A tájház homlokzata
Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1983. 638132
TÓTKOMLÓS Szlovák tájház
A Dél-Alföld sajátosan tarka színfoltot képvisel Magyarország népművészetének térképén. Az alföldi magyar lakosságú falvak népe már a 19. század második felétől kezdve viseletében és lakáskultúrájában követte a mezővárosok paraszt-polgári divatját. A mértéktartóan nemes arányú, nem ritkán komor színezetű népviseleteket és lakásberendezéseket teszik színessé, változatossá az itt élő nemzetiségek tarka és színpompás népművészeti alkotásai. Békés megyében jelentős a nemzetiségi lakosság számaránya. Érthető: az országnak ez a része szenvedett legtöbbet és legtartósabban a török háborúktól és az azt követő százötvenéves megszállástól. Innét a lakosság zöme elmenekült, de közülük többen a török dúlások áldozataivá váltak. A terület elnéptelenedésének következménye a virágzó termőföldek elvadulása. Többségük bozótos, ingoványos pusztasággá változott. A török iga alóli felszabadulás utáni években az elpusztított területeken a közigazgatási, megyei határokat kellett kialakítani. Először 1715-ben jegyezték fel az újjászervezett Békés megyét. A megye új gazdája gróf Harruckern János György birtokai megműveltetésére telepeseket hozatott. A telepítések több hullámban követték egymást. Számbelileg legjelentősebb volt az első – 1718-1746 között – ekkor alakult ki Békés megye soknemzetiségű lakossága. A telepesek csoportosan és egyénileg érkeztek, a Dunántúlról zömében magyarok, a Felvidékről szlovákok, a Rajna vidékéről németek és Erdély határterületeiről románok. A megyébe települt szlovákok korábbi otthonukhoz viszonyítva, attól merőben eltérő földrajzi és gazdálkodási környezetbe kényszerültek. Tótkomlós községben nagy tömegben zárt, szinte homogén szlovák nemzetiségű közösségben éltek tovább, ami etnikus tradícióik továbbfejlődését biztosította. Ezért Tótkomlós a szlovákok egyik legjelentősebb települése. Ezért volt indokolt, hogy Tótkomlóson, a szlovák népi kultúrában oly gazdag nagyközségben nyissanak nemzetiségi tájházat. Az 1972-ben megnyílt, középparaszti szintet reprezentáló portát – Bogár Mihály 8 holdas gazda falusi lakóportáját – választottuk ki arra, hogy a felvidéki megyékből ide települt szlovákság népi-nemzeti kincseit közzétegye. A tájháznak a szlovák kultúra megismertetésén túlmenően gyakorlati feladata is van. A szomszédban működik a helyi Háziipari Termelőszövetkezet. Az itt dolgozó népi iparművészeknek és szövőasszonyoknak adnak ihletet és alkotásaikhoz ösztönzést a bemutatott tárgyak - múltjuk beszédes emlékei.
A lakóház alsó szegélyének ujjal rajzolt mintái
Tótkomlós múltjából A mai nagyközség helyén a középkorban kilenc házból álló települést jegyeztek fel. Lakosai magyarok voltak. A török pusztítás a kis falut megsemmisítette. Az 1648-as évi feljegyzés
már puszta helységként említi. A hajdani Békés-Komlós, a mai Tótkomlós földesura báró Rudnyánszky József evangélikus vallású szlovák telepeseket hozatott a felvidéki Gömör, Nógrád és Hont vármegyékből. 1746-ban nyolcvan család jött Komlós-pusztára, ahol az uradalmi földmérő két utcát jelölt ki házaik felépítéséhez. Tótkomlós is – mint minden telepesfalu – igen rendezett, szabályos egyenes utcákból, és az utcákra merőleges házakból áll. Az újjátelepült falu képét olvashatjuk le az 1752-ben készült térképről, melyet az Országos Levéltár őriz. Innét tudjuk, hogy a település magja a mai Szárazér – Kereszt – Táncsics – Gajdács - Tass utcák határolta terület volt. Hatalmas késő barokk evangélikus templom áll a falu központjában. Remekbe épített tornya megrendelőinek szépérzékéről és áldozatkészségéről tanúskodik. A templom körüli téren és a térre torkolló utcákban van a falu közigazgatási és kulturális központja. Itt van a községi tanács épülete, a helység nevét adó komlóról elnevezett emeletes fogadó, a kitűnő termálfürdő és uszoda, a Fürdő presso és a minden kulturális igénynek helyet adó művelődési ház. A helység neve - pár évtizedes késéssel - mutatja a lakosság nemzetiségének megváltozását. A középkori magyar falu Békés-Komlós. Ez áll az 1797-ben befejezett evangélikus templom ajtaja felett: „Ecclesia ... Békés-Komlós.” Az 1822-ben készült templomi ostyasütővasra már ezt írták, „Curavit fieri ecclesia Tóth-Komlós apud Békésienses.”
Tótkomlós a múltban és ma is erősen agrárjellegű falu. Mezőgazdasága lényegében az alföldi tanyás gazdálkodás keretei között fejlődött. Tágas határa - 9678 k. hold - termékeny róna. Fő jövedelmet búzából és kukoricából láttak. Termelési összetételére illik Petik Ambrusnak 1784-ben Békés megyéről írott néhány sora. „Békés Vármegyének lapályos határa. Ad bőven gabonát, Szántó munkájára. Bort, Búzát, Szalonnát, Ember hasznára. Takarmányt pediglen Marha tartására.”
Festett fatáblás, szalagráccsal védett ablak
Mint az ország más vidékein, Tótkomlóson is a parasztság társadalmilag a kiegyezés utáni időkben erőteljesen polarizálódott. A nagygazdák, helyi szóhasználat szerint zsírosparasztok a múlt század végén erősen polgárosodtak, ami nyomot hagyott a település arculatán. Megritkultak a tűzfallal az utcára néző egy-, majd kétablakos nádfedeles lakóházak. Helyükre az utca vonalára épített négy-hatablakos vakolatdíszes, urbánus hatást tükröző épületek kerültek.
Falfestés a konyha félköríves mélyedésében
A tájház A tájház a templom terére torkolló utcában van. (Széchenyi utca 11.) A földfalú, nádtetős, tűzfallal az utcára néző lakóház az első szobában látható mestergerenda tanúsága szerint 1886-ban épült. Alaprajzi beosztása szerint a néprajzi szakirodalomban középmagyar, vagy alföldi háztípus néven ismeretes. A lakóház egyetlen bejárata a konyhába nyílik. Tetőszéke régies típust képvisel. A falakra támaszkodó ollószárak tartják a középszelement. Nádfedése az utcai oromfalnál kissé csapott, alatta fűrészelt deszkákból esztétikusán kiképzett háromszög. A bejárati homlokzat előtti ereszt sima hódfarkú cseréppel borították. A másfél
méteres folyosó, a gang kényelmes belépést biztosít az érkezőnek. A döngölt földfalú lakóházat kívül, belül sárral tapasztották és fehérre meszelték. A vakítóan fehér fal alját — a felcsapódó sár ellen — kormos mésszel húzták el. Ezt díszítették az asszonyok a legkezdetlegesebb módon. A frissen elhúzott fal aljára ujjukkal stilizált virágmotívumokat rajzoltak. Figyelmet érdemel a lakóház hátsó szobájának két, a tornácra nyíló ablaka. Feltétlenül idősebb a ház koránál, valószínűleg a lebontott házból került beépítésre. A befelé nyíló szimpla kétosztatú üvegablakokat szalagrács védi, kívülről kétszárnyú tömör fatábla. Ezeknek a belső oldaluk virágozott, ugyanúgy, mint a szobák bútorzata. Félreérthetetlenül utalva arra, hogy a falusi bútorfestő asztalosok ősei nemcsak a templomok mennyezeteit, a szobák bútorait, de a megrendelő ízlése és pénze szerint a ház ajtóit és ablakait is díszítették.
Főzőpadka vaslábassal és kantaszekérrel. (Ez utóbbival tolták a fazekakat a kemencébe)
Konyha. A téglával kirakott tornácról a házba lépve először a konyhában találjuk magunkat. A mennyezetet tartó mestergerenda osztja a konyhát az elülső füsttelen részre a pitarra és a gerenda mögötti füstös, szabadkéményes részre a tulajdonképpeni sütésnek és főzésnek a helyére, népi elnevezés szerint a kéményaljára. Az épület restaurálásánál a konyha hátsó falának félköríves mélyedésében került elő az a festett tarka virágcsokor, amelyik valószínűleg a ház építésének évében készült. Ez az épen maradt falfestés arra utal, hogy a betelepülő szlovákok olyan helyről jöttek, ahol a falfestésnek hagyományai voltak.
Konyhai tálasszekrény, tarka keménycserép tányérokkal és csészékkel
A főzés a két szobai kemence fűtőnyílása előtti sárpadkán volt, vasháromlábon vagy cseréplábasokban. A kormos kéményaljában színes, vidám hatásúak a kemence száját záró, sártapasztással készült tévők. Fehérre meszelt lapjára állatalakokat, vagy növényi motívumokat pingált a ház ügyes kezű asszonya. A konyha bútorzata nem volt gazdag. A két háború között sem volt több annál, mint amit a 19. század végi író feljegyzett: „Az egyik sarokban tálas és pohárszék, a másik sarokban falóca, amire a kanták, kórsók kerültek.” A mestergerendához illesztették azt a deszkát, népi elnevezése szerint fazekaspolcot, ahová a konyhai használati edényeket tették. Itt ismerkedhetünk meg a helyi fazekasság jeles emlékeivel. A konyha egyetlen díszes bútora az 1856-ban készült tálasszekrény. A díszítés az alsó polcos részt záró ajtóra került. Felső tálas részén virágos keménycserép tányérokat tettek, többségük Bélapátfalván és Telkibányán készült. Lapjának fehér horgolt terítőjére bögréket és csészéket helyeztek.
Konyhai vizespad korsókkal és kantákkal. Középen hatalmas olajoskorsó
A tálas melletti falra függesztették fel a virágos konyhai fogast. Erre akasztották a jövő évi vetéshez szükséges felfűzött mákgubókat, az esti kimenetelkor szükséges viharlámpát és a főzésnél nélkülözhetetlen fokhagymafüzért. A tálassal ellentétes oldalon van a fal hajlatát követő vizespad, rajta vizeskorsók és kanták.
A konyha felszerelését ismertetve nem hagyhatjuk szó nélkül a Tótkomlóson készült cserépedényeket. Az itt készített edények formája, díszítésük stílusa és mázkultúrája a közeli Hódmezővásárhely edényeihez kapcsolja őket. Az évszámmal ellátott edények arról tanúskodnak, hogy már a 19. század elején jelentős fazekasmesterek működtek a községben. A díszesen áttört csöregés — fánkos — tálak, az ember és állat alakú pálinkás edények a szlovák népi kerámiaművészet jelentős megnyilvánulásai. Első szoba. Belépve ide, elámulunk annak szépségén és gazdagságán. Sűrítve láthatjuk itt a paraszti művességnek a múlt század utolsó évtizedeiben készített jeles darabjait. A szoba padozata sárga agyaggal tömített és tükörsimára mázolt. Felületét szőnyegpadlószerűen házi készítésű tarkacsíkos rongyszőnyeg borítja. A vakítóan fehér falakat díszíti, vidámságot áraszt a mennyezet alatt körbefutó tarka virágos füzér. Ezek a motívumok díszítik a mennyezet fiókgerendáinak közeit és a szoba jelentős részét elfoglaló, fapadkától övezett, szögletes idomú ún. vásárhelyi kemencét. A szoba hossztengelyében a mennyezetet tartó barnára festett mestergerendán fehér gót betűkkel a következő feliratot olvashatjuk: „Spomoci Bozi Wistavilla Dun Tentő Bogár Mihajlova, Motyowski Sófia Roku Pane 1886. mája 1.” (Isten segítségével építette ezt a házat Bogár Mihályné, Motyowski Zsófia a mindenható évében 1886. május 1.)
Nagytál, közepében virágok közötti páva
A szoba elrendezése hagyományos, hangsúlyt kap a pihenő és a munkasarok. A bútorzat puhafából készült, részben kék, részben barna alapszínű. Mindkét alapszínre készítője tarka virágcsokrokat és füzéreket festett. A bútorok időrendi meghatározása könnyű. Majdnem mindegyiken a készíttető vagy készíttetők neve és a készítés évszáma olvasható. A berendezés közül elsőként a tornyosan felvetett mennyezetes ágy tűnik szemünkbe. A tarka virágos hímzésű, vagy horgolt csipkebetétes párnák mintái alapul szolgálhatnak a mai alkotásoknál. Az ágy vége faragott és tarkára festett. Ugyanolyan mintákkal ékített az ágy mennyezete is. A gazdagon felpolcozott ágy nem szolgált a családtagok hálóhelyéül. Igencsak megbecsült vendége volt az a háznak, aki itt helyet kapott. Használatban akkor volt, amikor szülő asszony feküdt benne, itt fogadta a komák és rokonok látogatását.
Az első szoba díszített fala és kemencéje
Az ággyal ellentétes sarokban van a padoktól övezett asztal. Valószínűleg a fiatal házas Frankó Mátyás és Antal Anna készíttette a padot 1885-ben. A támlák betéteinek sárgás alapszíne kitűnő hátteret ad a tarka virágfüzéreknek. Az asztal szintén puhafából készült és barnára festett. Lapjának közepén csillag, sarkaiban virágdíszítés. A házat építtető Motyowski Zsófiának készült 1881-ben. Fiókjában kapott helyet a ritkán, csak ünnepi alkalmakkor használt evőeszköz és a családfő személyes tárgyai. Ünnepi alkalomkor az asztalt díszes szövésű abrosz takarta. A családfő, a gazda helye az asztal mellé helyezett karosszék volt. Faragott támláján a megrendelő neve mellett az 1880-as évszám olvasható. A sarokpadhoz tartozó faragott támlájú és díszesen pingált székek a kivetett ágy elé kerültek. A két utcai ablak között - a hagyománynak megfelelően - van a tótkomlósi asztalosmesterek egyik remeke, a díszesen faragott és festett keretű tükör. A tükröt hangsúlyozzák a köréje akasztott tarkavirágos kemény cserép tányérok, és a tükör mögé tűzött pávatollak.
Mennyezetes ágy az első szobában
A bölcsőnek a szobában nincs meghatározott helye. A gyermekágyas asszony ágya mellé teszi, hogy lábával ringathassa síró gyermekét. A hideg beálltával a kemencéhez közel húzzák. A szobában levő, mindkét végén mintával díszes bölcső 1897-ben készült. A ruhatartó tulipános ládák műves asztalosmunkák. Cifrái, díszei a mester művészi rangját
adták. A népi bútorfestő itt tudott a legjobban érvényesülni. A kelengyeládát az egész falu megcsodálhatta. Díszítésük hagyományosan kötött. Elülső oldalának két mezőnyében reneszánszos díszítésű virágcsokrokat festettek. Fedelére koszorút, sarkaiba virágcsokrokat. A megrendelő neve és a készítés éve a virágdíszítés alá vagy fölé került az elülső oldalra.
Az első szoba munkasarka. Sarokpad asztallal
A féltettebb iratok és könyvek a falitékán és a kisládában kaptak helyet. Az első szobának az éke volt az ajtó mellett elhelyezett díszes törülközőtartó, melyen olvassuk, hogy az „Marka Hajnalnak készült 1830-ban.” Ezen lógatták a cifrán szőtt vagy hímzett törülközőket, melyek elsősorban a szoba díszét emelték. Hátsó szoba. A kisszobának nevezett hátsó szoba volt a családnak a tulajdonképpeni lakóhelye, itt lakott, itt élte hétköznapjait. A múltszázadbeli leírások szerint a hátsó szoba lényegében az első szoba mása volt, azzal a különbséggel, hogy ide kerültek a már divatjamúlt bútorok. A tájház hátsó szobája Tótkomlós egyik jelentős háziiparának, a szövésnek állít emléket. Erről a közelmúltig jeles háziiparról Jankó János a község nagynevű szülötte így ír: „A szövő-fonó ipar rendkívül kifejlett, az asszonyok bőven termesztenek kendert, s azt maguk dolgozzák fel. Ponyváknak, zsákoknak és fehér öltönyöknek való kitűnő vásznat szőnek, s volt olyan esztendő is, amelyben csupán a zsákokból 30 000 frt-ot vettek be.” Korábban Fényes Elek is említi a község szövő- és fonóiparának fontosságát. A bemutatott díszesen faragott szövőszék, amelyen néhol még felfedezhetők a díszítő festés nyomai, 1840-ben készült. Lényegtelen változtatásokkal ma is ilyen szövőszéken készülnek a híres tótkomlósi szőttesek. A szövőszék mellett mutattuk be a régi szövő-, fonómesterség néhány jellegzetes eszközét: a kendertisztítást szolgáló vasrózsájú gerebent, a fonalgombolyítót és csévélőt. Az eszközöket használatra készen láthatjuk. A hátsó szoba kemencéje típusában megegyezik az első szobáéval csak kisebb és díszítetlen. A kemence körüli pad a ház lakóinak kényelmes téli tartózkodást biztosított. A kemence feletti ruhatartó rudakon látjuk a híres tótkomlósi zsávolyos és szedett szőtteseket. A hátsó szoba fala fehérre meszelt, ugyanúgy a kemence is. A lakószobát tarka pingálással sohasem díszítették, mert annak kimeszelésére minden nagyobb ünnep előtt sor került. A falakat apróbb használati tárgyak díszítik. A kemence mellett festett gyufatartó függ, a tulipános karospad felett látjuk a tótkomlósi bútorfestő asztalosok egyik legrégibb emlékét, az 1800-ban készített virágos díszítésű fogast. A fogasra függesztve mutatták be a híres tótkomlósi szűcsmesterek remekeit, a ködmönt és a subát.
Karosszék keményfából faragott, fonott ülőkéjű
A bőrruha készítésének és díszítésének Tótkomlóson jeles hagyományai vannak. Már 1828ban az itt dolgozó szűcsmesterek önálló céhet alapítottak. Készítményeik közül kiemelkedtek a női ködmönök. A múltban ezt a drága és becses ruhadarabot a leány hozományul kapta. A ködmön értékét és díszét a tarka selyemfonállal kivarrott minták adták. Jellegzetesen szlovák vonás a ködmön vállára varrott prémes gallér.
Lauró Jánosné vásznat sző a tájház hátsó szobájában
Kamra, istálló A lakószobából a hajdani kamrába léphetünk. Az istállótól elválasztó falat kitörték és így a két helyiség alkalmas kiállítások bemutatására. Az itt bemutatandó kiállítások célja a hajdani népi díszítőművészeti alkotások, népviseletek, majd az új népi iparművészeti alkotások ismertetése. Udvar A lakóporta elrendezése hagyományos. A házzal szemben, azzal párhuzamosan állították fel a gabonatárolót. A múlt század hetvenes éveiben váltak az itt látható gabonatárolók a gazdáknál általánossá. A hombár fatalpú, favázas építmény, melynek falait vesszőből fonták és kívülbelül sárral tapasztották. Belső, téglalap alakú terét fonott, később deszkából készült rekeszekkel tagolták, helyet adva így a különböző gabonafajtáknak. Az itt látható hambárnak
a befogadóképessége százhúsz köböl (kb. száz mázsa). Az épület fa talpazatát - a jobb szellőzés miatt - tégla, vagy fatuskó lábakra állították. Szelemenes tetőszékére előbb nádat vagy zsuppot tettek, a gyakori tűzesetek miatt később a biztonságosabb cserépzsindelyt alkalmazták. Díszes az eresz deszkájának csipkés faragása. Ajtaja zsalus, alsó harmadában kerek nyílás, mely a macskáknak a mindenkori szabad be- és kijárást biztosította.
A hátsó szoba kemencesarka
Az udvart a falusi kertek virágai hagyományos elrendezésben díszítik. Itt látjuk a rozmaringot, szegfűt, muskátlit, violát, fátyolvirágot, szívvirágot, orgonát és a szegélyként kedvelt sarkantyúvirágot. De találunk néhányat a régi kertek gyógy- és fűszernövényeiből is, így zsályát, fodormentát, sáfrányt és a tornác zsindelyes tetején a fülfájás ellen használatos kőrózsát. A hajdani gémeskút az eredeti helyén maradt. A parasztportához nem tartozik, de az udvaron került bemutatásra az 1904-ben épített és 1976-ban megszűnt Békéscsaba - Tótkomlósi keskeny nyomtávú vasút két személyszállító vagonja. Megóvása közlekedési kultúránk egyik fontos feladata. Dr. Boross Marietta
Udvarrészlet hambárral és gémeskúttal
IDEGENFORGALMI TUDNIVALÓK A tájház megközelítése: Budapestről Tótkomlósra vonattal nem utazhatunk. Ajánlatos igénybe venni a vonatot Békéscsabáig és onnét buszjárat van Tótkomlósra. Közvetlen autóbuszjárat van Budapestről a Népstadion előtti megállóból Tótkomlósra. Gépkocsival ajánlatos Orosházáig menni - 47-es út - és onnét leágazik az országút Tótkomlósra. Orosházától a távolság alig 18 kilométer. Nyitvatartás: Egész évben nyitva vasárnap 10-12 és 14-17 óráig és hétfőn 10-17 óráig. Előre bejelentett csoportoknak bármikor megmutatják. Belépődíj nincs, a tárlatvezetés biztosított. A tájház kezelője és címe: Tótkomlósi Háziipari Szövetkezet. Tótkomlós. Széchenyi u. 11. Telefon: 113. Szállás a Komló Szállóban és idegenforgalmi szobákban. Étkezés a Komló Szállóban, az Utasellátónál és a Fürdő pressójában.
IRODALOM Boross Marietta: Szlovák nemzetiségi tájház Tótkomlóson. Tótkomlós, 1978. Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma, 1896. ifj. Jankó János: Tót-Komlós magánrajz. Békésgyula, 1887. Krupa András: Jeles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál. Gyula, én. Néprajzi tanulmányok Tótkomlósról. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei. Békéscsaba, 1974. Petik Ambrus: Békés megye leírása 1784. Gyula, 1961. Szincsok György - Lugosi Mátyás: Tótkomlós negyedszázados története 1944-1970. Tótkomlós, 1972. Tábori György: A tótkomlósi szlovák asszonyok kézzel kicifrázott falelhúzásai. Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve 1959. Tábori György: A tótkomlósi ködmön. Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve 1961-1962.
Készítette a Tájak-Korok-Múzeumok Szervező Bizottsága a Népi Iparművészeti Tanács támogatásával 10 000 példányban, 1983-ban Felelős kiadó: Éri István Szerkesztette: Füzes Endre Tervezte: Köböl Vera Fényképek: Gyerkó Tibor Rajzok: Végh Lászlóné Fedél: Kartográfiai Vállalat, Budapest Belív: Pannon Nyomda, Veszprém 83 2157 ISBN: 963-555-158 4 ISSN: 0139-245 X
A TÁJHÁZ ALAPRAJZA
1 2 3 4 5 6 s k
Első szoba Konyha Hátsó szoba Kiállítás (eredetileg kamra) Kiállítás (eredetileg istálló) Raktár (eredetileg külső kamra) sárpadka kemence
A címlapon: A tájház homlokzata A hátlapon: Hímzett ködmön háta
Hímzett ködmön háta
