A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA
Kegyelmekkel teljes adventi készületet és áldott Karácsonyt kívánunk!
15 évfolyam 155. szám 2013 december
Aludj máskor – szeptember 28-29.
2
9. Énekes Könyv, a róm. kat. népiskolák növendékeinek számára, 1893. 10. A két testvér, a viszálkodás (sic) romlásba vezet, 1894. 11. Pályalombok, 1895. 12. Gombos Tamás kincse, mire jó a Kristóf imádság? , 1900. 13. Az álnok jó barát, a hamis eskü büntetése, 1902. Rozgonyi atya tehetségét, vezetésre termett képességét az Egyházmegyei Hatóság is elismerte és méltányolta, amikor 1912–ben helyettes esperessé, 1913– ban kerületi esperessé nevezték ki. Plébánossága alatt nagyon sokat tett Nagybajomért. Saját költségén kifestette a templomunkat, melybe új orgonát építtetett és három színes ablakot készíttetett. A régi oltárok helyett újat állíttatott. (Csak tippelni lehet, hogy ezek az oltárok állnak–e még ma is a templomunkban?) 1910–ben az ezüstmiséje alkalmából aranyozott ezüstkelyhet és áldoztató kelyhet adományozott a templomunknak. Szomorú tény, hogy életének utolsó éveit a betegség és a szenvedés szálai szőtték át. Az Egyházmegyei Hatóság 1914–ben Supka Márton atyát küldte Nagybajomba a plébános mellé kisegítőnek. Rozgonyi atya, minden erejét összeszedve, megköszönte a kisegítő küldését, de jelezte, hogy még képes egyedül is ellátni Nagybajomot. A püspökség ugyan elhelyezte tőlünk a plébános kérésére Supka atyát, de nem sokára Szabó Imrét nevezték ki nagybajomi lelkipásztori kisegítőnek. Ekkor Rozgonyi esperes úr már annyira beteg volt, hogy nem tudott tiltakozni, sőt örült, hogy a káplán atya helyette végzi el a plébánosi teendőket. Rozgonyi atya tehetségét, vezetésre termett képességét az Egyházmegyei Hatóság is elismerte és méltányolta, amikor 1912–ben helyettes esperessé, 1913–ban kerületi esperessé nevezték ki. Plébánossága alatt nagyon sokat tett Nagybajomért. Saját költségén kifestette a templomunkat, melybe új orgonát építtetett és három színes ablakot készíttetett. A régi oltárok helyett újat állíttatott. (Csak tippelni lehet, hogy ezek az oltárok állnak–e még ma is a templomunkban?) 1910–ben az ezüstmiséje alkalmából aranyozott ezüstkelyhet és áldoztató kelyhet adományozott a templomunknak. Szomorú tény, hogy életének utolsó éveit a betegség és a szenvedés szálai szőtték át. Az Egyházmegyei Hatóság 1914–ben Supka Márton atyát küldte Nagybajomba a plébános mellé kisegítőnek. Rozgonyi atya, minden erejét összeszedve, megköszönte a kisegítő küldését, de jelezte, hogy még képes egyedül is ellátni Nagybajomot. A püspökség ugyan elhelyezte tőlünk a plébános kérésére Supka atyát, de nem sokára Szabó Imrét nevezték ki nagybajomi lelkipásztori kisegítőnek. Ekkor Rozgonyi esperes úr már annyira beteg volt, hogy nem tudott tiltakozni, sőt örült, hogy a káplán atya helyette végzi el a plébánosi teendőket. Rozgonyi atya nem volt egy tipikus gazdálkodó pap. A plébánia földjeit bérbe adta, de a jó gazda tehetségével és szorgalmával látta el hívatását mindhalálig.
Helytörténet Marics József (Berzence): Nagybajom katolikus papjai 21. A tevékeny plébános: ROZGONYI GYÖRGY atya (1902 –1914) Szijj Alajos, 1901–től Nagybajomban lelkipásztori kisegítőként működő káplán 1902–ben fogadta és adta át a plébániát, a kinevezett, új plébánosnak: ROZGONYI GYÖRGY, volt Szentbékkállai káplánnak. A nagybajomi hívek lelkipásztora 1861. március 27– én született Kaposvárott, hithű, szorgalmas sváb származású családból. Az édesapja Neuherzl János ács és földműves, az édesanyja Kardos Anna nagy áldozatot vállaltak magukra gyermekük taníttatását illetőleg, aki a világi élet helyett a papi hívatást választotta. Sajnos, a Papi Névtárban nem találjuk, hogy hol végezte a gimnáziumi és teológiai tanulmányait. Valószínűleg Kaposvárott diák, Veszprémben pedig kispap volt. Származása ellenére, igazi somogyi termés, jó magyar ember volt, aki kispapként 1883–ban a BM engedélyével a nevét Neuherzl–ről szépen csengő ROZGONYIRA változtatta. 1885. július 1–én szentelték pappá a veszprémi székesegyházban. Káplánként működött: Zalapetend 1885–1886, Vaszar 1886–1887, Attala 1887–1890, Nágocs 1890–1895, Karád 1895–1896. Ideiglenes adminisztrátor volt Nagyberényben: 1896–1897. Ismét káplán: Karád 1897–1899, Szentbékkálla 1899–1902. Agilis, tehetséges, jó papként tartották számon. Ezért is kaphatta meg a Nagybajomba szóló kinevezést. A lelkipásztori munka példás végzése mellett korábban hitbuzgalmi cikkeket és tanulmányokat jelentetett meg a Magyar Állam, a Katholikus Szemle és a Magyar Szemle folyóiratokban. Neve és irodalmi munkássága ott szerepel a Szinnyei József által szerkesztett: Magyar Írók Élete és Munkássága c. sorozatban, mely Budapesten jelent meg 1906–ban, a XI. kötet 1278. oldalán. Legyünk rá nemesen büszkék, hogy egy írói vénával megáldott plébánosunk is volt. Érdekességként ismertetem a folyóiratokban megjelent írásai címét. 1. Galambos Bálint ártatlansága, Isten megbünteti a hamis tanúságot, 1887. 2. Virág András története, az ördög bibliája, 1888. 3. Faragó uram baja, mint szül a pörlekedés, 1890. 4. Menjünk Amerikába? Varjas Pál gazdauram esete, 1891. 5. Simor János hercegprímás élettörténete, 1891. 6. Deres Mihály sorsa, mit terem a vadházasság, 1892. 7. A falu árvája, az irgalmas szív irgalmasságot lel, 1893. 8. Nem mind arany, ami fénylik, hogy váltotta be pénzét Csapó gazda, 1890.
3
1914. Október 25–én, életének 53., papságának 29. évében az Égi Hazába költözött. Nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra a nagybajomi temetőben. Sírja a temetői kápolna mellett található. A temetési szertartást az Egyházmegyei Hatóság megbízásából Dr. Jankovich Tihamér kutasi plébános végezte. Halála után a megüresedett nagybajomi plébániát, kinevezett adminisztrátorként Szabó Imre atya vezette az új plébános megérkezéséig. Rozgonyi esperes úr utolsó hónapjait még az I. Világháború borzalmai is megkeserítették. 1914. június 28, Szarajevóban Gavrilo Princip szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. Rá egy hónapra a Monarchia követe, július 28–án átnyújtotta Szerbiának a hadüzenetet. Ezzel egyidőben elrendelték a felkészülést a háborúra. Általános mozgósítás történt az Osztrák – Magyar Monarchiában. Kezdetét vette, a számunkra tragikus véget érő I. Világháború.
1910–ben megszervezték Nagybajomban az útőrséget. Nyolc útőr teljesített szolgálatot az útjainkon este 6–tól reggel 6–ig. 1911–ben áldották meg templomunk új szerzeményét, a Szűzanya szobrot. / Ma is ez látható / 1911–ben a gazdasági összeírás szerint Nagybajomban: 1320 lovat, 3065 szarvasmarhát, 5140 sertést, 5990 juhot és 31 bivalyt írtak össze. Még ebben az évben vezették be nagyközségünkbe a telefont. 1912–ben Kacsóh Pál főjegyző halála után Fischer Lajos lett a jegyző. Munkáját 1945–ig látta el. A nagyközségi irodán mellette két aljegyző és két irodatiszt dolgozott. 1912–ben ismét támadta Hochreim bajomi tanító a hívek körében Rozgonyi esperes atyát. Róla már megemlékeztünk az előző számban. A plébánosok réme és a jó hívek botránkoztatója volt a baloldali, liberális és alattomos vallásellenes magatartása miatt. Azon csodálkozom, hogy a szegény nagybajomi atyák miért nem szabadultak meg tőle? Még szintén 1912–ben az állami törvények szorgalmazták a házhelyek és a telkek bekerítését. Bármilyen furcsa, de előtte, néhány házat, kastélyt kivéve, a településünkön nem voltak kerítések. 1913–ban Rozgonyi atya szervezőkészsége és a hívek buzgósága, anyagi áldozata révén felszentelték a nagybajomi Kórus ékszerét, a hangszerek Királynőjét, az emlékezetes orgonát, mely osztozott a templomunk sorsában, amikor a II. Világháború alatt a torony fölrobbantásakor az orgonánk gyakorlatilag megsemmisült.
Rozgonyi György atya 12 évi plébánossága alatt (1902–1914) olyan sok minden történt Nagybajomban, hogy kivételesen csak a helyi eseményekkel foglalkozunk: 1905–ben megáldották templomunkban az új Jézus Szíve szobrot. (Ma is ez látható a templomban.) 1905–ben az országos sztrájkmozgalom Nagybajomot is elérte, amikor a forró nyáron aratósztrájk tört ki a településünkön. 1906–ban Felsőkak és Nadalos kérte a püspökséget, hogy Nagybajomtól Somogyfajszhoz 1913–ban a nagybajomi Képviselőtestület azt a tervet csatolják őket. A kérést elvetették. fogadta el, hogy felmond a három kisbírónak és a négy 1908–ban Patay Vince és Major János éjjeliőrnek, helyettük egy rendőr tizedesi és öt rendőri nagybajomi képviselőtestületi tagok javasolták, hogy Jákó és Böhönye között építsenek vasutat, és állást létesít. Sajnos, ez a terv akkor nem valósult meg. Nagybajomban a Vásártéren legyen a Vasútállomás. A jó tervet és a kitűnő közlekedési, áruforgalmi lehetőséget a szerencsétlen képviselőtestületünk elutasította. (A vaskalaposságnak és a maradiságnak nincs határa.) Ugyancsak 1908–ban a szomszédos állomás a Jákó–Nagybajom nevet viseli. 1909–ben Ács Gergely János bíró, mint tűzoltó főparancsnok átszervezte a tűzoltóságot. A Képviselőtestület gondoskodott az egyenruháról és a tűzoltóknak járó 40 fillér megadásáról. 1907–1910 között Rozgonyi plébános úr működésének köszönhetően többen tértek át a katolikus hitre a reformátusok közül. 1910–ben a Népszámlálás adatai szerint Nagybajomban 3436 katolikus, 1360 református, 32 evangélikus és 206 zsidó élt. A település lakóinak a száma 5034. 4
Életünk Hőgye család: Aludj máskor! (Segítség mostani számunk képeihez) 2013 szeptemberében is megrendezésre került a Nagybajomban már hagyománynak számító Aludj máskor! 24 órás verseny. A megmérettetésen 12 csapat vett részt. Mi ebben az évben is "anya iskolájának" a csapatában szerettünk volna részt venni a vetélkedőn, így ezúttal is "KOLPING" (fedő)név alatt játszottunk. Igazán felemelő érzés volt, hiszen a csapatban most is mindenki a legnagyobb tudása és kedve szerint teljesített. Felosztottuk a munkát, melyből természetesen a pedagógusok is kivették részüket. Igazi CSAPAT volt a miénk. A szervezők meg is említették, hogy olyan jó látni bennünket, ahogy segítjük, elfogadjuk, szeretjük egymást. Egy kicsit a feladatokról: Először azt tudtuk meg, hogy a játék során a maja birodalmat kell a csapatunknak megjeleníteni. Mivel a játék egy teljes napig tartott, kb. 3 óránként újabb és újabb projekteket kaptunk. Volt filmforgatás, amelyben azt kellett bemutatni, hogy milyen jelentősége van a Gólyának Nagybajomban. Ebben én Sára - voltam a Gólya, és a "Csecsemősök" segítségével bemutattuk, hogy hogyan érkezik meg egy újszülött a városba. A forgatásban Berti bácsi, Tibor bácsi, Király Tamásék segítettek. A sportversenyek kapcsán a velünk játszó szülőket említenénk meg, hálásak vagyunk, hogy erősítették a csapatunkat, illetve Péter bácsinak is, a felkészítésekért. A rögtönzött produkciók koreográfiájában Marika néni és Buda Reni néni kreativitásának köszönhetően voltunk sikeresek. Csilla néni és Hetti néni a villámkérdések megválaszolásában és az újságírásban álltak mellénk. A képregénykészítés, kézműves feladatok megoldása Héjjas András és Enikő néni irányítása alatt folyt, a makettek Miklós bácsi és Sinye bácsi tervezőkészségét tették próbára, a középkori vacsora (kacsasült, krumpli, káposzta) Péter Tibor bácsi és Brigi néni keze nyomát viselte magán. Ez úton szeretném tehát megköszönni, hogy együtt játszhattunk, szórakozhattunk! Másnap a csapatunk a 6. helyezést érte el, "szokás szerint" legyőzve Kaposvár főbb gimnáziumait és több vidéki iskolát. Ez fantasztikus érzés volt. A 24 órás vetélkedő alatt szinte mindenki bírja, de még tovább is, mert az eredményhirdetés felpörget mindenkit. Ezek ”csak” 24 órák, de ezekre a 24 órákra nagyon sokáig emlékezni fogunk. Legközelebb, ha játékosként nem is, nézőként tartsanak velünk Önök is! Ugye, lesz legközelebb? Pirka Matyi, Neked is köszönjük! (Hőgye Virág és Sára) PS. tőlem (anya): A legütősebb azért mégiscsak az utolsó feladat megoldása volt. Amikor a fináléban azt kellett előadni, hogy hogyan képzeljük el a maja birodalmat a jövőben, isteni sugallatra hatalmas ötletünk támadt. Arra gondoltunk, hogy azt mutatjuk be, hogyan nyert teret a kereszténység a majáknál. Ehhez a Helyes Beat együttes Nincs más Isten című számát választottuk. Először nem kapcsolt a közönség, de pár pillanat elteltével megtelt a sportcsarnok küzdőtere, és fergeteges ünneplés következett. Mindenki az Istent dicsőítette, még ha nem is tudott róla… Volt olyan zsűritag, akinek ezek a percek könnyeket csaltak a szemébe. Nekem ez volt a slusszpoén. Bocsi, Lányok… Előző számunkban írt Marics atya Gáber Lajos plébánosunkról, aki 1874-1902-ig élt Nagybajomban. Az ő sírja a kápolnához igen közel a temetői kereszt mögött található. A sírján eredetileg fakereszt jelezte, kinek a teste nyugszik a sírban.Ezt azonban az évtizedek teljesen tönkretették, ezért az egyházközség új keresztet és táblát készíttetett Horváthné Annuska adományából. Hálásan köszönjük neki nagylelkűségét és egyháza iránti elkötelezettségét. Ugyanúgy hálával emlékezünk és köszönjük meg, hogy Vidáné Mariska gondozza papjaink sírjait, és mindig friss virág kerül a sírra.
5
Anyakönyvi adatok a plébánián: Halottaink: október 31.: özv. Otkorek Józsefné (született Simon Mária Piroska) – élt 71 évet. Gyászolják: leánya, Éva, veje, József, unokái: Eszter és Balázs. november 6.: Andritz Zoltán – élt 64 évet. Gyászolják: özvegye Erzsébet, leánya, Zsóka, fia: Zoltán, annak kedvese: Viktória, veje Zsolt, unokái: Sára és Noémi, tetvére: Béla és annak családja. november 22.: Sipos Zsuzsanna – élt 24 évet. Gyászolják: szülei: László és Irma, testvérei: László, Erika, Judit, Róbert és Szabolcs november 22.: özv. Koszéj Lászlóné (született Könnyű Anna) – élt 94 évet. Gyászolják: fia: László, leánya: Mária, unokái: Aliz, Adél és László valamint 3 dédunoka november 27.: ifj. Orsós Ferenc - élt 42 évet. Gyászolják: szülei: Ferenc és Mária, özvegye: Mária. Gyermekei: Hajnalka, Ágota, Renáta, Anita, Julianna, Brigitta, Ferenc és Edina. Valamint testvérei: Ágota, Katalin, Zsolt és azok családjai
Karácsonyi versek Drosztmér István: Mit mondanál? Tudjátok, hová készülünk? Tudjátok, hová készülünk? A gyermek megszületett, s vár reánk a jászolnál. Mit mondjak, nem tudom, de érdekel, te mit szólnál? Azt mondom: Jó napot Uram! Hogy van a világ jó Uram? De jó, hogy eljöttél, ezért mi oly boldogok vagyunk. Nőj nagyra, szeress minket gyönyörű kis Jézusunk! Így szólnék: Szervusz kisbaba! Mosolyogj, drága kisbaba! Ettél-e már? Nőttél-e már? Hogy érzed itt magad? Ha merném, megsimogatnám a szöszke kis hajad. Én gyorsan megmosom kezem, orrom megtörlöm rendesen. Némán állnék és a szívem szólna csak Hozzá. Ő tudni fogja, érte mindenem föláldoznám.
Tóth Árpád Ferenc: A Hírhozó Mikor Jézus megszületett, tiszta volt az ég. Aprócska kis csillagtüzek égtek szerteszét. Köztük egy, a legfényesebb, mindig arra várt, hogy a jó hírt megtudhassa szerte a világ. Fényes csillag, vándor csillag - három bölcs fölött reményt hozott, s reményt adott, amíg őrködött. Aztán fénye elhalványult, de ha akarod, minden évben, decemberben, újra felragyog!
Tudjátok, hová készülünk? Tudjátok, hová készülünk? A gyermek megszületett, s vár reánk a jászolnál. Mit mondjak, nem tudom, de érdekel, te mit szólnál?
Csanádi Imre: Karácsony fája A Karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lépnem is sárba, latyakba... Ropog a hó alatta. Hegyek hátán zöld fenyő, kis madárnak pihenőbúcsúzik a madártól, őzikétől elpártol. Beszegődik, beáll csak szép karácsony fájánakderét-havát lerázza, áll csillogva, szikrázva. Ahány csengő: csendüljön, ahány gyerek: örüljön, ahány gyertya: mind égjen, karácsonyi szépségben.
6
ide, – mondta. – Ha minden erőmet összeszedem és te csöndben maradsz, akkor talán el tudnám érni Szent A történeteket piarista atyák mesélik el újra. Az első József feje búbját. Onnan pedig az ablak–keresztet vagy az ajtót.” öt forrása: K. H. WAGGERL: Történt pedig... című „Ugorj csak! – mondta a gyermek, úgy, hogy csak a bolha műve. érthette meg. – Csendben maradok.” A bolha ekkor ugrott, 1. Mi kacagtatta meg a Jézuskát? de nem tudta elkerülni, hogy meg ne csiklandozza közben egy kicsit a gyermeket. József úton volt Máriával, hogy Betlehemben közölje: Ebben a pillanatban az Istenanya fölrázta álmából Dávid családjából származik. Ezt a hatóságok ugyanúgy jegyesét: tudhatták volna, mint a magunkfajta emberek tudják, hiszen oly régóta benn van ez az Írásban. Ekkoriban jött le Gábor arkangyal – ismét titokban – az égből, hogy utánanézzen az istállónak, amelyben a Szent Család fog lakni. Még ennek a tisztán látó arkangyalnak is nehéz volt fölfognia, hogy miért a legszánalomra méltóbb istállóban kell az Úrnak világra jönnie, és miért csak egy jászol a bölcsője. Legalább a szeleknek akart parancsolni, hogy ne süvítsenek olyan gorombán a réseken, a felhők pedig nehogy meghatódjanak és nehogy elárasszák könnyeikkel a gyermeket. Amikor végre fény gyúlt koponyájában, figyelmeztetni kellett még egyszer, hogy csak szerényen „Ó, nézd csak! – mondta Mária lelkendezve – már nevet.” világítson és ne olyan fényesen kápráztasson és 2. Mire ösztönözte a szeretet a pásztorfiút? ragyogjon, mint a karácsonyi csillag. Az arkangyal kiugrasztott az istállóból minden állatot: a hangyákat, a pókokat, az egereket. Elképzelhetetlen, mi Azon az éjszakán, amikor az égen megjelent a csillag, az történhetett volna, ha egy egér idő előtt megijeszti Máriát. angyal irányítása szerint útra keltek a pásztorok. Volt Csak a szamár és az ökör maradhatott benn. A szamár, közöttük egy fiú, aki olyan kicsi volt és ráadásul annyira mert később szükség volt rá az Egyiptomba való szegény, hogy a többiek nem akarták magukkal vinni, meneküléshez; és az ökör, mert olyan óriási nagy volt, hiszen úgy sem tudott volna ajándékot adni az hogy az összes mennyei seregek sem tudták volna elvinni Istengyermeknek. Ő azonban nem nyugodott bele. Egyedül indult el a a helyéről. Végül egy sereg angyalkát helyezett el sorban a tető hosszú útra, és meg is érkezett Betlehembe. Társai peremén. Valami kisfajtájú angyalkák voltak, olyanok, ekkorra már hazaértek, az istállóban pedig mindenki melyek csak fejből és szárnyból állnak. Csendben kellett aludt: Szent József, Mária és az angyalok. Aludt az ökör ülniük, figyelniük, s rögtön jelt kellett adniuk, mihelyt és a szamár is, csak a kis Jézus volt ébren. Csendesen valami gonosz megtámadta a gyermeket meztelen feküdt a szalmán, s talán elhagyatottsága miatt kissé szegénységében. Még egyet pillantott az angyalok körére, szomorú volt, de nem sírt és nem nyugtalankodott, annál ő sokkal derekabb gyermek volt. aztán megemelte szárnyait és elsuhogott onnan. Jó volt így. Jaj, de mégsem egészen, mivel a jászol alján a A Kisjézus a fiúra nézett, amint ott állt a pólyája előtt szalmában egy bolha aludt. Ez a parányi szörny teljesen üres kézzel. Nem volt nála még egy darabka sajt, megmenekült Gábor angyal elől. Persze, ez érthető is. még egy szál gyapjú sem, amit odaajándékozhatott volna. A fiú is nézte a gyermeket. Ott feküdt szegény a szalmán Hisz mikor volt dolga egy arkangyalnak bolhával! És amikor a csoda megtörtént és a gyermek testet öltve és nem volt semmije, amivel unalmát elűzhette volna; sem feküdt a szalmán oly vonzó és megható szegénységben, az csengettyűje, sem csörgőcskéje, sem egyéb játéka. angyalok egészen oda voltak az elragadtatástól, s galamb A pásztorfiú nagyon megsajnálta a kicsi gyermeket. módjára körülrepkedték a jászolt. Némelyik Kezébe vette a piciny öklöcskéjét, kihajlította balzsamillatot legyezgetett a gyermekre; a többiek hüvelykujját, és a szájába dugta. megigazgatták a szalmát, hogy egy szál se nyomhassa Ettől kezdve nem volt többé szomorú a Kisjézus, mert a szegény pásztorfiú a legdrágábbat ajándékozta neki, vagy szúrhassa meg. Az ezzel járó zizegésre azonban felébredt az álomban amivel egy pólyás gyermeket meg lehet ajándékozni: saját alvó bolha. Halálra rémült, mivel azt hitte, kergetik, mint hüvelykujját. ahogy ez vele gyakran megesik. Körbeugrált gyorsan a jászolban, kipróbálta minden tudományát, azután a végső 3. Hogyan gyógyult meg a beteg madárka? szükségtől hajtva belebújt a Kisjézus fülébe. „Bocsáss meg! – suttogta izgatottan –, de nem tehettem Kezdetben csak a város alsóbb néposztálya jött ki az mást; megölnek, ha elcsípnek. Rögtön eltűnök újra, isteni istállóhoz, meg a csőcselék egy–két tagja is, ahogy felség, csak hadd nézzek körül, hogyan tehetném ezt történni szokott, ha sok ember verődik össze. Legfőképp meg.” szegények, betegek, vakok, bélpoklosok jöttek. Körülnézett tehát és már meg is volt a terve. „Hallgass
Karácsonyi történetek
7
Letérdeltek a gyermek előtt, alázatosan meg hajoltak, és buzgón kérték, hogy legyen szíves, gyógyítsa meg őket. Sok meg is kapta, amit kért, nemcsak a csodatevő hatalom által, mint ahogy egyszerűségükben gondolták, hanem hitük ereje által. Sokáig állt egy kisleány a tolongó tömegben, és nem tudott keresztülfurakodni. Végül Mária megszólította: „Jöjj ide! – mondta. – Mi van a köténykédben?” A kislány széthajtotta köténye csücskeit és lám, a kendőben rémülten és borzasan gubbasztott egy madárka, egy egészen kicsiny madárka. „Nézd meg! – mondta a kislány a Kisjézusnak, – A fiúktól vettem el, ráadásul még a macska is meg akarta enni. Meg tudnád tenni, hogy ismét egészséges legyen? Ha neked adnám érte a babámat?” Ó, a baba! Hiszen az már komoly dolog! Még Szent József is megvakarta kopasz fejét, pedig ő megfontolt ember. A betegek és nyomorgók meg körülállták, és úgy bámulták a kötényben ülő félholt madárkát. Vajon neki is hívő lelke van? Aligha! De az égi gyermek ezt még nem tudta pontosan, ezért gyorsan felpillantott oda, ahol az angyalkák a gerendákon ültek. Azok rögtön le is szálltak, hogy segítsenek, hisz a madarak voltak az ég alatt a legkedvesebb pajtásaik. Megsimogatták a betegnek tollazatát, megtisztították, gondosan helyére tették egyik szárnyát, és újra feltették a farkát, hisz a madár farok nélkül igazán nyomorúságos lény. Ebből persze az emberek semmit sem észleltek, csak annyit, hogy a madárka tollai lassan helyreigazodtak és azt, hogyan tátotta ki a csőrét és próbált egy kicsit csiripelni. Majd hirtelen megemelte szárnyait és boldog csivitelés közben eltűnt a kékségben.
csillagok járását kövessék, pedig az nehéz mesterség, mindenki tudja, aki megpróbált már csillag nyomába szegődni. Hárman tehát összefogtak, és estefelé pompás kísérettel teve– és elefántháton gyorsan útnak indultak. Napközben ember és állat egyaránt a köves puszta sziklái alatt pihent. A csillag, amelyet követtek, az üstökös, türelmesen várt az égen. Meg is izzadt kicsit a nap hevében, míg végre ismét besötétedett. Akkor újra a karaván előtt ballagott, ünnepélyesen világított, mutatva az utat. Így azután a menet jól haladt. Amikor azonban Jeruzsálem helyett Betlehem felé fordult a csillag, nem akarták tovább követni. Arra gondoltak, ilyen fejedelmi gyermek inkább palotában fekszik, semmint egy nyomorúságos faluban. Az üstökös kétségbeesetten ugrált ide–oda, csóválta a farkát, de ez sem használt. A bölcsek olyan okosak voltak, hogy sokáig nem értették meg azt, ami józan paraszti ésszel fölfogható. Ezalatt följött a nap is, a csillag pedig elhalványult. Szomorúan helyezkedett el egy fa koronáján, amely az istálló közelében állt. Aki elment alatta, nem vélte többnek egy ágak között felejtett citromnál. Csak éjszaka mászott ki, és lebegett az istálló fölött. Boldogan pillantották meg a királyok. Hanyatt–homlok ügettek oda. Egész nap kutattak a megígért gyermek után, de nem találták. Jeruzsálemben csak egy visszataszító, hájas ember tartózkodott. Nos, a három közül egyik, akit Menyhártnak neveztek, mór volt. Hórihorgas és olyan koromfekete, hogy a csillag erős fényében sem lehetett mást látni belőle, mint szemgolyóját és ijesztő fogsorát. Otthon királlyá tették, mert egy picit feketébb volt a többi feketénél. De bántotta az, hogy ezen a tájon úgy néztek rá, mintha az ördög bőrét viselné. Már útközben sikítozva menekültek a gyermekek anyjuk ölébe, amikor tevéjéről lehajolt, hogy édességgel ajándékozza meg őket. Az asszonyok keresztet vetettek volna, ha már akkor tudták volna, hogy a keresztény ember hogyan védekezzék a kísértés ellen. Menyhárt utolsóként lépett bátortalanul a gyermek elé, és a földre vetette magát. Ó, csak legalább egy kis fehér foltot tudna mutatni, vagy legalább a lelkét láthatóvá tehetné. Kezébe temette arcát, telve aggodalommal, hogy az Istengyermek nehogy megijedjen tőle. Mivel nem hallott sírást, ki mert egy kicsit pillantani ujjai között. Szavamra! A bájos kisfiú mosolygott, kinyújtotta a kezét fürtös haja után. Mérhetetlenül boldog volt a feketék királya. Sohasem ragyogott még ennyire a szeme, szája széle az egyik fülétől a másikig húzódott. Nem tehetett mást Menyhárt: átkarolta a gyermek lábait, s megcsókolta az összes lábujját. Így volt ez szokás Mór országban! Amikor kezét elvette, csodát látott: fehér volt a tenyere. Azóta világos a mórok tenyere. Menj csak oda, nézd meg és testvérként köszöntsd őket!
A tömeg ekkor csodálkozni kezdett, és dicsérte Istent csodatetteiért. Csak a kislány állt még mindig ott, köténye csücskeit tartva. De már semmi sem volt benne egy ragyogó aranytollon kívül. De ez nem lehetett a madárkáé, az egyik angyal hagyhatta ott nagy igyekezetében.
4. Mi tette Menyhártot, a néger királyt oly boldoggá? Lassacskán mindenfelé elterjedt a hír a csodálatos gyermekről, akinek fény koronázza a fejét. Még a legtávolabbi országokban is hírt kaptak róla. Élt ott három szomszéd király, akiket különös módon Gáspárnak, Menyhártnak és Boldizsárnak neveztek, mint manapság egy lovászt vagy egy házalót. Ennek ellenére igazi királyok voltak, és – ami még figyelemreméltóbb – bölcs emberek. Az írás tanúsága szerint értettek ahhoz, hogy a
8
fogunk!” Erre a szamár felsóhajtott és újból baktatni kezdett, s közben így gondolkodott magában: „Ez valóban szent ember, még azt sem tudja, hogyan kell egy szamarat sietésre ösztökélni”. Közben megvirradt, és a nap melegen kezdett sütni. József egy cserjésre bukkant, amely azonban nagyon száraz és tüskés volt, hiszen a sivatagban jártak. Ennek gyér árnyékában akarta megpihentetni Máriát. Lepakolt tehát és tüzet gyújtott, hogy levest főzzön. A szamár ezt nagyon bizalmatlanul nézte. Ő saját takarmányadagját várta, de csak azért, hogy megvetően mondhassa: „Inkább megeszem a farkamat, mint a ti poros szénátokat!” Szénát azonban nem kapott, sőt még egy harapás szalmát sem, mert Szent József – Máriáról és a gyermekről való gondoskodása közben – teljesen megfeledkezett róla. A szamarat óriási éhség fogta el. Olyat kordult a gyomra, hogy József ijedten nézett föl. Azt hitte, hogy egy oroszlán telepedett a bokorba, és az bődült ilyen nagyot. Időközben megfőtt a leves is, mindnyájan ettek belőle. Előbb Mária evett, majd utána József kikanalazta a maradékot. A gyermeket is megszoptatta anyja, csak éppen a szamár állt ott éhesen. Nem volt egyetlen fűszál sem, amit rágcsálhatott volna. Nem termett itt a kősivatagban semmi – néhány bogáncson kívül. „Kegyelmes Uram!” – mondta a szamár haragosan és egy hosszú beszédbe kezdett a gyermek Jézus előtt. Csak egy szamár–beszéd volt ez, de nagyon ravaszul volt kieszelve. Rendkívül éles ésszel és világosan mondott el mindent, amit csak egy szenvedő teremtmény Isten előtt elpanaszolhat. „I–Á” – kiáltotta végül, ami annyit jelent, hogy „Így igaz, én szamár vagyok!” A gyermek mindent figyelmesen végighallgatott, s amint a szamár befejezte mondókáját, lehajolt, fölvett egy bogáncsot és átnyújtotta neki. „Jó! – mondta a szamár, miközben szíve mélyéig megsértődött. – Nem bánom, megeszek egy bogáncsot. De te bölcs vagy, és előre láthatod, hogy mi fog történni. A tüskék úgy összeszurkálják a hasamat, hogy meg kell halnom, s azután nézhetitek, hogyan mentek Egyiptomba!”
5. A csökönyös szamár és az édes bogáncs Abban a nehéz órában, amikor Szent József megtudta, hogy családjával menekülnie kell Heródes gonoszsága elől, az angyal a szamarat is felébresztette az istállóban. „Kelj föl! – mondta neki a magasból az angyal –, Szűz Máriát urával most Egyiptomba fogod vinni!” A szamárnak ez egyáltalán nem tetszett. Nem volt valami jámbor szamár, sőt egy kissé inkább csökönyös. „Nem tudsz erről magad gondoskodni? – kérdezte bosszúsan. – Neked szárnyaid vannak, nekem meg mindent a hátamon kell cipelnem. És miért éppen Egyiptomba, mért nem jó egy közelebbi hely?” „Biztos, ami biztos!” – válaszolta az angyal. Ez egy olyan felelet volt, amire egy szamár csak azt mondhatja, hogy most már értem.
Kiballagott az istállóból és látja ám, hogy mennyi terhet gyűjtött össze számára Szent József: ágyneműt Máriának, egy csomag pelenkát a gyermeknek, egy láda aranyat, a király ajándékát, két tömjénnel és mirhával teli zsákot, egy egész cipót, sajtot és egy oldal füstölt húst a pásztoroktól, a víztömlőt és mindennek tetejébe még ott van Mária a gyermekkel! Ennek láttára a szamár újból megmakacsolta magát. És nem értette meg őt senki a gyermek Jézuson kívül. „Mindig ugyanaz történik. Ezek a koldusok úgy jöttek ide, hogy semmijük sem volt, most meg már annyi mindenük van, hogy két pár ökör sem tudná elvinni. Én azonban nem vagyok szénás szekér!” – Dühösen harapott a mondta a szamár. Pedig úgy nézett ki, amikor Szent kemény kóróba, de József mindent fölpakolt rá, még a patái is alig látszottak. rögtön tátva maradt a A szamár kidomborította a hátát, hogy helyreigazítsa a szája, mert a bogáncs terhet, majd megkockáztatott egy lépést, óvatosan, mert nem úgy ízlett neki, azt hitte, hogy összedől a rajta levő torony, mihelyt egyik ahogy várta, hanem lábát a másik elé teszi. De különös módon, csodálatosan úgy, mint a mézédes könnyűnek érezte terhét, mintha lábai csak saját testét lucerna, vagy az illatos vitték volna, valósággal táncolni kezdett a sötétben a káposztalevél. Senki tuskók és a kövek között. Persze, nem sokáig, mert újból sem tudja elképzelni, elkezdett bosszankodni: „Miért kell belőlem gúnyt űzni? – csak egy szamár, hogy mormogta. – Talán bizony nem én vagyok az egyetlen milyen finom dolog is a szamár Betlehemben, aki egyszerre négy zsák árpát is el bogáncs! tud vinni?” – Haragjában nekifeszítette lábát a fövenynek, Elmúlt erre a csacsinak és egyetlen lépést sem ment tovább arról a helyről. „Ha minden bosszúsága. most még meg is üt engem – gondolta elkeseredve –, Áhítatosan egymás egész cókmókja az árokba repül!” József azonban nem mellé rakta füleit, ami egy szamár esetében annyit jelent, bántotta. Egyik kezét a hátára tette, a másikkal a szamár fülei felé nyúlt, hogy megsimogassa. „Menj még egy mintha mi összekulcsolnánk a kezünket. keveset! – bíztatta szelíden –, hamarosan pihenni
9
Horváth Józsefné Annuska: Ó, Megváltó kicsi Jézus Betlehemi kisded, Királyok Királya Lejöttél az égből a mi megváltásunkra. Megszántad az Embert, ki a bűnnek rabja, Isteni véreddel – rabságból – kiváltsad. Vállaltad halandó, emberi voltunkat, A kiszolgáltatott sanyarú sorsunkat. Még meg sem születtél, de már megtagadtak, Minden szálláshelyen elutasítottak. Rongyos istállóban jöttél a világra, Angyalok hódoltak, Istent magasztalva: Dicsőség Istennek a magas mennyekben, Békesség a földön az emberi szívekben …Ó! Te kisded Jézus! Tégy velünk oly csodát, Hogy mi is meghalljuk az angyalok dalát! Szállja meg szívünket az isteni Béke. Boldog – nagy örömmel az Istent dicsérje. Szálljon trónusához hálaadó dalunk! Alle–alleluja! Szívünkből vigadunk Tisztítsa lelkünket Te szent születésed, Hogy méltók lehessünk befogadni Téged! Hála és dicsőség az Egek Urának! Dicsőség, imádás a Szentháromságnak. Üdvözlégy, áldott légy betlehemi Kisded. Majd halálunk után vidd menybe lelkünket.
10
Lelkiség Milyen sokan keresik a jeleket, amelyekkel felismerhetik a nagy dolgokat. És milyen sokszor megyünk el a jelek mellett, anélkül, hogy felismernénk. Adventi utunk erősítsen meg abban, hogy figyelünk Isten üzenetére, felismerjük jeleit a világban, és mások felé közvetítjük Isten akaratát. VÁGVÖLGYI ÉVA: „Íme a szűz méhében fogan és fiút szül, és Emmanuelnek fogják hívni. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.”(Mt.1,23–24) De vajon én vele vagyok –e? Ünnepelni annyi, mint belepihenni Isten teremtő csendjébe. Isten teremtő csendjébe belepihenni ez az ünnep. Milyen távol vannak ettől a mai ünnepeink, hajcihő és „jópofizás” lett belőle, már rég elvesztette a Teremtővel való kapcsolatát. Kívül csupa csillogás, de belül csupa sötétség. A Végtelen Szerető Isten, aki népét úgy szerette, hogy arcához emelte, mint csecsemőt, gyöngéd szeretetében odáig ment, hogy ő maga vált gyámolításra szoruló kisgyermekké, hogy válaszoljunk a szeretetére. Vajon látjuk–e még ezt a kis kezeit felénk kitáró Gyermeket, vagy a neonreklámok, villogó villanykörték és csillagszórók már elvakították a szemünket?A világosság a világba jött, de övéi nem fogadták be – mondja János. A Végtelen Szeretet testet öltött, mi befogadtuk. Őt a szívünkbe? Mi tölt el bennünket az ünnepen, az evilági gondok–örömök, vagy bele tudunk pihenni Isten teremtő csendjébe, rácsodálkozva és megrendülve ekkora szeretet láttán, le tudunk e borulni a betlehemi jászol előtt, mint azok az egyszerű pásztorok, akik nem voltak se gazdagok, se műveltek, de a szívük nyitva volt. A betlehemi csillag fölöttünk is itt ragyog, az angyal nekünk is szól, meghalljuk–elindulunk–e a Gyermek felé?
Mentes Mihály: ÁDVENT Már a forró nyár télre fordult, Hidegen fújnak a szelek. Fázósan most összébb húzódunk; A lelkünk sírva didereg. Lesz–e tavasz a tél után majd, Süt–e még forrón ránk a nap? Reményünk apró zöld levéli A fagy után kihajtanak?... Rorate, coeli!
Jöjj el! Szegényes nálunk minden; Nincs itt gazdagság, kincs, vagyon. De lelkünket, meleg szívünket Fölékesítjük gazdagon. Nem fázol meg köztünk, ígérjük; Adunk neked meleg ruhát: A jászolban reád terítjük Forró könnyünknek fátyolát. Rorate, coeli!
A világosság fogy–fogy egyre, Megnyúlnak a vak éjszakák. A sötétben kísértő árnyak Bús rémei rohannak át. Gyúl–e csillag sötét egünkön, Míg egyszer hajnal nem hasad? Vagy az olaj is kis mécsünkből Kiég, kiszárad, kiapad? Rorate, coeli!
Ha eljössz, nem leszünk szegények, Hisz a miénk lész te magad. Homlokunkra feledést csókolsz. Enyhíted a fájdalmakat. Csillagot gyújtasz éjszakánkban – Ragyogó csillag a remény. – És biztosan vezetsz át minket Szomorú átkunk éjjelén! Rorate, coeli!
Hamut szórunk fürtös fejünkre. S mert illatos szép köntösünk Úgyis leszakadt rólunk régen. Mostan darócba öltözünk És úgy sírunk, hívunk és várunk. Szállnak szent tömjénillatok, Megváltó Isten, szánj meg minket. Egek, ó harmatozzatok! Rorate, coeli!
11
Boldogságos Szűz Mária fogantatásának ünnepe A Boldogságos szűz fogantatását az a különös kiváltság képezte, hogy mentes volt ősszüleink által örökölt eredendő bűntől. Ő volt a megígért szűz, aki tisztaságával megrontotta a gonosz lélek hatalmát, Ő állította helyre a földön az Isten országát, mert testté lett benne az Ige, akit Isten mindnyájunk váltságára és szabadulására adott. Istenünk Máriát – szeplőtelen szüzet egyszülött Fiának anyjává választotta, már fogantatásakor megszentelte azt a hajlékot ahol a szentlélek ereje által a Fiú emberi testet ölt. Az anyának méltónak kell lenni a Fiúhoz. A Fiú szeretete mindenek fölé emelte a szeplőtelen, tiszta anyát. Fohászkodjunk hozzá, az örök közbenjáróhoz, kérjük közbenjárását és segítségét, „hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire.”
SZENT LÚCIA, szűz és vértanú SZENT LÚCIA életéről igen keveset tudunk, Szicíliában, Siracusa városában született a 3. század vége felé. Ősi, előkelő római patrícius családba. Apja halála után súlyosan beteg édesanyjával élt itt, aki már férjet is kiszemelt Lucának. Édesanyja gyógyulása érdekében elzarándokoltak Cataniában Szent Ágota vértanú sírjához. Mélységes hite kiesdette édesanyja gyógyulását. Az anya a csodálatos gyógyulás után már nem erőltette lánya házasságát pedig egy nagyon magabiztos vőlegényjelölttel állapodott meg korábban. A sértődött, és a nagyon remélt vagyonból kimaradó vőlegény azonban csalódottságában feljelentette Luciát Pascasius helytartónál, kereszténysége miatt. A helytartó beidézte a lányt és áldozatot követelt tőle az istenek oltárán. Luca ezt megtagadta. Többféle kínzással próbálták „jobb belátásra bírni”, halálra ítélték, de minden hatástalan volt, nem tudták kivégezni. Végül karddal szúrták át a nyakát. Meghalt 303–ban. Halála előtt még meg tudott áldozni. Vértanúsága Diocletianus császár idején történt, Siracusa városában. Épségben maradt testét később Velencébe vitték. Régtől fogva tisztelt szent, a misekánonban is szerepel a neve.
Példája: meggyőződésedet ne add fel, ha hitedet veszélyeztetnék, minden áldozatot vállalj! "Imádságunk nem korlátozódhat vasárnaponként egy órára. Fontos, hogy mindennapi kapcsolatunk legyen az Úrral." Ferenc pápa (Twitter üzenete)
12
Pápai Lajos: PARASZT KARÁCSONY Örömünnep mindnyájonknak, minden kereszténynek, Öregeknek, fiatalnak, gazdagnak, szegénynek. Mindnyájonkért meghalt az Úr a Golgota fáján, Mindnyájonkat meg is váltott saját vére árán. Születését ünnepeljük, Karácsony van máma, Adtad nekünk, ó Úr Isten, érte ezer hála! Nádfedeles kicsi házak, magyar falvak népe Hozzád siet, eléd járul a templomba lépve. Ki így, ki úgy imádkozik, de mind Téged kérlel: Ínségünkön enyhítsél, és vétkeinket nézd el! Áldásodban részeltessél, vigasztalj meg minket, Kötözzed be ezer sebből vérző szíveinket. Csepegtessél gyógyírt rája, végre behegedjen, Hogy hitének lángja mellett más is melegedjen. Karácsoni szent áhítat, imádságos lélek, Adjál erőt, oly szomorú ez a magyar élet! Kérges kezű bús testvérim, magyar falvak népe, Forduljál hát az Úr felé kezed összetéve, Köszönjed meg áldásait, és kérjed kegyelmét, Meg ne vonja soha tőlünk égi segedelmét. Tűnjön a gond, ne lássunk csak derűs embereket, Adjon Isten mindnyájonknak Boldog Ünnepeket! Közreadta K.Iné
13
A Jóisten karácsonyfája Egyszer, nagyon régen, még az idők kezdete előtt, a Jóisten örülni akart valaminek. Megteremtette hát a világot. Megalkotta az eget és a földet, a világosságot és a sötétséget, a tengereket és a szárazföldet, a növényeket és az állatokat. Isten látta, hogy mindaz, amit megalkotott, szép és jó, és örül neki, s hogy öröme még teljesebb legyen, megteremtette az embereket is. Az emberektől olyan lett a világ, mint egy csillogó karácsonyfa, mert Isten saját Lelkéből lehelt beléjük, s így bekapcsolódtak az isteni szeretet áramkörébe, mint megannyi karácsonyfaégő világítottak. Gyönyörű volt a világ és Isten nevetett örömében. De egyszer csak a ragyogó karácsonyfa elsötétült. Egy parányi kis villanykörte elromlott, nem továbbította többé a szüntelenül áradó isteni szeretetet, és az egész fa fénye kialudt. Sötétség borult a világra, Isten nagyon elszomorodott. Szerette volna helyreállítani a megszakadt áramkört, szerette volna kijavítani a hibát, de az emberek nem akarták. Több ezer évig próbálkozott – eredménytelenül. Sok–sok idő múltán aztán mégis kigyulladtak az égők a világ–karácsonyfán. Ugyan mi történt? A Jóisten annyira szerette volna, hogy újra szép legyen a világ, hogy hosszú–hosszú várakozás után nem bírta tovább türelemmel: Fiában, Jézus Krisztusban emberré lett, pici villanykörtévé, hogy helyreállítsa a világban az isteni szeretet megszakadt áramkörét.
Recept A Credo olvasóinak ünnepi asztalára ajánljuk a MARLENKA süteményt. Nagyon–nagyon finom. Hozzávalók a tésztához: Krém hozzávalói: 50 dkg liszt, 10 dkg vaj, 3 evőkanál méz 20 dkg cukor 1 evőkanál szódapor 1 kávéskanál ecet 2 egész tojás 2 evőkanál tejföl
3 tubus 170 g–os sűrített tej 35 dkg vaj, vagy ugyanennyi MASKARPONE sajt 8 dkg darált dió, 3 cl konyak.
A mézet, a vajat a cukrot a tojásokat gőz fölött sűrűre A sűrített tejet egy befőttes üvegbe belenyomjuk fedelét főzzük, ekkor beletesszük a szódaport és az ecetet , rátesszük és feltesszük főzni, 3 (három) órán keresztül lassan ha szobahőmérsékletűre hűlt a lisztet hozzáadjuk a 2 főzzük, úgy, hogy a víz mindig följebb érjen a tejkrémtől. kanál tejföllel összegyúrjuk (nagyon szépen megbarnul, azaz karamella színű és ízű lesz) 2–3 órát pihentetjük. Utána 5–6 lapot sütünk A vajat, vagy a Maskarpone– sajtot habosra keverjük a kihűlt egyenként belőle. sajtkrémmel és beletesszük a darált diót és a konyakot. Ezekkel Óvatosan kell sütni, hamar megég a méz miatt.. A is jól összekeverjük, habosra és töltjük a kihűlt lapokat. lapok közé sütőpapírt teszünk, hogy a még meleg Hideg helyre tesszük, másnap szeleteljük. tészta ne ragadjon össze. Jó étvágyat!!
14
Aludj máskor – szeptember 28-29.
15
Aludj máskor – szeptember 28-29.
Credo:
Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. E.mail címünk:
[email protected] , Honlapunk: www.plebania-nagybajom.hu Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Vida Zoltán Munkatársak: Lukáts Istvánné, Lempach Gabriella, Fotók: Internet, Molnár Tibor (Tibi bácsi) Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár Csokonai u. 8. Újságunk havonta jelenik meg, következő számunk január elején várható.
A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn!
