Kárpátalja domborzata
A Kárpátok az Európai Központi Hegységrendszer 1500 km hosszúságú keleti része, Ausztriától Szerbiáig. Az Eurázsiai-hegységrendszer tagja. Közrezárja a Kárpátmedencét.
A Kárpátok Dévényi-kapunál kezdődik, hatalmas félkörben körbeveszi a Kárpát-medencét és Erdélyt, majd délnyugat felé haladva a Kazán-szorosnál ér véget. A hegység teljes hossza 1500 km, szélessége 12 és 500 km közötti, 190 ezer km² területet foglal el. Az Alpok után ez a legkiterjedtebb hegyrendszer Európában.
A Duna választja el az Alpoktól és a Balkánihegységrendszertől. Az Alpokkal két ponton, az Alsó-ausztriai-szigethegységnél és a Lajta-hegységnél találkozik, Bécs közelében. Összefüggő hegységrendszert alkot a Podóliai-hátsággal, illetve a Balkán-hegységgel és a Balkáni-hegységrendszer többi tagjával.
Csak néhány helyen lépi túl a 2500 m-es magasságot. Magas-Tátra: Gerlachfalvi-csúcs 2655 m – a legmagasabb pontja Bucsecs-hegység Fogarasi-havasok Páring-hegység Retyezát-hegység). Nincsenek gleccserek vagy állandóan hóval borított területek.
A kárpáti hegységív a földrajzi tájtagolás alapján, az alábbi fő részekre osztható: Északi-Kárpátok: Északnyugati-Kárpátok Északkeleti-Kárpátok Keleti-Kárpátok Déli-Kárpátok Nyugati-Kárpátok Szerb-Kárpátok
A Tapoly-völgyétől (Szlovákia) a Borsa-hágóig (Románia).
A Tapoly-völgyétől (Szlovákia) a Borsa-hágóig (Románia). Külső vonulat: Külső-Beszkidek vagy Keleti-Beszkidek Máramarosi-havasok
Belső vonulat: Vihorlát–Gutin-hegyvidék
Kárpátalja domborzata természetföldrajzi szempontból két földrajzi egységre osztható: hegyvidék (Északkeleti-Kárpátok – Hoverla, 2061m) és alföld (Kárpátaljai-alföld vagy Tiszai-síkság – Brád, 497m). A területének 80%-a hegyvidék. Ez a Kárpátoknak a legkeskenyebb része (100–110 km), legalacsonyabb és legegyszerűbb felépítésű és szerkezetű szakasza.
Kb. 2000 km2-nyi területet foglal el. Északon és keleten a Vihorlát-Gutini vonulatba megy át, északnyugaton az ún. Keletszlovák-alföldhöz kapcsolódik, ami tulajdonképpen ugyanennek a síkságnak a része, természetes folytatása. Délen és délkeleten a NagyMagyar-Alföldhöz csatlakozik, pontosabban annak északkeleti részéhez. A Csap-Munkácsi síkság határait vulkáni eredetű magaslatok sora képezi. A síkság egyenletes felszínű, legkevésbé délnyugaton tagolt. A kárpátaljai területen magas, ártérfeletti teraszok találhatók, amelyeket a Tisza, illetve annak jobb oldali mellékfolyói alakítottak ki.
A síkság a Tisza szintje fölé néhol 5-6 méterrel is kiemelkedik. A Vihorlát-Gutini vonulat szomszédságában abszolút magassága 116-120 m között váltakozik, majd Csapnál 100 m-ig ereszkedik alá.
A Tiszai-síkság felszíni képződményei, a talajtani, vízrajzi stb. viszonyai tekintetében bizonyos mértékben eltérnek egymástól. Alföld Kárpátaljához tartozó részét három kistájra: az Ungi-síkra, a Beregi-Tiszahátra és az Ugocsaisíkra oszthatjuk.
A síkság területén szétszórva több kisebb vulkáni maradvány látható (Kárpátalja összterület. 13%án). Beregszászi-dombság tagjai (riolit dóm, lávaár): az Ardói-hegy, a Csepka, a Hosszú-hegy, a Kerekhegy, a Nagy-hegy (abszolút magassága 367 m), az erdő borította Kelemen-hegy (361 m) és a Sarok-hegy (368 m), továbbá az erősen erodálódott Kis-hegy és az Aranyos.
Nagyszőlős mellett található a Fekete-hegy (568 m), ami egy hatalmas vulkáni maradvány. Hasonló a Beregszásztól északkeletre lévő kis andezites monovulkán, a Salánki-hegy (372 m) is. Munkácstól délre, Dercen mellett található egy kis salakos maradványkúp. A Tiszai-síkság vulkáni szigethegy-sor tagjaihoz soroljuk a munkácsi Vár-hegy alacsony (188 m) kúpját a környékén magasabb és terjedelmesebb Vörös (Krászná)- és Helmecihegyet.
Legnyugatabbra fekvő riolit felépítésű Zápszonyi- és Kaszonyihegyeket.
Huszttól keletre egészen Lonkáig húzódik. Az úgynevezett Huszti-kapun keresztül kapcsolódik a Csap-Munkácsi-síksághoz. Hossza kb. 50 km, szélessége kb. 20 km. Nyugaton és délen körülszegi a Vihorlát-Gutini vonulat, északon és keleten ív alakban felemelkedik a Gyűrt-Kárpátok láncaira. Az Aknaszlatinai-medence homokos-agyagos és vulkáni képződményekből épül fel, domborzata nagyon összetett. Relatív magasságuk a Tiszához viszonyítva 100150 m körüliek.
Kárpátalja hegyvidéki területei három részre osztható.
A medencétől indulva: első a Vihorlát-Gutini vulkáni vonulat, vele párhuzamos a Havasi- (Máramarosi-havasok), a Vízválasztó-vonulat.
Külső-Beszkidek (Keleti-Beszkidek) Pokolbérc (1405 m)
Gorgánok Pokutya-Bukovinai-Kárpátok Vízválasztó-Verhovinai-vonulat Poloninai-vonulat (Havasi-vonulat) Róna-havas Borzsa-havas Kuk-havas Kraszna-havas Fagyalos (Szvidovec) Csornohora Hoverla (2061 m) Brebeneszkul (2035 m) Pip-Iván (2026 m) Pietrosz (2022 m) Grinyávok
Rahói-hegyek Vihorlát–Gutin-hegyvidék (Vulkanikus-vonulat)
Hossza Ukrajna területén kb.120 km, szélessége 1520 km. Ez átmegy északnyugaton Szlovákiába, ahol a Vihorláttal befejeződik, délkeleten pedig Romániába, ahol a Kőhát és a Gutin található. A vonulatot a folyók (Ung, Latorca, Borzsa, Tisza) gerincsorokra szabdalják. Több kisebb folyó: Viznyica, Obava, Matekova, Ilosva a déli lejtők vízválasztóin erednek, és dél felé folynak. Ezek tagolják a déli lejtőket sorozatos nyúlványokra, és teszik bonyolulttá a domborzatot. A vonulat magassága 700-800 méter, de egyes csúcsok kevéssel meghaladják az 1000 métert.
Kárpátaljai egységei északnyugatról indulva: Vihorlát-Popricsni gerince (az Ung jobb partján, Vihorlát, 1076; Popricsni, 1024 m).
Kéklő (Szinyák) (Dunauka 1018 m, Pliska 992 m, Obavaikő 979 m). Antalóci Poljana (nevezik Antalóci-hegységnek is) Makovica (Makovica 976 m).
Borló-Gyil (Buzsora 1085 m, Dehmanov 1017 m). Tőle délre, az Ilosva-patak által leválasztva, keskeny megnyúlt magaslat, a Hát-gerinc húzódik. Nagyszőlősi-hegység (Tupoj 878 m), a szovjet-ukrán szakirodalomban Velikij-Sollesz vagy Tupoj.
A Tisza bal partján terül el az Avas gerince (Viskikő 917 m), amely már átnyúlik Észak-Erdélybe.
Elnevezése – az Alföld felől nézve itt marad meg legtovább a hó a Kárpátokban vagy az itt jelenlévő alhavasi rétről. A helyiek által poloninaként ismerik a vonulatsort. A vonulatot a Tisza jobb oldali mellékfolyói erősen felszabdalták.
Ung és a Latorca között – a Róna-havas (Polonina Runa), 1479 m. Latorca és a Nagyág között – a Borzsa-havas (Sztoj v. Asztag 1681 m és Kuk (Kis-Kakukk, 1365 m)). Talabor és a Tarac között – a Kraszna-havas (Sziglanszkij1563 m) húzódik, Mencsul (Mencsely, 1501 m). A poloninák sorában következő a Tarac és a Fekete-Tisza közötti Szvidovec (Fagyalos) (Bliznyica, Iker-havas 1881 m). Magyar-havas (1707 m), Óbérc (Sztara, 1471 m), Tompa (1639 m) és az Opresa (1480 m). Fekete-Tisza völgyén túl a – Csornohora (Fekete-hegység) követ, Hoverla (Hó-vár) (2061 m). 2000 m fölé emelkedő csúcsai: Brebeneszkul (2032 m), Csornohorai Pop Iván (Pip Iván, 2029 m), Pietrosz (Kőhavas, 2020 m), Hutin-Temnatik (Ősztető, 2017 m), Rebra (2001 m), Turkul (Bölényhavas, 1932 m). A Fehér-Tisza és a Visó közének legnagyobb részén – Rahói-hegység. A legszembetűnőbb kiemelkedések a Pop Iván (Pip Iván, 1937 m), a RahóMencsul (1380 m).
Nagy része Kárpátalja határain túl esik.
Ide sorolható a Keleti-Beszkidek és a Gorgánok.
E vonulatokat a nagyobb folyók felső szakaszainál különböző magasságú hágók szabdalják: az Uzsoki-hágó (889 m), a Vereckei-hágó (839 m), a Toronyai-hágó (930 m) és a Tatár-hágó (931 m).
Külső-Beszkidek (Keleti-Beszkidek) Pokolbérc (1405 m)
Gorgánok Pokutya-Bukovinai-Kárpátok Vízválasztó-Verhovinai-vonulat
Ott, ahol vonulatokat, illetve völgyeket nagyobb folyó vágja keresztbe, kismedencék alakultak ki. A Róna-havast és a vulkáni vonulatot elválasztó Túrj a-völgy és az Ung találkozásánál alakult ki a Perecsenyi-kismedence. A Borzsa-havast és a Borlót elválasztó völgy és a Latorca-völgye találkozásánál alakult ki a Szolyvai-kismedence. Az Ilosva-kismedencében, amely a Borló-Nagyszőlősihegység-Hát-gerinc vonulatokkal határolható.
Az ún. Verhovinai-folyosó (a Havasi- és a Vízválasztó-vonulat közötti hosszanti völgy). A Fekete-Tisza találkozásánál a Kőrösmezői-kismedence.
Tájegységeken a hasonló földrajzi adottságokkal jellemezhető kisebb-nagyobb többé-kevésbé összefüggő területek értendők. Kárpátalja területén négy táj típus fordul elő: a síkvidéki, a völgyvidéki, az alacsony hegységi és a középhegységi (Herencsuk, 1981).
