KARDOSKÚTI ANTOLÓGIA VÁLOGATÁS A ÉVI NYUGDÍJAS VERS- ÉS PRÓZAÍRÓ PÁLYÁZAT ANYAGÁBÓL

1 Antológia 2015.indd 1

2015.08.01. 6:45:13


2015.08.01. 6:45:14

KARDOSKÚTI ANTOLÓGIA VÁLOGATÁS A 2014. ÉVI NYUGDÍJAS VERS- ÉS PRÓZAÍRÓ PÁLYÁZAT ANYAGÁBÓL


2015.08.01. 6:45:14

Kiadja: Móra Ferenc Művelődési Ház és Községi Könyvtár, Kardoskút Felelős kiadó és szerkesztő: Vargáné Neller Borbála Tünde Borítóterv és nyomdai előkészületek: Varga Pál Nyomdai kivitelezés: Paulik és Társa Bt., Békéscsaba


2015.08.01. 6:45:14

KARDOSKÚTI ANTOLÓGIA

2015 5 Antológia 2015.indd 5

2015.08.01. 6:45:14

A 2014. évi Nyugdíjas Vers- és Prózaíró Pályázat díjazottai Vers kategória: I. díjasok: Karácsonyi Lászlóné (Gyál) Németiné Kodrán Erzsébet (Csanádpalota) II. díjasok: Rákóczi Rudolf Géza (Telekgerendás) Varga András (Békéscsaba) III. díjasok: Zvolenszki Andrásné (Orosháza) Máté Lajos (Debrecen) Különdíjasok:Horvát Jánosné (Battonya) Fazekas Géza (Gyula) Dávid László (Orosháza) Budai István (Szatymaz) Cséfai Szelezsán György (Battonya) Baráthné Hopka Ágnes (Orosháza) Dócs György (Budapest) Trink Gizella (Orosháza) Antal György (Tótkomlós) Patvarczki Józsefné (Kerepes) Próza kategória: I. díjasok: Németh János (Szeged) Hajdrik József (Szeged) II. díjasok: Németh Árpádné (Pusztaföldvár) Vörös Pál (Szeged) III. díjasok: Sántáné Kurunczi Mária (Szeged) Dr. Bálintné Ágoston Ilona (Szeged) Különdíjasok:Áchim Pál (Békéscsaba) Németh Józsefné (Orosháza) Belovai Antalné (Szeged) Gulyás Sándorné (Orosháza) Zelenyánszki András (Békéscsaba) Marosi László (Dunaújváros) Surinya Antalné (Hódmezővásárhely) Bondár Zsuzsanna (Szeged) Dimák Béláné (Nagyszénás) Dimák Béla (Nagyszénás) A bíráló bizottság elnöke: Koszorús Oszkár helytörténész, okleveles könyvtáros


2015.08.01. 6:45:14

Előszó Tisztelt Olvasó! Ön a Kardoskúti antológia 28. alkalommal kiadott kötetét tartja a kezében. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a több évtizedes hagyományokra támaszkodó, magas színvonalú vers- és próza gyűjtemény előszavának megírására felkértek. Nagyon fontos a történelmi- és irodalmi értékeinket ápolni, őrizni és gyermekeink részére továbbadni. Forgatva a korábbi évek antológiai köteteit, megfogott az a mérhetetlen tapasztalás, élmény, érzés, melyek a költemények sorai között megbújva a felszínre emelkedtek. Szép korú embertársaink adtak és adnak évről évre tanulságot a paraszti világ tiszta, őszinte világából, a Rákosi rendszer kegyetlenségeiből, a háborúk pusztító élményeiből. Tisztelet a már megtért szerzőknek, akik már nem lehetnek közöttünk. Sok sikert minden új és régi pályázónak! Kedves olvasók, kívánok Önöknek jó szórakozást az antológia forgatásához. Köszönet az antológia alapítóinak, a támogatóknak, a pályázóknak, akik az ország minden tájáról küldik be műveiket, osztják meg velünk életük egy morzsáját.

Kardoskút, 2015. június

Kis Bálint önkormányzati képviselő


2015.08.01. 6:45:14


2015.08.01. 6:45:14

Czikora András Hajadban ligetszépe… Lindám! Ha eljössz a szép Tavasszal, Lágyan átkarolsz, s csodálom Veled Lila-kéken hogy hasad a hajnal: Lobbanó fénye, mint a szerelmed. Szívembe zengi a május dalát. Szellő simogat, s gyöngyvirág illat Száll felénk, s a Nap hintve sugarát, Százszorszép kerti virágot ringat. Hajadban ligetszépe ha nyílik: Hűvös alkonyat arany virága, Hevesebben ver akkor a szív is, Hogyha csókod az ajkam kívánja. Kora este, ha csillagfény derül Könnyű szélben a kettőnk arcára, Kebleden ring, majd rózsákra vetül Kék színű álmok tündér-világa.


2015.08.01. 6:45:14

Rehák Sándorné Egy asszony Haja őszesen csillog, de szívében ragyog a kikelet. Rőt avaron át még, órákig járna veled. Mesél a rég elmúlt nyárról, akkor is épp erre járt. A múlt ködén át, kedvesen nevet le rád. Zörren a bokor, kacagva szalad eléd. Ölel a karja, csókol a szája, szemében szerelem ég. Suhan a felhő, halványul a kép, ősz hajú asszony jön újra eléd. Szívében ősz van, egy kicsit tél, szeret téged örökké, amíg csak él.


2015.08.01. 6:45:15

Rákóczi Rudolf Géza Kis múzsámról… Oly szelíden lépett be az életembe... Úgy jött, mint az alkonyati szél, Tudtam, ha a karomat kinyújtom, Köddé válik, soh’sem jő felém! Tündérkék szemén... szendereg a mámor, Ám bájait nem szórja olcsón szerte-szét, Léptei nyomán... kis ibolyák nyílnak, Bájos mosolyától kékebb lesz az ég! Ma sem tudom, mi ragadta meg lelkem... Ha csókolgattam áldó két kezét, Soh’sem volt bennem önző kapzsi érzet, De örültem, ha „rám ragyog” a fény! Szívem olykor... oly nagyokat dobbant... S elfogott egy furcsa szenvedély; Oly sok szépet tudtam róla írni... Bár tudtam azt, hogy soh’sem lesz enyém! Oly sok fájó érzés rakódott le bennem... Mely koromhoz... méltatlan ma már, Tudom, hogyha egyszer el kell mennem, E kis történet mítosz lesz csupán!


2015.08.01. 6:45:15

Németh Árpádné A népdal Mint megáradt kis patak, Úgy tör utat magának a gondolat, Az érzelmek építette kottasíneken, Indul a dal, immár fékezhetetlen... Prózában darabos, szemérmes, Könnyebben szárnyal dalban, zenében. A lélek motiválta dallamok, Kórus összhatásban igazán nagyok! Felemelő, megindító szívüzenet, Ha a kórus küld egyszerre ezer jelet. Zenébe áramló érzelmi lejtés, Népdallá magasztosult búfelejtés... Kotta szerint emelkedik a hangulat, Ritmusra tapsol a közönség, így mulat. Lelki ragyogást, békét indukál, Hangulatot javít, regenerál... Felszabaduló bűvös energia, Személyiségünkről kis referencia.... Mindennapi ajándék lehet magunknak, Ünnepi csoda a publikumnak. Népdalt énekelni küldetés, feladat, De belső késztetés küldi a hangokat, „Mert mindenik embernek a lelkében dal van, És a saját lelkét hallja minden dalban...”


2015.08.01. 6:45:15

Zvolenszki Andrásné Zene szárnyán... Befelé figyelek egy hangra, mely selyemköntösbe bugyolál, lágy hulláma védőn átölel, megérint, testemen muzsikál. Lelkem húrján nóta ébred, néha oly gyöngéden mesél, rezdül, táncol a pillanat majd egy citerán tereferél. Máskor bolondozva tomboló, mint a viharos szél és eső, szívemnek ablakán kopogtat ritmusa, csapongva verdeső. Majd elcsitul a hullámverés, mint anya ölében a gyermek, remegő szempillája mögül ki-ki lesnek a boldog percek. Szeretem ezt a csodás érzést, melyet zeneszárnyán kapok, megbújva simulnak hozzám, az üdvözítő gondolatok.


2015.08.01. 6:45:15

Baráthné Hopka Ágnes Relaxáció Csendben fekszem, semmit sem teszek. Ég a gyertya, a viasz sistereg. Eljött az este, pihen a testem. Már csak az elmém, dolgozik serényen. Halk zene ritmusára, dobban a szívem. Füstölő illata, száll az esti szélben. Ellazítom testem, arcom, s már lelkem is sima. Lassan elcsendesedik, elmémnek vihara. Hegylábánál szalad, üde kis patak. A tisztáson, virágok illata fakad. Kislány a pázsiton, párnája könyöke. Itt kezdődött gyerekkorom, s álmaim tengere. Ringok a hullámokon, visz a víz messzire. S hagyom megtörténni, aminek meg kell történnie. 14 Antológia 2015.indd 14

2015.08.01. 6:45:15

Patvarczki Józsefné Bagatell a Tavaszhoz Süt már a Nap kacérkodik, itt a tavasz, botladozik. Földtakarót fellebbentve, belekóstol a vetésbe. Kilesi a virág kelyhét, madaraknak rejtett fészkét. Jégcsapot tör csilingelve, leányt bódít szerelembe. Bolondozik, mert a célja, szülessen ma minden újra...


2015.08.01. 6:45:15

Horvát Jánosné Reggel Nincs szebb a reggelnél, amikor a Nap kel, Ébredő sugara, játszik a felhőkkel, Szendergő kis virág, kelyhét bontogatja, Álmos szemecskéit mossa a harmatba. Éjjeli álmából frissen ébred minden, Harmatos mezőben jártál kora reggel? Láttad, a bogárkák milyen frissen kelnek? Hangos zümmögéssel köszöntik a reggelt. Ébredő madarak dalát, hallgattad-e? Nincsen fenségesebb, szívhez szólóbb zene. Figyelted a lombok csendes suttogását? Nincs annál meghatóbb, reggeli imádság. Mélyen hajtott fejjel, dicsérd Teremtődet, Alkotóját e nagy, fenséges szépségnek.


2015.08.01. 6:45:15

Németiné Kodrán Erzsébet Meleg nyári eső A lelkem darabokra hullott Fájdalom gyötörte a testem Rekkenő nyári melegben A porban térdre estem, Kétségbe esve kapaszkodót kerestem. Felettem felhők szálltak, A bánatok rám találtak, Úgy éreztem, így élni nem tudok, Már nem vigasztaltak többé, Az égen kigyúló fényes csillagok. Sokáig így feküdtem, csendben, Elmerültem a végtelenben S imám a csillagok fölé szállva Kérte a megváltó halált, De meghallgatásra nem talált. És akkor váratlanul, halkan, Megeredt a nyári zápor Apró patakok mosták arcomat. A könnyeim közé vízcseppek hulltak S a fájdalmak lassan elcsitultak. Éreztem, hogy megtisztul a testem, Lelkemből messze száll a bánat, Magamhoz tértem, s talpra álltam, Visszatért belém az erő, Életre keltett a meleg nyári eső.


2015.08.01. 6:45:15

Dávid László Éjféli tánc Éj fele múlt és színtelen álom ébred a párnák alól. Ablaki résen nézem a táncot. Fák ága házra hajol. Ing a fa ágán, röppen az Égen lomblevelekből a kép. Nézni szeretném hosszan, sokáig mért ilyen mocskos az Ég. Máskor oly tisztán kékek a színek, mint mikor lámpa virít. Áll a kis csillag. Most pici fénye éji sötétet derít. Poklok kamráján pörgeni készül kedv, ami túl ragadós. Éjféli lelkek őrült, vad tánca rettenetes, mutatós. Mozdul a hajlék. Körben a házon táncol az ősi erő. Vijjogó széllel, felleg alól jön, dől csak a nyári eső.


2015.08.01. 6:45:15

Németh Józsefné Ökörnyál Lebeg az ökörnyál a szélben Táncot lejt rajta a napsugár. Úgy vibrál rajta a fény, Azt látod, hogy ez egy arany szál. Arcodat érinti, megrémülsz, Mire odakapsz, már elszáll. A napfény kicsit lusta már A tücsök zenéje este, igazi repertoár. Hullik a diófalevél, pihenni tér. A virágok még beszélgetnek, mesélnek, Fejüket ringatja a szél, játékosan. Egy kis bogár szól, még kicsit ringassatok. Érkezik az ősz újra, osonva, Színpompás ruhába táncolva. Ökörnyál stólával a nyakába, Ölelé a nyár az őszt, összesimulva. Utolsó táncukat lejtik, érkezik a dér. Sem a nyár, sem az ősz, erre nem gondolnak.


2015.08.01. 6:45:15

Zilahi M. László Elveszett egy csillag Az égről elveszett egy csillag, Régóta hiába keresem. Biztosan tudom, hogy ott volt, Most pedig nyomát sem lelem. Vajon, azóta merre járhat? Talán egy új galaxist talált, Melyben sokkal szebben ragyog, Melyben jobban érzi magát? Vagy hullócsillag lett belőle S fényes csíkot húzva az égre Elégve, megsemmisülve Eltűnt a nagy semmiségbe? Bevallom, hogy nekem hiányzik, Hiszen azt már megszoktam nagyon, Hogy ablakomból kinézve Látom, hogy odafönt ragyog.


2015.08.01. 6:45:15

Sántáné Kurunczi Mária Ahol a két Tisza összeér Ahol a két Tisza összeér, Nem borzaszt a fekete, s nem vakít, a fehér Csendesen folydogál, mint két ér-testvér, Lelked felemeli, s dalol a virágos rét. Ölelik fenyvesek, karolják sziklák, Megmászni szeretnéd a hegyek ormát. Úttalan úton, nemcsak lábad elé nézel, De kémleled az eget, s a bárányfelhőket. Ég és föld, erdő s víz, így együtt szép, Őseink emlékképe történelmet idéz. Rahó 550 éves, földrajzi középpont, Itt született Altorjay István, a gyermek sebész orvos. Lakói ruszin, magyar és német volt. Neve szláv - orehov - jelent diót, mogyorót. Felső-Tisza völgye éke e tájnak, Mindenhol hegy, s völgy, merre szem elláthat.


2015.08.01. 6:45:16

Fazekas Géza Egy művész emlékére Utolsó alkalom, és ezzel most vége. Nem láthatunk többet, majd csak fenn az égbe. Gondolatban egyszer veled együtt voltunk, Viselt dolgaidról számadást csináltunk. Átéreztük mindazt, ami veled történt. Remek teljesítmény, amit tettél, önként! Ide kötött minden, ehhez a határhoz, Megmaradtál hűnek faluhoz, családhoz. Időt nem kímélve tetted a dolgodat, Hálát sosem várva, vállaltál gondokat. Átérezted mindig, hogy most mit kell tenni. Lyukas óráidban sem tudtál pihenni! Egyformán próbáltál mindenütt helytállni. Műveidet fogják sokáig csodálni! Lehet az faragás, vagy a szép festmények, Édes örömöket keltettek tebenned. Kiválót alkottál, akármihez kezdtél Érdemes munkákat alkottál, s élhettél. Reméljük, utókor szépet gondol rólad! Ezért fönn az égben, találj nyugodalmat!


2015.08.01. 6:45:16

Cséfai Szelezsán György Égből jött fény Mintha csak álom lett volna: Úgy éreztem, hogy átölelt Anyám karja... Várt vacsorát készített, azzal várt készen... S azt mondta, milyen jó, hogy hazatértem. Ekkor feltépte pecséteit a csend - árja, ajtót nyitott, amelyet senki be nem zárta. S mi néztük egymást, csókja rám hullt, látom, reggelig úgy tűnt minden valóság, nemcsak álom... Bár úgy láttam minden, az ölelés, a mese a régi, a fogadtatás kifejezhetetlen áldott... égi! Megleltem a kuckót, az elvesztett játékokat, a szomszédoktól, a barátoktól az ismert hangokat! A kertünkben a diófát, melynek lombja szépül, míg a kertet jártam Anyámnál, nagy lakoma készül... Ünnepi a készülődés - fényben ragyogtat mindent, egyetlen fia elé rakná a szegényes kincset... Tudtam, hogy az Ő szeretete a legszebb gyöngyszem szíve ékszerében... Egy álom, egy vágy gyulladt álmom mélyén, Ma éjjel őt láttam álmomban felhő ölén. Ő mindent megtett, minden téren, hogy tékozló fia hazatérjen... Ha jósága itt oly elvarázslón ragad magával: Édesanyámat áldom mindig, igazán, imával...


2015.08.01. 6:45:16

Nagyné Kása Edit Búcsú édesanyánktól… Februári sötét, fagyos, zord napok, szomorú, rideg és fájó pillanatok. Emlékezni fogunk egy életen át rátok. Eljött az idő, mit igazán nem vártunk. Fülünkbe cseng a sziréna hangja, könyörgésed, hogy segítsünk rajtad. Nehéz szívvel engedtünk utadra, bízva orvosod segítő szándékában. Szép kort megértél, de ez is kevés, az elválás számunkra mégis nehéz. Sokszor beszéltünk a halálról veled, gondolatodban az idő már elérkezett. Elképzelted gyakran, mi fog történni. Szerettél volna csendben megpihenni. Ehelyett zajos és fájdalmas vég várt, mit tehetetlenül szemléltünk csupán. A gépek kattogása, segélykiáltások, mind zavarták szörnyű kínlódásod. Suttogtuk füledbe, hogy itt vagyunk. Hallottad vajon fájdalmas szavunk? Mardos a gondolat is, hogy elmentél. Mit tehettünk volna érted még? Utolsó percig fogtuk remegő kezed, félve figyeltük szaggatott lélegzeted.


2015.08.01. 6:45:16

Szerettél volna találkozni szüleiddel, rájuk bízni magad az ismeretlenben. Itt hagytál bennünket a kétségekkel. Utolsó sóhajod után vártak-e Téged? Segített-e valaki eligazodni odaát? Könnyebb-e lelked a szenvedés után? Vajon most hol jársz? Mit csinálsz? Reméljük, nyugodtan pihensz már! Búcsúzunk Tőled, tovább kell élni, nélküled boldogulni és menni, menni. A kijelölt életutunk még bizonytalan, találkozni fogunk végül mindannyian.


2015.08.01. 6:45:16

Suhajda Lászlóné Temetőbe indulok Késő ősz van, az eső szitál, Temetőbe indulok. Hajamon az esőcsepp, Mint sok-sok gyöngy, úgy ragyog. Most nem bírom tovább, Mennem kell, rég voltam a sírodnál. Biciklire ülök, Mert a temető nincs közel mihozzánk. Kis virágcsokor a kezembe, Sírodra leteszem, Minden szál virágot Könnyeimmel öntözöm. Fejfádhoz állok, beszélgetek veled, Elmondom bánatom, örömöm. Fiatal voltam, mikor örökre itt hagytál, Az égre írom fel, hogy mennyire hiányzol. Drága édesanyám, Hazaindulok, az eső még szitál, De szívem, lelkem megnyugodott, Hogy ott álltam sírodnál.


2015.08.01. 6:45:16

Dócs György Ne add fel túl hamar Ott van az ember fejében olykor a nagy gondolat Mi lesz, ha egyszer igazán végleg maga marad. Mi lesz, ha elfordul tőle flegmán, megvetőn a sorsa, Vagy zuhanás közben elkapja, s visszahozza. Visszahozza közénk, s újra erőt ad neki, Lehet kegyes a sors, nem tudni az energiát honnan veszi. Tény, hogy küzdj magad, kétféle sorsod ellen, Egyik épp lehúzni készül, a másik, mint a sas, veled magasba lebben. Tanulsz mindkettőből, a tudás tudod nagyúr, Tudd, hogy ne küzdj a sorsoddal hanyagul. Bár meg sem add magad, harcolj keményen, küzdj vele, Lássa, hogy lelkednek igen is van még ereje. Küzdj a végsőkig pároddal, vállt vállnak vetve, A halál szemébe kéjesen, bántón belenevetve. Harcolj keményen, vívj, ha kell ádáz csatát, Űzd messze el magadtól, a vigyorgó vén kaszást.


2015.08.01. 6:45:16

Budai István Démoni ünnep Kíséri rövidke életünket számtalan láthatatlan ok, létünk léte démoni ünnep, vagyunk látók és láthatatlanok. Vagyunk láthatatlanok és látók, sors-hajónk gyakran megfeneklik. Vagyunk az örök viszontlátók, de nem maradunk csak reggelig. Kíséri rövidke életünket, számtalan kín és sok-sok átok, hízelegve zúzzák a szívünket széjjel, hazug szavú jó barátok. Vagyunk tűnő fény, röpke árnyék, ködként veszünk a sűrű homályba. Lelkünk fáradt sasként száll még, de mintha a fájdalmunk is fájna. Kíséri a rövidke életünket sok meg nem fejthető rejtély, távozásunk így lesz démoni ünnep, temetésünk vérvörös estély.


2015.08.01. 6:45:16

Antal György Öregkor Szívvel, lélekkel öregkor ragaszkodom, ragaszkodom hozzád, szépítsd meg az emberek sorsát. Ó, igen, azok az évek kezet nyújtsanak egymásnak mint a jó testvérek. Türelem, te is légy mindennapos vendég. Tartóssá érjen be a sok szép emlék. Önkritikát gyakoroljon a restség. Tisztelet, megértés kísérjen mindenkor, mindenben mint az égi szentség.


2015.08.01. 6:45:16

Trink Gizella Mi veszett el, mi maradt? Nézem, nézem csendben múlt idők ezüstjét a sok szorgos napnak csodálatos kincsét. Szél suttogja nekem hulló falevéllel:„Nem veszett el minden elveszett színekkel.” Hasonló gondolat, összecsengő szavak mint versben a rímek - épp úgy hallatszanak. A sok kedves, óvó, féltő mozdulat hidd el, nem veszett el. Az mind megmaradt. Van melege még az őszi napsugárnak jó örülni néha egy-egy szál virágnak. A felhős égből is még derült ég lehet, csak gyere, fogd meg a feléd nyújtott kezet! Sámel Maya Ha tegnap volna Jó volna, ha tegnap volna, a fájdalom nem jajongna, könny helyett mosoly fakadna, minden virág neked nyílna. Jó volna, ha tegnap volna, a langyos szellő esőt hozna, az ázott föld termést adna, a hangod újra hallható volna. Jó volna, ha tegnap volna, a kezed és egész lényed a holnapokon átgázolna, új tavaszon álmod valóra válna, jó volna, ha tegnap volna. 30 Antológia 2015.indd 30

2015.08.01. 6:45:16

Dr. Csikai Erzsébet Felhők A felhők mögött mindig süt a nap, Az életed attól függ, Te mit akarsz. Minden jóra fordul, ha van benned akarat. Csak idő kérdése, megtalálod a helyes utat. De ha sajnáltatod magad, Az egész életed kátyúban marad. Vagy csak nehezen találod meg a kivezető utat, Hamarabb sikerül, ha keresel igaz barátokat. Az őszinte jó barát és a család, Ha szívvel-lélekkel melléd áll, Hamarabb megtalálod az éltető napsugárt, A felhő pedig tovaszáll. Ha már megláttad a napsugarakat, Jó kedvre derítenek, arcodra mosolyt varázsolnak. Szíved összerezzen, jobban érzed magad, Az események felgyorsulnak. A gondok eltörpülnek, Megjelennek a jövőképek. Megy minden a maga útján, mint régen, A keserves időszakból nem marad más, csak az emlékek.


2015.08.01. 6:45:16

Ozgyin Pál Egy évszázad még (Anesznak) Hátrafelé már hiába nézek hová, s mikor tűntek el évek: nem tudom, hol keressem őket az elődöket, s az utánunk jövőket. Kihullt markomból az idő, miként rostán hullik át a kő: nincs rá mód, hogy megragadjam s ha maradt még, Neked adjam. Melletted megnyugszom, s feléd hajt a megcsúfolt remény, egy évszázad még, talán s egymás karjaiban újra megtalál.


2015.08.01. 6:45:17

Gőghné Dán Rozália Hatvanon túl Gondolatod gyakran elmúlt éveidre téved, Egyre inkább vágysz a csendre, S hinni tudsz őseid bölcsességében. Már tisztelni tudod a megvénült fákat, Derékig hajló lombjaikkal, Csendesen reménykedsz, nem hiába éltél. Reméled magad helyén álltál erősen Napsütésben, szélben, Barátaidnak te voltál a béke. Családodnak vagy biztos menedéke, A fény, ha kell, ki mutatja az utat. Hatvanon túl sok mindent belátsz, De nem mindent bánsz. Magad is ítélhetsz életed felett, Hisz úgy érzed, megteheted. Hatvanon túl, már tisztán lát szemed, De lelked mélyén még napsütésre, Vidámságra, felfedezésekre vágysz.


2015.08.01. 6:45:17

Hajdrik József Megdermedt idő A park ódon padján ültem szótlan Hallgattam a fák delejes szavát Gondolatom a múlt felé rohant S ekkor a csöndre ráunt egy madár. Víg dalt csörrent csőre, oly régiest. Légkönnyű volt, mint a friss fuvallat Szívből szólt - éreztem - no, még ilyet? Tán gondot űzni jött, az unalmast. Virágbontó ágak összebújtak S a tüzes Nap meleget szivárgott Úgy véltem, lelkemben gömbcsigák búgtak, Már csak te voltál, aki hiányzott. Egykoron azt ígérted visszatérsz, Bárhová sodor zord idők szele. Csillagláng tüze rég a Holdba ért, De téged az utad elvitt messze. Már nem várlak, megbékélt rég szívem. Az idő fogy, elbukott a remény Bár mindig a szó erejét hittem S hogy mi együtt leszünk a nagy egész. Kezemmel gyűrött képed simítom A törés fájdalma izzón elég Elmémben a vágy szavát csitítom: - Te az maradsz, ahogyan elmentél!


2015.08.01. 6:45:17

Máté Lajos A szeretet ünnepe Áldott szép Karácsony! Szeretet ünnepe, Békességet hozzál elcsüggedt népedre! Hitbéli ünnepünk legyen örömteljes, Vidám! Bánattól és megvetéstől mentes. Szeretet szálljon az emberek szívébe, Lelkükben érződjék, boldogság és béke! Egyformán érezzen, gazdag és a szegény, Mindenkiben éljen, jó szándék és remény! Imába foglalták ezt az áldott napot, Mely az embereknek új korszakot adott. Hitünk szerint élve imádjuk az Istent! Mert a kérésünkre tőle kapunk mindent. Tőle függ a létünk, emberi mivoltunk, Igazsággal ítél: jó vagy rossz lesz sorsunk. Magasságos Isten, hallgasd meg fohászunk! Áldás és Békesség! A mi óhajtásunk. Ha valóra válna mindaz, amit kérünk, Szeretetben élne, tiszta szívvel népünk. Nem lenne szegénység, éhező e földön, Nem volna bűnözés, bezárna a börtön. Egyenlő értékű lesz itt minden ember, Ha majd a Megváltó eljövendöl egyszer. Karácsony maradjon, szeretet ünnepe, Járja át lelkünket méltó üzenete.


2015.08.01. 6:45:17

Varga András Szélmalom kaland - La Mancha lovagja nyomán Lovagol vén gebéjén a bús képű, bús lovag, nyűtt kopjáját leszegvén, az orra földig lohad. Utána egy öszvéren jó Sanchó Panza üget, aki hű fegyvernöke a lovag bús képűnek. Rögös az út, és nehéz, por telepszik reájuk, útitársnak az éhség elszegődött hozzájuk. A távoli hegyeknek kék orma csipkézett, felettük az izzó nap, délibábos igézet. Rozsdamarta páncélján a nap fénye nem villogott, szemében a kitartás oly elszántan csillogott. Erdő sarkához érve, az útnak fordulóján, a lovagunk csak nézett, s hosszan bámult a rónán. A rónának közepén szörnyen hatalmas tornyok, magasban az ég felé, hosszú kinyújtott karmok. 36 Antológia 2015.indd 36

2015.08.01. 6:45:17

Állottak szép hadrendben, és halkan mormolásztak, úgy tűnt, hogy integetnek, mert egyre hadonásztak. Nem hitt a vén szemének, majd megdörzsölte újból, mutatná a gebének, de az egyre csak horkolt. „Óriások!” - kiált fel a bús képű bús lovag. „Óriások!” - nyerít fel ijedt, ébredő lova. A nyűtt kopja fellendült, a sarkantyú megpendült, az izomzat megfeszült, a fáradság elrepült. Száguldott a vén gebe, úgy ina szakadtából, nyergében ült peckesen a hőslovag, a bátor. Csend ülte meg a rónát, mély, csata előtti csend, csak tompa lódobogás és a feszült figyelem.

Mi minden volt, mi átfutott hős lovagunk elméjén: ködös agyán átjutott a szeretett emlékkép.


2015.08.01. 6:45:17

Szívének drága hölgyét ezek az óriások azok, kik fogságba vetették… hatalmasak és nagyok. Menteni a menthetőt, szabadítni a rabot, hősünk szerint kedvező, mert itt állnak a gazok. Emlékei élesek, ő tettre kész és harcos, rőt s ziháló gebéje a malmokhoz vágtatott. Halk mormolászás közben a hosszú, nyújtott karok elérték és keményen megfogták a lovagot. A nyergéből könnyedén és lágyan kiemelték, majd megforgatták hétszer, hogy messzire repítsék. Repült hősünk, lovagunk, a szava is elállott, egy madárnak szemével bámulta a világot. A repülés végére, lám, szépen megérkezett, nagy csattanás tudatta, hogy céljához elére.


2015.08.01. 6:45:17

Elterülve az útnak mély, göröngyös porában, szép emlékei futnak a távoli homályban. Sanchó Panza loholva a lovagot beérte, majd e szörnyű látványra rámeredt nagy szemével. Megszólalni nem tudott, mert amit ő látott… hmm … gazdájában az élet úgy jött, s ment, mint egy vándor. Fejét fogva, nehezen, de a lábára álla, a sajgó csontjainak nyilalló bánatára. Most minden csontja sajog és zörög a páncélban, még kábán egyre inog és tántorog mélázva. Csontjait tapogatta, de a lábán megálla, s a szélmalmok kereke csak forgott a világban. A bús képű, bús lovag azóta is hittel vallja: a varázslók műve az, hogy rátámadt malmokra!


2015.08.01. 6:45:17

Karácsonyi Lászlóné Nincstelen vers Aluljáró, mocskos, És rideg Kitátott száján árad A hideg. A levegő szürke, Szürkébb, mint az ég, Kifosztott fülkében Nincs telefon rég. Pókhálós mélyén Nyögve legbelül Szakadozott paplan Kövén elterül. Megmozdul a kupac Alatta egy ember, Vackolódik kicsit Hangoskodni nem mer. Gömbölyűn fekszik, Hogy beérje a rongy, Álmot kér az éjtől, Hogy ne gyötörje gond. Álmában nyár van, Enyhe árnyasok, S nem marják gyomrát Éhes farkasok.


2015.08.01. 6:45:17

Felriad a csönd, S egy zajos csapat Lármázva csattog, S a köd szerteszalad. Duhaj a kedvük, Lyukat vág az éjbe, S megbotlik az egyik A paplan szegletébe. Meghökken egy percig, S kedve dühhé válik, -Nézd a büdös dögöt, Milyen mélyen alszik! Ökle a koldus Fejére csattan, S a harag már őrjöng, Kifogyhatatlan.


2015.08.01. 6:45:17

dr. Bálintné Ágoston Ilona Hajléktalan szerelem Igyekeztem a buszmegállóba, nehogy épp az orrom előtt menjen el, mert az mindig felbosszant. De jókor érkeztem, még nem fordult be a sarkon sem. Az első júniusi meleghullám elől a terebélyes vadgesztenyefa árnyéka alá húzódom, egy frissen festett pad mellé. A padon egykedvűen, magába roskadva üldögélt egy kortalan, látszólag hajléktalan férfi. Ruházata legalább is erről árulkodott. Fején egy agyonhasznált, kifakult sötétkék svájcisapka, mely alól zsíros hajcsomók csüngnek a nyakába. Egy hete már biztosan nem borotválkozott, de lehet, hogy nem is mosdott. Sötétszürke elnyúlt, ételfoltos kardigánja alatt gyűrött, talán kockás inget viselt. Kopott farmernadrágját se moshatták ki, talán még soha. Lábain szakadt félcipő, zokni nélkül. A lenge szél ápolatlan izzadságszagot hoz felőle. Mellette két nagy szakadozó reklámtáskában mindenféle kacatok, valószínű azzal jár kukázni. Lehangol az ilyen ember látványa. Mindezt - amit ilyen hosszan leírtam - azonnal felmértem és mivel semmi eszközöm nem volt sorsának jobbra fordításához, a busz érkező irányába fordultam, ami még mindig nem érkezett meg. Egyik lábamról a másikra állva bámészkodok, mikor meglátom, hogy az út túloldaláról egy hasonlóan szerencsétlen sorsot sejtető, sovány testalkatú, fiatal nő igyekszik a pad irányába két nagy szatyorral. Az ilyenre mondja a „köznyelv”, hogy: - Elöl deszka, hátul léc... A tarka ruha lóg rajta - nem az ő mérete - majdnem bokáig takarja a testét. Fésületlen haja a szemébe lóg, de a tarkóján egy befőttes gumi összefogja. Elnyűtt szandálban csoszog és messziről látszik, hogy legalább egy hete lábat sem mosott, pedig a Tisza vize már nem is olyan hideg, ha máshol nem, hát ott is megmárthatta volna. Ágrólszakadtságáról az az általam gusztustalannak tartott megjegyzés jut eszembe, amit többnyire, főképp az ápolatlan nőkre mondanak, hogy: „ne fürgyé le”. Lepakol a pad mellett. - Szia - mosolyog a férfire, hiányos fogsorával. - Szia, már vártalak - nézett föl a férfi és látszott, hogy ő is elvesztette már jó néhány fogát. - Nem tudtam előbb jönni, Ági ma később nyitott. A táskából két nagy szelet kenyeret vesz elő, kibont egy papírcsomagot és a férfi ölébe teszi. A férfi azonnal nagyot harap a kenyérből és a töpör42 Antológia 2015.indd 42

2015.08.01. 6:45:17

tőből. Kése nincs hozzá. Alig rágja meg, máris harapja a következő falatot. Sovány arca mindkét felől kidudorodik a nagy kenyértől, hasonlít egy hörcsögre. A nő odaül mellé és szó nélkül nézi, hogyan falja az ennivalót. A férfi nem törődik semmivel, csak mohón harap és nagyokat nyel. Lopva nézem őket, de felkavar a látvány. Ugyan mióta nem evett ez a szerencsétlen, hogy ennyire tömi magába ezt az egyszerű ételt? József Attila sorai jutnak eszembe, a Nincsen apám, se anyám című verséből: „Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset.” Vajon kik lehetnek ezek? A férfi legalább ötven évesnek tűnt, a nő talán harmincnak, de mindketten elnyűtt, megtört, emberi mivoltukban megalázott benyomást keltettek. Talán apa és lánya? Rokonok, vagy csak ismerősök? Vajon honnan, milyen családból indulhattak és milyen sorscsapások érhették őket? Nekik miért ilyen sors adatott? - tűnődöm. Továbbra sem szólnak egy szót sem. A férfi már az utolsó falatot is lenyelte, a morzsát is összeszedte, a papírt összegyűrte és a bokor alá dobta. Az egész nem tartott 2-3 percnél tovább. - Jó volt? - kérdezte a nő. - Jó - felelt kurtán a férfi és egy flakont húzott ki a piszkos szatyorból. Nagyot ivott belőle, még az ingére is kicsorgott, de a borostáján még ott maradtak a zsíros morzsák. Felálltak a padról, majd a külvilággal nem törődve, hirtelen szenvedélyes, vad csókolózásba kezdtek. Úgy szorították egymást, mintha már az ágyban lennének. A csók-csatára a buszra várakozók közül többen is feléjük néztek, mások elfordították tekintetüket. Egy idős asszony, rosszallóan megjegyezte: „Micsoda világ!” - Gyere, menjünk az erdőbe - szólt rekedten a férfi. - Még nem lehet, megígértem Áginak, hogy elsöpröm az utcát a töpörtőért. - De, aztán gyere, várlak - majd felvette a két tömött táskát a motyóval. Elindult az ártér felé és még egyszer visszaszólt az asszonynak: - Várlak az erdőben! Ekkorra meg is érkezett a busz. Felszálltam, de még sokáig gondolkodtam a látottakon. Pár héttel később újra láttam a férfit. Egy kukában turkált, aztán nekidőlt és felbontott egy sörös üveget. Egyhajtásra megitta, majd dülöngélve elindult az utcán. Imbolyogva megállt egy tíz emeletes panel épület előtt és felkiáltott valamelyik emeleti ablakba: - Gyere le, te mocskos kurva! - Gyere le! - kiáltotta még egyszer. De, hogy kinek szánta e hívó szavakat, azt nem sikerült megtudnom. 43 Antológia 2015.indd 43

2015.08.01. 6:45:17

Németh János Tápéi rege a gyáva férfiakról A világ okosabbik fele ismeri a gyevi bíró esetét Mátyás királlyal. Azt, amikor a gyevi bíró még a királytól is elvárta, hogy megsüvegelje őt. Mert büszke, rátarti ember ám a gyevi embör, ne csodálkozzunk azon, ha hasonszőrű bírót választ, melynek viselt dolgát Móra Ferenc világra kürtölte töviről-hegyire. A szögedi törzsgyökeres embörök is büszkék, amiről meg nem akar tudni a világ másik, butábbik fele! De nem olyan rátartiak, hogy egy magyar királyt ne ismerjenek föl és ne tiszteljék. Még Ferenc Jóskát sem sértegették, amikor belátogatott Szögedébe. Pedig Kossuth városában nem nagy népszerűségnek örvendhetett. Igaz, Sziszi királynénak köszönhette, hogy nem nézték labanc voltát. Meg annak, hogy az Árvízi tragédia után segítette a várost újjáépíteni. Legalább levezekelt valamicskét abból a sok gonoszságból, amit a forradalom alatt elkövetett. Miután a város szép palotákat kapott, tágas tereket, parkokat, beütött az irigység a szomszédokba. Irigykedtek a Dorozsmaiak, ahelyett, hogy söprögettek volna a házuk tája körül. Mert a Dorozsmai gereblyével fésüli a mákostésztát, hiszen olyan okos, hogy a mákot kosznak nézi. A kismalacot meg fel szokta pofozni, mert azt hiszi, akkor eléri a vályút. Arról a bolondságáról meg ne is beszéljek, hogy a tehenet kötéllel húzza fel a templom tetejére lelegelni a füvet, ami időnként ilyen mostoha helyen is képes kinőni. No, ilyen szomszéd népség vitatkozik a Szögediekkel, hogy ki jött kinek a nyakára! De, azért nem haragszik a dorozsmaiakra a szögedi embör, mert ők legalább nem kiabálják ki a sérelmüket ország-világnak. Nem úgy, mint a tápaiak! A tápai az nagyon furfangos egy népség. Eszéhez képest pedig még leleményes is. Ország-világnak adták hírül, hogy „Szöged hírös város, Tápéval határos!” Gondolom, nem kell az egész nótát elénekelnem, hiszen már a pécsi meg a győri óvódások is ismerik. Részeg kocsmai duhajkodásokban pedig a pesti és a szabolcsi késdobálókban is ezt danolásszák, ha Szegedivel találkoznak. Nem is sejtik a butábbjai, hogy ettől a hercig fülbemászó dalocskától, a szögedi kebel nem tud dagadni. Hiszen értheti a süket is miről szól, vagyis Szöged azért hírös város, mert Tápéval határos! Azaz Tápé a világ közepe, ha nem lenne Szöged mellett, akkor Szöged se lenne hírös város. Az ilyen, és hasonló csúfságot szögedi em44 Antológia 2015.indd 44

2015.08.01. 6:45:18

bör pediglen elviselni nem tudja soha! Hiszen milyen jogon gúnyolódnak vele ott Tápén? Kik ezek a tápaiak? 600 évig Szöged volt a kegyuruk. Zsellérek lakták, meg halászok. Akkor kapaszkodtak fel az uborkafára, miután gyékényes faluvá avanzsálódtak. Persze senki nem mondja, hogy nem tett jó szolgálatot a gyékényszatyor, de attól még nem kellett volna a tápaiaknak azt hinni, Szöged hírnevéhez nekik közük van! Mikor én még akkora csimuta voltam, hogy egy jó terebélyes gyékényszatyorba vígan belefértem, fogalmam sem volt a szögedi harag okáról. Csak azt tudtam, hogy a tápaiaknak van egy szép régi templomuk, amelyet vasárnaponként az Istentiszteleten a falu népe teljes pompában teleimádkozza. Aki ott nem teszi tiszteletét, kivéve a beteget és a haldoklót, azt bizony istentelen embernek tartják, nem állnak szóba vele. Azt, hogy a szögediek a tápaiak hetvenkedését miként bosszulták meg, fogalmam sem volt addig, amíg nagybátyámmal egyszer be nem látogattunk a tápai hosszú utcába. Épp két tápai apóka darvadozott az egyik ház előtti padon. A gyengébbek kedvéért elmondom, a darvadozás régi szép magyar szó, mely a világ dolgain való elmerengést jelenti pipafüst mellett. Szóval, az apókák a ház előtti lócán darvadoztak, amikor megkért nagybátyám, kérdezzem már meg tőlük, mikor lesz Tápén Szatyorszentelő? Mit sem sejtve, meg is kérdeztem. No, ha hiszitek, ha nem, a két idős bácsika olyan fürgén fölugrott a padról, és olyan pillanatok alatt nekem szegezték a vasvillát, hogy alig bírtam elmenekülni. Azt a szitoközönt, amit kaptam, szó szerint még betűzve sem merem leírni, olyan magyarosan kerekedett ki a bajszuk alól. Miután így magamra haragítottak, és mert a vasvilla hegye mai napig a szemem előtt bizsereg, eldöntöttem, nem fogok felejteni! Büszke szögedi vagyok ahhoz, hogy ne álljak bosszút. Ezért hát, világ csúfságára, kiteregetem Tálas Rézi esetét a hites urával. Tálas Rézi, amikor még Rozika volt, s illedelmes pironkodással járogatott a gyékényszövőbe kis kasokat fonni, olyan szemérmetes lyánykaként viselkedett, amiért is a tápai legények úgy beleestek, mint kölesbe a nádirigó. Füttyögtek utána vasár imanapokon, amikor ünneplő rokolyában édesanyja karján végiglibegett az egyetlen tápai főutcán a rorátéra. Nem győzte anyukája a fülébe súgni az ártatlan, tudatlan léleknek: csak olyan legényre emelje a tekintetét, akiről tudja, hogy olyan mulya, mint a főbíró pulija. Tudvalevő, hogy ha a bíró birkanyájára toportyán támadt, az a mulya őrzőebnek titulált vakarék jobban 45 Antológia 2015.indd 45

2015.08.01. 6:45:18

elfutott, mint maguk a birkák. Fel sem fogta, hogy a toportyán nem él gyáva kutyahússal. Az is Tápé szerte tudott, hogy a legények csak addig csábítják a lányokat, amíg azok rá nem ragadnak a lépes mézre. Azután, miután a hajukat befonják, a rokolyát kibontják, a tápai lagzin megpörgetik, a kutyának is jobb sorsa van, mint a tápai asszonynak. A friss férj két hét után a pipaeregetőben hét liter homoki vinkó elfogyasztása után a kutyájával táncol. Ha pedig hazatalál, és nem az árokpartra dől rá, az asszonyon tölti ki a haragját, mert a szomszéd Jóska a meg nem ivott krajcárokat snoblin elmerte nyerni tőle. Hej, de sokat tudna mesélni a tápai vén Hold! Hány részeg tápai atyafit látott az árokparton horkolni, hányat négykézláb mászni haza. Hány asszonysírás verte fel a homályos éjszakai falu csöndjét. Tálas Rozika szép leányka volt, büszke és rátarti. Ő nem akart a tápai asszonysors hagyományában részesedni. Ám ilyen a bikkfaszerencse! Odaüt be a görcs, ahol legsimábbnak látszik a fa. Hiába volt az anyai intelem, Rozika szeme pont a főbíró hetyke, de semmiképpen nem mulya fiára tévedt. Ha pedig rátévedt, rajta is maradt. Különösen, mert az a mélybarna legényszem is visszamosolygott rá. Ki is nyílt a legújabb tápai szerelmes regény eleje. Boldog egymásra mosolygások. Közös séták a libalegelő szélén. Halk szerelmes suttogások az akácfa alatt. Majd, ahogy a tápai szerelmes regényben illik, kézfogó, jegygyűrű és fehérfátylas, menyasszonyi koszorús templomi esküvő, dinom-dánom lakodalom. Nos, itt egy kicsit álljunk meg egy polgári pillanatra! Hagy okosítsalak fel egyetlen, kedves olvasóm, aki képes vagy elolvasni e kicsinyke írást! Ha azt hiszed, a történet úgy fog folytatódni, mint a világ más táján, főleg Szögedében szokott, akkor nagyot fogsz csalódni. Mert te is tudod; okos úri helyeken amint elszárad a menyasszonyi koszorú, úgy hervad el az asszonyka jó dolga is. Az asszony feladata a mosás, takarítás, gyereknevelés, a részeg férj szeszélyeinek tűrése. Így volt ez Tápén is, amíg Tálas Rózikából Rézi nem lett. Szeretnék a tápaiak, ha e csúfságukról nem mesélnék, de mert magamra haragítottak, ezért világra kürtölöm: a tápai férfiak Rézi óta gyávábbak, mint a főbíró pulija. Ezt megköszönhetik Rézinek, aki talpraesett lányka volt. Mielőtt megházasodott, elment Varjas Marcsához, a falu boszorkányához tanácsot kérni. Hogyan tudná megakadályozni, hogy őt az ura ne bánthassa? Marcsa pedig felokosította miként kell kezes báránnyá szelídíteni hites urát. Annak pedig eszköze a tarhonyaszita és a 46 Antológia 2015.indd 46

2015.08.01. 6:45:18

nyújtófa. Csodálkozott is a bíró fia, amikor az első átmulatott éjszaka után e nemes eszközökkel fogadta Rézi. Amikor megtáltosodott a vinkótól, és férfijussát követelte, rögtön fejébe húzta a szitát az asszony és jól eldángálta a nyújtófával. Hiába volt hős a kocsmában férfitársai között, otthon bizony alaposan megkezelte az asszony. Innentől inkább az árokparton aludt, minthogy részegen hazamenjen. Amikor a faluban híre ment az esetnek, a többi megalázott asszony is fellázadt. E naptól kezdve Tápén az asszonyok lettek az urak, no, meg a szitakészítők lettek a leggazdagabbak! Mi szögediek okosabbak vagyunk! Nálunk még mindig a férfi hordja a kalapot, mert az asszony nem mer velünk csúfot tenni. Jómagam is okos vagyok, mert ha berúgok, kifekszem az ajtó elé, s addig be nem megyek, amíg meg nem hallom, hogy a nyújtófa visszakerült a kamrába. Szitakészítőnek Szögeden rég híre-hamva sincs. Nem él meg belőlünk. A palacsintasütő pedig nehezebben megy tönkre, nem kell hozzá foltozómestert etetni.


2015.08.01. 6:45:18

Bondár Zsuzsanna Honvágy Igaz történetem éppen száz évre nyúlik vissza (1914-2014), főhőse egy általam is személyesen ismert családtag. Hiszed-e kedves olvasó, hogy létezik egész életen át tartó honvágy? Igenis, létezik, erre bizonyíték az én nénikém élete, aki az időben civilizálódott, híres Amerikából állandóan visszavágyott elhagyott hazájába, kicsiny falujába. A falucska neve: Árpád, kinek nevét Árpád fejedelemről kapta, s kinek emlékét az ezeréves jubileum alkalmával a kis faluban megünnepelték. A templom kertjében felállított kopjafa ma is emlékeztet ez eseményre. A falutól tíz kilométerre van Nagyszalonta, ahonnan Arany Jánoson kívül még sok kiváló személyiség látta meg a napvilágot. Zilahi Lajos, Sinka István (Fekete bojtár írója és balladás költő), Kiss István szobrász, Kulin György csillagász, kiknek emlékei megörökítve láthatók szobrok formájában is. Visszatérve a kis falu lakosaira, a száz évvel ezelőtti időkre, amint az első világháború kezdetét vette, sokan megpróbálták kikerülni a már észlelhető háborús előkészületeket. Nénikém, akit Sárika névre kereszteltek, édesapjával képes volt neki vágni a nagy útnak, át az Óceánon, akkor, amikor még kezdetleges, kicsiny hajók közlekedtek a nagy vizeken. Édesapja, aki önnön törvényei alapján döntött, mondván: „ő nem akar sem hadirokkant, sem hős lenni a háborúban” inkább dolgozik’ ott, ahol megfizetik. Sárikát más komoly indokok kényszerítették a döntésre. Ő akkor még csak pár évre gondolt, ami egész életére kitolódott. Viszontagságos útjuk után Ohió államban, Clevelandben telepedtek le, ahol már rokonság fogadta őket, valamint az „amerikás magyarok” segítségét élvezhették a munkavállalás és letelepülés során. Maga a város nagyságát tekintve sok magyar származású betelepültet fogadott magába. Az ott élő magyarok külön szervezett egységekben tömörülve élvezhették úgy a hitbeli hovatartozásuk gyakorlását, külön magyar nyelvű református prédikátoruk által, valamint a közös kulturális rendezvények, kirándulások és más csoportos összejövetelek alkalmait. Mindez az 1920-1930as években. A munkaviszonyok a nők számára sokkal kevesebb bérezést 48 Antológia 2015.indd 48

2015.08.01. 6:45:18

biztosítottak, mint a férfiak esetében. Mindemellett el kellett sajátítaniuk az angol nyelvet, munka közben tanulva meg azt. Minden lehetőséget igénybe véve, bizony nem volt könnyű dolga a tizenéves kislánynak, kinek nem csak édesanyja, testvérei, szülőháza, barátnői, de még első szerelme is hiányzott, ki éppen a háborúban harcol, ki tudja ki ellen, és még azt sem tudni él-e vagy sem. Sárika bátran és büszkén vállalt mindent, dolgozott, írta és várta a leveleket, legtöbbször hiába, s egyre teltek a hónapok, évek, amikor képtelennek látszott a megszerzett vagyonnal való hazatérés. Se vagyon, se lehetőség. A háború borzalmairól szólnak a ritka levelek. Lassan megértette, hogy nincs más kiút, alkalmazkodnia kell a körülményekhez továbbra is. Így megpróbált társaságba megjelenni, ahol rögtön feltűnést keltett külső küllemével és az amerikás fiatalurak igencsak megkörnyékezték. Ő még mindig hű volt első szerelméhez, hiába, mert semmi hír nem jött felőle. Végül mégis megkedvelt egy Csehszlovákiából emigrált csendes, rendes fiatalembert, kinek neve azonos volt első szerelmével és feleségül ment hozzá. Természetesen ő is magyar volt, ki régebb óta élt Amerikában és már gyűjtögetett is a jövőjére. A megváltozott élet most sem zárta ki a hazaszálló gondolatait, álmában még most is otthon járt, holott már volt valaki, aki csakis hozzájuk tartozott, egy drága kislány, kit mindkét szülő imádott, dédelgetett, miközben dolgozni kellett mindkettőnek. Újabb bevándorló rokon, kit már ők segítettek, viszonzásul besegített a gyerek ellátásában, amíg dolgoztak. Életük úgy tünt, a rendes kerékvágásban forog, hasonlóan másokhoz, ám az otthon utáni honvágy megmaradt, állandósult. A család minden szempontból gyarapodott, újabb lakást vásároltak, mert pár év múlva a második családtag is megérkezett. Kis kertjükben mindenfélét megtermeltek, volt hol játszani gyermekeiknek, kiket mindenre megpróbált tanítani édesanyjuk. Kocsijuk is lett mindkettőjüknek, vezető tanfolyam, állampolgársági vizsga, s minden, ami együtt járt az élettel kialakult, de az az űr, ami egész életében jelen volt, csak nem tűnt el. Újra azt érezte, hogy nem tud örülni semminek. Orvosi konzultáció és az okos férj megértése arra buzdították, hogy látogasson haza. Így történt aztán, hogy Sárika életre kelt, készült és 1938 karácsonyára, több mint húsz év után hazalátogatott. Már nem félt: sem az úttól, sem 49 Antológia 2015.indd 49

2015.08.01. 6:45:18

attól, mi vár otthon reá, ő csak azt tudta, hogy: haza megy! Testvérével levelek útján mindent leszögezve, a nagy nap Sárika életében végre elérkezett. Úgy érezte, mintha álomban történne minden körülötte. Búcsú családjától, vonat, majd az Qen Mary hajó, ami akkor kilenc nap alatt szelte át a nagy óceánt (nem harminc napig mint érkezésükkor) - Cherburgban kötöttek ki, ott az Atlantic nevű szállodában kipihenhette fáradalmait, majd innen vonattal Párizs, Brüsszel, Ausztria két nap. Amint Budapestre érkezett, már azt hitte otthon van, amikor tapasztalnia kellett, hogy a legviszontagságosabb fordulatok csak innentől kezdődtek. Alig várta, hogy igazi otthoni magyar szót halljon, kedves modorban társaloghasson ismeretlenekkel, kik a hazában élnek és annyi szépet fognak neki mesélni mindenről. A valóságban viszont mogorva, szótlan emberek vették körül, csak suttogva beszéltek, mosolytalan ábrázattal. Többszöri vámvizsgálat, ami már fárasztó volt. Útlevele megdöbbenést keltett, úgy néztek reá, mintha a Holdról jött volna. Az állomásokat nézte. Komáromnál virágokból kirakott régi magyar korona, majd a virágos felirat: „Nem, nem, soha!” Más állomásokon a feliratok: „ Maradhat ez így?” „Mindent vissza!” Nézte a Dunán a kis fehér hajókat, a Kárpátok hegyeinek vonulata, a kis csobogó patakok, a szénaboglyák látványa olyan kellemes érzéseket hoztak felszínre, melyekre mindenkor vissza fog emlékezni. A természetben minden tetszett neki, de az emberek? Mi lett velük? Nem értette. Már csak az „övéire” gondolt. Megismerik-e őt? És ő felismeri-e őket an�nyi idő múltán? Várják-e a megbeszélt állomáson? Mennyi kérdés, gondolat! Bizony a két testvér már második napja várta Sárikát Nagyvárad állomásán, mert a távirat falura később érkezik meg, rendszerint amikor már hiába közöl bármit. Ők kitartottak a várakozásban is. Csodálkozások, ölelések, örömkönnyekkel váltakozva végre hazaért a világjáró. Az örömkönnyek a Sárika szeméből inkább fájdalmas lelkiállapot tükörképeként patakzottak, amint a két öregedő, csizmás testvért meglátta, csupán a szemek voltak a régiek, melyekből úgy áradt a féltés, gondoskodás és a szeretet feléje, hogy attól minden fáradalmát elfelejthette. Az első szerelmének módos, tanyasi gazdájáról, ki délcegen ülte meg lovát valaha és kinek érzései nem változtak Sárika irányában, de... fél keze 50 Antológia 2015.indd 50

2015.08.01. 6:45:18

bénultan, életkedvét elveszítve, bár családos ember lett, a háború áldozataként éldegélt tanyasi, régi házában. Szelíd mosolya, mindent elfogadó tekintete vette körül Sárikát, aki mindent megértett és ez a tekintet is sokat jelentett neki. Minden mit tapasztalt, ellentétes hatásokat váltott ki belőle. Egyszerre érezte az öröm és bánat jelenlétét. Szülei házát más birtokolja, oda a nagy eperfa, kivágták, a tanya is másé, édesanyja állapota - testvérei gondozzák-, vele szeretne menni Amerikába, küzdés a mindennapokért. Esti kijárási tilalom, lefüggönyözött ablakok, csendőri felügyelet. A legnagyobb döbbenet mégis a vele egykorú iskolatársak, barátnők láttán érte, kik mind a háborús önkény kiszolgáltatottjai lettek, egyből megöregedve, megrokkanva élnek. Csodálkozott ugyanakkor a hozzá legközelebb álló testvérén és annak családján, kik minden félelem nélkül teszik dolgukat, anyagi tartalék nélkül minden nap friss étel kerül az asztalra, melyből nem csak ők, hanem az őt meglátogató vendégek is részesülnek. Honnan teremtik elő mindezeket és ráadásul nem szűkölködnek a mosoly örökös jelenlétével sem: ők azok, kik egész életében a legközelebb álltak, állnak szívéhez, lelkéhez. Sárika kénytelen lett párhuzamot vonni a jelen haza és amerikai életkörülményei között. Elképzelte ő hogyan élhette volna át a háború borzalmait? Rádöbbent, hogy a sors vagy a Mindenható, aki irányította lépteit, tudta mit tegyen vele. Itt az ideje, hogy hagyjon fel a honvágy képzeteivel és értékelje azt, hogy az ő feje fölött soha nem röpködtek a bombák, nem kényszerítették lehetetlenségekre, van egy érte élő férje, két szép gyermeke, megélhetése, miért elégedetlenkedik folyton honvágyától hajtva? Hiába. Az álmai később sem változtak. Még két alkalommal látogatott hazájába, másodszor gyermekeivel. Mindenkor boldogította az a tudat, hogy viszont láthatja újra szép hazáját, kis faluját, annak templomtornyán a szélkakast, édesanyja, valamint első szerelme sírhantját, az egykori tanya földjén ringó búzatáblát, hallhatta a falu dobosát, az állatoknak szóló dudát, az otthoni madarak csicsergését, valamint a Csicsér vizében uralkodó béka-had koncertjét, egyszóval mindent, ami neki a hazát jelenti. Rájött, hogy legjobban mégis az a szeretet érzése hiányzott neki, amit testvérétől folyamatosan kap és kapott régtől fogva, s aki meggyőzte őt arról, hogy elégedett lehet mindenképpen saját 51 Antológia 2015.indd 51

2015.08.01. 6:45:18

helyzetével és ne gyötrődjön hiába semmiért, mert mindig kiparancsolódik az, ami az embernek szükséges. Feleslegesen ne eméssze magát. Erre példát is láthatott. A későbbiekben Sárika a sok összegyűjtött emlékeiből, az érzések kavalkádjából számtalan verset írt, melyek közül néhányat megjelenítettek a magyar nyelvű református hetilap hasábjain, s melyeket én magam összegyűjtve őrzöm egy róla írt családi történetben. Befejezésként egy rövid versikét idézek attól az amerikás magyartól, ki soha nem szűnt meg életében hazavágyni. Minden a régi Még mindig visszajárok álmaimban, hol láthatlak téged Szülőfalum, bár az átok rád is árnyat vetett. Hold-csillagos éjszakában nem látom az árnyat Nekem ott, ma is minden víg, nincsen semmi bánat. Álmaimban minden régi, házunk előtt nyárfa A kéklő Hold este benéz házunk ablakába. Öreg akácunkat rég lehet, hogy kivágták De én álmaimban szedem illatos virágát. Nagy szénakazlunk tövén Bizsu kutyánk alszik, Mondják: az idő tova száll, nekem állni látszik. A sorsot, mi engem űzött ezerszer is áldom, Mert helyette mindent pótol, hallhatatlan álmom Mert ő velem jött és marad, örökös barátom Álmaimnak hűségéért a Jó Istent áldom!


2015.08.01. 6:45:18

Nagyné Kása Edit Véletlenek …? Az életben sokszor játszanak szerepet a véletlenek. No, de ennyi véletlen egyszerre? A sors csalafintasága, vagy talán irányítottsága? Mi is történt azon a kedd délutáni vetélkedőn a Bibliotékában? A „Megyéről megyére” című vetélkedőn vettünk részt a postás nyugdíjas társaimmal. Sok új ismeretet és jó szórakozást nyújt számunkra havonta ez a verseny, melyre a felkészülés is érdekes élmény. Ezen a napon a csapatunk első díjat nyert, a díjunk néhány érdekes könyv és folyóirat volt. A társaimnak átadtam a választás lehetőségét és egy könyv ott maradt, melyet elraktam a Szegedi Amatőr Alkotók lapjaival együtt. Otthon aztán a táskámból a földre esett a könyv és a „Mári néni orvossága” című írásnál nyílt ki. Belepillantottam és mit látnak szemeim, a nagyapám nevét - Szegvári Károly - olvastam e lap közepén először. Most már érdekelni kezdett a „díj”. Félig levetkőzve rögtön olvasni kezdtem, mit is fogok a kezemben. Kócsóné Dékány Piroska „Vén eperfa árnyékában” című kötete került elém véletlen, melyben a deszki krónikás novelláiban megeleveníti a falu és neves személyiségei életét a családja története mellett. Az előszóból kiderült, hogy Piri néni hétgyermekes családban élt, már tizennégy éves korában szobalányként dolgozott a szegedi Horthy-kollégiumban. Elbeszéléseket, novellákat harmincévesen kezdett írogatni. A történeteinek részesei, szereplői vagy leszármazottai még élnek. A falu polgármestere azoknak ajánlja a könyvet, akik meríteni akarnak a múltból a jelen elviseléséhez és a jövő reményéhez. Így hát rajtam a sor, hogy megismerjem nagyszüleim életének folyását is a két világháború között. Ezekről az időkről nagymamám és anyukám mesélt, hiszen a nagyapám még 1944-ben meghalt, így én nem is ismerhettem. Három éves koromból már vannak emlékképeim, de ezeket újra kellett értékelnem a novellák olvasása után. Nagyon érdekes írásokat találtam régi ismerősökről is. 53 Antológia 2015.indd 53

2015.08.01. 6:45:18

A nagyapámról szóló történet azonban ledöbbentett. Nekem nem ilyen képem volt róla a család elbeszélései alapján. Nagy tiszteletnek örvendett kocsmáros lévén. Sokan iszogattak náluk hitelben is, de munkát is adott cserébe néhány törzsvendégnek. Piri néni még gyermekként került vele kapcsolatba, amikor Mári néninek vitték orvosság gyanánt a pálinkát. A történet abból az időből való, amikor nagyapám Szlifkáról Szegvárira magyarosíttatta a nevét és megváltoztatta a kocsma névtábláján a feliratot. Mogorva és mérges embernek ábrázolja őt az író. A Szegvári vendéglő még többször szóba kerül a kötetben. A cirkuszosok a faluban szintén náluk tartották az előadást, még 1940-ben. Ekkor tyúkot, tojást, kukoricát vittek belépő gyanánt. A történet írója a gyerektársaival egy kotlót vitt, ami folyton kodált. Sokan inkább belógtak, nem tudtak vinni semmit. A szórakozásuk nem volt felhőtlen, mert a sok állat folyton hangoskodott. A cirkuszi szereplők egy része pedig az előadás végére lerészegedett a belépőként átadott bortól. A novellákban néhány helyszín és személy ismerősként csengett számomra. Gyorsan olvastam tovább a történeteket, hogy minél több eseményről számoljak be majd anyukámnak, akit betegen már nemigen foglalkoztatott az olvasás. Fogtam a könyvet és megmutattam neki. Kiderült, hogy ő is ismerte az írót, de néhány évvel fiatalabb volt nála. A deszki életre még így kilencven évesen is jól emlékezett. Sokszor mesélt nekem és az unokáknak is a gyerekkoráról, hogyan lovagolt a vasútállomásra iskolába menet. A falu végi korcsolyázások, szánkózások története a kedvenc elbeszélései közé tartozott. Fiatal lányként sokat dolgozott a Maros partján fekvő strand vendéglőjükben és a falubeli kocsmájukban. A bálok és egyéb ünnepek zenés, táncos mulatságai neki munkát jelentettek. Most én meséltem neki a régi időkről. Felolvastam az ismerősnek vélt emberek életéből, de mindig közbeszólt, elmondta, ő hogyan emlékszik ezekre a dolgokra. Anyukám már nagyon betegen feküdt, de ez az elfoglaltság igen jól jött. Egész héten a felolvasással töltöttük az időnk egy részét. Ilyenkor nem is figyelt a betegségére, csak a régmúltra gondolt és állandóan kommentálta a történteket. Mindenki másként éli meg ugyanazt 54 Antológia 2015.indd 54

2015.08.01. 6:45:18

az eseményt, nem róhattam fel, hogy ő nem így látta. Sokszor megszakította kérdéseivel a felolvasásom. - Emlékszel Mácó nénire? Ő volt az, aki kicsi korodban sütötte neked a ropogós kis cipót és a kedvenc tökös rétesed. - A könyvben cukros Mácó néninek emlegeti az író – feleltem. - Igen, cukrot árult fiatalabb korában. - A rétesek ízére és illatára szívesen emlékszem vissza. A keresztanyám nevével is találkoztunk, aki anyukám barátnője volt. A barátnői neve hallatán újra eszébe jutottak az emlékei. - Fiatal lányként a Maros parton találkoztunk és a fiúkkal együtt megebédeltünk a vendéglőnkben. De jó csirkepaprikást és halászlét főzött a szakácsnő, mindenki nagyon dicsérte érte. Az ebédet követően estig strandoltunk és úszkáltunk a folyóban. Ekkor még felhőtlenül megtehettük. Sajnos később a háború miatt szétváltak útjaink. - Mi lett velük, nem emlékszem, hogy meséltél volna mindegyikükről? - A fiúk egy része nem tért vissza. A barátnők új pár után néztek a későbbiekben. Szóba került az ő akkori szerelme, már vőlegénye is. A megőrzött képeket nézegetve kérdezte: - Ugye milyen jóképű fiatalember volt? - Igen, nekem is tetszik, kedvesnek tűnik – válaszoltam. Tőle maradt néhány emléktárgy, amit anyukám nagy szeretettel őrzött, óvott tőlünk gyerekektől is. A háború vége felé azonban elesett, nagy veszteségként élte meg ezt a kapcsolatot. Jól és jókor jött ez a könyv. Nem lehet véletlen, hogy éppen hozzám került. Anyukámmal ezek a meghitt beszélgetések voltak az utolsók, mert az állapota rosszabbodott és már nem volt kedve a meséléshez. Egyre csendesebb lett, már csak az unokák életével kapcsolatos események érdekelték, más nemigen. Február elején kilencvenkettedik évében elhunyt. Egy újabb véletlenről számolhatok be a könyv kapcsán. Halottak napja 55 Antológia 2015.indd 55

2015.08.01. 6:45:18

előtt mindig meglátogatjuk két testvéremmel és nagynénjeinkkel a deszki temetőket. A régi temetőben nyugszik egy nagy tölgyfa alatt nagymamám és nagypapám. A sír rendbetétele után az új temető felé vettük az irányt. Sajnos ott is fekszik halottunk, idős és fiatal egyaránt. A sírunktól már kifelé jövet vettem észre egy sírkőn az ismert nevet – Dékány Piroskáét. Ez is a véletlen műve? A sírhoz érve láttuk, hogy férjével együtt nyugszanak a friss virágok alatt. Nem tudtam róla, hogy meghalt. A könyve a táskámban volt, arra várva, hogy nagynénémnek adjam oda elolvasásra. Megemlékeztünk közösen Piri néniről és az úton arról elmélkedtünk, tényleg vannak véletlenek? (Szerkesztői megjegyzés: az írásban említett Kócsóné Dékány Piroska hos�szú évekig eredményes pályázóként vett részt a kardoskúti Nyugdíjas Versés Prózaíró Pályázaton.)


2015.08.01. 6:45:18

Hajdrik József A hipochonder Mottó: „A leghumánusabb gyógyszernek nem minősülő táplálék-kiegészítő szer, a bő lére eresztett nevetés!” I. A képzett hipochonder rémülten pattant ki katapultos ágyából - a pultos Kata mellől -, miközben kényszerű röptében így kiáltott: - Szentséges pipitér! Mondd meg, hogy mi, mit ér? Mi a franc történt velem? Nem tán csak az estvéli szextúra misszionárius pózától szűnt meg a merevedésem? Azt érzem, mint aki semmit sem érez, semmije sem fáj! Hihetetlen, de elillant a bajom, oda a nyűgöm! Hová tűnt az állandó merevség a nyakamból? Netán lentebb vándorolt volna ez a nyavalyás kór? Akkor ezt Katának is éreznie kellene, miszerint nem csak a fejemmel tudok biccenteni, hanem már a lábammal is. Hiteles zárójelentéseim vannak a problémáimról. Ezek valós dokumentumok az életem holtpontjairól. Arról, hogy mennyi gondom van az egészségemmel. Most meg tessék; one fájdalom, nix spondilózis. Volt merevedés, nincs merevedés! Vagy talán ez egy újabb fura kór kezdetének előjele lenne? Esetleg immunissá váltam a kínokra? Mi lesz velem egészségesen? Ezek után nem lesz senki, aki pátyolgatna! Ilyet soha nem tapasztaltam. Ennyire fitten, egészségesen, erőm teljében hajítana ki a kerevetem? Na, ne már! Bár az is feltételezhető, hogy a nejem az ágyunk alá rejtette a vörös rézből készült Dávid csillag szimbólumát, melynek feladata, hogy általa félretolódjék a károsat sugárzó vízér. Így én nem, de bezzeg a nejem, bármikor belefekhet a betegséget okozó zónába, macskájával egyetemben! Szerencsémre, itthon csak ritkán kapja el az álmosság, meg különben is, ő a homeopátia híve. Ebből eredően Álmoshoz: a barátomhoz szok’ eljárni, ha nagyon rájő a szundikálhatnék. Eme gondolatsor úgy felkorbácsolta elméjének szürkeállományát, hogy nosza. A lázadó, de amúgy láztalan emberünk szele halkan, de szagosan elült testrésének rejtett zugát fedő pantallójának ülepébe. A vihart megjövendölendő sárga jelzésről arra a következtetésre jutott, hogy még mindig nincs nála minden rendben. Például az emésztése, fölöttébb renyhe. Tudta; ha nincs gáz, gáz lesz, mert jő a kólika. De oly erővel ám, mint a 57 Antológia 2015.indd 57

2015.08.01. 6:45:18

cunami! Persze ez segít csavaros beleinek a perisztaltikus mozgását felturbózni. Ugyanis szélenergia nélkül nem lenne, ami kitolná a fájdalmat, és a fránya fekáliát beleiből. Amennyiben a hascsikarós gyötrelem nem indulna be, akkor igen nagy a baj, hisz ha a delikvens nem érez fájdalmat, rámehet a maradék élete. Egy hipochondernek ezért is jó barátja, segítője a fájdalom - még ha fantom is -. Jól tudta ezt a mi közszereplőnk is, ezért konstatálta úgy az eddigieket, hogy ez bizony szar ügy! Szerencsére, szereplőnk nem hagyott túl nagy nyomot maga után. A tényekre támaszkodva, szinte azonnal észlelte, hogy ő másabb, a másoknál. A férfit ám ez a más minőség igen csak szomorúvá tette! Érezte, hogy nem érzi biztonságban bélrendszerének tartalmát. Erre, saját kútfőjéből merített magának öl görbe bögre ánizzsal összefűzött, édesköménymagos teát! Miután benyelte a lét, hirtelen elindult a tisztulás folyamata, miután a pangás átment egy hosszabb folyamatba, ami aztán koszossá tette a gatyóját. Intenzív képzelgése miatt hitte, hogy az, ami itt és most történt vele, az már csak a lelke víziója lehet, kiüresedett korpuszától megváltan! Azt hallucinálta, hogy ennyi a lét, és kész! - Ezért, hogy meggyőződjön rögeszméje valóságosságáról, önmagába csípett: egy merészet. - Hoppá, ez fáj! Hűha, ráadásul, lüktet, sajog, meg miegymás! Mindjárt csupa véraláfutásos lesz az egész sértett bőrfelületem. Oh, szent melankólia! Hová tettem a fájdalomcsillapítót? Azt sejtem, hogy a Cavinton mellé, de akkor vajon azt merre keressem? Amit hirtelenjében magamért tehetek, az az - motyogott magába’ a hipochonder-, hogy betelefonálok a Rozmár patikába egy levél fájdalomcsillapítóért! Hősünk csak reménykedni tudott, hogy egy levélnyi Algopirint bélyeg nélkül is kihoznak neki. - A fennálló problémámra még fekete-nadálytő krémre, és púderre is szükségem lesz, ami eltünteti saját csipkelődésem nyomait: a hematómát, amit a hajszálerek repedése okoz. Azonban a hipochonder érfalai eme tudásra fittyet hánytak, és nyomát sem mutatták a kikényszerített ömlenynek! - Oh, Magdalai Mária, a gyógyfüvek védőszentje, mit szólsz mindehhez? Még a tükörben sem fedezem fel színe-váltásom! Vagy megmattult a foncsor az üvegen? Tükröm, tükröm! Mondd meg nékem, hová lett a sérülésem? Miért nem lilult be a legnagyobb szervem, a bőröm? Az egészségeseknek ilyenkor rég piros-kék-zöld a bőrük! Persze, benne van a pakliban, 58 Antológia 2015.indd 58

2015.08.01. 6:45:18

hogy azért nem látom a változást, mert vörös-zöld színtévesztő vagyok! Az is lehet, hogy pangásos vérellátásnak a vészes vérszegénység az oka. Ez pedig a vas hiányának tudható be. Még ma elkezdem a szeggel televert, savanyú alma fogyasztását. A sav kioldja a vasat, és ez így megy oda-vis�sza. Desszertnek egy kis Bé 12, Ká 2, és a C- vitamin is elkél, de legalább 4000-es dózisban, négy felé osztva. Ha ez a turmix egy órán belül nem hoz látható eredményt, akkor okvetlen meg kell mutatnom a szemeim, egy elismert hályogkovácsnak. Tudnom kell az esetleges szemhibáimról. Szemtelenség lenne a kétoldali munkaundor tette el láb alól, 99 éves korában. Szabad kőművesként az érfalai elmeszesedtek, mi több, téglának is be akarták szervezni pártvonalon, de ő nem állt kötélnek. Így felfüggesztett golyó általi halálra ítélték. A szomszédja által kapott valami amnesztiát, így menekült át a XX. századba. Nekem a genetikai kódmásolás miatt, ugyanezek a problémáim jöttek elő, csak egész más tünetekkel, és végkifejlettel. Nálam nem a mész, hanem a rossz koleszterinek okozzák a bajt! Vízöntőként pedig nagy kanállal eszem a halolajat, mert tudom, hogy veszedelmes dolgokat képes produkálni az a tény, ha nincs meg az embernek a vérkeringése! Hallottam olyat, hogy a nem megfelelő agyi vérellátásból eredően, egy jó nevű sebészprofesszor leamputálta páciense fejét! Persze, az özvegyet nem nyugtatta meg, hogy nem az elhunytnak volt érszűkületes az agya, hanem a műtétet végző professzornak! A legnagyobb zsenik is emberből vannak, ennyi meg belefér a műhiba kategóriájába! Lehet, sokan most azt mondják: - „Könnyen beszél, mert nem vele történt meg az eset!” Ha velem bánt volna el így az orvosom, ma szóba sem hoznám ezt a témát! Hittel vallom, hogy nem kell a mások problémáival foglalkoznunk, amíg meg van a saját keresztünk! - Áh, jut eszembe! Meg kell nézetnem azt is, hogy hány kereszt úszkál a vizeletemben? Jobb, ha megszúratom magam. Véremből meg tudják mondani, miképpen, az oxigéntől vörös-e a vérem vagy a széndioxidtól bordó! De mi lehet az alkotóelemeivel? A hemoglobinjaimmal, a drága bilirubinjaimmal, a vörös vértestecskéimmel, a plazmácskáimmal és a fehérvérsejtekkel!? - Sejtem, felbomlott bennem a rend. Oda van a harmónia! A kibillentség állapotába kerültem! Most érzékelem, az életnedvem színe Van Gogh sárga! Olyan, mint a tűznyelő napraforgóé alkonyatkor! Eljött hát ismét a végzet! - Pardon! Elnézés tör59 Antológia 2015.indd 59

2015.08.01. 6:45:18

tént. Most látom, a lé, ami az alkaromon folyik, az nem a vérem, hanem a rám dőlt narancslé! Nem csoda, ha minden kidől, és mindenki kidől mellőlem! Levertségem az oka. Szétszóródtam, dekoncentrált lettem. Reszketek az idegtől. Sejtem, ez a tréma, nem tréfa! Hirtelen belegondoltam, mily óriási lehet a baj, ha már jómagam is arra adom fejem, hogy egy komplex kivizsgálásnak vetessem alá magam! - Szent Szent-János bogár! Mi lesz, ha a tűszúrástól vérmérgezést kapok? Máris érzem a távoli szörnyet: a gonosz Hepatitis C-t, az AIDS vírusát, miként feni rám fogait 24 pár szemével. Ez a sok kór sokkol, sőt teljesen leblokkol! Egyetlen megoldás van, duplán kell sterilizáltatnom a tűt! Minden esetre addig, amíg fertőtlenítenék a szúróeszközt, előtte elfogyasztanék egy findzsa kamillateát, aminek gyulladáscsökkentő ereje van! Csalánlét iszom majd, mert aktív vérképző! A mezei zsurló, a fagyöngy és a cickafark pedig vérzéscsillapító. No és a macskagyökér nyugtató hatása se kutya! Ha a zellertől és a vízi tormától intenzívebben beindulna a vérfolyam az ereimben, túlcsordulás esetén egy szem K-vitamint benyelek, annyi szent! Persze, ezt a várakozás előtti traumát citromfű, galagonya, macskagyökér, komló keverékével jól tudom kezelni. Férfiasan bevallom: most is erre a gyors hatású, de enyhe szerre már is szükségem van! Persze csak akkor, ha megérkezik az analizált vérképem dokumentuma. Azt még nem tudom, miként fogom kinyitni a titkot rejtő borítékot, hisz a múltkor már a levél felbontása előtt elájultam. Most az egy napos fittség után újra nyomom az ágyat! Utálom, ha kételkednek feltevéseimben! Igenis, van olyan, hogy valakinek fáj a haja! Én is csak most vettem észre, amikor idegességemben erősen húzogatni kezdtem! Szerencsére, pont időben vettem észre a bajt, mielőtt szervült volna a kór a hajhagymámban! Ha minden igaz, perceken belül jön értem a rohamkocsi! Ilyen esetben pillanatokon múlhat egy emberi élet! Amíg megérkezik az Ambuláns mozgó kocsi, utána olvasok, mi is történt József Atillával? Képzeljék, megmértem a lázam, és azt látom, hogy pont 36 fokos lázban égek, mint annak idején a költő, amikor még élt! Érzem, bele kell nyugodnom az eleve elrendeltetett sorsomba. Ha jót akarok, meg kell betegednem, hogy kigyógyulhassak kóromból! Bennünket, hipochondereket az a tudat éltet, hogy mindig jön egy újabb vész, amire nincs orvosság! A lélekmasszőröm javallottá, hogy álljak egy transzformátor mellé, és 60 Antológia 2015.indd 60

2015.08.01. 6:45:18

várjam meg a villámcsapást. Megtapasztalhatom - mondta ő, hogy annak is nagyobb az esélye, hogy belém vágjon a mennykő, mint őneki arra, hogy kigyógyítson téveszméimből! Megnyugtatott: „Még senki sem élte túl halálát!” Kiokított, hogy minden nyavalyának meg van az ellenszere a természetben! Erre megest elkapott a tréma. Kérdezem én, milyen karitatív lélekgyógyász az, aki elveszi a kilátástalanság élményét! Hiába mondják nekem, hogy a remény hal meg utoljára! Ha ez így megy tovább, visszatérek a hagyományos orvoslás gyakorlóihoz. Bennük legalább nem csalatkozom! Fejezte be monológját hipochonderünk. A férfi épp nyúlt a mobiljáért, hogy megsürgesse a mentősöket, amikor hitvese toppant be a szobába, kezében egy rozmár-kockás szatyorral. - Asszony, te már megint a patikában voltál! Mondd, legalább hoztál valami új csemegét? - Igen! Először is itt van ez a frissen nyomott magazin, ez mind a tiéd, a kuponjaival együtt! De ami mindennél fontosabb, ímé e remek szer, mely a tudatod is áthangolja! Ha beveszed, máson sem jár az eszed, mint rajtam! Ezután, ezüstkorunk aranykorát élhetjük meg, hisz ezektől a kék bogyóktól nagy produkciókra leszel képes! - De anyukám, az emésztésemmel már semmi gondom nincs! - Ne emészd magad, hisz ez a csodaszer, annyira komplex, hogy még emlékezeted regenerálja, így memóriádban megjelenik mi is az a házastársi kötelezettség. - Édesem, olyan migrénem lett hirtelen, hogy előbb be kell vennem egy Kata flamót! - Nos, akkor megyek Álmoshoz, nála zokszó nélkül bevehetem a homeopátiás cseppeket.


2015.08.01. 6:45:18

Dimák Béla Humoros horoszkóp Hol volt, régen volt, de igaz volt. Élt Orosházán egy Gizi nevű ismerősünk. Igen szorgalmas, segítőkész volt, egyetlen hibája, hogy hitt a jóslatokban. Elment egyszer a barátnője unszolására egy csillagjóshoz, hogy elkészíttesse a horoszkópját. Amikor betoppantott annak félig sötét szobácskájába, ott ült a mester kivilágított üveggömbje mellett. Jó helyre jött asszonyság, mert ezen a tájon én látom legjobban a csillagok állását. Igaz a munkadíj is ennek megfelelő. Hűha, mondta Gizi néni. Erre a csillagjós megfordult, és akkor látszott csak, hogy kancsal volt szegény. Az újságokban naponta jelennek meg sokszor ijesztő vagy lehetetlenséget tartalmazó horoszkópok. Én arra vállalkozom, hogy a mai élet valóságelemeiből készítsek egy tizenkét csillagjegyből álló horoszkópot, melyet humormorzsákkal fűszereztem. 1. Bak csillagjegy Vállalkozásba kezd, Kft-t alapít. Kölcsönt vesz fel. Még vagy kétszer megismétli. Egy darabig bizakodva, boldogan él, míg meg nem jelenik a gazdasági rendőrség, hogy segítsenek kitölteni a jóhiszeműen elfelejtett adóbevallását. 2. Vízöntők Váratlanul autós kalandba keveredik. Útközben leinti egy jóképű hosszú combú nő. Ön csak egyetlen egy valamit akar tőle, de azt nagyon. Ő viszont igényesebb, három dolgot kér: személyi igazolványt, jogosítványt, forgalmi engedélyt. 3. Halak Bizakodását még mindig nem vesztette el. Nem csak hiszi, de tudja is, hogy a gazdasági élet süllyedését mindig lassú emelkedés követi. Tehát egyszer lenn, egyszer fent. Ezért nyugodtan jelentkezhet valamelyik pártszékházba liftkezelőnek. 4. Kos Sok bizonytalanság után, végre kinevezik. Méltányolják egyetemi végzettségét. Ezek után havi jövedelméből naponta megihat egy zacskós tejet, teletankolhatja a fűnyíróját. 62 Antológia 2015.indd 62

2015.08.01. 6:45:18

5. Bika Izgalmas családi kalandok várnak Önre. Késő esti hazamenetelekor repülőcsészealjat lát maga felé közeledni. Ha nem tisztázza magát gyorsan, akkor ezt követheti a herendi étkészlet is, mert élete párja éjfél után már igen bőkezű. 6. Ikrek Az ikrekre jellemző a sziklaszilárd becsületesség. Talál egy pénzzel teli, címzett borítékot. Ön magas rangú erkölcsi döntést hoz. A címre visszaküld mindent, ami a pénzen kívül a borítékban volt, hisz ezt elvárja Öntől a párja is. 7. Rák Önre ráköszönt a szerencse. Főnöke végre pozitívnak értékeli a munkáját. Magánélete is pozitívan alakul. Mégse örüljön, mert sajnos a laboreredménye is pozitív. 8. Oroszlán Most úgy érzi mindennek vége. Kibillent a helyéből az összes csillag és bolygó. Minden hirtelen összefolyik a szeme előtt. Szóval kicsúszott a lába alól a talaj. Nincs miért búsulnia. De legközelebb fürdés után ne lépjen ki a kádból szappanos lábbal! 9. Mérleg Kedélyállapota hullámzó. Környezete is értetlenül figyeli magát. Értelmetlen vitákat provokál a munkahelyén. Ne rontsa életét kötözködéssel, hagyja ezt a pártvezérekre. Ők ezt mesterfokon végzik. 10. Skorpió Önt a doktori disszertációja után nagyon megbecsülik. Új munkahelyre kerül, ahol nyugodtan hajthatja álomra a fejét. Mélyen átalhatja az egész éjszakát, hiszen elérte karrierje csúcsát. Éjjeli őr lett egy fatelepen. 11. Nyilas Most igen rossz passzban van. Becsapják a hentesnél, átverik a butikban, megrövidítik a benzinkútnál. Még egyetlen szerencséje, hogy mindenhol hamis tízezressel fizetett. 12. Szüzek Az önmegtartóztatás az előző évben nem járt sikerrel. Ezt bizonyítja, hogy amerre jártam minden fű és faszál lekonyult. Az unalmas télies időszakban a szex hirdetéseket nézegettem, csak azért, hogy lássam megjelent-e már az általam feladott szolid hirdetés. Na, végre! Egy hónapi késéssel megjelent. Kíváncsiak rá? Különösen a fiúk hegyezzék fü63 Antológia 2015.indd 63

2015.08.01. 6:45:18

leiket! Mert sose lehet tudni, hogy kinél mikor indul meg a rügyfakadás. Maca vagyok. Önhibámon kívül háromszor elvált, kisemmizett, lelkileg összetört őzike természetű nő vagyok. Egyetlen vigaszom, hogy testem még elég fiatalos kinézetű, úgy száz méterről tekintve. Az érdeklődőknek nem fogok csalódást okozni, mert az utóbbi évek adócsalásaiból egy garanciális nagyjavításon estem át. Ilyenek a következők. 1. Futóműveim naponta masszírozva, négy évszakos gumival ellátva. 2. Első teraszaim szilikonnal aládúcolva. 3. Kipufogóm beállítva, mérges gáz kibocsájtásom az UNIÓS követelményeknek megfelel. Kedves érdeklődők! Forint helyett az euró vagy a sokak által lefitymált dollár is serkentené a kegyetlen élet viharában sérült szívem ketyegését. Kalandorok csak árukészletem 50 %-os leértékelésekor jöhetnek számításba.


2015.08.01. 6:45:19

Áchim Pál Ponty Gedeon búcsúztatása Kedves olvasó, az emberek életében mindig is jelen volt a fekete humor. Nagyon ismert az a sírfelirat, hogy :” Itt fekszik Nyúl Kálmán, aki a nők szoknyája alá nem nyúlkál mán.” Valaki az életében csibész, italozó, munkakerülő, családját verő, de egy temetésen csak szépet mondanak róla. Az alábbi sorokban épp az ellenkezőjét lehet olvasni. Tisztelt gyászoló család, és akik a kispadon egybeültek. Mélyen megrázott minket a hír, elhunyt testvérünket pedig a háromszáznyolcvan. Tegnap még itt volt közöttünk, de közben kisült, hogy tízezer volt a farzsebében. Váratlanul, ötven évesen érte a „hal-ár”... Ponty Gedeon testvérünket, amikor egy kofánál pontyot vásárolt tegnap kora reggel a piacon. Itt hagyott minket, a kulcs-csomóját szinte naponta. Elhunytunk Nógrádfüt�työsön született, 1960-ban. Gyermekéveit egy eperfa tetején töltötte, mivel ki akart emelkedni a családból. Az általános iskolai tanulmányait csak Közepesen, egy nógrádi kisfaluban végezte el. Minden vágya az volt, hogy továbbtanuljon, de édesanyja már korán, öt órakor leoltotta a lámpát, mert elfogyott a petróleum. Éppen ezért kitanulta a villanyszerelő szakmát. Nagyon fiatalon, már tizenhat éves korában bekapcsolódott a mozgalmi munkába. Ebből a tevékenységből két szép gyermek született, Ferkó és Vanília. Harmincöt évvel ezelőtt párhuzamosan kötött házasságot Bánomisén Rebekával, kettő tanú előtt. A tanúk azért kellettek, hogy életük végéig legyen alibijük, hogy hol tartózkodtak az esküvő napján. Mint fiatal házasok, nagyon hamar megtalálták a közös nyelvet, csókolódzás közben. Feleségével nem éltek nagy lábon, mindketten harminchatos papucsot viseltek. Elhunytunk örök hűséget fogadott feleségének, ezelőtt harmincöt évvel, de a hűségből hőség lett, mivel gyakran hajba kaptak. Pár kapcsolatban éltek, volt is mindkettőjüknek jó pár kapcsolatuk!!! Drága feleségével hosszú évtizedek alatt egymás mellett lassan megölelgettek, hol ezt, hol azt a férfit vagy nőt. Szerény hajlékuk ajtaja mindig nyitva állt mindenki előtt, mivel elvesztették a kapukulcsot. Drága elhunytunk élete olyan volt, 65 Antológia 2015.indd 65

2015.08.01. 6:45:19

mint egy nyitott könyv, az egész lakótelep mást sem olvasott. Halottunk életpályája töretlen volt, ugyanúgy az a létra, amelyen naponta állt. Tegnap hunyta le a szemét, amikor észrevette, hogy a közvetlen szomszédja egy teherautó betont hozott a vállalattól svarcban. Lehunyta a szemét, de körülöttünk sajnos egyre több a szemét. Felesége koporsós temetést kért, nem engedte, hogy hamvait szétszórják, mivel férje egész életében egy szétszórt ember volt. Elhunytunk nem volt egy indulatos ember, mindig lekéste a pesti gyorsot. Nyugodt ember volt, nem kapkodott el semmit, kivéve a tegnapi napot, kedves egybegyűltek. Az is előfordult, hogy hetekig nyomta az ágyat, és ki is dőlt az utcára néző fal, egy arra „járó küllőre”. Utóbbi időben már pészmékert használt, mivel „rigmus zavara volt.” Drága felesége három gyermeket szült párjának. Az első gyermekük Leánder, szerelem gyerekként született, mivel villanyszerelés közben fogant meg egy fáskamrában. Gyermekei szerették, tisztelték édesapjukat, felnéztek rá, ha felszaladt a padlásra. Szeretett horgászni, de nem sok szerencsével, mivel több esetben békát fogott, melyet visszadobott a folyóba. A mellette ülő felesége megjegyezte: „Apjok, sürgősen menj az orvoshoz, mert neked kezdődő „békasüllyedésed” van!” Imádta a jó borokat, leginkább az egri leányka állt közel egyéniségéhez... a buszmegállóban, akit úgy hívtak, hogy Veronika. A bort soha nem itta szódával, ha betért egy ivóba, a következőket mondta: ”Tisztán Izolda.” Imádta a juh farkot is. De a felesége egyszer azt mondta: „Apjok, add el a birkát, mert egész nap béget!”. Drága szerettünk imádott jókat enni, nagy kedvence volt , a „Somlói Mariska.” Szerettünk nem volt egy rendszerető ember. Felesége több esetben napirend előtt felszólalt: „Apjok, szedd össze a gatyákat, mert kidobom az ötödikről!” Szabadidejében forgatta a történelem könyveket, kereste a család gyökereit, amikor éjfélkor négykézláb jött haza a csehóból. Élete során betartotta a törvényt, soha nem dolgozott fekete munkásokkal, kivéve a mai napot. Nagy feszültségben élt elhunytunk, de a felesége kondenzátorként működött kettejük kapcsolatában. Néha napján voltak kettejük között „kis-ülések”, de ezeket később eladták Mariska néninek, a szomszédasszonynak. Sze66 Antológia 2015.indd 66

2015.08.01. 6:45:19

rény, puritán feleségével egyszerűen, takarékosan éltek, még az áramot sem vezették be a lakásba, csak a kerítésbe, mivel a szomszéd gyerekek lopták a barackot. Drága elhunytunk megette már a kenyere javát, alig hagyott pár falatot a feleségének. Mindig is megbecsülte a pénzt. A kapucsengő mellé, egy skót barátja javaslatára, a következőket írta: „Ne csengess, jó pajtás, ötpercenként kinézek!” Drága elhunytunk az utóbbi időben már nem verte fogához a garast, mivel protézisét elvesztette tíz évvel ezelőtt egy kocsmai verekedésben. Nagyon nehéz éveket élt meg drága feleségével, sokszor „keresőképtelenné” vált, mivel a hálószobában kiégett a körte és nem találta reggelente az alsónadrágját. Felesége unszolására kicserélte az izzót a foglalatban és ekkor jött a család életében a „felvilágosodás korszaka.” Közös életük során számtalanszor elváltak … az utcasarkon, reggel, majd este a franciaágyon „egybesültek”. ” Szer-ette gyermekeit”, mivel a spájzban tartotta a glialkát és a többi permetező szert, a liszt és a cukor mellett. Liszt zenéjét soha nem hallgatta, de a felesége pörölését annál többször: „Hogy lehet valaki annyira marha, hogy a permetező szereket a spájzban tartja?” - mondta a felesége. Gyermekeinek útmutatást adott éjjel kettőkor, amikor kizárta őket a lépcsőházba. Elhunytunk „szélsőséges nézeteket” vallott, mivel öten feküdtek a franciaágyon és ő feküdt jobb szélen, ezért volt ő szélsőjobbos. Kedves elhunytunk békés természetű volt, soha nem kapott hajba senkivel, mivel a műhelyben, ahol dolgozott, mindenki kopasz volt. Sok esetben tanúbizonyságot adott vezetői képességéről, mivel előfordult, hogy ő vezette az áramot, mert rövidebb volt a vezeték. Az utóbbi időben egyre többet ivott a Keletinél, a Nyugati az messze volt, ezért közvetlen főnöke kinevezte a villanyszerelő műhely „részeg vezetőjévé”. Közvetlen főnöke mindig azt mondta neki: ”Gedeon, te egy széles látókörű ember vagy, ha felmászol egy villanykaróra, ellátsz a Fogarasi havasokig.” Sírjába behelyezzük kedvenc vadászpuskáját, hogy hamarább kisüljön, hogy valójában miben halt meg kedves elhunytunk.


2015.08.01. 6:45:19

Búcsúzik tőle felesége és egyben csalfája. Búcsúzik nagyobbik fia Leánder, valamint lánya Ibolya és kisebbik fia Vánkos. Búcsúznak a távolba és közelbe látó rokonok. Búcsúzik a család gumibottal kezelő orvosa Kihanemén Oszkár rendőr őrmester, aki a körzetében kissé meghízott. Búcsúzik a család gyógyszerész ismerőse, Motalkó Aladár, benzinkutas. Búcsúzik volt katonaismerőse, Bala Lajka. Búcsúzik a mindig ideges, közvetlen főnöke, Paprika Jancsi. Búcsúznak az elektromosan érintettek, és elhunytak. Drága elhunytunk nyugodjon békében, ebben a különös világban.


2015.08.01. 6:45:19

Németh Árpádné Prágai Gizella Nyelvtanulás Mielőtt nyugdíjba vonultam, egy kisebb szociális intézmény vezetője voltam. S, mint igazi szociális munkást, nagyon is érdekelt mindig a gondozottak mentális állapota, készsége. Szakmai tanácskozások alkalmával, értekezletek, továbbképzések során számtalanszor hallottam, ízlelgettem, kóstolgattam a szép szlogent: ”Élethosszig tartó tanulás”. Tudtam, hogy nemcsak a hangzása jó, de nagyon is igaz. Mai sokszínű, pörgő, világunkban megvalósítása elengedhetetlen, nagyon is aktuális. Az idősek klubjában, azaz az idősek napközi otthonában, ahová főleg 70-80 éves emberek jártak - ők alkották a napközis közösséget - nagyon nehezen tudtunk volna számukra létrehozni egy-egy tanfolyamot, célirányos képzést. Mégis ennek érdekében tenni akartam valamit. Jobbnál jobb ötletekkel álltam elő, amivel fel tudtam frissíteni időnként tudásukat, emlékezetüket, érdeklődésüket. Nagyon örültek a kezdeti sikereknek, én is ugyanúgy, s a nagy érdeklődésnek. Később szépen beindult a csoportfejlődés, sőt kialakult a tanulási igény. Nagyon szerették a televízióból ismert „szerencsekerék” című játékot, ezzel nagyon sok közmondást, szálló igét vagy verset tanultunk meg, elevenítettünk fel. Sikeresek voltak a verses kvízjátékok, a keresztrejtvény, de a szó-kirakós játékoknak is mindig nagy volt a sikere, közönsége. Láttam, tapasztaltam, hogy ezek a játékos tanulási folyamatok, nemcsak a pillanatnyi időtöltésre, a jó-, családias hangulat kialakítására jók, hanem a pszichére, a lélekre hosszabb távon is gyógyírként hatnak. Egyrészt tereli a figyelmet, elűzi a borúsabb gondolatokat, a gondokat, másrészt, - pont ezért - nem érzékelik úgy a fájdalmat, azaz tompul, gyógyul a fizikai fájdalom is. S ennek hozományként kivirultak az arcok, mosolygóssá, nevetőssé váltak a szemek, mindenki megfiatalodott. Igen, ez az élethosszig tartó tanulás - kicsit sajátos értelmezésben -, de mégis az, mégis igaz! Erre emlékeztem, ez jutott az eszembe akkor, mikor nyugdíjasként a hatvanadik évemen túl arról kellett döntenem, hogy el kezdjek-e egy rövid, alapfokú angol nyelvtanfolyamot vagy sem. Merjem-e vállalni, nem vagyok- e mindehhez úgymond öreg, hogy szépen mondjam, idős? Mondanom sem kell ilyen előzményekkel, ilyen tapasztalatokkal nem is so69 Antológia 2015.indd 69

2015.08.01. 6:45:19

kat gondolkodtam, döntöttem. Elkezdtem, belevágtam! Tanulok angolul, angolul tanulok! Legalább majd a kis unokáimnak tudok segíteni az angol házi feladatok megoldásában. A számítógépes ismereteim bővítéséhez is jól jöhet az angol. Ha külföldre tévedek, majd én is tudok kommunikálni kicsit, hiszen szinte a világ minden országában oktatják az angolt. Ezeket a válaszokat találtam, mikor feltettem magamban a kérdést, hogy miért akarsz te nyelvet tanulni és pont angolt? Ezzel meg is nyugtattam magam. Minden további kérdés, ellenérzés felesleges, megyek iskolába, azaz a helyi művelődési házba, irány a tanulás! Egy nagyon kedves, szimpatikus tanárnőt kaptunk mi tizenketten, akik egy csoportba kerültünk. A korösszetétel nagyon vegyes. Van közöttünk huszonéves, harmincas, negyvenes, ötvenes és harmadmagammal hatvanas is! Hurrá, mások is így gondolják, tanulni sohasem késő! Sőt, az élethosszig tartó tanulás az igazi! Igen, emlékszünk a szlogenre? S most láss csodát már az első angol órán szembe találom magam a kifejezéssel. Így: LIFELONG LEARNING! Igen, igen, ezért jöttem! No, ha már minden ennyire egybevág, összeklappol, akkor rajta, illetve hajrá, mert a rajt már meg volt! A tanárnő magyaráz, még az elején hol magyarul, hol angolul, később többet angolul, kevesebbet magyarul. Még később meg csak angolul! Többek között azt is megtudjuk, hogy mi is játékosan fogunk angolt tanulni. Nem bebiflázás, vagy szavak felmondása lesz, hanem körbe-körbe kérdésfelelet formájában mindenki beszélget mindenkivel. Sokat gyakorolunk és egyszer csak az angol, az angol szavak, kifejezések bekúsznak a fülünkbe, s onnan szépen még beljebb a rögzítő rendszerig és rögzülnek. Na erre én nagyon kíváncsi vagyok, gondoltam magamban. Egyelőre annyi már bizonyos, hogy a csoportból mindenki be tud mutatkozni angolul, én is! Íme: My name is Gizella. I’m pensioner. (Az én nevem Gizella. Én nyugdíjas vagyok.) A tanárnő szemléltető magyarázata szerint a kisgyermekek sem úgy tanulják az anyanyelvüket, hogy mindig megkérdezik, hogy mi a jelentése ennek, vagy annak a szónak, hanem gyakran hallják, megfigyelik, rögzítik és próbálják kimondani. Először csak az első szótagot, aztán a szó felét és végül sikerül az egészet kimondani, majd összekötni a szavakat. Nekünk is sikerülni fog. Próbál meggyőzni minket. Csak minél többet gyakorolni. 70 Antológia 2015.indd 70

2015.08.01. 6:45:19

S mi egyre csak furcsálljuk, hogy miért az a mondat jelentése ami, hogy magyarul egész más a szórend, s hogy a szavak kiejtése olykor teljesen más, mint ahogyan le kell írni. Ez még most mind nem érdekes, erre majd előbb-utóbb ráérezünk mindnyájan, csak minél többet hallgassuk a megkapott angol CD-t, minél többet beszéljünk, mondjuk a hangokat, a szavakat és sikerülni fog. A kisgyermekeinknek is sikerül, nekünk is sikerült kiskorunkban könnyedén megtanulni az anyanyelvünket! Kisgyermek, kisgyermek jut eszembe a tanárnő utalása magamban már otthon, mikor hallom csengetnek. Kimegyek, s nagy örömömre megérkezett az édesanyjával a kis unokám Fruzsina, azaz - a saját maga választotta, kreálta becenevén - Pitypang, aki igaz, hogy már három éves elmúlt, de még mindig tanulja a magyar nyelvet. A találkozás izgalmai után rögtön újra eszembe jut, igen, ő is nemrégen , azaz másfél éve másfél évesen kezdett el tanulni magyarul, azaz beszélni magyarul. Igaz, ma már jó nagyokat szoktunk dumcsizni, s már óvodába is jár, de még van mit csiszolni a tudásán. Legtöbbször ki sem javítanám, mert annyira édes, s annyira jól áll neki, mikor például megígéri nekem, hogy „máskor nem kimegyek”! Vagy mikor fájt a kis lába ujja, s érdeklődésemre elmondta, hogy „megütöttem az ujjam lábát.” S mindezen etűnődöm. Már régen vége a látogatásnak, elköszönt a kis unokám, s az édesanyja, s én úgy érzem magam, mint egy duzzasztómű. Teli vagyok mondanivalóval, gondolatokkal, új érzésekkel, valamiféle lelkesedéssel, ami kezd szétfeszíteni, s nem találom a lejtés, a lazítás módját. Ám egyszer csak megjelenik az ismerős szikra, fény gyúl a sötétség helyén és elindul valami, elkezdődik valami. Igen, ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy mindezt le kell írni. Emlékezetessé, maradandóvá kell tenni. Hogyan is tanulta-tanulja meg a kislány unokám a magyar nyelvet, kontra én a nagymama az angol nyelvet. No, akkor kezdjük el, menjünk vissza az időben úgy nagyjából másfél évet. Valóban úgy történt, ahogyan a tanárnő mondta, először csak gőgicsél, próbálkozik, még nem artikulál, csak kimond valamit, de csak az első kéthárom hangot és örül neki. Örül ő, s örül a család is. Tetszik, ez lelkesít mindenkit, őt legjobban a további tanulásra, próbálkozásra készteti. Ide nyújtja a papírt és azt mondja, hogy „tes”. Nagyszerű, ügyes vagy dicsérjük. A fáj helyett azt mondja, fá, a tea meg tá, a meleg me, a mese meg mes. 71 Antológia 2015.indd 71

2015.08.01. 6:45:19

Igen, alig van különbség a hangok, félszavak között, mégis érti, tudja, tudjuk, beszéli, beszéljük, s javítjuk! Ez ám az igazi tanulási folyamat! Neki nem kell ismételni sem, jól rögzít, másnap, majd később újra mondja, újra használja, majd bővíti tudását. Már majdnem pancsol, de még nem egészen, csak félig, úgy mondja, hogy pancs, a bocsánat bocs, a semmi már sémi! Egyre több hangot összekapcsol. Néha azonban megbicsaklanak, vagy megfordulnak a hangok, s ilyeneket hallunk, hogy pic meg hó, azaz hópic. Értelmezés után: hol a cipőm.....hol a cipő? Keresi a cipőjét. Aztán eltelik pár hét, s az utcán sétálunk, én köszönök valakinek, hogy szia. Erre mit hallok! Pitypang is mondja, hogy szia! Óriási öröm. Te már ezt is tudod? Igen, tud köszönni, megtanult magyarul köszönni a kis unokám! Eltelik ismét pár hét, s teljesen elvarázsol tudásával, pedig nem gyakoroltam vele, sem én, sem a szülei, nem kérdezte ki tőle senki a leckét. Ő mégis tanul, mégis tud, mégis produkál szebbnél szebb szavakat. Sőt mókásabbnál mókásabbakat, mégis ki kell javítani... jó ... egy kis idő után ... főleg mikor azt mondta labdázás közben, mikor a labda a járdáról a fűbe szállt, hogy „kibattam”. Azt hittem csúnyán beszél. Feltettem a kérdést magamban, ugyan kitől hallotta ezt ez a kicsi lány? Kibattam! Aztán miután még egyszer mondta rájöttem, hogy ismételten felcserélődtek a hangok. Kidobtam - ezt próbálta kifejezni, de nem sikerült még. Most elgondolkodtam. Igen, a nyelvtanulás folyamán mi felnőttek is mondunk furcsa, vagy megmosolyogtató kifejezéseket. A tanárnő arcán már le is mértem ilyeneket, sőt egymás arcáról is olvashatunk! Pitypang esetében az említett mellett a legemlékezetesebb, mikor evés közben határozottan mondja, hogy tapatot kér. Mivel nem értjük ismételgeti „tapatot, tapatot”, s hogy továbbra sem értjük kis kezével már ütögeti az asztalt és ütemesen mondja tapatot, tapatot. Hűha, hogyan segítsek én neked drágám! Mit szeretnél Fruzsikám? Tapatot, hangzik a határozott, sürgető válasz! Tapatot! Gyorsan felsorakoztattam pár elérhető dolgot a polcról, a hűtőből, elétettem, de egyik sem nyert. Egyik sem tapat volt. Már arra gondoltam, felhívom a leányomat az édesanyját, segítsen nekünk megfejteni a rejtvényt, mire megláttam a a hűtőben a ketchupot. Megmutattam neki. És láss csodát! Sikerült. Óriási siker, megfejtettük a rejtvényt. Óriási volt az örömünk! Tehát ketchupot kért a drágám, amit azóta is itthon, csak tapatként emlegetünk. És nem is csodálkozom, hogy 72 Antológia 2015.indd 72

2015.08.01. 6:45:19

nem tudta kimondani, hiszen ez egy igazi angol szó! S már vissza is tértünk ismét az angol tanuláshoz. Ami ugye azért mégsem olyan nehéz, mert itt van ez az említett nehezen kimondható szó is a ketchup. Már tökéletesen beilleszkedett a magyar nyelvbe, tudjuk, ismerjük - mi nagyok megszoktuk, megszerettük, mienknek valljuk. S, még hány angol szó van ilyen! Nagyon sok. Évtizedek, sőt évszázadok óta használjuk, s talán nem is tudjuk róla, hogy angol eredetű szó, sőt némelyiket változtatás nélkül átvettük. No akkor elevenítsük fel közösen az angol ismereteinket! Íme néhány szó amit már mindannyian ismerünk, tudunk, használunk. Helló, taxi, telefon, televízió, busz, bank, film, hotel, csokoládé, tenisz, doktor, internet, stop! Ugye milyen jól hangzanak magyarul? Pedig nem is magyar szavak. De angolul is szinte ugyanígy kell ejteni őket. A hanghordozásban van kis eltérés, de számunkra ugyanolyan értékkel bír, érthető ekkor is. Viszont az új szavak, kifejezések tanulásában még ennyire nem jeleskedem. Sok gondot okozott például a következő mondat megtanulása. „Can you say that again?” (Elmondaná ezt még egyszer?) Igen sokszor, nagyon sokszor kell elmondani, s hangosan, érthetően. Még úgy érzem, nem vagyok elég jó, de úgy is mondhatnám „nem ügyes vagyok én”. Kicsit felcserélt szórenddel, ahogyan Pitypang mondta 2 évesen. Igen és valóban az angolban nagyon fontos a szórend, mert legtöbbször a szövegkörnyezet ismeretében tudjuk csak jól lefordítani a mondanivalót. S a szórend teljesen más, mint a magyarban. Úgy érezzük, kicsit felcserélt. Nekünk magyaroknak csak magyarul természetes, s az angol szórend kicsit más, kicsit idegen. De csak addig míg meg nem szokjuk, meg nem tanuljuk, meg nem ismerjük, míg nem sajátítjuk el teljesen. Aztán egyszerű lesz minden! S nem lesznek ilyen tévedéseink, mint Fruzsinának, aki mikor kijött, kibújt a kis foga, azt mondta, hogy „odabújik mellém a fogam!” S amikor a testvérét Sebestyént hangosan hívta, szólította, s nem jött, akkor kétségbeesetten mondta az anyukájának, hogy hiába „kibálok”. S egyszer Makóra utaztak, később így emlékezett erre. Elmentünk Makórára. Na ezt rögtön ki is javítottam neki. Makóra, Pitypang, de abban a pillanatban eszembe jutott, hogy a kislány logikája viszont kitűnően működött, mert ugye mi gyakran szoktunk menni Orosházára. Gondolom ez volt az alap, ahhoz, hogy ő megalkossa a Makórára kifejezést. No, de ekkor még csak úgy 3 éves volt. És mennyit tanult, fejlődött azóta is! 73 Antológia 2015.indd 73

2015.08.01. 6:45:19

Mára már nagyon szépen mondja az óvodában tanult verseket, s az imát. Szép magyar kiejtéssel beszámol arról, mi történt előző nap az óvodában. Már néhányszor meg is dicsérték az óvónénik. Ezt ő így interpretálta nekünk otthon: megdicsért az óvónéni, mert úgy mondtam az imát, mint a vízcsap! Igaz, hogy vízfolyás helyett vízcsap, de a logikáját nézve megint csak nem sokat tévedett...... Na igen, ilyen hibák előfordulnak még nála, de nálam is az angol lecke elsajátítása folyamán. Sőt! Talán még nagyobb hibák is, de az biztos, hogy egyre több tudás raktározódik el azon a bizonyos féltekén. S hogy végül igazából mennyi tudás raktározódott el, az az utolsó találkozáson kiderült. Megírtuk ugyanis a dolgozatot, amivel lezártuk a 90 órás kurzust. A dolgozat nem volt valami könnyű, de nagyon nehéz sem. Aki folyamatosan tanult, óráról órára, figyelt gyakorolt, annak viszonylag könnyen ment. És, és végül...... több csoporttársam mellett engem is megdicsért a tanárnő! Az örömöm határtalan volt! A tanárnő bónuszként, a legutolsó órán megtanított velünk angolul egy dalt. A híres svéd ABBA együttestől egy szép slágert, van egy álmom ez a címe. Angolul: I have a dream. Gyönyörű melankolikus dal, tetszik magyarul is, angolul is. S lehet tovább álmodni nekünk is, akár angolul is. Ezzel a rövid kurzussal leraktuk az alapokat, vagy csak az alapok egy részét angol nyelvből, amelyekre a továbbiakban lehet, kell is építkezni, vagy megerősíteni, szélesíteni még az alapokat. Az én álmom az, hogy ha már célként kitűztem az élethosszig tartó tanulást, ezen belül valósítsam meg az angol nyelv teljes tudásának birtoklását. Tehát folytatni, tovább tanulni, képezni magam, s ha lehet, nem csak angol nyelvből! Közben kiderült, hogy Pitypang szintén nem csak a magyar nyelvet tanulja, hanem még mást is. Vajon mit? Természetesen az angolt! A minap mikor készültem az angol vizsgámra, ő boldogan megjegyezte, hogy Mama én is tudok ám már angolul. Megkérdeztem mit tudsz drágám, mondd el. Azt mondta két szót tudok: Hello és Goodbye. Én nagyon megörültem, hogy ő mennyire figyel, hogy - ahogyan a tanárnőnk fogalmazott - játékosan tanul, hogy minden megragad nála, csodálatos módon rögtön bekúszik a rögzítő rendszerébe. Igen, valóban így működött nálam is, nálunk is felnőtteknél, de sok-sok gyakorlással, készüléssel, tanulással és játékosan, természetesen most én 74 Antológia 2015.indd 74

2015.08.01. 6:45:19

is arra biztatom a kedves olvasót, hogy tanuljanak teljes élethosszig, igényük, érzésük szerint, nyelveket vagy valami mást, könnyedén, játékosan, mosolygósan. Tehát jó tanulást kívánok, viszontlátásra, azaz, hogy: GOODBYE! És ne feledjék: LIFELONG LEARNING!


2015.08.01. 6:45:19

Zilahi M. László A mocsári bányászbéka Hogy miért pont most jutott az eszembe? Busszal utaztunk hazafelé, egy volt tanítványom ült a közelemben. Beszélgetés közben valahogy szóba került a mocsári bányászbéka. Elpanaszolta, hogy annak idején „mennyit gyúrt” azért, hogy kapjon egyet, de sohasem sikerült. Elmesélem a béka történetét. Fogalmam sincs, hogy ki találta ki. Azt mindenki ismeri, hogy a nagyon színvonaltalan dologról azt mondták, hogy a béka … alatt van. Arra sem emlékszem, hogyan lett belőle mocsári bányászbéka. Az iskolában a szorgalom fokozására piros pontot, csillagot és egyéb serkentő jeleket osztogattak, főleg az alsó tagozatban. A felső tagozatban is előfordult. Az osztályozásnál az alá, fölé és a tört jegyek jöttek divatba. Némelyik elképesztően értelmetlenül. Például az ötös alá helyett 4/5-öt adtak, a négyes alá helyett 3/4-et. Ez matematikailag teljesen rossz. Mindkettő egy egésznél kisebb, tehát 1-esnél is rosszabbat jelent. Nos, nálam, az ötösnél gyengébb, de a négyesnél jobb feleletre, de főleg az írásbeli munkákra kapott az arra érdemesült mocsári bányászbékát. A hozzá fűzött szóbeli kiegészítés így szólt: „Ennek az ötösnek a szintje a mocsári bányászbéka popsija alatt van 20 km-re”. A füzetbe vagy az írólapra rajzoltam egy mocsári bányászbékát, melynek volt egy bányászlámpása és egy csákánya. A popsija alól egy nyíl mutatott lefelé a végtelenbe. Olykor vigyorgott a béka, máskor potyogtak a kön�nyei. Ez attól függött, hogy ki kapta. Ha nagyon jó tanuló kapta, akkor bőgött, ha olyan kapta, aki ritkán felelt ötösre, akkor széles szájjal vigyorgott. Nem is gondoltam, hogy a gyerekek körében olyan nagy sikere lesz a békának. Egyenesen megőrültek érte. A jó tanulók szándékosan tettek hibát a dolgozatba, hogy kaphassanak békát. Persze ez néha megbosszulta magát, mert ha véletlenül akaratán kívül is hibázott, máris négyes lett a jegye. Hiába adtam a hibátlan dolgozatra vagy írásbeli feleletre csillagos ötöst, az nem doppingolta annyira őket. Már megszokták. Ami a legérdekesebb, hogy nemcsak a kisebbek rajongtak érte, hanem a nagyok is. Volt olyan nyolcadikosom, aki az emlékkönyvébe kért mocsári bányászbékát. Az osztálytalálkozókon is szóba kerül az akkori kedven76 Antológia 2015.indd 76

2015.08.01. 6:45:19

cük. Hogy mennyire értékes volt? Többen hamisították. Sokat törtem a fejem azon, miért is szerették a gyerekek annyira azt a kis rajzot. A mai napig nem sikerült megfejtenem a rejtélyt. Tény az, a mocsári bányászbéka halhatatlan azok körében, akik ismerik. A MOCSÁRI BÁNYÁSZBÉKA a Móricz Zsigmond Általános Iskolában született. Talán távozásom óta elhunyt, feledésbe merült. Volt tanítványaim azonban megtartották emlékezetükben. Talán mesélnek róla gyermekeiknek. Esetleg az is előfordulhat, hogy feltámad és újra életre kel? Ezt nem lehet tudni. Én drukkolok neki.


2015.08.01. 6:45:19

Vörös Pál Keleti történet Mizu, teljes nevén Miszuka Namilesz, Tokiónak az óceántól elhódított területén, a Szumida utca 16548. szám alatt lakott. A földrengésbiztos, vasbeton épület egyszobás lakása minden igényét kielégítette, különösen amióta a kétszer három méteres szoba nagy részét, a padlótól a men�nyezetig szekrénnyel építtette be. Így már az összes tulajdona elfért, sőt a későbbi gyarapodást valószínűsítve, a legfelső fiókok üresen maradtak. Ő maga a praktikusan kialakított alsó fiókban aludt. A szoba rövidebb oldalán nyílt még két, egyenként egy négyzetméteres térség, a konyha és a WC. Ez önmagában véve kirívóan gazdag ingatlanvagyonnak számított errefelé, amit Mizu a vécében felszerelt zuhanyzóval még tetézett. Elégedettségét arcán viselte és mosolyát az sem hervasztotta le, hogy a leszűkült helyen emiatt kis- és nagydolgát csak állva intézhette. Elhatározta, ettől fogva ételből és italból kevesebbet vesz magához. Tekintettel a napi tizennégy órás munkaidejére és a kétszer másfél órai utazásra, alig hat-hét órát tartózkodott otthonában. Éjszakai pihenését altató tablettával gyorsította. Minek is kellett volna több a magányból!? Senkit sem ismert Tokió 31 millió lakójából, csak a kétszázötven kilométerre, a szent Fuji lábánál fekvő Neszenekában, munkahelyén a Neszeneki Minimani Bankban – ahol segédpénztárosként alkalmazták – barátkozott néhány kollégájával. Hozzátartozóin és kevés idősebb munkatársán kívül tartós vonzalmat senki iránt sem érzett. Naponta gyorsvasútra ült, amely magasan átrepítette a városon. A Ginza felett, ahol a gésaházak, no- és kabuki színházak, éttermek és mulatók hajnalra kifakulnak. Át a Szindzsuku városrészen, ahol a vasút felhőkarcolók között tekereg és a Nihombasi banknegyed felett. A Szumida utcát nem cserélte volna fel a Szindzsukura és nem vágyódott Neszenekából a Nihombasi króm- és foncsorüveg palotáinak egyikébe sem. Így teltek mindennapjai. Eléggé egyhangúan, távoli pénztárosi, majd főpénztárosi kilátásokkal. Bekebelezte a kiegyensúlyozott, minden meglepetéstől mentes élet. Eggyé lettek. Ezért riadalmat okozott már a legkisebb zökkenő is, különösen, amely legintimebb szférájának kétszer három méterén következett be. 78 Antológia 2015.indd 78

2015.08.01. 6:45:19

Genetikus precizitása és a WC komfortosítását követő elhatározása miatt számon tartotta otthoni élelmiszerkészleteit. Meglepetésére, a visszafogott táplálkozás ellenére, a korábbinál nagyobb ütemű fogyás mutatkozott. Mizu zavarban volt. Hazatéréskor első dolga lett ellenőrizni a beépített szekrény kettes fiókjába telepített hűtőt. Centiméterrel és patikamérleggel méricskélte a kaukázusi kefirt, fagyasztott bambuszrügyet, konyhakész szusit és sukijakit. Számlálta a halkonzerveket, újra meg újra szemügyre vette a szójás, fekete kenyeret. Napról napra abnormális fogyást állapított meg, ami biztonságérzetét aláásta. Napok teltek el kétségek között őrlődve, mígnem egy éjjel Japán csúcstechnikával gyártott, parányi kamerát helyezett el a szoba rejtett szegletében. Egy nap elteltével a várakozás izgalmától remegve, a neszenekai segédpénztárosság magányában megtekintette a felvételt. A kép sarkában futó óra mutatta az időt. A látványtól csaknem elalélt! Körülbelül azon időben, mikor ő a gyorsvasútra szállt, a néptelen lakásban, a beépített szekrény ötödik emeletén, az üres fiók megmozdult! Mintha láthatatlan erő húzná, lassan kifelé tolódott. Egy kéz, majd egy fej jelent meg a táguló nyílásban. Mikor a fiók már eléggé kinyílt, feketébe öltözött karcsú test emelkedett fel és macskaügyességgel a padlóra ereszkedett. Nagyon szép, fiatal nő volt! Puhán, lassan lépdelt. Nem kellett sietnie, volt ideje bőven Mizu hazatéréséig. Használta a lakás berendezéseit. Tisztálkodott. Napközben két alkalommal étkezett. Közben a tenyérnyi televíziót nézte. Arca szépségétől, keserűséget bújtató mosolyától Mizu többé nem szabadulhatott. Nem volt ura tetteinek. Ösztönös felháborodásának természetes, jogkövető lépéseként telefonon a rendőrséget tárcsázta, de ujjai görcsbe rándultak. Nem ért a számsor végére. Napjai ezután a lány bájainak csodálatával teltek. A neki kedves ételeket vette! Figyelmes diszkrécióval szolgálta ki, hogy felismerése a lány előtt titok maradjon. Hazatérte előtt a betolakodó rendre eltűnt a fiókban. Meddig mehet ez így? Mi lehet a dolog mögött? Rágta magát, míg egy este, mindenre elszántan, mellőzte szokásos altató adagját. Sötétedés után fiókjából éberen figyelt. Amikor rendesen már aludnia kellett volna, a szekrény megreccsent. Egy árnyék a padlóra ereszkedett. Neszezett, valami koppant, majd kisurrant az éjszakába. Mizu készen állt és követte. A közelgő tájfun a városra nehezedett. Sötét, nedvesen csillogó volt az 79 Antológia 2015.indd 79

2015.08.01. 6:45:19

éjszaka. Mizu fölhajtott gallérja mögül figyelte a karcsú alakot, aki taxit fogott és Mizuval nyomában a Ginzára hajtatott. A Ginza harsány és hivalkodó volt, mint minden éjszaka. Vörös, kék és sárga fények rikítottak a tócsákon. Elhaladtak a gésaházak mellett. Egy sikátorba fordulva feltűnt a hírhedt Uszakusza lokál. Mizu már szánta ezt a lányt. Tisztában volt azzal, hogy amikor az éjszaka csendjében csak a tűsarok kopogása ver visszhangot a szunnyadó házak falán, amikor a nedves úttesten megvillannak az éjszakai fények, a közelben lappang a húsra éhező démon. A lány a művészbejárón keresztül besietett a házba. Mizu a vendégváró, fényes, sárga sárkánypofát formázó kapun lépett be a bűn barlangjába. Ez nyilvánvaló volt! A színpadra lépő lányoknak és fiúknak művészi táncaikkal, hiányos ruházatukkal, nem titkolt törekvésük a nézők vérének felkorbácsolása, izgalomba hajszolása volt. A mulató törzsközönségét adó fiatalok, Japánban eddig szokatlan módon élnek. Isznak, vadul vonaglanak, üvöltenek. Amerikai mintára élik meg szabadságukat. Érzelmi életük sivár és álságos. Mizu, várakozásában erősen bizonytalan volt. Óhajtotta is, meg nem is azt, ami végül bekövetkezett. A nagyhangú műsorközlő az est fénypontját jelentette be. A lány, mint lenge fátyol a színpadra lebbent. Reflektorok kereszttüzében táncolt, közben mesteri ujjakkal bambuszfuvolán játszott. Tökéletes szépség volt! Arca sápadt, hamvas, szemöldöke finoman ívelt, mint az újhold sarlója. Hollóhaja lazán kontyba tűzve. Lassan, titkos, kacér mozdulatokkal levetkőzött. A köldökébe foglalt tündöklő, zöld smaragd rabul ejtette Mizu tekintetét. E ponttól sem feljebb, sem lejjebb nem merészkedett, noha tudta, bár nem vallotta, hogy a paráznaság a maga sokszínű formájában, a jelenkor fejlettnek tartott társadalmaiban nem vált ki megütközést. Süket maradt a körülötte feltörő ordibálásra. Hazasietett, hogy megelőzze szépséges lakótársát, aki rövidesen belopakodott és csendben felkúszott fiókjába. Mosolygott igyekezetén. Ezután több estén titokban megnézte az előadást az Uszakusza bárban. „Megismerkedésük” évfordulóján az első asztalnál foglalt helyet. A lány a színpadon meglepődött mikor megpillantotta. Finoman elpirult, aztán 80 Antológia 2015.indd 80

2015.08.01. 6:45:19

minden eddiginél odaadóbban, a lepkék nászát felülmúló erotikával adta elő műsorát. Együtt mentek haza. Mizu, mint a legtöbb keleti ember, sohasem rugaszkodott el a valóságtól. Tudta, hogy bár mindenki hordoz magában a tökéletes, az abszolút elérésére irányuló vágyakat, mégis tudja, hogy a sáros földön jár. Hol mezítláb, hol lóháton. Otthon ültek a Szumida utcában. A lány őszinte volt. Mizu fiókjával a legolcsóbb megoldást választotta. Mellén összeszorított tenyérrel, szentkép mosolygással, meghajolva bocsánatért esedezett. Szukajukából jött, mert elképzelte, hogy nagyobb lehetőségek is lehetnek a szukajukaiaknál. Ez van! Vetkőzik. Neve: Cikia Hacuka. Tanulásra gyűjt. Elfogadja sorsát, mert hogyan kívánhatna a világtól békét, ha lelkében háború dúl? De erre csak lassan érez rá az ember, mint a nemes teák ízére. Mizu arca egy pillanatra elborult. Aztán lehunyta szemét, ajka némán mozgott, mintha imádkozna. - Mit csinálsz? - kérdezte Ciki. - Köszönetet mondok, mert általad felismertem azt a sok ajándékot, amelyben születésem óta részem volt. De most, kérlek, pihenjünk! Fogadd el tőlem az ötödik emeletet! Saját fiókjában Mizu terveket kovácsolt. Araszaival mérve megállapította, hogy rekesze, ha szűkösen is, de elég lesz két ember számára. Országukban felkelt a Nap.


2015.08.01. 6:45:19

Sántáné Kurunczi Mária A pötty nélküli katicabogár Katica vidáman röpködött a kankalinos réten, és élvezte, hogy versenyezhet barátaival. Aztán bújócskát játszottak, de mindenki úgy elbújt, hogy senkit nem talált meg. A nagy keresésben, hogy, hogy nem, letért az útról, és betévedt az erdőbe. Magas fák között röpködött ide-oda, de nem találta az erdőből kivezető utat. Lassan besötétedett, de egy halvány fényt látott valahol. Arra repült. A tisztáson egy kis házikó állott, gondolta bekéredzkedik, és reggel, ha kivilágosodik, megtalálja a helyes utat. Így is tett, bekopogott. Amikor ajtót nyitottak, látta, hogy éppen a hét törpe házába kopogott be. Kerülj beljebb - mondta Hófehérke, ám Morgó mérgesen mordult rá: - Mit keresel itt éjnek évadján? - Csak eltévedtem, és gondoltam, szállást kell keresnem. - Na, azt most megtaláltad, de nem adják ám ingyen, fizetned kell érte! - Nekem nincs semmim, mivel fizethetnék? - kámpicsorodott el Katica. - Dehogy nincs, hát van hét pöttyed, abból egyet nekünk adhatnál a szállásért. - Ezen már ne múljon - szólt Katica - vedd el, ha le tudod venni a hátamról. - Mi sem könnyebb - mondta Morgó, és levette Katica egyik pöttyét. Aztán Szundi állt elé: - Ha itt akarsz aludni, akkor azért is fizetned kell, én megosztom veled az ágyam. - Mondtam már, hogy nincs semmim - sóhajtott Katica. - Nekem is jó lesz, ha adsz egy pöttyöt. - Rendben, mondta a Katica, vedd le, ha tudod ... Már csak öt pötty maradt a hátán, de ez most nem érdekelte. Nagyon éhes, nagyon szomjas volt és nagyon, de nagyon fáradt. Szende azt mondta: - Nagyon örülök, hogy itt vagy Katica, és szívesen megosztom veled a vacsorámat. - Tudom, - mondta a Katica, csak egy pöttybe kerül. - Én nem kérem tőled, de ha nekem adod, nagyon boldog leszek... azzal 82 Antológia 2015.indd 82

2015.08.01. 6:45:19

levette Katica hátáról a pöttyét, és szívéhez szorította. Vidor került elé. Na, ha már itt vagy, nevessünk egy jót, mesélj valami érdekeset, amin nevetni lehet. - Én nem tudok semmit mesélni, nem történnek vicces dolgok velem, csak szomorúak, de nagyon szomorúak. - Én megnevettetlek - mondta Vidor. - Tudom- mondta Katica, és azt is tudom, hogy csak egy pöttyembe kerül. - Így igaz - mondta Vidor, és bár egy kicsit szégyenkezett, de elfogadta Katica pöttyét. Majd megnézi az okos szótárban, mit kezdhet vele. Vagy megkérdezi Tudort, ő mindent tud. - Persze, hogy tud mindent-, bólintott rá Katica, s Tudor is nagyon komolyan állt elé: - Igen, én megnézem, mit kezdhetünk a pöttyeiddel, de előbb mesélj magadról. Katica elmesélte egész életét, és azt, hogy hogyan került ide, és hogy már csak három pöttye van. - Igen, de ha kell, még ezeket is nektek adom. - Igazán megtisztelsz vele, de én nem tartok igényt rá. Ekkor került elő a kis Kuka, aki igenis szerette volna, ha az összes pötty az övé lenne, milyen jót lehet játszani hét pöttyel. - Vedd el, ha kell - mondta Katica, ám nehezen boldogult vele. Ekkor jött elő ismét Szende, aki nem akart tolakodó lenni, de szerette volna, ha ő kap még egy pöttyet emlékbe. - Ezen ne múljon - mondta Katica, vedd le, ha tudod,- azzal hátát mutatta Szendének. Éppen végeztek a művelettel, amikor berobogott Hapci. Csak nézte, milyen furcsa is szegény Katica. Ő eddig ilyen Katicákat nem látott. - Valami baj van? - kérdezte Hófehérke, és közelebb vitte a törpék bányászlámpáját, hogy szemügyre vegye, hogy néz ki igazán Katica. Valami furcsa, de nagyon furcsa volt rajta. Igen, meg van! Már csak egyetlen egy pötty díszlett a hátán. - Csak nem akarjátok ettől az egytől is megfosztani - dördült rá a törpékre. - Nem-nem - mondta szerényen Hapci. - Ebben a pillanatban forgószél kerekedett, kioltotta a lámpa fényét. Hapcinak ettől olyan prüszkölhetnékje támadt, hogy nem tudta visszatartani, és olyan, de olyan borzasztó dolog történt, amit alig tudok elmondani nektek. 83 Antológia 2015.indd 83

2015.08.01. 6:45:19

Katica utolsó pöttyét is leprüszkölte Hapci. Kicsit elkeseredett Katica... Ekkor lépett be a házba Törp apa. - Na mi újság? - kérdezte, ám látta kérdése teljesen fölösleges, mert meglátta a meztelen Katicát, akit a törpék akarva, nem akarva megfosztottak pöttyeitől. - Lássam csak, ki merte elvenni tőled a legszebb kincsed, és hova rejtették, adjátok elő azonnal! Senki sem akarta visszaadni Katicának a pöttyöket. Törppapa belefújt a sípjába, és azonnal ott termett Aprófalva apraja és nagyja, még Hókuszpók is megjelent. - Most ez egyszer feladatot kapsz, keresd meg az eldugott pöttyeket. Hókuszpók csak belenézett varázsgömbjébe, és máris látta hová lettek a pöttyek, azonnal előhozta mindet, még a Hapci által elfújt utolsó pötty is meglett. Aztán vacsorához ültek, és jóízűen ettek. Hogy mit, azt ne kérdezzétek, mert én azzal voltam elfoglalva, hogy vis�szarakjam Katica pöttyeit. Ha mégis láttok pötty nélküli Katicát, gondoljatok arra, hogy megint a hét törpe közelébe merészkedett az árva bogaram.


2015.08.01. 6:45:20

Huszárik Anna Kutyusok beszélgetnek (Lidike, Picur) - Te, Picur! Szeretem, amikor kettesben beszélgetünk. Emlékszel, máskor is milyen jót beszélgettünk? - Tudom, Lidikém, én is szeretem ezeket a meghitt perceket. De milyen kutyameleg van! - Hát az! Én tudok róla, hogy ilyenkor meg is fürdetik sok helyen a kutyákat. - Igen! Nem lehet rossz, de az ember magától is szívesen fürdik, ha van hol. Mit szólsz, Lidike az emberiséghöz? Jó, hogy minket a barátaiknak fogadtak el! - Persze. Tudod Picur, milyen jó, hogy bízhatunk bennük? Mármint a gazdiékban. Nagyon jó emberek. Nekünk szerencsére, több gazdink van. Mindegyiktől megkapjuk, ami megillet bennünket. Van, aki simogat, szeretget. Ilyenkor nem bánom, hogy kutya vagyok! Picur, tudod-e, hogy az emberek egy része nagyon tanult, de van olyan is, akinek csak nyolc általánosa van? Ők úgy mondják, hogy: művelt. Némelyik emberre azt is mondják: Nagy Kutya! Azután van olyan, „jófej” is közöttük, aki mindig tudja, „hol van a kutya elásva”. -Műveltségüktől fogva a kutyatartást is szabályozták. Bevezették a védőoltást, van kutyamenhely, kutyakiképző iskola, bizonyos helyeken komoly segítői vagyunk az embereknek. Nem tudom, kegyes lesz-e a sors hozzánk, lehet, hogy még űrkirándulásra is mehetünk, vagy kísérletről lesz szó: hogyan bírja a kutya a súlytalanság állapotát? Nagy dolgok ezek, Lidikém! Mindenképpen művelődnünk, tanulnunk kell! Ha másképp nem, hát autodidakta módon. Én azt mondom, nagyon figyeljünk, tanuljuk meg, amit lehet. Az élet jó tanítómester! Nem szégyen az, ha az ilyen úgynevezett házőrző kutyák tanulnak! Minket úgy is hívnak: eb, ebek. A második szó többes szám. Érdekességképpen megsúgom neked, hogy nem minden ember boldog! Tudod, Lidike, mert mindig többre vágyik - ez már-már a telhetetlenség határát súrolja. 85 Antológia 2015.indd 85

2015.08.01. 6:45:20

De jó, hogy mi nem függünk annyira a pénztől! Azt sem tudom, mi fán terem, de nekem nem kell! Neked, Lidi? -Nekem sem, Picur! -Lidi, figyelj! Hallottam, hogy az emberek intelligensek. Tudjuk meg, hogy mi is lehetünk olyanok? - Az IQ-ra gondolsz, Picur? Vau-vau! -Azért, mégis van, ami ezeket a társadalmi különbségeket áthidalja, hála a Teremtőnek! Köztünk és az emberek között! Találd ki, mire gondolok, Lidikém! -Csak nem a szeretetre gondolsz? -De, bizony! Tudod, a szeretet csodákra képes! Az biztos. Úgy gondolom, mi Lajost szeretjük nagyon. -Talán ez a neve? Sokszor mondják nekünk: menjetek Lajoshoz! Ez mindig felszólító módban hangzik felénk. És a hangok mindig ugyanazok, meg mindig ugyanabban a sorrendben hangzanak el. -Mondasz valamit! - Te, Lidi! Hallod? Ezen érdemes lesz még elgondolkodni! A kutyafáját! De elröpült az idő! Kellene harapni valamit! Utána jó lesz egy kicsit szunyálni. Remélem, nem jön közbe valami zavaró körülmény. -Vau, vau! Több, egymás utáni napon jövevény érkezett Picurékhoz. Kérdőn néztek rá, mind a ketten. A jövevény felfogta, hogy némi magyarázattal tartozik, főleg, mikor már vagy hetedszer jelent meg. Előző gazdija mindig hazavitte a hóna alatt, de állandóan visszajött. Gondolta, hogy a kérdő tekintetekre prózában válaszol, nem versben. - Nagy gondban vagyok, kutyuskáim! Ilyen még nem történt velem. Kutya legyek, ha tudom, hogy miért szeretlek benneteket ennyire, hogy csak itt állok meg? De olyan jól érzem magam veletek! Egy magyarázata lehetne: egészségügyi kérdés. De nálam ez megoldott. Ha nem baj, itt maradnék! Az új gazdi nevet is adott: Rudi. Erre a névre fogok hallgatni. Most egy kicsit aludnék, de ne zajongjatok, mert úgy nem pihenek! Szerencsére a kutyusok értettek kutyanyelven, akármilyen tájszólással is hangzott el az. -Akartuk is már mondani, hogy mi lenne, ha velünk maradnál? 86 Antológia 2015.indd 86

2015.08.01. 6:45:20

De, te megelőztél bennünket. Érezd magad otthon, pajtás! Ha meg vagy elégedve a neveddel, úgy szólítunk! Rudikám! Mi is szeretünk téged! Jó, hogy megemberelted magad és itt maradsz. Majd meglátod, milyen futkározást és szaglászást rendezünk! Az új gazdiék neked is adnak enni. Nem lesz semmi gond! Aludjál!


2015.08.01. 6:45:20

Belovai Antalné Mese party Ez a mese nem egyszer volt, hanem tavaly nyáron történt. Egy alföldi kisvárosban, nevezetesen Sándorfalván. Az ott lakó Pallavicini Sándor gróf elhatározta, hogy meghívja egy partyra Meseország prominens szereplőit. Nem öncélúan akarta megrendezni ezt a nagyszabású összejövetelt, hanem azért, hogy a szereplők elmeséljék az itthoni gyerekeknek, hogy mi történt velük az utóbbi időben. Úgy gondolta, hogy száz szobás kastélya, és a kastélyhoz tartozó hatalmas park megfelelő hely lesz a rendezvénynek. Tavasszal elkezdődött a szervezés. Első lépésként kiadta titkárának, hogy mérje fel az elérhető személyeket, figyelembe véve, hogy eleget tudnak-e tenni a meghívásnak, nem betegek-e, vagy nehezen mozognak, netalán már elhaláloztak. Artúr - becsületes nevén Gombóc Artúr - először is névsort írt, hogy kik jöhetnek szóba a vendéglistán, majd felmérte, hogy azok közül hány személy is várható, és nekilátott a meghívók elkészítésének. A meghívókat lapulevélre akarta írni, ehhez be kellett szereznie jó minőségű leveleket. Már ki is gondolta, hogy erre a feladatra a szakácsnő lányát, Piroskát fogja kijelölni, ő járatos az erdőben. Elindult a szervezés. A nagy terülj-terülj asztalkát is rendbe kell hozatni, mert itt-ott már megkopott kicsit. Üzent is Mekk Eleknek, hogy mérje fel, milyen anyagok kellenek a rendbehozatalhoz, azzal együtt, hogy igénybe veszi Festéktüsszentő Hapci Benő szolgáltatásait is. Radírpóknak kiadta, hogy a kastély nagytermét az aulával együtt újítsa fel valami vidám színűre, lehetne napsugár sárga. Az udvar az rendben volt, a most kibújt selymes, élénkzöld pázsitfű addigra megerősödik, és lehet szabadtéri fogadást rendezni. Ha meg rossz idő lenne, még mindig ott lesz a nagyterem. Az ételek elkészítéséhez valószínű segítséget kell kérnie, mert a kastély szakácsnője - Hófehérke mostoha anyja - nem győzné a rengeteg étel elkészítését. Artúr arra gondolt, hogy elkéri Nagyevő Tóbiás király - ismertebb nevén palacsintás király - szakácsát. A kétnapi távolléte talán nem lesz probléma, annál is inkább, mivel Tóbiás is itt lesz a partyn. A menüsorban feltétlen halat is kell tálalni, amelynek a Nagy Ho-Ho-Horgász lesz a felelőse. Süsüvel karöltve, mivel ők nagyon jó barátok és ők tudják a 88 Antológia 2015.indd 88

2015.08.01. 6:45:20

legjobb horgászhelyeket a környéken. A rendezvény biztosítását, őrzését Mirr-Murra és Oriza Triznyákra bízza, akiknek őrző-védő vállalkozásuk van. Az édesség és cukrászati feladatok ellátására Bagaméri mestert fogja felkérni. - Bár besegíthetne! - ábrándozott Artúr, de nem lesz ideje rá, legfeljebb néha beszalad a konyhára egyegy sütemény szélét bekapni, tesztelés címen. Az előkészületek simán, zökkenők nélkül folytak. A meteorológiai intézet előre jelzése szerint ragyogó napsütés lesz augusztus utolsó hetében, amikorra az összejövetelt szervezik. A vendégek valamennyien visszajeleztek, hogy köszönik a meghívást és örömmel jönnek. Elérkezett a nagy nap. A gróf úr még előtte való estén végigellenőrzött mindent, és rendben talált. Megbeszélték Artúrral, hogy Artúr a vendégek elé megy, a gróf úr a feleségével, Világszép Ilonkával pedig a kastély aulájában fogadja a vendégeket. Tíz óra körül már meg is érkeztek az első vendégek. Ők azért ilyen korán, mert itt laktak az országban. Csillagszemű Juhász jött az Okos lánnyal, majd őket követte Bolond Istók, kezében madzagon vezetve az aranyszőrű bárányt. Alig haladtak el Artúr előtt, már ott volt Toppantó királykisasszony a suszterinas Csiriz Bercivel, majd Pom-Pom jött és vele a legkisebb Ugrifüles. A hazai meghívottak meg is érkeztek, és utánuk jöttek az Unióból a vendégek. Érkezési sorrendben próbálom követni a most már zajos vendégsereget. Jött Béka királyfi a felesége nélkül, Rigócsőr királyfi, Dr. Hüvelyk Matyi Dr. Babszem Jankóval, Libapásztor lány, Hófehérke, Hamupipőke és Csipkerózsika együtt jöttek egy berlini charter járattal. A Méhkirálynő és a Hókirálynő az Orient Express-szel jöttek, az állomástól pedig taxival érkeztek. Befutott hatalmas terepjáró autójával a Palacsintás király is. Már majdnem dél volt, mire a távol keleti vendégek is megérkeztek. Ők a repülő szőnyegen jöttek valamennyien. Sahrijár király és Seherezádé, Ali baba, Aladdin és Szindbád. Éppen delet harangozott a szomszédos kis templom harangja, mikor a gróf úr is ebédhez invitálta a vendégsereget, de kiderült, hogy egy vendég, Holle anyó hiányzik. - Csak meg kellene várni az ebéddel - mondta a gróf. Artúr éppen akkor vett át egy táviratot a postástól és azonnal kézbesítette a gróf úrnak, mikor látta, hogy a feladó egy berlini klinika. A klinika tájékoztatta Pallavicini 89 Antológia 2015.indd 89

2015.08.01. 6:45:20

gróf urat, hogy Holle anyó combnyaktöréssel ott fekszik náluk. A vendégsereg is nagy sajnálkozásba tört ki, hiszen Holle anyó éppen 100 éves volt. A ceremónia folytatódott. A gróf úr felhívta mindenki figyelmét, hogy ebéd után a díszteremben a desszertek elfogyasztása közben mindenki mondja el, hogy miként alakult a sorsa, és ezt majd videó üzenetben közvetítik a gyerekeknek, akik az apjáról elnevezett iskola udvaráról kísérik figyelemmel és nagy várakozással az összejövetel programjait. A kastély udvarán mindenki helyet foglalt, a hatalmas terülj - terülj asztalka csak úgy roskadozott a sok finomságoktól. Először a legtávolabbról jött vendégek kaptak szót. Seherezádé elmondta, hogy miután összeházasodtak Sahrijár királlyal született egy fiúk, aki ma a hadsereg parancsnoka, és nősülésről hallani sem akar, van még egy gyönyörű szép lányuk is, aki két évvel fiatalabb a fiúknál, ő óvónő egy perzsa óvodában, és szabadidejében meséket ír. Ali Baba elmondta, hogy miután feleségül vette Mardzsánát, egy fiúk született, aki sikeres üzletember lett. Aladdin kicsit megfázott a repülőszőnyegen, és rekedten számolt be arról, hogy feleségével, Jázminnal kisbabát várnak, ezért nem tudott eljönni vele. Szindbád örült, hogy mindjárt az elején szólhat, mert sietni kell vissza a Boszporusz partjára. Ott van egy hajószállító vállalkozása és sürgős rakománya van a KözelKeletre. Elmondta, hogy Kampó kutyája már régen az örök vadászmezőkön pihen, és Marina hercegnő három fiúval ajándékozta meg. Ahogyan ezekről beszámolt bekapott egy pár süteményt, ivott egy nagy pohár ásványvizet, addigra elkészítették a repülőszőnyeget, és a kastély udvarából integetve fel is szállt, még megígérte, hogy a szőnyeget vissza fogja küldeni időben. Az Uniós vendégekre került a sor. A Libapásztorlány sok nehézség után hozzáment a királyfihoz és Uniós segítséggel egy baromfifeldolgozót hoztak létre. Rigócsőr királyfi is révbe ért hosszú udvarlás után, ma már három fia van, akik közül kettő az Európai Unió képviselője. Dr. Babszem Jankó és Dr. Hüvelyk Matyi régi jó barátok, közösen dolgoznak egy egészségügyi projekten, ami a növekedést befolyásoló géneket vizsgálja. Méhkirálynő - ahogyan férje, Tökfilkó hívja - elmondta, hogy szépen élnek férjével, ma már a gyerekek foglalkoznak a méztermeléssel, ők inkább az unokákra vigyáznak, akik négyen vannak. Hókirálynő elmesélte, hogy gyermekei, Gerda és Kay, nagyon elfoglaltak és ő afféle házvezetőnő ná90 Antológia 2015.indd 90

2015.08.01. 6:45:20

luk. Hófehérke, Hamupipőke és Csipkerózsika a legjobb barátnők lettek. Hófehérke férje vadász lett a németországi Fekete Erdőben. Hamupipőke párja a legnagyobb lábbeli gyártó vállalat vezérigazgatója, Csipkerózsika pedig a brüsszeli csipkeverők szövetségének az elnöke, már úgy ötven éve. Béka királyfi is elbeszélte, hogy rengeteget dolgozik. Egymaga maradt, felesége, a kis Hableány már régen nincs az élők sorában. Ő két fiával Koppenhágában lakik. Fiai egy nagy halpiacot vezetnek, ő már inkább a háttérből figyeli őket. A hazai vendégek közül Csillagszemű Juhász jött az Okos lánnyal. Ők elmondták, hogy egybekeltek, és egy nagy farmon falusi vendéglátásba kezdtek. Most éppen megpályáztak egy projektet, mert wellnesst is szeretnének szolgáltatni. Bolond Istók is beszámolt, hogy vett egy egész szürke marhacsordát és azzal üzletel, az aranyszőrű bárány meg a legjobb társa. Toppantó királykisasszony körbenézett, hogy ők következnek, de látta, hogy férje, Berci már Hamupipőke férjével tárgyal, mert egy nagy cipőkonszernt akarnak összehozni a kínai cipők beáramlásának a megfékezésére. Pom Pom a legkisebb Ugrifülessel jött, mivel ő a menedzsere, ugyanis elmondásuk szerint nagy és sikeres meseíró lett Pom Pomból. Hát a bemutatkozásnak a végére is értek a vendégek. Ők még egy hétig maradnak, élvezik a gróf úr és a kisváros vendégszeretetét, így jut idő a gyerekekkel való közönségtalálkozóra. Mi pedig magukra hagyjuk őket, további jó egészséget kívánva, és reméljük, hogy boldogan élnek tovább, mint a mesében.


2015.08.01. 6:45:20

Németh Józsefné Az én kisfalum Kezdett az idő hűvös, esős lenni, fújt az északi gonosz szél. Fázósan, szomorkásan ültem a fotelemben, a lábaimat felraktam a puffra, jól belefészkelődtem a plédembe. Kinéztem az ablakon, a szél tépte a fán még megmaradó leveleket. Lemelegedtem, gondolataim elkalandoztak, talán egy kis időre el is szundítottam. Arra ébredtem... vagy talán mégsem? Álmot láttam, az én kisfalumat. Tavasz volt, minden virágba borult, a fű is smaragdzöld volt. Én álltam a falu szélén, amin túl a nagy gyep terül el, és egy ér folyik át rajta, itt-ott nádassal ölelve. Az eret kettévágja a Szentesi út, az éren túl már Csongrád megye terül el, az értől innen Békés megye. Én ott tébláboltam, merre is induljak, ahol születtem vagy haza, az én kisfalumba, ahol rengeteg virág és fa van. Elkezdtem szaladni, már alig kaptam levegőt, erre felébredtem. Zakatolt a szívem, mi történt velem? Vártam... Gondolataim kezdtek peregni, merre is jártam. Rájöttem, hogy festeni nem tudok, ám le tudom írni, milyen is az én szeretett kisfalum. Békés megye felől a falumba érkezők vagy csak átutazók egy dombra érkeznek fel, mivel a falum tíz dombra épült. Ám jött egy másik dilemma, a falunak lakói is vannak. Vajon ő róluk szabad-e írnom? Mégis úgy döntöttem, írok. Hiszen végtére is ez a „viharsarok”, itt sok minden megtörtént már. Amit én most írok, a falu lakója, az egy kezdő „festő” érzése, látásmódja. Az ám, van az én falumnak igazi festőművésze Vitéz Lovag Hegyessy Tibor. Az orosházi kiállítása, csak a kezdés volt. Azóta hazánk több városába is nyílt kiállítása. Külhoni kiállításai Spanyolország, Hollandia (itt kétszer is volt kiállítása), Finnország, Anglia, Szlovákia, Ausztria. Kanadában és Ausztráliában is vannak festményei, ami ritkaság, és nekem érdekesség. Ezer évre visszavezették a családfáját. Szent László Lovag király emelte a családot nemesi rangra 1089-ben. A festőművész 1980-ban és 1982-ben kapott két állami kitüntetést művészi munkájáért. Ám 2001. április 24én Szent György napján avatták lovaggá. Édesapja, Dr. Hegyesi Ferenc századparancsnok volt. A 19. gyalogezred emlékére, várományosi rangról 2003-ban avatták vitézi rangra a festőművészt. Ez egy rövid kis történet a Vitéz Lovag címhez. Nagy örömömre szolgál, gondolom minden művészetet szerető embernek, hogy 2014-ben, újra lesz kiállítása a festőmű92 Antológia 2015.indd 92

2015.08.01. 6:45:20

vésznek Orosházán. Kívánok munkájához hosszú, termékeny éveket, ami a szemünk által a lelkünket is felemeli. Négy évesen kerültem a faluba édesanyámmal és az öcsémmel, egy bútorral megrakott lovaskocsin. A kocsi tetején egy lábbal felfordított, lekötözött asztal közepén ülve. Olyan magas volt a víz a Szentesi út két oldalán, hogy fel-felcsapott a köves útra. Az asztal is mozgott, nagyon féltünk, fogtuk egymás kezét és az asztal lábát. Nos, röviden így érkeztünk a mi kisfalunkba. A kisházunkba, ami körül volt kerítve, nagyon sokfajta gyümölcsfa, akácfa, nyárfa, lila orgonafák sora várt minket. Ám az „édenből” nem volt szabad kijárásunk, csak ha édesanyám engedélyt adott. Egyedül nevelt minket betegen, Istent mindig arra kérte, addig adjon neki erőt, amíg felcseperedünk. Imája nyitott fülekre talált, ember lett belőlünk sok viszontagság árán. Én a mi kis otthonunkat, a mi kis falunkat éreztem a világ legbiztosabb helyének. Sok év elteltével is ez az érzésem. Igaz a régi otthonunktól pár házzal errébb építettük fel az új fészkünket, mert megszaporodott a családunk létszáma. A mi utcánkban van az általános iskola ahová a férjem, jómagam, a gyerekeim, sőt az unokáim is jártak. Három generáció tanult a családomból az én falusi iskolámban. Remek tanáraink voltak, K. Pál igazgató úr, Győre József igazgató úr, aki követelt, de adott is emberséget, tartást, tudást. Ám a tanáraink is a tudásuk és segítőkészségük, szeretetük legjavát nyújtották. M. Judit, Rostás Irénke, Csontos Aranka, Pribék Endre tanár úr, aki remekül fest is és a fél világot kerékpárral bejárta. A mai napig tudja a gyermekeim nevét és érdekli, mi van velük. Ez egy falusi iskola, mégis remek emberek kerültek ki a három generációból, nincs szégyenkezni valónk. Került ki innen nagy tudású remek orvos, kardiológus, akiért az iskolában sok kisleány szíve hevesen dobogott. Mindég én voltam a kis levélkék kézbesítője, szégyenkezve, fülig pirulva adtam át. Mikor először találkoztunk sok-sok évvel később, mint orvos-beteg, azt gondoltam Ő is emlékezett rám „levélhordóra”. Tanárokat, óvónőket, mérnököket, zenészeket adott a falusi iskola, ám azóta is sok nebuló végezte itt az általános iskolát és remek emberek lettek az élet minden területén. Nagyon sajnálom, hogy egyre kevesebb gyerek jár az ablakunk előtt az utcán, iskolába sietve vagy haza. Fáj a szívem, hogy ilyen ütemben fogynak kisfalum iskolásai. Nélkülük az élet lelassul, hiszen őket látva az élet remél, hogy szebb és jobb lesz a jövő. Nem tudom elképzelni, 93 Antológia 2015.indd 93

2015.08.01. 6:45:20

hogy csak ennyi volt. Itt is lehet élni, máshol sem kolbászból van a kerítés. Úgy érzik itt nincs életterük? Itt falun is jól érezték magukat a gyerekek, az igaz, azt nem is nagyon tudtuk, milyen a városi élet. Mégis az a gondolat forog a fejemben, miért nem találják helyüket a fiatalok. Talán a számítógép az oka, a sok eszement, időt rabló, rémisztő játékok? A sok modern „kütyük”? Az időt megállítani nem tudom, vitatni sem fogom, mi a jó egy gyermeknek. Az idő majd megadja rá a választ. Ám elmesélem milyen játék, szórakozás volt a mi osztályrészünk. Iskolába indulás előtt segítettünk a házi állatok ellátásában vagy vizet hoztunk a kútról. Reggeli, ez sok helyen zsíros kenyér, lekváros kenyér, tea. Bár ahol hat, hét, sőt tizenkét gyermek is volt, mint a szomszédunkban is, bizony nem volt miben válogatni. Tudom, most is van szegénység, cifranyomorúság. Mégis nagyon sok kert és föld áll kötésig gazosan. Bejáratosak voltunk minden sok gyermekes családba, mert mi csak ketten voltunk testvérek. Szerettünk átmenni játszani, ha édesanyánk átengedett. Fogócskát, árok cicásat, bújócskát, labdával kiszorítósdit játszottunk, sőt fociztunk is. Zálogosdit akkor játszottunk, ha nagyon rossz idő volt. Ez a játék nagyon izgalmas volt, mert néha puszit is kellett adni a zálogba adott tárgyakért. Emlékszem, akkor volt a faluba a selyemhernyó tenyésztés, a padlásra voltak feltelepítve. Ahol tizenkét gyerek volt ott láttam, ahogy etetik őket zsenge eperfa levéllel, ahogy rágtak, olyan zizegő hangzavar lett. Hiszen állandóan ették, bebábozódásukig. Így a gyerekeknek bőven akadt dolguk, mire minden napra elégséges eperfa levelet szedtek. Akkor láttam először és utoljára selyemhernyóbábot, ám nem csak náluk tenyésztették őket. A Szentesi út két oldala eperfával volt szegélyezve. Sőt, az utcákon, a házak udvarain is álltak eperfák. Ma már idegenforgalmi látványosság lett. Pedig fél hüvelykujjnyi nagyságú, fehér, fekete, lila, édes zamatos eprek lógtak tömegével a fákról. Mi gyerekek nagyon szerettük puha kenyérrel. Volt, aki pálinkát is főzött belőle. Egyszer csak jött az ellenség, az amerikai szövőlepke. Hernyóként lerágott minden eperfát, később más fákra is rákapott, irtották, ám leginkább a fákat vágták ki, látni itt-ott még, de ez már elenyésző. Igaz, jött a tűzhalál a fákra, egész gyümölcsös kerteket irtottak ki, hogy a fertőzést meggátolják. Kaptunk mi kolorádóbogarat, ami úgy látszik, mindent túlél. Most pedig majdnem katicabogarat, ami felfalja az igazi katicabogarat, azon kívül csíp és büdös is. A levéltetű 94 Antológia 2015.indd 94

2015.08.01. 6:45:20

viszont vígan él. Nos, szívós élősködőkben nem szűkölködünk. Ám egyre kevesebb az akácfa, a nyárfa, most a keményfejű dió is törheti a kobakját, mivel védekezzen különös támadója ellen. Mi lesz az én akácfavirágos, orgona illatú kis falummal? Majdnem elfelejtettem, sokan vásároltak a faluba olyan gilisztát drága pénzen, ami humuszt készített az összehalmozott földből. A giliszták kidolgozták magukat, a föld nem kellett senkinek sem. Sokan nem felejtik el ezt a nagy átverést. Persze a mi kisfalukban minden a jobb élet reményében történt. Sok kecske volt a falunkban, a szegény ember tehene. Még a legelőre is kihajtotta valaki őket, mint a teheneket. Nekünk is volt egy Kati nevű kecskénk és egy malackánk. A kis kamrába voltak elhelyezve, különválasztva egymástól. Villanyvilágítás még nem volt csak a szobában és a konyhában. Édesanyám elment a T.Sz.-be vacsorarendezvényre teríteni, felszolgálni, mosogatni, kellett a munkaegység. Meg volt határozva, hogy egy munkaegység mennyi forintot ér. Azt tudom, hogy egyedül maradtam, nagyon féltem. Egyszer csak nagy robajt hallottam. A malac sivalkodik, arra gondoltam, lopják a malacunkat. Azt mégsem hagyhatom, miből lesz akkor télen kolbász. Ám ha a kecskét is ellopják, tej sem lesz. Remegve meggyújtottam a petróleumlámpát. Ám azt tartani kellett. Ott volt a kisbalta, felkaptam. Így már csak az ajtót kellett volna kinyitni. Ahhoz a baltát kellett letenni. Kinyitottam a konyhaajtót, felkaptam a baltát kiléptem, a lámpa fénye kezdett a széltől imbolyogni, árnyat vetve a falon. Nos, a mai napig nem tudom, hogy értem a kiskamra elé, mindenre elszántan. Az ajtó be volt csukva, úgy ahogy szokott, a malac újra sivalkodott. Belöktem az ajtót. Ami a szemem elé tárult, maga volt a tragikomédia. A kecske elszabadult és a szarvával bökdöste a malacot, azért sivalkodott. Letettem a lámpát, a kecskét megkötöttem, a deszkát helyre raktam. Most jött a félelem másik felvonása, vissza kellett menni a lakásba, ugyanazt az utat megtenni, a konyhaajtó pedig nyitva maradt. Gondoltam, most biztosan beosont valaki, előre tartva a baltát beléptem a konyhában, ahol égett a villany. Nem kellett a lámpa, elfújtam. Baltával a kezemben bezártam az ajtót és minden zugot végignéztem, nem találtam senkit. Mégis annyira féltem, hogy összeszedtem nagy kést, ollót és a baltával együtt a párnám alá pakoltam. Hősiesen lefeküdtem, elaludtam. Arra ébredtem, édesanyám költögetett 95 Antológia 2015.indd 95

2015.08.01. 6:45:20

nézd, mit hoztam neked felkiáltással, közben meglátta mi van a fejem alatt, ő is meg ijedt. Soha többé nem hagyott magamra, csak amikor örökre elköltözött. Kedves olvasóm, kérem, nézze el nekem, hogy hetven év távlatából kicsit csapongva írok. Hiszen a falunak része vagyok. Itt voltam óvodás, iskolás, fiatal lány, ifjúasszony, kétcsaládos anyuka, anyós. Nagymama és immár dédnagymama. Hogy ez idő alatt mily csodák történtek, az én kisfalumba? Szerelmek születtek és múltak, fájó csalódások, kínzó féltékenységek és örök búcsúk. Lehet, hogy csak nekem emlékek? Azért én mesélek tovább. Serdülő lányként estefelé jártunk a kútra ivóvízért. Volt a falunkban két betonhelyiség a földbe építve, vagy hat beton lépcsőn kellett lemenni, ott folyt ki az artézi víz. Egy kút az óvodánál, a másik a faluközpontba, a boltnál. Sok fiatalnak, akik találkozni szerettek volna, kifogyott a kantából a víz. Elindultunk, szépen egymás mellett ballagva, a szomszédfiúval. Kezünkben a két kantával. Olyan boldog érzéssel, mintha a csodák birodalmába járnánk. Volt, hogy nem is nagyon beszéltünk. Csak a kanták megtöltésénél ért össze a kezünk. Ó, te ártatlan, tiszta lelki szerelem! Vissza az úton, leraktuk a kantát és csak úgy pihentettük a karunkat. Nagyon sok vizet elhordtunk, pedig nálunk volt egy nortonkút. Még most is ott van a kertben, ha arra sétálok, most is megállók. Fáj a szívem. Itt voltam a legboldogabb. Ez az időszak is elmúlt, a kutakat is elbontották. A másik csoda a kisvonat volt, hogy vártuk, mikor jön először végig a falunkon. A vonat Orosházáról indult Gyopárost érintve. Az ám, Gyopároson a váróhely nagyon szép színes üveggel kirakott, kör alakú épület volt. A falunkban a kisvonat végállomása a futballpálya végén állt. Sok utas volt, pláne piaci napokon, nagy áruval megrakott kosarakkal indultak az asszonyok. Került a kosarakba minden finomság, tejtermék, tojás, zöldségek, gyümölcsök, lekvárok, igazi jó szilvalekvár. Nagyon sok lekvárt kifőztünk, mert egész sor szilvafa állt a kertben és kárba egy szem sem veszhetett. Kisvonattal utaztak a gimnáziumi diákok. Mire beértek a városba a leckét is pótolták. A hivatalban dolgozók, az ügyes-bajos dolgaikat intézők is vonattal jártak, mire beértek, a falu eseményeit is megbeszélték. Az utcánk végénél haladt el a kisvonat, a postánál mindig dudált. Akárhányszor láttam, mindig csodáltam. Sokat foglalkoztatott a gondolat, mi96 Antológia 2015.indd 96

2015.08.01. 6:45:20

lyen messzire lehetne utazni egy ilyen vonaton. Utaztam később gyorsabb, flancosabb, gyorsan száguldó vonatokon, ám a mi kis nosztalgikus vonatunknak nyomába sem értek. Ha rajtam múlna, még mindig itt járna a kisvonat. A buszon nem zsörtölődnének a harisnyák épségét féltve a kosaraktól, hely szűke miatt. No és jó volna Gyopárosra is kiutazni, nosztalgiázni, de főleg igénybe venni a gyógyfürdő szolgáltatásait, mert innen a falumból nincs közvetlen buszjárat a fürdőbe. Először a városba kell utazni és vissza a fürdőig, visszafelé a fürdőtől ugyanúgy. Ma már lassan eltűnnek a piacozók, kerékpárral, autóval viszik az árut. Igaz a mi kisfalunkban is volt piac, a mai játszótérrel szemben. Hogy mi az oka, de egy idő után nem működött. Most viszont van új játszóterünk szépen bekerítve, bekamerázva, csak a gyerekek nem igen veszik igénybe. A serdülők inkább az idősek otthona előtt vannak estefelé. Ott nincs kamera! A piac mögött volt egy pékség, igazi jó kenyeret, kalácsot sütöttek. Cserélni is lehetett lisztért kenyeret, vagy elvinni az előre elkészített kalácstésztát. Sanyi bácsi kenyérsütés után megsütötte. Egy másik remek pékség is volt. Pap Gyula bácsi és segítsége a felesége, Mancika néni szorgalmas, kedves emberek voltak. A futballpálya végénél volt egy darabka föld drótkerítéssel elkerítve, ez volt az iskolások Micsurin-kertje. A diákok művelték a tanárok segítségével. A salátától kezdve minden konyhakerti növényt megtermeltek, az iskolások kosarakba szedve árulták az utcán, akinek kellett megvásárolta. Év végén nagyszerű torna ünnepséget rendeztek a futballpályán. Zenére betanítottak tornagyakorlatokat. A gyerekek büszkék voltak a sikerre, mi meg a gyerekeinkre. Ez is megszűnt, mint annyi más. Emlékszem, érkezett egy vándorcirkusz a falunkba, a futballpályán telepedtek le. Az egész falut végigjárták, zenéltek, mi gyerekek meg szaladtunk utánuk. Ez volt a reklám. Utánuk mentünk, ahol a sátrat felállították. Így megcsodálhattuk az állatokat, tevét, majmot, pónilovat, kígyót. Nagy volt az izgalom, a pénztáros azt mondta, eljöhetünk a cirkuszi előadásra, ha hozunk két tojást, hat cső kukoricát, és ha többen jövünk egy családból, egy tyúkot. Volt a családoknál sírás, könyörgés. Végül édesanyám adott két-két tojást nekem és az öcsémnek, és elmentünk a cirkuszba. Később is jártak itt ilyen cirkuszok. A gyerekeim is ilyen cirkuszban voltak először, sőt még az első unokám is. Az arcuk kipirult, a szájuk kissé kinyílt, a szemük ragyogott a 97 Antológia 2015.indd 97

2015.08.01. 6:45:20

boldogságtól. Volt beszédtéma sokáig, soha annyi bohócjelölt, és persze állatidomár nem volt a falunkba. Sok cirkuszban jártunk azóta, ám ezeket az ámulatokat, hangulatokat sosem tudtuk újra átélni. Olyan ez, mint a falum élete. Sokszínű. Emberi életek örömei, drámái, tragikomédiái. Élt a falunkban egy idős asszony, nagyon dolgos volt, imádta az állatokat. Minden állatának neve volt. Ha jött a postára, boltba, a malackája elkísérte. Odakint ülve megvárta és kapott egy falat finomságot, ami mindig megbújt a köténye zsebében. Egy másik jellegzetes személy Erzsi néni volt. Egy kicsi házban lakott az utcánkban. Reggel korán indult a határba gyalog, kora tavasztól késő őszig. Jó nagy köténye volt, elöl összekötve, amibe pár falat étel és egy kulacs víz volt. Kétrét hajolva járt egy bottal, kilométereket megtéve a határban. Mezőgazdasági munkát végzett, egész nap le sem ült, csak úgy a kötényéből falatozott munka közben. Én csak csodáltam élni akarását, úgy hallottam, szülés közben történt vele valami baj. A másik személyiség a falu legnagyobb, legerősebb embere Jani bácsi volt. Szerette intézni a falu ügyes-bajos dolgait. Akkor már volt postahivatalunk, ám a telefonfülke bent volt az épületben, oda Jani bácsi nem fért be. Beszólt a hivatalba: Fiam hozzatok egy széket! Az sem volt egyszerű, hiszen két méter magas és százhatvan kilós volt. Akkurátus ember lévén, ügyes-bajos dolgoknak erősebb hangot is adott a telefonba, hogy jól hallják. Enni is szeretett, bírt is, egy három kilós kenyér, egy jókora sonka egy kis borral lecsúszott a torkán. A felesége magas, sudár asszony volt. Ellentéte is volt, a mi kis Gyuri bácsink, aki csak egy méter volt. Piócát árult, a faluvégi érben fogta őket. Volt egy Puszi nevű lova, ő kísérte el a kocsmába, meg is várta, ketten ballagtak haza. Itt helyben is működött Közellátási Hivatal, ahol az adót és a falu egyéb dolgait intéztük. Sőt az én polgári esküvőm is itt köttetett, ötvenhat évvel ezelőtt. Nagy öröm költözött a családokhoz, minden házba bevezették a falurádiót, egy dobozka volt a falra felszerelve. Két rádióállomást lehetett rajta hallgatni. A Kossuth és a Petőfi rádió adását. Az emlékezetes Szabó család folytatásos rádiójátékát. Én azt hiszem, nagyon sokan emlékeznek a két rádióadás szignáljára. Egy kicsit bővült a nagyvilág számunkra. Volt ugyan könyvtárunk is, ám a falusi emberek korán keltek, és nem sok idő maradt olvasásra. Az is igaz, sokan felesleges, haszontalan időtöltésnek tartották. Én nagyon szerettem 98 Antológia 2015.indd 98

2015.08.01. 6:45:20

olvasni, mikor úgy gondoltam, hogy anyám már alszik, fogtam a zseblámpát és a paplan alatt olvastam, amíg anyám meg nem szólalt: Lányom, reggel korán kell kelni. A nagymamánál lakott egy tanító, nagy sok jó könyvet adott olvasni. Mindig Ő válogatta ki, mit olvashatok. A mai napig sem fekszem le olvasás nélkül, bár már nagyon rosszul látok. Olyan jó egy kicsit „megszökni”, más országokba, városokba, más emberek életébe, szokásaikba bepillantást nyerni, érzéseket befogadni. Úgy látni tájakat, a tengert, ahogy a képzeleted száguld szabadon, és semmi sem lehetetlen. Volt a Szentesi úton túl, illetve vele szemben egy szövetkezeti átvevő hely, ahol gyümölcsöt, zöldségeket, tojást és baromfit vásároltak fel a lakosságtól. Így nem kellett a városba cipelni. Ugyanazon az oldalon volt egy kultúrház, a Vörös Csillag nevű Termelő Szövetkezet építtette. Volt benne egy nagy terem, amibe színpadot építettek, moziként is funkcionált. Sőt, nagy táncmulatságot, vacsorát is rendeztek. Volt itt biliárdterem, presszó; úgy is írhatnám: kocsma. Itt kaptak helyet a K. I. SZ.- tagok egy kis teremben, ám minden helyiséget használhattunk, ha szükség volt rá. Legalább nyolcvan fiatal járt oda szórakozni. Sakkoztunk, biliárdoztunk, szerepet tanultunk, néptáncoltunk. Sikeresen szerepeltünk a tanárok segítségével, a falu lakosainak tetszett, nagy tapssal jutalmazták. Nagyon sok házasság köttetett ebben a pár évben, akik még élünk, erre jól emlékszünk. Ám sokan már „elköltöztek” közülünk. Nagyon szép évek voltak, hiszen fiatalon, ha szegényen is, oly sok mindent álmodtunk. Még minden lehetségesnek látszott. Én is itt ismertem meg a férjemet, az első bálban. A világ dolgairól nagyon keveset tudtunk. Ahogy teltek az évek, egyre több információ jutott el hozzánk. Írnom kell egy másik kultúrházról is, ez a faluközpontban van, régen pártháznak hívtuk. Ott is volt színpad, szerepeltünk is, táncoltunk is sokat. A Szentesi út mellett, a futballpályával szemben, gyógyszertárunk is volt, sok-sok évig. Az is megszűnt, nem volt kifizetődő a működtetése. A futballpályát körülkerítették, új öltözőt építettek. Van alkalmas hely modellezni, sőt kutya szépségversenyt is lehet rendezni, erre már volt is példa. Itt rendezik a falunapot, a gyereknapot, persze a sportrendezvényeket is. A faluközpontban, ahol mi laktunk, volt a pék, a kocsma, és épült egy szatócsbolt, ahol majdnem mindent lehetett kapni. Az volt kiírva a homlokzatára, RÉGI VÁGYUNK. A másik oldalon egy hentes üzlet, ahová elég ritkán érkezett hús. Akkor is sorba álltunk, és 99 Antológia 2015.indd 99

2015.08.01. 6:45:20

megjött a finom „argentin marhának” nevezett hús, olyan rémes íze volt, hogy ötven éve nem tudom elfeledni. A kocsma és a bolt közé építettek egy cukrászdát. Vasárnap délután családostól elsétáltunk süteményezni, barátokkal beszélgetni. Tiszta volt, szép és barátságos, Ilike néni nagyon finom kávét főzött. Évekkel később már nem volt családnak való, megjelentek az úgynevezett illuminált állapotban lévők, így a családok elmaradoztak. Végül bezártak. Most baromfi húsbolt lett. A „RÉGI VÁGYUNKAT” kaláka munkába átépítették, ez lett az idősek napközi otthona. A neveket azért nem sorolom fel, akik részt vállaltak a létrehozásában kétkezi munkával, mert nem szeretnék kihagyni senkit. Egy személyt mégis csak meg kell, hogy említsek, Gelegonya Mihályt. Sok mindent kijárt, intézett a falu közösségének. Nyugodjon békével, immáron a feleségével. Köszönet érte mindenkinek, akik segítettek. Most volt a huszonöt éves évfordulója a napközi otthon megnyitásának. Reménység Idősek Klubja a neve. Mi is tagjai vagyunk a férjemmel, már hét éve. Jól érezzük magunkat a közösségben. Reméljük még egy pár évet eltölthetünk békésen! Ami nagyon fontos, remek, tiszta szívű ember a klubvezetőnk, Marika és segítője, Mónika. Az idősek napközi otthonának volt vezetője, majdnem a kezdéstől nyugdíjba vonulásáig, az idősek gyámolítója volt segítőtársaival, Kiss Imréné Magdika. Az idén a faluért tett közösségi munkájáért, főleg az iskolások, óvodások segítéséért kapott kitüntetést. Köszönet érte! Nem könnyű idős emberek mellett dolgozni hosszú évekig. Szeretetre és türelemre van szükség. Épp úgy, mint a gyermekekkel, csak ők a jövő emberkéi. Mi pedig a múlt, ám múlt nélkül nincs jövő. A körzeti orvosaink is változtak a hosszú évek során. Akire én emlékszem gyermekkoromból, a legszörnyűbb emlék. Édesanyám nagyon sok betegséggel küzdött, akkor épp a foga fájt. Elment az orvoshoz és kapott egy tablettát. Fájdalomcsillapítót, anyám bevette és várta, hogy jobban legyen. Ám egy óra múltán nagyon rosszul lett. Az öcsémmel szaladtunk az orvosért, ám a kocsmában találtuk. Elmondtuk neki mi történt. Azonnal felállt és az orvosi táskájáért sietett, a kocsmával szemben van az orvosi rendelő a mai napig is. Pár házzal laktunk csak távolabb, de mire az orvossal hazaértünk, anyám már nem reagált semmire. Minket az öcsémmel kiküldött. Egy idő múlva behívott, mi álltunk halálosan megrémülve. Csak ennyit mondott: Anyátok megmarad. Még ült mellette egy darabig. Anyám meg100 Antológia 2015.indd 100

2015.08.01. 6:45:20

mozdult, és azt kérdezte: A gyerekek? Minden rendben van, mondta az orvos, nem lesz semmi baj. Fogta magát és elment. Dr. D. László volt a neve az orvosnak. Egyébként nagy tudású szakember volt. Betegeit időnként meglátogatta. A szomszéd asszony mesélte, épp kisült a kenyér a kemencében, szépen kiszedte, egyenként megmosdatta és az asztalra rakta. Szép nagycsalád volt, így négy kenyeret sütött ki. Amikor hűlni kezdett a kenyér, a végéből jókora nagy pillést vágott le. Megkente zsírral és falatozni kezdte. Közben hangot hallott és indult az utcára, a kenyeret tovább falatozva. El kell mondanom, hogy nagyon epés volt, sokszor kereste fel az orvost. Nos, mire kiért az utcára, jött a körzeti orvos, leszállt a kerékpárról. Hát maga mit csinál?- kérdezte. Eszek - válaszolta Juliska. No, mutassa, mit eszik? Frissen sült kenyeret, egy kis zsírral megkenve és oda tartotta az orvos elé. Az meg fogta, ki vette a kezéből és elkezdte bekebelezni. Nem magának való ez - mondta. Holnap meg jön, hogy görcsöl az epéje és falta tovább a kenyeret. No, Isten áldja, és továbbkerekezett. Ifjú asszony voltam, amikor többgyermekes orvos költözött, no persze a feleségével, az orvosi lakásba, Dr. Kállai László körzeti orvos személyében. Remek, segítőkész orvos, becsületes ember volt. Olyan szokása volt, hogy télen léket vágatott a Gyopárosi tavon és rendszeresen megmártózott a jéghideg vízben. Gyermekei közül, akit én ismerek, egy lánya itt él Orosházán. A következő körzeti orvosunk, Dr. Tóth Géza tisztiorvos volt, pár évig gyógyította a falu lakóit, majd követte őt Dr. Manek Ede főorvos. Ő már nem lakott itt, ám nyugdíjas koráig itt dolgozott, gyógyított. Ma is él, Isten szép hosszú élettel ajándékozta meg. Itt dolgozott, gyógyított Dr. Hegyesi József adjunktus úr. Jó pár évig volt a falu lakóinak gyógyítója. Nagyon remek diagnoszta az Önök orvosa, többször mondták a kórházi orvosok. Kicsit néha morózus volt, rosszkedvű, de nagyon sokáig dolgozott betegen is. Minden tiszteletemmel kívánok lelkének örök békességet. Most van a falunknak egy fiatal háziorvos asszonya, mosolygós, háromcsaládos édesanya Dr. Szemenyei Gabriella belgyógyász. Nagyon reméljük sokáig lesz kis falunk életének része, gyógyítója. Nincs könnyű dolga, Isten segítse útján, hogy álmai teljesüljenek. Köszönet illeti őket a falum nevében. Nagyon sok történetet tudnának mesélni a falum lakói. Működik a fa101 Antológia 2015.indd 101

2015.08.01. 6:45:20

lunkba egy civil nyugdíjas klub, a Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesülete, akik a közösségi házban kaptak helyet. Nagyon szépen rendben tartják. Összetartás és szeretet, az egymás iránti tisztelet, így tudnám jellemezni a légkört. Nagyon sok munkával jutottak el idáig. A klub vezetője, aki szintén megkapta a faluért tett közösségi munkájáért a kitüntetést 2012-ben, Kasza Béláné Nórika, aki kedves, nyugodt és figyelmes, szeretetteljes bájával vezeti a klubot, legjobb tudása szerint. Van a falunak, illetve a klubnak zenekara, Kasza Béluska vezetésével. Ő a „showman”, a jókedvért, a mókáért felelős. Nórika társa, férje, segítője. Ünnepnapokon fúvós zenekarával a falu ébresztője. Már ötvenkét éve zenél. Nagyon jó kapcsolatot ápolnak a kistérségi nyugdíjas klubokkal. Vendégek voltak itt a Vajdaságból, Martonosról, nagy Katalin-, és Erzsébet napi bált rendeztek, és egy humoros, ötven éves házassági esketés is megesett sok humorral, nevetéssel. Van a falunkban Gazda Bolt, zöldséges, Coop Áruház. Nyílt egy hentes üzlet, ahol tőkehús kapható. Van egy gluténmentes ételkészítő üzem, erre nagy szükség van. Még működik egy száraz tésztakészítő kis üzem. Hosszú évek alatt építettünk járdát. Emlékszem, az első villanyvilágítás bekötésére. Ha valaki tudott villanypóznát adni, kevesebb pénzért, hamarabb kötötték be a villanyáramot a lakásba. Azt az örömöt érezni, amikor először kapcsoltuk fel a világítást. No, az volt egy csoda! Meg a villanyvasaló. Kövesutat azelőtt építettünk, mielőtt a buszjárat bejött a faluba egy körjárattal. A Szentesi útról befordult a Lórántffy utcába, a Bácska utcába, az óvodát, iskolát érintve, újra a Szentesi útra a végállomásig. Persze vis�szafelé ugyanígy, Orosházára. Negyven évig így járt a busz. Most ez sem látszik jónak. Spórolunk. Most szennyvíz csatorna lerakása folyik a faluban. Igaz, EU pályázatból, a többit a lakosok fizetik O.T.P. lakástakarék pénztárba, részletre. No és még arról nem is szól a fáma, ha befejeződik a kivitelezés. A kövesutak épségét helyreállítják. Akkor jön a lakosság házainak feldúlása, az udvarok, az élőkért, a járdák bontása. Mert az árkot ki kell ásni a csöveknek, tervrajz szerint. Mire mindent megveszünk, készíttetünk, - ha megéljük -, elnyeli a végső búcsúra elrakott, pici kis pénzünket. Addig élvezzük az idősek életének szépségét. Mindenki minket akar helyes életvitelre nevelni. Mit együnk, igyunk, min és mibe feküdjünk, milyen csodaszerek vannak, amitől meggyógyulunk. Ha mégis megvásárolunk valami csodaszert, ami hosszú életet garantál, 102 Antológia 2015.indd 102

2015.08.01. 6:45:20

a végén mégis csak elkullogunk az orvoshoz, a megszokott gyógyszereinkért, és jól kipanaszkodjuk magunkat. Megnyugodva, hogy már is jobban vagyunk, csak azt a fránya töltött káposztát nem kellett volna megenni. Majdnem elfelejtettem. Tíz emberből hatnak van három foga. Ez alapvető egészségügyi probléma. Hogy erről is írok? Igen, mert sok embert érint az én falumban is. Kérdeztem egy középkorú asszonyt, akit régóta ismerek, miért nem javíttatja meg a fogait? A válasz: kihúzatom, ha már nincs más megoldás, de a három gyerekre kell minden fillér. A fogpótlás a legdrágább, erre nem telik. Lehet, hogy viccesen hangzik, a múltkorában az ócska piacon láttam kirakva négy pár protézist. Nem mertem megkérdezni, fel lehet-e próbálni. Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Ám ha sírok, akkor sem lesz jobb a helyzet. A baj az, hogy a történet igaz. Nem az embert gyógyítják, csak valamelyik részét, gyógyszer, gyógyszer hátán. Tisztelet a kivételnek! Valamelyik éjjel azon gondolkodtam, hogy az 1970-es 1980-as években épült az utcánkban a legtöbb új ház, úgy negyven. Hogy a falumban men�nyi épült, azt nem számoltam. Azóta azt látom, a régi házakat próbálják felújítani, nehezen, kölcsönből. Vagy albérlet. Ez más, fejlettebb országokban nem meglepő. A baj csak az, hogy nálunk a kereset jóval kevesebb. Ezek a problémák érintik az én falum lakóit is. Azokban az években, amíg Dr. Manek Ede főorvos úr a falunk gyógyítója volt, mellette dolgozott H-né Erzsike. Kijárt a betegekhez injekciózni vagy tanáccsal segítette a hozzátartozókat. Meg kell említenem Romhányiné Marikát, aki húsz évig járta a falut sárga biciklin, mint védőnő. Úgy nyilatkozott, nagyon szeretett a falunkban dolgozni. Már februárban elkezdték a falu kertjeit, utcáit rendbe tenni, szépíteni, gondozni. Az édesanyák kilencvenhat százaléka tudta, hogyan kell a babákat gondozni. Ezt hívta Marika anyai ösztönnek, hozzátéve, hogy az anyaság szent dolog. Azokban az időkben nem volt terhességi torna, ilyen-olyan ultrahangos vizsgálat. Nyolcszor kellett megjelenni orvosnál, védőnőnél, akkor megkaphattuk a babakelengyét. Ami azt jelentette: két pólyahuzat egy betéttel, tíz pelenka (no, nem Pampers), két kis ing, rékli, gumipelenka, két kis sapka. Akkor, most hasonlítsuk össze a mai bevásárlással. Eszméletlenül hihetetlen, amit most megvásárolnak még a baba születése előtt. Igaz, azóta eltelt negyven év, de nem lettünk ilyen mértékben gazdagabbak. Nem voltak ilyen nagy igények. A 103 Antológia 2015.indd 103

2015.08.01. 6:45:21

nagyátlag egyszerűbben élt. Bár azokban a hatvanas, hetvenes években a házasságok is hamarabb köttettek, úgy értem fiatalabb korban. Ez főként a születések idejét hozta magával. Az én családomban három generáción keresztül születtek babák elég korán. Én például, tizenhét évesen szültem a kislányomat, a fiamat húsz évesen. A kislányom is tizenhét évesen szülte első kislányát. A másik kislánya már hét évvel később született. Az ő kislánya már huszonegy évesen szült. A kismenyem is tizennyolc évesen szülte a kislányát, a fiút huszonhárom évesen. Nos, mindemellett tovább tanultunk, nem volt egyszerű a családi élet tennivalói közepette. Most látom, milyen az, ha valaki a karrierjét építi. Van két lány unokám, akik még mindig tanulnak. Férj is van, a baba még is később jöhet, be van ütemezve. Persze megértem, hiszen nagyon kitolódik a tanulással a családalapítás. Mire minden vágy teljesül, az anyagiak is összejönnek, akkor jöhet a baba. Ám nagyon sok esetben ez a vágy, hogy édesanya legyen, már nem teljesülhet. Hogy miért, ebbe nem akarok bele okoskodni. Én csak szívemből szeretném, ha mindenki édesanya lehetne. Az is igaz, hogy tizenévesen szülni semmi nélkül, most azt mondanám, nagy felelőtlenség. Igaz, akkor gyerekfejjel nem tűnt annak. A férjem keresetéből éltünk, nehéz időszak volt. Mégis jobban éreztük, éltük az életünket. Sokkal többet nevettünk, összejártunk barátokkal, táncoltunk. Jókat főztünk, ettünk, beszélgettünk, römiztünk. Az is igaz, nem kergettek bennünket, sem a mi gyerekeinket az asztal körül, hogy ne az Adidas cipődet húzd fel, hanem a Nike-ot. Most látom, a dédunokáim játékain, ruházatán, különóráin és utazásain, milyen óriási a különbség az emberi életek minősége között. Van, aki a mindennapi létért küzd és ez a jellemzőbb. Az is igaz, nem lehet mindenki tehetős, okos és szép, sem törtető. Azért ekkora szakadékot az emberek nem tudnak tolerálni. A nagyszülők tartalékai kimerültek. Ám, ha ez még nem elég, a családban jöhet egy kis munkanélküliség. A nagyszülőknek ezt is túl kellene élni. Azért jó dolgok is vannak a falumban. Vannak kimagasló tehetségű sportolóink, országos, nemzetközi versenyeken nyert úszóink, Kiss Katalin és Kiss Annamária. Van egy ígéretes terepmotoros kisfiú, kézilabdásaink is remekül játszanak. Ők már a jövő ígéretei. Meghívott vendégek voltunk a klubból bemutató tanításon, a Föld napján. A tanulók készítettek saját filmet az életünkről, a természetről. Milyen veszélyeket rejt az emberi ha104 Antológia 2015.indd 104

2015.08.01. 6:45:21

nyagság, kapzsiság. Ezek a fiatalok sokat tudnak. Én csak remélni tudom, hogy tudatosan vigyáznak bolygónk egyensúlyára. Ez lesz a legnehezebb küzdelem számukra. Hiszen minden percben történik valami természeti katasztrófa, minden változik. Így volt ez régen is, csak lassabban vagy nem tudtunk róla. Áll a falunk közepén egy evangélikus templom, amit egy festményen láttam általános iskolai kiállításon. Fodor József tanár úr festette, több képe is volt a falunkról, és más képei is. Ám ez a festmény a mai napig élénken él az emlékeimben. Van a falunkban a Szentesi út mellett egy Római katolikus kápolna, elég elhanyagolt állapotban. Vannak vállalkozások, a Csizmadia pékség, fodrászaink, kis boltjaink. Gazdálkodnak is jó páran. Igaz, kocsmából van hét is, ám mégis megélnek. A Nemzeti Dohány Boltot is meg kell említenem, mert ilyen még nem volt a falunkban. Lehet, hogy buta vagyok. De mitől nemzeti? No, de ígérem, utánajárok. Dolgos, szorgos emberek az én kisfalum lakói. Belátjuk mi is, sok mindenre kell a pénz, hiszen az én falum lakói is szembesülnek ezzel minden nap. Mégsem minden az anyagiakról szól. Ne feledjük el, egyszer mindenki elérkezik Isten segítségével ebbe a szép korba. Rájön milyen kiszolgáltatott, bármilyen rangot és címet visel. Azt kívánom minden szeretni tudó embertársamnak, segítsen a rászorulón, testileg, lelkileg egyaránt. Hiszen néha elég, ha meghallgatjuk embertársunkat, milyen öröm vagy fájdalom érte. Tudom, sietünk, sok a dolgunk, ám ez egy pillanat alatt véget érhet. Kérlek, álljatok meg egy lélegzetvételre. Hiszen az utunk egyfelé halad és véges. Nos, arra viszont a mai napig nem kapok épeszű választ, hogy a világon miért bántja, öli, kínozza egyik ember a másikat? Javakért? Hatalomért? Hiszen semmit sem vihet magával senki, ha élete lángja kialszik. Szeretném, ha kisfalum akácvirágos, orgona illatú, élhető hely maradna még sok-sok évig. Majd fentről a felhő szélén ülve vigyázom kisfalum békés életét. Ami nekem a világ közepe, Rákóczitelep.


2015.08.01. 6:45:21

Németiné Kodrán Erzsébet Ha nem szidlak Kezdhetném úgy is, hol volt, hol nem volt, mint a mesében, de hát, ha régen volt is, bizony igaz volt, amiről most írni szeretnék. Van már vagy hatvan éve, talán több is, mert igen csak kislánynak számítottam még, amikor egy nyári napon nagyapám kiadta a parancsot, holnap meg kell kapálni a Vitai földben a kukoricát. Sorba vette a család minden tagját, kinek mi a dolga másnapra. Kiderült, hogy már mindenkinek megvan a másnapi munkája, amit sürgősen el kell végezni. Nincs más megoldás, mondta édesapám, kimegy a két kislány, amit bírnak, megkapálják, a többi meg majd meg lesz később. Hát ebben így megegyeztek. Mi meg Mariska nővéremmel, aki másfél évvel volt nálam idősebb, másnap reggel indultunk kapálni. Édesapám jött velünk, megmutatta, mettől meddig a miénk a kukoricás. Én meg gyorsan megszámoltam, hány sor a kapálni való. Szóvá is tettem, hogy ez bizony szerencsétlen szám, mert 13 sor! Erre Mariska rögtön kioktatott, hogy ne legyek babonás, hanem iparkodjak, mert ő már holnap nem akar itt kapálni, más dolga lesz. Édesapám mondta, hogy nem hiszi, hogy be tudjuk fejezni aznap, mert az majdnem egy hold, az még két felnőtt embernek is elég dolgot adna. Jó hosszú sorok voltak. Száz ágra sütött a nap, de a föld jó puha volt, hát ütöttük, vágtuk, iparkodtunk, hogy minél hamarabb végezzünk a munkával. Mire meghallottuk a faluból kihallatszó harangszót, egyet fordultunk, vagyis a 13-ból 8 sor meg volt kapálva. Gyorsan befaltuk az ebédre csomagolt zsíros kenyeret. Nagyot ittunk a cserépkorsóból, amit egy kapával készített gödörben tároltunk, fűvel, gazzal takartunk, hogy hűvösen maradjon. Nem tartottunk pihenőt, folytattuk a munkát. Szakadt rólunk a veríték, vörösre égette bőrünket a forró nyári nap, a szeder tüskés indája véresre hasogatta a lábunkat. Mire a Nap búcsút intett a nyugati égen, kiértünk az utolsó sor végére. Úgy éreztem, jártányi erő sem maradt bennem mire hazaértünk a tanyára. Már édesanyám jött elénk a dűlőn, aggódva kérdezte, nincs tán’ valami bajunk, hogy ilyen későn jövünk haza. Nevetve mondtuk, hogy az egész tábla meg van kapálva, nem akartuk félbe hagyni. Nagyapa, akkor kötötte be a lovakat az istállóban, én boldogan futottam hozzá, dicsekedve 106 Antológia 2015.indd 106

2015.08.01. 6:45:21

mondtam, hogy meg van kapálva a kukorica. Mind? - kérdezte. Mondom, mind hát, és vártam a dicséretet. Ő meg csak rám nézett, és annyit mondott, akkor jó. Valami harag vagy dac ébredt bennem, sarkon fordultam és könnyes szemmel indultam a kút melletti nagy dézsához, amiben a napon melegedett hűsítő fürdővízben Mariska már vígan lubickolt. Mellé csusszantam, mostam magamról az egész nap rám rakódott port, csípte a felhasogatott bőrömet a víz, de nem azért sírtam. A lelkem fájt, amiért a várva-várt dicséret elmaradt. A vacsorámat sem ettem meg, csak egy pohár tejet ittam és mentem feküdni. Próbált édesanyám vigasztalni, mondta, hogy nagyon ügyesek voltunk, édes tejszínnel kenegette az égő bőrömet, de szólni sem tudtam, míg végül álomba sírtam magam. Reggel is rosszkedvűen ébredtem. Szótlanul végeztem a rám osztott házkörüli munkát, nagyapámat meg, ahogy tudtam, elkerültem. Így ment el a nap. Este a vacsoránál nagyapa az ölében húzott, megsimogatta a fejemet és azt mondta: Jó munkát végeztetek kislányom, de a munkát mindig jól kell végezni, ha nem szidlak, vedd úgy, hogy dicsérlek! Így hát helyre állt a béke. Évek múlva, amikor szinte éhbérért dolgoztunk, sokszor eszembe jutott nagyapám szava: „A munkát mindig jól kell végezni, ne várj mindenért dicséretet!”


2015.08.01. 6:45:21

Karácsonyi Lászlóné A három angyal titka Elhunyt szeretteimet látogattam meg a temetőben. Vittem virágot a vázába, megigazítottam a szélnyűtte halmot, aztán vízért indultam, hogy megöntözzem az árvácskákat. Közvetlenül a kút közelében áll egy síremlék, ami mellett gyakran eltűnődök, vajon mi lehet a titka? Három angyal, szorosan összeölelkezve, alatta három név: Katus Imre, élt 10 évet. Katus Károly, élt 6 évet. Katus Mihály, élt 3 évet. Gyerekek! Testvérek és mind a három egy napon hunyt el! Mi lehet a titka? Talán valami szörnyű járvány? Az sem lett volna csoda, hiszen a dátum szerint 1945. július 08-án hunytak el. A háborúnak vége volt ugyan, élelem, gyógyszer és orvos híján sokan pusztultak el abban az időben. Tűnődésemben észre sem vettem azt a fekete kendős, szikár asszonyt, aki mellettem állt már egy ideje. - Szomorú látvány, ugye? -kérdezte fakó hangon. - Az bizony - feleltem. Szegény gyerekek, vajon milyen szörnyű kórság vihette el őket? - Kórság? Dehogy is kórság! Egészségesek voltak, mint a makk. A háború! Az vitte el őket! - „De hiszen ez hogy lehet? Az van ide írva, hogy július 08. Akkor már vége volt a háborúnak, itt meg hamarább is. - Mégis csak az volt, nekem elhiheti, én ismertem őket! Mivel még mindig hitetlenkedve néztem rá, így szólt: Na jó, látom, nem idevalósi, mert az itteniek mind tudják, mi történt! Ha megvár, útközben elmesélem. Itt megtalál, már nem sokáig szöszölök! Visszamentem, megitattam a vízért sóvárgó virágokat, gondolatban még elbeszélgettem egy kicsit nagyanyámmal, aztán indultam a kút felé. A felgyülemlett víz tócsában állt, ugrifüles verebek zsinatoltak benne. Ittak egy kicsit, aztán fröcskölve verték a vizet, mit sem törődve a körülöttük hallgató csenddel. A szikár asszony felemelte a fejét jöttömre, bizonyára végzett az imával. Megsimogatta a fejfát kezével, és ránézett a szomszédos három angyalra. - Ez nagyon szomorú história. Nem volt már harc, mégis úgy történt, ahogy mondom! 108 Antológia 2015.indd 108

2015.08.01. 6:45:21

Azzal nyújtotta kezét, hogy segítsek neki átlépni a tócsát. Sosem volt olyan gyönyörű nyár, mióta az eszemet tudom! Az emberek összetakarították a háború nyomait, szétszórt himi- humit, elhullott állatokat. A férfiak a lőszereket gyűjtötték össze, meg a lövedékek nyomait temették be. Olyan volt az egész föld, mint egy ragyaverte ábrázat a himlő után. Aztán kezdett szépen minden helyrejönni. A kilőtt házakból elhordták a törmeléket, a romokat újjá kellett építeni. Gyönyörűen sütőtt a nap, mintha tudta volna, hogy melegíteni kell kívül is, meg belül is. Az ember szíve csak úgy repdesett ettől a szikrázó fényességtől. A felszaggatott földet térdig érő fű nőtte be és olyan zöld volt, hogy szinte már el sem akartuk hinni. A Katusék is szorgosan dolgoztak. Kidűlt két oldal a házukból, és az ólak is mind a földön hevertek. Ott laktak a kanális mellett, még szerencse, mert legalább vízért nem kellett messze menni! Öt gyereket neveltek, négy fiút, meg egy lányt. A legnagyobb fiú már nyurga volt, sokat segített az apjának, a lány, pedig szintén nagyobbacska lévén az anya körül tüsténkedett. A három kisebb a víz mellett játszott, a jó kövér fűben, időnként megmártóztak a vízben. Ott volt a többi korabeli gyerek is, afféle gyerek gyülekezet volt a parton. Mindig volt valami érdekes dolog, amivel el lehetett foglalatoskodni. A békák, szöcskék, csigák, meg a patakbéli halak, csiborok mind ezernyi titkot rejtettek. Jó idő lévén, egy szál nadrágban fürödtek a vízben. Imre már úszni is tudott, ő bírta legtovább a víz alatt levegő nélkül. A többiek nem is mertek vele versenyre kelni. No, de az írás! Abban Karcsi volt a nagy tudós! A nedves homokban olyan szépen kanyarintotta a K betűt, hogy csak úgy ámult a sok nehéz kezű gyerkőc. Maguk között irka-firkának hívták. Misó meg csak nézett azzal a nagy kék szemével, szőke haját mindig kócosra fújta a szél. Most is úgy telt a nap, mint máskor. Előbb szöcskét, meg békát kergettek, aztán a pirosodó málnát keresték a bokrok között. A három gyerek egymás mellett szemecskézett, lesték, hogy melyikük talál többet. Misónak nem volt olyan szerencséje, mint a többieknek, mert azok a huncut szemek mindig olyan magasra kúsztak, hogy sehogy sem érte el. Ami meg lent volt, úgy körülbástyázta magát szúrós ágakkal, hogy úgy nézett ki, mint aki kismacskával verekedett. Most viszont talált valami nagyon érdekeset. Nem is kellett kapaszkodni érte, mert a földön 109 Antológia 2015.indd 109

2015.08.01. 6:45:21

volt, pont belerúgott a lábával. Vasból volt, hosszúkás, és olyan nehéz, hogy nem is bírta felvenni a földről. Kínlódott egy ideig, aztán kiáltott a testvéreinek. A bátyók jöttek is hamarosan, mert úgy nevelték őket, hogy a kicsit ne hagyják egyedül, ezt jól megtanulták. - Nézzétek mit találtam! A két nagyobbik leguggolt, előbb csak nézegették, aztán lökdösték, kicsit odébb cibálták, hogy jobban megvizsgálják. Imre már sejdítette. - Te! Macska legyek, ha ez nem bomba! - Dehogy is, az sokkal nagyobb! És mik ezek a szárnyak rajta? - Márpedig az! Láttam, amikor jöttek összeszedni apámék! Hát ez is olyan, csak kisebb. Aknabomba! - Akkoj ezs bistosan jossz! Menjünk innen! - szólalt meg Misóka nagy bölcsen. - Hát eriggy, ha félsz! Te még úgy is kis pisis vagy! Majd mi Imrével megnézzük! Misóka tanácstalan volt, hiszen már nem is volt pisis, de azért mégis úgy gondolta, hogy ez a valami nem jó dolog. Mint mindig, ha nem tudta, hogy mit tegyen, bekapta a hüvelyk ujját, azzal próbálta megnyugtatni magát. Közben Imi, és Karcsi akkurátusán próbálták szétszerelni a szárnyas aknát, mert közben kitalálták, hogy azt találtak. - Leszedjük a fejét, a többi részét meg hazavisszük, jó lesz az még valamire! - Te és mi lesz, ha felrobban? Dehogy robban! Nem látod, hogy rozsdás? Ez már döglött bomba, különben rég felrobbant volna, pláne tegnap, amikor a zetor itt járt. Jól van, te tudod! Akkor én itt fogom meg, te meg hátul, ütögesd ezzel a téglával, - Talán úgy könnyebben lejön a hátsó része! Ütögették. Hallatszott a kopácsolás, aztán egy hatalmas, eget rázó robbanás... Hirtelen mintha megállt volna az idő! Az emberek mozdulatlanná dermedtek, a békák elhallgattak, talán még sem sietett tovább, hanem egy helyben állt a döbbenettől. A többi gyerek később óvakodva hazaszivárgott, valahogyan egyik sem akart a közelbe menni. 110 Antológia 2015.indd 110

2015.08.01. 6:45:21

Csak Katusék indultak ólomlábakon a még mindig füstölgő gödör felé. Megmagyarázhatatlan rossz érzés vonzotta őket, miközben egyre azt motyogták: - Nincs semmi baj. A látvány leírhatatlan volt. Talán ép ésszel fel sem lehet fogni! Három gyönyörű gyermek. Egy, aki sokáig bírja a víz alatt levegő nélkül, egy, aki szépen cifrázza a K betűt, és egy akinek olyan szőke a haja, mint a len, és a szél mindig összekócolja. Láttatok már néma gyászt? Az anya nem sírt, nem verdeste magát a földhöz, mégis szörnyűbb volt, mindenfajta bánattól. Ölbe vette Misókát, csendesen ringatta, egyre törölgette azt a csúf ragacsot a kicsi fejéről. Még akkor is így ült, amikor már sokan voltak ott, és próbálták kivenni a kezéből Misót. A gödörhöz oda sem engedték. - Gyere anyám, haza kell menni! - fogta meg kezét a nagylány. Tedd le Misót! Ekkor nézett fel először. - Micsoda? Elment az eszed? Hogy mehetnék el, mikor itt vannak a testvéreid? - Majd apám velük marad! - mondta a lány, könnyeit visszatürködve szemébe. Érezte, hogy most nem szabad sírni. Hirtelen felnőtt, és anyját gyámolítva húzta hazafelé. Az asszony először megindult, de kitépte magát lánya kezéből, mint amikor átszakad a gát, nem bírva ellenállni az árvíznek, őrjöngve rohant a gyerekei felé. Útját állták, többen is fogták az ordító, rúgkapáló asszonyt, míg a hatalmas fájdalom meg nem szánta, és sötét ájultságot borított rá. Sok év telt el azóta. Katusné le sem vette a fekete ruhát soha többé magáról. Nevetni senki sem látta, csak idejár ki a temetőbe és beszélget a három angyallal. Habár az utóbbi időben igazi angyalokkal is beszélget, mert három gyönyörű unokája van. A legkisebbik, Sanyika lenszőke, nagy kék szemekkel, haját mindig kócosra borzolja a szél, és ha tanácstalan, a hüvelykujját szopogatja. Katusné ilyenkor ölbekapja, magasra tartva forog vele, egy régi dalt énekel, arca kisimul, és elfelejti, hogy volt három fia, akit megölt a háború.


2015.08.01. 6:45:21

Dimák Béláné Öreg néne libuskái Körös mentén, falu szélén lakik az én öreg néném. Melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét. Voltak disznói, kecskéi, tyúkjai, csirkéi, kacsái, de nem voltak libái. Amikor meghalt a férje, eladta az állatokat, csak egy hűséges kutyája maradt: Frici. Nagyon egyedül érezte magát, noha három gyereket felnevelt, de ők már élték a saját életüket. Én magam jól ismertem őt, egészségügyi sétáim alkalmából sokszor nála pihentem meg. Ez a történet, amit leírtam hiteles, saját szememmel láttam az eseményeket. Íme: Egy szép napfényes napon a néne szétnézett az orosházi piacon. Ahogy ott sétált és bámészkodott, a dobozból kislibák nyújtogatták a nyakukat: 2 egyszínű és 3 tarka. „Meglátni és megszeretni”- mondja a közmondás. Egyből „beléjük szeretett”. Megkötötte az üzletet és a kosarába rakta a libuskákat. Így beszélt hozzájuk: „Üljetek szépen, csöndbe legyetek, busszal megyünk az új otthonotokba. Meg is érkeztek. A néne elkészítette a helyüket. Elébük tett ételt, vizet és folyton beszélgetett hozzájuk. „Egyetek libuskáim, nőjjetek nagyra! Meglátjátok, jól megleszünk egymással.” Minden nap megetette őket finom darás salátával, majd kiengedte a kertbe. Vígan csipegettek, válogattak a növényekből. Elpusztították még a hagymaszárakat is, a néne nagy bánatára. „Most pedig megyünk ki az utcára”- szól a néne. Az árok a terülj-terülj asztalka. A libák hangosan, helyeslően gágogtak. Nyílik az ajtó. Kiszalad elsőnek Frici, a kutya, utána hangoskodva, szárnyukat kitárva a libuskák, kényeskedve somfordál ki a két fekete szőrű macska, majd utoljára az ajtót becsukva a néne. Terelgeti libuskáit: Papatyi, papatyi. Benépesül az árok, fogy a finom fű. Egy idő után az állatok megunták a legelést. Közel van a bicikliút. A libák gondoltak egyet, s a biciklizők után futottak vészes gágogással. Most megijesztem őket, gondolták. A gondolatot tett követte, s az egyik biciklis nadrágjába csípett, s így a biciklis elesett. Nagy volt a fircsang - sikítozás, gágogás, emberi kiáltás... Szól a néne: „Gyertek ide libuskáim, ezt tenni nem szabad.” Szót fogadtak a „harcosok” és eloldalogtak. 112 Antológia 2015.indd 112

2015.08.01. 6:45:21

Fineszesek voltak ám az állatok. Ha a gazdasszony bement a házba, nem legeltek, hanem ott sorakoztak az ajtóban. Viszont, ha megjelent a néne, a libák folytatták a legelést. Máskor meg az asszony unta meg a legeltetést és beterelte őket. Papatyi! Papatyi! Befelé! Az udvaron azután leterített egy pokrócot, ráült, s a libák körbevették. Az egyik fehér ruhás libuska fejét a gazdasszony ölébe hajtotta. Ilyet még nem láttam. Úgy tudtam, hogy csak a macskák ilyen hízelgők. Nőttek, cseperedtek a libuskák. Ősz lett. Na, libuskáim - szól a néne. Eljött az idő, befoglak benneteket. Ezzel megfogott egy fehéret. Hiába rúgkapált, próbált kiszabadulni a szorításból, a gazdasszony volt az erősebb. Tőkére szíjazta és elkezdte tömni. Szomorkodott a liba, mindhiába. Egy szép napon így szólt a néne: Libuskám, már szép kövérré híztál. Itt az idő, hogy megháláljad jóságomat. Ezzel szépen megfogta a néne, behajtotta a fejét a nyaka alá, hogy ne lásson és elmetszette a torkát. Már nem sajnálta kövér kedvencét. Így tett mind az öttel. Átváltoztak hússá: lett combja, melle, mája, tepertője, finom csemegéje. Én is kaptam tőle hájat, kisütöttem ropogós tepertőnek. Az öreg néne nem sajnálta libuskáit, mert tudta, hogy ez a soruk. A libahús elfogyott, de a libuskák emléke megmaradt. Egyszer te is légy vendége. Itt a vége - fuss el véle!


2015.08.01. 6:45:21

Surinya Antalné Gombóchegyek Csanádpalota munkásainak 30-40%-a Mezőhegyesen vagy Nagylakon dolgozott a kendergyárban. Tavasszal szinte kiürült a falu. Elmentek kenderáztatósnak. Öcsém születése után (1940) Komádiba szerződött édesapám. Ő volt a bandagazda. A kendergyár körül nyolc barakk állt. Azok voltak a szállásaink. Minden barakkban két család lakott. A barakkban közös volt a konyha, kétfelől egy-egy szoba volt. A barakkok körül hatalmas áztatógödrök voltak, tele vízzel. Ebbe rakták bele a száraz kenderkévéket. Nemcsak a férfiak, az asszonyok is dolgoztak. A férfiak vízhatlan csizmát, nadrágot húztak, s a gödörből dobálták ki a megázott kévéket a partra. Az asszonyok a megázott kévéket szétrakták, majd száradás után kúpokba rakták, majd később a lóréval a gyárba szállították. A gödrök orrfacsaró bűzt árasztottak. Az emberek mocskosan, sárosan jöttek ki a gödörből. Amikor 11 órakor megszólaltak a kolompok, jelezvén az ebédidőt, ugráltak ki a gödörből. Az asszonyok felváltva főztek. Így könnyítettek a munkájukon. Egyik alkalommal az öcsém beteg lett. A szüleim megbeszélték, hogy édesanyám beviszi orvoshoz Komádiba. Édesapám meg elvállalta a főzést. Anyukám engem szépen felöltöztetett, fehér ruhát adott rám. Olyan voltam, mint egy angyalka. Amíg öcsémet elkészítette, én a gödrökhöz mentem, ahol a férfiak már jöttek ki a gödörből. Egy hatalmas lavórban öblítették le a koszt a kezükről. Miután elindultak a barakk felé, én szépen beleültem a fekete mocsokba, s lubickoltam benne. Anyukám meglátott, és szörnyülködve kiabált. Újra kellett mosdatni, öltöztetni. Nagy nehezen végre elindultunk. Ekkor három éves voltam. Amikor édesapám kimosakodott, tisztát vett fel, hozzálátott a főzéshez. A bablevest már reggel korán megfőzte édesanyám, csak a gombóc volt hátra. Apu nekiállt. Megfőzte a burgonyát, megmosta a szilvát, megszitálta a lisztet. Amikor kihűlt a krumpli, nekilátott a gombóc elkészítéséhez. Összeállította a liszttel, de ragacsos volt. Kevés volt a liszt. Átszólt a szomszédba: - Rózsika, adjál már egy kis lisztet! - Miért, Laci bácsi? 114 Antológia 2015.indd 114

2015.08.01. 6:45:21

- Azért, mert sok burgonyát főztem. Aztán belekeverte a lisztet. Most már nagyon kemény lett. Még tett hozzá krumplit. Hol a krumpli volt sok, hol a liszt volt kevés. A gombóc meg csak szaporodott. Már egy nagy vajlinggal volt. Közben forralta a vizet, hogy kifőzze a rengeteg gombócot. Amikor kifőtt a gombóc, több tállal lett. Megpirította a morzsát, s elkészült a gombóc. Mikor anyukám megérkezett, majd elájult a sok tészta láttán. Azon a napon mind a nyolc barakk lakói gombócot ettek. Sokáig emlegették a finom szilvás gombócot. Már ősz volt, amikor hazaindult a banda. A faluban híre ment a gombóchegyeknek. Apukám a faluba menvén hallotta: - Lacikám, mikor főzöl szilvás gombócot? - kiáltotta az egyik bandatag. - Majd a nyáron - felelt édesapám. Rajta is maradt, hogy „gombóckirály”.


2015.08.01. 6:45:21

Gulyás Sándorné Élményem, a csiramálé sütése Arcomon felcsillan a remény és boldog vagyok, hogy ismét gyermekkori élményem leírásával tudok újra gyermek lenni. Szüleim és Nagyszüleim iránti tiszteletteljes szeretetem hozza felszínre a szívem mélyéből ezeket az emlékeket. A búza őszi vetése, a másik év június 29-i Péter Pál napján kezdődő aratás, sosem felejtett élmény, hiszen ekkor szakad meg a búza gyökere, amely a búza érettségét, és az aratás kezdetét jelentette. Minden dolgos parasztember nagy gondot fordított a Jó Isten adta termés betakarítására. Így volt ez nálunk is. Nagyapám, Varga Ferenc és neje, a drága Nagymamám, Madarász Etelka, valamint szeretett szüleim, édesapám Széni Károly, neje édesanyám, Varga Irénke családjában is. Én, mint gyermek, csak figyeltem ezeket a szokásokat, érdekes is volt nagyon számomra. Az aratást kiskaszával, kézi erővel végezték. A családfő vágta a rendet, nyomában vigyázva a baleset elkerülésére távolabb, de egyenlő ütemben haladva a feleség szedte a markot, a fa kukával. Ha volt leánygyermek, nagyocska, az helyettesítette a mamát, vagy ha még 6-7 éves volt, akkor a hajnali harmatban kötött kötelet, terítette a kéve alá. A kévét a bekötés után összehordták keresztbe, majd cséplés előtt összerakták osztagba a szérűn. A föld által, a Teremtő segítségével minden család betakarította az az évi termést. Egyrészről vetőmag, másrészről a malomba őrletett liszt volt az eredmény. No, ennyi előzetes után leírom, milyen finomságot készített Édesanyám és a Nagymamám ebből a Teremtő által termelt búzából. Hetente megsütöttük a kenyeret, két darabot, 4-5 kg-ot családonként. Hétvégén vagy kalács, vagy igen finom csemege készült. Nagyon tápláló és kedvelt, amely búzacsírából lett sütve. Ez az orosházi csíramálé. Szerettem segíteni minden munkában, amit 6-8 éves lánygyermekre lehetett bízni. Elővettünk egy ép zománcos vajdlingot, beleöntöttük a búzát a felső szélétől úgy 4 ujjnyira. Átmostuk, majd ismét visszaöntöttük és újra vizet öntöttünk reá. Annyit, hogy a búzaszemek jól megduzzadjanak tőle. Három napig naponta kavargattuk, és lefedtük abrosszal. Megduzzadtak a búzaszemek és mikor kezdtek csírázni, kb. 2 ujjnyi vastagon nyújtódeszkára terítettük. 116 Antológia 2015.indd 116

2015.08.01. 6:45:21

Tetejére vizes abrosz lett téve. Vigyázni kellett ne érje fény, mert akkor nem volt kellően ápolva, és a jószág elé került. Természetesen csak a jó sikértartalmú búza volt erre megfelelő. Felügyelet mellett én végeztem a napi átöblítést és az abrosszal való letakarást. Ha megfelelő magasra nőtt a csíra, és szép sárga volt, mehetett a munka. Orosházi csiramálé recept 3-4 kg kenyérbúzát egy nagyobb, ép edényben megáztatunk. Mikor már csírázik, előtte naponta átmossuk, kiterítjük, átmossuk, és nedves abroszt terítünk rá. Ha a csíra 4-5 cm magasra nő és szép sárga, akkor megfelelő a sütésre. A csírát felkockázzuk és húsdarálón átdaráljuk. Minden liter búza adaghoz 2 1iter vizet öntünk és átmossuk (ezt a levet félretesszük). Újra ismételjük 1 liter vízzel. A levet kenyérliszttel összedolgozzuk fánktészta keménységűre, jól felverjük, hogy hólyagos legyen. Zsírozott tepsibe öntjük, majd a félre tett léből rácsurgatunk. Lehet alját is készíteni vékony tésztából. Jó meleg sütőben kb. 1 órát sütjük, és kihűlés után daraboljuk, vagy ha nincs alja, kikanalazzuk. Gázsütőben is szépre sül, de kemencében a legízletesebb. Oly tápláló édesség, amely a téli vitaminok élvonalában volt annak idején. November 1-től még március-, április elején, míg hideg volt, ez nagyon közkedvelt, finom édesség volt. Nekem ez olyan gyermekkori élmény, ha rágondolok vagy elkészítem, a drága Nagymamám és Édesanyám úgy érzem, velem vannak. Igaz, már több évtizede, hogy nincsenek közöttünk, azért én mégis érzem a közelségüket és határtalan, meleg szeretetüket. Valaki, ha szakít időt az elkészítésére, biztosan nem bánja meg. Számomra leírhatatlan boldogság, valamint ízharmónia és illat, melyet érzek a sütése közben a konyhában. A családban egy pár fiatalasszonynak megmutattam a sütés fortélyát és készítését. Remélem ők is továbbadják majd ennek a finom, búzacsírából készült csemegének a receptjét és elkészítési módját. Ez a leírás számomra nagyon lélekfelemelő örömérzés volt. 117 Antológia 2015.indd 117

2015.08.01. 6:45:21

Zelenyánszki András Egy régi történet Judit, a tisztességes családanya és sikeres üzletasszony. Az eddigi élete során úgy élte az életét, ahogy a kora társadalma előírta. Iskolái befejeztével dolgozó nő lett. Amint az ideje eljött, annak rendje-módja szerint férjhez ment. Férjével megértésben élték az életüket, és mint minden rendes as�szony, Ő is szült és nevelte a gyermekét, férjével teljes megértésben. Az üzleti vállalkozása sikeres volt, és a házi kis üzlet gondtalan megélhetést biztosított mindhármuk számára. A boldog családi életet nem zavarta senki és semmi. Ám történt egyszer, hogy az élete derekán, egy kisebb baleset következtében maradandó sérülést szenvedett. A sérülés kezelésére orvosai Hévízre küldték utókezelésre. Mindenki tudja, hogy Hévíz a mozgássérültek Mekkája. A beteg testrészek gyógyító orvosa. Ott mindent megtesznek a betegek maradéktalan gyógyulása érdekében. Különleges igényeket nem tudnak teljesíteni, de a felépüléshez szükségest, maradéktalanul teljesítik. Minden beteget egyénileg kezelnek, de az étkezések közösek… Judit asszony a közös étkezőben egy hozzá hasonló korú férfi beteggel került egy asztalhoz. Az asztaltárs is utókezelésen volt, mint ő maga. Mint udvarias kultúremberekhez illően, az étkezések alatt beszélgetés kezdődik. A beszélgetések témája természetesen az itt tartózkodásra vonatkozik. Az idő haladtával egyre inkább változott a beszélgetések témája. Most már nem csak a betegségek módozatainak a változatai kerültek szóba, hanem az élet más, érdekesebb változatai is. Judit asszony és a betegtársa között egyre jobban bővült a beszélgetés ideje, és természetesen a témája is. Eljutottak odáig, hogy alig várták a szabad fürdőzés idejét. A szabad fürdőzésben korlátlanul lehetett eszmét cserélni, beszélgetni, ráadásul senkitől nem zavartatva a tó igézően meleg vizében. A beszéd témáját tekintve egyre többször került szóba a házasélet igazi öröme, a két társ korlátlan közös egyesülése. Ott a medence meleg vizében később már másról sem esett szó, hogy milyen jó volna engedni a vágyainak és a gyakorlatban kielégíteni a sokszor 118 Antológia 2015.indd 118

2015.08.01. 6:45:21

elismételt örömszerzést. Reszkettek az örömtől, amikor délutánonként megtalálták egymást a medence meleg vizében. Mind a ketten keresték a lehetőséget, hogy hol tudnának egyedül maradni és kielégíteni a vágyaikat. Hévíz azonban közös és nyílt fürdőhely, ahol a beutaltaknak minden ideje foglalt a közösségben. Nyíltan elbujdosni a jó erkölcsbe ütköző cselekedet, amit tisztességes asszony nem engedhet meg magának. Hiába a vágy, hiába a kívánság. A rejtett és titokban lopott csókokon kívül mást nem tehetnek a titkos szerelmesek. Véget ért a kezelési idő, és mind a ketten úgy hagyták el a fürdőt, hogy a vágyakozás ellenére nem tudták a valóságban érezni egymás testmelegét. Judit asszonyra otthon továbbra is a szokott munka várt. Belemerült a tennivalók özönébe. Végezte a munkáját becsülettel. Mégis a gondolatai minduntalan elkalandoztak. Gondolataiban visszacsengtek a fürdőbeli partnere kérlelő szavai: „Juditka, drága, menjünk el egy nappal korábban haza és nézze meg az én lakásomat, Pesten. Másnap ugyanazzal a vonattal hazamegy, úgy, mintha Hévízről menne haza.” Judit, most a munkája közben, gondolatban sajnálja, hogy akkor nem fogadta el az ajánlatot. Késő bánat. Hasonló gondolatokkal küzdött Imre is - ő volt a fürdőbeli barát. Ő tervezőmérnök volt a hajógyárban. Neki a fejével kellett volna munkát végezni. A hévízi kudarc miatt nem tudott napirendre térni, és kikapcsolni a gondolatait. Folyton az járt az eszébe, hogy hogyan lehetne kiköszörülni a csorbát és mégis meghozni mindkettőjük vágyódó örömét… Imre nem hiába volt tervezőmérnök, neki jutott az eszébe, hogy hogyan tudná megvalósítani mindkettejük vágyát. Imre tudta, hogy Juditnak minden héten, néha többször is Szolnokra a vállalati központba kell utaznia ügyei intézésére. Fölmerült Imrében a lehetőség. Mi történne akkor, ha a vonattal nem állna meg Szolnokon és Judit Pestig menne tévedésből. Imre és Judit mindennap telefonon kapcsolatban voltak egymással. Az egyik ilyen csevegés alkalmával elmondta az ötletét Juditnak. És kérte őt, hogy valósítsák meg a véletlent. Judit aludt rá egyet, de a végén igent mondott azzal a feltétellel, hogy estére mindenképpen haza kell érnie. 119 Antológia 2015.indd 119

2015.08.01. 6:45:21

Imrének most már volt tervezési feladata. Lázasan dolgozott azon, hogy a kivitelezés a fennálló társadalmi tiltás ellenére megvalósuljon. Nem hiába volt tervezőmérnök, szinte percnyi pontossággal kidolgozta a találkozás tervét. Telefonon elmesélte Juditnak, aki boldogan belement a játékba. Judit így szólt egy reggel a férjéhez: - Nagyon sok dolgom van Szolnokon, csak a késő esti vonattal jövök haza. Légy szíves várjatok a kislánnyal az állomáson! Ezzel a reggeli gyorssal elutazott. A vonat ugyan megállt Szolnokon, de Judit asszony nem szállt le. Nem szállt le, mert Pesten várták. Mondják a tudósok, hogy a szerelem nem ismer határokat. A szerelem nem tűr korlátokat, mert mindent legyőz a szerelem. Jól mondják azt, hogy a szerelmes nők mindig megtalálják a módját annak, hogy eleget tegyenek a természet törvényének, és a kiválasztott férfi karjaiba omolhassanak… Judit is megtalálta a módot. Az a pesti vonat hiába állt meg Szolnokon, ő továbbutazik. Ő továbbutazik Pestre, ahol már várja őt álmai lovagja, az Imre. Természetesen ezt már ők egyeztették telefonon. Az Imre várta is a mozdonynál, ahol az egyeztetés szerint a találkozót megbeszélték. Mint régen látott és régen vágyott ismerősök ott, az állomás peronján egymás karjába omolva, csókkal üdvözölték egymást. Az első üdvözlő csókok után Imre kocsijába szálltak. Imrének Zuglóban volt egy lakótelepen háromszobás lakása. A második emeleti lakás nagyon ízlésesen volt berendezve. Nem úgy nézett ki, mint egy bohém férfilakás. Itt nagyon is tisztaság és pedáns rend uralkodott. Ide vitte fel Juditot a szerelmes lovag. Ez alkalommal, miután vendéget várt, a hűtő tele volt mindenféle ínycsiklandozó csemegével. A bárszekrényben pedig minőségi innivalók kínáltatták magukat. Hiába volt tele az asztal, és a bárszekrény. Ők ketten nem azzal törődtek, hanem mihelyt becsukódott a lakásajtó mögöttük, azonnal átölelték egymást a rég várt találkozás örömére. Ott állva a szoba közepén forró csókkal köszöntötték egymást. Ez a forró csók oly jól sikerült, hogy Judit csak kiejtette a csomagjait a kezéből. Arra sem volt ideje, hogy rendesen lerakja a csomagjait, máris az Imre ostromát kellett fogadnia. Imre, mint aki régen várt erre a percre, mindent beleadott, hogy fitogtas120 Antológia 2015.indd 120

2015.08.01. 6:45:21

sa férfiúi mivoltát, heves ostromba kezdett. Egymás után hullottak le a fölösleges ruhadarabok addig, amíg csak ott nem tartottak, ahol szerettek volna tartani még Hévízen. Csodálatos volt ez a találkozás. Olyan izgalmasan jó volt önfeledten beleszédülni a vetetlen ágyba. Csodálatos volt ez a kitörő szerelmes és meztelen viszontlátás, a régen várt szerelmi játéktól egészen a beteljesülésig. Olyan boldogságot okozott ez az előre tervezett, szerelmi aktus, mint két ifjú szeretőnek az első találkozása. Olyan jó volt hagyni, hogy kiteljesedjen a szerelem minden öröme. Ez a szerelmi aktus őket a hetedik mennyországba juttatta. E magasröptű találkozás után, Judit összeszedte a szétszórt ruhadarabjait, meg a csomagjait, és csak ezután nézett széjjel a lakásban. Imre is, miután felocsúdott a szerelem mámorából, kapkodva, gyorsan előhozta az erre az alkalomra előkészített finomságokat. Mielőtt leültek volna, Juditnak Imre bemutatta a lakást töviről hegyire. Csak ezek után ültette le a vendégét. Nem csak a lakás volt Judit számára a vártnál szebb, de a vendéglátás is osztályon felüli. Nem csoda, hogy nagyon boldog volt. Nem csak az ellátás miatt, hanem a minőségi fogadtatás miatt is. Sajnos azonban az idő ilyenkor rohamléptekkel halad. Az étkezés után ismételten, többször is áldoztak a szerelem oltárán. Az alapos és kimerítő szerelmi aktusok után fáradtan a boldogságtól kimerülve nézték az idő múlását. Az idő kérlelhetetlenül haladt. Nekik ezt a tényt figyelembe kellett venni. Ezután már csak egy rövid szerelmes enyelgésre jutott idő. A pásztorórának a vonatindulás ideje vetett végett. Imre úgy, ahogy hozta, kivitte őt az állomásra. A vonatablakból intettek egymásnak viszontlátást, így ért végett Judit első önálló kalandja… Hazafele a gyorsvonaton zsúfolt fülkében kapott helyet az ablak mellett. A vonat egyhangú zakatolása gondolkodásra késztette. Az elmúlt nap izgalmas élményei után, a fülke zakatolása ellenére, rendezte a gondolatait. Hangtalanul gondolkodott a mai nap eseményeiről. Én, a becsületesnek és makulátlannak mondott asszony. Gyenge voltam és engedtem a csábításnak, mit sem törődve a házassági hűséggel, alaposan megcsaltam az uramat. Bűnt követtem el? Bűnt követtem el, a fennálló társalmi törvény ellen! Ezzel ártottam? Kárt okoztam? Vajon kinek? Kinek lett ebből az én cselekedetemből kára vagy 121 Antológia 2015.indd 121

2015.08.01. 6:45:21

rövidsége? A társadalomnak? Netán a férjemnek? Nem hiszem, hogy a férjemnek ettől hiánya lenne! Ő ezentúl is megkapja mindazt, amit óhajt. Becsületesen rendelkezésére állok, amikor csak akarja és kielégítem a vágyait. Akkor miért vagyok én bűnös? Azért, mert azt cselekedtem, amit emberi létem megkövetelt. De milyen jó volt megtenni! Ezzel felszabadítom magam a bűntudat alól. Mire Csabára ért a vonat, Judit teljesen megszabadult a bűntudatától, és mint rendes anya és feleség csókolta meg az elébe jött férjét és kislányát.


2015.08.01. 6:45:22

Patvarczki Józsefné Párkeresés Ma ismét találkozik Ernővel. Várta. Kellemesnek találta a férfit. Ápolt, intelligens és humora is van. Próbálkozik ő párkapcsolatba kerülni, valahogy mindig félresiklik az egész. Ernővel három hete járnak. Talán most megtalálta, ha nem is a nagy ŐT, de a neki való embert. A Duna-parton találkoztak, besétáltak a szigetre. Ernő elmondta az összes híd történetét, élő lexikon volt, ahogy mondani szokták. Szerette hallgatni, mert érdekesen beszélt, színesen, látszott rajta, hogy élvezi. Fagyiztak, majd perecet is vettek. Gyönyörködtek a tavirózsákban a kis tónál, és Éva belemorzsolt a perecéből a vízbe, aminek hatására rengeteg apró halacska úszott oda. Aranyosan, falánkan kapkodták az „ajándékot”. - Nem kéne pazarolni a perecet, elég drága volt - hallotta Ernő hangját. - Én azt magácskának vettem. - Kifizessem? - Jaj, dehogy, csak etesse Évácska, etesse, ha kedve tartja. Megbeszélték, hogy vasárnap kirándulni mennek. Éva korán kelt, szendvicseket készített egy jól záródó hűtődobozba. Az innivalót és a gyümölcsöt Ernő hozza. A gyaloglás jólesett, hisz egész nap ül, a könyvelésen nincs sok mozgáslehetőség, legalábbis testileg nincs. Na, agyilag úgy van! Elég sokan választották ezt a programot vasárnapra. Előttük már többen kaptattak felfelé. Ők nem siettek, meg-meg álltak, elgyönyörködtek a virágokban, amiknek a nevét Ernő természetesen mind tudta. - Honnan tud maga ennyit? - Figyelek, én nem töltöm hiábavalóságokkal az időt. Hogy ezen mit értett Éva, nem igazán tudta. De most nem volt kedve, itt e szép helyen előadást hallgatni. Vágyott a csendre, a madárcsicsergés élvezetére, igen, csak úgy lenni bele a világba, ebbe a gyönyörű világba. Mikor felértek még találtak a hűvösben helyet, ahol piknikezhettek. Leterítették a plédet, mindenki kipakolta, amit hozott. Pompásan ígéretes volt a választék, még sárgadinnye gombóckák is voltak. A pástétomos, kolbászos szendvicsek is megtették a magukét. Jóllakva elnyúltak, élvezték az igazi életet, ami minden embernek járna, igen, ha közel élnének a természethez, ha nem csak időnként találkoznának vele, sokkal boldogabb 123 Antológia 2015.indd 123

2015.08.01. 6:45:22

lenne az ember, sokkal jobban megbecsülné a Földet, a teremtményeket. - Állítom Évácska, hogy jobb lenne az emberiség, olyanok, mint maga és én. Még ennyit értett, aztán elnyomta az álom. Valaki kiabál, lassan jutott el a tudatáig, Ernő az, és valami vonítás, nyüszítés. Felugrott, Ernő kidülledt szemmel egy kis torzonborz kutyát tartott a kezében a nyakánál fogva, a kutya lábából csöpögött a vér. Ernő ordított. - Adok én neked, kinyírlak, te nem fogod többet ellopni az emberek izzadmányát, nem eszel a szendvicsemből, mert - és verte a földhöz a kiskutyát. Éva rávetette magát a hátára, ettől a férfi magához tért, elengedte a kutyát, az vonítva, sántítva elrohant. - Miért, Évácska, hagyta volna kinyírnom, ez nem érdemli meg az életet, ez élősködő, pont úgy, mint a csőlakók. - Kérem, menjünk haza. Édesanyja mosolyogva várta. - Na, mi volt? - Azt hiszem anya, egy ideig szüneteltetem a párkeresést ...


2015.08.01. 6:45:22

Fekete Ilona A „Nyakas” M. Gy. emlékére Boldogok azok, akiknek az évek múlásával is megmarad az önfeledt nevetés képessége. Míg másoknak korosztályomban egyre ritkulnak azok a pillanatok, amikor magunkról megfeledkezve kacagunk, hahotázunk. Gyakran látok idős, lehajtott fejű, önmagába forduló embert, és arra gondolok, szoktak-e nevetni vagy legalább mosolyogni. Része-e életüknek a vidámság, a mosoly, a kacagás - mennyi szava van erre a magyar nyelvnek! Különösen fel tud bosszantani a TV-reklám, amely a tökéletes műfogsor rögzítőben látja a boldog nevetés titkát. Ha csak ennyi lenne?! Csodálom és becsülöm azokat az embereket, akik rendelkeznek a neveltetés ritka képességével. Egy ilyen alak az én régi-régi nyári történetem szereplője, a Gyurka, a Móra Gyurka. Magunk között, mi lányok, úgy hívtuk, „Nyakas”. Egy gyermekkori baleset következtében - fejest ugrott a közeli sekély vizű tóba - eltört néhány csigolyája, rendbe hozták az orvosok, de nyakát jobbra-balra, előre és hátra nem tudta mozgatni. Ettől tartása különös volt, ahogyan fölülről nézett le ránk, míg szemében mosoly bujkált. És ahogyan ontotta magából a jobbnál-jobb történeteket, vicceket, tréfákat, ahogyan utánozni tudta tanárainkat, az elbűvölő volt. Mi lányok, rajongtunk érte, miközben őt hallgatva valamennyien átestünk már a nevetés fokozatain a „Nyakas” társaságában, kis kuncogásoktól egészen a bepisilésig. Érthető hát az izgalom, ami hatalmába kerített valamennyiünket azon a nyáron, amikor megtudtuk, hogy az egész napos tanév végi kiránduláson, osztályfőnökünk mellett - mint végzett nagyfiú - Gyurka lesz a nyolcadik C másik kísérője. Nahát, a „Nyakas”! Éppen Ő?! Ezerkilencszázhatvan nyara volt, a vakáció első napja, akkor végeztük a nyolcadikat. Mindenki választott már középiskolát, nagylánynak éreztük magunkat, igazi nőnek. A nap legfontosabb kérdése az volt, ki milyen ruhát vesz fel, melyik szoknyát, nadrágot, szandált vagy tornacipőt. Amikor Anyám kijelentette, csak akkor mehetek el a másnapi kirándulásra, ha ebédet főzök, valami egyszerű is jó lesz, mondjuk: paprikás krumpli. 125 Antológia 2015.indd 125

2015.08.01. 6:45:22

Volt egy ösztönös megérzésem, hogy a holnapi mégsem az én napom lesz. Visszatekintve kimondom: az ellenségemnek sem kívánnám! Már este kimostam a nemrég kapott vászonnadrágom, előkészítettem a cipőt, zoknit, pulóvert, vizes palackot, szendvicseket. S eljött a reggel. Ugyan ki állítja, hogy a paprikás krumpli egyszerű étel? A hagymát túlpirítottam, kimaradt a kolbász, ami nevelőapám külön kívánsága volt. Végül az egész odakozmált. Nem száradt meg egészen a vászonnadrág sem. Gyorsan elő a vasalóval - s hozzáteszem - a vasaló használata nálunk kivételes kegy volt, ritka alkalom, csak igen indokolt esetben megengedhető, az áramfogyasztás miatt. Gyorsan felrángattam a nadrágot. Ellenőrzés a tükörben: jól áll-e? Hát, igen! A bal nadrágszár külső oldalán még éktelenkedik egy gyűrődés. Nosza, elő a vasalóval ismét, de vetkőzni már nincs idő, levasalhatnám, akár magamon is! Hát, a poklok tüzes kínjai valami hasonlóak lehetnek, mint amit akkor éreztem, és egész nap, minden lépésnél! Pedig az „eredményt”, akkor még nem is láttam! A buszt elértem, a „Nyakas” is ott volt, körbe vették a lányok, mindenki jókedvű volt és vidám. A lánykoszorú közepén a „Nyakas”, félrecsapott „nasi” sapkáját a szemére húzva, új iskolájából a „hatkilóból” hozott történetekkel szórakoztatta közönségét. Tudtuk, hogy asztalosnak tanul, erről is voltak vidám történetei. Irány a Zsombói Nagyerdő! Délben letelepedtünk a nagy tisztásra uzsonnázni, többen elmentek a közeli Rózsa Sándor csárdába, asztal mellett elfogyasztani egyszerű ebédjüket. Amikor kiderült, hogy az uzsonnám is otthon maradt, „Nyakas”, megérezve, hogy szükségem van egy kis részvétre, megosztotta velem kolbászos kenyerét, történeteit, vicceit, úgymond a szárnyai alá vett, vigyázott rám. Akkor még nem ismert fogalommal élve, kezdetét vette a barátságunkból fejlődő kedves románc. A délután nagy eseménye még hátra volt! A páros „bújócska”. Párban kerestek a fogók és párosan bújtak el a rejtőzködők. Az volt a győztes pár, akit utoljára találtak meg a fogók. A jutalom pedig egy valóságos, egész 126 Antológia 2015.indd 126

2015.08.01. 6:45:22

csokitorta volt. A lányok pedig elfogadták, hogy aki még az uzsonnát is otthon hagyja, az gyámolításra szorul, tehát a „Nyakas” lesz a párom. Mélyen befutottunk az erdőbe, sűrű, bokros, szinte áthatolhatatlan bozótosban hevertünk a fűben, némán lesve a fogókat. A gyerekzsivaj egyre távolodott, mintha a közelben víz csobogott volna, szinte tapinthatóvá vált a csend. Gyurka szorosan mellettem ült, ujjait a vállamra tette, arca szorosan az enyémhez simult. Egyazon pillanatban láttuk meg az őzsutát, kecsesen feltartotta a fejét, a levegőbe szimatolt, majd a vízre hajolt és ivott. Csodálatos volt és szinte karnyújtásnyira tőlünk. Bennem, az ámulattól feltörni készült a sikoly, a meglepetés sikolya. Gyurka, mintha megérezte volna, szájamra tapasztotta méretes érdes tenyerét. A másik kezével pedig - a nyomaték kedvéért - befogta, mint egy élő satuba a bal combomat. Sikoly helyett a fájdalom könnyei indultak el az arcomon, végig, a Gyurka durva asztalos tenyere alá, egészen az államig. Szinte hallottam a csendben, hogyan pattannak szét combomon és válnak cseppfolyóssá a hólyagok. Az őzsuta pedig egy villanással eltűnt a berekben, mintha csak a képzelet játéka lett volna. Gyurka végre engedett a szorításból, bocsánatot kért, s a most már szabadon feltörő sírást megpróbálta arcomra adott pici csókokkal megállítani. Idő előtt elhagytuk a búvóhelyet, így győztesek sem lettünk, mások kitartóbbak voltak. Letelt a játékidő, gazdára talált a torta, én pedig óvatosan sántikáltam a busz felé. Gyurka egész úton nagy beleéléssel mesélte kalandunkat az őzsutával. A lányok csodálattal, a fiúk kétkedve hallgatták, de irigykedve. Mások szerint az őz megérzi az ember szagát és ilyen közelről az erdőben sohasem kerülhetünk hozzá. Mielőtt a vita tovább fajult volna, döcögve-pöfögve elindult a farmotoros Ikarusz. Ahogyan a történet kezdetén jeleztem, ez a nap valóban nem az én napom volt, s megpróbáltatásaim még koránt sem értek véget. Sötétedett, mire hazaértem, kivilágított lakás, családi veszekedés fogadott. Anyám dühös sírása: - „Agyonütöm ezt a gyereket”. Nevelőapámtól féltem jobban, most meglepetésemre mégis ő csitította Anyámat: - „Biztosan nem szándékosan tette”. Riadt arcomra világított a konyhai lámpa fénye, láttam, hogy a bejárati 127 Antológia 2015.indd 127

2015.08.01. 6:45:22

ajtót durván felfeszítette valaki. Mikor a hátizsák oldalzsebében kitapintottam a bejárati ajtó kulcsát, az a kevés reményem is elszállt, hogy talán betörők jártak nálunk. Másnap cinkos mosollyal szemlélte az ügyeletes orvos égési sérülésemet. - Ejnye, kislány, csak nem önmagán vasalt ki egy nadrágot? - Áh! Hová tetszik gondolni, doktor úr! Az asztalról lezuhanó vasalót állítottam meg a lábammal. Később magam is kezdtem elhinni ezt a mesét. A középiskola első éve a szerelem éve is volt. Nagy esti séták, kis ölelések, csókváltások ideje. És nevetés, vidámság, sok-sok kacagás. Báloztunk, ötórai teákra jártunk. Kéz a kézben néztük végig a KISZ klubban - akkor a falu egyetlen fekete-fehér televízióján - a kor divatos szerelmes zenés filmjeit. Kitört az „Op-Art” divat. Az első fekete-fehér geometria mintás ruhám pillanatokra a „Nyakasba” fojtotta a szót, s levegőt, hogy hahotában törjön fel újra: - Ugyan, hol találtad ezt a „bitangi” ruhát? A későbbi években „Nyakas” emlékével rendre egybekapcsolódott az OpArt mintás, azaz „bitangi” ruha emléke. Amikor a Gyurka befejezte a „nasi” sulit és megvált a „nasi” sapkájától, kaptam tőle emlékbe egy intarzia fali képet. Erdőrészlettel, patakkal, őzsutával. Az előszobánkba került a falra. Évekkel később nyoma veszett a szülői házban, éppúgy, mint a „bitangi” ruhának. „Mária” - mutatta be évek múlva feleségét. Néztem a csodálatos vörös hajkorona alatt a mosolygó arcot. Elképzeltem, amint naphosszat nevetnek és kacagnak, a „Nyakas” és felesége. Eltelt még több év. Gyurka botladozva jött ki egy kocsmából, alig ismert meg. Nem emlékezett az őzsutára, sem a „bitangi” ruhára... és nem nevetett rám, mint a régi időkben. Barátjától hallottam korai haláláról és Mária új házasságáról. „Nyakas” emlékével tűnt el az életemből az önfeledt boldog nevetés. Bár, ha visszagondolok, a nagy nevettetőt ritkán hallottam kacagni. Ott bujkált a jókedv a szemében, a hangjában, egész lényében, s immár emlékében is, amíg lesz, aki megőrizze azt.


2015.08.01. 6:45:22

Madarász Mária Fény a sötétségben (kitalált történet) Tavasz volt, szép, langyos tavasz. A levegő tele volt virágillattal és ez varázslatos érzést keltett az emberekben. A ház előtti meggyfák gyönyörű, fehér virágukkal olyanok voltak, mint nagyon szép menyasszonyok. Bizsergető izgalom volt mindenütt, mintha azt suttogták volna: megújulni, újjászületni. Ilyenkor minden élőlény boldogabb, reménytelibb, mint más évszakban, tele vagyunk várakozással. Várjuk a szebb, jobb életet, aztán vagy bejön, vagy nem. Lehet, hogy valakinél a szerelem is bekopogtat, vagy talán újrakezdődik, kitudja talán? Az élet hozhat meglepetéseket és kiszámíthatatlan. Minden ember vágyik a boldogságra, de a bánat, a csalódás is benne van a pakliban. Aztán, hogy kinek miből, mennyi jut, hát ez szerencse kérdése is, bár nem hiszek a véletlenekben. Tudom, hogy mindennek oka van, és talán ebben rejlik az élet „miértjeire” a válasz. Ha ezeket az okokat és válaszokat tudnánk, bizonyára irányítani és változtatni tudnánk az életünket. Nos, élet! Elég nagy és nehéz vállalkozás, amely a születéstől a halálig tart. Aki Istenhívő, hiszi, hogy ezzel nem ért véget minden, csak a földi létünk. Odaát, Isten országában nyugalom és béke vár ránk és a hőn áhított boldogság, amit itt, ezen a földön nehéz megtalálni és főleg megtartani. Ez az igazi kincs és persze az egészség, e két dologért az ember sok mindenre képes. Más nem igazán fontos, még bizonyos esetekben a túlélés sem, az életösztönnél sokkal, de sokkal erősebb a boldogság utáni vágy. Az asszony kilépett a ház kapuján, - melyet kulcsával gondosan bezárt gondolta jól fog esni egy kis séta, legalább kiszellőzteti a rossz gondolatokat a fejéből, hátha utána jobban érzi magát. A gondolatok szövődnek rejtett hálójukban és rabul ejtenek, hiába akarunk megszabadulni tőlük. Az asszony rótta az utcákat és sok minden kavargott benne. Elfojtott indulatok, érzések, fájó érzelmek. Napok, hetek óta rossz volt a hangulata, nagyon depressziós volt. Majd csak jobb lesz - gondolta -, de nem lett jobban. Elfáradt, leült a parkban egy padra, hogy rendezze gondolatait. Már esteledett, az utcai lámpákat is felkapcsolták. Alkonyodik, haza kel129 Antológia 2015.indd 129

2015.08.01. 6:45:22

lene menni - gondolta magában -, de nem mozdult. Zakatolt a fejében a sok megválaszolatlan kérdés: - Mi értelme így az életének? Mit tegyen, hogyan változtasson? Hogyan viselje el a rá mért sorsát? Miként legyen boldog és egészséges? Nem tudott sok mindenbe belenyugodni, el volt keseredve, nem látta a kiutat, vagyis helyesebben: tudta mire vágyna, csak nem tudta tetté formálni és megvalósítani. Tehetetlennek érezte magát, mintha béna lenne, csak lelkileg. Tudta a betegségét nem tudják meggyógyítani, csak gyógyszerekkel valamelyest kezelni. Lelkileg rokkant állapotban volt. Eszébe jutottak az elmúlt 53 év történései, jók és rosszak egyaránt. Maga előtt látta a csodálatos szerelmeit - amikor boldog volt -, a munkahelyét, ahol szeretett dolgozni és fontosnak érezte magát. Ehelyett most leszázalékoltan úgy érezte, csak „vegetál”. Otthon van, sokat egyedül és hangulatai, érzelmei és gondolatai uralkodnak felette. Hiányzott neki az emberek társasága, a sikerélmények, a munkája. Otthon maximum annyi sikerélménye volt, hogy finomat sütött-főzött. Szerette a családját, gyermekét - aki már nem vele élt és felnőtt volt -, rendes élettársát, aki mellette volt és próbált rajta segíteni, de ez mégsem volt elég ahhoz, hogy jól legyen. Érezte, hogy elmúlt a fiatalság, a szenvedély, az aktív élet, semmi sem a régi már. Nosztalgiázott, egyik pillanatban reménykedett, a másik pillanatban pedig véget akart vetni az életének. Úgy érezte, teher már ő is másoknak és neki is minden. Dilemmázott, megtegye vagy még ne és várjon, hátha történik valami jó és fordul a kocka? Bár most erre esélyt nem látott. Sajnálta, hogy neki nincs elég akaratereje, nem tud megbirkózni a nehézségekkel. Mindig érzékeny, gyenge idegrendszerű volt, sokszor úgy érezte nem bírja tovább. De azért sokszor volt boldog, sikeres és romantikus is. Ekkor könnyek folytak a szeméből, halkan sírt, fájt neki az élet! Félrefordult és megpillantotta társát, aki már egy ideje kereste és aggódott érte. Vigasztalta és biztosította arról, hogy nagyon szereti, és nem akarja elveszíteni. Valamennyire lassan megnyugodott, de a kételyek, a kérdések továbbra is benne maradtak. Kézen fogva hazaindultak és csendben beszélgettek. Hirtelen látta a fényt az alagút végén, a reménysugarat. Úgy gondolta, egyelőre még küzd, nem adja fel a harcot, nem magáért, hanem azokért, akik szeretik őt! 130 Antológia 2015.indd 130

2015.08.01. 6:45:22

Fabinyi Gáborné Andor bácsi emlékére (Születésének 90., halálának 5. évfordulójára) Római katolikus hitéhez hű, vallását szorgalmasan gyakorló hívőként ismertem meg Andor bácsit. Nagyon kedves adatszolgáltató volt. Szabadkai Andor 1923. október 25-én született Orosházán. Édesapja Szabadkai Lajos, édesanyja Ravasz Ilona volt. Szüleinek Ő a harmadik gyermeke volt. Iskolai éveit Orosházán végezte. 1939-ben Klein Jenő bőrkereskedőhöz szegődött el inasnak, ahol 1942-ben szabadult fel, jeles eredménnyel. Sajnos az ő életét sem kerülte el a második világháború: besorozták katonának. A háború végén hadifogságba esett. Ezt szerencsésen érte meg, de családjában is követelt áldozatot a világégés, szeretett bátyját, Emilt elvesztették. Hazatérve szüleihez elkezdődtek a dolgos hétköznapok. Majd megismerkedett Jank Máriával, akit 1949. május 21-én feleségül vett. Házasságuk gyümölcseként 1952 októberében megszületett Marika lányuk, akinek nagyon örült az egész család. Az öröm nem sokáig tartott, mert felváltotta a keserűség. 1954 januárjában egy héten belül elveszítette Lajos bátyját és az édesapját. E súlyos tragédia után édesanyját magukhoz veszi. Dolgos, nehéz hétköznapok következtek. Lassan a bánatot öröm váltotta fel. 1958. március 20-án megszültetett fia, Andor. Az örömteli napok néha keserűséget is hordoznak, ekkor már édesanyja sokat betegeskedik. Munkahelyén, a Délmagyarországi Hulladékgyűjtő Vállalatnál derekasan helyt állt. 1970 márciusában nagy bánat érte, elvesztette szeretett édesanyját. Az élet ment tovább és régi vágya teljesült, amikor 1972-ben saját lakásába költözött családjával. Gyermekei szépen növekedtek. Marika lánya az általános iskola után Szegeden elvégezte a MÁV szakközépiskoláját és a vasútnál állt szolgálatba. Andor fia a villanyszerelő szakmát választotta, elvégzése után a MEZŐGÉP-nél helyezkedett el. Az örömteli, 1974. évben, Marika lánya férjhez ment és 1975-ben megszületett első unokája, Marcsika. A hosszú dolgos évek után 1983-ban nyugdíjba vonult. Nagy filatelista volt. Én 1984-től együtt voltam vele az 1101-es Bélyeggyűjtő Körben. 1999 májusában - családi körben, boldogan - megünnepelték házasságuk 131 Antológia 2015.indd 131

2015.08.01. 6:45:22

50. évfordulóját. 2001-ben Andor fia megnősült. Ennek a boldog házasságnak a gyümölcseként megszületett második unokája: Titanilla. Sajnos a boldog évek után nehéz évek következtek, egészségi állapota megromlott. Egyre nehezebbé válik számára a járás. 2009. március 1-jén egy rosszullét következtében elesett és egy bordája eltörött, ezért kórházba került. Egy hét múlva örömmel tért haza otthonába, de március 12-én újból rosszul lett, visszakerült a kórházba. Azonban hiába a gondos ápolás és az orvosi segítség, 2009. március 16-án reggel szerető szíve örökre megállt. Temetése 2009. március 20-án, 13 órakor volt az Alvégi temetőben. Gyászmiséje az orosházi Római Katolikus templomban, 2009. május 21-én 18 órakor volt. Egy csillaggal több lett az égen.


2015.08.01. 6:45:22


2015.08.01. 6:45:22

Tartalomjegyzék Előszó Czikora András: Hajadban ligetszépe Rehák Sándorné: Egy asszony Rákóczi Rudolf Géza: Kis múzsámról Németh Árpádné: A népdal Zvolenszki Andrásné: Zene szárnyán Baráthné Hopka Ágnes: Relaxáció Patvarczki Józsefné: Bagatell a Tavaszhoz Horvát Jánosné: Reggel Németiné Kodrán Erzsébet: Meleg nyári eső Dávid László: Éjféli tánc Németh Józsefné: Ökörnyál Zilahi M. László: Elveszett egy csillag Sántáné Kurunczi Mária: Ahol a két Tisza összeér Fazekas Géza: Egy művész emlékére Cséfai Szelezsán György: Égből jött fény Nagyné Kása Edit: Búcsú édesanyánktól Suhajda Lászlóné: Temetőbe indulok Dócs György: Ne add fel túl hamar Budai István: Démoni ünnep Antal György: Öregkor Trink Gizella: Mi veszett el, mi maradt? Sámel Maya: Ha tegnap volna Dr. Csikai Erzsébet: Felhők Ozgyin Pál: Egy évszázad még Gőghné Dán Rozália: Hatvanon túl Hajdrik József: Megdermedt idő Máté Lajos: A szeretet ünnepe Varga András: Szélmalom kaland Karácsonyi Lászlóné: Nincstelen vers Dr. Bálintné Ágoston Ilona: Hajléktalan szerelem Németh János: Tápéi rege a gyáva férfiakról Bondár Zsuzsanna: Honvágy Nagyné Kása Edit: Véletlenek?

7 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 26 27 28 29 30 30 31 32 33 34 35 36 40 42 44 48 53


2015.08.01. 6:45:22

Hajdrik József: A hipochonder Dimák Béla: Humoros horoszkóp Áchim Pál: Ponty Gedeon búcsúztatása Németh Árpádné: Nyelvtanulás Zilahi M. László: A mocsári bányászbéka Vörös Pál: Keleti történet Sántáné Kurunczi Mária: A pötty nélküli katicabogár Huszárik Anna: Kutyusok beszélgetnek Belovai Antalné: Mese party Németh Józsefné: Az én kisfalum Németiné Kodrán Erzsébet: Ha nem szidlak Karácsonyi Lászlóné: A három angyal titka Dimák Béláné: Öreg néne libuskái Surinya Antalné: Gombóchegyek Gulyás Sándorné: Élményem, a csiramálé sütése Zelenyánszki András: Egy régi történet Patvarczki Józsefné: Párkeresés Fekete Ilona: A „Nyakas” Madarász Mária: Fény a sötétségben Fabinyi Gáborné: Andor bácsi emlékére Tartalomjegyzék Támogatók jegyzéke

57 62 65 69 76 78 82 85 88 92 106 108 112 114 116 118 123 125 129 131 134 137


2015.08.01. 6:45:22


2015.08.01. 6:45:22

A 2014. évi Nyugdíjas Vers- és Prózaíró Pályázat támogatói: Kardoskút Község Önkormányzata Kardoskút Községért Közalapítvány Kardoskúti Zrt. Nagyné Szöllősi Teréz Nagy Utazási Iroda Gyopárosért Idegenforgalmi Egyesület Orosháza Gyopárosfürdő Zrt. Surinya Antalné Németiné Kodrán Erzsébet Szemenyei Sándor id. Kincses István Mórocz Lajos Varga Pál


2015.08.01. 6:45:22


2015.08.01. 6:45:23

KARDOSKÚTI ANTOLÓGIA VÁLOGATÁS A ÉVI NYUGDÍJAS VERS- ÉS PRÓZAÍRÓ PÁLYÁZAT ANYAGÁBÓL

Recommend Documents