2016.
Két Csillag – időszakos hírlevél, kiadja: a Pilismarót-Dömös Református Egyházközség, felelős kiadó: a Pilismarót-Dömös Református Egyházközség presbitériuma, felelős szerkesztő: Kovály Erzsébet lelkipásztor; szerkesztés, tördelés: Szilágyi Gábor, a szerkesztőség címe: 2028 Pilismarót, Esztergomi út 14-16. Telefon: 0633-470-309, készült a Spori Print Vincze Kft. nyomdájában, 150 példányban. Ingyenes kiadvány.
Karácsonyi öröm K
B
E
úvalbélelt népnek mondanak minket. Állítólag többször látjuk meg a rosszat, mint a jót, arra emlékszünk, azt emlegetjük, ami nem sikerült, ami elveszett. „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” Egyszer valaki azt mondta: ez az ige biztosan nem ránk vonatkozik. Akármilyen időszak tör ránk – mert mindig van egy-egy reménykedő időszak – közben már hallani lehet a károgást, végül pedig a „na ugye, megmondtuk” kórust, mintha az lenne a cél, hogy mindenki búnak adja a fejét. S persze megvan az ok mindig, hogy miért is búslakodunk. Okot erre mindig lehet találni. De most, ezen a karácsonyon hadd kérdezzem: Hogy állsz az örömmel? Búvalbéleltek a napjaid? Van úgy, hogy észreveszed, hogy néha mosolyogni is kéne? Hogyan telnek a perceid? Sorolod magadban, hogy ki, hogyan bántott meg, és rövidítette meg az életed? Mi, miért és kimiatt nem sikerült? Vagy keresed azokat az eseményeket, azokat pillanatokat, amelyeknek igenis örülhetnél, amelyekért hálát adhatnál? Az életünk örömmel is telik, azt is meg kell látni: meglátsz egy rég keresett arcot, megtalálod valakiben az Embertársat, talán egészen új feladatok várnak rád. Egyszer és mindenkorra abba kell hagyni a
ne feledjük. Jézus nem állt meg a jászol, a csillag és az angyali ének kellemes képeinél. Ment tovább a keresztig. Önmagát áldozta a mi boldogságunkért. A lélektan sokat foglalkozik az emberek boldogulásával. Igyekeznek alaposan, mindenre kiterjedően feltárni, hogyan és mitől is lehetünk boldogok, milyen tartalékok vannak az életvitelünkben, személyiségünkben, s rengeteg gyakorlati példát is adnak a siker érdekében. Talán a legfontosabb megállapításuk az, hogy nagyrészt rajtunk múlik. Tőlünk, és nem a ránk szakadt körülményeinktől függ, hogy boldogok leszünk-e, vagy sem. Mert az alap már megvan: Isten már lépett egyet felénk, Jézus Krisztusban a Szentlélek erejével megtett mindent annak érdekében, hogy mi boldogan élhessük meg az életünket. Most rajtunk a sor! Nekünk kell átalakítani a gondolatainkat, szokásainkat és nekünk magunknak kell megváltozni, mégpedig így: Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! Töltsük meg hittel és krisztusi tartalommal az ókori mondást: Élj a mában! Ne nyomaszszon, ami tegnap történt, ne bénítson meg a mögötted lévő sok-sok kudarc, csalódás, ellened elkövetett merénylet. Ne sújtson le az eddigi sok veszteség, de ne nézz a holnapra se csupán aggodalommal. A mai napra örömmel készü-
búsulást, mert mindannyiunknak boldogan kell élnünk, még ha sok jó okunk is van a búslakodásra. Persze, a tapasztalatainknak ellentmond ez a „szüntelen örüljetek”, hiszen az életünk tele van csapdákkal, amikbe szépen sorra belelépegetünk. Ezeket legtöbbször mi állítjuk magunknak. Sok kár, csalódás, fájdalom ér bennünket akár a munkahelyünkön, az iskolában, vagy a családi életben, hogy is tudnánk egészséges örömteli életet élni? Pedig sóvárgunk, vágyakozunk rá. „Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké” - mondja a zsoltár. Az Élő Isten meg akar bennünket tanítani arra, hogy miképpen lehetünk boldogok. Nem csak az a vágy teremtetett belénk, hogy boldogok akarunk lenni, hanem egészen különös módon, hihetetlen áldozatot hozva meg is tanít erre bennünket a Teremtő. Ahhoz ugyanis, hogy mi boldogok legyünk, fel kellett áldozni sok mindent. Ennek az áldozatos útnak az első lépése a Karácsony, amikor a Fiú Isten megalázza magát, istenségét elrejti és emberi testet öltve magára, alászáll az embervilágba. Ez csupán az első lépés. Sok nehéz áldozat következik még ezen az úton, egészen a megalázó kereszthalálig. A jászol és a kereszt ugyanahhoz az úthoz tartozik – ezt 1
lődj, hogy estére tiszta szívvel hálát adhass azért, ami csakugyan szép és jó volt benne. Így élj a mában, így örülj a mindennapi örömadagnak, mint a mindennapi kenyérnek. A ma lehetőségeiben ma okozz örömet annak, aki melletted él, hogy ő is tudjon örülni! Ma légy boldog és ma adj boldogságot másoknak. Engedd, hogy a ma öröme elsodorja a régmúltat és engedd, hogy a ma öröme kiáradjon a jövődre. Legyen ilyen a karácsonyunk és az Új Évünk, Isten kegyelméből! Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! (Filippi 4,4) D .S
J
Boldog karácsonyt! Itt, ezen az estén, a boldog karácsonyt, mindenkinek legalább egyszer el kell már szépen játszani, egymást szeretve a fenyőt szelíden körbeülni, a vitát csendre cserélve a karácsony titkát felfedezni, és egymásnak reményt adni, hogy a boldogság ne legyen álom, s ránk végre békesség szálljon. Akkor talán szívünk is megpihen, és a kölcsönös megértés nem függ többé imádságfonálon.
Két Csillag
2
2016. december
Harmincöt presbiteri év emlékére G
G
T
öbb mint két hónapja annak, hogy 60. életévében, október 12-én teremtő Istenünk magához szólította Pintér Dávid presbiter testvérünket. Megdöbbenve ért bennünket a halálhíre akkor, mivel „csak” egy rutinműtétre ment be az esztergomi kórházba, ahol a műtőasztalon érte a halál. Nem szeretném, és nem is tudom megítélni, hogy valaki hibát követett-e el, és a feltételezések, amelyekről a szóbeszéd szól, egyszer majd elcsendesednek. A Pilismaróti Hírekben még halála napján próbáltam leírni, hogy Dávid személyében kit veszített el az általa nagyon szeretett Pilismarót közössége. Mindig a tenni akarás volt jellemző rá, képviselőként, külsős bizottsági tagként, mentősként, vőfélyként, horgászként, presbiterként. Most ebben az évenként egyszer kiadott református egyházi újságban Dávid presbiteri szolgálatáról szeretnék kicsit bővebben írni és megköszönni köztünk töltött 35 éves szolgálatát. Természetesen nem kioktatási céllal – de ha esetleg olyan is olvassa az újságot (erősen bízom ebben), aki nem járatos teljes mértékben a református képviseleten alapuló vezetésben – a presbiter szó görög eredetű, és idősebbet jelent. Régen az egyházközségek vezetését az idősek tanácsára bízták, ezek a presbitériumok. Hát bizony 35 évvel ezelőtt, 24 évesen Dávid még nem tartozott az időseb-
bek közé, a Pilismarót Dömösi Társegyházközség tagjai 1981-ben mégis megválasztották presbiternek, amely tisztségében halála napjáig becsülettel helyt állt. Amikor munkahelyi elfoglaltsága nem akadályozta mindig részt vett a testület és a közösség munkájában, legyen az akár fizikai munka, vagy döntéseket hozó presbiteri tanácskozás. Tudása legjavát adta minden feladathoz, és ahogy két fia cseperedett mellette,
Köszönetnyilvánítás P
D
H
álás szívvel köszönöm mindazoknak, akik férjem Pintér Dávid temetésén részt vettek, fájdalmunkban osztoztak, a temetési szertartás lebonyolításában segítségemre voltak. Külön köszönet a Pilismarót-Dömösi Református Társegyházközség Presbitériumának, és Pilismarót Község Önkormányzatának, a nekünk nyújtott segítségért. Köszönöm Nt. Kovály Erzsébet lelkipásztor szívhez szóló búcsúztató szavait, amelyek méltók voltak Dávid életútjához, személyiségéhez, megadva ezzel a méltó végtisztességet. R
S
Kegyelem Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor – magától – megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor – magától – szűnik a vihar, Akkor – magától – minden elcsitul, Akkor – magától – éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától – friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem 1
őket is bevonta az elvégzendő feladatokba. Nagyon sokszor hallottuk tőle: ne akkor végezzük a munkát, tegyük át más időpontra, mert a fiúk nem tudnak jönni. Példamutatóan végezte a rá kirótt feladatokat, mindig előtérbe helyezve azokat, akár saját feladataival szemben is. Erre az időszakra esett az új gyülekezeti ház építése, és természetesen a régi elbontása, ami nagyon sok feladatott rótt az akkori presbitérium minden tagjára. A munkálatokat (a szintén tragikus hirtelenséggel, ugyancsak 60. életévében elhunyt) néhai Nt. Zsoldos Gábor esperes irányította, akivel Dávid nagyon jó, mondhatni örök barátságot ápolt. Esperes úr mindig biztosan számíthatott Dávidra az építkezés során. Amikor csak tehette részt vett a megyei üléseken, hálaadó Isten tiszteleteken, jó barátságot ápolt sok egyházközség presbitereivel, és előjárókkal, jó barátságban állt Gyimóthy Géza tatai egyházmegyei gondnokkal. A legutóbbi lelkészválasztás után az első hívó szóra vállalta, hogy jelenlegi lelkészünk előző szolgálati helyén tartott búcsúszolgálatán részt vesz, mint az új szolgálati hely egyik presbitere. Magam részéről szeretném, megköszöni Istenünknek, Dávid egész életét, hogy köztünk volt, és tevékenyen végezte a 35 éven át presbiteri szolgálatát. E sorok írója úgy érzi Pintér Dávid olyan módon élte meg vallását, és a presbiteri szolgálatot, ami példa lehet mindenki előtt, aki hasonlóra vállalkozik. B
M
Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-űr szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom? Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és kenetek? Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt: kezed csak bús anyád melléért nyult... Becsesnek láttad te e földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt? s nem vélted rossznak a zord életet? te, kiről zengjük, hogy „megszületett”! Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt.
Két Csillag
2016. december
gyan tud örülni, hogyan tudja Istent magasztalni, hogyan tudnak négy gyermeket vállalni és nevelni – hitből, szeretettel. Szép és tanulságos bizonyságtétel volt ez mindannyiunk számára. Megható volt, mikor elmesélték, hogy néhány éve egy árvíz miatt összeomlott a házuk, a zongora is ott veszett, pedig – lévén zenetanár – Erika fontos munkaeszköze volt. Ebből született a gondolat, hogy ajándékozzuk meg a családot a régóta a Gyülekezeti Házban álló, általunk nem használt zongorával. Nagy örömmel és megilletődöttséggel fogadták a felajánlást. Hála Istennek, akadt segítség az elszállításban is. Reméljük, azóta már sok jó szolgálatot tett a zongora a Mezővári Gyülekezetben és a Kovács család otthonában! Hálát adunk Istennek a Teaest szép alkalmáért, a találkozásért és együttlétért, a hitünket erősítő bizonyságtételért. Kérjük Isten gazdag áldását a Kovács család szolgáló életére!
Teaest 2016 K
3
E
N
agy örömmel szerveztük meg idén is az elmaradhatatlan Református Teaestet. Vendégeink messziről érkeztek: Kárpátaljáról, Mezőváriból láthattuk vendégül a Kovács családot: Sándort, Erikát és gyermekeiket. Személyükben különleges, értékes családot ismerhettünk meg, akik teljes életükkel Istent szolgálják. Falujukban és gyülekezetükben hitoktatók, kántorok, kórusvezetők és zenetanárok egyben. Gyermekeiket elsősorban hitre, hazaszeretetre nevelik, de megtanítják őket hangszeren játszani, énekelni és számtalan más módon dicsérni az Urat. Jó volt látni, hogy egy nehéz sorsú vidéken, nálunk sokkal szerényebb körülmények között élő, sok sorscsapást megélt család ho-
1
Két Csillag
4
2016. december
József története – Családban élünk K
A
E
fenti címmel rendeztük meg idén is gyülekezeti napközis gyerektáborunkat. Ezen a nyáron a helyi kultúrház adott nekünk helyet, az önkormányzat jóvoltából – amit innen is köszönünk! Jó volt ismét látni, hogy mennyi gyermek örül a találkozásnak és az együttlétnek! Többeket szülők is elkísértek, sok segítséget kaptunk nap mint nap. Idei témánk szerint a családdal foglalkoztunk. Mindannyian családban élünk, amely számunkra megtartó közösség, ugyanakkor feszültségek és súrlódások helyszíne is. A bibliai József élettörténetén keresztül igyekeztünk megtanulni, milyen fontos a szülői szeretet, a testvéri megbocsátás, egymás tisztelete és elfogadása. Mindez persze jó hangulatban, játékos közegben történt, sok kézműves foglalkozással, énekléssel, mókázással. Különleges programjaink is voltak: meglátogatott minket Esztergomból Kovács János, aki saját építésű kemencéjét is elhozta. Együtt dagasztottuk és sütöttük meg a kenyeret uzsonnára. Hasonlóan érdekes élmény volt Lik Balázs és munkatársa bemutatója: ki lehetett próbálni a rendőrautót és egyéb rendőrségi eszközöket... ahogy a képek is mutatják, nagy volt az izgalom.
Az idei tábor kedvenc éneke ez lett: Pillangó ha lehetnék, táncolnék míg röpít a szél. S ha én lennék a cinege a fán, dallal Istent dicsérném. Vagy kis halként a tó fenekén, a buborékot vígan eregetném. De gyermeked lettem, köszönöm Istenem én. Te adtál szívet nekem, és hogy tiszta legyen. Te adtad Jézusom, hogy velem legyen. De gyermeked lettem, köszönöm Istenem én. Megfújnám a trombitát, ha én lennék a kis elefánt. S ha úgy élnék mint kenguru, ugrálnék a dombon át. S ha én lennék a kis polip, vennék több pár kalucsnit. De gyermeked lettem, köszönöm Istenem én. Te adtál szívet nekem... Selymet szépet hordanék, ha egy kis hernyó lehetnék. Krokodilként ha utaznék, nem sírnék csak nevetnék. Ha én lennék a borzos medvebocs, számolnék mert a medve mind okos De gyermeked lettem, köszönöm Istenem én.
1
A lelki táplálék mellett rengeteg finomsággal kényeztettek bennünket a szülők és a gyülekezet tagjai: a napi menün kívül szinte mindig került valami nyalánkság is a gyermekkezekbe. Köszönjük a sok segítséget, szeretetet, amivel a gyülekezet tagjai körülvették a gyermeksereget! Hálát adunk Istennek a tábor örömeiért és reméljük, hogy a jövőben is részünk lesz ilyen élményekben!
Két Csillag
2016. december
A Dienes Sámuel Református Gyülekezetért Alapítvány 2015. évi tevékenysége D .S
A
L
Levél a nemekről G
A
G
karácsony, vallási ünnep, ennek ellenére mindenki ünnepli, ha vallásos, ha nem. Mit várnak az emberek a szeretet ünnepétől? Azt, hogy ekkor egy pillanat alatt minden szép és jó lesz? Minden eddig elrontott pillanat eltűnik? Az egész évi dolgaink pozitív töltetett kapnak? Sorba állunk ajándékért (jó drágáért), sütünk, főzünk, rokonokat látogatunk, nagyon szeretjük a családunkat három napig! Azután újra hétköznapok lesznek, nem szeretünk már annyira senkit, az első rossz szóra megsértődünk, azután valahol vigasztalódunk. Nem számít, kinek mit okozunk egész évben, majd év végén megint karácsony lesz, és akkor megint mindenki szerethető lesz három napig! Ezt az ünnepet várjuk? Ez jelenti nekünk az ünneplést? Remélem, Testvérem, neked nem ezt! Nem írok neked a karácsony eredetéről, mert azt mondtad nem gyakorlod a keresztelésben kapott vallásodat. Nem írok neked a várakozás öröméről. Nem írok neked a születés misztikumáról. Nem írok neked a háromkirályokról. Nem írok neked Máriáról.
A
lapítványunk a 2015. évben határidőre eleget tett a 2014. évre vonatkozóan az adóhatóság felé a jogszabályi előírásokban rögzített kötelezettségének. Alapítványunk a 2015. évben határidőre eleget tett a jogszabályi előírásokban rögzített statisztikai hivatal felé történő kötelezettségének a 2014. évre vonatkozóan. 2014-ben adókedvezmény igénybevételére jogosult magánszemély nem fizetett be adományt alapítványunk javára, ezért az adókedvezmény érvényesítésére szolgáló, az adóbevalláshoz szükséges igazolásokat az alapítvány 2015. január 31-ig nem adott ki. Az alapítvány 2015. márciusában 30 ezer forinttal támogatta a 2015. májusában Balatonfüreden megrendezésre hitmélyítő konferencián résztvevő három pilismaróti református testvér ottlétét. 2015. május 26-án kuratóriumi ülésen került elfogadásra az alapítvány 2014. évi beszámolója és közhasznúsági jelentése. Az elfogadott beszámoló és jelentés
5
határidőben megküldésre került az illetékes szervek részére, illetve a közhasznú jelentés és beszámoló a Pilismaróti Hírek című kiadvány 2015. decemberi számában megjelentetésre került. Az alapítvány a 2015. augusztus 3-7. között Pilismaróton megrendezésre került gyermekhittantábor teljes költségét 50 ezer forinttal finanszírozta. A hittantábor a Zsoldos Gábor gyülekezeti Házban került megrendezésre „Ünnepeink” címmel. A gyermekek részére kézműves foglalkozás, sóliszt gyurmázás, papírvirág készítés, agyagozás, ifjúsági énekek tanítása, bibliai történetek megismertetése, strandolás és ügyességi játékok kerültek megrendezésre. A gyermekekkel Zebegénybe is sikerült eljutni, a létszám tekintetében: 35 fő ülte az asztalokat körül. 2015. októberében értesített a Nemzeti Adó-és Vámhivatal, hogy 2014-es személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlásából 197 ezer forint érkezett az alapítvány számlaszámára.
1
Nem írok neked Józsefről. Nem írok neked Jézusról. Nem az én feladataim ezek (mindenhol a nemek…). Ennek ellenére érzem, hogy benned egy másik lélek is lakozik. Nem tudom miért ez az érzés, talán majd egyszer választ kapok erre a kérdésre! Igen, elmondtad, neked a külsőségek nem számítanak, nincs fenyő feldíszítve, nincs igazán karácsonyi hangulat. Illetve nem tudom, hogy a hangulat milyen. Valóban, az ünnep hangulata nem a külsőségektől függ és még csak nem is az ajándékok minőségétől, de egy kicsit segíthet annak átélésében. Azt kívánom neked, hogy olyan legyen a karácsonyod, amelyre mindig szívesen emlékezni fogsz, ami ott marad az emlékeidben olyan módon, amilyen módon semmi más nem tud ott maradni. Legyen a karácsonyi ünneped azzá, amivé szereteted és jóságod formálja. Legyen a karácsonyi ünneped mások ünnepe is, elsősorban azoké, akik nagyon közel vannak hozzád (nem csak fizikailag és földrajzilag). Mondj igent a karácsonyra és a szeretetre. Aki szeret, s akit szeretnek, az szegény nem lehet. Szeretteidre gondolj, s töltsd boldogan az igaz ünnepet! Boldog karácsonyt!
Két Csillag
6
2016. december
Testvérgyülekezet G
P
G
áros és páratlan évek, vajon kinek mit jelent ez? Nekem elsősorban azt, hogy páratlan évben mi utazunk Erdélybe, páros évben mi fogadjuk vendégeinket Erdélyből. Az néhány nap, amelyet együtt töltünk testvérgyülekezetünk tagjaival, akár itthon, akár náluk, mindig maradandó emlékeket hagy bennem, de remélem másokban is. Folyamatosan kérdésként élem meg azt, hogy kinek van nagyobb szüksége a másikra, nekünk, anyaországiaknak, vagy az elszakított területeken élő magyarságnak. Ma, amikor ezt a cikket írom, advent első hetén vagyunk túl, és az elmúlt szerdán felvidéki vendég igehirdető szolgált nálunk. Igehirdetés utáni bemutatkozásában elmondta, hogy sajnos nagyon fogy a magyarság felvidéken, és akik még magyarnak vallják magukat, azok is sok-sok kompromisszumot kell, hogy
kössenek. Volt már olyan kérés is, hogy magyar párnak, szlovákul legyen az esküvői szertartás (nem úgy lett!). Elmondta, hogy nagyon szívesen jönnek hívásra az anyaországba vendégszolgálatra, nagyon nagy élmény számukra, csak „magyaroknak” hirdetni az evangéliumot. Hozzáállásukról csak annyit, hogy még utazási költséget sem voltak hajlandók elfogadni. Páros év volt az idei, tehát mi voltunk a sorosak a vendégek fogadására. Felkészültünk, megterveztünk mindent, annak rendje -módja szerint, programmal, szállással, ellátással. Június 30-án 18 óra körül érkeztek meg vendégeink, akiket a Zsoldos Gábor gyülekezeti házban fogadtunk, egy kis köszöntőre. Nt. Kovály Erzsébet lelkészasszony üdvözlő beszédében kifejtette, hogy a tíz éve tartó testvérkapcsolat nem üresedett ki, mert mind a vendéglátók, mind vendégek részéről mindenki fontosnak tartja a kapcsolat fenn-
tartását. Természetesen mindig vannak, akik valami oknál fogva nem tudnak utazni, illetve vendéget fogadni, de ezek helyére, mindig vannak új belépők. Mielőtt a vendéglátók vendégeikkel megtértek volna otthonaikba, lelkészasszonyunk röviden ismertette az elkövetkező napok programját. Július 1-én Komáromban a koppánymonostori erődöt látogattuk meg, idegenvezetéssel, majd a közös ebéd után, Révkomáromba látogattunk. Itt kisvonatozással ismerkedhettek meg vendégeink a város nevezetességeivel, illetve belvárosi séta keretében a látványosságokkal. A következő napon, a szokásnak megfelelően a vendéglátó családok szerveztek programot a náluk vendégeskedő családoknak, amelyek mint a későbbi beszélgetésekből kiderült, nagyon sikeresek voltak. Vasárnap a tíz órakor kezdődő Istentiszteleten, Nt. Czirmay Levente Marosludas vezető lelkésze
1
szolgált, és hirdette Isten igéjét. Az Istentisztelet végén vendégeink átadták a számunkra hozott ajándékot, amely ebben az évben készpénz adomány volt, 200 ezer forinttal járultak hozzá kiadásainkhoz. Sajnos, amint az mindenki előtt ismert, a Zsoldos Gábor gyülekezeti ház mögötti támfal megroppanása miatt komoly anyagi teherrel kell küzdeni gyülekezetünknek, tehát nagyon jókor jött az anyagi támogatás, amelyet ezúton is hálás szívvel köszönünk. Az idei vendéglátás, vasárnap délben közös ebéddel zárult, mivel vendégeink, a szokásos hétfő helyett, már vasárnap délután visszaindultak Erdélybe. A jövő év páratlan, tehát mi kaptuk a meghívást testvérgyülekezetünk meglátogatására. Reményeim szerint sokan elfogadjuk azt, és a következő nyár folyamán újra eljutunk a Maros partjára, Marosludasra, ahol ismét felejthetetlen élményekben lehet része, annak, aki velünk tart.
2016. december
Két Csillag
1
7
Két Csillag
8
A királyfi balladája
K
Ti szegény kukázók, hogy vagytok, hogy vagytok!?
Nem nagy városban, dúskáló jóban, Kicsiny faluban, kis istállóban – Kétezer éve lesz nemsokára, Valaki akkor jött a világra.
Köszönjük, megvagyunk, köszönjük, megvagyunk! Nem fáztok, kukázók? Rettentő hideg van!
Kis istállóba mennie kellett, Fényes házakban nem adtak helyet. Be nem fogadták, kérte, hiába, Kicsi jászolban jött a világra.
Senki sem tudta, mégis az éjbe Üstökös támadt ragyogva égve. Kicsiny Betlehem még sohase látott Ilyen ragyogó, égi világot. Ragyogva, égve a ház felett A kis Királyfi lámpása lett. Körül a földön még alig tudták, Pedig angyalok hirdették utját.
S az éjszakában őhozzá fáradt Pásztorok mentek, hagyva a nyájat. Isten üzenete a szívükben dalolt, MERT EZ A GYERMEK KIRÁLYFI VOLT. Sokan nem tudták, másfelé vágyva, Elmentek messze, idegen tájra, És úgy maradtak azon az éjen, KIRÁLYFI NÉLKÜL NAGYON SZEGÉNYEN.
(Forrás: http://www.baratosref.ro)
Kétezer éve azóta elmúlt, Régi királyok hatalma elhullt. De itt a földön történjék bármi, Győztesen mindig él a királyfi
Magyar karácsony fekete-fakója És minden, ami mostani, múljon, Száz pici gyertya gyújtatlan gyúljon, Csillagos álom pelyhes takarója. Álom, álom karácsonyi álom! –
Nem fagyunk, nem fagyunk, nem tél jön, ünnepek!
„Dicsőség, dicsőség mennyben az Istennek, Békesség, békesség földön az embernek!”
A három király majd tömjénnel, mirhával hoz nekünk aranyat: zsákszámra üveget!
Álom, álom… Kegyes kicsi Jézus, Panaszkodjunk-e teneked? Okos kicsi Jézus, igazlátó Jézus, Hiszen te jól tudsz mindeneket! S te, fényes szép angyalsereg, A békességet is ismered! A békesség – te jól tudod, – meleg cipő: És édesanyja a bánsági búza. A békesség a nagy hegyek nyugalma: És homlokukat a Tátra koszorúzza.
Elvisszük, elvisszük, a boltban beváltjuk, a pénzen bort veszünk, halat és kenyeret.
Amíg a csillag sütött le rájuk, Keleti bölcsek és gazdag királyok Indultak útnak, menni feléje Ragyogó nappal s lehulló éjjel.
Karácsonyi álom
Megfagytok, kukázók, mínusz lesz, jön a tél!
Ó, szegény kukázók, mit tesztek, mit tesztek a zsákszám üveggel, a zsákszám üveggel!?
Előtte régen, sok ezer éve, Próféta szólott róla regélve. S nehéz harcukban, hogyha megálltak, Régi emberek csak őreá vártak.
S
Álom, álom… Betlehemben Kicsike Jézus megszületett. Szép Szűz Mária, egek ékessége, Mi bűnös lelkünk egy édessége Csókkal hajol a jászolka tövébe, Kicsi Jézuskára rájanevet. Édes kicsi Jézus, mindenlátó Jézus, Ügyefogyott népre, ránk mosolyog Csilló levegő-égben, boldog fényességben Nekünk dalolnak angyali karok.
Nem fázunk, nem fázunk, éppen csak didergünk, van nekünk kabátunk, az éjjel pihentünk.
Pompája nem volt, bíbor sem skarlát, Durva szalmára vetették ágyát. Mégis a csendben szíve dalolt, MERT EZ A GYERMEK KIRÁLYFI VOLT.
Csillag letűnhet, királyok múlnak, Halál ködébe életek hullnak. Mi kézen fogva ködbe, vagy éjbe, Kis Betlehembe megyünk feléje. Tudjuk! hogy jöjjön a földre bármi, Győzve él Jézus, Ő a királyfi!
S
Jönnek a királyok
Régen, nagyon rég, kétezer éve, Titkos, suttogó karácsony éjbe, Valahol messze, idegen tájon, Nagy csoda történt e bús világon.
Sokan nem látják, be nem fogadják, Maguktól messze elmenni hagyják. És úgy maradnak azon az éjen, Királyfi nélkül, nagyon szegényen.
O
2016. december
Menjetek el inkább a gazdag emberhez, segít az rajtatok, szállást ad, megetet! Van nekünk, van nekünk egy gazdag emberünk, ő jön el mihozzánk, el innen nem megyünk. Nálunk járt tavaly is, nem adjuk senkiért, úgy hívják, Úr Jézus, éjfélre ideért. Ő a mi királyunk, ő a mi kenyerünk, olyankor fáradt már, itt alszik mivelünk.
A békesség egy csendes kicsi napsugár talán, Amely a mély komoly vizek tükrén remeg: De máshol még nem látják szegény magyar szemek, Csak Pozsony ős Dunáján és Szent Anna taván, A békesség a kassai harangszó, S a székely falukon a pásztorok miséje Kétszerte szent!… Dicsőség a magasban… Kicsi Jézus, Tedd, hogy legyen békesség idelent! Dicsőség, dicsőség a magasságoknak, Békesség a földön, békesség, békesség Szegény magyaroknak.
Angyalok szállnak Hózuhatagban angyalok szállnak Hold ezüst hídján hozzád találnak Tompán suhogó csillogó szárnyak Rabul ejtő szavak titkolt vágyak Gyermeki álmok tágra nyílt szemmel Valóra válnak karácsony éjjel Ünneplő ruha lágy puha fények Könnyező szemek áhított ének Ölelő karok kitárult szívek Régen feledett ünnepi díszek Felszakadt sóhaj szívünkből éled Angyalok szállnak őriznek téged. (Forrás:poet.hu)
1
