A TIHANYI ÖNKORMÁNYZAT LAPJA
2007 december • I. évfolyam • 1. szám
Kedves Tihanyi Polgárok! Kedves Olvasók! Nagy örömmel köszöntöm Önöket, a Tihanyi Visszhang olvasóit! A Tihanyi Önkormányzat elképzelése szerint ezzel a lappal megszületik településünk rendszeres hírmondója, amely ezentúl minden hónapban ingyenesen jut majd el otthonukba. Véleményem szerint, a mai korban, amikor az internet és mindenféle más divatos technikák rendelkezésünkre állnak, nem lehet az információszerzést a véletlenre és a szájhagyományra bízni többé. A helyi újság és televízió alapvetõ az életünkben. A képviselõ-testület eltökélt szándéka, hogy hiteles és rendszeres tájékoztatást adjon az itt élõknek a település dolgairól, Tihany örömérõl és bánatáról, jövõjérõl és múltjáról. Még inkább különlegessé teszi számomra a lap születését az, hogy éppen Karácsony ünnepére, legszebb ünnepünkre, az egymásra figyelés, a szeretet és a meghittség idõszakában jelenik meg az elsõ szám. Kívánom mindannyiunknak, hogy ez a kis újság a jövõben is õrizze meg karácsonyi születésének szellemét, legyen Tihany õszinte fóruma, amelynek lapjain az év egészében megtapasztalhatjuk az egymás iránti gondoskodást, a településünk és az egymás iránti tiszteletünket, szeretetünket! Drukkolok, hogy a szerkesztõk találják meg azt a hangot, amely a lapot szerethetõvé és tihanyivá teszi, a mi újságunkká! Az újság a Tihanyi Visszhang nevet kapta, mely nemcsak a messzeföldön híres jelenségre, hanem arra a törekvésünkre is utal, hogy az újság teret adjon a párbeszédnek, az Önök véleményének, kérdéseinek is. Bíztatom Önöket, hogy ne csak olvassák, hanem szerkesszék is a lapot, mert szavukat meghalljuk, megörökítjük! Áldott, békés Karácsonyi Ünnepeket és egészségben, sikerekben gazdag Boldog Új Évet kívánok! TÓSOKI IMRE polgármester
Tihany, 1850 – Ludwig Rohbock nyomán
Egy olyan világban, ahol felhígultak a szavak, ahol ember embernek legtöbbször már csak farkasa, egy olyan hazában, ahol sokan érzik magukat hazátlannak, meg kellene tanulnunk újra ünnepelni. Egy asztalhoz ülni, egymás szemébe nézni, igaz szót mondani, ajándékként önmagunkból adni bátran… Egy olyan világban, amely inkább útvesztõnek látszik, egy olyan világban, amely a gyermeket sokan a jelen boldogulás akadályozójának látják, újra kellene tanulni az emberséget, vállalnunk kellene a gyermekséget, újra meg kellene tapasztalnunk az élet titkát. Karácsony üzenete nem csak karácsony ünnepére szól. Az egész évre, az egész életre. Karácsony üzenete az emberség vállalásának üzenete, mert hitünk szerint az ember Jézus Krisztusban „Velünk az Isten”! Hiszem, hogy csak az tud megállni egyenesen az ember elõtt, aki képes leborulni a Felfoghatatlan, mégis valóságos Végtelen elõtt. Áldott karácsonyt, boldogabb új esztendõt kívánok a Tihanyi Bencés Közösség nevében! Tihany, 2007. Karácsonyán DR. KORZENSZKY RICHÁRD OSB perjel
2.
OLDAL
TIHANYI VISSZHANG
ÖNKORMÁNYZATI HÍREK
Új gazdája van a Belsõ-tónak Beszélgetés Herczku Ivánnal A Tihanyi Belsõ-tó Környezet és Természetvédelmi, Horgászati Közhasznú Társaságot 2000 februárjában alapította az Önkormányzat és a Tihanyi Horgász Egyesület. Az Alapítók szándéka az volt, hogy a társaság a Belsõ-tó horgászati, halgazdálkodási munkáit közvetlenül ellássa, illetve a Belsõ-tóval összefüggõ közösségi, társadalmi tevékenységeket koordinálja. Az alapítókra azonban nagy terhet rótt ez az üzemeltetési forma, ezért az idén újabb tulajdonosi szerkezet mellett döntöttek, és egy céget, a BRI Passage Tihanyi Belsõ-tó Fejlesztési Kft-t bevonták a tó üzemeltetésébe. Herczku Ivánnal, a Kft. ügyvezetõjével beszélgettünk, aki régi fényében kívánja visszaállítani a tavat.
– Milyen elõzmények vezettek oda, hogy a tihanyi önkormányzat egy külsõ szervezet felügyelete alá vonja a Belsõ-tó „üzemeltetését”? – Az Önkormányzat és a Horgász Egyesület már az alapítást követõen hamarosan szembesült azzal a ténnyel, hogy a KHT mûködtetése és a Belsõ-tó üzemeltetése egyfelõl jelentõs munkaterhet, másfelõl igen komoly anyagi terhet ró a tulajdonosokra. Az Önkormányzat kénytelen volt évi 5-7 millió Ft-al kiegészíteni a társaság költségvetését. Az évi sokmilliós tõkepótlás azonban a település számára hamarosan vállalhatatlanná vált, hiszen ennek az összegnek sokkal megfelelõbb helye is lett volna. A képviselõ-testület ezért határozott úgy, hogy olyan tulajdonostársat von be a KHT mûködtetésébe a BRI Passage Tihanyi Belsõ-tó Fejlesztési Kft. személyében, amely tulajdonostárs képes a Belsõ-tó fenntartható és nyereséges mûködtetését biztosítani. – Miért felel pontosan most a Kht? – Társaságunk a tó halászati jogával rendelkezik és alapfeladata a horgásztatás. E mellett természetesen ellát olyan közhasznú feladatokat is, mint például a tó környékének tisztántartása, a fû, a nád és a sás vágása, a szürkemarha gulya és a tó õrzése. De vállalta azt is, hogy a Belsõ-tavat és környékét egy új közösségiturisztikai központtá alakítja át oly módon, hogy ez a tó mai látképét, életét, környezeti állapotát nem fogja befolyásolni. – Mivel tudnak Önök többet hozzáadni a közös munkához? – Két területen tud a BRI Kft. az Önkormányzatnak segíteni. A BRI Kft egyfelõl tulajdonrésznek megfelelõ mértékben hozzájárul a Kht finanszírozásához, illetve a fejlesztésekhez, másfelõl ötletadója, elõkészítõje és végrehajtója lesz a fejlesztéseknek. Tulajdonostársként a Kht. Motorjaként akarunk dolgozni és szakértelemmel, kemény munkával nyereségessé akarjuk tenni az üzemeltetést. – Milyen állapotban van a tó jelenleg? – Úgy tûnik, a tó nincs jó állapotban. A vízszintje alacsony, az iszapszint évrõl-évre növekszik, a tó egyre jobban elalgásodik. A pontos állapotfelmérés elengedhetetlen. A Tihanyi Belsõ-tó fejlesztésének elõfeltétele a tó jelenlegi állapotának felmérése, a felmérés alapján intézkedési terv készítése, a tanulmányokba foglalt rehabilitációs program végrehajtása. A tanulmány elkészítésébe bevonjuk az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetet, az MTA Állatorvostudományi Kutatóintézetet, valamint a Balatoni Nemzeti Parkot. Mindhárom intézménnyel tárgyalásokat folytattunk és nagy örömünkre mindhárman biztosítottak bennünket támogatásukról. A közös munka a következõkre terjed
majd ki: a tó halállományának és hidrobiológiai állapotának felmérése, a tó fenntarthatóságának vizsgálata, a vízforgatás és a vízutánpótlás szükségességének megvizsgálása, az iszapkotrás szükségességének áttekintése, a potenciális szennyezõ források feltárása és a partvédelmi munkák felmérése. Az elsõdleges cél, hogy megállítsuk a tó területén zajló feltöltõdési és eutrofizációs folyamatot, hosszú távon biztosítsuk a tó megfelelõ hidrobiológiai, környezeti állapotát, megfelelõ alapot biztosítsunk a Belsõ-tó fenntartható fejlõdését megalapozó szakmai programnak, mely a környezeti értékeket figyelembe véve teremtheti meg a tó horgászati- és turisztikai fejlesztésének lehetõségét. – Mit tartanak a legfontosabb megoldandó feladatnak? – Célunk a Belsõ-tó és környezete hazai és nemzetközi presztizsének visszaállítása. Legfontosabb feladatunk a jelenlegi, páratlan környezeti állapot fenntartása és a halállomány olyan irányú fejlesztése, mely horgászati szempontból vonzóvá teszi a helyet. Kiemelten kezeljük, hogy hazai és külföldi horgászok családtagjai számára programlehetõségeket alakítsunk ki, és ehhez megfelelõ számú és minõségû kereskedelmi szálláshelyet biztosításunk. Olyan horgászati rendszer- és eszközparkot – csónakok, stégek – akarunk kialakítani, mely teljeskörûen hozzáférhetõvé teszi a vizet a horgászok számára. Nagy hangsúlyt akarunk fordítani a tó õrzésére, és elejét kívánjuk venni annak, hogy lelkiismeretlen horgászok engedély és fizetés nélkül vigyenek el halat a tóból. Ennek érdekében ellenõrzõ rendszer kialakítását tervezzük, de számítunk a tihanyi polgárok segítségére is. A KHT 2ooo februárjában alakult. Úgy látjuk, hogy a kezdeti lelkesedést követõen komoly nehézségei adódtak. Ezen a helyzeten akarunk most változtatni, és a munkát felpörgetni. – A jogszabályi védelem megfelelõ ahhoz, hogy a tó természeti értékei ne sérüljenek? – Úgy gondolom, hogy a jogszabályi háttér adott, és a védelem magas színvonalon biztosított. Gondolok itt elsõsorban arra, hogy a tó környezete a Balatoni Nemzeti Park kezelésében és védelmében áll. A Nemzeti Park munkatársaival kiváló kapcsolatot sikerült kialaítanunk. A tóval kapcsolatos elképzeléseink nagyon hasonlóak, biztosak vagyunk abban, hogy együtmûködésünkkel kiváló példáját fogjuk adni annak, hogy a tájvédelem, és a felelõs horgászati tevékenység jól megfér egymás mellett. – Funkcióváltást terveznek? – Funkcióváltást nem tervezünk, de alapgondolatunk a fenntartható fejlõdés keretein belül a minõségi horgászturizmus
TIHANYI VISSZHANG
megteremtése, az ökoturizmus élénkítése, és a félszigeten belül egy új funkcionális, kiegészítõ településközpont létrehozása. Olyan közösségi teret alakítsunk ki a tó környékén, amely nemcsak a horgászokat vonzza ide, de a turistákat is hosszabb ideig Tihanynak e páratlan szépségû területén tartja. Hamarosan megkeressük a Belsõ-tó medencéjének vendéglátóipari, szálláshely kiadással foglalkozó, és egyéb turisztikai szolgáltatást nyújtó egységeinek tulajdonosait és megbeszélést szeretnénk folytatni velük a közös marketing és értékesítés lehetõségérõl. Úgy gondoljuk, hogy összefogva, erõinket koncentrálva valamennyiünk számára kedvezõbb erdeményeket tudunk elérni és jobban hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy a Belsõ-tó és környéke igazi turisztikai központtá válhasson. – Abból, hogy Önök, mint tulajdonostárs „beszálltak” a tó kezelésébe, érezhet változást a helyi lakosság, valamint az ide látogató turisták? – Úgy látjuk, az elmúlt években a legnagyobb problémát a horgásztatás nem megfelelõ szervezése és a tó megfelelõ õrzésének elmulsasztása jelentette. Gondoljunk csak bele, hogy 15 évvel ezelõtt a tó egy horgászparadicsom volt, emelyet évente sok ezer horgász látogatott és a tó a kapitális ponyokról volt híres. Ezt az állapotot szeretnénk visszaállítani tudatos és szorgos munkával. A tavat erõteljesen hirdetni akarjuk hazai és külföldi horgászújságokban, televíziós horgászmûsorokban. Fel kívájuk venni a kapcsolatot horgászcikk-kereskedelmi vállalatokkal és szakmailag megalapozott kooperációt akarunk velük kialakítni. Ide akarjuk csábítani a bojlis horgászokat és a tó egy részét bojlis paradicsommá akarjuk változtatni. Gyakori és jelentõs horgászversenyeket szeretnénk rendezni, és ezzel a tó hírét növelni.
ÖNKORMÁNYZATI HÍREK
3.
Természetesen óva intenék bárkit attól, hogy azonnali eredményeket, sikereket várjon. Mindehhez idõre és nagyon sok munkára lesz szükség. Ha viszont ezek a tervek megvalósulnak, akkor annak pozitív hatásait értelemszerûen a helyi lakosság is élvezni fogja. – Térjünk a piszkos pénzügyekre. Elegendõnek tartja-e a rendelkezésre álló forrásokat? És vajon a megnyíló Európai Uniós források adnak-e esélyt Tihany tavainak? – A KHT anyagi helyzetét már idén stabilizáltuk, a 2oo8-as évet már nullszaldósan fogjuk kezdeni. A Belsõ-tó jövõ évi alapfejlesztésére szánt források pedig megint csak rendelkezésre állnak. Az Önkormányzatnak már prezentált hosszútávú feljesztési terveinkhez viszont hazai és külföldi pályázati forrásokat is igénybe szeretnénk venni. Azt hiszem elárulhatjuk, hogy igen komoly pályázati anyagot állítottunk össze, és nyújtottunk be a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek az EGK és Norvég Finanszírozási Mechanizmusok pályázatára. A pályázathoz szükséges önrész a rendelkezésre áll. – A sokat emlegetett klímaváltozás vajon van-e, lesz-e hatással a Balatonra, és az olyan kis tavakra, mint ez? – A klímaváltozás bizonyosan hatással lesz a Balatonra és a Belsõ-tóra is. Ez komoly kihívást fog jelenteni valamennyiünk számára. A KHT és tulajdonosai éppen ezért fordítanak kiemelt figyelmet a tó ökológia helyzetének pontos feltárására, a vízutánpótlás lehetséges módjainak feltérképezésére és az iszapkotrás kérdésére. Azonban a klímaváltozás következményeinek megoldására egyedül természetesen nem leszünk képesek. Ennek a problémának a kezelése széleskörû összefogást igényel, s ebben az összefogásban Tihany polgárainak a segítségére is számítunk.
A tihanyi Belsõ-tó ismét horgászparadicsommá válhat
OLDAL
4.
OLDAL
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
Kálvária Ünnep, Kecskeköröm, Virágos Tihanyért A Tihany Turizmusáért Egyesület elmúlt éve
80 éve szentelték fel a kálváriát
A Tihany Turizmusáért Egyesület 2006-ban alakult azzal a céllal, hogy a vendéglátás színvonalát emeljük, Tihany különleges természeti, történelmi és kulturális értékeit látogatóink számára megismerhetõvé és vonzóvá tegyük. Ez az idõ- bár egy egyesület életében igen kevés- sokféle megmutatkozásra teremtett lehetõséget. KÁLVÁRIA ÜNNEP „Elhitetni a legszélesebb körben, hogy jót tenni jó” A Tihany Turizmusáért Egyesület az egész országot megszólító rendezvény megszervezését határozta el azzal a céllal, hogy az összegyûlt adományokkal a jelentõs kultúrtörténeti érték megóvását és eredeti állapotának helyreállítását támogassa. Éppen 80 esztendeje, hogy Tihanyban felszentelték a 63 vármegye adományaiból épült stációkat, a magyar szabad királyi városok címereit tartó két félkör-ívet és a három korpuszt magában foglaló kálváriát. A kálváriaépítés a IV. Károly Tihanyi Országos Emlékbizottság kezdeményezésére indult el, amit a vármegyék finanszíroztak. A cél az volt, hogy a keresztút stációi egyben Magyarország és királya tragikus sorsát, keresztre feszítését is szimbolizálják. A kálvária felszentelésére 1927. augusztus 15-én került sor. Az 1950-es évek végéig az emlékhelynek Tihany életében fontos történelmi, kulturális és idegenforgalmi értéke volt.. A kálvária szomorú sorsra jutott, 1960-ban lerombolták. A tihanyiak soha nem nyugodtak bele, hogy Kálváriájuktól méltatlan módon megfosztották õket. A falu lakossága részt vállalt a Kálvária felépítésében, az emlékhelyet mind a tihanyiak, mind az idelátogatók részérõl tisztelet övezte. A megsemmisítését megsiratták és az emlékét mindvégig õrizték.
A törekvés a IV. Károly Kálvária újjáépítésére 1988-tól folyamatos. A 80 éves évforduló közeledtével a befejezésre való törekvés újabb lendületet vett. A jótékony célú rendezvényt 2007.április 21-én, szombaton tartottuk. Fõvédnökei Várszegi Aszrik Pannonhalmi Fõapát úr, Márfi Gyula Veszprémi érsek úr és Dr.Habsburg György, a Magyar Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott Nagykövete volt. A rendezvény védnökségét Mádl Dalma asszony, Vizi E. Szilveszter az MTA elnöke, Szokolay Sándor zeneszerzõ, Lasztovicza Jenõ, a Veszprém Megyei Közgyûlés elnöke, Udvardi Erzsébet festõmûvész és Rosta Sándor Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke vállalta. Támogatásukkal tisztelt meg bennünket dr. Bóka István országgyûlési képviselõ, Nagy Jenõ országgyûlési képviselõ, Dr. Korzenszky Richárd OSB, a Tihanyi Bencés Apátság Perjele és Tósoki Imre Tihany Község Polgármestere. Felemelõ érzésvolt Tihanyban lenni ezen a szombati napon. 12 órakor a Tihanyi Bencés Apátsági Templomban kezdõdött a program. Dr. Korzenszky Richárd perjel úr köszöntötte a megjelenteket. A templomi mûsorban Mali Katalin és Varró Krisztina játszott orgonán, Balogh Eszter, Palerdi András énekelt, meghallgathattuk Jankovics Marcell elõadását Életfa és kereszt címmel, és közremûködött a Tihanyi Bencés Apátsági Templom Énekkara, Farkas Géza karnagy vezényletével. A program a rendezvénysátorban folytatódott, ahol köszöntõt mondott Tósoki Imre, Tihany Község Polgármestere, az eseményt Vizi E. Szilveszter és Habsburg György méltatta, Savári Sándor színmûvész musicalekbõl adott elõ részleteket. A Kálvária-dombon 15 órakor folytatódott a rendezvény. Eperjes Károly színmûvész Istenes versek címû mûsorát hallgathattuk meg, fellépett a Budapesti Szent István Király Gimnázium Zenekarának fúvós csapata Záborszky Kálmán karnagy vezetésével. Záróesemény a majdani kápolna alapkõletétele volt. A felemelõ, nagy sikerû rendezvény szép példája volt a helyi erõk összefogásának és a Tihany iránt elkötelezettek közös ünneplésének. KECSKEKÖRÖM „A régi szép idõkben / Egy szép királyleány Aranyszõrû kecskéket / Õrzött Tihany fokán.” Egy héttel késõbb, 2007. április 30-án tartottuk Kecskeköröm ünnepünket. A rendezvény célja elsõsorban a tihanyi visszhang és kecskeköröm legendájának, hagyományának felelevenítése, ápolása, mindamellett, hogy egyfajta idegenforgalmi szezonnyitónak is szántuk. A
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
programban szerepelt birkapörkölt- fõzõ verseny, melyen 14 csapat indult, terelõkutya bemutató, játékos sportvetélkedõ, bábelõadás, fellépett a Tihanyi Asszonykórus és az Echo Citerabanda is. A jó hangulatú napot szalonnasütés zárta. Várakozásunkat messze meghaladta a helyi résztvevõk és az idelátogatók egész napos felszabadult ünneplése. A sikeren felbuzdulva ezt a rendezvényt minden évben megismételjük. VIRÁGOS TIHANYÉRT VERSENY A tavalyi év sikerén felbuzdulva idén már másodszor került megrendezésre a Virágos Tihanyért verseny, melyen ebben
5.
az évben 41 tihanyi lakos, vállalkozó, üzlet tulajdonos vett részt. A zsûri idén is nagyon színvonalasnak ítélte a versenyre jelentkezettek kertjeit, portáit. Talán a helyi verseny is hozzájárult ahhoz, hogy ebben az évben a Virágos Veszprém megye elnevezésû versenyen Tihany a második helyet érte el az 1000-3000 lakosú települések között. Jövõre folytatjuk, szeretnénk minél több virágos portát, utcafrontot, teraszt és balkont látni, ezzel is hozzájárulva falunk szépüléséhez. 2007-ben is elkészült az elõzõ évben nagy sikert aratott Tihanyi kalauz címû kiadványunk, mely hasznos információkat tartalmaz az ideérkezõ turisták számára. Ezt is szeretnénk jövõre is megjelentetni.
Illyés nap az iskolában Mióta iskolánk Illyés Gyula nevét viseli minden évben egy egész napos rendezvényt tartunk egy, az író november másodiki születésnapjához közeli idõpontban. Idén kettõs évfordulót is ünnepeltünk: 10 éve mûködik a zeneiskola és ugyancsak 10 éve annak, hogy Illyés Gyula nevét vehette fel a tihanyi iskola. November 9-i programjaink mindkét évfordulóhoz kapcsolódtak, több meglepetést tartogatva.
Reggel az éberebb tanulók meglepõdve kiáltottak fel, tetszettek mindenkinek az aula színes óriási madarai, amiket elõzõ este szereltek fel a pedagógusok. A napot az osztályok Illyés Gyula munkásságához kapcsolódó, változatos mûsora nyitotta meg. Az alsósok báboztak, meséket játszottak el, a felsõsök az író anyanyelvrõl, nyelvrokonságról írt mûveibõl idéztek, verseit adták elõ, sõt, szülõföldje Tolna megye népdalait, táncait is megidézték. A nap második meglepetése ezután következett: hatalmas éljenzés és taps fogadta az elsötétítet aulába érkezõ, tûzijátékot szóró születésnapi tortákat! A közös éneklés alatt megérkeztek az óvodások is, hogy velünk együtt hallgassák meg a legjobb zeneiskolások hangversenyét. A zenészek szakértõ füllel, a közönség pedig ámulattal figyelte, milyen csodálatos dallamokat varázsolhat elõ – persze, szorgalmas gyakorlással – egy gyermek is a hangszerébõl. Kati néninek a zeneiskola történetérõl, mûködésérõl szóló szövegét zenész és nem zenész egyformán élvezte. A sok ücsörgés után jólesett egy kis mozgás: a különbözõ zenei tanszakok és botfülûek csapatai játékos sportversenyen mérték össze ügyességüket. A 8. osztályosok és több más érdeklõdõ Illyés Máriával, az író lányával töltött el hangulatos, kellemes másfél órát. A kérdezõk képzeletüket mozgósították meg, mert Mária néni némelyeken kissé meglepõdött. Azért mindegyikre kimerítõen és nagyon kedvesen válaszolt, közvetlenségével, érthetõ magyarázataival elvarázsolta hallgatóit. Reméljük, még sokszor találkozhatunk vele! Sajnos az idõjárás is meglepett bennünket a zuhogó esõvel, ezért a tervezett sétából nem lett semmi. Illyés Mária
A harmadik osztályosok mesével készültek
megígérte, hogy tavasszal szívesen megmutatja nyaralójukat és édesapja dolgozókunyhóját. Így régebbi videofelvételeket néztünk meg és az ebéd utáni „ejtõzést” népmeséket hallgatva töltöttük el, amiket Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese címû könyvébõl olvastak fel a legszebben olvasó diákok. Délután a felsõsök iskolai jelvényt terveztek. Reméljük, hogy pólón vagy kitûzõn viszontláthatjuk a legjobban sikerülteket. A kisebbek az alsó folyosó csupasz falait tették barátságosabbá: színes virágokkal, fákkal, várakkal nyomdázták tele. A nap befejezéseként a nyolcadikosok diófát ültettek az udvaron, hogy emlékeztessen bennünket a végzõs osztályra. Szeretnénk a húszéves évfordulón diót szedni róla és abból sütni a születésnapi tortákat! Takácsné Csóka Gabriella
OLDAL
6.
OLDAL
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
7.
10 éves a zeneiskola
10 éves az Erzsébet-kör
2007. novemberében ünnepeltük a zeneiskola fennállásának 10 éves évfordulóját. Az alábbiakban a jubileumi koncerten beszédet mondó Horváth Zoltánné zenetanár gondolatait tesszük közzé.
Hogy ki volt Árpádházi Szent Erzsébet, arról talán valamennyien tudunk annyit; hogy II. Endre magyar királyunk leánygyermekeként született 1207-ben. Fiatalon került házasságkötés révén a németországi Wartburg várába, Lajos õrgróf hitveseként. Áldozatos életéhez számos legenda fûzõdik. Egyik legismertebb az, hogy a már özvegy Erzsébet – sógora tilalma ellenére – alamizsnát oszt az éhezõk között, és amikor ezen rajtakapják, a kenyér rózsává változik kötényében, megmentve õt ezzel a büntetéstõl. Szent Erzsébetet ezért sokszor ábrázolják rózsákkal.
A zeneiskolások koncertje
1997-ben néhány szülõ, tanár és az akkori igazgató kérése meghallgatásra talált a község vezetõinél: mûködjön az általános iskolában egy zeneiskolai tagozat. Bertha Mihály az iskola énektanára felmérte a zenét tanulni kívánók létszámát, kis idõ múlva a tanári kar is összeállt. Az engedélyeztetési procedúra után elkészült az alapító okirat és megkezdõdhetett a munka. A fúvósok elindításakor legkézenfekvõbb volt fõleg furulyák vásárlása és tanítása. Már kezdetben jól alakultak a dolgok, hiszen egy év alatt összekovácsolódott egy 8 tagú furulyaegyüttes, aki az MTV Fõtér címû mûsorában a térségi zeneoktatást képviselték. Közülük néhányan középiskolás korukban is szívesen jártak zeneiskolába és ha kellett bármikor játszottak együtt énekkarral vagy kamaraegyüttesben. Remélem a mostani kis furulyásokból is hûséges növendékek lesznek. A zeneiskolában a zongora tanszék a legnépesebb. Ki ne szeretné elképzelni, hogy elegáns, csodaszép ruhában hatalmas közönség elõtt meghajol, s odaül a zongorához, szívhez szóló dallamokat játszik elképesztõ virtuozitással, majd taps, ováció és virágesõ közepette kivonul. Most még elképesztõ virtuozitást nem tudunk produkálni, de a tapsot és ovációt elfogadjuk. A zenetanulás sarkalatos pontja a gyakorlás. Régóta a következõ vicc járja: Egy járókelõ megkérdez valakit az utcán: Mondja kérem, hogy jutok el a Zeneakadémiára? mire a másik: Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni! A zenetanulásnak természetesen nem ez az elsõdleges célja és lényege, hanem az, hogy mindenki a képességei és szorgalma szerinti tudáshoz jusson és élete részévé váljon az igényes zenélés. Egy zenetanárnak megadatik az, hogy alaposan megismerheti a növendékeit. Az órából néhány perc arra is kell, hogy a gyerekekbõl kikívánkozó mondanivalót meghallgassuk, és komolyan vegyük. Hetente kétszer félórára egyedül, csakis rájuk figyelünk és ez nagy különbség a többi iskolai órához képest. Tudjuk kinek hol laknak a nagyszülei, mit fõztek, mit vettek, hova mennek kirándulni, mi sikerült, mi nem, hogy van-e kutya, cica, hörcsög, papagáj, ami fontos nekik,
A tanári kar
mindent elmondanak. Szívesen megnézzük, hogy mit festettek, varrtak, ragasztottak. Úgy hiszem ezekre a kis elkészült mûvekre nagyon oda kell figyelnünk, mert az alkotás örömét szeretnék velünk a gyerekek megosztani és az érte járó elismerést nagyon fontos számukra. A zenélés is egy idõhöz kötött alkotás, ami mindenki épülésére szolgál. A technikai dolgokon túl, aprólékos megformálásra, a kifejezés zenei megjelenítésére tanít. Aki zenét tanul, egy idõ után érzékenyebben viszonyul a többi mûvészethez is, bennfentessé válik. Megtanít az idõ ésszerû beosztására, belsõ tartást ad. Statisztikai adatok szerint a zeneiskolába járó gyerekeknek általában javul a tanulmányi eredménye és magabiztosabb lesz a kiállása. A gitárosokról néhány szót: Beiratkozás elõtti elgondolások: gyorsan megtanulok gitározni, rövid idõn belül akkordokat játszom, a haverokkal alakítunk egy együttest, járunk koncertkörútra, óriási rajongó táborunk lesz, autogramot osztogatunk, rengeteg pénzünk lesz és nagyon híresek leszünk – az elképzelés kb. ennyi. Ezzel szemben van kottaolvasás, óvatos pengetés, Bach, Mozart, Beethoven, hosszú haladás és nagyon távolinak tûnik a híressé válás. Így aztán a kamasz gyerekek nem kockáztatják meg, hogy esetleg gyakorlással töltsék az idõt. Pedig néhányan, akik szorgalmasak voltak és jó pár évig jártak gitározni, bizony nem bánták meg, mert a klasszikus gitározás jó alapot adott a különbözõ stílusú zenék mûveléséhez. Szívesen vesszük, ha növendékeink az iskolai ünnepélyeken szerepelnek. Tudjuk, hogy abban a néhány percben kell minél tökéletesebbet nyújtani, korrigálási lehetõség nincs, de egy általános iskolás növendék produkciója nyilván nem vetekedhet egy kiforrott mûvész felvételével, mint ahogy a falakat sem halhatatlan mesterek festményei díszítik, a verseket sem Kossuth-díjas mûvészek adják elõ – mégis a lelkünknek a gyerekek produkciói a legszebbek. Folytatjuk a munkát abban a reményben, hogy felnõ Tihanyban egy zenéhez értõ, zenét szeretõ nemzedék. A gyerekeknek pedig tanácsom továbbra is: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!
1997. november 19-én Tihanyban Szent Erzsébet lelkiségétõl indíttatva kelt életre a Szent Erzsébet-kör. A bencés apátság szárnyai alatt alakult meg, tagjai közé felekezet és korhatár nélkül bárki beléphetett. Présingné Erika, Aradi Teréz, Baranyainé Jutka kezdeményezésére alakult meg a kör. További alapító tagok: Dobosné Ági, Süténé Kati, Kötél Zsuzsi, Farkas Gézáné Mária néni, Siklósiné Éva, Nagy Imréné Hugi, késõbb Kozma Erika, Tormáné Ilus, Csizmazia Annus, majd Kántorné Margit, Teleki Marika, Horváth Teréz, Kötél Imréné Ica, Czégainé Marika, Szigetiné Bori, Szabóné Erzsike, Kovácsné Erzsike. Késõbb tovább bõvült a kör, Tóth Péterné Pannika, Baranyainé Márta csatlakoztak. Kozmáné Bernadett néni és Korzenszkyné Erzsébet néni a háttérben dolgoztak nagyon sokat a körért. Richárd, Félix, és Gellért atya segítette, támogatta munkájukat, és támogatja a mai napig is. Az egyházközségbõl férfi támogatóik is akadtak, akikre mindig számíthattak: Czégai László, Siklósi Ferenc, Dobos Gyula, Csizmazia Zsolti, Torma Kálmán, Kovács Tibi, Bakos Péter, Szabó József. Az alaptõke megteremtése saját erõbõl történt. A kör asszonyai adták össze a pénzt, késõbb kértek, majd a tihanyiak és távoliak is egyre többen segítették a jótékonysági munkát. Sokszor névtelenül érkezett az adomány. A templomban van egy perselye a körnek, amit Félix atya jelenlétében idõrõl idõre kiürítenek. Hála Istennek és a jószívû adakozóknak, soha nem üres a persely. Tormáné Erzsike tanítónõ elevenítette fel az iskolában a betlehemezést. Ma is jólesik visszagondolni arra, hogy néhány éven keresztül olyan betlehemezõ gyerekek – Tormáné Erzsike osztálya- járták a falut, akik a betlehemezésért kapott forintokat felajánlották a körnek jótékonysági célra. Az összegyûlt pénzbõl hazai és erdélyi, kárpátaljai szegény gyerekeket támogattak, és ruhanemût, élelmet, pénzt juttattak Teréz Anya Nõvérei számára. Többször megvendégeltek mozgássérült gyerekeket és felnõtteket, de csomagokkal is segítették õket. Közben varrtak, horgoltak, kötöttek kapott fonalakból. A lepramisszió számára fáslit, takarót, az adventi bazárba párnát, csipesztartót, és még sorolhatnánk mi mindent. Ezért különösen Bernadett néninek, Korzenszky Erzsébet néninek, és Tormáné Ilusnak kell köszönetet mondani. Sikeres volt, és a mai napig tart a használt, de még jó állapotban lévõ ruhanemûk, cipõk, használati tárgyak, emléktárgyak begyûjtése, árusítása, majd továbbítása a rászorulóknak. Tihany lakóitól és vidékrõl is sok használható holmi érkezik.
Áldja meg a Jóisten segíteni akarásukat – szólnak a köszönõ szavak az adományozottak leveleibõl. Ruhanemûkön kívül paplanokkal, tartós élelmiszerekkel, pénzzel támogatták a rászorulókat. Gondoltak az árvízsujtotta területekre, elhagyott telepeken élõkre, súlyos betegekre. Tárolási és szállítási gondjaikban az önkormányzat segített. Rendelkezésükre bocsátott egy termet, és a szállításhoz önkormányzati autót kaptak, mikor ezt kérték. Sok esetben nagy távolságra küldik adományaikat. Köszönet illeti meg az önkormányzatot az együttmûködésért és nagylelkûségéért. Szép emlék maradt az azóta már megszûnt bakonybéli szeretetotthon idõs lakóinak támogatása. Jó szívvel emlékeznek a náluk töltött pár órányi vendégeskedésre, a szívélyes fogadtatásra, az éppen nyíló hóvirágmezõre. Látogatók és vendéglátók egyaránt hálásak voltak a tihanyi gyerekeknek (Torma Erzsike osztályának), hogy felvidították az öregeket. A közelükben is vannak olyanok, akik nehezebb körülmények között, vagy egyedül élnek. Szerény ajándékcsomaggal örvendeztetik meg õket karácsony táján. A visszajelzések igazolták, hogy a jó szándék célba ért. Általában ahol tudtak, segítettek. Soprontól Mezõkövesdig küldték az „Erzsébet-csomagot”. Ahol szükségesnek látták, forintban küldték a segítséget, a Kárpát-medencén belül. A köszönõ levelek kg-ban mérhetõk, nem beszélve az értük mondott imádságokról. Itt élnek közöttünk azok a hûséges ministráns gyerekek, akik oltár körüli szolgálatot teljesítenek. Agapé keretében köszöntötték munkájukat. Történelmi kálváriánk újjászületésében részt vettek erejükhöz képest, de a templomunk szépítése is szívügyük volt. Az adventi bazárt már sokan ismerik, talán várják is, amikor közeledik a karácsony. Az összegyûjtött adományokat az Erzsébet Kör tagjai válogatják, rendezgetik. Azután az apátság galériájában „terítékre kerülnek”. Igényesebb látogatóik is odaadják forintjaikat egy-egy holmiért. Volt közöttük, aki nem restellte mézes puszedli sütésével támogatni bazárt. Nem tudnánk egyértelmûen felsorolni az odaadó szeretet, segíteni akarás tettekben való megnyilvánulását. Bár a Szent Erzsébet Kör nem klub, nincs tagdíj, a részvétel nem kötelezõ, hívja, és szeretettel várja mindazokat, akik Szent Erzsébet szelleméhez közel állónak érzik magukat. Az elmúlt évek alatt a tagság létszáma többször változott. Ketten már sajnos nem élnek, néhányan különbözõ okok miatt elhagyták a kört, mások pedig csatlakozni kívántak. Szívesen vennék, ha többen is segíteni szeretnék a kör áldozatos munkáját. Farkas Gézáné
OLDAL
8.
OLDAL
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
Levendula klub
Jó kis nap volt! November 10-én, szombaton tartotta a Visszhang Óvoda hagyományos Márton-napi rendezvényét a Mûvelõdési Házban. Errõl szeretnék egy kicsit írni, hogy szülõi szemmel milyennek láttam a rendezvényt.
A gyerekek, az óvó nénik segítségével hetekkel a Mártonnap elõtt elkezdték a készülõdést: kis lámpásokat készítettek a felvonuláshoz, a nagycsoportosok pedig egy mesejátékot gyakoroltak a vendégek szórakoztatására. Mikor eljött a nagy nap, a gyerekek az Apátságban gyülekeztek – nem kötelezõen – terményes kosárkájukkal, és a terményáldás után (köszönjük a közremûködést Tibold atyának és Adrienn néninek) következhetett már a Mûvelõdési Házban a vígasság. Egyre több és több család érkezett, akiket Márton gazda (Bartus Sándor), mint a rendezvény szóvivõje és ceremóniamestere fogadott, Erzsi óvónéni pedig köszöntött. Sok kisgyermek készített õszi termésekbõl szobrokat, figurákat, Zsuzsa óvó néni le is fényképezte a mûveket, sõt
9.
Disco, tombola és Ki-mit-tud? várta még a gyerekeket, ahol Márton gazda biztatására bárki énekelhetett, szavalhatott újabb jutalomért. A mûsor alatt a Szülõi Munkaközösség tagjai álltak helyt a büfében, ahol a cukrászdai sütemények mellett az anyukák, nagymamák által sütött finomabbnál finomabb házi süteményekbõl, valamint az Apátság vezetõsége által felajánlott hidegtálak finomságaiból fogyaszthattak a vendégek. A Paprikaház pénzzel járult hozzá a vígasság bevételéhez. Mindezek közben Stálné Büki Renáta szívesen készítette a mókás maszkokat. Sajnos a befejezésre tervezett lámpás felvonulást elmosta az esõ, de szerencsére még ez sem tudta tönkretenni a kialakult jó hangulatot.
Farsangi rendezvény
A tihanyi Levendula Klub 1992. február 2-án alakult 32 taggal. Ma már 57-en vagyunk. A klub tevékenysége igen szerteágazó, összejöveteleinken orvosi és életmód elõadásokat hallgatunk, írókkal, színészekkel beszélgetünk. Szép emlékek a közös ünneplések, minden évben rendezünk karácsonyi, farsangi klubdélutánt. A Tihanyban megrendezett rendezvényeken , ünnepségeken is aktívan részt veszünk. Büszkék vagyunk arra, hogy 2006-ban az V. Garda Fesztiválon a zsûri különdíjban részesített
bennünket. Sokat kirándulunk, szeretnénk minél jobban megismerni országunkat. Jártunk már Somlón, a Kálimedencében, Hollókõn, emlékezetes látogatást tettünk Budapesten, az Országházban, a Nemzeti Színházban, a Mûvészetek palotájában és még nagyon sok helyen. Klubunkban hetedik éve folyik a csontritkulást megelõzõ torna, igen jó eredménnyel. A Club Tihanytól hatodik éve kapjuk az ingyenes éves bérletet a Gyógycentrumba, ezt minden tagunk használhatja. Tagjai vagyunk a Rákbetegek Országos Szövetségének. Ennek kapcsán minden évben több rendezvényen és konferencián veszünk részt. Nagy hangsúlyt fektetünk a betegségek megelõzésére és a szûrõvizsgálatokon való részvétel fontosságára. A Levendula Klub munkája tehát nagyon sokrétû. Elmondhatjuk, hogy egy igazán jó közösség alakult ki, és tagjaink szeretnek a Klubba járni. Fülöp Zoltánné klubvezetõ
A tihanyi „b-közép” Celjében Mentünk, láttunk, vesztettünk
Színpadon a nagycsoportosok
az általa készített apró mézeskalácslibák kerültek kiosztásra jutalomként. Ezt követõen táncház várta az ovisokat- Csizmazia Kenéz vezényletével – ami nagy népszerûségnek örvend még a legkisebbek körében is! A következõ program a tombola sorsolás volt. A szülõknek szeretnénk megköszönni a sok tombola felajánlást, mert a nyeremény mindenkinek nagy örömet szerzett. Tombola után a nagycsoportosok elõadása következett. Ahhoz, hogy bõ termés legyen, szükség van esõre és napsütésre egyaránt. Ám, hogy melyik a jobb? Na, errõl vitatkoztak az erdei állatok a mesejelenetben, melyhez a díszletet az iskola adta kölcsön. Ezt követte néhány õszi témájú vers és dal. Köszönjük a felkészítést Bori és Zsuzsa óvónéniknek, valamint Julika daduskának.
Végezetül a Szülõi Munkaközösség és a magam nevében szeretnék köszönetet mondani a szülõknek, az óvó néniknek, Márton gazdának (Bartus Sándornak), az Apátság dolgozóinak (Kántás Józsefnek és segítõinek), Büki Renátának, a Mûvelõdési Ház dolgozóinak (Éva, Ivett és Gizi néni, Karcsi bácsi), a Paprikaház illetékeseinek és végül, de nem utolsósorban a gyerekeknek, hogy segítették a rendezvényünket. Nagyon remélem, hogy mindenki jól érezte magát és bízom benne, hogy jövõre is sikerül ugyanilyen jól szórakoznunk, hogy jövõre is elmondhassuk: ez egy jó kis nap volt! Komáromi Éda SZM tag Schramek Laura és Imola anyukája
Az ötletgazda Pál Ferenc (bácsi) volt, aki felvetette, hogy nézzük meg élõben a veszprémiek vendégjátékát a szlovén városban. Gyors szervezés, jegyrendelés, zászlóvásárlás és hamar összeállt az utazó keret. Az Önkormányzattól kibéreltük a nagybuszt, Horváth Béla elvállalta a sofõrséget, és 17-en (16 férfi+ 1 nõ!) már csak a 18-át vártuk, a vasárnapi indulást. Sajnos az idõ nem volt kegyes hozzánk, mert sûrû hóesés és lefagyott út miatt már az elindulás is akadályokba ütközött. A Veszprémbõl érkezõk késése miatt a kompot is vissza kellett tartanunk, de 10 perc extra idõ után elindulhattunk a nagy útra. Az elsõ megálló még Magyarországon volt bokáig érõ hóban, de a zord idõt feledtetve elõkerültek az MKB-s sálak és gyors hangpróbát tartottunk. Mi a rövidebb útvonalra gondoltunk, de a horvát határõrség gondoskodott róla, hogy a rajtuk átvezetõ 40 km-es szakaszt 2 óra alatt tegyük meg. A határnál utolértünk két szintén veszprémi drukkerekkel teli autóbuszt, és különbözõ utiokmányok hiányára hivatkozva több, mint egy órát várakoztattak. Miután elindultunk, egy horvát rendõrségi autó állt a konvoj élére, megakadályozva, hogy bárhol megállhassunk az országuk területén. Varsadinba érve már a kék villogókat és a szirénát is bekapcsolták, ezzel is jelezve, hogy milyen nagy tihanyi méltóság (a polgármester) van a buszon, majd 30 km-es kerülõvel juttattak el a Szlovén határig. Itt 5 perc alatt sikerült átlépni a Balkánból az Európai Unió területére, de jött a hideg zuhany, mert pár perc múlva egy szlovén rendõrségi autó állított meg ismét minket szirénázva és villogva. Szlovák (!) feketemunkásokat kerestek, de miután tisztáztuk, hogy Celjébe megyünk szurkolni, a rendõr „V” betût formált ujjaival és nevetve
elengedte buszunkat. Egy kis falusi vendéglõnél vezettük le a feszültséget, itt már Euróval fizettünk a „pivoért”… Pontosan 6 és fél órás út után délután 3-kor megérkeztünk Celjébe, az impozáns sportcsarnok parkolójába, gyors közvélemény kutatás, és elindultunk éhséget csillapítani. Egy szlovén-olasz pizzériában mit eszik a magyar??? Természetesen „bécsi szeletet”. Itt tovább oldódott a hangulat, és néhány csapatsál csere után barátságot kötöttünk a hazai szurkolókkal. Közel másfél órával a találkozó elõtt félelmetes hangorkán fogadta a Zlatorog arénába érkezõket. A mintegy 550 veszprémi drukker már akkor teli torokból biztatta övéit. Bent a csarnokban sem volt másként, a hazaiaknál a Florian fan club tagjai, mi pedig a másik kapu mögött dobokkal, dudákkal, kereplõkkel tartottunk fõpróbát. Már akkor megremegtek a falak, hát még amikor bemutatták a küzdõ feleket. Fantasztikus érzés volt ott lenni, lobogtatva a Tihany feliratos zászlónkat. A szünetben mínusz 1 volt a javukra, de aztán nagy akarással megszerezte a vezetést a Veszprém, viszont a hazai edzõ nem habozott és idõt kért. A szpíker sem tétlenkedett és megtapasztalhattuk, milyen érzés a celjei katlanban vendégeskedni. Fülsüketítõ, hatalmas buzdítás közepette egyenlített a Celje, hat góljára egy válasz sem érkezett, és ezzel el is dõlt a találkozó. A hazai gyõzelem után elképesztõ ünneplés kezdõdött, míg a veszprémi oldalon olyan is akadt, aki elsírta magát. Rekedten és kissé csalódottan, de felejthetetlen élményekkel gazdagabban, nem sokkal éjfél után futottunk be Tihanyba. Bölcs Attila
OLDAL
10.
OLDAL
TIHANYI VISSZHANG
PORTRÉ
Gratulálunk a Pro Tihany díjasoknak FERTIG ISTVÁNNÉ „Egy mûvelõdési ház legyen a település motorja” – Tíz évig álltál a Németh László Mûvelõdési Ház élén. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre? – Pályázat útján kerültem a tihanyi Mûvelõdési Ház élére ezelõtt jó tíz évvel, de már elõtte is dolgozgattam az iskolában, mint a Musical Csoport megalakítója és vezetõje. Nagyon sok gyerekkel találkoztam és sok-sok sikerben volt részünk, így amikor pályázni lehetett a Mûvelõdési Ház igazgatói állására már nem voltam teljesen ismeretlen Tihanyban, ugyan egy szûk réteg, de néhányan már ismertek. A kezdet nem volt nagyon könnyû, hiszen egyszerre kellett a Mûvelõdési Ház körül kialakult negatív hozzáállást megváltoztatni, másrészrõl meg elfogadtatni magam, hiszen én úgynevezett „gyüttment“ voltam. Aki már volt ilyen helyzetben az tudja, hogy ez nem megy olyan könnyen, de szép lassan elfogadtak és talán be is fogadtak a tihanyiak. – Milyen elképzelések alapján kezdtél el itt dolgozni? – Élettel kellett megtölteni a Mûvelõdési Házat és fel kellett mutatni olyan nagy rendezvényeket, amelyek vitték Tihany hírnevét és érdeklõdésre tartottak számot. Próbáltunk olyan nagy rendezvényeket megvalósítani és hagyománnyá tenni, amelyek Tihanyra jellemzõek és úttörõ vállalkozásnak számítottak a környezõ települések körében. Minden évben valami újdonsággal jöttünk elõ és a végére kialakult egy egész évet átfogó nagy rendezvénysorozat, mely kezdõdött a Téltemetéssel és záródott az Adventi Napokkal, mi aztán tényleg próbáltuk meghosszabbítani a szezont. Ezek a programok igen népszerûek lettek az idelátogató vendégek körében és igen szép média visszhangot jelentettek. Ez alatt a 10 év alatt rendszeresen „szerepeltünk a TV-kben újságokban, Rádiókban és ezzel is öregbítettük Tihany hírnevét. E mellett sikerült kialakítanunk olyan kisközösségeket, mûvészeti csoportokat, amelyek nemcsak a fellépéseikkel, a versenyeken való részvétellel jelentettek egy plusz formát, eseményt, hanem itt közösségek születtek, akikre bizton támaszkodhattam, segítették a munkámat a legkisebbektõl a legidõsebbekig. – Milyen feladata van ma szerinted egy Mûvelõdési Háznak? – Szerintem egy Mûvelõdési Ház a település motorja kell hogy legyen, amit nem könnyû megvalósítani, ezt saját tapasztalatom alapján mondhatom, hiszen kultúra nélkül nem szabad létezni, az emberi létezés egyik alapja kell hogy legyen, csak mivel a kultúra pénzbe kerül és rögtön nem hozza vissza az árát, ezért minden új kezdeményezésnél meg kellett vívni a magam „csatáját”, hogy a szerintem fontos programokat, eseményeket meg tudjam valósítani. Szerencsére mindig voltak akik mellettem álltak, partnereim lettek ebben a munkában, és úgy érzem, hogy az idõ engem és azokat igazolta, akik támogatták elképzeléseimet, részt vettek a programok lebonyolításában, vagy bármilyen formában segítették azt. És ezeknek az embereknek ezt most is köszönöm.
– Mire emlékszel a legszívesebben az elmúlt 10 évbõl? – Sok mindenre szívesen emlékszem, de talán legbüszkébb a kis csoportokra vagyok, hiszen olyat tudtuk itt létrehozni, amire maga Tihany is büszke lehet. A Kölyök klubunkkal az RTL klub egyik mûsorában játszottunk és megnyertük a versenyt, vagy az egyik ma már felnõtt musicales tihanyi lány énekelt a TV 2-ben, vagy a Musical Csoportunk élõben énekelt az RTL klub reggeli mûsorában, de ugyanígy az Asszonykórus fellépései és szereplései, vagy a Felnõtt Színjátszók megalakulása és elõadásai, a közös programok, színházlátogatások, a Levendula klubosokkal való együttmunkálkodás jelenti és jelentette számomra az igazi népmûvelõi munkát. De természetesen nagyon szerettem a nagy rendezvényeket is, sõt büszke vagyok a Vísszhanglány elõadásra is amelyet Pozsgai Zsolt és St.Martin Tihanynak írt, amelyet a Szabadtéri Színpadon mutattunk be. – Mit szóltál a Pro Tihany Díjhoz? – Nagyon megörültem a Pro Tihany kitüntetésnek és õszintén mondom, nem számítottam rá. Nem is mertem gondolni, hogy így búcsúztatnak el. Ezúton is köszönöm azoknak, akik ezzel gondoltak rám, rám szavaztak, illetve Punk Ferencre, akivel sok közös munkánk volt. Jelenleg még pár órában még dolgozom a Mûvelõdési Házban, tulajdonképpen a mûvészeti csoportokat viszem tovább és készülünk újabb és újabb megmérettetésekre . Én jól éreztem itt Tihanyban magam, szerettem ezt a munkát, de most már eljött az idõ, hogy egy kicsit lassabbra fogjam a tempót, és most már megtehetem, hogy csak bizonyos dolgokkal foglalkozzam, és a munkának már csak az örömteli részét vigyem tovább. Most hogy nyugdíjba mentem a munka már – a zenész szakma után szabadon – úgynevezett „örömzene“ a számomra. Nem búcsúzom, hiszen még biztos, hogy fogunk találkoznia jövõ évben is. Engedjék meg, hogy itt kívánjak mindenkinek nagyon jó egészséget, Békés Karácsonyt és Sikerekben Gazdag Új Esztendõt.
PUNK FERENC „Én mindig is azt mondtam, hogy merni kell álmodni…” – Mit jelet számodra az, hogy tihanyi vagy? Mit jelent számodra Tihany? – Mindent, ez az életem, a családom, a hazám. Mindent. – Gyermekkorodból mik azok az emlékek, melyek leginkább Tihanyhoz kötõdnek? – Nekem rengeteg emlékem van, de nemcsak nekem, mindenkinek, aki tihanyi gyerek volt. Nekünk ez volt az életterünk, a fa, a fû, a természet. Mi itt gyermekkorunkban minden követ és minden embert ismertünk, itt nekünk fantasztikus gyerekkorunk volt, szabad életünk volt, nem a mostani értelemben vett szabadság: a szabadban éltünk, és ez egy csodálatosan szép dolog volt. – Hallgattam nemrégiben veled egy beszélgetést, ahol elmondtad, hogy te ismerted azokat az embereket, híres
TIHANYI VISSZHANG
mûvészeket, akik neve mára már valamilyen szinten egybeforrott Tihannyal. Gondolok itt mondjuk Illyés Gyulára. – Ez nekünk természetes dolog volt akkor. Mi rengeteget voltunk kint a mezõn, és az öreg nagyon sokat sétált. Odajött, beszélgetett velünk, a tihanyiak nagyon szerették õt. Ugyanúgy, mint ahogy amikor gyûjtöttük a szénát kinn a réten, a Passuth Lászlóéktól kértünk vizet. De Borsos Miklósékat is ismertük, azokat a mûvészembereket is, akik nyaraikat itt töltötték Tihanyban. Borsos Miklós kissé mogorvább, visszahúzódóbb ember volt, ha „jó ing volt rajta”, akkor csodálatos történeteket, anekdotákat mesélt, az õ erdélyi gyerekkoráról. A felesége, Buba néni megkínált bennünket szõlõvel, talán Görögországból hozatták a szõlõket, és hatalmas megtiszteltetés volt, hogy mi a Borsoséktól szõlõt kaptunk. Ugyanilyen kedves volt Passuthné is, a mûvészvilág gyakran összejárt, sokszor láttam Szabó Lõrincet is itt Tihanyban. Az elsõ autókat is így láttam, például Honthy Hanna járt itt autóval, azelõtt még soha nem láttam ilyet itt. Mondták is a kisöregek, hogy „ördögszekér”… Például Honthy Hanna is sokat sétált itt, gyakran láttuk õt, amikor játszottunk az Akasztó-dombon. – Nagyot változott Tihany azóta? – Rengeteget. Elõnyére is változott sokat, meg azért hátrányára is. Elõnyére, hiszen csodálatos lett a falu, szépek az utcák, hátrányára is, hiszen az emberek nagyon bezárkóztak. Nem azok az igazi, szabad, jókedvû emberek, akik régen voltak. Tényleg jószívvel gondolok vissza a régi öregekre, mindig volt egy jó szavuk hozzánk, gyerekekhez, a köszönés akkor természetes volt, senki nem fordította a fejét se jobbra, se balra. Gyermekkorunkban az is természetes volt, hogy bármerre játszottunk, akkor mindenkinek jutott egy plusz tányér ebéd. Ha Kántor Katiéknál voltunk, ott kaptunk egy karéj kenyeret, akármekkora volt a szegénység, valahogy mindig jutott a többi gyereknek is. Meg azok az óriási horgászatok, vagy a kecskeköröm árusítás. Voltak Tihanyban ilyen klánok, hogy ki kinek a csapatába tartozik. Árultunk képeslapot, szedtük a buzogányt, 20 fillérért azt is árultuk. Szóval feltaláltuk magunkat, leleményesek voltunk. Mondanom sem kell, hogy a kecskeköröm óriási dolog volt. Akkoriban jöttek a cseh turistabuszok, és 20 fillérért árultuk a kecskekörmöt. Mindig forintot kaptunk… Mi gyerekek tudtuk, hogy hol kell a kecskekörmöt szedni, persze este, hogy a többiek ne tudják, merre járunk. És ez egy jó bevételi forrás volt, hiszen nagyrészt hazaadtuk a pénzt, de azért valami „vámot”
PORTRÉ
11.
leszedtünk belõle, hiszen a Rozmitséknál nagyon finom fagyit lehetett kapni 50 fillérért… – Milyennek szeretnéd látni Tihanyt 10 év múlva? – Elõször szeretnék látni egy szép fõteret Tihany központjában, az Apátság alatt, hiszen minden településnek, akármerre járunk, kell, hogy legyen egy szép központja. Nagyon szeretnék látni sok hátizsákos turistát itt a félszigeten, hogy az emberek a természet felé nyissanak. És biztos vagyok benne, hogy az itteni iskolának köszönhetõen lesz sok neves ember, aki onnan kikerülve öregbítik a falu hírnevét, akikre büszkék lehetünk. Biztos, hogy már most is sok eredményt értek el, hiszen tudjuk, hogy ott nagyon kemény munka folyik. És persze az emberi kapcsolatok, ne csak a pénz domináljon, hanem az emberi kapcsolatok számítsanak. Jó lenne, ha a gyerekeknek legalább olyan szép gyerekkoruk lenne, mint a mienk volt. Azt is szeretném, ha Tihanynak lennének igazi lokálpatriótái. Örüljenek annak, hogy Tihanyban élhetnek. Én templomba járó ember vagyok, és ott minden alkalommal megköszönöm, hogy itt élhetek. Meg kell tartani a jövõnek az életteret. Nem mindent beépíteni, hagyjunk a gyermekeknek is lehetõséget a jövõre. – Mit szóltál a Pro Tihany díjadhoz? – Fantasztikus érzés volt. Én mindig is azt mondtam, hogy merni kell álmodni. Emlékszem, ahogy gyermekkoromban ültem otthon egy kövön és álmodoztam arról, hogy mit szeretnék elérni az életben, és szerintem ez minden emberben benne van. Az életfilozófiámhoz hozzátartozik, hogy az embernek muszáj valami olyat letenni az asztalra, amiért érdemes élni. Ha a sors megadja rá a lehetõséget, igenis élni kell vele. Amikor megtudtam, hogy megkapom ezt a díjat, akkor is ez jutott eszembe, a kisfiú, aki ott ül a kövön, és megvalósította, amirõl álmodott. Tihanyban én vagyok az elsõ éttermi mester. Egy életmû díjat kaptam 40 éves munkámért a magyar Gasztronómiai Szövetségtõl. Rengeteg meghívást kapok a szakmától. Jó érzés az is, amikor a Séf Iskola felkér arra, hogy készítsek fel a Szakma Ifjú Mestere versenyre diákokat, de amikor kinn voltunk Németországban, egy felnõtt kollegát készítettem fel, aki második lett, és ez is fantasztikus érzés volt. Ezek nagyon nagy élmények. Gyakran hívnak zsûribe is, országos zsûritagja vagyok az országos gasztronomiaia szövetségnek. A mi vendéglõnkben alakult meg a Snitta Sámuel Gaszronómiai Emlékbizottság-ez is nagy büszkeségem. Nagyon sokat kapok a szakmámtól is, nem is gondoltam volna, hogy ennyire meg fognak becsülni.
OLDAL
12.
OLDAL
TIHANYI VISSZHANG
PORTRÉ
TIHANYI VISSZHANG
MOZAIK
15 éves a Magtár Stúdió
Kölyök oldal
Aki rendszeres rész tvevõje Tihany közösségi életének, megszokhatta már, hogy mindenhol, ahol „két fedõt összeütnek” jelen van Czégai László, a Magtár Stúdió vezetõje. Fontosabb megmozdulás-legyen az testületi ülés, iskolai, óvodai rendezvény,- nélküle el sem kezdõdik. A Magtár Stúdió ebben az évben 15 éves, ebbõl az apropóból beszélgettünk mindenki Laci papájával.
Kedves gyerekek! A Tihanyi Visszhang címû újság minden hónapban szeretne valamivel kedveskedni Nektek is, ezért hoztuk létre a Kölyök oldalt. Arra kérnénk Titeket, hogy az itt megjelenõ fejtörõkben, játékokban, rejtvényekben vegyetek részt minél többen! Emellett várjuk leveleiteket, versikéiteket, rajzaitokat és ötleteiteket ezen az oldalon. Szeretnénk, hogyha ezt az oldalt Ti szerkesztenétek.
– Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre? – 1992 végén megszûnt munkaviszonyom a tihanyi pártüdülõben. Az akkori tihanyi polgármester, Kántás Vince, aki megtekintette a független jogászfórumról készített riportfilmemet, az önkormányzatnál ajánlott fel állást. Jöjjek át dolgozni, csináljak felvételeket a testületi ülésekrõl. A községben akkor már Csizmazia Márton, akkori Mûvelõdési Ház igazgató közremûködésével épült a kábelhálózat, 223 elõfizetõjük volt.
A mûvelõdési házban egy kis kamerával és egy videomagnóval kezdtük a munkát. Ma már modern digitális technikával dolgozunk. – Hogyan jött az ötlet, hogy Tihanynak saját stúdiója legyen? – A képviselõ testületi ülésrõl kijövõ képviselõket hallgatva, -azon vitatkoztak, hogy a szavazáson mi volt a pontos kérdés, jól szavaztak vagy sem- ezen diszkurzust meghallva felajánlottam, hogy felveszem a következõ ülést videóra és akkor vissza lehet nézni. – Honnan indultatok, és hol tartotok ma? – A mûvelõdési házban egy Sony kis kamerával és egy videomagnóval kezdtük a munkát. A feliratozást egy Commodore 64 géppel végeztük. 1993-ban már tudtunk vásárolni 286-os számítógépet, egy S-VHS kamerát, egy S-VHS videomagnót és egy keverõpultot. Ma már modern digitális technikával dolgozunk. Mindent DVD-n archíválunk. – Melyik részét szereted a legjobban a munkádnak? – Én a felvételeket szeretem a legjobban, tehát kameramann szerepet. A kamerámmal felvételeket készíthettem a Hargitától az
Atlanti Óceánig. Aktívan részt vettem a testvérvárosi kapcsolatok kialakulásában, minden aláírásnál jelen voltam. Családommal fogadtuk az erdélyi családokat, gyerekeket és a Francia delegáció tagjait is vendégül láttuk. A legszebb a munkában, mikor a számítógépre felviszem a felvett anyagot, és abból összevágva egy teljesen új anyag jöhet létre. Rövidebb, mozgalmasabb rugalmasabb, de ez rengeteg idõt emészt fel. Az idõ a legnagyobb ellenségem, sajnos rengeteg idõt vesz el a felvétel, szerkesztés, és ez mellett még a hálózat üzemeltetése is a feladat, a rengeteg statisztika, a pénzügyi elszámolások, az ügyfelek fizetnek – nem fizetnek, hiba elhárítások koordinálása. A hétvége másoknak szabad, nekem viszont akkor is a felvételek, mindez a család rovására. Csak egy megszállott tud így élni, és egy jó családi háttér, mert ezek nélkül nem tudnék, ennyit vállalni. A családom megértõ és ezt köszönöm nekik. – Mit szeretnél még elérni a Magtár Stúdióval? – Az elsõ most a kábel csere, nagyon rossz állapotban van a hálózat, a 300 Hz-es erõsíA kameramann munka közben tõket és a kábeleket lecseréljük 600 Hz-es visszautas rendszerre, amin már az Internet is tud mûködni. Az Internet szolgáltatást Cre-aktív Bt. biztosítja, aki ez idáig az Apátság tornyából sugározta az Internetet. Az új hálózaton, aki kéri, annak egy beltéri vevõ elhelyezésével,- ami szétosztja a Tv jelét és a számítógép jelét – megoldódik azok számára is az Internet elérése is, akik nem látják az Apátság tornyát. – Milyen lesz szerinted a Stúdió elkövetkezõ tizenöt éve? – Remélem, nem kell mindig a Forintokat számolni, esetleg egy regionális stúdiót lehet létrehozni, amit a környezõ településekkel üvegszálon összekötve gazdaságosabban lehet üzemeltetni. Én nyugdíjba készülök 2009-ben, de majd az élet tartogat számomra egy két nyugalmasabb évet is, remélem. Az Önkormányzat nem adja el a hálózatot, hanem támogatja mert ennél több pénzbe kerülne, ha ezt a sok archív anyagot amit összegyûjtöttünk, külsõs cég archíválná. Majd pár év múlva elõszedve egy két 1992-93-as felvételt idõsek napját, óvodai-, iskolai ünnepséget megnézve, a fiatalok is jobban megélik-megértik a múltunkat.
TALÁLÓS KÉRDÉSEK Kedvcsinálóul itt egy pár találós kérdés. A megfejtéseket január 15-ig várjuk a Mûvelõdési Házban, a helyes megfejtõk között apró ajándékokat, meglepetéseket sorsolunk ki. 1. Szekeremnek van kereke négy, de te azzal sehova se mégy. Én se ültem rajta soha még, messze van az ide, mint az ég. 2. Éjjel-nappal meg nem áll, mégis egy helyben marad. Mi az? 3. Lába van, de mégse jár, víz felett visz, nem madár. Nem rab, mégis láncot hord, s minden utat összetold. 4. Se esze nincs, se szeme nincs, mégis igazságot szól. 5. Lábam egy van, bordám több van, helyem itt van, helyem ott van. Napos idõn otthon hálok, borús idõn utcán járok. 6. Kint is van, bent is van, mégis csak a házban van. 7. Aki nevemet kimondja, azonnal megsemmisít engem.
Kedves gyerekek! Nemrégiben Tihanyban is járt a Mikulás, akit nagyon sok apróság várt. De vajon tudjátok-e, hogy KI IS AZ A MIKULÁS? A mai Mikulás-napi szokás õsi eredete, egészen a III. századig vezethetõ vissza. Miklós Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, született Patara városában. Egy gazdag család gyermekeként látta meg a napvilágot, szülei Miklósnak, azaz görögül Nikolasznak nevezték el, aminek jelentése: a nép vitéze, a gyõzõ. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitõl örökölt hatalmas vagyonával érsek nagybátyjához, Patara város kolostorába költözött. Az õ felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet. A környezete nagy hatással volt a gyermek Miklósra ezért iskoláinak befejeztével a papi
13.
hivatást választotta. Élete folyamán megszámlálhatatlan jó cselekedetet hajtott végre, melyek közül néhányat a mai napig is csodaként emlegetnek. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Emberszeretete, segítõkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. Mindenkivel jótékony volt, szerette és segítette az embereket. 52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törõdése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetõjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerû emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. EGY LEGENDA SZÜLETÉSE Esténként órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes, aki úgy elnyomorodott, hogy betevõ falatra is alig jutott családjának. Három, férjhez menés elõtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és a másik kettõ férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, egy marék aranyat kötött keszkenõbe, és letette az ablakpárkányra. A lányok azt hitték, csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az idõben még egy keszkenõ aranyat tett az ablakpárkányra a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. A harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tûzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerû tûzhelyre száradni, és az arany beleesett. Az ismeretlen jótevõrõl kezdték azt hinni – mivel mindig télen történtek a csodák –, hogy a hóborította Taurus-hegyrõl maga Tél Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idõ folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevõ maga Miklós püspök. Kiderült ez abból is, hogy december 5-én, névnapja elõestéjén a hideg idõ beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Innen ered az a szokás, hogy a gyerekek szépen kitisztított cipõjüket az ablakba állítják ajándék reményében.
OLDAL
14.
OLDAL
TIHANYI VISSZHANG
MOZAIK
Karácsonyi menüsor HIDEG GÖNGYÖLT PULYKASZELET
10 dkg-os pulykaszeleteket kikloffoljuk, enyhén sózzuk, borsozzuk.
(4 személyre)
Az aszalt gyümölcsöt felváltva ráhelyezzük a húsra, majd jól
40 dkg pulykamellfilé
megszórjuk zselatinnal. Felgöngyöljük az elõre megolajozott fóliára,
15 dkg aszalt szilva
a fólia két végét betekerjük, majd forrásban lévõ vízben 40 percig
15 dkg aszalt barack
lassú tûzön fõzzük. Melegen nehezéket teszünk rá, hogy majd
10 dkg zselatin
könnyebben szeletelhessük. Ha kihûlt, levesszük a fóliát és
só, bors, (alufólia)
szeleteljük. Franciasalátával vagy burgonyasalátával tálaljuk.
TÖLTÖTTKÁPOSZTA (4 személyre)
A káposztát jól kiáztatjuk, majd pörköltalappal feltesszük fõni a
40 dkg darált sertéscomb
kolbásszal és szalonnával, felöntjük vízzel. Ízesítjük sóval,
10 dkg rizs, 1 egész tojás 2 dkg só, mokkáskanál bors 2 dkg pirospaprika, 2 gerezd fokhagyma 5 dkg vöröshagyma, 1 kg savanyúkáposzta
borssal. Elkészítjük a tölteléket, gombócokat formálunk, a
MOZAIK
ESEMÉNYNAPTÁR – 2008. január A TIHANYI BENCÉS APÁTSÁG PROGRAMJAI Újévi koncert (Mali Katalin): 2008. január 1. (kedd) 16.00 óra Ökumenikus istentisztelet: 2008. január 21 (hétfõ) 17.00 óra JANUÁRI PROGRAMOK TIHANYBAN 2008. január 19. (szombat): A Visszhang Óvoda farsangi délutánja 2008. január 26. (szombat): Farsang farka- vidám téltemetés a Németh László Mûvelõdési Házban 2008. február 3.(szombat): Az Illyés Gyula Általános és Zeneiskola farsangja
forrásban lévõ káposztára helyezzük. Ha megfõtt, vékony világos rántással sürítjük. Tálaláskor a
20 dkg császárszalonna
kolbászt és a szalonnát felaprítjuk, a káposzta tetejére tesszük,
20 dkg lángolt kolbász
tejföllel, pirospaprikával díszitjük.
MÉZESKOCKA DESSZERT 25 dkg Rama 30 dkg méz, 30 dkg krisztálycukor 10 tojás 30 dkg liszt pici szódabikarbóna, fahéj, szegfûszeg
A tojást, a cukrot és a mézet habosra keverem, hozzáadom a
JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNUNK!
TIHANYI VISSZHANG
margarint, a tojások felvert habját, a liszttel összekevert szódabikarbónát, és a fûszereket. Elõmelegített sütõben, közepes lángon megsütöm.
Kedves Olvasóink! A Tihanyi Visszhang szeretettel és nagy érdeklõdéssel várja az olvasói leveleket. Amennyiben észrevételük, kérdésük, témajavaslatuk van, esetleg olyan problémával, megoldatlan helyzettel találkoznak, amelyrõl úgy gondolják, hogy helyet kívánna havonta megjelenõ újságunkban, jelezzék számunkra a
[email protected] e-mail címen, vagy az 538-022-es üzenetrögzítõs telefonszámon. A szerkesztõbizottság dönti majd el, hogy mely levelek kerüljenek be az újságba. Köszönettel: a Szerkesztõbizottság tagjai
Kókuszkocka-alapnak is nagyon finom.
A kiadóról A Tihany Fejlesztéséért Alapítvány civil szervezet, amelyet alapítói azért hoztak létre, hogy elõsegítsék a község gazdasági, kulturális fejlõdését, hagyományainak megõrzését, turisztikai vonzerejének növelését. Az alapítványtevõk meggyõzõdése, hogy Tihany fejlõdése nem csak az önkormányzat ügye, hanem minden itt élõ, ide kötõdõ emberé. Ehhez elengedhetetlen a helyi civil társadalom megszólítása, a helyi közvélemény alakítása, fórumainak megteremtése. A fejlõdés érdekében az alapítvány – tagjai befizetésébõl és adományokból – közcélú programokat valósít meg, a helyi társadalom összefogása érdekében pedig útjára indítja a Tihanyi Visszhangot, amelynek költségeit teljes egészében magára vállalta. Bízunk benne, hogy kezdeményezésünk kedvezõ fogadtatásra talál, és az önkormányzat valamint a helyi társadalom együttmûködésével sok, Tihany és a tihanyiak érdekét szolgáló terv válhat valóra. Az alapítvány békés, boldog ünnepeket kíván minden kedves olvasónak! dr. Koncz Mária, az alapítvány kuratóriumi tagja
IMPRESSZUM Megjelenik havonta • Alapító: Tihany Község Önkormányzata Felelõs kiadó: Tihany Fejlesztéséért Alapítvány Szerkeszti a szerkesztõbizottság: Csizmazia Bulcsú, Dr. Koncz Mária, Dr. Nagyné Járvás Katalin, Rózsa Éva Eszter Felelõs szerkesztõ: Rózsa Éva Eszter Tördelés: Nagy Balázs • Lapterv: Veszeli Lajos, Báti Gabriella Nyilvántartási szám: 163/0823/1/2007 Készült: Tradeorg Nyomda, 8184 Fûzfõgyártelep • Tel: 88-450-450 • E-mail:
[email protected] Felelõs vezetõ: Tóth Zoltán
15.
OLDAL
JUHÁSZ GYULA KARÁCSONY FELÉ Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörû igézet, Ilyenkor decemberben. ...Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. ...És valahol csak kétkedõ beszédet Hallok, szomorún nézek. A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.
BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS ÖRÖMÖKBEN GAZDAG, SIKERES ÚJ ÉVET KÍVÁN TIHANY MINDEN LAKÓJÁNAK A TIHANYI VISSZHANG SZERKESZTÕBIZOTTSÁGA
