ÖKUMÉNIA --- 2013. Tisztelt/Kedves Címzettek! 1 hete volt Húsvét, és bő 3 hete a pápa-választás. Éppenséggel a Húsvétra készülés és a Húsvét más „dimenziójának” tisztelete okán nem küldtem el a pápa-választás kapcsán összegyűlt/összegyűjtött néhány anyagot, ezt most pótlom: mindegyikük reményre, bizakodásra késztető --- a magyar ökuménia szempontjából is; [ keresztény/keresztyén ökuménia: a világ Krisztus-hívő közösségeinek törekvése az aktuálisan lehetséges eszmeköri összehangolódásra és együttműködésre ]. Bizakodjunk: nem csak eseti/alkalmi jelenség, hanem jel, hogy a nemzetközi és magyar református/kálvinista vezető lelkészek Isten áldását kérik a megválasztott római katholikus pápa szolgálatára. E most küldött anyag egyik részéből az is kiderül, hogy pápaságát megelőzően Jorge Mario Bergoglio érsek, majd bíboros érsek Argentínában igen jó kapcsolatokat ápolt a helyi protestánsokkal, tisztelve az eszmeköri különbözőségeket is, keresve az eszmeköri azonosságokra építhető együttműködés hídjait is. Az „első ökológust”, Assisi Szt. Ferencet választva névadójául, a pápa bizonyára nyitott arra is, hogy a kereszténység/keresztyénség „ökoszisztémájának” egészséges sokszínűségében meglássa az egyetemes értékeket, a közös kincset, közös örökséget, a lényegi harmóniát. Bizakodjunk: a Magyarországon szolgáló történelmi keresztény/keresztyén vallásfelekezetek, és a reformációval egy időben vagy közvetlenül a hatására létrejött, a teljes Szentírás kinyilatkoztatott eszmeiségét követő evangéliumi ébredési, megújulási mozgalmakból eredő, Magyarországon szolgáló keresztény/keresztyén vallásfelekezetek húsvéti közös körlevele csak egy a sok közül, és rendszeres lesz a közös kiállás, a cselekvési egység --- össz-nemzeti sorskérdésekben is. [ Remélem, senkit nem bántok meg azzal, hogy ( rossz szokásom szerint… ) betűvastagítással, dőlt betűkkel, aláhúzással és/vagy háttér-festéssel ezt-azt kiemeltem a mellékelt anyagban. Amely szövegrészeket pedig magam állítottam össze, az egyértelmű felelősségvállalás okán odaírtam a nevemet ]. Barátsággal köszönti Mindnyájatokat Győrből
( : Bolla Sándor : )
2013. április 08. *
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
οἰκουμένη = oikoumené, ökumené: a Földnek az ember(iség) által lakott - a szentírási ( 1 Móz. 2,15 ) ős-parancsolatnak megfelelően »(meg)művelt és (meg)őrzött« - része; {{ ó-görög alapszava: οἰκοσ/oikosz = „a ház(táj)/élettér/(szűkebb-tágabb) haza és gazdálkodása”, [ a gazda az, aki (meg)művel és (meg)őriz ! ]; → oiko-/öko-lógia = az ökoszisztémák és összességük: a bioszféra működésével foglalkozó tudomány, ( syn. környezetbiológia ); → oiko-/öko-nómia = „háztartás/házvezetés” → a (köz)gazdálkodás ismeretei és gyakorlata }}; ökumenikus = egyetemes, általános, ( eredetileg azonos értelmű volt az I./II. századford.tól már iratokból is ismert „általánosan érvényes, mindenkire vonatkozó” jelentésű καθολικους/„katholikus”-sal, így gyakran egymás szinonímájaként is használják ) --igény-(cél-)meghatározó jellegű jelző; → a καθολικός/katholikosz [ = „általános ( püspök )“ ] egyes keleti vallásfelekezetek, egyházak legfőbb főpapjának címe, más közösségek pátriárka-titulusával egyenértékű; keresztény/keresztyén ökuménia ( → ökumenizmus ): Jézus Krisztus egyetlen egyetemes, keresztény/keresztyén egyháza jelenségként sokszínű részegyházainak ( vallásfelekezeteinek ) a lényegi egységre törekvése, azaz a Krisztus-hívő közösségek tevékeny erőfeszítése az aktuálisan lehetséges eszmeköri összehangolódásra és testvéri együttműködésre, ( pl. ökumenikus Biblia-fordítások, ökumenikus imák és istentiszteletek, a misszióban egymás kölcsönös segítése, szeretetszolgálat, stb.). [ összeállította: Bolla S. ] http://www.reformatus.hu/mutat/kumenikus-husveti-uzenet2/ : ( 2013. március 28. )
Ökumenikus húsvéti üzenet A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közös húsvéti üzenete. Krisztus feltámadása húsvéti örömet és reménységet ajándékoz nekünk. Nem szükségszerű, hogy az emberiség élete a pénz hatalma alatt roskadozzon. A világ meghatározója minden ellenkező látszat ellenére nem a személytől elszakadó gazdaság vagy az emberi önzés, nem is a nyers erőszak, hanem a mindenható Isten szeretete. Az ő akaratának keresése és követése a legnemesebb erkölcsi mérce. Húsvétkor az embervilágra új reménység virrad. Ez a világosság a sötétségben ragyog, az Egyház szolgálatán keresztül pedig szerteszét árad. Nagypéntek keresztje és Húsvét üres sírja együtt hirdetik a mai világnak, hogy győzött a halálon az élet. Jézus feltámadásának örömhíre ajándékozza meg az embert, a családot, a közösséget, az Egyházat és a világot azzal az igazi erővel, amely alkalmas az élet értékesebbé tételére. Tudjuk, hogy a halált legyőző élet reménységében lesz a fiatal másokat elfogadó ifjúvá, a szülő értékhordozó édesapává és édesanyává, majd megbecsült nagyszülővé; a haza így válik szeretett Szülőfölddé és benne minden ember útitárssá. Ezért az emberi életek kapcsolatainak és közösségeink megújulásáért imádkozunk. Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt! Dicsérjük az Urat!
2013. Húsvét Dr. Erdő Péter bíboros, Magyar Katolikus Egyház; Steinbach József elnök és Dr. Fischl Vilmos főtitkár, Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak nevében: Dr. Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke; Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök; Papp János baptista egyházelnök; Pataky Albert pünkösdi egyházelnök; Csernák István metodista szuperintendens; Dr. Frank Hegedűs anglikán káplán; Arszeniosz Kardamákisz metropolita, Magyarországi Orthodox Exharchátus; Mark Golovkov érsek, Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje; Siluan Manuila püspök, Magyarországi Román Ortodox Egyház; Pantelic Lukijan püspök, Budai Szerb Ortodox Egyházmegye; Kirkov Vladimir elnök, Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház.
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
http://uj.reformatus.hu/mutat/az-uj-katolikus-vezeto-koszontese/ : ( 2013. március 20. )
Az új katholikus vezető köszöntése A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa közleményében üdvözölte a megválasztott katholikus egyházfőt. A Magyarországi Református Egyház püspökei és főgondnokai örömmel köszöntik a tegnap hivatalába iktatott Ferenc pápát. A református egyház vezetői reménységgel tekintenek az új pápa szolgálata elé, hogy a már eddig is megtapasztalt közvetlenségével és nyitottságával tovább mélyíti az ökumenikus együttműködést az egyházi szolgálat minden területén. A Magyarországi Református Egyház közössége nevében a Zsinat Elnökségi Tanácsa Isten gazdag áldását és Szentlelke segítségét kéri Ferenc pápa életére és szolgálatára. { Dr. Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke e közleményt a Húsvét vasárnapi istentiszteleten a debreceni Nagytemplom szószékéről olvasta fel; az elektronikus média mértékadó része ezt közzé is tette. } http://reformatus.hu/mutat/6957/ :
2009. május 22.-én újjászületett a Kárpát-medencei magyar református részegyházak alkotmányjogi egysége --- a Magyar Református Egyház, ( amelynek egyik részegyháza a Magyarországi Református Egyház ); alkotmányának kezdete: 1.§ (1) » A Magyar Református Egyház Jézus Krisztus egyetlen egyetemes, keresztyén egyházának része, amely Krisztus testéhez tartozik. Egyedüli fejének az Úr Jézus Krisztust vallja, s a teljes Szentírás alapján hite kifejezőjéül az Apostoli Hitvallást, a II. Helvét Hitvallást ( 1566 ) és a Heidelbergi Kátét ( 1563 ) fogadja el. « *
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
http://www.wcrc.ch/node/972
A Református Egyházak Világközösségének (REV) [ World Communion of Reformed Churches (WCRC) ] főtitkára is köszöntötte az új katholikus egyházfőt Setri N’yomi, a Református Egyházak Világközössége (REV) főtitkárának az új pápát köszöntő leveléből: „Első latin-amerikaiként az Ön pápává megválasztása azt is jelzi számunkra, hogy mindenkivel el kell ismertetni a Katholikus Egyház világszerte észlelhető alapvető hatását". … „Az Ön alázatossága mindannyiunkat meghatja. Választott neve pedig azt az ígéretet hordozza, hogy a szegények felkarolása és a társadalmi igazságosság előmozdítása fontos az Ön számára." „Mai világunknak nagy szüksége van arra a hiteles vezetőre, aki képes szembeszállni a halál olyan erőivel, amelyek a világgazdaság igazságtalanságai, a környezet megóvása iránti közöny, a militarizmus, és különösen a nők és a gyermekek elleni - néha még az egyházon belül is elkövetett - erőszak képében jelennek meg. Reméljük, pápaként olyan vezetője lesz egyházának, aki hozzájárul e világ megváltoztatásához." … A főtitkár kifejezte azt a reményét is, hogy a katholikus és a református egyház közti párbeszéd továbbra is eredményes, gyümölcsöző lesz. „Szeretnénk megtapasztalni, hogy a Római Katholikus Egyház erősíti ökumenikus elkötelezettségét. Szeretnénk úgy tekinteni az Ön pápaságára, mint amely eme elkötelezettség előmozdításának korszaka.” A főtitkár biztosította Ferenc pápát a REV együttműködési készségéről, támogatásáról, levelét azzal zárva: „imádkozunk, hogy pápai szolgálata idején mind Ön, mind a Római Katholikus Egyház egésze megtapasztalják Isten áldását”. *
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
A „pápa” cím Rómában --- és Rómán kívül. I. Ferenc pápa egyik elődje: a nem-európai születésű III. Gergely pápa. [ összeállította: Bolla S. ]
2013. március 13.-át közel 13 évszázaddal megelőzően volt nem-európai születésű a nyugati egyházfő --- III. ( Szent ) Gergely szír pápa ( 731~741 ) személyében: szolgálatának bő évtizede az egyetemes keresztény egyháztörténet fölöttébb viharos idejére esett. Az iszlám-arab hódítók belpolitikai fegyveres hatalmi harcai és a Bizánccal majd csak 689-ben létrejött fegyverszünet, utóbb békekötés előtti északszíriai határmenti katonai akciók elől családjával együtt menekült az ifjú Gergely Szíriából Itáliába, itt bencés szerzetes lett; elődje - II. ( Szent ) Gergely - temetésén „a római nép [ = a világi hívők + a klérus ]” az e korban még szokásos közfelkiáltással
választotta meg - Szt. Pétertől számítva - Róma 90. püspökévé, a Nyugat pátriárkájává. Ő volt az utolsó nyugati egyházfő, aki a megválasztását meg kellett, hogy erősíttesse a Kelet-római/Bizánci Birodalom konstantinápolyi székvárosú császárával, ill. a császárt Itáliában helyettesként képviselő - pátriárkai rangú főkormányzóval: a ravennai exarkhával*; a megelőző 4 évszázadon át Róma püspökét, mint a birodalom nyugati egyházfőjét csakis a császár, sőt, 580-tól ennek előkészítéseként a ravennai exarkha jóváhagyása birtokában lehetett beiktatni. *[ Az 568-ban Pannóniából Észak-Itáliába költözött ( ariánus eretnek ) germán longobárdoktól a Kelet-római Birodalom visszafoglalta és újjászervezte az egykori Római Birodalom itáliai területeinek nagy részét; Itáliát 580-tól a konstantinápolyi székvárosú császár helyetteseként és főkormányzójaként Ravennában székelő, pátriárkai rangú εξαρχος/ekszarkhosz → ( a latin szóhasználatban ) exarcha igazgatta: döntött háború és béke kérdésében, övé volt a legfőbb bírói hatalom, katonai és polgári tisztségviselőket nevezett ki. A császár képviseletében mindenkor ő erősítette meg tisztében Róma megválasztott püspökét is, aki ekkor már „a római pápa” titulust ( is ) viselte ]. A görög eredetű πάπας/pápa ( = atya → szentatya ) címet Észak-Afrikában a Márk evangélista alapította ősegyház-részben elsőként az a Héraklász viselte, aki az egyiptomi Alexandria sajátos [ a Szentírás-értelmezés allegorikus irányzatát hirdetve a keresztény hit és a görög kultúra összeegyeztetésére törekvő ] katekéta iskolájának vezetőjéből lett - Szt. Márktól számítva - a 13. alexandriai püspök ( 232~249 ); majd a IV. sz.-ig szerte a kereszténység korabeli elterjedési területén nagyon sok püspököt tiszteltek a „pápa = atya, szentatya” címmel. Míg „a pátriárka” rang a VI. sz. közepétől inkább a világi közigazgatási területi szervezethez kötődő egyházszervezeti egységekhez igazodott, „a pápa” címhasználat a Vörös-tenger~Égei-tenger „vonaltól” nyugatra már a IV. sz. utáni időkben a legrégebbi hagyományú, legtekintélyesebb közösség által vezetett részegyház, és a hatáskörébe tartozó/rendelt régió főpapjának tisztét kezdte jelenteni: jelesül Róma, ill. az egyiptomi Alexandria részegyház-főinek megjelölését. A khalkedóni zsinat theológiai döntéseit el nem fogadó, ún. „nem-khalkedóni orthodoxok” közé tartozó Alexandriai Kopt Orthodox Egyház feje 451-től mindmáig az alexandriai „( kopt ) pápa”; a khalkedóni - Jézus Krisztus egyenlő mértékben valóságos isten és valóságos ember - alapvetésű Alexandriai Görög Orthodox Egyház/Patriarkhátus feje pedig [ 1965-ig ] az alexandriai „( görög ) pápa és pátriárka”; 536-ig az erőviszonyok függvényében hol az egyik, hol a másik egyház jelölte „az alexandriai pápát”…; végleges kettészakadásuk éve 536; mindkét egyház egyházfőinek hagyományos székhelye ma is Alexandria; ( saját kopt, ill. saját görög egyházi nyelvüket ma már csak a saját fő egyházi ünnepeiken használják, egyébként mindkét egyház mára arab nyelvű ). 541-től használják hivatalosan is a mai értelemben vett pátriárka rangot, 692-ben rögzítették a Római Birodalom khalkedóni eszmeiségű 5 patriarkhátusának hivatalos rangsorát: Róma → Konstan nápoly → Alexandria → Antiokheia → Jeruzsálem. Ekkortól továbbra is Róma püspöke, a Nyugat pátriárkája, továbbá Alexandria nem-
khalkedóni, ill. khalkedóni püspökei viselték „a pápa” címet; majd az 1054-es szkizma ( nyugat-keleti nagy egyházszakadás ) után a konstantinápolyi pátriárka titulusai közé is tartozott, ám a khalkedóni eszmekörű Keleten „a pápa” cím 1965. december 7. óta nincs használatban: amióta a khalkedóni orthodoxok nevében I. Athénagorász konstantinápolyi pátriárka, a római katholikusok nevében VI. Pál római pápa visszavonták egymás kölcsönös kiközösítését. Így 1965/’66 óta az Alexandriai Görög Orthodox Egyház/Patriarkhátus egyházfője is az alexandriai „( görög ) pátriárka” titulust használja, [ tehát elhagyta „a pápa” címet; a koptokkal ( ma még… ) nem jött létre ilyen kölcsönös gesztus-gyakorlás ]. A Kopt Orthodox Egyházból 1741-ben kivált csoport unitus = „Rómával egyesült” Róma dogmatikáját teljes mértékben elfogadó, a római pápa főségét elismerő - , ők az egyesült kopt-katholikusok; e kairói székhelyű Kopt Katholikus Egyház vezetőjének szintén „a ( kopt-katholikus ) alexandriai pátriárka” a titulusa…; 1964-ben ez utóbbi lépett az 1215 óta de jure létező „alexandriai latin pátriárka” cím helyére is. Róma püspökei, a Nyugat pátriárkái közül „a pápa” cím használata elsőként a Szt. Pétertől számított 53., jelesül I. ( Szent ) János ( 523~526 ) esetében már írásbelileg dokumentált; [ Róma püspökeként, római pápaként ő volt az első, aki a Császárvárosba: Konstantinápolyba is eljutott, éspedig 525 végén, ahol 526 Húsvétján a konstantinápolyi pátriárkával koncelebrálták a szentmisét a Szent Bölcsesség/Hagia Szophia székesegyházban ]. Róma püspökének ősi székhelye - kivételes időszakoktól eltekintve, mint pl. 1305~1377: Avignon - a névadó Város/Urbs. Ez azonban „Avignon előtt” sem jelentette azt, hogy állandóan Róma városában élt: a IV. sz.-tól a VIII. sz. közepéig az adományok révén ajándékként kapott, vagy megvásárolt közép-, dél- és észak-itáliai püspöki~érseki/metropolitai birtokain*, a VIII. sz. közepe után az Egyházi Állam** területének valamelyik részén tartózkodva, [ esetleg valamelyik hűbérese*** térben közeli fennségterületét meglátogatva ] végezte nyugati egyházfői tevékenységét, ám mindenkor „a Városban” vértanúságot szenvedett Szt. Péter és Szt. Pál apostolok révén Rómára ható erő, és a püspöki~érseki/metropolitai, ill. pátriárkai székhelyjelleg okán Róma püspökeként, --- a VI. sz.-tól dokumentáltan használt titulusa szerint: római pápaként. [ 1929-től kezdve Vatikán Városállam deklaráltan nem része sem Olaszországnak, sem az olasz fővárosnak; azóta a pápa „római” jelzője tehát nem nemzetközi jogi kifejezés, hanem hagyománytisztelet ]. * E birtokok többsége Rómában és környékén volt, néhány pedig ( a Földközi-tenger közeli ) Dél-Galliában, Korzika, Szardínia, Szicília szigetén, Észak-Afrikában és az ’Adria északi öble menti ’Isztriában. A VI. sz. végén ezek az örökségnek/patrimonium-nak nevezett birtokok mintegy 220 km2-nyi összterületűek voltak, [ ez a mai Budapest teljes közigazgatási területének kereken a 40 %-a ], és a VIII. sz. közepéig végső fokon a Konstantinápoly birodalmi székvárosú bizánci császár fennhatósága alá tartoztak. ** 756-tól ( más források szerint 754-től ) 1870-ig létezett az Egyházi Állam ( = a pápák változó méretű/kiterjedésű világi fejedelemsége, amelynek Itálián kívüli része volt - pápai enklávéként - az 1274-től ajándékozás révén megkapott Venaissin-i
grófság ( Avignon kelet-északkeleti tágabb körzete, ma: Vaucluse megye ), továbbá az 1348-ban megvásárolt Avignon városa is, ezek 1791-ben de facto, 1814-ben de jure Franciaország részei lettek ). *** Államok, tartományok, régiók uralkodói - személyes hűbéresi/vazallusi eskűt téve a római pápának - a nemzetközi hatályú elismerés révén politikai védelmet kaptak, cserében évi hűbéradót fizettek, ill. esetenként egyéb szolgáltatási kötelezettségeik is voltak. A személyi változások/trónviszályok, stb. okán is az ilyen joghelyzetű térségek, szerveződések köre folyamatosan változott, pl. időszakosan bele tartozott egész Korzika, Szardínia, Szicília, részben Dél-Itália ( Nápoly környéke, Apulia ), Magyarország Szent Koronájához perszonálunió révén csatlakozását megelőzően az ’Adria-tengermelléki és Nyugat-Dinári hegyvidéki Ó-Horvátország, sőt, Portugália vagy Anglia is. A szíriai, tehát nem-európai születésű III. ( Szent ) Gergely római pápa levelet írt Iszauriai III. León bizánci császárnak, amelyben arra kérte az uralkodót, hogy hagyjon fel a 726-ban meghírdetett, majd egy 730-as császári rendelet révén megkezdett kép(ikon-)rombolással. A muszlim Omajjád kalifák damaszkuszi udvarának kancelláriáján magas rangú tisztviselőként dolgozó Ιωάννης Δαμασκήνος,/( latinul: Iohannes Damascenus )/Damaszkuszi Szt. János írásai ugyan kimunkálták a kép-(ikon-)tisztelet eszmeiségét, ám León császár hajthatatlan maradt. Erre Hellászban lázadás tört ki a képrombolás ellen; Róma térségéből pedig a lakosság elűzte a képrombolást kihirdető bizánci helytartót, és 727-ben a pápát ismerte el világi urának: ez a Római Hercegség/Ducatus Romanus államalakulat kezdete. Miután Gergely római pápa üzenetét a császár válaszra sem méltatta, 731 őszén Gergely zsinatot hívott össze Rómába, ahol elítélték a képrombolást, sőt, azt eretneknek minősítették. Amikor a zsinat döntései eljutottak Konstantinápolyba, León császár - bár letett arról a szándékáról, hogy képrombolási rendeletét Rómában is végrehajtsák - , ellenintézkedésként a Birodalom összes itáliai tartományát, továbbá Illíriát / = a Nyugat- és Közép-Balkánt /, ill. Hellászt/Görögországot is kiszakította a római patriarkhátusból [ = III. ( Szent ) Gergely, mint a Nyugat pátriárkája fősége alól ], és ezeket a területeket is a konstantinápolyi pátriárka hatáskörébe helyezte át. 739-ben az észak-itáliai germán longobárdok elfoglalták Ravennát, közigazgatási egységként gyakorlatilag megszüntetve Bizánc Ravennai Exarkhátusát, utóbb a Római Hercegség nagy részét is elfoglalták; a képrombolás-vitában felbőszült bizánci császár ezek megóvásában/visszaszerzésében sem nyújtott segítséget a római pápának. A pápa a germán vezetésű frank birodalom 745-től de facto egyeduralkodó, 751-ben királlyá felkent, 754-ben Párizsban az idáig elutazott pápa által „a rómaiak patríciusa” címmel felruházott III. ( Kis ) Pipin uralkodótól kért segítséget, aki azonnal hadjáratot idított Itáliába, és 756-ban »Szent Péter apostolnak« ajándékozta az egykori Ravennai Exarkhátus és az ’Adria-közeli Ötváros/Pentapolisz területét, visszadva a pápának a Római Hercegség longobárd-megszállta részeit is: mindez együtt lett az Egyházi Állam, mint » Patrimonium Sancti Petri = Szt. Péter öröksége «. Maga a római pápa ezzel kikerült a kelet-római/bizánci császár világi fennhatósága alól, sőt, ( hol
formailag, hol - főként a XII. sz.-tól - ténylegesen ) független/szuverén állam államfője, világi egyeduralkodó ( monarcha ) lett, ennek jeleként már 756-tól a pápai oklevelekből elmaradt a konstantinápolyi császár uralkodási éveihez igazodó keltezés. 769-től világi személyt nem lehetett római pápává választani, hanem csakis klerikust. Az Egyházi Állam pl. 1859/’60-ban 41.187 km2-nyi összterületével nagyjából akkora volt, mint a Nagy-Duna jobb parti Kisalföld + a tulajdonképpeni természetföldrajzi Dunántúl + az Alpokalja keleti sávja együtt. Az Egyházi/Pápai Állam területének messze túlnyomó többsége 1859~1870 között lett az akkor újonnan megalakuló egységes Olaszország része, ám csak 1929-ben rendeződött a 2 állam viszonya. 23 olyan hely van Róma városában, és 5 azon kívül, amelyet Olaszország meghagyott/átengedett a Vatikánnak, bár területileg sem a Vatikánnal, sem egymással nem összefüggők. Olasz szempontból a Vatikán e külső területei, ingatlanai is területen kívüliséget élveznek, ugyanakkor a Vatikánnal együtt részei az UNESCO Világörökségének. Vatikán Városállam/Status Civitatis Vaticanae összterülete 0,44 km2, azaz 44 hektár; mai állampolgárainak száma mintegy 1.000 személy. A mindenkori római pápa a városállam első számú állampolgára, a többiek kb. 1/3-a lakik a világ legkisebb nemzetközi jogilag elismerten független - országának területén belül. 1960-ban XXIII. János római pápa létrehozta a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsát ( Pontificium Consilium ad unitatem Christianorum fovendam ), elsősorban azzal a céllal, hogy előkészítse a többi keresztény/keresztyén egyház részvételének módját a II. vatikáni zsinaton. A Kárpát-medencei magyar keresztény állam megalapítása millenáris ünnepségeire ( 2000 ) tekintettel a khalkedóni eszmeiségű, a konstantinápolyi pátriárka tiszteletbeli elsőségét valló orthodox/keleti egyházak először emeltek szentjeik sorába a nagy egyházszakadás ( 1054 ) után Rómában kanonizált szentet, így Árpád-házi I. ( Szent ) István magyar király személyében - közel ezer évnyi szünet után - újabb közös szentje van a római katholikus és a khalkedóni orthodox/keleti egyházaknak.
A most leköszönt és nyugdíjba vonult XVI. Benedek pápa titulatúrájából 2006-ban elhagyta „a Nyugat pátriárkája” címet. *
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
I. Ferenc pápa --- III. ( Szent ) Gergely szír pápa ( 731~741 ) óta az első nem-európai születésű nyugati egyházfő: ő az első a déli félgömbről, ő az első a nyugati féltekéről, tehát Amerikából. Családi neve - Bergoglio - olasz: édesapja olasz bevándorló volt. A mai pápa egy 5-gyermekes család elsőszülöttjeként 1936-ban látta meg a napvilágot Argentínában, Buenos Airesben. A szakközépiskola elvégzése után élelmiszer-minőségvizsgáló vegyésztechnikusként dolgozott egy laboratóriumban. 22 éves korától, 1958-tól jezsuita novícius lett. A theológia mellett 1960-tól bölcsészetet/filozófiát, ’64-től és ’65-től irodalmat, ill. pszichológiát is tanult. 1969ben szentelték pappá. Utóbb a theológia professzora lett. 1973-ban tett jezsuita örökfogadalmat: egész életét Istennek szenteli, a jezsuita szerzetesrend szabályait betartva. 1980~’86 között egy theológiai szeminárium rektora volt. [ Mivel jezsuitaként közegyházi vagy világi tisztség nem vállalható, ( Boldog ) II. János Pál pápa óhajára rendtagságát felfüggesztve ] 1992-től püspök, 1998-tól Buenos Aires érseke lett. 2001 óta bíboros. Kisgyermek kora óta használt nyelve a spanyol, korábbi római szolgálatai révén tökéletesen beszél olaszul, apja piemonti származása és a rokonság okán a sajátos piemonti nyelven is; elsajátította a latint, a portugált, a franciát, a németet, az angolt és az ukránt. 1982 óta számos könyve és tanulmánya jelent meg spanyolul és angolul. A http://en.wikipedia.org/wiki/Pope_Francis tárhelyen bőséges összefoglalás olvasható Jorge Mario Bergoglio → I. Ferenc pápa életéről. Argentínai protestáns ( anglikán és lutheránus/evangélikus ) egyházi vezetők a pápává választásakor tett nyilatkozataikban elismerően emlékeztek meg Jorge Mario Bergoglio érsekként, majd bíboros érsekként baráti és együttműködésre kész tevékenységéről. Így pl. a Buenos Aires-i Érsekség pénzügyi vezetője is egy evangélikus volt, személyes baráti viszonyban az érsekkel, aki az ökuménia kapcsán kifejtette: kölcsönösen megismerve és tiszteletben tartva az eszmeköri különbségeket, kölcsönös bizalommal építsünk hidakat azok jegyében, amelyekkel a Biblia alapján mindannyian egyetértünk --- Jézus Krisztus valóságos istensége, emberré létele/születése Szűz Mária által, feltámadása, és a paruszia ( = Krisztus 2. eljövetele ). Az argentínai Bibliatársulatban gyakran imádkozott együtt az evangélikusokkal / lutheránusokkal /, és/vagy megkérte őket, hogy imádkozzanak őérte. Jó humorú, egyszerű, igen szerény ember. Buenos Airesben nem az érseki/bíborosi palotában, hanem egy kis lakásban élt, magára főzött, lehetőleg tömegközlekedési eszközökön utazva látta el szolgálatát. A 2013. március 13. óta pápa világos jelzést adott a szegények ügye és a teremtett világ megőrzése iránti elkötelezettségéről Assisi Szt. Ferenc nevének választásával.
[
↘
] még Jorge Mario Bergoglio érsekként, bíborosként --- Rómában