KATOLIKUS
HÍRMONDÓ 2010. Március
„Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem: oldd le a jogtalan bilincseket, oldozd meg az iga kötelékeit!” (Iz 58,6) Minek tanult ô hajdanában tipegni, járni délcegen, ha most a fán oly mozdulatlan, s aléltan függ néhány szegen? Miért tanult meg úgy beszélni pusztában, néphez és hegyen? Azért, hogy végül ezt suttogja: „Ha így akartad, hát legyen!”? S miként tudott csodákat tenni, uralkodni halál felett, ha tûri, hogy ajkát elhagyja ez az utolsó lehelet? Ha újra járna, szólna, élne, megértenéd, miért halott? Ne kérdezz, sírj a múltad végett, s reméld a harmadik napot!
„Legyen a nagyböjt minden keresztény számára megújuló tapasztalat Isten szeretetérôl, amelyet Krisztusban ajándékozott nekünk, és amelyet nekünk is minden nap tovább kell ajándékoznunk a felebarátunknak, fôleg a szenvedônek és rászorulónak. Csak így részesülhetünk gazdagon a húsvét örömében.” /XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenetébôl/ #
Gyümölcsoltó Boldogasszony (Urunk születésének hírüladása)
Eredetileg a keleti Egyház ünnepe. A római Egyház a VII. századtól ünnepli annak emlékét, hogy Isten elküldte Gábriel arkangyalt azért, hogy hírül vigye Szûz Máriának az Istenanyaság nagy titkát: a Megváltó születését. Március 25-én tehát az Anyaszentegyház megemlékezik arról, hogy Isten ígérete beteljesedett; valóra vált a prófétai szó: a Szentlélek teremtô erejével belenyúlt a történelembe; a Boldogságos Szûz Istenanyává lett; a második isteni Személy megtestesült. A Szent Szûz „Igen” szavára elindult az istengyermeki élet. A liturgiában ezt a csodát, térdet hajtva említették évszázadokon keresztül. Mai liturgiánkban a szentmise Hitvallásában a „Megtestesült…” szavakat meghajolva mondjuk. Gyümölcsoltó Boldogasszony és Urunk születésének ünnepén (Karácsonykor) a jelen-
legi elôírások szerint is térdet hajtunk. Ezt a titkot hirdeti naponta háromszor templomaink harangja, hívva mindenkit az „Úr Angyalának” imádkozására. A Názáretben lakó Máriával, József jegyesével a küldött, Gábor angyal közölte a nem remélt megtiszteltetést, Isten megváltó akaratát, Jézus csodálatos fogantatását (Lk 1, 26-38). Az ünnepet Rómában már a VII. században bevezették, neve „Annuntiatio Domini” volt, vagyis az Úr hírüladása. Hosszú idôn át Karácsony elôtt ünnepelték a milánóiak és Spanyolországban. A megváltás mûvének kezdete, az angyali üdvözlet ünnepe ez a nap. Mária „Igen”-je megerôsít mindannyiunkat abban, hogy bátran válaszoljunk Isten akaratára, tegyük meg, amit Isten kér tôlünk. (HI)
Áldásos áldozat – Miért ne féljünk „magunkból adni, magunkat odaajándékozni”? A minap arról beszélgettem a barátaimmal: miért lehet az, hogy a mai kor embere már nem akar elkötelezôdni? Beszélgetésünk végén szomorúan állapítottam meg: talán abban lehet a baj gyökere, hogy a „modern” ember elfelejtette, hogyan kell áldozatot hozni a másikért. Mert az elkötelezôdés áldozatvállalással jár. Tényleg elfelejtettük volna ennek fontosságát? Bábel Balázs érsek atya Adventben arról beszélt, hogy a ma „divatja” az, hogy kényeztesd magad. Menj el egy wellness hétvégére, ma ne fôzz ebédet, ne söpörd el a havat, csak magadra figyelj. Viszont ez a felfogás szöges ellentétben áll a mi hitünkkel, hiszen a mi hitünk és vallásunk azon alapszik, hogy Jézus Krisztus, az Isten fia emberré lett és önmagát adta áldozatul, hogy nekünk örök életünk legyen. „Hogy tartottam valaha a szótól: áldozat. Mire figyelhettem akkoriban, hogy nem vettem észre, ez a kulcs. Áldozatot hozni. Magunkból adni, magunkat odaajándékozni. Mindenen túlmutató, mindent felülíró, hatalmas szabadság bennünk, hogy bármikor megtehetjük.” (Schäffer Erzsébet) 2
Arra kell tehát törekednünk, hogy életünk napjai az Istenért, és a másik emberért vállalt áldozat napjai legyenek. De mit is jelent az valójában az, hogy „áldozatot hozni”? Az Értelmezô Kéziszótárban az találjuk: „Az áldozat, vagy áldozatbemutatás (latinul: sacrificium) az istentisztelet legnagyobb cselekménye, amellyel egy áldozati tárgyat teljes egészében Istennek ad az ember.”. Arról van hát szó, hogy amikor valamit teszünk egy másik emberért, eközben magunkat teljesen oda tudjuk adni az Istennek. Feláldozom magam, azaz valómat teljesen Istennek szentelem, és eközben mások életét teszem szebbé. Lemondok magamról, a saját nézôpontomról. Ezt megtenni nagyon nehéz. Sokszor próbáljuk, mégis gyakran foggal-körömmel ragaszkodunk saját jólétünkhöz, saját nézôpontunkhoz. Ám az Úr kegyes volt hozzánk, és számos szentet adott nekünk, hogy példát mutassanak. Gondoljunk csak Szent Erzsébetre, II. János Pálra vagy Teréz anyára. Teréz anya milliók életét változtatta meg azzal, hogy lemondott magáról és a szegényeknek szentelte életét. És Ô tudta, hogy az Úr nem vár nagy dolgokat, hanem kis dolgokat – nagy szeretettel. Ô megtapasztalta az áldozatvállalásban rejlô igazi örömöt és ôszinte szeretetet. Áldozatot sokféleképpen lehet hozni. Ha lemondok arról, hogy egy pletykát továbbadjak, vagy megölelem azt, akit nem szoktam, félreteszem a rossz gondolataimat és önzetlenül teszek valami jót. Megosztom az ételem valaki mással, tiszta szeretettel imádkozom valakiért, segítek valakinek a munkájában, beugrom helyette, ha elfáradt, és még sorolhatnánk. A nagyböjti idô (hátralévô része) remek alkalom arra, hogy áldozatot vállaljunk egymásért és Istenért. Milyen szép lenne a böjtünk, ha mondjuk nem a dohányzásról, a csokiról vagy a hangos mulatságokról mondanánk le, hanem önmagunkról, mások javára. Próbáljuk meghozni a mindennapok áldozatait, hiszen ahogy Teréz anya is mondta: “Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel.” (BPR)
Egyházközségünk archívumából „Fogadj örökbe egy papot! (III. rész)” A papság éve jegyében XVI. Benedek pápa meghirdette a „Fogadj örökbe egy papot!” kezdeményezést, bátorítva ezáltal a híveket, hogy imáikkal és erôfeszítéseikkel kérjék Krisztust, hogy adjon erôt és kitartást papjainak küldetésük teljesítésében. Folytatva a korábban indított rovatunkat, a papság évében a hivatásukról mesélôk sorát Retkes Zsolt, bajai káplán gazdagította (2009. december 3.). Rövid elôadásában a másfél éves papi szolgálatának bajai idôszakáról mesélt. 2008 tavaszán szentelték pappá Kalocsán, majd Kiskunmajsára került, ahol nagyon szerették. Körülbelül fél éve áthelyezték Bajára, ami elsôre óriási nagy falatnak tûnt. Bevallása szerint ugyanis a délvidéki mentalitás homlokegyenest más, mint a miénk. Nem nyitottak felé, nem mozdultak meg a szavára. A bajaiak sokkal zárkózottabbak, mogorvábbak voltak, nem könnyítették meg Zsolt dolgát. Nem hallgattak a jó szóra, a mosolyra, de még a szidásra se. S bár ez nagyon elkeserítette és egy vasárnap (sok korábbi sikertelen próbálkozás után) meg is osztotta a hívôkkel bánatát, Isten nem hagyta cserben. A hívek lassan elkezdtek nyitni felé (látva ôszinteségét
és nagy hitét) és részt vettek az általa rendezett programokon. Az egyházközség lelki megújulásáért szervezett kerékpáros zarándoklaton 36-an vettek részt és kerekezték le a 12 km-es távot. Onnantól kezdve érezte és fontossá vált számára, hogy jó, ha az ember képes megalázkodni, s azt tudja mondani, ”Uram én itt nem tudok mit tenni, itt van a két kezem, itt van a szám; használj és formáld azokat, akiket rám bíztál!” S bizony az alázat, az emberek felé kifejezett öröm, mosoly, jókedv, nem volt hiábavaló: Adventben a rorátékon 100-nál többen is részt vettek. Megerôsítette ôt munkájában az is, hogy az Istentôl kapott legnagyobb feladatának érezte, hogy belevigye az egyszerû mosolyát és jókedvét a mindennapokba. S Isten „megint megmutatta”, hogy csodálatosan tud tevékenykedni. A fáradozásnak mára meg lett a gyümölcse. (KG) 3
A Szent három nap és a Húsvét ünnepe
Krisztus után 313-ban, a Nagy Konstantin császár által kiadott ediktum után, felszabadult a keresztény közösség, és kezdte kialakítani a húsvéti misztérium ünneplésének részleteit. Hívô keresztény katolikusok beszélgettek arról, hogy kinek mit jelent húsvét ünnepe, a szent három nap. Volt, aki azt mondta, neki a nagypéntek a legfontosabb ünnep, mert akkor halt meg értünk Jézus. Más azt mondta, hogy számára a nagyszombat, illetve a húsvéti vigília a legszebb, a legjelentôsebb, mert akkor támadt fel Jézus. A II. Vatikáni Zsinat elôtt valóban szét lehetett így választani e napokat és bizonyára sokan ebben nôttek fel. De ma már az egyház nem nagycsütörtökrôl, nagypéntekrôl és nagyszombatról beszél külön-külön, hanem a szent három napról. Azt akarja mondani, hogy ez a három nap egyetlen ünnep, egyetlen titok, elválaszthatatlanul összetartozik. Azt, hogy nagyszombat éjjel, pontosabban húsvét vigíliáján Jézus feltámadását ünnepeljük, tudjuk. De a nagypéntek, Jézus halálának titka elválaszthatatlan a feltámadástól, a halál magában hordja a feltámadást, egyetlen valóság két oldala számunkra. S a nagycsütörtök? Jézus irántunk való legnagyobb szeretetének ünnepe ez. Ekkor adta nekünk testét és vérét, az Eucharisztiát, az áldozást, a szentmisét. Ebben a szentmisében már az elsô nagycsütörtökön ott volt, s ott van a világ végéig. Nagypéntek és a húsvét nincs nagycsütörtök nélkül; Krisztus nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán adta nekünk a kenyérben és borban az Ô halálát, hogy egyesüljünk vele. Nagycsütörtök estéjével kapcsolatban Szent János evangéliuma azt a jelenetet idézi fel, amikor Jézus megmossa tanítványainak a lábát. Ezzel nemcsak szeretetének, de alázatának is a legnagyobb mértékét mutatta be. A szeretet és az alázat példáját a tanítványoknak is követniük kell. Nemcsak a püspöki székhelyeken, hanem a II. vatikáni zsinat rendelkezései szerint a plébániai közösségekben is meg lehet jeleníteni ezt a történetet, mikor tizenkét férfit választ ki a helyi lelkipásztor és Jézus képviseletében maga is megmossa hívei lábát. Minden szentmisénk nemcsak Krisztus egész nagycsütörtöki szeretetét hordozza, hanem Krisztus halálát és feltámadását, nagypéntek és húsvét titkát is. Ezzel egyesülünk minden áldozásban. Akik mélyebben megértettétek a liturgia titkát, talán közelebb kerülnek már mindehhez. A húsvét titkát tehát a három szent nap együtt fejezi ki, ünnepli. Tegyük idén ismét olyan ünneppé ezt a három napot, mint eddig még soha! Egyéni életünkben, s ahol lehet, családunkban. Találjuk meg a módját, hogyan lesznek ezek a napok családunk ünnepei, úgy amint az ôsegyházban volt, úgy ahogy az egyház liturgiája ezt feltételezi. Persze nagy ajándék már az is, ha részt tudunk venni az esti közös ünnepléseken, de ezen túl is tervezzük meg, hogy családjainkban, hogyan tesszük e napokat a húsvéti titkok ünnepévé, hogyan lesznek e napok nemcsak csendes napok, hanem ünnepélyesek is. Most különösen is volna helye a lakásban felállított jelképeknek, kis oltárnak, töviskoszorúnak, keresztnek, ami az ünnep titkára emlékeztet. S mindenképp legyenek ezek a szeretet tetteinek és a bûnbánatnak, megújulásnak napjai gyermekek és felnôttek számára, hogy így jussunk el húsvét ünnepére és lelkünk örömére. Emellett még nagyon üdvös lenne, ha idôt fordítanánk a családi liturgiára, közös imádságra, éneklésre, Szentírás olvasására, vagy bármely más lelki táplálékra! Minden keresztény testvérünknek, aki az élet igazságára, az életében Istenre vágyakozik és az Isten szeretetét kívánja megtapasztalni, s a világban hirdetni, annak szól a húsvéti örömhír: ezt a várva várt életet Jézus Krisztus hozta el megváltó szenvedése, halála és dicsôséges feltámadása által! (KP) 4
„Engedjétek hozzám a gyermekeket!” KERESD MEG AZ ÖSSZETARTOZÓKAT ÉS KÖSD ÖSSZE ÔKET!
Pilátus
A szó jelentése: küldött, követ. Jézus 12 tanítványa, akiket különleges tekintéllyel és hatalommal ruházott fel.
Heródes Golgota
Mártírnak nevezzük azt a személyt, aki a keresztény hitéért inkább vállalja a halált is, mintsem megtagadja hitét. (Mártír = hûséges tanú)
Megváltó Apostolok
Júdea provincia helytartója volt Kr. u. 26-36-ig. Jézus mûködése idején élet és halál ura volt e római tartományban.
Messiás Utolsó vacsora
Jézus szenvedéstörténetének kiemelkedô eseménye. A tanítványokkal ünnepli húsvét elôestéjén.
Vértanú
Uralma egész Palesztínára kiterjed, mint a zsidók királya. Általános értelemben megmenekülést, megszabadulást hoz a személye. Bibliai értelemben a zsidó nép megszabadulását, ill. Jézus kereszthalálát jelenti, mellyel megváltotta az emberek bûneit. Jelentése felkent. Az Ószövetségben a prófétákat, papokat, királyokat úgy iktatták be, hogy szent olajjal kenték be ôket. Jézus megfeszítésének helye, Jeruzsálemtôl Északkeletre, a város falain kívül.
Gyerekek imája De jó volna jónak lenni, Szüntelenül hitben élni, Istent és egymást szeretni, Rosszért is jóval fizetni! Tudom ám, hogy gyenge vagyok! Szívem mélyén jót akarok, De ki segít engem ebben, Hogy a sok jót végbevigyem? Ugye, meghallgatod imám, Szeretô mennyei Atyám? Lelked által segíts engem, Hogy Jézust híven követhessem. Ámen. 5
Egyháztörténeti utazások
A római valláspolitika a kereszténységgel szemben Nagy Konstantinig (III. RÉSZ) A keleti egyház sem kerülhette el azonban a belsô válságot. Egyiptomban két nézett csapott össze egymással. Alexandrosz püspök és Arius presbiter közötti teológiai vita a Fiú egylényegûségérôl, mely végül az arianizmus létrejöttéhez és eretnekségéhez vezetett. A döntô momentuma ennek a Konstantin által összehívott zsinat volt, mely 325-ben ült össze Nikaiaiban. A zsinatot hamarosan az elsô egyetemes zsinatnak tekintették annak ellenére is, hogy a jelen lévô 220 püspök közül csak 5 volt latin. A megnyitón maga a császár elnökölt, s felszólította a zsinati atyákat az egység és a béke megôrzésére. Végül nem várt fordulattal és nem kis meglepetést keltve 218 püspök elvetette az ariánus gondolatokat és az egylényegûség fogalma (homousziosz) az azonosságot erôsítette meg, vagyis azt, hogy az Atya és a Fiú „ugyanaz”. A zsinat ezen kívül a húsvét idôpontjának meghatározásával összehangolta Egyiptomot, Szíriát és Rómát, rendelkezett a szakadár meletiánusok visszavételérôl és kiadott 20 kánont, melyben a fegyelmet szabályozták. Az új kánonok szabályozták a püspökválasztást és elôsegítették, hogy a metropoliták kezében egyesüljön a hatalom. Ekkortól válik különösen dominánssá Alexandria, Antiochia és Róma püspöki széke, jól megvilágítva az egyház struktúrájának és szervezetének fejlôdését. Nagy Konstantin megtérése hatalmas fordulatot jelentett az egyház számára. Bár nem tekinthetô mélyen vallásos embernek, hiszen nem értette teljesen a keresztény tanítás lényegét, megértette azonban azt, hogy az egyházzal együttmûködve stabilizálhatja csak a birodalmát. Az egyház részérôl ez nem csak az üldözések végét jelentette, hanem a szabad önkiteljesedést és fejlôdést. Ennek a kölcsönös közeledésnek a legendája jól megfogható Konstantin egyik csatájában, mely szerint a csata elôtt a nap fényében egy keresztet látott, melyre az volt írva: „E jelben gyôzni fogsz!” Mindazonáltal nem lehet félreértelmezni Konstantin
gondolatait. Egyszerre élt benne a keresztények istene és a pogány napisten kultusza, melyek összeegyeztethetetlenségét nem tekintette problémának. De nem csak ô élte meg ezt az átmeneti idôszakot így, hiszen a birodalom lakóinak hite is egyfajta átmenetet képzett a monoteista napisten és a keresztény egy isten között, valódi keveredést idézve elô. A 313-as milánói ediktum kiadása után Konstantin azonban egyértelmûen keresztény uralkodónak tekintette magát, akinek kötelessége az egységes egyház fenntartása, de nem tette a kereszténységet sem államvallássá, sem bevett vallássá. Bár csak 337-ben halálos ágyán keresztelkedett meg, hitét nem lehet kétségbe vonni, hiszen a korai kereszténység korában általános volt a halál elôtti megkeresztelkedés. Tovább erôsítette a kapcsolatot az új fôváros, Konstantinápoly megalapítása is. Jól jellemzi a vallásos élet párhuzamosságát, hogy egyszerre építettek két keresztény templomot, de jelen volt a napisten és Kübelé istennô szobra is a fórumon. A város 330-ban történô átadása is közös ünneplést jelentett Konstantin vezetésével a keresztények és pogányok között. A császár nem csak elvekben mutatta ki hûségét az egyházhoz, hanem számos intézkedésével. Bôkezûen támogatta az egyházat, az elpusztított Bibliákat újra kinyomtattatta, templomokat építetett (ekkor épült a Szent Péter és Szent Pál sírhelyénél lévô két bazilika Rómában valamint a Szentföldön és a Szent Sírnál), második feleségének palotáját (mely a Lateráni család tulajdona volt korábban) Róma püspökének adta, keresztény eszméknek megfelelô törvényeket hozott a rabszolgák, parasztok védelmében. A megerôsödô kereszténység számos ponton változtatta meg a hétköznapokat is. Ekkor válik általánossá, hogy a vasárnap az Úr feltámadásának napja, illetve a hét mint idôegység is meghonosodik a mindennapokban. (KA)
Ima a határon túlról Uram fogd két kezem, Védd meg a lelkem a gonosztól. félek, ha nem vagy mellettem. Ôrizd meg, mert rólam szól. Óvd hazám, Imáim hozzád szállnak. hisz nem csak én lakom ott. (TA) 6
Adj valamit a szegénynek, s óvd népedet. Szívembe küldd fényed, hogy dicsérjelek Téged.
A „templom egere”, avagy örömhír az Interneten Nap mint nap halljuk, hogy mennyire felgyorsult körülöttünk a világ és mennyire rohamléptekben halad elôre a technika. Ez valóban így van. Számos új lehetôség adódik és vesz körül minket, és néha nagyon nehéz köztük megtalálni a számunkra tényleg hasznosat. Ma már annak, hogy bármint könnyen megtaláljunk, a legegyszerûbb módja az, ha utánakeresünk az interneten. Az internet használata gyakran megosztja az embereket, hogy jó-e vagy sem. Tény, hogy sok felesleges és hasztalan dolgot találhatunk, de mégsem tehetjük meg, hogy nem veszünk róla tudomást. Ugyanis ha kicsit nyitott szemmel tekintünk szét, nagyon sok hasznos és épülésünkre szolgáló dolgot is találhatunk. Az alábbiakban néhány tippet szeretnénk adni, hogy hol találhatunk a neten híreket egyházunkról és a lelki életünkhöz hasznos oldalakat. Egyházunk életérôl a legfrissebb híreket a www.katolikus.hu –n olvashatjuk. Találunk itt még napi evangéliumot, online Bibliát és lelkiségi programok leírását. A másik nagyon hasznos link a http://www.plebania.net. Ez egy „virtuális plébánia”, ahol olvashatunk verseket, lelkigyakorlatokat, játékleírásokat és számtalan zenét is meghallgathatunk. Az interneten lehetôségünk van rádiót is hallgatni. Ehhez kiváló lehetôség a http://www.mariaradio.hu és a http://www.katolikusradio.hu. Fiataloknak ajánljuk a www.igen.hu-t vagy a www.metropolita.hu-t. A www.pope2you.net-en pedig a Szentatya fiatalokhoz intézett gondolatait olvashatjuk. Nem kell messze menni ahhoz, hogy egyházközségünket is megtaláljuk a webes világban. A Katolikus Hírmondó is elérhetô az interneten a www.katolikushirmondo.mlap.hu-n és templomunk oldala pedig a www.otemplom.gportal.hu –ra kattintva hívható elô. A Fény Gyermekei is évek óta elérhetôek az interneken, a www.ifikozosseg.gportal.hu oldalon. Reméljük, hogy a felkínált lehetôségek közül mindenki megtalálja a számára megfelelôt! Hasznos idôtöltést és jó kattintgatást kívánunk! (BPR)
PASSIÓ
VÁROSUNK EGYHÁZKÖZSÉGEI ELÔADÁSÁBAN – az Ótemplom elôtti Béke téren
2010. MÁRCIUS 28. – 19.30 KATOLIKUS HÍRMONDÓ A KISKUNFÉLEGYHÁZI SARLÓS BOLDOGASSZONY EGYHÁZKÖZSÉG HAVILAPJA
[email protected] http://katolikushirmondo.mindenkilapja.hu Kiadja: Római Katolikus Plébánia I.
Kiskunfélegyháza, Béke tér 1.,
http://otemplom.gportal.hu
Felelôs kiadó: Talapka István c. apát, plébános Fôszerkesztô: Dr. Hevér Tibor
[email protected]
A szerkesztôség tagjai: Barna-Pap Rozália, Hevér Nóra, Keresztesi Gréta, Papp Alexandra, Sárkány Bence, Tarjányi Attila E havi számunk további munkatársa: Harbula István, Kelemen András, Könyves Péter
Nyomda: Pressman Nyomdaipari Bt. (Dabas)
29/365-564, 30/210-5644 7
II. János Pál nagyböjti imái Krisztusunk, aki elfogadod a keresztet az emberek kezébôl, Hogy Isten embereket üdvözítô szeretetének jelévé tedd, Add meg nekünk és korunk minden emberének, hogy higgyünk e határtalan szeretetben, S átadván a kereszt jelét az új évezrednek, a megváltás hiteles tanúi lehessünk. Krisztusunk, aki elestél bûneink súlya alatt és fölkeltél megigazulásunkra, Kérünk, segíts minket és mindazokat, akiket földre sújt a bûn, Hogy föl tudjunk kelni és folytatni tudjuk utunkat. Krisztusunk, aki eljöttél e világba, hogy meglátogasd azokat, akik várják az üdvösséget, Add, hogy a mi nemzedékünk fölismerje látogatásodnak idejét, És része legyen megváltásod gyümölcseiben. Ne engedd, hogy miattunk és az új évszázad emberei miatt sírni kelljen, Mert visszautasították az irgalmas Atya kezét.
Liturgikus naptár – MÁRCIUS Dátum
#
1.
H
2.
K
3.
Sze
4.
Cs
5.
P
6.
Szo
7.
V
8.
H
9.
K
10.
Sze
11.
Cs
12.
P
13.
Szo
14.
V
15.
H
16.
K
17.
Sze
18.
Cs
19.
P
20.
Szo
21.
V
22.
H
23.
K
24.
Sze
25.
Cs
26.
P
27.
Szo
28.
V
29.
H
30.
K
31.
Sze
Liturgikus esemény, ünnep / Miseruha színe köznap köznap köznap köznap köznap köznap Nagyböjt III. vasárnapja köznap köznap köznap köznap köznap köznap Nagyböjt IV. vasárnapja köznap köznap köznap köznap Szent József, a Boldogságos Szûz Mária jegyese köznap Nagyböjt V. vasárnapja köznap köznap köznap Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony) köznap köznap Virágvasárnap, az Úr szenvedésének vasárnapja Nagyhétfô Nagykedd Nagyszerda
Evangélium Lk 6,36-38 Mt 23,1-12 Mk 20,17-28 Lk 16,19-31 Mk 21,33-43.445-46 Lk 15,1-3.11-32 Lk 13,1-9 Lk 4,24-30 Mk 18,21-35 Mt 5,17-19 Lk 11,14-23 Mk 12,28b-34 Lk 18,9-14 Lk 15,1-3.11-32 Jn 4,43-54 Jn 5,1-6 Jn 5,17-30 Jn 5,31-47 Mt 1,16.18-21.24 v. Lk 2,41-51a Jn 7,40-53 Jn 8,1-11 Jn 8,1-11 Jn 8,21-30 Jn 8,31-42 Lk 1,26-38 Jn 10,31-42 Jn 11,45-57 Lk 22,14-23,56 v. Lk 23,1-49 Jn 12,1-11 Jn 13,21-33.36-38 Mt 26,14-25
