A Farkasréti Általános Iskola diáklapja
Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején Ül a tél a hegy tetején, Fehér kucsma van a fején. A hátán meg fehér suba, Készülődik a faluba. Tápászkodik, fölkel s jövet fehér terveket szövöget. Szórja, hinti, hol elhalad, két marokkal a friss havat. Fehéredik domb és lapály, Olykor-olykor a tél megáll. Gondos gazdaként széttekint, aztán munkába fog megint. Ahol kilátszik a vetés, vet oda egy marokkal, és mire a mi falunkba ér, mögötte már minden fehér. Egy kicsit még tipeg-topog, befagyasztja a patakot. Lepihen és a szürkület csöndjében füstöt ereget.
Kismarton Zsuzsanna rajza
2010. november-december
2
●
krónika
Iskolaújság
Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója (1810 – 1893) Erkel Ferenc kiemelkedő szerepet töltött be a 19. század magyar zenei életében. A nemzeti opera megteremtője, zongoraművész, karnagy és pedagógus. Különböző zenei intézmények vezetőjeként szerzett elévülhetetlen érdemeket. (Operaház, Zeneakadémia, a Filharmóniai Társaság Zenekara) 1843-ban pályázatot hirdettek a Szózat megzenésítésére. A zsűrinek Erkel Ferenc is tagja volt, ezért nem pályázhatott, de – versenyen kívül – a költeményt ő is megzenésítette. A Szózat után a Himnuszra is pályázatot írtak ki. A bírálóbizottság 1844 júniusában hozta meg döntését, a tizennégy beérkezett pályaműből Erkel Ferencét nyilvánította győztesnek. „A nyertes pályamű szerzőjének Erkel Ferencz kiálltaték ki. Szívesen osztozunk a közönség élénk éljenkiáltásaiban, mellyekkel a nyertes szerzőt kihívta… Most csak az van hátra, hogy Erkelünk gyönyörű hymnusát többször adassék alkalom hallani, megismerni, megtanulni, annak jelessége kezeskedik, hogy ez nem sokára a legnagyobb népszerűséget vívandja ki magának, s valódi magyar néphymnussá válandik” – olvashatjuk a cikket az akkori Honderű című újságban. Erkel operaszerzőként arra törekedett, hogy az olasz operák sajátosságait jellegzetesen magyar motívumokkal ötvözze. A magyar népzenét csak a 20. században kezdték feltárni, ezért a verbunkos zenére és a népies műdalok világára támaszkodott. Operái: Hunyadi László, Bánk bán, Báthori Mária, Dózsa György, Brankovics György, Sarolta, István király, Névtelen hősök. A Nemzeti Színház fennállásának 50. évfordulójára írta meg a Magyar ünnepi nyitányt. Kiállítás nyílt Erkel Ferenc életművéről a régi Zeneakadémián. (VI. ker. Vörösmarty utca 8.) Erkel születésének 200. évfordulójára arany emlékérmét ad ki a Magyar Nemzeti Bank, tervezője ifjabb Szlávics László. Megemlítjük még, hogy Erkel neves sakkozó volt, az 1864-ben megalakult Pesti Sakk-kör egyik alapítója. Mihalekné Kádár Magdolna
Varázsmacskák és kalandor egerek December 3-ig tekinthető meg a Szilvásgombóc Galériában Berg Judit mesekönyv-illusztrációiból Agócs Írisz és Kálmán Anna kiállítása . Rumini, Balikó , Ciró, Pepe és Lőri neve nem cseng ismeretlenül a gyermekes családokban. Berg Judit könyvei nagy népszerűségnek örvendenek kicsik és nagyok körében. A Rumini mesekönyv-sorozat első kötete 2007-ben még a rangos IBBY-díjat is elnyerte, azóta több iskolában kötelező olvasmány lett - a gyerekek legnagyobb örömére! A kiállításhoz az iskola művészeti programja keretében rendhagyó irodalom- és ábrázolásóra is csatlakozott. Az írónő maga beszélgetett a gyerekekkel a könyvírás folyamatáról, saját hétköznapjairól - hiszen az írás mellett négy gyermeke is elég izgalmat és sok-sok örömöt ad a mindennapokban -, sőt, még kulisszatitkokat is elárult a Rumini sorozat készülő negyedik részéből. A harmadik osztályosok igazi varázslattan órán vehettek részt, ahol Judit és a cipelő cicák a gyerekek segítségével egy sor igazi, cirkuszba illő trükköt húztak elő a - nemcsak képzeletbeli - varázskalapból. Az irodalomóra után a kölessel töltött, rosszcsont apró jószágokat színes fagyöngyös farkincájukkal minden vállalkozó kedvű „varázslótanonc” el is készíthetett, így a következő óra végére egyedi tervezésű cipelő cicák egész hada sorakozott a könyvtár asztalain. A Farkasréti Általános Iskolában az idei tanévben először indított „Művészettel nevelés” névre keresztelt program keretein belül egyre több diák ismerkedhet majd meg a kortárs művészet képviselőivel, népszerű írókkal, költőkkel. A program ötletét a Szilvásgombóc Galéria születése adta. A kiállítóhelyiség áprilisban nyílt meg a tanárok, diákok és szülők régi álma nyomán Újbuda Önkormányzata jelentős anyagi támogatásával. A program értelmében a mindenkori kiállításokhoz kapcsolódó rendhagyó irodalom-, nyelvtan-, stilisztika-, ének-zene és ábrázolás órákon a galéria által nyújtott vizuális élményen kívül a gyerekek valóban kézzelfogható közelségbe kerülhetnek a művészettel és a különböző művészeti ágak képviselőivel. Ezek a találkozások remélhetőleg életre szóló élménnyel gazdagítják az itt tanulókat, akik a figyelem, a kitartás, a szorgalom fontossága mellett talán azt is megtanulják majd, hogy a körülöttünk lévő világ szépségeit önmagukban is felfedezzék. Várnai Zsuzsanna
2010. november-december
így írnak mások
●
3
Lázár Ervin: A másik Télapó - Apu, te most ideülsz a ládára! - Dehogy ülök! Eszem ágában sincs! - De amikor játszunk! - Játszunk? Ezt eddig nem tudtam. És miért kellene nekem a ládára ülnöm? - Mert te leszel a szegényember. Na persze - gondolom -, mi sem jellemzőbb a szegényemberekre, mint hogy ládán ülnek. - És te mi leszel? - Én a Télapó. Ez nagyszerű! Igazán rám férne már egy kis ajándék. Leülök a ládára. Szegényember vagyok. Télapó előrenyújtja a kezét, és vészjóslóan búg. Úgy látszik, ez egy búgócsigával ötvözött Télapó. - Remélem, Télapó, jó nehéz a puttonyod - mondom bizakodva. Abbahagyja a búgást, a kezét leereszti. - Milyen puttonyom? - Amiben az ajándékokat hozod. - Ááá - nevet a tudatlan szegényembereknek kijáró fölénnyel -, én nem az a Télapó vagyok. A másik! - A másik? Melyik? Újra búgni kezd, a keze fönn. Búgás közben mondja... mit mondja?!... sziszegi: - Ebben a zsebemben - a jobb zsebére üt - van a jég meg hó - a bal zsebére üt -, ebben a hideg, téli szelek - egyik mellényzseb -, ebben van a dér - másik mellényzseb -, ebben meg a zúzmaranéni. Én oktondi! Még hogy búgócsiga?! Nyilván a hideg téli szelek búgnak a zsebében. Vagy a zúzmaranéni. Egy zúzmaranénitől minden kitelik. A konyhában érezhetően csökken a hőmérséklet, a födőtartón egy piros födő fázósan megrezzen. Összébb húzom magamon az ingem. - Még szerencse, hogy nincs több zsebed - mondom, és vacogok egy kicsit. - Ne beszélj annyit, szegényember - süvíti Télapó -, mert kieresztem a jégt és a hót. Nem is tétovázik: kiereszti. Szép nagy pelyhekben hullani kezd a hó, a mosogatón és a gázcsöveken hegyes jégcsapok híznak. Didergek. - Ha ezt előre mondod, melegebben felöltözöm. Télapó kutyába se vesz, a másik zsebéből előzúgnak a hideg téli szelek, füttyögnek a konyha egyik sarkából a másikba, cibálják szegény pletyka gyerektenyérnyi, cirmoszöld leveleit, behuhognak a konyhaszekrénybe, megzörrentik az evőeszközöket, és hordják, hordják a havat. Ülök térdig hófúvásban, az ingem alá - megannyi tűszúrás - hópihék száguldanak. És mindez nem elég, kiszabadul a dér is, fehérlik a hajam, a bajszom, és ajjaj, jön már zúzmaranéni is, rám telepszik, olyan a testem, mintha ezüsttel volna bevonva - már amennyi kilátszik belőle a hóból. - Látom, szegényember, súlyosan fázol - mondja elégedetten Télapó. - De még milyen súlyosan - motyogom elkékült szájjal -, lassan a szívemen is jégcsapok lógnak. Télapó ezen elgondolkozik, mereven néz, talán a jégcsapos szívemet próbálja elképzelni. Na itt az alkalom - gondolom -, és nemhiába vagyok szegényember, már mondom is, mint Tiborc: - Akármennyire is a másik Télapó vagy, mégsem szép tőled, hogy csak havazod, jegezed, szelezed, derezed és zúzmaranénized a szegényembert. Valami jó, valami szegényembernek-való azért akadhatott volna egyik fránya zsebedben. Jaj, megfagyok! Tényleg, kezem-lábam egy-egy érzéketlen kődarab, a fülem egyetlen szúró fájdalom. Egy jegesmedve sem bírná ezt a rémületes telet. - Na várj - mondja Télapó -, ebben a zsebemben is hoztam valamit. Szegényembernek-valót. - Az inge zsebébe nyúl. - Mi az? - Téli csillagok. Felszikráznak fölöttünk a téli csillagok, csupa sziporka, csupa ragyogás a konyha mennyezete. A hideg most is csontig ható, szegényember szívéről nagy koppanással mégis lehullik egy jégcsap. Hát emlékszik rá! Tavaly télen nézte Télapó és szegényember együtt a téli csillagokat. Mert télen a legcsodálatosabb a tiszta, csillagos ég. Csak kevesen tudják, mert kinek van érkezése nagy hidegben csillagos eget bámulni? Télapó meg a szegényember tudják. Igen ám, de akkor füles sapkában voltunk, bundás csizmában és télikabátban. Úgy könnyű! - Ez nagyon szép tőled, Télapó - vacogom maradék erőmmel -, de csak annyit értél el vele, hogy díszkivilágítás mellett fagyok meg. Lép felém egyet. - Mit is mondtál, miből raktatok nagy tüzet hideg teleken amikor gyerek voltál Rácpácegresen? - Rőzséből - nyögöm, és a dobhártyámon már dörömbölnek a fagyhalál bimbamjai. - Azt is hoztam! - kiált Télapó. - Mit? - Rőzsetüzet. - Már hogy hoztál volna, kedves Télapó, amikor nincs is több zsebed? - De-de! - mondja büszkén, és megfordul. Tényleg! A farzseb! Kedves szülők, csak farzsebes nadrágot vegyetek a gyerekeiteknek! Előveszi a farzsebéből a rőzsetüzet, elém rakja. Eszi a láng a vékony ágakat, a ropogás boldog szimfónia, a téli csillagokig csap fel a rőzsetűz. A szegényember mohón előrenyújtja elgémberedett kezét, elpárállanak róla a havak, jegek, derek és zúzmaranénik, az északi-sarki konyha vöröslő fényben dereng. - Te nem fázol, Télapó? - De, egy kicsit én is. - Akkor gyere közelebb. Közelebb jön, leguggol a tűz mellé, ő is a láng felé tartja a kezét. - Jó meleg - mondja. - Ühüm - bólint a szegényember. Melegszenek.
4
●
karácsonyi történetek felnőttektől, gyerekektől
Iskolaújság
(A következő sorokhoz a szerző a következő gondolatot fűzte: Részlet egy könyvből, amelyet még senki sem ismer. Reméljük, egyszer megszületik a könyv, csak elhatározás kérdése. Mi szívesen elolvasnánk.) Szerintem ez nagyon szép ünnep. Nagyon szeretem, ahogy a fények körberagyognak, az illatok áthatják a házat, és ahogy belépek a hidegből a meleg házba, megpillantom a karácsonyfát, amelyet néhány órával azelőtt díszítettünk fel anyuékkal, megpillantom a fa alá készített ajándékokat. Ennél gyönyörűbb ünnep nincs is. Mi minden évben leülünk a karácsonyfa mellé a nappaliban, és elkezdjük kiosztani az ajándékokat. De nem egyszerre nyitjuk ki őket, hanem egyesével, hogy még izgalmasabbá tegyük a pillanatokat, és hogy tudjunk egymásra figyelni. Az idei karácsony előtt viszont szorongás fogott el. Nem tudom megmondani, miért, de most nem vártam a karácsonyt. Talán féltem, hogy a sok megrázkódtatás, amely ért bennünket az utóbbi időben, most a felszínre tör. De nem tehettem semmit az idő múlása ellen, teltek a napok, és beköszöntött a karácsony. Most is a fa köré gyűltünk, úgy, mint mindig, és elkezdődött az ajándékozás. Rengeteg mindent kaptam. Nagyitól egy pizsamát, nagypapámtól csokit, anyutól és aputól pedig könyveket és ruhákat. Én is készítettem mindenkinek ajándékot. Szerintem sokkal jobban örülnek az ilyen meglepetéseknek. Hiszen az örök, örökre az övék lesz. Skrinyár Bianka 8.c Nyolc éve történt, december 24-én. Különös (nem éppen kellemes) nap volt. Mikor lementem a nappaliba, megláttam a szépen feldíszített fenyőfát, alatta a becsomagolt ajándékokat. A szüleim, nagyim és keresztanyukám nézte, ahogy bontogatom a csomagokat. Mindennek örültem, de legeslegjobban egy kalózhajónak, amelyen egy horgony ékeskedett. Rögtön elkezdtem vele játszani, de hirtelen arra eszméltem, hogy nem látom sehol a horgonyt. Rettenetesen megijedtem, azt hittem, lenyeltem a kalózhajó fontos kellékét. A következő pillanatban nem kaptam levegőt, fulladozni kezdtem. Anyukám elmeséléséből tudom, hogy kihívták a mentőket, akik bevittek a kórházba, mert az idegességtől asztmás rohamom lett. Senkinek sem kívánom, hogy ezen a békés, szép ünnepen ilyen riadalma legyen. Sohasem felejtem el ezt a karácsonyt, és akkor eldöntöttem, hogy soha nem csapok fel kalóznak, túlságosan veszélyes mesterség. Németh Tamás 7.b Régen történt, a két gyerekem még pici volt. A karácsonyt nálunk körüllengte a titokzatosság ígérete. Levelet írtunk, hogy ki mire vágyik, ezt elvitték az angyalkák, akik sisteregtek, buzgón tevékenykedtek karácsony táján. Előző este, amikor a gyerekek már aludtak, titokban feldíszítettük a fát, odakészítettük a meglepetéseket, aztán bezártuk az ajtót. Másnap oda már nem lehetett bemenni, hogy az angyalkák zavartalanul tevékenykedhessenek. Este pedig egyikünk beosont a szobába, felkapcsolta az égőket, meggyújtotta a csillagszórókat, aztán odaálltunk az ajtó elé, csilingelt a csengő, és akkor beléptünk mindannyian, együtt voltunk részesei az angyalok munkájának. Történt pedig egyik évben, hogy éppen ott álltunk az ajtó előtt, megráztuk a csengőt, amikor hatalmas csattanás hangzott a szobából. Idegesen nyitottunk be, szörnyű látvány fogadott. A nagy gonddal felékesített fa a földön, a díszek nagy része összetörve, mint ahogy a mi ünnepi lelkünk is. A gyerekek szívében azonban máris történet kerekedett a szeleburdi, sietős, fadöntögetős angyalokról. Hitték, színezték a történetet éveken keresztül. Ma már felnőttek, de ennek a karácsonynak a meséjét még mindig őrzik. Gabi néni A mi családunknál az a szokás, hogy december 25-én és 26-án ünnepeljük a karácsonyt! Én mindig készítek a szüleimnek, nagyszüleimnek valami kreatív ajándékot. Én általában könyvet kapok, amit nem szeretek annyira… Az ünnepléskor mindenki kap ajándékot, nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is meglepik egymást. Ilyenkor sok halat és mákos, diós bejglit eszünk. Karácsonykor ünnepeljük Jézus születését is. Mindenkinek boldog karácsonyi ünnepeket kívánok! Kálmán Bence 5.a Egyszer anyukámék a temetőn keresztül mentek át a testvéremmel, Bencével, aki akkor még nagyon pici volt. Óriási hó borította a földet, a temetőben az út szélére kotorták a rengeteg havat. A tesóm egy szánkón ült, anyukám húzta őt. Egy gyászmenet jött velük szembe, mindenki sírt, szomorkodott. A szánkó hirtelen megbillent és felborult, a testvérem pedig leesett róla, arccal a nagy hóba. A gyászmenetben sokan mosolyogni kezdtek. Az élet átsuhant a halálon. Spala Nóra 5.b Nekem megadatott a szerencse, hogy egy nagy családi házban nőhettem fel a nagyszülőkkel együtt. A ház két külön bejáratú lakásból állt, elöl mi, hátul a nagyszülők laktak. Bátyám még a dédipapát is ismerhette. Az alábbi karácsonyi történetet még mostanság is emlegeti apukám. Hároméves bátyámat szüleink rábízták a dédipapára, hogy ők addig elöl nyugodtan tudjanak sürgölődni-forgolódni. A biztonság kedvéért még a bejárati ajtót is gondosan bezárták. A hátsó részlegben a tettre kész dédi sikerrel múlatta az időt. Kártyázás, mesélés…de a kis hároméves egyre nyugtalanabb lett, nehezen tűrte a „fogságot”. Dédi sokáig kitartott, de egyszer csak legyűrte az embert próbáló feladat. Nándika látja, hogy dédi feje lekoppan, ahogy csendes szunyókálással próbál felfrissülni. A kis kíváncsi terve pillanatok alatt összeállt. Ha az ajtón nem lehet kijutni, marad az ablak. Odatolni a széket, felmászni, átlendülni, földet érni egy szempillantás műve volt. És máris ott áll a gondosan bezárt ajtó mögött serénykedő társaság között, akik döbbenten szembesülnek a váratlan helyzettel. Hogy kerül ide ez a gyerek? Mit mondjanak neki? Szerencsére anyukám feltalálta magát, és egy kis figyelemeltereléssel minden a helyére került, remekül sikerült a karácsonyeste. Nem vitás, hogy ez év karácsonyán a legnagyobb meglepetés maga Nándi volt. Ildikó néni A rajzokat Kismarton Zsuzsanna készítette
így írunk mi ●
2010. november-december Rajzóra. Sándor bácsi szárnyalásra óhajtja ösztönözni a diáksereget. Ki-ki önállóan valósíthatja meg képzeletének csapongásait. Kivéve Hannát, akinek leült a képzelete. Rajz terén. Mert szerencsére a költészet ihletet ad neki, így született ez a vers rajzórán. Ihlet nélküli vers
5
Szózat a 7.a osztályhoz Húzd ki magad büszkén, ki itt a padban ülsz, Hozzád szól e szózat, homályba nem merülsz! Szálljon hát az áldás erre az osztályra, Figyelmezzetek most a hetedik á-ra! Tizenkettő ifjú és tíz szép kisasszony Dicső történetük mosolyra fakasszon! Barátság és harag, nevetés és könnyek Hogy az évek múlnak, egymást váltva jönnek.
Éppen rajzórán gondolkoztam, Sándor bá jegyétől irtóztam. Vártam az ihletre, de nem jött, Az órán a mutató fél előtt, Fejemet a kemény padba vertem, És megírtam e ihlet nélküli versem. Sokan dicsérték a versem, De még mindig nincs ihletem. A tanár a rajzokat kérte, Én hangosan kiáltom: Jaj, még ne! Mégis sietnem kell… És erre nincsen rímem.
Huszonkét kis lélek, huszonkét ígéret Vajon mit tartogat számukra az élet? Sikert, munkát, vagyont és még sok-sok szépet, Szerelmet, családot, áldást, békességet.
Káposztás Hanna 7.a
Áprili Máté – Szlávik Barnabás Fenn állt a holló a hársfa ágán A ravaszdi rókát várván, Hogy kivegye csőréből a sajtját És dicsőítse az ő rangját. De volt egy apró hiba, A róka nem jött oda. És megszokásból ledobta sajtját, Amit megettek a hangyák. Ezután jött persze a róka, És nem ért sokat a bókja…
Haj, de mindezeknek megvan ám az ára! Figyelmezzetek hát a hetedik á-ra. Tudják ők, de ha nem, megtanulják hamar, Csak az érhet célba, aki tűr és akar! Mert kell a sikerhez a sok hosszú óra, Jó hát, ha hallgattok a buzdító szóra! S ha a történelem túl unalmas volna, Kérd meg István bácsit, majd ő eldalolja! Ha függvény a téma, ti csendben legyetek, Erzsi néni mit mond? Hallom, nem figyelek! S ha kezét feltartja, elhallgat az osztály – Matematikából mindent tudunk most már. Eljő a kémia, kocka el van vetve, És az óra végén a cakkumpakk lecke. Feladva a fél könyv, sebaj, sose bánjad, Mert így a vegytanból nincs okosabb nálad. De ha mindez mégis rosszkedvre hangolna, Hajrá, projekt indul, készülődj angolra! Lepedőnyi kartont képpel ragassz tele, És szép kiejtésed acélozd meg vele!
A holló és a róka esete
Amerika hol van? Mit bányásznak, merre? Sándor bácsi képes válaszolni erre. De ha másra figyel ifjú vagy hajadon, Nagyot csattan máris tenyere a padon.
Holló ül az ágon, csőrében a sajttal, arra jön a róka, korgó gyomorral. Meglátván a sajtot, szeme felcsillan, szája kinyílik, éles foga villan. Mert a holló mai gyerek, és szárnya alatt ott hordja a legújabb telefonokat. A róka gyorsan berohan a ribizlibokorba, és telefonját előkapva a holló számát hívja. A mobil kicsöng, a holló felveszi, és száját kinyitván ezt kérdezi: „Itt Holló Heni, miben segíthetek?” S így szájából a sajt a földre lekecmereg. „Itt Róka Roland, a ravaszdi róka, aki az ön sajtját elragadni bátorkodta!” Heni ugrana, de már késő, Rolandot, szájában a sajttal, elnyeli az erdő.
Rengő, ringó rímek, rejtelmes regények Mind elolvassátok, lányok és legények! Semmittevés súlya ne nyomja a lelkét, Gabi néni fölad szösszenetnyi leckét. Hozzád szól e szózat, ki itt a padban ülsz, Fogadd meg a szavam, homályba nem merülsz. A legjobbak lesznek, meglásd, nemsokára – Szálljon hát az áldás a hetedik Á-ra! Kovács Kata (7. a)
Rózsa Lili 5.b
6
●
így írunk mi
Iskolaújság
Karácsonyi mese Jeges fuvallat borzongatta meg a tájat. Havazott. Szikrázott minden, a fák mély álomba zuhantak, úgy várták a langyos tavaszt. A puha pelyhek fehér vattaként gyülekeztek a fagyos talajon. Telihold volt. Mintha ezen az éjjelen valami varázs lebegne a levegőben, mintha a fák altatódalt dúdolnának egymásnak, és mint hogyha nem is a szél, hanem hűvös-bűvös leheletük osonna végig a világon. A látvány ellenállhatatlanul hívott, vonzott. Talán nekem suttogott a tél: Jöjj… jöjj… Régóta úton voltam már, hónapok óta. Tudtam, sokáig tart majd vándorlásom, tudtam már akkor, amikor elindultam. De mennem kellett, bízva saját erőmben és azoknak a jóságában, akikkel útközben összehoz a sorsom. Az élelmem hamar elfogyott, de egykét falat kenyeret, egy tálka ételt mindig kaptam, és mindenütt akadt egy pokróc vagy egy szalmazsák, ahol éjszakára meghúzhattam magam. Párnának batyumat tettem a fejem alá – a tartalmáért nemhogy fejedelmi lakomát, de akár palotát is kaphattam volna bárhol. Mégsem nyitottam ki. Nem tehettem. Előző nap éreztem először, hogy közel a cél. Reméltem, kitart az erőm. Az éjszaka most az erdőben ért, nem jutottam el a legközelebbi faluig. Lefeküdni nem mertem, mert attól féltem, megfagyok. Egy terebélyes fa védelmében ültem le, báránybőr csuhámat magamra terítettem, és térdemre hajtottam a fejem. Csak egy kicsit akartam pihenni, hogy új erőre kapjak, de ültömben is elnyomott az álom. Arra riadtam fel, hogy szitálni kezd a hó. Felálltam. Elgémberedett tagjaim csikorogva engedelmeskedtek. Nehézkesen felemeltem a fejem: a szememet szinte vonzotta az égbolt. Sebesen rohantak a felhők, az északi szél egyre hajszolta, űzte őket. A hold tányérja hol eltűnt, hol előbukkant, de én most nem a holdat néztem. Messze fent, elérhetetlen magasságban, fényesen világító csillag szórta fényét – sosem láttam hozzá hasonlót. És újra hallani véltem a türelmetlen sürgetést: Jöjj…jöjj… Lassan elindultam. A hó puhán nyelte el a zajokat. A szél sziszegése különösképpen csak még jobban elmélyítette a csendet. Nesztelenül lépkedtem, mintha nem lenne súlyom. Olyan érzésem támadt, mintha egyedül lennék az egész világon. Így baktattam a porhóban, hangtalanul. Fogalmam sem volt, mennyi idő telhetett el, időérzékem cserbenhagyott. Légüres térben lebegtem, nem tudtam, merre visz az utam, úgy éreztem, lépteimet még mindig nem én irányítom. A fák megritkultak, lassan kiértem az erdőből. Hirtelen sudár jegenyefák árnyékában találtam magam. Észre sem vettem, mikor állt el a szél, de a hatalmas fák ágai most rezzenetlenül nyúltak a magasba, körvonalaik fenyegetően magasodtak fölém. Az út nyílegyenesen vezetett előttem, és nekem fogalmam sem volt, hol és mikor van vége, és vége van-e egyáltalán… Talán a hirtelen leszállt köd volt az oka. Hátranéztem: szürkeség lepte el az út elejét. A gomolygó pára tömör fallá állt össze mögöttem, elzárva a visszautat, mintha egy kapu zárult volna be. Előttem az út a sötétségbe veszett. Végtelen nyugalom szállt meg. Pontosan tudtam: csak végig kell mennem az úton, és célhoz érek. A lábam annyira átfagyott, hogy már alig éreztem, a vállamat húzta a batyu, de mindez nem számított. Csak mentem, egyik lépés a másik után, míg elém nem magasodott egy rogyadozó épület fekete tömege. Kis híján nekimentem. Beleszimatoltam a szélbe: a széna illata állatok kipárolgásával keveredett. Egy istálló tehát, amely utamat állja. Ezért kellett ennyit vándorolnom? Vagy ez csak újabb állomás, ahol talán erőre kaphatok? Megálltam, füleltem. A csendbe patás lábak dobbanásai, kérődző neszek vegyültek. Hát persze, hogy istálló. Talán megpihenhetek és átmelegedhetek itt. Benyitottam, az ajtó halkan nyikorogva engedett. Párás meleg fogadott, lábam nedves szalmába süpped. Az állatokat cseppet sem lepte meg érkezésem. Letettem a zsákomat. Ebben a pillanatban halk nyögést hallottam. Megdermedtem. Ez emberi hang volt! Tehát más is van itt rajtam kívül. Félnem kellett volna, de nem éreztem mást, csak boldogságot és nyugalmat. Régi életemet mintha évezredekkel ezelőtt hagytam volna magam mögött – emlékeim sem igen maradtak. Semmi sem számított, csak az itt és a most. Még egy nyögés, ezúttal hangosabb. Itt valaki szenved. Talán segítenem kellene. Csak legalább látnék valamit! De sehol semmi fény, csak a feneketlen, bársonyos sötétség. Kétségbeesve fordítottam a szemem az ég felé, és ebben a pillanatban, mintha fohászom meghallgatásra talált volna, a roskadt tető gerendái között csodálatos, halvány, mégis erős fény sugárzott a földre. Nem kellett kutatnom a forrását: az én csillagom volt az. Most már körül tudtam nézni. Az egyik sarokban apró alak kuporgott. Egy asszony! Térdét átkarolta karjával, teste meg-megrándult a kíntól. Látszott, hogy szörnyű fájdalmai vannak. Kétségbeesve kerestem valami megoldást. Hogyan segíthetnék? Bár lenne itt egy orvos, minden aranyat, tömjént, amit a batyumban hoztam, nekiadnék, csak segítsen ezen a teremtésen. Ebben a pillanatban nyikorogva megnyílt az istállóajtó. Megdobbant a szívem. Ezen a különös estén talán minden kívánságom meghallgatásra talál. Hátha egy orvost vetett erre a kiszámíthatatlan sors! Az ajtó világos négyszögében két alak állt. Azonnal láttam, egyik sem orvos: királyok ők is, fejükön korona, akár az enyémen. Egymásra néztünk, és bár nem volt közös nyelvünk, nem voltak szavaink, tökéletesen értettük egymást. Csak álltunk, három árnyék, a csillag ott szikrázott a fejünk fölött, és a beállott néma csendben hirtelen hangosan, élesen felsírt a kisbaba. Karácsony éjszakája volt. Kovács Kata 7.a
2010. november-december
karácsonyi hangulatban
●
7
Karácsonyi hangulatban Közeleg a karácsony szép ünnepe. Évezredek sora alakította hagyományait, hozta létre ünnepkörét. A következő oldalakon cikkeket olvashatsz arról, hogy mit jelent a karácsony szó, hogy más országokban hogyan emlékeznek meg erről a szép hagyományról, és nem voltunk restek, keresgéltünk, milyen területekhez kapcsolódik még a karácsony szó. Kellemes olvasgatást kívánunk! Ez a szép téli ünnep szinte minden nyelvben más nevet kapott. A magyar karácsony szó jelentéséhez két magyarázat is fűződik. Az egyik szerint a szláv eredetű korcsun szóból ered, amely lépőt, átlépőt jelent. Él egy másik elképzelés is. A téli napforduló őseink életében is jelentős ünnep volt, összegyűltek az emberek, magukkal hozván a Nap madarakat, a kerecsensólymokat. Ekkor reptették fel őket először a levegőbe, a táltosok áldása után. Ezt nevezték kerecseny ünnepnek. Aztán az idők múlásával a sólymok helyébe verebek léptek, az ünnep előtt a gyerekek sok verebet fognak, majd az éjféli misén szabadon engedik őket a templomban. A palóc nép is őrzi ezt a hagyományt, Mikszáth Kálmán elbeszélésében olvashatjuk. „Istenem, milyen szép egy éjféli mise falun; dermedt szárnyú verebeket eresztenek ki a templomban. Luca-széket hoznak az emberek.” Az angol Christmas szó Jézus Krisztus nevére utal. A német Weihnacht és a holland kertsmisse szent éjt jelent, a szavak egyházi eredetűek. A francia Noel, az olasz natale, a spanyol navidad, a walesi nadoling a latin Natalis, azaz születés szóból származnak. Hogyan ünnepelnek más országokban? Svédország Karácsony reggelén a templomok égő gyertyákkal várják a híveket. Az ünnepi menü hering és barna bab. A jó gyerekeknek a Mikulás egy manó segítségével osztja szét az ajándékokat. Olaszország Karácsony másnapjának estéjén a gyerekeket meglátogatja a Strega Buffana nevű jó boszorkány. Seprűjével közlekedik, a jóknak finomságokat, a haszontalanoknak pedig szenet visz. A jó barátok szárított lencsét ajándékoznak egymásnak, ebből étel készül. Ez emlékezteti őket a szerény időkre, és egyben szerencsehozó ereje is van. Libanon A családok karácsony előtt egy hónappal gabonamagvakat ültetnek. December 24-én a cserepeket a karácsonybarlang és a karácsonyfa köré helyezik. A karácsonybarlang Jézus születésének helyére utal. Új-Zéland A karácsony náluk a nyár közepére esik, ezért legtöbbször a szabadban, gyakran a tengerparton ünnepelnek. Hideg sonkát, jégbe hűtött sört isznak. Ukrajna A gyerekeknek az ajándékot a Jégapó három rénszarvas húzta szánon viszi. Vele van Hópehely leány is, aki ezüstkék, szőrmedíszítéses ruhát, fején pedig korona formájú hópelyhet visel. Svájc Zürichben ilyenkor mesevillamos jár, ez viszi körbe a gyerekeket a városon. A svájciak karácsonyi dalokat énekelnek, közben édességeket osztanak szét. Finnország A Mikulás érkezése előtt a finnek szaunáznak egyet. Karácsony napján a legtöbb ember elmegy a templomba és elhunyt szerettei sírjához, hogy gyertyát gyújtson emlékükre. Németország A németek ilyenkor nagyon feldíszítik a házat, a sötét, téli estéken pompás látványt nyújtanak a pazarul kidíszített épületek. Az ablakokra fakeretre erősített színes gyertyaégőket vagy képeket szerelnek. A lakások nagy részében ott áll a Betlehem is. A gyerekek a karácsonyi ajándéklistát rajzokkal díszítik fel, és éjszakára az ablakpárkányra teszik. Tetejére cukornehezéket raknak, hogy a Mikulás biztosan megtalálja. Kenya Még a templomokat is feldíszítik szalagokkal, virágokkal, léggömbökkel, zöld növényekkel. Az ünnepi vacsorát a szabadban készítik el, nyílt tűzön.
8
●
karácsonyi hangulatban
Iskolaújság
Karácsonyi szokások, hagyományok Advent – az Úrra való várakozás időszaka, négy ünnepi vasárnapot foglal magában. Jó ilyenkor elcsendesedni, magunkba nézni, ünnepi díszbe öltöztetni a lelkünket. Elgondolkodni, milyen ajándékkal is kedveskedjünk szeretteinknek. Legjobb, ha mi magunk készítünk valamit. Soha nem a pénzbeli érték a fontos, hanem a figyelmesség, a gondos kifundálás a lényeges. mendikálás A gyerekek csoportokba verődve járnak házról házra, és némi adomány fejében karácsonyi dalokat énekelnek. kántálás A felnőttek késő este, éjjel indulnak kántálni. Énekes, verses köszöntőket zengenek a házak lakóinak. Betlehemezés Jézus születését bemutató egyházi eredetű népi játék. Szent énekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel az eseményt. ostyahordó Karácsony előtt a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak ostyát küldött. Ez a karácsonyi vacsora fontos része volt. Fokhagymával vagy mézzel fogyasztották, közben gondolván a Megváltóra és minden családtagra, akikkel már nem ünnepelhettek együtt. pásztorok vesszőhordása Karácsony előestéjén a pásztorok vesszőkkel jártak házról házra, a gazdasszony ezekből kötényével kihúzott néhány szálat. Ezekkel megveregette állatait, hogy egészségesek legyenek. A pásztorok a vesszőért bort, cipót, aprópénzt kaptak. regölés December 26-tól újévig jártak a regösök. A regölés természetvarázsló énekmondás, bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás. Luca napja (december 13.) A néphit szerint a boszorkányok napja. Ezért ezen a napon a nők számára tiltott volt bizonyos munkák végzése. Nem lehetett fonni, varrni, mosni, kenyeret sütni, mert a kenyér kővé vált volna. A néphit szerint ezen a napon kell egy szék készítésébe fogni, és ezt karácsony előestéjén be kell fejezni. A hiedelem szerint, aki erre a székre a karácsonyi éjféli misén a templomban feláll, az meglátja, hogy ki a boszorkány. A széket ezután rögtön el kell égetni. Luca napjához fűződik a lucázás, más néven kotyolás. Ekkor egy Luca, Luca kity-koty kezdetű köszöntővel járják körbe a házakat, és kifejezik jókívánságaikat a ház lakóinak. Ezt a hagyományt mutattta be Mónika néni az osztályával, ők osztályról osztályra jártak, így szerezve mindenkinek vidám pillanatokat. Köszönjük.
Barangolás a térképen Bármilyen hihetetlen, bizony szép számmal találtunk olyan pillanatokat a földrajzban, amelyek a karácsony szóhoz kapcsolódnak. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány érdekesség. Karácsony-sziget Az első sziget, amely a Karácsony-sziget nevet viseli, a Csendes-óceánban található, az Amerikai Egyesült Államok tulajdonában van.1770 decemberében fedezte fel Cook kapitány ezt a csodálatos korallszigetet, melynek a helyiek a Kiritimati nevet adták. A másik Karácsony-sziget Ausztráliához tartozik, az Indiai-óceánban fekszik. Brit és holland hajósok 17. századi térképein már megjelenik a sziget. A nevet a Royal Mary hajó kapitánya adta, aki 1643. december 25-én érkezett ide. 1498-ban, amikor Vasco da Gama az Indiába vezető tengeri utat kereste, pontosan karácsony estéjén érte el DélAfrika keleti partjait. A felfedezés napjáról Natal-nak, vagyis Karácsony-földnek nevezte el a vidéket. Ma is itt találjuk Natal tartományt. Létezik egy Karácsony-hegység is. Pontosan 1900 méter magas, az antarktiszi Viktória-föld tengerpartján fekszik. 1902 karácsonyán fedezte fel és mérte meg a magasságát a déli sarkvidék híres kutatója, Scott kapitány. Kis hazánk is büszkélkedhet Karácsony-heggyel. A Velencei-hegység alacsony csúcsai között találjuk eme név hegytulajdonosát, lábainál kanyarog a Velencei-tóba futó Bella-patak völgye. Karácsony-fok Pecások, Balmazújváros közelében lakók bizonyosan jól ismerik azt a területet, amelyet hivatalosan KadarcsKarácsonyfoki-csatornának hívnak. Ahol a csatorna vize belefolyik a Hortobágy folyóba, azt a helyet nevezik Karácsony-foknak. Állítólag környéke remek hely horgászoknak. És még egy érdekesség, bár ez a botanika területéről való. Gondolnád-e, hogy a karácsonyi morzsika elnevezés egy növényt rejt? Ez a virág egy krizantémfajta, amely a szabadban, a zord idő ellenére képes karácsonyig is életben maradni.
2010. november-december
bütykölős oldal
●
9
A következő díszt nagyon könnyű megalkotni, egyszerű, de igen mutatós ékesség. Ha már készen van az alap, csak a képzeleted szabhat határt a díszítésnek, de úgy is mutatós, ha nem díszíted semmivel. Bárhogy felhasználhatod a kész alkotást: teheted asztalra, tányér mellé a karácsonyi vacsoránál, polcra vagy bárhova. Szükséged lesz: zöld papírra, ceruzára, ollóra, esetleg csillámporra, kis csillagokra, gyöngyökre… Rajzold körül a fenyőfákat egy zöld papíron, vágd ki óvatosan a formát a vonalak mentén. A szaggatott vonal jelzi, hol kell behajtanod a papírt. A formát lyukaszd ki a két, körrel jelölt helyen. Itt rögzítheted egymáshoz a fenyők csúcsát, ezt megteheted aranyszalaggal (pirossal). A szalagra vagy zsinórra előtte fűzhetsz gyöngyöket is. Ha kedved támad, néhány helyen beragasztózhatod a fenyőket, és kevés csillámporral megadhatod a végső formát. A fenyők méretét tetszés szerint változtathatod. Jó bütykölést kívánunk! Visszapillantó (november – december) - őszi szünet - egyéni fényképezés - XI. kerületi vetélkedő - iskolagyűlés - fogadóórák - Medveczky Ádám a vendégünk - Berg Judit írónő látogatása - adventi vásár - műveltségi vetélkedő - jön a Mikulás - karácsonyi délelőtt az iskolában - téli szünet (hurrá!)
Előretekintő (január – február) - újra a suliban - első félév vége jan. 14-én - bizonyítványosztás - iskolagyűlés - szülői értekezletek - farsang - iskolai síelés - múzeumi nap - az iskola szülinapja (vetélkedő, torta, bál)
10
●
feleltetés
Iskolaújság
Aki válaszol: Stadler Ágnes, Ági néni Kedvenc: - étel: gyros-tál - ital: gyümölcslevek - szín: hangulatfüggő: zöld, lila… - állat: elefánt - színész: Louis de Funès - könyv: Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg - film: Szárnyát vagy combját? - évszak: tavasz Meséljen a gyerekkoráról, idézzen fel egy-egy jó, illetve rossz emléket is! Nem is olyan rég volt… Egy Nógrád megyei kis faluban éltem 18 éves koromig, ahol mindenki ismert mindenkit. Eleven kislány voltam: fára másztam, a bátyámmal bunkert építettünk, sokat bicikliztünk, kirándultunk, patakon ugráltunk át, csúszkáltunk a patak jegén… Rossz emlék: az 1999-es árvíz, amelyet egy még nagyobb követett 2010-ben. Meséljen a családjáról! Édesapám magyar-történelem szakos tanár, egy kis faluban iskolaigazgató. Édesanyám okmányirodában dolgozik. Bátyám szintén tanár, rajzot és földrajzot tanít. 2008.08.08-án volt az esküvőm, a férjem munkavédelmi szakmérnök. Van egy dzsungáriai törpehörcsögünk, akinek még nincs neve. Mi az, amit egyáltalán nem szeret? Nem szeretem a tejet, a tökfőzeléket, korán kelni, a cigit, a sötét, téli délutánokat, az esős időt… Ha egy lakatlan szigeten kellene eltöltenie egy évet, miket vinne magával? Öt dolgot említhet! Egy angol-magyar kétnyelvű szótárt, bicskát, kovakövet, egy üres füzetet és golyóstollat. Ági néni most kezdte a tanítást nálunk, osztálya is van. Meséljen az elmúlt hetekről, az első lépésekről, osztályáról! Bizonyára voltak már emlékezetes pillanatok is, ossza meg velünk ezeket is! Egy évig a felsős napközit vezettem, itt sok tapasztalatot szereztem a tanításról, a gyerekekkel való bánásmódról. Mint minden új feladat, a tanítás is nehéz, de nagyon szeretem csinálni. Szeretek este készülni a másnapi óráimra, dolgozatot javítani, feladatokat kitalálni, csak azt sajnálom, hogy egy nap csupán 24 órából áll. Emlékezetes pillanat sok van. Az első nyári táborunk, ahol leendő osztályfőnökként ismerkedtem az osztályommal, az első szülői, ahol kezdő pedagógusként kellett 25-30 szülő elé kiállni, az első színházlátogatás, az első általam tartott osztályfőnöki óra, beszélgetések az osztályommal a Facebookon, közös készülődés adventre, karácsonyra… Mi szeretett volna lenni gyerekkorában? Családi barátként járt hozzánk Józsi bácsi, aki akkoriban bankigazgatóként dolgozott. Elhatároztam, hogy én is bankigazgató leszek (rögtön a ranglétra legfelső fokára állok), s meg is állapodtunk, ha nyugdíjba megy, átveszem a helyét. Végül nem így történt, de nem bánom, mert nagyon szeretem a gyerekeket. Mi volt az eddigi legmeglepőbb pillanat az életében? Sok meglepő dolog volt, de az a legemlékezetesebb, amikor a szüleim a tudtom nélkül beküldtek egy nyereményszelvényt, amin egy óriási Micimackót nyertem, ami akkor nagyobb volt, mint én. Egyedül voltam otthon, amikor hozták, és fel sem fogtam, hogy ez velem történik. A mackót azóta is nagy becsben tartom. J Ha egy jótündér teljesítené három kívánságát, mik lennének azok? Egészség. Békesség. Vidámság. Szabadidejében mit csinál legszívesebben? Nagyon szeretek főzni. A férjem szerencsére nem válogatós, így mindent megeszik. Van egy kis kertünk, amelyet ketten tartunk rendben, figyeljük a fügefánk és kis növényeink növekedését, az évszakok váltakozását…. A sport milyen szerepet játszik életében? Általános iskolában kézilabdáztam, középiskolában fociztam. Mostanában leginkább túrázni szoktunk a férjemmel, valamint a Wii-men bokszolok, teniszezek stb. A karácsonyt hogyan ünnepli Ági néni? Vannak-e különleges hagyományok a családban? Anyukámmal minden évben sütünk mézeskalácsot karácsony előtt és együtt díszítjük ki.
2010. november-december
feleltetés
●
11
24-én délben a férjem szüleinél, este pedig az én szüleimnél jön össze a család. Ilyenkor finomakat eszünk, nagyokat beszélgetünk, társasjátékozunk. Régen a szüleim díszítették fel a karácsonyfát, amit mi egészen addig nem láthattunk, amíg az angyalka (azaz apukám kezében csengővel) nem csengetett. Néhány éve már a bátyámmal díszítjük, de a csengőszó megmaradt. Ági néni szerint milyen lesz egy iskola ötven év múlva? (épület, tanítási módszerek, stb...) Ötven év múlva elképzelhetőnek tartom, hogy már nem lesz a mai értelemben vett iskola. A gyerekek otthon a tévén keresztül vagy épp hologram segítségével fognak ismereteket szerezni a világról, s online vizsgákat fognak tenni. A szülők bármikor megnézhetik kamerák segítségével, hogy gyermekük mit csinál, hol jár. A tanárok hologramként jelennek meg, s a gyerekek egy tananyagot pl. a feudális társadalom c. tananyagot megnézhetik István bácsi és Laci bácsi előadásában is, vagy akár kutakodhatnak más iskolák tanárarchívumában. A tudás, az ismeret mindig fontos lesz. „Nincs hatalmasabb erő, mint a tudás: a tudással felfegyverzett ember - legyőzhetetlen.” (Gorkij) Köszönjük a beszélgetést. A kérdéseket összeállította: Drexler Bernadett, Bogárdi Letícia és Szabó Noémi (7. b)
November 15-én a Művészettel nevelés program keretében a 8. évfolyamnak Medveczky Ádám karmester, a Magyar Állami Operaház tagja tartott rendhagyó zeneórát. Az óra apropója Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója volt. A művész úr gyermekei évekkel ezelőtt a mi iskolánkban koptatták a padot, nem véletlen tehát, hogy ő maga is nosztalgiával gondol a Farkasrétire, és most, amikor ismét belépett az iskolakapun, sok szép emlék jutott eszébe. Az aulában kiállított Erkel-tablókat látva gratulált az iskola diákjainak ahhoz, hogy még ebben a felgyorsult, tanulással teli világban is sikerült időt szakítaniuk ilyen színvonalas munkák elkészítéséhez. A könyvtárban a nyolcadikosok dallal köszöntötték a karnagy urat: „Meghalt a cselszövő!” énekelte az egész évfolyam. Medveczky Ádám előadásában sokat mesélt Erkelről, a magyar zene eredetéről, történetéről és fejlődéséről, és szó esett a Himnusz dallamiságáról is. Ez utóbbi kapcsán Tőle is hallhattuk, amit már régóta tudunk: a mi Himnuszunk a legszebb és legegyedülállóbb az egész világon. Dallamszerkesztéséből az alázat, a sóhaj, a fohász hallható ki, szemben sok más ország himnuszával, melyekben inkább a vidámság, a felfokozott öröm és éljenzés kap teret. A zenei aláfestés sem maradhatott el: a gyerekek ízelítőt hallhattak a magyar és a japán himnuszból, verbunkos témákból, siratókból, a Psalmus Hungaricusból és a gregorián dallamokból is. Amikor hitvallásáról és a zenéhez fűződő viszonyáról mesélt, mindenkit biztosított arról, hogy ez a munka bizony nem csak az élvezetről szól. Kitartást, fegyelmet és töretlen szorgalmat igényel. Ahogy egyik kollégáját idézte egyszer: „A karmester legyen forró szívű és hideg fejű.” A karmester úr jelenleg is igen aktív résztvevője a magyar zenei életnek. Több mint 35 éve tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, a Győri Filharmonikus Zenekar művészeti igazgatója, vezényelt már Európa szinte valamennyi országában, de többször szerepelt már Amerikában is. Várnai Zsuzsanna
12
●
ÖKO oldal
Iskolaújság
„Zöld” karácsony Érdekes ünnep a Karácsony. Kinek mi jut eszébe róla... Mondjuk bejgli, gyertyafény, ajándékok, ünnepi dalocskák, hópihék, miegymás… Vagy: napokig tartó takarítási mizéria, nagy bevásárlás a 20 km-es körzetben fellelhető összes hiper- és szupermarketben, lázas iramban megejtett ajándékbeszerző hadjárat, tülekedéssel egybekötött sorban állás, ingajárat az idegtépő forgalomban, utolsó utáni órában utolsó utáni hiányzó ünnepi alkatrész vételezése, majd csomagolás, csomagolás, csomagolás. Nos, így vagy úgy, a Karácsony minden esetleges marasztalás ellenére tovatűnik, s marad utána... például óriási mennyiségű szemét. Az ünnepi bulit követően az irodában és az iskolában, odahaza a konyhában, a fa alatt, továbbá szeretteink fája alatt – utóbbi a mi közreműködésünkkel is. Persze, mindezt lehet kicsit „zöldebben” is alakítani, anélkül, hogy ehhez fenekestül felforgatnánk az életünket, vagy a régiekkel homlokegyenest ellenkező szokásokat vennénk fel. Vannak, akiket zavar a degeszre tömött szemeteszsák, a nappaliban szanaszét heverő díszcsomagolások, a temérdek egyszer használatos palack a vacsora asztalon, meg azok az ajándékok, melyekről már vásárlásuk pillanatában tudható, hogy lényegében felesleges porfogóként virítanak majd új tulajdonosuk háza táján. Akik ebbe a kategóriába sorolják magukat, azok a szeretet idei ünnepén próbálkozhatnak újító jellegű megoldásokkal. Úgy, mint.... … Ha nincs ötletünk az ajándékozásra, igyekezzünk megtudni szeretteinktől, minek örülnének leginkább. Ezzel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy barátaink, rokonaink szekrényének mélyén drasztikus mértékben csökkenjen a „kacat” kategóriába sorolható anti-használati eszközök száma. … Vásárlási körútjainkra vigyünk többszöri cipekedésre alkalmas vászontáskát, s kedvesen de határozottan utasítsuk vissza a pénztáros által elővett műanyag változatot. A közkedvelt nyakkendő, zsebkendő, parfüm, stb. típusú ajándékokhoz osztogatott arasznyi nejlonzacskókat is hagyjuk nyugodtan a boltban, méretükből adódóan úgyis csak addig használatosak – leginkább feleslegesen – míg a megvásárolt áru haza nem érkezik bennük. … Igyekezzünk a boltok polcain hagyni a „túlcsomagolt” árukat. Karácsony táján sok terméket előszeretettel adnak nagyobb, díszesebb borításban, amivel a pénztárcánkból is többet húznak ki a gyártók, és hulladék is több keletkezik. Ne hagyjunk magunkat elbűvölni tehát a szemün knek oly kedves csillogó, színes vagy éppen extra higiénikus csomagolás által, hagyjuk inkább érvényesülni a fejünket: egyazon termék többféle módon csomagolt változata közül válasszuk a kisebb, kevesebb, környezetkímélőbb kiszerelésűt. … Az ajándékokat ne papírba, sztaniolba és társaikba rejtsük, melyek aztán akkora kupacban jelennek meg a karácsonyfa alatt, hogy csak két körben lehet kivinni mindet a kukába. Csomagolhatunk masnival átkötött textilkendőbe; készíthetünk maradék anyagból tornazsákok mintájára ünnepi zsákocskát; vagy régi cipős dobozból vízfesték, régi naptár, kivágott képek, stb. segít ségével díszdobozt – utóbbi jó családi program a gyerekeknek is. Ezek mind olyan csomagolóanyagok, melyeket később is használhatunk hasonló célokra. … Vágott fa helyett vehetünk gyökeres, élő fenyőt, ami aztán az első enyhébb kora tavaszi napon elültethető a kertben, a tel ken, a gyerek óvodájában vagy a ház előtti parkban. De díszíthetünk csak néhány – fa aljáról levágott és vázába helyezett – fenyőgallyat is „karácsonyfa” gyanánt. … Eldobható palackokat és kombinált dobozokat kiiktatandó, keressünk visszaváltható kiszerelésű italokat, vagy használjunk gyümölcscentrifugát. Amennyiben ez utóbbival nem rendelkezünk, következő karácsonykor kérhetünk egyet a Jézuskától... … A hűtőben tárolt ételmaradékokat alufólia és fol-pack helyett fedeles dobozokba, edényekbe tegyük. … A lakás és a fenyő szépítésére válasszunk természetes anyagokból – textil, vessző, gyékény, agyag, üveg, papír, szárított virág, termés, stb. – készült díszeket. forrás: www.humusz.hu
2010. november-december
alsósok oldala
●
13
Van három kívánságod? Egy borongós novemberi délelőttön „Az öreg halász és a nagyravágyó felesége”c. mesét dolgoztuk fel a 2.b osztállyal. Persze, hogy megkérdeztem a gyerekeket, vajon nekik mi lenne az a legfontosabb három kívánságuk, amit egy jó tündértől kérnének? Érdekes válaszokat kaptam. Sorolom is őket, - természetesen a nevek feltüntetése nélkül: Boldogabb szeretnék lenni, jó lenne, ha egy kicsivel több pénzem lenne, és szeretnék még háromszáz ezer kívánságot *** Focis kártyára vágyom, és szeretnék az apukámmal többet foczni, és több Legót szeretnék *** Szeretném, ha mindig együtt lehetnék a családommal, ha mindig együtt játszhatnék a testvéremmel, és nagyon vágyom arra, hogy ő meggyógyuljon *** Bárcsak lehetne egy papagájom, szeretném, ha élne még a nagypapám, és egy plüss maci is jó lenne *** Egy kistestvérre vágyom, egy lóra és egy nyúlra *** A legjobban egy motorcsónakot szeretnék, aztán egy szörföt, végül egy jetszkyt *** Azt kívánnám, hogy 100 évig éljen a családom, híres focista legyek nagykoromban, és az is fontos, hogy békében, nyugalomban éljen a család *** A legfontosabb kívánságom, hogy ne haljanak meg a szüleim, ne legyenek gonosz emberek, és legyen sok játékom *** Jó egészséget és összetartást kívánnék a családomnak, valamint azt, hogy legyen jó a kutyánk *** Szeretném, ha sokáig élne a családom, ha lenne tíz éves koromban egy lovam, amelynek Hópihe lenne a neve, és egészséget kívánnék a családomnak *** Azt kívánnám, hogy meggyógyuljon a nagypapám testvérének a férje, hogy egyenlőek legyenek az emberek, és ne legyen a Földön háború *** Szeretném, ha boldog lenne a családunk, ajándékot kívánnék másnak, és nagyon vágyom egy saját szobára *** Azt kívánnám, hogy a húgom ne marjon, a szüleim ne veszekedjenek, és apa ne verjen meg többé *** Arra vágyom, hogy legyen 1 km-es kaméleon nyelvem, és férjen el a számban, jó lenne, ha nem lennének szegény, és rossz emberek *** Szeretnék elmenni a Csongorhoz, jó lenne, ha meggyógyulna a kistestvérem és az apukám *** Vágyom arra, hogy anya boldog legyen, írás tantárgyból jó legyek, és szeretném, ha az iskolában jó lenne az ebéd *** Szeretet kívánnék, sok Legót és sok pénzt *** Azt kívánnám, hogy legyenek újra együtt a szüleim, legyen egy negyedik tesóm, és ne veszekedjek a Borival *** Egy kutyára vágyom, szeretném, ha már karácsony lenne, és nagyon szeretnék találkozni a fogtündérrel *** Azt kívánnám, hogy tudjak gitározni, legyek a világ legjobb focistája, és legyen meg a Matchattax-em *** Szeretném, ha az emberek békében élnének, ha mindenkinek lenne munkája és otthona, és fontos lenne, hogy az emberek szeretetben éljenek *** A tornaversenyen első helyezést szeretnék elérni, nagyon vágyom a lovas táskára, és még azt is kívánnám, hogy a testvéremmel soha ne veszekedjünk *** Örök életet kívánnék magamnak és gazdagságot, valamint szeretnék legjobban rajzolni a világon *** Szeretnék nagyon egy bernáthegyi kutyust, kívánnám, hogy a testvérem gyógyuljon meg, és vágyom arra is nagyon, hogy az égből fagyi hulljon *** Szeretném, ha sohasem utálnám anyát, ha nem verném meg a testvéremet, és ha megkapnám a világ legjobb Legóját. *** És a végére egy szép kívánságlistát hagytam: a családomnak egészséget kívánok, szeretném, ha a szegény emberekből gazdagok lennének, és végül azt kívánom, hogy mindenki örökké éljen!
Találkoztam Berg Judittal és Kálmán Annával Vajon ki lehet Berg Judit? És Kálmán Anna? Biztosan ismeritek őket. Ugyanis Berg Judit egy írónő, például ő írta a Rumini című regényt is. (Berg Judit egyik kislánya a mi iskolánkba jár, most második osztályos.) Kálmán Anna pedig illusztrálta a könyvet, vagyis rajzolt a történetről. Én elolvastam a Ruminit, nagyon tetszett. Aki még nem olvasta, annak nagyon ajánlom. Most térjünk vissza a találkozáshoz, amiről írni szeretnék. Egy szép őszi napon történt, hogy Berg Judit és Kálmán Anna eljött az iskolába. Márta néni a napközis tanárunk átengedett egy pár gyereket az osztályból az ebédlőbe, ugyanis ott fogadtuk a vendégeinket. (Az ebédlő néha Szilvásgombóc Galériává változik!!- sm.)Tartottak egy kis előadást, ahol azt is elmondták, hogyan lehet könyvet írni, és hogyan rajzolják a történethez a képeket. Az illusztráció úgy készül, hogy Kálmán anna egy papírra rajzol, azt számítógépen lekicsinyítik, és azután helyezik bele a könyvekbe. Amikor Berg Judit és Kálmán Anna előadása véget ért, akkor oda lehetett menni hozzájuk. Minden gyerek rohant feléjük, és aláírást kértek. Én is beálltam a sorba. Mindkét vendégünktől kaptam aláírást. Az ebédlőben a falakon láthatók a Berg Judit történeteihez készült rajzok. Nagyon szépek. Nagyon jó volt ez az író-olvasó találkozó! Bereznay Dániel 4.b Van a 4.c osztályban valaki, akinek a példaképe az írónő. A fogalmazás jóval az írónő látogatása előtt készült. Mindenkinek van példaképe. Nekem a Berg Judit. Azért, mert írónő. Én is nagyon szeretnék az lenni, mert ők jópofa történeteket tudnak kitalálni. Írtam egyszer egy kis képregényt, „A vándorló strucc” volt a címe. Egyébként Berg Judit nagyon jó fej. Az iskolából haza is vihet. Nagyon szeretek átmenni hozzájuk, mert ott lehet playmobilozni, kakaós csigát enni, Legózni, tévét nézni, stb. Van négy gyereke : Lilu, Bori, Dalma és Vilmos. Lilu hatodikos, Bori másodikos, Dalma elsős, Vilmos pedig ovis. A kedvenc Berg Judit könyvem az a „Panka és Csiribiri”. Sok jó vicces történetet, mesét ír. Van még egy könyve, amit szeretek, a címe: Rumini. Volt egy Rumini nevű hörcsögünk, de sajnos elpusztult. Nagyon NEM szeretném lecserélni a példaképemet! Bagi Boglárka 4.c
14
●
alsósok oldala
Iskolaújság
Milyen jó is visszaidézni egy kellemes, szívet melengető emléket, egy családi együttlétet. Olvasni is jó, hogy egy kisgyerek ilyen korán felfedezheti a világhírű művészeti értékeket.
Őszi olaszországi utazás Hétfőn reggel elindultunk Budapestről lakóautóval Olaszországba. Este megérkeztünk Fusinába egy kempingbe. Másnap reggel bementünk hajóval Velencébe. Felmentünk a Campanillebe, ami egy nagyon magas harangtorony. A templomok mellett van ilyen harangtorony általában minden városban. Mellette van a Dózse palota, ahol a velencei dózse lakott. Rendes buszok helyett, vízibuszok (hajók) közlekedtek, még a kukásautó is kukáshajó volt. Az üvegművesek voltak nekem a legérdekesebbek, annyiféle dolgot készítenek üvegből, el sem tudjátok képzelni. A Szent Márk teret elöntötte a víz, csak gumicsizmában lehetett közlekedni, így a galambokat sem tudtuk megetetni. Sok gondolást is láttunk, kicsit úgy néznek ki mint a koporsók, 8 féle fából készülnek. Másnap továbbmentünk Ravennába. Bicikliztünk a városban, megnéztük a Dómot és sok szép mozaikot láttunk. Firenzében van egy a híd a Ponte Vecchio, amin 500 éve házak vannak, ékszerboltokkal. Sorban álltunk az Uffizi Képtárban. Az egy hatalmas múzeum, rengeteg szoborral és festménnyel. Előtte volt egy vastag lánc, amire a szerelmesek lakatokat tesznek, hogy tartson a szerelmük sokáig. Több ezer lakat lehet itt. A főtéren áll Michelangelo híres szobra, a Dávid. Négy méter magas, évekig faragta, és nem mutatta meg senkinek amíg készült. Volt, hogy még enni meg aludni is elfelejtett, amíg készítette. Festeni nem szeretett, pedig azt is nagyon szépen tudott. A firenzei Dóm is gyönyörű szép, olyan csipkés, pedig hatalmas. Mellette van egy nagy keresztelőkápolna, ami már a mi Honfoglalásunk idején is ott volt, amikor a magyarok még csak sátorban laktak. Sienaban városfallal van körülvéve a város. Volt egy nagyon érdekes kagyló alakú tér. A Dóm zebracsíkos, nagyon vicces, és a torony minden emeletén, egyel több ablak van. A végére maradt Bagno Vignoni, ami egy több ezer éves fürdő hely. Forró víz tör fel a hegyről és lefolyik a völgybe, és közbe kővé válik amin átfolyik, mert kicsapódik a mészkő. Felmásztunk a legtetejére, és a forró vízesés alá álltunk. A hegy aljában több medencében összegyűlik a víz. Kis hajókat is indítottunk le a vízfolyáson. Itt a parkolóban aludtunk, és nagyon szép volt reggel a hegyen ébredni. Kicsit fájó szívvel, de rengeteg szép emlékkel indultunk hazafelé. Dóczi Botond 4.b
A nyuszim
Rajz a gulyás lánykájáról Képzeljétek, én is voltam a kerületi rajzversenyen, mivel az iskolai fordulón első lettem a negyedikesek között. Az úgy volt, hogy elmentünk Jelenával (3.o) és egy tanító nénivel a versenyre. A helyszín a Csiki-hegyek utcai iskolában volt Gazdagréten. Bementünk egy terembe, ahol mesét mondtak, amiről később rajzolni kellett. ’ A gulyás leánya”- ez volt a mese címe. Biztosan ti is hallottatok már róla, ugye? Szóval elkezdtünk alkotni. Nagyon élveztem Azt hiszem tizenöten voltunk negyedikesek. Egy óra időnk volt, ezután leballagtunk az ebédlőbe, ahol egy finom uzsonnát kaptunk. Ezt követően a színházteremben foglaltunk helyet, és Mátyás király történeteket vetítettek nekünk. És ezután! Következett az eredményhirdetés! Negyedik lettem! Negyedik lettem a kerületben!! Nagyon boldog voltam. Utána jöttek a szüleim, és hazamentünk. Nagyon örült a sikeremnek az egész család. Hegedűs Benedek Bence 4.b
November elején régi álmom teljesült: névnapomra kisnyuszit kaptam! Kávébarna szőrű, végig fehér csíkkal a homlokától az orráig és a pocakján. A szeme szép nagy, és meleg-barnán csillog. Hosszú szőrű fajta, a tappancsai viccesen nagyok, a farkincája pedig puha, bolyhos. Mucinak neveztem el. Nagyon szeretek vele játszani. Jó nagyra nőtt a néhány hét alatt, amióta nálunk lakik. Nagyon kíváncsi kis jószág: szemeivel kíváncsian fürkész, mindent megnéz, mindent megszaglász, - és sajnos meg is rágcsál. Szó, ami szó: elég vásott kis állat. A ketrecéből ügyesen szórja szét a szénát és az almot a padlóra, ha pedig szabadon van, kis barna bogyóit hagyja szanaszét. A ruhámról lerágja a gombokat, majd gyorsan eltűnik az ágy alatt. Még van mit nevelni rajta! Mégis nagyon kedvelem. Remélem még sokat leszünk együtt, és jó gazdája leszek, ő pedig jó nyulam. Marczell Réka 4.b
A gyertya és a koszorú Volt a világon egy gyertya meg egy koszorú. Ez a gyertya nem szeretett volna dísz lenni a koszorún. Egyszer bizony elhatározta, hogy elmegy. De eszébe jutott, hogy sehová sem tud menni, mert nincsen lába. Ezért szegényből mégis dísz lett. Itt a vége, mese vége, fuss el véle! Pataki Csenge 2.a
2010. november-december
Életet mentett két kisgyerek hazafelé az iskolából Egyszer, amikor mentünk haza a testvéremmel Zitával az iskolából, találtunk egy kaktuszt.. Ki volt dobva az utcára, úgy ahogy volt. Úgy döntöttünk, hogy hazaviszszük. Otthon aztán átültettük. Egy-két nap múlva kiderült, hogy rossz cserépbe ültettük, ezért átraktuk egy másikba. Néhány hét múlva elkezdett bimbózni, és ugyanannyi idő múlva már virágzott. Nagyon szépen sikerült rendbe hozni. Bánszky Botond 4.b A történetet olvasva eszembe jutott, vajon hány gyerek ment el a kidobott, utcán heverő kis növény mellett? Nagyon boldog voltam, hogy Botond és testvére felemelte ezt a kis élőlényt, és gondozni kezdték. A rajz alapján azt gondolom, hogy karácsonyi kaktuszról lehet szó. Milyen hálás is tud lenni egy növény a megfelelő gondoskodásért! Virággal köszönte meg, hogy megmentették az életét. Az osztályteremben, ahová Botod is jár, sokat kertészkedünk. Talán láttátok is a gyerekek munkájáról készült fotókat az iskola régi honlapján. Az idei adventi vásárra is hagyományosan növényekkel készültünk. Kértem a gyerekeket, hogy aki tud gyökereztessen otthon növényt. Nagyon kevesen hoztak az én növénykéim mellé otthonról „társakat”. Botond viszont rengeteget. Az édesanyjával együtt gondozták őket a vásárig, együtt kertészkedtek. Hogyan is tudna elmenni egy bajban lévő kis élőlény mellett? Sáringer Márta
alsósok oldala
●
15
A legkisebb családtag meglepetése Advent idején mindig ünnepivé varázsolom a lakást. Angyalkák, apró kis díszek, koszorúk, gyertyák kerülnek otthonunk különböző pontjaira. Már majdnem elfogytak a kis tárgyak, de a kezemben tartottam még egy fess kis télapós zoknit. Talán inkább csizmát. Míves kis darab, csupa természetes anyagból. Hol legyen a helye? – töprengtem. Rövid gondolkodás után a szobám kilincsére akasztottam. Akkor még eszembe sem jutott, hogy esetleg a Mikulás ajándékot is tehet bele. Azt gondoltam, hogy majd megtalálom a végleges helyét. Teltek-múltak a napok, a kis csizma maradt a kilincsre függesztve. December elején, amikor az iskolában már mindenki a Mikulás meglepetését várta körülöttem, mégis elkezdett foglalkoztatni a gondolat: vajon lesz-e valami az én kis csizmámban? (Olyan csodaváró felnőtt vagyok.) Amikor december 6-án este beléptem az ajtón, én, a legkisebb lakó - családunk többi tagja már 180 cm fölé magasodott – megpillantottam a reggel óta kövérkésre hízott kiscsizmát a kilincsen. Szárnyaltam örömömben! Olyan jó a legkisebbnek lenni, és érezni a szeretetet! Sáringer Márta
„A szeretet jó érzés” - írta le gondolatát valaki a 4.a osztályban. Karácsony közeledtével minden a szeretetről szól. A negyedikes olvasókönyvben például a „Szeretet – Az élet.” c. fejezetet Pál apostol gondolatai vezetik be: „Ha szeretet nincsen bennem: semmi vagyok. A szeretet hosszútűrő, kegyes, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. A szeretet mindent megbocsát, mindent elhisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy.” A 4.a osztályosok gondolatai a szeretetről: A szeretet jó érzés. A szeretetnek több fajtája van. Én sokszor éreztem már ezt. Például anyukámat máshogyan szeretem, mint a barátaimat.*** Ez az érzés családot, törődést jelent. Szeretem a barátomat, a családomat, az anyukámat, az apukámat. Sajnos az én szüleim elváltak, de mindkettőjüket ugyanannyira szeretem.*** A szeretet az otthon, a család. Számomra a barátság is szeretet. Azt jelenti, hogy valakivel jóban vagyok. Ez bárki lehet. Családtag, osztálytárs. Ha szeretek valakit, kisegítem minden bajból. *** A szeretet azt is jelenti, hogy megbízhatok valakiben. Akiket szeretünk, azokkal türelmesek, kedvesek vagyunk és megbocsátunk egymásnak *** A szüleim szeretete és a rokonaim szeretete….A kutyám is sok szeretetre vágyik, és tőlünk meg is kapja.*** Akit szeretsz, azzal őszinte és megértő vagy.*** A szeretet számomra a családomat, anyukámat, apukámat, tesóimat, nagy-, és dédszüleimet és a háziállatainkat jelenti. Ölelést, összetartozást.*** A türelem szeretetet terem.*** Összefogás, ölelés, megbecsülés, őszinteség.*** Megbocsátunk egymásnak, őszinték vagyunk egymáshoz, segítünk egymásnak, mindenben összetartunk, és megértők vagyunk.*** A szeretet az, amikor együtt van a család és béke van. Mindenben segítünk egymásnak.*** Aki a barátom, az jószívű, megbízható, őszinte. Szeretem azt, akire ezek a tulajdonságok igazak.*** Ha valakit szeretek azt megölelem. Ez az érzés bizalomból, őszinteségből, bizalomból áll össze.*** A szeretet mindenkinek sokat jelent. Az én szüleim elváltak, ezért még két embert megismerhettem és megszerethettem.
16
●
rejtvények, fejtörők, észcsavargatók
Iskolaújság
A következő szavakban egy-egy madár neve bújik meg. A feladatod az, hogy a kipontozott helyekre (ahány pont, annyi betű) beírd a madárneveket, így értelmes szóvá egészíted ki a hiányos szavakat. Jó fejtörést kívánunk! Példa: D Í S Z _ _ _ _ L Á G Í T Á S = díszKIVIlágítás K I _ _ _S Z O N Y GA____ K U L I _ _ _ _ _Ó RÓ_____LÁD BE______NDEZÉS NARAN____Ű HU_______PAT EL___BEREDIK DI____ET FILMB___TATÓ ______PP HEN_____MEZ Ha megdolgoztattad a szürke agysejteket, de nem sikerült mindegyik madarat befognod, akkor segítségül megadjuk a megoldást. Nem sorrendben sorakoznak a madarak, próbálgasd beilleszteni a neveket a megfelelő szóba! (liba, emu, szárcsa, csíz, sas, vércse, kacsa, pinty, csér, fecske, gém, gerle)
A következő feladatban ugyanazt kell tenned, mint az előzőben, csak éppen keresztnevekkel kell kipótolnod a szavakat. A megoldást ugyanúgy megadjuk, de csak akkor nézd meg, ha csavartad, tekerted az eszedet, ennek ellenére nem sikerült elcsípni a keresztneveket. Példa: H Á R O _ _ _ Á S = H Á R O M Ó R Á S SZ____SÁG FÉL______ZÉS S____KÖTŐ SZA_____LP HAR_____JUSZ DE____LJ SZA____ÓRÓ (Réka, Zita, Márk, Olga, Csaba, Márta, Elemér)
Kicsinyítve! Ebben a feladatban két meghatározást mondunk, az ezekre adott válasz megegyezik, de csak majdnem, mert a második szó magán hordozza a –ka/-ke kicsinyítő képzőt. Álljon itt egy példa: A dzsunkel könyvének kígyója (kicsinyítve) = csomó nélküli vízinövény, vagyis: Ká – káka Most te jössz! magas szárú vízinövény (kicsinyítve) - nagy kárt okozó rovar__________________ térelválasztó (kicsinyítve) - farkasok csoportja_____________________ kopasz (kicsinyítve) - színesen változatos____________________ nátrium-kloridos (kicsinyítve) - savanykás ízű főzeléknövény____________ fagylaltot eszik (kicsinyítve) - délceg______________________________ kettő alkotja (kicsinyítve) - a sors, a végzet istennője________________ hálót készít a pók (kicsinyítve) - világos hajú__________________________ hallószerv (kicsinyítve) - helyiség (pl. vonaton)__________________
Viccek Hogy tanítja a varázsló úszni a kicsi pókot? - Hókusz, pók ússz! Két egér csacsog a kamrában. - Rád fog esni a margarin! – cincogja izgatottan az egyik. - Rámamargarin? Hogy hívják az alattomos gépet? Számító gép.
Hogy lehet vízzel fényt csinálni? Meg kell mosni az ablakot.
Alsós oldalakat szerkeszti: Sáringer Márta Tördelőszerkesztő: Rozmán Sándor Főszerkesztő: Schődl Gabriella Iskolánk honlapja:
www.farkasret-isi.hu
