Kaputelefonok Telepítési tévedések, anyaghibák, avagy újra a vezetékekről A korszerű kaputelefon-rendszerek egyik ismérve az, hogy kevés szakmai elmélyültséget követelnek meg a telepítő szakemberektől, a beépítés és az üzembe helyezés jelentősen leegyszerűsödött. Ennek ellenére a szakcégek képviselői rendszeresen szembesülnek azzal a nehézséggel, hogy a már felszerelt rendszerek működésképtelenségével, illetve visszatérő problémáival kapcsolatban kérik ki állásfoglalásukat. Az alábbiakban Szalacsi Attilával, az egyik meghatározó magyarországi szakcég műszaki vezetőjével folytatott beszélgetésünk szerkesztett változata olvasható a jellemző problémákról. Amikor a kaputelefon-rendszerek vonatkozásában felmerülő nehézségek kerülnek szóba, első helyen szükséges azt tisztázni, hogy új telepítésről vagy egy régi rendszerről van szó. Az új készülékek telepítése során fellépő üzemzavarok jellemzően a telepítő személy szakmai felkészületlenségének tudhatók be. Bármennyire is meglepő, olyan alapvető szakmai hiányosságokkal kell kalkulálni, mint például a szinte összes készülékhez mellékelt bekötési rajz szimbólumainak értelmezése: visszavisszatérő probléma például az, hogy a szaggatott vonallal jelzett vezetéket is be kell kötni, hiszen ez a csengőt szimbolizálja. Ezek az esetek arra világítanak rá, hogy a telepítést végző „szakemberek” olyan készségekkel sem rendelkeznek, amelyeket bizony a szakirányú szakmunkásbizonyítvány kézhezvételének alapfeltételeként kellene tekinteni. Sajnos a helyzet olyan súlyos, hogy számos gyártó már leegyszerűsített szimbólumok alkalmazásával próbálja egyértelműsíteni a vezetékek bekötését: például a kültéri egység „1”-es pontjától a beltéri egység „1”-es pontjához kell a vezetéket bekötni. Ennek fényében meglehetősen különös azon kritikai észrevételek felvetése, miszerint a bekötési rajzok nem magyar nyelvűek, és nehezen értelmezhetők. S persze sok problémát okoz a telepítők egyéni kezdeményező készsége: a vonalrajz ötletes átértelmezése, kreatív átalakítása a későbbi hibaelhárítónak bőséges munkát biztosít. Az új telepítés során kiemelt hangsúlyt kell fordítani a hibák felderítésekor arra a körülményre, hogy milyen kábelezési munka áll a háttérben: egyáltalán nem mindegy, hogy egy már korábban is alkalmazott vezeték együttest vagy egy teljesen új kábelezést használtak a kaputelefonrendszer üzembe helyezéséhez.
Jellemző magatartás az, hogy a telepítők a hibák észlelésekor azonnal leszerelik a berendezéseket, és viszik vissza a forgalmazóhoz: pedig sokkal fontosabb lenne ilyenkor megállni egy pillanatra, és olyan alapvető problémaforrásokat ellenőrizni, mint például, hogy kap-e a tápegység megfelelő feszültséget, az alkalmazott vezetékek alkalmasak-e a jelek továbbítására stb.
Nem lehet elhallgatni, hogy a hibakeresés gyakran bosszantó és részletes munka. Megtörtént eset az, hogy egy nagy alapterű családi háznál újonnan telepített rendszer sorozatosan hibaüzeneteket generált. Már két napja folyt a konzultáció a telepítő és a forgalmazó képviselője között, míg utolsó lépésben a vezetékek ellenőrzésére került sor: meg is lett a hiba, az egyik kábel zárlatos volt. A telepítő szakember olyan mérges lett, hogy a szakszerviz tanácsa ellenére, miszerint vigye vissza a kábelt a kereskedőhöz, apró darabokra vágta a vezetéket. Feldúltsága érthető is, hiszen a veszteség nem az anyagárban, hanem az elvesztegetett munkaidőben, a megrendelő megrendült bizalmában mérhető. A minőségi vezetékek alkalmazása nemcsak az erősáramú, hanem a gyengeáramú rendszereknél is kardinális kérdés: ha egy vásárló a vagyonvédelmi, automatizálási rendszerekre elkölt például hárommillió forintot, majd a jelentős kiadások ellenére sem üzemképesek a rendszerek, akkor nehezen győzhető meg arról, hogy nem az alkalmazott berendezések minőségi problémájáról vagy a telepítő szakmai felkészítéséről van szó, hanem az egyik komponens, a kábelek minőségi problémájáról. Arról pedig szót sem kell ejteni, hogy ezek a vezetékek a telepítés adott szakaszában már a falban vagy a földben futnak, utólagos cseréjük horribilis összegeket emészthet fel. Mit szóljon az a tulajdonos, akinek kaputelefonrendszeréhez 80 méteren díszburkolat alatt futottak a gyengeáramú vezetékek, majd a szerelő közölte, hogy ezeket bizony ki kell cserélni minőségi problémák miatt? A hibás vezetékek, illetve a nem megfelelően rögzített, mozgó, szigetelésüket idővel elvesztő kábelek nem feltétlenül okoznak műszaki problémát: a telepítést követő két hét, két hónap vagy két év során bármikor jelentkezhetnek problémák. Nem kell feltétlenül teljes üzemképtelenségre gondolnunk: „csupán” recseg a hang, zavaros a kép, vagy éppen túlmelegszik a transzformátor. Még egy megjegyzést kell ejteni a vezetékekkel kapcsolatban: amennyiben a telepítők figyelmet fordítanának a gyártók által mellékelt beépítési útmutatóra, ott egyértelműen meghatározzák az alkalmazható vezetékek paramétereit.
Gyakran okoz problémát az, hogy a szakemberek régi – és ki tudja, milyen régi –, maradék kábeleket használnak fel, hiszen ezért is tették ezeket félre: egyszer majd jók lesznek valamire. Tudni kell, hogy például egy video-kaputelefon rendszerhez a gyártók jellemzően 1 mm2-es csavart érpárt javasolnak: olyan esettel is találkoztunk, hogy e helyett 0,22-es riasztókábelt alkalmazott a szerelő, mintegy nagy hosszúságban. Ez önmagában elegendő ahhoz, hogy a rendszer üzemképtelen legyen, vagy „csak” ne legyen kontúros a kép, vagy tisztán Kaputelefon telepítési útmutatója hallható a hang. Lehet, hogy egy-egy „cérnakábel” alkalmazásával gigantikus mértékű spórolás érhető el, de a zárnyitáshoz ezek a vezetékek biztosan alkalmatlannak bizonyulnak. Sajnos, a kivitelezéseknél a spórolás, illetve a profitmaximalizálás olyan szélsőséges esetekhez vezethet, ahol már az is számít, hogy 30 vagy 32 forintba kerül a vezeték métere: hol vagyunk már a gyártó javaslatának figyelembe vételétől, a piacon hozzáférhető típusok áttekintésétől stb. Nyilvánvalónak hat az, hogy a problémák orvoslásánál könnyen fel lehet állítani egy „lépcsőzetes” ellenőrzési rendszert, s lépésről lépésre egyértelműen be lehet határolni a lehetséges hibaforrásokat. A jelenleg kereskedelmi forgalomban kapható termékek lényegében mindösszesen öt elemből épülnek fel: kültéri egység a benne található elektronikával, elektromos zár, tápegység, valamint beltéri egység. Ez éppúgy érvényes egy audio- vagy video rendszerre, analóg vagy digitális kialakításra, egy százlakásos társasházra vagy egy jelentősebb családi házra. Sajnos ma ott tart a villamossági kivitelezési gyakorlat, hogy gyakran a kötelezően előírt létesítményeknél sem születnek villamos tervek, illetve azoknál a létesítéseknél, ahol alkalmazásuk nem előírás, de szakmailag indokolt lenne, elvétve lehet csak ilyennel találkozni.
Ennek ellenére az az álláspontom, hogy még egy olyan partikuláris rendszerelemnél is, mint a kaputelefon, indokolt lenne – legalább egy minimális, csak az alapvető paramétereket rögzítő – terv összeállítása. Mert lehet, hogy ez további költségvonzattal jár, de ennek mértéke meg sem közelíti a helytelen anyaghasználatból vagy szerelésből eredő károk utáni helyreállítási munkák költségtételét. Persze, könnyűnek tűnhet fel utólagosan újabb vezetékek kiépítése: „de jaj, csak 10-es csövet alkalmaztak a villanyszerelők, ide már nem lehet bevezetni újabb kábeleket, a tulajdonos pedig már így is elzárkózik az újabb kiadásoktól”. Biztosan számos telepítőnek ismerősek ezek a megfontolások: mindenki spórolni akar, s ebből olyan helyzet alakul ki, hogy a romeltakarítás további jelentős költségeket von maga után. Régi telepítéseknél szintén felbecsülhetetlen értékű segítséget jelent a hibák felderítésénél az, ha a szakember először felméri az adott video-kaputelefon rendszer műszaki jellemzőit, illetve az állapotát. Mielőtt bármely műszaki paraméter ellenőrzésére sor kerülhetne, érdemes kiemelni, hogy egy alapos tisztítás gyakran önmagában megoldja a problémákat: a rovarok, bogarak elképzelhetetlen mértékű károkat képesek okozni. Második lépésként érdemes a rendszer integritását ellenőrizni: a kábel TV-szerelők, a villanyszerelők, a vagyonvédelmi szakemberek előszeretettel „konfigurálják át” a már régebben telepített rendszereket, nem kivételek ez alól a kaputelefonok sem. Ha mindezt ellenőriztük, akkor érdemes lépésről lépésre a legfontosabb elemeket megvizsgálni: kap-e megfelelő feszültséget a tápegység, megfelelő állapotban van-e az elektronika, a vezetékek nem zárlatosak-e.
Kaputelefon szerelési útmutatójának 6. lépése
Volt olyan szakember, aki ezeket a gyengeáramú vezetékeket 12 kV-os lakatfogóval szándékozott kimérni. Miután a készülék furcsa mérési eredményeket produkált, közölte a lakóközösséggel, hogy sajnos a rendszer elavult, csereérett: mindösszesen 300 000 forintot fizetett ki a társasház, teljesen feleslegesen. Másik jellegzetes történet az, hogy egy-egy tulajdonos önhatalmúan bíz meg egy szerelőt a hiba elhárításával: amennyiben a történet rossz véget ér, a szerelés nem sikerül, a házfelügyelő rendre elutasítja a benyújtott számla kifizetését, hiszen illetéktelen személy adott megbízást a munka elvégzésére. A konkrét esetben ez 100 000 forintot meghaladó károkozásnak bizonyult. Általánosságban az javasolható, hogy azok a szakemberek, akik korábban nem foglalkoztak kaputelefonok bekötésével, amennyiben ilyen tárgyú megbízást kapnak, kérjenek előzetes tanácsot a forgalmazó tanácsadóitól. Persze erre nem lehet támaszkodni, ha barkácsboltban
vásárolt, pár ezer forintos eszközről beszélünk: egy komolyabb berendezés azonban felkészülést igényel. Ha mást nem is, annyit érdemes megtenni, hogy telepítés előtt egy gyors rendszertesztet hajtunk végre: az alapelemek gyors összekapcsolásával otthoni körülmények között is tesztelhetjük a berendezéseket, így a kivitelezési helyszínen mindig találhatunk biztos fogódzkodót abban a vonatkozásban, hogy pontosan hol is kezdjük a hiba keresését!
