszak-Europa pasztorkodo-foldmuvelo tarsadalmaiban a tel es a tavasz az ev csondesebb szakaszat jelentette. Ilyenkor ugyanis ritkabban ragadtak fegyvert, es kevesebbszer raboltak el egymas marhait. Geoffrey Keating (kb. 1580-kb. 1645/50) ír tortenetíro arrol szamolt be, hogy Irorszag nepe regen Samain es Beltaine kozott kenytelen volt elszallasolni es etetni a fianna nevu, a japan szamurajokhoz hasonlo katonai szabadcsapatok tagjait, akik az ev masik feleben kulonbozo kiralyoknak, fejedelmeknek ajanlottak fol szolgalataikat. A sotet honapokban azert vívtak faradsagos kuzdelmet, hogy a nyaron es osszel megtermelt, illetve betakarított elelem kitartson a hideg idoszakra, hiszen akkor meg csak kezdetleges modszerekkel tudtak tartosítani az elelmiszert. Es nem pusztan ennivalot kellett biztosítani telre es tavaszra, fontos volt a


Oldal 77

nagyjabol kiegyensulyozott, egeszseges vagy legalabbis a betegsegek eselyet csokkento etrend is. Ebben a sivar idoszakban ketsegtelenul oriasi oromot szerzett, hogy az emberek ujra friss tejet ihattak. Az anyajuhok Britanniaban es Irorszagban elles utan, februar kornyeken, Samain es Beltaine kozott felidoben kezdtek el ismet tejelni. A tehenek teje addigra elapadt, es tavaszig nem is lehetett ra szamítani. A juhtejnek egyebkent is magasabb a zsírtartalma, mint a tehentejnek, es a regi Irorszag nepe igencsak kedvelte. Az Aislinge Meic Con Glinne (Mac Con Glinne latomasa) címu, 12. szazadi szatíraban a juhtejjel keszult „szep feher zabkasa” felseges csemegenek szamít. Az anyajuhok tejelesenek megindulasa egyben azt is jelentette, hogy lezajlott az elles, gyarapodott a nyaj letszama. A juhok korabban ellettek meg, es kezdtek el ujra tejet adni, mint a tehenek, mert a rovidebb fuszalakat is le tudjak ragni, így a tel kesoi szakaszanak gyer fuven jobban elboldogultak. Marcius elejere aztan a tehenek is megborjaztak. Minden jel szerint ez a megfigyeles all a Cormac mac Cuilennain (?-908) szojegyzekeben megadott etimologia mogott, amely szerint a februar elsejen tartott Imbolc vagy Imbolc (a korai modern ír nyelvben Oimelc) unnep a juhok tejenek megindulasat koszonti. A mai kutatok azonban nem mind fogadjak el Cormac megallapítasait, barmilyen regen elt is a [146] szerzo. Egy ujabb keletu folvetes szerint az Imbolc szo gyoke a folcaim (’mosakszom’) igealakbol ered, es a februari unnep eredetileg a romai Lupercaliahoz hasonlo megtisztulasi fesztival volt. Ezt az elmeletet azonban nem fogadjak el szeles korben: Cormac magyarazata a „tehetetlenseg torvenye” folytan tovabbra is iranyado, egyes tudosok ketelyei ellenere. Nerys Patterson 1992-ben az Imbolc es a juhok ellese kozti osszefuggesre alapozva folvetette, hogy fontos kapcsolat allhatott fonn az unnep es az emberi szexualitas „szezonalis” alakulasa kozott. A korai Irorszagban ugyanis a hazassagok zommel vízkereszt eloesteje (januar 5.) es a farsanguto (a nagybojt kezdete elotti harom utolso nap) kozott, azaz a januar kozepetol marcius elejeig tarto idoszakban kottettek. A friss hazasok majus elsejeig eltek egyutt, utana a ferfiak kihajtottak a nyajat. Igy oktober kozepe es februar elseje kozott sok csecsemo szuletett, a juhok pedig eppen akkor kezdtek el ujbol tejelni, amikor a szoptatos anyaknak kiadosan kellett taplalkozniuk. Az Imbolc unnepet a kezdet kezdetetol fogva Brigit tuzistennohoz kotottek, a keresztenyseg meghonosodasa utan pedig utodjahoz, Kildare-i Szent Brigittahoz. Brigitta gyakran jelenik meg a juhok, a pasztorkodas es altalaban a termekenyseg vedoszentjekent, es a kelta kulturaju orszagokban ma mindenutt az o nevevel jelolik az unnepet. A nap keresztenyseg elotti elemei kikoptak a nephagyomanybol. Februar 2., Gyertyaszentelo Boldogasszony napja, szinten szent unnep a kereszteny naptarban. A Szent Szuz megtisztulasarol emlekezik meg, amikor a csecsemo Krisztust bemutatta a Templomban. Ehhez a naphoz kotodik a balazsolas hagyomanya is. A Groundhog Day (’a mormota napja’) nevu, februar 2-an tartott amerikai vilagi unnepben is az Imbolc cseng vissza: a nagy testu ragcsalo a tavasz bekoszontenek jelet keresi. Ha sut a nap, es a mormota meglatja a sajat arnyekat, meg hat hetig tart a tel. A telet talan ketto, talan hat, talan nyolc het mulva, de mindenkeppen a tavasz koveti, a tavaszt pedig a nyar. A pasztortarsadalmakban − marpedig a korai kelta tarsadalmak [147] tulnyomoreszt azok voltak − a meleg ido bekoszonte a nyajak nyari legelokre ko ltozteteset, az ugynevezett transzhumalast hozta magaval. A pasztorok indulas elott athajtottak a marhacsordakat ket oromtuz kozott, remelve, hogy így megovjak oket a marValoszínuleg ezekkel az altalanos, a tavaszhoz kotheto hiedelmekkel rokon a medvevel kapcsolatos magyarorszagi hagyomany is. − A szaklektor.


Oldal 78

havesztol es mas bajoktol. Az emberek is athaladtak a ket maglya kozott a jo szerencse, illetve a balsors tavol tartasa remenyeben vagy a meddoseg gyogyítasara. Cormac szojegyzeke is említest tesz errol a szokasrol. Utana altalaban az osszes maglyat eloltottak, hogy majd a Beltaine unnepen ujra meggyujthassak oket. A csorda elhajtasara a legtobb kelta teruleten majus elsejen kerult sor, az eszakabbra fekvo, hidegebb Skociaban azonban elkepzelheto, hogy csak majus 15-en. A majus elsejei unnep ír neve Beltaine (vagy Beltane, Beltene, Beltine stb.; modern ír nyelven Bealtaine). A szo harom szotagu, kiejtese nagyjabol: beltinye. Skocia gael videkein es Man szigeten is az oír szoalakbol szarmazo szavakkal (Bealtuinn, illetve Boaldyn) jelolik az unnepet. A korai Irorszagban a Cetshamain szot is hasznaltak, amely korulbelul kora tavaszt jelent. A Beltaine szo etimologiaja szívfajdítoan bizonytalan. A masodik ket szotag (-taine) mintha a teine (’tuz’) szobol eredne. A naphoz kotodo nephagyomanybol kiderul, hogy az unnepsegek elengedhetetlen kelleke volt egy frissen meggyujtott tuz, az „ínsegtuz”, a teine éigen, amelyet ket bot osszedorzsolesevel csiholtak. A szokas minden kelta kulturaju teruleten az unnep reszet kepezte, Skociaban hegytetokon gyujtottak az „ínsegtuzeket”. Cornwallban egeszen a 20. szazad vegeig elt a szokas. Az elso szotag (bel-) pedig talan azt jelenti, ’fenylo, ragyogo’. Olyan spekulatív elmelet is szuletett, hogy ugyanez a szotag Belenus gall isten nevenek gyoke is. Belenusrol elkepzelheto, hogy Apollo megjelenesi formaja, de szentelyeiben rendszerint csak Belenus neven imadtak az Italiaifelszigettol a Brit-szigetekig. Lehet, hogy a szogyok jelentese fenylo, ahogy az ír szoban. Az a 19. szazadi, szinten spekulatív elmelet viszont, amely a foníciai Baallal rokonította Belenust, mara megdolt. A Beltaine unnep napjanak P-kelta nyelvekben hasznalatos nevei csak az evszakra utalnak, tuzre vagy valami elveszett istensegre nem (walesi nyelven Cyntefin vagy Dydd Calan Mai, cornwalli nyelven Cala’ Me, bretonul Kala Hanv). Mindegyik kifejezes vagy nyar elejet, vagy majus elsejet jelent. [148] A Beltaine a tuz altali megtisztulassal egybekotott marhaterelesen tul a jelek szerint az aprilis 21-en tartott, Parilia vagy Palila nevu romai marhapasztor- es juhaszunnepseg bizonyos elemeit is atvette. A korai ír irodalomban ugy tartjak, Beltaine napja alkalmas idopont arra, hogy valaki nagy dolgokba vagjon bele. A Lebor Gab|la címu altortenelmi mu szerint mind Partholon, mind Míl Espaine nepe (l. 7. fejezet) ezen a napon szallja meg Irorszagot. Elkepzelheto, hogy a kezdetekkel es az indulassal kapcsolatos kepzetek a nyari legelokre tavozo csaladtagokra vonatkozo tarsadalmi tapasztalatot tukrozik. Sok, Beltainevel kapcsolatos, szajhagyomany utjan fennmaradt alkotas a tuz folyamatos jelenleterol beszel, amely tuzet kulonbozo celokra lehetett hasznalni. Meg lehetett peldaul sutni rajta a Beltaine-cipot, azaz a hatalmas, lapos, kerek, kovasztalan arpa- vagy zabkenyeret, amelyet tobb adagra lehetett szettorni, es az egyik darabban volt egy faszendarab. Akinek a sorshuzaskor ez a darab jutott, annak eljatszottak a tuzre vetessel vagy felnegyelessel vegrehajtott „kivegzeset”. A Beltaine unnep idoszaka aggodalomra is okot adott. Ilyenkor mar elofordult, hogy fogytan voltak a telire folhalmozott keszletek. A szajhagyomany ezt a veszelyt az ehes csaladoktol etelt lopo boszorkanyok, allatok vagy tunderek formaja ban orzi. Az aggodalom reszben tarsadalmi okokra is visszavezetheto volt, hiszen Nerys Patterson szerint a parasztoknak es a fold nelkuli marhatulajdonosoknak ekkor kellett leroniuk a hube ruruknak jaro ado egy reszet, es eldonteniuk, hogy kotnek-e az urral ujabb megallapodast. Majus volt ezen kívul a hazasodasi szezon vege is, es Beltaine napjat eskuvo celjara kulonosen szerencsetlennek tartottak. A kesobbi europai tortenelemben a majus elsejei kelta unnepsegek kezdtek osszeolvadni mas orszagok, kulonosen az eszaki nepek hasonlo unnepeivel. Az angol parasztok egeszen a 17. szazad kozepeig tancoltak korbe a folszalagozott majusfakat, ekkor azonJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 79

ban a puritanok a felreismerhetetlen fallikus szimbolika miatt betiltottak ezt a szokast. Mivel pedig sok eszaki virag majusban nyílik, ezen a napon viragfuzereket is keszítettek. A „paneuropai” majus elseje az aprilis 27 - majus 3. kozott lezajlott, legalabb a Kr. e. 3. szazadig visszanyulo multu romai Floralia unnepben gyokerezik, amely Flora, a viragok [149] istennoje elott hodol. Majus elsejen a majuskiraly es -kiralyno megvalasztasaval indult utjara a tavasz erkezeset koszonto egy honapos unneples. Az igen sokat tanulmanyozott szokast mar 1576. evi feljegyzesek is említik. A majusunnepnek ezt a valtozatat „keresztenyiesítette” a romai katolikus egyhaz: az egesz honapot a Szent Szuznek szentelte, es meg is koronaztak Maria szobrat vagy egy makulatlan erkolcsunek ismert fiatal leanyt. Ez a valaha igen elterjedt szokas az utobbi idoben visszaszorult. A Beltaine u nnephez tartozo mas szertartasok kevesbe aggasztottak az egyhazat, bar a Westmeath megyei Uisnech-dombon (amelyet idonkent Irorszag kozeppontjanak is neveznek) szokasban levo szertartasos tuzgyujtast betiltotta. Geoffrey Keating arrol tudosít, hogy az Uisnech-dombi tuzet meg a 17. szazad kozepen is meggyujtottak. Amikor az írek atvettek az europai majus elsejet, es egybeolvasztottak a Beltaine u nneppel, a noknek nem sok szerep jutott az unnepsegeken. Sir William Wilde Irish Popular Superstitions (Ir nepi babonak) címu, 1852-ben megjelent konyveben megjegyezte, hogy az ír tavaszi unnepelyes felvonulasokon nem volt majuskiralyno, hanem egy nonek oltozott ferfi jatszotta a szerepet. Kevin Danaher folklorkutato pedig 1972-ben raakadt a nemajatekosok 1897. majus elseji wexfordi felvonulasanak leírasara, amelybol kiderult, hogy a bolond es a felesege szerepet is ferfi jatszotta. Nerys Patterson feltetelezese szerint elkepzelheto, hogy a ferfiruhas tarsa mellett vonulo, nonek oltozott ferfi az ev teli felet jelkepezo, immar hatalmat vesztett, banyaszeru noalak akart lenni, a ferfiruhas pedig az ev nyari felet szimbolizalta. De a noket kirekeszto ferfiuralom is lehetett az oka a noi szereplok hianyanak. A jelek szerint a csak ferfiak reszvetelevel zajlo majus elsejei felvonulasokbol alakult ki a munkasok nemzetkozi unnepe. A kapcsolodasi pontot az Egyesult Allamokba kiva ndorolt írek jelentik. Az amerikai polgarhaboru utan az elso amerikai szakszervezethez, a Knights of Labor (A Munka Lovagjai) nevu tomoruleshez ír szuletesu munkasok ezrei csatlakoztak. Az 1869-ben titkos tarsasagkent alapított szervezet eleinte lassan novekedett, csak 1886-ban erte el a csucsot jelento 700 000-es tagletszamot. Nehany, rosszul levezenyelt sztrajk hatasara azonban rohamosan fogyatkozni kezdtek a tagok, es [150] a szervezet teret vesztett a rivalis American Federation of Labor (Amerikai Munkaszovetseg) nevu szakszervezettel szemben. A Knights of Labour fenykoraban az ír szarmazasu tagok majus elsejen az Irorszagban megszokott modon felvonulast tartottak, ez lett gyakorlatilag az elso majus elsejei munkasfelvonulas. Nem sokkal ezutan, 1889-ben a Nemzetkozi Szocialista Kongresszus (azaz a II. Internacionale) a dolgozok unnepnapjava nyilvanította majus elso napjat. Csaknem negy evtizeddel kesobb pedig az oroszorszagi bolsevik forradalom vezerei is olyan unnepnapot kerestek, amikor az egesz tarsadalom tisztelettel adozhat a dolgozo emberek teljesítmenye elott. Az ír–amerikai majus elsejere esett a valasztasuk, amelynek vallasi es pasztorkodassal kapcsolatos gyokerei immar a mult kodebe vesztek. A negy naptari unnep kozul talan az utolso, a Lughnasa, a legkevesbe erzekelheto a vilagi ipari tarsadalomban, okori gyokereirol azonban tobbet tudunk, mint a masik haromerol. A Lyon kozeleben talalt Coligny-naptar említ egy „nagy unnepi honapot”, a Rivrost, az ír Lughnasa, vagyis az augusztus megfelelojet. Ma mar tudjuk, hogy Lyon Lugos/Lugus gall istenrol kapta a nevet, akit a romaiak a gall Mercuriusnak hívtak. A varos okori neve Lug(o)dunum volt. Itt Rivros (augusztus) elsejen Augustus csaszar (Kr. e. 63-Kr, u. 14) tiszteletere fesztivalt rendeztek. Lugos, amint azt korabban mar említettuk, James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 80

Lug Lamfhota ír hos elokepe, aki az ír unnep nevadoja. A korai ír hagyomany szerint maga Lug vezette be a mai Meath megyei Bregaban neveloanyja, Tailtiu tiszteletere. Tailtiu kesobb az egyik legnagyobb ír vasar nevadoja lett, amelyet a kozeli Teltownban tartottak. Lug allítolag az elso alkalmakkor loversenyeket es harcmuveszeti viadalokat rendezett. Hamarosan mar Irorszag szamos reszen, Skocia gael videkein (itt Lunasduinn a neve) es Man szigeten (Laa Luanistyn) is tartottak Lughnasa-unnepet. A jelen konyvben a helyesírasi reform elotti modern ír írasmodot alkalmazom, mert Maire MacNeill is ezt hasznalta merfoldkovet jelento The Feast of Lughnasa (A Lughnasa unnep) címet viselo, 700 oldalas tanulmanyaban. Ha azonban kovetkezetes akarnek lenni, az oír Lugnasad alakot kellene valasztanom, ahol a -nasad utotag jelentheti azt, hogy unnepi gyules, emlekgyules. A MacNeill altal valasztott alakban jelenik meg a [151] szo Brian Friel Dancing at Lughnasa (Tanc a Lughnasa unnepen) címu nagy sikeru, magyarul Pog|nyt|nc címmel bemutatott (1990) dramajanak címeben is, amelyben az íro sokat merít a fesztival hagyomanyaibol. Az uj helyesíras szerinti modern ír valtozat a Lúnasa, ez a szoalak azonban ma mar inkabb az augusztus honapot, mintsem a csaknem teljesen kihalt osi szokast jeloli. Az augusztusi unnep Walesben es Cornwallban sokkal kisebb jelentosegu volt, ottani elnevezeseinek nincs is kozuk Lug nevehez. Walesben Calan Awst (augusztus elseje) az unnep neve, Cornwallban pedig a Morvah nevu helyrol neveztek el, ahol jellegzetes formaju megalitok talalhatok. A Lughnasa az elsokent beero termenyek, a buza es az arpa aratasanak unnepe, es a burgonya elterjedese utan annak ereset is koszontotte. Az unnepsegek resztvevoi nagy eloszeretettel jartak a hegyeket: imadkoztak, es az ilyenkor beero fekete afonyat szedtek. Ilyenkor, hat honappal Imbolc utan, ert veget a juhnyajaknal a kicsinyekrol valo gondoskodas, a szoptatas idoszaka, es kezdodott a parzas. A termeszet peldajat kovetve az emberek is aktívabb nemi eletet eltek. A Lughnasa unnepnek a korai, azaz a kora kozepkori ír irodalomban meglepo modon nincs mitologiai kotodese az aratashoz. Nem is tortent tul sok minden az unnep idejen, csak a Fir Bolg nep szallta meg az evnek ebben a szakaban Irorszagot a Lebor Gab|la szerint. E nepnek kellett hogy legyen valami kapcsolata Tailtiu unnepevel, hiszen egyik kiralynejuk volt. A Lughnasa idopontja nem volt olyan egyertelmuen rogzítve, mint a tobbi naptari unnepe. Julius 15-etol augusztus 15-eig bezarolag szamos napot magaban foglalhatott, kulonosen vasarnapokat. Mivel a kereszteny egyhaz gyakran Mihaly arkangyal alakjaval helyettesítette Lugot, az unnep neve Szent Mihaly-nap (Michaelmas) lett, es szeptember 29-ere kerult at. Ugyanakkor az augusztus elseji unnep Skociaban es Angliaban Lammas Day (Lammas Nap) nevre hallgat. A „lammas” szo az oangol hlafmaesse (’kenyermise’) szobol ered, a Lughnasahoz az azonos kezdobetuk ellenere nincs koze. A fesztival „keresztenyiesítesenek” masodik lepesekent pedig Szent Patrik Crom Dubh (’fekete felhold’) folotti gyozelmenek emleknapjava tettek, atneveztek Domhnach Chrom Dubhra (’Crom Dubh vasarnapja’), es julius utolso vagy augusztus elso vasarnapjan [152] tartjak. Galway es Mayo megyekben az unnep napjanak neve angolul Garland Sunday (’viragfuzervasarnap’) vagy eltorzult alakban Garlic Sunday (’fokhagymavasarnap’). MacNeill tanulmanya nyomon koveti a Lughnasa unnephez kotodo szokasokban az evszazadok soran lezajlott valtozasokat. Bemutatja a szabadteri nepgyuleseket, a tavakhoz, folyokhoz, forrasokhoz tett zarandokutakat es a nepi gyogymodokat, koztuk az elmebaj elleni orvossagot is. A Brit-szigetek kelta kulturaju teruletein, valamint Anglia es Franciaorszag egyes reszein elterjedt szokasok a naptari unnep regi eredeterol tanu skodnak, es arrol, milyen fontos szerepet jatszott valaha az emberek eleteben. Egy olyan tarsadalomban azonban, amely elszigetelt minket a termeszeti folyamatok jelentosegeJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 81

tol, ahol az emberek a munka, az iskola taposomalmabol valo elszabadulas idejenek tekintik a nyar veget, talan semmikeppen nem maradhatott volna fenn. Az augusztus mara a szabadidos tevekenysegek, a nyaralas honapja lett, nem jut benne hely elfeledett istensegek emlekunnepsegeinek. [153]

HATODIK FEJEZET Túlvilágok EZ A VILÁG ÉS A „TÚLVILÁG” A 26 esztendos William Butler Yeats az Irorszag videkies eszaknyugati reszen, Leitrim es Sligo megyekben jatszodo The Man Who Dreamed of Faeryland (Aki Tunderorszagrol almodott) címu koltemenyeben (1891) megadta az alaphangot. A vers szerint az abra ndos, a spiritualitashoz vonzodo keltak egy olyan, erzekeken tuli vilaggal is kepesek kapcsolatot teremteni, amely eros, racionalis, gyakorlatias szomszedjaik, az angolok elott rejtve marad. Es ez a kelta tulvilag nem egyszeruen a tudat empirikus vilagaval parhuzamosan letezik, hanem jobb, kívanatosabb annal. Finom, tunekeny ideal, amely eles kontrasztban all az „itt es most” szennyes valosagaval. Yeats gondolatai csak erosítettek a keltakkal kapcsolatos kliseket. Ha asszociacios jatekot jatszunk a „kelta” szoval, bízvast szamíthatunk ra, hogy olyan jelzoket hallunk, mint „zabolatlan”, „tularadoan erzelmes” es „nem e vilagi”. A nem keltak szajabol tobbnyire nem eppen bokkent hangzanak el ezek a szavak. Szinte erezheto mogottuk a leereszkedo mosoly, ahogy a vilagsajto tudosítasai mogott is, amikor 1999-ben Eddie Lenihan Clare megyei tortenetmondo megprobalta leallítani az autopalya-epítest, mert ki kellett volna vagni egy galagonyabokrot, amely a tunderek talalkozohelye. Vajon a mai angliai Sussexben vagy az egyesult allamokbeli Kansasban akadna a tundereknek ilyen harcos szoszoloja? A klisek persze, mint tudjuk, karikaturisztikusan eltulzottak. Valojaban minel kozelebb jutunk a kulonbozo kelta szovegekben említett kulonfele tulvilagokhoz, annal kevesbe [154] tunnek kulonlegesnek. A regebbi korok europai embere szamara a tunde rorszag az erzekeken tuli vilagot jelolo egyik fogalom volt a sok kozul. Az irodalmi abrazolas eszkozekent Shakespeare Szentiv|néji |lom (1595) címu vígjatekaban, valamint Gilbert es Sullivan Iolanthe (1882) címu operajaban, tehat ket, teljesseggel angolnak latszo muben is jelen van a tunderek birodalma. A korabbi idoszakok hagyoma nyos europai irodalmai is boseggel szolgaltatnak peldakat olyan tulvilagokra, amelyek dobbenetes parhuzamokat mutatnak az írorszagi, walesi, bretagne-i tortenetekben leírtakkal. A mítoszok, a legendak, a folklor Sziberiatol Hawaii szigeteig mindenfele bovelkedik a tovabbi peldakban. Ezen kívul a keltak a klasszikus okor utan Europa mas nepeihez hasonloan atvettek a kereszteny egyhaz tanítasait, es ez meghatarozta az igazakat jutalmazo, a bunosoket bunteto tulvilagi birodalmakrol kialakulo kepuket. A biztos tudat, hogy az ember lelke vagy a mennyorszagban, vagy a pokolban tolti az orokkevalosagot, altalaban kiszorítja az írasbeliseg elotti korokbol rank maradt regebbi felfogasokat a fizikai vilagon tuli kepzetekkel kapcsolatban. A kereszteny szohasznalat abszolut ellentetparkent jeleníti meg az e vil|g es a túlvil|g/m|svil|g fogalmait, ami szinten befolyasolja a hozzajuk tapado kepzeteinket, illetve a szohasznalat apro finomsagait. James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 82

Barmennyire is eleven az ír, walesi es breton hagyomanyban a „poganysag”, a jelek szerint a kesobbi egyhazi es vilagi írastudok kereszteny hite formalta az erzekeken tuli vilag megjeleníteset. Az írastudok szohasznalata nem utal arra, hogy resze lett volna hitvilaguknak egy egybefuggo birodalom, ahol az ember nem fizikai resze, a lelek lakozik. A keresztenyseg elotti keltak gondolatvilagarol keveset tudunk. Egy gyakran idezett, Kr. e. 1. szazadi szovegben Lucanus romai kolto es tortenetíro Pharsalia címu epikus koltemenyeben megjegyzi, hogy a druidak hite szerint az elhunytak lelke nem a Hadeszban, hanem in orbe alio el tovabb. Patrick Sims-Williams (1990) velemenye szerint az alius orbis kifejezes valoszínuleg nem „a tulvilagot” jelenti, meg csak nem is „egyfele tulvilagot”, amely termeszetfolotti, es a mi vilagunktol teljesen kulon a ll, hanem egyszeruen „egy masik regiot”. A kozepkor szuk, latinul íro, muvelt elitje szamara az alius orbis [155] kifejezes az ismert vilagtol athatolhatatlan tengerrel elvalasztott teruleteket jelentette, peldaul Ceylont vagy az antipodusokat. A kifejezest bizonyara a kelta nyelvu teruletek tanult emberei is ismertek, de arra nincs bizonyítek, hogy kerestek volna sajat nyelvu kben a megfelelojet. A kontinensen elo keltak feltart temetkezesi helyein folfedezhetok arra utalo jelek, hogy vartak a halal utani eletet; ezek az utalasok azonban korantsem olyan nagyszamuak, mint az egyiptomi piramisokban. A felso-ausztriai Hallstattnal talalt nagy kiterjedesu vaskorszaki temetoben (Kr. e. 7-6. szazad) sok a díszes karddal es mas fegyverekkel egyutt eltemetett ferfiholttest. A fegyverek egyreszt jelezhetik viselojuk gazdagsagat vagy a foldi eletben tanusított vitezseget. Puszta spekulacio az a feltetelezes, hogy az elhunyt harcos keszenletben tartotta fegyveret, mert arra szamított, hogy a tulvilagi eletben ujabb csatakat kell megvívnia. Masreszt viszont a delkelet-nemetorszagi Hochdorfnal levo sírhalomba (Kr. e. 6. szazad) temetett magas termetu torzsfo melle aranytalakat es arany ivoedenyeket is a sírba helyeztek, mintha azt vartak volna, hogy rangjahoz melto lakomaval koszontik majd a tulvilagon. A francia–nemet hataron levo Saarbrucken kozeleben, Reinheimben eltemetett, jo csaladbol valo not (Kr. e. 5. szazad) is míves e-t es poharkeszlet tarsasagaban helyeztek orok nyugalomra, es szep szammal talaltak mellette ekszert is, amely magas rangjat jelzi: egy nyakperecet, tobb arany karperecet, karkotot es gyurut. Elegansan es kenyelmesen mulathatta tehat idejet a masvilagon. UTAZÁSOK A TÚLVILÁGRA A legkorabbi ír elbeszelo szovegek kozott talalhato, meses utazasokrol szolo torteneteket talan a rettenthetetlen ír szerzeteseknek Kr. u. 600-1100 kozott a „sotet kozepkor” Europajaba [156] iranyulo, nemegyszer veszelyes utjai ihlettek. A tortenetek a címuk elso szava alapjan ket típusba sorolhatok. Az Echtrae (kaland) szoval kezdodo cím azt jelzi, hogy a folkeresett tavoli videkeket emberek lakjak, meg ha a messzeseg kodeben, a tengeren tul vagy a Fold kozepeben elnek is. Az Imram vagy Immram (’evezes’) szo viszont egy vagy tobb, gyakran az emberlakta vilag hatarain kívul eso szigetre tett tengeri utat jelez. Mas szoval az Echtrae es az Imram egyarant az ismert foldi vilag hatarain tulra kalauzolja az olvasot, de csak az utobbi viszi at a tulvilagra. Ugyanakkor a jelenlegi tudomanyos kozmegegyezes szerint az Imram szerzetesi mufaj, es a meses utazasok keA modern ír saol eile kifejezes jelenthet „masik vilagot” a Lucanus altal is hasznalt ertelemben, azaz tavoli foldrajzi helyet, amilyen Kína vagy Paraguay. Nuala Ní Dhomhnaill (1952-) kolteszeteben es mas kortars ír nyelvhasznalati peldakban azonban az an saol eile az empirikus vizsgalodas hataskoren kívul eso spiritualis vilag.


Oldal 83

sobbi, koznyelvibb stílusu valtozatai csupan annak szekularizalt megjelenesi formai. A szerzetesektol rank maradt anyagbol probaljuk tehat osszerakosgatni a tulvilag legregebbi ír abrazolasait. A 8. szazad eleji Imram Brain a legkorabbi fennmaradt pelda. Címe ugy fordíthato, hogy Brannak, Febal fi|nak utaz|sa vagy Bran utaz|sa a Nők Földjére. Rovid a tortenet, de a regies nyelv szamos ertelmezesbeli problemat vet fol. Seamus MacMathuna fordítasa (1985) osszesen 12 oldal, de 498 oldalnyi szovegmagyarazat fuzodik hozza. A nyolc keziratbol osszerakott teljes szoveg ket hosszu lírai koltemenybol es harom rovid, prozai elbeszelo szovegreszbol all. A címszereplo Brannak, aki halando kiraly, tobb ír es walesi nevrokona is van, akiktol csak apai neve, a „mac Febail” kulonbozteti meg. Bran egy napon varaban setalgatva zenet hall a hata mogul, es az edes dallamok addig kovetik, amíg alomba nem szenderul toluk. Amikor folebred, viragokkal borított ezustagat talal maga mellett, amelyrol nem tudja, honnan szarmazik. Magaval viszi palotajaba, ahol megjelenik elotte egy furcsa oltozetu no „a csodak foldjerol”, es elmond neki egy verset. Senki nem tud ra magyarazatot adni, hogy juthatott be, hiszen az osszes palotabejarat es a vedfalak kapui is zarva voltak. A palotaban egybegyult kiralyok mind halljak es latjak is a jovevenyt. A no verse Emain csodalatos almafajanak leírasaval kezdodik, amelynek feher ezustagait kristalylevelek es viragok ekesítik. Az Emain a jelek szerint azonos Manannan mac Lir tengeristen Emain Ablach nevu birodalmaval. A nev ’az Almak Varanak’ vagy ’az ígeret Foldjenek’ fordíthato. A no ezutan [157] versben leírja Emain negy piller altal tartott tavoli szigetet, amely a Feher Ezust es az Ezustfelho nevu síksagoktol delre, az Ezustos Fold, a Szelíd Fold, valamint a Tenger Síksaga es a Mulatsagok Síksaga kozeleben van. Ezutan gyors helyszínvaltas kovetkezik, es egy csapat ferfi a kovetkezo jelenetben mar curragh-ban, azaz vesszovazas, borbevonatu ír csonakban evez a nyílt tengeren, hogy aztan egy oriasi, messzirol is szembeotlo konel erjen partot, amelybol szazfele dallam csendul fol. Sok ezer, kulonbozo színu ruhakba oltozott no lakik itt, a tiszta vizu tengertol korulolelve. A tenger szelen egy vakítoan feher szikla veszi at a nap meleget. A kozeli Mulatsagok Síksagan az emberekre nem var sem romlas, sem halal. A szoveg hangvetele ekkor egy csapasra kereszteny didaktikara valt. Profecia kovetkezik Krisztus szuleteserol, majd kiralysaga termeszetenek es kiterjedesenek rovid leírasa. Brant, mint a vilag osszes embere kozuli egyetlen kivalasztottat, arra intik, hogy ne legyen rest, es vetkozze le iszakossagat. Keszulhet a Nok Foldjere. Ezutan az ezustag kiugrik Bran kezebol, egyenesen a „csodak foldjerol” jott no kezebe, aki eltunik, es senki sem tudja, hova lett. Bran huszonhet (magikus szam: 3x3x3) tarsaval utra kel, harom fogadott fivere vezet egy-egy kilencfos csapatot. Utjuk soran talalkoznak Manannan mac Lirrel, aki fogatat hajtja a tenger folott. A tengeristen elmondja nekik, hogy hosszu ido utan ismet Irorszagba tart, hogy egy Mongan nevu fiut nemzzen egy fe rjes asszonnyal. Elmondasa szerint a fiu ennek ellenere a Fiachna fia nevet kapja majd a no ferje utan. A korai ír irodalomban talalhatok parhuzamos tortenetek arrol, hogy Manannan folszarvazza Fiachnat, es Mongan szamos kalandjat is megorokítik az elbeszelesek. Bran azonban nem azt latja, amit Manannan. Neki viragos síksag tarul a szeme ele, de a tengeristen szerint az a Mulatsagok Síksaga vagy Gyonyorok Síksaga. Kiderul, hogy Bran valojaban gyonyoru, gyumolccsel teli erdoben evez. Manannan egy szelíd, baratsagos videkrol beszel, amelynek lakoi egy bokor alatt szelíd jatekot jatszanak, mindennemu bun, kihagas nelkul. Kortalanok, es romlastol sem kell felniuk, mert Adam bune rajuk nem szallt at. [158]


Oldal 84

Ezutan Adam bukasat írjak le, a falanksagra es a kapzsisagra torteno utalasok kísereteben. A kevelyseg bune ellen is ova intenek, mert az a hamissag reven a lelek pusztulasahoz vezet. Mindezt a Krisztus eljovetelet es igazsagos torveny bevezeteset hirdeto profecia koveti. Manannan ujbol megjovendoli, hogy o nemzi majd Mongant. Elmondja a fiu eletet es mennybemenetelet is. A profecia, hogy egy isteni fogantatasu gyermek eljuthat az istenek birodalmaba, ketsegtelenul az evangeliumi Krisztus-tortenet visszhangja, ahogy azt tobb kutato is eszrevetelezte. Miutan bucsut vett Manannantol, Bran arra szamít, hogy meg napnyugta elott Emainba er. Tarsaival az Orom Szigete korul eveznek, mikozben a szigetlakok szajtatva bamuljak oket, es gunyosan kacagnak rajtuk. Bran partra kuldi egyik emberet, aki azonban egybol ugy kezd viselkedni, mint a szigetlakok, ezert otthagyjak. A Nok Foldjere (Tír na mBan) erve Bran nem mer kiszallni a csonakbol. A nok vezetoje odakialt neki: „Lepj foldunkre, o, Bran, Febal fia! Udvozoljuk erkezesed!” Ezutan odadob Brannak egy fonalgombolyagot, amely a tenyerehez ragad, es eleg eros ahhoz, hogy a no ki tudja huzni a csonakot a kikotobe. Egy hatalmas hazba viszik oket, ahol mindegyik ferfit varja egy agy, amelyet a hozza parosított novel oszthat meg. Nagy talakon pazar lakomat hoznak, tobb az etel, mint amennyit a ferfiak meg tudnanak enni. Bran emberei teljesen elvesztik idoerzekuket. Sok ev telik el, de nekik ugy tunik, meg csak egy esztendeje vannak ott. Bran egyik tarsa, Nechtan mac Collbrain ekkor bevallja, hogy honvagy gyotri Irorszag irant, es keri Brant, hogy menjen vele haza. Bran ne vtelen szeretoje ova inti oket ettol, mondvan, csak baj es banat szarmazhat belole. Amikor azonban egyertelmuve valik szamara, hogy elveszíti a ferfit, azt javasolja, utkozben vegye fol az Orom Szigeten hagyott tarsat is. Azt is meghagyja neki, hogy Irorszagba erve kiabaljanak ki a partra a barataiknak, de ne tegyek a labukat a szarazfoldre. Hazaerve a Srub Brain nevu hegyfokot pillantjak meg, amelyet altalaban a Donegal megyei Lough Foyle-to folott, az Inishowen-felszigeten levo Stroove Pointtal azonosítanak. Bran a szeretoje intelmeit kovetve kikiabal a parton levo embereknek, es elmondja, kicsoda. Senki nem ismeri, [159] de azt mondjak, regi torteneteikben szerepelt egy ilyen nevu ember. Nechtanon ekkor annyira elhatalmasodik a honvagy, hogy nem torodve a figyelmeztetessel kiugrik a partra, de azonnal egy kupac por lesz belole, mintha tobb szaz eve porladt volna a foldben. A baratja halalatol sokkolt Bran elenekli a kovetkezo negysoros verset: „Nagy volt Collbran fi|nak bűne, Ki a korra emelt kezet; És Nechtanra, Collbran fi|ra Senki nem önthetett szentelt vizet.”

Bran ezutan ogham írassal lejegyzett, negysoros versszakokban elenekli osszes kalandjat, egeszen eddig a pillanatig, majd bucsut int a parton levoknek, es soha tobbe nem hall felole senki. (A tartalmi osszefoglalo Seamus MacMathuna 1985-ben keszult fordítasan alapul: 46-58., 286–290. o.) Barmilyen regi a tortenet, es barmilyen tavoli, mesebeli tajakon jatszodik, a nepi irodalmi hagyomany ismeroi szamara Bran utazasanak sok eleme nem hat az ujdonsag erejevel. Az egyik ilyen elem a MacMathuna fordítasaban alcímkent szereplo „utazas a Nok Foldjere”. Stith Thompson Motif-Index of Folk-Literature (A nepi irodalom motívummutatoja) címu, 1975-ben megjelent konyveben az ilyen kepzeletbeli utazas az F112-es nemzetkozi azonosíto szamot kapta. Mas nepek legendaiban is felbukkan, nem kelta vagy ír sajatossag, ugyanakkor teny, hogy vannak mas hasonlo korai ír tortenetek is. Mael Duin, a 8-10. szazadi Imram Curaig Maíle Dúin (Mael Duin hajojanak utja) címu elbeszeles foJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 85

hose ugyan hitbuzgobb keresztenykent ter haza, mint amilyen indulaskor volt, de o is folkeresi a Nok Foldjet. Itt a kiralyno folajanlja a hajosoknak tizenhet lanyat, akik szuntelen gyonyorokben reszesítik oket, es elnyerik az orok fiatalsagot is. Amikor (szerintuk harom honap mulva) tavozni probalnak, a kiralyno ismet fonalgombolyagot dob utanuk, es visszahozza oket. Csak a negyedik probalkozasuk jar sikerrel. A Nok Foldjehez kapcsolodo motívum meg az F111-es (a foldi Paradicsomba tett utazas) es az F302.3.1.-es is (szellem vagy tunder altal a tunderek foldjere vagy a tulvilagra csabított ferfi). [160] Szinten a vilag minden tajan megtalalhato motívum az F373-as (a foldi vilagbol a tulvilagra koltozo halando) es az F377-es (a halando a masik vilagban elveszti idoerzeket). Az utobbi motívum talan az amerikai Washington Irving alnepmesei hose, Rip Van Winkle (1819) reven valt leginkabb ismertte. A szulofoldjere lepve azonnal porra omlo Nechtan ír motívuma tobbtucatnyi kesobbi ír tortenetben ismetlodik. A Fionn-mondakor hose, Oisín peldaul a Tír na nOgban (az Ifjusag Foldjen) 300 even at szerelmeskedik a szepseges aranyhaju Niamval, (ejtsd: nyiavval) es mellesleg harom gyermeket is nemz vele, mielott hazaterne Irorszagba (l. 11. fejezet). Eleinte tartja magat szerelmese figyelmeztetesehez, hogy ne szalljon le a lovarol, de azert folajanlja nehany utjaba kerulo embernek, hogy segít megemelni egy kovet. Ekozben elszakad a nyereghevedere, es o a foldre zuhan. Abban a pillanatban aszott boru oregemberre valik. Ehhez hasonlíthato sors var Lir gyermekeire is a korai modern Oidheadh Chlainne Lir (Lir gyermekeinek tragikus tortenete) címu elbeszelesben is, akik azonban elvesztik emberi formajukat, es nem a tulvilagon idoznek. Hattyuva valtoznak, es harom, egyenke nt 300 evig tarto szamuzetes var rajuk Irorszag vizein (l. 8. fejezet). Egy joslatnak kell beteljesulnie ahhoz, hogy ujra emberi testbe koltozhessenek. Testuk azonban ekkorra egy-egy porbol osszeallt oszlop, amely eppen csak annyi ideig marad egyben, amíg meg nem keresztelik oket. Eleinte „tolakodonak”, nem odaillonek hat az Imram Brainben es mas, hasonlo tortenetekben a kereszteny hitvallas, kulonosen, ha csak a tartalmi osszefoglalot olvassuk, hiszen a tortenet elejen semmi nem utal az Evangéliumra, es annak sincs elojele, hogy a hos az udvosseget keresne. A krisztusi profeciak szovegben valo felbukkanasa reven megis maskepp talalkozik az olvaso Emain Ablachhal vagy a Nok Foldjevel. Az ilyen masvilagok, barmilyen eredetuek legyenek is, immar nem vegso uticelkent, hanem csupan az utazo kalandozasainak allomasaikent jelennek meg, olyanforman, ahogy John Bunyan A zar|ndok útja címu, 1678-ban megjelent konyvenek foszereploje, Christian (azaz kereszteny) elvetodik a Szep Palotaba vagy a Hiusag Vasaraba. Ezek a tulvilagi helyek pedig nem igazan emlekeztetnek a boldogsag birodalmara, ahova a hochdorfi torzsfo es a reinheimi holgy keszult. [161] Egyes olvasok azonban nagyon szerettek volna, hogy ezek a csodas helyek valoban letezzenek. Az az elbeszeles, amelynek kezirata a kozepkori Europaban leginkabb kozkezen forgott, es tobb nyelvre is atultettek, ketsegtelenul annak koszonhette nepszeruse get, hogy az emberek szerettek volna hinni az ír utazok meseiben. A szoveg címe Navigatio Sancti Brendani Abbatis (Szent Brendan apat utazasa). A 9. szazad vegen vagy a 10. szazad elejen szuletett alkotas a latin nyelvu ír irodalom utolso figyelemre melto produktuma. A „Hajos” melleknevvel is folruhazott Szent Brendan valos tortenelmi szemely volt, ket apatsagot is alapított, a Kerry megyei Ardfertet es a Galway megyei Clonfertet. Kr. u. 577-ben halt meg, legalabb 300 evvel a Navigatio megírasa elott. A tudosokat mindmaig erdekli, hogy Szent Brendan vajon tenyleg athajozott-e az Atlantioceanon. Vita targyat kepezi koztuk, hogy a Navigatio egy csaknem feledesbe merult mesen alapulo legenda keresztenyiesített valtozata, vagy Szent Brendan vilagias jellegu epizodokat is magaban foglalo elettortenete.


Oldal 86

A szent ket utjahoz az ad kesztetest, hogy hall a nyugati oceanban levo ígeret Foldjerol. A kifejezes ír eredetije Tír Tairngire, a tulvilagot jelolo egyik ismert ír kifejezes (l. kesobb a Túlvil|gi birodalmak sokas|ga címu alfejezetet). Szent Brendan borbevonatu csonakjaban indul el nyugat fele 14 tarsaval, es el is jut egy szigetre, valo színuleg Izlandra, ahol ot evet tolt. Izlandot valoban folfedeztek ír szerzetesek, meg mielott a skandinavok megtelepedtek volna a szigeten, es egy kis szigetcsoport, melynek Vestmannaejar (’írek szigetei’) a neve, mindmaig e korai hajosok emleket orzi. A hazajaban nagy ovacioval fogadott Szent Brendan elhatarozza, hogy ismet utra kel, ezuttal mar tolgyfabol keszult hajon, hatvanfos legenyseggel. Nyugat fele tartva tizenot kalandos allomas akad az utjaba, van, amelyiken csak athalad, van, ahol ki is kot. Sorrendben: (1) egy sziget, ahol hatalmas epulet nyujt menedeket az utazoknak; (2) egy sziget, ahol tehennel is nagyobbak a birkak; (3) ujabb „sziget”, amelyrol kiderul, hogy a Jasconius (vo. ír iasc = hal) nevu balna hata (hasonlo eset Szindbaddal is tortenik); (4) a madar alakjat olto szellemek szigete; (5) Szent Ailbe szigete, itt reszletesen leírjak a nemasagi fogadalmat tett szerzetesek eletet; (6) a megalvadt tenger, amelyen Szent Brendan megallas [162] nelkul halad at; (7) az Eros Ferfiak Szigete, ahol kisfiuk, valamint fiatal es idos ferfiak elnek, es valamennyien a scaltae nevu bíborszínu gyumolcsot eszik; (8) a szolofak szigete; (9) egy savban kristalytiszta a víz, a tengereszek lelatnak az ocean fenekeig; (10) a nagy kristalyoszlop, lehetseges, hogy jeghegy; (11) az Orias Kovacsok Szigete; (12) fustolo-langolo hegy, talan vulkan; (13) sziklas folddarab folott emberalaku felho lebeg, amelyrol az utazok azt gondoljak, a karhozat alol vasarnaponkent folmentett Judas az; (14) Pal remete szigete; (15) a Szenteknek ígert Sziget. A Navigatióban mindig volt valami, ami miatt egyes olvasok a nyilvanvaloan meseszeru epizodok ellenere igaz tortenetnek hittek. Meg Kolumbusz Kristof is elolvasta, miko zben Indiaba keszult. Annak ellenere, hogy a Navigatio hasonlít mas tulvilagi utazasokrol szolo tortenetekhez, így az Imram Curaig Maíle Dúinhoz, az Ezeregyéjszak|rol (1450 k.) nem is szolva, mindmaig akadnak, akik eskusznek ra, hogy Szent Brendan tortenete valos esemenyeket mesel el. A szovegben talalhato leírasokat Newfoundland, Florida es a Bahamak letezo helyszíneivel probaljak azonosítani. A Szent Brendan iranti erdeklodes Amerika Kolumbusz elotti allítolagos folfedezoinek nepszeru indian kultuszabol tapla lkozik, akik írek, skotok, walesiek es mas nepek fiai is lehettek. A kanadai Uj-Skociatol az Ohio folyo volgyeig sok helyutt talaltak ogham írasjeleknek tuno vesett rovatkakat, az eszak-amerikai oslakos indianok genterkepenek tanulmanyozasa soran pedig kiderult, hogy joval Kr. u. 1000 elott is erkezett a kontinensre europai DNS. A 20. szazad masodik feleben haromszor is atkeltek az Atlanti-oceanon olyan borbevonatu csonakokban, amilyenekben a szerzetesek is utaztak annak idejen. Az elso ket atkelest 1966-ban es 1970ben Bill Verity vezette, a harmadik, legismertebb expedício parancsnoka pedig 1976−1977-ben Tim Severin volt. O konyvet is írt The Brendan Voyage (A Brendanutazas) címmel (New York, 1978), es igen sok nezot vonzo televízios dokumentumfilm is keszult az utrol. Folbukkannak tulvilagi uti beszamolok tortenetíroi munkakban is. Az egyik, amelyet a 8. szazadi Annals (Evkonyvek) tartalmaz, talan egy olyan nepi hiedelem kifejezodese, James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 87

amelyrol elbeszelo tortenet nem szuletett. Az evkonyvek nem a mai [163] ertelemben vett torteneti munkak, inkabb dinasztikus hazassagokat, kiralyok beiktatasat es halalat, kolostorok alapítasat, lerombolasat es mas hasonlo esemenyeket rogzítenek. Az evkonyvíras a 12-13. szazadi egyhazi reformokig a papsag kivaltsaga volt. Proinsias MacCana (2000) reszletesen elmondja a harom levegoben repulo hajo 8. szazadi tortenetet, ugy, ahogy az az evkonyvekben all. A Kr. u. 743. evre vonatkozo bejegyzesben ezt talaljuk: „Ebben az évben hajók l|tszottak tiszt|n az égbolton, legénységgel együtt.” Az epizodot az elkovetkezo harom evszazad soran kulonbozo irodalmi muvek tobbfele valtozatban is foldolgoztak. Az egyik tortenet a Meath megyei Teltownban, a kiralyok gyulese idejen jatszodik. Itt egyetlen tengeresz hajozik a levegoben, es landzsajaval lenyulva ledof valamit, amirol azt gondolja, hogy lazac. Amikor alaszall, hogy elvigye a halat, a gyules resztvevoi lefogjak, mire egy ido utan panaszkodni kezd, hogy fuldoklik. A SÍDH A szo kalandos uton kerult at az ír nyelvbol az angolba. A legtobb olvaso eloszor William Butler Yeats muveiben talalkozik vele, peldaul a The Hosting of the Sidhe (A Sídhe-i lovasok) címu, 1899-ben írt versenek címeben. A nagy kolto azonban nemigen tudott írul, a jelek szerint azzal sem volt tisztaban, hogy a szovegi -e csak birtokos esetben es tobbes szamban hasznalando, es az í betu ekezeterol is megfeledkezett. A 20. szazad elejen a helyes ír írasmod a sídh volt (kiejtese: sí). Amikor pedig a modern ír helyesírast 1960 korul megreformaltak, a szo írott alakja síre valtozott, ezt azonban az angol nyelvu szakmunkakban meg nemigen hasznaljak. Az ebben a kotetben a legtobb nev írasakor alkalmazott kozepkori ír írasmod síd [164] lenne, de jelen esetben ez nem tunik celravezetonek, mivel a szo idezett elofordulasai tobbnyire annal kesobbi idoszakbol szarmaznak. Az aos (vagy |es) sídhe annyit jelent, a sídh nepe. A szo elsodlegesen az Irorszag videki teruletein szazaval talalhato, ember alkotta dombokat, vagy sírhalmokat jeloli. Az angolul fairy moundnak, azaz tunderdombnak nevezett epítmenyek, kepzodmenyek rendszerint kor alakuak, tetejuk gyakran lapos, idonkent pedig korbe vannak rakva kovekkel. Regeszeti szemszogbol a sídh szoval jelolt jelensegek nem rejtelyesek, egesz sor, felig-meddig szakkifejezesnek minosítheto szo vonatkozik rajuk. A sídh szolgalhat temetkezesi celokat, mint a kereszteny kor elotti folyosos-kamras sírok, vagy az alacsony, kerek sírhalmok, de vedelmi celokat is, mint az írul rath-nak (ejtsd: ra) nevezett, erodített, kor alaku, lakhato foldepítmenyek, a normann kor elotti, ember epítette dombok vagy az anglo-normann foldvarak. A sídh-hez kotodo hiedelmekrol mar tobbet lehet elmondani. A gazdak nem legeltettek allataikat a sídh-en, es lehetoseg szerint az odavezeto utakat is kerultek. Az a hit, hogy barmilyen kis hegyfok, domb vagy meg inkabb sírhalom a termeszetfolotti erokhoz kotodik, illetve kísertetjarta hely, valoszínuleg egesz Europara jellemzo, semmi egyedi kelta sajatossag nincs benne. A szo etimologiaja magaban rejti ennek a hiedelemnek a gyokereit. Az erre vonatkozo kutatasokat osszefoglalva Patrick Sims-Williams (1990) azt írja, hogy a sídh szo a sed- (’ul’) tobol ered, es eredetileg szekhely, lakhely volt a jelentese, kesobb pedig istensegek lakhelyere szukult az ertelme. Azok az elmeletek, amelyek szeAz onmagaban allo Annals szo altalaban az angolul The Annals of the Four Masters (A negy tudos evkonyvei) címet viselo, Micheal O Cleirigh es harom tarsa altal, a 17. szazadban szerkesztett evkonyveket jeloli, amelyet John O’Donovan fordított angolra Annals of the Kingdom of Ireland (Az ír kiralysag evkonyvei) címu hetkotetes, sok ujranyomast megert munkajaban (Dublin, 1849–1851).


Oldal 88

rint a sídh a vele azonos hangzasu oír síd (’beke’) vagy a latin sidus (’csillag’) szora lenne visszavezetheto, mara megdoltek, pedig mindket szo utalt volna valamelyest a szoban forgo isteni lakhely jellegere. Elkepzelheto, hogy a kereszteny kor elotti Irorszagban minden jelentosebb korzetnek megvolt a maga sídh-je, amely a tulvilagra vezeto atjarokent szolgalt. T. F. O’Rahilly azt allította (1946), hogy csak egy tulvilag volt, de arra sok kapu nyílt. Az ujabb kutatasok, elukon Patrick Sims-Williamsszel, arra az eredmenyre jutottak, hogy a sídh fuggetlen kiralysagok „burjanzasat” jelenti, nagyjabol ugy, ahogy a halandok [165] Irorszagaban a tuatha, de annal baratibb kapcsolatban allnak egymassal. Fold alatti osszekottetes pedig meg a Kerry megyeben levo ket mell alaku domb, az „Ana csecsei” kozott elhelyezkedo ket, egymassal szomszedos sídh kozott sincs. Megallapíthato tehat, hogy mindegyik sídh helyi jelentosegu. A korai ír írastudok a sídh szo semmilyen alakjat nem hasznaltak a latin orbe alio helyettesítesere vagy tukorszavakent. Sot az orbe alio kifejezesnek egyaltalan nincs is ír tukorszava vagy fordítasa. Ezen kívul hatarozott nevelo nelkul a sídh inkabb egy tulvilagot jelent, mintsem a tulvilagot. Csak a mi modern, a kereszteny muveltseg nyolc evszazada altal befolyasolt olvasatunk erolteti oda a hatarozott nevelot, pedig a korai szovegekben a szo altalaban nem így fordul elo. Szamos tortenet maradt fenn halandokrol, rendszerint ferfiakrol, akik belepnek a sídh-be. Erdekes modon a meghívas soha nem erenyes vagy nagylelku cselekedetek jutalma, es nem is a sídh lakoi fele tanusított hodolatot honoralja. Gyakran megesik viszont, hogy teljesen hetkoznapi ferfi botlik bele egy elbuvolo szepsegu hajadonba, aki hívogatja, de ugy, hogy a ferfi nem erti meg azonnal, mit akar kozolni vele. Ahogy Bran az Emain Ablachba tett utazas soran, a sídh-be lepo halando is elveszti erzeket a maga mogott hagyott foldi vilagban pergo ido irant, es mire visszater (ha visszater egyaltalan), altalaban rossz iranyu valtozason megy keresztul. A sídh sem altalaban veve a holtak, sem a gonosz vagy az erenyes lelkek vegso nyughelyet nem jelenti. A holtak birodalmanak ír neve Tech Duinn, azaz Donn „haza”. Donn a holtak uralkodoja, idonkent nevezik Donn Tetscorachnak (’duhongo lovakban bovelkedo[?]’) is. A „haz” helyet nem mindig adjak meg pontosan, hiszen lehet a halandok foldrajzanak hatarain tul is. Gyakran Munsterhez kotik, es idonkent a Dursey-sziget kozeleben, a nyugat-corki Beare-felsziget legnyugatibb vegenel levo kis, sziklas szigetecskevel azonosítjak. A korabbi ír irodalomban a sídh gyakran palota vagy nagyon szep rezidencia, sokkal inkabb e vilagi, mint tulvilagi epítmeny. A legismertebb sídh-ek koze tartozik az Armagh megyei Finnachad, az Oidheadh Chlainne Lir (Lir gyermekeinek tragikus tortenete) Lir kiralyanak sídh-je (l. 7. fejezet). A leghíresebb sídh-ek kozul sokat tulvilaginak gondolnak, meg ha a sídh szo [166] nem is szerepel a nevukben. Ilyen a Longford megyeben levo Brí Leith, amely Etaín szerelmenek, Midimek a lakhelye; a Boyne folyo deli partjan levo Clettig, az Angus Ogot fiava fogado varazslo, Elcmar lakhelye; a Tipperary megyei Femen, a Dagda fianak, Bodb Dergnek a lakhelye, valamint a connachti Uamain, Angus Og szerelmenek, Caernek gyerekkori otthona. Tobb szaz mas sídh legrangosabb lakoja neven ismert, pl. a Nechtan altal uralt Sídh Nechtain. A tunderdomb jelentes kitagulasaval tundert jelento modern ír sídh szo tobb tucatnyi szoosszetetelnek resze. Ime nehany ezek kozul: ceo sídhe (’tunderkod’), ceol sídhe (’tunderzene’), sídh chóra, sídh ghaoithe es séide|n sídhe (’tunderszel’), corp|n sídhe (’elcserelt gyermek’) es suan sídhe (’tunderalom’). A legfelelmetesebb szokapcsolat a poc sídhe (’tunderutes’), amely az emberi testnek a modern orvostudomany elotti szazadokban megmagyarazhatatlan lebenulasat jelenti. Az angol ajkuak koreben is letezett hasonlo James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 89

hiedelem, ez az oka, hogy az „utest” jelento stroke szo mindmaig a gutautes vagy az agyverzes koznyelvi neve. A sídh nem ír sajatossag, a kozeli kelta nepek koreben is ismert a fogalom. A Man szigeti (manx) nyelvben az ír sídh angolosított formajaval megegyezo shee szo jelenti a tunderek vilagat, a skot gael nyelv sith szavanak fordítasa pedig „termeszetfolotti” vagy „spiritualis”. A Sithean szo tunderdombot jelent, amelynek lehet hegyes csucsa is, de semmikeppen nem sírhalom, a daoine sith (’a sith nepe’) kifejezes pedig a tunderekre vonatkozik. A walesi caer siddi (korabban kaer sidi) szoosszetetel, mint azt Patrick SimsWilliams kimutatja, az ír sídh szo gyoket veszi kolcson. Nem mindennapi eset, hogy egy walesi fogalom kifejezesere ír szot hasznalnak. A Caer Siddi csak az egyik neve a walesi tulvilagnak, az Annwfn-nek (l. kesobb), am egyes szovegekben tengeren tuli foldon allo varkent írjak le. [167] TÚLVILÁGI BIRODALMAK SOKASÁGA Annak ellenere, hogy az angolban eloszeretettel hasznaljak az ír sídh szo kulonbozo írasmodu alakjait, a korai ír vagy walesi nyelvben nincs egyetlen olyan szo vagy kifejezes sem, amit ugy lehetne fordítani, hogy „a tulvilag” (modern ertelemben). Meg egyszer hangsulyoznam, hogy mai latasmodunk a kereszteny kultura hatasara alakult ki: „a tulvilag” valojaban se nem mennyorszag, se nem pokol. Termeszetesen letezik a korai ír es walesi hagyomanyban is olyan fogalom, amely kozelítoleg azt jelenti, „a tulvilag”, de ezt tobb kulonbozo kifejezes írja le, es mindegyiknek mas-mas konnotacioi, jelentesarnyalatai vannak. A tulvilagi birodalmak mind az ír, mind a walesi hagyomanyban ketfele helyen jelennek meg. Lehetnek a fold alatt, akar tavak, forrasok alatt is vagy a tenger (altalaban a nyugati tenger, tehat az Atlanti-ocean) tulso vegeben, felfoghatatlan messzesegben levo szigeten vagy a tenger alatt. „A tulvilag” fogalmahoz a walesi Annwfn vagy Annwn szo all legkozelebb, amint az etimologiajabol is kitunik. Patrick Sims-Williams (1990) osztja Eric P. Hamp allaspontjat (1977-1978), hogy a szo az an nyomatekosíto szocskabol es a dwfn (’mely’) szobol all ossze, ugyanez a dwfn szogyok jelenik meg a walesi anoddyn (’melyseg, szakadek’) szoban. Ifor Williams regebbi, rivalis teoriaja (1951) ennel spekulatívabb. Williams gall rokon szavak alapjan amellett ervel, hogy a dwfn jelentese vilag kene, hogy legyen, az anelotag pedig nem nyomatekosíto, hanem tagado szocska. Igy az Annwfn a Lucanus altal idezett alius orbis (’egy masik regio, egy masik vilag’) kifejezessel lenne rokon ertelmu. Ir megfeleloje nincs, a breton anaon (’a holtak lelkei, lelkek tarsasaga’) szoval viszont megkozelítoleg azonos jelentesu es alaku. Az Annwfn a sídh-vel ellentetben egyetlen birodalom, amelyre szarazfoldon es tengeren is szamos kapu nyílik. A jelek szerint tobb alkiralysagra oszlo kiralysag legfobb ura az „Annwfn kiralya” címet viselo uralkodo. A Mabinogi elso agaban (l. 13. fejezet) Hafgan „egy annwfni kiraly”, aki szembeszall Arawnnal, „az annwfni kirallyal”. Patrick SimsWilliams arra hívta fel a figyelmet, hogy a Mabinogiban megjeleno Annwfn hatarosnak tunik Dyfeddel, a del-walesi foldi kiralysaggal, Hafgan [168] es Arawn konfliktusa pedig jol tukrozi a kozepkori walesi politikai felallast. Egyes szovegekben Annwfnt az apro Gwales (ma Grassholm) szigettel azonosítjak, amely Dyfed delnyugati partjainak kozeleben van. A Mabinogi masodik agaban Bendigeidfran levagott feje „elnokol” az itteni lakomakon. A korabban keletkezett Culhwch és Olwen címu tortenetben pedig Annwfn Skocian tul terul el. Mindket szot ugy ejtik, mint ír megfelelojet. − A szaklektor.


Oldal 90

Annwfnt kezdetben az orom es a boldogsag hazajanak lattak, ahol az eletet szívhez szolo, varazslatos zene es a bornal edesebb elixír gazdagítja, amely egy szokokutbol folyik. A betegseg, az oregkor itt ismeretlen. Igy az Annwfnra vonatkozhat a Caer Feddwid (walesi nyelven: reszeg mamor vagy tivornya udvara) kifejezes is. A keresztenyseg terjedese azonban a pokol (walesi nyelven: Uffern) vonasait keverte az Annwfn fogalmahoz, amelyet kezdtek demonok tanyajanak tartani. A walesi hagyomany Arturjanak kis híjan az eletebe kerul, amikor vissza akar szerezni Annwfnbol egy ustot. A retteges szulemenyei a felelmetes cwn annwfn (’Annwfn kutyai’), akiknek ugatasa elore jelzi a halalt, es akik az elhunytak lelkevel taplalkoznak. A kesobbi folklorban a kutyakat Gwynn ap Nudd, a tylwyth teg (’a szepek nepe’, azaz a tunderek) kiralya iranyítja. Annak, ahogy Annwfnban az elíziumi boldogsag helyet atvettek a Styx (Sztux) kínjai, mas kelta mitologiakban nincs parja. A kulonbozo nevekkel ellatott tulvilagok, ket jelentos kiveteltol eltekintve, a boseges lakomak, ivaszatok, a mulatsagok, a szorakozas, az andalíto muzsika es a gyonyoru, keszseges nok birodalmai. De meg a ket, szomoru kivetelt jelento tulvilagban (az egyik breton, a masik ír) sem vartak a belepo lelkeket olyan remsegek, amilyenek Dante kepzeleteben fogadtak a bunos keresztenyeket. A Bretagne-ban hajdan felve kiejtett Youdic szo csak a pokol bejaratanak neve. Arrol, ami mogotte elterul, nem beszeltek. A szajhagyomany Youdicot a Bretagne eszaknyugati reszeben, Finistere megyeben, az Arree-hegysegben levo lapos, komor, lehangolo ingovanyhoz kototte, amelynek neve Yeun vagy Yeun-Elez. Akirol ugy gondoltak, demonok koltoztek bele, azt bedobtak a Youdicba, azokat a konnyelmu halandokat pedig, akik nem tudtak legyozni kívancsisagukat, es belekukucskaltak, konnyen leranthattak az alattuk rejtozo [169] lathatatlan erok. A mocsar melyen megbuvo szornyek ejszakankent vonítottak, es gyakran fekete kutyak alakjat oltottek. Ezen kívul ejjelente az elkarhozott lelkek dorbezolasa is hallatszott. A Youdichoz kapcsolodo kereszteny nepi hagyomany szerint pedig Szent Mihaly vedte az artatlanokat, nehogy a lapba zuhanjanak. Az ír Dun Scaithba (’az arnyek vagy a felelem erodje’) viszont, amelyrol idonkent ugy tartottak, Man szigeten van, be lehet lepni, es fol lehet deríteni a terepet. Egyfajta Hadesz ez, ahonnan kincset is lophat, aki eleg ugyes es furge. Amikor Cuchulainn, a hos es vitezei idekeverednek, egesz sor probatetel var rajuk. Eloszor ocsmany kígyok tekergoznek felejuk az erodítmeny kozepen levo verembol, majd nem kevesbe visszataszíto, hegyes csoru varangyok tamadnak rajuk. Amikor az emberek megtamadjak oket, sarkannya valtoznak. A vitezek folottuk is gyozedelmeskednek, es ezzel megszereznek egy varazsustot, aranyat, ezustot, soha ki nem fogyo huskeszletet meg harom hajora valo, szellemekbol allo legenyseget, akik hazahuzzak hajojukat Irorszagba. A szokes azonban nem egyszeru. A Dun Scaithot vedo gonosz lelkek ugyanis folborítjak az ír hajot, es a tengerfenekre su lylyesztik a kincset. Cuchulainn es emberei így uszva teszik meg az utat Irorszagig, ahol elmeselik a tortenetet. A Man szigethez kotodo Dun Scaithot konnyu osszekeverni a nev kulonbozo valtozataival (Dun Sgathaich stb.), amelyek a Cuchulainnt harcmuveszetre oktato amazon, Scathach nevere rímelnek, akirol ugy tartottak, a skociai Hebridakon, a Skye szigeten el. A skot gael Dun Scaith alak pedig talan a Skye sziget Sleat nevu kis partreszen levo romos varra vagy az egesz szigetre utal. A tulvilagi birodalomnak „kijelolt” konkret foldrajzi helyek alatamasztjak John Carey (1982) allaspontjat, hogy a Brit-szigetek keltai nem ragaszkodtak a pontos helyhez nem kotott, „tengeren tuli masvilag” gondolatahoz. A mi szemunkben mitikusnak vagy mesesnek tuno szigetek pedig a kozepkori terkeprajzolok szamara voltak annyira valosagosak, hogy helyet talaljanak nekik a terkepen. Carey nezete szerint kulonosen a korai írek fogtak fol valoban letezo szigetekkent a tulvilagokat. A korabeli Europaban, nem csak a James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 91

kelta nyelvu teruleteken, bevett [170] gyakorlat volt a tengerre bocsatott vízi jarmuvekben valo, hajos temetes. Patrick Sims-Williams (1990) Carey elmeletet kommentalva hozzateszi, hogy „tobb ír tulvilag van, ezek konkret helyeken, a fold alatt, illetve szigeteken helyezkednek el”. A tulvilag fogalma modern kori absztrakcio. A fentebb ismertetett tortenetben Szent Brendan abban a remenyben bontott vitorlat, hogy eljut Tír Tairngirebe (’a profecia vagy az ígeret Foldjere’), ugy tartottak tehat, hogy Tír Tairngire hajon megkozelítheto orszag. A rola szolo tortenetekben uralkodoi par szerepel: Daire kiraly (tobb mitologiai alak is viseli ezt a nevet) es Rígru Rosclethan kiralyno. „Buntelen” a jelzojuk, mert csak azert elnek hazaseletet, hogy tulvilagi fiuk, Segda Sarlbraid megfoganjon. Vagy feltucatnyi tortenet viszont orszaguk latogatoirol szol, akik kozul egyik-masik igencsak ,,e vilagi” modon viselkedik. A gyonyoru, de gonosz Be Chuma peldaul itt kovet el hazassagtorest Gaidiarral, Manannan mac Lir fiaval, amiert Bet szamuzik. Egy masik titokzatos orszag maradando nyomot hagyott a vilagterkepen. A ma csak az angolosított Hy Brasil alakban ismert írorszagi helynev ír eredetu, talan az Í (’sziget’) es bres (’szepseg, ertek, nagysag, hatalom’) szavakbol ered. Az Irorszaggal azonos szelessegi fokon fekvo Hy Brasil egyertelmuen az elveszett Atlantisz joval regebbi europai mítoszara epít. Az ír elnevezesre hatassal lehetett a Leinsterben epult, Brac Bresail nevu, csonak alaku var, amelyet a kevesse ismert mitologiai alaknak, Bresal kiralynak tulajdonítanak. Az idonkent az Aran-szigetekkel azonosított Hy Brasil a Tuatha De Danann egyik feltetelezett visszavonulasi helye a sok kozul, ahova a Míl Espaine nepetol elszenvedett vereseg utan menekulhettek (l. 7. fejezet). A nev kulonbozo alakokban, Europa kulonbozo reszein, tobb kozepkori terkepen is folbukkant, es Angelinus Dalorto kartografus L’Isola Brazil címu ertekezesenek (Genova, 1325) temaja lett. A z betus, olaszos írasmod alapjan kapta a nevet Brazília. A terkepek azonban meg a del-amerikai allam letrejotte utan is, egeszen a 17. szazadig feltuntettek a szigetet Irorszagtol nyugatra. A szajhagyomany pedig a 20. szazadig megorizte Hy Brasil, a munkat, gondokat es cinikus kacajt nem ismero sziget kepet, ahol az ember Cuchulainn es mas mitologiai alakok tarsasagat elvezheti. William Butler [171] Yeatsnek azt meselte egy halasz , hogy egeszen Hy Brasilig kihajozott. A nyugati horizont mas szigetei is Hy Brasilhoz hasonloan paradicsomiak, es olyan nevekkel kulonboztetik meg oket, amelyek elarulnak valamit lakoikrol, az altaluk ígert kecsegteto kilatasokrol vagy a foldrajzi helyzetukrol. Tír na mBan (’a Nok Foldje’) gyonyoru, kívanatos asszonyai sok odalatogato host elszorakoztatnak, kezdve a fentebb említett Brannal es Mael Duinnyal. Tír na mBéo (’az Elok Foldje’) lakoi a legyozott Tuatha De Danann szamos tulvilagi vigasztaloja koze tartoznak. Ezen a foldon szerzi Lug Lamfhota, a hos, Frecraid nevu kardjat. Mas foltetelezesek szerint a halhatatlanok lelemenyes nepe, a Tuatha De Danann olyan helyen rejtozott el, ahol szem nem lathatta oket: ez a hely a Tír fo Thuinn (’Hullamok Alatti Fold’). Tír fo Thuinn meseszeru es csak az altalanossagok szintjen folvazolt kepe valoszínusíti, hogy a tortenetmondok ennek a tulvilagi birodalomnak a letezeseben kevesbe hittek, mint a tobbi, Irorszagtol nyugatra levo foldi Paradicsomeban. Ezzel egyutt tobb, szajhagyomany utjan terjedo, Fionn-nel kapcsolatos tortenet is említi. Az angol nyelvteruleten jol ismert Tír na nOg (’az Ifjusag Foldje’) sok sziget elemeit otvozi. Altalaban nyugaton van, a Tuatha De Danann menedeke, a testi-lelki oromok, az orok ifjusag foldje. A szajhagyomany tobb kulonbozo helyre helyezi Tír na nOgot, ezek kozul a legnepszerubb a Lisconnor-obol bejarata, amely Clare megyeben, a MoherA kolto The Celtic Twilight (magyarul: A kelta hom|ly. Uj Mandatum Konyvkiado, 2003. Ford. Erdodi Gabor) címu, 1893-ban megjelent mítosz- es mesegyujtemenyeben idezi.


Oldal 92

sziklaktol delre talalhato. De lehet az Ifjusag Foldje a szarazfold belsejeben is, így a Limerick megyei Lough Gur-toban levo Knockadoon-szigeten, egy barlangban vagy eszakon, az antrimi partok kozeleben levo Rathlin-szigeten. Aranyhaju Niam(h) Tír na nOgba vezeti a Fionn-mondakor hoset, Oisínt, ahol 300 evig idoznek. Hogy pontosan mivel foglalkoznak ez ido alatt, azt egyik tortenet sem reszletezi. A halandok koze visszaterve azonban Oisínt termeszetesen tonkreteszi a kozben eltelt, altala nem erzekelt ido. A Tír na nOg fogalma a hagyomanyban gyokerezik ugyan, de [172] eros hatassal volt ra Micheal Coimín 1750-ben szuletett, ír nyelvu verse, a Laoi Oisín i dTír na nÓg (Oisín dala az ifjusag foldjen). Persze nem csupan Coimín nagy kepzeloerovel megírt, míves szovegenek koszonheto” a Tír na nOg nev szeles koru ismertsege, hanem meg inkabb a tucatnyi fordítasnak es atdolgozasnak, amelyek kozul a leghíresebb William Butler Yeats The Wanderings of Oisín (Oisín vandorlasai) címu koltemenye (1889). Mivel pedig a Tír na nOg nev nem esik szerzoi jogvedelem hatalya ala, eredeti jelentesetol igen tavoli szovegkornyezetben is folbukkanhat. Barhol kaphatja peldaul ezt a nevet egy gyerekvidampark, ahogy a Galway megyei Salthill udulovarosban is tortent. Mike Newell 1993-ban keszult Into the West (Nyugatra) címu filmjeben pedig, amelynek forgatokonyvet Jim Sheridan írta, a titokzatos feher lovat hívjak Tír na nOgnak. Irorszagon kívul kevesbe elterjedt a tavoli szigetkent elkepzelt tulvilag motívuma. A Kulso-Hebridak Barra nevu szigeten mindmaig elevenek a Roca Barraidh-tortenetek. Ezt a varazslatos szigetet, amely Hy Brasil es Emain Ablach elemeit otvozi, ritka alkalmakkor megpillanthatja a tavoli horizonton egy-egy szerencses halasz. A skot gael roc szo tagabb ertelemben barmit jelent, amibe a horog beleakadhat, szukebb ertelemben pedig a hínar víz színen megjeleno reszere vonatkozik. Hasonlokeppen a walesi Ynys Afallon (walesi nyelven afall = alma) is az erzeki gyonyor, a termekenyseg, a boseges lakomak es az orok ifjusag szigete a nyugati oceanban. Ynys Afallonrol, a szinten almara utalo Emain Ablachhal egyutt, regota azt tartjak, hogy nagy szerepet jatszott az Artur-hagyomanyban jelen levo Avalon fogalmanak kialakulasaban. Vegezetul megjegyezzuk, hogy nem csak tengeri szigetek leteznek. A lapos, sík teruletek is szigetnek tekinthetok, amennyiben a gyalogos utazo a nehezebb terep utan itt megpihenhet. Talan ezert abrazoljak Mag Mellt (’kellemes síksag’) idonkent tengeren, maskor pedig szarazfoldon. Bran az Imram Brainban Emain Ablach fele tartva elhalad Mag Mell mellett, ahol a lazacok olyan szilajul kergetoznek, mint a kisborjak. Maskor a valoban letezo Mag Da Cheo (’ket kod síksaga’) nevu [173] helyhez kotik, amely a mai Roscommon megyeben, Medb kiralyno Cruachain nevu varatol delre vagy esetleg De lnyugat-Irorszagban van. Mag Mellnek nem csak a foldrajzi helye valtozo, uralkodobol is harom jutott neki. Altalaban az egyenes jellemu Labraid Luathlam ar Claideb (’furge kez a kardon’) a kiralya, szepseges felesege pedig a Lí Ban, azaz ’az asszonyok szepe’ nevre hallgat. A Serglige Con Culainn (Cuchulainn betegagya) címu tortenetben (l. 10. fejezet) o a ferje kuldottje, akinek Cuchulainn nem tud ellenallni. Mag Mell masik ket kiralya Goll mac Doilb es Boadach. Ahogy Mag Mellnek nincs egyetlen kituntetett uralkodoja, ugy olyan mitologiai alak sincs, aki jogot formalhatna „a tulvilag kiralya” címre. Eochaid Iuil a Mag Mell-i Labraid Luathlam ellensege, de nem derul ki egyertelmuen, hol uralkodik. A demoni Fomori ne ppel szovetseges Tethranak pedig vannak ugyan tulvilagi vonasai, de egyetlen szoveg sem nevezi neven ottani birodalmat. Eogan Inbir sem uralkodik paradicsomi kiralysag folott, amikor pedig felesege, Be Chuma folszarvazza Gaidiarral, Manannan mac Lir fiaval, csorbul is a tekintelye. Manannan, a tulvilagi tengeristen neve gyakrabban fordul elo a korai A Tír na nOg egeszen pontos fordítasban ’a fiatalok/ifju emberek foldjet’ jelenti. − A szaklektor.


Oldal 93

ír szovegekben, mint rivalisaie, es rendszerint folebuk is kerekedik. A korai ír irodalom mind a negy jelentos mondakoreben megjelenik, es kedvere kalandozik az ír-tengeren Skocia, Man sziget es Irorszag kozott. [174]

MÁSODIK RÉSZ

ÍR MÍTOSZOK HETEDIK FEJEZET Ír kezdetek: a Lebor Gab|la Érenn ÁLTÖRTÉNELEM Nem tudjuk, hogyan lattak a keltak vilaguk keletkezeset. Nem maradt ugyanis rank kelta nyelvu kozmogonia, kozmologia vagy teremtesmítosz. Nincs a vilagegyetem eredetet magyarazo kelta dokumentum, amilyet a gorogoknel Hesziodosz az Istenek születése (Theogonia) címu muveben, a regi izlandiaknal pedig a ket Edd|ban talalunk. A klasszikus kommentatorok, koztuk Julius Caesar, arrol szamolnak be, hogy a galloknak volt kozmogoniajuk, de abbol mara szinte semmi nem maradt fenn. A gorog foldrajztudos, Sztrabon pedig egy sor erejeig említi a galloknak a vilag elpusztíthatatlansagaba vetett hitet. Az ír, a walesi vagy a breton hagyomanyban ilyen hiedelemnek nincs nyoma, bar John Shaw (1978) a kanadai Uj-Skociaba kivandorolt skot gaelek kozott talalt egy tortenetet a Tejutrendszer keletkezeserol (l. 14. fejezet). A legterjedelmesebb fonnmaradt eredettortenet ír nyelvu, es nem a kozmosz vagy az emberek letrejottevel foglalkozik, hanem azt targyalja, hogyan erkeztek Irorszagba a kulonbozo, reszben kitalalt, mitikus nepek. Ez a rendszerint altortenelemnek minosített szoveg a Lebor Gab|la Érenn (modern ír nyelven: Leabhar Gabh|la), amely az angol fordítasban gyakran kapja a The Book of Invasions vagy The Book of Conquests (Hodítasok konyve), esetleg a szo szerinti The Book of the Taking of Ireland (Irorszag elfoglalasanak konyve) címet. Az altortenelem kifejezes az olvasok tobbsege szamara alighanem ismeretlen, es me ltanytalanul tiszteletlennek, sertonek hat. A Lebor Gab|la címu szoveg 12. szazadi osszeallítoi ugy gondoltak, megbízhatoan, hitelesen rogzítik az emberekkel [177] tortent esemenyeket, de mivel gyakran a kepzelet szulemenyein alapulo forrasoknak is hitelt adtak, egeszen mas lett az eredmeny. A kulonbozo tortenelmi korszakokban tobb szerzo is megprobalta a bibliamagyarazat kereteibe illeszteni a mítoszokat, legendakat, genealogiakat. Babel tornyanak, Noe barkajanak tortenetet szo szerint igaznak tekintik, a globusz pedig Ptolemaiosz geocentrikus vilagkepe szerint rendezodik el a szerzok fejeben. Alwyn es Brinley Rees Celtic Heritage (Kelta orokseg) címu, 1961-ben megjelent konyvukben „az ír tanítasok egyes elemeinek a kozepkori legendaval színezett heber mitologiaval torteno otvozesere tett faradsagos kíserletnek” minosítik a Lebor Gab|l|t Patrick James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 94

K. Ford (1977) viszont mar kevesbe joindulatu: szerinte a mu nem mas, mint „mesterien osszezagyvalt kozepkori egyveleg”. A Lebor Gab|la ot kotete a jelek szerint tobb evszazadon at keszult, igen sok kozremukodovel. Azonosíthato, de nevtelen 9-10. szazadi koltok keze nyoma bukkan fol, a vegleges osszeszerkesztesre pedig a 11. szazadban kerult sor. A legregebbi fonnmaradt pe ldany a 12. szazadi Leinsteri kódexben talalhato. Az elbeszelo mu osszeallítoi nem alapos bibliaismeretrol tesznek tanusagot, hanem inkabb bibliamagyarazokra es tortenetírokra hagyatkoznak, kulonosen Euszebioszra (Kr. u. 3-4. szazad), Orosiusra (6. szazad) es Sevillai Izidorra (7. szazad). A latinos muveltsegre utalo jelek hatasara egyes modern kori kutatok azt felteteleztek, hogy valaha volt egy eredeti latin nyelvu valtozat, es abbol szarmazik az ír szoveg. Ezt az elmeletet azonban ma mar a kutatok zome elutasítja. A Lebor Gab|la olvasoja ohatatlanul kívancsi lesz ra, van-e ennek az altortenelmi munkanak valami apro igazsagmagva, vagy az egesz csak kaprazat. A sziget egymast koveto hodítoinak sorat a nagyon is halando Míl Espaine nepe zarja. Kezenfekvo a parhuzam a gorog Hesziodosz Munk|k és napok címu muveben (Kr. e. 7. szazad) folvazolt negy korszakkal. A Lebor Gab|la megadja az oír irodalom elso, ma „mitologiainak” nevezett mondakorenek keretet. A ciklus egyik kulcsszoveget, a Cath Maige Tuired [A (masodik) Mag Tuired-i/moyturai csata], amely kiterjeszti a Lebor Gab|la cselekmenyenek bizonyos reszet, szinten e fejezetben targyaljuk. Az „altortenelem” minosítes arra emlekeztet minket, hogy a Lebor Gab|l|t valaha [178] hiteles torteneti munkanak tartottak. A modern kor elotti tortenetíras legjelentosebb alakjai kozul nehanynak, így Geoffrey Keatingnek (1580 k.−1645/50 k.), Micheal O Cleirighnek (1575–1645 k.), A négy tudós évkönyvei osszeallítojanak, es Roderick O’Flahertynek (1629–1718) igencsak meggyult a baja, amikor a Lebor Gab|la szerinti tortenelmet ossze akarta hangolni a mashol szerzett informaciokkal. Meg az igen lelkiismeretes, folvilagosodas utani tortenesz, Charles O’Conor (1710–1791) is ugy gondolta, hogy a Lebor Gab|la osszebekítheto a hitelesebb dokumentumokkal. A 20. szazad masodik feleben a Harvard Egyetem professzora, John V. Kelleher evtizedeket szentelt a szoveg szamos talanyanak, es ket nemzedeken at biztatta posztgradualis kepzesben reszt vevo hallgatoit is, hogy a modern technika minden eszkozet, valamint az aprolekos gondossaggal, pontosan kozreadott keziratszovegeket es a bosegesen rendelkezesre allo adatokat felhasznalva dolgozzanak fol rovidebb szakaszokat. Munkajuk gyumolcse azt a nezetet tamasztja ala, hogy a Lebor Gab|la bizonyos epizodjai halvanyan emlekeztetnek olyan esemenyekre, amelyek bizonyíthatoan megto rtentek. Termeszetesen ugyanez mondhato el szamos kozepkori legendarol es kesobbi nepmeserol is. A Lebor Gab|la bizonyos fokig a Raphael Holinshed altal szerkesztett (1577) Chronicles (Kronikak) elejehez hasonlít, amely Shakespeare Lear kir|ly címu dramajanak forrasaul is szolgalo, torteneti munkanak alcazott legendagyujtemeny. Fontos kulonbseg azonban, hogy míg Holinshed kronikajaban a fantazia szulemenyei keverednek a rendelkezesre allo hiteles foljegyzesekkel, addig a Lebor Gab|la korai, meseszeru torteneteit ugy torzítottak el, hogy beleferjenek a bibliamagyarazoktol orokolt keretekbe. A szoveg vegig tartalmaz evszamokat. Az emberi tortenelem a bibliai ozonvízzel kezdodik, amelyet a bibliamagyarazok Kr. e. 2900-ra, vagyis a feltetelezett 1104. „vilagevre” (Anno Mundi, rovidítve AM) tettek. A Lebor Gab|la valamennyi esemenyenek evszama erosen valtozo, mivel a kozepkori tudosok keptelenek voltak megegyezni a teremtes idopontjaban. A Venerable (tiszteletre me lto) Bede (Beda) neven ismert angolszasz tortenetíro Kr. e. 3952 mellett ervelt, a Kr. e. 3. szazad gorogul beszelo zsido tudosai Kr. e. 5200-ban allapítottak meg az idopontot, kesobbi szaktekintelyek pedig [179] Kr. e. 4004-re voksoltak. Az írek osei a Scoti nevu nep, James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 95

amely a feltetelezesek szerint a mai Ukrajna teruleterol, Szkítiabol szarmazott, es az egyiptomi farao Scota vagy Scotia nevu lanyarol neveztek el. A Scoti szo valojaban a Scotti (scotusok) alakvaltozata, egyebek mellett ezen a neven is emlegettek a romaiak az okori Irorszag nepeit. A 6. szazad Ulsterbol (Irorszag) Argyllba (Skocia) iranyulo nepvandorlasanak koszonhetoen ruhazodott at a nev a mai Skociara. A Lebor Gab|la szerint a Scoti nep a zsidokkal egyutt szamuzetesben elt Egyiptomban, es Mozes hívta is oket, hogy tartsanak veluk a kivonulaskor. Innen eredhet az a sokaig elterjedt „kacsa”, hogy az írek lennenek Izrael elveszett tizenharmadik torzse. A Scoti nep Egyiptomban letrehozza sajat nyelvet. A tortenet szerint egy bizonyos Fenius Farsaid jelen van Babelban a nyelvek kulonvalasztasanal, es meghagyja unokajanak, Goídel Glasnak, hogy az akkor letezo 72 nyelvbol hozzon letre egy ujat, az írt. Az unoka neve az ír nyelvre hasznalt oír Goídelc szobol szarmazik. Az altortenelmi mu címeben ígert hodítasokra hat bevandorlasi hullamban kerul sor. Az erkezo nepek vezerukrol vagy dominans csoportjukrol kaptak nevuket: (1) Cesair, (2) Partholon nepe, (3) Merned nepe, (4) Fir Bolg, (5) Tuatha De Danann es (6) Míl Espaine nepe, valamint a harcias hajos nep, a Fomorik, akik szinte az osszes tobbivel hadban allnak. A het hodíto csoport kozul csak az utolso, Míl Espaine nepe halando, a masik hat vagy istenek, vagy az embertol bizonyos fokig kulonbozo lenyek nepe. CESAIR, PARTHOLÓN NÉPE, NEMED NÉPE, A FIR BOLG Az elso ket hodítas inkabb a kepzelet szulemenye, kevesebb valos alapja van, mint a masik negynek. A hitbuzgo hiszekenyseg es a szexualis fantaziak sajatos elegyet mutato tortenet szerint eloszor egy no erkezik a Kozel-Keletrol. Cesair (vagy Cessair, Ceasair stb.) Noe fianak, Bithnek es Birrennek a lanya, aki kozvetlenul az ozonvíz elott Inis Failra (’a Sors Szigete’, azaz Irorszag) menekul. Azert kell elhagynia szulofoldjet, mert az a gyalazat erte, hogy nem engedtek fol a barkara. Egy masik valtozat szerint Banbanak, Irorszag egyik nevado istennojenek a lanya. [180] Negyven nappal az ozonvíz elott erkezik meg otven novel es harom ferfival a Cork megyeben, a Bantry-obol partjan levo Dun na mBarcba. Az eredeti terv szerint a noknek harom csoportra kellene osztaniuk, hogy a harom ferfi kozremukodesevel benepesíthessek a szigetet. De ket ferfi meghal, így a feladat teljes egeszeben Fintan mac Bochrara, Cesair „ferjere” es a koltok partfogojara marad, aki azonban nem erez magaban eleg erot a feladathoz, ezert lazac kepeben elmenekul. A magara maradt Cesair szíve megszakad, es meghal. A tortenet nevtelen narratora szamos bizonytalan eredetu helynevet megmagyaraz, Cesair kíseretenek tagjaira vezeti vissza oket. Az objektíven elemzo modern kommentatorok szerint viszont kitalalt etimologiakat szurtak be az elbeszelo szovegbe. Cesair halalat es így az ozonvizet kovetoen Irorszag 312 even at lakatlan. Ekkor erkezik Partholon joakaratu es szorgos nepe, akik heteves vandorlas utan a Beltaine unnep idejen erik el Inber Scenet, ami lehet Irorszag delnyugati reszen, a mai Kerry megyeben vagy eszaknyugaton, a Donegal-obolben. Eloszor eszaknyugaton, az Assaroe-vízeses kozeleben telepednek le, de kesobb muvelesre alkalmassa tesznek negy síksagot, ok kezdenek eloszor foldet muvelni, es elsokent osztjak fol Irorszagot negy reszre. Szívesen fogadja oket a termeszet is, hiszen het to is keletkezik. Telepuleseik kozott van a Mag nElta (angolosítva Moynalty) síksag, amely a mai nagyvaros, Dublin helyen terult el. A masodik bevandorlo csoport a vezetojerol, Partholonrol kapta a nevet, akinek szinten van bibliai csaladfaja. Magog leszarmazottja, aki Abraham patriarka idejen elt. Ezen kívul „Gorogorszag hercege”, aki meggyilkolja a tulajdon szuleit. Tettet az egyik szeme banja, es egesz eletere melle szegodik a balszerencse is. Ennek ellenere „minden mesterJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 96

segek ura”. Akar gorog Partholon, akar zsido, annyi biztos, hogy a neve nem ír, hiszen a P betu (es hang) az ír nyelv legkorabbi valtozataiban ismeretlen volt. Az a legvaloszínubb, hogy a zsido Bertalan apostoltol kolcsonozte a nevet, amelyet Szent Jeromos es Sevillai Izidor tevesen „a vizeket megallíto fianak”, vagyis az ozonvíz tulelojenek fordított. Partholon nepenek viragkora 520 evig tart, ez ido alatt lelekszamuk 9000-re no, es sokan szemelyiseggel is felruhazodnak, [181] peldaul Partholon harom fivere, Eolas (’tudas’), Fios (’ertelem’) es Fochmarc (’furkesz kívancsisag’). Kulon nevet kap meg az elso taníto, az elso fogados es az elso orvos. Masok az aranyat, a marhatenyesztest es a jogtudomanyt honosítjak meg. Egy bizonyos Malaliach foz eloszor sort, amelyet kesobb jovendoleshez, ritualekhoz es aldozat bemutatasahoz is hasznalnak. De nem minden ujítasuk ilyen szerencses: Partholon felesege, Dealgnaid ugyanis elcsabít egy szolgat − ez az ír irodalomban az elso hazassagtores. A tortenet egyik verzioja szerint Partholon ektelen haragra gerjed, a masik szerint azonban a felesege versben eloadott ellenvetesere, hogy nem lett volna szabad ilyen nagy kísertesben magara hagynia ot, megbekel. Partholon nepe hadakozik ugyan a gyulolt Fomori neppel, de hiaba gyozik le oket, megsemmisíteni nem tudjak az ír partokhoz kozeli szigetekrol portyazva fosztogato tengeri kalozokat. Szazhusz evvel azutan, hogy Partholon Tallaghtban, a mai Dublin kozeleben meghal, alattvaloit egy kivetelevel mind elviszi a pestis egyetlen het alatt, majus honapban. Egy szovegvaltozat szerint Tuan mac Cairill (neha mac Stairn) az egyetlen tulelo, aki egeszen Colum Cille, azaz Szent Kolumba (521 k.−593/97 k.) idejeig elel, hogy elmondhassa a bevandorlasok tortenetet. Harminc evvel Partholon nepenek kihalasa utan megerkezik Nemed nepe, akik szinten szebbe varazsoljak a tajat. Elodjeikhez hasonloan oket is bibliai felmenokkel rendelkezo vezerukrol neveztek el. Nemed Magog leszarmazottja es Jafet fia, megis „szkítanak” nevezik. Nemed nepe ugyanis Szkítiabol indult el 34 hajoval, amelyek egy híjan mind odavesznek, amikor kapzsi modon uldozobe veszik a tengeren latott aranytornyot. A megmaradt hajo egy evig bolyong a vilagban, majd egy pontosan meg nem hatarozott helyen es idopontban megerkezik Irorszagba. Nemed nepe a legkevesbe figyelemremelto es romantizalt bevandorlo csoport, elso latasra csak Partholon nepe arnyekanak tunnek. Ottletuk alatt negy uj to jon letre, es tizenket uj síksag kialakítasaval mozdítjak elore a fejlodest, valamint ket varat is epítenek, az egyiket Antrimban, a masikat Armaghban. Az utobbit Macha kiralynejukrol nevezik el. Ard Macha, az Armagh nev eredeti ír alakja ugyanis azt jelenti: Macha [182] magaslata. (Az ír mitologiaban meg ket masik Macha is van.) Egyik druidajuk, Mide, az azonos nevu kiralysag nevadoja gyujtja az elso tuzet Uisnechben, Irorszag kozepen. A tuz het evig lobog, es minden torzsfo hajlekat bevilagítja. Nemed nepenek egyetlen rendkívuli tette a Fomori nep rablobandai ellen vívott hosies harc. Haromszor is legyozik oket. A negyedik utkozet azonban katasztrofaba torkollik, Nemed nepe kenytelen Samain idejen minden evben megalazo hadisarcot fizetni. Nemed bosszura ehes nepe megostromolja a donegali partok kozeleben, a Tory-szigeten levo, Tor Conaind nevu Fomori tornyot. Fergus Lethderg, Nemed nepenek hose megoli Conand Fomori vitezt, a tobbi bator harcos azonban zommel elesik, csak harmincan maradnak eletben, ok szetszorodnak a vilagban. A tulelok utodai reszesei lesznek a Fir Bolg es a Tuatha De Danann kesobbi hodítasainak. Egyikuk, Britan Mael, a piktek erkezeseig Skociaban el, majd delebbre koltozik, es o lesz Britannia, illetve a britek nevadoja. Nemed fia, Starn, a bevandorlok negyedik hullamanak, a Fir Bolg nepnek az ose. Ok egy „Gorogorszag” neven emlegetett tavoli helyen elnyomatasban elnek, rabszolgakent tobbek kozott borzsakokban kell foldet hordaniuk a volgyekbol a kopar hegyekre. Vezeruk, Semion, Starn unokaja iranyítasaval hajokka valtoztatjak zsakjaikat, es sikerul megJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 97

szokniuk. Inber Domnann-nal (a mai Malahide-obol, Dublintol eszakra) erkeznek Irorszagba az augusztusi Lughnasa unnep idejen, 230 evvel Starn tavozasa utan. Ekkor Dela a vezetojuk, akinek ot fia felosztja egymas kozt a szigetet. Mivel elodjeik mar elokeszítettek a terepet a mezogazdasagi tevekenyseghez, ok nem alakítanak ki tobb síksagot irtassal, es uj tavak sem keletkeznek. A gonosz Fomori neppel sem kerulnek osszetuzesbe, pedig a Fir Bolg harcos nep. Egyik elso kiralyuk, Rinnal (vo. ír rinn = landzsahegy) hasznal eloszor vashegyu fegyvert. A Fir Bolg nev fordítasa altalaban ’Bolg emberei’, tehat tobbes szamu alakrol van szo. Az l es a g kozott rovid, felig elnyelt ö hangot, ugynevezett „svat” kell ejteni (azaz a helyes kiejtes: fir volög). A nev jelenteset sokat vitattak. A korabbi nepi etimologia szerinti ’zsakok emberei’ (ír bolg = zsak) valtozatot elvetettek, majd a kozelmultban ismet teret nyert. Nem a nep rabsaga idejen cipelt zsakokrol van szo, hanem olyanokrol, amelyek [183] etimologiailag kimutathatoan a harciassagra utalnak. A Lebor Gab|l|ban olvashato verzio szerint egy Bolg/Bolga nevu osistensegtol kaptak a nevuket, egy 20. szazad kozepi ertelmezes szerint viszont a Bolg szo Irorszag korai, tortenelmi megszalloira, a Belgae torzsre, azaz a belgakra utal, akik P-kelta nyelveket beszeltek (a brit, a walesi es a cornwalli oset). Ugyan a Fir Bolg nep mindossze 37 evig uralta Irorszagot, e rovid idoszak megis kiemelkedo, hala egy nagy formatumu, nagylelku kiralynak, Eochaid mac Eircnek, aki helyreallítja az igazsagot, valamint sikerul elernie, hogy az eso harmatcseppekben essen, es minden evben lehessen aratni. Eochaid ezen kívul unnepsegsorozatot is alapít felesege, Tailtiu tiszteletere. A tenyleges Tailtiu-unnepet egeszen a 18. szazad vegeig megtartottak, es meg a 20. szazadban is ujjaeledt egy idore. A foldmuvelo Fir Bolg vesztet az ujabb hodítok, a Tuatha De Danann okozzak az elso Mag Tuired-i csataban (nem tevesztendo ossze az ismertebb masodik Mag Tuired-i csataval, l. alabb). Ezutan a kelta vilag tavoli videkeire szorodnak szet, így az eszak-írorszagi Antrim megye partjainal levo Rathlin-szigetre, a skot partvidekre es Irorszag legnyugatibb reszere. Az Aran-szigetek egyiken, Inishmore-on (írul Inis Mor) talalhato, Dun Aonghusa nevu impozans regeszeti lelohelyrol ugy tartjak, a Fir Bolg nep egyik vezererol kapta a nevet. A nep az ír es skot gael folklorban erosen karikaturisztikusan jelenik meg: nevetseges, groteszk kulseju rabszolgak es barlangi tunderek kepeben. A FOMORI NÉP A rossz szandeku Fomori nep, bar nem tartoznak az egymast koveto hat hodíto nep koze, a Lebor Gab|l|ban megis egesz hosszu szakaszokon at arasztja kenkoves buzet. Jelentos szerephez jut a Cath Maige Tuired [A (masodik) Mag Tuired-i/ moyturai csata] cselekmenyeben is, de abrazolasa a ket szovegben nincs osszhangban. A tudomanyos kozvelemeny ma olyan „euhemerizalt” (azaz valoban elt emberekbol ,,felduzzasztott”), keresztenyseg elotti tengeristensegeknek tartja a Fomori nepet, akiket idovel embereknek, nevezetesen kalozoknak kezdtek tekinteni. A korai szerzok a rendelkezesre allo [184] anyagokbol csaladfakat is krealtak nekik. A Fomori nepre vonatkozo elkepzelesek kialakulasa idoben mind a Lebor Gab|la szuleteset, mind a keresztenyseg meghonosodasat megelozi. Az egyhaz írastudoi Noe legkevesbe kedvelt fia, Ham leszarmazottjainak tekintettek a Fomori nepet. Kesobb oriasok, manok, kecske- vagy lofeju lenyek vagy mas torz alakok lettek beloluk. Demonizalasukhoz a tortenelmi tapasztalat is hozzajarult, az eszakrol, kezdetben a Skocia koruli szigetekrol, majd egyre inkabb a skandinav teruletekrol erkezo tengeri rablok viselt dolgait szemelyesítettek meg. Fektelenul kegyetlen martalocokkent abrazoljak oket, akik levagjak az orrat annak, aki nem fizet nekik sarcot.


Oldal 98

A Lebor Gab|l|ban eloszor telhetetlen vezerukkel, Cichollal az elen vonulnak fol Partholon joakaratu nepe ellen. Felelmetes, ektelen nagy torzszulottekkent jelennek meg, akiknek csak egy szemuk, egy karjuk es egy labuk van. A modern kor szkeptikus szemlelete ezt talan hatranyt jelento testi fogyatekossagnak tekintene, a korai idok olvasoit es tortenetmondoit azonban bizonyara rettegessel toltotte el. Evszazadokkal kesobb ugyanilyennek írtak le a szajhagyomany utjan terjedo tortenetek ket alakjat, az ír Fer Caillet es a skot gael Fachant. A szoveg kesobbi reszeiben a Fomori nep tagjai mar antropomorfizaltak. A Fomori nep az Irorszagot meghodíto hat nepcsoporttol elteroen soha nem telepeskent jelenik meg, hanem mindig fosztogatokent, akik a Donegal megye eszaknyugati partjainal, a Tory-szigeten levo, szinte megkozelíthetetlen varukbol indulnak portyara. Erodítmenyuk, Tor Conaind nevadoja Conand nevu torzsfojuk. Partholon szelíd nepe nem okoz nekik sok gondot, hiszen egy pestisjarvany meg azelott kiirtja oket, hogy behodolnanak a Fomori nepnek. Nemed nepe, mint fentebb mar említettuk, eleinte sikerrel veszi fol a harcot a Fomori nep ellen, de aztan megalazo vereseget szenvednek a Laois megyei Cnamrosnal lezajlott csataban (a mai Camross falu helyen). A Fir Bolg neppel, mivel ket nemzedek valasztja el oket, soha nem talalkoznak. Ez egyes szerzoket arra a valoszínutlen es azota meg is dolt feltetelezesre indított, hogy a ket nep azonos. Az egyenileg abrazolt Fomori harcosok es vitezek szurrealisan rondak, kulonosen a legnagyobb veszelyt jelento Balor, akit gyakran emlegetnek Gonosz Szemu [185] vagy Ronto Szemu Balorkent. Meg felesege, Csorba Fogu Caitlín (vagy Cethlionn) lattan is megfutamodnak az ijedosebbek. Balor azonban nem csupan elrettento kullemu, hanem halaloszto harcos is. Szemet sehol mashol nem nyitja ki, csak a harcteren, ahol negy ember kell hozza, hogy kitamasszak a szemhejat. A szemebe nezo hadsereget elhagyja az ereje. A szem pusztíto ereje onnan szarmazik, hogy Balor gyerekkoraban latta, hogyan keszítik apja druidai fozeteiket, bajitalaikat. Balornak tehat csak vegig kell hordoznia tekintetet a harcteren, hogy felelmetes pusztítast vigyen veghez. A korabbi, immar divatjamult elmeletek antropomorf napistennek allítottak be. Meretei es agresszív termeszete miatt gyakran a szinten gyilkos ereju walesi Ysbaddaden Bencawr megfelelojenek tekintik, akinek elnehezult szemhejat szinten szolgak tamasztjak ki vasvillaval. A TUATHA DÉ DANANN A Lebor Gab|la osszeallítoi a rajuk jellemzo precizitassal pontosan 37 evvel az altaluk kiszorított Fir Bolg nep erkezese utanra es 297 evvel az ír nepnek megfelelo, halando Míl Espaine nepenek felbukkanasa elottre helyezik a Tuatha De Danann megjeleneset. Erkezesuk egyeb vonatkozasai azonban mar kevesbe evilagiak. A tobbi, hajokon erkezo ne ppel ellentetben ugyanis a Tuatha De Danann kozvetlenul Beltaine elott komor fellegekbol szall ala, es Irorszag nyugati reszen, egy ismeretlen hegyen telepszik meg, haromnapos napfogyatkozast okozva. Jellemzesuk a kesobbiekben is az orszag nyugati reszehez koti oket. Egy szovegvaltozatban pedig ok is vízen jonnek, de a parton elegetik hajoikat, es ezuttal az egre szallo fekete fustfelho homalyosítja el a napot. A Tuatha Dé Danann nev ír nyelvu, tobbes szamu alak, jelentese nagyjabol ’D… istenno nepe vagy torzse’. A regebbi elmeletek ugy tartottak, hogy D… istenno a jol ismert Danu, a korai szovegek nyelveszeti elemzese azonban kimutatta, hogy nem ilyen egyertelmu D… kilete. A nevnek egyes szamu alakja nincs. A sokfele kontextusban gyakran hasznalt ír tuatha szonak nincs pontos angol (vagy magyar) fordítasa, jelenthet nepet, nemzetet, nemzetseget vagy torzset. A tuatha dé kifejezes [186] a Lebor Gab|la szuletesenel regebJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 99

bi keletu. A bibliafordítasokban az izraelitakat jelenti (vo. latin Plebes Dei = Isten nepe), es a regi istenekre is vonatkozik, Danu, mint a 4. fejezetben mar említettuk, csak a neve birtokos esetu alakjabol ismert, es csabítoan kozel all ugyan Ana/Anu fo ldistennohoz, de nem azonos vele. A Danann (vagy Danaan, Donann stb.) szo eredete mindmaig vitatott, amint azt John Carey kimutatta (1981). Angolul emlegetik az isteni eredetu nepcsoportot roviden, Tuatha De alakban is. A Tuatha De Danann egyes tagjai, így a Dagda, a „jo isten” es Lug Lamfhota, a nagy hos (írul: hosszu karu) mar a Lebor Gab|la letrejotte elott is leteztek az ír hagyomanyban, az altortenelmi mu szerkesztoi azonban így is szukseget ereztek, hogy megírjak a nep to rtenelmenek az Irorszagba joveteluk elotti szakaszat is. A 11 nemzedekkel Nemed nepe utan erkezo Tuatha De Danann szerintuk „Gorogorszagban” elt, a varazslas tudomanyat es a druida tanokat azonban tavoli, eszaki orszagokban sajatítottak el. Negy mesebeli varosbol, Faliasbol, Findiasbol, Goriasbol es Muriasbol indulnak el Irorszag fele. Magukkal hozzak legfobb kincseiket is, amelyek a kesobbi tortenetekben ujra meg ujra felbukkannak. Faliasbol a Lia Failt, a sors kovet, amely a koronazasi szertartasok soran elkialtja a torvenyes kiraly nevet, Findiasbol Nuadu kardjat, amely elol senki sem menekulhet, Goriasbol Lug Lamfhota garantaltan gyozelmet hozo, hatalmas landzsajat, a Gae Assailt, Muriasbol pedig a Dagda ustjet, amelybol mindenki jollakik, aki kortyol belole. A Tuatha De Danann seregebol kidolgozottabb, emberibb, mondhatni színes egyenisegek kerulnek ki. Tulzas lenne azt allítani, hogy a gorog mitologia Olumposzi isteneinek megfeleloi − panteon egyebkent sincs semmilyen kelta hagyomanyban −, de teny, hogy a Tuatha De Danann kiemelkedo alakjai betoltik az Olumposzi istenek bizonyos funkcioit. Mindharom nagy mondakor (a mitologiai, az ulsteri es a Fionnhez kapcsolodo) tobbtucatnyi kesobbi torteneteben tunnek fol ujra, es gyakran emberfolotti hatalmuk segítsegevel avatkoznak bele a szereplok eletebe, nemikepp hasonloan ahhoz, ahogy az Ili|szban Aphrodite es Poszeidon alakítja helyenkent a cselekmenyt. [187] Dagda, akit rendszerint hatarozott nevelovel, a Dagdakent emlegetnek, harcos, ke zmuves, varazslo es mindentudo uralkodo egy szemelyben. Vagyontargyai koze tartozik a híres ust, ket csodadiszno (az egyik egyfolytaban fo, a masik pedig meg eletben van) es az orokke gyumolcstol roskadozo fak. Furkosbotja olyan oriasi, hogy kerekeken vonszoljak, es olyan mely barazdat huz maga utan, hogy az jeloli ki a tartomanyok hatarat. Merete es hatoereje parhuzamot sugall a gall isten, Sucellus hosszu nyelu kalapacsaval es a skandinav Thor kalapacsaval. A Dagda egyes tortenetekben mas neveken is felbukkan: Eochaid Ollathair (’mindenek atyja’), Ruad Rofhessa (’nagy tudasu ur’) es Deirgderc (’voros szem’, azaz a Nap). Boand a neve az angolosított alakjat viselo Boyne folyo istennojenek. A Dagda szeretojekent megfogan, es eletet ad Angus Ognak, a kolteszet istenenek. Egyes forrasok valla serkolcsi celzattal megvaltoztatjak a tortenetet, es a Dagda felesegenek nevezik, de Boand ferje a tortenetekben altalaban Nechtan. Hazassagtoreset leplezendo, megkeri Elcmart, fogadja orokbe a gyereket. Parja meg Nuadu is, de nem o lesz a gyerek neveloapja, es a kereszteny ertelemben vett ferjnek sem nevezheto. Boand feltetelezett lakhelye a Brug na Boinne (’Boand szallashelye’), amely a nagy newgrange-i folyosos-kamras sír ír neve, tagabb ertelemben pedig a Newgrange kornyeken levo negyven sírra is vonatkozik. A Boyne folyo eredetet ket, egymassal versengo tortenet is magyarazza. Boand mindkettoben tabut szeg, mire egy folduzzadt forras a nyomaba ered, hogy megfojtsa, o pedig a tenger fele menekul azon az utvonalon, amely ma a Boyne folyo. Mindig noies vonasokkal jelenítik meg, van egy Dabilla nevu olebe is. Manannan mac Lir, amint az elozo fejezetben mar utaltunk ra, egy titokzatos orszag ura a tengeren tul, es leginkabb a víz erejevel hozzak osszefuggesbe. Varazsereju ajandeJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 100

kokat osztogat, a Tuatha De Danann-nak peldaul a mindent elrejto kodot adja. Nem mindig soroljak az istenek nepehez, alakja a Lebor Gab|la szuletesenel korabbi. A korai ír irodalomban a legkulonbozobb tortenetekben bukkan fol. Teves az a nepi etimologia, hogy o lenne Man sziget nevadoja, a fordítottja viszont, hogy o viseli a sziget nevenek egy regebbi valtozatat, igaz lehet. Apai neve, a mac Lir, amely valaha a feltetelezesek szerint azt [188] jelentette, ’a tenger fia’, mindmaig fejtorest okoz. Ez a Lir nem azonos a Sídh Finnachadban elo Lirrel, a hattyugyermekek apjaval, aki egy kesobbi tortenetben szerepel. Angus Og, szo szerinti fordítasban ’az ifju Angus’, a fiatalsag es a szepseg, valamint a kolteszet istene. Lehet ezen kívul a szerelem istene is, ha letezik egyaltalan ilyen az ír mitologiaban. Nevet tobbfelekeppen is írjak: Oengus, Aengus, Aonghas stb., es mac Oc vagy mac-ind-Og (’az ifjusag fia’ vagy ’fiatal fiu’) neven is ismert. Angus Og iszik a halhatatlanna tevo sorbol, es utja soran negy hattyu koroz folotte. Anyjatol, Boandtol megszerzi annak lakhelyet, a Brug na Boinnet avagy Newgrange-t. Sok szeretot tulajdonítanak ugyan neki, a legismertebb tortenetben megis az elerhetetlen hattyulany, Caer utan sovarog. Lathatatlanna tevo koponyeget visel, de így is sok host megved, így fogadott fiat, a Fionn-mondakorben szereplo Diarmait Ua Duibnet is. Nuadu Airgetlam (’ezustkezu/ezustkaru’) kiralykent vezeti nepet Irorszagba, de kesobb „fogyatekossaga”, azaz a levagott keze helyere illesztett ezust mukez miatt megfosztjak rangjatol. Kardja a Tuatha De Danann egyik kincse, nagysaganak tanujele. Ideiglenesen le kell mondania tronjarol, de a Fomori neppel vívott csata elott, ahol Balor aldozata lett, visszahívjak uralkodni. A neve alapjan a Nodons nevu korai brit istennek a rokona, akit a Severn folyo nyugati partjan levo regeszeti lelohelyen, Lydney Parkban imadtak. Hasonlít a Nudd nevu walesi mitologiai alakra is, aki idonkent a Llaw Erient (’ezustkezu’) jelzot viseli. Nuadu Boand tarsakent is feltunik. Dian Cecht, a gyogyíto isten keszítette Nuadu mozgo ujjakkal ellatott ezustkezet. A Fomori neppel vívott csataban pedig minden halalos sebet kapott harcost fol tud tamasztani, kiveve a lefejezetteket. Erre a celra az egeszseget, jo kozerzetet helyreallíto tipra sl|inét (’az elet forrasat’) hasznalja. Dian Cecht kultusza is regebbi a Lebor Gabal|nal, es kisse megvaltozott alakban a kesobbi szajhagyomanyban is folbukkan. Mogyorobol, gyermeklancfubol, madarsoskabol, tyukhurbol es zablisztbol keszult zabkasaja gyogyír a megfazasra, torokfajasra es mas betegsegekre. Fia, Miach, es lanya, Airmid, akikre Dian Cecht feltekeny, szinten gyogyíto istensegek. Lug Lamfhota a hos Dian Cecht unokaja, de sok elbeszelesben vele egykorunak tunik. [189] A szonok es harcos Ogmat idonkent a Dagda es Lug Lamfhota mellett a Tuatha De Danann harom fo bajnoka kozott említik. O az ekesszolas es a kolteszet partfogoja, valamint a legregebbi ír írasforma, az ogham mesebeli feltalaloja. A husz jelet magaban foglalo ogham abece egyenes vonalakbol es rovatkakbol allo betuit ko - vagy fafelulet szelere vestek. Az ogham (oír alakja: ogam) szo filologiailag rokon Ogma nevevel. Az ír isten csabítoan hasonlít Ogmiosra, az ekesszolas gall istenere, de tobb vezeto tudos, így Rudolf Thurneysen is vitatja, hogy barmi kapcsolat lenne a ket alak kozott. Emlekezetes pillanat, amikor Ogma a hos tarai belepojekor szembeszall Lug Lamfhotaval (l. alabb). Donnt, a holtak istenet es a tulvilag kiralyat, gyakran tavolsagtartonak, visszahuzodonak abrazoljak. A tobbi istentol elkulonulve el a Tech Duinn (’Donn haza’) nevu sziklas szigetecsken a Beare-felsziget legnyugatibb vegen. Ezzel egyutt az elsok kozott erkezik Irorszagba. A Dagdaval mint osistenseggel idonkent osszekevert Donn gyakran egybeolvad egy nevrokonaval, Donn mac Míleddel, aki a kovetkezo hodíto nephez, Mí l Espaine nepehez tartozik. Mivel a holtak vele „elnek”, leginkabb Dis Pater romai istenre emlekez-


Oldal 101

tet, akitol gall kozvetítessel szarmazhat is. A szajhagyomany ugy tartja, hajotoreseket okozott, a vallasos folklorban azonban az ordog abrazolasahoz hasznaljak alakjat. Goibniu kovacsisten a mestersegek harom partfogojanak egyike. A masik ketto Credne, a bronz- es aranymuves, valamint Luchta, az acs. Legaktívabban a Fomori nep elleni csataban lep színre, ahol faradhatatlanul gyartja a fegyvereket es a pancelzatot. Landzsainak hegyei mindig halalosak. Alkalmankent maga is csatasorba all, de harci erenyei mellett gyakran gyogyíto istenkent is megjelenik. Ezen kívul a Fled Goibnenn nevu tulvilagi lakoma hazigazdaja, ahol vendegei annyi sort isznak, amennyi belejuk fer, megsem reszegednek le, am mentesulnek az oregedestol, a testi-szellemi romlastol. A walesi hagyomanyban Gofannon es Glwyddyn Saer a megfeleloi. Lug Lamfhota vibraloan eleven, dramai szemelyisegkent mutatkozik meg, amikor harcba szall a Fomori nep ellen (l. kesobb). Elsodleges jelzoje, a „hosszu karu”, nem a vegtagja hosszara vonatkozik, hanem arra a kepessegere, hogy nagy [190] tavolsagra tudja eldobni fegyveret. Cuchulainn-nyal es Fionn mac Cumhaill-lal egyutt a korai ír irodalom harom nagy hose koze tartozik (lehet, hogy a masik ketto az o alakmasa), es neve rokon Lugos/Lugus, a Caesar altal gall Mercuriusnak nevezett isten gall nevevel. Caesar „minden mestersegek feltalalojanak” nevezte Mercuriust, es ez a leíras megfelel Lug masodik ír jelzojenek, a Samildanachnak. A gall isten es az ír hos unnepnapja egyarant augusztus 1. Lug Lamfhota ezen kívul a walesi Lleu Llaw Gyffes megfeleloje is. A Tuatha De Danann fontos noalakjai Brigit tuzistenno es a hadistennok triasza, Badb, Macha es Morrígan. (Roluk a 4. fejezetben esett szo.) Miutan a Tuatha De Danann megveti a labat Irorszagban, kiderul roluk, hogy mesterei a hadviselesnek. A Fir Bolg nepet a sziget eszaknyugati reszere uzik, egy Mag Tuired, azaz „oszlopok síksaga” nevu helyre, majd azt kovetelik, hogy ok lehessenek Irorszag elozo urainak kiralyai, de azok ezt elutasítjak. Nuadu kiraly a csataban megsebesul, es kesobb megkapja a csodalatos ezustkezet. A tronon a jokepu, de hitvany Bres koveti, aki egy a Tuatha De nepbol valo no es Elatha Fomori kiraly fia. Lehet, hogy a Mag Tuired-i csata helyszíne a Mayo megyei Cong kozeleben levo Conga, de szamítasba johet egy-egy Galway, illetve Sligo megyei megalitikus koepítmeny is. Barhol legyen is azonban a harcmezo, nem valoszínu, hogy azonos a Sligo megyei Lough Arrow-to kozeleben levo Mag Tuireddel (angolosított neven Moytirra, Moytura stb.), az ismertebb masodik csata helyszínevel, ahol a Tuatha De a gyuloletes Fomori neppel csap ossze. Az eposzi kuzdelem elozmenyekent a Tuatha meghonosítja az ír gazdalkodasban a sertestenyesztest, es harom uj to is kepzodik. Ezzel ízelítot kapunk a kuszobon allo termekeny, eredmenyes korszakbol. A MÁSODIK MAG TUIRED-I CSATA ÉS LUG LÁMFHOTA A Lebor Gab|la nem foglalkozik azzal, hogyan uzte el a Tuatha De Danann nep Irorszagbol a Fomori nepet. Errol egy masik, irodalmilag csiszoltabb elbeszelo szovegben, a Cath Maige Tuired [A (masodik) Mag Tuired-i/moyturai csata] címu [191] tortenetben olvashatunk, amelynek nyelvezete arra enged kovetkeztetni, hogy a 9-10. szazadban írtak. A csatara valo hivatkozasok a 12. szazadtol kezdve jelennek meg, es a resztvevok tobbsege mas elbeszelo muvekben is folbukkan, nem csak a Lebor Gab|l|ban. A cselekmenyt harom szereplo uralja, a Fomori Ronto Szemu Balor es ket dalias unokaja, a kapzsi, gyava Bres (idonkent Eochaid Bres) es a magas, izmos, nagylelku Lug Lamfhota. Balornak elozetesen azt jovendoltek, egyik unokaja oli majd meg, a ket fiu pedig, nem tul meglepo modon, tiltott, titokban lebonyolított szerelmi egyuttlet gyumolcse. James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 102

Bres anyjat, Eriut (vagy Eithlinnt), a Tuatha De nepbol valo asszonyt, meglatogatja egy tunemenyes, titokzatos idegen, akirol kesobb kiderul, hogy nem mas, mint a Fomori nephez tartozo Elatha mac Delbaíth. A kis Bres ketszer olyan gyorsan no, mint a fiuk altalaban, es híresen szep gyerek. Lug szinten Tuatha De es Fomori vegyes szerelem gyumolcse. Anyja, Eithne, Balor lanya, akit apja igyekszik megakadalyozni abban, hogy barmely ferfival kapcsolata legyen. Cian, a Tuatha De nepbol valo gyogyíto isten, Dian Cecht fia azonban Birog druidano segítsegevel elcsabítja. Egyuttletukbol harmas ikrek szuletnek, akik kozul kettot a szuletesukkor megolnek. Igy mar csak Lug teljesítheti be a joslatot, amitol Balor annyira retteg. A Manannan mac Lir altal folnevelt Lug szep arcu, vonzo, atletikus alkatu ifjuva cseperedik. Amikor Nuadu az elso Mag Tuired-i csataban elveszti a karjat, es alkalmatlanna valik a kiralysagra, a Tuatha De nepe Brest valasztja utodaul, mert apja, Elatha, magas rangu nemesember, bar az ellenseges Fomori nep kozott el. Bres, bar „gyonyoru” ifju, furcsa valasztas erre a posztra, es hamar nepszerutlenne is valik. A gyuloletes Fomori nep kezdi uralma ala hajtani az istenek nepet, nyilvan Bres szuleinek lakhelyvalasztasa folytan. Bres uralkodasa alatt a nemesi rangu Dagda kenytelen erodot epíteni az uj kiralynak, Ogma pedig tuzifat gyujt. Es ami meg rosszabb, Bresbol hianyzik a jo kiraly legnagyobb becsben tartott erenye, a nagylelkuseg is. A torzsfok gyakran panaszkodnak, hogy „kesuk nala nem lesz zsíros, es akarhanyszor meglatogatjak, nem sorszagu a leheletuk”. Bres senkit nem szorakoztat, nem lat tisztessegesen vendegul otthonaban. [192] Amikor Cairpre, a kolto jon el hozza, egy mellekepuletben szallasolja el. Cairpre valasza erre egy szatíra, amelynek hatasara Bres boren piros, szederjes foltok utnek ki. A Tuatha De nepenek elege lesz vetsegeibol, es megkerik, mondjon le a tronrol az idokozben ezustkart kapott Nuadu javara. A gyenge akaratu Bres engedelmeskedik ugyan, de hamarosan o szszeeskuvest kezd szovogetni, hogy visszakeruljon pozíciojaba. A Fomori nep csak nemi rabeszelesre hajlando felkarolni Bres ugyet. Miutan a fiu bevallja apjanak, Elathanak, hogy sajat arroganciaja es kapzsisaga okozta bukasat, nem sok vigasztalast kap. Elatha ugy gondolja, Bresnek elsosorban nepe joletet kellett volna szem elott tartania, raadasul nem is latja kedvezonek fia eselyeit, hogy visszahelyezzek jogaiba. Ami igazsagtalansag miatt veszett el, azt nem helyes ujabb igazsagtalansag aran viszszaszerezni. Bres nagyapja, Balor azonban egeszen maskepp reagal: o gyorsan atlatja, hogy Bres serelme a Fomorik szerencsejet jelenti. Bres partjara all, es akkora flottat gyujt ossze, hogy a Balor birtokaban levo legtavolabbi szigettol a Hebridakon egeszen Irorszagig folyamatos hidat alkotnak a hajok. Eros hadsereget is toboroz, es keszul a haborura. A Bres mesterkedeseirol mit sem tudo Nuadu ismet igazsagosan, nepenek boldogsagot hozva uralkodik Irorszag folott, az udvarba visszakoltozik a muzsika, bekoszont a boseg. Tara víg lakomaktol, mulatsagoktol hangos. Nuadu fejeben ugyan ott motoszkal a balsejtelem, hogy Balor es fosztogato serege egyszer majd visszater, de a pillanat oromet ez nem zavarja meg. Egy napon dalias, fejedelmi kinezetu ifju harcos jelenik meg Tara kapujanal harcosokbol allo kíseretevel. Eppolyan jokepu, mint Bres, de elokelobb kinezetu nala. Amikor ket ajtonallo, Camel es Gamel, megkerdezik, kicsoda o, azt feleli, Lug a neve, de hozzateszi a homalyos ertelmu „Lonnansclech” jelzot. Miutan elsorolja felmenoit es neveloszuleit is megnevezi, keri, mondjak meg a kiralynak, hogy itt van, es csatlakozni szeretne annak udvartartasahoz. „Mihez értesz? − kérdi Camel. − Tar|ba nem léphet be olyan, akinek nincs valami mestersége.” „Kérdezz b|tran − feleli Lug. − Ács vagyok. ”[193] James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 103

Mire az ajtón|lló: „Arra nincs szükség. Ácsunk m|r van, Luchta mac Luachada.”

Es a parbeszed ebben a mederben folytatodik. Lug sorrendben kovacsnak, bajvívonak, harfasnak, harcosnak, koltonek es kronikamondonak, varazslonak, orvosnak, poharnoknak, vegul rezmuvesnek adja ki magat. Az ajtonallo pedig minden esetben kozli, hogy az udvarban mar mindegyik teruletnek van egy kivalo mestere, es mond egy nevet is. Igy leltart kapunk a Tuatha De nepe altal uzott hasznos mestersegekrol. Erdekes modon semmi sem utal arra, hogy ezek valamifele hierarchiaba szervezodnenek, hiszen a haboru es a kolteszet a sor kozepen helyezkedik el. Lug utolso probalkozasa így hangzik: „Kerdezd meg a kiralyt, van-e olyan embere, aki az osszes mesterseghez ert! Ha van, akkor ne nyerjek bebocsatast Taraba!” Camel ekkor kozli az udvarral, hogy erkezett Nuadu nepenek segítsegere egy Samildanach, azaz ’sok mesterseg tudoja’ nevu harcos. Lug ezutan, hogy kivalo kepessegeit bebizonyítsa, sorban legyozi az udvar legjobb jatekosait a fidchell (’fabolcsesseg’) nevu, a sakkhoz hasonlo tablajatekban. Nuadu latja, hogy Lug igazat beszel, es ugy dont, eloszor Balor es nepe ellen veti be a fiatalembert. Elmondja neki, milyen kegyetlen adokat vetnek ki, mesel kalozkodasukrol, az elfogott tengereszekkel szembeni kímeletlensegukrol. Bar Balor Lug nagyapja, a ragyogo kepessegu ifju harcos gyorsan raall, hogy Nuadu oldalan harcoljon. Hogy megerosítse elhatarozasaban, Nuadu atadja neki az uralmat, es lelep a tronrol. Lug tizenharom napig esemenytelenul kormanyozza az orszagot, utana azonban negy masik vezetovel, koztuk Nuaduval, elvonul egy csondes helyre, hogy terveket keszítsenek az elottuk allo utkozetre. Eltelik harom ev. Lug elkuldi a Dagdat a Fomori nep taboraba, hogy kemkedjen, es tartsa fol az ellenseget, hogy a Tuatha De nepenek legyen ideje folkeszulni. A Fomori nep taboraba latogato Dagda fegyverszunetet ker, de megalazzak, kihasznalva, hogy gyengeje a zabkasa. Annyit etetnek meg vele (koríteskent kecskeket, birkakat es disznokat szolgalnak fol), hogy alig tud utana labra allni. De megsem ment hiaba, hiszen talalkozik Domnu Fomori istennovel, aki [194] megígeri neki, hogy a sajat nepe ellen fogja folhasznalni varazserejet. A Fomori nep folvonul az utkozethez. Mikozben a Tuatha De gyulekezik, Lug megkeri a „mestereket”, vessek be varazserejuket. Meg is teszik mind: Goibniu, Dian Cecht, Luchta, Ogma, Credne, a bronz- es aranymuves, es a boszorkanyszeru Morrígan is, akit gyakran a harci meszarlassal hoznak kapcsolatba. Csatlakozik meg hozzajuk Cairpre, a szatírakolto, valogatott poharnokok, druidak, boszorkanyok es maga a Dagda is. O a Fomorik egesz hordait lapítja palacsintava, de vegul Caitlín, Balor kapafogu felesege megsebesíti. A csata mindket oldalon nagy veraldozatot kovetel. Az osszecsapo hadak sze lviharkent kavarognak Mag Tuired folott, a fold mar síkos a vertol. A Tuatha De elonyhoz jut, amikor Dian Cecht a harom gyermeke segítsegevel foltamasztja az elesett harcosokat, Lug pedig varazslokent segít csapatainak. Balor, a felelmetes ellenseg, a puszta (ronto) pillantasaval vegezni tud egy egesz hadsereggel. Negy csatlosa mar keszul folemelni a szempillajat. Nuadut rovid uton elintezi, de ekkor Luggal kerul szembe a harcmezon. Lug tudja, hogy kozelharcba nem bocsatkozhat nagyapjaval, ezert megtalalja a modjat, hogy tavolrol tamadja meg. Parittyakovet ropít Balor szemebe, amely a koponyajan lyukat utve hatul tavozik, es huszonhet Fomori harcost ol meg. A Tuatha De Danann felbatorodott harcosai tonkreverik az ellenseget, es egyszer s mindenkorra kiuzik Irorszagbol. A gyava Bres, aki megeskudott, hogy meg a csata kezdete elott lefejezi Lugot, fogsagba esik, es konyorog, hogy kímeljek meg az eletet. Cserebe boseges tejhozamot íger, es azt, hogy


Oldal 104

minden negyedevben lehet majd aratni. Ajanlatat goromban elutasítjak, de eletben hagyjak, hogy tanacsokat adhasson a gazdaknak, mikor erdemes szantani, vetni, aratni. Bar a Cath Maige Tuired cselekmenye mintha be lenne szurva a Lebor Gab|la altal sorra vett hodítasok koze, a temaval foglalkozo tudosok egyetertenek abban, hogy ez a szoveg rendkívul jelentos a korai ír kultura szempontjabol. A legkevesebb, ami elmondhato, hogy tobbrol van benne szo, mint a sziget korai hodítoi kozotti konfliktusokrol. A maga idejeben nagy hatasu Early Irish History and Mythology (Korai ír tortenelem es mitologia) címu, 1946-ban megjelent konyveben [195] T. F. O’Rahilly azt allította, hogy a cselekmeny kozpontja az a jelenet, amikor Lug megoli Balort, es a szoveg tobbi resze ehhez epult hozza. O’Rahilly szerint Lug es Balor kuzdelme annak jelkepes megjelenítese, hogy a keresztenyseg elotti Irorszagban, egy evszammal nem jelolheto, nagyon regi korban egy fiatalabb istenseg letaszít a tronrol egy idosebbet. O’Rahilly ugy erezte, a konfliktus visszhangjai mas korai ír tortenetekben is megtalalhatok. Idotallobbnak bizonyultak Georges Dumezil (1898-1986) francia teoretikus nezetei, kulonosen, amikor Alwyn es Brinley Rees Celtic Heritage (Kelta orokseg) címu, 1961-ben megjelent konyvukben a korai Irorszagra es Walesre alkalmaztak oket. Dumezil es a Rees fiverek szerint az osszehasonlíto indoeuropai mitologia alapjan a Fomori nep es a Tuatha De Danann egy korai tarsadalom funkciok szerinti retegzodeset jelenítik meg. Konfliktusuk parhuzamot mutat a skandinav mitologia nepei, a vanok es az azok kozti konfliktussal, amit az Edd|k mondanak el. MÍL ESPÁINE NÉPE Nem konnyu a Tuatha De Danann utan színre lepni. Az utolso hodítok (Míl Espaine nepe) elodeikhez hasonlítva idonkent „kicsinek latszanak”, ugyanolyan halandok, mint a Lebor Gab|la olvasoi es hallgatoi, es ket, nem folytatolagos elbeszelo szovegben is megjelennek. Az elso erosen kepzelet szulte, meseszeru tortenet, amely szerint Míl Espaine nepe a tavoli Szkítiabol es bibliai teruletekrol szarmazik. A masodik Míl Espaine nepenek írorszagi bevonulasat meseli el reszletesen, valoszínutlen es rejtelyes epizodokkal fuszerezve, egyuttal a tortenelmi Q-kelta avagy „goidelikus” nepek Ir-szigetre valo megerkezesenek esemenysorat tukrozve. A ket szovegfolyamot egy Eszaknyugat-Spanyolorszagbol Irorszagba iranyulo elkepzelt migracio koti ossze, amely megmagyarazza az utolso hodíto nep nevado alapítojanak, Míl Espainenak (’hispaniai katona’) a nevet. Míl Espaine nepet szkítiai szarmazasuk ellenere Jafettol, Noe harmadik fiatol eredeztettek, ahogy a szigetet korabban elfoglalo Nemed nepet is. Míl Espaine nepenek elso vezere Fenius Farsaid volt, aki szerencses modon eppen Babelban [196] tartozkodott a nyelvek szetvalasztasakor. Fenius fia, Niul egy farao Scota nevu lanyat vette felesegul. Ez a nev, amely latinul ír not jelent, egy kesobbi nemzedekben is folbukkan. Fiuk, Goídel Glas, a nagyapja utasítasait kovetve, szamos nyelv legjavabol osszeallította az ír nyelvet. Míl Espaine nepe a veluk egyutt fogsagban levo zsidokkal olyan kozeli baratsagban elt, hogy a csecsemo Goídel eletet maga Mozes mentette meg palcaja puszta erintesevel. A gyereket kígyo marta meg, zold színu sebhelyet hagyva rajta, innen ered a glas (’zold’) jelzo. Mozes ekkor megeskudott, hogy Goídel es leszarmazottjai egy kígyoktol mentes foldon fognak elni. Az ez utan kovetkezo generaciok alatt Míl Espaine nepe uldozteteseket szenved el az egyiptomiaktol, es a szabadsagot keresve megszoknek. Visszaternek Szkítiaba, de elto lAz ír nephagyomany szerint Szent Patrik valoban ki is uzte a kígyokat Irorszagbol. – A szaklektor.


Oldal 105

tenek het esztendot a Kaszpi-tenger mellett is, míg vegul Hispaniaba vandorolnak, amelyet meghodítanak, es letelepednek. Míl Espaine, akirol a nepet elneveztek, Egyiptomban kapcsolodik be a tortenetbe, es kacskaringos kerulo uton elvezeti oket Hispaniaba, ahol minden magyarazat nelkul meghal. A Lebor Gab|l|n kívuli forrasok viszont az osi kisazsiai varoshoz, Miletoszhoz fuzodo feltetelezett kapcsolattal magyarazzak a nep nevenek eredetet. A Lebor Gab|la szerkesztoi osztoznak a korai Irorszagban gyakran felbukkano Hispania-buvoletben, amelynek alapja Iberia es Hibernia, azaz Irorszag latin nevenek hasonlo hangzasa, illetve szandekos osszekeverese. Az eros erzelmi viszonyt az a meggyozodes is taplalja, hogy az ír nepesseg egy bizonyos resze spanyol eredetu kell, hogy legyen. Az elkepzeles tovabb el a napjainkban is hallhato nepi genealogiaban, mely szerint a jellegzetesen fekete haju, de vilagos boru „fekete írek” a spanyol Gyozhetetlen Armada 1588. evi nagy veresegenek tuleloitol szarmaznanak. Ez matematikai keptelenseg. A 21. szazadi genterkepkutatasok megerosítik ugyan, hogy az Iberiai-felsziget eszaki reszen eloknek valoban kozos a genetikai orokseguk az ír lakossag egy reszevel, de ez az informacio csak napjainkban valt hozzaferhetove. Az is lehetseges, hogy Irorszagban es [197] az Iberiaifelszigeten nagyobb aranyban maradt fenn az indo-europaiak elotti, csiszoltko-korszaki populaciok genallomanya, mint mas europai orszagokban. Es bar az eszaknyugatspanyolorszagi galíciaiak koreben, valamint Portugalia egyes reszein megmaradtak a kelta kultura bizonyos elemei, csak igen gyonge bizonyítekok szolnak amellett, hogy az Iberiai-felszigetrol nagy tomegek hajoztak volna at a korai Irorszagba. Annyi igaz, hogy a galíciai irodalmi hagyomanyban is megtalalhato az írekkel valo feltetelezett kapcsolat, a castro nevu vaskorszaki galíciai telepulesek pedig Kr. e. 600-500 korul neptelenedtek el, nagyjabol akkor, amikor a kelta nyelvek megjelentek Irorszagban. Valoszínubb magyarazat azonban, hogy mivel mind az Iberiai-felsziget, mind Irorszag Europa legnyugatibb nyulvanyai koze tartozik, a ket foldteruletet elvalaszto tengeren mar igen koran megindult a kereskedelem. Agricola, a Kr. u. 1. szazadban elt hadvezer es tortenetíro amiatt aggodott, hogy Iberia es Hibernia esetleg szovetseget kothet a britanniai romai uralom felszamolasara. A ket orszag latin neve meg rímel is egymasra, bar kisse sutan. Ezen kívul Galícia fovarosa, Santiago de Compostela a kozepkortol kezdve a hitbuzgo keresztenyek zarandoklatainak celpontja volt. Sokan folkerestek, de meg tobben beszeltek rola. Galwayben pedig ugy tartja a helyi szajhagyomany, hogy Kolumbusz Kristof Amerika fele tartva megallt naluk. Ezt 1992 ota bronzplakett is hirdeti. Míl Espainenak vandorlasai elott Caicer druida azt josolta, hogy nepe Irorszagban fog elni, egy olyan orszagban, amelyet meg soha nepe egyetlen tagja sem latott. Míl halala utan pedig egyetlen, Irorszagra vetett tavoli pillantas hatasara kikristalyosodik az elhatarozas, hogy oda kell menni. Breogan, a nep egyik vezere, Brigantiumban (ez La Coruna, a Galícia eszaknyugati csucskeben levo fontos tengeri kikoto regi latin neve) epít egy vedelmi celokat szolgalo magas tornyot. Breogan fia, Ith varazslo, a hideg teli szurkuletben folmaszik a toronyba, es megpillantja a horizonton a joslat altal ígert zold szigetet. Ezutan Ith vezetesevel eloors indul Irorszagba. A Donegal megyei Ailech koerodnel ernek partot. Itt a Tuatha De Danann harom kiralya megoli Ithet, akinek kilenc fivere Míl nyolc fiaval egyutt bosszut eskuszik. A bosszu pedig a sziget elfoglalasat jelenti. [198] Hatvanot hajobol allo flotta indul el Irorszagba, kozvetlenul Beltaine elott. Utkozben azonban szerencsetlenseg eri oket: ket tengeresz, Erannan es Ir eletet veszti. Az utobbi lesz az orszag egyik nevadoja. A szigethez kozelíto flottara kod ereszkedik, a tengereszek elvesztik tajekozodokepesseguket, es riadtan, tanacstalanul haromszor megkerulik a szigetet. Vegul a tarsasag a Kerry megyei Inber Scenenel (ami talan a modern Kenmare) kot ki. Elsokent Amairgin, a kolto, Míl fia lep ki a partra. Miutan Sliab Misnel (ma is Slieve James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 106

Mish neven ismert) legyozik a Tuatha De egyik sereget, harom istennovel, Banbaval, Eriuval es Fodlaval talalkoznak, akik mind azt kerik toluk, roluk nevezzek el Irorszagot. A korai ír irodalomban mindharmuk neve mashol is elofordul, bonyolult csaladfat es kulonleges kepessegeket tulajdonítanak nekik. Csak Eriu kereset teljesítik. Az o nevenek angolosított alakja Erin, az eredeti ír nev birtokos esetebol. A masik ket istenno neve is hasznalatos az ír nyelvben az orszag nevenek koltoi szinonimajakent. Taraban Míl Espaine nepe harom kirallyal, Mac Cuill-lal, Mac Cechttel es Mac Greinevel talalkozik, akik egyes szovegek szerint a harom kiralyne ferjei. Amairgin Míl Espaine egesz nepe neveben azt keri, hogy a Tuatha De Danann Ith meggyilkolasanak jovatetelekent adja at nekik az orszagot bekesen, vagy ha nem, harcoljanak erte. A sziget gazdai, mivel nem nagyon fulik a foguk a haboruskodashoz, alkut ajanlanak a jovevenyeknek. Azt javasoljak, hogy Míl Espaine nepe hajoin tavolodjon el a parttol kilenchullamnyira, es ígerje meg, hogy ha ok (azaz a Tuatha De Danann) varazslattal meg tudjak akadalyozni, hogy ismet partot erjenek, visszavonul. A tengeren Míl Espaine nepenek hajohada nyakaba vihar zudul, es rogton tudjak, hogy a Tuatha De gyalazatos mesterkedesevel van dolguk. Amairgin azonban megidezi Irorszag szellemet, es elcsondesíti az egihaborut. Míl Espaine nepe ezutan gyorsan atszeli a kilenc hullamot, es Amairgin ismet partra lep, kijelentve, hogy o a tengeri szel es az elmet langra lobbanto isten is. Utana Colptha kovetkezik, rola kapta nevet a Boyne folyo torkolatanal levo Inber Colptha. Míl Espaine negy fianak egyike, Eremon, a nap iranyaban (vagyis az oramutato jarasaval megegyezo iranyban) korbevezeti nepet Irorszag korul, hogy ez szerencset hozzon nekik. Kisebb osszecsapasok sorozata utan Míl Espaine nepenek [199] harcosai ket csataban szetzuzzak a Tuatha De Danann eroit. A ketto kozul a Tailtiu (Teltown, Meath megye) kozeleben lezajlott utkozet az ismertebb. Kesobb itt rendeztek a kozepkori Irorszag egyik leglatogatottabb vasarat. A masodik, kisebb csatara a mai Donegal megyeben levo Druim Ligennel kerult sor. Míl ket fia, Eremon es Eber, felosztjak maguk kozt Irorszagot, es egy harmadik fiverukkel, a kolto Amairginnyel egyutt folytatjak az egymas kozti versengest. Anyjuk, Scota, Míl ozvegye nevet adja a nepnek (Scoti) es a szigetnek (Scotia). Latinul valoban neveztek így is az ír nepet es Irorszagot. Egyes mai tudosok pedig ugy velekednek, hogy a „Scoti” (gyakrabban Scotti), illetve „Scotia” szoalakok a szokasos latin „hiberniai” es „Hibernia” szavak elítelo ertelemben hasznalt alternatívai lehettek, es portyazo rablot, kalozt vagy valami ehhez hasonlot jelentettek. A Scotti szo tehat eleinte az írorszagi gaelekre vonatkozott, kulonosen a sziget eszakkeleti reszen elokre, jelentese azonban a 6. szazadtol kezdve a Dal Riada tortenelmi kiralysaggal egyutt atvandorolt a Moyle-szoros tulpartjara, azaz Ulsterbol a skot-felfoldi Argyllba. A Scotti szo tehat eloszor az írek neve volt, a Skociat lako nepet (illetve nepeket) akkortol kezdtek így hívni, amikor nagyszamu ír hodította meg es egyesítette az orszagot. Míl Espaine nepenek hegemoniaja a sziget minden sarkaba elert, es egy evszazadon at haborítatlanul uraltak Irorszagot. Vegul a hodoltsagban elo „plebejus nepek”, az Aitheachthuatha, amely reszben a Fir Bolg nep eletben maradt tagjaibol allt, follazadt ellenuk, es ezzel kezdetet vette Cairbre Cinn-Chait tronbitorlo uralkodasanak katasztrofalis idoszaka. Cairbre fia, Morann, aki megtarthatta volna az ebul szerzett kiralysagot, inkabb visszaadta azt Míl Espaine nepenek. A Lebor Gab|la szerkesztoi igyekeztek az anglo-normannok 1170. evi erkezese elotti Irorszag valosagahoz igazítani muvuket. Az erre iranyulo egyik probalkoza s kreatív csaladfagyartas vagy okfejtes reven kototte ossze a helyneveket a megfelelo, Míl Espaine nepebol valo alakokkal. A Donegal megyei Mag Itha síksagrol ugy gondoltak, Ithrol, Míl Espaine nepenek elso Irorszagba erkezo tagjarol kapta a nevet. Breaga torzsfot a Liffey es a Boyne folyok kozott elterulo, Brega nevu kozepkori kiralysaggal hoztak osszefu gJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 107

gesbe. A ma Slieve Bloom, korabban Sliab Bladma neven ismert hegylancrol pedig ugy tartottak, [200] Bladmarol, egy egyebkent jelentektelen mitologiai alakrol kapta a nevet. Míl Espaine nepe nem szerepel sem az Ulsteri Krónik|kban, sem a korai ulsteri es connachti elbeszelesekben. A Lebor Gab|la hatasa azonban olyan eros volt, hogy vegul szamos arisztokrata csalad kozos osenek tekintette Míl Espainet. Sem a Lebor Gab|la, sem a Cath Maige Tuired nem foglalkozik azzal a kerdessel, mi lett a Tuatha De Danann neppel. Annak ellenere, hogy az osszes hodíto nep kozul ok a legrokonszenvesebbek, nyomtalanul eltunnek az elbeszelesekbol. Mas forrasok, koztuk egeszen korai, 12. szazadi munkak is azt allítjak, hogy a fold ala rejtoztek. E verzio szerint a halhatatlanok nepe megallapodas alapjan a halando gael nepnek es utodjaiknak hagyja a fold legfelso reteget, ok pedig alaszallnak, es a tersegben szep szammal elofordulo osi sírhalom es kohalom alatt elnek tovabb. Birodalmukba a sídh-ken (l. 6. fejezet), az Irorszagban mindmaig gyakorta elofordulo jellegzetes, kerek teteju dombocskakon at vezet az ut. A sídh szo kulonbozo írasmodjai a Tuatha De Danann tulvilaganak alternatív neveive valtak. A kereszteny papsagnak is kedvere valo volt, hogy így „szabadulhattak meg” a halhatatlanok nepetol, hiszen magyarazatot adott az osi epítmenyek kotodesere a halhatatlanokhoz, a szellemek vilagahoz, ugyanakkor szinte demoni statusba taszí totta a Tuatha De nepet. A halhatatlanok es a halandok kozti konfliktus kovetkezteben a Tuatha De megfosztja az eloket tejuktol es gabonajuktol, amiert kesobb karpotoljak oket. Egyes tortenetek szerint a Dagda tulelte a Mag Tuired-i csatat, es most a fold alatt uralkodik. Mas szovegekben fia, Bodb Derg a kiraly. A halandok ugyan idonkent felelmetes helyeknek talaljak az osi romokat, kulonosen a sotet ejszakaban, a fold alatt rejtozo Tuatha De nepet azonban altalaban ugy abrazoljak, hogy birodalmukban idilli allapotok uralkodnak. E birodalom nehany nevet az elozo fejezetben mar említettuk, így a Mag Mellt (’kellemes síksag’), az Artur-mondakor Avalonjanak megfelelo Emain Ablachot (’almak vara’) es a legismertebbet, a Tír na nOgot (’az Ifjusag Foldje’). Lakoik kicsinyes civakodasaikkal, intrikaikkal a klasszikus Olumposzi istenekhez hasonloan visszatukrozik az emberi gyarlosagot, habar szepseg es kortalansag az osztalyreszuk. [201] Idovel megkulonboztethetetlenek lesznek az europai hagyomanyban szeles korben ismert tunderektol (|es sídhe). A szajhagyomany szerint a „tunderkiraly”, Finnbheara, eloszor a Tuatha De Danann kiralya volt, a Lebor Gab|la fontosabb szereploi azonban nem sullyednek le a tunderek szintjere. A fold alatti istensegekkel szembeni rosszindulat a Tuatha De nepet a Fomori nephez kapcsolo kereszteny kommentatoroktol szarmazhat. Vagy talan a féth fíada nevu kulonleges kepessegukbol ered, amely reven lathatatlanna tudnak valni, es kedvuk szerint koszalhatnak eszrevetlenul a halandok kozott. Az igen regi nephit szerint a sídhben lako oregasszony elore latja az emberek otthonaira leselkedo bajokat, es ejjelente figyelmezteteskeppen rikoltozik. O a bean sídhe (’a sídh asszonya’), azaz a mindmaig szeles korben ismert „banshee”, a „hazi kísertet”. [202]

NYOLCADIK FEJEZET Az ír mitológiai mondakör ÍGY SZÖVŐDTEK A MONDAKÖRÖK James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 108

A

kozepkori tortenetmondok es írastudok furcsanak talaltak volna a folvetest, hogy az oír elbeszeleseket negy ciklusra − a mitologiai mondakorre, az ulsteri mondakorre, a Fionn-mondakorre es a kiralyok mondakoreire − kene osztaniuk. Helyettuk az adatosztalyozas nagymesterei, a 19. szazadi nemet professzorok rendeztek kategoriakba a torteneteket. Az o talalmanyuk a filologia, a nyelv precíz, pedans, modszeres tanulmanyozasa. Ok „fejtettek meg” az oír nyelvet, ok írtak le eloszor nyelvtani rendszeret, ok allítottak ossze az elso szotart. Elgondolasuk, mely szerint a szereplok, a temak es a helyszínek kapcsolodasai egymashoz kothetik a torteneteket, tobb, mint masfel evszazadon at tartja magat, es mara tudomanyos norma lett. Ez meg akkor is így van, ha a ciklusok elnevezese idonkent problematikus. Hogy beszelhetunk peldaul „mitologiai mondakorrol”, ha a korai ír irodalom nagy reszet a ma gyakran kelta mitologianak nevezett tagabb kategoriaba lehet besorolni? Ezen kívul az ulsteri mondakor valaha „voros ag”-ciklus volt, a Fionn-mondakor Osszian-mondakor, a kiralyok ciklusa pedig, legalabbis a legtobb idetartozo tortenet, idonkent a tortenelmi ciklus nevet kapja. A kategorizalas sem egyertelmu: egyes tortenetek, így a Togail Bruidne Da Derga (Da Derga fogadojanak pusztulasa) egynel tobb ciklusba is beleillenek, az utazasrol szolo elbeszelesek, peldaul az Imram Brain (Bran utazasa) pedig egyikbe sem (l. 6. fejezet). Egy-egy ciklus tortenetei osszefuzve nem alkotnak egybefuggo, folyamatos elbeszelo szoveget, sot meg az ido sem halad bennuk elore folyamatosan, bar a Cuchulainnrol szolo [203] tortenetek (l. 10. fejezet) viszonylag kozel allnak ehhez. Nehany esetben egy mondakor epizodjai mintha visszhangoznak egy masik ciklus esemenyeit, ahogy Fionn gyerekkori tetteihez (l. 11. fejezet) reszben Cuchulainn cselekedetei szolgaltatnak mintat. Diarmait es Grainne szerelmenek tortenete (l. 11. fejezet) tobb parhuzamot mutat Deirdre es Noíse tortenetevel (l. 4. fejezet), mikozben a ket vegkifejlet radikalisan kulonbozik egymastol. Egyes alakok, így a legendas Cormac mac Airt kiraly, tobb mondakorben is folbukkanhatnak. Lug Lamfhota, a mitologiai ciklus fohose az ulsteri mondakorben is megjelenik egy fontos pillanatban, Manannan mac Lir tengeristen szekere szamara pedig nincsenek hatarok. Azok, akik elsokent memorizaltak, majd kesobb lejegyeztek a korai idok meseit, a maguk modjan osztalyoztak oket. Peldaul ugy, hogy a cím elso szavat hasznaltak azonosítokent. A Cath… szoval kezdodo tortenetek peldaul csatarol szolnak. Legalabb tizenhet hasonlo kategoria letezett: a Fis… szo latomasra utal, az Imram… utazasra, a Tochmarc… szoktetesre es így tovabb. A T|in Bó Cuailnge (A cuailngei marharablas) címu nemzeti eposzt angolul gyakran emlegetik „a T|in”-kent, de letezik tobb mas, marharablasrol szolo tortenet is, amelynek címe a T|in szoval kezdodik. Vannak olyan kategoriak is, amelyekbol keves pelda maradt fenn, peldaul az Úath… kezdetu címek azt jelzik, hogy a tortenet barlangokban jatszodik. A korai idok tortenetmondoit ezen kívul olyan, az eloadassal kapcsolatos megkotesek szabalyoztak, amelyek altalaban elkerulik a modern kori olvaso figyelmet. Az 1150 utani Leinsteri kódex (Lebor Laignech) gyakran idezett passzusaban a koltoknek azt tanacsoljak, hogy 350 tortenetet tartsanak repertoaron, ebbol 250 „elsodleges” legyen, a fennmarado 100 pedig „masodlagos”. Az elsodleges tortenetek pusztítasrol, marharablasrol, udvarlasrol, barlangokrol, csatakrol, utazasrol, eroszakos halalrol, lakomakrol, ostromokrol, kalandokrol, szoktetesekrol es meszarlasokrol szolnak, ugyanez a forras vegul csak 200 elsodleges tortenetet sorol fol, masodlagost pedig egyet sem említ. A tobbi vagy egyszeruen hianyzik, vagy a masodlagos tortenetek eseteben elkepzelheto az is, hogy hoszszabb elsodleges tortenetek reszleteirol van szo. Hogy mikor melyik tortenetet adtak elo, azt valoszínuleg meghatarozta az alkalom. A [204] tortenetmondo attol fuggoen valasz-


Oldal 109

tott, hogy nagy utra indulo, hazasodni keszulo vagy bírosag ele idezett embernek meselte, az ugynevezett mondakorfelosztas nem jatszott szerepet donteseben. A mitologiai mondakor cselekmenyenek kozepponti alakjai az isteni eredetu Tuatha De Danann nephez tartoznak, kulonosen Lug Lamfhota, a hos, akinek a pogany istenekhez valo kotodesere hamar feny derult. A „mitologianak” a 19. szazadban hasznalatos, szukebb jelenteskoru definícioja nagyobb figyelmet szentelt az elbeszelesek vallasi gyokereinek, a vallason keresztul pedig a vilagegyetem eredetmagyarazatanak. Kelta kozmologia, mint mar említettuk, nem maradt rank, a Tuatha De Danann, majd kesobb a halando gaelek Irorszagba jovetelet elmeselo Lebor Gab|la viszont foglalkozik az ott elo kozosseg eredetevel. Kesobb mas, a mitologiai mondakoron kívuli hosok, így Cuchulainn, Fionn es Morrígan isteni szarmazasara is feny derult. A nyugati kulturan kívul eso hagyomanyok vizsgalata, illetve a filozofia es a pszichologia forradalmi jelentosegu uj iranyzatai pedig kitoltak a mítosz fogalmanak hatarait. Egy szo, mint szaz, ha ma kellene negy csoportra osztanunk a torteneteket, mas címket ragasztanank az ebbe a mondakorbe tartozokra. A mitologiai ciklus szamos tortenete mintha korabbi idoszakban jatszodna, mint a masik harom mondakor elbeszelesei. A ciklusba tartozo egyes szovegek mar a legregebbi, 11-12. szazadi kodexekben folbukkannak, egyes epizodjaiknak pedig a 12. szazadi Dindshenchasban, azaz „helyek torteneteben” van megfeleloje. Ez arra utal, hogy mar a normannok erkezese elott szeles korben ismertek oket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mondakor alkotoi energiai ilyen koran kimerultek volna. A ciklusnak a mai olvasok koreben legnepszerubb darabja, az Oidheadh Chlainne Lir (Lir gyermekeinek tragikus tortenete) nyelvezetebol ítelve joval a mas mondakorhoz tartozo nagy muvek, így a T|in Bó Cuailnge utan keletkezett. Kezirata 1500 koruli. A mitologiai ciklusban az elbeszelo elfogadobban viszonyul a varazslathoz, a csodas atalakulasokhoz. A Tochmarc Étaíne (Etaín szerelmenek elnyerese) címu tortenetben Etaín pillangova (vagy szitakotove) valtozik, Lir gyermekei pedig 900 evig [205] hattyukent elnek, ahogy Angus Og es szerelme is, de ok rovidebb ideig. Ezek a motívumok elternek a valamennyi mondakorben megtalalhato tulvilagi beavatkozasoktol, illetve a sídh csabítasanak a Fionn-mondakorben oly gyakori motívumatol. Az elozo fejezetben targyalt Lebor Gab|la Érenn nem csupan a mitologiai mondakor leghosszabb szovege, hanem a mondakor legtobb tovabbi tortenetenek elozmenye es kerete is. Ennek legnyilvanvalobb peldaja, hogy a Cath Maige Tuired [A (masodik) Mag Tuired-i/moyturai csata], a ciklus legmelyrehatobban tanulmanyozott darabja, a Lebor Gab|l|ba is „beszurt” esemenyeket mond el, ezert foglalkoztunk vele ar elozo fejezetben. TUIREANN GYERMEKEI Tuireann harom fianak − Briannak, Iuchairnak es Iucharbanak − szomoru vege a Tuatha De Danann es a Fomori nep Mag Tuired-i osszecsapasa szempontjabol periferikus esemeny. Az Oidheadh Chlainne Tuireann (Tuireann gyermekeinek tragikus tortenete) címu meseben, amelyben a harom fiu osszeutkozesbe kerul a hatalmas Luggal, a csodalatos atalakulasok, a varazslatok es a bosszu tortenete. A Tuireann neven ismert alak nem sok szerephez jut a tortenetben, csak az derul ki rola, hogy igen illusztris felmenokkel buszkelkedhet (tobbek kozt Dian Cechttel, az orvossal, es talan Brigit tuzistennovel), es harom fiut nemzett Anaval. Brian e s fiverei akkor erik el a ferfikort, amikor kuszobon all a Mag Tuired-i csata, így egy csapasra a Tuatha De Danann haborus keszulodesenek kellos kozepen talaljak magukat. Miutan ket orvos a James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 110

megsebzett Nuadu kiraly gyogyítasan tanakodik, színre lep Lug es apja, Cian. Utobbi eszak fele, a Mag Muirtheimne síksag fele tartva nyugtalanna valik, mert egy olyan csalad harom folfegyverzett ferfi tagja kozeledik fele, amellyel ismeretlen okokbol ellenseges a viszonya. Brian, Iuchair es Iucharba azok. Cian, miutan latja, hogy letszamfolenyben vannak, arany varazspalcajaval disznova valtoztatja magat, es egy kozeli kondaval egyutt turni kezdi a foldet. Brian tudja, hogy Cian is a disznok kozott van, es azt is, hogy ha lemeszaroljak az egesz [206] kondat, akkor is megszokhet, mivel druidadiszno. Brian ezert vadaszkutyakka valtoztatja fivereit, akik ki is valasztjak a keresett disznot. Miutan Iuchair es Iucharba visszanyertek emberi alakjukat, arra kerik Briant, hogy hagyjak Ciant eletben, am Brian hallani sem akar errol, es azt koveteli, hogy a fiverei segítsenek megkovezni a druidadisznot. Cian keri, hogy valtoztassak vissza emberre, es miutan ez megtortenik, rogton elmondja a fivereknek, hogy raszedte oket. Ha ugyanis disznokent olik meg, csak enyhe buntetest kaptak volna erte. Ha viszont eredeti alakjaban, akkor a nemesek meggyilkolasaert jaro, joval nagyobb osszegu megvaltast, ír szoval éiricet kell megfizetniuk. Es meg hozzateszi: „A fiam, Lug, a fegyveretek |ltal ejtett sebről tudni fogja, ki ölt meg.”

Brian ekkor egy nehez kovel szetloccsantja Cian fejet, majd fiverei segítsegevel addig dobalja kovekkel a testet, hogy csak felismerhetetlen massza marad belole. Csak hetedszerre sikerul nagy nehezen elasniuk, mivel a fold hatszor kiveti magabol. Lug Lamfhota idokozben gyozelemre vezette sereget a csataban, majd apja hollete felol erdeklodik. Amikor emberei megtalaljak azt a helyet, ahol Ciant eltemettek, Lug odasiet, es magatol a foldtol tudja meg, hogyan tortent a gyilkossag. Kiassa a tetemet, megvizsgalja, es hullamokban tor ra a banat es a harag. Gyaszdalt enekel, visszatemeti a holttestet, ogham írasjelekkel feliratozott síremleket emel, es temetesi jatekokat rendez apja tiszteletere. Ezutan Taraba vezet az utja, ahol talalkozik Tuireann harom fiaval, es megkerdezi az egybegyulteket, mekkora buntetest erdemelnek azok, akik megoltek az apjat. A jelenlevok dobbent ertetlensege lattan bejelenti, hogy Cian halott, es a gyilkosai ott vannak koztuk. A gyulesen elnoklo nevtelen kiraly elismeri, hogy Lug joggal kerhet halalt a gyilkosokra, de ha o lenne a vadlott, azt kerne, hogy megfizethesse az éiricet. Erre Brian felall, es bevallja, hogy o es fiverei vegeztek Ciannal. Lug beleegyezik, hogy meguszhatjak a buntetessel, az eletuket meghagyja. Az éiric megfizetese erdekeben a fivereknek varazsereju kincseket kell megszerezniuk, es veszelyes probateteleket kell kiallniuk. Az Irorszagba elhozando kincsek a kovetkezok: (1) a Heszperiszek kertjebol a harom alma; (2) Tuis „gorog” kiraly disznajanak bore, amely minden beteget es sebesultet [207] meggyogyít, es borra valtoztatja a vizet; (3) a Pisear „perzsa kiraly” kezeben levo csodalatos, mergezett hegyu landzsa, amely kesobb Gae Assail neven valik ismertte; (4) Dobar „szicíliai kiraly” ket taltos csatamenje; (5) Assalnak (idonkent Easal), az Aranyoszlopok Kiralyanak het csodadisznaja, amelyeket ha ejjel megesznek, reggelre ujra ott teremnek; (6) Iruad (vagy Ioruaidh) kiraly kolyokkutyaja, Failinis; (7) a Nagy-Britannia es Irorszag kozott talalhato Inis Fionnchuire (vagy Findchuire) asszonyainak sutonyarsa; (8) es ami a legrejtelyesebb, harom kialtas Miodhchaoin (vagy Midchaín) dombjanal Lochlainnban, a veszelyes betolakodok birodalmaban. James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 111

A harom fiver elsore meglepodik a szerenynek tuno buntetesen, attol felnek, csak trukk. Miutan a kiraly elott megeskusznek, hogy elfogadjak a kirott jovatetelt, Lug elmagyarazza, miert van szukseg az egyes feladatokra, es azt is, miert nehez, megerolteto probatetel mindegyik. A Heszperiszek kertjeben levo almak peldaul gyogyírt jelentenek mindenki betegsegere, sebere, aki eszik beloluk. Ezen kívul, aki egy ilyen almat eldob, barmit eltalal vele, anelkul hogy az elhajított alma veszendobe menne. Azt viszont Lug mar nem teszi hozza, amit a mai olvaso nagyon jol tud: hogy a Heszperiszek almainak tortenete a klasszikus mitologiaban gyokerezik, megszerzesuk Heraklesz tizenket probatetele kozul a tizenegyedik. Az Irorszagot csondben, rettegve elhagyo Brian, Iuchair es Iucharba hatartalan vakmeroseget es lelemenyesseget csillogtatva megbirkozik a Lug altal eloírt elso het feladattal, a nyolcadik, a lochlainni utazas azonban kifog rajtuk. Miodchaoin es harom fia, Aed, Conn es Corc, kezdemenyezoen lepnek fol, es atdofik landzsaikkal Tuireann harom fiat. Lochlainn vedoit vegul megolik, de Brian, Iuchair es Iucharba egyarant halalosan megsebesítve hever a foldon. Brian ennek ellenere folemeli fiverei fejet, hogy mindharman ki tudjanak adni egy elhalo kialtast, teljesítve ezzel az éiricet Iuchair es Iucharba ezutan rovidesen kileheli lelket, a legyengult Brian pedig elcipeli holttestuket apjukhoz. Tuireann Lug labai ele veti magat, es konyorog a fia eleteert, amit Lug Tuis kiraly disznoborevel megmenthetne. Lug azonban nemet mond, mert meg mindig haragszik apja kegyetlen meggyilkolasa miatt. Tuireann kozos sírba temeti harom fiat, majd hamarosan meghal o is. Lug [208] azonban nagy becsben tartja a fiai altal szerzett kincseket: Gae Assail lesz a kedvenc fegyvere, Failinis pedig az olebe. Az Oidheadh Chlainne Tuireannt gyakran soroljak „a tortenetmondas harom szomoru meseje” koze. A masik ketto Deirdre tortenete (4. fejezet) es az Oidheadh Chlainne Lir (Lir gyermekeinek tragikus toretenete), amelyet ebben a fejezetben fogunk ismertetni. MIDIR ÉS ÉTAÍN A Tochmarc Étaíne (Etaín szerelmenek elnyerese) címu tortenet a 8-9. szazadbol szarmazhat. Csonka, egymashoz nem kapcsolodo toredekekben maradt fenn, egy reszet csak az 1930-as evekben talaltak meg. A tortenet kozeppontjaban egy szerelmespar all: Midir, aki a Lebor Gab|l|ban a Tuatha De Danann nep tagjakent, a sídh urakent jelenik meg, es Etaín, az eszmenyien szep, halhatatlan lany. A tortenet egyes elemeit megmagyarazhatatlan rejtelyek veszik korul, osszessegeben azonban olyan, mint egy jol vegzodo tundermese felnotteknek, vagy Myles Dillon szavaival elve: „komedia harom felvonasban”. I. Midir es Etaín elso talalkozasanak tortenete a Tuatha De Danann nep koreben lezajlott hazassagtoro intrikak szovevenyebol bontakozik ki. A Dagda raszedi a varazslo Elcmart, Brug na Boinne (azaz Newgrange es tobb, mint negyven kozeli sír) urat, hogy annak felesegevel, Boand folyoistennovel halhasson, így fogan meg Angus Og, aki kesobb a kolteszet istene lesz, egyelore azonban Midirnek, a Longford megyei Ardagh kozeleben levo Brí Leith-i sídh lakojanak adjak, hogy nevelje fol. Amikor Angus Og folcseperedik, es imJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 112

mar Brug na Boinne lakoja, Midir meglatogatja ot. Ottlete alatt azt allítja, valamifele serelem erte, es karpotlasul meg kell kapnia Irorszag legszebb szuzet, Etaínt, Ailill lanyat (ez egy masik Ailill, nem Medb ferje). Angusnak herculesi feladatok veghezvitele aran kell [209] megszereznie a lanyt: tizenket irtasfoldet hoz letre, tizenket folyot fakaszt, es at kell adnia Etaín sulyat aranyban. Mindez a Dagda segítsegevel sikerul. Amikor Midir a bajos Etaínnel hazater, felesege, Fuamnach, erthetoen feltekeny lesz. Eloveszi a Bresal Etarlaim druidatol kapott berkenyefarol vagott varazsvesszot, meglegyinti vele Etaínt, es tocsava valtoztatja. Az elparolgo víz eloszor hernyova, majd pillangova (egyes fordítasok szerint pedig torekeny szepsegu szitakotove) valtozik, amelynek csodas, aranyos szepsege hatasara edes muzsika es illatok toltik be a levegot. Etaín atva ltozva is Midir mellett marad, es Midir tudja, hogy o az. Amikor Fuamnach ezt eszreveszi, szelet kavar, hogy az kisodorja a pillangot a sziklak es a tenger hullamai koze. Etaín het ev gyotrelem utan egy napon leszall Angus Og mellkasara. Angus Og egy ideig napsutotte kristalykalitkaban hordozza magaval a pillangot. Amikor Fuamnach ezt megtudja, addig uzi a messzi eszakra Etaínt, míg az le nem szall egy ulsteri haztetore. Innen Etar kiraly felesegenek kupajaba pottyan, aki azonnal le is nyeli a paranyi pillangot. Kilenc honap mulva Etaín Etar kiraly lanyakent szuletik ujja. Bar nincs rola tudomasa, de teny, hogy 1012 evvel oregebb, mint amikor Ailill lanyakent eloszor kezdte el az eletet. II. A masodik tortenetben Etaín ferjhez megy Irorszag halando ard ríjehez (fokiralyahoz), Eochaid Airemhez, akit jo szíve reven csaknem elarul. Regi szerelme, Midir rejtelyes es megmagyarazatlan modon felbukkan a színen. Ujabb 1000 ev telt el, a Tuatha De Danann nepe visszavonult a tunderdombok vilagaba, az orszagot a halando Míl Espaine nepe, avagy a gaelek uraljak. Miutan Eochaid Airem fokiraly lett, alattvaloi nem voltak hajlandok adot fizetni neki, mert nem volt felesege. Ezert Eochaid koveteket menesztett a sziget minden tajara; hogy keressenek neki megfelelo arat. Amikor emberei ratalalnak Etaínre, biztosak benne, hogy o a helyes valasztas, es ertesítik Eochaidot. Amikor a kiraly erte jon, a lany arannyal, ezusttel, dragakovekkel korulveve eppen a hajat mossa a csobogo Brí Leith-i forrasban (tehat Midir [210] lakhelyen, bar ot nem említi a szoveg). Eochaidot elbuvoli a lany csupasz, hofeher karja, amit bíborszínu kopenyen at pillant meg, es azonnal beleszeret Etaínbe. Mindent tokeletesnek lat rajta: hosszu, vekony ujjait, karcsu bokajat, meg torekeny, keskeny la bfejet is. Az arca piros, mint a vadon nott gyuszuvirag, a bore feher, mint a frissen lehullt ho, es ettol az ajka meg pirosabbnak latszik. Az o szepsegevel egy lany sem erhet fol. Eochaid es Etaín hamarosan megeskusznek. Az ifju ara szinte nem is e vilagi bajai azonban csak terhet jelentenek szamara. Eochaid fiveret, Ailill Anglonnachot ugyanis annyira megigezi a szepsege, hogy majdnem megorul a vagytol, de mivel szegyelli megvallani, nincs eselye, hogy meggyogyuljon. Eochaid elso szamu orvosa, Fachtna viszont helyes diagnozist allít fol, tudja, hogy Ailill Anglonnach bajara csak Etaín szerelme jelenthet gyogyírt. Amikor Eochaid elindul az uralkodoi kotelezettsegei koze tartozo korutra, Etaínre bízza a nagybeteg Ailill Anglonnachot, akirol azt hiszik, halalan van. A kiraly kiadja az utasítast, hogy assak meg Ailill Anglonnach sírjat, sirassak el, es marhait a halala utan vagjak le. Amikor magukra maradnak, Ailill Anglonnach megvallja Etaínnek, mi a betegsege oka. A lany a ferfi szenvedesei lattan megígeri, hogy odaadja neki magat a gyogyulasa erdekeben, de nem a ferje varaban. Inkabb egy kozeli dombtetot javasol a legyott helyszíneul. A talalka megbeszelt James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 113

idopontjaban Ailill Anglonnachot mintegy varazsutesre elnyomja az alom, es egy ra megszolalasig hasonlo betolakodo elvezi Etaín oleleset. Haromnapi szerelmeskedes utan Etaín megerzi, hogy nem Ailill a partnere, barmennyire hasonlít is ra a ferfi. Tiltakozni kezd, hogy o csak Ailillt akarta meggyogyítani, mire titokzatos szeretoje folfedi kiletet: a halhatatlan Brí Leith-i Midir o, aki 1000 evvel azelott a ferje volt. Midir elmagyarazza, hogy komoly menyasszonypenzt fizetett Etaínert, de Fuamnach feltekenysege elvalasztotta oket egymastol. Csak cselbol intezte ugy, hogy Ailill Anglonnachot mely vagyodas fogja el Etaín irant, es o ily modon talalkozhasson ismet vele. Ezutan kerleli Etaínt, hogy tartson vele, de a lany azt feleli, mostani ferje, Eochaid Airem engedelye nelkul nem teheti. Visszater a kiraly varaba, ahol nagy az orom, hogy nem esett folt a tisztessegen, hiszen nem halt egyutt a ferje fiverevel. [211] III. A harmadik tortenet ott folytatodik, ahol a masodik veget ert. Midir utolso probalkozasait beszeli el, hogy Etaínt orokre magahoz kosse. Az Etaín iranti beteljesuletlen vagyodasatol vezerelt Midir cselszovessel probalja raszedni imadottja ferjet, Eochaid Airemet. Egy szep nyari napon a tarai var bastyajarol szemlelodo Eochaid azt latja, hogy deli harcos kozeleg bíborszínu ruhaban, hosszu aranyhaja lobog a szelben. Eochaid az ismeretlent vendegszereto fogadtatasban reszesíti, az idegen pedig elmondja, hogy ismeri hazigazdajat, es folfedi kiletet: o a Brí Leith-i Midir. Mindjart ki is hívja Eochaidot, merkozzenek meg a sakkhoz hasonlo fidchell jatekban, ezusttablan, aranyfigurakkal. A szerencsejatekosok szohasznalataval elve „beeteti” a kiralyt, az elso harom partit szandekosan elveszti, es megfizeti a busas nyeremenyt. Ekkor Eochaid belemegy, hogy a negyedik jatszma nyertesenek lehessen egy kívansaga. Midir ekkor mar termeszetesen gyozedelmeskedik, es azt keri, hogy atolelhesse es megcsokolhassa Etaínt. Eochaid eloszor tiltakozik, de vegul raall, azzal a feltetellel, hogy a csokra egy honap mulva kerulhet sor. Midir a kituzott napon meg is jelenik, nyalkabb, mint valaha, de azt latja, hogy Eochaid fegyveresekkel vette korul Tarat, es bezaratta az osszes kaput. A tantoríthatatlan Midir kozli, hogy Eochaid magat Etaínt ígerte oda neki, mire a lany szegyeneben elpirul. A zord ferj emlekezteti Midirt, mire terjed ki pontosan az egyezseguk, es felszolítja, hogy essenek tul az olelesen es a csokon. Ekkor a fegyvereit a bal hona alatt, Etaínt pedig a jobb karjaban szorongato Midir hirtelen folrepul, es a fustelvezeto nyílason at kodde valik. A kint posztolo orok arrol szamolnak be, hogy ket hattyut lattak eltunni a tavolban, a nyakuknal aranylancokkal osszekotve. A kellokeppen felduhodott Eochaid es emberei Irorszag osszes síth-jet felduljak, vegul eljutnak a sziget kellos kozepere, Midir Brí Leith-i lakhelyehez. A kovetelesre, hogy adja vissza Etaínt, Midir otven (egyes valtozatok szerint hatvan) asszonyt varazsol elo, akik mind a megszolalasig hasonlítanak Etaínre, senki sem tudja ranezesre eldonteni, melyikuk az igazi kiralyne. Eochaid kijelenti, a felesege olyan ugyesen es kecsesen toltogeti [212] az italt, hogy errol biztosan folismeri. Ki is valaszt egy not a sok kozul, hazaviszi, es hazastarsakkent elnek tovabb. De rosszul valasztott. Midir elarulja neki, hogy az igazi Etaín mar gyermeket vart a ferjetol, amikor o megszoktette Tarabol. Es ami meg roszszabb, Eochaid a tulajdon lanyat valasztotta ki a nok tomegebol. Azaltal, hogy vele halt, akaratlanul is anyava tette a sajat lanyat. Az elborzadt, becsapott Eochaid Airem a folddel teszi egyenlove Brí Leithet, visszaszerzi az igazi Etaínt, es hazater Taraba, így Midir masodszor is elveszíti a szíve valasztottjat.


Oldal 114

Eochaid verfertozes utjan fogant lanyat kiteszik a szabadban, de egy pasztor es felesege megmenti. Folcseperedve kiralyi felmenoinek meltosaga sugarzik belole, es híresen szepen tud hímezni. Egy masik tarai kiraly, Eterscel, felesegul is veszi. A Tochmarc Étaíne szerint Eterscel es Eochaid verfertozesben fogant lanya a szulei Conaire Mornak, a fiatal ard rínek, akit tragikusan koran er a halal. Ez azonban csak az egyik Conaire Mor csala dfajanak harom valtozata kozul. A legismertebb valtozat az alabb ismertetett, rola szolo elbeszelesben olvashato. CONAIRE MÓR ÉS DA DERGA FOGADÓJA A kegyetlen sors aldozatava valt joindulatu fokiraly, Conaire Mor tortenete bizonyos fokig Midir es Etaín tortenetenek folytatasa, bar mas allította ossze, es mas stílusban. A Togail Bruidne Da Derga (Da Derga fogadojanak pusztulasa) címu, 11. szazadi szovegben talalhato meg, amelynek mar a 8-9. szazadban is voltak elozmenyei. A cselekmeny ugyan a mai Leinsterben jatszodik, a tortenetet azonban gyakran az ulsteri mondakorhoz soroljak, reszben azert, mert tobb ulsteri hos is felbukkan benne, elkepzelheto, hogy kesobbi szerkesztok keze munkaja nyoman. Megjelenik a gazdag fantaziaval leírt Etaín is, de ezuttal Eochaid Airem fivere, Eochaid Feidlech felesegekent. Mostohalanyuk, Mes Buachalla (’tehenpasztor fogadott gyermeke’) hozzamegy Eterscelhez, de ekkor mar varandos. Conaire igazi apja így az a titokzatos ferfi, aki madar alakjaban jelent meg neki. A fogantatas pillanataban kijelentette: „Meg fogod szulni a fiamat, es ez a fiu soha nem olhet meg egyetlen madarat sem. A neve pedig Conaire lesz.” [213] Az effele parancs ír neve geis (tobbes szamban gessa). A korai ír irodalomban gyakori motívum ez az igen egyedi tabufajta. Konnyen elofordulhat, hogy az a szerencsetlen, aki a geist kapja, semmit sem kovetett el, amiert ilyen teherrel kellene sujtani, a parancsot kiado szemely vagy ero pedig onfejunek, szeszelyesnek tunhet, a geis elol azonban nincs menekves. Aki megszegi, a halalt vagy a csaladja tragediajat kockaztatja. Igy van ez Conaire Mor, a joszandeku kiraly eseteben is: igazsagos, joletet hozo uralkodasa kilenc geis kimeneteletol fugg, amelyek egy kivetelevel tiltasok. (1) Orszagaban a madaraknak mindig kivaltsagos helyzetet kell elvezniuk. (2) Nem kerulheti meg jobb kez felol (azaz balrol jobbra, az oramutato jarasaval egyezo iranyban) Tarat vagy bal kez felol (azaz jobbrol balra, az oramutato jarasaval ellenkezo iranyban) Bregat, a Boyne es a Liffey folyok kozti síksagot. (3) Nem vadaszhat cl|enmíl|ra (’gonosz, fondorlatos allat’). (4) Nem maradhat tavol Taratol kilenc egymast koveto ejszaka. (5) Nem alhat olyan hazban, ahonnan napnyugta utan tuz fenye lathato, es ahova kívulrol lehet belatni. (6) Voros ember hazaba nem mehet be elotte harom voros ember. (7) Nem hagyhatja, hogy uralkodasa alatt orszagaban portyazo rablok szalljanak partra. (8) Napnyugta utan maganyos ferfit vagy not nem fogadhat a varaban. Es vegul (9) nem probalhatja meg elsimítani ket alattvaloja nezeteltereset. A Togail Bruidne Da Derga cselekmenye soran azonban Conaire Mor akaratlanul is megszegi az osszes geist (tabut). A baj akkor kezdodik, amikor Conaire harom fogadott fivere, Fer Gair, Fer Lí es Fer Rogain, akik mindharman a vitez vadasz-harcos Donn Desa fiai, fosztogatni kezdik a viJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 115

deket. Conaire mindharmukat kitiltja Irorszagbol, es hasonlokeppen tesz egy masik csapat banditaval, a Liffey folyotol delre levo Cualuba valo harom Ruadchoinnal, amikor azok is zaklatni kezdik alattvaloit. A szamuzottek a tengeren talalkoznak a felszemu brit Ingcel Caech vezette haramiak csapataval, es a connachti Medb kiralyno het torvenyen kívuli fiaval egyutt − mind a hetnek Maine a neve − eloszor Britanniat, majd Irorszagot fosztogatjak. Britanniaban legyilkolnak egy helyi kiralyt, Ingcel szuleivel es fivereivel egyutt. Kozben Conaire Mor a del-írorszagi Thomondban elsimítja ket fogadott fivere (ket [214] Corpre) vitajat, es ezzel az igazsagtevo aktussal elindul a bukasahoz vezeto uton: eloszor szeg meg egy geist. Ezutan mindket fogadott fivere vendegszeretetevel el, es ot-ot ejszakat tolt naluk, megszegve ezzel a negyedik geist. Ingcel Caech es a tobbi lator 150 hajoval Howthnal szall partra, a mai Dublintol eszakkeletre. Conaire ez ido alatt Taratol delre, a mai Meath megyeben uton van, es Taratol bal kez fele, Bregatol pedig jobbra halad el, raadasul kozben tudtan kívul a tiltott vadakra, a cl|enmíl|ra vadaszik Cernaban. Uticelja baratja, Da Derga fogadoja. Da Derga sok aja ndekot kapott mar tole, szamíthat arra, hogy szívesen fogadja. A fogado a kis, deli iranyba halado Dodder folyora epult, amely talan Dublin megye deli reszenek Bohernabreena (angolul Donnybrook) nevu folyocskajaval azonos. Conaire utkozben talalkozik egy veszjoslo, visszataszíto kulseju, goromba alakkal, Fer Caillevel (’az erdo embere’). Ez az egyszemu, egykaru, egylabu leny fekete disznot cipel a hatan. A fogado fele kozeledve Conaire harom vorosbe oltozott lovast pillant meg maga elott. Felve, hogy ujabb geist szeghet meg, megkeri a fiat, hogy kergesse el oket. A fianak ez nem sikerul, es a csapat bevonul Da Derga (a nev jelentese: voros ember) hazaba. A kuszobon sem er veget a baljos elojelek sora, Conaire ugyanis lelegzetelallítoan ocsmany kulseju latnoknovel talalja magat szemben. A no labszara sotet színu, mint a szarvasbogar, es abnormalisan hosszu. Szurkes gyapjukoponyege nem rejti el „also szorzetet” (azaz fanszorzetet), amely a terdeig er, ajka pedig a feje oldalan van. Hagyjak beszelni, amint az ajtofelfanak veti a vallat, mikozben gonosz, ellenseges pillantast vet a kiralyra es a kísereteben levo ifjakra. O Cailb latnok, es azt jovendoli, hogy a fogado vedoi mind elpusztulnak, csak annyi marad beloluk, amennyit a madarak karmaik kozott el tudnak vinni. Az Irorszagba betoro, bosszura es zsakmanyra ehes martalocok Ingcel Caechhel es a harom fogadott fiverrel az elen, 5000 fos sereggel haladnak az orszag belseje fele. Da Derga fogadoja sok szempontbol magikus epulet, amelynek sok szoveg szerint het ajtaja van (mas szovegek szerint kilenc), de ez nem azt jelenti, hogy bevehetetlen. Ingcel kikemleli a hazat, es beszamol a latottakrol buntarsainak. Fer Rogain, Conaire [215] fogadott fivere a leírasok alapjan azonosítja a fogado vedoit, es megjosolja, melyikuk marad eletben. A tamadok harom rohamot inteznek a fogado ellen. Mindharomszor felgyujtjak, de a langokat a vedok mindharomszor eloltjak. A bentiek kozul sokakat lemeszarolnak, elsokent Lomnat, a bolondot, aki ezt meg is josolta maganak. Ezutan a vedok Conaireval az elen ellentamadasba lendulnek, es egyre-masra oldosik le a rablobanda tagjait. A csata kimenetelet vegul a víz donti el. A fosztogatokhoz szegodott druidak ugyanis gyotro szomjusaggal sujtjak Conairet, amit nem tud csillapítani, hiszen a fogadoban levo vizet a langokra locsoltak. Az alattuk folyo Dodder nem segít, ezert Mac Cecht, a hos egesz Irorszagot bejarja, hogy vizet vigyen a kiralynak. (O nem azonos a Tuatha De Danann nephez tartozo Mac Cechttel; egyes szovegekben Cornall Cernach ulsteri hos segít Conairenak, nem Mac Cecht.) Amikor visszater a vízzel a tavoli Roscommonbol, ket rablo ma r eppen lefejezi Conairet. Mac Cecht gyorsan elintezi a ket gyilkost, es Conaire fej nelkuli nyakaba


Oldal 116

onti a vizet. A levagott fej mindenki megdobbenesere megszolal: „Mac Cecht kivalo, Mac Cecht jo. Inni hoz a kiralynak, es a harcos feladatat is elvegzi.” Da Derga fogadoja ugyan elpusztul, de Conaire serege minimalis vesztesegekkel ussza meg az utkozetet, a betolakodok otezer embere kozul viszont csak ot tud elmenekulni. LIR HATTYÚGYERMEKEI Lir csodas modon hattyuva valtozott negy gyermekenek tortenetet konnyen tundermesenek gondolhatjuk, amíg eszre nem vesszuk, hogy az apa es gyermekei egyarant a Tuatha De Danann nephez tartoznak. A cselekmeny abban az idoszakban jatszodik, amikor a halhatatlanok nepe teret veszít a foldhozragadtabb, halando Míl Espaine nepevel szemben. A 12. szazadi Lebor Gab|la esemenyeihez kapcsolodik tehat a tortenet, megis joval kesobb keletkezhetett, hiszen a kezirat 1500 koruli. Az Oidheadh Chlainne Lirt (Lir gyermekeinek tragikus tortenete) a szajhagyomany nem igazan enekelte meg, az utobbi idoben azonban a regi kultura ujjaelesztoinek es oktatoinak [216] erofeszítesei folytan megis a korai hagyomany egyik legismertebb alkotasa lett. Oisin Kellynek a hattyubol idos emberre visszavaltozo gyermekekrol keszített hatalmas szobra ma a dublini Parnell Square-en levo Garden of Remembrance (Emlekezes Kertje) fenypontja. Az Oidheadh Chlainne Lir a Deirdre-tortenettel (4. fejezet) es az Oidheadh Chlainne Tuireann-nal egyutt a „a tortenetmondas harom szomoru meseje” koze tartozik. Amikor a Tuatha De Danann a Tailtiunal lezajlott csataban vereseget szenved Míl Espaine nepetol, uj kiralyt keresnek, hogy ne leigazoik uralkodjanak rajtuk. Az ot jelolt kozott van a connachti Bodb Derg es a mai Armagh megyebol valo Lir is, aki nem azonos a Manannan mac Lir apai neveben szereplo Lirrel. Bodb Derget valasztjak kirallya, a csalodott Lir pedig visszavonul Finnachadban levo sídh-jebe, ahol boldogtalansagat tovabb fokozza felesege halala. Bodb nagylelkuen felajanlja, hogy valasszon fogadott lanyai kozul, es Lir a legidosebbet veszi felesegul, akit altalaban Aebnek hívnak. Aeb gyors egymasutanban ketszer is ikreket szul, eloszor egy Finnguala nevu lanyt es egy Aed nevu fiut, majd ket fiut, Fiachrat es Connt. A masodik szulesbe belehal. Hogy karpotolja Lirt a vesztesegeert, Bodb Derg felajanlja neki masodik lanya, Aífe kezet is, aki gyonged szeretettel veszi korul a mostohagyerekeit, legalabbis eleinte. Amikor azonban nem szuletik sajat gyermeke, a negy arvahoz fuzodo viszonya sotetebb arnyalatot olt. Elhatalmasodik rajta a beníto feltekenyseg, agynak dol, es egy evig betegnek tetteti magat. Ezutan kurtan-furcsan kozli, hogy meggyogyult, es kijelenti, hogy meglatogatja apjat a mai Clare megyeben levo Killaloe-ban, es magaval viszi a gyerekeket is. Finnguala, aki almaban rossz omeneket latott, tiltakozik, de hiaba. Nyugat fele tartva Aífe szidalmazni kezdi a gyerekeket, es nyilvanvaloan hamis vadakkal illeti oket: azt allí tja, megfosztjak ot a ferje szerelmetol. Megparancsolja szolgainak, hogy ott helyben, azaz a mai Westmeath megye teruleten levo Lough Derraveragh tonal (írul Dairbhreach = tolgyes, tolgyerdo) oljek meg a gyerekeket. A kíserok nem engedelmeskednek, mire Aífe a vízbe loki a gyerekeket, es a druidak altal hasznalt varazspalcaval (vagy karddal) hattyuva valtoztatja oket. Finnguala, aki testvereihez [217] hasonloan hattyukent is tud beszelni, artatlansagukat hangoztatja, es megkerdezi mostohaanyjuktol, meddig fog tartani az igazsagtalan buntetes. Aífe azt feleli, 900 evig, meghozza harom reszletben, egyre nyomorusagosabb helyeken. Haromszaz ev itt, a Lough Derraveragh-on, majd 300 ev az Eszaki-csatornaban, amely Irorszag es a skociai Mull of Kintyre kozott a legkeskenyebb atjaro, idonkent Moyle-tengernek is nevezik. Vegul az utolso 300 evet Irorszag viharos nyugati partvideken, Erris es a Mayo megyehez tartozo kis sziget, Inishglora kozott kell James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 117

tolteniuk. Aífe elmagyarazza, hogy atka akkor szunik meg, amikor egy delrol jott asszony, Deoch, aki Fíngen munsteri kiraly lanya, egybekel egy eszaki ferfival, Lairgneannal, a connachti Colman fiaval. Mivel Finnguala rakerdezett az atok pontos tartalmara, a Tuatha De Danann immar nem tudja azt ervenyteleníteni. Aífe azonban tesz annyi engedmenyt, hogy a gyerekek amellett, hogy tovabbra is tudnak beszelni, mi tobb, erzekeiket es kepessegeiket is megtarthatjak, így azt is, hogy a halandok kozott kiemelkedoen szepen enekelnek. Ezutan otthagyja a gyerekeket a tavon, o pedig Bodb Derg palotajaba megy, ahol tettere hamarosan feny derul, es buntetesbol a szel demonava (egyes szovegekben keselyuve) valtoztatjak, aki arra van karhoztatva, hogy az idok vegezeteig a levegoben bolyongjon. A hattyugyermekek fajdalmukban valoban ekesszoloan, koltoien enekelnek. Egesz Irorszagbol rajzanak a nepek a Lough Derraveragh-hoz, hogy hallgassak oket. Ellatogat a tohoz Bodb, Lir es mas jeles szemelyisegek is. Az eredeti szoveg szamos versszakot tartalmaz a dalaikbol. Finnguala a 300 eves idoszakok vegen figyelmezteti harom fiveret, hogy ideje tovabballniuk. Masodik szamuzetesuk alatt a Bann folyo torkolatanak kozeleben talalkoznak egy csapat lovassal, koztuk Bodb Derg ket fiaval. A lovasok eppen oket kerestek, hírt hoztak a Tuatha De Danannrol. De az ilyen apro, joindulatrol tanuskodo gesztusok nem sokat ernek, Irorszag nepe idovel elfeledkezik Lir gyermekeirol. A harmadik szamuzetes alatt a gyermekek eneke a tortenetbe most belepo uj szereplo fulebe jut. A fiatal ferfit Aebhricnek hívjak, kiderul, hogy jo csaladbol szarmazo egyhazi szemely, es Erris (írul Irrus Domnann, Iorras Domhnann) kozeleben el maganyosan, onfenntarto modon. Ahogy mindenki mas, Aebhric [218] is le van nyugozve az enekuktol, es ugy dont, leírja tortenetuket az utokornak. A 900 eves szamuzetes vegeztevel a gyerekek visszaternek Finnachadba, de a sídh-t elhagyatottan, feldulva talaljak. Egyetlen remenyuk, hogy Inishgloranal (írul Inis Gluaire = a fenyesseg szigete) megvarjak, amíg Mo Chaemoc, Szent Patrik egyik tanítvanya elhozza a szigetre a kereszteny evangeliumokat. A hitteríto harangjat hallva a hattyugyerekek is enekelni kezdik a dallamot, így vetetik eszre magukat. Mo Chaemoc, hogy segítsen feledni szenvedeseiket, hazaba viszi es ott ezustlanccal egymashoz lancolja oket. Kozben, anelkul, hogy a gyermekek errol tudnanak, beteljesul Aífe joslata. Egyesul eszak es del, ugyanis a munsteri Deoch egybekel Lairgneannal, es most Connachtban uralkodnak. Deoch, miutan az olvaso megismerkedik vele, hiunak es kapzsinak mutatkozik. Maganak akarja megszerezni az eneklo hattyukat, es koveteli, hogy a kiraly hozza el neki oket. Lairgnean meghajol az akarata elott, az ezustlancot rangatva probalja elragadni oket Mo Chaemoctol, es ezzel akaratlanul is visszavaltoztatja oket emberre. De persze nem gyerekke. Kilencszaz ev szamuzetes utan Lir negy gyermeke gyakorlatilag nem tobb negy poroszlopnal. Mo Chaemoc azonnal megkereszteli oket, az utolso pillanatban megmentve lelkuket a halhatatlansagnak. ANGUS ÓG ÉS CÁER A hattyuva valtozas motívuma a mitologiai mondakor meg egy torteneteben megjelenik, ez Angus Ognak a gyonyoru Caer iranti remenytelen szerelmerol szol. Angus szerepe altalaban a veszelyben levo szerelmesek segítese, ahogy Midir es Etaín korabban targyalt mesejeben is. Sajat szerelme viszont, amit egy olyan no irant erez, akivel meg sosem talalkozott, elete legfogosabb feladata ele allítja. A tortenet kozepír valtozatanak (kb. 1150) címe Aislinge Óenguso (Angus latomasa), es a cselekmeny legfontosabb elemei a szajhagyomanyban Angus Óg agus C|er (Angus Og es Caer) címen egeszen a modern idoJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 118

kig megmaradtak. A nemzetkozi mesekatalogus 400-as típusanak, a hattyulanynak az ír valtozata ez. [219] Az ifjusagot (ez az Og szo szerinti fordítasa), a szepseget es a kolteszetet megszemelyesíto alakkent Angus tunik a legeselyesebb jeloltnek a Tuatha De Danann nep szerelemistenenek posztjara. A Lebor Gab|l|ban mutattak be (7. fejezet), es az evszazadok soran a kulonbozo mondakorokben vegig nepszeru maradt a tortenetmondok koreben. A fogantatasarol es szuleteserol szolo elbeszelesek rendkívul bonyolultak, es szovegrol szovegre valtoznak, amint arra fentebb, a Midir es Etaín-tortenet osszefoglalasanak kezdeten mar utaltunk. A legelterjedtebb valtozat az, hogy a Dagda, a „jo isten” az apja, aki Boanddal (a Boyne folyo istennojevel) halt, mikozben az Nechtan felesege volt. A Dagda Nechtant hosszu utra kuldte, es olyan rontassal sujtotta, hogy elveszítse ido- es ehsegerzetet. Amikor Nechtan kilenc honap mulva hazatert, azt hitte, csak egy napig volt tavol. Az ujszulott Angus szulei a hazassagtores leplezesere megkerik Elcmart, hogy legyen a fiu neveloapja. Mas valtozatokban az Eochaid Ollathair neven szereplo Dagdat csabítja el Elcmar felesege, egy bizonyos Eithne (ez valoszínuleg Boand masik neve). Angus Og a kulonbozo valtozatokban vagy a Dagdat, vagy Elcmart turja ki, hogy elfoglalhassa lakhelyet, Brug na Boinnet (’a Boand szallashelye’). Az ír kifejezes a Boyne folyo kanyarulataban, Meath megyeben levo folyosos-kamras sírokat jeloli: Dowthot, Knowthot es a leghíresebbet, Newgrange-et. A korai ír elbeszeleseket megalkoto es lejegyzo emberek nem ismertek az epítmenyek valodi korat (Kr. e. 3200 korul keszultek), sem funkciojat (a teli napfordulon bevilagít a napsugar). Brug na Boinnenal, barmelyik folyosos-kamras sírrol legyen szo, mindig roskadoznak a gyumolcsfak agai, es mindig forog a nyarson egy diszno. Angus Ogrol ugy tartjak, o hozott eloszor teheneket Indiabol Irorszagba, ezt a tettet mashol Manannan mac Lirnek tulajdonítjak. Angust akkora becsben tartjak, hogy ha uton van, negy hattyu koroz a feje folott, otthon pedig a halhatatlansag soret issza. Sok szerelmes ferfi vedelmezoje, kozuluk a leghíresebb Diarmait Ua Duibne a Fionnmondakorbol. Angus neha ugy avatkozik kozbe, hogy meglengeti vedence es az ellenseg kozott a lathatatlanna tevo koponyeget. De barmilyen jo hatasfokkal segít mas szerelmeseknek, a sajat szerelme kínja nehezen orvosolhato. Megigezi egy [220] almaban latott lany szepsege, akivel soha nem talalkozott, azt sem tudja rola, kicsoda. A vagyakozas megbetegíti, csak az segíthet rajta, ha megtalalja. Egy teljes even at keresi. Bodb Derg segítsegevel megtudja, hogy a lany neve Caer, es Ethal Anbuailnak, egy connachti sídh hercegenek a lanya. Caer beceneve, az Ibormeith (’tiszafabogyo’) sejtet egyet-mast. A hosszu eletu, orokzold tiszafa ugyanis az europai hagyomanyban a halhatatlansag szimbolumakent terjedt el, meg ma is gyakran lathato kereszteny temetokben. Faja nehezen eg, a druidak a legszívesebben ebbol keszítettek varazspalcaikat. A lany apja, Ethal elarulja, hogy Caer varazsereje nagyobb, mint Angus Oge, es ha Angus meg akarja hodítani, azt a Tuatha De Danann nep szamos tagjanak segítsegevel kell megtennie. Hogy meg bonyolultabb legyen az ugy, Ethal azt is elmondja, hogy a lanya evente valtoztatja alakjat. Egy evig hattyu, majd egy evig az Angus almaiban megjelent gyonyoru lany. Angus egy toparton, hattyuk kozott talal ra. A hattyulanyok ezustlanccal vannak egymashoz kotve, Caer viszont aranylancot visel. Az emberi beszedre kepes Caer megígeri, hogy Angussal tart, ha engedi majd, hogy visszaterjen a tohoz. Atvaltozasaira, ahogy ta rsaiera is, mindig a Samain unnep idejen kerul sor. A jelek szerint csak ilyenkor lehetnek egyutt. A kovetkezo Samain idejen Angus elmegy Caer tavahoz, atoleli a lanyt, majd egyutt a levegobe emelkedek. Hattyuva valtoztatta magat Angus is. A par haromszor ko rberepuli a tavat, es aki hallja varazslatos enekuket, harom napra, harom ejjelre boldog James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 119

alomba merul. Angus Og es Caer, vegre egyutt, elrepulnek Angus Brug na Boinneban levo palotaja fele. Amíg a Boyne kanyarulataban el, Angus Og nem oregszik, es dalai, versei ugyanolyan tisztak, frissek maradnak, mint aznap, amikor írta oket.[221]

KILENCEDIK FEJEZET Az ulsteri mondakör I. rész TÖRTÉNETEK AZ ULAIDRÓL Olyan nagy az ulsteri mondakor irodalmi presztízse mind az ír nyelvben, mind az angol fordítasban, hogy messzirol nezve neha ugy tunik, ez a korai ír hostortenetek egyetlen csoportja. Az idetartozo, zommel prozai elbeszelo szovegek tartalmazzak a korai Irorszag legnagyobb halando hose, Cuchulainn veres hostetteit es Deirdre híres, tragikus szerelmenek szomoru mesejet, valamint a T|in Bó Cuailnge címu eposzt, az egyetlen kelta nyelvu alkotast ebben a mufajban, amely allja a versenyt az angolszaszok Beouwulfjaval vagy akar az Ili|sz címu gorog hoseposszal is. Az „ulsteri ciklus” kifejezest korullengo dicsfeny a 19. szazadi nacionalistak faradozasainak eredmenye, akik igyekeztek lovagi, hosi elbeszelesse atformalni a cselekmenyt. Az a cel lebegett a szemuk elott, hogy az ulsteri mondakor egyenerteku legyen az Artur-legendakkal, amelyeket abban az idoben Nagy-Britanniaban egyfajta nemzeti mítosz rangjara emeltek. Az 1870-1880-as evekben Standish James O’Grady es mas írok szabadon kibovítettek a korai idokbol fennmaradt szovegtoredekeket, hogy olyan figurakka alakítsak a szereploket, elsosorban Cuchulainnt, akik kepesek megtestesíteni egy elnyomott nep torekveseit, vagyait. A hazafias erzelmuek szívesebben is neveztek az ulsteri mondakort „voros agnak”, a ferfi foszereploket pedig lovagoknak tekintettek. A targyilagossag kedveert azonban le kell szogeznunk, hogy az ulsteri mondakor elbeszelesei a klasszikus kozepkornal joval regebbiek, es jelenteskoruk a puszta szerepmintaknal tagabb ertelmezest tesz lehetove. [222] Az Ulster-saga gyokeret jelento tortenelmi elozmeny az Ulaid nevu, egykor Irorszag eszaki reszen elt oskori nep. Az Ulaid nep, amelynek hatalmi szekhelye hagyomanyosan az Emain Macha (ma Navan Fort) nevu, Armagh varosatol 3 kilometerre levo, 7 hektaros bronzkori eroddombon volt, Irorszag eszakkeleti fertalyanak jo reszet uralma alatt tartotta. Hegemoniajuk idonkent a Boyne folyo torkolatatol nyugati iranyban egeszen Leitrimig terjedt. A ma 9 megyet magaban foglalo Ulster tartomanyt roluk neveztek el, a ster toldalek mar skandinav hatas eredmenye. Az Ulaid szobol ered a tartomany latin neve, az angolban immar archaikus szohasznalatnak minosulo Ultonia is. Ulster hat megyeje − Antrim, Down, Armagh, (London-)Derry, Tyrone es Fermanagh − mindmaig az Egyesult Kiralysag resze, harom pedig az ír Koztarsasaghoz tartozik: Donegal, Cavan es Monaghan. Az ír megyeket az angol hodítok rajzoltak meg es neveztek el a 17. szazadban, így a korai elbeszelo szovegekben nem említik oket, csak osi helynevek ertelmezesekent bukkannak fol. Az Emain Machanal a 20. szazad kozepen megkezdodott regeszeti kutatomunka boseges informaciot hozott felszínre az Ulaid nep gazdagsagarol es erejerol, de az ulsteri mondakor torteneteinek valos voltat eppugy nem bizonyítja, ahogy a trojai asatasoktol sem lett tortenelmi dokumentum az Ili|sz. A kitalalt ír elbeszelesek, ahogy a


Oldal 120

gorog es a walesi tortenetek is, tartalmaznak utalasokat a valo vilag tenyeire. Cselekmenyuket, ahogy a T|in Bó Cuailnge címu eposzet is, nyomon lehet kovetni a terkepen. Az ulsteri tortenetek tobbsegeben Conchobar mac Nessa uralkodik Emain Machaban. Altalaban inkabb anyai, mintsem apai vezeteknevet visel, ami talan az ot intrikaival tronra segíto anyja, Ness fele tett gesztus. A rola szolo tortenetekben, amelyek kozul itt eggyel sem foglalkozunk reszletesebben, altalaban josagos, igazsagos uralkodokent mutatjak be, egyetlen gyengeje, hogy a Deirdre-tortenetben visszataszíto modon probal megszerezni egy fiatal lanyt, aki nem lehet az ove. Mivel pedig a mai olvasok rendszerint a Deirdretortenetet ismerik a legjobban, gyakran sotetebb színben latjak Conchobart, mint azt a rola mashol olvashato jellemabrazolasok indokolnak. Harom vara kozul az egyik Craebruad (’voros ag’), ahol az egyik hatalmas tetogerenda vorosre van festve. Innen az ulsteri [223] mondakor alternatív neve, a „voros ag”. Conchobar nevenek egyebkent az ír nyelv periodusaitol fuggoen harom, egymastol igen tavol allo kiejtese van (konchovor, konachúr es krochúr), ezert gyakran angolosítjak a nevet. A Conor szot sokkal egyszerubb kimondani. Ulster eletet halando ellenseg, a Shannon folyotol nyugatra elterulo, ma 5 megyet magaba foglalo Connacht tartomany ferfi es noi harcosai keserítik. A tartomany a mai Leitrim, Sligo, Mayo, Roscommon es Galway megyeket foglalta magaban. A connachtiak kozul is a legkemenyebb ellenfel Medb kiralyno, akinek Cruachain nevu vara a Roscommon megyei Tulsk kozeleben all. Az ulsterieket harom hos vezeti Connacht ellen, kozuluk is a legnagyobb formatumu egyeniseg Cuchulainn, akirol a kovetkezo fejezet szol. De a masik ketto is figyelmet erdemel. A kejsovar Fergus mac Roich Cuchulainn tanítoja es neveloapja, aki korabban mar ult Emain Macha tronjan, mielott azt Ness kulonbozo machinaciokkal vegul is megszerezte Conchobarnak. Az orias termetu Fergusban van valami termeszetfolotti. Ereje 700 ferfieval er fol, es egy ulteben het ozet, het disznot, het tehenet es het dezsa szeszes italt kepes elfogyasztani. Caladbolg nevu varazsereju kardja olyan hosszu, mint a szivarvany. Szexualis energiajara mar a neve is utal, a Fergus ugyanis írul ferfierot vagy spermat jelent, legkorabbi apai neve, a Roach pedig szarmazhat a ro-ech (’nagy lo’) szobol. Oriasi nemi szerve van, vagyat csak het no tudja kielegíteni. A Tara-dombon levo, falloszt idezo allokonek, amelyet gyakran Lia Fail neven emlegetnek, a 19. szazadban Bod Fhearghais (’Fergus penisze’) volt a neve. A T|in Bó Cuailngéban Fergus szamuzetesbe vonul az ellenseges Medb kiralynohoz, de kapcsolatban marad az ulsteri vitezekkel. Amint a 4. fejezetben mar említettuk, Fergus biztatja hazateresre Deirdret es Noíset, akikkel aztan Irorszagban Conchobar kiraly hitszego modon elbanik. Egyes kutatok szerint a Deirdreepizodot talan azert toldottak hozza a T|inhoz, hogy megmagyarazzak Fergus idozeset Medb [224] kiralynonel. Fergus lelket hat evszazaddal az eposz cselekmenye utan megidezik a tulvilagrol, hogy mondja el a T|in tortenetet Senchan Torpeistnek, a koltonek, akinek a T|in Bó Cuailnge megírasat tulajdonítjak. Fergushoz hasonloan Conall Cernachnak is szamos termeszetfolotti vonasa van. A neve jelentese ’farkasszeru’, illetve ’gyozedelmes’. Hatalmas etvagya is van, egyszer megeszik egy egesz vaddisznot, amely akkora, hogy hatvan okorrel kell odavontatni. A csala dfaja igen elokelo: a Míl Espaine nepebol valo Amairgin, Irorszag elso koltoje, Findchoemmel, Cuchulainn neveloanyjaval hal, így lesz Conall apja. Conall a hatarok ore, es osistensegnek tunik. Cuchulainn fogadott fivere, ok ketten olyanok, mintha ikrek lennenek: sok kalandot elnek at egyutt, es Conall bosszulja meg Cuchulainn halalat. A klaszPersze elkepzelheto az is, hogy a ko a Fergus Caisfiaclach (’csorba fogu’) nevu helyi hosrol kapta a nevet, akinek ragadvanyneve Bód to Bregaigh (’Brega tuze’) volt. A ket Fergus alakja talan az 1830-as evekben olvadt egybe, amikor a Lia Failt folallítottak.


Oldal 121

szikus mitologia Perszeuszahoz es a kereszteny Szent Gyorgyhoz hasonloan o is feltunik sarkanyolo szerepben. A connachtiakkal szemben kímeletlen, Medb kiralyno azonban ennek ellenere rabízza hutlensegen kapott ferje, Ailill meggyilkolasat. A Togail Bruidne Da Derga (Da Derga fogadojanak pusztulasa) címu tortenetben (l. 8. fejezet), amelyet idonkent az ulsteri mondakorbe sorolnak, Conall Conaire Mor szovetsegese. Az ulsteri mondakor tortenetei valoszínuleg a szajhagyomanyban gyokereznek, es mar a 7. szazadban elkezdtek lejegyezni oket. A legtobb írott szoveg a 11-12. szazadbol maradt fenn. Viragzasuk a szajhagyomanyaban Irorszagban, Skocia gael videkein, valamint Man szigeten egeszen a 18. szazadig tartott, egyes kis kozossegekben pedig meg a 20. szazadban is meseltek oket. Emain Machat, az Ulaid nep szekhelyet valamikor a Kr. e. 1. evezredben alapítottak, es ugy tunik, hogy Ptolemaiosz Klaudiosz is megemlítette Geógraphiasz hüphegészisz (Foldrajzi tanítas) címu muveben (Kr. u. 2. szazad). A fovarost azonban meg az 5. szazadi kereszteny evangelizacio elott leromboltak, vagy elhagytak. A torteneteket szerkeszto kozepkori papok kitalaltak egy altortenelmet, amely szerint Emain Machat a Kr. e. 7. szazadban alapítottak, es szamos ulsteri esemenyt osszhangba hoztak a bibliai tortenesekkel. E verzio szerint Conchobar mac Nessa hajszalpontosan Krisztus kalvaria-hegyi keresztre feszítesevel egy idoben hal meg. A nepi emlekezet mindmaig orzi ezt az idorendiseget. [225] Akarcsak a masik negy tortenetcsoportnal, az ulsteri mondakor torteneteibol sem all ossze folytatolagos, kerek egeszet alkoto elbeszeles, csupan a modern kori olvasok eroltettek rajuk egyfajta sorrendiseget. A jelen fejezetben ismertetett elbeszelo szovegek nem osszefuggoek, bar az elsot, amely az ulsteriek parjat ritkíto erotlensegerol szol, altalaban a T|in Bó Cuailnge egyik elotortenetenek (írul: remscél) szokas tekinteni. Szinten a T|inhoz tartozo remscel a Longas mac nUislenn/nUisnig (Uislin/Uisnech fiainak szamuzetese), amelynek tartalma a 4. fejezetben olvashato egy masik Deirdre-tortenettel, az Oided Mac nUisniggel (Uisnech fiainak halala) egyutt. Cuchulainn, a ciklus kozepponti hose, az elso ket tortenetben nem lep színre, a masodik kettoben azonban igen dinamikus alakkent van jelen. Konyvunk kovetkezo fejezeteben pedig o lesz a kozponti figura. MACHA ÁTKA Altalaban ugy tartjak, a T|in cselekmenyenek elozmenye az a kerdes, miert szenvedtek el az ulsteri ferfiak a szamukra legnehezebb idokben a szulesi fajdalmakhoz hasonlíthato gyotrelmeket. A Macha vegzetes futoversenyere vonatkozo utalasok azonban ott rejlenek szamos ulsteri tortenetben. E rovid tortenet ír címe Noínden Ulad [a teljes cím valojaban Ces Noínden Ulad (Az ulsteri ferfiak kilencnapos kimerultsege)]. A tortenet szerint egy Crunniuc mac Agnomain nevu gazdag foldbirtokos az ulsteri hegyekben, egy elhagyatott helyen el negy fiaval. Ozvegyember, nincs noi tarsasaga. Egyszer, amikor egyedul van a hazban, kifinomult, elegans dama bukkan fol, aki mindjart be is koltozik, es ugy vegzi a hazimunkat, mintha regota jol ismerne a hazat es a csalad szokasait. Este keres nelkul, szotlanul rendbe rak mindent, majd bebujik az agyba, es megerinti kezevel Crunniuc oldalat, jelezve, hogy a felesege akar lenni. Szepen elnek egyutt, a ferfinak tovabbra is nagy segítseg a nevtelen asszony, aki finom eteleket foz, es szep ruhakat varr. Raadasul el van buvolve jokepu ferjetol, es hamarosan meg is fogan elso gyermekuk. Nagy tomegeket vonz az ulsteri vasar, ferfiakat, noket, fiukat, lanyokat egyarant. Crunniuc unneplobe oltozik, elmenne o [226] is. A felesege arca erre elborul, ova inti


Oldal 122

ferjet a vasartol. „A sokadalomban majd elj|r a sz|d, és veszélybe sodorsz minket. A mi boldogs|gunk csak akkor maradhat a régiben, ha egy|ltal|n nem beszélsz rólam.” „Nem szólok rólad egy szót sem” − ígeri meg Crunniuc. A sokadalom igazolja varakozasat. Van ott minden: tarkabarka jelmezek, felvonulasok, kulonbozo jatekok, harci viadalok, lovagi tornak, loversenyek. Vegul elkezdodnek a kocsiversenyek is, ahol a kiraly lovai viszik el a palmat. A tomeg a kiralyt (akit egyszer sem neveznek Conchobar mac Nessanak) es a kiralynet elteti, es a bardok verseit szavalja. Egy szolga így kialt fol: „Sehol m|shol nem l|ttak még két ilyen lovat! A leggyorsabbak egész Írorsz|gban!” „A feleségem gyorsabban fut n|luk” − dicsekszik meggondolatlanul Crunniuc, megszegve fogadalmat. „Fogj|tok el azt az embert − dörgi a kir|ly −, és z|rj|tok be egészen addig, amíg ide nem hozz|k a feleségét, hogy versenyt fusson a lovaimmal!” A kiraly futarait hamarjaban elkuldik Crunniuc hazaba, ahol az asszony szívelyesen udvozli oket, es megkerdi, mi jaratban vannak. Elmondjak, erte jottek, hogy kiszabadí thassa a ferjet, aki azzal hencegett, hogy a felesege gyorsabban fut a kiraly lovainal. A not megdobbenti es megremíti a hír. „Nem beszélt bölcsen − mondja halkan. − Nem kellett volna ezt mondania. Amint l|tj|tok, nem jöhetek. Hamarosan szülni fogok.” „Ha nem jössz, a férjed halott” − figyelmeztetik a futarok. Igy hat az asszony veluk tart az unnepsegre. Ott elorehaladott allapota magara vonzza a kívancsi tekinteteket, mire o bosszusan morgolodik: „Nem valami szép dolog így b|mulni, amiért v|randós vagyok.” Aztan odakialt a bameszkodoknak: „Mindny|jatokat anya szülte! Segítsetek rajtam! Legal|bb v|rj|tok meg, amíg vil|gra hozom a gyereket!” A tomeg nem mutat megertest, mire az asszony hangnemet valt: „Amiért nem mutattok ir|ntam sz|nalmat, hosszú ideg tartó baj fogja sújtani az összes ulsteri férfit!” „Mi a neved?” − kerdi tole a kiraly. „A nevem és az utódaim neve ehhez a helyhez fog kötődni − feleli a nő. − Macha vagyok, Sainrith mac Imaith l|nya.”[227] A korai ír hagyomanyban harom Macha is van. Mindharom kulon szemelyiseg, bar egy anyatol, Emmasstol szarmaznak. Az egyik josno, a Lebor Gab|l|ban Nemed felesege. A masik harcos, aki Mong Ruadh (’voros haju’) neven is ismert. O egy ulsteri kiralyne, aki rivalisahoz, Cimbaethhez megy ferjhez, majd folebe kerekedik. A most targyalt tortenetben szereplo Macha pedig egy kiraly lanya, akinek neve azt jelenti: Idegen, az ocean fia. Elovezetik a kiraly lovait, es kezdetet veszi a verseny. Nem sok izgalmat hoz, hiszen Crunniuc hencegese megalapozottnak bizonyul. Macha vegig az elen halad, de a celvonalon gyoztesen athaladva fajdalmasan felsikolt. Eljott az ideje. Nem egy, hanem mindjart ket gyermeket hoz vilagra, egy kisfiut es egy kislanyt. Keserves kínok kozepette kialtja vilagga, hogy aki hallja ot, mind ugyanilyen gyotrelmeket el majd at elete legnehezebb idoszakaban ot napon es negy ejszakan keresztul, es ez a beníto gyengeseg kilencszer kilenc nemzedeken at sujtja majd oket. A korulotte allok tehat mind erintettek, ugy legyengulnek a szulesi fajdalmakhoz hasonlo gorcsoktol, hogy keptelenek fegyvert fogni. Nehanyan azert mentesulnek az atok alol: Macha meg mindig szeretett ferje, Crunniuc, valamint a kisfiuk, a nok es Cuchulainn, mivel o az isteni eredetu Lug Lamfhota fia es megtestesulese. A szoveg szerint Macha atka magyarazza az Emain Macha nevet is, hiszen az emain szo jelenthet „ikreket”. A masik etimologia mogott Geoffrey Keating 17. szazadi tortenetíro tekintelye all. Szerinte a teruletet a masik Macha, Cimbaeth felesege jelolte ki a hajtujevel, es az emain szo az eo (’hajtu’) + muin (’nyak’) szavakbol all ossze. James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 123

KI SZELETELJE FÖL MAC DA THÓ DISZNAJÁT? A Scéla Mucce Meic Dathó (Mac Da Tho disznajanak tortenete) címu, helyenkent humoros 9. szazadi tortenetet ket osregi tema uralja. Az egyik Ulster es Connacht osidok ota tarto ellensegeskedese, amelyrol mar nem is lehet tudni, mikor kezdodott. A masik pedig a „bajnok porciojaert”, vagyis az asztalnal ulok legerosebbikenek a disznohusbo l jaro legfinomabb [228] falatert folytatott heves versenges. Poszeidoniosz (Kr. e. 1. szazad) beszamol a gallok kozott folyo hasonlo vetelkedesrol. Ez az ulsteri mondakor keves olyan tortenetenek egyike, ahol Cuchulainn nem lep színre, pedig harminc masik hos is felbukkan benne. Mac Da Tho (’ket nema fia’) gazdag leinsteri foldbirtokos, akinek legnagyobb buszkeseget ket allata jelenti. A ketto kozul Ailbe, a vadaszkutya a nagyobb erteku. Kegyetlensege foler tíz hadseregevel, es egyedul is kepes megvedeni Mac Da Tho birtokat. A masik pedig egy szinten hatalmas, megszelídített vadkan, amelyet het even es het napon at tejjel taplaltak, hogy egy napon, ha majd levagjak, egesz even at tarto lakomat lehessen csapni belole. Ailbe, a vadaszkutya irant ket, egymast megveto fel is erdeklodik, egymasra licitalnak erte. Az egyik oldalon a connachti Ailill es Medb, a masikon az ulsteri Conchobar mac Nessa all. Mac Da Tho, aki termeszetenel fogva nagylelku, bokezu hazigazda, szepen berendezett szallasan fogadja az ellenerdekelt felek kepviseloit. A hazat a magikus hetes szam femjelzi: het kapuja van, het ajtaja, het tuzhelye, es het ustben rotyog allandoan a marha- es disznohus. Mac Da Tho azzal magyarazza a hetes szam iranti vonzalmat, hogy vendegei a fejukon levo het nyílason at elvezik vendegszeretetet: a ket szemukon, a ket orrlyukukon, a ket fulukon es a szajukon keresztul. Sertesnek veszi, ha valaki egy ust mellett elhaladva nem vesz a benne rotyogo boseges etkekbol. Mac Da Tho hazigazdai nagyvonalusagat probara teszi, amikor a kutyajaert versengo ket fel ajandekokat kínal neki. Medb es Ailill 160 elsorangu tejelo tehenet hozna es a nyugati tartomany legjobb lovai altal huzott rendkívul ertekes fogatot. Raadasul mindezt Mac Da Tho gyermekei es unokai is eletuk vegeig evente megkapnak. Conchobar sem akar alulmaradni, o ekszereket, meleg baratsagot es biztos alapokon nyugvo szovetseget ajanl, valamint az idok vegezeteig evente feltoltene Mac Da Tho marhaallomanyat. A fo ldesur azonban veszelyt szimatol. Ha ugyanis Medb es Ailill nem kapja meg, amit akar, konnyen meggyilkoltathatjak a felesegevel egyutt, es Conchobar is bizonyara megtamadja a birtokot, ha nincs megelegedve a hazigazda valaszaval. [229] Mac Da Tho ketsegbeesetten keresi a fogas kerdes megoldasat. Korabban ugyan (nem tul bolcsen) figyelmeztettek, hogy titkait novel soha ne ossza meg, megis elmondja gondjat a felesegenek, aki egyszeru es igen elmes megoldast talal: adjak oda Ailbet mindket erdeklodonek, hadd kuzdjenek meg erte egymassal. A tervet Mac Da Tho szemrebbenes nelkul hazudozva hajtja vegre az olvaso szorakoztatasara szant, humoros jelenetben. Amikor a ket kulonbozo színekkel folcicomazott kuldottseg megerkezik, kulon udvozli oket, es ugy intezi, hogy ne lathassak egymast. Amikor aztan Ulster es Connacht az ebedloteremben osszefutnak, Mac Da Tho meglepetest színlel, majd teljes kozombosseget mutat a teremben vibralo feszultseg irant. Ketoldalt ulteti le a ket tarsasagot, hogy ott varjak a rogvest folszolgalando boseges lakomat, az immar levagott oriasi diszno husat. Most az a kerdes kerul a figyelem kozeppontjaba, hogy ki szeleteli fol Mac Da Tho disznajat. A bajkeverokent ismert ulsteri hos, Briccriu, akinek ragadvanyneve James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 124

Neimthenga (’meregnyelvu’), azt javasolja, hogy a „gyozedelmes csatak” alapjan osszak el az elottuk tornyosulo hushegyet. Ezutan mindket oldalrol harcosok hosszu sora koveteli maganak az elsobbseget, hiu hencegesukre egytol egyig elevenukbe hatolo serteseket kapnak valaszul. A konfliktus azutan egy pillanatra megoldodni latszik, amikor Cet mac Magach connachti hos magahoz ragadja a szot, es hostetteinek gunyos felsorolasaval megalazza az ulsteri harcosokat. Jogot formal arra, hogy mindenki masnal magasabbra akassza a fegyvereit a falon, es azt kialtja, ha senki sem tud tultenni rajta, feldarabolja a disznot. A fajo kudarcaikra emlekeztetett ulsteri ferfiak, ugy tunik, meghajolnak akarata elott. Ekkor azonban kivagodik az ajto, es nagy, dongo leptekkel beront Conall Cemach, a harom legnagyobb ulsteri harcos egyike. Koveteli, hogy Cet lepjen hatrabb a disznotol. Azt harsogja, az eletebol egyetlen nap sem telt el ugy, hogy meg ne olt volna egy connachtit, egyetlen ejszaka sem anelkul, hogy a birtokaikat ne fosztogatta volna, es soha nem aludt meg el ugy, hogy a terde alatt ne lett volna ott egy connachti levagott feje. A Conall dorgedelmeitol kisse megingott Cet elismeri, hogy az [230] ulsteri jobb harcos, de az o fivere, Anluan meg nala is nagyobb, es ha itt lenne, be is bizonyítana. „De hiszen itt van!” − ordítja Conall, es olyan erovel vagja a foldhoz Anluan levagott fejet, hogy annak a szajabol ver froccsen. A sajat virtuskodasatol megreszegult Conall ezutan folszeleteli a disznot, a legjobb falatokat megtartja maganak, a megalazott nyugatiaknak pedig csak a labszarak jutnak. A sertestol felduhodott connachtik ravetik magukat az ulsteriekre, es hamarosan egymas hegyen-hatan hevernek a padlon a holttestek, a ver pedig mar az ajton folyik ki. A meszarlas tetofokan Mac Da Tho beveti az eszakiak es a nyugatiak harcaba a kutyajat. Latni akarja, kinek a partjat fogja Ailbe. A vereb, mivel ugy latja, Conchobar eroi allnak jobban, Ulster oldalara all. Kivillantja ragadozo fogait, es a connachti vitezek husaba melyeszti. Ailill es Medb ettol annyira megremul, hogy magukhoz hívjak kocsihajtojukat, Fer Logat, hogy elmenekuljenek. A connachti kocsihajto azonban ekkor, szoges ellentetben minden varakozassal, ve gzetes csapast mer a tíz hadsereggel felero kutyara. Fer Loga egy kocsiruddal lefejezi az orias allatot, amelynek teste oldalra dol, de a feje a rud vegen marad. Ezen a ponton a tortenetmondo hozzateszi, hogy ebbol az epizodbol ered ket helynev is: a Barrow folyo volgyeben elterulo Mag nAilbe (’Ailbe síksaga’), ahol a cselekmeny jatszodik, es Ibar Cinn Chon (’a kutya fejebol nott tiszafa’), amelyre egy hamis etimologia a „Connacht” szot viszszavezeti. Fer Loga meg egy szolgalatot akar tenni tartomanyanak: az ut mellett, a hangaban fekve varja, hogy Conchobar kocsija ele guríthassa a kutya fejet. El is jon a pillanat: a kocsihajto folugrik a fogatra, es megragadja Conchobar torkat. A kiraly erzi, hogy kilatastalan a helyzete, ezert folajanlja, hogy Fer Loga barmit kerhet cserebe, ha elengedi. A kocsihajto elgondolkodik. „Azt szeretném, ha Emain Macha asszonyai és ifjú l|nyaik egy évig minden este azt énekelnék nekem kórusban: »Fer Loga az én kedvesem.«” Conchobar megígeri, hogy teljesíti a kereset. Emain Machaba mennek, ahol a nok kenytelenek teljesíteni kiralyuk parancsat. Egy boldog ev utan Fer Loga a Conchobartol ajandekba kapott ket loval visszater nyugatra. A Shannon folyon Athlone-nal kel at. [231] PÖRLEKEDÉS BRICCRIU LAKOMÁJÁN


Oldal 125

A bajkeveres Briccriu kedvelt foglalatossaga. A Mac Da Tho lakomajan a diszno feldarabolasara tett armanyos javaslata csupan szereny elojatek kesobbi, nagyobb szabasu csínyteveseihez, amelyeket a Fled Bricrenn (Briccriu lakomaja) címu, 8. szazadi tortenet mesel el. Ezuttal harom ulsteri hos, Conall Cernach, Loegaire Buadach es Cuchulainn az aldozata, es az o revukon a feleseguk is. Briccriu egyszeru, de hatasos intrikaja a hiusagra epít. Ki kozuletek a legmagasabb rangu? Kit illet az elsobbseg? Ki erdemes ra, hogy kiva gja maganak a bajnoknak jaro, nagy becsben tartott porciot? A tortenet negy, 11. szazadi szovegvaltozatban maradt fenn, ezek forrasa egy 8. szazadi eredeti, amelynek a jelek szerint szinten van korabbi elozmenye. A teljes tortenet ket, egymassal csak nagyon lazan osszefuggo epizodot kot ossze: (a) Briccriu vetelkedest szít a bajnok porciojaert, es (b) a lefejezoverseny avagy az orias probatetele. A Fled Bricrennt a cselekmeny szetvalasa ellenere gyakran az egyik legkidolgozottabb, legkierleltebb to rtenetnek tekintik. Egyuttal a masodik leghosszabb is, csak a lenyugozo T|in Bó Cuailnge nagyobb terjedelmu nala. Amikor az ulsterieknek fulebe jut a lakoma híre, nem akarjak elfogadni a meghívast Briccriu pazar, uj szallashelyere, Dun Rudraigebe (Dundrum, Down megye), amelyet a tarai nagy ebedloterem mintajara alakítottak ki. Elriasztja oket az epes ember híreben allo hazigazda. Briccriu ezzel tisztaban van, ezert azzal fenyegetozik, ha nem jonnek el, a feje tetejere allítja egesz Ulstert: egymas ellen fordul majd apa es fia, anya es lanya, sot meg a nok ket melle is addig csepeli egymast, amíg meg nem savanyodik a tejuk. Sokan belatjak, hogy Briccriu valoban sok bajt hozhat a fejukre, es elmennek a lakomara, de csak azzal a feltetellel, hogy a hazigazda kozben nem teheti be a labat a sajat hazaba. Briccriut nem zavarja kormonfont mesterkedeseinek ez a csekely hatasfoku korlatozasa, es mar erkezesuk elott ingerelni kezdi a harom hos hiusagat. Eloszor Loegairet kecsegteti es halmozza el bokjaival, majd olyan kerdesekkel gyotri, hogy miert nem o kapja a bajnoknak jaro reszt, a tejen nevelt diszno legfinomabb, ledus falatjat Emain Machaban. Loegaire bekapja a horgot, es azt allítja, ove lehetne a legjobb falat, ha igazan akarna. [232] Briccriu gyorsan eljatssza ugyanezt Conaill-lal es Cuchulainn-nyal is: kenetteljes hízelges utan vitezseguk, hosiesseguk el nem ismert tetteivel piszkalja az onerzetuket. A legjobban Cuchulainnt sikerul belelovalnia a dologba, aki megeskuszik, hogy levagja a fejet annak, aki elveszi elole a bajnok porciojat. Briccriu szeles mosollyal nyugtazza, hogy mesterkedese nem volt hiabavalo. Miutan Conchobar kiraly Briccriu rezidenciajahoz vezeti az ulsteri kuldottseget, a hazigazda megfeledkezik ígereterol, hogy tavol marad, es a zeneszeknek kiadott utasítasoktol a lakoma elokeszíteseig minden tennivaloval szemelyesen foglalkozik. Amikor aztan meggyozodtek rola a felesegevel, hogy keszen all minden, így a bor meg a varva vart disznopecsenye is, egy utolso, verontasra ingerlo megjegyzes kísereteben elhagyjak az ebedlot. Briccriu elkialtja magat, hogy a bajnoknak jaro porciot a vendegek ele kell tenni, es az csak a legvitezebb harcose lehet. A hazigazdak most visszavonulnak egy biztonsagos helyre, ahonnan zavartalanul figyelhetik az altaluk mukodesbe hozott erok tombolasat. Cuchulainn kocsihajtoja, Laeg ragadja magahoz a kezdemenyezest, kovetelve, hogy urae legyen a bajnok porcioja. Ezzel, amint arra szamítani lehetett, a masik ket hos kocsihajtojanak harsany tiltakozasat valtja ki, es hamarosan szolgak es uraik is boszen belevetik magukat a zajos csetepateba. Briccriu remenyeit azonban, hogy a hosok egymas eletet oltjak majd ki, megsemmisíti egy higgadt fo. Secha mac Ailella, Conchobar elso szamu bíraja es koltoje lefegyverzon egyszeru megoldassal all elo: osszak haromfele a bajnoknak jaro porciot, jelezve, hogy a harom rivalis egyenrangunak ismeri el egymast.


Oldal 126

Miutan eredeti strategiaja kudarcot vall, Briccriu a harom hos hitveseihez fordul, es biztos benne, hogy ezuttal jobb zsakmany akadt a horgara. Kifigyeli, hogy Fedelm Noíchrothach, Loegaire felesege becsípett a bortol, es szepseget, elokeloseget, intelligenciajat dicserve Ulster elso szamu asszonyanak nevezi. A no elragadtatva hallgatja Briccriut, aki ezek utan arra biztatja, o lepjen be − rangjahoz illoen − elsokent rezidenciaja ajtajan, elismertetve ezzel elsobbseget, ugyanezt az egyszeru fortelyt alkalmazza gyors egymasutanban Conall Cernach felesegenel, Lendabairnal es Cuchulainn felesegenel, Emernel is. [233] Amikor a harom elokelo holgy es kíseretuk kimegy vizelni, majd a ha ztol szamított harmadik dombgerincen talalkoznak, mindegyik azt hiszi, hogy Briccriu csak vele beszelt, es színlelt nyugalommal indulnak el a lakoma helyszíne fele. Kimert, meltosagteljes lepteik folgyorsulnak, amikor a masodik gerinchez ernek. Amikor kozelebb jutnak Dun Rudraigehez, Briccriu intrikaja, ugy tunik, sikerrel jar, hiszen mindharom asszony futasnak ered, s felhuzott szoknyajuk alol kilatszik a hatso feluk. Az ajtohoz erve hencegoversenybe fognak, hogy kinek van a leg-rettenthetetlenebb ferje. Conall es Loegaire ezen folbuzdulva kiemelik a bejarat oszlopait, hogy Fedelm es Lendabair belephessen. Cuchulainn nem aprozza el ennyire a dolgot, o folfeszíti az epulet egy teljes falat, es olyan magasra emeli, hogy latszanak alatta az eg csillagai. Igy Emer szep komotosan elsokent setalhat be a hazba. Ezutan Cuchulainn visszaejti a helyere a falat, amely egy dalias harcos magassaganal is melyebben supped a foldbe. A haz megroggyanasa az epulet masik felet sem kímeli: Briccriu erkelye megbillen, a rajta allo hazigazda es felesege lecsuszik, es bohozatba illo modon egy tocsogos tragyakupacba pottyan. Briccriu ebben a kínos helyzetben sem tagadja meg onmagat, uvoltve koveteli, hogy allítsak helyre Dun Rudraige pompajat. A beketeremto Sencha mac Ailella konyorog is Cuchulainn-nak, hogy tegyen így, de a hos, akit kimerített lova, a Machai Szurke betorese, meg se tudja mozdítani a hazat. Ekkor hirtelen atalakulason megy keresztul: a teste megnyulik, mint a megfeszített íj, az arca eltorzul, a haja egnek all. Az eset a ríastrad egyik korai peldaja. (A lefordíthatatlan szo jelentese nagyjabol harci duh, harci mamor vagy merevgorcs. Rendszerint akkor tor ra Cuchulainnra, amikor veszelybe kerul, es hitet, erot kell merítenie a tovabbi harchoz. A kovetkezo fejezetben tobb peldaval is tala lkozhatunk.) Briccriu hazanal Cuchulainnt a ríastrad feltolti erovel, es egy rantassal helyrelodítja az epuletet. Ezzel vissza is nyeri eredeti alakjat, es a tarsasag szep nyugodtan vegigeszi a lakomat. Briccriunak a hosok hiusagara alapozott taktikaja persze nem eri el celjat, a kibontakozo tortenet masodik reszeben megsem Briccriu a cselekmeny kozvetlen iranyítoja. Az ulsteriek maguk hataroznak ugy, hogy a Cruachain varaban [234] lako, veluk altalaban ellenseges viszonyban allo connachti Medb kiralyno es hitvese, Ailill ele viszik a nagy kerdest: kit illet a bajnoknak jaro porcio? Conchobar kiraly vezetesevel az osszes erintett osszecsomagol, es nyugat fele veszi az iranyt. Kíseretuk olyan nepes, hogy a sok ember es allat zaja egeszen Medb udvaraig elhallatszik, s a kiralyno meg is jegyzi lanyanak, Finnabairnak, milyen furcsa, hogy ilyen napsuteses idoben dorog az eg. Finnabair a var egyik magaslati pontjarol kemleli a menetet, es reszletes szemelyleírast ad a kozeledo hosokrol, hogy anyja azonosíthassa oket. Loegairenak hosszu, copfban osszefogott haja a tovenel barna, kozepen vervoros, a vege pedig aranysarga. Conall Cernach ekessege is a hosszu hajfonata, csillogo arca pedig felig feher, felig piros. Finnabair a legnagyobb dicseretet a harmadik lovasnak tartogatja, aki szerinte a legszebb ferfi egesz Irorszagban, bar szomoru az arca, es sotet a bore. Ez Cuchulainn. A ruhaja mar valamivel derusebbe teszi a megjeleneset, skarlatvoros tunikajat feher mellkasan díszes arany melltu tartja ossze.


Oldal 127

Medb a lanya szavai alapjan egybol folismeri a harcosokat, es kijelenti, hogy mindharom veszelyt jelenthet rajuk nezve. Megparancsolja, keszítsenek elo harom dezsa jeges vizet, hogy az lehutse a jovevenyek harci lazat. [235] Amikor Ailillnak tudomasara jut, mi celbol keresik fol az ulsteriek, eros aggodalom lesz urra rajta, mivel tudja, barhogy dont is, ket engesztelhetetlen ellenseget mindenkepp szerez maganak. A szornyu valasztas sulyatol egy pillanatra, ugy tunik, mentesul, ugyanis a harom ulsterire harom szabadon eresztett, karmait mereszto druidamacska tamad ra. Loegaire es Conall a szarufakra menekul, Cuchulainn azonban megorzi nyugalmat, es egesz ejjel feken tartja a demoni macskakat. Ezt latva Ailill megnyugszik, hogy a dontese egyertelmu, es Cuchulainn-nak íteli a bajnok porciojat. Loegaire es Conall azonban hevesen tiltakozik, mondvan, egy bajnok erejet nem tehetik probara magikus allatok, csak emberek. Medb gyavasagnak belyegzi ferje donteskeptelenseget, es eloall a sajat tervevel. Elmondja, hogy szerinte a harom ferfi kulonbozik egymastol, ahogy a bronz az ezusttol es az ezust az aranytol. Egyenkent beszel az ulsteri hosokkel, mindegyiknek ugyanazon tortenet mas-mas valtozatat adja elo. Elhiteti Loegairevel es Conall-lal, hogy ok a kedvencei. Loegairenek bronzkupat ad, aljan ezustmadarral, Conallnak pedig ezustkupat, aljan aranymadarral, es mindkettot megkeri, hogy senkinek se arulja el az o kis titkukat. Cuchulainnt azonban, aki ekozben fidchellt jatszik kocsihajtojaval, Laeggel, nehezebb raszedni. Medb atkarolja, es azt suttogja a fulebe, hogy o Ulster legnagyobb hose, es a legmeltobb a bajnok porciojara. Elovesz kontose alol egy csodaszep aranykupat, aljan dragakovekbol kirakott madarral, es Cuchulainnt is megkeri, ne szoljon senkinek az ajandekarol. Emain Machaba visszaterve a harom host olyan lakoman latjak vendegul, ahol a bajnok porciojat kivagjak ugyan a disznobol, de nem szolgaljak fol senkinek. Dubthach Doeltenga (’cserebogarnyelvu’), aki ugyanolyan rosszindulatu, mint Briccriu, duhosen azt morogja, hogy a Cruachainba tett kiruccanas semmirol sem dontott, es a bajnok adagjat nyugodtan odaadhatnak masnak is, nem csak a harom mostani rivalis valamelyikenek. Erre Loegaire folmutatja addig titokban tartott bronzkupajat, hogy bebizonyí tsa, ra esett Ailill es Medb valasztasa. Conall dobbenten tiltakozik, es hadonaszni kezd szep ezustkupajaval, ami szerinte biztos jele annak, hogy a kiralyi par ot valasztotta. Cuchulainn, akit soha nem ragad el a hev, most is megfontoltabban emelkedik szolasra. Koponyege ala nyul, elohuzza az ekkovekkel kivert aranykupat, aljan a dragakovekbol keszult madarral. „Ez a legszebb biztosíték − jelenti ki. − Igazs|g szerint a bajnok része engem illet.” Erre Loegaire es Conall kardot rant, es mar kezdenek vagdalni egymast, amikor Sencha ismet kozbeavatkozik, es emlekezteti oket, hogy Medb mindharmukkal a bolondjat jaratta. Igy ismet eldontetlenul marad a kerdes, hogy kinek jar a bajnok porcioja. A hust foldaraboljak, es az egesz asztaltarsasagnak egyenloen szetosztjak. Ezutan az ulsteri hosok egy Cu Roí mac Dairi nevu varazslo -harcos íteletere bízzak magukat, aki delen, Nyugat-Munsterben lakik. Magikus, bevehetetlen erodben el, amely ejjelente elfordul a tengelye korul, hogy napnyugta utan ne lehessen megtalalni a bejaratat. (A Kerry megyei Dingle-felszigeten levo Cahirconree vaskorszaki erodromjaval azonosítjak.) Amikor a harom hos megerkezik, a hazigazda eppen a messzi Szkítiaban [236] idozik. A vendegeket megkerik, segítsenek az ejszakai orkodesben, amíg Cu Roí haza nem jon. Eloszor Loegaire, a legidosebb all ort. Egy orias jon ki a tengerbol, kezebe veszi az ulsteri host, ket tenyere kozott hengergeti, mint a fazekaskorongon forgatott figurat, majd megvetoen atdobja az erod falan, bele a sarba. Masnap ejjel Conall Cernach ugyanilyen megalazo elbanasban reszesul. A harmadik ejjel Cuchulainn mar jobban jar: kilenc harcos, egy ektelen nagy szorny es az orias tamadasat is visszaveri. Reggel az erodbe James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 128

lepve folsohajt, mire Blaithíne, a hazigazda felesege azt feleli, hogy ez a sohajtas a gyozelem jele. Rovidesen belep Cu Roí is, hozza Cuchulainn korabbi hadizsakmanyat, amelyet az ajton kívul hagyott, es kijelenti, hogy a harom ulsteri hos kozul csakis o erdemli meg a bajnok porciojat. Cu Roí donteset alatamasztja azzal is, hogy bokezuen megjutalmazza Cuchulainnt arannyal, ezusttel, es azt is kinyilatkoztatja, hogy a hos felesege, Emer lesz a tartomany elso asszonya. Amikor azonban a tarsasag este visszater Emain Machaba, meg messze nem rendezodott el az ugy. Loegaire es Conall tagadja, hogy Cu Roí Cuchulainn-nak ítelte volna a bajnoknak jaro adagot, mivel ok nem voltak szemtanui a varban lezajlott jelenetnek. Cuchulainn ugy dont, nem all ki jogos jutalmaert, hiszen abbol tobb banata szarmazna, mint orome. A tortenet befejezese, tehat sorsdonto resze a Fled Bricrenn harom szovegvaltozataban hianyzik vagy olvashatatlan, egy edinburghi keziratban viszont fennmaradt. Ebben az utolso reszben tovabbra is annak eldontese a fo tema, kit illet meg a bajnok porcioja, de Briccriu mar teljesen eltunt a tortenetbol, szerepet a kisebb sullyal jelen levo, szinten gonosz nyelvu Dubthach veszi at. Egy este Craebruadban, Emain Macha „voros ag” termeben Conchobar es Fergus (az elozo kiraly) ul a fohelyen egy kimeríto harci jatek utani osszejovetelen. Hirtelen irdatlan nagy, faragatlan, barbar kulseju orias ront be a terembe, egyertelmuen valami rosszban santikal. Ket sarga ragadozoszeme akkora, mint egy-egy ust, ujjai olyan vastagok, mint egy ember csukloja. Ocska bortunikat visel, folotte barna színu kopennyel. A baljaban tartott kotombot megmozdítani is csak husz okorrel lehetne, a jobbjaban levo oriasi fejsze nyelet hat lo tudna csak [237] elhuzni, az ele pedig a hajszalat is kettehasítana a levegoben. Az orias bejelenti, hogy az egesz vilagot atkutatta egy olyan ember utan, aki eleg bator ahhoz, hogy alkut kosson vele. Conchobar es Fergus a rangjuk miatt mentesulnek a probateteltol, a tobbiektol viszont a durva kulseju orias megkerdi, vallalja-e valaki, hogy o lecsapja a fejszevel a fejet. Masnap visszajonne, es o tenne a nyakat a vagokore. Dubthach gunyolodasara aztan visszajara fordítja ajanlatat, es o teszi elsokent a vagokore a nyakat. Mivel Loegaire, Conall es Cuchulainn nincs jelen, egy naluk kevesbe tekintelyes, de igen eros harcos lep elo. A neve nem tul hízelgo: Munremur mac Gerrcind (’kis feju ember kover nyaku fia’). Munremur megteszi, amire kertek: magasra emeli az irdatlan fejszet, es egyetlen csapassal elvalasztja az orias fejet a testetol. A fej elgurul a padlon, es vercsíkot huz maga utan. Az orias nem vesztegeti az idot, lehajol, folveszi a fejet, es vallan a fejszevel kivonul a terembol. Mire masnap este a nyakara immar visszaillesztett fejjel ujbol megjelenik, Munremurnak nyoma veszett. Loegaire azonban ott van, es folveti az oriasnak a bajnok porciojanak kerdeset. Az orias erre Loegaire nevet kialtja, es azt mondja, aki Ulster bajnokanak reszeert verseng, annak keszen kell allnia a kolcsonos lefejezesrol szolo egyezsegre. Loegaire raall a dologra, de ugyanugy megfutamodik, mint Munremur. A harmadik este Conallt hívja ki az orias, aki ket tarsahoz hasonloan konnyeden lecsapja ugyan a fejet, de amikor ra kerulne a sor, eltunik. A negyedik este, latva, hogy Conall sem jott el, az orias becsmerelni kezdi az udvart, majd altalaban egesz Ulstert, vegul pedig szemely szerint a jelen levo Cuchulainnt. A hos tartozkodoan kozli, hogy nem vagyik az oriassal kotendo alkura, mire az orias azt vagja a fejehez, hogy nincs eleg batorsaga hozza, mert fel a halaltol. Gunyos szavaira Cuchulainn elougrik, es halalos csapasra lendíti a fejszet. Biztos, ami biztos, fel is hajítja a levagott kobakot a szarufara, majd amikor az visszazuhan a padlora, ízze-porra zuzza. Az orias azonban a vegen így is folall, folveszi a padlorol, ami a fejebol maradt, es tavozik. James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 129

Az udvarban feszult a helyzet, tanakodnak, hogyan donthetnek el megis a vitat. Az otodik este az orias ep fejjel a nyakan [238] ter vissza, es Cuchulainn, tarsaitol elteroen, betartja az egyezseget. Leterdel, es a kore hajtja a fejet, az orias pedig gunyolodik vele, hogy tul rovid a nyaka. Cuchulainn erre megnyujtja a nyakat olyan hosszura, mint egy szurke gem, de keri, hogy gyorsan olje meg, ne jatszadozzon vele. Az orias magasra emeli a fejszejet, es olyan sebesseggel sujt le vele, hogy a levegot hasíto szerszam a fak kozott suvíto szelet idezi. Amikor azonban a hos nyakahoz er, kiderul, hogy az orias a baltafej tompa oldalat fordította lefele, es nem is ut vele nagyot, eppen csak nyomot hagy Cuchulainn nyakan. Az orias ezutan megkeri Cuchulainnt, hogy alljon fol, es kijelenti, hogy batorsag, tisztesseg es becsulet teren nincs parja. Ot illeti a bajnok porcioja, felesegenek, Emernek pedig a fohely dukal a lakomakon. Az orias most folfedi kiletet: o Cu Roí, es megeskuszik, hogy aki ketsegbe vonja a donteset, az eletevel jatszik. A Fled Bricrenn lefejezesi alkujat sokan elemeztek. Elokepe a kozismertebb angol lovagregeny, a Sir Gawain es a Zold Lovag (14. szazad) epizodjanak, amelyet sok evszazaddal kesobb jegyeztek csak le. A lefejezesi alku e ketton kívul meg szamos tortenetben elofordul, a nepi motívumok jegyzekeben az M221-es szamot kapta. AZ ULSTERIEK LERÉSZEGEDÉSE Az elmult ket evszazad soran az ír irodalomhoz az idonkent meglehetosen verbo, harsany komedia kepzete tapadt, a legkorabbi elbeszelo szovegek azonban ezt viszonylag kevesse igazoljak. A koltok, tortenetmondok muveszi eszkoztaraban valoban rangos helyet foglalt el a szatíra, mint mufaj, de amikor alkalmaztak, rendszerint maro hatasu volt, nem nevetnivalo. Az egyertelmuen humoros tortenetkent letrejott keves szoveg egyike a 12. szazadi egyhazellenes szatíra, az Aislinge Meic Con Glinne (Mac Con Glinne latomasa), amelyben valakibol trefa gyanant „kiuzik a falanksag demonat”. Mas tortenetekben gyakran meglepetesszeruen hatnak a folbukkano komikus reszletek, hiszen a szovegkornyezet sokszor inkabb meltosagot, unnepelyesseget, hosi patoszt sugall. Az ilyen tortenetekben [239] nagy varakozasok visszajara fordulasarol vagy letorkolt nagyzolokrol olvashatunk, amelyek onmagukban nem fakasztanak harsany kacajt. Es idonkent meg ilyenkor is „hatrebb kell lepnunk” a szovegtol ahhoz, hogy megertsuk a szerzo szandekat. A Mesca Ulad (Az ulsteriek lereszegedese) címu, 12. szazadi tortenet mas hangnemet ut meg, mint a ciklus tobbi darabja. A mertektelen italozas mar Arisztophanesz (Kr. e. 4. szazad) ota a komikus muvek egyik alaptemaja. A Mesca Ulad ket legismertebb fordítasaban − T. P. Cross es C. H. Slover 24 oldalas (1936) vagy Jeffrey Gantz 31 oldalas (1981) valtozataban − az elbeszeles nagy resze minden, csak nem mulatsagos. Tul sok benne a hosszadalmas, statikus leíras, valamint a homalyos szemelyes helynevek elhuzodo sorolasa, amely bizonyara a kozepkori tortenetmondok repertoarjanak szerves resze volt. Es ami meg rosszabb, a narrator nem tartja magat kovetkezetesen egy bizonyos cselekmenyszalhoz, hanem a videki teruleteken csapongva esetleges, a korabbi tortenesekbol nem kovetkezo epizodokat szo bele az elbeszelesbe. A komikumra az sincs jo hatassal, hogy a szoveg hianyos. A 12. szazadi Leinsteri kódexben (Lebor Laignech) folbukkano toredek kidolgozottabb, lelektanilag elmelyultebb. Az ennel korabbi A barna tehén kódexében (Lebor na hUidre) olvashato rovidebb reszletben viszont mintha a tortenet befejezo reszet olvasnank, de a szemelynevek kisse mas alakban jelennek meg, es hianyzik egy kulcselem, a vashaz. De mindezen akadalyok mellett, sok evszazaddal kesobb, fordíta sban is erzekelheto a tortenetmondo szandeka, hogy mosolyt fakasszon. James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 130

A cselekmeny a fold felosztasarol folyo diskurzussal kezdodik. Ahogy Irorszagot eloszor a Tuatha De Danann nep, majd Míl Espaine nepe darabolta fol, viszalykodasnak tapot ado hatarokat huzva, ugy most Ulstert osztjak harom reszre. Conchobar mac Nessa Emain Machabol iranyítja a tartomany kozepso teruletet, a masik ket orszagreszben pedig fogadott fiai kormanyoznak. Fintannak, Niall Noígiallach fianak az eszaki, Cuchulainn-nak pedig a keleti terulet jut. Mas elbeszelesek Fintant evszazadokkal kesobbre teszik, Cuchulainn es Conchobar mac Nessa vitajanak leírasat pedig mellozik, de a Mesca Uladnak megvan a maga kronologiai es logikai rendszere. A Samain unnep kozeledtevel Conchobar megbízhato [240] kovetei utjan meghívja ket fogadott fiat a fovarosban tartando unnepsegre. Cuchulainnhoz Leborcham (Deirdre dajkaja) viszi el a hírt, Fintanhoz pedig a bolcs oreg Sencha mac Ailella. Cuchulainn eloszor berzenkedik, hogy o ugyan nem megy sehova, de felesege, Emer kozbeszol, es kijelenti, hogy marpedig elmegy. Igy hat mindket fogadott fiu megjelenik neveloapjuk hazaban. Mindegyik fel igen komoly biztosítekokat kovetel. Az Emain Macha-i vendeglatok azt kerik, hogy Cuchulainn adjon oda nekik tuszul harom kiemelkedo harcost: Conall Cernachot, Conall Anglonnachot es Loegaire Buadachot. Cserebe Cuchulainn harom fiatal ferfit ker az udvartartasbol, akik mindharman elokelosegek fiai, az egyik apja maga Conchobar. Fintan kemenyebb targyalopartner. A hazigazdak egy kozepes tekintelyu host, Celtchair mac Uithechairt es ket kisebb jelentosegu alakot kemek tole tusznak, Fintan viszont Uisnech harom fiat kívanja cserebe: Ardant, Ainnlet es Deirdre szerelmet, Noíset. A targyalasok kozepponti temaja az, hogy Cuchulainn es Fintan egy even belul mondjanak le a tartomany rajuk eso harmadarol, hogy Conchobar így bekesebben uralkodhassek az egesz terulet folott. Neveloapjukat, mint a tudas kutfejet, a testet oltott atyai tekintelyt magasztalva bele is egyeznek, de azzal a megkotessel, hogy ha az uj felallas nem valtja be a hozza fuzott remenyeket, visszakapjak az orszagreszuket. Conchobar lakomajan azonban mit sem ernek a biztosítekok. A kíserok soraiban minden erofeszítes ellenere adaz csetepate tor ki, amelynek eredmenyekeppen kilenc embert sebek borítanak, kilenc verben uszik, kilenc pedig a foldon vonaglik, es halaltusajat vívja. A sebesultek es az aldozatok egyenloen oszlanak meg a harom fel kozott. Sencha szokasos szerepkorehez híven megrazza a bekíto faagat, es az osszetuzes okarol erdeklodik. Emlekeztet mindenkit, hogy Conchobar csak egy ev mulva lesz az egesz tartomany kiralya. Cuchulainn hajlando teljesíteni a hazigazda kívansagat, azzal a feltetellel, hogy a hatralevo egy evben senki sem szol bele az iranyítasa ala tartozo orszagresz ugyeibe. Sencha ezzel egyetert. Az elkovetkezo harom nap es harom ejszaka alatt aztan mindenki unnepel, megisszak Conchobar teljes keszletet, majd ki-ki hazater a sajat varaba. [241] Az elkovetkezo egy evben jol mennek a dolgok Ulsterben. Amikor eljon az ideje, hogy a harom reszre osztott tartomany Conchobar vezetesevel egyesuljon, Cuchulainn es Fintan egyszerre hatarozza el, hogy lakomat rendez az esemeny tiszteletere. Egymas szandekarol nem tudnak, megis pontosan ugyanabban a pillanatban hozzak meg a dontest, es cselekszenek. Tobb szaz dezsara valot gyujtenek be mindenfele sorbol, es mindketten egyszerre eskusznek meg, hogy ugyanazon az ejszakan vendegul latjak Conchobart es az uj hatalmat. Mindketten ugyanabban az idoben fogjak be a lovaikat. Ezutan Cuchulainn valamivel elobb erkezik Emain Machaba, es eppen akkor hívja meg magahoz Conchobart, amikor befut Fintan is. Fintan az eskujehez híven nem enged, es a ket fel csapatai kozott olyan heves osszecsapas alakul ki, hogy Sencha nem mer kozbeavatkozni. Conchobar fiatol, Furbaidetol ker segítseget, aki egyuttal Cuchulainn nevelt fia. A fiatalember hangos kantalasba kezd, jajveszekelve, zokogva panaszolja, hogy egyetJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 131

len ejszaka alatt tonkremegy minden, eppen most, amikor a tartomany jo uton halad afele, hogy a legnagyobb jolet színhelyeve legyen. Furbaide konnyei azonnal eredmenyre vezetnek, a csatarozas abbamarad. Sencha ezutan kompromisszumot javasol, amelynek ertelmeben a tarsasag az ejszaka elso felet Fintannal, a masodik felet pedig Cuchulainnnal toltene. A kompromisszumos javaslat azonban nem szamol a foldrajzi tenyezokkel. A dolgok eleg jol indulnak, az ejszaka elso feleben fektelen, duhaj mulatozas folyik Fintan Dun Da Benn nevu, eszakon levo varaban, a mai Derry megye teruleten. Cuchulainn kocsihajtoja, Laeg kiolvassa ugyan a csillagokbol, mikor jon el az ejszaka kozepe, de a gyotrelmesen hosszadalmas formasagok miatt a bejelentest csak kesve tudja megtenni. Amikor vegre modja nyílik ra, a tarsasagnak sietve el kell indulnia a Dun Da Benntol de lkeletre, a mai Dundalk helyen (Louth megye) levo Dun Delganba. A ket var neve kisse hasonlít ugyan egymashoz, a koztuk levo tavolsag azonban tobb, mint 144 kilometer, raadasul dimbesdombos a terep. Cuchulainn utasítasba adja Laegnak, hogy raeros tempoban hajtson, de ez nem tart sokaig. Az ulsteri udvar addig meltosagteljesen viselkedo tagjai ugyanis hamarosan orult iramot kezdenek diktalni, csak ugy suhannak el mellettuk a hegyek es az oriasi tolgyfak. [242] Mintha a Keystone Kops címu, ugyefogyott, fejetlenul rohangalo rendorokrol szolo híres nemafilmsorozat szereploit latnank fogatokon. A patakok, folyotorkolatok gazloi csontszarazak maradnak a nyomukban, a fogatok vaskerekei a leglaposabb síksaggal hozzak egy szintbe a hegyeket, sziklaormokat. Amikor Conchobar megjegyzi, hogy mintha mar nem is Ulsterben lennenek, a bolcs Sencha azt feleli, valoban nem ott vannak, ugy fest, deli ellenseguk, a nyugat-munsteri Cu Roí birodalmaban kotottek ki, a helyes iranytol 362 kilometerrel elterve, olyan messze Dun Da Benntol, hogy ennel nagyobb tavolsagra itt, a szigeten mar nem is lehetnenek. Es ekkor hullani kezd a ho. A helyszín ezutan valtozik, Temuir Luachraban, a munsteri kiralyok szekhelyen vagyunk. Cu Roínak az elozo tortenetben megismert forgo vara ezuttal a feledes homalyaba merul. Cu Roí itt a connachti kiralyi part, Ailillt es Medbet, Ulster ellensegeit latja vendegul. Medb eppen most adott eletet egy kisfiunak, Cu Roí pedig Munster es Connacht lehetseges jovobeli szovetseget elorevetítve nevelt fiava fogadja a gyermeket. Ket, Cu Roí udvartartasaba tartozo druida a varfalon ulve tesz megjegyzeseket a kozeledo ulsteriekre, akiknek kiletet illetoen gyakran tevednek. Cromm Deroil es Cromm Darail ugyan Cathbad fodruida nevelt fiai, de gyakran egy bohozat szereploire emlekeztetnek. Cromm Deroil így kezdi a tarsalgast: „L|ttad, amit én l|ttam?… Mi volt ez?” Mire Cromm Darail: „Csak nagy tölgyf|k.” ,,Ó… − feleli Cromm Deroil −, tölgyf|k, alattuk meg fogatok?” Tucatnyi hasonloan magvas kerdes-felelet utan mindketten megszedulnek, es Cromm Darail a falon kívulre, Cromm Deroil a falon belulre zuhan. Az udvar nepet a varfalon kívul tortentekrol tudosíto ket druida azonban osszeszedi magat, es tovabb kommentaljak az ulsteriek kozeledeset. Reszletesebben leírjak oket, mint Finnabair Medbnek a Fled Bricrennben (l. elobb), es egyesekrol nem is festenek tul hízelgo kepet. Cuchulainn peldaul „kis, fekete szemoldoku ember”, de „erosen sugarzo”. Az erkezok kozott vannak a Tuatha De Danann nep egyes halhatatlanjai is, peldaul Angus Og es a Dagda, de ok csak a Temuir Luachraban tartozkodok szamara lathatok. Conchobar sima, sotet boru, abesszin arcu udvari bolondja ugyanannyi figyelmet erdemel, mint a hosok. [243] Medb megkerdi, nem valami elfeledett joslat beteljesulese-e az ulsteriek erkezese. Gabalglinde, a vak latnok azt feleli, hogy de bizony, es ugyanez a profecia szolt egy vashaz, a mellette allo ket fahaz es az alatta megbuvo, foldbol epult haz vedelmi celu igenybevetelerol is. A Temuir Luachra-iak ugy erzik, elonyosebb helyzetben vannak, ezert beJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 132

hívjak az ulsterieket. Sencha elfogadja az invitalast, es kijelenti, hogy nem hadakozni vagy egyeb rossz szandekkal erkeztek, hanem reszeges tivornya soran tevedtek el, es serto lenne, ha ugy hagynak el Cu Roí teruletet, hogy egyetlen ejszakat sem toltenek el nala. Szaz ulsteri bajnok is ektelen zajt csapva koveteli, hogy o lephessen elsokent a var teruletere, de Sencha Cuchulainnt jeloli ki. Amikor aztan a hos egy csapat vandorenekessel es a szorakoztatasara rendelt komediasokkal visszajon, egy emberkent koveti a tobbi ulsteri is. Cuchulainn kivalasztja maganak a legnagyobb hazat, amely a joslatnak megfeleloen vasbol epult, es ketoldalt ket fahaz ovezi. A szolgak sort, etelt hoznak a vendegeknek, es hatalmas oromtuzet is gyujtanak, az ej leple alatt azonban kiosonnak a hazbol, bezarjak az ajtot, es het lanccal megerosítik a zarat. Az ulsteriek hamar rajonnek, hogy kelepcebe kerultek, es Briccriu azzal vadolja Cuchulainnt, hogy o hozta oket az ellenseg barlangjaba. Cuchulainn erre azt feleli: „Végre tudok hajtani egy olyan hőstettet, amellyel kiszabadítom az összes ulsterit.” Azzal markolatig melyeszti kardjat a vasfalba, atdofi vele a fahaz falat is, es elmondja tarsainak, mit talalt. „Ez a legrosszabb!” − morgolodik Briccriu. A Leinsteri kódexben olvashato toredek ezen a ponton er veget, nem derul ki, hogyan akarta befejezni a tortenetet a meselo. A barna tehén kódexében kisse korabban kapcsolodunk be az esemenyekbe, az ulsteriek eppen azon vitatkoznak, ki vezesse oket Temuir Luachraba. Ebben a verzioban sok mellekszereplonek nemikepp mas a neve, vashazrol pedig nem esik szo. A tarsasagot itt fahazba zarjak, es Cuchulainn azzal menti meg a helyzetet, hogy kirugja az ajtot. Ezutan kezitusara biztatja tarsait, es vegul kifosztjak a varat. A vedok egyike, Crimthann Nia Nair megszokik, es Richis, a szatírakoltono asszonyi praktikai reven probal bosszut allni az ulsteri hoson. Richis, akinek fia elesett Temuir Luachraban, meztelenre vetkozik Cuchulainn elott, aki szemermesen lesuti [244] szemet, hogy ne lassa a no intim testtajait. Crimthann mar tamadasba lendulne, de ekkor Laeg, a kocsihajto, egy hatalmas kovel hatba dobja a meztelen csabítot, Cuchulainn pedig ujult erovel ront ra Crimthannra, egyetlen vagassal lefejezi, es a fejet a tobbi zsakmannyal egyutt magaval viszi. A connachti Ailill visszater sajat orszagaba, es attol kezdve bekeben, egyetertesben el Ulsterrel, Conchobar kiralysagara pedig egeszen halalaig nem jelent veszelyt senki. Cu Roí es Cuchulainn mas tortenetekben tovabbra is ellensegek. Az egyikben az Ulsterrel szovetsegben allo Cu Roí kerekedik felul: leborotvalja Cuchulainn hajat, es tehentragyaval keni be kopasz fejet. A haj a konfliktusuk vegzodeseben is fontos szerephez jut: amikor Blaithíne, Cu Roí felesege hazassagtoro viszonyba keveredik Cuchulainn-nyal, az agy labahoz koti a ferje hajat, Cuchulainn pedig ezuttal nem tul rokonszenvesen jar el: megoli a felszarvazott ferjet, aki pedig teljesen harckeptelen. [245]

TIZEDIK FEJEZET Az ulsteri mondakör II. rész: Cúchulainn és a T|in A HŐSI IDENTITÁS GYÖKEREI


Oldal 133

A

tortenetekben altalaban lehet ra szamítani, hogy Cuchulainn diadalmaskodik, amint azt a legutobbi fejezet ket torteneteben valo felbukkanasa is mutatja. A korai ír hagyomany harom legjelentosebb hose, Lug Lamfhota, Cuchulainn es Fionn mac Cumhaill kozul rendszerint ot teszik az elso helyre. A jelek szerint a masik kettohoz hasonloan az o alakja is a legkorabbi kelta hagyomanyban gyokerezik, hiszen az europai kontinensen elo korai keltak kozott vannak hozza kotheto, illetve vele analog alakok. Cuchulainn legalabb het evszazadon at, a 7. es a 14. szazad kozott a tudos tortenetmondok kedvelt figuraja volt. Hostettei jocskan tulmennek ugyan az emberi teljesítokepesseg hatarain, a rola szolo legfontosabb tortenetek kozul azonban tobb is a leheto legemberibb oldalarol mutatja be: ferfiva erik, udvarol leendo felesegenek, es szívbe markolo modon egy olyan harcossal keveredik elethalalharcba, aki a sajat, el nem ismert fia. A T|in Bó Cuailnge címu ír nemzeti eposzban o a legdinamikusabb ero. Kalandjai erdekes modon alig-alig jelennek meg a szajhagyomanyban, ellentetben a Fionn mac Cumhaillrol szolo tortenetekkel, amelyek a kesobbi nepi irodalom rengeteg szovegeben megtalalhatok. Az utobbi 130 ev soran az ír atlagember sokkal inkabb konyvekbol tanulta meg Cuchulainn nevet, mintsem hetkoznapi beszelgetesekbol. Amikor azonban az ír allam olyan host keresett, akivel melto emleket allíthat a nemzeti fuggetlenseg erdekeben tortent elso verontasnak, az 1916. evi husveti felkelesnek, Oliver Sheppard sokat fenykepezett Cuchulainn-szobrara esett a valasztas, amelyet a dublini foposta elocsarnokaban, a mai O’Connell Streeten helyeztek el. [246] A 19. szazadban, amikor a korai ír irodalmat fordítani kezdtek, a szovegmagyarazok rutinszeruen klasszikus mitologiai hosokhoz, így Herakleszhez es Aeneashoz hasonlítottak Cuchulainnt. A kozelebbi mult szerzoinek velemenye szerint, viszont ha Cuchulainn hasonlít a mediterran vilag mitologiai alakjaihoz, az csak azert van, mert a rola szolo tortenetek kereszteny szerkesztoi, akik maguk is otthon voltak a latin hagyomanyban, ilyenre formaltak alakjat. A legujabb kutatasok rendszerint viszonylag keves jelentoseget tulajdonítanak a korai ír elbeszelo irodalomban a „tovabb elo pogany elemeket” hangsulyozo elmeleteknek, de Cuchulainn nepszerusege arra utal, hogy alakjat semmikeppen nem talalhatta ki egyik naprol a masikra egy ihletet kapott írastudo. A Cuchulainn es a gall Ezus isten kozotti foltetelezett kapcsolat a jelek szerint nem megalapozott. Ennel talan nagyobb jelentosegu jellegzetes elevensege, furgesege, alacsony termete es sotet arcszíne. Ezeket a vonasokat Julius Caesar a gall Mercuriusnak tulajdonította. Megkerulhetetlenek a hos szuleteskori nevebol (Setanta) adodo kovetkeztete sek. Bar ugy fordítottak, hogy „utvonalak es utak istene” vagy „aki ismeri az utat”, mindenkeppen emlekeztet a Setantii nevu, Ptolemaiosz Klaudiosz altal leírt nepre, amely Eszaknyugat-Britanniaban elt. Cuchulainn rendszeresen hasznalt landzsaja vagy gerelye, a Gae Bulga egy jelentos korai kelta nep, a belgak nevet idezi, akiket Caesar mind kozul a legverengzobbnek írt le. Cuchulainn aposanak, Forgall Manach nevenek pedig alighanem a Manapii nevu gall nep nevehez van koze. Cuchulainn birodalma rendszerint Mag Muirtheimne, a Louth megye keleti reszen, az Ir-tenger mellett elterulo síksag, amely a Boyne folyo torkolatanal levo Droghedatol eszak fele a mai Dundalk mellett levo, Dun Delgan nevu varaig terjedt. Ezen a teruleten szallnak partra a Lebor Gab|l|ban a hodíto nepek, es jo esellyel itt lephettek ír foldre a kulonbozo valos, tortenelmi nepek is, így a Manapii, a Belgae (belgak) vagy a Setantii, akik mindjart az ír-tenger tulpartjan eltek. De barmi legyen is az oka, teny, hogy a korai tortenetmondok rendszerint Mag Muirtheimnehez kotik Cuchulainnt, míg Lug Lamfhotanak nincs sajat terulete. Fionn mac Cumhaillrol ugy tartjak, Kildare megyeben, az Allen-dombon lakik, kalandjai azonban Irorszag legkulonbozobb helyein, illetve Skocia gael nyelvu videkeinek tobb szaz pontjan zajlanak. [247] James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 134

Cuchulainn nevenek fordítasa (’Culann vadaszkutyaja’) eleg furcsan hat. Ki az a Culann, es miert lenne kutyaja? Nem szoktunk hozza, hogy a kutyakhoz ilyen pozitív kepzetek is tarsulhatnak. A keltak haziasított ebeinek abrazolasai azonban valamelyest megvalaszoljak kerdeseinket. A gundestrupi uston feltunik az a kutya, amelyet Sirona gall istennovel hoznak kapcsolatba. A korai idoszak szent forrasaiban gyakran talalhatok kutyacsontok, a híres ulsteri kiralyi szekhely, Emain Macha alapszintjerol pedig kutyakoponyat hoztak felszínre a modern kori asatasok. A Claudius elotti Britannia (Kr. e. 1. szazad) egyik vezetoje Cunobelinus, azaz szo szerinti fordítasban „Belinus kutyaja” volt. Az olyan nemes fajtak, mint az ír farkaskuvasz es az ír terrier tenyesztese pedig arra utal, hogy a korai Irorszagban a kutyak gyakran fordultak elo a haztartasok elokelobb helyein is, nem csak az istallo kornyeken es a mezon. Ezzel egyutt elkepzelheto, hogy a szeles korben ismert tortenet, mely szerint a hos azutan kapta a nevet, hogy megolte Culann kutyajat (l. a kovetkezo alfejezetben), kesobbi kitalacio, amellyel az akkor mar elterjedt nevmagyarazat helyesseget akartak igazolni. Daithí O hOgain (1991) „utolagos kitalacionak” nevezi, es azt allítja, hogy a hos eredeti neve azt jelentette: Culann harcosa. O hOgain elmelete az archaikus cul (’harci szeker’) szon alapul. A tortenetben Cuchulainn mesterember, aki harci szekereket tud keszíteni. A culann szo talan a cul eltorzított birtokos esetu alakjabol vagy valamilyen szoosszetetelbol ered. Igy a „Cuchulainn” szo eredeti fordítasa harci szekeres harcos lett volna. O hOgain megallapítja tovabba, hogy Cuchulainn eredetenek legvaloszínubb elmelete az, hogy egy bizonyos haborukultuszt jelkepezett, amelyet egy Britanniabol athajozo, a Muirtheimne-síksagon partot ero kelta nep hozott magaval. IFJÚSÁGA, NEVELTETÉSE, HÁZASSÁGA A vilagirodalom mas hoseihez, Herakleszhoz, Perszeuszhoz vagy Szigfridhez hasonloan Cuchulainn is rendkívuli, mar-mar csodas modon fogan. Tulajdonkeppen tobb ilyen targyu tortenet is van, es mindegyiknek ugyanaz az anya, Deichtine all a [248] kozeppontjaban, aki Cathbadnak, a nagy becsben tartott druidanak a lanya, idonkent pedig Conchobar mac Nessa kiraly huga vagy lanya. Az ifju hosnek ket tortenet szerint a halhatatlan Tuatha De Danann nephez tartozo Lug Lamfhota az igazi apja, bar szamos halando neveloapja is van. A legrovidebb valtozatban Deichtine egyik fogadott fiat gyaszolva annyira nem vesz tudomast a kulvilagrol, hogy azt sem veszi eszre, amikor egy apro eloleny a szajaba kerul, mikozben vizet iszik. Ez a kis eloleny Lug Lamfhota. De az is lehet, hogy Deichtine csak almodja, hogy o az. Akar alom, akar valosag, terhes lesz. Az udvar nepe, miutan híre megy, hogy varandos, de aparol nem tudnak, azt feltetelezi, hogy a lanyt Conchobar mac Nessa tette magaeva reszegen. Deichtinet, meg mielott vilagra hozna a gyermeket, ferjhez adjak Sualtam mac Roichhoz, de allapota miatt szegyell a ferfi agyaba bujni. Deichtine a szules kozeledtevel megbetegszik es elvetel. Ezzel szuzessege helyreall, es vegre atolelheti a ferjet. Kesobb Sualtamtol is megfogan, es így jon vilagra Cuchulainn, akiben ujjaszuletik Lug korabban elvetelt gyermeke is. Egy masik verzio azzal kezdodik, hogy Deichtine es otven masik hajadon eltunik Conchobar mac Nessa udvarabol. Harom ev mulva madarraj telepszik meg az Emain Macha melletti mezon, es tonkreteszi a termest. Conchobar es emberei elzavarjak a madarakat, amelyek Brug na Boinnehoz, Angus Ognak a Boyne folyo partjan levo lakhelyehez vezetik oket. Aznap ejjel a ferfiak bebocsatast nyernek egy pazar palotaba, ahol egy nemesifjut latnak otven hajadon tarsasagaban. A lanyok kozott ott van Deichtine is, a


Oldal 135

nemesifjurol pedig kiderul, hogy o Lug Lamfhota. Conchobar keri, hogy hadd lathassa Deichtinet, o azonban ujszulott fiat, Cuchulainnt kuldi hozza maga helyett. Egy harmadik, kevesbe ismert valtozatban Conchobar, aki vagy Deichtine apja, vagy a batyja, verfertozest kovet el a lannyal, es így szuletik meg Cuchulainn. A hos neveloszuleire vonatkozoan is tobb mas tortenet letezik. A korai Irorszag bizonytalan tarsadalmi viszonyai kozott egy elokelo neveloszulo tamogatasa egy eletre garantalhatta fogadott gyermeke biztonsagat, es a befolyasos korokbe is belepot jelenthetett, fontos kerdes volt tehat, hogy ki fogadta orokbe Cuchulainnt. Fogantatasa fentebb idezett elso tortenetenek az [249] a folytatasa, hogy Sualtam mac Roich, Deichtine ferje a hos egyeduli neveloapja. Ennel gyakrabban fordul elo, hogy az ulsteri udvar vezeto szemelyisegei versengenek Deichtine kegyeiert, hogy oket valassza neveloapanak. Deichtine diplomatikusan elozi meg az esetleges nezeteltereseket: egyidejuleg het ferfit is kivalaszt a szerepre. Ok a kovetkezok: (1) Sencha mac Ailella, a bíro, hogy ekesszolasra es kolteszetre tanítsa; (2) Blai Briuga, a vendegfogados, hogy anyagi biztonsagot nyujtson; (3) Fergus mac Roich, hogy terdere vegye az ifju host; (4) Amairgin, a kolto, hogy a tanítoja legyen; (5) Conall Cernach, hogy fogadott testvere legyen, aki tulajdonkeppen olyan, mintha Cuchulainn az ikertestvere lenne; (6) Findchoem, Conall anyja, hogy a szoptatos dajkaja legyen; es legvegul (7) Conchobar, hogy az elso szamu neveloapja legyen. Cuchulainnt kisfiu koraban tovabbra is Setantanak hívjak, hosi nevere ra kell szolga lnia. Ebben is parhuzamot mutat Heraklesszel, akinek eredetileg Alkeidesz volt a neve. Hogy mivel erdemelte ki, arra − a hos mas gyerekkori cselekedeteivel egyutt − mestere, Fergus mac Roich emlekezik vissza a T|in Bó Cuailnge egyik hosszu bevezeto fejezeteben. Elmondasa szerint a meg mindossze ot- (mas forrasok szerint het-) esztendos Setanta tudomast szerez az Emain Machaban megalakult, Follamain vezette fiuhadtestrol, es 40 kilometert gyalogol, hogy eljusson oda. Hogy ne tunjon olyan hosszunak az ut, fegyvereivel jatszadozik, peldaul elhajítja gerelyet, majd utanarohan, es probalja meg a levegoben elkapni. Amikor megerkezik, a 150 fiu egy resze a harc fortelyait gyakorolja, a tobbiek pedig a hurling nevu, gyeplabdahoz hasonlo ír jatekkal mulatjak az idot. Setanta beleveti magat a jatekba, megszerzi a labdat, vegigszlalomozik a palyan a meglepett jatekosok kozott, es golt lo. A fiuk ezt nem veszik jo neven, kulonosen vezeruk, Follamain duhodik fel. Utokkel, labdakkal dobaljak, vegul pedig landzsaikat is utnak indítjak fele. Ekkor eli at Setanta eloszor a „harci mamort”, a ríastrad nevu gorcsos allapotot: [250] vicsorog, egnek all a haja, vakíto fenykor jelenik meg a feje korul. Az ilyenforman atalakult Setanta raront a tomegre, otven fiut a foldhoz teremt, a tobbieket pedig elkergeti. Vegul Conchobar karon ragadja, es elmagyarazza a vehemens fiunak, hogy a hadtest tagjai nem jatszhatnak az ujonnan erkezettel, amíg az nem keri a vedelmuket. Setanta azt feleli, ha tudja, hogy ez a szabaly, így tett volna. Conchobar ekkor bemutatja a tobbieknek, es folytatjak a jatekot. Setanta gyorsan leteszi a nevjegyet, egymas utan donti le a labukrol a tobbieket, míg Conchobar ra nem kialt, hogy mit csinal. Setanta azt feleli, a fiuk kerjek az o vedelmet, amit a remult gyerekek meg is tesznek, pedig Setanta ifjabb naluk. Alig tobb, mint egy ev elteltevel Setanta Emain Machaban marad hurlinget jatszani, az udvar nepe pedig egy Culann nevu gazdag kovacshoz megy vendegsegbe a fiu szulohazaA korai ír tarsadalom nem nemesi szarmazasu, viszont nagy vagyonnal rendelkezo tagjai ugy vívhattak ki maguknak nagyobb tarsadalmi elismerest, hogy sajat vagyonuk terhere nemeseket lattak vendegul. – A szaklektor.


Oldal 136

ja, Muirtheimne mellett levo Cuailngebe. A kovacs maganyosan allo hazaban nyugodtak a vendegek, mert tudjak, hogy a hazigazda hatalmas, verszomjas kutyaja megvedi oket a betolakodoktol. A vigadozas kellos kozepen azonban borzalmas vonítast hallanak. A keson erkezo Setanta, aki meg mindig gyerek, odavagta a kutyat a kapufelfahoz, es az allat ki is mult. A tortenet masik valtozata szerint Cuchulainn labdat dobott a kutya tatott szajaba, es szetroncsolta vele a belso szerveit. A vendegek eloszor megeljenzik a fiu erofitogtatasat, Culannt azonban szemmel lathatoan megrazza nagy becsben tartott hazorzoje elvesztese. Setanta is erzekeli, hogy kart okozott. Megígeri hat, hogy folnevel egy kiskutyat, amely majd a hazorzo orokebe lephet, es amíg az megno, o maga orzi a hazat. A vendegsereg megtapsolja a megerto es nagylelku kisfiut, es Cú Chulainn-nak, Culann kutyajanak nevezi. Ez a nev aztan raragad. Az elozo fejezetben, amikor Finnabair anyjanak, Medb kiralynonek adott szemelyleírast a kozeledo ulsteriekrol, mar lattuk, hogy Cuchulainnt gyakran alacsony, sotet arcboru, szakalltalan, jo kedelyu embernek abrazoljak. A kulonbozo szovegekben valtoznak a leírasok, de a haja rendszerint haromszínu: a tovenel barna, kozepen vervoros, a vege szoke. Egyes kulso jegyei pedig inkabb magikusak, mintsem a hagyomanyos ertelemben vett jokepu ferfi vonasai. Az arcan peldaul mindket oldalon negy-negy godrocske van, es mindegyik mas-mas színu: [251] sarga, zold, karmazsinvoros es kek. Mindket szemeben het-het pupilla van. Het ujjal fog, het labujjaval pedig ugy tud megragadni valamit vagy ugy tud veluk kapaszkodni, mint a solyom vagy a griffmadar. Barmilyen riasztonak is hatnak azonban ezek a vonasok, Cuchulainnt hagyomanyosan jokepu, noi szemmel nezve rendkívul vonzo ferfinak allítjak be a szovegek. Lehetseges, hogy a korai ír irodalom hallgatoi es olvasoi nem mindig kepzeltek maguk ele a host, amikor szeduletes tetteirol hallottak, olvastak. Nehez magunk ele idezni azt a sajatos atalakulast is, amelyen Cuchulainn a csatak elott keresztulmegy. Az ír ríastrad szo lefordíthatatlan, de rendszerint a „harci laz”, a „kicsavarodas” es a „merevgorcs” kifejezesekkel probalkoznak. Amikor ez urra lesz rajta, olyan felelmetes, mint meg soha senki. Egesz teste remeg, mint a sas a sebes patakban. A nyakan csecsemofejnyi nagysagura dagadnak az izmok, a labai pedig elfordulnak a tengelyuk korul: a labikraja, a combja es a sarka all elore, a terde es a labfeje pedig hatrafele. Az egyik szeme visszahuzodik a koponyaja belsejebe, es gombostufejnyire zsugorodik, a masik pedig kiguvad. A szaja a fuleig er, es ugy jon belole a hab, mint egy haromeves ururol a gyapju. A szívverese olyan hangos, mint a zsakmanya fele rohano oroszlan uvoltese. A fejebol sotet veroszlop spriccel a szelrozsa minden iranyaba, es suru kodde all ossze. Vegul pedig oklomnyi, szarvszeru kituremkedes jelenik meg a fejen. Ez a lón l|ith (’a hos fenye’?), ez jelzi, hogy keszen all a harcra. Az ír hosok eszmenykepenek, Cuchulainn-nak a testi ereje folyamatosan temat ad a tortenetmondoknak es az elbeszelesek mas szereploinek is. Fergus mac Roich peldaul a Medb kiralynovel (aki ezutan hamarosan Cuchulainn ellensege lesz) folytatott hazassa gtoro viszony kozben dicseri. Szavai szerint nincs nala falankabb hollo, verszomjasabb oroszlan. Szamara nem letezik akadaly, nincsenek hatarok. Kirobbano erejet talaloan fejezi ki a jellegzetes „lazacugras”, amelyet a mai kutatok a fejelni folugro futballistak mozdulatahoz hasonlítanak. Agresszív es vedekezo jellegu egyarant lehet, hol az ellensegre veti ra magat így, hol egy ragadozo elol ugrik el. Igen magasra tud szokkenni, szinte folrepul a levegobe. Ez megmagyarazza, miert a mozgekonysagot es az eles elmet tartjak Cuchulainn [253] legjellemzobb tulajdonsagainak. Eletereje es vonzo kulseje pedig sok ulsteri no kebleben hinti el a szerelmes sovargas magvat. A harcosok azt kívanjak, ba rcsak Cuchulainn felesegul venne valakit, hogy lanyaik el tudjak felejteni. A sok jelolt kozul vegul Emert, az agyafurt Forgall Manach lanyat valasztja. De mielott akar csak beJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 137

szelhetne vele, erejet demonstralva megoli Nechta Scene harom fiat, mivel a szokas ugy kívanta, hogy erovel hodítsa el Emert. Talalkozasukkor jol indulnak a dolgok: Cuchulainn es Emer olyan rebuszokban koszontik egymast, amelyeket rajtuk kívul senki sem ert. A lanyt elbuvolik a Cuchulainn ifjukori hostetteirol szolo tortenetek, a hos pedig Emer dagado keble lattan ugy bokol, hogy jo lenne ott megpihenni. Marpedig ott senki meg nem pihen, feleli a lany, amíg nem teljesít harom igen nehez feladatot: (1) szaz embert ol meg kulonbozo folyogazloknal; (2) lemeszarol haromszor kilenc embert ugy, hogy a kozepso embert mindegyik csoportban allva hagyja; es (3) februartol majusig es majustol novemberig ebren marad. A lany apjat, Forgallt azonban kevesbe nyugozi le az ifju lovag. Baratjaival gall koveteknek alcazva folkeresik az Emain Macha-i udvart, ahol Forgall kijelenti, hogy az ulsteri hosok, kulonosen Cuchulainn, csak akkor lehetnek nagyok, ha a tavoli Skociaba utaznak, es ott tanuljak ki a harcmuveszeteket Scathach amazonnal. Forgall nem is leplezi tulsagosan, hogy azt kívanja, barcsak odaveszne Cuchulainn az uton vagy maga Scathach olne meg. Cuchulainn, bar eszebe vesi Emer figyelmezteto szavait, hogy az apja intrikal ellene, vegul utnak indul Loegaire, Conall es Conchobar tarsasagaban. Skociai tartozkodasa egeszen maskepp sikerul, mint ahogy azt Forgall remeli. Nemcsak a szukseges kikepzest kapja meg, hanem tobb amazonnal is romantikus kapcsolatba kerul. Skociaba erve az ulsterieknek Domnall Mildemail (’a katonas’) ad leckeket az egyensulyozas muveszetebol, de vegul azt javasolja, folytassak utjukat, menjenek el Scathachhoz is. Idokozben kikepzojuk borzalmasan ronda lanya, Dornoll, fulig szerelmes lesz Cuchulainnba, aki azonban nem viszonozza erzelmeit. A sertett, haragvo lany boszszut eskuszik. Pillanatok alatt megidezi Emain Macha csabíto, rozsaszínu kepet, amelynek hatasara a honvagytol gyotort Loegaire, Conall es Conchobar visszater Ulsterbe, Cuchulainn pedig magara marad. Ahhoz, hogy eljusson Scathach varaba, amelyet gyakran a Hebridakon levo Skye sziget regeszeti lelohelyeivel azonosítanak, a hosnek at kell haladnia a felelmetes „Tanítvanyok Hídjan”. A híd a mercet meg nem utok tavol tartasara epult, kozepen meredeken folível, ket vege pedig az utnal lejjebb van. Amikor Cuchulainn ralep, a híd megemelkedik, es a bameszkodok nagy oromere ledobja az ifju host. Ekkor urra lesz rajta a harci laz: egyetlen lazacugrassal a híd kozepen terem, onnan pedig ugyesen atszokken a tulso partra. Ezutan magabiztosan tovabbmegy Scathach vara fele, landzsajaval bedorombol az ajton, es at is dofi. Scathach tudja, hogy idaig csak megfeleloen kikepzett harcos juthatott el, ezert kikuldi lanyat, Uathachot (’kísertet’), hogy nyisson ajtot. Uathach, ahogy elotte mar oly sok no, elso latasra beleszeret Cuchulainnba. Az ulsteri hos az anyjaval is jol kijon: Scathach ad neki egy uj landzsat, a Gae Bulgat, amelytol a kesobbiekben elvalaszthatatlan lesz. Az amazon azt is megmutatja neki, hogyan kell a landzsat maximalis pontossaggal, halalos erovel eldobni − labbal. Idovel Cuchulainn megismeri „Scathach combjainak baratsagat” is, de nem biztos, hogy ez pusztan szerelmi aktus, elkepzelheto, hogy a harcosok elfeledett beavatasi rítusarol van szo. Scathach harom kegyben reszesíti Cuchulainnt: (1) tovabbra is nagy gonddal oktatja; (2) neki adja a lanyat, Uathachot, es nem ker erte menyasszonypenzt; (3) megjovendoli a hos jovobeli palyajat. Cserebe Cuchulainn segítseget keri ellensegeivel, az Aífe amazon altal vezetett, ferfiakbol es nokbol allo hadsereggel folytatott harcban. Elkepzelheto, hogy Aífe, akitol meg a rettenthetetlen Scathach is fel, az e tortenetben jatszott szerepetol fuggetlenul csak James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 138

Scathach alakmasa, nem azonos Lir gyermekeinek kegyetlen mostohajaval. Cuchulainn atuto sikerrel veti magat a kuzdelembe, egyre-masra kaszabolja le Aífe harcosait, míg vegul magaval az amazon kiralynovel kerul szembe. Aífe lecsapja Cuchulainn kardjanak pengejet, ugy, hogy a hosnek csak a markolat marad a kezeben, de lassankent így is folulkerekedik. A vegen a foldon fekvo Aífe szívenek szegez egy masik kardot, es harom kovetelessel all elo: Aífe hagyja abba a haboruskodast Scathachhal, toltse vele az ejszakat, es szuljon neki egy fiut. Az amazon beleegyezik. [254] A fiu, akit kilenc honap mulva vilagra hoz, a Connla (Conlaoch, Conlai stb.) nevet kapja. Apa es fia Skociaban nem talalkoznak, de ugy van rendelve, hogy kesobb szembekeruljenek egymassal. Cuchulainn egyik skociai tanulotarsa Ferdiad (’fustember’), aki kebelbaratja es fegyvertarsa is. Ferdiadnak is az a sorsa, hogy a jovoben szembekeruljon Cuchulainn-nyal. Emain Machaba visszaterve Cuchulainn Emer csaladjaval is megvívja a maga csatajat, es vegul tomerdek arannyal, ezusttel egyutt elviszi a lanyt. Jovendobelije apjanak koveteleseit egy kuzdelmes esztendo alatt teljesíti. Emer apja probal elmenekulni a veronta sbol, de kizuhan az erodbol, es szornyethal. Emer az udvarlas eroszakos jellege dacara altalaban Cuchulainn felesegekent jelenik meg az ulsteri mondakor tobbi torteneteben, es soha nem esik szo arrol, hogy elhagyna a host. Egyes tortenetekben Cuchulainn felesege Eithne Ingubai, de konnyen lehet, hogy ez csak Emer masik neve. A hos nehany fe lrelepeserol, így a Cu Roí felesegevel, Blaithínevel folytatott viszonyarol mar esett szo, es lesz meg tobb is, koztuk a Manannan mac Lir felesegevel, Fann-nal valo kapcsolata. Mas noket is szerelemre lobbant, így Cathach harcosnot es Derbforgaillt, a tragikus sorsu hattyulanyt. Fo fegyverei a Gae Bulga nevu, Scathachtol kapott landzsa es a Caladbolg nevu kard. A kardot sok mas hosnek is tulajdonítottak, a legtobbszor Fergus mac Roichnak, es gyakran Artur kiraly Excalibur nevu kardja elodjenek tartjak. A kesobbi szajhagyomanyban a Claidheamh Soluis (’feny kardja’) nevu, Cruaidin Catutchenn neven is ismert szurofegyvert forgatja. Cuchulainn kocsihajtoja Laeg, egyutt hajtjak a ket lovat, Saingliut [mas neven Dubh (’fekete’) Sainglenn] es Liath Machat (’machai szurke’). A Cuchulainntortenetekben gyakori motívum a hollo felbukkanasa, egy ízben peldaul ket varazsereju hollo figyelmezteti a host a veszelyre. CONNLA VISSZATÉRÉSE Cuchulainn mindig kisfiu vagy fiatal ferfi. Fionn mac Cumhaill-lal vagy Artur kirallyal ellentetben o nem oregszik.[255] Ahogy az ír irodalom mas ciklusaiban, itt sem jelzi semmi a tortenetek idobeli egymasutanisagat, ugyanez ervenyes Cuchulainn-nak az elozo fejezetben ismertetett abrazolasaira is, amikor a bajnok porciojaert harcol, vagy az ejszaka kozepen vagtat keresztul Irorszagon. Barmilyen lenyugozo alkotas is a T|in, a tortenetmondok nem ereztek szukseget, hogy Cuchulainn mas kalandjainak elbeszelesekor utaljanak ra, meg az eposz elozmenyeirol szolo tortenetekben, így a most ismertetettben sem. Annyit azert megtudunk, hogy het evvel vagyunk Cuchulainn skociai idozese utan, amikor kitanulta a harcmuveszetet Scathach-nal, es gyermeket nemzett az amazon ellensegenek, Menek. A Connla nevu kisfiu heteves, es apjahoz hasonloan keszen all arra, hogy bizonyítsa ratermettseget a fegyverforgatasban. Cuchulainn ha nem is elt egyutt a gyerekkel es edesanyjaval, a fiu neveltetesere vonatkozoan azert hagyott utasítasokat. Meghagyta, hogy Connla legyen a neve, es amint eleg James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 139

nagy lesz hozza, kuldjek el ot is Scathachhoz kikepzesre. Senki fia elol nem allhat felre, soha nem terhet ki a parharcra valo kihívas elol, es soha senkinek nem arulhatja el a nevet, csak akkor, ha egy ellenfele legyozi. Cuchulainn ezen kívul hagyott a fiunak egy gyurut is, azzal, hogy akkor adjak ra, amikor mar eleg nagy hozza a keze, es ekkor kuldjek is el az apja keresesere. Het evvel ezen atyai parancsok elhangzasa utan Cuchulainn es Conchobar mac Nessa mas ulsteri harcosokkal egyutt a Louth megyei Baile’s Strand kozeleben levo Tracht Esi (vagy Tracht Eisi) tengerparti fovenyen setalgat, amikor aranyozott evezoju bronzcsonakban felejuk tarto kisfiura lesznek figyelmesek. A ferfiakat amulattal tolti el, ahogyan a gyerek egy parittyaval rakenyszeríti akaratat a madarakra. Elovigyazatossagbol odaku ldenek a partra egy jelentektelenebb vitezt, a szerencsetlen Conderet, hogy akadalyozza meg a partraszallasat, vagy legalabb tudja meg a nevet. A fiu azonban hetyken megtagadja a valaszt, mondvan, csak akkor tudhatja meg a nevet, ha harcban legyozi. Condere ezt nem kívanja megprobalni. Ezutan a fenyegetobb kulseju Conall Cernach formed ra nagy hangon a fiura, de eredmenytelenul. A bajnokot a fiu parittyajanak puszta hangja is leteríti, majd a gyerek egy pajzs szíjaval hatrakotozi a karjat. Igy a kozelben alldogalo, duhos Cuchulainnra harul a feladat, hogy megfekezze a gyereket. Emer, a felesege probalja [256] visszatartani, mert o mar rajott, ki ez a kisfiu. Cuchulainnt azonban nem hagyja nyugodni az Ulster becsuleten esett folt. Nem torodik a felesegevel, kardot rant, es szembeszall a betolakodoval. Koveteli, hogy mondja meg a nevet, es ez eleg is ahhoz, hogy ifju ellenfele szinten elorantsa huvelyebol a kardjat, es rarontson. Egyetlen vagassal leborotvalja Cuchulainn feje bubjat, kis híjan kiserken a ver is. Felredobjak fegyvereiket, es birkozni kezdenek. Cuchulainn olyan erovel vagja foldhoz a gyereket, hogy az bokaig supped a kobe. Ezutan osszekapaszkodva begurulnak a tengerbe, probaljak vízbe fojtani egymast. Vegul Cuchulainn a kisfiuba vagja halalos la ndzsajat, a Gae Bulgat. A landzsa „tuskei” szetnyílnak, foltepik a fiatal testet, es a víz piros lesz a vertol. Utolso leheletevel a fiu azt kialtja, hogy Cuchulainn valami olyan dolgot hasznalt, amit Scathach nem tanított meg neki – es ez a valami halalosan megsebesítette. Kozos oktatojuk nevenek említesere Cuchulainn mar tudja, kivel van dolga. Raadasul megtalalja nala az Aífenel hagyott gyurut is. Karjaiban viszi Connla holttestet az osszesereglett ulsteriek ele. Az Aided Óenfhir Aífe (Aífe egyetlen fianak tragikus halala) címen ismert Cuchulainn– Connla-tortenet a nemzetkozi katalogus N731.3. azonosíto szamot viselo mesetípusanak ír peldaja. A legismertebb ilyen típusu tortenet a perzsa Szorab es Rusztem meseje. TÁIN BÓ CUAILNGE A T|in Bó Cuailnge (A cuailngei marharablas) a reszletgazdagsagot, a jellemrajzokat es az epizodok szamat tekintve is folveszi a versenyt Europa nemzeti eposzaival, hogy a puszta hosszat ne is említsuk. Ezzel egyutt nem igazan csiszolt, kidolgozott alkotas. Eloszor is nincs egyseges elbeszelo hangneme. Az egymast koveto epizodok nem bontanak ki folytatolagos temakat, a hirtelen jellemvaltozasok nem igazan motivaltak. Voltak, akik lekicsinyloen „eposszeru saganak” titulaltak, nem eposznak. Ket verzio maradt fenn, ezek mind jelleguket tekintve, mind a reszletekben kulonboznek egymastol. A szoveg [257] nyelvezete arra utal, hogy a T|in Bó Cuailnge eposz reszet kepezo elbeszelesek a 7. szazadtol kezdve keletkeztek, a ket fennmaradt valtozat azonban ennel kesobbi. A legregebbi verziot, amely a Lebor na hUidrébol (A barna tehen kodexe) valo (1106), szikar prozai James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 140

stílus es csípos humor jellemzi, de kisse osszefuggestelen, csapongo. A Lebor Buide Lec|inban, azaz A lecani s|rga kódexben (1390) talalhato szoveget egyertelmuen a Lebor na hUidrébol masoltak ki. A masik verzio a Lebor Laignechben (Leinsteri kódex) talalhato, amelyet 1150 korul fejeztek be, es irodalmibb stílusban írodott ugyan, de tag teret nyit a cikornyas alliteracioknak es a szentimentalizmusnak is. A Lebor Laignech verziojaban benne vannak a remscéla, azaz elotortenetek is, koztuk a Deirdre-tortenet. Ezeket a szovegeket a kozepponti cselekmeny elozmenyeinek tekintik, meg azokat is, amelyekben Cuchulainn es Medb nem jelenik meg. A T|in Bó Cuailngét gyakran emlegetik roviden „a T|in” neven, pedig ez kisse felrevezeto. A T|in Bó (’marharablas’) szavak a cím elejen bevett tortenetmondoi szokasnak megfeleloen meghatarozzak, milyen jellegu cselekmenyre lehet szamítani. Tobb mas korai ír tortenet címe is kezdodik a T|in szoval, így a T|in Bó Flidais (Flidias marharablasa) es a T|in Bó Fraích (Fraech marharablasa). David Greene ugy velte, az eposz címe nem odaillo, es talan a tobbi tortenet analogiaja befolyasolta a címadast. A tortenet ugyanis egyetlen bika, nem pedig egy egesz marhagulya megszerzese korul forog. A tudomanyos munkakban ezert az angol címet (The Cattle Raid of Cooley = A cooleyi marharablas) altalaban nem is hasznaljak. Az elso remscél egy 9. szazadi anekdota, amely megadja a tortenet allítolagos eredetet. Fergus mac Roich foltamad halottaibol, es elmondja az egesz szoveget Senchan Torpeistnek, a fo koltonek. Az eposz szovege alapjan nyelveszetileg bizonyíthato, hogy a T|in sok szerzo munkaja, Senchan Torpeist alakjanak megalkotasa azonban, akinek neve sehol mashol nem bukkan fol, azt sejteti, hogy a szerkesztok szerettek volna, ha Homerosznak lenne ír megfeleloje. [258] A tobbi remscél beszamol Machanak az ulsterieket sujto atkarol, Conchobar szuleteserol, a kiralysagert folytatott kuzdelmerol es Deirdre iranti, baljos csillagzat alatt szuletett szerelmerol. Az e fejezetben mar ismertetett harom Cuchulainn-tortenet a hos szuleteserol, Emernek valo udvarlasarol es a Scatachnal kapott kikepzesrol, valamint a fiaval, Connlaval vívott tragikus kimenetelu osszecsapasrol szol. Az utolso remscél pedig varazslatos atvaltozasokrol szolo, komikus felhangu tortenet, amely elmondja a ket nagy bika, a barna bika es a feher szarvu bika eredetet. A ket disznopasztor, Friuch (’vaddisznosorte’) es Rucht (’vaddisznorofoges’) jo baratok, de gazdaik es egesz kornyezetuk viszalyt probal szítani kettojuk kozott. Friuch a munsteri sídh kiralyanak, Bodbnak a disznait orzi, Rucht pedig Bodb eskudt ellensegenel, Ochall Ochnenal, egy connachti sídh uranal dolgozik. A ket pasztor eroprobakent kolcsonosen megtrefalja egymast. Ez veget vet baratsaguknak, es egymas ellen fordítja oket. A disznopasztorsagbol mindkettojuket elbocsatjak, mert trefaikat megsínylette az allatallomany. Ket evre ragadozo madarakka valtoznak, utana pedig ismet emberi alakot oltenek, hogy haborus szenvedesekrol, jajveszekelesrol, hullahegyekrol meseljenek. Ellensegeskedesuk a legkulonbozobb alakokban folytatodik. Mikozben forr bennuk az egymas iranti gyulolet, sorrendben vízi lenyek, harcosok, szarvasbikak, szellemek, sarkanyok, vegul vízi fergek lesznek beloluk, es mindegyik atalakulashoz uj nev is tarsul. Amikor az ulsteri Daire mac Fiachna egyik tehene ivas kozben lenyeli az egyik ferget, Medb tehene Connachtban lenyeli a masikat. Mindket tehen egyegy bikaborjut ellik. Ruchtbol lesz Finnbennach, a connachti feher szarvu bika, Friuchbol pedig Dub (’sotet’) vagy Donn Cuailnge, az ulsteri barna bika. A T|in Bó Cuailnge 14 valtakozo hosszusagu epizodbol all, amelyek kozul a negyedik egyertelmuen utolag betoldott szoveg. Cuchulainn kisfiu koraban vegrehajtott hostetteit

Cooley az ír helynev angolosított valtozata. – A szaklektor.


Oldal 141

beszeli el, amelyekrol e fejezetben mar esett szo. A masik tizenharom resz pedig a Connacht es Ulster, Medb es Cuchulainn kozotti osszetuzesekrol szol. Megejtoen nyugodt jelenettel, a Medb es ferje, Ailill mac Mata kozott Cruachainban (Rathcrogan, Roscommon megye) a hitvesi agyban folyo vitaval kezdodik a cselekmeny. De nem [259] romantikus evodes zajlik, hanem a birtokolt javakban mert hatalom a disputa targya. Medb fenyuzo vagyontargyai reven eleinte mintha folenybe kerulne, de vegul megis Ailill latszik nyeronek, miutan magaenak mondhatja a nagy, feher szarvu bikat, Finnbennachot. A korai Irorszag pasztortarsadalmaban a szarvasmarha a gazdagsag jelkepe volt, a keresztenyseg elotti kulturaban imadtak is. Ailill gunyos megjegyzessel pecseteli meg gyozelmet, es emlekezteti feleseget, hogy a nagy erteku Finnbennach az o gulyajaban szuletett, de elhagyta azt, mert nem akarta, hogy egy no legyen a gazdaja. Medb vagyonanak erteket kisebbíti, hogy nincs a birtokaban a ferjeevel egyenerteku bika. Mitevo legyen? Udvaronca (es szeretoje), Fergus mac Roich segítsegevel megtudja, hogyan kerekedhet Ailill folebe. Irorszag masik legnagyobb bikaja az ulsteri Cuailnge tersegben el, azt kell megszereznie. (Cuailnge nem mas, mint az Ir Koztarsasag eszakkeleti reszen, Louth megyeben levo Cooley-felsziget, amely akkor Ulsterhez tartozott.) Medb koveteket kuld, hogy alkudjanak meg a gazdaval, Daire mac Fiachnaval. Tomerdek kincset kínalnak neki, egyebek mellett a kiralyno „baratsagos combjait” is (ez a kifejezes meg visszater a szovegben), Daire azonban elutasítja az ajanlatot. Medb a hír hallatan ektelen haragra gerjed. Elhatarozza, hogy megszerzi a bikat erovel. Osszehívja Connacht es Leinster hadsereget, valamint ket ulsteri szamuzottet: Cormac Connloingest, aki Conchobar mac Nessa fia, es Fergus mac Roichot. Ailillt is meggyozi, hogy az ot ert serelem az egesz udvart serti, így a ferje is szovetsegeseul szegodik abban, hogy a felesege megszerezze a bikat, amellyel biztosítani tudja maganak a nagyobb vagyont. Mielott a sereg tabort bontana, Medb megkerdez ket latnokot, mi var ra. Egyikuk a Fedelm neven ismert titokzatos josno, aki egy harci szeker rudjan utazva rojtozott szegelyt szo aranybotjara. A kerdesre, hogy mit lat, egyetlen szoval valaszol: „bíborvoros”. Amikor Medb es a tobbiek magyarazatot kovetelnek, megismetli, „bíborvoros”, es elbeszeli Cuchulainn felelmetes tetteit. A masodik latnok, egy druida, mar nem fest ilyen vigasztalan kepet: azt mondja, Medb elve hazater. Hatalmas serege vezerekent Medb kiralyno odafigyel a fegyelemre, a csapatok viselkedesere. Idonkent azonban mintha kisse elhamarkodottan dontene. Eszreveszi peldaul, hogy a [260] leinsteriek jobb katonak, mint a connachtiak, es attol fel, hogy az oveit demoralizalja majd, ha tultesznek rajtuk. Raadasul az ilyen szovetseges el is arulhatja. Azon gondolkodik, hogy hazakuldi vagy esetleg le is gyilkoltatja a leinsterieket. Errol a felelo tlen cselekedetrol vegul lebeszelik, es ugy dont, szetosztja a valogatott leinsteri vitezeket a sajat alakulatai kozott. Igy megerosíti a gyengebb hadtesteket, es annak is elejet veszi, hogy a szovetsegesei egy csapatkent tuntessek ki magukat a harcban. A harcmezon Fergus mac Roich veszi at a parancsoksagot, pedig o ulsteri. Nem mindig egyertelmu, miert is allt be egy ellenseges tartomany hadseregebe. Lehet, hogy feltekeny Conchobar mac Nessara, aki helyette lett kiraly, vagy az is elkepzelheto, hogy az Uisnech fiainak meggyilkolasaban jatszott szerepe miatt (l. a Deirdre-tortenetben) vonult szamuzetesbe. De haborog a lelkiismerete, amiert sajat hazaja ellen vonul hadba. Ulster gyakorlatilag vedtelen, mivel harcosait meg mindig sujtja Macha atka, es szulesi fajdalmak kozt vergodnek. Leszamítva, termeszetesen, Sualtamot es fiat, Cuchulainnt. A Medb seregevel valo elso talalkozasakor Cuchulainn csak írasos uzenetet hagy. Ez Iraird Cuillennel (Crossakeel, Meath megye) tortenik, a Cuailngebe vezeto ut ketharmadanal. A hos egy tolgyfacsemetebol a marhak, kecskek hatso labaira helyezheto beklyot kanyarít, erre az ír videken akkoriban igen elterjedt hasznalati targyra írja ogham írassal James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 142

a kovetkezo fenyegeto uzenetet: „Ne gyertek tov|bb, csak ha van köztetek olyan, aki fél kézzel, egy darabból ilyen karik|t tud csin|lni!” A hos idokozben elkuldi halando apjat, Sualtamot, hogy riassza az ulsterieket. Amikor a tamado sereg elolvassa uzenetet, Cuchulainn igen messze van toluk. Talalkaja van egy ifju holggyel, lehet, hogy Conchobar lanyaval, Fedelm Noíchrothachhal, vagy talan annak rabszolganojevel. Ez a Fedelm Ailill batyjanak, Cairbre Nia Fernek a felesege, akit Cuchulainn egy olyan tortenetben ol meg, amely nem tartozik a T|inhoz. Cairbre fianak, Ercnek az a sorsa, hogy bosszut alljon a hoson a gyilkossagert, ha az csak egy is a tobb ezer kozul. Cuchulainn masnap esti uzenete mar eroteljesebb. Egyetlen csapassal kivag egy villaszeruen elagazo fat, majd a torzse [261] ketharmadaig beleallítja a foldbe. Ezutan a kiallo agakra tuzi negy, csapatatol elkoborolt connachti harcos levagott fejet. A sereggel odaero Fergus remulten figyelmezteti embereit, hogy megszegnenek egy geist (azaz tabut), ha elmennenek a fa mellett, es nem huznak ki a foldbol. Medb megkeri, hogy tegye meg, de Fergusnak csak a hetedik kíserletre sikerul. Amikor megkerdik, ki kaszabolhatta le a negy harcost, es kinek van olyan irdatlan ereje, hogy ilyen melyen belevagja a fat a foldbe, Fergus azt feleli, csakis fogadott fia, Cuchulainn lehetett. Ezutan hosszasan beszamol Cuchulainn mar ismertetett kisfiukori tetteirol. A Cuailnge fele halado connachti sereg mindossze egyetlen ellenseges harcossal talalkozik. Cuchulainn gunyolja es terrorizalja oket, altalaban egyesevel. De megindítoan irgalmas is tud lenni: egy reszketo connachti kocsihajtot peldaul megnyugtat, hogy vele nincs semmi baja, a gazdajat keresi. A gazda nem mas, mint Medb es Ailill egyik fia, Orlam. Ot Cuchulainn azonnal lefejezi, mert tudja, hogy a levagott fejet visszaviszik a parancsnoki hadallasba. Mikozben Orlam gyaszolo szulei a fiuk fejet vizsgalgatjak, Cuchulainn messzehordo parittyajaval szetzuzza Orlam kocsihajtojanak, Fertedilnek a fejet, mert nem teljesítette maradektalanul a parancsat, hogy vigye el a fejet egeszen a Medb es Ailill maganszallasaul szolgalo taborhelyig. Amikor alkalom nyílik ra, Cuchulainn ismet eloveszi parittyajat, es lelovi a Medb vallan gubbaszto madarat, kesobb pedig a nyakan ulo kedvenc nyestjere repít ki egy halalt hozo kovet. Orlam halalat harom ontelt fivere probalja megbosszulni, de Cuchulainn rovid uton elintezi oket. Idokozben Cuailngében Donn, a barna bika kezdi megorrontani a tavolban zajlo verengzest. Karogva biztatja a kozeleben szalldoso Morrígan hadistenno, aki felvaltva no, negylabu allat, madar vagy a szel alakjat olti. Most eppen hollo kepeben szall a bika va llara, es szeszelyes hangulatvaltassal egyszerre halalrol, verfurdorol kezd jajveszekelni. Donn Cuailnge duhodten leszegi a fejet, mindent letarol maga elott, es mely barazdat szant a foldbe, akkora robajjal, hogy hallotavolsagon belul mindenki halalra remul. A connachtiak elso talalkozasa Donn Cuailngevel balul ut ki, hiszen a bika az ot befogni probalo gulyast felokleli. Ezutan Donn otven uszo kísereteben vegigrobog Medb es Ailill [262] taboran, otven harcost halalra tipor, majd tovabbduborog. Ezek a szerencse tlensegek azonban nem tartjak vissza Medbet attol, hogy a Fergusszal megbeszelt legyottok idejere elhagyja a tabort. Egy kocsihajto jelenti Ailillnak a felesege hutlenseget, aki neheztelve ugyan, de valahogy belenyugszik a dologba. Mivel az ulsteri ferfiak meg mindig harckeptelenek Macha atka miatt, Cuchulainn egyedul szall szembe a nyugati sereggel. Minden ejjel portyara indul, es komoly pusztítast visz veghez. Parittyajat igen hatekonyan hasznalja, szazak hullanak a porba. A connachti sereg azonban a vesztesegek dacara tovabb nyomul elore. Fergus szorult helyzetbe kerul, hiszen Medb es a connachtiak azt varjak, hogy merjen csapast az ellensegre. Fergus targyalasokat folytat Cuchulainn-nyal, es abban egyeznek meg, hogy mindennap egyeni parharcokra kerul sor, es a connachti sereg csak addig nyomulhat elore, amíg a James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 143

kuzdelem tart. A talalkozora Medb es Ailill nyakas fogadott fia, Etarcomol is elmegy Fergusszal, es ott pimaszul bamulja Cuchulainnt. Sertegetesig fajul a dolog, majd Etarcomol nagy hangon kijelenti, hogy masnap o lesz az elso nyugati, aki kiall az ulsteri bajnokkal. Ezek utan tovabb ingerli Cuchulainnt, míg vegul az ulsteri hos annyira felduhodik, hogy a feje bubjatol a koldokeig kettehasítja az ifjoncot. Cuchulainn visszautasítja Fergus vadjat, hogy maris megszegte az egyezseget, de ezek utan nincs mas hatra, az ulsteri hosnek kell vonszolnia Etarcomol holttestet Medb taboraba. Medb kiralyno es kíserete varatlan fordulattal elter a Cuailnge fele vezeto keleti iranytol, es eszaknak, Dun Sobairche (Dunseverick, Antrim megye) fele indul. Ez atmenetileg dilemma ele allítja Cuchulainnt, aki kovetni akarja a kiralynot, de egyuttal a keleti partvideken levo felsegteruletet is vedene. A visszafele vezeto uton talalkozik Buide mac Bainnal es 24 emberevel, akik nem mast, mint a Donn Cuailnget es 24 tehenet vezetnek. Cuchulainn konnyeden vegez Buideval, de a csetepateban a nagy barna bikat vegul a hos melyseges csalodasara es banatara elvezetik. Cuchulainn azonban osszeszedi magat, es tovabb kaszabolja az ellenseget. Elso aldozata Medb es Ailill szatírakoltoje, Redg, aki az ulsteri hos gerelyet keri, mire Cuchulainn valaszul atdofi vele a fejet. Redg veszi a lapot, es halaltusaja kozepette kedelyesen így szol: „Ez azt|n a fejbe [263] kólintó aj|ndék!” Ebbol a riposztbol ered az osszecsapas helyenek korai ír elnevezese, az Áth Tolam Sét ('a megsemmisíto ajandek gazloja'). Irorszag kozepkori terkepen tobbtucatnyi helynev eredetet magyaraztak Cuchulainn parviadalaival. Vannak koztuk valoban letezo helyek, de olyanok is, amelyek valoszínuleg a kepzelet szulemenyei. Kozben Medb eszaki kiteroje soran kifosztja Dun Sobairchet. Cuchulainn ujra meg ujra gyoztesen kerul ki a parbajokbol, meg akkor is, amikor Medb megszegi az egyezmenyt, es nem kevesebb, mint szaz harcost kuld egyszerre, remelve, hogy ezzel elnyujthatja a kuzdelmet, es seregenek tobb ideje lesz az elorenyomulasra. Kozben Cuchulainn-nak meg egy igen lelemenyes noi ellenfellel kell megkuzdenie: az alakvaltoztatast mesterfokon uzo Morrígan hadistennovel. Morrígan rendszerint hatalmas hollo alakjat olti, de elofordul az is, hogy angolnakent tekeredik a hos labara, vagy nosteny farkas, esetleg voros fulu (azaz tulvilagi) uszo kepeben jelenik meg. Egy alkalommal, amikor Cuchulainn visszaveri a tamadasat, haromcsecsu (a Cuchulainn altal ejtett harom seb mindegyikere jut egy) tehenet fejo ven banya alakjaban ter vissza. A faradt Cuchulainn nem veszi eszre a cselt, es inni ker. Miutan szomjat oltotta, megaldja a harom csecset, es ezzel akaratlanul begyogyítja Morrígan harom sebet. Egy masik termeszetfolotti alak viszont segíti Cuchulainnt Ulster vedelmeben. A hos isteni eredetu apjarol, Lug Lamfhotarol van szo, aki pazar, színpompas oltozekben, halalos fegyverekkel jelenik meg, es fian kívul mindenki szamara lathatatlan. Harom nap, harom ejjel orkodik, hogy az ifju hos pihenohoz jusson. Lug a fia sebeit is kezelesbe veszi: kimossa, es gyogyíto olajokkal kenegeti azokat. Amikor a negyedik napon Cuchulainn folebred, olyan kipihent es eros, mint a harc elso napjan. Cuchulainn a halandok vilagabol is kap segítseget, meghozza varatlanul az Emain Macha-i fiualakulattol, azaz annak a gyerekhadtestnek a katonaitol, amelynek kisfiu koraban o is tagja volt. Szazotven fiu szall harcba, hiszen ok mentesultek Macha atka alol, amely csak a felnott ferfiakat gyengíti le. Elso akciojuk sikereert nagy arat fizetnek, hiszen mindegyik gyerek csak egy connachtit ol meg, majd elesik. Medb seregenek tulereje [264] ervenyesul, a gyerekhadtest elfogy, a vegen csak egyetlen kisfiu marad eletben. O vegso rohamra indul Ailill ellen, de a kiraly testorei vele is vegeznek. A gyerekhad tragediajanak hírere Cuchulainnon nem mindennapi ríastrad lesz urra: vergozos, voros kod szall fol porusaibol. A tiszteletere fegyvert fogo kisfiuk megbosszulasara nagyobb hevvel veti magat a connachti seregre, mint valaha. Harci szekeren koroz James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 144

a taboruk korul, es minden sorbol hat katonaval vegez. Rovidesen otszazra no az aldozatok szama, aztan kovetkeznek a kiskiralyok, majd tucatszam az ertekes allatok, meg a noket es a gyerekeket sem kímeli. Oriasi hullahegyek halmozodnak fol, mar senki sem gyozi szamon tartani a halottakat. Cuchulainnt es harci szekeret azonban egy karcolas sem eri. Fergus, Medb es Ailill ekkor ujragondolja az egyeni parharcokrol szolo megallapodast. Nehany sikertelen kíserlet, tobbek kozott Medb csalard probalkozasa utan, amikor 29 valogatott harcost kuld Cuchulainn ellen, mindhiaba, a connachti vezetoseg keszseget mutat a szabalyok betartasara. Mar csak az a kerdes, ki kepviselheti meltokeppen a taborukat. Vegul ugy ítelik meg, csakis Ferdiad, Cuchulainn legjobb baratja es Scathach egykori tanítvanya alkalmas a feladatra, pedig az o neve a T|inban addig nem hangzott el. A ket bajnokot azonban nem egyszeru rabírni a viadalra. Ferdiad kezdetben vonakodik kiallni kenyeres pajtasa ellen. A connachtiak azzal fenyegetik, hogy megszegyenul, ha nem all kotelnek, arra az esetre viszont, ha megkuzd Cuchulainn-nyal, busas jutalmat helyeznek kilatasba, tobbek kozott Medb gyonyoru, szoke lanya, Finnabair kezet es raadaskent Medb szerelmet is. Ferdiad azt feleli, eletre-halalra megy majd a kuzdelem, es ha meg kell olnie regi baratjat, utana visszajon a taborba, es Medb kiralynovel is vegez. Ezzel egyutt oneki kell kepviselnie Connachtot, hiszen az ulsteri hosnek senki mas nem lehet melto ellenfele. Cuchulainn kozben sajat taboraban beismeri, hogy retteg a kuszobon allo parharctol, de nem azert, mert fel Ferdiadtol, inkabb azert, mert szereti. Ferdiad es Cuchulainn kuzdelmet, amely sok olvaso szamara a T|in csucspontja, gyakran „a parviadal a gazlonal” megjelolessel emlegetik, mintha legalabbis ez lett volna az egyetlen [265] pelda hasonlo helyszínen lezajlott osszecsapasra. Pedig a korai Irorszag hidakkal nem rendelkezo pasztortarsadalmaban elobb-utobb minden ut valamelyik folyo vagy patak sekely, atkelesre alkalmas szakaszahoz vezetett. A fegyveresek es az altaluk hajtott marhacsorda itt voltak a legsebezhetobbek, nem meglepo tehat, hogy szamos csata zajlik gazlonal, nemcsak a T|inban, hanem a korai ír irodalom mas alkotasaiban is. Bar Ferdiad alakjanak felbukkanasat semmi sem jelzi elore, a Cuchulainn-nyal a Dee folyon, Droghedatol 22 kilometerre eszakra, Ath Fhirdiadnal (Ardee, Louth megye) lefolytatott utkozetevel azonban a hasonlo osszecsapasok hosszu sorozata eri el tetopontjat. Az oldoklo csata negy napon at tart, es a folyamatos kezitusan kívul resze a hetvenkedes es egymas gunyolasa is. Csecsemofej nagysagu husdarabokat szakítanak ki egymasbol, a helyukon tatongo sebek akkorak, hogy atszallhatnak rajtuk a madarak. Cuchulainn minden ejjel piocakat es gyogyfuveket kuld Ferdiad sebeinek gyogyítasara, mert nem akar a jobb orvosi ellatas reven elonybe kerulni. Ferdiad valaszul megosztja vele etelet. Az elso harom nap alatt egyikuk sem tesz szert elonyre, pedig hajítodardakat, konnyu es nehez landzsakat, valamint nehez kardokat is bevetnek. A negyedik napon Cuchulainn keri a Gae Bulgat, a titokzatos csodafegyvert, amelynek kezeleset Scathach amazonnal sajatította el. A landzsa hegye egy ponton hatol be az ellenseg testebe, de odabent sze tnyílik, es harminc sebet ejt. Ferdiad megelozi Cuchulainnt, es mellbe szurja a kardjaval, a hos pedig valaszul ellenfele szívebe dofi landzsajat (meg nem a Gae Bulgat!), ugy, hogy a fele Ferdiad hatabol all ki. A kegyelemdofes azonban meg csak most jon. Cuchulainn Laeg, a kocsihajto segítsegevel a Gae Bulgat is beledofi, immar halalos sebet ejtve rajta. Az ulsteri hos azonnal siratni kezdi baratjat, aki szinte a testvere volt, de ot is leterítik a sebei. Az ulsteriek nemigen tudjak onfeledten unnepelni Ferdiad elestet, hiszen az o hosuk is a vegletekig legyengulve hever a foldon. Most ujabb bajnok lep a helyebe, aki cuchulainnszeru hostetteket hajt vegre. A nagylelkusegerol es veres kardpengejerol ismert, osz haju Cethern mac Fintain lohalalaban a nyugati hadsereg taborahoz hajtat, es James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 145

komoly csapast mer rajuk, [266] de kozben o maga is sulyosan megsebesul. Az ulsteri taborba visszaterve az orvosok remenek bizonyul, hiszen a gyogykezelesevel probalkozokat (tizenotot vagy otvenet) megoli, mert elegedetlen a ra nezve nem tul hízelgo diagnozisukkal. Ezzel egyidejuleg torteneteket mesel arrol, hogyan szerezte a sebesuleseit. Az egyik magatol Medbtol szarmazik. Cuchulainn csontvelot es allati bordakat gyujt, hogy segítsen Cethern gyogyulasaban. Az osz bajnok ismet harcba indul, es sok ellenseget lekaszabol, majd vegul maga is elesik. Míg Cuchulainn kimerulten hever a foldon, ujabb ulsteri bajnokok erkeznek a potlasara, de hiabavalo erofeszíteseik csak arra jok, hogy osszezavarjak Sualtamot, a hos halando apjat. A remult Sualtam ugy gondolja, mindjart rajuk szakad az eg, es hogy a fia egyenlotlen feltetelek mellett folytatja a kuzdelmet, ezert folkeresi a harcmezon. A fo lallni meg mindig keptelen Cuchulainn visszakuldi Sualtamot Emain Machaba, hogy riassza az ulsteri seregeket. Sualtam rendkívul komolyan veszi kuldeteset, rohan a palotahoz, es kozben ordít, ahogy a torkan kifer: „A férfiakat legyilkolt|k! A nőket elrabolt|k! A marh|kat elhajtott|k!” Haromszor kialtja ezt, de nem kap valaszt. Egy geis (tabu) ugyanis tiltja, hogy kozember kiraly elott, kiraly pedig druida elott szoljon. Cathbad fodruida vegul megkerdi, mit jelentsenek Sualtam szavai, de amikor megtudja, hogy Cuchulainn apja a kiraly elott szolalt meg, nem hajlando segíteni. Sualtam erre meg hangosabban kiabal, de kozben elveszti egyensulyat, megbotlik, es raesik csipkezett szelu, borotvaeles pajzsara, amely rogton el is valasztja a fejet a nyakatol. A Conchobar ele vitt levagott fej meg mindig ugyanazokat a figyelmezteto szavakat kialtozza. Sualtam a halalaban eleri, amit eleteben nem sikerult: Conchobar riadoztatja az ulsteri ferfiakat, es vegre a Macha atka okozta gyengeseg is kezd megszunni. A Cuchulainn neveben szolo Laeg kocsihajto is csatlakozik a fegyverbe szolíto felhívashoz. Az elbeszelo itt tudatosítja, hogy ket irdatlan meretu hadero masírozik egymas fele. A szoveg tobb, mint 500 sorban írja le színpompas ruhazatukat es fegyvereiket, mindezt a mai Westmeath megyeben levo Mullingartol delnyugatra, [267] Gairechnel es Irgairechnel esedekes tomeges utkozet elojatekakent. A minden bizonnyal donto csata elotti ejszaka Morrígan egymas ellen hergeli a ket sereget. A csata kezdeten a Fergus parancsnoksaga alatt allo connachtiak attorik a frontvonalat. Cuchulainn tavolleteben Conall Cernach all az ulsteriek elere, es gunyolni kezdi Fergust, hogy „egy kurva hatso fertalyaert” elarulta az oveit. Fergus zavartalanul folytatja az elorenyomulast, egeszen Conchobar kozvetlen kozelebe jut, es mar kis híjan megoli, de ekkor visszahokol, mert eszebe jut, hogy a kiraly is ulsteri, mint o. A Conchobar elleni tamadas híre eljut a meg mindig labadozo Cuchulainnhoz is, aki erre kikel betegagyabol, es elkapja a harci mamor, a ríastrad. Ez eleg is ahhoz, hogy Fergus elhagyja a harcmezot: korabbi ígeretehez híven nem vív parharcot Ulster elso szamu hosevel. Ailill es Medb magara marad a csatateren, es veluk van a barna bika is. Medb Ailill rosszallasat kivaltva hirtelen bejelenti, hogy szolítja a szukseg, es visszavonul. Megjott a havibaja, es bosegesen arado vere (egy masik ertelmezes szerint a vizelete) harom akkora csatornat vaj a foldbe, hogy mindharomban elfer egy haz egesz nepevel. Ebben a pillanatban ut rajta a betegagyabol folkelt Cuchulainn, de kiszolgaltatott helyzetet latva nem oli meg. Amikor pedig Medb konyorog neki, hogy kímelje meg az eletet, azt feleli, mege rdemelne a halalt, de o nem gyilkol noket. Futni hagyja tehat a kiralynot, a nagy erteku bikaval, Donn Cuailngeval egyutt. Cuchulainn ezutan duheben lecsapja harom kozeli domb tetejet. Az emberek csataja ezzel veget ert.

A regi keltak ettol nagyon feltek. – A szaklektor.


Oldal 146

Fergus a verontast folmerve megjegyzi: „Egy |lnok nő h|tsója ut|n mentünk.” Fergus meg hozzateszi: „A kanca |ltal vezetett ménes m|r csak így j|r: az |llatok elbitangolnak és elpusztulnak.” Miutan Donn Cuailnget Cruachainba, Ailill es Medb szekhelyere vezetik, haromszor istenesen elbodul. Ezzel harcra hívja ki a kozelben legeleszo Finnbennachot, a feher szarvu bikat, aki kesz az osszecsapasra, es hatalmas csoduletet okozva Cruachain fele robog. Mivel Donn Cuailnge meg faradt az egesz Irorszagot atszelo uttol, kezdetben Finnbennach van [268] folenyben. Briccriu Neimthengat, aki igazsagossagarol, de csípos nyelverol is híres, odahívjak bíronak, de a duhongo allatok patai alatt vegzi. Donn Cuailnge ellentamadasba lendul, Finnbennach szarvara tapos, es a foldhoz szogezi. A kozelben allo Fergus ekkor osztokevel megboki a barna bikat, mondvan, tul sok ember halt mar meg ahhoz, hogy a feher szarvu bika ilyen konnyen megadja magat. Finnbennach így kiszabadul, es a ket allat, egesz Irorszagot vegigkoborolva, folytatja a kuzdelmet. Hajnalban aztan Donn Cuailnge bukkan fol Cruachainban, szarvan Finnbennach veres maradvanyaival. A csata ilyenforman eldolt, es Donn Cuailnge kerulo uton hazafele indul. Utkozben lepten-nyomon elszorja a feher szarvu bika foldi maradvanyait. A vesepecsenyejet emlekezetes helyen, a Shannon fo gazlojanal, Ath Luainnal („vesepecsenye-gazlo’, a mai Athlone) dobja el. Amikor vegre hazaer Ulsterbe, Druim Tairbnal (’bikagerinc’) osszeesik. Megszakadt a szíve. Ailill es Medb beket kot Ulsterrel es Cuchulainn-nyal, csodaszep lanyuk azonban a volt ellensegnel marad. Az ulsteriek diadalmasan ternek vissza Emain Machaba. Medb ezutan a 4. fejezetben mar ismertetett abszurd korulmenyek kozott meghal: meggyilkolt novere fia, Furbaide Ferbend egy megkemenyedett sajtdarabbal zuzza szet a koponyajat a Roscommon megyei Lough Ree-to egyik szigeten. Vitezsege es szívossaga vegul cserbenhagyja. Cuchulainn-nak pedig, bar a sors rovid eletet rendelt neki, meg szamos kalandban lesz resze. MEGINT A NŐKKEL VAN A BAJ A harcmuveszetre Scathach altal oktatott Cuchulainn melto ellenfele a harcias Medb kiralynonek. A masfele noi praktikak, a hízelges, a csabítas, a kísertes ellen viszont mar nem mindig van ellenszere. A Serglige Con Culainn agus Óenét Emire címu kulonos, 1011. szazadi elbeszelo szovegben, amely angol nyelvteruleten The Wasting Sickness of Cúchulainn (Cuchulainn sorvaszto betegsege) vagy The Sickbed of Cúchulainn and the Only Jealousy of Emer (Cuchulainn betegagya es Emer egyetlen feltekenysege) címen ismert, vegig [269] kulonbozo nokkel kerul kapcsolatba, es gyakran porul jar. Amint a cím masodik valtozata is jelzi, a szoveg ket fennmaradt resze kozott nincs osszefugges, ami arra utal, hogy ket korabbi tortenetbol szarmaznak. Cuchulainn felesege az elso szovegben Eithne Ingubai, a masodikban pedig Emer neven szerepel, ezt az ellentmondast azonban a jelen tartalomismertetoben feloldjuk. Ulster ferfinepe a − foleg baljos − elojelekben mindig gazdag Samain unnep idejen gyulik ossze Mag Muirtheimnenel, Cuchulainn felsegteruleten, amikor madarraj szall le egy kozeli tora. Cuchulainn, amikor meghallja, hogy az osszes ulsteri no szeretne mindket vallara egy-egy madarat, otthagyja az adaz fidchell-partit, es a to fele indul. Annyi madarat zsakmanyol, hogy az osszes nemes holgynek jut ketto, felesegenek, Emernek Az ír szojatek (tóin = ’hatso, tompor’, t|in = ’marharablas’) a fordítasban elvesz.


Oldal 147

viszont egy sem, aki pedig ugy erezte, megerdemli, hogy o valaszthasson elsokent. A jo viszony helyreallítasa erdekeben Cuchulainn megíger neki ket csodaszep szarnyast, amelyek aranylanccal vannak osszekotve, es edes daluk alomba ringat. Be is cserkeszi oket, de a madarakat csak surolja a landzsaja, es Cuchulainn egy oszlop formaju ko mellett ulve mely alomba merul. Olyan eletszeru az alma, mint meg soha: ket gyonyoru no jon fele, az egyik zold, a masik piros ruhaban. Kacagni kezdenek, de tavol all toluk a kacerkodas. A zold ruhas lovagloostort vesz elo, es utlegelni kezdi vele Cuchulainnt, majd csatlakozik hozza a piros ruhas is. Olyan hosszu ideig pufolik a host, hogy szinte elszall belole az elet, majd minden magyarazat nelkul tavoznak. Cuchulainnt Emain Machaba viszik, ahol hiaba kerdezgetik, hogy kerult ilyen allapotba, nem valaszol, es egyebkent sem szol egy szot sem egy teljes evig. Negy evszakon at fekszik „sorvaszto betegsegeben”. A kovetkezo Samain unnepen tulvilaginak latszo idegen jelenik meg Cuchulainn betegagyanal, es egy titokzatos dalban folajanlja, hogy meggyogyítja. O Angus, Aed Abrat fia (Angus Ognak nem rokona). Hívja Cuchulainnt, hogy tartson vele Mag Cruchnaba (Roscommon megye), ahol folepulhet, es ahol Angus bajos huga, Fann eg a vagytol, hogy vele lehessen. Conchobar tanacsara Cuchulainnt visszaviszik az oszlop formaju kohoz, ahol ratort a rejtelyes kor, es ahol most vonzo, zold [270] ruhas no varja. Felismerhetoen o a host almaban utlegelo ket no egyike. Azt mondja, o Lí Ban (’az asszonyok szepe’), es megígeri, hogy nem bantja tobbe. A baratsagat keri, es azt is, hogy ha lehet, lepjen szovetsegre vele. Ferje, a tulvilagi Mag Mell ura, Labraid Luathlam ar Claideb (’furge kez a kardon’) udvozletet is atadja. A ferj odaígeri Cuchulainn-nak Lí Ban rendkívuli szepsegu noveret, Fannt (jelentese: konny), aki megszabadult ferjetol, Manannan mac Lir tengeristentol. Cserebe mindossze egyetlen napra keri a szolgalatait a harom felelmetes ellensege, Senach Siaborthe, Eochaid Iuil es Eochaid Inber elleni harcban. Cuchulainnt erdekli az ajanlat, kulonosen a híresen szep Fann miatt, de mivel az ot emeszto betegseg meg mindig nem mult el egeszen, elkuldi kocsihajtojat, Laeget, hogy nezzen utana a dolognak. A kocsihajto bronzhajon elmegy Lí Bannal a szigetre, ahol Fann es haromszor otven dívanyon haromszor otven no koszonti. Laeg udvozlesere siet Labraid is, aki hangot ad csalodasanak, hogy Cuchulainn nem jott el. Visszaterve Laeg lelkesulten mesel Mag Melli tartozkodasarol es az ott megismert emberekrol. Ezutan Cuchulainn keresere odahívja Emert, aki kozli ferjevel, hogy ideje folkelnie a betegagybol. Azt vagja a fejehez, hogy „asszony szerelme” gyengítette le, es legfobb ideje mar, hogy lekuzdje az ot emeszto kort. Szavai meghozzak a kívant hatast: Cuchulainn folkel, es mindjart erzi, hogy elmult a gyongesege. Az erejet visszanyert hos elmegy az oszlop formaju kohoz, ahol ujbol tala lkozik Lí Bannal, aki megismetli az invitalast Mag Mellbe. Cuchulainn azonban azt feleli, nem akarja egy no utasítasait kovetni, es megint Laeget kuldi maga helyett. Ezuttal szarazfoldon utaznak, es Mag Mellben Labraid, valamint az egyik kormanyzo, Failbe Finn koszonti a kocsihajtot. Ott van Fann is, es amikor meghallja, hogy Cuchulainn egy no szavara nem jon el, megkeri Laeget, mondja meg uranak, hogy o hívja. Visszaterve Laeg ismet beszamol a csodakrol, amelyeknek szemtanuja volt, es azt mondja a hosnek, bolond lenne, ha nem latogatna el szemelyesen is Fann es Labraid szigetere. Cuchulainn befogja fogatat, majd Lí Ban es Laeg tarsasagaban elindul Mag Mellbe, ahol szívelyes fogadtatasban van resze. Fann, aki eloszor latja az ulsteri host, lathatoan elegedett. Cuchulainn-nak azonban nemigen van ideje szertartasos [271] udvozlesekre, mivel harci lazban eg. Labraid nagy megdobbenesere kozli, hogy egyszerre szall szembe a harom ellenseggel es kíseretukkel. Ejszaka, reszben hollok segítsegevel, folderíti a terepet, hajnalban pedig a harci mamor, a ríastrad allapotaba kerul. Egyedul vegez Labraid ellensegeivel: a folyoban furdo Eochaid Iuilt a hos elhajított landzsaja dofi at, majd kardjat James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 148

villamsebesen forgatva harmincharom katonat kaszabol le, hogy vegul egy irtozatos ereju csapassal szetzuzza Senach Siaborthe koponyajat. Az ulsteri hos gyors sikeren folbuzdulva Labraid serege elorenyomul, hogy eluzze a betolakodo hadakat, es vegul maga Labraid keri, hogy legyen vege a verontasnak. Cuchulainnt harom dezsa vízzel hutik le, hogy elmuljon a ríastrad, es az elso dezsa víz folforr, amikor harci lazban izzo testehez er. Orommamorban uszik egesz Mag Mell, es mind Lí Ban, mind Fann verssel koszonti Cuchulainnt. Fann szavalata talal szívesebb fogadtatasra, rovidesen vissza is vonulnak a hossel, es a kovetkezo honapot egymas szerelmes oleleseben toltik. A tavozni keszulo Cuchulainn meg megbeszel a lannyal egy legyottot Ibor Cind Tracha melle, a tiszafahoz, a mai Newry varos (Down megye) kozeleben. Ennek híre Emer fulebe jut, aki ektelen haragra gerjed. A szerelmesek altal megbeszelt idoben es helyen otven, kifent kesekkel folfegyverkezett no elen o is megjelenik. Ami ezutan tortenik, az racafol minden varakozasunkra. Emer ugyanis szonoklatba csap, amelyben szidalmazza a ferfiakat, hogy csak arra vagynak, ami nem az ovek, a megszokottat eldobjak maguktol. Cuchulainn erre megeskuszik, hogy mindorokre a felesegevel akar elni. Mely szerelmuk lattan Fann arra keri a host, hogy hagyja ott. A lany onzetlensegetol meghatodott Emer ezt hasonlo gesztussal viszonozza, azaz hajlando o felreallni. A kenyes helyzetet Fann ferje, Manannan mac Lir varatlan erkezese oldja fol, aki egykettore eltunteti onnan Fannt. Cuchulainnon e fordulat hatasara erot vesz a bubanat. A munsteri hegyekben koborol, es sem enni, sem inni nem hajlando, amíg a druidak nem adnak neki feledest segíto varazsitalt, ugyanez az ital uzi el Emer feltekenyseget. A tortenet ujabb varazslattal fejezodik be: Manannan mac Lir megrazza Cuchulainn es Fann kozott a felejtest hozo koponyeget, hogy soha tobbe ne talalkozzanak. [272] CÚCHULAINN HALÁLA A Cuchulainn halalarol szolo tortenetek mar a 10. szazadban ismertek voltak, joval azelott tehat, hogy a T|in Bó Cuailnge elnyerte volna vegleges formajat. Egyik valtozat szerint sem volt tobb 27 evesnel, ez a kelta harmassagon alapulo buvos szam: 3x3x3. A harcban mindig legyozhetetlen Cuchulainnt fizikai es termeszetfolotti erok egyuttese kenyszeríti terdre: felrevezeto varazslatok, tobb geis (tabu) megszegese, illetve az engesztelhetetlen ellensegeve tett hosok bosszuja. Az olvasok kesobbi nemzedekeire mely benyomast tett az elete utolso pillanataiban is emelt fovel allo bajnok. Oliver Sheppard híres dublini szobrat nyilvanvaloan ez a kep ihlette, es szamos modern kori kepzomuvesz is ebbol indult ki. Medb kiralynovel vívott csatai soran Cuchulainn megolt egy Cailitin nevu harcost, aki varazslo is volt, es elkepzelheto, hogy a Fomori nepbol valo. Cailitin halala utan a felesege hatos ikreknek, harom fiunak es harom lanynak adott eletet, de mindegyik gyerek riasztoan csunya, torz kulseju lett. Mivel az apjuk a szovetsegese volt, Medb a szarnyai ala veszi a gonosz kis porontyokat, es Skociaba kuldi oket varazslast tanulni, visszateresuk utan pedig regi ellensege, Cuchulainn ellen hergeli oket. Kezdetnek betor seregevel az Emain Machatol delkeletre levo Cuailngebe, mert biztos abban, hogy így Conchobar mac Nessat is berangatja a konfliktusba. Amikor Conchobar kiraly meghallja, hogy Ulster elso szamu hose ellen alnok merenylet keszul, Emain Machaba rendeli Cuchulainnt, ahol va ltozatlanul elvezheti Emer, a druidai es az ulsteri nok tarsasagat. Cailitin irtoztato kulseju, gonosz gyermekei kozben a var elotti síksagra gyulnek, es valosagos zaport zudítanak a varra szaraz tolgyfalevelekbol meg fonnyadt bogancsszarakbol. Olyan fulsiketíto larmat csapnak, mint egy oriasi hadsereg. Cuchulainn, aki azt hiszi, Emain Macha vedtelen, kiroJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 149

han, hogy szembeszalljon a tamadokkal, Cathbad, a bolcs druida azonban megmondja neki, hogy csak hallucinacio az egesz, es torbe akarjak csalni, hogy megoljek. Hozzateszi meg, hogy csak varjon harom napig, elmulik az erzekcsalodas. Ekkor az egyik boszorkany varjuva valtozik, Cuchulainn fole repul, gunyolni kezdi, es arrol ad hírt, hogy vara, Dun Delgan leomlott, nepe elpusztult. [273] Az Emain Macha-i varban Emer es a tobbi no is vigasztalja a host. Egyikuk Niam, aki rendszerint Conall Cernach felesegekent tunik fol, de ezuttal Cuchulainn szeretoje, ami Emert lathatoan nem zavarja. (Ez a Niam nem azonos Oisín szerelmevel.) Emer tanacsara Niam megprobalja elvinni Cuchulainnt a Suketek Volgyebe (a Mourne-hegysegben levo Silent Valley, azaz ’csendes/nema volgy’), ahova nem juthat el az allítolagos tamadas megbabonazo zaja. Cuchulainn eloszor nem akar menni, de aztan raall, hogy biztonsagos helyre tavozzek. Kozben Cailitin gyermekei atkutatjak a videket, uvoltesuk, vonítasuk megtolt minden volgyet es hegyszorost. Az egyik lany varazslat reven Niam egyik kíserojenek alakjat olti, es elcsalja Niamot a biztonsagot jelento Emain Machabol. Igy Cailitin masik lanya Niam bajos alakjaban jelenhet meg Cuchulainn elott. Arra keri a host, hagyja el Emain Machat, es mentse meg Ulstert Medb seregetol. A meglepett, de meg mindig tevkepzetek hatasa alatt allo Cuchulainn mar indulni keszul, amikor leesik egy arany melltu, es atlyukasztja a labfejet. Ez hatarozottan rossz omen. Amikor pedig Laeggel utra kelnek, a Cailitin-klan ujabb hallucinacioval sujtja. Ezuttal azt sugjak a hangok, hogy Emer lefejezett holttestet ledobtak Dun Delgan bastyairol, majd folegettek, es a folddel tettek egyenlove a varat. Cuchulainn es Laeg azonnal visszaternek Emain Machaba, ahol epen, egeszsegesen talaljak a hos feleseget. Emer emlekezteti a ferjet, hogy egymas utan tobb varazslatnak is aldozata lett, es konyorog neki, hogy maradjon vele. Cuchulainn azonban meg mindig hallja a hívast, hogy mentse meg Ulstert. Erzi, hogy kozeleg a veg. Azt mondja Emernek, soha nem futamodott meg a harc elol, es a hírnev hosszabb eletu az embernel. Azzal delnek veszik az iranyt Laeggel. Miutan nemi harapnivalora megallnak dadaja hazanal, Cuchulainn harom ven banyaval talalkozik, mindharom vak a bal szemere. Madarberkenyefabol keszult nyarson su tnek valamit a tuzon: egy kutya teteme az. A banyaknal mergek is vannak, es kulonbozo bubajokra is kepesek. Cuchulainnt azonban ennel sokkal jobban aggasztja, hogy a kutyahus fogyasztasaval megszegne egy tabut, amely azert harul ra, mert a neve azt jelenti: Culann kutyaja. De nem allhat egyszeruen odebb, mivel van egy masik geis is: ha megall egy tuz mellett, nem mehet el [274] ugy, hogy nem fogadja el az etelt, amivel kínaljak. A fogat sebesen elrobog a tuz mellett, jelezve, hogy nem szandekoznak megallni, de az egyik szipirtyo utanuk kialt, hogy alljanak meg, ne legyenek baratsagtalanok. Cuchulainn visszautasítja az invitalast, de a banya tovabb kerleli, mondvan, szereny ebedje csupan egy nyarson sult kutya. Mondokajat megtoldja egy csípos megjegyzessel, hogy nem valami jol veszi ki magat, ha a vilag nagyjainak meltosagon aluli az alacsony szarmazasu, szegeny emberek tarsasaga. Erre Cuchulainn megenyhul, a tuz kozelebe hajtat, es a banya bal kezevel odanyujtja neki a kutya egyik lapockajat. A hos eszik egy keveset a hu sbol, szinten a bal kezeben tartva azt. A nyugtalan Cuchulainn ezutan a bal combja ala dugja az etelt, de a nala is hatalmasabb eroket nem csaphatja be: azonnal szorítast erez, bal karjabol es combjabol kezd elszallni az ero. Cuchulainn es Laeg sietve otthagyjak a banyakat, es tovabb hajtanak Muirtheimne fele. A Dun Delgan vara fele robogo hos es kocsihajtoja a varhoz kozeli síksagon duborogve ugy szorja szanaszet az ellenseges eroket, mint a vihar a faleveleket vagy a jegesoszemeket. Komolyabb ellenfelek is varnak azonban rajuk: Cailitin gyermekei, valamint Cairbre Nia Fer fia, Ere (aki meg mindig fortyog a duhtol, amiert Cuchulainn megolte az apjat, l. korabban, ebben a fejezetben), es a meggyilkolt Cu Roí fia, Lugaid. A Cailitin-klan harom James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 150

landzsat hoz, az elsot ok maguk hajítjak el. A fegyver elhibazza Cuchulainnt, de atszurja Laeget, akinek belei kifolynak a kocsi ulesparnaira. Ere dobja el a masodik landzsat, amely szinten nem talalja el a host, de lova, a Machai Szurke husaba furodik. Lugaid, a harmadik ellenseg viszont halalpontos landzsaveto. Fegyvere atuti Cuchulainn panceljat, es kiszaggatja a husat. Ettol Saingliu, az epsegben maradt lo megbokrosodik, a harci szeker jarmanak felet kiszakítva elvagtat, es sorsara hagyja Cuchulainnt. Ellensegei tudjak, hogy a bajnok szamara kozel a veg, de nem mereszkednek kozelebb, mert meg latjak a feje korul pislakolni a hosok dicsfenyet. Cuchulainn hatalmas sebet kezevel osszeszorítva elvonszolja magat egy kozeli tohoz, hogy igyek egy kis vizet, es lemossa magat. Meglat a kozelben egy oszlopkovet, odavanszorog, es nekidol. Leveszi az ovet, es odakotozi vele magat a kohoz, hogy allva haljon meg, ahogy egykor [275] megfogadta. Lugaid es Ere kozben azon huzakodnak egymas kozt, kinek kellene osszeszednie a batorsagat. Cuchulainn huseges lova, a Machai Szurke, bar tobb sebbol verzik, rugkapa lva-harapva meg intez egy utolso tamadast a gyava tamadok ellen. A halaltusa harom napon at tart, kozben Badb es Morrígan hollo kepeben koroz a bajnok feje folott, amíg ki nem huny a dicsfeny. Cuchulainn ekkor hatalmasat sohajt, mire a ko, amelynek a hatat vetette, kettehasad. Az egyik hollo ekkor gornyedt vallara telepszik. A Machai Szurke elhozza Conallt, majd a lo a halott hos mellere hajtja a fejet. Ere es Lugaid folbatorodik, hiszen a hollo maskor sosem telepedhetett volna Cuchulainn vallara, es megkozelítik az elettelen, de meg mindig egyenesen allo host. Amikor Lugaid a hajanal fogva hatrarantja Cuchulainn fejet, hogy konnyebben elvaghassa a torkat, a hos kardja lezudul, es csuklobol lecsapja Lugaid kezet. Lugaid es emberei bosszubol Cuchulainn jobb kezet es fejet is levagjak, es diadalmasan Taraba viszik. A hos teste viszont ott marad az oszlop formaju kohoz kotozve. A hagyomany a Dundalktol korulbelul 6 kilometernyire delre ma is allo Clochafarmore-hoz (’nagy ember kove’) koti Cuchulainn halalat. Conall Cernach kesobb megbosszulja baratja halalat: megoli Lugaidot. [276]

TIZENEGYEDIK FEJEZET A Fionn-mondakör

A

FÉNI, FIANNA, „FENIAN”

kiralyi szekhelyektol gyakran tavol jatszodnak az ír hosi irodalom harmadik mondakorenek tortenetei, es rendszerint hadakozo ferfiak a szereploik. Hol kapzsi, halando hodítokkal, hol a sajat harcos kasztjuk kulonbozo agresszív csoportjaival allnak harcban, neha pedig csabíto termeszetfolotti alakokkal. A cselekmeny kozeppontjaban a nem mindig kedvezo színben foltuntetett kolto -harcos-latnok, Fionn mac Cumhaill es fegyveres csoportja, a Fianna Eireann all. A ciklus szamos kesobbi szovegenek az a kerettortenete, hogy Oisín, Fionn fia, es Caílte mac Ronain, Fionn tarsa vagy unokaoccse eletben maradtak, es egy korabbi idoszakban veghezvitt csodatetteiket meselik. A harmadik ciklus egyben a legterjedelmesebb is, tobb tortenetet orzott meg belole a keziratos hagyomany, mint a masik harombol, es a szajhagyomanyban is intenzíven jelen van. Ez az egyetlen mondakor, amely a hagyomanyos ír es skot gael tortenetmondok ajkan meg most, a 21. szazad elejen is el. Egyes tortenetek, regebbiek es ujabbak egyarant, tele vannak konnyed, mokas kalandokkal, nehezen kivívott gyozelmekkel, a mesekonyvek stílusaban elbeszelve. Az Oisín es Caílte altal meselt tortenetekbe pedig, James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 151

kulonosen, ha kereszteny alak, peldaul Szent Patrik hallgatja oket, vesztesegerzet vegyul, a nagylelku, bator szívu hosok visszahozhatatlanul elveszett korat siratjak. Ma rendszerint a Fionn, illetve a Fianna nevebol kepzett „Fenian” melleknevvel jelolik a ciklust az angol nyelvben, de ez nem mindig volt így, es sok szerzo nem is szívesen hasznalja ezt az elnevezest. A 19. szazad nagy reszeben a James [277] Macpherson skot szelhamos altal kitalalt, Oisín nevebol eredo Osszian szo hatasara az „osszianikus” vagy „ossziani” volt az elterjedt szohasznalat. Az Osszi|n-énekek sok mindent atvettek a ciklus szajhagyomany utjan terjedo torteneteibol, es az „osszianikus” szo azt sejtette, hogy a hamisítatlan, színtiszta eredetivel van dolgunk. A ciklus szamos tortenetenek valoban Oisín a narratora. A 19. szazadtol napjainkig terjedo idoszakban egyes szerzok a legintenzívebben jelen levo szereplo, Fionn mac Cumhaill nevenek oír alakjabol eredo „Finnciklus” kifejezest hasznaltak. Ma is elofordul nyomtatasban, de nem ez a leggyakoribb szohasznalat. A Fenian (kb. ’Finnhez kapcsolodo’) szo 1804-ben bevezetett neologizmus, szuloatyja egy masik csalo, Charles Vallancey ezredes. Elso ranezesre mintha az ír fianna szo angolosított alakjaval lenne dolgunk, de nyilvanvaloan magaban rejti az oír Féni szot, amely Irorszag korai hodítoinak, az ír nyelvet a szigetre hozo goidel nepnek a masik neve. Gyakran oket tartjak „az igazi gaeleknek/íreknek”. A regi ír jogrendben a Féni a sziget lakossaganak legregebbi, legtisztabb, bennszulott resze, akik szabad foldmuvesek, nem tevesztendok ossze a szolgakkal es a rabszolgakkal. Az írul nem tudok szamara hasonlonak tunhetnek a Féni es a fianna szavak, a gyokeruk azonban nem arulkodik nyelveszetileg igazolhato kapcsolatrol. A „Fenian” a 19. szazadban ezzel egyutt reszeve valt a hetkoznapi nyelvhasznalatnak, es olyan politikai asszociaciok tarsultak hozza, amelyeknek semmi kozuk a kozepkori ír irodalomhoz. Az 1858-ban alapított forradalmi szervezet, az Irish Republican Brotherhood (Ir Koztarsasagi Testveriseg) masik neve ugyanis „Fenian” lett, így utaltak rajuk a tortenetekben es a dalokban, peldaul a The Bold Fenian Men (A meresz „Fenian” ferfiak) címuben is. A szervezet tevekenysege 1866−1867-ben erte el csucspontjat. Ekkor amerikai tagjaikbol, zommel a polgarhaboru eszaki hadseregenek veteranjaibol allo fegyveres csapataik betortek Kanadaba, a brit uralom alatt allo Irorszagban pedig nyílt lazadast robbantottak ki. A kozelmultban a republikanus, azaz britellenes politikai beallítottsag nepszeru elnevezese a [278] „Fenian”, kulonosen a hat ulsteri megyeben, amelyek mindmaig az Egyesult Kiralysaghoz tartoznak. Ha a „Fenian” szot a fianna angol megfelelojenek tekintjuk, helyenvalo elnevezesnek tunik, hiszen így a csoportrol, nem pedig annak vezetojerol, Fionnrol kapja nevet a ciklus. Hiszen Fionn vegso soron nem is jelenik meg mindegyik tortenetben, harcosai viszont igen. A fianna (egyes szamban: fian) raadasul valoban letezett fegyveres csoport, illetve csoportok, Fionn viszont, hiaba hisznek ebben sokan szenvedelyesen, nem tortenelmi alak. A nagybetus Fianna Eireann az ír hosi irodalom harmadik ciklusanak kepzelt szereploi, a kisbetus fianna viszont az elet mindennapos resze volt az ír kozepkorban. A Brehon-torvenyekbol megtudhatjuk, hogy senkinek ala nem vetett, fold nelkuli emberek voltak, de nem kulfoldiek. A tarsadalom tobbi retegetol elkulonulten eltek, feladatuk az volt, hogy megvedjek Irorszagot a kulso ellensegektol, halandoktol es termeszetfolottiektol egyarant. Elsosorban az ard rínek (fokiraly) tartoztak huseggel. Elofordult az is, hogy szallas es ellatas fejeben helyi kiskiralyokat szolgaltak, akik nem tartottak fonn sajat hadsereget. Olvashatunk a 8-9. szazadban a skandinavok ellen folytatott kuzdelmukrol, a normannok 1170. evi erkezese utan azonban nem említik oket a szovegek. ElgondolkodA republikanusok, azaz koztarsasagpartiak azt szeretnek, ha Eszak-Irorszag is az ír Koztarsasaghoz tartozna. − A szaklektor.


Oldal 152

tato a kerdes, hogy mikor jott letre a szervezet. Lehetseges, hogy a Hannanak mar az okori galloknal is volt elodje, az ugynevezett gaesatae (landzsas emberek?). Polubiosz gorog tortenetíro (Kr. e. 2. szazad) szerint a Felso-Rhone volgyeben nem odavalosi fegyveresek vedtek a kelta telepuleseket. A kelta tudomanyok elmult mintegy 200 eveben a szerzok velemenye megoszlott a fiann|nak az ír tarsadalomban betoltott statusarol. Kezdetben a Kerekasztal Lovagjai ír megfeleloinek tekintettek oket, kesobb pedig a szamurajokhoz hasonlítottak a csoportot. A fuggetlen Irorszag vezeto politikai partja ezeken a kepzeteken folbuzdulva a Fianna Fail, azaz „a sors katonai” nevet vette fol. Egyes szerzok viszont elosdi martalocoknak belyegeztek oket, akik pusztan csak foleltek az altaluk lenezett koznapi munka gyumolcseit. A fianna exkluzív tarsasag volt, de a tagsag nem oroklodott. A jelentkezonek fizikai es szellemi teren is ki kellett tuntetnie magat. Elsorendu koltonek kellett lennie, tizenket kotetre valo [279] verset kellett megtanulnia. A fizikai probatetelek kozott pedig szerepelt tobbek kozott az, hogy derekig godorben allva, mindossze pajzzsal es egy mogyorobottal folfegyverkezve kellett atveszelni kilenc harcos tamadasat, akik kilenc barazdanyi tavolsagrol hajigaltak a jelolt fele landzsaikat. Aki csak egyetlen sebet is kapott, mar elbukott. De elutasítottak akkor is, ha megremegett a kezeben a fegyver, beleakadt a hajfonata egy lelogo agba, vagy az erdoben megreccsent a talpa alatt egy szaraz ag. Nekifutasbol at kellett ugrania a homloka magassagaban levo agat, es konnyeden at kellett jutnia a terdmagassagban levo alatt is. Az egyik legnehezebb probatetel pedig az volt, hogy futas kozben, lassítas nelkul kellett kihuznia egy tovist a talpabol. Fionn, valamint fia, Oisín, es unokaja, Oscar, a korai ír hagyomany legismertebb alakjai koze tartoznak, viszonylagos nepszeruseguknek azonban vajmi keves koze van az egyes Fionn-mondakorhoz tartozo szovegek hatasahoz. Sokkal tobb szoveg all rendelkezesre, mint a masik harom ciklus eseteben, es ez arrol tanuskodik, hogy a tortenetek sok evszazadon at kedveltek voltak a nep koreben. Azon olvasok mercejet azonban, akiknek ízleset a nyugati „magas irodalom” formalta, nem utik meg a Fionn-ciklus hoskoltemenyei. Sean O’Faolain peldaul „a kelta irodalom szamarfulenek” nevezte a mondakort. Hasonlítsuk ossze az ulsteri mondakorbol valo T|in Bó Cuailnge eposzt a Fionn-ciklus Cath Fionntr|gha (A ventryi csata) címu „majdnem eposzaval”, amely valoszínuleg 12. szazadi, de egy 15. szazadi, szovegmagyarazatokkal ellatott valtozatban maradt fenn. Ventry letezo foldrajzi hely, a mai Dingle varostol (Kerry megye) 7 kilometerre van. Itt allnak ellen vitezul Fionn es emberei Daire Donn-nak, „a vilag kiralyanak”, aki valoszínuleg a nyugatromai csaszar „dublore” lehet. Egy feszult, izgalmas elbeszeles vegen a csucspontot jelentheti a fegyverek zaja, a hosszu oldalakon at folyo szakadatlan kardcsortetes es virtuskodas viszont eleg unalmas olvasmany. Persze mas volt a hatas, ha eloszoban adtak elo a tortenetet olyan kozonsegnek, amelynek egyebkent sem nagyon volt mas szorakozasa. A folklorkutatok „vegtelen csata” motívumnak nevezik a hasonlo cselekmenyelemeket, amely a Z12-es kodot es a 2300-as mesetípusszamot kapta. A Fionnmondakorhoz tartozo [280] tortenetek atdolgozott, megcsonkított, finomított valtozatai gyakran jelennek meg angol nyelvu ifjusagi regenyekben. A leggyakrabban foldolgozott elbeszelesek azonban, így Diarmait es Grainne vagy Oisín es Niam szerelmenek tortenete, nem a ciklus tipikus darabjai. Amikor pedig William Butler Yeats az 1916. evi folkelok abrazolasakor megjelenítette a regi Irorszag szellemet, Cuchulainnt valasztotta, nem Fionn mac Cumhaillt. A Fionn-mondakor legtobbre tartott szovegeinek egy resze nem is elbeszelo jellegu, hanem termeszetleíro kolteszet, így a 15. szazadi Duanaire Finn (Fionn verseskonyve) is, amely fordítasban nem ismerheto meg igazan. James Stephens 20. szazadi kolto es prozaíro Irish Fairy Tales (Ir tundermesek) címu, 1920-ban megjelent muvenek egyik gyakJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 153

ran idezett reszeben a korabbi tradíciot szolaltatta meg. A tortenetben Fionn arrol faggatja embereit, mi a legszebb muzsika. Mindenki melto valaszt ad: a kakukk szava a fa tetejerol, a landzsa csengese a pajzson, a szarvasbika bogese a víz tulso partjarol, a tavolban osszhangban csaholo vadaszkutyafalka, a pacsirta dala, egy vidam lany kacagasa, a szeretett no suttogasa. Vegul a vezer is megvalaszolja sajat kerdeset: „A vilagon a legszebb muzsika − nyilatkoztatja ki a nagy Fionn − annak a zeneje, ami tortenik.” FIONN EMELKEDŐ CSILLAGA Fionn torteneteit Irorszag minden tajan, Skocia gael nyelvu videkein, Man szigeten es a kanadai Uj-Skocia skot gael nyelvu/kulturaju reszein is ismerik. A hos szokasos vara avagy „palotaja” a Kildare megyeben levo Allen-domb (oír Almu, modern ír Almhain), de ezt a regeszeti kutatasok nem igazoljak. Annak, hogy az evszazadok soran kulonbozo orszagokban ilyen sok szovegben bukkant fol, az a kovetkezmenye, hogy Fionn keplekeny szemelyiseg, aki egymastol meroen kulonbozo egyenisegeket is olthet. Nem meglepo, hogy nevenek tobb, mint huszfele írasmodja van, koztuk az angolosított Finn MacCool valtozat. Sok szerzo a regi ír Finn vagy Find szoalakot reszesíti elonyben, es a nyelvi kovetkezetesseg azt kívanna, hogy mi is a regi alakot hasznaljuk, akarcsak a tobbi nev eseteben. A jelen kotetben hasznalt „Fionn mac Cumhaill” nevvaltozat modern ír alak, [281] reszben azert, mert Fionn a tobbi hosnel gyakrabban jelenik meg modern ír tortenetekben, de azert is, hogy megkulonboztessuk a tobb, mint kettucatnyi Finn vagy Find nevu korai ír alaktol. Ezen kívul, ahogy Cuchulainn is, csak felcseperedese utan szolgal ra erre a nevre. A kronikak Fionn halalat Kr. u. 283-ra teszik, es Geoffrey Keating (1580 k.−1645/50 k.) is aldasat adta ra, hogy valos tortenelmi alak. A felteteleze sek szerint a ket legendas kiraly, Cormac mac Airt es fia, Cairbre Lifechair uralkodasa alatt elt. A letezeset megerosíto bizonyítekok hianya nem akadalyozza meg a tortenetmondokat abban, hogy magabiztosan allítsak: Fionn egykor valoban rotta Irorszag duloutjait. Az 1970-es evek elejen E. Estyn Evans folklorkutatonak egy ír falu lakoja „targyilagos” allaspontra helyezkedve azt mondta, Fionn nem volt orias, ahogy egyesek gondoljak, hanem csak ot lab hat huvelyk (167 cm) magasra nott. A Fionn nev nyelveszeti elozmenyei szamokban kifejezhetetlenul regiek. Egyik fordítasa (’szoke’ vagy ’vilagos haju’) a Vindonnus nevu kontinentalis kelta istenseghez koti − vo. gall vindos (’feher’) −, akinek nevet a romai megszallas idejebol tucatnyi helynev orzi. A legnevezetesebb ilyen telepules a mai Becs (angolul Vienna, nemetul Wien) helyen levo Vindobona volt. Ezzel nem azt allítjuk, hogy Fionn Vindonnus egyenes agi leszarmazottja, hanem azt, hogy a kontinentalis istenseg neve a korai Irorszag es Wales tucatnyi mitologiai alakja, koztuk a walesi Gwynn ap Nudd neveben tukrozodik. Gwynn ap Nudd a nevet tekintve Fionn megfeleloje, a karaktere azonban kisse mas. A hos alakjanak kozvetlenebb elozmenye Find, a bolcsesseg korai ír megszemelyesítoje, akire Ptolemaiosz Klaudiosz foldrajztudos utalt. Daithí O hOgain (1988) szerint ezt a Findt (ejtsd: finnt) a Boyne volgyeben elo leinsteriek imadtak, akiknek az ulsteri Uí Neilldinasztiatol elszenvedett fosztogatasok miatt kellett elhagyniuk szulofoldjuket. E nep bizonyos csaladjai, így az Uí Fhailghe kepzelete ezutan hozta letre Fionn, a kolto -harcoslatnok alakjat, aki azon a videken el, kesz megvedeni nepet, de nem uralkodik folottuk. Allando ellensege az Uí Neill, a normannok elotti Irorszag legnagyobb politikai ereje. Fionn-nek, akinek mar a 6. szazadban kialakult szemelyisege volt, a 7. szazadra leinsteri csaladfaja is lett. [282]


Oldal 154

A csaladfa ugyan fiktív volt, de a benne szereplo nevek allandoak, ha a mogottuk rejlo szemelyisegek elegge homalyos eredetuek is. Fionn apja mindig a Baí scne nemzetsegbol (klanbol) szarmazo Cumhall, amint az a fia nevehez mindig hozzabiggyesztett „mac Cumhaill” apai nevbol is kiderul. Cumhallt a Goll mac Morna vezette rivalis Morna-klan oli meg, meg Fionn szuletese elott. Az ifju Fionn olyan vilagban no fel, ahol adott a ket klan kozotti veres rivalizalas. Elete nagy probatetele az lesz, egyesíteni tudja-e oket a sajat vezetese alatt. Fionn anyja Muirenn Munchaem ('feher nyaku'), az o agarol valo a hos legfontosabb ose, Nuadu Airgetlam ('ezustkezu'), a Tuatha De Danann nep kiralya. De az is lehet, hogy csak Nuadu Nechtrol, Nuadu Airgetlam leinsteri megtestesuleserol van szo. Amikor megozvegyult anyja mar nem tudja nevelni Fionnt, novere, Bodhmall druidano gondozasaba adja. Fiava fogadja Fionnt egy masik csaladtag, Fiacclach mac Conchinn is, akitol olyan landzsat kap, amely soha nem teveszt celt. A hos szuletesekor a Demne Mael nevet kapja. A nev a rovid hajra, valamint druida khoz, mesteremberekhez, koltokhoz fuzodo kapcsolatra utal. A Setanta neven szuletett Cuchulainn-hoz es az Alkeidesz neven szuletett Herakleszhoz hasonloan Fionn-nak is meg kell kuzdenie a nevert, amelyen ismertte valik. Ifjuva serduleset a Macgnímartha Find (Fionn ifjukori tettei) címu rovid szoveg meseli el vazlatosan, amelyet nyilvanvalo an Cuchulainn gyerekkoranak a T|in Bó Cuailnge elejen olvashato ismerteteserol mintaztak. A szerencset probalni indulo Demne a Liffey folyo síksagan egy csapat fiuval talalkozik, es egesz sor sportagban − koztuk a hurling vagy hurley nevu utos labdajatekban − oszszemeri veluk az erejet. A kis Demne minden sportban gyozedelmeskedik, meg akkor is, ha a tobbiek mind osszefognak ellene. A kozeli var ura, egy irigy torzsfo arra biztatja a fiukat, szabaduljanak meg a szepremenyu ifjutol, meghozza ugy, hogy belefojtjak a kozeli toba. De balul sul el a tervuk, mert Demne fojtja vízbe a csapat kilenc tagjat. Egy arra jaro ember felkialt: „Ki ez a szőke fiú?” (Modern ír nyelven: Cé hé an giolla fionn?). így lesz Demnebol Fionn, Cumhall fia. Az ifju Fionn kivaloan teljesít a gyalogos hadviseles koraban minden ferfi szamara kotelezo futasban es ugrasban, de kepes a kozonseges halandok szamara lehetetlen tettekre is. A [283] nevehez fuzodo leghíresebb tortenetek kozott szerepel az, amelyben szert tesz a „tudasra”. Nem tanulas utjan megszerezheto muveltsegrol van szo, hanem olyasmirol, amit mi okkult vagy ezoterikus tudasnak neveznenk. Ifjukoraban Finneces druida vagy latnok tanítvanya lesz, aki het evig var, mire a Boyne folyo Linn Feic (’Fiac tava’) nevu csondes, mely vizu szakaszan rabukkan a tudas lazacara. A kesobbi hagyomany szerint az epizod helyszíne a Donegal megyeben, az Eme folyon levo Assaroe-vízeses. A druida neve azt jelenti, ’Finn, a latnok’. Elkepzelheto, hogy ez a bolcsesseg regi megtestesítojehez, Findhez fuzodo kapcsolatra utal, de visszhangozhatja akar Fionn nevet is. Finneces turelme elnyeri jutalmat, vegre kifogja a lazacot, es nyarson, nyílt tuzon meg is suti. Maganak akarja a lazacban rejlo tudast, így raszol a fiura, hogy ne nyuljon hozza. Fionn azonban megerinti a halat, majd szajaba kapja a megegetett ujjat. Eleg ereznie a lazac ízet, hogy Finneces vagya meghiusuljon. A druida ezutan megkerdezi, hogy hívjak, mire o azt feleli, Demne a neve. Finneces erre így valaszol: „Fionn a te neved, mivel ugy szolt a joslat, hogy a tudas lazacat egy szoke haju ember fogja megenni, es te vagy az a szoke Fionn. Az orok tudas immar a tied, nem az enyem.” Egy kevesbe ismert 8. szazadi tortenetben Fionn ugy tesz szert emberfolotti tudasra, hogy odacsukja a huvelykujjat a Sliab na mBan (Sievenamon) nevu, Tipperary megyei tulvilagi lakohely ajtaja. A huvelykujj allando motívum: Fionn az ezernyi kulonfele tortenetben mindig ugy hívja eletre a kulonleges tudas nyujtotta hatalmat, hogy a szajaba veszi a huvelykujjat. Fionn ezoterikus tudasanak modern ír neve fios, amely mas szovegkornyezetben „masodik latast” is jelenthet. Ezen tulmenoen rendelkezik az addig a druidak kivaltsaganak James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 155

tartott jovendoles tobb rejtelyes nevet viselo tudomanyaval. A díchetal do chennaib [oír nyelven: rogtonzott raolvasas(?)] a helyszínen kitalalt varazsige vagy raolvasas, amelyben gyakran szerephez jut az ujjak begye is. Egyfajta szellemidezes lehet, amely soran Fionn negysoros versszakokban, rímekben kozli uzenetet. A druidak es egyes koltok is rendelkeznek ezzel a tudassal, amelyet Szent Patrik sem ítelt el, mert nincs szukseg hozza pogany rítusokra. Az imbas forosnai (’megvilagosíto koltoi tehetseg’) mar igenyel ilyen rítusokat: a tudas megszerzesere [284] vagyonak disznobol, kutyabol vagy macskabol szarmazo voros husdarabot kell ragnia, majd harom nap, harom ejjel aludnia, miutan neven nem nevezett isteneket szolítva egy nagy, lapos kore helyezte a hust. A ket tenyere folott is raolvasasszeruen kantalnia kell, kerve, hogy semmi ne zavarja az almat. A haromnapos alvas utan Fionn megíteli, reszese lett-e a jelolt az imbas forosnainak, amelynek a koltok legmagasabb rendje, az ollam van a birtokaban. Vegul van meg a talanyos teinm laida (oír nyelven: a lenyeg feltorese), amely a fiosnal magasabb rendu kepesseg, es szinten a huvelykujj ragasaval erheto el. Lehet, hogy mas, hasonlo jellegu kepessegek kombinacioja. Szent Patrik betiltotta, mert „demonoknak aldoznak vele”. Cuchulainnhoz hasonloan Fionn is egy amazonnal, Buanann-nal tanul, de neki van egy ferfi mestere is, Cethern mac Fintain. Soha celt nem teveszto, nevtelen landzsaja nem az egyetlen fegyvere: forgatja a híres kardot, a Mac an Luint is. A csataba robogo Fionn es emberei vad csatakialtassal felemlítik meg ellensegeiket. A hos kedvenc vadaszzsa kmanya a vaddiszno es az oz. Kedvenc allata a kutya, a hozza leginkabb kotodo ket ebe, Bran es Sceolang nem mas, mint ket atvaltozott unokaoccse. A tortenetek szerint Irorszagban, Man szigeten es Skocia gael nyelvu videkein szinte minden folyoban es toban megolt egy kígyot. Fionn alakjat rendszerint a videkhez kotik, tobb szaz maig fennmaradt foldrajzi nev utal ra, sokszor isten hata mogotti helyeken. Ennek ellenere az ard rí (fokiraly) tarai szekhelyenek megvedese az elso, tobbnyire neki tulajdonított nagy tett. A tortenet szerint az altalaban „az egeto” neven ismert Aillen mac Midgna a Tuatha De Danann nep tundermuzsikusa volt, aki eszakon, Sídh Finnachadban (a hattyugyerekek apjanak, Lirnek is ez volt az otthona) vagy az ahhoz kozeli Sliab Fuaitban (Slieve Fuad) elt. Aillen minden Samain unnepen eljott Taraba, es dobhoz vagy csorgodobhoz hasonlo hangszeret, a timp|nt verte. Az edes dallamok lepleztek gonosz szandekat. Miutan muzsikajatol Tara ferfinepe − meg a sebesultek is − alomba szenderult, Aillen tuzes koveket kopkodve porig egette a kiralyi varat. Tara urai mindezt 23 even at tetlenul turtek. Minden evben annak rendje-modja szerint ujjaepítettek a palotat, Samain idejen pedig vartak Aillen kovetkezo latogatasat. [285] Ketsegbeesesuket latva Fionn folajanlja, hogy megszabadítja oket Aillentol, ha az osszes jelenlevo − nemesek, koltok, druidak − garantalja orokseget, azaz a Baíscne-klan Fionn vezetese alatt torteno ujraegyesíteset. A jelenlevok ebbe beleegyeznek. A hos ekkor eloszor is sajat landzsaja merget belelegezve immunissa teszi magat Aillen zenejere − a mereg ugyanis megakadalyozza, hogy elaludjon. A zene buvolete elleni vedekezes Odusszeusznak a szirenek dalaval szembeni ellenallasat idezi az Odüsszeia XII. enekebol. Aillen varazslata a tobbiekne l ezuttal is eleri a kívant hatast, mely alomba merulnek. Amikor pedig Aillen szaja kinyílik, hogy mindent elemeszto la ngot bocsasson ki, Fionn ezt mar felkeszulten varja, es maga ele loki karmazsinvoros, rojtozott szegelyu koponyeget. A ruhadarab lefele tereli a tuzet, amely mely kratert eget a foldbe. Aillen, latva, hogy varazslatat meghiusítottak, eszakon levo fold alatti barlangja fele menekul, Fionn pedig a nyomaba ered. Mielott Aillen biztonsagos helyre erhetne, atdofi a landzsajaval. Ezutan gyorsan levagja a fejet, visszaviszi Taraba, es poznara tuzi, hogy masnap hajnalban mindenki lassa. A tarai kiraly tularado oromeben bejelenti, hogy Fionn, Cumhall fia lesz a fianna uj vezere, a rigfhéinníd. Ebbe Goll mac Morna, Cumhall James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 156

gyilkosa is beleegyezik, es Fionn, tenyerebe csapva, szovetseget kot egykori ellensege fiaval. A kesobbi mesekben Goll a fianna tagjakent vagy rivaliskent jelenik meg. Kotodik Connachthoz is, amely Fionn halando vetelytarsai kozul sokak otthona. Fionn mindig a vedo szerepet jatssza, soha nem tamad. A szoke haju, szeles vallu, szeles homloku vitez a regi es a modern korok ízlese szerint is romantikus hoshoz meltoan jokepu. Ellensegei a gael nyelvu/kulturaju vilag mas tajairol, gyakran Connachtbol vagy Skandinaviabol, azaz Lochlainnbol kerulnek ki. Idonkent egzotikusak, mint „a gorog kiraly” vagy „a vilag kiralya”. Egyes ellenlabasai neve a sotetsegre utal, ilyen Arca Dubh (’fekete Arky’), Borba (’nyers, ontelt, arrogans’) es Dealra Dubh (’sotet csillogas’). Ok mintha csak azert bukkannanak fol, hogy Fionn fejbe kolinthassa oket. Az igen mozgekony Fionn mindig gyalogosan kozlekedik, nem harci szekeren, mint Cuchulainn. Kedvenc lova sincs. John V. Kelleher egyszer megjegyezte, hogy Irorszagban a Fionnra vagy a fiann|ra utalo helynevek olyan gyakoriak, mint Eszak-Amerikaban a [286] ,,lover’s leap” (’szerelmesek ugrasa’) vagy „devil’s washtub” (’az ordog mosoteknoje’). Gyakran irdatlan erejere utal a kapcsolat, peldaul a skociai Inverness-shire-ben levo Glen Royban lathato „Parallel Roads” (’parhuzamos utak’) eseteben, amelyek valojaban osi gleccsertavak maradvanyai. Fionn a tortenetek szerint hegyi hagokat vagott a kardjaval, de ennel kisebb nagysagrendu termeszeti kepzodmenyek, így barlangok es „ujjkovek” (csupasz, fuggolegesen allo kovek) is viselik a nevet. Ismet mas tortenetekben Fionn a termeszetfolotti erokkel bonyolodik kuzdelembe. E tortenetek kozul sok tartozik a bruidhean (’fogado, ebedloterem’) típusba, amikor Fionnt es embereit egy szep hazba csalogatjak, es miutan beleptek, radobbennek, hogy zarva az osszes kijarat. Anne Ross (1967) azt az elmeletet allította fol, hogy a bruidheanban atelt felelem a keresztenyseg elotti idokben ember alaku vesszokosarban elegetett embera ldozatokra vezetheto vissza. A motívum nem egyedulallo a Fionn-mondakorben, es szoros parhuzam mutathato ki a Togail Bruidne Da Derga (Da Derga fogadojanak pusztulasa) címu tortenettel is, amely tartozhat az ulsteri mondakorbe vagy a mitologiai ciklusba. A csabíto gyakran − de nem mindig − gyonyoru, de alnok no. Az I rorszagban es Skociaban egyarant szeles korben ismert Bruidheann Chaorthainn (A berkenyefak fogadoja) címu tortenetben egy Midac nevu lochlainni (azaz skandinaviai) ifju a gonosz, akit a Fianna nevelt az Allen-dombon. O hívja meg korabbi jotevoit a Shannon partjan levo hajlekaba, de csak azert, hogy a Vilag Kiralyanak kezere adhassa oket. Ismet mas tortenetek egyertelmuen allegorikusak, így az a 15. szazadi szoveg is, amelyben Fionn es harcosai egy oregemberrel, egy kossal es egy gyonyoru, fiatal lannyal talalkoznak. A megfekezhetetlen kos, amely leloki a harcosok asztalarol eteluket, maga a vilag, a no, aki, mikozben elutasítja Fionnt, azt mondja neki, hogy mar volt az ove, az ifjusag, az oregember pedig, aki rovid uton elintezi a kost, az oregkor, amely vegul mindenkit legyoz. Fionn sokfele kepessegenek egyike, hogy konnyen boldogul a nokkel. Neki nincs a llando parja, ahogy Cuchulainn-nak Emer, de az otvennel is tobb megnevezett novel valo viszonyai szamtalan utodot eredmenyeznek. A sok no kozul az egyik, akit Ainenak hívnak, megeskuszik, hogy nem hal mas ferfival, csak [287] Fionn-nal. A kereszteny monogamia hatasara az írott tortenetekben egyes noket „felesegnek”, masokat „szeretonek” neveztek, az eredeti tortenetmondok viszont nem tettek koztuk kulonbseget. Az emlekezetben ma legelevenebben elo noalak, ha nem is feltetlenul a legjelentosebb, Sadb, a Saba vagy Blaí neven is ismert ozlany. Az o tortenetenek ket valtozata van. Az elsoben Fer Doirich, a druida ozze valtoztatja. Miutan Bran es Sceolang, a ket kutya az Allen-dombra kergeti, Fionn menedeket ad neki, es nagy oromere az oz gyonyoru lannya valtozik. Szeretok lesznek, es Sadb eletet ad gyermekuknek, Oisínnak, akinek neve az os (’oz’) szo kicsinyíto kepzos alakja. Amikor Fionn ujra vadaszni megy, Fer Doirich megint elvaraJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 157

zsolja Sadbot, aki elhagyja csecsemo fiat. Fionn het ev mulva a legendas Sligo megyei Ben Bulben hegy kozeleben, egy madar-berkenyefa alatt talal ra a meztelen gyermekre. A tortenet masik verzioja szerint Fionn altalaban Blaí nevre hallgato, gyonyoru, fiatal feleseget a ferje tavolleteben ozze valtoztatja egy nevtelen, gonosz varazslo. Az anya itt is elhagyja gyermeket, akire az apa nehany ev mulva rabukkan. Oisí n a Fianna fontos tagja lesz, bar nem feltetlenul Fionn utodja, illetve mint parancsnok. A regebbi, ír nyelvu ke ziratokban Oisín fiat, Fionn unokajat, Oscart, „a ciklus Sir Galahadjat” jelolik ki az utodla sra. Az e fejezetben targyalt egyes kesobbi elbeszelo szovegekben pedig Oisín mar a James Macpherson ravasz hamisítvanyat ihleto szereto es kolto. A HŐS ÉS AZ ANTIHŐS Standish James O’Grady fogalmazta meg a legegyszerubben: „A hősök óri|sokk| nőnek, manókk| zsugorodnak, vagy félredobj|k a hősi külsőt, és bohóc módj|ra ugrabugr|lnak…” (1878). Azt meg hozzafuzhette volna, hogy a sikertol a bukasig vezeto palyaívet a Herakleszhoz hasonlo nepi hosok jarjak be, nem pedig az Akhilleuszra emlekezteto eposzi hosok. Heraklesz a nepszeru irodalomban rengeteg olyan tortenetben szerepel (nem mindegyik maradt fenn), ahol dicso erenyei a visszajukra fordulnak. Arisztophanesz Bék|k címu vígjatekanak (Kr. e. 405) idejeben mar csak falank, kejsovar bohozatfigura maradt [288] belole. Akhilleusz viszont, akinek jelleme az Ili|szban rogzul, nem megy at ilyen atalakulason, ahogy Cuchulainn sem, akinek alakja a T|in Bó Cuailngében szinten statikus. A szajhagyomany utjan terjedo tortenetekben szereplo „nepi” Fionn igen színes, ezerarcu, a keziratokban szereplo Fionn-nel sokkal nyersebb, durvabb modoru figura, amint arra Gerard Murphy Duanaire Finn címu, 1953-ban megjelent konyve III. kotetenek bevezetojeben ramutat. Murphy munkaja a Fionn-mondakor egyik legalaposabb, legmelyrehatobb elemzese. Egy hos jellemenek degradalodasahoz bizonyos fokig eppen eleg az, hogy mindenhol jelen van. Raphael Patai hasonlo jelenseget figyelt meg a modern tomegirodalomban (1972), ahol a technika fejlodese reven a nyomtatas megjelenese elott ismeretlen gyorsasaggal es hatasfokkal terjedhetnek a jellemrajzok. Ilyen technikai eszkozok mellett a Buster Keaton típusu csetlo-botlo „ripacshos” mindennapos jelenseg. A kesobbi szajhagyomanyban gyakoribb a komikus figurak, antihosok abrazolasa, es az angol nyelvu vagy írorszagi angolsagu tortenetekben surubben fordulnak elo, mint az ír, skot gael vagy manx nyelvu szovegekben. David Krause The Profane Book of Irish Comedy (Az ír komedia profan konyve) címu konyveben (1982) egy 8. szazadi kezirathoz vezeti vissza a komikus Fionn alakjanak gyokereit. A kezirat angol címe The Quarrel Between Finn and Oisín (Veszekedes Finn es Oisín kozott). Oisín itt ellensegesen beszel az apjaval, pedig ahhoz szokhattunk hozza, hogy a nagy tekintelyu Szent Patrikkal tarsalogva Fionn dicseretet zengi. Krause elmelete szerint a regebbi Oisín lazado Oidipusz, aki meg akarja alazni apjat, Laioszt. Ahogy aztan teltek-multak a szazadok, es a keresztenyseg egyre inkabb a tortenetek reszeve valt, Oisín agresszioja a kulfoldrol „importalt” uj vallasi hatalom ellen fordul, elhunyt apja dicsoseget pedig kezdi „folfujni”. A Fionnhez kotodo tortenetekben nyilvanvalobb a nyersebb humor, mint a masik harom ciklusban. A kesobbi nepmesekben az egykori host, Fionnt meltatlan feladatokkal alazzak meg, peldaul futyulnie kell zabkasaval teletomott szajjal. Olyasmivel pedig, mint a 128, Irorszagban es Skocia gael nyelvu videkein is fennmaradt Ceadach-mese (a kanadai Uj-Skociaban meg tovabbiak is vannak), csak a Fionnhez kotodo ciklusban [289] talalkozhatunk. A tortenetekben a huncut, kartekony, folyton sirankozo Ceadach a Fianna James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 158

soraiba kívankozo betolakodo. A gyakran allatborokbe bujt figura soha nem tisztazott okokbol szeretne beferkozni a valogatott harcosok koze, es sokszor keretlenul „segít” nekik. A Ceadachon kívul meg sok neve van, es ragadvanynevei is, mint „a faradhatatlan kísero/szolga” vagy „a bugris”. Fionn ritkan celpontja mesterkedeseinek, a Fianna parancsnokai azonban annal tobbszor. Az egyik tortenetben peldaul rabeszeli oket, ma szszanak fol mindannyian egy faradt, ven gebere, amely aztan osszerogy a sulyuk alatt. Ezutan arra biztatja oket, hogy uljenek fol egy masik lora, majd vegignezi, ahogy az bevagtat veluk a tengerbe. A ripacshos Fionnrol szolo legismertebb tortenetet csak a 19. szazadban jegyeztek le, es akkor is csak angolul, ismert ír nyelvu elozmeny nelkul. William Carleton (1794−1869), az ulsteri szuletesu, katolikusbol protestanssa lett regenyíro 1845-ben megjelent tortenetgyujtemenyeben azt a címet adta 15 oldalas verziojanak, hogy The Legend of Knockmany (Knockmany legendaja). (Knockmany egy domb Carleton szulohazajaban, Tyrone megyeben, Fionnhoz vagy a fiann|hoz kulonleges kotodese nincs.) Carleton tortenete valoszínuleg egy elveszett sorozatban jelent meg eloszor. Egy korai folklorkutato, Patrick Kennedy pedig Legendary Fictions of the Irish Celts (Az ír keltak legendas tortenetei) címu konyveben (1866) tett kozze egy masik valtozatot. Miutan azonban William Butler Yeats Fairy and Folk Tales of the Irish Peasantry (Az ír parasztsag tundermesei es nepmesei) címu, nagy hatasu koteteben (1888) ujra megjelentette Carleton szoveget, annak hegemoniaja biztosítva volt. Husznal is tobb hamisítas es az eredeti szovegrol említest sem tevo feldolgozas reven alakult ki az a Fionn-portre, amelyet az Irorszagon kívuli angol nyelvteruleteken igen sokan ismernek, kulonosen a gyerekek. A Knockmany legend|ja címu tortenetben Fionn, az orias, akinek neve itt az angolosított „Fin M’Coul” alakban szerepel, eppen a Giant’s Causewayn (az Orias utja, tobb tízezer hatszogletu bazalthasabbol allo, lepcsosorszeru kepzodmeny) dolgozik Antrim megyeben, amikor meghallja, hogy egy „Cucullin” [sic] nevu masik orias tart fele, aki alig varja, hogy osszemerhesse vele az erejet. A keziratos hagyomanyban Fionn es Cuchulainn [290] termeszetesen soha nem talalkozik, hiszen tortenetciklusaik elkulonulnek egymastol. A nepi irodalmat azonban nem kotik ilyen szabalyok, es ezuttal, mint latni fogjuk, talan nem is Fionnrol van szo. Fin ugyanis reszketve megy haza Knockmanybe felesegehez, Oonaghhoz, fel, hogy ellenlabasa „megnyuzza, mint egy nyulat”. Oonagh mar tobb onbizalommal viszonyul a dologhoz, mert tudja, hogy a rivalis orias igazi ereje a jobb keze kozepso ujjaban rejlik. Elhatarozza tehat, hogy lova teszi Cucullint. Raparancsol Finre, hogy oltozzon be csecsemonek, es fekudjon be neven nem nevezett fiuk bolcsojebe, majd kenyeret sut, amelybe granitdarabokat rejt. Megjatszott vendegszeretettel fogadja Cucullint, akit bosszant, hogy nem talalja otthon ellenfelet, es megkínalja a granitkenyerrel. Cucullin ketszer harap bele, de mindketszer beletorik par foga. Tobbszor nem hajlando probalkozni, mire Oonagh odanyujt a „csecsemonek” egy masik cipot, amelyben nincs granit. Fin termeszetesen gond nelkul eszik a kenyerbol, Cucullinon pedig urra lesz a dobbenet, es aggodalommal tolti el, hogy egy ilyen gyerek apjaval huzott ujjat. Tavozni is keszul Knockmanybol, de elotte a sajat boren akarja erezni a csodacsecsemo fogait. Oonagh a cselekmeny csucspontjat elokeszítve arra biztatja Cucullint, dugja be varazsereju ujjat jo melyen a baba szajaba. Fin egybol le is harapja, majd kiugrik a bolcsobol, es villamgyorsan elbanik az erejetol megfosztott oriassal. A mai olvaso szamara valoszínuleg szembeotlo a levagott ujj kasztracios szimbolikaja, de ne hagyjuk figyelmen kívul a Fionnt ero sorozatos megalaztatasokat sem! Rettegve, magat csecsemonek alcazva bujkal a betolakodo elol, es csak lelemenyes felesege vedi meg. James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 159

Termeszetesen nem Carleton talalta ki a tortenetet, sot meg csak nem is o sorolta elsokent a Fionn-mondakorhoz. A kozepponti motívum, az ellenseg megtevesztessel valo legyozese legalabb olyan regi, mint a Maistre Pierre Pathelin címu, 1464 korul ismeretlen szerzo altal írt, eredeti francia színpadi bohozat, amely meg ma is megnevetteti a kozonseget, ha bemutatjak. Tizenegy evvel Carleton kiadvanya elott Frederick Marryat regenyíro Peter Simple (Egyugyu Peter) címu muveben (1834) egy O’Brien nevu ír szereplo szajaba adja a tortenet egy valtozatat. Fionn neve itt − Macpherson nyoman − Fingal, es o [291] maga eszeli ki a granitkenyeres trefat, nem a felesege, az ot eroprobara kihívo orias pedig skot. Ha esetleg kulfoldi eredetu is a tortenet, aligha ez az elso eset, hogy egy mas orszagbol valo elbeszeles beleszovodik az ír hagyomanyba. A Cuchulainn es fia, Connla konfliktusat feldolgozo tortenet gyokerei peldaul a korai indoeuropai tradícioba nyulnak vissza, a messzi Perzsia irodalmaban is megtalalhatok. Egy evvel a Peter Simple elott, 1833-ban ismet masik, ezuttal a The Legend of Fin-MacCool (Fin-Mac-Cool legendaja) címet viselo verzio jelent meg a Dublin Penny Journal magazin hasabjain, igen erdekes kulonbsegekkel. A nevtelen, mindossze „Q” szignoval jelolt szerzo a Carletonnal megismert forgatokonyvet koveti, de a helyszín Knockmanybol a tkerul a Dublin megyei Ballynascorneyba. A skot orias itt Fionn tulajdon fia, Oisín utan az Usheen nevet kapja. Mivel a betolakodo orias kilete egyebkent is keplekeny, azt gondolhatnank, ,,Q” egyszeruen kivalasztott egy alkalmas nevet, amely a Macpherson-vita nyoman felkapotta valt. De az Usheen nevalak nem mas, mint az Oisín nevnek az angol kiejtes szabalyai szerinti atirata, tehat a beszelt nyelvbol vehettek at hallas utan. „Q”-nal egyaltalan nincsenek oidipuszi felhangjai annak a jelenetnek, amikor Fionn halalra remulve jajveszekel dongo leptekkel feleje tarto felnott fia lattan. Ezzel egyutt a 19. szazadi bulvarsajto nyilvanvaloan a Quarrel Between Finn and Oisín (Veszekedes Finn es Oisín kozott) címu, 8. szazadi tortenetet ujítja fol. A Knockmany-tortenetnek ugyan nincs ismert ír vagy skot gael elozmenye, de ez nem jelenti azt, hogy ne kerult volna be a kelta szajhagyomanyba. A Hebridakon az 1860-as evekben, Ulsterben pedig 1913-ban jegyeztek le a Carleton-fele tortenettol jelentos mertekben eltero valtozatokat. Azt nehez megallapítani, hogy ezek az írasos forrasoknal korabbi vagy kesobbi keletuek-e. Ennel sokkal fontosabb momentum, hogy a Knockmany-tortenetben, barmi is legyen az eredete, Fionn mac Cumhaill a foszereplo, es nem valamelyik masik hos. Ez reszben annak is betudhato, hogy a Fionnhez kotodo hagyomany a 18. szazad vegen es a 19. szazad elejen nagyon is elevenen elt a szajhagyomanyban, míg a tobbi ciklus tortenetei kikoptak a koztudatbol, es csak az oír nyelv es hagyomanyok 19. szazad kozepetol kezdodott ujrafolfedezese folytan valtak ismet kozkinccse. [292] Akarki is kototte a fentebb taglalt motívumot Fionn alakjahoz − es itt nem Carleton, Marryatrol vagy „Q”-rol van szo −, mindenkeppen olyan csalafintasagot es rugalmassagot kellett latnia a hos szemelyisegeben, amelynek segítsegevel a megalaztatasok es felelmetes ellensegei folott is diadalmaskodhat. Joyce-ot is a bukas utani felallas kepessege ihlette meg, amikor a Finnegans Wake-ben (1939) bosegesen merített a Fionnhez kotodo hagyomanybol. Igaz, Fionn mítosza nem tolti be ugyanazt a szerepet ebben a muben, mint Odusszeusz legendaja Joyce masik nagy regenyeben, az Ulyssesben, hiszen Joyce-nak itt sokkal nagyobb szabasu tervei voltak: a nyelvet, az emberi sorsot es a szerencses bukast akarta abrazolni. A hírhedetten nehezen olvashato szoveg vegig meg van tuzdelve Fionnhez kapcsolodo utalasokkal, mindjart a konyv címeben is, amely szojatek. „Finn again wake” ugyanis azt jelenti: „Finn, ebredj ujra!” Felszolítja tehat Fionnt, hogy kezdje elolrol az eletet, es a pavaskodo hosbol legyen szokdecselo bohoc.


Oldal 160

A korai forrasok kulonbozokeppen beszelik el Fionn halalat, meg abban a kerdesben sem egysegesek, hogy halando volt-e a hos egyaltalan. Az egyik ismertebb forras szerint Fionn-nek es a Fiannanak kitelt a becsulete Cormac mac Airt fia es utodja, Cairbre Lifechair udvaraban. A kulonbozo klikkek egymassal marakodnak, es kozben maga a kiraly provokalja ki a donto utkozetet, amikor megoli Fionn szolgajat, Ferdiat. A host a mai Garristownban (Dublin megye) gyilkoljak meg, nem kevesebb, mint ot ember kell a feladat vegrehajtasahoz. Egy masik forras szerint egy Aichlech mac Dubdrenn nevu orgyilkos vegez Fionn-nel a Boyne folyon levo Brea gazlonal, nem messze attol a helytol, ahol a hos megízlelte a tudas lazacat. Olyan valtozat is van, amelyben Goll mac Morna intezi el Fionnt ugyanott. A gyilkossag helyszínekent elofordul meg Kerry es Cork megye, valamint a skociai Perth grofsag is. Fionn ujjaszulethet a kiralyok mondakoreiben szereplo Mongan alakjaban, vagy az Alvo Hadsereg (E502-es nepi motívum) tavoli barlangban piheno harcosa is lehet, Artur kiralyhoz, a frank Nagy Karolyhoz vagy Barbarossa Frigyeshez hasonloan, akik szinten ott mulatjak az idot, amíg nepuk nem szolítja oket ujra. Fionn sírhalmakent is szamos helyet tart szamon a hagyomany, tobbek kozott a Meath megyei Druim Derget. [293] FIONN, DIARMAIT ES GRÁINNE A bohocfigura Fionn-nel sokkal sotetebb indulatok futik a host a Fionn-mondakor legnagyobb hatasu prozai elbeszeleseben, a Tóraigheacht Dhiarmada agus Ghr|innében, ahol folszarvazott ferjkent szerepel. A tortenet címenek angol fordítasa altalaban The Pursuit of Diarmait and Gr|inne (Hajsza Diarmait es Grainne utan). Fionn abrazolasa ebben a tortenetben arra emlekeztet, ami az egyebkent nagy tiszteletnek orvendo ulsteri kiraly, Conchobar mac Nessa alakjaval tortenik az ezzel csaknem parhuzamos Deirdretortenetben. Mindket elbeszeles korosodo, nagy hatalmu ferfirol szol, aki nem tudja megszerezni, amire vagyik. Vagyai targya egy gyonyoru, fiatal lany, aki nem all kotelnek, mert mast szeret, akivel meg is szokik. Vannak azonban szamottevo kulonbsegek is, így mindjart az, hogy Diarmait es Grainne tortenete hatszor olyan hosszu, mint a masik. Telis-tele van ugyanis kiterokkel, színes mellekszereplokkel, es egeszen mas a befejezese is. Mind a Fionn-, mind az ulsteri mondakor szerelmi tortenete a Trisztan es Izolda, valamint az Arturt helyettesíto Marke cornwalli kiraly alkotta szerelmi haromszog elokepe. Mondanunk sem kell, a nyugati kulturaban az Artur-tortenet a legismertebb, de mar jo ideje elismert teny, hogy a ket ír elbeszeles a regebbi. James Carney (1955) azt allította, hogy a ket tortenet gyokere meg korabbi. Szerinte az Aresz hadisten, Aphrodite szerelemistenno es Aphrodite kedvese, Adonisz kozotti, keso romai kori szerelmi haromszog feldolgozasairol van szo. A Diarmait es Grainne tortenetere tett utalasok fenyeben elmondhato, hogy mar a 10. szazadban ismert kellett hogy legyen, bar a mai formajat csak 1200 utan nyerte el. 1651-ben Daibhi O Duibhgeannain megalkotott egy teljes keziratos valtozatot, ettol azonban Diarmait es Grainne tortenete meg rendkívul nepszeru maradt a szajhagyomanyban is. Mar jocskan benne jartunk a 20. szazadban, amikor az ír videken lepten-nyomon elszort megalitikus ’koasztalokat’, azaz a dolmeneket, amelyeket síremleknek keszítettek, meg „Diarmait es Grainne agyanak” hívtak. A tortenet elejen Fionn, Maignis nevu feleseget gyaszolva, azt panaszolja, hogy egy fe rfi nem tud jol aludni egyedul, es elindul uj tarsat keresni. Kíserete tagjai beszelnek neki a bajos [294] Grainnerol, Cormac mac Airt kiraly lanyarol. Az apa a hírek szerint ferjhez is adna a lanyat, ha akadna melto veje. Fionn el is nyeri a tetszeset, de az eljegyzesi lakoman Grainne csalodottan latja, hogy leendo ferje idosebb, mint az apja. Tekintete a tarsasag tobbi tagjat pasztazva eloszor Oisínon allapodik meg, aki elutasítja, majd a sotet, James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 161

gondor haju Diarmait Ua Duibnen, akibe pillanatok alatt belehabarodik. A tortenet sza jhagyomany altal orzott verzioiban Grainne nem tud ellenallni Diarmait pontosan le nem írt ball seircéjenek (’szerelemfolt’) amelyet az ifju rendszerint szerenyen eltakar egy sapkaval. A Fionnhez kotodo torteneteket jol ismero hallgatoknak nyilvan nem kellett elmagyarazni Diarmait ket jellemzojet: azt, hogy o Fionn kedvence a Fianna harcosai kozul, es azt, hogy allandoan figyelnie kell, mikor bukkan fol a vadkan, amelybe meggyilkolt fe ltestverenek lelke koltozott. Grainne magahoz ragadja a kezdemenyezest: Diarmait kivetelevel mindenki italaba altato bajitalt csempesz, az ifjut pedig arra probalja ravenni, hogy szokjon meg vele. Amikor pedig Diarmait a Fionn iranti husegere hivatkozva habozik, a lany pusztulast hozo geisszel, azaz tabuval fenyegeti meg. Diarmait így vegul koveti, ha nem is elsopro lelkesedessel. A Shannon folyo tulpartjan levo erdobe menekulnek, ahol Diarmait hetajtos hajlekot epít. Fionn es a Fianna pillanatok alatt rajuk talalnak, de a harcosok lecsillapítjak vezetojuk bosszuvagyat. Oisín ket figyelmeztetest is kuld a pa rnak, am Diarmait mindkettot elengedi a fule mellett, viszont haromszor is az igen ke szseges Grainne ajkara forrasztja az ajkat − mindezt a vadul duhongo Fionn szeme lattara. Ezutan a Diarmait partfogoja, Angus Og kolteszetisten altal tamogatott fiatalok lathatatlanna tevo koponyegbe burkoloznak, es egyetlen, meresz ugrassal csodalatos modon elmenekulnek Fionn es a harcosok feje folott. A szokevenyek a gael nyelvu videkek minden szegletebe eljutnak, bejarjak Irorszagot es Skociat is. Diarmait szenvedelyet azonban nem lobbantja langra a hajsza izgalma: talan a Fionn iranti tiszteletbol fogja vissza magat. Grainne ezt csalodottan veszi tudomasul. Aztan egy patakon atkelve azzal gunyolja a fiut, hogy a labat nyaldoso víz is batrabb, mint o. Ezek utan szerelmuk beteljesulese nem sokat varat magara, es Grainne hamarosan teherbe esik. A Tír Taimgirebol [’Igeret Foldje’, a mai [295] dubrosi erdo (Sligo megye) teruleten] hozott madarberkenyefa gyumolcset kívanja meg, amelyet csak egy Searbhan nevu, marcona, felszemu orias oriz. A varazslas tudomanyaban jartas, rusnya, emberevo orias felelmetes strazsa, de Diarmait megtudja, hogyan fordíthatja ellene sajat fegyveret, a vasbunkot. A leendo szulok nagy lakomat csapnak a megszerzett fa gyumo lcsebol, a legízletesebbnek a legmagasabb agon levo berkenyebogyokat talaljak. Míg Diarmait a fa tetejen szedi a berkenyet, Fionn az uldozo sereggel ugyanazon fa alatt pihen meg. A fidchell nevu, sakkhoz hasonlo tablajatekkal mulatjak az idot. Az eszrevetlenul maradt Diarmait lenez, es azt latja, hogy szovetsegesenek, Oisínnak rosszul all a szenaja Fionn ellen. A talalekony hosszerelmes ekkor a tabla megfelelo kockaira berkenyebogyokat dobalva „sugja meg” a legjobb lepeseket, eldontve ezzel harom egymast koveto jatszma kimenetelet. Fionn rajon, hogyan vesztette el a partikat, es koveteli, hogy Diarmait mutassa meg magat. A fiu engedelmeskedik, de kozben ismet haromszor megcsokolja Grainnet, majd Angus Og gyorsan eltunteti a lanyt, es a Boyne volgyeben, Brug na Boinnenal levo lakhelyere viszi. Diarmait pedig megint csak uldozoi feje folott atugorva menekul el. A szerelmesek a Sligo megyei Ceis Chorrain (Keshcorran) biztonsagaba vonulnak viszsza, ahol negy vagy ot gyerekuk szuletik, es bekeben elnek. Diarmait konnyeden visszaveri az elfogasukra iranyulo ujabb kíserleteket. A tortenet egyes valtozataiban Fionn Cormac egy masik lanyaval vigasztalodik, a legtobb verzioban azonban tovabbra is vagyakozik jegyese utan. Vegul Angus Og kozvetít Fionn es a szokevenyek kozott, es a beketargyalasok eredmenyekeppen a szokott szerelmesek mar-mar megallapodott hazasparkent elhetnek tovabb. Egy ejjel azonban Diarmait almat szimatot fogott vadaszkutya uvoltese zavarja meg. Grainne hiaba figyelmezteti a veszelyre, Diarmait kiugrik az agybol, es csatlakozik egykori tarsai vadaszatahoz. Fionn Sligoban, a Ben Bulben-hegy kozeleben rendezett vaddisznovadaszatot. A tortenet egyes verzioi szerint Fionn figyelmezteJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 162

ti Diarmaitot, hogy egy geis ertelmeben nem vadaszhat disznora, mas valtozatokban viszont hallgat. Az oreg torzsfo termeszetesen tisztaban van a Diarmaitot fenyegeto veszellyel, amely [296 ] segíthet neki visszaszerezni a megozvegyult Grainnet, de Diarmait a Fianna harcosa is volt, es majdnem olyan szamara, mintha a fogadott fia lenne. Diarmait is tudja, mibe vag bele, de nem torodik vele, boldogan csatlakozik regi fegyvertarsaihoz. A vadaszat azonban balul ut ki: Diarmait fegyverei hasznavehetetlenek. A vadkan pedig, ahogy azt mindenki varja, ratamad, felokleli, es halalos sebet ejt rajta. Es most kovetkezik Fionn legvisszataszítobb megnyilvanulasa az egesz tortenetben: a halalosan megsebzett Diarmait folott allva karorvendoen azt harsogja, most kellene latnia a fiut Irorszag osszes asszonyanak, amikor odalett a szepsege. Diarmait alig kap levegod, de azert emlekezteti egykori parancsnokat, hogy ha varazslatra kepes kezeben vizet hoz neki, begyogyíthatja a vegzetes sebet. Fionn unokaja, Oscar is arra keri nagyapjat, hogy segítsen, es Fionn ha nem is tul szívesen, de hajlandonak mutatkozik ra. Talal a kozelben vizet, visz belole a kezeben a megsebzett Diarmaitnak, de mire odaer, kifolyt az ujjai kozott az osszes. Fionn meg ketszer probalja hasonlo, tesseklassek modon megmenteni vetelytarsa eletet, míg vegul Diarmait kileheli a lelket. A tortenet hatralevo reszenek sokfele valtozata van. Grainne hol a fiait uszítja, hogy alljanak bosszut Fionnen, hol pedig ozvegyi gyaszruhat olt, es halalaig gyaszolja Diarmaitot. Ismet mas verziokban pedig, amelyek a tortenet angol nyelvu atdol-gozoi koreben mindmaig nepszeruek, Grainne kibekul Fionn-nel. A szajhagyomany utjan terjedo tortenetek nem bannak kesztyus kezzel Grainneval: leha noszemelykent abrazoljak, aki nem melto a tiszta erkolcsu Diarmaithoz. A Duanaire Finn címu, 17. szazadi gyujtemenyben fennmaradt, Fionn-hez kotodo balladakban pedig Grainne lekuzdi az oreg es Diarmaittal aljas modon elbano Fionn iranti ellenerzeseit, es ferjhez megy hozza. A VÉNEK ESZMECSERÉJE Fionn halalozasi datuma (Kr. u. 283) termeszetesen kitalalt evszam, de igen hasznos. A Fionn-mondakor elbeszelesei írasban es szoban egyarant elo irodalmi hagyomany reszet kepeztek, es a Fionn eletenek kulonbozo szakaszaiban jatszodo tortenetek, [297] amelyekben hoskent, bohockent vagy fajankokent jelenik meg, parosaval is eloadhatok. A rola szolo tortenetek valamifele hallgatolagos kozmegegyezes folytan kivetel nelkul a 3. szazadban, a keresztenyseg es az írasbeliseg elterjedese elott jatszodnak. Lehet, hogy Szent Patrik Irorszagba erkezesenek evszama (Kr. u. 432) az egyhaz altal kitalalt idopont, am az evangeliumok szervezett hirdetese igazolhatoan az 5. szazadban kezdodott meg a szigeten. Azt lehetetlen megallapítani, hogy pontosan mikor kezdtek meselni a Fionnmondakor torteneteit, de az biztos, hogy a ciklus nepszerusegenek kezdetei egybeestek az ugynevezett kelta keresztenyseggel, azaz a szerzetesseg a romai egyhaz altal nem szabalyozott formainak elterjedesevel. Valamikor az europai irodalom 12-13. szazadi viragzasanak idejen egy nevtelen egyhazi szemely hozzalatott a hosi hagyomany es az ujfajta muveltseg, illetve Fionn, a harcos-vadasz, es Fionn, a kolto alakjanak osszebekítesehez. Munkaja gyumolcse az Acallam na Senórach (A venek eszmecsereje). A koranak ujíto szellemevel atitatott szerzo bosegesen merített a hagyomanyos tanokbol, így a Dindshenchas neven ismert „helyek tanabol”, ahogy a tortenetírasbol, a lírai kolteszetbol, a balladakbol, a tudos koltok muveibol es a kereszteny szovegmagyarazatokbol is. A kereszteny gyakorlat es a keresztenyseg elotti vagy „pogany” hosi hagyomany erintkezese nem az egyetlen szokatlan vonasa az Acallam na Senórachnak. Bar egy ember muve, kulonbozo keziratokban, hozzatoldasokkal, modosítasokkal egeszen a 19. szazadig James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 163

igen gyakran masoltak. Modern ír címe Agallamh na Seanórach. A keziratok kozul egyik sem tartalmazza a teljes tortenetet: majdnem mindegyiknek hianyzik a vege, es soknak az eleje is. A 12. szazadi jelenbe helyezett tortenetben a 700 eves Szent Patrik, aki maga is meglehetosen „ven”, 900 esztendos harcosokkal vitatkozik az elveszett hosi moralrol. Ami pedig a fiann|hoz tartozo szereploket, Caílte mac Ronaint, a futart es az elelmiszerkeszletekert felelos tagot, [298] valamint Oisínt illeti, ok a Joseph Nagy (1997) altal „az ido varatlan rovidzarlatanak” nevezett jelenseget testesítik meg, amikor is reg elveszettnek hitt tanokat terjesztenek el ujra. Joseph Nagy így folytatja: „Caílte és t|rsai túllépnek az időn és a sorrendiségen, sz|mtalan anakronisztikus utal|st tesznek ők is, a szöveg is…” A legfontosabb ilyen momentum, hogy tudjak, hol van az 1142-ben alapított Mellifontapatsag, a 12. szazadi reformok egyik legjelentosebb kepviseloje. Meglepo az is, hogy a szerzo a Fianna jelen levo tagjai kozul Caíltet beszelteti a legtobbet, a csoport nevleges vezetoje, Oisín pedig idonkent eltunik a színrol. A kesobbi szajhagyomany Oísint favorizalja. Az elbeszeles egy altortenelmi bekezdessel kezdodik, amely beszamol tobb tragikus kimenetelu csatarol, melyek soran a Fianna majdnem megsemmisult, majd kisebb csoportokban szetszorodtak egesz Irorszag teruleten. A Fianna vezetoi kozul csak Caílte es Oisín maradt eletben, no meg a csapat egyik no tagja, Cama, aki gyerekkoratol a halala napjaig gondot viselt Fionnre. A bajtarsak harom napra es harom ejszakara visszavonulnak Cama lakhelyere, majd fejenkent kilenc kísero tarsasagaban utnak indulnak. Druim Dergbe ernek, amely Fionn sírhalma is lehet, majd a Boyne es a Liffey folyok kozotti sí ksagra vezet az utjuk, ahol talalkoznak az istentisztelet szoveget kantalo, a Teremtot dicsero Szent Patrikkal. A Patrikkal levo papokat eloszor elborzasztja a Fianna oreg harcosainak es kutyaiknak merete, de a szent megnyugtatja a kedelyeket: szentelt vizet spriccel az oriasokra, eluzve a kozelben olalkodo demonokat. A poganyok es a keresztenyek kozott szívelyesen kezdodik a beszelgetes: tobb, mint 200 anekdotat meselnek el a reg mult idokbol. Folidezik peldaul, hogy Caílte vezette el Patrikot az Eszak-Dublin es Meath megyek nepenek megkeresztelesere alkalmas forrashoz. Caílte Fionn iranti husege minden idokben megingathatatlan maradt. Amikor Patrik megkerdezi tole, jo urat szolgalt-e, az oreg Fianna-harcos versben valaszol: „Ha a sok barna levél, Mi a f|ról hull, mind aranyból lenne, És a tenger fehér habja mind ezüstből, Fionn azt is mind szétosztotta volna.”[299]

Patrikot aggasztja ugyan, hogy a tortenetek hallgatasa elvonja az imadkozastol, de azert ovatosan elmosolyodik, es megismetli jokívansagat: „Legyen oszt|lyrészetek győzelem és |ld|s!” Orangyalai eloszlatjak felelmet: megjelennek neki, es elmondjak, hogy az agg harcosok emlekezete mar nem a regi, torteneteiknek csak harmadreszet tudjak elmeselni, nem tobbet. Hozzateszik meg, hogy a kesobbi korok nemesembereinek oromere tanult emberek szavaival, koltoi muvekben le kellene írni mindazt, amit meg nem felejtettek el. Patrik es Caílte megkezdik vandorlasukat Irorszagban: eloszor delnek, majd nyugatnak tartanak. Oisín mas utat valaszt, o eszak fele indul, edesanyja keresesere. Caílte mindenhol elmondja az utjukba eso hellyel kapcsolatos mítoszokat, legendakat. Az, hogy az Az ír irodalom a 19. szazad elejeig joreszt csak keziratos formaban hagyomanyozodott, reszben az ír nyelvu konyvek nyomtatasat sujto tilalom, reszben pedig az ír anyanyelvu arisztokracia es ertelmiseg 17. szazadi teljes anyagi tonkretetele miatt. − A szaklektor.


Oldal 164

oreg harcos a jelenleg hasznalatosaknal regebbi helyneveket tud, tukrozheti a tortenet keletkezesekor aktualis szorongast, hogy a normannok megsemmisítik a civilizacio egy korabbi reteget. Korutjuk Taraban er veget, amely akkor Diarmait mac Cerbaill ard rí (fokiraly) udvara, aki az Uí Neill-dinasztia vezetoje, es allítolag Irorszag utolso pogany uralkodoja. Oisín mar elottuk megerkezett. Egyutt mennek el az eppen folyo tarai unnepsegekre, ahol az agg harcosok elbeszelik a regi idokben veghezvitt nagy tetteiket. A poganyok es szentek kozotti dialogus idorol idore keretbe foglalja a Fiannarol szolo torteneteket. Mind a prozai, mind a verses szovegek mar-mar az Artur-mondakort idezik, kulonosen Fionn nagylelkusegenek ismetelt emlegetese reven. Egyhazellenes humor is folfedezheto a szovegekben, Szent Patrikot gyakran bigottnak abrazoljak, aki a Fianna harcosainak a pokol kínjait josolja. Egeszeben veve az Acallam hangvetele vidam, Caílte megtortsege, maganyossaga es a letunt hosi mult siratasa ellenere. OISÍN ÉS NIAM Az Oisín tulvilagon valo gyonyorteljes idozeserol szolo mese mintha alig-alig kapcsolodna a ciklus tobbi tortenetehez, pedig mindig is ez volt az egyik legnepszerubb, a Fiannahoz kotodo elbeszeles, az ír es skot gael tortenetmondok egeszen a [300] 19. szazadig allandoan repertoaron tartottak. A legkorabbi keziratos valtozatban a mese szerkezete szinte az Acallam na Senórach (A venek eszmecsereje) tukorkepe. Az idos, rozzant Oisín Szent Patrikkal beszelgetve elmondja, hogyan oregedett meg ennyire. A szerelmes Oisín azonban nem tekintheto az altalaban a Fiannahoz kotodo tortenetekben es konkretan az Acallamban altala megtestesített karakter megjelenesi formajanak. A tortenet nepszerusegere es kulonallasara reszben magyarazatot ad, hogy ket nemzetkozi mesetípus, a 470-es es a 766-os kevereke, es nem kevesebb, mint ot katalogizalt motívum van jelen benne, koztuk a D1338.7-es, az ifjusag foldjen valo hosszas tartozkodas. A nepi kepzeletre gyakorolt eros hatasan tul az Oisín-tortenetnek az is javara valt, hogy a 18. szazadban csiszoltabb formaba ontottek. Micheal Coimín (Michael Comyn, 1688–1760) a protestans uralkodo osztaly kepviseloi kozott ritkasagszamba menoen melyen tisztelte az ír nyelvu hagyomanyt. Laoi Oisín i dTír na nÓg (Oisín dala az ifjusag foldjen) címu muve 1750 korul modern ír nyelven írodott, így a szerelmes tunderlany nevenek írasmodja Niamh, es az amhr|n neven ismert osi, hangsulyos versmerteket hasznalja. A Laoit meg szaz evig nem fordítottak le angolra, de tobb elegans feldolgozast is ihletett, így W. B. Yeats elso hosszabb koltemenyet, a The Wanderings of Oisín (Oisín vandorlasai) címu, 1889-ben írt verset is. Egy napon testeben gyonge, de lelkeben eros, vak oregembert vezetnek Szent Patrik ele. Az aggastyan becsmerli az ujonnan jottek tanait, es a Fianna becsuletkodexenek, eletmodjanak dicseretet zengi. Szent Patrik ketelkedik az oregember allítasaban, hogy o lenne Oisín, Fionn mac Cumhaill fia, hiszen az oreg harcos halala ota mar tobb, mint egy emberolto eltelt. Oisín, hogy meggyozze ot szavai igazsagarol, elbeszeli a kovetkezo to rtenetet: Miutan a Fianna a mai Garristown teruleten, Dublin megye eszaki reszen vereseget szenved, Fionn, Oisín es nehany tarsuk visszavonul egyik kedvenc helyukre, a Kerry megyei Lough Lein-tohoz (Killarney). Boven van okuk a buslakodasra, a legfajobb csapas az, hogy elesett Fionn kedvenc unokaja, Oisín fia, Oscar. Fionn zokog fajdalmaban. A gyonyoru taj talcan kínalja a lehetoseget, hogy folviduljanak: kutyaikkal vadaszatra [301] indulnak. Hamarosan fiatal ozsutat pillantanak meg, aki a csaholo kutyakkal a sarkaban szaguld at az erdon. A nyomukba eredo harcosoknak lelegzetelallíto latvanyban van reszuk: James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 165

a szarvas es az oz helyett gyonyoru lany vagtat felejuk furge feher paripa n. Szemkapraztato bajai valami emberfolottit sejtetnek: a fejen aranykorona, csillogo aranyhaja a vallat verdesi. Hímzett aranycsillagokkal ekesített pazar koponyege a loszerszam selyemdíszeire omlik. Ennel is csabosabb azonban az arca: a szeme tiszta, kek, mint a majusi egbolt, a bore ragyogo feher, a szaja edes, mint a mezes bor. A lo fejet ezustkoszoru díszíti, a nyergen, de meg a patajan is arany fenye csillan. Ki latott meg ennel szebb lovat? A lany Niam Chinn Oir (Aranyhaju Niam) neven mutatkozik be. O Tír na nOg kiralyanak a lanya. Fionn megkerdi, hagyott-e otthon ferjet, es miert jott el. Niam azt feleli, sok kerot kikosarazott, mert o csak a nyalkasagarol es jo termeszeterol híres Oisín, Fionn fia utan vagyakozik. Az eddig szotlan Oisínt meghokkenti a vallomas, de aztan nagyon megorul neki. Azt mondja, szívesen elveszi felesegul Niamot, akinel szebb lanyt meg eleteben nem latott. Niam azonban nemcsak ferjhez menni akar hozza, hanem magaval akarja vinni Tír na nOgba, ahol soha nem lesz beteg, oreg, es soha nem hal meg. Megkoronazzak majd, es resze lesz minden elkepzelheto oromben. Bosegesen lesz etel-ital, finom selymek, eros fegyverek, ekszerek. A fak gyumolcstol roskadozo agai a foldet suroljak. Csodaszep hajadonok szazai zengik majd dicseretet, es minden parancsat szaz bator harcos lesi. Vadaszhat is majd, szaz eles szimatu kutyat kap maga melle. Es Niam lesz a felesege. Tír na nOg nyugati iranyban van. Utjuk soran Oisín es Niam talalkozik egy szarvasboroket cipelo, rusnya oriassal. Harom nap es harom ejjel kuzdenek, es Oisín vegul legyozi a roppant ereju, irdatlan nagy oriast. A diadal hírere hosoknek kijaro fogadtatasban reszesítik Tír na nOgban, es hozzaadjak Niamot felesegul. A lany szerelmes olelese beteljesíti mindazt, amit a kulseje ígert. Frigyukbol harom gyermek szuletik, egy lany es ket fiu. Az egyik fiu a harcban megolt Oscar nevet kapja. Oisín azonban minden gazdagsag, kenyelem es orom dacara erez egy kis honvagyat. Nagyon vagyik ra, hogy ujra lathassa Fionnt es a tarsait. Aposa teljesíti a kívansagat, es elengedi, [302] Niamot azonban nyugtalanítja, hogy a ferje hazavagyik. Azt mondja neki, semmit nem tagadna meg tole, de fel, hogy soha nem ter vissza hozza. Oisín nyugtatni probalja: emlekezteti ra, hogy a feher lo ismeri az utat visszafele , es o valoban csak korulnezni akar otthon. Niam beleegyezik a ferje utjaba, de komolyan figyelmezteti, hogy a halando Irorszagban soha ne szalljon le a lovarol. Ha csak egyszer is erinti a laba a talajt, soha nem terhet vissza Tír na nOgba. Vegul zokogva azt is elarulja a ferjenek, hogy apjat, Fionnt nem fogja latni, csak egy csomo savanyu kepu szerzetest es szent embert. Amikor Oisín lora szall, Niam meg megcsokolja, es azt mondja neki, soha nem ter vissza hozza az ifjusag foldjere. Oisín ugy erzi, eppen csak egy csaladalapítashoz elegendo idot toltott Tír na nOgban, nem tudja, hogy a halandok vilagaban ez az ido 300 evet tett ki. Feher lova sebesen Irorszagba repíti, vidam hangulatban erkezik. Jokedve azonban hamar szertefoszlik, amikor beszelgetni kezd az utjaba eso emberekkel. Mindannyian rengeteg tortenetet tudnak Fionn mac Cumhaill-rol, vegere se ernenek napestig. Fionn es a Fianna tagjait azonban soha nem lattak szemtol szembe, Oisín pedig furcsa lenynek, oriasnak tunik a szemu kben. Oisín ezutan elmegy a leinsteri Allen-dombhoz, de kopar, csalannal, tyukhurral es aggofuvel benott domb fogadja. Nem tagadhato tovabb a szívszaggato, de egyertelmu teny: Fionn meghalt, es egykori tarsainak sincs nyoma sehol. Oisín a Fianna kedvenc vadaszterulete, a Dublin megyei Glenasmole fele folytatja utjat. Uticelja kozelebe erve, egy volgyben par ember egy nehez kovet probal szekerre emelni, es odakialtanak neki, hogy segítsen. A volgy neve azt jelenti, „Rigovolgy”, a sok korai ír tortenetben említett Dodder folyocska forrasvideken terul el. Oisín lehajol, hogy segítsen megemelni a kovet, de ekkor szetpattan a lo hasan a heveder, es o a foldre zuhan. Niam joslata beteljesul, azonnal venseges venemberre valtozik, egy nappal sem latszik keveJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 166

sebbnek 300 evesnel. A korulotte allo halandok elborzadva nezik, hiszen a nyeregben ulve Oísin igencsak folejuk tornyosult. Most viszont magatehetetlenul, gyamoltalanul, megfaradt, vak oregemberkent hever a labuknal. [303]

TIZENKETTEDIK FEJEZET A királyok mondakörei KIRÁLYOK, TÖRTÉNELEM, LEGENDÁK Volt ido, amikor csak harom mondakort tartottak szamon. Amikor a tudosok a 19. szazad kozepetol megkezdtek a korai ír irodalom modszeres tanulmanyozasat, a mar targyalt harom ciklusra (mitologiai mondakor, ulsteri mondakor, Fionn-mondakor) osztottak az anyagot. Sok tortenetet azonban nem lehetett besorolni e harom csoportba, talan azert, mert a „ciklus” − azaz egymashoz kapcsolodo vagy akar folytatolagos elbeszelesek − fogalma a modern idok termeke. A besorolhatatlan anyagok kozott voltak helynevek eredetet magyarazo tortenetek, tulvilagi utazasokrol, kalandokrol szolo elbeszelesek (peldaul Bran utaz|sa), szentek legendai, valamint szamos, a nagy kiralyok szemelyere es birodalmara vonatkozo tortenet. Idovel folvetodott, hogy az utobbiak egy resze esetleg egy negyedik ciklust alkothat. A tortenetek kozeppontjaban azonban nem egy bizonyos kiraly all, mint az ulsteri mondakorben Conchobar mac Nessa, hanem kulonbozo kiralyok szerepelnek ossze nem fuggo elbeszelesekben. Ebbol kiindulva alkotta meg Myles Dillon 1946-ban a „kiralyok mondakorei” (angolul: The Cycles of the Kings) kifejezest, amelyben a tobbes szam arra utal, hogy ez a negyedik tortenetcsoport tobb alcsoportbol all. A megszokas es az egysegessegre valo torekves miatt azonban gyakran egyes szamban hasznaljak a mondakor nevet. Mivel pedig a legendabeli kiralyok egy reszenel legalabb valami halvany esely mutatkozik ra, hogy valos tortenelmi szemelyek voltak, „tortenelmi mondakor” neven is ismertek ezek az elbeszelesek. Tom Peete Cross es Clark Harris Slover sokat idezett Ancient Irish Tales (Regi ír mesek) címu, [304] 1936-ban megjelent konyveben pedig a „hagyomanyos kiralyok mesei” (angol: Tales of the Traditional Kings) kompromisszumos megoldas mellett dontott, ez az esszeru, alternatív elnevezes azonban nem terjedt el. Ahogy a 3. fejezetben mar esett rola szo, a korai Irorszag igencsak bovelkedett kiralyokban, akiknek tobbsege utan mindossze egy-egy nev es szam maradt a kronikakban, csaladfakban (genealogiakban). A legnevezetesebb uralkodoknak allandosult ragadvanynevuk is van, es szamos csalad tekinti oket osenek. Ilyen alak peldaul Conn Cetchathach (a Szazcsataju), aki talan a Kr. u. 2. szazadban elt, es akinek emleket Connacht-nak, Irorszag nyugati tartomanyanak neve orzi. O hallja eloszor a Lia Fail (’a sors kove’) szavait. A ko elmondja neki, hanyan kovetik majd vervonalabol Tara tronjan, de Szent Patrik erkezeset is megjovendoli. Conn orokosei koze tartozik csodalt unokaja, Cormac mac Airt, aki a feltetelezesek szerint 40 even at uralkodott a 3. szazadban. Cormac idejeben nagy a boseg: Irorszag folyoiban hemzseg a lazac, a tehenek tobb tejet adnak, mint amennyi a csobrokbe fer, a borjak mindossze harom honapos kihordasi ido utan szuletnek. Cormac mac Airt a hivatalban levo uralkodo a Fionn mac Cumhaill es a Fianna kalandjait megidezo tortenetekJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 167

ben is. A rola szolo, kesobb meg ebben a fejezetben ismertetett, varazslatokkal teli tortenet, az Echtrae Cormaic (Cormac kalandjai) hatasara sok tudos kizarta annak lehetoseget, hogy Cormac tortenelmi szemely volt. T. F. O’Rahilly (1946) amellett ervelt, hogy alakja csak az elso gael nyelven beszelo tarai kiraly idealizalt kepe. Irorszag korai korszakanak befolyasos csaladjai azonban maskent velekedtek, tobb família is osenek tekintette. A tobb, mint egy evszazaddal kesobbi Niall Noígiallach (a Kilenctuszu) harcos kiraly szorosan kotodik a vitathatatlanul letezett, Irorszagot hat evszazadon at uralo Uí Neilldinasztiahoz. Ot tartjak ugyanis az osuknek, mivel a dinasztia neve azt jelenti, ’Niall unokai/szellemi orokosei’. A „Kilenctuszu” ragadvanynev Niall vitezsegerol tanuskodik, es arrol, hogy uralmat ki tudta terjeszteni a szomszed kiralysagokra is. A tuszok kiletere vonatkozoan ket tortenet van. A regebbi, valoszínubb, de kevesbe kozismert valtozat szerint valamennyien az Airgialla nevu, [305] egykor hatalmas nephez tartoztak, akik annak idejen a Lough Foyle nevu to kozeleben, a mai Eszak-Irorszag teruleten telepedtek le. A kesobbi, alighanem kitalalt verzio szerint pedig Niall Irorszag ot tartomanyabol, valamint a skotok, a szaszok, a britek es a gallok kozul is ejtett egy-egy tuszt. Sokkal kesobbi es bizonyosan tortenelmi alak Brian Borama vagy Boru, aki a clontarfi csataban (1014 k.) gyozedelmeskedett a skandinavok folott. A Clare megyei Killaloe-ban szuletett, es szokasos rezidenciajan avagy „palotajaban”, a Shannon folyo partjan le vo kozeli Kincoraban eloszor egy Dal Cais vagy Dal gCais (angolosított alakja: Dalcass) nevu kis kiralysag uralkodoja lett. Hatalmat azonban kímeletlen eszkozokkel kiterjesztette a szomszedos Limerickre es Cashelre, míg vegul egesz Del-Irorszag dominans politikai tenyezojeve valt. Vegso celjat is elerte, amikor 997-ben Taraban ard ríve (azaz fokirallya) koronaztak. Ez 17 evvel azelott tortent, hogy elesett a skandinavokkal Clontarfnal, a mai Dublin egyik reszenek teruleten vívott gyoztes utkozetben. Brian Borama eletet annyi hostortenet orokíti meg, hogy akar onallo kis mondakornek is tekinthetok. Alan Bruford (1969) a kiralysag neverol „dalcassi mondakornek” nevezte el ezt a tortenetcsoportot, amelybol itt peldakat nem ismertetunk. Az e fejezetben targyalt tortenetek kozul soknak a hangnemet befolyasoljak az allítolagos tortenelmi gyokerek. Fontos a mítosz es a legenda kozti kulonbsegtetel, es sok mulik a hallgato/olvaso elvarasain is. A legenda szo az ofrancia legende-bol ered, es a Shorter Oxford English Dictionary (1993) meghatarozasa szerint azt jelenti, „a közhiedelem |ltal történelminek tartott hagyom|nyos mese” vagy „a közhiedelem |ltal igaznak tartott kital|lt történet”. A klasszikus okori kulturaban nem definialjak a fogalmat, bar Thezeusz es a Minotaurosz tortenete talan mutat ilyen vonasokat. Lehet, hogy a szentekrol szolo tortenetekre hasznaltak eloszor a „legenda” szot, peldaul a 13. szazadi Legenda Aurea (Aranylegenda) címu kotetben, amely a Jacobus de Voragine ersek altal osszegyu jtott híres meseket tartalmazta. A szo jelenteskore [306] azota tagult, a Nagy Karolyrol es Artur kiralyrol szolo torteneteket is „legendaknak” nevezzuk, meg akkor is, ha a gorog es a romai mitologia elbeszeleseivel vannak kozos motívumaik. Lehet, hogy Conn, Cormac, Niall es Brian ugyanabba a „fiokba” valo, mint Nagy Karoly es Artur. Amennyire tudjuk, a T|in kozonsege akar tortenelmi alaknak is gondolhatta Cuchulainnt, Conchobart es Medb kiralynot. A Fionn mac Cumhaillrol szolo, szajhagyomany utjan terjedo tortenetek hiszekeny hallgatoi meg a 20. szazadban is ugy ereztek, az ír nep valoban letezett vedelmezojenek hostettei elevenednek meg elottuk, meg akkor is, ha varazslatokrol, csodas atvaltozasokrol szolt a mese. De barmit hittek is, hituket meg A tusz volt a biztosítek arra, hogy a tuszado elismeri huberuranak azt, akinek a tuszt adja. − A szaklektor.


Oldal 168

jobban megerosítette, ha olyan uralkodok szerepeltek az elbeszelesekben, akiknek emleket csaladfak, valamint foldrajzi helyek es befolyasos csaladok neve orzi, azaz mindennapi tapasztalatuk azt sugallja, hogy a tortenetek a valo eletbol taplalkoznak. A kiralyok mondakoreinek elbeszeleseivel kapcsolatban kozhelyszamba meno eszrevetel, hogy nem bovelkednek annyira magikus elemekben, mint a mitologiai ciklus tortenetei, nem jatszik bennuk akkora szerepet a hosiesseg, mint az ulsteri mondakorben, es nem olyan romantikusak, mint a Fionn-mondakor elbeszelesei. Ez azonban nem azt jelenti, hogy komor hangulatuak vagy foldhozragadtak lennenek, hiszen a hetkoznapi vilagtol, kulonbozo varazslatok reven, itt is gyakran elrugaszkodik a cselekmeny. Hianyoznak viszont olyan, a keresztenyseg elotti vallasossagban gyokerezo alakok, mint Lug Lamfhota, Balor, Morrígan, Medb, Fionn vagy a Fomori nep tagjai. E fejezetben nagyobb valoszínuseggel talalunk a nem ír hagyomanyokkal valo feltuno parhuzamokat vagy onnan kolcsonvett elemeket. Suibnenak peldaul egyertelmuen a skociai Lailoken, az erdo bolondja a megfeleloje, valamint a brit Merlin, aki egy tortenet szerint szinten erdei orult volt, nem Artur kiraly varazsloja. Az az elbeszeles pedig, amelyben Ronan megoli fiat, sokat vesz at Hippolutosz es Phaidra, a hazug, csabíto no klasszikus mítoszabol. E ciklusban talalkozunk az ír hagyomany legismertebb maganyos tunderevel, a kobolddal (leprechaun) is. [307] AZ ŐRÜLT SUIBNE A Suibne vagy Suibhne (a Sweeney elodje) a korai Irorszagban eleg gyakori nev volt, annak azonban semmi nyoma, hogy valoban elt volna egy Suibne nevu elatkozott kiraly, aki megbolondult. Annak a nepnek a csaladfaiban (genealogiaiban), amely folott allítolag uralkodott, nem bukkan fol. Haromreszes tortenete a Kr. u. 637. evi Mag Rath-i (vagy angolosan: moirai) csatahoz kotodik, amely a mai Down megye teruleten lezajlott jelentos dinasztikus kuzdelem csucspontjat jelentette. Suibne Geilt (’orult Sweeney’) nevet mar egy 9. szazadi jogi ertekezes is tobbszor említi, a rola szolo legjelentosebb tortenet, a Buile Suibhne (Suibne orulete) azonban csak a 12. szazadban nyerte el mai formajat, es harom, ennel ot evszazaddal kesobb keszult keziratban maradt fenn. A tortenet szerkesztoi ugyelnek ra, hogy az egyhazat a leheto legkedvezobb színben tuntessek fol, elsosorban, mint a hagyomanyos ír muveltseg letetemenyeset. A Buile Suibhnét idoben megelozo ket tortenet a Fled Dúin na nGéd (Lakoma Dun na nGedben), amely a csatahoz vezeto esemenyeket taglalja, es a Cath Maige R|tha (A Mag Rath-i csata), a veres utkozet kronikaja. A cselekmeny az aprocska Dal nAraide kiralysagban kezdodik, amely Antrim es Down megyek hatarvideken, a mai Eszak-Irorszag keleti reszen terult el. Suibne kiraly, Colman fia ki akarja uzni birodalmabol a hitteríto Szent Ronant, felesege, Eorann azonban csillapítani probalja a ferjet. A Ronan hitteríto harangjanak kongasatol felduhodott Suibne kiront a kastely fobejaratan, Eorann pedig a kabatjat megragadva igyekszik visszatartani. Kezeben marad a pogany kiraly ruhaja, aki így meztelenul, de fegyverrel a kezeben fut tovabb, mint a Poszeidoniosz altal leírt okori gall harcosok. Duhrohamaban Suibne egy toba hajítja Ronan zsoltaroskonyvet, es mar eppen el akarja agyabugyalni a szentet, amikor az uralkodoi kotelesseg a Mag Rath-i csataba szolítja. A szent ahítatosan halat rebeg az Urnak, hogy megmentette ot, de egyuttal meg is atkozza Suibne kiralyt: azt keri, ugyanolyan anyaszult meztelenul kelljen koborolnia a vilagban, ahogy oelotte megjelent. A kiraly es a szent masodik talalkozasa mar tartosabb kovetkezmenyekkel jar. Miutan egy vidra csodaba illo modon [308] megmenti Ronan zsoltaroskonyvet, amelyen nem is James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 169

latszik, hogy vízbe esett volna, a szent a Mag Rath-i harcmezo fele indul, abban a remenyben, hogy sikerul kibekítenie a szemben allo feleket. De nem jar eredmennyel. Amikor megaldja a seregeket, a rajuk hintett szenteltvíz annyira folbosszantja Suibnet, hogy a kiraly a szent egyik kíserojebe vagja a landzsajat, halalos sebet ejtve rajta. Ezutan Ronant is celba veszi egy landzsaval, de az eltorik a szent harangjan, es a nyele a levegobe ropul. Ronan most masodszor is megatkozza a kiralyt, hogy o is ugy sodrodjon ideoda a levegoben, mint a landzsaja, es hogy landzsa altal vesszen el. Suibnet kezdetben nem izgatja a dolog. Ujra beleveti magat az utkozetbe, de azon veszi eszre magat, hogy egyre jobban zavarja a verontas zaja. Egesz testeben remegve, vergodo madarkent menekul el a csataterrol. Az orult rohanasban alig eri a laba a talajt, vegul egy tiszafan allapodik meg. Kozben vezeret vesztett serege a csataban alulmarad. Egy verrokona sikertelenul probalja eszre teríteni a kiralyt, aki Irorszag egyik eldugott sarkaba menekul, es Tír Chonaillban (Donegal) gubbaszt egy fan. A haborgo lelku Suibne ezutan ide-oda vandorol az orszagban, koborlasait koltoi helynevek hosszu soraval teletuzdelt szovegreszek meselik el. Sokszor azt kívanja, ba rcsak elesett volna a harcban. Hosszu, balladisztikus elbeszelo koltemenyekben kialtja vilagga panaszat. Suibne ugyan nem tartozik a koltok kivaltsagos, nagy hatalmu kasztjahoz, a filidhez (egyes szama: fili), de tud versben beszelni. Orultnek mondja magat, es a fak agai kozott meztelenul reszketve annak is latszik. Vegul a holdkorosok volgyeben, Glen Bolcainban lel nyugalomra. A jelek szerint valoban letezo helyrol van szo, amelyet az Antrim megyei Rasharkin kozeleben levo Glenbuckkal azonosítanak. A Fionnmondakor egyik szovege a Kerry megyei Dingle-felszigetre helyezi a volgyet. Elkepzelheto, hogy hasonlo menedekhely volt az a volgy is. Suibne vandorlasanak egyes allomasain homalyos ertelmu tanacsokat ad. A Shannon folyo partjan, a clonmacnoise-i kolostor kozeleben levo, lírai nevu Snam Da En (’ket madar uszasa’) templomhoz erve peldaul az orult kiraly azt latja, hogy a papok penteki kanoni imadsagaikat, a nón|kat mondjak. A kozelben asszonyok tiloljak a lent, es egyikuk eppen szul. [309] A latvanytol felzaklatott Suibne kijelenti, nem helyenvalo, hogy eppen nok szegik meg az Ur bojti napokra vonatkozo tilalmait. A szuletes csodajat minosíti tehat vetkes kihagasnak. Ezutan a len tilolasat a nepe altal Mag Rathnal elszenvedett vereseghez hasonlítja, a vecsernyere szolíto harang hallatan pedig így panaszkodik: „Édesebb muzsika lenne fülemnek a Bann partjain mindenünnen hallható kakukkszó, mint ennek a harangnak az éktelen zenebon|ja.” Az ezt koveto balladaban ugyanezt a temat folytatja: a termeszet szepseget dicseri, es konyorog Krisztushoz, hogy ne fossza meg Suibnet az O edes kegyelmetol. Gyotrelmeiben egyetlen huseges baratja tart ki Suibne mellett: Loingsechan, aki a fogadott fivere vagy ugyanazon anyatol szarmazo feltestvere. Loingsechan haromszor is megmenti a kiralyt, es híreket hoz neki a csaladjarol. Zavart elmeallapotaban Suibne idonkent nem szereti, ha a kozelebe mennek, ezert Loingsechan egy alkalommal kenytelen ven banyanak alcazni magat. Azzal sikerul a kiraly bizalmaba ferkoznie, hogy enni ad neki. A Loingsechan altal vezetett Suibne elmondja, mennyire vagyik ra, hogy felesegevel, Eorann-nal lehessen, aki azota az o baratjaval, Guairevel el. Ezert eloszo r szemrehanyast tesz Eorann-nak, de amikor az asszony azt feleli, szívesebben elne ezentul Suibneval, meg nyomorusagban is, a kiraly megszanja, es azt javasolja, maradjon inkabb uj szeretojevel. Amikor tomeg verodik ossze korulotte, Suibne ismet a termeszetbe menekul, es egy fan talal nyugtot. Loingsechan masodik latogatasakor a kiralysagara terelodik a szo. Baratja azt a szomoru hírt hozta, hogy meghalt Suibne apja, anyja es fivere, es az egyetlen James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 170

lanya is, ami valosagos tordofes a bomlott elmeju kiraly szívebe. Amikor pedig meghallja, hogy a fia sincs tobbe, annyira urra lesz rajta a banat, hogy leesik a farol. Ekkor Loingsechan elkapja, megkotozi, es elmondja neki, hogy csaladtagjai valojaban eletben vannak. A sokkhatastol a kiraly visszanyeri a jozan eszet, Loingsechan pedig visszaviszi Dal nAraidebe, es segít neki visszaszerezni a tronjat. De Suibne nem sokaig kepes megorizni elmeje tisztasagat. Amikor magara marad a palotaban, megjelenik elotte az annak idejen Loingsechan altal megszemelyesített szipirtyo, aki segített rajta. Emlekezteti orult idoszakara, es raveszi, hogy [310] ugraljon, mint akkor. A rosszindulatu banya meg versenyre is kel vele, es egyutt szokdecselnek ki a termeszetbe, ahol Suibne ismet megbolondul. A banya es az ugraloverseny motívuma a szajhagyomanyban is megjelenik, valoszínuleg onnan is ered. Suibne egyetlen ugrassal atveti magat az eszakon, Antrim megyeben levo, sziklaszirtre epult Dun Sobairche (Dunseverick) varanak oromzatan, a banya viszont, amikor utanozni probalja, visszazuhan a sziklarol, es a melyben leli halalat. Ezt kovetoen Suibne Britanniaba vandorol, es egy orult melle szegodik, akit azert atkozott el a nepe, mert szatenruhaban kuldte harcba katonait. A ferfi egy ido utan beleoli magat egy vízesesbe, de felbukkanasa hangsulyozza a rokonsagot a walesi hagyomannyal, illetve az Artur-mondakorhoz kotodo Merlinnel. Merlin orultsegeben a Myrddin (G)wyllt nevre hallgat, ami lehet a Suibne Geilt elokepe is. Suibne visszater Irorszagba, de nem mer belepni a sajat hazaba, mert fel, hogy fogsagba ejtik. Felesege, Eorann azt panaszolja, hogy szegyent hoz ra az orultsege, es mivel Suibne ugysem akar vele elni, o jobban szeretne, ha elmenne orokre. A csuggedt Suibne a nok ingatagsagan sirankozva tavozik. Koborlasai ujabb gyotrelmek kozepette folytatodnak Irorszag-szerte, mígnem egy esos, hideg ejszakan ismet kitisztul az elmeje, es megprobal visszaterni Dal nAraidebe. Szent Ronan azonban csodalatos modon híret veszi szandekanak, es imadkozik, hogy az orult kiraly ne arthasson tobbe az egyhaznak. Ezt kovetoen gonosz, kegyetlen szellemek hordaja zaklatja Suibne kiralyt. Megorjítik, kenyszerkepzeteket, delibabokat kerget miattuk. Vegul azonban a Szent Moling altal alapított kolostorban, Tech Molingban (a mai St. Mullinsban Carlow megye) levo bunbocsanatot nyer szamos vetkeert. Moling avagy Mo Ling valos tortenelmi alak (697-ben halt meg), akit Giraldus Cambrensis (12. szazad) „Irorszag negy profetaja egyikenek” nevezett. A szent megsajnalja az orult vandort, es megengedi neki, hogy minden este visszajarjon a kolostorba, ahol vacsorat kap. Es ami meg fontosabb, Moling lejegyzi Suibne kalandjait. A kolostor nepe azonban masfajta fogadtatasban reszesíti a kiralyt. A szakacsno peldaul ugy ad neki enni, hogy labaval melyedest vaj egy nagy darab tehentragyaba, es azt tolti meg tejjel, hogy Suibne kilefetyelhesse. A [311] szakacsno ferjenek azonban meg ez a megalazo szívesseg is sok, o la ndzsat dof a kiralyba. A sebtol legyengult, felajult Suibne meggyonja buneit Szent Molingnak, aki foladja neki az utolso kenetet. A megbocsato szent a templom ajtajahoz vezeti a kiralyt, ahol az osszeesik es meghal, így vegre megszabadul a kettos atoktol. William Butler Yeats The Madness of King Goll (Goll kiraly orulete) címu korai koltemenyenek egyertelmuen Suibne tortenete az alapja, ha a kolto meg is valtoztatta a neveket. HOGYAN ÖLTE MEG RÓNÁN KIRÁLY A FIÁT? Ez a tortenet sok kozos vonast mutat az elozovel, bar masok írtak, mas tortenelmi korban. A Ronan nevu szereplo ezuttal kiraly, nincs koze az azonos nevu szenthez, es a cselekmeny reszben az Antrim megyei Dun Sobaircheben jatszodik. Az elbeszeles koze pJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 171

ponti szala a kronikakban folbukkano, tortenelminek velt alakokhoz kotodik. Nem valoszínu, hogy a tortenetben szereplo Ronan es Eochaid ismertek volna egymast. Ronan mac Aeda leinsteri kiraly ugyanis 610-ben vagy 624-ben halt meg. Tortenetbeli aposa, Eochaid vagy Echaid Iarlaithe viszont, aki feltehetoen joval idosebb volt nala, a foljegyzesek szerint tobb, mint negyven evvel kesobb, 665-ben hunyt el. A tortenetet, amelyben mindketten szerepelnek, valoszínuleg egy vagy ket evszazaddal kesobb talalta ki egy klasszikus forrasokbol dolgozo csaladfakutato. A Leinsteri kódexben (1150 utan) talalhato egy fennmaradt, talan 10. szazadi szoveg. A termeszetfolotti elem azonban, a mondakor mas torteneteitol elteroen, hianyzik. Nincsenek istenek, tabuk, varazslatok. A feszultseg hetkoznapi emberi konfliktusokbol, szerelembol, feltekenysegbol, gyuloletbol, eroszakbol szarmazik. A tortenet szokasos ír címe Fingal Rón|in (Hogyan olte meg a fiat Ronan?), de idonkent talalkozhatunk az Aided Maíl Fhothartaig Maic Rón|in (Mael Fhothartaignak, Ronan fianak halala) címvaltozattal is. Ronan leinsteri kiraly fia Mael Fhothartaig, a tartomany legdaliasabb ifja, akinek csodajara jarnak. Akarhol bukkan fol, osszeverodnek korulotte a ferfiak, folcseperedve pedig egyre [312] inkabb az udvar ifju holgyeinek kedvence lesz, akiknek kegyeit szívesen viszonozza. Apja, Ronan viszont szomoru ozvegyember, felesege, egy bizonyos Munsteri Eithne, Mael Fhothartaig anyja, nemreg halt meg. Figyelmes fia azt javasolja, keressen maganak uj asszonyt, esetleg egy birtokkal rendelkezo ozvegyet. Ronan azonban vonzo, fiatal feleseget valaszt: az eszaki Dun Sobairche uranak, Eochaidnak a lanyat, akinek nincs neve, de az biztos, hogy a fiu nem ilyen asszonyt szant apjanak. Mael Fhothartaig „szeszelyes, devaj teremtesnek” nevezi az ifju arat. A hazhoz erkezo fiatalasszony viszont sokkal kedvezobb velemenyt alkot ujdonsult mostohafiarol, mi tobb, azonnal beleszeret, es elkuldi hozza gyonyoru szolgalojat, hogy csabítsa a fiut az uj kiralyne agyaba. A nyomatek kedveert halallal fenyegeti a lanyt arra az esetre, ha dolgavegezetlenul terne viszsza. A szolgalo, hogy meggyozobb legyen a rabeszeles, egyutt hal Mael Fhothartaiggal, de nem hallgatja el azt sem, hogy a mostohaanyja is vagyakozik utana. Az ifju hos erre otven kíserovel Skociaba megy, ahol hamarosan komoly hírnevre tesz szert, mint harcos es vadasz. Ket vadaszkutyaja, Doilín es Daithlenn gyorsabb a vendeglato skot kiraly kopoinal is. Amikor a leinsteriek kerik, hogy terjen haza, Dun Sobairchen keresztul vezet az utja, ahol Eochaid kiraly kijelenti, hogy a lanyanak inkabb Mael Fhothartaiggal kellett volna halnia, nem a ven bugris Ronannal. Az ifjunak ez nem tetszik, de azert folytatja utjat Leinster fele. Erkezesekor a szerencsetlen szolgalot ismet fovesztes terhe mellett menesztik hozza, hogy edesgesse a kiralyne agyaba. A ketsegbeesett Mael Fhothartaig fogadott fivere, Congal tanacsat keri, aki azt feleli, tud megoldast, de annak ara van. Mael Fhothartaig hiaba kínal neki lovat, kantart, ruhat, Congal kijelenti, hogy csak a ket ertekes vadaszkutyat fogadja el. Egyszeru fortelyt eszelt ki: Mael Fhothartaig kora reggel menjen el marhakat pasztorolni, Congal pedig bemegy a kiralynehoz azzal, hogy a mostohafia aznap delutan egy feher kovekkel jelolt helyen varja pasztorora remenyeben. A kiralyne egesz delelott epedve varja a pillanatot, a feher kovek fele tartva azonban ketszer is osszefut Congallal, aki durvan szidalmazza, olyanokat vag a fejehez, hogy „Ringyo!” meg „Gonosz asszony!”, a harmadik alkalommal pedig mar lovagloostorral is nyomatekosítja [313] szavait. A megvert, de meg nem tort kiralyne így vag vissza: „Gondom lesz r|, hogy vért ízleljen a nyelved!” Aznap este Ronan varaban a kiraly Mael Fhothartaigot dicseri, aki meg nem tert vissza a marhaterelesbol, ahova Congal kuldte. A zilalt kulseju kiralyne valaszul azt morogja, hogy a kiraly folyton a fiat dicsoíti. Ronan erre meg lelkesultebben aradozik a fiurol. Azt mondja, Mael Fhothartaig mindent megtesz, hogy kiralyi apja es annak uj felesege jol James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 172

erezze magat. Erre a kiralyne zsembesen azt feleli, hogy a fiu viszont nem erzi magat olyan jol, mint szeretne. „Congal h|romszor hozta m|r be hozz|m − vadaskodik −, nagyon nehéz volt megszabadulnom tőle.” „Átok sz|lljon a sz|dra, gonosz asszony!” − torkolja le duhosen Ronan, de a felesege azt allítja, bizonyítani is tudja a vadat. Hamarosan belep Mael Fhothartaig, es szarítgatni kezdi a tuznel a labat. Ezzel talcan kínalja az alkalmat a kiralynenak: amikor Mael Fhothartaig ket verssorban elmondja, milyen hideg van, az asszony befejezi a versszakot azzal, hogy mennyire fazik egy ferfi a szeretoje nelkul. „Teh|t igaz!” − kialt fel Ronan, es int egyik emberenek, Aedannak. A kísero nyomban el is hajítja landzsajat, amely szekehez szogezi Mael Fhothartaigot. A masodik landzsa Congalt talalja el, a harmadik pedig Mac Glass, az udvari bolond beleit szaggatja szet. Mael Fhothartaig halaltusaja kozepette elmondja apjanak, hogy aljas hazugsaggal vezettek felre. Elmondja azt is, hogyan zaklatta ot az ifju kiralyne, hogyan csalta el Congal haromszor is, es hogy ugyanugy nem vetkezne vele, ahogy a tulajdon szuloanyjaval sem. A halallal valo kuszobon allo talalkozasara eskuszik, hogy artatlan. Szavai meghozzak a kívant hatast. Fia halala utan Ronan harom napig gyaszol, ekesszolo, visszafogott sirankozasaban bunos, kejsovar nonek nevezi a feleseget. Congal bosszura szomjas fivere, Donn pedig Dun Sobairchebe utazik, ahol kicsalogatja palotajabol Eochaidot, a kiralyne apjat, majd felesegevel es fiaval egyutt meggyilkolja. Levagott fejuket Leinsterbe viszi, es a kiralyne keblere veti. Az asszony erre sajat kesebe dol. A tortenet Mael Fhothartaig addig egyszer sem említett fiainak megjelene sevel vegzodik, akiknek anyjara meg csak nem [314] is utal a szoveg, nemhogy neven nevezne. A fiuk Ronan ajtajahoz mennek, es bejelentik, hogy odakint olyan harc van keszuloben, amelyben egy oreg bajnok nem allhatja a sarat. Erre Ronan szajat elonti a ver, es a kiraly azon nyomban meghal. Barki is a Fingal Rón|in szerzoje, alighanem a Hippolutoszrol, az erenyes kocsihajtorol es a buja, gonosz Phaidrarol szolo, kozismert gorog mesebol merített, amelyet tobbek kozott Euripidesz Hippolütosz címu dramaja (Kr. e. 428) is foldolgoz. A regi idok gyakran erosen nogyulolo papjai igencsak kedveltek a vetkes asszonyokrol szolo tanmeseket, es meríthettek a bibliai Jozsef tortenetebol is, aki artatlan, megis gyanuba keveri az utana hiaba sovargo Potifarne (1Moz, 39,12). Az apa es fia kozotti, felreertesen alapulo szexualis rivalizalas temaja a nepi/nepmesei motívumok katalogusaban a K2111-es szamot kapta (l. meg: 870C mesetípus). CORMAC ARANYKUPÁJA A kovetkezo tortenet a tundermesek vilagaba vezet minket: vannak benne titokzatos idegenek, kert es teljesített harom kívansag, a termeszet torvenyeivel dacolo kimondott szo. A tortenetmondo mindezeket a csodas esemenyeket a Szent Patrik elotti ír hagyomany igen híres kiralyanak, Cormac mac Airtnak tulajdonítja, aki az evkonyvek szerint megszakítasokkal Kr. u. 227-tol 266-ig uralkodott. A kiralyt masik titulusa, a „Cormac Ua Cuinn” (’Conn unokaja/leszarmazottja’), csaknem ugyanolyan híres nagyapjahoz, Conn Cetchathachhoz (’a szaz csatat megvívo/Szazcsataju’) koti. A korai genealogiakban gyakran idezik a nevet. Ez reszben arrol tanuskodik, hogy egyertelmuen valos tortenelmi szemelynek tartottak, reszben pedig arrol, hogy a becsvagyo csaladok kapcsolatba akartak hozni magukat vele. A tetteit leíro, alabb osszefoglalt Echtrae Cormaic (Cormac kalandjai) címu szoveg tobb korai elbeszelest fuz ossze, moralizalassal es sugalmazott ta rsadalombíralattal fuszerezve. Tobb kutato is folfigyelt ra, hogy Cormac Tír Taimgireben James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 173

(’az Igeret Foldjen’) tett latogatasa Perceval lovagnak a Gral kastelyaban tett latogatasat elolegezi meg. Az [315] igazsag probara tevo kupajanak motívuma meg a tavoli Indiaban is megtalalhato. Egy majusi hajnalon Cormac mac Airt Tara bastyain setalgatva szokatlan oltozeku idegenre lesz figyelmes. A varhoz kozeledo, osz haju vendeg elenk színu aranybrokat ruhat visel, olyat, amilyen csak magas statusu harcosokat vagy hercegeket illet meg. A vallan pedig ezustagat hoz, amelyen harom aranyalma csung. Amikor Cormac megtudja, hogy az aranyalmak, ha megrazzak oket, gyonyoru muzsikajukkal mindenki szemere almot hoznak, meg a vajudo nokre is, keri az idegent, hogy adja neki. A kulonos vendeg beleegyezik, csak egy ígeretet ker cserebe, hogy Cormac a jovoben teljesíti harom kívansagat. A kiraly orommel raall az alkura. Egy ev es egy nap mulva az idegen visszajon, es a kiraly Ailbe nevu lanyat keri. Tara asszonyaibol harom hangos kialtast valt ki a keres, Cormac azonban megrazza felejuk az ezustagat, mire elszall a banatuk, es mely alomba merulnek. Atadjak Ailbet. Ujabb egy honap elteltevel megint megjelenik az idegen, es most Cormac fiat, Cairbre Lifechairt keri. Cormac most is teljesíti a kereset, pedig az udvar nepenek ezuttal sem tetszik a dolog. Harmadik latogatasakor az idegen Cormac feleseget, Eithne Thaebfhotat, Dunlang leinsteri kiraly lanyat viszi el. Az o elveszteset Cormac mar keptelen elviselni, uzobe veszi hat az idegent es kíseretet. Vegul egy síksag kozepen suru kod borul rajuk. Itt a cselekmeny eles fordulatot vesz, ami azt sugallja, hogy Cormac kalandjainak fennmarado resze mas forrasbol szarmazik. A pusztan egyedul bolyongo Cormac hatalmas, bronzfallal korulvett varhoz er. A falakon belul ezustbol keszult haz all, felig befodve feher madarszarnyakkal. Cormac szeme ele rendkívul kulonos latvany tarul. A teto masik felet most zsupolja feher tollakkal a tunderlovasok serege, igaz, egyetlen fuvallat eleg ahhoz, hogy munkajuk karba vesszen. Tuz is lobog a hazban, amely minden radobott tuzifat azonnal elemeszt, meg a vastag torzsu tolgyet is. A tovabbhalado Cormac ujabb bronzfalu varhoz er, ennek falai kozt mar negy palota van. Belepve bronzgerendakat, ezustsovenyt es megint csak feher tollakbol keszített tetot pillant meg. Egy ragyogo szokokutbol ot [316] forras ered, ezeknek a vizet isszak a hazigazdak. A szokokut szomszedsagaban kilenc mogyorofa all, termesuk a kut vizebe hull, ahol ot lazac taplaleka lesz. A forrasokban olyan dallamosan csobog a víz, hogy nincs ember, aki annal szebben tudna dalolni. A jovevenyt szíves fogadtatasban reszesíti egy dalias harcos es egy arany fejeket viselo gyonyoru, szoke no. Nyarsra huznak egy disznot is, majd a vendeg es hazigazdai sajatos tortenetmondo versenybe fognak. A diszno mindegyik fertalyara kell mondani egy igaz tortenetet, kulonben nem lehet megsutni. A lakoma tobbi resztvevojenek, a harcosnak, a nonek es a konyhafonoknek nincs neve. Mindharman eltulzottnak, keptelennek hato meseket adnak elo, de a hazigazda meg van elegedve veluk, es elhiszi oket. Ezutan Cormacra kerul sor. O a vele, mint tudjuk, nemreg megtortent esetet beszeli el: azt, hogy egy titokzatos idegen sorban elvitte a lanyat, a fiat, majd a feleseget. Az o tortenetet is igaznak ítelik, a diszno szepen megsul. Cormac csak a nepes tarsasag hianyara panaszkodik, hiszen o altalaban otvenedmagaval eszik. Erre a harcos edes altatodalt enekel, Cormac pedig elszenderedik. Amikor folebred, otven harcost talal maga korul, es ott vannak elveszett csaladtagjai is: a lanya, a fia, a felesege. Kiporciozzak a sort es az etelt, a dalias harcos kezebe pedig aranykupat adnak. Cormac megcsodalja a kulonos kivitelu edenyt, vendeglatoja pedig elmondja, hogy ez nem hetkoznapi ivoedeny. Ha ugyanis harom hamissagot beszelnek elotte, harom reszre esik szet. A harcos ezt harom egymast koveto hazugsaggal be is mutatja, majd Cormacrol James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 174

es csaladjarol mond harom igazsagot. Kijelenti, hogy Eithne nem halt ferfival, miota elhagyta Tarat, Ailbe sem, es Cormacnak sem volt dolga novel. E szavakra a kupa ismet oszszeforr, a hazigazda pedig elarulja, hogy o Manannan mac Lir, a tengeristen, es o jelent meg Tara falainal az ezustaggal. Ezutan elmagyarazza a Cormac altal latott csodakat is. A ragyogo szokokut peldaul a tudas kutfeje, az ot lazac pedig az ot erzekunket testesíti meg. Masnap reggel Cormac Tara zold gyepen ebred, vele van felesege, Eithne, fia, Cairbre, es lanya, Ailbe is. Es nem hianyzik melloluk az ezustag, a harom aranyalma es az igazsag aranykupaja sem. [317] FERGUS, A SZÖRNYEK ÉS A „KIS EMBEREK” Fergus mac Leti ugyan Ulster mitikus kiralya, tortenetet egyfajta „iktatasi hiba” kovetkezteben rendszerint megis e ciklushoz soroljak. Az elbeszeles legkorabbi valtozata, a 7. vagy 8. szazadi Echtra Fergusa maic Léite (Fergus mac Leti kalandja) jogi szovegekben maradt fenn, a birtokvitak rendezesenek helyes modjarol szolo tanulmanyban idezik. A tobbi korai ír tortenethez hasonloan a helynevek itt is valodi foldrajzi helyeket jelolnek, igaz, mas nem koti az esemenyeket a tortenelmi valosaghoz, hiszen a tortenetben folmerulo birtokvitara aligha kerulhetett sor. A foszereplo Fergus, az „uszo”, alighanem csak alakmasa az ulsteri mondakorben jelentos szerepet jatszo Fergus mac Roichnak. Az Echtra Fergusa maic Léite nem nagy kiralyok birodalmaban jatszodik. Tartalmaz viszont fantasztikus elemeket, amelyek kesobb nagy hatassal voltak a szajhagyomany utjan terjedo tortenetek meseloire. Ilyenek a tengeri szornyek, valamint az ír irodalomban eloszor megjeleno leprechaun (kobold). Talan a hasonlo motívumok szinte automatikus nepszerusegevel magyarazhato az is, hogy a 13. szazadban a tortenetnek folbukkant egy komikus, Rabelais-t idezo valtozata. Az elbeszeles kezdeten Fergus mac Leti nagy hatalmu kiraly Ulsterben, Irorszag eszaki reszen. Van egy huberese, egy Eochaid Belbuide (’sarga szaju’) nevu nemesember, akinek vedelmere esku kotelezi. Amikor egy haboru soran az orszag kozepso reszerol erkezett, Conn Cetchathach altal kuldott fegyveresek csoportja megoli Eochaidot, Fergus kiraly szemeben ez egbekialto gaztett. Valo igaz, az ír jogban ismert volt a díguin (a kiraly vedelme alatt allo ember meggyilkolasa) nevu buncselekmeny, es Fergus annak rendjemodja szerint karterítest is kovetel. Delre utazik, ahol Conn es emberei nem vitatjak az igazat. Atengednek neki egy foldteruletet, amely lehet, hogy Mag Muirtheimnevel azonos (veletlenul eppen Cuchulainn birodalma), vagy meg delebbre, a Delvin folyo torkolatanak kozeleben fekszik. Kialkudja maganak az egyik orgyilkos anyjat, egy Dorn nevu nemesasszonyt is, aki hazi rabszolgaja lesz. Fergus megfelelonek talalja a karterítest, beket kot, es visszater eszakra. [318] Masnap a tengerpart egy meg nem nevezett pontjan kocsihajtojaval pihenot tartanak, es a hosegben elszunyokalnak. Almukban tulvilagi latogatok keresik fol oket. Vízi tunderek rajzanak ki a tengerbol, es kiemelik fogatabol a melyen alvo Fergust. Megszabadí tjak nagy becsben tartott, Caladhcholg nevu kardjatol (ez Fergus mac Roich Caladbolgjanak megfeleloje). Ezutan beviszik a tengerbe, de amikor a laba a vízbe er, Fergus azonnal fo lebred, es elkap harmat az apro lenyek kozul. Azt koveteli, teljesítsek harom reszbol allo kívansagat: a tengerekben, a folyok nyugodt, csondes, allovízszeru, mely szakaszain es a tavakban egyarant tudjon a víz alatt uszni. A kis testu manok ír neve lúchoirp vagy lúchorp|in. Ebbol az ugynevezett metatezissel, avagy hangattetellel, a ch (eros h) es a p hangok cserejevel kapjuk az angolosított alakot, a „leprechaun” szot. Ezek a 8. szazadi vízi tunderek csak nagyon halvanyan emlekeztetJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 175

nek a T. Crofton Croker Fairy Legends and Traditions of the South of Ireland (Del-Irorszag tunderlegendai es -hagyomanyai) címu konyveben (1825) folbukkano maganyos tunderekre. A kotet megjelenese ota eltelt csaknem ket evszazadot pedig a tunderek alakjainak nepszeru, kommersz torzítasa, illetve karikaturisztikus abrazolasa jellemezte. A mano, avagy kobold alakja konnyen felismerheto, ezzel egyutt nem az ír hagyomany legfeltunobb es nem is a legjellegzetesebb tunderfiguraja. Az ír mesekben a „leprechaun” se nem aranyos, se nem bajos. Ezeket a vonasokat az Irorszaghoz leereszkedoen viszonyulo Albion (Anglia) „koltotte” hozza a kobold alakjahoz. A kis emberek teljesítik Fergus harom kívansagat: eloszor varazsereju fuvekbol keszített, fuldugoszeru alkalmatossagot kap toluk, majd a modern buvarsisakot idezo vízhatlan burkot csavarnak a fejere. Az ajandekokat azonban egy fontos feltetellel adtak: Fergus sajat orszagaban, a Loch Rudraige (Dundrum-obol, Down megye) kornyeken nem elhet ujonnan szerzett kepessegevel. A vakmero Fergus azonban nem torodik a tilalommal, es uszni probal a víz alatt a Loch Rudraigeben. Csakhamar a muirdris nevu felelmetes tengeri szornnyel talalja magat szembe, amely legzsak modjara folfujja, majd leereszti magat. Mar a latvanya is mergezo, es Fergus borzalmas torzulast szenved: [319] a szaja atkerul a tarkojara. Tukor nelkul nem veszi eszre, mi tortent vele, de a kocsihajtoja elborzadt arca felreerthetetlenul tudtara adja, hogy valami nincs rendben. Fergus kimenekul a partra, es elalszik. Kocsihajtoja tovabbhajt Emain Machaba, es elmondja Ulster bolcseinek, milyen csapas erte a kiralyt. Az akkori idok szokasai es jogrendje szerint ugyanis olyan ember, akinek sulyos testi fogyatekossaga volt, nem lehetett kiraly, ha pedig mar tronon levo uralkodo szenvedett olyan borzalmas torzulast, mint Fergus, le kellett mondania. A bolcsek a kiraly iranti huseguk jelekent hajlandok konspiralni, hogy eltitkoljak a tortenteket. Meg maga Fergus sem fogja megtudni, hogy mekkora szerencsetlenseg erte. A dontes szerint a kiralyi varbol eltavolítjak az osszes idegent, es mindenkit, aki elfecsegne a titkot. Emain Machaban Fergust attol kezdve mindig hanyatt fektetik, amikor megmossak a fejet, hogy ne lathassa meg a tukorkepet a vízben. Csak megbízhato szolgak dolgozhatnak mellette, akik se neki, se masnak nem aruljak el a titkot. Eleg valoszínutlennek tunik ugyan, hogy ez a terv kivitelezheto, het evig megis rendben megy minden. Egy szolgalorol azonban megfeledkeztek: az elokelo szarmazasu, sertodott Dornrol, aki fia bune miatt lett Fergus rabszolgaja. Amikor egy napon ot utasítjak, hogy mossa meg Fergus fejet, gyotrelmes lassusaggal lat neki a feladatnak. A kiraly megelegeli, es rasuhint az ostoraval. Az eveken at megalazott Dorn elveszti onuralmat, es gunyolni kezdi Fergust groteszk kulseje miatt. A kiraly most dobben csak ra, mi tortent vele annak idejen az obolben. Kardot rant, es kettevagja az elokelo rabszolganot. A kovetkezo teendoje egyertelmu: egyenesen a Loch Rudraigehez kell hajtatnia, hogy megtalalja es legyozze a szornyet, hiszen a szornytol valo felelme csufította el, ezert most a felelem targya folott kell diadalmaskodnia. Beugrik a vízbe, egy napon es egy ejszakan at csatazik a melyben a muirdrissel. A parton gyulekezo ulsteriek azt latjak, hogy a to forr, mint egy ust, es hatalmas hullamok csapnak ki a partra. Vegul a kiraly maszik ki az obol kulso es belso felet elvalaszto magas homokpadra, es kezeben a szorny fejet lengetve bejelenti gyozelmet. A diadal edes íze azonban egy csapasra megkeseredik, amikor [320] Fergus holtan hanyatlik vissza a vízbe. Felelmet csak az elete aran tudta legyozni. Az Echtra Fergusa maic Léite 13. szazadi komikus valtozata tovabbi reszleteket szo a tortenetbe, es a vízi tunderek, avagy koboldok is joval nagyobb szerephez jutnak. Itt sokkal kisebbek, mint az eredeti elbeszelesben, egy atlagos ferfi a tenyerere veheti oket. Uj neveket is kapnak a manok, Iubdan a kiralyuk, Bebo a kiralyne, es Eisirt az udvari kolto. James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 176

Eisirt a kesobbi hagyomany koboldjaihoz hasonloan okkult telepatikus kepessegekkel is rendelkezik. Tudja, mikor folytat Fergus bunos viszonyt a tiszttarto felesegevel, Fergus felesege pedig a mostohafiaval. A kiraly itt is megkuzd a Loch Rudraige szornyevel, amelynek neve ezuttal sínach. A szaja most is a tarkojara kerul, de ezuttal a felesege fedi fol a titkot. Elotte a furdoben vesznek ossze valami semmisegen. Fergus ebben a verzioban nem puszta kezzel, hanem a kardjaval oli meg a szornyet masodik talalkozasukkor. Regi feltetelezes, hogy az Echtra Fergusa maic Léite angol fordítasat fololvastak Jonathan Swiftnek is, es reszben ennek koszonhetjuk a Gulliver utaz|sai elso konyveben (1726) szereplo liliputiakat. Vivian Mercier The Irish Comic Tradition (Az ír komikus hagyomany) címu konyveben (1962) meggyozoen ervel amellett, hogy ez valoban így van. A díguin miatt Fergusra atruhazott fold esete, amely miatt a regi jogaszok megorzesre erdemesnek íteltek a 8. szazadi keziratot, nem befolyasolja a cselekmeny vegkifejletet. [321]

HARMADIK RÉSZ

WALESI ÉS SZÁJHAGYOMÁNY ÚTJÁN FENNMARADT MÍTOSZOK TIZENHARMADIK FEJEZET Brit gyökerek, walesi hagyományok ŐSHONOS IDEGENEK Korai irodalmanak tanusaga szerint a walesi nep azt tartotta magarol, hogy Ynys Prydainon, azaz Britannia szigeten elnek. Nem egyszeruen arrol van szo, hogy a Walesifelsziget a brit sziget resze: a regi walesiek helyesen ugy fogtak fol, hogy ok a romaiak altal meghodított es gyarmatosított okori britek kulturalis es nyelvi orokosei. Irodalmuk szemhatara Nagy-Britannia olyan teruleteire is kiterjedt, amelyeket ma nem tartunk Wales reszenek. Az Y Gododdin címu, a 6-7. szazadban elt Aneirinnek tulajdonított hosszu koltemeny cselekmenye peldaul a mai Edinburgh kozeleben kezdodik, majd Yorkshireben folytatodik. A Skot-Alfold hatalmas teruletein, kulonosen a delnyugati reszen, a kozepkorban meg hosszu evszazadokon at walesi nyelven (illetve ennek az osen) beszeltek. Ezen elveszett tartomanyokat kesobb, nemi szomorkas sovargastol sem mentesen, „regi Eszak” neven emlegettek. Wales neve az oangol wealh (tobbes szamu alakja: wealas) szobol ered, amelynek jelentese: idegen vagy nem szasz. A Nagy-Britanniaba az 5. szazad kozepetol erkezo angolok, szaszok es jutok brutalisan bantak a helyi lakossaggal, es nemigen mutattak erdeklodest a brit nyelv irant. Az osi nyelv a sziget nyugati peremvidekeire, Walesbe es James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 177

Cornwallba szorult vissza, valamivel kesobb pedig Bretagne-ba is atterjedt. Walest mar a 8. szazad elott kulonallo egysegnek tekintettek, a 8. szazadban pedig Offa merciai (azaz angolszasz) kiraly elrendelte az Offa-toltes nevu hosszu foldsanc epíteset, amely az oshonos keltakat elvalasztotta a german angoloktol es szaszoktol. A mai Wales hataratol kisse keletre mindmaig megvannak a toltes [325] maradvanyai. A walesiek idovel a combrogos (honfitarsak) szobol eredo Cymry szoval kezdtek jelolni nepuket, hercegseguket pedig Cymru neven emlegettek. A walesiek kulturalisan kulonboznek Britannia tobbi reszenek lakoitol, etnikailag azonban nem. Az 1990-es evek kozepen elindult genterkepkeszítesek megerosítettek azt, amit az antropologusok mar regen sejtettek: az okori britek genjei Nagy-Britannia szamos lakosaban tovabb elnek, akar walesinek, akar angolnak, akar skotnak valljak magukat. Az 5. szazadban nem volt etnikai tisztogatas. A britek kozul sokan megtanultak angolul, es beolvadtak a hodítok nepebe. Az okori brit es a walesi nyelv kozti rokonsag pedig senkit ne indítson arra a gondolatra, hogy a pogany vallas es vilagkep szeles korben tovabb el, es athatja a walesi hagyomanyt! A kelta tudomanyok 19. szazadban kezdodott muvelesenek elso evtizedeiben sokakat meghodított ez az elmelet, azota viszont hitelet vesztette. A walesi Don es az ír Danu gyokerei a jelek szerint minden bizonnyal kozosek, de a ket istenseg aligha azonos. Don gyermekeinek (Gwydion, Gilfaethwy, Gofannon stb.), akik a Mabinogiban is szerepelnek, nincs ír megfelelojuk. Modron pedig, aki a Culhwch és Olwen címu, 11. szazadi tortenetben az elrabolt gyermek, Mabon anyja, az osi Matrona istennotol, a galliai Marne folyo nevadojatol eredeztetheto, ahogy Mabon ose is Maponos (’isteni ifju’), a romai uralom alatt allo Britannia es Gallia Apollohoz kotodo istene. Az olvaso erdeklodeset felcsigazhatja, hogy ezek az osregi nevek kozepkori tortenetekben bukkannak fol, de ez meg nem azt jelenti, hogy a kereszteny hitre tert Wales irodalmi produktumai pogany szellemuek lennenek. A jelenseg modern analogiajanak tekinthetok az osi kulturakbol rank maradt karacsonyi kellekek. A muvelt ember tisztaban van azzal, hogy nem kereszteny eredetu a Nagy-Britanniaban karacsonyi díszítoelemkent elterjedt fagyongy (a druidak oroksege), valamint a nagy fahasabok meggyujtasanak kiveszoben levo szokasa es a foldíszített tulevelu fa. A karacsonyfat díszíto emberek tulnyomo tobbsege szamara azonban puszta veletlen a szokas nem kereszteny eredete, nem valamifele osi vallashoz valo visszaterest jelent szamukra. A walesi nyelvu írasbeliseg valamivel kesobbi keletu, mint az ír, es kisebb mennyise gben maradtak fenn irodalmi [326] emlekek. Az irodalmi hagyomany a 6. szazad kozepetol a jelenig ível, de a normann kor elotti (azaz 1094 elotti) alkotasok zome (ke t-harom kiveteltol eltekintve) 12-15. szazadi keziratokban maradt rank. A latin nyelvu Historia Brittonumban (A britek tortenete, 800 korul) talalhatok utalasok a 6. szazadi walesi enekes koltokre, akik kozul kettotol, Taliesintol es Aneirintol maradtak fenn nekik tulajdonított muvek. A hozzajuk hasonlo koltokhoz kapcsolodo, kepzelet szulte tortenetek, amelyekrol a kovetkezo alfejezetben esik szo, arrol tanuskodnak, hogy a poetak mar a korai idokben is komoly hírnevnek orvendtek, annak eselyet viszont, hogy valos tortenelmi szemelyek lettek volna, gyengítik. Mint mar említettuk, a regi britek soha nem ereztek kozosseget az írekkel, a Man szigetiekkel vagy a skot gaelekkel. A keltak egysegenek gondolata csak a 18. szazad elejen vetodott fol. A walesiek es az írek termeszetesen tudtak egymasrol, gyakran meg is tamadtak egymast, es az ilyen portyakrol sokszor rabszolganak elhurcolt foglyokkal tertek haza. (Egy ilyen alkalommal kerult Irorszagba rabszolgakent a brit Szent Patrik.) Le is telepedtek egymas teruleten, es integralodtak a masik orszag tarsadalmi szovetebe. Hiba lenne azonban, ha tulhangsulyoznank a nyelvukben es elbeszelo irodalmukban mutatkozo parhuzamokat. Ezek ugyanis nem demonstraljak perdonto modon, hogy Wales es James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 178

Irorszag irodalmanak ugyanugy lenne valami reg elveszett kozos eredete, ahogy a ket nyelvnek. Sokat vitatott kerdesrol van szo, a tudomanyos kozvelemeny egy resze elfogadja, a masik resze elveti a kozos eredet elmeletet. A problema lenyege azonban nehany peldaval megvilagíthato. Fionn mac Cumhaill ír hos peldaul nevrokona a walesi Gwynn ap Nuddnak. A gwyn szo (ami az ír fionn rokon szava) szinten szoket vagy feheret jelent, es Fionn Nuadu csaladjabol valo. Fionn es Gwynn szerepe azonban tavolrol sem egyforma: a ketfele hagyomanyban nem azonos formatumu egyenisegek, es egymassal ellentetes palyat futnak be. Gwynn kezdetben az egesz tulvilag ura, de aztan elveszti jelentoseget, es vegul mar csupan tunderkiraly. Hasonlo kulonbsegek fedezhetok fol a Mabinogi harmadik aganak (l. alabb) címszereploje es fohose, Manawydan fab Llyr, illetve Manannan mac Lir ír tengeristen kozott. Manawydan ugyanis a varazslatban es egyes [327] mestersegekben tanusított ugyessege ellenere nem rendelkezik Manannan mac Lir isteni kepessegeivel. Mas peldakban pedig nem annyira nyelvi, inkabb tartalmi szempontok alapjan kínalkozik az osszehasonlítas. Az erdei vadember, Myrddin Wyllt peldaul egy csata latvanyatol orul meg, es nyeri el a jovobe latas kepesseget. Kezenfekvo a rola szolo elbeszelesek osszevetese az ír Suibne Geiltrol vagy a skot Lailokenrol szolo tortenetekkel, de az igazsag az, hogy mindharom alak a korai europai hagyomanyban masutt is megtalalhato erdei vadember motívumanak peldaja. Myrddin ezen kívul Artur kiraly híres varazslojanak, Merlinnek az alakjat is gazdagítja. A prozai hosi irodalom nemcsak Irorszagban, hanem Walesben is a joval korabbi sza jhagyomanybol merít, amelynek letezese logikailag konnyeden igazolhato. A korai idoszak olvasoi vagy hallgatoi színre lepesukkor nyilvanvaloan folismertek a jelentosebb szereploket. Az artatlan Rhiannon vagy a bunos Blodeuedd eleven, eletteli figuraja a walesi irodalom nagy ajandeka a nyugati irodalmi kulturanak. A legkorabbi fennmaradt walesi elbeszeles, a Culhwch és Olwen (1100 korul) az ír torteneteknel kesobbi ugyan, de Europa mas tajaihoz kepest tobbnyire így is megelozi az elbeszelo proza kialakulasat. A Culhwch ezen kívul a gyakran idezett Artur-szovegeknel, így Geoffrey of Monmouth Historia Regnum Britanniae (1135 korul), Wace Roman de Brut (1155 korul) vagy Chretien de Troyes Lancelot (1178 korul) címu muvenel korabban mutatja be Artur kiralyt, es sorolja el tarsai nevet. A Rhydderchi fehér kódex (1325 korul) es a Hergesti piros kódex (1382 k.–1410) tizenegy, a normann idokben szerkesztett, cím nelkuli meset tartalmaz. A 19. szazadban Lady Charlotte Guest harom kotetben lefordította ezeket (1838–1849), valamint Taliesin kesobbi keletu tortenetet is, osszesen tehat pontosan egytucatnyi elbeszelest. Gyujtemenyet Mabinogionnak nevezte, ez a mabynnogyon szo angolosított alakja. Egykor ugy tartottak, a cím jelentese, a francia enfances-hez hasonloan: ’az ifjusag mesei’. A kozelmultban azonban mar inkabb arra az allaspontra helyezkedtek a tudosok, hogy a helyes fordítas „Az isteni Maponos/Mabon tortenetei”. A korai szovegekben a Mabinogion szo mindossze egyszer fordul elo, es mar regen kiderult, hogy elírason alapulo [328] fantomszo, a Mabinogi feltetelezett tobbes szama. Lady Guest nyoman megis szeles korben haszna ljak ezt a szoalakot, így Gwyn Jones es Thomas Jones (1910–1972) nagyra tartott fordítasaban is így szerepel, mi azonban Patrick K. Ford fordítasa nyoman (1977) maradunk a hitelesebb Mabinogi formanal. A tizenegy kozepkori tortenetet mindmaig gyakran egybefuzik, a Mabinogi cím azonban kozuluk csak negy, egymashoz kapcsolodo tortenetet jelol. Ezek címe: Pwyll, Dyfed hercege; Branwen, Llŷr l|nya; Manawydan, Llŷr fia és Math, Mathonwy fia. Walesi nyelven a negy tortenet egyutt Pedair Cainc y Mabinogi (A Mabinogi negy aga) címen ismert. (Ezek tartalmi ismertetoje megtalalhato a fejezet kesobbi reszeben.) Azert beszelunk agrol, es nem fejezetrol vagy konyvrol, mert nem linearisan folytatolagos tortenetekrol van szo. James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 179

TALIESIN Taliesin a harom legismertebb nev egyike Wales korai korszakabol (a masik ketto Dylan es Rhiannon). Roluk sok olyan ember is hallott, aki egyebkent vajmi keves figyelmet fordít a Walesszel kapcsolatos dolgokra. Pedig ha megvizsgaljuk azt a keveset, amit Taliesin (jelentese walesi nyelven: sugarzo homloku) eleterol tudunk, nem kapunk magyarazatot arra, miert is ilyen kozismert a neve, es a szemelyehez kotodo kesobbi fantasztikus tortenetekbol sem leszunk sokkal okosabbak. A kolto az ot mind az Egyesult Kiralysagban, mind Eszak-Amerikaban nepszerusíto eroknek koszonheti ismertseget. Charles Williams angol-walesi fantasyregeny-íro (1886–1945) az eredeti walesi szovegekre alapozva nepszeru regenyek egesz soraban bovítette ki jelentosen Taliesin jellemrajzat. Innen pedig Taliesin bekerult a fantasy-irodalom gepezetebe, a vegen mar kulonbozo szerepjatekokban, így a Dungeons and Dragons címuben is folbukkant. Az emelkedettebb muveszkorokben mozgo walesi-amerikai epítesz, Frank Lloyd Wright (1869– 1959) pedig sajat szemelyes kultuszhoseve tette Taliesint, es ket rola elnevezett birtokot is epített, az egyiket Wisconsinban, a masikat Arizonaban. Ez utobbi, a Taliesin West, azota oktatasi kozpont lett, ahova csak valogatott, igen magasan kepzett diakokat [329] vesznek fol. Ennek eredmenyekent a Taliesin nevhez ma mar az ujíto szellem es a magas szintu tudas kepzete is tarsul. A tortenelmi Taliesin, ha letezett egyaltalan, az aprocska kozep-walesi kiralysag, Powys szulotte lehetett, felnott elete nagy reszet pedig a „regi Eszakon” toltotte, ahol kulonbozo hercegi partfogoinak dicseretet zengte. Aneirin mellett o a masik a cynfeirdd (’a legregebbi koltok’) kozul, akinek emleke fennmaradt az utokor szamara. Kozel 800 evvel a halala utan az írastudok 60 neki tulajdonított verset gyujtottek egybe a Taliesin könyve címu kotetben. A koltemenyek kozul Sir Ifor Williams 20. szazadi tudos szerint tizenkettot valoban egy 6. szazadi kolto írhatott. E tucatnyi vers azonban, barmilyen osregi, nem tartozik azon muvek koze, amelyeket walesi iskolasok egesz nemzedekeinek kellett kívulrol fujnia, es amelyek ily modon formaltak nyelvi kifejezesmodjukat, stílusukat. A tizenketto kozul hat Taliesin partfogojahoz, Urien Rheged herceghez, illetve annak fiahoz, Owain ap Urienhez írt dicshimnusz. Ok ketten igazolhatoan valos tortenelmi szemelyek voltak. Ket koltemeny egyben konyorges a patronushoz, miutan egy idore megromlott a viszonyuk. A fennmarado versek kozul ketto Uriennek es Owainnak az angolokkal es a piktekkel vívott csatait írja le erzekletesen, kepszeruen, a tobbi pedig mas walesi uralkodok dicseretet zengi. Taliesin versei kereszteny elemeket is tartalmaznak, peldaul a lelek udveert mondott imakkal kezdodnek es vegzodnek, a harcos vezer iranti odaado rajongasa azonban poganynak hat. Az altala megenekelt idealis uralkodo, Urien Rheged, szemelyes batorsaga es a harcban tanusított kímeletlensege reven vedelmezi nepet, bekeben viszont nagylelku es nemes szívu. Mutat nemi hasonlosagot Fionn mac Cumhaill-lal. Taliesin mindegyik koltemenyeben a fennallo tarsadalmi rend oszlopakent es munkajat lelkiismeretesen vegzo mesteremberkent jelenik meg. Jozan alakja langra lobbantotta a walesiek fantaziajat. A Mabinogi masodik, Branwen címu agaban is kapott egy kisebb szerepet, majd kesobb olyan verseket is neki tulajdonítottak, amelyeknek semmikeppen nem lehetett a szerzoje. Ezek a koltemenyek verengzo, termeszetfolotti allatokkal, a tulvilag kutyaival (cŵn annwfn), illetve magaval a tulvilaggal, az Annwfnnal [330] valo talalkozasokrol szolnak. Hasonlo indíttatasbol szuletett a Hanes Taliesin (Taliesin tortenete), vagy (ritkabban) Ystoria Taliesin (Taliesin historiaja) James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 180

címen ismert, a koltoi ihlet magikus eredeterol szolo mese, amelynek egyes epizodjai tobb parhuzamos toredekben is megtalalhatok. A mese egyes elemei egeszen a 9-10. szazadig nyulnak vissza, a rank maradt szoveget azonban a modern kor hajnalan szerkesztette Uywelyn Sion (1540–1615 k.). A tortenet a valos tortenelmi szemely Maelgwn Gwynedd 6. szazadi, eszak-walesi uralkodasa idejen kezdodik. Ceridwen, az alakvaltoztato istenno, a Bala-to feneken eldegel ferjevel, Tegid Foellel (teg = gyonyoru, foel = kopasz). A to walesi nyelven mindmaig a ferj nevet viseli (Llyn Tegid). Ceridwen egesz allo nap az Amen nevu ustben kotyvasztja fozetet, amelyet csunya fianak, Morfrannak (’tengeri varju’) szan, hogy az tehetseges legyen. A szoveg, nem tul kedvesen, Afagddunak (’melyseges sotetseg’) is nevezi Morfrant, aki nem erdemli meg anyja igyekezetet. Ceridwen szandeka meghiusul, amikor szolgaja, Gwion Bach (’kis Gwion’) ujjait az ustbe dugva elcsen harom cseppet a fozetbol, lenyalja oket, es elnyeri a koltoi tehetseg adomanyat. Az ektelen haragra gerjedt Ceridwen uldozobe veszi Gwion Bachot, es a hajsza soran mindketten egesz sor alakvaltozason mennek keresztul. Eloszor Gwion Bach nyul lesz, Ceridwen pedig agar, majd a szolga lazacca, az istenno pedig vidrava valtozik. Vegul Gwion Bachbol buzaszem lesz, Ceridwen pedig tyuk kepeben bekapja. A kelta mitologia e kulonleges varazslata reven a lenyelt buzaszemtol Ceridwen megfogan. Gwion Bach olyan elbuvoloen szep csecsemo kepeben szuletik ujja, hogy az istennonek nincs szíve megolni, ezert inkabb tengerre veti, hogy a víz elsodorja. A kisbaba Gwyddno Garanhir mitologikus uralkodo Aberystwyth kozeleben levo bukogatjanal er partot, ott talal ra Calan Mai napjan (majus elseje) Elphin, a kiraly gyenge, erelytelen fia. Amikor a fiatalember kibontja a takarot, amelybe a gyereket bugyolaltak, így kialt fel: „Dyma d}l iesin!” (’Micsoda gyonyoru homlok!’) Erre a mindossze haromnapos csecsemo azt feleli: „Taliesin bid” (’Legyen Taliesin!’). Gwyddno fiava fogadja a gyermeket. A fiu folcseperedve szovetseget kot az ugyefogyott Elphinnel, es gyakran nyujt segí tseget neveloapjanak. Egy [331] jellegzetes epizodban Taliesin Elphinnel tart Maelgwn Gwynedd udvaraba, az Eszak-Walesben, a Conwy folyo torkolatanak kozeleben levo Deganwyba, ahol varazslattal es magasabb rendu koltoi tehetsegevel megszegyeníti az udvar poetait. De mivel kettojuk kozul Elphin a felnott, neki tobb haszna szarmazik a vetelkedesbol, mint maganak a dalnoknak. Elphin buszken poffeszkedve henceg Maelgwn haza nepenek, hogy az o (nevtelen) felesege a legszebb az orszagban, az o lovai a leggyorsabbak, es az o bardja (Taliesin) a legbolcsebb. Maelgwn tomlocbe veti a gogjeert, es elkuldi ellenallhatatlan fiat, Rhunt (’hatalmas, felelmetes’), hogy tegye probara Elphin felesegenek erenyet. Taliesin tobbszor is lelemenyesen segít a neveloapjanak. Eloszor egy szolgaloval helyettesíti Elphin feleseget. A szerencsetlen lany aldozatul esik Rhun ellenallhatatlan vonzerejenek, es Rhun, hodítasa bizonysagaul, le is vagja egy ujjat. Igy Elphin kesobb bizonyítani tudja, hogy felesege, akinek az osszes ujja megvan, artatlan. Ezutan Taliesin ugy szabadítja ki a Maelgwn altal lancra veretett Elphint, hogy elenekel egy csodalatos dalt sajat szarmazasarol, Lucifer bukasatol kezdve. Vegul pedig Elphin lovai lehagyjak Maelgwn kiraly paripait, es az egyik lovas, Taliesin utasítasait kovetve, eldobja sapkajat, amelynek helyen arannyal teli ust bujik elo a foldbol. Ezzel fizeti vissza Taliesin neveloapja nagylelkuseget. CULHWCH ÉS OLWEN A Culhwch és Olwen meseje bar szerepel Lady Charlotte Guest Mabinogion címu tortenetgyujtemenyeben, egeszen mas jellegu, mint a Mabinogi negy aga. Regebbi, sokszor James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 181

nyersebb, kezdetlegesebb szoveg is, de ezt ritka szepsegu reszek ellensulyozzak. Gyakran fuszerezi homalyos eredetu, ismeretlen nevek hosszas sorolasa es a szobeli eloadast színesíto eszkozok, peldaul ismetelgetett kerdesek es valaszok is, amelyek nyomtatott szovegben kisse farasztok, tartalomismertetonkbol ki is maradnak. A tortenet inkabb nepmese benyomasat kelti: van benne kegyetlen mostoha, gonosz boszorkany, a kozepponti cselekmenyszalat pedig „az orias lanya” mesetípushoz (a motívumok jegyzekszama: G530.2, E765.4.1.1, H335) soroljak [332] a folklorkutatok, ugyanakkor egyes kutatok szerint tobb szereplo isteni eredetunek tunik, így maga Culhwch es Mabon is. Ami pedig talan a legszembeotlobb, az elbeszeles tartalmaz egy Artur kiralyrol keszult korai jellemrajzot, amely erosen kulonbozik attol, ahogy a kesobbi, mas nyelveken írodott lovagregenyek bemutatjak. Cilydd, Celyddon Wledig (walesi nyelven gwledig = uralkodo, herceg) fia, hozza hasonloan elokelo szarmazasu feleseget keres. Valasztasa a bajos Goleuddyddre, Anlwdd Wledig lanyara esik. Az ifju asszonyt azonban feldulja a nasz uta n szinte azonnal bekoszonto varandossaga, es elszokik a haztol. Vadregenyes tajakon vandorol, es vegul egy disznolegelon hozza vilagra kiralyi gyermeket. Egy disznopasztor a Culhwch (’disznolegelo’) nevet adja a csecsemonek. Ez alapjan az olvaso, Culhwch elokelo szarmazasa es anyja disznok irant taplalt heveny ellenszenve dacara, szamíthat arra, hogy Culhwchnak meg lesz dolga sertesekkel, így vaddisznokkal is. Goleuddydd rovidesen meghal, Cilydd pedig megoli Doged kiralyat, es hazaviszi magaval az ozvegyet. Az erthetoen nem tul boldog mostohaanya megatkozza Culhwchot, azt jovendoli neki, hogy addig nem fekszik no melle, amíg vegre nem hajt egy lehetetlennek tuno feladatot. Az elbuvolo szepsegu Olwent, a fondorlatos es kegyetlen orias, Ysbaddaden Bencawr lanyat kell meghodítania. Cilydd megnyugtatja fiat, hogy konnyen boldogul majd a feladattal, csak unokatestve rehez, Artur kiralyhoz kell fordulnia. Arturt nehany jol megvalasztott szoval tudja majd ravenni, hogy segítsen neki; csak annyit kell kernie, amikor talalkozik vele, hogy nyírja le a hajat. Kozben a mostoha atka varatlan hatast gyakorol az ifju Culhwchra. Fulig szerelmes lesz Olwenbe, akit meg soha eleteben nem latott, így indul el Artur udvaraba. Culhwch ifju istent vagy host idezo modon halad utjan: arca ugy ragyog, mintha gloriola keretezne, fegyverzetet pedig ket ezustlandzsa mellett egy olyan kard alkotja, amelynek suhintasara a levegobol is ver serken. Az udvarnal nem eppen szívelyes fogadtatasban van resze: Glewlwyd Galfaelfawr, a kapuor megtagadja tole a bebocsatast. Az epizod arra emlekeztet, amikor a Cath Maige Tuired [A (masodik) Mag Tuired-i/moyturai csata] címu tortenetben Lug Lamfhota megerkezik Nuadu udvaraba. [333] Culhwch kitartasa azonban elnyeri jutalmat, a kiraly vegul megparancsolja, hogy engedjek be az ifjut. Culhwch az apja utasítasait kovetve azt keri, nyírjak meg − ez nyilvanvaloan a ferfiva avatas rítusa. Hosszasan elsorolja az Artur-mondakor hoseinek nevet is, koztuk Don gyermekeiet. Arturnak annyira megtetszik az ifju Culhwch, hogy hajlando segíteni neki Olwen meghodítasaban. Csatlakozik hozzajuk az udvartartas tobb tagja is: Cei, Bedwyr, Cynddylig Cyfarwydd, az utat ismero vezeto, Gwrhyr Gwastad Ieithoedd, a tolmacs, es Menw, a szemfenyveszto. Ezek az alakok nem rendelkeznek az angol nyelvu Arturtortenetek figurainak jellemvonasaival. Hogy csak egy peldat említsunk, Cei nem olyan nyers modoru, mint kesobbi utoda, Sir Kay. Culhwch es Artur hosszu utjuk soran veszjoslo híreket hallanak. Custennin pasztor, Culhwch anyjanak sogora, azt meseli, hogy Ysbaddaden varat senki nem hagyja el elve. A kis csapatot azonban ez nem rettenti el. Hamarosan a kozeli kastelyba ernek, ahol Culhwch talalkozik Olwennel. A lany neve viragos csapast jelent, mert ahova lep, ott negy feher lohere sarjad ki a foldbol. Ugy tunik, szívesen fogadja Culhwch szerelmi vallomasat, James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 182

de figyelmezteti, hogy apja engedelye nelkul nem lehet az ove. Marpedig nem valoszínu, hogy az apja aldasat adna rajuk, hiszen ha a lanya ferjhez megy, az o elete veget er. Olwen ezzel egyutt arra biztatja az ifjut, tegyen egy probat. Megígeri, hogy ha Culhwch teljesíti az orias felteteleit, az ove lesz. Ysbaddaden nem bizonyul valami vendegszeretonek. Harom mergezett hegyu kola ndzsat hajít a kozeledo Culhwch es Artur fele, de ok mindharmat visszadobjak, es megsebesítik az oriast, aki ennek hatasara hajlando meghallgatni az ifju alazatos kereset. De a dialogus megkezdese elott meg megkeri szolgait, hogy hatalmas favillakkal tamasszak fol nehez szemhejat. (Ez a momentum Balor ír istenseget idezi.) Ysbaddaden Culhwchnak ígeri a lanya kezet, azzal a feltetellel, hogy teljesít negyven, lehetetlennek tuno probatetelt. A feladatok kijelolese soran ismetlodo parbeszedre kerul sor, amely kozben Culhwch egyre azt mondogatja: „Én ezt könnyűszerrel teljesítem, pedig te tal|n nem hiszed.” A probatetelek egyike-masika eleg komolytalan, peldaul amikor Culhwchnak a kaptarbol kirepulo elso mehrajenal kilencszer edesebb mezet kell talalnia. Vannak [334] olyan feladatok is, amelyek a klasszikus mitologiai hos, Heraklesz tizenket probatetelenek hatasarol arulkodnak. Az elso feladatcsoportba nyolc mezogazdasagi alapmuvelet tartozik, peldaul fol kell szantania az ugart, hogy vetni lehessen rajta, majd ot kiegeszíto feladat teszi teljesse a fold megmuveleset. Culhwch ezekkel konnyeden elboldogul, sot a tizenharom eredeti feladat mellett harom, az orias altal addig nem említett munkat is elvegez. Ko zben gyakran kap nepmesebe illo modon segítseget atvaltozott allatoktol, madaraktol. A feladatok kozul harom fogosabbnak ígerkezik a tobbinel. Az egyik kulonosen nehez probatetel az, amikor Culhwchnak a szurokfekete boszorkany veret kell megszereznie, aki a pokol pusztasagaban, a Banat Volgyeben elo hofeher boszorkany lanya. A verere azert van szukseg, hogy kiegyenesítsek vele Ysbaddaden hajszalait, Olwen ferjhez menetele elott ugyanis le kell borotvalni az orias hajat. Culhwch ígeretehez híven ezt a feladatot is teljesíti. A masodik nehez eroproba az, hogy meg kell szereznie Mabon, a vadasz segítseget, akit a gloucesteri kastelyban tartanak elzarva, es akirol semmit sem hallottak, amiota haromnapos koraban elraboltak anyjatol, Modrontol. Mabonnal az elbeszeles nem sokat foglalkozik, a kutatok szamara azonban ose, az okori Britanniaban es Galliaban imadott Maponos istenseg miatt erdekes az alakja. A walesi nep hagyomanyos ismereteinek kozepkori kincsestara, a Tri|dok (Trioedd Ynys Prydain) a Britannia szigeten raboskodo Harom Magas Rangu Fogoly egyikekent említi Mabont. Ebben a tortenetben viszont Culhwch kiszabadítja fogsagabol, es ekkor kiderul, hogy Mabon minden eloleny legoregebbike, ami eleg paradox dolog, hiszen a neve jelentese ifjusag. De így is Culhwch ertekes segítotarsanak bizonyul. A legkemenyebb probatetel azonban az, amikor Twrch Trwythnek, Taredd Wledig fianak a ket fule kozul kell elhoznia az ollot, a borotvat es a fesut. Az oriasi, pusztíto ereju vadkan valaha kiraly volt, akit gonoszsagaert azzal buntettek, hogy fegyvertarsaival egyutt atvaltoztattak. Artur es Culhwch Del-Walesben, Irorszagban es Cornwallban is uldozi a felelmetes allatot. Vegul Mabon segítsegevel erik utol, es meg is szerzik a szu kseges szerszamokat, majd a tengerbe uzik. [335] A zsakmannyal Culhwch es Artur visszater Ysbaddaden varaba. Egyik kíserojuk, Britanniai Caw, leborotvalja az orias szakallat, a husat es a boret egeszen a csontjaig, es a ket fulet is. Az így harckeptelenne tett Ysbaddaden elismeri, hogy Culhwch elnyerte a lanya kezet, de ezt Artur erdemenek tartja. Beismeri azt is, hogy ideje veget vetni az eletenek. Ekkor a kíseret egy masik tagja, Goreu, lecsapja a fejet, es egy kerítesoszlopra tuzi. Az orias vara es kiralysaga Culhwche lesz. Az ifju aznap ejjel Olwennel hal. O marad az egyetlen felesege, amíg csak el. James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 183

PWYLL, DYFED HERCEGE: A MABINOGI ELSŐ ÁGA Proinsias MacCana szerint (1992) a Mabinogi „nem a szó szoros értelmében vett mitológiai dokumentum, hanem mitológiai és m|s anyagokat is fölhaszn|ló irodalmi mű”. Hozzafuzi meg, hogy a szerzoje nem az istenekrol szolo hagyomanyos torteneteket lelkiismeretesen lejegyzo írnok, hanem tehetseges íro, aki egy mitologia toredekes maradvanyait sajat irodalmi celjai szerint alakítja. A szerzo nevet nem ismerjuk, de azt tudjuk, hogy a del-walesi Dyfedben elt, es abban az atmeneti idoszakban alkotott (1050-1120), amikor a normannok fokozatosan meghodítottak Walest. A Mabinogi cselekmenye a valo vilagban jatszodik, es az ír tortenetekhez hasonloan itt is gyakran talalkozunk valos foldrajzi nevekkel. A szovegen beluli triadok pedig arrol tanuskodnak, hogy az elbeszeles a szajhagyomanyban gyokerezik. Sokan szolgaltattak hozza anyagot, az altalunk olvasott szoveget azonban egy szemely formalta. Alighanem egyhazi szemely lehetett, hiszen sokat dicseri a turelmet es az onmegtartoztatast, valamint a torvenynek is kivalo ismeroje. A szerkeszto, aki a keziratba atmasolt formaba ontotte a torteneteket, kesobb elt, mint a szerzo, es attol elteroen inkabb stiliszta volt, mintsem tortenetmondo. Valasztekos, kifinomult nyelvezete es retorikaja latinos muveltsegrol es a latin nyelv ismereterol arulkodik, es tudatosan, jo erzekkel keveri a koznyelvi elemeket a tanult emberek nyelvhasznalataval. A jelzokkel takarekosan banik, szokepeknek pedig alig van nyoma. A „negy ag” kifejezes ugyan csak a modern korban kerult a Mabinogi címebe, megsem vonja ketsegbe senki, hogy a negy [336] mese osszetartozik. J. K. Bollard (1975) szerint is egyseget alkot a negy tortenet, allaspontjat a rajtuk vegigvonulo harom nagy temaval, a baratsaggal, a hazassaggal es a viszalyokkal tamasztja ala. Folyamatos osszjatekot lat tovabba a harom tema kozott, amely szinten egyesíto elemkent funkcional az elbeszelesekben, es a tarsadalmi magatartasformakra, kapcsolatokra is reflektal. A negy tortenetben sok az ismetles es a kereszthivatkozas, a Mabinogiban egyetlen esemeny sem folosleges vagy elszigetelt. Pwyll története két, egym|ssal alig összefüggő részből |ll. Az elsőben a herceg tal|lkozik Arawnnal, Annwfn uralkodój|val, és megegyezik vele, hogy egy évre egym|s bőrébe bújnak, a m|sodikban pedig a k|pr|zatos szépségű Rhiannonnal tal|lkozik, aki a felesége lesz. Születik egy fiuk, Pryderi, de Rhiannont hamisan megv|dolj|k. Dyfed kor|bban Délnyugat-Wales egyik térségének neve volt. Az 1974-ben létrehozott mai Dyfed területe sokkal nagyobb.

Pwyll dyfedi herceg egy napon Glyn Cuch (’komor hegyszoros’) kozeleben vadaszva elszakad tarsaitol. Megijeszti egy falka idegen vadaszkutya. Egy szarvasbikat uldoznek, es eleg baljos a kinezetuk, mert a tulvilag színeiben pompaznak: hofeher a bundajuk, piros a fuluk. Pwyll mar eppen elkergetne oket, amikor folbukkan a gazdajuk, es megfeddi a herceget udvariatlansagaert. Az idegen megmondja a nevet is: o Arawn, Annwfn egyik kiralya. A kozepkori olvasok nyilvan tudtak, hogy Annwfn a tulvilagot jelenti, de a ket ferfi ugy tarsalog egymassal, mintha csak egy masik, halandok lakta kiralysagrol lenne szo. Arawn elmondja, hogy zaklatja egy Hafgan (’nyari feher’) nevu rivalis uralkodo, es azt javasolja Pwyllnek, hogy a faragatlansagat jovateve egy ev mulva alljon ki parbajra Hafgannal. Ehhez Pwyllnek es Arawnnak alakot es kiralysagot is kell cserelnie. Pwyll akkor teljesíti a vallalasat, ha Arawn kepeben egyetlen csapassal leteríti Hafgant, egy masodikkal ugyanis csak foltamasztana a gonosz kiralyt. James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 184

Pwyll egy pillanatig sem gondolkodik el rajta, mivel jarhat az egyeves szerepcsere, azonnal belemegy a kalandba. Arawn [337] kepeben bolcs es jo ura Annwfnnak, a kiraly gyonyoru felesege iranti hazastarsi kotelezettsegeit viszont nem teljesíti. Az asszony nagy meglepetesere es csalodasara lefekveskor szo nelkul befordul a fal fele, es meg csak hozza sem er − nyilvanos esemenyeken viszont lovagiasan viselkedik vele. Amikor ele rkezik a parviadal ideje, az Arawn alakjat oltott Pwyll egy folyogazlonal talalkozik Hafgannal. Egyetlen, igazi hokhoz melto csapassal kettehasítja ellenfele pajzsat, es kiveti ot a nyeregbol, de ugy, hogy Hafgan egy kar- es egy pajzshosszal a lova mogott er foldet. Hafgan a halaltusajaban hoskodve kegyelemdofest ker, de Pwyll nem felejtette el, milyen veszelyekkel jar, ha masodszor is lesujt ra. Arawn udvaroncai es kíserete orvendezik, hogy ismet egyesulhet a kiralysag, Pwyll pedig, miutan ígeretet teljesítette, visszater Glyn Cuchba, ahol talalkozik Arawnnal. A ket uralkodo koszonetet mond egymasnak, majd kiki a maga eredeti alakjaban visszamegy a sajat kiralysagaba. Este Pwyll a hitvesi agyban orommel hallja felesegetol (akinek nem tudjuk meg a nevet), hogy Arawn erenyesen, az o tisztesseget meghagyva teljesítette az alku raeso reszet, es igazsagos uralkodasaval Pwyll hírnevet is oregbítette tavollete alatt. A halando kiraly a tulvilagon tett szolgalataiert uj titulust kap: Pwyll Penn Annwfn (’Annwfn ura’). Pwyll tortenetenek masodik resze alig-alig kapcsolodik az elsohoz. A kiraly Arberth magikus dombjan ul, ahonnan csodakat lathat az ember. A dombhoz fuzodo hiedelem ezuttal is beigazolodik: Pwyll csillogo aranybrokat ruhas not lat kozeledni fenseges, hofeher paripan. A no nevet senki sem tudja, de a kiraly emberei uldozobe veszik, es a negyedik probalkozasra ki is derítik, hogy Rhiannonnak hívjak. Ez a Mabinogi negy aganak leghatasosabb belepoje, amely reszben magyarazatot ad arra is, miert keltett Rhiannon (akinek osi gyokerei is vannak, l. 4. fejezet) oly szeles korben (azaz a walesi irodalmon kívul is) elenk erdeklodest. A szepseg Hyfaidd Hen lanyanak mondja magat, akit apja onkenyesen egy masik ferfinak ígert, pedig o csak Pwyllt szereti, akinek a keresesere indult. Pwyll bevallja, hogy o is szereti, es azt keri, egy ev es egy nap mulva keljenek u nnepelyesen egybe. Rhiannon ebbe beleegyezik. Egy ev elteltevel Pwyll sza z emberrel megjelenik a lany apjanak palotajaban. Az unnepi hangulat azonban egy csapasra megvaltozik, [338] amikor hirtelen belep egy magas, gesztenyebarna haju idegen, akinek fejedelmi tartasahoz szatenruha tarsul, es ker Pwylltol egy szívesseget. Pwyll, Rhiannon legnagyobb dobbenetere, viragos jokedveben kotelnek all, ugy, hogy meg nem is tudja, mit fognak tole kerni. Hamarosan kiderul azonban, hogy az idegen nem mas, mint Gwawl, Clud fia, az apa altal kiszemelt jovendobeli, aki a neki ígert menyasszonye rt jott. A becsuletes Pwyll ugy erzi, koti az idegennek tett ígerete, Rhiannon azonban nem hajlando ferjhez menni Gwawlhoz, amíg ujabb egy ev el nem telik. Pwyllnek pedig jelentosegteljesen atnyujt egy varazszsakot, hogy vegye hasznat, ha eljon az ideje. Ujabb egy ev mulva ismet nagy eskuvoi lakomat tartanak, a díszhelyen Gwawl, a remenyteljes volegeny ul. A vigadozas kozepette rongyos, szakadt labbeliju, ven koldus lep be, es arra keri a tarsasagot, legyenek jok hozza, toltsek meg a zsakjat etellel. Gwawl nagylelkuen teljesíteni akarja a kereset, de barmennyi elelmet pakolnak a szolgak a zsakba, nem tudjak megtolteni. A koldus azt mondja, addig nem telik meg a zsak, amíg egy gazdag foldesur bele nem maszik, es le nem tapossa a tartalmat. Rhiannon megkeri Gwawlt, hogy nezze meg, igaz-e ez. A leendo volegenynek eleg a ket labat a zsakba dugnia, hogy kideruljon a turpissag. A koldusnak oltozott Pwyll folrantja a zsakot Gwawl feje fole, es bekoti a szajat. Dyfed hercege ezutan megfujja kurtjet, es felszolítja a mulatozo nasznepet, hogy jatsszanak vele „zsakbamacskat”, utve-rugva terelgetik korbe-korbe a teremben a magatehetetlen Gwawllal kitomott zsakot. Csak akkor engedik ki, amikor


Oldal 185

megfogadja, hogy nem all bosszut rajtuk. Ezutan Pwyll es Rhiannon boldogan osszehazasodnak. Kesobb azonban ujabb baj szakad a hazasparra. Rhiannon egy ideig meddo, majd fiut szul, akinek mindjart masnap reggelre megmagyarazhatatlan modon nyoma vesz. A szolgak, akik felnek, hogy oket vonjak felelossegre, osszejatszanak, es ugy intezik, hogy Rhiannonra terelodjon a gyanu: megolte a sajat kisfiat. A dobbent Pwyll azonban nem akarja elkergetni a feleseget. Ehelyett belemegy abba, hogy kapjon Rhiannon egyedi bu ntetest: uljon minden aldott nap a varkapu elotti, a lora szallast segíto fellepo kovon. Minden arra jaro idegennek beszelje el a tortenetet, es ajanlja fol mindenkinek, hogy viszi a [339] hatan. (Egyes kutatok szerint ez az epizod Rhiannon alakjanak osere, Epona loistennore utal.) A Rhiannont gyotrelmeitol megszabadíto segítseg Wales tulso vegebol, az aprocska Gwent Is Coed kiralysagbol erkezik, ahol egy Teyrnon Twrf Lient nevu nemesember lovakat tenyeszt. A legertekesebb kancaja Calan Mai napjan, azaz majus elsejen minden evben csikot ellik, de hogy a csikobol mi lesz, azt senki sem tudja. Az egyik evben az ellest felugyelo Teyrnon az istalloban tolti a majus elseje elotti ejszakat. Az ablakon hirtelen benyul egy hatalmas, karmokban vegzodo kar. Teyrnon villamgyors mozdulattal lecsapja konyokbol, majd kirohan, hogy megnezze, mi van mogotte. A sotetben azonban nem lat semmit. Az istalloba visszaterve a legfinomabb szatenba bugyolalt fiucsecsemore bukkan. Mivel o es felesege gyermektelenek, sajatjukkent nevelik a kisfiut, es Aranyhaju Gwrinak nevezik el. A gyerek gyorsan novekszik, es a neveloszulok idovel eszreveszik, hogy dobbenetesen hasonlít Pwyllre, Dyfed hercegere. El is viszik Pwyll kastelyaba, ahol erthetoen nagy az orom. Rhiannon mentesul megalazo buntetese alol, es a gyermek igazi szulei a Pryderi (’gond, aggodalom’?) nevet adjak fiuknak. BRANWEN, LLŶR LÁNYA: A MABINOGI MÁSODIK ÁGA Az első |gtól eltérően a címadó Branwen (’fehér vagy szent holló’) itt mellékszereplő. A középpontban ink|bb csal|dtagjai, Llŷr walesi tengeristen gyermekei |llnak. Bendigeidfran [azaz Áldott Bran (varjú/holló?)] óri|s a kir|ly, kastély|ban él szintén jól megtermett fivére, Manawydan, gyönyörű l|nytestvérük, Branwen, valamint két, ugyanattól az any|tól sz|rmazó féltestvérük, a rosszindulatú, acsarkodó Efnisien (’békétlen’) és a szelíd Nisien (’békés’). Amikor Branwen férjhez megy Matholwch ír kir|lyhoz, a cselekmény Írorsz|gban folytatódik, ahol h|borús|g tör ki azért, mert kor|bban Efnisien inzult|lta az újdonsült rokonokat. Branwen meghal, és megölik Bendigeidfrant is, de a kir|ly lev|gott feje tov|bbra is védelmezi Britannia szigetét.[340]

A tortenet az osi tengerparti kiralyi szekhelyen, Harlechben kezdodik, ahol Bendigeidfran, a Hatalmasok szigetenek, azaz Britannianak uj kiralya uralkodik udvartartasaval es csaladjaval. Egy napon 13 hajot pillant meg a tengeren. Jo szellel, hímzett szaten arbocszalagokkal kozelednek Irorszag felol. A vezerhajon Matholwch ír kiraly e rkezik. Szovetseget akar kotni, ami elso hallasra mindket fel szamara igen elonyosnek tunik. A szovetseget megerosítendo, Bendigeidfran es fivere, Manawydan lanytestveruket, a hofeher keblu Branwent hozza akarjak adni Matholwchhoz, es ugy tunik, a lanynak nincs ez ellen kifogasa. Hatalmas unneplest rendeznek egy satorban, mert Bendigeidfran nem fer be egy hagyomanyos epuletbe. Aztan kezdenek rosszra fordulni a dolgok. Efnisien, az uralkodo feltestvere, duhongeni kezd, hogy ot nem kerdeztek meg, mit szol a naszhoz, es bosszubol megcsonkítja Matholwch lovait. Levagja az ajkukat, a fuluket es a James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 186

farkukat is, hogy elcsufítsa, es hasznavehetetlenne tegye oket. Az ír vendegeket melyen megdobbenti az incidens. Bendigeidfran menteni probalja a haz jo híret, es elmagyara zza, hogy rosszindulatu feltestvere puszta szeszelybol kovette el ezt a gonosztettet, es felajanlja, hogy az utolso loig karpotolja a vendegeket. Engeszteleskeppen meg haromfele ajandekot is kínal: ezustot, aranyat es, ami a legfontosabb, egy csodatevo ustot, amely ejszakankent foltamasztja a nappal elesett harcosokat. Amikor atadja az ajandekokat, azt is elmondja, hogy az ust valojaban Irorszagbol szarmazik: egy bizonyos Llassar Llaes Gyfnewid menekítette ki egy ego hazbol felesegevel, Cymidei Cymeinfoll-lal egyutt. Hazaterve Bendigeidfrannak adtak at, o pedig most a ket csalad egyesulesenek zalogakent folajanlja nekik. Matholwchnak, aki hallotta az ust tortenetet, ennyi eleg. Kíseretevel, a menyasszonnyal es az ajandekokkal visszater Irorszagba. Branwen szamara jol alakul az Irorszag kiralynejakent eltoltott elso ev. Szeretik, es nagy becsben tartjak, kulonosen, amikor szul egy Gwern (’egerfa’) nevu fiut. A masodik evben azonban kezdenek felszínre torni az addig elfojtott ellenerzesek. Matholwch fiverei ugyanis egyfolytaban folhanytorgatjak Efnisien regi tettet, es azt kovetelik, hogy Branwen szenvedjen meg miatta. Meg is fosztjak kiralynei rangjatol, es a konyhaba szamuzik, ahol a szakacs durvan banik vele, a kuktak pedig [341] pofozzak. Branwen harom even at tur, az írek pedig megszakítanak minden kapcsolatot Harlechhel, nehogy a fiatalasszony csaladja híret vegye a megalaztatasanak. A talalekony Branwen azonban betanít egy seregelyt, s az el is viszi a hírt Harlechbe, az udvarba, Bendigeidfran pedig azonnal hatalmas hadsereget toboroz Irorszag megtamadasara. A walesi harcosok hajokra szallnak, az orias kiraly azonban kenytelen atgazolni a tengeren. Matholwch katonait megdobbentik a walesi kiraly irdatlan meretei, Branwen viszont tudja, hogy a fivere az o megmentesere erkezik. Az írek nyugat fele menekulnek. Amikor leromboljak a Shannon folyon atívelo utolso hidat is, Bendigeidfran kenytelen elo hídkent a folyo fole fekudni, hogy serege a hatan atkelhessen. A vesztuket erzo írek szeretnek elnyerni a tamadok joindulatat, ezert Matholwch javaslattal all elo, mondvan, hogy karpotlasul, amiert rosszul bantak Branwennel, akkora hazat epíttet, amelyben Bendigeidfran is elfer. Hozza is fognak az epítkezeshez, de fondorlatos modon becsempesznek a hazba szaz, harcosokkal teli zsakot. Efnisien rosszindulata ekkor kivetelesen jo szolgalatot tesz: megkerdezi, mi van a zsakokban, mire azt felelik neki, hogy liszt. Erre o probakeppen megszorongatja mindegyiket, es így a bennuk rejtozo osszes harcost brutalisan megoli. A rajtakapott írek erre nemigen tudnak mit mondani. Ez a kínos momentum azonban nem akadalya annak, hogy a ket fel kozos lakoman vegyen reszt. Az írek ismet engesztelni probaljak a walesieket: Branwen es Matholwch kisfiara, Gwernre ruhazzak at az orszag folotti korlatlan uralmat. A kisfiu mindket oldal szeretetet kivívja, leszamítva a folyton duzzogo, irigy Efnisient, aki tuzbe dobja a gyereket. Erre mindket oldalon felszínre tornek a lappango indulatok, es megkezdodik a verontas. A halottakat foltamaszto csodaust az íreknel van, így ok ejszaka letszamfolenyhez juthatnanak. A bunbano Efnisien a cselekmeny csucspontjan elbujik az ír holttestek kozott, varva, hogy bedobjak az ustbe. Amikor ez megtortenik, a teste megnyulik, es negyfele tori az ustot, de egyuttal megszakad Efnisien szíve is. Az ír ferfiakat egytol egyig lemeszaroljak, csak ot no eletet kímelik meg. A walesiek sem jarnak sokkal jobban; kozuluk [342] heten maradnak eletben, koztuk Pryderi, Manawydan es Bendigeidfran. Az orias kiralyt azonban halalosan megsebesíti a sarkan egy mergezett landzsa, utolso kívansaga meglehetosen rendhagyo: azt keri a walesiektol, vagjak le a fejet, vigyek el a London kozeleben levo Gwyn Frynre (’feher domb’), es ott helyezzek el ugy, hogy Franciaorszag fele nezzen. Utkozben Rhiannon harom kis madaJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 187

ranak csodaszep dalat halljak. Branwen hazaterese viszont szomoruan vegzodik. Walesi foldre lepve meg latja Irorszagot, es arrafele fordulva így kialt fol: „Isten szent fia, k|r volt megszületnem! Miattam pusztult el ez a két jó sziget!” Azzal nagy sohajjal kileheli a lelket: megszakad az o szíve is. Megtudjuk meg, hogy az ot eletben maradt ír no egytol egyig varandos, es mindannyian fiut szulnek. Az ot fiu folcseperedve mind mas-mas not valaszt tarsanak, es csaladjaikbol lesznek az Irorszag ot tartomanyat benepesíto torzsek. MANAWYDAN, LLŶR FIA: A MABINOGI HARMADIK ÁGA A harmadik |g címszereplője, Manawydan, tov|bbra is Bendigeidfran fivére és örököse, ahogy a m|sodik |gban. Most azonban az első |gból ismert szereplők csatlakoznak hozz|: Rhiannon és fia, Pryderi, akinek imm|r felesége is van, Cigfa. A cselekmény jórészt Wales délnyugati részében j|tszódik, de a szereplők többször |truccannak Angli|ba is. Ebben az |gban komoly szerephez jut a var|zslat, de a mesteremberek életét is bemutatja a szerző.

A Branwen kiszabadítasat szolgalo írorszagi portyarol hazatero Manawydan es Pryderi Dyfedben telepszik le, ahol Pryderi het cantref (azaz hetszer szaz kozseg) ura. Pryderi, latva, hogy Manawydannak nincs tarsa, neki ígeri meg mindig gyonyoru anyja, Rhiannon kezet. A frigyet mindket fel nagy orommel varja, az elso adando alkalommal egyutt is halnak. Pryderi pedig Gwyn Gogoyw Cigfa nevu lanyat valasztja maganak. A ket hazaspar joletben, boldogsagban el egyutt, mígnem megmagyarazhatatlan modon suru kod telepszik a tajra. Ekkor ok mind a [343] negyen Arberthben lakomaznak, pontosan ott tehat, ahol Pwyll eloszor pillantotta meg a szepseges Rhiannont. A kod sem kevesbe titokzatos, mint a lany akkori felbukkanasa, viszont joval tragikusabb kovetkezmenyekkel jar. Tonkreteszi az orszagot, sivar pusztasagga valtoztatja a foldkerekseg talan legzo ldebb teruleteit. Eleinte meg eltengodnek az elejtett vadakbol, de Manawydan mar arrol beszel, hogy boldogtalan itt, es arra biztatja a tobbieket, vandoroljanak el mindnyajan Lloegyrbe (Anglia). Ott szep jovedelemmel kecsegteto mestersegeket uzhetnenek, kezdve a nyeregkeszítessel, amelyre kozvetlenul a hatar tuloldalan, Herefordban nyílna lehetoseg. A ket hazaspar rovid idon belul elsopro sikert arat, elsorangu nyergek kerulnek ki a kezuk alol. A tobbi nyeregkeszíto hamarosan ki is fogy a megrendelesekbol, es a walesi betolakodok ellen fordul, szidalmazni, fenyegetni kezdi oket. Pryderi szembe akar szallni veluk, Manawydan azonban ovatosabb, o azt javasolja, alljanak odebb, ugyanez a forgatokonyv jatszodik le kesobb is, amikor pajzsok, majd labbelik keszítesevel probalkoznak: sikeruk van, kivívjak a helybeliek haragjat, Pryderi harcolni akar, Manawydan viszont a bekes odebballas híve. Vegul belefaradnak, visszaternek Dyfedbe, es ismet vadaszatbol probaljak fenntartani magukat. A vadak uldozese viszont varatlan kalandokkal jar. Egy napon peldaul bosz es vakítoan feher vadkan ront rajuk, es az osszes vadaszkutyat maga utan csalja. Es ami meg roszszabb, egy erod fele veszi az iranyt, ahol a kutyakkal egyutt el is tunik. A mindig elegge meggondolatlan Pryderi a nyomukba ered – ezuttal is Manawydan intese ellenere. Rhiannon megharagszik a ferjere, amiert az hagyta a fiat kelepcebe futni, es Pryderi keresesere indul. Az erodbe erve azt latja, hogy a fia egy talba kapaszkodik, es nem jon ki hang a torkan. Rhiannon is megerinti az edenyt, mire o is megnemul, es mozdulatlanna dermed. Ekkor mennydorges hallatszik, es az erod egyik pillanatrol a masikra eltunik. Cigfa zokogva gyaszolja elveszett ferjet, Manawydan pedig, aki mindig tud valami vigasztalot mondani, folajanlja, hogy a segítotarsa lesz. Cigfa hamarosan azon veszi eszre maJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 188

gat, hogy egy olyan ferfival utazgat a vilagban, aki nem a ferje, nem is verrokona, hanem lenyegeben a ferje mostohaapja. Manawydan azonban, ahogy a Mabinogi elso [344] agaban Pwyll, tiszteletben tartja a ferjes asszony hazastarsi husegfogadalmat. Manawydan es Cigfa tehat platoi kapcsolatban elo parkent ternek vissza Angliaba. Ismet a labbelikeszítessel probalkoznak, es ugyanaz tortenik veluk, mint amikor meg negyesben uztek az ipart. Mivel kivalo mesteremberek, jol megy az uzletuk, de az angol konkurencia irigysege vadaskodasba, fenyegetozesbe torkollik, vegul hat visszaternek Dyfedbe. Ott egy ideig halasznak, es kutyak nelkul vadasznak, majd a foldmuvelesre te rnek at harom, buzaval bevetett teruleten. Ez megint csak bajt hoz a fejukre: az elso tablat letaroljak, mielott Manawydan eloszor arathatna, masnap ejszaka pedig ugyanez tortenik a masodik tablaval. Harmadnap ejjel Manawydan kint marad orkodni, es kiderul, hogy hatalmas egerhad garazdalkodik a foldeken. Manawydan megragadja az egyik apro ragcsalot, es dorgedelmesen kijelenti, hogy bitofan fogja vegezni. Cigfa megpirongatja a ferfit ezert a meltosagan aluli viselkedesert, de Manawydan azt feleli, kivegzi az osszeset, ha sikerul elkapnia oket. A helyzet komolysaganak megorzese erdekeben masnap fo lviszi az egeret Arberth dombjara. Mielott kezdetet venne a kivegzes, harom idegen bukkan fol a dombnal, pedig het esztendeje nem jart arra senki. Mindharman azt mondjak, nem helyenvalo elpusztítani egy ilyen aprocska elolenyt. Az elso utazo, egy kopottas oltozetu tudos, elolep, es egy font valtsagdíjat ajanl. A masodik, egy pap, emeli a tetet, harom fontot kínal, majd a harmadik, legelokelobb utazo, a puspok is beszall a licitalasba het fonttal. Hamarosan 24 fontnal, a lovainal, het kocsira valo poggyaszna l es az azt huzo het lonal tart, mindezt egy kiseger megmenteseert. Manawydan azonban hajthatatlan, mire a puspok megkerdi tole, ugyan mit kívanhat meg. Manawydan nem keslekedik a valasszal: „Rhiannon és Pryderi szabadon bocs|t|s|t, és hogy Dyfed hét cantrefjéről múljon el a var|zslat.” A puspok meglepo modon elfogadja Manawydan felteteleit. Barmilyen arat hajlando megadni az egerert, aki valojaban az o atvaltoztatott, varandos felesege. Maga a „puspok” pedig nem mas, mint Llwyd, Cil Coed fia, annak a Gwawlnak a baratja, akit Pryderi apja, Pwyll az elso agban „zsakbamacska” jatekkal alazott meg. Kiderul, hogy Llwyd es csaladja hozott annyi bajt Dyfedre, mert nem felejtettek el a regi sertest. A termes [345] elpusztítasa, a Dyfedre bocsatott kod, valamint Rhiannon es Pryderi csapdaba ejtese mind-mind az o bosszujuk resze volt. Llwyd most mar banja mindezt, es megígeri, hogy nem haborgatja tobbe Dyfedet. Manawydan elengedi az egeret, az pedig abban a pillanatban visszanyeri eredeti alakjat, es a valaha latott legszebb ifju holgy all elottuk. Cserebe a dyfedi nyajak, hazak, telepulesek is visszanyerik regi szepseguket. Rhiannon es Pryderi kiszabadul fogsagabol, es a ket hazaspar ujra boldogan el egyutt. MATH, MATHONWY FIA: A MABINOGI NEGYEDIK ÁGA A negyedik |g cselekménye északon, Gwynedd középkori kir|lys|gban j|tszódik, amely gyakran kerül konfliktusba a déli Dyfeddel. A főszereplők Math, Mathonwy fia, valamint unokaöccsei és unokahúga, akik Dôn gyermekei. A negyedik |g komplexebb és hosszabb az első h|romn|l, mitológiai, m|gikus és emberi elemeket elegyít. A modern kori olvasók a hirtelen v|lt|sok ellenére ezt az |gat tal|lj|k a legélvezetesebbnek. A regényszerű intrik|król, |rul|sokról szóló epizódokban igen érdekes egyéniségek szerepelnek, így Gwydion, a g|tl|stalan var|zsló, a h|zass|gtörő Blodeuedd és a hősies Lleu Llaw Gyffes.


Oldal 189

Math Gwyneddben uralkodik, Pryderi pedig Dyfedben es a kozeli, szovetseges kiralysagok egyes reszei folott gyakorolja a hatalmat. Ahhoz, hogy Math alatt ne inogjon meg a tron, be kell tartania egy eleg bizarrnak tuno szabalyt: ulo helyzetben mindig egy erre kivalasztott, híresen szep szuz, Goewin oleben kell nyugtatnia a labat, kiveve, ha haboruba megy. Arra, hogy ennek miert kell így lennie, egyszer sem celoz a szoveg, a modern kori kutatok azonban tobbfele elmeletet is folallítottak. M. J. Green (1993) szerint Math a szakralis kiralysag egy lenyeges elemenek a vetuletet jelkepezheti, amelyben a fold eletereje a szuz osztatlan, romlatlan nemisegeben osszpontosul. De az is elkepzelheto, hogy a kiraly es a foldterulet erejenek nonemu megtestesulese, a felsegjog kozotti ritualis hazassagrol van szo, [346] amely azert kottetik, hogy a fold termekeny, boseget hozo legyen. A kiraly es a labat tarto lany kozott nincs romantikus kapcsolat, az udvartartas mas tagjai, így Math unokaoccsei, Gilfaethwy es Gwydion azonban szemet vetnek Goewinre. A termeszetfolotti kepessegekkel rendelkezo Gwydion rajon, hogy Gilfaethwy beleszeretett a lanyba, ezert bonyolult tervet kovacsol, hogy a fivere egyutt lehessen szíve holgyevel. A cselszoves azon alapul, hogy a Walesben abban az idoben meg ujdonsagnak szamíto diszno husa ínyencfalat, ízletesebbnek tartjak a marhahusnal. Gwydion megígeri, hogy szerez a ritka, ertekes csemegebol. Tíz tarsaval bardnak oltozve Dyfedbe megy, ahol Pryderinek van egy kondaja. Pryderi ugyan rokonszenvesnek talalja a kuldottseget, de ilyen ertekes allatokat nem ad oda nekik megfelelo ellenszolgaltatas nelkul. Gwydion, a varazslo kamatoztatja kepessegeit: 12 ment es 12 vadaszkutyat varazsol oda Pryderinek, majd sietve tavozik a disznokkal. Masnap reggelre a fantomallatok kodde valnak, Pryderi rajon, hogy becsaptak, es a ket aprocska kiralysag maris hadban all. A csataba indulo Math kenytelen otthon hagyni Goewint, így Gilfaethwy szamara ott a varva vart alkalom. A lany azonban epp olyan erenyes, mint amilyen bajos, es nem all kotelnek. Gilfaethwy ekkor alavalo modon eroszakot tesz rajta. Idokozben a ket kiralysag haboruja gyorsan veget er, ugyanis Gwydion parbajban megoli Pryderit. A Goewin ellen elkovetett gyalazat nem mulik el kovetkezmenyek nelkul. Amikor a lany bevallja Mathnak, hogy mar nem szuz, a kiraly felesegul veszi, hogy megkímelje a tovabbi szegyentol. Haragja unokaoccsei ellen fordul: szarvassa, disznova, majd farkassa valtoztatja oket, meghozza az egyiket nostennye, hogy egy part alkossanak. Az elso evben szarvasbikakent es unokent egy Hyddwn nevu borjat nemzenek, a masodikban vadkan es koca kepeben Hychdwn Hir (’magas malac’) lesz az utodjuk, a harmadikban pedig farkasparkent Bleiddwn (’farkaskolyok’) a naszuk gyumolcse. Haromeves buntetesuk leteltevel pedig megtisztulva oltenek ujbol emberi alakot, es elfoglaljak regi helyuket az udvarban. Gwydion olyannyira visszanyeri regi statusat, hogy ismet tanacsokat adhat, meg olyan kenyes kerdesben is, hogy ki legyen az uj labtarto lany. Sajat hugat, Arianrhodot ajanlja, aki [347] szinten Don gyermeke. Math azt mondja, elfogadja a lanyt, ha az atmegy a csalhatatlan szuzessegvizsgalaton: at kell lepnie a padlora fektetett varazspalca t. Arianrhod vallalja a probat, de latvanyosan elbukik: amikor atemeli a labat a palcan, aranyhaju csecsemo pottyan ki a mehebol, es hangosan felsír. A megalazott Arianrhod kirohan, es ko zben elejt meg valamit, amit Gwydion emel fol. A vizsgalat soran megszuletett eleteros, aranyhaju kisbaba a Dylan (’ocean, hullam’) nevet kapja, es azonnal el is indul a tengerre. Felnottkoraban fekete haju, napbarnított boru ferfikent abrazoljak. Az Eil Ton (’a hullam fia’) jelzot viseli, es ugy uszik, mint a hal. Az Arianrhod altal menekules kozben elejtett „valami” pedig, mint kiderul, szinten egy gyerek. Gwydion, aki titkon mindket csecsemo apja, sietve eltunteti a masodik kisfiut a kívancsi szemek elol, gondozza, neveli, majd egy napon ugy dont, megmutatja az anyjanak. Arianrhod ektelen haragra gerjed, mert a gyermek a balul sikerult probara emlekezteti. Leteremti Gwydiont, amiert odahozta neki James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 190

a kisfiut, es duheben kijelenti, hogy addig nem kaphat nevet, amíg o el nem donti, mi lenne a megfelelo nev. Gwydion ezutan azon mesterkedik, hogy Arianrhod jobb szemmel tudja nezni a fiat, ezert labbelikeszítokent dolgoztatja. A fiu ilyen oltozekben hajít el Arianrhod szeme lattara nagy tavolsagra, halalos pontossaggal egy kovet. A kellokeppen elragadtatott Arianrhod Lleu Llaw Gyffesnek (’biztos kezu szoke’) nevezi el az ismeretlen kohajigalot, de amikor feny derul Lleu kiletere, ismet urra lesz rajta a duh. Esku alatt megfogadja, hogy a fiu addig nem foghat fegyvert, amíg o nem adja a kezebe. Fenyegeteset azonban vissza kell vonnia, amikor nem sokkal ezutan tamadas fenyegeti a palotat. Arianrhod ekkor kenytelen-kelletlen belatja, hogy muszaj fegyvert adnia Lleunak. Ezutan harmadszor is rator a duhroham, es kijelenti, hogy Lleu a foldkerekseg egyik nepebol sem vehet maganak feleseget. Gwydion es Math valaszul illatos anyagokbol − tolgy, rekettye es gyongyvesszo viragabol − keszít szamara menyasszonyt, akinek talalo a neve is: Blodeuedd, azaz ’viragarcu’. Lleuval azonnal egymasba is szeretnek, es mar az elso ejszaka egyutt halnak. Az ifju par boldogsaga azonban kereszeletu. A tavoli Dinoding cantrefben telepednek le, ahol Math es Gwydion segít nekik haztartasuk kialakítasaban. Lleu ezutan visszater Math [348] udvaraba, magara hagyva Blodeueddet. Egy napon egy Gronw Pebyr nevu vadasz all meg pihenni a kozelben, es amint megpillantjak egymast Blodeuedd-del, azonnal egymasba szeretnek. A fiatalasszony, ahogy a ferjevel, uj szerelmevel is az elso adando alkalommal egyutt hal. A hazassagtorok tisztaban vannak kapcsolatuk veszelyeivel, ezert elhatarozzak, hogy megolik Lleut, mielott folfedezne bunos viszonyukat. Blodeuedd azonban tudja, hogy a ferje gyakorlatilag sebezhetetlen, ezert a biztonsaga iranti megjatszott erdeklodessel megkerdezi tole, hogyan lehetne ot megolni. Lleu gyanutlanul bevallja, hogy ugyan csaknem minden fegyver teljesen hatastalan vele szemben, de egy tobb, mint egy even at keszult landzsa vegezne vele. Am az is csak akkor, ha ko zben egy bizonyos fajta, kulonleges dezsaban furdik, es az egyik laba egy bakkecskehez er. Blodeueddnek es szeretojenek azonban sikerul elinteznie, hogy ezek az igen bonyolult foltetelek teljesuljenek. Gronw Pebyr mar eppen atdofne a host a landzsaval, amikor Lleu Llaw Gyffes velotrazo kialtas kísereteben sassa valtozik, es elrepul. Gronw Pebyrrol ezutan kiderul, hogy tobb, mint egyszeru hazassagtoro, hiszen nemes egyszeruseggel birtokba veszi Lleu kastelyat es foldjeit. Math es Gwydion viszont igen sulyosan íteli meg a hazassagtorest es a gyilkossagi kíserletet. Nagy erofeszítesek aran nyomara bukkannak a sas kepeben rejtozkodo Lleunak, es Gwydion ezuttal jo celra hasznalja varazslotudomanyat: palcajaval megerinti a madarat, mire Lleu visszanyeri emberi formajat. A hos azonban nem vart modon igencsak le van sovanyodva es gyengulve. A szajha Blodeuedd-del szemben Gwydion igen szigoruan jar el: szegyenszemre bagollya valtoztatja, es arra karhoztatja, hogy soha tobbe ne mutatkozhassek napfenyben. Gronw Pebyr bunossege tudataban elegtetelt ajanl fol a meghiusult gyilkossagert. Lleu ugy veli, ugyanugy kell megtorolnia a serelmet, ahogy a vadasz az o eletere tort. Gronw Pebyrnek megengedik, hogy egy szikla moge bujjon, de ez sem segít: Lleu iszonyu erovel elhajított landzsaja szethasítja a sziklat, es a gaz csabíto hataba furodik, veget vetve a vadasz hitvany eletenek. Lleu Llaw Gyffes pedig visszaveszi birtokait, es sikeresen igazgatja oket. Kesobb egesz Gwynedd ura lesz. Igy vegzodik a Mabinogi negyedik aga. [349]

TIZENNEGYEDIK FEJEZET James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 191

A kelta, kultúrájú területek szájhagyománya által őrzött mítoszok VÁLASZTÉKOS ÍROTT SZÖVEG ÉS EGYSZERŰ ÉLŐBESZÉD A jelen kotetben figyelmunket joreszt a nagy kozepkori elbeszelesekre, így a T|in Bó Cuailngére es a Mabinogira osszpontosítjuk, amelyek jelentos terjedelmuk, muveszi komplexitasuk es melyseguk miatt megerdemlik, hogy kritikailag alaposan gorcso ala vegyuk oket. De barmilyen sokat derítettunk is ki roluk, titkaik nagy resze rejtve marad. Pedig ezek az anyagok írott formaban maradtak rank. Ha a klasszikus okor utani kelta mitologiarol ugy tartjuk, hogy elsosorban walesi es ír anyagok alkotjak, annak az az oka, hogy csak Irorszagban es Walesben van a helyi kelta nyelvnek korai írasos irodalmi hagyomanya. Ezen kívul mindket orszagban hatalmas mennyisegu anyag maradt fenn szajhagyomany utjan is, ezeket zommel a 19. szazadban es a 20. szazad elejen gyujtottek írastudatlan tortenetmondoktol. Egyes tortenetekben folbukkannak a korabbi írott hagyomany alakjai, így Ronn mac Cumhaill vagy Deirdre, akik gyakran furcsa atalakulasokon mennek keresztul. A szajhagyomanyban Fionn, az írott szovegek rettenthetetlen hose oriaskent vagy csetlo-botlo bohockent jelenik meg. A szoban eloadott tortenetekre jellemzo, konnyen megjegyezheto, ismetlodo fordulatok egyreszt lehetove teszik, hogy egyes rogzített szovegreszek nemzedekeken at valtozatlanok maradjanak, masreszt az is igaz, hogy minel tobbszor mondanak el egy tortenetet, annal tobb valtozat alakul ki a jellemabrazolasban vagy a cselekmeny apro reszleteiben. Igy van ez Skocia gael videkein, a kanadai Uj-Skocia tartomanyban, Man szigeten, Cornwallban es Bretagne-ban is. Ezeken a kelta nyelvu hagyomanyt orzo videkeken nem maradtak [350] fenn a szuk koru tanult elit altal keszített kozepkori keziratok. Ezen az ot teruleten, a 16. szazad elejen nyomtatasban megjelent skot gael verseket leszamítva, a 19. es 20. szazadban az írastudatlan parasztsag koreben utazgato gyujtoktol szarmaznak a fennmaradt elbeszelesek. Az ilyen tortenetekrol soha nem tudhatjuk biztosan, milyen szerepet toltottek be az adott tarsadalom eleteben. Vajon pusztan szorakoztato cellal meseltek oket, vagy ugy gondoltak, a „torzsre” vonatkozo orok becsu igazsagokat tartalmazzak? A 19. szazadban, amikor eloszor adtak ki ilyen torteneteket kotetben, a szobeli anyagok gyujteset meg nem a tudomany normai szerint vegeztek. A gyujtok korlatai, eloíteletei nem mindig derulnek ki egyertelmuen. Igy a toluk szarmazo informaciot gyakran nehez osszeegyeztetni azzal, amit a dokumentumokbol megtudhatunk. A skot gael sza jhagyomany egyik legismertebb, legtobbszor említett alakja peldaul a Brahani Latnok, aki rendelkezik a „masodik latas” kepessegevel. A letezesere utalo ket eletrajzi adalek kozott azonban idoben 86 ev kulonbseg van, tehat ugyanarra a szemelyre nem vonatkozhatnak. A szajhagyomanyban ugyanazon tortenet ket, mas korban, mashol ismert valtozata homlokegyenest ellentmondhat egymasnak. Az Ys v|ros|nak legend|ja címu breton tortenet leggyakoribb verzioja peldaul bizonyos fokig noellenes, hiszen a romlott Dahut hercegno a gonosz. Mas valtozatokban azonban egyebkent szent eletu apja, Gradlon veszi at a szerepet, es így meroen mas a tortenet ertelme. A szajhagyomany utjan terjedo irodalomnak korantsem a szereplok es a tema bizonyos foku keplekenysege az egyetlen jellegzetessege. A 20. szazad kozepetol kezdve a televízio es a tomegkommunikacio megjelenese sok tudost indított arra, hogy ismetelten megvizsgalja, hogyan alakította at az írasbeliseg Europa gondolkodasmodjat. Foglalkoztak magaval az írassal, a reneszansz kor hajnalan feltalalt konyvnyomtatassal es az írniolvasni tudas ipari forradalom utani tomeges elterjedesevel is. Walter J. Ong Orality and James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 192

Literacy (Szobeliseg es írasbeliseg) címu konyveben (1982) azt allítja, hogy az íras megvaltoztatja a gondolkodasunk modjat, es azt is, amit gondolunk. Eszrevetelei nemcsak a jelen, hanem a kozepkor írasbelisegere is ervenyesek, meg akkor is, ha hosszu multra visszatekinto szobeli hagyomanybol taplalkozo írasos anyagokrol van szo. [351] A kozepkorban lejegyzett, illetve az írni-olvasni nem tudo emberektol gyujtott tortenetek kozti kulonbsegnek van szociologiai vetulete is. A keziratokat Irorszagban es Walesben keszíto papok ugyanis csak apro toredeket alkottak az orszag lakossaganak. Lakaskorulmenyeik ugyan mai szemmel nezve elviselhetetlennek tunhetnek, hiszen futetlen, kofalu cellakban eltek, de rendszerint a legelokelobb csaladok sarjai voltak. Sajat nyelvukon kívul latinul, esetleg gorogul is olvastak, így kitekintesuk volt a nagyvilagra. A 19. szazadi gyujtok viszont barmely írastudatlan embertol gyujtottek tortenetet, aki e ppen arra jart. A tortenetmondok Europa szegeny „kelta peremvideken” tengettek eletuket, mikozben toluk par szaz kilometerre a tudomany nagy rejtelyeire szulettek megoldasok, es egyesek hallatlan vagyonokat halmoztak fol. Az archaikus gazdalkodasi formak es az egyent gatlo, elnyomo tarsadalmi strukturak inkabb „nepet” faragtak a keltakbol, mintsem allampolgarokat. A kelta peremvidek írastudatlanjaitol szarmazo tortenetek gyujtese eleg keson indult el. A parasztsag mesekincsenek megmentesere iranyulo torekves a kontinensen mar legalabb egy nemzedek ota jelen volt, az ezzel foglalkozo tudosok koze tartoztak a Grimm testverek, Jakob (1785–1863) es Wilhelm (1786–1859) is. A tobb tucat nyelvbol folhalmozott rengeteg anyagnak koszonhetoen idovel kezdtek megerteni e tortenetek termeszetet is. Korabban az írastudatlan parasztsag koreben gyujtott elbeszeleseket „antik nepi torteneteknek” gondoltak. „Nepi”, mert az egyszeru emberek koreben voltak kozismertek, es „antik”, mert azt folteteleztek, hogy okori, talan gorog vagy romai eredetuek. Az 1850-es evekben angol gyujtok megalkottak a „nepmese” kifejezest, jelezve, hogy a jelenseget onmagaban kell ertelmezni, nem valami magasroptu eredeti „lefokozott” formajakent, akar „mitologianak” nevezzuk ezt az eredetit, akar valami masnak. A nepmesek kora, eredete megfejthetetlen, mivel nem írtak le oket. De mivel a beszed idoben megelozi az írast, konnyen lehet, hogy sok, szajhagyomany utjan fennmaradt tortenet regebbi, mint a tanult elit altal lejegyzett hasonlo tortenetek. [352] SKÓCIA Skociat ot hagyomanyos nepcsoport alkotja, amelyek kozul az orszag neve csak az egyik emleket orzi. Az Irorszagbol az 5. szazadtol kezdve bevandorolt gael vagy scotti neprol van szo. A scotti (Scoti) az ír nep egyik neve volt, kulonosen az orszag eszakkeleti reszen hasznaltak. Erkezesuk elott a mai Nagy-Britannia eszaki reszet Kaledonia vagy Alba neven ismertek. 844-ben Cinaed mac Alpín (’Kenneth MacAlpin’) gael vezer a szomszedos piktekkel (ez egy oshonos, alapvetoen kelta nyelvet beszelo nep volt) egyesulve megalapította Skociat. A skot gaelek hegemoniaja idovel kiterjedt a Skocia delkeleti reszet benepesíto angolszaszokra es a deli-delnyugati Rheged kiralysagban elo britekre, azaz walesiekre, valamint a nem keves skandinav enklavera is. A skot gael nyelv tobb evszazadon keresztul folytatta a terjeszkedest az egesz kiralysagban. Az oírbol szarmazo skot gael rengeteg szokincs- es kiejtesbeli valtozas reven alakult idovel kulon nyelvve. Kesobb a jog es a kereskedelem nyelvekent felvaltotta az angollal igen kozeli rokon alfoldi skot nyelv, amelyet gyakran emlegetnek Scots es Lallans neven is. A Lallans szo alfoldet jelent (angolul: Low Lands), az orszag surun lakott, iparilag fejlett, jomodu kozepso es deli teruleteit jeloli, ahol Edinburgh es Glasgow is talalhato. A skot gael nem volt tobbe nemzeti nyelv, visszahuzodott a Skot-Felfoldet es a Hebridak szigeteit az orszag tobbi James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 193

reszetol elvalaszto Grampian-hegyseg moge. Itt bizonyos helyeken meg ma, a 21. szazadban is beszelnek es írnak ezen a nyelven. A Skot-Felfold festoi szepsegu, de muvelesre jobbara alkalmatlan videket a kodos hegyfokok kozott jatszodo romantikus tortenetek immar tobb, mint 200 eve olyan homalyba burkoljak, hogy keves olvasoban tudatosodik, milyen szegenysegben eltek itt az emberek, es mennyire el voltak vagva az europai kultura fosodratol. A Skot-Felfoldon a 18. szazadig szinte egyaltalan nem voltak utak, így kerekes jarmu is alig akadt. Az emberek nem rendelkeztek foldtulajdonnal, a terulet a nagy hatalmu klanfonokoke volt, akik a kozepkori foldesurakra emlekeztettek. A „hegylakok” kozul sokan tamogattak a katasztrofalis kimenetelu 1745–1746. evi felkelest, amely a Stuart-csaladbol szarmazo tronkovetelot, a „Bonnie Prince Charlie” neven ismert [353] Karoly Edward herceget lett volna hivatott visszajuttatni Skocia es Anglia tronjara. A balsikeru lazadas 1746 aprilisaban, Culloden Moornal a Nagy-Britannia teruleten lezajlott utolso csataval vegzodott. A felfoldi kultura szamara tragikus kovetkezmenyekkel jart a vereseg: megtorlaskent betiltottak az ottaniak hagyomanyos viseletet, es erosen „ellenjavallt” volt a gael nyelv hasznalata is. Idovel pedig a jobbara tavoli varosokban elo klanfonokok belattak, hogy jovedelmezobb, ha a teruletukon birkak legelnek, mint ha emberek laknak ott, es elkezdodott a teruletek eroszakos kiurítese (angolul: clearances). A foldberlok hazikoit leromboltak, oket pedig, gyakran fegyvert szegezve rajuk, eluztek otthonukbol. Az embereket hajokra pakoltak, es a messzi Kanadaban es Ausztraliaban telepítettek le oket. A tudos Samuel Johnson es James Boswell az 1770-es evekben a Skot-Felfoldon tett híres gyalogturajuk utan arrol szamoltak be, hogy az egzotikus, felvad lakossag elkepeszto nyomorban el. A falvakban mezítlabas, keregeto gyerekek fogadtak oket, akiknek kormos volt az arca, mert kemeny nelkuli kokunyhokban eltek. Ma a hagyomanyos felfoldi teruleteken Skocia csaknem hatmillios lakossaganak csupan apro toredeke, 270 000 ember el. A skot gael irodalmi hagyomany ugyan mar azota kereszteny, hogy Szent Kolumba (meghalt 597-ben) a Belso-Hebridakon megalapította a ionai kolostort, azonban megsem hagyott rank egyhazi szemelyek altal lejegyzett kozepkori elbeszelesgyujtemenyeket, ahogy az Irorszagban es Walesben tortent. A Szarvasok könyvében (1131-1153) az evangeliumok latin nyelvu szovege mellett skot gael nyelvu szeljegyzetek is olvashatok, nagyobb terjedelmu osszefuggo szoveg azonban csak a modern kor hajnalan, A lismore-i esperes könyvében (1512-1526) jelent meg ezen a nyelven. A 17-18. szazadban a klanfonokok partfogasa alatt allo bardok gondosan megformalt koltemenyeibol jelentos mennyisegu anyag maradt rank írasban, az elbeszelo irodalom azonban egeszen a 19. szazadig, a gyujtes megindulasaig csak az írastudatlan parasztsag szajhagyomanya utjan terjedt. A nagy gyujtemenyek koze tartozik [354] John Francis Campbell Popular Tales of the West Highlands (A nyugati felfold nepmesei) címu negykotetes munkaja (1861) es Archibald Campbell Waifs and Strays in Celtic Tradition (Elhagyott gyermekek a kelta hagyomanyban) címu, szinten negykotetes muve (1889-1891). Ezekben es mas kotetekben olyan ismeros ír karaktereket talalunk, mint Cuchulainn, Deirdre, Fergus, Angus Og es kulonosen Fionn mac Cumhaill. Amikor James Macpherson valamikor 1760 elott eloasta Fionnt es Oisínt a skot gael balladakbol, es Fingalt meg Oszsziant csinalt beloluk, nyilvanvaloan nem tudta, hogy ír eredetu alakokkal van dolga. A skot gael nyelvu szovegek gyakran ismetelnek írul is megtalalhato torteneteket, hol regi elbeszeleseket atalakítva, hol pedig uj epizodokat szove bele regi semakba. Ezen kívul vannak skot sajatossagot jelento temak is, elsosorban a „masodik latas”.

A skot gael anyanyelvu muvelt elit nagyon sokaig az ír irodalmi nyelvet hasznalta. − A szaklektor.


Oldal 194

A skot gael d{ shealladh (’masodik latas’) kifejezessel jelolt, a spiritiszta tavolbalatasahoz hasonlo jelenseg a hagyomanyos hitvilag fontos eleme. Az ilyen kepesseggel rendelkezo szemely neve taibhsear, a szo legjobb fordítasa a latnok. Az ír hagyomanyban a Fionn-mondakorbe tartozo Diorruing rendelkezik ezzel a kepesseggel. Jellemzo tortenetmodell, hogy a taibhsear fantom gyaszmenetet lat az uton, amely egy jo eroben levo, a halalra nem is gondolo ember holttestet kíseri, mire az így latott ember hamarosan valoban meghal. A „masodik latassal” elvileg nem feltetlenul csak komor, lehangolo dolgokat lehetne latni, Skociaban rendszerint megis ez a helyzet. A d{ shealladh kepessegevel folruhazott ember nem okozoja a kellemetlen esemenyeknek, es nem telik orome abban, hogy bekovetkeznek. A leghíresebb „masodik latassal” rendelkezo skot gael a talalo komor Kenneth neven ismert. Sokan melyen hisznek abban, hogy valos tortenelmi szemely volt, es meg most, az internet koraban is tobbtucatnyi weboldal hirdeti profeciait, de valojaban igen keves erv szol amellett, hogy valaha is elt. Angolul altalaban a kesobbi keletu Brahani Latnok neven ismert, az Inverness varosatol 24 kilometerre eszaknyugatra levo var, a Brahan Castle nyoman. Ha elt valaha, gael nyelven Coinneach Odhar Fiosaiche, azaz josolo komor Kenneth neven volt ismert. Egyes forrasok mereszen folruhazzak a [355] Kenneth MacKenzie nevvel, mert a feltetelezesek szerint a MacKenzie-klanhoz tartozott, pedig mint gael anyanyelvut aligha emlegettek volna így, angolosított vezeteknevvel. Alighanem kozelebb jarnak a valosaghoz a nev angolosított fonetikus atiratai, így a „Kenneth Oaur” vagy „Owir”. A Brahani Latnok szemelyehez es joslataihoz kapcsolodo szajhagyomany a 17. szazad vegen es a 18. szazad elejen kezdett folhalmozodni. A torteneteket a nyugati Kulso Hebridaktol a Skye-szigeten es az egykori Inverness grofsagon keresztul a keleti Rossshire-ig mindenutt ismertek, kulonosen a Black Isle (fekete sziget) nevu felszigeten, a Moray Firth nevu tengerobolben. A legendakor kozeppontjaban Seaforth grofjanak 1663. evi parizsi idozese all, amelynek soran az otthon tartozkodo Coinneach leleplezi a tavol levo nemesember hazassagtoro viszonyat. A Brahani Latnokrol es profeciairol az elso írasos emlek, Thomas Pennant A Tour In Scotland (Utazas Skociaban) címu konyve egy teljes evszazaddal kesobbrol, 1769-bol valo. Most viszont, hogy a latnok kultusza elismerten letezo jelenseg, a kutatok tovabbi dokumentumokat is eloastak rola, es kisse kínos dologra derult feny. Egy bizonyos „Kenneth Owir” ellen ugyanis boszorkanysag miatt emeltek vadat a Kulso-Hebridakhoz tartozo Lewis-szigeten 1577. januar 23-an, azaz 86 evvel a Seaforth grofjaval kapcsolatos latomas elott. Elizabeth Sutherland (1985) arra a kovetkeztetesre jutott, hogy ha letezett is Coinneach Odhar nevu ember, a szajhagyomanyban ez tobb taibhsear gyujtoneve lett, es az így elnevezett szemelyisegre egesz profetikus hagyomany epult. A latnok egyik jellemzo, gyakran ismetlodo kijelentese a kovetkezo: „A felföldi nép annyira el fog puhulni, hogy egy birkahadsereg elől futva otthagyja szülőföldjét.” A Felfold mar említett elneptelenedese termeszetesen a skot gaelek legnagyobb tortenelmi tragediaja volt. A cullodeni vereseget idovel lehetett romantizalni, az viszont, hogy egy hajdan igen harcos nepbol egesz csaladok hagytak el a Felfoldet, es nem is mindig az eroszakos kitelepítes folytan, csak keseru szajízt es szegyenerzetet hagyott maga utan. A Brahani Latnok gyakori idezese a gael szajhagyomany minden, e temaval kapcsolatos tortenetet színesíti. Arrol is szol a fama, hogy ha furcsa, kepes beszeddel is, de megjovendolte a Loch Nesst a tengerrel osszekoto [356] Kaledoniai-csatorna epíteset. Arra azonban nincs perdonto bizonyítekunk, hogy valaha is elhangzott ilyen tartalmu joslat. A Brahani Latnok mondasai az 1850-es evek vegen kezdtek megjelenni az ujsagokban, konyv alakban pedig csak 1877ben gyujtottek ossze oket. Ha tudnank is bizonyítani, hogy az említett esemenyt idoben James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 195

megelozte egy latomas, akkor sem lehetnenk benne biztosak, hogy a Brahani Latnoktol szarmazott. De barmekkora erdeklodest valt is ki a Brahani Latnok, alakja tavolrol sem egyedi jelenseg. Egyes komorabb joslatait skandinav elodokre vezettek vissza, talan a Skocia gael videkein megtelepedett nagyszamu skandinavnak koszonhetoen. A rola szolo tortenetek egy resze valoszínuleg a Thomas, a Rímfarago (Thomas the Rhymer) neven ismert 13. szazadi skot koltorol szuletett legendakra vezetheto vissza, akirol ugy tartottak, a tunderek kiralynojevel elt, es megjosolta III. Sandor skot kiraly (1249–1286) halalat, az 1314. evi bannockburni csatat, amelyben a skotok legyoztek II. Edward angol kiraly sereget, valamint Skocia es Anglia egyesuleset. Kínalkozik a parhuzam a Brahani Latnok es az altalaban Nostradamus neven ismert francia asztrologus (1503–1566) kozott, hiszen mindkettonek maradtak hívei meg a 21. szazadban is. Mindkettojuk profeciai erosen gnomikusok, aforizmaszeruek, nem kis ertelmezo munkat igenyel, ha konkret esemenyekhez akarjuk kotni oket. Megis a Brahani Latnok latomasai egeszen konkretak, kulonosen a Seaforth grofjanak csaladjara vonatkozo joslatok. A torzszulott gyerekekrol, csaladi tragediakrol es a vervonal kihalasarol szolo profeciak egytol egyig beigazolodtak. A sajtoban idorol idore ujabb „bizonyítekok” latnak napvilagot arra vonatkozoan, hogy a Brahani Latnok igazat beszelt. Allítolag ezt is mondta: „Amikor a Loch Ness fölött |tível a kilencedik híd, tűzvész, vízözön és szerencsétlenség következik be.” A kilencedik híd 1987ben epult meg, es ket even belul be is kovetkezett egy oriasi tuzvesz: az Eszaki-tengeren folrobbant a Piper Alpha olajfuro torony, es 167 munkas eletet kovetelte. Ezt kovette a vízozon, amely el is mosta a Loch Nessen atívelo 127 eves vasuti hidat. Vegul pedig nem maradt el a szerencsetlenseg sem: a Pan Am 123 jarata razuhant a skociai Lockerbie-re, 279 ember vesztette eletet, a varos egyes reszei leegtek. A kovetkezo evtized viszont egy joval kellemesebb joslat beteljesuleset hozta el: [357] „Amikor az emberek ló nélküli kocsikban Franciaorsz|gba mennek a tenger alatt, akkor születik újj| a minden elnyomat|s alól megszabaduló Skócia.” A La Manche csatorna alatt atvezeto alagut 1994 tavaszan nyílt meg, a csaknem haromszaz evig nem mukodo skot parlament pedig 1999 juliusaban kezdte meg ujra munkajat. ÚJ-SKÓCIA A kelta kulturkor legtavolabbi, legujabb es legkevesebbet tanulmanyozott resze a Kanada tengerparti reszen fekvo Uj-Skocia (Nova Scotia) tartomany. A 18. szazad vegetol a 19. szazad kozepeig hatalmas szamban telepítettek ide elszegenyedett, fold nelkuli, gael nyelven beszelo skot-felfoldi keltakat. A korabbi Inverness, Argyll es Ross grofsagokbol erkeztek, a szarazfoldrol es a Hebridak szigeteirol egyarant. Kozottuk voltak a teruletkiurítesek aldozatai is. Ir, walesi es skot gael nyelven ugyan Eszak-Amerika mas reszein is beszeltek, írtak es adtak ki konyveket, szeles korben viragzo szajhagyomany azonban csak Uj-Skocia teruleten letezett, es meg most, a 21. szazad elejen is eleven. Az 1900. evi nepszamlalas 100 000 gael anyanyelvu embert rogzített, tobbseguk Uj-Skocia tartomany szulotte volt. A G{idhealtachd (’gael nyelvu terulet’) magaba foglalta a Bretonfoki-sziget nagy reszet, es Uj-Skocia szarazfoldi teruleteinek a Cumberland-szorostol delre eso megyeit. Az egy tavoli tartomany eldugott zugaban, viszonylagos szegenysegben elo skot gaelek hagyomanyaira vajmi keves figyelmet fordított a tobbsegi kultura. A 20. szazad vegeig uralkodo, lenezo hivatalos allaspont erosen hozzajarult a nyelv sorvadasahoz, amelynek eredmenyekeppen ekkorra kihalt a gaelt anyanyelvkent beszelok nagy tobbsege. HagyoJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 196

manyosan ugy tartottak, hogy a breton-fokiaknak (angolul roviden „Capers”, a Cape Bretonbol) alig van figyelmet erdemlo irodalmuk, a kozelmult kutatasai azonban korrigaltak ezt a teveszmet. Margaret MacDonell The Emigrant Experience: Songs of Highland Emigrants in North America (A bevandorlok elmenyvilaga: Eszak-Amerika skot-felfoldi bevandorloinak dalai) címu, 1982-ben megjelent konyveben bemutatja, hogyan terjedt at [358] egy igen kifinomult, fegyelmezett gael irodalmi kultura Skociabol Uj-Skociaba, valamint Ontario es Eszak-Karolina (USA) egyes kisebb telepuleseire. A Margaret MacDonell altal vizsgalt szovegekben az uj kornyezethez valo alkalmazkodason van ugyan a fo hangsuly, ezzel egyutt lepten-nyomon folbukkannak bennuk skociai elmenyek es helynevek, így Strathglass, Gairloch es Islay. Az uj-Skociaban elo skot felfoldi telepesek elzartsaga es nyelvi kulonallasa szembeotlo kulturalis konzervativizmust eredmenyezett. A skot haza kisugarzasa az írastudatlan skot gael tortenetmondoknal igen intenzíven jelen van, az Ujvilagban sosem latott kiralyok, kastelyok kelnek eletre a szovegekben. A heringhalaszat es a juharfak hazajaban így megelevenednek a Skocia gael videkein is ismert ír hosok, Cuchulainn, Fionn mac Cumhaill, Oscar es Diarmait kalandjai. Akadnak azonban olyan, Uj-Skociaba „kivandorolt” tradíciok is, amelyeknek Skociaban nem bukkantak nyomara a gyujtok. Ez a teny alatamasztja azt a dokumentalhato jelenseget, hogy egy bizonyos kulturalis terulet periferiajan az adott kultura archaikus emlekeinek maradvanyai lelhetok fol. A uj-skociai skot-felfoldiek tobbsege ugyanis meg azelott telepult ki, hogy a folklort es a nepmeseket megorokítesre erdemesnek talaltak volna. Az uj-skociai gael tortenetek lejegyzese csak a 20. szazadban kezdodott meg, a legnagyobb repertoarral rendelkezo tortenetmondotol, Joe Neil MacNeiltol (1908–1997) pedig csak az 1970-es evekben gyujtottek anyagot. A Harvardon vegzett tudos, John Shaw lejegyezte, megszerkesztette es lefordította az immar elorehaladott koru MacNeil torteneteit, es 1987-ben a Tales Until Dawn (Mesek hajnalig) címu konyvben ki is adta ezeket. Egy a gyujtemenyben nem szereplo toredek talan a kelta vilag egyetlen kozmologiai ta rgyu mítosza. A Tejutrendszer eredetet leíro tortenetben a Tejut egy to folott ível at a ket parton allo ket fat osszekotve es egyben azokbol kiindulva. A narrator a jol ismert ulsteri Deirdre-tortenetbe helyezi az epizodot, de a lany neve itt a Deirdire alakban szerepel, szerelmet Noisnak hívjak (az ír tortenetben Noíse), es Uisneach (Uisnech) egyik gyermeke, Uisneach fiai az uj-skociai valtozatban egy meg nem nevezett nagy csataban esnek el, amely utan veluk egyutt Deirdre is sírba hull. A szerelmesek holttestet azonban kiassak, [359] es a sírhalom ket oldalan temetik el oket. Hamarosan mindket sírbol egy-egy fa sarjad ki, es addig nonek, mígnem osszeernek az agaik. A szinten nevtelen, bosszuszomjas kiraly megparancsolja, hogy vagjak ki a fakat. Rovidesen azonban ujbol kino ket fa, ezeket az uralkodo szinten kivagatja. Ez meg nehanyszor megismetlodik, majd a kiraly egy to ket partjan temetteti el a ket szerelmest, hogy a fak ne tudjanak osszenoni. Most azonban csillagok alkotnak fenycsíkot a ket fa kozott, es e fenycsík neve Sgrìob Chlann Uisnich (Uisneach gyermekeinek utja). Shaw arrol szamol be, hogy ezt a kifejezest UjSkocia gael nyelvu reszen mashol is hallotta. A harom szobol allo kifejezes tag teret nyujt a spekulatív ertelmezeseknek, Uisnech ugyanis nemcsak Noíse es fiverei apja, hanem a kereszteny kor elotti Irorszag egyik kozeppontjanak tekintett, híres domb is Westmeath megyeben. Ezen a dombon gyujtotta meg Mide druida Irorszag elso tuzet. MAN SZIGET


Oldal 197

Egy kozismert nepmese szerint Fionn mac Cumhaill egyszer Ulster tartomanyban kitepett a foldbol egy hatalmas rogot, letrehozva így a Lough Neagh nevu tavat, majd a rogot az Ir-tengerbe hajította, es abbol lett Man sziget. Az Irorszag partjaitol 51,4 kilometerre levo szigetet azonban Leinsterhez erosebb kulturalis kotelekek fuzik, mint a kozeli Ulsterhez, raadasul jellemzoen sziklas a terep, nem homokos, mint a Lough Neagh partja. Metaforikus ertelemben viszont van hasznos uzenete a tortenetnek: Man sziget ugyanis nem olyan kulonallo kulturalis egyseg, ahogy azt viszonylagos fuggetlensege sejteti. Az 570 km2 teruletu sziget az Egyesult Kiralysag onkormanyzattal rendelkezo resze, amelynek sajat, Tynwald nevu parlamentje es sajat banktorvenyei vannak. Egeszen 1974-ig, az utolso anyanyelvu beszelo elhunytaig kulon nyelve is volt, a manx vagy manks. A csiszoltko-korszaki folyosos sírok, valamint a bronzkorszaki kohalmok es a kor alaku erodítmenyek a hasonlo ír muemlekek formavilagat idezik. Man szigetre az elso emberek Britanniabol es Irorszagbol is erkeztek, kesobb pedig nagyaranyu skandinav betelepulesre kerult sor. A kozepkorban Man [360] sziget skandinav uralkodoi egy idore a Skocia keltak lakta reszenek nyugati videken levo Hebridak szigeteire is kiterjesztettek hatalmukat. A manx nyelv vitathatatlanul az oírbol ered, de a skot gael nyelvvel tobb kozos vonast mutat, mint a modern írrel. Igazan egyedi sajatossaga az, hogy a szavak írasmodja az angol helyesírassal es kiejtessel kapcsolatos szabalyokat koveti. Fionn mac Cumhaill, az ír hos neve peldaul Man szigeten Finn McCooil, fiae, Oisíne pedig Oshin. A nevek kiejtese ugyanakkor szinte ugyanaz. A szigetet pedig manx nyelven Manninnak vagy Ellan Vanninnak hívjak. Ptolemaiosz Klaudiosz, a Kr. u. 2. szazadban elt gorog foldrajztudos Manaviakent említi, a romaiak pedig Mona neven ismertek a szigetet, amelyet szamos korai ír elbeszele sben megemlítenek futolag. Manannan mac Lir tengeristen neve is Man sziget nevebol ered, nem pedig fordítva, ahogy egykor gondoltak. Manannan Emain Ablach nevu birodalmat, amelynek nincs kijelolt helye a terkepen, idonkent osszekeverik Man szigettel. A Dun Scaith nevu tulvilagi birodalmat es a Fir Falgae neven ismert borzas haju harcosokat megteveszto modon szinten a szigethez kotik. A kozepkorban nem alakult ki olyan egyhazi vagy vilagi muveltseg, amely megorokítette volna a sziget hagyomanyos kulturajanak emlekeit. Manx nyelvu írasbeliseg egeszen a The Book of Common Prayer (Mindennapi imak konyve) lefordítasaig (kb. 1625) nem letezett. A manx nyelvu nepi elbeszelesek rendszerezo, tudomanyos alapu gyujtese pedig csak a 19. szazad masodik feleben vette kezdetet, a 18. szazadban mindossze nehany elszigetelt utalast talalunk Man sziget hagyomanyos irodalmara. Az elso jelentos gyujtemenyek William Harrison Mona Miscellany (Monai antologia) (1869), Edward Callow The Phynodderree (A fenodyree) (1882) es Arthur Moore Folk-Lore of the Isle of Man (Man sziget folklorja) (1891) címu munkaja. A manx nyelvu szajhagyomany legjellegzetesebb alakja (es egyben gyakorlatilag az egyetlen, aki az angol nyelvu vilagban szelesebb korben is ismert) a fenodyree vagy phynodderree nevu maganyos, hímnemu tunder. A mindig szigoruan kisbetuvel kezdodo szonak kilenc vagy tíz kulonbozo írasmodja is van, ami annak tanubizonysaga, hogy a tunder alakja melyen gyokerezik a nepi hagyomanyban, es hogy a kulonbozo [361] idoszakokban Man szigeten jart gyujtok egytol egyig talalkoztak vele. Egy szemelyrol van szo, nem tunderek csoportjarol. Gyakran meztelenul, de testszorzettel borítva abrazoljak. Az europai nepi hagyomanyban a maganyos tunder, a csapatostul jaro tunderektol elteroen, a legtobb esetben baljos, rosszindulatu figura, a fenodyree azonban a skot manohoz, a „Brownie”-hoz hasonloan segítokesz leny. Roppant erot es kitartast igenylo feladatokat old meg, peldaul oriasi marvanytombot visz el jo messzire, vagy egyedul learat egy egesz gabonafoldet. Ez utobbi nagylelku tetteert idonkent megkapja az yn foldyr James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 198

gastey (’a furge kaszas’) kiegeszíto jelzot. Korabban viselte az uddereek nevet is, amely arra utal, hogy szep ferfi, de aztan atvaltozas reven megkapta ismert, csunya alakjat, amiert egy Glen Alden-i halando lanynak udvarolt. A fenodyree szoros laba egyes kutatok szerint a klasszikus hagyomany szatírjaval sejtet parhuzamot, a Man szigeti tunderbol azonban hianyzik az ehhez szukseges nemi agresszivitas. Egyes tortenetekben van felesege is, akivel gyakran veszekszik. Olykor rossz trefak, csínytevesek is fuzodnek a nevehez. Amikor peldaul egy meggondolatlan ember megidezi, hogy gyogyítsa meg a kis, voros tehenkejet, csalodast okoz neki a fenodyree kozremukodesenek eredmenye. Pedig a tundernek hatalmaban all meggyogyítani az allatot, de a vegen meg el is viszi. CORNWALL A Nagy-Britannia delnyugati csucsket alkoto hosszu, keskeny Cornwall-felszigetnek igen sokat art, hogy elsosorban turistaparadicsomkent gondolnak ra. W. S. Gilbert es Sir Arthur Sullivan Pirates of Penzance (Penzance kalozai) címu operaja (1879) a cornwalli udulovarosban jatszodik, azt sugallva, milyen megnyugtatoan szelíd hely lett a felsziget. A cornwalli nyelv 18. szazadi kihalasaval csokkent az Anglia tobbi reszetol valo kulonallas erzese. A korabbi Cornwall hercegseggel azonos teruletu Cornwall megye neve a kihalt helyi nyelven Kernow. A cornwalli nyelv, amely a fennmaradt szamos dokumentumbol, illetve az „ujjaelesztesere” tett mai kíserletek reven mindmaig ismert, a brit nyelvek koze tartozik, a walesi es a breton rokona. A skot [362] gaelhez es a manxhoz hasonloan ennek a nyelvnek sincs a muvelt papsag altal rank hagyott kozepkori írasos hagyomanya, pedig az ír szerzetesek a 6. szazadtol kezdodoen ezt a teruletet is evangelizaltak. Sok Artur-legenda is Cornwallban jatszodik (a legnevezetesebb kozuluk Trisztan, Izolda es Marke kiraly tortenete), es nem egynek cornwalli nyelvu valtozata is van. A nyelv legismertebb szava a Jennifer, amely a Guinevere (Giniver) nevnek, illetve walesi alakjanak, a Gwenhwyfarnak (’feher, sima’) a cornwalli valtozata. Valaha jellemzo noi nev volt ezen a tajon. Az evangeliumok fordítasa a 10. szazadban kezdodott meg, a 15. szazadi cornwalli miszteriumjatekokat pedig a keso kozepkori dramairodalom kiemelkedo alkotasainak tartjak. A cornwalli szajhagyomanybol csak korulbelul a nyelv kihalasa utan szaz evvel jelent meg az elso ket gyujtemeny, amikor a torteneteknek mar csak az angol valtozata volt ismert. Addig csak Edward Lhuyd Archaeologia Britannica címu konyvebe (1707) kerult be egy-ket tortenetfoszlany. Az említett ket gyujtemeny Robert Hunt Popular Romances of the West of England (Nyugat-Anglia nepszeru romancai) (1865), illetve William Bottrell Traditions and Hearthside Stories of West Cornwall (Nyugat-Cornwall hagyomanyai es tuzhely mellett meselt tortenetei) címu munkaja (1870). A cornwalli szajhagyomany legmaradandobb, az angol koztudatba is atment figuraja a pixie, korabbi neven piskie. A tortenelmibb „piskie” írasmodot annyira kiszorította a „pixie”, hogy a legtobb olvaso ma mar nem is tudja, mit jelent a regebbi szoalak, ugyanakkor a ketfele írasmod nemikepp kulonbozo tartalmat rejt. A piskie (vagy pigsie) Hunt es Bottrell tortenetgyujtemenyeben toporodott, furcsa, kíserteties kulseju oregember, aki gabonat csepel, es idonkent felrevezeti az embereket egy-egy „piskie-lovaglas” soran. A pixie viszont mar legalabb 60 evvel Hunt es Bottrell elott ismert volt az angol nyelvben. Nemcsak Cornwall, hanem Somerset es Devon megyek hagyomanyabol is ered, lehet, hogy a ket szomszed megyebe az oda attelepult cornwalliak vittek magukkal. A pixie-k, meg akkor is, ha halando ember mereture nonek, jol korulírhato jellemzokkel bírnak: voros hajuak, hegyes fuluek, pisze orruak, keskeny arcuak. Altalaban meztelenul lathatok, bandzsítanak, es nagy eloszeretettel kotnek el ejszakankent lovakat. Az [363] angol James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 199

szajhagyomany mas figuraihoz, így Puckhoz vagy Robin Goodfellow-hoz hasonloan (mindketto hazimano, kobold, pajkos tunder) oromuket lelik az utazok felrevezete seben. Ez utobbi jellemvonasukbol ered a mindmaig hasznalatos angol pixilated szo (jelentese: hobortos, felnotas), amely a pixie-led (’pixie altal vezetett’) kifejezesbol alakult ki. A legtobb cornwalli tortenet epizodszeru vagy „bovített” anekdota benyoma sat kelti, A morvahi óri|sok címen ismert elbeszelesrol azonban elkepzelheto, hogy valaha eposzi hosszusagu volt. A 19. szazadi tortenetmondok arrol szamoltak be, hogy rengeteg bonyolult reszletet, cselekmenyfordulatat harom ejjel lehetett eloadni, de a gyujtok csak egy tartalmi kivonatot jegyeztek le. A címben szereplo Morvah Cornwall egyik legjelentosebb regeszeti lelohelye. A Land’s End (’a fold vege’) nevu hegyfok szelfutta eszaki lejtoin, St. Just varosatol 8 kilometerre eszakkeletre, a megye legnyugatibb reszen talalhato. A morvahi allokovek kozott ott van a Men-an-Tol (’lyukas ko’) nevu granittomb. Ennek a latvanyos, gyuruhoz vagy fankhoz hasonlíthato alaku megalitnak (nagy kromlechnek) valaha gyogyítoerot tulajdonítottak. Ezen a teruleten maradt meg a legtovabb a cornwalli nyelv es a helyi nepszokasok. Morvah volt az augusztus elso vasarnapjan megrendezett eves vasarnak, az ír Lughnasa unnep cornwalli megfelelojenek a helyszíne is. A vasaron mindig elmondtak a morvahi oriasok tortenetet, amelynek egyes elemei Lug Lamfhota ír hoshoz fuzodo kapcsolatot sejtetnek, akinek kultuszabol a Lughnasa unnep kialakult. Negy orias szerepel a tortenetben: Tom, a fohos, az ot meglatogato Jack, akivel bara tsagot kot, es ket nevtelen. Tom egy nyari ejszakan a szekeret hajtja hazafele, amikor hatalmas ko allja utjat, ezert atvag egy senki foldjenek velt folddarabon. Kiderul azonban, hogy a teruletnek megis van gazdaja. Egy masik orias az, aki zokon veszi a birtokhaborítast, es kitep a foldbol egy szilfat, hogy azzal lassa el Tom bajat. Tom sem esik ketsegbe: folfordítja a szekeret, es kiszedi a tengelyet meg a kereket, hogy fegyverkent hasznalja azokat. Reng a fold roppant ereju csapasaik alatt, es vegul Tom diadalmaskodik, amikor mar kis híjan ledonti labarol a kimerultseg. A tavolbol oromtuzeket korultancolo emberek hangjat hallja, de tudja, hogy eloszor el kell temetnie a legyozott oriast, es birtokba kell vennie a [364] varat meg a foldjet. Egy Joan nevu ismeros no kimossa a sebeit, es egyutt koltoznek be a dragakovekkel, arannyal teli varba. Sok even at elnek boldogan, gyerekeik is szuletnek, a legidosebb a Genevra nevu (a Jennifer, Guinevere stb. nevvaltozata) gyonyoru lanyuk. Tom az elozo gazdahoz hasonloan igyekszik tavol tartani kincseitol a kívancsiskodokat. Az o es csaladja nyugalma azonban nem tart orokke. Egy reggel egy orias ront be a kapun, kezeben kalapacs. Jack, a badogos az, hatan ott a szerszamladaja. Cornwallban, ahol mar igen regota banyasztak ont, a badogosmesterseghez nem tapadtak olyan pejoratív kepzetek, mint Irorszagban. Jacket duhíti, hogy Tom birtoka biztonsaga erdekeben elzarta a St. Ivesbe vezeto utat. Kihívja a gazdat, hogy keljenek birokra, vagy vívjanak parittyaparbajt. Tom valaszul odasuhint a tengelykerekkel, Jack azonban olyan sebesse ggel forgatja a botjat, hogy az rokkanak tunik. Tom fegyvere hamarosan at is repul a kerítesen, de Jack nem gunyolja ki karorvendoen, hanem folajanlja a baratsagat, es bemutatja, mennyi mindenhez ert. Ez Lug Lamfhotaval rokonítja, akinek jelzoje Samild|nach (’sok mesterseg tudoja’). Az ujdonsult barat egy szilfacsemetebol íjat keszít, es pillanatok alatt elejt tíz vadat, hadd teljen Tom es Joan eleskamraja. Jacknek megmutatjak a kastely kincseit is. Az arany es a dragakovek kulonosebben nem kapraztatjak el, sokkal inkabb kedvere valok a kulonbozo apro csecsebecsek, amelyeket fol tud hasznalni a barkacsolashoz. Gyongysoros nyaklancot keszít, es Genevra fejere helyezi, amikor helyet foglal mellette az asztalnal. Szinten Genevra tiszteletere megvív Morvahnal egy masik nevtelen oriassal. Leveszi egy regi banyaakna kofedelet, ellenfele pedig beleesik a godorbe. Igy Jack tulajdonaba kerul a morvahi orias osszes kinJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 200

cse. Augusztus elso vasarnapjan hatalmas unnepseg kereteben veszi felesegul Genevrat. Az unnepseget attol fogva minden evben megismetlik, ilyenkor Jack olyan fortelyokra tanítja rokonait, baratait, amelyekrol azok meg csak nem is hallottak. Az eskuvorol valo megemlekezes idovel olyan mereteket olt, hogy inkabb vasarnak illik be, mintsem hazassagi evfordulonak. El is nevezik morvahi vasarnak. [365] BRETAGNE Az angol ful szamara a „Brittany” szo (Bretagne angol neve) furcsamod igen szepen cseng, annak ellenere − vagy talan eppen azert −, hogy a terseg az angol nyelvu vilagban igen kevesse ismert. Eszak-Franciaorszag kiszogello felszigetenek okori neve a nyomtatasban alkalmankent ma is lathato Armorica volt. A mostani nev pedig, amely szo szerinti fordítasban „Kis-Britanniat” jelent, az 5-6. szazadban a Brit-szigetekrol idevandorolt, a kelta nyelvek brit agahoz tartozo nyelveket (nyelvjarasokat) beszelo nepek emleket orzi. A mai bretonok az okori britek leszarmazottjainak tekintik magukat, pedig genallomanyukhoz sok mas nep is hozzajarult, koztuk az eloretoro frankok altal nyugat fele szorított gallok. Arra vonatkozoan, hogy miert hagytak el a bretonok osei Britanniat, tobbfele elmelet van. A korabbi nezet, mely szerint a fosztogato angolszasz hodítok elol meneku ltek, mai tudasunk alapjan kevesse tunik valoszínunek, ennel prozaibb okai lehettek az exodusnak, peldaul ehínseg vagy mas gazdasagi nehezsegek. A walesi hagyomany szerint a Britanniabol erkezo emigransokat St. Cynan Meiriadog (vagy Meriodoc) vezette, akit a britek altal Macsen Wledig neven ismert romai csaszar foldteruletekkel jutalmazott a szolgalataiert. A kezdetben rokon kulturaju kiskiralysagokbol allo Bretagne a kozepkor vegeig, 1532-ig fuggetlen hercegseg volt. Egeszen Napoleon idejeig jobbara breton nyelvu tartomanya maradt Franciaorszagnak, ekkor ot (majd kesobb negy) département-re, azaz megyere osztottak fol. A negy département az idonkent eroszaktol sem visszariado nacionalista csoportok erofeszítesei ellenere szerves resze lett az orszagnak, de a jelentos kulturalis kulonbsegek megmaradtak. Torveny írja elo peldaul, hogy az uj hazakat csak breton stílusban, fekete palatetovel es kremszínu, gipszvakolatu fallal lehet epíteni. A varosokban elo ipari munkasok is szívesen viselnek hagyomanyos breton ruhat, es lelkesen jarjak a nepi tancokat. A breton nyelvet meg ma is tobb szazezer ember beszeli, bar pontos adat nem all rendelkezesre. Bretagne neve bretonul Breizh. A mar korabban idezett Giraldus Cambrensis walesi egyhazi szemely es utazo szerint a beszelt breton nyelv kozelebb allt az [366] akkori cornwallihoz, mint a walesihez. Megfigyeleset a modern kori nyelveszeti elemzes is megerosíti. Az utobbi evszazadok soran a breton sokat kolcsonzott a walesibol, ezzel egyutt a mai bretonok es walesiek nem ertik egymas nyelvet. A breton írokra a jelek szerint sem a korai walesi, sem az írott cornwalli irodalom (peldaul a miszteriumjatekok) nem gyakorolt kulonosebb hatast. Az anglonormann Marie de France (muveit kb. 1160-1190 kozott írta) bevezette az europai irodalom fosodraba a lai vagy lay nevu, allítolag breton elbeszelo mufajt. Szamos lai-je breton temat dolgoz fol. Tobb Artur-tortenet is jatszodik breton kornyezetben, így a broceliande-i erdoben, ahol Merlin raboskodott, es elofordul, hogy az Artur-mondakor szereploinek breton alakja is van, peldaul Perceval megfeleloje Peronnik. Giraldus említ „sok mesemondo es enekes bretont” is, de az 1450 elotti idoszakbol semmifele breton irodalmi muvet nem ismerunk. Az írott breton irodalom pedig meg ekkor is csaknem tovabbi 400 evet varatott magara. Theodore Hersart de La Ville-marque (1815–1896) 1839-ben adta ki a Barzaz Breiz (Breton bardok) címu gyujtemenyt. La Villemarque, aki James Macpherson hamisítvanya, James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 201

az Osszi|n-énekek (Poems of Ossian) es a walesi szelhamos, Iolo Morganwg (1747–1826) irant is lelkesedett, a mai kor szkeptikus embere szemeben alkozepkorkutatonak tunik. Az altala osszegyujtott versek, tortenetek eredetije nem annyira regi, mint kortarsa, Lady Charlotte Guest Mabinogion címu fordítasae (1838–1849), es erkolcsnemesíto szandekkal meg is csonkította a szovegeket, de jobb nyelvesz volt, mint Macpherson, es forrasa, a szajhagyomany irant is nagyobb huseget tanusított. Szovegeit mindmaig hasznaljak a breton irodalom egyetemi oktatasahoz. Bretagne-on kívul vajmi keves breton elbeszelest ismernek, a legnevesebb azonban a breton koztudatban is hagyomanyosan igen intenzíven jelen van, es harom valtozata is fennmaradt. Szokasos breton címe Kêr Is (Is varosa), angolul The Legend of the City of Ys (Ys varosanak legendaja) címen ismert. A feltucatnyi kelta nyelvu ozonvízlegenda egyikekent azt mondja el, hogyan nyelt el a delnyugat-bretagne-i Douarnenezi-obol egy hajdani bunos varost. A tortenet kozponti temaja a pogany elvhajhaszat es a kereszteny mertekletesseg [367] konfliktusa, es mindharom valtozataban legalabb harom szereplo lep színre. Az elso Gradlon (vagy Gralon) Meur (’a nagy’), a hitbuzgo, szent kiraly, aki vedogatat epíttet, hogy vedje varosat a víztol. Neve mindmaig erosen kotodik Quimper (bretonul Kemper) varosahoz, ahol a szekesegyhaz ket tornya kozott helyeztek el a szobrat. A masodik szereplo Gradlon gyonyoru, akaratos, buja lanya, Dahut (vagy Dahud, Ahe, Ahes), aki bajt hoz a kiralysagra. A harmadik, Guenole abbe, tortenelmi szemely, akinek az elso bretagne-i kolostor alapítasat tulajdonítjak. A kolostor az 5. szazadban, Landevennecben kezdte meg mukodeset. Gradlon kiraly ifjukoraban a regi hit szerint elt. Amikor megnosult, felesegerol azt gondoltak a kiralysagban, hogy nem e vilagbol valo. Lanyuk, Dahut szuletese utan az aszszony vissza is ter a tengerbe, ahonnan jott. Gradlon egy napon embereivel vadaszgatva raakad az erdoben egy Corentin (vagy Korentin) nevu ajtatos remetere, akinek latszolag nincs semmije, amivel megvendegelhetne oket. A remete azonban csodat tesz, ami nagy hatast gyakorol a kiralyra. Pontyot fog egy forrasbol, es kesevel kettevagja. Az egyik felet megtartja, ebbol lesz a halbol, husbol, gyumolcsbol allo boseges lakoma. A ponty masik felebol pedig, amelyet visszadob a vízbe, ujbol egesz hal lesz, hogy Corentin maskor is megismetelhesse a csodatetelt. Az amulo-bamulo Gradlon kijelenti, hogy atter az uj, kereszteny hitre, es intezkedik, hogy Corentin legyen a quimperi puspok. Templomokat, kapolnakat, kolostorokat epíttet, es Corentin unszolasara uj torvenyeket is hoz, amelyek szigoruan follepnek a nemi kicsapongas ellen, es a mertekletesseget, az erenyt, az onuralmat szorgalmazzak. Dahutnak nincs ínyere az esemenyek alakulasa, oromtelennek erzi az uj Quimpert. Amikor errol panaszkodik, apja szentsegtoronek minosíti a szavait. Erre a lany temat valt, es arrol kezd sirankozni, hogy tul messze el az oceantol. Konyorog apjanak, hogy epíttessen neki egy varost a tengerparton, es akkor elegedett lesz a sorsaval. Gradlon koltseget nem kímelve teljesíti a kívansagat: tagas kozterekkel, magas, feher tornyokkal megepítteti Ys varosat. Corentin puspok eszrevetelezi, hogy Ysben nincsenek templomok, mire Gradlon, lanya nem kis bosszusagara, potolja a hianyt. A kiralylany ekkor ujabb [368] modosítast javasol. Mivel Ys melyfoldre epult, arra keri apjat, keszíttessen vedogatat nyithato zsilipekkel, hogy így biztosíthassak a varos vízszuksegletet. Gradlon ezt is megteszi. A tortenet legregebbi, legegyszerubb valtozataban Dahut titokban vendegul latja szeretojet, a bortol megreszegulve ellopjak Gradlontol a zsilipkapu kulcsat, es elarasztjak a varost. Az ismertebb masodik verzio bovebben szol Ys varosarol, mint a fenyuzes es a zullott kicsapongas tanyajava lett kereskedelmi kozpontrol. Dahut, hogy uralma ala hajtsa a James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 202

Gradlon altal epíttetett templomokat, a Sein szigeten elo, a regi isteneket imado pogany noi rend tagjaihoz fordul. A papnok megidezik a korrigan nevu kicsi, de annal kejsovarabb lenyeket, akik artatlan keresztenyekkel probalnak meg bunos testi kapcsolatot kialakítani, de egyben kivalo epítomesterek is. Uj, elegans, impozans, magasan Gradlon temploma fole tornyosulo kastelyt emelnek Dahutnak. A templom csakhamar elhagyatottan all, kapujat mar kezdi benoni a gaz. Guenole abbe melyseges folhaborodassal es iszonyattal fogadja a hírt, nem is beszelve arrol, hogy Dahut nyilvanosan buzdítja a nepet a het fobunre. Az abbe az oszovetsegi Jeremias profetat idezo dorgedelmekkel josolja meg Ys varosanak pusztulasat. Az Ys ellen dolgozo eroket egy Kristof nevu kisfiu hozza mozgasba. Azt jatssza, hogy egy gorbe bottal koveket utoget a vízbe, utana pedig kifog egy buvos halat. A hal kincseket kínal cserebe a szabadsagaert. Az arra jaro Dahut a ra jellemzo folenyes modorban kigunyolja az ajanlatat, mire a hal atokkal sujtja, hogy fia szulessek, akinek nincs apja. Korulbelul egy ev mulva Gradlon egy hordoban kiteteti a tengerre a lanyat, Kristofot es az idokozben megszuletett csecsemot. A tengeren ujabb, palotakkal beepített varos tarul a szemuk ele. Ys azonban tovabbra is veszelyben van, mert Kristof varazslattal elvitt egy vedelmezo tolgyfat. Nevleg ugyan Gradlon Ys kiralya, am Dahut iranti vajszívusege eredmenyekeppen a lanya szava szamít igazan a varosban, kulonosen erkolcsi kerdesekben. Dahut a korriganokkal osszejatszva eleri, hogy Ys az elovigyazatlan tengereszek csabíto celpontja legyen, es a hajokat, miutan folborítottak oket, a varos lealjasodott lakoi kedvukre fosztogathassak. Dahut kozben minden ejjel mas szeretot fogad, akinek arcat mindig [369] fekete selyemmaszk rejti. Amikor a ferfi mar kezdi farasztani, halalos csomot kot a maszk zsinorjaira, es a megunt lovag kínhalalt hal. Igy megy ez egeszen addig, amíg egy alkalommal a tobbiektol igencsak kulonbozo hodoloja nem akad. A talpig vorosbe oltozott ferfi nem hajlando folvenni a maszkot, es fodetlen abrazattal jarul a színe ele. Arcatlansagaval elbuvoli Dahutot, akivel kozli, hogy fustoszlopok tartotta tuzpalotajaban asszonyava teszi, ha teljesíti egyetlen kereset: odaadja a vedogat zsilipkapujanak kulcsat. A kiralylany azt feleli, hogy ez lehetetlen, mert az apja a nyakaban hordja a kulcsot. Vegul lopva megis elhozza, es odaadja az idegennek, de amikor utana meg akarja erinteni az arcat, a ferfi eltunik. Amint elfordul a kulcs a zarban, a tenger mar zudul is a varosra. Guenole riaszt mindenkit Gradlon palotajaban, es surgeti a kiralyt, hogy menekuljon el Morvarc’h (’a tenger lova’) nevu paripajan, mielott mindannyian vízbe fulnak. Gradlon szereto apakent fo lhuzza maga moge mihaszna lanyat, majd vagtara osztokeli a lovat. A tajtekzo, zubogo víz Morvarc’h csudjeig er, mar-mar mindketten alamerulnek, amikor a kiraly a hata mogul hangot hall: „Dobd a tengerbe a démont, akit viszel, ha nem akarsz elpusztulni!” Dahut abban a pillanatban leesik a lorol, a víz elkezd visszahuzodni, így Gradlon megmenekul, es biztonsagban eljut Quimperbe. Yst ellepi a víz, am Dahut szirenszeru sellokent tovabb el, a hajotorestol fenyegetett tengereszeket figyelmezteti a veszelyre. A harmadik valtozatban, amely csak ballada formajaban ismert, lenyegesen folcserelodnek a szerepek. Ezuttal Gradlon vezeti nepet a tobzodas es az erkolcsi ferto utjara, o adja oda Dahutnak a kulcsot, a lanya pedig elarasztja a varost. Itt is sello lesz belole, a Douarnenez kornyeki vizeken kísert. Mivel a tortenet rendkívul nepszeru a breton szajhagyomanyban, a reszletekben is egesz sor modosítas lehetseges. Ys varosa peldaul lehet az Etang de Lavalon, a Trepassesobol (’holtak oble’) elhagyatott, sivar partjain. Egy kesobbi valtozathoz hozzatoldott motívum, mely szerint egy víz alatt levo templomnak meg szol a harangja, es egy tiszta, felhotlen reggelen meg kiemelkedik majd a vízbol, 1910-ben a La Cathédrale engloutie (Az James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 203

elsullyedt katedralis) címu prelud megalkotasara ihlette Claude Debussyt. Szinten a to rtenet nepszerusegevel [370] magyarazhato, hogy Ys varosanak romlottsaga kozmondasos lett. A francia fovaros neve a gunyos breton szojatek szerint a par (’mint’) szobol es a bunos varos nevebol all ossze: par Is = olyan, mint Ys. GALÍCIA ÉS ASZTURIA A 7. fejezetben mar említettuk, hogy a korai Irorszag es Spanyolorszag kozti tortenelmi kapcsolatot, amelyrol a Lebor Gab|la is ír, valaha puszta fantazmagorianak minosítettek, es elvetettek, am a kozelmult tudomanyos kutatasai alatamasztottak ezt a feltetelezest. A DNS-mintak tanulmanyozasa kimutatta, hogy valoban szoros a kapcsolat. Ha pedig alaposabban szemugyre vesszuk a ket orszagot, az is kiderul, hogy nem pusztan genetikai hasonlosagrol van szo. Barry Cunliffe The Ancient Celts (Az okori keltak) címu, 1997-ben megjelent konyveben egeszen a Kr. e. 4. evezredig vezeti vissza a regeszeti leletek rokonsagat. Valaha a nyelv is hidat kepezett a ket orszag kozott, ez a kapocs mara megszunt. Pedig a kelta nyelvu nepek kulturaja tobb evszazadon at viragzott az Iberiaifelszigeten, mielott a romaiak leigaztak volna oket. A legnagyobb szamban a felsziget eszaknyugati sarkaban, a korabbi Gallaecia tartomanyban eltek, ahol a Kr. u. 3. szazad utan a kelta nyelvet a latin valtotta fol. Ez a regio a mai Galícia tartomany es keleti szomszedja, Aszturia teruletet foglalta el. A galíciai folklor kiemelkedo 20. szazadi szakertoje, Vicente Risco (1884–1963) ugy velte, a galíciai kultura alapvetoen latin, de a lelke kelta. A regeszeti kutatasok alatamasztjak a Lebor Gab|la Hispania-kepet. La Coruna kikotojeben valoban allt nagyon regen egy torony, amely mintajaul szolgalhatott az altortenelmi muben Breogan altal megepített toronynak, amelyre Ith folmaszott, es meglatta a horizonton Irorszagot. A torony helyere a Kr. u. 2. szazadban a legregebbi mukodo romai vilagítotorony kerult, amelynek Hercules tornya volt a neve. Ezen kívu l a tersegben tobb szaz elhagyatott castro, azaz kis, sanccal korulvett, kerek kohazakbol allo kelta kori telepules all, amelyeket Kr. e. 1000 korul epítettek. A „Celtigo” errefele gyakori falunev. A Monte Pindo nevu, az Atlanti-ocean partjan, a galíciai Fisterra [371] kozeleben emelkedo rozsaszín granithegyet is emlegetik Olimpo Celta, azaz „a kelta Olumposz” neven. A szelesebb kozvelemeny meg nem igazan vesz tudomast arrol, hogy Galícia is helyet kovetel maganak a kelta nepek asztalanal, de a galíciaiak folyamatosan hallatnak magukrol. Hagyomanyos zenet jatszo egyutteseik, peldaul a Milladoiro, szíves fogadtatasban reszesulnek a pankelta fesztivalokon. A galíciai irodalom kiemelkedo alakja, Leandro Carre Alvarellos (1888–1976) azt allította, hogy szukebb patriajanak legendai kelta kulturat es pszichikumot tukroznek, Elizabeth Frances Keating ír kutato pedig szinten ezeknek a kulturalis jellegzetessegeknek szentelte Afinidades Culturais entre Galícia e Irlanda [Kulturalis hasonlosagok Galícia es Irorszag kozott, (1990)] címu konyvet. A rokonsag nem a T|in Bó Cuailngéhez vagy a Mabinogihoz hasonlo, hosszu elbeszelo szovegek formajaban mutatkozik meg. Inkabb a regebbi szajhagyomanyban talalhatok szemleletes peldak, kulonosen a rosszindulatu figurakrol szolo to rtenetekben, amelyek jol szolgaltak az egyhaznak a kelta orokseg demonizalasat celzo torekveseit. Ilyen alak peldaul a lavandeira nocturna, a nonek alcazott hím ordog, aki a fiatal lanyokat probalja elcsabítani. Ennek eszaki megfeleloje a „gazlonal moso” noalak, aki kulonbozo neveken (Skocia gael videkein bean nighe, Bretagne-ban tunnerez noz) hat kelta nep hagyomanyanak is resze. A moso no Badb es Morrígan ír hadistennok egyik megjelenesi formaja is. Halalt hozo rossz omen, aki hol csodaszep, es keservesen sír, hol pedig rut, es grima-


Oldal 204

szokat vag. Veres ruhakat mos a folyogazlonal, es az arra jaroknak, ferfiaknak, noknek egyarant azt mondja, az o ruhaik azok. Irorszaggal es mas kelta kulturaju teruletekkel szoros parhuzamot mutat az altemetes is. Az ír nephit szerint azok az emberek, akiket „elvittek” a tunderek, nem haltak meg, es idonkent lathatok a tunderek folvonulasain, amelyeknek neve sluagh sídhe/slua sí (’tundersereg’), illetve sluagh/slua na marbh (’a holtak serege’), es ahonnan ki lehet oket menteni. A tundertemetes elore jelezheti a jelenlevok altal ismert szemely halalat. Galíciaban a Santa Compana (’Szent Tarsasag’), Aszturiaban pedig a huestia (’sereg’) es a gente buena (’jo emberek’) ehhez [372] hasonlo kíserteties, halalt elore jelzo temetesi menetek, koporsoval, pappal, gyertyat vivo gyaszolokkal. A xana Galíciaban es Aszturiaban a gyerekeket elcserelo tulvilagi noalak. A jellegzetes tortenetekben az anya tobbnyire a mezon dolgozik, es ott van a kozeleben a csecsemoje is, de amikor este hazaer, eszreveszi, hogy a gyerek kulseje elvaltozott. A barlangban e lo xana (vagy inxana) vitte el az embergyereket, es cserelte ki a sajatjaval. Egy 1985-ben, az aszturiai tengerparton levo Uanesben gyujtott tortenet szerint az anya ugy oldhatja meg a helyzetet, hogy a barlang szajahoz viszi a xana gyermeket, es bekiabal: „Inxana Mora, fogd a gyermekedet, és add vissza az enyémet!” Az ír tunderek sírhalmokhoz, kor alaku erodítmenyekhez vagy a feltetelezesek szerint a dan vikingek altal epített es emiatt angolul „danefort”-nak, azaz dan erodnek nevezett korkoros foldsancokhoz kotodnek. Galíciaban es Aszturiaban az osi muemlekek, kulonosen a castrók tulvilagi lakoinak neve mouros (vo. irodalmi spanyol moros). A szot a regioban a „halott embert” jelento morto (irodalmi spanyol muerto) szo torzulasanak tartjak, nem kotik a mor hodítashoz. A mourosok majdnem mindig rejtett kinccsel, tobbnyire arannyal vannak kapcsolatban, ebbol a szempontbol az ír koboldok (leprechaun) kozeli rokonai. A púca neven ismert ír tunder gyakran fenyegeto kulseju, de alapjaban veve artalmatlan, hatalmas, fekete, egovoros szemu kutya alakjat olti. A cù sìth nevu skot gael valtozata viszont nem fekete, hanem sotetzold. A galíciai urco szinten haraposnak latszo, nagy testu, fekete kutya, amelynek hosszu fule es szarva is van, es velotrazoan uvolt, de nem voros a szeme. Mindig valami szerencsetlenseget jelez. Arra is vannak peldak, hogy a sok europai orszagban megtalalhato motívumoknal, mesetípusoknal konkretabb szofordulatok azonosak a galíciai es az ír hagyomanyban. Az egyik ismert ír nepmeseben a tunderek megjutalmaznak egy jo pupost, amiert monoton enekukhoz, amelyben egyre azt ismetelgetik, hogy „hetfo, kedd, hetfo, kedd”, hozzateszi, hogy „es szerda”, utanozni probalja egy rossz pupos is, o azt kiabalja bele a tunderdalba, hogy „es csutortok es pentek”, de erre folnyergelik az elso pupos pupjaval. [373] A parhuzamos galíciai tortenet, amelyet Verínben gyujtottek a 20. szazad elejen, a tunderek demonizalasanak jellegzetes peldaja. Egy asszony boszorkanynak alcazza magat: rancokat fest az arcara, fustuveg papaszemet tesz fol, majd seprure ul, es Sevillaba repul a boszorkanyszombatra. A boszorkanyok kortancot jarva azt eneklik: „Hétfő, kedd, szerda, h|rom, / Csütörtök, péntek, szombat, hat”, mire a hívatlan vendeg hozzateszi: „és vas|rnap, hét.” Erre nagy fustfelho keletkezik, amelyben az osszes boszorkany eltunik. [374]

IRODALOM 45.

Agallamh na Seanórach. Szerk. es ford. Nessa Ní Sheaghdha (3 kotet). Dublin, Oifig an tSolathair, 1942–


Oldal 205

Aigner, August: Hallstatt. Munchen, 1911; reprint: Munchen, Reinhardt, 1971. Aislinge Meic Con Glinne. Szerk. Kenneth H. Jackson. Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1990. [Aislinge Óenguso] The Dream of Óengus. An Old Irish Text… (Oengus alma. Oír szoveg). Szerk. Francis Shaw SJ. Dublin, Brown & Nolan, 1934, 1977. Allason-Jones, Lindsay: Women in Roman Britain (Nok a romai kori Britanniaban). London, British Museum Press, 1989. Anderson, Marjorie O.: Kings and Kingship in Early Scotland (Kiralyok es kiralysag a korai Skociaban). Edinburgh, Scottish Academic Press, 1980. Annals of the Kingdom of Ireland (Az ír kiralysag evkonyvei). Szerk. es ford. John O’Donovan (7 kotet). Dublin, Hodges & Smith, 1849–51; reprint: New York, AMS, 1966. Nevtelen szerzo [Q]: A Legend of Fin-Mac-Cool (Fin-Mac-Cool legendaja). Dublin Penny Journal, 1. evf. 41. sz. (1833. aprilis 6.), 327–328. o. Anwyl, Edward: Celtic Religion in Pre-Christian Times (Kelta vallas a keresztenyseg elotti idokben). London, Constable, 1906. Audacht Morainn. Szerk. Fergus Kelly. Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1976. Bhreathnach, Edei es Newman, Conor: Tara. Dublin, The Stationery Office, 1995. Binchy, D. A.: Celtic and Anglo-Saxon Kingship (A kiralysag intezmenye a keltaknal es az angolszaszoknal). Oxford, Clarendon Press, 1970. [375] Bitel, Lisa: Land of Woman: Tales of Sex and Gender from Early Ireland (A no orszaga: a biologiai es ta rsadalmi nemekrol szolo mesek a korai Irorszagbol). Ithaca, Cornell University Press, 1996. Bollard, John K.: The Structure of the Four Branches of the Mabinogi (A Mabinogi negy aganak szerkezete). In Transactions of the Honourable Society of Cymmrodorion, 1975, 250–276. o.; Book of Leinster [Lebor Laignech] (Leinsteri kodex). Szerk. R. I. Best, Osborn Bergin, M. A. O’Brien es A. O’SulIivan (6 kotet). Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1954–83. Bottrell, William: Traditions and Hearthside Stories of West Cornwall (Nyugat-Cornwall hagyomanyai es tuzhely mellett meselt tortenetei). Penzance, W. Cornish, 1870; reprint: Newcastle upon Tyne, Frank Graham, 1970. Brasseur, Marcel: Les Celtes (A keltak). 1. k.: Les Dieux oubliés des Celtes (A keltak elfeledett istenei). 2. k.: Les Rois oubliés des Celtes (A keltak elfeledett kiralyai). Rennes, Terre de Brume, 1996–97. Bromwich, Rachel (szerk. es ford.): Trioedd Ynys Prydain: The Welsh Triads (Trioedd Ynys Prydain: a walesi triadok). Cardiff, University of Wales Press, 1961; 2. kiadas: 1978. Bruford, Alan: Gaelic Folk-Tales and Mediaeval Romances (Gael nepmesek es kozepkori romancok). Dublin, Folklore of Ireland Society, 1969. [Bruidhean Chaorthainn] The Fairy Palace of the Quicken Trees (A berkenyefak tunderpalotaja). In Old Celtic Romances (Regi kelta romancok). Ford. P. W. Joyce. Dublin, 1961 (1879), 123–153. o. Buile Suibhne (The Frenzy of Suibhne), Being the Aduentures of Subhne [sic] Geilt, A Middle Irish Romance [Buile Suibhne (Suibhne orulete), avagy Subhne (sic) Geilt kalandjai, kozepír romanc]. Szerk. James Q. O’Keeffe. Irish Texts Society (Ir Szovegek Tarsasaga), 12. k. London, David Nutt, 1913; reprint: Dublin, Stationery Office, 1931; Dublin Institute for Advanced Studies, 1952, 1975. Byrne, Francis J.: Irish Kings and High Kings (Ir kiralyok es fokiralyok), 2. kiadas. Dublin, Four Courts, 2001. Callow, Edward: The Phynodderree, and Other Legends of the Isle of Man (A fenodyree es mas legendak Man szigetrol). London, J. Dean, 1882. Cambrensis, Giraldus: The History and Topography of Ireland (Irorszag tortenete es helyrajza). Ford. John J. O’Meara. London, Penguin, 1984. Campbell, Archibald (szerk.): Waifs and Strays in Celtic Tradition (Elhagyott gyermekek a kelta hagyomanyban). 4 kotet. London, David Nutt, 1889–91. [376] Campbell, John Francis (szerk.): Popular Tales of the West Highlands, Orally Collected (A nyugati Felfold nepmesei, szobeli gyujtes). 4 kotet. Paisley, Gardner, 1861; reprint: London, Gardner, 1890–93. Carey, John: The Name ’Tuatha De Danann’ (A „Tuatha De Danann” nev). Éigse, 1981, 18. sz., 291–294. o. Carey, John: The Location of the Otherworld in Irish Tradition (A tulvilag follelhetosegi helye az ír hagyomanyban). Éigse, 1982, 19. sz., 36–43. o. Carleton, William: The Legend of Knockmany (Knockmany legendaja). In Tales and Sketches, Illustrating the Character, Usages, Traditions, Sports and Pastimes of the Irish Peasantry (Mesek es vazlatrajzok az ír parasztsag jellemenek, szokasainak, hagyomanyainak, sportjatekainak es mulatsagainak illusztralasara). Dublin, J. Duffy, 1845, 97–112. o.


Oldal 206

Carney, James: Studies in Irish Literature and History (Tanulmanyok az ír irodalom es tortenelem targykoreben). Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1955. Carr, Gillian es Stoddard, Simon (szerk.): Antiquity Papers 2: Celts from Antiquity (Okori dolgozatok 2: okori keltak). Cambridge, Antiquity Publications, 2002. Carre Alvarallos, Leandro: Las Leyendas Tradicianales Gallegas (A gallegok hagyomanyos legendai). 7. kiadas. Madrid, Espasa Calpe, 2002. Cath Finntr|gha. Szerk. Cecile O’Rahilly. Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1962. Cath Maige Tuired: The Second Battle of Mag Tuired (Cath Maige Tuired: a masodik Mag Tuired-i csata). Szerk. Elizabeth A. Gray. Irish Texts Society, 52. k. Dublin, Irish Texts Society, 1982. Celts, The (A keltak). Az Opus Television otreszes televízios sorozata az S4C International/Rhyngwladol (Cardiff) szamara, 2000. Kommentatorok: Proinsias MacCana, Anne Ross, Miranda Aldhouse-Green, Barry Cunliffe es masok Chapman, Malcolm: The Celts: The Construction of a Myth (A keltak: egy mítosz felepítese). London, Macmillan; New York, St Martina, 1992. Charles-Edwards, T. M.: Early Irish and Welsh Kinship (Korai ír es walesi rokoni kapcsolatok). Oxford, Clarendon Press, 1991. Charles-Edwards, T. M.: Early Christian Ireland (A korai kereszteny Irorszag). Cambridge, Cambridge University Press, 2000. Cogitosus: Life of Saint Brigit (Szent Brigitta elete). Szerk. Sean Connolly es Jean-Michel Picard. Journal of the Royal Society of [377]Antiquaries of Ireland (Az ír Kiralyi Regisegbuvar Tarsasag Kozlonye), 117. evf. (1987), 5–27. o. Coimín, Micheal [Michael Comyn]: Laoi Oisín i dTír na nÓg, The Lay of Oisín in the Land of Youth (Laoi Oisín i dTír na nOg, Oisín dala az Ifjusag Foldjen). Ford. Daithí Coinín. Dublin, Chamney, 1880. Condren, Mary: The Serpent and the Goddess: Women, Religion and Power in Celtic Ireland (A kígyo es az istenno: a no, a vallas es a hatalom a kelta Irorszagban). San Francisco, Harper & Row, 1989. Cremin, Aedeen: The Celts (A keltak). New York, Rizzoli, 1998. Críth Gablach. Szerk. D. A. Binchy. Mediaeval and Modern Irish Series (Kozepkori es modern ír sorozat), XI. k. Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1941, 1979; ford. Eoin MacNeill: Ancient Irish Laws: the Law of Status of Franchise (Regi ír torvenyek: a kivaltsagon alapulo jog). Proceedings of the Royal Irish Academy (Az ír Kiralyi Akademia Kozlemenyei), C, 36. evf. (1923), 265–316. o. Croker, Thomas Crofton: Fairy Legends and Traditions of the South of Ireland (Del-Irorszag tunderlegendai es -hagyomanyai). London, John Murray, 1825; 2. kiadas: 1838. Cross, Tom Peete es Slover, Clark Harris: Ancient Irish Tales (Regi ír mesek). New York, Henry Holt, 1936; reprint: New York, Barnes & Noble, 1969. Cunliffe, Barry: The Ancient Celts (Az okori keltak). Oxford es New York, Oxford University Press, 1997. Cunliffe, Barry: Facing the Ocean: The Atlantic and Its Peoples (Szemben az oceannal: az Atlanti-ocean es nepei). Oxford, Oxford University Press, 2001. Danaher, Kevin: The Year in Ireland (Az ev Irorszagban). Cork, Mercier Press, 1972. Davies, John: The Celts: Based on the S4C Television Series (A keltak: az S4C televízios sorozata alapjan). London, Cassell, 2000. Davies, Sioned: The Four Branches of the Mabinogi (A Mabinogi negy aga). Llandysul, Gomer Press, 1993; Pedeir Keinc y Mabinogi. Caernarvon, Gwasg Pantycelyn, 1989. Dillon, Myles: The Cycles of the Kings (A kiralyok mondakorei). Oxford, Oxford University Press, 1946. Dillon, Myles: Early Irish Literature (Korai ír irodalom). Chicago, University of Chicago Press, 1948. Dillon, Myles es Chadwick, Nora: Celtic Realms (Kelta birodalmak). London, Weidenfeld & Nicolson; New York, New American Library, 1967; reprint: London, Cardinal, 1972. Doan, James E.: Women and Goddesses in Early Celtic History, Myth and Legend (Nok es istennok a korai kelta tortenelemben, [378] mítosz es legenda). Working Papers in Irish Studies (Munkaanyagok az irlandisztika targykorebol), 87(4/5). Boston, Northeastem University, 1987. Duanaire Finn: The Book of the Lays of Finn (Duanaire Finn: Finn verseskonyve), 3 kotet. Irish Texts Society, 7., 28., 43. k. 1. kotet: szerk. Eoin MacNeill, London, David Nutt, 1908; II. kotet: szerk. Gerard Murphy, London, Simpkin & Marshall, 1933; III. kotet: szerk. Gerard Murphy, Dublin, Educational Company of Ireland (Ir Oktatasugyi Tarsasag), 1953. Dumezil, Georges: Le Trio des Macha (A Machak triasza). Revue de l’Histoire des Religions, 146. sz. (1954), 5–17. o. [Echtra Fergusa maic Leite, 8. szazad] The Saga of Fergus mac Leti (A Fergus mac Leti-saga). Szerk. D. A. Binchy, Ériu, 16. evf. (1952), 33–48. o. [Echtra Fergusa maic Leite, 13. szazad] The Death of Fergus mac Leide (Fergus mac Leide halala). In Standish H. O’Grady (szerk.): Silva Gadelica, II. k. London, Williams & Morgate, 1892, 269–285. o.


Oldal 207

[Echtrae Cormaic] Echtra Cormaic maic Airt, The Adventure of Cormac mac Airt (Cormac mac Airt kalandja). Ford. Vernam Hull. PMLA, 64. evf. (1949), 871–883. o. Ellis, Peter Berresford: The Mammoth Book of Celtic Myths and Legends (A kelta mítoszok es legendak oriaskonyve). London, Constable and Robinson, 1992, 2002. Esperandieu, Emile: Recueil général des bas-reliefs de la Gaule romaine (A romai kori Gallia feldombormuveinek teljes gyujtemenye). 16 kotet, kiegeszítette Raymond Lantier. Paris, Presses Universitaires de France, 1907–66. Fee, Christopher R. es Leeming, David: Gods, Heroes and Kings: The Battle for Mythic Britain (Istenek, hosok es kiralyok: harc a mitikus Britanniaert). Oxford es New York, Oxford University Press, 2001. Fingal Rón|in and Other Stories (Fingal Ronain es mas tortenetek). Szerk. David H. Greene. Mediaeval and Modem Irish Series (Kozepkori es modern ír sorozat), 16. k., Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1955. Fled Bricrenn, a Critical Edition of… (A Fled Bricrenn kritikai kiadasa). Szerk. Kaarina Hollo. Kiadatlan disszertacio, Harvard University, Cambridge, Massachusetts allam, 1992. [Fled Bricrenn] Fled Bricrend [sic]; The Feast of Bricriu [Fled Bricrend (sic): Bricriu lakomaja]. Szerk. George Henderson. Irish Texts Society, 2. k. London, David Nutt, 1899; reprint: 1993. Ford, Patrick K.: „Bevezetes”. In Patrick K. Ford (szerk. es ford.): The Mabinogi and other Medieval Welsh Tales (A Mabinogi es [379] mas kozepkori walesi mesek). University of California Press, 1977. Gantz, Jeffrey: Early Irish Myths and Sagas (Korai ír mítoszok es sagak). Harmondsworth, Penguin Books, 1981. Gimbutas, Marija: The Goddesses and Gods of Old Europe, 6500-3500 BC: Myth and Cult Images (A regi Europa istennoi es istenei, Kr. e. 6500-3500: mitikus es kultikus abrazolasok). Jav. kiadas: Berkeley es Los Angeles, University of California Press, 1982 (elso kiadas: 1974) Green, Miranda J.: Celtic Myths (Kelta mítoszok). London, British Museum Press, 1993. Green, Miranda J.: Celtic Goddesses: Warriors, Virgins and Mothers (Kelta istennok: harcosok, szuzek es anyak). London, British Museum Press, 1995. Green, Miranda J. (szerk.): The Celtic World (A kelta vilag). London es New York, Routledge, 1995. Guyot, Charles: The Legend of the City of Ys (Ys varosanak legendaja). Ford. Deirdre Cavanagh. Amherst, University of Massachusetts Press, 1979. Hamp, Eric P.: Intensives in British and Gaulish (Nyomatekosítok a britben es a gallban). Studia Celtica, 12-13. evf. (1977–78), 1–13. o. Hanes Taliesin. L. Mabinogi, The (A Mabinogi). Szerk. es ford. Patrick K. Ford Harrison, William: A Mona Miscellany: A Selection of Proverbs, Sayings, Ballads, Customs, Superstitions, and Legends Peculiar to the Isle of Man (Monai antologia: Man szigetre sajatosan jellemzo kozmondasok, szolasok, balladak, szokasok, babonak es legendak gyujtemenye). Douglas, 1869. Henken, Elissa R.: The Welsh Saints: A Study in Pattemed Lives (A walesi szentek: azonos mintara keszult eletrajzok). Cambridge, D. S. Brewer, 1991. Hull, Eleanor: The Cuchullin Saga in Irish Literature (A Cuchullin-saga az ír irodalomban). London, David Nutt, 1898; reprint: New York, AMS Press, 1972. Hunt, Robert: Popular Romances of the West of England; or, The Drolls, Traditions, and Superstitions of Old Cornwall (Nyugat-Anglia nepi romantikus tortenetei, avagy a regi Cornwall trefai, hagyomanyai es babonai). London, John Camden Hotten, 1865; 3., javított kiadas: 1881; reprint: New York, Benjamin Blom, 1968. Immram Brain: Bran’s journey to the Land of the Women (Immram Brain: Bran utazasa a Nok Foldjere). Szerk. es ford. Seamus MacMathuna. Tubingen, Niemeyer, 1985. [380] [Imram Curaig Maíle Dúin] The Voyage of M|el Dúin: A Study (Mael Duin utazasa: tanulmany). Szerk. es ford. H. P. A. Oskamp. Groningen, Wolters-Noordhoff, 1970. Judge, Roy: Jack-in-the-Green: A May Day Custom. (Ember a lombkeretben: egy majus-unnepi szokas), Ipswich, D. S. Brewer, 1979; reprint: London, FLS Books, 2000. Keating, Elizabeth Frances: Afinidades Culturais entre Galicia a Irlanda (Kulturalis hasonlosagok Galícia es Irorszag kozott). Vigo, Spanyolorszag, Editorial Galaxa, 1990. Keating, Geoffrey [Seathrun Ceitinn]: The History of Ireland (Irorszag tortenete). Foras Feasa ar Éirinn, 4 kotet. Irish Texts Society, 4., 8., 9., 15. k. I. kotet: szerk. David Comyn, London, David Nutt, 1902. II., III., IV. kotet: szerk. Patrick S. Dinneen, London, David Nutt, 1908-14. Reprint: szerk. Breandan O Buachalla, London, Irish Texts Society, 1987. Kelly, Fergus: A Guide to Early Irish Law (Kalauz a korai ír joghoz). Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1988. Koch, John T. es Carey, John: The Celtic Heroic Age: Literary Sources for Ancient Celtic Europe and Early Ireland and Wales (A kelta hoskor: az okori kelta Europa, valamint a korai Irorszag es Wales irodalmi forra-


Oldal 208

sai). Malden, Massachusetts allam, Celtic Studies Publications, 1994, 1995; Andover, Massachusetts allam, Oakville, Connecticut allam es Aberystwyth, Wales, Celtic Studies Publications, 2000, 2003. Krause, David: The Profane Book of Irish Comedy (Az ír komedia profan konyve). Ithaca, NY, Cornell University Press, 1982. La Villemarque, Theodore Hersart de: Barzaz Breiz: chantes populaires de la Bretagne (Barzaz Breiz: Bretagne nepdalai). Paris, Charpentier, 1839.; Fordítasban: Tom Taylor: Ballads and Songs of Brittany (Bretagne balladai es dalai). London es Cambridge, Macmillan, 1865, 1907, 1978; reprint: Norwood, Pennsylvania allam, Norwood Editions, 1976; valamint Henry Carrington: Breton Ballads (Breton balladak). Edinburgh, magankiadas, 1886. Lebor Gab|la Érenn: The Book of the Taking of Ireland (Lebor Gabala Erenn: Irorszag elfoglalasanak konyve). Szerk. R. A. S. Macalister. 4 kotet. Irish Texts Society, 34., 35., 41., 44. k. Dublin, The Educational Company of Ireland, 1938-56. Reprint: szerk. John Carey. London, Irish Texts Society, 1993. Le Roux, Françoise and Guyonvarc’h, Christian-J.: La Souverainté guerrière de l’Irlande: Mórrígan, Bodb, Macha (Harcos felsegjogistennok Irorszagban: Merrígan, Bodb, Macha). Rennes, Ogam-Celticum, 1983. [381] Loffler, Christa Maria: The Voyage to the Otherworld Island in Early Irish Literature (A tulvilagi szigetre tett utazas a korai ír irodalomban). Salzburg Studies in English Literature, 103. sz. Salzburg, Institut fur Anglistik and Americanistik, Universitat Salzburg, 1983. Longes mac nUíslenn. Szerk. Vernam Hull. New York, Modern Language Association; Oxford, Oxford University Press, 1949. Lucanus [M. Annaeus Lucanus]: The Civil War: Translated as Lucan’ Pharsalia (A polgarhaboru: Lucanus Pharsalia címu muvenek fordítasa). Ford. Nicholas Rowe. London, Everyman, 1998. Mabinogi, The, and Other Medieval Welsh Tales (A Mabinogi es mas kozepkori walesi mesek). Szerk. es ford. Patrick K. Ford. Berkeley es Los Angeles, University of California Press, 1977. Tartalmazza a Hanes Taliesint is (159–181. o.). MacCana, Proinsias: Celtic Mythology (Kelta mitologia). London, Hamlyn, 1970. MacCana, Proinsias: The Mabinogi (A Mabinogi). Cardiff, University of Wales Press, 1992. MacCana, Proinsias. L.: Celts, The (A keltak). Opus Television S4C, 2000. (Magyarul: Kelta mitológia. Corvina, 1993) McCone, Kim: Pagan Past and Christian Present in Early Irish Literature (Pogany mult es kereszteny jelen a korai ír irodalomban). Maynooth, An Sagart, 1990. MacDonell, Margaret: The Emigrant Experience: Songs of Highland Emigrants in North America (A bevandorlok elmenyvilaga: Eszak-Amerika skot-felfoldi bevandorloinak dalai). Toronto, University of Toronto Press, 1982. [Macgnímartha Find] Boyish Exploits of Finn (Finn kisfiukori tettei). Ford. Kuno Meyer. Ériu, I. evf. (1904), 180–190. o. Mackenzie, Alexander: The Prophecies of the Brahan Seer, Coinneach Odhar Fiosaiche (A brahani latnok, Coinneach Odhar Rosaiche profeciai). Inverness, 1877; reprint: London, Constable, 1977. MacKillop, James: Dictionary of Celtic Mythology (A kelta mitologia lexikona). Oxford, Oxford University Press, 1998. MacKillop, James: Fionn mac Cumhaill: Celtic Myth in English Literature (Kelta mítoszok az angol irodalomban). Syracuse, Syracuse University Press, 1986, 2000. McMahon, Joanne es Roberts, Jack: The Divine Hag of the Christian Celts: An Illustrated Guide to the Sheela-na-Gigs of Britain and Ireland (A kereszteny keltak isteni banyaja: kepes kalauz Nagy-Britannia es Irorszag „Sheela-na-Gig” figuraihoz). Cork, Mercier Press, 2001. [382] MacManus, Diarmuid: The Middle Kingdom: The Faerie World of Ireland (A kozepso kiraysag: Irorszag tundervilaga). London, Parrish, 1959; reprint: Gerrards Cross, Colin Smythe, 1973. MacNeil, Joe Neil: Tales Until Dawn: The World of a Cape Breton Story-Teller (Mesek hajnalig: egy Breton-foki tortenetmondo vilaga). Szerk. es ford. John Shaw. Kingston and Montreal, McGill-Queen’s University Press, 1987. MacNeill, Eoin: Celtic Ireland (A kelta Irorszag). Dublin, Martin Lester; London, Leonard Parsons, 1921. MacNeill, Maire: The Feast of Lughnasa (A Lughnasa unnep). Oxford, Oxford University Press, 1962; reprint: Dublin, Comhairle Bhealoideas Eireann, 1982. Macpherson, James: The Poems of Ossian, Son of Fingal (Ossziannak, Fingal fianak versei). London, W. Stachan and T. Becket, 1765; reprint: Edinburgh, Patrick Geddes, 1896. Maier, Bernhard: Lexikon der keltischen Religion and Kultur (A kelta vallas es kultura lexikona). Stuttgart, Alfred Kroner, 1994. Dictionary of Celtic Religion and Culture (A kelta vallas es kultura szotara). Ford. Cyril Edwards. Woodbridge, Boydell Press, 1997. Marryat, Frederick: Peter Simple (Egyugyu Peter). London, R. Bentley, 1834.


Oldal 209

Marsh, Richard: The Legends and Lands of Ireland (Irorszag legendai es foldjei). New York, Sterling; Sayvon, Izrael, Penn Publishing, 2004. Massey, Eithne: Legendary Ireland: A Journey through Celtic Places and Myths (Legendas Irorszag: utazas kelta foldrajzi helyeken es mítoszokon at). Dublin, O’Brien Press; Madison, University of Wisconsin Press, 2004. Megaw, J. V. S.: The Art of the European Iron Age (Az europai vaskorszak muveszete). New York, Harper & Row, 1970. Megaw, Ruth es Megaw, J. V. S.: Celtic Art (Kelta muveszet). London, Thames & Hudson, 1989. Mercier, Vivian: The Irish Comic Tradition (Az ír komikus hagyomany). Oxford, Clarendon Press, 1962. Mesca Ulad. Szerk. J. Carmichael Watson. Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1941, 1983. Moore, Arthur W.: Folk-Lore of the Isle of Man (Man sziget folklorja). Douglas, Isle of Man, Brown; London, David Nutt, 1891. Murphy, Gerard. L. Duanaire Finn. Murphy, Gerard (szerk.): Early Irish Lyrics: Eighth to Twelfth Century (Korai ír lírai kolteszet: 8-12. szazad). Oxford, Clarendon Press, 1956. [383] Nagy, Joseph Falaky: The Wisdom of the Outlaw: The Boyhood Deeds of Finn in Gaelic Narrative Tradition (A szamkivetett bolcsessege: Finn gyermekkori tettei a gael elbeszelo hagyomanyban). Berkeley, University of California Press, 1985. Nagy, Joseph Falaky: Conversing with Angels and Ancients: Literary Myths of Medieval Ireland (Tarsalgas angyalokkal es osokkel: a kozepkori Irorszag irodalmi mítoszai). Ithaca, Cornell University Press; Dublin, Four Courts, 1997. Navigatio Sancti Brendani Abbatis: The Voyage of Saint Brendan, journey to the Promised Land (Navigatio Sancti Brendani Abbatis: Szent Brendan utaza sa, utazas az ígeret Foldjere). Ford. John J. O’Meara. Portlaoise, Dolmen Press, 1985. New Catholic Encyclopedia (Uj katolikus enciklopedia). 2. kiadas: Detroit, Thomson/Gale; Washington, Catholic University of America, 2003. O Croinín, Daibhí: Early Medieval Ireland: 400-1200 (Kora kozepkori Irorszag: 400-1200). London es New York, Longman, 1995. O’Faolain, Sean: Ossian − the Sow’s Ear of Celtic Literature (Osszian, a kelta irodalom szamarfule). Modern Scot (Edinburgh), 6. evf. (1935), 44–51. o. O’Grady, Standish James: History of Ireland: The Heroic Period (Irorszag tortenete: a hosi korszak). Dublin, Ponsonby, 1878. O hOgain, Daithí: Fionn mac Cumhaill: Images of the Gaelic Hero (Fionn mac Cumhaill: a gael hos abrazolasai). Dublin, Gill & Macmillan, 1988. O hOgain, Daithí: Myth, Legend, and Romance: An Encyclopedia of Irish Folk Tradition (Mítosz, legenda es romanc: az ír nepi hagyomany enciklopediaja). London, Ryan; New York, Prentice-Hall, 1991. O hOgain, Daithí: The Sacred Isle: Belief and Religion in Pre-Christian Ireland (A szent sziget: hit es vallas a keresztenyseg elotti Irorszagban). Woodbridge, Boydell Press; Doughcloyne, Collins Press, 1999. O hOgain, Daithí: The Celts: A History (A keltak tortenelme). London, Collins, 2004. [Oided Mac nUisnig] The Death of the Sons of Uisnech (Uisnech fiainak halala). Ford. Whitley Stokes. Irische Texte, 2, 2. k. Leipzig, S. Hirzel, 1887, 109–184. o. [Oidheadh Chlainne Lir] Oidhe Chloinne Lir: The Fate of the Children of Lir (Oidhe Chloinne Lir: Lir gyermekeinek vegzete). Szerk. es ford. Richard J. O’Duffy. Dublin, Gill, 1883, 1905 stb. [Oidheadh Chlainne Tuireann] The Fate of the Children of Tuirenn (Tuirenn gyermekeinek vegzete). Szerk. es ford. Eugene O’Curry. The Atlantis [London], 4. evf. (1863), 157–240. o. [384] O’Leary, Philip: The Honour of Women in Early Irish Literature (A nok becsulete a korai ír irodalomban). Ériu, 38. evf. (1987), 27–44. o. Olmstead, Garrett S.: The Gods of the Celts and the Indo-Europeans (A keltak es az indo-europaiak istenei). Innsbruck, Verlag des Instituts fur Sprachwissenschaft der Universitat Innsbruck Ong, Walter J. SJ, Orality and Literacy: The Technologizing of the Word (Szobeliseg es írasbeliseg: a szo technicizalodasa). New York, Methuen, 1982. O’Rahilly, Thomas Francis: Early Irish History and Mythology (Korai ír tortenelem es mitologia). Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1946. Patai, Raphael: Myth and Modern Man (A mítosz es a modern ember). Englewood Cliffs, New Jersey a llam, Prentice-Hall, 1972. Patterson, Nerys T.: Cattle-Lords and Clansmen: Kingship and Rank in Early Ireland (Gazdag marhatenyesztok es a klanok tagjai: kiralysag es rangok a korai Irorszagban). New York, Garland Press, 1992.


Oldal 210

Posidonius: The Celtic Ethnology of Posidonius (Poszeidoniosz kelta neprajza). Szerk. J. J. Tierney. Proceedings of the Royal Irish Academy (Az Ir Kiralyi Akademia Kozlemenyei), 60. k., C resz, 5. sz. (1960); reprint: Dublin, Royal Irish Academy, 1985. Quarrel Between Finn and Oisín, The (Veszekedes Finn es Oisín kozott). In Fianaigecht, Being a Collection of Hitherto Inedited Irish Poems and Tales, etc. (Fianaigecht, az eddig kiadatlan ír versek es mesek stb. gyujtemenye). Szerk. es ford. Kuno Meyer. Royal Irish Academy, Todd eloadas-sorozat, XVI. k., Dublin, Hodges, Figgis, 1910, 22–27. o. Rees, Alwyn es Rees, Brinley: Celtic Heritage (Kelta orokseg). London, Thames & Hudson, 1961. Ross, Anne: Pagan Celtic Britain: Studies in Iconography and Tradition (A pogany kelta Britannia: ikonografia es hagyomany. Tanulmanyok). London, Routledge; New York, Columbia University Press, 1967. Scéla mucce Meic Dathó. Szerk. Rudolf Thurneysen. Dublin, Stationery Office, 1935; reprint: Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1975. Serglige con Culainn. Szerk. Myles Dillon. Mediaeval and Modem Irish Series (Kozepkori es modern ír sorozat), XIV. k. Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1953. Shaw, John: A Gaelic Tale of the Milky Way (Gael mese a Tejutrol) Joe Neil MacNeil eloadasaban. Cape Breton’s Magazine, 19. sz. (1978. junius), 31. o. [385] Sims-Williams, Patrick: Some Celtic Otherworldly Terms (Nehany kelta tulvilagi fogalom). In Celtic Language, Celtic Literature: A Festschrift for Eric P. Hamp (Kelta nyelv, kelta irodalom: emlekkonyv Eric P. Hamp tiszteletere). Szerk. A. T. E. Matonis es Daniel F. Melia. Van Nuys, Kalifornia allam, Ford & Baillie, 1990, 57–81. o. Stephens, James: Irish Fairy Tales (Ir tundermesek). London es New York, Macmillan, 1920; reprint: New York, Abaris, 1978. Strabo: Geography (Sztrabon: Geógraphika). Ford. Horace L. Jones. Cambridge, MA, Harvard University Press, 1969. (Magyarul: Sztrabon: Geógraphika. Ford. Dr. Foldy Jozsef. Gondolat, Budapest, 1977.) Sutherland, Elizabeth: Ravens and Black Rain: The Story of Highland Second Sight, Including a New Collection of Prophecies of the Brahan Seer (Hollok es fekete eso: a skot-felfoldi „masodik latas” tortenete, a Brahani Latnok joslatainak uj gyujtemenyevel). London, Constable, 1985. Thompson, Stith: Motif-lndex of Folk-Literature: A Classification of Narrative Elements in Folktales, Ballads, Myths, Fables, Medieval Romances, Exempla, Jest-Books and Local Legends (A nepi irodalom motívummutatoja: a nepmesek, balladak, mítoszok, fabulak, kozepkori romancok, peldazatok, trefas tortenetek es helyi legendak narratív elemeinek osztalyozasa). Jav. kiadas (6 kotet). Bloomington, Indiana University Press, 1975, 1989. Thumeysen, Rudolf: Die irishe Helden- und Königsage bis zum siebsehnten Jahrhundert (Az ír hos- es kiralysagak a 17. szazadig). Halle, Niemeyer, 1921. Tochmarc Etaíne. Szerk. Osborn Bergin es R. I. Best. Ériu, 12. evf. (1938), 137–196. o. Togail bruidne [sic] Da Derga. Szerk. Eleanor Knott. Dublin, The Stationery Office, 1936; reprint: Dublin Institute for Advanced Studies, 1963, 1975. Tóraigheacht Dhiarmada agus Ghr|inne: The Pursuit of Diarmaid and Gr|inne (Toraigheacht Dhiarmada agus Ghrainne: hajsza Diarmait es Grainne utan). Szerk. es ford. Nessa Ní Sheaghdha. Irish Texts Society, 47. k. Dublin, Educational Company of Ireland, 1967. Triads, Trioedd Ynys Prydain (Triadok, Trioedd Ynys Prydain). L. Bromwich, Rachel. Tymoczko, Maria (ford.): Two Death Tales from the Ulster Cycle: The Death of Cú Roi and the Death of Cú Chulainn (Ket halaltortenet az ulsteri mondakorbol: Cu Roí es Cu Chulainn halala). Dublin, Dolmen Press; Atlantic Highlands, New Jersey allam, Humanities Press, 1981. [386] Vendryes, Joseph: La Religion des Celtes (A keltak vallasa). In ’Mana’: introduction | l’historie des religions, II, Les religions de l’Europe ancienne („Mana”: bevezetes a vallastortenetbe, II. k. A regi Europa vallasai) 3. resz, Parizs, Presses Universitaires de France, 1948, 237–330. o. Vouga, Paul: La Tène. Leipzig, Hiersemann, 1923. Wilde, Sir William R.: Irish Popular Superstitions (Ir nepi babonak). Dublin, McGlashan, 1852; reprint: Dublin, Irish Academic Press, 1979. Williams, Ifor: Rhagymadrodd [Bevezetes]. In Pedeir Keinc y Mabinogi. Cardiff, University of Wales Press, 1951, vii-lvi. Wooding, Jonathan M. (szerk.): The Otherworldly Voyage in Early Irish Literature (A tulvilagi utazas a korai ír irodalomban). Dublin, Four Courts, 2000. Yeats, William Butler: The Celtic Twilight: Men and Women, Dhouls and Faeries (A kelta homaly: ferfiak es nok, dhoulok es tunderek). London, Lawrence & Bullen, 1893. (Magyarul: Uj Mandatum Konyvkiado, 2003.) Yeats, William Butler: The Variorum Edition of the Poems of W. B. Yeats (W. B. Yeats verseinek kritikai kiadasa). Szerk. Peter Alit es Russell K. Alspach. New York, Macmillan, 1957.


Oldal 211

MAGYARUL MEGJELENT FONTOSABB IRODALOM Domotor Tekla: Germ|n, kelta regék és mond|k. Mora Ferenc Konyvkiado, Budapest, 1965. Filip, Jan: A kelta civiliz|ció öröksége. Gondolat, Budapest, 1966. Szabo Miklos: Kelt|k nyom|ban Magyarorsz|gon. Corvina Kiado, Budapest, 1971. G. Beke Margit: B|rdok, mesemondók. (Tortenetek a Mabinogionbol.) Mora Ferenc Konyvkiado, Budapest, 1977. G. Beke Margit: Harc és szerelem. (Tortenetek az írek hoskorabol.) Mora Ferenc Konyvkiado, Budapest, 1978. Tokarev, Sz. A. (foszerkeszto): Mitológiai enciklopédia. 2 kotet. Gondolat, Budapest, 1988. MacCana, Proinsias: Kelta mitológia. Corvina Kiado, Budapest, 1993. [387]


Oldal 212

A KELTA MITOLÓGIÁBAN ELŐFORDULÓ LEGFONTOSABB NEVEK ÉS KIFEJEZÉSEK

A KIEJTÉSRE VONATKOZÓ ÚTMUTATÓ

A magyar anyanyelvuek, ahogy sok mas nyelv eseteben, a kelta nyelveknel sem szamíthatnak arra, hogy hathatos tanari segítseg nelkul sikerul helyesen kiejteniuk a kelta szavakat es neveket. Az ír, a skot gael, a walesi es a breton nyelv sokszor komoly probatetel ele allítja az adott nyelvet nem ismero szemelyt. A legfontosabb problemaforrasok a kovetkezok: Az írben es a skot gaelben gyakorlatilag az osszes massalhangzonak van palatalis (azaz a szajpadlas elulso reszen kepzett, tehat ínyhang) valtozata es a szajpadlas hatulso reszen kepzett, ugynevezett velaris valtozata is. Ezek egy resze (pl. a palatalis r) nem letezik a magyar nyelvben. A kelta nyelvekben vannak meg mas olyan beszedhangok is, amelyek a magyarban nem talalhatok meg. Ilyenek peldaul a torokban vagy a fogak kozt kepzett reshangok es a walesi zongetlen l. A helyzetet tovabb bonyolítja, hogy az oír, kozepír, illetve klasszikus modern ír (a 17. szazad kozepeig) alakoknak sokszor nem lehet biztosan megallapítani a „helyes” kiejteset, illetve tobb elfogadott kiejtesvaltozat letezik. Igy Conchobar ulsteri kiraly sokat idezett neve a szovegkornyezettol fuggoen tobbfelekeppen hangozhat. Lehet kon-cho-var, kon-na-chur kon-chor vagy kro-chur. Fionn, a hos neve pedig, akirol kozismertebb tortenetek szolnak, meg tobb valtozatban maradt fenn. Es itt tobbrol van szo, mint hogy magyarul a „veder” vagy a „vodor” alakot hasznaljuk-e, vagy a tomato (paradicsom) szot angolul „tomatonak” vagy „tometonak” ejtjuk. Itt komoly vitak forrasa lehet a kiejtes. Az alabbiakban megadott javaslatok csak kozelítoleg, egyszerusítve adjak vissza az egyes szavak helyes kiejteset − csak a nemzetkozi fonetikai atírasrendszer (International Phonetic Alphabet) segítsegevel lehetne pontosítani a kiejtessel kapcsolatos informaciot, annak megertesehez viszont elengedhetetlenek bizonyos nyelveszeti elotanulmanyok. Tanulmanyozzuk az alabb talalhato kiejtesi utmutatot is! [389] A legtobb nev a korai ír, azaz a 13. szazad elotti írasmoddal szerepel. Bizonyos gyakrabban hasznalt neveknel a modern kiejtest is megadtuk. Amennyiben kulon nem jelo ljuk, akkor a kiejtes a kozepkori nyelvet probalja visszaadni, mivel szakmai berkekben ezeket az alakokat hasznaljak a leggyakrabban. Mashol talalkozhatunk mas helyesírasu alakokkal is: Pronsias MacCana Kelta mitológia címu konyve peldaul a klasszikus modem ír (1200-kb. 1650) helyesírast hasznalja. Nehany nev, így Deirdre, Fionn, Oscar es Suibne neve, gyakran az eredeti írasmod megtartasaval, de angolosított formaban kiejtve hasznalatos. Angolosított alakokat neJames MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 213

hany mas esetben is megadtunk. A walesi nevek a modernizalt helyesíras szerint vannak megadva. Az atírassal kapcsolatos altalanos tudnivalok: Az atírasokat szotagokra bontva adjuk meg. (A kettoshangzokat − pl. az au, ei walesi diftongusokat − nem bontjuk szet.) A hangsulyos szotagokat vastag betuvel emeltuk ki (a tobb szobol allo nevek eseteben is). Az írben a hangsuly altalaban az elso szotagra, míg a walesiben az utolso elottire esik. A latin, illetve a gall neveket a latin szavak Magyarorszagon hasznalatos kiejtesi szabalyainak megfeleloen adjuk meg; az angol nyelvteruleten hasznalatos kiejtest is megadjuk, amennyiben ez nagyon kulonbozik az elobbitol. Az a utani kettospont azt jelenti, hogy egy hosszu a-t kell ejteni. A hangsulytalan rovid maganhangzot tartalmazo szotagokban a maganhangzot svanak, azaz egy gyenge ö hangnak kell ejteni, mint pl. az angol mother szo masodik szotagjaban. (Az atírasban viszont megoriztuk az eredeti betujelet.) Ahol tobbfajta kiejtest tuntettunk fel, ott a kulonbozo alakokat vesszovel valasztottuk el egymastol. Az atírasban hasznalt jelolesek magyarazata, amennyiben azok elternek a magyarban hasznalt betu-hang megfeleltetesektol: a = rovid | eh = zongetlen, a torokban kepzett reshang, mely hangrendu maganhangzo mellett azonos a nemet Buch szoban szinten ch-val jelolt hanggal; magas hangrendu maganhangzo mellett azonos a nemet ich szoban szinten ch-val jelolt hanggal. A gh-val jelolt hang zongetlen parja. dh = zonges, fogak kozott kepzett reshang, mint a th betukapcsolattal jelolt hang az angol mother szoban. A th-val jelolt hang zonges parja. gh = zonges, a torokban kepzett reshang, a ch-val jelolt hang zonges parja. (Kicsit olyan, mintha gargarizalna az ember.) i = a dolt betuvel szedett i hangot sv|-nak kell kiejteni (lasd fenn). A walesi nyelvben ezt a hangot ipszilonnal jelolik az írasban, es ezt a [390] jelet csak walesi nevek atírasanal hasznaljuk. Hangsulyos szotagokban is elofordul. ll = a walesi nyelv zongetlen, lateralis reshangja, amelyet ugy kepzunk, hogy a nyelvet az elulso fogakhoz nyomjuk, es kifujjuk a levegot, ugy, hogy a nyelv mindket oldalan hagyjuk kiaramlani. Hasonlít arra, amikor az ember egy h es egy l hangot akar egymast kovetoen nagyon gyorsan, illetve egyszerre kiejteni. rh = a walesi nyelvben talalhato zongetlen hang: probaljunk meg egy „eros” h hangot ejteni az r elott. th = zongetlen, fogak kozott kepzett reshang, mint a th betukapcsolattal jelolt hang az angol thank szoban. A dh-val jelolt hang zongetlen parja.


Oldal 214

Abaris (a-ba-risz) „Huperboreoszkent”, vagyis az eszaki szel hazajan tulrol jott emberkent ismert. Kr. e. 6. szazadi alak, akinek Puthagorasszal is alkalma nyílt eszmecserere. Lehet, hogy o az elso ismert druida. Áeb (a:jv) Bodb Derg fogadott lanya, Lir felesege es a hattyugyermekek anyja Áebhric (a:jv-rik) Fiatal, jo csaladbol valo remete, talan pap, aki lejegyzi Lir gyermekeinek tortenetet. Áed (a:jdh) Lir egyik hattyugyermeke, Finnguala ikerfivere Aichlech mac Dubdrenn (ach-lech mak duv-drenn) Fionn mac Cumhaill egyik lehetseges orgyilkosa Aífe (1) (í-fe) Lir hattyugyermekeinek kegyetlen mostohaja Aífe (2) (í-fe) Skye szigeten elo amazon harcos, Connlanak, Cuchulainn fianak az anyja Ailbe (1) (al-ve) Cormac mac Airt lanya Ailbe (2) (al-ve) Mac Da Tho oriasi, bosz kutyaja Ailech (a-ech) Oskori koerod Derry megyeben. Ailill (a-ill) Az elso Etaín apja a Tochmarc Étaínében Ailill Anglonnach (a-ill an-ghlonhach) Eochaid Airem fivere, aki beleszeret Etaínbe. Ailill mac M|ta (a-ll mak ma:-da) Medb ferje; az o csaladi perpatvarukkal kezdodik a T|in Bó Cuailnge cselekmenye. Aillén mac Midgna (al-leny mak midh-ghe-na) Az „egeto”, aki Tarat zaklatja, amíg Fionn mac Cumhaill meg nem oli. Aillén Tréchenn (al-leny tré-chenn) Szorny, aki Samain idejen minden evben nagy pusztítast vegez Irorszagban, amíg Amairgin, a kolto meg nem oli. Áine (a:-nye) Fionn mac Cumhaill szamos szeretojenek egyike [391] Airgialla (ar-ghial-la) A Kr. u. 1. evezredben Irorszag eszaki reszen, a Lough Foyle to kornyeken elt torzs vagy nep. Airmid (ar-vidh) ír gyogyíto istenno, Dian Cecht lanya Aitheachthuatha (a-thech-thu-a-tha) „Plebejus nepek”. A Tuatha De Danann nepnek alavetett, sajat kirallyal nem rendelkezo torzsek Alba (a-la-ba) Skocia egyik osi neve Alesia, modern Alesie (alezia, modem ír alezi) Erodített telepules vagy „osvaros” Kelet-Galliaban, a mai Burgundia teruleten Allen-domb (a-len) Fionn mac Cumhaill feltetelezett lakhelye Kildare megyeben AM L. Anno Mundi Amairgin (a-var-ghiny, angolosítva a-mar-gin) Míl Espaine nepehez tartozo kolto, gyakran Irorszag elso koltojekent említik. amhr|n (au-ra:n) Az ír kolteszet hangsulyos versmerteke Ana (a-na) Irorszag fo istennoje a keresztenyseg felvetele elott Andraste (an-draszt-e) Kevesse ismert brit hadistenno, akit Boudicca kiralyno segítsegul hívott. Aneirin (a-nei-rin) Kevesse ismert 6. szazadi walesi kolto, ot tartjak az Y Gododdin címu csataleíro koltemeny szerzojenek. Taliesint es ot illetik a cynfeirdd (a legregebbi koltok) jelzovel. Angus (an-gusz; a korai ír Oengus-ójn-ghusz angolosított alakja; modern ír e-nyísz) Aed Abrat fia, aki meglatogatja betegagyanal Cuchulainnt. Angus Óg (an-gusz óg) ír kolteszetisten, a Dagda fia Anluan (an-luan) Cet fivere, akit Conall Cernach lefejezett. Anno Mundi; AM A „vilagev”, amelyet a bibliai teremtestortenet kulonbozo ertelmezeseitol fuggoen tettek Kr. e. 5200-ra, 5198-ra, 5090-re es 3952-re is. Annwfn, Annwn (an-nuvn, an-nun) A walesi tulvilag aos sídhe (esz/ísz sí) ír kifejezes, jelentese: „a sídh nepe”, azaz a tunderek Apollo (a-pol-lo) A romaiak altal oshonos gall istensegek egesz sorara raruhazott klasszikus elnevezes. Egyes isteneket jelzokkel kulonboztettek meg, pl. Apollo Grannus stb. Arawn (a-raun) Az Annwfn kiralya, aki helyet es alakot cserel Pwyll-lel. Arberth (ar-berth) Pwyll lakohelye vagy udvara Dyfedben, a mai Narberth varos kozeleben Arca Dubh (fekete Arky) (ar-ka duv) Fionn mac Cumhaill gyakori ellenlabasa Arianrhod, Aranrhod (a-ri-an-rhod, a-ran-rhod) Gwydion testvere es szeretoje, Lleu Llaw Gyffes es Dylan anyja [392] Armorica (ar-mo-ri-ka) Bretagne okori neve Assal (a-szal) Az Aranyoszlopok Kiralya. Tuireann fiainak az o csodadisznajait kell megszerezniuk. Áth Fhirdiad (a:th ir-gyi-adh; modem ír a: ir-gyia) Gazlo a Dee folyon, itt vív parbajt Cuchulainn Ferdiaddal. A hely mai neve Ardee, a Louth megyei Droghedatol kb. 22,5 kilometerre eszakra talalhato. Áth Luain (vesepecsenye-gazlo) (a:th-lu-iny, modem ír a:-lu-iny) A Shannon folyo fo gazloja, a mai Athlone varos helyen.


Oldal 215

Badb (ba-dhav, bo-dhov, modern ír bajv, bouv) Gonosz korai ír hadistenno, aki oromet leli a meszarla sban. Gyakran jelenik meg varju kepeben. Machaval es Morrígannal egyutt a Morrígna nevu hadistenno triasz tagja. badhbh chaointe (ír síro varju) (bajv, bouv chíny-tye) A modern ír nepi hagyomany dogevo gyaszmadara ball seirce (ball ser-ke) Diarmait Ua Duibne „szerelemfoltja”, amely ellenallhatatlanna teszi a nok szemeben. Balor (ba-lor) Irdatlan meretu Fomori vezer, akinek gonosz, ronto szeme mindenkit megsemmisít, akire ranez. Banba (ban-va, ban-ba) Eriu es Fodla mellett a harmadik a Tuatha De Danann nep vezereinek felesegei kozul, aki talalkozik a Míl Espaine nepebol valo hodítokkal. Neve kesobb Irorszag (Eire) egyik kolteszetben hasznalt neve lett. banshee (ban-sí) Az ír es skot gael nepi hagyomanyban a szerencsetlenseget es a halalt elore jelzo, de nem okozo noalak Barbarossa (bar-ba-rosz-sza) A german legendakban I. Frigyes (1123?-1190) nemet-romai csaszar neve b|rd A nagy becsben tartott koltok osztalyanak gyujtoneve, akiket a kulonbozo orszagokban mas-mas nevvel illettek. A bardnal magasabb statusu a druida (vagy vates) es az ír filid. bean nighe (ben, ban nyi-je) A gazlonal moso noalak skot gael neve Bébinn (be-vinny) Tobb híres ír szepseget is hívnak így. Bebo (be-vo) Tunderkiralyne az Echtra Fergusa maic Léite címu elbeszeles 13. szazadi valtozataban Bé Chuma (be chu-va) Gyonyoru, de gonosz hazassagtoro asszony, akit Gaidiarral, Manannan mac Lir fiaval folytatott bunos viszonya miatt szamuznek. Bedwyr (be-duir) Artur kiraly udvaranak walesi tagja Belenus (be-le-nusz) Gall isten, akinek kultusza Italiatol Britanniaig terjedt. Lehet, hogy Apollo egyik megjelenesi formaja. belg|k Okori P-kelta nep, a kontinensen es Britanniaban is eltek. Roluk kapta a nevet Belgium, de a mai belgak nem feltetlenul az okori belgaktol szarmaznak. [393] Beli Mawr (be-li maur) Walesi osistenseg, Don parja. Beltaine (bel-ti-nye, modern ír bal-ti-nye) Kelta tavaszunnep, rendszerint majus elseje korul tartjak. Ben Bulben (ben bul-ben) 525 m magas hegy a Sligo megyei Sligo varostol 16-19 kilometerre eszaknyugatra. Gyakran szerepel a hostortenetekben es legendakban. Bendigeidfran, Áldott Br}n (ben-di-geid-vran, bran) Kelta tenger-istenseg, kesobb Britannia kiralyakent jelenik meg. A korai walesi irodalmi muvek, koztuk a Mabinogi egyik foszereploje. Bibracte (bib-rak-te) Erodített gall varos a Beuvray-hegy tetejen, a mai kelet-franciaorszagi Auton varos kozeleben. Az itt talalt leletek arrol arulkodtak, hogy civilizaltabb es komplexebb tarsadalmi szerkezetben elo nep lakta a varost, mint azt korabban az írasos emlekek alapjan gondoltak. Birog (bi-rogh) Druidano, aki segít Ciannak Eithne elcsabítasaban. Bladma (bladh-va) Kisebb jelentosegu, Míl Espaine nepebol valo hodíto, akirol a Sliab Bladma (Slieve Bloom) hegyseg a nevet kapta. Blaí (blaí) Sadb masik neve Bl|i Briuga (blaí brju-gha) Ulsteri vendegfogados, Cuchulainn het neveloapjanak egyike Bl|ithíne, Bl|thnat, Blanid (blaí-thí-nye, bla:th-nad, bla-nidh) Cu Roí felesege, aki a Cuchulainn-nyal folytatott viszony kedveert elarulja a ferjet. Bleiddwn (farkaskolyok) (blei-dhun) A farkassa valtoztatott Gwydion and Gilfaethwy altal nemzett utod Blodeuedd (blo-daj-edh) A Mabinogi negyedik aganak noi foszereploje, akinek szepsege sok bajt okoz. Boadach (boa-dhach) Idonkent a tulvilagi birodalom, Mag Mell uralkodojakent említik. Boand, Boann, Bóinn (boann, bonny) A Boyne folyo istennoje. A folyo neve az o nevenek angolosított valtozata. Bodb Derg (bodhov, modern ír bojv gye-reg) A Dagda fia, Lir gyermekeinek neveloapja Bodhmall (bogh-mall) Ronn mac Cumhaill druidano nagynenje, egyben dajkaja Bodua (bo-dua) Gall hadistenno Borba (nyers, ontelt, arrogans) (bo-ro-va) Fionn mac Cumhaill gyakori ellenlabasa Borvo, Bormo, Bormanus (bor-vo, bor-mo, bor-ma-nusz) Gall gyogyíto isten, gyakran abrazoltak Damonaval egyutt. Boudicca (bou-di-ka) Brit kiralyno. Valos tortenelmi szemely (Kr. u. 1. szazad), aki follazadt a romaiak ellen. [394] Brahan Castle (bra-han) Varkastely Inverness varosatol 24 kilometerre eszakra


Oldal 216

Brahani L|tnok Legendas, komor profeciairol ismert 17. szazadi skot gael jos, akinek valodi neve talan Coinneach Odhar Fiosaiche volt. Bran (bran) Fionn mac Cumhaill egyik kedvenc kutyaja. A masik Sceolang. Áldott Br}n L. Bendigeidfran Bran mac Febail (bran mak fe-vil) Az Imram Brain címu 8. szazadi ír tortenet hose. Ez a legregebbi fennmaradt elbeszeles, amely tulvilagi utazasrol szol. Branwen (bran-uen) Llyr lanya, a Mabinogi masodik aganak címszereploje Breaga (bre-gha, bra-gha) Kisebb jelentosegu, Míl Espaine nepebol valo hodíto, Míl Espaine nagybatyja. Rola neveztek el a Brega vagy Bregia nevu kis kozepkori kiralysagot. Brega (bre-gha, bra-gha) A Liffey es a Boyne folyok kozott elterulo síksag Brehon-törvények (bre-hon) A normann invazioig (1169-70) ervenyben levo sajatos ír jogrend. Breizh (brez) Bretagne breton neve Brendan, Szent (bren-dan) ír szerzetes, valos tortenelmi szemely (meghalt 577-ben). Utazasanak tortenetet, melynek soran az Atlanti-oceanon at talan egeszen az Ujvilagig eljutott, 300 evvel a halala utan írtak meg. Breogan (breo-ghan) Míl Espaine nepenek egyik vezere, aki Brigantiumban (a mai La Coruna teruleten) magas tornyot epíttetett, melynek tetejerol fia, Ith meglatta Irorszagot. Bres (bresz) A Tuatha De Danann hiu kiralya a masodik Mag Tuired-i csataban Brí Léith (brí lejth, modern ír brí lej) Sídh Longford megyeben. Midirnek, Etaín szerelmenek a lakhelye Brian (brian) Tuireann harom fia kozul a legjelentosebb Brian Bórama, Boru (brian bó-ra-va, modem ír bo-ru) Nagy hatalmu ír ard rí, aki Kr. u. 1014-ben Clontarfnal legyozte a vikingeket. Briccriu Neimthenga (meregnyelvu) (brik-rju nyev-then-ga) Az ulsteri mondakor csípos nyelvu bajkeveroje Brigantia (bri-gan-cia, angol nyelvterületen bri-gan-tia) Eszak-bri-tanniai torzsi istenno Brigantium (bri-gan-cium, angol nyelvterületen bri-gan-tium) A spanyolorszagi La Coruna regi neve. Itt epít Breogan tornyot, hogy Ith es Míl Espaine nepe meglathassa Irorszagot. [395] Brigitta, Szent (angolul Brigid: bri-dzsid, bríd, brígy) A „gael Szuz Maria”, Irorszag harom fo szentjenek egyike. A feltetelezesek szerint kb. 460-tol kb. 528-ig elt. Brigit (bri-ghigy, modern ír brígy) Keresztenyseg elotti kildare-i tuzistenno Brocéliande (bro-sze-li-and) Valoban letezo erdoseg Kelet-Bretagne-ban, Rennes-tol 39 kilometerre delnyugatra. Az Artur-legendak szamos epizodjanak helyszíne. Brug na Bóinne (Boand szallashelye vagy fogadoja) (brugh na bóny-nye, modem ír brú na bó-nye) A korai irodalmi muvekbol arra lehet kovetkeztetni, hogy ez a Boyne volgyeben levo folyosos-kamras sír, Newgrange ír neve. Ma a latogatokat fogado epuletben a modern ír Brú na Bóinne kifejezes a harom szomszedos folyosos-kamras sírt, Newgrange-et, Knowthot es Dowthot, valamint a kornyeken talalhato mintegy 40 kisebb síremleket is magaban foglalja. Bruidhean… (fogado, ebedloterem) (bru-dhen) Az elso szo a Fionn-mondakor azon torteneteinek címeben, ahol a harcosok elvarazsolt epuletekben esnek fogsagba. Búanann (búa-nann) Fionn mac Cumhaillt harcmuveszetre oktato, amazonszeru noalak Buide mac B|in (bu-dhe mak ba:ny) O hajtja a Donn Cuailnge nevu bikat, amikor Cuchulainn ratalal, es megoli. C|er (ka:jr) Hattyulany, Angus Og szerelme. Beceneve Ibormeith (tiszafabogyo). Caer Feddwid (walesi reszeg mamor vagy tivornya udvara) (kajr ve-dhuid) Az Annwfn masik neve a korai idoszakban Caer Siddi (kajr si-dhi) A walesi tulvilag, az Annwfn masik neve Cahirconree (ka-hir-kon-rí) Vaskorszaki erodrom a Kerry megyei Dingle-felszigeten, lehet, hogy itt allt Cu Roí vara. Caicer (ka-ker, ko-ker) Míl Espaine nepehez tartozo druida, aki megjosolja, hogy a nepe Irorszagban fog elni. Cailb (kaj-liv) Csunya, boszorkanyforma latnok a korai ír irodalomban Cailitin (ka-li-tyiny) Ir varazslo, Medb baratja, aki Cuchulainn-nyal harcol. Cailleach Bhéirre (kal-jech véj-re, kol-jech véj-re) Csunya ír felsegjogalak, aki Munster tartomanyhoz, kulonosen a Beare-felszigethez kotodik. Angolul gyakran a „Hag of Beare” [„Beare-i (be-ri) Banya”] neven emlegetik. Caílte Mac Rón|in (kaíl-tye mak ró-na:ny) A Fianna Eireann legjobb futoja, Fionn tarsa, esetleg unokaoccse. Egeszen Szent Patrik [396] koraig eletben marad, hogy meselhessen neki a keresztenyseg elotti hoskorrol. A név modern ír alakja: Caoilte (kuíl-tye).


Oldal 217

Cairbre Cinn-Chait (kar-bre, kor-bre, ka-rib-re, kar-bi-re; kin-chaty) Alacsony szarmazasu, Míl Espaine nepebol valo tronbitorlo Cairbre Lifechair (kar-bre, kor-bre, ka-rib-re, kar-bi-re; li-fe-chir, li-fe-char) Cormac mac Airt fia Cairbre Nia Fer (kar-bre, kor-bre, ka-rib-re, kar-bi-re; nyia fer) Ailill mac Mata batyja, akit Cuchulainn megol. Fia, Ere megbosszulja apja halalat. Cairpre (kar-bre, kor-bre, ka-rib-re, kar-bi-re) A Tuatha De Danann nep szatírakoltoje Caitlín vagy Cethlionn (katy-líny; kéth-linn) Balor csunya, csorba fogu felesege Caladbolg (ka-ladh-vo-log) A korai ír irodalomban gyakran említett kard, altalaban Fergus mac Roichnak es Fergus mac Letinek tulajdonítjak. Calan Mai (ka-lan mai) Majus elseje walesi neve C|ma (ka:-va) A Fianna Eireann noi tagja, aki gondjat viseli Fionn-nek, es tuleli a Fianna pusztulasat. Camel (ka-vel, ka-mel) Gamel mellett Tara masik kapuore. cantref (kan-trev) Korulbelul 100 kozsegbol allo terseg a kozepkori Walesben. Hasznalatos a cantred (kan-tred) szoalak is. Caoilte (kaíl-tye) A Caílte nev modern ír alakja castros (kasz-trosz) Kis, erodített kelta kori varosok a mai Spanyolorszag teruleten. Ezekben laknak a galíciai tunderek (mouros). Cathach Chatutchenn (’harcias, kemenyfeju’) (ka-thach cha-dud-chenn) Cuchulainnba szerelmes harcosno Cathbad (kath-vadh, modern ír ka-fa) Fodruida Conchobar mac Nessa udvaraban, aki megjosolja, hogy Deirdre ellensegeskedest fog okozni, amely tobbek kozt majd Emain Macha pusztulasahoz vezet. Caw (kau) Culhwch kíseretenek tagja, o borotvalja meg Ysbaddadent, az oriast. Céadach (ké-dach) Komikus, keretlen „segíto” a Fionn-ciklus szajhagyomanybol szarmazo torteneteiben Cei (kei) Artur kiraly udvaranak walesi tagja, Sir Kay elokepe Céis Chorrain (angolosított neve Keshcorran) (kes cho-riny) 360 m magas hegy Sligo megyeben, a Fionn-mondakorben gyakran említik. Hosszu ideig itt el Diarmait es Grainne. Celtchair mac Uithechair (kelt-chir mak u-the-chir) Ulsteri harcos, Conchobar es Fintan alkudozasakor o az egyik tusz. [397] Celyddon Wledig (ke-li-dhon u-le-dig) Culhwch nagyapja, aki herceg, de nem sokat lehet tudni rola. Ceridwen (ke-rid-uen) Csunya, alakvaltoztato eszak-walesi boszorkany, aki a Bala-to feneken tartja a tudas ustjet. Gyermekei a szep Creirwy es a visszataszíto kulseju Morfran. Ceridwen hozza vilagra Taliesint is. Cernunnos (cer-nun-nosz, angol nyeluterületen ker-nu-nosz) A kontinensen elo keltak agancsos istene, akinek abrazolasa a gundestrupi uston is lathato. Kultusza igen nagy teruleten el volt terjedve. Cesair (ke-szir) A Lebor Gab|la Érenn szerint az Irorszagot eloszor meghodíto sereg vezere Cet mac M|gach (ked mak ma:-ghach) Hencego connachti hos, akit Conall Cemach letorkol. Cethern mac Fintain (ke-thern, modern ír ke-hem; mak fin-tany) Ulsteri harcos, aki hosiesen tartja a frontot, amíg Cuchulainn a Ferdiaddal vívott parbaj utan sebesulten fekszik. Tanítja Fionn mac Cumhaillt is. Cian (kian) Dian Cecht egyik fia, aki Eithnet elcsabítva nemzi Lug Lamfhotat. Kesobb Tuireann fiai megalazzak es megolik. Cichol (ki-chol) Kapzsi Fomori vezer Cigfa (kig-va) Pryderi felesege a Mabinogi harmadik agaban Cilydd (ki-lidh) Culhwch apja Cimb|eth (kim-ba:jth) Ulsteri kiraly, Macha/Mong Ruadh ferje Cin|ed mac Alpín (angolosított alakja: Kenneth MacAlpin) (ki-na:jdh mak al-píny) Skot gael kiraly. Valos tortenelmi szemely, o alapította 844-ben Skociat. cl|enmíla (kla:jn-ví-la) Meghatarozhatatlan „fondorlatos allatok” vagy „gonosz allatok”, amelyekre Conaire Mor nem vadaszhat. Lehet, hogy hattyukrol van szo, hiszen Conaire Mor anyjat egy madar kepeben megjeleno ferfi ejtette teherbe. Claidheamh Soluis (’feny kardja’) (klaív szo-lis) Cruaidin Catutchenn neven is ismert. A szajhagyomanyban Cuchulainn kardjanak neve Clan Baíscne (Baíscne-klan) (klan baís-ki-nye) Fionn mac Cumhaill nemzetsege Clan Morna (Morna-klan) (klan mor-na) Goll nemzetsege, a Clan Baíscnevel rivalizalo klan Clettig (kle-tyigh) Sídh a Boyne volgyeben, Newgrange kozeleben. Elcmar lakohelye Clothra (kloth-ra, modern ír kioh-ra) Medb testvere, akit Medb megol, amikor az Furbaide Ferbenddel varandos. [398]


Oldal 218

Coimín, Miche|l (koj-míny mi-cha:l) ír kolto (1688-1760), aki 1750 korul megalkotta Oisín es Niam tortenetenek legcsiszoltabb verziojat. Coinneach Odhar Fiosaiche (ko-nyach our fi-szi-che) A 17. szazadi jovendomondo, a Brahani Latnok skot gael neve Coligny-napt|r (ko-li-nyi) Kr. e. 1. − Kr. u. 1. szazadi, bronztablakra írt naptar, amely keletfranciaorszagi lelohelyerol kapta a nevet. Reszletesen tanulmanyozhato rajta a gallok idofelfogasa. Colptha (kolp-tha) Míl Espaine nepenek masodik tagja, aki az invaziokor partot ert. Nevet a Boyne torkolatanal levo Inber Colptha orzi. Colum Cille, Szent Kolumba (ko-lum kil-je; ko-lum-ba) Irorszagban szuletett szent (meghalt 597ben). Ionan kolostort alapított, ez jelentette Skociaban a keresztenyseg kezdetet. Conaire Mór (ko-na-re mor) Legendabeli kiraly Irorszag korai korszakabol, a Togail Bruidne Da Derga (Da Derga fogadojanak pusztulasa) címu elbeszeles foszereploje. Conall Anglonnach (ko-nall an-ghlon-nach) Ulsteri harcos, akit Cuchulainn tusznak ad at. Conall Cemach (ko-nall ker-nach, modem ír kjar-nach) Ulsteri hos, gyakran Cuchulainn tarsa, rangban rogton utana kovetkezik. Conar|n (ko-na-ran) A Tuatha De Danann nep egyik vezere, akinek harom csunya lanya megprobalja megbuntetni Fionn mac Cumhaillt. Conchobar mac Nessa (kon-cho-var, kon-na-chur, kon-chor, kro-chur; mak nye-sza) Az ulsteri mondakor legtobb torteneteben Ulster kiralya. Condere (kon-de-re) Kisebb jelentosegu ulsteri bajnok, akit Connla ele kuldenek a tengerparton. Congal (kon-ghal) Mael Fhothartaig fogadott fivere es honfitarsa Conn (konn) Lir negy hattyugyermekenek egyike Conn Cétchathach (konn kéd-cha-thach) Szazcsataju Conn. Lehet, hogy valos tortenelmi szemely volt. A korai kronikak es csaladfak 2. szazadi ír kiralykent említik. Connacht (ko-nacht) Irorszag nyugati tartomanya, ahol Ailill es Medb uralkodik. Connla (kon-la) Aífe (2) es Cuchulainn fia, aki harcba szall eleteben eloszor latott apjaval. Corentin (ko-ren-tin) Hitbuzgo remete. Kereszteny hitre teríti Gradlont, aki megteszi a bretagne-i Quimper puspokeve. Cormac Connloinges (kor-mak kon-longesz) Conchobar mac Nessa egyik fia, aki beall az Ulstert megtamado Medb seregebe. [399] Cormac mac Airt (kor-mak mak arty) ír kiraly, elkepzelheto, hogy valoban uralkodott a 3. szazadban. Az Echtrae Cormaic (Cormac kalandjai) foszereploje. Fionn mac Cumhaiil ferfikoranak idejen uralkodik. Cormac mac Cuileann|in (kor-mak mak ku-le-na:ny) 9. szazadi puspok es tudos. Osszeallította Cormac szójegyzékét (írul: Sanas Cormaic), amelyben naivan tortenelmi alakokkent kezeli a mítoszok, legendak hoseit. Coventina (ko-ven-ti-na) Okori brit gyogyíto istenno Cr|ebruad (kra:jv-ruadh) Jellegzetes voros tetogerendas palota Emain Machaban Credne (kred-nye) A Tuatha De Danann nep bronzmuves istene Creirwy (krei-ruí) Ceridwen gyonyoru lanya Crimthann Nia N|ir (kriv-thann, modem ír kri-fan; nyia na:jr) Munsteri harcos, aki Richis, a szatírakoltono asszonyi praktikai segítsegevel probalja megolni Cuchulainnt. Crom Crúaich (krom krújch) A kereszteny írastudok szerint a pogany Irorszag „fobalvanya”. A letezeset alatamaszto bizonyítekok (pl. a Killycluggini Ko) azonban vitatottak. Crom Dubh (krom duv) Legendabeli torzsfo íroszagban a keresztenyseg felvetele elott, akit Szent Patrik legyozott. Cruachain (krua-chiny) Ailill es Medb szekhelye a mai Roscommon megye teruleten Cruaidin Catutchenn L. Claidheamh Soluis Crunniuc mac Agnomain (kru-nyuk mak ag-no-viny) Gazdag foldbirtokos, akinek dicsekvese reven varandos felesege, Macha, futoversenyre kenyszerul. Cú Roí (ku rí) Munsteri varazslo es harcos, akinek talan a Kerry megyei Cahirconree-ben volt a kastelya. A hosoket kolcsonos lefejezesre kihívo orias valojaban o. Cualu (kua-lu) A Liffey folyotol delre levo terulet, azonos a mai Wicklow megye eszaki reszevel. Cúchulainn (ku-chu-linny) Az ulsteri mondakor es a T|in Bó Cuailnge címu eposz fohose. Nevenek angolosított formaja: Cucullin. Culann (ku-lann) Kovacs, akinek hazorzo kutyajat Setanta (a kesobbi Cuchulainn) megoli. Culhwch (kil-huch) Az Artur-mondakor walesi hose, Olwen szerelme Cumhall (ku-vall, modern ír kul) Fionn mac Cumhaill apja Cunobelinus (ku-no-be-li-nusz) Valos tortenelmi szemely, vezer a Claudius csaszar elotti Britanniaban, a Kr. e. 1. szazadban. [400]


Oldal 219

curadmír (ku-radh-vír) A „bajnok porciojanak”, azaz a disznobol vagott legfinomabb falatnak az ír neve.

Custennin (kusz-te-nin) Pasztor, aki figyelmezteti Culhwchot a veszelyre. cŵn annwfn (kun an-nuvn) Walesi tulvilagi kutyak, akiknek ugatasa a halal hírnoke. Cymidei Cymeinfoll (ki-mi-dei ki-mein-vol) Csunya oriasno, az ujjaeleszto ust megszemelyesítoje. Llassar Llaes Gyfnewid felesege. Cymru (kim-ri) Wales neve walesi nyelven Cynan Meiriadog (vagy Meriodoc), Szent (ki-nan mei-ri-a-dog, mei-ri-o-dog) Walesi szent, aki a legenda szerint a briteket Bretagne-ba vezette. Cynddylig Cyfarwydd (km-dhi-lig ki-var-uidh) Artur kiraly udvaranak walesi tagja. Da Derga (da gye-re-ga, da gyer-ga) Annak a Dodder folyora epult fogadonak a tulajdonosa, ahol Conaire Mort megolik. d{ shealladh (da: hja-lagh) A „masodik latas”, avagy spiritiszta tavolba latas neve a skot gaeleknel Dabilla (da-vil-la) Boand olebe Dagda (dagh-dha) A „jo isten”, a Tuatha De Danann nep isteni vezetoje. Gyakran hatarozott nevelovel említik. Dahut (da-hut) Gradlon kiraly romlott, kejsovar lanya D|ire (da:j-re) A sok ilyen nevu alak egyike Tír Tairngire kiralya. Hitvese Rígru Rosclethan. D|ire mac Fiachna (da:j-re mak fiach-na) A T|in Bó Cuailnge elejen a Donn Cuailnge, az ulsteri barna bika tulajdonosa. Daithlenn (dath-lenn) Mael Fhothartaig ket ertekes vadaszkutyajanak egyike D|l gCais (da:l gas) Kis kiralysag, Brian Borama eredeti felsegterulete. Angolosított neve Dalcass. D|l nAraide (da:l na-ra-dhe) Valos tortenelmi kiralysag Irorszag korai korszakaban, Antrim es Down megyek hatarvideken. Itt uralkodott Suibne, amíg el nem hatalmasodott rajta az orulet. D|l Riada (da:l ria-da) Irorszagbol atterjeszkedett tortenelmi kiralysag a korai Skociaban Damona (da-mo-na) Gall gyogyíto istenno, gyakran Borvoval egyutt imadtak. Danu (da-nu) Rejtelyes anyaistenno, nevenek birtokos esetu alakjat talan a Tuatha De Danann nep neve orzi. Nem bizonyított, hogy azonos lenne Ana/Anu istennovel. Dealgnaid (gyal-ghnidh) Partholon nepebol valo kiralyne, Irorszag elso hazassagtoroje [401] Dealra Dubh (’sotet csillogas’) (gyal-ra duv) Fionn mac Cumhaill gyakori ellenlabasa Deichtine (gyech-tyi-nye) Cuchulainn anyja, Cathbad druida lanya Deirdre (der-dre; óír Deirdriu = der-dru; angolosítva dír-dre) Tragikus sorsu fiatal lany az ulsteri mondakor egyik legismertebb torteneteben. Noíse szerelme Deirgderc (gye-reg-gyerk) A Dagda masik neve Demne M|el (gyev-nye ma:jl) Fionn mac Cumhaill gyerekkori neve Deoch (gyoch) Del (azaz Munster) hercegnoje. Lir gyermekeinek torteneteben egy joslat szerint Eszak hercegehez, Lairgneanhoz fog ferjhez menni. derbfhine (de-rev-inye) Egy kozos dedapa leszarmazottai Derbforgaill (de-rev-or-ghil) Tragikus sorsu hattyulany, aki szerelmes Cuchulainnba. Dian Cécht (gyian kecht) Az ír gyogyíto isten. Az o gyermeke Cian, Miach, Airmid es talan Tuireann is. Diarmait mac Cerbaill (gyiar-migy, gyír-migy mak ker-vill) Az utolso pogany ard rí Irorszagban Diarmait Ua Duibne (gyiar-migy, gyír-migy ua duv-nye) A Fianna tagja, Grainne szerelme díchetal do chennaib (’rogtonzott raolvasas’?) (gyí-che-dal do chjen-niv) A jovendoles kepessege, amelynek Fionn mac Cumhaill es masok is birtokaban vannak. díguin (gyí-ghiny) Ir jogi fogalom, amely szerint a kiraly vagy magas rangu nemesember vedelmet elvezo szemely meggyilkolasaert karterítest kell fizetni a vedelmet nyujto reszere. Dindshenchas (gyin-hene-chasz) 12. szazadi ír szovegek gyujtemenye, amely megadja, hogy az egyes írorszagi folyoknak, gazloknak, tavaknak, domboknak melyik hoshoz vagy koltohoz van koze. A cím jelentese: a ’helyek tana’. Diorruing (gyir-ring) A Fionn-ciklus hose, aki rendelkezik a „masodik latas”, avagy tavolbalatas kepessegevel. Dis Pater (disz pa-ter) Pluto romai istennek, a halottak es az alvilag uranak a megjelenesi formaja. Julius Caesar (Kr. e. 1. szazad) gall megfeleloirol is beszamolt. Dobar (do-var) „Szicília kiralya”. Tuireann fiainak az o menjeit kell megszerezniuk. Doilín (di-Iíny) Mael Fhothartaig ket ertekes vadaszkutyajanak egyike Domnall Mildemail (’a katonas’) (dov-nail, modern ír dó-nall; mil-dhe-vil) A harcmuveszetek mestere, akinel a Scathachhoz tarto Cuchulainn egy ideig tanul. [402] Domnu (dov-nu) Fomori istenno, lehet, hogy a Fomori nep osanyja, es biztosan Indech, a harcos anyja.


Oldal 220

Dôn (don) Walesi anyaistenno, Beli Mawr parja. A Mabinogi negyedik agaban az o gyermeke tobbek kozott Gwydion, Gofannon, Arianrhod and Gilfaethwy is. Donn (donn) Congal fivere, aki a Mael Fhothartaig-tortenetben megbosszulja Congal meggyilkolasat. Donn Cuailnge (donn kú-lin-ge) Az ulsteri barna bika ír neve a T|in Bó Cuailngében. Dub (’sotet’) neven is ismert. Donn mac Míled (donn mak mí-ledh) Míl Espaine rosszindulatu fia. Donn Tétscorach (’duhongo lovakban bovelkedo’?) (donn tégy-szko-rach) A Tuatha De Danann nepnel a holtak istene es a tulvilag ura. Dorn (dorn) Hercegno, egy orgyilkos anyja. Fia buntetteert Fergus mac Leti a rabszolgajava teszi. Dornoll (dor-noll) Skot druidano, harcmuveszet-oktato. Beleszeret tanítvanyaba, Cuchulainnba. Druim Derg (drum gye-reg) Fionn mac Cumhaill sírhalma Meath megyeben Druim Ligen (drum li-ghen) A Míl Espaine nepe es a Tuatha De Danann kozott lezajlott csata helyszíne Donegal megyeben Dub (’sotet’) (duv) A Donn Cuailnge nevu bika masik ír neve Dubh Sainglenn, Saingliu (duv sany-ghlen; sany-ghliu) Cuchulainn ket lova kozul az, amelyiket a hos kevesbe kedvelt. Dubros (duv-rosz) Erdo Sligo megyeben. Madarberkenyefainak gyumolcset Grainne megkívanja. Dubthach Dóeltenga (’cserebogarnyelvu’) (duv-thach, modern ír du-fach; dójl-tyen-ga) Az ulsteri udvar beketlen tagja Dún Aonghusa (dun í-nyi-sza, é-nyi-sza; angolosítva dun ang-usz) Impozans regeszeti lelohely (koerodrom) az Aran-szigetek egyiken, Inishmore-on. A mitologiai Fir Bolg nep egyik vezererol kapta a nevet. Dún D| Benn (dun da venn) Fintan vara a mai Derry megyeben. Dún Delgan (dun gyel-gan) Delganak, a Fir Bolg vagy a Fomori nep kiralyanak eroddombja, amely Cuchulainn-nak is otthona lett. A mai Dundalktol kb. 3 kilometerre nyugatra talalhato. Dún Rudraige (dun rudh-ri-ghe) Briccriu pazar rezidenciaja a mai Dundrum (Down megye) teruleten. Dún Sc|ith (az arnyek/a felelem erodje) (dun szka:jth) A Hadeszhoz hasonlo birodalom, amelyrol azt gondoltak, a Man szigeten van, de azt is, hogy a skociai Hebridakon. Ir hosok is tettek itt latogatast. [403] Dún Sobairche (dun so-vir-che) Medb es Ailill keleti hadjaratanak legeszakibb pontja. Valoszínuleg az Antrim megyeben, Ballycastle-tol nyugatra talalhato Dunseverick varromaval azonos. Dúnlang (dún-lang) Cormac mac Airt aposa Dyfed (di-ved) Del-Wales nagy reszen elterulo kozepkori kiralysag. Az Egyesult Kiralysagban 1974-ben letrehoztak egy ugyanilyen nevu megyet. Dylan (ocean, hullam) (di-lan) Walesi tengeristenseg, Lleu Llaw Gyffes fivere Éber (é-ver) Míl Espaine fia, aki fiverevel, Eremonnal felosztja Irorszagot. Echtra… (ech-tra) Oír nyelven kalandot jelent, ismeretlen orszagokba tett utazasokrol szolo elbeszelesek címenek allando kezdoszava. Efnisien (’beketlen’) (ev-ni-szien) Branwen rosszindulatu, irigy feltestvere éiric (é-rik) „Becsuletpenz.” Nemesember meggyilkolasaert fizetendo buntetes Éis Énchenn (es én-chjenn) Groteszk kulseju boszorkany, aki ratamad Cuchulainnra. Eisirt (ei-sirty) Az Echtra Fergusa maic Léite címu 13. szazadi tortenetben a tunderek udvari koltoje. Eithne (eth-nye, modern ír e-nye) A sok ilyen nevu noalak kozul az egyik Lug Lamfhota anyja. Boand folyoistennonek is ez a masik neve, a munsteri Eithne pedig Mael Fhothartaig anyja. Eithne Ingubai (eth-nye, modern ír e-nye; in-ghu-vi) Idonkent Cuchulainn felesege, lehet, hogy azonos Emerrel. Eithne Th|ebfhota (eth-nye, modern ír e-nye tha:jo-o-da) Cormac mac Airt felesege Elatha mac Delbaíth (e-la-tha, a-la-tha; mak gyel-va:jth) Fomori kiraly, Bres apja Elcmar (elk-var) Angus Og neveloapja Elphin, Elffin (el-fin) Ugyefogyott walesi herceg. O talal ra a csecsemo Taliesinre. Emain Ablach (’almak vara’) (e-viny av-lach) Az ír hagyomanyban kellemes tulvilagi birodalom, Manannan mac Lir otthona, lehet, hogy a Tuatha De Danann nep menedeke is. Az Artur-mondakor Avalonjanak megfeleloje. Emain Macha (e-viny va-cha, ma-cha; modem ír au-iny ma-cha) Az ulsteri mondakor torteneteiben Ulster kiralyi szekhelye, avagy fovarosa. Azonos a Navan Fort neven ismert 7 hektaros Armagh megyei eroddombbal. [404] Emer (e-ver, angolosítva í-mer) Rendszerint o Cuchulainn felesege. Eochaid Airem (e-chidh, o-chidh, modern ír jo-chí, o-chí; a-rev) Halando ard rí Irorszagban, egy ideig Etaín volt a parja.


Oldal 221

Eochaid Bélbuide (’sarga szaju’) (e-chidh, o-chidh, modem ír jo-chí, o-chí; bél-vu-dhe) Fergus mac Leti vedelme alatt allo, meggyilkolt nemesember Eochaid Feidlech (e-chidh, o-chidh, modem ír jo-chí, o-chí; fedh-lech, fej-lech) Ot is Etaín ferjenek tartottak. Eochaid, Echaid Iarlaithe (e-chidh, o-chidh, modem ír jo-chí, o-chí; iar-la-the) Ronan kiraly aposa Eochaid Inber (e-chidh, o-chidh, modern ír jo-chí, o-chí; in-ver) Labraid Luathlam felelmetes ellensege Eochaid Iúil (e-chidh, o-chidh, modern ír jo-chí, o-chí; jujl) Labraid Luathlam tulvilagi ellensege Eochaid mac Eirc (e-chidh, o-chidh, modern ír jo-chí, o-chí; mak erk) A Fir Bolg nagylelku kiralya, Tailtiu ferje Eochaid Ollathair (e-chidh, o-chidh, modem ír jo-chí, o-chí; oll-a-thir) A Dagda egy masik neve Eógan Inbir (ó-ghan, modern ír oun; iny-vir) Be Chuma ferje, akit Gaidiar folszarvaz. Eógan mac Durthacht (ó-ghan, modem ír oun; mak dur-thacht) Conchobar kíseretenek tagja, aki megoli Noiset. Eórann (ó-rann) Suibne felesege Epona (e-po-na) Loistenno a korai Britanniaban es Galliaban. Erann|n (e-ran-na:n) Irorszag meghodítasakor eletet veszto, Míl Espaine nepehez tartozo tengeresz Erc (erk) Cairbre Nia Fer fia, aki bosszut all Cuchulainnon. Éremón (é-re-von) Míl Espaine fia, aki fiverevel, Eberrel felosztja Irorszagot. Ériu (ér-ju) Irorszag (Eire) nevado istennoje, akit harom jelentkezo kozul valasztottak ki, a masik ketto Banba es Fodla volt. Eriu fia a gyuloletes Bres. Ernmass (ern-vasz) A hadistenno-triasz (Badb, Macha es Morrígan) anyjanak tartjak. O az anyja Irorszag isteni eredetu nevadoinak, Eriunak, Banbanak es Fodlanak is. Ezus (e-zusz) Az okori gallok egyik legfobb istene. Lehet, hogy kultusza emberaldozatot is kovetelt. Étaín (é-díny, é-dajn) Az ír szepsegeszmeny. A Tochmarc Étaíne (Etaín szerelmenek elnyerese) címu tortenetben ot uldozik szerelmukkel a szereplok. [405] Étar (é-dar) Ulsteri kiraly, akinek felesege lenyeli a bogarra valtozott Etaínt. Etarcomol (e-dar ko-vol) Medb es Ailill onfeju fogadott fia, akit Cuchulainn megol. Eterscél (e-der-skel) Tarai kiraly. A lany, akit felesegul vesz, Etaín lanyanak a sajat apjaval, Eochaid Airemvel (ejtsd: arewel) elkovetett verfertozesebol szuletett. Ethal Anbúail (e-thal an-vujl) Connachti herceg, Caer apja Fachan (fa-chan) Furcsa kulseju termeszetfolotti leny a skot gael folklorban Failinis (fa:-li-nyis) Iruad kiraly kolyokkutyaja, amelyet Tuireann fiainak meg kell szerezniuk. F|lias (fa-liasz) A Tuatha De Danann nep negy csodavarosanak egyike. Innen szarmazik a Lia Fail, a Sors Kove. Fann (fann) Manannan mac Lir gyonyoru felesege. Hosszas viszonyt folytat Cuchulainn-nyal. Fedelm (fe-dhelm) Rejtelyes profetano, aki „bíborvoroset” lat Medb Ulster elleni hadjaratanak kezdeten. Fedelm Noíchrothach (fe-dhelm noí-chro-thach) Idonkent Loegaire felesegekent jelenik meg. A T|in Bó Cuailngében viszont, amikor Cuchulainn viszonyt kezd vele, Cairbre Nia Fer a ferje. Fedlimid (fedh-li-midh, modern ír fei-li-mí) Ulster fo koltoje, Deirdre apja Femen (fe-ven) Sídh Tipperary megyeben, Bodb Derg lakhelye Féni (fé-nyi) Irorszag legregebbi szabad lakoi, oket tartottak a legtisztabb vervonal sarjainak, az „igazi gaeleknek”. Fenians (fí-nianz) A 19. szazadi ír forradalmi szervezet, az Ir Koztarsasagi Testveriseg (Irish Republian Brotherhood) masik neve. Fénius Farsaid (fé-nyus far-szidh) Az írek mitikus ose, akirol azt tartottak, jelen volt Babel tornyanal. Goídel Glas nagyapja. fenodyree, phynodderree stb. (fe-no-di-rí, fi-no-de-rí) Szoros labu, maganyos tunder Man szigeten. Uddereek neven is ismert. Fer Caille (erdei ember) (fer kal-je) Csuklyas, felelmetes, durva kulseju alak az ír hosi elbeszelesekben es a kesobbi folklorban. Fer Doirich (fer do-rich) Druida, aki ozze valtoztatja Sadbot. Fer Gair, Fer Lí, Fer Rogain (fer gar, fer lí, fer ro-ghiny) Conaire Mor fogadott fiverei, akik fosztogatjak az ír videket. Fer Loga (fer lo-gha) Medb es Ailill kocsihajtoja. Ferdia (fer-gyia) Fionn mac Cumhaill meggyilkolt szolgaja. [406] Ferdiad (fer-gyiadh) Cuchulainn baratja es fogadott fivere, aki ennek ellenere parharcot vív vele a T|in Bó Cuailnge cselekmenyenek csucspontjan. Fergus Lethderg (fer-ghusz, far-ghusz; leth-gye-reg) Nemed nepebol valo hos.


Oldal 222

Fergus mac Léti (fer-ghusz, far-ghusz; mak lé-gyi) Ulster mitikus kiralya, alighanem azonos Fergus mac Roichhal. Fergus mac Róich (fer-ghusz, far-ghusz; mak rójch) Ulsteri hos, sok tortenetben Medb szeretoje. Ot kuldik kovetkent a ket szokeveny, Deirdre es Noíse utan. Fiachra (fiach-ra) Lir egyik hattyugyermeke fianna (tobbes sz.), fian (egyes sz.) (fia-na, fian) Kolteszetben is jartas katonai szabadcsapatok a korai Irorszagban. Fianna Éireann (fia-na, fian) Fionn szabadcsapata, azaz fiannaja fidchell (fidh-chell) Sakkhoz hasonlo tablajatek a korai Irorszagban filid (tobbes sz.) (fil-idh, modern ír fi-lí) A tudos koltok osztalya a korai Irorszagban. Rangban a druidak alatt, de a bardok folott helyezkednek el. Az okori vatesekhez hasonlíthatok. Fin M’Coul (fin mokúl) Ronn mac Cumhaill nevenek angolosított alakja Find (finn) A bolcsesseg korai ír megszemelyesítoje, valoszínuleg Fionn mac Cumhaill elokepe Findchóem (finn-chójv) Conall Cernach anyja, Cuchulainn neveloanyja Findias (fin-niasz) A Tuatha De Danann nep negy csodavarosanak egyike Finnabair (fin-na-vir, modern ír fjo-nur) Medb es Ailill lanya Finnachad (fin-na-chadh, modem ír fi-na-chí) Híres sídh Armagh megyeben. Lirnek, a hattyu kepeben szamuzott gyermekek apjanak a lakhelye Finnbennach (finn-ven-nach) A connachti feher szarvu bika ír neve a T|in Bó Cuailngében Finnbheara (finn-va-ra) Az ír folklorban a tunderek kiralya Finnéces (fin-né-gesz) Druida, aki a tudas lazacat probalja kifogni. Finnguala (finn-ghua-la, modern ír fi-nú-la) Lir hattyugyermekei kozul a legidosebb, idonkent o a szoszolojuk Fintan mac Bóchra (fin-tan mak bóch-ra) Cesair „ferje”, aki hazastarsi kotelezettsegei elol lazacca va ltozva menekul el. Fintan (fin-tan), Niall Noígiallach fia Conchobar nevelt fia, aki a kirallyal es Cuchulainn-nyal osztozik Ulsteren, de ez kronologiai szempontbol lehetetlen. [407] Fionn mac Cumhaill (finn, fjonn; mak ku-vill, modern ír mak kújl; angolosítva fin mak kúl) A Fionnciklus fohose, Oisín apja, Oscar nagyapja. Nevenek angolosított alakja: Fin M’Coul. Fionn-mondakör/ciklus A korai ír hosi irodalom harmadik ciklusa, amelynek kozepponti figuraja Fionn mac Cumhaill. fios (fisz) Fionn ezoterikus bolcsessegenek neve Fir Bolg (fir vo-log, fir bo-log) A korai Irorszagot meghodíto negyedik nep a Lebor Gab|la Érennben Fir F|lgae (fir fa:l-ghe) A Cuchulainn-nyal es Cu Roíval skociai tartozkodasuk idejen versengo harcosok. Tevesen a Man szigethez kotik oket. Fódla (fódh-la, modem ír fó-ia) Irorszag egyik nevado istennoje, aki Banbaval es Eriuval egyutt talalkozik a Míl Espaine nepebol valo hodítokkal. Neve kesobb az orszag kolteszetben hasznalatos neve lett. Follamain (fo-la-viny) Az Emain Macha-i „fiuhadtest” vezere Fomori nép (fo-vo-ri; angolosan Fomorians = fo-mó-rianz) Rosszindulatu „euhemerizalt”, azaz emberekbol „novesztett” istensegek a Lebor Gab|la Érenn címu ír altortenelmi muben Forgall Manach (for-ghal ma-nach) Emer fondorlatos apja, Cuchulainn aposa Fothad Conainne (fo-thadh, modem ír fo-tha; ko-ni-nye) A Fianna tagja, a „Beare-i Banya” szeretoje Frecraid (freg-ridh) Lug Lamfhota altalaban hasznalt kardja Friuch (’vaddisznosorte’) (frjuch) Disznopasztor, aki a baratjaval, Ruchttal folytatott marakodas utan vele egyutt bikava valtozik. Friuch lesz Donn Cuailnge, a cooley-i barna bika. Fuamnach (fu-av-nach, fu-am-nach) Midir feltekeny felesege, aki bogarra valtoztatja Etaínt. Furbaide (fur-va-dhe) Conchobar fia, Cuchulainn fogadott fia, aki panaszos kantalassal beket teremt. Furbaide Ferbend (fur-va-dhe fer-venn) Clothra fia, aki anyja halalaert bosszut allva megoli nagyne njet, Medbet. Gabalglinde (ga-val-ghliny-nye) Vak latnok Temuir Luachraban G|e Assail (ga:j a-szil) Lug Lamfhota hatalmas landzsaja G|e Bulga (ga:j bul-ga) Cuchulainn halalos landzsaja, amelyet labbal kell eldobni. gaesatae (gé-sza-te) A gall idok fegyveresei, akik olyan telepuleseket vedtek, amelyeknek ok maguk nem voltak lakoi. Lehet, hogy a fianna elokepei. Gaidiar (gadh-jar) Manannan mac Lir fia, aki hazassagtorest kovet el Be Chumaval. [408] G|irech vagy Irgairech (ga:j-rech, ir-ga-rech) A T|in Bó Cuailnge utolso csatajanak helyszíne Westmeath megyeben, Mullingartol delnyugatra Gamel (ga-vel, ga-mel) Camellel egyutt Tara kapuore gali Apollo Az interpretatio Romana folytan klasszikus neven ismert gall istenek egyike. L. Apollo


Oldal 223

gall Mercurius A romaiak altal a legfobb gall istensegre ruhazott nev. Gall neve valoszínuleg Lugos/Lugus. „g|zlón|l mosó” A banshee-hez hasonlo, minden kelta nep hagyomanyaban ismert noalak. Veres ruhakat mos, aki meglatja, annak szamara a halal hírnoke. geis, (tobbes sz.) gessa (ges, ge-sza) A korai ír elbeszelo szovegekben a hosokre es mas jelentos szemelyisegekre kirott, gyakran eleg furcsa tilalom vagy tabu. A geis hiaba esetleges, vagy kifejezetten igazsagtalan, megszegese halalt vagy mas szerencsetlenseget idezhet elo. Genevra (dzse-nev-ra) Tom, a comwalli orias lanya gente buena (’jo emberek’) (hen-te bue-na) Az aszturiai tundermenet egyik neve Gilfaethwy (gil-vaj-thui) Gwydion fivere, aki eroszakot tesz Goewinen. Giraldus Cambrensis (gi-ral-dusz, angolosan dzsi-ral-dusz; kam-bren-szisz) 12. szazadi walesi egyhazi szemely, utleírasok szerzoje. Elsosorban Irorszaggal kapcsolatos, tuzetes megfigyelesen alapulo, de igen lekicsinylo kommentarjairol ismert. Glen Bolc|in (glen bol-ga:ny) Az orultek volgye. Lehet, hogy Antrim es Kerry megyeben is volt egy-egy. Glenasmole (modern ír Gleann na smol: A rigo, a parazs, a kis langocska volgye) (gle-na-szmol) Volgy a Dodder folyo forrasvidekenel, Dublin megye deli reszen Glewlwyd Galfaelfawr (gleu-luid gal-vajl-vaur) Artur goromba kapuore, aki nem engedi be Culhwchot. Glwyddyn Saer (glui-dhin szajr) Kevesse ismert walesi folkloralak, a mestersegek partfogoja Glyn Cuch (’komor hegyszoros’) (glin kich) Volgy, ahol Pwyll talalkozik Arawnnal, es egyezseget ko tnek. Goewin (goj-uin) Gyonyoru szuz, aki Math kiraly labat tartja a Mabinogi negyedik agaban. Gofannon (go-van-non) Walesi kovacsistenseg, Don egyik gyermeke Goibniu (gov-nyu, giv-nyu) A Tuatha De Danann nep kovacsa Goídel Glas (goí-dhel, ga:j-dhel; glasz) A Lebor Gab|la Érenn szerint az ír nyelv megalkotoja [409] Goleuddydd (go-laj-dhidh) Culhwch anyja Goll mac Doilb (goll mak do-lov) Idonkent Mag Mell uralkodojakent jelenik meg. Goll mac Morna (goll mak mor-na) Fionn mac Cumhaill egykori ellensege, aki kesobb a szovetsegese lesz. Goreu (go-raj) Culhwch egyik tarsa, aki lefejezi Ysbaddadent, az oriast. Gorias (go-riasz) A Tuatha De Danann nep negy csodavarosanak egyike Gradlon (grad-lon) Quimper erenyes kiralya, a zullott Dahut apja Gr|inne (gra:-nye) Cormac mac Airt lanya, Diarmait szerelme. Kikosarazza Fionnt, aki uldozi, am kesobb egymasei lesznek. Grampian-hegység (gram-pian) A Skot-Felfoldet a Skot-Alfoldtol elvalaszto hegylanc Machai Szürke (ma-cha-i) Cuchulainn lova Gronw Pebyr (gro-nu pe-bir) A hazassagtoro Blodeuedd szeretoje. Merenyletet tervelnek ki a ferj, Lleu ellen. Guaire (gua-re) A sok ilyen nevu alak egyike Eorann szeretoje lesz. Guénolé (gué-no-le) 5. szazadi egyhazi szemely, aki szerepel az Ys v|ros|nak legend|ja címu breton tortenetben. gundestrupi üst (gun-de-strup) Kelta kepzomuveszeti motívumokkal gazdagon díszített, hatalmas ezustedeny, amely a daniai Gundestruprol kapta a nevet, ahol megtalaltak, de biztosan mashol keszult. Gwawl (gu-aul) Clud fia, Rhiannon keroje, aki a lany apjanak tetszik, de Pwyll megalazza. Gwent Is Coed (guent isz kojd) Valoban letezett kis kiralysag a mai Delkelet-Wales teruleten. Itt nevelkedett a gyermek Pryderi, akit akkor meg Gwrinak hívtak. Gwern (guern) Branwen walesi hercegno es Matholwch ír kiraly gyermeke Gwion Bach (gui-on bach) A szolga, aki atvaltozik Taliesinne. Gwrhyr Gwastad Ieithoedd (gu-rhir guasz-tad i-eith-ojdh) Artur kiraly udvaranak walesi tagja, tolmacs Gwri (gu-ri) Pryderi neve, amíg otthonatol tavol nevelik. Gwyddno Garanhir (guidh-no ga-ran-hir) Mitikus walesi uralkodo, akinek birodalmaban a csecsemo Taliesin partot er. Elphin apja Gwydion (gui-dion) Lleu Llaw Gyffes varazslo apja, aki megalkotja szamara Blodeueddet. Gwyn Fryn (’feher domb’) (guin vrin) Domb London kozeleben, ahol elhelyezik Bendigeidfran levagott fejet. [410] Gwyn Gogoyw (guin go-go-iu) Cigfanak, Pryderi felesegenek az apja Gwynedd (gui-nedh) Wales eszaknyugati reszen elterulo kozepkori kiralysag, illetve az 1974-ben ujra letrehozott, vele teruletileg nagyreszt egybeeso, azonos nevu megye


Oldal 224

Gwynn ap Nudd (guinn ap nidh) A walesi hagyomanyban a tunderek (tylwyth teg) kiralya Hafgan (’nyari feher’) (hav-gan) Arawn rivalisa es ellensege, akit Pwyll megol. Hallstatt A legregebbi kelta muveszeti stílus (Kr. e. kb. 800-450), amelyet az ausztriai regeszeti lelohelyrol neveztek el. Gyakran jellemzik szigoru mertani formak. Harlech (har-lech) Eszak-walesi tengerparti varos, Bendigeidfran kiralyi szekhelye. Hebrid|k Szigetcsoport Skocia nyugati partjai kozeleben Heszperiszek alm|i Megszerzesuk Heraklesz tizenket probatetelenek egyike. Tuireann fiai is feladatul kapjak. Hochdorf (hoch-dorf) Regeszeti lelohely Nemetorszag delnyugati reszen. Gazdag gall torzsfo Kr. e. 6. szazadi temetkezesi helyere bukkantak itt. huestia (’sereg’) (huesz-tia) Az aszturiai tundermenet egyik neve Hy Brasil (haj bra-szil) Irorszag nyugati partjairol a horizonton lathato foldi Paradicsom Hychdwn Hir (’magas malac’) (hich-dun hir) A disznova valtoztatott Gwydion es Gilfaethwy altal nemzett utod Hyddwn (hi-dhun) Szarvasborju, a szarvassa valtoztatott Gwydion es Gilfaethwy altal nemzett utod Hywel Dda (hiu-el dha) Tortenelmi, 10. szazadi walesi kiraly es torvenyhozo Ibormeith (’tiszafabogyo’) (i-vor-veth) Caernek, Angus Og szerelmenek beceneve imbas forosnai (’megvilagosíto koltoi tehetseg’) (im-basz fo-osz-ni) Fionn mac Cumhaill es masok a ltal birtokolt jovobe lato kepesseg Imbolc (im-bolg, im-bo-log) A modern naptar szerint a februar elseje koruli napokban tartott kelta teli unnep, amely kesobb beolvadt Szent Brigitta unnepebe. Imram, Immram… (im-rav) Az oír nyelven „evezest” jelento szo az emberek lakta tavoli szigetekre tett utazasokrol szolo elbeszelesek címenek elso szava Ingcél C|ech (ing-gel ka:jch) Irorszagot fosztogato, felszemu brit kaloz [411] Inis Fionnchuire (i-nyis finn-chu-re, fjonn-chu-re) Irorszag es Britannia kozotti kepzeletbeli sziget, ahonnan Tuireann fiainak meg kell szerezniuk a sutonyarsat. Iolo Morganwg (io-lo mor-ga-nug) Edward Williams (1747-1826) kolto, regisegbuvar alneve, aki tobb walesi hagyomanynak, így a gorseddnek is a szellemi atyja. Iona (aj-o-na) A Belso-Hebridak egyik szigete, itt alapította az elso skociai kereszteny kolostort Szent Kolumba. Ír (ír) Míl Espaine nepebol valo tengeresz, aki Irorszag meghodítasakor eletet vesztette. Irorszag szamos nevadojanak egyike. Iraird Cuillen (i-rard kul-len) Itt, a mai Crossakeel falu (Meath megye) helyen hagyja Cuchulainn Medb seregenek az elso figyelmezteto jelet. Izolda Trisztan szerelme az Artur-legendakban Íth (Ith) Míl Espaine nepenek egyik vezere, aki Spanyolorszag partjarol, egy magas toronybol megpillantja Irorszagot. Felderíto kulonítmenyt vezet Irorszagba, de ekkor megolik. Iubd|n (juv-dhan) A tunderek kiralya az Echtra Fergusa maic Léite címu 13. szazadi tortenetben Iuchair (ju-chir) Tuireann harom tragikus sorsu fianak egyike Iucharba (ju-char-va) Tuireann harom tragikus sorsu fianak egyike Jack (dzsek) Comwalli orias. Az A morvahi óri|sok címu tortenetben Lug Lamfhotahoz hasonlo vonasokat mutat. Joan (dzson) Tom, a comwalli orias felesege Kaledónia Skocia egyik okori neve Keating, Geoffrey (1580 k.- 1645/50 k.) Ir nyelven íro tortenetíro, pap es kolto. Ir neve: Seathrun Ceitinn (sa-rún ké-tyinny) Kêr Is (ker isz) Az Ys v|ros|nak legend|ja breton címe Kernow (ker-nou) Cornwall neve comwalli nyelven Knockmany (nok-ma-ni) 235 m magas domb a Tyrone megyei Augher kozeleben. Folyosos-kamras sír is talalhato itt, de inkabb arrol ismert, hogy William Carleton (1794-1869) tobbszor is említi. korrigan (ko-ri-gan) Kejsovar leny a breton folklorban, ugyes epítomester is. Kristof (krisz-tof) Kisfiu, aki elviszi az Ys varosat vedelmezo tolgyfat. La Tène (la ten) Kelta kepzomuveszeti stílus, (Kr. e. kb. 500-200 es azutan), amelyet svajci regeszeti lelohelyrol neveztek el. Kavargo, orvenylo vonalairol ismert. Labraid Luathl|m ar Claideb (lav-ridh luath-la:v ar kla-dhev) (’furge kez a kardon’) Mag Mell uralkodoja, a gyonyoru Lí Ban ferje L|eg (la:jgh) Cuchulainn kocsihajtoja [412] Lailoken (laj-lo-ken) Skot erdei vadember Lallans (la-lanz) A Skot-Alfoldon beszelt, az angollal rokon nyelv


Oldal 225

Landévennec (lan-de-ven-nek) A legregebbi, az 5. szazadban alapított bretagne-i apatsag. Quimpertol 4 kilometerre eszakknyugatra talalhato. lavandeira nocturna (’ejszakai moso’) (la-van-dei-ra nok-tur-na) Az ír es skot gael „gazlonal moso” no galíciai megfeleloje Lebor Buide Lecáin (le-vor, modern ír ljaur; bu-dhe lje-ka:ny) Ir irodalmi szovegeket tartalmazo korai kodex, 1390 korul allítottak ossze. Angolul Yellow Book of Lecan (Lecani sarga kodex) neven ismert. Tartalmazza a T|in Bó Cuailnge egy korai verziojat is. Lebor Gabála (le-vor ga-va:-la, modern ír Leabhar Gabh|la = ljaur gau-a:-la) Az ír altortenelmi mu Lebor Laignech (le-vor, modern ír ljaur; lagh-nyech, modern ír laj-nyach) Ir irodalmi szovegeket tartalmazo 12. szazadi kodex. Angolul The Book of Leinster (Leinsteri kodex) neven ismert. Lebor na hUidre (le-vor; modern ír ljaur; na hídh-re) A legkorabbi, ír irodalmi szovegeket tartalmazo kodex, 1106 elott allítottak ossze. Angolul The Book of the Dun Cow (A barna tehen konyve) neven ismert. Leborcham (le-vor-cham) Koltono, Deirdre bizalmasa Lairgnéan (largh-nyen) „Eszaki”, azaz connachti herceg, aki Lir gyermekeinek torteneteben egy joslat szerint „Del hercegnojet”, azaz Deochot fogja felesegul venni. Lendabair (len-da-vir) Conall Cemach felesege leprechaun (lep-re-chon) Maganyos tunder, illetve mano, aki az Echtra Fergusa maic Léite címu 8. szazadi tortenetben vízi tunderkent jelenik meg. Lí Ban (’az asszonyok szepe’) (lí ban, lí van) Bamulatos szepsegu no, aki Cuchulainn segítseget keri a ferje, Labraid Luathlam ar Claideb ellensegeivel folytatott harcban. Liath Macha (’Machai Szurke’) (liath, modern ír lia; ma-cha) Ket lova kozul Cuchulainn ezt kedveli jobban. Liffey (li-fi) Kelet-írorszagi folyo, amely a mai Dublinon is atfolyik. Linn Féic (’Fiac tava’) (linny fék) Mely, csendes vizu szakasz a Boyne folyon, ahol Finneces a tudas lazacara var. Lir (lir) A Tuatha De Danann nep kiralya, a hattyugyermekek apja. Nem azonos a Manannan mac Lir apai neveben szereplo Lirrel. Llassar Llaes Gyfnewid (lla-szar llajsz giv-neu-id) A csodatevo ust eredeti tulajdonosa, Cymidei Cymeinfoll ferje [413] Lleu Llaw Gyffes (lleu Ilau gi-fes) Walesi hos, a Mabinogi negyedik aganak kozepponti alakja. Gyakran hasonlítjak az ír Lug Lamfhotahoz. Lloegyr (lloj-gír) Anglia walesi neve Llwyd (lluid) Varazslo, aki elpusztítja Del-Walesben az egesz novenyzetet, hogy megbosszulja baratja, Gwawl serelmet. Llŷr (llír) Bendigeidfran, Manawydan es Branwen kevesse ismert apja Loch Rudraige (loch rudh-ri-ghe) Dundrum-obol, Down megye Lochlainn (loch-linny) Veszelyes hodítok birodalma, gyakran (de nem mindig) Skandinaviaval azonosítjak. Lóegaire Búadach (gyozedelmes, diadalmas) (lój-ghi-re, laj-ghi-re, modern ír lí-ri; búadh-ach, modern ír buach) Ulsteri hos, aki Conall-lal es Cuchulainn-nyal verseng a bajnok porciojaert. Loingsech|n (lojng-se-cha:n) Suibne hu baratja, lehetseges, hogy feltestvere vagy fogadott fivere Lomna (lom-na, lov-na) Az ír irodalomban tobb bolond is viseli ezt a nevet, így Conaire Mor es Fionn mac Cumhaill trefacsinaloja is. lón l|ith (’a hos fenye’?) (lon la:jth) A Cuchulainn fejebol sugarzo feny neve Lough Derraverragh (dairbhreach: ’tolgyes, tolgyerdo’) (loch de-ra-ve-ra) To a mai Westmeath megye teruleten, ahol Lir gyermekei hattyuva valtoztak. Lough Lein (loch leny) To a Kerry megyei Killarney kozeleben Luchta (luch-ta) A Tuatha De Danann nep acsistene Lug L|mfhota (’hosszu kezu, hosszu karu’) (lugh, modem ír lu; la:-vo-da) A Tuatha De Danann nep egyik torzsfoje, a mitologiai ciklus fohose. Gyakran hasonlítjak a walesi Lleuhoz. Lugaid (lu-ghidh) Cu Roí fia, aki bosszut akar allni Cuchulainnon. Lughnasa (lú-na-sza) (óír Lugnasad = lugh-na-szadh; modem ír Lunasa) Kelta nyari unnep, a modern naptar szerint augusztus elseje, illetve 15. korul tartottak. Lugus, Lugos (lu-gusz, lu-gosz) A romaiak altal gall Mercuriusnak nevezett isten valoszínusítheto gall neve Mabon (ma-bon) Isteni szarmazasu elrabolt gyerek a Culhwch és Olwen címu tortenetben MacAlpin, Kenneth L. Cinaed mac Alpín Mac an Lúin (mak an lúny) Fionn mac Cumhaill kardja


Oldal 226

Mac Cécht, Mac Cuill, Mac Gréine (mak kécht, mak kujl, mak gré-nye) A Tuatha De Danann nep harom kiralya, akik a hodíto Míl Espaine nepevel egyezkednek. Van egy Mac Cecht nevu hos is, aki Da Derga fogadojanal Conaire Mor legjobb viteze. [414] Mac Da Thó (mak da thó) Hazigazda, akinek vendegei kozott csetepate tor ki, amikor azok Mac Da Tho oriasi, nyarson sult disznajanak elosztasan civakodnak. Mac Glass (mak glasz) Ronan kiraly szerencsetlen sorsu bolondja Macha (ma-cha) Ulsteri felsegjogistenno, aki haromfele alakban is megjelenik, es mindharom Emain Macha alapítasahoz kotodik. A Morrígna nevu hadistenno -triasz tagja, Badbval es Morrígannal egyutt. (1) Ulsteri kiralyne, Mong Ruadh neven is ismert. (2) Nemed nepenek kiralyneja. (3) Crunniuc felesege, aki megnyeri a lovak elott a futoversenyt. Macsen Wledig (mak-szen u-le-dig) Romai csaszar, aki a walesi legenda szerint a britek Bretagne-ba valo kivandorlasanak híve volt. M|el Dúin (ma:jl duny) Ir hajos, aki az Imram Curaig Maíle Dúin (Mael Duin hajojanak utja) címu, 8-10. szazadi elbeszelesben utazast tesz a tulvilagra. M|el Fhothartaig (ma:jl o-thar-digh) Ronan kiraly jokepu fia, akit a sajat apja ol meg. Maelgwn Gwynedd (majl-gun gui-nedh) Tortenelmi, 6. szazadi walesi kiraly, akinek uralkodasa alatt Taliesin kepzelet szulte kalandjai jatszodnak. Mag D| Cheó (’ket kod síksaga’) (magh, modern ír ma; da chjó) Valoban letezo síksag Roscommon megyeben, Medb varatol, Cruachaintol delre. Mag Mell (’kellemes síksag’) (magh, modern ír ma; mell) Az ír hagyomanyban az egyik tulvilagi birodalom, lehetseges, hogy itt talalt menedeket a Tuatha De Danann nep. Mag Muirtheimne (magh, modem ír ma; mur-thev-nye, mur-hev-nye) Cuchulainn felsegterulete, a mai Louth megye nagy reszet elfoglalo síksag. Mag Rath (magh, modem ír ma; rath) Egy, Kr. u. 637-ben lezajlott ír dinasztikus csata helyszíne, ahol Suibne megorul. Mag Slécht (magh, modem ír ma; slecht) Síksag Cavan megyeben, a mai Ballymagauran varos kozeleben. A feltetelezesek szerint itt imadtak Crom Cruaichot, aki talan pogany balvany volt. Mag Tuired (angolosítva Moytura) (magh, modem ír ma; tu-redh) Irorszag eszaknyugati reszen legalabb ket sík foldterulet ír neve. Az egyik a Tuatha De Danann es a Fomori nep csatajanak helyszíne volt a Cath Maige Tuired [A (masodik) Mag Tuired-i csata] címu tortenetben. Maignis (magh-nyis, maj-nyis) Fionn mac Cumhaill szamos felesegenek egyike, akinek halala miatt a hos uj asszonyt keres, es így szemeli ki maganak Grainnet. [415] Maine (ma-nye) Medb es Ailill mac Mata mind a het fia ezt a nevet viseli. Malaliach (ma-la-liach) Partholon nepenek tagja, akirol azt tartjak, o fozott eloszor sort Irorszagban. Manann|n mac Lir (ma-nan-na:n mak lir) Fo tengeristen es tulvilagi uralkodo az ír hagyomanyban. Manapii (ma-na-pi-i) P-kelta nep az okori Galliaban Manawydan (ma-na-ui-dan) A Mabinogi harmadik aganak címszereploje es fohose Manching (man-ching) A Vindelici nep erodített varosa a mai bajororsza gi Ingolstadt kozeleben. Korfala 6,4 kilometer hosszu Marie de France 12. szazadi anglo-normann írono, a lai nevu breton elbeszelo mufaj legjelentosebb szerzoje M|rk Az Artur-legendakban Comwall kiralya, Izolda jegyese Math (math) Gwynedd kiralya, Don fivere, a Mabinogi negyedik aganak egyik kozponti alakja Matholwch (ma-tho-luch) A Mabinogi masodik agaban Irorszag kiralya Mathonwy (ma-tho-nui) Math apja Matrona (mat-ro-na) A mai Kelet-Franciaorszagban levo Marne folyo gall istennoje Matroniae Aufuniae (mat-ro-ni-e au-fu-ni-e) Valoszínuleg anyaistenno-alakokat abrazolo Kr. u. 2. szazadi szoborcsoport a mai Nemetorszagban Medb (me-dhev, modem ír mev) Connacht (Nyugat-Irorszag) vibralo egyenisegu harcos kiralynoje, a T|in Bó Cuailnge egyik foszereploje Mellifont-ap|ts|g (me-li-font) Irorszag elso ciszterci apatsaga. 1142-ben alapítottak Droghedatol (Louth megye) 7 kilometerre eszaknyugatra. Men-an-Tol (’lyukas ko’) (men-an-tol) Gyuru alaku alloko Morvahnal (Comwall) Menw (me-nu) Artur kiraly udvaranak walesi tagja, szemfenyveszto Mercurius (gall) L. gall Mercurius Merlin Artur kiraly varazsloja, elokepe a walesi Myrddin (G)wyllt. Mes Buachalla (’tehenpasztor fogadott gyermeke’) (mesz bua-cha-la) Conaire Mor anyja Miach (miach) ír gyogyíto isten, Dian Cecht fia


Oldal 227

Midac (mi-dhag) A Fianna Eireann lochlainni ellensege Mide (mi-dhe) A korai Irorszag egyik kiralysaga, Meath megyet es a szomszedos megyek egyes reszeit foglalja magaban. Mide druidarol kapta a nevet, aki az elso tuzet gyu jtotta az Uisnech-dombon. [416] Midir (mi-dhir, modern ír mír) A gyonyoru Etaín szerelme, es ezzel alaposan felboszíti feltekeny feleseget, Fuamnachot. Míl Esp|ine (’Spanyolorszag katonaja’) (míl esz-pa:-nye) Irorszag utolso hodítoinak vezere, rola kapta nevet ez a nep. Míl Esp|ine népe A Lebor Gabala Érennben Irorszag utolso es bizonyosan halando hodítoi. Idonkent azonosítjak oket a korai gael neppel. Miodhchaoin (midh-chíny) Torzsfo, egy lochlainni domb ura. Itt var Tuireann fiaira a legveszelyesebb probatetel. Mo Ch|emóc (mo chaj-vog) Szent Patrik tanítvanya, aki megkereszteli Lir 900 eves gyermekeit. Modron (mod-ron) A walesi hagyomanyban Mabon anyja, ose az okori Matrona istenno. Moling, Mo Ling, Szent (mo-ling) „Irorszag negy profetajanak” egyike, aki a feltetelezesek szerint az orult Suibnet is megkeresztelte. Mong|n (mon-ga:n) Tortenelmi kiraly Irorszag korai korszakaban, akirol ugy tartottak, halando anyjanak, Caíntigemnek Manannan mac Lir tengeristennel folytatott viszonyabol szuletett. Idonkent Fionn mac Cumhaill reinkarnaciojanak is tartjak. Mór Muman (mor mu-van, modem ír mor mún) Korai munsteri teruletistenno Morann (mo-rann) A felsegjogot Míl Espaine nepenek visszaado tronbitorlo, Cairbre Cinn-Chait fia Morfran (mor-vran) Ceridwen csunya fia Mórrígan (mór-rí-ghan, modem ír mór-ríon) A „nagy kiralyno”, a haborus pusztítas istennoje a korai Irorszagban. Gyakran hatarozott nevelovel emlegetik. A Morrígna nevu hadistenno -triasz tagja, Badbval es Machaval egyutt. Mórrígna (mór-rígh-na) A hadistennok triaszanak, Badbnak, Machanak es Morrígannak a kozos neve Morvah (mor-vah) Jellegzetes allokoveirol ismert regeszeti lelohely Nyugat-Cornwallban Morvarc’h (’a tenger lova’) (mor-varch) Gradlon paripaja mouros (mou-rosz) Rejtett kincset orzo galíciai tunderek Moytura L. Mag Tuired Mugain (mu-ghiny, modern ír muny) Conchobar mac Nessa buja, csapodar felesege, aki folfedi kebleit Cuchulainn elott. muirdris (mur-dhris) A Loch Rudraige tengeri szornyenek korabbi neve. Kesobb sínach neven volt ismert. Muirenn Munch|em (mu-renn mun-cha:jv) Fionn mac Cumhaill anyja [417] Murias (mu-riasz) A Tuatha De Danann nep negy csodavarosanak egyike. Myrddin (G)wyllt (mir-dhin [g]uillt) Erdei vadember a walesi hagyomanyban, az Artur-mondakorben szereplo Merlin elokepe Naísi Noíse nevenek masik lehetseges írasmodja Nantosuelta (nan-to-szuel-ta) Sucellus gall istenseg kultusztarsa Nechta Scéne (nyech-ta, nyach-ta ské-nye) Harom, termeszetfolotti kepessegekkel rendelkezo fiu anyja, akik Connachtert harcolnak, es akiket Cuchulainn ol meg azon a napon, amikor eloszor fog fegyvert. Nechtan (1) (nyech-tan, nyach-tan) Rendszerint o Boand ferje Nechtan (2) (nyech-tan, nyach-tan) Tengeresz, aki reszt vesz Mael Duin tulvilagi utazasan, es hazavagyik a halandok foldjere. Néit (nyegy) Ir hadisten, Nemain kultusztarsa Nemain (nye-viny) Ir hadistenno, Neit kultusztarsa. Lehet, hogy azonos Badbval. Nemed népe (nye-vedh) A Lebor Gab|la Érenn szerint a harmadik, Irorszagot meghodíto nep. Nemetona (ne-me-to-na) Kevesse ismert gall es brit hadistenno, a gall Mars kultusztarsa Ness (nyesz) Conchobar mac Nessa intrikus anyja Newgrange (nyú-grendzs) Kr. e. kb. 3200-ban epult folyosos-kamras sír a Boyne folyo volgyeben, Slane-tol (Meath megye) 8 kilometerre keletre Niall Noígiallach (nyiall, angolosan nial; noí-ghial-lach) A Kilenctuszu Niall. Valoszínuleg tortenelmi, 5. szazadi ír kiraly, a korai kereszteny Irorszag egyik leghatalmasabb uralkodocsaladjanak, az Uí Neilldinasztianak a nevadoja. Niam (1) (nyiav, angolosan nív) Gyonyoru hajadon, aki Tír na nOgba csabítja Oisínt. Niam (1) (nyiav, angolosan nív) Conall Cernach felesege, Cuchulainn szeretoje Nisien (’bekes’) (ni-szien) Branwen szelíd, nagylelku feltestvere Nodons (no-donsz) Korai brit isten, akit a gloucestershire-i Lydney Park gyogyíto szentelyeben imadtak.


Oldal 228

Noíse (ní-se) Deirdre szerelme Nuadu Airgetl|m (’ezustkezu/ezustkaru’) (nua-dhu, modern ír nua-u; ar-ged-la:v) A Tuatha De Danann nep megcsonkított kiralya Nuadu Necht (nua-dhu, modem ír nua-u; nyecht) Nuadu Airgetlam leinsteri alakmasa [418] Nudd (nidh) Legendabeli walesi hos, Wales egyik legnagylelkubb embere Ó Duibhgeann|in, D|ibhi (modern ír o div-gja-na:ny, da:-ví) 1696-ban elhunyt tudos, aki 1651-ben megalkotta Diarmait es Grainne tortenetenek legteljesebb keziratos valtozatat. ogam, ogham (o-gham, modern ír oum) A korai ír rovasíras. A valamilyen kemeny targyba bevesett parhuzamos vonalakbol, illetve pontszeru rovatkakbol allo jelek a latin abece egy-egy betujenek felelnek meg. Ogma (ogh-ma, modem ír ou-ma) Szonok es harcos, a Tuatha De Danann nep harom legnagyobb bajnokanak egyike. A masik ketto a Dagda es Lug Lamfhota. Ogmios (og-mi-osz) Az ekesszolas gall istene Oisín (o-síny) A Fionn-ciklus nevado hosenek, Fionn mac Cumhaillnak a fia. James Macpherson az 1760-64 kozott írt Osszi|n-énekekben rola mintazta Osszian alakjat. Oscar apja. Nevenek angolosított alakja: Usheen. ollam (o-lav) A legmagasabb rangu kolto a korai Irorszagban Olwen (ol-uen) Culhwch gyonyoru szerelme Oonagh (ú-na) Fin M’Coul „felesege” William Carleton Knockmany legend|ja címu muveben (1845 korul) Orl|m (or-la:v) Medb es Ailill fia, akit a T|in Bó Cuailngében eleg hamar megolnek. Oscar (osz-kar) A Ronn-mondakorben szereplo hos, Oisín fia, Fionn mac Cumhaill unokaja Osszi|n James Macpherson Osszi|n-énekek címu muvenek (1760-64) Oisínrol mintazott narratora. A szerzo valotlanul azt allította, hogy a koltemenyek regi szovegeken alapulnak. Owain ap Urien (ou-ain ap i-rien) 6. szazadi walesi kiraly, akinek Taliesin a dicseretet zengi. P-kelta nyelvek A kelta nyelvek egyik aga, amelybe a gall, az okori brit, a walesi, a cornwalli es a breton nyelv tartozik. Partholón népe (par-tho-lon) A Lebor Gab|la Érennben az Irorszagot masodikkent meghodíto szorgalmas, joindulatu nep Patrik, Szent Irorszagot az 5. szazadban kereszteny hitre teríto szent. A Fionn-ciklusban a keresztenyseg elotti kor (azaz Irorszagban a Kr. u. 5. szazad elotti idoszak) tuleloivel, Caíltevel es Oisínnal beszelget. Pisear (pi-sar) „Perzsa kiraly”, a Tuireann fiai altal megszerzett landzsa, a Gae Assail eredeti tulajdonosa pixie (pik-szi) Pajkos, csínytevo alak a cornwalli nephagyomanyban, eredetije a cornwalli piskie szo. [419] Polübiosz Kr. e. 2. szazadi gorog tortenetíro, aki a keltakrol is írt. Pryderi (pri-de-ri) Rhiannon es Pwyll fia, aki a Mabinogi mind a negy agaban szerepel. Ptolemaiosz Klaudiosz Az okori vilag jelentos foldrajztudosa, a Kr. u. 2. szazadban elt. púca, pooka (pú-ka) A sokfele ír tunder egyike Puck (pak) Az angol nephagyomany pajkos alakja, Shakespeare Szentiv|néji |lom címu muveben is szerepel. Pwyll (puill) Dyfed, azaz Del-Wales hercege, aki beleszeret Rhiannonba. Q-kelta nyelvek A kelta nyelvek egyik aga, amelybe az ír, a skot gael es a Man szigeten beszelt manx nyelv tartozik. Redg (re-dheg) Medb es Ailill szatírakoltoje, akit Cuchulainn megol, de o meg halaltusaja kozben is trefalkozik. Reinheim (r|jn-hajm) Elokelo szarmazasu, Kr. e. 5. szazadi no temetkezesi helye a mai francia-nemet hataron remscéla (rev-ske-la) Elotortenetek, azaz a T|in Bó Cuailnge elejen olvashato tortenetek, amelyek megelolegezik, sot, bizonyos fokig bevezetik az eposz cselekmenyet. Rhiannon (rhi-an-non) A Mabinogi egyik noi foszereploje. Halandokent abrazoljak, de halhatatlan felmenoire is vannak utalasok. Rhun (rhin) Walesi herceg casanovai vonasokkal ríastrad (ríasz-tradh) Cuchulainn harci mamoranak vagy harci lazanak (idonkent merevgorcsnek is fordítjak) neve, amelybol erot merít. Richis (ri-chis) Munsteri szatírakoltono, aki a Cuchulainn elleni meghiusult merenylet soran meztelenre vetkozik a hos elott. rigfhéinnid (righ-ény-nyidh) Egy „fianna”, azaz szabadcsapat parancsnoka


Oldal 229

Rígru Rosclethan (rígh-ru rosz-kle-than) Daire felesege, a Tír Tairngire nevu tulvilagi birodalom kiralyneja Robin Goodfellow (ro-bin gud-fe-lou) Jatekos tunder az angol nephagyomanyban. Puck neven is ismert. Roca Barraidh (ro-ka ba-ri) A Kulso-Hebridak Barra nevu szigetenek kozeleben levo tulvilagi birodalom skot gael neve Rón|n (ró-na:n) Kitalalt leinsteri kiraly, aki megoli a sajat fiat, Mael Fhothartaigot. Alakjat valoszínuleg Ronan mac Aeda tortenelmi kiralyrol mintaztak. Rón|n, Szent (ró-na:n) Hitteríto pap, aki megatkozza Suibnet. Rosmerta (rosz-mer-ta) Gall termekenyseg-istenno, akit gyakran a gall Mercuriusszal hoznak kapcsolatba. [420] Ruad Rofhessa (ruadh ro-e-sza) A Dagda egy masik neve Ruadchoin (ruadh-chony) Conaire Mor altal Irorszagbol kitiltott banditak Rucht (’vaddisznorofoges’) (rucht) Disznopasztor, aki a baratjaval, Friuchhal folytatott marakodas utan vele egyutt bikava valtozik. Rucht lesz Finnbennach, a connachti feher szarvu bika. Sadb (szajv, óír sza-dhav) Az ozlany, aki Fionn mac Cumhaill-lal hal, es Oisín anyja lesz. Saingliu L. Dubh Sainglenn Sainríth mac Imaith (szany-rith mak i-vajth) Az Emain Machaban futoversenyt nyero Macha apja Samain (sza-viny, modern ír szau-iny) A kelta ujev, a modern naptar szerint november 1. Samild|nach (szav-il-da:-nach) „Sok mesterseg tudoja”. Lug Lamfhota egyik jelzoje Santa Compaña (Szent Tarsasag) (szan-ta kom-pa-nya) A galíciai tundermenet Sc|thach (szka:-thach) Cuchulainn amazonszeru harcmuveszet-oktatoja, aki a skociai Skye szigeten el. Sceolang (skeo-lang) Fionn mac Cumhaill egyik kedvenc kutyaja, a masik Bran Scota (szko-ta) A Lebor Gab|la Érennben az egyiptomi farao lanya, akirol a scoti nep a nevet kapja. Scoti (szko-ti) A Lebor Gab|la Érenn szerint az írek osei, akik Egyiptomban eltek. Scotia (szko-ci-a; angolosan szkó-sa) Irorszag, kulonosen Eszak-Irorszag egyik romai neve. A Kr. u. 7. szazad ota a mai Skociat jeloli a szo. Scotti (szkot-ti) Az írek egyik, romaiak altal hasznalt neve az okorban Szkítia Tortenelmi orszag a Fekete-tengertol eszakra, a mai Ukrajna teruleten. A korai Irorszagban a keltak eredetere vonatkozo spekulaciok kedvelt „celpontja” volt. Searbh|n (sar-va:n) Ronda, marcona emberevo orias, aki a dubrosi erdoben orzi a madarberkenyefakat. Ségda S|rlbraid (ségh-dha sza:rl-vridh) A Tír Tairngire nevu tulvilagi birodalom hercege Sein (szen) Sziget Bretagne nyugati partjai kozeleben, pogany papnok rendjenek otthona Senach Siaborthe (se-nach, sa-nach sa-vor-the) Labraid Luathlam tulvilagi ellensege [421] Sencha mac Ailella (se-ne-cha, sa-na-cha mak a-le-la) Conchobar fobíraja, altalaban o teremt beket az ulsteri udvarban. Sench|n Torpéist (se-ne-cha:n, sa-na-cha:n tor-besty) Irorszag fo koltoje, akinek Fergus mac Roich szelleme a T|in Bó Cuailnge címu eposzt lediktalja. Sequana (sze-kva-na) A Szajna folyohoz kotodo gall gyogyíto istenno Sétanta (sé-dan-da) Ezt a nevet kapja Cuchulainn, amikor megszuletik. Setantii P-kelta nep az okori Eszaknyugat-Britanniaban Shannon (sa-non) Irorszag eszak-deli iranyu, a szigetet keleti es nyugati reszre oszto fo folyoja Sheela-na-gig (sí-la-na-gig) Intim testreszeit felfedo noalakot abrazolo kozepkori koszobor. Elkepzelheto, hogy obszcen jellegu. sídh (sídh, modem ír sí) Az Irorszagban sokfele megtalalhato jellegzetes, kerek teteju, ember alkotta dombok ír neve. A tulvilag kapuinak, tunderdomboknak tartottak oket. sínach (sí-nyach) Loch Rudraige tengeri szornyenek kesobbi neve. Korabban muirdris neven volt ismert. Sirona (szi-ro-na) Gall gyogyíto istenno Sliab Fúait (’Slieve Fuad, az erdok hegye’) (sliav fujgy) A Fews-hegyseg (Armagh megye) legmagasabb pontja. Sok szallal kapcsolodik a hostortenetekhez. Sliab na mBan (’Slievenamon, a nok hegye’) (sliav na man) 720 m magas hegy Casheltol (Tipperary megye) 16 kilometerre keletre. Idonkent „Irorszag Parnasszusanak” is nevezik. sluagh sídbe, slua sí (’tundersereg’); sluagh/slua na marbh (’a holtak serege’) (modem ír szlua sí; szlua na ma-rav) A tundermenet ír nevei Sn|m D| Én (’ket madar uszasa’) (sna:v da: én) Templom a Shannon partjan, ahol Suibne bolyongasai soran egy alkalommal megallt. Starn (sztarn) A Fir Bolg nep Nemed nepebol valo ose


Oldal 230

Sualtam mac Róich (szual-dav mak rójch) Cuchulainn halando mostohaapja Sucellus (szu-cel-lusz, angolosan szu-ke-lusz) Gall istenseg, „a jo uto” neven volt ismert. Kultusztarsa Nantosuelta. Suibne Geilt (szuv-nye, sziv-nye, angolosan szví-ni; gelt) Angolul „orult Sweeney”. A fakon meztelenul kuporgo elatkozott kiraly. Sulis (szu-lisz) Okori brit gyogyíto istenno. Bathban imadtak. taibhsear (tau-ser) A latnok vagy profeta skot gael neve [422] Tailtiu (tal-tyu) A Fir Bolg nep kiralyneja, Eochaid mac Eirc felesege, Lug Lamfhota neveloanyja. Tiszteletere evenkenti fesztivalt rendeztek. A rola elnevezett, Meath megyeben levo mai Teltown kozseg (ír neve: Taillten) a Míl Espaine nepe es a Tuatha De Danann kozott lezajlott utkozet helyszíne. Taliesin (ta-lie-szin) Isteni szarmazasu vagy isteni sugallatra alkoto kolto a korai Walesben. Gyakran a 6. szazadban elt tortenelmi szemelynek velik. Aneirint es ot illetik a cynfeirdd (a legregebbi koltok) jelzovel. A Gwion Bach nevu szolga atvaltozasa reven jott vilagra. Tara (ta-ra) Meath megyei domb, ahol a normannok elotti idokben a fokiralyt koronaztak. Sok korai ír elbeszeles fovaroskent említi. Taredd Wledig (ta-redh u-le-dig) A Twrch Trwyth nevu orias vaddiszno kevesse ismert apja Tech Duinn (tyech dunny) Sziklas sziget a Beare-felsziget vegeben. Donn allítolagos otthona es ezaltal a holtak birodalma Tech Moling (tyech mo-ling) Szent Moling kolostora Carlow megyeben. Mai neve St Mullin’s. Tegid Foel (te-gid vojl) Ceridwen ferje, a ma Bala-to neven ismert Llyn Tegid nevadoja. teinm laída (’a lenyeg feltorese’) (tye-nyem laí-dha) Ronn mac Cumhaill es masok jovobe lato kepessege Temuir Luachra (tye-vir luach-ra) A munsteri kiralyok kitalalt, a feltetelezesek szerint Kerry megyeben levo rezidenciaja Tethra (tyeth-ra) A demoni Fomori nep egyik legveszedelmesebb tagja Teutates (te-u-ta-tesz, angolosan tyu-ta-tesz) Lucanus romai kolto (Kr. u. 1. szazad) szerint az okori Gallia harom fo istensegenek egyike. A masik ketto Taranis es Ezus. Teymon Twrf Lient (te-ir-non turv lient) Gwent Is Coedi nemesember. O nevelte fol a gyermek Pryderit, akinek akkor Gwri volt a neve. Thomond (dho-mond) Eszak-Munster (a mai Clare es Limerick megyek) angolosított neve. [A] történetmond|s h|rom szomorú meséje (Trí Truagha na Sgéalaigheachta) (1) A Deirdre-tortenet, amelyet ketfele címmel adtak elo: Longas mac nUislenn/nUisnig (Uisliu/Uisnech fiainak szamuzetese) es Oided mac nUisnig (Uisnech fiainak halala); (2) Oidheadh Chlainne Tuireann (Tuireann gyermekeinek tragikus tortenete); (3) Oidheadh Chlainne Lir (Lir gyermekeinek tragikus tortenete). Tír Chonaill (tyír cho-nill) Korai kiralysag a mai Donegal megye teruleten [423] Tír fo Thuinn (tyír fo thunny) A Hullamok Alatti Fold, az egyik ír tulvilag Tír na mBan (tyír na man) A Nok Foldje, az egyik ír tulvilag Tír na mBéo (tyír na méo) Az Elok Foldje, az egyik ír tulvilag Tír na nÓg (tyír na nóg) Az Ifjusag Foldje, az egyik ír tulvilag Tír Tairngire (tyír tarn-gi-re) Az ígeret Foldje, az egyik ír tulvilag Tom Cornwalli orias, A morvahi óri|sok címu tortenet szereploje Tor Conaind (tor ko-ninny) A Fomori nep tornya a Tory-szigeten, a donegali partok kozeleben Tracht Esi (tracht e-si) Tengerparti foveny Louth megyeben, ahol Connla megkuzd Cuchulainn-nyal. Tuan mac Cairill (vagy mac Staim) (tuan mak ka-rill; mak sztarny) Partholon nepenek tagja, akirol ugy tartottak, egeszen Szent Kolumba idejeig (6. szazad) elt, hogy elmondhassa a hodítasok tortenetet. Tuatha Dé Danann (tua-tha, modern ír tua-ha; gye da-nann) A halhatatlanok nepe, akik a Lebor Gab|la Érenn címu ír altortenelmi muben Míl Espaine halando nepe elott uraljak a szigetet. Tud|s Lazaca Vagy a Boyne, vagy az Erne folyoban uszkal. Fionn mac Cumhaill ugy jut ezoterikus tudas birtokaba, hogy huvelykujjaval megerinti a lazacot, majd lenyalja az ujjat. Tuireann (tu-renn) A Tuatha De Danann nep kiralya, akinek harom fia tragikus veget er a mitologiai ciklus egyik legismertebb torteneteben. Tuis (tus) „Gorog” kiraly. Tuireann fiainak egyik probatetele a disznaja borenek megszerzese. tunnerez noz (tu-ne-rez noz) A „gazlonal moso” folkloralak breton neve Twrch Trwyth (turch truith) Hatalmas, duhodt vadkan, amelyre Culhwch vadaszik. tylwyth teg (’a szepek nepe’) (ti-luith teg) A tunderek neve a walesi hagyomanyban Úamain (úa-viny) Sídh Connachtban. Caernek, Angus Og hattyuszerelmenek otthona Uathach (’kísertet’) (ua-thach) Scathach csunya lanya, aki beleszeret Cuchulainnba. uddereek (u-de-rík) A fenodyree nevu Man szigeti tunder masik neve.


Oldal 231

Uí Fh|ilghe (í a:jl-ghe) Leinsteri dinasztia, amely a bolcsesseget megszemelyesíto Findt (ejtsd: finnt) imadta. Uí Néill (í nyell) Nagy hatalmu, szerteagazo dinasztia a kozepkori Irorszagban az 5. szazadtol. Nevet feltetelezett alapítojarol, Niall [424] Noígiallachrol (a Kilenctuszurol) kapta. Nem azonos a kesobbi O’Neillekkel, akik az Uí Neill egyik agabol szarmaznak. Uisnech (us-nyech) Irorszag kozepenek velt domb, ahol Mide druida az orszag elso tuzet gyujtotta. Ulaid (u-lidh) Tortenelmi nep a korai Irorszag eszaki reszen, roluk kapta a nevet Ulster. urco (ur-ko) Vad kinezetu, fekete tunderkutya a galíciai hagyomanyban Urien Rheged (i-rien rhe-ged) 6. szazadi walesi kiraly, akinek Taliesin a dicseretet zengi. Usheen Oisín nevenek angolosított alakja vates (va-tesz) Az okori Gallia jovendomondo latnokainak latin neve. Statusuk a druidakenal alacsonyabb, a bardokenal viszont magasabb. A vates szo pontos megfeleloje az ír f|ith (profeta, latnok) szonak, es a walesi gwawd (kolto) szonak is csaknem mindenben megfeleltetheto rokonszava. Ventry Harbour (ven-tri har-bor) Letezo foldrajzi hely Dingle-tol (Kerry megye) 6,5 kilometerre nyugatra. A Fionn-mondakor Cath Fionntr|gha címu eposzanak helyszíne. Vindobona (vin-do-bo-na) Romai kori kelta telepules a Duna partjan, a mai Becs helyen Vindonnus (vin-don-nusz) A kontinensen elo keltak „szoke haju” istene xana (vagy inxana) (sa-na) Galíciaban es Aszturiaban gyerekeket elcserelo tunderasszony Ynys Afallon (’almasziget’) (i-nisz a-va-llon) Walesi tulvilagi sziget a nyugati oceanban. A lakomak, az oromok es az orok ifjusag foldje Ynys Prydain (i-nisz pri-dain) Britannia szigetenek walesi neve, sugalmazottan a walesiek birodalma Youdic (ju-dik) A breton hagyomanyban a pokol komor, lehangolo bejarata Ys (isz) Legendabeli breton varos, amelyet elnyelt a tenger. Ysbaddaden (isz-ba-dha-dhen) Walesi orias, Olwen apja. Herkulesi feladatokat ad Culhwchnak. [425]


Oldal 232

A fontosabb nevek és fogalmak mutatója A A barna, tehén kódexe 20, 25-26, 240, 244, 258 A gall h|ború 23 A lismore-i esperes könyve 26, 354 A morvahi óri|sok 364-365 Aarne-Thompson-féle nemzet-közi mesekatalógus 61 Abaris 39 Acallam na Senórach 297-300 Adonisz 54, 141-142, 294 Adriai-tenger 73 Áeb 217 Áebhric 218 Áed, Lir fia 53, 217 Áedán 314 Agricola 22, 198 Aichlech mac Dubdrenn 293 Aided Maíl Fhothartaig Maic Rón|in 312-315 Aided Óenfhír Aífe 255-257 Aífe, a hattyúgyerekek mostohaanyja 53, 217-219 Aífe, amazon kiképző 254, 256 Ailbe, Cormac lánya 316-317 Ailbe, Mac Da Thó kutyája 229, 231 Ailech 198 Ailill Anglonnach 211 Ailill, Étaín apja 209-210 Ailill, Medb férje 131-132, 209, 225 229, 231 235-236, 243, 245, 249, 259-263, 265, 268-269 Aillén mac Midgna 98, 144, 285-286 Aillén Tréchenn 144 Aine, a vágy istene 43 Ainnle 84, 125 Airgialla 86, 305 Airmid 189 Aislinge Meic Con Glinne 146, 239 Aislinge Óenguso 53, 219-221 Aitheachthuatha 200 Akhilleusz 29, 288-289 Alba 353 Alesia 20, 39, 56 Allen-domb 247, 281, 287-288, 303 Alpok 13, 22, 39, 55, 73, 77 áltörténelem 96, 177-178 Amaethon 83, 114[427] Amairgin 61, 104, 144, 199-200, 225, 250 amazonok 110, 253 amhrán 301 Ammianus Marcellinus 110, 127 Ana 13, 43-44, 50, 113, 166, 187 Andraste 127 Aneirin 26, 325, 327, 330 Anglesey 63, 66 Anglia 27-28 153, 319, 344, 354, 357, 362-363 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 233

anglo-normann 90, 92, 96, 99, 165, 200, 367 angol nyelv 65, 124, 277, 363 angol nyelvterület 9, 93, 172, 269, 290 angol nyelvű Artúr-történetek 334 angol nyelvű átdolgozások 297 angolna 128, 264 angolok 25, 154, 325, 330 angolszász - hódítók 366 - iskola 89 - nyelv 93 -országok 138 Angus Óg és C|er 219 Angus Óg 41, 49, 53, 74, 145, 167, 188-189, 206, 209-210, 219-221, 243, 249, 270, 295-296, 355 Angus, Áed Abrat fia 270 Anluan 231 Anlwdd Wledig 333 Anno Mundi 179 Annwfn 123, 167-169, 330, 337-338 Antrim megye 182, 184, 223, 263, 290, 308-309, 311-312 Anu 13, 43, 50, 113, 187 anyaistennő 44, 47, 78, 112-113, 116, 130 aos (áes) sídhe 165 Aphrodité 37, 141-142, 187, 294 Apollo 57, 69, 72-74, 115,148, 326 Apollón 57, 70, 116 Aquae Sulis 48, 78 Aran-szigetek 86, 171, 184 aranyalma 316-317 Arawn 168-169, 337-338 Arberth 338, 344-345 Arca Dubh 286 ard rí (főkirály) 49, 90, 93, 95-96, 210, 213, 279, 285,300, 306 Ardan 84, 125, 241 Argyll 180, 200, 358 Arianrhod 114, 124, 347-348 Armagh megye és város 25,53, 85-86, 129, 166, 182,217, 223 Armorica 366 Arrée-hegység 169 Artemisz 37, 85 Artúr király 98, 119, 121,169, 255, 293-294, 307,328, 333-336 Artúr-mondakör 173, 201,222, 294, 300, 307, 311,328, 334, 363, 367 Assal, Easal 52, 208 Assaroe-vízesés 46, 60, 181,284 Aszklépiosz, Aesculapius 72,116 Asztúria 371-373 Áth Fhirdiad 266 Áth Luain 269 Áth Tolam Sét 264 Athlone 49, 231, 269 [438] Atlanti-óceán 162-163, 168,371 Ausztria 13-14, 77, 81, 85,110, 156, 354 Avalon 173, 201 Az Arany|g 65, 92 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 234

Ázsia 40 B Bábel 178, 180, 196 Babilon 142 Badb 70, 85, 118, 127-128, 191, 276, 372 badhbh chaointe 128 bagoly 124, 349 Baile in Sc|il 105 Baíscne 283, 286 [a] bajnok porciója/része 23,53, 228, 232-233, 235-239,256 Bala-tó 119, 331 ball seirce 295 Balor 31, 42, 82, 185-186,189, 192-196, 307, 334 banais ríghe 101-102 Banba 45, 85, 104-105, 180,199 banshee 128, 202 Bantry-öböl 104, 119, 181 barbárok 22, 38, 63,100-101, 110 bárd 23, 60, 63, 125, 227,332, 347, 354 barlang 11, 43, 69-70, 172,184, 204, 244, 286-287,293, 373 barlangfestmény 58 Barzaz Breiz 12, 367 Bath 48, 68, 78, 116, 127 Bé Chuma 171, 174 bean nighe 372 Beare-félsziget 80, 104, 106,119, 166, 190 Bébinn 49 Bebo 321 Bedwyr 334 Belenus 57, 73, 148 belgák/Belgae 39, 184, 247 Belgium 20, 26 Beli Mawr 114 Beltaine 73, 101, 141, 146,148-150, 181, 186, 199 Ben Bulben 288, 296 Bendigeidfran 76, 119, 169,340-343 berkenye, madárberkenye 67,210, 274, 287-288, 296 Berni Szövegmagyarázat 75-76, 79 Biblia 61, 178-179, 181-182,187, 196, 225, 315 bibliamagyarázat 178 Bibracte 39 bika 51, 59-60, 97, 125, 131,258-260, 262, 268-269 Birog 192 Bladma 201 Blái Briuga 250 Blaí 288 Bláithíne 237, 245, 255 Bleiddwn 347 Blodeuedd 117, 123-124,328, 346, 348-349 Boadach 174 Boand 48-49, 143, 188-189,209, 220 Bodb Derg 167, 201,217-218, 221, 259 Bodhmall 283 Bodua 128 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 235

Borba 286 Bormana 115 Bormanus/Bormo/Borvo 73,115 [429] boszorkány 119, 123, 149, 195, 273, 332, 335, 356, 374 boszorkányszombat 374 Boudicca 39-40, 109, 127 Boyne folyó 40-41, 46, 48-49, 56, 60, 131, 143, 167, 188, 214, 199-200, 220-221, 223, 247, 249, 282, 284, 293, 296, 299 Brahan Castle 355 Brahani Látnok 351, 355-357 Bran mac Febail 157-160, 166, 172-173 Bran, Fionn kutyája 285, 288 Branwen 86, 119, 330, 340-343 Breaga 200 Brega 200, 224 Bregenz 81 Brehon-törvények 24, 89, 110-111, 279 breithem 24, 95, 110 Breizh 366 Brendan, Szent 17, 162-163, 171 Breogan 198, 371 Bres 135, 191-193, 195 Bresal (király) 171 Bresal Etarláim 210 Bretagne 17, 28, 40-41, 43, 46, 54, 62, 70, 73-74, 84, 110, 113, 140, 142, 155, 169, 325, 350, 366-368, 372 breton -hagyomány 169, 177,366 -irodalom 12, 367 -nyelv 9, 12, 15, 26, 50, 148, 168, 362, 366-367 bretonok 10, 155, 366-367 Brí Léíth 167, 209-213 Brian Bórama (Boru) 88, 90, 306-307 Brian, Tuireann fia 206-208 Briccriu Neimthenga 230, 232-234, 236-237, 244, 269 Brigando 135 Brigantia 47, 78, 135 Brigantium 198 Brigit (tűzistennő) 47, 78, 85, 135-137, 147, 191, 206 Brigitta, Szent (Kildare-i) 46, 78, 134-138, 147 Brigitta, Szent (Kildare-i) életrajza 134 Brigitta, Szent (Kildare-i) keresztje 137 brit nyelv 15, 184, 325-326, 362, 366 britek 51, 53, 70, 326-327, 353, 366 Britán Máel 183 Britannia, Nagy-Britannia 10, 15-17, 22, 47-48, 56, 62, 66-68, 73-76, 78-79, 81, 85, 103, 113116, 119, 127, 135, 138, 146, 183,208, 214, 222, 247-248,311, 325-326, 335, 340-341, 353-354, 360,362, 366 Britanniai Caw 336 Brit-szigetek 10, 12, 15, 37,43, 57, 68, 81, 86, 90, 111,138, 148, 170, 366 Brocéliande 367 bronzkor 13-14, 40, 45, 58,141, 223, 360 Brug na Bóinne 41, 188-189,209,220-221, 249, 296 Bruidhean (mint történettípus) 287 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 236

Bruidheann Chaortainn 287 Búanann 285 [430] Buide mac Báin 263 Buile Suibhne 308-312 Burgundia 74, 115 Byrne, F. J. 88, 95-96, 100-101 C Caer Feddwid 169 Cáer Ibormeith (Angus Óg szerelme) 53, 145, 167, 189, 219, 221 Caer Siddi 167 Cahirconree 236 Caicer 198 Cailb 117-118, 215 Cailitin 132, 273-275 Cailleach Bhéirre 104, 106-107, 119-120 Caílte mac Rónáin 277, 298-300 Cairbre Cinn-Chait 200 Cairbre Lifechair 282, 293, 316-317 Cairbre Nia Fer 261, 275 Cairpre 193, 195 Caitlín 186, 195 Caladbolg 224, 255, 319 Calan Awst 152 Caian Gaeaf 142 Calan Mai 148, 331, 340 Cáma 299 Camel 193-194 cantref 343, 345, 348 Carrawborough 47, 117 Cashel 45, 103, 306 castros 198, 371 Cath (történettípus) 82, 135, 178, 184, 191, 195, 201, 204, 206, 280, 308, 333 Cath Maige Tured 184, 191, 201, 206, 333 Cathach 255 Cathbad 125, 243, 249, 267, 273 Cavan megye 78, 83, 135, 144, 223 Céadach 289-290 Cei 334 Céis Chorrain 296 Celtchair mac Uithechair 241 Celyddon Wledig 333 Cerberus 79 Ceridwen 119, 331 Cernunnos 21, 55, 77, 79-80 Cesair 180-181 Cet mac Mágach 230 Cethern mac Fintain 266-267,285 Chaucer, Geoffrey 107 Cian 104, 192, 206-207 Cichol 185 Cigfa 343-345 Cimbáeth 129, 228 Cináed mac Alpín 353 cláenmíla 214-215 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 237

Claidheamh Soluis 255 Clare megye 154, 172, 217,306 Clettig 167 Clonmacnoise 24-25 clontarfi csata 89, 306 Clothra 131-132 Coimín, Micheál 56, 173, 301 Coligny-naptár 7, 20, 140,151 Colla 86 Collurn Cille (Szent Kolumba) 135, 182 Colptha 199 Conaire Mór 97-98, 118,213-216, 225 Conall Anglonnach 241 [431] Conall Cernach 225,230-238, 241, 250, 253, 256, 268, 274, 276 Conand 183, 185 Conarán 118 Conchobar mac Nessa 58, 122, 125-126, 131, 223-225, 227, 229, 231, 233, 235, 237-238, 240243, 245, 249-251, 253, 256, 259-261, 267-268, 270, 273, 294, 304, 307 Condere 256 Congal 313-314 Conn Cétchathach 79, 88, 105, 130-131, 305, 307, 315, 318 Conn, Lir fia 53, 217 Conn, Miodhchaoin fia 208 Connacht 59, 101, 129-131, 219, 224, 228, 230-231, 243, 259-260, 265, 286, 305 Connemara 12, 131 Connla 46, 49, 255-257, 259, 292 Corentin 368 Cork megye 80, 106, 119, 181, 293 Corleck-domb 78, 83, 135 Cormac 296 Cormac Connloinges 260 Cormac mac Airt 98, 131, 204, 282, 293, 295, 305, 315-316 Cormac mac Cuilennáin 146 Comwall 20, 28, 46, 113, 142, 148, 152, 325, 335, 350, 362-365 cornwalli irodalom 367 cornwalii misztériumjátékok 363 cornwalli nyelv 9, 15, 17, 26,148, 184, 362-364, 367 Coventina 47, 85, 116-117 Cráebruad ('vörös ág') 223,237 Credne 82, 85, 190, 195 Creirwy 119 Crimthann Nia Náir 244-245 Crom Crúaich 144 Crom Dubh 152 Cromm Darail 243 Cromm Deróil 243 Cross, Tom Peete 121, 240,304 Cruachain 101, 131, 174,224, 234, 236, 259,268-269 Crunniuc mac Agnomain 58,129, 226-228 Cú Roí mac Dáiri 236-237,243-245, 255, 275 Cú sith 373 Cuailnge 251, 260-263, 273 Cualu 214 Cúchulainn 29-30, 53, 57,76, 110, 118, 122,128-130, 132, 145,170-171, 174, 191,203-205, 222, James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 238

224-226,228-229, 232-276,281-283, 285-287,289-290, 292, 307, 318,355, 359 Culann 248, 251, 274 Culhwch és Olwen 83, 113,121, 169, 326, 328, 332 Culhwch 60, 83, 121,333-336 Cumhall 283, 286 Cunobelinus 248 Custennin 334 cŵn annwfn 169, 330 Cymidei Cymeinfoll 119, 341 [432] Cymru 326 Cynan Meiriadog, Szent 366 Cynddylig Cyfarwydd 334 D Dá Chích Anann ('Ana csecsei') 43, 113 Da Derga 118,215-216 Dabilla 49, 188 [a] Dagda 49, 81, 128, 135, 143, 167, 187-188, 190, 192, 194-195, 201, 209-210, 220, 243 Dagda üstje 187 Dahut 351, 368-370 Dáire Donn 280 Dáire mac Fiachna 259-260 Dáire, Tír Tairngire királya 171 Daithlenn 313 Dál Cais 306 Dál nAraide 308 Dál Riada 200 Damona 73, 115 dán vikingek 373 Dánia 21, 40, 53, 119 Danu 13, 43-44, 113, 186-187, 326 daru 50-52, 76 Dea Matrona 43 Dea Sequana 43, 115-116 Dealgnaid 182 Dealra Dubh 286 Deichtine 248-250 Deirdre 31, 84, 108,124-127, 204, 209, 217, 222-224, 226, 241, 258-259, 261, 294, 350, 355, 359 Deirgderc 188 delfin 60 Delphoi 38, 72 Dél-Wales 58, 335 Demne Máel (Fionn születéskor kapott neve) 283-284 Deoch 218-219 derbfhine 91 Derbforgaill 255 Derry (Londonderry) megye 223, 242 Dían Cécht 189, 192, 195, 206 Diana 37, 55, 76 Diarmait mac Cerbaill 96, 98, 101, 127, 300 Diarmait Ua Duibne 54, 189, 204, 220, 281, 294-297, 359 díchetal do chennaib 67, 284 díguin 318, 321 Dijon 39, 67, 115 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 239

Dillon, Myles 31, 209, 304 Dindshenchas 205, 298 Dingle városa 280 Dingle-félsziget 104, 236, 309 Diodórosz Szikeliótész 23, 109, 127 Diorruing 355 Dis Pater 71, 76, 78-80, 142, 190 disznó, vaddisznó l|sd még vadkan 14, 21, 23, 52-54, 67, 72, 121, 127, 129, 188, 194, 206-208, 215, 220, 224-225, 228-232, 232-233, 236, 259, 285, 296-297, 317, 333, 347 DNS 163, 371 Dobar 208 Dodder folyó 215-216, 303 Doilín 313 dolmen 68, 294 Domnall Mildemail 253 Domnu 194 [433] Dôn 44, 83, 113-114, 326,334, 346, 348 Donegal megye 99, 101, 159,185, 198, 200, 223, 284,309 Donegal-öböl 181 Donn Cuailnge 59, 131-132,259, 262-263, 268-269 Donn Désa 214 Donn mac Míled 80, 190 Donn Tétscorach (a holtak ír uralkodója) 80, 166, 190 Donn, Congal 314 Donn 54-55 Dom 318, 320 Dornoll 118, 253 Dorset 20, 59 Douarnenezi-öböl 367, 370 Down megye 223, 232, 272, 308, 319 Dowth 49, 220 Drogheda 49, 94, 247, 266 druidák 12, 23, 39, 59, 62-68, 79, 87-88, 97, 125, 131, 136, 155, 183, 186-187, 195, 198, 207, 210, 216-217, 221, 243, 249, 260, 267, 272-273, 283-284, 286, 288, 326, 360 druidamacska 235 druidanők 63, 109, 118, 192, 283 Druim Derg 293, 299 Druim Ligen 200 Druim Tairb 269 Drumeague 78, 135 Duanaire Finn 26, 281, 289,297 Dubh Sainglenn (Saingliu) 57 Dublin megye 292-293, 301,303 Dublin Penny Journal 292 Dublin 12, 50, 89, 181-183,215, 299, 306 Dubros 296 Dubthach Dóeltenga 236-238 Dumézil, Georges 32-33, 84,129, 196 Dún Aonghusa 184 Dún Dá Benn 242-243 Dún Delgan 242, 247,273-275 Dún na mBarc 181 Dún Rudraige 232, 234 Dún Scáith 170, 361 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 240

Dún Sobairche 263, 264, 311-314 Duna 13, 20, 38, 44 Dundalk 136, 242, 247, 276 Dúnlang 316 Dunseverick 263, 311 Durrow-i kódex 24 Dyfed 15, 58, 123-124,168-169, 329, 336-337,339-340, 343-347 Dylan 83, 329, 348 E Éber 200 Echtra Fergusa maic Léite 318-321 Echtra Mac nEchach Muigmedóin 105 Echtra Nemi 131 Echtrae (mint történettípus) 157 Echtrae Cormaic 305, 315 Edd|k 30, 177, 196 Edinburgh 12, 325, 353 Efnisien 340-342 égbolt 42-43, 57, 76-77, 87, 164, 302 Egyesült Államok 150 [434] Egyesült Írek Társasága 98,107 Egyesült Királyság 223, 279,329, 360 Egyiptom 114, 180, 197 egyiptomiak 86, 197 éiric 207-208 Éis Énchenn 118 Eisirt 321 Eithne (Boand másik neve) 49, 220 Eithne Ingubai (azonos Emerrel?) 255, 270 Eithne Tháebfhota 316-317 Eithne, Lug anyja 192 Eithne, Máel Fhothartaig anyja 313 Elatha mac Delbaíth 191-193 Eicmar 49, 167, 188, 209,220 Elphin 331-332 első Mag Tuired-i csata 184,192 emain 129, 228 Emain 157-159 Emain Ablach 157, 161, 166,173, 201, 361 Emain Macha 53, 85-86, 126,129, 131, 144, 223-225,228, 231-232, 236-237,240-242, 248-251, 253,255, 264, 267, 269-270,273-274, 320 emberáldozat 21, 63, 66, 75,142, 144, 287 Emer 122, 233-234, 237,239, 241, 253, 255-256,259, 270-274, 287 Eochaid Airem 210-213 Eochaid Bélbuide 318 Eochaid Feidlech 86, 131,213 Eochaid Inber 271 Eochaid lúil 174, 271-272 Eochaid mac Eirc 184 Eochaid Ollathair 49, 188,220 Eochaid/Echaid larlaithe 312-314 Eógan Inbir 174 Eógan mac Durthacht 126 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 241

Eórann 308,310-311 Epona 56-58, 123, 340 Erannán 199 Erc 261, 275-276 Éremén 199-200 Ériu 45, 80, 85, 104-105,192, 199 Emmass 129, 228 erőddomb 20, 59, 85, 223 esuvii népcsoport 76 Észak-Amerika 40, 64, 67,163, 286, 329, 358 Észak-Írország 61, 85, 184,306, ,308 Észak-Wales 63, 119,331-332 Étaín 53, 121-122, 167, 205,209-213, 219-220 Étar 210 Etarcomol 263 Eterscél 213 Ethal Anbúail 221 Euhémerosz 31 evangéliumok 24, 133-134,159, 161, 219, 298, 354,363 évkönyvek 92-93, 163-164,315 Ezus 51, 75-76, 85, 247 F Fachan 185 fagyöngy 65, 326 Faliinis 208-209 [435] Fálias 187 fallikus szimbolika 149 fallikus tárgyak 52, 55 Fann 122, 255, 270-272 Fedelm (jósnő) 260 Fedelm Noíchrothach 233-234,261 Fedlimid 125 feis Temrach (feis Temro) 101 feis 12, 97, 101, 143 felségjog 57, 88, 102-103,105-106, 117, 120, 130,346 felségjog - itala 105 - megszemélyesítése 102-103, 105-106 - neme 102 felségjogfigura 119, 128 felségjogistennő 44, 101,103-104, 105, 108, 130 Femen (síkság és sídh) 106,167 Féni 278 Fénius Farsaid 180, 196-197 fenodyree 361-362 Fer Caille 185, 215 Fer Doirich 288 Fer Gair 214 Fer Lí 214 Fer Loga 231 Fer Rogain 214-215 Ferdia (Fionn szolgája) 293 Ferdiad 132, 255, 265-266 Fergus Lethderg 183 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 242

Fergus mac Léti 318-321,355 Fergus mac Róich 126,130-132, 224-225,237-238, 250, 252, 255,258, 260-263, 265, 268-269, 318-319 Fergus, Eochaid Mugmedón fia 106 Fermanagh megye 223 Fermoyi kódex 25 Fiachna 158 Fiachra (Lir gyermeke) 53,106, 217 fianna 146, 278-279, 286,290, 298 Fianna 277, 287-288, 290,293, 295, 297, 299-301,303, 305 Fianna Éireann 277, 279 Fianna Fáil 279 fidchell 194, 212, 236, 270,296 filid 309 Find 281-282, 284 Findchóem 225, 250 Findias 187 Fingal Rón|in 312, 315 Fingal 11, 291, 355 Finnabair 235, 243, 251, 265 Finnachad, Sídh 166, 189,217, 219, 285 Finnbennach 59, 131,259-260, 268-269 Finnbheara 202 Finnéces 60, 284 Finnegans Wake 50, 293 Finnguala 53, 217-218 Fintan mac Bóchra 61, 181 Fintan, Niall fia 240-242 Fionn mac Cumhaill 20, 25,27, 30, 46, 52, 55-57, 60,67, 86, 98, 118, 120, 127,145, 191, 205, 246-247,255, 277-303, 305, 307,327, 330, 350, 355,359-361 Fionn-ciklus/-mondakör 54,56, 60, 122, 124, 126, 161,172, 187, 189, 203, 206, [436] 220, 277, 279-281, 287, 289-291, 294, 297-298,304, 307, 309, 355 fios 284-285 Fir Bolg 152, 180, 183-186,191, 200 Fir Fálgae 361 Fled Bricrenn 25, 131,232-239, 243 Fled Dúin na nGéd 308 Fled Goibnenn 83, 190 Fódla 45, 85, 104-105, 199 fogadott fiú 189, 240-241,249, 262-263, 297 fogadott fivér 132, 158,214-215, 225, 250, 310,313 fogadott gyermek 120, 125,213, 249 fogadott lány 217 folklór 27, 41, 80, 128, 150,155, 169, 184, 190, 280,282, 290, 332, 359, 361,371 Follamain 250 folyóistennők 44, 48, 209 folyosós-kamrás sírok 41, 49,140, 165, 188, 220 Fomori nép 128, 143-144,174, 180, 182-185,189-196, 202, 206, 273,307 Forgall Manach 247, 253 forrás (szent) 43, 45-47, 49,57, 85, 133, 136 forrásistennők 116 forrásistenség 115 Fothad 86, 120 Fráech 61, 100 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 243

francia nyelv 28 Franciaország 10, 17, 20, 30, 38-39, 44, 47, 57, 71, 74,77, 80, 103, 114, 153, 343,358, 366 Frazer, Sir James 65, 92-93 Frecraid 172 Friuch 259 Fuamnach 122, 210-211 Furbaide (Conchobar fia) 242 Furbaide Ferbend 132, 269 G Gabalglinde 244 Gáe Assail 187, 208-209 Gáe Bulga 247, 254-255, 257, 266 gael nyelv 16, 26, 45, 247, 281, 285-286, 289, 295, 305, 354-356, 358-360 gaelek 54-55, 60, 70, 79, 82-83, 98, 104, 106, 119-120, 125, 135, 144-145, 148, 151, 177, 184185, 200-201, 205, 210, 225, 277-278, 300, 327, 350, 353, 355-359, 372-373 gaesatae 279 Gaidiar 171, 174 Gáirech 268 Galácia 9-10 galáciaiak 65 Galícia (Lengyelország) 10, 16 Galícia (Spanyolország) 9, 10, 16, 47, 73, 198, 371-374 gall - Apollo 23, 69, 71-73 - Jupiter 23, 77 - Mars 57, 69, 74-75 - Mercurius 23, 31, 69, 71-72, 75, 84, 103, 114, 151, 191, 247 - Minerva 69, 78 - nyelv 20, 69 [437] - panteon 23, 80 - Vulcanus 80-81 Gallia 9-10, 22, 43, 47, 55-56, 62, 64, 66, 71,73-76, 78-79, 85, 103,109, 115-117, 143, 326, 335 gallok 10, 21, 31, 38, 41, 44,59, 64, 68, 70-71, 75, 80,177, 229, 279, 306, 366 Galway város és megye 153,162, 173, 191, 198, 224 Gamel 193 Gavrinis 41, 140 gázló, gázlók 14, 43, 46, 49,132, 243, 253, 264-266,269, 293, 338, 372 gázlómadarak 51 „gázlónál mosó" nőalak 372 Gé 71, 112-113 geiss, gessa lásd még tabu 214-215, 262, 267,273-274, 295-296 Genevra 365 gente buena 372 géntérkép 163, 197, 326 Gergely-naptár 78, 139, 141 germán nyelvek 13, 16 Gé-Themisz 71, 113 Gilfaethwy 54, 114, 326, 347 Giraldus Cambrensis (Walesi Gerald) 51, 57, 99-102, 137, 311, 366-367 Glasgow 61, 353 Glen Alden 362 Glen Bolcáin 309 Glen Roy 287 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 244

Glenasmole 303 Glewlwyd Galfaelfawr 333 Glwyddyn Saer 82-83, 190 Glyn Cuch 337-338 Gobbán Saor 82-83 Goewin 346-347 Gofannon 82-83, 114, 190,326 Goibniu 82-83, 85, 190, 195 Goídel Glas 180, 197 goidelikus népek, nyelvek 16,196 Goleuddydd 333 Goll mac Doilb 174 Goll mac Morna 118, 283, 286, 293 Goreu 336 Gorias 187 görög - mitológia 69 - nyelv 22 - szerzők 63, 80 Görögország 62, 114, 142,181, 183, 187 görögök, görög nép 9, 19,47, 72-73, 80, 85-86, 177 Gradlon, Gralon 351,368-370 Gráinne 124, 126-127, 204,281, 294-297 Grampian-hegység 45, 353 Gregory, Lady Augusta 27,108 griffmadár 252 Gronw Pebyr 124, 349 Guaire 310 Guénolé 368-370 Guest, Lady Charlotte 27,328-329, 332, 367 Guinevere 363, 365 gundestrupi üst 7, 21, 41,53-54, 59-60, 75, 77, 110,119,248 Gwawl, Clud fia 339, 345 Gwent is Coed 340 Gwern 341-342 Gwion Bach 119, 331 Gwrhyr Gwastad leithoedd 334 [438] Gwri 340 Gwyddno Garanhir 331 Gwydion 54, 114, 124, 326, 346-349 Gwyn Fryn 343 Gwyn Gogoyw 343 Gwynedd 346, 349 Gwynn ap Nudd 169,282,327 gyógyítás 74, 112, 116, 135,148, 206, 266 H Hádész 155, 170 hadisten 57, 71, 74-75, 127,142, 294 hadistennők 45, 85, 127-128,191, 262, 264, 372 Hadrianus-fal 47, 85, 117 Hafgan 168, 337-338 hal 46, 60, 162, 164, 284,348, 368-369 Hallowe'en 138-139, 143-144 Hallstatt 14-15, 20, 52, 58,86, 156 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 245

halottak napja 142-143 hárfa 11, 93, 194 Harlech 341-342 hármasság 70, 83-86, 129,273 hattyú 51-53, 145, 161, 189,206, 212, 216-221, 255,285 házasság 58, 101-102,110-111, 114, 126, 131,134, 147, 164, 337, 346,365 házasságtörés 49, 111, 132,171, 182, 209, 220, 245,252, 346, 349, 356 Hebridák 11-12, 17, 54, 86,90, 170, 173, 193, 254, 292, 353-354, 356, 358, 361 Henrik, II. 90, 99 Henrik, VIII. 19, 88 Héphaisztosz 37, 83 Héra 113 Héraklész (Hercules) 29, 80-81, 208, 247-248, 250, 283, 288, 335, 371 Hergesti fehér kódex 26 Hergesti piros kódex 20, 26, 328 Hérodotosz 22 Hésziodosz 112, 178 Heszperiszek almái, kertje 207-208 Hibernia 197-198, 200 Hippolütosz 307, 315 hitvesi ágyban folyó vita 259 Hochdorf 156 Hold 41, 65, 138-139 holdnaptár 139 olló 51, 115, 125, 252, 255, 262, 264, 272, 276, 340 Homérosz 105, 258 huestia 372 huriing 250-251, 283 hüvelykujj 46, 60, 67, 284-285 Hy Brasil 171-173 Hychdwn Hir 54, 347 Hyddwn 347 Hywel Dda 24, 110-111 I Ibéria 197 Ibériai-félsziget 9, 197-198, 371 icenusok 39-40, 127 Ili|sz 70, 83, 105, 222-223, 289 imbas forosnai 67, 284-285 [439] Imbolc 78, 135, 141, 146-147, 152 Immram/Imram (mint történettípus) 157, 204 Imram Brain 25, 157, 161, 173, 203 Imram Curaig Maíle Dúin 160, 163 India 67, 79, 100, 102, 163, 220, 316 indoeurópai nyelvek és hagyomány 13, 15, 32, 44, 292 Ingcél Cáech 214-215 Inis Fáil 97, 180 Inis Fionnchuire 208 interpretatio Romana 23, 68, 78, 80 Inverness 355-356, 358 Iolo Morganwg 12, 68, 367 Iona 90, 354 Ír - irodalom 22-23, 29, 32, 46, 96, 123, 152, 158, 162, 166, 174, 178, 182, 188, 191, 199, 203, James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 246

214, 239, 252, 256, 266, 278, 304, 318, 327 - Köztársaság 92, 104, 223, 260, 278 -nyelv 9, 11, 25, 81, 122, 126, 146, 148, 164, 168, 173, 177, 180-181, 186, 197, 199, 222, 224, 278, 283, 288, 290, 301, 358 -szerzetesek 16, 24, 89, 156, 162, 363 Iraird Cuillen 261 írek 16, 23, 70, 89-90, 92, 98-102, 110, 150, 163, 170, 180, 197-198, 200, 278, 327, 342 Írország 15-16, 19, 23-24, 27-28, 31, 33, 40, 42-46, 51, 54, 57, 59, 61-63, 66-67, 78-79, 82-85, 8897, 99-107, 110, 112-113, 119-120, 125, 128, 130, 133, 135-138, 143-144, 146-152, 154, 158159, 161, 165-166, 170-174, 177, 180-187, 189-191, 193, 195-201, 205, 207-210, 212, 214-216, 218, 220, 222-225, 227, 235, 240, 247-249, 256, 260, 264, 266, 268-269, 278-279, 281-282, 285287, 290, 295, 297-300, 303, 305-306, 308-309, 311, 318-319, 328, 335, 340-343, 350, 352-354, 360, 365, 371-372 Ír-tenger 49, 174, 247, 360 Isten (keresztény) 42, 343 Itália, Itáliai-félsziget 22, 38, 148 Íth 198-200, 371 Iubdán 321 Iuchair 206-208 lucharba 206-208 Izland 162 Izolda 294, 363 Izrael (ókori), zsidók 180, 187 J Jack (cornwalli óriás) 364-365 Jézus Krisztus 42, 225 Joan (cornwalli történetekben) 365 jog, jogrendszerek 24, 84, 89-91, 100, 106, 110-111, 133, 173-174, 182, 193, 207, 230, 278, 308, 318, 320, 353 Joyce, James 50, 145, 293 jövendölés 67, 135, 182, 284 [440] Julius Caesar 9, 23, 39, 51, 63, 191, 247 Jupiter, Jovis (más névvel együtt is) 42-43, 57, 68, 71, 74, 76-77, 79, 142 K kacsa 51, 180 Kaledónia 353, 356 Kanada 17, 163, 177, 281, 289, 350, 358 kard, kardok 14, 59, 73, 156, 172, 187, 189, 217, 224, 236, 244, 254-255, 257, 266, 272, 276, 285, 287, 319-321, 333 katolikus műveltség 26 katolikus egyház 134, 143, 150 Keating, Qeoffrey 30, 101, 146, 150, 179, 228, 282 Keleti-Alpok 73 Kelisi kódex (evangeliárium) 24, 90 kelta egyház 111 - hagyomány 12, 29, 37, 107, 109, 124, 129, 187, 246 - ikonográfia 109 - irodalom 59 - istenek 69 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 247

- istennők 113, 135-136 - istenség 21, 42, 57, 69, 77, 82, 105, 282 - istenségek 116 kereszténység 90, 298 - kultúra 12-13, 16, 19, 28, 41, 44, 52-53, 57, 62, 67, 69, 72, 111, 118, 123, 140-141, 147-148, 153, 198, 350, 358, 372 - mitológia 19, 29, 32, 37, 62, 130, 169, 203, 331, 350 - művés zet 46, 51 - naptár 58, 73, 136, 138-140, 142 - népek 10, 14, 17, 19, 38-39, 42, 62, 69, 87, 167, 247-248, 372 - nyelv 10, 16-17, 19, 26-28, 31, 48, 62, 65, 71, 84, 156, 170, 177, 222, 350, 353, 367, 371 - nyelvek 12-13, 15-17, 20, 32, 41, 65, 86, 198, 366 - szó etimológiája 9 - társadalom 23, 33, 147 - túlvilág 154 - újév ünnepe 20 - vallás 12, 53, 55, 62, 69, 109, 119 kelták (nép) 9-10, 12-14, 19-20, 21-23, 29, 33, 37-38, 41, 43, 45, 47, 50, 53, 55, 58, 60, 63, 66, 81, 83, 85-86, 108, 110-111, 113-114, 139-143, 154-156, 177, 246, 248, 290, 325, 327, 352, 358, 361, 371 Kêr Is 367-370 kerék, szimbolikája 40-42, 51, 76-77 kereszténység 15-16, 19, 24-25, 29, 52, 55, 60, 67, 69, 78, 89-90, 98, 100, 112, 123, 126, 134, 136, 143, 147, 155, 169, 184-185, 196, 260, 287, 289, 298, 307 Kernow 362 Kerry megye 103-104,113, 162, 199, 236, 280, 301, 309 [441] Kildare megye és város 49, 78, 134, 136-137, 247, 281 Killaloe 217, 306 Killarney 43, 301 királyok mondakörei 307-321 királyság intézménye 88-107 klasszikus (görög és római) mitológia 37, 225, 247, 335 klasszikus szerzők, kommentátorok 66, 109, 142 Knockmany 290-292 Knockmany legend|ja 290, 292 Knowth 49, 220 kócsag, ábrázolása és szimbolikája 51, 76 Kolumba, Szent 67, 90, 135, 182, 354 - Collum Cille Kolumbusz Kristóf 17, 163, 198 kormorán, ábrázolása és szimbolikája 51 korriganok 369 kos, ábrázolása és szimbolikája 287 kovács, kovácsmesterség 78, 81-83, 135, 163, 190, 194, 251, 347 kozmológia 177, 205, 359 költészet, versek 12, 41, 45, 49, 52, 72, 78, 81, 84, 96-97, 135, 188-190, 194, 209, 220, 250, 281, 295, 298 krónikák 23, 179, 194, 201, 282, 305, 308, 312 kutya, vadászkutya ábrázolása és szimbolikája 14, 47, 67, 79, 169-170, 207-208, 229, 231, 248, 251, 274-275, 281, 285, 288, 296, 299, 301-302, 313, 330, 337, 344-345, 347, 373 L La Coruna 198, 371 La Téne 14-15, 20, 83, 144 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 248

Labraid Luathlám ar Claideb 174, 271-272 Láég 122, 233, 236, 242, 245, 255, 266-267, 271, 274-275 Lailoken 307, 328 Lairgnéan 218-219 Lallans 16, 353 Landévennec 368 lándzsa, lándzsák 14, 82, 130, 164, 183, 187, 190, 208, 247, 250, 254-255, 257, 266, 270, 272, 275, 279-281, 283, 285-286, 309, 312, 314, 333-334, 343, 349 Laoi Oisín i dTír na nÓg 56, 173, 301 Laois megye 185 latin - ábécé 16, 24, 52, 81, 140 - hagyomány 247 - írás 69 - nyelv 22, 24, 39, 47, 48, 65, 136, 155, 162, 178, 198, 200, 223, 327, 336, 352, 354, 371 lavandeira nocturna 372 lazac, ábrázolása és szimbolikája 46, 50, 60-61, 118, 164, 173, 181, 284, 293, 305, 317, 331 lazacugrás 252, 254 Lebor Gab|la Érenn, Leabhar Gabh|la 25, 45, 54, 61, 66, 80, 96, 98, 104, 129, 149, 152, 177-180, 184-189, 191-192, 195-197, 200-202, [442] 205-206, 209, 216, 220, 228, 247, 371 Leborcham 125, 241 Lecani S|rga Kódex 25, 258 legenda, legendák 20, 28-29, 81, 96, 131, 133, 137, 141, 155, 160, 162, 178-179, 290, 293, 300, 304, 306-307, 319, 351, 356-357, 367, 372 Leinster 90, 104, 130, 135, 171, 213, 260, 313-314, 360 Leinsteri kódex 25, 178, 204, 240, 244, 258, 312 Leitrim 154, 223-224 Lendabair 233-234 Lengyelország 10 leopárd 21 leprechaun (kobold) 318, 319, 321, 373 Lí Ban 61, 122, 174, 271-272 Lia Fáil 94, 97, 187, 224, 305 Liath Macha 57, 234, 255,275-276 Liffey folyó 50, 200, 214, 283, 299 Limerick város és megye 43, 45, 49, 89, 104, 172, 306 Lindow-i Ember 20, 65-66 Linn Féic 46, 60, 284 Lir, a hattyúgyerekek apja 161, 166, 189, 205, 216-219, 254, 285 Lir, Manannán apja 189, 217 Livius 22 Llassar Llaes Gyfnewid 119, 341 Ueu Llaw Qyffes 31, 42, 72, 87, 124, 191, 346, 348-349 Lloegyr (Anglia walesi neve) 344 Llwyd 124, 345-346 ló 42, 57-58, 100, 129, 161, 166, 173, 227-229, 234, 255, 275-276, 286, 302-303, 313, 332, 338, 340-341, 345, 363, 370 Loch Ness 356-357 Loch Rudraige 319-321 Lochlainn 52, 208, 286-287 Lóegaire Búadach 232-238, 241, 253 Loingsechán 310 Loire völgye 57 Lomna 216 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 249

lón láith 252 London 40, 46, 135, 223, 343 Longas (vagy Longes) mac nUislenn 125-126, 226 Longford megye 167, 209 Lough Derraveragh 217-218 Lough Foyle 159, 306 Lough Gur 44, 172 Lough Lein 301 Lough Neagh 61, 360 Lough Ree 132, 269 Louth megye 86, 94, 136, 242, 247, 256, 260, 266 Lucanus 42, 70, 75-76, 85, 155, 168 Luchta mac Luachada 82, 85, 190, 194-195 Lug Lámfhota 31, 42, 52, 72, 79, 81-82, 87, 105, 151-152, 172, 187, 189-196, 204-208, 228, 246-247, 249, 264, 307, 333, 364-365 Lug(u)dunum 72 Lugaid (Cú Roí fia) 275-276 [443] Lughnasa 72, 141, 146, 151-153, 183, 364 Lugos, Lugus 31, 72, 87,151, 191 Lukianosz 80-81 Lydney Park 75, 189 Liyr gyermekei 114, 329, 340 Lyon 7, 72, 82, 151 M Mabinogi 25, 44, 54, 58, 74, 76, 86, 108, 114, 119, 123-124, 168-169, 326-327, 329-330, 332, 336-338, 344, 349-350, 372 Mabinogion 27, 29, 328, 332, 367 Mabon 60, 73, 113, 326, 328, 333, 335 Mac an Lúin 285 Mac Cécht (a Tuatha Dé Danann nép tagja) 45, 199 Mac Cécht (Conaire Mór szövetségese) 216 Mac Cuill 104, 199 Mac Da Thó 229-232 Mac Glass 314 Mac Gréine 42, 199 MacCana, Proinsias 108, 136, 164 Macha 70, 85, 127-129, 191 Macha (ulsteri királyné) 129, 182, 228 Macha, Crunniuc felesége 58, 129-130, 226-228, 259, 261, 263-264, 267 Macha, Nemed felesége 129, 182, 228 MacNeill, Eoin 91-92, 95, 144 MacNeill, Máire 141, 151, 153 Macgnímartha Find 283 Macpherson, James 10-12, 27, 56, 278, 288, 291-292, 355, 367 Macsen Wledig 30, 366 madarak 52, 130, 162, 213, 236, 249, 262, 270, 309, 316 Máel Dúin 160, 172 Máel Fhothartaig 312-314 Máel Sechnaill 96 Maelgwn Gwynedd 331-332 Mag Dá Cheó 173 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 250

Mag Mell 173-174, 201, 271-272 Mag Muirtheimne 206, 247, 270, 318 Mag Rath-i csata 308-310 Mag Slécht 144 Mag Tuired 128, 184, 191, 195, 201, 206 Magyarország 13, 73, 89, 110, 147 Maiden Castle 20, 59 Maignis 294 Maine (Ailill és Medb hét fia) 131, 214 május elseje 58, 73, 101, 123, 138, 147-151, 331, 340 Malaliach 182 Man sziget 9, 16-17, 26, 28, 42, 60, 82, 84, 106, 119, 135, 142, 148, 151, 167, 170, 174, 188, 225, 281, 285, 327, 350, 360-362 Manannán mac Lir 49, 51-52, 157-159, 171, 174, 188, 192, 204, 217, 220, 255, 271-272, 317, 327-328, 361 Manapii 247 Manawydan fab Llyr 58, 124, 327, 340-341, 343-346 [444] Manching 39 manó 185, 288, 307, 318-319, 321, 362, 364, 373 manx nyelv 9, 16, 142, 167, 289, 360-361, 363 Maponos 73-74, 326, 328, 335 marha 58, 78, 135, 137, 139, 146, 148-149, 182, 204, 211, 229, 258, 260-261, 266-267, 313314, 347 Mária (Szűz Mária) 135, 150 Marie de France 367 Marke, Cornwall királya 294, 363 Marne 43, 73, 77, 113, 326 Mars 69, 71, 74-77, 127, 142 „második látás" 284, 351, 355 második Mag Tuired-i csata 82, 184, 191 Math Vab Mathonwy 31 Math, Mathonwy fia (a Mabinogi negyedik ága) 54, 124, 329, 346-349 Matholwch 76, 119, 340-342 Matrona 113, 326 Matroniae Aufuniae 113 Mayo megye 153, 191, 218, 224 Meath megye 40, 49, 66, 86, 93, 104, 151, 164, 200, 215, 220, 261, 293, 299 Medb királynő 21-22, 97, 101, 104, 109, 130-133, 174, 209, 214, 224-225, 229, 231, 235-236, 243-244, 249, 251-252, 258-265, 267-269, 273-274, 307 Medb Lethderg 97, 130-131 mediterrán - hatás 47, 77 - kultúra 116, 247 - műveltség 16 - társadalom 109 Mellifont-apátság 299 Men-an-Tol 364 Menw 334 mennydörgés 76-77, 344 mennyország (keresztényeknél) 55, 155, 168 Mercurius 54, 68, 71-72, 76, 80, 114, 191 Merlin 307, 311, 328, 367 Mes Buachalla 213 Mesca Ulad 239-245 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 251

Metz 47, 114, 116 Miach 189 Midac 287 Mide (tartomány) 66, 183, 360 Midir 53, 121, 167, 209-213, 219-220 Mihály arkangyal 152 Míl Espáine népe 80, 98, 104, 149, 171, 178, 180, 186, 190, 196-197, 199-201, 210, 216-217, 225, 240 Minerva 47-48, 68, 71, 78, 116, 135 Miodhchaoin (Midchaín) 208 mitológia 27, 29-30, 32-33, 37, 44, 54, 58, 72, 83-84, 86, 92, 108, 112, 120, 128, 133, 141, 152, 171, 174, 178, 183, 187, 189, 196, 201, 205, 208, 247, 282, 287, 307, 336, 346, 352 mitológiai mondakör 203-206, 219, 304, 307 Mo Cháemóc 219 Modron 113, 326, 335 [445] mogyoró, mogyorófa 46, 60, 280, 317 Moling, Szent 311-312 Monaghan megye 86, 223 Mong Ruadh 129, 228 Mongán 53, 158-159, 293 Mór Muman 44-45, 103, 107, 128, 130 Morann 91, 200 Morfran 119, 331 Moma-klán 283 Mórrígan 45, 55, 70, 85, 104, 127-130, 143, 191, 195, 205, 262, 264, 268, 276, 307, 372 Mórrígna 70, 85, 127-128 Morvah 152, 364-365 Mosel folyó 46, 57, 74, 77 mouros 373 Moyle-szoros 200 Moyle-tenger 218 Mózes 180, 197 Mugain 122 muirdris 319-320 Muirenn Muncháem 283 Munster 43, 80, 103, 166, 236, 243, 313 Murias 187 Murphy, Gerard 31, 289 Myrddin (G)wyllt 311, 328 N Nagy, Joseph 299 Nantosuelta 79, 114-115 napábrázolás 55 napéjegyenlőség 139 napfogyatkozás 186 napforduló 41, 67, 139-140,220 napimádat, napkultusz 40, 42,51 napisten 41-42, 44, 57, 186 napkorong 40 napszimbólum 40-42 naptár 134, 138-141, 147 naptári év 139 naptári ünnep 72, 141, 143, 151-153 Navan Fort (erőd) 93, 129, 223 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 252

Navigatio Sancti Brendani Abbatis 162-163 Nechtan 167 Nechta Scéne 253 Nechtan mac Collbrain 159-161 Nechtan, Boand férje 49, 188, 220 Néit 127 Nemain 127-128 Nemed 129, 182-183, 228 Nemed népe 180, 182-183, 185, 187, 196 Németalföld 26 nemeton 65, 71 Nemetona 127 Németország 11, 13, 20, 27, 39, 59, 74, 77, 79, 83, 103, 113-114, 127, 156 Ness 223-224 nevelőanya 134, 151, 225 nevelőapa 49, 188, 220, 224, 241, 249-250, 331-332 Newgrange 40-41, 49, 139-140, 188-189, 209,220 Niall Noígiallach 79, 88, 106, 240, 305-307 Niam 56, 122, 161, 172, 274, 281, 301-303 nimfa 47, 57, 117 Nisien 340 Nodons 60, 75, 189 Noé 178, 180, 185, 196 [446] Noíse 125-126, 204, 359-360 Normandia 74, 76 normannok 15, 93, 110, 165, 205, 279, 282, 300, 327-328, 336 norvégok 89-90, 101 „Nők Országa" 157-161, 172 Nuadu Airgetlám 187-189, 191-195, 206, 283, 327, 333 Nuadu Necht 283 Nudd Llaw Erient 189 O Ó Duibhgeannáin, Dáibhi 294 O'Grady, Standish James 27, 222, 288 O'Rahilly, Thomas F. 31, 42, 165, 196, 305 Odüsszeia 286 Odüsszeusz 286, 293 Offaly megye 49 ogham 16, 52, 67, 81, 160, 163, 190, 207, 261 Ogma 81, 190, 192, 195 Ogmios 80-81, 86, 190 Oided Mac nüisnig 126, 226 Oidheadh Chlainne Lir 53, 127, 161, 166, 205, 209, 216-219 Oidheadh Chlainne Tuireann 26, 127, 206-209, 217 Oidipusz 29, 289 óír naptár 75 óír nyelv 10, 24, 60, 203, 284-285, 292 Oisín 56, 122, 161, 172, 274, 277-278, 280-281, 288-289, 292, 295-296, 299-303, 355, 361 Olasz-Alpok 55 ollam 285 Olümposz 37, 372 Olümposzi istenek 29, 70, 80, 113, 187, 201 Olwen 121, 333-336 Oonagh 291 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 253

orbe alio 155, 166 Orlám 262 Oscar 11,280,288,297,301-302, 359 Ószövetség 369 Osszián 11, 56, 278, 355 Osszi|n-énekek 10-11, 278, 367 Osszián-kultusz 27 Osszián-mondakör 203 Owain ap Urien 330 Ö ördög 80, 190, 287, 372 ősistenségek 80, 114, 184, 190, 225 őz, őzbak, őzsuta, szarvas 21, 55-56, 110, 122, 259, 281, 285, 288, 302, 347, 354 özönvíz (bibliai) 179, 180-181 P Párizs 12, 77 Partholón 181-182 Partholón népe 149, 180-182, 185 Patrik (Szent) 16, 25, 30, 42, 56, 67, 90, 131, 135, 152, 219, 277, 284-285, 289, 298-301, 305, 315 Patterson, Nerys 147, 149-150 pénzérmék 42, 46-47, 117 Perceval 315, 367 [447] perzsák 22 Phaidra 307, 315 piktek 183, 330, 353 Pisear 208 pisztráng, ábrázolása és szimbolikája 60 pixie, piskie 363-364 P-kelta 15-16, 142, 148, 184 Plinius (id.) 59, 64 pokol (keresztényeknél) 80, 112, 155, 168-169, 300, 335 Polübiosz 22, 279 Poszeidóniosz 22-23, 64, 229, 308 protestáns, protestánsok 290, 301 Provence 47, 59, 74 Pryderi 54, 58, 123-124, 337, 340, 343-347 Ptolemaiosz Klaudiosz 23, 178, 225, 247, 282, 361 púca 373 Puck 364 Püthagorasz 39, 64, 84 Pwyll 31, 58, 123, 337-340, 344-345 Pwyll, Dyfed hercege 123, 329 Q Q-kelta 15-16, 142, 196 Quimper 368, 370 R Rathlin-sziget 172, 184 Redg 263 Rees, Alwyn és Brinley 33, 145, 178, 196 régészet 11-12, 14, 19-20, 38, 41, 44, 71, 79, 81, 94, 184, 189, 223, 254, 281, 364, 371 Reinheim 156 remscél, remscéla (előtörténetek) 126, 226, 258-259 Rhea 113 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 254

Rhiannon 31, 58, 108, 123-124, 328-329, 337-340, 343-346 Rhun 332 Rhydderchi fehér kódex 26, 328 ríastrad 234, 250, 252, 265, 268, 272 Richis 244 Rigantona 58, 123 rígdomna 91, 93 rigfhéinnid 286 Rígru Rosclethan 171 Rinnal 183 Robin Goodfellow 364 Roca Barraidh 173 Róma 22, 24, 38, 68, 73, 78, 111 római - ábécé 16 - Birodalom 19, 24, 57, 133 - jog 24, 110-111 - szerzők 12, 57, 68, 81, 116 rómaiak 10-11, 19, 23, 31, 37-39, 46-47, 54-56, 66, 68, 70, 72-73, 77-78, 81, 86, 89, 110, 143, 151, 180, 325, 361, 371 Románia 53, 79 Rónán mac Áeda 307, 312-315 Rónán, Szent 308-309, 311-312 Roscommon megye 100, 131-132, 144, 174, 216, 224, 259, 269-270 Rosmerta 72, 103, 114 [448] Ross, Anne 42, 53, 77, 79-80, 108, 287 Ruad Rofhessa 188 Rúadán 82-83 Rúadán (Szent) 98 Ruadchoin 214 Ruaidrí Ua Conchobair 90, 96 Rucht 259 Rudiobus 57 S Sadb 56, 288 saga 29, 223, 257 Sainrith mac Imaith 227 Samain 75, 98, 141-146, 183,221,240,270,285 sámán 55, 64 Samildánach 72, 191, 194, 365 Sanas Cormaic 43, 85, 135 Santa Compaña 372 sárkány 225, 259 sas 349 Scáthach 110, 118, 170, 253-257, 265-266, 269 Scéla Mucce Meic Dathó 131, 228 Sceolang 285, 288 Scota, Scotia 180, 197, 200 Scoti 180, 200, 353 Scotia lásd Scota Searbhán 296 Segais forrása 46, 49 Ségda Sárlbraid 171 Sein sziget 369 Semion 183 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 255

Senach Siaborthe 271-272 Sencha mac Ailella 234, 236, 241-244, 250 Senchán Torpéist 135, 225, 258 Serglige Con Culainn 122, 174, 269-272 Sétanta (Cúchulainn eredeti neve) 247, 250-251, 283 Setantii 247 Severn folyó 60, 75, 189 Shakespeare, William 133, 155, 179 Shannon folyó 24, 46, 48-49, 224, 231, 269, 287, 295, 306, 309, 342 Sheela-na-gig (Síle na gCíoch) 111-112 sídh 41, 164-168, 201-202, 206, 209, 212, 217, 219, 221, 259 Sídh Nechtain 50, 167 Sims-Williams, Patrick 155, 165, 167-168, 171 sínach 321 Sinann 48 Sirona 73, 115, 248 síth, síthean 167 Skócia 16, 28, 43, 52, 54-55, 59, 73, 79, 82-83, 90, 97, 106, 112, 119-120, 125-126, 135, 143, 148, 151-152, 169, 174, 180, 183, 185, 200, 225, 247, 253, 255, 273, 281, 285, 287, 289, 295, 313, 350, 353-355, 357-359, 361, 372 skót gael nyelv 9-10, 12, 16-17, 26, 45, 50, 73, 104, 142, 167, 170, 173, 281, 289, 292, 351, 353355, 358, 361, 363 Skót-alföld 26, 325 Skót-felföld 11, 16-17, 45, 54, 200, 353-354, 358-359 skótok 163, 306, 357 Skye sziget 110, 118, 170, 254, 356 [449] Siiab Bladma 200 Sliab Fúait 285 Sliab Mis 199 Sliab na mBan 284 Slieve Bloom 200 Slieve Felim 104 Slieve Mish 104, 199 Sligo megye 128, 133, 154, 191, 224, 288, 296 Slover, Clark Harris 121, 240, 304 sluagh sídhe/slua sí 372 sluagh/slua na marbh' 372 Snám Dá Én 309 Sopron 110 spanyol nyelv 86, 373 Spanyolország 16, 73, 198 Starn 183 Stonehenge 11, 62, 68, 140 Sualtam mac Róich 249-250, 261, 267 Sucellus 79, 114-115, 188 Suibne, Suibhne 308-312, 328 Sulis, Sul 47-48, 68, 78, 116-117 Svájc 14, 20 svájciak 39 Synge, John Millington 108 szájhagyomány 20, 27-29, 41, 43, 45, 50, 55, 59, 70, 80, 132-133, 136, 144, 149, 169, 171-172, 185, 189-190, 198, 202, 216, 219, 225, 246, 255, 277-278, 289, 292, 294-295, 297, 299, 307, 311, 318, 323, 328, 336, 350-352, 354, 356, 358, 361, 363-364, 367, 370, 372 szarvas, lásd őz James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 256

Szajna 43, 64 szászok 12, 306, 325 szentkultusz 133 szerzetesség 16, 24, 133, 298 szexuális kapcsolat 57 szexualitás 52, 101-102, 105, 111, 122, 128, 130, 135, 147, 180, 224, 315 szkíták 22, 76, 182 Szkítia 180, 182, 196-197, 236 szoláris naptár 142 szörnyek 55, 77, 100, 122, 144, 170, 237, 318, 320-321 Sztrabón 22-23, 65-66, 109, 177 T tabu 49, 51, 118, 188, 214, 262, 267, 273-274, 295, 312 Tacitus 22, 40, 63, 66, 68 taibhsear 355-356 Tailtiu 151-152, 184, 200, 217 Táin (mint történettípus) 25, 60, 130-131, 132, 224-226, 256, 258, 261, 265-266, 307 T|in Bó Cuailnge 22, 25, 58-59, 97, 125, 128, 130, 135, 204-205, 222, 223, 224-226, 232, 246, 250, 257-259, 273, 280, 283, 289, 350, 372 T|in Bó Flidais 258 T|in Bó Fraích 100, 258 Taliesin 61, 119, 327-330, 332 tánaise ríg 92-93 tánaise, tánaiste 92-93 Tara 25, 49, 56, 93-98, 104-106, 130, 143-145,[450] 193-194, 199, 207, 212-215, 224, 276, 285-286, 300, 305-306, 316-317 Taranis 43, 75-77, 79, 85, 142 tarbfheis 59, 97 Taredd Wledig 335 Tech Duinn 80, 166, 190 Tech Moling 311 Tegid Foel 331 tehén 25, 50, 115, 129, 146, 162, 213, 245, 259, 311, 362 teinm laida 67, 285 Teltown 151, 164, 200 Temuir Luachra 243-244 Temze folyó 46-47, 109 tengeristen 49, 51, 157-158, 174, 184, 204, 271, 317, 327, 340, 361 tengeristennő 50 termékenység 40, 45, 65, 72, 78-79, 101-103, 112, 114-116, 128, 130, 137, 143, 147, 173 Tethra 174 Teutates 21, 70-71, 75-76, 85, 142 Teyrnon Twrf Lient 340 Themisz 71, 113 Thomond 214 Thompson, Stith 27, 160 Thurneysen, Rudolf 81, 122, 190 Tipperary megye 25, 45-46, 103, 106, 167, 284 Tír Chonaill 309 Tír fo Thuinn 172 Tír na mBan 159, 172 Tír na mBéo 172 Tír na nÓg 46, 122, 161, 172-173, 201, 302-303 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 257

Tír Tairngire 162, 171, 295, 315 tiszafa 67, 221, 231, 272, 309 Tlachtga 86, 143 Tochmarc (mint történettípus) 204 Tochmarc Étaíne 25, 53, 121, 205, 209-213 Togail Bruidne Da Derga 97, 118, 203, 213-216, 225, 287 Tom (cornwalli óriás és hős) 364-365 Tor Conaind 183, 185 Tóraigheacht Dhiarmada agus Ghr|inne 294-297 Tory-sziget 183, 185 tölgy 65, 67, 77, 106, 124, 135-136, 162, 217, 242-243, 261, 273, 316, 348, 369 [a] történetmondás három szomorú meséje 127, 209, 217 törvény, törvények 16, 20, 24, 38, 63, 89, 90-92, 95, 99, 110-111, 187, 336, 360, 368 Tracht Esi, Trácht Éisi 256 Trier 46-47, 59, 74 Trioedd Ynys Prydain (Walesi Triádok) 84, 335 Trisztán 294, 363 Tuan mac Cairill 54, 61, 182 tuath 70, 92, 94-95, 101 Tuatha Dé Danann 44-45, 81-82, 113, 128, 135, 171-172, 180, 183-184, 186-196, 198-202, 205206, 209-210, 216-218, 220-221, 240, 243, 249, 283, 285 tuatha 94, 166, 186 [451] tudás (ezoterikus) 46, 49, 60, 62, 65, 284, 317, 330 Tudás Lazaca 284, 293 Tuireann 206-208 Tuis „görög" király 207-208 túlvilág(ok) 46, 53-56, 60, 83, 100, 145, 154-157, 160-163, 165-174, 190, 201, 206, 225, 264, 270-271, 284, 300, 304, 319, 327, 330, 337-338, 361, 373 tunnerez noz 372 tündér, tündérek 56, 70, 119, 133, 149, 154-155, 160, 167, 169, 184, 202, 209, 216, 285, 301, 307, 315-316, 319, 321, 327, 357, 361-362, 364, 372-374 tündérdomb 41, 165, 167, 210 tűzistennő 136 Twrch Trwytn 54, 121, 335 tylwyth teg 169 Tyrone megye 86, 223, 290 U Úamain 167 Uathach 254 uddereek 362 Uffingtoni Fehér Ló 56 Uí Fháilghe 282 Uí Néill 89-90, 96-98, 106, 282, 300, 305 Uisnech 104, 125, 150, 183, 241, 261, 359-360 újév 140-141 Új-Skócia 17, 163, 177, 281, 289, 350, 358-360 Újszövetség 25 Újvilág 17, 359 Ulaid 223, 225 Ulster 59, 96, 99, 122, 125-126, 129, 180, 200, 223-224, 228, 230-233, 236, 238, 240, 242243, 245, 249, 253, 257, 259-261, 264, 268-270, 273-274, 292, 318, 320, 360 ulsteri mondakör 93, 96-97, 124, 129, 131, 201, 187, 203-204, 213, 222-223, 225-226, 229, 255, 280, 287, 294, 304, 307, 318 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 258

urco 373 Urien Rheged 330 urnamezős kultúra 13-14, 51-52 Usheen, Oisín nevének angolo-sított változata 292 Ü üst, üstök 21, 45, 53, 66, 118-119, 169-170, 188, 229, 237, 320, 331-332, 341-342 V vadkan, lásd még disznó 50, 53-54, 142, 229, 295, 297, 335, 344, 347 varázslat, varázslás, varázslók 11, 49, 54, 56, 63, 65, 82-83, 86, 124, 130, 132, 167, 169, 173, 187-188, 194-195, 198-199, 205-206, 209, 221, 236, 259, 272-274, 286, 288, 296-297, 305, 307, 312, 327-328, 331-332, 343, 345-347, 349, 369 Várhely 79 varjú 85, 128-129, 273, 331, 340 [452] vaskor 13-14, 41, 44, 50-51, 59, 83, 136, 141, 156, 198, 236 vates 63 Vendryes, Joseph 70-71, 75, 84-85 Ventry 280 Venus 37, 141 Vercingetorix 39 vérfertőzés 213, 249 Vergilius 13, 65 veszekedés Finn és Oisín között 289, 292 vikingek 89-90, 93 Vindobona 282 Vindonnus 73, 282 víz 14, 20, 41, 45-46, 48-49, 60-61, 75, 100, 106, 115, 120, 122, 163, 173, 186, 188, 210, 216217, 257, 272, 281, 283, 295, 309, 317, 319-321, 331, 368-370 vízesés 43, 46, 59-60, 70, 311 vízimadár 51 vízistenek 46 vízözön 357 Vulcanus 37, 81-83 W Wales 12, 17, 19, 40, 43, 46, 63, 82-84, 110-112, 142, 152, 196, 282, 325-329, 336-337, 340, 343, 347, 350, 352, 354 walesi - irodalom 12, 44, 54, 73, 108, 120, 328, 338 - nép 325 - nyelv 10, 15, 26, 119, 148, 168-169, 173, 325-326, 329, 331, 333 walesiek 163, 325-327, 330, 342-343, 353, 367 Walesi-félsziget 325 Westmeath megye 104, 150, 217, 267, 360 Wexford megye 150 X xana/inxana 373 Y Yeats, William Butler 27, 29, 133, 154, 164, 172-173, 281, 290, 301, 312 Ynys Afallon 173 Ynys Prydain 12, 68, 325 Yorkshire 47, 78, 82, 135, 325 Youdic 169-170 Ys városa 368-371 Ys v|ros|nak legend|ja 351, 367-370 Ysbaddaden Bencawr 121, 186, 333-336 James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák

Oldal 259

Ystoria Taliesin 331 Z zene 41, 72-73, 169, 286, 310 Zeusz 71, 80 zsidó, zsidók 141, 179, 180-181, 197 zsidó - hagyomány 141 - húsvét 140 - naptár 141 - újév 140 - vallás 140 [453]


Oldal 260

Tartalom Köszönetnyilvánítás ........................................................................7 A „kelták" fölfedezése .....................................................................9 Tudásunk forrásai......................................................................... 19 Értelmezések és újraértelmezések ........................................ 29 ELSŐ RÉSZ: Háttér ELSŐ FEJEZET Porba írt nevek: a kelta istenségek kutatása ..................... 37 MÁSODIK FEJEZET A kelta vallás maradványai ....................................................... 62 HARMADIK FEJEZET Szakrális királyság a korai Írországban ............................... 88 NEGYEDIK FEJEZET Istennők, harcos királynők, szentek ................................... 108 ÖTÖDIK FEJEZET Naptári ünnepek ......................................................................... 138 HATODIK FEJEZET Túlvilágok ...................................................................................... 154 MÁSODIK RÉSZ: Ír mítoszok HETEDIK FEJEZET Ír kezdetek: a Lebor Gab|la Érenn ...................................... 177 [455] NYOLCADIK FEJEZET Az ír mitológiai mondakör ......................................................203 KILENCEDIK FEJEZET Az ulsteri mondakör (I.) .......................................................... 222 TIZEDIK FEJEZET Az ulsteri mondakör (II.) ........................................................ 246 TIZENEGYEDIK FEJEZET A Fionn-mondakör .................................................................... 277 TIZENKETTEDIK FEJEZET A királyok mondakörei ............................................................ 304 HARMADIK RÉSZ: Walesi és szájhagyomány útján fennmaradt mítoszok TIZENHARMADIK FEJEZET Brit gyökerek, walesi hagyományok .................................. 325 TIZENNEGYEDIK FEJEZET A kelta kultúrájú területek szájhagyománya által őrzött mítoszok ........................................................................... 350 Irodalom......................................................................................... 375 A kelta mitológiában előforduló legfontosabb nevek és kifejezések ............................................................................... 389 A fontosabb nevek és fogalmak mutatója ........................ 427 [456]


Oldal 261

A kelta nyelvi-kulturális kör átfogó bemutatását veheti kezébe az olvasó. James MacKillop neve jól ismert a keltológiával foglalkozó szakemberek körében, hiszen a szerző a téma nemzetközileg is elismert szaktekintélye. Könyvében a legújabb kutatási eredményeket is felhasználva, sorra veszi az írásos és a szóbeli forrásokat, megismertet az ókori kelták vallásával, isteneikkel is istennőikkel, a korai Írországban honos szakrális királyság intézményével, a kelta ünnepekkel, a túlvilágról alkotott képzeteikkel. Olyan érdekes jelenségek megértéséhez viszi közelebb az olvasót, mint például a nap- és a holdimádás rituáléja, vagy a bíróként, jósként, filozófusként is tevékenykedő druidák. Ezek mellett részletesen megismerkedhetünk a kelta legendák világával, a korai középkor rendkívül gazdag ír nyelvű irodalmától kezdve a walesi nyelven írott történeteken át egészen a szájhagyomány útján terjedő irodalomig. Részletes ismertetők mutatják be az ír nyelvű irodalom négy legjelentősebb mondakörét; a walesi Mabinogi-történeteket vagy például a Lebor Gabála Érenn című, 12. századi ír áltörténelmi művet. A könyvet a kelta mitológia legfontosabb alakjait és fogalmait tartalmazó kislexikon egészíti ki, a kiejtést segítő, magyar helyesírás szerinti átírással ellátva. James MacKillpo munkája hiánypótló a kelta szakirodalomban, részletes, tudományos alaposságú bemutatása ennek a roppant izgalmas világnak. Ajánljuk e könyvet a felsőoktatásban keltológiával foglalkozó diákoknak, szakembereknek és mindenki másnak, aki alaposabban szeretne elmélyülni a témában.


Oldal 262

1. Maiden castle

Nagy-Britannia több mint 3000 vaskorszaki települése közül ez a dorseti erőddomb maradt fenn a legjobb |llapotban. Neve azonban(castle = v|r, kastély) kissé félrevezető, hiszen az ember alkotta domb elsősorban soha nem volt erődítmény, v|r pedig végképp nem. A „maiden" itt nem a szüzet jelentő angol szó, hanem a korai brit mai dun, azaz 'nagy domb' kifejezésből ered

2. Tara

Meath megye híres dombja tal|n soha nem volt a korai ír eposzokból ismert kir|lyi udvar, sem a 19. sz|zadi romantikus költeményekben megénekelt palota, viszont hosszú ideig zajlott itt a kereszténység előtti korban istennőnek tartott Medb im|d|s|t szolg|ló vall|si szertart|s


Oldal 263

3. A Coligny- naptár A Kr. e. 1. sz|zadi bronzt|bl|kon a legrégebbi kelta nyelvű ír|sos emlék l|tható. A 16 oszlop ötéves ciklust |br|zol, jelölik a napt|ri ünnepeket és a jót, illetve balszerencsét hozó napokat is

4. Hallstatti leletek Amikor 1846-ban Felső-Ausztri|ban fölfedezték ezt a kora vaskorszaki temetőt, bebizonyosodott, hogy létezett a római kor előtt is bizonyíthatóan kelta kultúra. A kép csak részlet a hallstatti temetésekről készített részletes |br|zol|sokból. A „hallstatti" jelző ma a kelta művészet egy korszak|nak stílus|t jelöli


Oldal 264

5.A Durrow-i kódex Az evangéliumokat tartalmazó, gazdag díszítésű kézirat 660-680 körül készült, több mint egy és egynegyed sz|zaddal kor|bban, mint az ismertebb Kelisi kódex. A kódexet eredetileg az írorsz|gi Offaly megyében lévő Durrow-ban tal|lt|k. A jellegzetes díszítés, különösen az egym|sba fonódó, kör alakú díszítőelemek, a keresztény kor előtti kelta művészet öröksége

6. A Battersea-i pajzs A Temzében, Battersea-nél tal|lt pajzsot a vörös üveggel berakott rézborít|s teszi egyedivé. A pajzs készítésének ideje bizonytalan (Kr. e. 100-Kr. u. 100?), alakja pedig azonos a kelta vil|g m|s részein tal|lt pajzsokéival


Oldal 265

7.A Gundestrupi üst

Az ezüstedény, annak ellenére, hogy tal|n a Balk|non készülhetett (Kr. e. 4-3. sz|zad?), és D|ni|ban tal|lt|k meg, a korai kelta ikonogr|fia leggazdagabb t|rh|za a rendelkezésünkre |lló műt|rgyak közül. Magass|ga 35,5 cm, |tmérője 65 cm, űrtartalma 107 liter

8. A Gundestrupi üst részlete: Cernunnos

A római kor előtti kelta Európ|ban széles körben ismert agancsos istenség nevét csak egyetlen felírat őrizte meg. Itt a hagyom|nyos fél lótuszülésben, két hajlított fémből készült nyakpereccel l|tható. Az egyik a nyak|n van, a m|sik a kezében


Oldal 266

9 . A Gundestrupi üst részlete: emberáldozat vagy újjászületés A kép |br|zolhatja Teutatest, Gallia h|rom fő istenségének egyikét, aki a római szerzők szerint vízbe fojtott ember|ldozatokat követelt. De az is lehet, hogy vízbe merítéssel prób|lnak újraéleszteni egy halottat

9 . A Gundestrupi üst részlete: Taranis A hagyom|nyosan a Naphoz kötött kerékszimbolika fél évezreddel előzi meg a hallstatti kelt|kat, de későbbi korokban is tov|bb él a kelta ikonogr|fi|ban. Lehet, hogy az üstnek ezen a lemezén Taranis, a vill|mszóró gall isten l|tható, akit gyakran |br|zolnak kerékkel


Oldal 267

11. Sucellus isten Nantosuelta kultuszt|rs|t, Sucellust, "a jó ütőt", Galli|ban és Britanni|ban im|dt|k. A kezében mindig ott l|tható kalap|csról megoszlanak a vélemények: lehet fegyver, k|d|rszersz|m, kerítésépítéshez haszn|lt eszköz, var|zsp|lca vagy jogar

12. Epona istennő Epona alakja köré, akinek neve lovat jelent, az egyik legelterjedtebb kultusz épült: a mai Nagy-Britanni|tól Szerbi|ig, Róm|tól Észak-Afrik|ig im|dt|k. Felbukkan Apuleius latin nyelvű ősregényében, Az aranyszamárban is (Kr. u. 2. sz|zad)


Oldal 268

13. Az Uffingtoni ló

A 109 méter hosszú lóalakot a gyepbe és az alatta húzódó fehér mészkőrétegbe v|gt|k bele. Kecses form|ja a római kor előtti brit pénzérméken l|tható lovakat idézi. Gyakran Epona |br|zol|s|nak gondolt|k, pedig valószínűbb, hogy a lóistennő kultusz|nak Britanni|ba érkezése előtt készült

14.Miniatűr kocsi Méridából

A római kor előtti Spanyolorsz|gból sz|rmazó b|jos miniatűr az ír és walesi irodalom vaddisznóinak, így a Culhwch |ltal elejtett Twrch Trwythnek vagy a Fionn és Diarmait |ltal üldözött névtelen vadkannak az előképe. Mérida később, a római korban Ibéria főv|rosa lett


Oldal 269

15.A kilpecki Sheela-Na-Gigs A külsejük alapj|n obszcénnak tűnő figur|k jelentése körül komoly vit|k folynak: vajon a kéjsóv|rs|g veszélyeire figyelmeztettek-e vagy termékenységistennőt |br|zoltak? Angolosított nevük nemigen ad t|mpontot. Azt jelenti ugyanis, 'melles Sheila', de a nőalak melle lapos

16. Az Entremont-i fejek A régi kelt|k kultúr|j|nak sötétebb oldal|ról |rulkodó lelet a provence-i Entremont-ban maradt fenn, ahol egy Kr, e. 2. sz|zadi szentélyben emberfejeket és fejmodelleket tal|ltak. A feltételezések szerint a hősök fejének bűverőt tulajdonítottak


Oldal 270

Kelta mítoszok és legend k

Recommend Documents